A szelf kulturális megközelítése

Bencze Nóra – A15KJ0

Az egyént vizsgáló pszichológiai kutatások az esetek legnagyobb részében a nyugati kultúra

sztenderdjeiből indultak ki. Egyes kutatások megfigyelték azonban, hogy míg a nyugati
kultúrákban az individualista személyfelfogás a jellemző, addig sok ázsiai és afrikai
országban a kollektivista társadalom jelenik meg. Ez a komoly eltérés az egyén és a
társadalom szerepében befolyással lehet a kognícióra, motivációra és érzelmekre is, ezért
fontos azt is megvizsgálni, hogy például egyes pszichológiai vizsgálatokat milyen irányban
befolyásolhat a kérdések, melyek nagyrészt az individualista társadalmakban élő kutatók
által lettek összeállítva, így nem feltétlenül vizsgálják és reprezentálják helyesen a
kollektivista társadalmakban élők valódi értékeit. A különböző társadalmakban különböző
énképek is jelennek meg, azonban általános egy úgynevezett elkülönülő én, amely segít
mindennap felkelve tudatosítani az önazonosságot, és mivel az álmainkat és gondolatainkat
nem látja más, ezért az is biztosít egyfajta privát belső énképet. Az individualista kultúrában
a szelf a saját tulajdonságaiból, értékeiből, képességeiből épül fel, és mindig egy saját
kogníciós és motivációs “univerzum” önmagában is, amely kontrasztban áll minden más
hasonló egésszel, és kitűnik a környezeti hátteréből. A kollektivistában azonban a szelf
részeként tekintenek a másokkal való kapcsolatra, és azok minősége pozitív/negatív
irányban befolyásolja a szelfet.
A nyugati kultúrában a személyiséget másoktól függetlennek, ezért viszonylag időben
állandónak fogják fel, míg a közösségközpontú kultúrákban a szelf akkor a legegészebb,
mikor a saját szociális hálójában értelmezzük azt, és az önmagukról alkotott kép része a
kapcsolataik. Az ő viselkedésüket nagyrészt a szociális kontextus határozza meg, az
érettség jele az, ha saját érzelmeiket ennek megfelelően tudják kontrollálni.
Ez komolyan befolyásolja érzelmeik, motivációik megélését is.
A kollektivista kultúrákban a kapcsolatok nem a személyes igények kielégítései, hanem
önmagukban értékesek, ám ezzel együtt egy kölcsönösségi viszonyt feltételeznek. Ez azt
jelenti, hogy míg segítenek mások céljainak elérésében, ezt abban a reményben teszik, hogy
ez viszonzásra is fog kerülni (ezt monitorozzák is). Valamint a másik segítése sem általános
érvényű, hanem csak az ingroup tagjaira vonatkozik - ez összefügg azzal is, hogy az ő
viselkedésüket tudják monitorozni, tőlük várhatnak viszonzást.
A kollektivista kultúrákban elvárás a másik gondolatainak, érzéseinek kitalálása, és a
vágyainak a kielégítése (viszonzás is), míg az individualistában a vágyak, igények a másik
tudtára adása az elvárt. Az érzelmek megélése is kultúrától függően eltér, hiszen a harag
például a kollektivista kultúrákban gyerekes, éretlen érzelemnek számít, fontosabbak
számukra a másokkal kapcsolatos érzések, például szégyen, feltétlen szeretet.
A motivációra is hatást gyakorol a kultúra, az individualistára az önmeghatározó belső
tulajdonságok (szorgalom, törődés, önállóság, erő) motivációs erei jellemzőek, míg a
kollektivistára a másokhoz való kapcsolódás erősítése/elősegítése hat motiválóan.
A motivációt az individualista kultúrában a saját célok elérése, míg a kollektivistában mások
(család) boldoggá tétele adja, ez azonban a cél elérése utáni motiválatlanságot
eredményhet. A kollektivista kultúrákban a munkahelyen apafigura szerű főnököt
preferálnak, aki a munkaköri leírástól többet vár el, azonban személyes szinten is jobban
részt vesz munkavállalói életében, mely ellentétben áll a nyugati kultúrák ideális
professzionális munkaadójával.
A sikerességet a közösségközpontú kultúrákban kevésbé írják az egyéni képességek
számlájára, hanem az igyekezet mennyiségétől teszik függővé, ebből fakadóan azonban a
sikertelenség sem rázza meg annyira az önbecsülésüket, mivel a kitűnés nem céljuk, hiszen
az a társas kapcsolatok rovására mehet.
Érdekes lehet még az önálló és másokhoz kapcsolódó személyiségtípusok vizsgálatra
nemekre vetítve is, hiszen a nőktől jóval több kollektivista értéket vár el a társadalom, úgy
mint az empátiát, figyelmességet. Ez alapján pedig a nők másoktól való függése (a
kapcsolatok erős ápolása) nem önállótlanságot jelenthet, hanem a kollektivista értékek
érvényre juttatását.