4. Tétel – Athéni államrend a Kr. e. 5.

században
Arisztotelész Politika című műve szerint a demokrácia követelménye, hogy mindenről a polgárok
összessége döntsön, és minden polgár egyenlő jogokkal rendelkezzen. Az államszervezetre vonatkozva
ezeket az elveket szükségesnek tartotta, hogy a szakismeretet igénylő hivatalokra választással, minden
más esetben sorshúzással állítsanak tisztviselőket. Egyetlen hivatalnok se tölthesse be ugyanazt a
funkciót kétszer, és a szolgálati időt a lehető legrövidebbre kell szűkíteni. Az 5. század derekán alakult
ki az athéni államszervezet demokratikus rendje.

Az államhatalom legfontosabb szerve a népgyűlés (ekklészia) volt. Minden 20. életévét betöltött
athéni polgár részt vehetett ülésein, szabadon felszólhatott, bármilyen javaslatot előterjeszthetett.
Periklész ideje alatt napidíjat is fizettek a megjelenőknek. Havonta 2-3 alkalommal ülésezett. Az
üléseket az általában soron lévő elnök (prütanisz) vezette. A javaslatokról egyszerű szótöbbséggel,
száműzetésről vagy ítélkezési ügyekről titkosan döntöttek.

A népgyűlés a szuverenitás letéteményese volt. Minden államot érintő ügyben dönthetett, szerepe
volt a törvényalkotásban, egyedi ügyekben néphatározatokat fogadott el. A legfőbb bíróság feladatát
is ellátta, megválasztotta a nem sorsolt tisztviselőket. Hatáskörébe tartozott még az állami
adminisztráció felügyelete, a főhivatalnokokat elszámoltatta.

Az állami ügyek folyamatosságát és szakszerűségét a tanács (bulé) biztosította. Legfontosabb feladata

a népgyűlési határozatok előkészítése volt. A tanács tűzte ki a népgyűlés üléseit és hajtatta végre
döntéseit. Ellátta a diplomáciai feladatokat, nemzetközi szerződéseket kötött. Hatáskörébe tartozott a
legfőbb tisztviselők vétségeinek elbírálása, ha az nem került bíróság elé. Az arkhónok testülete
megmaradt, de szerepe jelentősen csökkent. A névadó arkhón jogszolgáltatási és vallási szerepet
kapott. A többi arkhón főleg az igazságszolgáltatásban működött közre és megtartották a törvények
érvényesülésének ellenőrzési jogát. Az areioszpagosz a vallás elleni bűncselekményeket bírálta el.

Az igazságszolgáltatás fő szerve a népbíróság (héliaia) volt. Hatezer, sorshúzással választott

állampolgárból állt. Tagjai eskütétel után bizottságokba osztva, napidíj ellenében látták el feladataikat.
Minden athéni polgár vádat emelhetett. Az eljárásban hivatásos szónokok (rétorok) segítették a
perlekedőket. A laikus bíróság miatt szokássá vált, hogy az eljárás kereteit az arkhónok vagy más
hatósági személyek szabták meg. A bíróság előtt már csak olyan bizonyítékokat lehetett felhasználni,
amelyeket az előkészítő szakaszban bemutattak.

A tíz sztratégosz feladata a hadsereg irányítása volt. A népgyűlés évente választotta őket, ez volt az
egyetlen tisztség, amelyet egy személy többször is betölthetett. Működésükről beszámoltak a
népgyűlésnek. A katonai testület tagjai nem kaptak fizetést (csak tehetősebbek vállalhatták ezt a
megtisztelő és veszélyes beosztást).