You are on page 1of 4

A harmincéves háború /1618-1648/ 

A 17. század világháborújának is tartott harminc éves háború 1618 és 1648 közt zajlott főleg német
területeken, a központosításra törekvő katolikus vallású Habsburg császári hatalom és a vele szemben álló,
önállóságukat és szabad vallásgyakorlatukat féltőprotestáns fejedelmek között, több külföldi ország
beavatkozása mellett. A háborúban, melynek csatáit főleg zsoldosseregek vívták meg egymással, legalább 3-
4 millióan (más becslések szerint 10-11 millióan) haltak meg. A szokatlanul hosszú háborúskodásnak voltak
magyar vonatkozásai is (erdélyi fejedelmeink részt vettek az események egy részében) és a világirodalomban
is felbukkan ábrázolása Bertolt Brecht "Kurázsi mama és gyermekei" című művében. A harmincéves
háborúról nagyon kevés áttekintő jellegű, átfogó feldolgozás készült. Egyes leírások túl részletesek, mások
viszont csak vázlatosan mutatják be az eseményeket. Ebben az írásban a Történelem klubon egy optimális
mélységű elemzés olvasható.
A háborút megelőző ellenségeskedés hátterében több ok is meghúzódott. Az első és legfontosabb
feszültségforrás, mely a háború kirobbanásához vezetett, a Német-Római Császárság uralkodóinak –
elsősorban Habsburg Mátyásnak (1612-1619) és II. Habsburg Ferdinándnak (1619-1637) – azon politikája
volt, mely a központosítás erősítésére és a protestantizmus háttérbe szorítására irányult. A birodalom
fejedelmei féltékenyen őrizték önállóságukat, és bár elismerték a császárt maguk felett állónak, mégis
ragaszkodtak kiváltságaikhoz minden területen. Ugyanígy fontos volt számukra protestáns vallásuk szabad
gyakorlása, és egyházaik 1555 –ös augsburgi békében garantált elkülönülése is. A háború kirobbanásának
okai közt második helyen kell említeni az 1600 –as évek Európájára jellemző sajátos hatalmi
berendezkedést, melyben Franciaországnak és Svédországnak mint erősödő új nagyhatalmaknak a
terjeszkedő, expanzív külpolitikáját korlátozta a Habsburg birodalom. Főleg a franciákat zavarta az a
furcsa helyzet, hogy déli (Spanyolország és Észak-Itália) illetve keleti szomszédjai (Német Birodalom)
egyaránt Habsburg kézen lévő területek voltak. Végül harmadik okként kell megemlíteni, hogy a Német-
Római Császárság régi formájában már nem tudott tovább működni, a városok is önállóságra, a fejedelmek
teljes elkülönülésre vágytak! A feszültségek az 1600 –as évek elején odáig növekedtek, hogy a protestáns
fejedelmek 1608 –ban saját szövetséget kötöttek egymással a császár ellen, Protestáns Unió néven. Az
összefogás eredetileg tíz évre szólt Szász-Anhalt, Württemberg, Baden és Pfalz részvételével, de végül az
uniónak nyolc fejedelem és 17 birodalmi város lett a tagja, a pfalzi választófejedelem, V. Frigyes
vezetésével. V. Frigyes a nagyhírű bajor uralkodócsaládnak, Wittelsbach-háznak volt a leszármazottja, mely
dinasztia a 14. és 15. században két császárt is adott a birodalomnak. A protestáns szövetséggel szemben a
császár 1609-ben alakította meg a Katolikus Ligát, mely 1635 –ig működött. A liga vezetője I. Miksa bajor
herceg (1573–1651) volt.
A háború szakaszai
A háború összesen öt szakaszra bomlott, az alapján, ahogyan az egyes külső hatalmak beavatkoztak a
protestánsok oldalán:
 Cseh szakasz: 1618-1620 Nagyobb csata: Fehér hegyi csata: 1620 november 8
 Német szakasz: 1620-1625 Nagyobb csata: Stadtlohni csata 1623 augusztus 6
 Dán szakasz: 1625-1629 Nagyobb csata: Dessaui csata: 1626 április 25
 Svéd szakasz: 1630-1635 Nagyobb csaták: Magdeburgi csata (1631 május 20), 1. Breitenfeldi csata
(1631 szeptember 17), Lützeni csata (1632 november 16), Nördlingeni csata (1634 szeptember 6)
 Francia szakasz: 1635-1648 Nagyobb csaták: 2. Breitenfeldi csata (1642 november 12), Rocroi csata
(1643 május 19), Jankovi csata (1645 március 5), Zusmarschauseni csata (1648 május 17)
A csatákat tekintve hármat mindenképpen érdemes kiemelni: az első Breitenfeldit (svéd szakasz), melyben a
legnagyobb létszámú seregek ütköztek meg (40 ezres svéd-szász hadsereg harcolt 31 ezer osztrákkal,
magyarral és horváttal), a lützenit, mely ugyan a megütközők számát tekintve csak az ötödik legnagyobb
volt, de jelentőségében az egyik legfontosabb, és anördlingenit, mely lezárta a háború legpusztítóbb
szakaszát. (Egyébként a Breitenfeldit és a lützenit a svédek, a nördlingenit az osztrákok nyerték meg!)
A háború hadvezérei:
 Protestáns Unió: II. Gusztáv Adolf svéd király, Louis de Bourbon-Condé herceg, Ernst von Mansfeld,
Turenné gróf, Lennart Torstensson gróf
 Katolikus Liga: Johann t'Serclaes Tilly gróf, Albrecht von Wallenstein herceg
Cseh szakasz (1618-1620)
Miután Csehországban a császári helytartótanács 1618 május 23 –án betiltotta a protestáns vallásgyakorlatot
(a városokban és a katolikus birtokokon egyaránt), a hírre összehívott protestáns cseh rendek a
helytartótanács két tagját kidobták a prágai vár ablakán. Ezt az eseményt nevezi a történettudomány
defenesztrációnak. (Latinból fordítva: ablakon kidobás.) Később a protestáns cseh lázadók átmeneti
kormányt és saját hadsereget hoztak létre. A Habsburg-ellenes felkeléssel veszi kezdetét a harmincéves
háború. (Már korábban a katolicizmus minden eszközzel való terjesztése miatt aggódó protestánsok a pfalzi
választófejedelem vezetésével segítségért fordultak Angliához és Hollandiához. Válaszul a Bajorország
vezetésével megalakult Katolikus Liga Spanyolország és a pápa is támogatását kérte.) Másfél évvel a
defenesztrációt követően 1619 augusztus 26 -án  Csehország megtagadja II. Ferdinánd elismerését és a pfalzi
választófejedelmet, V. Frigyest ülteti a trónra. Ez az ellentétek a valódi háborút is elindítják.
1620 április 25 -én Prágában szövetséget köt V. Frigyes és Bethlen Gábor. Bethlen ennek alapján segíteni
akar a II. Ferdinánd ellen felkelt rendeknek, ám az általa küldött 3000 fős lovassereg lekési a fehérhegyi
ütközetet. A csehek szembenállása szempontjából mindent eldöntő Prága melletti fehérhegyi
csatában (november 8 –án) a Katolikus Liga hadserege felülkerekedett a csehek csapatain. A felkelés
életben maradt vezetőit kivégezték, és a "téli király" (V. Frigyes) Hollandiába menekült. Ezzel feloszlott a
Protestáns Unió. A cseh rendiség érzékeny veszteséget szenved jogaiban, kiváltságaiban és számarányában
egyaránt. A továbbiakban mint az egyik örökös Habsburg tartomány, hosszú időre az osztrák császári udvar
közvetlen irányítása alatt állt!
Német szakasz (1620-1625)
1621 december 31 -én Bethlen Gábor és II. Ferdinánd biztosai megkötötték a nikolsburgi békét. A béke
pontjai alapján Bethlen lemondott magyar királyi címéről; visszaszolgáltatta a Szent Koronát;
megállapodtak, hogy birtokadományait a következő országgyűlés fogja felülvizsgálni, addig érvényben
maradnak; nemesítéseiről csak a diplomákat kell bemutatni. A megállapodás részeként Bethlen személyes
kielégítésképpen a sziléziai Oppelnt és Ratibort kapta, valamint élete végéig hét felső-magyarországi
vármegyét, amelyek végvárainak fenntartására II. Ferdinánd évi 50 ezer forintot fizet.
Közben a németországi területeken is kiújultak a harcok: 1623 augusztus 6 –án a stadtlohni csatában a
Katolikus Liga hadseregét vezető Tilly újabb győzelmet aratott, majd megszállta Vesztfáliát és Alsó-
Szászországot. A katolikusok sikert sikerre halmoztak, de Bethlen augusztus 15 -én 10 ezer főnyi
seregével elindul Gyulafehérvárról a II. Ferdinánd elleni második hadjáratára. A sikeres támadó
hadműveletek után 1624 május 8 -án Bethlen Gábor és II. Ferdinánd biztosai a nikolsburgi pontok némi
módosításával megkötötték a bécsi békét.
Dán szakasz (1625-1629)
1625 májusában IV. Keresztély dán király a Német-Római Császársághoz tartozó Holstein tartomány
hercegeként és az alsó-szász birodalmi kerület legfőbb haduraként az észak-németországi protestáns
fejedelmeket támogatva aktívan bekapcsolódott a fegyveres összecsapásokba. Az év végén, december 9 -én
Hágában Dánia, Anglia és Hollandia megbízottai Habsburg-ellenes szövetséget írtak alá. Azonban 1626
április 25 –én a Dessau melletti csatában II. Ferdinánd csapatainak parancsnoka, Albrecht von Wallenstein
generális teljesen felmorzsolta a protestáns hadvezér, Ernst von Mansfeld gróf seregét. Ezzel a sikerrel
végképp elnyerte a császár kegyeit, aki meghatalmazta egy különálló császári hadsereg létrehozásával.
Egyúttal hercegi rangra emelte és neki adományozta a Friedlandi hercegséget. Wallenstein meghálálta a
bőkezűséget, amikor saját költségen 20 ezer fős, jól szervezett sereget teremtett szinte a semmiből, amivel a
dán királyt Jütlandba szorította vissza, majd meghódította Észak-Németországot egészen Stralsundig. A
Katolikus Liga másik hadvezére, Tilly gróf sem tétlenkedett ezalatt. 1625 augusztus 27 –én legyőzte a
protestáns dánok csapatait a Barenberg melletti Lutternél.
A dánok elleni harcok közepette augusztus 25 -én Bethlen Gábor 20 ezer emberrel elindult Gyulafehérvárról
a II. Frigyes elleni harmadik hadjáratára. Később, november 30 -án I. Károly angol király Westminsterben
aláírta a hágai szerződés tagjainak Bethlen Gáborral kötött szövetségét. December 20 –án pedig Bethlen
Gábor és II. Ferdinánd biztosai kötöttek békét Pozsonyban. A dán uralkodó IV. Keresztély a sorozatos
vereségeik miatt 1629 május 22 –én a lübecki békében kötelezi magát, hogy a Német-római Birodalomban
lezajló folyamatokkal szemben semlegességet tanúsít. Ezzel Dánia végleg kilépett a 30 éves háborúból,
melynek újabb szakasza zárult le.
Svéd szakasz (1630-35)
A harmincéves háború svéd szakasza 1630 július 6 -án kezdődött, amikor Gusztáv Adolf svéd király partra
szállt Észak-Németországban. A partraszállásra – melynek során 12 500 fős hadsereg érkezett a Német-
Római Birodalomba - Usedom szigetén, Pomeránia partjainál került sor. A svédek a háborútól saját balti
birodalmuk növelését várták, de belépésükben szerepe volt a franciák nyomásának is, akik mindenképp tenni
akartak valamit Habsburg ellenfeleik ellen ezen a fronton. 1631 január 23.a Bärwaldéban megkötött
egyezményben II. Gusztáv Adolf biztosította is magának a katolikus Franciaország pénzbeli
támogatását a II. Ferdinánd császár elleni háborúban. Később pedig, miközben a svéd haderő hónapokon
keresztül kitért a császári csapatok elől, kibővült a Habsburg ellenes összefogás a szászokkal is. Ugyanis
1631 május 20 –án a Katolikus Liga hadvezére, Tilly gróf lerombolta Magdeburgot (május 20.). Ezzel
Szászország a svédek támogatása mellett döntött, és 1631 szeptember 11 –én összefogási szerződést írt alá II.
Gusztáv Adolffal. A svéd csapatok egészen addig kitértek az összeütközés elől, amíg a protestáns
fejedelmektől és Szászországtól elég erősítésre tettek szert, amivel létszámbeli fölényhez jutottak a
császáriakkal szemben. A császáriak túl későn reagáltak a svéd és a szász erők egyesülésére, csak akkor
támadták meg Szászországot, amikor már a találkozó a két sereg között lezajlott.
Lipcse közelében Breitenfeldnél hatalmas csata zajlott 1631 szeptember 17 –én! A valamivel nagyobb
létszámú, és erősebb tüzérséggel rendelkező svéd-szász csapatok hatalmas győzelmet arattak a Katolikus
Liga hadvezére, Tilly felett. (Tilly egészen eddig veretlenül állt a katolikus seregek élén.) A csata után II.
Gusztáv Adolf Dél-Németország felé tört előre. Lech közelében azonban Raiannál Tilly újra megpróbálta
megállítani. 1632 április 15 –én egy kisebb összecsapásban Tilly súlyos sebesülést kapott ami bele is halt.
A különleges felhatalmazással ismét főparancsnokká kinevezett Wallenstein összegyűjtötte a katolikusok
minden erejét és kiűzte a szászokat Csehországból. Ezzel arra kényszerítette Gusztáv Adolfot, hogy
fölhagyjon Bécs ellen indított támadásával és feladja Nürnberg melletti erős táborát.
A svédek és osztrákok közti harc 1632 november 16 án érkezett el fordulópontjához, mégpedig a Lützen
melletti csata során!  A kulcsfontosságú ütközet a nap folyamán ide-oda hullámzott, hol egyik, hol másik fél
volt előnyben. A katolikus ellentámadás megindulásakor Gusztáv Adolf megpróbálta rendezni megingó
gyalogságát. A sűrű ködben, amit az ágyúk füstje még fokozott is,a vágtató király elszakadt kíséretétől és
egyenesen a rohamozó császári lovasság közepébe került, ahol felkoncolták. Testét meztelenre
vetkőztették, ruháit és fegyvereit elvették tőle. Bernát herceg, miután értesült a király haláláról,
végiglovagolt a svéd seregen és megosztotta minden katonával a hírt. A vezér elveszése ahelyett, hogy
teljesen demoralizálta volna a katonákat, bosszúszomjassá tette őket, akik még nagyobb erővel vetették bele
magukat a támadásba. Délután 4-kor megindult a svédek általános rohama, ezúttal nem csak az első vonal
támadott, hanem az egész sereg, még a tartalék is. Wallensteinnek elfogytak a tartalékai, csapatai kivéreztek
a svédek rohamaitól, így a császári fővezér elrendelte a visszavonulást, a tüzérséget ezúttal a svédek kezén
hagyva a Lipcse felé vezető úton elmenekült a csatatérről. Gusztáv Adolf király halálával a háború
legnagyobb hadvezére esett el, ami sokkal többet ért, mint az itt kiharcolt győzelem. A svédeket a
továbbiakban Weimari Bernát és a svéd tábornokok vezették. A politikai vezetést a svéd birodalmi kancellár,
a Krisztina királynő mellett régensként működő Oxenstierna vette át, aki 1633 április 23 -án megkötötte a
heilbronni szövetséget a frank, sváb és rajnai protestáns rendekkel.
Miközben a svédek soraikat rendezték, Wallenstein visszafogta csapatait, majd annak dacára, hogy a császár
Bajor Miksa megsegítésére és Regensburg visszafoglalására utasította, 1633 végén Csehországba vonult
vissza. Wallenstein viselkedése erős visszatetszést keltett az udvarnál, ahol ellenfelei még több ármányt
szőttek ellene. II. Ferdinánd császár titkos pátensben kimondta Wallenstein lefokozását, erről azonban
egyelőre csak a megnevezett alvezéreket értesítették. Butler skót ezredes Patrick Taaffe útján azt a parancsot
kapta, hogy Wallensteint élve vagy halva kerítse kézre. Butler 1634. február 24-én Egerbe (csehül Cheb)
vonult, ahol embereivel másnap megölette (leszúratta) a harmincéves háború egyik legnagyobb
tábornokát Wallenstein herceget.
A háború svéd szakasza a protestánsok szempontjából 1634 szeptember 6 –én pecsételődött meg végleg. A
svédek és a velük harcoló heilbronni szövetség ugyanis ezen a napon nagy vereséget szenvedett
a nördlingeni csatában. Az ütközet kimenetele szempontjából nagy jelentősége volt annak a ténynek, hogy
az osztrák csapatok komoly erősítéseket kaptak a császár unokaöccsétől, a spanyol IV. Fülöptől. A svédek
északnyugatról közelítették meg Nördlingent, míg a császáriak tábora a várostól délkeletre volt. A két sereg
között ott volt a város, valamint az Eger patak. A várostól északnyugatra, ahol a patak sodrása erősebb volt,
kockázatos lett volna átkelést kicsikarni, ehelyett a svéd-heilbronni erők délről kerülték meg Nördlingent, és
a patak felső folyásán, kisebb sodrásban, harc nélkül keltek át. A domborzat itt a támadók számára
kedvezőtlen volt. A város déli oldalán két fontosabb hegyvonulat volt, mely délen, az Allbuch hegyben
egyesült. Ez a hegy lett a csata középpontja, melyet azonban a svédek képtelenek voltak elfoglalni. Nagy
vereséget szenvedtek, így kénytelenek voltak Észak-Németország felé visszavonulni. Nem sokkal
később, 1635 május 30 -án II. Ferdinánd és a szász választófejedelemség között Prágában megkötött béke
véget vetett a harmincéves háború svéd szakaszának.
Francia  szakasz (1635-1648)
A háború ezen szakasza a sértődött franciák hadüzenetével kezdődött, 1635 szeptember 18 –án! Richelieu
bíboros országa egyedül maradt, és kénytelen volt maga cselekedni. Hadüzenete a Habsburgok egyik
országának, Spanyolországnak volt címezve. 1635-ben a francia csapatok le is rohanták Itália északi részét,
Dél-Németalföldet és a Rajna vidékét. 1637-ben II. Ferdinánd Bécsben meghalt, ezáltal komoly remény
ébredt a végleges békére. Fia, III. Ferdinánd azonban folytatta a katolicizmus és császári hatalom védelme
érdekében folyó harcot. Az időközben egymásra talált svéd és francia diplomácia szövetséget kötött
(hamburgi egyezmény) és még ugyanebben az évben, Szászországban megjelentek a Lennart Torstensson
gróf vezette svéd csapatok. Lipcse közelében 1642. november 12-én zajlott a második Breitenfeldi csata,
melyben a svédek fényes győzelmet arattak.
1642-től Mazarin bíboros lépett Richelieu örökébe, aki folytatta elődje külpolitikáját. Az ifjú Condé,
Enghien hercege által vezetett francia csapatok 1643. május 19-én az Ardennekben, Rocroi-nál
megsemmisítő vereséget mértek a spanyol csapatokra, akiknek hátában ráadásul a portugálok is
fellázadtak. E vereséggel megtört a spanyolok katonai fölénye a szárazföldön. Ugyanaz év november 16-án
megszületett a gyulafehérvári egyezmény, amelynek értelmében Franciaország, Svédország és Erdély
együttesen lépnek fel a császár ellen. 1644-ben a Turenne és Condé hercegek vezette francia seregek
feldúlták Dél-Németországot, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem pedig hadjáratot vezetett Észak-
Magyarországra. Később 1645 nyarára azonban a svéd hadvezér, Torstensson visszatért Közép-Európába, és
a Prága előtti Jankovnál állta útját a császári hadsereg. 1645 márciusában a svédek döntő győzelmet
aratnak a császári seregek fölött a csehországi Jankovnál (Prága mellett) augusztus. Miközben a franciák
Allerheimnél szétverték Miksa bajor herceg erőit, készülődött a 30 éves háború utolsó ütközete.
1648-ra a szász választófejedelem békét kötött Svédországgal, s ezzel veszélyes elszigeteltségben hagyta
Ferdinánd császárt. 1648 tavaszán a megmaradt bajor és császári seregek francia-svéd túlerővel találták
szemben magukat. A két császári-katolikus haderő között alig vagy egyáltalán nem létezett együttműködés,
ugyanis vezéreik összevesztek a rangbéli elsőbbség kérdésén. A császári csapatok mozgását ráadásul a velük
vonuló elképesztő tömegű tábori népség is lassította: talán négy is jutott belőlük minden katonára. Melander,
a császári tábornagy megpróbálta távolabbra menekíteni üldözőitől a gyalogságot és a tüzérséget: remélte,
hogy Montecuccoli, az olasz hadvezér képes lesz sikeres utóvédharcot folytatni a lovassággal. Az olasz ezt
jelentős szívósságot tanúsítva meg is tette, amíg Melander el nem esett, akkor azonban a gyalogságon kívül
mindent és mindenkit hátrahagyott, azt azonban Landsbergbe menekítette. A közben visszavonult bajor sereg
parancsnokát árulás vádjával azonnal őrizetbe vették.
A vesztfáliai béke
A vesztfáliai békeszerződéseket 1648-ban több részletben kötötték meg. A Habsburgok a hollandokkal és a
svédekkel Osnabrückben, a franciákkal és a birodalom protestáns fejedelmeivel Münsterben írták alá a
békeszerződést.
A békekötés révén valódi európai nagyhatalommá vált Franciaország, Svédország és Brandenburg, melyek
jelentékeny területekkel gazdagodtak. (Svédország megszerezte a Balti-tenger német partvidékét,
Franciaország megkapta Elzászt, Brandenburg pedig a Balti-tenger partján kapott pomerániai területeket.) A
Német-Római Császárság teljesen átalakult: 296 önálló fejedelemségre, és számtalan önálló városra oszlott.
Ezzel a császári hatalom végképp névlegessé vált. A Habsburgok vereségüket követően kelet felé
fordultak, és Magyarország, illetve Erdély teljes megszerzésével próbálták kárpótolni magukat (1699 –
Karlócai béke után Magyarország Habsburg bekebelezése.) Az osztrák és cseh tartományokban
felszámoltÁK a rendiséget, ami lehetőséget teremtett számukra az abszolutizmus kiépítésére! A vesztfáliai
béke fontos része volt, hogy Európa uralkodói elismerték a birodalomból kiszakadó Svájc, és Hollandia
önállóságát.

You might also like