Rúzsa György • Megjegyzések az orosz ikon technikájához ...

a praktikus festéstechnikai okokon túl - miként maga a fatábla is, az állandóságot, az

örökkévalóságot érzékelteti. Amikor a leukosz teljesen megszáradt és megkeménye­
dett, a známenscsik vagyis a kijelölő, előrajzoló mester a gráfjával, azaz egy vékony
tűvel bekarcolja a kompozíció fő vonalait. Egyébként e bekarcolt vonalakat is - nem
egészen következetesen - gráfjának nevezik. Miként látni fogjuk, az ikonfestészet
orosz terminológiájában egy-egy szó vagy kifejezés több jelentéssel is rendelkezhet.
A bekarcolt vonalakat, ha a festékréteg elég kopott, jól megfigyelhetjük.

A megfestés
Az ikonfestészetnél a megfestés egyik leglényegesebb teológiai vonatkozása az,
hogy az ikonfestők az arcok megfestésénél mindig a sötétebb színeket viszik fel,
majd erre fedőfestékkel egyre világosabbakat helyeznek. Ezzel az ikonfestő a sötét­
ből a világosság felé indul, a fény és a megvilágosodás felé halad. Itt említjük meg,
hogy a kompozíció döntő többségében álló téglalap formában készül, ezzel is
hangsúlyozva a függőleges vonalakat, a felfelé, az ég felé való törekvés fontosságát.
A kevés kivétel között - mint fekvő téglalapba helyezett kompozíciót —a már emlí­
tett, Az Istenszülő elszenderedésének kijevi barlangkolostori ikonja című alkotást
(6. kép) nevezhetjük meg.
Nagy eseménynek számított a festés megkezdése. Ezt „nyitásnak” nevezték,
hiszen az evangéliumos könyvet is ki kell nyitni, hogy megismerhessük Isten igéjét.
Az ikonnak is meg kell nyílnia, hogy isteni közvetítéssel, ezúttal nem szóban, hanem
képben megismerhessük az üdvtörténetet. Ekkor az ikonfestők újra elmélkedtek és
imádkoztak.
Az ikon megfestése a dolícsnyik és a lícsnyik munkájára épül. Először a dolícs-
nyik dolgozik, aki figyelembe veszi a známenscsik munkáját. A dolícsnyik olyan ikon­
festő, aki a test ruha által nem takart részeinek kivételével a kompozíció többi részét
festi meg. O festi a tájat, az építészeti elemeket, a kisebb tárgyakat, a ruhát, annak
redőit, a különböző díszítő elemeket. A növényi díszítőelemeket festő dolícsnyikot
trávscsiknak nevezték, míg az arany hátteret készítőt zlatopiszecnek.
Az aranyozómester —teológiai vonatkozásban is —igen lényeges munkát végzett,
hiszen az arany lényeges tulajdonsága, hogy nagymértékben visszatükrözi a fényt, s a
jámbor néző úgy érzi, mintha az ikon rá sugározna, szinte érzékeli az ikonból sugárzó
isteni fényt, kegyelmet. Az arany háttéren kívül ugyancsak a zlatopiszec festette az
ásszisztot is. Így munkája igen jelentős és nagy tudást kívánó. Az ássziszt aranyfüst-
lemezből készült finom vonalháló. Rendszerint a ruharedőket jelzi, de jelentősége
ennél sokkal nagyobb, fontos szimbolikus értéke van: az ásszisztot gyakran a világot
elárasztó isteni fény és energia jelzéseként értelmezik.
Az aranyozás alapozóanyagát, ragasztóanyagát polimentnek nevezik, miként
a nyugati táblakép-festészetben is. Ismeretes, hogy a nyugati - például barokk kori
- táblakép-festészetben ez az anyag többek között bóluszt, szappant, tiszta méhvi­
aszt, szarvasfaggyút, bálnazsírt, nyúlenyvet tartalmazott. Az orosz ikonfestészetben

117