Náci ideológia kialakulása és jellemzői

1) Weimari köztársaság (1919-1933)

Világháborús vereség hatására forradalmi változás vették kezdetét, mely békésen indult
el, hiszen 1918. októberében alkotmányreformra került sor (kormány a parlamentnek tarto-
zik felelősség), s ezt a békés átalakulást törte meg a kieli matrózlázadás (1918. nov. 6), mely
a német területeken forradalmi hullámot indított el, mely elérte Berlint. A forradalom révén
a szociáldemokraták alakíthattak kormányt, mely magát népbiztosok tanácsának nevezte a
kommunisták leszerelésére.
A kommunisták nem nyugodta bele vereségükbe, hanem folytatták a szervezkedést, lét-
rehozták Németország Kommunista Pártját, mely 1919. jan. 5-én kikiáltották a proletárdik-
tatúrát. A szociáldemokraták a hadsereg felhasználásával megakadályozták a kommunisták
hatalom átvételi kísérletét, a kommunista vezéreket meggyilkolták.
A kommunista hatalom átvételi kísérlet leverése után 1919. januárban választásokra került
sor, mely a polgári és szociáldemokrata pártok győzelmét hozta →1919. januárban összeült
Weimarban az Alkotmányozó nemzetgyűlés és 1919. júliusában elfogadta Németország új
alkotmányát, s ezzel megszületett a weimari köztársaság.
– A weimari köztársaság idején a törvényhozó gyűlés szerepét a Reichstag jelentette,
ahova általános, titkos és egyenlő választójog alapján kerülhettek be a képviselők. Az
állam élén az elnök áll, aki egyúttal a német hadsereg főparancsnoka, 7 évre választják,
míg végrehajtó hatalom feje a kancellár, akit az elnök nevezett ki, de a kormány a
parlamentnek tartozott felelősséggel. Ez az alkotmány a világ egyik legdemokratiku-
sabb berendezkedését jelentette.
A weimari köztársaság megalakulását követően súlyos erőpróbákat élt át 1919-1923 kö-
zötti időszakban. A szociáldemokraták és a polgári pártok ellentétét kihasználva a szélső-
ségesek több puccskísérlet is végrehajtottak pl.: a müncheni sörpuccs (1923). A puccskísér-
letet a Hitler által vezetett Nemzetszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) hajtotta végre
az SA-ra támaszkodva.A müncheni sörpuccs (1923) börtönbe juttatja Adolf Hitlert, ahol
megírja a Mein Kampfot, mely a nemzetszocializmus ideológiáját tartalmazza. Hitler ebben
a művében fejtette ki elképzeléseit a világról.
A húszas második felére (1924-1929 közötti időszak), stabilizálódott a köztársaság kül-
és belpolitikai helyzete: Dawes-terv (1924), locarnói szerződések (1925), felvétele a Nép-
szövetségbe (1926), Young-terv elfogadása (1929), mely véglegesítette Németország jó-
vátételi kötelezettségét
A nagy gazdasági válság (1929-1933) megingatta a stabilitást, a gazdaság megrendült,
mivel az amerikai tőkések kivonták tőkéjüket Németországból, így a válság az európai or-
szágok közül legjobban Németországot érintette → a termelés rohamos csökkent → kis- és
középvállalkozók és parasztgazdák tönkremenése → a válság mélypontján a munkanélkü-
liség elérte a 6 millió főt. A gazdasági válság hatására a törvényes rend felbomlott. Hitler
ki is használt, hiszen a válságot azonosította a rendetlenséggel, s egyre több embert győzött
 meg, hogy a kivezető út az új rend, az erőre és a hatalom tiszteletére épülő társadalom, s ez
a náci párt és az általa képviselt ideológia megerősödését eredményezte.

2) Náci ideológia
Az ideológia középpontjában a szociáldarwinizmus állt, mely a szüntelen harcot hir-
dette, harcban az erősebb győz a gyengébb felett. A létharcot nem a nemzetek, hanem a
fajok vívják. Hitler fajelmélete szerint vannak magasabb rendű fajok, az árja, s azon belül
is germánok, s a germánokon belül is a németek, s a németek uralkodásra hivatottak. Van-
nak másodrendű fajok - úgynevezett rokon népek – nyugati germánok, flamandok, hollan-
dok, skandinávok, alsóbbrendű fajok – szlávok, keleti népek, ázsiai népek (magyarok), la-
tinok (olasz, román); de ez nem akadályozta meg abban Hitlert, hogy szövetségest találjon
bennük, s végül kiirtandó népek a zsidók, cigányok.
A fajelméleten alapult a párt antiszemitizmusa (zsidógyűlölete). A zsidókat tekintette
ideológiája alapján a legalacsonyabb rendű fajnak, amelyet betegesen gyűlölt. Zsidógyűlö-
letében szerepet játszott, hogy a zsidóság veszélyt jelent, mert mindenütt jelen van, minden
új területen az élre tört, ők állnak a nemzetközi pénzvilág élén → karnyújtásnyira vannak a
világuralomtól + őket tette felelőssé minden társadalmi és nemzeti sérelemért, ezért kell
kiírtan őket. Zsidógyűlölete cinizmussal is keveredett – „ha nem lenne zsidó, ki kellene
találni” – ez alkalmas volt a tömegek manipulálására. Zsidóságban a diktátorok szokásos
recepjét alkalmazta hatalma megszilárdítására: ördögi ellenségkép megalkotását szolgálta.
Ideológiájának fontos eleme volt az élettér elmélet. Az élettér elmélet abból fakadt, hogy
Németország túlnépesedik, és új területekre van szüksége. Az élettér elméleten keresztül a
német világbirodalom megteremtésére törekedett, s ezt több szakaszban képzelte el. A ter-
jeszkedés keretében megjelenik a pángermanizmus (Európa németjeinek egyesítése), Euró-
pára kiterjedő német birodalom végül német világbirodalom.
Az élettér elmélet magában rejtette a versaillesi szerződés elutasítását – eszközként a
propagandát használja fel a tömegek mozgósítására. Ideológiájában elutasította a liberaliz-
must, szocializmust, humanizmust. A nácizmus a gyűlölet ideológiája is volt. Az ideológiát
jellemezte még az erő kultusza az értelmiséggel és a kultúrával szemben; a demokrácia-
ellenesség és a totális uralomra való törekvés

3) Hitler hatalomra kerülése

A nemzetszocializmus előre törését a Weimari köztársaság válsága idézte elő, mely a világ-
gazdasági válságnak volt köszönhető. Hitler kihasználta ezt az időszakot. 1932 júniusában
a náci párt (NSDAP) megnyerte a választást, de Hitlernek csak alkancellári tisztséget aján-
lanak fel, amit nem fogad el. 1932 novemberében újabb választást nyert az NSDAP, ezután
Hitlert már kancellárrá nevezik ki 1933.jan.30-án és koalíciós kormányt hoz létre.

2
4) Diktatúra kiépítése
Hatalomra kerülését követően vette kezdetét a diktatúra kiépítése, melyet Hitler a Mein
Kampban megfogalmazott elvek, elképzelések alapján valósított meg. Hitler koalíciós kor-
mányát két náci miniszterrel alakította meg. Mivel abszolút többséget szeretett volna elérni,
ezért Hindenburggal újabb választást íratott ki, amely a parlament feloszlatást jelentette
(1933. február 1.). a választási kampány során február 27-én leégett a Reischtag, melynek
felgyújtásával a kommunistákat vádolta meg, s egyúttal elindította támadását a kommunis-
ták ellen. A terror 5-600 áldozatot követelt. A kommunisták letartóztatásával a társadalom
megfélemlítése és a hatalom megszilárdítása volt a cél. Ennek ellenére a német társadalom
többsége (56, 1 %) nem a náci pártra szavazott. A náci megnyerték a választásokat, de nem
sikerült abszolút többséget szerezniük, de a náci többségű parlament március hónapban
megszavazta a felhatalmazási törvényt, amely feljogosította a kancellárt törvények meg-
hozására. Ezzel Hitler megszerezte azt a hatalmat, amellyel megkezdődhetett az egy párti
diktatúra kiépítése. Előbb a kommunista, majd a nem náci pártok betiltása került sor, így
1933 nyarára megvalósult az egypártrendszer, s ezt az egypártrendszert az év végi válasz-
tásokkal legalizálta. Ezzel létrejött a nemzetszocialista pártállam, náci diktatúra. Közben
feloszlatták a szakszervezeteket, sajtó és a kulturális életet állami ellenőrzés alá vonták,
felállították az első koncentrációs tábort (Dachau), ahová már bírósági ítélet nélkül depor-
tálhattak „gyanús elemeket” (zsidók, baloldaliak, bűnözők, homoszexuálisok), megszüntet-
ték az ország szövetségi, föderatív jellegét, és a helyi önkormányzatok autonómiáját. Köz-
ben létrejött az SS és a Gestapo, mely a nemzetszocialista párt rohamosztaga illetve titkos
rendőrsége. Ezek által tudták ellenőrizni a társadalmat.
Az egy párti diktatúra megteremtése után Hitler konszolidálni akarta a viszonyokat, eköz-
ben azonban szembekerült saját mozgalma egy részével is. A pártban sokan komolyan vet-
ték a szociális szólamokat, „második forradalmat” követeltek. A követelés súlyát fokozta,
hogy a több milliós, felfegyverzett SA nagy része is támogatta. A hadsereg, s a Hitlerrel
szövetkezett konzervatív erők és a nagytőkések elutasították az SA törekvéseit. Az SA fél-
reállításáért cserébe megkapta Hitler a hadsereg támogatását, hogy Hindenburg halála után
támogatni fogják az államfői hatalom megszerzésében. Ennek tudatában 1934. június
29/30-án (Hosszú kések éjszakája) megoldotta a fenyegető válságot az SS (Schutzstaffel
– védcsapat) és a Gestapo (titkos államrendőrség) segítségével. Felszámolta az SA-t, míg
vezetői meggyilkoltatta. Ezzel megnyerte azokat a katonai vezetőket, akik tartott attól, hogy
Hitler az SA-ból új hadsereget állít fel.
1934 augusztusában meghalt Hindenburg, s Hitler átvette az államfő jogkörét, mint bi-
rodalmi vezér (Führer). A hadsereg ezután már Hitlerre esküdött fel. Ezt a hatalmát Hitler
az 1934. novemberében tartott választásokon legalizálta, ahol a lakosság 90 %-a megerősí-
tette őt elnöki tisztségében

5) Társadalom és gazdaság átalakítása

Hindenburg halála után (1934 augusztusa) minden hatalom Hitler, azaz a Führer kezében
összpontosult. Célja az volt, hogy mindent a náci párt ellenőrzése alá vonjon, a társadalmat és

3
a gazdaságot is. Ennek érdekében létrehozta a Nemzeti Munkafrontot, a Birodalmi Bankot va-
lamint a Birodalmi Munkaszolgálatot. Ezekkel próbálta Németországot kivezetni a válságból,
fejlesztette az infrastruktúrát (autópályák építése, mely katonai célokat szolgált.) és a hadiipart,
csökkent a munkanélküliek száma, így erősödött a párt. A náci gazdaságpolitika értelmében
korlátozták a devizagazdálkodást; a kivitelt és a behozatalt állami ellenőrzés alá vonták. Rövi-
desen nőttek a német aranytartalékok. Persze az államadósság egyre nagyobb s egyre kezelhe-
tetlenebb lett, amiből kiutat egyre inkább csak a háború jelenthetett.
A mezőgazdaságban a paraszti birtokok védelmében megerősítették a régi német öröklési
rendet, hogy csak az elsőszülött fiú örökölje a gazdaságot. A többiek számára munkát ajánlottak
(például az SS-ben), és földet ígértek a megszerzendő „keleti élettérben”.
A válság leküzdésében jelentős szerepet játszott a fegyverkezés újbóli beindítása, hiszen a
fegyverkezés az infrastrukturális beruházásokhoz hasonlóan állami megrendelést jelentett, és
nem okozott túltermelést. A hadsereg növelése százezreket vont ki a munkaerőpiacról. A gaz-
dasági fellendülés, a fegyverkezés és az emberek millióinak egyenruhába öltöztetése megol-
dotta a válságot. Mindez jelentősen növelte a lakosság körében Hitler népszerűségét.
Hitler napirenden tartotta az antiszemitizmust. Faji törvényeket hoztak (nürnbergi törvények,
1935), amelyekben a zsidónak minősülő németeket megfosztották állampolgárságuktól,
vagyis ezután az állam nem védte meg őket az ellenük irányuló erőszaktól. 1938-ban állami
kezdeményezésre országos méretű pogromra került sor (1938. november 9–10., Kristályéj-
szaka). A szervezett pogrom keretében országszerte felgyújtották a zsinagógákat, meggyaláz-
ták az izraelita temetőket, épületeket romboltak, több ezer zsidót tartóztattak le. További disz-
kriminatív intézkedéseket léptettek életbe: kiiktatták a német gazdasági életből a zsidókat, meg-
tiltották számukra a kultúrintézmények látogatását, a nyilvános közlekedési eszközök igénybe-
vételét, bezárták előttük a felsőbb iskolákat.
A társadalom ellenőrzését szolgálta a Propagandaminisztérium létrehozása, ennek kereté-
ben ellenőrzése alá vonták a sajtót, kultúrát. A Birodalmi népfelvilágosítási- és propaganda
minisztérium irányította, és ellenőrizés alatt tartotta a sajtót, a rádiót, a filmet, a propagandát és
a színházakat.
A kultúra totális megtisztulását jelentő értelmezésének következtében 1933. május 10-étől
máglyára kerültek „a német szellemiségtől idegen kultúrtermékek”, megindult a baloldali és a
zsidó értelmiség elleni küzdelem. Az elfajzott művészet helyébe az állami méretű szórakoztatás
lépett (1936-os berlini olimpia grandiózus külsőségeivel).
A társadalom egységesítésének része volt a náci ünnepek és szimbólumok megjelenítése,
amely szakított a keresztény hagyományokkal.
Hitler hatalomra kerülését követően olyan szervezetek és intézmények létrehozására került
sor, amely a társadalom ellenőrzését és egységesítését szolgálta. Ennek révén került sor a
Hitlerjugend létrehozására, mely egységes kötelező, felülről irányított szervezet volt a fiatal
korosztály összefogására. A belépés eleinte „önkéntesség” elve alapján történt, de a társadalmi
és a politikai nyomás miatt egyre többen igyekeztek ebbe a szervezetbe belépni. 1939-ben az
önkéntesség elve a megszűnt, – minden ifjúsági korú személy köteles volt belépni, mindez a
taglétszám növekedését eredményezte.

4
 A Hitlerjugend a szocializáció harmadik tényezője lett a család és az iskola mellett. A belé-
pés eleinte „önkéntesség” elve alapján történt, de a társadalmi és a politikai nyomás miatt egyre
többen igyekeztek ebbe a szervezetbe belépni. 1939-ben az önkéntesség elve a megszűnt, –
minden ifjúsági Nevelés korra és nemre szabott volt. A Hitlerjugend egyrészt a katonai nevelést
szolgálta, ennek érdekében táborokat hoztak létre, másrészt szolgálta a nemzetszocialista ne-
velést. A nemzetszocialista nevelés érdekében a német történelmet nemzetszocialista szem-
szögből dicsőítették, valamint a Führer életét tanították.
– A katonai nevelés fontos eszköze volt a testnevelés: a katonai nevelés érdekében fon-
tos szerepet szántak az állóképesség javítására, s ezért olyan sportágakat oktattak, ame-
lyek a katonai kiképzés alapjait jelentették (pl.: futószámok, küzdősportok, úszás). A
katonai képzés keretében a túrázás is fontos szerepet töltött be (középiskolásoknak
legalább 30 km megtétele volt a feladat). 1936-tól kezdve a háborúra való felkészülést
szolgálta: tereptani ismeretek: (térképismeret, terepábrázolás), lövészetet oktattak.
A Hitlerjugend a lányok világnézeti nevelését is szolgálta, mivel kijelölte feladatukat: „3 K
politika” – „Kinder-Kirche-Küche” (gyerekszülés – gyereknevelés – konyha a család ellátás-
sal). Ez valójában a nők visszaszorítását → eltűntek a politikai életből, egy sor pályáról eltil-
tották őket.