Tekerd le a hangerőt!

Amikor már elviselhetetlen a zaj, azt mondom:

Mindenki fogja meg a bal kezével a jobb fülét!
Most pedig mindenki tekerje le a hangerőt a fülén!

Csak csendben, csak halkan!

A jól ismert mondókát kezdem el, egyre halkabban mondjuk, végül csak az ajkunk mozog.

Csengettyű hangja
Van egy halk hangú székcsengőm, amit meglengetek – annyira szép és szolíd hangja van, hogy mindenki
felfigyel rá. Tudják, hogy ezzel jelzem, ha ideje lenne csendesedni.

Halkabban, csendesebben!
Ezt a kedves dalt indítom el:

Object 1

Aki hallja a hangom!

Aki hallja a hangom, tapsoljon ötöt!
Aki hallja a hangom, tapsoljon négyet!
Aki hallja a hangom, tapsoljon hármat!
Aki hallja a hangom, tapsoljon kettőt!
Aki hallja a hangom, tapsoljon egyet!
A végére már mindenki tapsol

Tátogj!
Van, aki tátogni kezd, a gyerekek pedig csitítani kezdik egymást, “Psszztttt! Nem hallom az óvó nénit!”
Így elcsendesednek, és az óvó néni utána kezd beszélni hozzájuk.

Hangerő – mérő skála

Ezt a skálát én szoktam használni a fejlesztések során. Vannak gyerekek, akik nehezen tanulják meg
szabályozni a hangerőt, és vagy nagyon hangosan, vagy éppen nagyon halkan beszélnek.
Ezt több óvó nénivel megosztottam már, és a tapasztalatok szerint hosszú távon értek el jó eredményeket a
segítségével.
Rendszeresen átbeszélték a gyerekekkel, melyik színű hangot mikor használjuk, illetve sokszor játszottak olyat,
hogy az óvó néni tekerte a mutatót valamelyik színre, és a gyerekek az ahhoz tartozó hangerőt használták.

A lila a nagyon csendes szín, ezt akkor használjuk, ha valaki alszik a környezetünkben.
A sötétkék is alapvetően csendes, mi ahhoz kötöttük, amikor az óvó néni mesét olvas. Ilyenkor is lehet
papírzsebkendőt kérni például, csak figyeljünk arra, hogy a többieket ne zavarjuk ezzel.
A világoskéket munka közben használjuk, például, amikor elmélyülten rajzolunk.
A zöld a közös játék hangerejének színe, ilyenkor fokozhatjuk a hangerőt, hogy jól tudjunk kommunikálni a tőlünk
távolabb lévő társunkkal is.
A sárga az udvari játék során használt hangerő. Nyilván hangosabbak vagyunk, és kevésbé zavarunk vele
másokat.
A narancs a közös éneklés, versmondás színe, ilyenkor azért is emeljük a hangerőt, hogy a közönség is hallja,
amit mondunk, éneklünk.
A piros a kiabálás színe, akkor használjuk, ha bajban vagyunk, és ezt ritkán használjuk!
Tanácsok kezdő pedagógusoknak a fegyelmezetlenség megelőzésére

1) Unaloműzés. Alapigazság, hogy az unatkozó gyermek ’rosszalkodik’, szórakoztatja magát.

- mindig tervezzük meg a napot,

- s legyünk egyben nagyon rugalmasak is! Ha változik az idő, a gyerekek állapota, változtassunk bátran a terveinken!

- legyen a fejünkben mindig néhány új játékötlet

- figyeljük a szabad játék során unatkozó gyermeket, segítsük felfedezni, hogy mit szeretne játszani

2) Szabálytanulás lépésről lépésre játékosan. A gyermekek egy része még nem ismeri a normákat, így nem is tudja betartani.
Biztosítsunk számukra gyakorlási lehetőséget játékosan! Érdemes egy időszakra 2-3 csoportszabályt megalkotni, ezeket rajzos
formában jól látható helyre tenni (pl. ajtóra), és sokféle pedagógiai szituációban gyakoroltassuk őket, majd utaljunk rájuk vissza,
rögzítsük a tanultakat! Fontos, hogy ne szóljunk a gyerekre mindenért, csak a legfontosabbakért, akkor is, ha lehet vele
fogalmaztassuk meg.

3) Értelmes rend, értelmes szabályok alkalmazása. Ne fegyelmezzünk folytonosan, ne állítsunk fel túlságosan sok szabályt, adjunk
teret a gyermeki akaratnak, ötleteknek. Kevés, átlátható rendszer, egységes követelmények.

- ne tiltólista legyen érvényben

- pozitív megfogalmazású szabályok gyermeknyelven (A mi csoportunkban a gyerekek…)

- következetes alkalmazás

4) Közös szabályok meghatározása. Közösen, egy időszakra csak 2-3 szabály, megjelenítve a csoportszoba ajtaján, vagy más
feltűnő helyen képes, egyszerűsített formában.
5) Megelőzés. Előzze meg a bajt! Tervezzen meg, gondoljon át minden olyan pedagógiai szituációt, amely új az Ön, vagy a
gyermekcsoport számára!

6) Előrelátó tervezés idegen szituációban

- bontsuk apró lépésekre a folyamatot (rajzoljuk le)

- gondoljuk át az egyes lépések lehetséges problémaforrásait (írjuk vagy rajzoljuk alá)

- kapcsoljunk hozzájuk azokat a gyerekeket, akik hasonló helyzetekben problémásak szoktak lenni

- gondoljuk át a lehetséges megoldásokat (mit tanítsunk meg előtte játékosan, hogyan oldjuk meg a felügyeletüket, párral,
dadussal, szülővel; milyen eszközökre lehet szükségünk – pl. kullancs-kiszedő csipesz nagyítóval, ragtapasz, szülők telefonszáma)

7)Felkészítés. Új helyzetekben előre beszéljük meg a viselkedési szabályokat, problémák esetén a teendőket. A számunkra
egyértelmű dolgok a gyermekeknek nem azok. Az első piaci séta vagy bábszínház látogatás előtt érdemes alaposan előkészíteni a
gyermekeket. Hogyan, és hogyan ne?

- Játékokon keresztül ismertessük meg a gyerekeket a helyzetekkel (vándorútra megyünk az udvaron; bábszínházat játsszunk
viselkedési szabályokkal – egyszerre csak egyet; szerepjátékokat játszunk pl. a segítségkérés baj esetén)

- Mesén, filmen keresztül jöjjenek rá a szabályok fontosságára, ésszerűségére (pl. közlekedési szabályok)

- Szóban nagyon keveset magyarázzunk! Ne meséljük hosszan, hogy mit szabad, és mit nem szabad majd csinálni! Számos ok
miatt nem érünk el vele megfelelő hatást (fogalomhasználatunk nem értelmezhető a gyerekeknek, nem tudják elképzelni, amit
mondunk, figyelmük terjedelme kicsi, ha meg is értenek dolgokat, az adott helyzetben nem fogják használni)

8) Felügyelet biztosítása. Folyamatosan figyeljük a csoportot! Sohase hagyjuk egyedül! Mindig elegendő számú felnőtt legyen a
gyerekekkel!

9) Tér lehatárolása. Ha új helyszínre mennek (pl. tornaterem, park, játszótér), odaérkezéskor álljanak meg, s beszéljék meg hogy
pontosan mettől meddig mehetnek el, mekkora területen játszhatnak. A tér mérete általában egyenesen arányos a rohangálási
vággyal, ösztönösen meg szeretnék hódítani, megismerni, tehát érdemes vigyázni.

10) Rituálék alkalmazása. Vannak olyan helyzetek, amiket a gyermekek eleve nem szeretnek, ezekben az esetekben előre látható a
fegyelmezetlenség, zaj, vagy csak a nyűglődés. Alkalmazzunk az egyes tevékenységekhez rendszeresen ismétlődő „kis
szertartásokat”. A gyermekek ezek első jelére (pl. gyertya gyújtás; dal) már átkapcsolnak, mert felidézik a hozzá kapcsolódó
(mégis) kellemes élményt, illetve tapasztalják, hogy az óvodapedagógus igyekszik kellemessé tenni azt a tevékenységet (Zilahiné,
2012)

Fegyelmezési stratégiák (ha már megtörtént a baj)

1.szóbeli figyelmeztetés, elmarasztalás: probléma megállítása az adott pillanatban

2.kompromisszum (tárgyalás az elfogadható közös stratégiáról, pl. nem alszik, csendben könyvet nézeget)
3.elterelés (másra irányítjuk a pl. agressziót alkalmazó gyermek figyelmét)
4.elkülönítés / felügyelet (néha akár másik csoportba helyezés)
5.korrekció /büntetés tevékenységgel (helyreállító tevékenységgel kell a gyermekkel az eredeti állapotot visszaállíttatni;
pl. az összefröcskölt mosdó feltörlése ronggyal)
6.megdöbbentés / meglepő reakció (pl. az üvöltő gyerek vigasztalása, sajnálata, a pozitívumok kiemelése a büntetés
helyett)
7.negligálás (pl. nem veszem figyelembe, hogy foglalkozás során mit ismételget)

Ezeket nem lehet teljes mértékben elkerülni, hisz bármikor történhet valami meglepő a gyermekek számára, esetleg követhetünk el
szervezési hibát. Ilyen pillanatok mindenkinek az életében előfordulhatnak, a legfontosabb azonban, hogy ebben az esetben sohase
essünk pánikba. Minél nagyobb indok van az ijedtségre, annál fontosabb, hogy megőrizzük a higgadtságunkat, a nyugalmunkat!

Drámajáték és drámapedagógia az óvodában – Egyszer volt, hol nem volt…

Szerepjáték, mese-játék
Drámajáték és drámapedagógia az óvodában