Júlia naplóját tekintve nem lehetünk abban biztosak, hogy nem szerette volna azt,

hogy az utókor később elolvassa naplóját, sőt inkább azt lehet kikövetkezdozva
csügg egész valója az ifjun, ki szerelmét tán csak időtöltésbül, vagy más mellékes
érdekekből éleszti, mig ráúnván, könnyelmüen elhagyja, midőn képe és e szerelem már
olly erős gyökeret vert a szegény lány szívében, mellyet, midőn szerelme
kijátszását látja, vérezve szakit ki belőle; me
Az után, hogy Petőfivel utoljára látták egymást 1849. július 21-én, 10 napra rá
Petőfi eltűnt a csatatéren. Júlia naplójában egy olyan rész következik, melyet
Kolozsváron írt. Az első bejegyzés 1849. november 8-án keletkezett ugyanott, az
utolsó pedig 1850. március 25-én Erdődön. Miután tudtára adták a szomorú hírt,
Júlia „bejárta a vértől párolgó csatatért, az elpusztított vidéket, hogy
ismerőstől, ismeretlentől eltűnt férje után tudakozódjék.”[23]