Tanulóévei

Petőfi eleven, elmés, kissé makacs, de jószívű gyermek volt. Kemény apja
szigorúsággal, anyja gyöngédségével vezette. Édesapja lehetőségeihez mérten
megpróbálta a legjobb iskoláztatást biztosítani gyermekeinek. Az ifjú Petőfi
összesen kilenc iskolában tanult, már ötévesen koptatta az iskolapadot. Félegyházán
ment először iskolába, de csak vendégként járt be a római katolikus elemibe egy
ideig 1828 elején. Már ezt megelőzően oktatták olvasásra és rajzra, a rajzhoz
később is kedvet mutatott. Ezután három évig Kecskeméten tanult: először 1828.
május 10-én vitte apja az evangélikus népiskolába, ott íratta be 1829. május 10-én
a második, illetve 1830. május 15-én a harmadik elemibe is. A község legjobb
családjainál volt, és bár már ekkor szeretett érzelmeibe merülni, szívesen részt
vett diáktársainak, főleg a kissé nagyobbaknak játékaiban is. Ekkor barátkozott
össze Sass Istvánnal is. A második évben Németh Ferenc néptanítónál lakott. Ezekben
az években szerzett a környéken barátokat, így később többször is visszatért ide és
a szomszédos Borjádra.

1833-ban a német nyelv tanulása céljából Pestre vitte apja Stark János Síp utcában
lakó cipészmesterhez, és augusztus 27-én beíratta a Széna téri (ma Deák Ferenc tér)
evangélikus német gimnáziumba, ahol a II. donatista osztályba járt az 1833–34-es
tanévben. Egy Petrovics nevű lovashajdú rokonánál lakott. Ekkor már nem volt olyan
jó tanuló. Apja emiatt 1834-ben a piaristákhoz vitte, ahol az I. grammatikai
osztályban a többnyire német tanulók közt leginkább a magyar nyelvben volt jó,
illetve osztálytársai közül ő írt és rajzolt a legszebben. Itt sem tanult jobban,
és az első osztályt 1835 nyarán csak elsőrendű bizonyítvánnyal végezte. Érdeklődése
már ekkor a színészet felé fordult, ezenkívül osztályában túlságosan sokan voltak.
Pesten sokat volt alkalma gyakorolni a német nyelvet. A szünidő nagy részét
keresztapja, Martiny Károly ügyvéd házánál töltötte Kiskőrösön.[33]

me: Búcsúzás 1838-ik évben.

Gyermekkorának színtere Kiskunfélegyházán

Aszódi éveiről az Úti jegyzetekben így emlékezett meg:

„Aszód! Csak egyszer kellene ezt a szót tőlem hallnod, s azonnal kitalálnád, hogy
én itt három esztendőig tanultam… akarom mondani: jártam iskolába. S mitárgyak
tanulására adta magát és önművelésének élt. Szegénysége is nyomasztó volt rá nézve,
az alumneumban ebédelt. Hogy eljárhasson a színházba, amelyért rajongott, néhány
holmiját eladta. Ezért részeges házigazdája[* 3] korhelységgel vádolta tanárai,
később apja előtt. Ezért megharagudott gazdájára, és 1839 elején Szeberényi
közelében, özvegy Fedáknénál bérelt lakást.

A félévi vizsgája rosszul sikerült, s egyik szláv érzelmű tanárától, Lichard

Dánieltől magyar történelemből elégtelent kapott. Apja erre megírta neki, hogy mint
érdemtelen fiúról leveszi róla kezét, mire Petőfi 1839. február 15-én elhagyta a
selmeci líceumot.[36]