án végső kétségbeesésében Horvát Árpád történész, egyetemi tanárhoz írt levelet,

akit legtöbbre becsült, s aki iránt bizalommal viseltetett, hogy látogassa meg.
Amikor a férfi megjelent, egy csomagot akart neki átadni, hogy azt, ha két hét
múlva se térne vissza Pestre, elégesse. Horvát Árpád a fiatal nőt igyekezett
lebeszélni a szándékáról, de mivel ez nem sikerült, hajfürtöt kért tőle örök emlék
gyanánt. „Azt nem teszem, mert ilyen emléket osztogatni sohasem volt szokásom.
Hanem ha akarja, ez mind az öné lehet” – mondta Szendrey Júlia, s ekkor ujjaival
rövidre vágott hajába markolt. Másnap, július 21-én titokban megesküdtek. Az eskető
pap – gondolva a jövőben történő lehetséges nyomozásokra, kutatásokra – nem
tüntette fel Szendrey Júlia első asszonynevét, hanem lánykori nevén lett
bejegyezve. Ezt az eseményt a lapok elég későn és pár hideg szóban, illetve gúnnyal
említették. Második házasságát országos felháborodás kísérte, Arany János ezek után
írta meg A honvéd özvegye című művét, de ezt csak jóval később, 1888-ban adták ki.
[9] Júlia azonban – mint leveleiből kitűnik – először boldognak érezte magát új
családi körében. Új házasságában négy gyermeke született: Attila, Árpád, Viola és
Ilona. A Petőfivel kötött házasságából született Zoltánnal is törődött, bár a fiú
eléggé megbízhatatlannak és bárminémű iskola elvégzésére alkalmatlannak bizonyult a
magatartása miatt. A garabonciás fiú vándorszínésznek állt, verseket írt (ezeket
aztán korai halála utá