Az új média szerepe a politikában

Közösségi média megjelenése és hatása, mém kuktúra kialakulása a politikai

kommunikációba

Az új médiának egyre nagyobb szerepe van a politikában. Az elsődleges szerepe a

közvélemény tájékoztatása és egy fajta őrszemként működik. Fórumot biztosítanak a
politikának. De az új média kifejezetten arra törekedik, hogy bevonja a nyilvánosságot, az
átlag polgárokat a politikai tevékenységekbe, elősegíti a közösség építést, szavazásra
ösztönzi a fiatalabbakat, teret ad a vélemény nyilvánításnak akár közvetlen a
köztisztviselőkkel való kommunikációval. Az új média aláássa a demokratikus sajtót, nagy
mennyiségben terjeszt politikai tartalmakat, az más kérdés, hogy mennyire megbízhatóak.
Megváltoztatta a kormányzati intézmények kommunikációját, átalakította a médiarendszer,
újra definiálta az újságírók szerepét. Bonyolítja a politikai média rendszert, mivel
folyamatosan innovatív módon fejlődik, muszáj lépést tartani vele. Épp ezek miatt a politika
és a média már nem választható szét egymástól, hiszen a remek platformot biztosít a
kampányok ezreinek. Egyáltalán nem választható szét a politika és a kommunikáció, de most
már a média világa sem. Egyre bonyolultabbá válik, fontos stratégiát kiépíteni minden egyes
csatornára. Minden felületen a megfelelő tartalmat kell nyújtani az ott jelenlévő célközönség
számára. Bizonyos formátumú hirdetések például csak egyesesetekben működnek
megfelelően, máshol lehet nem érik el a kellő hatást.

Politikusoknak is folyamatosan alkalmazkodnak a televíziok és egyéb média

sajátosságaihoz. Fontos úgy átadniuk az üzeneteiket, hogy azok pár másodpercben is
hatásosak legyenek, mivel a mai világban már a gyorsaság a lényeg. Hihetetlen
mennyiségben záporoznak minket a tartalmak minden felületről. Megfelelő szavak
használata elengedhetetlen, a dinamikus kommunikációval együtt. Mivel már minden
apróság elvonja könnyedén a figyelmét az embereknek, muszáj tartani az ütemet és
dinamikusan reprezentálni magunkat. Nem véletlen, hogy a legtöbb politikus viselkedése a
kamerák hatására megváltozik, egy másik szerepet kell felvenniük. Tanulmányok során
észrevehető volt, hogy a kamerák hatására az éppen felszólaló politikus nagyobb hévvel
támadja az ellenfelét. Ilyenkor kihúzza magát, megigazítja a ruháját, és a kamerának és a
nézőknek kezd el színészkedni, sokszor váratlan lépésekkel és színesebb, érthetőbb
beszéddel. Hatalmas előnyt jelent, ha egy politikusnak vannak színészi képességei a mai
világban, hiszen így eltudja játszani az éppen rákiszabott szerepet, és ha akarjuk hanem egy
színjátékká alakul át a politika. Nem véletlen, hogy pár színész már megpróbálkozott a
gyökeres szakmaváltással. Mint például Ronald Reagan, aki a negyvenes években egy
felkapott színész volt, aztán elnök lett, de többek között Arnold Schwarzenegger is Kalifornia
kormányzója volt egy időben, de a legismertebb talán Donald Trump, aki 26 főleg televíziós
produkcióban szerepelt.

Az új média evolúciója
A politikus pártoknak a közelmúltig elég volt hagyományos médiumokra és az aktivistákra
támaszkodniuk, de a rohamtempóba növekvő média ezt átalakította. A mediatizálódás elején
még csak a beszélgetés rádiók, beszélgető televíziós műsorok (talk shows) és persze a bulvár
újságok kaptak politikai szerepet. Az új média remek lehetőséget szolgáltatott a
politikusoknak, hogy a hagyományos értelembe vett médiát megkerüljék a kampányaik
terjesztése során. A rádiók segítségével is a politikusok kellemes hanglejtéssel és színes
kifejezésekkel nagy hatást tudtak gyakorolni az emberekre, egy-egy ilyen rádió talk keretein
belül meg személyesebbnek is tudtak tűnni a választóik számára, hiszen sokkal közvetlenebb
egy ilyen környezet, mint például egy politikai esemény, ami egy fajta letisztult és merev
környezetet igényel. De ezekhez még nem társult képi világ, a televízió megjelenésével már a
látványvilággal is lehetett befolyásolni. Egyik nagy mérföldkő volt Richard Nixon és John F.
Kennedy 1960-as vitasorozata, ahol a tévénézők a megnyerőbb külsejű John F. Kennedyt
találták rokonszenvesebbnek. Másik ilyen példa volt még 1992 elnökválasztás során Bill
Clinton is aki Arsenio Hall televíziós műsorában egy napszemüvegben és szaxofonnal jelent
meg, így egy az emberek számára sokkal barátságosabb és sokkal személyesebb képet festett
le magáról, sikeresen. Egyre több ember, akit eddig nem foglalkoztatott a média, kezdett
bekapcsolódni a politika és a
szórakoztatás összefonódásának
hatására, egyre inkább felvették ők is a
terjesztő szerepét, és magát a hír közlést
is gyakorolták, a sima polgári újságírok
gyakran leközöltek olyan eseményeket
amelyeket a hivatásosok kerültek, épp
ezek miatt egyre több politikus lett
lejáratva, sokak karrierjére kihatott ez.
Számomra az egyik legkedvencebb
úttörő digitális stratégia, amit 2008-as
elnökválasztáson Barack Obama csapata
gyakorolt. A közösségi médiát
hasznosították a hagyományos média ellen, a közösségépítésre helyezte a hangsúlyt, ami
sokkal természetesebb és kézzelfoghatóbb
megoldásnak bizonyult sok ember számára. Az
Obama kampány honlapja egy olyan nagy
multimédiás közpint volt, ahol nem csak az
információkat tudták nyomon követni az emberek,
hanem videókat nézhettek (és oszthattak),
terjeszthették a kampányhirdetéseket,
megoszthatták a véleményüket kommentekben,
kampány termékeket vásárolhattak, és
adományozhattak is az oldalon keresztül. De ezzel
együtt jelen voltak a Facebookon, Twitteren és a
YouTubeon is . Barack Obama felhasználta Twitter-
fiókját a politikai nézeteinek népszerűsítésére. Ezek a választások voltak az első olyan
jelentős politikai esemény, amely a közösségi média hatását is magában foglalta a
közvélemény formálásában a különböző politikai témájú kérdésekben.

Közösségi Média a politikában:

 A közösségi média mint ahogy már Obama felhasználásánál is láthattuk, egy új
dimenziót nyit a politikai kommunikációba. Folyamatosan lépést kell tartani a választók
hírfogyasztásával és magával a technológiai fejlődésekkel is.
Közösségi média rengeteg előnnyel rendelkezik. Közelebb hozza a politikusokat a
választókhoz, sokkal nyíltabb és nyilvánosabb kommunikációja által. Manapság már
mindenki jelen van valamelyik közösségi platformon (Facebook,Twitter, Instagram..) így
mindenki számára elérhetőbb is és elkerülhetetlen az hogy ne jöjjön velünk szembe egy-egy
politikával kapcsolatos téma. Akár csak ismerősök által, vagy az algoritmusnak köszönhetően
de látni fogjuk. Közösség építő szerepe van hiszen láthatjuk mások véleményét, akár
barátainkét, posztokba vagy az alattuk lévő kommentbe. Mindenki képes megtalálni a
számára ideális véleményt. Ez a fajta új politikai részvétel sokkal inkább kedvez a fiataloknak
és gyakrabban is használják.
Viszont maga a struktúrája jelentősen eltér a korábbi eszközeinktől. A tartalmakat
továbbadhatjuk anélkül, hogy bármi féle, harmadik személy általi szűrésen átmenne,
tényellenőrzés nélkül. És mégis villámgyorsan rengeteg felhasználóhoz elérhet, hiába nincs
például újságírói képesítésünk. Ezek az üzenetek aztán egyre inkább megsokszorozódnak
akár a hírplatformokon keresztül is. Igaz a politikai csoportoknak könnyebb kutatásokat
végezniük, információkat szerezniük a kampányukhoz, egyre kifinomultabb eszközöket
tudnak használni. Rengeteg digitálisan hozzáférhető lakossági adat, háztartásokról,
egyénekről megtalálható, és az alkalmazásukhoz használható rendszerek, eszközök és
elemzési technikák is egyre jobban működnek.
A Twitterre kitett hírek iszonyat gyorsasággal jelennek meg később máshol is, lehetetlen a
közösségi média gyorsaságával felvenni a tempót.
Amerikában a Twitternek nagy befolyása van akár a politikai választások kapcsán, képben
tart minket a választások állásával, eredményével, főleg a kritikus megyék állásáról.
Donald Trump volt az első aki ilyen hatalmas erővel kezdte el használni politikájához a
Twittert, előtte egyetlen politikus sem fektetett bele ekkora energiát. Trump egyfajta
magánnaplóként tekintett az oldalra. Ott tombolt, gúnyolódott, viccelődöt, folyamat hajtotta
a híreket. Trump így nyilatkozott a Financial Timesnak 2017-ben: „“Without the tweets, I
wouldn’t be here . . I have over 100 million followers between Facebook, Twitter (and)
Instagram” “Over 100 million. I don’t have to go to the fake media.”
Szóval volt akkora befolyása és követőtábora, hogy ne kelljen más médiát alkalmaznia. Épp
ezért a kitiltása elég nagy jelentőséggel bírt, meg lett fosztva attó,l ami a felemelkedéséhez
hozzájárult gyökeresen. Ahol pont a hatalma miatt lett tiltva. Hiszen Trump arra lázította a
követőit, hogy a választási eredményt nem szabad elfogadni, mert szerinte biztos csalás
történt. Ennek hatására a hívei megtámadták a Capitoliumot, ahol több zavargás,
vandálkodást végeztek. Ez is megmutatta csak hogy mekkora hatalma volt a Twitter
segítségével. Nem véletl,en hogy, Trump számára ez akkora ütés volt, hogy létrehozott egy
hasonló oldalt, a Twittert utánozva.
Talán pont Trump hatására is, de mára szinte elengedhetetlen hogy egy politikusnak ne
legyen Twitter fiókja (még hazánkban is). Ez az oldal egy úgy nevezhető univerzális
üzenőfalként is működik a politikában. Több tanulmány is készült arról, hogy minél többször
említenek egy pártot Twitteren tweetek során, annál nagyobb valószínűsége a
megválasztásának.
Rettentő egyszerű álhíreket terjeszteni, ezek gyakran a politikusaink által használt egyik
legjobb fegyver választások környékén. Hiszen ezeket senki nem tudja időben szűrni, így
egyre jobban elszaporodnak. Ezek a Fake Newsok nagyban befolyásolják a politikusok sorsait
is, könnyen lehet valaki kiutálva a szerepéből egy koholt vád miatt. Ez manapság még inkább
előtérbe került a „cancel kultúra” megerősödésével.
A közönséget megtévesztik, összezavarják az álhírek, ezek nagyban befolyásolják a politikával
kapcsolatos tényeket. De ezek az alaptalan vádak sokszor elvonják a figyelmet ezzel együtt a
fontos témákról szóló tudósításokról, politikáról és magáról a kormányzásról is. Nem
mellesleg, mire a koholt vádak bíróság elé kerülnek, már régen lecsengenek, Az embereket
már nem fogja érdekelni hogy végül igazak voltak-e ezek az állítások vagy sem, addigra már
annyi új információ és probléma lesz, hogy lecseng az egész, így csak a vádak maradnak meg
az emberek fejében. A végső kimenetel nem lényeges. Épp ezért a fake new is egy remek
manipulációs fegyver lehet, azzal együtt is, hogy rengeteg a hátránya. Politikusok képesek
vele megkerülni az ellenőrző sajtót.

Az újságok a média változásai miatt több problémával is megkell küzdeniük. Az a

hagyományos újságírás már kikopó félben van. Nem véletlen küzdenek pénzügyi gondokkal a
kedvezőtlen piaci feltételek miatt, csökkennek a hirdetésből származó bevételeik, és egyre
nagyobb a verseny más platformokkal. A hagyományos újságírói szerkesztőségek mérete az
Egyesült Államokban az elmúlt 20 évben több mint 20.000 állással csökkent, és ez globális
szinteken is megfigyelhető. Ezeknek egy kisebb része foglalkozik magával a politikai
újságírással. És már ők is nagymértékben támaszkodnak az új média által kínált tartalmakra
és tényekre, úgy mint hírforrásokra, amik nagy mértékben rossz hatással vannak a hírek
tartalmának minőségére, hitelességére, valamit jellegére, átformálta a politikai tudósítások
stílusát, sokszor veszik alapul a Twitter idézeteket/tweeteket. A politikai információ
nyújtásba a közösségi média is remekül helyet foglal, és az olyan „szerkesztők ”akiknek az
elsődleges érdekeik az hogy a felhasználókat, választókat a tartalomhoz vonzzák, a
mennyiségre törekednek és nem a hírértékre.

Politika mediatizálódása az európai hagyományokat követő újságírásnak, a hozzá közel álló

politikai pártokhoz hasonlóképpen, nem jelent akkora gondot. Mert ez a fajta a valóságra
törekszik. A kettős mérce alkalmazása, a tények és vélemények összemosása egy elkötelezett
újságíró számára mindennapos gyakorlat. A cél szentesíti az eszközt. Úgy vetítik le a
politikusok szerepléseit, hogy az előnyükre legyen mindenképpen. „Mieinkről csak jót,
többiekről csak rosszat”. Mindenhogyan a stratégiára törekednek.
A viszont angolszász hagyományokhoz hasonló pártatlan újságírásnak ezek a
mediatizálódások több problémát is jelentenek.
Egyre nehezebb pártatlannak maradni, a szabad sajtó is néha már úgy érezhetjük, hogy
eltűnőben van, egyre többször kérdőjelezzük meg az újságírók szerepét. Hazánkban talán ez
hatványozottan is jelen van. Muszáj több helyről tájékozódnunk.

Mém kultúra
A közösségi média színre lépésével, az új média átalakulása mellett, a humor is egy fajta
fejlődéseken esett át. Egyik új eszközei a mémek lettek, amik a politikának is egy hasznos
eszköze napjainkban, a virális tartalmak a lettek a meghatározóak. Az embereknek van
lehetőségük kiadni magukból a véleményüket, támogatásukat vagy éppen ellennézeteiket.
Egyaránt pozitív és negatív képet is festhetnek a politikusokról. Lehetnek viccesek, de
kiválthatnak szimpátiát vagy ellenérzést is. Gyakran inspirálják az átlag felhasználókat, alán
pont egy mém hatására ássák bele jobban magukat a témába, és utána olvasnak, esetleg ő
maga is további mémeket fog gyártani. Sokkal könnyebben lehet befogadni az így kapott
információkat és véleményeket, egyszerűbb értelmezni őket, mint a feszült politikai
elemzéseket. Képes az emberekben feloldani a feszültséget ezzel egyidejűleg, esetleg
elbagetizálni problémákat. De ezek a politika számára kedvezően képesek hatni, nem
mellesleg ezzel a politikai témák még több emberhez képesek eljutni, olyanokhoz is, akik
esetleg eddig nem voltak annyira érdekeltek a témában, szóval egy ingyenes hirdető
felületként is képesek szerepelni. Ezzel együtt ronthatják is a politikai pártok helyzetét,
negatív megítélést kaphatnak miatta. Egy még egyszerűbb platformot hozott lére a
véleménynyilvánításnak. Visszatérve a 2016-os amerikai választásokra, ott is rengeteg
politikai mém készült és terjedt el világszerte a
közösségi médiában, amelyeknek a célja befolyásolni a
választóknak a nézeteit, rengeteg hatása volt. Később
például: Bernie Sanders – Vermont állam szenátora-
Joe Biden beiktatási beszédén készült képével vált egy
híres mém figurává. Az ezzel a képpel készített
pulóvereket kezdett árulni a saját támogatói oldalán,
és ezzel majdnem 2 millió dolláros bevételt tudott
felmutatni, amit aztán továbbított egy alapítványnak.

Ennek ellenére nem lehet elmenni a probléma mellett,

hogy ezek a mémek is csak tovább mélyítették a valós
és az álhírek keveredéséből alakult problémáját, az
információk még jobban elvesznek a kavalkádban.

Összegzés:
Alapvetően a nagy fokú interneteléréssel rendkívül átalakult az úgy nevezett média,
rengeteg lehetőségnek ad teret, de a meglévő médiumokat meg pár esetben roncsolhatja is,
számomra ez kézenfekvőbb mert én is már az új média korában nőhettem fel. Érdekes látni,
hogy honnan is indult ez a folyamat, és hogy mekkora úttörőnek számított egy-egy
megmozdulás (mint Bill Clinton esete). Mára már ezek mind teljesen beleivódottak a
politikába, teljesen részévé vált. A színészi képességek is már jelentős részét képezik mind a
médiának, mint a politikának. Mindenki megjátssza magát amint kamera elé kerül.
Viszont rettentően sajnálom azt, amin az újságírás keresztül megy. Egyre kevésbé egy
megbecsült szakma, persze vannak rétegek, akik még képesek tartani a ennek az eredeti
újságírás fontosságait, de alapvetően egyre kevesebb a jelentősége, hiszen már bárki
bárhonnan írhat, fogalmazhat meg véleményt, nem kell követni a megírt normákat. Csak a
szenzációhajhászat ösztönzi az embereket, épp emiatt is rengeteg olyan cikk születik a
hazánkban is, amik teljesen szembe mennek minden formával, és mégis azok az oldalak,
amik ezeket leközlik, megtudnak élni. Igaz, hogy már több száz helyreigazító peren keresztül
mentek, de vannak rétegek, akik mégis ezeket olvassák, mert nem akarnak/avagy nem
tudnak utána nézni, hogy ezek mennyire is manipulált cikkek, hírek, képek. Az AI szerepe
sem fog ebben segíteni, amikor már olyan valósághű képek létrehozására van lehetőségünk,
amiknél már rendkívül nehéz és megterhelő eldönteni a valóságalapját. Ezekkel már most
rengeteg visszaélés van, meg lesz is a jövőben, kitudja mikor fogják politikai eszközökhöz
bevetni a mesterséges intelligenciát.
Összességében elmondható, hogy a médiának vagy így, vagy úgy, de mai napig nagy szerepe
van a politikában, a politikai érvényesülésben. Sokat számít, hogy ki „uralja” a helyi média
platformokat, hiszen azok nagyban befolyásolják az emberek véleményét, avagy elég, ha már
csak egy fajta ideológia jön szembe velük a hírportálokon. De kiváncsian várom a folytatását,
a jövőben miket tartogat még.

Források:
https://www.frontiersin.org/articles/10.3389/fcomm.2022.955493/full
https://politicalcapital.hu/pc-admin/source/documents/
FES_PC_A_media_es_a_politika_uj_kapcsolata%20_171004.pdf
https://thinkingheads.com/en/political-communication-strategies/
https://www.bbvaopenmind.com/wp-content/uploads/2018/03/BBVA-OpenMind-Diana-
Owen-The-New-Medias-Role-in-Politics.pdf
https://tk.hun-ren.hu/kozossegi-media-es-politikai-kommunikacio
https://barankovics.hu/memek-es-viralitas-a-politikai-kommunikacioban/