VIROLÓGIA

A virológia vagy viruszológia az a tudományág amely a vírusok felépitésével,

szaporodásával, az emberi szervezetre kifejtett hatásával, az általuk okozott betegségek
tanulmányozásával foglalkozik.

A vírusok a ma ismert legapróbb és legegyszerűbb élőlények. Nővényekben, állatokban,

emberekben, mikroorganizmusokban parazitaként élősködnek és többnyire súlyos
megbetegedéseket okoznak. Önálló szaporodásra, mozgásra képtelenek, anyagcseréjük nincs,
önmagukban életjeleket nem mutatnak. Élőlényként csak élő, gazdasejtekben viselkednek.
Eredetüket tekintve valószinűleg sejtekből kiszakadt, elszabadult genetikai elemek
„leszármazottai”.

1892-ben Ivanovszkij fedezte fel először, hogy léteznek a baktériumoktól kisebb

fénymikroszkóppal nem látható élőlények. A dohányleveleken kisérletezve bizonyitotta az apró
élőlények létezését. Az 1950-es évek hoztak forradalmi változást a vírusok tanulmányozásában,
amikor is felfedezték az elektromiksroszkópot. Ennek segitségével megfigyelhetővé vált a
vírusok felépitése is. Másrészt kimutatták, hogy a vírusok laboratóriumi körülmények között
kisérleti állatokban tenyészthetőek.

Kutatások alkalmával világossá vált hogy egyes vírusok a rákos megbetegedésekben is

fontos szerepet játszhatnak. Pl. a méhnykrák, vagy a májrák kialakulásában. Az ilyen vírusokat
onkogén vírusoknak vagyis daganatkeltő vírusoknak is nevezzük, mivel a sejtek génjeiben
mutációkat (változásokat) idéznek amelyek később daganat kialakulásához vezetnek.

A VÍRUSOK FELÉPITÉSE

A vírusok olyan apró élőlények amelyek hagyományos mikroszkóppal nem láthatóak.

Csak elektronmikroszkóp segitségével figyelhetőek meg, amely 400000 szorosan nagyít.
Szigorúan intracelluláris paraziták, vagyis csak a gazda sejteken belül képesek szaporodni és
anyagcsere folyamatokat végrahajtani. Általában két nagyságrenddel kisebbek mint az általuk
megfertőzött sejtek.

A vírusok nukleinsavból és az azt körülvevő hártyákból állnak.

A nukleinsav alkotja a virusok magját. DNS (dezoxiribonukleinsav) vagy RNS

(ribonukleinsav) alkotja. Ezért a vírusokat DNS és RNS vírusokra osztjuk. A DNS molekula
kettős spirál lánc, amely 4 nukleinsavból (Timin, Adenin, Citozin és Guanin), foszforsavból és
pentózból (dezoxiribóz) áll. Az RNS ugyanúgy 4 nukleinsavból, ribózból és foszfátból épül fel.
Itt a kettős spirál lánc helyett csak egy lánc található. Ezek a nukleinsavak tartalmazák a vírusok
örökítőanyagát vagyis a génjeit. Ezek határozzák meg a vírusok tulajdnoságait.
 A DNS vagy RNS molekula körül burkok találhatóak. Az egyszerűbb vírusoknál egy
fehérjéből álló hártya található, amit kapszidnak nevezünk. Ez a kapszid fehérjemolekulákból áll,
amelyeket kapszoméráknak nevezünk. A nukleinsav és a kapszid együttes neve a nukleokapszid.
Egyes vírusoknál a nukleokapszidot még egy külső glükopeptid hártya is borítja, ami a
gazdasejtből származik (sejtmaghártyából, sejthártyából, endoplazmatikus retikulumból) és a
vírus sejtbe történő behatolását segíti elő.

A külső hártyák (kapszid és glükopeptid hártya) fő feladata a nukleinsav védelme a külső

fizikai, kémiai és más hatásoktól. Emellett ezek segítségével kapcsolódik a vírus részecske a
gazda sejtekhez.

Egyes vírusok még különböző mértékben lipideket, cukrot és nyomokban pofehérjéket is

tartalmaznak.

A vírusok extracelluláris (sejten kívüli) alakját, amely fertőzőképes virion-nak nevezzük.

A virion nukleokapszidból, és (az öszetettebb vírusok esetében) az ezt körülvevő glükopeptid
hártyából áll. Tehát ez a részecske a fertőzőképes és ez felel a vírus fertőzés terjedéséért.

A vírusok alakja nagyon eltérő lehet. Némelyek gömb szerűek, mások hosszabb rövidebb
pálcikára emlékeztetnek stb. A kapszid felépítési szimetriájától függően különböztetjük meg a
vírusok két tipusát. A kubikális (ikozaéder) és a helikális (spirális) virionokat. Ha mindkét
szimmetria tipus megtalálható egy virionban, azt kettős (binális, komplex) szerkezetűnek
nevezzük.

A helikális virionok spirálisan hajlított nukleinsava szorosan összeépül a kapszomérekkel

és a nukleokapszid csőszerű alakot vesz fel. Ez a szimmetria a dohány mozaikvírusra jellemző. A
nukleokapszidszál fel is tekeredhet és a virion akár gömb alakot is felvehet (pl az influenza
vírus.).

A kubikális virionoknál a kapszid jellegzetes geometriájú, különböző szögletes alakú és a

fehérjeburok szerkezetileg elkülönül a benne lévő nukleinsavtól. A kapszomérek száma a
kapszidban szigorúan meghatározott.

A fizikai és kémiai tényezők hatására a vírusok alakja megváltozhat, de a nukleinsavak

szimmteriája a burkon belül állandó.

BAKTERIOFÁGOK

A bakteriofágok a baktériumokban élősködő vírusok és jellegzetes felépítésük van. A

nukleinsavuk (örökítő anyaguk) a vírus fej részében található, amely a vírus kapszidjának felel
meg. A fej egy rugószerűen összehúhzató „farok” részen helyezkedik el, amely végén néhány
nyúlvány (fimbria) található. A fibriák a bektériumok sejtfalán vagy kapszuláján lévő
receptorokhoz kapcsolódnak, körbefogva a bektérium sejtet, majd a farok rész összehúzódásával
az örökítőanyagát a baktétiumba fecskendezi a vírus, míg a kapszid rész a baktériumok kívül
marad.

A VÍRUSOK NAGYSÁGA

A legapróbb élő szerveződásek, de nagyon eltérő a nagyságuk, amely a 10-300 nm lehet

(1nm= 10-6 mm). Mivel ennyire parányiak fénymikroszkóppal nem vizsgálhatóak csak
elektronmikroszkóppal amely 400 000 szeres nagyítátú.