Német szociálpolitika (1871-1918)

Német helyzet
A szociálpolitikai intézkedések kiváltója a demográfiai növekedésre volt. Német területek
lakosságának száma 1800 körül 23 millió, 1850-ben 35 millió, 1871-ben 40 millió, 1910-ben közel
65 millió fő volt.1
A belső migráció eredménye volt a városiasodás. Több metropolisz ekkor keletkezett, Berlin
mellett pl: Drezda, München, Köln, Königsberg (ma: Kalinyingrád, Oroszország), Lipcse,
Magdeburg. 1907-ben Berlinben több, mint 2 millió ember élt, de csak 40 %-uk volt született
berlini.
Németország volt Európa egyik legnagyobb munkaerő exportőre. 1850-1861 között közel 1
millióan hagyták el az országot, 90%-uk az az Amerikai Egyesült Államokba ment. Összesen 1850
és 1914 között, mintegy 5 millióan vándoroltak ki Amerikába.2

Rostow fejlődéselméletébe jól beleilleszthető a német fejlődés. Az átmeneti társadalomban

létrejönnek a gazdasági fejlődés előfeltételei, amely az 1850-es évekre eljutott a take off szakaszáig.
Magában a gazdasági szerkezetben indul meg a változás, a mezőgazdaság helyett az ipar vált
meghatározóvá.

Az iparosodás az 1850-es évektől gyorsult fel, és vált egyre jelentősebbé a szekunder

szektor. A császárság megalakulása hozott azonban igazán nagy fordulatot, amely lépésről-lépésre
alakította ki az iparűzés szabadságát, egységes pénznemet, modernizált mezőgazdaságot és az ipari
és tőkés fejlődésnek megfelelő körülményeket. Megszűntek a fejlődést akadályozó vám-és
országhatárok, a jobbágyi függés, céhes korlátok és nemesi előjogok.3
Az ipari növekedés az új iparágak, úgy mint a elektro- és vegyipar dinamikus kiépítésén
alapultak, de erőteljesek maradtak a hagyományosabb ágazatok is. Koncentráltabbá vált az ipar,
nagyüzemek épültek ki, ahova főként elszegényedett és tulajdon nélküli kisparasztok áramlottak. A
hetvenes években vállalatalapítási hullám volt Németországban. A nagyüzemek környékén
munkásvárosok alakultak ki.
A közlekedést forradalmasította a gőzhajózás elterjedése és a vasútépítés, így az áruszállítás
kifizetődővé vált. A vasútépítés fejlesztette a vas- és acélipart, továbbá a bányászatot is. Világhírűvé
váltak a térség nagynevű cégei pl. A Krupp, Mannesmann. Szászország, Felső-Szilézia, Katowitz
ipari központok lettek. A Ruhr-vidék Európa legnagyobb ipari vidékévé fejlődött.

1 NÉMETH (2009) 29 o.
2 KHOUDOUR-CASTÉRAS (2008) 213 o.
3 NÉMETH (2001) 19 o.
 A vegyipar fejlődése a mezőgazdaságot is modernizálták, a műtrágyához megnövelte a
terméshozamot, így biztosítva a növekvő lakosság élelmezését időlegesen A gyors fejlődés felszívta
a kezdeti munkanélküliséget.4
Németország élelmiszerimportra szorult.

19. század végén alapvető gazdasági és társadalmi fordulat történt. Az ipari munkásság létszáma
megnőtt. Polgári rétegek differenciáltak: gazdasági polgársághoz tartoztak a közepes és nagyobb
vállalkozók, képzett polgársághoz a szabadfoglalkozásúak (orvosok, ügyvédek) illetve a városi és
kommunális közigazgatásban dolgozók. Kispolgárság tagjai voltak a kézművesek, kisiparosok. Ők
alkották az új középréteget. 5
Biscmarck felismerte, hogy a növekvő iparosítás elvezethet egy erős munkáspárt
kialakulásához. Tiltással lépett fel ez ellen, 1878-ban elfogadtak egy törvényt, amellyel a
"szociáldemokrácia közveszélyes törekvései" ellen hoztak. Betiltották a "fennálló állami és
társadalmi rendszer megdöntésére irányuló szociáldemokrata, szocialista vagy kommunista
törekvésű egyesületeket". A betiltás, letartóztatások, ítéletek ellenére a szociáldemokrata párt és
szakszervezetek az illegalitás 12 évében is növekedtek. 6
Másik módszer az állami szociálpolitika, amellyel igyekezett javítani a munkásság
helyzetén. 1883-ban a munkások betegbiztosításának szabályozta a járulékok összegét fele-fele
arányban a munkaadók és a munkások fizették. Betegsegélyező pénztár szövetkezeti formába
működött, orvosi kezelésre és táppénzre terjedt ki, maximum 13 hétre. 1884-ban a balesetbiztosítási
törvény a baleset teljes költségét a vállalkozók szakmai szövetsége vállalta, halálos baleset esetén a
hátramaradottaknak nyugdíjat fizettek. A balesetbiztosítás a betegbiztosítás lejártával kezdődött,
tehát a 14. hét után.7 1889-ban öregségi és rokkantsági biztosítást vezettek be, minden 70 év feletti
munkásnak öregségi nyugdíjat, munkaképtelenség esetén pedig rokkantsági nyugdíjat biztosítottak,
amelyet fele-fele arányban a munkaadótól és a munkavállalótól vontak le.
A Porosz törvénykezésben meg volt a szociális intézkedéseknek a hagyománya már jóval
korábbról. 1776-ban a szénbányászoknak már volt segélyt biztosító rendszer, ami az orvosi
költségeket állta és fizetést adott betegség, munkaképtelenség, és a munkahelyi baleset estén. 8
A szociális törvénykezéssel javult a munkások szociális helyzete és a munkafeltételek, de a
politikai kérdést nem oldotta meg.
1871 és 1914 között 41 millióról 67,7 millióra duzzadt a lakosság száma.9

4 NÉMETH (2009) 30-31 o.

5 NÉMETH (2009) 31 o.
6 NÉMETH (2001) 30-31. o.
7 NÉMETH (2001) 31 o.
8 KHOUDOUR-CASTÉRAS (2008) 219 o.
9 FULBROOK
 II.Vilmos idején tovább bővült a szociális reformok köre. Tételszerűen felsorolva10:
 1890: feloldották a szocialista ellenes törvényt
 1890:31 biztosítóintézet megalakulása, országos biztosítóintézetek(LVA)előfutárai
 1891: a tartósan keresőképtelenné vált, valamint a 70 év feletti munkások első nyugdíjának
kifizetése
 1891: munkásvédelmi törvény (június 1.) nővédelemmel,korlátozott éjszakai munkával,
vasárnapi pihenőnappal és gyermekvédelemmel
 1891: állami iparfelügyelet bevezetése
 1891: az üzemi önkéntes munkásbizottságok engedélyezése
 1891: vasárnapi munka megtiltása az iparban és a kézműiparban
 1892: a betegbiztosítási törvény kiegészítése a biztosítási kötelezettség kibővítésével
(kiterjesztve a családtagokra)
 1895: a vasárnapi munka tilalma a kereskedelemben
 1899: rokkantbiztosítási törvény
 1901: munkáslakás-építés támogatása
 1905: kötelező munkásbizottságok felállítása a bányaüzemekben
 1908: a maximális munkaidő megállapítása, az éjszakai munka megtiltása nők és fiatalok
számára
 1911: birodalmi biztosítási rendszer (RVO) bevezetése
 1911: a fogyatékosok nyugdíjának bevezetése
 1911: biztosítási törvény alkalmazottaknak
 1911: törvény az otthoni munkáról (az otthoni munka szabályozása)
 1916: a munkások nyugdíjkorhatárának 70 évről 65 évre csökkentése
 1916: a nők nyugdíjkorhatárának 60 évre csökkentése

A Német Birodalom szociális törvénykezésével megelőzte a világ többi országát,

példaképnek tekintették. A finanszírozási problémák megoldhatóak voltak a nagyszámú kereső
fiatal munkavállalóval, akiknek a befizetéseiből lehetett támogatni a időseket és rokkantakat.
Azonban állami munkanélküli biztosítást nem vezettek be. A szakszervezeti tagsággal
rendelkezők, a szakszervezeti pénztárból kaphattak munkanélküli támogatást.
Az 1880-as évek szociális törvényhozása a modern szociális állam kialakulásának első
szakaszát jelentette.11

10 NÉMETH (2009) 41 o.
11 NÉMETH (2009) 41 o.
Összegzés
Németország a Rostow-i fejlődés modellnek megfelelően a Német Császárság idejére
eljutott a take off szakaszba, átalakult a gazdaságszerkezet a primer – mezőgazdasági szektor
helyett a szekunder – ipari szektor vált meghatározóvá. A gazdasági növekedés jelentős volt. A
népességnövekedés azonban olyan mértékű volt, hogy az ipar nem volt képes felszívni a
munkásságot, több millióan vándoroltak ki, leginkább az Amnerikai Egyesült Államokban. A
szociális nehézségek azonban továbbra is megoldatlanok maradtak.
A jóléti állam kialakulásának okaira több elképzelés is született. Bismarck tevékenysége a
kezdetét jelentette egy összetett folyamatnak, modellt nyújtott a szociális kérdés kezelésében. Tette
mögötti motivációkban több tényező fedezhető fel. Reálpolitikusként gátat kívánt vetni a
szocialisták térnyerésének, programjukból átemelve elemeket, mivel felismerte, hogy a szociális
kérdést rendezni kell.
Csak a munkanélküliség kezelésében maradt el némileg Németország. A munkanélküliségi
segély bevezetésére csak 1926-ban került sor, amely intézkedést azonban nem lehetett sokáig
fenntartani, az 1929-es válság elsöpörte a rendelkezést. Elmondható azonban az, hogy világelsőként
Bismarck olyan szociális intézkedéseket hozott, hogy az általa felállított modellt ma is Bismarck
modellnek nevezik.
 Bibliográfia

FULBROOK 1997
Mary Fulbrook: Németország története. Maecenas könyvek, Második Kiadás, Budapest,
1997.

KHOUDOUR-CASTÉRAS 2008
David Khoudour-CastérasWelfare State and Labor Mobility: The Impact of Bismarck's
Social Legislation on German Emigration before World War I. In: The Journal of Economic
History, Vol. 68, No. 1 (Mar., 2008), 211-243 o.

NÉMETH 2009
Németh István: A Német Császárság 1871-1918. Összegzés és dokumentumok.
L'Harmattan, Budapest, 2009.

NÉMETH 2001
Németh István: Németország története. Egységtől az egységig (1871-1990). Aula Kiadó,
Negyedik javított kiadás, Budapest, 2001.

Térkép a ppt-ben: https://www.edmaps.com/html/germany.html Német császárság 1871-1918