1/B

A zene Lüktetését követő ritmikus mozgások, tánclépések, a metrum érzék

fejlesztése

-Az óvodai ritmusképzés alapja a metrumérzék fejlesztése.

-A 3 év alatt el kell érni az óvodában, hogy mindegyik gyermek megérezze a zene
lüktetését, és azt mozdulataival követni tudja.
- A zene lüktetésének az érzékeltetése csakis zenével együtt gyakoroltassuk (ne
számolásra, dobolásra stb. )
-A zene egyenletes lüktetését követik a játékok eredeti mozgásai:
-kiolvasás
-karlendítés
-kalapálás
-járás
-tapsolás stb.
-A gyermekjátékok egyik fajtája az „alakoskodás” ami azt jelenti, hogy a szövegben
megénekelt cselekmény lényeges mozzanatait a gyermekek megjátsszák.
Ilyenek: „Erre csörög a dió – összezárt marokkal ritmikus csörgetés, majd „megtörjük” a
diót, mogyorót a sarkunkkal…. Stb.

Az egyenletes lüktetés : a mondókák, dalok szabályosan ismétlődő súlya. Ez a

gyermekdalokban a negyed. Minden játékos mozdulat nyit és zár, folyamatosan
ismétlődik. A gyermekdalok ütemhangsúlya: egy súlyos és egy súlytalan mozdulat.
- A lüktetés folyamatosságát éneklés közben a játékos mozgás erősíti meg.
- A gyermek utánzási kedvét azzal fokozzuk, hogy az ismétlődő mozdulatoknak
játékos értelmet adunk. (mosakodás, szitálás, szárnycsapkodás, stb.
A mozgások ne változzanak túl gyakran!! Csak ha a játék megkívánja.
A legkisebbeknél az óvónő maga játszik, ölébe veszi a gyermeket, és ő irányítja a
mozdulatokat („Csip-csip”) A 3 éves gyermeknek nehéz a csoporttal együtt mozogni, mert
ő még a saját mozgástempójához ragaszkodik, és nem képes másokhoz igazodni.
A középső csoportban a gyermekek mozgása már összerendezettebb, év végére már
képesek körbejárni és egymáshoz alkalmazkodni. A járás kitűnően alkalmas a lüktetés
megéreztetésére. Ezt még segíti, ha a mozdulatot „hallani” is lehet (taps, koppantás, erős
lépés stb.) Az Egyenletes lüktetésnél a szünet alatt is tovább kell tapsolni!
Nagycsoportban fejlettebb mozgáskészséget jelent a taps, dobbantás stb. nélküli járás
és a természetes mozdulatok.
A kiscsoportban egy évig az egyenletes lüktetést gyakoroljuk, a középső csoportban a
ritmust hangsúlyozzuk, a nagycsoportban a kettőt összekapcsoljuk!

A zene lüktetését követő táncmozdulatok

3-4 éves korban egyenletes térdrugózás csípőre tett kézzel vagy a lányok kötény ill.
szoknyafogással, a fiúk hátratett kézzel térdrugózás kis jobbra- balra fordulással, pici
terpeszben a testsúly áthelyezése negyedenként egyik lábról a másikra.

4-5 éves korban érintő járás: kilépés lábujjal, azután talpra ereszkedés- egyik, majd másik
lábbal negyedértékekre: páros sarokemelgetés állva (zökkentés): oldalzáró lépés – az
egyik láb kilép, a másik hozzázár – súlytalan térdhajlítás indítja a lépéseket

5-6-7 éves korban - sarokkoppantás elől - váltott lábbal

- sarokkoppantás hátul – váltott lábbal
 2/B

Hangsúlykiemelés játékos mozgással, tánclépéssel, ütemhangsúly és

motívumhangsúly

Forrai ÉNo-ból

A legkisebb zenei egység hosszának a motívumnak megérzése fontos a zenei

formaérzék alapozásához. Hat: - tiszta éneklésre
Fejleszti: a gyermek megfigyelőkészségét, emlékezetét, képzeletét, gondolkodását…

A motívumhangsúly kiemelése mozgással

Az egyenletes lüktetés negyedenkénti kiemelést jelent, a kettes lüktetés az ütem

tagolását: gyermekdalokban az ismétlődő mozdulatok miatt az ütem két negyedre: egy
súlyos és egy súlytalan negyedre bomlik.
Kettes lüktetésnél: Járjunk táncot, ripegő, ropogót (kilép, zár, súly, súlytalan)
Motívumnál: Járjunk táncot, ripegő, ropogót ( kilép és hármat rugódzik)

A motívum érthetőbb lesz, ha látható, térbeli távolsággal is összekapcsoljuk. Pl. két kör
ellentétes irányban halad, felváltva mondanak egy-egy motívumnyi részt, de mindig csak
az a kör halad, amelyik hangosan mondja a részletet.
Vagy: színes kockákat helyezünk a földre, amelyek mellett a gyermek motívumonként
négyet lép, aztán négyet tapsol

Adjunk a gyermekeknek is lehetőséget, hogy saját ötleteiket érvényesítsék.

Szarkáné Könyvből

A mondókák és játékdalok belső szerkezetéről tanultuk, hogy dallam, ritmus, szöveg és

mozgás egyformán részt vesz az alakításában. A hangsúlyrendet erősen befolyásolja a
kísérő mozgás jellege.
Vannak egyfázisú, kétfázisú és négyfázisú mozgásegységek.
Az egyfázisú mozgások negyedenként, a kétfázisúak 2/4-enként. vagyis ütemenként,
a négyfázisúak motívumonként, azaz 4/4-enként tagolják a zenét hangsúlyaikkal.
Egyfázisú, mozgása van a csípicsóka játéknak, a kiolvasónak, a kisgyerek
negyedenként hintázó bólogatásának, a zökkentésnek, a labdaütö getésnek és az
egyenletes tapsolásnak Is.
A kétfázisú mozgás kimért súlyos-súlytalan mozdulat párból áll: erre-arra, ki-be, le-
fel, előre-hátra a Hinta-palintában, egyik-másik az egyirányú záró lépésben. Finom
hangsúlyokat adhatunk triangulummal, cintányér felfüggesztett lapjával, ha egyet a
hangszerre, egyet a levegőbe ütünk felváltva. Ritmus tapsolásban a tá-szün felel meg
ennek a Játéknak.
A négyfázisú egység négy mozdulateleme táncban az erre-arra, ki-be, egyik-másik
játékának kitágított változata. Erre is kettőt, arra ís kettőt (kis csárdáslépés), egyik lábbal
is koppantok, a másikkal is koppantok, s kétszer visszazárok alapállásba
(sarokkoppantó, illetve lábujjkoppantó váltott lábbal). Főhangsúlyt kap az indító,
mellékhangsúlyt a ráfelelő lépés, ha megérzem a két elem összetartozását.
A három mozgásképlet közül az első méri, a második tagolja (ütem), a harmadik
összefogja (motívum) a játékos szöveg- és dallamrészeket. Éneklésben,
mondókázásban ez az egybefoglalás, egy ívbe lendítés a szép előadás lényege. Egy
lélegzetre, egy feszültséggel megformálni a mondatot, a dallamot.
 3/B

Dalritmus és mondókaritmus kiemelése

A dalritmus és mondókaritmus hangoztatása közvetlenül az iskolai tudatos éneklésre – a

kottaírásra, a kottaolvasásra – készít fel azzal, hogy a gyermekek megtanulják az ismert
anyag ritmusának kiemelését.
- úgy tapsolunk (dobolunk, kopogunk) ahogy énekelünk
A dalritmus és mondókaritmus hangoztatására akkor térhetünk rá, amikor a mozgás
egyenletesen lüktető, amikor a gyermekek már tudnak tempót tartani.
A dalritmus tanításával egy időben tovább kell gyakoroltatnunk az egyenletesen lüktető
mozgásokat, a dalritmushoz pedig lassúbb tempót kell adnunk, mint a szokásos ének- és
játéktempó, mert gyors tempóban a nyolcad mozgások pergését sem kézmozgással, sem
figyelemmel nem tudják követni a gyermekek.
A feladatot a gyermekek előtt is
-ritmustapsolásnak
-ritmusdobolásnak
-ritmuskopogásnak nevezzük.
A gyermekek a szótagolás technikáját is gyakorolják ezzel a játékkal.

A ritmustapsolást visszhangjáték formájában, egyszerű motívumokkal kezdjük. Teljes

mondókát, teljes dalt akkor lehet végigtapsoltatni, amikor a részleteket már szabályosan
meg tudják szólaltani.

A negyed szünet érzékeltetése

Jól megtanult rövid játékdal vagy mondóka ismétléséből indulunk ki: Sík, sík, sík... -
játékkal Ismételjük.
Utána egyenletes járással - egymás mögött, kézfogás nélkül - énekelik a gyermekek,
többször folyamatosan egyvégtében.
- Figyeljétek meg, énekeltünk-e minden lépésre! Kezd-jükl - újra elénekelik körbejárással.
A gyermekek beszámolnak megfigyelésükről.
Megnevezés: - A „sík", a „mácsík" és a „lecsúszik" után egy-egy lépésre nem énekeltünk, ott
szünet van!
Ha a befejező szünetet nem vették volna észre, akkor kétszer egymás után folyamatosan
elénekeltetem velük járás közben és megfigyeltetem, hogy van-e még valahol szünet.
Ezután szemléltetéssel Is érzékeltetem: Kissé a körön belül körbejárok és énekelek, hogy
mindenki jól lássa. A szünetre eső lépéseket észrevétetem.
A csoport is gyakorolja velem együtt folyamatosan.
A szünet jelzése : - Rltmustapsolás közben így jelezzük a szünetet: az éneklésnél
összeütjük a tenyerünket, a szünetnél szétnyitjuk, kifelé ütünk, így! - Mutassátok ti is a
szünetet: taps, szünet, taps, szünet!
A jelzés alkalmazása dalritmusban : - Elénekelem a dalt és tapsolom a ritmusát szünetekkel
együtt (= bemutatás) - lassúbb tempóban.
Közös gyakorlás : A hibásan tapsoló gyermekeknek segítek: egyenként megfogom a kezüket
és velük tapsolok, énekelek.
Ellenőrzés : A foglalkozás végén újra eltapsoltatom a dalritmust énekléshez.
A következő foglalkozáson újra bemutatom a szünetet, a dal ritmusának tapsolását, közösen
gyakorolják a gyermekek, a gyengébbeknek segítek.
A Sík, sík... ritmusát több foglalkozáson ismételtetem, míg 2-3 gyer mek, majd egy-egy
gyermek is bemutatja a dalritmust a csoport közös éneklése mellett.
Másik dal vagy mondóka ritmusát akkor tanítom, ha az első, később az előző már jól megy.
A megtanult ritmusokat ritmushangszeren is megszólaltatják, majd éneklés nélkül hangoztatják,
végül a ritmusról felismerik a Játékdalt.
 4/B

Az egyenletes lüktetés és a ritmus összekapcsolása

Kiscsoportban: egyenletes lüktetést gyakoroltatjuk

Középső csop: a ritmust hangsúlyozzuk
Nagycsop..: a kettőt összekapcsoljuk

Az egyenletes lüktetés és dalritmus összekapcsolásának több fokozata lehet:

- két csoport egymás után énekli végig a dalt, az egyik az egyenletes lüktetést, a másik a dal
ritmusát emeli ki:
- A két csoport különböző mozgással, kopogással énekli a dalt, és egyidejűleg szólaltatja
meg az egyenletes lüktetést és a dal ritmusát.
- a gyermekek egyenként énekelnek és az egyenletes lüktetést vagy a dal ritmusát emelik ki.
Lehet különböző ritmusjátszó hangszereket is a kezükbe adni
- két gyermek együtt énekel, vagy két különböző hangszeren játszik, az egyik gyermek az
egyenletes lüktetést, a másik a ritmust szólaltatja meg
- a csoport érzi az egyenletes lüktetést ( körbejárnak, vagy ülnek és a lábukkal kopognak)
közben a dal ritmusát tapsolják
- egy gyermek körbejár és közben a ritmust tapsolja vagy dobolja

Ritmusérzék fejlődésének fokozatai lehetnek:

Egyenletes lüktetés:
- játékos, ismétlődő mozdulatokkal (fejjel, lábbal, karral, kézzel) járással, tapssal
Ritmuskiemelés:
- tapssal, ütögetéssel, kopogással (álltahang utánzással, hangszerek utánzásával)
- éneklés vagy belső éneklés közben a gyermek ritmust tapsol stb.
Ritmusvisszhang- játék:
- óvónő- gyermek
- egy gyermek – másik gyermek

Az egyenletes lüktetés és a ritmus összekapcsolása: megfigyelés, összehasonlítás,

megkülönböztetés, együtthangoztatás (csoportban, egyénileg)

Az óvodában ritmusérzék-fejlesztés: csak mondókán, dalon és élő zenén keresztül történhet.

 5/B
A tempóérzék fejlesztése

A mozgások gyorsaságát és lassúságát játék közben nagyon sokféle tényező befolyásol-

ja.:
- a dal jellege
- a gyermekek mozgásfejlettsége
- az óvónő egyénisége, a fáradtság,
- a szabad tér stb.
Minden népnek más a mozgástempója, a városi embereké és a falusiaké is különbözik. A
kicsik ugrándozása, futkosása lehet, hogy gyors, de az összerendezett mozgások (-Csip,
csip csóka", a „Kis kacsa" szárnycsattogása) még csak most alakulnak ki, .tehát
lassabbak.
Látszólag egyszerű, de valójában nagyon nehéz feladat a gyermekeket állandó tempó-
tartásra szoktatni. Az óvónő egyénisége is befolyásolja a tempót, ezért vannak megadva
metronom számok. Egy temperamentumosabb óvónőnek a gyermekei is gyorsabb moz-
gásúak.
A tempómegérzése fokozatai:
- elindítjuk és saját mozgásunkkal irányítjuk a játékot, ezzel adjuk meg a tempót (kis-
CSOPORT)
- elindítjuk a dalt és a gyermekek továbbéneklik, jó tempótartással, az óvónő segítsé-
ge nélkül (középső csoport);
- a gyermekek önállóan kezdik a dalt és tartják a tempót, a játék többszöri megismét-
lése alatt is.

Szeretnénk kifejleszteni a gyermekekben a gyors és lassú közötti különbség érzékelését

is.
A különbség szemléltetéséhez mindig éneklést és mozgást, azaz időbeli cselekvés:
használjunk. A játékos eszközként használt báb maga is mozogjon. A fogalom ne csak
egy állathoz tapadjon.
Kiscsoportban a sokoldalú szemléltetés alapján a gyermekek felismerik a gyorsat és
lassút.
Középső csoportban maguk is megpróbálnak lassan és gyorsan járni, játékos moz-
dulatokat végezni, tapsolni, dobolni, háromszögön játszani.
A nagycsoport már az óvónő segítsége nélkül is tud tempót tartani, hangszerjátékra
tempót változtatni (járásnál), a dalt gyorsan és lassabban is elénekelni.

A kétféle tempó bemutatásánál vigyázzunk arra, hogy a gyors és lassú a normál tempónál
gyorsabb és lassabb legyen.
Ritmikus irányítószavakat óvodában ne alkalmazzunk, kivéve, amikor vezényszóval akarjuk
megadni a tempót.
Óvónő (lassan): Egy-szer-re in-dulj! Vagy (gyorsan): In-dulj! Aztán együtt kezdik az óvónővel a
mondókát vagy a dalt lassan vagy gyorsan.
A játékoknál egyszerűen csak elkezdjük a dalt, a gyermekek bekapcsolódnak. Sokáig az óvónő -
nagycsoportban egy vagy két „vezető" gyermek - kezd, majd a többiek folyamatosan
bekapcsolódnak az éneklésbe.
A túl lassú lépésmozgásnak más veszélye is van: a gyermek nem bírja kivárni a lassú
negyedeket, inkább megszaporázza a lépteit és nyolcadokra lép.
Figyelnünk kell a gyermekjátékok sajátos jellegére, ami befolyásolhatja a tempót. Ölbenülő
játékoknál az ujjszámolás („Ez elment vadászni") más tempójú, mint a lovagoltatás („Hóc-hóc"). A
tempó az egyszemélyes játékoknál a játékon belül is változik a feszültség, az örömkeltés
érdekében: „Kerekecske dombocska" - lassan kezdjük a tenyérsimogatást; „Erre szaladt a
nyulacska" - csiklandozás gyorsan, emelt hangon.
 6/B
Mozgáskultúra az óvodában

Mozgáskultúra az óvodában, tánc

Az óvodáskorú gyermek mozgása egyszerű, természetes. A hagyományban

évszázadok óta élő sajátos mozgáskultúrát, testtartást nem lehet örökölni, csak
egymástól eltanulni.
Amikor mozgáskultúráról beszélünk, a magyar nép mozdulatszokásaira gondolunk. Ré-
gen 3-7 -éves korú gyermek még a nagyobbak körjátékában sem igen vehetett részt,
nemhogy a táncaiban.
Az életkort tiszteletben tartva a kicsinyek testi fejlettségéhez, mozgás-koordinációjához
és értelmi képességeihez kell alkalmazkodnunk. A járás, játékos mozgások, egyszerű
mozdulatformák legyenek az óvodában a 8-10 éves gyermekek „táncának" előkészítői.
Az óvodában használt játékos mozgások részben a népi játékokban megőrzött hagyo-
mozdulatok, részben az óvónő és a gyermekek közös leleményei. A körjáték, azon
belül a páros forgás, guggolás, taps, kifordulás az, amit óvodáskorban
„gyermektáncnak” nevezünk..
Az óvónő tervszerűen és céltudatosan fejlessze a mozgáskészséget, ellenőrizze és javítsa
a mozgást. Találjon ki változatos mozdulatokat és serkentse a gyermekeket is mozdulatok
kitalálására. Ébressze fel bennük az alkotó fantáziát és alakítson ki olyan légkört,
amelyben a gyermekek bátran és szívesen mondják el ötleteiket.

Mire kell figyelni a gyermekek esztétikus mozgásának kialakításánál?

- A testtartás szépségére, a fejtartásra, az arckifejezésre és a tekintetre;
- a laza és mégis pontos járásra (pl. a természetesen emelt, nem kimerevített lábra);
- körbejárásnál a kissé arccal a menetirány felé fordított testre, kaputartásnál, fogócs-
kánál zárt lábra (körbenállók);
- a mozdulatok és az egyenletes lüktetés pontos összhangjára;
- a szoba szabad területét kihasználva a kör szabályos formájára;
- arra hogy a gyermekek a körben egymástól szabályosan, kb. kartávolságra álljanak.

Milyen módon lehet a mozgásokat továbbfejleszteni, változatosabbá tenni?

- Játékhelyzetekbe illesztjük és annak megfelelően variáljuk a mozdulatokat;
- a kéz, kar, láb, test kis mozgásait az életkor szerint változtatjuk;
- elképzeljük egy állat vagy virág jellemző mozgását vagy sajátos formáját és azt
fejezzük ki mozgással, testtartással:
- alkalmat adunk a gyermekeknek arra, hogy maguk is mozdulatokat találjanak ki a
szerepjátékokhoz.

A játékos mozdulatokkal eljátszhatunk egy munkafolyamatot: pl.

A „Zsipp-zsupp” –hoz emelik és vízbedogják a „zsuppot” cipőt, zoknit lehúzzák és vízbe
gázolnak, a kenderzsuppokat a vízből a partra dobálják, összefogják és szekéren
hazaviszik….stb.
„Borsót főzni” keverik a borsót, megsózzák, megpaprikázzák, megeszik, megbeszélik,
hogy ízlett (forró volt, sós volt,) elmosogatnak, törölgetnek. Stb.
 7/B
Ritmushangszerek, hangszerkíséret
A gyermekhangszerek
A gyermekek kezébe óvodában ütőhangszereket adunk:
- dobot, háromszöget ( triangulum) és cintányért (réztányér)
Meg kell tanítanunk a hangszerek nevét és kezelési módját.

A dobot - közös gyakorláshoz - sok óvodában sajtos dobozból készített papírdobbal

vagy műanyag karikára kifeszített műbőr dobbal helyettesítik. Verőt hurkapálcára
erősített nagyméretű játékgyöngyből adnak hozzá. Esztétikai szempontból ezeknek
a hangzása is kifogásolható, de aránylag kis hangerővel szólnak, és így a csoport
minden egyes tagjának egyszerre a kezébe adhatók. Kisméretű konzervdobozok között is
akad ritmusjátékra alkalmas fajta. Ezeket inkább a jobb kéz négy ujjának körmével
ütögessük.
A triangulumot rövid zsinórra függesztve akasztjuk bal kezünk mutatóujjára, a zsinórt
ujjainkkal lazán szétfeszítjük, hogy az elfordulást megakadályozzuk.
A réztányér lemezeit a csuklóhoz, a kézfejhez méretezett vastagabb zsinórral lássuk
el.
Mindhárom hangszert kezeljük laza kéztechnikával, a rezgő részt pedig hagyjuk
szabadon. Kézzel, ruhával ne érjünk a rezgő felülethez mert lecsillapítjuk a rezgéseket.

Hangszerkíséret óvodai eszközökkel

4-5 évesek körében halk-hangos és váltakozó énekléssel (két félcsoport felváltva
énekli a dal részleteit) kezdjük a gyermekdalok, mondókák formai tagolását. Harmadik
lehetőség a különböző hangszínnei megszólaló ritmushangszerek kísérete.
Tagolás hangszínnel: 8-16 ütem terjedelmű dalt két részre bontunk, felét a dob, felét
a triangulum kíséri ugyanazzal a rítmuselemmel. Végig egyenletes lüktetéssel, végig
hangsúlykiemeléssel, majd végig dalritmussal Amelyik részletben több a pergő nyolcad,
abban a dob Játssza a ritmust, amelyikben kevesebb, abban a triangulum. Ha
egyenletes lüktetéssel vagy ütemhangsúly kiemeléssel kísérjük a dalt, akkor a
szöveg hangulata dönti el, hogy melyik hangszert hol alkalmazzuk. 4+2 ütemes
tagolás is lehetséges, pl.: Elvesztettem zsebkendőmet... ritmuskisérettel - négy
ütemre a triangulum, 2 ütemre a dob üti a dalritmust.

5-6-7 évesek csoportjában tempóváltással és dallambújtatással folytatódik a tagolás.

Ritmuszenekarban már háromféle hangszer áll rendelkezésünkre. Eleinte kettőt-kettőt
állítunk egymás mellé, és szintén a szöveg hangulata szerint választunk kisérő
hangszert. PL: Esik az eső, hajlik a vessző - cintányér - Haragszik a katona, mert
megázik a lova - dob játszik egyenletes lüktetést vagy ütemhangsúlyt.
A gyermekek gyakorlottsága folytán 5-6-7 évesek csoportjában már nemcsak egyféle
ritmuselemmel kísérnek a ritmushangszerek, hanem a zene karaktere szerint
ezeket is válthatjuk. Pl.: Esik az esö, hajlik a vessző - a cintányér egyenletes
ütésekkel kísér -, Haragszik a katona, mert megázik a lova - a dob dalritmust játszik.

Hangszerkíséret betanítása.
Ha egyféle ritmuskíséretet játszik a két vagy három hangszer, akkor elég annyi
előkészület, hogy a választott kísérőritmus tapsolásával gyakorolják a gyermekek a
dal éneklését. Mellette folyamatosan ugyanazzal a ritmussal a hangszerek kezelését.
Amikor különböző ritmusanyaggal kísérik a dalt, akkor mindhárom formában gyakorolják a
ritmust tapsolással, tudatosan figyeljenek is a háromféle tapsolási formára, utána az egyes
részleteket gyakorolják ritmushangszerrel.

A hangszerkíséretet minden esetben vezényelni kell.

 8/B
Az éneklési készség fejlesztése
Az éneklési készség alakulása óvodában a gyermek utánzási vágyán alapszik. Az óvónő
gyakori énekléssel kelti fel a gyermekek érdeklődését, akik fogékonyságuk, kedvük szerint
kapcsolódnak be az éneklésbe. Az óvodában hallás után tanújuk a dalokat.
A tiszta, pontos utánzáshoz először pontos hallásképzet szükséges, ezt követi az ének-
lés, a hangszálak (nem tudatos) irányításának helyes mechanizmusa. A kettő együttes
eredménye a tiszta éneklés. A hallás legtöbbször gyorsabban fejlődik, a tiszta éneklési
készség sokkal lassabban.
Az éneklési készség fejlődéséhez sokszori ismétlés, sokéves gyakorlás szükséges.
Ezért is kell szem előtt tartanunk azt a tényt, hogy a legtöbb gyermek a három év folya -
mán tanul meg tisztán énekelni. A fejlődést mindig a gyermek vagy a csoport előző, saját
kezdeti szintjéhez kell mérni.

A tiszta éneklés
A tiszta, szép éneklést segíti, ha
- a gyermekek értelmi és fizikai adottságainak megfelelő rövid, kis hangterjedelmű
dalokat tanítunk. A nagy hangterjedelmű dallamokat csak „körülbelüli" magasság
ban, esetleg jó ritmusban, de hamisan énekelnék a gyermekek. A kis hangterjedel-
mű dallammotívumokat meghallani és utánozni is könnyebb;
- megfelelő hangmagasságon énekelünk. Ez a kiscsoportban a d-h, a nagyoknál a c-d'
abszolút hangok közötti hexachord hangterjedelmet jelenti.

A 3-7 éves hangszálainak a gyorsabb rezgés a c-c’ magasság felel meg.

A dal hangulata és hangszíne is megváltozik, ha mélyen énekelünk. Ezért magasan kell
kezdeni a dalokat.
Ha az óvónő nem biztos a helyes magasságban, használjon segédeszközt, adja meg
magának a kezdőhangot (hangvillával, hagsíppal stb.)
A „Rajta” indítás szükségtelen, úgyis az elkezdett éneklés után fognak kezdeni.
Az óvónő mutasson jó példát, mindig énekeljen tisztán, szép szövegkiejtéssel,
élvezhetően.

A gyermekeknél a hamis éneklés oka lehet:

- gyakorlatlanság (nem volt módja énekelni)
- gátlásos, zárkózott, szorongó gyerek
- túl hangosan éneklő gyerek, nem hallja, hogy mást énekel mint a többi

A gyermekek hangszíne más mint a felnőtteké, ezért ők sokszor jobban hallják és

könnyebben utánozzák egymás énekét.

A legkisebb eredménynél is buzdítsuk, bátorítsuk a gyermeket, de soha ne mondjuk,

hogy tiszta és szép volt az előadása, ha hamisan énekelt.

Az éneklési készség fejlődése 3 év alatt:

- a gyermek egy-egy részletet, a dal végét vagy csak egy motívumát énekli (az óvónő
vagy a többiek éneklése után)
- az óvónővel együtt körülbelüli hangmagasságban énekel
- a csoportban, társaival együtt tisztán énekel
- a csoport az óvónő kezdése után önállóan tovább énekel, megtartja a
hangmagasságot és tempót
- a gyermek önként, egyedül is kíván énekelni, néha már tisztán is
- a csoport maga kezdi az éneklést, végig jó magasságot tart és tempót sem változtat
- a gyermek egyedül választ dalt, amit megfelelő magasságban, jó tempóban, tisztán
énekel.
 9/B
A gyermekhang ápolása, a szép éneklés szabályai

A gyermekhang ápolása, a szép éneklés és a gyermekhang fejlesztése is a

hallásfejlesztés területéhez tartozik. A gyermek még nem irányítja tudatosan a hang
képzését, egyszerűen és természetesen énekel, ahogy másoktól látja és hallja.
Fontos feladat: a gyermek hangjának védelme és megóvása.
- a túlerőltetés,
- a túl hangos vagy
- túl sok éneklés,
- a hideg levegőn
- a poros utcán való kiabálás a gyermekhang károsodását okozza.
Alapvető követelmény:
- a középerős,
- könnyed,
- lágy éneklés,
- a jó artikulálás,
- a szép szövegkiejtés

Nehéz megmagyarázni a gyermekeknek a helyes légzés módját. Példamutatással és kis

gyakorlatokkal szoktathatjuk őket a mély, hasi légzésre és a levegőoszlop lassú
kieresztésére.
A kapkodó, motívumonként levegőt szippantó gyermekkel énekeljünk együtt lassan,
azután mutassuk be a szép, folyamatos éneklést, végül újra vele együtt próbálkozzunk.

A szövegmagyarázatot mellőzzük, a bemutatás hatásosabb.

 10 / B
A hangmagasság, a hangmagasság iránti érzék, hangmagasság különbségek.

Az óvodába belépő kisgyermek éneklésének fejlettsége függ:

- milyenek a veleszületett hajlamai
- milyen minőségű, és mennyiségű zenei benyomás érte eddig
- voltak-e gyakorlási lehetőségei
- vagy éppen gátlásokat alakított ki benne a környezet

A gyermekek között a következő éneklő típusokkal találkozunk:

- kiváló képességű, aki csoportban és egyénileg tisztán énekel
- jó képességű, aki csoportban tisztán énekel, egyedül némi hibával
- közepes képességű egyéni produkcióra nem képes

3-4 évesek között találkozunk olyan gyerekekkel, akik éneklésükkel elmaradnak a csoport
mögött, szinte kánonban énekelnek a többiekkel. Ennek is a fejletlenség az oka. Türelmes
gyakoroltatás szükséges a felzárkóztatáshoz.
Ebben segít a népi gyermekjátékok ismételgető dallamvilága.

Nehezen fejleszthető a gátlástalanul hamisan éneklő gyermek, mert nagy hangerővel énekel, és
nincs tudatában előadása fogyatékosságának.
Ebben segít ha arra szoktatjuk hogy halkan énekeljen, hallgassa a többiek tiszta éneklését, és
próbálja összehasonlítani saját produkciójával.

Találkozunk ún. „morgós” énekesekkel is, akik a hangmagasságot egyáltalán nem érzékelik, vagy
csak bizonyos mértékig.
Ebben segít, ha hangterjedelmüket fokozatosan felfelé bővítve hozzá szoktatjuk a csoport átlagos
hangmagasságához.

Nagyon ritkán előfordul ún. nyávogós, átlagosnál magasabban éneklő gyermek.

Ebben segít, ha hangterjedelmüket fokozatosan lefelé bővítve hozzá szoktatjuk a csoport átlagos
hangmagasságához.

Átlagos hangmagasság:
Az óvodás gyermek d’-h’ vagy c’-á’ között énekel tisztán.

A hangmagasság megválasztásában legyen irányadó a következő:

Elemezzük végig a megtanításra kiválasztott dalt, hogy az egyes dallamhangok hányszor
fordulnak elő benne. Ha a magasabbak vannak túlsúlyban, akkor az éneklést állítsuk mélyebb
alaphangra, ha a mélyebbek szólnak benne többször, akkor énekeltessük magasabban.

A kezdőhang:
3-4 évesek körében az óvónő minden zenei tevékenységet együtt végez a gyerekekkel, tehát ő
kezdi el az éneket, a játékot, a játékos ritmusgyakorlatokat, a gyermekek pedig igyekeznek
mielőbb bekapcsolódni.

4-5 évesek között is így indítjuk, a ritmusgyakorlatokat és a hallásfejlesztő játékokat azonban

határozott indításra kezdi a csoport. Ilyenkor az első vagy az első két motívumot előre énekeljük,
jelt adunk éneklő vezényszóval vagy intéssel, és a gyermekek eszerint kezdenek énekelni.

5-6-7 éveseket igyekezzünk a kezdőhang megadásával indítani. Először énekeljük a kezdő

hangot, később hangszeren adjuk meg.

Az egyes dalokat mindig ugyanabban a magasságban énekeltetjük, akkor a gyermekekben a

dalokról kialakult képhez a megválasztott abszolút hangmagasság is hozzákapcsolódik.

Az óvodás dalok hangterjedelme kisterctől nagyszextig növekszik.

 11 / B
A hangszínfelismerés, hangszínérzék fejlesztés

A hangszínérzék fejlesztésének egyik feladata a hallás finomítása, a másik az értelmes

zenehallgatásra nevelés. Hozzá kell szoktatni a gyermeket, hogy ne csak a dallamra, a
ritmusra vagy a szövegre figyeljen, amikor zenét hallgat, hanem az előadó énekes, illetve
a hangszer hangjának a minőségére tartalmára is,

Hangszínfelismerés 3-4 éves korban

Azokból a megfigyelésekből indulunk ki, amelyeket a gyermek pici korából magával hozott,
de igyekszünk tapasztalatait tudatossá tenni. ZöreJ hangok felismerése alapján a zörejt
keltő tárgyakat nevezik meg használati néven: fa- és üvegtárgy, fa- és porcelántárgy; fa-,
üveg- és fémtárgy.
A ritmushangszerek - dob, triangulum, cintányér - hangjának megismertetése ritmusjáték
közben (az óvónő Játszik a hangszereken).
A ritmushangszerek megnevezése hangjuk után: a hangszereket egymás után
szólaltatjuk meg a következő párosításban:
dob-triangulum (háromszögnek nevezik a gyermekek); dob-cintányér; trinagulum-cintányér;
dob-triangulum-cíntányér.
A dallamjátszó hangszerek ismertetése zenehallgatással (ismert dalokon: hegedű, furulya,
metallofon (fémcimbalom), esetleg a xilofon (fa).
A dallamjátszó hangszerek felismerése és megnevezése hangjuk után két vagy három
hangszer megszólaltatásával.
Hangszínfelismerés 4-5 éves korban
Közeli színezetű zörejhangokat keltő használati tárgyak megnevezése hallás után. Ezek
az eszközök készülhetnek minőségüket tekintve hasonló vagy azonos anyagból. Hasonló
anyagú például két- vagy háromféle fémtárgy: rézmozsár, tálca, evőeszköz.
Azonos anyagból készült tárgyak: két vagy három, különböző használatra készült
üvegtárgy, cseréptárgy, porcelántárgy stb. hangjának megismerése
Egymás beszédhangjának felismerése játék keretében: Koszorú, koszorú vagy Hej, a
sályi piacon... - a szerepcsere a kérdező gyerek hangjának felismerésével történik.
Megfigyelik az óvónők, az óvodai dolgozók és egymás szüleinek hangját- A kiskutya, a nagy
kutya és egyes madarak hangját.
Megkülönböztetik a járművek okozta zajokat, közeledésüket, távolodásukat.
Hangszínfelismerés 5-6-7 éves korban
A környezet zörejhangjainak megfigyelése és megnevezése: eső, szél, égzengés közel és
távol; járművek méret és típus szerint.
Gazdagítjuk az állathang ismeretüket a lehetőségek szerint.
A csoporttársak és az óvónők énekhangjának felismerése.
Emberi hangok különböző érzelmi tartalommal.
Felhívjuk a figyelmet a hangszerek hangutánzó, hangulatfestő, jellemábrázoló lehetőségeire
(Prokofjev: Péter és a farkas. Saint-Saéns: Allatok farsangja részletein).

Hangszínfelismerő játék vezetése. Bemutatom az eszközt, közösen megnevezzük

használati nevén, utána megütöm, illetve megszólaltatom. Minden eszközt olyan módon
szólaltatok meg. hogy a hangja az eszközre a hangszerre) jellemző legyen. Pl.: a fakockát
elgurítom, a poharat nem fogom meg. hanem sima asztalra helyezem, hogy a kezem,
vastag terítő vagy szőnyeg ne tompítsa a csengését. Egymás után két-, majd háromféle
tárgya: mutatok be.
Többször bemutatom az eszközöket a megszólaltatással együtt A gyermekek
megfigyelik, utána megnevezik, hogy melyik szólt.
Hallás után nevezik meg a gyermekek, hogy melyik eszköz adott hangot.
 12 / B
Zenei emlékezőképesség fejlesztése, dalfelismerő játékok

a] A zenei emlékezőképesség fejlesztése: tanulás, ráismerés, visszhangjáték

A zenei emlékezőképesség fejlesztésének alapja a daltanulás.
Tanulás közben a dalismeretnek a következő fokozatai ismerhetők fel:
- ráismer, de elénekelni nem tudja;
- az óvónő vezetésével csoportban el tudja énekelni;
- csoporttal együtt elénekli az óvónő segítsége nélkül;
- csoporttal együtt ritmusjátékkal vagy hallásfejlesztő játékkal adja elő;
- néhány társával együtt énekli;
- egyedül elénekli a gyermek és
- ritmusjátékot is játszik hozzá.

Dalfelismerő játékok
A gyermek globálisan tanulja az énekes játékokat: Játékos mozgás, szöveg, dallam,
ritmus együtt jelenti számára a megtanult anyagot. Ha ebből bármelyik alkotórészt
felidézzük, kapcsolódik hozzá a többi Is.
Ezek szerint a gyermekek a játékdalokat felismerhetik:
- a játékszabályról, a játszás módjának elmondásáról, megmutatásáról;
- a játékban felhasznált eszközökről;
- szövegrészletről (a kezdőszöveg említése is ide tartozik, mert azzal az
egész játékot kívánjuk felidézni);
- ezekből bármelyiket képen is szemléltethetjük, pl.: páros játékot, eszközt, szövegrészletet
ábrázolunk;
- a dallam szöveg nélküli hangoztatásáról: dúdolás, lálázás: hangszeres megszólaltatásról és
gépi előadás után;

Dalfelismerő játék vezetése

Két- vagy három játékdalt elénekelnek (eljátszanak ) a gyermekek, később elég, ha
megnevezzük a felismerésére szánt dalokat: a megnevezett kettő vagy három közül
melyik lesz?
Ezután egyiket eldúdolom, vagy hangszeren eljátszom (5-6-7- éveseknek csak részletét)
a gyermekek felismerik és megnevezik: felismerés után újra elénekelik a dal közösen
(játszhatják is).

Visszhangjátékok
A visszhangjátékokban a gyermekeknek nem megtanult anyagra kell emlékezniük, hanem
egyszer hallott két ütemnyi motívumot dallammal, ill. ritmussal emlékezetből azonnal
visszaénekelni.
Ezeket a játékokat már 3-4 éves korban elkezdhetjük, hogy ily módon fejlesszük a
gyermekek utánzókészségét és felébresszük tanulási kedvüket. Egy alkalommal 2-4
motívumot mondjunk, énekeljünk a gyermekeknek.

A dallamos visszhangjáték motívumait válasszuk:

- népi játékdal motívumok közül
- gyermek műdalokból
- dallamosíthatunk köszöntést és egyéb mondatokat stb.
 13 / B
A belső hallás fejlesztése, dallambújtatás

A belső hallás fejlettségéről dallambújtatással győződhetünk meg.

A dallambújtatás azt jelenti, hogy egy dallamrészletet gondolatban énekelünk
tovább, azután hangosan folytatjuk.
Kizárólag 5-6-7 éveseknek való feladat!
A belső éneklésre fokozatosan neveljük rá a gyermekeket. Először a zene egyes
alkotóelemeit bújtatjuk el, magunkban gondoljuk végig őket: a dallamot dúdoljuk,
játékos szótagokkal énekeljük, míg a szöveget magunkban mondjuk: a ritmust
tapsoljuk, doboljuk, míg a dalt és a szöveget belső elképzeléssel gondoljuk hozzá.
A dallambújtatás lényeges része a tagolás.
Közvetlen előkészítője a halk-hangos éneklés és az énekes párbeszéd,illetve két
félcsoport váltakozó éneklése. Az egymásnak felelgető énekesek kénytelenek
magukban végig énekelni a másik szólam dallamát, hogy ritmikailag a kellő
pillanatban, dallami szempontból pedig a megfelelő hangmagasságon tudjanak újra
megszólalni. Ez az éneklési forma képviseli az óvodában a többszólamúságot.

Énekes párbeszédet tartalmazó Játékok: Koszorú..., Gyertek haza, ludaim..., Mért

küldött az úrasszony?..., Gólya-nóta. A párbeszédes dalokon kivül más, arra
alkalmas játékdalokat is énekelhet felváltva két félcsoport, az óvónő és a csoport,
egy gyermek és a csoport: Szólj síp... - az ijesztéseket és vigasztalásokat megosztják
maguk között -; Katalinka szállj el... - hasonlóan -; Egy üveg alma... - páros és
páratlan számokra osztjuk (tudatosítás nélkül!), a végét együtt éneklik.
Felelgetős Játékot játszhatunk még úgy is, hogy a gyermekcsoport az óvónő
hangszerének felelget: egy motívumot, egy sort a furulya vagy más dallamhangszer
Játszik, a választ rá a gyermekek és fordítva. Játszhatunk szöveges ének és
dalritmus váltogatásával: az óvónő énekel, a csoport rit-mustapsolással felel és
viszont: szöveges éneklés és dúdolás vagy szótaggal éneklés (a libák gágogják a
feleletet) formájában.
A dallambújtatás vezetése. A dallambújtatást először egyenletes Járás vagy
egyenletes tapsolás kíséretével gyakorolják a gyermekek. A játékot a következő
módon tanítjuk meg:
A gyermekeket körbe állítom és a körön belül körbejárva bemutatom a
dallambújtatást: rövid dalt énekelek - Kis, kis kígyó... - utána tovább járok és
szájmozgással mutatom, hogy magamban újra elénekelem a dalt. Ezután
folyamatosan hangosan is elénekelem.
Felszólítom a gyermekeket, hogy most ők is járjanak körbe velem együtt, de még ne
énekeljenek. így is bemutatom a dallambújtatást: ének-szájmozgás-ének
folyamatosan.
Harmadszorra ők is énekelnek Járás közben. A belső éneklést néma szájmozgással
jelzik.

Lényeges követelmény a visszhangjátékok, a felelgető és váltakozó éneklés, valamint a

dallambújtatás vezetésében, ha már jól tudják a gyerekek, akkor az óvónő ne énekelje, ne
tapsolja együtt a gyermekekkel a feladataikat. Így győződhet meg arról, hogy mennyire
fejlettek a képességeik.

Egy-egy játékot több foglalkozáson ismételjenek a gyermekek, csak azután térjenek át

másik dal feldolgozására.
 14 / B = 2 / B tétellel !!

15 / B
Zenei alkotóképesség fejlesztése

A zenei alkotókészséget számtalan tapasztalás, zenei emlékkép előzi meg. Alapja a

gyermek kitaláló és önkifejező törekvése, amit az óvónő improvizáló kedve bontakoztat ki.
Az óvónő zenei műveltsége, bátorsága a humorérzéke ad mintát és vágyat ahhoz, hogy
a gyermekek is kitaláljanak valamit E képesség fejlesztését erőszakolni nem lehet sem
óvónőnél, sem gyermeknél. Mindig lesz, aki jobban szeret rajzolni, gyurmázni, építeni,
mint dallamot kitalálni.
A spontán hangicsáló, énekelgető gyermeknek kitűnő óvónője van, egyrészt, mert a
gyermek már sok zenei élményt gyűjtött, és a csoportban olyan a légkör, hogy a gyermek
jól érzi magát.

Amikor a gyermek a maga kedvére dúdolgat, az óvónő számára külön tanulmány, hogy
mit. Ismert dallamot új szöveggel, játékdalt, mondóka ritmusára húz rá más szöveget, vagy
mondókával játszik úgy, hogy a magánhangzókat megtartva egyetlen mássalhangzót
használ, például: „Ecc, pecc, kimehetsz" helyett „Er, per, rirerer..."
Néha eléneklik az otthoni élményeiket - ezek felbecsülhetetlen információi az óvónőnek -,
amiket a gyerekek szóban sose tudnának elmondani. A „Piroska és a farkas" mesének a
feszültségét úgy oldotta fel egy 4 éves kislány, hogy ezt énekelte: „Piroska elment a
nagymamához, de ő közel lakott, a tyúkoknál. Piroska találkozott a farkassal, de az nem
ette meg. A farkas beleesett a Dunába és megfulladt. Még jött a vadász és lelőtte. Szüle-
tett egy másik Piroska." A gyerek a mese közben érzett félelmét háromféleképpen is fel-
oldotta.
A spontán önkifejezés vágyát a tudatos önkifejezés öröme követi. Az óvónő indirekt
módon befolyásolhatja a gyermek zenei alkotókedvét. A motívumok éneklése lehet ilyen
kezdet Jó, ha az óvónő is alkotókedvű
A visszhangjáték csak előkészítése az alkotókedvnek, a kérdés-felelet már tudatosabb,
szándékolt kitalálás, mert a gyereknek kérésre, felszólításra kell egész rövid idő alatt (ami
kevesebb, mint egy negyed) választ adnia, és a válasz szövegét egy motívumhosszba be-
illesztenie. Ritmussal egyszerűbb megoldani a feladatot, dallammal nehezebb, különösen,
ha nagycsoportban már elvárhatjuk - mindig változatosan - a kérdés zenei nyitottságát és
a válasz dallami zárását. Nem kell külön magyarázni, hogy milyen legyen a válasz, in kább
sok mintát, modellt kell adni.
Színes, érdekes ötlet a gyermekekkel egy képről vagy képsorról énekelve beszélgetni. Az
óvónő kérdez, aki akar, válaszol.

- Nagycsoportban a gyerekek is kérdezgethetik egymást.

- Az anyanyelv ritmusát jól kifejező mondókákat is fel lehet ruházni dallammal.(általában
4 motívum egy mondóka)
- Lehet, olyan eset is hogy a gyerekek többször, ugyanúgy éneklik a mondóka dallamát,
és kialakul egy saját, kedvenc dallam, amit ők találtak ki.
- Az óvónő egy rövid mesét „megzenésíthet” énekelve mondjon el
- A zenei nevelés keretein belül nemcsak dallamot vagy ritmust, hanem játékformát
egy-egy játékos mozdulatot is kitalálhatunk a gyerekeknek.

Az óvónő legyen ötletes, kreatív, merje közreadni ötleteit, és merjen igazán játszani a
gyerekekkel.
 16 / B
Dallammotívum, ritmusmotívum

A dallammotívum

Fontos feladatunk, hogy megéreztessük a gyermekekkel a motívumok hosszúságát és

szabályos váltakozását. A jól ismert dal vagy mondóka közben tapssal vagy más hanggal
kihangsúlyozzuk a motívum első negyedét. De ezt csak folyamatos éneklés és mozgás
közben lehetséges. Ez a folyamatosság érzés minden esetben, akár hangsúlykiemelésnél,
akár dallam-, ritmusvisszhangnál, akár kérdés-feleletnél lényeges.
A visszhang- játék a legegyszerűbb forma: a gyermekek megfigyelnek és utánoznak egy
kis dallamfordulatot. Általában mi kezdjük ők bekapcsolódnak. (kitalált szöveg is lehet)
Kérdés-felelet játék fejlettebb képességeket igényel. A kérdés és válasz dallama és
szövege eltér.

A dallammotívumok éneklésének módozatai lehetnek:

-ismert dal éneklése motívumonként (az óvónő és gyermekek felváltva énekelnek)
-ismert dal motívumai visszhangszerűen ismételve (óvóvő-gyeremekek)
-ismert dalból vett dallammotívumok éneklése új szöveggel, visszhangszerűen
-ismert szövegek új dallamra illesztése
-kitalált két- esetleg háromütemes motívumok előéneklése és azok pontos visszaéneklése
először csoportosan, majd egyénileg
-kérdés-felelet játék (egy gy. Kérdez, a másik válaszol)
-ismert mondókára egy gy. Imporvizál dallamot stb.

A ritmusmotívum
A ritmusvisszhang játékos és könnyű, ha a gyermek nemcsak a tapsot utánozza, hanem a
motívumokhoz kis szövegeket is hozzámond.
Óvónő: „O – da – kinn süt a nap, gyermekek: „O- da – kinn süt a nap
Óvónő: csi- pog-nak a ma- da- rak, gyermekek: csi- pog- nak a ma- da-rak.

-A ritmusmotívumok szövege legyen a körülményeknek, környezetnek, hangulatnak

megfelelő (reggel, délután, nyár, tél stb)
-A rimusmotívumok szövegét mindig kísérje mozgás és hang ( taps, kopogás, dob)
 17 / B
Dinamikai különbségek érzékeltetése. Dinamikai érzék fejlesztése

A dinamikai különbségek megismerése, gyakorlása finomítja a gyermek hallását,

kifejezőkészségét, tartalmasabbá teszi a zenei befogadó tevékenységét.
Első feladatunk a közepesen halk hangerő kialakítása; a dinamika váltása csak ez után
következhet.
A halk-hangos érzékeltetése 3-4 éves korban
Pl : Énekes párbeszédet mutatunk be zenehallgatás keretében (Hol jártál, báránykám?)
Az erős és a gyenge hang jellegének kidomborítására bábukat alkalmazunk: gazdasszony
- kisbárány. Az egyik bábu hangosan, erős hangon, a másik halkan, gyenge hangon
énekel. Ezt a gyermekekkel is közöljük (elemi ismeret).

A következő foglalkozáson újra előadjuk a dalt hangos-halk énekléssel.

- Melyik énekelt hangosan, melyik halkan? - a gyermekek beszámolnak megfigyeléseikről.
Újra elénekeljük és kézjellel mutatjuk a hangos és a halk éneklés helyét.
Hangos = egymástól távolított tenyér, halk = egymáshoz közelített tenyér.
Más példákon is figyeljék meg a dinamikaváltást: Ciróka-maróka. mit főztél? - Kását...
vagy: Esik az eső, hajlik a vessző - halkan -, Haragszik a katona, mert megázik a lova -
hangosan. Mikor volt hangos, mikor volt halk az éneklés? - A gyermekek elmondják,
azután kézjellel követik az éneklést.
Figyeljék meg a hangerőkülönbségeket zörej- és beszédhangon is.

A hangos-halk gyakorlása 4-5 éves korban

A hangos-halk mondókázás, éneklés, járás és tapsolás gyakorlása.
A járás és a tapsolás mondókázáshoz vagy énekléshez társul.
Rövid mondókát, illetve dalt végig hangosan, majd végig halkan mondanak. A hangos
kissé emelt, de nem kiabáló hang, a halk pedig valamivel visszafogottabb a szokásosnál.
A nagyon halk éneklés ugyanúgy megerőltető, mint a túl erős.
A mondóka, illetve a dal közepénél váltunk dinamikát. Értelem szerint osztjuk fel hangos-
halk vagy halk-hangos részre a dalokat, mondókákat.
Példák:
-Csiga-biga, told ki szarvadat - halkan, kedvesen hívjuk -, Ha nem tolod, összetöröm
házadat - ijesztjük;
-Kiszáradt a diófa, nem játszhatunk alatta - ezt sajnáljuk, azért halkan énekelünk -,
Majd megújul tavaszra, majd játszhatunk alatta - örömmel, hangosan énekelünk:
-Tüzet vittem, lángot vittem - a tűz lángolását hangos énekléssel jelezzük -. Ki ne nézz, be
ne nézz, kendő rajta - elrejtjük a tüzet, halkan énekelünk.
Az óvónő kézjele szerint váltanak dinamikát a gyermekek; a jelzés módja: a váltás előtti
lüktetésen nagyobb, intő jellegű mozdulattal közelítjük, illetve távolítjuk a tenyerünket.
Váltást alkalmazhatunk ismétlődő részleteknél is: Rajta kap (f), rajta kap (p).
Gyakorlati alkalmazására a „gyűrűsdi" játékban kerül sor: a játékszabály szerint a kereső
gyermek mozgása diktálja a dinamikaváltást.

Dinamikaváltás 5-6-7 éves korban

Hangos-halk-hangos és halk-hangos-halk váltása értelem szerint;
Példák:
- Kipp, kopp, kalapács... két motívum hangos, kettő halk, az utolsó kettő ismét hangos; --
-- Bújj, bújj. medve, gyere ki a gyepre - hangos -, Ha kijöttél szép csendesen, hogy a
vadász meg ne lessen - halk -. Bújj, bújj. medve... ismét hangos;
- Kendő elejtő... 4 ütem hangos. 4 halk, 4 hangos;
- Bújj, bújj, itt megyek, tüzes lapátot viszek - halk -, Egyet szólok, kettőt szólok - hangos -
harmadikra rátalálok - halk.
Váltás ütempáronként:
- Szólj síp, szólj, forró vízbe teszlek - hangos, mert ijesztés - onnan is kiveszlek -
vigasztalás, tehát halk - és így tovább; hasonlóan lehet váltani a Katalinkában.
Váltás ismétlődő részletek szerint:
- Csicseri borsó... - 4 ütem hangos, a második 4 ütem ismétlődő dallama halk, 2 ütem
hangos, 2 ütem (ismétlés) halk, az utolsó 2 ütem hangos.
Figyeljék meg a gyermekek a dinamika váltását hangszeres és gépi zenén is.
Hangos-halk és gyors-lassú kombinációinak gyakorlása: ami halk, az nem okvetlenül lassú
és viszont. Szemléltetésül énekeltessünk rövid dalt ugyanabban a tempóban egyszer
halkan, egyszer hangosan, járással együtt; majd lassú tempóban erősen, és gyors
tempóban halkan.
Minden dinamikaváltás előtt énekeltessük el a dalt egyenletes hangerővel .
 18 / A
Az ének, zene, énekes játék hatása a gyermekek nyelvi-kommunkiációs fejlődésére

Az ének, a zene, az énekes játék az óvodáskorúak egyik élménybázisa, érzelem gazdag

tevékenységi formája.
A gyermek a zenével kapcsolatos első benyomásait a szülőktől, felnőttektől kapja.
A gyermekének éneklő anya a dallamot, a szöveget mimikájával is kifejezi, a ritmust
testbeszédével, mozgásával is követi. Mindez már a karon ülő gyermekekből is pozítív,
örömteli érzelmet vált ki.

A ritmikus népi mondókák, a dalok, a népi énekes-mozgásos játékok közvetítik a három-

hétéveseknek népünk ősi hagyományait, népünk érzelmeit, szokásait, dallamvilágát,
mozgáskultúráját, nyelvét.
Az ének, a zene, a dalos játék sokoldalúan formálja a fejlődő személyiséget.
Fejleszti a gyermek:
- ritmus- és ütemérzéket,
- mozgását (a nagymozgásokat és a finommotorikát),
- alkotó fantáziáját, érzékelését, észlelését, zenei képességét, ' beszéd- és zenei
hallását,
- kommunikációs és mimetizáló képességét,
- beszédkészségét.
A zenei élmény:
- elmélyíti, differenciálja esztétikai, közösségi érzelmeit,
- kiterjeszti társas kapcsolatait,
- fokozza külső és belső aktivitását,
- kiváltja beszédkedvét.
Az óvodai zenei nevelés és az anyanyelvi fejlesztés között szoros a
kapcsolat.
Az éneklés nagy jelentőséggel bír:
- a beszédszervek koordinált mozgásának fejlesztésében,
- a hangzók helyes megformálásának gyakorlásában,
- a beszédtechnika kialakításában,
- az esetleges beszédhibák javításában.
A dalok, az énekes játékok a beszéd és gondolkodás együttes fejlődését fokozva segítik a
fogalomalkotást, gyarapítják a gyermek szókincsét

Az ének-zenei tevékenységek, az énekes játékok lehetővé teszik a különböző grammatikai

megoldások, választékos kifejezések, a párbeszédek, a dramatizálás gyakorlását

A dalok, a gyermekjátékok dallama és szövege egységet alkot, kettő együttesen hat a

gyermek anyanyelvi fejlődésére.
Az egyéni vagy közös éneklés, mondókázgatás, a zenehallgatás, a zenére végzett
társas mozdulatok elmélyítik, komplexen kínálják az esztétikai-művészeti élményeket,
a beszéd- és kommunikációs nevelés lehetőségeit.

A beszéd és a zene formanyelvének sok közös eleme van:

- a beszéd és a zene is közöl valamit az emberről, a világról,
- ritmikus, zenei hatású,
- jellemzi mindkettőt:
- a hangsúly,
 - a hanglejtés-dallam,
- a hangerő és a hangerőváltások
- a tempó és a tempó változások,
a hangmagasság és a hangmagasság változások,
a szöveghez kapcsolódó ritmikus mozgások.
Hogyan, mivel segíti a gyermekek beszédfejlődését az ének, a zene az énekes játék?
Mit tanul meg a gyermek az ének-zenei tevékenységekben?
- Megtanulja a beszédhangok helyes kiejtését, a megfelelő artikulációt.

Gyakorolja a népi mondókák, kiszámolok, dalos játékok, dalok játékos hangzó- és

szóképzésének mondogatásakor:
- az egyes hangok tiszta megformálását, helyes kiejtését szó kezdő, szóbelseji,
szóvégi helyzetekben,
- a magas és mély, a rövid és hosszú magánhangzó-párok megkülönböztetését,
- a mássalhangzók képzési helyét, módját, találkozásuk különböző eseteit, a szó
elején torlódó mássalhangzók hangoztatását

Fontos az, hogy az óvodapedagógus a gyermekek életkorának megfelelő dalanyag, dalos

játék megválasztásával, azok átélt bemutatásával folyamatosan ébren tartsa a
gyermekek zene esztétikuma iránti fogékonyságát. A pedagógus használjon ki
minden lehetőséget a beszédnevelésre a zene, a mozgás, az irodalomhallgatás
együttesével.