XV. évfolyam 1. szám. Ára: 1 forint 19ö0. január 1.

Szűr-Szabó József rajza

a\l
 Ünnepek után
A hipochonder
K a já n T ib o r r a j z a
- Sajnálom, kérem, a kirakatból nem vehetünk be sem­
mit . . .
'etöCÉP a l m a t l a n ú g
ELLBN
7 ■V /'/ 7 /
Állítólag semmi sem álm osít jobban,
m int a monoton eső hangja. Ez az alap­
ja annak az álmatlanság elleni amerikai
gépnek, m elyet csak be kell kapcsolni,
/ 7< s tökéletesen utánozza az esőcseppek
egyforma hangját. A gép hangját szabá­
lyozni lehet a könnyű esőtől egészen a
f felhőszakadásig. Noha a londoni „Daily
Mirror” amerikai tudósítója további le­
hetőségekről nem számol be, mi úgy
/„ / i képzeljük el, hogy szükség esetén a gép
[villám lani és mennydörögni is tud. Ára
j 100 dollár, részletre is kapható, s ha nem
2 / ! I 7 | válik be, kicserélik altató tablettákra.
Várnai György rajza
A nagv ünnep előtti for­
galomban két atyafi gyöm ö­
szölte be magát a dugig telt
Lottó Áruházba. Amerre el­
vonultak. enyhe törköly-illat
jelezte, hogy az áldomást már
előre benyalták.
R övid nézelődés után lehor­
gonyozták magukat a férfi-
ruha-osztályon.
— ‘Bőrkabátra vasik a foga
a komámnak! Van-e magik-
nak illein? — tette fel a kér­
dést a törkölyösebb.
Az eladó kirakta a szebb-
nél-szebb darabokat és elkez­
dődött a próbálgatás. A má­
sodik próbánál felkurjantott a
törkölyösebb:
— Hű a zanvjukat ezeknek
a lottósoknak! Ezek értik a
csíziót! Ü gy áll rajtad, komám,
ez a bürke, mintha rád boro­
nái ták volna!
Utána nyelt egyet a törkö-
Ivös a levegőből.
Ámor egy pesti eszpresszóban
7,
//
- Az ördög tud célozni ebben a tömegben!
A kutyabarát
— Aztán tessen mondani,
mit kóstál ez? «
— Ezerhatszáz forint —
hangzik az udvarias válasz.
— . Megvesszük! — mondja
öntelten a törkölyösebb, az­
tán a komájához fordult. —
Hoci a pizt, komám, meg a
blokkot, én majd kifizetem.
Addig te fogd a tasakomat és
vigyázz a kabátodra!
A koma átadta az ezerhat­
száz forintot, m eg a blokkot,
aztán nézegette, hogy milyen
szépen hajtogatják és csoma­
golják az ő gyönyörűséges
bűrkabátját. . .
Talán még ma is nézné, ha
a törkölyösebb visszajött vol­
na a fizetett blokkal. De nem
jött. E lm e n t ... elvitte ma­
gával a restiben rögtönzött
barátság ezerhatszáz forintos
zálogát.
B e rn á th Ede
S z ű r -S z a b ó J ó z s e f r a j z a
 JCilállt az eső. K ib ú jtu n k a m eg ­
h itte n sö tét, h u zato s k a p u alól és el­
in d u ltu n k . A lig te ttu n k n é h á n y lé­
pést, Ilo n k a felk iá lto tt:
— N agyon k ére m , A lb e rt d rág ám ,
vigyázzon a h a risn y á m ra !
Ó v ato san lé p d eltem to v áb b , m in th a
egy ak n a m e ző n já rn é k , felső testem ­
m el előredőlve, te k in te te m e t a cipő
o rrá ra szegezve, v issz a fo jto tt lé leg ­
zettel.
— A lb ert, m a jd n e m b elelé p ett a
tócsába! J a j m a g án a k , h a összefröcs­
köli a h a risn y á m a t, A lb ert! — s u t­
to g ta Ilo n k a e rő lte te tt m osollyal, fe ­
nyegető hangon.
M in d e n t m e g tettem , am it csak tu d ­
ta m : úgy tip eg tem , m in th a já ró k á b a n
le n n ék , fa rk a ssz e m e t nézve a v id ám
pocsolya-szem ekkel, id e-o d a szökell-
ve, elő re és h á tra , b o n y o lu lt v o n a­
la k b an . C su p a figyelem v o ltam és a
szívem , a lelkem , az agyam lecsú ­
szott a lá b a m b a . . . egyik női láb. — L eg jo b b lesz, h a jól m in d e n egyes pisztolylövés u tá n
— M a jd n em b elelé p ett, ü g y etlen - m e g rú g ju k . . . m e g n y a lta a sz á ja s z é lé t. . . C sodála­
ke! — szólt r á m Ilo n k a rid eg en , fe­ — A k e ré k b e tö ré s se rossz! — fe­ to sk ép p en n em estem el, n em v ág ó d ­
jé t csóválva. le lte a m ásik. ta m h a n y a tt, h a n e m to v á b b ca p la t-
N em feleltem , m e rt a ttó l féltem , h a — B ele eg y k ést a h a s á b a és kész! tam . L eh o rg aszto tt fe jje l, b ék ésen ,
beszélni k ez d ek , n em tu d o k k o n c e n t­ — B ízd csak rám ! Lelövöm , m in t u g ra b u g rá lv a , m in th a m i sem tö r­
ráln i. B al-jo b b , b al-jo b b . N éh a m eg ­ egy k u ty á t! té n t' volna, Ilo n k a h a n g ja té ríte tt
lá tta m az arc o m a t a tó c sák b a n : egy M iközben e p árb e sz é d re fü leltem . m agam hoz:
te lje se n id eg en a rc n éz ett vissza rám , — M ié rt o ly an szótlan, A lb e rt? —
egy fá ra d t, öreg sz en t arca. A ztá n k érd e z te csilingelő hangon.
m á r n em is tip eg tem , h an e m szin te T e k in te te m Ilo n k a n e íe le jtsk é k te ­
su h a n ta m , sz á llta m a já rd a , a pocso­ k in te té v e l ta lálk o zo tt.
ly á k fele tt. — N e h a ra g u d jé k — d ad o g tam —,
S a k k o r egy p illa n a tra Ilo n k á ra de egy k ic sit e lg o n d o lk o z ta m . . . —
sa n d íto tta m . Ilo n k a n em vo lt sehol. A lig m o n d ta m ki az u tolsó szót, bo­
K é t n y lo n h a risn y á s női lá b jö tt m el­ k áig b elelép tem egy fe k e te pocso­
lettem , pip isk ed ő lé p te k k e l, tű sa rk ú lyába. Paces! — m o n d ta rö h ö g v e a
cipőben, ö n tu d a to sa n . pocsolya.
— N e rá m b ám u ljo n , m ag a hülye! — J u j, A lb ert! — s ik íto tt fel Ilo n ­
A lá b a alá b ám u ljo n ! — m o n d ta ka. — Nézze, telefrö csk ö lte a h a ris ­
Ilo n k a h a n g já n az egyik női láb. n y ám at.
— Ü gy tesz, m in th a m ég n em lá­ b e le ta lp a lta m egy pocsolyába. Paces! — N agyon h ara g szik ? — k érd e z­
to tt v o ln a k arc sú női lá b a t — m o n d ­ — m o n d ta a pocsolya röhögve. tem ije d te n h á trá lv a .
ta a m á sik gúnyosan. — A hülye! — N a tessék ! — k iá lto ttá k a női Ilo n k a sá p a d ta n , h a lk a n , re k e d te n
B orzasztó érzés volt. M en tem a lá b a k eg y szerre. — L efröcsköl m in ­ v álaszolt, a szav ak k ö zö tt egy kis
K ö rú to n és k é t n ő i láb b a n d u k o lt ket! E zé rt fe le ln i fog! sz ü n ete t ta rtv a :
m e llettem , feszes h a risn y á b a n , egy M ielő tt m ég v é d e k ez h ettem volna, — U gyan . . . m a g a . . . k is csa­
ü te m re velem . N em m e rte m ú jra az eg y ik női lá b h a tlö v e tű p isztolyt c s i...
odanézni, n em v o lt hozzá lelkierőm , r á n to tt elő és belém ere sz te tt egy so­ De én lá tta m , hogy n e íe le jtsk é k
a lá b am a lá b á m u lta m és fá ra d ta n , ro zat golyót. N em tudom , lá tta k -e szem ében gonosz s á rg a fén y lo b b an
zih álv a, össze-összekoccanó té rd d e l m á r n y lo n h a risn y á s lá b a t v érszo m ja­ fel. A m i biztos, az biztos: fu tá s n a k
k e rü lg e tte m az óceánokat. sán m osolyogni, m e rt én a k k o r lá t­ ere d te m . . .
— M it c sin á lju n k vele, h a össze­ tam . M ég m o st is v ég ig fu t a h id eg a
frö csk ö l m in k e t? — k é rd e zte az h á tam o n , h a rágondolok. A női lá b M ikes G yörgy

Művész a volánnál Kizárólag szerelmespároknak

V a s v á ri A n n a r a jz a
 É w é g i hajrá
- Hurrá! Elértük a tetőt!
Jóságos fiatalok
Tente, mama, tente . . .
Sz. Narinjáni:
gy v id ék i szálloda szo b ájáb an
ü ltem , in te ru rb á n te lefo n h ív á st
v á rta m . K o p o g ta tta k az ajtó n .
Szólni sem tu d ta m , a küszöbön m á r
o tt á l lt egy h a rm in c é v k ö rü li férfi.
A lacsony, sz ű k m ellű , o r ra a la tt h e­
gyes kis bajusz.
— A g án cső v vagyok, b eszélnem
k ell ö n n el — m o n d ta izg ato ttan .
— D e b o csán at, késő van.
— M eg k ell h a llg a tn ia . R ropp-
p p a n t fontos. D öntésétő l egy em b er
é le te függ.
F e le le te t sem v á rt, gyorsan, tito k ­
za to sa n su tto g ta :
— A z illető szívbéli b a rá to m volt,
m in d e n ü n k e t m eg o szto ttu k eg y m ás­
sal. M ég a le g fin o m ab b a t sem sa j­
n á lta m tőle. A m ik o r p é ld á u l m eleg
fü rd ő t c sin á ltu n k o tth o n , ő v o lt az el­
ső, ak i m e g fü rd ö tt. Ö, a b a r á to m ! . . .
— Egyszer, é p p e n a h iv a ta lo m b a n
d o lg o z tá n , e lm e n t a v áro so n k ív ü l
g épkocsiké zni. A feleségem m el. Ó, a
feleségem szép, göm bölyded, cu k i te ­
rem tés, alacso n y ab b n álam ! É des ki­
csikém ! A m ik o r az au tó elh a g y ta a
v áro st, kép zelje, az illető csókolgatni
k ezd te a feleségem et! Szegényke! De
v éd ek ezett! „S zeretem — m o n d ta —
a fé rje m e t!” Az illető az o n b an azt
v álaszo lta: „N em b aj, én m ég jo b b a n
szeretem a fé rje d e t, m in t te .” A fe­
leségem k ije le n te tte : „M ale n ty ev ez­
red es u n o k a h ú g a vagyok, az m a jd
e llá tja a b ajo d .” — R á se h e d e ríte tt,
to v á b b csó k o lta a feleségem et. „L ev e­
le t írok a p á r ttitk á m a k ! ” — k iá lto tt
az asszonykám . Az illető e k k o r m a­
gához té rt és h a z a v itte szeg én y k é­
m et. T erm é sze tesen az asszonyka
se n k in e k sem szólt egy szót sem.
C su p án te sti-le lk i b a rá tn ő jé t, A n n át
in fo rm á lta a tö rté n te k rő l. A n n a az­
tá n n ek em d isz k ré te n elm esélte. Én
rögtön m eg a k a rta m ö ln i a c sirk e ­
T o n c z T ib o r r a jz a
fogót. F eleség em n ek a ra n y a szíve,
m e g ra g a d ta a k a ro m a t: „N e öld meg.
N agyon jó k ap c so la tai v a n n a k . K el­
le m etlen sé g ek e t c s in á lh a t a h iv a­
ta lb a n .”
— K é t év e ta r t a dolog. C su p a iz­
galom vagyok. L á ts z a tra úgy teszek,
m in th a se m m it sem tu d n ék . Köszönő
viszo n y b an v a g y u n k az illetővel.
M eghívom v en d ég ség b e is. S zab a d ­
n ap o n e g y ü tt dom inózunk. D e b elü l­
rő l á llan d ó a n u g y an a z a k érd é s k í­
noz: „M en jek v ag y ne m e n je k a
p á rttitk á rh o z és elm e sé lje k -e neki
m in d e n t v ag y sem !?”
— D e m it szól hozzá a felesége?
— A feleségem is úgy tesz, m in t
én. K öszönő v iszo n y b an v an n a k .
M eg h ív ja a z é rt vendégségbe is. El­
m egy v ele kocsikázni. D e é n hiszek
neki. Az én feleségem szép göm böly­
ded asszony. És tisztességes.
A hegyes b aju szú A gancsovot ak ­
k o r te rm ész ete sen ki k e lle tt vo ln a
dobnom a szobából, hisz a n n y ira os­
toba! De h á t ez az ú jsá g író k köte­
lessége: m in d e n k it tü relm ese n végig­
h allg atn i.
— M ondja, m it teg y ek ? — fo ly ta t­
ta A gancsov. — ö lje m m eg, v ag y ír­
ja k a p á rttitk á rn a k ?
— ö l j e m eg!
— M aga m ost h u m o rista. M aga
tréfál. N em szám ít ö n n e k , hogy é n '
m á r n em tu d o k a lu d n i? csak fekszem
a feleség em m ellett. Egész é jje l ciga­
rettázo m . N em tu d o k tő rre l a szí­
v em b en élni, é rtse m eg. M it tegyek?
— K érd ezze m eg a feleségét!
— M ég m it nem ! M indig azt
m o n d ja, hogy osto b a vagyak. Igaza
v an , m e rt ő te rm é sz e te se n tiszte ssé­
ges asszony. De m i legyen velem ?
Az illető a k a rrie re m n e k is á rth a t.
M á r bizto san k in e v ez tek v o ln a igaz­
g ató h ely e tte sn ek . h a ő m eg nem a k a ­
dályozza. V alószínűleg k ita lá lta , hogy
én m in d e n t tu d o k és m o st bosszút
áll. F ele lje n erre, m in t erkölcsbíróm .
M eg csaln ak v ag y n em ? M it tegyek?
— T u d ja m it! — o rd íto tta m fel —,
kérdezze m eg az illetőtől.
A gancsov a h om lokához (vagy a
szarv áh o z?) k a p o tt és felk iá lto tt:
— R em ek tip p ! R ohanok, m e g k é r­
dezem , a b a rá to m ép p en o tt v a n a
feleségem nél.
R á p illa n to tta m k a ró rá m ra ; m á r jó ­
v al e lm ú lt éjfél.
F o r d í t o t t a : K ó ró c ü J ó z s e f
 c^tfZdZWC
Egy kis etimológia
Az Érdekes Újságban vadászriportot
olvastunk M. F. tollából. Azt írja töb ­
bek között:
„A vadászat úri passzió volt s nem
is volt igazán gróf az a gróf, aki nem
szokott vadászni. A magyar n yelv sem
véletlenül használja azt a kifejezési,
hogy: N agy pénzre, jó állásra, szép nőre
vadászik".
Már bocsánat, de hogy kerül a va­
dászcsizma az asztalra? Mit akar bizo­
nyítani az idézett szólásmondással M. F.
kolléga? Hiszen a grófok éppen nem va­
dásztak nagy' pénzre (volt nekik), jó ál­
lásra (volt nekik), szép nőre (volt nekik).
Arról nem is szólva, hogy a munkanél­
küli munkára, a koldus alamizsnára s e
kis rovat vezetője hasonló csacsiságokra
vadászik.
Írónő az írónő?
A „Film-Színház-Muzsika” ezt a szer­
kesztői üzenetet közli:
„Pálos Mária, Sopron. Értesülése he­
lyes. Edna Ferber Grand Hotel című
regényéből ezúttal a berlini CCC Film­
gyár készít filmeket.”
A lap értesülése azonban nem helyes.
A Grand Hotel című regényt nem Edna
Ferber, hanem Vicky Baum írta.
Minden más stimmel.

Miért kínos?
Ugyancsak színházi hetilapunkban ol­
vasunk beszámolót Corneille kaposvári
bemutatójáról. A beszámolót a cikk író­
ja így végzi:
..Köszöntsük h á t . . . a kaposvári m ű­
vészeket, akik a Corneille körüli kínos
csendet végre megtörték.”
Miért volt Corneille körül „kínos”
csend? Talán megrágalmazta valaki, s
ezért nem játszották a darabjait?

Vers és fotoriport
A N ők Lapja K ästner „Tárgyilagos
románc” című versét „Tárgyilagos bal­
lada” címmel közli F'. A. fordításában,
az eredeti verset szövegében sem híven
adva vissza. A verset fényképek illuszt­
rálják, ami vitatható ötlet. (Szerintem
rendkívül stílustalan.) Az első strófa vége
igv hangzik: „Szerelmük valahol elve­
szett s vége, mint másoknál néha egy
bot. vagy kalap."
És a fényképen egy női kalap látható.
Hát a nők is el szokták hagyni kalapju­
kat? S talán még botjukat is?
D oktor Á rgus

(Hermann Lipót „A művészasztal” című könyvéből)

E g y s z e r , 1917-ben vagy
1918-ban lehetett, amikor el­
kezdődtek a harctéren az el­
ső légibombázások, azt mond­
tam Karinthy-nak:
— Vége a világnak! A légi­
bombák ellen nem találnak
fel semmiféle v éd elm et!. . .
Karinthy így válaszolt:
— Már fel is találták.
— Mi az?
Herman Lipót rajza — Az emberi a g y v e lő t. . .
Karinthy Frigyesről — válaszolta Karinthy.
Czsók István szenvedélyes
sétáló. (Ezt m ég most, a k i­
lencvenedik életévén túl sem
hagyja abba.) A dunaparton,
Újpest felé lát egy hosszú
alakot a festőállványa előtt
dolgozni. Szívélyesen megkér­
dezi:
— No, mit fest, kolléga?
A hosszú ember mérgesen
s elutasítóan szólt:
— Semmiféle kolléga!
Erre Csók közelebb lép, meg­
nézi a festm ényt és így szól:
— Pardon, valóban nem kol­
léga.
E g y fővárosi szobor lelep­
lezése után, Magyar-Mannhei-
mer Gusztáv festőművész gra­
tulált a leleplezésnél jelen­
levő Horvay szobrászművész­
nek. Horvay szabadkozott:
— Mihez gratulálsz? H i­
szen nem én csináltam a szob­
rot.
— Ahhoz gratulálok — vá ­
laszolta Mannheimer —, hogy
most már nem a te szobrod
a legrosszabb Budapesten.

Ki korán kel, az nem szilveszterezett.
Álkéményseprők szilveszteri jelmon­
data: Sötétben minden kéményseprő
fekete.
tf
Illedelmes embernek még spicces álla­
potban sem illik megkérdezni Szilvesz­
terkor egy kéményseprőtől,, hogy:
— Drága nagysád, kegyed kit gyászol?
j*
Jólnevelt férj újév küszöbét se lépi
át úgy, hogy előzőleg meg ne törölje a
lábát.
*
A szilveszteri pendlizést ne vigyük
túlzásba. Ha már az ötödik italboltban
nem szolgálnak ki, menjünk haza és fe­
küdjünk le aludni.
o — Igenis, az an y ó so m n ak ! — foly­
Szilveszteri jelmondat: Jobb ma egy
malac, mint holnap egy veréb.
Á
Nem mind BUÉK, amit kívánnak.
(—véghy)
Pénztárnyitás előtt
— L eszo k tam a do h án y zásró l! —
je le n te tte k i reg g el K is k a r tá rs ü n ­
nep ély esen , o ly an dicső pózban, m in t
N apóleon egyik ism e rt képén. M ind­
n y á ja n tis z te le tte l n é z tü k a csodá­
lato s fé rfiú t, és u jju n k k ö zö tt szé­
g y en k ezv e fü stö lg ö tt az égő koporsó­
szeg.
— H og y an c sin á lta ? — k é rd e z te
S im an e k k a rtá rs , és a szem ü v eg ét is
le v ette, hogy jo b b a n lássa.
— R égen k észü ltem r á — v álaszo l­
ta K is k a rtá rs , le csa v arv a sá lj á t a
n y ak á ró l. — E lső so rb an egy o rv o s­
b a rá to m h a to tt rám , bev allo m azon­
b an , hogy an y ó so m n ak m ég nagyobb
szerep e v o lt eb b e n a dologban.
— A z a n y ó sán a k ? — h ö rd ü lt fel
S im an ek , ism erv e a z t az á ld a tla n
tá rs b é rle ti v iszonyt, am ely b e n K is
P á l é lt az anyósával.
ta tta re n d ü le tle n ü l. — E d dig u g y an is
az anyósom m in d e n este n á lu n k v a ­
csorázott, m e rt n em engedte, hogy az
ő sz o b ájá b an g y ú jtsa k r á v acso ra
u tá n . „M ajd h a leszo k o tt P á l a do ­
h án y zásró l, a k k o r é n is m eghívom
v a c s o rá ra ” — m o n d o g atta. T eg n ap
leszoktam , és m á r a szom széd szo­
b áb an , v ag y is az an y ó so m n ál vacso­
rá z ta m . Sőt, a „m a m a ” úgy m e g h ató ­
d o tt, hogy e z u tá n hétfőn, sz e rd á n és
p é n te k e n n á la eszünk. Id en ézzetek !
— és a zsebéből egy ú j tá rc á t h ú zo tt
elő. — M eg k ap tam n é h a i B án P é te r,
apósom , h a jd a n i b ő rtá rc á já t, am ely et
ed d ig csak a v itrin b e n cso d álh attam .
S á rg a irig y ség g el b á m u ltu k a — Fuccs neki! — fele lte k ö n n y e­
n ag y szerű fé rfiú t, a k i e z u tá n p én z­
ügyi te rv e it ism e rte tte :
— N api egy doboz M á tra h a v o n ta
k ile n cv e n fo rin t, h e ti h á ro m v acso ra
k á b é százötven fo rin t, összesen k é t­
száznegyven, azaz egy é v b e n egy
m osógép vagy egy jó rád ió , v agyis
négy év a la tt egy m o to r k e ré k p á r . . .
T eljes b ű n tu d a tta l le h a jto ttu k a
fe jü n k e t, h a llg a ttu n k , m a jd dolgozni
k ezd tü n k . Egy h é t m ú lv a S im an e k
fé lre h ív o tt:
Pénz áll a házhoz!
/
— Id efig y elj, ez a K is g yanús! V a­
la h á n y sz o r rá g y ú jtu n k , m in d ig hoz­
zá n k u g rik egy szám láv al. M it gon­
dolsz m ié rt?
— N em tu d o m — hebegtem .
— H ogy n y eljen egy kis fü stö t!
Z ugélvező le tt, a z u tá n v eseiritá ció
g yötri, hogy fo ly to n k ijá rh a sso n .
H iggy nekem ! A z é n szim ato m . . .
H á t igen! Egyik reggel K is ik artárs
alig fo g lalt h ely et, m á ris e lő v e tt egy
doboz M á trá t, és szo k o tt m o z d u lat­
ta l rá g y ú jto tt.
— E m ber! H át m e g ő rü lt? — k iá l­
to ttam .
— T eg n ap az an y ó so m n ál is rá ­
g y ú jto tta m — k ez d te h ű v ö s hangon.
— A h a tá s le írh a ta tla n volt. E lm on­
d o tt csirk efo g ó n ak , je lle m te le n gaz­
em b ern ek , ak iv el nem le h e t e g y ü tt
élni. M ég a tá rc á t is v isszav ette.
— M ost m i lesz a m osógéppel, a
rá d ió v a l és a m o to rra l? — k é rd e zte
S im an e k gúnyosan.
dén, m a jd ü n n ep é ly e sen felá llt, m eg­
h a jo lt és ez e k e t m o n d ta :
— A m a m a elk ö ltö zö tt a húgához,
a k in e k n em ré g h a lt m eg a férje,
m o n d v án : n em é lh e t egy je lle m te ­
le n e m b e rre l egy födél ala tt.
— K a rtá rsa m ! M it je le n t ez? —
u g ro tt fel S im anek.
— F ő b érlő lettem ! — v álasz o lta
m é rh e te tle n gőggel, m a jd n ag y o t szí­
v o tt a c ig arettájá b ó l.
F e h é r T ib o r
 Meglepetés
a holdban
R é b e r L á s z ló r a j z a
C /n tu d a to s kis fotón, p a ­
rá n y i fén y részecsk e v o lt az
illető, s az ö n á lta tá s sem
h iá n y z o tt belőle. A m ik o r
egy c silla g ro b b a n ás k ö v et­
k eztéb en k e le tk e z e tt fén y ­
fo rrá sb ó l e lin d u lt a v ilá g ­
té rb e n , sz en t m eggyőződé­
se volt, hogy ö n k én t, sza­
b ad a k a ra tá b ó l v á lla lk o ­
zott a re n d k ív ü l hosszú ú t­
ra, n e m lé v é n tu d o m á sa
azokról a te rm é sz e ti e rő k ­
ről, am ely ek e lin d íto ttá k
m e g h a tá ro z o tt p á ly á já n ,
m e g h a tá ro z o tt sebességgel.
H a tá ro z o tt céllal szág u ld o tt
to v a a m in d en ség n ag y sem ­
m ijéb e n . T u d ta, hogy c é ljá ­
tól m é g m essze v an , d e n e m
v o lt tü re lm e tle n . K icsi v a ­
gyok, gondolta, d e nagyon
szívós és ro p p a n t gyors.
F u to tt, fu to tt, m ik ö zb en
azon á tá v o li ég itesten ,
ah o v a igyekezett, m á r sz in ­
te b efe jez ő d ö tt a m eg szilár­
d u lá s hosszú és kín o s fo­
ly a m a ta , ső t alig n é h á n y -
száz m illió év m ú lv a m á r
lecsapódott- a vízgőz és
óceánok a la k u lta k ki, m a jd
eg y ő riz e tle n ) p illa n a tb a n
m e g je le n t az első eg y sejtű
is. A fo to n m in d e ze n m o­
solygott, s m a g á b a n ezt
m o n d ta : „N yugalom , engem
n em ez é rd e k e l”. Az egyik
m illió é v a- m á sik u tá n rö p ­
p en t el, s m á r tr ilo b itá k
néztek k o rü l g y an a k o d v a a
vízben, k éső b b p ed ig —
hogy-hogy n em — g erin c­
cel sz e re lté k fel m a g u k a t az
élő lén y ek a növekvő fe la d a ­
to k m eg o ld ására. Ez a dol­
gok ren d je , m o n d ta v á lla t
v o n v a a fo to n és sebességét
n em c sö k k en tv e k ö zeled ett
céljához. G csak szág u ld o tt,
m ia la tt a F öldön (nevezzük
így) a fejlő d és egyes sz a ­
k asza i en g ed elm esen k ö v et­
té k eg y m ást. M e g tö rtén t az­
tá n a n ag y sö té tb e u g rá s, a
m e g h itt, m egszokott te n g e r­
ből a sz áraz fö ld re v aló
se tte n k ed és, ez a k a la n ­
dos, k o ck ázato s v állalk o zás,
am ely a n n y i b o n y o d alm at
okozott később. A k is fo to n ­
n a k az o n b an te tsz e tt a do­
log, s úgy ta lá lta , hogy m in ­
d e n a m ag a ú tjá n halad.
S a jn á lta a sok áldozatot,
d e úgy vélte, hogy áld o za­
to k n é lk ü l n in cs sik e r, s
a k i s z e n tim e n tá lis és! fél,
az n e foglalkozzék evolú­
cióval. M eg nyugodva süv ö l­
tö tt to v á b b e lő re a n a g y
v ilág szig etek , csillag v áro ­
sok m e lle tt m áso d p erce n ­
k é n t m a jd n e m 300,000 kilo­
m é te rn y i sebességgel, noha
ő n em m é rte . A ztá n re tte ­
n e te s n ag y ság ú h ü llő k je ­
le n te k m eg a szárazföldön,
a lk a tu k a m eg d ö b b en tő és
a h u m o ro s elem ek sz ö rn y ű
k e v e ré k e volt. A k is foton
fejc só v álv a su h a n t tovább,
m ik ö zb en m e g állap íto tta,
hogy n em a d e z ek n e k a
sz ö rn y e k n ek százm illió év et
sem , úgy is k ip u sz tu ln a k ,
n em le h e t ilyen a rá n y ta la n
ta g o k k al h u za m o sa b b ideig
m egélni. A m ik o r m e g jelen ­
te k az em lősök, a fo to n egy
k ic sit izgalom ba jö tt, s
m á n -m á r azo n gondolko­
zott, hogy m e g g y o rsítja lép­
teit', d e a z tá n e rő t v e tt tü ­
relm etle n sé g én , m e rt r á ­
jö tt, hogy ez fölösleges, s
h a m in d e n jól m egy, nem
k é s ik el. M egnyugodva kö­
z e le d e tt céljához, s m ivel
fá ra d ts á g o t n em é rz e tt, egy
csep p et sem ria d t v issza
a z alig ö tv en m illió fén y é v ­
n y i táv o lság tó l, am ely m ég
e lő tte állt. K ü lönösen a k ­
k o r n y u g o d o tt m eg végleg,
a m ik o r fe ltű n te k az első
e m b ersza b ású m ajm o k . J ó ­
k o r in d u lta m el, sem ko­
rá n , sem későn, go n d o lta a
kis fo to n és k ellem es izga­
lom fo g ta el. És am ik o r ú t-
já b ó l m á r csak egy m acsk a-
u g rá sn y i d a ra b , m indössze
egym illió fén y é v v o lt h á t­
ra, k é t lá b o n já ró em lős n é­
z e tt k ö rü l a F öldön, s ta lá l­
ta érd e k e sn e k a világot.
Ü v ö ltö tt, röfö g ö tt, a z tá n
eg y re ü g y eseb b en fo rg a tta
a k ő b a ltá t, m e g ta n u lt f ú r ­
ni, farag n i, beszélni, so k at
sz en v e d ett, m ik ö zb en a fo­
A példa ragadós
M it csináltál, Pistike?^
V ágányjavítást. . .
ton sz e re te tt v o ln a o d ak ia­
b á ln i n e k i, hogy tü re le m ,
bízzék m a g á b a n , a h o g y a n
ő is b ízik b en n e, k ü lö n b e n
el sem in d u lt volna. Az
u tolsó n é h á n y p illa n a t, p o n ­
to sa b b an az u tolsó n é h á n y
e z e r év m á r v aló b an csak
v illa n á ssz e rű e n m ú lt el, a
kis foton alig tu d ta egy­
m ástó l e lv á la sz ta n i az ese­
m é n y ek e t. N agy S án d o r le­
győzte a p e rz sá k a t, m a jd a
n ém ete k e lv esz tették a m á ­
sodik v ilá g h á b o rú t, a kis
fo to n az o n b a n m ég jó k o r
é rk e z e tt m eg a b u d a p e sti
N ép stad io n b a, ah o l B odor
é p p e n b e lő tte az M T K m á ­
so d ik g ó ljá t a SalB TC ellen.
F e le k i L ászló
M é s z á r o s A n d r á s r a jz »
7

R é b e r L á s z ló r a j z a
LESZ IT T K O P O g A S !
T o n c z T ib o r r a j z a
- Kedves szellem, ha jelen vagy, k o ­
pogj egy erőset az as z t al on! . . .
B abonás
- Mit gondolsz, szerencsém lesz vele?
á lla tk e r ti
pillanatképek
Leó m ár öreg oroszlán volt,
Ezért is nem volt veszedelm es:
Már csak k é t harapásra tu d ta
M egenni az őrét, a ked ves . . .
A zsiráfok, többi társuknál,
N aponta többször is étkezn ek,
M ert hosszú n y a k u k o n az étel,
Mire leér — m ár m eg éh ezn ek . . .
L eg kö zked velteb b ek a m ajm ok;
M indegyik kedves ism erősünk.
Csak tisztá za tla n m ég a kérdés:
V ajon m e ly ik fa j vo lt az ő s ü n k ...?
L ak y József
o /ftiflS íe
Csak azt lehet titokban tartani, amiről
az ember maga sem tud.
•lótett helyébe jót várj. Persze türe­
lem kell hozzá.
A rossz írók éppen hiányosságaik tu­
datában rendkívül szívósak, erőszakosak.
Kz az érvényesülésük titka. Nem a tehet­
ség, hanem az akarat csodái.
Vz orvos csak a legritkább esetben
tudja m eggyógyítani saját magát. H iány­
zik az önbizalma. Az pedig baj, ha a be­
teg nem bízik az orvosban.
Szervezetünket csak akkor vesszük ész­
re, ha baj van vele. H a egészséges, ügyet
sem velünk rá. Pedig a mellőzés minden­
kinek rosszul esik. A betegség a szervezet
ösztönös védekezése a megaláztatással
szemben.
F. L.
1 • 'v ’í -t >'"• ■•' ,*t' ■' ■ ■■ ■
E gy ven d égn ek rossz k ed ve v a n ...
S z e g ó G izi r a jz a V a s v á r i A niici r s j z s
K a já n T ib o r r a j z a
****** I
s k ANAV'-BZH H Os^v.R
-vj-ex
Santa Crgí
.»» rM*** /TÓ*
AFRIKA
jS***«. A AS «dl ■H alf j
Tl 1Pőx* S udatjj
y t/u g ^ í* » . ÍOM DU RJ1A N tjJ
/ «HAS18ü«J!
’,, O el Obold \
i .V t i F anher ® SOCOTRA
\ ANGOl.fGTIftOMlí
‘ s Z 0 D A/|
*iuL s t ,A*£SSZi
A>“ »auhí;
yjFtitjMii;(
Tsuíu»t»f
S^akopmii.-iít
í 'b d J tí& z
t-u deríti
P o rt Nollotn
E gyedülálló bűnügyi riportunk:
végzett a kérőjével! j
(K a r á c so n y e lő e s té j é n é le s te le fo n b e r ­ E k k o r végleg felg y ü lem le tt b en n e m a k e se rű ­
r e g é s v e r te f e l a s z e r k e s z t ő s é g c s e n d ­ ség és elh a tá ro z ta m , hogy végzek vele.
jét: iz q a to tt n ői h a n g je le n tk e z e tt.
— Tfz p e r c c e l e z e lő t t — m o n d ta A h á ta m ögé k e rü lte m
s z ű k s z a v ú a n a te le fo n á ló — v é g e z t e m
H u m b old J e n ő t is z t v is e lő v e l a K ristá ly
— kezdi a tra g é d ia tö rté n e té t, és idegesen ci­
g a r e ttá r a gy ú jt. — ö n em is s e jte tt sem m it,
u . 78-b an ! Ha é r d e k lik a r é s z le t e k . Ül­
v a la m it fecseg ett a rró l, hogy az egyik k o llé g ája
je n e k e g y t a x ib a , h a r m a d ik e m e le t h á­
h o g y an f ú rt m eg egy m á sik a t, én csak néztem
rom .
a h á tá t, a t a r k ó j á t . . . és la ssan
M u n k a tá r su n k ö t p e r c c e l a b e je le n ­
k ö zeled tem felé. A kezem ben n e ­
t é s u tá n a te tt s z ín h e ly é r e é r k e z e tt é s
h éz ó lo m k ristály lik ő rö sü v eg
a z a lá b b i tu d ó s ítá s b a n sz á m o l b e a
v o lt. . . n em tu d ta m le v en n i a
m e g d ö b b e n tő e s e m é n y r ő l.)
szem em et róla, kopaszodó feje -
b ú b já r ó l. . . s a z tá n . . . a k k o r m ár
k a rtá v o lsá g n y ira sem v o lta m tő ­
le, m e g tö r té n t. . . ...m ár felébredt!
M eglepően k a rc sú és ifjú 1.
F ele m eltem az üveget,
nő n y it a jtó t csen g etésem re, el sem h in n ém , I
hogy egy ilyen tö ré k e n y nő vo lt képes a ször­ és csen d esen a z t m o n d ta m : m o st pedig igyál i
nyűségre. C su p án ideges cig a re ttá z á sa á ru lja Jen ő , az egészségem re, s a z tá n m en j e l . . .
el, hogy m i já ts z ó d h a to tt le n em rég en e b a r á t­ n em a k a rla k lá tn i t ö b b é .. . végeztem veled! ^ •r e y fS ü iB m -
ságos és tisz tá n ta r to tt szobában. A k á ly h á b a n — Íg y tö rté n t — ro sk a d le egy székbe és
tű z ég, az aszta l közepén k a rá c so n y fa áll. m a g a elé m e r e d . . . — K étség b e ese tte n p ró ­
b á lt védekezni! Ne, G iziké, n e ted d ! Így k iá l­
— I tt tö r t é n t ,. . . — m o n d ja A „New Aorker” című amerikai heti­
sz ín te len ü l és h elly el k ín á l a fo- tozott, d e én k ím é le tle n voltam . lap tudósítása szerint egy sor egészen
’ telb an . L o p v a k ö rü ln éz ek : sehol különös testület küldje a washingtoni
egy áru ló nyom , csak egy p ip a­ Az u tolsó szó kongresszusi hivatalba jelentését közgyű­
d o h án y -c ím k e a h a m u ta rtó b a n léséről. N éhány példa:
á ru lja el, hogy n em ré g en fé rfi is . .. M é g az t k é rd e zte a szeren csétlen : ez az j
v o lt a la k á s b a n . . . u to lsó s z a v a d ? . . . Igen, m o n d ta m és k in y i­ C sendes J á té k o k N em zetközi Bi­
to tta m elő tte az a jtó t. E l m e n t! ... — V égez­ zottsága.
te m vele! A P leiszto cén -k o rszak B a rá ta i.
E lőre m eg fo n to lt szán d ék k al A fia ta l n ő n ek itt egy k ö n n y csep p je le n t R o v aro k S zociális T u la jd o n ság a it
m eg a szem e sa rk á b a n és eg y sze rre elg y en ­ V izsgáló N em zetközi Szövetség.
k ö v ettem el! — kezdi tö rté n e té t a fia ta l nő, gült. F e jé t a v á lla m ra h a jto tta . N em vo lt k e l­ A K áro m k o d á st B ü n tető T ö rv én y
és m egborzongok ettő l a tárg y ilag o s h id eg ­ le m etlen , h a já n a k selym es, A lfan o l-h ajszesz E llen K üzdő T ársaság .
vértől. — Igen, h ó n ap o k ó ta te rv e z te m m á r illa ta volt. — M ost itt vagyok A K özerkölcsöket V édő N em zet­
m a g a m b a n a dolgot, d e k ará cso n y e stéjén egészen egy ed ü l — su tto g ta —, közi U nió.
végleg e lsz á n ta m r á m agam . H iggye el, m á r h á ro m n ap o s ü n n e p és szilveszter F ia ta l L án y o k B a rá ta i.
előbb is m e g tettem vo ln a, m e rt m á r rég ó ta e l ő t t . . . S eg ítsen ra jta m ! Ne A D arw in i F ejlő d ési E lm élet J e ­
n em tu d ta m elv iseln i garaso s term ész eté t, h a g y jo n i tt — k a p a sz k o d o tt a fü l­ len H ely zetét és Jö v ő jé t Vizsgáló
hogy a fogához v e r m in d e n fillé rt, és hogy k ag y ló m b a —, m e rt m ég elk ö v e­ K onferencia.
n a g y k a b á tb a n ü l az eszpresszóban, m e rt m ég te k v a la m it! — F e le m e lte a nehéz F elszín i T ev ék en y ség N em zetközi
egy fo rin to t is s a jn á l a r u h a tá rr a . E ste m eg­ lik ő rö sü v e g et és tö ltö tt. M egbor­ K ongresszusa.
lá to g ato tt, gondoltam , eg y szer egy eszten d ő b en zo n g tam . . .
csak m eg lep v alam i szép a já n d é k k a l. K érem , És m a ra d ta m . Az említett újság kissé idegesítőnek
hozott egy sta n ic li szalo n cu k ro t, k é t ú ttö rő ­ találja ezt a kiterjedt testületi életet.
szeletet és egy régi, b e s z á ra d t kö rö m lak k o t. Som ogyi P á l Régi népi tánc Modern népi tánc Egyetértünk.
K
é t színész üld ö g élt a b elvárosi
c u k rá szd á b an , egy öreg és egy
fiatal. B eszélgettek. S zerelm e­
se k en k ív ü l csak sz ak m a b eliek tu d ­
n a k ilyen élé n k e n tá rsa lo g n i1egym ás­
sal. ö ssz eb ilin cseli ő k et a közös é r ­
d eklődési te rü le t, m eg szű n ik m in d en
ellen tét, m ég a k o ro sztá ly h a rc is, az
ö reg ek és fia ta lo k ezeréves h áb o rú ja ,
am ely ak ad ály o zza k é t n em zed ék kö­
zö tt a b ék és eg y ü ttélést.
Az é le t k é t ked v es a já n d é k á ró l b e­
szélg ettek ,n ő k rő l és u tazásró l. Az ifjú
ezen a té re n k ev és ta p a s z ta la to t szer­
zett. Tíz év es s z ü le té sn a p já n tö rt ki a
v ilá g h áb o rú , a m ely e lz á rta előle a
m esszi te n g e re k e t, ah o v a a n n y ira v á ­
gyakozott. A n ő k rő l is k ev e se t tu d o tt,
h u szo n k ét éves k o rá b a n h ázasodott,
nehogy elk éssen — és b a rá ta itó l úgy
érte sü lt, hogy boldog h áz aséle tet
folytat.
F ig y elm esen h a llg a tta az öreg b e ­
v ezetését :
— T e b iz o n y ára csodálkozol a hó­
d ítá sa im o n , h o lo tt tö b b szö r h an g sú ­
lyoztam , fiata lk o ro m b a n sem v o ltam
szép, sok p én zem sosem v o lt és nem
sz árm az ta m előkelő családból.
— N em is cso d án ak k öszönhetem
a sik e re k et, h a n e m egy szenzációs ta ­
lá lm á n y n a k , v ag y h a ak a ro d , rag y o ­
gó trü k k n e k . M e g fe jte tte m a h ó d ítás
titk á t, egyszerűbb, m in t a k e ré k fel­
fedezése. ö rö k b e c sű ez is, m e rt szik ­
lá ra é p ítettem , a női h iú sá g ra . N em
v iszem m a g am m al a sírb a , ezennel
á tn y ú jto m neked, h aszn áld fel egész­
séggel.
K ih ö rp in te tte a k á v é já t és rá g y ú j­
to tt a tö rté n e tre . Ezek azok a k érő d ­
ző elbeszélések, a m e ly e k e t az elm e­
sélő jo b b a n élvez, m in t a h allgató.
— M in t m in d e n n ag y felfedezés,
ez is v é le tle n ü l sz ü letett. H arm in c
évvel ezelő tt a p árizsi Bois d e B ou­
lo g n e ism e rt szórakozóhelyén, a C h a­
te a u M a d rid -b a n te á z ta m egy ú gyne­
v ez ett „m o n d én ” h á z a sp á rra l. Az asz-
szonyt átlag o n felü li k ív án csiság és
bőbeszédűség jellem ezte.
M ohó szem m el n éz te a tá n c o ló k a t
és eg y szerre n ag y o t rik k a n to tt:
— N ézd, apus, apus! A k issin g en i
nő!
A fé rj o d an é ze tt és a z tá n n ek em is
m e g m u ta ttá k a k issin g en i nőt. Tíz
perc a la tt m in d e n t m e g tu d ta m róla,
pedig .szem élyesen n em is ism erték .
E g y ü tt n y a ra lta k v ele K issingenben,
a d iv ato s fü rd ő h ely en . M a g y ar sz ár­
m azású, k ü lfö ld re m e n t férjhez.
A p e sti asszony á ra d o z o tt a k issin ­
geni nőről, b á r a d ic sé re té t n é h a k r i­
tik a i m eg jeg y zések k el fű szerezte:
„A T en iszb álo n a ra n y la m é ru h á t v i­
selt, o ly a n m ély d ek o ltázzsal, hogy
m in d e n k i ő t b ám u lta . É n íz léstele n ­
n e k ta lá lta m . D e v o lt is k ö rü lö tte
nagy tolongás. V ég ü l is v a la m i b r a ­
zíliai acélg y áro s v itte e l a p álm át. És
m ily en szép k u ty á ja volt! A pus, em ­
lék szel a f o x ijá ra ? ”
A pus n em em lék ezett. A nő ép p en
elő ttü n k tán co lt. É rd ek es, fia ta l asz-
szony volt, a szőke n ő k n ek ab b ó l a
fa jtá já b ó l, ak ik az t hiszik, hogy a v i­
lágot és a n n a k m in d e n le ltá ri kész­
letét, b e le é rtv e első so rb an az em b e­
re k e t, k izáró lag a z é rt te re m te tté k ,
hogy ő t szolgálják. A b b an az időben
a fra n c ia arg o t n ag y szerű szócskát
alk o to tt az e ffa jta n ő k jellem zésére.
„c h ic h ite u se”-n e k h ív tá k őket, ebben
a k ifejezé sb e n sok m in d e n b en n e
van: kény esk ed és, m a k ran co sság ,
elégedetlenség, ö n im ád at. Ily en volt
a nő, a k irő l azt is m e g tu d ta m , hogy
C h a rlo tte -n a k h ív já k .
M ásn ap ism ét b en éztem a C h a te au
M a d rid b a , e z ú tta l egyedül. O tt ü lt a
kissin g en i nő egy idősebb hölggyel
és egy b ú sk o m o r foxival. H abozás
n élk ü l eléje lé p tem és m e g h a jto tta m
m agam . U n o tta n felk e lt, m ég u n o t-
ta b b a n a n y a k a m k ö ré fo n ta a k a r ­
já t. N ém án tá n co ltu n k . H űvös p illa n ­
tá s a e g y á lta lá n n em b á to ríto tt fel
tá rsa lg á sra . A m ik o r a sz ü n etb e n az
asztaláh o z k ísé rtem , sz e rta rtá so sa n
b ic ce n tettem , m a jd így szóltam :
„H alló, m ignon! C a v a ? ” A kutyához.
M ajd a h ö lgyek felé: „II e s t b eau
com m e ch ien !” M ert ezt a galliciz-
m u st sokszor h a llo tta m p árizsi k u -
ty a b á rá to k tó l. A k issin g en i nő arc a
eg y szerre n y á ja s ra fo rd u lt. M ajd n em
m osolygott. „M aga ism eri T o m m y t?”
„H ogyne. K issingenből. És m a g á t is.
M ég álm o m b an is lá to m n é h a az
a ra n y la m é ru h á já b a n , a m in t k e rin ­
gőzött a te n isz b álo n .”
Ily e n k o r m ég a reg é n y ek b en is az t
szo k ták m o n d an i, hogy a jég m eg­
tö rt. A k issin g en i nő az asztaláh o z
in v itá lt. M ásfél ó rá n k e re sz tü l zeng­
te m k issin g en i sik e re it, m in t n ém a
és d isz k ré t tá v o li ta n ú . N em fu k a r ­
k o d ta m a tú lzáso k k al. C h a rlo tte —
a z t hiszem , m á r n ev ezh etem a k e ­
resz tn ev é n — d ia d a lm a sa n n éz ett kö­
rü l. R e n d k ív ü l s a jn á lta , hogy a rád ió
n em k ö zv e títi m ag asztaló szav aim at.
N em részletezem tovább. K id erü lt,
hogy h o n fitá rsa k is v ag y u n k , eg y re
jo b b a n ö sszem eleg ed tü n k és C h a rlo t­
te ta lálk o zó t ad o tt, hogy m in él tö b ­
b et h allh asso n a k issin g en i d ia d a la i­
ról. C s a k h a m a r o ly a n jó b a le ttü n k ,
hogy m á r-m á r ré sz v é tte l g ondoltam
a b ra z il m illiom osra.
És e k k o r fogam zott m eg b en n em a
szerelm i dosszié g o n dolata. L ényege:
je g y ze tek e t k észíten i m in d en nőről,
ak i ir á n t csak a leg szem ern y ib b é r ­
d ek lő d ést m u ta tu n k . M in d en epizó­
dot m e g ö rö k íten i ró lu k . E lképzelhe­
te tle n sik e re v o lt az ú jításo m n ak .
E gyszer az 5-ös a u tó b u szb a n felfi­
g y eltem egy nőre. P iro sp etty e s ru h á t
v iselt, „H ” b etű s m o n o g ram o t a b lú ­
zán. „H ol k e ll leszálln i a V itéz u t­
cához?” — k é rd e z te a k alau zt. M a­
gam sem tudom , m ié rt, a n ő n ek dosz-
sz iét n y ito ttam . F él é v m ú lv a v é le t­
le n ü l tá rs a sá g b a n m e g ism e rk e d tü n k .
E m lék eztem az au tó b u sztalá lk o zá sra,
d e sem m i egyébre. O tth o n bem agol­
ta m a z a d a to k a t (5-ös au tó b u sz, pöty-
nyös ru h a , „H ”-b e tű s m onogram , Vi­
téz utca) és a legközelebbi ta lá lk o ­
zásn ál, m in t ro h am o sztag o t b e v e te t­
tem az em lék ek et. M icsoda h atás!
K özel h á ro m év tized e v ezetek dosz-
sziét azokról a nőkről, a k ik k e l re n d ­
szeresen érin tk eze m . S o h asem m a ra d
el a d ia d al, h a alap o san felk észü lv e
így köszöntőm a h áziasszo n y t: „1941.
m á ju s 23-án e tte m m a g á n á l egy ra ­
k o tt p a la c sin tá t, úgy em lékszem ,
m in th a m a v o ln a . . . ” És cu p p a n to k
hozzá. T ö m ö ren : h ízeleg jü n k , m in d ig
h íz ele g jü n k a n ő k n ek , de n e rap szo ­
d ik u sa n , h a n e m alapos, hogy úgy
m o n d jam , tö rté n e lm i felk é szü ltség ­
gel.
— N e v ág j közbe, m e rt m ég az t is
el ak a ro m m o n d an i, m ié rt p o n t m a és
p o n t itt m ondom el ezt a tö rté n e te t.
A zért, m e rt ez a bizonyos C h a rlo tte
k é t n a p ó ta B u d a p esten ta rtó z k o d ik
és m o st v á ro m az első találk o zó ra.
R eggel e lő v ettem a d o ssz iéját és gon­
d o san b iflá z ta m a ra n d e v ú ra . F i­
gyeld m eg, ho g y an fog olvadozni, h a
p a té tik u s a n „v isszaem lék ezem ” m eg ­
ism e rk e d é sü n k m in d en „ á rn y a la ­
tá r a .”
M in t a n o v ellák b a n illik , v égszóra
b e lib b e n t a c u k rá szd á b a a tö rté n e t
hősnője. R e m e k ü l öltözött, lenyűgö­
ző m eg jelen ésű nő volt, a k ire m in d en
aszta lró l felfig y eltek .
Az eg y k o ri szerelm esek m e g já t­
szo tták a n ag y v isz o n tlá tás d rám a i
je le n e té t. A v en d ég n ém án szoron­
g a tta a ré g i b a r á t m in d k é t kezét, k ö ­
rü ln é z e tt és m egszólalt: „M ilyen jól
öltö zk ö d n ek a p esti n ő k !” B e m u ta t­
kozott a fia ta l színész is.
A nő szívélyesen m osolygott, m a jd
k ív á n csi érd ek lő d éssel n éz ett k ö rü l
az ifjú sá g ra em lék eztető fa la k között,
de a g álán s g av a llé r n em e n g e d e tt
id ő t a m e re n g ésre és je len tő s h a n g ­
sú lly a l rá z e n d íte tt:
— A m ik o r b elép ett, egyszerre
eszem be ju to tt m inden. Ü jból á té l­
te m m e g ism e rk e d ésü n k ro m an tik u s
tö r té n e té t. . . 1928. m á ju s 4-én tö r­
té n t P á rizsb a n , a C h ateau M a d rid ­
b an , fe lk é rte m tán co ln i és elm o n d ­
ta m , hogy a kissin g en i ten iszb álo n
a ra n y la m é r u h á t v iselt. M ásnap, 1928.
m á ju s 5-én . . .
C h a rlo tte a rc áró l elp áro lg o tt a
kedves, csak n em h iv atáso s m osoly.
H ű v ö sen közbevágott:
— A m ag a fa n tá z iá ja tú lz o tta n k i-
csapong. 1928 m á ju sá b a n én a V eres
P á ln é u tc a i gim n áziu m első o sztá­
ly á b a já rta m ; m ég n em v o lta m tiz e n ­
egy é v e s . . .
Jeg es p illa n tá ssa l m é rte végig egy­
k o ri h ó dolóját. H áro m fo k k al csök­
k e n t a h ő m é rsé k le t a terem b en .
D adogott v a la m it az öreg, de nem
k a p o tt b ű n b o csán ato t.
— N e m en teg esse m a g át — íté lk e ­
z e tt a nő —, bizonyos k o rb an m á r h a ­
n y a tlik az e m b erek em lék ező teh etsé­
ge . . .
C saládi ta lálk o zó ra h iv a tk o zo tt és
távozott.
A v e te rá n színész le g y in te tt:
— N em a do sszié-ren d szer b u k o tt
m eg, h an e m ez a h iú vénasszony! De
a z é rt b eírom , m i v o lt az első szava,
am ik o r id e b elép e tt: „M ilyen jó l öl­
tö zk ö d n ek a p esti nők!” H á th a m ég
ta lá lk o z u n k az életb en .
Az ifjú szelíden, szerén y en hozzá­
fű zte:
— D átu m o t ne ír já l hozzá, L aci
b áty ám .
S te lla A d o rján
 Egy gazdakörben Szegő Gizi rajza

- Hát ez miféle figura? Traktor?

- Persze. Ki tart ma már iovat, komám?

Komplett háztartás
(§ G Y CSALÓDOTT

E gy csalódott anya a következő leve­

let intézte a D aily Mirror cím ű angol
újsághoz: „Három gyermekem teljesen
elziillött és javítóintézetekben kell őket
neveltetnem. Már a negyedik fiam is
azon a határon állt, hogy rossz útra tér­
jen, amikor televíziót vettem részletre.
A gyermek azóta olyan jó lett, mint
egy angyal. A TV minden előadását él­
vezettel hallgatta és elhagyta rossz tár­
saságát, állandóan otthon ült, csak a
templomba járt el. De amikor elvitték
tőlünk a TV-t, mert nem fizettem a rész­ - Tudod, fiam, még mi hiányzik? Egy facsarógép
leteket, a gyermek azonnal visszaesett...” narrátor.

Haj ótörött-történet H egedűs I s tv á n rajza

11
 jo ííö -p a p lt E heti hirdetésünk
T o n c z T ib o r r a j z a

Kapható:
a Vetömagboltokban
és az
Ál l d m i
VAKCINATERMELÖ INTÉZETBEN
Budapest, XIV.. Zászlós u. 31- 33-

i f i a reggel a hatos villam oson ba­ Először a véletlen csodás já téka

racknyílás és csúcsforgalom idején felé hajoltam . Extra ízlését fitogtatva
fe ltű n t n ek em , hogy a sors kiszá m ít­ De a zu tá n e lve tettem ezt. Múltkor az Extra áruházban,
hatatlan já té k a fo ly tá n csupa Jókai- M inden bizonnyal a sors — m in t Szép ibolyakék férfiinget
hős közé kerültem , ahogy ezt szin te m in d ig ta p aszta lju k Kért egy ősz bácsi szinte lázban.
I tt csak végtelenü l jó, megbocsátó, az életben ■ — ez a lkalom m al is igaz­
türelm es, a m ások hibáin csupán ságos volt. Elnéztem az öreg gavallért.
gyengéden m osolyogni tudó em berek A jó k a t és n em eseket ülőhellyel Kinek ízlése ilyen kába,
g yü lek ezte k össze és aljas, goromba, jutalm azta. Felvenni akarta az inget,
sötét csirkefogók, az em beriség söp­ A gazokat m eg állóhellyel bü n tet- Vagy tán kitűzni gomblyukába ?
redéke, alja.
A tiszta hősök a padokon ülnek, K ertész M agda H idvéghy F eren c
csendesen, finom an, egy rossz szavuk
sincs, legföljebb elnézően m osolyog­
nak, am ikor az állóhelyes békétlen,
szitkozódó huligánok lábtaposás,
ökölrázás és fogvicsorgatás közepette
Az állatbarát
M é száro s A n d rá s r a jz a
egym ás le- és felm enő ági rokonait
em legetik.
A z ülőpadokon ha lk udvariasság,
m egértés, szeretet, az állóhelyeken
m eg durva tolongás, hangos n ézetel­
térés, vad szitok.
Ha az em ber az ülőpadok m a k u ­
látlan hőseire pillant, hajlandó hin ni
az em beriség békés fejlődésében, a
homo sapiens veleszü letett jóságá­
ban, szépre, igazra, nem esre való
hajlam ában, az örök békében, abban,
hogy eljövend az az idő, am ikor a
tigris a bárány m ellett legelészik.
Ha viszo n t a villam os belsejében,
az állóhelyekén gom olygó összenyo-
m ódolt, zü llö tt és morgó, fe k e te le lk ű
gazok felé fo rd ítja te kin teté t, m in d ­
ezekben elve szti bizalm át és egy ga­
rast sem adna az em beriség jö vő ­
jéért.
Eltöprengtem , vajon m i az oka,
hogy a padokon m in d m eg a n n yi igaz­
lelkű, derék em b er ül, az á llóh elyek­
12 re m eg csupa gazem ber került. Szegénykém, nagyon megvert az a gonosz kocsis?
 I (O l.t/V VAl W A v A l I M A I I MURIN
T oner. T ib o r r a j/.;

(H a az „ te jc sá rd a " le tt vo ln a . . . )

Falu v é g é n k u rta csárda,

O lyan csöndes, m in t eg y zárda.
N e m rúg se be, n e m rú g se ki,
T ejcsárda ő, k ö n n y ű neki.

A z éjsza k a n e m o ly sötét,
M e rt lá tn i a te jú t kö dét,
S csön desek b e n t a leg én yek,
T e je t iszn a k, ő k, szegén yek.

„K ocsm árosné, vászoncseléd,

Ide a leg jo b b ik te jé t!
L eg yen sű rű föle, alja,
S feh ér, m in t a babám karja.

H úzzad cigány, de csak halka

N e m k u r jo n g a t m éla a jka m ,
S táncra se v á g y la n k a d t lábai
S zo lid v a g y o k általaSan.”

B eko p o g n a k az ablakon:
„Ti csöndesek v a g y to k nagyon,
A z uraság le fe k ü d t, s hej,
A ls z ik is m ár, m ik é n t a te j.”

„Isten áldja uraságod,

S te is legyél százszor áldott;
Húzzad_ cigány szelídebben,
Hadd m a ra d ja k az in g e m b e n !"

M egint jö n n e k , ko p o g ta tn a k:
„H angosabban viga dja nak,
É d esanyám régen-réges
T e je n él s íg y egészséges.” 7t -»■» »-
•rvA *■
E g y ik sem ád feleletet,
M egtö ltik az ib rik e k e t,
F elcsendül egy h a lk k is ének,
S továb b ottan üldögélnek.
- Szabad, igazgató kartárs? Most én következem . . .
K u n szery G yula - Szentisten, Horváthné, sokan vannak még hátra?!

Egy nehéz délelőtti diák-feladat Váratlan találkozás

T a k á c s Z o ltá n ra jz a S c h w o ti L a jo s rajza

Q3 CZÜ—l EJ I -t ; ‘ ‘ | E3 I ; ,. I
l ; d tiV- | [__] r
0 "
a

Pszt! Pszt! 13
 Jaroslav Hasek:
Ol/f-j/vYo/k4 r%-
P e tisk a p a p írk e re sk ed ő üzlete
Ju n g b u n z la u b a n , a k asz á rn y á v a l
szem ben volt. A boltos n em csak
p a p írn e m ű t és író sz e re k e t á ru lt, h a ­
nem e m lé k tá rg y a k a t és I. F eren c
Jó zsef a rc k é p é t is. A csász ár és k i­
rá ly sz ü le té sn a p ja e lő tt a h iv a talo k ,
az isk o lák és a ju n g b u n z la u i k e re s­
k ed ő k k é n y tele n ek v o lta k az o la j­
n y o m ato k b ó l v ásáro ln i, m e rt ille té ­
kes h ely rő l e rre v o n atk o zó an u ta s í­
tá s t k ap tak .
E gyszer azo n b an b a j tö rté n t a k é ­
pekkel. A K. u n d K. ta n fe lü g y elő
é rte s íte tte P e tis k á t, hogy az o la j­
ny o m ato k v á s á rlá s á t az isk o lák szá­
m á ra nem engedélyezi, m e rt m eg ­
á lla p íto tta , hogy ellen k e zik az 1891.
o k tó b e r 20-án k ia d o tt sz a b v á n y re n ­
delettel, m e ly n ek érte lm é b e n őfelsé­
ge képe csak 48 c e n tim é te r hosszú
és 36 c e n tim é te r széles lehet, viszont
P e tis k a n y o m a tai eléggé el n em íté l­
h ető m ódon 50 c e n tim é te r hosszúak
és 40 c e n tim é te r szélesek.
N ehezm ényezte a K. u n d K. ta n -
felügyelő az t is, hogy az u ralk o d ó
szak álla olyan a képen, m in th a nem
fésü lte vo ln a m eg, azo n k ív ü l az o r­
rá n v alam i oda nem illő fek e te fo lt
is van.
Ez a k io k ta tá s egy h é tte l a csá­
szár sz ü le té sn a p ja e lő tt tö rté n t. P e ­
tisk a szom orúan ta p a sz ta lta , hogy a
tan felü g y elő é rv e it m ások is figye­
lem b ev eszik és a k ép ek b ő l alig v á ­
sá ro ln a k . P ed ig n ek i m ég 2000 p é l­
d á n y a volt!
— N a, szépen rá fiz e tü n k F eren c
J ó s k á ra — p an a sz k o d o tt feleségé­
nek. — M eg próbálok egy re k lá m tá b ­
lá t k ia k a sz ta n i a k ira k a tb a .
M á sn ap k ite tte a k ép m ellé a fel­
ira to t ezzel a szöveggel:
A lk a lm i v é te l!
I. F eren c J ó z s e f
15 k o ro n a
M indössze h a t d ara b o t a d o tt el,
ezek közül ö tö t a k a s z á rn y a részére.
A k ép h iv a tá s a az volt, hogy a b a ­
k á k a t a k a n tin b a n alázato s á h íta tb a
ejtse.
K özben k itö rt a h áb o rú , d e a k ép
n em fogyott. P e tis k a e rre az a láb b i
h ird e té st a d ta fel a „N aro d n i P o li­
tik a ” cím ű la p b an :
E z ek b e n a n e h é z id ő k b e n e g y e t ­
len c s e h la k á sb ó l se m h iá n y o z h a t
a n a q y m e g p r ó b á lta tá sb a n é lő
u r a lk o d ó k é p e
A ra : 15 k o r o n a
A v á rt n ag y fo rg alo m h e ly e tt P e ­
tis k a idézéshez ju to tt. B e c itá ltá k a
/ m á b a és e lp an a szo lta a csaposnak,
k e rü le ti k a p itá n y s á g ra , hol közölték
v ele, hogy ad jo n fel m ás szövegű
h ird e té st, m e rt k ü lö n b e n e ljá rá s in ­
d u l ellene.
M ost n in c sen e k nehéz id ő k és egy
u ra lk o d ó so h asem é lh e t n ag y m eg­
p ró b á lta tá sb a n . A h ird e té sb e n a ne­
héz id ő k h e ly e tt d ia d alm as id ő k rő l
és győztes u ralk o d ó ró l írjo n — kö­
zö lték v ele h iv a talo s szigorral.
A p a p írk e re sk e d ő szót fogadott,
de a v á r t m e g re n d elé se k h ely ett
m indössze egy le v elet k ap o tt, am ely­
ben felszó líto tták , hogy a győztes
u ralk o d ó k ép e it helyezze e l azon a
hely en , ah o v á I. F ere n c József is
gyalog já r.
E zen k ív ü l a h a d te stp a ra n c sn o k ­
ságról is szigorú in te lm e t k ap o tt,
hogy n e űzzön g ú n y t a h ad ih ely z et­
ből és n e írjo n h ird e té sé b e n győze­
lem ről, am ik o r L em b erg ele se tt és
P rzem y sl te lje se n k ö rü l v a n zárva.
P e tis k a e rre így a k a r t h ird e tn i:
M inden c s e h s z ív e s e n á ld o z 15
k o r o n á t a z é r t, h o g y o tth o n á b a n
f e la k a s z t h a s s a a z ő sz u r a lk o d ó t.
A h ird e té si osztály v ezető je k é t­
sé g b ee setten té p te el a h ird e té st:
— M egbolondult, P e tis k a ? M ag át
is, engem is b ec su k n á n ak ! Ő felsége
fela k asz tá sáró l írni! H a llatlan !
A p a p írk e re sk e d ő n e k m ég vagy
1890 F ere n c Jó zsef k ép e volt. M eg
a k a r ta m e n te n i és to lise p rű v e l igye­
k ez ett a portó l m e n tesíten i. E k k o r
m eg döbbenve v e tte észre, hogy fe ­
k e te k a n d ú rja tö b b helyen bep iszk í­
to tta az u ralk o d ó t. E rre szólt felesé­
gének, hogy az o la jn y o m a to k a t szá­
ríts a m eg a k ertb e n .
M ásn ap P e tis k á n é közölte férjév el,
hogy az u tc a g y e re k e k k ő záp o rt zú­
d íto tta k a szárad ó császár és k irá ly ­
ra, ren g e teg k ép tö n k re m e n t. M ás
p éld án y o k ra ty ú k o k ü lte k és b e­
p iszk íto tták .
P e tis k a b á n a tá b a n e lm e n t a kocs­
hogy m en n y i b a ja v a n F e ren c jó sk á-
val. A zt a ta n á c so t k a p ta , hogy ad jo n
tú l olcsó, le sz á llíto tt á rb a n a k ép e­
ken. P e tis k a e r r e ezt a tá b lá t te tte
a k ira k a tb a :
O lcsó c s á s z á r k é p e k
15 k o r o n a h e ly e tt 10 k o r o n á é r t
De a n y o m ato k így sem fogytak.
A k étség b e ese tt k eresk ed ő e rre új
tá b lá t a k a sz to tt ki:
Az ő sz u r a lk o d ó m o st 15 k o r o n a h e ly e tt
c s a k 2 k oron a!
M ásn ap egész Ju n g b u n z la u az üz­
le t elő tt to longott. É lé n k en tá rg y a l­
tá k , hogy n ag y b aj le h e t a m o n a r­
ch iáv al, h a P e tis k a 15 h e ly e tt k e t­
tő é rt a d ja őfelségét.
A p a p írk e re sk e d ő t m ég azn ap e l­
v itté k a csen d ő rö k és az ü z le te t b e­
zá rtá k . P e tis k a rö v id esen h ad b író sá g
elé k e rü lt felség sértés és p á n ik k eltés
m ia tt. A b író ság csak 13 h av i b ö r­
tö n re ítélte, m e rt en y h ítő k ö rü l­
m é n y n e k tu d tá k be, hogy rég eb b en
C ustozza m e lle tt az o sz trá k hadse­
reg b en h arco lt.
I. F eren c Jó zsef 1989 o lajn y o m a ta
pedig a th e re sie n sta d ti k a to n a i b író ­
ság ra k tá rá b a k e rü lt. Az o sz trá k —
m a g y a r m o n a rc h ia lik v id á lá sa u tá n
a z u tá n egy fű szeres fillé re k é rt m eg­
v á s á ro lta és hosszú ideig sa jto t cso­
m agolt a k épekbe. De m ég n ek i sem
volt sik e re a kép ek k el, m e rt a vevők
p an a sz k o d tak , hogy a p a p ír v a sta g
és 10 d ek a s a jt h e ly e tt csak ny o lcat
k ap n ak .
F o r d íto tta : P a lá s ti L á sz ló

Mindig h íve voltam a pro-
filírozásnak és teljes szívvel
helyeseltem, hogy' a vaskeres­
kedésben vasat árulnak, a
zöldségiizletben zöldséget, a
papírkereskedésben papírt és a
Röltex-üzletben röltexet. De
kérdem én a logika szent ne­
vében, hogy az Üttörő-áru-
házban miért lehet púderdo­
bozt kapni és miért nem lehet
úttörő-inget kapni?
Amelyik úttörő úttörő-inget
akar venni, annak el kell men­
nie a József Attila utcába.
Igaz viszont, ba púderdobozt
akar venni, azt beszerezheti
saját áruházában.
K berek különösképpen elkerül­
Figyelmeztetem felebarátai­
mat, hogy há sorstik történe­
tesen a Páfrány út felé so­
dorja őket, . vigyázzanak a
3-as számú kerítés nélküli
családi ház előtt. Ott ugyanis
egy mizantróp fekete puli ha­
rapja meg orvul azokat a já­
rókelőket, akik a foga ügyébe
akadnak. Sajnos, családilag
tapasztaltam ezt a jelenségei.
Megmart családtagunkat a Já-
nos-kórházban oltják be a húz­
ós kutyatulajdonos viszont
nem Iát okot arra, hogy' a
fennálló helyzeten változtas­
son. Konzervatív álláspontját
a következőkkel indokolta:
Nahát!
is mutat éjfélt és már mindenki be van
Sok új termál-forrást fúrtak az Alföldön
S z e g ő G izi r a j z a
1. Kincs pénze kerítésre,
2. Nincs szíve megkötni a
kutyát,
Ezt így is ki lehetne fejezni:
1. A gyógykezelés olcsóbb,
m int a kerítés.
2. A kuty a közelebb áll a
tulajdonos szívéhez, mint hol­
m i idegen járókelő, s ki tudja,
nem okozna-e helyrehozha­
tatlan lelki sérülést a kutyá­
ban, ha korlátoznák szabad­
ságjogaiban.
Különben is egy jóétvágyú
eb ott keres magának lrarap-
nivalót, ahol tud. Persze, he­
lyes lenne, ha a kövér em­
nék az említett környéket,
mert félő, hogy a kiskutya el­
rontja a gyomrát egy-egy
zsíros falattól.
K - Figyeljétek a kartempót, lehet, hogy nyáron nálunk is
lesz uszoda. . .
A gyerekek csodálatos fi­
nomságokat tudnak kihozni a
nyelvből. Frissek, kifogyha­
tatlanok a meglepő szóhaszná­ Egy műteremben
latokban. Lacika így mesélte
el a minap egy expedíciós- S z ű r -S z a b ó J ó z s e f rajza
film tartalmát:
— És akkor a bennszülöt­
tek hiába menekülték, az
oroszlánok, mint a vadállatok
rohantak rájuk . . .
f. 1.
- Te mit tervezel?
- Azt, hogy jövőre férjhez megyek. 15
»
 LUDAS MATYI h u m o r o s , s z a tir ik u s h e tila p .
S z e r k e s z tő b iz o tts á g : Tabi L á szló f ő s z e r k e s z t ő . F ö ld e s G y ö r q y f e le lő s s z e r k e s z tő , T o n cz T ib or m ű v é s z e t i s z e r k e s z tő . —
A k ia d á s é r t f e le i a H ír la p k ia d ó V á lla la t ig a z g a tó ja . — S z e r k e s z t ő s é g : B u d a p e st, V ili., G yu lai P ál u tc a 14. — T el.: 3 3 5 — 7 1 8 .
— K ia d ó h iv a ta l: V ili., B lah a L ujza té r 3 . T el.: 3 4 3 — 100, 142— 2 2 0 . — T e r je sz ti a P o sta K özp on ti H írlap Iroda 180 — 8 5 0 . —
K o ssu th N y o m d a , B u d a p e st, V., A lk o tm á n y u . 3 . F e le lő s v e z e tő : L e n g y e l L ajos ig a z g a tó .
 Sándor Károly rajza

Eisenhower: Uraim! Mindegy, hogy mit, mindegy,' hogy hová,

de valamit valahová azonnal lőj jenek fel!
 Beütemezési hiba
Jókor
- Engedje meg, hogy elsőnek gratu­
láljak ragyogó teljesítményéhez
Télidőben
- Ennyire azért nem érek rá . . . Azt
a vékonyabbat kérem!
Tu
— És? M it k ív á n m ég az ú je sz te n ­
dő re?
— H a jja j! S ok m in d en t. H ogy ta ­
v asszal leg y en tav asz, n y á ro n ne le ­
g y en hideg, ősszel leg y en ősz és k a ­
rác so n y k o r essen a hó. Ez is fo n ­
tos!
— D e n em m inden! M aga p éld áu l
k ijö n a fizetéséből?
— F en ét. C sak telev ízió sk észü lék ­
re négyszáz fo rin to t k ell fizetnem
m in d e n elsején .
. — T e h á t tö b b fiz e té s t is kív án .
— F e lté tle n ü l. A n n y it, hogy koszt­
ra , szó rak o zásra, ru h á z k o d á sra gond
n é lk ü l te ljé k . M e rt a k k o r m á r tu d ­
n é k ré sz le tre v e n n i egy m o to rk e ré k ­
p á r t is.
— Szóval, tö b b fizetést. Jogos. H á t
m ég? M it k ív á n ?
— T eszem azt, h a e l a k a ro k u ta z ­
n i S a n R em óba, elu taz h assam . N agy
á b rá n d ez?
— N em nagy.
— Jogos?
— Jogos. H á t m ég? M ást n em k í­
ván?
— K ív án o m az t is, hogy o ld ják
m eg v é g re a la k á sk é rd é st. K evesebb
fo tó rip o rto t a k a ro k lá tn i a z ú j é p ít­
k ezések rő l és tö b b la k ást.
— M a g á n a k n in cs la k á sa ?
— N ek em v an , d e az u n o k a b á ­
ty á m n a k nincs.
— A h íd a la tt h á l szegény?
— N em . T á rsb é rle tb e n h ál. R en d ­
jé n v a n ez így? Jogos a kív án ság o m ?
— N incs ren d jé n . Jogos. H á t m ég?
M ást n em k ív á n ?
— D ehogynem . L egyen olcsóbb az
an g o l szövet. Egy rö h ej, kérem , hogy
h étszáz fo rin tb a k e rü l egy m éter. K i
tu d ja ezt m eg fizetn i? Ez a ru h a , am it
MümNFéW
A z önimádat gyakran szomorú példája annak, hogy az ember méltatlanra
pazarolja szeretetét.
Fiatal írótól megkérdezik, m in dolgozik. Így válaszol: — összes regé­
nyeim et írom. Ez az első.
A képm utató letagadja, hogy a vakaródzás élvezetet okoz neki.
Olvastam, hogy X -nek új regénye jelent meg. Téves közlés! Ez a regény
minden, csak nem új.
Van, aki rossztett helyébe vár jót. És ha nem kapja meg, kiábrándul az
emberiségből.
Már szinte m indent m egírtak az irodalomban, mégis egyre többen írnak.
Nem kellene bevonni az országok fegyverviselési engedélyét?
2-
ra jta m lá t, h áro m e ze r fo rin to m b a
k e rü lt. Jó l v a n ez így?
— N incs jól. Ig aza v an . Slussz?
M á st n em k ív á n ?
— D e igen. O lcsó b a n á n t és olcsó
n ara n cso t. F ü g e n em kell, m e rt azt
utálom . K ell fü g e ily en k ö rü lm é n y ek
között?
— N em kell. K ész?
— N em kész. M e rt k ív án o m , hogy
az ú jé v b e n leg y en n á lu n k is sz trip ­
tíz. L eg aláb b B u d a p esten és a n a ­
gyobb ip a ri v áro so k b an . V agy leg­
a lá b b m e zte le n revü. D e n em nége­
rek k e l, h a n e m fra n c iá k k a l. Jogos?
— S z erin tem igen. H á t m ég? M it
k ív á n m ég?
— Jo b b k ö zlekedést, k iseb b adó­
te rh e k e t, fo k o zo ttab b k öztisztaságot,
igazságosabb lo ttó -re n d sz e rt, hord o z­
h a tó p ian ín ó t, olcsóbb to já st, k aló ria-
d ú sa b b gázt, k ö rü lte k in tő b b beteg-
b izto sítást, elegendő k a m illa te á t,
em e lk e d e tte b b közm o rált, tö b b ap ró -
h ird e té s t és — h a v a n m ód r á —
igazi b ik a v ia d alt, m e g h ív o tt spanyol
to rre á d o ro k k a l. H á t ez t v á ro m é n az
ú jeszten d ő tő l, és ily en k o r, é v elején,
e s té n k é n t az ágy b an , e la lv á s elő tt
ez ek é rt im ádkozom .
— A m i a z t illeti, elég hosszú im á t
k ell m o n d an ia, h a ezt m in d fel a k a r­
ja sorolni.
— N em so rolok fel m in d en t. M ert
én ezt az egészet eg y etlen eg y m on­
d a tb a tu d o m sű ríte n i.
— E lm o n d a n á n ek em ez t az egy
tö m ö r m o n d a to t? N agyon k ív án csi
vag y o k rá.
— M ié rt ne? ö sszek u lcso lo m a k e ­
zem , le h u n y o m a szem em és az t
m ondom h a lk a n : „Édes« jó isten k ém ,
m e g in t v ég et é r t egy esztendő, csak
sose legyen ro sszab b . . . ”
T ab i László
•
*
*
*
F. L.
 Az önérzetes lovag
Szerdánál tovább nem várok . .
Panaszkönyv a Lottóban
1 élűit foglaljuk össze a történteket.
K edden még egy kis kölcsön Futaki-
tói, otthon gyors ebéd, állva a kony­
hában, ki ér rá ilyenkor teríteni, az u t­
cán sok ember, az autóbuszon nincs
hely, gyalog kell menni. Most veszek
meg mindent, amikor már vége a rum­
linak, mert a rendes emberek nem hagy­
ják az utolsó percre, csak én vagyok
ilyen okos. N omármost hogy el ne fe­
lejtsem, kis lovat a Palinak, számoló­
gépet a Jucinak, kirakós üveggolyókat
a Lacinak, valam i tréfás dolgot a K á ­
roly bácsinak, talán egy poharat, ami­
ből oldalt kifolyik a víz, manikűrkész­
letet a feleségemnek, mert 5 ugyan azt
mondta, hogy neki nem kell semmi, de
azért rosszul esnék neki, mint ahogy
nekem is rosszul esnék, pedig én is azt
mondtam, hogy nekem nem kell sem­
mi.
Este van, este van, ki-ki nyugtalan,
különösen a gyerekek, de végre gyer­
tyagyújtás, csengetés és általános köz­
öröm után az asztalnál ülünk, vidám
hangulat, nagy pulykacom b, mákos és
diós bejgli, bor, két szivar, némi rosz-
szullét, nem baj, holnap ráérünk kialud­
ni. De reggel jön a karácsonyi szám,
ezt még átfutjuk, aztán alszunk tovább.
Dél lesz, mire végzünk vele, most már
késő, hamar öltözni, m ert ma családi
ebéd Janka néniéknél. Nagy pulyka­
comb, mákos és diós bejgli, nyomás a
Pax: Pardon, engem várnak!
ÜMEPEKÚJÁN
gyomorban, romi négyesben. Janka néni
csal. Node most már mennünk kell, es­
tére meg vagyunk híva Pistáékhoz, a
gyerekeket itt hagyjuk, m ajd holnap el­
jövünk értük. Á, jó e s té t. . . Nagy tár­
saság, nagy vacsora, nagy pulykacom b.
Szóba kerül Déli-sark, ostornyél, német
kérdés és francia saláta. Jelen voltak
még mákos és diós bejgli, bor, fekete,
két szivar, némi rosszullát, m int teg­
nap. Kialvásról szó sem lehet, mert reg­
gel kilenckor beállítanak a gyerekek,
akik nem bírták ki a szülői ház nél­
kül. É letveszélyes fenyegetés, hogy
hagyjanak aludni, de nem sokkal ké­
sőbb erélyes rázás a vállamon: Vilmos,
kelj fel, vendégek jöttek, itt vannak v i­
zitbe a Patakék, tudod, a h iva ta lb ó l. . .
Ja, az a sötét alak? Igen, rö g tö n . . . K á­
bult agy, hideg tuss, gyors kapkodás,
heves küzdelem a nyakkendővel. Á,
szervusztok, nagyon örülök . . . Konyak,
cigaretta, mákos és d ió s . . . Itt marad­
tok ebédre, ugyan, miért ne, m ajd tele­
fonálunk __ de micsoda beszéd e z . . .
Ebéd, sötét pillantások nőm részéről,
akinek nincs m ódom megmagyarázni,
hogy ezzel a piszok fráterrel jóba kell
lenni. N agy pulykacom b, satöbbi. Ebéd
után romi. Patak csal.
Délután ötkor szűnni nem akaró
csengetés, berobog nejével és fiával
együtt örökké jókedvű barátom, a vi­
dám csónakos. Ezek nyáron a Dunán
élnek, de m ivel ezt télen nem lehet, va­
sár- és ünnepnapokon elmennek látoga­
tóba ismerőseikhez és ott víkendeznek.
M ost miránk került a sor. Bemutatják
a vadevezősök életét, feldúlják a lakást,
a perzsaszőnyegből indián sátrat csinál­
nak és csak nehezen lehet őket lebeszél­
ni, hogy a parketten tüzet rakjanak.
M entőötlet: menjünk egy kis budai
kocsmába vacsorázni! Elfogadják, meg­
érkezünk, kedély, homály, rádió recseg,
Patakné fécseg, különben minden rend­
ben, láttam már ennél piszkosabb ab­
roszt is. K érjük az étlapot! Csendes rö-
hej részemről: az étlapon minden ki van
húzva, csak pulykacom b és- mákos-diós
bejgli van.
E z így m egy még egy napig, mert
most szombat vasárnapra esett. Már el­
vesztettem az időérzékemet, mikor fél­
öntudatomból magamhoz térek, mert a
vekker szól, a feleségem nemkülönben:
Vilmos, halló, felkelni, hét óra ! . . . Fel­
öltözöm, indulok, az utcán köd, sok em­
ber, mindenki siet és fázik. Alászolgája,
pulykacom b! Bejgli, istenveled! Remé­
lem, egyhamar nem találkozunk.
B alázs S án d o r 3
 Ez aztán vendéglátás! H e g e d ű s Istv á n r a jz a

A szünetben: Artista műsor

Londoni „levél idők! London m a m ár n em világvá­

ros: Fóthoz hasonlít, vagy talán m ég
in ká b b Lacházához.
London m a a gyász, a némaság, a
London, 1959. ja n u á r. O xford és Cam bridge közö tti evezős­ kietlen sivárság és a kom or p usztu ­
verseny érdeklődés hiánya m ia tt el­ lás városa.
A zok, a k ik valaha Londonban já r­ m aradt. S őt m i több: m ár pipázni Szegény londoniak!
sincs k e d v ü k az angolóknak. Ez leg­ *
tak, m ost m eglepődve tapasztalnák,
m en nyire m egválto zott ez a város. utoljára a kk o r fo rd u lt elő, am ikor G ondoltam : m iért csak nyugati
A z utcán alig lézengenek néhányon. Napóleon partraszállással fen yeg ette kollégáim írja n a k Budapestről? .Egy­
S zívfá jd ító a n üres a Trafalgar a szigetországot. szer én is írh a to k Londonról.
square, a B ond street, a Them se H ajjaj, hol va n n a k a régi szép M. Gy.
part és a H yde p a rkba n is csak csüg­
gedt k e cskék legelésznek.
Ha netán találkozol egy londoni
polgárral, borzongva tapasztalod, Influenza magas lázzal
hogy állandóan röhög. K iderült
ugyanis, hogy a polgárm ester elren­
delte: reggel félnyolctól sötétedésig
m in den honpolgárnak m eg kell sza­
kadnia a röhögéstől, hadd lássák
azok a külföldiek, m ily en vidá m az
élet A lbionban. A lordok kiharcol­
tá k m a g u kn a k a kuncogási jogot, n e­
k ik csak kuncogniok ke ll az orruk
alatt.
A kira ka to k üresek, a hajdan ele­
gáns B ond street elhanyagolt kép et
m u ta t. A legelőkelőbb ékszerész k i­
rakatában, ahol a nna k idején szik­
rázó gyém ántokban, briliánsokban,
igazgyöngyökben gyön yö rkö dhetett
a járókelő, m o st csak egy kvárgli
szom orkodik fe k e te bársonytokban.
M a m inden tilos A ngliában: tilos
a köd, a teázás, az angol hidegvér,
a kricket, a golf, a pázsitnyírás, a
pofaszakáll, a cilinder, sőt m ég az
időjárásról is tilos társalogni. M ióta
n em lehet az időjárásról beszélgetni,
nincs társasági élet, az em b e rek n em
m en n e k látogatóba, naphosszat o tt­
hon ku k so ln a k és nagy aggodalom ­
m al n ézn ek a jövő elébe.
A színházakban csak olyan dara­
bokat játszanak, a m ely ek az im p e­
ria lizm ust dicsőítik. A T h em se vize
sem olyan nedves, m in t régen. A z
 Ókori példázat R é b e r L ászló r a jz a

fll

Kiír
- A gép megfelel, de amíg a bizottság jóvá nem hagyja, megmaradok a k ézierőn él. . .

Alumínium-villamosok készülnek
S á n d o r K á r o ly r a j z a

B e e . 10. T a lá lk o z ta m G áb orral, az é n g y e r e k k o r i p a jtá so m ­

m a l, k iv e l sá r k á n y t e r e g e ttü n k n a p h o ss z a t a K ru sp ér
u tc á b a n . M ajd n em a n y a k á b a u g r o tta m , h isz e n ti-
z en S t é v e n e m lá tta m ö t. A zt m o n d ta , se m m it se m
v á lto zta m . S zép fe le s é g e v a n , k isfia , m u ta tta a f é n y ­
k é p e it. F e lír tu k e g y m á s te le fó n s z á m á t, h o g y m ielő b b
ta lá lk o z z u n k é s k ib e sz é lg e ss ü k m a g u n k a t.
D ec. 11. M esélte m A lb ertn a k , h o g y k iv e l ta lá lk o z ta m , d e n e m
v á g o tt Jó a r c o t h o zzá . F elb o ssz a n to tt e z z e l a b u ta,
o k ta la n fé lté k e n y s é g é v e l, h isz e n G ab it so h a s e m n é z ­
te m ú g y , m in t fé r fit.
D e c . 12. G abi fe lh ív o tt te le fo n o n . A zt m o n d ja , h o g y a f e le s é ­
g e n e m ö r ü lt a n n a k , h o g y ta lá lk o z tu n k . N e v e tte m ,
m o n d ta m n e k i, - h o g y jö jje n e k f e l h o z z á n k , m a jd
m e g b é k ítjü k a p á rja in k a t.
D ec. 13. L e te le fo n á lta m a m e g h ív á st. A lb ert p o fá k a t v á g . - Ne tessék felszállni! A kocsi a remízbe megy!
P e d ig ú g y sz e r e tn é k ta lá lk o z n i G ab lval, a n n y i Jó .
p le ty k á t tu d a K ru sp ér u tc á r ó l, a h o l a sá r k á n y o k a t
e r e g e ttü k . M eg b eszéltü k , h o g y e g y s z e r tito k b a n ta ­
lá lk o z u n k e g y esz p r e ssz ó b a n é s a la p o sa n k id u m á l­
Az utolsó lehetőség
ju k m a g u n k a t.
D e c . 2A. B e fu to tta m a m e g b e sz é lt e sz p r e ssz ó b a , d e ott ü lt a
S im á i, A lb ert k o llé g á ja é s k ív á n c sia n n é z e tt. N em
Is ü lh e tte m le G a b ih o z, tu d ta m , h o g y S im ái m in d en t
e lm o n d A lb ertn ek . In k áb b m e g e lő z te m ő t é s este
m e g e m líte tte m A lb e r tn e k , h o g y e g y e szp resszó b a n
v é le tle n ü l lá tta m G ábort. L áttam rajta, h o g y g y a ­
n a k sz ik , az Ily e n em b e r h e z n e m is é r d e m e s h ű s é ­
g e s n e k le n n i.
D ec. 23. K ap tam G ab ltól e g y k a r á c so n y i ü d v ö z le té t. A lb ert
d ú l-fú l. D ö g ö ljö n m e g . F e lh ív ta m G ab it é s p a n a sz­
k o d tu n k e g y m á sn a k .
D e c . 27. Á llító la g A lb ert és G abi fe le s é g e b e sz é lt e g y m á ssa l,
h o g y m i v a n k ö z te m é s G abi k ö zö tt? K ét Ily e n é r ­
t e d e n te r e m té s se l áld o tt m e g m in k e t az Isten . G a­
b i Is k e z d i e lv e s z íte n i a tü r e lm é t. A zt m o n d ta , k e r e s
v a la m i m e g o ld á st, h o g y m é g is k e tte s b e n b e s z é lg e t­
h e ss ü n k . V a n e g y le g é n y e m b e r b a rá tja , a n n a k a la ­
k á sá n n y u g o d ta n ta lá lk o z h a tu n k .
D ec. 31. M egtu d tam , h o g y A lb ert tito k b a n f ig y e lte t. M ost a z­
tá n b e te lt a p o h á r! F e lm e g y e k ab b a a la k á sb a . M eg
f o g o m c sa ln i A lb ertet, m e r t n e m a k a rja m e g é r te n i,
h o g y G ab lval se m m i m á st n e m ak a ru n k , c s a k e g y
- M it csináljak, kapitány úr? Elfogyott az ágyúgo­
k ic s it b e s z é lg e t n i! . . .
Som ogyi Pál lyónk . . .

Nem tudom,, mit szólna a kedves ol­ /
vasó akkor, ha váratlanul magától kez­
dene el kopogtatni egy írógép és mond­
juk verset írna, vagy egy fantasztikus
történetet? S vajon m it érezne abban a
pillanatban az írógép?
Ciliké, az igazgató titkárnője érezhe­ minisztériumokkal tárgyalt, feleket fo­
tett valam i ilyesfélét, amikor azt mondta gadott. Munkájában nem zavarta az
az ügyfélnek: „Mindjárt megkérdezem
az igazgató kartársat”, holott jól tudta: rezentációs konyakot felszolgálni a ven ­
az igazgató nincs benn, Izland szigetére
utazott egy kereskedelmi küldöttséggel és rendelni, minden idejét maradéktalanul
csak három hónap múlva tér vissza.
Cilikére — aki mindig kom oly volt és
szűkszavú, határozott és erélyes —, úgy
néztek az emberek, m int egy kifogásta­
lanul működő gépre. Tisztelettudóan, de
érzelmek nélkül. Még a főnöke sem te­
kintette másnak, mint egy fehér blúzba,
fekete szoknyába bujtatott gépnek. Ez
a csúnya kis gép, most tűnődve állt az
üres igazgatói szék előtt és azt érezte,
hogy valahol a lelke m élyén kopogtat­
nak a billentyűk, egy furcsa történetet
költenek róla és az igazgatóról, aki . . .
Amikor felhevülten kijött az üres szo­ nagy értekezlet von nála . . . -ingért csak
bából, lesütött szemmel, suttogó hangon'
így szólt:
— Az igazgató kartárs arra kéri önt,
legyen egy kis türelemmel, az ügy nem ­
sokára elintézést nyer . . .
Az ügyfél hálálkodva, boldogan távo­
zott. Alig tette ki a lábát, lelkendezve
érkezett meg egy másik ügyfél.
— Hallom, benn van az igazgató kar­
társ. Micsoda szerencse! Kérem, jelent­
sen be. Csak annyit mondjon: Verpe­
léti.
Ciliké ismét bement az üres szobába,
megigazított néhány térítőt, egy szobor­
ról lefújta a port, aztán visszajött és
közölte az ügyféllel:
— Az igazgató kartárs elnézését kéri, szénfekete szem ével, Lapka néni, szív­
de most nem fogadhatja önt. Örömmel
tudatja azonban, hogy a minisztérium­
ban jól állnak a dolgok . . .
N ő i dolgok
Nagymama: Ha én meghalok, úgyis minden a tiétek lesz . . .
Ettől a naptól kezdve Ciliké igazgató
és titkárnő is volt egyszem élyben, azaz:
saját maga volt a főnöke és saját ma­
gának volt a titkárnője. Soha még ilyen
egyetértésben nem dolgozott igazgató és
titkárnő. Ciliké rengeteg ügyet elintézett,
igazgató, nem kellett feketét főznie, rep­
dégeknek, tízórait hozatni, mozijegyet
a munkájának szentelte.
Feljárogatott a hivatalba egy Lapkáné
nevű özvegyasszony, akinek valam ilyen
bonyolult ügye volt. Ha az özvegy meg­
jelent, az igazgató pánikszerűen mene­
kült. Ciliké azonban kegyeibe fogadta az
öregasszonyt, aki suttogva beszélt, mint­
ha templomban volna és ha megszólalt
a telefon, ijedten összerezzent, s egész
kicsire összehúzta magát.
— Benn van az igazgató úr? — kér­
dezte szerényen, amikor megjelent.
— Benn van, Lapka néni — válaszol­
ta jóságosán Ciliké —, de most éppen
tessék leülni, Lapka néni, ha nincs jobb
d o l g a . . . Épp ma reggel mondta az
igazgató kartárs: mondja meg, Ciliké
drága, annak a kedves Lapka néninek,
ha újra feljön, hogy az ügye nemsokára
elintéződik.
— Jó ember — bólogatott Lapka né­
ni.
— N agyon jó — sóhajtott Ciliké áb­
rándosán — és m ilyen s z é p . . .
— Nem az a kis köpcös az igazgató,
akivel egyszer beszéltem? Az a kis köp­
cös kopasz?
— Nem — rázta meg a fejét Ciliké —,
ő szőke és egy rakoncátlan fürt mindig
a homlokába hull. Ha rám néz azzal a
dobogást kapok. Ö karcsú és szélesvállú,
meglátszik rajta, hogy fiatal korában
atletizált. Mindig elegáns és mindig ked­
V a sv á ri A n n a r a jz a
VWWRI
ves. Néha persze megpróbál udvarolni
nekem, de én ú gy teszek, mintha tréfá­
nak venném a dolgot. De azt ne higgye,
Lapka néni, hogy ö szélhámos és nő­
ügyei van n ak , . .
— Dehogy hiszem! — tiltakozott Lap­
ka néni.
— Csak egy kicsit forróvérű — kun­
cogott Ciliké és az özvegy megértőén
mosolygott.
Itt félbe kell szakítanom az elbeszé­
lést, hogy elm ondjam: Ciliké egy kicsit
idealizálta főnökét, aki valójában ala­
csony volt és köpcös, zsémbelődő és
zsarnok, kopasz és asztmás.
Máskor m eg azt mesélte Ciliké az öz­
vegynek, m ilyen bölcs az ő főnöke.
— ö mindent tud — közölte az áhíta-
tosan hallgató Lapka nénivel. — Belelát
az emberek szívébe, és ismeri gondola­
taikat. ö előtte nem lehet titkolni sem­
mit. Mi mindnyájan nyitott könyvek va­
gyunk előtte.
— 0 , uramisten! — nyögött fel az öz­
vegy.
N éhány nappal később, amikor Lap­
káné ismét feljött érdeklődni, Ciliké kö­
szönés helyett rápisszegett:
— Pszt! Ma rosszkedvű, haragos!
Ilyenkor rettenetes. Hallja, hogy kiabál?
Az özvegy bólintott
— Hallom, szivecském, hallom, én
már m egyek is tovább . . .
— Ilyenkor nem ajánlatos a szeme elé
kerülni — mondta Ciliké —, jobb is, ha
elm egy, Lapka néni. Remélem, holnapra
már lecsendesedik. Bíznunk kell, Lapka
néni.
Másnap, amikor Ciliké éppen arról be­
szélt az özvegynek, hogy a főnöke m eny­
nyire szereti a kisgyerekeket, Lapka néni
félbeszakította:
— Kedveském, tudja, mit olvastam az
újságban? Nem is én, a kisunokám olvas­
ta fel nekem, hogy azt mondja, az igaz­
gató kartárs tárgyalásokat folytat Izland
szigetén . . . íg y volt benne szóról szó­
ra . . .
Ciliké keserűen elmosolyodott.
— Lapka néni, Lapka néni, látom,
maga nem hisz nekem. E zt nem vártam
volna magától, Lapka néni. Miért olyan
hitetlen? Nem hiszi el nekem mindazt,
amit meséltem az igazgatóról?
— Dehogy nem, szivecském, csak
hogy.. .
— ö jó, bölcs és kedves . . .
— Tudom én . . .
— Talán egy kicsit szerelmes is be­
lém . . .
— Tudom, tudom, de . . .
A titkárnő ekkor a magasba emelte
fejét és ünnepélyes hangon így szólt:
— Be fogom bizonyítani magának,
hogy az igazgató kartárs itt van. Most
éppen egy fontos jelentést ír, nem lehet
zavarni, de azért egy pillanatra beku­
kucskálhat hozzá __
Az özvegy elsápadt, izgatottan köhé-
cselni kezdett és a kalapját igazgatta.
Ciliké egy ujjnyira kinyitotta az ajtót.
— Pszt! Jöjjön gyorsan! De csak egy
pillanatra!
Az özvegy az ajtóhoz futott, benézett
az igazgató szobájába, de csak néhány
másodpercig, mert Ciliké máris becsuk­
ta orra előtt az ajtót, aztán megkér­
dezte:
— Látta őt? Látta?
— Láttam! — lelkendezett Lapka néni.
— És azt is láttam, hogy barátságosan
integet felém . . .
Ciliké fáradtan az ajtónak dőlt és győ­
zelm es mosoly sugárzott az arcáról.
M ik es G y ö rg y
 Az örök optimista A narancshéj H e g e d ű s Istv á n r a jz a

Ez is jó lehet még valamire . . . Csak hogy ezt is megértem!

végül is meghallgatásra talált a pana­

1.
Hörömpő Ágoston, tanult mesterségére
nézve be nem tanított segédmunkás, rö­
vid lelkitusa után elhatározta, hogy
megcsappant jövedelmének helyrebillen-
tése céljából Szilveszter éjszakájára fel­
csap álkéményseprőnek. A nagyszabású
terv a következőkből állott: bérel egy
kéményseprőkosztümöt a hozzávaló kot­
róval 50 forintért, beszerez kormot a
saját kályhájából 0 forintért és Szilvesz­
ter estéjétől újév reggeléig — ha egy ki­
csit szorgalmas — ledolgoz egy kerüle­
tet boldog újévklvánásokkal, többszá­
zért. Bekopogtat majd minden lakásba,
ahonnan fén y és vigalom hangjai szű­
rődnek ki és ugyan m elyik lakó és ven ­
dége ne adna szívesen pár forintot az
újév küszöbén olyan jókívánságokért,
amelyek egy kéményseprő szájából
hangzanak el? A zseniális terv kieszo-
lője azt is számításba vette, m ennyivel
veszélytelenebb (magánlakásokban szél-
hámoskodnia, mint nyilvános helyen,
ahol esetleg még átadnák a rendőrnek.
Hörömpő számítása kitűnően bevált.
Már reggel volt, amikor 280 forinttal a
zsebében és néhány kupica törköllyel a
gyomrában bekopogott a Gőz utca nyolc
egyik lakásába.
E gy télikabátos férfi nyitott ajtót
— Na végre, csakhogy itt van! Már
vártuk!
Es betessékelte.
honába. A Szilvesztert em iatt nem is
töltötték otthon, megtekintették a Dárius
mozgóban a „Röhögd magad halálra!”
című esztrádműsort, am ely a „Felesé­
gem kombinéja” című merésztémájú
neoszekszuális olasz filmmel volt egybe­
kötve. A műsor elhúzódott, hajnalban
tértek haza és fázósan, kabátba burko­
lózva próbáltak táncolni egy kicsit a
rádió zenéjére, hátha ettől felmeleged­
nek. Ekkor érkezett meg Hörömpő.
üdvrivalgás fogadta.
3.
— K edves barátom — mondta Ficere
ünnepélyesen — az ön megérkezése azt
bizonyítja, hogy mégsem jártam hiába
a Kéményseprő Vállalat nyakára, hogy
Tornatermi edzés
szunk, hogy végre befűthetünk szerény
lakásunkban! Ám m ielőtt felmenne a
tetőre, hogy a kém ényt kikotorja és ál­
dásos munkásságát kifejtse, engedje
meg, hogy megvendégeljük! Asszony! —
fordult a feleségéhez Ficere bort,
sültet, bejglit!
Hörömpőnek a villásreggeli ízlett.
Megtörölte a szája szélét, felkelt az asz­
tal mellől és így szólt:
— Boldog újévet kívánok!
— Köszönjük — viszonozta Ficere —
s most hát fel a tetőre, kotorni!
— M egyek! — mondta Hörömpő dél­
cegen, s azzal vette a kötelet, vette a
kém énygolyót és kilépdelt az ajtón.
Húsz perc alatt ért haza, futólépés­
ben.
Ficeréék fázósan ültek a kályha jég­
hideg tetemén.
— Meglásd — szólt Ficeréné — bol­
dog újévünk lesz. Ne felejtsd el, hogy
kéményseprő kívánta!
T ard o s P é te r
R é b e r L á s z ló r a j z a

Ennél a pontnál m eg kell állnunk egy

pillanatra és magyarázattal kell szolgál­
nunk arra nézve, miért várták itt lel­
kendezve Hörömpőt. Ebben a lakásban
ugyanis már negyedik napja nem tudott
fűteni Ficere Bálint, a lakás főbérlője.
Napok óta mindennap eljárt a kerületi
kéményseprőkhöz, de mindig csalt ígé­
rettel a zsebében tért vissza kihűlt ott­
 Soha jobbkor! M é sz áro s A n d rá s ra jz a

- Ügyvéd úr, meggondoltam magam, most mit csináljak?

A tehetségtelen költő
B a lá z s - P lri B a lá z s

Szo m b a to n az em b er szépen hazatér.

Táncra készül, m égha n em is bajadér.
Családapa színházba m eg y fiastól.
S zom baton az em b er m in d en t kikapcsol.
V asárnap az egész család fŐzöget,
A gyom ornak is kell a dni öröm et.
Ebéd u tá n sen ki el n em m osogat,
M ert m oziba va g y a m eccsre fu t a had.
D élután a habos p ü ré csalogat
C ukrászdába kic sik e t és nagyokat;
Este ven d ég u g rik fe l egy percre csak,
S éjfélig ta rt a röm izés va g y a sa kk.

. . . S jö n a hétfő, m in t derűre a ború.

K i-k i későn ébred s ezért szom orú.
K i-k i jajgat: „ Straparuhám hova lett?!”
Bejgli-mérgezés N incs kéznél, csak az ü n n ep i toalett.
Ügy m e n n e k el hiva ta lb a gálában,
S n in csen tű z a h iva ta li kályhában,
A tü zecske m ég szom baton kialudt.
A k i fá zik, kotorja k i a h a m u t!
B ús ko llégák vacognak a hidegben.
Ü gy érzik, az egész világ kietlen.
T u d já k m ár, hogy n em n y e rte k a totóban,
S z ív ü k h elyén is kiég e tt kohó van.

N e m old ó d ik a gyász, bánat délbe’ se.

H étfő i ko szt in ká b b m ócsing, m in t vese,
S kö rítése kelká po szta fő zelék.
N em m o n d ja m o st se n ki se, hogy ké n e még.
B ús em b e rn ek m ás óhaja lehet-e:
H étfő legyen szü n na p ! S zín re fe k e te ,
M elyen se n ki az ágyból se m e h e t ki,
L eg yen m ódja: az ü n n ep e t t e m e t n i . ..
K. Tóth Lenke
 CIPŐBOLTI B A L L A D A
„ ö nkivála sztó” cipőboltba
T ér be egy vevő s keres, kutat,
De arra, hogy jó szám ot leljen,
A leghalványabb je l se m utat.
E kko r rátám ad önmagára,
Már m ajdnem , hogy egy p ofont le­
ken:
N ekem akarjg. bem esélni,
Hogy n em talál jó cipőt nekem ?!
R A N D E V Ú K IS H IB Á V A L
R a nd evúm vo lt egy ifjú nővel
D élután négykor m ú lt hét kedden,
Á m d e ezzel a randevúval
N em lehet nagyon dicsekednem .
A n o n ym u sn á l beszéltük meg,
De az e jte tt az ügyre foltot,
H ogy a randevún rajtam kívü l
Csupán csak A n o n ym u s volt ott.
Hldvégfhy F eren c
H ogyan lettem pesszimista ?
E g y reg g el a r r a é b re d te m , hogy feltű n ő en o p tim ista
vagyok. A z é le tk e d v csak úgy su g á rz o tt belőlem . D alol­
v a b o ro tv álk o ztam , csám csogva reg g eliztem és úgy ta ­
lá lta m , hogy az é le tn é l szebb tá rs a s já té k o t n em is le ­
h e tn e k ita lá ln i. G y o rsan le ü lte m az írógépem hez, hogy
é rz ése im e t és g o n d o la ta im a t lerögzítsem , m e rt ez a fog­
lalkozásom . M in d e n ek e lő tt a p esszim istá k k al a k a rta m
leszám o ln i, ezek k el a sö té t b aglyokkal, a k ik m eg k eserí­
tik az e m b e re k életét. T öm ör, d rá m a i m o n d a tta l kell
k ezd en em rö v id en és egyszerűen. L e írta m az első m o n ­
d ato t:
A z em b e rek az u tó bbi időben pesszim isták.
E lgondolkoztam . Mi az, hogy „u tó b b i id ő b e n ” ? Ez fé lre ­
é rté s re a d h a t okot. Én n em azt ak a ro m m o n d an i, hogy
az em b e re k itt, M ag y aro rszág o n és az u tó b b i években
p esszim istá k , m e rt ez n em is ig a z . . . V iszont, h a n em
igaz, a k k o r sen k i sem g o n d o lh a t a rra , hogy én e rre gon­
dolok. K iv év e a re a k c ió t és azt, a k i a reak ció helyébe
k ép zeli m a g á t . . . Szóval, h a g y ju k azt, hogy „u tó b b i idő­
b e n ” és a m o n d a t így h an g zik :
A z em b e rek pesszim isták.
Ez rö v id , tö m ö r és d rá m a i. V iszont, v á rju n k csak.
M in d en e m b e r p esszim ista az egész világon, k iv é te l n él­
k ü l? Iste n m e n ts, dehogyis! Í rju k ta lá n így:
A z em b e rek részben pesszim isták.
Ez m á r n em o lyan tö m ö r és a m e lle tt, h a m á r azt
m ondom : „részb en ”, a k k o r m eg k ell m o n d an o m az t is,
m ily en részb en , n ag y részb en v ag y k is részben. T e h á t a
m o n d a t így h an g zik :
A z em b erek kis részben pesszim isták,
m e rt n y ilv á n v aló , hogy tö b b o p tim ista v a n a világon,
m in t pesszim ista. V iszo n t ez m o st m á r úgy hangzik,
m in t a m ellébeszélés. M eg k ell m o n d an o m k o n k réte n ,
k ik a pesszim isták . N y ilv án v aló , hogy a B é k e tá b o r n é­
p ei nem p esszim isták , h a n e m a tő k é sek azok, ak ik egy
N agy az öröm Franciaországban!
G e rS S ándor r a jz »
sz éth u lló tá rs a d a lm i re n d b e k ap a sz k o d n ak . De m in d en
tő k és p esszim ista? Egy fen ét! De, m o n d ju k , egy kongói
g y arm ato sító , az b izto san pesszim ista. T e h á t a m o n d a t
így h an g zik :
A kongói gya rm a tta rtó k nagy részben p esszim isták,
m e rt a z é rt k ö zö ttü k is a k a d olyan, ak i b ízik a jö v ő jé­
ben. Ez m o st m á r precíz, csakhogy én n em K ongóról
a k a ro k beszélni, h a n e m in k á b b M a g y a ro rsz á g ró l. . . Az
itte n i p esszim isták jo b b a n b o ssz an ta n ak , m in t a kongói
g y a rm a tta rtó k . De k ik a p esszim istá k M agyarországon?
A v o lt tő k ések n em érd ek esek , azo k k al n em a k a ro k v i­
ta tk o zn i. A p a ra sz tsá g n em pesszim ista, m e rt jól m egy
a sora, és k ü lö n b en sem h ajlam o s az ilyesm ire. A m u n ­
k áso sztá ly sem pesszim ista, m e rt sem m i o k a rá. T eh át,
ú g y lá tsz ik az é rte lm iség b e n v a n n a k a pesszim isták , de
ő k et sem ak a ro m so m m ásan m e g b án ta n i, m e rt ez nem
is le n n e igazságos. T e h á t a m o n d a t így h an g z ik :
M agyarországon, az értelm iség bizonyos rétege
kis részben, néha pesszim ista.
H a tá ro z o tta n k ezd ro m la n i az első m on d ato m . íg y nem
le h e t e lin d íta n i egy szen v ed ély es p am fleté t. K ik azok a
ré te g e k író elv társ, g y erü n k k i a fa rb á v a l! Az orvosok?
Is te n őrizz, csak n em k ezd ek k i az orvosokkal, a k ik re
te ste m -le lk e m v a n rá b íz v a . . . H á t a k k o r k ik ? A m é r­
nökök, ügyvédek, k ere sk ed e lm i a lk alm az o ttak ? H ogyis­
ne! N em a k a ro k sz ázáv al m é lta tla n k o d ó lev elek et
k a p n i . . . De h á t v a la k irő l m égiscsak azt k ell á llíta ­
nom , hogy pesszim ista, hogy sz em b e állíth a ssam v ele az
o p tim izm u st! V an o ly a n em b er, ak i n em sé rtő d ik egy
egész k aszt, egy egész tá rs a d a lm i ré te g n evében, h a r á ­
sü tö m n y ilv á n o sa n a p esszim istaság bélyegét? Van.
E g y etlen eg y és ez é n vagyok. T e h á t a m o n d a t így h a n g ­
zik:
Én p esszim ista vagyok.
M ost m á r le h e t fo ly ta tn i.
G ád o r B éla
 La°^id U^L
K ép zeljen ek el m a g u k n a k egy já m ­
b o r elefán to t, m ely n ek az o rm án y a
egy jókora, tetsz ető s lilás-v ö rö s szí­
n ű szilva m é re té re zsug o ro d o tt ösz-
sze, á llíts á k h átsó lá b a ira , h ú zzan ak
r á sö tét zak ó t és b ő szárú n ad rá g o t,
k ö ssen ek a n y a k á b a n y ak k e n d ő t, de
úgy, hogy a görb én függés le h ető sé­
g én ek a h a tá r a it sú ro lja, és o tt áll
e lő ttü k S zenya Csobotov, m a jd n em
te rm észetes életn ag y ság b an .
S zenya m ellesleg rokonszenves, jó ­
a k a ra té , hasznos te re m tm é n y . M in d ­
azo n által a v ilág o n se n k i sem tud
engem a n n y ira felb o sszan tan i, m in t
ez a kedves, ro k o n szen v es Szenya
Csobotov. M iért? M e rt S zenya Cso­
botov m é rh e te tle n ü l kíváncsi.
Nem, nem , én a k ív án csiság o t nem
te k in te m borzasztó em b eri h ib á n ak .
Ellenkezőleg, in k á b b az t hiszem , hogy
ép p en a k ív án csiság érz ete seg íte tte,
torzo n b o rz ő sa p án k a t, hogy a m a j­
m ok sorából e m b e rré lé p je n elő.
Az egész n y áj o tt h a n c ú ro zo tt és
g o n d ta lan u l b u k fen c eze tt a lián o k
közt és az ő sap a (de le h et, hogy az
ősanya) h irte leri m e g á llt a fű b en
hev erő dorong m e lle tt és így gondol­
kozott: — U gyan, m i len n e, h a én
ezt a m ellső vég tag o m b a v en n ém ?
V égeredm ényben televízió, re a k tív
repülőgép és h id ro g én b o m b a le tt b e ­
lőle.
S zenya Csobotov k ív án csiság a m ás
term észetű . E n n ek se célja, se h asz­
na. Szenya o lyan k íváncsi, m in t a
m ezei ü rg e vagy b á rm e ly ifjo n ti k e ­
szeg, m ely képes m ég az ü re s ho­
ro g b a is b eleh arap n i.
T alálk o zik vele az e m b e r és ő r á ­
kezdi :
— No, m i újság , m esélj!
— Sem m i, Szenya, n em h allan i
sem m it. M inden úgy van, m in t ré ­
gen.
— Ne vacak o lj! T e em b erek közt
forgolódsz! No, m esélj!
— N em tu d o k sem m it, Szenya.
H agyj békében!
— De én látom , hogy tu d sz v a la ­
m it! (Az ap ró elefán tsze m ek b e n p a j­
zán, rem egő lán g o csk a lobban.) S zé­
gyellő m agad, hogy eltitk o lo d elő t­
tem !
— Szenyka, m en j a fenébe!
— G orom báskodni p ersze nagyon
könnyű. De hogy segíts egy em b e­
ren , a rra n em fü lik a f oigad.
V égeredm ényben erk ö lcsi k ö telessé­
ged elm o n d an i n ek em m in d e n t, am it
tu d sz és a m it én v é le tle n ü l nem tu ­
dok! . . .
— E rkölcsi kötelességem ?!
— Igen, igen . . . erkölcsi. É n n e­
k ed nem vag y o k v alam i jö tt m e n t. . .
és eg y á lta lá n , m i egy te rü le te n dol­
gozunk. E rkölcsi kötelességed, hogy
tá jék o ztass engem a közös ügy é r ­
d ek éb en .. No, m esélj, p a jtik á m , ne
10 add a b a n k o t ! ...
E ze k n ek a rim á n k o d á so k n a k re n d ­
sz e rin t az a vége, hogy elm esélek
n ek i v alam i „ú jsá g o t”, a m it a te g ­
n a p i h írla p b a n olv astam . S zen y a tisz­
te le tte lje s e n vég ig h allg at, h á lá sa n
m eg rázza a k ez em et és szalad, hogy
e lm o n d ja a b a rá ta in a k a h a llo tta k a t,
a k ik a z tá n alap o sa n ráp ö rk ö ln e k :
„S ü ljö n k i a szem ed, S zem jon, hogy
in te llig en s e m b e r lé te d re n em o lv a­
sod el az ú jsá g o k a t!”
E zek az a p ró b ü n te té s e k azo n b an
csek ély h a tá s s a l v o lta k a v astag b ő rű
S zen y ára. V alam i so k k a l érezh ető b b
dolgot k e lle tt k ita lá ln i részére és a l­
k alo m is k ín á lk o zo tt e rre .
E gyszer a k lu b b a m e n te m egy
n em nagyon fontos, de szám o m ra kö­
telező érte k e z le tre . I t t b o tlo tta m b e­
le S zenya C sobotovba. N y ak k en d ő je
csáléra, sz ilv a -o rra m e g ejtő en gyen­
géd szín ek b en v irág z ik és tündököl.
— Szervusz, Szenya! H ová?
— H aza! No, m it h a llo ttá l, m esélj!
— N e okoskodj! H iszen te m in ­
d en fe lé m eg fo rd u lsz . . . M e sé lj! . . .
M eg sem m occant, úgy n é z e tt a
szám ra.
— R en d b en van ! — m o n d tam
csen d esen s közben átg o n d o lta m a
közelgő b ü n te té s részleteit. — M e­
sélek n ek e d v alam it. N agyon ko ­
m oly dolgot. M in d n y á ju n k életéb e
vág. De csak később, az é rte k e z le t
u tá n . G y ere v elem , ü ljü n k le. M ost
n in cs rá idő, azo n n al kezdik. C sak . . .
a r r a k érle k , vésd az em lék ezeted b e
ezt a szám ot: kétszáznégy.
Az elefán t-sz em e k b en pislákoló,
p ajzán , rem egő lángocska, rrtélyen
b elü l szem p illan tás a la tt fello b b an t
és fa lá n k tűzzé v áltozott.
— M it je le n t az, hogy k étszáz­
négy? M ié rt ép p en kétszáznégy? H o­
g y an viszonylik ez a szám ahhoz,
a m it el a k a rsz m eséln i? . . .
— K ö zv etlen ü l, Szenya. D e...
m a jd később! M e n jü n k g yorsan, n e­
hogy e lk é s s ü n k ! . . .
— É n h az a a k a rta m m e n n i. . .
— G y erü n k , g y érü n k !
Az é rte k e z le t nag y o n h o sszú ra
ny ú lt. S zenya C sobotov elő ad ás köz­
b en n éh á n y sz o r a fü lem h ez h a jo lt és
könyörögve su tto g ta:
— No, m eséld el!
— M ajd később! Ne zarvarj! H all­
g a tn i ak a ro m a beszédet!
M egkezdődött a v ita . S zen y a Cso­
botov a szék én fészkelődve ú jr a rá g ­
n i k ez d te a fü lem et, de é n n em isi­
m e rte m irg alm at.
— M in d e n t elm esélek, d e . . . az é r­
te k ez let u tá n . C sak a r r a k érle k , el
n e fe le jtsd a z t a szám ot.
S z ü n e te t re n d e lte k el. K im e n tü n k
cig arettáz n i. S zen y a C sobotov ú jra
esd ek e ln i k ezd ett:
— Id eh allg ass, m a v a n a felesé­
gem sz ü letésn a p ja, engem o d ah aza
v á rn a k a v e n d é g e k . . . sz ü n e t u tá n
azo n n al h az a a k a rta m m e n n i. . . a
b a rá to m vagy!
— Szó sincs róla! — m o n d tam . —
V álassz a k e ttő közül: v ag y szó ra­
kozol, v ag y fo n to s ú js á g o k a t tu d sz
m eg. Ily en d o lg o k at n em le h e t csak
úgy k u ty a fu ttá b a n elm o n d an i. M ajd
e g y ü tt m e g y ü n k haza, elb allag u n k ,
és ú tk ö z b en m in d e n t elm ondok.
D e . . . el n e fe le jtsd a szám ot!
— K étszá zh áro m . . . azaz n é g y ! . . .
— No látod, m á ris ö sszetév esztet­
ted!
— D ehogyis, csak n y elv b o tlás
v o lt! . . . A feleségem so h asem fogja
m eg b o csátan i ezt a k é s é s t. . .
S zenya C sobotov le lk éb e n k eserű
h á b o rú d ú lt és persze, a k ív án csiság
érzete, m ely, m in t a m éreg erő s, csö­
ves p a p rik a m a rta , győzelm et a ra to tt.
M egszólalt a sz ü n e t v ég é t h írü la d ó
csengő és S zenya C sobotov en g ed el­
m esen k u llo g o tt u tá n a m a te re m ­
be, ah o l m eg k e lle tt h a llg a tn u n k a
v ita fo ly ta tá sá t, az elő ad ó záróbeszé­
d é t és a h a tá ro z a t hosszú szövegét.
K én y sz eríte tte m , hogy fen é k ig k i­
igya a k eserű p o h a ra t. Az é rte k e z ­
le tn e k vége le tt, de m ég so k áig á ll­
tu n k so rb a n a ru h a tá rb a n .
V égre rá n k k e rü lt a sor és az is­
m erős r u h a tá ro s m e g k érd ezett:
— H án y as szám az öné, k érem ?
— Szenya, m on d d m eg a szám ot!
— v ezényeltem . — G yorsan!
— K étszáznégy! — rik k a n to tta
S zenya boldogan.
F e lv e tte m a k a b á to m a t és így szól­
ta m :
— E n nyi vo lt az egész, S zenyecs-
ka! K ö s z ö n ö m !...
É rte lm e tle n ü l n é z e tt rám , d e az­
u tá n elefán t-sz em e ib en o ly an k ife ­
jezés v ih a rz o tt fel, hogy én h áro m
u g rássa l k in t v o lta m a z t u tcán.
B reh m -b e n o lv a sh a tju k , hogy az ele­
fá n t já m b o r állat, d e am ik o r felbő­
szül, pok o lian veszélyes.
(Oroszból fordította: Pogonyi A ntal)

- Tudja mit látok, kisasszony? Az újesztendőben sokkal több mosógépet fogunk
gyártani. . .
N AG Y ENDRE, a kiváló magyar író , konfe­
ranszié és színigazgató, amikor egyszer súlyos be­
tegségéből felépült, egyik kis tréfájából a lakásán
tartott próbát. A m űvésznővel, aki a tréfa fősze­
repét játszotta, sehogysem volt megelégedve és
nem fogyott ki a magyarázatokból.
Mikor aztán vége volt a próbáinak; a színésznő
távozóban így szólt a beteg direktorhoz:
— Jobbulást kívánok!
— En is magának — felelte vissza Nagy Endre.
ALPHONSE K A R R , francia író villája szom ­
szédos volt L. hercegével, kinek híres könyvtára
volt. E gy ízben Karrnak egy bizonyos könyvre
volt szüksége: átküldött a herceghez, adja köl­
csön.
„Mondja meg a gazdájának” szólt a herceg az
író szolgájához — „hogy könyvtáram ból nem ke­
rülhet ki könyv. De ha a gazdája átjön, akár
egész napra, itt rendelkezésére áll”.
Pár nap m úlva a hercegnek öntözőkanna kel­
lett. Átküldött Karchoz kannát kölcsönkérni.
„Mondja meg a gazdájának” felelt Karr, „hogy
öntözőkanna nem kerül ki a kertemből. De bol­
dogan bocsátom rendelkezésére, akár egész napra,
ha itt akar öntözni.”
K A R IN T H Y FRIGYES, a nagy magyar humo­
rista, szabadságát Siófokon töltötte. Még aludt,
amikor reggel beállított hozzá a szobapincér és
m egkérdezte:
— Á gyba parancsolja a kávét?
— Nem — mondta Karinthy. — Csészébe.
JOSE DAVITÁT, Chile egykori washingtoni kö­
vetét egyszer megkérdezték: miként éri el, hogy a
nőknél is, a férfiaknál is egyaránt olyan nagy
sikerei vannak?
Davita így felelt: — A z ember mindent elér a
férfiaknál, ha beszélni tud és mindent elér az asz-
szonyoknál, ha hallgatni tud.
E ev óbudai iósnőnél
M ár egy h etet eltip o rtu n k az ú j esztendőből, de m ég m in d ig nem
tu d o m elfelejten i az ö n duzzogó képét, m elyet Szilveszter éjjelén volt
a lka lm a m csodálattal illetni. M ikor m i éjfélko r, hangos és d uhaj jó ­
ke d vü n k b en boldog ú j esztendőt k ív á n tu n k egym ásnak, ö n , kedves
K artársam , egy pillanatig sem szű n t m eg szidni az igazgatóját, am iért
ő a vállalati m ulatozástól — m in t ö n m eghatározta — fondorlatosán
távól tartotta magát. Ez a választékos kifejezés az ö n kétségtelenül
kitű n ő stílus-érzékére vall, de egyben fin o m és enyhe vádaskodást is
je le n t szeretett igazgatója ellen, a k it ö n —i ez köztudom ású — sze m ­
től szem b en oly nagyra becsül.
Ha ö n , K artársam , csak a n n yit m o n d o tt volna, hogy a vállalat
igazgatója a szilveszteri m u rira n em jö tt el, az m ár egym agában is
súlyosan esik latba. Egy igazgatónak m anapság ugyanis n em csak a
vállalatot kell vezetn ie, n em csak a dolgozók erkölcsi és anyagi h ely­
zetével kell törődnie, n em csa k tárgyalnia és véget n em érő értekezle­
te k e n kell részt vennie, hanem fe lté tle n ü l o tt kell lennie a szilvesz­
teri m ulatságon és a vállalat összes nődolgozóit m eg kell táncoltatnia
m ég a kko r is, ha belegebed. ö n n em kereste az ú j évre forduló éj­
szaká n sem K rapcsákot a tervosztályról, sem S im ek et a bérelszám oló­
ból, sem P ru n ty ika kisasszonyt a könyvelésből és n em firta tta , hogy
ki n em vesz részt a „ rendezvényen”, ki m egy m áshová és k i m arad
otthon! ö n t csak az igazgatója érdekelte, m e rt ugyebár ki va n zárva,
hogy jól vezesse a vállalatot és politikailag is m egbízható igazgató
legyen az, a ki n em je len ik m eg a dolgozók között egy ilyen fontos
szilveszteri értekezleten és elm ú la sztja ápolni ö n n e l és kartársaival
a töm egkapcsolatát. De az ö n igazgatója n em csak egyszerűen n em je ­
lent m eg, hanem ö n szerin t távol ta rto tta magát, m éghozzá fondorla­
tosán, m ik é n t ö n azt S zilveszter éjjel m in te g y négyszáz dolgozó fü ­
lébe ő szin tén ek ható m éltatlankodással belesuttogta.
Szerencsére, nem m in d en ki olyan szigorú, m in t ö n s így m in d en
ig yekezete hiábavalónak bizonyult, hogy igazgatója ellen népm ozgal­
m a t szítson. Volt, a ki le g yin tett és to vábbtaszította ö n t tánc közben
m aga m ellől, m ások fe n ék ig ü ríte tté k poharukat éppen a távollevő
igazgató egészségére. M in d en ki nagyszerűen m u la to tt kivilágos virra­
datig igazgató n élkü l is, csak ö n háborgott — ahogy m ondani szokás
— alulról jövő k ritik á já n a k m eddőségén.
S hogy végleg ne tu d jo n m egnyugodni, közlöm ö n n el: igazga­
tója, ha n em is fondorlatosán, de előre m eg fo n to lt szándékkal n em
m e n t el ez a lkalom m al a vállalati m urira. Egész héten éjszakázott!
A z évvég i leltárt ellenőrizte! B elefáradt és pont S zilveszter éjjel o tt­
hon m aradt.
M ert akár hiszi, kedves K artársam , akár nem : az igazgató is em -
11
 Modern malac Mi a Sarkvidék előnye?
S z e g ő G izi r a jz a

R a lp h L en to n , ak i ta g ja az angol
délsarki, ex p ed íció n ak , k ije le n te tte
rö v id londoni szab ad ság a a la tt, hogy
m ielőbb sz e re tn e v iss z a té rn i az A n-
ta rk tisz ra . M ély b en y o m ást k e lte tt a
fia ta l tu d ó s vág y ak o zása az ism e re t­
le n fe h é r földrész, a v ég tele n hó- és
jégm ezők u tá n . Az igazi felfed ező k
n em es k ala n d v á g y a ez, az igazi k u ­
tató k é, a k ik n em é rz ik jó l m a g u k a t
a civilizáció lá rm á já b a n , h a n e m a
te n g e re k re , m a g as h eg y ek b e, ism e­
re tle n fö ld részek re, a sa rk v id é k e k re
v ág y n ak . A m ik o r az o n b an a tu d ó s­
tó l m eg k érd ezték , hogy m ié rt ó h a jt
v issz a té rn i az A n ta rk tis z ra , a válasz
k issé k iá b rá n d ító v o lt:
— A m ió ta h a z ajö tte m , ö rö k k é n á t­
- Mi ez, Röfike? h á s vagyok. A z A n ta rk tisz o n so h a­
- Hula hoop! Hízás ellen! sem v o lta m m egfázva.

(Szemüveggel vagy anél­ darab van belőle. Ha az em­

Habozom, hogy imegren-
deljem-e a „Fontosabb ada­
tok a mérnökök és techni­
kusok társadalmi-gazdasági
és kulturális helyzetéről”
című statisztikai kiadványt.
Nem éppen olcsó könyv,
előreláthatólag 25—30 forint
lesz az ára. De az előzetes
ízelítő szerint, amelyet ked­
ves lapomhoz, a Műszaki
Élethez mellékeltek, renge­
teg izgalmas kérdésre ad vá­
laszt a könyv. Például:
„A mérnökök és techniku­
sok életkora a múltban és a
jelenben.”
(M eggyőződésem, hogy
azok a mérnökök és techni­
kusok, akik a múltban fia­
E gy N ew York-i lokálban
12 - Te, F reddie, k e zd ik m á r kissé tú lzásb a v inni ezeket a ve tk ő z ő s z á m o k a t. . .
talok voltak, most lényege­
sen idősebbek.”)
„A házasodási életkor.”
(A racionalizálás, a gépe­
sítés korában bizonyára az
udvarlás idejét is lényegesen
leszorították a kézműipari
m ódszerek óta.)
„A mérnökök és (techni­
kusok származása.”
(Lásd Darwin.)
„Kik keresnek jobban?
Az elektromérnökök vagy a
textilm émökök ?”
(Végre választ kapunk e
két antagonisztikus csoport
legfontosabb kérdésére.)
„Hányán olvasnak újsá­
got, folyóiratot.”
kül? Á gyban vagy reggeli
mellett? M elyik apróhirde­
tést szereti a legjobban?)
Ezenkívül megtudjuk még
azt is, hogy hány mérnök­
nek van csónakja,, hány
könyvük van, kiderül a
m unkahely távolsága a la­
kástól, n mellékjövedelem
összege és fajtái. Ezért az
utolsó adatért minden mér­
nök- és technikusfeleség
megrendeli á könyvet.
Mindenki tudja, hogy
hiánycikkeket néha megle­
pő helyeken lehet kapni. Va­
lam ilyen k ön yv például már
seholsem kapható, mire ki­
derül, hogy egy újpesti já­
tékkereskedésben többszáz
S á n d o r K á r o ly r a j z a
ber már seholsem kap
gyöngyházgombot, ne saj­
nálja a fáradságot és kuk­
kantson be néhány pestkör­
nyéki italboltba.
Amikor az atomfizikai ku­
tatóintézetben azon sopán­
kodtak, hogy m ilyen nehéz
néhány kiló urániumot be­
szerezni, egy jólértesült fö­
lényesen így szólt:
— Kérem, a balmazújvá­
rosi földműves szövetkezet­
ben annyi uránt kapnak,
amennyit csak akarnak.
Leteszem a fegyvert Azt
hiszem, nemes és sportszerű
dolog beismerni, ha az em­
ber vereséget szenvedett.
Hosszú ideig s z í v ó s harcot
folytattam a ^közbeavatko­
zik” kifejezés ellen, am ely a
labdarúgó mérkőzések h ely­
színi közvetítéseinek vált
szerves részévé. N yílt levelet
intéztem magához Szepesi
Györgyhöz, és arra kértem,
hogy engedje a játékosokat
közbeavatkozás helyett in ­
kább közbelépni, vagy be­
avatkozni. Szepesi nyílt
hangon válaszolt és azt
mondta, jobb lenne, ha szőr-
szálhasogatás helyett inkább
sportcikkeket írnék. Megtet­
tem. Ezen ne múljék a m a­
gyar n y elv sorsa.
Most aztán az „Élet és
irodalom” karácsonyi szá­
mában, Berkesi András no­
vellájában olvastam ezt
mondatot:
„Ilyenkor avatkozott
mindig közbe Mara gróf­
nő . .
Kész. Kikaptam. Irástech-
nikai k. o.
t L
 Mind hősök ő k __ A mama egy kissé feledékeny
M é s z á r o s András rajza

C a ssa n d ra a lo n d o n i „D aily M ir-

r o r" -b a n beszám o l a rró l, hogy az e l ­
m ú lt v ilá g h á b o rú le g ism e rteb b a n ­
gol tá b o rn a g y a i, a d m irá lisa i, tá b o r­
n o k ai, légi m a rs a llja i s o rjá b a n szé­
p e n elh ely e zk e d tek az an g o l ü zleti
életb en , n o h a fo g alm u k sincs a rró l
a te rü le trő l, am ely e n vezető szerep et
v á lla lta k . F elso ro lja, hogy m e ly ik
h ad v e zé r h á n y ig azg ató ság i ta g ság o t
h ó d íto tt m eg. A lan b ro o k e tá b o rn a g y
a cégek valóságos N ap ó leo n ja: 7-sze-
res igazgató. L o rd Ism ay g en erális
4 bizto sító tá rs a sá g b a n v á lla lt v ezér­
k a r i szerep et, A le x a n d e r, A u ch in -
leck, T ed d e r, C u n n in g h am , F ra se r
— v a la m e n n y i is m e rt n év a h á b o rú ­
ból. M ost a rész v é n y tú le rő t m ozgó­
s ítjá k az ellen cég legyőzése é rd e k é ­ - N e m é r te m , m it e s z ik a m i lá n y u n k e g y ily e n sz ó tla n f ia ta le m b e re n . . .
ben.

Újítási javaslatunk Az első társasutazás a Holdba

G e rö S ándor ra jz a H egedűs I s tv á n ra jz a
í

Termálvízzel fűtött padokat a Margitszigetre!

q&tő

A N em zeti Galériában
S z ű r -S z a b ő J ó z s e f r a j z a

- Na, mit szólsz, végre bekerült a képem a múzeumba!

 Mese a vaskarikáról
H ol volt, hol n em volt,
m ég az Ó p eren ciás te n g e ­
re n is tú l, ott, a h o l a
k u rta fa rk ú m a lac tú r,
volt, illetv e v a n a M is­
kolci H ú sip a ri V állala t
154. szám ú h ú sb o ltja. E b ­
ben a b o ltb a n d iszn ó sajto t
v ásáro ltam . O tth o n az­
u tá n , a m in t e ttü k a sa j-
tocskát, fe lk iá lto tt az én
k iseb b ik fiam :
— Nézd, an y u , m e g ta ­
lá lta m a z t a v a s k a rik á t,
am ely a k u rta fa rk ú m a ­
lac o rrá b a n volt, am ik o r
az Ó perenciás te n g eren
tú l t ú r t . . . B enne v a n a
d iszn ó sajtb an ! M ié rt v an
benne?
— A zért, m e rt a m alac
o rrá b a n volt, hogy n e tu d ­
jon vele jó ízű t tú rn i. A
H ú sip a ri V á lla la t m eg
az ért h ag y ta b en n e a k a ­
rik á t a sa jtb a n , hogy mi
ne tu d ju k jóízűen m ég­
enni.
K o v a lc sik J ó z s e fn é
M iskolc, B a jc sy Zs. u . 7.
Ludas Matyi elintézte
„C sak n é h á n y v illa n y k ö r ­
té t" cím ű k ö z le m é n y ü n k k e l
k a p c so la tb a n a IX. k e r ü le ti
T a n á cs VB k ö z ö lte v e lü n k ,
h o g y a z E le k tr o m o s M űvek
P e tő fi-h íd B o r á ro s té r h e z
e s ő lé p c s ő jé n é l, h o ss z ú k a rra
f e ls z e r e lt é g ő t f o g e lh e ly e z n i.
A Z uglói F ilm sz ín h á z k ö ­
sz ö n i, h o g y a L u d as M atyi
k ö z b e n já r á sá r a a k ijá r a tn á l
fe lh a lm o z o tt é p íté si t ö r m e lé ­
k et e lv itté k .
P in tér G yula o lv a só n k a
h o z z á n k in té z e tt p a n a sz á r a , a
te h e n é é r t járó 4 1 0 0 fo r in to t
a c e lld ö m ö lk i Já rá si T a n á c s­
tól r ö v id úton m e g k a p ta .
Je£e*'lu a/%
A v áro s szívében, a N o­
v em b er 7 té re n v o lt az
A bbázia káv éh áz, am ely ­
n ek m en n y ezete 1957 jú ­
n iu sá b a n beom lott. Az
életv eszély essé v á lt k á v é ­
h áz at b ez ártá k .
Ügy volt, hogy a k áv é­
h á z a t a h áz ta ta ro z á sá v a l
egy id ejű leg fo g ják á té p í­
ten i, de k itű n t, hogy m eg
kell v á rn i a h áz te lje s ú j­
já ép ítésé t.
M in d en k i azt h itte,
hogy közben elk ész ítik a
k áv éh áz te rv e it és m ire
a h áz ism ét la k h a tó v á v á ­
lik, m eg k ezd ő d ik a k á v é ­
h áz áté p íté se is.
N em így t ö r t é n t . . . 1958
S zilveszter n a p já n m a jd ­
n em u g y an az a helyzet,
am i 1957 jú n iu s á b a n volt,
s am ely et 1957 szep tem ­
b eré b en m á r egyszer is­
m e rte ttü n k .
M iért? E zt a k a rtu k
m e g állap ítan i. E lm e n tü n k
te h á t a N o v em b er 7 té rre ,
helyszíni szem lére és ez­
á lta l eggyel sz ap o ríto ttu k
a h ely szín i szem lék szá­
m át. (Eddig u g y an is m á r
vo lt vagy h úsz helyszíni
szem le és b izo ttság i „be­
já rá s ”.)
B eszéltü n k az eg y ik
'LAKÓVAL.
ak i m e g m u ta tta az első­
em eleti la k á s á n a k m eny-
n y ezetét, am ely en szabad
szem m el is lá th a tó a re ­
pedés.
— K érem , én és csalá­
dom ta g ja i n em tu d u n k
n y u g o d tan aludni. F élü n k ,
hogy a rep ed és to v áb b
te rje d és a p la fo n a fe ­
jü n k re esik. Ü gy tu d ju k ,
a k áv é h áz ta ta ro z á sa
m ia tt k e rü ltü n k ilyen
helyzetbe.
E zu tán b eszé ltü n k a
F ő v áro si T anács
ßi/iiiiixaM ,
ah o l elm o n d o tták , hogy
a la k ó k felesleg esen ije -
deznek, m e rt nin cs sem m i
b a j a ház m ennyezetével.
A ta ta ro z á s so rán u g y an ­
is a legnagyobb gondos­
sággal já rta k el. A k á v é ­
h áz átép ítése m ég n em
k ezd ő d ö tt m eg, d e az úgy­
n ev e z e tt „ k iv á ltá s”, a b el­
ső k ia la k ítá s a la p m u n k á ­
ja m ia tt a h áz felsőbb
sz in tje in vékony rep e d é­
sek k eletk e ztek , am ely ek
n em je le n te n e k veszélyt.
P á r n a p p a l ezelő tt —
h an g z o tt to v áb b a felvi­
lág o sítás —, b izo ttság te ­
k in te tte m eg a k áv é h áz at
és m o st a legkiválóbb
sz ak é rtő k fo g ják m e g álla­
p íta n i, hogy m illim éteres,
je le n té k te le n rep ed ések rő l
v an -e szó, vagy pedig
ta rta n i kell-e a rep ed és
szélesedésétől. Az eddigi
v izsg álato k sz e rin t a re ­
p ed é se k veszélytelenek,
te h á t a la k ó k félelm e te l­
je se n a la p ta la n . Az É tte r­
m i és B ü fé V á lla la t te r ­
v ei készen á lln a k és r e ­
m élh ető leg rö v id esen m eg­
k ezd ő d h etik az építkezés.
(sti)
IM PO R TSZÖ V ET
I. Ahol nem k e ll. . .
Egy kis v id ék i v á ro sk á ­
b a n já rtu n k . A szö v etk e­
zeti bo lt v ezető je így p a ­
n aszk o d o tt :
— Sok angol és olasz
szövetem v an . E zek et az
elfek v ő té te le k e t n em b í­
rom eladni. N em id e v a ­
lók . . .
II. Ahol nagyon kellene...
A b elv áro si szövetüzlet
vezető jév el beszélg etü n k :
— T öbb an g o l és olasz
szö v etet a d h a tn á n k el,
m in t a m en n y it k ap u n k .
*
N incs v alam i h ib a vagy
szak szerű tlen ség az á ru ­
elosztás kö rü l?
RÁKÓCZI
K özel e g y é v v e l e z e lő tt le­
b o n to ttá k é s e lv it té k II. Rá­
k óczi F erenc lo v a s s z o b r á ­
n a k v ö r ö s m á r v á n y ta la p z a ­
tát. A zó ta is ja v ítja a z C. M.
K ő fa r a g ó é s é p ü le t s z o b r á ­
sz a ti V á lla la t, a m e ly m ég
m in d ig n em k é s z íte tte el a
m u n k á t é s e z z e l m e g d ö n tö t­
te a la s s ú s á g v ilá g r e k o r d ­
ját. A le g ú ja b b h a tá r id ő
1959 á p r ilis 3 0 . S zá m o n ta rt-
Juk . . .
ELVITTÉK A CSEREPET
A R o tte n b ille r u tc a 4 2 .
sz á m ú h á z la k ó i, p o n to s a b ­
b a n a m á so d ik e m e le t b é r ­
lői n e h é z h e ly z e tb e n v a n ­
n a k , m e r t h a e s ik a z e s ő ,
esern yők et k e ll k ife sz íte -
n iö k a z á g y u k f ö lé . A H áz­
k e z e lé s d o lg o z ó i d e c e m b e r
13-án le s z e d té k a h á z c s a ­
to r n á it é s c s e r e p e it , a z u tá n
a m u n k á t a b b a h a g y tá k . A z­
óta s e c s in á lt á k m e g . . . Fe­
le lő s: a VII. k e r ü le ti H ázk e­
z e lé s i Ig a z g a tó s á g .
 Adenauer: Tudja, kedves De Gaulle, hogy mennyivel többet adhatnánk ha nem
vesztettük volna el a háborút?
A 207-es ember fiatal újságíró-korom
óta kinevezett a barátjának. Valamelyik
színészkocsmában ismertem meg, akkor
így mutatkozott be: Parányi Édömér,
az Énekes Színház tagja. Kétszázhét
centiméter bosszú, hihetetlenül sovány
legény volt, igen otthonosan mozgott a
színész-tanyán, a primadonnákról ke­
resztnevükön em lékezett meg, minden
bizonnyal jeles színésznek vélhettem.
Annál nagyobb lett a meglepetésem,
midőn az Énekes Színház készülő be­
mutatójának házifőprobáján felfedeztem
a színpadon barátomat. Edömér úrnak
ugyanis egyáltalában nem v olt a szín­
padon mondanivalója, mindössze két íz­
ben elsétált a súgólyuk előtt egy igen
apró nővel a karján. E nnyi v olt a sze­
repe. Akkor megtudtam azt is, hogyan
került a színházhoz. A divatos színpadi
szerző darabjába egy természetellenesen
hosszú figurát is beleképzelt, így tör­
tént, bogy a kétszázhét centiméteres
Edömér szegre akasztotta a szabómes-
I
térségét — igazi mesterségét — és beállt
a színházhoz.
A nagysikerű operett századik előadá­
sa után a vidéki színházak vették át az
operett bemutatóját. Edömér ekkor fel­
keresett
— Vidéken sem m ehet nélkülem a
darab — ez volt jövetelének mondani­
valója — írj néhány direktornak, hogy
szívesen vendégszerepelek náluk. Vidé­
ken is biztos kasszasiker vagyok.
Sokáig nem láttam ezután, míg egy­
szer beleütköztem a kávéházban. K o­
pott volt és keserű:
— Nem tudnak szerepet találni a
számomra — panaszkodott. — Légy szí­
ves, törődj velem egy kissé!
N éhány nap m úlva értesítettem, hogy
szereztem a számára állást az Énekes
Színházban: felveszik szabónak a szín­
ház műhelyébe. Az állást gőgösen eluta­
sította: — Abba a színházba szabónak
menjek, ahol százas szériasikerrel ját­
szottam? Soha!
É vek teltek el. Hallottam, hogy a két­
százhetes — így hívta őt mindenki —
gólyalábain ott gázolgat a színházak kö­
rül. Egyszer mégis felkeresett.
— A színházaknál intrikálnak ellenem
— mondta — elhatároztam, hogy a film­
hez szerződöm. Légy szíves, beszélj az
érdekemben!
Bár halálosan untam Edömért, mégis
felkerestem az egyik készülő film ren­
dezőjét, s elértem, hogy Edömért sze­
rephez juttattam: egy frissen festett pad
mellett állt, s így szólt az arra sétálók­
hoz: Vigyázat, mázolva!
Azt hittem, hogy boldoggá tettem ez­
zel a szereppel. De tévedtem. Amikor a
film bemutatója után néhány nappal ta­
lálkoztam vele, keserűen magyarázta:
— Szerep, szerep de nem az igazi.
Eljálszhatná bárki . . . Ezért a szerepért
igazán kár volt 207 centiméterre m eg­
nőnöm . . .
U ra i Dezső
— Hogy próbáljam ezt a
népet megszámlálni?

K a já n T ib o r r a j z a

S z e r k e s z tő b iz o ttsá g : T abí L á szló f ő s z e r k e s z t ő . F öld es G y ö r g y f e le lő s s z e r k e s z tő , T o n c z T ib or m ű v é s z e ti s z e r k e s z tő . —

A k ia d á sé r t f e le l a H írla p k ia d ó V á lla la t ig a z g a tó ja . — S z e r k e s z t ő s é g : B u d a p e st, V ili., G yu lai P ál u tc a 14. — T el.: 3 3 5 — 7 1 8 .
— K iad ó h iv a ta l: V ili., B lah a Lujza té r 3. T el.: 3^3 — 100, 1 4 2 — 2 2 0 . — T e r je sz ti a P o sta K özp on ti H írlap Iroda 1 8 0 — 8 5 0 . —
K ossu th N yom d a, B u d a p e st, V'., A lk o tm á n y u . 3. F e le lő s v e z e tő : L e n g y e l L ajos ig a z g a tó .
X V . évfolyam 3. szám. Á ra : 1 f o r in t 1959. január 15.

Várnai György rajza

X

VIDÁM MŰSOR KARINTHY FRIGYES: Mondja, szomszéd úr, maguknak ez k ell 7

EGY NÉZŐ: Dehogy, Karinthy úr! Mi ezt kapjuk!
 Garázsgondok Lassankint eltűnik a különbség város
és falu között
Várnai György rajza

A l b e r t az u tó b b i id ő b en n em lá t­ ra r c á n a k n ev ezett! M it szólsz hozzá! gének, R ózának b irto k á n . A lb e rt a

ta b a r á tjá t, a költőt, csu p án v e rse i­
v el találk o zo tt, a „K esergő szere­
le m ” ú ja b b és ú ja b b d alaiv al, ép p en -
ez ért szívesen elen g ed te v o ln a a vele
való ta lálk o zá st. N em lesz k ellem es
dolog e b b e n a le lk iá lla p o tá b a n —
kétszáz k eserű v ersse l a h á ta m ögött
— ta lálk o zn i vele. E zt go n d o lta a g ­
go d alm asan , s m ag a elé k ép zelte a
költőt, s á p a d ta n és m eg v iselten ,
ah o g y an v ersso raib ó l elk ép z elh e tte :
A b ú m a ro k k a l sz ag g a tja
Ifjú ság o m v irá g it;
A m irig y tű z sz á ra g a tja
Szép rem é n y im zöld ágit.
T eli arco m elso rv ad o tt,
L e h u llta n a k rózsái;
V idám szem em b ea p ad o tt,
E lh u n y ta n a k szik rái.
E k k o r A lb e rt v á llá ra c sa p ta k : a
k öltő á llt előtte. E leg án san , g á rd ista
eg y e n ru h á b a n v o lt a költő és ragyogó
fo g ak k a l n e v e te tt rá. M egölelte,
m e g ro p o g ta tta a cso n tja it, szóhoz
sem ju th a to tt tőle.
— B oldog vagyok, h a tu d n á d , hogy
m ily en boldog! — ú jsá g o lta m in d ­
já rt. — É ppen, hogy hozzád igyekez­
tem , ta lá lk o z ta m F.-el, a k ritik u ssa l.
T udod, m it m o n d o tt? A m a g y a r P e t­
E g y általán , m it szólsz a v erseim h ez?
A lb e rt sz ám íto tt a k érd é sre , ez ért
ó v ato san k erü lg e tn i k ez d te a költő
re m é n y te le n v iszo n y át a hidegszívű
R ózával, d e az tü re lm e tle n ü l le in ­
te tte . — F élreé rtesz — m o n d ta n ek i
—, a rró l k érd e zte lek , hogy m i a v é­
lem én y ed e rrő l a szo n ett-szerű v e rs­
fo rm a m egoldásról? A zt m o n d já k ró ­
la, hogy az egész szerkezete, a hosz-
szabb d a lo k n a k és a rö v id eb b én e­
k e k n e k v á lta k o z á sa nag y o n sz eren ­
csés v á la sz tá s volt! H id d el, m in d e n ­
ki m in d e n felé c sak g ratu lál!
És a „K esergő szerelem ” k ö ltő jé­
n e k a rc a rag y o g o tt a boldogságtól.
* n élk ü lib b , m in t a „K esergő”.
A lb e rt n é h á n y év m ú lv a ta lá lk o ­
zo tt ism ét a költővel. A k ö ltő a k k o r
m á r le sze re lt a g á rd á tó l és csöndes
g azd álk o d ással tö ltö tte id e jé t felesé­
k öltő ú j vers-ciklusával,- a „Boldog
sz erele m ”-m el h ó n a a la tt lé p e tt a
k öltő h ázáb a, hogy d e d ik á lta ssa b a ­
r á tjá v a l az ú j v erse sk ö te tet. Ú tköz­
b en m ég az t ta lá lta ki, hogy ked v es
b elép ő k é n t a „Boldog szerelem ” so­
r a it idézve lé p b a r á tja elé:
— N em c seréln é k k o ro n ák k a l,
S ő t m a g áv a l m ennyországgal,
H a m á r itt is égig h á g
Az em b eri boldogság........
Á m a k ö ltő a rc á ró l e sz a v a k ra el­
tű n t a m osoly, m ellyel b a r á tja é rk e ­
zését fo g ad ta. A k öltő fá ra d t, k e d ­
v e tle n volt, k o p o tt b ricse sz -n a d rá g -
b a n á llt A lb e rt e lő tt s re z ig n á lt m o­
so lly al v ez ette b e ő t a vend ég szo b á­
ba. — G ú n y o lj csak, g ú n y o lj —
m o n d ta közben és egy p ip á t v e tt elő.
— T e is tu d o d , hogy m e n n y it é rn e k
ezek a sorok. M ondd c sak a szem em ­
be, tu d o m m ag am is. D e a z é rt n em
v á rta m ezt F.-től. O lv astad , hogy m it
ír t a „B oldog sa erele m ”-rő l? H ogy
b ág y ad t! És hogy fak ó b b , lelem én y -
És a k öltő b o ld o g ta la n u l d o b ta az
a s z ta lra új v erse sk ö te tét, k étszáz v e r­
sét a „Boldog szerelem ”-n e k . . .
S. P .

Neonokat mindenhová! Újítási javaslatunk

K a já n T ib o r r a j z a H egedűs I s tv á n - -ajza

- Hány métert tetszik? Kötclhágcsó magas autóbuszok megmászására

 ő v á jc ih u m o r
A cipőpucoló
öröme
- Meg ina is arról beszél az egész hi­
vatal, hogy milyen jól megmondtad a
véleményedet az igazgatónak . . .
Ü ldögélek a k á v é h áz b an
K elennel, egyszer csak m eg­
k é rd i :
— S zereti a rág ó g u m it?
M ár k a p h a tó az É desség­
b o lto k b an . . . V égre, hogy
ezt is m e g értü k !
— Is te n tu d ja , m ié rt —
m ondom elgondolkozva —
de n ek em n em h ián y zo tt.
Sok m in d en h ián y zo tt az e l­
m ú lt eszten d ő k a la tt, de a
rág ó g u m ira nem gondoltam .
V alahogy k im e n t a fe je m ­
b ő l . ..
— É n ö rü lö k neki! — lel­
k en d ezik K elen. — É vekig
el v o ltu n k z á rv a a rág ó g u ­
m i elől. M ost m á r ez is
van. M i ez, h a n em h a la ­
dás?
K elen lá tja ra jta m , hogy
n em lelk esed em eg y ü tt vele.
— E jnye, d e fu rc sa em ­
b e r m aga! — csó v álja a fe ­
jét. — E g y á lta lá b a n nem
örül, p edig ö rü ln ie k ellene.
T u d ja, m it m o n d ta k v o ln a
1950-ben a r r a az em b erre,
ak i rág ó g u m it rág? H a jja j!
T a lá n m ég az t is m o n d tá k
volna, hogy v iss z a v á rja
H ab sb u rg O ttó t! . . .
— M ost m á r nem m o n ­
d an á k , d e én m égsem fogok
rág ó g u m it r á g n i . . .
— H á t a k k o r m it fog rá g ­
ni? — k érd e zi m egütközve
K elen.
— M ag án ü g y — felelem
kom oran. — L eh et, hogy
kacsacom bot, leh et, hogy a
szájam szélét, lehet, hogy
T ú lé r z é k e n y o lv a s ó in k fig y e lm é b e
dt
Legutóbbi számunkban ezt közöltük Tulajdonképpen Így értettük
A legóvatosabb autótulajdonos
a k alap o m a t, h a ép p en a rra
lesz gusztusom , de rág ó g u ­
m it n em fogok rágni. 1950-
ben sem rág ta m , a fo rd u ­
la t éve e lő tt sem rág ta m ,
sőt m ég a felszab ad u lás
e lő tt sem rá g ta m rág ó g u ­
m it. T u d to m m al ap á m sem
k e d v e lte . . .
— N em is v á rta m m á st
m agától! — m ér végig gú ­
n y o san K elen. — Az ilyen - Tudod, drágám, így sokkal nyugodtabban vezetek ! . . .
em b erek , m in t m aga, m in ­
dig a h a la d á s ú tjá b a álltak .
Az ily en em b erek , m in t Páholy, 3—4-es szék
m aga, v e te tté k m á g ly ára a
G io rd an o B r ú n ó t! . . .
— N em is tu d ta m , hogy
az inkvizíciós a ty á k sem
sz e re tté k a rágógum it!
— Az ilyen em b erek ,
m in t m a g a — fo ly ta tja K e­
len, ü g y et sem v e tv e a köz­
beszólásom ra — k én y szerí­
te tté k G alileit a rra , hogy
v isszav o n ja té telét!
— P ard o n ! — v ág o k köz­
be — é n egy szóval sem
k ív á n ta m m ag átó l, hogy
v o n ja v issza a té te lé t a r á ­
gó g u m it illetőleg, d e m ag a
se k ív á n ja tő lem , hogy
fe la d ja m a tézisem et! - Elnézést kérek, de az uram látni szeretné, mi történik
— Szóval nem fog rá g ó ­ a színpad jobb oldalán . . .
g u m it rág n i?
— N em fogok.
— N em ? Rafinált fényűzés
— N em .
— A há, m o st m á r m in ­
d e n t érte k ! — k iá ltja K elen
dühösen. — Á tlá to k m agán!
Szóval m a g a s z e rin t in k á b b
n e leg y en rágógum i, de jö j­
je n e k v issza az 1950-es
idők, m i?
M ielő tt m ég v á la sz o lh a t­
nék, K elen felá ll az aszta l­
tó l és fa k é p n é l hagy. D a­
cos, bü szk e lé p te k k e l in d u l
el a h a la d á s ú tjá n .
M egy rág ó g u m it v en n i.
<M. G y.) 3
 Történik a Nagy Színész öltözőjében, a
második felvonás szünetében. A Nagy
Színész az öltözőasztala előtt ül, a játéká­
tól kimerültén. A Kis Színész, aki szin­
tén játszik a darabban, a pamlag szélén
ül és hű szemekkel nézi a Nagy Színészt.
Kopognak az ajtón'és átszellemült arccal
belép a Közepes Színész.
Közepes: — L ac ik ám . . . (Ném án
hom lokon csókolja a N agy Színészt,
aztán könnyes sze m ekk el nézi, n é­
zegeti. A z á dám csutkája fel-leszalad
a m eghatottságtól■) L ac ik ám . . .
Nagy: N ézed az elő ad ást?
Közepes: M i az, hogy nézem ! B á­
m ulom ! D ü lled t szem ekkel csodálom !
Le vag y o k tip o rv a, m eg vagyok sem ­
m isülve, végem van!
Nagy: Igen. Jó kis d a ra b ez és az
eg y ü ttes k itű n ő . . .
Közepes: Ragyogó, de én ró lad b e ­
szélek, L acik ám , tő led vag y o k kib o ­
ru lv a! Ó riási vagy! N em ta lá lo k sza­
v a k a t, öregem . . . R em ek . .. K lasszi­
kus ...
Nagy: Ü gy gondolod, hogy n em v a ­
gyok elég m ai?
Közepes: M i az, hogy n em vagy
m ai! H o ln ap i vagy! H o ln ap u tán i!
A m it csinálsz, az m á r a jövő színé­
s z e te . . . Csúcs! S zín h áztö rtén elem !
T an an y ag !
Nagy: N agyon a ra n y o s v a g y . . . És
m it gondolsz, m eg fo g tam a fig u rá t?
Közepes: M egfogtad?! T o rk o n r a ­
g ad tad és m ag ad b a gyöm öszölted . . .
A m ik o r k ilépsz a h o rd ó b ó l. . . és kö ­
rü ln ézel . . . H á t az n em valóság . . .
Ilyen kö rü ln ézés m ég n em volt m a ­
g y ar sz ín p a d o n . . .
Nagy: Ö rülök, hogy te tsz ett, n a ­
gyon kedves, hogy f e lj ö tté l. . .
Közepes: É n n em fe ljö tte m . . . R o­
h a n ta m , m in t a téb o ly u lt, m in d e n k it
legázolva, hogy valóságos b o trá n y
vo lt a n é z ő té re n . . . Fogd m eg a szí­
v em et . . . É rzed, hogy v er? A zt h it­
tem , k isz ak a d a m e lle m b ő l. . . ö r e ­
gem , szégyen ide, szégyen oda, én
úgy bőgtem , m in t egy, ta k n y o s kö­
lyök, m in d e n k i engem b á m u lt. . .
Nagy: M iért? A tö b b iek n em sír­
ta k ?
Közepes: M in d en k i sírt, sírv a bá­
m u lta k engem . . . N em h a llo tta d a
szipogást és az o rrfú v á st? M in t egy
te m etése n .. . M in d en k i csak a te
4
nevedet, em legeti, egészen oda v a n n a k
tő le d . . .
Nagy: A n a g y jele n etn él éppen ele­
g e t k ö h ö g te k . . .
Közepes: M e rt in flu en za já rv á n y
v an , O lga is b eteg m eg a g y ere k ek
i s . . . De n em is köhögtek, k é t-h á ro m
köhögés volt, d e az is in k á b b m eg­
h a to tt toro k k ö szö rü lés . . . K ü lö n b en
h alálo s csönd . . .
Nagy: É rd ek es, é n m e g á llan d ó a n
úgy h allo tta m , hogy z a jo n g a n ak . . .
Szóval, sz erin te d n em b u k ta m m eg?
Közepes: De, m e g b u k tá l és leg­
jobb, h a el is m égy a p á ly á r ó l. . .
H ogy m ily en ek vagytok, ti, zsenik!
N yugodj b ele öregem , hogy ő rjítő
sik e re d v a n és felé rk e ztél a csúcsra,
ah o l csak a le g n ag y o b b a k v a n n a k . . .
Tudom , hogy n eh ezed re esik, de el
k ell v iseln ed . . .
Nagy: A ran y o s v a g y . . . A k ritik a
m égis az t írta , hogy n em vag y o k elég
s o k r é tű . . .
Közepes: A zt az a h ü ly e K ocor ír ­
ta , az a barom , a k it b o lh a cirk u sz b a
se en g ed n ék be . . . És m ié rt írta ?
M e rt dühös rád . M ert egyszer azt
m o n d ta d róla, hogy m ost végzi m a ­
g án ú to n a n eg y ed ik e l e m i t. . .
Nagy: És m ondd, d e őszintén, m i­
k o r a m á so d ik b a n összerogyok az
eső csato rn án ál, az kijö n , hogy tu la j­
d o n k ép p en a fia m a t féltem ?
Közepes: M i az, hogy k ijön! K i-
to h a n , m in t Z rín y i M iklós! O tt v a n
egy gesztusod . . . F e le jth e te tle n . . .
Á lta lá b a n a kezed, a m it ezzel a k ét
kézzel m űvelsz, az k la s s z ik u s . . . és
m a i . . . N e h a ra g u d j, d e m eg k ell
csókolnom ezt az áld o tt k é t k e z e t. . .
(Ráborul a Nagy Színész kezére és
m egcsókolja, m a jd felegyenesedik,
letörli könnyeit, k ifú jja az orrát, az­
tán a zokogással kü zd ve csak en n y it
m ond még:) K ö szö n ö m . . . (és elro­
han).
Nagy: (Rövid szü n et u tá n hátra­
szól a K is Színész felé.) M it gon­
dolsz, te tsz e tte m neki?
Kis: M it le h e t azt tu d n i?
G ád o r Béla

Jótanács
Tetszik nekem, hogy a rádió bemon­
dója a reggeli lemezek egyhangú csobo­
gását atyai intelmekkel teszi kevésbé
monotonná. Olykor tanácsot ad, hogyan
öltözzünk fel a hűvös időjárásra való
tekintettel, máskor szelíd szavakkal v i­
gasztalja a koránkelőket. A napokban
például ezt mondta: „Felhívjuk gépko-
csivezetőhallgatóink figyelm ét arra, hogy
óvatosan vezessenek, mert az esős úton
nehezebb m egállni!”
Nem mondom azt, hogy a sofőrök ezt
nem tudják. Persze, hogy tudja mind­
egyik. De azért mégis jólesik. Amint­
hogy jól fog esni, ha ilyeneket hallunk:
„Ha kezet mosnak kedves hallgatóink,
ne tartsák a kezüket felfelé, mert a ka­
bát ujjába csurog a v iz!”
Vagy:
„Férfihallgatóink figyelm ét felhívjuk
arra, hogy a szép lányok előrelátható­
lag ma is csalfák lesznek!”
Párbeszéd
— Na, m it szól Kukarkin professzor
bejelentéséhez?
— Mit mondott?
Bútort készítenek a vevők tervei szerint
- Te, Jenő, az az érzésem, hogy ezt egy kicsit elrajzoltad!
iT -
— H ogy nem lesz nehéz elérni a har­
madik kozmikus sébességet, gm ellyel
mór az űrhajó el fogja hagyni a Nap­
rendszert.
— Óriási! E l lehet majd hagyni a
Naprendszert? Nahát, ha ezt elm esélem az
anyósomnak, boldog lesz.
— Csillagász az anyósa?
— Ugyan. Hanem tegnap is' azt
mondta, hogy ő egy másik rendszerben
biztosan jobban élne.
Szemérmes kritika
Olvasom egyik hetilapunkban a Gi­
táros lány című revűíilm bírálatát, s ab­
ban is e sorokat: „ . . . fellépnek a VIT-en
szerepelt együttesek. N em félmeztelenül
ugyan, de produkciójuk annyira jó, hogy
a néző nem is érne rá — még fantáziá­
jában sem — levetkőztetni őket”. Né­
zem, ki írta a kritikát? H át persze . . .
Nő. Ehhez a kérdéshez hogyan is ért­
hetne? Ugyanis:
1. R evűfihnet azzal nem lehet von­
zóvá tenni, hogy a férfi-nézőknek eszük­
be sem jut gondolatban levetkőztetni a
táncosnőket. A film nyilvánvalóan nem
pályázott ilyen hatásokra, de azért sem­
mi baj, ha a férfiak a moziban, egy re-
vűfilm láttán férfiaknak érzik magukat.
2. „Még fantáziájukban sem !” H o­
gyan lehet egy vetített táncosnőt más­
ként, mint fantáziában levetkőztetni?
3. Attól, hogy a produkció jó, attól
a néző — lia akarná. — m ég ráérne vet-
kőztetni. A fantáziáit vetkőzletés ugyanis
— ezt a férfiak tanúsíthatják — egy ál­
talán nem kerül időbe.
Ejnye, kaiüársnő, kartársnő . ..
t. 1.
Mindig igazságtalan és kegyetlen do­
log volt az öregek háttérbe szorítása,
akik szegények, ezért fölöslegesnek
érezték magukat. Pedig az öregek sok
mindenben lepipálják a fiatalokat. Mint.
New Yorkból jelentik, a bankrablók
között egyre több az idősebb nő, s köz­
tük nem egynek már unokái is vannak.
Biztosak vagyunk benne, hogy egy ame­
rikai bankrabló-nagymama minden
zsákmányból vesz cukrot az unokáinak.
5
 Az őrangyal dolga Habház
S z ű r-S z a b ó J ó z s e f r a j z a Budán habházat építenek,
felhúzzák már egy hónap alatt.
Téglánál könnyebb habanyagból
Készítik, hallom, a házfalat.
Habosított kohósalak lesz
Anyaga itt majd a falaknak,
Malteroskandl helyett talán
Habverővel is dolgozhatnak.
H.I

Házasságok a tengerben köttetnek

Az amerikai „National Guardian”-ban
olvastuk:
Három évvel ezelőtt egy A ke Viking
nevű svéd tengerész egy sörösüveget
dobott a tengerbe Gibraltár közelében.
Az üvegben egy kis cédula volt, rajta
felszólítás, hogy bármelyik 16—17 éves
lán y küldje el neki a fényképét.
Az üveget megtalálta egy szicíliai
halász, és elküldte a tengerésznek 16 éves
Újjáépítés előtt Újjáépítés után lánya fényképét. Az elmúlt hónapban
tartották az esküvőt Szicíliában.

J je r ta B e rta la n a sz e r é n y sé g m in ta k ép e to k b a n m eg is k ó sto lta e g y s z e r a k ávé-

v o lt, a m ik o r m e g n ő sü lt. A z öröm m am a
b ü sz k é n m u to g a tta őt a sz o m sz é d o k n a k .
I ly e n v ő m é g n e m v o lt, ily e n v ő c sa k e g y
v a n . N em v á lo g a t, n e m k ifo g á so l. M inden
j ó n e k i. M in d en t m e g te sz . M in d en t m e g ­
e sz ik . C sod álatos te r m é sz e te van . H ig­
gad t é s b ö lc s. M in d en ro ssz n a k a jó o ld a ­
lá t n e m c sa k k e r e s i, h a n em m e g is ta lá l­
ja . A le g n a g y o b b k a ta sz tr ó fá n á l r á b u k ­
k a n e g y d erű s p o n tra , a m in a ztá n , ha
k e ll, ta p in ta to sa n h a lá lra n e v e ti m a g á t.
S z ó v a l a ra n yerab er, a k i a f e jé n é s a tér­
d én c sú sz v a v o n u lt b e a c sa lá d b a , m iv e l
az e sk ü v ő u tán sz e n e t és fá t h o zo tt fel
a p in c é b ő l m e le g fé sz e k r a k á s c é ljá b ó l.
C so d á la tra m éltó v o lt a g u sz tu sa is. M in­
d en , m ég a le g e g y sz e r ű b b é te l is ízlett
n e k i. E zzel é le n já r t a csa lá d b a n , ah ol
Igen n a g y ig é n y e s s é g g e l p isz k á lta k az
é te lb e n , sz o rtíro z v a a job b é s rosszab b
fa la to k a t. B erta B e rta la n s ú ly o s a n e líté lte
az ily e n m ű v e le te k e t é s sa já t jó p é ld á ­
já v a l sz in te v a k o n sö p ö r te m a g á b a a tá ­
n y é r tartalm át.
— En n em ille m tu d á sb ó l e s z e m íg y , h a ­
n e m , m ert n e k e m íg y íz lik . E n d irek t
íg y sz e r e te m , ső t im á d o m — je le n te tte k i.
Ezt m o n d ta p éld á u l, m ik o r a g y e r e k e k
a b ab b ó l a fü s tö lt c sü lk ö t k ö v e te lté k , ő
v isz o n t sz e r é n y e n a sz a lo n n a v é g e k e t k ér­
te , a m ire m ár g y e r e k k o r a óta le s e lk e d ik .
T e lte k a h ó n a p o k , B erta B e rta la n m in d ­
a zt m e g e tte , a m it a csa lá d k ise le jte z e tt.
A zt m o n d tá k a barátai:
— S oh a ily e n k ö v é r n em v o ltá l!
Ez m é g jo b b a n b u zd íto tta őt. ö s s z e s z e d ­
te a p ö rk ö ltb ő l a zsír o k a t, m e g e tte a le ­
rá g o tt k e n y é r h é ja t. U jjo n g v a sz a g o lta a
k o z m á s b ab ot, m o n d v á n : — A n a g y m a ­
m á m m á sk é p p n e m is csin á lta !
A csa lá d cso d á lta é s ellá tta b ő v e n és
sz e r e te tte l. A m am a ú gy ér e z te , h o g y a
leg jo b b fa la to k a t v e jé n e k ju tta tja és ti­
z a c c o t, m iu tá n B e r ta la n k ije le n te tte , h ogy
m in d ig ez v o lt a k e d v e n c e le d e le .
E gy reg g e l a zo n b a n tö rté n t v alam i,
a m i a c sa lá d o t m e g r e n d íte tte h ité b e n .
ö s s z e m e n t fo rra lá s k ö zb ei. a te j. A
m am a v é le tle n ü l e m lé k e z e tt e g y ré g i u d ­
v a rló já ra , a k i á llító la g ra jo n g o tt az ö sz-
sz e m e n t te jé r t. N em a sa v a n y ú te jé r t,
a m it n e m k u n sz t sz e r e tn i, h a n e m k im o n ­
d o tta n az ö ss z e m e n t tejé rt. T ú lárad ó
ö r ö m m e l k ö zö lte sz e r e te tt v e jé v e l a jó
h irt, m ire B erta B e rta la n v á ra tla n u l, de
h a tá r o zo tt s z e r é n y sé g g e l m e g k ö sz ö n te jó ­
sá g á t, le m o n d o tt az ín y e n c k o r ty o k r ó l,
m ert n a g y o n fin o m le h e t az ö ssz e m e n t
te j, m é g is ú g y g o n d o lja , é h g y o m o rra
n em a já n la to s.
A m am a a zo n a d é le lő ttö n p a n a sz k o ­
d ott a sz o m sz é d já n a k :
— A v ö m m ár n em a r é g i . . . T u d tam ,
tu d ta m , h o g y e z se m fo g so k á tartan i.
A lb á n Frigyes •

A pálmák és a velencei lük-

S z e r e te m az édességekéi.
Mikor hírül adták a lapok,
hogy a volt Cimbalom-kúvé-
■♦.ház jelentős költséggel átalakí­
tott termeiben m egnyílik az
„ínyenckom binát” azaz a kü­
lönleges cukrászipari készítmé­
nyek boltja — már előre ösz-
szefutott a nyál a számban.
Az avatási ünnepségen ott
szorongtam közvetlenül a mi­
niszter első helyettese mögött,
s midőn elvágta az ajtó elé
kifeszített kék szalagot, dobo­
gó szívvel nyomultam be ál­
maim palotájába.
A berendezés egyszerű volt,
de ízléses; a szorgos kezek ez­
úttal csodákat m űveltek!
A falakat vastag tölgyfabur­
kolat borította, melyre egy ta­
lálékony m űvész, hogy a n yo­
masztó középkori hangulatot
feloldja, félméterenként tarka­
barka csuprokat aggatott A
mitológikus témájú freskók­
kal díszített, mennyezetről sú­
lyos ólomkristálvcsillár szórt
nappali világosságot szerteszét.
S a pálmaházszerűen kiképzett
előtér homlokzatán hárommé­
teres. metszett velencei tükrök.
színes szökőkút, körülötte a
márványm edencében ide-oda
cikázó aranyhalacskák kápráz­
tatták el a ván d ort. . . Ráadá­
sul apró kanárimadarak daná­
jától csilingelt a lég.
Az üvegoldalú jégszekrény
sem okozott csalódást, mert a
hagyom ányos krémeseken, tor­
tákon kívül, több, a gasztro­
nómia történetében eddig még
ismeretlen, bizarr külsejű m ű­
remek sorakozott polcain.
Aznap betegre ettem maga­
mat a különleges készítmé­
nyekből!
Ha létezik egyáltalán abszo­
lút tökély ezen a Földön, úgy
azt az „Ínyenckombinát erő­
sen megközelítette!
Bár őszintén bevallva, mint
öreg róka, némi aggodalmat
tápláltam tudat alatt az intéz­
m ény jövőjét illetően. Még
élénken élt emlékezetemben
például az „üdítő Szörpök
Pavilonjának” tragikus végű
rök helyén egy kartársnő me­
leg lángost árult, s hol hajdan
* áj aranyhalak hasították az áttet­
sző vizet, most bablevest le­
hetett enni állva, forinthúszért.
pályafutása, ahol az üdítő A freskókról a szakállas görög
szörpök egyik napról a másik­ istenek szomorúan tekingettek
ra váratlanul elapadtak, s ál­ alá a csillárt felváltó neonru-
dásos tisztüket profán fánkfé­ dak rezgő lila fényében . . .
leségek vették át. A lejtő állo­ S a pulton csupán régi is ■
másait ma már nem tudnám merőseiin: gesztenyepüré, po­
fejből felsorolni, de tény, hogy gácsa, ischlér, Tátra-csúcs ' ár­
azóta a szerencsétlen pavilont tó k sorsuk beteljesedését. A
négyszer módosították — s különleges készítmények oly
jelenleg forró virslit veszteget­ nyomtalanul kihaltak, akár a
nek benne mustárral, vagy föld nyelte volna el őket. Vil-
tormával. lámsújtottan támaszkodtam a
Fájdalom — ügyes-bajos bejáratnál egy szemétkosárhoz.
dolgaim, halaszthatatlan vidé­ Marius fürkészhette így
ki utazások, hosszabb ideig Karthagó romjait. Igen. Bekö­
meggátolták, hogy ismét fölke­ vetkezett, amitől annyira fél­
ressem a nyalánkságok gyö­ tem ; a kacsalábon forgó kas­
nyörű fellegvárát. De ami ké­ télyból népbüfét csináltak!
sik, , az nem múlik, s egy hó­ Dehát akkor miért kellett
fehér téli délutánon ism ét el­ annakidején a pompa, a ragyo­
mentem az Ínyenckombinátba. gás?! A higgadt értelem alig­
A látvány — amely foga­ ha képes erre megfelelni. Eset­
dott — megíagyasztotta ereim­ leg a kései utókor talál majd
ben a vért; a szorgos kezek kielégítő választ.
(talán éppen ugyanazok), ez­
úttal szintén csodákat m űvel­
tek! D alm áth F eren c
 / 4 í r t£ ~ zz / í z
Az egyik pesti zenés lokálba jókedvű
vendég tért be egy neonvilágos éjsza­
kán. A zene közelében telepedett le, az­
tán elegáns mozdulattal intette oda a fő­
pincért:
— F ő ú t , hozzon egy gint nekem, egy
gint a zenének és egy gint magának!
A főpincér m osolyogva meghajolt és
hozta a kért italokat. Mikor a fizetésre
került a sor, a gáláns vendég kedvesen
figyelm eztette a számla összegét jegyző
főpincért:
— Ne fárassza magát, főúr! Nincs egy
vasam se!
A főpinccr clsápadt a méregtől, de
m ost. -már minden teketóriát mellőzve
galléron ragadta a vendéget és a lokál
ajtajában türelmetlen lábmozdulattal
bírta távozásra.
Repül a nehéz vendég, ki tudja, hol
áll meg?
E sorok írója véletlenül tudja.
A vendég másnap este ism ét a zenés
lokál előtt állt meg, sőt ruganyos lép­
tekkel be is ment. Kiválasztott magá­
nak egy jó asztalt a zene mellett és
nyájas m osollyal hívta oda a főpincért:
Új szolgáltatás S á n d o r K á r o ly r a j z a
- Nini! Lohengrin a haty- - N em . . . A
tyúvall mosott ruhával. .
/ H iü S > S e^{é
efcE
— Főúr drága, megint kérek egy gint Mérges válasz egy ifjú írónak, aki egy
nekem, egy gint a zenének és egy gint... rendkívül tiszteletlen kérdést te tt fel:
Itt hirtelen elhallgatott. — Nem avult el még Homérosz !
— Álljon meg a menet! A harmadik — Nem! Az avult el, amit te jövőre
gint sztornírozom. Magának főúr nem írsz!
rendelek semmit, mert megfigyeltem, ha A
maga iszik, utána m indig kötekedő és A hosszúéletű ember sokat unatkozik.
goromba.
<h) K
Az élet utánozza a tudományt.
„Ravasz rébusz”
»
c ím m e l la p u n k k a r á c s o n y i sz á m á b a n
Jót nehéz cselekedni, de ha az ember
valami rosszat akar tenni, az rendsze­
ly e s e n 2 6 3 -a n fe jte tté k m e q a r e jt­ rint túlságosan jól sikerül.
v é n y t. F. L.
A h e ly e s m e q fe j t é s a k ö v e tk e z ő :
„Tanuló fe lv é te tik ”
Z e isle r E le m é r t, (B u d a p e st, V ili.,
Tánchely
A u r ó r a u . 7.) a L u d a s M atyi e q y é v e s Pusztai Pál rajzó
e lő f iz e té s é v e l;
B a r a n y a i Z só fiá t (B u d a p e st, XII.,
P a q o n y u . 7 /a .) é s
ifj. P a s z tu s á k G y u lá t (M isk olc, II.,
B o lla a lja 53) p e d iq a L u d a s M atyi
f é l- f é lé v e s e lő f iz e t é s é v e l ju ta lm a z ­
zu k .
A la p o t c ím ü k r e m e q in d íto ttu k .
- Majd én meg­
mutatom, hogy e l­
férünk ! . . .
kihordó

- Nem érdekli az új vendég. Mars úr?
- Ne bosszantson, Vénusz asszony! Tudja, hogy nem va­
gyok békepárti! . . .
Holdraj zófán
r - gyáltalában nem értem,
hogy mi az, ami nem ért-
'■ — hető számotokra ebben a
' mesterséges bolygóban?
Most egyszerűen és szemlélete­
sen el fogom nektek magyarázni.
Tegyük fel, hogy ez az ebédlő-
asztal a nap, és m i valam ennyien
bolygók vagyunk és körülötte
keringünk. Anyu lesz a Mars, én
vagyok a Föld, Pistike, te leszel
a Hold és Katiira lesz a mester­
séges bolygó. A szék nem lesz
semmi, Pistike, az egy7 távoli
csillag lesz és told el a kályhá­
hoz.
Namármost: én kezdek kerin­
geni az asztal körül, Pistike én
körülöttem, anyui távolabb ke­
ring a sezíon és az Íróasztal, v o ­
nalánál, Katika velem jön égyeJS-
re, mert még nem inrjítójíaift eh"
Most így megyünk szépén körbe-
k ö rb e. . .
Édes fiam, te csak ne menj ki
most a konyhába, mert megza­
varod a gyerekek fantáziáját.
Anyu nem hagyhatja el a pályá­
ját, mert az ebédlőasztal nem en­
gedi. Te m eg Pistike, az isten
áldjon meg, ne keringj úgy kö­
rülöttem, mint egy bolond, mert
clszédülünk. Szépen, finoman ke­
ringj, mert most elindul feléd
Kaitika, akit elindítottam a pá­
lyáján.
Nagyapa.. l> legrosszabbkor jött
be a szobái)«, nagy7apa legfeljebb
a Vénusz lebet és. legye el azt a
csokoládét; mert felborítja Vele
a kozmikus egyénsúlyt. Katika
szépen megy7 Pistike fiié , de nem
ütköznek össze, hanem elm en­
nek közvetlenül egym ás mellett
r a Jz a S z ű r -S z a b ó J ó z s e f r a j z a
(A p ák n ak ajá n lo m . L e lk es,
m a g a b iz to s h a n g o n m o n ­
d an d ó el!)
és ne lökd m eg a testvéredet, te
komisz kölyök, mert heveri a fe­
jét a napba.
Ez eddig rílágösi nem^e? Most
már az énp^förpegnn ''.'nagyabb,
mint KatiKáé', ; ezért (jgvre lavo-.
lodom tőle. A Mars V! s í in t semí-
mi körülajgnyek között nem me­
het közel a gyerekhez, ezt vegye
tudomásul, .még akkor se, ha a
gyerek náthás, mert abbahagyom
a magyarázatot. Vénusz majd
megtörüli az orrát a kis mestersé­
ges bolygónak de ne vegye az
ölébe, mert a Hold mindjárt fél-
tékenykedik . . . .
Pisti fiam, lia az asztal alá má­
szol, . az nem holdfogyatkozás,
hanem hu ide állsz anyu és én
közém, akkor nem világít meg az
asztal. Azt fiam én is tudom,
hogy a lámpa világít és nem az
asztal, de jelen esetben a lámpa
nem tartozik a mi Naprendsze­
rünkhöz, legfeljebb a Güneöl-
szekér hetedik csillaga lehelne,
ha hozzáveszed a sublót hat gomb­
ját. A telefont pedig hagyjátok
csengeni, mert az már az Orion
csillagképhez tartozik és egy n ya­
valyás telefonhívás miatt még
nem fog összedőlni a világ. Per­
sze. neked hiába beszélek, mert
te így mutatsz jó példát a gye­
rekeidnek, hogy odamégy a tele­
fonhoz, am ely tízbillió fényév­
nyire van tőled, csakhogy dumálj
a barátnőddel'. . . Es mi az, hogy7
nem érdckeEtpVáhb ez a marha­
ság?! Ez Solt rád! Ak­
kor hát fogd és vidd a gyerekei­
det templomba, ha nem tetszik »
természettudományos nevelésit'.}.
Som ogyi' P á l
Rakéta, n
mm
 ■vv •
fiMOE
rw m m w '©
*0 * *

° A z é g i rendőr
S c h w o tt L a jo s r a j z a
TUDOMÁNYOSÁN

M
iv el se m a s z ín h á z i, s e m a é s k ö z ö n s é g e s e n k o z m e tik a i s u ­
b e lp o litik a i, s e m á s p o r t, g á r z á s n a k n e v e z z ü k . S a jn o s , a
sem a m e z ő q a z d a sá q i ro ­ la ik u s o k n a k te lje s e n té v e s e lk é p ­
v a tv e z e tő n k nem ért a z e lé s e ik v a n n a k e r r e n é z v e . A fo ­
k o z m ik u s r a k é t á k h o z , e l­ to n o k r e q i s z t r á l á s a p e d iq a z é r t
h a tá ro z tu k , h oqy fe lk e re s s ü k d r. f o n to s , m e r t a m e ly ik fo to n n in c s
H ö lle r k u n d Z u á rd p ro fe ssz o r r e g i s z t r á l v a , a z ú q y s z ó lv á n e l­
N e p tu n - d íja s a s z tr o n o m u s t, a Ma- v e s z e tt a tu d o m á n y s z á m á r a .
qyar N é p k ö z tá r s a s á q é r d e m e s /- ) M e g e m líte ttü k a p ro fe ssz o r­
q r a v i t o ló q u s á t , h o q y tá j é k o z t a s ­ n a k , Ffogy t u d o m á s u n k s z e r i n t a z
s o n m in k e t a s z o v je t ű r r a k é t ai n§^ n é - / ű iífra k é tá b a n tö b b r á d ió k é s z ü lé k
h á n y k é r d é s é r ő l. 0va*.
A p r o f e s s z o r t a n a p h e q y i c sil- — Iq e n — b ó lin to tt a p r o fe s z -
la q v iz s q á ló b a n k e re s tü k fel, s z o r — , h á r e m r á d i ó a d ó is v a n ,
a m e ly n e k e lő s z o b á já b a n m á r 37 s m in d e g y ik ö n m ű k ö d ő m ű so r-
n a p ila p , 24 h e tila p , tö b b f o ly ó ­ s z e r k e s z té s s e l v a n e llá tv a . Én e d ­
i r a t, h á r o m n a p t á r , a r á d i ó és d ig e g y v id á m e s te t h a llg a tta m
te le v íz ió m u n k a t á r s a é s a K épző- v é g ig , m ajcí a s z f é r á k z e n é jé t.
m ű v é s z e ti A la p d e le g á c ió ja s z o ­ — Mi a v é le m é n y e , p r o f e s s z o r
r o n g o t t, A p r o f e s s z o r , a m ik o r v é ­ ú r n a k , a m e s te r s é g e s c s ó v á ró l?
r e s , d e r ö v id k ö z e lh a r c u tá n b e ­ — A m e s te r s é g e s csóva —
ju t o t t u n k d o lg o z ó s z o b á já b a , k e ­ m o s o ly g o tt a p r o f e s s z o r — lé n y e ­
s e r ű e n le q y in te tt: g e s e n jo b b . m in t a v ilá g ű r b e n
— I ly e n k o r b e z z e q d iv a tb a n v a d o n n ő tt t e r m é s z e t e s c s ó v a . A
v a q y u n k , d e a m ik o r se m k ü lö n - m e s te r s é g e s csóvában tö b b a
le q e s , s e m s z a b á ly o s v iiá q n a p n á tr iu m , s h a r ö v id e b b id e iq f e j­
n in c s , a k k o r f ü ty ü ln e k r á n k , s ti is ki d s ó v a - h a tá s á t, o p tik a i t u ­
m é q ö rü lh e tü n k , ha n em k a p u n k la jd o n s á g é n j o b b a k ^ m in t a h a ­
k é t n a q y p o fo n t. gyom ányos ü st< (k asö k s p o n tá n
M éq m ie lő tt r á t é r t ü n k v o ln a c s ó v á ié . \
jö v e te lü n k c é l j á r a , a p r o f e s s z o r — És h o g y á llu n k a H old m á g ­
m á r i s m e q k e z d te n y ila tk o z a tá t: n e s e s te r é v e l? — k é r d e z t ü k v é ­
— Az ű rra k é tá t tö b b lé p c s ő s g ü l.
ra k é ta s e q íts é q é v e l lő tté k fel. — N a g y o n jól! — v á la s z o lt a
K é p z e lje n e k el k ö z ö n s é q e s lé p ­ p r o f e s s z o r b iz a k o d ó a n . — M o n d ­
c s ő t, d e a n n a k n e lé p c s ő f o r m á ja , h a tn á m k itű n ő e n !
h a n e m r a k é t a f o r m á j a le q y e n . A M e g n y u g o d v a h a g y tu k el a z
r a k é t a a z a k c ió - r e a k c ió f iz ik a i o b s z e r v a tó r iu m o t. A c s illa g o s é j­
t ö r v é n y a la p já n m o z o q . M in d e n s z a k á b a n e lq o n d o lk o z tu n k a z o n ,
ű r b e m á r t o t t te s t a s e b e s s é g é b ő l h o g y a F öld k é ts é g te le n ü l sz é p
a n n y i t ^ y e s z t , a m e n n y i a z á lta la é g ite s t u g y a n , de k id e r ü lt, h o g y
k is z o r íto tt 'fé n y s ú ly a . Ha k ív á n ­ m é g s e m o ly a n n a g y a v o n z e r e je .
ja , le d ik tá 'jh a to m a z e q y e n le te t is. V isz o n t h iá b a s z id ju k a k ö z le k e ­
T a q a d ó a n ip t^ ttü n k , m a jd m e q - d é s t, m é g is c s a k a m i k o r u n k b a n
k é r d e z t ü k , h o q y s z e r i n t e m i a é r t ü k e l a m á s o d ik k o z m ik u s s e ­
je le n tő s é g e a k o z m ik u s s u g á r z á s ­ b e s s é g e t. És m ily e n m e q n y u q ta tó
b a n fevő: f o to n o d r e g i s z t r á l á s á ­ a r r a q o n d o ln í, h o q y m ia la tt m i
n a k . A p r o f e s s z o r íq y v á la s z o lt: id e le n t a z t s e m t u d j u k , h o g y e lé q
— A k o z m ik u s s u g á r z á s n a q y le sz -e a f iz e té s ü n k e ls e jé ig , o d a ­ - Na várj csak, most felírlak gyorshajtásért!. . :
á t h a to ló k é p e s s é q ű s u q á r z á s , f e n t a k o z m ik u s m a g a s s á g b a n a
a m e ly n e k e r e d e te e z id ő s z e r in t C s e r e n k o v - s z á m lá ló csak szá­
i s m e r e tle n . É p p e n e z é r t n e m s z a ­ m o l, c s a k s z á m o l, c s a k s z á m o l... /
b a d ö s s z e té v e s z te n i a k v a r c lá m p a
s u q a r a i v a i , a m e ly e k n e k a s z é p ­ F e le k i László V ,* V'vy*. s
s é g á p o lá s b a n v a n je le n tő s é g ü k ,
*•.. ' / . 0 °0 V

a p k ö z e lb e n
Tapasztalt társasutazó
S á n d o r K á r o ly r a j z a

, 0 ,
I* ... •
I ,.*•***,• *
\
*V
1 t
• y »\\
*• »*' *
.v «

V'O C
o \

A fü rt n em a szőlőtő (V itis vinifera)
gyüm ölcse, n em is a d ato ly ap á lm á é
(N om en nescio). D e a z é rt a f ü rt m ég­
is fá n te re m , a lépcső fá já n , a v illa ­
m os lép cső jén ek fájá n . O tt te re m a
fü rt, a d éli és az esti ó rák b a n . És­
pedig hog y an ? Sok és alap o s ta n u l­
m á n y u tá n el tu d o m m ondani.
A v illam o s robog és m eg áll a m eg­
állóhelyen. M á r te le v an , m in d ig te ­
le v an m á r, valószínű, hogy m in d en
v illam os k o csin ak épp úgy tö rzsv en ­
dégei v a n n a k , m in t a k áv é h áz ak n a k .
A hogy a tö rzsv en d ég nem -fogyasz­
tá s a a rá n y á b a n üli és öli az id ő t a
k áv éh ázb an , a k k é n t a v illam os tö rzs­
vendége sem csak a n n y it közlekedik
a v illam oson, am en n y i a h ely v álto z­
ta tá sh o z szükséges, h a n e m á lla n ­
d ó an o tt v an , jö n és m egy s le sem
száll róla. E b b en m é g n em vagyok
biztos, ezt c sak gyanítom , d e több
old alró l eredő in fo rm áció m á ris m eg­
erő sít ebben a feltevésem ben.
A v illam os te le van, de a z é rt azok
is sz eretn é n ek u ta zn i, a k ik nem
stram m o k . M ind sz eretn é n ek , de a
kellő e n e rg ia n em m in d eg y ik b en v an
m eg. H a te h á t a v illam o sm eg álló h e­
ly e n tízen v ára k o z n a k , a tíz közül
csak eg y n ek tá m a d az az ö tlete,
m elyből a f ü r t képződik. A tö bbi
csak k iab ál:
— M ég v a n hely!
— A kocsi üres!
— No, de m égis disznóság!
— B alk án !
— M ég m ed d ig v á rja k ?
— E z a n y o lcad ik kocsi!
A z az egy em ber, ak ib ő l később a
f ü r t lesz, n em k ia b ál, h a n e m m eg­
v á rja , m íg a felh á b o ro d á s v ih a ra el­
csitul, és a v illam o s élindul. A kkor
k é t lé p é st tesz a m á r h alad ó kocsi
u tá n és felk a p asz k o d ik rá ja . A p ero n
te le v an , te h á t csak a felső, m ásodik
lépcsőfokig n y o m u lh a t előre, o tt
m egáll és a rá n y la g jól érzi m agát.
L e nem te ssék elh etik , m e rt hiszen a
k a lau z n em is lá tja , o lyan a pozíció­
ja, hogy n em lá th a tja .
A kövétkező m eg álló n ál ism étlődik
a játék . Le nem száll sen k i, de a v á ­
rakozó tö m eg b en is v an egy f ü rt­
képző úr. F elszáll és elő ren y o m u l a
m ásodik lépcsőig és o tt h e ly e t foglal
a m ásik ú r m ellett, a k i egész logi­
k á tla n u l ezt m o n d ja n ek i:
— N em te tsz ik lá tn i, hogy nincs
hely?
V álaszt n em kap. N em is k ap h a t.
A m áso d ik szám ú fü rtk é p ző azt gon­
dolja, hogy am en n y ib e n az elsőszá­
m ú n a k v o lt hely, an n y ib a n n ek i is
van. A következő m eg álló n ál az első
alsó lépcsőre k ap aszk o d ik valak i.
E n n e k a v a la k in e k a felső m ásodik
lépcső ta rta lm a eg y h an g ú lag ezt k i­
á ltja :
— H ova to lak o d ik , m ag a ökör?
F e le le t nincs. F ü rtk é p ző h á rm a s
G ábor A n d o r, a h a r c o s k ö ltő , író é s
érzi, hogy h a a felső m áso d ik lé p ­ p u b lic is ta , la p u n k e ls ő fő s z e r k e s z t ő je ,
csőn le h e tn e k utazók, a k k o r az alsó 75 é v v e l e z e lő tt, 1 8 8 4 . ja n u á r 17-én
elsőn is le h e t egy. Á m az e z u tá n kö­ sz ü le te tt.
v etkező m egálló fü rtö se úgy véli,
hogy k e ttő is lehet. És fellép, köny-
nyedén, m in t egy p rim a d o n n a, vagy
m in t egy k é p v ise lő je lö lt A többi n em tu d ja a k é t első fü rtk é p z ő ú r
h áro m en n e k ren d e sen azt m o n d ja közé szorítani. A v a s a lk a tré sz e k kö­
szikrázó szem m el, hogy tinó. zü l egy ik b e sem k ap a sz k o d h atik ,
N éh án y m egállón m o st úgy gör­ m e rt nem fé r hozzájuk, ö te h á t —
d ü l k e re sz tü l a villam os, hogy nincs k ed ély esen — a k é t k ap aszk o d ó b a
v állalkozó, ak i fel m e rn e szállni. De k ap aszk o d ik . A kapaszk o d ó k , ak ik
a K irá ly u tc a sa rk á n , ah o l leszáll gyöngének é rz ik m a g u k at, csak az
v alak i, m á r tö b b e n is feltü lek e d n ek , egyik k ez ü k k el fo g ják a felh á g ó v a­
úgyhogy a felső m áso d ik lépcsőn sat, a m á sik k a l a felső k ap a sz k o ­
h á rm a n álln a k , az alsó elsőn, am ely d ó k b a k a p a sz k o d n ak a négyzeten.
v eszélyesebb hely, csak k e tte n . Így: No és m ost jö n a rik k a n c s, a k itő l
a kocsi b e lsejéb en la p o t k é rn e k , s
o o o a k i ab b a n a p illa n a tb a n érkezik,
o o m ik o r a kocsi in d u l. S zere tn e fel­
ju tn i, az ü zlet m ia tt. F u t a kocsi
Ez m ég n em fü rt, m o n d ja ön. ö n ­
n e k igaza v an . A N y u g ati e lő tt k é t u tá n , b elek ap aszk o d ik a k ed ély es v i­
dékibe, a k in e k egyen sú ly i h elyzete
m eg álló v al jö n a kedélyes v id ék i ú r,
k ic sit k ö v ér, k ic sit szuszogó, ak in e k b izo n y talan . A k ed ély es v id é k i le­
szak ad a fü rtrő l, de v eleszak ad az
sürgős e lu ta z n iv a ló ja van.
T e h á t ezt rik o ltja : első alsó lépcső k é t em b ere, m a jd
ezek k el a felső m áso d ik h á ro m ja is.
— N incs o lyan szén ásszek ér . . .
A kocsi — m in t a m e g k ö n n y eb b ü lt
És m á r felk a p asz k o d ik a m ozgás­
lé g h ajó — to v áb b szö k ell, h a t em b er
b a n levőre. M ost m á r fü rt:
v a n összekeverve a földön, és válo­
o o o g a tja a k ez ek és lá b a k közül, hogy
m ely ik ta rto z ik h o z z á K i-k i, m ih e ly t
o o
a kezét m e g ta lá lta , azo n n al egy po­
o fo n t s ú jt a rik k a n c s felé.
A k ed ély es v id é k in e k azo n b an m á r K özönség, ren d ő r, fo rg a lm i zavar.
csak a lá b a fé r a lépcsőre, te sté t A fü rt m eg érett.

részegségellenes tabletták Fő a crnnagofík

A stuttgarti A. Schönberger dr. új
gyógyszert talált fel, am ely teljesen ki­
küszöböli az alkohol hatását. Már ki is
próbálták az új gyógyszert, m ég hozzá
24 személyen. Mindegyiknek 12 pohár
konyakot kellett meginnia tízperces idő­
közökben, s minden második pohár után
le kellett nyelniök egy tablettát (amely­
nek fő alkotórésze különben élesztő). Va­
lam ennyi szem ély teljesen józan v olt a
12-ik pohár konyak után is.
10 Érdemes volt meginni? . . .
A Westdeutscher Soldat című nyugat­
ném et katonai szemle olaszországi tudó­
sítást közölt, am elyben nagy elismerés­
sel számolt be arról, hogy az egyik olasz
hadfelszerelési gyár a kézigránátokat íz­
lésesen csomagolva hozza forgalomba
és még a húzózsinór is szempezsdítő kék
selyem ből készül. A nyugati hadianyag­
gyárosok ötletcssége páratlan: ők aztán
kedvet csinálnak a háborúra! Ki tudja,
talán hamarosan már az atombombá­
kat is nylonba fogják csomagolni!
 I d e g e s d is s z id e n s e k tü n tető fe lv o n u lá sa
Ahuhi& t M é sz á ru k A n d r á s r a j z a

EMLÉKEIM)
Krúdy Gyula, m int tudjuk, az írá­ m
son kívül kedvelte a csendes iddogá-
lást és az éjszakai kóborlást. Büszkén
, § , _ # = j D D D D 0
jelenthetem, hogy a két utóbbi kedvte­
lésénél sűrűn asszisztáltam 1918-ban a
halódó háború utolsó évében. A mester
QD O D D
különösen kedvelt, mert nagyszerűen
tudtam kifigurázni a K. u. K. ármádiát,
amelyet ő szívből utált.
De aztán engem is utóiért a végzet:
uniforn isban állítottam be az újságírók
Dohány utcai éttermébe. Gyula bácsi
egy sarokasztalnál búsulgalott, szokott
kétdecises fiaskója mellett. Tisztelettel
üdvözöltem és vártam, hogy szokásához
híven asztalához invitáljon. Gyula bá­
csi azonban nemcsak hogy inegfelej tke­
zelt a helykínálásról, hanem még hoz­
zá gyilkos pillantásokkal mért végig.
Zavarodottan tovább álltam. Szabados
Sándor kollégám félrehívott:
— Megőrültél? Tiszti uniformisban
mutatkozol Gyula bácsi előtt?
Hazarohantam, gyorsan civilbe öltöz­
tem és visszatértem az étterembe. Krúdy
tárt karokkal, m osolyogva fogadott.
— Isten hozott, édes fiam! — köszön­
tött. — ü lj már le, hetek óta nem lát­ A b a g d a d i pályau d varon
talak!
S á n d o r K á r o ly r a j z a
*
Az Otthon Körben gyakran kíbicel-
tom Bródy Sándornak, aki ebben az
időben velem együtt nem vetette meg a
zöld asztalt. Együtt játszottunk és együtt
vesztettünk.
— Xa, fiúkám — mondotta Sándor
bácsi komoran — jól elpcccheltük egy­
mást!
— Sándor bácsi m ég csak kibírja va-
luhogv — mondtam szomorúan — de en­
gem kidobnak a szállodából. . .
Félóra m úlva a fűpincér hozzám lé­
pett:
— Bródy úr hívatja a társalgóba.
Odasiettem. Sándor bácsit meghitt be­
szélgetésben találtam B eöthy László
színigazgatóval. Se szó, se beszéd, az
igazgató átnyújtott nekem tíz darab
százast „előlegül egy megírandó operett-
szövegre”.
Hálálkodva köszöntem meg Sándor
bácsinak a közbenjárást és egyben sze­
rényen megjegyeztem: Kossá István: Érdekes, a pályaudvari hangszóró itt is arabusul b e sz é l. . .
— Mikor tudom én megírni ezt a lib­
rettót, igazgató úr?
Bródy Sándor csendes szavakkal ol­
dotta fel a zavaromat:
V a s v á r i A n n a rajza
— Mit gondolsz, fiúka, csak nekünk
szabad hazardírozni, az igazgató úrnak
nem?
*
Reinitz Bélát, az Ady-versek nagy­
szerű komponistáját 1918 őszén m eg­
kértem jöjjön el a Fészek Klubba és hall­
gassa m eg az új sanzonomat a fiatal
Buday Dénes zenéjére, Gőzön Gyula
előadásában.
A komponista eleget is tett a kérés­
nek. Meghallgatta az első számot, meg­
dicsérte és ekkor egy kis félelem fogott
el. Gózon Gyula ugyanis fütyülte a má­
sodik szám egyrészét (óriási sikert ért el
vele) de Reinitz köztudomás szerint
gyűlölte a füttyszót.
Félelmem jogosnak bizonyult. Alig
csücsörítette a száját Gózon fütyülésre,
Reinitz felállt és elhagyta a nézőteret.
Utána rohantam és megkérdeztem, miért
m egy el. A mester a legtermészetesebb
bangón válaszolta:
— N em -szeretem , ha k ifü ty ü ln e k ...
G y ő ri ü lé s Istv á n - Még egyszer le kell szaladnom . .. Elfelejtettem petrezselymet v e n n i. . ; 11
 M ég fek e te volt az ég alja , am ik o r m ásodszor is
m e g fú jtá k a v a d á sz a tra hívó tü lk ö t.
R ózsika in g e rü lte n fig y elte u r a la ssú készülődését,
k apkodó m o zd u latait, ü g y efogyott topogását.
— Igyekezz Géza, igyekezz! — sü rg e tte tü re lm e tle ­
nül. — Egy fa la t h ú s sincs a h ázn ál. M ah o ln ap a gye­
re k e k n e k n em tu d o k m it e n n i a d n i . . .
Géza, a férj, k e d v e tle n ü l m o ro g ta b ele a szak á lláb a :
— M egyek m ár, m e g y e k . . . M a esn i fog, érzem a
cso n tjaim o n . . . Az erd ő b en n a p p a l is éjsza k a v a n és a
köd b eleg ab aly o d ik a fá k k o r o n á já b a . . . A heg y i ösvé­
n y e k k icsú szn ak az em b er lá b a a l ó l . . .
— M it m otyogsz? — k érd e zte az asszony. — M it m o­
tyogsz?
— A vadd iszn ó k v a d a b b a k az idén, m in t ta v a ly vol­
tak . A szarv aso k is jo b b a n fu tn a k , m in t az előző esz­
ten d ő b en . . . M egbolondult ez a v ilá g ! . . . A hegyek
u tu n k a t á lljá k és a m a d a ra k csúfolódva a fe jü n k re
s z á lln a k . . .
— M it m otyogsz? Egy szót sem értek . A n y ila d a t k e­
resed ? O tt v a n az a jtó m ellett. I tt n e fe le jtsd a tegezt,
m in t legutóbb!
A fé rj a feleségéhez fo rd u lt könyörögve:
— R ózsika, n ek em n in cs ked v em v ad ászn i m enni.
R ózsika, tudod m it? M enj te v ad á sz n i h e ly e tte m ; erős
vagy, m in t egy férfi, rav asz, m in t egy róka, ügyes, m in t
egy m ókus, s a n y ila d sem té v e sz te tt m ég célt soha.
R ózsika, m en j vadászni!
— M ik e t beszélsz, szeren csétlen ? — c sa p ta össze a
kezét az asszony.
H á z ife la d a t — T udod, m ihez le n n e k ed v em ? — rim á n k o d o tt G é­
za. — S zere tn ék fő zn i-sü tn i, g y e re k e k e t e te tn i, ta k a r í­
R é b e r L á s z ló r a jz a ta n i, szőni, fonni, le k v á rt főzni, h áz iá ld á st h ím e z n i. . .
— P fu j, m icsoda fé rfi v ag y te!?
— E ngedd m eg, Rózsika! — sirá n k o z o tt Géza. —
ö s s z e te tt kezek k el k érle k , en g ed d m eg n ek em , hogy én
csin á lja m a kism o sást, a n a g y m o s á s t!. . . M ire m egjössz
a v ad ászatb ó l, kész lesz a v acso ra, m eg v erem a gy ere­
k ek et, fe lv a rro m a hián y zó go m b o k at és m egöntözöm
a v ir á g o k a t. . .
— T e fé rfin a k m e re d n ev ezn i m ag ad ?! — n e v e te tt
R ózsika.
— M enj v ad ászn i, R ózsika! É n itth o n m arad o k . H ol
v a n az m egírva, hogy a fé rfin a k k ell v ad á sz n i és az
asszony végezze a h á z im u n k á t? M ié rt n em vég ezh etem
én a h á z im u n k á t? H a egy k icsit szeretsz, beleegyezel a
cserébe. M ire hazajössz, rag y o g n i fog a la k á s, a gy ere­
k ek b etév e fo g ják tu d n i az a z n a p ra fe la d o tt v ará zsig é­
k e t és én ek szó v al v á ru n k és fin o m m eleggel. S é n is
v á rla k m ajd , frissen , ü dén, k ív á n ato sán , m e g b o ro tv ál­
kozva, vágy ak o zv a és a sz ak á llam b a p á n tlik á t k ötök
a tis z te le te d re és n em fogom a z t m o n d a n i tö b b é: h ag y ­
já l alu d n i, R ózsika, k u ty á u l k ifá ra d ta m . . . M enj v a ­
dászni, R ózsika!
— Egy szót se h a llja k tö b b et! — k iá lto tt az asszony
h ara g o san . — Egy szót se h a llja k ! A fé rfi dolga a v a ­
dászat. A tö b b it bízd rám , n em a te dolgod. E lsü lly ed ­
n ék szégyenem ben, h a a szom szédok m e g lá tn á k a n ag y
v ad ászt, p o rtö rlő ro n g g y al a kezében. N ekem olyan fé r­
fi kell, ak i n em tö rő d ik a h á z im u n k á v al, a k i d alo lv a
F o k o z a to s s á g m egy v ad á sz n i és fá ra d ta n , de győztesen té r haza, egy
b ö lén n y el a v állán . Igen, ily e n fé rfi k e ll n ek em , és
V a sv á ri A n n a r a jz a m o st ta k aro d j!
— H á t jó — m o n d ta s á p a d ta n G éza. — Legyen. É n
elm eg y ek v ad á sz n i és te elvégzed a h áz im u n k á t. S o h a
tö b b é n em fogok k ö n y örögni neked. S o h a többé. És
m ost ágyő!
Az asszony gúnyos, szánakozó m osollyal n éz ett
m e d v e já rá sú u r a u tán .
G éza csak ö tezer év m ú lv a jö tt haza. G y őztesen és
fá ra d ta n . Az asszony ép p en m osott, porszívózott, v a ­
cso rát főzött, v a r r t és k la sszik u so k at olvasott.
— Hol v o ltá l en n y i ideig? — k érd ezte, am ik o r m eg­
lá tta a fé rjé t.
— V adászni — fele lte G éza. — Egy b ö lén y t h oztam
az a k ta tá sk á m b a n .
— M ég viccelődik — m érg elő d ö tt R ózsika —, ah e ly e tt
hogy segítene egy kicsit. M ár azt se tudom , hol áll a
fe je m !. . .
12 M ikes G yörev
 É rthető! Pesti divatfirület
R éb er L á sz ló r a jz a

fet t o t u ky ~ b iir r ^ íl& iz é & v i...

- Miért fürdesz törülközővel a dere­
kadon?
- Különben nem jelenhetnék meg a
lapban . . .
E h e ti h ird etésü n k
Megrázó hír látott napvilágot a N ép­
szavában az angliai bolliacirkusz csőd­
jéről, m elynek nyolcvan éves tulajdonosa
felhívással fordult az emberiséghez, hogy
rohamosan pusztuló holhaállománya fel-
töllése érdekében szállítsanak neki bol­
hákat. Mbit a hírből kiderül, az agg bol­
hafőnök szereplők hiányában képtelen
üzemeltetni a cirkuszt, mert a divatos
rovarirtó szerek egyre több halálos csa­
pást mérnek a brit bolhákra, miért is a
társulat új erőkkel való pótlása leküzd­
hetetlen problémát okoz.
Az elem i erejű felhívás bejárta a világ­
sajtót és nagy visszhangot váltott ki az
emberiségből, így belőlem is, aki az em ­
beriség egyik képviselőjének érzem ma­
gam.
Csak egyet nem értek. Miért csatázik
ilyen lelkesen a nyolcvan éves bolhaido­
mító a cirkusz fennmaradásáért, ahelyett,
hogy visszavonulna és kedvenc, életben
maradt bolhái társaságában élvezné hát­
Törökország legnépszerűbb kabaréjá­
nak színpadán a következő párbeszéd
zajlott le két komikus között:
— Szomorú vagyok. Legszívesebben
beugornék a Bosporusba.
— Szedd össze magad! Eredj haza,
igyál egy pohár jó konyakot, egyél egy
nagy darab finom sajtot, jó vastagon
kend a vajat a kenyérre, gyújts rá egy
cigarettára és örülj, hogy fedél alatt vagy.
— Ezt csináltam és ezért vagyok szo­
morú. A konyak, a sajt, a vaj és a ciga­
retta árát felemelték, a házbérek sokkal
drágábbak lettek. Ezért ugróm be a Bos­
porusba.
A közönség jót nevetett az aktuális
tréfán. De nem így a magas kormány,
amely most emelte az összes monopol­
cikkek árát és a házbéreket. A két komi­
kus párbeszéde után rendelet jelent meg,
hogy minden kabarét vagy lokált, amely­
nek színpadán célzást tesznek az áreme­
lésre három hónapra bezárnak . . .

ID E A L oat EcGzófiím,!
ralevő napjait? Hiszen a rovarirtó szerek
elterjedése előbb-utóbb megkondítja a
vészharangot a világ valam ennyi bolha­ Színházban
cirkusza felett.
Érje be hát annyival, hogy a Népszava
helyt adott kiáltványának, ami fényes
bizonyítéka a magyar sajtó tárgyilagos­
ságának. Fordított esetben a Times már
öles betűkkel kürtölte volna világgá:
.,Magyarországon már bolha sincs!” . . .
Sz. Gy.

K é rh ettem őt gyönyörű szavakkal:

szeressen, hisz lelkem érte lángol,
n evetett csak, n e v e te tt az angyal,
én m eg beteg vo lta m m ár a vágytól.

Fél év m ú lva elszállt szívem láza

s m egtaláltam n yugalm am is végre.
M ost úgy látom, haragszik a drága,
bosszantja, hogy n em haltam m eg
érte.
H egedűs L. Istv á n - Nem kalap ez, csak a fejem fáj . ..

J k a tfü /(r& /a c S á < K ié !.
A radiátortól a cserépkályháig
Volt idő, amikor úgy véltem,
eseménydús élet csak annak vá­
lik osztályrészévé, aki legalább­
is világgá megy. Ám a gyakor­
latban - ellenére e hitiemnek
- mindmáig Budapest hatá­
rain belül maradtam. S nem
hasztalanul: a sors a VI. kerü­
leti HKI képében egyszerű,
Zichy Jenő utcai lakásomra
szállítja a pezsgő változatos­
ságot.
1957. Központilag fűtöttnek
mondott lakásom hőmérséklete
2-4 fokra rúg. Az illetékes mű­
szaki sűrűn kiszáll, majd vacog­
va visszamegy. Hőmérséklet ma­
rad... Én ágyrajárok, gyermeke­
met rokonokhoz adom. Hóna­
pokig tartó viták után a HKI
cserépkályhát ígér. Az ígéretet
kérés, kunyerálás, sürgetés,
majd a „Nők Lapja” közben­
járása után írásba foglalja. Az
írásban vállalt terminust nem
tartja be. Újabb vita, kunyerá­
lás stb. - végül 1958 nyarának
végén lakásomban impozáns
külsejű cserépkályha épül. Alko­
tója elhagyja a kerületi HKI-t,
a kályhát senki nem veszi át,
próbafűtésről sincs szó.
1958. T é l. . . A kályha kipró­
bálásakor kitűnik, hogy minde­
nütt dől belőle a széngáz, de
meleg az csak hol igen, hol
nem. Körülbelül a féloldala
mondható kályhaian tüzesnek.
Ha kint hideg van, akkor csak
a baloldalán való tartózkodás
(közvetlenül rajta) az elvisel­
hető. Egyszemélyes hőmennyi­
ség monstrum testben! Újabb
bejelentés, vita stb. Lakásom
ettől kezdve az érdekes, ezer­
színű viták szalonjává nemesül.
Vendégeim: főkályhás, közép­
kályhás, kályhás, maszek kályhás,
tisztviselő, mérnök, revizor - és
14
Poén a pincében
Csengett a telefonunk. rül, úgy hagyták. Erre nincs
- Jánosfy Gyuláné beszél - keret - érveltek a mesterek, s
mondotta egy kesernyés női egy romházzal odébbálltak. A
hang, majd így folytatta: - Ha légnyomás-nyitottá rés tehát
meg akarja lepni a Ludas Ma­ ottmaradt és tovább ontotta a
még sokan mások. Szerintük a
tyi olvasóit, jöjjön ki az Üllői jó szobameleget a didergő fo­
kályha: 1. kiváló, z. süket,
út 124/b-be . . . lyosóra . . .
3. meghibásodott, de általam, 4. a
kályha nagy, elvágandó, 5. a - Nem lehetne telefonon el­ 1958 nyarán a ház általános
mondani? - próbáltam a szo­ tatarozás alá került. Volt ott
kémény rövid, hosszabbítandó,
6. selejt, porba vele! 7. nem kásos módon leegyszerűsíteni kőműves és malter is bőven,
selejt azért, mert a fele hűvös az ügyvitelt. ) amitől aztán Jánosfyék vérsze­
(?), 8. de az! 9 . Le vele! 10. met kapva, megkérték a mun­
- Nem, nem - mondotta ő.
Csak a tetejét! 11. Feltétlenül kavezető mérnököt, hogy tö­
- A poént látnia kell, az pedig
méssé már be az antik számba
kell valamit csinálni. 12. Talán lenn van a pincében.
megoldható az ügy . . . M it volt mit tennem, kimen­
Nem fogyasztom tovább a tem az Üllői út 124/b-be.
tintát és az olvasók idegeit. D e
egyet még leszögezek: a kály­ Jánosfyék lakása az ellen-
forradalom idején belövést ka­
ha üzembehelyezése és pana­
pott. A belövés által keletkezett
szaim óta eltelt 3-4 hónap alatt
c huzavona jóval több órabért utcai külön bejáratot a kerületi
Házkezelőség még 1957 elején
emésztett föl, mint a kályhásé
lett volna, aki helyrehozza - ha derekasan befalazta. Igenám,
de azt a három ujjnyi repedést,
hagyják. menő repedést, mert 1959 telén
amit a légnyomás nyitott magá­ már nem akarják a lépcsőházat
P é r e li G ab riella
VI., Z ic h y J e n ő u. 1, nak az előszobaajtó tokja kö­ fűteni. A mérnök azonban
ugyanúgy érvelt, mint annak
idején a kőművesek: erre nincs
keret. A repedés tehát ma­
radt . . . Egyszer aztán, úgy au­
gusztus dereka táján, jött egy
asztalos, aki elkérte a házfel­
ügyelőtől a pincekulcsot, le­
ment a pincébe és méréseket
végzett Jánosfyék fáspincéjén.
Mindent megmért, azután el­
ment. A repedés m aradt. . .
Úgy november vége felé az­
tán beütött a meglepetés. Az
asztalos ugyanis megint jelent­
kezett, de most már nem egye­
dül, hanem egy vadonatúj, üve­
gezett, patentzáras, krómozott
kilincsű remekbeszabott ajtóval,
hogy az utasítás szerint János­
fyék pincéjére felszerelje. Hiá­
ba tiltakoztak Jánosfyék: ők
nem pinceajtót kértek, hanem
egy kőművest, meg egy vödör
habarcsot a kétéves rés eltün­
tetésére, az ajtó mestere hajt­
hatatlan maradt^ Irgalmatlanul
felszerelte az ajtót a sufnira.
Így történt azután, hogy János­
ö t é v e c s ú f ít ja e l a p a r la m e n t e lő tti te r e t e z a v a s a lk a t ­
r é s z e k k e l teli u d v a r é s a t e r ü le te t k ö r ü lö le lő , s z ü r k e h a­ fyék tüzelőjét a X. kerületi
b a r c c s a l b e k e n t f ö ld s z in te s é p ü le ttö m b . A B u d a p esti F öld­ Házkezelőség jóvoltából most
a la tti V a sú t V á lla la tn a k a z é p ít k e z é s ú jb ó l v a ló m e g in d u lá ­
sá h o z c s a k a té r k is r é s z é r e v a n s z ü k s é g e , e z é r t n e h e z e n dupla ajtó őrzi a - megfázás­
le h e t m e g é r t e n i, h o g y m ié r t c s a k m o s t r e n d e lt é k e l a fa la k tól. Viszont a légnyomásgyár­
le b o n tá sá t é s a r a k tá r i a n y a g e ls z á llítá s á t. totta repedés továbbra is meg­
M ájus e ls e j é r e íg é r ik a té r v é g le g e s r e n d e z é s é t . R e m é lh e ­
t ő le g n em fo g já k ú g y n e v e z e t t o b je k t ív n e h é z s é g e k e z t a k é ­ maradt és hirdeti a Házkezelő­
sői id ő p o n to t is e lto ln i. ség ötletdús m unkáját. . .
(F én er T a m á s fe lv .)
Bernáth Ede
N incs elég szemétgyűjtő kosár az utcán Gerö Sándor rajza
Valamivel drágább megoldás, de megoldás
 V ágyálom
Hegedűs István rajza
A kis K ati im ádja az állatokat. E z a szeretet lényegesen
felülmúlja az általánosan ismert állatszeretetet. A kis K ati ugyan­
is nem a kutyát, a macskát vagy a kanárit szereti, hanem AZ
ÁLLATOKAT. Lehet sirály, giliszta, lepke vagy ló, az a fontos,
hogy élő legyen és mozogjon.
A napokban izgatottan mesélték a szobában a felnőttek, hogy
a szomszédba az erkélyen át egy patkány mászott be. A kis
K ati elragadtatással kapta a kezét a szájához és a gyönyörű­
ségtől elfúló hangon kiáltotta:
— Juuuj! Es megtartják?!
*
Hétfőn reggel, amikor a szovjet űrrakéta még alig hagyta
el a Holdat, a következő m egjegyzést hallottam a töm ött 7 -es
autóbusz lépcsőjén:
— Ez a busz nem olyan, mint az a rakéta. Lassabban mozog
és jócskán van rajta ember.
*
Fővárosunk újabban bőséges lelőhelye a rakéta-szakértőknek.
Utcán, lakásban, eszpresszóban, italboltban egymást érik a tu­
dományos előadások a világtér különféle sajátosságairól. Ha
N ewton élne, nem lehetne vele bírni az örömtől, hogy ilyen
kozmosz-tudatos lett a világ.
•4: egyik italboltban például egy rangrejtve iddogáló amatőr
tudós így válaszolt arra a kérdésre, hogy miért vált a szovjet
űrrakéta a N ap bolygójává.
— Beszívta, kérem, a Nap, beszívta!
Valahogy így . . . Megértük a beszívás asztronautikai jelentö-
séeét.
í. I.

Ur ír.
Mv'b/i'iro«! Andrrt«*

— Lélekölő ez a minden­
— Mit körmölsz egész nap? napi munka egyhangúsága —
- Összegyűjtött rémhíreimen dolgozom! fakadt ki John Smith, felesé­
gével sétálgatva Chicago utcáin
Gondos férj — nem bírom tovább, az ide­
G e ro Sándor ra jz a geimre ment.
— Ugyan — csitítgatta az
asszony — más is dolgozik,
Kell a pénz, gondolj a gye­
rekre !
— Más is dolgozik — do­
hogott tovább John — de
mindig ugyanaz a munka,
ugyanazok a fogások, mozdu­
latok, semmi változatosság,
semmi öröm nincsen benne,
lelekölő robot ez a javából.
— Dehiszen mindig más­
hová jársz dolgozni, az nem
változatosság? — vetette ellen
az asszony.
— Ah — legyintett John —
ezek az egyforma foglalkozású
emberek az idővel jobban ha­
sonlítanak egymáshoz, m int a
testvérek. Ha megpillantom a
könyökvédőjüket, már szinte
az arcukat sem tudnám m eg­
- Mit csodálkozol úgy? Megkezdődött a vadszezon! különböztetni.
'WUAAJkZcC
— Szabadságra kellene men­
ned, kicsit pihenni, az jót tesz.
— Hát lehet szabadságra
menni? A múltkor odaálltam
a főnök elé, mondtam, elm en­
nék két hétre a családdal a
tenger mellé, hát a szemem­
be röhögött: „Majd én mon­
dom meg, mikor vagy fáradt,
ha nem tetszik, fordulj a szak-
szervezethez!” — és megint
röhögött. Ah, beleőrülök eb­
be az egyhangú munkába.
A séta közben a Central
Bank épülete elé értek. Az
asszony megszorította a férje
kezét.
— Aztán ne maradj soká,
estére zsíros krumplit kapsz,
főtt hússal, az csak frissen
jó, úgy szereted.
— Jól van — motyogta a
férje, megcsókolva az asszonyt.
Aztán, parányit sóhajtva,
unott mozdulattal fekete se­
lyem álarcot rakott fel, jobb­
jába revolvert szorított és be­
rúgta a bank forgóajtaját. .
T ard o s P é te r 15
 M a rg itk á n a k ráz v olt a szerencséje,
hogy az üdülőből autóbuszon tíz perc
alatt el lehetett érni a várost. íg y min­
dennap lem ehetett a városi gőzfürdőbe,
ahol alaposan megdögönyözték izonilá-
zas, fájós lábát.
— Pihennie kellene — mondta neki
a masszírozónő, de Margitka szomorú
arccal válaszolta:
— Nem lehet! Holnap fel kell mász­
nom a Tubes csúcsra. Ma a Misinán
voltunk, holnapután délelőtt a Totlye,
délután a Kőlyuk a program, este pe­
dig a Dömörkapuhoz megyünk.
— Kivel?
— A f i ú v a l... Nagy turista. Itt is­
mertem meg. Mindjárt nagyon meg­
tetszett. És képzelje, nőtlen! Ilyen rit­
kán adódik. El akarom őt venni férjül.
— És ő? — érdeklődött a dögönyö-
zés női mestere, miközben jó erősen rá­
tenyerelt Margitka formás lábszárára.
— Ö folyton a turisztikáról beszél.
Én szóváteszem a családi élet szépsé­
gét, mire ő a Menguszfalvi csúcsról ál­
modozik. Én megemlítem, hogy milyen
remek, ha a fiatal házasoknak frizside­
rük van, ő a tájolás nehézségeit - ecse­
teli. Én irigykedve beszélek a barát­
nőmről, akinek most lesz az esküvője,
ő lelkesen magyarázza, hogy a verse­
nyeken sohasem kerül kasirba.
— Micsodába?
— Kasirba! Én se tudtam, hogy mi
az, de megkérdeztem a posta „Telefon
tudakozódás különleges ügyekben” el­
nevezésű szolgáltatásától. Megtudtam,
hogy a kasir az összehajtott térkép haj-
lásában levő és ezért nem látható tér-
képrészlet. A kasir gyakran zavarba
hozza a turistákat.
S z e r k e s z tő b iz o ttsá g : Tabi L á szló f ő s z e r k e s z t ő . F ö ld es G y ö r g y f e le lő s s z e r k e s z tő , T on cz T ib or m ű v é sz e ti s z e r k e s z tő . —
A k ia d á sé r t f e le l a H írlap k iad ó V á lla la t ig a z g a tó ja . — S z e r k e s z t ő s é g : B u d a p est, V ili., G yu lai P ál u tc a 14. — T el.: 335 — 7 1 8 .
— K iad ó h iv a ta l: V ili., B laha Lujza té r 3. Tel.: 343 — 100, 142— 2 2 0 . — T e r je sz ti a P o sta K özp on ti H írlap Iroda 180 — 8 5 0 . —
K ossu th N yom d a, B u d a p e st, V., A lk o tm á n y u . 3 . F e le lő s v e z e tő : L e n g y e l L ajos ig a z g a tó .
— Szegény kislány — mondta rész­
véttel a masszü’ozónő és olyat bökött
bikaerős kezével Margitka lábán, hogy
az felsikoltott.
Margitka kipihente a bökést, azután
továl ib p an a szkodo tt:
— De ez még semmi! Még tíz nap
van .hátra az üdülésből, és én, aki Pes­
ten egyetlen m egállónyit sem megyek
gyalog, azt hazudtam, hogy szenvedé­
lyes turista vagyok. Képzelje, a fiú a
hét végén tizenöt kilométeres túrára
akar vinni — sóhajtott Margitka és el­
búcsúzott izmai lazítójától.
A turista a hét végén meg is tartotta
a szavát. Elmentek a nagy túrára. . .
Már vagy négy óra hosszat mentek,
amikor a fiú felkiáltott.
— Csak kasir ne lenne a világon! E l­
tévedtünk! Lehet, hogy vissza se m e­
lletünk az üdülőbe, talán itt kell alud­
nunk a menedékházban . . %
LUDAS MATYI h u m o r o s , s z a tir ik u s h e tila p .
Margitka nem bírta tovább:
— Hat idefigyeljen, Péter! Én nem
vagyok vérbeli turista, én semmilyen
turista sem vagyok. Én maga miatt egy
hete keservesen szenvedek, alig állok a
lábamon és túra előtt a masszírozónő
állít talpra. Szinte összesrófol, hogy
utána ismét kilihegjcm maga mellett a
tüdőmet, amikor hegyen-völgyön mász­
kálunk.
— De Margitka, nem értem, izé . . .
akkor m iért. . .
— Mert szeretem magát, maga sze­
rencsétlen !
— Ez komoly? És annyira szeret,
hogy mindennap ilyen nagy áldozatot
hoz? És én őrült, még a kezét és még
azt a gyönyörű szőke haját se mertem
megcsókolni.
— Persze, hogy nem merte! Mert
gyáva!
— Margitka, én olyan, de olyan bol­
dog vagyok. Első pillanatban bclebo-
londultam magába, de azt hittem, olyan
elérhetetlen, mint a Gaurizankaí teteje.
Engedje meg, hogy megkérjem . . .
— Persze, arra, hogy másszak fel m a­
gával a Gerlachfalvi csúcsra?
— Nem, hanem hogy megkérjem a
kezét.
— A magáé!
— De egy kikötésem van. A lakoda­
lommal kapcsolatban . . .
— Jó, jó, már teljesítve is van.
— Nem is tudja, hogy m it kérek.
— De tudom. Azt akarja, hogy stíl­
szerű legyen az esküvő. Ne féljen, írni
fognak róla az újságok. Az lesz a címe,
hogy: „Hegyen-völgyön lakodalom!”
P a lá sti László
 ' " V ' • -T '

X V . évfolyam 4. maim. Ára: 1 forint 1959. január 2°

Szegő Gizi rajza

BÁLI S Z E Z O N B A N ...
 Átalakítás után Gerő Sándor rajza
őZ
j a m i
apró v ersi leélt
H idd el, drágám, nincsen abban
sem m i,
hogy erővel gyenge a karsz lenni.

Szép, üde vagy, m int a virág.

Zengjen rólad lírám dala!
A szépséged
a ra ffin á lt
kozm etika diadala.

E lvá lik az u tu n k , kedves.

Tetszik tudni, ez még akkor aludt el, mikor italbolt v o lt u n k !... V as-idegű vagy és bájos.
Én értek a szerelem hez —
s nem vagyok 'fém esztergályos.
Gyermeknézőben Hegedűs István raJza

K ettesben, holdfényben,
az építész sétál.
Olcsón, gyorsan, szépen
épül m ost a légvár.

Varsói kávéház. Víg.

Béget o tt sok ürü.
A fe k e te k á v é híg,
A levegő sűrű.

S em m isem oly u n d o k
és oly ízléstelen,
m in t az, hogy halandók
fe jén d icsfény legyen.

- ö . a mi kis Pityukánk . .

K IK Ü L D E T É S B E N
N agy kérdés Ellenőriz, napidíjat szám ol:
Várnai György rajza csupa nyereség!
Tárt karokkal várja Bacchus, Á m or
és nincs feleség!

i
ANYAKÖ NYVVEZETÖ NÉL
Régi nótám , n eked fuccs —
vár a gyűrű és papucs.
(L en g y elb ő l fo rd íto tta
R ad ó G yörgy)

S zerkesztőségünkbe szám os
olvasónk k ü ld k é z ira to k a t köz­
lés céljá ra . M inden k éz irato t
elolvasunk, de b írá la to t csak
az o k ra a k é z ira to k ra k ü ld ü n k ,
am elyekben a h um oros írói
te h etség n ek je lé t lá tju k . A m eg
nem felelő k éz irato k m egőrzé­
sére nem v állalk o zh a tu n k .
Mit gondolsz, adnak rá OTP-kölcsönt?

- Kiterjedt szövődményt látok, uram, a Kongó tájékán . . . Ezzel még sok baja le h e t. . :
M inden az elnevezésen m úlik. Ezt
n em é n ta lá lta m ki, m e rt ily en okos
én n em vagyok. E zt tu d ó s filo zó fu ­
sok, közgazdászok v ag y k ö té ltá n co ­
sok ta lá ltá k k i A n g liáb an v ag y A m e­
rik á b a n , m á r n em tu d o m egészen
pontosan. C sak a n n y it tud o k , hogy
sz e rin tü k m in d e n b a jn a k a n y elv tö ­
k életlen ség e az oka, h a te h á t v a la ­
m it h ely ese n eln ev e zü n k , a k k o r az
a v a la m i e l v a n n ev ezv e és m á r
nin cs tö b b g o n d u n k vele. Ezen az
alap o n tu d ó s fé rfia k e ln ev e zté k az
a m e rik a i k a p ita liz m u s m ai fo rm á ­
já t, „n ép i k a p ita liz m u s”-n a k . Ez nem
vicc, b e n n e á ll az ú jság b an . A m a ­
g y a rá z a t is o tt v o lt hozzá, d e az t nem
le h e te tt p o n to san m eg érten i. M in d en ­
esetre a szókapcsolás re n d k ív ü l ere­
d eti és m eglepő. E d dig v o lt népi
tán c, n ép i szokás, n ép i hum or, m ost
m á r v a n n ép i k a p ita liz m u s is. Egy
azo n b an biztos, hogy ez a n y e lv ú jí­
tá s széd ítő p e rsp e k tív á t n y it a jövő
felé. H a v a n n ép i k ap italizm u s, m ié rt
n e le h e tn e tő k ésn y o m o r és trö sztel-
n ö k -m u n k a n é lk ü lisé g ? M ilyen é rd e ­
k es lesz, h a m a jd a tő k ések s z trá j­
k o t h ird e tn e k a k ib írh a ta tla n u l m a ­
gas m u n k a b é re k csö k k en tése é rd e ­
k éb e n és „R észvényt, m am m u tjö v e-
d elm et!” fe lira tú tá b lá k k a l fe lv o n u l­
n a k a W all-stree te n , m ik ö zb en a
n ép i k a p ita lis ta ren d ő rsé g gum ibo­
to k k a l fo g ja g o n d o lk o d ásu k at a h e ­
lyes m e d e rb e te re ln i! És m ily en
m eg h ató lesz, h a a tbc., e tip ik u s tő ­
k ésb eteg ség lek ü zd ése é rd e k é b e n a
vagyonos m u n k á so k tá rsa d a lm i a k ­
ciót in d íta n a k és m in d en lap közli
Szegény kis belga panaszai Erdei Sándor rajza
r
Hogyan születik a kritikus?
m a jd a n ag y lelk ű m illiom os g ép lak a­
tos arc k ép ét, ak i egy h e ti jö v ed el­
m é t a já n lo tta fel egy ú j, m ag aslati
sz a n a tó riu m létesítésére!
N épi k a p ita liz m u s! C sodálatos,
v ak m e rő kifejezés! K épzelem , m i­
ly en la jh ár-szo rg alo m m al dolgoztak
azok a tö k fe jű bölcsek, am íg ezt a
k ristá ly z a v a ro s fo g alm at, b o rjú -
rav a szsá g g al k ie s z e lté k . . . Mi jö h et
m ég e z u tá n ? N em tu d o m k ita lá ln i,
h iá b a tö rö m a fü lem et, é jt-n a p o t k ü ­
lö n v álasztv a, h o llófekete lányszo­
b ám b a n . . . D em o k ra tik u s ab szo lu ­
tizm u s? F eu d al-szo cializm u s? V agy
fáb ó l v a s k a rik a ? M in d e n re el le h e ­
tü n k készülve. C sak elnevezés k é r­
dése az egész. M e rt a n y elv m in ­
d e n re képes. K ülönösen, h a jó l m eg ­
fizetik.
(g. b.)
U á ffiű m fa k tu m t i t t t e / i ...
M o h ó i Nincsenek régi viccek
csak öreg em­
berek vannak. Egy újszülöttnek minden vicc új.
Ügynevezett nagy produkciót mutal
be a cirkusz. Csodaszép fiatal nő áll az
arénába helyezett oroszlánketrecben. Egy
darab cukrot tart a fogai között. Hozzá­
lép az oroszlán és szájával veszi ki a
lány szájából a cukorfalatot. Az igazgató
harsány hangon hirdeti szét:
— Ezer dollár jutalom annak, aki utá­
na csinálja.
Mélységes csend. Végre megszólal egy
hang a karzaton:
— En utána csinálom. Vigye ki az
oroszlánt!
 Korszerű bébi
- Rakéta fazonban nem kapható? . : ;
^SSSSSatB K tttm ag"‘"r^ “
Űjítóék házatáján
Toncz Tibor rajza
*- Nem szólhatok érte, drágám, hiszen ebből é lü n k I .::
Szegő Gizi rajza
(Ábránd)
Még karácsony előtt történt a dolog. Bevásároltam. És
egyszerre csak ott állt előttem egy finom kis üzlet, ahol lát­
szólag nem volt tolongás; senki nem állt sort semmiért, pedig
nyitva volt és kellemes fény sugárzott belőle. Fölötte tábla:
Hang-vctel és -eladás.
Ez az! Tudtam azonnal. Ide kellett volna már rég bejön­
nöm! Szóval ilyen egyszerű az egész?!
Enyhe kék fényben úszó helyiségbe léptem. Mennyezetig
tele polcokkal, akár egy könyvtár. Holott nem az: a fiókokon
apró képek, akár valami jobb óvodában, gyümölcsök, virá­
gok és épületek ábráival, melyek itt bizonyára a decimálás
céljait szolgálják. Körülöttem felhajtott gallérú, homályosan
ismerős alakok járkáltak csendesen, jólnevelten; kissé titok­
zatosan.
A pult mögött csinos fehérköpenyes hölgyek álltak, és
mixelték a „hangot”, a fiókokból előszedett színes porokból,
zúgó, rázkódó üvegtartályokban.
— Parancsol egy kis Veres Pétert, féldeci majdnem Solo-
hovvsl? — kérdezte most épp a kiszolgáló kisasszony egy
törzsvendégtől. Majd a pult fölött áthajolva, bizalmasan oda­
súgta neki: — Van pár csepp Herczegferencem is hozzá!
Békebeli! Senki nem mondaná meg, hogy benne van: de
megadja azt a kis speciális aromát, amit például a budaiak
nagyon keresnek. A hang máris ott kotyogott a pohárban.
Öblös volt, erőteljes és sűrű.
Rögtön azután ismerős nőalakot fedeztem fel: a kisasszony
unottan vetette oda egyik kolléganőjének: — Szolgáld csak
ki te, nyugodtan adhatsz neki zaccot, dupla adagot a sajátjá­
ból, átveszi. Hozzá egy kis gyárkémény füstöt, ötvenegycs
évjáratú pátosszal és egy komoly adag szirupot a harmincas
évek elejéről, ne féltsd! Amilyen ügyes, nem m arad a nya­
kán!
Még végighallgattam egy költő rendelését is: a maga min­
dennapi betevő fizikai rothadását kérte, metángázzal, de fö­
lötte mégis páraszerűen lebegő optimizmus-habbal, cukrozot­
tal) — tekintettel családjára.
Ekkor került rám a sor.
— B o c sán a t... — dadogtam. — Milyet tetszik tanácsolni?
A kisasszony szánakozva végignézett — Idáig odahaza csi­
nálta? — kérdezte végtelen megvetéssel, ahogy fodrászok
szokták. — Tessék gyorsan rendelni. Csak nem gondolja,
hogy én fogom a fejem töm i magának?
Aztán megsajnált. Sőt, megtaksált.
— Adok egy kis átlag női szószt — mondta könnyedén —,
néhány személyes élmény aromáját is hozzáteszem, hogy
lássa, kivel van dolga. Odahaza esetleg ahogy én nézem ma­
gát, akad egy p á r használt valódi könny, ha azt hidegen bele­
keveri, de jól behűtve, nehogy csomós legyen , . .
Zúgott a mixerpohár. Táncoltak benne opálosan a cseppek.
— Megkóstolnám — súgtam mohón és szomjasan.
A kisasszony rámnézett fölényesen és széttárta a kezét:
— H át magán nem lehet segíteni! — mosolygott — Maga
olyat akar, ami magának ízlik?
Aztán vállat v o n t
— Nem az én dolgom különben — szólt, besöpörte az idő­
met, három napot szórakozottan visszaadott és egy könnyed
mozdulattal a nyakamba öntötte az egészet.
F ed o r A gnes
 $gZötft
■ vm
ém án elm eren g tem
A p á lm a fá k tövén,
E lőttem b a n á n volt,
Sok fu rc sa zöld növény.
Színes ro n gyok fed ték
A nők izm os testét,
xE E x m x ö
F ü lü k b en k a rik a ,
A rcukon dú s festék.
T ikkasztó m eleg volt,
Nehéz illa tp á ra ,
Tam tárn o k p ereg tek
S a dob ritm u sá ra
Szent tá n c o k a t já rta k
E szeveszett lázban,
. . . Ü ltem a k ö rú ti
Z enés k áv éh ázb an .
* *;í '. G alambos Szilveszter
r a ta b le
A közlekedés fejlődését nem
nehéz elképzelni, ha az ember
elgondolja, hogy a szovjet űr­
rakétával a Budapest—London
iltat 42 másodperc alatt le­
het megtenni. H ovatovább az
ember már nem u t a z i k
valahova, hanem o t t v a n .
Batista em lékkönyvébe:
„A diktátor addig hangoz­
tatja, hogy az életét is kész
feláldozni az ügyért, míg vé­
gül a halálát áldozza feT’
Mint lelkiismeretes nevelő,
szeretek másokat figyelm eztet­
ni a hibáimra.
M i a kiábrándulás? Tuda­
tára ébredni annak, hogy má­
sok alig jobbak, mint mi.
F . L.
T éli sport
- Tudja, szomszéd úr, kell az a kis mozgás a gyerekeknek.; :
Mikoján Eisenhowem él
a liu m o r ,
^könyvéből
(A „ S ü d d e u tsc h e Z e itu n g ” rajza)
KABOS GYULA, a kiváló
magyar komikus, 1923-ban a
Belvárosi Színház tagja volt.
E gy hűvös márciusi napon fe­
hér vászonruhában jelent meg
a színházban. Arra a kérdés­
re, hogy miért vett nyári ru­
hát, csak annyit mondott:
— Nyári ruhát vettem fel,
mert én már a júniusi gázsim­
ból élek.
ZERKOVITZ BÉLA, a híres
magyar slágerkomponista, egy
estélyre volt m e g h ív j ahol
egy hölgy megkérte, kompo­
náljon valamit. Zerkovitz le­
ült a zongorához és csakha­
mar egy gyönyörű valcer me­
lódiái zsongtak a levegőben.
— Kérem — mondta a hölgy
—, azt hiszem, ezt a valcert
mér hallottam.
— Lehet — szólt Zerkovitz
—, de nem tőlem.
ALBIN VALABRÉGUE, fran­
cia bohózatíró, egy este Pá­
rizsban a külső boulevardo-
kon sétálgatott, amikor egy­
szerre elkezdett esni az eső.
Kocsiba ugrott s csak miután
már egy darabig kocsikázott,
jutott eszébe, hogy otthonfe-
lejtette a pénztárcáját Mit csi­
náljon? . . . Megérkezve oda,
ahová szándékozott, kiszállt és
nyugodtan így szólt a kocsis­
hoz:
— Adjon csak egy szál
gyufát; egy húszfrankos ara­
nyat ejtettem le a kocsiban.
Amint ezt a kocsis meghal­
lotta, lovai közé vágott és vil­
lámgyorsan eltűnt Valabrégue
szeme elől. A három kiváncsi: De Gaulle, Macmillan és Adenauer
A N agym ező utcában
Gerő Sándor rajza Sándor Károly rajza

A fiatal, molett szopránénekcsnő alig
várta, hogy felgördüljön a függöny,
máris szapora dalolásba kezdett. Erre
el voltam készülve. De alig érkezett el
sokszor méltatott piano-liangjaihoz, a há­
tam mögött egy középkorú hölgy heves
köhögő-rohamot kapott. Egyesek rész­
véttel néztek rá, mások élénk szemre­
hányással. Partnemőm, Marika, a tőle
megszokott fölénnyel marasztaló ítéletet
hozott:
— Aki köhög, maradjon otthon!
Védelmembe vettem a köhögős asz-
szonyt:
— Bérleti előadásnál, amikor előre ki­
fizette a jegy árát? Azonkívül a téli hó­
napokban gyakori a köhögés, majd el­
múlik neki!
De a csinos szoprán előbb befejezte
a danászást, mint az asszony a köhögést.
Talán valam ivel halkabban köhögött, de
annál tartósabban, hogy úgy mondjam,
rendszeresebben. Lassacskán közügy
lett belőle a balközép első soraiban. So­
kan pisszegtek, mások gyakorlati taná­
csokkal szolgáltak.
— Tartsa vissza! — kiáltott rá a sze­
rencsétlenre egy bajuszos operakedvelő.
A nő visszatartotta. Ennek az lett az
eredménye, hogy a köhögés pár pilla­
natra elcsitult, aztán elemi erővel tört
ki, m int a zuhatag, amely elszakítja a
gátat.
Marika ezúttal is korszakalkotó ja­
vaslattal buzgóik odott:
— H ívni kell az ügyeletes orvost.
Azért van itt.
— Nem azért van itt — próbáltam
ellentmondani.
— Hát akkor miért van itt?
H a az ember im ponálni akar egy Ma­
rikának, sohase ejtse ki a száján azt a
két szót, hogy „nem tudom!” Jól vagy
rosszul, mindent tudni kell. Habozás
nélkül feleltem:
— Azért van itt, hogy a második fel­
vonás végén, amikor Tosca leszúrja
Scarpiát, elsősegélyt nyújtson, illetve
konstatálja a beállott halált.
A mondat második felét, am elyet szel­
lemességnek szántam, sajnos Marika nem
hallotta, mert a köhögés tornádói mé­
reteket öltött. Így szenvedtük végig az
első felvonást.
Szünetben Marika fordult hozzám:
— Szaladjon ki a patikába vagy, az
édességboltba, hozzon neki egy csomag
köhögéselleni cukorkát.
Lebeszélni Marikát az ötletéről? Any-
n yi mint megkérni a holdat, hogy ne
süssön, a szelet, hogy ne fújjon vagy
ezt az asszonyságot, hogy ne köhögjön.
Rohantam a cukorkáért. Már hunyor-
gattak a csillárok, amikor lihegve visz-
szaérkeztem. Hátranyújtottam a papír­
zacskót:
— Tessék parancsolni, köhögés elleni
cukorka!
Hangos kijelentésemet a balközép ál­
dása kísérte. Maga az asszony köhécsel-
v e mondta:
— Azt sem tudom, minek köszönhetem
a jóságát!
Könnyedén feleltem:
— Agg úttörő vagyok, aki azt vallja,
ne menjen le a nap anélkül, hogy nem
végeztem jócselekedetet! Ma véletlenül
nagyon el voltam foglalva, estére ma­
radt a jótétemény.
Felment a függöny. Körülöttem nem
az énekeseket figyelték, hanem a cu­
korka hatását. Csoda történt. Olyan
csend honolt a balközépen, hogy még
a kórus zümmögését is m eg lehetett hal­
lani. De egyszerre éles, bántó és szűnni
nem akaró zizegésre lettünk figyelm e­
sek. Zörgött a papiros! De hogy zörgött!
A köhögős néni kínálta a mellette ülő
öregasszonyt, az turkált a stanicliben,
ujjaival válogatott az egyforma cukor­
ka között és pokoli lármát csapott. E l­
viselhetetlenné vált a kellemetlen zörgés.
Mindenki gyűlölettel nézett rám. A
hangulat határozottan ellenem fordult.
Hátrafordultam gyógyult páciensemhez:
— ízlik? — kérdeztem udvariasan, bár
tudtam, hogy az ajándékozónak nem il­
lik utólag említeni az ajándékot.
— Kitűnő — hangzott a válasz. —
Nem kóstolja meg?
Es máris nyújtotta felém a cukorkát.
Elkaptam a staniclit és zsebrevágtam.
— Nem adja vissza? — kérdezte a
nő krákogva.
— Soha! — válaszoltam elszántan. —
Tessék csak inkább köhögni.
S te lla A d o rján
fű tibcjtátíünKfóf
Szerelem hallgatni a rádióban a kü­
lönféle „ölperceket”, a motorosok ötper­
cét, a lem ezgyűjtők ötpercét, a bé­
lyeggyűjtők ötpercét, a horgászok
ötpercét. Ilyenkor úgy érzem, hogy
új egyéniség foglalja el testemet, öt
percre motoros vagy bélyeggyűjtő le­
szek és sajátos gondok, örömök hoznak
izgalomba. A napokban horgász voltam
öt percig, és gondolatban ott gázoltam
derékig érő gumicsizmámban a tó part­
ján. Hogy m ilyen külön világ ez, arra
akkor döbbentem rá, amikor az előadó
a téli horgászat örömeinek ecsetelése
közben így beszélt:
— A legmegrögzöttebb ponty ózó is . . .
Melegség öntött el. Hát ebben az is­
meretlen, csodálatos világban, a nap­
rendszer harmadik bolygóján, a husza­
dik században ez is van? K özöttünk
élnek, a mi levegőnket szívják, szeré­
nyen és ismeretlenül a megrögzött pon-
tyozók, s ezek között sokan elérték a
csúcsot, a felsőfokot?
Megrögzött pontyozó szeretnék lenni,
majd egyszer, valamikor nagysokára te­
hetséggel és szorgalommal bejutni a leg­
megrögzöttebb ponlyozók előkelő, zárt­
körű társaságába.
*
E gy kisfiú arcát néztem, amint a gye­
rek szótlanul szemlélte, hogy mit csinál
egy gonosz, önző felnőtt. A felnőtt ho­
mokot szórt a lejtős budai utca gyalog­
járójára, sőt úttestére. A gyerek kezében
spárga volt, a spárga ródliban folytató­
dott. Szomorúan nézte a homokkal el­
csúfított havat és jeget, am ely immár
sem csúszkálásra, sem szánkázásra nem
alkalmas.
Ha a gyereket ebben a pillanatban
megkérdezték volna, hogy voltaképpen
mi szükség van felnőttekre, bizonyos,
hogy képtelen lett volna válaszolni.
*
N em láttam az „Az élet visszavár”
című új olasz filmet, csak a „Jön,
jön!”-nel kecsegtető előzetes jelentés
adott némi ízelítőt a film jellegéből.
Hogy miről szól a film, azt nem lehet
tudni, de két dolgot megállapítottam:
1. Olaszország a nagymosások hazája.
Olasz film el sem képzelhető száradó ru­
hák nélkül, am elyek áthidalják a szűk
hitcákat.
2. Olaszország minden városában re­
zervátum ként megtartanak egy-egy neo-
reálista negyedet a nemzetközi koopro-
dukciók számára. t. L
 T< ^ 2
T & sé m
- Ez a sz e g é n y
F red s e h o g y s e m bír­
ja id e g e k k e l. B e le ­
ö rü l, h o g y se m m ib e
s e tu d ja b e fe k te tn i
a p én zét. . .
/ f „/V&vyoKKetZi, rj/z<3-
A Margithídról kőlépcső vezet le a
Jászai Mari térre. A lépcső egyik oldalán
vaskorlát van, hasonló, m int a hídon.
Gyermekfej nagyságú rések teszik válto­
zatosabbá a korlátot.
Lacika fejét azonban egy gondolattal
túlteljesíthette a természet, mert seho­
gyan sem bírta kihúzni a résből, hová
előzőleg szorgalmas munkával bepréselte.
H ogy mi volt Lacika eredeti elképze­
lése, azt nem tudom. Mindössze át akart-e
bújni, vagy távolabbi céljai is voltak —
könnyen lehetséges, de ez most lényeg­
telen.
Mikor én a tett színhelyére érkezlem.
az esem ények már feltartóztathatatlanul
száguldottak előre végzetes útjukon. A
vállalkozó szellemű ifjút segítségére siető
barátai csali m ég jobban a vasak közé
ráncigálták. Füléről lejött a bőr és ijed­
tében még bőgni is elfelejtett.
A hídról egyre többen kezdték figye­
lemmel kísérni a mentési munkálatokat.
Lassanként a lépcső is megtelt bámész­
kodókkal. Lacika szemmellátliatólag büsz­
ke lett a fejére, m ely a sajnálatos vélet­
len folytán, most egy egész csomó felnőtt
érdeklődésének középpontjává vált.
Előkerültek a szakemberek is: — Ha­
ladéktalanul telefonálni kell a mentők­
nek — ajánlotta valaki a tömegből. Töb­
ben rátámadtak: — Mi közük ehhez a
mentőknek?! Ilyesm i a tűzoltókra tarto­
zik! Hívjuk ki a tűzoltókat!!
— Mentők, tűzoltók — jegyezte meg
pániktól undorodó arckifejezéssel egy
hosszúhajú fiatalember. — Jó vasfűrész
vagy hidegvágó kéne ide! ö t perc — és
mehet haza a gyerek az elfűrészelt vas­
sal a fején. E gy darabig hordja, aztán
kinövi. Mit számít az még ebben a kor­
ban?!
N éhány nő hangosan sajnálkozni kez­
dett a szerencsétlenül járt emberpalán­
tán: — Vajon hogy fog vacsorázni sze­
Mennyei titkárnő
B a lá z s-P lr i B a lá zs
génykém? — Gyönyörű csillogó szemei
vannak! — Ha nekem ilyen szép kis­
oö
fiam vo ln a ! . . . — Hárman sírtak is a
szívfacsaró kép hatására.
A nézők közben apróbb csoportokra
szakadoztak, s mindegyik csoport más­
más oldalról vizsgálta m eg Lacika ügyét.
Sokan ú gy vélték, hogy tulajdonképpen
a híd tervezője felelős az egészért. Má­
sok a béketábort, illetve az imperialis­
tákat okolták.
E gy pocakos kopasz bácsi, a visszaem ­
lékezéstől nekihevülve, így szólt a körül-
állókhoz: — Semmiség ez, kérem! Az én
sógorom került csak a kutyaszorítóba
1929 te lé n . . . — S a közönség, m ivel
Lacika már semmi újat sem tudott nyúj­
- Nincs bent, kérem. Fohászkodó’
tani, fokozatosan átpártolt a bácsihoz.
a jövő hét végén . ..
De akkor észrevéve a csődületet, oda­
jött egy rendőr is. Amint felismerte, hogy
mi a helyzet, Lacikához lépett és óvatos,
de határozott mozdulattal kihúzta őt a
rácsok közül. Majd barátságos barackot
nyomott a megszeppent fiúcska kobak­ A szülőszoba előtt
jára, aki boldogan szipogva vágtatott el
pajtásaival a dunapart felé.
Lacika fogsága tehát véget ért — még­
hozzá mentők, tűzoltók, pénzügyőrzene­
kar hydraulikus emelőgép és az ENSZ
beavatkozása nélkül!
Miközben az emberek csalódottan osz­
ladozni kezdtek, a közhangulat hirtelen
ellene fordult: — Haszontalan kölyök!
— Biztos állandóan csavarog! — Jól el­
páholnám, ha az enyém lenne! — Ez a
lecke bezzeg használt neki!! — S ha La­
cika nem húzta volna el a csíkot, bizo­
nyára meglincselik.
Furcsa és megbízhatatlan valam i a
népszerűség. . .
Most már csak azt sajnálom, hogy ta­
lán sohasem fogom megtudni, miképp
szabadult ki a pocakos bácsi sógora a
kutyaszorítóból 1929-ben.
D alm áth F eren c - De kérem, én voltam itt előbb!
 A kOZtnikuS tétben . . •
Az IB U SZ eg y ik hétv ég i v o n atáv al
o ro szlán v ad ászatra m e n tem A frik á ­
ba. K ala n d o m a t term észetesen m eg­
írom , hiszen az e m b e r n em világot
lá tn i m egy k ü lfö ld re, h an em cik k e­
k e t írn i róla.
D élben érk e zte m A frik á b a, elég jó
m eleg volt. K ö rü ln éztem , h á t sehol
egy oroszlán. Ü gy látszik , ép p ebéd­
szü n et v o lt az őserdőben. K isebb v a ­
d a k szag lásztak u g y an kö rü lö ttem ,
d e azok a lk a lm a sin t csú szta tta k ,
hogy k o rá b b a n m eh essen ek haza.
A d zsungel szélén fe lh a jíto tta m a
•kabátom at egy faá g ra , fe ltű rte m az
in g u jja m a t, s b e h a to lta m a sű rű b e,
oroszlánlesre. Jo b b k aro m o n a puska,
am iv el lelövöm , b alo n a nylo n sza­
ty o r, am iv el m a jd hazaviszem . M e­
gyek, m endegélek, h á t sehol egy
oroszlán.
— H ééé! — o rd íto tta m bele a
d zsungel közepébe — v a n i tt v alak i?
E lém u g rik egy m a csk a fo rm á jú , s
szaglássza a nylont.
— E ngem ak a rsz te becsap n i? —
m ondom fölényes k a c a jja l, m ivel
hogy csak nőstény tig ris v o lt a lel­
kem . — N em kellesz, m en j csak dol­
godra. H ol a z oroszlán? H ázon k ív ü l?
M egint m egyek, m endegélek, sehol
sem m i, E k k o r az egyik fa tö rzsére
felrag aszto m a következő a p ró h ird e ­
té st:
„Lelőnék alig használt, p rím a , m i­
nőségi oroszlánt, jótállással. La­
kás van. A já n la to ka t a Felszaba­
dulás téri M agyar H irdetőbe.”
A hogy o tt b a b rá lg a to k a p ap iro s­
sal, a h á ta m m ö g ö tt ü v ö lté s hangzik.
N a fene, gondolom , csak n em jö tt
u tá n a m a m ű h elyfőnök? V égig sza­
T o n cz T ib o r r a jz a
la d a h átam o n a hideg, óvatosan
h á tra p illa n to tta m , a z tá n fellélegez­
te m , m e rt lá tta m , hogy csak egy
oroszlán. N em v o lt nagy. A m olyan
rán ta n iv aló .
R ám n ézett, v ég ig m u strált. De nem
n y e rh e tte m el a tetszését, m e rt u n o t­
ta n elfo rd u lt. G yorsan elő k ap ta m a
p u sk á m at, célzok. De h o v á lőjek?
M e rt h á tta l áll az isten a d ta.
— Héé! — m ondom n ek i —, for­
d ítsa m á r e rre a túlsó elejét!
De ő csak m egy, b ú csú t integetve
a fark áv a l. N ekem se kell több, uccu
A meglettkorú férfi
Utolsó öröme . . .
,-- r—-- --- ---
Köszönöm, fiatalember . . .
u tá n a, s elébe kanyarodom . M egcél­
zóm a hom lokát, de n em lövök, m e rt
elin d u l felém . K iv áro m a jó tá v o lsá­
got. M ár csak ö t m éter. M á r csak
kettő. M ost csak egy. M ár an n y i se,
m e rt u n o tta n ellép d el m ellettem , fél­
re k ell húznom a p u sk a csövét, n e­
hogy k isz ú rja m a szem ét a szegény­
nek. M egy a h ird etésh e z s olvassa.
L etérd ele k lő á llá sb a s m eghúzom a
rav a szt: — s a k k o r ju t eszem be, hogy
a tö lté n y e k e t bizony o tth o n feled ­
tem az é jje li szekrényben.
Ú risten ! S zem b efo rd u l, le té rd e l és
b á n a to sa n nyöszörög n ek em v alam it.
S zelíden pislog rám , fa r k á t csóválja.
E lőszedem a h á tizsák b ó l az a k a d é ­
m iai k isszó társo ro zatb an n em ré g k i­
a d o tt oroszlán—m a g y ar szó tárt, h á t
k id e rü l, hogy ez az oroszlán m ag y a­
ru l nyöszörög!
— S p re ch e n S ie u n g arisc h ? — k é r­
dezem tő le rögtön, d u n á n tú li tájszó ­
lással.
— P ersze, hogy sprekkolok! —
m ondja, k é t m ellső lá b á v a l levéve
fejé rő l az o roszlánbőrt.
ö sszecsap o m a te n y e re m e t:
— D ek u lek Ede! H á t m ag a? M it
k ere s itt, A frik á b a n , o ro szlán b ő rb en ?
D ekulek Ede, rég i szom szédom , ak i
1956 őszén d isszidált, k ilih eg i üldöz­
te tésem fára d a lm a it, le tö rli sö rén y é­
v el a h o m lo k át:
— T u d ja, sehogy se k a p ta m la k á st
P esten . Id e jö tte m h át, m e rt azt
m o n d ták , h a az em b er egy k icsit is
o roszlán eb b e n a v ilág b an , eg y év
a la tt egészen csinos kis b a rla n g o t
k a p a rh a t össze m ag án ak . H á t én k ét
év e itt vagyok, d e tu d ja , A frik á b an
is csak a n n a k az o ro szlán n ak megy
jól, ak i idevalósi. U ram , lőjön le, és
vig y en engem h aza a h átán , ö rö k k é
h á lá s leszek m ag án ak . Id e a hom lo­
k o m b a g y o rsan egy golyót.
M inek b á n tsa m ? E lé n ek eltü k a
h o n v ág y -d a lt és h az ajö ttü n k .
A lföldi Im re
Sáudol. Károiy rajZa
és első bánata
_ Kezitcsókolom, Józsi bácsi . .
 '

óvintézkedés T éli halászat Réber László rajza

György rajza

P&Wi

Pesti őstermelők N em indult be az igazgató k o c sija ...

M é száro s A n d rá s r a jz a Sándor Károly rajza

Q3 EF7
3

- Na, ma is megtermeltük a m agunkét. . .

Újítás olvadás idején Emberséges vaddisznók

G e rő S ándor ra jz a z T ib o r r a j z a

—.
<1 '^ k ü l f ö l d i m á r a k k o r fe ltű n é st
k e lte tt, am ik o r m e g jelen t az é tte ­
rem b en . S ovány v olt, m in t egy k e ­
szeg, hosszú, m in t egy léc, p ep ita
k a b á tja volt, m éregzöld n a d rá g ja és
n esztelen á rn y k é n t su h a n t elő egy
oszlop m ögül. N ém i tép elő d és u tá n
le ü lt egy asztalhoz, m a g a a lá h a j­
to g a tta lá b a it, m a jd b e h a tó ta n u l­
m ányozás a lá v e tte az étlap o t. A fő­
p in c ér és egy v ag y k é t alp in cér
fé lb e h a g y tá k h alk , d e le n d ü letes v i­
tá ju k a t, m e ly et a to tó esélyeiről
fo ly ta tta k egy sz k ep tik u s belfö ld i­
v el és h o sszasan le sté k az á rn y p a ­
ran c sait. E rre azo n b an h iá b a v á rta k ,
n o h a a k ü lfö ld i ro p p a n tm é re tű
á d á m c su tk á ja h ev esen já r t fe l és alá,
je lé ü l an n a k , hogy n ag y o k a t nyel,
tü re lm e tle n k e d ő gyo m o rn ed v eit csil­
lap ítan d ó .
A je le n e te t a h a tá ro z o tt je lle m ű fő­
p in c é r tö b b n y e lv ű m e leg ösztökélé­
se em elte k i a n é m a já té k jeges b o r-
zadályából, az id eg en azo n b an nem
a d ta je lé t a h ed e rítésn ek , m erev en
n ézte az abroszt, m a jd a s a já t fü lé ­
v el k ez d ett já tsz an i. Ez n em n y ú j­
to tt elégséges szó rak o zást a v en d ég ­
lá tó közegeknek, a k ik to v áb b i nyelv-
ism e re te k e t h o ztak felsz ín re ag y u k
re jte k e ib ő l s az egyik m á r a ra b sza­
v a k a t k e z d e tt kaffogni, m e ly ek e t a
h a rm in c a s év ek b en ta n u lt A litól, a
kávéfőzőtől, ak in e k v o lt egy szótára,
m ely et a r r a h aszn á lt, hogy p iro s fe ­
zén ek h ite lé t em elje.
A k ü lfö ld i e k k o r elen g ed te a fü ­
lé t és a zsebébe ny ú lt. Az é tte re m
közönsége ú g y v élte, hogy egy cédu­
lá t von m a jd elő, m e ly re egy b a r á tja
fe lírta , m it k ell ily e n k o r m ondani.
K o rá n tse m ez tö rté n t. A k ü lfö ld i p i­
p á t v e tt elő, s m o st e n n e k a sz á rá ­
v al v a k a rta a fü lk ag y ló ját.
— M m — m o n d ta e rre a főpincér
és egyik a lp in c é ré t őrség ü l h ag y v a
a k ü lfö ld i m e lle tt, a m á sik a t k isza­
la sz to tta a p o rtá ra , m eg tu d an d ó , m i­
nő n áció t leh essen tü la jd o n k é p p e n
tiszte ln i e csak n e m áttetsző in d i­
v id u u m b an . A p o rtás rö v id esen sze­
m ély esen m e g jelen t és o rra elf o rd í­
tá s á v a l közölte, hogy az idegen nem
a szálloda lak ó ja.
A je le n e t k özfigyelm et k eltett,
o ly an n y ira, hogy a to tó -szk ep tik u s,
a k i n ag y k ö rü lte k in té s se l e tte a k i­
r á n to tt p o ty k á t, elm ély ü lte n a tu ­
la jd o n k ép éb e d ö fte a h a lv illá t, am i
egyes é re tle n v en d é g ek e t v ih o g á sra
k é s z te te tt A külfö ld i pedig c sak ült,
a p in c érek p edig csak állta k .
— N om égegyszer — m o n d ta a fő­
pincér, a k i n em v o lt b a r á tja a h o lt­
p o n to k n a k és az ö t v ilág rész v a la ­
m en n y i lén y eg eseb b n y elv én é rd e k ­
lődött, n em ó h a jt-e a v en d ég m égis
v a la m it fogyasztani. E tw as zu m Es­
sen, so m eth in g to eat, q u elq u e chose
á m a n g e r és m ég v ag y tizen ö tféle­
k ép p en , m a jd v itézü l k ic sa v a rta az
é tla p o t az ő rp in c é r kezéből és fo rd í­
ta n i k ezd te u g y an é n y elv ek re, am it
az idegen szem reb b en és n é lk ü l tű rt,
m a jd rá g y ú jto tt a p ip á já ra .
— S ik etn é m a — h a tá ro z ta el az
ő r pincér.
— S im a sü k e t — v e te tte ellen a
kollég ája, am i P este n , m in t tu d v a ­
levő, egyebet is je len t, m in t a h alló ­
szerv ek sa jn á la to s fogyatékosságát.
— K a fé — szólalt m eg e k k o r az
idegen, h a tá ro z o tt cá fo latá u l az el­
eddig elh an g z o tt szak v élem én y ek n ek
és u n iv e rz ális p ip a sz á ra fe k e te ré ­
szének m e g k o p o g tatásá v al jelezte az
á lta la k ív á n t fo ly ad ék színét.
— H o zzan ak n ek i fe k e té t
m o n d ta a főpincér, és f ú jt egyet.
A fe k e te m ö gött m e g jelen t az üz­
letv ezető is, a k i á tv e tte a h ely ze tje­
le n té st és fölén y esen le g y in tett.
— M ag u k eg y szerű en n em é rte n e k
a szakm ához — m o n d ta. — A zt k ell
csinálni, hogy h a a tö b b i a sz ta ln á l
re n d e ln e k v alam it, a z é te lt el k ell
v in n i a m u k i o rra előtt. V alam ire
m a jd csak rászagol.
Az egyik p in c ér m eg k érd ezte, hogy
k ilo m éte rp é n z v an -e, a m ire az ü zlet­
vezető azt m o n d ta, hogy nincs. H a
nin cs, nincs, m it le h e t te n n i — gon­
d o ltá k a p in c érek és m e g in d u lta k a
ren d e lése k k el, ó riási félk ö rö k et és
d erék szö g ek et írv a le a b écsiekkel,
szű zsü ltek k e l (rizzsel), flek k e n ek k e l
és zn aim i m a rh á k k a l, to v á b b á sav a­
n y ú k k a l és sörökkel, m iközben egy
k ü lö n em b er n y arg a lász o tt elő ttü k ,
elh ú zv a az ú ta k a d á ly o k a t képező
székeket. A h ad m o zd u la to k a t az é r­
d ek e lt v en d ég ek aggodalm as n y ak te-
k erg e tése k ísé rte s olyan is v o lt kö­
zö ttü k , a k i a bony o d alm as ú to n hoz­
z á é rk e z e tt p a p rik á s csirk e tá ljá t
görcsösen m e g rag ad ta, m a jd egész
te sté v el rá h a jo lt, hogy a z t u g y an el
n em veszik tő le m égegyszer a ny il­
v án v a ló a n m eg h áb o ro d o tt é tte rm i
alk alm az o ttak .
A k ü lfö ld i az érd ek lő d és legcse­
k ély eb b je le n é lk ü l fig y elte p ip á ja
m ögül a k ö rm e n e te t és így n em vo lt
m in d e n in d o k n é lk ü l v aló az a k é r­
dés, m ely et a to tó -szak em b er te tt
fe l a fő p in cérn ek .
— M o n d ja ap ám , m icsoda sziv ar
ez a m a d ár?
— T ra b u k ó — m o n d ta a fő p in cér
ta lá lé k o n y a n és aggódva fig y elt a
b e já ra t felé, ah o l e k k o rra m á r o tt
á llt a séf, a csapos, a lo n d in er, a
lifte sfiú és a tra fik o s néni, szám on-
k érő te k in te tte l m éreg etv e a fő p in ­
cért, a k i m á r-m á r v eszély ezteti az
üzem becsületét.
I tt v o lt az id e je a d rá m a i fo rd u ­
la tn a k , s m in t ahogy m in d e n jó ra -
v aló d rá m á b a n tö rté n n i szokott, a
fo rd u la t b e is kö v etk ezett. A z tö r­
té n t ugyanis, hogy az é tte re m végé­
b e n ülő idős tö rzsv en d ég k iv ételesen
v a la m i k ö n n y ű főzeléket ren d e lt,
g y o m rára v aló h iv a tk o zá ssa l s a
ren d e lés k iv ite le z é se k é n t egy ad a g
sp en ó t k ezd te m eg v á n d o rú tj át, k e-
re sz tü l-k a su l az é tte rm e n , közben
á th a la d v a a k ü lfö ld i o rra ala tt.
A k ü lfö ld i a rc á ra e k k o r k iü lt a
vágy és a m á m o r k ifejezése és h e ­
v esen in te g etn i k ezdett. A sp en ó to t
szállító p in c ér m e g to rp a n t és k érd ő ­
je llé g ö rb ü lv e h a jo lt a fő zelék fölé.
A k ü lfö ld i rá b ö k ö tt a zöldellő és a
m in d e n n em ű sz aft n é lk ü l szűköl­
ködő tá p lá lé k ra és s z é ttá rt kezek k el
m u ta tta , hogy o ly at ó h ajt, m ég hoz­
zá sokat.
Az üzletvezető e k k o r zse b re te tte a
kezét, m in t N apóleon A u ste rlitzn é l
és m egszólalt: — M o n d tam v ag y nem
m o n d tam ? H ozzanak n ek i egy tá lla l.
A k ü lfö ld i m eg is k a p ta a spenót­
já t. A m ire m ég sohasem v o lt példa,
a séf m ag a m é rte k i n ek i a le h ető
legnagyobb tá lb a , am ily e t c sak ko­
m oly esk ü v ő k re szokott elővenni,
igaz, hogy n em sp en ó tn ak . A k ü l­
földi n e k ie se tt a sp e n ó tn ak és p illa­
n a to k a la tt felfalta. S zin te szem láto ­
m á st v á lta k izm ai ru g an y o sa k k á, te ­
k in te te frissen , te ttre k é sz e n csillo­
gott, m a jd h a tá ro z o tt m o zd u lato k ­
k a l fiz e te tt és távozott.
A fő p in cér m eg tö rö lte a h o m lo k á t
és elk ín zo ttan v á n szo rg o tt k i az é t­
te re m m e lle tti neg y ed o sztály ú sön-
tésbe, a h o n n a n a b o rt és a sö rt szok­
tá k behozni a p in cérek , s ah o v a k i­
v iszik az é tte re m h íre it. I t t p ersze
m á r m in d e n t tu d ta k , s am ik o r a fő­
p in c ér k im e rü lté n n ek itám asz k o d o tt
a fa ln a k , m ég az u ltip a rti is a b b a ­
m a ra d t.
— B en y elte az egészet? — k érd ez­
te egy k alap o s em b er. •
— C a k k u m p a k k — le h e lte a főúr.
— És k iféle? — é rd e k lő d ö tt egy
m ásik , gondosan rá té v e k ezét a k á r ­
ty á ira , am i érth e tő , m e rt n á la vo lt
a p iro s hetes.
— S ohasem fog k id e rü ln i —
m o n d ta a főpincér.
— S oha? — n é z e tt fel a k alap o s
— u ram , h a ez így végigspenótozza
egész E u ró p át, n em lesz n eh éz a nyo­
m á ra ta láln i.
A p iro sh etese s e m b e r feln ézett.
— M ondja, m a g á n a k n in csen m ás
b a ja ?
— N incsen — m o n d ta a k alap o s
em b er.
És k á rty á z ta k tovább.
T a rjá n Im re
V lagyim ir Poljakov:
jj j j s j
Ez 1959. ja n u á r h a rm a d i-
k á n e ste nyolc ó ra k o r tö r­
té n t B u d ap esten , a V áci u t­
cában, az A n n a eszpresszó­
ban.
B em en tem egy csésze fe ­
k e té re és le ü lte m egy sza­
b ad asz ta lk a m ellé.
— M egengedi, hogy le ü l­
je k az aszta láh o z ? — ü tö t­
te m eg a fü le m e t egy k e lle ­
m es, öreges hang.
Idős e m b e rk e á llt m e lle t­
tem , ó d iv a tú k em én y k alap
a fején , k ezéb en sétab o t.
N agy, sz ü rk e sz ak á lla volt.
L ev e n d u lailla t lengte kö rü l.
— K érem , te ssék —
m ondtam .
És az ö reg h ely et foglalt
az asztalom m ellett.
— N égy d u p lá t — m ond­
ta a p in cérn ek .
A p in c ér h o zta a négy
csészét és a kisö reg szem -
p illan tá s a la tt k iitta m in d ,
eg y ik et a m á sik u tán .
M eglepődtem .
Az öreg e m b erk e rá m n é ­
z e tt és rav a szu l k acsin to tt.
— C sodálkozik, hogy egy­
sz e rre a n n y i fe k e té t m eg­
itta m ? — k érd ezte.
— Igen. N agyon csodálko­
zom — m ondtam .
— N agy m e g rá z k ó d ta tá ­
sok id e jén ez segít.
Az öreg okos, rán co k k al
b a rá z d á lt a rc á ra n éztem és
nem tu d ta m v isszaem lékez­
ni, hol és m ik o r lá tta m .
— V alah o l ta lálk o zta m
ö n n el — m o n d tam . Nem
v o lt a n a p o k b a n az o p e re tt­
színházban?
— Nem.
— A K is S zínpadon?
— Nem.
— A N em zeti M úzeum ­
b an ?
— N em voltam .
— L ehet, hogy a k ö n y v ­
tá rb a n ta lá lk o z tu n k ?
— L eh e t — m o n d ta az
öreg.
És m ég k é t d u p lá t re n ­
delt.
— M eg ren d ü ltem ! — hogy v a n n ém i fan tá ziá ja .
m ondta. — E rrő l a té m áró l
álm odoztam , fa n tá z iá lta m ,
de b ecsü letesen m egm on­
dom , n em g ondoltam vol­
n a, hogy ily en gyo rsan m eg ­
v aló su l és ilyen m éretb en .
— P a rd o n eg y p ercre! —
k iá lto tta m . — S zab ad a ne­
v ét?
— V ern e G y u la vagyok
— fele lte a kisöreg.
N em ism ertem m eg a h í­
res írót.
— H iszen ön ezt m egjö­
v en d ö lte — m o n d tam . —
ö n n e k v an egy k ö n y v e is,
am ely b e n le ír ja a ho ld b a-
re p ü lé st__
Megértő jegyüzér
' T o n c z T ib o r r a j z a
^>4 hAva -
— Ig en — m o n d ta b üsz­
k én az író — m eg jö v en d ö l­
tem , d e m á s dolog m egvaló­
sítani. Az én fan ta sz tik u s
id e á m a t az öreg Ciolkovsz-
kij fe jle sz te tte tovább, de
a m i á lm a in k a t a m ai fia ta ­
lok és ö reg ek v a ló síto tták
meg. Iz g a to tt vagyok, m eg­
ren d ü ltem .
A szom széd aszta l m e lle tt
k é t idősebb e m b e r k ih a ll­
g a tta ;a beszélgetésünket.
Az eg y ik ü k fe lá llt és hoz­
Van két jegyem, nem egymás mellé!
zá n k lép ett.
— V ern e G y u la elv társ
— m o n d ta — m ag a k itű n ő
jó steh etség , am it m ond, az Találkozás P u s z ta i P á l r a j z a
beteljesed ik . Á ru lja el ne­
kem , m ily en c sa p a to k a t kell
m eg játszan o m a T otón? —
N e já tssz a m eg eg y ik et sem
— m o n d ta V ern e G yula. —
M aga így is, úgy is veszí­
te n i fog.
— M iért?
— A zért, m e rt m ag a neip
álmodozó. H a ilyen izgal­
m as id ő k b en m ag a csak a
szem élyes n y ere ség re tu d
gondolni — é n n em tu d o k
m ag áv al kom olyan beszél­
getni. M en jü n k , b ará to m
— m o n d ta V ern e G y u la és
mi k im e n tü n k az eszpresz-
szóból.
V id ám an ég tek az u tcai
lám p ák . K öd ü lte m eg a
v áro st, d e m i m égis sokáig
c s a ta n g o ltu n k az u tcák o n
és azokról a z álm o k ró l b e­
sz élg e ttü n k , m e ly ek e t az
e m b e ri zseni m egvalósít. - Vigyázzon! Én nem tudok sízni!
- Maga is vigyázzon! Én sem tudok!
— B ocsásson m eg —
m ondtam . — V álaszoljon
egy k érd é sem re: hogyan
k e rü lt B u d a p estre ? H iszen
ön m á r régóta h a lo tt és ne A pedáns néző
K a já n T ib o r r a j z a
h a ra g u d jé k , n em hiszek a
feltám a d ásb a n .
— N agyon eg y szerű —
m o n d ta V ern e G yula. —
T u d tam , hogy ö n n ek írn ia
kell v a la m it a L u d as M atyi
rész ére és az t is tu d ta m ,
H á t eljö ttem , hogy seg ítsek
m ag án ak . E lv ég re é n h u ­
m a n ista és fa n ta sz ta v a ­
gyok. S zám o m ra igazán
sem m iség v o lt k ilé p n i a
könyvem la p ja i közül. M in­
den jó t. Ügy szám ítson,
hogy n em búcsúzom m a g á­
tól. M ég sok érd ek es dolog
fog tö rté n n i és n élk ü lem
nem m egy sem m ire a jövő­
ben sem.
És szétfo szlo tt a ködben.
H ogy v elem m i tö rté n t?
L eírtam , a m it m o st önök
o lv asn ak .
(O roszból (o rd íto tta
P o g o n y i A ntal)
 Igazi Amerika!
Érdemes visszaemlékezni cg}’ kicsit a
karácsonyelőlti napokra, amikor nem
mindennapi esem ény történt az ameri­
kai Chapel H ill, Észak-Karoiinabeli vá­
rosban. Tudvalevő, hogy december 16.
Beethoven születésnapja. Az észak-karo-
linai egyetem énekkara viszont kará­
csonyra való tekintettel Bach karácsonyi
oratóriumát akarta ezen a napon előadni.
A beethovenisták felbőszültek. Felvonul­
tak az egyetem előtt a következő táb­
lákkal: „Ezt nem lehet Beethovennal
csinálni!”, „Háromszoros éljen Beetho­
vennah!” A legszebb tábla azonban ez
volt: „Bach go home!” A tüntetők egyi­
ke, Cortland Edwards nyilatkozatot adott
a sajtónak:
— Mi óig}’ gondoljuk, hogy nem tisz­
tességes dolog ilyen nagy muzsikus szü­
letésnapján valaki másnak a zenéjét ját­
szani . . .
E heti hirdetésünk:
— N em r e s te ll, sz o m sz é d , fo ly to n le sk e -
lőd n i?
— D e h isze n c sa k azt le s e m , m iv e l e te ti
a J u lis a jó sz á g o t, h o g y o ly a n szép !
— J ó k ifo g á s! H isz’ m a m ár m in d en k i
tu d ja , h o g y h a sz é p a jó sz á g : ER R Á -val
e te tik !
Kapható a baromfikeltető állomásokon
és a vétómat; boltokban.
Gyártja az Állami Vákcinatermélő Int.
Budapest. XIV., Zászlós u. t i - 3?.
Hófúvás után
R é b e r L á s z ló r a j z a
A rövidhullámú készülék rádiójelzései
szünet nélkül sipítoztak indulásra ké­
szen várakozó rakétám belsejéből. Tü­
relmetlenül sürgettek már a Földről,
hogy induljak vissza.
Mindjárt megyek, dohogtam magam­
ban. miközben egy kráter oldalfalából
igyekeztem kiszabadítani egy roppant
aranyrögöt. Félkilométerre lehettem a
rakétától, de a rádiójelzéseket olyan éle­
sen hallottam, mintha egyenesen a fü­
lembe trombitáltak volna: ennyire tisz­
tán szállt a hang a levegőréteg nélküli
Hold felszínén. Jól van már, megyek
—■mérgelődtem — de nem leszek bolond,
hogy ezt az aranyrögöt m elyhez fogható
a Földön csak a mesében van, itthagy­
jam. Ki tudja, mikor küldenek
megint a Holdra?
Dühödt erőfeszítés után végre meg­
mozdult az aranyérc; akkora színarany
szikladarab volt, m int egy kövérre hí­
zott ökör, m ég én is megdöbbentem,
mikor kifordult a kráter oldalából.
Diadalmasan élveztem először a Hold
fizikai törvényeinek előnyét: a csekély
nehézségi erő következtében fel tudtam
emelni az irdatlan követ és a rakétához
vonszoltam. Már útközben sejtettem,
hogy az ajtaján nem fog keresztülfémi,
ezért, kötelek segítségévéi az oldalához
erősítettem, sűrű hálót kötöttem a kő
köré, nehogy úlközben elszabadulhas­
son. Azután' h elyet foglaltam a rakéta
belsejében, bezártam magam mögött
kabin-ajtómat, levetettem nehéz hold­
ruházatomat és szivarra gyújtva jelez­
tem a Földnek, hogy indíthatják a táv-
irányítást, isten veled Hold!
A berendezés tökéletesen működött.
Néhány perc múlva piros lámpa gyúl-
ladt ki előttem a műszer-falon, majd a
rakéta erős lökéssel kirepült a Hold-ról
Az ülőkalauz otthoni pihenője
és elindul! pályáján a Föld felé. Mind­
járt kitekintettem rakétám figyelő-abla­
kán. Az aranyérc köteléke jól kiállta
az indulással kapcsolatos terhelést, a
nagy darab sárga kő szilárdan feküdt
rakétám testén. u
Papírt és ceruzát vettem elő, és hoz­
závetőleges számításba kezdtem: H a
csak 18 karátos az arany, árából szép
házat, autót és több kiló banánt vásá­
rolhatok, a fennmaradó összeg bank-be­
tétjének kamataiból pedig életem végéig
elegánsan megélek.
Elégedetten elaludtam, s ha jól emj
lékszem, azt álmodtam, hogy egy in ­
gatlan-ügynökkel tárgyalok, aki arany­
ércemből hirtelen letör egy nagy dara­
bot és futásnak ered vele, én pedig ül­
dözőbe veszem . Erre ébredtem fel s
szinte még éreztem a futás lendületét
is, mikor nyugtalanító gondolatom tá­
madt: mintha a rakétám futása is gyor­
sabb lett volna és sebesen zuhant volna
a Föld felé! Érzésem beigazolódott, rö­
videsen jelentkezett a Föld is és közöl­
te, hogy rakétám a számításoknál na­
gyobb sebességgel közeledik,, s léptes­
sem üzembe fékező rakétáimat.
Kioldottam az elsőt, de a sebességet,
a rakéta zuhanását alig csökkentette.
Kétségbeesett félelem fogott el, s egy­
szerre iszonyú felismerés szorította ősz- '■
sze a szívemet.
ki
Az aranyérc! Az aranyérc, m elynek a
Holdon oly csekély súlya volt, most, a
Föld felé közeledtóben kezdi felvenni
földi súlyát és egyre nehezebbé válik!
A zuhanást fékező rakétáim pontosan
kiszámított energiája pedig nem számolt P
a magammal hozott súlyos kővel és nem
bír vele!
Mit folytassam tovább? Tehetetlen
voltam! A kő kötelékeit el nem vághat­
tam, hiszen az ajtót már a légnyomástól
sem tudtam volna kinyitni. Fékező ra­
kétáim sorra elfogytak, a Föld már az
orrom előtt száguldott, utolsóként kiol­
dott ejtőernyőmet pedig a roppant sú­
lyú érc egy másodperc alatt kifordította.
Rakétám ezekután a rettenetes nagy
darab arannyal rázuhant a Földre és
m élyen befúródott a föld alá.
íg y pusztultam el, teljesen ostoba
módon és utóbb még az is kiderült,
hogy a Hold kráteréből keservesen ki­
bányászott nagy kövem nem is arany­
rög volt, hanem ócska d u b lé !. . .
Som ogyi P ál
 A szerelem ereje Pusztai Pál rajza

Közvélemény-kutatás

d ftM te 4 ^
Egy h an g y a és egy e le fá n t találk o zo tt
az erdőben. K ö szö n tö tték egym ást, aztán
b eszélgetni kezdtek. A v ilág azo n b an ki­
esi, s ah o g y an ez len n i szokott, h am aro san
közös ism erő sre leltek. A közös ism erős
egy em b er v o lt: L éb e n k u n szt B enedek.
A z e le fá n t így k ezd te a szót:
— Ism ere m jó l ezt a L éb en k u n szto t. N y á­
pic, v ézn a alak . A lá b a i o lyan véko n y ak , hogy já rn i is
alig tu d ra jtu k . A k a r ja i gyöngék, a m ú ltk o rib a n lá t­
ta m , a m in t ép p en fá t v ágott. El sem m ondhatom , k ed ­
ves h an g y a b ará to m , hogy m e n n y it n ev ettem . Egy h it­
v á n y k a k is fa d a ra b o t a k a r t széth aso g atn i. A feleségé­
n ek k e lle tt a fa a tű zg yújtáshoz. L á tta d volna, hogy
erő lk ö d ö tt. C su rg ó it az izzad tság is róla. S h a tu d n á d ,
hogy m ily en gyáva. A m ú ltk o rib a n — ép p en v izet it­
ta m a tóból — g y a n ú tla n u l felém közeledett. A ztán
m e g láto tt és m eg to rp an t. É n is rán é zte m — m u latság o s
kis fig u ra v o lt u g y an csak -— és rám o rd u lta m . L á tta d
vo ln a csak az t az ijed tség et! O lyan fe h é r le tt, m in t a
csiga h áz a és v isíta n i kezdett. A ztán m eg fo rd u lt, s vé­
k ony k a r ja it ég n ek tá rv a elro h a n t. T a lá n m ég m ost
is fu t, h a el n em fá r a d t azóta.
— No, szóval ilyen egy fig u ra az a te b aráto d .
A h an g y a illed elm esen m e g h a llg a tta az elefán to t, az­
tá n így szólt: - Bocsánat, mi a véleménye a közlekedésről?
— N incs igazad, ked v es elefán t. É n is jó l ism erem
L éb en k u n szt u ra t, de ő eg y á lta lá n n em ily en em ber. 0
n ag y és h a ta lm a s, féle lm e tes k a rja i v a n n a k és súlyos Maradi atya
lá b a in úgy áll, m in t a kőszikla. É n is lg tta m a m ú ltk o ­ Toncz Tibor rajza
rib a n fav á g á s közben. L á tta d vo ln a csak m in t h asíto tt
k e tté egy h a ta lm a s fá t eg y e tle n csapással. S a h a n g ­
j a . . . A h a n g ja olyan, m in t az égzengés. H a m i h a n ­
g y ák e^ ren is k iá lta n á n k , az is csak h alv án y cincogás
le n n e az ő szav a m ellett. S h a tu d n á d , m ilyen báto r!
A m ú ltk o rib a n is, am ik o r a k e rtjé b e tévedtem , m eg lá­
to tt és felé m jö tt. N em ije d t m eg, esküszöm , egy csep­
p e t sem , in k á b b b á tra n k ö zeled ett és h atalm as lá b aiv a l
re á m a k a r t taposni. É n ré m ü lte n fu tk á ro z ta m ide-oda,
s csak a v é le tle n n e k köszönhetem , hogy életb e n m a ­
ra d ta m . A zóta is a h id e g lel, v alah án y szo r m eglátom .
M indebből a z a tan u lság , e le fá n t b ará to m , hogy tisz­
te ln i és b ecsü ln i k ell a n á lu n k külö n b ek et.
L éb e n k u n szt B en ed ek pedig kileste, k ih a llg a tta a b e­
szélgetést, s am ik o r az e le fá n t o d áb b állt, felk e re ste a
h an g y á t, rá lé p e tt és a cip ő je sa rk á v a l sz éttap o sta. A ztán
h a n y a tt-h o m lo k h a z aro h an t, m e rt m eg h allo tta, hogy kö ­
zeleg az elefán t.
Szilágyi János - Te, apa, nádpálcával - az ű rrakéta k o r á b a n ? ) ...
 Jß 4 6 &ArftáeSíítKi£,
KÉTSZER EGY NEM LEHET KETTŐ!
M ottó:
„A jó za n ész az em ­
b eri c s e le k v é se k tö r ­
v é n y e . P e r sz e , v a n ­
n ak m ég k iv é te le k ” .
(K ovács J á n o s b u ­
d a p esti filo z ó fu s ,
X X . század.)
Vidékről jöttem haza Buda­
pestre. Vonatérkezéskor a Déli
pályaudvaron a szokott h ely­
zet: hatvanan tiportuk egy­
mást szakadó esőben a jelen-
levő négy taxiért, aztán vár­
tunk az egyenként befutó újabb
kocsikra. (M ivelhogy a Déli-
vasútnál ne is álmodj villa­
mosról vagy autóbuszról: tíz­
kilós csomagon és bizonyos
koron felül úgysem bírod a
távgyaloglást a megállóig.) Te­
hát: vártunk.
Dulakodás közben egy ked­
ves öreg parasztnénibez szorí­
tottak. Hirtelen ötlettel meg­
kérdeztem, merre megy. Az
Izabella utcába. Magam a Ma­
jakovszkij utcában lakom —
felajánlottam hát neki a véd­
és dacszövetséget. Elfogadta.
Es megtörtént a csoda. A ti­
zenkettedik taxi éppen mielőt-
tünk állt meg. Villámgyorsan
begyömöszöltem a nénit, be­
löktem a csomagjainkat, és bol­
dogan betelepedtem magam
is. A vezető megmarkolta a vo­
lánt, én meg azt kérdeztem a
mellettem ülő nénitől, hányas
számú ház előtt tegyem le.
A gépkocsivezető felhábo­
rodottan hátrafordult:
— Hogyan? Önök nem tar­
toznak össze?
Baleset ellen szedjen — fegyelmit
Vörösmarty László busz-ka­
lauz midi év október 26-án
pontosan megjelent az esti
váltásnál, bement a busz v e­
zetőfülkéjébe, elhelyezte kis
motvóját, majd lelépett a ko­
csiról. Itt kezdődött a baj.
Olyan szerencsétlenül ért asz­
faltot a lába, hogy utána alig
tudott ráállni. De azért hősie­
sen visszabicegett a kocsiba és
végezte a munkáját. Ledolgoz­
ta az éjszakai műszakot, pedig
egyre dagadó lába már majd­
nem szétnyomta cipőjét. Más­
nap bem ent az újpesti SZTK-
ba, ahol megállapították, hogy
lábfejében csonttörés van.
Négyheti kezelés után újra je­
lentkezett a munkahelyén, m i­
kor is az Engels téri főnökség
útján levelet adtak a kezébe.
Azt gondolta szegény: meg­
dicsérik hősies helytállásáért.
Szégyenkezve, de gyanútla­
nul bevallottam :
— Nem.
— Akkor tessék kiszállni!
mondta ő.
— Miért? — kérdeztem én.
— Mert az utastársulás ti­
los.
— Miért?
— Csak. Vállalati rendelet —
közölte.
— Uram és elvtársam! ese­
deztem én. — N egyven ember
öli itt egymást. A józanész azt
diktálja, hogy piinél előbb
szét legyenek fuvarozva a vá­
rakozók. A kocsiban elférünk
ketten. Majdnem egy helyre
megyünk.
— Tilos — mondta. — Vál­
lalati rendelet, ha mondom.
— És ha azt hazudtam vol­
na — sóhajtottam bágyadtan,
hogy a néni az édesanyám? a
kishúgom? vágj’’ az ángyom-
térgye?
— Akkor elvinném. De a
társulás tilos. Tessék kiszállni.
Iüszálltam. H etven perccel
később jutottam kocsihoz, tár­
sulás nélkül.
De legalább volt időm gon­
dolkodni. Es rájöttem, hogy
az ügyben mégis a józanész
győzött! A taxivállalat józan­
esze: nem az a fontos ugyanis,
hogy az utasok hazamehesse­
nek, hanem az, hogy a húsz-
forintos viteldíjat két utas két
kocsiban guberálja le ugyan­
azért az éltért.
E. J.
Tévedett. Szóról szóra ez állt a
levélben:
„ F ig y e lm e z te té s .
F. é v i o k tó b e r h ó 2 6-án t e l­
je s íte tt sz o lq á ia ta k ö zb en Ön
o ly a n v ia v á z a tla n u l lé p e tt fel
a GO — 5 2 7 . r s z . g é p k o c s i v e z e ­
t ő fü lk é jé n e k lé p c s ő jé r e , h o g y
m e g c s ú s z o tt é s b o k á ja m e g s é ­
r ü lt. A s é r ü lé s k ö v e tk e z té b e n
n é g y h é tig v o lt b e te g á llo m á n y ­
ban!
V ig y á z a tla n s á g á é r t f ig y e l­
m e z te té s b e n r é s z e s ít e m é s f e l­
h ív o m , h o g y a jö v ő b e n n a ­
g y o b b fig y e le m m e l lá ss a el
m u n k á já t, m e r t h a so n ló fi­
g y e lm e tle n s é g e s e té n f e g y e l­
m i ú ton f o g o k e liá r n i.
TÓTH MIHÁLY
f ő r e . é s k é r . o sz t. v e z .
16. sz . A u tó k ö z i V."
* tett fe l. A z é d e ssé g á r u k a t —
Reméljük: a QÍmzett akár a
lelépésnél, akár a fellépésnél
legközelebb jobban meggon­
dolja, mielőtt a lábtörés léha
gyönyörében részesíti magát...
T isztelt Uram!
R em élem , elhiszi nekem , hogy nem szándékoztam
hallgatózni a tih a n yi községi tanács szerény elnöki rezi­
denciájának előszobájában, a m iko r ö n az elnökasszony-
n ya l vita tk o zo tt egy tih a n yi villa sorsáról. A z elnöki
szoba ajtaja n y itv a állt és így kén ytelen vo lta m tudo­
m ást szerezni az o tt elhangzottakról, noha én csupán
azt ó h ajtottam m egtudakolni a tanácsházán, vajon
m iért írjá k ki kevély, nagy fe ste tt b etű kk el a faluvégi
volt istálló vakolatlan falára, hogy „ V Ö R Ö SM A R T Y
M O Z G Ó K É P SZ ÍN H Á Z ”, m iko r ezen n em csa k a fa lu
népe, hanem T ih a n y csodálatos szépségeiben gyönyör­
ködő nyári és téli ü d ü lő k is jó ízű t kacagnak. Ugyanis
m éltatlan ezt az öreg és gondozatlan helyiséget a film ­
m ű vészet h a jléká n a k nevezni. F igyelm em et azonban az
ö n ö k fen teb b em lített vitá ja kö tö tte le, teh á t gyorsan
belenyugodtam abba, hogy T ih a n y község m o zijá n a k
m ostoha sorsán m a jd csak ja v ít egyszer a V eszprém
m egyei M oziüzem i V állalat m ár csak azért is, hogy or­
szág-világ előtt ne ke lljen szég yen kezn ü n k m iatta!
A tih a n yia k m oziügyét így m agam ban elrendezvén,
várakozás közben az ö n harcos, n em goromba, de tü ­
relm etlen és oktató hangját fo g tá k fe l hallószerveim ,
ö n a zt bizonygatta, hogy az eg y ik T ihany-telepi kis v il­
lára, am ely a közeljövőben felszabadul, csak az Ö nök
vállalatának lehet igénye. N yolc dolgozójuk üdülh etn e
ott, ha a községi tanács n em lenne olyan értetlen. M ár-
m ár az ö n pártjára áltam , m iko r az elnökasszony ha­
tározottan, de hivatalos udvariassággal közölte ö n n el,
hogy a villá t n em adhatja sem ö n ö k n e k , sem m ásnak,
m ert azt a tanács orvosi lakásnak, házi gyógyszertár­
n a k és rendelőnek szánta. Ugyanis T ih a n yn a k (sem a
községnek, sem a fürdőtelepnek) nincsen orvosa, illetve
volna már, de n em lúd odaköltözni, pedig a fa lu ezer-
hatszáz lelket szám láló népe nagyon várja . . .
ö n , e közérdekű érvet fig yelem re sem m éltatva, to ­
vább vitázott. F elidézte a J Á R Á S I T A N Á C S , a M E­
G Y E I T A N Á C S , sőt m ég a M IN IS Z T E R T A N Á C S tá­
m ogatását is az ö n ö k igaza m ellett, am i n e k e m sem ­
m ikép p sem tetszett, m ert n ém i fen yeg etést éreztem a
kicsi, fa lu si tanács elnökasszonyával s z e m b e n . . . Csak
gondolatban szoríthattam m eg az elnökasszony kezét,
a ki a felettes hatóságok nyo m a tékos em legetésére, m ég
nyom atékosabban közölte ö n n e l: n em él fé lelem szívé­
ben, m ert m eggyőződése szerin t az id ézett főhatóságok
segíteni fogják a községet abban, hogy végre orvosa
legyen.
Még a n n yit hallottam , hogy az elnökasszony kárpót­
lásképpen szívesen invitá lta egész nyárra az Ö nök
nyolc-nyolc dolgozóját a T ih a n yi-révb en m o st épülő 280
szobás, m odern M O TE L szállodába! M ikor azonban ö n
több rendelet felsorolásába és a valódi érdekvédelem
ideológiai m agyarázatába kezdett, én búcsúképpen és
biztatásul rá h u nyo ríto tta m az elnökasszony előszobájá­
ban dolgozó, kedves m osolyú M argitkára és csendben
becsuktam m agam u tán a tanácsháza ajtaját.
Ne haragudjék, kedves uram , nem fu to tta m ár az
időmből, hogy végighallgassam az ö n fe jte g eté sét a va­
lódi érdekvédelem ről. A fen teb b leírt kö rü lm én yek
m ia tt ugyanis n em láttam sem ö n t. sem az elnökasz-
szo n yt — csak hallottam . De nagyon bízom abban, hogy
T ih a n yn a k rövidesen lesz orvosa és az ö n vállalatának
dolgozói sem n élkü lö zik m a jd jól m egérdem elt pihené­
sü ket. E lm enőben ugyanis úgy láttam , m in th a M argitka,
a nép egyszerű gyerm eke, a ki velem e g y ü tt hallgatta
végig a bent folyó beszélgetést, az írógép m ellől vissza­
h u n yo ríto tt volna rám . . .
Ludas Matyi elintézte
A z „ E u ry d ik e” c ím m e l m e g ­ „ H izla lá si sz e r z ő d é s e g y k is
je le n t k ö z le m é n y , a m e ly e g y e s a k a d á lly a l” c ím ű p a n a sz ü g y é ­
é d e s s é g fé lé k id e g e n e ln e v e z é ­ ben v iz sg á la to t in d íto ttu n k .
sé t b írálta, jó g o n d o la to t v e ­ M e g á lla p íto ttu k , h o g y Ü jfa lu si
A n d rá sn é ü g y é b e n a fe lv á sá r ló
te k in tv e , h o g y a v e v ő k n a g y ­ sz a b á ly ta la n u l járt c l, m ert a
ré sz e g y e r e k — ism e r e tte r je sz tő h iz la lá si sz e r z ő d é s se l k a p c so ­
n é v v e l lá tju k e l. K ö n n y e n k i­ la to s sz e m le e r e d m é n y é r ő l sem
e jth e tő , ism e r t fo g a lm a k ra a te r m e lő t, se m a k ir e n d e ltsé g ­
g o n d o lu n k . v e z e tő t n e m é r te s íte tte .
B e lk e r. M in. É le lm e z é sü g y i M in.
É le lm is z e r F ő ig azg . Á lla tfo rg . Ig azg .
 Műélvezők
A m ik o r az ism ert kiv áló író ép ­
pen v a s á rn a p d élelő tti s é tá já t vé­
gezte a P a s a ré ti ú to n , egyik tisz te ­
lője fü rk észő m osollyal üdvözölte:
— Jó reggelt, m ester! Egy kis te s t­
m ozgás m u n k a közben?
— É h e m . . . — m o rg o tt az író le­
ereszk ed ő en biccentve.
A tisztelő azo n b an n em az az em ­
b e r volt, ak i b eéri u d v a ria s közhe­
lyekkel. M akacsul to v áb b k érd e zett:
— H a szab ad érdek lő d n ö m , m in
dolgozik m o st a m e ste r?
A z író összerán co lt szem öldökkel
rá z ta a fe jé t:
— Jeg y ezg etek , je g y e z g e te k . . . —
m o n d ta h a n g sú ly ta lan u l, a z tá n ú ja b b
b iccentéssel jelezte, hogy m á r éppen
eleg et fecsegtek.
— É rte m — m o n d ta a tisztelő a
b e a v a to tta k cinkos m osolyával. —
C sak azt te ssék m o ndani, hogy m ai
té m á jú lesz-e vagy tö rté n elm i tá r ­
gyú?
— Az ilyesm i m u n k a közben dől
el — v álasz o lta b osszankodva az író,
a z tá n gyors iste n ö n n e lt m oro g v a o tt­
h a g y ta tisztelő jét.
H atá ro zo tta n m érg es volt, m e rt
m o sta n á b a n eléggé g y a k ra n gyötör­
té k azzal a kérdéssel, hogy m in dol­
gozik. H ogyhogy m in dolgozik? M in t­
h a n ek i m in d ig „dolgoznia” kellene
v alam in , m e rt a m u n k a n em esít és
jó t tesz a szervezetnek. T alán a ci­
p észm e ste rt is iz g ato ttan fa g g a tjá k ,
hogy v a jo n ú j cipőn dolgozik-e, vagy
csak a ré g ie k e t toldozgatja-foldozgat-
ja ? Az író is olyan, m in t az építési
vállalkozó, a k i h a b e fe je z e tt egy ú j
h áz at, é p ít egy m á sik a t? A szabót
is m eg k érd ezik : m in dolgozik, m es­
te r, ú j fra k k o n , zakón v ag y felöltőn?
D e n em is jó k e z ek a haso n lato k ,
s á n títa n a k , m e rt az élet b o k án rú g ta
őket. M e rt ú j cip ő k re szükség v an ,
a rég ie k et u gyanis k itap o ssák , elnyű-
vik. Ű j ru h á k ra is szükség van, m ert
a ré g ie k e t e lk o p ta tjá k , elsza k ítjá k ,
kinövik. Üj h á z a k a t is k ell építeni,
m e rt la k á sh iá n y van.
De re g é n y h ián y nincs! M ég so h a­
sem p an a sz k o d tak az em berek, hogy
n in cs b etev ő o lv asn iv aló ju k , hogy
p u sztító reg é n y h ián y lé p e tt fel. Az
ú jsz ü lö ttn e k sem k ell ellenérzéssel
Tánctanfolyam házaspárok részére
Ö s s z tá n c . . .
Meglepő látvány
gond o ln ia a r r a a p illa n a tra , am ikor
először veszi kezébe a H áb o rú és bé­
két, vagy A n y o m o ru lta k at. L a k á s­
h iá n y ró l az egész világ o n beszélnek,
de reg én n y el el v an lá tv a az em b e­
riség.
De tú l m in d en en , ő m á r elm ondta
az em b eriség n ek m in d azt, am it csak
a k a rt. S o k áig belső m o n d an iv aló fe­
szítette, ezt k ia d ta m agából, enge­
d elm esk ed ett a m ű v észet szent p a ­
ran csán ak . L ehetséges, hogy a te l­
h e te tle n em b eriség m ost olyasféle
p ro v o k atív k érd éssel fo rd u l hozzá,
hogy m in dolgozik, m ester?
S zépen v ag y u n k ! M ajd elm egy
m e g in te rjú v o ln i L eonidast, hogy m i­
ly e n ú j szoros v éd elm én dolgozik.
M egkérdezi S im on B olivárt, hogy
tu d n a -e a n y ilv án o sság n ak m ondani
n é h á n y szót legközelebbi szabadság-
h arcáró l. V agy m i le n n e, h a görög
v ízum ot k érn e, felm en n e az O lym pos
heg y ére és m eg k érd ezn é Zeusztól,
hogy m in dolgozik, m ilyen ú j v illá­
m ok v á rh a tó k a közeljövőben . . .
S ajnos, v alam e ly ik la p az irodalm i
m ű h e ly titk o k között m á r m eg írta
róla, hogy ú j reg én y én dolgozik. M ár
m eg k érd ezték tőle, hogy nincs-e egy
közölnivaló reg én y részlete. Egy kis
reg é n y ré szle te t ta lá n m ég m egírt
volna, de egy egész reg én y t, elejével,
közepével, végével, fejezetek k el, le­
íráso k k al, p árb eszéd ek k el, jelle m ek ­
kel, k o n flik tu so k k al, ep ik ai höm -
p ö ly g é sse l. . .
S o k áig ingadozott, d e eg y re jo b ­
b a n ö sszeto rló d tak a feje fö lö tt a
h ullám ok. A m ik o r a z tá n S a n y ik é n ak
ú j té lik a b á t k ellett, S á rik á t pedig
k ü lö n v ív á sra Íra ttá k be, a h a rc el­
dőlt. M eg ad ta m a g á t so rsán ak .
Egy csendes este le ü lt az író asz ta­
lához, h ó feh é r k é z ira tp a p írt t e t t .
m ag a elé és írn i k ez d ett:
„H ajn alo d o tt. H űvös szellő borzol-
g a tta a p a rk fáit. B ág y ad t rózsaszí­
n ű fén y ö m lö tt végig a tájo n . A k es­
k en y k e rti ú to n fe h é r a la k tű n t
fel...”
M egállt kezében a golyóstoll és
m egdöbbenve nézte a le írt m ondato­
k at. B orzalm as, su tto g ta, h á t kezdő­
d ik az egész elölről?!
F elek i László szós a jég!
 - Úgy látszik, lesz téesz a faluban! Már leküldték Pestről az üzletszerzőket. ..

Az űr-állomásnál Idegenforgalom
V a s v á ri A n n a r a jz a H egedűs I s tv á n ra jz a

- IIlh3 ItqiülYBJ'tt?
- Akárcsak a 8-as busz! Amint egy kicsikét fagy, már nem
közlekedik! Nincs! Minden szobánk foglalt!

LUDAS MATYI h u m o r o a , s z a t i r i k u s h e tila p .

S z e r k e s z tő b iz o tts á q : T a b i L á sz ló f ő s z e r k e s z tő . F ö ld e s G y ö rq y f e le lő s s z e r k e s z tő , T o n c z T ib o r m ű v é s z e ti s z e r k e s z tő . —
A k i a d á s é r t fe le l a H ír la p k ia d ó V á lla la t I q a z q a tó la . — S z e r k e s z tő s é q : B u d a p e s t, V ili., G y u la i P á l u tc a 14. — T el.: 3 3 5 — 718,
— K ia d ó h iv a ta l: V ili., B la h a L u jz a t é r 3 . T e l.: 3 4 3 — 100, 14 2 — 2 2 0 . — T e r je s z ti a P o s ta K ö z p o n ti H ír la p Iro d a 180 — 8 5 0 . —
K o s s u th N y o m d a , B u d a p e s t, V., A lk o tm á n y u . 3 . F e le lő s v e z e tő : L e n q y e l L a jo s Iq a z q a tó .
1959. január 29. Ára: 1 forint X V . évfolyam, 5. szám.

— Szaladj el fiam a Mintaboltba, szeretnék Gerő Sándor rajza

már egyszer egy kis jó kenyeret enni. . .
 E z aztán • a kartársi s z e r e te t!
M é száro s A n d rá s r a jz a
Elektronikus és természetes számológép
V a s v á ri A n n a r a jz a
Precíz vasutas
T a k á c s Z o ltá n r a j z a
. — H ét átszállót kérek!
A kijelentés se nem a 12-es
autóbuszon, se nem a 6 -os v il­
lamoson hangzott el, egy mu­
latós társaság valam ely tagjá­
nak ajakéról, aki kissé elázott
állapotban, igazi magyaros ga­
vallériával az egész kompániát
tékozlón vendégül látja.
Nem. Kanyarós Elek mon­
dotta, ez a Szörppótló üdítő
Italt Kiszerelő és Göngyölítő
Vállalatnál Giziké, a titkárnő
asztala előtt állva.
Giziké fölnézett, azzal az
unott, enyhén megvető pillan­
tásával, amely csoportvezető
alatt minden beosztottnak egy­
aránt kijárt, és így szólt:
— Egyszerre ilyen sokat?
Hangjában bennefoglaltatott
az a ki nem mondott gyanú,
hogy Kanyarós netán hivatalos
út ürügyén maszek kéjutazást
óhajt végezni a kellemesen
zsúfolt villamoson.
Kanyarós buzgó magyará­
zatba kezdett, hogy hová min­
denhová kell mennie, lebeszél­
ni és rábeszélni, határidőt meg­
rövidíteni és határidőt meg­
hosszabbítani.
— Cakkumpakk legalább 25
kilométert szaladgálok ma ide-
oda — jelentette ki végül.
Giziké felnézett:
— Vigye magával a kocsit.
Kanyarós azt hitte, hogy
rosszul érti és ezért megkér­
dezte :
— Mit csináljak?
— Menjen az autóval!
Kanyarós a hirtelen m ám o­
ros felindulástól alig találta a
kilincset és a lépcsőházban is
rogyadozó léptekkel tette meg
az utat a kapuig.
Ne gondoljuk, hogy e férfiú,
osztozva századunk őrületében,
a motorozás megszállottja volt,
és az autózás ritmusa szilaj
gyönyörrel töltötte el szívét.
Nem. Inkább gyomrát töl­
tötte el hányingerrel a gépko­
csijárművön való közlekedés.
Másról volt itt szó: az autó
elsősorban hatalmi jelvén y volt
a Szörppótló üd ítő Italt Kisze­
relő és Göngyölítő Vállalatnál.
Diadal mi skalp. Győzelmi lo­
bogó. Világosan mutatta: ki az
úr a tengerek, illetve a kocsi
felett
Hosszú ideig csupán Placek
birtokolta, az igazgató. Robo-
inány, az elvi főgöngyöleg irá­
nyító és elosztó, hiába folyta­
tott erőteljes küzdelmet, hogy
ő is használhassa a jogart,
illetve a kocsit. E gy alkalom­
mal Placek fegyelm it kapott,
túlhajtott szem élyi kultusz
miatt, továbbá azért, mert egy
hamutartó hiányzott a leltár­
ból.
* Robom ány ezt a pillanatnyi
stratégiai és lélektani gyönge-
séget rendkívül ügyesen felis­
merve, rohammal vette be a
várat. Azóta a hatalom meg­
oszlik a Moszkvics felett Pla­
cek és Robom ány között.
Giziké, m int a két Vezető
Fényesség földi helytartója,
napközben néhány órára oda­
adja a kocsit azoknak, akikre
pillanatnyilag rásüt a Magas
Vezetőség Kegye.
H ogy ezt honnan tudja Gi­
ziké? Mint vérbeli titkárnő, jó­
val előbb megérezte, mielőtt
Placekben és Robományban
egyáltalában tudatosodott v o l­
na. Ha Giziké felajánlotta az
autót, az előmenetelt, prémiu­
mot, külföldi utat, bort-búzát-
békességet örökmennybeli éle­
tet jelentett.
Kanyarós lelke is a remény
és a m ég nagyobb rem ény kö­
zött ingadozott, ahogy a Moszk­
vics sorra vitte őt egymás után
következő különböző rendelte­
tési helyére. Lehetséges, hogy
őt küldik a Távol-Keletre az­
zal a huszonnégytagú küldött­
séggel, amelynek feladata ta­
nulm ányozni, hogyan lehet a
valódi narancsból narancsízű
szörppótlót készíteni? Vagy ta­
lán őt bízzák m eg a kiszerelő
részleg vezetésével, am ely ál­
lás megüresedett, mjóta Stra-
pece hanyag és selejtes m un­
kája miatt felfelé buktatták és
az igazgatóságban minőség-
ellenőrüknek nevezték ki?
Mindez megfordult a fejé­
ben, és másnap reggel felajzva
vonult be Kanyarós a Szörp­
pótló ü d ítő Italokat Kiszerelő
és Göngyölítő Vállalathoz.
Egész délelőtt nyugtalanul kó­
válygott, főnöki hívásra várva.
Végül is nem bírva tovább
uralkodni feszült várakozásán,
hosszas köntörfalazás és diplo­
máciai bevezetés után megkér­
dezte a titkárnőt:
— Motidja, Giziké, minek
köszönhettem tegnap a kocsit?
Giziké ránézett, azzal az
unott és enyhén megvető pil­
lantásával, am ely csoportve­
zető alatt m inden dolgozónak
egyaránt kijárt, és íg y szólt:
— Harmincadika volt, és
még épp huszonöt kilométer
hiányzott a kocsi tervteljesíté-
séből.
K erté sz M agda
 Ú J F A J T A JÉQTÖRŐ H A J Ó
H e g e d ű s I s tv á n r a jz a

Budai telek
T o n c z T ib or r a jz a

hír je le n t m eg az újságokban. A nyuga ti diplom ácia végre

d öntött egy igen fontos és kényes kérdésben. Eddig ugyanis
nem tu d tá k eldönteni, hogyan beszéljen ek a N ém et D em o k­
ra tiku s K öztársaság korm ányáról, am ely sze rin tü k n em lé­
te zik ugyan, de valahogy m égiscsak van. H osszú és te rm é ­
ke n y v ita u tán végre m eg szü lete tt a döntés. A z e m líte tt n e m ­
létező országféleség állítólagos ko rm á n yá t a jövő b en így
fo g já k n ev ezn i a diplom áciai jeg yzékekb en : A z a korm ány,
a m ely et a S zo vjetu n ió N ém et D em o kratiku s K öztársaságnak
jelöl m eg. Ebből a zseniális m egállapításból k itű n ik , hogy a
N é m et D em okratikus K öztársaság tu la jd o n kép p en egy o p ti­
kai csalódás, am elyet a S zo vjetu n ió lát, de ő k n em látnak.
U gyanígy o ptikai csalódás a K ínai N épköztársaság is, a m ely­
ben több m in t 600 m illió em ber a felü letes szem lélőben egé­
szen a zt a benyom ást kelti, m in th a élne. T ovábbá optikai
csalódás m ég a gyarm atok függetlenségi harca, a béketábor
és a holdrakéta. E gyetlen valóságos dolog van: a General
M otors részvén y osztaléka, no m eg a Jóisten, a ki ura lko d ik
a le lk e k e n és árfolyam okon.

ö r ö m m e l o lv a sta m , h o g y f e l­
ta lá ltá k é s le g k ö z e le b b f o r g a ­
lom b a h o z z á k a n a r a n c s íz ü a l­
m a s z ö r p ö t. M icsod a a g y a fú r t
e lj á r á s le h e t r á b e s z é ln i az
a lm a sz ö r p ö t, h o g y s z á r m a z á s á t
m e g ta g a d v a n e a lm a iz e le g y e n ,
h a n e m n a r a n c siz e !
R em éljü k , e z c s a k a k e z d e t.
R ö v id e se n m e g je le n ik a z an a-
n á sz iz ű n a r a n c s lé , a m á ln a iz ű
c itr o m s z ö r p , az a lk o h o lis tá k
sz á m á r a a tö r k ö ly íz ű m á ln a -
s z ö r p é s a s z e n v e d é ly e s n lk o ti-
n lstá k n a k a b a g ó íz ű o r a n z s á d .
E z v tá n m á r c s a k e g y lé p é s v á ­
la sz t e l a ttó l, h o g y e g y z s e n iá lis
ú jító f e lta lá lja a z a lm a iz ű a lm a ­
s z ö r p ö t, a m it a n n y ir a k e d v e l­
n e k e b b e n a z o r s z á g b a n . Igaz,
m á r t a v a ly fe l is fe d e z t é k , h ir ­
d e tté k is le lk e s e n p la k á to k o n ,
ú js á g o k h a sá b ja in , d e m in d e n
v e n d é g lő b e n c s o d á lk o z t a k , ha
v a la k i a p r o p a g a n d á n f e lb u z ­
d u lv a k é r n i m e r é s z e lte . S eh o l
se m le h e te tt k a p n i.
Ú g y lá tsz ik a la p a n y a g n a k k e ­
z e lt é k é s e lt e tt é k arra a z idő-
r e , amikor majd narancsízűvé -- Nem mondom, egy kicsit meredek, de leg­
v a r á z s o ljá k . alább a magunkén v a g y u n k !...
 érwjftjy
— Ö s sze á llítá s a h o n i s a jtó h a sá b ja iró l —
195?. ja n u á r 14,
Kis hír egy napilap utolsó
oldalán: Elvis Pelvis amerikai
táncdalénekes új táncot kreált,
a neve superior. Az új tánc —
mely szemtanúk szerint a
rángó görcs, a cirkuszi akroba­
tika és a háromnapos hideg­
lelés keveréke — máris jár-
ványszerűen terjed Amerika-
szerte.
F e b ru á r 28.
Űjahb kis hír ugyanott:
Wigwam-ben, az amerikai
Ohió állam egyik nemrég még
virágzó kisvárosában táncestet
rendezett a helyi Tornai) awk-
klub. Az est szenzációja az új
tánc-őrület: a superior volt.
Egészen addig, míg az önkívü­
letben rángatózó táncosok alatt
le nem szakadt az emelet. A
halottak és sebesültek száma
m ég nem egészen ismeretes.
Á p rilis 10.
Ugyanaz ugyanott: Luxem­
burgban egyházi szervezetek
és egyéb csoportok részvételé­
\ A i 'A R l
v el bizottság alakult, m ely a
- Hagymát ettem, Pistukám . . . nemrégiben Amerikából impor­
tált új tánc: a superior leküz­
dését tűzte ki céljául. A bizott­
Gyermekdivat-bemutató ság felkérte a kormányt, hogy
a pusztító divatnak rendeleti
S z e g ő G izi r a j z a [
úton vessen gátat. Hasonló
intézkedésekre készül Izland
rendőrfőkapitánya és Dublin
polgármestere is.
M áju s—jú n iu s.
Lapjaink vicc-rovataiban
képek jelennek meg Csendélet
egy nyugati bárban címmel.
A képeken szertedobált, cső­
nél is esőbb nadrágba és vitéz-
kötéses, Ku-Klux-Klan csuk­
lyás kabátba bújtatott emberi
testrészek még a darabokra
szakadás után is járják a su-
periort.
Jú liu s 15.
Vasárnaphétfői Hírharang:
glossza Jásznagykunszolnok
Néhány elragadó kezeslábas modell. örzse Mezei M ozaik-rovatában
festmény
G y ö rg y r a jz a
sg ifi
népMiiki
(tartalmi kivonat): Két bakfis
ül a villam oson s arról vihog,
milyen „kasa lesz a csörgés”,
melyre mennek. H elyüket per­
sze nem adják át egy szem-
melláthatólag hármasikrekkel
terhes dédmamának. S vajon
m ilyen lem ezt szorongat kezé­
ben az egyik? Az van ráírva:
The death walk on the street...
(A halál sétál az u tc á n . . . )
Superior.
A u g u sztu s 30.
Beszámoló egy jazz-hangver-
senyről egyik napilapunkban
(részlet): Chokky zenekara
utolsó meglepetésül eljátszotta
az első magyar superiort. Bár
egyes feltűnő öltözetű fiatalok
zajos tüntetést rendeztek a
produkció végén, megjósolhat­ /
juk, hogy józan ifjúságunk
nem fog behódolni ennek a v i­
lágszerte pusztító új divatté­
bolynak. Hagyjuk m eg ezt a
táncot az egzisztencializmustól
rokkant nyugati ifjúságnak . ..
O k tó b er 10.
Riportcím a „Tördeld Még
Vadabban” című ifjúsági lap
első oldalán:
S u p e r io r -ta n fo ly a m in d u l
a N a q y m e z ö fa u tc a i t á n c isk o la
m o d e r n tá n c o k ta n fo ly a m á n
Ez sem ízléstelen,
ha ízlésesen táncolják —
mondja a táncpedagógus!
N o v em b er 1.
K is hír ugyanott: N agysi­
kerű táncversenyt rendezett
szombaton a Fagurgulagyár
ifjúsága. A párok keringőben,
tangóban, rock and rollban és
az egyre divatosabb új tánc­
ban: a superiorban mérhették
össze tudásukat, ügyességüket.
A legnagyobb sikert szép és
ízléses láncukkal Guzlica Pi­
roska és Péter, a gyár kedves
ikerpárja, a superior-verseny
győztesei aratták.
Es így tovább!
L áz ár Istv á n
 o4 SAíTÓMdnui
I la valahol valam i rosszul megy,
Konok papagáj
S z e g ő G izi r a j z a |

joggal tesznek szemrehányást az újságok­

nak: az a baj, hogy a sajtó nem foglal­
kozott a dologgal. Ez így igaz. A sajtó
hatalma végtelen. Jómagam sem jöttem
rá könnyen erre az igazságra. Minden­
esetre már kezdetben fontos tapasztala­
tokat szereztem arra nézve, hogy egy-
egy jó cikkel döntően lehet befolyásolni
az esem ényeket. Talán emlékeznek még
a bolíviai katonai puccsra. Amikor úgy
láttáin, hogy ennek a dolognak véget kell
vetni, cikket írtam „Elég volt az állam­
csínyből!” cím mel, s két órával a £Íkk
mm
megjelenése után már teljes volt a rend

I
az egész országban. Mindössze egyetlen­
\ egy tiszt lázongott még, de később ki­
derült, hogy az illető aznap m ég nem
olvasott újságot.
R övid úton vetettem véget a mad-
rasi pestisjárványnak is. Amikor vilá­
gossá vált, hogy itt már csak a publi­
cisztika segíthet, megírtam az emléke­
zetes „El a járvánnyal a kezektől!” cí­
mű cikkemet, mire a járvány ijedtében

% azonnal megszűnt, sőt azt is megbánta,

hogy valaha egyáltalán ki merészelt
törni.
A nagy anatóliai földrengés idején csak
egy gúnyos glosszát eresztettem meg
„Rengünk, rengünk?” címmel, s a föld
nem hogy rengeni, de megmukkanni sem
mert, irtózván a nevetségességtől.
Publicisztikai úton vetettem véget a
franciaországi árvíznek, egy leleplező ri­
portom után szűnt m eg a hokkaidói szö­
kőár, s magán a Napon is csak akkor
kezdődött m eg a tisztulási folyamat, ami­
kor kegyetlenül őszinte cikkben tártam
\ fel a dolgok hátterét, s válaszoltam a
\ kérdésre: m i az igazság a napfoltok
ügyében? N agy részem volt a termonuk­
leáris reakció megvalósulásában is, hi­
szen lelkeshangú cikkekben fejtettem ki
az atomok előtt az egyesülés előnyeit az
egyénileg hasadó atommagokkal szem­
ben. Szempontjaim at jól megértették az soltam a Ludas M atyi hasábjain, hogy És akkor mint borult égből a nap­
illetékes részecskék. És képzeljék csak a Döbrentei téren túlságosan messze van sugár, úgy vakított el fényével a varázs­
el, m i lett volna, ha nem akadályozom egymástól a Pest 'felől érkező 1-es és a lat: a napokban megtörtént a megálló­
meg a Föld összeütközését a Szinusszal Farkasrét felé tartó 8 -as autóbusz m eg­ helyek áthelyezése, egymáshoz való kö-
„Nono!” című belső vezércikkemmel. állója. Lelkiismeretesen le is mértem a zelhozása, összevonása. Az új megálló­
Mindez azonban nem kápráztatott el, távolságot, s úgy találtam, hogy a 234 h ely a javasolt helyre, a Gellérthegy tö­
mert szerény örömömben sem feledkez­ lépésnyi átszállás csak a gyaloglósport vébe került, s az átszálláshoz csak át kell
tem meg arról, hogy a sajtó befolyásá­ fejlődését szolgálja. Kértem az Autóbusz- menni az úttesten. Hurrá! Most végre
nak is megvannak a maga korlátái, szép, üzem intézkedését, m ivel azonban hete­ rádöbbentem a sajtó hatalmának mér­
szép az elégedettség, de ne becsüljük kig, sőt hónapokig semmi sem történt, hetetlen nagyságára.
túl erőinket. És m ég ha hajlamos le t­ megtörve és kiábrándultán voltam kény­ Most már fel merem vetni a Nap­
tem volna is az elbizakodottságra, az élet telen belátni, hogy ha a sajtó útján el rendszer mesterséges bolygósításának és
gondoskodott arról, hogy kijózanítson is lehet érni kisebb eredményeket, túl­ a bőségesebb virsliellátásnak időszerű
diadalmámoromból. N éhány hónappal zott reményeket nem szabad táplálni, kérdéseit is.
ezelőtt a sikerektől fellelkesítve kifogá­ mert annál nagyobb a csalódás. F ele k i László

f
t'

I

— T é rd re h u llta m s k ez em et a szí­
v e m re té v e m eg esk ü d tem , hogy ele­
m észtem m ag am , h a n em h a llg a t meg.
D e csak k a c a g o tt, azzal a g y ö n y ö rű ­
szép b u g y b o rék o ló k a c ag á sáv a l. M in­
dig azzal szo k o tt k acag n i.
— A lig h a n e m m á s t sz e re t a leány,
n e m g o n d o lja?
— N em . A zt ő b e v a llo tta , hogy
n e m sz eret m ást.
— C élzo tt m a g a a rra , hogy nő ü l
ó h a jtja v en n i?
— N em „c élo ztam ”, h a n e m k e re ­
k e n m e g m o n d ta m neki. A zt m o n d ­
ta m : „M icike, v eg y e m ag áh o z a sze­
m ély i ig a zo lv á n y át és jö jjö n az a n y a ­
k önyvvezetőhöz! M in d e n eg y e b et az­
u tá n fo g u n k m eg b eszéln i.”
— M ire ő?
— B u g y b o rék o lt. M a jd b e le ő rü l­
tem .
— T a lá n k ev és a m a g a fizetése?
— H av i tiz e n h é te z e r fix e m van,
p lu sz p rém iu m . És h áro m sz o b ás h á ­
zam a V áro slig etb en .
— N em p ró b á lta m eg e lk á p rá z ­
ta tn i ő t v a la m i gigászi csele k ed e tte l?
N éh a jó t tesz az ilyesm i.
— T udom . M eg m ásztam a M ount
E v e re ste t, m ik ö z b en az o rro m o n
eg y en sú ly o ztam egy sétab o to t. A v i­
lá g m in d e n la p ja m e g em lék e zett ró ­
lam . A c ik k e k e t k iv á g ta m és szaty-
ty á n b ő rb e k ö tv e elk ü ld te m neki.
S em m i ere d m én y .
— T a lá n k ro k o d ilb ő rb e k e lle tt
v o ln a k ö tte tn ie .
— A zt is p ró b á lta m . S em m i e re d ­
m ény. P ed ig b elep u sz tu lo k , h a nem
lesz az enyém !
— N em m in d e n k i b ecsüli a sp o rto t.
V an n a k , a k ik n e k a szellem im ponál.
— T udom . N yolc k ö te tb e n m eg­
írta m a h o n fo g lalás tö rté n e té t. F e l­
ta lá lta m a kézzel h a jth a tó re p ü lő ­
g ép e t és a p e n ic illin ellen szeré t. A
N o b el-d ijat, a m it k a p ta m , elk ü ld te m
a cím ére. S em m i ere d m én y . P ed ig
b elep u sz tu lo k , h a n e m h a llg a t m eg!
— T u d ja , m it k e lle n e m e g p ró b á l­
n ia ?
— M it? B eszéljen, h allg ato m !
6
íe a ííu e t
— T egyen úgy, m in th a ő m ag át
n em is érd e k eln é . Ez az e ljá rá s m á r
g y a k ra n cé lra v ez etett. H a lá tja ,
nézzen k e re sz tü l ra jta .
— M e g tettem m á r. H á t a z t hiszi,
n em te tte m m eg? K e re sz tü l n éztem
r a jta , sőt, az a jk a m a t biggyesztve
le g y in te tte m is a kezem m el.
— És? E rre sem o m lo tt a k a r ja i­
b a?
— N em . ö is le g y in te tt. P edig, ha
n em lesz az enyém , én elsorvadok...
S zeretem ! S zeretem ! M o n d tam m ár,
hogy sz erete m ?
— A k k o r a végső m egoldáshoz
k e ll foly am o d n ia.
— Vari m eg o ld ás? H á t v an ?
— V an. Végső.
— A n n y i b a j legyen. M it k e ll te n ­
n em ?
— V egyen n ő ü l egy ren d e s, tisz­
tesség es lá n y t és é ljen v ele m in ta ­
szerű h áz aséle tet. N y u g alm asa t, b é­
k éset, boldogat.
— Igen. L egyen g y ere k ü n k is?
— F e lté tle n ü l. E setleg tö b b is.
— Igen. És?
— G o n d o sk o d jék ró la, hogy köz­
tu d o m á sú leg y en : m ily en szép h á ­
z a sé le te t éln e k m aguk.
— Igen. És?
— A m ik o r m á r bizonyos ab b an ,
hogy a m ag a jó h áz a ssá g á ró l M icike
is é rte sü lt, egy e ste v á ra tla n u l m e n ­
je n fel hozzá.
— Igen. És?
— N incs tö b b „és”.
— D e m it csin á lja k , h a m á r o tt
v ag y o k n á la?
— Ezen n e tö rje a fe jé t. A zt m á r
m a jd m eg m o n d ja m a g á n a k M icike.
A v isz o n tlá tá sra !
T ab i László
U~>c C o a v io
Angliában újabban sok szökés történt
a börtönökből. Ami nem is csodálható,
az angol börtönök ugyanis kényelm etle­
nek, túlzsúfoltak. Hárman alszanak egy
kétszem élyes cellában, a magánzárka
csalt vágyálom . Most a „D aily Mirror”
vM JK JIA 'léjpvük
Mm
FILMKRITIKA
Az utóbbi időben lapjainkban új stilus
alakult ki a film kritikák terén. A bírá­
latokban — és ez főleg a m agyar film ek­
re vonatkozik — az egyik mondatban
dicsérik, a másikban lehúzzák a bemu­
tatott újdonságot, így közönség legyen
a talpán, am ely eligazodik, hogy tulaj­
donképpen kitűnő, vagy csapnivaló fil­
met látott a kritikus. Mi újítást veze­
tünk be: miért kell az olvasónak egy
teljes mondatot várnia, hogy a dicséret
ellenkezőjét elolvashassa, már egy mon­
daton belül nyújthatunk pálmát, vagy
dorongnlhatunk.
K ritik a az
„E m b erek a láp k ö zö tt”
cím ű ú j m a g y a r film rő l
A m ost bemutatott új filmünk zseniá­
lisan középszerű. A mozgalommal, fe­
szültséggel teli filmkockák unalmasan
peregnek. A darab mondanivalója m ély,
politikus, mai, így nem véletlen, hogy
képzelt országban játszódik ez a kosz­
tümös film. Csak helyeselhetjük Bőr
Alfréd rendező sok újszerű, formatörő
megoldását, amelyekkel bármelyik ko­
rábbi filmünkben bőven találkozhatunk.
Csont Gézáról — aki élete legjobb ala­
kítását nyújtja — ismét bebizonyosodott,
hogy nem képes paraszti figurák meg­
oldására. Vackor Emilia ezúttal is csak
üres, beképzelt szépséget játszott a rút
anyóka szerepében. A felvételek kitű­
nőek, kár, hogy a képek, beállítások élet­
lenek. A színek szemronlóan kellemesek,
a muzsika fülbemászó, de a nézőnek nem
marad emlékezetében semmi dallam.
Az új film — eddigi alkotásainkhoz
viszonyítva — határozottan előrehaladást
jelent visszafelé, nagy bukást és meg­
érdemelt közönségsikert jósolhatunk.
(t. P )
Á ^
tudósítása szerint „humanizálják” a bör­
tönöket. Munka közben megengedik a
beszélgetést, s a fegyencek teát is ren­
delhetnek. H a a tea sem tudja az angol
bűnözőket visszatartani a szökéstől, ak­
kor baj van a hagyományokkal!
Pusztai Pál rajza
 Egy vállalati iroda szombat délelőtt
mű f o r d ít ás Gerő S ándor rajza
Közismert Karinthyuak az a remek
kis írása, am elyben egy Ady-versből rí­
mes szalámireklám lesz, németrefordítá-
sok és visszafordítások, szófélreértések
révén. „'Az élet utánozza a m űvészetet”
— állítja a régi mondás. Csakugyan,
ilyesvalam i történt most. Van Budapes­
ten egy állami hivatal, amelynek neve:
Szerzői jogvédő h iv a tal,
ennek címére Németországból nyom ­
tatványcsomag érkezett. A csomagot ja­
nuár 20-án a budapesti 14. számú vám ­
hivatal kezelte. Berlinben természetesen
németül írták a borítékra a hivatal cí­
mét, így:
B ü ro z u r W a h ru n g d e r
U rh e b errech te.
A németül valamicskét nyilván tudó
vámos töprengett, töprengett, majd egy­
szerre megtalálta a titokzatos „Urhe­
berrechte” (szerzői jogok) szó megfejté­
sét, s így fordította vissza magyarra a
címet:
ö s h é b e r em lé k e k e t őrző iroda.
Lefőzte Karinthyt a műfordító vám -
tisztviselő: elhomályosította a „Ganges
partjaiból” lett „Herz-féle szalámi” em­
lékét.

Vidéki zenekarok a Zeneakadémián

I s tv á n ra jz a

A z e s z p r e s s z ó b a n ü lte m , a g ú k r a a ’ f ig y e lm e t. S zerintem '^'f'lff

s z o m s z é d a s z ta ln á l c s in o s f ia ­
ta l n ő t á r s a l q o t t e q y h a tv a n -
k ö r ü li b á c s iv a l. A k a r a tla n u l
is k lh a llq a tta m b e s z é lg e té s ü ­
k e t.
— H iq q y e el, S a n y i b á c s i, a
le q tö b b e s e tb e n a n ő a z o k a .
A m u n k a h e ly n e m a r r a v a l ó ,
h o q y f lö r tö ljü n k a f é rf ik o llé -
q á k k a l. De s o k n ő ú q y k if e s ti
m a q á t a h iv a ta lb a n , m in th a
r a n d e v ú r a k é s z ü ln e . Ha lát-,
n á , a b a r á t n ő m is m ic s o d a k i-
v á q o tt b lú z b a n J á r a z ir o d á ­
b a , h á t e lc s o d á lk o z n a . F e ltű n ő
ö ltö z k ö d é s s e l f e l h í v já k m a­
a m u n k a h e ly e n e lv é g z i a z em­
b e r a fe la d a tá t é s k é sz . A
s z e r e le m h iv a ta lo n k ív ü li ü g y .
L á tja , S a n y i b á c s i, n e k e m a z
az e lv e m , h o g y a m u n k a h e ly e n
n in c s f é r f i é s n in c s n ő , c s a k
k o llé g á k v a n n a k . T u d ja m e g ,
a z é n m u n k a t á r s a i m é s z r e se m
v e s z ik , h o g y n ő v a g y o k . De
n e m is J á r o k b e d e k o ltá lt b lú z ­
ban.
— Hol d o lq o z ik , K lá r ik a ?
— A k tm o d e ll vaqyok a
K é p z ő m ű v é s z e ti F ő is k o lá n .
G alam bos Szilveszter

Szereti a feltűnést
S c h w o tt L a jo s r a j z a 03 V asvári A n n a r a jz a

- Ezt hoztam kérem . . . - Halló! Hibabejelentő? M egsúgom magának, vannak

még hibák . .
 N em is akármilyen önkritika
V a s v á r i A n n a ra jz a
i sissé testes középkorú barátom ret­
tenetesen náthás, láza is van, köhög is,
de m int mondta, lábon akarja hordani
az influenzát Az ember örök kíváncsi,
lábára pillantottam hát, hogy lássam, m i­
féle végtag az, am ely lázas betegségek
viselésére alkalmas. Meglepve láttam,
hogy az illető lábán úgynevezett „boka-
fix”-harisnya van. Megkérdeztem bará­
tomat, hogy miért nem öltözködik oko­
sabban.
— Hogyne, hogy elpuhuljak! —
mondta, s mint a furfangos diák nagyot
tüsszentett rá, illetve rám.
égi panasz, hogy a filmek általában
erkölcstelenek, s csak felnőtteknek
valók, akik már amúgyis ledérek, tehát
mitsem ront rajtuk a kárhozat. Ezzel
szemben hótiszta ifjúságunk liliomleikét
minden eszközzel és rendelettel védeni
kell. Ezért olvastam örömmel a „Ma­
gyar Közlöny” című hivatalos lapban a
kiskorúak filmszínház-látogatásáról szóló
rendeletet. E rendelet értelmében a kü­
lönösen parázna filmek megtekintését
csak 18 éven felülieknek engedélyezik.
Ezeknek az elfásult embereknek a lelke
/ tt& W ir tu ta J
már úgyis az ördögé. A rendelet azonban
f^GYAR n é p h a o SER’EI ftte lfa tjtfr I nem olyan merev, m int egy múltszázad­
=«£SZINHÁ2A1= s beli zord atya, mert vannak kivételek is.
ajzert&f I ím e: „5. §. A 3. és 4. §-ok rendel ke zései
nem alkalmazhatók olyan 18 éven alu­
liakkal kapcsolatban, akik házasságot kö­
töttek.” Ezzel a könnyítéssel a moziláto­
ARis t o ph a M* gatás kapui máris szélesre tárultak, mert
viüiÁ ré k a
lám, végső esetben mindig megnősülhet
vagy férjhezmehet az a fiatal, aki min­
denképpen m eg akar nézni egy filmet.
Aki pedig még ennyi áldozatot sem akar
meghozni a film m űvészet érdekében, az
nem igazi kultúrember. Minden problé­
mát persze a házasság sem old meg, mert
a 18 éven aluli férj vagy feleség a gyer­
mekeit már nem viheti be abba a mozi­
ba, amelyben aggályos crkölcsiségű fil­
met játszanak.
F. L.
Cigarette^ dal
Hallom, füstszűrös cigar rtták
Kerülnek forgalomba ni*'ink,
Ilyen jó hírt, mint dohfc lyosok,
Elégedetten regisztráluni 1/
Ha a füstszűrös cigarett -
Nem szelelne, mert ki: s gyatra,
Elküldhetjük a füstszűrő ,ét
Esetleg szűrővizsgálatra.
‘T éli reg
A medvéknek mély téli
Mint tudjuk, régi hagyó
De hallottam egy mende
Rögtön tovább is adom
A medve téli alvásában
Tarthatott némi szünete t.
Mert idén télen Budape: .ten
Újabb Kis Mackó szülét« :tt.
(— -véghy)
a Népszava január 18-i szán iának apró-
hirdetési oldalán:
E ls ő o sz tá ly ú r a g a s z t ó
é s r á m á n v a r r o tt cipé
k a t f e lv e s z ü n k . V . k«
u tc a 10. s z á m . I. e m . I
C ip ő k é sz ítő V á lla la t.
Rámánvarrott cipészmunkási ok!
JfJ^Vd& Jcínem ísm erL
Mottdt Nincsen ak régi viccek
csak öreg embere k vannak. Egy
újszülöttnek mindi eh vicc új.
Két kisgyerek gombát árú
Egy asszony válogat, végül i
podik az egyik kosárnál. Miit
né, óvatosságból megkérdi:
— Mondd csak, kisfiam, :
tok ti különböztetni a szelíd
mérgestől?
— Hogyne.
— Honnan tudjátok, mely
ges?
— A kuncsaft beteg lesz t
Világszerte rendkívüli az időjárás
’ nyilván olvasták önök is a megrendítő
napihírt egyik esti lapunk hasábjain.
Miamiban a víz alatt megoperáltak egy
halat, miközben búvárok vigyáztak, hogy
az akváriumban egyidejűleg tartózkodó
cápák fel ne falják az orvost.
Van-e olvasó, akit e hír velejéig meg
?•
nem rázott volna, s aki nem gondolta
végig a dolgot attól kezdve, hogy miként
álma, állapították m eg a diagnózist, m ely sze­
pány, rint a halat egy daganat teszi bánatossá
mondát. és nem a Köztársasági Párt veresége —
ám. egész odáig, hogy ugyan miféle királyi
hal lehet az, amit érdemes ilyen „állati”
körülmények között operálni?
Pedig a magyarázat roppant egyszerű.
Reklám!
Illetve, ha utána gondolok, mégsem
olyan egyszerű. Mert végre is csak nem
képzeli ez a kétéltű orvos azt, hogy Az ember magasba való törekvése
ezek után m inden beteg vele véteti ki a R é b e r L á sz ló rajza
vakbelét a víz alatt, tudásra szomjas cá­
pák gyűrűjében?
Nekem az az érzésem, hogy az embe­
rek a jövőben is inkább a szárazföldön
tt fa sa rk o s feküsznek a kés alá (ha már muszáj),
sz m u n k á so - mint akár a legfényűzőbben berendezett
e-ü let, V áci
K érték u tán i akvárium fenekén.
Nos, akkor mire való az egész? Talán
Előre! azt a gondolatot akarta a szerény sebész
a betegek körében felvetni, hogy aki így
tud a víz alatt, mit tudhat a szárazon?
Ez esetben viszont el lehetünk készül­
ve arra, hogy a jövő héten egy másik
amerikai sebész a repülőgépről ejtőer­
n yővel kiugorva, a levegőben veszi ki
egy kerecsen-sólyom mellékveséjét, m i­
után előbb kétségtelenül megállapította,
1 a piacon. hogy a madár már napok óta csak ked­
is megálla­ vetlenül csipegeti a csibéket, aminek nem
Jött kifizet­ lehet más oka, m int a mellékvesekéreg Rho
megbetegedése. '
meg tudjá­ Van egy amerikai államférfiú, felül a
l gombát a világ legmagasabb lovának a hátára és
onnan mondja el a beszédeit, hadd gon­
dolkozzanak el az emberek azon: m ilyen
ik a mér­ szépeket tudna mondani, ha egyszer le-
szállna a lóról. 9
ö le . . . V. I.
 MMOKDITÁS Egy vállalati iroda szombat délelőtt
Gerő Sándor rajza
Közismert Karinthynak az a remek
kis írása, am elyben egy Ady-versből rí­
mes szalámireklám lesz, németrefordítá-
sok és visszafordítások, szófélreértések
révén. „'Az élet utánozza a m űvészetet”
— állítja a régi mondás. Csakugyan,
ilyesvalam i történt most. Van Budapes­
ten egy állami hivatal, amelynek neve:
Szerzői jogvédő h iv a tal,
ennek címére Németországból nyom-
latványcsomag érkezett. A csomagot ja­
nuár 20-án a budjapesti 14. számú vám ­
hivatal kezelte. Berlinben természetesen
németül írták a borítékra a hivatal cí­
mét, így:
B ü ro z u r W a h ru n g d e r
U rh e b errech te.
A németül valamicskét nyilván tudó
vámos töprengett, töprengett, majd egy­
szerre megtalálta a titokzatos „Urhe­
berrechte” (szerzői jogok) szó megfejté­
sét, s így fordította vissza magyarra a
címet:
ö s h é b e r em lé k e k e t őrző iroda.
Lefőzte Karinthyt a műfordító vám -
tisztviselő: elhomályosította a „Ganges
partjaiból” lett „Herz-féle szalámi” em­
lékét.

Vidéki zenekarok a Zeneakadémián

I s tv á n ra jz a

A z e s z p r e s s z ó b a n ü lte m , a
s z o m s z é d a s z ta ln á l c s in o s f ia ­
tal n ő t á r s a lq o tt e q y h a tv a n ­
k ö r ü li b á c s iv a l. A k a r a tla n u l
is k ih a llq a tta m b e s z é lq e té s ü -
k et.
— H iq q ye e l, S a n y i b á c si, a
le q tö b b e s e tb e n a n o a z o k a .
A m u n k a h e ly n em a r r a v a ló ,
h o q y flö r tö ljü n k a fé r fik o llé -
q á k k a l. De so k n ő ú q y k ife sti
m a q á t a h iv a ta lb a n , m in th a
r a n d e v ú r a k é s z ü ln e . Ha lát-,
n á , a b a r á tn ő m is m ic s o d a ki-
v á q o tt b lú z b a n Jár a z ir o d á ­
b a , h á t e lc s o d á lk o z n a . F eltű n ő
ö lt ö z k ö d é s s e l f e lh ív j á k m a-
q u k r a a ‘ fiq y e lm e t. S z e r i n t e m ^ y
a m u n k a h e ly e n e lv é q z i a z e m ­
b e r a f e la d a tá t é s k é s z . A
s z e r e le m h iv a ta lo n k ív ü li ü q y .
L átja, S a n y i b á c s i, n e k e m a z
az e lv e m , h o q y a m u n k a h e ly e n
n in c s f é r f i é s n in c s n ő , c s a k
k o llé q á k v a n n a k . T u d ja m e q ,
az én m u n k a tá r sa im é s z r e se m
v e s z ik , h o q y n ő v a q y o k . De
n em is Járok b e d e k o ltá lt b lú z ­
ban.
— Hol d o lq o z ik , K lárika?
— A k tm o d e ll vaqyok a
K é p z ő m ű v é sz e ti F ő isk o lá n .
G alam bos S zilveszter

Szereti a feltűnést
S c h w o tt L a jo s r a j z a V a s v á r i A n n a r a jz a

1 \ASVftR_l

- Ezt hoztam kérem . . . - Halló! Hibabejelentő? Megsúgom magának, vannak

még hibák . . . 7
 Most már biztos, hogy nem lesz vízhiány a télen,
G e rő S á n d o r rajza

A S zéchenyi fü rd ő te rm á l m ed en ­
céje m elle tt, a zu h an y o zó b an tö rté n t.
K e tte n á llta k k é t tu ss előtt. M in d ­
k e tte n a c s ap o k a t b a b rá ltá k és köz­
b e n b eszélg ettek . Az egyik é p p e n ezt
m o n d ta :
— M a o lv astam , hogy J a p á n b a n
e lk ész ü lt a v ilá g le g k ise b b rá d ió k é ­
szüléke. M indössze 125 g ram m . T öl­
tő to llb a é p íte tté k be. M in d en rád ió -
állo m ás fo g h ató v e l e . . . hogy a fen e
egye m eg, ez a v íz lán g fo rró !
— Az en y ém m eg jéghideg. P ró ­
b á lju k m eg a m eleg csap o t b alra ,
a h id e g et m eg jo b b ra fo rd íta n i.
M aga c s in á lja fo rd ítv a. A m i az t a
tö ltő to lla t illeti, n e m o ly an n ag y do­
log. E lle n b en a sz ív b illen ty ű k a ­
pocsrakógép, az igen! V eszélytelen
le tt a sz ív m ű té t, m e rt a b eh a to lá s
h e ly é t gép z á rja el! H ogy az a m eny-
dörgős . . . m o st az en y ém le tt ége­
tő e n fo rró . M a jd n em le fo rrá z ta m
m agam !
— Ez se fo rd u lh a t elő n em so k ára!
A fü rd ő v iz é t a jö v ő b en a k o b alt
izotóp g a m m a -su g a ra iv a l te lítik . A zt N ászaj ándék-d ömping
re m e k ü l le h e t m a jd szab ály o zn i a T o n c z T ib o r r a j z a
gondolkodó géppel. H ű a m in d e n it,
ez a víz a fag y p o n t k ö rü l v an ! M ost
m e g p ró b á lc m m in d a k e ttő t b a lra
f o r d í t a n i . .. M ég hid eg eb b ! A b szu r­
dum , hogy n em tu d já k ezt a csap o t
m e g ja v íta n i! H opp, az t hiszem , m eg ­

ta lá lta m az o rv o sság át. K ifelé k ell

h ú zn i. M aga is p ró b á lja meg. A m i
p ed ig a gyógyító g ép ek et illeti, az
a szív k ap o csrak ó g ép sem m i ahhoz,
a m it S am o v p ro fe sszo r végez, ő m á r
v a rró g é p p e l eg y esíti a b elek e t. Na,
e z t jól m e g csin álta m ! A csap a k e ­
zem b en m a ra d t. Szólok en n e k a f ü r ­
d ő m estern ek !
— M o n d ja k ére m , n em le h e tn e ezt
a k é t csap o t la n g y o sra b e á llíta n i? K a já n T ib o r r a j z a
— S ajn o s nem . M á r tö b b sz ö r is
m eg a k a r tá k csin áln i, d e az a sróf,
a m i a ja v ítá sh o z 'k ellen e, nem k a p ­
h ató . T essék ta lá n o d am en n i az
u to lsó k é t csaphoz. A zok a d n a k la n ­
gyosat.
— De h iszen az e lő tt a k é t csap
e lő tt n y o lc á n is v á ra k o z n a k !
— N em t a r t az sokáig. És ezen k í­
v ü l o tt a b e já ra tn á l is v a n n a k z u h a ­
nyozók.
— O n n an jö ttü n k . O tt is rosszak
a csapok. A jó zu h an y o zó k e lő tt p e ­
d ig so k an v ára k o z n a k . A h id e g et és
a f o rró t pepiig n em b írju k .
A fü rd ő a lk a lm a z o tt v á lla t v o n t és
a k é t fé rfi az u to lsó elő tti csaphoz
cuppogott. B e á llta k a so rb a és a rró l
k ez d te k beszélni, hogy rö v id esen , m i­
h e ly t m e g h ó d íto ttu k a H o ld at, a V é­
n usz kö v etk ezik , a m ely n e k lé g k ö ré t
k ö n n y ű lesz m egszokni, m e rt az csak
v a la m iv e l s ű rű b b , m in t a F ö ld é . . .
P a lá s ti László - Volna két átadó jegyem .
 M m m

N agyhideg-hcgyet, Börzsöny
büszkeségét, amit igazán sajnálok, mert azt mond­
ják, nagyon szép. Különösen télen. A nagy, hideg
hegyen vannak lesiklások, fogvacogtató rendezvé- '
nyék és ezeket sem láttam még, mert nem volt
térképem és egyszer egy szakkönyvben azt olvas- ‘
tam, hogy igazi turista térkép nélkül egy lépést
jíe tesz. Térkép hiányában m ég nem másztam meg
egy szál kötélen a Jungfraut sem, de a Gellérthe­
gyen egyszer már eltévedtem, amiből mindenki

Divatcipő
- Tessék, egy önnek való
szép, modern forma . ..
Az Afrika-kutató balszerencséje
yy
.láthatja, hogy valóban nem tanácsos megbízható
térkép nélkül bolyongani a hegyvidékeken. Ért­
hető volt tehát az örömöm, amikor a napokban
az állt az újságban, hogy megjelent a Börzsöny
turistatérképe. Rögtön bementem egy könyvesbolt­
ba, ahol hanglemezeket szoktam vásárolni és
mondtam, hogy jó napot kívánok, kérek egy tér­
képet a Börzsönyről. Éppen lehetett kapni, meg­
néztem, nagyon szép térkép, aztán már rohantam
•ism Sportszerboltba, vettem egy téli turistanadrá­
got s nagyon rábeszéltek egy olyanra, amelyiknek
bőrülepe van. Kérdeztem, hogy ezt mire használ­
ják? Arra — mondták — hogyha az ember egy
meredek lejtő jeges haván megcsúszik, mégha a
sporttárs egy-két vékonyabb csontja zuhanás köz­
ben el is törne, a bőrt akkor sem vágja ki a jég,
álvan erős. Még vettem két spirituszkockát, m eg
é g y csákányt az esetleges lavinák m iatt s amint
hazaértem, azonnal kiterítettem a térképet a sző­
nyegre, hogy megnézzem, merre kell elindulni.
Sajnos, a Kígyó utca nincs rajta s így ez a szán­
dékom nem sikerült, viszont az van rá nyomtatva
szép pici piros betűkkel, hogy: IDEIGLENES
KIADÁS. Jézusmária, mondom, hát ez mi? Ezzel
hatoljak én be a hó és tél börzsönyi rengetegébe?
K a jsso r a j z a Ezzel foglaljam el a Nagyhideg-hegyet, ezzel az
ideiglenessel, 11 forintért? Merthiszen ha valóban
ideiglenes, és nemcsak mókázás ez az egész dolog,
akkor nyilvánvaló, hogy azért ideiglenes, mert vál­
tozások voltak, vannak, avagy lesznek a Börzsö­
nyi terepen. Lehet, hogy Kóspallagot beteszik majd
a törökmezei turistaházba, az Inóci-vágást betö­
mik, a Kem ence-patakot pedig hajózhatóvá ko­
torják. De bevallom nekem az is nagyon elég
volna, ha csak a turistaulakat, rendeznék át egy
kicsit, és m ir ^ é n odaérek, akkor azok már más­
ként kanyarognának hegyen át, völgyön át, mint
ahogy nekem az „ideiglenes” mutatja. Elmentem
tehát ismét a Sportszerboltba, hogy vegyék vissza
a nadrágot, mert ez az ideiglenes térkép engem
idegesít, én ezen nem indulok el, mire azt mond­
ták, hogy a nadrágot nem veszik vissza, mert az
végleges. A hanglemezboltban meg a térkép visz-
szavételére tett ajánlatomat utasították vissza, de
bevallották, hogy már mások is zsörtölődtek
- Remek! emiatt, olyan hír azonban még nem érkezett Bör­
zsöny legéletveszélyesebb gleccsereiről sem, hogy
bárkit is széttéptek volna a kóbor farkasok, mert
a térkép miatt utat vesztett. Ezek után belátva,
bogy' eme közhasznúiiak vélt panaszommal sem
arattam az eddigieket meghaladó valam i nagy si­
kert, úgy vélem , én ez életemben már soha nem
K a já n T ib o r r a jz a
fogom megpillantani a N agy H ideg Hegyet. De,
bógy meggondolatlan befektetéseim ne legyenek
teljesen hiábavalóak, a térképet bekereteztettem s
lakásdísz gyanánt véglegesen oda van helyezve az
igyam fölé, a tornavizsgán elnyert diákköri okle­
velem és T. Ferencz József lovasképe társaságába.
Jondolorn, ebből nagy baj nem lehet, mert saját
ágyamban, ha nagyon muszáj, térkép nélkül is el­
igazodom. S még csak annyit, hogy azért a bőr4
ülepít se m ent kárba. Pizsamanadrág gyanánt v i­
telem egy kedves régi hálóingem alatt., i1 v >; '• r
O sv áth T ibor
. 1% , fj .P*** ,

12 at 's
Jankovich Ferenc: Nagyzási hóbort
Várnai György rajza
Á szürke szivárványai
Még egy kicsit, csak m ielő tt elaluszom ,
a szürke képzet-tengeréb en úszom.
M ennyi szürke: ham uszürke, verébszürke,
cinege-, por-, fü st- és asszonysz,em -szürke . . .
Ez m ind szürke!
K öd-szürke, h aj-szürke, dér-szürke,
K óró-szürke, fém -szü rke, bazalt-szürke.
G yém ánt-szürke, ezüst-szürke, gyöngyszürke.
M ind, m in d szürke.
F elülök-szürke, lefekszem -szü rke:
papír-szürke, grafit-szürke, d un yha-szürke.
F élelem -szürke . . . ö n k ív ü le t-szü rk e , álom szürke.
Ez m ind, m in d szürke.
H am u-szürke, ég-szürke, felhő-szürke.
Tenger-szürke, harcsa-szürke, csuka-szürke.
Egér-szürke, szam ár-szürke, disznó-szürke.
Szőr-szürke, bőr-szürke.
A tom -szürke.
Ez m in d szü rke . . .
D eszka-szürke, fal-szü rke, ólom szürke.
Szívbeteg-szürke, halotti szürke, koporsó-szürke.
M árvány-szürke, hivatal-szürke, galam bszürke.
T iszta szürke, piszok-szürke.
M ég m ennyi-szürke?
M ák-szürke, abalé-szürke, bakancs-szürke.
Á rn y-szü rke, hom ály-szürke, bánya-szürke.
Szolga-szürke, köröm -szürke, kötél-szürke.
Fehér, fe ke te, piros, kék, zöld és lila-szürke . ..
M ennyi szü rke! s m in degyikben
a szürke h étszivárványa, benn.
Hosszadalmas vizsgálat
Ez a v e r s a K o r t á r s j a n u á r i s z á ­
m á b a n J e le n t m e g . T ö b b s z ö r is e lo lv a s ­ Toncz Tibor rajza
tu k , d e e g y s z e r s e m é r t e t t ü k . M in th o g y
l a p u n k n a k m in te g y m á s f é lm illió o lv a ­
s ó ja v a n , b íz u n k b e n n e , h o g y a k a d k ö ­
z ö ttü k v a la k i, a k i m e g é r ti. K é r jü k a z
Ille tő t, a z o n n a l t á v ir a to z z o n , m e r t n a ­
g y o n k iv á n c s ia k v a g y u n k :

- Gyula! M ost már elég legyen! . . . Vagy tudod, mi

a baja, vagy sose fogsz rájönni!

Az amerikaiakat egyre jobban izgatja

- Aprópénzre váltottam a tehetségem et. . .
a Hold tulajdonjoga. Olyan társadalom­
ban, ahol a magántulajdon eszméje
mindent áthat, kom oly fejtörést okoz az
égitestek tulajdonjogi kérdése. Terry
Ferrer hosszú cikket írt a „New York
Herald Tribune” című lapban, s abban
súlyos jogi kérdéseket vet fel. Fejtegeté­
sei szerint ma már nem elegendő, ha
valaki csak kitűz egy zászlót a Holdra.
Ez így nagyon egyszerű dolog lenne!
(Képzeljük! A Szerk.) Ez ma már nem
elég. Aki el akarja foglalni a Holdat,
annak ott is kell élnie.
Mi aggódva figyeljük ezeket a vitá­
kat. Ha már a Hold tulajdonjoga körül
sem tisztázott a helyzet, mi lesz akkor,
ha majd a Nap felosztása kerül napi­
rendre? És valóban nem lesz elég, ha az
ember csak kitűz egy zászlót a Tejútra?

(T ö rtén ik Január v é g é n . A k is
c u k r á sz d á b a n k é t fia ta l m am a
s z ü r c s ö li a k á v é t. N e v e z z ü k a z
e g y ik e t M árián ak , a m á sik a t
A n n á n a k .)
Mária: D rukkolsz?
A nna: B orzalm asan. H iszen tudod:
P a lik a m in d en p ercb en b e á llíth a t az
isk o lai b izo n y ítv án n y al. Az elsővel.
M o n d h ato m neked, h é t évvel ezelőtt,
am ik o r a k lin ik á n ő t m a g á t v á rta m ,
n em v o lta m o ly a n iz g ato tt, m in t
m ost, am ik o r a b iz o n y ítv á n y át v á ­
rom .
M ária: M ik a k ilá tá so k ?
A nna: Az elő jelek n em a leg jo b ­
bak.
Mária: M ik az elő jelek ?
A nna: H áro m intő. Igaz, ez m ég
ősszel volt. A zóta fenyegetésekbe,
íg é re tek b e és ta n u lá s b a fe k te tte m az
en e rg iám a t. Egész d é lu tá n o k a t m a­
goltam , úgy k észü ltem vele.
M ária (fölényesen): Az első o sztá­
lyos an y a g n em nehéz. N ála m k itű ­
n ő en m egy. (Büszkén.) B á rm ely p il­
la n a tb a n lev izsg ázh atn ék .
A nna: P ersze, a te J u tk á d jó ta ­
nuló.
Mária: T isz ta ötöst v á ru n k !
A n n a (sóhajt): M i m á r általán o s
h á rm a s s a l is m egelégszünk. Ügy k ell
n ek em , m ié rt a k a rta m fiú t! A lán y o k
so k k a l ren d eseb b ek . K épzeld, P a lik a
m ag av iseletb ő l is ro sszul felelt.
Mária: H ogyhogy?
A nna: B e tö rt egy a b la k o t és no­
v e m b e rb e n elv e sz te tte az in tő t.
M ária: N em is ta lá ltá to k m eg?
A nna: N em . S z e rin te m len y elte.
No de, m it k a p tő lem ez a kölyök,
h a rossz b iz o n y ítv á n y t hoz haza! És
m it k a p az a p játó l! A gyonveri.
M ária: É desem , n e leg y etek olyan
szigorúak. É n is fen y ítés n é lk ü l é r­
te m el, hogy J u tk a ily en jó ta n u ló
le tt. Sőt, m in d e n ötö sn él ju ta lm a t
k ap . A b izo n y ítv á n y tis z te le té re fé­
n yes u z so n n át ren d ezek . G eszten y e­
p ü ré és d ato ly a. P ersze, te m eg b ü n ­
te ted !
A nna: É n? G esz te n y ep ü rét és d a ­
to ly á t k ap ! És a z o n k ív ü l az a p ja v e tt
n ek i a n a n á sz t. (Szelíden.) N em elég
a n n a k a szegény g y erek n ek , hogy
rossz o sztály zato t a d ta k , m ég m eg is
b ü n te ssem ? sa
A televíziót sok m in d en n el vádol­
já k világszerte. A n ő k panaszkodnak,
hogy a sok ülés kö vetke ztéb e n el­
híznak, arányaik kedvezőtlenü l
alakulnak. A szom szédjárás ism ert
betegség. Van, aki szerint a túlzott
televíziózás (távolbalátás?) rontja a
szem et.
M ost egy N ew Y o rk-i idegorvos ú j
televíziós betegséget fe d eze tt fel.
Szen vedélyes televizio nistá k túlságo­
san közel ü ln e k a készülékhez, te lje­
sen beleélik m ag ukat m indabba,
am it látnak, s egy idő m úlva e lke z­
d en ek vita tko zn i, feleselni a szerep­
lőkkel, sőt akadt m ár olyan is, aki
bele akart rohanni a képbe, hogy
rendet csináljon.
A m egfelelő védőoltást m ég nem
találták fel.
Nem volt aprópénzem, ötvenessel fi­
zettem az autóbuszon. A kalauz mcg-
hökkenten nézett a gyűrött bankóra,
m int aki még sosem látott ekkora pénzt.
Talán az is megfordult a fejében: vajon
tisztességes úton jutottam-e a vagyonom-
hoz? Abban a feszült, drámai pillanat­
ban én voltam a fényűző főúr és a ka­
lauz a nincstelen zsellér, én voltam az
iparbáró, ő a kétkezi munkás, én voltam
a parafasisakos, potrohos ültetvényes, ő
a verejtékező kuli. Sőt mi több, én vol­
tam a kapitalizmus, ő pedig a szocializ­
mus. Anlagonisztikus ellentét volt közöt­
tünk.
Ügy éreztem, meg kell magyaráznom,
hogyan jutottam ennyi pénzhez, mikép­
pen halmozódott fel nálam ekkora tőke,
de a kalauz tekintete belémfojtotta a
szót. Behúzott nyakkal, alázatosan vár­
tam a visszajáró pénzre. A kalauz mor-
gott magában valamit, lehet, hogy az
extraprofitról, de az is lehet, hogy csak
rólam emlékezett meg néhány szóval.
Megszégyenülten szálltam le az autó­
buszról.
Hazafelé menet aprópénzt adtam a ka­
lauznak. Tíz darab tízfillérest. A kalauz
undorodva nézett a csilingelő pénzdara­
bokra és egy elegáns, könnyed mozdu­
lattal, számolatlanul hajította be őket
százasoktól duzzadó táskájába. S közben
morgott valamit, de nem lehetett érteni,
csak sejteni. Abban a pillanatban én vol­
tam a koldus és ő a királyfi, én voltam
a pór és ő a gróf Pallavicini, én voltam
a proletariátus és ő a burzsoázia. Ismét
kibékíthetetlen ellentét volt közöttünk.
Meg akartam magyarázni neki, hogy
nem a templom lépcsőjén szereztem be
a tízfilléreseket, meg akartam mondani
neki, hogy jómódú ember vagyok, tisz­
tességes fizetéssel, prémiummal, ha akar­
ja, megmutathatom a fizetési szalagomat
is, de a kalauz átnézett rajtam és nem
vette észre esengő pillantásaimat.
Megszégyenülten szálltam le az autó­
buszról.
De azt még hallottam, am int a kalauz
azt mondja valakinek:
— Ilyenek m iatt nem tudok gyorsan
leszámolni a végállomáson . . .
(m. gy.)
jEntfá*húAfcSiU M tf!'
Szögletes Optinolt!
Ezennel bejelentem óvásomat az Op-
tinol tabletták ügyében. Ezek az Opti-
nolok, amelyek a ruhát fehérítik, pon­
tosan olyanok, mint a gyógyszertablet­
ták. Nem tudom, hogy milyen mérték­
ben mérgező vagy káros az Optinol a
szervezetre; de úgy vélem, hogy most,
amikor minden héten olvashatunk cik­
keket a gyógyszer-mániáról, nincs szük­
ség arra, hogy az emberek Optinolt is
szedjenek. M ár pedig ez a tabletták ha­
sonlósága miatt könnyen megtörténhe­
tik. Arról már hallottam, hogy véletle­
nül spiritusz-tablettát nyelt le valaki és
így feltételezhető, hogy mások viszont
összetévesztik az Optinolt valamilyen ha­
sonló alakú orvossággal.
Tiltsák meg, hogy a kerek, orvosságos
tablettára emlékeztető alakúra gyártsa­
nak olyan szereket, melyek nem kerül­
nek belsőleges használatra és főleg nem
is szolgálnak orvosi célokat. Sok balese­
tet akadályoznánk meg vele!
S za th m á ry G y ö rg y
m ű s z a k i e g y e te m i h allgató
V I., K m e tty u . 17.
A bürokrácia
m) gyöngyszem e
K önnyebb a tev én ek át
jutn i a tű fo k á n , m in t a tű
nek a zok on a g y ö n g y sze m e
k e n , a m e ly e k e t a H áziip ar
S z ö v e t k e z e t B á th o r y u tc a 17
sz á m a la tti ü z e m é b e n k é sz í
te tte k a 12 fo r in to s h ím z ő
já té k h o z . A m e ó s ta lá n b e
h u n y ta a sz e m é t?
És a csendrendelet?
A S z a b a d sa jtó ú ton f o r ­
d u ln a k v is s z a a K o ssu th La­
jo s u tc a f e lő l é r k e z ő v illa ­
m o s k o c s ik . A z é le s k a n y a r ­
b an fü ls ik e tít ő z a jt o k o z n a k
a s z e r e lv é n y e k . Ha a s ín e ­
ket és a k erek ek et b ek en ­
n ék , m eg szű n n e a p o k o li
c s ik o r g á s . T alán tú l e g y ­
s z e r ű e z a m e g o ld á s?
Ludas Matyi elintézte
„ U d v a r ia ss á g ? " c ím ű k ö z le m é n y ü k ­
k el. ille tő le g g é p k o c s iv e z e tő n k k e l k a p ­
c s o la tb a n v iz s g á la t o t in d íto ttu n k és
m e g á lla p íto ttu k , h o g y — b ár a v e z e tő
u d v a r ia s v o lt — m é g is sz a b á ly t a la n ­
s á g tö r té n t. A lk a lm a z o ttu n k s z a b á ly t a ­
la n u l a t r o lib u s z m e g á lló h e ly é n á llt
m e g é s Így a k a d á ly o z ta a fo r g a lm a t.
A g é p k o c s iv e z e tő t f ig y e lm e z t e t tü k és
k io k ta ttu k .
Főv. Autótaxi V.
*
A „ J e le n té s a z A b b á z iá r ó l" c ím ű
k ö z le m é n y é r t ő s z in te k ö s z ö n e t é t m o n ­
d u n k . M eg v a g y u n k g y ő z ő d v e a r r ó l,
h o g y c ik k ü k n a g y m é r t é k b e n h o z z á já ­
r u lt a z A b b á z ia -k á v é h á z é p ít k e z é s é n e k
g y o r s ítá s á h o z .
Éttermi és Búié V.
Az Abbáziával kapcsolatban a Fővá­
rosi Tanács Városrendezési és Építési
Osztálya a megtartott helyszíni szemle
alapján közölte lapunkkal, hogy a falre­
pedések nem veszélyesek és azokat az át­
alakítás befejezése után, az építő vállalat
saját költségén rendbehozza.
•
A t e tő c s e r e p e t , a m e ly r e a r o s s z Idő
b e á llta ó ta o ly n a g y s z ü k s é g e m v o lt, a
m a r to n v á s á r l T ü z e p -te le p e n , a L u d as
r é v é n m e g k a p ta m . K ö sz ö n ö m .
T e n g e r d i Istv á n
M a rto n v á sá r
Hivatali csoportkép Szó szerint vette.

„ H e j, te P á l, te . . .
— m o n d ta G ál —
„ g o n d o lta m é n e g y e t . . .
„ H e j, te G ál, t e . . .
— m o n d ta P á l —
B iz o n y , é n Is e g y e t . . . ”
Jó o s to rá t
k ét k é z re
f o g ja , s v e r i , , . c s a p ja —
S lá m , a c s á r d á s t ,
— hogy, hogynem —
V e n c e l g a z d a k a p j a ..........

V itte P á lu n k V endel nyö g és

h arm ad n ap V encel b ő g ,
Á c s -ra V e n d e l g a z d á t, G ál s P á l ü v ö lt s a n d á n :
h o z ta G á lu n k „A z a n y á d b ú s
s z e n ta z n a p iste n it!!!
Á c s ró l V e n c e l g a z d á t . . . M é rt v e r e d a g a z d á m ? ! ” '

H á t, a m in t c s a k - Nem tudok elmenni, Lajosként! Azt

szem beér ígérted, hogy a születésnapomra tetőtől-
a k é t ú r i h in tó : talpig felöltöztetsz!. . .
„ T é rj k i, P á l. t e l ”
„ T é rj te , G ál!”
E sik o tta n Ily s z ó .

„ É n ? B iz é n n e m i”
m o n d ja G ál,
s n é z s ö té te n P á lr a ;
„ É n m é g ú g y s e t”
m o n d ja P á l,
s n é z m o g o r v á n G á lr a . — ---------- J
S m ig G ál é s P á l
„ J ó l h a llá m -e ? ” v ersen g v e
k é r d i Gál e g y m á s t s z id a lm a z ta :
p a ttin tv a a z o s to r t; f é lig -h o lta n
„ a z t ig e n c s a k . . . ” é rt haza *
k ö p k i P ál a k é t p o h o s g a z d a .......... '
s u h in tv a a z o s to r t.
„ J a j, k ö sz ö n ö m ,
„A kkor n e s z e , P á l f ia m —
a d ta e b i! n y ö g te V e n d e l s í r v a —
R a jta , u s t o r , c s a p j h á t!!!’ h a te n em v a g y
m o n d ja G ál é s s m eg nem védsz,
s z id v a P á lt, te h e tn é n e k s irb a . . . ! ”
ü ti — V e n d e l g a z d á t . . .
S z e n tíg y s z ó lo tt
„ H in n y e l! — b ő d ü l G á lh o z is
e rre Pál — u ra , V encel g a z d a —
te a g a z d á m b á n to d ? ! s H ű KOCSISAT
E ld ö n g e te m m in d k e ttő
ra jta d én, jó l m e g ju ta lm a z ta !
v á r j, a M ia ty á n k o tü ! ” T avaszi Sándor
 U TO LSÓ JÁ R A T
P usztai P ál rajza

A szo k á s rabja

K edves L udas! *
Józanul öltözködő n ő n ek tartom
m agam ai. A divatos vonalat n em a
Vogue-ból m erítem , hanem a N ép-
szabadságból, m égpedig a n n a k O tt­
hon rovatából. Éppen ezért vagyok
m ost dilem m ában.
Január 17-én ebben a rovatban
táblázat je le n t m eg ruhadarabjaink
összhangjáról. Ebben a zt olvasom ,
hogy a női télikabáthoz, á tm en eti
kabáthoz va g y ko sztü m h ö z i l l i k
a kicsi vagy a nagy bőr va g y m ű ­
bőrtáska, de n e m i l l i k a fo n o tt
kosár vagy a szatyor.
M ost csin á lta tta m 2200 fo rin tért
egy nagyon szép télikabátot, jó m e ­
leg, ezt a ka rta m hordani a nagy h i­
degben. De n em lehet. H ogyan vá ­
Kapus a tárlaton sároljak be ebb en a kabátban, ha
n em illik hozzá a kosár vagy a sza­
tyor? V iszo n t a 3 kiló kru m p li, a zsír,
a m á sfél kiló hús, zöldség, vaj, ke-1
n yér stb. n em fé r be a nagy bőr­
vagy m űbőr táskám ba. Be is je le n te t­
te m családom nak, hogy am íg ta rt a
hideg, ne is szám ítsa n a k ebédre m eg
vacsorára, n em tu d o k bevásárolni,
m e rt a fo n o tt kosár va g y a szatyor
nincsen összhangban a télika b á to m ­
mal. E gyet teh etn ék. N yári ruhában
m eg yek bevásárolni, ka b á t nélkül,
ehhez, úgy gondolom , n em tilos a fo ­
n o tt kosár vagy a szatyor. De ebben
az esetben biztosan m egfázom .
T ehát ez a d ilem m á m : ha betar­
to m az illik-n em illik táblázat elő-'
írásait, a kko r éhkoppon m arad a csa­
ládom , vagy pedig én szerzek kiadós
tüdőgyulladást. K érem szíves taná­
csukat, m it tegyek?
S o k nőtársam nevében:
- Micsoda népek vannak! Mindenkinek kikészítettem a kabátját és mégis H űséges O lvasójuk
tülekednek! . . . L. M.

LUDAS MATYI h u m o r o s s z a t i r i k u s h e tila p .

S z e r k e s z tő b iz o tts á g : T a b i L á sz ló f ő s z e r k e s z tő . F ö ld e s G y ö r g y f e le lő s s z e r k e s z tő , T o n c z T ib o r m ű v é s z e ti s z e r k e s z tő . —
A k i a d á s é r t fe le l a H ír la p k ia d ó V á lla la t I g a z g a tó ja . — S z e r k e s z tő s é g : B u d a p e s t, V ili., G y u la i P á l u tc a 14. — T el.: 3 3 5 — 7 1 8 .
— K ia d ó h iv a ta l: V ili., B la h a L u jz a t é r 3. T el.: 3 4 3 — 100, 14 2 — 2 2 0 . — T e r je s z ti a P o s ta K ö z p o n ti H ír la p I r o d a 180 — 8 5 0 . —
K o s s u th N y o m d a , B u d a p e s t, V., A lk o tm á n y u . 3 . F e le lő s v e z e tő : L e n g y e l L a jo s ig a z g a tó .
X V . évfolyam 6. szám. Ára: 1 forint 1959. február 5.

M ész áro s A n d rá s ra jz a

Szabadeurópáéknál — H a lló , fő n ö k ség ! C sináljanak inár v a la m it,

m ert h a ez folyton itt röpköd, n em tudunk d olgozn i !
 Divatcipő
Sándor K ároly rajza

— Előadjuk a Ham letét — Döncit pedig Peti fogja átdol­

közölte velem Bödöni Géza fő-
dramaturg — és te fogod meg­
írni, félszázalékért.
— Shakespeare már megírta!
— Ez nem akadály. H a meg­
írtad, én lefordítom csehre;
Laci pedig csehből angolra,
másfél százalékért.
— És minek az angol for­
dítás?
— Minek? H ogy Ernő lefor­
díthassa magyarra. E gy száza­
lékért.
— Baj lesz. Ernő nem tud
angolul.
— De tud németül. Előbb
majd Gazsi lefordítja németre
és Ernő németből ülteti át m a­
gyarra . . . Másfélért.
— Ernő magyarul sem tud!
— Nem baj, eszperantóul
tud. Fordítsa le a szöveget né­
metből eszperantóra. Bandi
majd eszperantóból fordítja le
magyarra. Két százalékért.
Egyszerű nem?
— És ki fogja versbe szedni
a szöveget?
— A Manó. Háromnegyed
százalékért,
— A Manó nem tud versel­
ni . . .
— Nem baj, majd a Zoli át­
dolgozza. Zolit pedig Dönci,
gozni. Kapnak összesen három
százalékot.
— S ha elkészül a végleges
átdolgozás?
— Akkor már egyenesben
vagyunk. Ervin magyar szín­
padra alkalmazza a darabot.
Két százalékért.
— S akkor előadjátok az én
Hamletemet?
— Hohó! Nem oda Buda!
Ezek után Rezső összehason­
lítja Shakespeare Hamletját a
te Hamleteddel. Félszázalék. - Ez sem elég csukaor-ú önnek?
Ha a tied jobb, akkor azt ad­
juk elő, ha Shakespeare-é, ak­
kor azt mutatjuk be, Arany A télénk agglegény
János fordításában. Természe­ Gerő Sándor rajza
tesen itt-ott kijavítjuk a fordí­
tást. E zt Jenő vállalta. Egy
százalékért.
— Jenő kijavítja Arany Já­
nost?
— Nem kell megijedni. F é­
lix félszázalékért majd vissza­
javítja, s akkor előadjuk Sha­
kespeare Hamletját úgy, ahogy
azt Arany János lefordította.
— Nem értem, akkor miért
ez az egész hercc-hurca?
— Édes fiam, valam iből ne­
künk is élni k ell! . . .
<m.)

Izotóppal vizsgálják az élelmiszereket

Vasvári Anna rajza

Antoni Marianowicz

fiiig h ú n yt el a h ír e s m e s te r ,
a s e r e g n y i p im a s z nem r e s te l
o d a á lln i, hogy évek ó ta ,
m á ssa l sem v o l t e n n y i r e j ó b a ’.
M íg hát e m lé k e lo b o g h ív e n , .
c ik k e t ír : Én — és e l h u n y t h í v e m .

fiiig h ű lt ki a m e s te r vére,
az, ki a nyom ába sem érn e.
Egy maszek kutató: Kérek tíz deka p arízert. . r ö g tö n h íz e lg ő n , fo n to s k o d v a ,
v e le m á ris p e r tu -r a fo g ja ,
p á r to l, k e g y e l, k o c c in t, m e g á ld ja ,
Diák-ábránd ő — a b o ld o g u lt jó k o m á ja .
Hegedűs István rajza
f i i i g te tté k a m e s te r t s ír b a ,
m a g a m a g á ró l — m in d azt ír ja :
é r tü k a m e s te r lá n g o lt, b o m lo tt
(a z íz lé s e e n n y ire r o m lo tt? ),
m űvükben m in d ig kedvét le lte ,
s m in d p u s z ip a jtá s k é n t ö le lte .

I Iír n é v r e szert ha te n n é k o k k a l,
k e ttő s h a lá ltó l fé ln é k jo g g a l,
m ert sok sa n d a , s z a g lá s z p r ó k á to r ,
k it vonz az ir o d a lm i g y á s z to r ,
h o lto m b ó l a k k o r h ú zna s á p o t,
m ik o r nem f^ g ^ o to m *«• s r ó jo k
L e n g y e lb ő l fo rd íto tt-?» : P á k o r d y F e re n c

N ekem az a s á l o tt a k ira k a tb a n
úgy m e g tetsze tt, hogy m egszám ol­
ta m : m e n n y i p énz v a n a zsebem ben
és a z tá n b em en te m az üzletbe. Az
ü zletb en a p u lt m ö g ö tt egy fele tté b b
csinos hölgy fogadott, ak in e k k é r­
désére. hogy m it ó h ajto k , őszin tén
m e g m o n d ta m : azt a bolyhos g y ap jú ­
s á la t a k a ro m , azt a sz ü rk é t, am i a
k ira k a tb a n h e v e r ö n feled ten . De m i­
e lő tt a hölgy m egm occant volna,
m in d já r t m eg k érd ez tem az t is, hogy
m ib e k e rü l. A m ik o r m egm ondta,
hogy m ib e k e rü l, e n y h e szédülés
v e tt e rő t ra jta m és m egfogóztam a
p u ltb a n . P o n to sa n a n n y ib a k e rü lt,
am en n y i p én zem összesen volt, de
m ag am h o z té rv e m égsem volt erőm
b ü szk én k itá v o z n i a szép üzletből,
h an e m az t m o n d ta m m a g am n a k :
eg y szer ta lálk o zik az em b er az é le t­
b en eg y ily en sálla l, m eg k ell ven n i.
D e m ie lő tt m o n d ta m volna, hogy
k ére m , én a z t a s á la t e n n e k e lle n é re
is m egveszem , m eg k érd ez tem a hok m egdöglenek, v ag y ta lá n n a ­
hölgytől, hogy azok a bolyhok. am e­
ly ek ezen a m á m o rító g y ap jú sálo n
vannak, nem fo g n ak -e lekopni?
U g y an is v o lt m á r n ek e m ilyen boly­
hos sá lam , d e csak k eserű ség v o lt az
életem m ia tta , a b olyhok eg y h eti
szo lg álat u tá n kopni és h u lla n i k e z d ­
tek, te le v o lta m b o ly hokkal, m indig
ru h a k e fé t k e lle tt m a g am m al v in n e m
az a k ta tá sk á m b a n , s a m in t lev ettem
a n a g y k a b áto m at, az o n n al tis z tá l­
kodni k ezd tem , de p ersze, azo k at a
boly h o k at. am ely ek az ingem alá
m ásztak , csak o tth o n tu d ta m e ltá ­
v olítani. gondos fü rd é s ú tjá n . A csi­
Készséges lakótárs
T o n c z T ib or r a jz a
nos hölgy e rre k ed v esen m osolygott
és azt m o n d ta, hogy ilyesm i az ő sál-
ju k k a l m eg n em e sh e t, m e rt az ő
s á lju k a leg fin o m ab b s h e tla n d -
g y ap jú b ó l v an , a n n a k a bolyhái
időt és v iszo n tag ság o t k ac ag v a á lla ­
n a k ki, m a g a a sál n é h á n y é v a la tt
tö n k rem eh et, de a bo ly h o k a k k o r is
a h ely ü k ö n m a ra d n a k és k ita rta n a k
az e m b e ri k o r legvégső h a tá rá ig , h a
ó h ajto m , a k á r ötkilós sú ly o k a t is
k ö th e te k a bolyhok végére. E n n ek
h a lla tá ra m eg tö rtem és k iszám o ltam
a p én zt a p u ltra , a hölgy pedig hoz­
ta az t a szép bolyhos sá la t, a m it
o tt m in d já rt a n y a k a m b a v ettem ,
hogy lássa, m e n n y ire szükségem
v a n rá.
Ezek u tá n k é t h é tte l a bolyhok
h u lla n i k ez d te k az én v ag y o n térő
sá lam ró l, m in t ősszel a legyek. R op­
p a n t m ód o n elk ese re d te m , m e rt a r r a
gondoltam , hogy a b ő rö m b en v a n
v alam i m érgező anyag, am itő l a bo ly ­
gyon recés a n y ak am , a ttó l v a n a
dolog. E zé rt az é n szép bolyhos s á ­
lam a lá eg y m á sik s á la t te tte m , d e
a b o lyhok m égis csak h u llo tta k és
to v áb b i k é t h é t a la tt az é n sálam
o lyan le tt, m in t egy v e d le tt m a cs­
ka. Így csa p já k be az em b e rt, ez h á t
a m i m ag as sz ín v o n alú ip a ru n k ,
go n d o ltam szom orúan, de e k k o r
eszem b e ju to tt, hogy én e z t a szép
bolyhos s á la t N y u g at-B e riin b en v e t­
tem egy nag y o n finom üzletben.
És n em is v itte m vlrsza.
t . I. - Halló! Aztán majd tegye v is s z a !.-.:
 ^ Á
- Muszáj volt elszaladnom hozzátok . . . Azt álmodtam, hogy valamennyien meg­
haltatok! . . .
Lakásavatás egy új házban
A Botgiak korában
- Mondja, szomszédasszony, maga mennyi mérget tesz a húslevesbe?
Í V asvári Anna ra jz a
FORAIN, a kiváló francia grafikus
egyszer egy íróval sétált, aki igen nagyra
tartotta a maga műveit. Elhaladtak egy
ház előtt, amelyen emléktábla jelezte,
hogy a híres Huysmann egykor itt la­
kott. Az író clgondolkodott, majd így
szólt:
— Vajon mit írnak majd halálom után
az én házamra?
— Ez a ház kiadó — felelte Forain.
KOCH ROBERT, a világhírű bakteri­
ológus orvosprofesszor rendelőjébe be­
toppant egy társaságbeli hölgy.
— Nos, kedves asszonyom — szólt
hozzá barátságosan a professzor —, mi a
panasza?
Az asszony erre kissé ingerülten
M é száro s A n d rá s r a jz a
mondta:
— Kérem, professzor úr, engem min­
denütt nagyságos asszonynak szólítanak.
— Ebből nem tudom kigyógyítani —
felelte Koch professzor és máris nyitotta
az ajtót, hogy beengedje a következő pá­
cienst.
*
B. SHAW egy filmtársaság megbízott­
jával tárgyalt. A megbízott rá akarta
bírni a nagy írót, adja át neki m űveit
megfilmesítésre. Sokáig beszélt, magyará­
zott, hogy m ennyire fontos Shaw m űvé­
szetének népszerűsítése az egész világon,
egészen Kínáig, a Fidzsi-szigetekig. Mi­
lyen jót tenne az emberiséggel, ha a
film útján hozzájuttatna mindenkit gon­
dolataihoz, eszm éihez. A fiatalember
mindenről beszélt, csak éppen az anya­
giakról nem. Shaw félbeszakította és így
szólt:
V á rn a i G y ö rg y r a jz a — Ügy hiszem elfecséreljük időnket.
Olyan különbözőképpen gondolkodunk,
hogy úgysem érthetjük meg egymást, ö n ,
mint szavaiból látom, idealista és mű­
vész — én pedig üzletember vagyok . . .
PÖLYA JENŐ, a híres magyar sebész­
professzor nagyon szórakozott ember
; volt.
Egyszer, amikor munkája végeztével
el akart távozni a kórházból, a látogatók
olyan tömege akart bemenni az épületbe,
hogy be kellett állnia a portásfülkébe, ne­
hogy elsodorják. Kivett a zsebéből egy
újságot és olvasgatni kezdte. Olvasott,
olvasott és egyszerre csak észrevette,
hogy már szabad az út. Nyugtalanul, iz­
gatottan, tanácstalanul nézegetett erre-
arra, végül is a portáshoz fordulva meg­
kérdezte:
— Mondja csak, kérem, m egyek én
most, vagy jövök?
 Futball-éhség
Gerő Sándor rajza

Műanyag probléma
Két férfi beszélget az eszpresszóban:
— Ugye, maga anyagbeszerző?
— Igen.
— Mondja, nem tudja, hol lehetne
egy kis műhavat beszerezni?
— Minek az magának?
— Hóembert szeretnék csinálni a gye­
rekeimnek.
— Megőrült? Most, amikor igazi hó
is van bőven, műhóból akar hóembert
csinálni?
— Gondolom, az tartósabb.

Téli találat
— Hallotta, Ernő? Rengeteg hómun­
kást alkalmaz a Fővárosi Köztisztasági
Hivatal.
— Miért mondja ezt nekem, Erzsiké?
- Hadd játsszanak, fiam, olyan jó őket n é z n i!. . .
— Mert maga is nagy hóhányó.

Vasárnapi csúcsforgalom Tartózkodásának célja: kémkedés

— Olyan tolongás volt a fogaskerekű­
nél, hogy egy síléccel leütötték a szem­
üvegemet.
— Összetört?
— Ez nem kifejezés. A z ötdioptriás
üvegből minimum tíz lett.
A k iv á ló o p e r a é n e k e s t k ü lfö ld i v e n d é q -
s z e r e p lé s r e h ív já k m e q . K e d v e s m e q le -
p e té s n e k s z á n ja : s z e r e p é n e k s z ö v e q é t —
k e s e r v e s e n b á r , d e a v e n d é q lá tó k a n y a ­
n y e lv é n ta n u lja b e.
F e llé p é s e u tá n ó r iá s i a s ik e r . L e lk e s
o p e r a r a jo n q ó k fo q já k k ö z r e . A z e q y ik
iq y to lm á c s o lja m in d n y á ju k v é le m é n y é t :
— N a q y sz e r ű v o lt, m e s t e r i C so d á la to sl
C sak a z t s a jn á ltu k e q é s z id ő a la tt, h o q y
n em é r tjü k e q y s z a v á t se m , m e r t n em
tu d u n k m a q y a r u l.
Jaroslav Hasekről, a Svejk világhírű
szerzőjéről egy alig ismert anekdota
bukkant fel. Mint ismeretes Hasek nem­
csak írásaiban, hanem cselekedeteiben
is gúnyolta a K. u. K. közigazgatást.
Az első világháború elején Prágában
festették a lakását és egy napra szállo­
dába költözött. A bejelentőlapra ezt
írta: Ivan Szemjonovics Pavlov, szüle­
tett Odesszában, foglalkozása lókereske­
dő. Abba a rovatba, am ely prágai tar­
tózkodásának célja felől érdeklődött, ezt
jegyezte be:
— Az osztrák—magyar hadsereg moz­
gósításának megfigyelése.
A szemfüles portás azonnal jelentette
a különös vendéget és néhány óra múl­
va megjelent a szállodában a rendőrség.
Haseket elvitték. Az őrszobán aztán iga­
zolta magát, mire hatóság félrevezetése
címén három korona pénzbírságra ítél­
ték.
Az igazi cirkusz ezután következett
Hasek megfellebezte az ítéletet és bead­
ványában többek között a következőket
írta:
— Mint jó hazafi próbára akartam
tenni a rendőrség éberségét ezekben a
nehéz időkben. Gyanúm alapos volt: a
rendőrség késedelmesen és lazán végez­
te feladatát. H at óra m úlva jöttek ér­
tem! Hat óra alatt rengeteget összekém­
kedhettem volna! Kérem tehát a bírság
elengedését, sőt jutalmazásomat.
A bírságot nem engedték el, de a ju ­
talom nem maradt el. Hasek megírta a
történetet „Szemfüles kém voltam !”
címmel és a büntetés sokszorosát kereste
vele. .

A cowboy gondja
E rd ei S á n d o r rajza

I mester, a nagy drámaíró

felébred és a szeme síró,
ajka remeg, homloka sápadt,
gyötrődve nézi még az ágyat
s nejéhez szól halálraváltan:
— Idám, én rémes álmot láttam!
Színházban voltam , lámpalázban,
a színház zsúfolt, sőt töm ött,
álltam a kulisszák mögött,
a függöny akkor épp lehullt,
a rivaldafény mind kigyúlt,
s a nézőtér, m int ezer ördög,
tapsolt, ujjongott, tom bolt, dörgött,
szinte őrjöngtek, lázban égve,
s nem hagyták abba mégse, mégse!
Nézd, csupa veríték a testem,
rémes volt! Jó, hogy felébredtem!
As asszony szól: — N em értem, édes,
ha sikered volt, miért rémes?
— Nekem? — Megrázza a nő karját: —
A kis K ovács darabját adták!
- Hogy fogom én ezeket betörni? L ovászy M árto n
 V L A G Y IM IR
POLJAKOV
E gyes b u d a p e sti ú jsá g o k és folyó­
ira to k szerk esztő ség ein ek m u n k a tá r­
sai, a k ik in te r iú é rt k e re s te k fel, a rra
k é rte k , hogy b eszéljek szem élyes te r ­
veim rő l és m o n d ja m el az é letrajzo ­
m a t.
S o k áig e llen á lltam . E d dig csak
k érd ő ív e k en Írta m m eg az éle tra jz o ­
m a t, m ás ta p a sz ta la to m pedig nem
volt.
A m le g u tó b b egy kom oly m ag y ar
k ritik u s ezt m o n d ta n e k e m : — M i az,
m ag a n em tu d ja , hogy m in d e n író ­
n a k k ell, hogy legyen ö n é letrajza ?
És k e lle m e tle n ü l k ez d te m m ag am
érezni.
E z é rt sz á n ta m r á m ag am , hogy
m e g írjam .
E lőrebocsátom : ed d ig m ég sohasem
te tte m ily esm it, úgy, hogy ez az első
ta p a s z ta la ti k iru ccan áso m .
Szóval 1909-ben sz ü le tte m s azóta
ezt az eszte n d ő t h iv a ta lo sa n az én
születési év e m n e k te k in tik .
A pám , a n y á m t — m in d k e tte n o r­
vosok v o lta k : e z é rt s ű rű n b eteg es­
kedtem .
G y erm e k k o ro m b a n k o m o ly talan
m a g a v ise le té t 'ta n ú s íto tta m és a ty á m
g y a k ra n á llíto tt a saro k b a. V alószí­
n ű , hogy e z é rt gy ű lö ltem g y erm e k ­
k o ro m ó ta a g eo m etriát.
A p ám az t m o n d ta , hogy legyek
m érn ö k , a n y á m viszont a rró l á b rá n ­
dozott, hogy zo n g o rista lesz belőlem .
É n pedig egyszer fe lh ú z ta m a p a p a
n a d rá g já t, feje m b e v á g ta m a k a la p ­
já t és k ije le n te tte m , hogy bohóc le ­
szek.
6
A p ám le v é te tte ró la m a n ad rá g o t
és k ö v e tk e z e tt a beszélgetés fo ly ta­
tá sa.
1918-ban k ez d te m m eg az iskolai
p á ly a fu tá s o m a t és csoda u g y an , de
befejeztem .
T a n ító im fe jle tt, de tú ltev é k en y
fiú c sk á n a k te k in te tte k . Így p éld áu l
m á rc iu s n y o lcad ik án , a nem zetközi
n ő n ap o n vörös v e g y tin tá v a l p in g ál-
ta m fel a n y u k á m fe h é r sely em ru h á ­
já r a a jelszó t: „U ta t a n ő k n ek !”.
E n n e k u tá n a becses szem élyem elő tt
b e z á ru lt ked v es szüleim szo b ájáb a
az ú t, jó a ty á m p edig m eg ism ételte
v elem a h is tó riá t a cirkusszal.
1926-ban e le k tro te c h n ik a i in té z e t­
b e lé p tem , a h o n n a n s a já t k ív á n ság ­
r a . . . az in té z e t ig a z g a tó já n a k s a já t
k ív á n sá g á ra m e n esztettek .
E rre elh a tá ro z ta m , hogy író leszek.
E b b en a tö rek v é sem b en az iskolai
ta n ító n ő m tám o g ato tt. S o h asem t a ­
lá lt b e n n e m külö n ö s kép esség ek et, de
am ik o r egyszer m e g írta m egy gya­
k o rla to t és m indössze tíz h ib a volt
b en n e, ro p p a n t m e g lep ő d ö tt és azt
m o n d ta, hogy b izo n y ára iro d alm i
te h etség g el ren d elk ezem .
A m ik o r ezt a g y a k o rla to t az isko­
la pedagógusi ta n á c sá n h a n g o san fel­
o lv a stá k , a ta n ító n ő sírt, a tö b b iek
p ed ig k ö rü lö tte n ev e tte k .
— H u m o rista lesz belőle! — m o n d ­
ta az igazgató.
Ig az at m ondott. H u m o rista -író
le tt belőlem . Igaz, hogy n em n e v e t­
n e k m indig, am ik o r a h u m o resz k je i­
m e t olv assák , v a n a k i sír, d e ily en ­
k o r azt m ondom , hogy sz a tirik u s v a ­
g yok és, hogy az . e m b e re k k ö n n y ek
közt n e v e tle k .
M ost ííT gyvenkilenc éves vagyok és
te g n a p a B u d á ra tartó, autóbuszon
egy k ö rü lb e lü l h u szonöt éves leányzó
á te n g e d te n ek e m a h ely ét.
B orzalm as!
ím e , ez az én ö n életrajzo m , m e­
ly e t n em sz eretn é k m eg szak ítan i,
n em k ev ésb é befejezni.
(F ord ította P o g o n y i A ntal)
K ju h te t L o i c / d f !
En is azok közé az em berek közé tar-
tozom ^akik szeretik a kényelm et, s most,
télvíz idején a meleget. E zért a kicsi ké­
nyelm et, meleget — ha másként nem
m egy — hajlandó vagyok forintokon is
megvásárolni. Íg y döntöttem tegnap reg­
gel is. ö t kilom étert bandukoltam a zala-
csébi vasútállomásra mínusz három fokos
hidegben. — Párnás jegyet veszek, s így
kényelm es helyhez és némi meleghez ju­
tok, határoztam el.
A jegyváltó-pénztár elölt könnyen
ment a dolog. Csupán ennyibe került az
egész:
— K érek egy fél párnást Zalaegerszeg­
re. — S máris koppant a tenyérnagyságú
pecsételő, s egy kéz elődugta az ablak­
nyílásból a kért bilétát.
— Három nyolcvan — hallottam egy
dörmögő hangot. Letettem az összeget, s
a jegy boldog tulajdonosaként vártam a
pöfékelő vicinálist. Időm volt, képzelőd­
tem: tűrhetően fűtött lesz a kocsi, a pár-
násban nincsenek sokan, még szundítani
is lehet. E kellemes rem ényben a hideg
kicsalta könnyeim et sem vettem tudom á­
sul.
Bepöfögött a szerelvény. A z utasok
egym ás tyúkszem ét taposva tolakodtak a
lépcsőre. Illedelmesen vártam soromra.
Szemeim a kocsik oldalára biggyesztett,
rikítóan fehér elsőosztályt jelző táblát
kutatták. Gyanússá vált az egész szerel­
vén y. A lépcsőn csüngő, sípoló bácsihoz
fordultam:
— Tessék megmondani, merre van a
párnás?
— Sajnos, már hetek óta nincs ezen a
vonalon párnás.
Fölöttébb megnyugtatott ez a válasz,
hiszen még udvariasan m osolygott is hoz­
zá. Semmi kétség, tisztelettudóan visel­
kedett.
A szerelvény már recsegett, ropogott,
döcögött, gördült.
— Szálljon fel, édesapám mert itt ma­
rad.
M egköszöntem a bátorító figyelm ezte­
tést, felkapaszkodtam a kezem ügyébe ke­
rülő kocsira. A tolóajtó feltárult, és én bol­
dogan konstatáltam: párnás jeggyel, áll­
va, a marhavagonban utazhatom . . .
K ernes Ödön
Pusztai Pál rajza
 N esze neked, Keravill! Sanszon-est a Váci utcában

Űrhajósok fogadtatása
K aján T ib o r r a jz a

T isztelt Uram!
E gyik lapunk házassági apróhirdetései között olvastam
az ö n é t is, m ely n e k m éltatására a későbbiekben rátérek.
M in t ö n is tudja, valam ikor a pengős világban gyakori volt
az ú g yn evezett szerelm i házasság. Egyet, csupán em lékezteté-
sül röviden fe lid é zek ö n n e k .
A z egyébként egészen csinos és jó ln evelt kislány gazdag
papája százezer pengő hozom ányt ígért a nősülni szándékozó
diplom ás ifjú n a k. M inden rendben volt: a szerelem , az egzisz­
tencia, csak a százezer pengő m aradt ígéret, egészen az eskü vő
napjáig. K özben az apa és a leendő vő között a pénzről nem
esett szó, am i érthető: m in d k e tte n szem érm esek vo lta k és
bíztak egym ásban. A z eskü vő i m en et díszes és hosszú autó­
sora a fra k ko s vőlegénnyel és a m irtuszkoszorús m enyasz-
szonnyal az élén m ár m egállt a tem plom előtt, m iko r a vő ­
legény közölte a papával, hogy addig n em lép ki a kocsiból,
am íg a n ek i ígért százezer pengőt m eg n em kapja. S em kö ­
nyörgés, sem sírás, sem a násznép izgatott m oraja n em hatotta
m eg a konok és szerelm es vőlegényt: a papa ké n ytele n volt
százhúszas tem póban hazahajtatni a b etétkö n yvért. A vőle­
g én yn ek m ég volt an n yi lelkiereje, hogy ellenőrizze, stim m el-e
az összeg, m ajd kiszállt a kocsiból és ifj ú aráját karonfogva,
a virággal vég ighintett süppedő szőnyegen az oltár elé vezette.
N a pjainkban ilyesm i m ár csak ritká n fordul elő, de azért
panaszra nem lehet o ku n k: híven m eg őriztük a házassági ap­
róhirdetések haladó hagyom ányait. G yakran olvasom a lapok­
ban, hogy nősülne: nyugalom ra vágyó férfi szépen berende­ - Ezt tessék kitölteni!
ze tt lakásért; term észetked velő középkorú úr budai villáért;
boldogság után sóvárgó ifj ú ötös lottótalálatért, vagy jó l k e ­
reső feleségért és így tovább. Ha a szépen b erendezett lakás
olyan budai villában van, m e ly n e k tulajdonosa jól keres és Hivatalban S c h w o tt L a jo s r a jz a
éppen m ost v e tte fel az O TP -től az ötös lottó-találatának el­
len értékét — ez nem akadályozza a nyugalom ra vágyó, bol­
dogság utá n sóvárgó, középkorú fé r fit nősülési szándékának
m egvalósításában. Ezen n em lehet csodálkozni: a legtöbb férfi
elszánt és kitartó, ha a szerelem tüze m ár felkorbácsolja
am úgyis n yugtalan s z ív é t. . .
E zek után pedig rá térek az ö n házassági hirdetésére, m e ly ­
ben a nagy nyilvánossággal közölte családalapítási szándékát.
„Házasság céljából nősü ln ék” — írja ö n az újság k e sk en y ha­
sábján sza va n kén t két ke m én y fo rintért, arra gondolva ta ­
lán, hogy nősülése céljának ilyen őszinte bevallása m egindítja
az arra érdem es hajadonok szívét. N em áll m ódom ban fig y e­
lem m el kísérni az ö n sorsát, n em tudom , m en n y i választ ka ­
po tt ajánlatára, arról sincs fogalm am , hogy végül is sikerült-e
ö n n e k házasság céljából m egnősülnie? De n em is ez a
lé n y e g . . .
A lényeg az, uram , hogy ö n elárulta hirdető férfitársait!
ö n n em pénzért, n em villáért, n em a jól berendezett lakásért,
nem a felesége keresetéért akar n ő s ü ln i. . . ö n , uram , egy­
szerűen csak nősülni akar házasság cé ljá b ó l. . .
M it gondol, k i hiszi el ezt ö n n e k ----------
- Szereztem kétmillió forint beruházási hitelt, de most ad­
jál kölcsön húsz forintot, mert azt nem tudtam szerezni. . . 7
 A férj vasárnapja Társasutazás részletre
M é száro s A n d rá s r a j 'M i, Gerfi S á n d o r ra jz a

$<hutkjs&k
Mi S ch u lte isz ek so k a n v ag y u n k . A p ám ­
n ak öt fiú te stv é re volt. A z ö t fiú te stv é rn e k
összesen tizen eg y g y erm ek e, ab b ó l h é t fiú.
A h ét fiú b ó l négy m á r m e g n ő sü lt és n ég y
ú jab b S ch u lte isz t a d o tt a h a z á n a k . A négy
lán y közül k e ttő m e n t fé rjh e z , s b á r m o st
m ás n e v e t v iselnek, d e a z é rt S chulteiszek
m a ra d tak .
N éh án y h ó n ap p a l ezelő tt Z siga bácsi ő sz - x
szeh ív o tt m in k e t és a m ik o r m in d n y á ja n ':
egy b eg y ű ltü n k , szólásra e m e lk e d e tt. F é ló ra
m úlva, m iu tá n a zaj e lcse n d ese d ett,: ü n n e -o
pélyesen b e je le n te tte , h o g y család i : házat) ß
ép ít Z uglóban.
A b e je le n té s o sztatlan ö rö m ö t k eltett. M i!
S ch u lteiszek tiszta szív b ő l ö rü ltü n k an n a k ,
-AsJUiuf. hogy eg y S ch u lteisz h á z a t é p ít.
— R em élem , segíteni fogtok! — m ondta^
- Szörnyű ez a tétlenség . .. Zsiga b ácsi, m ire m i az t k iá lto ttu k k ó ru s­
ban:
— É le tü n k e t és v é rü n k e t!
E ddig m in d e n re n d b e n is le tt volna, d e
Kongói Tarzán A vendéglátóipar kegyelete Zsiga b ácsi k im u ta tá st k é r t tőliyik, m ik o r
vesszük k i a sz a b a d sá g u n k a t, m e rt — m in t
m o n d o tta — b e a k a rja o sz ta n i a m u n k a erő ­
ket. Ez m á r nem k e lte tt o ly a n osztatlan
öröm öt, d e zokszó n é lk ü l ö sszeállíto ttu k á
k im u ta tá st, m e rt m i S ch u lte isz ek sz e re tjü k
egym ást.
E g y -k ét n a p p a l később, a m ik o r b e a k a r ­
tam m e n n i a tö rzseszpresszóm ba, v a la k i
m e g é rin te tte a vállam . H á tra n é z te m . V a la ­
m elyik S ch u lteisz v o lt a so k közül.
— H o v á m ész? F e k e té z ő i? In k áb b sp ó ­
rolj és vegyél eg y la p áto t. M ivel fogsz dol­
gozni?
N em m e n te m be az eszpresszóba. V a la ­
m ely ik S ch u lteisz k a ro n fo g o tt és hazaveze­
tett.
— P ih e n n e d kell. S o k a t k e ll p ih en n ed — ,
m o n d ta ú tk ö z b en —, Z sig a bácsin ak nem '
id eg ro n cso k ra van s z ü k s é g e . . .
De o tth o n sem vo lt n y u g to m , m e rt k is­
v á rta tv a m e g jelen t egy nagynéném .
— S o v án y vagy! — m o n d ta fejcsóválva.
— Ü gy látsz ik , nem eszel ren d e sen . E ze n tú l
én fogok főzni neked. V ita m in d ú s ételek et.
Így n em fogsz tu d n i g e re n d á k a t c io e ln i. . .
Téli álom M egszöktem hazulról. S é tá ln i m en tem ,
b á r e s e tt az eső. Az első u tc asa rk o n b ele­
ü tk ö ztem egy S chulteiszbe.
— I tt sétálsz? — k é rd e z te m egütközve a
rokon. — A h ely ett, hog y elin tézn éd Z siga
bácsi a n y a g k iu ta lá s á t. . . N em szép tő ­
led! . . . N ek ü n k össze k e ll ta rta n u n k . . .
A k éső b b iek fo ly am án leszo k tam a do­
h án y zásró l is, m e rt Z siga bácsi család i h á ­
z a t ép ített.
A m ikor m e g ism e rté k leen d ő m enyasszo­
nyom at, Z su zsik át, m egvető h an g o n közöl­
té k velem :
— Szép k islá n y , de hogy fog piros k ö r­
m ö k k el m a lte rt k e v e rn i? — és egy özvegy­
asszonyt a já n lo tta k n ek em , a k i nem egy
L ollobrigida u g y an , ső t n é h á n y év v el id ő ­
se b b is n á la m , d e h a t fé rfi h e ly e tt tu d dol­
gozni.
ni Egy nap, a m ik o r Z suzsika fe ljö tt hozzám ,
ö tp e rc e n k é n t szó lt a telefo n és m in d ig m ás
S chulteisz s u tto g ta a fü lem b e:
a - Ne p a z a ro ld az id ő d e t h iá b av a ló sá­
gokra !
Azt h ittem , m egbolondulok. M á r o tt is
S ch u lteiszt lá tta m , ah o l n em v olt. S ez így
m e n t h etek ig . Z sig a bácsi k ite r je d t k é m h á ­
ló zata ré v é n m in d ig m e g tu d ta , h a p ré m iu ­
m o t k ap tam . Ily e n k o r m e g je le n t a lak áso ­
m o n és így sz ó lt:
— A dd k ö lcsö n . N eked is hasznod lesz
abból, h a k ész lesz a ház: n em k e ll egy g a ­
ra s t sem k ö lte n e d n y a ra lá sra . K ijössz hoz­
zá n k a k e r tb e és o tt fogsz ü d ü ln i. A m ézes­
h e te k e t is n á lu n k tö lth ete d . A propó méz!
M éz is lesz, m e rt m é h e k e t fogok n e v e ln i. . .
A dd ide a p é n z t! . . .
O daadtam , c sak azért, hogy m eg szab ad u l­
ja k tőle. »
A ztán m e g k a p ta m a b eo sztáso m at is: m it
k ell csin áln o m és m ily en b rig á d b a n fogok
dolgozni. F o g csik o rg atv a tu d o m á su l v ettem .
Egy h é tte l k ésőbb S A S -b e h ív ó t k a p ta m qeéo
• Zsiga b á c sitó l: v a s á rn a p h a jn a lb a n , n ég y
ó rak o r je le n je k m eg Z ug ló b an , a Ló u tc a
117. szám ú te lk e n , te lje s felszereléssel, h á ­ - Az első részletig már eljutottunk
rom napi élelem m el. A lá írá s: S chulteisz
Zsigm ond, p ara n csn o k .
Nem m e n te m el. F ellá za d ta m .
— E m b e r is vagyak, n em csa k rokon! —
dohogtam . — Lesz, a m i lesz.
Azon a v a s á rn a p o n c s a k a z é rt is so k á ig Félévi bizonyítvány kiosztás
alu d tam , a z tá n elm en tem sörözni. A v e n ­ S z e g ő G iz i r a j z a
déglőben ism erősre b u k k a n ta m , Zsiga bácsi
üldögélt o tt n a g y békésen.
— Te i tt v ag y ? — k é rd e z te m eg d ö b b en ­
ve. — M ik o r m in d e n S ch u lte isz fen n v a n a
gáton?
S zö k ev én y n ek m in ő síte tt és g ály arab sá g ­
r a ítélt. A z tá n elm e n tü n k e g y ü tt ebédelni.
A c e h h et te rm é sz e te se n é n fizettem , m e rt
Zsiga b ácsi a r r a h iv a tk o z o tt: családi h áz at
épít, m in d e n fillé rre szü k ség e van.
M ikes G yörgy

Egész Párizs m osolygott,
amikor a vincennesi állat­
kert igazgatóságának határo­
zata megjelent az állatkertben
található illemhelyek falán:
„Az igazgatóság gazdasági
okokból szükségét látja annak,
hogy az illemhely használati
díját 3 frankra emelje fel, visz-
szamenő hatállyal szeptem ber
1-től”. Értesülésünk szerint a
\ - Vajon meddig tudok én itt mcgka- nyári látogatók közül még
8 y paszkodni? senki sem jelentkezett.
Torre Marina kis olasz falu
az Abruzzokban, Az istenháta-
mögötti polgárok megirigyel­
ve a nagyvárosok idegenfor­
galmát, elhatározták, hogy ők
is profitálnak belőle. El is
küldték prospektusukat a leg­
nagyobb idegenforgalmi iro­
dákhoz. A többi között ez ol­
vasható benne: ,,Mi csendet
és magányt kínálunk önnek.
A feljutás hozzánk csak sza­
márral lehetséges. Ebben a ro­
mantikus környezetben jól
fogja érezni magát”.
Chicagóban nemrég elfogták
K id Palomát az alvilágban „fe­
kete galamb” néven emlege­
tett kasszafúrót. Kihallgatá­
sakor mondotta: Mi nehéz
fűik is m egérezzük a gazda­
sági válságot. A z ember ügy-
gyel-bajjal feln yit egy páncél-
szekrényt és csalódik. Hol van-
nak már a régi szép idők!
Alig éri meg a fáradságot. R e­
mélem, hogy ezt a körülményt
a bíróság is mérlegelni fogja,
amikor ítéletet hoz.

Valamelyik este kultúrműsort hallgat­
tam végig egy bizonyos ünnepélyes' al­
kalomból. Ismert előadó művészek sza­
valtak. Azaz . . . éppen itt a bökkenő . . .
nem szavaltak, hanem felolvastak. Nem
tudták kívülről a verset, a papírt a ke­
zükben tartották, s miközben drámai
hangon zengték a költeményt, oda-oda-
pislogtak a papírra, hogy lássák, mi kö­
vetkezik. Diáknyelven szólva puskáztak.
Ez a — tisztesség ne essék szólván —
szavalás valahogyan nem az igazi. Ami­
kor az előadó azt harsogja, hogy „tépi a
vihar . . . ”, majd utánanéz a szövegben,
hogy m it tép a vihar, s a rövid tájéko­
zódás után tovább harsog — valahogy az
ember úgy érzi, hogy szép-szép az ol­
vasni tudó szavaló, de az illúzió sem ku-
tya.
Aki egy verset nem tud kívülről, az
belülről sem tudja.
* tá s á v a l fe lu g ro tt a L ig et felé induló
Az egyik múltkori írásomban említett
Páfrány utcai ebtulajdonos nem kötötte
meg harapós kutyáját, mindössze egv
figyelmeztető táblát tett ki a járókelők
tájékoztatására: „Vigyázat, a kutya ha­
rap!”
Az ilyen tábla nem védő-, hanem tá­
jékoztató jellegű. Ha a kutya megharap
valakit, a meglepetés varázsáról már jó-
elove le kellett mondania, hiszen a tábla
előre megjósolta az eseményeket. H a van
olyan tábla, am ely azzal ijesztgeti az
embereket, hogy a tetőn dolgoznak, miért
ne lenne olyan tábla, amely azt a tényt,
közli,! hogy a földszinten harapnak.
Már régóta tervezem, hogy egv ház­
őrző kígyót szerzek be. Persze felebará­
taim tájékoztalására táblát teszek ki ez­
zel a szöveggel: „Vigyázat, a vipera
mar!”
*
% »
Felkérem a népszerű orvosi cikkek
szerzőit, hogy írják meg egszer, mit kell
tenni normális vérnyomás, szabályos
emésztés és harminchat hatlizedes hő­
mérséklet esetén.
F. L.
Igazságos őiihTiUka
Ezt a kis történetet a budapesti szín­
házak kulisszái mögött mesélik. Hőse a
buzgó fiatal színész, aki — hogyis-
mondjukcsak —. nem csak tudásával,
de a könyökével is igyekszik előrejut­
ni. Arról is nevezetes, hogy igen gy ak­
ran jelenik m eg az igazgatói irodában,
hogy' siránkozzék és fizetésemelést
kérjen.
Legutóbb is bement az igazgatójához
és lelkes szavakkal méltatta saját érde­
meit, majd rámutatott arra, hogy' a szín­
háznál mellőzésben van része.
— Tnlajdonképpen mit akarsz? — kér­
dezte az igazgató.
— Természetesen fizetésemelést!
Az igazgató felemelte a szavát:
— Idehallgass! összehívunk egy zsű­
rit, benne a minisztérium képviselőjét
és megállapítjuk az új gázsidat. Telje­
sen igazságosan azt a gázsit kapod majd,
amit tudásod és tehetséged szerint meg­
érdemelsz. Rendben van?
A színész egy kicsit gondolkozott, az­
tán így szólt:
— Maradjunk a régi gázsin ál. . .
i
J ó v á
V an egy kedves jó b a rá to m , m in ­
d en te k in te tb e n n o rm ális em ber, de
egy fu rc s a tu la jd o n sá g á t el k ell m e ­
séln em . Bizonyos p illa n a to k b a n s a j­
n á la to s gyengeség lesz ú r r á r a jta :
k é p te le n e llen tálln i az ind u ló félb en
levő közlek ed ési eszközök c sáb ításá­
n ak . M in t egy Don J ü a n t a női m o ­
soly és csengő k acag ás, úgy vonzza
ő t a z in d e x é t k a c é ra n felv illan tó
au tó b u sz, m eg a v illam o s b erregése.
H a k é ts a ro k n y i táv o lság b ó l m eg p il­
la n t eg y ilyen já rm ű v e t, h iáb a jö n
k ö z v e tle n ü l m ögötte a m ásik — ő
u g rik , ro h a n , m a jd a z tá n boldogan
felk a p a sz k o d ik a lép cső re. M esélik
róla. hogy ifjú k o rá b a n szerelm i v a l­
lo m á sá n a k legszebb m o n d a ta köze­
pén h a g y ta o tt egy in d u ló h ato s v il­
lam os k e d v é é rt a k iv á la sz to tt h a ja -
d o n t a N y u g atin ál és örökre. Siet.
H o v á s ie t? E gyszer é le te k o ck ázta­
a u tó b u sz ra , holott a N em zeti S zín ­
h á z n á l le tt vo ln a d o lg a — de h á t
é p p e n az egyes au tó b u sz volt in ­
d u ló b a n .
M á sik b a rá to m n e m m o n d ja k i a
s z a v a k a t te lie s h o sszúságukban. M in ­
d e n t rö v id ít: v á lla la tn e v e t, orszá­
got, sg ín d a ra b cím et és sz ak k ifeje­
zést. N ek i csak busz a z au tó b u sz és
h é tk ö z n a p i b eszélgetésben is á k á v é
a k ö n y v te rje sz tő V állalat. Egészen
m a g á é v á te tte a száz ad elejé n fe lb u r-
iá n z o tt r a n d a a n g o l-a m e rik a i ‘s z o ­
k á st, a m ely m ég az em b e re k n ev é t
is n y e g lé n k e z d ő b etű k re re d u k á lja ,
és S h a w -t D zsibiesznek m ondja, h a
h o ssz ab b is a GBS rö v idítés, m in t
m a g a a név. Ügy siet. hogy b eszéde
te le v a n tito k za to s b e tű cso p o rto k ­
k al, m in t egy k ö zép k o ri alk im ista,
v ag y p a rla m e n ti gyo rsíró szövege.
A k a d n a k e m b erek fezek nem b a ­
rá ta im , m e rt félek tőlük), ak ik n ek
a u tó t a d o tt a v ég zetü k ; az országúton
a k ellem es ó rá n k é n ti h a tv a n k ilo ­
m é te re s sebesség h e lv e tt leh ető leg
,.80—90 k m /ó ” te m p ó v al szág u ld a­
n ak . H ová? És h o v á sie tn e k azok,
a k ik jó ízű beszélgetés közben ó rá ­
ju k r a nézve fe lu g ra n a k az asztalo m ­
tó l; a k ik to m b o ln ak , h a k é t p erc et
v á rn i k ell a b o ltb a n : a k ik az u tc á n
ü g e tv e m a jd n em feld ö n ten ek ; ak ik
h o ltte ste m e n á t k a p a sz k o d n ak a v il­
la m o s ra ; ak ik m in d ig , m indenhol,
m in d e n h o v á sietn ek ?
N ag y o n szépen k ére m , csak azt n e
m o n d já k m ost v álasz h ely ett, hogy
a k é rd é se m k o rsze rű tlen . Ne higy-
gyék. hogy csak az m o d e m em b er,
a k i fo ly to n v á g ta t. T udom , v a n n a k
szám ológépeink, am ely ek p illan a to k
sietsz ?
a la tt végzik a m a te m a tik u s tö b b h e ti
m u n k á já t — de le h e tn é n e k ily en
csodagépek, h a tu d ó so k év század o k
tü re lm e s és la ssú m u n k á já v a l n em
r a k tá k vo ln a le az a la p o k a t? N a­
gyobb m űvész az a festő (m o sta n áb a n
o lv a sta m róla), ak i k é t n a p a la tt k é ­
sz íte tte el k iá llítá sá n a k te lje s k é p ­
a n y a g át, m in t G h ib erti, a k i n eg y ­
v e n évig dolgozott a firen zei te m p ­
lo m egyetlen b ro n a k a p u já n ? És böl-
cseb b e m b e r a ra k é ta v ad ászg ép p i­
ló tá ja , m in t a görög filozófus, ak i
év e k en á t szem lélő d ö tt az a th é n i
p ia cté re n , m íg v ég re m e g sz ü le te tt
az ó ta is igaz gond o lata? N agyobb
szolg álato t tesz az em b erisé g n ek a
loholó rip o rte r, m in t a k ö n y v tá rb a n
fél em b eréle te n á t csendesen b ú v á r­
kodó M arx? E m b e re b b em b er a tö b ­
bin él, ak i a sz ín h áz i ru h a tá rb ó l k é t
p erccel h a m a rá b b öklözi k i a k a b á t­
já t?
H ová ro h a n n a k ? Sokszor m egállók,
egy lám p ao szlo p n ak tám aszk o d v a,
szám szögletében la ssan p ará zsló ci­
g a re ttá v a l, és nézem őket. S o h asem
siettem , m égis e lju to tta m é le te m ö t­
v en es k ilo m é te rk ö v é ig . . . és m ily en
érd ek es! u g y a n a k k o r érte m el ide,
am ik o r au tó b u szv ad ász b a rá to m ,
g y o rsírásb an beszélő és se b e ssé g h a j­
szoló ism erőseim . N em m u la sz to tta m
sem m it, nem k é ste m le az é le trő l;
sőt, ta lá n tö b b e t lá tta m , m in t ők,
am in th o g y a g u ru ló v o n at ab la k á b ó l
is in k á b b ism eri m eg a tá ja t az em ­
b er, m in t a tíz sz er g y o rsab b an su ­
h a n ó rep ü lő g ép u tasa. És u g y a n ­
úgy m eg fogok é rk e zn i egyszer a v ég ­
állo m ásra, m in t a ra k é ta ré p ü lő u ta ­
zója az utolsó légikikötőbe, c s a k k e ­
vésbé he. iszoltan, k isebb szívdobo­
gással. És m é g szelíd m o so ly ra is <
lesz kedvem , m e rt n em sö p ö rte le
arco m ró l a m osolygást a fo ly to n o s
száguldás szele. És m eg k érd ezem
m a jd lihegve érk ező so rs tá rs a m a t:
— H o n n an jössz?
— U g y an o n n an — feleli m a jd .
— Nézz k ö rü l. H ová é rk e z té l?
— U gyanoda — k én y tele n v á la ­
szolni.
— T öbbet é lté l? T öbbet vég eztél?
T öbb e m b e re n se g ítettél?
És ő h a llg a tn i fog, a z tá n csak
e n n y it fele lh et:
— K evésbé érte m rá. S iettem .
E rdődy Já n o s
e é íi^ f S e ^ f f ^ g
Ne feledkezzünk meg arról, hogy az
emberiség emberekből áll.
*
Minden csillagvizsgáló megtalálja a
maga ködfoltját.
*
Miért nem lehet színpadra vinni a
legcsodálatosabb ritkaságot, a nyugal­
mas életet ?
*
Ugyanazon a napon Ausztráliában hő­
guta, Amerikában fagyhalál pusztított.
Lenyűgöző a természet változatossága.
f. 1.
 V a sv á ri A n n a ra jz a
e ú p H e J O ft'

— Tudod, a d ra m a tu rg o k a t n em
sz erete m — m e sé lte író b a rá to m — ,
m e rt az em b er d ialó g u saib a m in d ig
b eleszólnak, n em h a g y n a k dolgozni,
akadékusK odnak, m in d e n t jo b b a n
a k a rn a k tu d n i, le h e te tle n népség. De
v a n m ost egy d ra m a tu rg o m — k i­
csi, szőke, sá p a d t, vézna — az k i­
váló, m essze a le g jo b b azok közül,
a k ik k e l eddig ta lálk o zta m . H a eljön
hozzám , leül, m eg iszik egy fe k e té t,
e ld isk u rá lu n k az élet k érd éseirő l,
id ő já rásró l, d iv a tró l, m egnézi az
a ra n y h a la k a t, já ts z ik a g y ere k eim ­
m el, k áv é t d a rá l, h a elro m lik egy
zár, vagy v illanykapcsoló, m e g jav ítja ,
ügyes kezű, h a k ell egy lite r bor,
v ag y egy kiló cu k o r, leszalad, fel­
hozza . .. S zolgálatkész, o lykor n á ­
lu n k is v acso rázik , a k k o r egy kis
g y ú jtó st is csin ál, közben m a g y a r
n ó tá k a t énekel, kellem es b a rito n
h a n g ja van, v ig y áz a tejre, hogy ki
ne fusson, s a feleség em n ek se g ít el­
m oso g atn i a tá n y é ro k a t. K edves, u d ­
v a ria s fiú. M e g szerettü k a felesé­
gem m el egy ü tt. S m indig a ir ó l b e ­
szél, am ihez ért, d ra m a tu rg iá ró l soha.
B ú csú zásn ál tiszte lettu d ó an , szelíd en
érd e k lő d n i szokott, készül-e d ara b o m ,
s hogy jó lesz-e? E n m eg n y u g tato m .
D e több sem m i, tö b b m á r z a v a rn á ,
sz erin te m ezt is c s a k az é rt teszi, m e rt
m égis státu sza, fe la d a ta , m u n k a k ö re
s erő s h iv a tá s tu d a ta van.
H ó n ap o k ó ta j á r hozzám , m á r
sz in te c s a lá d ta g n a k szám it M e g v an
a széke, tá n y é rja , p o h ara. M indig a r a ­
nyos, nyugodt, csendes, hallg atag , ha
n em érek r á v ele beszélgetni, m e rt
ép p a szín d arab o m o n dolgozom, s egy
- Látja, szomszéd, a mi legénykorunkban még egy szűk kis kocsmában k e lle tt je le n e t m egoldása foglalkoztat, a k ­
verekednünk. . . k o r sem sé rtő d ik m eg, elővesz egy
reg é n y t, olvasgat, s h a úgy érzi, hogy
le te lt a m u n k a id e je , ó rá já ra néz,
m egjelöli a fe je z e te t, ahol a b b a ­
h ag y ta, hogy legközelebb o tt foly­

'tá fo é ttá ' VÍ2S6A-

T o n c z T ib o r r a j z a
ta ssa. E ddig összesen h áro m d r á ­
m a i k érd ése volt hozzám : a h ú g á t,
ak i táncosnő, helyezzem el az eg y ik
szín h ázn ál, k e re sz tre jtv é n y -fe jté s
közben egy fu rc sa n e v ű d é l-a m e rik a i
folyó irá n t érd e k lő d ö tt, s vég ü l a b ­
b an k é rt tőlem tan ácso t, hogy m it
k ezd jen az an y ó sáv al, ak i te lje s e n
sü k e t? Ö a leg jo b b d ra m a tu rg , a k i­
vel eddig ta lá lk o z ta m , szólni is fo­
gok az ig azg ató n ak , ad ja n a k n e k i fi­
zetésem elést, n a g y o n m eg v ag y o k
v ele elégedve, m e rt hagy dolgozni.
Igaz, k é t h é tte l ezelő tt m eg ijed tem ,
h iv a talo s h an g o n eg y m egbeszélésre
h ív o tt, m á r féltem , hogy b e n n e is
csalódom , de n em . . . K id erü lt, hogy
egy té m á já t a k a r ja elm esélni. Ö rö m ­
m el h a llg a tta m m eg. D ra m a tu rg iai
seg ítség et kért.
K em ény G yörgy

S zerkesztőségünkbe szám os
olvasónk k ü ld k éz irato k a t köz­
lés céljára. M in d en k éz irato t
elolvasunk, de b írá la to t csak
az o k ra a k é z ira to k ra k ü ld ü n k ,
am elyekben a hum oros író i
teh etség n ek je lé t lá tju k . A m eg
nem felelő k é z irato k m egőrzé­
- Kedves kisasszony, ha meg tudja mondani, melyik az írógép - akkor maga sé re nem v állalk o zh a tu n k .
lesz a titkárnőm . . .
A washingtoni rendőrségen
- Na fiúk, ezt a mukit jó lesz megfigyelni! Gyanúsan sokat tud a marxizmusból
meg a leninizm usból. ..
Kutatók a könyvtárban
IN H H M B H
A „Sunday Express"’ című angol va­
sárnapi lapban panaszkodik egy J. W.
Castor nevű gépkocsivezető. St. Albans
városa előtt ugyanis majdnem nekim ent
egy teherautónak. Még pedig azért, meri
a város előtt az országúton egy érdekes
lábla kötötte le a figyelmét. A táblán ez
állt:
S t. A lb a n s
S o k r ó m a i f e k s z ik itt e lt e m e tv e
N e k ív á n k o z z k ö zéjü k !
A tábla, am ely a közlekedési balesetek
növekvő számára való tekintettel óva­
tosságra inti az autóvezetőket, annyira
megtetszett a szóbanforgó vezetőnek,
hogy hátrafordult és a kocsiban ülők fi­
gyelműi is felhívta az ötletes szövegre.
Még egy pillanat és Britannia egykori
római hódítói befogadhatták volna m a­
guk közé.
T o n c z T ib or ra jza
Ha a Nem zeti előtt visz az utam, soha
nem mulasztom el, hogy a kiskapu táján
néhány percre m eg ne álljak. E zt még
egyszer sem bántam meg. Itt szaporábban
lüktet a város szíve, rövid idő alatt is
mindig történik valami. H ol az illegális
virágárus lányok rebbennek szét ijedten,
hol a rosszul közlekedőket igazoltatja a
rendőr, máskor a késlekedő randevúzó fe­
lesel a szemrehányásokra, vagy a zsúfolt
autóbuszra várakozók között történik va­
lami, esetleg a színházba igyek vő szí­
nészt állítják m eg autogramm-vadász kis­
lányok, vagy a hídszerűén kiképzett fel­
járat párkányára telepedik le egy ittas
ember és ott szapora szavakkal szórakoz­
tatja hamar összesereglő közönségét. Min­
dig történik valam i. Tegnap este éppen
akkor érkeztem oda, mikor a rendőr így
szólt a kövér perecárushoz:
—
— Mondja, m aga nem tudja, hogy itt
nem lehet engedély nélkül perecet eladni?
— Mond valam it — csóválta a fejét a
perecárus —, ez lehet az oka annak, hogy
reggel óta egy darabot sem tudok eladni.
V á rn a i G y ö r g y r a jz a
nmaiM
w á tk i m m
Mottót Nincsenek régi viccek
csak öreg emberek, vannak. Egy
újszülöttnek minden vicc új.
— És mondja, segéd úr, divatos ez a
blúz, am elyet ajánl?
— Ez, kérem, a legújabb párizsi di­
vat.
— Nem fakul meg?
— Ez?! Három éve süti a nap a ki­
rakatban és egy árnyalattal sem lett
halaványabb.
■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■
A „Sunday Express”-b en olvastuk az
alábbiakat:
Kairóban történt nemrég, hogy Hadzs
Madbuli, egy gazdag kereskedő az utcán
meglátott egy 23 éves gyönyörű leányt,
Zeinabot, azonmód beleszeretett, és meg­
kérte a kezét. A leány igen t mondott, az­
zal a feltétellel, hogy a kereskedő elválik
mind a n égy feleségétől.
A kereskedő alkudni próbált, s arra
kérte a leányt, hogy legalább egy-két
feleséget megtarthasson, a leány azonban
hajthatatlan v o lt
A kereskedő hazament, feleségeinek
megm ondta, hogy tekintsék magukat el­
vált asszonyoknak, bőséges tartásdíjjal.
K ét óra m úlva Madbuli és Zeinab ösz-
szeházasodott.
■i^y
 Optimista időjóslat
Mi is beszámolunk YETI-ről, a havasi emberről!
YETI... YETI... YETI... YETI... Y E T I ... Y E T I ... Y E T I...
F ig yeljetek, Nénik, Bácsik,
Jancsi, K ati, Petiket
fin va g yo k a világhírű
H im alája Y e tik e . . . !
O tt lakom én a szépséges
D im bes-dom bos Tibet be,
C lt lá tn i a lábnyom om at,
Arm. a V á ro slig e tb e ...
E ngem hajszol a sok tudós,
F ürgelábú riporter,
K ivé ve: kit időközben
L avina nem tiport e l . . .
N ode, tőlem ku ta th a tn a k
U tánam a vadászok,
F itty e t hányok m indenkinek,
S jó k e d v e m b e ’ d a n á s z o k ...
E ze n k ív ü l azzal töltöm
- Kérek egy tiszteletpéldányt!
V á r n a i G y ö r g y r a jz a
mYALASl
O dúm ban a napokat:
E lm élyü lten kiolvasom
M ind a vilá g la p o k a t. . .
O nnan tudom , hogy m anapság
A z t ta rtja az etike tt:
V ilágszerte m odern d iva t
Ü ldözni a y e t i k e t .. .
De a rólam szóló sok hír
N yo m ja már a fe jem e t,
S tegnap é jjel fe lkö ltö tte m
Á lm á b ó l a n e je m e t . . .
Hallod, an yju k, aza gyanú m :
— súgtam , hogy m ás ne hallja —
M in ke t csak úgy kita lá lta k,
C sak nincs, aki bevallja . . . !
Szilágyi G yörgy
K aján T ib or r a jz a
Jjt « tfu /ü & A fe/fú xrf/
és társai a rádió hallgatóinak sok kelle­
mes percet, a hanglemezboltok dolgozói­
nak pedig permanens idegrohamot sze­
reznek. Hetek óta ugyanis fiatal pesti
csini babák és élemedett korú nők, vala- 0
mint férfi vevők is, erélyesen követelik
az új lemezeket. Azzal érvelnek, hogy
a rádió a dalok lejátszása után, minden
esetben meglepi őket az örömhírrel: az
új hanglemezek már minden szaküzletben
kaphatók.
Hiába hangoztatják a lemezboltok áru­
sítói, hogy még egyetlen „ Pajkos nőt".
egyetlen „ Csini babát", de még egy szál
„Vén budai hársfát" sem láttak, a vevők
nem hiszik el és árurejtegetéssel vádol­
ják őket.
Ami nincs, azt ne hirdesse a rádió!
Várják meg, amíg a lemezek elkészülnek
és csak akkor jelentsék, hogy azok már
korlátlan számban kaphatók. Akkor majd
nem fordul elő, hogy amikor az eladó
közli: még nem kaptak a lemezből, a
vevő dühösen kifakad:
- Úgy? Nem kaptak? Ezt a régi le­
mezt mér ismerjük!
(sti)
A 35-ös busz
A N a g y v á r a d té r r ő l in d ítjá k
a 3 5 -ö s a u tó b u s z t. R itk án Jár
é s m á r a z in d ítá s n á l te lje s e n
z s ú f o lv a v a n . P e s t lő r in c f e lé
t a r tó ú tjá n v a q y n e m áll m e q ,
v a g y p e d ig , ha m e g is áll,
e g y e t le n u ta st se m tu d f e lv e n ­
n i. M iért n em je le n tik a z e l­
le n ő r ö k , h o g y s z a p o r íta n i k ell
e z t a járatot?
Tejbolt helyett eszpresszó
A Városmajor utcai általános iskola mel­
lett levő tejboltot megszüntették cs he­
lyette eszpresszót létesítettek. A környék
lakói nem örülnek ennek az átalakításnak,
mert ötszáz méteres útszakaszon csak egyet­
len Közért bolt van, amely eddig is ne­
hezen bírta el a vevők ostromát. Ha szük­
ség volt ezen a helyen eszpresszóra, úgy
azt nem a tejbolt megszüntetése árán kel­
lett volna üzembe helyezni. (Nagy Dániel,
XII., Alma u. j/c, leveléből.)
M ozi-ügy 3 pontban
1. N á lu n k , a P e tő fi m ozib an ,l,,‘| l| l,i|'|l l
a J e g y e k e t g y a k r a n ro ssz u l |l l,;1 ,l,ljl.l
sz á m o z z á k . 1V iV.'iiiiVi
2. N e d v e s id ő b e n az e ső is l|V
V' l,,i|
I«‘
ll.i|'"n|liili
l,li,l"
b e fo ly ik a r o ssz m e n n y e z e te n . '.I l l 'll.'>1.1
m é g p ed ig a 7. é s 8. so r b a n V . A *11.***,
ü lő n é z ő k fejé re,
3. M ikor f o g r e n d e t te r e m ­
te n i e sz te r g o m i m o zijá b a n a
K o m á ro m m eg y ei M oziü zem j
V állalat? V
T ó th I s tv á n **
Esztergom
Ludas M atyi elintézte
A z im p o r ts z ö v e tte l fo q la lk o z ó c ik ­
k ü k a la p já n a s z ö v e tk e z e ti b o lto k f e l ­
ü g y e le ti h a tó s á g á t é r t e s ít e t tü k , h o g y
a m e n n y ib e n v a la m e ly ik e g y s é g ü k b e n
o ly a n im p o r ts z ó v e t v a n , a m e ly e t n em
tu d n a k é r t é k e s ít e n i, a k k o r sz a k m a k ö z i
á ta d á s sa l k ü ld jé k a le q k ö z e le b b i á r u ­
h á zb a v a g y s z a k ü z le tb e .
Belker. Min.
Ruházati Föiqazg.

O uba István, a „Nagy ü t ” ndVét v i­
selő term előszövetkezet pénztárosa volt.
M egjegyzem, m ég ma is az, mert jobbat
nála nehezebben lehetne találni. Olyan
ember, aki nemcsak a saját garasát, de
a közösét is a fogához veri és hetven­
hétszer meggondolja, mielőtt kiadná.
Még annak is örül a lelke, ha lefaraghat­
ja a munkaegységre fizetett előlegeket,
vagy ha egy nappal tovább tarthatja
a kasszában a pénzt. Nemrég jutalmat ka­
pott a járástól, amit szíve szerint ugyan
postán v ett volna át, hogy ne tudjon ró­
la senki, nehogy áldomást kelljen fizet­
nie, sajnos, azonban ünnepélyes keretek
között kapta m eg s így mindenki időben
értesült róla.
Szalmás Jancsi, Suba legénykori cim­
borája elhatározta, tetszik, nem tetszik,
márpedig áldomást fog fizettetni a fu­
karral.
— No mibe, hogy fizet? — nyújtotta
kezét azoknak, akik hitetlenkedve rázták
a fejüket. — Ti csak tartsátok szóval, ne
engedjétek kilépni az irodából, amíg
vissza nem jövök
Suba közben háromszor is nekilendült,
hogy elköszönjön, de vagy gratulálok
jöttek, vagy fontos kérdésekkel álltak elő
s így kénytelen-kelletlen megadta magát,
s ott maradt, amíg Szalmás Jancsi egy
ragyogó, majdnem vadonatúj pár csiz­
m ával be nem robogott az ajtón.
— Emberek! — százötven forintért el­
adom a csizmám, ha mindjárt kifizeti va­
laki! Mulatós kedvem van!
Suba szeme mohón villant a majdnem
új, ragyogó csizmára.
— Százötven? — kérdezte kissé hitet­
lenkedve, már attól félt, hogy valaki rá-
ajánl még.
— De csak most! — jelentette ki hatá­
rozottan Szalmás Jancsi. — Holnap már
ötért sem adnám. Egy ilyen csizma leg­
alább egy ezres, ha most csináltatom.
Ez az! Ez motoszkált Suba fejében is!
— De vajon jó-e n e k e m ? ... — tűnő­
dött s a csizma után nyúlt.
— H ányást viselsz? — kérdezte Szal­
más Jancsi.
— N egyven n égyest. . .
— Akkor húzd föl! A tied!
— M egveszed? — szólt bele a másik
pajtás —, mert én is megvenném, nekem
is jó lenne, úgy n é z e m __
E z volt az utolsó, de meggyőző érv.
Suba Istvánról hárman húzták le viselt
csizmáját, hogy az újat felpróbálhassa.
Közben a társaság szívszakajtó sajnálko­
Előzetes jelentésünk
az újságíróbálról
S án d or K á r o ly ra jza i
zásba kezdett, hogy miért nem őket érte
a nagy szerencse a vásárral. A csizma
kifogástalanul feszült Suba lábán. Szé­
pen nyikorgott, ragyogott, vadonatújnak
látszott.
— H át akkor viseld egészséggel — kí­
vánta neki barátja s zsebregyűrte a
pénzt, majd felszólította az egész társa­
ságot, tartson vele a kocsmába. Közben
titokban elugrasztotta Tóth Sanyit Su-
bánéhoz. A szövetkezeti vendéglőben az­
tán megteltek az asztalok söröskorsóval.
Egyik kör, másik kör, harmadik kör,
emelkedett, a hangulat, már Suba is da-
nolászott, bogy aszongya: „Kecskebéka
felmászott a fűzfára. Jannakisa legmaga­
sabb ágára . . . ”, amikor megjelenik az
— A k o llé g a n ő , ú g y lá tsz ik , a z ö ltö ­
ajtóban Subáné. Egész ajtót betöltő kör­
z é k é b e n Is a p o n g y o la -s tílu s h ív e . . .
vonalai fenyegetően fogták el Suba elöl
a kilátást. Torkára fagyott a hang, le­
nyúlt a széke mellé s lassan, remegő ke­
zekkel felemelte most vett csizmáját s
az asztalra állította. Subáné se szó, se
beszéd, mereven, mint kígyó az áldoza­
tát, nézte a férjét. A férj pedig tétova
mozdulattal simogatta a csizm áját. . .
— Most vettem . . . új, majdnem egé­
szen új . . .
— Kitől? — villan az asszony szeme
és hangja élesen hasít a füstbe.
Suba körüljártatja a szemét az össze­
tolt asztalokon. A székek foghíjasok, a
tizenöt-húsz emberből már csak vágj- öt
üldögélt bágyadtan.
— Szalm ás Jancsitól. . . — m otyogta
akadozó nyelvvel.
— Szalmás Jancsitól? — csap le Su­
— Tudja, P is ta , a z a baj, h o g y m a g u k
báné, mint a villám. — A Szalmás Jancsi­ n em ta rtjá k a k e z ü k e t a z é le t ü tő ­
tól?! — kérdezi mégegyszer nyomatéko­ erén . . .
san. -
— A Szalmás Jancsitól! A Szalmás
Jancsitól! — mondja egyre emelkedőbb
hangnemben, mind jobban kiteljesedő
önérzettel, daccal, majd dühvei Suba. —
Igenis! Tőle! Tán csak van annyi jogom,
hogy egy csizmát megvehessek százötven
forintért? Azannya nemjóját!
— Ember! Megőrültél? — csapta össze
a kezét Subáné, majd elsápadt, a csizma
fölé hajolt s ott rogyott össze menten.
E gy percig tartott, amíg a kocsmáros és
Suba fel tudták élesztgetni. A pénztáros
aggódó tekintettel leste, hogy-m m t költö­
zik vissza az asszonyba az élet.
Az asszony végre suttogva nvögdé-
csclte:
— Te szerencsétlen! A Szalmás Jancsi
délután kölcsönkérte a csizmádat — le ­
— Ezt a m ó c s in g o s a t od a v id d . . . A
helte és erőtlenül újra összeesett.
m ú ltk o r n a g y c ik k e t irt a b o r r a v a ló e l­
Szem es P iro sk a len! . . .
 Ml H I ÁNYZI K MÉG? Toncz Tibor ra jz a

. . . Elhatároztam, hogy
szózatot fogok intézni
az emberiséghez, mert
nincs szebb dolog, mint
felrázni az emberiséget,
tönteni, hogy mi legyen az,
amit ki kell kiáltani széliében és messzehang-
zón? Olyasvalamit, ami a legjobban feszít, ami
a mellem ben lüktet és a szívem ben énekel. Lás­
suk c s a k . ..
K étségkívül három nap óta legjobban a K e­
lem en szemtelensége feszít azzal a nyegle meg­
jeg yzésével a kéziratomról. De hogy jön a K e­
lem en az emberiséghez? Érdekli az emberiséget
a K elem en nyeglesége?
N em . Feszít azután a vízcsap, amit két hete
nem tudok megcsináltatni. Emberek, az idő mú­
lik, napok állnak versen yt az évekkel, évek a
századokkal és itt ez a vízcsap. Ebből sem lesz
V jü ij * 'V « ly igazi szózat, akárm ennyire feszít.
Tartozom ezenfelül Sipekinek 350,— forinttal,
ami szintén a lelkemben harsonázik, de hogyan
HP
lehet ezt általános sors-kérdéssé emelni? E m be­
rek, tartozásom van! Emlékezzetek rá, kinek
m ivel tartoztok! Ez jó lenne indításnak, csak
nem szabad a Sipekire konkretizálni. A v íz­
csapból átvehető egy szép metafora: „Az élet,
ez a törött vízcsap cseppenként tölti tele az el­
múlás lavórját.’’ Kelem enből a szeretetlenség-
hez lehet eljutni, emberek, szeressétek egym ást
a Kelem en kivételével, mert a Kelem eneket ki­
veti magából a társadalom.
Hátra van még a lüktetés. Mi lüktet, a szí­
vemben? A z agyam lüktet a dohányzástól, egy
szózat kellene a rossz sJívarkák miatt és rgy
ének férfi-hangra, hogy ne legyen kemény a
szivar. i
Es m i foglalkoztat még? A vacsora. Regen
nem ettem egy jó bifszteket, kellene egy kiált­
ványt intézni a Híis-boltokhoz, hogy legyen
több vesepecsenye. Ezért most le is m egyek a
vendéglőbe és eszem egy jó bifszteket.
Az emberiséggel pedig majd foglalkozom hol-
nap. (somogyi)

LUDAS MATYI h u m o r o s, s z a tir ik u s h etila p .

S z e r k e s z t ő b iz o t t s á g : Tabi L á szló t ő s z e r k e s z t ő . F ö ld e s G y ö r g y f e le lő s s z e r k e s z tő , T o n c z T ib or m ű v é s z e ti s z e r k e s z tő . —
A k ia d á s é r t f e le l a H írlap k iad ó V á lla la t ig a z g a t ó ja . — S z e r k e s z tő s é g : B u d a p e s t, V ili., G y u la i P ál u tc a 14. — Tel;: 3 3 5 — 7 1 8 .
— K ia d ó h iv a ta l: V ili., Blaha L u jza té r 3. Tel.: 3 4 3 — 1 0 0 , 1 4 2 — 2 2 0 . — T e r je sz ti a P o sta K özp on ti H írlap Iroda 1 8 0 — 8 5 0 . —
16 K ossu th N y o m d a , B u d a p e st, V ., A lk o tm á n y u . 3. F e le lő s v e z e tő : L e n g y e l L ajos Ig a z g a tó .
X V . évfolyam 7. szám . 1959. február 12.

R é b e r L á sz ló r a jz a

Harc a z alkohol ellen


-nLncika a csillogó gépezet
mögött állt. Jobbkarját az
egyik misztikus fogantyún tar­
totta, karcsú dereka jobbra-
balra hajladozott, ibolyakék
szeme a m esszi távolba réve­
dezett. Biztos kézzel irányítot­
ta az alkotmányt.
— Teljes gőzzel előre!
Jóbarátommal, Elemérrel, he­
tekig áhítoztunk Ancika isme­
retségére és — álmok álma! —
vonzalmára. Soha a legpará­
nyibb jelét sem adta érdeklő­
désének. Köszöntünk, — nem
köszönt vissza. A gép mellé
csúsztattuk forintjainkat, mint
hódolatunk csengő jelképét, so­
ha egyetlen biccentéssel nem
nyugtázta. Pillantásra sem m él­
tatott. Némán és reménytele­
nül csodáltuk fehér karját,
amelynek egyetlen mozdulata
vizet fakasztott a sziklából.
Elem ér nem adta fel a har­
cot. Űj és új trükköket vonul­
tatott fel, hogy magára vonja
Ancika figyelmét. Napról nap­
ra közelebb vonszolt a kávé­
főző géphez, már majdnem ott
ültünk a tövében. Mi történik,
ha egyszer felrobban? Sehol
mentőcsónak az eszpresszóban.
A barátomnak be nem állt
a szája. Hangosan mesélt kül­
földi kiküldetéseiről, nagy be­
folyásáról és vendéglátóipari
Jogos kérdés
- Mi szél hozott erre, barátom?!
összeköttetéseiről, — a legma­
gasabb szinten. Ancika egy­
kedvűen forgatta a masinát.
— Van egy tizenkettes totó­
találatom — üvöltötte hétfőn
Elemér.
Mindenki odanézett, csak
Ancika nem. Vörhenyes-szőke
haját igazgatta a gép acélleme­
zének sápadt tükrében.
Elemér a fülembe súgta:
— Gyönyörű nő, de azt h i­
szem nagyot hall. Holnap új
trükkhöz folyamodom.
Másnap, amikor helyet fog­
laltunk Ancika árnyékában,
Elemér nem szólt semmit, csak
tüntető mozdulattal kivett a
zsebéből két kulcsot. Vékony
lánc fűzte őket egymáshoz.
Forgatta a kulcsokat, játszott
velük.
— Autókulcs — suttogta je­
lentősen.
— Van autód? — kérdeztem
csodálkozva.
— Ha autóm volna azt csör­
getném. Autókulcsom van. Két
régi kofferemnél szolgált. Ed­
dig minden nő bedőlt neki.
Kasso rajza
Erélyesen kavargatta a kul­
csokat. Utoljára a petrozsényi
Korona kávéházban hallottam
ezt a diszkrét, finom pengést,
egy becsípett huszártiszt ütö-
gette össze a sarkantyúját,
hogy felhívja magára a kassza­
tündér figyelmét.
Ancika nem mozdult.
— Szfinksz! — jegyezte meg
Elemér elismerően.
Aztán leírta egy papírra:
„Hangosan kérjél meg, hogy
vigyelek a Rózsadombra.”
Hangosan megkértem. Ele­
mér m ég hangosabban vála­
szolt:
— Szerviszben van a kocsim !
És felírta: „Kérdezd: gene­
ral?”
Lehetőleg kerülöm az idegen
szavakat. Magyarul kérdeztem :
— Tábornok?
De az autókulcs-tulajdonost
ez nem zavarta. Ü gy bömbölt,
hogy m ég az utcán is m eghal­
lották :
— Mindig baj van ezekkel
a Mercédeszekkel! Képzeld,
tegnap vittem be és m ég m in­
Ábrándos jövő
Amikor már nemcsak a kalauz fog ülni, hanem az utasok is.
dig nem tudják mi a baja.
És ekkor csoda történt. A n­
cika áthajolt a gépen, az álta­
lunk sokszor méltatott kék sze­
m ét Elemérre függesztette és
így szólt:
— Vigye be a 114-es javító­
ba és keresse m eg Kovács sze­
relőt, ő gyorsan megjavítja.
Mohón csapott rá Elemér:
— Ö, igazán nagyon ked ­
ves ! Hálásan köszönöm, nem
tudom m ivel viszonozhatom.
Már holnap beviszem , 114-es,
Kovács . . .
Ancika arcán — először,
amióta bámuljuk — szelíd kis
m osolygás suhant végig.
— Holnap ne vigye, nem ta ­
lálja benn Kovácsot. Holnap
lesz az esküvője. Az esküvőnk.
Elemér meghökkent, de csak­
hamar visszanyerte nagyvilági
modorát.
— E gy nap nem a világ.
H olnapig kibírom autó nélkül.
Fizettünk és másnap egy
másik eszpresszóban találkoz­
tunk. Keszeg, savanyú néniké
főzte a kávét, a nyugdíjazás
előtti órák unalmával.
Jó messzire ültünk a géptől.
Elemér előszedte a kulcsait és
szórakozottan babrálgatta. H iá­
ba, aki megszokja az autót,
nehezen száll le róla.
S te lla A d o rjá n
S z e g ő G izi r a j z a
 Gyakorlati meteorológus Újítás a repülőgépen
S z ű r -S z a b ó J ó z s e f r a jz a
T o n c z T ib or r a jz a

Az örök nő
- M ondja be, Giziké: „A hideg id ő’ visszatért."

A d alszövegírónak, h a bizonyos m ű v e ltsé g re a k a r

sz ert te n n i, feltétle n ü l m eg kell ta n u ln ia angolul, fra n ­
ciáu l és ném etül.
Ez az o n b a n n e re tte n ts e n vissza s e n k it e ttő l a rögös, de
jöv ed elm ező pályától. A cél jelen e s e tb e n n e m az, hogy
a szö v eg író S h ak e sp e a re -t, Schiller-t, v ag y R a cin e-t ol­ - Csak egy percig maradjon így még, doktorkám! Otthon
vasso n ered etib en , h a n e m az, h ogy m ű v e lt m a g y ar hagytam a tükröm et. . .
tán cd alszö v eg ek et tu d jo n írni.
A ng olból ezeket a s z a v a k a t kell m e g ta n u ln i: good bye Jó kifogás
(gud b á j): iste n ,v e le ; I lo v e you (áj lá v ju ): szeretlek ;
m iss (m isz): kisasszony; hello!: h alló !; good n ig h t (gud
n á jt): jó é jsz a k á t; S ir (szőr): úr.
Franciából: M onsieur (möszjő): ú r; M ad m o iselle (m ad-
m azell): kisasszony; je t ’aim e (zsö tem ): szeretlek;
b o u le v a rd (bulvár): k ö r ú t; cherie (seTi): d rág a.
N ém etből: ich liebe dich (ih libe dih): szeretlek; F rä u ­
lein (frájlejn): kisasszony; auf Wiedersehen (auf vider-
zén): viszontlátásra.
A ki e z e k e t a sz a v a k a t tu d ja , b á tra n n e k ifo g h a t a d a l­
szö v eg írásn ak . Ím e, e g y prototípus:

„Egy seri frájlejn vár rám ..

„Egy seri frájlejn vár rám,
egy árága pici ná,
a Klauzál bulvár sarkán,
a szeme drága kő.
Nem hiszek a möszjőknek,
ezért auf viderzén.
Hello! kiáltok fennen, - Te csak most jössz, édes fiam? Hát akkor kinek az ölé­
ben ültem eddig?
ön máris, máris mén?!

Ó, drága kis Madmazell, Gud nájt szőr, mondja halkan, Javaslat

R é b e r L á s z ló r a jz a
Ih libe dih nagyon! ne mondja azt: zsö tem,
Gud báj, mondja a misz-ke, a szavak mit sem érnek,
én fóti lány vágyom. én erre rájö-tem.
»
Refrén:
Gud nájt szőr, mondja halkan,
ne mondja azt: zsö tem,
a szavak mit sem érnek,
én erre rájö-tem.

K ész a slágerszöveg, m á r csak z e n e és egy cipész­

ip a ri ta n u ló kell hozzá, a k i h ajlan d ó e lfü ty ü ln i.
E lő re a m ű v e lt dalszövegekért!
(m ikes) 3
 zorongva, majdnem két­
ségbeesve, sértett, szinte' fel­
háborodott lélekkel fordulok a
nyilvánossághoz szívetfájdító
sérelmem okából, rettenetes
konfliktusomban! Főszerkesz­
tőmtől, majd a kiadóhivatali
igazgatómtól, végül a közis­
merten vaj (bár kőkeménnyé
fagyott vaj) -szívű főkönyvelő­
től soronklvüli prémiumot
kértem. És e magos m éltósá­
gok valam ennyien — objektív
okokra hivatkozva ,— elutasí-
ták kérésemet. Márpedig ne­
kem sürgős objektív okaim
vannak a pénz kiutalására. A
méltatlankodástól remegő han­
gon és akadozó írógépbillen­
tyűkkel, íme, az elvtársak, kar-
társak, embertársak elé tárom
igaz ügyemet:
Többrendbeli fogadott uno­
kám van, kiterjedt baráti kö­
röm. Hivatali beosztásuk ál­
talános iskolák I—V. osztályai­
ban megtudható. Élénk kap­
csolatban vagyok velük, szak­
mai tanácsaimat buzgón igén y­
De most már aztán igazán levehetné az álarcot! . . . be veszik hóember-csinálás,
foci-, rpllerverseny-, bélyeg-
gyűjtés-, sakk-, indiánosdi-,
sárkánycresztés-, szalvétagyűj­
Szigeti törzsvendég tés-, tengeri kalózkodás és ter­
mészetesen űrhajózási-ügyek­
T o n c z T ib o r r a j z a ben. Ablakbeverési és vereke-
dési ügyekben nem. Azokat
nélkülem is tudják.
Na már most a tanulás
ügyes-bajos dolgaiban is ér­
tekeztem mindkét nembeli kis
népemmel. És egv sereg
versenyszerződést kötöttem.
Amennyiben a rosszcsontok
szörnyű kalkulusaikat a félévi
bizonyítványban sugárzó ötö­
sökre és négyesekre javítják,
ezt és azt az ajándékot kapják.
Rengeteg ilyen ígéretet tettem,
közöttük tanítónénike-szomorí-
'■rb*— tó világlustáknak is.
- Muszáj, édesem, ha jó helyet akarunk! Tavaly is már És ma, február 2-án, beütött
februárban lestoppoltam . . . a nemzeti szerencsétlenség.
U (k
V V ^vv^
4
Miska kitűnőt hozott szám­
tanból, holott eddig mindig
hármasra állott. A kis Kati
— pocakocskája ellenére — né­
gyest kapott tornából. Laci bi­
zonyítványa csupa ötös. A Bu­
ciéban nincs egyetlen hármas
sem! És így tovább! Minek
soroljam? Személyesen és te­
lefonon sürgősen közölték v e ­
lem az örvendetes újságot és
rendkívül diszkréten, de n yo­
matékkai figyelmeztettek, hogy
a szerződés szerint járó jutal­
mat 24 órán belül át akarják
venni.
Elsápadtam és gyors száma­
dást csináltam! Katinak az
ígért baba 40 forint, a Buci­
nak ígért helikopter (nem tu­
dom, hogy miért helikopter,
körbeforog, de nem repül, igaz,
hogy felhúzható) 24 forint, La­
cinak a sorompó a vonathoz
70 forint. Miskának a bélyeg­
album 50 forint. Ezenkívül be­
szerzendő több tábla csoki, há­
rom mackó, több csomag b é­
lyeg, babaruha, paplan, két
kis bicska — mit soroljam, az
Úttörő Aruház néhánynapi for­
galmát kellene biztosítanom.
Az ülőfogvasztást nem szá­
mítva kb. 7—800 forint a v ég­
összeg.
Hát most m it tegyek? Nem
maradhatok szégyenben az ál­
talános iskolai tanulók hivő.
de ugyanakkor dacos tömegei
előtt! Nem kockáztathatom
hírnevemet és becsületemet és
azt, hogy holnap-holnapután
minőségi bizonyítványaikat lo­
bogtatva sűrű sorokban felvo­
nuljanak Bimbó úti lakom elé
és megostromolják a házat! A
belső béke fenntartásáról van
szó! A bizalom megőrzéséről!
Itt álljak télvíz idején becsü­
letemtől megraboltan?!
Segítség!
N ád ass Jó zsef
P u s z ta i P á l r a j z a
 J ta te f N em nehéz a f e le le t ...
Qlzl rajza
e g y G d a /p á d + c f ...

A z eszp resszó b an asztalo m h o z te ­

le p e d e tt P e n n a B e rta la n , a neves és
te rm é k e n y író. D u p la fe k e te m e lle tt
fa g g a tta m bőségének titk a iró l.
— Á llító lag — k e z d te — M a u p a s­
s a n t h é tsz e r ír t le egy szál v irá g o t és
m in d a h e te t eld o b ta. V étk es kö n y -
n y elm ű sé g : m in d e t e la d h a tta v o ln a.
— É n p é ld á u l egy esz te n d e je szo­
n e tte t ír ta m a szép lelk ű , érzék en y
szív ű idős szűzről, a k i ü g y es-b ajo s
d o lg á t in tézv e b o ld o g an észleli a
tis z tv ise lő rajo n g ó p illa n tá sa it. C sak
tá v o z tá b a n dö b b en rá , hogy a szem ­
b e n le v ő a s z ta ln á l egy le g fe lje b b
húszéves, ragyogó f ia ta l lá n y dolgo­
zik. M ásn ap fe lh ív ta m a M élypszi­
ch o ló g iai és Iro d a lm i S zem le sz er­
k e s z tő jé t, hogy ez a té m a m e g érn e
egy h o sszab b je llem b o n co ló és lé lek -
elem ző n o v ellát. M egérte.
— A m in t m e g jelen t, felk e re ste m
R iv a ld a B en já m in t, a F o rm a b o n tó
S zín h á z ig azg ató ját. „M icsoda le h e tő ­
sé g ek ” — lelk esed ett. H áro m h ó n ap ­
r a r á m u ta ttá k b e „H erv ad ó rü g y -
f a k a d á s ” cím ű d a ra b o m a t, m in t t u ­
dod, m o st m egy századszor, N a r rá ­
to r a n éz ő té re n já rk á lv a b o n y o lítja
és bogozza a szerelm i fé lre é rté se k e t
és az erk ö lcsi k o n flik tu so k a t. A dísz­
le te k e t a nézők a d já k fe l a sz ín re és
a színészek, am íg n em b eszélnek, e l­
v eg y ü ln e k a p áh o ly o k b an .
— E gyid ő b en k észü lt el a rá d ió ­
v á lto z a t és az „Őszi ta v a sz ” cím ű re ­
gényem . Idő: az á lla m o sítá stó l az e l­ - Mit gondol. Mars űr, melyikünk tetszik jobban az embereknek?
le n fo rra d a lo m ig , h ely szín : közszük­
sé g leti c ik k ek e t elő állító gyár. K ö­
zé p p o n tb a n a fia ta l te c h n ik u s, ak ib e n és-tán co s v íg já té k , ső t s z a tíra , fe jlő ­ bózó sz erele m b e n fo g an t fo rró p il­
b e le sz e re t az idős m u n k ásn ő , acélos dő é le tü n k m ég m eglevő v isszássá­ la n táso k at.
szívvel, érző lélekkel. H ozzá tito k b a n g a it fig u rázza k i b á jo s-ro m a n tik u s K ezet rá z tu n k .
v o n zó d ik egy ősz m ű v ezető , a te c h ­ szerelm i tö rté n e tb e ág y azv a. V an — A z em b er leg y en a v a n tg a rd is ta :
n ik u s v isz o n t egy szőke dém o n u tá n b en n e egy csodás ro k i-p a ró d ia , R it­ n e nyu g o d jo n ad d ig , am íg m o n d a n i­
b o lo n d u l. Ez a ro ck a n d ro llo n k e ­ m u s T iv a d a r írta . v aló jáh o z illő fo rm á t n em ta lá l. —
re s z tü l m a jd n e m b e le rá n tja az ese­ F iz e te tt és szedelőzködni k ez d ett. T ávozóban elm éláz v a v isszan é ze tt:
m é n y ek b e , de a m ű v ezető , ak i p a r ti­ — V a sá rn a p m u ta tja b e a T e le v í­ — L eh et, hogy eb b ő l a sz to rib ó l k ro ­
zá n v o lt, feg y v e rt ra g a d és jó ú tr a zió ú j T v -d rá m á m a t, „ E lté v e d t n a p ­ k it í r o k . . .
v ezeti. É rzed a k o n flik tu st? A lá n y su g á r” cím en. H a rá é rsz , n éz d m eg. De e rre a n y o lc a d ik ra le c sa p ta m
d isszid ál, az ősz szűz b e ira tk o z ik az H őse egy fia ta l, vezető b eo sztá sb a én — n e k i legyen elég hét. (A rá d ió ­
eg y e te m re . k e rü lt szép lán y , a k i b e le sz e re t csi­ b em u tató e lő re lá th a tó la g ja n u á r 32-
— E g y éb k é n t m ost fo rg a tjá k K ép ­ nos m u n k a tá rsá b a , d e egy idősebb, én, a te le v íz ió é . . . )
te le n Z énó ren d e zéséb en ú j film e­ m elegszívű és é rz é k en y lelk ű ag g le­
m e t: „S zeretlek , d e n e m tég ed .” Ze­ gény fé lre é rti: m a g á ra veszi a b im ­ Z ay L ászló
 A tö rté n e tb e n szereplő
G ra b ó cz ró l csak a n n y it: ö t­
v e n éves, h u szo n ö t év es h á ­
zas, n em so k ára n ag y p a p a
lesz. K a to n a is volt, e r r e az
id ő sz a k ra re u m á ja e m lé ­
k ez te ti. H a t év e dolgozik
egy e x p o rt-im p o rt v á lla la t­
n ál. M u n k á já t k ifo g ástala­
n u l e llá tja , egyszer m a jd ­
n e m M u n k a É rd e m re n d e t
k a p o tt. S zereti az író a sz ta ­
lá t, a p á rn á k k a l k ib é le lt
k aro ssz ék é t, szereti a lö ty ö ­
gős r u h á k a t, a m á rtá so k a t,
m e ly e k k e l telecsöpögteti a
n y a k k e n d ő jé t, a csen d et, a
g u m ita lp a t és a h a la k a t.
B ékességben, boldogan éldegélt,
m íg egy n ap o n a főnöke be n em h í­
v a tta m agához.
— Ez így n e m m e h et tovább, G ra -
bócz! — m o n d ta az osztályvezető ü d ­
vözlés h e ly e tt. — M aga nagyon p u -
h án y ! V egye tu d o m ásu l, harcos em ­
b e rt fa ra g o k m agából!
— Ig en is, k é re m szép en . . . —
m o n d ta ria d ta n G rabócz. — H a az
o sztályvezető k a r tá rs úgy g ondolja . . .
— M a jd é n kezelésbe veszem m a ­
gát! — ü v ö ltö tt az osztályvezető és
fe l-a lá ro h a n g á lt a szobában. — E lő­
ször is, k i a m ell, be a has! F e l a
fejjel! N ézzen b á tra n a szem em be!
— E n n é l b á tra b b a n nem tu d o k . . .
— su tto g ta G rabócz.
— H an g o sab b an ! T eli tüdővel!
__ E n n é l b á tra b b a n nem tudok! —
k iá lto tta G rab ó cz sáp ad tan .
— D ehogy n em tud! — o rd íto tta
kivö rö sö d v e az osztályvezető. — N e
leg y en o ly a n n y am v ad t! M i m ag a,
eu n u c h ? O rd ítso n , to rk asz ak a d tá b ó l!
M in t eg y oroszlán, h a éhes. M in d e n t
bele, G rabócz! N e s a jn á lja a h a n g ­
szálait!
— E n n él b á tra b b a n nem tu d o k !
— ü v ö ltö tte G rabócz elcsukló h a n ­
gon, v ere jték e zv e , s aztán h a lk a n
h o zz átette: — O sztályvezető k a r ­
tá rs . . .
— M a jd é n h arc o s em b ert fa ra g o k
m ag áb ó l, h a belegebed is! M icsoda
szem e v a n m a g án a k , G rabócz? N éz­
zen m ásk ép p !
— N em . . . tu . . . d ó k . . .
— P fu j, m icsoda vizenyős szem ek!
N ézzen b á tra b b a n ! M int egy férfi!
C sillogjon az a szem, hogy az ördög
v in n é el m a g át! A célosabban, a c é ­
lo sab b an ! N em jó. Ü gy b ám u l rám ,
m in t egy ap á c a a h u sz árfő h a d n ag y ­
ra! S zó rjo n v illám o k at, a m é n k ű
csap jo n m ag áb a!
G rab ó cz m e re sztg ette a szem ét,
fo rg a tta a szem golyóját, de a főnöke
n em v o lt m egelégedve.
— Ez h arc o s m a g á n a k ? E z sem m i.
Idenézzen! — k iá lto tta és összevonta
a szem öldökét, alsó á llk a p c sá t elő re­
tolva,, f e jé t n y a k a közé h ú zv a, ó riási­
r a n y ito tt szem m el b á m u lt G rabócz- Hízásra hajlamos embertársaim köré­
ra, a k i ije d te n h á trá lt. — E zt csin ál­ ben szeretnék m egindítani egy mozgal­
ja u tá n am ! mat, amelynek a lényegét a minap ma­
gyarázta el nekem egy érdekelt. A moz­
P ró b á lta . N em m en t, p ed ig a sze­
galom jelszava: „Ne v égy még egyszer!”
m e m a jd k iu g ro tt az üregéből. Az illető úgy érvelt, hogy mindenki»»} :
— H án y éves m aga, G rabócz? ö t ­ nek teljesen elegendő az az adag, ame­
v en ? No, m a jd én a k ezem be veszem lyet először kivesz a tányérjára. Telje­
m ag át! M ég n em késő! K i a m ell, be sen elegendő egészsége, életm űködé-i,
a has! E m elje fel a fejé t! M ag asab b ­ munkaereje érdekében. Nem azért vesz
az egyén m ég egyszer (esetleg harmad- }
szór is), mert szervezete még több szén­
hidrátot, fehérjét vagy zsírt kíván, ha­
nem azért, mert ízlik neki az étel. És
itt kezdődik a leitő, itt indul el a lavina,
itt válik szűkké a nadrág és a szoknya
derékban. Ennek akar gátat szabni a
mozgalom, amelynek jelszavát fentebb,
ismertettem.
Mivel hazánkban az egy gyomorra eső
kalória mértéktelenül magas, ez a „légy}*}:
karcsúbb, mint tegnap !”-nak is nevezi®;
hető mozgalom nem lebecsülendő. Kiját­
szani is lehet persze. Valaki mindjárt elő­
ra! M ég m a g asab b ra! M ég, még! Ne ször annyit vesz a tányérjára, hogy n in e ®
a p la fo n ra nézzen, h a n e m rám ! És szükség második adagra. Az
ne pislogjon! Ügy! M ost csap jo n az bér saját magát csapja be és
asztalra! mozgalmi megbecsülésre.
— De osztályvezető k a r t á r s . . . —
nyöszörgőit fé rfia sá n G rabócz.
Pesti lélektan.
— C sap jo n az aszta lra, m e rt n em
Két embert hívnak m eg egy kis házi
tudom , m it csin álo k m a g áv a l! H ol az összejövetelre. Az egyik igyekszik min­
ökle?! C sap jo n az aszta lra! K épzelje den ürüggyel lemondani. Nem érek rá.JS
el, hogy n em a d ta m m a g á n a k p ré ­ (Dehogynem! — inti le a meghívó fél.)
m ium ot, p ed ig m e g érd em e lte vol­ Nem érzem jól magain . . . (Majd jobban
na ... leszel!) Vendégeim le s z n e k ... (Majd le­
— N em b aj, m a jd k a p o k a jövő mondod őket!) Fontos dolgom v a n . . í |
h ó n a p b a n . . . — su tto g ta G rabócz. (Elhalasztód!) Színház jegyem van . .
— C sapjon az a s z ta lra ! B á tran ! (Átadod!)
T án co ljo n a tin ta ta rtó ! K ia b á ljo n v e­ Még mond az illető száz kifogást, majd
lem ! M ié rt n em k a p ta m p rém iu m o t?! feladva a kilátástalan harcot, elmegy.
N a, m i lesz? A másik ember egyetlen kifogást sem
G rabócz o d acsap o tt eg y et az ö k lé­ hangoztat, azonnal örömmel elfogadja a
meghívást és nem m egy el.
vel. F . L.
— M i ez? — h a rso g ta az o sztály-
vezető. — S im o g atja az író asztalt?!
Ü jab b ökölcsapás.
— N a m ég egyet!
B um m !
E heti hirdetésünk
— N a, ez m á r valam i! M ost csap­
jo n az a s z ta lra és o rd ítson! Nem
á rv a lá n y m aga!
— M ié rt n em k a p ta m p rém iu m o t?!
— böm b ö lte G rabócz és lihegve,
eszelősen csap d o sta az aszta lt. —
M ért n em k a p ta m p rém iu m o t, m i?!
M iért a S im ei k a p o tt és m ié rt nem
én ? A zért, m e rt a S im ei a k ed v en ­
ced, ugye? N e pislogj rám , h an em
v á la sz o lj!
— A S im ei m egérd em elte! — o rd í­
to tta az osztályvezető, levegő u tá n
kapk o d v a.
— N em érd e m e lte m eg!
— M egérdem elte!
— É n n em é rd e m eltem m eg!? —
rik o lto tta G rabócz az a s z ta lt verve.
A főnök toporzékolva, b a l keze
m u ta tó u jjá v a l inge g a llé rjá t tép v e
sik o lto tta :
— M e n jen ki! A zo n n al m e n je n ki,
m e rt n em tudom , m it csinál,ok m a ­
gával!
G rabócz k is u rra n t a szobából. L á ­ LEXI
b a alig é rte a f ö ld e t. . .
g y ó g y k a ra m e lla
M ikes G yörgy

A . buszon negyven körüli
nö ül, amolyan „csinosnak
mondott”. De ez a csín nem
kis erőfeszítés gyümölcse: min­
dene a legutolsó divatot má­
solja a hajszínétől a törpetű-
sarkáig — és vödörtáska, cse­
répkalap, nejlon, őrlőn, szilon;
akár egy 1959-es divatárjegy­
zék. Látható fájdalmat okoz
neki, hogy az árjelzőcédulá-
kat le kellett vágnia minderről
a csodáról.
A nő olyan koncentrált sik­
kel ül itt, hogy gyanús: egyet­
len programja e szép vasár­
nap délutánon a busz-utasok
elkábítása, megpukkasztása,
nemek szerinti elosztásban.
És ez, elenyésző kivétellel,
sikerül is neki. K özönyt szín­
lelni képtelen m ég a legkérge-
sebblelkű, busz-utazásban el­
tompult, vagy elvadult lény is.
És most jön a nem várt for­
dulat. E gy másik nejlonnő
szökken föl a lépcsőn és törpe-
tűsarkán im bolyogva leül az
Első Számú Nejlonnővel szem­
ben.
Dermedt csend. Még a ka­
lauz jegylyukasztója is tátott
szájjal ámul. A levegőben ritka
izgalom feszültsége vibrál.
Az Első Számú döbbent és
megbotránkozott tekintetét
csak hosszas erőfeszítés árán
képes letépni a Második Számú
figurájáról, hogy merev kö­
zönyt színlelve, megállapodjék
annak feje fölött egy milli­
méterrel.
A levegőben vágni lehet az
izgalmat. Mintha valami ki­
robbanni készülne. A közönsé­
ges busz-utasok tekintete, akár
a teniszpályán — ide-oda ug­
rál.
Megméretik — és hat-nyolc
évvel fiatalabbnak találtatik
az újonnan érkezett. Ez a pár
év pedig olyan biztonságos fö­
lén yt kölcsönöz az új nőnek
— m int am ilyent az ő látása
okozna egy nálánál pár évvel
fiatalabbnak. íg y hát ő jóval
természetesebb bájjal viseli az
ugyanolyan vödröt, csöbröt,
cserepet és a többi divatcsodát.
Nincs vita, ő nyert, fejhosszal.
A fia ta l. . .
A hogy ártatlan arccal kö­
Olimpiai
előkészület
Pusztai Pál rajza
Tehetséges pillangó-
zók válogatása
Nagyon elszaporodtak a rókák
S á n d o r K á r o ly r a j z a
rülnéz, egy pillanatra megál­
lapodik a tekintete egy eddig
észre sem vett férfin, aki ki­
tartóan nézi őt. A férfi hirte­
len elkapja a fejét, m ajd konok
unottsággal a hirdetések tanul­
mányozásába m élyed az Első
Számú biztonságos árnyékából.
Ekkor megszólal az Első
Számú Nejlonnő. És végre
fé n y derül arra is, mire kel­
lett eddig a szürke némasze­
replő mellette.
Megszólal, m indenki által
hallható hangon. Így: „fiam,
a csirkét betetted a frizsider­
be?”
De ebbe a frizsider-be a
francia nyelv sokszáz éves pa­
tináját sűríti úgy, hogy nyil­
vánvaló legyen: nincs Francia-
országban senki, aki ehhez ha­
E gy új anyósvicc
V a s v á ri A n n a r a j z a
sonló árnyalatait ismeri a
nyelvnek. Aztán egy győze­
delmes oldalpillantást vet az
ellenfélre, mintha ezt monda­
ná: lehet vödröd, csöbröd, cse­
reped, nejlonod, szilonod, or-
lonod, törpetűsarkad. Lehet,
hogy csak évekből van neked
kevesebb, mint nekem. De
van valamim, am i neked
n in cs: hűtőszekrényem, még­
pedig franciául.
A másik zavartalanul tekin­
get mindenfelé, ami épnen lát­
ható, mintha semmi sem tör­
tént volna.
Nem sikerült tönkresilányí-
tani, felgöngyölíteni, szétmor­
zsolni, felszámolni őt. Lehet,
hogy oda se figyelt, hanem
a tájat nézte. Lehet, hogy azt
sem tudja, mi a frizsider. Az Az árkádosítás történetéből
is lehet, hogy fiatalabb lévén,
nem érdeklik az ilyenfajta ké­
nyelm i cikkek. Lehet, hogy ha
mellette ül a férje, így szólt
volna: „fiam a frizsider tete­
jéről eltetted már a televíziós
készüléket a magno és mikro
közé?” Ez is lehet.
T ény, hogy a hűtőszekrény
hidegen hagyta őt és így a
hidegháború eredménytelen
m arad t. . . Minek nyomozni,
hogy miért? B izonyos vagyok
benne, hogy mindenfajta hi­
degháború hasonlóképpen vég­
ződne. Csak a nőkre kellene
b íz n i. ..
A n ők re. . ,
P é re li G ab riella 7
 Társbér h-l Erdei Sándor rajza
M & G £& r, ! j S zű r-S z a b ó J ó z s e f r a jz a

Keith Syrett hat éves angol kisfiút -\}ÍyUÖC(XC\JiA

Upminsterben arra tanította az anyja, hogy elhatároztam: korszerű külsőt fogok magamra
hogy ha bármikor bajba kerül, fordul­ kényszeríteni, és egy ú gynevezett borotva-frizurát (Férjiemberről szó l!)
jon a rendőrséghez, szólítsa meg a rendőr csináltatok magamnak. A borotva-frizura megfi­
bácsit. Ez a kioktatás nem merőben fe­
gyelésem szerint abból áll, hogy a borbély egy bo­
lesleges Angliában, ahol rengeteg bűnö­ k tív korában e férfi
rotva segítségével m egtépázza azt a frizurát, me­
zést követnek el kisgyerekek ellen. Keith, É pp o ly an v o lt, m in t a tö b b i:
lyet előzetesen szépen és nagy-gondosan elkészí­
aki első elemibe jár, jól az emlékezeté­ tett. Ú gy sz e re te tt későn k e ln i,
be véste az anyai tanácsot. És egy feb­ S tfz p e rc a la tt ö ltö z k ö d n i,
A frizura elkészülte után a tükörbe pillantot­
ruári délelőtt csengett a telefon a kerü­
tam, ám külsőm nem hasonlított a külföldi film­
leti rendőrségen: a kisfiú jelentkezett. M o sak o d n i, re g g e liz n i,
újságokban látott szinész-borotva-fejekhez. Az én
— N agy bajban vagyok — mondta pi- K özb en -m agát b e re tv á ln i,
hajam egy kefe segítségével erősen rá volt kenve
tyeregve — tessék azonnal idejönni — inLV S o ly an káoszt hagyni o tth o n ,
a fejbőrömre és úgy feküdt azon, m int egy szilárd
és udvariasan bemutatkozott. lemez. Gondoltam, sétálok egyet a lemezzel, vagy M e ly tő l faln ak m e h e t b árk i.
— Honnan beszélsz? VSS«'
beülök egy feketére valahová, míg a lemez felen­
A gyerek megnevezte a telefonfülkét. S zó lt anyósa: — É des fiam ,
ged és korszerű külsővel borítja be a fejem tete­
— Ott várjál, azonnal jövünk! -fcbao S zanaszét a p e m z li, p enge,
jét. E gy órai üldögélés után az eszpresszó mosdó­
Nemsokára két motoros rendőr jelent -Dít T ö rü lk ö z ő , kefe, z o k n i,
jába mentem és a tükörben m egtekintettem ma­
m eg a helyszínen. A kis Keith a tele­ no Ah
gam. A helyzet még riasztóbb volt: a lemez itt-ott H a e lrak n ád , de jó len n e!
fonfülke előtt várta őket keserves ábrá- meglazult és hajcsomók döfték át. Kétségbeesetten m ii
zattal.
siettem be a legközelebbi borbélym űhelybe és mu­ S zó lt a fé rfi: — M am a ráér,
— N o m i baj, kisfiam? — kérdezte tattam , hogy nézzék, mennyire elrontották az én nh u M it is te n n e m u n k a n é lk ü l ?
Robertson rendőrőrmester.
frizurámat egy másik borbélym űhelyben, és hogy R akosgasson csak u tán am ,
A kis Keith előadta: srauV . - Ne feledd, hogy csak addig tudsz ezzel az olajággal sétálni, 1amíg beszélni nem
helyre tudják-e hozni? A zt mondták, hogy szépen S h a h a ra g sz ik , m ajd m e g b é k ü ll...
— N agy baj van! A tanítónéni pikkel kezdesz I
helyrehozzák és dolgozni kezdtek a fejemen. Elké­ -h m
rám és számtanból elégtelen osztályza­
szülve a tükörbe pillantottam és csaknem felkiál­ -H ú s N o, d e a so rs s a szeren cse
tot adott, azonkívül in tő t Most nem m e­ OÍTC
tottam a meglepetéstől: a tükörből egy náci katona F organdó, ezt b árk i tu d ja .
rek hazamenni, tessék rajtam segíten i. . .
nézett reám a sztálingrádi összeomlás előestéjén. A k tív b ó l lesz a n y u g d íja s, M é száro s A n d rá s r a jz a
A mam ám azt mondta, hogyha bajba
Azonnal egy harmadik borbélym űhelybe siettem
jutok, a rendőr bácsik segíteni fognak S n y u g d íja sb ó l: házi k u k ta.
és kérdeztem tudnának-e ebből a régidivatú frizu­
rajtam.
rából egy szép, divatos borotva-frizurát készíteni? M egy az anyós m ásik házhoz,
A rendőrök, miután jót nevettek, ha­
Biztosítottak róla, hogy tudnak és hozzáláttak. A hol m ég n in cs n y u g d íja s tag ,
zaszállították a nebulót. A történet első­
E borbélym űhelyből úgy távoztam , m int aki egy S á ta d ja a m u n k a te re t
oldalas „sztori” lett az angol lapokban.
őrült tréfa áldozata lelt, vagy súlyos betegségből A férjn ek , k it n y u g d íja z ta k .
épült fel, am elyben csomókban hullott el a haja.
Éppen arra gondoltam, hogy parókát kell vásárol­ R eg g elen k én t a n y u g d íja s
Boszorkány­ nom, vagy hetekig nem mozdulhatok ki otthonom­ M o ro g m o st m ár, hogyha látja,

szombat ból, midőn egy jó megoldás jutott eszembe. Frizu­ M it hagy néki szan a sz é jje l
rámmal egy Váci utcai zenés eszpresszóba siettem K ésőn k e lő k is c salá d ja .
és ott előadtam, hogy most érkeztem Dél-Ameriká-
ból, hol a legnépszerűbb dél-amerikai film sztár bor­ Szól fiá ra : — H é, ne k a p k o d j,
bélyánál nyiratkoztam , ki a film sztárhoz hasonló T íz p e rc a tá tt, m in t a k erge!
módon nyírt meg s a dél-amerikai nők mindjárt S zörnyű, m ik o r itt is, o tt is
a műhelyből való távozásom után m egkérték a ke­ K efe, z o k n i, p e m z li, penge!
zemet.
M iközben ezeket beszéltem, néhány fiatalember Szól a fiú : — Papa, drága!
titokban lefényképezte a fejem et és mások gyors M it is te n n e m u n k a n é lk ü l ?
vázlatokat készítettek a tarkómról és a halánté­ R akosgasson csak u tán am ,
komról, Másnapra az egész Váci utca az én dél­ S ha h a ra g sz ik , m ajd m eg b ék ü l!
amerikai frizurámban pom pázott ! . . .
(somogyi) K. T ó th L e n k e Sajnos, nem tudom megjavítani, nem kapok hozzá alkatrészt. . .
G erö S ándor ra jz s
MWv« d

Előadás a francia gazdasági helyzetről

Útnak indul a Mackó-büfék napi áruellátása a párizsi televízióban
K a já n T ib o r r a j z a
 H á r o m n a p ja ásato m a B asah al-
, m o t; a b a s á t u g y an n em ta lá lta m ,
de rá ta lá lta m m ag am ra. M ár o ly an ­
fo rm á n , hogy m e g tu d ta m , k i vagyok.
Azaz, d isztin g v á lju n k , m eg tu d tam ,
hogy én n em én vagyok.
B ö rcsö k n ek h ív já k a legöregebb
napszám osom at, ő m o n d ja, hogy b e­
sz élh e tek én, am it ak a ro k , ő jo b b an
tu d ja , hogy ki vag y o k én , m in t én
m ag am . P ersze n em n ek em m o n d ja
a szem em be, h an em a h á ta m m ögött
m o n d ja az egyik szolgám nak, de úgy,
hogy é n is h allja m .
— M o n d ja m á n no, h á n y csillagja
v a n a m a g a g az d áján a k ?
— M ö lyiknek?
B ö rcsö k a v álla fö lö tt a gödör felé
b ö k az u jjá v a l, am ely ik b en v allato m
a k u ty a fe jű ta tá rt.
— Ő neki. A tis z tö lt k in c sk eres­
k ed ő n ek .
— L á th a tja , n in csen a n n a k egy se.
— Nono. M ost. De o tth o n ? M ikor
a p a rá d é s r u h á já t fölvöszi? H ány
azon a csillag? K a p itá n y -e vagy ez-
redös?
— M ög v a n k e n d k ev ered v e —
m o n d ja bosszúsan a szolgám . azt a té k o zlá st, hogy k em én y ta rh o ­ m in d e n ren d b e n v a n , v árja a b o g rá c s
B örcsök m eg p ró b ál eg y so k a tm o n ­ n y á t p ö rk ö l m a g án a k vacso rára, a m ag as u ra sá g o k a t.
dó k ac sin tást, m á r a m en n y ire a r á n ­ m égpedig o ly an t, am ib en szalonna­ — M ost m á n ü g ö n — k ó stol b e le
cai engedik. d ara b o k is v an n a k . B ö rcsö k a ta rh o n y á b a , és ü lé st s z e r­
— N ézze, neköm m ög m o n d h atja. Es m ik o r leveszi a bo g rácso t a k esztv e a su b á b ó l, m eg k ín álja v ele
Ü gy is tu d o m én azt, hogy ezt a r e t­ szolgafáról, odaszól a szolgám nak: a v áro si cim b o rát.
te n tő n ag y titk o s m u n k á t, a k it ű v é ­ — No, ta rts o n velem m a g a is. — No, m ag a e r r e helyhözködjön,
geztet, n em bízzák m ezítláb as em - H ad d lá s s a ez a v áro si ú rfé le, hogy n ek ö m jó a fö ld ö n is.
börre. a p u sztai e m b e r is tu d ja ám , m i a A városi e m b e r nagyon m eg v a n
B örcsök az olyan em b er fölényével becsület. illetődve. K ü lö n ö se n m ikor é s z re v e ­
n ev et, a k it nem tu d fa ln a k á llíta n i A v áro si ú rfé le köszöni szépen az szi, hogy B örcsök m in d e lh á rítja m a ­
a v áro si ú rféle. in v itá lá st, n em is k é re ti m agát. g a e lü l a tö p ö rty ű k e t, és ő e lé je to ­
— T u d o k én m in d ö n t, kérőm . M a­ E gyelőre az o n b an csak a h a lh a ta tla n lo g a tja a k a n a lá v a l. H a lá tn á a v é n
g u k az t a k á d a ra n y a t keresik , a k it szaga élv ezh ető a tö p ö rty ű s ta rh o ­ e m b e r m o so ly g ását a baju sz a la tt,
a k k o r á so tt el a tö rö k császár, m i­ n y án a k , n y elv v el nem ta n ác so s hoz­ m é g jo b b an m e g volna h atv a. D e a
k o r K o ssu th a p á n k k ia d ta n ek i a zá közeledni, m e rt m in d leszedné ró­ v á ro si szem e lő tt m inden elm o só d ik
n y arg a ló t. la a b ő rt. A b o g rácsn ak egy darab ig m á r a sz ü rk ü le tb e n , a v áro si gyo­
M ás em b er azt m o n d a n á e rre a a hom okon k ell ta rtó zk o d n i hűlés m o r azonban v a k tá b a n is érzi, h o g y
tö rté n e lm i fe jte g e té sre B örcsöknek, tek in te téb ő l, a puli felü g y elete alatt. e z é rt a tö p ö rty ű é rt érdem es v o lt k i­
hogy v én szam ár. A szolgám azonban A p u li n e m v árosi k u ty a , szó se jö n n i, ilyent n e m áru ln a k a h e n te s ­
tu d ja , m ivel k ell é re z te tn i a t a n u l ­ fé rh e t a b ecsületéhez. B örcsök nyu­ b o ltb a n .
sá g á t ezek k el a tu d a tla n e m b erek ­ god tan k e rü lh e t egyet a v áro si ú r­ M á r a b o g rács fen ek e felé ü tő d n e k
kel. O ly a n t m ond B örcsöknek, am itől félével a szőlők közt a n ap szállat a k an a la k , d e B örcsök m ég e g y re
eg y sze rre m eg k ell b en n e álln i az p iro sság áb an . N em a tá jk é p i szépsé­ k ed v e sk e d ik a cim borának.
ü tő n e k . A zt m o n d ja n ek i: gek et m a g y aráz za neki, h an e m egy — U gyan m it csin ál m ár k e n d ? —
— K en d nem tu d d isztingválni, ta ­ g az d átlan k ö rte fá t k ere s, m e rt h a szab ó d ik illendőségből a v áro si e m ­
tám . m á r v en d é g ek e t ad o tt az Isten , ad­ b er.
E rre csak u g y an n em te h e te tt m á st jo n egy k is v en d ég n ek v a ló t is. A d — M it csin álo k ? — m o n d ja k e d v ­
B örcsök, m in t hogy elh allg ato tt, s is, m e rt n a p s z á lla t u tá n m á r m inden te lte n Börcsök — nem c s in álo k én
ta r to tta a h ara g o t estig. A k k o r a k ö rte fa g azd átlan . C sak a n ag y don- söm m it, csak disztingválok.
tö b b i n apszám osok hazaszéledtek, s g ással rö p k ö d ő c sereb o g a ra k zav ar­ — H ogyhogy disztingvál?
csak m a g a m a ra d t o tt h alo m p ászto r­ já k a k é t összeb ék ü lt e m b e rt a köz- — H át c sak taszigálom é n e lü le m
n a k , am i igen k ellem es foglalkozás. gazdasági tevék en y ség b en . m a g a elé a csereb o g arak at, a k ik b e ­
C sak an n y ib ó l áll, hogy az em b er le ­ — No, h a g y ju n k h o ln a p ra is — le h u llo tta k a bográcsba.
te ríti a s u b á já t a síro k felett, és nézi m o n d ja B örcsök, m ik o r m e g telik a *

a csillag o k at, am íg el n em alszik. kalap. Fogadok, h o g y őszre m á r j á r j a a

És m iv e l az é rt is n ap p a li n apszám F ele ú to n kaffogva g u ru l e léjü k a közm ondás a h a tá rb a n : d isz tin g v á l,
já r, B örcsök m eg en g ed h eti m a g án a k puli. F a r k a csó v álásáv al jelzi, hogy m in t Börcsök a bográcsban.
 F a lu s i riporton S zö k és
P u sztai Pál ra jz a Kaján Tibor rajza

- Ugye ez széna?
- Az hát.
- És ugye maga hordja?
- Hordom hát.
- Akkor megvan a riportom cím e: „Szénahordás"

Amikor megtöltettem a A ztán jött a második pe­ bahagytuk a harcot a tinta­

golyóstoliam, automatiku­
san tagja lettem egy külö­
nös szektának.
Ha az utcán, hivatalban,
autóbuszon vagy eszpresz-
szóban találkozunk, meg­
ismerjük egymást a tinta­
foltról: ki az orrán viseli
ezt a foltot, ki a nyakán,
va g y itt is, ott i s . . .
Csendes, bölcs emberek
vagyunk, mi golyóstoll-tu-
lajdonosok. K icsit rezignál­
tak, kicsit cinikusak. Sok
mindenen keresztülmen­
tünk. M indegyikünk láza­
dozott először, amikor a
golyóstolltól tintás lett a
kezünk, a hátunk, a bo­
kánk, a feleségünk, az ár­
tatlan gyermekünk, a pla­
fon, a terítő, a kockacukor
a kredencben és átkozod-
tunk, halkan vagy fennhan­
gon. Ez volt az első perió­
dus.
riódus, amikor m osakod­
tunk, egész nap csak mosa­
kodtunk: szappannal és
m eleg vízzel, drótkefével és
sm irglivel, de hiába. Üj és
új tintafoltok jelentek meg
rajtunk.
A harmadik periódusban
veszekedtünk a töltőtollja­
vítókkal, panaszoslevelet
Írogattunk az újságoknak,
irtunk az Írószergyárnak, a
minisztériumnak, a MA-
HART-nak, az Állam i Ba­
lett Intézetnek is, minden­
hová, ahová csak írni lehe­
tett és könyörögtünk: ves­
senek véget ennek az áldat­
lan állapotnak. Buzgólkodá-
sunk nem járt eredm ény­
n yel.
S akkor a negyedik p e­
riódusban elértük azt a fur­
csa lelkiállapotot, am ely
annyira jellemzi a szekta
tagjait: elcsendesedtünk, ab­
foltok ellen, belenyugod­
tunk a megváltozhatatlanba
és elnézően mosolygunk az
új golyóstoll-tulajdonosok
őrjöngésén.
— E m lékszel? — mondo­
gatjuk egymásnak. — E gy­
szer m i is ilyenek voltunk.
Tintafoltos lelkünk mé­
lyén békesség van és n yu ­
galom. Vannak filozófusok
is közöttünk, akik azt tanít­
ják, hogy az élet egy nagy-
nagy tintapacni, s abban
úszkálunk, m i emberek. K i
tudja?
Néha azonban — beval­
lom őszintén —, felébred
bennem a vá g y egy olyan
golyóstoll után, amelyből
nem fo lyik ki a tinta. Még
akkor sem, há már egyszer
újra töltettem . Talán egy­
szer ez is megvalósul.
A tudom ány nem ismer
lehetetlent. (m. gy.)

K É T P O R T R É
A napraforgó Értékelés
Pulpitusa: hordó E gy ember m ondta a másiknak.
Vesztesekre: morgó „Most valóban betelt a mérték,
Győztesre: vigyorgó A Horvacsek egy ronda disznó,
Orrát fennen hordó. K iből hiányzik minden érték”.
Esze nyikorgó
Szíve csikorgó — E csúf azonosítást a disznók
Gyomra sose korgó. Másnap maguknak rögtön kikérték
Álm a: sok bordó'
Kisuvikszolt ordó. Tiltakozásuk így hangzott: _____
K i ő? „A z ól-központban összegyűlt ezer sertés
A napraforgó! Kijelenti, hogy Horvacsek rájuk: sértés.”
Szilágyi Já n o s
 H ercig kölyök lé p d e l a R ákóczi
ú to n , en n iv aló an h e rc ig kölyök. H a t­
h é t év es le h et ő k elm e, a k is lu rk ó ,
a k is golyhó, m á r n e m is tudom , ho ­
g y an becézzem a k is tökm agot. A
h e rc ig kis k ölykön h e rc ig kis b ő r-
zek écsk e, fe je c sk é jé n e k búb o csk á-
já n sv á jcicsk a s a p k á c sk a . Szem ecské-
je kék ecsk e, h a ja c s k á ja szőkécske.
— M iket hozhat ez a feleségének! Többet van az űrben, mint itthon! És m it visz a fiú c s k a a kezecskéjé­
b e n ? N em te tsz e tte k eltaláln i. Egy
gépp iszto ly t visz.
A géppisztolyt a z é r t n em becézem ,
E g y k ü lö n c . . . m e rt az t egyrészt u tá lo m , m ásrészt,
S án d or K á r o ly rajza m e rt a z alig v a la m iv e l kisebb, m in t
egy igazi géppisztoly. V alóban g o n ­
dos k iv itelű já té k ; sz ín re szü rk e,
sz em re szin te v aló d i. De ez m in d
sem m i! A g ép p iszto ly m ű k ö d ik is,
h a a h erc ig kölyök m eg h ú zza a r a ­
v aszt. G olyót h á iis te n n e k nem k ö p ­
köd, d e a han g ja, a h a n g ja az o ly a n
illú zió t keltő, hogy borsó d zik az em ­
b e r h á ta tőle. R e k e d te n k elep ei a
géppisztoly, n a h á t, hogy m ily en
n ag y szerű ! M ár ez bizony jól sik e ­
r ü lt já ték szer, já ts z ik is vele a cse­
m e te önfeledten. E g y ik -m ásik szem ­
bejö v ő báosira v a g y n é n ire n ag y -
h irte le n ráfo g ja fe g y v e ré t a k is ok-
to n d i, m ire azok derm edte-n to rp a n ­
n a k m e g és a sz ív ü k h ö z k a p n a k ,
e setleg halál s á p a d ta n d ő ln e k a fa l­
n a k a k atto g ás h a lla tá r a . K acag is a
p a lá n ta , hogy m ég a k ö n nyecskéi is
b elécso rd u ln ak .
A h erc ig k is k ö ly ö k m ö gött b a l­
la g k aro n fo g v ást a n y u c ik a ás ap u c i­
ka, a rc u k ró l a b ék é s család i idill és
a szülői büszk eség szív etm elen g ető
d e rű je su g árzik : m ily e n p o m p á sa n
já ts z ik is a kis b ik fic!
E gyazon irá n y b a n h a la d v a a boldog
. . . aki a lottón bárhol felépíthető családi házat nyert.
csalá d d al, m agam is r é s z t v eszek a
te rro ra k c ió b a n , m in t sem leges m eg ­
figyelő. Látom , h ogy a k ir e a fiú csk a
rá k a tto g ta tja a gép p iszto ly át, k iv é tel
Ű t a Parnasszusra n é lk ü l m ind m e g ré m ü l. (T u lajd o n ­
k é p p e n nem a ttó l a piszto ly tó l ré m ü l­
n e k m eg, am it lá tn a k , h an em attó l,
a m e ly ik az eszü k b e ju t róla.) S o k an
n ag y ívben k ik e rü lik a hercig kis
k ö ly k ö t, m e rt bizto s, am i biztos.
O ly an is ak ad , a k i átm eg y előle a
tú lsó oldalra, m e rt m é g biztosabb,
am i m é g biztosabb.
M enetközben o d aó d alg o k a legény­
k e m e llé és fe g y v e ré re m u ta tv a m eg­
k é rd e m tőle: „ M ag y a r g y á rtm á n y ? ”
M eg v ető en biggyeszti a sz á ja c sk á já t:
„A m erik ai. C so m ag b an k a p tu k . . . ”
„És — firtato m to v á b b a dolgot —
m ég n em k ap tál n y a k le v e s t se n k itő l
se m ?” E rre a le p le z e tle n ü l ellen sé­
ges k é rd é sre h irte le n m eg áll és ibo­
ly a k é k te k in te té t r á m függeszti.
„A zt k érd e m k isfia m — ism étlem
szelíd en —, hogy m é g n em k a p tá l
n y a k le v e st sen k itő l s e m ? ” M osolyog
az an g y a lk á k á r ta tla n m osolyával:
„É n m é g nem , de a p u k a m á r ig en ”.
No, a k k o r re n d b e n v a n a dolog.
(t. L)

- Azért sem kereskedem a Kelettel!
KÄNTORNE, a nagynevű
színésznő, Kolozsvárt a Nor­
m át adta. Abban a jelenetben,
mikor két gyermeke az ágy­
ban szendereg, ezt kell mon­
dania:
„Itt nyugszik mind a kettő!”
Későn vette észre, hogy
ének közben nem nézvén oda,
az egyik csemete kimászott az
ágyból és kim ent; a művésznő
hát így énekelt:
„Itt nyugszik mind az
e g y i k !”
*
FÉNYES ADOLFFAL, a k i­
váló magyar festőművésszel
történt, hogy amikor egyszer
a Japán-kávéház művészasz­
tala külföldi vendégeket ka­
pott, a jelenlevőket neki kel­
lett bemutatnia az idegenek­
nek. Amikor a népszerű festő
és grafikus, Pólya Tibor ke­
rült sorra, őt így mutatta be:
F ólya Etibor.
Általános csodálkozás tá­
madt, és amikor elmentek a
vendégek, megkérdezték Fé­
nyes Adolfot, m it jelent az,
hogy F ólya Etibor.
Fényes Adolf felelet helyett
Pólyára mutatott, akinek ki
A M A K A C S DULLES
Erdei Sándor rajza
Régi alakjában állítják helyre a Várat
G e rő S ándor ra jz a
volt gombolva a kabátja és in­
gén F. E. monogram látszott.
(Falus Elek, a sokoldalú kép­
zőművész inge volt rajta.)
*
SAMASSA JÓZSEF egri ér­
sek, teológiai professzor korá­
ban egy nehéz kérdést adott
fel egyik hallgatójának és az­
után a nyitott ablakon kikö­
nyökölvén, kinézett az udvar­
ra. A kérdezett valósággal szó­
nokolt, persze könnyen ment,
mert könyvből olvasta az egé­
szet. Samassa élt a gyanúpör-
rel és visszafordulva, kissé gú­
nyosan kérdezte:
Budai Brehm
— Tisztelendő úr, el tudná-e T o n c z T ib o r r a j z a
ezt másodszor is ily szépen
mondani?
— Miért ne? — válaszolt a
kispap. — Csak tessék ' megint
kinézni az ablakon.
Ludas Matyi üzeni
TÖ B BEK N E K . A „ sz ü r k e ”
v e r s ü g y é b e n k ü ld ö tt le v e le k e t
é s tá v ira to k a t k ö s z ö n e tte l v e t ­
tü k . A sz á m o s p a r ó d ia — m e ­
ly e k k ö zö tt n e m e g y k itü n ő ­
e n sik e r ü lt — d e r ű s p e r c e k e t
sz e r z e tt n e k ü n k . J a n k o v ic h F e­
ren c e lh ib á z o tt v e r s é r e a z o n ­
b an n em k ív á n u n k v iss z a ­
térn i.
 N AT O-értekezleten
Amikor híre futott, hogy so­
rozás lesz a filmgyárban, nem
is gondoltam arra, hogy jelent­
kezzem. De a házban, ahol
lakom és ahol, a házfelügyelőn
kívül mindenki szeret, egy­
szerre kialakult a közóhaj:
— Fanninak a m ozivásznon
a helye! Panni okvetlenül jelentkezzék.
Íg y tehát a család kimondta, jelent­
k ezzem a Filmgyárban és tegyem meg
az első lépést a karrier felé. Minden
szom széd szolgált jó tanáccsal, egész
nap szépítgettek, kozm etikáztak, úgy
hogy valóban nagy esélyekkel indultam a
G yarm at utcába.
Mi vo lt ott! Elmondani sem tudom.
A film gyár udvara már tele vo lt nyüzs­
gő, ideges jelöltekkel, akik mindent el­
követtek, hogy magukra vonják az ille­
tékesek figyelm ét és m egnyerjék a ren­
dező kegyeit. Egy velem körülbelül egy­
korú jelölt, akit a családja Csöpinek be­
cézett, odaugrott az egyik dramaturg­
hoz, körülsündörögte, hízelgett neki és —
micsoda ízléstelenség — kezet csókolt!
A D éli Sarkon
- Pont a fehér festékemet felejtettem otthon!. . .
T ib or r a jz a
Soha nem tennék ilyesm it, még ha örök­
re elzárnák előlem az érvényesülés ka­
puját. Es a családtagok! E gy ékesebb,
nagymama-külsejű nő egyre azt hajto­
gatta:
— Csöpi a legszebb! Csöpi a legtehet­
ségesebb! Csöpinek van a legjobb film ­
alakja!
Mi lett a vége? A sok jelölt között —
még engem is m ellőzve — Csöpit szer­
ződtették. Ezért kellett félnapot iácso­
rognom és megaláznom magamat. Per­
sze, a dramaturgnak köszönheti, hogy
győztes le t t. . . N em akarok senkit se
gyanúsítani, már sokszor írtak ilyesm iről
a lapok . . .
Arra kérem a szerkesztőséget, írjon
egy szatirikus cikket, talán annak a ha­
tása alatt majd tisztább választást ren­
delnek el a legközelebbi kutyasorozáson
a filmgyárban. Tisztelettel:
T ard o s P a n n i,
a h a so n ló n e v ű h u m o r ista
p e d ig r é s d a k lija
K aján T ib o r r a jz a
H iba van a kréta körül
A hodunai tanító (Horváth Ferenc) fél­
éve kínlódik az Albertfalvai Vegyigyár ál­
tal készített iskolai krétával. A kréta cso­
mós, köves és a fekete táblán alig látsza­
nak a vele írt betűk és számok. Nyilván
más iskolákban k bosszankodnak a selej­
tes kréta miatt, de elsőnek Horváth Ferenc
vesztette el türelmét és az alábbi távira­
tot küldte lapunknak, hogy továbbítsuk
az Albertfalvai Vegyigyár címére:
KOESZOENETEM FEJEZEM KI
HOGY EGY FELEV E EM INENS
KRETAAVAL ÍRVA IDEGB AJ
N ELK U EL MEGÚSZTAM HOR-
VAATH FER ENC TANÍTÓ HODUNA
Kérjük az albertfalvai meosokat, legye­
nek tekintette! pedagógusaink idegeire.
< 2 /2 j'f ^ é £ ? 0
A z a s á r v é d ő , a m e ly r ő l a z
a l á b b i a k b a n s z ó le s z , v á lla ­
la tu n k 2 5 0 k ö b c e n tim é te r e s
C s e p e l k e r é k p á r j á r ó l h iá n y ­
z ik . S z e p te m b e r ó ta k e r e s ü n k
s á r v é d ő t — e r e d m é n y te le n ü l
é s a z ó ta h e v e r a q a r á z s b a n
h a s z n á la tla n u l a m o to r u n k ,
a m e ly r e naqy szü k séq ü n k
le n n e . S á r v é d ő n é lk ü l e q y é b -
k é n t m á r c s a k a z é r t se m le­
het k ö z le k e d n i, m e r t a z o n
k e ll rö q z lte n i a f o r q a lm l
re n d s z á m tá b lá t. S árv éd ő n k
n e m lé v é n , a m o to r v e z e tő je
a t á b l á t a n y a k á b a a k a s z tv a ,
a h á tá n h o r d t a . A z o r s z á q -
ú tl e lle n ő r z é s e z t k if o q á s o lta
é s Iqy a m o t o r t ki k e lle tt v o n ­
n i a f o r q a lo m b ó l.
M ié rt n e m q y á r t a n a k a m o ­
to r k e ré k p á ro k h o z a lk a tré s z e ­
k e t?
V e s z p r é m i V á r o s i S ü tő ip .
V á lla la t
Búcsú a szanki postától
Amitől régóta féltünk, bekövetkezett.
A rozoga szanki postahivatalt bezárták
és berendezését átvitték Kiskunmajsára.
Azóta ötezer lelket számláló községünk
lakosai kénytelenek Kiskunmajsára men­
ni, ha pénzt, vagy levelet akarnak fel­
adni. Igaz, hogy a posta már régen kért
más épületet, sőt az is igaz, hogy a Ta­
nács már többet fel is ajánlott, de úgy
tudjuk, a postaigazgatóság csak új épü­
letet akar elfogadni. Arra kérjük a Köz­
lekedési és Postaügyi Minisztériumot, ad­
jon újra postahivatalt községünknek.
G arat Is tv á n ta n á r ,
_ _ _ _ _ _ Szá n k
Útmutatót
kellene felállítani a László-kór-
ház labirintusában, ahol több
mint harminc pavilon van és
ahol a látogatás időpontjában
tanácstalanul bolyonganak a
hozzátartozók, amíg megtalálják
a betegek tartózkodási helyét.
Ludas Matyi elintézte
A k a já s z ó ia k nevében k ö s z ö n jü k ,
h o q y s e g íts é g ü k k e l g y o r s a n fe lé p ü lt
a h íd , a m e ly e t a k ö z s é g ü n k s z á m á r a
m á r r é g ó ta te rv e z te k é s a m e ly re n a q y
s z ü k s é g ü n k v o lt.
C sapó S á n d o r
J á r . ta n á c s t a g , K a já s z ó
ö r ö m m e l k ö z lö m , h o g y k é t s z e r i a d ó z ­
ta tá s o m a t — a m e ly e lle n k é t é v ig I jiá b a
h a r c o lta m — k ö z b e n já rá s u k ra r ö v id
ú to n m e g s z ü n te tté k .
V é c s e l L á sz ló
P écs
 'T a w f o & fd u n * . a \ t ..
S z ű r-S z a b ó J ó z s e f r a j z a

A z ifjú , de m á ris n év tele n h u m o rista le te tte le g ú jab b

tré fá s k a rc o la té t a szerkesztő elé. A z k é t u jja közé fo g ta
a k éz irato t, m in t v a la m i nagyon piszkos és büd ö s k is á lla ­
to t és o lv a sn i kezdte. A z író (m ert a k á r h iszik, a k á r n em
a h u m o rista is író) feszü lten fig y elte a n ag y fé rfiú sze­
m ét, hogy hol ta r t és ezzel p á rh u z a m o sa n az a jk á t, hogy
m ik o r r á n d u l m ég egy icike-picikét, m e rt a k á rm ily e n ifjú
v o lt is, a z t m á r tu d ta , hogy m osolyról szó sem le h e t ily en ­
kor.
A szerk esztő felállt.
— H i t nem , b ará to m , n em ez kell. Ez k ia g y a lt elm énc-
kedés, a m in ném ely ek ta lá n m osolyognak, d e ja n ag y k ö ­
zönség n em ezt szereti. M en jen k i fiam az u tc á ra , figyelje
a já ró k e lő k e t, ü ljö n a villam o sra, h a llg a ssa az u ta so k a t
és h a v a la m i kedves, szívet m elegítő e s e te t lá t, azt írja
meg.
A z író k im e n t az u tc á ra , felü lt a v illam o sra , h azam en t
és m e g írta a bájos tö rté n ete t. íg y :

— Ne pofázzon öreg huli­

Ä t a a 6 -os villamoson utaz­
tam. Jókedvű, 18 év körüli,
szőke fiú volt a kalauz, alig
pelyhedző bajusszal. A W esse­
lényi utcánál nagy- bátyai nyo-
makodott fel a lépcsőn, utána
őszbajuszú, pirospozsgás 70-es
bácsika. A kalauz fürgén ug­
rott a csengőhöz és szíves szó­
val biztatta az öreget.
— Mozogjunk a lépcsőn, fa­
ter, mert itthagyom.
Az öreg arcán széles mosoly
terült el.
— Látom, maga is hét kerü­
leti. Földiek volnánk.
— Kérem a jegyet.
Az öreg előszedett egy- forin­
tot a bugycllárisából.
— Vonalat!
A kis kalauz elvette a forin­
tot és átadott két vonaljegyet.
— Mi ez? — kérdezte az
öreg megdöbbenten.
— Két vonaljegy. E gy ma­
gának, egy meg a cuccnak.
— A cuccnak?! . . . Ennek a
pici csomagnak, amit csak
azért nem tettem zsebre, mert
törékeny-?! Adjon vissza ötven
fillért, mert leverem a kalapot
a fejiről!
A kalauz egy pillanatig ha­
bozott. Az ízes hazai beszéd
rengeteg érzést kavart fel ben­
ne, de a kötelesség — köteles­
ség!
A szerkesztő le te tte a k ézirato t, m e g n y a lta a szájaszélét
és c se ttin te tt. — No lá tja , fiatale m b er! Ez k ell az olvasó­
nak ! De ír ja á t úgy, hogy m in d ez a 45-ös v illam o so n tö r­
té n t. A 6-osról m á r m á so k is írtak .
gán, mert rendőrt hívok.
- Jegyezzék meg, ez minden különbség a dupla és a
Akkor már az egész kocsi a
szimpla k ö z ö tt. . .
kis idillt figyelte. Mindenkiben
megpendült egy húr, de kifelé
ez csak egy pár m eleg biztató
szóban nyilvánult meg.
— Ne hagyja magát, tata, Balsejtelm ek. . .
húzzon be neki! — rebegte egy- V a s v á rt A n n a r a j z a
kis diák.
— Rúgja le a pasast a ko­
csiról, aztán gyerünk tovább —
súgta a kalauz fülébe egv
szemüveges idős hölgy. A nála
levő könyvek szerint^, angol
nyelvtanám ő lehetett.
S az idill foly-tatódott. Senki
nem szállt le a megállóknál, az
egész kocsi egy nagy család
volt már, am elyben az utasok
úgy verték egy-mást, mint a kis
testvérkék a gyerekszobában.
Amikor végü l leszálltam a
villamosról, a legközelebbi
szaküzletben vettem egy spul-
ni spárgát, hogy a kabát- és
nadrággombok hiányát kereszt-
kötéssel pótoljam. De nemcsak
én voltam így. És akkor már
- M eglátod, előbb-utóbb kihalunk . . .
tudtam, hogy- soha senki nem
felejti el ezt a csodálatos uta­
zást. A húrok örökké pengeni
fognak a szívekben. A kis ka­
lauz és az őszbajuszú öregúr A nagy szisztéma
alakja nem enyészik el . . . T o n c z T ib o r r a j z a
V id rán y i Istv á n

Gyerekszokás
T a k á c s Z oltán r a jz a

- Csend legyen, gyerekek, apuka dolgozik, hogy legyen

- - Bácsi! Hátul kapaszkodnak . . majd televíziótok, autótok és öröklakástok! . . . 15
 N yugati k aton ai tanács T ársasutazás az A kropoliszra
Vasvári Anna rajza

h ím ki

- Szép kis házkezelőségük le h e t. . .

A z ember játékos lény Várnai György rajza

LUD AS MATYI h u m o r o s , s z a tir ik u s h e tila p .

S z e r k e s z t ő b iz o t t s á g : Tabi L á s z ló f ő s z e r k e s z t ő . F ö ld e s G y ö r g y f e le lő s s z e r k e s z tő , T o n c z T ib or m ű v é s z e t i s z e r k e s z t ő . —
A k ia d á s é r t f e le l a H ír la p k ia d ó V állalat I g a z g a tó ja . — S z e r k e s z t ő s é g : B u d a p e st, V ili., G y u la i P á l u tc a 1 4. — T el.: 3 3 5 — 7 1 8 .
— K ia d ó h iv a ta l: V ili., B lah a L u jza té r 3. T el.: 3 4 3 — 100, 1 4 2 — 2 2 0 . — T e r je sz ti a P o s ta K özp on ti H írlap Irod a 1 8 0 — 8 5 0 . -
K ossu th N y o m d a , B u d a p e st, V „ A lk o tm á n y u . 3 . F e le lő s v e z e tő : L e n g y e l L ajos Ig a z g a tó .
 A T . é v fo ly a m 8 . sz á m . Ára: 1 forint 1959. február 19.

— Nahát, ezek a spanyolok kitettek a csapatból. . . Ha nem jövök formába, a végén

még honvágyam lesz . . .
 Orgiák a francia nem zetgyűlés Lottó-főnyeremény
volt elnökénél
Sándor Károly rajz i
- Kicsikém, meghívom magát az estélyemre!
- Sajnos, nem mehetek e l . . . Szereplők: Seregélyi és Vermes.
- Miért? Nincs mit felvennie? Szín: játszódhat függöny
- Nem. Nincs mit levennem. elölt is.
Seregélyi (balról be, hóna
alatt iratok).
Vermes (jobbról be, kezében
Van ez í g y . . . dosszié).
Vasvári Anna rajza Seregélyi (tüntetőén elfor­
dítja a fejét).
Vermes (gőgösen átnéz Se­
regélyi feje fölött).
Seregélyi (morogva, elmenő­
ben): E l van rontva a mai
napom . . .
Vermes (tettetett csodálko­
zással): H át ez m ég m indig él?
Seregélyi (visszafordul): Mon­
dott valam it, Vermes úr?
Vermes (megáll és vissza­
fordul): Hozzám szólt, Seregé­
lyi úr?
Seregélyi (ingerülten): Nem
magához. Magával én nem tár­
salgók. Én csak megállapítot­
tam, hogy el van rontva a
mai napom . . .
Vermes (emelt hangon): Lá­
tom, hogy tátog a szája, de
nem hallom, mit mond!
— Te mitől vagy ilyen jókedvű?
Seregélyi: Akarja, hogy meg­
- Felvettem egy ellenszenves bejárónőt és nem jött el!
magyarázzam, revizionista lc-
ánvkupec?!
Vermes:: Nem vagyok ki­
váncsi egy demagóg huligán
magyarázataira!
Mai gyerekek Seregélyi: Nono! Jobb lesz,
ha vigyáz a szavaira, beépí­
Schwott Lajos rajza tett táppénzcsaló!
Vermes (kacagva): Én v i­
gyázzak? Vigyázzon maga,
maga hőzöngő cserkész! Tu­
dom, amit tudok!
Seregélyi (gúnyosan): Mit
tud, m it tud? Szeretném tud­
ni, bár nem érd ek el. . .
Vermes: De talán az érdekli,
hogy én tudom, hol tartózko­
dott 1956 decemberében?!
Seregélyi: No de én is tu­
dom, hogy m it mondott félév­
vel ezelőtt, egy társaságban,
bizonyos Szekfiéknél!. . .
Vermes: Ü gy? Nos, az a b i­
zonyos Szekfi önről is mesélt
egyetmást, az ön üzletecskéi­
- Végre elaludtak . . . Most meghallgatjuk a Vasárnapéji ről . . . N agyon érdekes volt!
Rádiószínház m űsorát. . . Seregélyi: Akár csak az ön
R éber László ra jz a
kedves apósának az élete tör­
ténete . . .
Vermes: Erre csak egy szót
mondok: lakás!
Seregélyi: Én is csak egy
szót mondok: arany!
Vermes: Állás!
Seregélyi: Tartásdíj!
Vermes: M indent tudok!
Seregélyi: Hehe, én is tu ­
dok mindent!
Vermes: Mindent?
Seregély: Mindent.
(Kis szünet után)
Vermes: Seregélyi kartárs,
én nagyon szívesen vitatko­
zom önnel, de itt nagy huzat
van, könnyen m egfázh at. . .
Seregélyi: N agyon kedves
öntől, Vermes kartárs, hogy
aggódik értem . . .
Vermes: Az csak term észe­
tes . . .
Seregélyi: Az előbb azon
gondolkodtam, hogy immár
két év e dolgozunk együtt, de
így m ég sohasem diskurál-
tunk.
Vermes: Bizony, egyszer
össze kellene jönnünk fehér
asztal mellett.
Seregélyi: Boldogan, de ön
olyan elfoglalt ember ! . . .
Vermes: De Seregélyikém,
ilyen fontos dologra időt sza­
kít az ember!
Seregélyi Vermeském, lekö­
telez !
Vermes: Hát akkor ebben
maradunk. Majd alkalomad­
tán felhívom telefonon . . .
Seregélyi: Fel is ugorhat
hozzám!
Vermes: Hát akkor, ha m eg­
engeded, szervusz, én vagyok
az idősebb!
Seregélyi: Szervusz. (K ezet-
fognak.)
Vermes: Meg tudnád m on­
dani, miért is haragudtunk
mi egymásra, pajti?
Seregélyi: Fogalmam sincs,
pajti, de most már rohannom
kell, szervusz!
Vermes: Én is m egyek. Szer­
vusz pajti, szervusz! (Mind­
ketten el.)
(mikes)
 Jjiri Álarcosbálon
a s v á r i A n n a r a jz a G e rő Sándor ra jz a

V4SW
fe/ C^4fo
Lecsúszott az álarca . . .

Vigyázat, nyakunkon az ár! A távirányítás korszaka

K a já n T ib o r r a j z a
Felhívás a Pesten lakó Emberiséghez
B a rá ta im ! F o g ju n k össze, amíg n e m késő. A
sze n n y e s ár éppen e g y ik legsű rűb b en la k o tt k e rü ­
le tü n k e t a B elvárost, a V áci utca és a P e tő fi Sándor
utca k ö r n y é k é t fe n y e g e ti. K i m e n t m e g m in k e t az
eg yes cipő ő sterm elők által o ko zo tt e le m i csapá­
soktól? K ic sin y családok havi k ö ltsé g v e té se i dőlnek
ro m o kb a ! K étség b eesett fé r je k v o n szo ljá k el zokogó
a sszo n y a ik a t a k ir a k a to k elől! A v á sá rló k százai
m e n e k ü ln e k csónakon, villam oson és a u tó b u szo n a
város tö b b i kerü letei fe lé , ahol e n y h e ta d ó n , szelíden
h öm pö lyög az ár. K ö v e s s ü k a Hős p é ld á já t, a k i a
n a p o k b a n élete ko ckáztatásával m e n te tt m eg egy
k ö n n y e lm ű hölgyet a Belvárosban. A g yen g eid eg ­
zetű , te h e te tle n vásárló kivá la szto tt m a g á n a k egy
tű s a r k ú cipellőt. E re jé t vesztve, te h e te tle n ü l k ü z ­
d ö tt a 750 fo rin to s ár ellen. M ár m a jd n e m k ifiz e tte
a teljes összeget, m ik o r az utolsó p illa n a tb a n m eg ­ Propaganda-autó
je le n t W esselén yi k a rtá rs, a ki bátran, é le te k o cká z­ V árn ai G y ö rg y r a jz a
tatásával m o to rkerékp á rjá ra em elte é s e lv itte a biz­
tonságot je le n tő Á lla m i Áruházba. Ó, p e stie k , k i a
gátra v a la m e n n y ie n ; m ie lő tt a szen n yes, p iszk o s ár
to vább e m e lk e d n ék !
G ala m b o s S zilveszter

T u d o m jó l, hogy e k is verssel

S e n k it fel nem h a n g o lo k ,

M e g e lő z te k m eg in t m in k e t
S ik erb en az a n g o lo k ! . ..

A H ió b -h ír úgy te rje d t el
P e ste n akár a rag ály ;

H ogy egy angol k isv á ro sb an

Él eg y tu d ó s p a p a g á j. ..

A b ö lcs á lla t h áro m száz szót

Altatás H egedűs I s tv á n ra jz a

T ud és a k it érd ek el: ■, ' m m ^ _____ * * -— > { É |

A n n ak fejb ő l tiz e n n é g y d a lt

K ö n n y ed én e lé n e k e l!

E zek u tán nem C soda, hogy

F e lja jd u lo k irig y en ,

S d ü h ö m b en a d u p lájára
D agad a p a jz sm irig y e m . . .
Lám , o tt akad papagáj is,

M e ly a p á lm á t e lv isz i,

S n á lu n k m ég egy m arh a sin c se n ,

A ki m in d e z t e lh isz i. . .!

3
S zilá g y i G yörgy
 inom, alig észrevehető kis alkat­
rész a n yelv bonyolult szerkezetében,
mégis ő szabályozza az emberi életet.
Szerepe fontosabb a társadalomban, m int
a nélkülözhetetlen hajszálrugóé az óra­
műben. Játszi könnyeden árnyal, kife­
jez közeledést,' tiszteletet, rajongást, m eg­
vetést, gúnyt, elutasítást — egyetlen
gyűjtőszóval: mindent.
Te — mondja a lángragyúlt szerel­
mes, hirtelen fordulatot adva kettejük
addig bizonytalan kapcsolatának, túl a
magázás fonák időszakán, de m ég innen
az értelmetlen gügyögés ingoványain.
Te — üvölti egy későbbi időszakban
a nemes haragra gyűlt hitves, amikor
az egykori dalia borvirágos orral és üres
zsebbel tér haza, hajnali órán. fis a na­
Mi érdekli a ma emberét? gyobb nyomaték kedvéért még hozzá­
fűzi: utolsó gazember!
Toncz Tibor rajza Te, kedves Gazsi öcsém — járt k i a
megszólítás urambátvám letűnt korsza­
kában a táblabíró úr nagyreményű párt­
fogójának, aki második napja tevékeny­
kedett a XII. ügyosztályon. Viszont, jöj­
jön csak ide Fekete úr, v o lt a n eve
negyven évi odaadó szolgálat után a kon­
tírozó könyvelőnek, akinek véletlenség-
ből a Szondy utcában ringott a bölcsője.
Te ostoba fajankó — dörmögte a hete­
dik gimnáziumban közvetlen hangon a
fizikatanár, de hármast adott félévben.
— Jelölt úr, ön nem eléggé tájékozott —
közölte választékos orrhangon a statisz­
tika professzora az utolsó szigorlaton és
elbuktatott
Te, N agy elvtárs, zseniálisan láttad
m eg a kérdés súlyponti részét — közli
az osztályvezető az igazgatóval. — Bez­
zeg maga, Kis kartárs, még mindig h ely ­
telenül viszonyul a takarékossági m oz­
galomhoz — tereli helyes irányba az elő­
adót.
Te vadbarom! — üvölti a kékre vált
néző kedvenc középcsatárának a Nép­
stadion páholyából, amikor az két m é­
terről az üres kapu fölé bombáz. — N a­
gyon örülök, hogy megismerhettem, évek
óta ön a labdarúgó ideálom — közli más­
fél órával később elfogultan, midőn a
Búbánathoz címzett talponállóban vélet­
len szerencse folytán összeismerkednek.
Te, drága Gyulám, semmit sem tehe-

I
tek az ügyben — sajnálkozik széttárt
karokkal a minisztérium főtanácsosa, egy­
kori számtantanára előtt, akinek két é v ­
tizeddel korábban, az I/b-ben reszkető
szájszéllel így rimánkodott: drága jó ta­
nár úr kérem, ne tessék beírni az intő­
könyvem be, hogy én loptam el a szertár-
kulcsot.
M egkülönböztetett hódolatom, eminen­
ciás püspök úr — köszön kalaplengetve
a buzgó hivő, aki bajban érezve magát,
keresetlen egyszerűséggel így fordul a
püspök legfőbb feletteséhez: Uram, se-
gíts!
Arra ugyanis m ég nem volt eset, hogy
a következő válasz érkezett volna a fel­
— Hiába minden, drágám, úgy látszik, ezeket kizárólag a kiállítás érdekli 1:: 3 hők közül:
— A maga ügyével nem áll módom ­
ban foglalkozni. . .
Iv á n d y E rn ő
4
 Tibor ra]za

I jázasan kerestem összeköttetést (le­

járt idegen szóval, protekciót) Letenye
Pálhoz, a hatalmas Vajmiéri vállalat ha­
talmas igazgatójához. Ki van vele jóba?
— ezt a körkérdést intéztem barátaim­
hoz.
— Elemérnek osztálytársa volt — kö­
zölték velem az értékes információt.
N yom ban meghívtam Elemért egy po­
hár turmixre, a divatos pesti „főző-italra”
és kertelés nélkül rácsaptam:
— Állítólag te jóban vagy Letenyével,
a hatalmas Vajmiért hatalmas igazgató­
jával.
— Testilelki jóbarátom — szólt szeré­
nyen Elemér.
— Akkor megkérnélek . . .
Nem folytathattam, közbevágott:
— N e mondd tovább! Nem járok köz­

ben Letenyénél. Nem koptatom magam.
Már mástól is hallottam azt a kifeje­
zést, hogy „nem koptatja magát” ezért
előzékenyen megkértem Elemért, m agya­
rázza m eg nekem, mi köze van a kopási
m űveletnek ahhoz a néhány jó szóhoz,
amit valakinek az érdekében Letenyé-
hez kéne intézni.
Elemér, mint az öregedő férfiak álta­
lában, példázattal felelt:
— Hallottad már az anekdotát a tan­
folyamra járó angyalokról?
— Tőled még nem hallottam. Me­
séld el!
Elmesélte.
„Odafenn a magasságos mennyek köz-
igazgatási osztályán néhány stréber an­
gyal engedelm et kért a kormányzás ta­
nulmányozására. Alig kezdődött a tan­
folyam , máris befutott alulról egy fo­
hász. É gy angol lord imigyen im ádko­
zott:
— Oh, Atyám, rendeld el, hogy kincse­
ket szállító hajókaravánom szerencsésen
kikötőbe érkezzen. Add, hogy a tőzsdén
zuhanjanak a papírok, mert hetek óta
b
Vajon miért olvassa el az újságot
? V
kontreminre
Mert játszom.
a múltkorEsazon
intézkedj, hogy magát,
vette észre
Cynthia n evű lovam nyerje m eg a
derbyt.
— Rendben van — m ondta a Főnök
és intett a végrehajtóbizottság egyik
tagjának, hogy teljesítsék a kérést.
Máris befutott egy másik ima:
— N evem Smith, ágrólszakadt sze­
gény munkanélküli vagyok, hat gyerek­
kel megáldva. Segíts uram* hogy éhező
kölykeim nek (megszerezhessem a m in­
dennapi kenyeret.
Az Ür a fejét rázta:
— Nem!
Az angyalok kara néma tisztelettel,
bár riadtan csodálkozott. Már ú gy lát­
szott, senki sem meri felem elni a sza­
vát és ekkor egy kis pufók izgága an­
gyal megszólalt:
— Bocsáss meg, kegyelmes uram, min­
dig hirdeted, hogy a szabad kritika
a Kövessházy mielőtt diskurálni kezd
korszakát éljük, tehát
hogy egyetértett kim ondom n yíl­
a kormánnyal.
tan: nem értek egyet a döntéseddel. A
dúsgazdag kapzsi lordnak rögtön telje­
síted pimasz kívánságait és a szegény
munkanélkülitől megtagadod a falat ke­
nyeret!
Mire az Or az ő végtelen bölcsessé­
gével így válaszolt:
— A nem es lord évenként legfeljebb
egyszer imádkozik hozzám, rendszerint
az epsom i derby lefutása előtt. D e ez a
szemtelen Smith m inden áldott nap zak­
lat az unalm as kérésével!”
Elemér itt úgynevezett tapsszünetet
tartott. Várta a hatást. Illedelmesen meg­
köszöntem a példázatot, majd így szól­
tam:
— Lordom, kár hogy nem neveztél be
az epsomi derbyre. A m ilyen ló vagy,
biztosan te nyerted volna.
S te lla A d o rján

A K Ö LTŐ M O SÓ Q ÉPE
(E g y lírai k ö ltő k ü lö n ö s e b b b e fe k te té s n é l k ü l e ln y e r i
e g y k a p z s i n ő s z e r e lm é t.)
ágym ányoson, eb b en
a gyo rsan fejlő d ő v á ­
rosn eg y ed b en v a n egy
k ö zism ert zenés esz­
presszó, m e ly n e k
----- . m in d en n ap o s esti
tö rzsv en d ég e v o lt egy
G a b rie lla n ev e t v ise ­
lő p la tin a sz ő k e fiatalasszo n y , k i f é r ­
jé t idő e lő tt a sírb a te tte és ezzel
eg y id ő b en szórakozni v ág y o tt és n a ­
p o n ta m e g je le n t az eszpresszó b első ­
te rm é b e n . O tt pedig szám os is m e re t­
séget k ö tö tt, és f á ra d h a ta tla n k a c é r-
ság a fo ly tá n h am a ro sa n a leg k ed v el­
te b b v en d é g e le tt a helyiségnek, m e rt
senki n á la jo b b a n n em tu d ta a
m a m b ó ra h á n y n i-v e tn i a v é g ta g ja it,
a k e rin g ő n é l pedig oly fin o m an tu ­
d o tt v iselk ed n i, hogy egészen e lra ­
g a d ta tta az eszpresszó férfi-k ö zö n sé­
gét.
V olt pedig a tö rzsv en d ég ek k ö zö tt
egy ro k onszenves v iselk ed ésű líra i
költő, k in e k a n n y ira m e g tetsze tt a
p la tin a sző k e G ab riella, hogy k ö lte ­
m é n y ein e k ja v a h o n o rá riu m á t az
asszony m eg vendégelésére fo rd íto tta
és m in d e n m ódon a k ed v éb en já rt,
hogy m ag áh o z édesítse őt. M iu tá n
pedig m eggyőződött arró l, hogy az
asszony b ará tság o s te rm ész ete a z á r­
ó rán tú l is k ite rje d , n em té to v áz o tt
sokáig, h a n e m az első alk alo m m al,
m id ő n gyenge fo rg alo m vo lt az esz­
p ressz ó b an és G a b rie llá t ő k ísé rh e tte
haza, az ú to n r á té rt am a sz án d é k ára,
hogy szívesen felm en n e hozzá.
Az asszony ekkor, hogy ezek et h a l­
A Faluszínház a Komárom m e g y e i G yerm elyen
Edzett sofőr
- Erre nem olyan rosszak az utak . ; .
Bezzeg múltkor a Bakonyban, azon a hó-
fúvásos éjszakán . . .
B O C C A C C IO : „ S z e rk e s z tő ú r,
m e g b e s z é lé s ü n k s z e rin t m e llé k e l­
te n k ü ld ö m m a i t é m á k r a á td o l­
g o z o tt tö r té n e te im e t, m e ly e k e t egy
h o s s z ú é r te k e z le tr e íté lt h a llg autó-
tó
sá g b e s z é lt e l a fe ls z ó la lá s o k a la tt
e g y m á s n a k .”
lo tta, v álasz h e ly e tt p an aszk o d n i k ez­
d e tt e rrő l-a rró l, hogy nem k ö n n y ű
e llá tn ia m a g á t csekély fizetéséből, s
egy fé rfi sem gondol a rra , hogy a
n y lo n -fe h é rn e m ű és a k ü lö n féle p i­
p ere-cik k , m e ly e k e t pedig a fé rfia k
m in d e n n el in k á b b m e g k ív án n a k , m i­
ly en költséges egy m a g a fa jta asz-
szony sz ám á ra . Ily e n és efféle cél­
zásokból m e g é rte tte a férfi, hogy m i­
h ez k ö ti az asszo n y a m ély eb b b a ­
rátsá g o t, d e m e rt igen v ág y a k o zo tt
G a b rie lla u tá n , m eg íg érte neki, hogy
n em fog m eg feled k ezn i róla.
Á m az asszo n y e rre így fe le lt n e ­
ki:
— Ism ere m én m á r az íg é re tek e t,
hogy elő tte f ű t-f á t íg érg ettek , a z u tá n
pedig m e g fe led k e ztek róla. E zé rt h á t
lássam előbb az aján d ék o t.
A líra i k ö ltő e sz a v a k ra igen m eg-
b o trán k o z o tt, h a n e m eszébe ju to tt
egy jó g o n d o la t és így szólt a szőke
tö rzsv en d ég h ez:
— V ajo n m eg felel-e, h a egy m osó­
géppel já ru lo k hozzá a h á z ta rtá so d
m eg k ö n n y ítéséh ez ?
G ab rie lla, hog y ezt m e g h allo tta ,
igen m e g ö rv e n d e tt m ag áb an , m e rt
ilyen n a g y é rté k ű a já n d é k ra n em is
szám íto tt. E z é rt egy csókot a d o tt a
m osógépre elő leg ü l és b iz to sítv a a
k öltőt, hogy n e m fog v is s z a u ta sítá sra
ta lá ln i, e ltá v o z o tt a la k ásá b a.
A fé rfi pedig, alig v á rv a a reg g elt,
a k ö rú ti K ölcsönző V állala th o z sie­
te tt, hol egy m osó g ép et b é re lt h u ­
szonnégy ó rá ra , m a jd egy b o y -ja l a
gépet G a b rie lla la k á s á ra k ü ld te , lel­
M eggyőző darab
. . . a „Körbe-körbe szerelem"
k ére k ö tv e a küldöncnek, hogy az i
asszo n y n ak c su p án a n n y it m o ndjon, _
hogy a m o só g ép et egy líra i költő
küldi. És iz g a to tta n v á r ta az estét, ,
hogy m e g je le n ik -e az asszony az f á
eszp resszó b an . A z pedig a s z o k á so sÄ
időben m e g is érk e zett és m in d já r t ;
rám o so ly g o tt és érté sére a d ta , hogy ’
a dolog a m a g a részérő l re n d b e n i
van. És az egész estét eg y ü tt tö lt ő t- 1
ték, z á ró ra u tá n pedig felm en te k L
G ab rie lla la k á s á ra , a h o n n a n a költő £3
csak a re g g e li ó rák b a n tá v o z o tt el .
tőle.
N em so k ára pedig az u tá n , h o g y '
G ab rie lla is fe lk e lt és h o z z á lá to tt a j
ta k a rítá sh o z , csengettek, és az e lő - '
szoba a jta já b a n a kölcsönző v á lla la t t
sz á llító -m u n k á sa je le n t m eg és így '
szólt:
— A te g n a p id e szá llíto tt m osógé- :
p é rt jö tte m . M ivelhogy a g ép et h u ­
szonnégy ó r á r a b ére lték k i és előre
k ifiz e tté k a v isszaszállítás d íjá t is. _
Az asszo n y m egértvén, hogy m i- f.3
lyen fu rfa n g o s a n já rta k tú l az eszén,
m ajd m e g fu lla d t a m éregtől, és kény- t
te le n -k e lle tle n á ta d ta a m osógépet.
H anem szég y en éb en és elk esered ésé­
ben az eszp resszó b a sem ó h a jto tt b e­
lépni tö b b é, és egy m ásik zenés szó-
rak o z ó -h e ly re ^te tte á t a székhelyét,
hogy ú j és k ev ésb é c s a la fin ta ism e­
rősök u tá n nézzen.
S o m o g y i P ál
M
S á n d o r K á r o ly ra jza
Polarizáció
az előadás szünetében
M egfejtés: a csoportok közepén áll
a kályha
 - Mi ez? Maguk vízszintesen építettek fel egy hatemeletes lakóházat?
- Igen. Azt akartuk, hogy legyen víz a hatodik emeleten is.

Q&á'd&t'jósz/vú
Toncz Tibor rajz a

Csak örvendezni lehet azon, hogy a

sportélet krónikásai mennyire ragaszkod­
nak a haladó hagyományokhoz. Valaki
egyszer, vagy hatvan esztendővel ezelőtt
megírta, hogy a válogatott csapat center­ Este fél nyolc körül kezdődött Miklós
csatára, aki egy ideig góliszonyban szen­ nyugtalansága. Egész nap n em volt ott­
vedett, végre újra megtalálta „góllövő hon, a h ivatali munka u tán m ég együtt
cipőjét”. Azóta nem múljk el nap góllövő maradt néhány kollégájával és azt tár­
cipő nélkül. Tegnap megint olvastam ar­ gyalták, m i a leghelyesebb megoldás.
ról, h ogy Molnár már megtalálta góllövő Kedves barátjukat, K elem ent ugyanis
cipőjét. Ez ú gy történt, hogy M olnámé egyik napról a másikra otthagyta a fe­
eldugta férje elől a góllövő cipőt, mert lesége és egy számukra ism eretlen férfi­
férje egyszer panaszkodott, hogy a cipő hoz költözött. A beszélgetés során egy­
egy kicsit nyom ja az egyik lábujját. Mol­ szeresük Kovács is összeroppant és elő­
nár m inden meccs előtt kereste, de ncn^ húzott a zsebéből egy névtelen levelet«
találta meg, ezért kénytelen volt más egy jóakarója figyelm ezteti, nézzen job­
cipőt felhúzni és így persze nem rúgha­ ban a felesége dolgai után.
tott gólt. A legutóbbi barátságos mérkő­ M iklós ezekután beült egy moziba,
zés előtt azonban a lekvárosüvegek m ö­ hogy kikapcsolódjék. A film házassági
gött megtalálta a góllövő cipőt és így problémáról szólt, egy h ázas emberről,
könnyen tudott három gólt rúgni az aki nem képes otthagyni hűtlen fele­
ellenfél hálójába. ségét.
Mozi után nyugtalanul és idegesen
ment haza. Félúton azután elviselhetet­
len türelm etlenség tört rá, taxiba ült és
hazahajtatott. Lábnjjhegyen osont fel a
lépcsőházban és halkan nyitotta ki az
ajtót. H allgatózott. A lak ás ném a volt.
A szoba ajtajáig lopakodott és belesett
a kulcslyukon. Felrántotta az ajtót és
Amikor ősszel a belgák voltak itt. ha­ végignézett az ü r e s szobán.
talmas címbetűkkel kérdezte a sport­ R em egő kézzel cigarettára gyújtott és
riporter: Vajon elhozták-e a belga csatá­
a karosszékbe vetette m agát. Ü lt és várt.
rok góllövő cipőiket? A meccs után k i­
De az ajtó nem nyilt. K ésőbb leeresz­
tűnt, h ogy a belga edző egy sárga kof­ tette az ablak redőnyét és egy hasadé-
ferbe rejtette el azokat a cipőket, ame­
kon át figyelni kezdte az u tcát.
lyekkel csatárai csak ritkán tudtak gólt
Éjfélkor úgy érezte, hogy összeesik.
lőni. Azokat a cipőket viszont, amelyek­
Mintha ólomból lett volna m inden tagja.
kel remek gólokat rúgtak játékosai, cpy
A konyhába botorkált és felhajtott két
kék bőröndbe csomagolta. A szertárosnak
pohár hideg vizet. Akkor visszatért a
meghagyta, hogy a sárga koffert rejtse
szobába, asztalához lépett és a fiókból
el és alkalomadtán tartalmával együtt
adja e l az ellenfélnek. Igen ám, de a tompán m egcsillanó revolvert vett elő.
szertáros közben három féldeci rumot Visszaült a karosszékbe, a pisztolyt keze­
ligyébe, a cigarettás-csom ag m ellé tette.
ivott és egy kicsit spicces volt. Elvétette
az utasítást és a belgák sárga kofferrel Agya üresen járt, merev tekintettel né­
érkeztek. Ezért nem tudtak győzni. zett a semmibe. Csak órája ketyegett,
A magyar bajnokság elnyerésének te­ kérlelhetetlenül múlt az idő. K ét óra.
hát nagyon egyszerű oka van. Meg kell Három óra.
találni a baracklekvár mögött a góllövő M iklós akkor megrázkódott. Mintha
cipőt és fel kell húzni. A külföldi ellen­ álom ból ébredt volna, felem elte a pisz­
fél legyőzése is gyerekjáték, ha a ven­ tolyt és a halántékához szorította. És
dégcsapat szertárosától nem sajnálunk akkor az eszébe jutott valam i . . .
három féld ecit. . . D ehiszen neki nincs is felesége!
(palásti)
M A G Y A R -SZO V JET B A R Á T SÁ G * M A G Y A R -SZO V JET B A R Á T SÁ G H O N A PJA
Elm ondom , ho g y an b eszé lg ettem n em ré­
giben m ásfél ó ra hosszat egy sz o v jet hon­
p o lg á rral a m oszkvai M etropol szálló é tte r­
m ében. A beszélgetés n ag y o n é rd e k e s és ta ­
n ulságos v olt, a n n á l is in k á b b , m e rt sem én
n em tu d o k oroszul, sem ő n em tu d o tt m a ­
g y aru l egy szót sem .
A z é tte re m szokás s z e rin t zsú fo lv a volt,
egy em elv é n y en h a tta g ú d zsessz-zen ek ar
h ú z ta a ta lp a lá v a ló t, este tiz en e g y ó ra le­
h e te tt. E gyedül ü lte m egy a s z ta ln á l teljes
n y elv i elszigeteltségem ben, a m ik o r egy fia ­
ta l p á r je le n t m e g az a szta lo m m elle tt. A
fia ta le m b e r, h atalm as, v állas leg én y , u d v a­
ria s a n m e g h a jlo tt felém és m o n d o tt v alam i
hosszút. P illa n a to k a la tt m e g é rte tte m , hogy
le a k a r n a k te lep e d n i m ellém , te h á t n y ájas
fe jb ó lin tá s sa l így v álaszo ltam :
— P a z s a lu s z ta . . . — ez a n n y it jelen t,
hog y „ k é re m ”. E zt a szó t m á r jó l tu d ta m ,
m e rt álla n d ó a n h aszn áltam . U g y an is b á r­
m it b eszéltek hozzám , én tö b b n y ire ezzel a
szó v al v álaszo ltam . E le in te n em ez t m ond­
ta m , h a n e m azt, hogy „n y e g a v a rity p a-
r u s z k i . . . ” d e c sa k h a m a r rá jö tte m , hogy fe­
lesleg esen fárasz to m m ag am , m e rt h a csak
a n n y it m on d o k : „p a­
z sa lu sz ta ”, ab b ó l is
m in d e n k i k ita lá lja ,
hogy „nye g av a rity
p a ru sz k i”. M ost is így
tö rté n t, a h a ta lm a s
fia ta le m b e r a pazsa-
lu sz tá b ó l rö g tö n lá t­
ta , m irő l v a n szó, n é­
m á n h e ly e t fo g lalt
hölg y év el eg y ü tt, s
c sak egy h á lá s p il­
la n tá s t v e te tt felém .
A z tá n r e n d e lt egy
ü v eg pezsgőt, (sam pány, m e g é rte tte m ), és
eg y tá l a lm á t, ezt csak a k k o r é r te tte m m eg,
a m ik o r a p in c é r m á r hozta. E gy d ara b ig
*
feszen g tem a székem en és c s a k lo p v a pis­
lo g ta m felé jü k . N y ilv án sz e re lm e s p á r le­
h e tte k , ez t o ly an n em zetközi je le k b ő l l á t ­
ta m , a m ely e k a v ilá g m in d e n n y e lv é n egy­
BARÁTSÁG HÓNAPJA
fo rm á k . A fia ta le m b e r id ő n k é n t m egsim o­
g a tta a k islá n y k ez ét és g y e rm e te g a rc á n
egy jó lla k o tt csecsem ő m osolya te r ü lt szét.
V égül m égsem b írta b o ld o g ság át egym aga
elv ise ln i és felém fo rd u lv a ism é t m o n d o tt
egy hosszút. H an g lejtéséb ő l és á r ta tla n a rc ­
já té k á b ó l k i le h e te tt ta lá ln i: a r r a k íváncsi,
v a jo n é n m ifé le fa jz a t le h ete k .
— J á v e n g e r . . . ven g erazk ij . . . — m ond­
ta m é s u jja m m a l a m e llem irá n y á b a bök-
döstem . Az ó riás csecsem ő k a c a g o tt boldog­
sá g áb a n , hogy v ég re b eszéd b e eleg y e d tü n k
és a z o n n a l ö n tö tt n ek em egy p o h á r pezsgőt.
F e lh a jto ttu k az ita lt, m a jd ú jd o n s ü lt b a rá ­
to m tö b b szö r lelk esen ism éte lte :
— D á, d á . . . v e n g e rs z k ij. . . — A ztán
g o n d te rh e lte n rá n c o lta h o m lo k á t, végül
d ia d a lm a sa n k iv á g ta :
— N em et Im re . . .
— D á . . . N ém e th Im re . . . — u jjo n g ta m
e z ú tta l é n és kezeim m el a k alap á csv e tő
m o zg ását u tán o ztam . A fia ta le m b e r öröm e
m o st m á r n em ism e rt h a tá r t, ö is a k a la ­
p ácsv ető m o zg ását u tá n o z ta , m a jd s a já t
m elle felé m u ta tv a b ü szk én m o n d o tt v a la ­
m it. V ilágos v o lt, hogy ő is k alap á csv e tő .
Ö rö m éb en re n d e lt m ég eg y ü v eg pezsgőt és
é n n em m e rte m ellenkezni. A k k o ra te n y ere
v o lt, hogy k én y e lm e sen e lfé rte m v o ln a b en -
X 3 Í A O Z S - R V A 9 Y W * V Í d V N Q H O V S X Y U Y f l X3 l A O Z S ~ H V A 9 Y M
n e összes m ű v e im m e l együtt. A következő
p o h á r u tá n m á r sim á b b a n m e n t a társalg ás.
— C s e rm á k . . . — m o n d ta ő, m iközben
sz a k a d a tla n u l k a la p á c so t v e te tt, m a jd bi­
zo n y talan u l, v á ra k o z á s te lje se n nézett
rá m ...
— G y u la . . . — m o n d ta m én és ism ét it­
tu n k egy p o h á rk á v a l. A ztán, hogy n e la n ­
k a d jo n a tá rsa lg á s, fe lu g ro tta m az asztal­
tól, rú g ta m egy n ag y o t a levegőbe és így
szóltam : „H id e g k ú ti, G rosics!” L e írh a ta t­
la n sik e re m tő l v é rsz e m e t k ap v a, n éh án y
p illangó ú szótem pó u tá n felk iálto ttam :
„T u m p ek !”, m a jd eg y éles sv é d csa v ar kí­
sé re té b e n ezt m o n d ta m : „M arkovics!”
E zu tán egy k ic s it p ih en tem , m e rt k ifá­
ra sz to tt a sz o k a tla n spo rto lás. E z a la tt ő o r­
v u l re n d e lt m é g eg y ü v eg pezsgőt és a k k o r
n e k e m ré m ü lte n esze m b e ju to tt, hogy nagy
u d v a ria tla n sá g o t k ö v e tte m e l: a tá rsa sá g ­
b a n levő hölgyhöz m ég nem v o lt egy sza­
v a m sem . Így fo rd u lta m te h á t felé:
— K rasziv a g y e v u s k a . . . — a m i szerin­
te m a n n y it je le n t, hogy szép kislán y . Tö­
k életesen m e g é rte tté k bókolási szán d ék o ­
m a t, am i abból is ére zh ető volt, hogy a k is­
lá n y le s ü tö tte a sze­
m ét, a d a liá s k a la ­
p ácsv ető p ed ig olyas­
fé lé k e t m o n d o tt neki,
hogy: láto d csak , m in ­
dig m ondom , hogy
szép vagy, d e te so­
h asem a k a ro d e lh in ­
ni n e k e m . . .
T á rsa lg á su n k to ­
v á b b i m e n e té re m á r
n em em lék szem egé­
szen p o n to san , eb­
b en n ag y sz erep e le­
h e te tt azo k n ak a p o h a ra k n a k , am ely ek et
részb en a gy ev u sk a, rész b en egym ás egész­
ség ére ü ríth e ttü n k . C sak a r r a em lékszem ,
hogy úgy éjfé l tá jb a n m á r k im e rü lt az
egész szókincsem , eg y etlen élsp o rto ló n eve
sem ju to tt m á r az eszem be, te lje s csődbe
k erü ltem . És a k k o r a tu d a to m m ély érő l fel­
b u k k a n t egy szó és rö g tö n ki is m o n d tam :
— C sepuha . . .
M in d en t e lsö p rő sik e re m v o lt vele. P e r­
cek ig n e v e tte k és rá z tá k a k ez em u tá n a.
E zu tán m á r n e m is k e re sg é lte m m ás szó
u tá n , ezzel sik e re m volt, úgy éreztem , leg­
jobb, h a m e g m a ra d o k m ellette. Ezt a szót
m o n d tam id ő n k é n t, hol elérzék en y ü lv e, hol
b a rá ti gyöngédséggel, hol p ed ig kezem et
ökölbe szo rítv a, h a rc o s kem énységgel. És
végül, a m ik o r m é g isc sak b ú csú zk o d ásra k e­
r ü lt a sor, m é ly e n szem ébe n éztem fia ta l
b ará to m n ak , s m in t egy ö rö k id ő k re szóló
ta n ítá st, fo g ad a lm at, h a rc i jelszó t sú g tam a
fü léb e:
— C sepuha. . .
A ztán d aliás lé p te k k e l tá n to ro g ta m a lift
fe lé ...
M ásn ap m e g tu d ta m , hogy a „csep u h a”
szó m a g y aru l a n n y it je le n t: b ad arság , g
csacskaság. N ag y o n elszégyelltem m agam . .
A zonnal le a k a r ta m ü ln i, hogy le v elet ír- á
ja k b a rá to m n a k (cím ét m egadta), és bocsá­
n a to t k é rje k tő le. D e m ily en n y e lv e n írja m
a levelet? K ésőbb rá jö tte m , hogy nincs is
érte lm e a m e g b á n á sn a k . V ég ered m én y b en
m e g é rte ttü k e g y m á st és ez a fontos. A tö b ­
bi: csepuha.
G ád o r Béla
★ M A G Y A R -SZO V JET B A R Á T SÁ G H Ó NAPJA
Az elektrotechnikai iskola előtt PAVEL
. P A V E L SSA.
AÜUR B O R IS Z T Y IM O F É JE V
(Sz. K u zm in a rajza
a m oszk vai K rok od ilb ól)
t i / ' .? w a n é sa v m ze '
\ a g y regényt írt az állatok királya
s ezért a népét összeverbuválja,
hadd jö jjö n hozzá egyszer m in d en állat
és szóljon az az őszinte bírálat.
clhl& sdti.
Ö m aga ke zd i a v itá t eképpen:
— A zt kérem tőletek én, drága népem , ( ) t t élt a B odri bölcsen, szabadon,
bíráljatok m eg, hogy m e n n y it is érek. m in t haziőr, eg y tágas udvaron.
Ih N em kell n e k e m hiú, üres dicséret, A m egyszer bendőjét degeszre töm ve
hanyatt fe k ü d t a nap sütött küszöbre,
se hízelgés, én m egm ondom szerényen,
hogy nem tökéletes a regényem , m ókás kis k ö lyk e — fa rk in c á t csóválva —
eb-apukáját fe k té b e n találta
tudom , az eg y ik m ondatban nincs vessző. s m in t okos növendék, ezt a kérdést tette
Legyen teh át a k ritik á to k bátor, fe l néki: — N ézd, apus, fe le tte
iy törjön elő a szó spontán, m agától
s m ik é n t a kés, legyen oly éles, m e ts ző . . ;
A kirá ly fü rkésző n te k in te tt körbe,
izgat b e n n ü n k e t egy nehéz talány
bátyám m al eg y ü tt; — te tudod talán,
m iért n e v e z n e k egyesek k u ty á n a k
s a m edve a m ély hallgatást m egtörve bennünket, am íg m ások eb n ek
és m ely ik et
az üresen m aradt szószékre lépett:
— V itá zh a tu n k e csodaszép re g é n y e n . . ; találod szebbnek, kedvesebbnek?
A Bodri ásított, bekapott egy legyet
M int szakértő, elm ondom vélem én yem :
s így szólt: — B izony, k u ty a legyek,
találtam benne sok tü n d ö k lő kép et ha ezt tudom . Talán az erősebbek
s rejtett, csodás szépségein legelve, n em fé ln e k tő lü n k, azért h ív n a k ebnek,
rájöttem , m ily elragadó a nyelve, viszont azok, k ik gyenge lábon állnak,
a párbeszédei páratlanok, — eln evezték az ebet „nagy k u ty á n a k ” . . .
azt hittem , a gyönyörtől m eghalok.
De m egvallom , van benne visszatetsző:
egy m ondatából h iá n yzik a vessző,
és hogy nagyobb legyen a kellem e,
- Miért jöttök ki korábban? úgy gondolom , pótolni kellene.
JEFIM CSEPOVECKIJ
- Kiégett a biztosíték ... - i
Pl
B I
Családi duett íí
Cila. R o to v rajza
tap O gon y ok b ól)
/ ^ z állatállom ány magasra szö k k e n t és
időszerűvé vá lt a létszám csökkentés.
N yugodtan m o n d h a tju k, hogy m éltán,
m ert igen sok v o lt a kettős példány
az állatkertben és ez m inden sze m ély zetit bántott:
öt elefánt, hét rettentő,
— B ocsánat — így szólt felem elkedve
fe k e te varjú, oroszlán-hölgyből k e ttő . . .
a róka —, n em volt szigorú a m edve.
Én n em így látom s m iv e l becsesebb Egyszóval racizták az elefántot.
szívem n e k ez a m ű és keresem
titko s hibáit, m ely ek et a m ester,
bár oroszlán, bevallani n e m restell.
B ám uljuk, m ily en szép tö rtén e tet szó,
de va llju k be, hogy egy helyen,
és ez eléggé helytelen,
nincsen h elyén a vessző.
M ellette száll a m osóm edve síkra:
Praktikus ember a moziban — Igen, van benne tűz, isten i szikra
s m időn e csodás m ű ve t olvasom , S zeg ény m ajd m egőrült
(K. R otov rajza
az O gon yok bó!) m ég szerény táplálékom sem m osom, aludni sem tudott:
m ert m egigéző, szívbem etsző. — Fedél volt fe le tte m és alom alattam ,
jóllaktam , m ulattam ,
Csak az az eg y nyavalyás v e s s z ő . . .
Még a sü n is odavolt érte m in t m inden jó lszitu á lt lény általában. —
és alaposan m egdicsérte. De jajszavára n e m v e tn e k ügyet sem ,
A sarokból m egszólalt az egér:
m ert öt elefánt v a n és nyúlból egy sem .
— Bocsánat, de huncut va sat sem ér — M i az, hogy nincs nyúl?
az egész m arhaság . . . N incs benne jellem ,
M ajd helyettesítem ,
se csín, se kellem ,
se stílusa, se hangja, gyöngye, a! norm áját tú lteljesítem ;
egy koszton élü n k, rokonom ő n ek em ,
h itv á n y kis fércm ű, roppant g y ö n g e . . -.
a m it ő tud, én is elvégezhetem .
A jóízlésem ellene fellázad.
B izo n yíték kell? Felsorolok s z á z a t . . . Ha lehet, m eg kezd em m ár holnap . . .
L ejárt a z idő, n em h a g ytá k beszélni, C sak egyet kérek, —
M ert — sajna! — így va n ez szokásban : h agyjátok m eg a régi porcióm at!
S a m ű m egjelent nyom tatásban. P o g o n y i A n ta l fo rd ítá sa i
V l d V N Q H O y S X V H V f l X3 Í <
 Homérosz, aki egykorú feljegyzések
szerint valóban vak volt, gúnyosan ne­
vetett, vagyis a közismert homéri kacajt
hallatta. Ekkor megszólalt Arhimédesz,
az irodalombarát fürdőmester, aki né­
hány héttel előbb botrányos körülm é­
nyek között ugrott k i a kádból.
— Biztosan pikkelnek rád valamiért.
E gyébként adj egy fix pontot és kim oz­
dítom a világot.
Arhimédesznek ugyanis nem v olt
fixe, tételenként és csavaronként fizet­
ték.
A . risztofónesz, a jónevű attikai víg­
játék-író Kr. e. 420-ban, este 11 órakor
jókedvűen ballagott haza egyik darab­
jának bemutatójáról.
— Egész jó kis darabot írtam — mond­
ta vidám an — nem csodálkoznék, ha Kr.
után is műsoron lenne.
Ezzel lefeküdt, magárahúzta peplo-
nát és jóízűen aludt.
Másnap bem ent a Szümplon-kávéház- — Vegyük csak sorba — mondta az
ba, rendelt egy bögre nektárt és két at­ író elgondolkozva — itt van például az
tikai sóskiflit, majd nekilátott az újság­ Attikai Kurír kritikosza, ez a derék fir-
papiruszok olvasásának. Természetesen kász, erről tényleg feltételezhetjük, hogy
a kritikák érdekelték. mérges rám, mert a gőzfürdőben több­
N éhány lapban azonban )a kritikák ízben szóvátettem, hogy obszcén és bár­
meglehetősen tartózkodóak voltak. Egyik gyú darabokat ír, továbbá, hogy felesége
azt írta róla, hogy humortalan fráter, a tulajdonképpen m ykénei származású,
másik fajtalankodó szatírnak, a harma­ amennyiben mindenki tudja Athénben,
dik rothadt strébernek titulálta. Szó­ hogy m ykéne neki. Lehet, hogy vissza­
val alaposan leszedték róla a pogányvizet, mondták.
úgy ráfeküdtek a kritikusok, hogy va­ ' Ezzel hát rendben volnánk — je­
lósággal kinyom ták belőle a Pamasz- gyezte m eg Archimédesz — de m iért
szuszt. haragszik rád a Görög Élet?
- Hű, az apátok halikarnasszoszi fő­ — E zt is értem — állapította m eg
istenét — dühöngött a humorista — ez a humorista rövid töprengés után
aztán a klhabrálosz. Megbolondultak — Amadilis a lap kritikosza, ak i­
ezek? Hiszen m ég a vak is láthatja a nek kitűnő üzleti összeköttetései több
rosszindulatot. Igaz, Homérosz? drachmát eredményeztek, mint amennyi
az általad kiszorított víz súlya, egyíz-
ben meg akart vesztegetni, mire azt
mondtam neki, hogy menjen a Hádeszbe
és ő pontosan tudta, mire gondolok.
— No és az Athéni Ojság? Ü gy tudom ,
azokkal soha sem mi bajod nem volt.
— Ez már bonyolultabb — m ondta
Arisztofánesz. — Dörzsölődösz, a kritikosz
meleg barátságot tart fenn egy ambra-
gyárossal, aki viszont kitartja a Gra-
cchuszok anyját, ezt a vén kékharisnyát.
No, már m ost az egyik Gracchusz-gyerek,
az Akropolisz portása, jegyben jár egy
Thaisz nevű hajadonnal és azt akarta,
igazoljam, h ogy a m enyasszonya egy-
ideig Veszta-szűz volt.
— Erre te? \
— Erre én azt mondtam, hogy csak
a Vesztát tudom garantálni. Ezért m ost
az ambragyároson keresztül rámuszítot­
ták Dörzsölődösztí
— Barátom — dörmögte az ugyancsak
jelenlevő Pythagorasz — azt ajánlom,
térj át a számtanra. Látod, én m ost ír­
tam egy tételt, .az legalább tízezer évig
lesz műsoron és még csak le se vághat­
ják, mert nálunk csak az írhat kritikát,
aki legalább az egyszereggyel tisztában
van.
Diadalmasan négyzetre emelte tuniká­
ját és elment gyököt vonni.
° D arvas S z ilá rd .

J^-örinyen lehet, hogy már lett őt kergetni a konyhába.

régen hírneves hegedűművész
volnék, ha harmincöt eszten­
dővel ezelőtt Sanyi bácsi nem
töri el a vonóm at a Pufi hátán.
Engem ugyanis jószüleim
tizenkét éves koromban be­
írattak egy hegedűtanárhoz. A
dolog kedvem ellenére történt.
Nem vonzott különösképpen a
hangverseny-pódium, sőt ma­
ga a zene sem. Amit tanulni
kellett, az általában nem hogy
vonzott volna, de valósággal
taszított. Gimnáziumi tanul­
mányaim is meglehetősen bal­
jós jelekkel kezdődtek. Még
csak a harmadikba jártam, de
már látnivaló volt, högy nem
leszek a szellem embere.
Atyám éppen ezért találta he­
lyesnek, ha hegedülni tanulok.
H ogy valam i mégis legyen a
kezemben, ha felcseperedem.
De ebben is csalódnia kellett,
mert nem lett a kezemben
semmi, legkevésbé hegedű. És
pedig azért nem, mert a vo­
nómat Sanyi bácsi eltörte a
Pufi kutya hátán.
Mi szegények voltunk, de
azért egy tanulóhegedűre —
ha a gyerek karrierjéről volt
szó — mégiscsak futotta. Fe­
10 keténél, a Király utcai hang­
szerkirálynál vettük meg á
hegedűt von óval együtt, s
annyi gyantát hozzá, hogy
máig is hegedülhetnék egy­
folytában, ha Sanyi bácsi ké­
sőbb a vonóm at el nem töri...
E gy idős hölgy oktatott az
alapvető tudnivalókra, a hölgy
nevére nem emlékszem. Arra
azonban igen, hogy már az
első hegedűóra után olyan
felszabadult örömmel távoz­
tam az idős hölgy Szív utcai
lakásáról, mint hajójáról egy
nyugalomba küldött gályarab.
M ivel a későbbiek során kide­
rült, hogy a hegedülést szinte
szüntelenül gyakorolni kell,
végleg elkeseredtem. De tán
máig is gyakorolnék, ha Sanyi
bácsi el nem töri a vonómat.
Sanyi bácsi a bácsikám volt,
kedves muzikális és kutyaba­
Ama tragikus napon azonban
Pufi — hogy hogynem — v isz-
szaszökött vonítani. Sanyi bá­
csi éppen a legszebb üveghan­
gokat csalta elő a hegedűm ­
ből, amikor Pufiból kitört az
utálat. A csakegykislány tönk­
re volt téve. S a következő
pillanatban a vonóm is, mert
Sanyi bácsi akkorát húzott
vele Pufi hátára, hogy a vonó
rát öregúr, aki időnként elláto­ kettétörött.
gatott mihozzánk Pufival, Sanyi bácsi a vonóm at más­
egy fehér-fekete foltos foxival.
napra megjavította. Piros se­
Amióta a családban elterjedt lyem fonállal tekerte át, szoro­
u híre, hogy hegedűművész san, erősen. Paganini is játsz­
leszek, Sanyi bácsi sűrűbben
hatott volna vele, olyan ü gye­
látogatott hozzánk. Minden sen megcsinálta. S a von ó
esetben elkérte a hegedűmet
nemcsak jó lett, de m ég m int­
és uzsonna után édesbús dalo­ ha szebb is lett volna, m int
kat játszott rajta, sok-sok ér­ annak előtte. Én m égsem v et­
zéssel. ö sohasem tanult volt tem a kezembe többé. K edve­
hegedülni, született zseni volt. zőtlen előjelnek tekintettem s
Játékával szüléimét elbűvölte végleg lemondtam a m űvészi
s engem is m eghatott Amikor pályáról. A hegedűt szüleim
a csakegykislányba belefogott^ nem sokkal utóbb eladták, a
anyám mindig szemrehányó törött vonót kidobtuk a sze­
pillantást vetett felém: „el­ métbe. Csak a rengeteg gyanta
jutsz-e eddig valaha is? ” maradt m eg még évtizedekig,
Pufi azonban nem bírta el­ hogy ércnél maradandóbban
viselni Sanyi bácsi m űvésze­ hirdesse egy tragikus m űvész-
tét. Olyan vonításba kezdett,
sors emlékét.
amint az első édes-bús meló­
dia felhangzott, hogy k i kel­ T ab i L ászló
 Ravasz lakóbizottsági elnök
Komplett titkárnő
S z ű r-S z a b ó J ó z s e f rajza
V a sv á r i. A n n a r a jz a

É s m o n d ja , Ic u k a , te jf ö lö s e n sz e re ti a f é r j e m a sz é k e ly
k á p o s z tá t?

LIO N FE U C H TW A N G E R

QLejg1jj04.fi b ik a
A vörös autóbuszok a lo ndoni nagypiacon
negyven h egyvidéki bikát an n yira dühbe hoztak,
hogy elszabadulva em b ereket tiportak agyon,
ezenfelül csonttörést, se b e k e t és pánikot okozta k.
R ohantak uccákon, terek en át.
N em to rpantak m eg a tű z o ltó k és rendőrök előtt,
s az egyre dühösebb hajsza során eltapostak m ég egy
dadát,
egy gépírónőt és egy sza k sze rve zeti tisztviselő t.
Végre egy rik ító plakát e lő tt m egálltak szépen.
A plakáton ez állt: „A B re v il hú sko n zervn ek nincsen - Hát nem azért hívott meg minket, hogy a televízió mű­
párja.1” sorát megnézzük?
A negyven hegyvidéki b ika ném án bám ulja - De igen, A műsor első száma az, hogy mért szemetel­
a szarvasm arhát a képen, nek a lakótársak a lépcsöházban . . .
m ely vég ze tü ke t eléjük tárja.
(N é m e tb ő l fordította: G e r é n y i Tibor)

Azok a d u g ó k . . .
E heti hirdetésünk

de a töfrM égői csereije M erfeett»

- Mire várunk, szakikám? Szomjas TUNGSRAM
vagyok!
- Várni kell. Áramszünet van. IZZÓLÁMPÁRA
 Leveskocka
Kultúrteremben
Pokoli részlet Dante Isteni Színjátéka nyomán —
T anulm ányutam on, a zord pokolban,
hol kába lábam álm élko d va járt,
egy m ozgó fénykép -szín házb a jutottam .
M egostrom olva ott a ru hatá rt
a nézőtérre m entem , hol csupa
n a g yfejű férfi, borzas i f j ú várt.
Pergett a film , oly szép vo lt, hogy csuda,
L ollobrigida éppen v e tk e z e tt,
s alig v o lt rajta m ár egy szál ruha,
m ikor az első sor előtt egy gépezet
fe lto lt egy sor hatalm as, sötét göm böt,
s a látványból ez m in d e n t elfedett.
A nézőtér csak zúgott, za jlo tt, zörgött:
— N em lá tu n k sem m it! Jaj, m eg pu kkado k!
M i va n a film en? Ó, h á t hogy az ö rd ö g . . .
— No lám — szólt kísérőm — ezek azok
a n a g yfejű ek, k ik a nézőtéren,
o tt fe n n a Földön, va gyis nálatok
n em ü ln e k összehúzva és szerényen,
de tö k fe jü k e t úgy ta rtjá k magasra,
hogy csak ta k a rn a k . . . s itt büntetésképpen
a lá tvá n y előlük van eltakarva!
L o vászy M árton
Helyfoglalás érkezési sorrendben
Szűr-Szabó József rajza
Értekezleten
Egyhangúság, unalom . . .
Ezek a méla szavak jutottak eszembe,
amikor a lapokban az MTI híradása jó ­
voltából azt olvastam, hogy „a pontozók
egyhangúan állapították meg Papp László
győzelm ét”. Bizonyára ásítoztak ponto­
zás közben, mert nincs unalmasabb, m int
az egyhangúság. E z a Papp csak győz,
csak győz, csak győz, egyhangúan püföli
ellenfeleit, s a pontozók sem tehetnek
mást, mint hogy egyhangúan megálla­
pítják győzelm ét.
Nekem ugyan az a gyanúm , hqgy eg y­
hangúlag történt a szóbanforgó megálla­
pítás, de hát nincs kizárva, hogy a leg ­
újabb ökölvívó szabályok összevonták az
„egyhangúan” (monoton) és az „egyhan­
gúlag” (uniszónó) értelmét.
*
Autó halad a pesti utcán, benne rádió
szól. A kocsi rendkívül lassan halad, zene­
értő tulajdonos vezeti, s a tétel, am ely
a járműben zeng, andante . . .
F. L.
 Földosztás Ausztriában
G erti S á n d o r r a jz a

K edves
N yilvánosan gratulálok ö n n e k abból az alkalom ból, hogy a
m a i napon szerencsém vo lt olvasni az ö n szerkesztésében
m eg jelenő K özért D olgozók L a pjána k január 29-i szám át. „Az
élelm iszerkeresked elem a szépirodalom ban” cím m el három ­
hasábos c ik k pótolja lapjában azt a m ulasztást, m ely et az
irod alom történet József A ttila „Mondd, m it é r l el . . cí mű
re m e k m ű v é v e l kapcsolatban m éltatla nul elkö v ete tt. A z ö n
lapja az első, am ely alapos elem zéssel m u ta tja m eg, hogy a
kö ltő ezzel a versével az élelm iszerkereskedők osztály-tago­
zódását bizonyítja. N em csodálkoznék, ha a c ik k hatására a
K özért-dolgozók szakm ai önérzete a beképzeltségig duzzadna.
Joggal h ih e tik ugyanis, hogy a nagy költő e z t a versét egye­
n esen a szatócsok ked véért írta, am iben — a c ik k tü zetes el­
olvasása u tá n — én m agam sem m ern ék tú lzo tta n kételkedni.
Mondd, mit érlel annak a sorsa,
k i maga él, maga keres,
levesének nincs sava-borsa,
hitelt nem ád a fűszeres.
— idézi a c ik k a vers négy sorát, m ajd hozzáfűzi a k ö v e tk e ­
zőket:
„Itt e m líti a k ö ltő a f ű s z e r e s t , a k is k e r e s k e d ő k le g n é p e s e b b
r é t e g é t , a k ik a z é le lm is z e r k e r e s k e d ő k e g y jo b b m ó d ú c s o p o r t ­
ját a lk o ttá k . . . A f ű s z e r e s e k a lk a lm a z o tta k k a l, s e g é d s z e m é ly ­
z e tte l d o lg o z ta k , ü z le tü k a f o r g a lm a s a b b u tc á k b a n , te r e k e n
v o lt.”
B elátom , kedves Kollégám , rendkívül fo ntos — éppen a
to v á b b ia k m ia tt — annak m egállapítása, hogy a fű szeresek a
b u rzsu jo k közé tarto ztak, a m it azonban Jó zsef A ttila n yilvá n
m egbocsátott n ek ik , ezért is em líti őket a „Mondd, m it ér­ llwn
lel” . . . cím ű versében. V iszont: Ottó: Jól mérjük, hercegem, magunknak lesz!
„A c s e m e g e k e r e s k e d ő r ő l s z ó se m e s ik a v e r s b e n ”
— ír ja a kö v etke ző bekezdésben érthető ö n tud attal a cikk. És
hogy m iért hallgat a költő a csem egekereskedőkről, en n e k is
o lv a sh a tju k osztályharcos indokolását kö zve tlen ü l az előbb Naturalista művészet
id é zett m ondat után. Így:
V á r n a i G y ö rg y r a j z a
„A c s e m e g é s e k , a z é le lm is z e r k e r e s k e d e le m r e p r e z e n tá n s a i:
ín y e n c fa la to k a t, s a j t fé lé k e t, é d e s s é g e k e t , g y ü m ö lc s ö t , k á v é t,
te á t. fin o m s z e s z e s it a lo k a t á r u s ít o t t a k . . . Ide s z e g é n y e m b e r
b e se m lé p h e te tt, m in e k írt v o ln a er r ő l a p r o le tá r o k k ö ltő je? ”
Igaza van, kedves Kollégám , m in ek is írt volna? Ha a c ikk
érvelése n em lenne ennyire m eggyőző, isten em re ké te lke d n ék
o kfejtésében, így azonban nem m ere k kö n n yelm ű en állást fog­
lalni. A c ik k írója ugyanis m ár a következő m o n d atb a n a po-'
z itív oldalról is bizonyítja, hogy a költő tudatosan hallgatott
a csem egésekről.
„ D e írt a s z a tó c s r ó l, a s z e g é n y n e g y e d e k é le lm is z e r b o lt o s á ­
r ó l, a k it m á sk é p p e n v e g y e s k e r e s k e d ő n e k h ív ta k . . . L átástól
v a k u lá s ig d o lg o z ta k , n em v o lt id ejü k ü z le ti k ö n y v e t v e z e t n i,
e z é r t te r h e s á ta lá n y a d ó sú jto tta ő k et. A z e n n e k k ifiz e té s é h e z
s z ü k s é g e s ö s s z e g e t ’ ú g y p r ó b á lta m e g s z e r e z n i, a h o g y tu d ta ,
s ó t , k r u m p lit, k e n y e r e t m é r t h o zó m ra é s n e m sö p ö r t e le a
m é r le g e t .”
N esze neked osztályharc! M eg kell a szív n e k s z a k a d n i. . .
M i lesz itt, kedves K ollégám , ha egyszer P etőfi „ A nyám ty ú k ­
ja ” cím ű versét elem zi m ajd szakm ai szem pontból aJBaromfi-
kere ske d ő k Lapja!? . . .

A pótmama G erö Sándor ra jz a A középkorban így oldották volna meg...

M é s z á r o s A n d r á s rajza

Megjött, édes fiam, a pótmama . . . Én most elm egyek

bridzselni, ő majd gondoskodik rólad: megmelegiti a vacso­
rát és diskurál veled I . . .
 Kép a jövőből Meglepő tábla

jr k t?
JO
K M 'z P K Ä
A magyar posta bravúrjai közismer­
tek. Megtörtént, hogy kézbesítettek egy
olyan levelet is, amelynek borítékjára
mindössze annyi volt írva: „Szőke, m a­
gas nőnek a Karpfenstein utca elején”.
A postás megtalálta a szőke, magas nőt.
Más alkalommal dr. Egresinek küldtek
levelet Budapestre, minden közelebbi
cím nélkül. A postás kézbesítette.
E nnyit a posta bravúrjáról. Most pe­
dig ugorjunk egy nagyot és idézzünk
az olvasó emlékezetébe egy régi viccet,
amely egy csöpp operettország hadse­
regéről szól, am ely teljes létszámmal és
teljes hadi felszereléssel gyakorlatra in ­
dult.. A hős katonák azonban hirtelen
megálltak. Amikor a parancsnok m eg­
kérdezte, hogy miért nem mennek to­
vább, a hadnagy így válaszolt:
— N em lehet, mert eg y híd elé ér­
keztünk és a hídfőnél egy nagy kutya
áll.
Hogy m i az összefüggés a posta
S z e m é ly g é p k o c si- ügyessége és a régi vicc között? Semmi!
v ez e tő t L e g a lá b b 3
A P De Tács Lajos tiszadadai olvasónk ese­
éves g y a k o r la tta l
fe lv e s s ü n k . Föv.
Ó H I R P E T É i ’. | K ü lö n le g e s
te aktuálissá tette a fentebbi két bra­
REKAMIEK
É p ü l e t a s z t a l o s ip a r i vúros levélkézbesítés történetének és a
V á l l a l a t , I X .. K o p ­
p án y^ t ^ j l . __________
G ábor Á ron V a sö n ­
tö d e és G ép gyár
M ű e g y e te m istá k 1
D ip lo m a te r v e z ő k !
C s e r e s z n y e fa h á ló fo te lo k . szé k e k
tö b b h a v i f i z e t é ­ régi anekdotának felelevenítését. Tács
r e k a m ié v a i , p r ím a
á lla n d ó m&Mikoára si k ö n n y íté s s e l.
A X V I . s z á m ú A u tó ­
k e r e s v illa n y s z e r e lő ,
Rajzo>k, fe la d a to k
k é s z íté s ié t, k o n z u l t á ­
g a r n itú r a , m ű szer­
Kárpitosnál. Bai- Lajos ugyanis levelet írt Miskolc-Mar-
j a v í t ó V á l l a l a t , M is ­ a s z t a l, 6 s z e m . e z ü s t
k o lc , Z s o lc a í k a p u 9 m arós, sz e r sz á m g é p ­ c i ó t váGSal: K é t f i a ­ evőeszk öz. T e le fo n :
c s v -Z s llln s z k y út tintelepre fiának, akinek ugyancsak
— 11, a z o n n a l i b e lé ­ la k a t o s . e s z t e r g á l y o s
és bádogos szak ­
ta l © ép észan ém ök . y—
t között, 111—247.
25. u d v a r b a n .
Tács Lajos a neve. A levelet visszakapta
p é s s e l fe lv e s z sz a k ­ T e l e f o n : 141— 87 0 /1 2 2 M od ern, új, loétré-
k ép zett a u tó fé n y e -
m u n k á so k a t. J e le n t­
k ezn i le h e t: B u ő a -
UJ V ilá g o s h á ló i » é -
rVVP—" o l ! r »»’« J A S7es 2 flO lPOTTVhlnílt és azon egy „Kézbesítési előjegyzés”
feliratú cédula fityegett ezzel a tinta-
K ü lö n b e j á r a t ú a l b é r l e t i s z o b a kiad ó ceruzával írott szöveggel:
a b s z o lú t tisztességes, sz erén y , alacso n y te rm e tű , sovány, d e k ellem es „Hamis kutya miatt a házat
k ü ls e jű , m odorú és illa tú , leh ető leg h ú s v ag y csem ege K Ö Z É R T -ben nem lehet megközelíteni.”
dolgozó nő részére, k i reg g e l legkésőbb 5 ó ra k o r h a g y ja el a la k á s t és A szöveg alatt a bátor Miskolc-mar-
e ste legkorább, de eg y b e n legkésőbb, te h á t p o n t 22 ó ra k o r té r h az a és tintelepi postás neve olvasható.
n a p k ö z b en m ég v é le tle n ü l sem ta rtó z k o d ik o tth o n , h a b eteg p lá n e nem , Tács Lajos tehát visszakapta a leve­
d e v a s á rn a p sem, k in e k n e m v o lt se fé rje , se gyereke, se ro k o n a, se lett és azóta Tiszadadán azon töprenge­
b a r á tja , se haragosa, se ism erő se, se h o lm ija , d e n em is lesz, k i n em nek, hogy miért fél a postás egy állan­
t a r t se k u ty á t, se m a csk á t, se p a p a g á jt, se a ra n y h a la t, d e egyéb t a r t ­ dóan megkötött kutyától és ha már nem
h a tó á lla to t sem, k i n e m főz, n em m os és tis z tá lk o d á s á t v a la m in t egyéb mer bemenni a címzetthez a kutya miatt,
sz ü k ség le té t házon k ív ü l vég zi el, k i n e m d ohányzik, n e m h o rk o l, n em akkor miért nem dobja be a levelet a
köhög, n em beszél se m á s s a l se m a g áb a n , k i sa ro k n é lk ü li g u m icip ő b en kerítés külső oldalán levő levelesládába?
v ag y láb u jjh e g y en já r, sö té tb e n is lá t és sz e re t egészséges h id eg szo­ sti
b á b a n alu d n i, k in ek rö v id a h a ja és az sem h u llik , k it n e m é rd e k li és
n e m za v a rja , am i k ö rü lö tte tö rté n ik , k i h a v o n ta p o n to sa n fizet és C sa va ro s ö n b o ssza n tó #
é v e n te leg aláb b h á ro m h ó n a p ra k ik ü ld e té sb e n utazik.
K é re m a szíves v á la sz o k a t: „ L á th a ta tla n e m b e r” je lig é re a k ia d ó h i­ Van nekem két remek csava­
v a ta lb a . ros ceruzám. A z egyik a „Del-
ta-Pix". a másik pedig a „Mont
Blanc". Ez volna a becsületes
nevük, de én csak önbosszantó-
nak hívom őket, mert beléjük
Fotónézés apróhirdetés után illő gralitot se égen, se padlá­
S z ű r -S z a b ó J ó z s e f r a jz a son, sem az ÁPISZ-ban. sem pe­
dig a BÉPISZ-ben nem sikerült
telhajtanom, ötvendek, hogy
árusítanak ilyen márkás ceru­
zákat, de miért nem gondos­
kodnak a hegyek pótlásáról is?
- kérdi, mégpedig dühösen és
joggal
S z e r d a h e ly i F eren c
V ., B a jc s y Zs. ú t 54.

Ludas Matyi elintézte

A t e tő c s e r e p e t , a m e ly n e k h iá n y a m ia tt
a r o s s z id ő b e á llta ó ta s o k a t s z e n v e d ­
tü n k , a p o r sz o m b a ti té q la q y á r b a n m eq -
k a p ta m . A z e lin té z é s t k ö sz ö n ö m .
IfJ. G e r e n c s é r Istv á n
N ova
A rra k é r tü k a L u d as M atyit, in té z z e
e l, h o q y a z 5 4 -e s v illa m o s á llto n m e q a
F ő v á ro si K e r té sz e t e lő tt Is. A m e q á íló -
h e ly e t m e q k a p tu k . K ö sz ö n jü k .
A F ő v á r o si K e r té sz e t
d o lq o z ó l

c < y v ' //j/z n /M
E 'JZ
z a hátborzongató törté­
net ú gy kezdődött, hogy a kis­
fiam kedves csicsergéssel hoz­
zám fordult:
— Apa, kérek, egy tízforin­
tost.
— Mire kell fiacskám? —
kérdeztem szigorúan és ezzel
eleget tettem nevelői köteles­
ségemnek.
— Azt a házifeladatot kap­
tuk, hogy rajzoljunk le egy
tízforintost.
Miután tízforintos akadt ná­
lam, nem haragudtam a rajz­
tanárra. De micsoda szemre­
hányást kapott volna tőlem a
jeles tanférfiú, h a százforin-.
tost rajzoltatott volna. Átnyúj­
tottam a bankjegyet és a lur­
kó visszavonult alkotni. Más­
félóra m úlva pityergősen je­
lentkezett:
— N em m egy, apa! Segíts!
A családi életben mindennél
fontosabb a tekintély. Egy
apa semmire sem mondhatja,
hogy nem tudom. H a mégse ér­
tene valam ihez, a leghelye­
sebb szigorú arccal felkiálta­
ni: „Ebadta kölyke, mindent
én csináljak helyetted! Vé­
gezd el magad”.
Kérkedés nélkül mondha­
tom, diák-koromban az osz­
tály legjobb rajzolói közé
tartoztam és így ezúttal öröm­
m el vállaltam a megbízást.
Rem ekül lemásolom a tízest
és ezzel példaképpé magasz­
tosulok a fiam előtt. Miközben
a gyerek némi kárörömmel fi­
gyelt, gondosan húzogattam a
vonalakat és a cikom yákat,
. cirkalmaztam az ellipsziseket
és apró mütyüröket, majd
igyekeztem Petőfi Sándor
képm ását is hűségesen vissza­
adni. M inden szám jegyet, alá­
írást és szöveget pontosan
utánoztam, szinte fenyegető
stílusban írtam a figyelm ez­
tetést: „A bankjegyhamisítást
a törvén y bünteti’^
Órákig tartó munkám vé­
geztével, a bankjegyet a zse­
bem be raktam, a fiam a tás­
kájába tette az utánzatot (lát­
tam rajta, fordítva jobb sze­
rette volna) és elrobogott az
iskola délutáni műszakába. Én
pedig a jól elvégzett feladat
jutalmául ledőltem a pamlag-
ra egy kis szundizásra.
Egyszerre csak két ismeret­
len fiatal férfit pillantottam
meg. Sokat járok moziba, rög­
tön rájuk ismertem: detektívek
voltak.
— Kövessen, kövessen —
ism ételte az egyik a klasszikus
felszólítást.
És amint illik, kabátjának
hajtókája alatt megmutatta
hatósági jelvényét.
— De uraim, én nem csi­
náltam sem m it — rémüldöz­
tem.
E zen nem lepődtek meg, hi­
szen minden előállított ezt
szokta mondani.
T él a paradicsomban
T oncz Tibor rajza
s tS A
Bevittek a főkapitányságra.
E gy rendőrtiszt rögtön áttért
a tárgyra.
— Ü gy, tehát ön pénzha­
misítással foglalkozik
— De kérem!
— ím e a bűnjel!
Elémtette a tízforintost,
amit keserves kínok között
rajzolgattam.
— De kérem, a kisfiam —
hebegtem.
— A kisfia m indent beval­
lott. ö is őrizetben van. Ez­
zel a tízforintossal csokoládét
vásárolt a Csemegében. A
gyakorlott pénztárosnő észre­
vette a hamisítást, am ely a
maga nemében tökéletes . . .
Minden bánatom mellett
egy kis elégtételt éreztem. Jól
esik a szakember elismerése, Ű t a csillagokhoz
aki m éltányolja grafikai tehet­
Vasvári Anna r a j z a
ségemet.
— Vigyék — m ondta a tiszt
és egyszerre zuhanást éreztem.
Otthon feküdtem a pamla-
gon, m ély álom ból révedezve.
Előttem állt a kisfiam könnyes
szemmel. Most tért haza az is­
kolából — na, én jól elalud­
tam!
— M i baj, kisfiam?
Sírásra fakadt:
— Rossz osztályzatot kap­
tam rajzból. A tanár úr azt
mondta, hogy a tízforintos in­
kább hasonlít lottószelvényre
vagy zálogcédulára, m int tíz­
forintosra.
Vegyes érzelmekkel fogad­
tam a fordulatot, örültem , hogy
szabad vagyok, véget ért a li­
dérces álom, de fájt nekem a
rajztanár lesújtó kritikája.
Aztán megvigasztalódtam: egy
bűnügyi rendőrtiszt mégis
csak jobban ért a bankjegy­
hamisításhoz, m int egy peda­
gógus.
—iu s
A 'M p ftfé lS ItSVÓtl
Van élelmes vállalkozó, aki Hol van ez m ég a második kozmikus sebességtől! . . .
zarándokló helyeken fejre való
hamut árul.
*
Aki tiszta, annak nincs szűk Reklám
sége mosdásra. Íg y gondolko­ R é b e r L á s z ló r a j z a
zik az az ember, aki olyan
tökéletesnek hiszi magát, hogy
nem tartja szükségesnek jócse­
lekedetekkel m egnyugtatni a
lelkiismeretét.
*
M ondd meg, hogy mitől
félsz, és megmondom, ki vagy!
*
Derűre vágynak az em be­
rek. De kinevetni jobban sze­
retnek, m int nevetni.
*
M int központi fűtéses lakás­
sal rendelkező ember, én is sze­
retném, ha vége lenne a hi­
degháborúnak.
F. L. 15
 A független Irán Az üzletfél dilemmája
''M; T oncz T ib o r r a j z a E rdei S á n d o r rajza

A sah: Igenis, uraim! - Lehet, hogy megértenénk egymást?

LUDAS MATYI H um oros, s z a t ir ik u s h e tila p .

S z e r k e s z t ő b lz o t t s á q : Tabl L ászló f ő s z e r k e s z t ő . F ö ld e s G y ö r g y f e le lő s s z e r k e s z tő , T o n c z T ib or m ű v é s z e t i s z e r k e s z t ő . —
A k ia d á sé r t f e le l a H írlap k iad ó V á lla la t iq a z q a tó la . — S z e r k e s z t ő s é g : B u d a p est, V ili., G y u la i P ál u tc a 1 4 . — T el.: 3 3 5 — 7 1 8 .
— K ia d ó h iv a ta l: V ili., Blaha L u jza t é r 3. Tel.: 3 4 3 — 1 0 0 , 1 4 2 —2 2 0 . — T e r je sz ti a P o s ta K özp on ti H írla p Iroda 1 8 0 — 8 5 0 . —
K ossu th N y o m d a , B u d a p e st, V ., A lk o tm á n y u . 3 . F e le lő s v e z e tő : L e n g y e l L ajos ig a z g a t ó .
 1 forint 1959. február 26.
X V . évfolyam, 9. szám.

M O SZ K V Á B A N '
Macmillan: Csak óvatosan titkár úr,
S á n d o r K á r o ly ra jza ablakból biztosan figyelnek bennünket!
 ti (fitféá í'
0m t
A d él-o laszo rszág i fö ld m ű v esek sa­
n y a rú h e ly z e té rő l és az o tta n i a g r á r ­
z a v a rg á s o k ró l m á r sok szom orú so rt
ír ta k a lap o k . Egy fra n cia ú jsá g író
rip o rtja m o st fa n y a r h u m o rra l szá­ M ert h a bevallom , hogy 'k é ts z á z
m ol b e az o tta n i helyzetről. fo rin t p rém iu m o t k a p ta m , a felesé­
A z ú js á g író m e g láto g atta a h a ta l­ gem az t hiszi, hogy n ég y százat k a p ­
m as olasz „ v ih a rsa rk o t” és k iv á la s z ­ ta m és a fe lé t letag ad o m .
to tt m a g á n a k egy ren d 1 ' ~ö iszegé- M ert h a b evallom , hogy k a p ta m
n y e d e tt k is farm o t. * .> ,lító ttá a p rém iu m o t, legközelebb n em fo g ja el­
fö ld ek e n dolgozó tu iújuonost és a kö ­ h in n i a feleségem , hogy n em k a p ta m
v etk ező p á rb e sz é d zajlo tt le k ö z ö ttü k : p rém iu m o t, am ik o r v aló b an n e m k a ­
— J ó n a p o t gazduram ! H ogy v a n ? p o k p rém iu m o t.
H ogy m eg y a sora? M ert h a b ev allo m a p ré m iu m o t,
— N y om orúságosán. < K is föld, te g y ü k fel: k étszá z fo rin to t, a felesé­
n ag y ad ó ! H a jn a ltó l estig dolgozom gem azt fo g ja m o n d an i: a d ja k m ég
és se m m i fo g an a tja. kétszázat, hogy négyszáz legyen.
— M ié rt n em vesz seg ítség et M ert h a b ev allo m a p rém iu m o t, azt
m a g a m ellé? fo g ja m o n d a n i a feleségem , hogy ő
— V a n eg y segítségem , a G u isep p e.
É p p e n b e m e n t a v áro sb a ír á s t c sin á l­ úgyis tu d ta , h o g y k a p ta m p rém iu m o t.
ni. H á ro m év e tartozom a b é r é v e l. . . H a p ed ig úgy is tu d ta , hogy k a p ta m
— É s hog y fo g ja ezt m e g fizetn i? p rém iu m o t, a k k o r m in e k k e lle tt v o l­
— H isz en ép p en ezért m e n t be! n a bev allan o m , hogy k a p ta m p ré ­
M e g á lla p o d tu n k , hogy a h á ro m évi m iu m o t?
b é rta rto z á s fe jé b e n rá íra to m a földet. M ert h a b ev a llo m a p rém iu m o t, a.
H o ln ap tó l k ez d v e m á r ő itt a gazda. feleségem m eg k érd ezi: v a llja m be,
— S zeg é n y em b er! F ö ld ö n fu tó lett! m ié rt v a llo tta m be a p rém iu m o t?
N em le sz h o v a le h a jta n ia a fe jé t! M ert h a b ev allo m a p rém iu m o t,
— H á t a z t ép p en nem m o n d h ato m ! a k k o r is a z t fo g ja h in n i, h ogy én
B e á llta m G u isep p eh ez n ap szám o sn ak , tu la jd o n k é p p e n n em a k a rta m b e v a l­
m a jd c s a k m eg leszek valah o g y . la n i a p rém iu m o t, és csak egy p illa ­
— A z tá n n e m nagyon k e s e rű é r ­ n a tr a győzött a jo b b ik énem , a z é rt
zés n ap sz á m o sn a k len n i u g y a n o tt, v a llo tta m be a p rém iu m o t.
ah o l a z e lő tt g azd a volt? M ert h a b ev allo m a p ré m iu m o t,
— M a jd c s a k kib íro m egy d ara b ig ! a z t fo g ja m o n d a n i: m ég szép, hogy
G u ise p p e n e k úgy sem lesz m iből b ev allo ttam !
fize tn i a b é re m e t és h áro m é v m ú lv a M ert h a b ev allo m a p ré m iu m o t,
a h á tr a lé k fe jé b e n v isszak ap o m tőle a k k o r is az t fo g ja m o n d a n i a b a ­
a f ö ld e t. . . rá tn ő jé n e k , hogy sohasem v allo m b e
a p rém iu m o t, és a k iv é tel c s a k erő ­
síti a szabályt.
M ert h a b ev allo m a p ré m iu m o t,
az t fo g ja m o n d a n i a feleség em : n e
Ü gyes edző h idd, hogy m o st boldoggá te tté l!
H a m eg n em teszem v ele boldoggá,
m ié rt a d ja m oda?
In ká b b m egtartom .
<m . g y .)

Az olaj mezőn
V asvári A n n a r a jz a

- H ogy csináltál egy költőből ilyen re­

mek magasugrót?
- Megsúgtam neki. hogy a riválisa
kapja az irodalmi dijat I — Tudod, itt e lé g unalmas az élet, de egy biztos: nincs fúrás.
 A gépesítés teteje
— T e ts z e tt o lv asn i a „N agyvilág”
f e b r u á r i szám áb an E u g én e Ionesco
s z ín d a ra b já t?
— Ig e n .. O lvastam .
— V égig te tsz ett o lv a sn i?
— T erm észetesen . M éghozzá a le g ­
n ag y o b b gyönyörűséggel.
— Ó, I s te n e m . . . A k k o r h á t b izo ­
n y á ra m eg te tsz e tt é rte n i, hogy m irő l
v a n szó b e n n e . . .
— M a g a ta lá n n e m é rte tte m eg,
k ed v e s b aráto m ?
— B izony én nem . P e d ig kétszer is
elo lv a sta m . N agyon re s te lle m m agam .
— M in d e n oka m e g v a n rá. A m a ­
ga f e je úgy lá tsz ik c s a k k ita p o so tt
u ta k o n tu d járn i. A z ú jsz e rű t, a m e ­
ré sz e n izg alm asat és a z izg alm asan
m e ré sz e t befogadni n e m képes. M aga
a lig h a n e m k o rláto lt eg y kissé.
— U gye? K étség b e vagyok esve.
Egy ily e n szép hosszú szín d arab o t t a ­
lá lo k a z én kedvenc fo ly ó irato m b an ,
és n e m é rte k belőle egy b etű t sem .
N em tu d o m m irő l szól, m it m ond,
v ag y m it nem m o n d . É ppúgy n e m
é rte m , m in th a ja p á n u l o lv astam v o l­
n a el. Sírnivaló.
— Az.
— E lo lv a sta tta m a feleségem m el
is, ő se érte tte .
— E z a r r a m u ta t, h o g y jól nősült.
— N em m o n d an á e l n é h á n y szóval,
hogy m irő l szól Io n esco sz ín d a ra b ja ?
— E gy éve já tssz á k P árizsb a n , N ew
Y o rk b a n is nagy s ik e re volt.
— C s a k n éh án y szó v al, hogy m irő l
s z ó l. . . K önyörgök . . .
— Io n esc o n ak n ég y d a ra b já t j á t ­
s z o ttá k egyszerre P á riz sb a n .
— H ogy m iről s z ó l . . . C sak n éh á n y
szóval. N agyon sz ép e n m egköszön­
ném .
— H ogy m iről szól? . n e m tu d ja .
— Ig e n . M iről? N e m értem , hogy
m ik o r, ho l, k ik k ö zö tt, m ié rt, m i tö r ­
té n ik . C sak en n y it m a g y aráz zo n m eg,
h a ir g a lm a t ism er.
— E zt n em le h e t m e g m ag y arázn i.
V a la k i v ag y érti, v a g y nem . M aga
n em é rti. O lvasson P ó sa-v ersek et.
Probléma a jelmezbálon
Toncz Tibor rajza
/'/ t ' ’ 1/
Bélyegautomaták
nJ í * e ( . kerülnek forgalomba
— D eh ó t m ié rt n em le h e t m e g m a­
g y ará zn i?
— M e rt a m o d e rn z e n é t se m le h e t "b é l y e g - 7
m eg m ag y a rá zn i. M eg az a b s z tra k t
fe sté sz e te t sem le h e t m e g m ag y a rá zn i.
V a la k i v a g y é rti, v ag y nem .
— D c h á t csak n em tö rő d h e te m
b ele a b b a , hogy egy m a g y a r fo ly ó ira t
k ö zlem én y éb ő l egy k u k k o t sem é rte k ,
n o h a m a g y a r a n y a n y e lv ű v ag y o k !?
— N ézze k é r e m . . . V a n n a k , a k ik
p a p rik á s k ru m p lit v ac so rá z n a k , v a n ­
n ak , a k ik fác á n p á sté to m o t. V agyis
v a n n a k p a rla g i ízlésű e m b e re k s v a n ­
n a k k ifin o m u lta k , a k ik a m ű é lv e z e t
m a g a sa b b rég ió ib an já rn a k .
— A zt m o n d ja „ m ű élv e ze t”. Szó­
v a l m a g a élvezte?
— N agyon.
— A fe jiv e i?
— Is.
— H á t m ég m iv el? L e g a lá b b ez t - Nyálazza bélyegeit nálam!
m e sé lje el.
— Ionesco d a r a b ja en g em le b ilin ­
cselt, m in th a a h a ja m n á l fo g v a r a g a ­
d o tt v o ln a m eg. M iközben o lv a sta m , Kisadag
a fo g aim v aco g tak , a lá b a im elg y en ­
g ü lte k s a hó n o m a la tt en y h e v isz k e­
té s jelez te , hogy re n d k ív ü li m ű é lv e ­
z e tb e n v a n részem . A z tá n a m ik o r d a ­
d ogva és v ere jté k e z ő h o m lo k k a l fe l­
o lv a sta m a feleségem nek, ő is u g y a n ­
e z t érezte.
— H a n in c s k ifo g ása ellen e, fe l­
h ív o m ő n ag y ság á t telefo n o n , h á th a ő
m eg tu d n á m a g y aráz n i n e k e m n é ­
h á n y s z ó v a l. . .
— K iz á rt dolog.
— H á th a . . .
— N e fá ra d jo n . É n is k é rd e z te m
tőle.
— És m it fe le lt m a g á n a k ?
• — H ogy é rti, d e m e g m a g y a rá z n i
— És m a g a ezt n em ta lá lta f u r ­
csán a k ?
— U g y an k érem ! ö r ü lte m , hogy
ily e n d iffe re n c iá lt ízlésű, m o d e m
k u ltú r á jú h itv e se m v an .
T ab i L ászló
 Egy igazgató d éle lő ttje
Szűr-Szabó József rajza
- M ég nincs benn! . : ;
ltunk az üzem i étkezdé­
ben és ettük az ehetőt. Én még
- Már bejött! . . a csontleves közepén kanalaz­
tam, amikor a mellettem rágó­
dó Sümeg komám már a kö­
römpörköltöt kezdte falni. A
^
második villarakom ányt azon­
ban már nem a szájához, ha­
nem az orrához irányította.
Am
Majd rövid szimatolás után
odatolta elém az ő pörköltjét
és íg y szólt:
— Szagold meg, komám,
mert szerintem ennek a pör­
költnek pontosan olyan szaga
- A főmérnök úr van benn nála! . van, mint a gezarolnak.
Megszagoltam. A pörköltnek
pontosan olyan szaga volt,
mint a gezarolnak. Hívtuk a
konyhafőnököt és megkérdez­
tük tőle, hogy miért van a
pörköltnek olyan szaga, m int a
gezarolnak. A nagy főnök azt
mondta: kérdezzük m eg a
krum plitól. . .
Mikor éhesen megérkeztem
támaszpontomra, öreg este
volt, meg krumplis tészta. Az
este hűvös volt és ködös. A
tészta m eg krumplis volt és
rossz-szagú: pontosan olyan
szaga volt, m int a gezarolnak.
Mikor azután megkérdeztem a
nejemtől, hogy miért van ge-
zarol-szaga a tésztának, azt
m ondta: kérdezzem m eg a
- A minisztériumból vannak itt! k rum plitól. . .
a nagykést, be­
mentem a spájzba, kiválasz­
tottam magamnak a legértel­
mesebbnek látszó krumplit,
marokra szorítottam, aztán
megkérdeztem, hogy . . . Erre
ő íg y beszélt:
— Mikor én m ég virágzó
krumplicska voltam, m eg akart
engem enni a Colorado. Gaz­
dám azonban, igen éber gazda
lévén, idejében észrevette,
hogy én bogaras lettem és ahe­
lyett, hogy Hungária Matador­
ral permetezett volna, valam i
féregirtóval szórta be zsenge
leveleim et. Ettől aztán a boga­
rak megdöglöttek ugyan, de
én megbüdösödtem. E zt a gaz­
dám is észrevette mindjárt az
első főzetnél, és úgy döntött
az ő kedves feleségével, hogy
engem et el kell adni, mert én
ehetetlen vagyok. R öviddel ez­
után zsákba raktak, elvittek a
földművesszövetkezeti boltba,
ahol csak a szép külsőm et néz­
ték és megvettek.
— Innen az'án a krumplisza-
gú krumplikkal együtt elvittek
a kisbegyűjtőbe, onnan a
nagybegyűjtőbe, majd a kis
Közértbe és a nagy Közértbe,
és most itt vagyok. H a ketté­
vágsz, akkor sem tudok többet
m on d an i. . .
B e rn á th E de
 NOÉ Q ONDJA
H eged ű s
M olnár Jóska frissen és könnyen lök­
te föl a rolót. Már v agy két órája kihal-
latszott a boltból, hogy odabenn serény
munka folyik. A bárd nagyokat dobbant
a tőkén. A csontfűrész fütyülve m élyedt
bele a legvastagabb velőscsontba.
Szüretes idő volt. Jó húsleves, ízes bir­
kapörkölt nélkül semmit sem ér a szüret s
vagy húszán vártak a bolt falának tá­
maszkodva. Csupa asszony. Fiatal, öreg
vegyesen. Mikor a roló felcsikorgott, a
töm eg megmozdult, egym ást törték az
asszonyok, hogy mihamarább sorra ke­
rüljenek.
Molnár Jóska már a pult mögött állt.
H etykén és frissen, hófehér köténnyel a
nyakában. Jobbkezében a frissen köszö­
rült kés.
— Kérek három kiló marhahúst pör­
költnek! — kiáltotta az első asszony.
— E gy kiló hátszínt, két kiló elegyes
húst paprikásnak! — kiáltotta egy másik.
— Adjon nekem négy kiló vastag láb-
szárt.
Jóska m eg se mozdulhatott, a húsz
asszony egyszerre csérogott.
— Nekem adjon. M egy a vonatom.
— Három unokára zártam rá az ajtót.
N ekem mérjen! Értse meg!
— Mondja, meddig áll itt, m int a fan­
csali feszület? — emelte fel a hangját egy
terebélyes asszonyság.
— Ameddig nem maradnak csendben,
hogy dolgozni tudjak.
— Azt szeretném én látni! — csapott
a pultra keményen az asszony. — Mit
gondol, lopom az időmet? Nézze m eg az
ember. Vége van annak a világnak, am i­
kor m ég a mészárost is megnagyságos-
uraztuk. Adjon húst!
A hang indulatos v olt és goromba. A
többiek egy pillanatra elcsendesedtek.
Mindenki a termetes asszonyság felé for­
Is tv á n r a jz a
dult. Jóska a körülményekhez képest
elég nyugodt volt, s csak akkor szólalt
meg, amikor az asszony elhallgatott.
— Kérem a panaszkönyvet.
— Az asszony elsápadt. Rém ülten né­
zett Molnár Jóskára. — M it akar tőlem?
— Megmondtam világosan. Tessék ide­
adni a panaszkönyvet.
— Dehát, bocsánat, én nem tettem
semmi olyasmit, ami miatt m aga ezt a
csúfságot megtehetné velem.
— Kérem a panaszkönyvet! — támasz­
kodott a pultra a mészáros. — Addig nem
vagyok hajlandó egy dekát sem mérni.
Az asszony elsápadt. Az izzadtság ki­
verte a homlokát.
— De, kedves kartárs, nem kell olyan
érzékenynek lenni.
— V agy ideadja a panaszkönyvet vagy
gyerünk tovább!
Tizenkilenc asszony türelme fogytán
volt. Dühösen néztek a termetes asszony­
ra. Indulatosan mozgolódtak. Végül is
egyiknek elfakadt az epéje.
— Mi lesz? Meddig várjunk még? Ad­
ja oda a panaszkönyvet,
— Ú gyis van! Elő a panaszkönyvvel.
— Megérdemli! Ü gy kell neki!
— Az ilyesm it be kell írni a panasz­
könyvbe.
— Gyerünk, mama! Mire vár?
Az asszony szemében könnyek csillog­
tak, amikor belekotorászott a kosarába
és lassan, óvatosan a pultra tette a pa­
naszkönyvet.
Holdfogyatkozás
R é b e r L á s z l6 p a jz a
— Gorombán és szemtelenül viselke­
dett. Nem volt tekintettel arra, hogy az
eladó is ember, sőt érző és gondolkodó
ember. Fenyegetőzött és úgy viselkedett,
hogy a vásárlókat felháborította. Aláírás,
utca, házszám.
összecsapta a könyvet és visszaadta.
Az asszony m egszeppenve csúsztatta a
kosarába.
— Most mondja meg, hogy m it óbajt.
— Három kiló marhahúst pörköltnek!
Szépet, vegyesen.
Jóska villámgyorsan csapta a húst a
mérlegre. Az asszony fizetett a pénztár­
nál. Átvette a húst és lábujjhcgyen ki­
ment a boltból. A többiek csendesen kér­
lek az árut és illedelmes köszönés után
távoztak.
Több panaszkönyvi beírásra nem ke­
rült sor. Tudniillik az ébresztő óra meg­
szólalt, Jóska felriadt álmából és frissen
kiugrott az ágyból.
Rossi K áro ly
művész
ta h i
A sztalán elszívo tt
C igarettavégek,
Szem ében az ih let
Szent tü zei égnek.
íg y ü l révedezőn
Tollal a kezéb e’,
É vek óta n em ju t
S em m i az eszébe.
(G alam bos)

A tanács folyosóján találkoz­
tam vele. Szomorúan üldögélt
a kis pádon, fejét tenyerébe
hajtva. Amikor megláttam,
hirtelen fellobogott bennem a
képe, m int ahogy pásztortűz
ég őszi éjszakákon, messziről
lobogva tenger pusztaságon.
Természetesen vele volt a bu­
zogánya, parittyaköve és ök­
lelő kopjája is. Nem vagyok
félős gyerek, de elhűltem,
amikor láttam rettenetes paj­
zsát és kit csizmáján viselt,
ledelmesen m egszólítottam :
— U gye Toldi Miklóshoz
van szerencsém?
— Az vagyok! — felelte
dübörgő hangon Toldi.
Kis ideig szótlanul ültünk
egymás mellett, aztán megkér­
deztem tőle, m i járatban van.
— Maga emlékszik rám? —
kérdezett vissza.
— Feleltem önből — vála­
szoltam.
— No, akkor bizonyára tud­
ja, hogy többszörös bajnok
voltam . Azóta sem szárnyal­
ták túl a malomkődobási re­
kordomat. A farkashistóriát is­
meri?
Mozi az utasok szórakoztatására
0 A késönjövők
— Ismerem. A megvadult
bikáról is tudok. Először top­
pantott, aztán rémítő szavával
erőset kurjantott, e fogással
visszahökkenté a marhát, s
azon pillanatban megragadta
szarvát.
— Ü gy, ahogy m ondja —
bólogatott Toldi. — Aztán di­
csőséget szereztem a magyar
színeknek akkor is, amikor
legyőztem a káromkodós cseh
bajnokot. Arra is emlékszik?
— Emlékszem . . .
— Gondolja, hogy odabenn
is emlékeznek rám? — kérdez­
te aggódva, a tanácselnök szo­
bájára mutatva.
Megnyugtattam, hogy nevét
és tetteit mindenki ismeri szé­
les e hazában.
— No, ennek örülök! —
mondta Toldi. — Tudja, már
nem vagyok fiatal. Hiába, az
a néhány száz év nem múlt el
felettem n yom talan u l. . .
— 0 , nem látni m eg ön ön ! —
udvariaskodtam.
— Nem, nem — rázta meg a
fejét Toldi. — N em vagyok
már a régi. Én tudom. Kiöre­
gedtem. Átadom a helyem a
fiataloknak, most rajtuk a sor,
hogy dicsőséget szerezzenek a
m agyar színeknek . . .
— Tehát visszavonul?
— Vissza — felelte a bajnok.
— Ez végleges szándéka?
— Igen. Eleget küzdöttem
már. Rámfér egy kis pihenés.
— Tervei? — érdeklődtem.
Toldi elővett az iszákjából
egy kérvényt, meglobogtalta az
orrom előtt, aztán felsóhajtott:
— E gy kis eszpresszót sze­
retnék nyitni. Mit gondol, si­
kerülni fog?
(m ikes)
H eged ű s Is tv á n r a jz a
Ügy kezdődött, hogy megism erkedtem Lenkével, aki szép
volt, szőke és magyar-filozófia szakos egyetemista. Délutá­
nonként Lenkével összebújva olvasgattuk a leckét, készül­
tem a Pray-kódexből és Descartes tanaiból.
A zután megism erkedtem Franciskával, ki szép volt, barna
és tisztviselő volt egy vállalatnál. A kódexek után Francis­
kával gyorsírtunk esténként, mert oklevelet akart szerezni
és a kedvéért megtanultam a kereskedelm i levelezés rövidí­
téseit.
N agyon tetszett azonban Viola is, ki egy vegyészeti gyár­
ban dolgozott és szabadidejében továbbképezte magát. A
kódexek és a kereskedelmi gyorsírás m ellett megtanultam a
benzol-gyűrűket, hogy a kedvében járjak és nem egyszer
késő éjszakáig analizáltunk.
Reggelente korán keltem, hogy átnézzem a soron követ­
kező olasz leckét, m ert Erzsikével, kinek szép vörös haja
volt és egy eszpresszóban kávét főzött, olaszul tanultunk.
A baj É vával kezdődött, aki műszaki rajzoló volt és sta­
tikusnak készült. Szerettem ugyan a matematikát, de a szer­
vezetem úgylátszik már nem volt képes megbirkózni É vával
is. E kkor történt, hogy egy este Franciskánál négyzetre
em eltem egy kereskedelmi rövidítést, s másnap olaszul ta­
nultam meg a halotti beszédet.
Ereztem, hogy baj van, s gyorsan cselekednem kell. Fe­
leségül vettem tehát Jolánkát, s azóta szépen, kiegyensúlyo­
zottan élek: nap mint nap együtt üldögélünk és köz gazdaság­
tant tanulunk Á gnessel. . .
t) 'Ü U 'W NF o r m a lis ta
Minden versed cifra szavaktól ékes.
Minden rímed csilingel, olyan tiszta.
Verssorok élén könnyű lábbal lépdelsz, W (•'
De nem vagy költő, csak ügyes artista.
F ű z f a p o é ta
Rossz verseit mindenütt szidják,
D e nem veszti el m égsem a kedvét.
A célját félig már el is érte: ' W
A zt, hogy mindenütt em legessékl
K érd és
Akad m ég tehetségtelen költő.
Erről esett már elég szó is . . . « v.
D e arról miért nem szól senki: ; iv -sm
■'
Van tehetségtelen olvasó is ? ! 1
js,
L elk es M iklós
..'ÍU ;1
Zene az utasok szórakoztatására
V á rn a i G y ö rg y r a jz a
 Ketten a Magyar— Szovjet Barátsági Hónap vendégei közül
M i N @ í ® 4» | é & E
Inna Makarova filmművésznő Borisz Csirkov filmművész
Nem tudni, mi nagyobb csalódás: ha
X-ről kiderül, hogy nem is olyan jó
ember, vagy ha Y-ról kiderül, hogy
nem is olyan rossz ember, mint hiszik.
*
Nagy butaság a kelleténél okosabb­
nak lenni.
*
Ha valaki újra feltalálja a telefont, az
még nem a haladó hagyományok ápo­
lása.
*
Véletlen csak a színdarabokban van,
az életben nincs.
F . L.

Az angol Lordok Háza nem tartozik a

legélénkebb intézm ények közé. H agyo­
m ány, méltóság, unalom jellemzi a brit m d t «" n *ic*f*o Sirrj, » vtnTE'pecu'>i*
felsőházat.
Erről szól az alábbi kis történet:
Egyszer egy lord azt álmodta, hogy a A L u d a s M a ty i o lv a s ó in a k b o ld o g sá g o t é s sik e r e k e t k í v á n o k
Lordok Házában beszédet mond. Amikor és k ív á n o m , h o g y a lap m in d ig v id á m é s é r d e k e s le g y e n .
felébredt, m eglepve tapasztalta, hogy va­ B O R IS Z C S IR K O V
lóban beszédet mond a Lordok Házában. S á n d o r K á ro ly ra jz a i

Televíziós készülék orvnézők részére

Kaján T ib o r r a j z a

G rvak ran álm odom lidérce­ Egyszeribe elönt valam elyik

set, de ami leginkább kihoz a
sodromból, az a visszatérő kép,
hogy nincs meg az érettségim.
És ami a legbosszantóbb a do­
logban, egyszer már kihever­
tem a matúrára készülés tom­
pító bűvöletét, mint a foghú­
zás előtti novokaint. Akkor azt
hittem naivul, levágtam a hid­
ra mind a tizenkét fejét. Saj­
nos, tévedtem. Birizgál valami
itt bent a nyúltagv körül,
mint egy le nem törlesztett
adósság, hogy álmomban se
hagyjon nyugton.
Rendszerint ilyesféle párbe­
szédet folytatok Naspolya ta­
nár úrral.
— Kapuszta, magának ma
van a matúrája! Készült?
— Nem készültem, tanár úr.
— És mi akadályozta meg
ebben?
— Mert engem egyszer már
érettnek nyilvánítottak.
— Pokoli tévedés, ezt maga
csak álmodta.
Tehát álmodtam az érettsé­
git és a keserű igazság az,
hogy zöldfülű maradtam.
Adám-clőtti ősöm dühe és az
asztalra csapok:
— Már mindent elfelejtet­
tem, tanár úr. Elvégre harminc
éve történt.
— Átlátszó kifogás ez, Ka­
puszta, de ha így van, ez an­
nál rosszabb!
— Mi történjék m ost velem?
— kérdeztem sem m ivé zsugo­
rodva.
— Visszamegy az elsőbe!
Ilyenkor odakoccan a fejem
az ágy sarkához és felébredek.
Hála teneked, vaságy, ezt így
megúsztam — gondoltam meg­
könnyebbülve —, álom volt az
egész. Igaz, hogy csak elégsé­
gesre értem, de ezt m a már
senkise firtatja. Ekkor különös
ötletem támadt. Lássuk csak,
hogy fest az ábra a szín jele­ H űséges igazolványfénykép
seknél. Felöltöztem és máris
S ch w ott L a jo s r a j z a
rohantam Kimagasló Ödön ba­
rátomhoz. aki vezelő-statiszli-
kus az Ebonit-műveknél. ö
súgott nekem a matematikából.
— Vannak-e érettségi-komp­
lexum aid álmodban? — sze­
geztem neki a kérdést.
— Ez magától értetődik —
felelte nagyképűen — különös­
képp, ha bőségesen vacsorá­
zom.
— És mit szoktál álmodni
ilyenkor?
— Azt, hogy én vagvok a
kiküldött biztos és megbukta­
tom a Naspolyát.
Ebből tudtam m eg, hogy az
álmokban is van ném i követ­
kezetesség.
H u n y ad i Istv án
 V igyázat!
^ v, S á n d o r K á r o ly r a jz a
Kikapcsolódás
S z ű r-S z a b ó J ó z s e f r a j z a
Bevásárlás
■HBRM M MHHHHBHHHI
— H ová, hová — csípett nyakon várat­
lanul a Mackó büfé előtt mesterem és tanít­
ványom , Rézmáz Kázmér —, kihez eszten­
dők óta bonyolult, de bizonytalan baráti szá­
lak fűznek.
— Na, hogy vagyunk? He-he-he.
— írok, Irdogálok, öreg huligán — felel­
tem lehangoltam — Bár ne tenném. Rossz
pálya. Az im ént adták vissza két gyönyörű
költem ényem et a Hajnali Harsonánál. Azt
mondták, nincs hely. B ezzeg a kövér Meszet-
- Egy szép orrot szeretnék v e n n i!. nekinek van hely! Attól egy étlapot is rög­
tön leközölnének.
Kázmér szemében kigyúlt az a sajátos
fény, m ely csak akkor látható, ha nagyszerű
és megvalósíthatatlan elgondolásainak vala­
m elyikéről kezd beszélni:
— Ideje volna már sutba vágni ezt az el­
avult maszekoskodást! Miért nem veszünk
példát másokról? Egységben az erő! Alapít­
suk m eg a „Muzsért” K.T.SZ.-t! Azaz, a
muzsaértékesítő kisipari termelőszövetkeze­
tet. Olyan intézményre gondolok, ahová az
írók és a költők bedolgozhatnának. A ter­
mést, az íróasztaltól egyenesen ide hoznák,
S z ű r -S z a b ó J ó z s e f r a j z a
- i-/- -
- Azért mégiscsak az volt a szép idő, amikor a Kormos jött a doktor úr h ely ett!.
A pénz feltalálása előtt
..
«S U teJa^ - ■
megtakarítva az elhelyezéssel járó töménte­
len szaladgálást, bosszúságot.
Kázmér képzelete megtáltosodott:
— A Rákóczi úton ragyogó Minta Boltot
rendeznénk be az árkádok alatt. Reprezen­
tatív neonvilágítás. Külön vers- és külön
próza-osztály, természetesen szakképzett el-
adókkal, ahol a kedves vevők csak kivá­
lasztják a napi kézirat-porciót: ódát, elbe­
szélést, bohóctréfát — szóval akármit —, s
mire a kifizetett blokkal visszaérnek, az áru-
kiadóban már várja őket gusztusosán be­
csomagolva az egész cucc.
Hozott anyagból, például szinopszisból,
szintén vállalnánk munkát — azonkívül le­
porolnánk régi operetteket stb., stb.
Riska konzervatív!
M é száro s A n d rá s r a jz a
# E S r£ K S d G E S
\S u o w '$
K a já n T ib o r r a j z a
.. .
Tőkeakkumuláció
Határidős megrendeléseket vennénk fel
közületektől, esetleg priváttól is: drámákra,
alkalm i pohárköszöntőkre, sírversekre, m a­
gánszámokra.
H a jól m egy az üzlet, néhány hónap m úl­
va fiókot nyitunk a Belvárosban. A „K ülön­
leges Izmusok Boltját”. Itt virágozhatna
m inden virág, reggel kilenctől, délután fél
ötig. Természetesen k ivéve a gyomokat. — Sajnos, itt a tavasz es nincs más ruhám, csak a régi
kockás kosztümöm . . .
A Népszínház utcában berendeznénk a
— D e hisz kockás lesz a divat!
„Leértékelt Művek Boltját”. M egpróbálva
— Igazán? Mondd, soká lesz még tavasz?
féláron elsózni a bóvlit, ami a többi üzlet­
ben m ár a kutyának sem kell. T o n c z T ib o r r a j z a
És volna külön „Humor-részleg” is a K ör­
úton, ahol stanicliban vesztegetnék a jó b e­
mondásokat, párját egy forintért, m eg „Mű-
fordítás-lerakat”, perzsa verstől, a zulukaffer
m eséig, bő választékkal.
Kázm ér elgondolkozott:
— S végül, mit szólnál egy „önkiszolgáló
B olt”-hoz? Ebben az üzletben kizárólag csak
csupa üres, makulátlan, hófehér papirost
árulnának, amelyre mindenki azt írhatná rá,
am it akar . . .
D alm áth F e re n c
 -AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA
" BORISZ LASZKIN:
J u c k P hitip p t reppe/ih
J a c k P h ilip p s a po m p ás p a rk r á ­
csos k erítésé n k e re sz tü l p illa n to tta
'VWVVVVVVWVVVVVVVVVVVWVWVWVVVWVVVWVVWVWVVWWVWVVWVV
m eg Bessyt.
Az igazság k e d v é é rt m eg k ell je ­
gyezni, hogy B essy g y önyörű volt.
Egy kis szőnyegen álld o g ált, m e ly e t
a g y ep re te ríte tte k , s n e m titk o lt
k ív án csiság g al te k in te tt Ja c k re . J a c k
fü tty e n te tt, elm osolyodott, m a jd to ­
v áb b h a la d t a k e ríté s m e n tén . A
n y a ra ló b e já ra tá n á l k ez es-lá b asb a
ö ltö zö tt fiatal, su d á rn ö v é sű leg én y
álldogált.
— Helló! — sz ó líto tta m eg Ja c k .
— N em ak a d v a la m i m u n k a n á la ­
to k ? H áb o rú t já r t v e te rá n vagyok.
A fia ta le m b e r k ik ö p te a r á g ó g u m it:
— Ö rdögöd v an , h allo d ! H a é rte sz
a gyepnyíráshoz, k a p h a tsz m u n k á t.
— É rte k hát.
— A k k o r gy ere be. A k erté sz
m eg b eteg ed ett. Fogd ezt a kis g y ep ­
n y író g ép et, sé tálj v ele végig a p a r ­
kon és k eresel egy reg g elirev alö t.
G yere.
B ev ezette Ja c k e t a p a rk b a , kezébe
n y o m ta a kis k aszáló g ép fo g an ­
ty ú já t.
— No, elk ezd h eted . M egnézem ,
m it tudsz.
J a c k le v ete tte a ik a b átját és la ssú
lé p te k k e l n e k iin d u lt, m ag a e lő tt
to lv a a gépet. A le g én y le eresz k e­
dően v állo n v ereg e tte és eltávozott.
J a c k igencsak ip a rk o d o tt, hogy jó
m u n k á t végezzen. Igaz, hogy k e rté sz
m ég sohasem volt. P ed ig a h á b o rú
u tá n jó csk án k iju to tt n e k i a so k ­
féle foglalkozásból: N ew -O rle an sb a n
rik k a n c s volt, K a lifo rn iá b a n n a ­
ra n c sü lte tv é n y e k e n v ere jté k e z e tt,
D e a rb o rn b an au tó ra k o d ó volt, Csi-
k á g ó b a n u tcasep rő , u g y an o tt egy
rág ó g u m ig y ár re k lá m tá b lá já t is h o r­
dozta, H o llyw oodban s ta tis z tá lt R a lp h
G ra h a m „A kacagó M agg” cím ű b o ­
londos re v ü film jén e k felv ételein él.
Egyszóval, nem v o lt v alam i jó
sorsa. G y ak ran ta lá lk o z o tt vo lt b a j­
tá rsa iv a l, a k ik n e k u g y an c sa k n em
volt fen ék ig te jfe l az életük.
J a c k gondosan ü g y e lt a m u n k á já ­
r a és lelk i szem ei e lő tt m e g je le n t a
b eíg ért reggeli. G o n d o latb an m á r
össze is állíto tta a m e n ü t: egy d a ra b
s ü lth ú s rizzsel és k ét, nem , h á ro m
csésze édes k á v é ! . . . A k aszáló g ép ­
p el m e g k erü lte a v irá g á g y a t, s k icsit
m e g p ih en t a k e rítésn é l. In g u jjá v a l
m eg tö rö lte izzadó h o m lo k át, k ö rü ln é ­
z e tt é s . . . ú jr a m e g lá tta B essyt.
B essy csu k o tt szem m el, a m elegtől
e ltik k a d v a h e v e rt a p o m p ás szőnye­
gen. N em m essze tő le v e n tillá to r
züm m ögött a gyepen, a b iztonság
10 AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA
k ed v é ért h áló v al le b o rítv a . De ez
sem h o zo tt n ek i en y h ü lé st. J a c k kö-
h in te tt: B essy k in y ito tta szem ét és
u n o tta n á síto tt. M a v ala h o g y nagyon
b ág y ad t h a n g u la tb a n v olt. A lig egy
ó ráv a l ez elő tt té rt haza. A jóságos
M rs. S e la n t k iv itte ő t a tem etőbe,
Bessy a p já n a k sírjáh o z.
A te m e tő legszebb h e ly é n fek e te
m á rv á n y b ó l fa ra g o tt, ez ü stk o sz o rú ­
v al d ís z íte tt sírk ő á llt. R a jta a ra n y o ­
zott b e tű k k e l ez a szöveg: „A ludj
édesem , d rá g a M ike! B é k e p o ra id ­
ra !”
M rs. S e la n t le ü lt a síre m lé k elé
elh ely e ze tt p ad ra , fel-fe lc su k lo tt és
n y elte a sós k ö n n y ek e t. Id ő n k én t
ré sz v é tte lje s p illa n tá s o k a t v e te tt Bes-
syre. B essy azo n b an se m m i m e g h a­
to ttság o t n em á r u lt el. M egszagolt
egy-két v irág o t, k ö r ü ljá r ta ap ja s ír ­
já t, m ajd . M rs. S e la n tra bám ult.
— B essy, te szív telen ! H aragszom
rád! — sz ó lalt m eg szem reh án y ó n
Mrs. S ela n t. — G y e rü n k haza.
Az a u tó b a n M rs. S e la n t v alam en y -
n y ire m eg nyugodott. M agához v o n ta
B essyt és m egcsókolta. D e B essyt ez
sem h a to tta meg. K isz a b a d íto tta m a ­
g át M rs. S e la n t k a rjá b ó l és k ib á m u lt
az ab lak o n . A m ik o r h az aé rk e ztek ,
B essy k isz ö k ö tt a p a rk b a . A gyepen
egy szép kis szőnyeg fe k ü d t, am ely e t
M rs. S e la n t v á s á ro lt B essy szám ára.
N em is v o lt drága. A lig k étez er d o l­
lá rb a k e rü lt, b á r H a r ry W in tch ell
ip a rm ű v ész k ü lö n te rv e sz erin t k é ­
szült.
B essy n e m é rté k e lte eléggé H a rry
W in tch ell m űvészi a lk o tá s á t. U n o tta n
h e v e rt a szőnyegen és sz en v ed ett a
m elegtől.
J a c k b efe jez te a m u n k á t. E lh a tá ­
rozta, hogy kissé m e g p ih en az á r ­
nyékban. B essy közelében le ü lt
fűre.
B essy a lu d t, d e lehet, hogy
te te tte m a g át. J a c k alig n é h á n y lé - ;
p ésn y ire ü lt tő le. A v e n tillá to rb ó l k i- i
ára d ó szellő fe lb o rz o lta a h a já t. J a c k J
ism ét sz em ü g y re v e tte B essyt. K is*
a s z ta lk á t v e tt é s z re m ellette. A z a s z ->
tá lk á n p o rcelán csészéb en h ú sle v e s >
v o lt, egy k ris tá ly tá lo n hideg sü lt, a >
m e lle tte lév ő tá n y é ro n pedig é tv á g y - >
gerjesztő en h e v e r t egy jó k o ra d a r a b é
fü stö lt szalo n n a. >
Ja c k n e k ö ssz e fu to tt a nyála. S z ö r ->
n y ű éh ség et é rz e tt. K i 'tudja, b e t a r t - >
ja -e szav át a k ezesláb asb a ö ltö z ö tt >
legény? L eh e t, h ogy a pénzből, a m i t >
a d n i fog, egy csésze k áv é ra se m te - C
lik. És vég ü l is: v ig y e az ördög! N e m >
b á n ja , n em fo g ad el sem m it a f i ú - ^
t ó i . . . J a c k k ö rü ln é z e tt. A p a r k b a n >
se h o l egy te r e m te tt lélek. Ó vatosan«^
o d ak ú szo tt a z a s z ta lk áh o z és fe lv e tte *
a h úsleveses csészét. E bben a p illa-*
n a tb a n B essy k in y ito tta a sz em é t. J
N y u godtan r á n é z e tt Ja ck re. M in d e n t^
lá to tt, de n e m h ara g u d o tt. J a c k l e - ,
g y in te tt és e g y szu szra k iitta a h ú s ­
levest. A z u tá n ó v ato san B e ssy re t e ­
k in te tt, e lv e tte a h ú s t m eg a szalon-«
n á t és jó é tv á g g y a l elfogyasztotta. F e l­
á llt. >
M ost m á r jó lla k o tt. Igen, h e te k ó ta j
először, a la p o sa n b ereg g elizett. ?
M ire e lk é sz ü lt, v isszatért a k e z e s - .
lá b a sb a ö ltö z ö tt fiatale m b er. A lapo-*
sa n szem ü g y re v e tte a gyepet, m eg-«
v ere g ette J a c k v á llá t.
— Oké! N esze, fo g d !. . .
P é n z d a ra b o t n y ú jto tt át.
— E bből jó l m egreggelizhetsz.
J a c k f o jto tt h a n g o n v álasz o lt:
— K öszönöm . M á r reg g eliztem . — C
M osolyogva te tte hozzá: — D e a z a >
reggeli, a m it é n e lfo g y a s z to tta m ,^
alig h an e m tö b b e k erü lt. N in cs m i t >
te n n i, vedd v iss z a a pénzt, a k ü l ö n b - ^
séget pedig ír d te rh e m re . >
E lköszönt és in d u lt kifelé. A k e r í - c
té s m e lle tt h a la d v a lá tta , h o g y e g y >
ő szh ajú h ö lg y t a r t Bessy felé. Oda*£
é rv e s z é ttá rta k a r ja it és k é ts é g b e ->
e se tte n fe lk iá lto tt: ^
— T o m !. . . J ö jjö n csak ide! K i m e ->
részelte B essy t m e g ete tn i n é lk ü le m ? ^
T om sz ó tla n u l v o n o g atta a v á llá t.>
A k é te z e rd o llá ro s szőnyegen o t t c
á llo tt B essy és b ű n b án ó an c s ó v á lta >
a fa rk á t. P
A d rá g a k is k u ty u s nem te h e te ltS
sem m iről. ^
A rról, a m i i t t tö rté n t, az em b e re te k
teh ettek . C sak is az em berek. P,
O ro sz b ó l f o r d íto tta : K r is tó f L á s z ló >
 Az optim ista /

S z e g ő G izi r a j z a M a . M e ^ a u je v A e ^
M acmillan és H rusc so v löncse
R ém ü letb e ö n t ne döntse,
A világ csak n y e r e löncsön,
Mi jo bb.löncs vagy b om ba?döntsön...
<— a y i )

£ ? ? o^raátu^
a „Népszava” február 13-i számának
„Mozaik” rovatában: a pécsi vasutasok
az elmúlt év utolsó negyedében n y o lc és
félmillió tonna szenet takarítottak meg.
A hír lenyűgözött bennünket, mert
közben megtudtuk, hogy a M agyar Á l­
lamvasutak egész évi szénkészlete k ét és
félmillió tonna szén körül mozog, tehát
a pécsiek negyedév alatt az egész ország
több, mint három esztendei vasúti szén-
készletét megtakarították. Amiből csak
arra lehet következtetni, hogy az elm últ
bárom esztendő alatt mozdonyaink az
egész országban fűtőanyag nélkül futot­
tak, hogy szénkészleteiket leadhassák a
pécsi vasutasok spór-kasszájába. E hhez
képest igazán elsőrangú volt az elm últ
évek vasúti közlekedése . . .

P r é m iu m k ifiz e té s napján
T o n cz T ib o r r a j z a

0 \ J

x x k i esak egy csöppet is szemfüles, neszét vehette,

hogy a divat minden vonalon a múlt felé kacsingat.
Most nem a férfiak háromgombos zakójáról, hegyes­
orrú cipőjéről, vagy a hölgyek bordószoknyájáról sze­
retnék szólni, inkább arról a furcsa tünetről, hogy
m ilyen népszerűek a régi, évtizedes filmek. A Film­
múzeum előadásai zsúfoltak, az ember lépten-nyom on
beleütközik a különböző szervezetek zártkörű, archív
film vetítéseibe. Az orvosok szakkörében a „H ajhó Sil­
ver” című vadnyugati film et vetítik, mert v a n benne
egy jelenet, amikor lelőnek egy cowboyt, aki több
sebből vérzik és ez természetesen elengedhetetlen a
továbbképzés szempontjából. De méltányos, bogy a
lábápolók „Frank Sinatra Filmbarátok E gyesü lete”
levetítteti magának a „N agy Almatánc” cím ű , végig - Tudod, mit akar ez a jópipa férjem? Kimaradást, este
magyarul beszélő dán némafilmet, mert a főhős a tízig!
strandjelenet során mezítláb jár, így ez elengedheted o
len a továbbképzés szempontjából. Lassan annyifajta
zártkörű régifilm-vetít és lesz, hogy nem csodálkoznék, Az Állatkertben
ha a Körúton jövőre felépülne egy hatalm as, neon-
hirdetéscs szélesvásznú, zártkörű filmszínház. Később
S á n d o r K á r o ly r a j z a
minden kerületnek meglenne a maga ked ven c zárt­
körű mozija és a Váci úton megnyithatják m ajd azt
a zártkörű mozit, amelybe azok járhatnak, akik a töb­
b i zártkörű moziból kimaradtak.
A fejlődés persze nem állhat meg. A régi m ozidara­
bok népszerűsége mellett a rádiógyártás n em mehet
el vakon. N em lehetetlen, h ogy az Orion-gyár a 960-
as típusokat már a legmodernebb fejhallgatóval
gyártja, külön dinamikus sípoló szerkezettel és re­
csegésfejlesztő készülékkel ellátva. A Hanglemezjátszó
Gyár mérnökei nyilván már törik a fejüket az új,
háromsebességes, mikrojátsszó tölcséres gramofon
megszerkesztésén. És így tovább minden területen
divat lehet a múlt, tehát a „modern” irányzat a kez­
detleges technika felé halad.
Csak a Televíziót nem érinti ez a mozgalom. A leg­
modernebb elvek alapján marad a jelenlegi technika
fo k á n . . . v
T a rd o s P é te r 1

- Hódoljunk a pesti divatnak Brumikám , . Mennél több

mackónk legyen . . . 11
 N ő i dolgok F egyelm i tá r g y a lá s
V asvári A n n a ra jza Toncz Tibor ra jz a

- Az elnök úr mindjárt itt lesz, addig is üljenek csak l e ! . . .

KMBM

I » e té rte m egy ism erő s eszpresszó­ E ze k u tá n jö tt a n ag y csap ás: a z

láSUR/
A szépségért meg kell szenvedni
mert nehezen adják kölcsön . . .
E h e ti h ird etésü n k
If
h o g y h a llg a s s a m e g r á d i ó j á n
E rk e l S z ín h á z b a n r e n d e z e tt „A
k e r i s m é t b i z t o s í t v a ” c.
a d á s u n k a t.
K ö z r e m ű k ö d n e k a le g k iv á ló b b
vészek .
K ö z v e títi a K o s su th a d ó 1 9 5 9 .
r u á r 2 8 -á n , s z o m b a to n e s te 8 “
tó l.
1^
ba, k é r te m egy d u p lá t. A felszolgáló
sírv a .h o zta á fek etét.
— E n n y ire rossz itt a k á v é ? — é r­
d ek lő d tem .
. — N e m a z é rt síro k — zokogta.
— C s a lá d i ügy?
— N em . T an u ln o m k ell.
— N e m b a j — v ig a sztalta m - —
E in ste in is így kezdte.
— És m i v a n vele?
— M e g h alt.
— S z in té n felszolgálás?
— R e la tiv e — v á la sz o lta m k ité ­
rően.
A felszolgálónő, k ed v e s, h arm in c
k ö rü li nő, ú j sírásb a k e z d e tt:
— É n is b eleh alo k eb b e, k ére m , de
te s s é k ' en g e m m e g h allg atn i. T izen­
öt év e v ag y o k felszolgálónő. M indig
fe k e té k k e l dolgoztam , s o h a sem m i
p an a sz n e m vo lt rá m , a v en d ég ek
szeretteii, a főnököm is. P éld a k ép
v o ltam . És jö tt egy re n d e lk ez és, hogy
ta n u ln o m kell. M in d e n k in e k ta n u ln ia
kell. T a v a ly m á r v o lt egy kilen ch ó -
n ap o s k u rz u su n k , az id é n m e g in t k i­
lenc h ó n a p lesz.
— A z a szép, a ta n u lá s — igyekez­
te m le lk e t v e rn i belé.
— É rte m , de m in e k k e ll ta n u ln i
ily e n e k e t? — és m e g m u ta tta jegy­
zeteit.
É n is sírv a fa k a d ta m , b á r elein te
m ég ta rto tta m m agam , h iszen csak
a rró l v o lt szó, hogy m it n ev ezü n k
h ú sn a k , m it te k in tü n k to já sn a k , m it
az
é r tü n k ö k ö r alatt, m it é r tü n k m a rh a
a la tt.
s I- — E lk ép zelh ető — m a g y a rá z ta m
e lő ­ n ek i — , hogy v alak i a z eszpresszó­
m ű­ ból e lk e rü l egy ven d ég lő b e, ah o l
n e m c sa k fek e te v an , h a n e m h ú s is,
feb ­ m eg m a rh a is, nem á r t, h a ezek et is
ó rá­
tu d ja a z em ber.
Á m d e.
„ ö ssz e fo g la ló k é rd é se k ”.
„M ily en te ste t n e v e z ü n k g ú lá n a k ?
M i a d ja m eg a g ú la m a g a ssá g á t?
H o g y an m é rh e tjü k m eg a g ú la m a ­
g a s sá g á t? H ogyan s z á m ítju k k i a
g ú la felsz ín é t és m it k e ll hozzá m é r­
n i? H ogyan sz á m ítju k k i a gúla t é r ­
fo g a tá t? M ilyen k é p le te t á lla p ítu n k
m e g a h a s á b és a g ú la té rfo g a tá ra ? ”
H á t azért, am i sok, az sok. R égi
rö g eszm ém , hogy m ű k ö d ik v a la h o l a
v ilá g o n egy É le tm eg rö v id ítő és E l­
k e s e rítő B izottság, m ely c é ljá t n e v é ­
b e n h o rd ja . T ű n ő d v e k a v a rg a tta m a
fe k e té m e t, m ely et a síró g ú la -tu d ó s
t e t t elém .
M it n ev ezü n k eszp resszó n ak ? E g y
csen d es, W u rlitz e r-m e n te s m eleg h e ­
ly iség e t, ahol is az a r r a érd e m es e m ­
b e re k , főleg fecsegéssel és fe k e te iv á s-
s a l foglalkoznak. F e lsz o lg á ló n ak te ­
k in th e tjü k n y u g o d tan a z t a szem ély t,
a k i felszo lg álja a fe k e té t. Sőt. N é h a
m é g szódavizet is a d hozzá.
M it te k in th e tü n k felesleg esn ek ?
A z t a gúlát, a m ely n é lk ü l a felszo l­
g áló n ő v id á m a b b a n tu d dolgozni.
K ir á ly h e g y i P á l
A cukrászdákban ném ely vendég
Búsan merenghet már a múlton:
A torták mellett rövid italt
Sehol se talál már a pulton.
N em néz itt rum már a vendégre,
A töm ényszesztől elvakultra,
K in ek ez fáj a cukrászdákban
F átyolt boríthat m ajd a pultra.
H idv ég h y F e re n c
 Száz volt náci-tábomok a NATO-hadseregben
GerC Sándor rajza

ROCHEFOUCOULT herceg, a szelle­

m es és bölcs aforizmák szerzője, felke­
reste egyszer a nagynénjét, egy vénkis­
asszonyt, aki rettenetesen büszke volt
családja hírére és ősi származására. Ez­
úttal is lelkére kötötte unokaöccsének:
sohase felejtse el, hogy az őseik már há­
romszáz évvel Noé bárkája előtt Francia-
országban éltek.
— Ezt hallottam már — jegyezte meg
Rochefoucoult —, csak azt nem tudom,
m i történt velük az özönvíz alatt?
— Özönvíz? — fortyant fel a vénkis­
asszony. — K i hisz az ilyen ostobaságok­
nak?
*
NIELS BOHR, dán atomfizikus író­
asztalán diszkréten elhelyezett patkót fe­
dezett fel egyik látogatója. Nem tudta
m egállni, hogy meg ne kérdezze: hisz-e
a patkó-babonában?
— Nem hiszek benne — felelte a tu­
dós ném i zavarral —, csak azt mondom:
hátha csakugyan szerencsét hoz, akár
hiszek benne, akár n em ! __
*
BORSOS JÓZSEFNÉL, a m últ század
híres arcképfestőjénél, modellt ült egy — Látod, én mindig mondtam, nem szabad semmit sem elham arkodni. . ;
nagybirtokosnő, aki elhencegte:
— A fiam neveltetése egy erdőmbe ke­
rült!
— Csakugyan? — csodálkozott a festő­ Magyar kútfúrók dolgoznak a Góbi sivatagban
m űvész. — Akkor sok botot törhetett el
a szegény fiú hátán . . . Kaján Tibor rajza

PROSPERE MERIMÉE saját verseit

„Balkáni költők antológiája” cím en adta
ki. Mikor a hamisítás kiderült, egy ta­
pintatlan ismerőse megkérdezte: miért
éppen balkáni költőkkel hozakodott elő,
hiszen sohasem volt a Balkánon.
— És Dante? — fakadt k i a költő el­
keseredetten. — Hát ő volt a pokolban?
0
JE A N KERR, amerikai írónőnek négy
fia volt, akiknek a neveléséről, viselt dol­
gairól, számos humoros m űvében szá­
m olt be. A legidősebb fiúnak egyszer isko­
lai feladatként anyja könyvét kellett mél­
tatnia. „Kerm é könyvének vannak mu­
lattató részletei” — írta a dolgozatban —,
„de a gyermekeiről szóló fejezetek mér­
téktelenül túlzottak, sőt olykor egyene­
sen légbőlkápottak.” Oázis!

A m in a p ízléses m eg h ív ó t hozott
sz á m o m ra a p o stás: a S ziro m u tc ai
bölcsőde álarcos je lm e z b á lra in v itált.
S zív esen elm en tem , m e rt sz e re te m a
v id á m h e je h u já t, s egyben m e g v aló ­
s íto tta m rég i jelm e z-ö tle tem et is, á l­
ru h á s to rre á d o rn a k öltöztem , v agyis
fö lv e tte m sö té tsz ü rk e zak ó m at. A je l­
m ez tö k é le te s volt, se n k i sem n éz ett
to rre á d o rn a k .
M in t később k id e rü lt, a je lm e z b á lt
nem a bölcsőde dolgozói, h a n e m a
csecsem ők sz á m á ra ren d ezték . A cse­
csem ők ö tletesn él ö tle te seb b je lm e ­
zek b en je le n te k m eg, a b ecsv ág y ó és
r á ta r t i szülők k ite tte k m a g u k é rt. Az
eg y ik csecsem ő c o w b o y -ru h á b a öltö z­
v e fe k ü d t p ó ly ájáb an , kezében csörgő
h e ly e tt pisztolyt rázo tt. Egy m á sik
csecsem őt te n g e rn a g y n a k ö ltö z te tte k
ta lá lé k o n y szülei, a n y a k á b a n távcső
lógott, am ely e t id ő n k é n t rág o tt. V olt
m ég félszem ű kalóz, sp a n y o l tá n co s­
nő, a r a b sejk , te lje sen m e zte le n ő sem ­
b e r k is k ő b altáv a l, eszkim ó, b eduin,
K le o p á tra , E in stein , bohóc, m ack ó és
L o llo b rig id a, hogy csak n é h á n y je l­
m e z t em lítsek . A pák, an y á k , v ag y
g ondozónők ta rto ttá k k a r ju k b a n a
bálozó fia ta lo k a t. Á larc is vo lt m in d ­
eg y ik en , az álarco k o n n em csak a sze­
m e k sz á m á ra vo lt n y ílá s, h a n e m a
száj h e ly é n is, hogy a bálozók a k a ­
d á ly ta la n u l cuclizhassanak.
Z e n é re k ezd ő d ö tt m eg a résztv ev ő k
felv o n u lása . A fé rfi csecsem ők jo b b ­
já n a női csecsem őket v itték . A tá n ­
cos k isd e d ek nem ism e rté k m eg egy­
m ást, m e rt a k k o r m ég m in d e n k i m a ­
g án ta r t o tta az álarcot.
E z u tá n m eg k ezd ő d ö tt a tá n c. A ze­
n e h a n g ja ira a tán co so k fü rg é n ru g ­
d o sta k lá b ac sk áik k a l, n ém ely ik tá n ­
cos jó k e d v éb e n n ag y o k a t rik k a n to tt,
n é m e ly ik azo n b an m ag as k ed v éb en
sírv a fa k a d t, a k á r b ú sm a g y a r h a n ­
g u la t k ö v etk eztéb en , a k á r m ás, k é ­
ső b b m e g á lla p íta n d ó ok m ia tt. A
h a n g u la t külö n ö sen a ro ck and roll
a la tt é lé n k ü lt m eg, de sik e re v o lt a
c s á rd á s n a k is. A tá n c ta n á rn ő elége­
d e tte n sz em lélte ügyes ta n ítv á n y a it.
N em lep ő d tem m eg az é rd e k es lá t­
v án y o n , m e rt m á r m á so k tó l is h a llo t­
ta m , hog y a p o litec h n ik ai o k ta tá s k e ­
re té b e n so k k al k o ráb b a n k ezdődik a
tá n c o k ta tá s n a p ja in k b a n , m in t az­
elő tt. E g y m ást é rik az ú ttö rő bálok.
A z első sö k nem az ábécével, h an em a
csac sac sáv a l k ezd ik ta n u lm á n y a ik a t.
14 Az ó v o d ák b a n n ap o n ta v an össztánc.
A szü lő k et a r r a b á to rítjá k , hogy já rn i
kezdő g y erm e k eik első lépései m á r
tá n clé p ése k leg y en ek . A z p edig csak
term észetes, hogy egy fe jle tt tá n c k u l­
tú rá v a l ren d elk ező ip a ri ország tá n ­
colni tu d ó csecsem ői álarco sb állal
igy ek ezn ek szórakozni.
M ivel a b álo n je le n vo lt a M ozgás­
m űvészeti M in iszté riu m egyik főosz­
tály v ezető je, m e g k érd ez tem tőle,
hogy m i az oka en n e k az e g y re ü te ­
m eseb b en k ib o n tak o zó országos if­
jú sá g i tán cm o zg alo m n ak , m ié rt h ir­
d e tik ifjú sá g u n k n a k , hogy táncolj
m a jo b b an , m in t teg n ap . Á zt az a g ­
g ály o m at fe je z te m ki, hogy egy kicsit
ta lá n k o rá n k ezd ik n á lu n k a tá n c ta ­
n u lá st, h iszen ki sem lá tsz a n a k az il­
lető k a pólyából, s m á r szvingelnek.
A főosztály v ezető k ö rü ln ézett,
m a jd su tto g v a m o n d ta :
— E lá ru lo k egv n ag y titk o t. Mi is
tá n c e lle n e se k v ag y u n k . Meg k ell néz­
ni, n y u g ato n a h ú sz éven alu li ifjú ­
sá g csak a ro ck a n d ro lla l törődik,
E lvis P re sle y az eszm én y k ép ü k , p e­
dig in n e n m á r csak eg y lépés a h u li­
g án izm u s és a ro th a d ó k apitalizm us.
M i a z é rt k e z d jü k ily en k o rá n a tá n -
c o ltatást, hogy m ire az illető m á r 14-
15 év es lesz, a k ö n y ö k é n jö jjö n ki
a tán c. K o rá n kezdd, k o rá n u n j rá!
— ez a jelszó.
Ez p ersze egészen m ás. I tt a p ed a­
g ó g ián ak eg y m ély ség esen k ö rm ö n ­
font m e g n y ila tk o zá sáv a l állu n k
szem ben.
Így m á r so k k a l n y u g o d ta b b an néz­
tem , a m in t egy cow boy, egy te n g e r­
n ag y és egy b e d u in éd esen alu d t,
K le o p á trá t m e g sz o p ta tta a m am ája,
egv kalózt p ed ig tis z tá b a te tte k . A
tö b b ie k le lk e se n tá n c o lta k , én pedig
elgondolkoztam azon. hogy m ire ezek
a lelk es fia ta lo k é r e tt fe jje l a gom b­
fo cira té rn e k át, ta lá n el is felejtik ,
hogy v a la h a tá n co ltak .
F e lc k i L ászló
Ú jfajta h ird etés
Makacs vezető
Február n-én , ügy tizenhét
óra tájt, mikor legcsúcsosabb a
csúcsforgalom, a Nemzeti Szín­
ház előtt felzsúfoltam magam I
az éppen induló 68-as villamos
pótkocsijára. A Keleti előtt az , f ,
utasok kezdtek leszállni a ko- ff |
csiról, a mi villamosunk, anél-
kül, hogy a pótkocsi kalauza csengetett
volna, megindult. Kalauznő, látván, hogy
még vagy négyen nem szálltak le a ko­
csiról, erélyesen többször is megránci-
gálta a csengőt. A kocsi csak gurult egyre
gyorsabban, pedig a kalauznő tovább
rázta a csengőt. A Dózsa György úti
megállónál végre megállt a villamos. Az
utasok lépkedtek lefelé. Anélkül, hogy a
pótkocsi kalauza csengetett volna, a ve­
zető megint elindította a villamost. A
vezető a pótkocsi-kalauz harmadik eré­
lyes csengetésére most már megállt.
Hogy a végállomásig hányszor ismételte
meg a vezető ezt a veszélyes tréfát, nem
tudom, mert én a Dózsa György útnál k i­
léptem a forgalomból. De ha az illetéke­
sek megkérdezik a pótkocsi kalauznőjét,
ö biztosan meg tudia nekik mondani.
(b e rn á th )
/Ve bízzuk a Holdra!
K özségü n k b en m ú lt év
őszén m e g ja v íto ttá k a k ö z v i­
lá g ítá s t. M inden m á so d ik o s z ­
lo p é g ő t k a p o tt é s íg y e l v i s e l ­
h e tő b b lett sz á m u n k r a a g ö ­
d ö r - u g r á s m e g a p o c s o ly a ­
k e r ü lg e t é s . A baj c s u p á n a b ­
b ó l a d ó d ik , h o g y e z t a f e lú j í­
to tt k ö z v ilá g ítá s t a t a n á c s h á ­
zá n a k k o r k a p c so ljá k b e é s
k i, a m ik o r e r r e k e d v ü k s z o ty -
t y a n . M ikor e so r o k a t ír o m ,
m á r tíz n ap ja n em s z o tty a n t
k e d v ü k , m o n d v á n , h o g y : sü t
a h o ld , é r jü k b e a zza l! Ig e n -
ám , d e h a a h o ld v ilá g o t e lta ­
k a r ja e g y fe lh ő c s k e , v a g y a
k ö d , am i iq en g y a k o r i, a k k o r
m i a k é t k ö z v ilá q ítá s k ö z ö tt
a p o c s o ly á b a e s ü n k .
H orváth L á szló és tö b b társa,
K u ta s
Borotválkozás közben
Szabads ágszeretö ember vagyok, de
ugyanakkor ellenszenves előttem minden
szabadosság. Mert szabadosság az, ami
egyes fodrászüzletekben újabban lábraka-
pott. Sajnos, másodnaponként vagyok ven­
dég a fodrásznál, mert a borotválkozást so­
hasem tudtam megtanulni. Tiszteletre méltó
figaróink, amíg borotvával a kezükben bo­
rostás állunkat simára varázsolják, másik
kezükben cigarettához kapkodva arcunkba
füstölögnek. D e még kellemetlenebb, hogy
azután nikotinos ujjaikkal végigzongoráznak
az arcunkon. Talán az illetékesek véget­
vethetnének ennek a rossz szokásnak. A d e­
rek mesterek ne dohányozzanak borotválás
közben, már higiéniai okokból sem!
M. S.
Ludas Matyi postája
A g y o r s é s h a tá s o s in té z k e d é st k ö s z ö ­
n ö m . A h ib á s r á d ió m a t k ic s e r é lté k .
Fáy B éla
V III., K r ú d y u tc a 11.
A h ó n a p o k ó ta v á r t s z a k v iz s g a - b iz o ­
n y ítv á n y o k a t a L u d a s k ö z b e n já r á sá r a a
ta n fo ly a m ö s s z e s h a llg a tó i m e g k a p tá k .
H orváth István
V II., K la u z á l u . 30.
E le k ro n ik a K T S Z
 Hegyesorrú cipő a divat
fT9
É v t iz e d e k múltán is emlé­
keztem a versre. Szerzője már
annak idején is ismert ember
volt. Verskötetei jelentek meg;
napilapokban és folyóiratokban
írt; előadásait lelkesen m eg­
tapsolták a bajtársi egyesüle­
tekbe tömörült egyetemisták.
De a hivatalos kultúrkörök és
az irótársai lemosolyogták, a
nagy kritikusok pedig hallgat­
tak róla. N agyon alulról jött.
Megjelenésében, modorában is
elütött az íróféléktől. Mindösz-
sze néhány baloldali író ked­
velte és a szélsőjobboldaliak
kacérkodtak vele. A hangadók
nem vették tudomásul.
Persze, ez nem esett jól ne­
ki — bár sohasem mutatta —,
de nem is vadult m eg tőle,
mint nála tehetségesebb kor­
társai tették. Jó idegei voltak,
bízott önmagában és a szeren­
cséjében.
Én nem szerettem. Verseit
elolvastam és egy kivételével
el is felejtettem mind. Csak
egy gyilkos dühhel megírt hat­
szakaszos költeményére emlé­
kezem, am elyben leírta, hogy
fogadta a köszönését egy alka­
lommal a nagy közéleti férfiú;
mennyire lealázó és megszé­
gyenítő módon, és m ilyen vér­
forraló gondolatai támadtak
ezután a költőnek.
Jól megszerkesztett vers volt,
szószerint nem tudom vissza­
adni, arra sem emlékszem, m e­
lyik kötetében olvastam, de
annyi bizonyos, hogy kötetes
tanulmánynál is maradandóbb,
hatásosabb sorok voltak az úri
társadalom egyik ismert alak­
jának ostoba és undorító gőg­
je ellen.
Elhittem, hogy megtörtént
és úgy, ahogy a versben ol­
vastam. Többször elképzeltem,
hogy sétált a költő másodma­
gával a Körúton, mikor szem ­
közt jött a nagy közéleti fér­
fiú, akit ő kalaplevéve üdvö­
zölt. Nem hajolt m eg derék­
ban, ami annak idején szokás
Tojásgyárak létesülnek
S z ű r -S z a b ó J ó z s e f r a jz a
- Hogy képzeli? Nemesi oklevél nélkül akar itt dolgozni?!
akar, hamar el is intéztem az
ügyét. M osolyogva köszönte
meg és kíséretével távozott.
Mondják, nem sokat válto­
zott — kissé soványabb lett és
kopaszabb. Persze az idő.
Két nappal másodmagam-
mal m entem a Körúton haza­
felé, mikor észrevettem a köl­
v olt — azt nem! De széles megtanult köszönni, ha mind­ tőt. Szemközt jött velem . A já­
mozdulattal, mosolyogva emel­ járt fogcsikorgatva is. Ezt a rókelők közül többen m egis­
te m eg a kalapját és egyenesen változást gyakran észleltem és merték és utána fordultak. Mi­
a nagy közéleti férfiú szemébe ilyenkor mindig eszembe ju­ kor közelebb ért hozzám, pár
nézett. Csak egy pillanat volt tott a vers a költőről és a nagy lépés távolságból megem eltem
az egész, de ilyen pillanatokat közéleti férfiúról. a kalapom és hangosan üd vö­
nem leh et elfelejteni. Néha A költőt egyébként csak zöltem. A költő két ujjnyira
döntő befolyással van egyesek fényképen láttam, m eg egy felém fordította a fejét, szem e
karakterére, sőt a sorsára is. előadásán, messziről. Nemré­ meg se rebbent. A vonásai
Az em bert nemcsak fegyverrel gen, hivatalos ügyben váratla­ mozdulatlanok maradtak, bal
lehet megsebezni. n u l felkeresett a szerkesztőség­ karját könyökből kissé m eg­
A nagy közéleti férfiú kurta ben. Többen kísérték a szo­ emelte és mutatóujjával a ka­
pillantást vetett a költőre, nem bámba, egész udvara volt. lapja felé bökött.
állt m eg és nem lassított; arc­ N em mutatkozott be, az csak U jja nem érte el a kalap ka­
vonása, szem e meg se rebbent, természetes, hogy őt mindenki rimáját.
ujját lassú, lusta mozdulattal ismeri. Sietve mondta el, m it K őm űves Im re
kalapja széle felé bökte és
ment tovább. Mintha kimérte
volna, m i jár az ilyen költő­
féle köszöntésére és aszerint
adagolta rá a választ. A kö­ N em mindenki költő,
szönés persze dukál neki, ettől
a firkásztól éppen úgy, mint S á n d o r K á ro ly r a j z a
mindenki mástól, de viszonoz­
ni m ódjával kell. Tartani a
mértéket, éreztetni a távolsá­
got, a szakadékot, különben
isten tudja, mire vetem edné­
nek. Még elvárnák, hogy ő is
leem elje a kalapját. Talán m ég
kezet is adjon!
B izony úgy történt, ahogy a
költő megaláztatástól vérbe-
borultan leírta. Mit gondolha­
tott a nő, akivel ment! Ügy
fogadták a köszönését, m int
egy részeg csavargóét szokás!
H ogy az ég nem szakad le! —
Miért is nem néztem másfelé!
Miért köszöntem egyáltalán!
íg y fogadni egy köszöntést!
Rosszabb, m int egy arculcsa-
pás! Kínozta, marta a megaláz­
tatás. — Átok, pokol és pusz­
tulás!
Aztán tén yleg jött a pusztu­
lás. Elpusztultak a nagyurak.
Aki maradt, meglapult és 15
 M észáros A n d rás ra jz a

:ost nem tudom, hogy ez a Pista engem kerülget-e, vagy a téeszt

...

avagy kiki a maga mesterségét forgatja

LUDAS MATYI humoros, szatirikus hstllap.

Szarkesztőblzottsáq: Tabi László főszerkesztő. Földes Györqy felelős szerkesztő, Toncz Tibor m űvészeti szerkesztő. —
A kiadásért felel a Hírlapkiadó Vállalat Igazqatóla. — Szerkesztőséq: Budapest, V ili., Gyulai Pál utca 14. — Tel.: 335—718
— Kiadóhivatal: V ili., Blaha Lujza tér 3. Tel.: 343 — 100, 142—220. — Terjeszti a Posta Központi Hírlap Iroda 180—850. —
Kossuth Nyomda, Budapest, V., Alkotmány u. 3. Felelős vezető: Lengyel Lajos Igazgató.
S á n d o r K á r o ly r a j z a
 Idejében kell jelentkezni. . .
- Zsuzsi az én jövendőbeli menyasszonyom, és a bolgár
tengerpartra szeretnénk menni n á szú ira . . . . Tessék minket
előjegyezn i!
c
- M i u t á n á tn é z te a p o s tá t,
á s íto z v a b e h í v t a a titk á rn ő jé t.
— Ilonka, mára mi van elő­
jegyezve? — érdeklődött Ver­
mes bágyadtan, elomolvat* az
öblös karosszékben, félig le­
hunyt szemmel. — Ma milyen
ügyekben kell felizgatnom ma­
gam?
— Mára jegyeztette elő,
osztályvezető kartárs, a Hege­
dűs ügyét és a Zoltán kontra
Schulteisz ü g y e t. . .
— Zoltán kontra Schulteisz?
Ez ügyben még nem izgattam
fel magam?
— Még nem. Múlt héten
kellett volna, de el tetszett ha­
lasztani.
— Köszönöm, elmehet —
sóhajtotta Vermes.
Kisvártatva ismét megjelent
a titkárnő és bejelentette He­
gedűs kartársat.
— Itt van? — kiáltotta az
osztályvezető: — Na, csak jöj­
jön! — és remegni kezdett a
szája széle, szeme kidülledt,
homloka kivörösödött, lélegze­
te szaggatott lett, hajít önma­
gától összeborzolódott, orrcim-
pája reszketett, szemöldöke
lecsúszott, nyaka lilaszínűvé
vált és a keze ökölbe szorult.
— N em a m i Hegedűsünk
— s u tto g ta i je d te n a titk á rn ő .
— Hanem Hegedűs kartárs, a
Főközpontból.
— Miért nem mondta rög­
tön — méltatlankodott Ver­
mes, miközbén arca vissza­
S c h w o tt L a jo s r a j z a
nyerte eredeti, egészséges szí­
nét, vonásai kisimultak, szem­
öldöke felszaladt a szokott
helyére, haja önmagától elren­
deződött, a remegés m eg­
szűnt, a szája mosolyra hú­
zódott, és mire Hegedűs a Fő­
központból, belépett, már is­
m ét nyugodt volt és méltóság-
teljes.
A délelőtt folyamán — elő­
jegyzés szerint — kétszer iz­
gatta fel magát: háromnegyed
tízkor és negyedegy után öt
perccel.
Éppen ebédelni akart m en­
ni, midőn a titkárnő beszólt:
Eperjesiné, a számlázásból, vá­
rakozik odakiinn az előszo­
bában.
— Engedje be! — legyintett
fáradtan Vermes.
Eperjesiné könnyes szem­
m el, elcsukló hangon mesélte
el az osztályvezetőnek: két
é v v e l ezelőtt beadott egy la­
káskérvényt. N éhány héttel
ezelőtt megígérték neki a la­
káshivatalban, hogy kap egy
szép lakást a Só utcában, v é ­
gül azonban mégsem ő kap­
ta m eg, hanem a lakáshivatal
vezetőjének a sógornője, illet­
ve annak az öccse.
Vermes a panasz hallatára
É lelm es ember
elkom orodolt, idegesen dobolt
az asztalon, többször egym ás­
után m egcsóválta a fejét és
elsápadt, csak az orra m a­
radt dühös pirosszínű. Amikor
Eperjesiné elhallgatott, Vermes
felugrott az íróasztala mellől.
— N ahát, ez hallatlan! —
ordította haragos tekintettel,
ökölbe szorított kézzel, tetőtől
talpig rem egve. — Ez igazán
hallatlan!
A kiáltozásra beszaladt a
titkárnő és főnöke fülébe
súgta:
— N e izgassa fel magát,
Vermes kartárs. Ez nincs bent
a program ban!. . .
Vermes lihegett még egyet-
kettőt, majd nagyot fújt és
megrázkódott. Aztán m osolyog­
va, n yugodt hangon így szólt:
— Drága Eperjesiné kar-
társnő! N em szabad kétségbe­
esni. M aga is jól tudja, hogv
kormányunk milliókat költ
lakásépítésre. Minden vágyunk
nem teljesülhet máról hol­
napra !
Félötkor Vermes osztályve­
zető eltávozott a hivatalból és
szerelméhez, Huppert Idához,
született Letenye Em őnéhez
sietett, aki már türelmetlenül
várta.
K aján Tibor rajza
— Szeretsz, kis csillag? —
kérdezte Idácska, kényelme­
sen elhelyezkedve Vermes
ölében.
Az osztályvezető kimérten
bólintott.
— Nagyon szeretsz, kis csil­
lag?
Vermes ism ét bólintott és
tűrte, hogy Idácska mind a
tíz ujjával belegereblyézzen a
hajába.
— N agyon, de nagyon sze­
retsz, kis csillag?
— Bocsánatot kérek, telefo­
nálnom kell! — válaszolta Ver­
mes higgadtan, és kitessékelve
imádottját az öléből, ruganyos,
katonás léptekkel átment a má­
sik szobába. A titkárnőjének
telefonozott.
— Halló, itt V erm es!. . .
Kartársnő, nem feledkezett
meg valam iről? — kérdezte
szigorú hangon.
Ilonka, a titkárnő, nagyot
sikoltott a telefonba:
— Jajistenem , dehogynem!
•Ma még Fluppert Ida ügyé­
ben is fel kellett volna izgat­
nia magát!
— Köszönöm. Csak ezt
akartam tudni, — mondta
Vermes ridegen és letette a
kagylót.
A következő pillanatban
már zihált, az arca lazac szí­
nű volt. tekintete fátyolos és
szenvedélyesen csattogtatta a
fo g á t.. .
M ikes G yörgy
Az ipari gyártmányok szépségversenyén A tökéletes ipari televízió,
M é száro s A n d rá s r a jz a H egedűs I s tv á n ra jz a

- Akárhogy nézem, uraim, ez a legszebb darab! amely lehetővé teszi az ellenőrzést

I. N Y E J A C S E N K O : get, amelyet a dicsőség örömére kívánt

kiüríteni.
— Ne akarjanak átejteni! — mondta
a parancsnok, kizökkenve szónoklatá­
nak emelkedett stílusából. — Maguknál
már eloltottuk a tüzet!
— A mesterségeset, igen. De maguk
egy valódit gyújtottak!
A győztes csapat öt percig csodálko­
F ü s t gom olygott az égnek a Litkens hány perc m úlva a tűzoltóotthon dísz­ zott, öt percig készülődött és ö t perc
utca 2-es számú ház tetejéről. A járó­ termében a díszasztalnál fogyasztották alatt szálltak fel a kocsira. A színhelyen
kelők izgatottan rohantak a házba. A a díszebédet. Az asztalon virágcsokrok piros lángnyelvek üdvözölték a csapa­
lakók azonban ravaszkás,, szinte gúnyos sorakoztak, középütt egy babérkoszorú tot. A szivattyúk ezúttal köhécselve
m osollyal fogadták őket. a győzteseknek kijáró szalaggal. A tűz­ működtek, s a híresen célzó főcsővezető
— Ég a tető a fejük felett, de ők m o­ oltóparancsnok izgalommal várta, mikor díszsugara nem talált célba. A m ásod­
solyognak — képedtek el a járókelők, helyezik kopasz fejére a megérdemelt percmérőt nem nézte senki, különben is a
majd lélekszakadva szaladtak a telefon- babért. riadalomban odaveszett. Szerencsére meg­
fülkébe és tárcsázták a tűzoltók számát. Ebben a pillanatban nagy riadalom érkezett az a csapat, amely csak a má­
— Rendben van, rendben van — fe­ tört ki a Litkens utca 2-es számú ház­ sodik helyezést érte el a nagyszabású
lelt egy vidám hang a tűzoltóparancs­ ban. Ezúttal a lakók kiáltoztak: tűzoltóversenyben. Ez nem dolgozott
nokságról — rögtön megyünk! — Tűz van! Segítség! finoman és gyorsan, hanem feltépte a
A járókelők azt hitték, hogy az égő A járókelők ravaszkásan mosolyogtak, tetőt, a vizet egyenesen rávezette a lán­
ház bolondokháza, és a tűzoltóparancs­ állá, értik ők a csíziót! Az előbb is tűz goló gerendákra és szarufákra. S a tűz
nokságon is elm ebaj ütött ki. Legna­ volt! Tűzoltó verseny! kialudt.
gyobb elképedésükre egy perc m úlva — Nem, nem! Ez valód i tűz! — ro­ — Durva munka! — mondta gőgösen
csillogó, nikkellel és rézzel díszített tűz­ hangáltak a lakók. — Segítség! Gye­ a győztes csapat parancsnoka. — Látszik,
oltóautó termett a helyszínen. N agy rünk, telefonáljunk! ki nyerte a babérkoszorút.
v olt a zaj, kongott a tűzoltóharang. S a A kagylót a parancsnoknak adták át, O roszból fo r d íto tta : K óródi J ó z s e f
tűzoltók vadonatúj ruhában, rózsaszínre aki m ég kezében tartotta a nagy serle­
borotválva ugráltak le a kocsiról. A száz­
harminc kilós parancsnok szétvetett láb­
bal állt a ház előtt, parancsokat oszto­
gatott, m elyeket már elhangzásuk előtt
teljesítettek a legények. A parancsnok
kezében másodpercmérő volt.
A járókelők közül valaki meghatottan
sóhajtott fel:
— Derék emberek, itt már nem eshet
kár. M ilyen gyorsan dolgoznak! G yö­
nyörűség nézni!
Tíz perc és két másodperc m úlva a
tűznek nyom a sem volt. A tűzoltók fel­
sorakoztak, hurrát kiáltottak, a parancs­
nok arca sugárzott az örömtől.
— Győztünk, fiúk, miénk a díszebéd!
Csak ekkor' értették m eg a járókelők,
h ogy itt tűzoltóverseny volt, afféle „meg­
előző jellegű ólriasztás” mesterséges tűz­
zel és babérra váró tűzoltókkal. Ez hát
a lakók olimposzi nyugalm ának titka.
A díszes és éhes tűzoltócsapat v il­
lámgyorsan eltűnt a színhelyről. N é­
 Útitáska a n a g y divat

A Tanács körúton sétáltam és öröm­

m el láttam, hogy a Dob utca sarkán
lévő Italbolt helyisége alaposan kijóza­
nodott és hipermodern büfévé alakult,
am ely most a Kis-Lucullus névre hall­
gat. Bementem és mert nagyon szere­
tem a meggyesrétest, váltottam egy blok­
kot kettő húszért. Ezután már csak a
sütem ény elfogyasztása volt hátra.
— Azt a szép barnára sültet kérem
— mutattam rá egy szépformájú pél­
dányra. Már előre éreztem a m eggy íz­
letes, húsos levét és a cukros tésztabur­
kolat ízét a szájamban. Kényelmesen
akartam megenni a csem egét és fel akad­
tam ülni az erre a célra készült bár­
székre. És ezen a ponton ért az első
Korszerű lift Nyugdíjban csalódás. Férfiasán bevallom , a székre
nem tudtam felkapaszkodni. A piros bár-
szék ugyanis óriások számára készült
Én azonban kényelm esen, ülve, a
meggyes rétesnek kijáró áhítattal akar­
tam beleharapni kedvencem be, és nem
csüggedtem. Végre m inden erőmet m eg­
feszítve — feltornásztam magam a szék­
re, ahol pár percig pihentem, azután
mohón beleharaptam a rétesbe. És ek­
kor ért a második csalódás.
A rétesben ugyanis pontosan 21, egé­
szen apró m eggyet találtam. Ezeken a
meggyeken semmi hús nem volt, csak
vékony héj fedte a m agot Kivágtam
mind a 21-et, m égpedig zsebkésem se­
gítségével. A m agvas dolgokat ugyanis
inkább egy filozófiai értekezés olvasása
alkalmával szeretem fogyasztani, nem
oedig rétes alakjában. A magok eltávo­
lítása után természetesen a rétes csak
nyomokban maradt meg. Ha kilóra mér­
ték volna a kiadott és a megmaradt ré­
test, akkor az utóbbit mindössze 40—50
fillérre értékelhette volna egy szigorú
eukrász-meós. M it tehettem, megettem
az összeomlott „rétest” és megkezdtem a
veszélyes utat — lefelé a bárszékről. Ez
sem ment simán, ezért újítást javaslok
a VII. kerületi V. V.-nek. Adjanak min­
den blokk mellé egy-egy létrát. Újítási
javaslatomért egy darab magnélküli
meggyesrétest kérek.
P a lá sti L ászló

jm k ä P u s z ta i P á l r a jz a
 Hiába menekülsz, hiába fu tsz . . .
A h u to r t ^ k ú n y M fr tf R éber László ra jz a

KOSZTA JÓZSEF a 14-es háború ide­

jén, amikor m indenkinek rosszul ment,
ő pedig m ég fel sem volt fedezve, utolsó
szalmaszálként fölkereste Szinyei-Merse
Pált, a rajztanárképző igazgatóját.
— K edves Pali bátyám, szeretnék
rajztanár lenni, az legalább biztos meg­
élhetés egy piktornak. Nagyon kérlek,
vegyél föl engem növendéknek. Miféle
iskolai végzettség kell ehhez?
Szinyei megmondta s ekkor derült ki,
hogy a tehetséges piktornak igen fogya­
tékos az iskolai végzettsége. Már telje­
sen elcsüggedve távozni akart, amikor a
mester, aki ismerte Koszta érdemeit, a
vállára csapott:
— Nincs érettségid? Sebaj. N öven­
déknek nem veh ed ek ugyan föl, de ta­
nárnak szívesen alkalmazlak.
*
JÓKAI M ÖRT Pázmándy vette rá,
hogy okvetlenül vegyen részt a brüsszeli
interparlamentáris konferencián, mert
rengeteg tisztelője él a belgák közt, akik
alig várják már, hogy szem élyesen is
megismerhessék a nagy magyar írót.
Jókai ki is utazott s úgy beszélték meg,
hogy másnap délelőtt a szálló halijában
találkoznak. De valahogy elkerülték egy­
mást, mire Jókai egyedül indult el. A
tanácskozás színhelyén a terem megle­
hetősen néptelen volt, amikor Jókai be­
lépett.
Ott az első embernek, aki útjába
akadt bemutatkozott. Semmi hatás. Be­
mutatkozik egy másiknak — ném a kö­ Az utolsó, csendet kedvelő kávéházi vendég bekerítése
zöny. Harmadiknak, — néz rá; negyedik­
nek — szalad előre. Végre előkerül Páz­
m ándy:
— Drága Móric bátyám! Mindenki ég
már a türelmetlenségtől, hogy megismer­
hessen. Csoda Vasvári Anna rajza
— Tedd bolonddá az öregapádat! H i­
szen már egy csomó embernek bem u­
tatkoztam s egy se bajszintott rám.
Pázm ándy erre a terem közepén fel­
ugrik egy székre és harsányan elkiáltja
magát:
— Van szerencsém bemutatni önök­
nek a nagy magyar Írót, Morisz
Zsoké-1.
Egetverő taps, éljenzés.
— No öcsém — mondta aztán Jókai
Pázmándynak — ezek már tudják, hogy
ki vagyok, csak én nem tudtam eddig.

O & O ó tid ^

Az „Ország — Világ” február 18-i szá­

mában egy kép található, m ely egy an­
gol lordot és egy feketebőrű leányt áb­
rázol, kik a kép aláírása szerint „a leg­
feketébb Afrikában, Kuala-Lumpur-ban”
ismerkedtek m eg és léptek házasságra.
Reméljük, hogy boldogságukat nem
fogja megzavarni az a körülm ény, hogy
Kuala-Lumpur Ázsiában van és a Maláj
Államszövetség fővárosa. íg y csaknem
olyan távol esik Afrikától, mint Makó a nAS'ARi
Kuala-Lumpur-i Anyakönvvi H ivatal­
tól! . . . — Nem, nem fogadhatom e l . . . Igazán nem érdemiem m eg ; : . 5
m zm m '
■ L & í 1
m tS m O #
K ed ves F őnök Űr!
A m ik o r Ö n n ek a főhatóságtól fé lh iv a ta ­
los lá tszattal, de m égiscsak m aszek-alapon
b ea já n lo ttá k K apornait az áruforgalm i
osztályra főelőadónak — m in d e n t tu d o tt
Kapornairól. T udta róla, hogy n e m szeret
dolgozni, de annál jobban szereti a z italt;
tu d ta róla, hogy nincsenek sza k m a i ism e ­
retei, de annál inkább fontoskodik, ha va ­
lam i sza k m a i kérdésről van szó; tu d ta ró­
la, hogy fé lre érth e tő m egjegyzéseivel ren d­
szerin t v ih a rt kavar maga körül, szem től
szem b en hízeleg és nyájas m in d en k ih e z,
de a háta m ögött csak a legrosszabbakat
m on dja m indenkiről. És így to vá b b . . .
ö n n e k , F őnök uram , az a különös tu la j­
donsága, hogy nem szeret fe lfe lé ellen t­
m ondani, m ég a kkor sem, ha n e m h iv a ta ­
losan, h a n em csupán m agánkapcsolata ré­
vé n szó ln a k le fentről, de m in d já rt ellen t­
m ond, ha a kár hivatalosan, a ká r m agán­
kapcsolata révén Ö nhöz szólna k fe l ■—
lentről. E llentm ondásokkal kieg yen sú lyo ­
zo tt je lle m é b ő l kö vetkezik, hogy K apornai
ham arosan az ö n vállalatához kerü lt, az
áruforgalm i osztályra, am inek fo lyo m á n ya ­
k é n t rövid idő alatt felborult a rend az
osztályon, sőt m i több, a vállalat egy m á­
sik részlegében is. N em részletezem , hogy
m i m ié rt és m i hogyan történt. E ltolódtak
a szállítási határidők, nem k é szü lte k el
kellő időben a napi jelentések; Gácsainé
a b ü féb en összeverekedett B eblá kn éval,
pedig a ze lő tt a legjobb viszo nyban voltak;
Fehér a szám lázóból kétszer orrba bokszol­
ta S im ái bérelszám olót, holott n em rég m ég
eg yü tt m u la tta k a M átyás pincében.
S orolhatnám m ég tovább is, m ik é n t és
hogyan b o lyd u lt fel, zilálódott részeire az
On által v e z e te tt és Kapornai érkezéséig
békésen m u n ká lk o d ó vállalat élete. A lé­
n yeget szeretn ém csupán kiem eln i: a ha­
nyagság, a pletyka , a verekedés és zű rza ­
var szálai K apornaihoz vezettek. M iközben
K apornai az ég-világon sem m it sem dolgo­
zott, de m in d en b e belebeszélt, szü n tele n ü l
és ra n g re jtv e tovább vádaskodott, m in d e n ­
kiről m o n d o tt valam i rosszat a m ásikra,
sőt a harm a d ikra is — ö n azon töprengett,
Gondolkodó gép
- Szemtelenség! Azt írta, hogy: „Gondolkodom, tehát vagyok!'
Nem pályázom Lőrincze La­
jos babérjaira, de kinyílik a
hogyan szabaduljon K apornaitól. N a per­
bicska a zsebemben, amikor
sze úgy, hogy a főhatóság p rivá t jellegű, de
azt olvasom v agy hallom, hogy
m égiscsak félh iva ta lo s ajánlását tis zte le t­
„megvalósítják a célkitűzése­
ben ta r ts a . . . ket”. Ez a szóvirág a harmin­
A z ö n zsenialitását dicséri, hogy a m iko r
cas évek dagályos szónoki
az ú j A lk ö zp o n t m eg a la ku lt és o sztá lyve­
fordulataiból maradt ránk.
ze tő t kerestek, ö n baráti beszélgetés kö z­
Akkor egyszerűnek és értel­
ben fe lv e te tte K apornainak, hogy m ily en
mesnek lenni pórias tulajdon­
nagy fa n tá zia va n a m ost létreh ozo tt A l­
ság volt, s ha valaki túlságo­
központban, ahová kitű n ő sza k em b erek et
san jól tudott magyarul, gya­
keresnek. K i volna erre alkalm asabb, m in t núba keveredhetett, hogy
K apornai? N em k e lle tt ö n n e k kö zism ert
nem kapott eléggé előkelő ne­
ékesszólását latbavetnie: a m agasabb be­
velést.
osztás, a több fizeté s önm aga is m eg te tte
A célt ugyanis ki lehet tűzni,
kellő hatását. K apornai m ég aznap m egírta
meg lehet valósítani, de hogy
a ján la tá t az A lk ö zp o n t igazgatóságához.
a célkitűzést hogyan lehet m eg­
M ost m ár csak azon m ú lo tt az ügy k e d ­
valósítani, az már n yelvi rej­
vező elintézése, hogy ö n kellő szem élyi re­
ferenciát, illetve, ahogy m on d a n i szokás: tély. A magam részéről job­
kád ervélem én yt n yilvá n ítso n Kapornairól. ban szeretem, ha a célt el­
érik, mint ha megvalósítják.
H ogy ö n t e te k in te tb e n sem terh eli m u ­
lasztás, bizonyítja az a ká d ervélem én y,
m e ly e t ö n az A lk ö zp o n tn a k h a la d ékta la ­
nul m eg kü ld ö tt, ö n ebben, ked ves Főnök Nem rossz szórakozás fény­
úr, pecséttel és aláírásával ellátott cégjel­ képész-kirakatot nézni.
zéses papíron, h ivatalosan igazolja, hogy M ennyi arc és mind más­
Kapornai dolgos és szorgalm as m un ka erő , képpen merev. Itt látható a
se m m iféle szen ved élye nincs, a n tia lko h o ­ végzet asszonya, amint kár-
lista, legfeljebb m á ln a le ve t iszik, kitű n ő en hozatos mozdulattal támaszko­
fe lk é szü lt szakem ber, csendes, szerény, aki dik a papíroszlopra. Itt lát­
vé le m é n yé t szem tő l szem b e n yílta n m eg ­ ható a vékonybajuszos szív -1
m on dja és m in d em e jótulajdonságaiért tipró férfiú, akinek nyakát ha­
kartársai körében sze re te tn e k és m eg b e­ nyagul átvetett sál borítja,
csülésnek örvend. kezében félig szívott cigaretta,
M in t ö n is tudja, ke d ve s Főnök úr, K a ­ ajkán fölényes mosoly: eh, a
pornai azóta m ár be is lép ett az A lk ö z ­ n ő k . . . Itt látható a jegyes­
pontba. A n n yira bevált, hogy m ég az Ö né­ pár, fejük gúla-alakra össze­
nél is jobb ká d ervélem én n yel to vá b b a d já k bújtatva. Itt látható a megfa­
m a jd a Főalközpontba, de — m in t hallom gyott kacaj, a démoni sikk, a
— m á r csak árukapcsolással. A z A lk ö zp o n t családi boldogság, a szigorú, de
ugyanis m agasabb p osztra dicsérte K a p o r­ jóságos atya, a kötelességtu­
nait és csak úg y a dja ú j m u n ka h elyére, dásban kővévált vasutas, a
ha á tv eszn e k vele egy gyengébb m u n k a ­ vidám huligán és a többi.
erőt is. A gyerekfényképek is tanul­
M ert n em ö n az eg yetlen fő n ö k, ked ves ságosak. Nem kis munka kell
uram , aki ilyen ü g yesen eladja a kádereit. ahhoz, hogy a gyerekekből is
ki lehessen hozni némi termé-
szetellenességet.
/ ’ F. L.
Állatbarát Kaján Tibor rajza
 PISTIKE PROQRAMJA

Megszomjaztam, betértem a Ló utcai

„Elegancia” vendéglőbe és kértem egy
pohár sört.
— M omentán nincs kimért sörünk —
m ondta a főúr — csak ü v e g e s. . .
— Akkor hozzon egy üveg Kinizsit!
— Momentán nincs Kinizsink, csak
Zsiráfunk — mondta hideg udvarias­
sággal a főúr. — Valamivel drágább,
m int a Kinizsi, de megéri . . .
— Olcsó sört nem tartanak? — kér­
deztem ingerülten.
— M omentán nincs.
r — Akkor hozzon egy pohár szódát!
— m ondtam dühösen.
— Momentán nincs poharunk. Csak
kehelyben, serlegben vagy amphorában
tudom h o z n i. . .
— Tőlem hozhatja urnában is! —
kiáltottam.
— Szabad legyen közbevetőleg m eg­
jegyeznem , hogy csak Lucullus export
szódavizünk van, garantáltan tartós, im ­ - M ég megtanulom a kapitalista termelés belső ellentmondásait, aztán lemegyek
port buborékokkal. Valémivel drágább, egy kicsit rollerezni. . .
m int a rendes szódavíz, de megéri . . .
— N em kell! sikítottam. — Tudja
mit? Hozzon egy billikom sima vizet! Változatosság V a sv á r i A n n a ra jza
A pincér mosolygott.
— Momentán nem szolgálhatok sima
vízzel. Csak hullámos, tarajos, fodros,
tajtékos vizünk van, export csapból
csurgatva import pitlibe. Valamivel drá-
' gább, m int a sima víz, de m egéri. . .
— Ez felháborító! — kiáltottam. —
Kérem a panaszkönyvet!
A főúr gúnyosan mosolygott.
— Sajnos, momentán nincs panasz­
könyvünk, csak óegyiptomi papirusz­
tekercseink vannak, időszámításunk
előtti 664-ből.
— N em baj! Hozza ide! — hörögtem.
— Majd Írok bele egy-két hieroglifát!
— M omentán netm tudom odaadni,
mert a múzeumban őrzik. Megtekinthető
szerdán és vasárnap, egész nap.
— H át ez .... hát ez . . . — dadogtam.
— Legyen szíves, azonnal küldje ide az
üzletvezetőt!
— Momentán nincs üzletvezetőnk —
mondta a főúr — ellenben ide hívhatok
egy jónevű, európai műveltségű, kitű­
nő idegorvost. Valamivel drágább, mint — Mosógép nincs, de bővül az óvodák — Hely nincs, de már van m o só g ép !. . .
a többi idegorvos, de m egéri__ és a napközi otthonok hálózata . . .
— Küldje ide — nyögtem erőtlenül,
nehezen forgó nyelvvel.
A pincér meghajolt, aztán egy kis Korszerű színi kritika
ablakhoz lépett és bekiáltott:
— Professzor úr! Egy kénvszerzub-
bonvt a vendégnek!
M. Gy.

-eó
A svájci parlament — amely mint is­
meretes kizárólag férfiakból áll, nagy
szótöbbséggel megtagadta a nőktől a v á ­
lasztói jogot azzal az indokolással, hogy
a svájci nők politikailag nem érettek
arra, hogy szavazhassanak. A határozat
a nők körében nagy felháborodást kel­
tett. A döntésről egy svájci színésznő a
következő nyilatkozatot tette:
— A parlament határozatán nem cso­
dálkozom. Mindig hangoztattam, hogy a
svájci férfiak politikailag nem érettek
arra. hogy ilyen fontos kérdésben dönt­
senek.
7
 Érthető. . . S z e g ő G izi r a jz a
A
g g asztó és külö n ö s tü n e te k e t észlelek a
h ázo n , a m e ly b e n la k o m és am e ly e t
sz o cia lista m e g ő rz ésre év e k k el ez elő tt
á tv e tte m . M egjegyzem , fig y elm etlen és szó­
ra k o z o tt e m b e r v ag y o k , a dolgok c sak n e ­
h ezen ju tn a k el a tu d a to m ig , d e a k k o r a z ­
tá n b e lev á g n ak , m in t a b icska. Ez tö r té n t:
M e n te m lefelé a h á z lép cső jén és az első
e m ele ti fo rd u ló b a n ta lá lk o z ta m egy csinos,
fia ta l hölggyel. A h ö lg y ism erő sen rá m
m o solygott, m a jd k e d v e se n b ic c e n te tt és
így sz ó lt:
— K e z é t csókolom . . .
R ö v id h ab o zás u tá n , k issé ta rtó z k o d ó a n
így v á la sz o lta m :
— Jó n a p o t! — m a jd to v á b b h a la d ta m
elg o n d o lk o zv a és c sak a fö ld sz in tre érv e,
v á g o tt b elém a b ic sk a:
— S z e n t Isten ! H iszen ez a F a ra g ó é k
Z su zsája , a k i a m ú lt h é te n n ek em sz a la d t
a r o l l e r r e l . . . V agy ez n em is m ú lt h é te n
volt, h a n e m tíz éve? K i tu d n á az t m eg-
Rosszak a hajfestékek
Vasvári Anna rajza
m o n d a n i, az id ő érzék em elég m e g b íz h a ta t­
la n u l s z u p e r á l. . . E zek sz e rin t az t k e lle tt
v o ln a m o n d an o m , h ogy szervusz? De h á th a
a kis h ö lg y m e g sé rtő d ik ezen, hiszen o ly an
ö n tu d a to sa n v iseli n e m ré g m e g szerzett
gö m b ö ly d ed b á j a i t . . . A „ jó n ap o t” v isz o n t
tú ls á g o sa n rid eg e n h an g zik . De h á t c sak
n em k ö sz ö n h ete k kezétcsó k o lo m o t a F a r a ­
góék Z su z sk á já n a k , a k in e k te g n a p m ég
m e g tö rö lte m az o rrá t! N em szólván a rró l,
hogy e lő b b ő köszönt kezétcsó k o lo m o t n e ­
kem , n e m c só k o lg a th a tju k kölcsönösen egy­
m ás k ez eit, nevetséges!
A zóta, hogy F a ra g ó é k Z su zsk ájá v al t a ­
nASMRI lá lk o ztam , élesen fig y elem a h á z a t és la ­
kóit. M o n d h ato m , k é tsé g b e e jtő d o lg o k at
ta p a sz ta lo k . N éh án y n a p r a rá ta lá lk o z ta m
- M ilyen von ^^okeségem, nem tudom már . . .
Útbaigazítás
A stréber T o n c z T ib or r a jz a
^ 1
- Ugye nem haragszik, igazgató kartárs. ha közben gé-
8 pelek? Tudniillik csak négyig veszik fel a p o s t á t! ...
a K u ta s é k É vikéjével. A m ik o r le g u to ljá ra
lá tta m , h a jó l em lékszem , a m a m á ja ko­
csib an to lta , É vike le e jte tte a csörgőjét, én
fe le m e lte m és v issz a te tte m ráncos k is k e ­
zébe. M eg is sim o g attam d u n d i arc o csk á­
já t, n ag y o n aran y o s csöppség volt. É vike,
m ost, a m ik o r m e g láttam , ép p en a k ap u
elő tt b ú csú zk o d o tt egy fő h ad n ag y tó l, a k i­
n ek tö m ö tt, fek e te b a ju s z a volt.
— V iszlát, F e r i i .- .— m o n d ta n ek i k e d ­
vesen, és e lfo g u la tla n u l csó k ra n y ú jto tta
k eszty ű s kezét. M ájd k ip ir u lt arc cal e lro ­
bogott m e lle tte m .lé s d a lla m o sa n o d a v e te t­
te:
— J ó n a p o t .. ,£3í-? és -k ac éran v ág o tt a
szem ével.
M it le h e t itt csin áln i? M ost ju to tt h ir te ­
len eszem b e, m ié rt v o lt iólyan ism erős az
a szép sz ál ren d ő r, a k i a fn ú ltk o r, am ik o r
sz a b á ly ta la n u l m ö lte m á t az ú tte ste n , k e ­
d élyesen rá m in te tt, m o n d v á n : „Ej, ej, B éla
bácsi, h á t sz ab a d e z t . . . ? ” A z a H o rv á th é k
J ó s k á ja v o lt, a k it a h á z b a n m in d e n k i R ó ­
k á n a k h ív o tt, m e rt r lég h atév e s k o rá b a n
sem tu d ta tis z tá n k im o n d a n i a nevét.
Egyszóval, szem be k e ll n ézn em a rid eg
té n y e k k e l: a h áz öregszik. N em csak a lép ­
csők és k a rfá k , a b la k rá m á k és fa la k öreg ­
szenek, a m it m ég k ö n n y e n el tu d u n k v i­
selni é n is és az IK V is, h a n e m az em b e­
re k is, a k ik b en n e la k n a k , az öreg óriások.
A szép K a rsa in é , a k in e k fo rm á s lá b ik rá ­
já t a n n y isz o r m eg cso d áltam , am ik o r elő t­
te m sz a la d t fel a lépcsőn, m a m in d en lé p ­
cső fo rd u ló b a n p ih e n ő t t a r t és kezét szí­
v é re s z o rítv a sz id ja a te li szaty ro t, am ely et
a k e z éb e n visz. A d a liá s P ongrácz, ak i
n em ré g m ég h á ro m lite r t sz ed e tt b e n a ­
p o n ta és k iz áró lag tiz e n h a té v e s k islán y o k ­
ró l b eszélt, m a n y u g d íjb a n van, te je t iszik,
R é b e r L á s z ló r a jz a
TI/flAKOZÖ_c
Egykor: az átélés
Precíz, de szórakozott könyvelő az utcán
és a re u m á já n k ív ü l sem m i sem é rd e k li S á n d o r K ároly r a jz a i
ezen a földön. És K ru c sik n é , Ű riste n , a k a ­
c é r K ru c sik n é , a k in e k vih aro s fé rfiü g y e i
n e m ré g m ég a la p ja ib a n re n d íte tté k m eg a
h á z a t, m a száz kiló, és alig b ír to ty o g n i
az u n o k á ja u tá n , a k i h eg y eso rrú cip ő b en
já r és m in d e n v a la m ire v a ló nő re m e g je g y ­
z é se k et te sz az u tc á n . . .
Ig en , a h áz ö reg szik , sajnos, és n e m is ez
a leg k ín o sab b . A leg k ín o sab b az, h o g y én
n e m ö reg szem v ele. T izennégy é v e k ö ltö z ­
te m b e a h áz b a és k ö ztu d o m ású té n y , hogy
a z ó ta se m m it sem v álto ztam . E zt m o n d já k
b a rá ta im , ism erő seim és azok b a r á ta i és
ism erő sei. De ez t m o n d o m én m a g a m is,
a k i n a p o n ta tö b b sz ö r is belenézek a tü k ö r ­
be, h ogy ellen ő riz ze m arco m jó lis m e rt k e d ­
v es v o n ásait. N a p o n ta m eg állap íto m , hogy
n in cs sem m i b a j, ép p e n olyan f ia ta l v a ­
gyok, m in t az e lő tte való n ap o n . A k á r
h ú sz év e sn ek is m o n d h a tn á m m a g a m , h a a
h á z la k ó i n em em lék ezn én ek rá, h o g y m á r
Jó pap holtig tanul
a k k o r is hosszú n a d rá g o t h ordtam , a m ik o r
b ek ö ltö ztem . T eh á t, hogy úgy m o n d ja m ,
az id ő n y o m ta la n u l rö p p e n t el a f e je m fö­
lö tt. E l tu d já k k ép z eln i, m ilyen k e lle m e t­
le n ez? Ö rök fia ta ls á g b a n élni egy h á z b a n ,
a m e ly k ö rü lö tte m állan d ó an ö reg szik ?!
H o v á v ez et ez? M i le sz en n ek a v ég e ?
N in cs m ás m eg o ld ás, el kell k ö ltö zn ö m
eb b ő l a házból, a m e ly e t ingerlő f ia ta ls á ­
gom eg y re jo b b a n fog idegesíteni. O ly an
h á z b a fogok k ö ltö zn i, ahol sen k i se m is­
m e r, és ah o l n y u g o d ta n k ia d h ato m m a g a m
h ú szév esn ek , a m e n n y i tu la jd o n k é p p e n v a ­
gyok. És o tt, a h áro m é v e s k islá n y o k n a k is
kezétcso k o lo m o t fo g o k köszönni. N e m a k a ­
ro k z a v a rb a jö n n i, h a m egnőnek.
G á d o r B éla
A színészet lényege E rd e i S á n d o r r a jz a
Ma: az átérés

K E L LEM ETLEN ÉBREDÉS
(Egy ló k e r e s k e d ő , m ik ö z b e n a z t h is z i, h o g y e g y ú r ia s s z o n y ­
n a k u d v a r o l, m a r k e c o ló k k e z é b e k e rü l.)
ö rté n t pedig, hogy
S zolnok m egyéből a
fő v áro sb a érk e z e tt b i­
zonyos M u sk átli Bol­
d iz sár n ev ezetű g az­
d álk o d ó em b er, k i a
fö ld m ű v elésen k ív ü l
m in d e n féle fu v a ro ­
zá ssa l és ló k e re sk ed é sse l is fo g lal­
k o zo tt és tö b b m in d e n v állalk o zá st is
b o n y o líto tt, m e ly ek k e l in k á b b n ö v el­
fI
te az e rsz én y e ta rta lm á t, m in t a tis z ­
tesség ét. M egérkezvén pedig a K ele­
ti p á ly a u d v a rra , a N a g y k ö rú t sa rk á n
á b e té rt a N em zeti eszpresszóba, m e ­
ly et egyidőben, a n a p legnagyobb
£. rész éb e n a lk a lm i vásáro so k , bizonyos
n ő szem ély ek és m ásegyéb, h u li­
f gán ele m e k is g y a k o rta felk erestek .
O tt p ed ig m in d já rt m e llé je ü lt egy
b o rd ó sz ín ű re fe s te tt h ajú , elegáns
hölgy, k in e k m in d e n féle divatos k a ­
r ik á k v o lta k a c su k ló já n és a v ise l­
k ed ése is előkelő és nem es je llem ű
ú rin ő re v a llo tt, h o lo tt az a lv ilá g b an
csak m o rfiu m o s Ica n év en szó líto t­
ták , m e rt m in d e n n é l nagyobb ö rö ­
m e t o k o zo tt neki, h a e k áb ító szerb ő l
n é h á n y k ö b ce n tih e z h o zz áju to tt. M i­
dőn p e d ig egy nyegle viselkedésű,
v ék o n y b a ju sz o s fé rfi a hölgy m ellé
lé p e tt s a rc á tla n u l ism erk ed n i k í­
v á n t v ele, a nő így szólt a to la k o d ó ­
hoz: — N em vag y o k egyedül, m e rt
h a n e m lá tn á , e n n e k az ú rn a k a t á r ­
sa sá g á b a n ülök. — A zzal pedig B ol­
d iz s á rra p illa n to tt, k i z a v a rta n fe ­
le lt e r r e v a la m it s a nyegle fé rfi
m in d já rt o dább állt. A finom Hölgy
e k k o r B o ld iz sá rra m osolyogva, sza­
b ad k o zó szem érem m el m o n d á: —
K érem , n e n e h e z te lje n e dolog m ia tt,
hogy ily e n m ódon sz a b a d u lta m m eg
a to la k o d ó frá te rtő l. — És só h a jtv a
e m leg e tte azo k at az idő k et, am ik o r
az ú rih ö lg y e k n em v o lta k m in d e n ­
féle za k la tá so k n a k kitév e. Ily en és
eh h ez h aso n ló sz av a k k al pedig te le ­
b eszélte a ló k eresk ed ő fejét, hogy
igen előkelő fö ld b irto k o s-család b ó l
sz árm az ó hölgy, k in e k m in d en m a ­
jo rs á g á t elv ették , s az ó ta sok m eg ­
p ró b á lta tá s kö zö tt él.
M u sk á tli u ram , k in e k szerfö lö tt
te ts z e tt az előkelő hölgy ism erettsé-
ge, és hogy az felfed e zte b en n e a le l­
ki ro k o n t, m in d e n féle cifra b ó k o k at
i
m o n d o tt és olyan m ű v e lte n ip a rk o ­
d o tt v ise lk e d n i, hogy a hölgy csak ­
n em m e g p u k k a d t a m u la tsá g tó l és
ó v ato san ita tn i k ez d te a k upecet, m i­
BOCCACCIO: „ S z e r k e sz tő ú r,
m e g b e sz é lé se in k s z e r in t m e llé k e l­
ten k ü ld ö m m a i té m á k r a á td o l­
g o z o tt tö r té n e te im e t, m e ly e k e t e g y
h o ss z ú é r te k e z le tr e íté lt h a llg a tó ­
sá g b e sz é lt el a fe lsz ó la lá s o k a la tt
e g y m á sn a k .”
közben tü z es p illa n tá so k a t v e te tt fe ­
lé. A n n a k p edig sz in te az eszét v e t­
te a s ik e r és eld icsek ed e tt jö v ed el­
m eivel. A nőszem ély e k k o r titk o s je l­
b eszéd d el é rté sé re a d ta az előbbi
v ék o n y b a ju sz ú fia ta le m b e rn e k , . k i
n em v o lt m ás, m in t a cin k o stársa,
hogy m egfelelő p a lit fo g ta k m a g u k ­
nak, s hogy a dolgok re n d jé n m e n ­
nek. M a jd a m egfelelő szeszm ennyi­
ség elfo g y asztása u tá n h ív ta a fize­
tőt, s B o ld izsá rn ak m ég az t sem e n ­
ged te m eg, hogy az ő fo g y asztását
k ifizesse a fé rfi — k i e ttő l ism éte l­
te n m eggyőződött a rró l, m ilyen ú ri
hölgy ism eretség ét élvezi. Az u tc á n
p ed ig Ic u k a b elék aro lt, s szerelm e­
sen m o n d á :
— H a tu d n á , m ily en m ély b enyo­
m á st te tte k rá m a szav ai, bizonyis­
te n ré g ó ta n em v o lta m eg y ü tt o ly an
fé rfiv a l, k i en n y ire h a to tt reám , s
h a n em szégyelleném azt, hogy m it
gondol ró lam , el sem en g ed n ém re g ­
gelig m a g a m m ellől.
A z ita lo s férfi, hogy ezek et h a l­
lo tta, egészen fe lfú jta m a g á t elége­
d ettsé g éb en , és olyan h an g o k a t h a l­
la to tt, m in t egy tu rb é k o ló sz arv as-
m a rh a , m iközben az t go n d o lta: Ez
a z tá n a szerencse! M ég b a rá tn ő t is
szerzek m a g am n a k B u d ap esten , m ég ­
hozzá in g y e n és nem a k á rm ifé le p e r-
szónát, h a n e m egy ig azi rég iv ág ású
ú rin ő t. — És az öröm és a hideg le ­
vegő egészen a fejéb e sz állt, és k ezd ­
te a v o lt fö ld b irto k o sn ő t sim o g atn i
és az a r c á t csipkedte. És hogy az
asszony n em ellen k ezett, így szólt
h o zz á:
— H ív jál h á t m eg m agadhoz, a r a - i
nyosom , m e rt é n sem érzek m á s k é n t ,.
m in t te, s m a g a m sem m e n n é k h a - j
sonló esetb en el ak á rk ih ez . M e rt k é p - '
zeld csak el, hogy a le g u tó b b is, £-4
m id ő n P e ste n ta rtó z k o d ta m , m é g is- r
m e rk e d tem egy m ű v e lt és fin o m i
gondolkodású hölggyel, k it ig e n j ó '
család b ó l v a ló n a k gondoltam , s k i í_
fe la já n lo tta , h o g y tö ltsem h á z á b a n ^
az éjszakát. M id ő n pedig a l a k á s á r a .
értem , ott oly szegényes sz o b á t t a - £ j
lá lta m , hogy tü s té n t v iss z a fo rd u l­
ta m és egy é jsz a k a i k á v é h á z b a n ü l- _
dögéltem in k á b b h ajn alig , s e m m in t , }
hogy o tt m a ra d ta m vo ln a a b b a n a z j
elh an y ag o lt k ö rn y ezetb en .
Icuka, hog y ezek et h a llo tta , íg y 1
szólt a v álo g ató s férfiú h o z:
— M ajd m e g lá to d , hogy az é n k ö r- J
riyezetem m el m eg leszel elégedve.
Azzal egy m e llé k u tc á b a v e z e tte a
férfit, hol egy rég isé g -k eresk e d és j
b ú to r-ra k tá ra v o lt, s am ely h ez b ű n ­
tá rsa , ki n é h á n y napon á t a lk a lm i-
m u n k á sk én t b ú to ro k a t s z á llíto tt a i
ra k tá rb a , k u lc s-m á so la to t sz e rz e tt. E j
zsiv án y p edig a kulccsal e lő re k i - 1
n y ito tta a b ú to r -r a k tá r t és Ic u k a id e j
v ez ette be az e lá z o tt k u p ecet és a m in t {
b elép tek így sz ó lt hozzá:
— K érlek, n e g y ú jtsál v illa n y t,!
m e rt több o k o m v a n rá, hogy é sz re ]
n e vegyenek, a h o ld fén y ép p e n elég j
világosságot n y ú jt. És nézd el e zsú - !
foltságot is, m e rt ötszobás la k á so m - ■
ból három sz o b á t elv ettek és b ú to ­
ra im m a l m o st ily e n szűkösen k e ll ■
összehúzódnom . ö
M uskátli u r a m a fé lh o m ály b a n jó l <
k iv eh ette, h ogy különböző szép é s '
d rá g a a n tik b ú to ro k , m in d e n fé le
in g a -ó rák és p o rce lán -szo b ro k k ö z ö tt 1
v an , és m a g á b a n az t g o n d o lta : —
N em hogy ú ri d á m a la k ásá n v ag y o k , Q
d e az sincs k iz á rv a , hogy e b ú to ro k
egy báró, v ag y egy grófnő tu la jd o n á t <
képezik. — És m e g illető d ö tten csó k o lt
k ez et a nőnek, k i azonban tü r e lm e t- .
le n ü l cibálni k e z d te le ró la a k a b á ­
to t, m in t a k ib e n a vágyakozás m á r
elv ise lh ete tle n tü re lm e tle n sé g e t ö l­
tö tt. M iután p e d ig M usk átli u r a m _
, elégedett, m ély álo m b a z u h a n t egy
X IV . L ajo s-k o rab e li k erev eten , a n ő *
és cinkosa ü g y esen k iem elték za k ó ­
já b ó l a tö m ö tt erszényét, le k ap c so l­
tá k a ra n y ó rá já t és jó é jsz ak át k ív á n ­
v a o tth a g y tá k ő t a ra k tá rb a n .
Som ogyi P á l
Parancsolj, kérlek alássanl

Tervértekezlet

Hegyibeszéd

Nézeteltérés

M in ő sé g i ellenőrzés B áto rság P isz o k huligánok!

 Komplett ruhatár 1980-ban N em és n e m !
V árnai G y ö r g y r a jz a V a s v á r i A n n a r a jz a

Kemény edzés - Nahát fiam! Te elgázoltatod magad, hogy ne kelljen e l­

jönnöd- Anyuékhoz . . .?
Erdei S á n d o r rajza

JÓSLAT
Fényes sisakú, vitéz Tél!
Elődbe jöttem. Idéztél.
Jóslatot kívánsz, merészet:
győzhet-e rajtad enyészet?
Van a világon oly sereg,
mely megmérkőzni kész veled?
S hány éjen át szorítja vak
homály mögött a kék tavak
hullámos keblét fagy-karod?...
Megmondhatom, ha akarod.
Uralmad megdől, zord ború —
s nem lesz belőle háború.
Had sem kell hozzá, szablyákkal,
Mesebeli házmesternéni elég lesz egy kis madárdal;
T on cz T ib o r ra jza égből cseppentett arany szesz:
kardod elolvad — s tavasz lesz.
Szabó Rezső

Nemrégiben jelent meg u

Az ú g y n ev ezett „ b o lo n d
v i c c e k ” d iv a tja m ár réq en
e lm ú lt , d e a p esti a s z fa lt o n
m o s t ú jr a sz ü le te tt e q y . L e g ­
a lá b b is m i c s a k m o s t h a l­
lo ttu k . . .
E z a v ic c arró l a b o lo n d r ó l
s z ó l, a k i lo v o n m e g y a k ö r ú to n
é s k ö tő f é k e n is v e z e t e q y lo v a t.
A 6 - o s v illa m o s m e lle tt e d ü ­
b ö r ö g . E qy Ism e r ő se le s z ó l a
p e r o n r ó l a b o lo n d h o z :
—■ M iért lo v a q o lsz a J ó z s e f
k ö r ú to n ? M iért n em u ta z o l te
is v illa m o s o n ?
— Na h a llo d — m u ta t fel
a t ú lz s ú f o lt v illa m o s r a a b o ­
lo n d — , h át n em k é n y e lm e ­
s e b b e g y e d ü l ü ln i e g y lo v o n ,
m in t sz á z a d m a q a m m a l ö s s z e ­
p r é s e lő d n i a h a to so n ?
— É s h o v á ig y e k sz e l?
— Z u q lig e tb e .
— D e m ié r t v e z e t s z k ö tő f é ­
k e n e q y m á sik lovat?
— M icsod a k é r d é s i A Zug-
- Gondoltam, kihozok e g y kis forralt bort! Jól fog esni liq e tb e a M oszk va t é r e n át
ebben a hideg éjszakában! . . .
k e ll s z á l l n i . . .
Bibliotheca Kiadónál firehm
híres m űvének, az Állatok v i­
lágának harmadik kötete. A
könyv 19-ik oldalán a követ­
kező kép látható: sűrű v íz ­
parton hengeralakú sárépítm.V
nvek sorakoznak. A kép alá­
írása íg y hangzik:
..Elhagyott flamingó-fészek az
E bbe mentén."
Ebbe én nem tudtam bele­
nyugodni és sokáig töpreng­
tem, vajon hol lehet ez a fla-
mingós Ebbe folyó? A tér­
képen csak egy Ebbe nevű
hegységet fedeztem fel — Köln
mellett. Ezekután felkutattam
az eredeti ném etnyelvű ki­
adást és abban elolvastam az
eredetinémetlszöveget: „Verlas­
sene Flamingonester bei Ebbe”.
Azaz magyarul: „Elhagyott
flamingó-fészek APÁLY ide­
jén”.
Tehát az Ebbe szócska nem
folyót, hanem apályt jelent.
Több figyelm et, fordító és lek­
tor kartársak!
(Gy. L.)
 e CIPRUSON Erdei Sándor rajza

MMCKí
E rre a kén y es k é r d é s re k e ll v á la ­
szo ln ia a h am b u rg i tö rv én y szék n ek .
R a m c k e n ém et e jtő e rn y ő s tá b o rn o k
a v á d lo tta k p a d já ra ü lte tte a h am ­
b u rg i rá d ió k é t m u n k a tá r s á t E rich
K u b y író t és H an s P ro s k e szerkesz­
tőt, a k ik eg y h a n g já té k b a n B rest
o stro m á t m u ta ttá k be. A d a ra b sze­
r in t R am ck e tá b o rn o k , a v á r védője
esz te le n ü l ta r to tta a z e rő d ö t, am ik o r
a h á b o rú m á r ré g e n e lv e s z e tt és ez­
á lta l so k tízezer k a to n a é le té t á l­
d o z ta fel. A tá b o rn o k k ifo g áso lta a
d a ra b o t, d e k ü lö n ö se n a z u tolsó m o n ­
d a to t sérelm ezte. A k e r e t já té k egyik
szerep lő je ugy an is az ep iló g u sb an
ez t k érd ezi:
— A lso, w a r e r e in S chw ein?
(Szóval d isznó v olt, R a m c k e tá b o r­
nok?)
A szerző n y itv a h a g y ja a k érd é st,
m in t ah o g y m o d e m d a ra b o k b a n a
kö zö n ség re bízzák a d ö n té st, és a
fe le le t csu p án en n y i: „B izonyos, hogy
szo lg aiélek v o l t ..
N áci táb o rn o k o k , ad m irá liso k és
S S -v ezető k lég ió ja je le n t m eg a bí­
ró sá g e lő tt. V a la m e n n y ie n a fejé t
k ö v e te lté k E rich K u b y n a k , az író­
n ak , a k i eg y é b k é n t ő rv ezető k én t - Látjátok, ha egy kicsit összehúzzuk magunkat, mindhárman elférünk! .
sz o lg ált a b re sti e rő d b e n és szem é­
lyes élm én y e i a la p já n ír ta a darabot.
R a m c k e tá b o rn o k — m in t m in d en A saját szakállamra
n á c i — a r r a h iv a tk o z o tt, hogy csak
a k ia d o tt p ara n c so t te lje s íte tte . l o d r á s z h o z t é r t e m b e a z im é n t , H lfiJ tZ lY D
— A k k o r is, a m ik o r b a rm o k n a k D e a lig n y i t o t t a m k i s z á m a t,
n e v e z te a k a to n á k a t? — k é rd e zte az A fo d r á s z k i f e n t b o r o tv á v a l
író.
E rr e m á r n em v á la s z o lt a n áci-
V á g tá b a n m á r is n e k e m tá m a d t.
K ltíA IO T D A T
tá b o rn o k , d e m a g á b a n b iz o n y ára azt E lő b b f ü l e m b e v á g o t t b e le ,
A tudósokat változatlanul foglalkoz­
gondolta, „no, eb b ő l az őrvezetőből M o s t á lla m b a , m e r t n in c s m é g k é s z e n ,
V á lla l k o z ó t e r m é s z e t le h e t, tatja az a kérdés, hogy tulajdonképpen
sem lesz k á p lá r az ú j n é m e t hadse­
B e le v á g m in d e n b e m e ré sze n . mi az, ami a cigarettában ártalmas.
reg b e n !”
Most két angol professzor, Richard
Doll és A. Bradford Hill megállapította,
Tejeskávé
$& ***& &
hogy a csikkben van a romlás. Azok,
akik a végsőkig elszívják cigarettájukat,
Somerset Maugham, a Hírneves angol I h r r e k ije lö lt eszp re sszó k b a n , sokkal nagyobb veszélyeknek nézhetnek
író m ost töltötte b e 85-ik életévét. S ily e n je lle g ű c u k r á s z d á k b a n mint azok, akik félig elszívott szi-
Maugham m ost is friss, s naponta 5—6 K ö t e le z ő m á r fe ls z o lg á l n i
rkájukat nyom ják el. Mint kiderült,
kilométert gyalogol. S H ogy a humorát T e j e s k á v é t is m o s ta n á b a n .
amerikaiak legalább három centimé­
is megtartotta, azt az alábbi megjegy­ ternyi darabot dobnak el a cigarettából,
zése bizonyítja: R e n d e lh e tő k h á t te je s k á v é k ,
— Születésnapomra an nyi virágot E s h o z z á k i f l i k , a v a g y z s e m lé k , míg az angolok legföljebb másfél cen­
kaptam, hogy a lakásom ú g y nézett ki, S a te je s k á v é k te jta r ta lm á t tit. Ez magyarázza az angol dohányo­
m int egy temető. E z m ég egy kicsit T i s z t á z z á k a t e j s z i n i s z e m lé k . sok gyakoribb tüdőbántalmait. Szegény
k o r a i. . . (— véghy) angoloknak nem telik hosszabb csikkre.
 y j |^)ühöng a gyűjtőszenvedély
Neked, papa, egy skaftííya gyufát hoztam a gyűjteményedbe!
SPANYOL
M IG U E L M IH U R A :
$ 614/
A sz u rk o ló k széles tá ­
bora panaszkodik, hogy
le á ld o z ó b a n v a n a bikavia-
d aiok fénykora. A b aj
k étségkívül ak k o r kezdő­
d ö t t , a m i k o r Don Cecilio
A lv a re z , a jeles t o r r e á d o r
— cv ik k errel jelent m eg
a z a r é n á b a n . A z ily es m i
h a t á r o z o t t a n r o n t j a a bi-
k a v ía d a lo k stílusát.
Ma m á r s e n k i s e m v o n ­
h a tja kétségbe, hogy n e m ­
z e ti sp o rtu n k ügyének
ren g eteg et árto tt ez
cv ik k er és Don Cecilio
n y íro tt b ajusza. Bankpénz-
t á r o s v o lt, m i e l ő t t a t o r ­
reádor! pályára lép et t,
é s a k k o r is s o k a t m e g ­
t a r t o tt b an k tisz tv iselő i szo­
k ásaib ó l, am ik o r m á r a
\*iláq leghíresebb b ik a­
v ia d o r á v á képezte m ag át.
R ö v i d l á t ó vol t, a l i q látta
a bikát. A term észete ri­
deg, pénztároshoz illően
b iz a lm a tla n , iqen h id eg en
b á n t a c s a p a t á v a l . T is z te ­
letet kö v etelt, n e m en-
q e d t e , h o g y t e g e z z é k , ő is
ö n özött m in d en k it és ve­
z e t é k n e v ü k ö n s z ó l ít o t t a e m ­
b e r e it. A többi to r r e á d o r
p é l d á u l R a f a é l - n a k s z ó lít ja
s e q é d j é t ; ő a z o n b a n íqy
beszélt:
— V ezesse elém a z álla­
tot, s z e n y o r F e rn a n d e z !
E rre szenyor Fernandez
m e n t, é s elővezette a z álla­
t o t . M e g kell h a g y n i , Don
Rendelésre házhoz szállítják a vacsorát
HUMOR
&1ótW(lQl(rt
Cec ilio e z u t á n oly c s o d á l a ­
to s m ó d o n á llt a b i k a e lé ,
hogy a szurkolók gyönyö­
r ű s é g ü k b e n f e lá llv a t o m ­
b oltak. P e rsz e , a s z u rk o ló k
s z í v e s e n á l l n a k fel, m e r t
elég g é k én y elm etlen ek az
ülések.
A halálos döfés p illana­
t á b a n D o n Ce cilio m e g k ö ­
vetelte, h o q y eg y ed ü i h a g y ­
ják az a r é n á b a n a bikával.
Ha c s a p a t á n a k v a l a m e l y i k
tagja m égis a porondon
a r e veszít len d ü le te ssé g é b ő l.
volt, n e m e n g e d t e , h o q y
á tu g o r jo n a p alánkon, m e r t
e z r o n q á l j a a p a l á n k o t . Ko­
p o g ta tn ia kellett a z a jtó n ,
íg y m e h e t e t t c s a k ki. Be ­
j ö n n i is c s a k k o p o g t a t á s
u tán lehetett:
— B e j ö h e t e k , Don C e ci ­
lio? — k i a b á l t á k a z a j t ó n
k eresz tü l.
—- M i é r t a k a r b e j ö n n i ,
sz en y o r Fernandez?
— H o g y ö k l e l é s r e ál lít­
S z ű r-S z a b ó J ó z s e f r a j z a
s a m a b i k a s z a r v á t , Don
Cecilio.
C s a k i s íg y , e l ő z e t e s e n ­
gedély a la p já n lép h etett az
a ré n á b a a c sa p a t v alam e­
ly ik t a g j a , h o q y m e g i g a ­
z í t s a a b i k a s z a r v á t , f e l­
szedjen egy elvesztett
lándzsát, v a g y — a m ik o r
eg y bika h a s b a s z ú r ta — a
k ö tözőhelyre v igye Don
Cecil iót.
Ne c s o d á l k o z z u n k h á t,
hogy nem es sp o rtu n k egy­
A hogy m ú lta k az évek, to­
v á b b r o m lo tt a helyzet:
Don Cecilio m o s t m á r k é t
cv ik k ert h aszn ál, eg y et kö­
zeire, a m á s ik a t táv o lra.
A kegyelem döfés pillan atá­
b a n c v i k k e r t k e ll v á l t a n i a .
Ez a l e g r e t t e n e t e s e b b .
Az ó ta h i á b a r a g y o g a
n a p f é n y S p a n y o l h o n f el et t,
h i á b a sz ál l a l e v e g ő b e n a
pasodobie v id á m dallam a.
Hi áb a ö l t ö z n e k a s s z o n y a i n k
csipke-m antillába, hiába
tű zn ek a h a ju k b a virág o t.
És h i á b a k ö n y ö r ö g n e k té r -
denállva, ag g o d alo m tó l s á ­
p a d t a n a m a c a r e n a i S zűz -
hö z, h o g y v e z e s s e h a z a é p ­
ségben b ikaviador kedve­
süket.
H iáb a. Az a k é t k i s k e ­
r e k ü v e g ( t iz e n n y o l c d i­
o p tr ia ! ) m i n d e n t t ö n k r e t e t t .
(Fordította:
Lányi Margit)
Bosszúságmérő
Karácsonyi meglepetésként vettem ma­
gamnak egy világhírnek örvendő, 2800 fo­
rintos Orion rádiót. Néhány hetes baráti
együttélés után az én világhírű rádióm
selejtre futott, mire én elvittem a Lenin
körúti Orion szervizbe. A rádió-doktor
megállapította, hogy rossz a potencio-
méter, majd a jótállási keretem terhére
beletett egy újat. M ivel ettől a rádióm
új erőre kapott, hazavittem. Taxiköltség
oda-vissza 50 fo r in t. . . Rövid idő múlva
rádióm ismét selejtre futott. A szerviz­
ben megint megállapították, hogy rossz
a potenciométer és ismét beletettek egy
újat. Taxiköltség megint 50 fo r in t. . .
Harmadszor már telefonon kérdeztem
meg tőlük: miért tettek kétszer egymás­
után az én rádiómba rossz potencio-
métert? A válasz: „Ilyent gyárt a Székes-
fehérvári Vadásztölténygyár" , . . Ezek-
után nem tudok mást tenni, minthogy
megkérdezem a gyártó vállalatot: miért
nem készít olyan alkatrészt, amely biz­
tosítja ezeknek az egyébként remek ké­
szülékeknek zavartalan működését?
,_ (b ern átb )
Kaposvárról jelentem,
hogy a megyei könyvtárban
10 0 0 0 kötet szom orkodik a
padláson, ig^g-ben újabb 1 0 0 0 0
kötettel szaporodik a könyvtár
állománya, ami azt jelenti,
hogy ismét 1 0 0 0 0 kötet kerül­
ne a padlásra - ha ott helye
lenne. De nincs! A probléma
tehát az, hogy vagy újabb pad­
lást keresnek, vagy kibővítik
a könyvtárat. Persze az utóbbi
megoldás lenne az egyszerűbb,
mert akkor az új könyveket
olvasni is lehetne . . .
- O
1 7 — 18
Ez a két szám nem telefon-m ellékállo­
mást jelöl, hanem két villamosjáratot.
Kezdem a 18-as kocsival, amely nagyon
ritkán járt, de mégis el lehetett vele jut­
ni átszállás nélkül az óbudai kocsiszíntől
a Móricz Zsigmond körtérig. Két év óta
- fájdalmunkra - ez a villam os csak a
Nagyszombat utcáig megy. Pár hónappal
ezelőtt megindult a 17-es járat, amelynek
nagyon örültünk, mert ez is az óbudai
kocsiszínig járt, mint a régi 18-as. Örö­
münk azonban nem tartott sokáig, mert
a járatot a Délivasút helyett a Szent Já­
nos kórházhoz irányították. Aki tehát a
17-es kocsival a Délivasútig, vagy a 18-as
járattal a M óricz Zsigmond körtértől
Óbudáig akar eljutni, annak át kell száll­
ni. És ez így nincs jól. Sok, Óbudára járó
dolgozó nevében
H o rv á th A n ta ln é
I„ A lk o tá s u. 1.
Egy jótanács. . .
S z a b a d sá g m o z i k e ttő is v o lt B u d a­
p e ste n . A z e g y ik B u d á n , a B a r tó k Béla
úti S z a b a d sá g m o z i, a m á sik a z ú jp e sti
S z a b a d sá g m o z i. Ez so k f é lr e é r t é s r e
a d o tt a lk a lm a t, e z é r t a z ú jp e sti S z a b a d ­
s á g m ozi n e v é t m o st m e g v á lto z ta ttá k
,,B a r tó k ’’-ra . A z h o g y a k é t a z o n o s n e v ű
m ozi k ö zü l a z e g y ik n e k m á s n e v e t a d ­
n a k , h e ly e s . De n em lett v o ln a lo g ik u -
sa b b , ha a B artók Béla úti S z a b a d s á g
m o z in a k a d já k a B artók n e v e t?
 Teakóstoló pavilon,
az Önkiszolgáló Közértben
- No de Lajos! Csak teáról volt sz ó .
Alig egy órája, hogy meg­
érkeztem Párizsba, az első em­
ber, akivel beszédbe elegyed­
tem, ezt kérdezte tőlem:
— Van jegye a ma esti pre­
mierre a m inden idők legér­
dekesebb b ű n ü g y i drámájá­
hoz?
M egvallom, im ádom a bűn­
ügyi történeteket. Este elm en­
tem a szóbanforgó színházba.
Amint a páholynyitogató a
helyemre vezetett, felment a
függöny.
— Jó h ely, ini? — kérdezi,
miközben a markát tartja.
Én nem veszem észre. Már
azt hittem, h ogy elment.
— Műsort nem parancsol?
— Nem.
— Látcsövet tetszik?
A színpadon javában folyt
a dráma. Hallatlan izgalmas
jelenetek következnek. Ott a
Reklamáció K a já n T ib o r r a j z a
Sándor Károly rajza
halott. De k i a gyilkos? Ezt
az izgalm at. . .
— Tessék savanyúcukor,
vagy inkább csokoládé?
— Nem kérek semmit!
Folyik az előadás, az izga­
lom a tetőfokra hág.
— Hozzak a szünetben Co­
ca Colát?
- Már két hónapja beadtam a fiamat javíttatni és még
— Ne hozzon semmit!
— Neem ?? hozzá se nyúltak?
— Nem! V igye el magát az
ördög!
Végre békében hagyott. Át­
adhattam magam az izgalmas
Halad a korral E rd e i S á n d o r r a jz a
élvezetnek. E gym ást ■váltják
az idegtépő jelenetek. Már
mindenki gyanúsított, de min­
denki tagadja. A páholyos le­
hajol a fülem hez és jobbkezé­
vel a színpadra mutat, majd
fojtott hangon a fülembe
súgja:
— A kertész . . . a gvilkos!
Cs. J.
Üzembe helyeztem az első rémhír-kigondoló g ép em et. . .
Divat a kisbútor Schwott Lajos rajza
- Gyerekek, nagyon szép a lakásotok, de hol van a szek­
rény?
- Rajta ülsz, apukám! 15
 Imigyen szó la A denauer kancellár az elnökválasztás e lő tt...
(A S ü d d e u tsc h e Z eitu n g b ó l)

5IRODAIMr Bir o d a l mie l w ö k Sa l mi e l n ö k Bi r o d a l m i e l n ö k

„Az új birodalmi elnök- . . . azt az álláspontot amelyet elképzelek

nek . . . kell képviselnie . . .

kedves doktor bácsi nagy n ép­
szerűséget élvezett a mátrai üdülőben.
Minden télen ott „nyaralt”, teljesítve
az üdülési felelősnek azt a kérését, hogy
ne mindenki . július 15 és augusztus
15-ike között menjen szabadságra.
Könnyen m eg is tehette a kedves dok­
tor bácsi, nem volt se gyereke, se uno­
kája, akivel együtt óhajtotta voln a töl­
teni az iskolai vakációt.
Derűsen teltek a napjai a hótól csil­
logó tájakon. Sétált, olvasott, ultizott,
evett-ivott, beszélgetett a vendégekkel és
élvezte a pihenőt. Egyszer aztán m egis­
merkedett Pirikével, az üdülő „dém o­
nával”. Ne tessék szó szerint értelm ezni
ezt a kifejezést. Piriké valóban n em volt
démon, de n a p o lja többször öltözkö­
dött, gazdagon használta a szájrúzst,
színes-mintás feszes sípulóvereket hor­
dott, szilajul táncolt, interurbán beszélt
Budapesttel, tetszett a férfiaknak és így
a többi nő gyorsan ráaggatta a dém on-
ságot. H am ar megértették egym ást az
agglegény doktor bácsival. Séta közben,
a szikrázó februári napsütésben Piriké
a sötét szem üveg mögül a doktor bácsira
emelte kék szem ét és ábrándosán így
szólt:
— Érdekes, én sohasem szerettem a
fiatal em b erek et. . .
A doktor bácsi igen örült ennek a
vallomásnak, eszébe se jutott, h o g y ifjú
korában sohasem találkozott olyan nő­
vel, aki az idősebb férfiakat kedvelte
és azt be is vallotta volna, összebarét-
koztak, naponta együtt sétáltak, együtt
nézték a televíziót, sőt Piri még táncba
is vitte a derék doktor bácsit.
Nem csodálkoztak az üdülő törzsven­
dégei, amikor a következő február­
ban ism ét egyszerre kapott beutalást
Piriké és a doktor bácsi. Ámor közve­
títő szerepét ezúttal az SZTK játszotta
nagy sikerrel. A csinos gondnoknő ma­
gától értetődően egym ás m ellé ültette
őket, naponta háromszor együtt étkez­
tek és elválaszthatatlanokká váltak. Már
annyira összetartoztak, hogy a gondnok­
nő ilyen ek et mondott a nő háta m ö­
gött a doktor bácsinak:
— Büszkék vagyunk Pirikére, ö az
üdülő üdvöskéje!
Piri viszont ezt hallotta öreg hódoló­
járól:
— Nagyszerű ember! Többet ér egy
tucat fiatalnál.
Ezeket a magasztaló kritikákat elm e­
sélték egymásnak és nagyon jól érez­
ték magukat.
Három üdülés után a doktor bácsi az
idén egyedül jelent m eg a Mátrában.
Mindenki izgatottan várta Pirikét. Nem
jött. Harmadik napon, amikor a társalgó
kandallója körül lustálkodtak, a gond­
noknő nem bírta tovább, megkérdezte:
— Mi van Pirikével, doktor bácsi?
— Férjhezment — felelte a doktor és
m élyet sóhajtott rája.
összenéztek a tavalyi, tavalyelőtti v en ­
dégek, akik mind jól ismerték Pirikét
és értékelték a doktor bácsi vonzal­
mát. Az első vigasztaló mondatot a
gondnoknő röpítette fel:
— Tudtam, hogy az lesz a vége!
Szenvedélyesen vadászott férj után.
Megszólalt egy másik nő:
— Nem volt nagyon válogatós.
Megtoldotta a gondnoknő:
— Suttyomban m inden férfivel k i­
kezdett. De csak egyetlen igaz szerelme
v olt itt az üdülőben, a szőke dobos, aki
tavaly játszott nálunk.
Szapulták szegény Pirikét, szapulták:
ha igaz a népi babona, kegyetlenül
csuklóit valahol.
Aztán az egyik nő. kíváncsian m eg­
kérdezte :
— Nem tetszik tudni, kihez m ent férj­
hez?
— Hogyne tudnám — felelte a dok­
tor bácsi. — Hozzám.
Cinkosan kacsintott a nőkre és szer­
tartásosan rágyújtott hosszúszárú csi-
bukjára.
Stella Adorján

LUDAS MATYI humoros, szatirikus hetilap.

Szerkesztőbizottság: Tabl László főszerkesztő. Földes Györqy felelős szerkesztő, Toncz Tibor m űvészeti szerkesztő. —
A kiadásért felel a. Hírlapkiadó Vállalat Igazgatója. — Szerkesztőséq: Budapest, V ili., Gyulai Pál utca 14. — Tel.: 335—718.
— Kiadóhivatal: Vili., Blaha Lujza tér 3. Tel.: 343 — 100, 142—220. — Terjeszti a Posta Központi Hírlap Iroda 180—850. «-
Kossuth Nyomda, Budapest, V., Alkotmány u. 3. Felelős vezető: Lengyel Lajos Igazgató.
 X V . évfolyam 11. szám. Ára: 1 forint 1959. március 12.

* > * —

T o n c z T ib o r

Türelmetlen tavaszvároh
 Attila sírját keresik
- Az én földemet nem forgatnák m eg egy kies' " ’ “hét,
hogy ott van a koporsó . . .
— Tulajdonképpen megvan
m indenem , jó állásom, há­
romezer forintos fizetés, be­
rendezett lakás, mosógép, tele­
vízió. Tudom, hogy ez mind
szép, de nekem m égsem elég,
hiányzik válami.
— Porszívógép?
— U gyan, nem ily en köz­
napi dolgokra gondolok. Va­
lam i nagy, valam i hatalmas,
ami betölti az életet.
—i Ilyen gépet n em isme­
rek.
— Nem gép, hanem valami
egész hatalmas, megfoghatat­
lan érzés.
— Mi az?
— A lehetőség, uram. Az
hiányzik itt, a lehetőség, csu­
pa nagy betűvel. N em bírom
nézni már ezt az állandó egy­
hangúságot. Az ember meg­
kapja elsején a fizetését, meg­
él belőle szépecskén, még
félre is tesz, vásárol valamit,
de aztán újra elölről, újra el­
seje, újra elseje. Megőrülök,
nem bírom tovább! Semmi iz­
galom, semmi változatos, csak
m indig a megszokott, a le­
hetőség nélküli.
— H át már az is baj, hogy
nyugodtan élhet, megvan
mindene, nincsenek gondjai?
— Én kérem lehetőségek
nélkül partra vetett hal, fél­
karú óriás vagyok, ú gy kell
nekem a lehetőség, m int más­
nak a kenyér. A lehetőség
kell, a lehetőség kell! Befek­
tetni m indent egy vállalkozás­
ba, egy üzletbe, egy részvény­
be. N em a meggazdagodni vá­
gyás beszél belőlem, hanem a
puszta lehetőségek utáni von­
zódás. E zt hiányolom itt, ez az,
ami lüktetést ad mindennek.
Tudja maga m i az a rizikó?
Mi annak a csodálatos érzése?
Befektetni m indent az utolsó
fillérig egy vállalkozásba és
várni, m i lesz. Ez a változa­
tosság, ez az igazi érdekesség.
Nem pedig az állandó egy­
hangúság fizetés, beosztani
R eggeli séta
H egedűs Is tv á n ra jza R éber László rajza
nak sem érne itt az élet sem­
mit. De én más világra szü­
lettem, engem elpusztít ez a
lehetőségnélküli, szürke egy­
hangúság.
— De mondja, ha maga
nem tud olyan rendszerben
élni, ahol nincs tőzsde, ahol
nincsenek olyan vállalkozás
egész hónapra, aztán újra, élet, ha nem fektetheti be sok, amibe mindent bele lehet
fektetni, miért nem disszi­
újra, m indén elölről. mindenét, egész vagyonát v a ­
dált?
— D e ott tönkre is lehet lam ilyen vállalkozásba?
— Mondja, hülyének néz
menni. — Ú gyszólván semmit.
— Ne gúnyolódjon, inkább engem?! Kimenni a bizony­
— N a látja, tönkremenni, talanságba?!
örüljön, h ogy nem érti ezt az
én már azt is hiányolom . B e­
egészet, mert különben magá­ S zen tiv án y i Iv á n
fektetni mindent abba az üz­
letbe, várni, várni, izgulni és
utána tönkremenni. N em is­
meri ezt az érzést, h ogy az Űj szavakat kell megtanulnunk
ember eladja m indenét, vesz S á n d o r K á r o ly r a jz a i
érte Rimamurányit, elm egy a
tőzsdére, vár, töpreng, kalku­
lál és tönkremegy. D e m ost
m ég ilyen sincs! Megkapja az
ember azt a fizetést, de sem ­
mi izgalom , semmi küzdelem ,
sem mi változatos. Szörnyű!
N em érzi annak súlyát, hogy
itt m ég tönkremenni sem le­
het?
— H a magának ez az egyet­
len vágya, adjon el m indent
és a pénzt dobja ki az abla­
kon.
— Ilyen egyszerűen nem
érdekes. Az izgalom kell hoz­
zá, a várakozás.
— Akkor csináljon a párká­
nyon ülőtartásból billenő
m érleget, majd félkéz-állást és
úgy szórja ki. Velencében
— N e szellemeskedjen, ko­
m oly dolgokról beszélek. A
lehetőségekről. Tudja is maga,
mit jelent az, hogy lehető­
ség?
— Igen. Bekerülni egy
egyetem re, elvégezni, tanulni,
fejlődni és emberré válni.
— U gyan, menjen már! Mit
ért is maga ehhez? Feltenni
m indent egy lapra és elvesz­
teni, de szépen, gesztussal,
nagystílűén. Az igen! N agy­
stílűén, uram, nagystílűén! De
itt m egöli az embert a szürke
egyhangúság. Mert m it ér az
 Ezért várja
a világ a csúcs-
értekezletet

Minden harmadik embernek van pénze

a takarékban
S z ű r -S z a b ó J ó z s e f r a j z a

E lfe lejtettem az este m ondani: itt van ez a fe h ér szok­

nya. Légy szíves, vid d el a tisztítóba. Ha m ost beadom,
talán kész lesz augusztusban. K eresd m eg Icát és m ondd,
hogy Éva fé rje vag y és hogy üdvözlöm és kérem , fesse
be. F igyelm eztesd őt, hogy ez egy külföldi anyag, ami
se m m ilye n fe sté k e t n em tűr. De azért m égis próbálja
m eg, persze garanciával. A régi barátságunkra hivatkozva
rábízom, m ily e n színre festi, de azért fe lté tle n ü l szeret­
ném , ha fe k e te lenne, ko ro m fekete, n em éjfek ete, m ert
az olyan k é k e s, h an em k o ro m fe k e te m in t a brikettkorom
a fakorom m al ellentétben, a m i egy kicsit szü rkéb e já t­
szik. Ha látod, hogy Ica a rcokat vág vagy a vállát vono-
gatja, am it úgy u tá lo k nála és a zt m ondja: „Nehezen fog
m enni!" — a kk o r csak erősködj, m ert az nála csak af f ek-
tálás és a n n yit jelen t, hogy fe lté tle n ü l m eg tud ja csinálni.
Ha viszont úgy hirtelen rávágja: „Az lehetetlen!”, akkor
m ondd m eg neki, hogy lehet sötétszü rke is. V a la m ivel sö- - Hármatok közül csak neked lehet!
létebb, m in t a te télika bá tod — b e l ü l . O lyan sim a sö­
tét, árnyalat n élkü li szü rke, n em ólom szürke, m in t az ég
szokott lenni, ha n em olyan rem énytelen, m o n d ju k m ár a
gyász határán gom olygó szü rke. M ajd m eglátod, m it szól Elkészült az első gumikerekű villam os
hozzá és ha az se m eg y se m m ik ép p , legyen h át világosabb S c h w o tt L a jo s r a j z a
szürke, olyan, m in t egy p iszko s galam b, m iu tá n hem per-
gett a porban, teh á t va la m ive l sötétebb, m in t a galam b-
szürke, de le h et olyan acélos, a n tik -ezü st szü rke is, m in t
az oxidált alpakka. Ha íg y sem m egy, legyen galam b-
szürke, csak az isten ért n e m tú l világos, m e rt a kkor a
p u ló verem et és a ka rd igá nom a t is át kell fe ste tn i. V an a
félvilágos, szü rk e-g a la m b o kn a k egy sötétebb nüansza,
m in t egy egészen fin o m , véko n y , kezdődő szü rke hályog.
A z lenne a legjobb.
Édesem, m ár nagyon sietek. Te csak a lud j nyugodtan,
ráérsz egy félóra m ú lv a fe lk e ln i. Legjobb, ha csak tisz­
tításra adod be a szo k n yá t és m egkérdezed, m ibe kerül
a festés. A z t se bánom , ha fe h é r m arad. R ohanva csókol
M ost még csak gumifelsőrész kell hozzá és megoldódik a
közlekedés problémája. , 3
 K őszeg, d e van ö n k r it ik á j a M eglepő tábla
V árnai György rajza

- Látod, ez a sofőr belátta, hogy elvonókúrára kell mennie . . .

A nagy feltalálók
szobor-galériáj ából
C sap osok

Az író átadta új színdarabját a ren­ A k á r papok a g y ó n tató szék b en ,

dezőnek. A rendező elolvasta a darabol O ly an o k v a g y to k , ti, csaposok.
és szépeket mond, majd így folytatja:
E ld a d o g ja m in d e n b a já t és b ű n ét
— Persze nálunk csak akkor kerülhet
színre, ha az igazgatónak is tetszik. A részeg n é k te k s c su k lik , zokog:
— Mi sem természetesebb . . . — vá­
laszolja az író.
— Igen ám — folytatja a rendező —, ig éri, hogy m ár ez az u to lsó

de az igazgató nem olvas darabot. És tö b b é n em iszik sohasem

S c sú sz ta tjá k e lé , m in t felo ld ást.

A féld e c it, o ly an kegyesen.

Á ld já to k is d e ré k b u z g a lo m m a l

És ha m akacs, ú tja e la k a d .

Jó a n g y a lt v á rá z so lto k b e lő le ,

A d to k néki se b es sz árn y a k a t.
A József városban barangolva, egy
nemrégiben n yílt kisvendéglőben fig yel­
tem fel erre a rendelésre. A tarkaab- n y ü sz ít k in t s k apar az a jtó n
roszos asztaloknál ülő vendégek egyike
S ig éri, hogy b icsk áv al fiz e t,
szerényen bablevest kért.
— Igenis — ' mondta a pincér és a T ö rö lg e tte k n e k iv ö rö sö d v e
konyha felé sietve ezekkel a gőgös sza­ P u ltró l b o rt és h o m lo k ró l v izet.
vakkal továbbította a rendelést:
— Egy brüsszeli bableves! D arázs E n d re

P u s z ta i P á l r a jz a

Mikéi

/
 P ersp ek tíva
Várnai György rajza
(d y tle u o /u ^ )
(Szem elvények az ..Életképek” éti a
.,Pesti Divatlap” 1848 márciusi szá­
y maiból)
Száguldó forradalom
K ét angol utazó érkezett március
15-én városunkba. Ezek Palermóban
voltak, mikor ott a forradalom kiütött.
Békeszerető lordok lévén, onnan rögtön
elindultak Milanóba. Amint odaérnek,
kiütött a forradalom. Innen szintén
odább kelve, utaznak Párizsba. Alig
vannak ott egy hétig, kiüt a forradalom.
Itt ism ét felpakolnak, mennek Mün­
chenbe, alig szállnak le a kocsiról, kiüt
a forradalom. Rohannak Bécsbe, itt v é ­
gig sem mennek m ég a városon, már
áll a forradalom. Végre Pestre kergeti -- Van magának fogalma, micsoda luxusszálloda lesz ezen a helyen öt év múlva?!
őket a sors, S' amint lábaikat a partra
kiteszik, itt is kiüt a forradalom. így
ezek mindenütt magukkal vitték a for­
radalmat. Csak odább, odább még,
uraim ! Itt meg ne állapodjanak, menje­ A titkára«» szabad ságra k észü l
nek, járják be az egész világot!

Az első csepp vért a haza

oltárára!
Kossuth Lajos a forradalom első
napjaiban így szólt néhány nagyhangú,
kardcsörtető száj hőshöz:
— Önök mindig^ az utolsó csepp vért
szándékoznak a haza oltárára feláldozni,
szeretném azonban Önök közül azt m eg­
ismerni, aki saját első csepp vérét kész
feláldozni!

Forradalmasított vezényszó
E gyik vidéki városban egy forradal­
már szellemű nemzetőrtizedes a keze
alá került néhány levitézlett nemes
fiesúrnak így vezényelt:
— F ü le l j ! ... K öpenyt fo r d íts ! ...
Jobbra ‘f o r d u lj!... Inalj!

Politikai antikvárium - Szóval itt van a levelezés, a fiókban megtalálod a prémium-kimutatásokat

és végül itt van az öreg . . .
Március tizenötödike óta X . . . v á ­
rosban egy új bolt nyílt meg, am ely­
ben elavult szabadalmakat, kopott ne­ Illu sztris, «le vic«*es ven«lég‘
mesi címereket, fordított köpenyegeket,
H egedűs I s tv á n rajza
elviselt álarcot, olcsó liazafiságot nagy
m ennyiségben kaphatni.

Amikor az éjjeli őr sem tudja,

hányat ütött az óra?
Budán eddig az voll a szokás, hogy
az éjjeli őr minden órái kikiáltott az éj­
szakai csendben. A márciusi esem ények
óta azonban ez a szokás elmaradt. Va­
lószínű azért, mert mostanában a vén
bakter maga sem tudja, hogy hányat
ütött az óra.

Harcászati relativitás
Amikor a nemzetőr-újonc először volt
csatában és az ágyúgolyók ugyancsak
süvítettek mellette, szaporán kapkodta
a fejét, sehogy sem tetszett neki a do­
log. Észrevette bajlársa, a vén buszár,
rászólt a fiúra:
— Ne kapkodd a fejed olyan bolon­
dul. édes öcsém, mert még bele találod
ülni valam elyik ágyúgolyóba . ..
( M ar o s A n d o r g y ű jté s e )
 c /l 'íyiloucy
M i n t rég i so v in iszta család kései
s a r ja seh o g y an sem tu d ta m b e le n y u ­
godni a b b a , hogy a v ilá g leg ö reg eb b
e m b e re i G rú z iá b an , Irá n b a n v ag y
P e ru b a n élnek. A d d ig k erestem , a d ­
dig k u ta tta m , am íg v é g re n á lu n k t a ­
lá lta m m eg a v ilá g legöregebb e m ­
b eré t, C sontos J á n o s bácsi szem ély é­
b en , a k i a m a tr ik u la ta n ú sá g a sze­
r in t m o st tö ltö tte b e a 179-ik é le t­
év ét, te h á t jó tiz e n n é g y évvel id ő ­
seb b , m in t S ev ed A li Saheli, a k in e k
az é le tk o rá n m ég m in d ig v ita tk o z ­
n a k az irá n i egészségügyi hatóságok.
C sontos bácsi k ü lö n b e n h e te d h é t­
o rszág o n in n e n la k ik , P irip ó cs h a t á ­
rá b a n , o tt, ah o l a k u rta fa rk ú m a la c
tú r. A k i n e m hiszi, já rjo n u tá n a , v e ­
g y en egy tá lto s-re tú rje g y e t.
C sontos b ácsi eg y e d ü l m ű v eli m á s­
félh o ld a s fö ld jé t, m o st készül b e lé p ­
n i a tsz-b e, so káig v á rt, m e rt m in t
m o n d ta , elő b b k i a k a r ta ta p a sz ta ln i,
jó -e az. S o h asem sz o k o tt se m m it e l­
h a m a rk o d n i. E zt e l is h itte m n ek i, s
am ik o r m e g h a to tta n b eszé lg ettem
v ele, m e g k é rd e z te m tőle, tu d ja -e ,
hogy a v ilá g m á s tá ja in is v a n n a k
h o zzá h aso n ló ö reg em b erek , 150—
160—170 évesek, ső t o ly a n is v an , a k i
a lig v a llja m a g á t f ia ta la b b n a k C so n ­
to s b ácsin ál.
V o n o g a tta a v á llá t az öreg és úgy
dörm ö g te, hogy ak i o k o san él, az szép
k o rt é rh e t m eg. K id e rü lt, hogy a p á ­
lin k á ró l m á r 120 év es k o ráb a n leszo­
k o tt. a z ó ta csak b o r t iszik. M á sk ü ­
lö n b e n is csak o ly a sm ik d e rü lte k ki
a hosszú é le t titk á ró l, am ik e t a tr é ­
fá k b ó l ism e rü n k : p ip á z ik az öreg, s
a jó zsíros p ö rk ö ltb ő l első so rb an a
rág ó s m ó csin g o k at h alássz a ki. V ita ­
m in ró l, fe h é rjé rő l, sz é n h id rá tró l m ég
so h asem h allo tt, a szalo n n áh o z m in ­
d e n e s e tre z ö ld p a p rik á t eszik, h a itt
az ideje.
P o n to sa n tu d ja az öreg, hogy m i­
k o r sz ü le te tt, 1780-ban, S zent A n d rá s
h a v á n a k 7-ik n a p já n . Szegény M á ria
T e ré z ia e b b e n az é v b e n h a lt m eg,
C sontos b ácsi is c s a k h allo m á sb ó l
tu d ta , hogy szép d e ré k asszony v o lt.
K ile n c ev es v o lt a k is Csontos J a n i,
a m ik o r k itö r t a f ra n c ia fo rrad a lo m ,
de h á t egy fa lu si k isfiú ilyen d o lg o k ­
k a l n e m szo k o tt tö rő d n i. N ap ó leo n -'
ró l sem s o k a t tu d o tt, c sak a n n y it,
hogy a frá n y a fra n c ia a la p o sa n el­
p o ro lta ő k e t v a la h o l tá lliá n o rs z á g -
•ban, egy f ra n c ia m u sk é tá s c u d a ru l
e lta lá lta a lá b á t, m ég m o st is é rz i az
id ő já rá s t a ré g b eh e g ed t seb. N em
b o ssz an k o d o tt az öreg a v e re sé g m i­
att, e lism e rte , hogy a fra n c iá k csá­
sz ára m e g le tt, ta p a s z ta lt e m b e r volt,
tíz eszte n d ő v el idősebb n á la.
V aló ság g al elszéd ü ltem a r r a a gon­
d o la tra, hogy m ily en n ag y id ő k t a ­
n ú ja v o lt ez az öreg fö ld m ű v es, s
m e n n y ire jellem ző , hogy úgyszólván
m itsem tu d h á ro m év század v ilá g ­
rengető esem ényeiből, a h áb o rú k b ó l,
a fo rra d a lm a k b ó l, a te c h n ik a cso d ái­
ból. Ö v ég ig p ip áz ta , v ég ig id d o g álta
ezt a m a jd n e m 180 eszten d ő t, s é p ­
pen o ly a n k e v e se t lá to tt a világból,
m in t ir á n i k o rtá rs a , v ag y m ás M a tu ­
zsálem ek.
— És jó l b ír ja m ag át, Já n o s b á ­
csi? — k é rd e z te m .
— Jó l! — b ó lin to tt.
— És . . . — fo ly ta tta m b iz o n y ta la ­
n u l — so h a se m ére zte ak öregség
te rh é t? < ö reg n a p ja im ra sz e re tn é k v alam i
C sontos b á c si elgondolkozott. A
szem ében szom orú fén y v illa n t meg.
M in th a fá jó se b e t é rin te tte m volna.
— E g y szer é r e z te m . . . — m o n d ta
csendesen. — E rr e a n a p ra jó l em ­
A KÉNYELEM TETEJE
lék szem , m in th a csak m a lenne.
E zern y o lszázn eg y v en n y o lc m á rc iu s
tiz e n ö tö d ik é v o lt, ép p en fe n t v o lta m
a fő v á ro sb a n , egy g ró fn a k fu v a ro z ­
tu n k . E se tt az eső, n ag y tö m eg v o lt
az u tc á n , n e m tu d tu n k to v á b b m en n i
a sz e k é rre l. É n le szálltam , h ogy kö­
rü ln éz ze k . N agyon lelk es v o lt a fia ­
ta lsá g , én is v e lü k m en tem , m eg ­
h a llg a tta m P e tő fi S án d o rt is, a h o ­
g y an e lsz a v a lta a T a lp ra m a g y art,
sz ép e n m o n d ta , a k k o r h a llo tta m elő­
ször. A z tá n eg y szer csak egy p iro s­
k ép ű , göm bölyű, fo rm á s v ászoncseléd
dől n ek e m , ig en szorosan v o ltu n k a
tö m eg b en . M egkérdeztem , hog y ’ h ív ­
n ak , le lk e m ? Ju lin a k , m o n d ja . A z­
tá n így elb esz élg e ttü n k , m eg eg y ü tt
e lin d u ltu n k . O ly an kedves, o lyan
szép v olt. É n ö zvegyem ber v o lta m és
h irte le n , n em te k e tó riá z v a a z t m o n d ­
ta m n ek i, J u lik a , gyere hozzám fe ­
leség ü l, n e m b á n o d meg. Az m egcsó­
v á lta a fe jé t. Ej, bácsi, csak e n n y it
m o n d o tt. N ek em a k k o r m á r nagyon
n y o m ta a szív em et v alam i, m e g k é r­
deztem tőle, h á n y éves. A zt m o n d ta,
tiz e n h a t és rá m n é z e tt a n ag y b a rn a
szem év el: h á t a b ácsi h á n y éves?
H a tv a n n y o lc , m o n d ta m k eserű en ,
m e rt m a g a m is á té rte tte m , hogy öreg
fe jje l n e m k ö th e te k m ag am h o z ilyen
fia ta l te re m té st. H ej, gondoltam ,
m ié rt n em vag y o k én is fia ta l, m in t
azo k a lo b o g ó h a jú legények, a k ik úgy
iste n ig a z á b a n sz id já k a h ab sb u rg ia -
k a t m eg a bécsi p e re p u tty u k a t. B e­
lá tá s s a l v o lta m , ig aza v an , k ív á n ta m
neki, h o g y leg y en boldog. Sokáig k e ­
se re g tem , m ég a M illen e u m k o r sem
n y u g o d ta m m eg egészen, d e m o st
■már o d a se neki, b ú su ljo n a ló,
igaz-e? H a jó lesz a te rm é s és a sz e r­
ződéses d iszh ó h izlalás is b ev álik , a k ­
k o r jö v ő re v eszek egy telev ízió s k é ­
szü lék et.
M eg k érd ez tem tőle, hogy m i a k í­
v án ság a . N ag y o t só h a jto tt.
— H á t h a m eglesz az a b o ly g ó u ta­
zás, n e feled k ezzen ek m eg ró la m se,
szép et lá tn i a H oldban.
Isten e m , h a ezt szegény N apóleon
m e g é rte volna!
F elek i László
V á rn a i G y ö r g y r a jz a
 S z ín h á z i hetilapunkban és újság­
jaink kultúrrovatában gyakran olvasha­
tunk interjút, m elyben a Színész nyilat­
kozik a közönségnek. A változatosság
kedvéért most felkerestem otthonában
Kis Lászlót, az ismert nevű Közönséget,
aki kedves közvetlenséggel fogad, hely-
lyel kínál és én egyenesen a tárgyra
térek.
Lapjaink mulasztását szeretném h ely­
rehozni, amikor! megkérem, nyilatkoz­
zék. Talán valam it a gyermekkoráról.
Színházainknak végre is ö n az egyik
alappillére, ö n nélkül nincs színház és
talán a m űvészet is feleslegessé válik.
Mikor határozta el, hogy Közönség
lesz?
Illatos Daruval kínál. Maga is rá­
gyújt.
— Mint fiatal Gyermekközönség kezd­
tem a pályafutásomat. N yolc éves le­
hettem, mikor a szüleimmel megnéztem

a Jancsi és Juliskát. U tána hetekig

tele voltam az É lm ény varázsával. Már
akitor elhatároztam: vagy Közönség lesz
belőlem, vagy világgá m egyek. Persze
sokat kellett küzdenem, m íg titkos vá­
gyam valóra válhatott. Abban az időben
az emberek tele voltait ostoba polgári
előítéletekkel. Szüleim sem akartak Kö­
zönségnek adni. Féltek, hogy a bohém,
könnyelm ű Közönség-élet végül is rom­
lásba dönt.
— ö n klasszikus és modern darabban
egyformán jól megüli a helyét. Az asz­
talon Shakespeare Othellóját látom.
— Igen, az Othellóra készülök —
mondja bársonyos baritonján. — Már
két hónapja tanulmányozom, de még Kezdő mama Rövidzárlat
nem érett meg bennem. Remélem , mire
megnézem az előadást, felkészülten ül­
hetek le a színészek elé.
— Es mit próbál jelenleg?
— Jegyet próbálok szerezni a „M ajd
a papához”.
— Mi a vélem énye a fiatal Közönség-
utánpótlásról?
— Van néhány reménytkeltő tehetség,
de az ifjabbak javarésze inkább a jazz-
parádékat látogatja.
— ö n igen elfoglalt Közönség. Fog­
lalkoztatja ö n t a Rádió, a film, a tele­
vízió . . .
—- Hát igen, javíthatnának m ég á
műsorokon . . .
— Mi volt a legnagyobb élm énye?
— Tíz éve történt, egy skandináv da­
rab bemutatóján. Az előadás előtt tíz
perccel az igazgató rémülten vette ész­
re, hogy hiányzik a közönség. Gyorsan
taxiba ugrottam és lakóházanként össze­
szedtem a nézőket. E z z e l' a beugrásom­
mal megmentettem az előadást.
Felállónk, az ajtóhoz kísér. Búcsúzóul
azt mondja:
— Ne haragudjon, de most le szeret­
nék pihenni. Holnap vasárnap és két
előadásom lesz . . .
G alam b o s S zilv eszter 7
 Megértette az idők szavát
Szűr-Szabó József rajza

Sz,
- M ondja, Sümegi úr, nem kellene közösen megművelni?

Formabontás a szecesszió korában

Toncz Tibor rajz a

-A nagym am a áldott jó lé­

lek. Amióta feljött Pestre és
kezébe vette a háztartás irá­
nyítását. sok gond lekerült a
dolgozó apa és az ugyancsak
dolgozó an ya válláról. A g ye­
rekek is hozzászoktak, hogy
ha bármi bajuk van, a nagy­
mama majd elintézi.
Az öreg néni nagyszerűen
értett a házi dolgokhoz, ha­
mar felfedezte a legjobb és
legolcsóbb beszerzési forráso­
kat, és am it főzött, jó és vál­
tozatos volt. Az ebéd — a
múlttal ellentétben — időben,
percnyi pontossággal el is ké­
szült. Sohase fordult elő, hogy
csak az üzletek bezárása után
vegyék észre: nincs otthon
vaj vagy kenyér.
Ezért a pontosságért sok
mindent megbocsátottak a
Tavasz nagymamának. Azt is, hogy
meglehetősen lenézte fia és
Kasso rajz a menye munkáját, a „firká­
lást”. Meg azt, hogy a gyere­
kek házi feladataival sem so­
kat törődött. Mindez érthető:
falun nevelkedett, csak a ház­
tartás és a gazdaság teendőire
tanították m eg, k önyvet év ­
számra nem v ett a kezébe.
A m últ h ét egyik napján
nagy m eglepetés érte az ebéd­
re hazatérő családtagokat. A
konyha hideg volt, ennivaló­
nak nyom át sem látták. Mi
történhetett?
Ijedten bementek a szobá­
ba. A nagym am a a karosszék­
ben ült és olvasott.
— Ma nincs ebéd — m ond­
ta határozottan. — Ezt a kis
könyvet találtam az íróaszta­
lon. N agyon érdekes, nem tu­
dom abbahagyni. Egyetek va­
lam i hideget.
Apa és anya ránéztek a
„nagyon érdekes” könyvre. A
„Piszkos Fred” volt. E lnevet­
ték magukat. Na, nem baj.
már úgyis csak néhány oldal
van hátra . . .
N éhány napig rendben ment
minden. Tegnap azonban újra
gyanús csend és hideg tűz­
h ely fogadta az éhes társasá­
got.
A nagymam a ism ét a karbs-
székben ült. A Monte Chris­
to első kötetét olvasta.
A család rögtönzött munka-
értekezletet tartott. És ma reg­
gelre az újságban megjelent
a hirdetés: „Főzni tudó be­
járónőt egy hónapra sürgősen
felveszünk”.
A Jean Christophe-sorozatot
és a Forsyte Saga hét kötetét
ugyanakkor levették a köny­
vespolcról és elzárták abba az
asztalfiókba, ahová a nagy­
mamának nincsen kulcsa.
Kemény István
A munkahelyen és otthon
 0
ip tá k a szokott id ő b en jö tt
h a z a a Hivatalból, d e n em
köszö n t senkinek, n em csu k ­
ta be m ag a u tá n a z a jtó k a t,
n e m sim o g atta m eg a le á­
n y á t, n em te tt gúnyos m eg ­
jegyzést a v e jé re , nem k é rt v acso rát,
szótlanul b e m e n t a szobába és le ro s­
k a d t az ö reg karosszékbe. Ü gy ü lt ott,
m in t egy szobor: m o zd u latlan u l, m e g ­
k ö v ü lt arc cal, ko m o ran és fenségesen.
— M i ’ tö rté n t? — k érd ezte a fe ­
lesége, a lá n y a és a veje.
S a k k o r a szobor m egm ozdult,
m eg re m eg e tt. S áp a d t a rc á b a v é r fu ­ soly b u jk á lt a sz ája k ö rü l. A v o n a t­
to tt, szem e lá n g ra lo b b a n t és a
cso n tja i m e g ro p p a n tak .
— M i tö r té n t? — m o n d ta a szobor-
k eserű en . — E lek fi E rnő azt m o n d ta
ró lam a h iv a ta lb a n , hogy egy n y o ­
m o ru lt fé re g vagyok. — F á ra d ta n le ­
h u n y ta a sz em é t és ü n n ep ély es h a n ­
gon f o ly ta tta : — E zért én m eg fogom
p o fo zn i!
A sz av a k elhangzottak. M in th a tö r­
v én y t h ir d e tte k volna. E lek fi sorsa
m egpecsételődött. • — .. a n y ak a to k o n ? — v isszh an ­
— Jó l gondold meg, édes fiam ! —
su tto g ta L ip tá k n é ijed ten , szív ére
szo rítv a a kezét. -— Ö rülj in k á b b ,
hogy jó álláso d y an és ne csin álj m a ­
g ad n a k kellem etlen ség et!
L ip tá k n e m felelt. T alán n e m is
h a llo ttá feleség e szavait. V ág y tó l p a ­
rázsló sz em e k k el n ézett m a g a elé.
M ásn ap ism ét E lekfivel h o zak o d o tt
elő.
— M eg fogom pofozni. M u száj n e ­
kem . H iá b a kedvence az o sztály v e­
zetőnek . . .
Az asszony sírós hangon v álaszo lt:
— L e g a lá b b addig v á rj, m íg eldől,
ki lesz az előadó: Elekfi, v ag y te?
N e h a m a rk o d d el a dolgot!
N éh á n y h é tte l később E le k fi E rn ő t
n ev ezték k i előadónak.
— Ü gye m ondtam , hogy v á r já l —
ö rv e n d e z e tt az asszony, d e L ip tá k
h a jth a ta tla n m arad t.
— Egy e lő ad ó t is m eg le h e t pofoz­
ni — fe le lte gőgösen, n ém i éllel, m in t
ak i jó l tu d ja , hogy sen k i és sem m i
sem á llh a t a V égzet vafey ah o g y a
rég i görö g ö k név : jk , az A n a n k é
ú tjá b a . A p o fo n n ak el k e ll c s a tta n ­
nia. E lő b b azo n b an m ég fe lk e re ste
a n a g y b á ty já t Pécelen.
A p éc eli nagybácsi tü re lm e se n
m e g h a llg a tta , a z tá n így szólt:
— N e h a llg a ss az asszo n y ra, édes
öcsém . Ez fé rfi dolog. A z asszo n y o k
so h asem fo g já k tu d n i m e g érten i. A
női lé le k m ás, m in t a fé rfi lélek . A
f é r fib a » tö b b az in d u la t, m in t a nő­
ben. P o fo zd "meg!
— D e E le k fi az o sztályvezető k ed ­
v en ce — szom orkodott L ip tá k .
— H ohó, ezt nem m o n d ta d , édes
öcsém — d ü n n y ö g ö tt az ö re g ú r gon d ­
te rh e lte n . — A kkor m á r n e m olyan
egyszerű a dolog. N em tu d n á l v a lak i
m á st m egpofozni?
10 L ip tá k m e g rá z ta a fejé t.
— H á t a k k o r n in cs m á s h á tra —
s ó h a jto tt a n ag y b ácsi —, pofozd meg,
édes öcsém , iste n n e v é b e n . . . B ár
jo b b a n te n n é d , h a v á rn á l egy kicsit.
K ö n n y en m e g tö rté n h e t, hogy az osz­
tá ly v e z e tő t áth e ly e z ik és az ú j osz­
tá ly v e z e tő n e k te leszel a k ed v en ce . . .
Sosem le h e t t u d n i . . . E zt azonban
csak ta n á c sk é p p e n m ondom , édes
öcsém , fe ln ő tt fé rfi vagy, az t teszel,
am it ak a rsz!
V égül is L ip tá k azzal té r t h az a P á ­
céiról, hogy m egpofozza E lek fit. M ár
a g o n d o la tra is k iv iru lt és k éjes m o­
k e re k e k az t z a k a to ltá k a fü léb e : po­
fozd m eg! pofozd m eg!
O tth o n az o n b an a r r ó l érte sü lt,
hogy E le k fi b á ty ja a la k á sh iv a ta lb a n
dolgozik, és e n n é l az E le k fin é l van
a fia ta lo k la k ásk é rv é n y e.
— A p u sk ám , az én k ed v e m é rt, ne
pofozd m eg a z t az E l e k f it. . . S oha­
sem k a p u n k l a k á s t . . . — k ö n y ö rg ö tt
,a le án y a . — V agy a z t ak a ro d , hogy
tö rö k k é i tt m a ra d ju n k a n y ak ato k o n ?
gozta a veje.
— A p á d a z t hiszi, hogy ő a Z rínyi
M iklós! — m é rg e lő d ö tt L iptákné.
gyilkos p illa n tá so k a t v e tv e a férjére.
— T essék in k á b b en g em szájon-
vágni! — k iá lto tta az ifjú fé rj, el­
sz á n t c é rn a -h a n g o n és k ö zb en a fe ­
le ség é re p islogott, m it szól le g ú jab b
h ő ste tté h ez .
D e L ip tá k n em fe le lt a könyörgé­
sekre. T a lá n n em is h a llo tta őket.
Á b rá n d o s m osoly ü lt az a jk á n és
id ő n k é n t m e g n y a lta k ic serep e sed e tt
sz á ja szélét. Az u tó b b i n a p o k b a n fu r ­
csa h a lu c in á c ió k g y ö tö rté k : h a llo tta
a p o fo n t, a c s a tta n á s t, s e z rn en n y e i
m u z sik a v o lt a fü lén e k , é.
"É jfélig k ö n y ö rö g tek neki. É jfél
u tá n tá v ir a t é rk e z e tt P écelrő l, L ip ­
tá k n é cím ére.
„ A ra n k á m . N e engedd. Pofozd
m eg az u ra d a t. J a n k a .”
A p éc eli n ag y n é n i k ü ld te az e ré ­
lyes h a n g ú tá v ira to t. H a jn a lfe lé L ip ­
tá k m e g íg é rte a c sa lá d n a k , hogy b i­
zo n y ta la n id ő re e lh a la s z tja a pofont.
N em sietős, g o n d o lta m ag áb an , r á ­
érek. M eg v o lt győződve arró l, hogy
h a ő le is m o n d a pofonról, a jo b b
keze elm egy E le k fih e z és te lje s íti a
k ötelességét.
Egy h ó n ap m ú lv a E lek fi m egnő­
sü lt. F elesége a H ázkezelési Ig azg a­
tóság o n dolgozott, felelő s beo sztás­
b an , u g y a n a b b a n a k e rü le tb e n , ahol
L ip tá k é k la k ta k .
— A ran y o s k is asszo n y k a ez az
E le k fin é — ú jsá g o lta L ip tá k n é a fé r­
jé n ek . — M egígérte, hogy ú j k ály h át,
ú j fü rd ő k á d a t k a p u n k . . .
L ip tá k úgy é re z te m ag át, m in t egy
c s a p d á b a k e rü lt oroszlán. N éh a -n é h a
e lb ő d ü lt és ily e n k o r a család ije d te n
té r t k i az ú tjá b ó l. De n em is csapda
volt ez, h an e m in k á b b egy ra fin á l-
ta n fe lá llíto tt acélh áló , am ely b e —
b á rm e rre f u to tt — b eleszalad t. K ét
h é tte l k ésőbb L ip tá k v eje azzal té rt
haza, hogy ú j fő n ö k ö t k a p o tt: E lekfi
M á rto n t, E le k fi E rn ő unokaöccsét.
— L átod, lá to d , m ily en jó, hogy
h a llg a ttá l rá n k — züm m ö g ö tt L ip ­
tá k n é a fé rje fü léb e . — T u d ta m én
jól, hogy a p o fo n b ó l csak b aj lehet,
d e te so h asem h a llg atsz rám . Ha
1927-ben rá m h a llg a ttá l v o ln a . . .
Fakó, m á rtír-a rc c a l, h allg atag o n ,
m osolyogva fo g a d ta L ip tá k a szem re­
h án y á so k a t, s közben egy benső
H a n g ra fig y elt, am ely á lla n d ó a n azt
su tto g ta : m i lesz a p o fo n n al? m i lesz
a p o fo n n al? A k k o r sem szólt egy
szót sem , a m ik o r a le án y a tu d tá ra
a d ta : E lek fi E rn ő u n o k ah ú g á n ak ,
E le k fi M a tild n a k le tt a titk á rn ő je .
É re z te azo n b an , hogy n em v á rh a t
to v áb b , az idő m e g é re tt ‘ a pofo n ra.
N em tö rő d h e t tö b b é a kicsinyes, fö l­
di dolgokkal. V ég re k ell h a jta n ia azt,
a m it a V égzet k isz ab o tt rá. A ztán
jö jjö n , a m in e k jö n n ie kell!
K ö rü lb elü l egy félév m ú lv a, d ü b ö r­
gő lé p te k k e l b e m e n t E lekfi sz o b ájá­
ba. A te n y e re b iz serg ett. A g y át la s­
san, e lö n tö tte a vér. S zem ében o tt
csillo g o tt az íté le t. M eg állt E lekfi
író a sz ta la elő tt, h a ta lm a sa n , féle lm e­
tesen , fü stölgő in d u la tta l.
— M it ó h a jt? — k érd e zte E lekfi.
L ip tá k m eg d ö b b en v e ism e rt r á a
felesége h a n g já ra .
— A zt k érd e zte m , m it ó h a jt? —
ism é te lte m eg a k é rd é st E lekfi, m ost
m á r a lá n y a h an g já n .
— M eg m o n d an á végre, hogy m it
ó h a jt? — fa g g a tta E lekfi, vék o n y c é r­
n a hangon, a v e je h an g ján .
— É n . . . én — d ad o g ta L ip tá k —
én csak az t sz e re tte m v o ln a m e g k é r­
dezni, lesz-e d é lu tá n érte k ez let?
— N em lesz! — h an g zo tt a k u rta
v álasz.
— K öszönöm , csak ezt a k a rta m
tu d n i — re b e g te L ip tá k és k ih á tr á lt
a szobából.
O d ak ü n n a folyosón m egpofozta
sa já tm a g á t.
Az ügy sim á n elin té ző d ö tt: m ég
feg y elm it sem k a p o tt é rte . . .
M ik es G yörgy
 A természet átalakítása
kollégám a Népszabadság ha­
sábjain szóvá tette, bőgj' a
Rákóczi úti „Erkel”-cukrász-
dában nincs zsineg. Vagyis­
hogy ő vett ott különféle sü­
tem ényeket, amiket nem tud­
tak zsineggel átkötözni és
neki ebből mindenféle bajai,
gondolatai és egy vasárnapi
krokija származott. Nos, ez­
úton értesítem kollégámat és
mindazokat, akiket kis írás­
m ű vével sikerült felizgatnia,
hogy az Erkel-cukrászdában
már van zsineg. Még pedig
szép, fehér, cukrászdába való
zsineg van, amivel a csoma­
gocskákat illően át lehet kö­
tözni, mielőtt a v ev ő kezébe
nyom nák. Én ezt szem élyes
tapasztalatból mondom, mert j
én magam is az Erkel-cuk­
rászdában szoktam rangrejtve
sütem ényeket vásárolni. Te­
hát van zsineg és ez már ma­
gában v éve is nagy öröm. De
külön öröm ez nekünk, hu­
moristáknak, akik amúgyis
abban a hírben állunk, hogy
nem tudunk mást, csak nya­
fogni, piszkálódni és kritizál­
ni. Igenis, tudunk örülni is.
Például annak, hogy van zsi­
neg, és hogy tévedtünk, ami­
kor azon panaszkodtunk,
hogy- ránk nem hallgat a ku­
tya sem és mi hiába írunk és
élünk, minden marad a régi­
b e n , Nem így van, mert íme:
van zsineg. És ez egy- hum o­
rista felszólalásának köszön­
hető. Amiből az következik,
hogy nemcsak zsinegre, ha­
nem humoristára is szükség
van. És ez is nagy-on meg­
nyugtató.
(g. b.)
Szegő Gizi ra jz a
fle .m M a .
lovai? ttim Jém
E gy kis túlzással azt lehetne állítani,
Van író, aki számára az ere­
detiség a legfontosabb. Csak
eredeti gondolatokat v e sz át.
hogy Anglia szent állata a ló. A lovak *
tisztelete túlszárnyalja a kutyák iránt ér­
zett rokonszenvet is. Még elgondolni is M ivel meg akarok gazda­
godni. a közeljövőben szóvirág­
rossz, mi lett volna, ha nem kutyát, ha­
nem lovat küldtek volna fel a világűrbe. üzletet nyitok.
Angliában m ost mozgalom indult meg *
a lóbarálok között az Állatvédő E gyesület N ém elyik orvos nem gyó­
egyik rendelkezése ellen. A rendelkezés gyítja m eg a betegét, csak fel­
értelmében ugyanis nyáron a szabadban hívja a figyelm ét hibáira.
tartózkodó lovak számára kötelező a nap­
sugarak ellen véd ő szalmakalap. A lóba­ *
rátok szerint a szalmakalap, m elyn ek ka­ A realista operákban az a
rimájába kétoldalt lyukat vágtak a lófü­ zavaró, hogy a legegyszerűbb
lek számára, nevetségessé teszi a lovakat. em bereknek is gyönyörű, isko­
Nincs olyan méltóságteljes külsejű ló, lázott hangjuk van.
amelynek a tekintélyét ne ásná alá a
*
szalmakalap lyukaiból kiemelkedő két fül.
És a napszúrás? Az csak kellemetlen, Az az író. aki mindent a vé­
de nem nevetséges. letlennel old meg, nem vélet­
lenül rossz író.
F. L.
ím e !
E g y n y ila tk o z a tb ó l: „ . . . a h o l n in c s
v a s ú tle h e tő s é g , ig y e k s z ü n k h a jó k ö z le k e ­ - Haffa m fakium iJhtcH--
d é s t b i z t o s í t a n i . . .”
Mottó: Nincsenek régi viccek,
csak öreg emberek vannak. Egy
újszülöttnek minden vicc új.
— Mondja, uram, jó ez 'á
víz a reumának?
— D e m ég mennyire. É n is
ettől kaptam.
*
A kis F élix valami csín yt
követett el és az apja jó l el­
nadrágolja. Amikor vég et ér
a megtorlás, maga elé állítja
a fiút és igyekszik szép szó­
val rábeszélni a jó viselk e­
désre.
— N ézd, Félix, hidd el, én
nem szívesen bántalak. A m i­
kor m egütlek, az nekem job ­
ban fáj, m int neked.
— Azt elhiszem, papa — fe­
lel szipákolva a gyerek —, de
- Na, megérkeztünk! nem ugyanazon a h elyen . . : 11

- Te az a Kovácsné vagy, akinek
a férje a Horváth Jucit veszi feleségül?
E lm é s találm ány
12
J\.öz'vei lenül azután, hogy a k ö r z e t i or-
vos lekopogta a mellemen, miszerint
soha en n y i influenzás betege nen» volt.
a bacilus is kimerültén rogyott tiidő-
esúcsonira és elgondolkodva nézett a
távozó doktor után.
— Fáradt? — kérdeztem tőle részvét­
tel.
A már nem fiatal, de m ég mindig jól
filtrálható vírus fázósan húzta össze ma­
gán kopott szövődményeit.
— Ilyenkor, tél végén, tavasz elején
állatian sok a munkánk — mondta a
spirochéták jellegzetes, rekedt hanghor­
dozásával. — Harminc-negyven beteg na­
ponta . . . igazában nem is tudok velük
foglalkozni. Másfél-két percem jut egy
betegre . . . tulajdonképp 'szélhámosság,
amit csinálok, de nem lehetek róla.
Kevesen vagyunk . . . Köpjön csak nyu­
godtan, majd megkapaszkodom . . .
Miután eleget teltem felszólításának,
még fáradtabban folytatta:
— Mi, körzeti bacilusok, állatian be
v agyunk fogva. Az egész Visegrádi utca
és környéke az enyém . . . alighogy ma­
gával végeztem , mar rohanok a Balzac
utcába. G yalog nem is győzném . Sze­
rencsére az ön kedves neje is épp oda­
készül, v o ll szíves megígérni, hogy el­
visz magán. Apropos, mit iszik?
— F a g ifo r . . . — mondtam és meg­
kínáltam egy stamperlival. Ettől egy
kicsit m agához tért.
— Betegségére! — mondta, rámkö-
szöntve a poharat. — Bis hundert und
zwanzig! — tette hozzá, látva, hogy épp
a százhuszadik köhögésnél tartok. El­
gondolkozva fürkésztem, m ilyen szárma­
záséi lehet? Ázsiai? Spanyol? Mintha
csak eltalálta volna gondolatomat, meg­
szólalt.
— M agyar vagyok. El m ég a magyar
vírus! De jártam külföldön is. Legutóbb
részt vettem egy hacilus-csercakción . .
rendkívül tanulságos volt. Meg kell
mondanom, nincs mit szégyenkeznünk.
A m agyar bacilust az egész világon
megbecsülik.
Cjabb kérdést tettein fel neki:
— Magánprakszis?
Keserűen kacagott, de már kissé ré­
szegen is. Csak úgy dőlt b előle a Fagi­
for.
— Magánpraxis? Egész jelentéktelen...
Nem m ondom , időnként egy-k ét régi
betegem felkeres, hiszen az ilyesm i bi­
P r e c íz term észetb a rá t
zalom dolga és én már eléggé régen
dolgozom a környéken. De most nem is
győzném . Hiába, sok az idénymunka...
— Család?
Egyszerre átm elegedett a hangja.
— K ét kis spiroekélám van, mind
a kettő nagyon tehetséges. A fiú stramm,
pálcika-alakú, bukni fognak rá a nők.
Ö kolera-szakos, nagy jövőt jósolnak
neki. A lányomat se féltem, nem szép,
de nagyon hatásos. A tavalyi járvány­
ban már résztvett, persze egyelőre csak
apróbb munkákat bízok rá. Ilt-ott egy
kis köhögés, torokkaparás, h á n y in g e r ...
különösen az utóbbi fekszik neki. Elég,
ha a beteg ránéz.
Vcgeszakadt a beszélgetésnek, mert a
feleségem útrakészen megjelent.
— Na, itt a kocsi, mennem kell! —
m ondta a bacilus és helyelfoglalt neje­
men. A hátsóülésen. Távoztában még
barátságosan visszaszólt:
— Ha egyszer lesz egy mikroszkópja,
üzenjen értem. Borzasztóan örülnénk a
szerencsének, ha szem élyesen is meg­
ismerkedhetnénk !
Mikor elhagyták a szobát, óvatosan
utánuk kémlelve félretoltam a Fagifort
és a ruinosf laska után nyúltam. Vi­
gyázva, hogy észre ne vegyék. Nem
szerettem volna, h a a bacilus botrányt
csinál . . .
D arv as S z ilá rd
Izgalmas mérkőzés
H egedűs I s tv á n ra jz a
 (É re ttsé g i ta lá lk o zó e g y ven d ég lő
k ü lö n te r m é b e n . K é t. h a tv a n é v k ö ­
rüli, te k in té ly e s k o p a sz ö reg ú r b e ­
s z é lg e t e g y m á s sa l a b a n k e tta s z ta l­
nál.)
P u csek : M ár csa k tiz e n h a ta n v a ­
g y u n k . . . M eg h a lta k a sr á c o k . . . S ic
tr a n s it g lo r ia m u n d u s . . .
G a ra : M u n d i. . M in d ig g y en g e
v o ltá l la tin b ó l. H eh eh e.
P u csek : H eh e. T e m o st u g y e fő o r ­
v o s v a g y v a la h o l?
G ara: Igen . Ig a zg a tó fő o r v o s. É s te?
P u csek : M érnök. V e z e tő fő m é r ­
n ö k . . . É n m é g jó l e m lé k s z e m rád,
G a r a . . . F o c iz tá l, n em ? M it is já t­
sz o ttá l? J o b b sz é lső t?
G a ra (k ic s it s é r tő d ö tte n ): N em . K a ­
p u st!
P u c se k : Ü g y v a n ! K a p u st. P e r ­
sz e . . . H á t n e m m u la tsá g o s? T e a B.
c sa p a tb a n já tsz o ttá l, é n p e d ig az A -
b an . . .
G a ra : ' E m lék szem . B a lö ssz e k ö tő ,
v o ltá l. A P u c s e k -fé le b a llá b a s b o m ­
b ák h ír e s e k v o lta k . . . H eh e.
P u csek : A zt m e g h isz e m . R en g e te g
d u gót b en y o m ta m n e k e d . . . (L o já li­
sán.) D e a te r o b in z o n á d ja id . . . az
se m v o lt k u ty a . . .
G a ra (szerén yen ): Ú sz ta m a le v e ­
g ő b e n . . . D e a la b d á t n e m tu d ta m P u csek : T iszta tiz e n e g y e s volt. P u csek : íg y r ú g ta m j o b b a l. . .
le h ú z n i, ö k lö ztem . K e sz ty ű b e n v é d ­ G ara: H a g y ju k e zt. N em tu d ta d (Rúg.)
te m . . . b erú g n i. E m lék szel? G ara: íg y v e tő d te m jo b b ra . . . (V e ­
P u csek : Ü g y van ! K e sz ty ű b e n , e m ­ tő d ik .)
P u csek : M ert m á z lid v o lt! M á ig
lé k s z e m . . . D e a P u c se k -b o m b á k a t s e m tu d o m , h o g y a n tö r té n h e te tt, h i­
(F á ra d ta n , lih eg ve v is sza ü ln e k .)
te se m tu d ta d v é d e n i . . . P u csek : T e u g y e, tu d o m á n y o s
sz e n a P u c s e k -fé le tiz e n e g y e s v é d -
G a ra (h ű vö sen ): E g y é b k é n t h ogy m u n k á ssá g o t is fo ly ta tsz.
h e te t íe n vo lt.
é lsz ? C sa lá d v an ? G ara: ír ta m e g y pár k ö n y v e t.
G a ra : N ézd , P u c se k . . . A zó ta n e g y ­ P u csek : É n jö v ő h é te n u tazom
P u c se k : K é t u n o k á m v a n .
v e n é v e lm ú lt, m o st m á r e lá r u lh a ­ E gy ip to m b a . É p ítü n k o tt v a la m it.
G ara: N e k e m h árom . . . E gyszer
to m n ek ed , m iért n em t a d ta d te b e ­ (A v a cso ra b e fe je z ő d ö tt, a s z ta lt
fe jb e r ú g tá l. E m lék szel?
r ú g n i azt a t i z e n e g y e s t . . . E g y sz e ­ b o n ta n a k . G ara és P u csek sz ó n élkü l
P u csek : C sak ú g y h o m á ly o sa n . . .
rű en azért, m ert én tu d ta m , h o g y te o tth a g y já k e g y m á st.)
(E lg o n d o lk o zik .) M ondd, n e m te v é d - á llít o tt la b d á b ó l, h a lló b b a l m in d ig
té l a B .-b e n , a m ik o r a k ö z é p isk o la i P u csek (a m e lle tte á lló h o z): Ez a
a jo b b sa ro k b a lősz. És rögtön jo b b ­ h ü ly e G a ra m é g m in d ig b ü sz k e rá,
b a jn o k sá g é r t já tszo ttu n k ?
ra v e tő d te m . (K a ca g .) h ogy v é le t le n ü l k iv é d te a tiz e n e g y e ­
G a ra (b ü szk én ): De. K ik a p ta to k
k e ttő -e g y r e . P u csek : N e b e sz é lj z ö ld sé g e k e t! Én se m e t . . .
P u csek : P e r sz e , m ert B a r u h a e l­ jo b b a l v á g ta m a tiz e n e g y e s t a b al G ara (a m e lle tte á lló h o z): E z a h ü ­
k a sz á lta S c h m id e k e t a k ap u e l ő t t . . . sa ro k b a . íg y fu to tta m n e k i . . . (N e k i­ ly e P u c se k m é g m in d ig m é r g e lő d ik ,
G a ra (szigorúan): S c h m id e k o fsz á j- fu t.) h ogy n e m tu d ta n ek em b e n y o m n i azt
d on á llt. A b író v o lt h ü ly e . A z nem G ara: S zó sin c s róla. Én íg y v e tő d ­ a d u g ó t. . .
v o lt tiz e n e g y e s . . . te m job b ra . . . (V e tő d ik .) G ád or B é la

13
 Készül a szinkron
V e x tfű S c r ftá c iá tte tt?

Korai propaganda
A Szent István kon, edényekben tálalják a vendégeknek.
körúti Luxor kávé­ Ügyeljünk a reklámfeliratok logikájá­
házban háromnapos ra és stílusára is, m ert ha így megy to­
hidegkonyha-kiállí- vább, akkor a legközelebbi cukrászbe­
tást rendeztek, ame­ mutatón azt olvashatjuk, hogy az üveg-
lyen pálmák közé szekrényben látható dobostortát majd
ékelt üvegszekré­ a ríj éves távlati terv második felében
nyekben ínycsiklan­ megnyíló dunaparti luxus-szálló cukrász­
dozó pástétomokat, dájában fogják árusítani.
sülteket és parfécso­
dákat mutattak be.
Ez kétségtelenül ven­
déglátóiparunk nagy
fejlettségét bizonyí­ Győriek kérdezik
totta.
A „Vadat - halat s mi jó falat szem ­ 1 . Miért van a Kandó utcai autóbusz-
szájnak ingere' hatást azonban egy táb­ megálló váróhelyisége 50 méternyi távol­
lácska alaposan megtépázta. Ezen ugyanis ságban a megállótól?
ezt olvastuk: „Épülő «Berlini éttermünk 2 . Miért- koromsötét a Puskás utca?
terítéke." _
E ji'^x'kz fá in Vonala, Ez a felirat magyarul annyit jelent,
hogy aki ilyen finom falatokat, ilyen tá­
3* Miért nem áll meg a győri vasútál­
lomás indulási oldalánál az autóbusz?
.A . Petőfi Sándor utcában belebotlot­ lalásban óhajt fogyasztani, az várja meg 4 . Miért van nagy aránytalanság a Győr-
tam Erzsikébe. M egdöbbentem, zavar­ a Berlin étterem megnyitását, amely a Ipartelepek vasútállomás kis váróterme és
tan em eltem meg a kalapomat. N em ­ szakértők szerint körülbelül egy vagy az ugyanabban az épületben levő nagy­
régen mutattak be Erzsikének és ami­ másfél évi munka után válik lehetővé. méretű Utasellátó között? (Az előbbi
kor k ét héttel ezelőtt utoljára láttam, Ezenkívül még azt is jelenti, hogy a Ber­ mindössze nyolc, az utóbbi közel száz sze­
m agas, nyúlánk, hetyke szépasszony lin étterem ünnepélyes megnyitása alkal­ mély befogadására alkalmas.)
volt. A szépsége nem homálvosodotf el mával (majd egy vagy másfél év múlva)
a rövid idő alatt, — elsősorban erről előveszik a Luxor kávéház vitrinjeiben 5 . Miért nem javítják meg az úttestet
ismertem meg, — de a magas alakja pompázó kiállítási anyagot és akkor - az Ipar utca és Puskás utca sarkán?
eltűnt. K edves, alacsony, kis nő állt .ha kissé hervadtan is - de szép tálcá- G y ő r—I p a r te le p e k d o lg o z ó i
előttem és szívélyesen üdvözölt,
— H ogy van, örülök, hogy látom, —
mondta, mintha a könyvből olvasná.
— És maga hogy van, drága Erzsi­ Buti és bűnhödés
ké? Tudja, hogy alig ismertem meg?
A z o lv a s ó n e q o n d o ljo n k a la u z á t a z á lta la b e j e le n ­ v etk ező k ije le n t é s s e l t e ­
Erzsikéből ömlött az elkeseredés: D o s z to je v s z k ij rem ekm ű-" té z te :
t e tt ü g y k iv iz s g á lá s a a l­
— Képzelje, letört a tűsarkú cipőm ­ v é r e , m e r t e b b e n ä tö r­ k a lm á v a l k io k ta ttá k és — A d d ig n em in d u l a
nek a sarka! Egész délelőtt szaladgá­ t é n e tb e n , a m e ly a z e g y ik m e g d o r g á ltá k . k o c si, a m íg a z u ta s n em
lok. már hat maszek susztert próbáltam fő v á r o s i s z ín m ű v é s s z e l E z zel a le v é lle l a z o n b a n szed i ö s s z e a p é n z t. Ha
m egbűvölni, senki sem vállalja a javí­ e s e t t m e g , s z ó se m lesz a feb ru á r 2-án tö r té n t f e ls z e d t e , e g y csom ób an
tását. Olvastam ugyan, hogy rövidesfen g y ilk o s s á g r ó l. S őt na­ e s e t a h e te k k e l k éső b b a d ja id e, n e le s z á m o lg a t­
g y o n is d e r ű s e n k e z d ő d ik , k é z b e s íte t t F A ü -le v é lle l va!
piacra dobnak valami műanyagból ké­
m é g p e d ig a z 56ros a u tó ­ m ég n em in té z ő d ö tt e l. P ersze, m ég nagyobb
szült, mű-tüsarkot, no de addig várjak?
b u sz o n . Ott tö r té n t, h o g y N em in té z ő d ö tt e l p e d ig lett a fe lh á b o r o d á s é s a z
Most meg ajánlottak egy mestert a Jó­ a s z ín m ű v é s z egy k is u ta s o k e r e ly e s e n k ö v e t e l­
a z é r t , m e r t a s z ín m ű v é s z
zsef körúton, oda rohanok! p la k á to t v e tt é s z r e a k o ­ n em fo g a d ta el e z t a f u r ­ té k a z in d ítá st. A k a la u z
M indent megértettem. Erzsiké cipői c s i a b la k á b a n . E zen az c s a e lin té z é s i m ó d o t. S z e ­ a z o n b a n h a jth a ta tla n v o lt.
cserélt és ezzel alakot is változtatott. a u tó b u s z k a la u z o k sz ív - r in te a bűnhödés n in c r E rre e g y m á sik u ta s , a k i­
Aprótermetű nőoske lett belőle, naiva h e z s z ó ló s z é p h a n g o n k é ­ a r á n y b a n a k a la u z által n e k s ie t ő s d o lg a v o lt, le ­
típus, aki a színpadon megleckézteti a r ik a kedves u ta so k a t, e lk ö v e t e t t c s e le k m é n n y e l. h a jo lt é s fe ls z e d t e a z 50
hogy m e n je n e k a k o csi é s 20 f illé r e s e k e t . A m ik o r
behem ót hősszerelmest. a k a la u z n a k át a k a r ta
b e ls e jé b e é s le h e t ő le g e lő r e
— Ne búsuljon, — mondottam rész­ k é s z íts é k e l a v ite ld íja t. n y ú jta n i, a k a l a u z n em
véttel vegyes kárörömmel. — Majd csak A k é r e le m végén k e lle ­ fo g a d ta e l tő le a p é n z t.
talál egy jószívű és önzetlen kézművest, m e s u ta z á s t k ív á n n a k . A K ö zb en h o s s z ú percek
aki magas honoráriumért visszailleszti v é g ig s z ív é ly e s é s k u ltu ­ te lte k e l. (P o n to sa n 12
a magas sarkot. És ki lát a jövőbe? r á lt h a n g ú p la k á to c sk á - p erc.) A k o c si á llt é s a
Hátha valóban megjelenik a piacon a ból éppen c s a k a b o rt, k a la u z a z t íg é r te , h o g y
világoskék színű tűsarok, ami majd b ú z á t, b é k e s s é g e t , ezen ­ ü z e m z á r la tig is v á r , a m íg
k ív ü l t o tó f ő n y e r e m é n y t é s a z e ls ő sz á m ú u ta s (a s z ín ­
nagyszerűen áll hasonló színű szemé­ m ű v ész) egy csom ób an
h o s s z ú é le t e t k ív á n ó So­
hez. r o k h iá n y o z n a k . n em n y ú jtja át n e k i a
— De addig? De addig?! — sóhaj­ — Ez s z é p , e z k e d v e s — p én zt.
totta. m o r m o lta m a g a e lé a m ű ­ A z o lv a s ó , a k i a z a lá b ­ E rre a z u ta s o k b eje­
Vigasztaltam: v é s z é s a s z í v e s f e ls z ó lí­ b ia k b a n m e g tu d ja , h o g y le n té s s e l f e n y e g e t ő z v e , le ­
— Addig örüljön az életnek, örüljön t á s é r t e lm é b e n ig y e k e z e tt m i tö r té n t a z 5 6 -o s k o c s in , s z á llta k a k o c sir ó l é s f e l ­
a kora tavaszi verőfénynek, örüljön a a v ite ld ija t e lő r e k ik é sz í­ e g é s z e n b iz o n y o s a n sz á llt a k á közben oda­
te n i. ugyanezen a v é le m é n y e n é r k e z ő m á sik 5 6 -o s b u s z ­
lapossarkú trotőr-cipőnek. Amíg elké­
M ost p e d ig e n g e d j e m e g le s z . ra. A k é n y ú r -k a la u z a z
szül a hórihorgas tűsarok, vegye úgy' a k edves o lv a s ó , hogy A k a la u z u g y a n is „ n e ü r e s a u tó b u s sz a l o ttm a ­
ezt a kis időt, mint váratlan vakációt, f é lb e s z a k ít s a m a tö r té n e ­ s z á m o lg a s s a az apró­ ra d t.
nyaralást, üdülést. Nem kell tornász- te t é s e g y k is id ő k e v e r é s ­ p én zt” fe lk iá lt á s s a l k i­ Ily e n e lő z m é n y e k u tá n
m utatványokat végeznie az utcán, nem se l is m e r t e s s e m a z t a h i­ ü tö tte a s z ín m ű v é s z k e z é ­ te tt a m ű v é s z b e je le n té s t,
kell levetni és asztal alá tolni a cipőt, v a ta lo s le v e le t , a m e ly e t a b ő l a p é n z t. A m ű v é s z f e l­ a m e ly e t r a jta k ív ü l h á ­
ha tízperces idegfeszítő séta után m eg­ s z ín m ű v é s z a F ő v á ro si h á b o r o d o tta n tilta k o z o tt ro m ta n ú írt a lá . És e r r e
pihen egy' eszpresszó árnyas ölén. Ügyei A u tó b u s z ü z e m tő l a p én z az in z u ltu s e lle n és a b e j e le n té s r e é r k e z e tt a
e lő r e k ik é s z ít é s é n e k és u g y a n c s a k h a n g o s m é lta t­ f e n te b b e m líte tt la n g y o s
m ilyen nagyszerű érzés ebben a lapos­ annak k ö v e tk e z m é n y e i la n k o d á s u k n a k a d ta k k i­ v á la s z , a m e ly e q y á lta lá n
sarkú cipőben járni? ü g y é b e n k a p o tt. f e j e z é s t a k ö r ü lö tte á lló n in c s a r á n y b a n azzal a
B ehunyta a szemét és úgy' suttogta: A FAÜ n é h á n y n ap p al u ta s o k is. c s e le k m é n n y e l, a m e ly e t a
_ M ennyei élvezet! De mit csináljak, e z e lő tt k ö z ö lte a m ű v é sz - A k a la u z a z o n b a n n em k a la u z e lk ö v e t e tt .
ha nem divatos? s z é l, h o q y a 0 4 -3 3 -a s s z á ­ t e tte jó v á m in ő s íth e t e t le n
S te lla A d o rjá n m ú 5 6 -o s j e lz é s ű a u tó b u sz v is e lk e d é s é t , h a n e m a k ö ­ (palásti)
 4 c io tid ie f& j Valahol Franciaországban
S z e g ő G iz i r a j z a

Hír: „Egy színész, hős bonviván

Errol F lynn, a N agyszerű
Fidel Castro csapatában
Harcolt”. A hír — egyszerű.
E hír után álm ot láttam
Csodaszép volt, m ondhatom ,
F igyeljék m eg, m ert érdekes
M inden egyes m ondatom .
S z í n é s z-hadsereget kreált
Egy bölcs, okos m össziő
A tisztik a rt s z í n é s z n ő k b ő l
Á llíto tta össze ő.
Tábornok vo lt — P a m p a n i n i
Es Gina, az isteni,
Ezredes vo lt a szép Loren
(K i tud szebbet fe s te n i?)
Fenséges volt a tisztika r
B űvölő és hódító.
P arancsszavuk lágy fuvo la
S m in t a m ákony, bódító.
T űzbe j ö t t ü n k egy sza vukra
S aztán m e n t ü n k , nem vitás
R em egett az ellen tő lü n k
K érem , ez n e m ám ítás!
Csodálatos a l a k í t á s
V o lt m indig a viadal
Behódolt e hadseregnek
Agg, öreg — és fiatal.
S ju ta lm u l a hős garnizon
K ép zeljék el, m it akart:
Ne osszanak házat, földet - Ne búsuljon, Duvalné, októberben jön az új pénz: a „kemény frank"!
O sszák szét — a t i s z t i k a r t !
- És akkor mi lesz?
V a tta i M iklós - Akkor aztán majd búsulhat!

H e g e s z té s u ltra h a n g g a l
S c h w o tt L a jo s r a j z a

IV Íjndjárt abban az időbeli, oldalához zseblámpaelemet,

amikor a prototípus átalakult
kereskedelmi árucikké, meg­
vásároltam • a „Sportpresso”
című kitűnő kis gépezetet,
hogy mindennapi kávémat
ezentúl . magam főzhessem
meg mind íróasztalomon,
mind pedig a hűvösvölgyi
Nagyréten.
— Csak egy spirituszkocka
kell hozzá s már kész is a
kávé — így mondották az üz­
M é s z á ro s A n d r á s r a j z a letben, s valóban, miközben
szobám az égő spirituszkoc­
ka fojlószagú gázaival telítő­
dött, a gép prüszkölve, fröcs­
kölve adta ki magából a hosz-
szú szimplának is beillő rö­
vid duplát.
Az ünnepi áhítat azonban
csak addig tartott, amíg az
originál-tubusból k i nem fo­
gyott a szerkezethez mellékelt
néhány tabletta. Kiderült
ugyanis, hogy spiritusztab­
letta nem kapható se égen, se
pulton, sőt már a pult alatt
sincs s ezen a tragikus hely­
zeten sem mi nem segít. Hiába
- Most még fellőjük a Szaturnuszt, aztán készen ^vagyunk . . . nyom az ember a kihűlt gép
voltak már olyan sporttársak
is, akik égő gyufaszálakkal
kísérleteztek, mások szép na­
pos időben nagyítólencse fó­
kuszába állították gépüket —
a gép m eg se nvikkant. Neki
spirituszkocka k ell!
D e miután az, hogy ismét
légyen spirituszkocka, korunk
tudom ányos, műszaki és ke­
reskedelmi fejlettsége mellett
ma m ég elképzelhetetlen, elő­
reláthatólag úgy oldják meg
a problémát, hogy' hőfejlesz­
tési célra minden zsebpresz-
szó-tulajdonos kiutalást kap
majd eg y zseb-atomreaktorra
és a napi szükségletnek m eg­
felelő atommagvakra. Így
m indenki akkor hasíthatja
ketté saját atommagvát, ami­
kor k ed ve ' szottyan egy kis
feketekávéra. Ismét prüszköl­
nek, fröcskölnek majd a ká­
végépek. Kereskedelmi elő­
kalkuláció: minden duplához
egy szem atommag. Pótm ag
15 fillér. Váltható a kasszánál.
O. T.
 P árizsi lá to g a tó k , Afrikai h o ltv á g á n y
avagy: az ó v a to s u zsorás I s tv á n ra jz a
T oncz T ib o r r a j z a

denauer: Brentano, maga a pénzzel egyelőre maradjon kint

az előszobában . . .

A fe lm e n tő c sa p a t K aján T ib o r r a jz a

A vár kapitánya: Halló! Ne lőjjetek! Műemléknek leszünk nyilvánítva!

LUDAS MATYI h u m o r o s , s z a t i r i k u s h e tila p .

S z e r k e s z tő b iz o tts á g : T ab i L á s z ló f ő s z e r k e s z tő . F ö ld e s G y ö rg y f e le lő s s z e r k e s z tő , T o n c z T ib o r m ű v é s z e ti s z e r k e s z t ő . —
A k i a d á s é r t f e le l a . H ír la p k ia d ó V á lla la t ig a z g a t ó j a . — S z e r k e s z tő s é q : B u d a p e s t, V ili., G y u la i P á l u t c a 1 4 . — T e l.: 3 3 5 — 7 1 8 .
— K ia d ó h iv a ta l: YJII.. B la h a L u jz a t é r 3. T e l.: 3 4 3 — 100, 142— 2 2 0 . — T e rje s z ti a P o s ta K ö z p o n ti H ír la p Iro d a 1 8 0 — 8 5 0 . -
K o s su th N y o m d a , B u d a p e s t, V ., A lk o tm á n y u . 3 . F e le lő s v e z e tő : L e n g y e l L a jo s I g a z g a tó .
A b o n n i lo k á lb a n
 A határban
S á n d o r K á r o ly r a j z a
- Sietnünk kell a tavaszi munkákkal, Juli! Az idén
valahogy korán melegszik , . .
Fülbemászó tavaszi dallam
P u s z t a i P ál ra jz a
(=^j
N le
e szépítsük a dolgot, va­
lóban van m ég néhány tisz­
tázatlan kérdés, am elyben mi
férfiak nem tudunk a nőkkel
közös plattformra jutni.
A legfőbb kérdésben, az
egyenjogúság kérdésében nines
vila. Ez is bizonyítja,
hogy m ilyen nagy utat tettünk
meg, mi férfiak, az őskortól
napjainkig. Ma m ár eszünkbe
sem jut nőt rabolni, nem kí­
vánjuk, hogy asszonyaink
egész nap otthon üljenek,
szövéssel, fonással töltvén az
időt. Nem, m i egyenrangú
feleknek, egyenrangú társak­
nak tekintjük a nőket.
Egy-két megoldatlan problé­
ma azonban m ég mindig meg­
rontja ezt a jóviszonyt.
Még mindig nem tudtunk
m egegyezni abban: hány
óráig szabad kimaradnia egy
jó férjnek? M ennyi zsebpénzt
tarthat (meg? Megbocsátha­
tatlan vétek-e, ha ránéz egy
másik nőre? Ki vesse meg a
családi ágyat? K i hozzon fel
tüzelőt a pincéből? Kinek
kell mozijegyet váltani? Sa­
többi, satöbbi.
Ilyen és ehhez hasonló
kérdések nyugtalanítják
férjeket és a feleségeket, s
a Hat/w Mt(cikinini Urnen...
közben folynak a csatározá­
sok: tíz és tízezer családi ott­
honban. újságokban és szín­
padokon. Itt-ott sebesültek is
akadnak.
Kérdem én: mirejó ez?
Nem lenne jobb, ha békésen,
zöldasztal m ellett beszélnénk
meg ezeket a kérdéseket?
Mint férfi a férfival. Pardon,
mint férfi a nővel. Nyugod­
tan, higgadtan leülnénk a
tárgyalóasztal m ellé és min­
denki elm ondaná a bánatát,
panaszát, követelését. A nők
is, a férfiak is. Hiszem, hogy
a tárgyalások eredményesen
végződnének, hiszen mi sze­
retjük egymást és nem tudunk
egymás nélkül élni. Hát ak­
kor mire jó ez a civódás?
Technikailag persze meg­
oldhatatlan, hogy erre a fon­
tos, történelmi jelentőségű
tárgyalásra az összes magyar
férjek és az összes magyar
feleségek eljöjjenek. A javas­
latom az, hogy a nők válasz-
szanak egy háromtagú kül­
döttséget és mi, férfiak is vá­
lasztunk egy háromtagú kül­
döttséget.
A hivatalos jelleget kerü­
lendő, ajánlom, hogy egy esz­
presszóban jöjjünk össze, ahol
jó a fekete és ahol nyugod­
tan diskurálhatunk. Tudok is
egy kis presszót, remek kis
bokszok vannak ott: ideális
tanácskozóhely.
Ahhoz nem ragaszkodom,
hogy három nő jöjjön el erre
a konferenciára, elég, ha egy
jön, de az csinos és pontos le­
gyen.
Ez esetben én is egyedül
jövök.
A békesség kedvéért min­
den áldozatra kész vagyok.
(m — s)
Mottót Nincsenek régi viccek,
csak öreg emberek vannak. Egy
újszülöttnek minden vicc új.
— Tegnap találkoztam az
uraddal a korzón, de nem kö­
szönt. Ugv látszik, nem vett
észre.
— Igen, tudok róla.
— Honnan tudod?
— Ö mondta.
Az északi tengerparton egy
asszony m egszólít egy vihar­
vert öreg tengerészt, aki nyolc-
hónapos útról jött haza.
— Mondja, öregem, és ma­
ga nem vágyódik a családi
béke után?
— Dehogyis nem, kérem.
De csak olyankor, amikor ott­
hon vagyok.

Ä>
OES SZEM JANK Ó
Rémes történet
A Körút és az Aradi utca sarkán
megjelent egy ember egy csomó
skatulyával és a fal m ellé állt. Min­
den irányból vonultak feléje férfiak
és nők, egy-kettőre körülállták, lo­
bogtatták feléje a kék és fehér pén­
züket. A skatulyákban cigaretta volt.
Az ember cigarettát árult. Akik már
vettek, felnyitották a skatulyát, néz­
ték,’ szagolták a cigarettát, rágyúj­
tottak, megkóstolták. Uj és új ve­
vők érkeztek, futva, pénzlobogtatva,
alig várták, hogy cigarettához jus­
sanak, akik pedig már vettek, bol­
dog m osollyal vonultak el. Egy­
szerre csak jön két fegyveres vörös
őr. M indenkinek, jvevőknek és né­
zőknek ereiben megfagy a vér. Mi
lesz most? Utat nyitnak, a vörös
őrök szigorú, merev arccal odalépnek
az árushoz, a szemébe néznek, óriási
feszültség a lelkekben, a vörös őrök
cigarettát vesznek. Vesznek, fizetnek
és szó nélkül mennek el. Rémes tör­
ténet. Tudniillik a cigaretta, amit
Zugárus elvtárs árult, ré-é-é-é-mes
volt. En is vettem belőle.
Pesti típus
Van egy nagyszerű rémhírem
Halljuk!
Azt nem. Kizárólag a saját megnyugtatásomra találtam ki
Ezt az o l d a l u n k a t a „ B o r s s z e m
%tm i-u m , m fill* J a n k ó d n a k a Magyar Tanácsköz­
»mm íHverM társaság idején megjelent szá­
m a i b ó l á l l í t o t t u k ös s z e .
A fölösleges alkohol
K é t m ág n ás beszélget. A zt m o n d ja
az egyik:
— T udod, b ach áto m , n ek em eg y ­
á lta lá n nem h iá n y zik az ital. H a a
Szabadság szo v jetk o ch m á n y n ak egy-egy ch e n -
d e le té t olvasom , m in d já c h t úgy sz é ­
dülö k , m int a chégi szép id ő k b en a
A tegnap hol van? Hova lett h a c h m a d ik ü v eg pezsgő után.
A toll, a bérrel fizetett?
A művész, bárddal a nyakán:
— Légy szolga vagy halj meg, babám!
Mit követelt a kiadó Amit ntm lch«t elviselni rés, -v«.
Az verkli volt -— nem riadó.
Csak az kapott itt pénzmagot,
Ki verklizett vagy — hallgatott.
A tegnap hol van? Hová hullt
A libériás szolga múlt?
Mögötted tüzes szakadék . . .
. . . Most dalold már a magadét!
E zt a d erék p esti népet sem m i sem
hozza k i a flegm ájából. Társadalm i
re n d ek lesznek, társadalm i rendek
veszn ek, a p esti hum or m indig
ugyanaz m arad. M ost is, hogy a fo r­
radalm i ko rm á n y rövid időre becsu-
ka tta a boltokat, eg yik kö rú ti keres­
kedő a k ö v etke ző cédulát ragasztotta
k i a leh ú zo tt redőnyre:
A K A P IT A L IZ M U S H A L Á L A
M IA T T Z Á R V A — R e tte n e te s , E d g a r , r e t t e n e t e s .
— Mi r e t t e n e t e s , s z iv e c s k é m ?
— C s a k lá tn á d . E zek a h o z z á n k b e ­
k ö ltö z te te tt p r o l e t á r o k e v é s k ö z b e n a
jo b b k e z ü k b e n t a r t j á k a v illá t.
A V örös H ad se re g ­
n e k eg y etlen szállító ­
j a v a n : a m u n k á s- .A K is t r ic ik lis
lélek , m elyből erő t
és k ita r tá s t m erít.
Clemenceau. - Kitérni! kitérni!
 S za g o s f ilm k észftl
K a já n T ib o r r a jz a 1 '
A Magyar Nemzet-ben ol­
vastam a következő apróhir­
detést:
A já n d é k b a a d n é k g y ö n y ö ­
r ű fe h é r a n q ó r a , 8 h ó n a ­
p o s, c s a k is a n n a k , a k i n a­
g y o n s z e r e t i a c ic á t , m e r t
s z ü le té s i h ib a m ia tt k ic sit
r á z z a a f e j é t , e ttő l e lt e ­
k in tv e nagyon J á ték o s,
ig e n k e d v e s . K isp e s t, (p o n ­
t o s , cím ).
A hirdetés többszöri elolva­
sása után a következő kérdé­
sek merültek fel bennem :
1. Mi lehet az az angóra,
am elyet a hirdető ajándékba
adna: pulóver, fülvédő vagy
macska?
2. Ki a 8 hónapos? A pu­
lóver, a fülvédő v a g y a macs­
ka, vagy az, aki a hirdetést
feladta?
3. A hirdetésben szereplő
cica kinek a születési hibájá­
ból rázza a fejét és hogyan
rázza? Igent int-e vagy ne­
met, mert ez lényeges különb-
ség.
A rendező: Megőrült? Hagymát evett felvétel előtt? Oda
E g y s z é p m á r c iu s i d é lu tá n o n
az egész tekercs!
b e té r te m a tü n d éri p e sti
D u n a -p a r t le g s z e b b p o n tjá n
a m a k á v é h á z b a , a m e ly a z Itt
h u llá m z ó D u n a -k o r z ó r ó l k ap ta
Elfoglalt vőlegény a n e v é t.
Ú g y k é p z e lte m , e g y fe k e te
V á rn a i G y ö r g y ra jz a m e lle tt e lq y ö n y ő r k ö d ö m
s z é p b u d a i p a n o r á m á b a n . Ez­
zel szem b en c sa k ád áz k ár­
t y á s o k b a n g y ö n y ö r k ö d h e tt e m ,
a k ik n e m c sa k a k ilá tá s t, h a ­
n e m m é g a z e g e t is e lta k a r ­
tá k o ly a n so k a n v o lta k . B e­
v a llo m , n em v o lt n a g y g y ö ­
n y ö r ű sé g n ézn i a k á r ty a a sz ­
t a lo k f ö lé h a jló iz g a lo m tó l é s
p é n z s ó v á r s á g t ó l iz z a d t a r c o ­
k a t.
E g y k é ts z á z é v k ö r ü li IfiJ-
a s s z o n y k ib ic e lt a z e g y ik a s z ­
ta ln á l. A r a n y k a r ik á k tá n c o l­
ta k a fü lé b e n , a m ik k e l r e t ­
te n tő c s ö r g é s t m ü v e it, m ik o r
id ő n k é n t h is z t é r ik u s a n
r á z ta a fe jé t.
m eg­
3 \á ( a M c I
jUA a.
4. Ha a hirdetésben szereplő
angóra tényleg cica, (ami va ­
lószínűnek látszik), miért a
különös kikötés, hogy csak
annak adják oda, aki nagyon
szereti a cicákat? Elképzel­
hető-e, hogy olyan ember m en­
jen el Kispestre egy reszketős
fejű kiscicáért, aki utálja a
macskákat?
5. Vajon elolvasták-e a lap­
nál ezt a hirdetést, mielőtt k i­
nyomtatták volna?
Valószínűleg nem. Ezen fel­
buzdulva a következő szövegű
hirdetést küldtem el az újság­
nak:
A já n d é k b a adnám S za-
b o lc s-S z a tm á r várm egyét
o ly a n em b ern ek , aki a
várm egyéket nagyon sz e­
r e ti. T a v a ssza l és ősz­
s z e l s á r o s e g y k ic s it , d e
a m ú g y n a g y o n h e ly e s k is
v á rm eg y e. Johann W o lf­
gang G o e th e , B é r k o c s is
u tc a 7.
. Most kíváncsian várom,
megjelenik-e a hirdetés?
g. b.
A z a r a n y f ü lk a r lk á s c s ö r g ő ­
k íg y ó ily e n k o r e z t s z is z e g t e
a p á rja fü lé b e :
— Ezt n em ig y k e lle tt v o l­
n a J á tsza n o d , G yu lai M eg in t
v is s z a f o g o d v e s z te n i a k é t­
s z á z a t, a m it n y e r t é l.
a A f é r fi a r c a id e g e s e n m e g ­
r á n d u lt é s m e g tö r ö lt e v e r e j ­
té k b e n ú s z ó h o m lo k á t. N é z ­
tem a k á r ty a m e g s z á llo t tj a it
é s a r r a g o n d o lta m , e z e k v a ­
lób an a r c u k v e r e j t é k é v e l k e ­
r e s ik m e g a p é n z t, a m it itt
n y e r n e k . De a z is v a ló s z ín ű ,
h o g y n em a r c u k v e r e j t é k é v e l
k e r e s ik m e g a z t s e , a m it itt
e lk á r ty á z n a k .
C sak egyet nem é r te k .
M iért é p p e n a p ásti D u n a -p a rt
le g s z e b b p o n tiá n a d n a k n e k ik
e r r e teret?
E zen e lt ű n ő d h e t n é n e k b a r ­
la n g k u ta tó in k k á r ty a b a r la n g -
s p e c la lls tá i is.
H. F.
P u s z ta i P á l r a jz a
 Gyű jtőszenvedély
Sándor Károly rajza

- Jaj, bele ne töröld a szádat! Ez a szalvétaminta még

nincs meg a kislányomnak!

K edves A sszonyom ! ~~
A sze n tek példája és áldozatos tevékenység e hatja á t az M inőségi ellenőrzés a hangszergyárban
ö n nem es lelkét, a m iko r drága ta ntiját, özv. H a g yik M i- Hegedűs István rajza
hályné, szül. G alam bos M argitot oly m egható gyengédség­
gel elhalm ozza. S zép pé és boldoggá teszi ö n egy idős,
nyugdíjas n éni életét és ezzel követen dő példát állít szo­
cia lizm ust építő tá rsa d a lm u n k elé. A z öregekről való gon­
doskodás a m i szívü g yü n k . H álásak le h e tü n k m in d a n y-
nyian, hogy ö n ezt a ko rm á n yza ti program ot, n em kím é lv e
költséget és fáradságot, m egvalósítani törekszik.
M ég o kétszeri átszállás és a félórás villam osozás sem
riasztja ö n t el attól, hogy a ked ves ta n tin a k a frissen fő ­
zö tt habos ká v ét elvigye egy többszörösen kip rób á lt hőálló
term oszban és íg y a ked ves öreg néni, az Ön jóvoltából,
m in d en reggel az öröm től és a m eghatottságtól boldogan
szürcsöli ágyában a sonkával, va jja l felszerelt reggelit.
A m ik o r ö n tíz óra felé visszakocog a villam oson, m ár azon
töri a fejét, hogy m ily e n ebéddel lepje m eg a kedves ta n ­ Tavaszi nátha
tit, aki közben szépen kita ka rít o tth o n és hozzálát a hor­
goláshoz, a m elyh ez k itü n te tő fig yelem b ő l ö n szállítja, asz- Várnai György rajza
szonyom a hatvanas, vé ko n yszá lú ekrü horgoló cérnát. De
nincs ideje ö n n e k a gondolkodásra, hiszen kettőre ism ét
vissza kell m ennie, hogy a négytartályos ebédhordóból a
ta n ti porcelán szervizére tálalja az ebédet, m e ly e t olyan
nagy gonddal fő zö tt-sü tö tt a drága néninek. D icséretére le­
gyen m ondva, ö n m ég a köteles takarékosságot is m el­
lőzve, kitű n ő piaci kapcsolatai ré vé n m egszerzi a legfino­
m a b b és legporhanyósabb hízott pulárdot, hogy különleges
Ü jházy ty ú kle ve sse l k e d v e sk e d jé k a nén in ek és m ég a föld
alól is előterem ti a d ióbélen h izla lt p u lyká t, csak azért,
hogy feh ér m elle-húsából fa sírt kerü ljö n a ta n ti asztalára.
H a tudná, ked ves A sszo nyo m , hogy a néni m en n yire
m éltá n yo lja ezt az áldozatos fig y e lm e t és a feléje irányuló
szeretetet! E lragadtatva beszél ö n rő l, de persze ravasz
öreg m ódjára — ki tudja, m iért — próbára is teszi. L eg ­
utóbb — m in t tu d ja — banánt kért, am iben nem volna sem ­
m i különös, de az ü zle te kb en pillanatnyilag nem vo lt banán,
ö n azonban n em jö tt zavarba: a szigeti Nagyszállóban,
osztályon fe lü li é tte rm i áron becsom agoltatott három ba­ - Mivel kínálhatlak meg titeket? Germiciddel vagy kalmo-
n á nt és elkö n y ve lte érte a ta n ti nagyszerű dicsérő jelzőit, pirinnel?
am i az adott h elyze tb en az ö n szám ára nem m egvetendő
előny.
Íg y él ö n , A sszonyom , a drága, öreg ta ntijá va l, a kin ek
szívéb en a sok rokon közül csak ö n iránt borult virágba A séf-otthon vacsorázik
a hála és a vég telen szeretet érzése, am in csodálkozni alig­ Toncz Tibor rajza
ha lehet. A ked ves ta n ti m á r-m ár túlságosan is elfo g u lt ö n
iránt, A sszonyom , és g yakran em legeti az ö n végtelen jó ­
ságát, m ely et olyan bőkezűen pazarol rá, hogy m ég a sa­
já t édesanyjának sem m arad belőle. Pedig az ö n kedves
őszhajú m am ája is csak szerén y nyugdíjából él és szíve­
sen fogadná az ö n g ye rm ek i szeretetének érzelm i és
anyagi m egnyilvánulásait.
ö n t azonban annyira k im e ríti a kedves tanti, hogy a
m am ára m ár n em ju t se m m i az ö n jóságos gondoskodásá­
ból. M ég a kko r sem , a m iko r beteg, szegényke. E gyszerű
kakasból készü lt h úsleves sem , n em hog y Ü jházy ju tn a hí­
z o tt pulárdból.
Igaz, a m a m á n a k nincs sem m ije, sem ingóban, sem in ­
gatlanban; a ta n tin a k pedig kétszobás, jól b erendezett csa­
ládi háza van, félórán yira Pesttől, kö zvetlen ü l a villam os­
m egállónál. M éghozzá te h e r m e n te s e n .
5
 C s a llá n y G áb o r b áty ám , a szentesi
m ú z e u m tu d ó s igazgatója, tö b b m in t
ö tv e n eszte n d eig tú rta , v a lla tta a
szen tesi fö ld et. F élévszázados régészi
m ű k ö d é se a la tt m e g h á b o ríto tta vagy
tíz e z e r h u n , szkitha, jazig és egyéb
n ác ió jú h a rc o s örök á lm á t és a tö­
m é n te le n so k sírból fe lb e c sü lh e te tle n
é rté k ű m u zeális leletet b án y á sz o tt
elő. E l is m e n t a h íre az agg tudós
m u n k á lk o d á s á n a k m essze fö ld re és a
kis v id é k i m úzeum ot é p p ú g y ism e r­
té k C sik ág ó b an , m int P á rizsb a n ,
csak é p p e n id eh aza m é ltá n y o ltá k k e­
v é s s é ,-v a g y legalábbis n e m a n n y ira ,
m in t a m e n n y ire azt a h iv a ta lo s kö­
rö k ré s z é rő l m éltányolni k e lle tt vol­
na.
G á b o r b ácsi m egrögzött A ttila -k u -
ta tó v o lt, egész életét a r r a te tte fel,
hogy: ő p e d ig csak azért is m e g fogja
ta lá ln i a re tte g e tt hun k irá ly h á rm a s
k o p o rsó já t. M égpedig n em is a k á r­
h o l fo g ja m eg találn i, h a n e m éppen
a sz e n te si T isza-m ed erb en , v a g y v a­
la h o l a gneder m ellett. L é v é n u g y an ­
is sz e n t m eggyőződése, h o g y A ttilá t
csak S zen tese n , a szentesi T isz a-m e­
d e rb e n te m e th e tté k el. E b b éli lo k á l­
p a trio tiz m u sa nem ism ert e llen v é le­
m én y t.
P ersze , n e m r a jta m ú lo tt, h ogy A t­
tila m á ig la n sem k e rü lt elő. E gy v é­
szes tü d ő g y u lla d á s fo ly tá n ugy an is
G á b o r b á c si is m eg tért a h u n h arc o ­
so k m á sv ilá g i v ad ászm ezejére, ősei­
hez, m e r t hiszen ő a h u n o k egyenes
le sz á rm a z o ttjá n a k v a llo tta m a g át
m indig.
A sz e n te si és szegedi m ú zeu m o k
á lla n d ó h a tá rv illo n g á sb a n á llo tta k
eg y m ássa l. A harci h e ly z e te t az á llí­
to tta elő, hogy m in d k é t m úzeum
C so n g rá d m egyében v an , a szentesi
m ú z e u m m egyei m úzeum v o lt, te h á t
jo g a v o lt aKhoz, hogy a m e g y e egész
te rü le té n végezzen á s a tá s o k a t. A
sz en te si m ú zeu m em e ju s s á t azo n b an
a szeg ed i m úzeum erősen v ita tta am a
v ilág o s té n y alap ján , h o g y Szeged
v á ro s s z a b a d k irályi v áro s lév én , k i­
zá ró lag o s á sa tá si h a tá s k ö rre l re n d e l­
k e z e tt, s a szegedi m ú zeu m is k iz áró ­
lagos h a tá s k ö rre l re n d e lk e z e tt a sa­
já t te rü le té n , a szegedi h a tá r b a te ­
h á t id e g en régésznek n em v o lt sza­
Sértett önérzet
- Nagyon köszönöm, de nem fogadhatom el!
- Ö, kérem, nincs benne sem m i. . .
- Akkor pláne nem fogadhatom el!
b a d b ev o n u ln ia se m m iféle tu d o m á ­
nyos b ú v árk o d á s o k áb ó l sem . E rre
a szeg ed i m úzeum ig azg ató ja, tu d ó s
M ó ra F eren c éb e re n v igyázott.
D e e ttő l fü g g etlen ü l a k é t m ú zeu m i
v e z é r ig en jó b a rá ts á g b a n v o lt egy­
m á ssal. G y ak ran já r t a k össze eszm e­
cserére, hol C sallán y m e n t S zegedre,
hol m eg M óra rá n d u lt á t S zen tesre.
M ó ra egyik ilyen sz en te si lá to g a tá sa
a z o n b a n ezt a fe lh ő tle n b a rá ts á g o t
eg y ízb en csaknem hogy fe lb o ríto tta .
T ö rté n t, hogy G á b o r b ácsi m e g h ív ­
ta M ó rát szíves v en d ég ség b e ab b ó l
az alk alo m b ó l, hogy a szen tesi m ú ­
ze u m n ag y k ite rje d é sű h u n te m e tő
n y o m a ira b u k k a n t a n ag y tő k éi m ező­
kön. A v a s ú ti m egálló m e lle tt. A v é ­
le tle n úgy intézte, hogy o rs z á g já rtá ­
b a n ép p e n ebben az id ő b en S zen tesre
v e tő d ö tt M óricz Z sigm ond és ő is
ré s z t v e tt ezen az a z ó ta ország -v ilág
e lő tt n evezetessé v á lt ásatá so n , a m i­
k o r C sallán y bácsi m e g ta lá lta A ttila
k a r d já t.
N em h iá n y o zta k p e rsz e a fő v áro si
la p o k tu d ó sító i sem .
G á b o r bácsi in d ítv á n y á ra M óra
m in t v en d ég m e g jelö lte a z t a h ely et,
a h o l az á sa tá st e lk e z d té k v olt.
M e g á stá k a v e z é rá rk o t és ím e,
m in d já r t az elejé n a föld réteg ező d é-
séb ő l n y ilv á n v aló v á le tt, hogy itt v a ­
la m i sírfélé n ek k ell len n ie.
— G ábor, vigyázz, m o st m á r ó v a ­
to sa n ! — k iá lto tt fe l M óra.
Ó v ato sság b an m o st m á r netjn is
v o lt h iá n y . ^ k özött soha n em c s itu lt cl egészen.
M in d k e tte n v aló ság g al n e k ife k ü d ­
te k a m u n k á n a k és k a n a la n k é n t k a ­
Tone* Tibor rajza
- Miből van ez á kabát?
- Csomagból . . .
p a r tá k le a fö ld et, m íg n e m egy h a ­
ta lm a s k a rd k ö rv o n a la i k ez d te k k i­
b o n tak o zn i a hom okból.
É rth e tő e n ó riá si izgalom v e tt erő t
a jelen lev ő k én , tu d ó so k o n és v e n d é ­
geken eg y arán t.
G ábo® bácsi v e tte k ézb e első n ek a
r itk a szép k ard o t.
N ézték, fo rg a ttá k , k ö rm eik k el
k a p a r tá k le ró la a ro zsd á t és hom o­
kot, egészen addig, am íg a k a rd m á r
csak n e m rag y o g o tt a fényességtől.
— F erik ém , írá s is v a n ra jta ! —
k iá lto tt fel az izg alo m te tő fo k á n G á­
b o r bácsi.
V alóban, a k a r d egyik o ld alán
tis z tá n k iv e h e tő ro v á s-írá ssa l szöve­
g et le h e te tt lá tn i. A k é t tu d ó s n e k i­
fo gott a h u n -írá s m e g fe jté sén e k ,
am i nem is o kozott n ag y o b b gon­
dot, hiszen m in d k e tte n k itű n ő e n é r ­
te tté k a m e ste rsé g ü k et. H am a ro san
m e g fe jte tté k a szöveget ily e té n k ép ­
p en : „ A ttila k a rd ja . E lv e sz te tte A t­
tila 450-ben.”
H á t ez v aló b a n óriási! C sallány
G áb o r te h á t n y o m á ra b u k k a n t az Is­
ten o sto rán a k , m ost m á r bizonyos,
holtbizonyos, hogy A ttila szék h ely e
sehol m á su tt, csak S zen tese n le h e ­
te tt.
— Nosza, nézzük csak a k a rd m á ­
sik o ld a lán is az írá s t! — in d ítv á ­
n y o zta C sallán y bácsi.
N ézik és ism ét h a m a ro sa n m e g fe j­
tik a szöveget. Ím e:
„M eg ta lálta C sallá n y G á b o r 1932-
b en .”
M óra szem e szö g letéb en o tt b u j­
k á lt az a h íre s h u n c u t m osoly, am i
m in d e n t e lá ru lt a v ilá g ra szóló csín y t
illető en . A je len lev ő la p íu d ó sító k
u g y an is m ég az n ap v ilá g g á r ö p íte t­
té k a szenzációt, hogy a szen tesi m ú ­
zeu m tud ó s ig a z g a tó ja m e g ta lá lta A t­
tila k a rd já t.
A m it p ersze e lő tte v a ló n ap o n M ó­
r a F eren c r e jte tt el, hogy öreg b a r á t ­
já t m e g tréfáljá.
És a tr é f á t a tu d o m á n y á ra büszke
G áb o r bácsi h o lta n a p já ig sem fe ­
le d te el. Így a R a tá rv íllo n g ás a sze­
gedi és a szen tesi h u n -te m e tő k őrei
B alogh J ó z se f

— Szeretnék önnel interjúi
csinálni — kopogtatott be az
Irodalmi Hírek munkatársa
Pamf Edéhez, a lírai költőhöz,
akinek most megjelent U jjon­
gó vágyak c. verseskötetéről
még a k ön yv borítólapján ol­
vasható teljesen tárgyilagos
ismertetés is úgy emlékezett
meg, mint az utóbbi néhány
évszázad legragyogóbb m űvé­
ről.
Pamf beleegyezőleg és jóvá­
hagyólag bólintott. Lehet, hogy
voltak hibái, hisz ő is csak
ember, de azt soha senki nem
vethette a szemére, hogy bár­
mikor is elzárkózott, ha saját
nagyságáról kellett néhány
közvetlen szót szólnia.
— Akkor, ha megengedi, az
első kérdés: ö n azért viselte­
tik ellenállhatatlan ellenszenv­
vel anyai nagynénje, bizo­
nyos Matild néni iránt, mert
midőn ö n t az első lopáson,
öt darab mákosrétes eltulajdo­
nításán érte, két pofont kent
le önnek?
Pamf kissé megdöbbent a
kérdéstől, de fegyelmezte m a­
gát. Hisz mégis csak a sajtó
képviselőjével áll szemközt.
Nyájasan mosolygott tehát:
— Ha megengedi, erre a
kérdésre inkább nem válaszo­
lok.
Az újságíró kissé heívtele-
nítőleg csóválta meg a fejét,
majd így szólt:
— Kérem, természetesen jo­
gában áll megtagadni h v á ­
laszt. No, talán a következő­
v e l több szerencsénk lesz. Az
A türelem csodája
• S z ű r - S z a b ó J ó z s e f ra jza
ö n tisztelt volt menyasszonya,
Agnes, az a céda, csalfa te­
remtés, ugyebár egy Tibor ne­
vű férfiúval csalta meg ö n t
először?
Pamf arcát most már a mél-
tatlankodás pírja borította, de
továbbra is tiszteletreméltó ön­
uralommal fékezve magát, ezt
mondta:
— Ha nincs kifogása ellene,
tán ezt a kérdést is mellőz­
nénk.
Az újságíró most már hatá­
rozott rosszallással csóválta fe­
jét és magában mormogva:
„nehéz eset, nehéz eset” a
következőképp szólott:
— Az ö n lelke az ö n vára.
Nézzük akkor a következőt:
Kedves neje csupán szánalom-
hói lett az ö n felesége, miután
fentemlített arája litálattal el­
hagyta ö n t. Nem túlzás akkor
viszont, ha ö n rossznéven ve­
szi tőle, hogy ő is itt-ott v i­
gaszt keres élete sivársága el­
len?
Pamf nem tudta tovább tür­
tőztetni magát, méltatlanko­
dástól remegő hangon felkiál­
tott:
— Ez a legnagyobb arcát­
lanság! Mi köze a lapjuknak
életem legintimebb titkaihoz?
Az újságíró csodálkozva né­
zett rá.
— Nem értem ö n t. ö n mind­
ezt 50 ezer példányban írta
meg az Ujjongó Vágyakban.
Lapunk pedig mindössze ti­
zenötezer példányban jelenik
meg. - Szegény Bob most három éve elhatározta, hogy ő csi­
K ertész M agda nálja az első képet a csúcstalálkozóra induló Eisenhowerről. . .

| .Sofőr-hősök,
8
- Na, kolléga, volt defektje?
- Nem tudom. M ég nem olvastam a k ritik át. . .
i Fut a pénze ntán
- Most majd utána nézek, miért vesztek mindig, ha magára
Ébredő pult előtt várakoztam. Bal­
karomon cekker, megrakva üres
öntudat boros, sörös és befőttes üvegekkel.
Am ennyire lehetett, igyekeztem
méltóságteljesen álldogálni a lök­
dösődő em berek között. Akinek
szeme volt, láthatta, hogy nem
egy papucsférj, hanem egy sza­
bad akarattal rendelkező férfiú áll
előtte, aki m eg akarván könnyí­
teni felesége dolgát, önként vál­
lalta ezt a feladatot.
— Kérem szépen . . . én . . .
vissza . . . ü v eg ek et. . . hoztam —
dadogtam, amikor az eladó egy
pillanatra felém fordult.
ü g y e t sem vetett rám. Mit te­
hettem volna mást: türelmesen
tovább vártam. Henrik császár
várhatott íg y annak idején Ca­
nossa várának kapuja előtt, ami­
kor vissza akarta kapni a pápától
az üres üvegekért járó betétpénzt.
' — Az ü v eg ek et. . . vissza —
emeltem fel a hangom, amikor
az eladó ism ét rámnézett. — Hoz­
tam . . . vissza . . . üvegeket.
Láttam az eladó arcán, hogy
deklasszált elemnek tart, aki ahe­
lyett, h ogy dolgozni menne ép,
erős, egészséges ember létére, be­
tétpénzekből tartja fenn magát.
Talán m ég az is megfordult a fe­
jében, hogy az üvegek sem az
enyém ek, hanem úgy kértem őket
kölcsön jószívű barátaimtól.
S z e g ő G izi ra jza
színpadokról
S á n d o r K á r o ly r a jz a
G y ö r g y r a jz a
— Ma nem veszünk vissza ezeket a szavakat, de már nem
üvegeket! — felelte szánakozó volt erőm, hogy kinyögjem őket.
m osollyal és eltűnt a pult másik — Lazacot kérek!
végében. — Adjon egy kiló narancsot!
A körülöttem állók is szána­ — Kérek két kiló narancsot!
kozva néztek rám. E gy fogatlan, Amikor az eladó ismét elment
fejkendős nénike azt motyogta: előttem, erőtlen hangon utána
„Miért nem veszik vissza sze­ szóltam:
génykének?” Hirtelen valaki — Miért nem veszik vissza az
felkiáltott a hátam mögött: üvegeket?
— E gy doboz szardíniát és egy Az eladó ingerülten nézett rám
üveg pezsgőt! <■ a magasból — nyilván egy do­
E gy szuszogó, aprófejű óriás bogón állott — a húskonzerv-bás­
félrelökött és előre törtetett. tyák mögül. A körülöttem levők
— Félkiló sonkát kérek! — is türelmetlen pillantásokat vetet­
bömbölte a fülem mellett. tek rám, de voltak köztük olya­
— Tessék mondani, van ka­ nok is, akik megvetően vagy gú­
viár? — nyafogott egy megrágott nyosan mosolyogtak. A cekker
hajú nő. a ekkor már olyan nehéz volt, hogy
M egalázva, elhagyottan álldo­ m eg kellett görnyednem és telje­
gáltam közöttük, büszkeségeimen sen féloldalas lettem tőle: a bal
esett sebeim et nyalogatva. Meg vállam tíz centivel alacsonyabbra
akartam magyarázni a vevőknek, ereszkedett, m int a jobb. Ebben
hogy engem az ügynek nem az a percben nagyon bántam, hogy
anyagi, hanem a jogi oldala érde­ nincs pocakom, tekintélyt keltő
kel. Jogomban áll ugyanis visz- keménykalapom és m ellényem , a
szakém i a betétpénzt és én ezért gomblyukon átfűzött, nehéz, vas­
a jogért álltam síkra, nem másért. tag arany óralánccal.
(Jól jött volna egy kis jog fize­ — Vezető kartárs, átvehetek
tés előtt.) Büszkeségem diktálta ma üvegeket?! — kiáltott^az el­
adó, valahova az üzlet másik v é­
gébe. S z ű r-S z a b ó J ó z s e f ra jz a
N agy csönd támadt. Csak az
üvegek csörömpöltek gonoszul a
cekkerben. M indig tudtam, hogy
a tárgyak gonoszak, de eddig
még nem mertek fellázadni el­
lenem; m ost azonban megérez-
hették, hogy már nem vagyok a
régi dacos, büszke lélek.
— K ivételesen! — válaszolt egy
jóságos atyai hang az üzlet má­
sik végéből. — De tényleg csak
kivételesen!
Az eladó ekkor undorodva,
egyenként átvette tőlem az ü ve­
geket. Összehúzott szemmel must-
rálgatta őket, mint egy zálogházi
becsüs, biggyedt ajakkal, finto­
rogva. E gyet vissza is adott, nem
tudom, m iért és minden egyes
üveg után vizsgálódva a szemembe
nézett. Aztán egy kis cédulkával
és megtaposott lélekkel a pénz­
tárhoz m entem , ahol is tizenkét
forintot kaptam. Tizenkét darab
egyforintost. Amikor zsebre vág­
tam a pénzt, egy forintot leejtet­
tem és sokáig kellett keresgélnem,
míg végü l megtaláltam egy csu­
kaorrú sárga cipő alatt.
Kisompolyogtam az üzletből.
Az ajtóban tisztelettudóan utat
engedtem az újonnan érkező v e­
vőknek.
M ikes G yörgy
Arany János: Na, csakhogy ezt is megértük . . .

I C é r e k egy pohár szódát — rendel­
kezett barátunk és elégedetten tekintett
ránk. Annak, hogy valaki fiatal marad­
jon, megvannak a maga törvényei.
Ujjúval koppantott a fehér asztalterí­
tőn. jelentősen köhintett. Érdeklődéssel
hallgattuk, mert tudtuk, hogy most árulja
el a fiatalság titkát.
— Én is hosszú éveken át öregedtem
— kezdte el történetét. — Mondhatnám,
szabályszerűen, naptári időszámítás sze­
rint múltak el a hónapok felettem, s egy
naptári évben egy emberi évet öreged­
tem. Már-már úgy látszott, hogy nem
tudom éveim könyörtelen múlását meg­
állítani, amikor beiratkoztam az egye­
temre. hogy tudományosan, s szervezet­
ien képezzem tovább magamat. S most
tulajdonítottam el azt a titokzatos erőt,
tnclv a természettudományos számításo­
kat felrúgta s engem egy hosszantartó
ifjúkor révébe vezetett.
— Számításom kolumbusi tojása a kö­
vetkező alaptételen nyugszik: a múló
időt nem a nappalok és éjszakáit válla­
kózásával. tavasz, nyár és ősz vonulá­
sával mérem, hanem a letett vizsgák szá­
mával. íg y — a naptári időt a tanulmá­
n yi időszámítással behelyettesítve — szá­
mításaim már az első félévben beiga­
zolódtak, midőn á naptári félév alatt
mindössze három tanulmányi hónapot
öregedtem, miután négy vizsgából csu­
pán kettőt tettem le.
Többen felkiáltottunk a csodálkozás­
tól, de egy mozdulattal félbeszakított
bennünket, mert még nem fejezte be.
— A következő félévben tovább n ö­
veltem sikeres harcomat az idő vissza­
tartása terén. A politikai gazdaságtan és
a nyelvhelyesség vizsgáit a következő
naptári évre toltam át, s új időszámítá­
som szerint ezzel csaknem háromnegyed
évvel kerültem fiatalabb korba, mint
am ilyen idős voltam naptári időszámítás
szerint.
Akkor még merészebb kísérletre
szántam el magam. 1958-at írtak ezidő-
ben. de én tervszerűen megőriztem ma­
gam az 1957-es évből is, minthogy a
törlénelemvizsgát még a mai napig sem
tettem le. s ezzel, hogy így fejezzem ki
ü g y fé l: Válni akarok.
ü g y v é d : Miért?
ü gyfél: Mert nincs gyerek.
ü g y v é d : Biztos, hogy az asszonyban
van a hiba és nem magában?
ü gyfél: Persze hogy biztos, hiszen
már két éve különváltan élünk, még
sincs gyéréivé!
*
Kiszolgáló: Parancsol, Nagyságos Asz-
szony?
Vendég: Egy szimplát.
Kiszolgáló: Azonnal hozom, Kar­
társnő.
*
K ovács: Mitől köhög?
N agy: A Kossuth-tól.
K ovács: Miért nem szív Symphoniát?
N agy: Mert a Kossuth-tól olcsóbban
köhögök.
10 V. I.
magam, arra kényszerítettem az időt.
hogy tartósan megállapodjék velem kap­
csolatban az 1957-es esztendőnél.
Lebilincselt barátunk gigászi küzdel­
me a hajiadó múlandósággal, ö pedig
ezalatt egy ív papirost vett elő a tárcá­
jából, s mi követni tudtuk elm életi szá­
mításaiban is.
— Figyeljétek meg ezt a hevenyészett
kimutatást. A közelmúltban mintegy hat
csoportos foglalkozás, vagyis kollokvium ­
tól tartóztattam meg magam, s egy kol­
lokviumot másfél naptári hónapnak szá­
mítva, kerek kilenc naptári hónappal
'etem vissza magam időben és korban.
Ma március van, egy hónap m úlva le­
vizsgázom a filozófiából és ezzel a múlt
év októberébe érkezem.
Barátunk arca az elragadtatás Iözé­
ben égett, s olyan ifjan, mintha általá­
nos iskolai vizsgáiból is őrizne néhány
hónapot. Számításait tárcájába rejtette,
s ekkor az arcán felhő futott keresztül.
Fáradt m osollyal nézett ismét ránk.
Nem értik sokan ezt a harcot, nem.
Előttem, mögöttem vizsgák . . . Vizsgák
és jegyzetek, készülések és milyenek!
Most például két nap alatt tanultam meg
két hónap anyagát! K ét nap alatt két
h ónapot . . .
Barátunk torkából rekedten törtek elő
e szavak, arcán rémület tükröződött, S
vele együtt mindannviunkra egyszerre
sújtott a szörnyű felismerés, m elyet sza­
vai sejttettek. Egyikünk sem merte ismé­
telni. csak agyunkban zakatolt: két nap
alatt két hónapot öregszik . . . É szrevét­
lenül megoldotta az időelőtti megörege-
dés képességét is!
Barátunk arca másodpercek alatt egy
és háronegyed naptári esztendőt örege­
dett. A nagy gondolkodók tragédiája
vonta árnyékba fiatalos vonásait, felállt,
tétova léntekkel elindult: szótlanul utat
engedtünk neki.
Még láttuk, amint befordult a m ellék­
utcába, lakása kapuja felé, s ment, ment
a naptári időben, a nyelvhelyesség és
a politikai gazdaságtan kérlelhetetlen
vizsgái elé . . .
Som ogyi P ál
Kedves vendégünk
Julia Boriszova, az OSZSZK érdemes mű­
vésze, a Félkegyelmű című film női fő­
szerepének nagyszerű alakítója
/gyMajdonos
Jpg,
A ngliáliól jött a hír. mely
távolról sem leverő.
Üj találmány született, az
elektromos heverő . . .
Magyar pénzben kétszázezer
forint csupán az ára.
s az a brit, ki belefekszik
áldást szór a hazára .. .
Hálát ad a királynőnek,
s így kiált fel: very well!
M ivel reggel az álmából
villanyóra veri f e l . . .
Elektromos agy vezérli
alatta az epedát.
s bárhogyan is hentereg: az
epeda nem. reped á t . ..
Lidércálmok sohsem gyötrik,
ébren is lát víziót!
(Nem hiába építettek
bele te le v íz ió t. . . )
Télidőben villanyáram
fűti át a rugókat,
de ha izzad, egyszerűen
kihúzza a d u g ó k a t. . .
Találkozik mindenféle
ifsszkomfortos kéjjel itt:
lel az ágyban rádiót és
W urlitzeres é jje lit. . .
S hogyha szeme lecsukódik:
— míg a szpíker magyaráz —
nyomban alszik, m ivel az ágy
elektromos agya ráz . . .
Ezenkívül gombnyomásra
az ágy prímán masszíroz,
és e fontos műveletért
egy centet se kasszíroz . . .
Van benne még borotva is.
fésű. olló. kölni is.
Lehel benne sütni-főzni.
lehet örökölni is . ..
Bármi kell: a műfogsort is
az ágyból kell kivenni.
Általában semmiért sem
kell neki már k im en n i. . .
Ágya: bölcső, nászágy, night club.
iroda, s ha akarja:
ravatal és végül sírhant,
m ely szelíden takarja . ..
S zilágyi G yörgy
A z ember büszkélkedő természetű. Pél­
dául szereti, ha mások is tudják, hogy
milyen nagy titkot képes magában tar­
tani. Csak ezért mondja el.
*
Másokat megszomorítani nemcsak csú­
nya dolog, de sajnos, fölösleges is.
*
Tetteink következményeit nehéz kiszá­
mítani. Az ember néha később döbben
meg azon, hogy milyen önzetlenül csele­
kedett.
*
Van költő, aki magához öleli az egész
világot és megkéri, hogy tartsa el.
*
X. nem az az ember, aki leteszi a
garast. Ő felveszi.
F . L.
 Mégcgyszcr a Hitler-hanglemezekről
Minden faluban van özvegy menyecs­
ke. így a ,ini falunkban is volt. De az.
hogy a gyászát mással feledteti, csak
m ost derült ki róla.
E gy reggel zörgettek az ajtaján az
agitátorok. Felriadt álmából a m enyecs­
ke és odaszaladt az ajtóhoz.
— Ki az? — kérdezte ijedten.
— Mi vagyunk, -VrfirrT a párttitkár,
m eg a tanácselnök.
— Jaj istenem — sóhajtott a me­
nyecske és m ég ijedtebben kiszólt, bogi-
— azonnal, csak felöltözködök . . .
Am nem á pendelyesség volt az ő
legnagyobb baja, hanem az. hogy ágyá­
ban ott feküdt egy jóképű, kócoshajú
legény.
— Na most, mi lesz? — fohászkodott
a m enyecske, és feleletet sem várva,
a dunyhát, m eg a párnát rászórta a le­
gényre. A ruháit és a csizmáját bedugta
az ágy alá, azután szoknyát rántott magá­
ra és heengedte az agitátorokat.
— Tessenek csak, tessenek — mondot­
ta — m ivel szolgálhatok?
— H át m i a szövetkezet ügyében jöt­
tünk, Anna — kezdte a párttitkár. Leült
és m agyarázni kezdte a nagyüzemi
gazdálkodás előnyeit.
A m enyecske hallgatta is, m eg nem
is, mert közben az ágy felé pislonga tott.
Az agitátorok is figyelték, bogy m it les­
het ott annyira, de semmit sem láttak.
A párttitkár közben befejezte, de nyom ­
ban rákezdle a tanácselnök. De a le­
gényt ugyancsak nyomhatta a sok puha­
ság, mert hirtelen megmozdultak a pár­
nák és hörgő hangot adtak:
— Lépj m án be Anna, mert megful­
ladok.
S zen d rei József
Itt a tavasz
Kemény a hús
Betértem ma egy étterembe,
A h íg levest hidegen kaptam.
Ebéd végén a vendéglőnek
A láb b i osztályzatot ad tam :
O ly eh etetlen itt az étel,
H ogy m egrendelni bűn, sőt kér is.
E m ásodik osztályú üzem
A lsó b b osztályba léphet máris.
Vízivárosi tűnődés - Ahá! Biztos ebben a vendéglőben
hozzák forgalomba a féligkész étele­
ket! . . .
R estaurálják a Vízivárost,
M ű em lék eit óvják, védik,
Itt kísérgettem , mint kisdiák Fenyőerdőket ültetnek
Egy matrózruhás szőke médit.
A régi em lékre gondolva,
N em kering hevesebben vérem.
L eh et, hogy az a régi m édi
S zin tén m űem lék régesrégen . . .
H id v é g h y F eren c
o d c L a tu J ^
H a n g a ja v á b ó l!
A „Képes Sport” március 10-i száma
egyik ismert sportemberünkkel csinál
interjút. Amint a bevezető jellemzésből
m egtudjuk, a sportember „beszéde szen­
ved élyes, izgatolt. ha tűzbejön, szavai­
val is széttöri a másodperc hajszál vé­
k on y falát”.
E z igen! Meg kell vallanunk, már
többször próbáltuk kézzel, sőt kalapács­
csal szétverni a másodperc hajszál v é­
k on y falát, de nem ment. Nem ment az
istennek sem. Ez meg csak úgy a puszta
sza v a iv a l! Hiába, mit nem tesz a rend­ - Majd válogathatsz a szebbnél-szebb
szeres testedzés! lakásokban, M ókucikám! . . . 11
 EGY Ü D Ü L Ő JEGYZETEI
G erti S á n d o r r a j z a i /f& S to yC yl;'i
J _ l -------------- L J---------------- M int a c s e n d b a rá tja é s f e ­ v a n . E n n ek e lle n é r e n e m h i­
le b a r á ta im id e g r e n d s z e r é n e k szem , hogy akár B e r to lt
n a g y tis z t e lő je , a k ö z e ljö v ő b e n B r e c h t, akár B artók B é la
m e g n y íló k á v é h á z a m ü v e g a b ­ ö r ü ln e , ha e g y k a la p a lá v e n ­
la k a ib a n a k ö v e tk e z ő t á b lá v a l n é k a h ö lg g y e l.
n y u g ta to m m e g n a g y é r d e m ű B. B__ _ (b iz o n y , b i z o n y ...)
v e n d é g e im e t:
A ZONGORÁNÁL NEM ÜL /- I-
SENKI.

Ha a fe ln ő tte k tő l n e m is,
a g y erek ek tő l m in d ig le h e t
v a la m i ú ja t v á r n i. E g y ik b a ­
rá to m k is f ia , L acik a, z s a r n o k i
e g y é n is é g , é r v e ln i n e m le h e t
v e le , a r e n d e lk e z é s r e á lló e s z ­
k ö z ö k s e g ít s é g é v e l a d d ig k ö ­
— Verőék már megint feketét főznek a szobájukban! v e t e lő z ik , a m íg t e lje s itik ó h a ­
ját. A lig m ú lt el h á r o m é v e s ,
s z ó k in c s e g y é r , d e h a tá s o s .
K ö v e te lé s e it e g é s z e n ú js z e r ű
á lta lá n o s ítá s s a l f o g a lm a z z a
m e g . E g y s z e r ű e n e lk iá ltja m a ­
g át:
— V alam it!
N em Jelöli m e g , h o g y m it,
c s a k k ife je z i ó h a já t, h o g y v a ­
lam it a d ja n a k n e k i. H ogyan ?
Talán ő tö r je a fe jé t a z o n ,
h o g y m i le g y e n a z a v a la m i?
M iért ta r t fe ln ő tte k e t?

K ét is m e r ő s ta lá lk o z ik .
— M ivel f o g la lk o z o l m o s t a ­
náb an ?
— N a g y o n el v a g y o k f o g ­
la lv a . M ű ford ító v a g y o k é s
m o st ta n u lo m a n y e lv e t.
- Miért pont én kapom mindig a legkisebb adagot?
B. B.
B a b o n á s b a lh itn e k is le h e t­
ne n e v e z n i a z t a m ó d o t, a h o g y
e g y e s la p o k n a g y ja in k a t n e ­
vük k e z d ő b e tű iv e l j e lz ik .
M e g r ö v id ítik a n a g y o k a t. B e­
tű k k e l b e c é z ik ő k et.
Ilyen a b r a k a d a b r a a k é t
,.B " , a m e lly e l e g y e s la p ja in k ­
b an B e r to lt B r ech tet, m á su tt
B artók B é lá t je lz ik . K ét B é b é .
P e d ig e g y á lta lá n n em h a s o n ­
líta n a k ú g y , e g y m á s r a , m in t a z íi magyar karikatúra-művé­
e g y ik B é b é a m á sik r a . M ind­ szek nesztora, a M agyar
ehhez h o z z á te h e tjü k m ég, Népköztársaság érdemes
h o g y a n y u g a ti lap ok B r ig itte m űvésze, most tölti be het­
B ard ot k is a s s z o n y t je lz ik B. venedik évét. Ez alkalom­
B .-n ek . M e llé k e se n k é jc ic á n a k ból közöljük önmagáról
(se x k itte n ) is tisz te lik e z t a
liészített első rajzát, pályá­
B. B.-t, a k i n em ír, n e m k o m ­
p o n á l, m in d ö s s z e — sp o r t­ jának indulásakor, tizenhét
A legizgalmasabb olvasmány n y e lv e n s z ó lv a — fo r m á b a n esztendős korában.
J

B eteg láto g atás.,. Mészáros András rajza

12 . . . a k ollégán ál . . . a csoportvezetőn él é s a főosztályvezetőn él

 közlekedés fejlődésének,újabb állomását jelenti a Bolíviai
Légiforgalmi Társaság legkorszerűbb utasszállító gépe, az Égi
N yíl. Az első próbaút kitűnően sikerült,' s a pompás járm űvel
m ost bemutatták a nemzetközi sajtó képviselőinek is. M ivel az
elm últ héten eléggé el nem ítélhető aknamunka következm énye­
képpen nem engem küldtek e l a rekettyési bekötőút felavalási
ünnepségére, kárpótlásként résztvehettem a La Paz m elletti re­
pülőtéren az Égi N yíl sajtóbemutatóján. Ez az új repülőgép,
amelynek különben az utazó-sebessége alig valam ivel gyorsabb
a hangénál, leszállás nélkül hatszor képes megkerülni a Földel.
Nyolcszázhúsz utast fogad be a gép, szükség esetén azonban
ezret is. Az Égi Nyílnak nemcsak saját konyhája van, hanem
saját tehenészete, disznóhizlaldája, baromfiudvara, konyha­
kertje, gyümölcsöse, péksége és rizsföldje is. A légi önellátást
szolgálja az az üzem is, am ely a hajtóanyagot állítja elő a gép
számára. Mindezek a berendezések a hatalmas szárnyakban
nyertek ötletes elhelyezést, s csak a legnagyobb elismeréssel le­
h et adózni a tervezők ügyességének. Rengeteg berendezés bizto­
sítja az utasok kényelm ét, m int például a versenyuszoda, am ely­
nek a próbaút alkalmával rendezett m egnyitó versenyén az
ausztráliai John Konrads kitűnő idővel győzött az 1500 méte­
res úszásban. Van ezenkívül m ég labdarúgó pálya, ping-pong-
terem és lovarda is. Az alpinisták sem panaszkodhatnak, egy
szintétikus úton előállított meredek csúcs szakadékokkal, glecs-
cserrel és lavinával teszi próbára bátorságukat és rátermettsé­
güket. A vadászokat vadbő erdő várja, a horgászokat festői
szépségű hegyi patak, am elyben a repülőtársaság garantálja a
pisztrángokat. Van ezenkívül m ég a repülőgépen könyvtár, szép-
m űvészeti múzeum, házasságkötő terem, reumafürdő, egyetem,
szálloda, játékkaszinó, sportcsarnok, őslénytani kutató intézet,
esküdtszék, fegyverraktár, áruház, csillagvizsgáló, művésztelep,
ortopédia, gépgyár, opera, m éhészet, ügetőpálya, és még sok­
sok más ötletes berendezés, am elyet külön fel sem jegyeztem,
ím e, gondoltam, az utazás egyre kényelm esebbé válik, sőt az
otthon egyre kevésbé tud lépést tartani mindazokkal az elő­
nyökkel, amelyeket az utazási vállalatok nyújtanak. Ha vala­
kit az otthonülés spártai körülm ényei elcsigáznak, utazással
frissíti fel, piheni ki magát. H ála az utazási vállalatok között
tomboló egészséges konkurenciának, mérhetetlen távolságba ke­
rültünk dédapáink postakocsijától.
Hiányosságok persze m ég mindig akadnak. Feltűnt nekem,
hogy az Égi N yíl utasfülkéjében az ülések meglehetősen sző­
kék. Amikor ennek a kényelm etlenségnek az oka felől érdek­
lődtem, a BLT egyik igazgatója m osolyogva világosított fel, hogy
a tervezők igyekeztek gazdaságosan kihasználni minden talp­
alatnyi helyet, mert csak íg y tudták elhelyezni mindazokat a
fontos berendezéseket, am elyeket fentebb ismertettem. Ezek pe­
dig megérnek oly csekély áldozatot, hogy az utas egy kicsit ösz-
szehúzza magát a szűk ülésen.
F ele k i László
■•«*•3*8*

Gyermekruha-bemutatón Aki megszokta a talponállót

S á n d o r K á r o ly r a jz a G erő Sándor r a jz a

- Csinos fürdöruha-modcll, három éven aluliak részére . . . 13


LÁZÁR ÖDÖNNÉL, az egykori Ki­
rály Színház igazgatójánál jelentkezett
egy idősebb hölgy', aki mindenáron ope­
rettszínésznő akart lenni. A próbaének­
lés nem sikerült. Lázár fejcsóválva je­
lezte, hogy nincs megelégedve.
— N agyon csodálom — szólt méltat­
lankodva a hölgy —. hogy a direktor
úrnak nem tetszik a hangom. A szom­
szédaim, akik sokszor hallanak éne­
kelni. mind azt mondják, hogy menjek
külföldre tanulni.
— Azt elhiszem — felelte Lázár —
de én nem vagyok a szomszédja.
TOM MOORE, a híres angol költő,
egy' n agy banketten vett részt. E gy pi-
perkőc ú gy gondolta a figyelmet maga
felé fordítani, hogy' az asztalon keresz-
• tül kiabált a költő felé:
— M ondja csak, mister Moore, igaz,
hogy az ön édesapja fűszeres volt?
— Igaz — felelte a költő.
— Hát akkor — folytatta a másik —,
ön miért nem fűszeres?
— Bocsánat — szólt akkor szeretetre-
méltóan Moore —, igaz az, h ogy az ön
édesapja úriember volt?
— Igaz, uram — felelte büszkén a
másik.
—N os, akkor ön miért nem úriem­
ber?
ARNALDQ VASSALLO, olasz hum o­
rista, egy napon több írótársával együtt
egy gazdag hölgy vendége v o lt Firenze-
kö rn y ék i villájában.
A p ark b an sétálgatva, Vassallo vizs-
gálgatta a növényeket, m időn a házi­
asszony így' szólt hozzá:
— L á tja ezt a ciprusesem etét? E z h á­
zaséletem nek egyik nagyon ked v es em ­
léke. Férjen} ezt hosszú házaséletünk
egy'ellen veszekedésének em lékére ül­
tette.
— M ilyen szép eszme! — k iálto tta a
hu m o rista kollégáihoz fordulva. — Ha
közülünk bárm elyikünk u gyanezt tette
volna, m a m in d n y áju n k n ak valóságos
fasora lenne.
E heti hirdetésünk
— C sa k id e a V ö r ö sm a r ty Á r u h á z ­
ba . . . V e s z e k a z o k b ó l a s z é p k é sz r u h á k -
bői, m e g lá tja , a b b a n m écf s z e b b leszek !
A technika vívmánya
- H a itt megpiszkálom egy hajtűvel,
ak k o r cukrot ad . . .
E z a történet a 'nem régen elhunyt
Kom lós Vilmos jó szívéről szól. Vili
m indig „biztos tipp” volt a kéregetők
számára. Félévvel ezelőtt is megállt a
Negro eszpresszóban az asztala mellett
egy rosszul öltözött férfi. Gyűrötten, leg­
alább három napos szakállal, gondozat­
lanul. _ büféshez:
— M űvész úr, óriási volt legutóbbi sze­
repében — áradozott m eggyőző hangon.
—- N agyon örülök, hogy tetszettem —
válaszolta Komlós és elővett egy tízfo­
rintost.
— Igy on egy fröccsöt az egészségemre.
— Fröccsöt? De kérem, művész úr,
én antialkoholista vagyaik.
— Akkor menjen ki az ügetőre. Még
tippet is adok a tízeshez.
- ügetőre? — hüledezett a toprongyos
ember. — Én még" sohasem voltam üge-
tőn. N em is megyek.
A színművész most már dühös lett:
— Mit bánom én! Kártyázza cl!
— Nem tudok kártyázni.
— Akkor vegyen rajta csokoládét.
— N em élek vele.
— Hallja, csináljon már valamit a tíz
forinttal! Egyen egy jó pörköltet.
— Gyomorsavam van. Nem szabad
hagym ásat ennem.
— V egyen egy nőnek virágot.
— Nincs nő az életemben.
Vili kiment a rongyos féífivel az ut­
cára, beültette egy' taxiba, melléje ült
és bemondta lakcímét. Azután becsen­
getett lakásába és ápolatlan kísérőjére
m utatva így szólt feleségéhez:
— Ez az ember nem kártyázik, nincs
nője, nem jár ügetőre, nem eszik se
pörköltet, se csokoládét és nem is iszik.
N ézd meg, hogy néz ki!
Vili ezután megköszönte a kíséretet
és a tízessel útjára bocsátotta emberét,
majd magabiztos hangon így szólt fele­
ségéhez :
— Mama, siess az ebéddel, rohannom
kell az ügetőre . ..
(P.)
Nem is olyan régen még d iv at v o lt
a P atyolatot tám adni, de szolgáltatásai
egyre jav u ltak és a sok p anasz dicsé­
retté változott. M ost ú jab b an jogosan
sérelmezik a P aty o latn ál dolgoztatok —
különösen a férfiak —, hogy a nagy’ p ro ­
pagandával beharangozó ti express m eg­
szűnt. A beszüntetés oka: rengeteg m os­
ni és vasalni valót adtak be, nem csak
ingféléket, hanem ágynem űket és m ás
holm ikat is. A vállalat nem b írta fel­
dolgozni az óriási m ennyiséget, de azért
sokkal helyesebb lett volna, h a m eg­
szüntetés h ely ett az expresst csak ú g y ­
nevezett pipere-fehérnem űk felvételére
korlátozzák. H a m ár a startn ál ezt te t­
ték volna, akkor nem önti el a P aty o lat
express szolgáltatását az ágynem űk á ra ­
data. És m egm aradhatott volna a jó l
bevált szolgáltatás.
Kinizsi
A rosszul értelm ezett terv­
teljesítés példájával találkoz­
tunk a József körúti Rózsa
eszpresszóban, ahol vasárnap
délután Kinizsi sört kért az
egyik vendég.
- Csak Rocky van - hang­
zott a válasz.
A vendég erre elment és k i­
felé menet még hallotta, ami­
kor a felszolgáló így szólt a
- Ne felejtse el, a Kinizsit
csak a zenénél adjuk k i . . .
Adjanak K inizsit zene nél
kül is! Nem mindenki „muzi­
kális" . . . És nem mindenki
akar a drágább Rockyból in­
n i.. .
Le vagy f e l az alkohollal
Az ózdi Tanács a Hazafias Népfront­
tal karöltve már évek óta küzd a túlzott
alkoholfogyasztás ellen. Ennek eredmé­
nyeként meg is szüntettek néhány ita l­
mérő „G om bát", ahonnan a „túlzók" az
utánpótlást kapták. Persze, ajért még
így is akadt jónéhány szeszbarát, ak i
Gomba nélkül is megtalálja az ő m in­
dennapi itókáját, még akkor is, ha a fel­
derítő út most egy kissé hosszabbá vált.
Úgy látszik, ezen a nehézségen akart se­
gíteni az Ózdi Kohászati Üzemek hangos-
híradója, amikor február 26 -án, a fizetés
előtti napon a 13.45 órás adásában a k ö­
vetkezőket bömbölte a haza igyekvő dol­
gozók fülébe:
„Értesítjük dolgozóinkat, hogy a Jég­
gyár m ellett levő tabdi Földművesszö­
vetkezet bórkóstolója újra m egnyílt,
ahol olcsó áron, jóminőségű borok kap­
hatók."
Nem hiszem, hogy a gyári hangos­
híradónak az lenne a feladata, hogy bor-
ivásra serkentse dolgozóit.
L u p tá k Istv á n
Ó zd
R ossz az iv ó v íz , k e v é s a szó d a v íz — errő l áb rán d ozn ál;
a rádiak. D ob é s m egafon : a tö k é le te s tá jé k o z ta tá s

V; *• h tf\. ii t „ v * ** ^ />!*• ^ • * / . o s k-
A k örzeti á lla to r v,o
V #/ V*#iS #* '// • •• /,,// ^l #Jl napi tú rá ja

N É Q Y E N A F A L U VEZETŐI K Ö ZÜ L

H e rceg András P a n ta li Sándor K o m á ro m i Jó zsef V alen t K á roly,

p á r t t it k á r ta n á c s e ln ö k ta n ító a H a z a fia s N é p f r o n t e ln ö k e
 T o n c z T ib o r r a j z a

- A nő rendkívül tehetséges! . . .

M é sz á ro s A n d rá s ra jz a

- Ez pedig az idei csibenevelésünk . . .

. LUDAS MATYI h u m o r o s, s z a t ir ik u s h etila p .

S z e r k e s z tő b iz o tts á q : Tabi L á sz ló f ő s z e r k e s z t ő . F ö ld e s G y ö rq y f e le lő s s z e r k e s z tő , T o n cz T ib or m ű v é s z e t i s z e r k e s z tő . —
A k ia d á s é r t f e le l a H írla p k ia d ó V á lla la t iq a z q a tó ja . — S z e r k e s z t ő s é q : B u d a p e st, V ili., G y u la i P ál u tc a 1 4 . — T e l.: 3 3 5 — 7 1 8 .
— K ia d ó h iv a ta l: V ili., B laha L u jza té r 3. Tel.: 3 4 3 - 1 0 0 . 1 4 2 - 2 2 0 . — T e r je sz ti a P o sta K ö zp o n ti H írlap Ir o d a 1 8 0 — 8 5 0 . —
K ossu th N y o m d a . B u d a p est. V. A lk o tm á n y u. 3. F e le lő s v e z e tő : L e n g y e l L ajos ig a z g a tó .
Új lakótelep
- Mi az, apafej, te gyerekfilmeket nézel meg?
- Fenét! Klassz előzetes látható egy 18 éven felülieknek
'engedélyezett filmből!
Csecsemő-étel konzerveket
hoznak forgalomba
Párizsban
- Azt hiszem, gyerekek, ez a kalapmodell már elég ronda
ahhoz, hogy divatba jöjjön!
H egedűs I s tv á n rajza
" 'BALLADA^
V essen követ, kinek kenyere ríme, OS.
Mert nem azt nézem, miből van hiány f \
A piacon, — s m úzsám ism ét csak íme; \ _y
Mint annyiszor már, karcsú kisleány.
Tudom, botorság — ezüstszárnyú álom,
Hogy szívem érted oly forrón dobog,
A bűnös ebben bohó ifjúságom.
B ocsássatok m eg nyájas lektorok.
S z e m e szivárvány, szépnek szelíd tükre.
A szempillái; dús gyémántpalást,
Hiába bíznám hitvány, holt betűkre,
Hogy visszaverjék ezt a csillogást.
S virágot látok zúzmarás faágon, #-
Ha ébenszin hajára gondolok. L
A bűnös ebben újfent ifjúságom,
Bocsássatok meg nyájas lektorok.
H o g y csókolóztunk, — sétánk vége ez l e t t S ^
Hisz" a tavasz sok jópéldát mutat,
— Oh, többet ért, akár egy értekezlet.
És nem csorbult belé az öntudat!
Túlzásba vinni helytelen, belátom (^ O
A szerelem is ártalmas dolog.
Csak persze ritkán, — súgja ifjúságom,
Bocsássatok meg nyájas lektorok.
AJÁNLÁS:
* S ha m ajd néhányan így hüm m ögnek ; — séta
Karcsú leánnyal, kellemes talán,
De ö n , — lágy, harmatoslelkű poéta,
Nincs-é a lónak túlsó oldalán? J
Sándor Károly rajza Nem talált más tém át a nagyvilágon ? k'
— És rosszallóan krákog pár torok, < r a
Hát tartsd a hátad bohó ifjúságom,
S ti sózzatok rá nagyot lektorok
D alm áth F eren c
hogy cgv televíziós-készüléket akartam magamnak vásárolni
és már éppen elindultam volna az üzletbe, midőn egy újság­
hírre lettem figyelmes, m elyben az állt, hogy egészen új-
tipusú és modern televíziós-készülékek kerülnek forgalomba,
melyek automatikusak lesznek és más mindenféle számos
előnyös tulajdonsággal fognak rendelkezni a jelenleg kap­
ható készülékek felelt. Ezért úgy határoztam, hogy mégsem
veszem m eg a televíziós készülékeket, hanem veszek inkább
Mészáros András rajza egy szép új nadrágot magamnak. Közben azonban lapoztam
egyet az újságon és a szemembe ötlött egy tudósítás arról,
hogy rövidesen olyan nadrágok kerülnek forgalomba, m elye­
ket soha többé nem kell vasalni és mégis olyan éle lesz e
nadrágoknak, mintha egyenesen a szabótól kerüllek volna ki.
Gondoltam magamban, hogy akkor nadrágot pe veszek, in­
kább megvárom, míg az új nadrágok üzleti forgalomba kerül­
nek, hanem veszek magamnak tíz deka töpörtyűt a hentes­
nél. Már le is tettein az újságot, hogy m egyek a hús-boltba,
midőn az újság utolsó oldalán egy hírt pillantottam meg, hogy
a közeljövőben olyan töpörtyű kerül forgalomba, m elyeket
felfújható műanyag tasakban csomagolnak, és a vásárlóközön­
ség a kabátgombjához erősítve, lég-gömb formájában szállít­
hatja haza. Gondoltam, megvárom az új töpörtyűt és szomo­
rúan mentem haza, mert közben nagyon éhes voltam már és
a nadrágom is tovább szakadt. Otthon azonban nagy sze­
rencse ért, mert az újság reggel elveszett az ajtóból és a fele­
ségem nem olvasta el, hogy mi minden kerül kereskedelmi
forgalomba, ezért délután elment a pénzemm el és vásárolt
tíz deka ióminőségű töpörtyűt, egy angol-gyapjú-szövet-nadrá-
got és egy tizenkét csatornás televíziós k észü lék et. . .
(somogyi)
 1

Itt* .
fc iV ä S Z '
Ijjf ‘ ‘ " Balassagyarmaton
Egyre igényesebbek a vevők

É l j e n J lw r á ! E vőé! Végre itt a tavasz! < £^P 3 o ít riSSs

N em is em lékszem az idejére, mikor váriam úgy a ta­
vaszra, mint m o s t. . . Olyan undok, hosszú tél volt ez.
Es az a rengeteg tüzelő! Háromszor rakattam át a kályhát,
valam i baj volt az idén a b rik e tte l. . . De ennek most
vége. Itt a tavasz, m egjött a kikelet! Egyelőre ugyan még
hideg van, de ez már nem tart soká, mert a Meteorológiai
Intézet szerint az enyhe légtömegek már viaskodnak a fe­
jünk fölött a hideg légtömegekkel és nem vitás, hogy ki
fog győzni, hiszen tavasz van, Budáról már hozza a szél
azt a jó, finom tavasz-szagot. . . Kár, hogy én nem érzek
semmiféle szagot, m ert náthás vagyok, de ez csak amolyan
tavaszi nátha . . . Otthon az egész család fekszik, még sze­
rencse, hogy a nagymamának csak 37,2-je van és úgy
ahogy el tudja látni a háztartást . . .
De hát mindez csak apróság, az a fontos, hogy tavasz _ — N a, B o ris, h a Itt s e m t a l á l s z n e k e d v a ló r u h á t , a k k o r
van. végre itt a tavasz! Zsendül a vetés és olyan bájosan f e l ü l ü n k a k o c s i r a é s m e g y ü n k P á r iz s b a !
csivitelnek a kism adarak. . . örülnek az életnek és a ta­
vasznak . . . K ár, hogy én nem hallom bájos csivitelésü- Félig már elkészült a szabadtéri színpad
ket, mert középfülgyulladásom v a n . . . Ez nekem, mindig
tavasszal szokott lenni, kikeletkor. Állítólag influenzajár­
vány van, bár még nem közölték hivatalosan, hogy nin­
csen. A kövér Dévainé azt hallotta, hogy ezek a tavaszi
vírusok egészen mások, mint a téliek. Ügy eszik a penici-
lint, mint kacsa a nokedlit. Csinos nő ez a Dévainé . . .
Tavasz van! M ilyen gyönyörű ilyenkor kinn a határ­
ban, Ilyenkor, tavasszal én mindig kim egyek a határba,
hogy m egfigyeljem az első rügyek kipattanáséit. M ost is
kimentem és élveztem a term észet megújulását. G yönyörű
volt. Szereltem volna magamhoz ölelni az egész világot.
Fel is emeltem a karom, de belenyilalt a jobb váltamba,
mert kiújult a reumám. Ez mindig tavasszal szokott ki­
újulni. Hazafelé, a villamosban kissé elszédültem és a
Rókusbán ébredtem fel. A doktorok azt mondták, hogy
semmi az egész, csak a megszokott tavaszi gyengeség és A s z a b a d t é r m á r m e g v a n , c s a k a s z ín p a d h iá n y z ik
vitaminhiány. A fejem is azért fáj már kél hete. Felírtak
C-vitanunt és B 12-őt. Meg Andaxint, mert a vegetatív Csak egy mozi van a városban
idegrendszerein nagyon inklinál a kikeletre.
De ez semmiség, az a fő. hogy itt a tavasz! Es utána
jön a nyár. a gyümölcsérlelő. boldog, napsugaras nyár.
Kár, hogy nem bírom a meleget. '
—- G ád or B é la

fi

Érdekes megállapítást tett az angol F.

Pybus professzor a londoni levegőről.
Megírta az „Orvosi Űjság”-ban, hogy a
londoni füstből minden emberre, a nem­
dohányosra is, annyi jut, mintha naponta
100 cigarettát szívna el.
H át nincs igaza a dohányosnak, aki
ehhez a 100-hoz még 20-at, 25-öt el­ — M a g a m it k e r e s itt?
szív? . . . — Ne z a v a r t a s s á k m a g u k a t , . . N em k a p ta m le g y e t a
n é z ő té r r e ! . . .
(Várnai G y ö rg y r a jz a i)

P u sz ta i P á l rnjy.il 3
E m e lk e d ik a z átlagos é letk o r
Szűr-Szabó József rajza

Éppen az Amerikai E gyesült Államok

elnökének nyilatkozatát olvastam az új­
ságban különféle nagyhorderejű világ-
politikai kérdésekről, amikor a feleségem
bejött a szobába és néhány kérdést tett
fel nekem, amint az alábbiakban követ­
kezik:
Kérdés: Hol a fenébe lehet a kisseprű?
N em láttad véletlenül?
Felelet: Vannak problémák, am elyek
eldöntését két fél közös akarata megköny-
s z ig o r ú d n nyltheti abban az esetben, ha mindketten
ugyanazt akarják és nem valam i mást.
Kérdés: M egőrültél, Lajos?
9 0 e ^ n Felelet: A kölcsönös’ bizalom hiánya
m iF W K mindig akadálya v o lt a hamis látszatok
elkerülésének. A m ilyen a mosdó, olyan
a törülköző.
Kérdés: Adnál egy ötvenest? Le aka­
rok menni a fodrászhoz.
Felelet: Az em beriség csak akkor lesz
boldog, ha a v á g y és a megvalósulás kö­
zötti szakadék áthidalása nem ütközik
majd bele a jószándékú emberek hibáiba.
Ha csak két út van , mindig a harmadik
az, amely járható.
Kérdés: A dsz egy ötvenest vagy nem
ads\?
Felelet: Ha az emberek vágyaik és
céljaik irányában élnének, sokkal több
Jószom szédság boldogtalan em ber lenne a földön. A
boldogtalanság elérhető. A boldogság
Hegedűs István rajza
nem érhető eL
Kérdés: Utoljára kérdem, m i lesz a gu-
. búval?
Felelet: A kérdések eldöntésének aktu­
alitása nem m indig időszerű. E pillanat­
ban nem látom akadályát annak, hogy
meggátoljam egy olyan megbeszélés idő­
pontjának kitűzését, am elyet a tenger­
fenék bármely alkalmas pontján tarta­
nánk meg, 2Ö26. április 80-ikán. Akkor
leszek éppen 140 éves.
A feleségem több kérdést nem intézett
hozzám, hanem felem elt egy ham utál­
cát, am ely keze ügyébe esett és hozzám
vágta. Én is felem eltem egy hamutálcát,
am ely a kezem ügyébe esett és én is hoz­
zá vágtam. A hamutálak kölcsönös ki­
cserélése után, baráti légkörben távoz­
tam és a határról üdvözlő táviratot küld­
tem a feleségemnek.
<*•)
 tM ? *
-A. kávé nagyon langyos volt és kö­
zöltem a felszolgálóval, hogy én vagy a
jégbehűtött, vagy a jó m eleg kávét sze­
retem. Azt a választ kaptam, hogy kér­
jem a panaszkönyvet. Eredetileg eszem
ágában sem volt a piszlicsár ügyben fü­
zetbe irkálni, de a rideg hang felmérge­
sített. Beírtam a panaszkönyvbe, hogy a
kávé langyos volt. Ezzel ki is adtam a
mérgem et, de m ivel másnap is langyos
volt a kévé, elm entem a kerületi Ven­
déglátóipari Vállalathoz, ahol megígérték,
hogy intézkedni fognak: ezentúl forrón
kapom a kávét. Igen ám, de amikor leg­
közelebb újra letették elém a kávét, az
ism ét langyos volt. M ost már nagyon .
mérges lettem és felkerestem a Tanács
kereskedelmi osztályát, ahol jegyzőköny­
v et vettek fel a panaszomról és sürgős
orvoslást ígértek. Az intézkedésről m ás­
nap írásbeli értesítést is kaptam, am ely­
nek végén jó étvágyat kívántak a forró
kávéhoz. A levél birtokában magabizto­
san m entem be az eszpresszóba és kér­
tem a kávémat. Megint csak langyosat
a d ta k . . . Meg se ittam, kifizettem és
pulykavörös arccal kerestem fel a B el­
kereskedelmi Minisztérium Vendéglátó-
ipari Főosztályát, ahol elmondottam,
hogy' már három napot töltöttem el a
langyos kávé ügyében, mindenütt meg­
ígérték, hogy segítenek rajtam, de mind­
hiába, mindig csak langyos kávét kap­
tam.
N agyon sajnálták a dolgot és kézfo­
gással biztosítottak, hogy lángforró lesz
a kávé. Kézfogás ide, kézfogás oda, m e­
gint csak langyosat hozott a felszolgáló.
Most már nem hagytam annyiban a dol­
A nagymester
got és elmentem a hágai Interparlamen­ H eged ű s I s tv á n r a jz a
táris U nió elnökéhez, aki öt titkárral öt N y u q a t-N é m e to r sz á q B ad en -W ü rttem -
n yelven vett fel jegyzőkönyvet. E gy ki- b erq ta r to m á n y á n a k fö ld m ű v e t é s ü q y l
cs>t hűvösen fogadtak, ezért nem bíztam, m in is z t e r e f u r c s a in te r p e llá c ió t k a p o tt.
— Iq a z -e , h o q y P a p é n v o lt k ü iü q y -
abban, hogy elégtételt kapok a langy’os m i n is z te r t é s h á b o r ú s b ű n ö s t m e q h fv -
kávé miatt. Felültem egy óceániáró re­ t á k a z á lla m i b i r t o k r a v a d á s z n i? — k é r ­
pülőgépre és felkerestem az ENSZ nem ­ d e z te e q y k é p v is e lő .
zetközi kereskedelmi osztályát, ahol zárt — Iq a z — v a llo tta b e a m i n i s z t e r .
ülésen foglalkoztak ügyemm el. Határo­ M e n te q e tő z v e a d ta e lő , h o q y a m e g ­
zott ígéret birtokában utaztam vissza h ív á s t a f e k e te - e r d ő i á lla m i b i r to k o k v a ­
Budapestre, de megint csak langyos ká­ d á s z m e s te re n y ú jto tta á t P apennek,
vét kaptam. m e s s z e tú llé p v e h a t á s k ö r é t .
— És m l lett e z z e l a z e m b e r r e l? —
Mit tehettem mást, felkerestem Szent h a n g z o tt a k é r d é s .
Péter titkárságát, ahol nagyon örültek — M éq n e m t u d t u k f e l e l ő s s é g r e v o n n i,
megjelenésemnek, mert ebben a hónap­ m e r t á lla m i k ü ld e té s b e n A f r i k á b a u t a ­
ban kevés panasz érkezett hozzájuk és z o tt — m a g y a r á z t a k e d é ly e s e n a m i­
nélkülem nem teljesítették volna tervü­ n is z te r .
ket. Az én esetem még hiányzott a terv­ A v a d á s z a t e q y é b k é n t k itű n ő e n s ik e ­
hez. M ivel azonban azt láttam, hogy az r ü l t . A z i llu s z tr is v e n d é q e k s z á m o s v a ­
d a t e jte tte k e l. V is z o n t a f ő v a d á s z m e s ­
angyalok is bürokratáit, elmentem magá­ te r t a b o n n i u r a k n em e jte tté k e l . . .
hoz az atyaúristenhez is. N agyon kedve­
sen meghallgatott és közölte: 5 se szereti
a langvos kávét és nagyon megérti, hogy
panaszkodni jöttem. Ezután csengetett és
a szolgálattevő arkangyaltól két csésze
Málha uatakinm UttieH...
M ottói N in e a e m k fég i T Ío w k ,
forró kávét kért, hogy megkínáljon. c s a k dreg e m b e r e k T a n n a k . Égj
Előre örültem a finom, meleg kávé­ ú ja a ü lö ttn e k m in d e n T<ee ó j.
nak, de sajnos, nagy csalódás ért. A ká­
v é m ég langyosabb volt, mint az esz­ A férj kissé rosszkedvűen érkezik
presszóban. Az atyaúristen is dühös lett haza ebédre, önagysága is viharosan fo­
és a szférák főzeneigazgatójával megfú- gadja:
vatta a harsonát, amelyre Gábriel ark­ - Mi van veled? A szakácsnő panasz­
angyal sietett elő. Az atyaúristen rákiál­ kodik, hogy goromba voltál hozzá a te­
tott: lefonban.
- Ne haragudj drágám, olyan rossz
— M egint langyos v olt a kávé! K é­
volt a vonal. Azt hittem, hogy te vagy
rem a panaszkönyvel!
a telefonnál.
P a lá s ti László 5
 A felszolgálónő, a szép szőke gyon udvaroljanak a felszol­ — Szabad! — kiáltottam ha­ lástól léghuzat támadt benne:
Ilonka letette az asztalomra a gálónőknek, a kávéfőzőnőknek, tározottan az ajtó felé, mert sej­ hamut és kormot fújt felém.
kávét és íg y szólt: mert ha a Vendéglátóipari Vál­ tettem, hogy ki keres. Nem is — Kérem — mondtam neki
— Megkérhetem valamire? lalat központjából valaki észre­ tévedtem, a Kályha nyitott be fölényes nyugalom mal —, nem
— Parancsoljon! — m ond­ veszi, nemcsak a felszolgálók­ és hűvösen megállt az ajtó is tudtam, hogy ilyen könnyen
tam szolgálatkészen. nak és a kávéfőzőknek lehet mellett. át tud forrósodni. Maga tutija
— E gy szívességre kérném. kellemetlenségük. K önnyen — Jó estét! — mondtam ne­ legjobban, m ennyi pénzembe
Érdeklődje m eg Veronkától, a előfordulhat, hogy az illető ki —, gyújtson rá! — és né­ kerüli, hogy csak egy kicsit is
kolléganőmtől, kibékiilt-e már vendéget büntetésből kicsapják hány aprított fát vetettem elé, felmelegedjék. Most hát mér­
a vőlegényével? az eszpresszóból vagy (uram de a Kályha megrázta a .ros­ sékelje a hőfokát és hallgasson
— Haragban vannak? Nem bocsáss!) Budapest összes esz­ télyát és közelebb lépett. végig nyugodtan.
beszélnek egymással? presszóiból és aztán m ehet Isa- — ö n felmondott nekem! — Szavaimra a Kályha kihí­
— Nem , kérem — felelte a szegre feketét inni. sziszegte. — Fél éven át persze vóan holy-et foglalt előttem,
szép szőke Ilonka. — A szol­ Mert a Vendéglátóipari Vál­ jó voltam a duruzsol ásómmá!, keresztbe rakta a könyökcsö­
gálati érintkezésen felül nem lalat jóságos, de nagyon szi­ hogy életet adtam azokba a v é t és egészen felhiizta a hő­
beszélhetünk egymással . . . gorú. vacak csontjaiba! Most aztán szabályozóját. Nem mondom
Csodálkozva néztem rá. Er­ (m . gy.) leépítene! — Az erős felindu- szép, két-aknás Kályha volt,
re szó nélkül elém rakta a ^ de már nem tudott levenni a
Vendéglátóipari Vállalat Köz- lábamról.
ponti Értesítőjét (V. évf., 6. ( — Nézze — mondtam neki.
szám), am elyben a következő- k — Tutija, hogy van ez a dolog.
két olvastam: A dolgozóknak Változnak az idők! Őszre tél
munkaidő alatt a szolgálati jön és télre lavasz. Én sem me­
érintkezésen felül az egym ás­ hetek egészen a magam feje
sal való beszélgetést mellőz­ után, hát milyen jogcímen tart­
niük kell. sam magát továbbra is alkal­
Teljesítettem a szép szőke — A m ir ő l D a n te a P o k o lb a n m e g fe le d k e z e tt — mazásban?! Mindketten csak
Ilonka kérését és kezemben az megjárhatjuk! Hanem — néz­
. . S é tá m o n le n t, a z o r d o n a lv ilág b a n ,
Értesítővel, a szép vörös Ve- tem rá barátságosan és azért,
ronlcához mentem. m íg új m e g új c s o d á k r a n y ílt s z e m e m , hogy lássa, hogy a kedvében
— Legyen szíves megmon­ eg y e lk e ríte tt u tca já rd á t láttam , próbálok lenni —, ha akarja,
dani nekem , kibékült-e már a hát van egy ajánlatom! E gy­
vőlegényével ? hol b ő sz ü lt n ő k b o ly o n g ta k sz ü n te le n , két hét alatt átképezheti magát
A szép vörös Verőnk a vá­ felfelé n é z v e s rá z v a ö k lü k e t Fürdőszoba-Kályhává, s akkor
lasz helvett kivette a kezem­ . és sz itk o z ó d ta k nagy k e se rv e se n . sem m i akadálya sem lesz an­
ből az Értesítőt és rámutatott nak, hogy továbbra is marad­
arra a pontra, ahol az állt: A M e rt felü lrő l — m ily k ü lö n ö s t ü n e t — jon! N os? Vállalja?
dolgozók nem fogadhatnak lá­ p o rfe lh ő k sz állta k s v iz c se p p e k h u llo tta k — Nem vállalom — mondta J
togatókat. S jelen pillanatban e lá ra sz tv a a s z e m e t és fü le t. kihűlt m osollyal a Kályha. — |
én nem vendég voltam, hanem Én tisztességes koksz-Kályha
a szép vörös Veronka látoga­ — Ó h , k ik e z e k — k é rd é m — e k á rh o z o tta k ? vagyok, engem nem fog min­
tója, tehát gyorsan visszam en­ H a láto m ő k e t, a sz ív e m zokog, denféle vegyes tüzelésre m eg­
tem az asztalomhoz és azon o ly s z á n a n d ó k , m á r s e m é lő k , se m h o lta k ! kapni. Apám Orökégő-Kályha
gondolkoztam : vajon m i jöhet volt, én sem fogok egy fürdő­
még ezek után? Csak a sarokba És k ís é r ő m sz ó lt: — H áziasszo n y o k ! kád m ellett dolgozni! — Azzal
állítás, a tenyeres és az intő­ A z u tcá ra e z m in d p o rro n g y o t ráz o tt, a fejébe csapta kém ényét és
könyv. s z á m o s p a n a s z r a a d v a íg y o k o t , elment.
„Kedves Szülő! Leányuk ma M egkönnyebbülten fellélegez­
megint beszélgetett munkaidő és e rk é ly e k e n ö n tö z te k v irá g o t tem éppen ideje volt már,
alatt. Kérem a kedves Szülőt, a já ró k e lő k g y a n ú tla n fejé re ! hogy elmenjen! Az előszobá­
hasson oda, hogy ez többé ne ban tiz perce várt reám — fel­
E s o k jó i tt a z ő f e jü k r e sz á llo tt,
fordulhasson elő. Az üzletve­ vételre egy bájos és ifjú Frizsi­
zető.” s rászo lg áltak e m é ltó b ü n te té s re ! der!
Ajánlom , hogy a tisztelt ven­
dégek is vigyázzanak! N e na­ L o v á szy M árton S. P.
 A V ERSENYDRUK K ER
Gerö S ándor ra jz a

cjeVo

l u ä O l , Pesti utcán, pesti utcán. . .

S z e g ő G izi r a jz a

H angos p lak áto k , R ádió. hogy kávéfőzőinket tíz kül­

N agyot nevettünk m últ hét­ földi kiállításon fogják bem u­
főn reggel. Tudniillik ezt hal­ tatni az idén. Másik értesülése
lottuk: „Édes fiam, ma egy téves. Feketekávénkat nem
kicsit később jövök haza!” „És tesszük a kirakatba.
miért jössz később haza?”
„Mert el m cg vek a Vas és
E dénybolt gyorskiszolgáló S tein m an n , a jó tanuló.
boltjába!” Bravó! Ilyen hu­ Te le v agy főzve, édes fiam,
mor kell a munkába indulók­ restellheti magát jóatyád, Ka­
nak! rinthy Frigycs is. Olyan szé­
peket, mint am ilyeneket a Hét­
A. L ászló K u n b a ra c s és fői Hírekben olvastunk Anna
sz a k tá rs a i. Önök min* bor­ Frankról, még te sem tudtál
bélyok kifogásolják, hogy he­ írni. Ide figyelj és okulj:
lyet adtunk M. S. sorainak, „Anna Frank egyike volt azok­
m elyekben kifogásolja, hogy nak a nagy kivételeknek, akik­
a borbélyok borotválkozás köz­ nek magányban kószáló gon­
ben dohányoznak. „A rabszol- dolatai nem magánügyek, ha­
gasorsot már régen felszám ol­ nem közkincsek: az emberi­
tuk!” — írják s ebben igazuk ség egyetem es sorsának letört
van. De miért volna rabszolga darabjai.” Továbbá: „E gy alig Jól esik egy kis kikapcsolódás
valaki azért, mert betartja a eszmélő lánynak az ártatlanság T o n cz T ib o r r a jz a
civilizált magatartás szabá­ prizmáján átszűrt szenvedé­
lyait? A pincér sem dohányzik sei.” Meg még: „A süllyedő
kiszolgálás közben, az áruházi lelkei, am ely a szennyes árban
eladó sem dohányzik eladás is képes volt felszínen tartani
közben, az orvos sem dohány­ magát.” Meg m ég továbbá:
zik vizsgálat közben. Nem „Hogy tudatosan folytatják a
akad néhány szippantásnvi idő harcol az igazság országútján.”
két borotválás között? Lebuktál Steinmann, hol vagy
le ettől?
J . K álm án . Kéziratán több
okból nem tudtunk mulatni.
Először is azért nem, mert nem
mulatságos. Tovább nem is
soroljuk.

L elk es olvasó. Bizony, a

magyar ipar büszke lehet rá,

HULLATLAN!
(Tisztes, jólnevelt társaság ül együtt, meglett
jómodorú, férfiak és két hölgy. A kissé régiesen,
de ízlésesen berendezett szalon légkörét a felhá­
borodás teszi izzóvá.)
I. férfi: Kom olyan mondom , jóízlésű ember
hovatovább nem m ehet színházba.
II. férfi: Ügy van! Olyan trágárságokat mon­
danak a színpadon, hogy az ember egyszerűen
nem hisz a fűiének.
I. férfi: Kérdezem én, m iféle m űvészet, m iféle
irodalom az, amikor valaki a színpadon azt
mondja, hogy . . . (kimondja). K om olyan mon­
dom. a legszívesebben otthagytam volna az egé­
szet. 4 város korma, ami pedig olyan jót lesz az ide­
III. férfi: Az semmi. Én tegnap az ország ú gy­
nevezett első színházában voltam és azt hittem,
az arcom kigyullad a szégyentől, amikor az
egyik szereplő a világ legtermészetesebb hang­
ján azt mondta, h ogy . . . (kimondja).
IV. férfi: Micsoda? Jól hallottam? Azt mond­
ta, hogy . . . (kimondja)? H át ez hajmeresztő.
III. férfi: Megértem a fölliáborodásodat, tel­
jesen egyetértek veled.
I. férfi: Szörnyű!
IV. férfi: Lehet, hogy én egy kicsit régies ne­
velésű vagyok, de az én időmben az nem volt,
hogy az ember a színházban azt hallja, h o g y . . .
(kimondja).
II. férfi: Kérem, én nem bánom, ha rám azt
mondják, hogy prűd vagyok, de én egvszerűen
nem bírom ki, hogy a fülem hallatára azt
mondják a színpadon, hogy . . . (kimondja).
V. férfi: Ez nem lehet igaz. Hallucináció.
II. férfi: H ogyhogy hallucináció? Én^ezzel a
két fülemmel hallottam, amikor azt mondták,
h o g y __ (megismétli).
I. férfi: És az a legrettenelesebb, h ogy nők
is ültek a nézőtéren. És kérem, a m űvész urak
és művésznők minden szégyenérzet nélkül nők
jelenlétében kimondták, hogy . . . (kimondja).
II. férfi: Nincs manapság szemérem. A mai
színészek minden jóérzésből és tapintatból ki­
vetkőztek. Azelőtt m ég a zupás őrmesterek sem
merték azt mondani, hogy . . . (kimondja).
I. férfi: Mondja, drága asszonyom, tudom,
hogy ön is annak a világnak a neveltje, ami­
kor egy tisztességes asszony jelenlétében egy
kétértelmű szót sem lehetett kimondani, mon­
dom, hogyan érezné magát, amikor elm egy a
színházba, szép, felemelő m űvészetet vár és ak­
kor valaki egyszerűen elkiáltja magát, h o g y . ..
(elkiáltja).
II. férfi: A kétértelműségek is rettenetesek.
Meri mindenféle arcjátékkal, mozdulatokkal k í­
sérik. Azt mondják, hogy . . . (kim ondja), és
közben mindenki tudja, hogy tulajdonképpen
azt akarják mondani, h o g y . . . (kimondja).
V. férfi: Szörnyű!
IV. férfi: Visszataszító! Itt tenni kellene vala­
mit.
I. férfi: És micsoda gusztustalan drasztiku-
mok. Az embernek a gyomra fordul fel. Majd­
nem rosszul lettem, amikor az egyik szereplő
azt mondta, hogy . . . (kimondja).
III. férfi (ém elyegve tapogatja a gyomrát).
I. férfi: Ez m ég csak semmi. H át amikor azt
mondta, hogy . . . (kimondja).
(A z egyik hölgy hirtelen elfehéredik, rosszul
van. Kiáltások: „Vizet, nyissátok ki az abla­
kot!”)
I. férfi (emelt hangon): íg y teszi tönkre a jó­
érzésű embereket ez a szörnyűség! Vádirat ez
a színpadokon eluralkodó tűrhetetlen trágársá­
gok ellen!!
F elek i László
H úsvéti tolás flutónjáró dolgozó
tojasa
V asvárt Anna rajza S á n d o r K á ro ly r a j z a magyarázkodik
gyalogjáró főnőkének
. . . nem mondom, dehogy mondom, hazud­
nék, ha azt mondanám, hogy az autónak nin­
csenek előnyei. Vannak. A z ember hamarabb
odaér, ahová akar, tö b b dolgot tud elintézni,
nem kell neki tolongani különféle járm űveken,
ha valaki megkéri, hogy tegyen neki egy kis
szívességet, miért ne, egyszer-egyszer azt is le­
het, de merem állítani, hogy több a hátránya,
m int az előnye. Itt van mindjárt az az eset,
hogy aki autón jár be a hivatalába, m int p él­
dául én, az nem szippanthat a friss ózondús
levegőből, amit még nem szennyezett be a nagy­
geknek és zsigereknek.
Igen, kérem, merem állítani, hogy az autónjáró
rabja a kocsijának, nem ismeri a séta örömeit,
- pedig micsoda isteni dolog egy kis séta a M argit­
szigeten, a homok ropog a lábad alatt, a lábad
ropog a térded alatt, körülötted fű, fa, virüfí.
továbbá egy pad a tölgyek alatt, ahol A rany
János szokott üldögélni, de hol vagyok én már,
kérem, A rany Jánostól, pedig tessék elhinni,
nekem mindig jelesem volt magyarból és én
nagyon szerettem olvasni, de most már mást
K aján T ibor r a j z a sem olvasok, mint átjelzéseket és közlekedési
szabályokat. Es ha igaz is, hogy könnyű az
autónak kimenni a városból a term észet lágy
A nejlon előnye H úsvéti frizura ölébe, de tessék elhinni, nincs sok öröme be­
rerő Sándor r a jz a lőle. A ki autót vezet, annak a legszebb term é­
szeti jelenségek mintha nem is léteznének. A
múltkor is, kérem, lent jártam a Balatonnál, a
világhírű magyar tengernél, azt tetszik hinni,
hogy láttam belőle valam it? Nem értem én rá,
kérem, odanézni, én néztem az országutat a ku­
tyákat, libákat, malacokat, a részeg biciklistá­
kat, a szénásszekereket, néztem a sorompót meg
a tűkanyart és mire odanéztem volna, már
K eszthelyen voltunk, ahol vége a Balatonnak.
Mondhatom, irigyeltem azokat, akik a parton
sétáltak és hallgathatták a világhírű magyar
tenger hullámainak csobogását, hát még a hor­
gászokat, akik a parton üldögéltek és lesték a
dugót, mikor rántja le a csuka. Csuka!. . . Tet­
szik tudni, mikor láttam én utoljára csukát? Az
idejét sem tudom.
Ezek ugyebár, kérem, materiális dolgok, de
merem állítani, hogy az autó szellemileg is vissza­
hat a gazdájára, az illetőnek csak az autón jár
H úsvéti locsolás Mi lesz a m eglepetés? Nagyüzem az esze. azt hiszi, hogy az ö autója a világ kö­
P u s z ta i P á l r a jz a zepe, másról sem tud beszélni, én elfogulatlan
ember vagyok és m egm ondom úgy, ahogy van.
ha tehetné még oda is autón menne, ahová
a király is gyalog jár.
De tovább megyék. M erem állítani, hogy bi­
zonyos szempontból társadalmilag is káros, mert
az em bereket hozzászoktatja a potyázáshoz. So­
kan például itt a kartársak közül azt hiszik,
hogy nekem azért van autóm , hogy ők furikáz­
hassanak. A minap Gránic kolléga megkért,
hogy hozzak neki E gerből két liter bort. H oz­
tam. A következő nap m egkért, hogy vig yem ki
a sógornőjét Törökbálintra. K ivittem . Tegnap
meg már közölte velem , hogy vasárnap szeret­
ne egy kis családi kirándiAást Siófokra. Én er­
re már nem voltam kapható és most utál. íg y
■van ez, kérem, az em bert utálják és irigylik, azt
hiszik, hogy egy ilyen autó csupa gyönyörűség,
azt nem nézik, hogy m ikor ők a paplan alatt
nyújtóznak, én nem egyszer a kocsi alatt n yú j­
tózom és egy csavart megszorítok.
Mondhatom, kérem, addig volt nekem jó,
amíg em ber voltam és nem alkatrésze egy ma­
sinának. A ddig nem vo lt gondom garázsra, ge­
neráljavításra, rendtábla kicserélésre és egyéb
kínzásokra. Hogy altkor miért nem válók meg
tőle? A zt nem lehet, kérem. Akkor nekem sose
lesz többet autóm.
B alázs S á n d o r

F é l i x nem az az ember volt. Meg is
mondta őszintén Döncinek, legjobb ba­
rátjának :
— Nézd, Dönci, tudom, hogy te nem
vagy valam i lángész, de m ég te is meg­
értheted, hogy én nem az az ember va­
gyok, akivel packázni lehet! Te tudod
legjobban, m ennyire szerettem Atikát.
De ez akkor volt. Te azt is tudod, hogy
én abban az időben mást sem tettem,
csak Atikát szerettem. És most tessék,
itt ez a levél! Azt hiszi, hogy én levélhí­
vásra házhoz jövök, m int egy ószeres.
Miután eldobott magától, m int egy diót,
és disszidált, holott én mondtam neki:
elveszem feleség ü l. . . Ilyenek a nők,
barátom, ezért legokosabb, ha nem is
gondol rájuk az ember . . .
Dönci megpróbált ellentmondani:
— De Atika sohasem mondta, hogy
nem szeret, ö csak külföldre akart men­
n i szerencsét próbálni. Nem találom ezt
olyan nagy bűnnek . . . Színésznő akart
le n n i. . .
Félix diadalmasan szórta le cigarettá­
jának hamuját a szép zöld lám paem yő-
re.
— Ez neked nem bűn? Engem itthagy­
ni, csak azért, mert délibábot akart ker­
getni idegen országban!? Ez nem bűn?
És most, amikor visszajött, megtörve,
Szegényen, amikor kinn semmi sem si­
került neki, amikor az egész világ ka­
cag rajta, akkor ezt írja nekem ! Fogd és
olvasd!
A levélben ez állt:
„Félix, megjöttem. Belátom , hogy os­
tobaságot csináltam, keservesen meg­
bántam. De magára m ég mindig; két év
után is, a régi szeretettel gondolok. Leg­
jobb, ha dél felé telefonál erre a számra:
6 9 7 -2 3 5 . A ti.”
— Legjobb ilyenkor megbocsátani . . .
— sóhajtott Dönci.
— Soha! — hörögte Félix. —t Soha.
Tudod, m it csinálok? Bosszút állok raj­
ta, fiam, olyan bosszút, amiről m ég év­
századok m úlva is beszélni fognak! Ta­
nuld meg, hogy egy igazi férfi nem fe­
lejt! önagysága térdreborulva fog kö­
nyörögni előttem, de én csak kacagni fo­
gok rajta. Majd meglátod, m ilyen egy
igazi férfi!
— Megölöd? — kérdezte Dönci rémül­
ten.
— Látszik, hogy nem értesz a nőkhöz
— kacagott Félix. — A gyors halál nem
bosszú. Meghal és kész. Nem , én egy
ujjal sem fogok hozzányúlni. Csak ne­
vetségessé teszem az egész világ elölt.
Hidegen és nyugodtan fogok beszélni
vele. Aztán hagyom , hogy fellobbanjon
benne a régi láng és amikor már újra a
rabszolgám lesz, akkor ütött az én órám!
— Akkor m i lesz? — vacogott Dönci.
F élix m eggyújtotta az égő cigarettá­
ját, aztán egy ügyes mozdulattal kidobta
az ablakon és a gyufát szívta tovább.
— Bészleteket nem árulhatok el. Én
nem kockáztathatok, én lesújtok, mint
maga a bosszúállás. Mint egy gróf Monte
Christo. No de m egyek! Szegény lány már
biztosan vár rám az eszpresszóban. Még
nem tudja, m i vár rá!
A szegény lán y még nem volt ott. Fé­
lix kim ent a hűvös, őszi utcára — a
presszóban kibírhatatlan volt a füst — és
fel-alá sétált, ö t teljesen ismeretlen lány­
nak köszönt előre, de Atikát, aki ellen­
kező irányból jött, nem vette észre, csak
am'kor a lán y megérintette a vállát.
Már az első pillanatban megállapította
magában, hogy Atika határozottan meg­
szépült az elm últ két év alatt. Halk bá­
nat felhőzött az arcán és ez jól állt neki.
És a hangja, az egyetlen, édes atikai
hang, a m ély tónusokkal, a váratlan bú-
gásokkal, m ég mindig a régi volt. És a
haslövés-nevetése is a régi volt. Félix
nevezte el így,-m ert olyan volt ez a ne­
vetés, m int a haslövés: váratlanul jött,
nem előzte m eg semmi, csak sokkal kel­
lemesebben hatott, de ugyanolyan veszé­
lyesnek bizonyult.
Amikor megcsókolta a lán y kezét,
megforrósodott Félix arca és ez a hirte­
len változás egy kicsit megzavarta. De
még ebben a válságos pillanatban is meg­
őrizte tárgyilagosságát.
— Atika, de jó, hogy újra láthatom!
— mondta hidegen.
modem ifjú
Nyolc órakor, alig-reg g o
már egy könnyű flörtöt kezd el
az autóbuszperrohon.
Ha csinos a kalauzlány,
bókol néki — majd azután
bliccel és tovdbboson.
Kilenckor az irodában
fölös akta már vagy száz van,
ám ez túlsók dolgot ad;
szemben ül egy kollegina,
őt ma randevúra hívja,
s ez mégiscsak fontosabb!
'íz felé már nő az éhe:
i büfébe feketére
árja őt az égi gőz . . .
H í g a kávé bőven fő fel,
őzőcskézik a szép nővel,
:i egy duplát néki főz.
— F é lix . . . — suttogta Atika és elpi­
rult.
Erre F élix nem számított. Erre a piru­
lásra. Már zseniálisabb tervek is meg­
buktak valam i érdektelennek látszó ap­
róságon. Ez a pirulás kissé megzavarta
terveit, amelyek Atika közelsége miatt
egyre ködösebbé, egyre szétfolyóbbá vál­
tak. Más férfi talán elveszítette volna a
fejét egy ilyen kritikus helyzetben, de
F élix talpig férfi volt. Minden erejét ösz-
szeszedte, egy hideg, kem ény, megsem­
misítő mondatot fogalmazott magában,
m elytől Atika összeomlik, sí va fakad és
megérti végzetes tévedését. Aztán az égő
cigarettáját elrejtette a kabátzsebében,
hogy ne zavarja semmi és lehunyt szem­
m el így szólt:
— Atika, imádom magát! Mindig csak
magára gondoltam. Azóta. Visszavártam
a nap és az éj m inden órájában. Legyen
a feleségem , édes!
Fölényesen várt. Kimondta. Most már
m indegy.
A lán y ism ét elpirult. Most már má­
sodszor.
— A nnyi minden történt ez alatt a két
év a la tt. . . Nem furcsa, hogy ilyen hir­
telen . . .
F élix fölényesen, határozottan és fér­
fiasán válaszolt:
— N em furcsa.
Aztán a bosszúra is gondolt, de idő­
közben sürgősebb tennivalói akadlak: át
kellett ölelnie és meg kellett csókolnia
Atika száját.
E gy percig sem késlekedett.
K irály h e g y i P á l
Délben az üzemi konyha
velőscsontját néki ontja
s a szakácsnő boldog, mert
ifjúnk elismerésképen
megcsípi, hol szebb a szép nem . . .
(Nem látja, csak a spórhert.)
Ebédután telefonál,
míg bírja a kdbelfonál;
persze, mindegyik privát.
Megbeszél három találkát,
melyen a nők egymást váltják:
nem vét sorrendi hibát.
Mielőtt pihenni térne,
gyorsan még egy kaland . . . Mért ne?
Mindig csak új lányt kíván.
Bók-beszédnek sok az alja:
minden nőt egy mással csalja
a poligdm huligán I . . .
Bedő Istv á n
 Az új csörgő A Z ERKEL S Z Í N H Á Z B A N
E rd e i S á n d o r ra jz a
K aján Tio ra jz a

- Elnézést, mester, de másként nem tudtam bejutni a

. 1 L U C IA koncertjére . . .

A VJWSMJTÓRÓIi nagyobb szatirikus írója és ke­ £ /itä '

A legdivatosabb pesti he­
lyen, a Rákóczi úti árkádok
alall találkoztam Elemér bará­
tommal.
— H ogy vagy? — kérdeztem
elm ésen.
— Képzelheted! — válaszol­
ta, nem kevésbé szellemesen.
De aztán nyilván feltételezte,
hogy gyenge a képzelőtehetsé­
gem, mert unszolás nélkül fo ly ­
tatta:
— Tegnap délelőtt nálam
járt a végrehajtó!
E gy világ omlott bennem ösz-
sze. Ószintén azt hittem, hogy
ez az intézm ény régen m eg­
szűnt. Hosszéi esztendők óta
senkitől sem hallottam, h o g y a
végrehajtó látogatását fogadta.
Sem vicclapban, sem kabaré­
ban nem találkoztam ezzel a
tisztes foglalkozással, holott v a ­
lamikor, a régi világban ez
volt a legnépszerűbb vicctém a.
Nem illik kérkedni, de an­
nak idején minden végrehaj­
tót szem élyesen ismertem a
XI. kerületben. Túlzás nélkül
állítom, egymásnak adták a
kilincset szerény hotelszobám ­
ban. Akadtak kedélyes bcam-
terek, akik vigyorogva írták
fel a Gcllért Szálló tulajdonát
képező fényezett szekrényt,
mert ezzel a művelettel egér-
utat nyertem . De voltak zord
ítéletvégrehajtók, akik a fize­
tésem et foglalták le és csonkí­
tották meg minden elsején.
Ebben az állapotban az sem
vigasztalt, hogy az ország leg ­
rületünk büszkesége Karinthy T o n cz T ib o r r a jz a i
Frigyes is állandóan hadilábon
állt a végrehajtóval. Hadilá­ J ö n a g o m b ó c -g y á rtó g é p
bon állt! Micsoda helytelen ki­
fejezés! Meghitt barátságban
éltek, sűrűn érintkeztek egy­
mással. A végrehajtó gyakran
látogatta az írót és Karinthy
dedikált könyvekkel viszonozta
a figyelmet.
De az akkori írótársadalom­
ban Vadnai László volt a
végrehajtók igazi kebelbarátja.
A két évtized óta H ollyw ood­
ban élő humorista keresztapa
ságot vállalt kedvenc végre
hajtójánál. Büszkén m esélte a
kávéházban, hogy hozzá nem - Jaj, bocsánat, ez egy kicsit keményre sikerült! . . .
mindig szem élyesen száll ki a
végrehajtó. Kölcsönös megálla
C e r u z a - r ú z s is le sz
podással telefonon intézi a fog­
lalást.
Egyszer új végrehajtó keres­
te fel Vadnait és szó nélkül
leltározni kezdte a bútorokat.
— H ol a barátom? — kér­
dezte az író.
— Beteg.
— No és nem tudnak várni,
amíg m eggyógyul?
Annyira szerette megszokott,
hűséges végrehajtóját, hogy
amikor azt áthelyezték Budára
utánasietett és ott bérelt lakást,
íg y indokolta:
Készülődés a döntő ütközetre
— Még m indig könnyebb a
fővárosban rendes lakást ta­
lálni, m int rendes végrehaj­ 600 ú j p a d o t k a p B u d a p e s t
tót.
S te lla A d o rjá n

ro c ^ a n c M ]
Amerikai párbeszéd két fiatalember
k ö zö tt:
— H é, Bili, miféle dolog ez? Két lány-
n yal táncolni? - Miért kell ez az őr-bódé a pad mellé?
— Fiam, rock and rollnál gondoskodni - Mert kell valaki, aki vigyáz, hogy el ne lopják a pad .
kell tartalék táncosnőről is. tám láját. . .
Privát vendégszobákat keres az IBUSZ
G e r ő S á n d o r r a jz a
qevo

fy /u tjrM x rtt

i& o u ó jy l
fpHyj S PRICHT
WWJttfflWttäH
^ W W t tlBM
Q w m jm c i

w Wr s ik

kódexének alapelemeit. Aki ezeket lelki-

A Bölcs a VII. kerületben lakik. Mi-
Kor megkérdeztűk, m elyek az öröm fqbb
fajtái, habozás nélkül így válaszolt:
— M int tudjuk, változatlanul első a
káröröm. Második helyen említhető o
pénzes postás. A harmadik . . .
Itt közbevágott a Bölcs felesége:
— H a jön a takarítónő . . .
Mert ez egyesek szerint még a pénzes
postásnál is ritkább. És csak oda jár
rendszeresen, ahol ismerik a portörlésze-
ti diplomácia finom árnyalatait. Mert, ha
a takarítónő diplomatikus nyilatkozatait
nem érti meg a háziasszony, akkor nincs
többé takarítás, megszakad a diplomáciai
viszon y, beáll az interregnum és ha nem
sikerül szükségmegoldást találni, össze­
om lik a vircsaft.
Hasonló súlyos bonyodalmak m egelő­
zése érdekében szemelvényesen ism er­
tetjük a portörlészet diplomáciai illem ­
ismeretesen tanulmányozza, megtudja,
hogyan kell kijárni, hogy a bejárónő be­
járjon.
1. „A gyerek széthagy m in d en t” —
Ez azt jelenti, hogy a takarítás nehezeb­
bik részét végezzék el a háziak: a söp­
rés, portörlés maradhat.
2. ,A férjem nem akar engedni ta­
karítani.” — Értelme: a házigazda csí­
kos szürke öltönyét célszerű bevetni a_
meggyőzés fegyvereként. Utána három-
hónapi nyugalom várható.
3. „Ennyi szőnyeget nem győz az em ­
ber lesöpörni, pláne nem kirázni.” —
Megfejtése: porszívót kell venni. Amíg
az nincs (a) nem jövök; (b) jövök, de
nem nyúlok a szőnyegekhez.
4. „M eséltem a férjemnek, m ilyen
szép nylon ágynemű van önöknél.” —
Ugrik egy pár nylon harisnya vagy kom­
biné. Originál csomagolás nincs kikötve,
de jópontként vétetik figyelem be.
5. „Itt nagyon nagyok a szobák.” —
Magyarul: kevés a tízforintos órabér.
6 . „A kisfiam, mikor hazam egyek, már
messziről kiabál: anyu, anyu, mért ilyen
későn gyössz?” — Apróbb alkalmi aján­
dék Lacikának; egy ötvenes is megteszi.
7. „Megfájdult a derekam, egy dara­
big ne számítsanak rám.” — K evés a
béremelés, sürgős ajándékra van szükség.
(Ez ráér a következő alkalomig, szelíd
rábeszélésre egyízben m ég eljön a taka­
rítónő az ajándék reményében. D e ha
azt tapasztalja, hogy visszaéltek a jóhi­
szem űségével, soha többet nem látják a
környéken.)
8. „Jövő csütörtökön ftem jövök, ak­
kor van a születésnapom.” — Tortameg­
váltás esedékes (a lakás méreteitől füg­
gően 50—100 forint között). Illik gratu­
lálni, egyidejű nyakbaborulással (.J u ­
liska, maga egy valóságos kincs, éljen
száz évig jó egészségben!”)
Természetesen előfordulhatnak extrém
esetek is, amikor a lípusnüanszok érvé­
nyüket veszítik. Ilyenkor analízisbe kell
menni, egy pszichopatához.
Nem a takarítónőnek. A naccságának. >
Idegösszeomlás előtt.
Ivándy Ernő

Modern rendezés Egy bosszúálló tigris

1
Wagner: A walkürök lo v a g lá s a ...
 Ka! l é l l a e i t ör t é ne t e
rajza

HUSZÁR P U F I, a kövérségéről is h í­
res kitűnő m agyar komikus, egyik este
vacsorára v o lt hivatalos egy családnál.
Mikor a szobalány elébe tartotta a tálat,
a m űvész méreteinek és étvágyának
megfelelő adagot rakott a tányérjára.
Erre a háziasszony így szólt a szoba­
lányhoz:
— Fiam, tegye le a tálat a művész úr
elé és hordja körül a tányérját.
— S z e r e te m a z ita lt, d e m in d ig — T u d o d , k isk o m á m , é n c s a k
tu d o m a h a tá r t. . . a c s a lá d o m n a k é le k . . ,

BUTYKAY ÁKOS, a kitűnő magyar ze­

neszerző, díszvacsorán vett részt, ahol a
m űvészvilág számos kiváló tagja volt je­
len. A vacsora is, a hangulat is igen jó
volt, csak B u tyk ay maradt szomorú. Fel­
tört belőle a keserűség és elpanaszolta
barátainak, h ogy őt világéletében mennyi
mellőzés érte. Ä keserű hangulat lassan
átragadt a többiekre is és mélységes
csend lett.
A szomorú zeneszerző leült a zongorá­
hoz és saját szerzem énveiből kezdett ját­
szani. Most m ég keserűbben sírtak fel a
megbántott szerző fájdalmai, az édes­ — Én m a g y a r e m b e r v a g y o k ,
bús melód’ák megmarkolták a szíveket. — E sk ü sz ö m , m a isz o m u to l­ érteeed ?!!
já r a ! . . .
Gyönyörűséges félóra volt, am íg Buty­
kay játszott
Amikor abbahagyta, a társaság néma
és mozdulatlan maradt, csak H eltai Jenő
kelt fel és B utykay felé sietve, kezet
nyújtott neki és íg y szólt:
— Gratulálok, barátom, remekül vagy
mellőzve.

HAROLD LLOYDOT, a népszerű ame­

rikai film színészt és komikust, amikor
egyszer Budanestre látogatott, a pestiek — J u j, de s z e r e n c s é tle n va­
valósággal elárasztották szeretetük és gyok . . .
tiszteletük ezer jelével. M ég klubot is
alakítottak tiszteletére, annak dísztagjául ■e a s s E r -
választották m eg, sokan csináltattak ma­
guknak vastag csontkeretes szemüveget, A p o lih isz to r
am ilyent Harold viselt és ú g y fotogra-
fáltatták le m agukat utcai csoportfelvéte­ E heti hirdetésünk
leken, a m űvész társaságában.
Fejős Pál, az ötletes film rendező meg­
kérdezte a vendéget, m it szól ehhez a
nagyszerű fogadtatáshoz, mire Harold
így válaszolt:
— El vagyok ragadtatva, de a legjob­
ban az lepett meg, hogy tiszteletemre
m ég egy lanot is kiadtak.
— E gy lapot? — csodálkozott Fejős —
m elyik az?
— A Pester Lloyd.

d ry1
A SZÍNÉSZEK TÖRZSASZTALÁNÁL
arról folyt a vita. hogy fontos-e a rek­
lám az üzleti életben?
Kabos G yula, a nagy magyar komikus­
színművész íg y szólt:
— H ogy m ennyire fontos a reklám, azt
legjobban a kacsa meg a tyú k bizonyít­
ja. A kacsa e g y kukkot sem szól, ami­
kor tojást tojik, a tvúk pedig éktelen kot-
kodácsolást v :sz véghez. De m eg is van
az eredménye. Tyúktojást m indenki vá­
sárol, a kacsatojás meg nem kell senki­ ICASSO
nek.

az Illa tsze rb o lto k b ó l

13
 Minden rosszban van valami j ó ...
T o n c z T ib o r r a j z a
{ fk jv iÁ c iJ m í

V e s z p r é m b ő l e lle s v e
i.
A z e ls ő r a g y o g ó ta v a sz i v a s á r n a p o n
s é t á lg a t v á n a v e s z p r é m i s z ín h á z - k e r t ­
b e n fe ltű n t n e k e m , h o g y a p a d o k n a k
c s a k a b e to n a lv á z a i k ín á lg a tjá k m a g u ­
k a t a fá r a d t v á n d o r o k n a k . M e g k é r ­
d e z te m e g y id e v a ló s i b á c sik á t, m ik o r
s z o k t á k e z e k e t a b e to n -iz é k e t ü lh e t ő v é
t e n n i. A zt m o n d ta : ú g y m á ju s d e r e k a -
tá jt. Ez a d e r e k a s v á la s z a n n á l is in ­
k á b b m e g n y u g ta to tt e n g e m e t, m e r t h i­
s z e n én e lé g r itk á n ü c sö r g ő k a v e s z p ­
r é m i s z ín h á z - k e r t b e n . De m it s z ó ln a k
e h h e z a v e s z p r é m ie k ? — te sz e m fe l
a k é r d é s t a b á c s ik á n a k . — N em s z ó l ­
n a k se m m it - - m o n d o tta — , ű k m á r
m e g s z o k t á k . — H át a h h o z a r e n g e t e g
s a la k , p ap ír é s é t e lh u lla d é k h o z , a m i a
s z ín h á z tö v é b e n v a n f e lh a lm o z v a , a h h o z
s e sz ó ln a k se m m it? — te sz e m f e l a k ö ­
v e t k e z ő k é r d é s t. — N em — m o n d o tta
a z in fo r m á to r o m — p e d ig e z t m é g n e m
sz o k tá k m eg.
II.
A V örös O k tó b er f ilm s z ín h á z p é n z ­
tá r a b la k a fe le tt e g y tá b lá c sk a tu d a tja
a n a g y é r d e m ű k ö z ö n s é g g e l, h o g y :
„MINDENKI HELYT KAP
— a t e r m e lő s z ö v e t k e z e t b e n ”
Ha a m o z iso k , t e s z e m fe l, a z t ír tá k
v o ln a e r r e a t á b lá c s k á r a , h o g y : „A m a i
e lő a d á s r a m in d e n h e ly e lk e lt” , a k k o r
a z t m o n d a n á m , h o g y e z id e v a ló s z ö v e g
- Na, végre ehetek új hagymát!. . . é s ig a z , m é g a k k o r is, ha t ö r t é n e t e s e n
v a la h o l z u g b a n k a p n é k j e g y e t. D e m i­
v e l n em e z t ír tá k , h a n em a z t ír tá k ,
a m it írtak , én a z t m o n d o m , h o g y e z
n e m id e v a ló é s n e m is ig a z . M ert jaj
a n n a k a te r m e lő s z ö v e t k e z e t n e k , a m e ly ik ­
H ö lg y e k a sz ín h á z b a n b e n m in d e n k i h e ly t k a p . . .
V a s v á ri A n n a r a jz a
(bernáth)

A m a k a c s p áp aiak
Feleségem 1956 februárjában három
napig a pápai kórházban feküdt. A kór­
ház kérésére igazoltam, hogy feleségem
SZTK-tag. Ennek ellenére még négy ha­
sonló felszólítást kaptam. M indegyikre
válaszoltam. 1957 novemberében ism ét
felszólítottak, mire Szily Ferenc gazda­
sági ''czetőnek ajánlott levélben küldtem
SZTIC-igazolást, arra kérve ót, hogy
most már végre ne üldözzenek olyan pén­
zért, amivel nem tartozom.
1959. január 31-ig békén is hagytak.
Ezen a napon azonban újból írt a pápai
kórház ér t/yerm ekem ápolásával kapcso­
latban 270 forintot követelt. Tekintve,
hogy még nincs gyermekünk és előrelát­
hatóan csak májusban leszek (először)
boldog apa, az idő előtt kért ápolási díjat
a kórház túlzott előrelátásának vélem .
lly é s L a jo s
E m b lé m á k V ., B a la s s i B. u . 27.
Szűr-Szabó József r a jz a
Ludas M atyi elintézte
„ Ú tm u ta tó t’5 c ím ű b ír á la tu n k a la p já n
a k ó r h á z b a n lé t e s ít e n d ő e lig a z ít ó t á b la ,
v a la m in t a p a v ilo n o k v ilá g ító s z á m t á b ­
lái e g y -k é t h ó n a p o n b e lü l e lk é s z ü ln e k .
D r. P ánczél D ezső
( L á s z ló - k ó r h á z ) ig a z g a - tó fő o rv o s h.

K ö sz ö n ö m , h o g y k ö z b e n já r á su k r a a
b u d a p e sti SZTK-tól e lm a r a d t t á p p é n z e ­
m e t m e g k a p ta m .
J a n o v ic h P á ln é
XX., H ern ád u . 4 .

Február 12-i számunkban

,,Hiba van a kréta körül " cí­
mű cikkünkben bírált rossz­
minőségű krétát nem az A l­
ALLAN! ALLAM/ MASZEK bertfalvai Vegyigyár készítette,
hanem az Albertfalvai Tinta-
14 B o th ÓRA-ÉKSZER, CtPOBOLT és Festékárugyár.

Grabóc Ágoston szörnyű, kóros
álmatlanságban szenvedett. Ágyá­
ban hánykolódva, éberen virrasz-
totta át az éjszakákat. Reggel felé
tudott esak elaludni, mikor a nap
már besütött az ablakon. Nem
csoda, h a gyakran elkésett a
munkahelyéről. Minden elképzel­
hető gyógym óddal megpróbálko­
zott az álmatlanság ellen. Este le­
fekvéskor vedelte a Valerián-csep-
peket. A Sevenaletlát és a Belloi-
dot úgy ette, mint á kockacukrot.
Mindhiába. Megpróbált lefekvés­
kor szám olni magában, hátba öt­
ezernél elalszik. Általában kétmil­
liónál tartott, mikor a reggeli tej­
kihordó fiú köszöntötte. A neves
stockholmi professzor, doktor
Jöndström, gyógyíthatatlannak
minősítette éjszakai álmatlanságát.
A szerencsétlen Grabócot huszon­
- Le kell fogynom, mert kisebbségi érzésem van . . .
A Q Q L E Q ÉN Y M A R A D . . .
K aján T ibor rajza
ötödik jubiláns késése alkalmából K e v é s a s z e m é tg y ű jtő k o s á r !
bensőséges, meleg ünneplésben Várnai György rajza
részesítették, aztán kidobták a
Vállalattól. Ettől kezdve a legkü­
lönbözőbb helyeken dolgozott, de
m indenütt csak rövid ideig. A I,ó-
pokróc gyárban két hétig sikerült
ott maradnia. A Sezlonrugó sze­
reidében öt napig volt. Az Akvá­
rium-készítő Ivátéeszben mind­
össze e g y negyedórát töltött. Mór
úgy érezte, hogy szörnyű álmat­
lansága tragédiát fog okozni. A
m últ héten végre talált egy be­
osztást, melyre adottságainál fog­
va különösen alkalmasnak talál­
ták. Éjjeliőr lett a Deszkaapritó
Vállalat Gubacsi úti telepén. A
társadalmi tulajdont képező anya­
gokra kell éberen vigyáznia. Az­
óta éjszakánként kitűnően alszik.
G. Sz.
• Vasvári A n n a rajza
— S z e r b u s z to k , g y e r e k e k , na m l ú js á g n á la to k a m ú lt
h ú s v é t óta?
— K é p z e ld , M árton b á c s i, fe lm o s tá k a lé p c s ő h á z a t!
Nem bírja a szemetet látni
Schwott Lajos rajza
— K é r e m , n e t e s s é k p o n t a m l ü z le tü n k e lő t t e ld o b n i a
v illa m o s je g y e t.
 Idám teremtése Praktikus ajtó
Toncz Tibor rajz a Gerfl Sándor rajza

- Apu és anyu még nincsenek itth o n .;. Tessék este jönniI

• LUDAS MATYI humoros, szatirikus hetilap.

Szerkesztőblzottsáq: Tabl László főszerkesztő. Földes György felelős szerkesztő, Toncz Tibor m űvészeti szerkesztő. —
A kiadásért felel a Hfrlapklaió Vállalat iqazqatója. — Szerkesztőség: Budapest, Vili., Gyulai Pál utca 14. — Tel.: 335—7 t8 .
— Kiadóhivatal: V ili., Blaha Lujza tér 3. Tel.: 343 — 100. 142—220. — Terjeszti a Posta Központi Hírlap Iroda 180 —850. —
Kossuth Nyomda, Budapest, V., Alkotm ány u. 3. Felelős vezető: Lengyel Lajos Igazgató.
— Nézzétek csak, a Jóska! Nem is írta m eg ’, h o g y fe llép a te le v íz ió b a n ...
 Csodálatos eset
P u s z ta i P á l r a j z a
Történik egy értekezleten.
Szereplők: K o i’ács.' Kelemen:
Becskei, Elnök.
Kovács (bizalmasan): Idefi­
gyelj, Kelemen! Mit fizetsz, ha
felszólalok és a Becskeinek k i­
teregetem a szennyesét?
Kelemen: U g y a n . . . Pont
te ...
Kovács: Majd meghallod!
önkritikát fogok gyakorolni
rajta!
Elnök (csenget): Foglaljuk el
a helyeinket, kartársak! F oly­
tatjuk az értekezletet. Ki kér
szót, kartársak? . . . Kovács
kartárs?
Kovács: Igen!
Elnök: Tessék, Kovács kar­
társ !'
Kovács: Tisztelt kartársaim!
Kemény önkritikát kell gyako­
rolnom. Bűnös lelkiismeretlen­
ség terhel engem — kartársak
—, egjr kartársunkkal, Becskei
kartárssal szemben, aki iránt
hosszú idő óta aljas nemtörő­
dömséget tanúsítok és nem
akarom “észrevenni, hogy m i­
Makacs kölyök lyen nehéz harcol folytat a h i­
bái leküzdéséért. Én tudom,
hogy Becskei kartársunknak
micsoda lelkiismereti konflik­
tusa van, m elyben az alkohol-
fogyasztásba menekül, hiszen
nap mint nap szinte a szemem
előtt issza le magát, és már a
köszönésemet sem fogadja,
mintha észre sem venne, azért,
hogy ne hozzon szégyenbe a
barátságával! El kell monda­
nom magamról, bizalmatlan
vagyok és rosszindulatú. A na­
pokban is például, m egyek az
utcán, s látom, hogy Becskei
kartárs a Nagykörúton ütlegel
eg}- fiatal nőt. M egvetem m a­
gam, amiért arra gondoltam,
hogy ez a nő Berskei kartárs
felesége. Hogyan is tételezhet­
- Iqenis el fogom venni feleségül! . . .
2
tem fel, hogy ő akár egy ujjal
is hozzáér a feleségéhez! És
valóban, kartársak, az a nő
sohasem v olt a felesége! Kö­
szönöm, hogy meghallgattak!
(Leül, suttogva Kelemenhez.)
Na, m ilyen voltam?
K elem en: Óriási voltál! Szen­
zációs, csodálatos!
Elnök: Becskei kartárs kér
szót.
Becskei: Tisztelt kartársak!
Engedjék meg, hogy Kovács
kartárs felszólalására szigorú
önbírálatot gyakoroljak. Ko­
vács kartárs nem mondott el
mindent! Nem beszélt például
arról, h ogy a tehetségtelensé-
gem és a karrierizmusom m eg­
mérgezte a közvetlen m unka­
társaimat is, mint például Ko­
vács kartársat!
K ovács (ijedten): Hallod! A
nyavalyás átvette az én m ód­
szeremet !
Becskei: Gondolják meg,
kartársak, m ilyen súlyosak le­
hetnek bennem a fent említett
jellemtelenségek, ha azt látjuk,
hogy Kovács kartárs m ilyen
ocsm ányul mélyre süllyedt el
bennük! őszintén m egvetem
magam, ha Kovács kartárs un­
dorító karrierizmusára, gondol­
kodásmódjára. gondolok . . .
Kovács (tiilharsogja): ó , m i­
lyen h itván y ember is vagyok,
kartársak, hogy egy ilyen
kapcabetyár, egy' ilyen szélhá­
mos . . .
Becskei (süvöltve): Én tu­
dom magamról, kartársak,
hogy ő egy- disznó!
K ovács: A nénikéd!
Becskei (pojonvágja K o vá ­
csot). '
K ovács (vérheborult szem ­
mel): Mi volt ez?
Becskei: önkritika, te alá­
való! (összeverekednek.)
Függöny.
Som ogyi Pál
 BIZALOM A Z ŐSI ERÉNYBEN . Szűr-Szabó Jó zsef rajza

K j l Wím
— Maga egy kretén!
— Maga egy vadszamár!
— Maga egy idióta!
— Maga egy víziló!
— Ezek nem érvek, sport­
társam. Így sohasem fogjuk
egym ást meggyőzni. H a a tör­
ténteket elemezzük, be kell
látnia, hogy nem Pavlinka rú­
gott bele Sinkóba, hanem Sin­
kó rúgott bele Pavlinkába. Te­
hát tizenegyes volt!
— Nem volt!
— De volt!
— Nem!
— De igen! Esküszöm sze­
retett édesanyám em lékére!
— Én a gyermekeim jövő­
jére!
— Én mindenre, ami szent!
— É n a kishúgom ártatlan­
ságára !
— íg y semmire sem me­
gyünk, sporttársam. A tények
beszélnek ugyebár. És mit
mondanak a tények? A tények
azt mondják ugyebár, hogy
Pavlinka nem rúghatott bele
Sinkóba, mert Pavlinka lábán
mostanában van egy' bütyök,
hiszen olvashatta az újság­
ban is.
— A tények m ást monda­
nak. A tények azt mondják,
hogy Sinkó nem rúghatott be­
le Pavlinkába, mert a Sinkó lá­
bán van egy’ öklöm nyi izzad-
m ány. Bemondta a rádió is.
Vagyis nem volt tizenegves.
— De!
l* m '
— Nem!
— De!
— Nem! Maga nem ért a T on cz T ib o r rajzai
futballhoz.
— Én értek a futballhoz. M a tr ó z r u h a le sz a ta v a s z i d iv a t
Maga nem ért a futballhoz.
— íg y semmire sem me­
gyünk, sporttársam. Tárgyila­
gosan, az élet teljes valósá­
gának fény’ében, elm élyüllen.
logikusan és dialektikusán kell
nézni a dolgokat. H a így- néz­
zük, azt kell látnunk, hogy
Pavlinka rúgott bele Sinkó­
ba. Tehát nem volt tizenegyes.
— H a azonban figyelembe
veszi a szocializmus építésé­
nek konkrét szempontjait, to­
vábbá a külpolitikai helyzetet
és a geofizikai é v eddigi ta­ — Ö dön, tíz p e r c e t k é se tt! Már é p p e n k é sz ü lte m fe ls z e d n i
a h o r g o n y o m a t é s e l a k a r ta m v ito r lá z n i . . .
pasztalatait, akkor be kell lát­
nia, hogy’ igenis Sinkó rúgott
bele Pavlinkába, tehát tizen­
F iú s v o n a l a k — g ir a r d i- k a la p p a l
egyes volt.
— Nem
— Üe.
— Nem.
— De.
— Maga egy kretén.
— Maga egy vadszamár.
— Maga egy’ idióta.
— Maga egy víziló. Na mi
az. miért állt meg?
— Mert én itt felszállók a
negyvenuégyes villamosra.
— Jöjjön a hatvanhetessel. — N ézd c s a k . M aca! N ek em te ts z ik ez a k is m o le tt m uki!
Akkor még eldiskurálhatunk
egy kicsit.
T ab i László Ü jr a k ís é r t az in g r u h a

ÍT o k a í i o l c í t e n
Az amerikaiak is reménykednek abban,
hogy egyszer eljutnak a Holdba. Már
folyik a rakétautasok jelentkezése, sőt
kiképzése. A kiképzés során kiderült,
hogy a nők szívósabbak, ellentállóbbak,
mint a férfiak. Egy- Zelma A m ient nevű
36 éves nő 7 napig tartózkodott abban a
kabinban, am elyben teljesen űr-viszonyo-
kat hoztak létre. A férfiak általában csak
4 napig bírták. A jelentkezők között
sok a m agányos nő. Talán azt remélik,
hogy a Holdban férjhez mennek? — M an cik a, én m in d e n b e n s z o lid á r is v a g y o k m a g á v a l! .
Eredeti stílusában állítják vissza a Király-fürdőt
Kaján Tibor rajza

Összeülnek tízen bábák,

ő r t állnak a főnök felett,
Kinek eljött az órája.
Most szüli a körlevelet.
Szeretné, ha forrás lenne,
Ha ép lenne keze, lába,
A születő körlevélhez
Ezért kell a sok-sok bába.
Hivatásuk magaslatán
Állnak ők, mind csupa készség!
Vizsgálják az újszülöttet:
Csinosftás hova fér még.
— Kurta kissé — szól az egyik —
Nosza húzza, nosza nyújtja.
— Szlntelenke — szól a másik,
S átmázolja többször, újra.
Harmadik szól: — Egyszerűcske —
S kicifrázza elől, hátul.
Negyediknek „fésületlen”,
Szép lesz, hogyha ő hozzányúl.
Készül a Filmhíradó Bedolgozik minden bába,
Várnai György rajza Egyik még told, másik még húz.
S mire szegényt közreadják,
A Körlevél inkább — Rébusz !
K. T ó th L en k e

otitííkinm iánte/i:.
Mottó: Nincsenek régi viccek,
csak öreg emberek vannak. Egy
újszülöttnek minden vicc új.

- Nagysága, kezítcsókolom, szánjon

meg egy darab kenyérrel, nagyon éhes
vagyok.
- Miért nem dolgozik?
- Ne tessék ilyet mondani! Ha az
ember dolgozik, még éhesebb lesz!

- Mondja csak pincér, ez a hölgy­

zenekar akármit játszik, amit az ember
parancsol?
- Hogyne, uram.
- Akkor mondja meg nekik, hogy ját­
- Gyorsan menjen be! M ost biztosan elintézi az ü g y é t!.;; szanak egy óra hosszat bridget.
 Jl lejk'í/é? Splint m a m
a Ganz-hajógyárban
tm ítá

E gy fiatal, m integy 18 év
körüli, rendkívül csinos lány
leült a kozmetikai szalon egyik
kezelő székébe, s íg y szólt:
— Arcápolás lesz.
— Igenis.
— M ilyen az új szarkaláb-
képző kenőcsük?
— Kiváló. Olyan ráncos lesz
tőle a bőre, mint egy fonnyadt
alma.
— Helyes. De a bibircsó-
kok feltevésére vigyázzon. A
múltkor is leesett az egyik.
— Igazán nagyon sajnálom.
— Megjöttek a szemcsep-
pek?
— Meg. Valami nagysze­
rűek. Olyan fénytelen lesz tőle
a szem, bőgj- m eg lebet tőle
ijedni.
— Es a pattanások?
— Nem probléma. Bőrferlő-
zőinket mindenki dicséri.
— Azért hencegni nem kell.
Kancsallá nem tudják tenni az
embert.
— A tudomány előbb-utóbb
minden feladatot megold.
— Az elálló fül és a krump­
liorr kérdése sincs m ég meg­
nyugtatóan megoldva.
— Vannak eredmények.
M ost szerződtettünk egy volt
T a k á c s Z oltán r a jz a i
profi ökölvívót. Már több ked­
ves páciensünknek szétverte
az orrát és a fülét.
— Hosszadalmas kezelés.
Nem beszélve arról, hogy egy­
szerűen képtelenek görbe lábal
csinálni az embernek.
— Sajnos, sebészeti iparen­
gedélyünk n in c s. . .
— Jó, hát kezdjük.
— Igenis. Meg tetszik elé­
gedni a kezeléssel.
m
(A k e d v e s o lv a s ó n y ilv á n
a z t g o n d o lja m a g á b a n , h o g y
e z e k a h u m o r is tá k , m i m in ­
d e n t k ita lá ln a k a z z a l a p ih en t
a g y u k k a l! N em , a f e n ti tém a
a te h e r á n i u tc á n h e v e r t , c s a k
le k e lle tt h a jo ln i é r t e . Az
A s so c ia te d P r e s s n e v ű h ír­ — P ista b á c si, b o n ts u k le e z t a z é p ü l e t e t . . . N em tu d ju k
ü g yn ök ség j e le n t é s e s z e r in t h o v a rak n i a h u l l a d é k o t . . .
u g y a n is a z irá n i f ö ld m ű v e lé s ­
ü g y i m in is z te r , H a ssa n A kha-
v i tá b o r n o k r e n d e le t e t ad ott A k é s z ü lő h a j ó n A k ész h a jó n
k i, h o g y c s in o s titk á r n ő k é s
g é p ir ó n ő k n em a lk a lm a z h a tó k
a m in is z té r iu m b a n . A r e n d e ­
le tn e k m ár é r v é n y t is s z e r e z ­
te k , s é g y t e h e r á n i lá n y , ak i
1 1 0 p á ly á z ó k ö z ö tt a le g jo b b ­
n a k b iz o n y u lt, s z é p s é g e m iatt
n e m k ap ta m e g a z á llá s t. T el­
je s e n e lk é p z e lh e t ő , h o g y a z a
s z é p s é g , aki n e m a k a r é h en -
h a ln l, ig y e k s z ik m e g s z a b a d u ln i
s z é p s é g é t ő l. Én le g a lá b b is —
m in t a fe n tie k b iz o n y ítjá k —
e lk é p z e lte m .)
(f — i)

Mire jó a helikopter
— V ig y á zzo n ! Ne k en je V igyázzon ! Ne k e n je
Erdei S á n d o r rajza ö s s z e a ru h á já t! a hajót!

Az egyik melbournei bár­
ban a tánczenekar vezetője
kezébe vette gitárját és egy
nagyot sikoltott a mikrofonba.
A közönségnek tetszett a bá­
tor, lendületes, velőtrázó si­
koly, amely oly jól illik ko­
runk táncőrületének legránga-
tózóbb megnyilvánulásához,
a rock and rollhoz.
S ik oly
Később derült csak ki, hogy
a zenész kezében elektromos
gitár volt, s valam iféle rossz
szigetelés következtében a
hangszer rázta meg kím élet­
lenül. Ez késztette öt sikolyra,
amelyet aztán a nagy sikerre
való tekintettel később is meg­
ismételt, minden elektromos
ok nélkül.

* ,
% e h Í0 D
. A régi nemzetközi vásárokon volt
m indig egy sátor utca, ahol elmés felta­
lálók újdonságait mutatták he. A sátor-
sor végén, szabad ég alatt, kis em elvé­
n yen állt csapzott hajjal a művész fel­
találó. Jelenlétéről, működéséről már ré­
gen tudtál, mert valami fémes sipító
hangot, egy acél darázs fenyegetését
szüntelen hallottad, mióta csak a felta­
lálók utcájába tévedtél. Most, hogy k i­
dülledt szem mel, felfújt orcával, n válzó
szájjal látód, tudod ő volt, aki mint bű­
völő a kígyókat, téged és ezt a sok em ­
bert is idecsalogatta, azzal a valam ivel,
ami nyilván a szájában volt. Mert arca
ú gy ráng püffedten, mintha tömör gum i­
labdát habzsolna. Közben vékony, éles
és érces hang acélnyilai döfködték a h all­
gatóság dobhártyájába az Aida bevonu­
lási indulóját, majd a torreádor dalát, a
„Ma este hétkor várom a Nemzetinél” és
egészen lágyan, remegősen a „Tele van
a csipkebokor” dallamát. A hang kim on­
dottan kellemetlenül sipított, még undok
zajokhoz edződött fülek számára is. A
m utatványos arcán viszont diadalmas vi-
gyor ült. Hirtelen abbahagyta a zenélést,
egyik kezével csapzott haját igazította
meg, arcáról eltűnt a felfúvódással fe­
nyegető erőlködés, a homlokán gyűrűző
erek elrejtőztek verejtékes bőre alatt,
csak csillogó szem e és ujjongó arckifeje­
zése biztosította szem élye folytonosságát.
Jobb kezével hirtelen szájába nyúlt és
egy ostyához hasonló, kerek, csillogó
fém lapot rántott elő.
Csak egy pengő — ujjongta — a legol­
csóbb hangszer, a miniatűr zenegép. Kis
gyakorlattal bárki tökéletesen játszhat
rajta klasszikusat, modernet és cigány­
zenét. Nem kell drága hangszeren é v e ­
kig tanulni — s akkor se megy — nem
kell várni, m int a rádióra, nem kell
kurblizni, mint a gramofont, csak íg y a
nyelvére helyezi, gyengén zizegve fújja
s máris azt szólaltatja meg, amit éppen
kíván, magányosan vágj- társaságban,
vagy az imádott lány ablaka alatt.
S már fújta is: „Csak egy kislány van
a világon” — s mindez higiénikus zacs­
Gyengéd célzás
kóban, használati utasítással együtt csak
egy pengő, vásári propaganda áron. Tes­
sék egy p en g ő ért. . . köszönöm . . . Még
egyet parancsol? . . . Igv tedd a nyelved­
re, fiacskám . . . Idősebbek egyetlen örö­
me . . . Persze lehet táncolni is rá . . .
— Hát hölgyek, urak még egyszer be­
mutatom a miniatűr zenegépet, az egye­
dülállót, a tökéleteset, a páratlanul ol­
csót . . . m indenki figyel, kinek füle ép,
és máris szól a kis zenegép!
S nemcsak ígérte, felvisított a szörnyű
hang.
Egy szeplős, szemüveges, ingerlőén
bandzsa srác, akit öregedő, lüszterkabá-
tos atyja Gazsi néven szólított immáron
tizedszer, toporzékolt a higgadtan hall­
gató töm egben és elkékült arccal üvöl­
tötte: nem tudok . . . nem tudok . . . apu,
mutasd m eg, hogy kell!
Apu csíptetővel az orrán tanulmányoz­
ta a dicsérő jelzőkben fuldokló haszná­
lati utasítást, de a helyes zenélés nyitját
nem lelte. Higiénikus ember volt, vásá­
rolt még e g y izét és megkérte a mestert
szem élyesen: ellenőrizze, jól teszi-e nyel­
vére a zenélő pasztillát. Apu, bár a leg­
avatottabb irányítás pontos megtartásá­
val járt el, a szájából orkánszerűen tá­
vozó nválcsöppeket hang nem kísérte.
Hiába, elvesztette már a rugalmasságát
az ily e n . „kunsztstiklik” iránt, de a gye­
rek, ez a korán nagvratörő Gazsi — s a
mester is biztatta eziránt — rövidesen
varázslatos hangokkal fogja elárasztani
környezetét.
— íg y , kisfiam, ahogy' apu mutatja,
így tedd a nyelvedre, nyomd a szájpad­
lásodra . . .
— Hol a szájpadlásom? — üvöltötte
Gazsi. v
— A n yelved felett. . . így', most dú­
dolj valam i dalt, dalocskát. . . de erősen,
apu nem tudja, m ert. . , apu . . . izé . . .
apu náthás.
— M ilyen dalt? — hörögte Gazsi és
közben a földre köpte a zenélő hogyis­
hívjákot. Apu felvette és zsebkendőjével
megtörülte.
Étterem-mozit létesítenek
— „Debrecenbe kéne menni”, azt dú­
dold, kisfiam.
— Jó — nyugodott bele Gazsi. — De
azt nem tudom.
Apu még vagy húsz ajánlatot tett Ga­
zsinak az első műsorszámra vonatkozó­
lag, m íg végre megegyeztek, hogy Gazsi
elsőnek „Ha bejönnél a kávéházba te
szőke gyerek”-et fogja előadni. Fújta,
fújta, hogy a szemei kidagadtak, de a
szőke gyerek dallama csak nem jött ki a
n agy erőlködésből.
A mester közben folytatta egész napra
tervezett tevékenységét és csak olykor
vetett rosszalló pillantásokat Gazsira és
atyjára, akik a gyors siker eleven cáfo­
lataként idétlenkedtek lábainál.
Apu ismerte Gazsit, tudta mire vezet
nála a huzamos sikertelenség és ezért
m égegyszer megkérte a mestert, hogy
m ost már magának a kisfiának, aki ügyes
gyerek és példátlan akaraterővel rendel­
kezik, mutassa meg a hangszer használa­
tát.
A mester az együttjátszás m odem n e­
velési elvének híve volt, egyszerre tette
szájába Gazsival a nyelvhegedűt, egyfor­
m án igazították szájpadlásukhoz és ajkuk
belső pereméhez. Egyszerre zendftettek
volna rá a „Van egy szőke asszony”-ra
— a mester fel is hívta a közönség fi­
gyelm ét, úgymond ebből mindenki lát­
hatja mily'en könnyű megtanulni a m ű­
vészetet —, de Gazsinak izgalmában ci-
gánvútra ment a n yála és fuldokolva kö­
högni kezdett.
Azon a délutánon, amikor apu a két
pengőt kiadta a hangszerekért, m ég öt al­
kalommal érdeklődött — Gazsi egyre tü ­
relmetlenebb követelődzésére — a m es­
tertől a sikeres zenélés módozatairól. Ga­
zsi ugyanis önérzetes gyerek volt, és m i­
óta apu távollétét felhasználva a mester
elküldte őt a füstölgő fenébe, nem állt
többet szóba vele.
— Kérem, mutassa meg mégegyszer.
Itt valam i nincs rendjén. Én is, a kis­
fiam is már vagy k ét órája hiába pró­
báljuk — fordult apu végül is, a már
előző alkalommal is elutasítólág visel­
kedő mesterhez.
— K ét órája, két órája!?! Maga sze­
rencsétlen! Én is egy évig tanultam! —
sziszegte közelről az apa fülébe és diadal­
masan folytatta fennhangon — ígv h öl­
gyek, urak, a szájunkba illesztjük és
máris szól a miniatűr zenegép: „Ott fogsz
majd sírni, ahol senki se lát”.
Szabó László
Sándor VLt
 Vicces ember
De kartársak, hiszen csak április elsejei tréfát csinálok . . .
„Szavatosság lejár” — olva­
som az ízlésesen becsomagolt
tízdekás vaj papírján, csak ép­
pen a folytatás hiányzik, a
határnap, az időpont, a dátum,
amelyből az ember megtud­
hatná, hogy mikor jár le a
szóbanforgó szavatosság. Mert
a szavatosság nem örök érvé­
nyű fogalom, egyszer lejár,
mint a villam os- v a g y a mozi­
jegy, elenyészik, m int a római
birodalom. Magát a vajat sem
perspektivikusan, a jövő nem­
zedékének készítik, hanem a
mának, a holnapnak és hideg
idő esetén a holnaputánnak.
Könyörtelenül eljön . az idő,
amikor a szavatosság lejár, a
vaj elveszíti ifjúi frisseségét,
s helyet kell adnia az új vaj­
nemzedéknek, am ely félrelöki
a régit, az elavultat, az avast.
De mikor? M eddig bízha­
tunk még a régi vajban, med­
dig tudunk még a régi módon
kenni? Meddig fogyaszthatjuk
m ég abban a megnyugtató tu­
datban, hogy ha bármi törté­
nik is, nem m i vagyunk a fe­
lelősek? Amikor a szavatoló
nem köti le magát, elszakad az
időtől, akkor az ember tanács­
talan.
Különben nemcsak a vaj az
egyetlen cikk, am elyen idő­
pont nélkül mindössze az a ri­
deg, a múlandóságra figyel­
meztető igazság áll, hogy a sza­
vatosság lejár. Mintha csak azt
mondanák, hogy az ifjúság el­
száll, elhull a virág, eliramlik
az élet, egyszer mindennek v é­
ge lesz, lejár a szavatosság is.
H ogy mikor, ne kérdezzétek,
emberek! Ha majd eljő az idő,
úgyis megtudjátok . . .
* *
Én is az alkoholellenes küz­
delem oldalán állok, de a h i­
vatalos fogalmazás néha job­
ban a fejembe száll, mint egy
kisfröccs. Éppen ezért egyet­
értek azzal a szesztestvérrel,
aki így vitatkozott a kiszol­
gálóval :
Egy képeslap szerkesztőségében
Várnai György rajza Vasvári Anna rajza
- Szerkesztő elvtárs, elsősegélyre lenne szükség
Ha ez így m egy tovább. . .
Sándor Károly rajza
— H ogyhogy nem akarnak
nekem innivalót adni?
— Tessék elolvasni a táblát.
— Kérem, azon az áll, hogy
ittas szem élyt nem szolgálnak
ki. Én nem ittas szem ély va­
gyok, hanem részeg ember.
I. 1.
A M a g y a r N e m z e t m á r c iu s
19-i s z á m á b a n íq y k e z d ő d ik a
„ F ü g g e tle n M a g y a r o r s z á g i” c í­
m ű c ik k : - R e m e k sz ö v e t, uram. b e m m i gyapjú, tis z ta műanyag!
„ M á r c iu s s o k k a l in k á b b a z
é v f o r d u ló k h ó n a p j a , m in t a
tö b b i t i z e n k e ttő ” .
És ha m á r a m á rc iu s n á l ta r ­
t u n k , id é z z ü n k n é h á n y s o r t a
H étfő i H íre k „ M á r c iu s i f ű s z e r ”
c ím ű Í r á s á b ó l:
„A f é r f i a k te k i n t e t e p a r á z s -
ló b b le sz , a n ő k é in c s e lk e -
d ő b b . (A h, a h . . . A s z e r k .) In­
k á b b le b e g ü n k , m in t J á r u n k
é s a lé le g z é s is o ly a n s ó h a jtá s ­
f é le n y ú jtó z k o d á s , h o g y r o p i
p a n a m e llk a s b e lé .” I
V a g y is lé le g e z z ü n k ó v a to ­
sa n , hogy b o rd a re p e d é s t né
k a p j u n k tő le .
*
A z „ É le t é s lr o d a lo m ” -b a n
o lv a s s u k a „ K u ty a d o lo g ” c im ü
rip o rtb a n :
„M u k i — m i n t a P á r i z s t o s t­
r o m ló h ú n o k n y ila — k ip a t­
t a n , a r á c s i g r o h a n , lá b á t m e g ­
v e ti, v o n v lt.”
V a g y is a h ú n o k n y ila k ip a t­
t a n t , a r á c s i g r o h a n t , lá b á t
m e g v e te tte é s v o n y íto tt.
D a liá s id ő k v o lta k !
U g y a n c s a k a z „ É le t é s Iro -
i
d a lo m " - b a n o lv a s s u k e z t a e b
m e t:
„A k o r r a l é s a z e m b e r r e l
v a ló e g y ü tté lé s — v a llja a Kos-
s u th - d íja s D o b p z y I m r e .”
De hol itt a v a llo m á s ? Hi­
s z e n m in d e n v a llo m á s lé n y e ­
ge, az á l l í t m á n y e lm a ­
ra d t.
 A díszfelvonuláson
V á rn a i G y ö rg y ra jz a
J'k Kunságomra az igazgató készséggel ka­
lauzolt végig az intézeten, s amíg a hosszú
- Engedj már engem is n é z n i! ...
folyosón mentünk, röviden összefoglalta a
különleges szanatórium célját és rendelteté­
sét.
— Abból indultunk ki — mondotta —
Tavaszi munkák a fővárosban. . . hogy az eddigi elm egyógyintézetek a bete­
S z e g ő Gizi r a j z a gek megértésének terén csak félmunkát vé­
geztek. Odáig elmentek, hogy elfogadták
(persze látszólag) téveszm éiket, el is különí­
tették őket, de azt a lehetőséget mór nem
biztosították a bolondoknak, hogy tévesz­
méiknek megfelelő körülm ények közt élje­
nek. Pedig szerintünk a gyógyulás itt kez­
dődik.
B enyitott egy ajtón, keskeny kis szobá­
ban zavarostekintetű ember üldögélt tábor­
noki egyenruhában, tükör előtt. Egykedvűen
vette tudomásul jelenlétünket, az igazgató
intésére nyomban magára is hagytuk.
— Ilyenkor nem tanácsos zavarni —
mondta —, de mint láthatta, az egyenruha
tökéletes. Most azt hiszi, hogy valódi tábor­
nok és ez teljesen megnyugtatja. A többi
beteget is hasonló szisztéma szerint kezeljük.
Benyitottunk a társalgóba, ahol férfiak és
nők a legkülönfélébb kosztümökben nyü­
zsögtek.
— Nem mutatom be — súgta az igazgató
—, mert az újságírókat utálják, láttukra még
a legcsendesebb is dühöngeni kezd. Tévesz­
méik különbözők, de ebben az egyben ösz-
szetartanak.
Valóban érdekes, színes kép volt. Láttam
fehérre meszelt bohócot tökéletes clown-öl-
tözókben, elegáns dámát Erzsébet-királvné
korabeli lovagló kosztümben, zsakettra, ci-
linderes u r a k a t... a legfurcsább öltözetek
- Én hibridkukoricát vetnék bele . . . turka kavalkúdja kavargóit előttünk.
E lő k észü letek
A beszélgetést később az igazgató irodájá­
ban folytattuk egy csésze fekete m ellett
Legelőször is megjegyeztem , hogy az inté­
zet fenntartása rendkívül költséges leh et
Az igazgató mosolygott.
— Az intézet önellátó — mondta moso­
lyogva. — Sőt: kom oly hasznot hajt az ál­
lamnak. Az én zseniális ötletein volt ugyanis,
hogy a bolondokat pénzért mutogatni kell a
nagyközönségnek. Minden este héttől tízig le­
visszük őket a nagyterembe, ahol egy külön
erre a célra felállított dobogón megjelennek.
Kosztümben, k ife stv e__ ráadásul óriási mu­
rikat rendeznek egymás k ö z t. . . szóval tel­
jesen kiélik magukat. A közönség hol sír,
hol nevet rajtuk, aszerint, hogy a bolondok­
nak tragikus vagy komikus napjuk van.
Valamit motyogtam, olyasm it, hogy nem
tartom túlságosan emberségesnek ezt a
gyógymódot. Harsányan n ev etett
— E l se hiszik, m ennyire szeretik csinál­
ni! — replikázott. — Ne önmagából indul­
jon ki! ö n n ek persze furcsa elképzelnie,
hogy bohócruhát öltsön és bemázolja az ar­
cát . . . dehát ne felejtse el, hogy ön normá­
lis! A m i betegeink viszont imádják az ön­
mutogatást. Ide figyeljen! Ha valamelyiket
hosszabb ideig nem engedjük az emberek
előtt bolondozni, botrányt csinál és azzal fe­
Korszerű irodabútor H egedűs Is tv á n ra jz a
H egedűs I s tv á n ra jz a
nyegetőzik, hogy felmegy a minisztériumba
Tárlaton Schwott Lajos rajza
panaszra!
Űjabb kérdést kockáztattam meg:
— Valamennyi ápolt csendes őrült?
— Zömében — válaszolta. — Akad egy­
két dühöngő, de ezek megfékezésére remek
módszerünk van. Elhitetjük velük, hogy ők
dirigálhatják a többieket, ordíthatnak, fe­
nyegetőzhetnek, előírhatják a többi bolond­
nak m it hogyan csináljanak. A kisebb dü-
höngőket rendezőnek, a nagyobb dühöngő-
ket főrendezőnek hívják. Társaikkal viszont
megbeszéltük, hogy tegyenek úgy, mintha
kom olyan vennék ő k et Így aztán nem kell
balesettől tartanunk.
Hirtelen átvillant az agyamon: vajon ez
az igazgató normális-e? Hallottam már olyas­
m it, hogy az effajta kórházakban az orvo­
soknak sincs mindig ki a n égy kerekük.
M intha csak eltalálta volna a gondolatomat,
megszólalt.
— Nem haragszik, de mennem kell. Ma
este én is fellépek és mindjárt beengedik az
embereket. Öltöznöm k eÜ . . . Maszkíroz­
ni . . .
K onstem ált arcomat látva e nem várt ki­
jelentés nyom án, hadarva mentegetőzött:
— Részt kell vennem a betegek játékai­
ban . . . megnyerni a bizalm ukat. . . ez is
hozzátartozik a gyógym ódhoz . . . Nem igaz,
h ogy minden jó szerepet eljátszom előlük . ; .
ezt csak a súlyosabb betegek terjesztik ró­
lam . . .
Utolsó szavait már nem is hallottam, mert
rohanva hagytam el a furcsa épületet. Attól
tartottam: ha m ég egy negyedóráig maradok,
kérek én is egy kosztümöt és én leszek Na­
póleon. szervusz! Te is a kötelező rendőrségi balesetelhárítási
D arv as S zilárd előadásra jössz?
LVOV:
Loppanl egyszerű: nem fogom leírni
a szöveget a rádiónak az új könyvekről,
íanem magam állok mikrofon elé és el­
mondom, mintha csak a barátaimnak
csevegnék. Magnetofonra veszik, és ha
k ész,' az éterbe sugározzák . . Ennyi az
egész.
Hónom alá csaptani egy csomó köny­
vet, megjelöltem bennük kis papírcetlik­
kel azokat a helyeket, am elyeket idézni
fogok, elindultam életem első hangfelvé­
telére.
Hatalmas terembe vezettek.
— Erezze magát otthon — mondta a
szerkesztő és kiment. Gondosan bezárta
maga mögött a kettős ajtót.
Valahol, a messze távolban, a vastag
ablaküveg mögött látni lehetett a mag­
netofon-dobozokat, a műsor szerkesztő­
jét, a rendezőt és a technikai munkatár­
sat.
Igyekeztem elképzelni, hogy nem mik­
rofon van előttem, hanem kíváncsi kö­
zönség, és így kezdtem az előadást:
— Azokról az új könyvekről szeret­
nék beszélni, amelyek m ost jelentek meg
a könyvesboltok kirakatában. Ezek a kü­
lönböző jellegű művek . . .
— Á llj! — hallottam a rendező vezény­
szavát a fejem fölött levő hangszóróból.
— Ez csak hangpróba volt. Kezdjük elöl­
ről!
D önnögő hangon megismételtem:
— Azokról az új könyvekről szeretnék
beszélni, amelyek . . .
— Állj! — harsant fel újra a hangszó­
róban. — Recseg a szék. A készülék na­
gyon érzékeny. Kezdjük elölről. Ne fész-
kelődjön a széken.
— Azokról az új könyvekről szeretnék
beszélni, a m e ly e k ... — kezdtem újból,
igyekezve közvetlenül beszélni úgy, hogy
közben ne fészkelődjek, nehogy recseg­
jen a szék.
— Á llj! . . . Ne, idegeskedjék . . . Még
egyszer e lö lr ő l. . .
A fogaim közt szűrtem:
— Azokról az új könyvekről szeretnék
beszélni, amelyek . . .
Ü gy éreztem, hogy ezt a mondatot kell
ismételnem az idők végtelenségéig, és
már lassan azt sem tudtam, miről is aka­
rok beszélni. Valahogy azért leküzdöttem
„A ta lp n y a ló te m e té s e ” cím ű ,
m o st m e g je le n t sz o v je t szatíra
g y ű jte m é n y b ő l fo rd íto tta : P o g o n y i
A n tal
H ogy ezeket m ég nem találták fel!
a kezdet nehézségeit és csevegni kezdtem
kedvenc könyveim ről.
— Állj! — hallottam újra a hangszóró­
ból. — Most jó. De közben elfogyott a
szalagunk és az utolsó bárom percet nem
vettük fel. Tessék újra kezdeni onnan,
hogy „az, a k i. .
— Az, a k i. . . — mondtam közvetlenül
és megálltam, mert sehogy se jutott
eszembe, m ivel kapcsolatban mondtam
azt, hogy az, aki.
De ezen az akadályon is átugrottam.
Eljutottam egy fiatal író elbeszéléséig.
— Ha értékelni akarjuk az ifjú novel­
lista m ű v é s z e té t... — kezdtem.
— Ugorjunk terpeszállásba és érintsük
m eg bal kezünkkel a jobb lábujjunkat. ..
— fejezte be egy hang a mondatomat a-
jobboldali hangszóróban.
— Mi volt ez?! — kiáltottam a mik­
rofonba.
— Véletlenül bekapcsolták a reggeli
torna szalagját — nyugtatott meg a tech­
nikus. — Kivágjuk belőle. Most pedig
kezdje el újra onnan, hogy az, a k i. . .
Es most, megkezdve onnan, hogy az,
aki, újra jellemeztem a fiatal novellista
elbeszélését, majd felborzolt idegekkel,
berekedve elérkeztem egy tisztességben
megőszült regényíró méltatásához.
— M élyen felzaklatja az olvasók kedé­
lyét a hős alakja, akit sárba tipor a cári
rágalom — mondtam és már magam kiál­
tottam: — Állj! — Nyelvbotlás, ismétlem:
„M élyen felzaklatja az olvasók kedélyéi
a hős alakja, akit sárba tipor a bojári rá­
galom.”
Közben jól megnyomtam azt a szót,
hogy „bojári”.
Egy másik prózaíróra kerüli a sor.
— Ez jó író — mondtam. — Ez ismeri
az életet.
— Állj! Maga kifáradt, egyhangúvá
válik a beszéde. Ismételje ugyanezt, de
intonálja alkotói elmélyedéssel.
Intonáltam ugyanezt alkotói elm élye­
déssel, majd áttértem a versekre. Nehéz
dolog verseket idézni, ha az ember moz-
duláflamiljül. A rendező megérezte:
— Álljon fel! Vesse le a kabátját és
csinálja gesztusokkal — mondta.
— Hol volt, hol nem volt, volt egyszer
egy óvatos ember — kezdtem olvasni a
versidézetet, majd széles gesztussal le­
sodortam egy vizeskancsót.
— Á l l j ! ... Szünet! — jelentette ki a
technikai munkatárs.
Átmentem hozzájuk a rendező fülkébe.
— No, hogy sikerült? — kérdeztem a
rendezőt.
— Azonnal meghallja — válaszolta ha­
tározatlanul.
Bekapcsolták a felvevőgépet. Idegen,
ellenszenves hang ütötte meg a fülemet:
„A zokról. . . az új k ön yvek ről. . . szeret­
nék . . . beszélni . . . ” A szavak közt ak­
kora szünetek voltak, hogyha kapuszár­
nyak lettek volna, egy teherautó is elfér
köztük. Majd ugyanez megismétlődött
veszett gyorsasággal: „Azokról az új
könyvekről szeretnék beszélni! Az, aki,
az aki!” — ordította magából kikelve a
különös hang láthatatlan tulajdonosa,
majd sokáig zihálva lélegzett. Később
folytatta: — „M élyen felzaklatja az ol­
vasó kedélyét a hős alakja, akit sárba ti­
por . . . ” Szünet, keserves sóhaj, majd
böm bölve: „a bojári rágalom” !
Végül eljutottam — fenét én: az a
ronda hangú illető, eljutott az alkotói el­
m élyülés intonálásáig. „Ez jó író? Ez is­
meri az életet???” — kérdezte szem tele­
nül, fitymálva. Egyszer csak üvegcsöröm­
pölés, vízcsobbanás, kiáltás: „Atyahét-
szenlségét, mit csináltam !”
— Megjárj a — mondta a szerkesztő.
— Azt hiszem, a szerző kipihente magát.
Folytathatjuk a felvételt.
— Szerintem onnan kell kezdeni, hogy
„az, aki” — javasolta a technikus.
Bementem a stúdióba és folytattam
közvetlen bangó csevegésemet az új
könyvekről. Bennszülöttnek éreztem m a­
gam, akit már semmi sem lephet meg.
— Állj!
— No, mi a baj? — kérdeztem.
— Nincs magának kikem ényítve az
inge?
Bólintottam, hogy igen.
— Amikor lélegzetet vesz, recseg! .-. .
Mit tehettem volna egyebet? Levetet­
tem az ingemet, kabátom hajtókájával
elfödtem bozontos m ellem et és makacsul
igyekeztem közvetlenül, elfogulatlanul
csevegni.
M észáros András rajzai
Látjátok, milyen szépen eszik

- Tessék mondani, kérem, most ennél a megállónál állt meg, vagy már a következőnél?
Lánuint Ervinnél nőm vagyok' soha
azsúrban, kedves, öreg barátomnál, teljes
néven Topolya Ervinnél.
Ervint még a bábom előltről ismerem,
akkor hivatalnok volt. Szerény, kedves,
igénytelen embernek mutatkozott, nagyon
megszerettem. Később 1945-ben találkoz­
tam vele, az ostrom után. Alaposan lefo­
gyott. de a szeme elevenen ugrált. Széles
gesztusokkal magyarázta, hogy- otthagyta
régi állását és jelenleg a „Sejhaj”
eszpresszó tulajdonosa, ahol melaszos sü­
tem ényt és délben főzeléket lehet kapni,
jó vastagon berántva. Néhányszor ettem
is nála főzeléket. Az volt a terve, hogy
kibővíti az üzletét és bárt csinál belőle.
A mulatóban van fan tázia. . . — mondta
furfangos m osollyal és összedörzsölte a
kezét. Mindenáron alkalmazni akart en­
gem a bárban, m int éneklő pincért, mert
tudta, hogy szép hangom van. En azon­
ban nem álltam kötélnek, mert akkor
bőrtárcákat és szemüvegtokokat adtam el
és elég szépen kerestem. N éhány hét
m úlva aktuálissá vált az elhelyezkedé­
sem és véletlenül találkoztam is Ervinnel
egy minisztérium előtt. Jó kabát volt
rajta, az arca kihízott.
— Hogy m egy a presszó? — kérdez­
tem és kedélyesen hátbaveregettem.
H űvös tekintettel nézett rám.
— Miféle presszó? — kérdezte és fel­
von ta szemöldökét. — Ne haragudj kér­
lek, de sietek, mert főosztályvezetői ér­
tekezletem van . . .
— Ejha! F őosztálw ezető lettél?
— Nem tudtad? Érdekes. Pedig* éppen
tegnap nyilatkoztam a sajtónak, benne
volt a lapokban. Ügylátszik, nem olvasol
újságot, Nem teszed h e ly e se n . . .
Beült egy nagy, fekete autóba és el­
suhant.
Kis idő m úlva, úgy fordult a dolog,
hogy protekcióra v olt szükségem. Felke­
restem Ervint a lakásán. Kitüntető nyá­
jassággal fogadott.
A Z ÚJ AU TÓ BU SZ Gerő Sándor rajza
<gevő
— Mi kell? — kérdezte derűsen: — gualemalai követséget illeti, az egy másik
Dáliagum ó, dughagyma vagy zellennag? Topolya.
— Hát már nem vagy főosztályvezető? E gy bét m úlva, amikor egy7 virágcso­
— kérdeztem naivan. korral és húsz deka konyakos m eggyel a
— Nem tudtad? Pedig az egész város kezemben becsöngettem szegény, beteg
beszélt róla. Most maszek kertészetem barátomhoz, a szobalányok nem engedtek
van Pomázon. Fordulj bizalommal hoz­ be. mert Ervin éppen egy dizőz hangját
zám. képezte, ki is hallatszott, és a zongoraszó,
Amikor két hét múlva dughagyma ügy­ és az, hogy: „Ilyen vagyok i l y e n . . . ”
ben felkerestem Ervint, éppen a kanász- Bevallom, ekkor már kezdtem hara­
láncot járta a szoba közepén és sértő­ gudni Ervinre. Elhatároztam, hogy abba­
dötten nézett rám. hagyom a játékot, és ha találkozom vele,
— Ü gylátszik, neked sejtelmed Sincs akár perzsa sálinak lesz öltözve, akár
róla, hogy én vagyok a „Retvezát" népi négykézláb mászik, nem kérdezek sem­
együttes koreográfusa. Mondd, te egyál­ mit. Erre legközelebbi találkozásunk al­
talában nem olvasod az „Ereszd el a ha­ kalm ával nem is volt szükség, mert Er­
jam at” cím ű népművészeti lapot? vin, aki ezúttal hosszú, lobogó sörényt
B evallottam műveletlenségemet és szé­ viselt a fején, szó nélkül átnyújtott ne­
gyenkezve elkotródtam. Elhatároztam, kem egy7 vastag papírköteget.
hogy ezentúl óvatosabban bánok Ervin — ötfelvonásos drámát írtam — mond­
barátommal. Kezdtem sportot űzni ab­ ta — „Cinka Panna Rodostóban" címmel.
ból, hogy7 kitaláljam, m i történt vele az Leköteleznél, ha elolvasnád.
alatt az idő alatt, amíg én nem láttam. íg y válaszoltam:
Amikor tűzoltó egyenruhában közeledett — Sajnálom, de én már nem vagyok
felém, vagy7 megpillantottam a futball­ író. Nem tudtad? Éjjeli őr lettem Pakson,
m eccsen egy7 kosár ropogós pereccel a egy- fatelepen. Mondd, te egyáltalában
nyakában, aránylag könnyű dolgom volt. nem olvasol újságokat?
De voltak komplikáltabb esetek is. Egy- G ád o r B éla
ízben például akkor találkoztam vele.
amikor éppen egy Dohány7 utcai Italbolt­
ból dobták ki. Nagyon megsajnáltam és M eglepő kérdés
m egsimogattam a fejét. '
— Szegénv barátom, hát idáig jutot­
tál? — kérdeztem részvéttel. De ő fölé­
nyesen elhárította gyöngédségemet.
— N agyon csodálkozom, hogy nem
tudsz róla, miszerint borfőkóstoló lettem
a Borexim pexnél. A jövő héten utazom
a hágai borversenyre . . .
Ez után az eset. után m ég óvatosabb
voltam. De hiába, nem tudtam soha
azsúrba jönni. Amikor a borversenyen
elny-ert kitüntetéséhez gratuláltam, ak­
kor. már a „Fürdővíz” című színes ma­
gyar film operatőrje volt, és mire a fil­
met előadták, ő már rég újítási felelős
volt a M etélttészta gyárban. Képzelhető.
hogy7 mily7en örömmel olvastam az új:
ságban egy7 napon, hogy7 Topolya Ervint
kinevezték Guatemalába követnek. Gálá­
ba vágtam magam és elm entem hozzá,
hogy szerencsekívánataimat fejezzem ki.
Ezúttal igazán biztosra mentem, annál
nagyobb volt a meglepetésem, amikor
Ervin felesége sírva fogadott az előszo­
bában és közölte, hogy férje felvágta az
ereit, mert elvesztette az állását és elsejé
óta már nem ő a reklámfőnök a haris­
nyagyárban. Még szerencse, hogy nem
- Piszkálta valaki ezt az órát? 11
történt kom olyabb baja. Ami pedig a
 Egy divat halála

Ne sajnálja ügyfelét, aki csak egy rövid esztendeig takaré­

koskodott, amíg összegyűjtölte a villany-boyler megvásárlásá­
hoz és felszereléséhez szükséges ötezer forintot. N em tartozik
önre, de mégis megemlítem, hogy az ö n ügyfelének négy kis­
korú, iskolába járó gyerm eke van és a villany-boyler m egszer­
zésében csupán kényelm i és egészségügyi szempontok sarkall­
ták, Ez a körülmény ö n re és sajátos üzletágára nézve teljesen
közömbös lehet, de ügyfelének a villany-boylerhez való má­
niákus ragaszkodását tekintve, mégis meg kellett em lítenem a
négy gyereket if.
Engedje meg azonban, hogy elhallgassam azt a sok nehézsé­
get. szakmai és bürokratikus akadályt, am elyen a boyler átver­
gődött, amíg az ö n takarékos ügyfele fürdőszobájáig eljutott.
A tanácsi vállalat, m ely a boyler beszerelését az ö n ügyfelének
megbízásából vállalta, falat, tört, villanyvezetéket fektetett le és
fel. kapcsolatot létesített a boyler és a vízvezetékhálózat között,
míg végül is jelenthette az ö n ügyfelének: jöhet a Fővárosi
Elektromos M üvek szakembere, hogy a munka szakszerűségéi
ellenőrizze és a boyler bekapcsolását engedélyezze. A sors ki­
fürkészhetetlen akaratából az Elektromos M űvek ö n b en látta,
uram, a kellő rátermettséget ehhez s ö n meg is jelent ügyfelé­
nél. akinek népes családja óriási izgalommal várta a rég óhaj­
tott villanyboyler felavatását. Sorshúzással döntötték el, ki für­
dik elsőnek, ki másodiknak és így tovább: mindenki boldog
volt, csak a legkisebb gyerek, Andriska pityeredéit el, m ert ő
húzta az utolsó fürdést jelentő hatos számot.
ö n hümmögött egyet-kettőt, miközben elismerésre méltó szak­
mai alapossággal m egvizsgálta a boylert és kapcsolt részeit, majd
közölte a boyler ünnepélyes avatására készülő családdal, hogy
az ünnepség elmarad, m ert acélbéléses Bergmann csőben kell
vezetni a villanyt, nem pedig olyan közönséges műanyag-huza­
tosban, m int am ilyenben vezették.
Minek is részletezzem?! Mikor készen lett a Bergmann cső.
akkor ö n megállapította, hogy nem a pincéből kellett volna a
vizet a boylerhez vezetni, hanem a kapu alól, aminek m egva­
lósítása horribilis többletköltséget rótt volna az ö n ügyfelére.
Nagyüzemi szépségápolás Idegileg kimerült ügyfele már-már az összeomlás határán állt.
S z ű r -S z a b ó József r a j z a mikor azt tanácsolta neki egyik jóakarója, hogy intézze el az
ügyet egy kis borravalóval. El is intézte: kétszáz forint „bor­
ravaló” megtette a kellő hatását. E gyszeriben szabályossá váft
a pincétől a boylerig vezető út és az ö n takarékos ügyfelének
népes családja már aznap este vidáman lubickolt a villanyboyler
áldott meleg vizében.
Minden rendben volna már, csak engem nyugtalanít, hogy
sohasem fogom megtudni, m ilyen iijabb kifogást talált volna ö n ,
ha ügyfele valóban elvégezteti az ö n állal előírt költséges sze­
relést és a pincéből ténylegesen a kapu alá helyezteti a boyler
vízforrását? Es m egvallom őszintén, az is nyugtalanít, hogy az
ö n áltíil most már szabályosnak nyilvánított szerelés, m ellyel
a boyler azóta is kitűnően működik, szabályos marad-e ezután
is. amikor m ajd az ö n ténykedését az Elektromos M űvek felül­
vizsgálja?
Ne is csodálkozzék uram az én nyugtalanságomon: kis ügy
ide. kis ügy oda, azért nem kellene mindennel a népi ellenőr­
zésre v á rn i!. . .

Lemezvásárlás
V a s v á ri A n n a r a jz a

12
 Vasvári Anna ra jz a

Piknik
Balázs-Plri Balázs rajza

jg y didergős téli esten, aminőt az első hó hoz,

ü lte m otthon, s jö tt a Holló, úgy m in t Edgar A lla n Poehoz.
A d ta m néki bort és zsem lyét, h o g y m egha llja m „Sohasem ”-jét,
s valóban az ördögadta egyre-m ásra hajtogatta,
egyre-m ásra hajtogatta, hajtogatta rém esen,
hogy: „Sohasem, sohasem !”
M egkérdeztem : drága Holló, m ondd n e k e m még, légy te oly jó,
m ondd n ekem m eg, szólt az égre: h o g y kihú zzá k egyszer végre,
hogy kih ú zzá k végre-végre, persze n yerem ényesen ,
a kö tvén yem , vagy netá n a lottón v á r az aranybánya:
adj rá választ, P lútó lánya, n yug tassál m eg édesem !
S zólt a Holló: „Sohasem !"
A rra is felelj te ében, zord madár, h ogy idejében
trolim egyszer jön-e szépen, zsüfolatlan, üresen;
hogy ne lenne arra gondom, le sza kítjá k -é a gombom,
m egrúgják-e kényes com bom ; zsú fo ló d va , tü leked ve
rá lépnek-e ty ú ksze m em re a bősz tizen k ette se n ? —
Szólt a Holló: „Sohasem !"
Így csevegtünk, s a k k o r ottan rádióm a t ka ttintottam ,
ké szü lékb ő l reccsen-roppan: „szív a szív n e k szívesen" . ..
árad a so k régi nóta elcsépelten é v e k ó t a . . .
M ondd: oku n k van-e reményre, n e csa k m űdal szerzem ényre, .
s m ás hasonló zöngem ényre fig y e lh e ssü n k kéjesen? —
Szólt a Holló: „Sohasem !"
V álaszt m ég csak erre kérek: hogy m i rögzött szesztestvérek,
alkoholról, am ely m éreg, leszokunk-e végesen? —
s ős h ibákat hozva h elyre rákapunk-e gyönge tejre? —
bús m adár, felelj m eg e r re !. . . K ü n n m ikö zb en szélvész tombol,
hollóm ko rtyin t óborom ból, s aztán lágyan így dorombol:
„Soha, soha, sohasem !"
Csüggedéssel m ért kísértesz? — m áshoz, úgy látszik; n em értesz,
jól Vorn, ám azt, hogy m iért ez! — o rd íto tta m m érgesen, —
m ert szegény jó Poe honábúl szárm azói A m érikábúl;
hangodtól fejem m ár kábul; csőröd á m hiába károg,
ajtót tárok, s társaságod nélkülözöm szívesen . . .
M enj, s ne jöjj el sohasem !
K u n szery G y u la
13
 Csemeték és facsemeték
S z ű r -S z a b ó J ó z s e f r a jz a

MEZZOFANTri', az ötvenhái'om n yel­

Tizenhét hónapos revízió. . .
ven író és beszélő nyelvzsenit, megkérte Tavaszi verőfény
egy ráérős olasz herceg, vezesse be a m a­ 1 fürdeti a Vérmező
gyar n yelv rejtelmeibe. Néhány órai lec­ . ' A i r s 5 u- sétányait. Az egyik
ke után azonban a buzgó tanítvány re­ V 1 llG y pádon férfiak ülnek,
m ényvesztetten lemondott erről az ambí­ .j T m előttük papírlapok
ciójáról. • U-* “f*- fehérlenek. Komoly
—* Fene egy nyelv lehet ez a magyar, munkában vannak, ezt a kezükben levő
sosem tudnám megtanulni. Gyakran a logarléc is bizonyítja.
legkülönbözőbb fogalmakat is ugyanaz­ Az egyik nagyon ismerős. Felpillant
zal a szóval fejezik ki. és máris hosszasan rázzuk egymás kezét.
— Például? - M it csináltok itt? - kérdezem.
— Tegnap vendége voltam cgv matró­ - Tatarozunk.
nának, aki tud magyarul. Feketézés köz­ Kitűnik, hogy barátom a BUVÉP fő­
b en megkérdeztem tőle, hogyan mondják mérnöke, az Attila utcai sortatarozások
m agyarul azt, amit a fején visel? . ügyét intézi. Az Attila utca 7. számú ház­
— „Fégedé — mondta a főkötőjére. tól a 95-ös számjelzésű házig tatarozzák,
— És azt, amit most a csészéből iszik? szépítik a Vérmezőre néző házakat.
— Azt meg: „fégedé” — mondta - És gyorsan megy a munka? - kér­
ugyanúgy a feketére is. Hát ilyen zava­ dezem.
ros n y elv az a magyar!? - Na, mehetne gyorsabban is - mond­
ja és a pádon ülő kartársaira néz. Azok
JÓZSEF ATTILA, mint afféle ferenc­ leteszik a tervrajzokat a padra, amelyet
városi gyerek, kisdiák korában „folyéko­ azért választottak rögtönzött munkahe­
nyan” beszélte a bennszülöttekre „köte­ lyül, mert a szemközti házban nagy erő­
lező” jassz nyelvet. A polgáriban a ter­ vel folyik a tatarozás és a kapu alatt,
mészetrajzórán a tanár elfelejtette be­ ahol elhelyezkedhetnének, hull a csákány
hozni az előzőleg beígért nagy Brehm-et, nyomán a vakolat. - H ogy miért lehetne
intett hát az élénkeszű József Attilának: gyorsabban? Azért, mert másfél éven k e­
— Ugorj csak fiam, hozd be a tanáriból resztül rengeteg időnket vette el a tata-
a Brehmet. rozási- revízió ügye.
Attila térült-fordult s kezében ott len- Közbeszól a „Házkezelési Igazgató­
.gett a tanár úr — kalapja. ság" :
— Szerencsétlen, a kalapomat hozod, - Pontosabban: a nyolchónapos reví­
hát nem azt mondtam, hogy a Brehm-et ziót követő újabb kilenchónapos felesle­
hozd! ges tárgyalás. Az történt, hogy a Beru­
— Bocsánat, hát nem ez a tanár úr házási Bank revizorai nem vették figye­
bréje!? lembe a műszaki ellenőrök által engedé­
lyezett többletmunkát és azt állapították
VOLTAIRE svájci birtokán állandóan meg, hogy a kivitelezők 877 000 forintot
jöttek-mentek a vendégek, látogatók, tisz­ tartoznak visszafizetni az I. kerületi H áz­
telgők. Egyszer egy diplomata kereste kezelési Igazgatóságnak. Az ezzel kap­
fel a nagy „remetét”. csolatos tárgyalások húzódtak e] az ért­
hetetlenül hosszú revízió után. még továb­
— Honnan jön? — kérdezte n házi­
bi háromnegyed évig. Végül is‘ a Közpon­
gazda. • ti Döntőbizottság nagyon gyorsan pon­
Ez Haliért, a kor nagy tudósát, bölcse­ tot tett az ügyre és csak 211000 forint
lőjét említette. visszafizetést állapított meg, ami nem
— A, á, Haller! — lelkendezett Voltai­ haladja meg az engedélyezett és szoká­
re. — Kitűnő koponya, kristálytiszta lo­ sos 5°fo-os eltérést. Pár hetes revízió és
gika, ragyogó érvelés, csalhatatlan ítélet! néhány napos egyeztető tárgyalás elég
Minden sorát olvastam, ü d vözölje őt a . lett volna az ügy tisztázására.
nevemben. De amiért ezúttal a bürokrácia győze­
A diplomata kínosan feszengett, de az­ delmeskedett, sürgősen revízió alá k elle­
tán kirukkolt: ne venni egyes revizorok munkáját, hogy
— Csodálatos, hogy éppen ön beszél ezzel gyorsabb munkára serkentsék
így róla. Legutóbb egy estélyen vettem ő k e t. . .
----- (sti)
részt, ahol rendkívül lesújtóan nyilatko­
zott önről Haller.
Voltaire egy pillanatra meghökkent, Diadal
majd villámgyorsan feltalálta magát: a neve az 1. kerület egyetlen mozijának,
— Akkor úgy látszik, mind a ketten am elyet novemberben tatarozási jelszó ­
tévedtünk! val bezártak. A kkor úgy volt, hogy né­
hány hét múlva megszépülve újra m eg­
KOMLÓS VILMOS, a minap elhunyt nyitja kapuit. A Diadallal kapcsolatban
kabarékomikus, egyszer vidéki turnéján azonban egyáltalán nem beszélhetünk az
meghagyta este a szálloda portásának, újjáépítés diadaláról, mert azóta négy
hogy hagyják nyugodtan pihenni s ne hónap telt el, és á munkálatok még m in ­
ébresszék föl nyolc óra előtt. Másnap dig kezdetleges stádiumban vannak. M ost
hajnalban erélyes kopogtatás riasztotta az a helyzet, hogy a meghosszabbított
fel: márciusi időpontot májusra akarják k i­
— M űvész úr, hat óra!. Lehet felkelni! tolni és addig a szomszédos kerületekbe
utazhatnak az 1. kerület lakásai, ha Hí­
— Képzelhetitek — mesélte tovább a m et akarnak látni. Gyorsabb iramot k é r­
kollégáinak —, milyen bosszús lettem. nek a környékbeliek, akik még azt is
Am ez semmi. Amikor elutazáskor ké­ szeretnék, ha a Diadalt utánjátszó m o zi­
rem a számlám, ezt a tételt is közte ta­ vá minősitenék. A kkor ott nem 6 - 8 hó­
láltam : napos tilm ek kerülnének vetítésre. —
„Téves ébresztés.......... 1 pengő.” m int ahogy az a tatarozás előtt volt.
 •' •.«cwtas ,
Kiértékelés
Egy r o v o ttm u ltú b ig á m is ta .
A m in t m e g ír tá k e z t o la p o k ,
H á r o m s z o r k ö tö tt h á z a s s á g o t,
E z é r t n é g y é v i b ö r tö n t k a p o tt.
E g y a g g le g é n y im lg y tű n ő d ö tt,
B iz o n y ítv á n , h o g y p i h e n t e lm e :
E z a p a s a s b ü n te té s k é p p e n
N e g y e d ik n e je i é r d e m e ln e .
Romantikus kép
A n y á r i fé r fiin g -d iv a tb a n
L á tu n k a z in g e n s o k lá tk é p e t,
R á n y o m t a t t á k a z O p e r á t is ,
A L á n c h id a t s m á s m ű e m lé k e t.
A z in g m e llé n a H a lá s z b á s ty a ,
A n d a lító l e s z e z , m in t lá tv á n y .
F ő le g , h o g y h a e g y s z ő k e l á n y f e j
B ú jik m a jd m e g a H a lá s z b á s ty á n .
H id v ég h y Ferenc
S z ó szót követett és 4 óra
10 perc 40 másodperckor Böbe
kirúgta a vőlegényét, Szalicska
Ottó Ernőt, de úgy, hogy an­
nak a lába se érte a földet.
Sőt, mi több! Már az indítás
percében elérte a kozmikus se­
bességet és rakétaszerűén ki­
vágódva a nyitott lépcsőházi
ablakon, eltűnt a világűrben.
Mire a menyasszony ijedten
az ablakhoz szaladt, már csak
egy vék on y fehér füstcsíkot lá­
tott a kék égbolton.
— Nem tudom, mi történhe­
tett — mondotta aznap este
Böbe a kíváncsi és izgatott új­
ságíróknak. — Fizikából m in­
dig gyenge voltam. Csak ennyit
tudok mondani, hogy csendes,
szolid természetem van és ne­
hezen tudnak kihozni a béke­
tűrésből. Ma délután azonban
Ernő annyira felmérgesített,
hogy kénytelen voltam kites­
sékelni a lakásomból. Arra
azonban nem gondoltam, hogy
Ernő fogja magát és kirepül
az űrbe . . .
Elsőnek a nepáli csillagvizs­
gáló fedezte fel Szalicskát,
Kolmár kartárs, takarítani szeret-
nék, hol találom a seprűt?
- Az „S"-betű alatt!
Szubjektív kritikus a nézőtéren
amint ellipszis alakú pályáján,
a Nap körül keringett, iszo­
nyatos sebességgel. A csillagá­
szok azt is kiszámították, m i­
kor ér a bolygó-vőlegény föld­
közelbe és mikor halad át Pest
felett.
Aznap délelőtt Budapesten
mindenki az eget kémlelte. Bö­
be barátai és ismerősei társa­
ságában, lakása erkélyén ült,
kezében e g y gyöngyház-bera-
kásos színházi látcsővel és
büszkén mondogatta a körü­
lötte állóknak:
— Figyeljék csak meg: bar­
na zakó lesz rajta, keresztesi-
kos nyakkendő — tőlem kapta
a születésnapjára — és a bal
arcán van egy kis karnrolás . . .
A m egadott időben Szalicska
Ottó Ernő valóban feltűnt a
horizont északnyugati részén
és átrepült a város felett. Töb­
ben azt állították: felgyűrt gal­
lérral, cigarettázva suhant el
fölöttünk, m ások szerint a ka-
Tisztasági viccek
— Anyukám, takarítónőt nem kaptam.
Ez megfelel?
T y
• •v ő l e g é n y ' ■
lapja szélét fogta, le ne repül­
jön a fejéről a nagy huzatban
és ék-alakban húzott el dél fe­
lé. Valójában azonban Szalics­
ka olyan magasan szállt, hogy
a legjobb csillagászati látcső is
csak egy m ákszem nyi fekete
pontot tudott felfedezni az
égen.
— Azért egy tiszteletkört le­
írhatott volna a házunk felett
mondotta sértődött hangon
Böbe. — De m indig ilyen gő­
gös volt, ha megsértődött.
Amikor a bolygó Szalicska
másodszor repült el a város
felett, éppen ködös, esős idő
volt, nem lehetett látni sem­
mit. A harmadik alkalommal
már senki sem törődött a boly­
gó-vőlegénnyel. Böbének is
fontosabb dolga volt: fodrász­
nál ült a bura alatt.
A tudom ányos világ azon­
ban hűséges figyelem m el kísér­
te Szalicska sorsát a világűr­
ben és azon törték a fejüket,
- Hé, ne
rám!
' v ~"
miképpen tudnának érintkezés­
be lépni vele. E gy napon a to­
kiói csillagda felfedezte, hogy
a Szalicska-bolygó nem enge­
delmeskedik a Newton-féle tör­
vényeknek és fokozatosan el­
tér a számítolt és észlelt pálya­
adatoktól. A későbbiek folya­
mán Szalicska őrületbe ker­
gette a tudósokat, mert teljesen
szabálytalanul, ellenkező irány­
ban keringett a Nap körül, a
csillagok között, m int ahogy
azt az égi mechanika törvé­
n yei előírják: s napról napra
közelebb került a Földhöz, fel­
borítva minden emberi számí­
tást, fittyet h ányva a világ-
egyetem őstörvényeinek. Né­
hány nappal később megérke­
zett Pestre, a Boráros téren
ereszkedett le. ott taxiba vágta
magát és a m enyasszonyához
sietett.
— Drágám! — kiáltotta. —
Nem tudok nélküled élni. Sze­
retlek!
Böbe gúnyos hangon csak
annyit mondott:
— Bizonyítsd be!
M ik es G yörgy
G erő Sándor ra jz a
söpörjön minden piszkot
 Kiből mennyi néz ki?
Toncz Tibor rajza
0(ÁMl
Sokan vannak még ma is, akik rab­
jai az előítéletnek, amely gyakran erős
gyökeret ver az emberben és képtelenné
teszi, hogy elism erje az ismeretlent,
egy rangsorba helyezve a belutottal.
Ma döbbentem rá, hogy bennem is él
előítélet.
Ugyanis kezem be került két alig más­
féloldalas humoreszk, egyiket Karinthy
Frigyes, m ásikat a még szinte alig is­
mert, ma élő humorista. Mikula Vendel
irta.
Először K arinthyét olvastam, csodá­
latos ötleteket, nagy gondolatokat és
szenzációs poénokat találtam benne.
Végig hahotáztam első sorától az utol­
sóig.
Utána M ikuláé következett. Elolvas­
tam egy halk kacaj nélkül az egészet.
Karinthy cikke tetszett, Mikuláé nem
- pedig csaknem az volt mindkettő!
ö r ö m m e l k ö z ö lj ü k , h oq y
a q y u fa s k a tu ly a -c ím k e
q y ű jt é s é n e k d iv a tj a m ellett
új g y ű j t ő s z e n v e d é ly te r ­
jed t et h a z á n k b a n : h azai
é s k ü lfö ld i m in t á s p ap ír­
s z a lv é tá k a t g y ű j t e n e k s z é p ­
le lk ű lá n y a in k , a sszo ­
n y a in k . A k ü lfö ld i sz a lv é ta
érték eseb b , m e r t n eh ezeb b
b e s z e r e z n i. E g y - e q y t e n g e ­
r e n tú l!, v a g y m e s s z i fö ld ­
rő l s z á r m a z ó f e lir a to s , áb­
r á s p a p ír s z a lv é t á é r t 4 — 5
k ü lö n b ö z ő v ir á g d is z lt é s ű
m a g y a r s z a lv é t á t is ad n ak
c s e r é b e a g y ű j t ő k . „L e g ­
é r t é k e s e b b e k " a z o k a pa­
p ír s z a lv é tá k , a m e ly e k e n
Ahogy némelyik pincér a vendégeket
n em csa k f e lir a t , han em
látja r a jz o lt á b r a is v a n .
LUDAS MATYI h u m o r o s , s z a tir ik u s h e tila p .
S z e r k e s z t ő b iz o t t s á g : Tabi L ászló f ő s z e r k e s z t ő . F ö ld e s G y ö r q y fe le lő s s z e r k e s z t ő , T o n c z T ib o r m ű v é sz e ti s z e r k e s z tő . —
A k ia d á s é r t f e le l a H írlap k iad ó V á lla la t Ig a z g a tó ja . — S z e r k e s z t ő s é g : B u d a p e s t, V ili., G y u la i P ál u tca 14. — T el.: 3 3 5 — 7 1 8 .
— K ia d ó h iv a ta l: V ili., B lah a L ujza té r 3 . T el.: 3 4 3 — 1 0 0 , 1 4 2 — 220. — T e r je s z ti a P o sta K ö z p o n ti H írlap Irod a 1 8 0 — 8 5 0 . -
K o ssu th N y o m d a , B u d a p e s t, V., A lk o tm á n y u . 3 . F e le lő s v e z e t ő : L e n g y e l L a jo s Ig azgató.
Az angol John Ramensky most szö­
kött m eg a börtönből ötödször. Az illető­
nek páncélszekrény-nyitás a szakmája, s
ebben olyan művészi tökélyt ért cl, hogy
a legravaszabb zár is csak gyerekjáték
számára.
E zt a tudását a brit hadvezetés fel- -
használta a második világháború alatt.
Ram enskyt besorozták, s az volt a fel­
adata, h ogy ellenséges területen páncél­
szekrényeket, széfeket, titkos zárakat tör­
jön fel, s fontos iratokat szerezzen meg.
R am ensky kitüntetéssel végezte különle­
ges katonai feladatát, s a munka szcrc-
tete m indig elfelcdtette vele a veszélyt.
Sajnos, hadi tudását békés célokra
használta fel a háború után, folytatta
mesterségét, és legutóbb tíz évre ítélték
el ugyanazért, amiért a háborúban k i­
(sa — í) tüntetést kapott.
M in d ezt e g y fia ta l le á n y
m o n d ta el n e k ü n k , aki
sz o m o r ú a n k ö z ö lte , h oq y
12 k ü lö n b ö z ő m aqyarért
h á r o m d é la m e r ik a it k a p o tt.
— És e z é r t s z o m o r ú ?
— Ig e n , m e r t k e ttő t e l­
v e s z te tt e m . A z e g y ik r e e g y
k a ir ó i h otel z e n e k a r a vo lt
r á n y o m a tv a ! Hát Ifehet e z t
k ö n n y e k n élk ü l m e q ú s z n i?
N em le h e te tt. A leá n y
s ír n i k e z d e tt. £ s b e le t ö r ü l­
te k ö n n y e it a m e g m a r a d t
ér té k e s p a p ír s z a lv é t á b a .
A z u tá n p ersze fe ls z á n ­
to tta . N em a k ö n n y tő l c s i l ­
lo g ó s z e m é t.
H a n em a s z a l v é t á t . . .
(Sti)
X V . évfolyam 15. szám Árai 1 forint 1959. április■9.

Itt a ta va sz!
 Tavaszi futónövény
E r d e i S á n d o r rajza

A. feleségem ájultan tiszteli a — A Jancsi hármat kapott..;

Komolyan veszi
G erő
- Gyere, Pali, igyunk meg egy Bambit!
— Tudod jól, ha vezetek, nem iszom! '
Legújabb lottónyeremény: utazás Kínába
S á n d o r K á ro ly rajza
nyomtatott betűt, m ég az ap­
róhirdetésnek is jobban hisz,
mint nekem. És mert nem ­
rég azt olvasta' az újságban,
hogy a húsvétot legkelleme­
sebben Dunacsavarintson a
Szellő-szállóban lehet eltölte­
ni, fogta a gyereket és kettecs-
kén elutaztak húsvétolni.
Húsvéthétfőn, kora délelőtt
eszm ényi nyugalom ban valam i
maflaságot körmölgettem az
íróasztalon, amikor panaszkod­
va felzokogott az előszoba­
csengő. Kicammogtam.
szomszédék Jancsija állott az
Sándor r a jz a ajtóban.
— Ági? — kérdezte köszö­
nés helyett.
Mondom neki, hogy- eluta­
zott két napra az általános is­
kolai strapát kipihenni. A lo­
vag elkeseredetten vakarta
meg a fejebúbját a kezében
szorongatott kölnis üveggel.
Locsolni jött és a feleségem
■vándorkedve miatt elesett egy
kuncsafttól. Az ember legyen
megértő és ne hagyja üres
kézzel elm enni a húsvéti al­
kalm i dolgozót — mondtam
magamnak. És hangosan foly­
tattam :
— Nem baj Jancsika, ú gy
vesszük, mintha Ági itthon
lett volna. Itt van három fo­
rint.
A gyerek villámgyorsan el­
fogadta ajánlatomat. A pénzt
elsüllyesztette és mert lojális
természet, megértésért m eg­
értéssel fizet. Felemelte az
üveget és alaposan meglocsolt.
Alig ültem vissza az asztal­
hoz, újra csengettek. Az aj­
tóban a m ásik szomszéd, a
Tomi. Szó nélkül végigperme-
telt valam i keserves mósusz-
főzettel. És tartotta a markát.
Két forintot adtam oda. Csa­
lódottan nézdegélte.
Abán. Szóval a Jancsi emel­
te a hitelemet, ö a hírverő, ő
terjeszti gavallér mivoltomat.
Odaadtam a hiányzó forintot
és íg y a következő Lacinak a
görényalji levenduláért ugyan­
csak hármat kellett leszúrnom.
Hármat zsebelt be Péter a de­
naturált gezarololdátért, hár­
mat Robi a szintétikus kar-
bolpótlóért. Délre haim inc fo­
rintom m ent el, viszont olyan
voltam illatban, mint a fü-
vészkert általános tavaszi trá­
A gyázás után.
Estére megjöttek a világjá­
rók. A feleségem már a lépcső­
házban magasra emelte az or­
rát, ú gy szaglászott.
— Naftalinozlál? — kérdez­
te elismerően, de közben m eg­
látta a télikabátomat a foga­
son. Elm eséltem a dolgokat,
de láttam a szemén, hogy nem
Írisz nekem és valami gyanú
motoszkál a fejében.
Kedden délután lassan ka­
paszkodtam felfelé a lépcsőkön,
mikor tíz kis gazember sza­
ladt n ek em Nszemközt. A m i
lakásunkból jöttek, kölnisüve­
geket lóbáltak, üvöltöttek.
Zengett a lépcsőház. Ezt is fel­
fogtam egy pillanat alatt. E gy
kis pótjövedelemre mentek a
m eg nem locsoltakhoz.
Benyitottam. Feleségem alél-
tan legyezte magát a fotőjben,
a levegőben kénköves illat, a
perzsánk közepén nagy fehér
folt. Ránéztem. Tétova tekin­
tettel, levegő után kapkodva
felelt.
— Locsolni voltak. A Tomi­
nak elfogyott a kölnije, hát
hypoval öntözött. A spájzban
van egy ü veg spiritusz. L égy
udvarias, menj le hozzájuk,
locsold m eg a mamáját.
Bondy E n d re

- Tessék mondani, a kettes találat érvényes Pécelig?
Mg L rM & eM t...
Arra ébredek éjjel fél háromkor, hogy nem fáj a gyomrom.
Furcsa, pedig sose fájt. Tegnap se, azelőtt se, és most érzem,
hogy nem fáj, illetve nem érzem , hogy fáj. Lényegében rnind-
egyr- _ _ ; , .
A fejem se fáj, pedig nincs magas vérnyom ásom . Alacsony
sincs. Es mégse fáj. Különös dolgok ezek.
Kiugrók az ágyból, keresem a lázmérőt. Megvan. Tehát
a szemem is jó.
Fekszem és hallgatom az egyenletes lélegzésemet. Megdöb­
bentően normális. N ézem a hőmérőt. 36,7! N em, csak 3 6 $ .
Abszolút normális.
Döbbenten ejtem ki a kezem ből a hőmérőt, s hallom, amint
csörren a padlón. Tehát süket sem vagyok.
Talán a fogam? Gyorsan egy hörpintés jeges vizet. Szívom
a fogamra, de nem fáj. E gy picurkát se.
Ennek a végére járok. G yorsan felöltözöm és rohanok az
üllői út végére, illetve az elejére, vagyis a 18-ba. A z É g é s z -
ségvizsgáló Intézetbe.
Segítsenek rajtam: egészséges vagyok. Vizsgálják ki, hogy
mitől ered.
Ügy gondolom, hogy csak ez lehet az Egészségvizsgáló In­
tézet feladata. (hetényi)
 Egy nagyobb panama-per tárgyalásán
- M it tolakszik, maga csak a negyedrendű vádlott!
— Hallom édes fiam, elvégezted az
egyetem et és inár állásban is vágj-. H ogy
múlik az idő!
— Igen, Sándor bácsi, múlik.
— Na és m ennyit keresel?
— Ezerkétszáz forintot.
— Bizony nehéz lehet m egélni a mai
árak mellett. Mert haltod-e fiam, m i­
csoda árak vannak. 1,60-at is elkérnek
egy tojásért. Tudod m ennyi v olt az én
időmben? ö t darab egy krajcár. Azok
voltak a szép idők.
— Hű, de rég lehetett.
— Bizony fiam, már v agy hatvan éve.
N em is léteztek akkoriban ilyen árak,
m int ma. Az ember sokszor kim ondani
sem tudja. H át tudod-e, m en n yiéit csi­
náltak egy öltöny ruhát, mikor én ki­
kerültem az egyetem ről?
— M ennyiért, Sándor bácsi?
— Nem is merem kim ondani a mai
világban, m ég azt hiszik, hogy nem mon­
dok igazat.
— Mondja csak Sándor! bácsi (nyu­
godtan !
— Tíz koronáért, édes fiam. De hol
vannak már azok az idők ! Ma egy kiló
cukrot sem kapsz érte. Hát aztán van-e
fogalmad, hogy v olt akkoriban a cukor?
— Ü gy tíz krajcár körül?
— Meg is verték volna azt a krejzle-
rájost, aki tíz krajcárért mérte. Kettőért
a legjobbat kaptad.
— Tényleg, Sándor bácsi?
— B izony fiam, azok voltak ám a
szép idők. Nem is ismerték az emberek
ezeket a csillagászati számokat. Száza­
sok, m eg ezresek csak ú gy semmiért.
Tudod micsoda pénz volt ezer korona?
Szűr-Szabó József ra ]z a
//
E vekig meg lehetett élni belőle. Nem
úgy, mint ma. Ezer koronáért már férj­
hez adhatta valaki a lányát.
— Igen?
— Ma viszont már azt sem tudják a fia­
talok, hogy amikor én végeztem el az
egyetem et, egy koronáért m ennyit lehe­
tett mulatni, m ég a cigány, meg a tü­
körtörés is kitelt belőle. Aztán egy ko­
ronáért adták a legfinomabb puplin in ­
get, m a viszont kétszázért sem kapod
m eg ugyanazt. És ráadásul k i merik
tenni a kirakatba. Még jó, hogy sze­
gény apám nem érte meg!
— Igazán?
— Tudjátok is, ti m ilyen világ volt
abban az időben?
— És m ennyi fizetése v olt Sándor bá­
csinak abban az időben!
— Semmi, édes fiam , fizetésnélküli
gj7akornok voltam.
S zen tiv án y i Iv á n
Érdekes műemlék
Szűr-Szabó József rajza
- Ott a hegytetőn állt
Hatházyak büszke vára.
Ma már csak ez a torony­
rész maradt m eg belőle . . .
 Újságolvasó gyerek
T o n c z T ib o r r a j z a
- Így e b a d ta k ö ly k e i, m e g ú g y e b a d ta k ö ly k e i, d e a fe le m e lt c s a lá d i p ó tlé k ,
az jól jön, ugye?
Párizsban kiállítás nyílt
az adók történetéről
4 tiu h i(h K
ID. DUMAS SÁNDORT egyszer egy
társaságban arra kérték, olvassa fel va­
lam elyik új művét. Az iró sokáig ké­
rette .magát, végül kijelentette: csakis
más szerző művéből hajlandó felolvasni.
— Miért? — kérdezték többen.
— Mert így mindenképpen jól járok
— magyarázta id. Dumas —, ha a m ű­
nek sikere van, örülök, m int előadó, ha
nincs sikere, úgy örülök, m int -k o l­
léga . . . . a valóságban hol lakik?
EMÖD TAMÁS és TÖRÖK REZSŐ
hosszú évekig társszerzők voltak és sok
sikeres darabot írtak együtt. Egyszer
azonban volt egy operettjük, amelynek
nem v olt anyagi sikere. E bből az alka­
lom ból jegyezte meg valaki a Fészek
K lubban:
— Ez az Ernőd egy valóságos Dugo-
vics.
— Miért?
— Magával rántotta a Törököt.
RODA RODA, a népszerű humorista,
egy kirándulás alkalmával megismer­
AtfUä ÍA
tt= = ti = l d = á
Készséges
- A fe le sé g e m a z t m o n d ta , h o g y u g o r ­
j a k le e g y k is s a j t é r t . . .
kcmjM fr&f'
kedett egy külföldi íróval, a k i#etlen tő
unalmas ember v olt és sehogy sem
akart lemenni a humorista nyakáról.
Végül Roda Roda azt mondta neki:
— Tudja, nekem van egy jó viccem.
Ha valahol összejövök egy unalmas em­
berrel és az megkérdezi tőlem, hogy hol
lakom, azt mondom: Buenos Airesben,
harmadik emelet 27 .
— Ha-ha-ha — kacagott az iró — és
— Én? — felelte Roda Roda. — Bue­
nos Airesben, harmadik emelet 27.
ERNST LAJOST, az ismert m űgyűj­
tőt, egyszer megkérte egy újgazdag kor­
m án y főtanácsosné, h ogy mondjon vé-i
lem ényt egy Rembrandt-képről, m elyet
nemrég vásárolt. E m st megnézte a ké­
pet, aztán így szólt:
— Asszonyom, magá t ezzel a Rem-
brandt-képpel becsapták. Ez a kép talán
m ég húszéves sincs.
— Az nem számít — felelte őnagy-
sága —, az a fontos, bogy valódi Rem­
brandt legyen.
P u s z ta i P á l r a j z a
 Vasárnapi kirándulás Rakétatám aszpontokat épít az USA Olaszországban
G e rő Sándor ra jz a
H É V -vel m e n n e k m ár a szabadba
M ostanában a pesti népek,
Pedig a H É V döcögő já rm ű ,
S ezek az u ta k nem tú l szépek.
V asárnap én is H É V -vel m en te m ,
Ez a döcögés n em te tt frissé,
V ersem et is a H É V-en írtam ,
L ehet, hogy ezért döcög kissé.

Technikai újítás
A zt vizsgálják, vízveszteség
M ért van sok üzem ben m ám a,
V endéglátó üzem ben is
T ud erre példái a fám a.
Ü zem i vízveszteséget
Lehallgat m a m ár a radar,
K im u ta tja talán azt is,
M itől vizes n ém ely kadar.
H id v é g h y F eren c

jó ember bölcsessége: ha másoknak

nem lennének bajaik, az ember kény­
telen lenne a sajátjaival foglalkozni.
*
- L áto d , Pietro, most már tudom, h o g y mi hiányzott nekünk . . .
Akinek az Isten hivatalt adott, annak
önérzetet is adott hozzá.
Kettős ünnep előtt
*
A múlt nem kevésbé rejtélyes, mint
a jövő. Néha könnyebb jósolni, mint
emlékezni.
*
Azokból az önimádó emberekből lesz­
nek a legnagyobb humanisták, akik
hajlandók megközelítően úgy szeretni
felebarátaikat, mint önmagukat.
»
X író diktálja műveit. Nem tud írni.
#
Egy ismerősömről annyi rosszat tudok,
hogy bármikor kitörhetem a nyakamat.

A szerelem útjai kiszámíthatatlanok.

X. például imádja önmagát.
F . L.

/
T o n cz T ib o r r a j z a i

I t t az a u tó b a s z e r e lt e s z p re s s z ó g é p H á ro m ü lé s e s r o b o g ó k k é s z ü ln e k

V-*~ - Ha majd összeházasodtok, vesztek magatoknak egv

, az istenért! A kávé nem loccsant ki?! kétü lésest. ..
 M e le g s z ik az id ő
hogy betértem a Nagykörúton egy kereskedésbe, m elyre az volt
ráírva: L eértékelt Áruk Boltja. A boltban olcsó áron vásároltam
magamnak egy leértékelt inget és a feleségemnek egy leértékelt
paplanhuzatot, majd tovább indultam egy Leértékelt Háztartási
Cikkek B oltja felé, ahol pár nappal előbb kinéztem magamnak
egy leértékelt borotvapenge-fenő készüléket is. Ütközben észre­
vettem egy kirakatban a kislányom számára egy olcsó játékbabát,
m elyre fordítva varrták rá a fejét és íg y leértékelt játékcikknek
m inősülve, olcsó áron volt kapható.
M egvettem a leértékelt babát is, m ajd meggyorsítottam a lép­
teim et, m ert egy Hivatalban kellett m ég délelőtt valam ely ügyes­
bajos dolgom ban eljárni. A H ivatal elé érve meglepetéssel tapasz­
taltam, hogy a Hivatal névtábláját egy szalaggal ragasztották át
és a következő szöveg volt a szalagra nyom tatva:
l e e r t e k f .l t HIVATAL
Érdeklődésemre a portás elmondotta, hogy nemrégen a H ivatal
felsőbb hatósága ellenőrzést tartott a H ivatalban s miután vala­
m ennyi alkalmazottnál talált \kisebb-nagyobb hibát, ezért az egész
H ivatalt leértékelte, ö maga például — mondotta a portás —
rendszeresen megfeledkezik a sürgős üzenetek továbbításáról és
azt sem tudja, hogy az általam keresett tisztviselő jelenleg a Hi­
vatalban tartózkodik-e, — ez is a róla megállapított kisebb hibák
egyike. M enjek csak fel, s m ajd kiderül, hogy bent van-e az
illető, va g y nincsen bent.
Felm entem hát és benyitottam a keresett tisztviselő szobájába,
ám csak a kollégáját találtam bent, ki udvariasan fogadott és
TO
O (lön legszűkebb törzs-
sajnálkozva mondta, hogy a kollégája vidéken van, nekik pedig közönsége közé tartozom. Mi­
az a hibájuk, hogy nem adják át egymásnak távollétük idején helyt belépek, meghitt m osoly-
az ügyfelek ügyiratait. Ezért vagy meg kell várnom, míg kollé­ lyal üdvözöl, sőt kissé m eg­
gája visszajön, vagy — m ondotta — próbáljam magam kikeresni hajtja finom , hideg dauerrel
kérvényem et az iktatóban, mert ha levetem a zakómat és ing­ kim űvelt, ollóval frizurára v á ­
ujjban m egyek be az iktatóba, úgy az irattáros, ki rendszeresen gott fejét, és cgv jobb francia
bóbiskol és piszm og az akták felett, azt hiszi majd, hogy a H iva­ márki társalgási modorában
talhoz tartozom és meg sem kérdi, hogy m it keresek ott. kérdi: — A szokott, nagysasz-
Így is tettem és miközben kikerestem iratomat, megkérdeztem szony?
az irattárost, nem emlékezik-e rá, hogy az osztályvezetőt m ilyen Mire én, egy ugyancsak
okok m iatt értékelték le? Em lékezett rá. Azért, mert az osztály- jobb házból való márkinő
vezető elsősorban ismerőseinek és ismerősei barátainak kérelmeit hangján: — A szokott. (Ami
intézi el soron kívül. Ezért a megtalált kérelmemet azzal vittem alatt ugyebár, mint m indenki
be az osztályvezetőhöz, hogy én az ő másodfokú unokaöccse va­ tudhatja, mosás, hajvágás és
gyok és így mindjárt aláírta a kérelm em et, de szabadkozva berakás értendő.)
mondta, hogy nincsen rá pecsét, m ert a titkárnője a szemfelszedö- E m eghitt kapcsolat során,
höz m ent és nála van elzárva a pecsét. Már csaknem elm entem miközben a csipeszeket ado­
dolgom végezetlenül, midőn eszembe ju to tt és megkérdeztem tőle, gatom, bepillantást vetünk
hogy a titkárnője miért lett leértékelve? Erre pedig az osztály­ egymás lelki életébe. É n el­
vezető a fejére csapolt és azt m ondta, hogy persze, hiszen a mesélem Ödönnek, hogy m ost
titkárnője mindent szanaszét hagy elől, és bizonyosan most is az vettem e g y ruhát az áruház­
asztalán hever a pecsét, és csakugyan ott is volt. M indjárt rá­ ban, ő m eg nekem, hogy neje
n yom tam a pecsétet iratomra és ilyenm ódon elégedetten távozni most csináltatott hármat a M i­
készültem , m időn a folyosón nagy zajongás támadt és a H ivatal nőségi M inden Osztályon és
alkalmazottai izgatottan futkároztak fel és alá. Kérdésemre, hogy Kritikán Felüli Exkluzív Sza­
mi történt, felháborodottan beszélték el, hogy m ilyen igazságta­ lonban. Én nyíltan feltárom
lan sérelem érte őket: fizetés napja lévén, kiderült, hogy vala­ töprengésemet, hogy rekamié-
m ennyien leértékelt fizetést k a p ta k !. . . mat hozassam-e rendbe, vagy
.....H l (somogyi) inkább új kartonhuzattal v o n ­
jam-e be két karosszékemet?
Ödön a huzatot javasolja, mert
K é szü l az űrhajó m int m ondja, épp most csi­
H egedűs István rajza náltatott egy barokfaragású,
gyöngyház berakású mahagóni
berendezést, és bizony-bizony
a kézzel festett brokátselyem
már egy-két hét múlva koszo-
lódásnak indult volna, ha nem
huzatja be sietve különleges
argentínai perion-anyaggal.
Az évek során e m eghitt
kandalló-, illetve csipeszmenti
beszélgetésekben nyomon kö­
vethetem Ödön gyarapodását,
és nem csekély elégtétellel
tölt el, h ogy az én szerény
borravalóim, is hozzájárulnak
tollasodúsához.
A napokban, ahogy avatott
kézzel kócosítja hajamat, a
szokásos társalgást m egnyitó
kérdésemre: — Mizujs? — K ertész M ag d a
Ödön könnyedén feleli: —
Kocsit vettem .
Tisztelettel nézek fel tükör­
beli képmására. ím e egy autó-
tulajdonos rakja be hajamat,
ugyanazzal a kezével, am ely-
lyel saját volánját és saját se­
bességmérőjét igazítja. E gy
autótulajdonosnak mégse adha­
tok két forint borravalót.
— Három forint — határoz­
tam el.
— R égit vett?
Ödön elnézően elm osolyo­
dik: — Vadonatújat.
— N égy forint — döntök.
— Kis Skodát?
— M oszkvicsot.
— ö t forint — srófolom fel.
— N em v o lt olcsó mulatság.
OTP-kölcsönt is felvettem.
Havi kétezer forintot fizethe­
tek vissza. E zt előteremteni!
— Pillantása, amellyel a tü­
körben találkozom, panaszos,
és mintha valam i ki nem m on­
dott vágj’, kérés fátyolosítaná-
el.
— H at forint — gondolom
villám gyorsan. — De egy fil­
lérrel sem több. Az az egy fo­
rint, ami marad, kell a villa­
mosra.
Végeztünk. Felállók. Ödön
felsóhajt, és jelentősen sze­
membe mélj'eszti pillantását:
— Tudja, m it köllhelek most
benzinre? Baromi pénzre van
szükségem.
Diszkrét, de határozott m oz­
dulattal kinyújtott tenyerébe
odacsúsztatom egész pénze­
met, m ind a hét forintot.
ü sse kő, elm egyek gyalog.
Már égj’ félórája gyalogo­
lok, amikor a körúton egy va­
donatúj, gyönyörű Moszkvics
siklik m ellém , és ablakán k i­
hajol valaki: Ödön. E gy fran­
cia márki lekötelezőén finom
m osolyával kérdezi:
— E lvihetem , nagj’sasszony?

H e d v i g , a szerelmem, na­
gyon ideges volt a minap. A
sárga földig lehordott, mert so­
káig kellett vám unk az autó­
buszra.
Én azonban tisztában v a ­
gyok azzal, hogy H edvig is
ember; naponta négy-öt ran­
devút bonyolít le és nem le­
het minden udvarlójához egy­
formán kedves. Ezt meg kell
érteni és én megértem.
Sok udvarló azt hiszi, hogy
ő van egyedül a világon.
Egyesek ingerlékenyek, mor­
cosak, féltékenyek és m inden­
ből a legjobbat akarják: a leg­
szebb m osolyt, a legkedve­
sebb hangot, a legolvadóbb
tekintetet. Szegény eladó lány,
egész nap az udvarlókkal fog­
lalkozik, mindenkihez igyek­
szik kedves, előzékeny türel­
mes, udvarias és hűséges len­
ni, néha azonban ő is kibo­
rul. H edvig udvarlói között is
akadnak olyanok, akik, ha
nem elég m eleg a tekintete,
vagy ha néhány pillanattal
rövidebb a csókja, rögtön m u­
rizni kezdenek.
Én azonban nem, én tár­
gyilagos vagyok.
Hedviget fejlődésében te­
kintem. Csúnya, kis csecsemő
volt, most pedig igéző, ragyo­
gó nő, aki után visszafordul­
nak az utcán a férfialt. Am i­
kor megszületett, két kilót
nyomott, most ötvenöt kiló.
Akkor m ég nem tudott be­
szélni, most azonban olyan
szókincse van, hogy csak
győzze az ember hallgatni.
Akkor ötven centiméter hosz-
szú volt, most százhetven és
hogy tud már csólcolózni! . . .
A fejlődés tehát nyilván­
való. Aki letagadja, az rossz­
indulatú. Én elismerem, hogy
sokat fejlődött, mert én tár­
gyilagos vagyok.
Hedviget nemcsak fejlődé­
Kaján Tibor rajza
Csálhátátláíl jel M é s z á r o s A n d r á s r a jz a
"Vas,
sében, de összefüggéseiben is
kell nézni. Egyszer láttam a
Ligetben összefüggni egy fér­
fival. Más ember kiragadta
völna H edviget ebből az ösz-
szefüggésből, de én nem, mert
én perspektivikusan néztem
őt.
Lelki szem eim előtt, H ed­ - Gyerekek, ma sokan utaznak kiszállásra, nyugodtan je­
vig, mint egy őszhajú, főkö- lezhetjük, hogy szép idő lesz!
tős,* csipkezsabós matróna je­
lent meg, egy nagy plüss karos­
székben ülve, kezében villogó Tisztasági őrjárat a vásárcsarnokban
kötőtűkkel, lábánál pedig hat Sándor Károly rajza
fekete kiscicával, akik a pa­
mutgombolyaggal futballoz­
tak. A kép teljesen m egnyug­
tatott és békésen tértem haza.
Mit tesz a perspektíva!
Egyszer aztán, amikor H ed­
viggel a Szigeten sétáltam,
eszembe jutott, hogy akárcsak
az éremnek, Hedvignek is két
oldala van és egy tárgyila­
gos embernek m eg kell néznie
H edvig másik oldalát is. Meg­
néztem és' konstatáltam, hogy
a másik oldalán egy őszülő
halántékú, szélesvállú, snájdig
férfi karol bele és valamit sug­
dos H edvig rózsaszín fülébe.
Nem szóltam egy szót sem,
mert tárgyilagos vagyok, s be
kellett látnom, hogy mint min­
den nőnek, H edvignek is két
oldala van.
Imádom őt, mert én H edvi­
get nemcsak általában nézem,
hanem részleteiben is, és meg
kell bolondulni ezektől a rész­
letektől! Igaz, hogy néha hűt­
len hozzám, de ebből helytelelt
lenne arra következtetni, hogy
minden H edvig hűtlen. Sőt
éppen fordítva kell gondol­
kozni. Az általánosból kell
következtetni az ('gyesre. Ál­
talában a Hedvigek hűsége­
sek, tehát logikus, hogy az én
Hedvigem is hűséges.
Ha ezt végiggondolom, meg­
nyugszom . . . - Jaj, Pista, már olyan kíváncsi v a g y o k . ; . Mondja, nem
M ik es G y ö rg y fo g nagyot durranni?
~ Köszönöm, elég, nincs jó mikrofonhangja!
 Jóbarátok
S z e g ő G izi r a jz a
- Emlékszel még erre a csizmára, pajtikám?
Történelmi fordulat az örök harcban
V a s v á r i A n n a r a jz a
— Nem barátaim — szögezte le Garda
Balázs, vendéglátó házigazdánk — rom an­
tika nélkül az élet színtelen, unalm as. Va­
lam i kis romantika mindig és mindenben
k e ll
A vendégek mérlegeltek, taglaltak, hoz­
zászóltak. Nők, férfiak. Nős férfiak, férjes
asszonyok. Jórészt mindenki a házigazda
elm élete mellett állt ki. Egy kivétellel. Ez
az egy: Urbányi Pál v o lt Tudományos ku­
tató. Doktor és aspiráns. A tudom ányág,
am iben kutatott, száraz és elvon t ö maga
m ég szárazabb. Hideg, szenvtelen ember.
Szófukar. Mikor már nagyon nógatták, sze-
kirozták, hogy n eki is részt kell ven n ie a
vitában, csak ennyit mondott: „A roman­
tika marhaság”.
H anem azt elárulta mégis, hogy ebédelni
is unalm as egyedül, vacsorázni otthon,
egyedül, ez olyan, m int a reggeli torna rá­
diópattogásra és gom bot felvarrni eg y fér­
finak, egy tudom ányos kutatónak olyan po­
kol, am ely Dante fantáziáját is meghaladta.
U rbányi nőtlen volt. Harminchat éves.
A romantikát m egvitató eset után néhány
liéttel különös dolog történt. Garda Balázs,
a házigazda, a romantika nagy teoretikusa,
n yak ig belczuliant a saját elm életébe. Ezt
nem ő, hanem U rbányi mesélte el ne­
kem. Az aspiráns, a romantika ellensége. És
h ogy röhögött ez a szenvtelen, különben
dcrütlen ember, mikor elmesélte m i történt
Balázs barátunkkal:
— Képzeld — m esélte csámcsogva, kár­
öröm m el — egy nap felhív telefonon bará­
tunk. Sürgősen beszélnie kell velem . Talál­
koztunk. Garda izgatottan előadja a k övet­
kezőket: Szegeden volt, küldetésben. Vissza­
felé a vonaton megismerkedett egy álom­
szép nővel. Az álomszép jelző és m inden
egyéb hasonlat nem tőle származik, az as­
piránstól, hanem Gardától, a romantikustól.
É letében még ilyen szép nőt nem látott,
m int ez, így mesélte Garda. Megismerkedni
nem tudott vele, pedig a fülkében csak két-
ten voltak, ő meg ta nő. De bármilyen té­
mába kezdett Garda, bárm ilyen cselbe, a
nő nem reagált. Fagyos volt, elutasító. Gar­
dát, a jóképű és behízelgő modorú férfit
ez végletekig felingerelte. Ostromló, kikezdő
kérdéseire fél és negyedm ondatos válaszo­
kat kapott, apró mozaikdarabokat, amiket
összerakva az jött ki, hogy a nő szülei Sze­
geden laknak, ő Pesten van állásban, al­
bérletben lakik. Hol van állásban, hol la­
kik, hogy, hívják, lány-e, asszony, nem de­
rült ki, többet nem árult e l magáról. Sze­
mében Szemirámisz tüze égett — ez is
Garda metaforája — az ajka körül hallgató,
titokzatos mosoly.
— Amikor leszálltak a vonatról — m e­
sélte U rbányi, az aspiráns — a nő hirtelen
odaszólt Gardának: M ost megmondhatja a
nevét és a telefonszámát.
— Balázs ujjongott, -aztán megrémült.
Eszébe jutott féltékeny felesége, aki a leg­
ártatlanabb, baráti telefonhívásra is szemet
mereszt, ajkat rág. De v o lt úgy is, hogy
tört és zú zo tt Képzeld, m it csinált Garda Ba­
lázs, a romantikus, aki !fél a feleségétől?
— m esélte Urbányi.
— N os? Mit csinált?
— Bemondta az én nevem et és az én te-
lefonszámomat. Ezért keresett fel. „Te nőt­
len vagy, neked nem sinál senki jelene­
tet, H a jelentkezik, mep Hápodtok egy ran­
devúban és rögtön jele ited nekem.” Erre
kért Balázs.
— Persze, a titokzatos nő, a Szemirá­
misz, nem jelentkezett.
— Nem -e? — És Urbányi doktor, az as­
piráns arcán olyan kifejezés jelent meg.
amely szinte nem is illett ehhez az archoz. Sportol a hivatal
A sárgaság-színű bőr lciveresedett és sze­
mében győzedelm es bonviván-m osoly jelent
meg. Ez kevés. Ez a szenvtelen ember tem­
peramentumosán m ég a kezem et is megra­
gadta és rázta, rázta.
— Te Karcsi — kiabálta — ez a nő . . . ez
a nő . . . földreszállt angyal. (Ez a hasonlat
már tőle való. a kutatótól.) És tudod mi
történt, mikor megtudta Balázs aszfalt-
betyár trükkjét? Az én neveim nél, az én
telefonszámommal? Hallani se akart többé
Balázsról. És én — m ár szinte fuldoklóit a
nevetéstől — Balázsnak le is tagadtam, hogy
Ágnes, mert így hívják, ugye szép? . . . fel­
hívott telefonon. Ennek már öt hete. De
vasárnap . . . m ost vasárnap . . . m eg fogja
tudni ő i s . . . am it neked már most beje­
lenthetek: feleségül veszem Kecskés Ágnest.
Így hívják. Kecskés Ágnes. U gye szép?
Elővette a zsebkendőjét, megtörülte a
szemét. Könnyezett. De már nem a neve­
téstől, korántsem. Meg volt hatva.
Én elrohantam Balázshoz. Nem a pletyka­
természet, a jóindulat vezetett. Érzelmes, ér­
zékeny lélek, elő kell őt készítenem a nagy
fordulatra. És ’m i történt? ö is megragadta
a kezemet, ő is m osolygott, győzelempiro- G y a n a k s z ik a m ú z sa
san. V a sv á rt A nna r a jz a
— Nincs romantika? Nos, idefigyelj.
Kecskés Ágnes nekem rokonom. Fejembe
vettem, hogy férjhez adom egy rendes em­
berhez. Ha én ajánlom, vagy más, vagy
egyszerűen bemutatják ennek az ecetes
uborkának, aki számít, latolgat, nem áll
kötélnek. De íg y . . . ezzel a m e sé v e l. . .
Az esküvői ebédre mindnyájunkat meg­
hívott Urbányi. A száraz, szenvtelen ember
a tósztok után maga is beszédet mondott.
Arról beszélt, hogy az űrhajózás korsza­
kában se fog kihalni az emberekből a ro­
mantikus érzés.
Neki lehet igaza, ö csak tudja. Tudós.
Kutató.
B oross E lem ér

■■■■■■■■■■

Egy szerelem történ ete Várnai G y ö r g y r a j z a

Barátsági, kölcsönös segélynyújtási és megnemtámadási

szerződés

P u s z ta i P ál r a jz a
Telt ház a V árosligetben
K a s so r a j z a

- Borzasztó! Hiszen ez korom!

V a le n tin L a g oda
Játszm a •
tizenháromlépésben
A t ö m e g t ő l e g y r e tá v o l a b b m e g y . — először tö rté n ik m eg a világon. E zt a
Egy.
K is s z é d ü lé s , d e k o m o ly z a v a r t k e ltő .
K e t tő .
P é n z t íg é r n e k ? Id e v e le ! V á ro m . —
H á ro m .
H o rd ja n e k i a b a k s is t a n é p . —
N égy.
Á m a p é n z b ő l m in d ig jo b b a tö b b . —
ö t.
A r a n g lé tr á n fe lje b b h a la d h a t. —
H a t.
F ő k ö n y v e lő . B ü s z k é n t e k i n t s z é t . —
H é t.
M e g d é z s m á lja a k a s s z á t . . . M it s z ó ls z ?
N y o lc .
A z a p ó s a b í r ó n e k i . . . F ü l e ls z ? —
K ile n c .
F o ly ik a b o r , a k á r c s a k a v í z . — .
T íz .
M in d e n s t i k l i t b e ta k a r n i, á lc á z n i. —
B á s ty á z n i.
E l le n ő r ö k . . . J a j , b o r z a l m a s a k ! —
Sakk!
H i á b a v á r s z k o m á m , i r g a l m a t ! —»
M a tt!
(F o rd íto tta P o g o n y i A ntal)
hrkostdó.
A Gyömbér utcai Központban' a na­
pokban porkóstolót tartottak a m eghí­
vott szakemberek számára. Rájuk há­
rult a feladat, hogy verseny keretében
döntsék el, m elyik a legkiválóbb neme­
sített fajporunk. A zsűrinek igen nehéz
dolga volt, hiszen köztudomású, bőgj’
idei portermésünk teljesen kielégítő. Sőt,
porfeleslegeink is vannak. Sokat segített
néhány, porlermelésben élenjáró üze­
münk, ahol nem szerelték fel az elszívó
berendezést. N agy sikert arattak a táj­
jellegű porok. Elsősorban a kristályőrlő
üzemek tájainak termése. N agyon ízlett
a Kőbányai* Tüdőbirizgáló és az Újpesti
Torokkaparó. Elismerő oklevélben ré-
. szesítették egyik üzemi étkezdénk köny-
nyű Asztali porát. Megállapították, hogy
a pesti aszfalton termett por kitűnő m i­
nőségű. A zsűri komoly, lelkiismeretes
mérlegelés után ítélte meg a verseny
győztesét. Az első díjat egyhangúan sza­
vazták m eg Réz Amália takarítónőnek,
Szekrényenhagyott 1955-ös évjáratéi
(—bős)
g$or£.!;fás ellen,
M ivel a közlekedési balesetek hova­
tovább megritkítják az emberiséget, a
hatóságok világszerte a legagyafúrtabb
fogásokkal igyekeznek jobb belátásra és
főleg óvatosabb hajtásra rábírni a jár­
m űvek vezetőit.
A kaliforniai Baldwin parkban például
egy kanyar előtt a figyelmeztető táblán
ez áll: ,.Knyaar”. A szándékos sajtóhi­
bának nagyszerű hatása van. A legtöbb
autós és motoros leáll, hogy elolvassa
az első látásra értelmetlennek tűnő fel-
f
‘ utót. Amikor aztán újra elindul, a kez-
ő sebesség alkalmas a kanyar szolid
vételére.
b a b o n a
M .ini d ig nagy dolog, a m ik o r v alam i
cso d át ére z te egy V irá g h L ajo s n ev ű
— fia ta le m b e r is, a m ik o r a z t ta p a sz ta l­
ta, h o g y szerelm es. Ily e n m ég nem
v o lt a világon.
A le á n y t S á rin a k h ív tá k és olyan
szép v o lt, hogy m egfelelő k o rsza k b an
és m eg felelő h ely en a v ilá g tö rté n e le m
fo ly á sá t is m e g v á lto z ta th a tta volna.
Így is re n d k ív ü li h a tá s s a l vo lt V irág h
L a jo sra , s h a V irág h L ajo s c sak fele
a k k o ra h a tá ssa l le tt v o ln a rá, m á r
— n em es célok é rd e k éb en m ozgósítani?
b e k ö v e tk e z e tt v o ln a a F öldön az
örök tav asz. F ájd alo m , S á ri nem v e t­
te o ly a n kom olyan V irá g h L ajos sze­
re lm é t, ah o g y an az illő le tt v o ln a e k ­
k o ra érz ele m esetében. A fia ta le m b e r
ö n b iz a lm a k ü lö n b en sem á llt v alam i
erős láb o n , s e m ia tt a k ü lse jé re h á ­
ríto tt m in d e n felelősséget. N em volt
d alia, ső t e lle n k e z ő le g . . . de k ü lö n ­
b en eg y e lő re te k in ts ü n k el k ü lseje
le írá sá ró l, e rrő l később m ég szó lesz,
ta rtó z k o d ju n k te h á t a fölösleges is­
m é telg etések tő l. Elég az hozzá, hogy
a fia ta le m b e r in k á b b szellem ileg,
m in t te s tile g e m elk e d ett az á tla g fö­
lé, ez t az o n b an a le á n y a lig m é ltá ­
nyolta. Szellem i té re n n em v o lta k
k ü lö n ö seb b igényei, g o n d o latv ilág a
eléggé k ö rü lh a tá ro lt v o lt, m é g olvas­
n i sem sz erete tt. M in th a a te rm ész et
k ifá ra d t v o ln a a szépség d ú s a d a k o ­
zása közben, s m ire a szellem iek re
k e r ü lt v o ln a a sor, p ih e n n i té rt. M ás
szellem i fo g y aték o sság ai m e lle tt elég­
gé b a b o n á s is vo lt ez a szoborszép
leán y , so k lelk i f á jd a lm a t okozva
felvi lág osodott, term észettu d o m án y o s
gond o lk o zású u d v a rló já n a k . A babo­
n a szövevényes v ilá g á b a n v iszont te l­
je se n o tth o n volt, p o n to sa n tu d ta ,
hogy m i m it jelen t, s a z á lm a it n em ­
csak hogy 'részletesen elm esélte, de
azt is m eg m ag y arázta, hogy a szóban-
forgó á lm o k szerin t m ily en esem é­
n y e k v á rh a tó k .. A fia ta le m b e r h iá b a
ig y e k ez ett a tu d o m án y ú tjá r a té ríte n i
a sö té t elő íté letek tő l te rh e lt leán y t,
k ísé rle te i te lje s k u d a rc o t v allo ttak .
K ü lö n ö sen a k k o r k e s e re d e tt el m ély ­
ségesen, a m ik o r m e g tu d ta , hogy ez a
cso d álato s lény, a S á r ik S á rija , a
S zépség ren d szeresen já r egy b u d ai
jósnőhöz és jó so ltat m a g á n a k . M iért
o lle n
k e ll e n n e k így lennie, tö p ren g e tt,
m ié rt n em le h e t v a lak i eg y szem ély­
b en A fro d ite és S zókratész?
A z tá n egy szép n ap o n po m p ás ö t­
le t v illa n t az agyába. H opp, gondol­
ta , a szellem e re je m in d e n t legyőz, a
sö té t b a b o n á t is. A b ab o n a n ag y erő,
olyan, m in t a folyó á rja . De m ié rt
is k ellen e m e g állíta n i a folyót? M i­
n e k h arc o ln i a b ab o n a ellen, m in e k
fe jje l a fa ln a k m en n i? U g y an m ié rt
n e le h e tn e a b a b o n á t b ék é s célo k ra
felh a szn á ln i? M ié rt ne le h e tn e a b a ­
b o n á b a n re jlő ó riási e rő t hasznos és
A ragyogó g o n d o lato t te tt követte.
H ogy m i v o lt ez a te tt, az t k ö n n y en
k i le h e t ta lá ln i m in d ab b ó l, a m it a
b u d a i jósnő egy esős este m o n d o tt
S á rin a k . A jó sn ő so káig v izsg álg atta
a le á n y te n y e ré t, m a jd k á r ty á t .is v e ­
te tt. A ztán h o sszasan elgondolkozva,
m e g fo n to ltan k ez d ett b eszélni:
— K edves ifjú 'h ö lg y e m , n ag y sze­
re n c se k o p o g ta t az a jta já n . Egy b a r ­
n a fé rfi lé p e tt be az életéb e, és a je ­
le k a r r a v a lla n a k , hogy ő az igazi, a
végleges. Az illető n e m szép, d e a
szíve ara n y . A lacsony, v ékony, k o p a ­
szodó, szem üveges és egy k icsit n ag y
az o rra , de re n d k ív ü l okos, szellem es,
n ag y m ű v eltség ű , jó in d u la tú , erős je l­
lem ű , k ita rtó és tehetséges. É rzelm ei
m in d e n t leg y ű rn ek . Ü gy látom , ő az,
a k it a sors m a g á n a k re n d e lt, k e d ­
vesem .
A lá n y csodálkozva h a llg a tta , az­
tá n elgondolkozva táv o zo tt a jósnőtől.
És am ik o r legközelebb ta lá lk o z o tt a
fia ta le m b e rre l, az ö n b írá la t h an g já n
szólt:
— M égis csak m a g án a k v o lt igaza
a b b a n a b ab o n a dologban . . .
A fia ta le m b e r é rte tle n ü l n éz ett rá.
— H ogyhogy, d rá g a S á rik a ?
A lá n y leg y in te tt.
— T eljesen k iá b rá n d u lta m a jó s­
nőből. O lyan sz am á rság o k at m o n d o tt
n ek e m teg n ap , hogy m in d e n h a ja m
szála ég n ek m ered t. De n em b aj,
le g a lá b b végleg k ig y ó g y u ltam a b a ­
bonából!
Hogy, hogy n em — V irág h L ajo s
e z ú tta l n e m tu d o tt ö rü ln i a felv ilá-
g o su ltság v á ra tla n és d ö n tő győzel­
m ének.
F ele k i László
 K m ßM B
Csücsforgahpi időben történt.
Liptai^ 'Ottó, n egyvenhat
éves, nők, kontírozó kön yvelő
a Ló utea és a Drótkötél utca
sarkán felszállt az autóbuszra,
ü lő h ely et már nem kapott,
állóhelyet is alig. K özvetlenül
előtte egy terebélyes, széles-
vállú asszony álldogált, szam ó­
caszínű kalap-tomppal a fején,
■mellette pedig egy fekete kala­
pos, cvikkeres, ráncos arcú
öregúr.
Egyszer csak a terebélyes
nő visszafordult és pirosán,
indulatos hangon ráripakodolt
Liptákra:
— Mit szcmtelenkedik? Akar
egy pofont?!
Lipták azt hitte, rosszul báli
és füléhez illesztve tenyerét,
udvariasan m egkérdezte:
— Mit tetszett m ondani, ké­
rem?
— Ke teltesse m agát, ronda
szatír! — sikollotta a nő. —
Csak ne teltesse magát!
Minden utas Liptákra bá­
mult. Amerre nézett, m osolygó,
kuncogó, vigyorgó, röhögő ar­
cokat látott. Legnagyobb m eg­
döbbenésére a z ’ autóbusz tele
v olt ismerősökkel: a peronról
egy v o lt osztálytársa kacsin­
gatott, integetett feléje, az
egyik ablak melletti ü lésen a
felesége barátnőjét pillantotta
m eg, odaköszönt, de. az finto­
rogva elfordította a fejét. Az­
tán meglátta a barátja tizen­
n égy éves kislányát is, aki a
zsebkendőjét tömködte a szá­
jába és közben a k önnyei csu­
rogtak a nevetéstől.
— Az ilyent át kellene adni
M ié r t f e s t e t t
M é r t f e s t e t t e f á j ó , e lm e r e n g ő k é k r e ?
Mért szo m o rú
Ahol k é t k e z e m b e
M ért c ik á z ik
M é r t k ö rö z fö lö tte m
M ért su h a n n a k
\l | V / A m in t h o m lo k o m r a
M é r t v ilá g a v ilá g , m é rt é le t a z
M é r t, h o g y e g y i k
M é r t d o b o g a s z í v e m , m é r t n e m v a g y o k fá b ó l?
Mért van so k
a rendőrnek! — szónokolt a
Ébresztő
V á rn a i G y ö r g y r a jz a
cvikkeres öregúr.
— Kérem, itt valam i tévedés
lesz a d ologb an . . . — motyog­
ta Lipták remegő hangon, sá­
padtan, kétségbeesetten, mire
a terebélyes asszony felfújta
magát és még terebélvesebb
lett, aztán így sipítozott:
— M icsoda? M ég le meri
tagadni?!
— Nahát! Még le meri ta­
gadni! — csóválta a fejét a
cvikkeres öregúr.
— Szégyellheti magát, csak
annyit mondhatok! — lihegte
az asszony, megsemmisítő pil­
lantásokat vetve Liptákra.
— Jobb lesz, ha hallgat! —
szólt közbe az öregúr szemét Rövidülnek a szoknyák
forgatva, ájtatosan. T o n c z T ib o r r a jz a
A dialógus nagy sikert ara­
tott. Többen tapsoltak és azt
kiáltozták: „Hogy vót! H ogy
vóóóót!”
Lipták a következő megálló­
nál gyorsan leszállt az autó­
buszról. M egvető, szánakozó,
gúnyos, dühös pillantások lök-
•dösték le az autóbusz lépcső­
jéről. A nevetés ú gy úszott
utána a levegőben, mint ősz­
szel az ökörnyál. Amikor a ko­
csi elrobogott, megtörüllo v e­
rejtékező homlokát és lehunyt
szemmel friss levegő után kap­
kodott. Akkor már pontosan
tudta, m it kellett volna mon­ - Az én térdemet nézik majd, Klimcsákné, nem a magáét I
dania, szellemes, sziporkázó, Ötven legyen a földtől és passz! . . .
fölényes dialógusokat folyta­
tott magában a terebélyes asz-
szonnyal, és a vitából tisztán, Szegény igazgató
győztesen került ki.' Abban a V a s v á r i A n n a r a jz a
pillanatban valaki megérintette
a vállát. A cvikkeres öregúr
volt.
— Máskor ne csináljon ilyet!
— thekegte szigorú, megrovó
hangon, aztán választ sem vár­
va, köszönés nélkül eltávozott.
Lipták ámulva, csodálkozva
látta, h o g y az öregúmak kecs-
kepatás, szőrös lába van és
szatírhoz illő, nagy bakugrá­
sokkal tűnik el a mellékutcá­
ban.
M. Gy.
p t o m ,
k é k e t a z is t e n az é g r e ,- Jósnőnél
H egedűs I s tv á n r a jz a
n yá ro n a fű z fa á p a r to n , i
a fe je m e t h a jto m ?
c se n á b e n a v iz e k la k ó ja ,
a lé g b e n a g ó ly a ?
é g e n ú g y ja k ö n n y ű f e l h ő k ,
a b ú p d n a t fe ln ő tt?
é le t?
n a p ró l a m á s i k r a é le k ?
fe la d v a m a te m a tik á b ó l?
D a rv a s László
Sárospatak _
 Egy m odern szobrász m űterm ében KaSso rajza

V e lle m n é llá n y a p r ó s á g o t e g y d i v a t ­
á r u ü z le tb e n é s k é t p á r , sim a , s z ü r k e z o k ­
n it. U g y a n is a z e g y s z e rű , s z ü rk e z o k n it
ícs/m
s z e m ö ld ö k e i ö s s z e n ő tte k , a m i n e m jó ,
z o k n ik ic s e ré lé s n é l.
— J ó n a p o t k í v á n o k — m o n d ta m . —
b a n . N ag y o n k é re m , h u csak eg y m ó d
v a n r á , c s e ré lje k i . . .
S z a v a im n a g y h a tá s s a l v o lta k r á , m e r t
s z e m ö ld ö k e

— N ekem
m e g e n y h ü l t é s így' v á l a ­
s z o lt h a lk a n , f in o m a n :
s a v h iá n y o m v a n , az én
v é g ta g ja im is b iz s e r e g n e k é s m é g is p i ­
ro s c s ík o s z o k n it h o r d o k . . .
E z t m o n d ta é s m e g m u ta tta a lá b á t
v is e le m le g s z ív e s e b b e n , sz o lid e m b e r v a ­ A z im é n t v e t t e m itt. k é t p á r s z ü r k e z o k ­ e g y p illa n a tr a , a m e l y e n d r a p p z o k n i
g y o k , n e m sz e re te m , h a a lá b a im f e l t ű ­ n it, d e p ír o s c s ík o s a t c s o m a g o lta k b e h e ­ v o lt. Ü ja b b f in o m é s h a lk é r v e im h a ­
n é s t k e lte n e k . A m ik o r h a z a m e n te m é s l y e tte . . . t á s á r a v a ló s á g g a l k ö n n y e z v e a d t a e lő ,
k i p a k o l t a m a h o lm ik a t, h o g y g y ö n y ö r ­ -*■ A z le h e te tle n ! — m o n d t a in g e r ü l­ h o g y ő n e m t a r t e n g e m id ő s e m b e r n e k
k ö d je m b e n n ü k , k e lle m e tle n m e g le p ő ­ te n . — H a ö n p iro s c s ík o s z o k n it v i t t é s a c sík o s z o k n i e g é s z e n m e g fo g f ia ­
d é s s e l á lla p íto tta m m e g , h o g y a s z ü r k e h a z a , a k k o r b iz to s a n a z t is k é r t. ta líta n i. E z u tá n r ö v i d e n is m e r te tte a z t
z o k n i h e l y e i t k é t csík o s z o k n it c s o m a ­ H o h ó ! m o n d ta m m a g a m b a n , t e m é g a b o n y o lu lt b lo k k o lá s i r e n d s z e r t, a m e ly
g o lta k b e a z ü z le tb e n , m é g p e d ig v ilá g o s ­ n e m is s e jte s z s e m m it. M o s t p e r s z e ,' a z o k n ik k ic s e ré lé s é t le h e te tle n n é te s z i.
k é k z o k n it, p ir o s h a r á n tc s ík o k k a l. É k - a z t h is z e d , h o g y iz g á g á s k o d n i k e z d e k és M é g h o s s z a n b e s z é lg e ttü n k , és a m ik o r
le le n d ü h f o g o tt e l ' és m á r lá t t a m m a ­ ü v ö ltv e k ö v e te le m a z ü z le tv e z e tő t. T é ­ e lm e n te m , e g é s z e n aE a jtó ig k ís é r t. J o b b
g a m a t, a m i n t csík o s z o k n ib a n m e g y e k v e d s z , d r á g á m , m e r t m o s t j ö n a z , a m i­ e g é s z sé g e t k í v á n t u n k e g y m á s n a k , m a j d
a z u t c á n é s tiz e n h a té v e s lá n y o k e g é s z k o r é n h a l k le s z e k és f in o m . Í g y sz ó l­ h a l k a n és f in o m a n b ú c s ú t v e ttü n k .
tö m e g e f a lk á b a v e r ő d v e jö n u tá n a m . t a m te h á t h a l k a n é s f in o m a n : K in n , a z u tc á n , le lk e s h a n g u l a t v e t t
N em v a g y o k m ég ab b a n a k o rb an , hogy — É n v a g y o k a h ib á s , asszo n y o m , r a j t a m e rő t. I g e n , í g y k e ll b á n n i a z e m ­
e n n e k ö r ü ln i tu d ja k . V a d g esrjed elem - b e lá to m , m e r t n e m n é z te m m e g a cso ­ b e r e k k e l! M in e k a z a so k id e g e s k e d é s ,
m e l i n d u l t a m a z ü z le t fe lé , h o g y v is z - m a g o t. N é z z e , k é r e m , é n id ő s ö d ő e m ­ k ia b á lá s , lie r c e -h u r c a . H a lk a n é s fin o ­
s z a c s e ré lje m a z o k n ik a t, és k ö z b e n i l y e ­ b e r v a g y o k , g y o m o r s a v tú lte n g é s e m v a n m an. E z e n tú l m in d e n k iv e l íg y fo g o k
n e k e t g o n d o lta m . é s a z é r r e n d s z e r e m is k o p ik m á r . N é h a b á n n i. C sak a z t t u d n á m , m it c s in á lo k a
b iz s e re g n e k a v é g ta g ja im . L ássa b e, p iro s c s ík o s z o k n ik k a l!
A z é le t h a r c , m o n d tá k m á r tö b b e n és
h o g y n e m já r h a t o k p ir o s c s ík o s z o k n i- G ád o r B é la
ig a z u k v o lt. A z e m b e r h a r c o l a p in c é r -
r c l, h o g y o d a jö jjö n , a h á z m e s te r r e l,
h o g y n e le g y e n fö lé n y e s , a s z e re lő v e l,
b o g y n e k é r j e n s o k a t, a h iv a ta ln o k k a l, Id e á lis m u n k a h e ly H egedűs I s tv á n ra jz a f
h o g y n e n é z z e n le v e g ő n e k , és a k e r e s ­
k e d ő v e l, h o g y k ic s e ré lje a z o k n ik a t. A
h é tk ö z n a p o k e m e h a r c á b a n la s s a c s k á n
f e lő r lő d n e k a z e m b e r id e g e i, e lm e g y a
p a t i k á b a id e g c s illa p ító é r t és h a r c o l a p a ­
tik u s s a l, m e r t a r e c e p tr ő l h iá n y z ik e g y
p e c s é t. A z e m b e r m in d e n t m e g p r ó b á l,
jio g y n e b u k jo n e l a h a r c b a n é s ö ss z e ­
t ö r t ö n b iz a lo m m a l n e s ö p ö r jé k k o r a i
s ír b a f ö lé n y e s h a lo ttk é m e k és p ö k h e n d i
s írá s ó k .
M ir e a z ü z le t e lé é r te m , s ik e r ü lt e lé g
j ó l f e lh e r g e ln e m m a g a m és m á r lá t t a m
m a g a m a t, a m i n t b e r o n to k a z ü z le tb e ,
r ik á c s o lv a k é r e m a p a n a s z k ö n y v e t és
e lv is z n e k a m e n tő k a n é lk ü l, hogy a
z o k n i k a t k ic s e ré lté k v o ln a . P e r s z e , t u ­
d o m , h o g y é n tú ls á g o s a n é r z é k e n y v a ­
g y o k . D e lei t e t t a z z á , k ö n y ö r g ö k , k i k
t e t t e k a z z á ? E m b e r tá r s a im , a k ik m in d
a rra s z ö v e tk e z te k , h o g y engem m eg ­
ti p o r j a n a k é s le g y ő z z e n e k . M in d e n t m e g ­
k ís é r e lte m , m in d e n t. V o lta m a g r e s s z ív ,
k ö z ö n y ö s , jó p o f a , tr a g ik u s , k e d é ly e s é s
h ű v ö s e n e lő k e lő . S e m m ise m h a s z n á lt.
T a l á n a z a b a j , h o g y e lő re v é d e k e z e m ,
m á r n e m té te le z e k fe l se m m i jó t. N o s ,
m a h a l k le s z e k és fin o m , e z a z u to ls ó
k ís é r le te m .
E z z e l a s z á n d é k k a l lé p te m a z ü z le tb e
é s m e g s z ó líto tta m a h ö lg y e t, a k i n e k e m
a z o k n i k a t e ja d ta . M a g a s, e rő s n ő v o lt,
 H(VATÁPSZERETET(Q j(
— S z ó v a l, k é r le k s z é p e n , — S z e rv u s z . H o l v á g j- á l­
k á r o m h ó n a p ja á llá s b a n v a ­ lá s b a n ?
(G erő S á n d o r é s P u s z ta i P á l rajzai)
gyok a v e n d é g lá tó ip a r b a n . — V á lto z a tla n u l a v e n d é g ­
Ig a z , h o g y k ö z ö n s é g e s g e b in e s lá tó n á l. M ár tíz h ó n a p ja
v a g y o k e g y k is k o c s m á b a n , d e U gyanabban a k is k o c s m á b a n
uz e g y s z e m é ly e s b o lto k n a k v a g y o k g e b in e s . Nincs silózógép
tö b b e k k ö z ö tt a z a z e lő n y e is — É s m i a f iz e té s e d ?
m e g v a n , h o g y a z •■inber c sa k — K é ts z á z f o r in to t k a p o k
h a v o n ta .
— É s m ié rt n e m hagyod
o lt? H is z e n n e m tu d s z b e lő le
m e g é ln i.
— A k á r h is z e d , a k á r n e m ,
sz e re te m a z t a k is v a c a k b o l­
to t. N e m tu d o m . H i á b a , e z a
h iv a tá s .

— H avi nyolcszáz! — S z e rv u s z . M i ú js á g ? M é g
— Lehetetlen, hiszen ab­ m in d ig v e n d é g lá tó v a g y ?
ból nem tudsz m egéln i! — P e r s z e , tö b b , m i n t e g y
— U gyan kérlek, ne légy é v e u g y a n a z o n a h e ly e n .
anyagias. Nem a fizetés a — É s f e le m e lté k m á r a fi­
fontos. Legalábbis annak nem z e té s e d e t?
fontos, aki szereti a munkát
és akiben van hivatásszere­
tet.

— Szervusz! Még mindig

— Nem s z é g y e n lő s , c s a k s z é g y e llj m e g m o n d a n i, m ily e n
kiskocsmáros vagy? k e v é s a tej h o z a m . . .
— Gebines vagyok még
m indig ugyanazon a helyen.
— És m ennyit kapsz ha­
— I d e f ig y e lj. V á r j, k ö r ü l ­ B a j v a n az u fá n p ó tlá s s a l
vonta?
— Négyszázat. n é z e k . h o g y n e m h a llja - e v a ­
— Nem igaz. Ez hajm e­ la k i. N e m k a p o k e g y h u n c u t
resztő. v a s a t se. S ő t é n f iz e te k h a ­
— Le kellett szállítani a v o n ta k é ts z á z f o r in to t.
fizetésemet. — N e m é r te le k . É s m a r a d s z
— És nem léptél ki? a h e ly e d e n ?
— Á ! A k i s z e re ti a h i v a t á ­ — M a ra d o k . É le k - h a lo k a
sá t, a z m a r a d a h e ly é n . h iv a tá s o m é r t.
Rossi K áro ly
•

Irak k ilé p e tt a b a g d a d i p a k tu m b ó l
E r d e i S á n d o r r a jz a

V íz h iá n y

— H allod -e, J ó sk a ! K eresd to v á b b , k ü lö n b e n a z id é n s e

le s z k o n y h a k e r té s z e t!
 Ábránd és valóság
— Igazán r e m e k , h o g y a z
Is m e r e tte r je s z tő e lő a d á so m
Ir á n t Ilyen n a g y é r d e k lő d é s
m u t a t k o z ik ! . , . F e lté tle n ü l el-
l i l g y i k k e d v e s b a r á to m m e g k é r d e z te
tő le m , m ik o r v a n N oém i n é v n a p ja .
M e n y a s s z o n y á t u g y a n is N o é m in e k h í v ­
j á k , s s z e re tn é a lk a lo m a d tá n m e g ö r v e n ­
d e z te tn i v a la m i c s e k é ly sé g g e l.
M iv e l n e h é z p r o b lé m á k f e le tt s z e re ­
te k á ts ik la n i, á m k e d v e s s z ó ra k o z á s o m
m á s o k m e g ö r v e n d e z te té s e , m á r e lő r e r e ­
p e s e tt a sz ív e m , m ily e n k ö n n y ű s z e r r e l
k ie lé g íte m m a jd b a r á to m k ív á n c s is á g á t.
R e n d k ív ü l m a g a b iz to s a n fe lla p o z ta m t e ­
h á t M S Z 5 6 2 2 . s z á m ú , 1959. é v i z s e b ­
n a p t á r a m a t (É. k .: a B ib lio th e c a K ia d ó
ig a z g a tó ja , S z e k s z á rd i N y o m d a 1 9 5 8 ),
a m e ly b e n n a g y s z á m ú fo n lo s tu d n iv a ló
m e lle tt e g y b e tű r e n d e s n é v n a p je g y z é k is
ta lá lh a tó . L e g n a g y o b b m e g le p e té s e m re
e g y e tle n N -b e tű s n e v e t ta lá lta m c s a k :
N o r b e r té t. B o ssz a n tó . Szóval N oém i
n in c s . (M e lle sle g : N ó r a . N á th á n . N a t á ­
lia , N á n d o r sin c s? ! E jn y e , e jn y e N o é m i.
H o l l e h e t e z a N o é m i?
H a h a ! — k a c a g ta m fe l e g y s z e r re d ia ­
d a lm a s a n . N e m b a b r á l k i v e le m e z a
f r á n y a .z s e b n a p tá r F e lü tö tte m a te le f o n ­
k ö n y v e t , g y o rs tá r c s á z á s , (182—2 9 9 ), s
m á r is je le n tk e z e tt a 2. sz. „ V ir á g é r t”
b o lt.
— K e d v e s jó k a r tá r s n ő — k e z d te m b e ­
h íz e lg ő h a n g o n . — M a g u k m in d e n n é v ­
n a p o t tu d n a k . Á r u lja e l n e k e m , m ik o r
v a n N o é m i m e g s z e n te lt n a p ja ?
— K é r e m — h a n g z o tt a v á la s z — ez
n e m o l y a n k ö z h a s z n á la tú n é v , h o g y n e ­
künk ü z le te t je le n te n e , s íg y n e m is
• t a r t j u k n y ilv á n .
•P u ff n e k i! G y o rs , d e a la p o s á t k o k a t
s z ó r ta m k a p ita lis ta m a r a d v á n y a in k r a , s
k i s v á r t a t v a f e lv e tte m ú j r a a h a llg a tó t,
m a j d a k a p c s o la to t le g e n d á s h ír ű ..k ü lö n -*
le g e s ” tu d a k o z ó n k k a l (1 8 2 —68 3 ). I t t c s a k
t u d j á k , a z t a b e ty á r já t?
A z o k a n y á ja s o lv a s ó k , a k ik m o s t k a ­
j á n u l a r r a tip p e ln e k , b o g y a k ü lö n le g e s
tu d a k o z ó se m tu d t a m e g m o n d a n i e z t a
d á t u m o t — n e m té v e d n e k . H o g y a z o n ­
b a n a k ü lö n le g e s tu d a k o z ó b e b iz o n y íts a
j ó i n d u l a t á t i r á n ta m , v ig a s z ta lá s u l t u d o ­
m á s o m r a h o z ta , ho g y ' v a n o tt e g y tu d a -
k o z ó - k a r tá r s n ő , a k i s z in té n N o é m i, és ő
se m t u d j a , m ik o r v a n a s a j á t n é v n a p ja .
■, N e m v e s z ítv e e l e s ü g g e d ó se m e t, fe l-
* * h í v t a m a z O kos K a tá t a N ő k l a p j á n á l .
Schw ott Lajos ra jz a
É s e lm e n t.
N e m r é s z le te z e m . S e m a z O k o s, s e m a
K a t a n e m tu d ta .
M o s t m i t c s in á lja k ? N é h á n y p e r c e s
f e jtö r é s u t á n r á j ö t te m a z e g y e tle n h e ­
ly e s m e g o ld á s ra . E g y m á s ik n a p t á r b a n
f e lfe d e z te m , h o g y n o v e m b e r 2 9 -e N o é
n a p ja . H a b o z á s n é lk ü l b e í r t a m c e r u z á ­
v a l. h o g y : „ m i” . E g y s z e r ű e z : N o é - j- m i
= N o é m i . E z z e l a m a g a m r é s z é r ő l le z á r ­
t a m ' a z ü g y e t.
A z a z h o g y m é g s e m . N e m h iá b a á llo k
p o n to s , r e n d e s , k ín o s a n p r e c íz e m b e r
h ír é b e n , ö n k é n y e s n a p tá r r e f o r m o m v é g ­
r e h a j t á s a u t á n k é s e d e le m n é lk ü l f e lh ív ­
ta m e lő b b i te le f o n p a r tn e r e im e t, s é r te ­
s íte tte m ő k e t, h o g y id ő k ö z b e n é r in tk e ­
zésbe lé p te m a M a g y a r T udom ányos
A k a d é m iá n a k a z E N S Z m e lle tt m ű k ö d ő
N a p tá r b iz o tts á g á v a l, és s ik e r ü lt m e g tu d ­
n o m tő lü k a z e m líte tt n é v n a p o t. M in ­
d e n ü t t ig e n h á lá lk o d ta k , s f e lje g y e z té k a
t ö b b i n é v n a p k ö z é . A k i n e m h is z i, h ív ja
fe l a 2. sz. „ V ir á g é r t” -e t, a z O k o s K a ­
t á t, v a g y a K ü lö n le g e s T u d a k o z ó t.
N o é m i n é v n a p j a t e h á t : n o v e m b e r 29.
E z ú to n k ö z lö m m in d e n k iv e l.
M in d e n k ü lö n é r te s íté s h e ly e tt.
N ád as! A n ta l
H átiití irfftikinyn iéttieM...
Mottót Nincsenek régi viccek,
csak öreg emberek vannak. Egy
újszülöttnek minden vicc új.
- Nem értem, hogy lehet ilyen büdös
halat felszolgálni? Egy hét előtt itt vol­
tam és akkor kitűnő halat adtak.
- De kérem, ez ugyanaz a hal!
. I
- • A feleségem azt mondja, hogy ál­
momban beszélek. Mit csináljak, dok­
tor úr? '
- Csak olyasmit, amit elmondhat a
felesége előtti
•
- Hány éves vagy, fiacskám?
- Nem tudom pontosan. . . A mama
26 éves volt, mikor születtem, m ost pe­
dig 24.
A z E s ti H ir la p b í r á l a t o t k ö z ö l a m a ­
g y a r fa s iz m u s v é g n a p ja ir ó l k é s z ü lt k i ­
tű n ő é s iz g a lm a s d o k u m e n tu m - f ilm r ő l.
B í r á l a t á t a k r itik u s íg y k e z d i:
„ ü l ü n k a n é z ő té r e n és u tá lk o z u n k .”
H a e r r e se m r o h a n a z o lv a s ó , h o g y
m e g v á lts a a je g y é t, a k k o r m á r ig a z á n
n e m tu d o m , m iv e l le h e t fe lc s ig á z n i.
4»
O lv a s ta m a N é p s z a v a h ú s v é ti s z á m á ­
b a n e g y tá r c á t, m e l y e t A c s á d y K á r o ly
í r t, s a c ím e : „ A b á l k i r á l y n ő ” . E b b ő l
id é z e k , h o g y m e g o s s z a m m u la ts á g o m a t
a z o lv a s ó v a l.
„ A h a ja m i n t a z ig a z i m ű s z e r é s z e k é ,
k ö z é p e n b r illa n tin o s a n e l v á l a s z t v a . ”
(V é g re tu d o m m i r ő l le h e t m e g is m e r n i
a z ig a z i m ű s z e r é s z t . . . )
„ M i n t a z é j k i r á ly n ő je , o l y k a r c s ú a
h o ss zé t e s t é l y i r u h á já b a n , r a g y o g a k é k
és bord ó s z ín e k b e n , a jtá r e g y f e k e t e
r ó z s a .”
(D e sz é p le h e t!)
„ . . . m in th a ő v o ln a a c s ik la n d ó m e ­
ló d ia , a m e l y h a l k a n , lo p v a j ö n a fé tv ó s
h a n g s z e r e k b ő l.”
( H á t h a v a l a h o n n a n n e m l e h e t lo p v a
j ö n n i, a z a fú v ó s h a n g s z e r .)
„ A rég i v a d v ir á g o t, a k i ím e , a sz e ­
m ü k lá ttá r a n ő t t t u b a r ó z s á v á .”
( N ö v é n y ta n i c s o d a !)
„ A c s o d á lk o z ó te k in te te k k ig ö m b ö -
ly ö d te k . . . ”
( H iá b a , jó l é lü n k , m é g a t e k in te tü n k
is k ig ö m b ö íy ö d ik .)
A N épszabadság b í r á l a t o t k ö z ö lv é n ,
N a g y C z iro k L á sz ló k ö n y v é r ő l, íg y í r :
„ A h e t v e n e d i k é v t i z e d b e n já r ó s z e r ­
z ő n e k e z a z e ls ő k ö n y v e , d e h o s s z ú é v ­
t i z e d e k ta p a s z ta la ta á ll m ö g ö t t e .”
T e k in tv e , b o g y a sz e rz ő a h e tv e n e d ik
é v tiz e d e t ta p o s s a a k r itik u s n y i l v á n a z t
a k a r t a ír n i, h o g y é v s z á z a d o k t a p a s z ta ­
la t a á ll m ö g ö tte . . .
A le g u tó b b i L u d a s M a ty i „ S z a lv é ta ”
c ím ű ír á s á b a n e g y s z o m o rú k i s lá n y r ó l ír ,
a k i h á r o m d é la m e r ik a i s z a lv é tá ja k ö z ü l
k e t t ő t e lv e s z íte tt. A z e g y ik e t k ü lö n ö s e n
s a jn á lja , m e r t ú g y m o n d :
— A z e g y ik r e e g y k a i r ó i h o t e l z e n e ­
k a r a volt" r á n y o m ta tv a .
I n n e n t u d t a m m e g , h o g y K a ir o D él-
A m e r ik á b a n v a n .
D ic s é re te s d o lo g , h o g y l a p j a i n k r e n d ­
s z e re s e n f o g la lk o z n a k a h o s s z ú é le t és
a f ia ta ls á g titk a iv a l. N a g y ö r ö m m e l o l­
v a s ta m a z E s ti H ír la p - b a n , h o g y d r.
H e tz e le in s v á jc i o r v o s n a p i ö t p e r c n e ­
v e t é s t a j á n l a z e m b e r e k n e k , h o g y jo b b
le g y e n a v é r k e r in g é s ü k , é s g y o m o r b á n -
ta lm a ik tó l m e g s z a b a d u lja n a k . M in t a
fu rfan g o s d e á k , e h ír o lv a s tá r a . h á r m a t
tü s s z e n te tte m . É s m i t o lv a s o k a k ö v e t ­
k e z ő o ld a lo n ? „ A tü s s z e n té s a le g jo b b
s z é p s é g á p o ló s z e r ” — h ird e ti R azeh,
L is s z a b o n b a n é lő in d i a i k o z m e tik u s .
E z e n a h í r e n a z u t á n ö t p e r c ig n e v e t­
te m , s n y u g o d ta n á llíth a to m , h o g y m o s t
m á r h e te k r e b iz to s íto tta m e g é s z s é g e m e t
és sz é p sé g e m e t.
Dr. Argus
 Kávé

ífh & A i
I U s i-e m a -'

S z e r k e s z tő s é g ü n k vendégeként
néhány n a p ig M a g y a ro r s z á g o n
— M e g k ó sto ltu k a p esti k á v é t, s m e g ­
ta rtó z k o d o tt H o rst S c h r a d e és á lla p íto ttu k , h o g y e r e je a b e r lin i k á v é
J o h n S t a v e , l a p tá r s u n k n a k , a b e r ­ erő sség én ek le g a lá b b h ú sszo ro sa . A
lin i E u le n s p i e g e l n e k k é t m u n k a ­ p e stie k n e k v a n s z ív ü k e r ő s k á v é t a d n i,
d e n e k ü n k , b e r lin ie k n e k , n in c s s z iv ü n k ,
tá r s a . É lm é n y e ik r ő l és ta p a s z ta la ­ a m e ly a p e s ti k á v é t k ib írn á .
— H a llo tta m , h o g y P e ste n s o k
a h ő fo r r á s , d e a té r k é p e n e g y e t t a i k r ó l a z a lá b b i r a jz o k b a n sz á ­
se m t a lá lo k . m o b ia k b e o lv a s ó in k n a k .

Pesti specialitás
Javaslat a borravaló-kérdés
praktikus megoldására

A j e lv é n y g y ű j t é s ú g y lát­
s z ik , n a g y d iv a t. E zt a b á ­
c s it u g y a n n e m lá ttu k , d e
h a le g k ö z e le b b P e s t r e jö ­
v ü n k . b iz to sa n ta lá lk o z n i — S p r e c h e n S ie — N ich t,
f o g u n k v e le . d e u tsc h ? — H lm m e lh e r r -
— N ich t. g o tts a c r a m e n ti
— C om p els? — Ezt m á r ér-
A pesti utcán — N ich t. tern!
— Y ou u n d e r ­
sta n d ?

A budafoki Állami Borpincében

’ /
»7

— V ig y á z z , p a p a , jo b b r ó l e g y '" au tó­
b u sz ! 15
 De Gaulle a hidegháború m ellett E lőrelátó eln ök
E rd e i S á n d o r r a jz a Szegő Gizi ra jz a

- E ln ö k e lv tá r s , h o g y a n tu d o tt a g r o n ó m u s t é s é p íté s z t
s z e re z n i?
- M a g a m m a l v itte m a z a s s z o n y t . . . T u d já k , m ily e n r á ­
- Jegeeesü b e s z é lő k é s z sé g e v a n ! . ; .

A v ilá g le g k e d v e s e b b n ő i a K . e t t e n t a lá lk o z n a k :
te le f o n é b r e s z tő k . M in d e n e s z ­ — N in i, t e d o h á n y z o l? M i­
közzel ig y e k e z n e k m egéde­ ó ta ?
s íte n i a z é b r e s z té s ig e n k e s e ­ — ' A u tó t v e tte m , m o s t t a n u ­
r ű f e la d a tá t. H a n g ju k m e le ­ lo k v e z e tn i. É s n e m illik a v o ­
is z á m ítlia ta tla n o k a s z in k ­ te s s é g tu d ó u tc a lá n y v is z o n t
gen. e g y ü tté r z ő e n , fe le b a rá ti lá n m ö g ö tt n e m d o h á n y o z n i.
r o n iz á lá s ú tja i. Á llító la g a z o ­ m a g y a r u l.
s z e re te ttő l á th a to tta n cseng.
T u d já k , m i t j e l e n t a z, a m ik o r k a t a f ilm e k e t s z in k r o n iz á ljá k
v a la k it b r u t á l is cse n g e té sse l m a g y a rra , a m e ly e k e t m in é l
j I a v a la h a s a j á t ú js á g o m ' e g o n d o lk o z z u n k , k é r e m 1
r a g a d n a k k i a z á lo m tü n d é r é ­ sz é le s e b b tö m e g e k n e k s z á n n a k .
lesz, h á t u l , a z ú g y n e v e z e tt „ im - — k iá lto tta a z a u tó b u s z -k a la u z -
n e k k a r j a i k ö z ü l. A k k o r v a jo n m i a z o k a a n ­ p r e s s z u m ” - b a n , a m e ly b ő l k io l­
n a k , h o g y a „ G y ű lö le t lá n g ­ u ő , m ik ö z b e n a fel- é s le s z á l­
A le g k e d v e s e b b az v o lt, v a s h a tó , h o g y k i fe le lő s a s z e r ­ lá s f o l y a m a t á t ig y e k e z e tt m e g ­
a m ik o r a z e g y ik é b re sz tő n ő j a i ” c ím ű b o lg á r —s z o v je t fil­
k e s z té s é r t é s a k ia d á s é r t, a k ö ­ g y o rs íta n i.
h o s s z ú c s e n g e té s u tá n az á l­ m et nem s z in k r o n iz á ltá k , a
v e tk e z ő k r ő l tá jé k o z ta to m o l­ D e s c a rte s n e v é b e n ti l t a k o ­
m o s h a n g h a l l a t á r a Így s a jn á l­ T is z te s s é g tu d ó u tc a lá n y t v i­ v a s ó im a t: „ K é z ir a to k a t n e m zom .
k o z o tt: s z o n t ig en . V a g y is H i t l e r és a d u n k v is s z a , n e m ő r z ü n k m e g ,
— J a j , c s a k n e m a lu d t? G ö r in g b o lg á r u l b e s z é l, a T isz- in k á b b le k ö z ö ljü k .” f. L

Igazságtalan történet Mészáros A n d r á s r a j z a

- H a llo ttá to k ? Ó riá s i b o t r á n y v a n - N a , e z e g y s z e r m e g ú s z tu k . N em H a lla tla n ! N em k a p tu n k n y ere­

a h ib á s te r v r a jz o k m ia tt! . . ; b o c s á to tta k e l s e n k i t . . . s é g ré s z e s e d é s t!

LUDAS MATYI h u m o r o s, s z a t ir ik u s m in a p .
S z ir k .s z t ő b iz o t t s á q : Tab) L á s z ló f ő s z e r k e s z t ő . F ö ld e s G y ö rg y f e le lő s s z e r k e s z tő , T o n c z T ibor m ű v é s z e t i s z e r k e s z t ő . —
A kt.m .ő r t f e le l a H írla p k ia d ó V állalat I g a z g a tó j a . — S z e r k e s z t ő s é g : B u d a p est, V ili., G yu lai P ál u tc a 1 4 . — T el.: 3 3 5 — 7 1 8 .
- * \v i u v a ta l: V ili., B lah a L u jza té r 3 . T el.: 3 4 3 — 100, 142— 2 2 0 . — T e r je sz ti a P o s t a K özp on ti H írlap Iroda 1 8 0 — 8 5 0 . —
K ossu th N y o m d a . B u d a p e st, V ., A lk o tm á n y u . 3 , F e le lő s v e z e tő : L e n g y e l L ajos ig a z g a t ó .
1959. április 16.
 Modem majális
Vasvári Anna rajza

T iszte lt Uram!
M ár régóta fo g la lko zta t az a gondolat, hogy javaslom
a N őtanácsnak: alapítson „Kiváló F érj" elnevezéssel k itü n ­
te tő cím et és je lv é n y t az arra érdem es fé r je k ju ta lm a zá ­
sára.' Ü gy te rve zte m , hogy a „K iváló F érj” k itü n te tést,
é v e n k é n t egyszer, m o n d ju k ú jé v n a p já n azo kn a k a h űsé­
ges, szorgalmas, házias, jól kereső és fáradhatatlan fé r ­
je k n e k adom ányozza a Nőtanács, a k ik e t fe leség ü k a fe l­
sorolt ötféle jó tula jd o nsá g alapján előterjeszt. E ja v a s­
latom m eg tételéb en m in d m á ig az a szorongó érzés gátolt,
hogy va jon n em es buzgalm am n e m vall-e teljes ku d a r­
cot? A feljebb felso ro lt ötféle tén yező együttes fe n n fo rg á ­
sát ugyanis egy fé rjb e n összpontosítva olyan csodálatos
és r itk a adottságnak véltem , hogy felve tő d ö tt b en n em az
aggodalom: lehet-e találni széles e hazában eg yetlen eg y
k itü n te tésre m éltó s a fe lté te le k n e k m egfelelő fé rje t? H á­
lás va g yo k ö n n e k , uram , hogy a p roblém át illető p esszi­
m ista felfogásom at eloszlatta és ja vaslatom m al az ö n pél­
dás m agatartása a la p já n a nyilvánosság elé léphetek.
N e m m in th a a felso ro lt ö tféle tulajdonságot ö n b e n m eg ­
te ste sítv e látnám , m e rt v a llju k be, eg y ik -m á sik ö n b ő l is
h iá n yzik, am it fe szeg e tn i nem ta rto k illendőnek. De egy
h a to d ik tényező, az önfeláldozás, a m elyrő l ö n tanúságot
A technika csodája te tt, elindítója le h et annak, hogy a „Kiváló F érj” k itü n te tő
M é s z á ro s A n d r á s r a j z a c ím e t és je lvé n yt m eg a la p ítsá k s az első kén t az országban,
az ö n széles m ellka sá t díszítse.
T á rsa d a lm u n k ug ya n is n em m eh e t el szó n é lk ü l az ö n
fé r ji m inőségében ta n ú síto tt m agatartása m ellett, m e ly
m in d en hősi pátosz n é lk ü l abból az egyszerű tén yb ő l eredt,
hogy kedves felesége fá ra d t vo lt ahhoz, hogy az S Z T K -
ren d elő t re u m a tikú s panaszaival felkeresse. E h elyett rész­
letesen ecsetelte ö n n e k , m ilyen fá jd a lm a t érez a jobb v á l­
lában, m it érez, ha az alsó ka rjá t felem eli, és hogy n y i­
lai a n ya kszirtje, a m iko r jobb k e zé v e l a fe je fe le tt á tn y ú l
a bal füléhez. M eg kérte ö n t, m en je n el h elyette a re n d e­
lőbe gyógyszerért, p a n a szko d jék az orvosnak, m in th a ö n ­
n e k fá jn a a jobb válla, ö n n e k n yila ln a a n y a k szirtje és
íg y tovább . . .
A z orvos m eghallgatta ö n t, alaposan m egvizsgálta: Jiosz-
szában és vízszin tesen , le és fel, m a jd előre és hátra m o z­
g a tta az ö n jobb ka rjá t, ö n m in d en m ozdulatnál fe l-fe l-
szisszent, hűségesen vállalva a fá jd a lm a t, m elyről felesége
o ly bő részletességgel tá jékoztatta. A z orvos a fe jé t csó­
válta, m iko r ö n a jobb kezével csak a fe je búbjáig volf,
kép es feln yú ln i, de a bal fü léig m ár nem , bárm en n yire
erő lkö d ö tt is. ö n csa k á m ü lt és m eg sem m u k k a n t, m iko r
le ü lte tté k egy szé kre s a feh ér köpen yes asszisztensnő egy
- Ugye mondtam magának, hogy ne hagyjuk itt olyan so­ vörös gum icsővel k ö n y ö k fö lö tt leszorította a karját, m a jd
káig ezt a két a u tó t. .. az orvos a vénájába szúrt, hogy kellő m ennyiségű a n ya g ­
h oz ju sso n egy n é lkü lö zh ete tle n vérvizsgálathoz. A ztá n
fe lír t ö n n e k tíz iszap-pakolást és n éh á n y gyógym asszázst
s a lelkére kötötte, hogy a kúra u tá n ism ét keresse fel,
hiSzen m ár így is m eg k ésv e fo rd u lt o rv o sh o z. . .
Meselemezek kaphatók ö n , uram , k é t n apig sín ylette az orvosi vizsgálat fá ra ­
G erő Sándor r a jz a dalm ait, de te tté v e l a fé rji önfeláldozás példáját n y ú jto tta
a világnak. M égis: ha netán kedves n e jén e k az a g ya n ú ja
tám adna, hogy kisb a b á t vár — a zt tanácsolom —, nehogy
ö n m en je n h e ly e tte orvoshoz.
M ég a „Kiváló F érj” kitü n te tő cím ért és je lv é n y értésem !

Családi perpatvar
Várnai György rajza

- H u k k . . . Én egy olyan m eselemezt kérek, kisasszony

amit a feleségem még nem ism er . . .
 f a s t t f^ é ^ S -h u ió s 'r fw ttti A korszerű Laokoon-csoport
Erdei Sándor rajza
E d ő t t e d s e m is m e r e tle n , k e d v e s o lv a ­
só , a z a z é lm é n y , a m ik o r a tá r s a s á g b a n
e g y f é r f iú n a k h ir te le n m e g m e r e v e d ik a z
a r c a , a sz e m e k ü lö n ö s lá n g b a n é g , a
s z á ja v o n a g lik , a f o g a it ö s s z e s z o rítja , s
k é ts é g b e e s e tte n e r ő lk ö d ik , m in th a ro s s z
s z e lle m e k k e l v ia s k o d n a . Ó v a to s a n n é z
k ö r ü l, d e a z a r c o k r ó l c s a k e lle n s z e n v e t,
h id e g s é g e t o lv a s h a t le . M in th a h ir te le n
k ik ö z ö s íte tté k v o ln a e z t a s z e n v e d ő e m ­
b e r t. M e g v e tik k é p m u t a t á s á é r t , a m ié r t
n e m v o l t ő s z in te f e le b a r á ta ih o z .
E g y á s ítá s t n y o m o t t e l a fo g a i k ö z ö tt.

H a e z e n tú il v a la m ily e n g o n d o la t, ö t-
l e t e s z e m b e ju t, c s a k ü z le tb e n fo g o m fe l­
í r n i n o te s z e m b e .
A n a p o k b a n e g y illa ts z e r b o ltb a n v á s á ­
r o lta m , s k ö z b e n a z i h l e t h ir te le n v illa ­
n á s a k ö v e tk e z té b e n v a l a m i e f e e m b e ju to tt.
E lő h ú z ta m n o te s z o m a t, s n é h á n y n e h e ­
z e n o lv a s h a tó s z ó v a l f e lír ta m a z ö tle te t.
U tá n a cso d a t ö r té n t. U g r á s s z e r ű e n
m e g s z ü le te tt a k u l t u r á l t k e r e s k e d e le m ,
a z u d v a r ia s s á g i é s fig y e lm e s s é g i v ilá g b a j­
n o k s á g . A g o n d o la ta im a t ig y e k e z te k s z in ­
t e k ita lá ln i. A z e m b e r i k e d v e s s é g n e k e t­
tő l a m i n d e n t e ls ö p rő á r a d a t á t ó l s z é d ü l­
t e n tá m o ly o g ta m k i a z ü z le tb ő l, a z z a l a
s z e n t e lh a tá r o z á s s a l, h o g y a k i e z e n tú l az
e lá r u s ítá s s z ín v o n a lá t m erd k ifo g á s o ln i,
a z v e le m ta l á l j a m a g á t s z e m b e n .
C sak k é s ő b b j u t o t t e s z e m b e , h o g y a lig ­
h a n e m v a la m ily e n e lle n ő r n e k n é z te k .

E g y k is g y e r m e k - tö r té n e t.
A tíz é v e s F e r k ó z s e b é b e n s z ü le i e g y
e l n e m k ü l d ö t t s z e re lm e s le v e le t ta lá lta k .
A f ia ta l fé rfi m e g le p ő e n k ö ltő i é s m ű v é ­
sz i m ó d o n f e je z te k i é r z e lm e it a h ö lg y
ir á n t . A le v é l te le v o l t n y í l l a l á t s z ú r t sz í­
v e k k e l. A s z ö v e g b e n tö b b e k k ö z ö tt ez
á llt: „ E g y r ó z s a s z á l s z e b b e n b e s z é l, m i n t
a le g s z e re lm e s e b b le g é n y .” D e a v ilá g -
ir o d a lo m s e m m a r a d t k i : „ N o r v é g ia le g ­
m a g a s a b b f e n y ő jé v e l f e lír o m a z é g re ,
h o g y s z e re tle k , B a b i.” V is z o n t e g y te l­
je s e n e r e d e ti m o n d a t is v o l t a le v é lb e n : Célzás és találat
„ H o z o k c s o k it.”
S z ű r -S z a b ó J ó z s e f r a j z a
F e r k ó is é r e z te , h o g y a g a z d a s á g i a la p ­
ró l n e m s z a b a d m e g fe le d k e z n i. A t ö b b i
c s a k f e lé p ítm é n y .

H / n is u ta z ta m a z ú j 12-es a u tó b u ­
s z o n , s m e g á lla p íto tta m , h o g y ez a z a u tó ­
b u s z b e v á l t o t t a a h o z z á f ű z ö tt r e m é n y e ­
k e t, b e tö lti a z a u tó b u s z f u n k c ió it. M o to r ­
r a l j á r , k e r e k e k e n g ö r d ü l, s o lc só p é n z é r t
e lv is z i a z e m b e r t a z e g y ik h e ly r ő l a m á ­
s ik r a .
V a n n a k r a j t a iz g a lm a s ú jítá s o k , k ö z é ­
p e n k e ll fe ls z á lln i, s k é to l d a l t le s z á lln i.
A le g c s o d á la to s a b b a z o n b a n a m ik ro f o n o s
k a la u z . M ik r o f o n o n a d j a k i u ta s ítá s a it,
in te lm e it, k ö z le m é n y e it a z ú jd o n s á g i n ­
g e r é tő l f e liz g a to tt u ta z ó k ö z ö n s é g n e k . A
f ü tty ö s k a la u z , a m o z g ó j e g y á r u s u t á n
m o s t m e g je le n t a h a z a i k ö z le k e d é s t ö r ­
té n e lm é b e n a m ik r o f o n o s k a la u z is.
M a g u k n a k a k a la u z o k n a k se m m in d ­
e g y a z ú j sz e re p . M é g id e g e s e k , n y u g t a ­
la n o k e g y k ic s it. M ik r o f o n lá z u k v a n .
f. 1.
3
 Tavaszi karambol Toncz T ibor ra jz a

I b o l y á n a k a r e n d é s p r e c iz itá s m in ­
ta k é p é n e k e g y e tle n h i b á j a v o lt c s a k :
N e m t u d o t t t itk o t ta rta n i. A z a h ír ,
h o g y B o r ó k a f ö lje b b k e r ü l , u g y a n c s a k
I b o ly a a jk á r ó l r ö p p e n t s z é t . . .
M á s n a p m á r m i n d e n k i s u tto g o tt r ó la ,
c s a k B o r ó k a k a r t á r s n e m t u d o t t s e m m it.
C s o d á lk o z o tt, . a m ik o r r e g g e l a h á z f e l­
ü g y e lő a k a p u b a n n a g y o t k ö s z ö n t s b i ­
z a lm a s a n f ü lé b e s ú g ta , h o g y e s té re jó
le s z a lift. A z t se m t u d t a m ir e v é ln i,
h o g y a v á lla la ti p o r tá s e g é s z e n a f ö ld ­
s z in ti ir o d á já h o z k ís é r te é s k i n y i t o t ta a j­
ta já t. M á s k o r c s a k a k u lc s o t s z o k ta m e sz -
s z irő l o d a h a jíta n i.
A m in t b e é r t, B a r-
la i h í v t a f e l te le fo ­
non a p é n z tá r b ó l,
h o g y m o s t m ó d já ­
b a n v o ln a n a g y o b b
ö ss z e g ű K S T h ite lt
f o ly ó s íta n i. A lig t e t ­
I . f é r j (II. f é r jh e z ) : T e c s ib é s z ! T e g e n g s z te r! t e le a te le f o n t, a k ö ­
I . fe le s é g (II. fe le s é g h e z ): M ily e n é d e s k is c ip ő ! H o l v e tte d d r á g á m ? z ö n s é g s z e rv e z ő lé p e tt b e é s f e la já n lo tt k é t
jó j e g y e t a z o p e r á b a . „ E ls e jé n f iz e th e tő ”
— t e t t e h o z z á . N o m á k a i a z z a l k e r e s te fe l
n é h á n y p e r c m ú lv a : b é k ü l j e n e k ö ssze,
T a lá n í g y v ig y á z n á n a k ! m e r t ő n e m a k a r to v á b b h a r a g o t ta r ta n i.
V árn ai G y ö rg y r a jz a K a v ic s o s a g o n d n o k s á g ró l b ő b e s z é d ű e n
e lő a d ta , h o g y m é g n e m m e r ü l t k i m in ­
d e n k e r e t, íg y m ó d j á b a n v a n n é h á n y
c sin o s s z ő n y e g e t v á s á r o ln i. E ls ő s o r b a n
B o r ó k a k a r t á r s r a g o n d o lta k , a z ő szo­
b á ja . . .
S a k o lle g á k tó l t u d t a m e g v é g ü l, m ié r t
is t á m a d t k ö r ü lö tte a n a g y hűhó . . .
S z ó v a l f ö lje b b k e r ü l! ? A h í r f e lv illa ­
n y o z ta .
M á s n a p re g g e l m á r é p p e n a z o n g o n ­
d o lk o d o tt, h o g y f e lh ív ja K a v ic s o s t. J o b ­
b a n s z e r e tte v o ln a , h a s z ő n y e g h e ly e tt
n é h á n y c s in o s o la jf e s tm é n y t v á s á ro l.
* E k k o r l é p e t t b e B é lte lk i, a fő n ö k e .
— R á m o ljo n k i m in d e n i r a t o t a z a sz ­
ta lá b ó l — sz ó lt n y e r s e n .
E z a h a n g m e g le p te .
— M ié r t? — k é r d e z te o ly a n s é r te tte n ,
a h o g y a z e lő tt s e m m it n e m k é r d e z e tt.
— M e r t f ö lje b b k e r ü l. F e lk ö ltö z te tjü k
a n e g y e d ik e m e le tre .
H ernádi S án d o r

JL

4
 JOM u
W ÍLU t^
M é s z á r o s A n d r á s r a jz a
- És biztos ben­
ne uram, hogy ez
az, akit keresnek?
f . N i h t f WS 4 'jjfrflji- v i t t ?
B. ’ a r a tó m h o z ig y e k e z te m a
T o k o d i u t c a 7-b e. A m ik o r b e ­
f o r d u lta m az u tc á b a , úgy
é r e z te m m a g a m , m i n t e g y Sza­
h a rá i k a r a v á n ú to n b a k ta tó b e ­
d u in . P o r f e lh ő b e b u r k o ló z v a ,
b o k á ig é r ő p o r b a n é r te m e l a
7-es s z á m ig .
— M ik o r lo c s o ltá k u t o l j á r a
az u tc á to k a t? -V k é r d e z te m
k ö szö n és h e ly e tt a b a rá to m tó l
é s s á r k e f é t, r u h a k e f é t k é r te m .
— E n n e k tö r té n e te v a n —
s ó h a jto tt a b a r á to m . — T u d o d ,
itt a T o k o d i u tc á b a n csak
n a g y r i tk á n j á r a z ö n tö z ő k o c s i.
M iv e l a K ö z tis z ta s á g i V á lla la t­
h o z h i á b a im á d k o z tu n k , k é n y ­
te le n e k v o lt u n k e s ő é rt i m á d ­
k o z n i, d e m é g az e s ő fe lh ő k is
in k á b b c s a k a f ő ú tv o n a la k
f ö lö tt v o n u l t a k el. E g y n a p o n
a z tá n a z t ö r té n t, h o g y a z ö n ­
tö z ő k o c s i v e z e tő je , L e lk e s D á ­
n ie l — a m ik o r é p p e n e r r e j á r t
e g y k ia d ó s z iv a ta r u t á n , — B a r á t o m k is s z ü n e te t t a r to tt.
m e g p illa n to tta S o m o s P ir o s k á t,
a T o k o d i u tc a le g s z e b b le á n y á t .
M e g lá tn i é s m e g s z e re tn i egy
p illa n a t m űve v o lt. A ttó l
k e z d v e a lo c so ló k o c si m in d ig
P ir ik é n y o m á b a n j á r t.
— P i r i k é ú g y te tt, m i n t h a
n e m v e t t e v o ln a é s z re , m é g
G ö r ö g o rsz á g v is s z a k ö v e te li a m iló i V é n u s z t
Szegő G izi r a jz a
a k k o r s e m , a m ik o r m á r v a ló ­
sá g o s á r v íz v o l t a T o k o d i u tc á ­
b a n . B a r á to m , tu d o d , m ily e n
le v e g ő v o l t i t t ? B a la to n i le v e ­
g ő : fris s , k ö n n y ű , p o r m e n te s .
E g v - k é t is m e r ő s ö m m in d ig i t t
tö ltö tte n á l a m a h é tv é g é t.
— A z tá n e g y n a p o n D a n i é s
P ir ik é m e g is m e r k e d te k e g y ­
m á s s a l: P ir ik é v é le tle n ü l b e le ­
l é p e tt e g y te n g e r s z e m b e és
nem t u d o t t k ijö n n i b e lő le .
D a n i lo v a g ia s a n le u g r o tt a k o ­
c s iró l é s a se g íts é g é re s ie te tt.
E z e k u t á n m in d e n n a p ta lá lk o z ­
ta k , s e z z e l m e g o ld ó d o tt u t ­
c á n k ö n tö z é s i p r o b lé m á ja . A
T o k o d i u t c a v o l t K ö z é p - E u ró -
p a l e g jo b b a n ö n tö z ö tt u tc á ja .
E g y s z e r , n e i n t u d n i b iz to s a n ,
m ié r t, ö s s z e v e s z te k . E g y e s e k Vénusz: Kérem az útiruhámat! Nem akarok az utolsó pil­
s z e r in t a z é r t, m e r t P ir ik é a k a r t lanatban kapkodni 1 . , .
lo c s o ln i, d e D a n i n e m e n g e d te ,
m o n d v á n : a h h o z s z a k é r te le m
k e ll. A z u t c á n k a t is m é t b e le p ­
te a s z ü r k e p o r , m e r t D a n i
m é g a k ö z e lü n k b e se jö tt. A
C sod álatos g é p e z e t
d o lo g k o m o ly r a f o rd u lt. C se­ H egedűs I s tv á n rajza
le k e d n i k e lle tt. A z u tc a la k ó i
n a g y g y ű lé s t t a r t o tt a k és a z
ö n tö z é s é r d e k é b e n e lh a tá r o z ­
tá k , h o g y k ib é k ítik a f ia ta lo ­
k a t. É n e g y e n g e s z te lő -le v e le t
ír ta m D a n in a k , a lá n y n e v é ­
b e n . 'E g y m é r n ö k , a 9 /a - b ó l,
D a n i e s d e k lő s o r a it to lm á c s o l­
ta , e g y s z ó v a l n é m i c s a lá rd s á g
ú tj á n s ik e r ü l t ö s s z e b é k íte n iin k
a f ia ta lo k a t.
— D e h á t, h a ú j r a s z e re tik
e g y m á s t, m i é r t p o r o s m é g is a
T o k o d i u t c a ? — k é r d e z te m .
— M e r t P ir ik é f é r jh e z m e n t
D a n ih o z é s a z ó ta a z ö n tö z ő ­
k o c s in a k n in c s m ié r t a T o k o d i
u tc á b a n já rn ia .
T ard o s P é te r

átkelőhely dfői/tcáh
ső < ?
l # 5^
0 . 1 \* - Jj
§ k :
1 iz e n ö t é v e la k o m e b b e n
a h á z b a n . Ism e rn e k a k ö rn y é­
k e n , é s is m e r e m a k ö r n y é k e t.
S o k e m b e r re l v a g y o k k ö sz ö n ő
v is z o n y b a n . T e r m é s z e te s h á t,
h o g y ' H a jp ip i is k e d v e s e n in te ­
g e t e t t fe lé m , a m i k o r te g n a p
e s te ta lá lk o z tu n k :
— C sao! — ü d v ö z ö lt, ahogy'
ez m á r sz o k á s j o b b olasz
n e o r e a lis ta f ilm e k b e n .
— S z ia , H a jp ip i! — k ö sz ö n ­
t e m v is s z a . É s ő t u d t a , h o g y
e z z e l k i is m e r ü l t k o r s z e r ű szó­
k in c s e m . A to v á b b i a k b a n te ­
h á t u d v a r i a s a n m a g y a r r a fo r­
d í t o t t a a sz ó t. E g y é v v e l eze­
l ő t t m é g k e s z c s ó k o lo m o t m o n ­
d o tt, h a t a lá lk o z tu n k , és a k ­
k o r m é g a n y u k á j a jó v o ltá b ó l
c s a k P ip in e k h í v t á k . N e m sze­
r e t t e b e c e n e v é t, d e a z egész
k ö r n y é k íg y s z ó líto tta , h isz en
i t t s z ü le te tt ő e z e n a tá jo n , és
i t t is n ő t t fe l n y u r g a k a m a s s z á ,
a s z e m ü n k e lő tt. T iz e n h a t éves
k o r á b a n a z tá n m e r é s z f o r d u la t­
t a l b e s z ü n te tte a g y e r e k e s k ö ­
s z ö n é s t, é s a s a r k i f o d rá s z n á l
m o d e r n f r i z u r á t é p í t t e t e t t a fe ­
jé r e . A k k o r n e v e z te e l ő t b a ­
r á t j a , R o k k i, a s z e n v e d é ly e s
tá n c o s , H a j p i p i n e k : a m e g to l­
d o tt névben ném i já té k o s
ir ig y s é g is c s illa n t P i p i szép
..új h a jv is e le te i r á n t .
A m in t m o n d ta m , e s te ta lá l­
k o z tu n k ; ebből k ö v e tk e z ik ,
h o g y é n h a z a f e lé ig y e k e z te m ,
H a j p i p i v is z o n t é p p e n tá v o ­
z o t t h a z u lr ó l. N y i l v á n tá n c o ln i
m e n t v a la h o v a , i lle tv e ah o g y
ő m o n d ja : c s u rg liz n i. V ag y
c s u r b liz n i? — s o h a s e m ta n u ­
lo m m e g , h iá b a .
M e g á llt, * é s s z e m r e h á n y ó a n
te k in te tt rá m :
H e g e d ű s I s tv á n rajza
T.
& ;>
W .'- i
— M o s ta n á b a n k evesebbet
te ts z e n e k b e n n ü n k e t m a c e r á ln i
— m o n d t a n e h e z te lv e .
— K ik ? — k é r d e z te m ó v a ­
t o s a n . — É s k ik e t?
— M a g u k , a k ik a z ú js á g b a ,
m e g m in d e n h o v a ír n a k . B e n ­
n ü n k e t , f ia ta lo k a t.
A t y a i ( jó in d u la tta l ig a z íto t-j
ta m h e ly re :
— A f ia ta ls á g o t s e n k is e m
m a c e rá lja . B e n n e te k e t m in ­
d e n k i s z e re t, h is z e n . . .
H a j p ip i a v e s é m b e lá to tt.
M á r m o n d t a is:
— C sa k a z t n e te s s é k m o n ­
d a n i , h o g y h isz e n m i v a g y u n k
a jö v e n d ő , a n em zet re m é n y ­
sé g e .
E lp ir u lta m . H a m e g ' n e m
a k a d á ly o z z a , v a ló b a n ily e s m it
m o n d t a m v o ln a . M á s r a t e r e l­
t e m a sz ó t:
— É s m o n d d c s a k , H a jp ip i,
m i é r t b a j az, h a k e v e s e b b e t
m a c e r á i n a k b e n n e te k e t?
— A n ő k m ia tt b a j — fe ­
l e lte k o m o r a n . — A z e lő tt h e ­
t e n k é n t v o l t r ó lu n k e g y p á r
k a rik a tú ra . M e g v ic c . M eg
k o m o l y c ik k a rró l, h o g y m i­
l y e n lé h á k v a g y u n k . É s m o s ­
t a n á b a n a lig v a n v a l a m i . A
n ő k a z t m o n d já k , h o g y k im e n ­
t ü n k a d iv a tb ó l, m i n t a P a ­
t y o l a t , m e g a F ik . H o g y m á r
n e m érd em es b e n n ü n k e t m a ­
c e r á ln i. K iö r e g e d tü n k — t e t t e
h o z z á ro s s z k e d v ű e n .
— A nőknek az te ts z e tt,
a m íg f o g la lk o z o tt v e le te k a
s a jtó ?
— H á t p e rs z e ! — A sz e m e
m e g c s illa n t: — E g y ügyes
r a jz , v a g y e g y j ó k is v e z é r ­
c ik k m i n d j á r t e m e lte a z á r ­
f o ly a m u n k a t. A r o k e n d r o ln a k
is c s a k a d d ig v o l t é r te lm e ,
a m íg s z id tá k . A v a g á n y d u m a
is c s a k a k k o r a z ig a z i, h a m u ­
r iz n a k m ia tta . V a g y . . . te s s é k
c s a k m e g k é r d e z n i a s z a b ó k a t:
h a m e g je le n t v a la m e ly ik ú j ­
s á g b a n e g y m é rg e s t á m a d á s a
c s ő n a d r á g e lle n , m á s n a p e g y
t u c a t ú j k u n c s a f t je le n tk e z e tt,
É s m o s t m á r k e z d i m in d e n k i
u n n i a c s ő n a d rá g o t, m e g a p a -
s z o m á n to s c s u k ly a k a b á to t is.
A n ő k m e g m in k e t k e z d e n e k
u n n i.
— M e rt n em m a c e r á in a k
b e n n e te k e t?
— A z é r t. T e ss é k m á r v a l a ­
m it t e n n i a z é r d e k ü n k b e n !
T e s s é k m á r ír n i v a la m i m é r ­
g e se t, h is z e n íg y m á r n e m is
érd em es s is a k h a ja t h o r d a n i,
m e g o l y a n c u p fo s f r i z u r á t se m .
C sak a d d ig v o lt é r d e k e s , a m íg
s z id ta k é r te . B á j! — b ú c s ú z o tt
C s e n g e ri u tc a i a n g o ls á g g a l. A z ­
t á n tá v o z ó b a n v is s z a f o r d u lt,
s z o m o r ú a n h e ly e s b íte tt:
— A v is z o n tlá tá s r a . H o ln a p
e g y e n e s r e v á g a to m a h a j a m a t .
A rc á ra v o lt írv a , m ié r t.
N e m é r d e m e s , h a m á r n e m is
m a c e r á ljá k é r te a z e m b e r t.
M a g a m p e d ig h a z a f e lé m e n ­
te m b e n h o s s z a s a n tű n ő d t e m :
— L á m , lá m , m é g is v a n
e r e je a n v o m t a t o t t b e tű n e k ...
E. J.
É rd e k h á z a ssá g
B a lá z s -P ir i B a lá z s ra}za
A k i m é g n e m tu d n á , a z z a l
k ö z lö m , h o g y tu r m ix - lá z v a n
B u d a p e s te n . E lő s z ö r a so k
„ M a c k ó ” e g y ik é b e n k e v e r te k
tu r m ix é t, a m e ly d é li, v a g y h a ­
z a i g y ü m ö lc sb ő l, te jb ő l é s sz ó ­
d a v íz b ő l, ille tő le g e z e k g é p i k e ­
v e r é s é b ő l á ll.
M a m á r o tt ta r tu n k , h o g y
m á r u tc a i f ris s ítő b ó d é k b a n , -
íg y a M o s z k v a té r ib e n is —
k a p h a tó a tu r m ix , a n a n á s z , k a ­
r a m e ll, m á ln a é s e g y é b íz e k b e n .
Á r u s ítjá k a c s a k n a p p a l n y itv a -
ta r tó é jje l- n a p p a l C s e m e g é b e n
is.
A tu rm ix -s z e l k a p c s o la tb a n
m e g k e ll e m líte n e m te g n a p i
n a g y m e g le p e té s e m e t, a m e ly e t
e g y sz e s z k e d v e lő b a r á to m o k o ­
z o tt. A z t r é g e n tu d ta m r ó la ,
h o g y a tö m é n y ita lo k r a jo n g ó ­
ja , e z é r t n a g y o n e lc s o d á lk o z ta m
a z o n , h o g y d ic s é ri a tu r m ix é t.
- V a n e g y ita lb o lt - le lk e n ­
d e z e tt - , a h o l r e m e k tu r m ix é t
ad n ak . A m ai v en d ég ek m ég
a z t se tu d tá k , h o g y m i a z a t u r ­
m ix , a m ik o r é n m á r m in d e n
n a p m e g itta m a z é n h á r o m f é l­
d e c im e t.
- É s m ib ő l á ll a te h á r o m
fé ld e c id ? - k é r d e z te m g y a n ú t
fo g v a .
- T . U . R .-b ő l m ix e lik , - v á ­
la s z o lta . - K é t c e n t T r ip le sec,
e g y c e n tilite r U n ic u m é s k é t
cent R um . . .
(sti)
 L ak ás a v a sú t m e lle tt

Melk í
1 ^ . ü d é ik é r ő l, d erék s z o m sz é d o m ró l
P usztai Pál ra jz a

j á r t a a sz ó m ú ltk o r a h á z b a n .
- R é m e s e m b e r - s z ö m y ü lk ö d ö tt a z
e g y ik la k ó tá r s o ly a n sp ó ro ló s, h o g y
a sz ó s z o ro s é r te lm é b e n s z á m o lja a g a r a s t.
- M é g is m in d e n n a p r é s z e g e n h e m p e -
r e d ik h a z a - íg y a z e g y ik la k ó tá r s n ő - ,
is m e r ik m á r a k ö r n y é k i k o c s m á k b a n ,
m in t a ro s s z p é n z t.
- O ly a n f u k a r , f illé r e s k e d ő - s ír ta
K u d e lk á n é is - , h o g y e lis s z a a fé l k e r e ­
se té t. H ig g y é k e l, h a n a g y v o n a lú b b le n n e ,
e g é s z r e n d e s e m b e r n e k m o n d h a tn á m .
I z g a to tt e z a r e jté ly e s , d ia le k tik u s
e lle n té te k e t m a g á b a tö m ö r ítő a la k , é s -
m in th o g y m é g c s a k lá tá s b ó l is m e r te m -
le g k ö z e le b b z á r á s k o r m e g le s te m a s a r k i
ta lp o n á lló n á l.
- M i a z h o g y é n ta k a r é k o s v a g y o k ! -
d ü n n y ö g te k é r d é s e m r e a k a d o z ó n , d e ö n ­
tu d a to s a n . - A k r a j c á r t is m e g b e c s ü lö m .
N e m h is z i e l? I d e f ig y e lje n ! H a k é r e k e g y
p e c s e n y e n a g y f rö c c s ö t, a z u g y e b á r te s t­
v é r e k k ö z ö tt h á r o m h u s z o n ö t. D e h a o d a ­
a d o k h á r o m h a r m in c a t, a z ö t f illé r t s o h a ­
Na látod, volt eredménye a panaszunknak! Nem gyártunk több gőzmo'zdonyt!
se m lá to m v isz o n t. T u d ja , h o g y b a b r á lo k
k i v e lü k ? K é r e k m i n d j á r t k é t frö c c s ö t,
a z k e r e k ö ss z e g . . . •
M in th o g y e r ő s e n in g a d o z o tt, m e g k o c ­
k á z ta tta m a k é r d é s t : T é v e s k a p c so lá s
- M a p é ld á u l h á n y f rö c c s ö t iv o tt? T o n cz T ib or r a j z a
- M a k é r e m ? T íz e t! - f e le lte d a g a d ó
m e lle l, d a d o g ó n y e lv v e l.
- M i é r t ily e n s o k a t?
- E m b e r, h á t n e m é r ti? H a c s a k k i ­
le n c e t isz o m , ö t f i l l é r t k e r e s r a jta m a
p é n z tá r o s n ő . . .
G. Szabó László

fremitr 9 2 gperáta
K iv é te le s e n n em arról
v a n s z ó , h o g y a z O pera m u ­
ta t b e v a la m it e ls ő iz b e n ,
h a n e m a le q ifja b b k ö z ö n ­
s é g „ p r e m ie r j é r ő l” : a z o k ­
r ó l, a k ik e ls ő íz b e n lé p té k
á t O p e r a h á z u n k k a p u já t.
G a zsi Igen g y a k o r la t i é r z é k ű ifjú , p e ­
d ig m é g c s a k tiz e d ik é v é t ta p o s s a . De
a z t a z tá n k é t lá b b a l, t e lj e s e r ő v e l. A
Jancsi és Ju lisk a e lő a d á s á n a k
s z ü n e t é b e n őt is m e g ta lá lh a ttu k a so k
k ip ir u lt, c s illo g ó s z e m ű g y e r k ő c k ö z ö tt.
H a m a r o sa n a k é r d é s g y a k o r la ti r é s z é r e
té r t át.
— M ondd a p u , — k é r d e z ő s k ö d ö tt, —
a g o n o s z b o s z o r k á n y t a la k itó é n e k e s n ő
is t a g ja a z O p erá n a k ?
— T e r m é s z e t e s e n , — m a g y a r á z ta a
p a p á ja . — U g y a n ú g y m in t a tö b b ie k . Ű tis z o lg á la t
— F a n ta sz tik u s, — m é lta tla n k o d o tt Várnai György rajza
G a z si. — E gy ily e n n ő t m é g f iz e tn e k
is . . .
*
P é te r t t iz e n n é q y é v e s k o ­
r á b a n e ls ő íz b e n v itté k „ f e l­
n ő tt” e lő a d á s r a . A té m a k i­
v á la s z tá s a k is s é tú lm e r é -
szen tö r té n t: R ich a rd
S tr a u s s S a lo m e -já t n é z te
v é g iq a s o k a t iq é r ő fia ta le m b e r . M ásnap
d é lb e n a n a g y m a m a ta p in ta to sa n a z ­
irá n t k e z d e tt é r d e k lő d n i, h o g y m ily e n
n y o m o t h a g y ta k u n o k á já b a n a lá to tta k .
P é te r k é t k a n á l le v e s k ö zö tt e k k é p ­
p en in té z te el a z e lő a d á s t:
— A sz tr ip t íz n a g y o n jól sik e r ü lt .
E lőtte a z o n b a n f e le s le g e s e n so k a t é n e ­
k e lt e k . . .
(— v á n —)
 M e te o r o ló g ia i s z ín m ű v e k
d ivatja
S án d or K á r o ly rajza
- M i az új darabod cime?
- Lassú felmelegedés, helyenkint köd-
szitálás . . .
H á t e z h o g y le h e t?
G erö Sándor
- Jaj/ Jenőké, nem vettük észre, hogy
frissen festett padra ültünk!
1/ U V t M
, l.
— T u d ja u ram , az én szerencsém az
v o lt az életb en , hogy m á r ifjú e m b e r ko ­
ro m b a n rá jö tte m a boldogság titk á ra .
— E z v aló b an n a g y szerencse.
— A zt m eghiszem . A boldogság titk a
u g y a n is n em a pénz, n e m a vagyon.
— G ondolom . H an e m ?
— N em is a sik e r, sem az elism erés,
sem a k a rrie r.
— N em ? H á t a k k o r? T á n bizony a jó ­
egészség?
— U g y an k érem . M ih ez kezd vele, h a
b o ld o g ta la n ?
— N o persze. E zek sz erin t?
— A boldogság tit k a a nyugalom .
S em m i m ás.
— É rd ek es. C sak u g y an ?
— Igen. A n yugalom , u ram , sem m i
m ás. A nyugalom .
— És hogyan s ik e rü lt elérn ie?
— Sehogy.
8.
— É n a h u m o rt k ed v elem , m ű v ész ú r
és sem m i kifogásom ellen e, h eg y k a r i­
k a t ú r á t rajz o ljo n ró lam . De u g y e n e m
fog ellen szen v esn ek áb rá zo ln i?
— N em . M ég h a a k a rn a m , sem tu d ­
n á m , m e rt én ö n t tis z te le m és b ec sü ­
löm.
— E zt köszönöm . D e a k k o r m ié rt
a k a r k a r ik a tú r á t ra jz o ln i ró lam ?
— M e rt n ek em o ly a n a te rm ész ete m ,
hogy a n ag y h a rm ó n iá k b a n a kis disz­
h a rm ó n iá k a t keresem . U raság o d a rc a
re n d k ív ü l h arm o n ik u s. T e k in te te e rő t
és szellem e t sugároz. D e a szem öldöke
o ly a n fu rc sá n é k -a la k ú és bozontos. E n ­
gem az ön szem öldöke ih le te tt m eg.
— S zó v al olyan szem öldököt fog r a j ­
zolni, m in t egy m a jo m é ?
— N em . O lyant, m in t am ily en az
öné. P ersze kissé eltú lo zv a, m e rt k a r i­
k a tú rá ró l v an szó.
r a jz a
Az egyszerű ruha megvéd az időjárás és
a divat viszontagságai ellen.
* R u h á m a t f o l t o k lé g ió ja s z á llta m e g ,
Nem igaz, hogy X. író nem ír. Egy pa­
naszkönyvön dolgozik.
* O ro szb ó l fo rd íto tta :
Az öreg ember azért nem szeret meg­
halni, mert már megszokta az életet.
*
Az ember szívesen bízná másra az ön­
ismeretet.
* A z e ls ő a m e r ik a i h o ld r a k é tá v a l m a g a
Csak a rossz festő önarcképe hízelgő.
# am oda . . .
Z. író szegény maradt. Aforizmákat írt
és ívenként fizették.
* Ez n em f o g m en n i!
Erényekkel kérkedni körülbelül olyan,
mint meztelenül járkálni az utcán.
F. L.
te n V
— M it fo g szólni hozzá sz e re te tt és
szerető feleségem ?
— T etszen i fog neki. É s sem m ivel
sem fogja ö n t kevésbé szeretn i.
— És a b a rá ta im ? M it fo g n ak szólni
hozzá?
— El le szn e k ra g a d ta tv a , és m ég jo b ­
b an fo g já k becsü ln i önt.
— M iért?
— M e rt az ön szem ö ld ö k én ek disz­
h a rm ó n iá ja k i fogja em e ln i a rc á n a k
h a rm ó n iá já t.
— H át jó, fogjon hozzá. De az ért egy,
egyetlen k is k érésem m ég is van.
— T essék p aran cso ln i.
— R ajzo ljo n nekem egészen szab á­
lyos, szép szem öldököt.
8.
— A b á c sik a csak u g y an százhuszon­
h a t éves?
— Igen.
— És jó e rő b e n v an ?
— Igen. M ég m a is od av ág o k egy
száztíz évest.
— És m in e k köszö n h eti ezt a szép
hosszú é le te t?
— T u d ja Isten .
— D o hányzik?
— M á r nem . K ilen cv en n y o lc éves ko ­
ro m b an a b b a h ag y tam , m e rt reszelt a
to rk o m tőle.
— A lkohol?
— C sak am en n y i b elém fér.
— M é rté k le tesség a szerelem b en ?
— N em m o n d h a tn ám . M ég m a n ap sá g
is k i-k icsapongok, h a n e m vag y o k lu sta
hozzá.
— Ezek sz e rin t a hosszú é le tn e k nincs
titk a ?
— De v an . S zerencse k e ll hozzá..
— S zeren cse? A b á c sin a k m i vo lt a
szeren cséje?
— H ogy m in d ig v a la k i m á s h a lt meg.
T ab i László
M U SZA D Z S A L IL
ta tá r k ö ltő ve rse :
; Tf" t * 1** (U t •u *t •i * i ' ’ -»i
Jkatkottíut j
' *“*
t-t- i- t-1 n — m i « f . i i+ r
d e b e c s ü l e t e m e n fo lt n e m e s e tt.
T e k é r k e d s z : ö lt ö z é k e d é k e s m ű r e m e k —
d e t e l k e d e n a fo lt, ja j, r e n g e te g .
P e tő M ik lós
E ise n h o w e r é r k e z ik m e g a h o ld b a . K örü l­
n é z é s e lr é v e d e z v e t e r v e z g e t :
— Oda e g y r a k é ta tá m a s z p o n t k e r ü l . . .
am oda n ehéz lé g e lh á r itó tü z érsé g . ..
Ebben a p illa n a tb a n v a la k i m e g k o c o g ­
tatja a té r d é t . L e n é z, o tt e g y ö k lö m n y i e m ­
b e r fo r m á t lát, a k i f is z t u lá z ó h a n g o n m e g ­
sz ó lítja :
— H a l l ó . . . ! Én e g y h o ld la k ó v a g y o k .
— M iért?
— M ert t e g n a p m á r Járt itt e g y z ö m ö k
e m b e r le n tr ő l é s ő a z t m o n d ta , h o g y a z
e g é s z e t , ú g y , a h o g y v a n , b e k e ll v etn i h ib ­
r id k u k o r ic á v a l.
E g y v id á m darab p rem ie rjén A h u llá m v a sú to n

- S z e rz ő ! S z e rz ő !

T e c h n ik a i ak ad ály
Itt a le g k o r sz e r ű b b k ifo g á s!

Szobor-j avaslat
K asso ra jz a
 lóca. A g ém esk ú tb ó l is le a k a rta k
v ág n i eg y d a ra b o t, de e ttő l később
e lá llta k . A je le n e t, a m it felv e tte k , a
k ö v etk ező volt. ö z v . B ősze G áb risn é
h a z aé rk e zik , k é t görö g d in n y év el a
kezében. V égigm egy a to rn áco n , a
d in n y é k e t leteszi a ló cára, a z tá n fel­
m á szik a galam b d ú ch o z, hogy e n n i
ad jo n a g alam b o k n ak . E p illa n a tb a n
b elép a k isk a p u n rég nem -.látott fia.
ö rö m é b e n felsik o lt, lem ászik a lé t­
ráró l, a fiáh o z szalad és m egöleli.
A je le n e t p ró b ái elkezdődtek. A
T e rjé k -c sa lá d a p r a ja n a g y ja fel-alá
sz ág u ld o tt a z u d v a rb a n , hogy a szük­
séges b a ro m fik a t gép elé te re lje .
Ez p ersze, n e m m e n t sim án . H ol a
ty ú k o k sz a la d ta k szét, hol a k a k a s
m a k a c so lta m eg m ag át. E cserikém , a
fia ta l k e llé k e s v é rt izzadott, m e rt
p esti fiú lév én , n em tu d ta m e g k ü ­
lö n b ö z te tn i a ty ú k o t a k ak a stó l, am e l­
le tt fé lt is tő lü k . S zeren csétlen ség ü k ­
d ú c b a m ég b e m e n te k ug y an , d e ne-
a d jiste n , hogy egy is k ijö tt volna.
B ősze n é n in e k ugyan is, a fo rg a tó -
k ö n y v sz erin t, m eg k e lle tt csó k o ln ia
az eg y ik g alam b o t. De csak n e m d u g ­
h a tja be a f e jé t a dúcba! A ren d e ző
o rd íto zo tt, a g alam b o s e m b e r sé rtő ­
d ö tte n fe lm á sz o tt a lé trá n és hív o ­
g a tta g ala m b ja it. „ T u b i-tu b i”, b ú g ta
eg y jó féló ráig , d e egy sem a k a d t, a k i
h a jla n d ó le tt v o ln a fe lle n d íte n i a m a ­
g y ar film ip a rt. A ren d ező d ü h ö se n
e lk e rg e tte a g alam b o s e m b e rt és in ­
te llig e n seb b g alam b o k b eszerzésére
a d o tt u ta s ítá s t. E ste a z tá n h a z a m e n ­
tü n k , m e rt az ú ja b b g alam bos e m b e r
n e m é rk e z e tt m eg.
H a rm a d n a p m e n t m in d en , m in t a
k a rik a c sa p á s. B ősze n én e felm ász o tt

H
a d d m o n d jam el rö v id en és t á r ­
gyilagosan, h o g y an v e tté k fe l a
„S zárazb eteg ség ” cím ű m a g y a r
film eg y ik leg h atá so sa b b je le n e té t
K ecö lh ázán , h áro m sz áz k ilo m é te rre
B u d a p esttő l. A m in t később m e g tu d ­
ta m , a film esek fig y elm e a z é rt fo r­
d u lt é p p e n K ecö lh áza felé, m e rt itt
ta lá ltá k m eg a „m o tív u m ”-ot, T é rjé k
Jó z se f g azd u ram h á z á n a k k ép éb en .
T a k a ro s k is h áz v o lt ez a fa lu szé­
lén , nád fed éllel, á rn y a slo m b ú fá k
között. Az u d v a rá n m in d en v olt, am i
k e ll: gém es kú t, g alam b d ú c, tr á g y a ­
dom b, e p e rfa és árn y ék szék . F a r a ­
g o tt to rn á c is v olt, m eg egy ló ca a
to rn á c o n , valódi lóca.
A m ik o r én a fa lu b a érk eztem , a
film e se k m á r k é t h e te o tt v o lta k és
v á r tá k , hogy k isü ssö n a nap. O ly k o r,
a m ik o r k isü tö tt, h ir te le n fe lb o ly d u lt
a falu . A u tó k száguldoztak, e m b e re k
ro h a n ta k ide-oda. te re lv é n a n ép e t,
o v era llo s egyének sz a la d g á lta k o rd í­
tozva, v a s ta g g u m ik á b elek k e l a k e ­
zü k b e n , az a g re g á to r d übörögve m e g ­
in d u lt, a v a rro d á b a n c s ap k o d tá k az
a jtó t, és az ele g á n s p esti színészek
ro n g y o s n ad rá g b a n , b o ro stásan ro ­
h a n ta k T é rjé k Jó z sef g azd u ram h á z a
irá n y á b a . M ire o d a é rte k és m in d e n
e g y ü tt volt, m e g e re d t az eső.
K é t fe lv é te lt m ég is c sin á lta k e d ­
dig. A z egyik n e m s ik e rü lt v a la m i
jól, m e rt a szénás szekér, am e ly e t a
h íre s jellem szín ész b ére sn ek öltözve
irá n y íto tt, a h e ly e tt, hogy b e fo rd u lt
v o ln a T e rjé k é k k a p u já n , a szom széd
B alo g h Istv á n k e ríté s é t d ű tö tte ki.
A zó ta m in d e n k i B alo g h é k at irig y e lte,
m e rt a k e ríté s m á r úgy is rossz v olt,
le g a lá b b ú ja t h ú z a tn a k a h ely éb e a
film e sek . De m ég jo b b a n irig y e lté k
T e rjé k é k e t, a k ik m e g c sin á ltá k a sze­
re n c sé jü k e t, m e rt a h elik o p ter, a m e ­
ly ik a h áz felé re p ü lt, hogy m a d á r­
tá v la tb ó l fén y k ép ezzen , a h u z a tta l,
a m it csin ált, fé lre c sa p ta a h áz te te ­
jét. Ü g y h írle tt, h o g y szép, ú j cse ré p ­
te tő t ad h ely ette a Film .
M á sn ap , am ik o r v é g re té n y leg k i­
s ü tö tt a n ap , m in d e n k i o tt v o lt T e r­
jé k é k h áz a k örül, a k i csak él és m o­
zog. A házikó v a ló b a n h a n g u lato s
v olt, ső t v id ám is, m e rt félrec sap o tt
fed e lév e l úgy n é z e tt ki, m in t egy
h u n c u t, v én k o rh ely . A film esek ,
a d o tt je lre m e g ro h a n tá k a h á z a t és
n ém i á tc so p o rto sítá st v itte k véghez.
A g alam b d ú c o t elő b b re h o zták v ag y
k é t m é te rre l, a trág y a d o m b o t h á trá b b
to ltá k és a to rn á c ró l leszag g atfák a
10 v ad sző lő t, hogy jo b b a n látsz ó d jék a
re, a ren d e z ő n e k eszébe ju to tt, hogy
lib á ra is szüksége vo ln a, de az nem
vo lt az u d v a rb a n . E cse rik ém rö v id
idő m ú lv a m e g je le n t k é t lib á v a l a
h ó n a a la tt, a k ik úgy csap k o d tak ,
hogy m a jd k iv e rté k s z á rn y u k k a l a
szem ét. E g y -k é t ó rás lib aid o m ítás
u tá n v é g re sik e rü lt a m e g ré m ü lt b a­
ro m fik a t úgy e lfá ra sz ta n i, hogy
a p a tik u s a n a gép elé v án szo ro g tak
és a fe lv é te l m e g tö rté n t. J ö h e te tt
Bősze n é n i a d in n y é k k el. J ö tt is, de
p e h h ü n k re , a ren d e ző n ek ism ét tá ­
m a d t e g y ö tle te : te h e n e t a k a rt. M en­
je n e l a k a p u e lő tt egy te h én , m ond­
ta , és b á m u ljo n b e az u d v a rb a . Ecse­ a lé trá n , a g a la m b k ijö tt, csak a lé t­
r a sz a k a d t le B ősze n é n e a la tt. E zek
rik é m f e lh a jto tt a szom szédban egy
te h e n e t és m eg k ezd ő d ö tt ú ja b b k á l­ u tá n n em a k a r t ú ja b b lé tr á r a m á sz­
ni. H osszas k a p a c itá lá s u tá n , a m u n ­
v á riá ja . A te h é n hol m e n n i nem
a k a rt, hol b á m u ln i n em a k a rt. Ez e l­ k á s o k ö ssz ee szk á b áltak egy m eg b íz­
h ató , m asszív lépcsőházat, Bősze n é n i
ta r to tt v a g y k é t ó ra hosszat. A szí­
n észek p ille d te n a lu d ta k a gyepen, a felm ász o tt, m eg csó k o lta a g alam b o t,
m e g lá tta f iá t a k e rta j tóban, fe lé re ­
trá g y a d o m b m e lle tt, a T e rjé k -c sa lá d
üveges sz em e k k el b á m u lt m ag a elé, p e s e tt és m eleg, an y a i szókkal ü d v ö ­
zölte. M ég egy d a ra b ig b eszélg ettek ,
csak E c se ri dolgozott, m in t egy m eg­
sz állo tt, ú s z ó n a d rá g b a n is csu ro m v i­ ö lelv e csó k o lv a egym ást, a z tá n ism ét
h a z a m e n tü n k .
zesre iz z a d t te stte l. V ég re a teh én
m e g e m b e re lte m a g á t, m e n t is b á ­ E n a k ö v etk ező n ap o n elu taz ta m .
A film b e m u ta tó já n ó riási izg alo m ­
m u lt is és m i is h a z a m e n tü n k , m e rt
k ö zb en e ste lett. m a l v á rta m a je le n e te t, az é n je le ­
n e te m e t, a m e ly n e k szü letésé n él je ­
M á sn a p Bősze n én i le te tte a diny-
n y é k e t a ló cára, sem m i b a j sem volt. le n v o ltam . A m ik o r e lé rk e z tü n k oda,
a k ö v etk ez ő t lá tta m . A fiú f e ltű n t a
A b a j c s a k a g alam b d ú c k ö rü l kez­
d ő dött. A galam bos em b er, a k i a k e rta jtó b a n , rö g tö n u tá n a fe lb u k k a n t
m e lle tte B ősze n é n e is.
szom széd falu b ó l h o zta á t a g alam ­
b o k at, m e rt T e rjé k é k n e k n em volt, — H á t m e g g y ü ttél, édes fiam ?
— M eg, id ö sa n y ám . . .
m á r k é t n a p ja ü lt a lá d á ja m e lle tt
és d ic sé rte a g ala m b ja it. A m ikor S n itt. E n n y i v o lt az egész. A tö b ­
az o n b an so r k e rü lt rá ju k , k id e rü lt, b it k iv á g tá k a film ből.
liogy m é g sem o lyan in tellig en sek . A G ád o r B éla
Jártas a sajtó berkeiben
M észáros A n d rás r a jz a
- E z a „ D é le lő tti H ír e k " sz e rk e sz tő s é g e . M e g is m e r e m a z a r o m á já ró l . . .
 S á n d o r K á r o ly ra jza i
- ■ » I— „Ilii .1 II, —

P ó c s a i ( lih e g v e b e f u t a P é n z ­
ü g y i F ő n ö k titk á r s á g á r a , r e ­
k e d t e n a z iz g a lo m tó l) : B e n t
v a n G o r tv a i k a r t á r s ?
T i t k á r n ő (a s z á já r a te s z i a z ,
u j j á t ) : N e m z a v a r h a t j u k ! H a ll- '
g a s s a c s a k ! ( G o r tv a i s z o b á já ­
b ó l f i n o m k o c o g ó n e s z h a lla t- '
s z i k .)
P ó c s a i ( id e g e s e n ) : M i a z a
k ocogás?
T i t k á r n ő : M o s t v e r i fo g á h o z
a g a r a s t.
P ó c s a i ( id e g e s e n m e g tö r li a
h o m lo k á t): L e sz , a m i lesz!
( H a t á r o z o tt a n b e n y i t G o r tv a i-
h o z .) B o c s á n a t, G o r tv a i k a r ­
t á r s , a r r ó l v a n szó . . .
G o r tv a i ( in g e r ü lte n ) : S a jn o s ,
n e m é r e k r á ! I lo n k a k é r e m ,
n e m m e g m o n d ta m , h o g y . . . PETRESS ZSUZSÁNAK, SÁNDOR JUDITNAK,
MEZEY MÁRIÁNAK, b r a v ú r o s b e u g r á s á é r t, a „ F ra D ia v o lo ” -ban
P ó csa i ( e l k e s e r e d e tte n ) : G ,N em a z én f e je m ” - a „ H árom t a v a s z ”
m e g m o n d ta , d e é n r e n d k ív ü li b en fő s z e r e p é b e n
ü g y b e n k erese m ! M á r a h é t
e le jé n is e m líte tte m , h o g y tű z ­
o ltó -k é s z ü lé k k e lle n e a . . .
G o r tv a i (k ö zb e v á g ): Ü gy
e m lé k s z e m , a z t is m e g m o n d ­
ta m , h o g y n in c s _rá k e r e t!
P ó c s a i ( iz g a to tta n ) : A k k o r
is e lő k e ll te r e m te n i! A z o n n a l,
m e rt. . .
G o r tv a i ( d ü h ö s e n ) : M u ta s s a
m e g , h o g y m ib ő l! ( C s illa p o d o t-
t a b b h a n g o n .) T u d o m , m e g ­
íg é r te m m a g á n a k . D e h á t é p ­
p e n m o st v e ttü n k 400 d a ra b 1
a r a n y o z o tt h a lb o n tó k é s t a
m é r g e s p u s z ta i ' ü d ü lő n k b e . É s
sz ín e s s z ö k ő k u ta t é p íte ttü n k a
lic h th ó f u d v a r b a . V a n fo g a lm a ,
m ily e n n e h é z v o lt v iz e t b e s z e ­
r e z n i a v á lla lk o z á s h o z ?
P ó c s a i ( k é ts é g b e e s e tte n ) : É r ­
te m k é re m , d e m o st arró l v an
sz ó , h o g y . . .
G o r tv a i ( k ö z b e v á g ) : T u d o m
k é r e m . N á la m m in d e n fe l v a n
je g y e z v e . A m in t tú l le s z ü n k a MÁDI-SZABÓ
fő b e v á s á r lá s o k o n , m e g n é z z ü k , GÁBORNAK,
m e n n y i p é n z ü n k m a r a d t. M o st „A te r e m té s
k o r o n á J á ” -ban
v e tte m h á r o m e z e r p a p í r t r o m ­
b i t á t é s ö ts z á z h u s z á r c s á k ó t az
ü z e m i b á lr a . E z is k o m o ly ,
ö ss z e g v o lt. P la tin a h a m u tá lc á ­
k a t h e ly e z tü n k e l a m o s d ó b a n , j
J e le n le g te lje s e n k i m e r ü lt a
k e r e t. V e tte m n e g y v e n k é t d a - ,
rab a r a n y h a la t az üzem i !
e b é d lő r é s z é re és a m ú l t lié-
- te n a v a ttu k a z ú j d r ó tk ö té lp á ­
l y á t a k u ltú r te r e m b e n , S a jn o s , ■
k a r t á r s a m , m o s t n e m tu d o m
te lje s íte n i a k é r é s é t. N é z z e n b e ,
a jö v ő h é t k ö z e p é n .
P ó c s a i (a k e z e it tö r d e li) : '
V é g e ! A k k o r m á r a k á r h e se m
jö v ö k !
G o r tv a i: T ü r e le m , d rá g a
s z a k tá r s a m . K ic s in y o r s z á g v a ­
g y u n k . A la p o s a n m e g k e ll fo n - ;
t o ln u n k , h o g y m ire a d ju k ki
a p é n z t. É s k ü lö n b e n is, m é r t
o l y a n s ü rg ő s m a g á n a k a z a v a ­
c ak fecsk e n d ő ? |
P ó c s a i: M e r t e g y n e g y e d ó r a - | G REGUSS ZOLTÁNNAK, \L L A I FERENCNEK»
j a é g a f ö ld s z in ti r a k t á r ! a „ P u n t llá ” -ban a z „ I d e g e n nő
a s z ig e t e n ” -ben
F ü g g ö n y .
(galam bos)
 Egy gyárban h o P ftU tu .
S c h w o tt L a jo s r a jz a A h iv a t a l b a n :
R o v á t k á i és B la n k e ttá i e x c e n tr ik u s
tis z tv is e lő k v o lta k . M u n k a id ő a l a t t d o l­
g o z ta k . E z a le h e te tje n v is e lk e d é s ü k a z ­
z a l a te r m é s z e te s k ö v e tk e z m é n n y e l j á r t,
h o g y a h i v a t a l i s z o b á b a n r a j t u k k ív ü l
h e ly e t f o g la ló n é g y n o r m á lis n ő i d o lg o z ó
o ly a n id e g e n k e d ő ir tó z a tta l t e k in te tt r á ­
ju k , m i n t a g y ó g y íth a ta tla n v é r b a j o k o z ta
e lm e b e te g s é g s z e re n c s é tle n á ld o z a ta ir a .
M á r ta , Z s u z s i. K a ti és É v a se m tö l­
tö tte a z o n b a n s e m m itte v é s s e l a m u n k a ­
id ő t. E tt e k , k á v é t f ő z te k , s z e m ö ld ö k ö t
té p te k é s — p r ó b á lta k . C ip ő t, k e s z ty ű t,
k a r d ig á n t, d ís z fé s ű t, r ú z s t, k a la p o t, s á lt,
m ű k o n ty o t, k ö r ö m la k k o t, ö v é t — e g y s z ó ­
v a l m in d e n t, a m it csak eg y m á so n m eg ­
lá tta k . N é h a m é g tú ló r á z ta k is, h a v a la m i
a n n y i r a m e g te ts z e tt, h o g y tö b b s z ö r is fel
k e lle tt v e n n i é s n e m f u to tta a h iv a ta lo s
id ő b ő l.
R o v á tk á i é s B la n k e ttá i, a k é t k ik ö z ö s í­
t e t t fé rfi e g y n a p o n s z ö rn y ű e lh a tá r o z á s ­
r a j u t o tt. M e g fe le lő e lő k é s z ü le te k é s b e ­
s z e rz é se k u t á n m e g tö r té n t a v é g r e h a jtá s .
R e g g e l R o v á tk á i s z á n d é k o s a n v a la m i­
v e l k é s ő b b e n j ö t t b e , h o g y a je le n e t a n -

S zervezik a lé p c ső z e te s m u n k a k e z d é st
G erő Sándor r a jz a

n á l h a tá s o s a b b le g y e n . A h o g y b e lé p e tt
az a jtó n , B la n k e ttá i f e lk iá lto tt:
— N o h á t G é z a , m ily e n c u k i ú j k a la ­
p o d v a n ! H o l v e tte d ? A d d id e , h a d d
p r ó b á l j a m fe l!
A t ü k ö r e lé á llt é s h a r m in c k é t k ü lö n ­
b ö z ő f o r m á b a n é s e lh e ly e z é s b e n r a k t a
fe l a k a la p o t. D e R o v á tk á i s e m lu s tá lk o ­
d o tt.
— N a g y o n é d e s a n y a k k e n d ő d , E le k !
M u ta s d , h o g y á ll n e k e m !
N y a k k e n d ő t c s e ré lte k . A z tá n z o k n it és
H o z z á k az a n y a g o t . . . c ip ő t. A z tá n k a b á to t. A n é g y n ő m e g ­
V á rn a i G y ö r g y r a jz a d e rm e d v e b á m u lta a sz ű n n i n e m a k aró
d i v a tr e v ü t. N e m e tte k , n e m k á v é z ta k ,
n e m r ú z s o z ta k é s e g y h a n g s e m j ö t t k i
ö s s z e s z o ru lt to r k u k b ó l.
V é g ü l is R o v á tk á i e ls ü tö tte a z u to ls ó
á g y ú t.
— ö r ü l t fe ss a n a d r á g o d , E le k e m !
H ú z d c s a k le g y o r s a n , k ív á n c s i v a g y o k ,
m ily e n le s z r a j t a m .
Z s u z s i f e ls ik o lto tt, a m á s ik h á r o m
h ö lg y is f e lu g r o tt é s h a n y a tt- h o m lo k ,
e g y m á s t tip o r v a r o h a n t a z a jtó h o z .
E b b e n a p i l l a n a t b a n l é p e t t b e a z o sz ­
tá ly v e z e tő . ü g y e s e n f é lr e u g r o tt a v á g ta tó
a m a z o n o k e lő l, m a j d b á m u ló p illa n tá s a
a k é t f é r f iú r a e s e tt. M in d k e ttő i n g u jjb a n
v o lt, R o v á tk á i a n a d r á g t a r tó j á n b a b r á l t ,
B la n k e ttá i k e z é b e n b ú s a n le n g e tt a n a d ­
r á g s z íj ja .
E n n e k k é t é v e , d e a f ő n ö k m a i n a p ig
se m f o g a d ta e l a k é t s z e re n c s é tle n , p e ­
d á n s b e o s z to tt m a g y a r á z a tá t.
12 V id rán y i Is tv á n
 Új v etés — régi maggal
S z e g ő G iz i r a j z a

a n c k d o tik u s é lm é n y e in e k e lm o n d á s á r a
k é r té k fel. A „ v a j d a ” n e m s o k á ig k é r e tte
m a g á t.
— F i a t a l le g é n y k o r o m b a n r e g g e le n k é n t
m e z te le n ü l ú s z ta m b e a B a la to n b a —
k e z d e tt r á a z első a n e k d o tá r a . — E g y
ily e n a lk a lo m m a l k é tm é te r e s h a r c s a t ű n t
fe l a v íz b e n é s e g y e n e s e n f e lé m ta r to tt.
E n se m v o lta m r e s t: k é s t r á n t o t ta m és
n ek i a h arcsá n ak . . .
— H o n n a n v e tte a k é s t? — v e te tte
k ö z b e a tá r s a s á g e g y ta g ja . — H is z e n
m e z te le n v o l t . . .
E ö tv ö s s é r tő d ö tte n k a p ta fe l a f e jé t:
— A n e k d o tá t a k a r n a k , v a g y v itá t? !

S J Ö R G E N s v é d p ü s p ö k ö t m e g k é r d e z te
e g y ik h í v e : c s a k u g y a n a c e th a l g y o m r á ­
b a n v o lt-e J ó n á s ?
— H a a m e n n y o r s z á g b a ju to k , m a g á ­
tó l J ó n á s tó l fo g o m e z t m e g k é r d e z n i —
h a n g z o tt a fe le le t.
— E s h a J ó n á s t n e m t a lá ln á o tth o n ?
— é r d e k lő d ö tt to v á b b a h iv ő .
— A k k o r m a g á r a b íz o m a k é rd e z é s t.

B O R S O S J Ö Z S E F , a m ú lt s z á z a d k i ­
t ű n ő p o r tr é f e s tő je , a z e g y ik k é te s h í r ű
n a g y v á lla lk o z ó k é p m á s á n a k e lk é s z íté sé re
k a p o t t m e g b íz á s t. A n a g y v á lla lk o z ó a z
e ls ő m o d e llü lé s n é l m e g k é r d e z te :
— M it c s in á lja k a k e z e m m e l, h o g y
te r m é s z e te s le g y e n ?
— D u g ja a z é n z s e b e m b e ! — h a n g z ó it
a fe s tő v á la s z a .

K ép s z ö v e g n é lk ü l
E h e ti h ird etésü n k
P A B L O P IC A S S O V a lla u r is b ó l e g y
n e m r é g m e g v á s á r o lt f ra n c ia o rs z á g i k a s ­
t é ly b a k ö ltö z ö tt, a h o v á ó v in té z k e d é s n é l­
k ü l s z á llíto tta r e n g e te g ' k é p é t.
— N e m fé l a to lv a jo k tó l? — é r d e k lő ­
d ö t t e g y is m e r ő s e , a k i je le n v o lt a k é ­
p e k k ic s o m a g o lá s á n á l.
— A t o l v a jo k n a k tö b b e s z ü k v a n , s e m ­
h o g y e z e k e t a z é r té k te le n m á z o lm á n y o -
k a t e ltu la jd o n íts á k — le g y in te tt P ic a s so .
— Ö k t u d j á k , h o g y é n n e m s z ig n á lo m a
k é p e im e t, c s a k a v é t e l á r le fiz e té se e lle n é ­
b e n . A d d ig e g y f a b a t k á t se m é r n e k , a z ­
u t á n p e d ig m á r n e m tő le m lo p já k e l a
k é p e k e t!

V ég zetes szen ved ély

H íres em b e rek nadrágjait
G yű jti h évvel egy furcsa angol,
E gy-egy patinás pantallóért
M essze fö ld e ke t bebarangol.
D E K A P R A L IN É T A KÖZÉRT
A sajátságos m ű g y ű jtő n e k ÉDESSÉGBOLTBÓL!
N em lehet m ás gondja csak tán egy: - É S H A N E M T A L Á L O K V IS SZ A
Hogy nadrággyűjtő hóbortjára HOZZATOK. AZ ENYÉM AZ
EG ÉSZ? ..
Utolsó nadrágja is rám egy.
H. F.
 E r k é ly rejtély
M ikor az új Erzsébet ki­
rályné úti iskola készült, er­
kélyt is terveztek rá, dombor­
művű kőlapokkal. A z iskola
még 1957 decemberében elké­
szült, ez a domborműves er­
kély azonban sehogy sem
akart készre domborodni. Ügy
áll ma is alá- és mellé-állvá-
nyozva, mint m ásfél évvel ez­
előtt. Azért van ez így, mert
egy Évvel ezelőtt, amikor a
szobrászrészleg szerelői fel
akarták rakni a domborművű
kőlapokat, brigádvezetőjük
leállította a munkát, mond­
ván: az erkély nem bírja el a
terhelést. Aztán visszavonul­
tak . . . Az épitők viszont azt
mondták, hogy az erkély el­
bírja a köveket, s állításuk
igazolására próbaterhelést rak­
tak rá. Sőt, „ami biztos, az
biztos" elve alapján egy vas­
pánttal mégiscsak megerősítet­
ték az erkélyt. Persze, ehhez
idő kellett, nagyon sok idő . . .
Ez év március elején a
szobrász-részleq szerelő-bri­
gádja újfent kivonult, hogy a
már megerősített balkonra fel­
rakja a köveket. De megint
csak nem rakták fel, mert az
erkélyt még mindig gyengé­
nek találták. M ost majd me­
gint kiszáll egy bizottság, me­
gint meg fogja vizsgálni, hogy
gyenge vagy nem gyenge, bír­
ja vagy nem bírja, és talán az
iskola kétéves fennállásának
jubileumára az erkély is el­
készül.
(b.)
E b a d ta sé ta r e p ü lé se n
14 - Nem szabad Pistike! Gyere ide szépen!
• N é h á n y sor —
m ozi ügyben
Meddig tart még
Egy vakolás tíz éves története a mozihiány? -
kérdi mindenki, aki
1949. Tervezik a „Tervezőt”. 1959. Van keret, van kapa­ jegy nélkül kényte­
Elkészül a Kohóipari Tervező citás és megvan a vakoláshoz len távozni a film ­
Intézet Krisztina körúti épü­ szükséges állvány is, csak ép­ színházak pénztára
letének építési terve pen lázas munka nincs. 1959 . elől.
1950. Az építőipar a kohó­ december 6-án reggel 9 órakor
iparon dolgozik, megkezdődik - Addig, - hangzik a Fő­
egy, csak egy munkás dolgozik
az építkezés. városi Tanács M ozgókép­
az állványerdőn. A lig lehet
üzemi Vállalata vezetőségének
1952. Elkészül az Intézet, de észrev en n i. . . válasza, - amíg nem kapjuk
bár látástól vakolásig dolgoz­ T a lá ló s k érd és: H ogyan vissza a más célra használt
nak, a falakat nem vakolják
ússza meg a 42-es Építőipari volt mozik egy részét.
be, mert arra már nincs keret.
Vállalat a kötbérfizetést, ha Hosszú lenne felsorolni az
1953—1958. Az Intézet éven­
ként kéri a vakolást, többször nem szaporítják a munkások „elsodort" mozikat. Csak né­
m eg is ígérik, de hiába kapaci­ létszám át é? nem készülnek el hányat említünk meg. Azoknak
tálják az illetékeseket, nincs idejében a 10 év óta húzódó a filmszínházaknak a nevét,
kapacitás. vakolással? amelyekre a környék m ozilá­
-ssasw M i togatóinak kérésére a legna­
1 L u d a s M a tyi p o stá ja gyobb szükség lenne.
A 19 megszűnt mozi között
K ö sz ö n jü k „A m a g a s l a ­ A „ L e v a g y fe l a z a lk o h o l­ van a Belvárosi mozi (Irányi
t o n ’’ cím ű c ik k b ír á ló han q - lal?” c ím ű c ik k ü n k b e n b ír á lt u. 21.), ahol most raktár van.
Ját. A b á r sz é k k iv it e le z é s é n é l b o r fo g y a sz tá si p rop agan d a A Lenin körúti Nyugat mozgó
a lá b tá m a sz tó t n e m k é s z íte t ­ m ó d já v a l mi se m é r tü n k
t é k e l id e jé b e n . A h iá n y o s s á ­ e g y e t , e z é r t f e lh ív j u k a B or­ laboratórium, a Nagymező ut­
g o t p ó to ltu k , a t á m a s z tó t a z ­ so d m e g y e i MESZÖV-et, h o g y cai Túrán mozi díszletraktár, a
ó ta f e ls z e r e lte t t ü k . A m eq y - n e r e k lá m o z z á k a f iz e t é s i n a ­ Bartók Béla úti Nap film szín­
g y e s r é t e s k é s z ít é s e n e m vá lt pokon a borokat a g y á ra k b a n .
b e , e z é r t s ü t é s é t a VII. k é r . SZÖ VO SZ ház TEFU-kirendeltség, a kis­
V . V . m e g s z ü n t e tt e . R em éljü k , D r . L á s z l ó P á l lg. o sz t. v ez. pesti Üllői úti és a pesterzsé­
h o g y a Kis L u c u llu s a k e z d e ti beti D essew ffy utcai Erzsébet
k is e b b h iá n y o s s á g o k m eg­ K ö z b e n já r á su k r a m egkap­
szü n tetésév e l a v e n d é g lá t ó - tu k a s z ü k s é g e s m u n k a r u h á t. mozi ugyancsak raktár.
ip a r e g y ik n é p s z e r ű h e ly é v é A L a n d le r J en ő J á r m ű ja v ító Az Attila utcai Korona moz­
v á lik . hét k o c sir e n d e z ő je góban most lakások vannak.
Bp. V e n d é g lá tó ip . T röszt
Ig a zg a tó A p á p a i FÉNYSZÖV-től, a Ha a lakókat elhelyezik, ismét
n e k e m já r ó ö s s z e g e t a L u d a s mozi lehet abban a kerületben,
L e v e le t k a p tu n k u g y a n c s a k k ö z b e lé p é s é r e m e g k a p ta m .
„A m a g a s la t o n ” ügyé­ ahol jelenleg egyetlenegy film ­
b e n a VII. k e r ü le ti V . V .-től is, M a g y a r E n d r e v á já r, színház sincs, mert a Diadalt,
a m e ly b ő l a z tű n ik k i, h o g y Aj k a c sin g e r v ö lg y
- mint megírtuk - tatarozzák.
v é le m é n y ü k e g y á lt a lá n n em
e g y e z ik f e le tt e s s z e r v ü k ál­ Persze a mozikból lett raktá­
lá sp o n tjá v a l. A V e n d é g lá tó ­ Az érdekeltek rakra is szükség Van, de a
ip a r i T r ö sztte l e lle n té tb e n hozzászólnak filmszínháznak épült és arra
u g y a n is n em is m e r t é k e l k ri­
t ik á n k jo g o s s á g á t é s ép itő „A győriek kérdezik" című alkalmas helyiségeket talán
v o ltá t, é s a z z a l e r v e lt e k , h o g y cikk néhány pontjával kapcso­ mégis vissza lehetne adni ren­
v á lla la tu k k is t e r m e t ű d o lg o ­ latban Győr Város Tanácsa VB deltetésüknek, - ha a raktára­
z ó i is fel tu d ta k k a p a s z k o d n i
a b á r s z é k e k r e . G r a tu lá lu n k ... közölte szerkesztőségünkkel, kat elhelyezik. Hogy hova?
hogy a Kandó utcai autóbusz- Azokba az üzlethelyiségekbe
A „K ap osvárról je­ megállót a végállomásra fog­ és betonozott pincékbe, ame­
l e n t e m ’’ c ím ű k ö z le m é n y ­ ják áthelyezni. Az Ipar utca és lyek még mindig szép számmal
n yel k a p c so la tb a n k ö z lö m , Puskás T. utca sarkán levő út­ találhatók kihasználatlanul fő­
h o g y a m e g y e i k ö n y v tá r b ő ­ testet a közeljövőben m egja­ városunkban. Ezeknek m egfe­
v ít é s é n e k ü g y é v e l r é g e n f o g ­
la lk o z u n k . K é t-h á r o m éven vítják. A VB tudomása szerint lelő célra való felhasználását
b e lü l, m e g fe le lő n a g y sá g ú a MÁV már régóta foglalko­ - szakértők szerint - csak a
k ö n y v tá r f e lé p ít é s é t t e r v e z ­ zik a Győr Ipartelep állom á­ Szakmai sovinizmus akadá­
zü k .
D r. L á s z ló István son létesítendő nagyobb váró­ lyozza.
V B -e ln ö k terem építésével. (P)
T o n c z T ib or ra jz a
A Közép-Svédországban fekvő Mansbo
furcsa falu. Tizenhat éve csak fiú­
gyermekek születtek arrafelé. Orvostudó­
sok a helyi vegyi gyárra gyanakodtak,
am elyben a lakosság legnagyobb része
dolgozik. Arra gondoltak, hogy valam i­
ly e n ismeretlen, férfias anyag kényszerí­
ti a gólyákat arra, hogy egynem ű tevé­
kenységet folytassanak. Egyes nyilatko­
zatok szerint már megközelítették a titok
n y itjá t
Erre becsapott a bomba. Tizenhat év
utón egy kislány született a faluban.
A szülők boldogok, a tudósok mérge­
sek.
M egállt a tudom ány. Az élet szeren­
csére n e m . . :
 A fé r fi m in d ig jo b b s z ív ű
- B e zzeg , h a ő á z n a , é n b e h í v n á m ! . . .
P u lh á n y i, a z ír ó ré s z e g
v o lt. m i n t a c s a p . A m ik o r
h a z a f e lé t a r t o t t a k o c s m á b ó l,
m i n d e n ü t t a fe le sé g e r id e g ,
v a s - s z ü r k e s z e m é t l á t t a : id e ­
g e n n ő k sz e m g ö d ré b e n , a fák
á g a i k ö z ö tt é s o d a f e im az
é g e n . S o k á ig n e m m e r t h a z a ­
m e n n i. E g y e lh a n y a g o lt p a r k ­
b a n k ó s z á lt é s ije s z tg e tte a sz e ­
r e lm e s p á r o k a t.
É jf é l k ö r ü l é r t h a z a . L a k á ­
s á b a n v e n d é g e k e t ta lá lt. A f e ­
le s é g e k é t tis z te le tr e m é ltó k ü l ­
s e jű f é r f i tá r s a s á g á b a n ü ld ö ­
g é lt, a c s a lá d i p o r c e lá n n a l
m e g t e r í te t t h a ta lm a s e b é d lő -
a s z ta l m e lle tt. A z e g y ik fé rfi
k ö v é r v o lt, n y a k n é lk ü li, a p r ó ­
s z e m ű , a m á s ik p e d ig s o v á n y ,
b o lto z a to s h o m lo k ú , sz ig o rú
o r rú .
— I tt v a g y o k , rag y o g o k ! —
k u k o r é k o lta P u lh á n y i a z a jtó ­
f é lf á n a k d ő lv e , z s e b re d u g o tt
k é z z e l, v ig y o r o g v a , h á t r a c s a ­
p o t t k a l a p p a l a f e jé n .
— I g e n — m o n d t a P u lh á -
n y i n é e lg o n d o lk o z v a , e g y p i l ­
l a n t á s r a s e m m é l t a t v a a f é r jé t.
— P u l h á n y i g y a k r a n a lá s z á llt
i n n i a p o k o l v a la m e ly ik b u g y ­
r á b a . S z e g é n y f e lő rlő d ö tt a v i ­
lá g k é ta r c ú s á g á b a n é s i ta l u tá n
k i á l t o t t a k ü lv ilá g fo jto g a tó
ö le lé s é b e n . P u l h á n y i m e g p r ó ­
b á l t a ö s s z e e g y e z te tn i a z e m ­
b e r t é s a k o z m o s z t, a t á r s a ­
d a l m a t é s a te r m é s z e te t, a z
e g e t é s a f ö ld e t, d e m é g a z ő
g é n iu s z a se m t u d t a h a r m ó n i-
z á ln i az e lle n tm o n d á s o k a t.
O ly k o r - o ly k o r k u ta tó és k é t ­
k e d ő c h e r u b k é n t m e r ü l t a lá a
T o n c z T ib o r r a j z a
m o c s á r b a s z é p e t sz o m jú h o z ó
le ik é v e l. . .
— Dö . . . bö .. . m ö — da­
d o g ta P u l h á n y i , n y a k k e n d ő jé t
té p e g e tv e . E r r e a k is e s sz é re
n e m s z á m íto tt. S z id a lm a k a t
v á r t é s r e p ü l ő te á s c sé s z é k e t.
— N agyon é rd e k e s , a m it
m o n d , a s s z o n y o m — m o r o g ta
a n y a k n é lk ü li k ö v ér. — É n
m é g h o z z á te n n é m a z t is, h o g y
a m e s te r , a k i s z ív é b e n h o r d ta
a z U n iv e r z u m c s illa g té r k é p é t,
n e m az e m b e re k és a tá rs a ­
d a lm i p r o b lé m á k e lő l m e n e ­
k ü lt, h a n e m a s a j á t m a g a á lta l
f e lá llíto tt n o r m á lt é s d is z c ip lí­
n á k e lő l, é s e z a z e x o d u s z d é ­
m o n iv á a b i z tr a h á ló d o tt v ia s ­
kodó e g y e d ü llé té b e n . N in c s
ig a z a m , k o llé g á m ?
A h o lto z a to s h o m lo k ú m é l­
tó s á g te lje s e n b ó lin to tt.
— K ik e z e k ? — k é r d e z te
e lc s u k ló h a n g o n P u lh á n y i, d e
n e m k a p o t t v á la s z t.
— F é rje m n e k egy Z sa z s a
n e v ű n ő v o l t a s z e r e tő je —
m o n d ta a z a s s z o n y k ö z ö m b ö s ,
s z ín te le n h a n g o n .
— D e s z iv e c s k é m , m ik e t b e ­
sz é lsz ! — n y ö s z ö r g ö tt a z író .
— E sk ü szö m n ek ed , h o g y . . ,
— Z s a z s a e lő tt v o lt L u lu ,
L u lu e lő tt v o l t M a tild , M a tild
e lő tt H e d v i g . . . S ű r ű n v á lto ­
g a tta a n ő k e t. N e m e v ilá g r a
v a ló lá z a s g y e r m e k le lk e g y a k ­
r a n e lté v e d t a z é le t t ö r v é n y e k ­
k e l k ik ö v e z e tt la b ir in tu s á b a n
és i ly e n k o r m á s n ő k n é l k e r e ­
s e tt o lta lm a t, d e P u l h á n y i a
n ő k b e n s o h a s e m a n ő t, h a n e m
m in d ig e g y t e s te t ö ltö tt e s z ­
m é n y t,. e g y h ú s - v é r filo z ó fia i
r e n d s z e r t, egy f ö ld re s z á llt
a r k a n g y a lt k e r e s e tt a c é l-k o ­
r u n k r id e g tr a v e r z e i k ö z ö tt, a z
H u s z o n ö tfé le fa z o n b a n k é s z ü ln e k
n ő i fürdőruhák
S z ű r -S z a b ó J ó z s e f r a j z a
a g y a r á d ió a d ó v e v ő á llo m á s v o lt,
a s z ív e s z e iz m o g rá f é s a z o r r a
to r z ió s in g a . . .
P u l h á n y i c s a k m o s t v e tte
é s z re , h o g y a f e le s é g e ta lp ig
f e k e té b e n v a n é s i d ő n k é n t k i ­
s ü t sz e m é h e z e m e li c s ip k é s­
s z é lű b a tis z t z s e b k e n d ő jé t.
s z o n y m ie g y m á s a k é p p e n . . .
— L e sz v a c s o r a , v a g y n e m
le s z v a c s o r a ? — b ő d ü l t fel
P u lh á n y i a z a jtó f é lf á b a k a ­
paszk o d v a. A z asszo n y azon­
b a n ü g y et sem v e te tt rá , b u z ­
g ón m a g y a rá z o tt v a la m it a
v e n d é g e k n e k é s te á v a l, s ü te ­
m é n n y e l k í n á l g a t t a ő k e t.
— O ly a n f u r c s á n b e s z é ln e k
r ó la m , m i n t h a m e g h a lta m v o l­
n a — c s o d á lk o z o tt a z író . —
— N in c s m e s e , m e g h a lta m
L e h e t, h o g y m e g h a lta m ?
— s ó h a jto tta s z o m o r ú a n P u l ­
— A k e d v e s f é r je — r i k á ­
h á n y i és d ü lö n g é lő lé p te k k e l,
c s o lta a s z ig o r ú o r r ú — a p o r ­
s z ip o g v a k i m e n t a sz o b á b ó l.
s z e m b e n is a v é g te le n t k e r e s te ,
E lm e n ő b e n m ég h a llo tta ,
a v é g te le n b e n a p o r s z e m e t, a
a m in t a fe le sé g e m e g íg é ri,
p o r s z e m b e n a p o r s z e m e t, le lk é ­
h o g y k ö n y v e t f o g ír n i r ó la .
b e n a K is d ió f a u tc á t, a K is ­
d ió f a u t c á b a n a le lk é t é s az M ik es G yörgy
Precíz em ber
- N a g y é g , a n e g y e d ik s z e m p o n to t e lf e le jte tte m f e lírn i! 15
 Mindhalálig! Szegő Gizi ra jz a
Az írás alapos ismerője

A n a p e n e r g ia fe lh a sz n á lá sa
n a g y b a n és k ic s in y b e n

P a p a , m i a z E is e n h o w e r u to ls ó d o llá r já ig k i t a r tu n k m e lle tte d !

Í2 6 A L M fS

HÍREK '
A M o n teca rlő i C a sin ó .k á r t y a s z o ­ A fo k o z o tt k u k o r ic a fo g y a s z t á s is
b á já b a n le ta r tó z ta ttá k M o n sie u r P ie r r e o k o z h a t t e n g e r ib e t e g s é g e t — írja
D u v a l h e g e d ű m ű v é s z t , m e r t h a m isa n
e g y h o lla n d o r v o s i lap .
já ts z o tt.
Angol tu d ó s o k m e g á lla p íto ttá k , Fényes n a p p a l, a já r ó k e l ő k szem e
h o g y a 70 é v e s k o r t e lé r t f é r f i a k á l­ lá ttá r a e l lo p tá k e g y m a g y a r ír ó f i l m ­
ta lá b a n to v á b b é l n e k , m i n t a z 50
ö tle té t.
é v e s k o rb a n e lh u n y ta k .
S jö lm , n o r v é g s a r k k u ta tó h a tv a n „ S z é p S lim ’’ a c h ik á g ó i g e n g s z t e r
f o k m e le g e t m é r t a z É szak i S a r k o n , e lr a b o lta M éry G le n y st a c s ú n y á c s ­
f o ly t o n é g ő k á ly h á já b a n .
ka m illio m o s n ő t. Az e lv e t e m ü lt nő
Ü n n e p é ly e s k ü l s ő s é g e k k ö z ö t t le p ­
100 000 d o llá r t k ö v e te l a b a n d itá tó l,
l e z t é k le M a x S t a u f e r n e m z e t k ö z i k a ­
la n d o r t. sz a b a d u lá s á é r t.

S B r.
LUDAS MATYI h u m o r o s , s z a tir ik u s h e tila p .
S z e r k e s z t ő b iz o t t s á g : T ab i L á sz ló f ő s z e r k e s z t ő . F ö ld e s G y ö r g y f e le lő s s z e r k e s z t ő , T o n cz T ib o r m ű v é s z e t i s z e r k e s z tő . —
A k ia d á s é r t f e le l a H ír la p k ia d ó V á lla la t ig a z g a tó ja . — S z e r k e s z t ő s é g : B u d a p e st, V ili., G y u la i P á l u tc a 14. — T el.: 3 3 5 — 7 1 8 ,
— K ia d ó h iv a ta l: V ili., B lah a L u jza té r 3 . T el.: 3 4 3 — 1 0 0 , 1 4 2 — 2 2 0 . — T e r je s z ti a P o sta K ö z p o n ti H írlap Irod a 1 8 0 — 8 5 0 . —
K o ssu th N y o m d a , B u d a p e s t, V ., A lk o tm á n y u . 3 . F e le lő s v e z e t ő : L e n g y e l L a jo s ig a z g a tó .
 r
É p ít a c s a lá d

— A z örd ög v igye el! H oln ap m e g in t h étfő , k ezd őd ik a m u n k a . . .

 P o ty a n éző Ártatlan
H egedűs I s tv á n ra jz a S z ű r-S z a b ó Jó z sef r a jz a
- i r h á t a másik
ff ‘npton nmN.
?“""f!“ *“ »' »lönn-e\.
/ ■ •**“ t jovul nagyobb, m int a krinimima v
A izotópjai 78—8G « ö . ^ k i T n nT a \
'«“g neutronok alakjában távoznék is e \

V = *39) képződik. A kisérj *

V s a g á r z o tt uránium
> O egtaláJlw tók,^
J r / i é '" r
^ jp fu trn m
H

- Ü g y , sz ó v a l k ö n y v tá r b a n v o ltá l? L e h e lj rá m !

J3S&Í4)
g A n a p o k b a n b e té rte m a H u n g á -
$. ria-eszp ressz ó b a, hogy te s te m -le l-
U k ém egy d u p la fe k e té v e l fe lü d ítse m .
ÍC A fe k e té t m eg h o zták , én fe lh ö rp in -
t te tte m , m a jd ism é t m e g jelen t a s z ta ­
li lo m n á l a p in c ér, hogy az ü re s p o ­
fi h a r a t eltáv o lítsa . M iközben ez t
te tte , n y á ja s a n íg y szólt h o zz ám :
?4 — íz le tt a fe k e te ?
él — H ogyne, nag y o n jó v o l t . . . —
Jg d ad o g tam , s k ö zb en h álás te k in te ­
ni té t v e te tte m a fia ta le m b e rre , m in t
jl egy k u ty a , a k in e k m e g v a k a rtá k a
I{ fü letö v ét. M ilyen kedves, m e g n y e rő
fia ta le m b e r ez a pincér! T én y leg jó
( v o lt a fek e te, á lla p íto tta m m eg u tó ­
lag, m a jd k ö rü ln éz v e azt is k o n s ta -
jj, tá lta m , hogy szép a k á v é h á z is,
i a m ely b e n ülök. E zek u tá n d a lo lv a
,l> és ü d én lé p te m k i a m i s z e r e te tt
Vl K ő rú tu n k ra , ah o l kedves e m b e r ié r ­
ől sa im v id á m a n és szorgosan s é tá l-
fi. g attak .
K ülönös dolog ez, m o n d ta m m a ­
il g am n a k a K ö rú t és D ohány u tc a
f sa rk á n . E zt a k á v é t, am it m o st m eg -
t itta m , előbb e lü lte tté k v a la h o l D él-
4 A m e rik á b a n a z tá n á tjö tt a te n g e ­
ren , m a jd tá ro ltá k , sz állíto ttá k , p ö r­
k ö lték , d a rá ltá k , m egfőzték, m íg
v ég re az én p o h a ra m b a ju to tt. M e n y ­
nyi gond, m u n k a és pénz. És é n m é g -
is a ttó l ü d ü lte m fel igazán, h o g y
^1 v a la k i c sa lá d ia s á n m eg k érd ez te tő ­
lem , ízlett-e a k áv é ? Ez p ed ig n em
k e rü lt egy k r a jc á r b a sem : te lje s e n
ingyen van.
Ä t r siís
A k k o r m eg szó lalt b e n n e m a p ró ­
féta, a D o h á n y u tca és K ö rú t sa r­
k án :
„ E m b e rtá rs a im !” — m o n d tam ,
persze c s a k m ag am n ak , n eh o g y bo­
lo n d n a k n ézzen ek — „F ig y eljetek
rÉm, v a g y is n e ta rtó z ta s s á to k meg
fü le te k e t az én sz ám n a k beszédjétől.
Ne fu s s a to k h iú á b rá n d k é p e k után,
m in t L o ttó -fő n y erem é n y , nagyobb
pozíció, v a g y elérh ető asszo n y szem é­
lyek, k ik n e k cím e és á r a titk o s no ­
teszek la p ja in olvasható. H allg assá­
tok m eg ig é m e t: m in d e n ig az öröm
e fö ld ö n in g y e n van! A z ö n k én t
ad o tt sz ív es m osoly tö b b e t é r a m eg­
v á s á ro ltn á l, s az e ln y e rt h iv a ta l is
úgy örö m , h a teh etség ed d e l, s nem
k ö n y ö k ö d d el te tté l sz e rt re á . V ala­
m in t ä sz e re le m is a k k o r boldogít,
h a in g y e n van. G o n d o ljá to k csak
m eg: v a j h m ié rt n é z ite k oly szíve­
sen a la b d a rú g ó leg én y ek v eté lk e d é ­
sét? N y ilv á n a győzelem k ed v éért,
s nem m á s é rt. Ez pedig eg y fillérre]
sem k e r ü i többe, m in t a c sú f v ere­
ség. N e higg y etek h á t az á lp ró fé tá k ­
n ak , a k ik azt m o n d o g a tjá k n ék tek :
fő a d o hány, öregem . Ö k csak irig y ­
ség b ő l beszélnek így, m e rt az in ­
g y en öröm ök n e m f u tn a k elébök.
V ag y m it gondoltok, a színész a k k o r
bold o g ab b -é, a m ik o r g á z sijá t fe l­
m a rk o lh a tja m o h ó u jja k a l, vagy
in k á b b ak k o r, a m id ő n te n y e re te k e t
e rő se n csap d o sv án te tsz é ste k jeléü l,
ő m e g h a jo lh a t? V ag y v ed d az u tc a ­
se p rő t, nem n a g y o b b öröm -e néki
m eg szo lg ált fizetésén él, h a m eg d icsé­
rik , m o ndván: jól se p ertél, a lo v ak
n y o m á n a k em lék e sem m a ra d t u tá ­
n a d az ú t kövén . . . A zé rt h á t vegye­
te k p é ld á t am a fia ta le m b e rrő l, ki
em e k áv é h áz b an sürög, s zam ato s fe ­
k e té jé t n y ájas sz a v a k k a l m egtetézi.
V a jh a a h iv a ta ln o k is b a rá ti szók­
k a l k érd e n é, jó l in té z te -é ügyed, s a
k a la u z , u ta d vég eztév el, így szólna
h o zzád : jól u ta z o tt, u ra m ? Jó v o lt
az átszá lló , m e ly et a d é k ? S h aso n ló ­
a n a k eresk ed ő is d ic sérn é tü r e l­
m ed, h a so rb an állsz, v a la m in t az
ú tk ö v e ző is m e g k érd en e , m ie lő tt
tá v o z ik re tte n tő g épezetével, tú lé l-
te d -é a zajt, a m e ly e t csap o tt a h á ­
za d elő tt. M ily m á s le n n e itt az élet,
h a így élnénk, eg y m á st v ig a sz ta l­
v á n , dicsérvén, s te ssék e lv é n m íg
m ag áh o z nem szó lít a z Ü r, m o n d ­
v á n : H ogy íz le tt az élet, fiam ? S
a k k o r b ízvást fe le lh e tn é n k : N agyon
jól, u ram . Szívesen k ezd en ém elöl­
rő l.”
G ád o r B éla

Azonos elvek M é száro s A n d rás r a jz a


T is z te k M ik e s G y ö r g y !
R é g i o lv a s ó ja v a g y o k . Í r á ­
s a it s z e r e t e m , m i n d e n s o r á t e l­
o lv a s o m .
M e g k e ll a zo n b a n m o n d a ­
n o m ö n n e k , h o g y a D é le lő tti
I I ír h a r s o n á b a n m e g je le n t
„ ö l é r ’ t ú r ó ” c ím ű h u m o r e s z k ­
j e n e m te ts z e tt. .X a g y o n n e m
t e t s z e t t . S ő t f e lh á b o r íto tt. K ü ­
lö n ö s e n a z a ré sz, a m i k o r ö n
a z t ír ja r ó la m , h o g y c s ú n y a ,
e s e tle n , e lá lló fü lű g y e r e k v o l ­
ta m . N e m t u d o m , k i k v o l t a k
a z ö n in fo r m á to r a i, d e t é v e ­
se n in fo r m á ltá k . K ö z tu d o m á s ú ,
h o g y g y ö n y ö r ű g y e re k v o lta m :
k é k s z e m ű és a r a n y h a j ú és
c s o d á m r a já r t a z e g é s z IX e fe ­
le jts u tc a . s ő t n é h a m é g a :
E le m é r u tc á b ó l is á t j ö t t e k .
E z a h u m o rc szk . h a e g y á l­
ta lá b a n h u m o reszkn ek le h e t
n e v e z n i, t ö b b e t á r to tt, m i n t
h a s z n á lt. E z a fé r c m ű . h a e g y ­
á lta lá b a n f é r c m ű n e k le h e t n e ­
v e z n i , n e m m á s , m in t a h a r c ­
b a n é s b e c s ü le tb e n m e g o s z l i k
h u m o r i s t á k t e k i n t é l y é n e k a lá -
á sá sa . M i e z t a t e k i n t é l y t a
b ü r o k r a t á k , a k a r r ie r is tá k , a
s p e k u lá n s o k e lle n i h a rcb a n
a l a p o z t u k m e g és a k k o r m a g a
e b b e n a va ca kb a n , h a e g y á l­
ta lá b a n v a c a h n a k le h e t n e v e z ­
n i. n e m á ta llo tta a z t í r n i r ó ­
la m . h o g y c s ú n y a g y e r e ! ; v o l ­
ta m . E z a d o lg o z ó k f é l r e v e ­
z e té s e . E z e n é n n e m t u d t a m
n e v e tn i. E z e n csak a z ő rg ró f
R a ll a v i c i n i e k és a h e r c e g E s z -
te r h á z y a l; n e v e t n e k . H a e z t a z
iz é t. lm e g y á lta lá b a n i z é n e k
E b a d tá ék m este r m ű v e
a g y erm e k r a jz k iá llítá so n
Toncz Tibor rajza
le h e t n e v e z n i , egy a W a ll
S tr e e t z s o l d j á b a n á lló h u m o ­
ris ta ir ta v o ln a , a k k o r n e m
sz ó ln é k e g y szó t se m .
D e é p p t e é s é p p m o s t. a m i ­
k o r T u n i s z h a tá r á n i s m é t i n c i ­
d ensek vannak és X y u g a t-
X e m e fo r s z á é b a n A d e n a u e r t j e ­
lö lté k e ln ö k n e k ! Ez fe lh á ­
b o r ító ! A r r ó l p e r s z e e g y sz ó l
s e m ír t á l a z e g y á lta lá b a n , h a
a n n a k le h e l n e v e z n ib e n , h o g y
a h u m o r - s z a k m a p o é n - t e r m e lé ­
se a z i d é n h ú s z s z á z a l é k k a l
n a g y o b b , m i n t t a v a l y v o l t . és
hogy m ily e n e r ő fe s z íté s e k e t
C sak b e v e g y e a z s ű ri!
te s z n e k a h u m o r is t á k a m i n ő ­
N a h a llo d ? M ié r t n e v e n n e b e a z s ű ri egy f re s k ó t?
sé g i h u m o r é s a ta r tó s s z a tír a
érdekéb en .
V e d d tu d o m á s u l, h o g y m i
h u m o r is t á k o l y a n n a g y s á g o k a t E z aztán a m e g le p e t é s !
a d tu n k a v ilá g ir o d a lo m n a k , K a s so r a j z a
m in t M o l i é r e . S w i f t . S h a w .
S za llü k o v -S c s e d r in és a mi
I s a r i n t h y n k . S a ltk o r v a n b ő r
a k é p e d e n a z t f i r k á l n i r ó la m ,
h o g y c s ú n y a , e s e tle n , e lá lló
fü lű g y e r e k v o lta m . A z t h i­
szed , e z h u m o r ? X e m , e z a
h u m o r i s t á k t e k i n t é l y é n e k le já ­
ra tá sa .
S z ó v a l id e fig y e lj! C sak a n y -
n y il m o n d h a to k n e k e d , a p u s-
hám , lto g y m áskor n e m eré­
s z e lj r ó la m i l y e n d o lg o k a t Ír­
n i. V a g y n in c s m á s té m á d ,
csal. é n ? H e ! M e n n y i t k a p tá l
a zért a fö r m e d v é n y é r t ? H e ?
H a e z m é g e g y s z e r e lő fo r d u l,
a k k o r m e g v á r l a k e g y s ö té t u t ­
cában é s m e g p o fo z la k .
E g y jó a k a r ó d :
M ikes G yörgy - T a lá lta m e g y ú jf a jta p o rs z iv ó g é p e t!
 Párizsban tilos a május elseje
Sándor K ároly rajza

- H e ly e s . E z a n a p tá r te r v e z e t m e g fe le l . . .

M ár akkor is
S z ű r -S z a b ó J ó z s e f ra jz a

H a n q sz e r ü z le t e s te ha- — S z é p , s z é p , d e m é q se m
r o m n e q y e d h é t. A k ir a k a tb a n e z t k é r e m . L e q y e n s z ív e s , te-
tá b la : „ N y itv a fé ltíz tö l fé lh é - q y e fel a S a lo m é t!
tiq ” . — B o c s á s s o n m e q — han q -
A p u lt e lő tt h á z a sp á r á ll. A zik a z e la d ó u d v a r ia s v á la sz a ,
p u lt m ö q ö tt a z id e q e s e la d ó , d e m i c s a k f é lh é tiq v a q y u n k
a k in e k m á r n e q y e d ó r á v a l e z ­ n y itv a . És k ü lö n b e n is, n em
e lő tt le já r t a m u n k a id e je . A a k a r ju k , h o q y a z O p era h á z
p u lton le m e z já ts z ó , a m e ly r e a z v e z e tö sé q e b e p e r e lj e n ben­
A ida b e v o n u lá s i in d u ló ja v a n n ü n k e t. M e q á lla p o d á su n k ér­
r á té v e . A h á z a sp á r á t s z e lle ­ te lm é b e n u q y a n is m i fé lh é tiq
m ü lt a r c c a l h a llq a tja , a z u tá n já ts z h a tu n k o p erá k a t, m ert
(6 ó r a 4 8 p e r c k o r ) m e q sz ó la l 7 -k o r ő k k e z d ik .
az a s s z o n y : <P.)

„T ej v e n d é g lő ” le s z a „ F eh ér ö k ö r” k o c sm a

. . . A z ren d b e n van, hogy szép új istá lló t

C sin á ln a k n ék em , hol m in d e n ragyog —

- É v a , f o rd ítv a v e tte d fe l a s z o k n y á d ! D e sú g já k m ár m eg: honnan lesz tejem 1!

— C sacsi! E z m o s t a le g ú ja b b d iv a t! M ert ehhez, k érem , én — Ö K Ö R vag y o k . ..

cTWjíüjft P u s z t a i P á l r a jz a
 önállóság
Vasvári Anna rajza

Y iV tfá iű t f v t y a I r n y l
A s z ta lo s B á lin lé k k is k a p u já n f ris s e n
f e s te tt f e k e te tá b l a d ísz e le g . A t á b l a fe ls ő ­
r é s z é n k é t e g y m á s o n k e r e s z tb e f e k te te tt
lá b s z á r c s o n t és a l a t t a a s o k a t m o n d ó fi­
g y e lm e z te té s :
V IG Y Á Z Z ! A K U T Y A H A R A P !
V a n -e o ly a n k u t y a b a r á t , a k i e fe lira l
és a n y o m a t é k n e k o d a f e s te lt k é t lá b s z á r-
c s o n t l á t t á n fé le le m n é lk ü l lé p b e A s z ta ­
lo s é k p o r t á j á r a ? N e m h is z e m . É n m i n d e n ­
e s e tre s z o ro n g v a n y o m t a m le a k ilin c s e t,
d e a le g n a g y o b b c s o d á lk o z á s o m r a e l m a ­
r a d t a k e lle m e tle n f o g a d ta tá s . G o n d o lta m
m a g a m b a n , h o g y a v e s z e d e lm e s n e k p e l-
le n g é r e z e tt h á z ő r z ő t a l á n e lb ó b is k o lt,
v a g y é p p e n v a la m e ly ik s z o m s z é d b a n u d ­
v a ro l.
B e lü l k e r ü lte m a k o n y h á b a , e lb e s z é l­
g e tte m a h á z ia k k a l: K ö z b e n a z o n b a n iz ­
g u lta m : h á t b a a z a f r á n y a h a r a p ó s d ö g
k is z a g o lja o ttlé te m e t, s a z a s z ta l a la tt b e ­
le k a p a lá b ik r á m b a .
A b e s z é lg e té s v é g e z té v e l m e g k ö n n y e b ­
b ü lte n k e lte m fel, d e a z u d v a r r a é r k e z v e A z e ls ő ü d ü lő v e n d é g
ú j r a é r e z te m , h o g y n e m v a g y o k te lje s
b iz to n s á g b a n . M e g g y o rs íto tta m lé p te im e t, T o n c z T ib or r a j z a
s a h á z ig a z d a ugyancsak c s o d á lk o z o tt
m e n e k ü lé s -s z e r ű tá v o z á s o m o n . M ik o r b e ­
c s u k ó d o tt m ö g ö tte m a k is k a p u , k e z e t
s z o r íto tta m A s z ta lo s B á lin tta l és a k a p u r a
s z ö g e z e tt tá b l á r a m u t a t v a m e g k é r d e z te m :
— T a lá n k ö tv e t a r t j á k m o s ta n á b a n a
k u ty á t?
A h á z ig a z d a b a j u s z a a la tt h u n c u tu l
m o s o ly g o tt, a z tá n b e v a llo tta :
— H á t, a m i a z t ille ti, n in c s n e k ü n k k u ­
ty á n k . V is z o n t a z e l m ú l t h é te n e g y ü g y ­
n ö k j á r t n á l u n k és 2 0 f o r i n t e lle n é b e n
r á s ó z ta a f e le s é g e m re e z t a tá b lá t. S h a
m á r a t á b l a m e g v a n , m i é r t n e te g y ü k ki
D anes Jó zsef

E h e ti h ir d e té sü n k

- Is te n k é m , d e e g y e d ü l v a g y o k ! Se fiú , se g o m b a ! . . .

B etyárcsárdákat á llíta n a k h ely r e

S z ű r -S z a b ó J ó z s e f rajza

— M iért s ir s z , k isfia m ?
— E lv e s z te tte m az an y u k á m a t!
Hol ta lá lo m m eg?
— E redj a „ C o r v in ” -b a , ott m in ­
d e n t m e g ta lá ls z !
5
 Kellemetlen kucséber
S z e g ő G izi r a j z a
- R a k é tá t, g y ú jtó z s in ó r t
O r sz á g ú ti a u tó m en tő sz o lg á la t
G e rő
Iraklij Kipiani
— S en k i se m o zd u ljo n a helyéről!
— h a r s a n t fel a szig o rú k iá ltá s egy
v á lla la t m u n k a te rm é b e n .
M in d e n k i feln ézett. A z ajtó b an ,
m in t egy szobor, úgy to rn y o su lt elé­
jü k N esz to rn ak , a h ely i bizo ttság
n em ré g m e g v á la sz to tt e ln ö k én e k az
a la k ja .
A m u n k a tá rs a k só b á lv á n n y á m e­
re d te k . A z egyik, a k i a sa k k tá b la
m e lle tt ü lt, lo p v a p illa n to tt az ó rá ­
ra. A m ik o r észrev ette, hogy az eb é d ­
sz ü n e t m á r ö t p erc cel elm ú lt, m eg ­
k ís é re lte lesö p ö rn i a sa k k fig u rá k a t
a lád ik ó b a.
— E l a kezekkel! — o rd íto tta
N esztor, m á r n em is e m b eri han g o n
és eg y e tle n u g rással, am i n em ille tt
sem a k o ráh o z, sem a súlyához, az
a s z ta l m e lle tt te rm e tt.
— E l a k a r ta tü n te tn i a bű n cse-
lé k m é n y n y o m ait? Késő!
— M i tö rté n t, ig en tis z te lt N esz­
to r e lv tá rs ? — k é rd e zte v a la k i ó v a ­
tosan.
— A z e lv tá rs a k e lszó rak o z ta k egy
k ic sit és n em v e tté k észre, hogy v é ­
ge az eb éd szü n etn ek .
— S zóval sz e rin te d n em tö rté n t
se m m i? — k é rd e zte N eszto r gú n y o ­
te s s é k !
san.
—t S em m i különös.
— N ocsak! Szóval n em lá to d a
b ű n cse le k m é n y té n y á lla d é k i e le­
m e it?
S ándor ra jz a
— N em láto m .
— E jh a ! A k k o r szorozd m eg az
ö t p e rc e t tizen n y o lccal, m e rt any-
n y ia n dolgoztok eb b e n a te re m b en .
És h a a v á lla la tu n k m in d e n dolgo­
zó ja m in d e n n a p ö t p erc ig fo g ja lo p ­
n i a n a p o t? És h a a k ö z tá rsa sá g m in ­
d en v á lla la tá n a k m in d e n dolgozó­
ja ? . . . M ennyi m illió lesz ez egy
eszte n d ő b en ? Ez sz e rin te d n em b ű n -
cselek m én y ?
— T isz te lt N eszto r b a rá to m , h i­
szen ez csak véletlen ség ! M iről b e ­
szélsz?
— M iről? É p p en e rrő l! B eszélek
és fogok is b eszéln i m in d en felé!
N em h u n y h a to m be a szem em az
ily en té n y e k elő tt. És n e is b eszél­
je te k le ró la! Ez n em seg ít ra jta to k
se m m it! T ite k e t n em m e n t m eg
s e m m i. . .
A z eg y ik sa k k já té k o s egy s z u r­
koló fig y elm év el sto p p o lta az időt.
A k a r ó r a a rró l ta n ú sk o d o tt, hogy az
ig e n tis z te lt N eszto r m á r tíz p erce
beszél.
— Ig en tis z te lt N e s z to r!. . .
— N e is k é r je te k ! . . . A zonnal je ­
le n té s t te sze k m in d e rrő l az ig azg ató ­
nak. S zig o rú b ü n te té s t fo g to k , k a p ­
n i ...
— Ig en tisz . . .
— M ajd o tt b eszélü n k a dologról...
N eszto r ezek k el a sz a v a k k a l ü g y e ­
sen fe le m e lte a s a k k tá b lá t, ó v ato ­
san egyensúlyozva, neh o g y a fig u ­
r á k e lm o zd u ljan a k . M ent eg y en e­
sen az ig azg ató iro d ájáb a.
— H á t e z é rt alacso n y n á lu n k ,
R azsgyen e lv tá rs, a m u n k a te rm e lé ­
k en y ség e —, m o n d ta , a m in t le te tte
a s a k k tá b lá t az ig azgató író a s z ta lá ­
ra . — H á t e z é rt n em te lje s ítjü k a
te rv e t. G ondos ellen ő rzés u tá n , m e­
ly e t szem élyesen h a jto tta m végre,
s ik e rü lt m eg állap ítan o m , m ire p az a­
ro ljá k a m u n k a tá rs a in k a d rá g a időt,
a h e ly e tt, hogy ta k a ré k o sk o d n á n a k
vele.
A z ig azgató fe lp illa n to tt a z ir a ta i­
ból, a h ely i b iz o ttsá g e ln ö k é re m e­
re s z te tte a szem ét, m in t a k i nem
é rti, m irő l v a n szó.
M a jd a sa k k tá b lá ra té v e d t a te ­
k in te te és elgondolkozott.
— K in ek a lép ése k ö v e tk e z e tt? —
k é rd e z te v ég re hosszú sz ü n e t u tá n .
— M it p aran cso l?
— A zt k érd ezem , k i v o lt so ro n lé­
p é sre ? K in ek a k ezéb en v o lt a fi­
g u ra és m ily en ? N em e m lék szik rá ?
— H ogyne em lék ezn ék . N o d ar
G lav a d ze v o lt soron. V ilá g o ssal já t­
szott.
— No re n d b e n v an . M ost h a llg a s­
son — sz a k íto tta félb e az ig azg ató
és ú jr a hosszú id ő re e lm e rü lt a gon­
d o la ta ib a n .
N eszto r szo lg álatk észen n é z e tt az
ig azg ató ra. S z e re tte v o ln a k ita lá ln i,
m ily en b ü n te té s t szab k i a b ű n ö sö k
fejé re .
A z igazg ató a rc a h irte le n fe ld e ­
rü lt. N ehéz k ezév el m e g ra g a d ta a
fe h é r k irá ly n ő t és az iro d a a b la k a i
m e g re m e g te k a m e n y d ö rg é ssz erű
k iá ltá s tó l:
— Sakk!
N esz to r az e lő tte álló szék b e ros-
k ad t. M egigézetten b á m u lt a s a k k ­
tá b lá ra , m a jd m e g ra g a d ta a fek e te
k ir á ly t és h á tra lé p e tt v ele, hogy
m eg m en e k ü ljö n a m a t t ó l . . .
(A m o sz k v a i K r o k o d ilb ó l fo r d íto tta
P o g o n y l A ntal)
S zerk esztő ség ü n k b e szám os
o lvasónk k ü ld k é z ira to k a t köz­
lés céljá ra . M inden k é z ira to t
elolvasunk, de b írá la to t csak
azo k ra a k é z ira to k ra k ü ld ü n k ,
am elyekben a h u m o ro s író i
teh etség n ek je lé t lá tju k . A m eg
n em felelő k é z irato k m eg ő rzé­
sére n em v álla lk o z h a tu n k .
 AHOGYAN ADENAUER ELKÉPZELI.. S z e g ő G izi r a |z n

A k a r j a k e lle m e s e n e ltö lte n i

a v a s á r n a p o t? A k a r a p ilis i
h e g y e k b e n te tt tú r a u tá n m e g ­
p ih e n n i? T u d ja , h o l v a n a k e -
v é l y n y e r g i m e n e d é k h á z ? A P i­
lis - h e g y s é g e g y i k le g s z e b b h e ­
ly é n . K e r e s s e t e l !
É s a k k o r c s a ló d n i t o g . . .
M e r t a k e v é ly n y e r g i m e n e ­
d é k h á z , a m e ly e t a tu r is tá k s z á ­
m á r a é p íte tte k és a m e ly e t a
T u r is ta h á z a k a t K e z e lő V á lla la t
a te r m é s z e tjá r ó k r é sz é re ü z e ­
m e l t e t . a m e l y n e k a z a c é lja ,
h o g y h e g y m á s z á s u tá n p ih e n n i
le h e s s e n b e n n e , ita lo z ó , lá r ­
m ázó, tá n c o ló , h a r m o n ik á z ó
e m b e r e k k e l v a n te le . Í g y a z ­
u tá n ig a z i k o c s m a i h a n g u la to t
ta lá l b e n n e p ih e n é s h e l y e t t a
tu r is ta . É s a m i k o r m á r -m á r
b e le n y u g s z ik a h o sszú h e g y ­
m á s z á s tó l e ltá r a d t te r m é s z e t-
já r ó a b b a , h o g y z e n é s , tá n c o s
lo k á lb a t é v e d t, a z z a l v ig a s z ­
ta lja m a g á t, h o g y m a j d e g y
p o h á r s z ó d a v í z { e lü d íti. I s m é t
c s a k c s a ló d ik , m e r t s z ó d a v íz
n in c s , csak b o r, m é g p e d ig
tis z tá n . A ki a n tia lk o h o lis ta ,
v a g y n e m s z e r e ti a b o r t, a z n e
ig y o n s e m m i t , m e r t t is z ta v i ­
z e t s e m a d n a k . N o , a k k o r te á t
is z o m , - g o n d o lja a h e g y e k
v á n d o r a , d e a le ls z o lg á ló tó l
m e g t u d j a , h o g y n á l u k d é lu tá n
h a t ó ra k o r m á r n e m fő z n e k
te á t.
A k e v é ly n y e r g i m enedék­
házb a érkező tu r is ta te h á t
s z o m ja s a n tö lth e ti e l a z e s té l
é s a z é js z a k á t.
K á r p ó tlá s u l v i s z o n t n e m tu d
a lu d n i a z a j t ó l . . .

A s z o m b a t h e l y i s z u r k o ló k r ó l

M ik o r a z é n c s o k iim á d ó k is e b b ik u n o ­ m ié r t 4 5 n a p ( h e ly te le n ü l). E z z e l sz e m ­ í r v a , a to lia m s z i n t e r e c c s e n :

k á m á tlé p te a h a r m a d i k é v é n e k k ü s z ö ­
b é t, m e g le p te m ő t e g y 34 f o rin to s „ H a ty -
t y ú ” d ísz d o b o z z a l. A z ü n n e p é ly e s á t a d á s t
k ö v e tő p i l la n a tb a n a k is e m b e r k e m á r
tr a n c s ír o z ta a d o b o z t é s f o g h íja s sz á ja c s -
k á j a v a i m a js z o ln i k e z d te a d ísz e s b ö r t ö ­
n é b ő l k is z a b a d íto tt d e s sz e rtfé le s é g e k e l.
A z e lső d a r a b o t m é g a b b a n a m in u tu m -
b a n le k é n y s z e r íte tte a g a r a tá n , d e a m á ­
s o d ik a t „ jö s s z a c s o k i” je ls z ó v a l v is s z a ­
h e ly e z te a d ís z d o b o z b a és a z e g é s z e t
ú g y , a h o g y v o lt, le h e ly e z te a s a r o k b a ,
a h o v á ő t á llítjá k , h a ro s s z f á t te s z a
tű z r e . A k is ü n n e p e lt s p o n tá n b í r á l a t a
u tá n f e lv e tte m a d o b o z t é s a k ö v e tk e z ő ­
k e t o lv a s ta m a r á r a g a s z to tt c ím k é r ő l:
„ S z a v a to s s á g i id ő 9 0 n a p . V I. 1 -től V I I I .
h ó 3 1 -ig 45 n a p .” E n n y i t é s n e m tö b b e t.
E b b ő l a z o n b a n n e m d e r ü l k i, h o g y m e ­
ly ik é v r ő l v a n szó, és a z se m , h o g y a m i
o d a fe lé 9 0 n a p ( h e ly e s e n ), a z a v é g é n
b e n a d o b o z ta r t a l m á t m u s t r á l g a t v a , r á ­
d ö b b e n te m , h o g y a g y e r e k m e g á lla p í­
tá s a i m é g e g y f e ln ő ttn e k is d ic s é re té r e
v á ln a k , m e r t h is z e n a d ís z s k a tu ly á z o tt
d e s s z e r te k r e p e d e z e tte n , m e g s z ü r k ü lv e ,
k e m é n y e n e lle n á llta k m in d e n f é le r á g á s i
m ű v e le tn e k . M á s n a p , e z t a j o b b s o r s ra
é r d e m e s s k a t u ly á t a b e n n e le v ő f in o m ­
s á g o k k a l e g y ü tt e lv itte m a g y á r t ó v á l ­
la la th o z . a h o l a r á b é lv e g z e tt g y á r i r e j t ­
je le k r ő l r ö g tö n m e g á lla p íto ttá k , h o g y az
á r u s z a v a to s s á g i id e je m á r r é g e n le já r t.
A z t is m e g á lla p íto ttá k , h o g y e z a k é ­
n y e s p o r t é k a a k e r e s k e d e le m jó v o ltá b ó l
v a la m e ly ik k ir a k a tb a n n a p s z ú r á s t k a ­
p o tt. A n a p s z ú r t a d ísz „ H a t t y ú ” h e ly e tt
k a p t a m e g y ú j a t , d e m é g is k e s e r ű s z á j­
íz z e l h a g y t a m e l a g y á r a t, m e r t a t e k i n ­
té ly e m e n e s e tt c s o rb á t o tth o n m á r n e m
tu d o m k ik ö s z ö rü ln i.
(b ern áth )
A lm á v a l d o b tá k szem en , h a llo m ,
-1 j á t é k v e z e t ő t e g y m e c c s e n .
A l m á v a l d o b n i m e g a b ír ó t,
J ó l k e z d i k it t a f u t b a l l t id é n ,
R o s s z r á g o n d o ln i, m i le s z n y á r o n ,
H o g y h a jö n m a jd a d in n y e id é n y .
H id v ég h y F eren c
.1. E d g a r H o o v e r , az a m e r ik a i E B I
,m a g y a r u l S z ö v e ts é g e s N y o m o z ó I r o d a ,
n é m e t ü l G e sta p o ) v e z e tő je n y i l a t k o z a t á ­
b a n b ü s z k é n k ije le n te tte , b o g y 1 60 m il­
lió u j j le n y o m a t á ll a z i n té z e t r e n d e lk e z é ­
sé re .
N e m v o ln a k ö n n y e b b n y i l v á n t a r ta n i
a z o k a t, a k ik n e k n in c s u jjle n y o m a tu k ?
 E g y g y ó g y szertá rb a n N y ű g ö s a ssz o n y k a
E rdei S á n d o r rajza J « K 1. Va*vári Anna rajza
© ' A I
* ■**»*■*•
- Ö n h o l sz e re z te a z in f lu e n z á t?
- I t t a p a tik á b a n ! - H a k e r e s n e k , k ö r ü lb e lü l ö t é v ig h á z o n k ív ü l le s z e k !
Itt a m a g a sn y o m á sú fazék! Függőágy
(De a h á z ia s s z o n y n em o lv a s t a el G erő Sándor r a jz a
a h a sz n á la ti u ta sítá st.)
T o n cz T ib or r a jz a
X ) lök u k á v é h á z ijá n . E lő tte m p a p ír , c éftizh .
M e re n g e k . V e le m s z e m b e n e g y m a g á n y o s 'ló r ii'
i'd és r á g ó g u m it rá g . Ili;
E g y p illa n a tr a r a j t a (e le jte m a te k i n t d f é m /
.M ulatságos l á t v á n y : a z a lsó á llk a p c s a b a !ríí-i;
j o b b r a m o z o g , a b a ju s z a h u llá m z ik , és a sz á j a "
b iz o n y o s id ő k ö z ö k b e n k in y ílik , m i n t h a a z t n io n - ’
d an á: ham m !
A p a p ír fö lé h a jo lo k , m e g p r ó b á lo k d o lg o z n i? 1'
V k ö v e tk e z ő p e r c b e n a z o n k a p o m m a g a m , h o g y " ’
is m é t a s z e m b c n ü lő f é rf it n é z e m . C so d á la to s,
a z eg ész a r c a d o lg o z ik : a s z e m g o ly ó i i d e - o d á ”
g u r u ln a k , a s z á ja é s a z o r r a k ö r ü l r á n c o k f u t k á - "
r o z n a k és az. á d á m c s u tk á ja n a g y o k a t u g rik .
De m ié r t n é z e m é n e z t a z e m b e r t?
N em nézem .
M u s z á j n é z n i. M o s t a b a l p o f a z a c s k ó já b a n
v a n a rá g ó g u m i. A f e je b a l r a b ille n t, a sz e m ­
g o ly ó ja is b a l r a g u r u lt. A n y e lv e o ly k o r k ie s ik
a s z á já b ó l, d e r ö g tö n v is s z a h ú z z a . O r r a h u m o ­
r o s a n g y ú r ó d ik . F ü le m o z o g , m i n t a n y ű ié .
M ié rt n é z e n g e m ez a p a c á k ?
F á r a d h a t a t l a n u l rá g . E n n y i id ő a l a t t m á r e g y
d r ó tk ö te le t is á t r á g h a t o t t v o ln a . R á g , r á g s
k ö z b e n f in to r o k a t v á g v a b ó lo g a t. A z tá n c s ü c sö ­
r ít fe lé m , m a jd n a g y r a k itá tja a s z á já t, m in th a
b e a k a r n a k a p n i, v é g ü l l e h u n y j a a sz e m é t és
c s a k a z o r r a tá n c o l a z a r c a k ö z e p é n .
J u s z t s e m n é z e k o d a . B a lr a tő le m e g y h u n -
c u tk á s , g rib e rlis , sz é p sz ő k e n ő ü l. A z t fo g o m
- E d e , h o z d a lé tr á t! F e n t e s z ü n k ! n é z n i, s o k k a l k e lle m e s e b b lá tv á n y .
N ő i d o lg o k A z örökös V a g y v a n e g y e n lő s é g , v a g y n in c s
V á rn a i G y ö r g y r a jz a
V a s v á r i A n n a r a jz a
--------- -------------------------------- ---- --- --------------------------- ------------------- S______
— C sak egy k áv ét k é re k ! - A fia m n ő s ü l, é s m o s t v a r r ja a f é r je m a k e le n g y é jé t
M e g e sik n é h a P esti színházm űsor
V á r n a i G y ö r g y r a jz a S á n d o r K ároly
□ í
L—
iA 'zi’m a z o n b a n , h o g y a g u m it rá g ó fé rfi fi.xí-
roz, O d a k e ll n é z n e m . M e g b ű v o lle n fig y e le m a z A z e ső c sin á ló
á llá t. L e -fe l, le -fe l, le -fc l. E in -z tv e i, e in -z w e i.
A z,, lilé m e g y r e g y o r s a b b . S z u sz o g , m i n t e g y
g ő jtm o z d o n y . A sz e m e k id ü lle d . A r c v o n á s a i
ö s s z e z a v a ro d n a k . A z á llk a p c s a fé le lm e te s e n
e lő r e u g rik , a b a ju s z a f e lr o h a n a h o m lo k a k ö ­
z e p é r e , a s z e m ö ld ö k e le c s ú s z ik a s z á ja fö lé , s
a z o r r a , m i n t e g y m u ta tó , h o l b a l r a , h o l j o b b r a
m p la t.
l i b b e b e le le h e t b o lo n d u ln i. L e h u n y o m a sz e ­
nnám , d e a k k o r is lá to m a z ille tő t: n in c s sz e m e ,
n in c s f ü le , n in c s o r ra , c s a k á llk a p c s a v a n és ez
az á llk a p o c s z ö rö g v e , r o p o g v a , r e c s e g v e r á g ,
r á g , r á g . É s a z tá n e g y r e k ö z e le b b jö n fe lé m ,
e g y r e k ö z e le b b . . .
E z b o r z a s z tó ! I n k á b b n é z e m .
M i t ö r té n t? A rá g ó g u m i e g y részi» r á r a g a d t a
m a n d u l á j á r a . F e j é t h á t r a h a j t v a , r é m ü lte n k o ­
to r á s z ik n y e lv é v e l a t o r k á b a n . N y a k á n k i d a ­
g a d n a k a z e re k . H ö rö g . H o m lo k á r ó l c s u ro g a
v e r e jté k , d e m é g m in d ig r á g .
M ik o r h a g y j a a b b a ? M á r n e m b ír o m so k á ig .
H ir te le n e g y b a r á to m ü l le a z a s z ta lh o z .
S z e m r e h á n y ó h a n g o n m e g k é r d i:
— M i a z , te r á g ó g u m it r á g s z ?
I j e d t e n m e g fo g o m a z á llk a p c s o m . M o z o g .
B a lr a - jo b b r a . R á g o k . A s z á m s z a b á ly o s id ő k ö ­
z ö k b e n k in y ílik . E lk a p ta m a z ille tő tő l a r á g á s t.
S e g ítsé g ! N e m tu d o m a b b a h a g y n i! A c s o d á la to s v a r g á n é V örös é s f e k e te
M. Gy.
S z ű r -S z a b ó J ó z s e f r a jz a
■— -----
I d e g e n n ő a s z ig e te n

i i sz e lle m e m b e r e i m á r
r é g ó ta " n e h e z m é n y e z té k , h o g y
a sz e lle m i m e llé k te r m é k e k és
h u lla d é k o k g y ű jté s é r e m ég
n e m a la k u lt s e m m ily e n v á lla la t,
h o lo tt — k ü lö n ö s e n e g y e s író k ,
m ű v é s z e k és tu d ó s o k jó v o ltá ­
b ó l — a z é v e k s o r a a l a t t ig e n
so k s z e lle m i m e llé k te r m é k és
h u lla d é k f e lh a lm o z ó d o tt a k u l ­
t ú r a k ü lö n f é le f e lle g v á ra ib a n .
É p p e n e z é r t ö r ö m m e l f o g a d ta
m in d e n é r in te tt s z e lle m i a lk o tó
a SzM É H , azaz a S z e lle m i
M e llé k te rm é k és H u lla d é k -
g y ű jtő V á lla la t m e g a la k u lá s á t.
É n a z in té z m é n y lé tr e jö tté ­
r ő l ú g y s z e re z te m tu d o m á s t,
h o g y e g y s z ü rk e h a j n a l o n a
le g s z e b b á lm o m b ó l é k te le n
c s ö n g e té s v e r t fel. K is z a la d ­
t a m a j t ó t n y i t n i , h á t a fo ly o ­
só n v a g y e g y t u c a t m a r k o s
e m b e r á llt, m i n d a n n y i ü r e s
z s á k k a l a k e z é b e n . A le g e lö l
á lló u d v a r i a s a n m e g b ille n te tte
s a p k á já t és íg y s z ó lt:
— J ó r e g g e lt k ív á n u n k . . .
I d e k ü ld te k az ír ó e lv tá r s h o z ,
m e r t ú g y m o n d tá k , h o g y i t t
n a g y o n so k sz e lle m i h u lla d é k ­
an y ag le s z . . .
E ls á p a d ta m a m é r e g tő l, s
m i n d j á r t tu d ta m , h o g y c s a k a
k o n k u rre n s h u m o r is ta : S av a­
n y ú M á r to n k ü l d h e t t e id e e z e ­
k e t a z e m b e r e k e t. D e m iv e l az
e s z te n d ő k a la tt n é h á n y m á z s á -
n y i sz e lle m i m e llé k te r m é k r e
v a ló b a n sz e rt te tte m , a — L e a k a r já k k a p a r n i a k é ­
S z M É H - e m b e r e k e t b e v e z e tte m
szo b ám b a. M ie lő tt azonban
lio z z á k e z d tü n k v o ln a a p a k o ­
lá s h o z íg y s z ó lta m :
— V á r ja n a k c s a k e g y k i ­
c s it . . . K iv á la s z to m m é g a z o ­
k a t a m ű v e im e t;- a m e ly e k n e m
é r d e m lik m e g , h o g y a S z M É H -
lie z k e r ü lje n e k . . .
Í g y g u b e r á lta m k i m ű v e im
h a lm a z a tá b ó l egy k é ts o ro s
b ö k v e r s e t és e g y a fo riz m á t.
(A z a f o riz m á r ó l k é s ő b b k id e ­
r ü l t , h o g y a z t n e m é n ír ta m ,
h a n e m B e r n a r d S h a w .)
E z e k u tá n in te tte m a z e m b e ­
re k n e k :
— M e h e tü n k .
A S z M É H - á tv e v ő h e ly e n az
a lk o tó é r te lm is é g ie k h osszú
s o r b a n v á r a k o z ta k m á r , s a z ­
z a l tö ltö tté k e l a z id ő t, h o g y
azon v i t a t k o z t a k : m e ly ik ü k
z s e n iá lis a b b ? E g y s z e r r e c s a k
e lö l n a g y k ia b á lá s h a lla ts z o tt,
é s e g y b o r z a s f e jű m ű v é s z - k ü l­
s e jű e m b e r t lá tta m á g á ln i:
— E z é r t a k é p é r t m e ré s z e l
m a g a k é t f o r in to t a já n l a n i ? —
k é r d e z te . — T u d ja , h o g y é n
h a t e s z te n d e ig d o lg o z ta m e z e n
a képen?
— É p p e n e r r e v a ló te k in ­
t e t t e l a d o k a k é p é é r t k é t fo ­
r i n t o t — v á la s z o lta s z á ra z o n a
S z M É H - á tv e v ő — k ü lö n b e n
n e m a d n é k é r te ö tv e n f illé r t
se . . . É s k ü lö n b e n is , n e k ü n k
r iz ik ó n k v a n a d o lo g b a n k é ­
r e m , m e r t m ir e le k a p a r j u k és
f e lh íg ítju k a k é p e v á s z n á r a
k e n t fe s té k e t, e g y r é s z e a fe s ­
té k n e k n y ír k á r b a v e s z e t t . . .
A f e s tő m ű v é s z e lh ű lt:
p e m r ő l a f e s té k e t? ! É s m ié r t?
— S z o b a fe sté s i c é lr a — m a ­
g y a r á z ta tü r e lm e s e n a S z M É H -
á tv e v ő , a z tá n a m ű v é s z k e z é ­
b e n y o m o tt k é t fo rin to t.
— L e g a lá b b h á r o m f o r in to t
a d t a k v o ln a — s ó h a jto tt ö n é r ­
z e te s e n a m ű v é s z , a z tá n m e g ­
in d u l t h a z a f e lé a z z a l a t u d a t ­
ta l, h o g y m e g i n t m e g k e r e s te
a z a z n a p i e b é d r e v a ló t.
V é g r e é n is s o r r a -k e rü lte m .
A S z M É H - a lk a lm a z o tt r á m ­
n é z e tt :
— N e v e ? — k é r d e z te .
— M é g n in c s e n . — V á la ­
s z o lta m s z e ré n y e n . — T íz é v
ó ta k e z d ő s e le jtg y á r tó v a g y o k .
— N em te s z s e m m it —
m o n d ta a S z M É H -e s — a z é r t
tú lte h e t so k r é g i s e le jtg y á r tó n
is.
A z tá n e g y n a g y o t f ü lty e n -
te tt, a m ik o r m e g lá tta , h o g y
m e n n y i h u lla d é k - ír á s t h o z ta m .
M e g ta p o g a tta a m u s z k lim a t is
é s m e g k é r d e z te , h o g y a n t u d ­
t a m r ö v id tíz é v a l a t t e n n y i
se le j t é t ö s s z e írn i?
— S z o rg a lm a s v o lta m — v á ­
la s z o lta m r ö v id e n é s v e lő s e n ,
s n e m m in d e n b ü s z k e s é g n é l­
k ü l.
M e g m é rté k a h u lla d é k - a n y a ­
g o m a t: c s a k n e m h e tv e n k iló t
n y o m o tt a p a p ír . A S z M É H -
e m b e r k ö z ö lte v e le m , h o g y ti­
z e n ö t f o r in to t k a p o k a tíz é v i
te r m é s é r t, s a S z M É H -e se k
m á r - m á r v itté k is v o ln a m ű ­
v e im e t a p a p ír - z ú z d á b a , a m i­
k o r eg y szer csak a h á ta m m ö ­
g ü l r o h a n t f e lé n k v a la k i és e z t
k i a b á lta :
— V á rja n a k !. . . v á rja ­
n a k ! . . . N e v ig y é k m é g el! . . .
N e k e m h ir te le n n a g y o n d o ­
b o g n i k e z d e tt a s z ív e m . N em
v o l t k é ts é g e s e g y p e r c ig sem
e lő tte m , h o g y — h a a z u to lsó
p illa n a tb a n is —, d e m o s t v é g ­
r e fö lfe d e z te k ! B iz o n y á r a e g y
k ö n y v k ia d ó v e z e tő je r o h a n t
i d e , m e r t m e g tu d ta , h o g y m ű ­
v e im a S z M É H -h e z k e r ü ln e k ,
s m o s t m e g a k a r j a m e n te n i
m u n k á i m a t a z ö r ö k k é v a ló s á g
sz á m á ra .
V ég re o d a é rt az e m b e r —
a la c s o n y v o lt és v ö r ö s a sza-
la d á s tó l — és h o z z á m f o rd u lt:
— N e a d ja c l a m ű v e it
ily e n o lc s ó n ! . . . É n h ú szat
a d o k é r te . . .
M e g tá n to r o d la m :
— H ú s z m illió f o r in to t?
A v ö r ö s k é p ű e l t á t o t t a a sz á­
já t:
— H úsz m i l l i ó t ? __ N a­
h á t . . . N o , a n n y it a z é r t n e m . . .
D e k a p tő le m h ú s z fé n y e s ,
csen g ő e g y fo rin to s t. . .
A z tá n m a g y a r á z ó la g h o z z á ­
te t t e :
— G y ü m ö lc s k e re s k e d ő va­
g y o k . S tu n ic lin a k k e lle n e k a
m ű v e i. . .
S g y o r s a n le s z á m o lt a k e ­
z e m b e h ú s z d a r a b e g y fo rin to s t.
— N o — g o n d o lta m m a g a m ­
b a n — í g y m á r m é g is c s a k jo b ­
b a n m e g v a g y o k fiz e tv e .
S zilágyi János

E gyszerre úg y éjfél körül A vándor a szelíd fén yb en

Fáradt vándor ballagott, Egy szö rn yű hang fe lrik o lt K örbejárt az udvaron,
Q V ih a rfe lh ő k m ögé b ú jta k Tán a vá rú r m egholt lánya, Csodálta az ódon sáncot,
K it egy lovag elrabolt. Fele ép vo lt, fele rom.

jjj S egy ódon vá rka sté ly előtt Lánc csikorgott, egy hang m orgott, Régi m ú ltró l regélt a vár,
V Esni ke zd e tt hó és jég, M en eküln i kellene, M ely m ű e m lé k szám ba m en t,
d Ide té rt a fáradt vándor, Itt kísért a folyosón az M ost d ö b b en t rá, az éji nesz,
jf; M essze vo lt a fa lu még. E lh u n yt vá rú r szellem e. R ém es m orgás, m it jelent.

•ó A sötétben egy terem re De a szörnyű borzalom tól Ezt olvasta egy szép táblán,
«ij N e m sokára rátalált. Még m occanni sem tudott, M it k ím é lt az enyészet:
? L epihent a sarokban és íg y m u lt el a rém es éjjel, „C sirkeexport lerakat" és
B ám ulta a vad hom ályt, Míg lassan kivirradott. M angalica tenyészet.
1° Í G alam bos S zilveszter

t
 Á lm o d o z á s a p ia co k k iterje sz té sé r ő l
A z t í r j a a z E le t é s I r o d a lo m
k r i ti k u s a F ö ld e s M ih á ly
„ H o n v á g y ” c h n ű d a r a b j á r ó l:
..F ö ld e s M ih á ly . . . o ly a n
h e ly z e te t v á la s z t o t t d a r a b ja
té m á já u l, a m ik o r m e z te le n ü l
n u i t a t k o z i k m e g a d o lg o k v a ­
ló d i é r t é k e , a m ik o r b i z o n y o ­
sa n e l v á l i k a v é r a v í z t ő l . ”
E lv á lik a v é r a v íz tő l?
I ly e n s z ó lá s f o rm á t a m a g y a r
n y e lv n e m ism e r, n e m is m e r ­
h e t, m e r t a te r m é s z e tb e n a
v-ér a v íz z e l so h a s e m k e v e r e ­
d ik . A m a g y a r a z t m o n d j a :
„ E lv á lik a sz . . . a m á j á t ó l .”
(E z a d is z n ó ö lé s b ő l v e t t sz ó ­
lá s m ó d .) T réfásan azt is
m o n d j u k : „ E lv á lik a v e s e a
m á j á t ó l ” , s m o n d ju k a z t is :
„ V é r n e m v á lik v íz z é .”
E z a h á r o m k e v e r e d e tt itt
ö ssze, n e m a v é r a v íz z e l.
A N é p sza b a d s á g „A m á so ­
d ik c s a lá d ” c ím ű t á r c á j á b a n
o lv a s o m :
,, . . . m i n t a m ik o r a v i l á g v e ­
rő N a p ó le o n v a la m e ly ik k ö z ­
k a t o n á j á n a k a m e llé r e t ű z t e
a ..P o u r le m é r ite ” k i t ü n t e - ,
te s t.” >
N a p ó le o n e zek s z e rin t
u g y a n c s a k íz e tle n t r é f á t k ö ­
v e t e l t e l. A „ P o u r le m é r i te ”
u g y a n is n e m f ra n c ia , h a n e m
p o ro s z k i tü n te té s v o lt, m e ­
ly e t N a g y F rig y e s a la p íto tt.
N a p ó le o n a „ B e c s ü le tr e n d ” -e t
a la p íto tta s n in c s h í r ü n k a r ­
ró l, h o g y a z t v is z o n t a j ó v a l
e lő tte é l t N a g y F rig y e s v a l a ­
m e ly ik p o r o s z k a to n á n a k a d o ­
m á n y o z t a v o ln a .
..H o l t é v e d e t t V e r n e G y u ­
l a ? ” o lv a s o m a h á r o m h a s á -
b o s c ím e t a M a g y a r N e m z e t ­
b e n . S m ie lő tt e lo lv a s n á m a
c ik k e t, m á r felelek is : S e h o l.
V e r n e G y u la n e m té v e d e tt,
n e m i s té v e d h e te tt, m e r t ő
b e v a llo tta n f a n ta s z tik u s r e g é ­
K ettes találat
S c h w o t t L a jo s r a jz a H eged ű s Istv á n r a jz a
n y e k e t í r t s n e m is ja v a s o lta , K is történet csattan óval
h o g y e lk é p z e lé s e it v a la k i m e g ­
v a ló s íts a . V e r n e v íz ió it a z u tó ­ V á rn a i G y ö r g y r a j z a
k o r n a g y r é s z t v a ló r a v á lto tta ,
s ez a f r a n c ia ír ó lá n g e lm é ­
jé re v a ll. D e h á lá tla n o k le n ­
n é n k , h a té v e d é s é ü l ró n á n k
fel a z t. h o g y n e m m in d e n b e n
v á lta k v a l ó r a lá to m á s a i.
A z t í r j a a z O r s z á g — V ilá g
e g y f é r f i o l v a s ó j á n a k a sz e r­
k e sz tő i ü z e n e t b e n :
„ ö n k é t é v v e l e z e lő tt m e g ­
i s m e r k e d e t t e g y a s s z o n n y a l,
és b o l d o g s á g k e r e s é s ü k b e n
e g y m á s r a ta l á l t a k : m e g s z e r e t­
té k e g y m á s t , ö n n e k k é t g y e r ­
m e k e , fe l e s é g e v o l t — e r rő l
u g y a n n e m b e s z é l t —, a z a sz-
szonynak p e d ig egy k is fia ,
a k in e k d é lu tá n o n k é n t a p ja
h e l y e t t a p j a i g y e k e z e t t le n n i."
E z g y ö n y ö r ű k ö r ü lír á s . De
m é g s z e b b l e tt v o ln a , h a azt
is m e g t u d j u k , h o g y a z ille tő
d é l u t á n o n k é n t m e ttő l m e d d ig
ig y e k e z e tt, a p j a h e l y e t t ajpja
le n n i a k is f iú n a k ?
D oktor Á rgus
M iN & £ ^ é & E .
Jobb elfelejteni a sérelme­
ket, m int orvoslásukra várni.
X. olyan rossz ember, hogy
más híján kész magának is
ártani.
*
A szabad levegő csak akkor
egészséges, ha nem rádióaktív.
*
A gyermeknek minden új.
Még a felnőtt is.
*
Rágalom, hogy Z. festő csak
fényképez. Nagyít és retusál is.
F. L. 11
 E g y ik : K érem n e h a rag ú d -
j r lé. h o g y m e g k érd ezem , de
m o n d ja m e g ő s z in té n , m ié rt
te r je s z ti r ó la m , h o g y é n egy
közönséges g a z e m b e r v ag y o k ?
M á s ik : N in c s k ü lö n ö s e b b
o k a . c s a k t u d o m á s o m r a ju to tt,
h o g y m a g a m in d e n k in e k azt
h ire s z te li, h o g y é n e g y a lja s
to lv a j v a g y o k é s g o n d o lta m ,
h a m a g a íg y , a k k o r é n ú g y .
E g y ik : N em , é n a z t nem
m o n d ta m , h o g y m a g a e g y a lja s
to lv a j, é n estik a z t m o n d ta m ,
h o g y k é t h ó n a p p a l e z e lő tt k ö l­
c s ö n k é rte a v a s a ló z s in ó r t és
a z ó ta se m a d ta v is s z a .
M á s i k : P e r s z e , e z íg y a la i­
kus szem éb en úgy tű n h e t,
m in th a é n a v a s a ló z s in ó r t m in ­
d e n e lle n s z o lg á lta tá s n é lk ü l e l­
tu la jd o n íto tta m v o ln a , h o lo tt
k ö z tu d o m á s ú , h o g y é n m é g az
ő ssz e l k ö lc s ö n ö z te m ö n n e k egy
h e tv e n n é g y c e n tim é te r e s k á ly ­
h a c s ö v e t, a m it n e m sz á rm a z ­
t a to tt v issz a .
O K "4 o k o z
E g y i k : E s z e m b e s e m ju to tt,
h o g y ö n a z t c s a k k ö lc s ö n a d ta ,
a z o k u t á n , h o g y a n y á r o n te l­
je s e n in g y e n m e g c s in á lta m a
s u f n ijá t.
M á s i k : I n g y e n ? M ié r t, é n
t a l á n m e g f iz e tte tte m m a g á v a l
a z t a z o k n it, a m it a k u t y á j a
té p e tt, le h a m v a z ó s z e r d á n a b é r-
m a k ö r ö s z ta n y á m r ó l?
E g y i k : N a , s z é p is l e t t v o l­
n a , m e g f iz e tte tn i a z t k ö v e tő e n ,
h o g y a m ag a m a c s k á ja g y er-
ty a s z c n te lő b o ld o g a s s z o n y k o r
k i l o p t a a k o lb á s z t a p a p r ik á s -
k r u m p lin k b ó l.
M á s ik : A z én m a c s k á m n em
is e s z i m e g a ló k o lb á s z t.
E g y i k : D e m e g e sz i. A z eg ész
u t c a t u d j a , h o g y m a g a d ir e k t
i d o m í t ja a m a c s k á já t, h o g y a
d t
p a p r ik á s k r u m p lib ó l k i lo p ja a
k o lb á s z t.
M á s ik : H o n n a n tu d ja e zt az
eg ész u tc a ?
E g y i k : É n m o n d ta m e l n e ­
k ik .
M á s ik : I g e n ? D e a z t n e m
m o n d ta e l, h o g y a k e t t ő n k k ö ­
z ö tti n é z e te lté r é s tu la j d o n k é p ­
p e n o t t k e z d ő d ö tt, h o g y a m a ­
g a F e ri n e v ű g y erm ek e b e tö r te
a z a b la k u n k a t.
E g y ik : D e az ö n Im re n e v ű
g y e r m e k e b iz ta tta rá, hogy
tö r je b e .
M á s i k : Ü g y lá ts z ik , a z ö n
F e r ije n e m t u d j a , h o g y i l y e t
n e m illik te n n i.
E g y i k : A z jó ln e v e lt g y e r e k ,
te h á t t u d j a . D e m iv e l a z I m r e
b iz ta tta . g o n d o lh a tta . hogy
P ra k tik u s „ ú jítá s“
- P a ra n c s o ljo n , a z in g é s h o z z á k ü lö n k is n y lo n z a c s k ó b a n
a g o m b o k . . . E z e k a g o m b o k n e m f o g n a k r ö g tö n le p o ty o g n i
az in g rő l! . ..
Ö n ö k n é l íg y sz o k á s. V a g y is ,
t u la jd o n k é p p e n sz ív e ss é g b ő l
c s in á lta a z e g észet.
M á s ik : E z n e m m e n ts é g .
E z é r t n e is c s o d á lk o z z o n a z o n ,
h o g y n e m fiz e tte m m e g a k o l­
b á s z t, a m it a m a c s k a e lv itt.
E g y ik : N a, ak k o r m o st tu d ­
ja , h o g y a zokni á r á r a m ié rt
n e m s z á m íth a t.
M á s ik : N a, ezért n e m m o z ­
g a to m é n a f ü le m b o t j á t s e m
a s u f n i m ia tt!
E g y i k : É n se m m o z g a to m a
k á ly h a c s ő m ia tt.
M á s i k : M á r p e d ig a k k o r a
v a s a ló z s in ó r l n e m a d o m v isz -
sz a !'
E g y ik : Íg y m o st m á r v ilá ­
g o s a n l á th a tja , m i é r t te r je s z ­
te tte m és fo g o m is te r je s z te n i,
h o g y m a g a a lja s to lv a j.
M á s ik : É n m e g a z t, h o g y
m ag a k ö zö n ség es g azem b er.
K ékvölgyi V ilm os
Sándor Károly rajza
 Nem éppen örvendetes turistajelzés

elhagytuk az ionoszférát!
Igazgató: Magasság?
Technikus: Huszonnyolcezer.
Igazgató: Mágnesesség?
Technikus: Nullanullanullahárom.
Igazgató: Tömegvonzás?
Technikus: Nullanullanullanullakettő.
Igazgató: Gyakorlatilag?
Technikus: Nulla. A teljes súlytalan­
ság állapotában vagyunk.
Igazgató: Próbát kérek! Emeljék fel
az elnöki csengőt!
K ovács: Tessék! Egyhelyben lebeg a
térben. A teljes súlytalanság állapotában
van!
Igazgató: Rendben van. kartársak, ak­
kor megkezdjük az osztály- és m űhely­
vezetői értekezletet! Kovács osztályveze­
tő kartársé a szó.
K ovács: Az osztály felajánlja és vál­
lalja. bogy a versenyvállalási időszakban
az új konstrukcióknál a korrektúrát ké­
sedelem nélkül leadja a műhelyekbe.
Igazgató: Sipek kartársé a szó!
Sipek: Kartársak! Megígérhetem, hogy
a túlórákat a minimálisra csökkentjük
és újabb ésszerűsítéseket vezetünk be a
programozás adminisztrációjában!
A szerény dirigens
Igazgató: Kelemen kartársé a szó! Vasvári Anna rajza
K elem en: Bejelentem, hogy- a tervne­
gyed végéig újabb öt százalékos önkölt­
ségcsökkentést hajtunk végre. Huszon­
négy órán belül megjavítjuk ezután a
m eghibásodott gépeket! A félkész gyárt­
m ányok terén behozzuk a lemaradást!
Határidőre átadjuk a tartalék alkatré­
szeket!
Igazgató: Bíró kartárs, tessék!
Bíró: A hónap végéig feldolgozzuk az
összes benyújtott és elfekvő újítási ja­
vaslatokat! Szervezett formát adunk az
új munkamódszerek széleskörű ismerte­
tésének! Mozgalmat indítunk a raktár­
ban felhasználható készletek racionális
felhasználására. . .
K ovács (halkan): Mondja, Kelemen
szaktárs, miért tartjuk ezt a jelentős ter­
m elési értekezletet az űrben?
Kelem en: Hát nem tudja? Itt a sza­
vaknak sincsen súlyuk!
(somogyi)

A Z ÁLLATKERTI é d r l d n q -m o z ié d n

G erö Sándor rajza P u s z ta i P á l r a jz a

Ú g y látszik, e g y kicsit elaludtam! . . — Nézd csak, plasztikus is! 13

 I „Kényér gondok'’'’ Egerszóláton
K ó b o ro l az á lla tá llo m á n y
Az egerszóláti 8 . sz. Vegyesbolt, a
^ Községi Tanács és 51 bányász küldött,
panaszos levelet szerkesztőségünkbe,
am elyben azt sérelmezik, hogy az E g­
ri Sütőipari Vállalat rendszertelenül szál­
lítja a községbe a kenyeret. Egyszer
reggel, máskor délben, néha pedig csak
este érkezik a kenyér, hetenként pedig
mindössze háromszor. Gyakran megtör­
ténik, hogy a délután 6 órakor záró v e­
gyesbolt zárt ajtaja elé hét órakor érke­
zik m eg a kenyér. Az egri vállalat már
többször megígérte, hogy szállítási köte­
lezettségének idejében eleget tesz, de
ezt az ígéretét csak ritkán tartja meg.
(Csak úgy zárójelben kérdezzük: mit
szól ehhez az Egri Sütőipari Vállalat!?)

- Jaj, Palika, ne kócolja össze a frizurámat!

- De Piriké, nem én kócolom, hanem az erdészék tehene .
Be
► emutatom Pirikét. Szövőnő Pesten. Most
éppen üdül. Két hetet kapott Mátraházán.
Amíg Toncz Tibor Pirikét rajzolja az erdészék
állatállományával, addig feljegyzem Piriké nyilat­
kozatát :
- Mátraházán minden az üdülőkért van! Egye­
sek szerint még a por .is, amiről viszont szívesen
lemondanánk. Óriási az autóforgalom, pedig csak
a szezon elején vagyunk, de máris olyan porfel­
hőben élünk, mint a legszárazabb kánikula köze­
pén.
Félbeszakítom Pirikét, bár kitűnő interjú alany,
mert nem tartom illendőnek leírni, amit a továb­
biakban ezzel kapcsolatosan - elég népies kifeje­
zésekkel élve - elmondott. E helyett megjegyzem:
tavaly júliusban a Ludas Matyi híradása rázta fel
a gyöngyösi illetékesek lelkiismeretét, míg végre
- olajjal portalanították a mátrai utat.
Halló, Gyöngyös! M ost idejében szólunk . . .
Jzt viszont már nem Pirikétől tudjuk, hanem
saját szemünkkel láttuk, már amennyire a mátra-
házai úton este fél nyolckor látni lehet. Az üdülők
korom sötétben sétálnak, mert nincs közvilágítás,
pedig már ezt is két év óta ígérik Gyöngyösről.
.V Azt szeretnék a mátraházai üdülők, ha a Szanató­
riumtól a Honvéd-üdülőig ér két, három kilométer­
K ü lö n ö s é le tv e s z é ly
A m i k is v á r o s u n k olyan
v á r o s , a h o l m in d e n n a p o s a k a
k ü lö n ö s j e le n s é g e k . Itt van
p é ld á u l a n é g y u tc á r a n é z ő
F e ls z a b a d u lá s té r i p o sta p a lo ­
ta . H ó n ap ok ó ta k ü lö n b ö ző
d r ó tsö v é n y e k és h a lá lfe je s
tá b lá k t e le p ítik b e a sz é le s
já r d á t é jje l é s n a p p a l, k özn ap
épp ú gy, m in t ünnepnapon,
m e r t „A t e r ü l e t é l e t v e ­
s z é l y e s ” és „Odafent
a tetőn d o l g o z n a k ”.
Mit c s in á l e r r e a p e sti em ber?
Á tlé p a d r ó ta k a d á ly o n é s f é l­
r e r ú g j a a h a lá ltá b lá t! H allani
is b o r z a s z tó ! Hát m é g látni!
De m ié r t t e s z i ezt? K eresi a
h a lá lt? K eresi a c s o d á t. Jól
tu d ja , h o g y h ó n a p o k ó ta é jié i
é s n a p p a l, k ö z n a p o n é s ü n ­
n e p n a p o n n em d o lg o z n a k s z a ­
k a d a tla n u l ott fe n n a tető n . Ez
a z é r t se m v a ló s z ín ű , m ert az
ü z le te k z a v a r ta la n u l á r u síta ­
n a k a tilo s te r ü le te n , s a z e m ­
b e r a r r a g o n d o l, h o g y c sa k
o tt fe le jt e t té k a d r ó ta k a d á ly o ­
k a t. Ha v a ló b a n é le t v e s z é ly e s ,
a k k o r m ié r t á r u síta n a k a z ü z ­
le te k , é s m ié r t tű r ik , h o g y n a ­

I ről van szó csupán - világosság lenne végre. Nem

neon fényt kérnek és nem is ingyen: két forintot
p o n ta t ö b b e z r e n t e g y é k é le tü ­
k e t k o ck á ra ?
(—thl
fizetnek be a gyöngyösi tanácshoz minden üdülő
vendég után. Megtenné valami ósdi félhomályos
fényforrás is, ami még nem árt a szerelmeseknek,

I
de arra mégiscsak jó, hogy ha valaki netán esti 2 s o ro m p ó , 20 p e rc v á ra k o z á s
séta közben kap egy nyaklevest, - rögtön tudja,
ki a tettes. Az 55-ös autóbusz a Ligeten át robog
Mert most a sötétben, még erre sincs remény . . Óbuda és a Népliget irányába. Az autó­
(-des) busz azonban nemcsak a megállónál áll
meg, hanem a kettős vasúti sorompónál
is, ezért gyakran 15-20 percig kell vára­
kozni, amig a vonatok elmennek.
Söröspalack-posta Tekintettel arra, hogy az autóbusz
Egy szép tavaszi délutánon tehettem, mérsékelt lelkesedés­ veszteglése nagyon sok dolgozót érint,
bementem a városligeti Gun- sel kiáltottam el magamat: az 55-ös utasai nevében javaslom a k ö­
del Borozóba, hogy megigyak - Hajrá, Kinizsi! Kérek vetkezőket: az autóbusz Óbudáról jövet
egy pohár sört. egyet. a Vágány utcai megálló után, a 65-ös vo ­
Pohár sör nem volt, se kor­ - Sajnos, Kinizsi nincsen - nalán, a Vágány utcán és a Dózsa György
só. Csak üveg sör. De az se mondta a pincér. úton menjen a Hősök teréig, innen pedig
akármilyen. Pedig az étlapon Erre kértem egy üveg Déli­ a 25-ös vonalán térjen vissza a Hungária
feltüntetett italok között ötféle bábot. körútra. Természetesen visszafelé is
üveges sör is szerepelt. Az Kiderült, hogy ez is csak az ugyanilyen kis kerülőt kell tennie az
alábbj sorrendben, illetve sor­ itallapon szerepel, a valóság­ autóbusznak. Ez legfeljebb öt percnyi kü-
ban eltűnt, mint a délibáb. lönbözetet jelentene, de megszűnne a vá ­
rendben :
Zsiráf sör 16.50 Csak a 11, 20-as Rocky, a rakozás, a torlódás, a bosszúság és a na­
Pilseni 15.30 15, 30-as Pilseni és a 16 forint gyobb időveszteség. Megjegyzem még,
Rocky Cellar 11,20 50 filléres Zsiráf sör között vá­ hogy az eredeti útvonalnak egyetlen m eg­
Délibáb 7.30 laszthattam. állója sem maradna ki a forgalomból.
Kinizsi 5,60 A 7, 30-as Délibábot úgy lát- Reméljük, az illetékesek m egszívlelik
Ámbátor csak egy pohár név­ szik nyakonragadta a törökve­ javaslatunkat.
telen sört akartam felhajtani, rő Kinizsi és kivitte a forga­ S z a b a d y M ik lós
14 nem egy egész üveggel, mit lomból. (“ véghy) III., B é k á s m e g y e r , F ö u . 4 9 .
 J iL /fe assm yrt
Brázay tisztességes férj és m egbízható
családapa hírében állt. Nem ivott és nem
kártyázott, de egy hibája mégis volt: n a­
gyon szerelte a nőket. Különösen azokat
a nőket szerette, akik nem voltak azono­
sak a feleségével, Etelkával. Az asszony
féltékeny volt, m int egy tigris, de seho­
gyan sem tudott bizonyítékokat szerez­
ni, mert Brázay óvatosan intézte kilen­
géseit. ravasz volt, m int a róka. E gy es­
te tizenegy óra tájban vetődött haza a
csélcsap férj, m iután jól kiszórakozta
m agát egy Ibolyka nevű hölggyel, aki
tíz évvel és húsz kilóval volt csinosabb
Etelkánál. Mielőtt belépett volna a la ­
kásba, ravasz trükköt eszelt ki: már az
előszobában énekelni kezdett, majd be­
nyitott a szobába, dülöngélve ment. E tel­
ka irányába, aki a délről maradt fasírt
fölé boraivá ült, kisírt szemekkel.
— H ol voltál? — förmedt rá az urára,
mert nem szerette a teketóriát.
— Ne haragudj, galambom . . . — da­
dogta nehezen forgó n yelvvel a ravasz
Brázay. — Találkoztam egy régi bará­
tom m al és megittunk e g y k é t kupicával.
Etelka szigorúan vizsgálgatta férjét,
aztán csak ennyit mondott:
— Lehelj rám!
A lehelés megtörtént és Brázay rögtön
utána két hatalmas pofont kapott.
— Te nyomorult! — sivította az asz-
szony. — Nem ittál egy kortyot sem!
íg y kapott Brázay két pofont azért,
m ert nem ivott. De le is vonla az eset
konzekvenciáit. Azóta iszik is.
ísm*L
Mottót Nincsenek régi viccek,
csak öreg emberek vannak. E g y
újszülöttnek minden vicc új.
— No, gyerekek, mondjátok meg, ki
v olt a múlt hónapban a legengedelme­
sebb, a legjobb és ki tett meg m indent,
amit a mama akart? — kérdezte a papa
a gyerekektől, mire azok kórusban fe­
leltek:
—■ Te, papa!
* S aztán csak, az egyszeregynek
— önt felírom gyorshajtásért! —
m ondta a rendőr. — N yolcvan kilom é­
teres sebességgel száguldott.
— Írjon százhúsz kilométert — felelte
a vezető. — El akarom adni a kocsit.
Szeged környékén
- Idegenvezető: Ott látható a híres dorozsmai szélmalom!
Kisebbségi érzés
- Nem túl előkelő nekünk ez a hely? . . .
(A z 1001 éjsza k a m eséiből)
Először csak a rossz n yelvek
pletykázták: egy bankót „ elvett”.
Nem . . . tíznél sem vették észre
m ert stimmelt a könyvelése.
Száznál igen! — a cég m orgott —
de még elkenték a dolgot.
Ezrediknél? — mit volt tenni:
rovancs, zá rla t. . . s újra semmi!
Hiány ide, zárlat oda,
kivágta a sógor — koma . . .
folytatása: ezeregy lett.
Be is csukták szegényt érte
— ezeregy napra és éjre. —
— Kúsz —
T a k á c s Z o ltá n r a j z a
4 ^ PÉNZT
- í& C & ó t& f a s lY L -
Még pedig egy húszast. E gy oszlop
aljához lapult a Népszínház utca sarká­
nál. Szorosan odalapította a Körút, felől
hosszában áradó szél. Szembe fújta Dó­
zsa Györgyöt, láttam kem ény arcáról,
csodálkozik, h ogy került ilyen méltatlan
helyre.
A húszast egyszerre láttuk meg. Egy
hosszú ember, egy kurta ember, és én.
Mindhárman rohantunk, hogy mielőbb
kimentsük kényelm etlen helyzetéből. Én
lemaradtam tetlrekész igyelcvésemben. A
másik kettő előbb jutott az oszlophoz.
Sóhajtoztam. ím e életem folyam án én is
találtam „a pénz az utcán hever” jelige
alatt egy nagyobb címletű bankjegyet,
de íme és eme, szóval ennek is lőttek.
Eddig ugyanis a pénzzel való ilynem ű
találkozásaim egy tízfilléres, egy húszfil­
léres, és egyforintos címletekben kul­
minálnak. A forintost azóta is őrzöm
pénztárcám rejtett zugában, apád anyád
ide jöjjön jelmondattal záradékolva.
Most itt lett volna ez a didergő hú­
szas, de ez a m eszelőnyélnyi hórihorgas
m eg az a kis fürge kurta ember, megelő­
zött. Egyszerre hajoltak le, s kaptak a
pénz után. A Hórihorgas Dózsa apónk
fejét fogta, a kurta ember ujjai a
címletet takarták el. Mind a kettő
érezte a veszélyt, ha kirántja a másik
kezéből, a húszas széjjelszakad. N yu ­
galmat erőltetve fogták tehát a két végét,
m int két ember, ha fogja egy kisgyerek
kezét.
— Az enyém ! — szólt a hosszú. — Én
értem előbb ide . . .
— De én gyorsabban hajoltam le . . .
Az e n y é m . .
Akkor én szerényen, de fuldokló iz­
galommal közbe szóltam:
— Mélyen tisztelt uraim! Állításaik
nem fedik a teljes valóságot, mert én lát­
tam meg először. És én a legnagyobb
udvariasság hangján leszek bátor nagy­
becsű figyelmüket felhívni azon történel­
mi igazságra, m iszerint azé az érdem,
dicsőség, pénz, aki először meglát, fel­
fedez va la m it. . . Vagyok bátor öniga­
zolásomra nagy nevekre hivatkozni, ú gy­
mint . . .
— Maga csak hivatkozzon el innen —
förmedtek rám, s fogták a húszast, s
szemük m ély sugárzásával röntgenezték
egymást.
— Ismerje el, h ogy én értem ide előbb.
— De én fogtam meg hamarabb! . . ;
Eressze el!
Az embergyűrű nőtt körülöttünk. Én
a belső gyűrűben álltam az érdekeltség
m ég mindig lázongó indulataival. Valaki
hátul felkiáltott:
— Felezzék m eg testvériesen!
A két viador enyhültebben nézett egy­
másra.
— Belemegy? — oldódott fel egészen
a hosszú.
— Nem bánom — válaszolta a kurta
hosszabb „kiértékelés” után. — Adjon
ide egy tízest!
A hosszúnak nem volt. A másiknak
se volt. Fogták tovább görcsösen a hú­
szast, Egyszer csak Góliát rámcsapta a
szemét:
— Magának van két tízese?
Volt. A kezükbe nyomtam. A húszast
elengedték. És én m int a talált pénz b ol­
dog tulajdonosa lépkedtem hazafelé . .:
Csurka Péter
 A m um us Konkurrencia
T o n c z T ib o r r a j z a

USA-tábornok: Na, mit gondol, be lesznek gyulladva a

kommunisták?
New York-i polgár: Azt nem tudom, tábornok úr, de ami
engem illet, én már félek! . . .

mikor a Meteorológiai Intézet bi­
zonyos izlandi anticiklonok és meleg af­
rikai légtömegek harcának várható ki­
menetelére támaszkodva azt jósolta, hogy
m eleg idő várható, elgondolkoztam, hogy
m ilyen hatással van az időjárás a zene­
kultúrára.
Mert az időjárás, az éghajlat, a hőmér­
séklet és a zene. közötti összefüggés v i­
tathatatlan. A meleg idő jót tesz például
az énekesek hangszálainak, m elegben ke­
vesebb a meghűléses betegség, tehát
gikszermentesebb operaelőadásokat és
krákogásmentesebb nézőtereket remélhe­
szabadon szárnyal a légben, egészen ad­
dig, amíg tart a Föld levegőrélege a
hanghullámok szolgálatára.
A döntő változás azonban nem ez. Ha­
nem az, hogy kinyitják az ablakokat,
megkezdődik a nyitott ablakok évadja. A
zene, am ely a téli időben megmaradt csa­
ládi szórakozásnak, m ost újra közüggyé
válik. A zene kihallatszik, áthallatszik,
behallatszik, olyan kollektív élménnyé
válik, hogy csak győzzék a gyógyszertá­
rak idegm egnyugtatóval. A nyitott abla­
kon át kisugárzik a hang a rádiókból, a
lemezjátszókból, s m ivel melegben a für­
dőszoba ablakát sem szokták csukva tar­
tani, a fürdés közben alkalmazott ház­
táji hanganyag is szabadon tör ki és eget
kér.
A zene azonban nemcsak kitódul az
ablakokon át, hanem be is tódul, a
szomszéd ablakokból, az üzemi hang­
szórókból, a kerthelyiségekből, nyári
kus és modern zene, programzene és ab­
sztrakt zene, madrigál és rock and roll.
Klemperer és Kóczé Gyula. Nincs többé
bántó arisztokratizmus. Karonfogva sé­
tál Meneghini Callas Elvis Presleyvel,
Székely M ihály Breitner Jánossal, együtt
lehet hallani a népszerű és népszerűtlen
operarészleteket, szimfóniákat és csárdá­
sokat, balettzenét és mambót, tangót és
divertimentót. Ez az igazi hangverseny,
ahol a versenyzők számát semmi sem
korlátozza. N yitva vannak az ablakok
és n yitva áll az út az általános zenei m ű­
veltség gyarapodása felé. A zene minden­
kié, akár akarja, akár nem. Eszi, nem
eszi, az övé.
Annak az elégedetlenkedő, morgó zene­
barátnak azonban nincs igaza, aki a han­
goknak ebben a m indent elsöprő kavar­
gásában így kiált fel: „Szegény Beetlm
ven, ha ezt hallaná!”
Mert Beethoven sokat kesergett ugyan

tünk a melegtől. Lesznek újra hangver­
senyek a Károlyi kertben és szabadtéri
operaelőadások a Margitszigeti szabad­
téri színpadon. A zene tehát kikerül a
hnngversenvtermek fülledt levegőjéből és
i
vendéglőkből, s a hazafelé inkább v i­ romló hallása miatt, de talán éppen az- t«
dáman, mint frissen induló dolgozók tor­ előbb vázolt össz-zenei élm ény során
kából. A zene legnagyobb demokráciája jönne rá arra, hogy' az éles fül nem min­
ez, ahol nincs gőgös elkülönültség, nincs dig előnyös.
könnyű zene és nehéz zene, preklasszi­ F elek i László

LUDAS MATYI h u m o r o s , s z a tir ik u s h e tila p .

S z e r k e s z tő b iz o ttsá q : Tabl L á s z ló f ő s z e r k e s z t ó . F ö ld e s G y ö rq y f e le lő s s z e r k e s z tő , T o n c z T ib or m ű v é s z e t i s z e r k e s z tő . —
A k ia d á s é r t f e le l a H ír la p k ia d ó V állalat Iq a z q a tó ja . — S z e r k e s z t ő s é q : B u d a p est, V ili., G yu lai P ál u tc a 1 4 . — T el.: 3 3 5 — 7 1 8 .
— K ia d ó h iv a ta l: V ili., B la h a L u jza té r 3. T el.: 3 4 3 — 1 0 0 . 1 4 2 — 2 2 0 . — T e r je sz ti a P o sta K ö zp o n ti H írla p Iroda 130 — 8 5 0 . —
K ossu th N y o m d a , B u d a p e st, V ., A lk o tm á n y u . 3 . F e le lő s v e z e tő : L e n q y e l L ajos Iq a zq a tó .
 Május elsején
— Na végre, mindjárt indulhatunk! Kovács kartárs megérkezett a lufthal Ionokkal. *.
 Konok ember
Ä rózsadombi expresszié,
amelyet a be nem avatottak
11-es autóbusznak ismernek,
kissé ingatag tartású, de de­
rűs ábrázatú férfi száll fel.
Egyetlen pillantás és megálla­
píthatjuk róla, hogy bekávé­
zott, leszopta magát, hogy
nagy benne a , nyomás, hogy
becsiccsentetl és így tovább,
tetszés szerint, hisz édes anya­
nyelvűnk bő választékot nyújt.
Az illető középkorú férfi il­
ledelmesen köszön:
— Pálinkás jóreggelt mind-
annyioknak!
A köszönés ténye már egy­
magában feltűnést kelt, ezt
fokozza a szöveg, hiszen im ­
már estébe hailik az idő. A
feltűnés még növekszik, ami­
kor az érdes hang gazdája ú j­
ra megszólal, most már a csi­
nos kalauznőt tüntetve ki:
— Maszek busz ez, kérem?
A barnaszemű menyecske
elámulva néz az alakra, mér­
gesen akarna válaszolni, de
miután felméri a kérdező álla­
potát, felelete alig színeződik
hivatalos éllel:
— M iket beszél? Maszek?
Vállalati kocsi ez, tanácsi v á l­
lalat, m it képzel?!
A férfi elégedetten bólint és
m egnyugodva leül, közben
udvariasan, nem tudni mi ok­
ból „pardon”-t mond az ülő­
helynek:
— Az jó. Mert a maszekot
nem szeretem . . .
M osoly rajzolódik az arcok­
ra, az utasok egy kicsit fész­
kelődnek, ketten összesúgnak.
V á r n a i G y ö rg y r a j z a
MASZEK-BŐSZ
A kalauznő elnyom ja neve­
tését és az utashoz lép:'
— M ilyen jegyet adjak?
— H át a legszebbet, galam-
bocskám , a legprímábbat, egé­
szen az űrhajóig. . . — keres­
gélni kezd a zsebében.
— Oda még nincs csatlako­
zásunk. . Vonalat akar, vagy
átszállót?
Hősünk felkapja a fejét, ar­
ca sértődött:
— No már c sa k . . . nem va ­
gyok én madár, hogy szálljak!
Jó magyar demokratikus dol­
gozó vagyok én . . . átszálló?!
Az az elsőosztályú jegy? Olyat
adjon!
A barna szemekben szikrák
pattognak:
— Nincs nekem időm itt
viccelődni. E gy forintos je­
gy et altar, vagy másfél forin­
tost?
— No már csak, nem akar­
tam én a becsületében gázolni.
D e én sem vagyok rongy­
ember. Nekem a legfájnto-
sabb dukál, adjon egyet a
m ásfél forintosból, ha benne
van az ülvefogyasztás. De ne
vizezze meg, ahogy a kocsmá-
ros, az a fránya N ándi szok­
ta körösztöbii.
A kalauznő letépi, kilyu­
kasztja a jegyet, átnyújtja, a
férfi két forintot ad át, az
asszonyka nyújtja a visszajá­
ró aprót.
A férfi elhárító mozdulatot
tesz :
— Tartsa m eg angyalkám,
az a magáé, a fáradságáért.
A kalauznő mérgesen a férfi
kezébe akarja nyom ni
pénzt:
— Ez visszajár magának,
köszönöm, nekem ne ajándé­
kozzon . . .
— De tubicám, m inden jó-
tétléleknek jár borravaló. Ha
Szigeti pillanatkép
T o n c z T ib o r r a j z a
meg kapaszkodva a kocsi aj­
taja elé törekszik, közben ezt
mormolja:
— N em maradok én itt, ahol
a becsületem ben gázolnak . . .
mert nekem a becsületem a
a pincnöknek, aki a söntés-
legdrágább . . . Állítsák meg a
től az asztalomig tíz lépést
k o csit. . . Álljon meg a m e­
tesz adok, hát akkor m agá­
net . . . Nem utazom én tovább
nak, aki körülutazza velem a
az ilyen maszek-autóbuszon...
várost, ne adjak? Emberek
vagyunk, édes gyöngyvirá­
gom! M eg akar sérteni?
— Itt a pénze, tegye el!
A részeg sóhajt, látnivaló,
hogy igen nagy a szívfájdalma,
de m ég mindig vonakodik
visszavenni a pénzt:
— H át piszkos az én p én­
zem . . . hát igazság ez? —
csóválja a fejét, keserű arccal
végü l elfogadja az 50 fillért, A következő megállónál
de amikor a kalauznő m eg­ üggyel-bajjal, leszáll és át­
fordul és továbbm egy, dü­ öleli a legközelebbi, az út szé­
hösen a pénzt is és a jegyet lén őrködő, a tavaszra készü­
is az asszonyka után hajítja, lődő gesztenyefát.
földre dobja. Megbántottan,
N ádass József
im bolyogva felkel és meg-
Különös helyen fogták el a szökött mackót
M é sz á ro s A n d rás r a jz a
a
Mi az, már itt sem hagynak békén?
 Az állatgondozó
P u sztai Pál ra jz a

k
■ÍJl feleségem darázs derekú, galamb-
szürke, uszályos brokátruhát viselt, én
pedig zsakettben voltam és cilindert tar­
tottam a kezemben.
A bejárónő fogadására már minden elő
v o lt készítve. A szekrény tetején három
kecses apród állt, balkezüket könnyedén
csípőre téve, jobb kezükben zászlós har­
sonák. A szoba közepén dúsan faragott,
aranyozott karosszék állott. A bejárónő
pukkancs hoppmestere izgatottan szalad­
gált ide-oda a szobában és időnként hom ­
lokát ráncolva, sötéten végignézett raj­
tunk.
Harsonák jelezték a bejárónő érkezé­
sét. II. Lujza (Egy Lujza nevű bejáró­ - Hát nem elfelejtettem megmondani nekik, hogy áthe­
nőnk volt már) díszes kísérettel lépett be lyeztek a traktorosokhoz . . .
a szobába és méltóságteljesen helyet
foglalt a karosszékben. A hoppmester ol­
dalba lökve figyelm eztetett kötelességem­
re. Zavartan, botladozó léptekkel előre Vállalati büfé
m entem és felkértem a bejárónőt, hogy
Kaján Tibor rajza
jelképesen kezdje el a takarítási munká­
latokat.
II. Lujza jóságosán, beleegyezően m o­
solygott és egy röpke pillanatra felemelte
m éla jobbját. Fenséges bejárónői m ozdu­
lat volt ez, nem fogom elfelejteni, amíg
élek. Intésére azonnal ott termett egy ud­
varonc és dombormíves ezüst tálcán át­
nyújtotta a jelképes portörlőrongyot: egv
lebelletkönnyű, indiai selyemkendőt,
amelyre a házi munka örömeit festette
rá az ismeretlen m űvész, aztán egy m á­
sik udvaronc hétrét görnyedve, gyöngy-
ház-beralcásos, miniatűr rózsafa szekrényt
emelt TI. Lujza felé, aki a jelképes por­
törlőrongyot bágyadtan végighúzta a
szekrényke tetején, azaz jelképesen le­
törülte róla a jelképes port. A harsonák
diadalmasan megszólaltak.
Következett a jelképes parkett-kefélés.
A bejárónő lábára drágakövekkel ékesí­
tett, arany parkettkefét erősítettek és a
karosszék elé egy platina foglalatú, liba­
noni cédrusfából készített parkettkockái
raktak. Erre a parkettkockára helyezte el
a bejárónő tekintélyes tömzsi lábát, de
csak egy pillanatra, aztán lomhán máris Kórház Nyugaton
visszahúzta m aga alá. A jelképes parkett-
kefélés ezzel véget is ért. A harsonák is­ Szűr-Szabó József rajza
m ét felbődültek.
Az ablakmosás is ünnepélyes keretek
k özöli zajlott le: II. Lujza egy tenyér­
n y i nagyságú ablakocskát sim ított végig
monogrammos, illatosított szarvasbőrrcl
és máris ujjongani kezdtek a harsonák.
A szertartás utolsó pontja a jelképes
kismosás volt. A hoppmester lassú lép­
tekkel, kinyújtott karral, egy családi
gyufadoboz nagyságú vertarany teknővel
a kezében, a bejárónő elé lépett. A tek-
nőben ragvogó, tiszta forrásvíz locso­
gott, ebbe kellett jelképesen belemártania
egy ezüst fonálból szőtt icipici harisnyát.
II. Lujza azonban méltatlankodva fel­
ugrott, félretolta az öreg hoppmestert és
málnaszínű arccal, felháborodottan kiál­
tott felénk:
— Kismosást nem vállalok, kérem! Az
n em volt benne a megállapodásban!
M . G y.
Belebetegedett a férje ápolási költségeibe!
 I

T isztelt U ram !
M eg értem felh áb o ro d ását. K ollégái v aló b a n m é lta tla ­
nul ille tik ö n t a k arrie riz m u s v á d já v a l, m ik o r ö n — hogy
I sz av a it idézzem — le lk iis m e re té re h a llg a tv a szeret a dol­
gok m é ly ére nézni, vívódik, g y ö tri m a g á t és im m ár 1956
I decem b ere ó ta k eresi a hely es u ta t. A k k o rá b an , m ély en -
j szán tó v ív ó d ásai közepette, sü rg ő sen e la d ta kétszobás
összkom fortos la k á sá n a k te lje s b eren d ezését, m ondván,
hogy i tt úgysem le h e t élni. N ehéz n ap o k v o ltak, ö n té to ­
v án ftllt az ü res la k á sb a n ú tib a ty u v a l, k észen a rra , hogy
az egyik fagyos é jsza k án itth a g y b e n n ü n k e t. A ztán m égis
csak m a ra d t és azó ta itt él, m eg k ell h ag y n i, n em is rosz-
szul, ab b ó l a n égyezerhétszázból, a m it k ed v es feleségével
; k e tte n h a v o n k é n t m eg k eresn ek .
M a m á r senki sem szó lja m eg ö n t táv o zási sz án d é k á­
ért, sőt m ég csak ferd e szem m el sem n éz n ek ö n re , pedig
m ik o r m á r te rm e lte k a g y á ra k , k ö zlek e d tek a vonatok,
ú jjá é p ü lte k a h ázak és v á r a tla n g y o rsaság g al h e ly re á llt
a n o rm ális élet, ö n — az a k k o r n a g y o n d iv ato s kifejezés­
sel élve — v áltig h a n g o z ta tta , hogy m ég nem lá t tis z tá n
és m eg k ell v ív n i a h a rc o t ö n m ag áv al, m e rt e n élk ü l n em
tu d h a t h ű fia és lelk es tá m o g a tó ja le n n i a m i ren d sze­
- Mondja kérem, ez kis adag? rü n k n ek .
- Nagy adag, de ha tetszik, kicserélhetem kicsire . . . A m ú lt év d ere k á n m á r ille tt „tisz tá n lá tn i”, de ö n t
nem sz é d íte tté k m eg ro sk ad á sig te lt ü z le te in k és b izal­
m a tla n u l fo g ad ta a n ag y áru b ő ség et. M ik o r azo n b an c it­
T áb la a H o ld o n rom, n a ra n c s és m ásféle g y a rm a tá ru is m e g jelen t a p ia­
con s n ag y jáb ó l m á r h e ly re á llt a re n d a feje k b en is,
b o n y o lu lt lelk iv ilág a tárg y ilag o s b ír á la tr a k észte tte
ö n t. El k ell ism ern i — m o n d ta a k k o r m ély en elgondol­
kozva — nag y o t lé p tü n k előre, d e rö g v est közölte az t is,
hogy m ég v a n n a k f e n n ta rtá s a i s eg y m ás u tá n so ro lta fel
' ezt m eg azt, am ivel n em é r t egyet, am i z a v a rja a te lje s
tis z tá n lá tá sb a n . H an g sú ly o zta ö n — és ezt m o n d ja m a
is, — hogy Ön vívódó típ u s, egészen m á s m in t a tö b b ie k ;
Ön n em tu d csak ú g y eg y szerű en „ á tá lln i” m in t azok,
a k ik szin te v ak o n előlegezték a n n a k id ején a b iz alm at;
ö n t m eg k ell győzni, hogy e lm ú lja n a k kétségei, m ely ek
em észtik le lk é t és h á b o rg a tjá k álm ait.
V ív ó d ása k étség tele n ü l tis z te le tre m éltó, d e nem ta g a ­
dom , m égis él b en n em a rem én y , hogy eljö n az idő, m i­
k o r ag g á ly a it fé lre té v e m e g ta lá lja m a jd a helyes u ta t,
am ely re több, m in t k é t esztendő ó ta nem tu d rá b u k k a n n i.
Ez a rem é n y em nem a la p ta la n ! S zű k b a rá ti köréből kiszi­
v á rg o tt h íre k s z e rin t a g g á ly a in a k te lje s fe lo ld á s á t m áso d ik
ötéves te rv ü n k sik eres b efe jez ésé n ek id e jé re terv ezi. Én,
— a m a g am részérő l —, m ó d felett tü re lm e s vag y o k és
nem k ételk e d em ö n b e n . C sak a r r a k ére m , n e vesse m eg
azokat, a k ik nem g y ö tö rté k és n em sa n y a rg a ttá k m a g u ­
k at, m in t Ön, h an em a b a jo k lá ttá n — v ív ó d á s ide, vívó­
d ás oda — azonnal c s a ta so rb a állta k . És főleg: n e k é r­
k ed jék m ost m á r az ö n á lta l k a ra k á n n a k ta rto tt s a já t je l­
iem ével, m ely et a n n á l é rd e k ese b b n ek vél, m inél la ssab ­
ban h a g y ja m a g á t m e g g y ő z n i. . .
M ert én, az ö n le lk i n ag y ság a és á llh a ta to s k a ra k te re
előtt, e n élk ü l is, a sá rg a földig em elem frissen v ásáro lt
-a n yúlszőrkalapom at.

4
 Konkurrencia Tűsarok
H egedűs Is tv á n ra jz a V a sv á ri A n n a ra jz a

Szabadtéri előadáson A nagypapa őrzi a felvonulási tradíciókat

S á n d o r K á ro ly r a jz a
P u s z ta i P á l r a jz a

<q
KA
\y
yo\j

- Idefigyelj, komám! Én megcsiklandozom a bokáját, te

meg elkapod az ü v e g e t. . .
 — M ondd, te boldog vagy? — k é r ­
d ez te G a rfu n k e l érdeklődve, m ik ö z­
b e n fü rk é sző te k in te te a le lk e m m é­
ly é n k o to rász o tt.
— N éh a . . . — feleltem . — M ost
p é ld á u l n ég y h é tig boldog v o lta m ,
h ogy n e m lá tta la k , de en n ek m á r v é ­
ge . . .
— N e tr é f á lj, a z nem áll, jó l n ek ed .
K o m o ly an b eszélek . R á jö ttem a bol­
dogság t i t k á r a . . .
— H a tito k , n e m eséld el.
— A dolog ro p p a n t egyszerű. M in­
d e n k o rsz a k a lk o tó eszme eg y m o n ­
d a tb a n k ife je z h e tő . P é ld á u l: „S zeresd
fe le b a rá to d a t, m in t te n m a g a d a t.”
K o lu m b u sz n a k m ég egy m o n d a tra
sem vo lt szü k ség e, csak ö ssz etö rt egy
t o j á s t . . . G a rfu n k e l tétele íg y h a n g ­
zik : „A z e m b e re k az ért b o ld o g ta la ­
nok, m e rt illú z ió ik v an n a k .” É rted ?
— A n n y ira é rte m , hogy bőv eb b
m a g y a rá z a tra m á r nincs is sz ü k sé­
gem .
— T u d n iillik ! — k iá lto tt G a rfu n -
k e l e lle n tm o n d á s t nem tű rő hangon.
— T u d n iillik , az em b er k e rg e ti az il­
lú z ió k a t és a z é r t nem ér r á boldog
len n i. I t t v a n m in d já rt a sz e re le m . . .
— H ol? — kérd eztem és v á ra k o ­
zá ste lje sen n é z te m körül a k á v é h á z ­
ban.
— Ez c sak p éld a. Tegyük fel, hogy
szeretsz egy n ő t, ak in ek v a la m iv e l
tö b b szőr v a n a fején, m in t m á s n ő k ­
n ek . A nő o tth a g y , téged, m ire te el­
k ezdesz v o n íta n i: „Az a g y önyörű
szép h a ja n e k i, e z t én nem é le m tú l.”
V eszed a h ó ze n trá g e re d e t és fe l­
ak a sz to d r á m ag ad . M iért? M e rt r a ­
gaszkodsz az illúziódhoz, m e r t ez
v o lt a leg szeb b nő a világon, a k it te
v é le tle n ü l is m e rté l m eg h á ro m hó­
n ap ja, L ágym ányoson. De v eg y ü n k
egy m á sik p é ld á t. Elm égy n y a ra ln i a
te n g e r m e llé tízezerért. M e rt ugye­
b á r a te n g e r az ten g er és v ég tele n .
V iszont, h a b e u ta lta to d m a g a d a B a­
la to n m ellé, o tt lá to d a tú lsó p a r t vo ­
n a lá t, a m e ly ak k o ra, m in t eg y ce­
ruza. T e h á t k ia d sz tízezret, h o g y ne
lá sd a c e ru z á t, és három év ig lókol­
Családi Moszkvics
T o n c z T ib o r r a jz a i
b á s z t eszel u tá n a . D e so ro lh a tn á m
to v á b b a p é l d á k a t. . .
— N em so ro lh ato d , G a rfu n k e l —
s z ó lta m —, m e rt é n n em hagyom .
— C sak . m ég egyet. T e é jje l-n a p ­
p a l tö rö d m ag ad , hogy h íres légy és
n ép sze rű . V égre eléred . A k á v é h á z ­
b a n a szom széd a s z ta ln á l összesúg
k é t e m b e r: „Ez az a Sófalvi, a k i an y -
n y i m a rh a sá g o t ö sszeír . . . ” M ire a
m á s ik : „A z a ló fejű , ak in e k o ly an
d ü lle d t szem ei v a n n a k ? ” M ire az
eg y ik : „Az, az.” N ah á t, e z é rt s tra p á -
lo d te m ag ad . . . D e h a tö rté n e te se n
sz ín m ű v é sz vagy, a k k o r sem m á s a
h ely ze t. Egy büd ö s te re m b e n estérő l
e s té re m egdöglesz, hogy azok, a k ik
le n n ü ln e k ö sszecsap ják a te n y e rü ­
k e t, m in th a m o ly lep k é re v a d á sz n á ­
n a k . . . És te képes v ag y évekig g ü r­
cö ln i egy pozícióért, am ely egy fo k ­
k a l m ély eb b m e g h a jlá so k a t és in ­
g y en szen d v icsek et von m ag a
u tá n . . . V agy egész élete d b en a föld
a l a t t tu rk á lsz , m íg v ég ü l ta lá lsz egy
p ity k eg o m b o t, a m ely u g y an o ly an ,
m in t a tö b b i pity k eg o m b , csak r á ír ­
já k a m ú zeu m b an , hogy „K r. e. 5.
sz áz ad .” V agy c sin á lta tsz egy h eg y e s­
o r r ú cip ő t egy b elv áro si m aszek ­
nál . . .
— H ag y d ab b a! — szó ltam rá . —
T e b e n n e m szem ély esíted m eg az
eg ész em b eriség et, ezt k ik é re m m a ­
- „Gázlómélység a Dunán" . . .
g am n ak ! T é rj a tá rg y ra ! H ogyan le­
szek é n boldog?
— N em csak te leszel boldog, h a ­
n e m az egész em b eriség , h a rá m
h a llg a t. P o k o lb a a h a m is illú zió k k al!
M in d e n nő eg y fo rm a, és a te n g e r
c sak a n n y ib a n k ü lö n b ö zik egy la v ó r
víztő l, hogy nagyobb. N incs szükség
h a ta lo m ra , sem m i szü k ség ed a rra ,
hogy m ély eb b e n h a jo ljo n m eg elő t­
te d az az em b er, a k it e g y é b k én t is
u tálsz. És, m o st fogsz cso d álk o zn i a
le g jo b b an , te lje se n m in d eg y , az
M T K győz-e v ag y a F r a d i . . . V issza
a g y erm e k i öröm ökhöz. V issza az á l­
la ti lé t boldogságához! Az em b erisé g
b o ld o g sá g án a k eg y etlen m ó d ja v an :
az illú z ió ta la n ítá s.
— Ez n e m lesz jó, m e rt n em le h e t
k im o n d a n i.
— E rre is gondoltam , „ ta la n ítá s -
n a k ” n ev ezem rö v id en . A la k íto k egy
N em zetk ö zi T a la n ító E g y esü letet. Én
leszek az e ln ö k és a p én ztáro s.
— T ag d íj nincs! — sz ó lta m r á szi­
g o rú a n G a rfu n k e lre .
— D isznó v a g y . . . — m o n d ta
sz em reh á n y ó an . — A z em b erisé g
bold o g ság a n em é r m eg egy tíz est?
— N em . M e rt félek, hogy illlú zió t
v á s á ro ln á l érte . Ezt, m in t elnök, nem
te h e te d m eg.
— A k k o r re n d e lj egy k o n y ak o t.
A m ik o r m e g h o ztá k a k o n y ak o t,
G a rfu n k e l m ohó u jja k k a l n y ú lt érte,
de. é n le fo g tam a k ez ét és így szól­
ta m :
— N em v eszed észre, hogy ez a
k o n y ak is csak illú zió ? O lyan, m in t
a víz, ősak büdös. M eg fo sztalak az
illú zió tó l, hogy lásd , m ily en jó ta n ít­
v án y o d v a g y o k . . .
K iitta m a konyakot, m a jd lá tv a
G a rfu n k e l csaló d o tt a rc á t, hozzá te t­
te m :
— Igaz, hogy a k o n y ak egy kis k á ­
b u la to t is okoz, m in th a fe jb e k ó lin -
ta n á k az em b ert. Ez n e m illúzió, ez
p o zitív u m . E zért, h a ó h ajto d , szív e­
se n fej b ev á g la k egy k icsit, h a d d le ­
gyen n ek e d is egy kis öröm öd.
G ád o r B éla
Indulás előtt
H egedűs I s tv á n ra jz a
 <^AÍ Ä-i
FELTUNESI l/ISZ^ÍETEGSEG
J ómagam is elámultam,
amikor a népszerű Nagym ező
uleai eszpresszó járdája elé
hangos pöfögéssel beállott egy
dömper, amelynek vezetői ülé­
sén Bajnai Tamás, az ifjú ko­
mikus igazgatta a kallantyú-
kat. N yom ban hatalmas tö­
m eg vette körül a földszállító
kocsit, amelyről könnyed moz­
dulattal ugrott le Bajnai, ka­
laplengetve m osolygott, kiosz­
tott néhány autogrammot,
majd letelepedett mellém.
— Jó ötlet volt, m i?! —
kacsintott rám, majd szeretet­
tel legeltette szemét a dömpe­
ren.
— H át ez micsoda? — kér­
deztem ámulva.
— Mindjárt elmesélem. Egy
tejflipet! — kiáltott egy arra
siindörgő pincérre.
Kényelmesen elhelyezke­
dett.
— Tudod, egy komikus
számára szinte olyan életkér­
dés a népszerűség, a feltű­
nés, m int más közönséges
halandónak az oxigén. Én
már sokmindent megpróbál­
tam eddig. Eleinte — naiv
módon — remekbeszabott ala­
kításokkal igyekeztem ki­
harcolni a feltűnést. A kri­
tika azonban csak annyit
írt rólam: „ ...B a jn a i ismét
megnevettetett b en n ü n k et. . .”
Ekkor ravasz lettem. Bem ek-
beszabott ruhákat, lila nadrá­
got és égszínkék kalapot kezd­
tem hordani. Hátha ez is
meghozza a feltűnést. De mi
történt? A többi komikus is
papagáj öltözéket kezdett hor­
dani. Gondoltam, szelídített
Fejlődik a vendéglátóipar
• V as S zű r-S zaD ó J ó z s e f r a j z a
- Tölgyfa! Ezen nem fognak egész nap ücsörögni a ven­
dégek I . . .
sakált sétáltatok majd a kor-!
zón, de a fenevad beszerzése Szemvizsgálat
meghaladta pénztárcám erejét.
K a já n T ib o r r a j z a
Beleszürcsölt a flipbe, majd
folytatta: Q lM ■
— Közben mégis gyűjtöttem
valam i kis pénzt, gondoltam,
talán veszek egy autót. De
rájöttem, hogy m a már igen
sok színésznek van kocsija és
bármilyen hangosan is 1 csapja
be az ajtaját, az m a nem kelt
feltűnést. Am ellett bizonyos
anyagi rangsort is jelöl az
autók márkája. A szerényebb
P 70-est vásárol és így fel­
jebb a tehetősek Moszkvicsáig.
Ekkoriban ötlött a szemembe
egy hirdetés: „Használt döm­
per eladó!” Ez az! — dobbant
meg a szívem — dömpere egy
színésznek sincs! Elmentem a
megadott címre és rövid alku
után megvásároltam. N em va­
lami gyors jármű, de feltűnő
és nem tudják az árát sem.
Ha esik az eső, kékcsíkos pony­
v á t szerelek a vezetői ülés —K-
fölé, egyszóval, semmi gon­
dom nincs vele. Viszont elér­ - Az utóbbi időben nem látok mindent!
tem — és ezért pukkad a
szakma — ahol megjelenek
vele, rögtön suttognak az em­ Amatőr fotósok
berek: „Látod, itt. m egy a jó­ Hegedűs István r a j z a
pofa Bajnai a döm perével!”
Na, merre m égy? — csapott
vállon — elviszlek egy dara­
bon.
Beszálltam. Bajnai előreült,
nekem a földszállító vaskosár­
ban jutott hely. Nem v olt va ­
lami kényelm es dolog álldo-,
gálva rázkódni, dehát istenem,':
nekem sem árt a népszerűség.
Amikor a Margithíd elé ér­
tünk, Bajnai udvariasan hát­
raordított:
— Jó, ha itt kiteszlek?
Bólintottam. Bajnai m egnyo­
mott egy gombot, a kosár
hátrabillent és én a kövezeten
feküdtem. M ielőtt elaléltam, a
fülemben zsongott a tömeg
áhítatos moraja:
— Látjátok, itt m egy a jó­
pofa Bajnai a dömperével!
T ard o s P é te r - Te mennyit exponálsz borús időben?
 tO E T Ä
IFJ. DUM AS „fájdalmas ürességről”
írt az egyik regényében. ■
— K ülönös lccp — mondotta egy kriti­
kus. — H ogyan fájhat valami, ami üres?
A regényíró így válaszolt:
— ö n n ek m ég sohasem fájt a feje?
/% L l—
FERNANDEL, a világszerte népszerű
filmszínész, nemrégiben részt v ett egy
keresztelőn. A rokonok nagyon k íván ­
csiak voltak, m it szól a művész az újszü-
lötthöz.
— N agyon szép kis gyerek — mondta
Fem andel. — Egészen a mamája — és
félig a papája.
ZSOLT BÉLA Párizsban járt, ahonnan
rendszeresen kellett cikkeket küldenie
lapjának.
A szállodai szolga, akivel hamarosan
nagyon összebarátkozott, sokszor elnézte,
hogy m ilyen fáradhatatlanul ír. Egyszer
aztán nem állhatta már meg és m egkér­
dezte:
Moziplakátok
S zű r-S z a b ó J ó z s e f r a jz a
— Mit ír annyit, Monsieur?
— Én magyar újságíró vagyok —
mondta Zsolt —, és cikket írok a lapom­
nak,
Magyarul?
— Magyarul.
A szolga elgondolkozott egy kicsit, az­
tán így szólt:
— Miért nem ír, Monsieur, franciául?
Az sokkal könnyebb.
BERLIOZ, a nagy francia zeneszerző,
ott volt Cherubini operájának, az „Ali
Babá”-nak előadásán. Az első felvonás
végén ásítva mondta:
— Húsz frankot adnék, ha volna ben­
ne egy gon d o la t. ..
A m ásodik felvonás közepén negyven
frankot ajánlott, a felvonás végén nyolc­
vanat. A harmadik felvonás közben fel­
állt a székéről.
— Ehhez nem vagyok elég gazd ag. . .
K a ss o r a jz a
KáSSO
}
Ne feledkezzünk meg arról, hogy
embertársaink is szeretnének néha be­
fejezni egy mondatot.
] *
A csillagászok puszta 'tárgyilagosság­
ból, igazságérzetüktől hajtva szeretnék
megnézni a Hold másik oldalát is.
I *
Némely ember azért vesz ki szabad­
ságot, hogy legyen ideje dolgozni.
/ *
Legújabb darabomban a narrátor az
utolsó felvonás végén nem szól egy
szót sem, csak mutatja, hogy teljesen
be van rekedve.
\ *
Ami nem derül ki, az nem is titok.
I *
Állítólag két év múlva kitör a Vezúv,
hacsak tárgyalások útján nem sikerül
rendezni a dolgot.
F. L.
líörúti. Mertünk
jelenti
1 — Van kávé?
— Nincs.
\ — Miért nincs?
— Nincs gőz. És víz sincs. Javítják
jj a csöveket.
— Ha lenne gőz és lenne víz, akkor
kaphatnék egy duplát?
— Flogyne, kérem.
f Félóra múlva gőzölgő vizet vittem az
| eszpresszóba, kértem egy duplát és ki-
[ akasztottam az ajtóba egy táblát ezzel
j a szöveggel:
S z im p lá t é s d u p lá t
h o zo tt a n y a q b ó l m in d e n
m e n n y is é g b e n k é s z ítü n k .
VBZe SS 3M ESST MlMLJ
Az amerikai Oliio-állain egyik kis vá ­
roskájának határában a következő fel-
i iratú táblát helyezték el nemrégiben:
VEZESS ÓVATOSAN!
E g y e tle n orvosu n k szab ad ságra m en t!
//á fá s ? M ifa k iu m ié n te t f...
I
Mottót Nincsenek régi viccek,
csak öreg emberek vannak. Egy
újszülöttnek minden vicc új.
I
A szép Dobosné válópert indít az ura
j ellen s a tárgyaláson sírva panaszkodik:
— Nem bírom, kérem, ezt az életet
tovább. A férjem úgy bánik velem , mint
egy kutyával.
A bíró részvéttel kérdezi:
— Hogyhogy? Talán veri magát?
A szép asszony könnyek közt feleli:
— Azt éppen nem , de azt akarja, hogy
hű legyek hozzá.
 Sándor Károly pályaműve a Fővárosi Tanács

// H r C l.

pályázatára
mssaamsmm

SU Jtásos n é p v is e le t a B e lv á r o sb ó l M o s ó a ss z o n y o k a C s e n q e r y u tcáb ól K állai k ettő s (b u d a p e s ti v á lto za t)

itta

K r a p a n c sá k b á \ a v á r o s s z e r te h ír e s
m e s é lő e m b e r E ste a fo n ó b a n
 C so d á la to s m űvészi él­
m ényben részesült tegnap este
a W eimari U dvari Szinház elő­
kelő közönsége. Erna Stocken-
huber, ez a kivételes képes­
ségű előadóm űvésznő tartotta
szavaló estjét ámuló és rajongó h ívei elölt. M ilyen szegé­
nyes az emberi szókincs, ha arra akarjuk jelhasználni, hogy
csak halványan is visszaadjuk ennek a forró estének a han­
gulatát. A hang, a szó csodája vo lt ez, s mi, szerencsés halan­
dók, akik jelen leheltünk ezen a feledhetetlen estén, meg­
erősödhettünk abban a néha k étk ed ve hitt m eggyőződé­
sünkben, hogy az emberi élet mégsem hiábavaló, s fajtánk­
nak van hivatása ezen a világon. Erna Stockenhuber m űvé­
szete egymagában is bizonyítja az emberiség létének jogos­
ságát. Mert a m űvészet az. am ely kü­
lönbbé, jobbá, szebbé teszi életünket, a
m űvészet az, am ely által lelkünk soha
nem álm odott magasságokba em elkedik.
A tagolt, érthető beszéddel em elkedett ki
valaha az em ber az állatvilágból, de
minő égi csodává vált a kim ondott szó.
egy olyan tü n dén lény ajkán, mint
amilyen Erna Stockenhuber. Halló-
szerveink a megtiszteltetéstől megha-
tottan fogták fel az éteri hangokat, az átélés, a m élyb ő l fa­
kadt drámaiság kifejezéseit. Túláradó érzelmeinkben néha
megborzadtunk, m ert úgy éreztük, varázslat ez, a szaval;
nuígiája, a levegőben tovasuhanó szívdobbanás, titkos üze­
net egy szebb világból. Igen. Erna Stockenhuber elbűvölt,
elkábított minket, hogy kiragadjon a prózai világ szürke­
ségéből, alantas gondjaink közül és megmutassa nekünk a
zengő, szárnyaló eget.
Megremegtünk az ismeretlentől való félelm ünkben, a
megmagyarázhatatlan nyugtalanságtól, amikor a m ű vészn ő a
Bűvészinas különös, természetfölötti erőktől feszített történe­
tét adta elő, s éreztük, hogy a titokzatos erők m inket is elbo­
rítanak, mint a megfékezhetetlen v íz árja, örök figyelm eztc-
tőül azoknak az avatatlanok­
nak, akik kontár kézzel n yúl­
nak a term észet nagy erőihez.
Teremtő ég, m it tud elmondani
nekünk az emberi hang, ez a
bársonyos, néha szelíd, néha
félelmetes, néha titokzatosan sejtelmes, szívekbe hasító
hang. Vagy amikor a m űvésznő a Rém király kísérteties li­
dércnyom ását idézte, egyszerre éreztük az atya aggodalmait,
a rémlátásokkal viaskodó kisgyerek lázas agóniáját, s érez­
tük egy másik világ félelm etes alakjának, a Rémkirályndk
halálos szorítását. A kim ondott szó repített minket túl m eg­
szokott világunk határain a csodák birodalmába. K öszönet
és hála Neked, Erna Stockenhuber, az emberiség jótevője.
Ennek a csodálatos, feledhetetlen, lelkünket felemelő es­
tének csak egyetlen zavaró incidense
volt. Amikor a végsőkig fellelkesült kö­
zönség szinte őrjöngve ünnepelte az
isteni művésznőt, egy sunyi tekintetű,
tagbaszakadt fickó egy óvatlan pilla­
natban felkapaszkodott a pódiumra,
odasettenkedett »a m űvésznő mellé és
esetlen mozdulatokkal hajlongani kez­
dett. Először mindenki azt hitte,
hogy eg y szerencsétlen beteg em ­
berről van szó, aki beleőrült a nagy élm énybe, de rö­
videsen kiderült, hogy az illető egy Goethe nevű helyi vers-
faragó, aki azzal a nevetséges ürüggyel, hogy vele íratták
meg a művésznő számára a szöveget, odatolakodott az em el­
vényre, hogy részt kérjen a sikerből, holott alantas munkája
béréül már odalöktek neki néhány pénzdarabot. Szerencsére
a rendezők hamar észbekaptak , kipenderítették az em el­
vén yről a sem mirekellőt, aki megszégyenülten elkotródoll.
s a közönség ezek után zavartalanul, felszabadultan ünne­
pelhette korunk csodálatos előadó m űvésznőjét, az egyedül­
álló, a felülmúlhatatlan, az imádott Erna Stockenhubert.
F e le k i L á szló

S z ó tla n u l üldögélünk egy­ — M ilyen szerepet szeretne

mással szemben és feketét
iszunk.
— Imádom a kávét — mond­
ja a művész. — A kávéillat
m indig Bélamerikát juttatja
eszembe, a virógfüzéres, tüzes
eszkimó lányokat, amint pam­
pát járnak és a nagymamát,
aki nagyon ió volt hozzám
annakidején Rákospalotán . . .
Miközben beszél, a szeméi
nézem. A beszélő szemét.
Mintha szája volna a szemé­
nek és szeme a szájának. Né­
hány évvel ezelőtt láttam elő­
ször játszani Vanczákot a legyint — egy kurta felszóla­
Búbért vállalatnál, a „Fegyel­
m i tárgyalás” cím ű szomorú­
játékban. Istenem , micsoda
'nagy alakítás volt: gömyed-
ten, m int egy aggastyán,
csüggedten lógó karokkal, le­
hajtott, reszkető fejjel álldo­
gált a fegyelm i bizottság előtt,
amely sikkasztással vádolta őt.
Vanczák összetett kézzel sírt,
zokogott, m ellét verdeste és fo-
gadkozott, rimánkodott, kö-
nyörgött és ism ét fogadkozott.
Óriási sikere volt, a bizottság
minden tagja könnyezett és
természetesen felmentették. Az
előadás után felkerestem a
szobájában. E gy fütvürésző
jókedvű fiatal férfi üldögélt
az íróasztalánál és azt kér­
dezte: „No, m ilyen voltam?”
Akkor döbbentem rá, hogy
m ilyen n agy m űvész Vanczák
10 Ottó.
íyiia$y « e s z e l játszani? — kérdem 'halkan,
miközben meggyújtom a ciga­
rettáját. Vanczák ábnodozva
fújja a kék füstöt és talán egy
régi-régi sikeres alakításra,
(L Ä T O Q A T Ä S V A N C Z Ä K O T T Ó N Á L ) vagy egy zimankós novemberi
reggelre gondol, amikor haty-
Most itt ül velem szemben. czákot, amint jobbját lándzsa­
ként előreszegezve, lázas-re­ tvók repültek az égen, de az
Kávézunk. Előtte e g y papírlap
is lehet, hogy gróf Monte
hever az asztalon, m int egy kedt hangon, remegő ajakkal
hanyagul odavetett fehér li­ azt kiáltotta: „Ö, mondjátok, Christora gondolt, vagy Ned-
lacsek Bálint Ernőre, aki nem
liom , vagy mint egy finom női kartársak, ó, meddig tűritek
m ég . . . ” satöbbi, sa tö b b i. . . tudom, kicsoda.
csipke kesztyű.
— M ilyen szerepet játszanék
— Űj szerep? — kérdem a Az ablakon besüt a nap és szívesen? — sóhajt fel, balke­
papírra mutatva. behallatszik az utca zaja: a zét fáradtan végighózva felhős
— Ö, egy kis sem m iség — villam osok csilingelése, távoli homlokán. — Szeretnék főosz­
harangszó, vidám aratólányok tályvezető lenni. E gy m egbíz­
lás a holnapi osztályértekezle- danája, s egy altatódal, am elyet ható, jóságos, de szigorú fő­
len. egy galambősz hajéi nagym a­ osztályvezető. Már régóta k é­
ma énekel az unokájának va­ szülök erre a nagy szerepre...
De aki látta Vanczákot a lahol, valamikor.
Zózmért vállalatnál, az oppor­ Sajnos, a vállalat igazgatója
— Húsz éves korom óta ját­ kicsit m ellőz az utóbbi id ő­
tunista Vanczák szerepében,
aki látta Vanczákot a „Csu- szom — vall a m űvész. — ben . . . Nem tudom, m ié r t. . .
pért” vállalatnál az erkölcsös 1932-ben fedezett fel a drága Nem tudom . . . Nem tóm ! . .
Vanczák szerepében, az tudja, emlékezetű Goller István igaz­ Még egy kicsit diskurálunk:
hogy ilyen nagy művésznek, gató egy sötét, dohos alagso­ könyvekről, muzsikáról, filozó­
m int ő, nincs kis szere]) és nagy ri szobában, ahol cím eket ír­ fiáról, csillagászatról, agronó­
szerep. Em lékszem , amikor tam. Csakhamar egy ügybuz­ miáról, asszirológiáról, orni­
Vanczák az erkölcsös Vanczák gó, fiatal titkárt alakítottam, tológiáról, főzésről, atom fiziká­
szerepében lépett fel és izzó aki mindig elismétli a főnöke ról. numizmatikáról, ■botaniká­
szavakka^ bélyegzett m eg egy szavait. Sikerem volt. E gy év ­ ról, az összehasonlító n y elv é­
butuska, ijedt nyulacska gép­ v el később már cégvezetőt ját­ szetről, aztán elbúcsúzunk.
írónőt, aki v iszon yt folytatott szottam, egy gonosz, buta, kéj­ Vanczák, a nagy m űvész ki­
egy kartársával, m indenki el­ sóvár cégvezetőt, aki pasaként kísér az ajtóig, aztán m ég so­
feledkezett arról, hogy Van- viselkedik a tisztviselőnők kö­ káig integet utánam.
czáknalt négy barátnője van zött . . . Szerettem ezt a sze­ Messziről olyan, m int egy
és hogy orgiákat rendez a la­ repemet. Évekig játszottam . . . virágba borult hársfa.
kásán. M egbűvölten néztük a Istenem , de rég volt! H ol van Vágj- mint bableves, csülök­
fekete tekintetű, karikás sze­ már az a vállalat, h ol vannak kel, csipetkével.
m ű, sápadt Savaranola-Van­ azok a nők . . . ! M ikes G y ö rg y
 & c t
A N épszava első oldalán lás
színes riport kezdődik emígy:
„ Háromszáz bőrönd most
vonul Mátrafüredre . . . 'Eny­
he, zöld levelet bontott foga­
dásukra a völgykatlan, ráült a
Hámori-tóra az első csónak.”
Szegény kis bőröndök, jól
eltévedtek. A Hámori-tó
ugyanis nem Mátrafüred, ha­
nem Lillafüred természeti
szépségei közé tartozik. Kár,
hogy a háromszáz közül egy
okos kis vulkánfíber sem
akadt, aki figyelmeztette vol­
na a társait, hogy rossz irány­
ban mennek.
♦ ság elbeszélésében írja vala­
A Magyar Nemzetben ezt
olvasom :
„A régi világban rouéknak
nevezték a bennfenteseknek azt
a szűk csoportját, am ely ott­
hon volt a kulisszák mögött
is.”
Rouéknak a szerelmi tevé­
kenységben kissé megrokkant
idősebb urakat nevezik. Azok,
akik a kulisszák mögött is ott­
hon vannak: habituék. Ü gy
látszik, igaza van a régi böl­
csességnek: ne használjunk
idegen szavakat, mert 'soha­
sem tudhatjuk, mit jelent.
♦ Tudnia kell a Kortárs szer­
De magyar szavakat is csak
akkor használjunk, ha tudjuk,
mit jelentenek. Sólyom László
írja a Népszava „Atkozott ta­
vasz” című elheszélésében:
„ .. . olyan idióta volt tegnap
este, mint egy vizesnyolcas.”
Vizcsnyolcasoknak a keres­
kedősegédeket nevezték, mert
vízzel nyolcasokat öntöztek az
üzlet padlójára. Ezt a kifeje­
zést általában a jelentéktelen,
szürke kis emberekre értették,
akik azonban egyáltalán nem
voltak idióták. A szerző te­
hát vagy az idióta szó jelenté­
sét nem ismeri, vagy azt nem
tudja pontosan, hogy m i a v i­
zesnyolcas.
r r fP a tf Két kép a múltból
A Nők Lapja szerkesztői í Toncz Tibor rajza
üzenetben arra int egy kis- ]
lányt, hogy szerelmi bánaté-. I
ban ne feledkezzék m eg a he- '
lyesírásról. Ez jogos intelem, j
Kár, hogy ezt az üzenetet így
kezdi a szerkesztő: „Hogy mit
tegyél kedves kislány, azt ha­
marosan nem tudjuk megmon­
dani.” • Hamarosan és hamar- i
jában az nem m indegy s én
viszont azt üzenem: aki nem
tud arabusul, ne oktasson ara­
busul.
♦
Üj szóval gyarapodott édes
anyanyelvűnk. A Népszabad­
kiről Salamon P á l:
„S ha valaki érzelmeket ho­
zott szóba, rögtön felingerült.”
Felingerülni — ez a szó ed­
dig nem szerepelt nyelvkin-
csünkben. De élve az alka­
lom m al, jómagam emiatt
mindjárt felingerültem. Azaz­
hogy legyünk őszinték: csak
ingerült lettem . . .
♦
A Kortárs irodalmi folyó­
irat, tehát fokozottan kell
ügyelnie arra, hogy ne vétsen
az. általános m űveltség és a
n y elv követelm ényei ellen.
kesztőségének, hogy Leibnitz
nem természettudós, hanem
csak egy kis város, a termé­
szettudóst Leibniz-nek hívták.
Meós szem m el
És ha már a Kortársnál va ­
gyunk, kifogásolom ezt a mon­
datot is: 1
„E kommentárok szenvedé­
lyessége nem hagynak kétsé­
get kommunista szemléletének
őszintesége fe lő l . . . ”
Az alanyt és az állítmányt
ne mulasszuk el egyeztetni,
kivált, ha könyvkritikát - Kérem, ez a
írunk! csésze nincs elm oso­
Dr. Árgus gatva! Valami van a
fenekén!
- Az ön duplája,
uram! - 11
 R % í v i c c — új k ő n fő s b e n
S z e g ő G izi r a j z a iC & k f f * £ M u
Modernizálják Debrecennek
Gördülőcsapágy gyárát, hallom,
Ha több gördülöcsapágy készül,
Ez öröm számomra, bevallom.

M ivel van bennem önkritika.

Kim ondom kereken és nyersen:
Gördülőcsapágyat szerzek be,
íg y talán jobban gördül versem.
H id v ég h y F eren c

JCjCtAq. CKatím^ay. aiotetöje.

siza.£on(cépessé váűt
A N ew York Herald Tribune jelenti,
hogy 30 ?v után feloldották a „Lady
Chatterley szeretője” című könyv tilal­
mát, s a könyvet kihagyások nélkül le­
het forgalomba hozni az Egyesült Álla­
m ok területén.
A „Chatterley” D. H . Lawrance egyik
jelentős regénye. A nagy angol író ebben
a könyvében éreztette, hogy a szerelem
nem mindig áll m eg a kerti sétáknál. A
k önyvet Angliában is csak megcsonkított
formában lehetett árusítani. A regényből
kihagyták mindazokat a részleteket, ame­
lyek et különben egyetlen cenzor sem
h agy ki az életéből. Amerikában is a
strip-tease korának kellett eljönnie ah­
hoz, hogy Lady Chatterley és szerelmese,
Mellor a nyilvánosság elé léphessen.
Anglia ebben a tekintetben ragaszkodik
függetlenségéhez és nem követi Ameri­
kát. E gy teljes Chatterleyért még m indig
25 font büntetést kell fizetni Nagy-Bri-
tannia területén.

Eisenhower: Na fiúk, bemutatom az új külügym inisztert. . .

Fiúk: Hol új ez?
V ji H i tm s A á J m s s á ij.

E h eti h ird etésü n k Az amerikai M emphisben a 19 éves

Paul Donn feleségül vette a 69 éves Lola
Tiptont. A korkülönbség kétségtelenül
tekintélyes, de ha figyelem be vesszük,
hogy' a nők általában tovább élnek, m int
a férfiak, a dolog nem is olyan veszé­
lyes.
Annál kisebb megértésre talált a há­
zasság az asszony családjában. 38 éves
fia és 40 éves leánya egyszerűen nem
képesek belenyugodni a dologba, s gú­
n yos megjegyzésekkel illetik új mostoha­
apjukat.
Nincs a mai fiatalokban semmi tiszte­
lettudás!

A Nemzetinél
Ott lakom a Nemzetinél,
Nagy úr lett a házmesterem.
Történelmi idők sarja:
Arkádházi fejedelem.

B izonyíték
Bizonyíték, hogy megjavult
Az üzemi koszt:
Szakácsunk a főztjéből már
Magának is oszt.
G. Sz.
 F odrászverseny
Mostanában löbbízben is
iái nyitott amvéletlenségből a
rádió „Szív küldi a távolba”
cím ű, rövidhullámon sugár­
zott műsorára, m elynek egy­
hangúságánál csak érzelgős­
sége nagyobb, s m a már ott
Iártok, hogy a m egfelelő hul­
lámhosszúsághoz érkezve auto­
matikusan könnyek szöknek a
szem em be; vagyis feltételes
reflexeim úgy működnek reá,
mint Pavlov híres kutyájának
nyál-mirigyei az etetést hirdető
csengettyű-szóra. Nyugodt lel­
kiismerettel állíthatom, (hogy
az általunk ismert világegye­
tem legmeghatóbb hanghul­
lám hossza az, m elyben a fenti
műsor rezeg.
A műsor változatosabbá té­
telére viszont két új dalszö­
veget írtam, m elyeket a zene­
szerzők figyelm ébe ajánlok az­
zal a biztatással, hogy e szö­
vegek — dallá születésük ese­
tén — bizonyosan h elyet kap­
nak majd a „Szív küldi a tá­
volba” műsorában, sőt köny-
nven ennek legnépszerűbb
számaivá is válhatnak idővel,
ezért érdemes lesz az alant
C súcsforgalom a repülőtéren
T o n c z T ib o r r a j z a V árn ai G y ö rg y r a jz a
Á llatkertben
^ " V á rn a i G y ö r g y r a j z a
¥ n r
mellékelt dal-szövegek megze­
nésítésén fáradozni.
I.
K is falunkban kibújt már a
vetés,
Van legelő és van legeltetés.
Akác is van, illatos a határ,
Szépen telelt a burgonya-bogár.
Kereszlúlon, csárda alatt, ■1\ ’,v.v.y:.•
rézsűt,
Sírva vigad egy kidőlt gémes
kút.
Árva házad legárvább lakója — Gyáva ku tya
H azavár egy daruszőrű gólya.
T o n cz T ib o r r a j z a
II.
O ly messze, oly távol,
Oly távol, oly messze,
Lesem, hogy jössz-e?
Csomagot küldsz-e?
Szívem , e vérző massza,
Dobog összevissza:
Jössz-e vissza?
1
Akár egy perce
Feledni merc’-e?
Ha üzenetem szem ed könnyekre
nem fakassza,
E bánatos nyak magát &
zsineggel felakassza!
Som ogyi
L áto d , K f i, íg y k e ll!
TERELŐ KORLÁT
G e rő Sándor ra jz a
 Amerikai autó
— p a lló i Onnan hogy néz ki? . . .
A budapesti telefonszolgálat igazán ki­
tesz magáért. Nemcsak normál A-hangot,
pontos időt, lottóeredményt cs m ég szám­
talan más fontos tudnivalót közöl potom
60 fillérért, de a gyermekek lelkivilágá­
nak szükségleteiről is gondoskodik a te­
lefon-mesemondó. (Ezek azok a mesék,
amelyek az utókorra nem szájhagyo­
m ány, hanem dróthagyomány révén
szállnak át.)
Ez a sokoldalú tevékenység adta az
ötletet arra, h ogy a telefonelőfizetők lel­
ki életének további ellátását tanácsol­
jam postánknak. Vezesse be a B ókszol­
gálatot, am elynek lényege a következő:
1. szá m ú p é ld a : Egyedül élő, nem
szép, öregedő nő, aki nehezen ju t férfi-
bókhoz, de akiben a szeretet iránti vágy
éppúgy él, m int szerencsésebb társai­
ban, feltárcsáz egy számot, mire búgó
férfihang suttogj a-zümmögi a fülébe:
,jN yuszikám , boldogságom, nélküled
olyan az életem, m int magányos kóróé a
viharban, te vagy a legszebb nő, akit va­
laha láttam, alig várom, hogy megint
karjaimban tarthassalak . . . ” — és így
tovább.
2. szám ú p é ld a : Elhagyott agglegény
14
Várnai György rajza
számára vidám an csilingelő szoprán je­
lentkezik: „Te kedves öreg m edvém,
gondolatban most is veled vagyok, alig
várom, hogy megszoríthassam becsületes
kezedet, hogy erős karoddal magadhoz
ölelj, hogy halljam szerelmes duruzsolá-
so d a t . . . ” — satöbbi.
S ha már itt tartunk, bővítsük ki ezt
a remek üzleti és lélektani ötletet széle-
sebbkörű illúziószolgálattá. Legyenek kü­
lönböző árnyalatú férfi- és női hangok
hallhatók, amelyek m egnyugtatást közöl­
nek újítási terv elfektetése esetére, v i- ,
gasztalnak szerelmi csalódás ügyében,
örök barátságot fogadnak fiúknak vagy
lányoknak, reményt nyújtanak eredmény­
telen lottózóknak, m egnyugtatást sugá­
roznak ideges eredetű fejfájás esetében és J
jó kritikát harsognak színésznői fülekbe.
Íme. egy kis ízelítő az utóbbiból:
„M űvésznő, ne csüggedjen. Ne higy-
gyen szem e a hozzá nem értő lapvélemé­
nyeknek, ne higgyen füle a közönség hi­
deg fogadtatásának, ö n óriási tehetség,
akinek n evét aranybetükkel írja majd a
színészet történelme, tárcsázzon fel újra,
m egism étlem .”
S z á n th ó Dénes
A ZALA/
PARTOKRÓL /
j e l e n /t e m :
Balatonfüredi Hajógyár. Az udvaron
kerékpár-, motor- és autógarázs.
Száznál több bicikli és Pannónia motor
látható, de akad ott egy-két autó is.
- Már el se férnek dolgozóink jár­
művei, - magyarázza egy hajógyári.
- No, azért abban a sarokban még
van hely, - jegyezzük meg.
- Az fenntartott hely, - hangzik a
derűs válasz. - Várjuk, míg vala­
melyikünknek helikoptere lesz: az kerül
majd oda.
*
Balatonszepezd. Nemcsak kicsi a
strand, hanem javításra is szorul. El­
hanyagolt a kultúrház és a községbe ve­
zető út is. Gidres-gödrös, köves az út
és pneumatik legyen a kerekén, amely
defekt nélkül megússza.
- M iért nem javítják meg? - kér­
dezzük.
- A Balatoni Intéző Bizottság eddig
nem adott rá pénzt. A BIB ugyanis
csak üdülőhelyet patronál. M ost végre
üdülőhelynek nyilvánították Szepezdet.
Reméljük, hogy a nyárig nálunk is ak­
cióba lép a BIB . . .
*
Tapolca . . . Tizenegy kilométerre van
a Balatontól és sok nyaraló látogatja
m eg a híres tapolcai tavasbarlangot,
amelyben csónakázni is lehet. Az egész­
séges levegőjű barlangot 1958-ban
36 ooo-en látogatták, de általában csak
félnapos kirándulók. Hosszabb ideig is
maradnának a nyaralók Tapolcán, ha a
közművek problémáját valahogy meg
lehetne oldani. Egyelőre azonban még
a csatornázás tervei sem készültek el.
Kár . . .
*
A tapolcai postaépület udvara alatt
17 000 hektoliteres modern borpince
van. Egy tapolcai borissza számolgatni
kezdte:
- Az annyi, m in t. . . annyi, m in t. ..
nem is tudom kiszámítani, hány kétdecit
lehetne inni belőle . . .
*
Badacsony. Hatszáz személyes SZOT-
ebédlő épül. Ezentúl nem kell hideg
csomagot kérni Siófokon, Lellén, vagy
máshol, ahonnan kirándulni indulnak a
beutalt üdülők. M eleg ebédet kapnak az
eredeti beutalócéduláért Badacsonyban is.
H ogy jobban csússzon a badacsonyi...
*
Az idén sem lesz szállodája Bada­
csonynak. mert a volt Neptun-szálló to­
vábbra is az Óra és Ékszer V állalat
üdülője marad. Ha tehát a Vadvirág tú-
ristaházban (ahol a padlás is megtelik
nyáron vendégekkel), már nem akad
hely, Badacsonyban nem lehet éjszakáz­
ni, Viszont kárpótlásul a Neptunban
mindenki megtudhatja, hogy mennyi a
pontos idő . . .
<— s t i )
 k m m ta m á M ú M im f fíá r W H w 'd é ti ffé /r e já
Előbb leírta félve, tétován1,
S z ű r-S z a b ó J ó z s e f r a jz a i
jaj, írni, írni, írni lenne jó!
— Saját betűim! — ámult, mint csodán,
s máris leírta: írni passzió!
Lelkendezett — s leírta: mennyi téma!
S búsongva irt: csak téma a világ!
Majd arról írt, mily kár, hogy tolla néma,
— Ha szóranyílna! (S nyílt a szóvirág)
S elsírta: semmit nem lehet megírni
(taglalta ezt jó hosszan és kötetlen)
s hogy nincs erő őt többé szórabirni,
azt is megírta hat kövér kötetben,
— Aztán, hogy semmit nem szeretne /már
megírni (erről újabb hat kötet) '■*
s megírta még, hogy eztán mit se vár,
sem érdekes témát, sem ötletet.
Aztán leírta, hogy miért is írna,
— nincs baj, amelynek tinta, toll az írja,
aztán leírta, mily fölösleges Itt, e k ic s in y m á tr a a lja i fa lu b a n m in d e n k it s e r é n y m u n ­
leírni azt, mi úgysem érdekes. k áb an t a lá lt u n k a f ö ld e k e n . K é r d e z tü k , ki m o n d ta m e g n e ­
Később leírta: írni áldozat k ik , h o g y itt v a n a m e z ő g a z d a s á g i m u n k á k id eje? A zt
m o n d tá k , h o g y se n k i s e m m o n d ta , h an em m a g u k t ó l is k i­
(feláldozott rá ötszáz ív papírt) ta lá ltá k . H át n e m n a g y sz e r ű ! . . .
mégkésöbb rímben írt új átkokat
mindenre, mit régen prózában írt.
Később — kilencvenévessn talán — Eger
elérkezett a Nagy Mű hajnala,
kéziratpapír várta asztalán
— többezer ív — s ő írt, mint még soha.
A címe így szólt: Memoárjaim.
— S ő lubickolt szavak hűs árjain
és három hónap sem tellett bele
a sok papír igékkel lett tele.
Az évek múltak — rótta a papírt,
— haltak, születtek mások — ő csak írt,
tán még ma is csak ír, csak ír, csak ír,
— de nem! Művére pontot tett a sír . . .
így szűz maradt vagy ezer ív papír
S a tolira vár, mely tudja, mért is ír.
P ereli G ab rie lla

VARJVKALAM
Ir ig y B o g o s D e m e te r r ő l a z
a h ír já r ja fa lu já b a n — sőt' a
szo m széd o s k ö zség ek b en is
tu d n a k m á r r ó la — , h o g y a
k e n d e r f ö ld j é r e k iá llíto tt m a ­
d á r ij e s z t ő t n y o m b a n f e ls z e d ­
te, m ik o r m e g lá tta , h o g y a
k e n d e r m a g r a é h e s v a r ja k a
s z o m s z é d f ö ld j é r e s e m e r n e k
r á s z á lla n i.
— H ogy én az ágról sz a ­
k a d t C sa tá ri B á lin t sz o m s z é d ­
n a k , m e g a n n a k a p u lyk ato-
j á s-k é p ű , s z e p lő s f e le s é g é n e k
a v etésé t is v é d e lm e z z e m ?
A zt m á r n e m i — m o n d ta d ü ­
h ö se n a z a r r a k ó sz á ló m e z ő ­
ő r n e k é s v á llá r a e m e lte a m a ­
d á r ije sz tő t, h o g y h a z a b a lla g ­
jon v e le . Ú tk ö z b e n a zon m ó r ­
fo n d ir o z o tt, h o g y a k ét nap i
v a r j ú -ij e s z té s é r t t é r íté st k e l­
le n e k é r n i a s z o m s z é d tó l. Ar-
ra ria d t f e l, h o g y n a g y c s a ­
p at v a r jú s z á llt a f e je fö lö tt.
A k e n d e r fö ld f e lé r e p ü lő f e ­
k e te s e r e g e t íg y b iz ta tta ir ig y
B o g o s D e m e te r :
— M en jetek c s a k m a d á r ­
káim ! Ne f é lje t e k n em r io g a t
m á r b e n n e te k e t a c s ú f m a ­
d á r ije s z tő . S ie s s e t e k , n e le­
g y e t e k r e s t e k . E g y é te k ki a z
u to ls ó s z e m ig a n n a k a z á g r ó l
sz a k a d t C sa tá ri B á lin tn a k a
k e n d e r fö ld jé r ő l a m a g o t.
S a v a r ja k s z ó t fo g a d ta k .
K isz e m e z té k a k e n d e r m a g o t
B o g o s D e m e te r fö d jé b ő l is.
D anes József
Poroszló

'

a m e ly e k e t O la sz o r sz á g b ó l, S z ic íliá b ó l v á s á r o ltu n k é s g o n ­
d o z ó ju k , B ö lk é n y F eren c m a g y a r o s v e n d é g s z e r e t e t é t é lv e ­
z ik . K e d v e n c é te lü k a p a p ir o s. A so k ú js á g e v é s tő l m á r é r ­
te n e k m a g y a r u l is é s tíz k is s z a m a r u k s z ü le te t t a z e lm ú lt
é v b e n , ú g y h o g y n em is o ly a n n a g y s z a m a r a k . . .
15

- Nem is ériem, hogy miért nem egyezünk meg a Szov­
jetunióval? . . .
ánvom az ősszel első gimnáziumba
került s ném i huzavona után beírattuk
az iskola állal szervezel! tánctanfolyam­
ra is; m elynek szorgalmas látogatása s
a vizsga letétele után a tánc- és illem ­
tudományok kandidátusává avatták.
K evéssel a vizsga letétele után a gim­
názium bált hirdetett, amire természe­
tesen a lányom is hivatalos volt. Közöl­
te velünk, hogy a bálba már csak azért
is el kell mennie, mert esetleges távol-
maradását a tanári kar rossz, néven ven­
né; s miután ezek szerint feltétlenül el
kell m ennie, szüksége van egy taft-szok-
nyára, egy hozzávaló blúzra, egy pár
cipőre s egy pár fiúra is, előtte pedig
rendbe kell hozatnia a haját is, mert
„Így” (hozzávaló kézmozdulat) mégsem
mellet bálba az ember. M indezekből ki­
tűnt, hogy a lányok politechnikai okta­
tása már a gimnázium első osztályában
megkezdődött.
Megvettük a taftot a szoknyához, a
lányom szem élyesen vitte át a varrónő­
höz, szem élyesen veszekedett vele, ki is
sürgette néhány nap alatt. (Ki tanította
erre? — nem tudom.) A feleségem köl­
csön adta neki a madeira blúzát, a nagy­
nénje a cipőjét; a fiúkat (kettőt) a
szomszédoktól kértük kölcsön — elvég­
re kölcsönözhetnek egyszer nekünk is
S z e r k e s z t ő b iz o t t s á g : Tahi L á sz ló f ő s z e r k e s z t ő . F ö ld e s G y ö r q y fe le lő s s z e r k e s z t ő , T o n cz T ib o r m ű v é s z e ti s z e r k e s z tő . —
A k ia d á s é r t f e le l a H ír la p k ia d ó V á lla la t ig a z g a t ó ja . — S z e r k e s z t ő s é g : B u d a p e st, V itt., G y u la i P ál u tc a 1 4. — T el.: 3 3 5 —'7 1 8 ,
— K ia d ó h iv a ta l: V itt., B lah a L u jza té r 3. T el.: 3 4 3 — 1 0 0 . 1 4 2 — 2 2 0 . — T e r je sz ti a P o sta K ö z p o n ti H írlap Iroda 1 8 0 —8 5 0 . —
K ossu th N y o m d a , B u d a p e st, V „ A lk o tm á n y u . 3. F e le lő s v e z e tő : L e n g y e l L a jo s ig a z g a tó .
- Mi az, Macmillan kartárs? Maga más szólamot fúj, mi­
kor én harci indulót vezényelek?!
valamit, ne csak mindig mi: mákdará­
lót, hajsütővasat, lekvárfőző üstöt és
egyebeket. Ígértük, hogy' a fiúkra v i­
gyázunk, nem fogjuk elrontani őket.
mint ők a mákdarálót legutóbb.
Kilencre értünk a bálba, a termek
és a foly'osók már zsúfolva voltak. Rö­
vid statisztikai felmérést végeztem : a
nyolcszáz lányból hatszáz biztosan el­
jött, átlagban minden harmadiknak
mindkét kedves szülője itt van — az ke­
reken nyolcszáz szülő; minden lán y leg­
alább egy lovagot hozott, de számítha­
tunk kétszáz olyan lovagot is, aki saját
rezsiben jött. Ez mindenképpen több,
mint kétezer lélek (belépő 6 forint) —
emiatt aztán oly’an volt a bál, mint a
hatos villam os, a legnagyobb csúcsfor­
galom idején.
Noha a zene haladó jellegű volt, a
táncolok a zsúfoltság miatt mégis egy­
helyben topogtak. A lányom azért reme­
kül szórakozott. Mi a feleségemmel,
meg egy' ismerős házaspárral székeket
szereztünk egy' nyugodtabb sarokban s
erről a támaszpontról indultam el időn­
LUDAS MATYI h u m o r o s , s z a tir ik u s h e tila p .
Szegő Gizi rajza
ként utánanézni a gyermekemnek. A
lány'om ismeretlen fiatalemberekkel is
táncolt s így módomban állt egy alka­
lom m al a mi kölcsönkért fiainkat kivin­
ni a büfébe, ahol megetettem és m egi­
tattam őket, hogy el ne csüggedjenek.
Jövet és menet ábrándosán vágtam át
a táncolok között, amíg a feleségem az
ismerősökkel üldögélt. Voltak nagyon
csinos lányok is, főleg a felsőbb osztá­
lyokból; kész nők, m ég táncolhatnék is
valam elyikkel. Miért ne? Mindenki azt
mondja, hogy igazán nem nézek ki any-
n y in a k !. . .
A hogy így ődöngök a táncolok között,
mellettem táncol el a lány'om egy előt­
tem ism eretlen . fiatalemberrel. Moso­
lyogva intek feléje, visszaint s távolo­
dóban m ég hallom, amint mondja a lo­
vagjának:
— E z volt a faterom!
Istenem , hogy múlik az idő . . . Vagy
csak túl fiatalon nősültem?
Z sira y K ároly
 'txj FALUSI VASÁRNAP
— Édesanyám, megjöttek a pestiek ! . . .
 A főkönyvelő leánya
Mészáros András rajza
Szegény R em b ran d t!
Barátommal, Kükiilleivel, hó­
napok óta nem találkoztam.
Bedig m indig szívesen beszél­
gettem vele: alapjában v é v e
jóindulatú, kedves és értelmes
fiatalember. Most egy kávézó­
ban akadtunk össze, véletlenül.
Vastag kön yvet olvasott elm e-
riilten, és amikor ráköszöntem,
megörült.
— H ogy s mint? — kérdez­
te.
— Köszönöm , köszönöm —
feleltem, és viszontkérdésemre
ő is köszönte, köszönte.
— Mit olvas? — böktem a
könyvre.
Megsimogatta a testes kötet
borítólapját:
— M űvészettörténetet. Sokat
tanulok belőle.
Küküllei a messzeségbe n é­
zett;
— Itt van például ez a
Korszerű gyerek Michelangelo. Mit kellett el­
tűrnie a megrendelőktől! Máso­
dik Gyula pápa folyton gyötör­
te, hogy ne úgy csinálja azt a
szobrot vagy- festményt, ha­
nem így. Mindent jobban akart
tudni, m int maga a m űvész.
Vagy például, mi történt ez­
zel a Rembrandttal?! Itt az
I ..Éjjeli őrjárat” című képe. A
világ együk legnagyobb remek­
műve. Megbízásból festette
szegény, a városi polgárőrség
rendelte m eg a csoportképet.
És amikor elkészült, nem akar­
ták átvenni. Majdnem a fejé­
hez vágták! Azt merték m on­
dani, hogy R em brandt. . .
hogy Rembrandt nem tud
portrét festeni! Most kérdem
én: honnan vette a bátorságát
egy őrkapitány, hogy belebe­
széljen a m űvész alkotó m un­
kájába?!
Nemes felháborodásában ök­
lével a köny’vre csapott.
Magas, göm yedthátú, elgyö­
tört arcú férfi lépett a kávézó­
ba. Küküllei üdvözölte, és ezt
mondta n ek em :
— Most át kell ülnöm hozzá.
Találkozóm van ezzel a Bar­
nával, a drámaíróval. Tudja,
két hónapja a Budapesti Szín­
ház dramaturgja vagyok. Meg
kell magyaráznom ennek a
Barnának, hogy a készülő
darabjában nem állította elég­
gé az előtérbe a főszereplőket.
H ogy nem bontakoznak ki
tisztán a jellemek. Mert tudja
— bizalmasan halkította a
hangját: — hiába adták elő az
utolsó tíz évben hat darabját
ennek a Barnának, ez a Barna
nem tud drámát írni. Én m on­
dom, hogy nem tud. N a, v i­
szontlátásra.
E. J.
*

A m i D a n te P o k lá b ó l k im a r a d t ■
A P okol egyik re jte tt csarnokában
szokványos kép en aka d t m eg szem em :
te lefo n fü lk ét, elfoglaltat láttam
és k in t egy nő állott rem én ytelen .
A z a jka sírva n y ílt panaszos szóra
- Kovács Pista vagyok, a Pók utcai általános iskola IV/B s toporzékolva szó lt: — Ó, ja j n ekem !
osztályába járok, itt lakunk szemben a 25-ben, apám lakatos Itt á llo k én m ár három óra óta,
a Rugógyárban, az anyám paraszti származású, de csak négy a telefonon egy fé r fi fecseg
holdjuk volt. ____ _______ és szin te rátapad a hallgatóra!
K é tk e d v e kérdezném a szellem et:
Éjféli beszélgetés — M i ez? H isz n á lu n k ugyanez va n éppen
m in d en ik sarkon! — K ísérőm n evet,
Szűr-Szabó József rajza
fin o m m osoly az a jk a szögletében
és szól: — A nő, k i k in t áll m o st jajgatva,
az tinálatok b en t á llt a fü lk é b e n
s itt b üntetése te lje sü l be ra jta ! . . .
M e n tü n k tovább. És ekko r tű n t elő
egy kép, egy rém es, vagyis olyanfajta,
hogy m eg d erm ed t vesém b en a velő.
F ekete m asszát nyögve n yeld esett
zokogva néhány ifjú , karcsú nő.
— K ik ezek? — kérd ém s hangom re szk e te tt —
m it kö v e tte k el,, va jo n m it te h ettek ?
K ísérőm szólott: — N em nagy az eset,
a ká véfő ző n ők e szegény lelkek,
az eszpresszóban — hol e baj örök —,
a kávét, m it az adagból le v e tte k
m ost így, szárazon m eg kell enniök!
L ovászy M árton
 1/^ á ^ J Z fT Í O sztozkodás a szaharai olajon
S z e g ő G izi ra jz i.
M ár félórája ülök a vendéglői asztal­
nál, éhesen és m élységesen elhagyatollan,
akár egy remete és senki nem foglalatos­
kodik velem . Vasárnap dél van és úgy
tűnik nekem, m intha a fél város éhbe az
egy vendéglőbe jött volna dús és kiadós
lakom át enni. A távolabbi asztaloknál
csupa m egelégedett arc, teli bendő, ki­
pirult orca. Párolgó levest kanalaznak,
sültei szelnek, tésztát majszolnak, fe­
ketét szűrésűinek, lehunyt félszemmel ci­
garettát szívnak, csak az én környékemen
ideges a hangulat. Ha véletlenül erre té­
ved a tányérokkal megrakott pincér,
m indenki feléled egy pillanatra fásult­
ságából és a sorsát érintő mondatot ri­
koltja az éthordó irányába: — Az ubor­
kámat! — A fröccsömet! — Étlapot! —
Kenyeret! — Fizetni!
A kiáltozások után csend üli m eg a
környéket, csak távolról hallani a meg­
elégedettek cvőcszközcsörömpölósét. El
kell innen ülnöm , ez elátkozott körnvék.
Talán századokkal elébb az ugyanitt álló
vendégfogadóban e sarokban nem szol­
gáltak ki egy nagyhajuszú polgárt, aki­
nek átka évszázadokon át kísért az asz­
talok körül. K ülönben is, az idetartozó
pincér öreg, süket, ludlalpas, m íg a többi
életerős, szívélyes és izmos.
Hopp, megürült egy asztal az elége­
dettek környékén, ahol araszos vállú
izomóriás hordja a finom ételeket, húsz
tányért egyensúlyozva a karján. Zerge-
szökeléssel átülök és a közelítő pincér
pillantását igyekszem elkapni. A nnyi kö­
nyörgést préselek tekintetembe, ameny-
n yit egy három napja éhező koldusé tük­
röz. Semmi hatás. E pillanatban már csak
abban reménykedem , hátha emlékeztetem
őt valam i kedves elhalt rokonára és ak­
kor megesik rajtam a szíve. Semmi ered­
m ény. Cgy látszik inkább valami undo­
rító hitelezőjére emlékeztetem. E l kell
ülni innen.
Ismét asztal ürült, ahol egv kopasz, - Fogja, barátom, ez a magáé!
kapzsiszemű, fürge pincér a kiszolgáló.
Átülök és olyan pózt veszek fel, hogy
érezze: itt egy régivágású, könnyűkezű,
mulatós úrral akadt össze, aki ebéd után
Televíziós telefon Engedély nélkül lehet
duhaj tivornyázásbn csap majd át és a autót vásárolni
számlánál nem fog megfeledkezni hű
étek- és italfogójáról. Semmi eredmény,
a kapzsi levegőnek néz. .
Az éhségtől sápadtan nVzdegélek körül.
Jobbról az életerős hordja az ínycsiklan­
dó ételeket, balról a kapzsitekintetű. Te­
rületenkívüliséget élvezek, mintha aszta­
lomért egvik hatalom sem vállalna fele­
lősséget. Talán így keletkezett valaha An­
dorra, vagy Lichtenstein, érzem a törté­
nelem fuvallatát. É l kell innen ülnöm.
Megint ürült e g y asztal. Kedves, idős
bácsika szolgál ki a környéken. Leülök
és úgy nézek rá: drága pincér bátyó, h i­
szen te is ember vagy, neked is vannak
problémáid, jól esik az ilyesmit megtár­
gyalni én szívesen meghallgatnálak —
mondjuk ebéd után —, bennem jó lelki
társra találnál. Semm i eredmény. Utolsó
trükkömet eszelem ki. Ü gy viselkedem,
m int egy fontos szem élyiség, Valaki, aki­
től sok m inden függ, talán e vendéglő
sorsa, vágj’ pont éppen az engem kiszol­
gáló pincér jövője. Semmi hatás. Te úr­
isten, most látom csak, a kedves, idős bá­
csika, az itteni pincér, azonos az öreg.
süket lúdtalpassal, akinél kezdtem a ma
déli tortúrát.
Az ördög vig y e el, kezdhetem az egé­
szet elö lrő l. . .
T ard o s P é te r - Hurrá! Együtt van a Wartburg ára!
 A nyák N a p ja 1959
S án d or K á r o ly rajza.

E nyveskezű Erényes Elek arra a bibliai történetre gon­

fejét tenyerébe hajtva, bűnbá­
nóan hallgatta a főtisztelendő
vasárnapi prédikációját, am ely
a tízparancsolatnak azt a pont­
ját boncolta, hogy „ne lopj,
de m ég csak meg se kívánd a
másét”. E lek saját bűnös m últ­
ját átkozva gyónt meg, s el­
határozta: nem lop többé. H i­
szen m ár eddig is an n yi kel­
lem etlenség zúdult a fejére, ép­
pen h ogy csak megúszta bör­
tön nélkül.
Ám, de Erényes Elekre is
vonatkozik az a közmondás,
hogy alkalom szüli a tolvajt.
S az alkalom a gyónás után
nem sokáig váratott magára. A
templomból hazafelé a pap­
kerten keresztül vezetett az út.
A kert pedig tele v olt alm a­
fákkal, s a fákon csak ú g y pi-
roslottak a szebbnél szebb
gyümölcsök.
E nyveskezű Erényes Elek a
- És ezt a művirágcsokrot kinek készítetted?
tömjén szagát orrába érezve,
- A pótmamának, aki hozzánk jár. amikor anyukáék szín­
házba mennek . . .
dolt, m ely szerint É va csábí­
totta Ádámot a bűnre, ö biz­
tatta, hogy szakítson a tiltott
fa gyümölcséből. Míg ezen
gondolkozott, érezte, h ogy őt
is környékezi a csábítás. Keze
önkéntelenül nyúlt k i a leg­
szebb almáért. De azt csodá­
latosképpen nem sikerült le ­
szakítania, mert közben m eg­
szólalt a bokorban a pap:
— Hallod-e, Elek, m ost gyón ­
tál és máris . . . Miért kívánod
a másét?
'Enyveskezű Erényes Elek
egy kicsit meglepődött, majd
a gyakorlott tolvaj biztonságá­
val vágott vissza:
— Csak azt akartam m eg­
tudni főtisztelendő úr, h ogy a
tíz m iatyánk után en yves m a­
radt-e a kezem. De a főtiszte­
lendő úr megzavart. H át m it
tehetek egyebet, majd máshol
próbálkozom.
D anes Jó zsef

Pesti terasz
H o t iz e t' n i

A nehézsúlyú ökölvívó világbajnok­

- . . . 17, 18. 19, 20, 2 1 . . . Na, hála istennek, idáig
nem lógott m eg egy sémi
ságért rövidesen mérkőzést rendeznek az
amerikai világbajnok, F loyd Patterson
és az angol Brian London között. Mind­
két öklöző külön táborban készül a nagy
összecsapásra. A „N ew York Herald
Tribune”-ban riport jelen t 4neg arról,
hogy m it csinál egész nap Patterson.
— Sokat olvas? — kérdezték tőle.
— N agyon ritkán — válaszolt a baj­
nok. — Előttem áll az elrettentő példa.
M enedzserem néha egész éjszaka olvas­
sa a detektívregényeket, kialvatlan,
még nincs étvágya. Ilyen áron nem akarok
olvasott ember lenni.

— Z en ei c ik k
erto Mortadella, a ne­
ves bergcngóc zongoraművész,
Budapest hangversenyközön-
ségénck regi ismerőse, ismét
megörvendeztetett bennünket
hallatlan virtuóz képességével,
bergcngóc temperamentumá­
val, szellemességével, csodála­
tos egyensúly-érzékével, filo­
zofikus billentéseivel.
Alberto Mortadella ujjai.
A tegnapi hangversenyen
nem is a zenére figyeltünk, ha­
n em az ujjaira, ezekre a mű-
vész-ujjakra, amint le és fel
rohangáltak a billentyűkön,
m int megannyi tűzről pattant
gazella. Ha jól emlékszünk,
tíz darab volt belőle, vagy ti­
zenegy és.m indegyik ujj szin­
te külön életet élt. A lélek uj­
jai voltak ezek az ujjak és a
m i lelkűnkbe nyúltak, mintha
ott zongoráztak volna ben­
nünk, nem is a zongorán.
Alberto Mortadella ujjai.
Ezekben az ujjakban fantá­
zia, merészség, vágyakozás,
szív, tüdő, máj van, ezek az
ujjak gondolkodnak, látnak,és
hallanak. A c-moll zongora-
verseny fináléjában a művész
ujjai úgy repdesh'k a billen­
tyűsor felett, m :nt ezüst sirá­
lyok a téli Duna felett és le­
lecsaptak a billentyűkre hang­
morzsákért, melódia-halakért.
Alberto Mortadella ujjai.
Tanulmányt kellene írni
Mortadella ujjairól, ezekről a
fehér virágokról, ezekről az
ujjszerű ujjakról, mind a ti­
Külpolitikai helyzetkép E rd ei S á n d o r rajza
- De John Bull bácsi! M aga lazsálf
albprto Szegény kis igazgatónő
m a r ta d é ig
—
zenkettőről és verset kellene
költeni róluk. D e nem is kell.
E zek az ujjak versek. Cson­
tos, hosszú versek. Megbűvöl-
ten néztük ezeket a szonette­ Q
k et és stanzákat a művész
csuklójának folytatásaként.
Alberto Mortadella ujjai.
Esküszöm, hogy ezek az uj­
jak sírtak játék közben, sírtak
és nevettek, szomorkodtak és
ujjongtak. Olyan v olt ez a ti­
zennégy ujj, m int egy daloló,
lelkes, mezítlábas hajadon-esa- - Szentisten! Elfelejtettem beáztatni a szennyest! . ; ;
pat. Félájidtan és megbűvölten
és hörögve és kéjesen és cso­
dálattal és tisztelettel és ájta-
Vikcnd-ház
tosan lehunyt szemmel .néztük Gerő
ezeket az ujjakat, s arra gon­
doltunk, m ilyen büszke lehet
az az anya, aki világra hozta
őket. A muzsika elvarázsolt
m inket is.
Alberto Mortadella ujjai.
Olyanok, mint az én ujjaim.
a te ujjaid, v agy mint az ő
ujjai, és mégsem olyanok,
mert ezek az ujjak ki tudják
fejezni a muzsika lelkét, a lé­
lek muzsikáiét és a mulek le-
zsukáját. Mortadella ujjai a
zene forrásai, a muzsika szö-
kőkútjai, dallamgejzirek. Én
m ég sohasem láttam ilyen uj­
ja k a t Még lábon is ritkán.
Mind a tizenhat ujja egy-egy
csodálatos élm ény volt. Ezek
az ujjak aranybetűkkel írták
bele magukat a történelem
ítélőszékébe. 9«vő
Ö, Alberto Mortadella ujjai! — De Jenő, miért kívülre fested mintásra a falat?
M ikes G yörgy - Nyáron úgy sem ülünk benn soha!

J \ z uszodában, a napsütötte teraszon,
bárom méterre tőlem, egy fiatal fiú és
egy fiatal lán y terül el. A fiú lehet úgy
tizenhét éves, pattanásos és izm os. A
leányka nagyon csinos, a melltartója
keskeny pántlika, a nadrágja egy lehelet,
egy sóhaj. Beszélgetnek.
— Klassz a n a p . . . — mondja a kis­
lány.
— Klassz. — íg y a fiú.
Ezután hosszabb szünet következik,
majd m egjelenik egy másik fiatalember.
Ez szintén izmos, de szőke és nem patta­
násos. U nottan nézelődik körül. A pat­
tanásos megörül, hogy a társaság bővül,
új szín, új hang költözik belé. Odaszól a
szőkének:
— Szevasz, L a ji. . .
Laji odalép, leteszi a bugyrát és kezet
nyújt.
— Szia.
Aztán a lánynak is kezet nyújt.
— Szia . . . Klassz nap van . . .
— Klassz . . . — szól a lány, és m eg­
igazítja m ellén a pántlikát, mert egy
öregúr már percek óta szúrós szem mel
nézi. Aztán megnézi, hogy jól igazította-e
meg, egyszóval, mindent elkövet, hogy
amúgy is fedetlen kehiéire felhívja az
uszoda figyelm ét. Csak a két fiatalember
nem néz oda; ők kebelbeliek. A kislány,
érezvén, hogy a társalgás ellankad, mint
Madame Sévigné, bevet egy témát.
— Láttam „Őfelsége kapitányát”.
— Klassz volt?
— Klassz. De van erről egy k ön yv is,
az még klasszaid), az halálos.
A kislányt ez a bővített mondat lát­
hatóan kim eríti, végignyúlik, mint aki
megtelte a kötelességét. Most a pattaná­
sos veszi ót a szót.
— Mit S7 Isz a Sandrilioz?
— M i van vele? Elájult?
— Portásnak készül.
— H ülye az?
— H át persze. Nem tudtad?
— Nem.
Most a pattanásos fiú megélénkült és
kiabálni kezd:
Ádám reklamál
T on cz T ib or r a jz a
- Na, mondhatom, szép kis paradicsom ez! Nem győzöm
benne agyonverni a kigyókát! . . .
— Ott a Csele. Szevasz, Csetc. Gyere
ide!
A megszólított ijesztően izm os fiatal­
ember, csupa gömb és dudor. Ü gy feszül
az egész fiú, mint egy robbanásra készülő
rakéta. Az ember azt várja, h ogy dob­
bant egyet és ugrik vagy- hetven métert.
Odaléptet a társasághoz. Neki is van
bugyra, azt ledobja ás kezel.
— Szia . . . Szia . . .
A lánynak bemutatkozik, de csak
egyetlen pillantással méri végig, mint a
mészáros a levágandó borjúi. Aztán tö­
rökülésbe leül és előre mered.
— Mi v o lt Miskolcon? — kérdi a sző­
ke fiú.
— Kinyírtam a palcsingert. A szája
felhasadt neki a füléig. Am ikor össze­
akaszkodtunk, azt mondtam neki: te, ide­
figyelj, nagyon megverlek, ne marhulj.
Azt mondta erre, hogy fogjam he a po­
fámat. Hát nekiláttam. A 'végin kenni le­
hetett.
— K la ssz . . . — véli a pattanásos és
nézi a kislányt, minő hatással van rá a
dolog. Az csak hasal és babrál a pántli­
kával. De azért a szemében m ár van né­
mi elektromos vibrálás. A pattanásos
folytatja a társalgást. Forszírozza a di­
csőséget.
— M ilyen volt Bumiéknál szombat
este?
— Állati. Megittunk heten húsz üveg
bort. Gyulus meztelenül beült a vízveze­
tékbe, n konyhába, és engedte magára a
vizet. De nem szólt a marha, csak akkor
tudtuk meg. amikor már az előszoba is
tele lett vízzel. Aztán súroltunk reggel
nyolcig. Állati jól mulattunk. Mindenki
rosszul lett. k ivéve engem. Én megittam
még egy deci rumot, aztán hónom alá
vettem a Rozit és elmentünk moziba . . .
A kislány gyöngyöző kacajjal hono­
rálja a lörlénetet. Nagyon tetszik neki a
dolog. Halkan mond valamit, am it nem
értek, aztán csak ennyit hallok:
— Tcgeződjiink. Olyan furcsa nekem
a magázódás. itt az uszodában mindenki­
vel tegeződöm . . .
— S z ia . : .
— S z ia . . .
A statisztává lett fiúk, a pattanásos és
a szőke, elpárolognak. A pár egyedül
marad. Hosszú percekig némán feküsz-
nek, csak a lelkűk beszél. Végül megszó­
lal a kislány:
— Jössz úszni?
Az izomkolosszus feltápúszkodik és lus­
ta léptekkel, hátra sem nézve ebndul. Ki­
fordult lábikráján táncolnak az izmok. A
lányka alázatos riszálással követi. Ezek
megtalálták egymást.
Klassz!
G ád o r B é la
HANN [PAL
m
E gv angol professzor és történész, J.
M. "Hoyle tapasztalati módon óhajtja
megállapítani, hogy Hannibál annakide­
jén valóban át tudott-e kelni az Alpokon
elefántokkal. A torinói állatkerttől köl­
csönkapja a tízéves Jumbót, s vele együtt
teszi m eg az utat Torinóból Grenoblebe.
Jum bó csizmát is kap mind a négy lá­
bára, hogy a sziklás talaj kárt ne tegyen
bennük.
Ha nem sikerül az átkelés, akkor fel­
tehető, hogy H annibál esetleg teher­
autókkal szállíttatta át harci állatait a
nehéz terepen.
Uűthfl M f a k iH ü h l i i t l l t i l . . .
Mottói Nincsenek régi viccek,
csak öreg emberek vannak. Egy
újszülöttnek minden vicc új.
— Kalauz bácsi! Kérek két gyerm ek­
jegyet.
— Hm ! S mondd csak, fiacskám, te
m ég nem vagy tíz éves?
— Nem, nem! Csak kilenc és f é l . . .
— És a másik kisfiú, a barátod?
— Az nem a barátom, hanem a test­
vérem . ö nálam is fiatalabb egy hó­
nappal . . .
Tűsarkú cipő
 Olyan rejtély foglalkoztat, m elyet el­
mém megoldani képtelen. Mojrv egye­
nesen a közepibe vá j :»k, idézek a
Hél fői Hírek (ápr. 27.) „Pesti mozaik” M«>-u «niimuu I
ro U re k a m ié . gobelin- { á tla g k e r e s ő t 1300)
cím ű és Kun Erzsébet nevével jelzetI k é n . k e le ti sző n y e g ek . F é r f ia k a t ablak­
rovatából néhány sort, ím e: C sn k n r'iv á tn a k .
•k lő d n l telefonon
F r-
tis z tító k k á
„Tízig számolok, amint az ökölvívó­ p — 11 órái*». 339 á tk é p e z z ü k á i

m érkőzéseknél szokás, ele még mindig komoly kereseti

csodálkoznak. Közben haladnak a villa­ lehetőséget
m osok , az autók, a repülőgépek, a tör­ a ü T k U ld jék m eg
yid é lftta íz z a l. “ • *
v
biztosítunk
ténelem is halad a maga útján . . ■m ely h ez JB o s alo In l l» U x t» rt* ,l
k ell eK Y ^W jóiiapnall jrw rl vsrmVjenet ven-
Peelin '
(íooo—íeoo. ro
t,e — - «5V lr .u tü lt ,* ! , r ---- —
És m ost idézek Kosztolányi Dezső F ő v á r o s i T a k a rító
. V á ll a la t . B udapest,
„Ákom-bákom” című karcolatgyűjtömé­ R u a le rtn e lő - V. E l v e t e m u.*12.
nyének 126. oldaláról: izunnali m u n k a ­
Tízig olvasok , mint az ökölvívómér- m eg k ezd éssel

kflzéseknél szokás , de még mindig cso­

dálkoznak. K özben haladnak a villamo­
sok, a gépkocsik, a repülőgépek és a
történelem is halad a maga útján . . . ” k o r la tta l ren d e l­
kező sz ak e m b er
A „Pesti Mozaik” egy másik fejeze­ je len tk ez ze n . Le-
vélb cn i Je len tk e ­
zés c selé n tü n ­
tében K. E. megírja Kosztolányi közis­ te sse fel előbbi
m u n k a h ely é t, m i­
mert karcolatát a villamoson megszólaló k o r é s h o l te r-
t u to ljá ra
vekkerről, m elyet cgv fiatal lány visz rizst. T e r ü le t »30
kh. rlzs lele p . Kl-
' >s m egegyezés
a csomagjában. Ennek során így ír:
„Olyan izgatott, mint egy fiatal anya.
akit zavarba hoz a síró csecsemő. Fel­
kapja az órát , rázogatja, próbálja leál­ K u fa r a jó s r g c d elhe­
ly e zk e d ést k eres.
dozni a zsineget, a papírt, amibe be- M á rv á n y - é s e gyéb
te rm esz ete k kövek

p ó ly á ltá k . . la m m t h e ly e i'» t Vá
lat s ír k ő , vág
Kosztolányi a 103. oldalon: e g y éb é p iile tm u n k
r a . v id é k re 1st. í r
„A lányka már olyan izgatott, mint nyék ré s z le tes i
m e rte té s é i, valam in t
J a v ad a lm a zá st „Du-
egy fiatal anya. akire szégyent hoz or­ n á iitu lt" Jeligére

dítozó csecsemője. Fölkapja, rázogatja.

próbálja leoldozni s a zsineget léténw a J té d m u n k a s o h at fel­
v e szü n k . M unka-
' eg észségvédelm i
p a holópapírról, m elybe bepóth/ádták.” K lsz. V II.. K azinczy

Mit lebet ezen nem érteni? — kérd­

heti az olvasó joggal — hiszen egyszerű
a dolog: K. E. kimásolta Kosztolányi­
ból a cikket, illetőleg annak néhány
részletét. Ez erősen vélelmezhető. Meg­
esik ugyan, hogy valaki mint ..eredetit”
megírja azt, amit olvasott valahol, je­
len esetben azonban a szószerinti egve-
zések nem engedik meg ezt a feltevést.
Az ötlet származhatna jóhiszemű után­
érzésből, de a mondatok azonossága nem.
Ttt tehát plágiumról van szó. Do miért
követte el? — ez már rejt élv számomra.
Hiszen ő maga ha nem is Kosztolányi,
de nem egészen tehetségtelen újságíró,
azt a szerény színvonalat, amelyet ál­
landó rovatával eddig képviselt, ezúttal
is elérhette volna. Meg aztán a Koszto-
lánvibúl kim ásolt részletek amúgysem
emelik magasabbra a Pesti Mozaik egé­
szét, tehát m ég csak valami n*»gy elis­
merésre sem számíthatott. M'ért hál"
M?ért kellett ezt a rendkívüli illetlensé­
get elkövetnie?
Csak egyetlen logikusnak látszó ma­
gyarázatot látok :
Ebben a kis rovatban már egvszer-
kétszer szóvá tettem K. E. dagálvos.
néha a halandzsa határát érintő stílusé». 1 sok
l n ő tt
f lg v e le m ! Ko- F i - él v a i r t d O n v ö k
t o n g r lv o k . fu- t é m n t t f t
L*1iS ä “ V id é k i, «7 év e s. d i p ­
lo m á s , n ő s ü ln i sz e ­
v á lla lo m I M e ti r t é i
Talán arra gondolt K. E., hogy ismét i r á to k . n e r s e lv e k re tn e . H ozzá ü ld
r s a n á g y h e lv e k . lu n - la v ltá s o k a t c s a k ’ . . . - » . « u i é , • (c lle e - h ö lg y Is m e re ts é g
belekötök, s akkor diadalmasan teszi le fj-i'ros ö n tv é n y e k ‘ F e ls z a b a d u lá s
I H ird e tő b e .
keresi „H arm ónáT ^
J - rv é b . k o rróz'-* e lie é r e , M aci
elém Kosztolányit, egyben köznevetség rd e tő lje . F e ls z á ll
S zőnyegek ta v liá s a
tárgvává téve szegény fejemet. S Z Ü r k itt: • is z títá s a . v íz m e n te s
Enyhébb minősítést erre a vétségre v n tn lo s áro n -.itazőzsák k é s z ít é s e
m unkában
nem találtam. 'la k . F é m sz t' »f-«K________
Dr. Árgus m in d e n f a lta
m elr fé m . p
Szőnyegét kaiörtle*
g e se n m e g la v f to m
* Ián.
v e t.
ü v e g . fa.
m űanyag
v e g y ileg k itis z títo m ,
á tsz a b o m , r o lto z o m .
P e s t m e g y e i Tk
K edves Malyikám! fu tó -® g a z d n sá g l G ép
v ag y s z a k a d t á n , h i­
b ásan m eg v e sse n
ó V á lla t, x m . ,
Olvastad az Esti Hírlapban „A győri 1ÜSS
sezlon- Jách u. 9 / a . T e i
P ó to r k á r p l t l á t •
e z e tő á llá s ú . e lv á lt
h e ly s z ín e n k it is z t í­
csatát” ? Ebben olyan szemekről van függönv-
dunvhát
to m ; O - N itn y G y u ­ nüszakl tisz tv is e lő
la. a z e lő tt M é v ig a le ttá rs a t k eres.
szó, amilyeneket ritkán találhat az em­ n d ö t v e AH- g a z d a s á g o t
a la to k . te rm - N agym ező u tc á b a n . :o r l\a tá r : 28—35 é v .
V á la szt M a g y a r H lr -
ber. Mert vannak esillagszemíí kislá­ h a sz o n - v e tk e z e te k !
M ost VI.. Mtoltc f iié ­

t í» s m
u l » * U. 5C. T e le f .: le tö b e , Len>n k ö r ú t
em íM a R á tó t
nyok, vannak gíilüszemuek is de ebben m in d é i illo m á s (V as Lte*-«or „F -'-n v k en es
16 623'’ je lig é re k é - /
a tárcában az áll, hogv ... . . Hantos Er­ D u n á n tú l te i *e.m.
zsi. a jogászbál szemű Erzsiké . . .”
• á n v é tté
SZ Sző- t IZ—80-n s Iá m
faktorával
íz ő I ö é s g v iln tv i
ip a ro s,
f é r f i ta -
írd meg nekünk. Malyikám, milyen a r r g i t á s t . fti k eresem
[s z á n tá s t *0 e m r i '' le h e tő le g
jogászbálszem? v o n ó erő '
T e le f o n h iv ó : 222— __
L e n in k ö r ú t 23.. 1?« é v e s elv á lt h íz n s s á g
ig é n y id m u n k ig é - ..K*'i g y e r ­
I'.gy fuiludhnecr.sszciuu ojva^ó. k v o n ta tá s i u d v a r b a n . _________ 's z o n v k e r e s i in m ekem van 3'. gV5,#
 V

Kritikusok egymásközt Tájképes férfiing a divat írógép gyerekek részére A Körúton

____ S z e g ő G izi rajza K aján T ib o r r a jz a V árn ai G y ö rg y r a jz a

'P 6

- Kolléga úri Miért nem írt kedvezőbb kritikát Csipkés Tivadar drámájáról? ___ _ .. A ® * 7* - M elvikre szádunk fel, édes fiam?
- Mert nem tetszett nekem . . . A naturalista divattervező - M egcsodáljuk az óriás újat és felszállónk a kényelm es régire . . .
- Az nem kifogás!

Elektronikus számológép
’ÖflOpQ Í í t e n í '-
- Mi az anyu? Még mindig nincs kész a számtanpéldám?
Nm •cm k ell ezen szépíteni sem m it Az
történt, hogy a felvégen alakult ezer em­
V a s v á ri A n n a r a j z a
berrel egy szövetkezet, az alvégen alakult
ezer emberrel a másik. Lőrinc pontosan a
két vég között lakott, középen. Mestersé­
gére nézve egész életében dongákat reparált
Lőrinc. E zt csinálta már az apja meg a
nagyapja is.
Ilyenkor, tavasszal zeng a kopácsolásától
a környék. Micsoda zenéje van a dongák­
nak m eg az abroncsoknak a keze alatt!
Nótákat tud kiverni. Verte a nótát akkor
is, am ikor beállított hozzá a felvégesi el­
nök, a Győri Miska.
— Hát Lőrinc — mondta neki — te alá­
írtad a belépést.
— Alá.
— Szövetkezeti vágy!
— Az.
— Nekünk m eg van húsz hold szőlőnk.
— Mint az alvégesieknek, pontosan —
bólintott Lőrinc.
— Mármost te a papírra nem írtad rá, hogy
m elyik szövetkezetbe! — puhatolódzott
Győri Miska.
— Középütt lakom — m osolygott huncu-
tul Lőrinc — nem lehet választani.
— Hallgass csak ide — heveskedett Győri
Miska — nálunk te minden napra kapnál egy
munkaegységet, megműveljük a háztájidat,
ellátjuk a jószágaidat, urasán élhetnél,
satöbbi, mit akarsz még, szükségünk van
rád, megértetted?
— Meg — m ondta Lőrinc.
— Szóval a mienk vagy.
— A tietek — nyújtotta kezét a bognár.
Csakhogy nem telt bele félóra, csatos-
üvegében jófajta rizlinggel megérkezett az
alvégesi elnök, 1381118 Jankó. E gy szót se
szólt, leült a hiszerben egy kishordóra, s
intett Lőrincnek,’
Ittak, rágyújtottak.
— A kerted jcbban belenyúlik az alvégbe
— mondta .Jankó.
Lőrinc rábólintott Ittak egy sort megint,
pipáztak, hallgattak nagyokat, m íg Barna
Jankó megfogalmazta a mondókáját:
— Te vagy itt nz egyedüli kádár.
Lőrinc erre is csak bólintott, merthiszen
igaz volt. ilgvhárt hosszú ideig nem szóltak
semmit, míg csak tartott az üvegben a riz-
ling.
— A lelkednek mondom, te — mondta
akkor Jankó. — Hát elviselnéd, hogy ne
legyen kádárunk?
— Azt n em lehet elviselni! — mondta
meghatódva Lőrinc.
Így hát m i tagadás, az ebédnél józanulva
azon vette észre magát Lőrinc, hogy két
tagsági k ön yv van a zsebében. És az utcá­
ról a népek hangja hallatszott be, akik azt
kiabálták:
— Most hát kié lesz Lőrinc?
Mert a két elnök ott csatázott már akkor
egymással a tanácsházán. Istentelenül cse-
pülték egym ást, mindenféle rablónak, zsi-
ványnak, betörőnek, kutyapecérnek titulálva
a másikat. Csak arra vigyáztak, nehogy
Lőrincet megsértsék a csatában. Mert an­
nak nem lehet jó vége. H ogy a kutyapecé-
rezés, meg a lókötőzés m eddig tartott vol­
na, nem lehet megmondani. Szerencsére a
szomszéd faluból erre hajtottak vissza a já-
rásink, kiszálllak szusszantani. Okét kérték
fel döntőbírónak.
Legelőbb is m egidézietelt azonnal Lőrinc.
Az egyik elnök a. egyik 1-arját, a másik a
másikat fogta meg, szórói gatták, huzigál­
ták, elannyira, hogy szegény Lőrinc úgy
dülöngélt a k ét elnök között, mintha még
mindig be lcnno rúg\ .
— H át szólaljon meg a tét! — mondták
a járásiak.
Lőrinc pedig behúzta a nyakát és azt ta­
lálta mondani:
— Kérem, eddig is megbírtam a falu
hordóival. H át ezután tán kifognak rajtam
a két szövetkezet dongái?
A két elnök bambán nézett egymásra.
A járásiak nevelve ugrottak fel:
— A törvény szentesíti! Maga a salamoni
ember, Lőrinc!
Csuk n ém ely falusiak csodálkoztak éjfél­
tájban, h o g y a két elnök egymúsbakarol-
kozva m egy hazafelé n Lőrinc fészerjéből.
Be voltak egy icicsit csiccsentve. Dudo-
rásztak. A zt dudorásztúk, hogy „Két babám
van énnekem , szőke meg barna, jaj, de sze­
retem . . . ”
Galambos Lajos

A kocakertész Szülőotthon avatás

|
Elfoglak ember G e rő Sándor ra jz a
T o n c z T ib o r r a jz a S zÜ r-S za b ó J ó z s e f r a j z a

|
M c ' K-
J

7SJc«

- Megjöttem, emberek, de siessünk, mert még két ér­

tekezletre kell mennem ma délelőtt! Fogod, Sárika? Ezennel átvesszük )
'.•»***•*

ridolin udvari bolond volt. Csörgő-
sapkában járt és szép, mozaik-kockás ka­
bátja volt, egész nap meggondolatlansá­
gokat beszélt és hányaveti módon járt-
kelt az udvarban, mégis rendszeresen a
király jobbján ült, m ivel a király igen
kedvelte Fridolint. Nem egy alkalommal,
midőn a király már unta a bölcsek taná­
csát és udvaroncainak hajbókolását, leg­
belsőbb lakosztályába hívatta Fridolint
és ott meghitten elbeszélgetett vele az
országiig dolgairól.
Fridolinnak éppen ezért volt bizonyos
tekintélye az udvar előtt — mint a ki­
rály különös kegyeltjének —, mégis egy
napon, midőn a király egy vadászatra lo­
vagolt, a főpohárnok a palotában maradt,
Fridolin elé állt és megfogta Fridolin
egyik szilva-nagyságú gombját:
— Hallod Fridolin — mondta szeméi
összehúzva a pohárnok —, tiulod-e, hány
ember él az udvarban?
— Négyezerötszázhuszon három meg
három — vágta rá Fridolin gondolkodás
nélkül.
— Na látod! — mondta a főpohárnok.
— Ebből négyezerötszázhuszonhárom
meg kettő áll a rendelkezésedre, ízellen
megjegyzéseid céltáblájául, engem hagy­
jál ki a programodból, légy szíves! —
Azzal csavart egyet Fridolin szilva-nagy­
ságú gombján és otthagyta. Fridolin ug­
rándozva ment tovább, és szinte már el­
felejtette a főpohárnokot, midőn a kincs­
tárnok jött felé. Fridolin láttán a kincs­
tárnok egy pillanatig tétovázni látszott,
de aztán egyenesen Fridolinhoz sietett
és megfogta egy másik gombját, moly
akkora volt, mint egy barack
— Fridolin — mondta határozottan a
kincstárnok —, nincs jobb dolgod, Fri­
dolin. műit a költségvetésem m el vicce­
lődni? Légy szíves szállj le rólam, Fri­
dolin. keress magadnak illő témát. Fog­
lalkozz a főpohárnokkal, vagy a hopp-
mesterrcl, vagy akivel akarsz, de velem
ne foglalkozz! — Azzal a kincstárnok is
csavart egyet Fridolin barack-nagyságú
gombján és önérzetesen távozott.
Fridolin szomorúan látta, hogy m arkét
gombja is lóg és ment volna az udvari
szabóhoz, midőn a hoppmesterre] talál­
kozott. ki örömmel köszöntötte őt és fü­
gével kínálta meg. Fridolin már majdnem
elmondta előbbi találkozásait, mikor a
hoppmester hátbavágta őt és így szólt
hozzá:
— Ide figyelj, te haszontalan Fridolin!
Miért viccelődsz te velem mindenki füle
hallatára a ceremóniák alatt? Nem bá­
nom, ha szemtelen vagy, midőn kettes­
ben vagyunk, de kérlek, ne rombold a
tekintélyemet! Nincs más egyéb kifigu­
rázni való az udvarban, mint az én mun­
kám? Az orrodra fogok koppintani, ha
mások előtt legénykedsz velem ! — Azzal
Fridolin orrára ütött és elment.
A főudvarm ester még ennél is barát­
ságosabb volt Fridolinhoz. — Mondok én
neked olyan témákat, Fridolin — mondta
a főudvarmester —, amelyek egyenesen
a te számodra születtek! Itt van egy sza­
márhajcsár a vár alatt, az napestig a
csökönyös szamarával bajlódik. Kell en­
nél jobb téma? Miért foglalkozol mindig
csak velünk? És ha már velünk foglal­
kozol, Fridolin, arról miért nem tudsz
tréfálkozni, hogy milyen hasznos és hű­
séges alattvalói vagyunk királyunknak?
He? Ez persze az eszedbe se jutna, mert
álnok vagy, Fridolin, és rosszmájú!
Aznap este, lakoma után, a király un­
szolására Fridolin az alábbi kis dalt rög­
tönözte és adta elő, gitárját pengetve:
Félre rosszmáj, jelre áliwh.
Príma bort mér a pohárnok!
Örömére a hineslármili:
.Iái dolgozilí a hmrslárnoli!
Még jobban az. mlvarmesler.
. t legeslcgjclesebben.
\ királynak nem túlzottan tetszett
Fridolin dalocskája, de mások annyira
lelkendezlek, hogy végül a király is meg­
tapsolta őt. N éhány nap múlva Fridolin
levetette szép, moza'k-koekás kabátját,
kétsoros zakót öltött fel és elment a ven ­
déglátóiparba meteorológusnak.
Som ogyi Pál

x j l mi házunk nagyjából hó! percek alatt komoly bajo­

olyan, mint a többi pesti bér­
ház. Talán csak valam ivel pisz­
kosabb. Nem szeretek dicse­
kedni, azért nem állítom egé­
szen határozottan, hogy a mi házunk a legpiszkosabb. Eb­
ben a nagy konkurrenciában ezt nem is volna könnyű bizo­
nyítani, és csak szenvedélyes vitákat kavarnék fel.
Derék házfelügyelőnk, Klapács Antal, a feleségével szo­
katlan egyetértésben azt az elvet vallja — legalábbis a taka­
rítás kérdésében —, hogy mindenki seperjen a maga ajtaja
előtt. Persze a lakók közösségi érzése m ég nem olyan fejlett,
mint Klapácséké. akiknek házfelügyelői ténykedését valóban
kollektív szellem halja át,
amely m ég a kapunyitás kérdé­
sében is megmutatkozik. Kla-
pácsék ugyanis kispolgári csö-
kevénynek tartják, hogy a la­
kók éjszaka egyenként szállin­
góznak haza, ami egyébként is
ellenkezik a takarékosság el­
vével, mert az csak a kapu
időelőtti elhasználódásához és a
ka [Kicsengő túlzott áramfogyasztásához vezet, dk tehát tü­
relmesen megvárják, amíg a későnjövők szépen összegyűlnek
a kapu előtt, akkor aztán egyszerre engt^lik he valamennyit,
mint a moziban a közönséget. Persze várótermünk még nincs,
bár á lakóbizottság már telt ilyenirányú javaslatot a ház-
kezelőségnek. Deliét amíg nálunk valam it elintéznek!
Hasonló a helyzet a lift körül is, ami népgazdasági szent-
ponlhól ugyancsak üdvös, mert az valóban megkíméli a fel-
\ onót sok felesleges emeletmászkálástól, amely tudvalevőleg
még a bikaerős ember életét is megrövidíti, hát még az olyan
gyenge szervezetűét, mint a mi szegény liftünk! A kímélet
tehát indokolt, ez azonban már Bohunka bácsi érdeme, aki
a munkájából későn hazaérkező Klapácsot és a reumájával
nagyon elfoglalt Klapácsnét helyettesíti a lift körül. Bohunka
házunknak amolyan tiszteletbeli mindenese, aki mindent
vállal, am ih ezn cm ért s a lakásban előforduló t i , |,t, tóé
kat cs'nál aránylag elég olcsóm.
Valóságos ezermester az öreg,
s villanyt, vízcsapot, ajtózá­
rat. dugulást, húsdarálót!, sőt
még rádiót is csodálatos biztonsággal tesz tönkre. A köt nyék-
beli kisiparosok számára valósággal áldási jelent Bohunka
keze munkája.
Azt viszont cl kell ismerni, hogy az. üteg rendkívül szol­
gálatkész és lelkiismeretes ember. Sajnos, csak alapos mun­
kál végez. A felvonót sorsát is annyira a szívén \ iseli. mint
a jó gazda a lováét, s ha annak valami haja esik. bánatá­
ban rögtön leissza magát. Sokszor olyan nagy a bánata, hogy
két napig sem tud láhraállni.
Olyankor aztán a lift szósze-
rint a lakók rendelkezésére áll.
Mégpedig annyira, hogy meg se
moccan.
Nem akarom elkiabálni. de
a lift körül nanok óla végre
nyugalom van. A héten tigvan-
is elvitték Bobunkét is. mro
a felvonóinkat is. Állítódna mind
a keltőt rendbe akarják hozni, s most Bohunka elvonókúrán,
a lift viszont felvonókúrán van. Lépcsőházunkat azóta a meg­
szokott pókhálókon kívül a békesség szelleme lengi he. mert
a lakók most nem topognak percekig feleslegesen a liftnjló
előtt, hanem rögtön nekivágnak az emeleteknek, ami végered­
ményben jelentős időmegtakarítást jelent, nekünk lakóiknak.
Persze vannak, akik még ezzel az. állapottal sincsenek megelé.-
gedve, dehát izgága emberek mindig is voltak. M egjegyzem,
a lakók nagy része nem nagyon bízik sem Bohunka. sem a
felvonó teljes felgyógyulásában, mPrt mindkettő már többször
■s visszaesett. A hft cgvszer majdnem félemelet magasság­
ból.
Ez hát pillanatnyilag a helyzet a mi kis házunkban. Per­
sze vannak meg egyéb problémák is nálunk, de azokról majd
legközelebb.
S zé c sé n M ihály
 T a x i!
H eged ű s I s tv á n r a jz a * < f * ^ * r * ( f * 4 *o*l*£*$ * ]l *

A TURM IX EREDETE É d esany ám

A turmix-ital nem újkeletű.
Már többszáz évvel ezelőtt is­
merték. Shakespeare, a Mac­
beth negyedik felvonásában a
következő turmix-receptet adja:
„Üst, üst, gyűlj tele!
Férget, m érget üss belel
Kő alatt kit harminchárom
Éjjel izzaszt hideg álom.
Legelőször, buta béka.
Te kerülsz be a lazékba.
Nádi kígyó az övem:
Sülj meg, iö j meg odabenn.
Gőte szeme, egy marok.
Denevérszőr, gyíkíarok,
Sikló-tullánk, eb íoga.
Aesculap a patikában Villanyelvű vipera: ,
Bűvös erőd bonthatatlan
V a s v á ri A n n a ra jz a Bugyborogion a pokolban" . . .
Ez a Macbcth-turmix.
Ez a legújabb édesipari ter­
mék neve: „Édesanyám ”.
Szív alakú csokoládé, piros
sztaniol papírban. Nem tudom,
kinek jutott eszébe ez a cím,
de ízléstelenebbet aligha lehe­
tett volna kitalálni. Még elkép­
zelni is rossz:
— Kérek egy Édesanyámat!
Vagy:
— Apu, a Pisti megette az
Édesanyám at!
Vagy:
— Elcseréltem az Édesanya- (
mat egy Julikáért. . .
Mi jöhet még ezután? Édes-
apám-nugátszelet, N ővérem -
csokoládés nápolyi, N agvpa-
pám-szelet, N agynéném -oslva,
Eiam-csemege, Dédunokám-
desszert, vagy Mostoha unoka-
fivércm-kockn. A legszebb név
azonban ez: Édesapám máso­
dik feleségc-szclet.
( m .)

MWrtfM f/%
Három harmincat elvesztenem ,
De m egvigasztalt eme bajban,
llo p y e kis veszteséppel szemben
Több is veszett Mohácsnál hajdan.

Műemlékeink ápolását
Bevallom, nem épp ettől várom:
A Halászbástya egyik tornyát
Drinkbárrá képezik ki nyáron.

Sok részepet kell restaurálni

Itt majd és ebben az a hátrány.
- A n d a x in van? . . . Hogy ez nem lesz a Halászbástyán
Műemléképületes lát vány.

Mai mese Ilid v é g h y F ere n c

S á n d o r K á r o ly r a jz a

JTTL^
m M e /i f ili
Mindenkinek megvan a más
baja.

X. régóta tartozik nekem. Szereplők: A színésznő (Bor­

Hogyan tudnám kiengesztelni?
Van, aki nagy jelenre hiva­
tott szeretne lenni.
Nem megsértődni nagy ta­
pintatlanság azok iránt, akik
ineg akarnak sérteni minket.
• denkit, aki itt vacsorázik ná­
Azért takarítunk m eg pénzt,
Imgy clkölthessük.
Az a legbonyolultabb, ami
végtelenül egyszerű.
elindult egy szegény legény szerencsét próbálni .. . F . L.
pia Lukrétia) és a színész (egy
vendég).
Szín: egy prózai színház
színpada, ahol a Borpia Luk­
rétia zárójelenelét játsszák.
Színésznő: És lm m ost én
megmondom linéktek emberek,
én azért hívtalak meg benne­
teket palotámba, bogy m in­
lam, megmérgezzek. Vegyétek
tudomásul, hogy gyorsan ölő
mérget ételiem meg veletek!
A színész (részegen, dadog­
va odam egy a címszerepet já t­
szó színésznőhöz): Ide se jö-
jövök többé vacsorázni!
(P.) I 1
 B alszerencsés tá rs b é rlő k
E heti hirdetésünk
A h u to r t \
ASCHER OSZKÁR, a kilünő szavaló-
niűvész, egy estélyen Karinthy-verseket
szavalt. Az estélyen jelen v o lt a szerző
is, aki az előadás után odament az egyik
hölgy csoporthoz és így mutatkozott be:
— K arinthy vagyok, az Ascher szöveg­
írója.
MERCEDES CAPSIR, a híres külföldi
operaénekesnő budapesti fellépése nem
aratott n agy sikert.
•* — Tudjátok, miért hívják Mercedes­
nek? — kérdezte az Opera egyik tagja.
— . Miért?
— Mer cé helyett deszt énekel.
& 4 Z ...
H USZÁR PUFI, a kövérségéről is híres
komikus, úllevele számára új fényképet
A ^zn Á ^m I
csináltatott. A fényképész beállította a
gépet és aztán rászólt a színészre:
■V- M ost hármat számolok, de ne tes­
sék m osolyogni, mert az már nem m egy
HARM ATÉ rá az útlevélk ép re!. . .
WILHELM RUSCH, a kiváló német
humorista és rajzoló, szűkszavú emher
Szerkesztőségünkbe sz á m o s volt. Egyszer díszvacsorát rendeztek
olvasónk küld kéziratokat köz­ tiszteletére, amelyen udvariasságból
lés céljára. Minden kéziratot részt kellett vennie. E gym ást követték
elolvasunk, de bírálatot c sa k a beszédek, csak éppen az ünnepelt nem
azok' ' ■ !.r,, k" ,k, szólt egy szót sem. Többen kérték, hogy
am ely ek b en a hum oros ír é i a beszédek elhangzása után végre szól­
te h e tsé g n e k je lé t látjuk. A m eg jon ő is egy szót. Busch megadóan
n e m fe le lő k ézira to k m e g ő r z é ­ bólintott, koccintott a m ellette ülő fő­
sére n e m v á lla lk o z h a tu n k , polgármesterrel. Minden szem ajkán
csüngött. De ő ülve maradt, zavartan
m osolygott és így szólt a nagy csend­
ben:
— Főúr, m ég egy pohár világosat!
KABOS GYULA, a híres komikus, egy
napon remegve mondotta a barátainak:
— Rémeset álmodtam m a éjjel. Azt
álmodtam, hogy norvég vagyok . . .
— És ez olyan rémes?
— H ogyne volna rémes, hiszen egy
szót sem tudok n o rv ég ü l. . . — felelte Ka­
bos. /
HOGYAN
KELL BANNff,
k NŐKKíLi
A „Daily Mirror” című angol lapban
fiatal lányok és fiúk egyaránt panaszkod­
nak egymásra a másik félnek a tánché-
lyiségben tanúsított magatartása miatt.
A lányok kifogásolják, hogy a fiúk nem
kérik fel őket udvariasan, csak odaint«
nek és már m enni kell.
E gy D. H. Ford nevű fiatalember
szont így panaszkodott:
— Nem érdemes udvariasnak 1<
Ha azt mondom a lányoknak,
„óhajt táncolni, kérem?”, kincc
Amióta én is azt mondom a feli
lánynak, hógv „gyere kukac ri>
azóta nagy sikerem van . . .
 P u s z ta i P á l r a j z a

Kutyaország embcrnemlátta, hegyko-

szorúzta völgyben terül el. Nem nagy, de
boldog ország. A gondos ősök tíz-húsz
méteres átmérőjű fákkal ültették be igen
sűrűn az egész országot. Minden fa tö­
véb en nagymennyiségű ízes csont volt
elásva. Házak nem voltak, csak ötletesen
kiképzett házsarkok, amelyekből szinte
lépésenként akadt egy-kettő. Mindenfelé
barátságos úttalnn utak, zöldcllő dús
cserjék, bozótok. Az állampolgárok leve­
gős, kényelmes faházakban, finom szal­
m án aludtak. Az ország lakóinak vezeték­
nevük nem volt. Fifinek, Pimpinek, Hek-
tornak, Pajtásnak, Bundásnak, Mackónak
stb. nevezték egymást.
Emberek a század elején kerültek
Kutyaországba. A kutyák csak annyit
tudtak róluk, hogy valahol a föld má­
sik felén, nagyon primitív módon kényel­
m etlen, zsúfolt kőházakban éltek, rideg
aszfaltos, fával alig szegélyezett utakon
jártak, és szegények a csontrágást szinte
nem is ismerték. Ekkor került egy Berci Tessék vigyázni! Visszük az ablak elől a dekorációt!
nevű kutyához a még kölyök Reiner Al­
fonz. A kis Reiner helyes ember volt,
bár eleinte sokat vadóckodott, csak to­ Pesti homokozó
jásos galuskát evett, azt is salátával, T o n c z T ib o r r a j z a
v a g y idei zöldborsót vagdalt bélszínnel,
esetleg b ab levest. . .
D e ahogy nőtt, érezve maga körül a
szeretetet, szinte hozzáidomult a kutya­
élethez. Berci özvegy kutya volt, magá­
nyosan élt, hűséges társa nagyon a szí­
v éh ez nőtt.
Nyugalmuk azonban nem tartott so­
káig. A közelben néhány fehér agár meg­
jegyzéseket tett, hogy rettenetes ez az
emberszag, mit képzel ez a Berci! Egy
dr. Szuszy nevű pincsi pedig azt terjesz­
tette, sőt levelet is írt a Központi Csont­
levéltárba — Berci főnökének —, hogy
a környéken a kutya-gyerekek félnek
Reinertől, hiszen olyan nagy és félelm e­
tes bajusza van. Berci magyarázta, hogy
dr. Szuszvban nincs semmi kutyaérzés, ő
m aga az, aki utálja a kutva-gyerekeket és
a kis Reinerre fogja, pedig az ember ige­
nis szereti az állatokat és a kutyaköly-
kök is szeretik őt, gyakran játszanak
együtt.
Másnap Fifi, a bozót-felülvigvázó ke­
reste fel Bercit. Figyelmeztette, hogy em­
berek nem futkoshatnak a bozótban, a
csontok és a házsarkok közelében, csak
messze-messze a tengerpart mellett, a ré­
szükre készített ápolt parkokban és asz­
A sörgyár udvara
faltos utakon lehet szabadon engedni T a k á c s Z o ltá n r a j z a
ő k e t Berci panaszkodott, hogy a hivatal
egész nap leköti, azután reumás a lába, ■ ,
s n em képes mindennap levinni Reiner-
k ét a tengerpartra.
— U gyan kérem, intelligens kutya lé­
tére, m it ragaszkodik egy emberhez! —
legyintett Fifi indulatosan. Reiner Alfonz
m intha csak tudta volna, hogy róla van
szó. félénken Berci mögé húzódott.
Bercit elöntötte a keserűség. „Van em­
ber, akit többre becsülök, m int nem egy
k u tyát.” — fakadt JÜ- Fifi csak hümmö-
gött és furcsán morgott. „Na jó, erre
najd visszatérünk” — szolt sokat sejte-
'on és elgondolkozva kapart ki magának
lány csontot a földből.
terei nem akart megválni a kis Rei-
ől. ezért elhatározta, hogy elm egy
Emberországba. Sok csontot össze-
ak és egy hajnalon vonatra ültek
-ztak az emberek közé.
azóta is vidáman élnek, ha meg
ak. O rd a s N ándor Tavasszal Nyáron 13

Ha a kedves olvasó vé­
letlenül Zamárdiba vetődik,
feltétlenül a Várócsarnok
szállodában szálljon meg.
Kényelmes padok, előzé­
keny vasutasok várják a
kedves vendégeket. Éjje­
lenként, ha kedvük tartja,
hajnalig mulathatnak vo­
natdübörgés, mozdonyfütty
mellett. A szálloda ugyanis
a vasútállomás várócsarno­
ka, itt kénytelenek éjsza­
kázni a turisták és a za-
márdi gyermekotthonba lá­
togató szülők. Volt Zamár-
dinak szállodája, de ott az
Északsomogyi Állami Erdő­
gazdaság szállt meg. Tehát,
ha a kedves olvasó Zamár-
diban, a magyar tenger
partján akarja tölteni a hét
végét, kérje azonnali áthe­
lyezését az Északsomogyi
Állami Erdőgazdasághoz.
Sajnos, nemcsak szállást
nem lehet kapni Zamárdi-
R e g g e li torna a televíziób an ban, de ebédet sem, mert
nincs étterem, viszont kap­
ható príma, frissen készült
Zam árdi jeg y zetek
halászcsárda-tervdokumen­
táció a tanácsházán, potom
húszezerért. A tanács ha­
lászcsárdát akart építtetni
a Balaton partján, a terve­
ket kidolgoztatta és meg­
vette, aztán az illetékesek
nem engedélyezték az épí­
tést. Most nyakukon a ha­
lászcsárda-tervdokumentá­
ció és nem tudnak mihez
kezdeni vele. Fűnek-fának
kínálgatják. Nekem is aján­
lották, de éppen nem volt
nálam húszezer forint. Ha
a kedves olvasók közül va­
laki meg akarja lepni a fe­
leségét valami kis ajándéK-
kal, annak azt ajánlom,
hogy ne sajnálja a pénzt.
vegye meg a halászcsárda­
tervdokumentációt. ö rü ln i
fog neki az asszonyka!
A Balaton partján fekvő
Zamárdiban nincs szálloda,
nincs étterem, sőt mi több:
Balaton sincs. Úgy, ahogy
mondom. A Balaton part­
ját lefoglalták, elkerítették
az üzemi üdülők és a tu­
risták részére; alig maradt
szabad partszakasz, az is
megközelíthetetlen. Az a
csökönyös turista, aki meg
akar fürödni a Balatonban,
jó sokáig gyalogolhat, míg
végre megtalálja a vizet.
A strandhoz vezető út való­
ságos labirintus, egyedül
nem is tanácsos útnak in­
dulni. A bennszülött za-
márdiak sem mindig lelik
meg a Balatont.
Ezek után bízvást felte­
hetjük a kérdést: mi van
Zamárdiban?
Jó levegő.
De az van bőven, szeren­
csére.
<m. S.v.)

Egy „bölcs” tanács . . . t é n y és árny

V á lla la tu n k h á r o m t e j f f iö z ö g é p o e l f ö ­
lözi a t e je t. Ille tv e c s a k fö lö z n é , h a az
e lk o p o tt a l k a t r é s z e k e t p ó to ln i tu d n á n k .
A m ú lt é v h a r m a d i k n e g y e d é b e n K ér­
tü k a MÉSZÖV A lk a tr é s z S z á ll. V á lla la to t,
h o g y s ü r g ő s e n k ü ld jö n r é s z ü n w r e eq y TS
2 5 -ö s k ö z é p s ő é s e q y TS Sfc-os a is ó tá ­
n y é r t. A MÉSZÖV r ö v id e n é r t e s í t e t t b e n ­
n ü n k e t, h o g y n e m t u d j á k a m e g r e n d e lt
a lk a tr é s z t e lk ü ld e n i, m e r t a Z uglói G ép­
g y á r c s a k 1 9 5 9 e ls ő n e g y e d é b e n s z á llít­
ja le a z o k a t. M ivel n á lu n k a fe n ti a lk a t­
r é s z e k h iá n y a m ia tt r e n g e t e q te jz sír
m e g y át a m á s o d te jb e , k ö z v e tle n ü l a
- Frissen ugorjunk ki az ágyból! Z u glói G é p g y á r h o z fo r d u ltu n k a „ tá n y é ­
r o k ” s ü r g ő s p ó tlá sa é r d e k é b e n . A tá ­
n y é r o k h e ly e tt a z o n b a n c s a k ta n á c so t
Szó szerint vette k a p tu n k : v á s á r o lju n k új te jf ö lö z ő g é p e ­
k e t é s a z o k le s z á llít á s a u tá n k ü ld jü k
b e a q y á r b a a ja v ítá s r a sz o r u ló ré q i
g é p e k e t . Ök a z u tá n a z t f é lé v a la tt ki
fo g já k J a v íta n i. Ez k e d v e s d o lo g , d e eq y
k ic s it d r á g a ! M ert h is z e n a m i a lk a t­
r é s z - ig é n y ü n k k ö r ü lb e lü l 200 fo r in t, a
Z u glói G é p g y á r p e d iq a z t a já n lja , h o q y
h á r o m g é p é r t (d a r a b o n k é n t 14 0 0 0 Ft)
42 000 fo r in to t d o b ju n k ki a z a b la k o n .
Ig a z u g y a n — ha a „ b ö lc s ” ta n á c so t
m e g fo g a d j u k — , n e k ü n k f é lé v m ú lv a
h a t fö lö z ö q é p ü n k le s z , d e m i tö r té n ik
a k k o r , h a m in d e n a lk a tr é s z - ig é n y lé s n é l
e g y új f ö lö z ő t a k a s z t a n a k a n y a k u n k b a ?
S z á llíts o n a g y á r t a r ta lé k a lk a tr é s z e k e t
é s n e k é n y s z e r its e n b e n n ü n k e t ily e n b ű ­
n ö s p a z a r lá s r a !
P á p a i S e r t é s t e n y é s z t ő é s H iz l.
R u tn a i K á r o ly m ü s z . v e z .
L u d a s M a ty i p o stá ja
Á p r ilis 8-1 sz á m u n k b a n Irtu n k a D iad al
m o z i c s ig a la s sú s á g g a l f o ly ó ta ta ro z á sá ró l.
A k ö z le m é n y m e g je le n é s e u tá n g y o r su lt
a m u n k a é s a m o zi m á ju s 1-én m e g n y ílt.
M oln ár Á rp ád (D eb recen ) k ö sz ö n i, h o g y
a d ó ü g y é b e n —' a m e ly e lin té z ő d ö tt — s e ­
g ít s é g e t k a p o tt tő lü n k .
S zu h a i J á n o s (H ajd ú h ad h áza) k ö z b e n ­
. , - De kérem I Szabónál vagyok, vagy já r á su n k r a a v á m h iv a ta ltó l járó p é n z é t
■** öntödében? m e g k a p ta .
A Verseny Áruház nagy, kiugró és
mozgó neonreklámja körülbelül két hó­
napja hívja fel magára rikító fényeivel
a Rákóczi úti járókelők figyelmét. A
járókelők csak a fényt látják, nekünk, a
Rákóczi út iá. sz. ház lakóinak jut a
fény árnyékos oldala.
Az érvényes rendszabályok teljes fel­
rúgásával ugyanis úgy szerelték fel a
berendezést, hogy az lehetetlenné teszi a
lakásokban a rádióhallgatást. S bár en­
nek kiküszöbölését a Posta zavarelhárító
csoportja elrendelte, s az áruház igazga­
tója szentül megígérte, a mai napig
semmilyen gyakorlati lépés nem történt
ez ügyben. S csak örülhet minden lakó,
hogy még eddig nem vásárolt televíziós
készüléket, s így megtakarított párezer
forintos fölösleges pénzkidobást.
H aidú F e r e n c
V II., R á k ó c z i ú t 12.
KARTALI PANASZ
L e g u to ljá r a 1 9 4 8 -b a n ja v íto ttá k m e q a
k ö z s é g ü n k ö n k e r e s z t ü lv e z e tő m a k a d á m -
u ta t. T lz e n e q y é v a la tt a z ú t t e lje s e n
t ö n k r e m e n t , e z é r t m á r é v e k ó ta k é r jü k ,
h o q y j a v íts á k m e g a z u ta t. — e r e d m é n y ­
t e le n ü l. V é g r e n e m r é g ib e n h o z z á f o g ta k
a z út J a v ítá sá h o z , d e n é h á n y h e ti h e v e ­
n y é s z e t t m u n k a u tá n a z é p ítő k k ije le n ­
t e tt é k , h o g y m á r k é s z e n v a n n a k é s ig a z ­
g a t ó s á g u k u ta s ítá s á r a to v á b b n e m d o l­
g o z h a t n a k . A lá tsz a tja v ítá s m ia tt p a ­
n a s z t e m e ltü n k , m ir e h iv a ta lo s a n k ö z ö l­
té k v e lü n k , h o q y n é p q a z d a sá q i o k o k b é
k o m o ly J a v ítá st n e m v é g e z h e t n e k . Hiát
h iv a tk o z tu n k a r r a , h o q y a z ú tte st
s z á r a z id ő b e n tíz c e n tim é te r v a s t a q s
p o r v a n é s e s ő s id ő b e n n a g y a s á r ,
m u n k á t n e m f o ly ta ttá k . íg y m a r a d t i
d en a r é g ib e n é s ha e q y a u tó v é g
b o q K a rta lo n , a k k o r a p o r fe lh ő te'
e lta k a r ja a h á z a k a t. L e q a lá b b
p o r ta la n itsá k a z u ta t. De s ü r g ő s '
S óregi
VB-e!n£
 S ürgősen beszélnem kellett
a Legfőbb Főnökkel; gyorsan
megtanultam célbalőni támasz­
tékkal és támaszték nélkül, lec­
kéket vettem szabadkézi repü­
lésből, beiratkoztam tizenkét
tanfolyamra, s miután bele­
kóstoltam a gondolatolvasás­
ba, valam int a fehér-, fekete-
és szürkemágiába, úgy érez­
tem, hogy van esélyem. Ekkor
már tudtam hasbeszélni és fül­
tövön járni, át .rtam magam
préselni egy középnagyságú
kulcslyukon — bátran neki­
vágtam hát.
— Hová? — kérdezte a por­
tás zordonan, amint fütyörész-
ve el akartam sietni mellette.
— Csőrepedés a másodikon
— mondtam közönyösen és a
vállamon lógó szerszámláda
felé böktem.
A kapus gúnyosan elmoso­
lyodott s közölte velem, hogy
szellemesebb ürügvet is talál­
hatnék ki. Aznap én voltam a
tizenhetedik álvízvezetéksze-
relő és bádogos.
Nem volt m it tennem, el­
csábítottam a lányát, hozzám­
adták, s mivel fiú született, a
boldog cerberus felengedett.
Négyesével rohantam fel a
lépcsőn, s rendőralezredesnek
álcázva magam, léptem be az
F.lső Titkárnőhöz.
— Allamrendőrség! Vezessen
Szolidáris te le v íz ió n é z ő k . . .
. . . amikor esős időben közvetítenek meccset.
be a Legfőbb Főnökhöz azon­
nal!
— Újabbat nem tud? — kér­
dezte az Első Titkárnő unot­
tan, s zavartalanul folytatta a
semmittevést.
A farzsebemhez kaptam, de
úgy látszik ezt a figurát is is­
merte, m ert m ár ott volt kezé­
ben a revolver. Több ízben
golyót cseréltünk, majd kézi­
gránátot vettem elő, amire ő
tankelliárítóval riposztozott.
Sikerült megkötöznöm a tele­
fonvezetékkel, villámgyorsan
kimaszkíroztam magam, s mint
Jean Marais kopogtattam be a
Második Titkárnőhöz. Kicsit
meglepődött.
— A Legfőbb Főnökhöz,
mi?
— Ugyan — turbékoltam. —
Kit érdekel a Legfőbb Főnök,
mikor magácskát láthatja. Ke­
gyedhez jöttem — búgtam egy­
re szenvedélyesebben s hozzá­
fogtam az Úrnő Lábainál Tér­
deplő Lovag alakításához, de
leintett:
— Nyissa ki azt a szekrényt
— mondta fásultan.
S á n d o r K á ro ly ra jza
Levelekkel és hervadt virág­
csokrokkal volt tele. Hogy
mást ne mondjak, Gérard Phi­
lipe aláírásával és fényképével
kettőszázhuszonnyolc forró val­
lomás volt érkezési sorrendbe
szedve. Vadul a titkárnő elé
léptem.
— Tudom — előzött meg.
— H a nem eresztem be a Leg­
főbb Főnökhöz, a szemem lát­
tára végez m agával. . . A leg­
felső fiókban talál mérget,
alatta lőfegyverek nagy válasz­
tékban . . . esetleg az abla­
kon . ..
Pisztolyomra gondoltam, de
leintett:
— Tudom. Le akar lőni.
Csakhogy én géptitkámő va­
gyok.
Ezzel könnyedén lesrófolla
golyóálló műanyagfejét és el­
magyarázta szerkezetét.
— Egész ügyes — mondtam
cselből' —, ile ezzel a vacak te­
leppel önnek örökké működnie
kell, s így hamar el fog kop­
ni . . .
Beugrott. Gépnői hiúsága
A plakátragasztó leg ú ja b b ötlete
nem engedte, hogy ócsároljam,
s felháborodottan megmutatta
a kikapcsológombját.
\ libán a pillanatban oda-
kaptam és megszakítottam
áramkörét. Már csak egy’ bél­
fejű sárkány volt bátra, a
H armadik Titkárnő. Remek öt­
letem támadt: pillanatok alatt
a 1 cgfőbh Főnöknek álcáztam
magam, s ingujjra vetkőzve,
kedélyesen beléptem.
— M ár felébredtünk, cica?
— mondtam és atvailag meg­
veregettem a pofikáját. —
Előbb, mikor kimentem, olyan
édesen aludt, mint a tej . . .
No, nem történt semmi!
Azzal, otthonosan beléptem
a szobámba.
ü res volt!
Hörögve rohantam vissza a
H armadik Titkárnőhöz.
— Hol van a . . . izé . . . hol
vag y o k ?!..
Mosolyogva végignézett.
— Csacsikám, hát csak nem
képzeli, bogy i t t dolgozik a
Legfőbb Főnök?! Olyan fele­
lősségteljes munkát, m int amit
ő végez, egy ilyen áljáróház­
ban . . .?
Azzal anvailag visszavcrc-
gette a pofikámat és elbocsá­
tott.
H e g y i G y ö rg y
S án d o r K á ro ly r a jz a i
 H a n z e lk a és Z ik m u n d B udap esten
S á n d o r K á r o ly r a jz a
Kü l F Ö u Tii H L /M Ó R .
É p ü lő h áz

e r r e az ak ad ályra n e m s z á m í t o t t u n k ! ...

a ón volnék a Pokol vezérigazgató- csak szipákolva tudok róla beszélni. At

ja, ezzel az újítással föltétlenül fölfris-
siteném az egyébként igazán jól működő
üzem kissé m ár elavult módszereit. Elő­
nye, hogy könnyen kivitelezhető és ol­
csó. Nem kell hozzá egyéb, csnk egy
nátha. Ez pedig a Pokol meglevő fölsze­
relésével is előállítható. Használati utasí­
tása is rövid — egy gyakorlatlan, kellően
még be nem tanított ördögfióka is köny-
nyűszerrel elsajátíthatja, ha egy csöpp
érzéke van a mesterséghez. E n nyi: az
elkárhozásra szánt lelket náthásán he
kell ültetni valamely nyilvános helyre,
színházba vagy eszpresszóba, de — és
ez az újítás — zsebkendőt nem szabad a
lélek zsebébe tenni. Ugye, m ilyen egy­
szerű? Es állítom, hogy hatásosabb, m int
a szurokbafőzés vagy a lassú tűzön pi­
rítás. Ezenkívül jelentős tüzelőmegtakarí­
tással jár.
Tapasztalatból beszélek, a módszert
önmagámon kísérleteztem ki. Ültem n át­
hásán egy népes kávéház közepén és
nem volt zsebkendőm.
Elkárhozandó lelkemben a következő
főfolyamatok zajlottak le — a melléke­
sekről csak hosszadalmas lélekbonctani
jegyzőkönyvben lehetne beszélni. De un­
tig elég ennyi is.
Először is egy idő múltán azt éreztem,
mindenki engem néz és összevigyorogva
rólam beszélnek. Ez nem kellemes. De
ez még csnk a Pokol tornáca.
Aztán elkezdtem félni egy tüsszentés­
től. Ez m ár több, m int kellemetlen. Ez
már rettegés és pánik, am i köztudomás
szerint a lélek komoly megpróbáltatása.
„Tüsszents zsebkendőbe!” — szól a fel­
hívás a villamosokon. K önnyű ilyesmi­
ket firkálni és elméleteket gyártani, mi­
kor az eleven élet egészen m ást mutat.
K isvártatva jött a magányosság szinte
elviselhetetlen lelki gyötrelme, irigyke­
déssel párosulva, ültek körülöttem más
náthásak is, de ezek az influenza szeren­
cselovagjai voltak. Hőemelkedésük volt,
esetleg kezdődő mellhártyalobjuk, bol­
dog, örömteli homloküreggyulladásuk és
zsebkendőjük. Zsebkendőjük! — mit szá­
mít a többi! Csak én, én voltam kisem­
mizett, csak én m aradtam árván, kire­
kesztve a náthásak üdvösségéből: az orr-
fúvás hetedik mennyországából.
Majd elérkezett a kínok kínja. Máig is
igazságtalanság, amitől az ember a legin­
kább szenved. Tőlem a negyedik asztal­
nál egy férfi elővette a frissen vasalt
zsebkendőjét. És szemüveget törölt vele!
Semmi m ást: szemüveget. Hogy egy
ilyennek mért ad a sors zsebkendőt!?
Egy ilyennek, aki egyetlen tüsszentéssel
sem érdemelte meg, hogy ekkora kivált­
ság: egy tiszta zsebkendő jusson osztály­
részéül! Hát hol itt az igazság? Mert azt
a nyomorult szemüveget meg lehetett
volna törölni abrosz sarkával, szalvétá­
val, kesztyűvel, ingelejével, kabátnjjal,
függönnyel, még kifordított zseb bélésé­
vel is, akármivel, attól annak a vacak
üvegnek még nem lett volna semmi baja.
E rövid ismertetésből is kiderül, hogy
beláthatatlanok a zsebkendő nélküli nát­
ha kínzási távlatai. Kiaknázásukat a köz­
ism ert sátáni leleményre bízom, elvégre
egyelőre nem én vezetem az üzemet,
csináljon valamit a jelenlegi cégfőnök is,
azért fizetik csengő aranyakkal s pré­
mium ként emberfejekkel.
Újításomat nem bocsátom olcsón a Po­
kol rendelkezésére, hiszen olyan jó, hogy
valószínűleg évezredekig fogják odalenn
alkalmazni. Újítási javaslatomért nagyot
kérek: egy tiszta zsebkendőt, de azonnal.
Mátrai-Betegh Béla

LUDAS MATYI h u m o r o s, s z a t ir ik u s h etila p .

S z e r k e s z t ő b iz o t t s á g : Tabl L á s z ló f ő s z e r k e s z t ő . F ö ld e s G y ö r g y f e le lő s s z e r k e s z tő . T oricz T ib or m ű v é s z e t i s z e r k e s z tő
A k ia d á s é r t f e le l a H ír la p k ia d ó V á lla la t I g a z g a tó ja . — S z e r k e s z t ö s e g : B u d a p est, V ili.. G yu lai P ál u tc a i 4 - - Te l.. 3 3 5 -
— K ia d ó h iv a ta l: V ili., B lah a L u jza té r 3. T el.: 3 4 3 — 1 0 0 , 142— 2 2 0 . — T e r je sz ti a P o sta K özp on ti H írla p Iroda 1 8 0 — 85
K ossu th N y o m d a , B u d a p est, V ., A lk o tm á n y u . 3 . F e le lő s v e z e tő : L e n g y e l L ajos Ig a z g a tó .
Szegő Gizi r a jz a

V endégjárás u t á n . . .
w r n m
PALI (belép az üzletbe):
Jónapot kívánok.
INGKÉSZÍTÖ: Jónapot Tes­
sék parancsolni.
PALI: Néhány inget szeret­
nék csináltatni.
INGKÉSZÍTÖ: Kérem. Szí­
veskedjék levetni a zakóját.
PALI: Szükségtelen, tudom,
negyvenegyes nyakbőségem
van.
INGKÉSZÍTÖ (lenéző gúny­
nyal): Ne haragudjék, de ezt
nem bízzuk önre! Mi, kérem,
inget készítünk, nem konfek­
cionált fehérneműt. Inget,
uram! Tudja ön, hogy mi az,
hogy ing?
PALI (zavartan): Azt hi­
szem, igen, tudom.
INGKÉSZÍTÖ: Azt hiszem,
ön nem tudja, uram, hogy mi
az, hogy ing. ö n ugyebár
még nem csináltatott nálunk
inget?
PALI: Csakugyan nem, ha­
nem egy barátom ajánlotta
magukat.
INGKÉSZÍTÖ: Igen, uram,
minket lehet ajánlani. Mi
ugyanis inget készítünk,
amelynek kézelője van, kérem,
és gallérja van. Gallérja!
PALI: Éppen ilyen ingre
gondoltam, kérem . . .
INGKÉSZÍTÖ: ö n ilyen
ingre nem gondolhatott. A mi
ingünket ön nem képzelhette
el, ha még nem volt inge tő­
lünk. (Szigorúan): Vesse le a
zakóját!
PALI (megszeppenve): Igen­
is . ..
INGKÉSZÍTÖ: Jenő kérem!
A mérőszalagot- legyen szí­
ves ! .. . így .. . tessék egye­
nesen á lln i. . . felemelni a fe­
j é t . . . fgy . . . (élénken): Jenő
kérem, jöjjön csak! Nézze
csak! Látja!
V a sv á r i A n n a r a jz a
a m m
A Z ESZM ÉNYI INQKÉSZÍTŐ
(A továbbiakban ú g y visel­
kednek, mint m ikor az orvo­
sok egy érdekes esetet figyel­
n ek meg.)
PALI (érdeklődve): Mit lát­
nak. kérem?
INGKÉSZÍTÖ (nem is hall­
ja): Ugye, maga is észre­
veszi?
JEN Ő : Itt, az ádámcsutka
és a füllőmirigy k ö zö tt. . .
INGKÉSZÍTÖ: N agyon szép
e s e t. ..
Á r u sz á llítá s r e p ü lő g é p e n
Megérkezett a reggeli kofagép
É jfé lk o r
- Hazahoztam, fiacskám! Tudom, hogy téged mennyire
idegesít, ha későn jövök meg a fodrásztól. . .
PALI: De kérem, mi van a
nyakam m al, árulják el végre...
INGKÉSZÍTÖ: Gondoltam,
hogy még senki sem m ondta
önnek. Az ön nyaka, uram,
aránytalan.
PA LI: A . .. rány . . . ta . . .
INGKÉSZÍTÖ: A mellkas fe­
lé elferdült. Nem tapasztalta
uram, hogy az ingeinek nem
feküdt szépen a nyaka?
PALI (lesújtva): Néha fel-
k u nkorodott. . .
H egedűs I s tv á n r a jz a
T ibor r a jz a
INGKÉSZÍTÖ (részvéttel):
Felkunkorodott. Bizony, ez a
nyakától volt, önnek, uram,
orthopéd inget kell viselnie.
PALI (felhördül).
INGKÉSZÍTŐ: Nem tesz
semmit, uram. ö n férfiember
és férfiaknál észre sem veszik
a nyakon azt a k is . .. elvál­
tozást. És a mi ingünkben, ezt
garantálom, ön akár színpad­
ra léphet, akkor sem fogják
felfedezni ezt a . . . ezt az ab-
normitást.
PALI (megtörve): És mióta
van ez így a nyakammal? . . .
INGKÉSZÍTÖ: Veleszületett
dolog. Nem tesz semmit. Szé­
pen megcsináljuk azokat a
gyógy-ingeket. Kerül, amibe
kerül, önnek olyan nyaka lesz
a mi ingünkben, hogy azt a
nyakat megmutathatja bárki­
nek! Nem fog szégyent valla­
ni a ferde nyakával a kedves
vevő! (Ridegen): Felöltözhet!
PALI: I . . . igenis . ..
INGKÉSZÍTÖ (határozot­
tan): Jenő kérem, válasszon
ki a kedves betegnek egy el­
sőrangú gradhalter-kézelőgom-
bot és egy lúdtalpgallérmere-
vítőt. Négy és fél dioptriás
gombok, katgatöltés. A varra­
tokat nyolc nap múlva ki­
vesszük.
PALI (csendesen siránkozik).
INGKÉSZÍTÖ: Fel a fejjel,
uram! Jenő, kérem az elektro-
kardiográfot!
PALI (egy székbe roskad):
Szívvizsgálat! Mire kell még
szívvizsgálat is?
INGKÉSZÍTÖ (gyengéden
föléhajol): A kalkulációhoz,
uram . . .
(Függöny)
(Somogyi)
 ÉRTHETŐ K ÍV Á N C S IS Á Q
ff& l V árn ai G y ö r g y r a jz a

(H ellén m e se )
K ét h e llé n az o rszág ú to n
ö ssz e k ü lö n b ö z ö tt,
s ad d ig v erte eg y m ást, m íg az
áro k sz é li bokrok k ö z ö tt
m eg nem p illa n to tt egy v é n t.
H o z z á lé p te k és egyként
arra k érték , bölcs eszével
d ö n ten é el,
hogy m ely ik ü k old alán van
az igazság a v itá b a n .

M eg h allg atv án őket a vén,

így sz ó lt: — L atra v e te tte m én
v a la m e n n y i érv et,
de m in d e t csak érdek
sz ü lte , n e m m ás. Ekként az a
v é le m é n y e m , e g y ik te k n e k
sin cs igaza.

— V én lato r, nem álltái m ellém ?! —

k iálto tt az eg y ik h e llé n .
— N esze a fiz e tsé g érte ! —
S v erte a v é n t, ahol é rte .
U g y an íg y sz ó lt s tett a m ásik ,
s ü tö tté k a vént ro g y ásig .

A vén ezt írá le h o lta

e lő tt v érév el a porba:

„Jól v ig y ázz, m ert úgy jársz sz in té n ,

ha sem leg es m aradsz, m in t én!
N em fo n to sa k érvek, tén y ek ,
nem az ig azság a lén y e g ;
K ét fél k ö z ö tt az e g y ik n e k
állj p ártjára, keresd k e d v é t,
s az m ajd a m ásik tó l m egvéd.
Ez az é le t titk a , h id d m eg!
Ki nem h ajlik sem erre,
k e tte n ü tik e g y sze rre.”

H ollós K o rv in Lajos

M iv el vigasztalódjanak?

Késő délután érkeztem N. községbe. — Szabad az igazolványát?

A „Búzakalász” nevű, mezőgazdasági
termelőszövetkezet irodájába siettem, mi­
velhogy a tanácsházán m ár senkit sem
találtam. Az irodában hárman ültek.
Két férfi és egy fiatal nő. A vezetősé­
get kerestem, mire a fiatal lány (ő volt
a könyvelő), közölte, hogy az elnök el­
utazott, csak másnap jön haza. Nem
akartam üres kézzel távozni, gondoltam,
csak találok valami útbaigazítást, hogy
másnap hozzákezdhessek riportom anya­
gának összegyűjtéséhez. A lány kijelen­
tette, hogy ő nem tu d semmit, m ert
mindössze két hete könyvelő, különben
pedig a szomszéd községben lakik. Nem
adom fel a harcot. A két férfira nézek,
akik gyanúsan méregetnek, majd össze­
súgnak.
— Talán önök tudják, hány lakosa
van a községnek?
A kisasszony a pénztárkönyv fölé
hajol, az egyik férfi felhúzza a szemét,
- Ne mérgelődjék, Pista, kell ez az esó a másik farkasszemet néz velem, majd
a k u k oricán ak !... megszólal:
Indulat nélkül, nyugodtan vettem ki
táskámból. Tüzetesen megnézte, hosz-
szasan elidőzött születési évszámomnál,
rámpillantott, majd megint belemélyedt
adataim tanulmányozásába, visszakér­
dezte szülőfalum nevét, jelenlegi lakcí­
memet, gyerekeim számát, majd átadta
igazolványomat a mellette ülőnek, ö már
csak fölényesen átlapozta s visszanyúj­
totta. Akkor mindhárman föllélegeztek s
én újra megkérdeztem:
— H ány lakosa van a községnek?
Az, aki az igazolványomat beható vizs­
gálódás tárgyává tette, rámnéz, moso­
lyog és megrázza a fejét.
— Fogalmam sincs róla.
Majd magyarázatképpen hozzátette:
— Nem vagyok idevalósi. A járási
banktól jöttem. Az elvtárs meg a me­
gyétől . . .
Sz. P<
 Korszerű iskola
S á n d o r K á r o ly r a j z a

*
:í

T isz telt U ram !

In d o k o lt k eserű ség éb en te lje s m é rté k b e n osztozom és
k ín o sn a k m o n d h ató h ely ze téb e n le lk em m ély éb ő l eg y ü tt-
érzek ö n n e l. S a jn á la to s n a k ta rto m , hogy o ly a n te k in té ly e s
és k itű n ő főtisztviselőről, m in t ö n , m in d e n fé lé t összevissza
fecsegnek. M indössze h áro m sz o r je le n t m e g ö n a te stv é r­
v á lla la t m ű so ro s estéin , k a r já n egy k ed v es, szőke és fel­
tű n ő e n csin o s hölggyel, a k it először, m áso d szo r és h a rm a d ­
szor is, m in t h ite s feleség ét m u ta to tt be az o tt összegyűlt
v en d ég ek n ek . A te s tv é rv á lla la t k u ltú rfe le lő se — k i m el­
lesleg k ed v é b en a k a r t já rn i ö n n e k —, m e g v o lt győződve
arró l, hog y a v id ám m ű so rt követő tá cm u la tsá g o n , ez a l­
k alo m ra k ö lcsö n k ért L e ic á já v a l — tito k b a n m eg lep etésn ek
szán v a — ö n t és ked v es feleség ét ö rö k íti m eg, o lyan m eg­
h itt és tö b b féle szituációban, m ely m in d e n h á z a s p á rn a k
csak d ic sé re té re válnék.
Az eg y ik fotó például, egy a n d a lító an g o l v alce r közben
készült, m ik o r m á r csak ö n ö k k ettő n tá n c o lta k a p a rk e t­
ten, a v en d ég sereg ritm u s r a tapsoló k o sz o rú já b an . M eg
kell h a g y n i: elbűvölően su h a n ta k k ö rb e-k ö rb e , odaadó
á h íta tta l, m in t ifjú h ázaso k a tá n c ih le te tt perceiben. A
fényképezőgép érzék en y le n c sé je alig győzte rögzíteni eg y ­
m ásb a fonódó szerelm es p illa n tá sa ik a t. É s m ik o r a h é t
ta g ú tá n c z e n e k a r b efe jez te a „G yere, ü lj ked v es m e l­
lém . . . ” k ez d etű líra i slá g ert, a m ű é rtő közönség v a s ta p sa
ju ta lm a z ta ö n t és p a rtn e ré t.
Az é jfé lu tá n i h an g u la to s felv é tel m á r a lig érd em el em ­
lítést: cig án y zen e m e lle tt m u la to tt a nép, m ik ö zb en szőke
és csinos tá n c o sp á rja , v ég tele n e lra g a d ta tá sá b a n , a jo b b
k a rjá v a l á tö le lte Ö nt és fü léh e z egészen közel h a jo lv a azt
Az előrelátó gondnok a régi p ü sp ö k la d án y i n é p d a lt én ek elte, hogy: „H a az en y ém
volnál, n e m volna a b á n a t az arc o d ra í r v a . . . ” satöbbi.
S c h w o tt L a jo s r a j z a A lig h a le n n e m in d e n n e k v alam i jelen tő ség e, h a a te s t­
v é r-v á lla la t agilis k u ltú rfele lő se az á lta la k észített, v aló ­
b a n k itű n ő fén y k é p ek et az ö n n ev ére és la k á s a cím ére fel
nem a d ja . D e feladta! Sőt, a fén y k é p ek h á tla p já n gondo­
san m e g sze rk e sztett szöveggel ö rö k íte tte m eg az ö n ö k
n ag y szerű m u la to z á sá n a k egy-egy fá z isá t írá s b a n is, p o n ­
tos d á tu m m a l. A k éphez csato lt k ü lö n g ra tu lá ló lev élb en
a k u ltú r a szorgalm as felelőse árad o zv a d ic sé rte a tö k éle­
tes h áz aso k m in tak é p ét: ö n t, v a la m in t k ed v es, csinos és
szőke h itv e sé t.
M iért is m o n d ja k en n é l tö b b et?! A le v e le t és a re m e k ü l
sik e rü lt fé n y k é p e k e t‘ az ö n felesége v e tte át, a k i csinos
ugyan, d e n em szőke, h a n e m k o ro m fe k ete és a te stv é r-
v á lla la t tá n ce stély én e k é jsz a k á já n b ék é se n a lu d t h itv esi
ágyában. D e n em csak á tv e tte a le v ele t, h a n e m a le v é lti­
to k m e g sértésév el fel is b o n to tta, a m it ö n a kedves, csi­
nos és k o ro m fe k ete fele ség é n ek azóta sem tu d m egbocsá­
tani.
Igaza is van! M in d e n n ek az asszony az oka.
L eg feljeb b azon le h e tn e tű n ő d n i hogy m e ly ik asszony . . ;

M ía a

4
 Pedáns em ber llc v á sA r l& s
V á rn a i G y ö rg y r a jz a V a s v á ri A n n a r a jz a

2 o& U C ^ l^ c u y y o ö -^ c d

Nézze, Olaszországból kaptunk krumplit!

- Kérem, ne tessék szemetelni! És mit adtunk érte cserébe?
Biztosan narancsot.

Ikrek
K a já n T ib o r r a j z a

— L e n g y e l sza tíra —
Lesinsky belép egy rádió
szak üzletbe.
— Ügy hallottam, hogy ma
kaptak néhány újfajta televí­
ziós készüléket — mondja az
eladónak.
— Igen, uram, de sajnos,
m ár valamennyi elkelt.
— Bizony ez nagy kár —
sóhajtja Lesinsky. Egy kis
ideig mozdulatlanul áll a pult
előtt, aztán előhúz a tárcájá­
ból egy 500 zlotyis bankjegyet
és bedobja az ott heverő sze­
métkosárba. Erre megszólal
az eladó:
— Ami azt illeti, tulajdon­
képpen van még egy gépem.
Igaz, hogy már eladtam vala­
kinek, de éppen nem volt ná­
la pénz. Elment, s azt mondta,
hogy visszajön. Ennek m ár jó
sok ideje. Azt hiszem, ha ö n ­
nek megfelelne ez a készülék,
odaadhatnám.
— 0 , ez mesés — örven­
dezik Lesinsky. Kifizeti a te­
levízió árát, s elindul az ut­
cára. Alig hogy kiér az ajtón,
az eladó utána szalad.
— Kérem, uram, kérem, áll­
jon meg égy pillanatra! Az
az ötszázzlotyis bankjegy, amit
a kosárba d o b o tt. . .
— Mi van az ötszáz zlotyi­
val? — kérdezi az újdonsült
televíziótulajdonos nagy lelki­
nyugalommal.
— Kérem, az a pénz hamis! P a r k ír o z ó -h e ly e n
— Természetesen. Hiszen
éppen azért dobtam be a sze­ <
métkosárba. ff
I

. 4 -es tál álat

Pesti villamos témakörből
Találtam kellemes hírt párat: I
Már Budafokig közlekedik
A híres, neves 4-es járat.

Egy másik kellemes hírről is

Beszámolhatok most emellett:
A 4-esnek oly sikere volt,
Hogy útját prolongálni kellett.
H idv ég h y F eren c - Rém praktikusak ezek az új kocsik, drágám! 5
 Z avaros s z itu á c ió
S z ű r -S z a ö ó J ó z s e f r a jz a
- Annyira nem kell izgulni!
- Hogyne izgulnék, amikor ma még esküvőm is van!
c/gk kor/ierűeti!
Ma m in d e n k i korszerűsít,
Ez a legfőbb divat ma.
M intha ez az áram lat a
K ö ltő kre is kihatna.
Ű jra k ö ltik Boccacciót és
L eporolják jó Hornért,
Já rn a k hozzá tém áért, m in t
Term előhöz óborért.
É n dalokat költők újra,
Nagyon ráfér arra is.
Ím e, n éh á n y m utatóban,
íg y fest, ha a hangja friss:
„Eredj rózsám , a tarlóra!
N em veszélyes a sarló ma.
K in e k sérül keze, lába,
E lm ehet az S Z T K -ba ..
„Beszegődtem Tornácára bojtárnak,
Jó legelője van ott a birkának.
F izetésem prém ium m a l n ö ve kszik,
M ert a g yapjú tö m e g c ik k . . . ”
„ A ta lm en n é k én a Tiszán ladikon,
O tt la k ik a, ott la kik a galam bom .
O tt la k ik a városba’,
A ha rm a d ik utcába’,
S ej, O TP-kölcsönből van a háza . . . ”
„Három bokor saláta, kisangyalom ,
Három kislá n y kapálta, kisangyalom .
L esz is n ylon kardigán
A zárszám adás után, kisangyalom !”
„Eresz alatt fé szke l a fecske.
M i van a kötődben, m enyecske?
Szerződ éskötések a disznóhizlalásra,
E n n ek va n a zsebre h a tá sa !. . . ”
„Az igali hegy aljába’
E ltörött a lovam lába.
N em sajnálom — W artburg —
kocsin járok,
L esn e k is a gyalogjárók!. . . ”
„Páros szp u tn y ik az ég alján,
E g yik fényes, m ásik halvány,
A harm a d ik m ost szü letik éppen,
Több szp u tn y ik van, m in t csillag az
é g e n ..
K . T ó th L en k e
Á lla tk ert n y ílt D e b r e c e n b e n
- Megígérték, hogy nemsokára Pestre helyeznek fel ben­
nünket . . .
E z e r veszély közepette élünk. Ki tud­
ná elmondani, mi minden fenyeget min­
ket addig, amíg csak hazulról beérünk
a munkahelyünkre! Veszélyek leskelőd-
nek ránk mindenütt, szinte állandóan a
halál torkából menekülünk meg. Az
ember reggel gyanútlanul, álmosan ki­
botorkál a fürdőszobába. . . a kutya­
fáját!
A káromkodás azt jelenti, hogy haj­
szállal ugyan, de megmenekült, vissza
tudta nyerni egyensúlyát, nem törte ki
a nyakát. íme, min múlik egy ember
élete! Egy vigyázatlan mozdulat és már
kiálthatják az újságcímek: „Borzalmas
szerencsétlenség a Kapor u tc á b a n . . . A bárdolallan szót: „M ért nem néz körül,
síkos parkett áldozata. . . A nyakát tör­
te egy dolgozó . . . ” Az embernek való­
ban minden mozdulatára vigyáznia kell.
Gondoljunk csak arra, hogy az ember a
fürdőszobában naponta egy ördögi szer­
számot fog a kezébe, pusztán hiúságból
kihívja maga ellen a vaksorsot, borot­
vával nyúl a nyakához, oda, ahol a leg­
fontosabb ütőerek lüktetnek. Egyetlen vi­
gyázatlan mozdulat és . . . még rágondol­
ni is rossz! És a veszély öltözködés köz­
ben is fenyeget. Ha csak valamivel erő­
sebben szorítjuk meg a nyakkendőnket
a szokottnál, m ár megfulladhatunk.
És reggeli közben. . . A forró kávé
súlyos égési sebeket okozhat. Az atom­
bomba többmillió fok hőséget fejleszt,
de mindössze száz fok is alkalmas arra,
hogy elégesse az ember torkát. Milyen
szörnyű gondolat! Nyomorultul elpusz­
tulni kávé következtében! Nem a csata­
mezőn, nem pisztolypárbajban, nem va- • venmillió méter, nem is beszélve az égi­
lami egetrázó kataklizma következté­
ben, hanem gyilkos tejeskávé útján. A
kiállott életveszély után az ember ciga­
rettára gyújt. Mint önmagunk Borgiúi
közelítünk a szánkhoz a méreggel. Dt
milligramm nikotin m ár halálos az em­
berre.
Aztán rohanunk lefelé a lépcsőn.
Egyetlen vigyázatlan mozdulat és az em­
ber m ár hanyatthomlok zuhan lefelé a
semmibe, a pusztulásba, a lépcsőház al­
jába, ahol mindennek vége. Egy sok re­
ményre jogosító életpályát így törhet
Vasvári Anna rajza
derékba a könyörtelen lépcsőház. Pedig
még ki sem jutottunk az utcára. Gya­
nútlanul ballagunk a gyalogjárón, mi­
közben egész életünk, boldogságunk, jö­
vőnk attól függ, hogy az ötödik emele­
ten vajon milyen lelkiállapotban emel
fel valaki egy virágcserepet az ablak-
párkányról, megbillen-e a cserép, kicsú­
szik-e a kezéből, s a szabadesés egyszerű
pályáján találkozik-e a cserép a fejünk­
kel.
Vagy, amikor átmegyünk az úttesten,
s talán valami szép, nemes emberi gon­
dolat tölt el minket, egyszerre csak át­
ható fékcsikorgást hallunk, s néhány
hülye?” Az illető választ sem vár kér­
désére, hanem mérgesen tovarobog, mi­
közben nem is sejtjük, minek köszönhet­
jük életünket. H a a gépkocsivezető, aki
különben rosszul él a feleségével, ma
reggel is veszekedett volna vele, talán
nem tudott volna a pillanat tö rt része
alatt fékezni, s a többi m ár a mentők
dolga lett volna.
Vagy milyen könnyű elbukni egy gaz­
dátlan kőkockában, amilyen jócskán he­
ver a felszedett úttesteken. S vajon ide­
jében magához tér-e az ember a kór­
házban ahhoz, hogy elolvassa a lapok
biztató híreit az utcarendezési munkála­
tokról?
Még megmenekült, de máris új vad­
állat torka tátong feléje. Egy méterrel
robog el mellette a villamos. Egy mé­
ter! Mi az? Az Egyenlítő maga negy­
testek távolságairól, ahol egy m éter ide
vagy oda, nem számít!
És m i minden történhet még vele!
Földrengés hasíthat feneketlen szakadé­
kot a lába alatt. Hirtelen kiáradhat a
Duna és a szennyes hullámok magukkal
sodorhatják, üstökössel ütközhet össze
a Föld és itt a végpusztulás. De ez még
mind csak semmi. Az igazi veszélyek
csak ezután jönnek!
Közben ugyanis beérkezett a hivatalba,
kedves kollégái közé.
F eleld L ászló
 K Ö N N Y Í T A LELKÉN
E rdei S án d or rajza
^ O L V A S T U K
Az irodalom kérdéseiben kevéssé já­
ratos újságolvasók között az a tévhit ka­
pott lábra az elmúlt héten, hogy Rad­
nóti Miklós, a nagyszerű költő, mind­
össze egyetlen verset írt. A tévhit alap­
ja az volt, hogy a mártírköltő születé­
sének 50. évfordulóján a Népszabadság,
a Magyar Nemzet és a Népszava ugyan­
azt a Radnóti-verset közölte.

Egy házassági hirdetésben olvastuk a

Magyar Nemzetben:
„Tudósnak, m űvésznek ideális élet­
társa lenne koloniális típusú, magas,
jómegjelenésű asszony.”
Milyen a koloniális típusú asszony?
A koloniál-bútornak csavart lába van.
Csak nem erre céloz?

A Rádióújság „Félfüllel” című rova­

tában megemlíti, hogy egy Moszkváról
szóló rádióműsorban autótülkölés is hal­
latszott, holott a duda használata Moszk­
vában is tilos. „Tanulság: a zajlcmezál-
lománvnak is haladnia kell a korral!”
Ez igaz. De ugyanazon az oldalon
közli a lap 0 heti tömegdal szövegét,
mely így kezdődik:
„Süt a nap, süt a nap, itt a reggel,
hívogat, hívogat jó meleggel, madárdal­
lal, rigófüttyel, utca zajával és autó­
kürttel.”
Tanulság: a dalszövegnek is haladnia
kell a korral! *

Az 1919-es május elsejéről közöh

fényképeket a Népszabadság. Az egyik
kép aláírása:
„A Szabadság-tér a felvonulók egyik
gyülekezőhelye. Óriási földgömbök jel­
képezik a világ proletariátusának együvé
tartozását.”
Azok a bizonyos földgömbök a Körön-
dön álló négy szobrot borították be. A
kép is — természetesen — a Köröndöt
ábrázolja, nem a Szabadság-teret.

„Egy jóalakú 17 éves lány csak csi­

nos lehet!” — üzeni valakinek a Nők - Bűnös gondolataim vannak, óh atyám! Folyton a szovjet kereskedelmi aján­
Lapja a „Lelki patyolat” című rovatban. latokra gondolok . . .
Erről a kormányrendeletről nem tu ­
dunk. —
A ren oválási láz c sú c sp o n tja
A Film, Színház. Muzsika május 1-i S z ű r-S z a b ó J ó z s e f r a j z a
számában a 26. oldalon írja: „ . . . a z
1867-ben vezénylő H aydn.” Nevezett
zeneköltő ebben az évben már több mint
ötven éve halott volt.
Ugyanez a lap, ugyanebben a szám­
ban a Szerkesztő postájában azt írja,
hogy: „a Pármai kolostor-ban a börtön­
ből a börtörúgazgapó lánya. Maria Ca-
sares szabadította ki Gerard Philipet.”
A szerkesztő tévedett, mert a börtön­
igazgató lánya Renée Faure volt. Ma­
ria Casares Sanseverinát játszotta.
Ugyanez a lap, ugyanebben a szám­
ban a 30. oldalon azt írja: „A Szent-
ivánéji álom éji álom, de tavaszi is.”
Nevezett mű eredeti címe: A M idsum ­
mer-Night’s Dream, s a sum m er közép­
európai számítás szerint sem tavasz, ha­
nem nyár. %•*•«»*
Dermesztő sajtóhibát találtunk a „Szö­
vetkezet” című lapban. Ezt olvastuk:
„Jelenleg a Lenin körút és Wesselé­
nyi utca sarkán megnyíló Közért m ár­
ványpadlózatát készítjük hullakék- anyag­
ból.”
Akkor már legyen inkább hupikék! 7
 A le g ú ja b b típ u s A te le v íz ió e lő n y e
K aján T ib o r r a jz a G erő Sándor
- K—
- így mindjárt elkergeti a madarakat is a gyümölcsösből.
F e lö ltö z te tik a V a tik á n fresk ó -a n g y a la it
(Ü jsághír)
S á n d o r K á r o ly r a jz a
nem
- mind
a r a n z j...
- Ah, van szerencsém ’napot kívánok! Itt a m aszek szerelő!
Hol vannak kérem azok a rakoncátlan csapok __ azok a hun­
cut csapocskák? Tessék csak m egmutatni doktor úr, hadd lás­
suk el a bajukat alaposan . . . heh eh e. . . H ogy tetszik m on­
dani? Már a m últ héten egyszer megcsinálták? Ja úgy, persze
szövetkezettől jártak itt és azóta már. újra elrom lott . . . na ja
kérem, ezek a . . . hm . . . szövetkezetek . . . N em azért mondom,
d e . . . teccik tudni, összegyűjtik azokat, akik m áskép nem tud­
nak létezni, aztán kezdődik a fu sizá s . . . a fusi, úgy bizony,
drága doktor ú r . . . N em ér az sem m it kérem, van egy jó fedő-
név, hogy ilyen meg olyan háziipari meg vegyesipari micsoda,
aztán abba m inden belefér. . . így van ez kérem. Mi, maszekek
ezzel szemben kitesszük a cégtáblát, ott áll rajta: Fuszek Jenő
bádogos és szerelő. Ez már — tessék elhinni kérem — önma­
gában garancia. . . hogy teccik mondani? Ja persze, a fehér
fém et okolták . . . Hát valamire csak rá kell fogni! Hehehehe . . .
- Na, írja csak, L uigi. . . Szárnybőség száztizenhat. . . / Ezek mindig találnak valami ü rü g y e t. . . Meg a csempéket is
eltörték a ragasztásnál? . . . íg y van ez, k é re m . . . régen rossz
annak, am it ezek egyszer a kezükbe kaparintanak. . . tessék
M ár c sa k e z h iá n y z ik elhinni, csak a tisztes m aszek m unka ér v a la m it . . . Valamivel
T o n cz T ib or r a jz a
többe kerül, az igaz, dehát élni csak k e ll . . . V iszont az aztán
csap, tíz é v ig !. . . Hopp, a fene egye meg, ez úgy látszik el­
pattant . . . tetszik látni, így van ez, ha valami már a más ke­
zében v o lt. . . Ha egyszer valaki már fusizott rajta . . . akkor
aztán törik, szakad, reped. . . H ogyan kérem? N em ezt a csapot
javították? . . . E hhez még n e m nyúlt senki? . . . ja úgy . . .
aha . . . értem . . . hm, hm . . . H ogy a m énkű vágjon ebbe az
átkozott csapba! Hát tessék nézni, itt van la, m indenütt ez a
vacak fehér f é m . . . Teccett látni, hát nem?! H iszen itt történt
a kegyed orra előtt, hogy a rossebb csapjon b e le . . . E zek az
ócska orsók. . . N o itt van kérem , így van az, ha idegesítik az
embert m unka közben, most m ég eltörött ez a csorba metlachil
lap is ! . . . Különben frászt metlachil, ócska típuscsempe . . .
Mit? Igen, fél perc alatt a m ásodik csempe törött e l . . . Na,
m it szól h o zzá !. . . Vacak csapok, vacak csempék, Vacak or­
sók, a rendelő meg itt áll, nézi m it csinál az ember, csak bá­
mul, csak bám észkodik, meg idegesítő megjegyzéseket tesz, ahe­
lyett hogy segítene. . . hiszen az ő lakásáról van szó, nem is
az enyémről! A ztán még ő csodálkozik, ha eltörik a csempe
vagy az ember kezében marad a fürdőkádcsap! . . . M int ez is,
ni!! Egye meg a fene az egészet, nem is csinálom tovább! Fizet
nyolcvan forintot, ennyi az órabérem, meg 4 villamos és kész . . .
Végeztünk egy életre, m enjen szövetkezethez, az való az ilyen­
nek . . .
Ivándy Eintő
- Betesszük a friss tojást, majd háromperces főzés után a
készüléket gondosan kikapcsoljuk . ..
É r z e lg ő s e k a slá g ere k E b é d id ő
S z ű r-S z a b ó J ó z s e f r a j z a H eged ű s Is tv á n rajza
r a jz a
M
M M
- Ide tessék sírni, művész ur, a múltkor is beázott a par­
kett!
w oM m m R e v á n sm é r k ő z é s eb a d tá ék n á l
Ij!) T o n cz T ib o r rajzai
A községi végrehajtóbizottság elnöke bejelentette, hogy a ta­
nácsülés első pontjaként Füst Dániel tanácstag lagyjelentőségű
javaslata kerül napirendre. Dánielnek dagadt a melle, mikor a
községi agronómus felolvasta:
— A gyomok elleni küzdelem olyan feladat, amelynek ma­
radéktalan végrehajtásához mozgósítani kell a falu apraját,
nagyját. Azt javaslom, vonjuk be ebbe a m unkába a népfron­
tot, a legeltetési bizottságot, a hegyközséget, a növényegészség­
fe ügyi szolgálatot, a község-fásítási bizottságot, de a földműves-
Aj
szövetkezetet se hagyjuk ki — szónokolt pátosszal az agro­
a nómus.
A községi tanács tapssal fogadta a javaslatot és úgy döntött,
hogy a fent megemlített szervezetek bevonásával meg kell ala­ - Nincs semmi baj, anyu! Holnap náluk lesz n agym osás!...
kítani a Gyomoknak H adat üzenő Társadalmi Bizottságot, s az
eredményes munka biztosítása érdekében körbélyegzőt kell a
bizottság számára csináltatni. P á tem o szter
Kik legyenek a bizottsági tagok? Döntsenek erről külön köz­ H egedűs I s tv á n r a jz a
v gyűlésen a mozgalomba bevont szervezetek, mondotta ki ha­
íl tározatában a tanácsülés.
y Elsőnek a népfront ült össze, s egyhangúlag szeretett alelnö-
5
két, Füst Dánielt delegálta. A földművesszövetkezet választása
I
is Dánielre esett, hiszen ő a legtevékenyebh embere az ügyve­
zetésnek. A legeltetési bizottságban nyílt szavazással döntötték
mltú testület saját elnökét jelölte a fontos
el a kérdést. E nagymúltú o
i tisztségre. Hogy ki a legeltetési bizottság elnöke? Füst Dániel, r
Ezek után talán már leírni is felesleges, hogy' a hegy-község, V
f
a növényegészségügyi szolgálat és a község-fásítási bizottság
ugyancsak legszorgalmasabb vezetőségi tagját, Füst Dánielt de­
legálta.
i A Gyomoknak H adat üzenő Társadalmi Bizottság alakuló
gyűlésén Füst Dániel elnökölt, ő szólott hozzá a saját maga ál­
tal elmondott méltató beszédhez. Végül a társadalmi bizottság­
ban részt vevő hét szervezetnek külön-kiilön levélben köszönte
meg az ügy iránt érzett buzgalmat, s ígérte, hogy az új csúcs-
szervezetben mindenkor hűségesen képviseli a falu érdekeit.
Ettől persze a gyomok vígan nőnek. De nem is ez a fontos,
hanem, hogy Füst Dánielnek eggyel több funkciója van.
1
D anes József
J& -
 t e ( s0 m } m b é )U l
A z ellenőr megjelent az üzemi ét­
kezdében, igazolta magát és ebédet kért.
A konyha vezetője kisvártatva erőle­
vest, majd libamájjal töltött jércét, vé­
gül tournedos a la Rossini-t helyezett
az asztalra.
— Meglepően jó ebéd — nyaldosta
szája szélét az ellenőr, amikor már a
csokoládés palacsintával is végzett.
— igyekszünk — válaszolta szerényen
a vezető.
— Na, akkor megnézem, hogy minden­
ki ugyanilyen ebédet kapott-e — kelt
fel helyéről az ellenőr —, mert meg­
mondhatom, hogy panaszos levelek ér­
keznek a központba, amelyekben arról
írnak, hogy a koszt nem kielégítő. Lás­
suk csak — hajolt egy távolabbi asz­
talon levő levesestül fölé, azután rosz-
szallóan csóválta a fejét:
V az államtitkár-íróról, de megtalálta a si­
— De hiszen ez nem erőleves. Ha
m egfigyelésem helyes, gyengébb m inő­
ségű, m int am ilyent én kaptam.
A vezető mosolyogva válaszolta:
— Pontosan ugyanazokból a nyers­
anyagokból készült, csak nagyobb m eny-
nyiségben. A z ön adagját akkor főzték,
amikor éppen gyenge volt a víznyom ás
és ezért kevés víz volt a konyhában.
— Értem . De ez a bús, amit itt látok,
l z nem férce és nem is tournedos a la
Berlioz!
— Rossini volt!
— Persze, persze Rossini. De ez még
Zerkovitz sincs. A z a négy szál izé, az
tokány, a la nagyon k e v é s . . . ha nem
csalódom.
— Természetesen. De orvosi rendelet­
re! A túlságosan bőséges koszt ugyanis
tömeges gyamorbántalmakat okozott, sőt
többeknél a vérnyom ás erős emelkedé­
sét is előidézte. Ezért m inden szerdán
sovány kosztol adunk, hogy m egóvjuk
a dolgozók egészségét.
— De én . ..
— Ha ellenőr elvtárs m indennap itt
lenne, ugyanezt tálaltuk volna. M ivel
azonban először van itt, nem kell vi­
gyáznunk arra, hogy a túlságosan bő­
séges táplálék zavart okozna szerveze­
tében. Ezért azt a kasztot adtuk, am elyet
általában főzni szoktunk.
— Ahá, de m ondja csak, hogy tud­
ják a jércét, meg azt az a la izét abból
a kis összegből kihozni?
— E z már gyakorlat dolga. Érteni kell
a szakmát.
— Na jó, akkor én megyek. Örülök,
hogy alaptalan volt a feljelentés. Beval­
lón), eleinte egy kicsit gyanakodtam.
De mondja csak, ha m indenki tokányt
kapott, honnan szedték elő olyan gyor­
san az én jércémet? Maguknál mindig
van jérce?
— Természetesen.
— Es mi adta az ötletet, hogy ma jár­
óét csináljanak?
— 0 , az egyszerű. Ugyanis nemcsak
jércénk van, hanem telefonunk is.
10 P a lá sti László
THEMISZTOKLÉSZT, a salamisi győ­
zőt, fölkereste egy vándorfilozófus s fel­
ajánlotta különleges mnemotechnikus
módszerét.
— Es mi ennek a módszernek a hasz­
na? — kérdezte a nagy görög hadvezér.
— Ennek segítségével a legbonyolul­
tabb dolgokat is könnyűszerrel örökre
emlékezetedbe idézheted, uram.
— Köszönöm, nem kell. Inkább olyan
módszert találj ki, ami arra tanít meg,
hogyan kell a kínos dolgokat örökre el­
felejteni.
MOLNÁR FERENCNEK arról panasz­
kodott egy államtitkár-író ismerőse,
hogy X. kritikus enyhén levágta első
színpadi kísérletét.
— Képzelje, dilettáns írónak nevezett.
Engem, aki tizenöt éve. vagyok a Petőfi
Társaság tagja!
Molnár kínosan érezte magát, m ert
neki sem volt sokkal különb véleménye
ma átmenetet tapintat és igazság között:
— Hogy X. m it ír, azzal nem érde­
mes tötődnie. Mindenki tudja róla, hogy
csak azt írja, am it másoktól hall.
NAGY ENDRÉT szünet közben föl­
kereste a színfalak mögött egy bankár
ismerőse, aki igen el volt ragadtatva a
konferanszié aznapi szellemes politikai
csipkelődésétől.
— Magának, Bandi egy politikai heti­
lapot kéne indítania. Verba volant,
scripta manent! (A szó elrepül, az írás
megmarad.) Ügy vennék azt, mint a
cukrot.
Az ékes dicséret hallatán a konferen-
szié rezignáltan gondolt arra, hogy alig
egy éve kellett érdeklődés híján beszün­
tetnie saját politikai félhavi lapját, sím é,
aki most a lapötletet fölveti, maga sem
tudja, hogy ilyen lapja m ár volt neki,
de dicstelenül kimúlt. A sok visszama­
radt, eladatlan példányra gondolva,
kedélyesen adta meg hát a választ:
— Épp az a jó, kedves Gábor bácsi,
hogy a szó elrepül és az a baj, hogy az
írás megmarad.
ANATOLE FRANCE az operaház ru­
határában összetalálkozott egy előkelő
hölgyismerősével, aki épp aznap vett új
tavászi kalapot.
— Mit szól a kalapomhoz, mester?
A bölcs öreg tudván, hogy asszonyok
a dicséretből csak szuperlatívuszokkal
érik be, így szólt:
— Észbontó! Ha nem venne föl semmi
mást, csak ezt a kalapot, akkor is föl-
tűnést keltene benne.
(rleb ekyrő l mindenki tudta a válla­
latnál, hogy szerény és becsületes sik­
kasztó. Ritkán sikkaszt és akkor sem
sokat.
Szerénysége miatt szerették is kollé­
gái nagyon. Nem volt nagyratörő és nem
futott elérhetetlen cél után. A fényűzést,
a pompát pedig egyenesen ki nem áll­
hatta.
Dicsérték is sokan, hogy milyen kevés
sikkasztásból kijön. Nem volt sem autója,
sem luxus villája és soha nem evett la­
zacot vacsorára.
Az igaz, hogy támogatott egy futball­
szakosztályt, de otthon beosztó volt és
hatszor meggondolta, amíg egy fillért
elköltött. Szolidan öltözködött és a ciga­
rettákból is a legolcsóbbakat szívta. Nő­
ügyei nem voltak és első sorba csak a
moziba váltott jegyet. Kocsmába nem
járt. Elvégre nem azért sikkaszt — mond­
ta —, hogy csak úgy elherdálja.
Megvesztegetni alig-alig lehetett, a
hazárdjátékokat sem kedvelte, és meg­
vetett minden léha szórakozást. Főnökei
kedvelték, mert munkaidejéből soha egy
percet sem rabolt el sikkasztás céljára.
Munkáját is jól végezte, és rendkívül
megbízható volt: a reá bízott kisebb pén­
zeket úgyszólván kivétel nélkül elsik­
kasztotta. Mindössze egyszer felejtette el,
amikor napfolttevékenység miatt erős
migrénje volt.
Es az is ki volt zárva, hogy egy al­
kalommal. 100—200 forintnál nagyobb
összeget vegyen el.
Már szinte nevetséges is volt, hogy
sokszor milyen keveset sikkaszt.
összesen egyszer tett kivételt, de ak­
kor is komolyabb alkalmi vétel indo­
kolta.
Rendelkezett más derék tulajdonság­
gal is: nem szégyenkezett kisstílűsége
miatt és megőrizte vele született egysze­
rűségét. A kilengéseket nem ismerte és
azzal sem lehetett vádolni, hogy pök­
hendi, vagy felvágós alak.
Munkatársai közül sokan nem értet­
ték az egészet és egyszer meg is kér­
dezték tőle: hogy, mondja Glebeky, mi­
nek sikkaszt az ilyen puritán ember,
mint maga?
— Micsoda kérdés!!! — kezdett el
Glebeky szívből kacagni — hát azért,
hogy legyen miből megélnem, ha egy­
szer elbocsátanak sikkasztás miatt!
S zen tlv án y i Iv á n
S zerk esztő ség ü n k b e szám os
o lv a só n k k ü ld k é z ira to k a t köz­
lés c é ljá ra . M in d en k é z ira to t
elo lv asu n k , de b írá la to t csak
a z o k ra a k é z ira to k ra k ü ld ü n k ,
am ely e k b en a hu m o ro s író i
te h e ts é g n e k je lé t lá tju k . A m eg
n em felelő k é z ira to k m egőrzé­
sé re n em vállalkozhatunk*.
 H A Z A S S A Q , A V A Q Y M V /L IK A Z ID Ő
S z ű r - S z a b ó J ó z s e f r a jz a

ő ü r g ő s te lefo n áln iv aló m van, az

u tc á n ju t eszem be, hogy G ézán ak le
k ell m o n d an o m . a z e s ti ran d e v ú t
ezért m eg azért. E g y é b k é n t is nagyon
sietek , m e rt h é tre a H íra d ó mozi elő tt
v a n ta lá lk á m . E zért, a m íg egy u tcai
te le fo n fü lk e irá n y á b a ta r to k sugárzó
pesszim izm ussal, m agam ban így
im ádkozom :
„Isten em , c sak n e le g y en rossz a
k észülék, és h a m á r jó, n e legyen a
fü lk é b e n sen k i, és h a m á r van, ne
leg y en nő, h a n e m fé rfi, ám en.” la t v . c je x r ^
A Jó iste n , m in t m á r annyiszor,
n em h a llg a tja m eg im á m a t, m e rt a E g y e sti szó r a k o z ó h e ly e n
fü lk éb e n eg y nő áll, igaz, hogy nem
a leg ro sszab b típus. K özépkorú, nincs P u s z ta i P á l r a jz a
d iv ato s k a la p ja és kicsi szája van,
am i jó jel. V iszont b eszédes szem ei
v a n n a k . O ly an ö t-h a t p erces nőnek
nézem , a n n y it m ég k ib íro k .
De m á zlim v a n és fe lu jjo n g a lel­
kem , m e rt a félig n y ito tt a jtó n k i­
szű rő d ik a k ö vetkező:
„ H á t ak k o r, szerv u sz, édesem , te­
h á t úgy, ahogy m eg b eszéltü k , tízkor
a „ D u n a k e rt”-b en , a te ra s z o n . . .
igen . . . S zer . . . ”
V usz . . . m ondom boldogan, és m ár
h allo m le lk i fü leim m el a le te tt h a ll­
g ató éd e s k a tta n á s á t, d e n em . „Vusz”
n incs, h an em , m i v a n ? E z van.
„V árj csak, Ild ik ém ! M i lesz, h a
rossz idő v a n ? A k k o r b e n n a kávé­
h á z b a n . . . J ó . . . M a jd m eg k eressü k
e g y m á s t. . . H á t a k k o r, s z e rv u sz . . .
Csókolom E rn ő t és H e r m in k é t. . .
K öszönöm , á tad o m . . . V iszont, nek­
te k is . . . H á t a k k o r szer . . . ”
V usz . . . m ondom , eldobom a ciga­
re ttá t, rá ta p o so k és m egfogom a ki­
lincset. A hölgy rá m n éz beszédes
szem eiv el és a p ró t s ik k a n t.
„N e m ondd, szegény H erm in k e . . .
| - Figyelem, figyelem! Az utolsó villamos tíz perc múlva indul. Taxira ne szá- íj
És m it m o n d az o rv o s?”
.mítsanak, mert esik az e s ő ! . . . j#
B a j v an . H e rm in k e idős nő lehet,
b izto san tö b b féle b eteg ség e is van, az
Isten ta r ts a m eg . . .
„D o k to r B ende? N em ism erem . . . lá z s f a i t. . . Ig en ...- Jó . . . H á t ak k o r P iro s és zöld k a r ik á k tá n c o ln a k a
M ié rt n em h ív tá to k B alázsfait? 0 sz e r . . . C sókolom P is tá é k a t és g ra ­ szem em előtt. S a rk ig k inyitom az a j ­
m a a leg jo b b . . . E pe, g y o m o r. . . és tu lá lo k az ezüst la k o d alo m ra . . . tó t és ordítok:
m á j . . . M agas v érn y o m á s . . . S z e r .. „Asszonyom ! N em érd e k el sem
V égem v an . F en e a z t a p ró fé ta fe­ Vusz! — üvöltöm , de a hölgy nem G y u la sem Bora, sem Ildikó! F ejezze
je m et. Ez le g alá b b ö t perc. M ost az h a llja a s a já t sikoltásától. be, m e rt m egőrülök és felg y ú jto m a
jön, hogy a b elg y ó g y ászat a sötétben „M icsoda? V áln a k ? N e m esélj! De te lefo n fü lk ét!”
tap o g ató zik , csak a seb észet é r v ala­ h isz e n P is ta tu d ta , hogy a B o ra csal­ A hölgy hid eg en végigm ér, a z tá n
m it, de azok v iszo n t azonnal vág­ ja . . . É rtem . B o ra nem tu d ta , hogy n y u g o d t hangon b eleszól a k ag y ló b a:
n a k . . . A ztá n jö n n e k a külföldi P is ta c s a lj a . . . K ivel? Jesszasz! H úsz „N e h ara g u d j, d rág á m , de b e k e ll
gyógyszerek és M a rik a , a k i az esem é­ év v e l fia ta la b b ? Jellem ző a fé rfia k ­ feje zn e m . Egy ú r i t t nag y o n iz g a­
n y e k u tá n m e n t k i és m in d e n t küld, r a . . . P ersze . . . K ap u z árás előtt. Ez to tt . . . F ogalm am sincs, m i é r t . . .
am i kell, m e rt im á d ja H erm in k ét, k ó rtü n e t. . V ilágos . . . Szegény H á t a k k o r, ahogy m egbeszéltük, tíz ­
ak i a n y ja h e ly e tt a n y ja volt, csak B o ra . . . C sókolom sokszor, d e m ondd k o r a „ D u n á k é rt” te ra szá n , rossz idő
a z é rt n em m e n t ki, d e ez nem tele­ m e g n e k i . . . És h ív jo n fel, o k v et­ e s e té n b en n . . . D e v á rj csak . . . M i
fo n té m a . . . B e n y ito k a fü lk é b e : le n . . . H á t a k k o r s z e r . .*. Igen. A hogy lesz, h a B agyinszky h o ln ap m e g jö n
„B ocsánat, asszonyom , d e a h'árom m e g b esz éltü k , tíz k o r a „ D u n a k e rt”- •K aposvárról?”
p e rc le te lt és . . . ” b e n , rossz idő esetén, b en n a k áv é­ E zt m á r n em v á ro m meg. E lro h a ­
„ A z o n n a l. . . ” m o n d ja a hölgy be­ h á z b a n . H á t ak k o r, s z e r . . . K öszö­ n o k a legközelebbi trafik ig . S zere n ­
szédesen v illám ló szem ek k el, m ajd a n ö m , átad o m . G y u láv al n em ta lá lk o ­ csém v an , m e rt a fü lk é b e n egy h ö lg y
te lefo n b a fo ly ta tja . „N e h ara g u d j, Il­ zom . . . S z a k íto ttu n k . N em tu d ta d ? áll, a k i éppen a z t m o n d ja :
dikóm , de v á rn a k itt a telefo n ra. Job- N em fogod elhinni, fogózkodj „ H á t a k k o r szer . . . ”
b u lá st H e rm in k é n e k és h ív já to k Ba- m eg...” Gádor Béla 11
 T ak arod ó A t R O
T a k á c s Z o ltá n r a jz a
Nemrégiben újra elolvastam
Thomas Mann csodálatos
könyvét, a „József és testvé­
rei”-!. Abban olvastam, hogy
amikor Jákob, az atya, fiát
keresvén, így kiáltozott:
— József, hol vagy?
A gyermek így válaszolt:
— Imhol vagyok, atyám!
Olvasás közben arról ábrán­
doztam, milyen szép lenne, ha
az én fiam is úgy tisztelne en­
gem, mint a bibliai József az
atyját. Tegyük fel, focizni vol­
na kedvem és megkérdezném
a fiámtól:
— Laci, hol a laszti?
Mire a gyermek így vála­
szolna :
— Imhol a laszti, atyám!
* barátnőivel, amikor odalépett
Anekdota, de nagyon igaz.
Egy lottózóval közölték,
hogy öt találata van és más-
T itkárnő fe lv é te tik
félmilliót nyert. Az illető el­
V á rn a i G y ö r g y r a jz a
sápadt, dadogni kezdett, majd
körbe-körbe szaladgált a szo­
bában és nyerített. Aztán ami­
kor egy kicsit megnyugodott,
megkérdezte a barátait, meny­
nyit fognak levonni a másfél-
millióból.
— Háromszázezer forintot —
felelték a barátok.
— Háromszázezer forintot?!
— sikoltott fel a nyertes.
És áiultan fordáit le a szék­
ről.
# Azóta is tűnődöm: uramis­
Azon töprengtem a minap,
vajon a Neander-völgyben
kikről nevezték el az utakat,
ösvényeket, mammut-csapá-
sokat?
- Na, lássuk, mit tud . . .
Aztán rájöttem: a neander­
völgyi korszakot megelőző tör­
ténelem jelentősebb, kiemelke-
9 0 1 6 0 K
dőbb alakjairól. Biztos volt
Amőba utca, Alga út, Kagyló
köz, Hal sétány, Emlős sugár­
út, Ichtiozaurusz rakpart, Ma­
jom fasor, Emberszabású Ma­
jom ú t és Félig Em ber tér.
Mielőtt megnéztem volna
„A harangok Róm ába men­
tek” című filmet, elolvastam
a pénztárban rám lukm ált „Mo­
zi műsor” című füzetecskét.
A füzetből megtudtam, mi­
képpen fedezték fel Magda
Gabit, a film egyik női sze­
replőjét. Romantikus karrier­
történet. Magda Gabi, színmű­
vészeti főiskolás, éppen a Pa­
latínus strandon hancúrozott a
hozzá egy fiatalember, bem u­
tatkozott és közölte vele, hogy
ő filmrendező, s készülő filmje
részére keres női szereplőt. Il­
letve csak keresett, m ert úgy
érzi, Magda Gabiban megta­
lálta az igazit. Magda Gabit
behívták a filmgyárba, próba-
felvételeket készítettek róla, a
próbafelvételek sikerültek, sa­
többi, satöbbi.
Magda Gabi — aki lehet,
hogy tehetséges színésznő — a
filmen egy szót m ond: „Jána”,
aztán kedvesen mosolyog, vi­
zet iszik egy kancsóból és
slussz.
ten, mi lett volna, ha aznap
esik az eső és sem a rendező,
sem Magda nem m ent volna
ki a strandra? Vagy ha a ren­
dező nem a Palatínusra, ha­
nem a Széchenyibe megy?
Rossz rágondolni.
m . gy.

E h e ti h ird etésü n k

EGYIK: Mondja, hogyan lehetne a EGYIK: És a sógornőjénél mi volt a

lányomat is elhelyezni annál a bizonyos
vállalatnál, ahová nemrégiben vették fel
a maga lányát?
MÁSIK: Azért kérdi, mert ott meg­
lehetősen tiszta és könnyű a m unka és
viszonylag sokat lehet keresni?
EGYIK: Igen.
MÁSIK: H át a módja a következő.
Kedves lánya fogja a munkakönyvét,
beviszi a vállalat munkaügyi osztályá­
nak vezetőjéhez, mellékeli az utolsó is­
kolai bizonyítványát, egy önéletrajzot,
egy orvosi igazolványt és kéri a felvé­
telét.
EGYIK: És akkor felveszik?
MÁSIK: Nem. Nincs felvétel.
EGYIK: Akkor a kedves lányát ho­
gyan vették fel?
MÁSIK: A kedves lányomat úgy v et­
ték fel, hogy éppen akkor bocsátottak
el egy munkaerőt és annak a helyére . . .
EGYIK: És a feleségét dettó?
MÁSIK: Nem, a feleségemet nem det­
tó, hanem akkor meg cgv m unkatárs
beteg lett és annak a helyét töltötték be.
Amikor aztán felgyógyult, nem a fele­
ségemet bocsátották el, hanem valaki
12 mást.
helyzet?
MÁSIK: A sógornőmnél az volt a
helyzet, hogy sem üresedés, sem beteg­
helyettesítés nem volt, azt csak úgy egy­
szerűen felvették, mert a munkaerőt min­
dig tudják használni. Amikor kiderült,
hogy egy emberrel több van, mint a stá­
tusz megengedné, akkor leépítettek v a­
lakit, aki nem a sógornőm volt.
EGYIK: Vagyis magának sikerült
mind a hárm ukat elhelyezni.
MÁSIK: Igen. Ezért mondom, hogy
a lánya csak nyugodtan menjen el oda
és csinálja, amit mondtam.
EGYIK: De nem ér vele semmit,
mert azt fogják mondani neki, hogy
sajnos nincs felvétel. cÁ m @$ fa fy s tilé s i
MÁSIK: Persze. De akkor maiia szé­
pen felmegy a Tröszt igazgatóságában Usj £tt hmoMorr
levő rokonához, hogy szóljon le telefo­
non, és az ügy már el is van intézve.
EGYIK: De nekem nincs rokonom a R fS jis ta
Tröszt igazgatóságában.
MÁSIK: Nincs ott rokona?
/iiőszÁLSioveT
EGYIK: Nincs.
MÁSIK: Ja, akkor az egész nem ér
semmit.
K. V.
 Egy sokszoros munkaversenygytiztosnél
S z ű r -S z a b ó J ó z s e f r a j z a MIÉRT SZERETNEK
A FÉRFIAK MECCSRE J Á R N I?
M é s z á ro s A n d r á s r a j z a

- Most festettük a f a la t. : ;
- És milyen színűre?

K e z d ő d ik a nyaralás V á r n a i G y ö rg y r a j z a

Jgyan. Vilma, te mindig rémeket látsz!

Á lla to r v o si r e n d elő b e n G e rö Sándor ra jz a

Mi baja a Riskának, Józsi bácsi?

Semmi. Hipochonder. 13

Néhai Illés tanár úr, tiszteletreméltó
gim náziumi oktatóm, szokta volt m on­
dogatni m ély meggyőződéssel:
— Fiúk, ha kiléptek az életbe, ig y e­
kezzetek mielőbb lexikont szerezni m a­
gatoknak, mert az a tudás tárháza . . .
M egszívlelvén a bölcs figyelm eztető
szókat, mióta kiléptem, szakadatlanul
igyekszem , de lexikonom máig sincs.
M ígnem azután a patinás Váci utcai
antikvárium kirakatában megpillantot­
tam egy kis oédulát, amely hírül adta,
hogy kapható a komplett Pallas lexikon
18 kötetben 320 forintért. A szívem do­
bogni kezdett: tanár úr kérem, ha kissé
későn is, de elérkezett a nagy pillanat,
lesz egy tárházam . . .
Mondtam az üzletben, hogy érdekel
a dolog. Szívesen meg is mutatták a
m űvet, nem v o lt valami csábos a kül­
seje, de miután megbeszéltük az eladó­
val, hogy egy ilyen agg sorozatnak nem
is kell csinibabának lennie, elvben meg
is eeveztünk az adásvételben.
Dehát hogy kerül
haza? - Tizennyolc
kötet; lehet vagy
20—22 kiló. Akta­
táskába egyszerre
nem fér, darabon­
ként hazavinni, az
tizennyolc nap. Spár­
gával összekötve
szánkóztatni: mire
hazaér, szétm egy az egész. De hol itt a
probléma? Sok üzletben olvasható a
kiírás: adja fel rendelését, az árut haza­
szállítjuk. Megadom a lakáscímemet,
hogy hazaszállíthassák a lexikont —
mondtam.
— Mi nem szállítunk. Az elvitelről ön­
nek kell gondoskodnia — mondotta az
eladó kartárs.
— De k é r e m . . . 320 forint. . . 20
k i l ó . . . — kezdtem volna értmini, de
mindhiába: nem szállítanakI Ránéztem
a Pallasra: talán nem haragszik meg
rám odafönt Illés tanár úr. ha m ég egy
kicsit várok a lexikonra. És n em is tet­
szik nekem, kissé rozoga. Inkább be­
m egyek holnap a Közértbe és veszek
tíz deka savanyú cukrot két forintért.
Azt majd talán hazaszállítják.
14 O sváth T ib o r
A Rákóczi úti Lottó Áruház újjáépí­
tése, egy sereg határidő sikeres elke-
nése után, lassan, már halad az utolsó
sim ítások felé. (Legfrissebb határidő:
195g. június 1.)
Az áruház újjáépítése 1956 decem­
berében vette kezdetét. A munka első
kézzelfogható eredményeként 1958 jú­
nius i-ére elkészült az áruház első és
m ásodik emeleti része. Az ünnepélyes
átadás napján végigbandúkoltam a ra­
gyogóan elrendezett portékadús pultok
között. Vettem egy-két apróságot, aztán
csak úgy időtöltésként fáradt tekintete­
met rászegeztem a második emeleti meny-
nyezetre. Szomorúan konstatáltam, hogy
a plafon repedezett, rücskös és foltos.
H o l a p ó tsziv a cs? Ezekután hazamentem.
A napokban, mikor meghallottam,
Decemberben, a Calvin téri Újdonsá­ hogy az újjáépítés a vége felé közeledik,
gok Áruházában egy 140 forintos felmosó­ olthatatlan kíváncsiságtól hajszolva,
gépet vásároltam. Á gép egy ideig hibát­ megint betértem egy kis nézelődésre.
lanul működött, egészen addig, amíg a M indjárt az első pillanatban megállapí­
benne levő szivacs el nem kopott. És tottam, hogy a második emelet plafonja
ekkor megkezdődött a kálváriajárásom nemcsak repedezett}, rücskös és foltos,
hanem egyes helyeken már a víz is át­
pótszivacs után. Sok üzletben jártam, de
talált rajta, vagyis hogy ez az alig tízhó­
szivacsbetétet sehol sem tudnak adni, azon
napos remekmű máris tatarozásra szo­
egyszerű oknál fogva, mert még nem is
rul. Tovább folytatván a nézelődést, lát­
került kereskedelmi forgalomba. Mit volt
nom kellett azt is, hogy a padlózattal
mit tennem, félretettem a 140 forintos fel­
mosógépet és elővettem a nyugalomba kül­ is baj van. Színes kőkockái ugyanis úgy
dött felmosórongyot. Így bukott meg ház­ ugra-bugrálnak, mintha vajba ágyazták
tartásunkban a gépesítés. Tekintettel arra, volna őket.
hogy más is szeretne felmosógépet hasz­ Ha valaki ezekután azt mondja ne­
kem, hogy az igazi jó munka a lassan
nálni, javasolom, hogy a jövőben a készü­
lékkel együtt pótszivacsot is hozzanak végzett munka, annak én azt ajánlom,
forgalomba. hogy gyorsan menjen el a Lottó Áru­
H a m a r V ik tor házba és nézze meg a lassúság éretlen
X V I., (Sash alom ) gyümölcsét.
S á r g a r ó z sa u. 1. B. E.
Utca vagy szemétdomb?
N é h á n y h é tte l e z e lő tt a Rá­
k o sp a ta k u tc á b a n m e g je le n te k
Az érdekeltek hozzászólnak
a C satorn atisztító V á lla la t d ol­
g o z ó i és n a p o k ig la p á to ltá k a V eszp rém m el k a p c s o la t o s k ö z le m é ­
p a ta k b ó l azt a r e n g e te g isz a p ­ n y ü k n e k a p a d o k r ó l s z ó ló r é s z e t é v e s
b a fu llad t k a c a to t, a m ik e t f e ­ é r t e s ü lé s e n a la p u lh a to tt, m e r t a z o k f e l­
le lő tle n em b e r e k b eleszó rta k . s z e r e l é s e m in d en é v á p r ilis h ó n a p já b a n
A T e n gerszem u tc a é s E rzsébet t ö r t é n ik . A sz ín h á z t ö v é b e n fe lh a lm o z o tt
k ir á ly n é úti s z a k a s z o n a k iter­
m e lt sz em e tet a g y a lo g ú t m e n ­
s z e m e t e t m ár a c ik k m e g j e le n é s e e lő tt
té n k u p acok b a r a k tá k , m ajd e lt á v o lít o t tu k . A so k h u lla d é k v a ló b a n
e ltá v o z ta k . K ö zel e g y h étig d í­ n e m ö r e g b íte tte v á r o s u n k Jó h ír é t.
s z e le g te k íg y a sz e m é th e g y e k , V e szp ré m V árosi Tan. V B .
m ik o r e g y ú ja b b b rig á d é r k e ­
z e tt és a s z é p e n felk u p a co lt
s z e m e te t sz é tte r e g e tte a k ocsi-
ú to n . Ettől a m ű v e le ttő l a m i
v ir á g o s kis u tc á n k e g y sz e r i­
ben sz e m é tte le p p é változott. A z á lm o s k ó d e x m á so ló
M it sz ó l eh h ez a X IV . k erü leti
T a n á cs? - k é r d ik a R ák osp a­
ta k utca tisz ta sá g s z e r e tő lakói.
L u d a s M atyi p o s tá ja
Á p r ilis 23-i sz á m u n k b a n m e g je le n t
,,V illá m lá to g a tá s M á tra h á zá n ” cím ű
k ö z le m é n y ü n k k e l k a p c so la tb a n G yön-
q y ö s v á r o s V B -eln ök e le v e le t irt lap u n k ­
n a k , a m e ly b e n k ö zö lte, h o q y a z ü d ü lő­
h e ly la k ó it fe lsz ó líto ttá k : a z á lla tta rtá st
sz ü n tessék be, a b a r o m fik a t p ed ig
ta r ts á k z á r t h e ly e n . A z u ta k p o rta la n í­
tá sa é s a k ö z v ilá g ítá s m e q ja v ít á s a ü g y é­
ben Is In té z k e d é s tö r té n t.
A z e q r l K özú ti Ü zem i V á lla la t is é r te ­
sít e t te la p u n k a t, h oq y a m á tr a fü r e d i és
a m á tr a h á z a i ú ts z a k a sz o n a p o rta la n í­
tás! m u n k á la to k a t m e q k e z d té k .
P le t e n y ik G yula t e le p v e z e t ő a z a lsó ­
v a d á sz ! G é p á llo m á s c s o b á d i ü z e m e g y s é ­
g é n e k 52 d o lq o z ó ja é s a h o z z á j u k tartozó
k ile n c te r m e lő s z ö v e t k e z e t n e v é b e n kö­
sz ö n i, h o q y le s z e r e lt te le fo n j u k a t a Lu­
d a s M atyi s e g ít s é g é v e l ú jb ó l b e k a p c so l­
ták.
 /

A z ó v a to ssá g teteje H a m a jd IB U S Z -u tazás le s z a H o ld r a

V a sv á ri A n n a r a jz a T a k á c s Z o ltá n r a j z a

- L á to d , a K a p o s i m e g tu d ta s z e re z n i a v á lla la ti r a k é tá t,
te n e m !

M lB D -elM fiéig Hátham fokium i&itteH... Mottói Nincsenek régi viccek,

csak öreg emberek vannak. Egy
Tévedni e m b e ri, té v e d é s t b elátn i e m ­ újszülöttnek minden vicc új«
b e rfö lö tti d olog.
Kovácséknál nagy lárma hallatszik a
* gyermekszobából. Kovácsné megsokallja
V annak, a k ik a te h e tség te le n sé g e t a dolgot, benyit és rákiált a gyermekek­
b áto rság g al igyekeznek p ó to ln i. re:
Két emigráns találkozik New-York- — Mi történik itt?! Megőrültetek?!
ban. Itthon ellenségek voltak, nem is be­ * — Világrészeket játszunk *— magya­
széltek egymással. Kinn, természetesen rázza Karcsi, a legidősebb. — Én vagyok
A m ik o r m ásokról rosszat m ondunk, Európa, Rózsika Ázsia, Jancsi Afrika és
megörülnek egymásnak, látszik m indket­ tu la jd o n k é p p e n ö n k ritik á t g y a k o ro lu n k Zsófika Ausztrália.
tőn, hogy szívesen panaszkodna, de el­ h ely e ttü k . — És Lajoska m iért ordít az ágy
kezdeni egyik sem akarja. Az egyik vég­ alatt?
re megszólal: * — Mert ő Amerika, és még nincs fel­
— H á t nem így képzeltem . . . N é m e ly író az e lism e ré st ö sszeté­
fedezve.
— Te sem? — sóhajt fel a másik meg­ veszti a m eg é rté sse l.
Veres találkozik Baloggal egy órásüz­
könnyebbülten. — Én sem. — Majd lát­ let előtt.
va társa arcán a felvillanó örömet, gyor­ * — Bemegyek ide az üzletbe egy vek­
san hozzáteszi: — Igaz, hogy azért nem A k in e k n in cs te h e ts é g e a h azu g ság h o z,
kerórát venni — mondja Balog —, m ert
panaszkodhatom. az jo b b an teszi, ha b e c sü le te s m arad .
olyan mélyen alszom, hogy reggel soha­
— Miért, sikerült valami? — kérdi sem tudok felkelni.
az egyik irigyen. * — Látod — feleli Veres —, nekem
nincs szükségem vekkerre. Van egy négy­
— Igen — bólint a másik. — Sikerült hónapos fiam, az minden reggel feléb­
N é m e ly e lő a d á s közben az em b er
egy kis vagyont összekaparnom. reszt az ordításával.
ú g y talá lja , h o g y a h a n g tú ls á g o s a n gyor­
— Miből? — csap le a mohó kérdés. Balog elgondolkozik egy darabig, az­
san terjed .
— Egy nagyobból. tán így szól:
F. L. — Jó, jó, de hogyan állítod be?

N é h a jó l j ö n n e !. . . D é lu tá n i p ih e n é s
V a s v á ri Anna rajza

- Kellene már egy úi rekamié, fiacskám . . . 1 5

 és Wesselényi utca sarkán
T o n c z T ib o r r a j z a

- Ne imádkozzék néni, ez nem templom lesz, hanem - Nem tetszett látni a Városligetet? Itt kellene lennie va­
Közérti lahol . . .

\ emcsak ellenségei, de Lici hallgatott jóakaróira és

még legjobb barátnői is elis­
merték: Lici a Göngyölítő
Vállalat legszebb dolgozója.
Jellegzetes fekete szépség volt.
Ébenszínű haja sűrű konty­
bán verdeste tarkóját; a hoz­
zá való kreol bőr, az enyhén
mandulametszésű szem, a sű­
rű egyenesvonalú szemöldök
és a duzzadt érzéki száj,, a
vállalat félhivatalos Carmen­
jává varázsolta Licit.
Képzelhetni a dolgozók áram­
lását, midőn Lici egy nap ti-
ziánvörös Maximba frizurába
szedett fürtökkel jelent meg,
amihez is árnyékos szemet,
keskeny, magasra ívelő szem­
öldököt és talányos mosolyú
ajkat viselt. Egy világ omlott
.pssze bennük, de legalábbis
egy félvilág. A tapintatos, de
döbbent kérdésekre Lici szűk
újra felöltötte eredeti külse­
jét: az ébenszínű hajat, a hoz­
závaló kreolbőrt, a mandula­
metszésű szemet, a sűrű egye­
nesvonalú szemöldököt és a
duzzadt érzéki ajkakat.
Épp ezen örvendeztek a kol­
bizalmasai körében kinyilat­ zülük : aranyszőke koszorúba légák, midőn a hivatalsegéd
koztatta: 28 éves, alig tíz év, tűzött haj, amihez egy kétszáz­ jelent meg a szobában azzal,
és m ár eléri a harmincat. Ez ötven munkaegységet elért hogy egy régi gyermekkori
az utolsó sansz, aztán m ár ké­ mélysaraboló lányka öntuda­ barátnője keresi Licit, bejö­
ső minden. A rendelkezésére tos, de hamvas arcát viselte, het-e? Az igenlő válaszra csi­
álló rövid időt akarja kihasz­ kékesszínű,, szeszélyesen laza
nálni, hogy kipróbálja, hogvan frizura és egy Kaméliás hölgy
áll neki a világos haj. Épp kissé frivol és szenvedő, de
ezért a vállalat dolgozói a Ti- szíve mélyén romlatlan meg­
zián-fürlöket csupán viszony­ jelenése. Lenszőke copfok,
lag békés átmenetnek tekint­ alatta egy finn-ugor gyermek-
sék a világos szőkéhez. Ugyan­ lány távoli, hűvös pillantása.
is a végső cél ez és Lajos, a Lici végre elérte a fejlődés
Mester, csupán a fejlődés több végső célját és fokát: a platina-
szakaszában képes a kívánt szőke fürtöket. Kijelentette:
platina színt megvalósítani. ezt a félrövid világos frizurát, nos fiatalasszony lépett be és
Lici néhány nap m úlva na­ kirajzolt vékony szemöldököt, Lici felé tartott, örvendezve
rancsszínű hajat öltött, fiús kék szempillákat, dévaj pil­ kinyújtott keze azonban fél­
hullámokba rakva, hozzá kes­ lantást és cseresznyepiros eper­ úton lehanyatlott:
keny kozmopolita szemöldö­ ajkat tekintsék végső állomás­ — Lici, Lici — kiáltott fel
köt, szempillái orcáját verdes- nak. És talán így is történt — te voltál a legszebb geszte-
ték, szája keskeny lett és volna, ha többen nem jelentik nvehajú kislány a gimnázium­
korallszínű. ki: — Ez sem rossz, de hiá­ ban. Miért festetted be a hajad
Nem sorolom fel az átme­ ba, az az eredeti, az a term é­ feketére?
net valamennyi állomását, szetes volt az igazi. Egy szép
csupán néhányat emelek ki kö­ fekete nő az ne kísérletezzék. K ertész M agda

LUDAS MATYI h u m o r o s, s z a tir ik u s h etila p .

S z e r k e s z tő b lz o t ts á q : Tabl L á sz ló f ő s z e r k e s z t ő . F ö ld e s G y ö r g y f e le lő s s z e r k e sz tő , T o n c z T ib or m ű v é s z e t i s z e r k e s z t ő . —
A k ia d á s é r t f e le l a H írla p k ia d ó V á lla la t iq a z q a tó la . — S z e r k e s z tő s é q : B u d ap est, V ili., G yu lai P ál u tc a 14. — T el.: 33 5 — 7 1 8 ,
— K ia d ó h iv a ta l: V ili., B laha L u jza té r 3. T el.: 3 4 3 — 1 0 0 , 142 — 2 2 0 . — T e rjeszti a P o s ta K özp on ti H írlap Iroda 1 8 0 — 8 5 0 . —
K ossu th N y o m d a , B u d a p e st, V „ A lk o tm á n y u . 3 . F e le lő s v e z e tő : L e n g y e l L ajos Iqazqató.
— És félre tennék ezt a szekrényt nekünk a holnapi lottósorsolásig?
 Á b rán d ozás
a nyári szab ad ságról
gyik éjjel a szobámban kapirgá-
. lást hallottam. A kapirgálás a fehéme-
műs szekrény irányából jött. Időnkint
y abbamaradt, majd ismét elkezdődött,
mint minden rossz dolog az életben.
Szívesen hittem volna, hogy kísértetről
van szó, amely nemsokára megjelenik
láncot csörgetve és tüzet okádva, de m a­
terialista lelkem mélyén tudtam, hogy
sajnos egér van a lakásban. Felgyújtot­
tam a villanyt és figyeltem. Az egér
nemsokára megjelent a kommód tete­
jén, nyugodtan szaglászott, majd kísér­
letet tett, hogy fejest ugorjon a vázába,
amelyben egy szál dupla orgona herva­
dozott. Ez sajnos nem sikerült neki,
ezért kimentem a konyhába és behoztam
egy seprűt, hogy az egérvadászat ősi
szabályai szerint elejtsem az egeret. Vi­
C sod a a lé g g ö m b b e l déki gyerek vagyok.
Megdöngettem a kommód oldalát,
majd hirtelen kinyitottam az ajtaját,
ugyanakkor el is húztam a faltól. A sep­
rűt magasba emelve vártam a fejlemé­
nyeket, amelyek be is következtek, mert
az egér kiszaladt a kommód mögül, én
melléütöttem a seprűvel és a feleségem
felébredt a másik szobában. Amikor
megtudta, hogy egérre vadászom, külö­
nös, idegenszerű kifejezés jelent meg az
arcán:
— Azonnal tedd le az t j a seprűt és
szégyelld m ag ad . . . — mondta.
— Előbb tegyem le a seprűt és csak
aztán szégyelljem magam, vagy megfor­
dítva? — kérdeztem, de nőm erre nem
is reagált. H a állatvédelemről van szó,
nem szereti a tréfát
— Lenne szived megölni egy ilyen ár­
tatlan állatkát? — kérdezte szelídebben
és kivette kezemből a seprűt Én közben
magamban vágyakozva idéztem azokat
a szép időket, amikor a nők sikoltozva
az asztalra ugráltak, ha megláttak egy
egeret és hálásak voltak a bátor férfiú­
nak, aki az egeret agyoncsapta. Megvál­
toztak az idők: ma az atomkorszakban
élünk és szeretjük az egereket.
Ebben I pillanatban a rekamiém mö­
gül kiszaladt az egér, felkörmölt a rádió­
- Kipukkadt! ra és onnan röhögött ránk gúnyosan.
A két s z o m s z é d b a lk o n
Toncz Tibor rajza
— H át nem édes? Nézd, milyen ke­
cses, milyen aranyos! Az a szép kis fé­
nyes szeme és a mulatságos bajusza . . .
Ezt akarnád te agyonverni?
— Megeszi az ingeim et. . . — mond­
tam, m ert közben az egér eltűnt a kom­
mód mögött.
— Nem eszi meg! — szólt feleségem
határozottan, m ajd kiment a konyhába,
leszelt egy darab kenyeret, és betette a
fehérneműs szekrényembe, hogy legyen
az egérnek m it ennie.
Így nyert polgárjogot családunkban az
egér. Megöléséről m ár szó sem lehetett,
m ert családtagnak tekintettük. Sőt, cini­
kus megjegyzéseket sem volt szabad
tennem rá, hanem osztanom kellett fele­
ségem lelkendezését, valahányszor az
egér megjelent. Ugyanis okkor már egész
nyugodtan sétált a lakásban, m ert meg­
szokott minket, néha éjjel kettőig elszó­
rakoztunk vele. De ami az ingeimet ille­
ti, abban igazam volt. Mert az egér egy
szép napon elkezdte enni az ingeimet.
Hiába készítette neki feleségem a leg­
jobb falatokat], azokat is megette, de
inget is eVett. Meg harisnyát is. Ügy lát­
szik, diétás egér lehetett. Aztán a kéz­
irataim at kezdte megrágni. Egyízben
egyetlen éjszaka megevett két krokit és
belekezdett egy versbe is. Egy éjjel, úgy
három óra tájban, megpróbáltam okosan
beszélni a feleségemmel:
— Miért szereted az állatokat? — kér­
deztem, de óvatosan.
— Mert kedvesek és ártatlanok.
— És akkor m iért eszed meg a csirkét?
— H a ismertem, nem is eszem meg.
Csak ismeretlen csirkéket eszem.
— Ügy. Akkor van egy ajánlatom. El­
viszem az egeret és hozok helyette egy
másikat, egy ismeretlen egeret. Azt
agyoncsaphatom? Vagy esetleg bem utat­
lak néhány svábbogárnak . ..
Nőmről ismét lepattant humorom és
tovább vitázott. A keselyűknél és a hié­
náknál végképp összevesztünk.
Néhány nap múlva a szürke pulóve­
remben egérfészket találtam, apró rózsa­
színű egérfiókákkal. Ezt már nem tűrhet­
tem tovább. Délután becsomagoltam az
aktatáskámba és közöltem, hogy elköl­
tözöm hazulról.
— Vagy az egér, vagy é n . . . —
mondtam egyszerűen, minden pátosz nél­
kül. Nőm arca felöltötte idegenszerfi ki­
fejezését. Hosszú ideig tusakodott magá­
val, végül csendesen megszólalt annak a
bölcs embernek a hangján, aki leszámolt
azzal, hogy hiába küzd az élet durvasá­
gai ellen.
— H át nem bánom . . . öld meg ő t . . .
De én elmegyek hazulról. . .
Éjjelre elvonult egy barátnőjéhez és én
egy rugós egérfogó segítségével percek
alatt végeztem az egérrel. Másnap délután
hazajött a feleségem. Első kérdése ez
volt:
— Megölted?
— Igen — feleltem és fejemet lehajtva
hozzátettem. — Nem szenvedett so k at. . .
Vacsoránál a feleségein hirtelen eltolta
a tányért és irtózattal meredt a kezemre.
A szeme megtelt könnyel. Én is megnéz­
tem a kezemet, de nem találtam rajta
semmi különöset. Vidéki gyerek vagyok.
Gádor Béla

(féStó
Vannak emberek, akiknek
nem akkor ragyog fel a sze­
mük, amikor az újságban azt
olvassák, hogy új autóbuszjá­
ra t indul, újfajta gyűrhetet-
len szövetet hoznak forgalom­
ba, vagy új ízletes sajtfélék
árusítását kezdik meg, hanem
akkor, amikor a lapok új
gyógyszerekről számolnak be.
Alig fejezik be a cikk olvasá­
sát, már megrohanják orvosu­
kat, hogy írjon fel nekik azon­
nal ilyen és ilyen -xint, -mi­
cint, vagy -idont.
Nem lehet vitás, hogy ná­
lunk a legmagasabb az egy
fájós főre eső gyógyszermeny-
nyiség. A külföldi gyógysze­
rek iránti rajongás pedig olyan
közmondásos, hogy akár egy
grönlandi vagy jemeni por is
izgalomba hozza a szenvedé­
lyes gyógyszerfogyasztót.
Egy ismerősöm például
büszkén m utatott egy rejté­
lyes, görög felírású gyógysze­
res dobozt.
— Most kaptam! — mondta
boldogan.
— Milyen gyógyszer ez? —
kérdeztem.
— Még nem tudom — fe­
ledte. — Majd beveszem és
meglátom, mi múlik el tőle.
• hoz és női fodrászhoz. Amelyik
Egy amerikai revüszínház
nézőterén, miközben a színpa­
don éppen Candide és Kuni­
gunda énekelt duettet, egy so­
vány öregember izgatottan ug­
ro tt fel és így kiáltozott:
— Tiltakozom! Hogy merték
ezt az én engedélyem nélkül?!
Egy magas szakállas férfi
BÉKETÜNTETÉS Q EN FBEN
S z e g ő Gizi r a jz a
E lr o m lo tt a h ú sd aráló
-fkdósdóbtíól Mészáros András rajza
megfogta a karját és csendre
intette:
— Nyugalom, Monsieur Vol­
taire! Ezt tették velem is.
Ugyanebben a színházban ját­
szották évekig azt a zenés ko­
médiát, amelyet a Pygmalion
című darabomból készítettek.
— Köszönöm, Mr. Shaw . . .
Amikor a két halhatatlan a
szünet alatt némileg megnyu­
godva kortyolgatta whiskyjét a
büfében, egy kissé rövidlátó
görög férfi rohant oda hozzá­
juk izgatottan:
— Kartársak, az istenekre,
m it tegyek? R evüt akarnak
csinálni az Iliászból!. . .
(Ez jutott eszembe, amikor
olvastam, hogy Amerikában - Tudod, nem szeretik az apró-cseprő javításokat. Gondol­
zenés bohózatot csináltak Vol­ tam, nem árt egy kicsit kedveskedni n e k i k .
taire „Candide” című regényé­
ből.!
M e z ő b e r é n y b e n láttu k
T a k á c s Z o ltá n r a j z a
„A járdán tartózkodni élet-
veszélyes” — hirdeti egy tábla
a Szabadsajtó-út egy kis szaka­
szán, s egy jelképesnek tűnő
kis kordon is figyelmeztet arra,
hogy vissza, ha kedves az éle­
ted. Mindezek ellenére renge­
teg halálmegvető, az életét
kockára tevő férfi és no jár
nyugodtan a veszélyövezetben
levő kis tejcsarnokba, Patyolat­
nőnek például kedvesebb az
élete a szép hajviseletnél, an­
nak a szépérzéke sok kívánni­
valót hagy maga után.
Megnyugtatóbb lenne persze,
ha ilyen táblák hívogatnák a
közönséget: „A kiszolgálás az
életveszély alatt zavartalanul
folyik.”
 A le g ú ja b b d iv a t
GerS S á n d o r ra jz a
A M agyar Nemzet május
5-1 számában egy hírmagya­
rázatban így ír:
„A kubai-panamai határt
valóban átlépte néhány fel-
fegyverzett kubai, hogy Áriáé­
hoz csatlakozzék és harcoljon
egységeiben.”
Hosszú lábuk lehetett a fel-
fegyverzett kubaiaknak, tekint­
ve, hogy Cuba és Panam a nem
határos egymással, sőt 1500 ki­
lométernyi tenger választja el
a két határt.
# talan, B ánki Zsuzsa, Peti Sán­
A Magyar Ifjúság cikket írt
arról, hogy Robeson eljátszotta
Shakespeare Othellójának cím­
szerepét. A cikkben többek
közt ezeket olvashatjuk:
„Egyébként a világhírű
színház évszázados történeté­
ben mast fordult elő először,
hogy Shakespeare halhatatlan
tragédiájának néger szerepét
M o z ie sz p r e ssz ó n y ílik valóban néger m űvész keltette
életre.”
Mint tudjuk, Othelló afri-
-kai arab származású velencei
mór, és semmiképpen sem né­
ger. Ezt viszont a M. I. cikk­
írójának is illett volna tudnia.
„Hová lett a komponista?”
című tárcáját a Népszavában,
szerzője így kezdi: „1939 és
1940 között lehetett.”
A szerző' megírhatta volna
A barcelónai állatvédő
egyesület több m int 17,000
gazdátlan macskát gondoz.
Mivel az utóbbi időben az
egyesület anyagi gondokba ke­
veredett, a vezetőség elhatá­
rozta, hogy pénzt szerez. Bar­
- Egy duplát, de ilyen forró legyen! celona utcáin rövidesen falra­
4
pontosabban is. így valahogy:
1939 és félben tö rté n t. . .
#
Kezünkbe került az a röpcé­
dula, melyen az építőipar dol­
gozóit meghívják a Petőfi
Színház nagysikerű „Vörös és
fekete” előadására. Ez az ér­
tesítés közli:
„A Petőfi Színház m ájus
26-i előadásán, m elyen az
építőipar dolgozói vesznek
részt, főszereplők: Szabó G yu­
la, Gordon Zsuzsa, Solti Ber­
dor, valam int több neves szí­
nész fellépésével. Egy ács fiá­
nak, aki kispap, szerelmi ka­
landjai a gróf leányával, a
polgármester feleségével, a Vö­
rös és fekete előadásán. Hír­
neves francia író vi/lágsikere
a Vörös és fekete. Szegénysor­
sú gyerm ek karrierje a gróf
kastélyáig.”
Ennél jobbat m ár rég ol­
vastunk.
*
A Ludas Matyiban „A mi
kis házunk” című karcolatá-
ban így ír Sz. M.:
„Valóságos ezermester az
öreg, s villanyt, vízcsapot, aj­
tózárat, dugulást, húsdarálót,
sőt még rádiót is csodálatos
biztonsággal tesz tönkre.”
H a a dugulást is tönkretette
az öreg, akkor nem követett
el hibát. Ezt tehát kár volt a
szemére vetni . . .
Dr. Árgus
gaszok jelentek meg, amelye­
ken az állatvédő egyesület
felkérte a nemeslelkű közönsé­
get arra, hogy minél többen
jelenjenek meg a társaság ál­
tal rendezendő jótékony célú
bikaviadalon.
 T a n á csk o zá s a b o n n i k a n c e llá r iá n
Szűr-Szabó József rajza

(K á véh ázi beszélgetés)

Egyik (feketéjét kavargalva): Urasá-

godnak m i a foglalkozása?
Másik: Operaénekes v ag y o k __
Egyik: Gyönyörű liivatás, uram!
Másik: Hát ig e n __ művészsors . . .
Harminckét éve vagyok a pályán.
Egyik (elismerően): Nagy idő! Renge­
teg élménye lehet bizonyára?
Másik (merengve): Ismerte ön, Ecze-
ticset?
Egyik: Nem.
Másik: H át ő akart huszonkilencben
leszerződtetni a milánói Scálához.
Egyik: Ne mondja!
Másik: Nem fogadtam el. Eczetics azt
hitte rögtön aláírom a szerződést, m ert a
Scáláról van szó . . .
Egyik: Miért nem írta alá?
Másik: Na hallja! Nem voltam bolond
a Gigli mellett statisztálni!
Egyik: H át m it csinált?
Másik: Inkább elhelyezkedtem egy rö­
vidáruüzletben. Ott dolgoztam tíz évig!
Egyik: Bámulatraméltó önérzetesség!
Másik: Ez semmi. Harminckilencben
Eczetics megint felkeresett és egy spa­
nyolországi turnéra akart leszerződtet­
n i . ..
Egyik: Vállalta?
Másik: Bolondnak néz? Kidobtam
Eczeticset, m int egy házalót!
Egyik: De miért?
Másik: A spanyol klím a tönkretette
volna a h angom at. . .
Egyik: Fantasztikus! És miből élt?
Másik: A két kezem munkájából, uram!
A téglagyárban vállaltam állást és kita­
nultam a kemenceégetést. Nem dicsekvés­
ből mondom, de kevés operaénekes
mondhatja el ezt m ag áró l. . .
Egyik: V alóban. . . És meddig dolgo­
zott a téglagyárban?
Másik: Tizenegy évig! 1950-ben a Fil­ R e n d e s h áz
harmónia megbízásából ismét felkeresett
Eczetics és ajánlatot tett, hogy lépjek fel V asvári Anna rajza
Rimaszombaton a „Népszerű operák” so­
rozatban . . .
Egyik: Fellépett? anapság már járműve van.
Másik: Nem estem a fejem lágyára! Majdnem minden egyénnek,
Éppen én menjek Rimaszombatra, aki­ Törpeautót vett a férje
nek huszonkilencben a Scálához lehetett Sógornőmnek Helénnek.
volna szerződése?!!
Egyik: Hihetetlen akaraterő!. . . Büszkén ül a vajkrémszínű
Másik: Visszautasítottam Eczetics aján­ Pannónia motoron
latát és azóta lottót árulok itt a kávéház­ Ede bácsi Zebegényből,
ban ___Nem parancsol egyet? Csupa Távoli jó rokonom.
nyerőszám . . .
Egyik (rezignálton): Köszönöm . . . (Vá­ Dongó segédmotoron jár
sárol egyet.) A Szabó, a Kelemen,
Másik: Legyen máskor is szeren­ Külön garázs és parkoló
csém . . . Van a munkahelyemen.
Egyik: Bocsásson meg, de jön a fele­
ségem . .. Rollerjére felpattanni
Másik: Kérem, m ár itt se vagyok . . . A kisfiam sohsem rest,
Ajánlom m agam at. . . (Elmegy.) Százezernyi biciklista
Feleség (leül az asztalhoz): Ki volt ez a Gurul rajtad Budapest.
férfi, Gyula?
Másik: Egy operaénekes__ most lot­ Én csak két lábamon járok,
tót á r u l. . . Ilyen vagyok maradi,
Feleség (utána néz): S z e g é n y ... így „Elszakadt a tömegektől"
becsülik nálunk a tehetségeket. . . Ezzel vádolt valaki.
S zilágyi G yörgy Galambos S zilveszter 5
 —<r”^ ^ /7 7 7 T S X
S-Jgy kissé sovány öregúr
feküdt az uszodában a meden­
ce szélén, kitéve egész testét a
nap sugarainak. Milyen kelle­
mesen süt a nap, gondolta,
csak meg ne fájduljon a fe­
jem. De ez a meleg jót tesz a
reum ám nak és állítólag B-vita-
min is fejlődik ki hatására a
szervezetemben. Csak nem sza­
bad túlzásba vinni, nem sza­
bad megsérteni a fokozatosság
elvét, m a például tizenhét per­
cet fogok napozni. Hej vala­
ha . . . — sóhajtott és bosszan­
kodva nézett körül a hancúro­
zástól hangos uszodában. Egy
kicsit csendesebbek is lehetné­
nek ezek a taknyos szörnyete­
gek, füstölgőn magában. Majd
megdöbbenve vette észre, hogy
alig egy méterre tőle egy szá­
las term etű fiatalember tele­
pedett le. Szélesvállú, napbar­
nított ifjú volt, karcsú derekú,
keskeny csípőjű, s minden ap­
ró m ozdulatára gazdagon hul­
lámzottak az izmai. Az öreg­
u rat méreg öntötte el. Íme,
gondolta, ez a mai fiatalság.
Agya nincs, csak izomzata.
Ezeket nem érdekli semmi, ami
szent, am i mély, ami komoly,
csak a sport, a tánc, a flört,
az ital. Ezek azok az üresfejű
izomkolosszusok, akiknek más
nem fontos, csak a rock and
roll, a mambó, a csacsacsa és
az, hogy a Sulyi hány dugót
feccelt be a meccsen. Ez is
biztosan csőnadrágban jár, há­
nyaveti, vagány, tiszteletlen.
Ezek a mai fiatalok magyarul
sem tudnak tisztességesen, azt
m ondják: kasa, hullajó, csaj,
pacák, pók, ü r g e ... undorító!
Azt hiszik, az elég az üdvös­
séghez, ha szemtelenül kicsat­
tannak az egészségtől, kihívó­
an fújtatnak a hatalmas tüde­
jükkel, pimaszul domborodik
az izomzatúk. Érzéktelen, szív­
telen süvölvények, az ember­
nek sír a lelke .. .
Közben a fiatalember lehúz­
ta a fapapucsát, hogy a feje
A tréfás m o z ig é p é sz
alá tegye. A gyors mozdulat
közben véletlenül hozzáért az
öregúr lábához.
— Bocsánat — m ondta és
udvariasan mosolygott.
Alit vigyorog ez a majom,
gondolta az öregúr, magában
biztosan azt gondolja, vén sza­
már, pukkadj meg. Jobb len­
ne, ha elmenne innen ez a
rosszarcú díjbirkózó.
— Aliért nem megy úszni?
— kérdezte a fiatalembertől,
miközben borzadva képzelte
el, am int ez a felfuvalkodott
Tarzan hatalmas loccsanással
ugrik a vízbe, miközben a par­
ton szemérmetlen fiatal frus­
kák bám ulva nézik. A fiatal­
ember azonban szomorúan
rázta a fejét.
—■Nekem nem szabad úsz­
nom.
Az öregúr felfigyelt és kel­
lemes borzongás futott á t a
testén.
Aliért nem? ■ — kérdezte
mohón.
— Rossz a szívem — mond­
ta a fiatalember — most volt
szívizomgyulladásom és el
vagyok tiltva minden sporttól.
Az öregúr élénken bóloga­
tott.
— Az orvosi utasítást be kell
tartani, a szívvel nem lehet
tréfálni. Én sok mindenen ke­
resztülmentem és hogy itt va­
gyok, azt csak annak köszön­
hetem, hogy olyan erős szívem
van, m int egy bivalynak. Egy
kicsit ideges, de teljesen egész­
séges.
— Jó a bácsinak — mondta
a fiatalember.
— H át igen — bólintott az
öregúr és egy kicsit kihúzta
a mellét — az ember persze
örökli a szervezetét. De hát
igazán nem látszik magán,
hogy beteg — folytatta jóin­
dulatúan — olyan, jn in t egy
díjbirkózó.
— Sok bennem a víz, azt
mondták az orvosok — vála­
szolt a fiatalember — nem
H egedűs István rajza
fAf
egészséges a vesém. A bácsi­
nak jó a veséje?
— Alint egy bivalyé —
mondta kedvesen mosolyogva
az öregúr. — Sok megpróbál­
tatáson mentem keresztül, de a
vesémre mindig számíthattam.
Pedig nem vagyok mai gye­
rek — telte hozzá kérkedő jó­
kedvvel.
— Aliért, a bácsi hány éves?
— No,, m it gondol?
A fiatalember gondolkozott,
az öregúrnak egyszerre a tor­
kában dobogott a szíve. Alost
kiszolgáltattam magamat ne­
ki, gondolta rémülten. A fiatal­
ember habozva válaszolt:
— Már biztosan negyven
éves is tetszik lenni . . .
Az öregúr szinte megnőtt
egy fejjel. Jóindulatúan, a k i­
állt ijedtségtől egy kicsit re­
megve mondta:
— Ügy nézzen rám, fiacs­
kám, hogy hatvanegy múltam.
Ugye, ki m ondaná? H a az
ember vigyáz magára, rendes
időben lefekszik, akkor meg
tudja őrizni az egészségét.
Hopp!
Ez a felkiáltás azt jelentet­
te, hogy hirtelen ránézett az
órájára, és meghökkenve lát­
ta, hogy m ár húsz perce fek­
szik a napon.
— H át minden jót, fiatal
barátom! — mondta barátsá­
gosan. — Csak vigyázzon m a­
gára! Óvatos életmóddal szép
kort érhet meg.
Fütyörészve, ruganyos lép­
tekkel ment az öltözőbe. E l­
túlozzák a fiatalok hibáit, gon­
dolta, irigy vénemberek, akik
nem látnak túl a köszvényü-
kön. Megvan a bajuk ezeknek
a szegény fiataloknak is, hadi
generáció ez, nem olyan szí­
vós, m int a miénk.
A fiatalember is elégedet­
ten napozott tovább. Ügy érez­
te, hogy igenis van aranyhíd
az egymással szembenálló
nemzedékek között.
F elek i László
A m atőr-fotós
Rögtön jövök. Margitkám, csak megtöltöm a gépem! . . ,
A következő rcklámfilmel
láttam.
E gyik K om ikus régimódi,
hatalmas, állványos fényképe­
zőgéppel akar fényképezni a
városligeti m otorversenyen ,
mire azonban a fekete kendő
alá bújik és beigazítja a gépét,
a motorosok már messze jár­
nak. M ásik K om ikus, akinek
modern gépe van, kineveti
Egyiket, erre az dühösen el­
veszi tőle a fényképezőgépét
és ő kezd el vele fotózni. Kis­
vártatva nagy ívben bedobja
a régi masináját a városligeti
tóba és az új géppel elszelel —
a tulajdonos ijedten bám ul
utána —, hogy megörökíthesse
a vízbeesés pillanatát. A kis­
fá m végén E gyik K om ikus
büszkén m ondja egy kíváncsis­
kodónak, újonnan „szerzett”
gépére m utatva:
— M odern ember, modern
géppel fényképez!
Mi ebből a tanulság?
Lopjunk m odem fén yk é­
pezőgépet.
Egy társaságban, ahol órák
hosszat csak a futballról volt
szó, felhívták a figyelm em et
egy fiatalemberre, aki — m int
m ondották — klasszikus m ű­
veltséggel rendelkezik.
Még azt is tudja, hogy Bod­
nár hány gólt lőtt 1913-ban a
német válogatott elleni mér­
kőzés utolsó tíz percében.
A technika rohamléptekkel
fejlődik és nekünk lépést kell
tartanunk ezzel a fejlődéssel.
Egy ismerősöm például elmon­
dotta. hogy régen nem értette
a rádió működését. Most azon­
ban már nemcsak a rádió, ha­
nem a televízió m űködését sem
érti.
Hiába, haladni kell a korral.
rn. gy.
Gerő Sándor rajza
 Az Ipari Vásár látképe
Sándor Károly rajza

mm,
4 r£$H )
 P usztát P ál rajza

G. B. SHAW, magas, szikár alakjával

pontosan az ellentéte volt az alacsony,
jóltáplált Chestertonnak, akivel gyak­
ran ugratták egymást.
— H a önt látják, azt hiszik, éhínség
van — kötött bele Chesterton az író­
társába.
— De ha önt látják, akkor már tud­
ják, hogy ki a felelős az éhínségért —
replikázott Shaw.

NAGY ENDRÉNEK így nyilatkozott

egy nagyhangú'politikus:
— Nálam csak a tettek számítanak,
sohasem a szavak!
— Ügy látszik, még nem adott fel sür­
gönyt — jegyezte meg Nagy Endre.

Ballag m ár a vén diák . ; ;

MAX REINHARDT h at éves fia már
tisztában volt a színház technikájával,
E g y s z e g é n y k is fé r fi p a n a sza i amikor először m ent az iskolába. Onnan
s*fip.5<»aHA .T^aggf r a j z a hazajövet az apja megkérdezte:
— Hol ülsz?
— Földszint második sorban — hang­
zott a szakszerű válasz.

ERK EL FERENCNEK egyszer bem u­

tattak egy zenekedvelő orvost, aki meg­
jegyezte:
— Olykor még magam is komponá­
lok, hogy valamivel agyonüssem az időt.
— H át nincsenek páciensei? — érdek­
lődött résztvevő hangon Erkel.

BÖCKLINT, a nagy festőművészt, fel­

kereste a műtermében egv sebész. Az
orvos, aki nem sokat értett a művészet­
hez, kijelentette, hogy a festményeken
lévő alakok anatómiai szempontból erő­
sen kifogásolhatók. A festőművész mo­
solyogva válaszolt:
— Nem baj, professzor úr, ők mégis
túl fogják élni önt!

- Nahát! A belépőjegy megdrágult és a nők jobban felöltöztek . ; :

H o z z á k e z d te k a D u n a -k a n y a r r e n d e z é sé h e z K itilto ttá k a lo v a k a t a b elterü letrő l

S á n d o r K á r o ly r a j z a S á n d o r K á r o ly r a j z a

Először is kiegyenesítik . . : - Hajtson a Váci utcába! Nem tudok a Belváros nélkül

élni í : ; 1

A k ö r ú ti fö ld in d u lá s
a la p ja ib a n r á z ta m eg a
r é q l ú tte s té k , Járd ák k o r ­
hadt ren d sz erét é s qyö-
k e r e s v á lto z á s o k a t h o z o tt a
f la s z t e r fö lö tti tá r sa d a lo m
ö s s z e t é t e lé b e n is. A tö r té ­
n e le m fo r m á ló c s á k á n y o k é s
h id e q v á g ó k e lm e ts z e t té k a
p e sti v o n u lá s k é t n a q y ü tő­
erét é s darab ok ra sza k a d t
a h a g y o m á n y o s ő g y e lg é s !
fr o n t. S m iu tá n a t ö r z s n e k
t á m a s z p o n tu l a N em zeti
S z ín h á z k ö r n y é k e s z o lq á lt,
a fo r m a b o n tá s a z e lit g á r ­
d á t z ú z ta sz é t.
K ih a tá sa v ilá q o sa n le m é r ­
h e tő a v á r o s m á s p o n tja in a k
b e ls ő id e g e n fo r g a lm á n . A
k is e b b g ó c o k b a n u g r á s s z e ­
rűen e m e lk e d e tt a z a l­
k a lm i ő g y e lg é s , n ö v e k v ő
ir á n y z a to t m u ta t a v e n ­
d é g ő g y e lg é s , á lta lá b a n a g ­
g a s z tó z s ú f o lt s á g m u ta tk o ­
z ik a m e llé k v o n a la k ő g y e l­
g ő fo r g a lm á b a n . A k i a z e lő tt
A u tó b u sz a m e llé k u tc á b a n
a N agyközért csem egek ü -
lö n le g e s s é g e it g u s z tá lta ,
m o st a N é p s z ín h á z u tc a i
k ir a k a to k e lő tt k o r n y a d o -
z ik . V ert s e r e g m a r a d v á ­
n y o k t ű n n e k fö l a D oh án y
u tc a i k ité r ő b e n , a z á r k á ­
d o k é lc s a p a ta i fe lh ú z ó d ta k
az A sto r ia f e lé , e g y z ilá lt s e ­
r e g r é s z a B a r o ss té r h á g ó in
v o n s z o lj a m a g á t s v a n , k it a
C alvin té r iq k e r g e t e t t s o r ­
sa , a k e s e r ű .
Ö q y e le q n i p e r s z e m in d e ­
n ü tt le h e t, d e e g y v é r b e li
N e m z e ti-ő g y e lg ő s o h a n em
f o g ja m e g s z o k n i a K lauzál
te r e t, v a g y a K isk ö r u ta t.
A k i a z e lő tt n a p o n ta s z á z ­
s z o r le jte tt a N em zeti c u k ­
r á s z d á tó l a t o tó ir o d á ig , a n ­
n a k m it s e m m o n d a n a k a
B o r á r o s té r n e o n ja i. A z á r ­
k á d o k a ló l e lv e t ő d ö tt táj-
ő g y e lg ő t h id e g e n h a g y ja a
V áci u tc a ta lm i f é n y e , m e r t
vannak sza g o k a H aris
k ö z b e n is, d e m l a z a h h o z
C sod a a K örúton
Vasvári Anna rajza "
a k á p r á z a to s, h ú s k e v e r é k ­
h e z k é p e st, am i e g y J ó z s e f
k ö rú ti b é r h á z k a p u ja alól
árad ?
K ivert k u ty a k é n t b o ly o n -
q a n a k a t a la ju k a t v e s z te tt
N em zeti ő q y e lg ő k s ki a z
A lm á ss y té r e n ü lv é n m e ­
r e n g , n em a z o tta n i t e n ­
g e r m o r m o lá s á t h a llg a tja .
F e l-fe lk a p v á n fe jé t, a m e sz -
sz ib e fü le l: V ajon sz ű -
n ik -e m ár fe le jt h e t e tle n
N a g y k ö r ú tjá n a já r d a z ú z ó
g é p e k d ö r e je ? . . .
M ert sz á m o ljá k a n a p o ­
k a t é s a p u sz ta g o n d o ­
latra m e g b iz s e r g a ta lp .
Eljön a n a p . e g y s z e r b i­
z o n n y a l e l, a m ik o r m é g is
c s a k Járda le s z ú jb ó l a
k ö rú ti Járda.
És a k k o r , h a jh , a k k o r i
Ü n n ep i n a g y ő g y e lq é s lé ­
s z e n a k k o r , k e r e s z tü l-k a -
s u l, k iv ilá q o s v ir r a d a t ig é s
Várnai György rajza
Olaj!
lfm
9

H é tf ő t mutatott a naptár. Amolyan
közönséges hétfőt, amely után kedd kö­
vetkezik.
Pjotr Petrovics Uszikov, m int mindig,
most is hatalmas íróasztalánál ült. A
napfény, megszegve mindennemű fegyel­
met, bejelentés nélkül áradt a vezető dol­
gozószobájába. Egy nyalábnyi pajkos
napsugár pontosan megacélozta az író­
asztalt, majd lomhán végigkúszva az
Aláírásra” címkével ellátott dosszién kö­
tött ki.
Pjotr Petrovics lapos, unott pillantást
vetett a napsütötte mappára. Mert hát
ő m ár olyan ember volt, aki általában
nem szerette mellre szívni a dolgokat. Az
ügyintézés imigyen folyt nála:
— Pjotr Petrovics, keresik Ont.
— Várjanak.
— Pjotr Petrovics, sürgős ügyben ke­
resik.
— Mi az, hogy sürgős? Talán ég a
ház?
— Uszikov elvtárs, azért jöttem, hogy
m egbeszéljük. . .
— Tessék a titkáromhoz fordulni.
— Vezető kartárs, egy beadványom
van ö n n él. . .
— Jöjjön két nap múlva.
— Uszikov elvtárs, maga bürokrata,
mégpedig a javából, ha nem tudná!
— Ott a panaszkönyv, írja be.
— Az ördög tudja, mit kezdjek vele!
— H a az ördög tudja, akkor tessék
ővele tárgyalni.
H át így éldegélt, dolgozgatott Pjotr
Petrovics Uszikov.
Történt egyszer, hogy' szokása szerint
unott képpel üldögélt a dolgozószobájá­
ban, fittyet bányává a belopakodó nap­
sugárnak, jóillatú, kékes füstkarikákat
eregetve „Kazbek”-cigarettájából. A szom­
szédos szobában a várakozástól eltikkadt
ügyfelek sóhajtoztak.
S eközben. . .
A filmhíradó két munkatársa — Grabaj
operatőr és Petrov-Szidorov szövegíró —
kiugrott az autóból, helykén felfutott a
lépcsőn s m eg sem állt a titkárnő szobá­
jáig:
— Jónapot. Itt dolgozik Uszikov?
— Igen.
Grabaj kiugrott az ajtón, áthajolt a
lépcsőház korlátján és jó hangosan le­
kiáltott a földszintre:
— Csumakov! Hozd a reflektort!
— Kérem, vezessen be m inket Uszi-
kovhoz — így Petrov-Szidorov. A titkár­
nő perdült-fordult, s a filmesek máris ott
álltak a vezető előtt.
— Jónapot kívánunk! — hajolt meg
elegáns mozdulattal Petrov-Szidorov. —
Szíves engedelm ével: Petrov-Szidorov
vagyok, a filmhíradó tudósítója. Ez pe­
dig Grabaj elvtárs, az operatőrünk, akit
ön is bizonyára ismer, mint „A mikrobák
élete” című film készítőjét. Most új hír­
adón dolgozunk. Azzal bíztak m eg min­
ket, hogy vegyük fel önt, Uszikov elv­
társ, m int kerületünk egyik legjobb veze­
V la g y im ir P o lia k o v :
tőjét. Grabaj kollégám csinálja a felvé­
telt, a kísérőszöveget majd én írom. En­
nélfogva kérem, szíveskedjék válaszolni
néhány kérdésemre.
— Hizonyos ön afelől, hogy jó helyen
járnak?
— Unt Uszikovnak hívják, nemde?
— Igen.
— Vezető?
— Az vagyok.
— H át akkor minden rendben . . . Csu­
makov! Állítsd a reflektort a baloldal­
ra .. . Így ni. Nos, a következő kérdé­
seim volnának: Hogyan érte el ön, hogy
itt nem fordul elő huza-vona, bürokrácia
az ügyintézésben?
— Már minthogy ,,nem fordul elő” ?
— Igen, igen, azt kérdem: hogyan csi­
nálja?
— H á t . . . hogyis mondjam . . . Igyek­
szem.
— Igyekszik. Nagyon jó — jegyezge-
tett Petrov-Szidorov a noteszébe. — És
miképpen sikerült önnek megteremteni
a látogatók gyors, várakozásmentes fo­
gadását?
— Gyors .. . várakozásmentes? . . .
— No igen, igen . . .
— H át kérem . . . igyekszem az ügye­
ket gyorsan elintézni.
— Ig y ek sz ik ... Nagyszerű! — jegyez-
getett ismét Petrov-Szidorov. — Most
még arra kérem, legyen szíves, beszél­
jen a beosztottakhoz meg az ügyfelekhez
fűződő kapcsolatairól.
— Miről beszéljek? . ..
— A figyelmességről, a szívélyességről,
a tapintatról, a barátságos magatartásról,
egyszóval mindarról, amiért önt úgy sze­
retik és becsülik az emberek.
— Már minthogy engem?
— No persze, persze, vajon k it mást?
— veregette meg barátságosan Uszikov
vállát a filmes, majd a következőket írta
be jegyzetfüzetébe: .,A szerénység m in­
denkor kimagasló jellemvonása volt.” —
Nos, hát, részemről készen is vohiánk.
nem akarom önt tovább gyötörni. Most
pedig megkezdjük a felvételt, ö n csak
dolgozzék, fogadja az ügyfeleket, mi pe­
dig közben megörökítjük m unkanapjá­
nak egy részletét.
— Csumakov! Kapcsold be a reflek­
tort! — vezényelt Grabaj.
És m ár ragyogott is a fény, élénken
megvilágítva Uszikovot, akinek homlokán
apró cseppekben gyöngyözött a verejték.
Így munkálkodott, az ötszázas égő fénv-
zubatagában, a filmfelvevőgép lencséje
előtt.
— Uszikov elvtárs, keresik.
— Miért nem vezeti be a látogatókat?
Tessék befáradni.
— Pjotr Petrovics, sürgős ü g y . ..
— H át ha sürgős, akkor gyorsan elin­
tézzük. Gyorsan járj, tovább érsz, hehe-
he, nem ilgaz? (S közben rámosolyog
Petrov-Szidorovra.)
— Uszikov elvtárs, engem azért küld­
tek önhöz, hogy . . .
— Tudom. Tessék, itt vannak az ira­
tai. Mindjárt Jel 5s hívom Usztakovi-
cso t. . . Halló! . . . Szigizmund Karpo-
vics? Pjosztrikov kartárs hamarosan je­
lentkezik magánál. Kérem, intézze el az
ügyét rövid úton, azonnal. Micsoda? Mit
kell itt egyeztetni? Kivel? Nem, nein. Én
m ár önmagámmal összeegyeztettem. H u­
zavona nélkül. Hehe. Ez a leghelyesebb,
nem igaz? Tehát minden rendben? Kö­
szönöm. Viszontlátásra.
— Vezető kartárs, egy kérvényt adtam
be, önnél van?
— Tessék, viheti is. El van intézve, a
döntést rávezettem.
— Hogyan? Máris?
— Máris. Kérem, bocsásson meg, hogy
eddig is feltartóztattam . . . Ejnye, milyen
sápadt, kedves barátom. Kérem, gyógyít-
tassa magát, p ih en jen . . . Az egészség a
legnagyobb kincs, vigyázzon, hogy vala­
mi komoly baj ne legyen belőle. . . Ké­
rem, parancsoljon . . . Legyen szíves . . .
Bocsánat. . . Minden j ó t . . . Köszö­
nöm . . . És vigyázzon magára . . .
Alkalmazottak, látogatók mosolyogva
léptek ki az irodából. Mosolyukba némi
zavar is vegyült: mi az, mi ütött Uszi-
kovba?
És Grabaj kezében szorgalmasan ber­
regett a felvevőgép.
*
— A két filmes visszatért a stúdióba.
— Nos, m i újság? — kérdezte az igaz­
gató.
— Minden Tendben. Csináltunk vagy
százötven métert Uszikovról.
— És a bolt? Jó felvételeket csinál­
tak? — kíváncsiskodott tovább az igaz-
— M iféle bolt? Talán hivatal? Hiszen
U szikov nem boltvezető, hanem hivatal-
vezető.
— U szikov az 52 . számú élelmiszerbolt
vezetője.
— De b ocsán at. . .
— Semmi bocsán at!. . . A megadott
címre m entek fényképezni?
— Igen. Bolsaja Baburinszkaja hét,
negyedik e me l e t . . .
— Ej, a kutyafáját! Az én Uszikovom
ugyanabban a házban dolgozik, de nem
a negyedik emeleten, hanem a földszin­
ten, az élelmiszer-áruházát vezeti. Hiába
pocsékolták el a fi l me t. . .
*
Két b ét telt el az említett napsugaras
reggel óta.
U szikov Pjotr Petrovicsra nem lehet
ráismerni. Nincs a kerületben m ég egy
olyan udvarias, figyelmes, talpra esett
vezető, m int ő. Mintha kicserélték volna.
És mindenki, aki korábban ismerte, csó­
válja a fejét:
— Lám, lám, mennyire félreismertük,
lebecsültük Uszikovot.
Szóval a filmesek mégsem hiába po­
csékolták el a nyersanyagot.
O ro szb ó l fo r d íto tta : K ristó f L ászló
P eter Nelken:*

d r á n y t d l d n f e jl ő dé s
S zűr-S zabó Jó z se f ra jz a
je 6 y z e r e K
Már az iskolában
megtanultam, hogy
Budapest, Magyaror­
szág fővárosa Budá­
ból és Pestből áll és
a város e két részét
a D una választja el
egymástól. Mindjárt
megjegyzem, hogy
Berlin is kettévá­
lasztott város, Duna
n élk ü l. . . De a Du­
na kis csermely csu­
pán ahhoz a viharos
tengerhez képest, amely Berlin két ré­
szét elválasztja eg y m ástó l...
*
Ügy mondták, hogy a Belváros
Pest üzlet-negyede. En úgy tapasztal­
tam , hogy mackó-negyed is. A medve,
amely Berlin címerében szerepel, itt
szép eszpresszókat díszít. Egy ilyen
mackóban ismertem meg a „duplát”. A ranyra b u kk an tak G alyatetőn
Először fitymálva néztem a kevéske ká-
vécskát, s arra gondoltam, hogy a ber­ Gerö Sándor rajza
lini kávéhoz viszonyítva, ez nem is any-
nyira dupla, mint inkább negyedecs-
ke. Amikor azonban megittam, elször-
nyedve kérdeztem magamtól, hogy mi
az a barna víz, am elyet éveken ót it­
tam Berlinben kávé címén? Aki a bu­
dapesti kávét issza, vágjuk annak szíve
vissza, m ár csak azért is, m ert heve­
sen dobog. Ez kávé! A berlini kávé még
sohasem dobogtatta meg senkinek a
szívét. Addig nem nyugszom, amíg
Berlinben be nem vezetik a mackó-rend­
szerű kávét. Nekem most m ár beszélhet­
nek arról, hogy Magyarország a papri­
ka, a csikós, a fokos hazája. Nem! A
kávéé!
*
Vigyáznom kellett a pesti utcán, mert
sok helyen folyik az útépítés. Nekünk ez
nem újság, mert az elmúlt félévszázad­
ban szünet nélkül felásták, m ajd be­
fedték a berlini utcákat és tereket. Ha
ez a tevékenység Magyarországon is
járvánnyá fajul, ajánlom azt, amit már - Gondoltam, ha már beutaltak ide üdülni, én is körülnézek egy k ic sit.. .
több ízben ajánlottunk a berlini hatósá­
goknak: lássák el az utcákat zippzárral!
Akkor nyitják ki, amikor akarják.
P e s ti kirakat
Mint minden külföldi ven­ T on cz T ibor r a jz a
dég, természetesen felsétáltam
a Halászbástyára is és elragad­
tatva bám ultam Budapest gyö-
nyörü látképét. Közben lassan
besötétedett és a langyos m á­
jusi estében, amikor már úgjr
éreztem, hogy a Parlam ent lát­
ványával m ár beteltem, meg­
fordultam. Ekkor láttam , hogy
a hátam mögött a Halászbás­
ty a mellvédjein és padjain is
gyönyörű látnivalók akadnak.
Ezek a látnivalók m ár legke­
vésbé sem voltak kőből. S ő t. . .
Miközben lefelé ballagtam a
széles lépcsőkön, arra gondol­
tam, hogy ezt a környéket
ugyanúgy, m int egyes filmeket
az esti órákban csak tizenhat
éven felülieknek szabadna en­
gedélyezni.
S ezen kívül még ol\-an fér­
fiak részére, akik kísérő nélkül
jöttek Berlinből Budapestre.
* P e te r N e l k e n , a b e r li n i E u le n ­
- Ez az emprimé most jött. Sümegi kartárs! Még ezt is be kell szorítani a kira­
s p ie g e l fő s z e r k e s z t ő j e n é h d m i n a ­
p o t B u d a p e s te n tö ltö tt . katba! . . . 11
 V á rn a i G y ö rg y r a jz a E h e ti h ir d e té sü n k
1909

Az ünnepelt művésznő kocsijából Az ünnepelt művész kocsijából ki­

kifogták a lovat. fogták a hajtási jogosítványt.

V asárn ap i ü tk ö zet
T o n c z T ib o r r a j z a

- Hoztál gyufát?
- Nem kaptam. Be van zárva a trafik . . .

V e s z é ly b e n a fa lu
Pusztai Pál rajza

— Ide fe lté t le n ü l n é z z ü n k b e , s z i­
v e m ! H at n e m z e t á r u c ik k e ib ő l k ed ­
v e d r e v á lo g a th a tsz ! . . ,
- Mindenki a futballpályára! Három nullra vezetnek az alsópocsoládiak!
 H e lé n k e n e m b o l d o g .. . C sáb ító fé n y k é p
Sándor Károly rajza Schwott Lajos rajza

- Hirdetésre nősülök. Többek között ezt a fényképet kap­

tam egy 35 éves barna kislánytól „Tavaszi szerelem" jeligére . . .

A z A lfö ld ö n , m in t je le n te tté k ,

M a m m u ta g y a rat leltek nem rég,

Egészen ritk a csecsebecse

E régi jég k o rsz ak i em lék .

A Déryné Színház nemrégiben a Mág­
nás Miskát adta elő egy kis faluban.
A romantikus operetthez oly sok kosz­ R e m é le m , hogy a m eg ta lá ló ,
tümöt kellett magukkal vinnipk, hogy K in ek e lelet leg fő b b g ondja,
a művelődési ház öltözője kicsinek bi­ N em o ly an öreg, hogy talán m ér
zonyult. De az igazgató a segítségükre
sietett: A ham ut is m am m u tn a k m o n d ja .

— Kifeszítünk egy kötelet az udva­

ron, arra akaszthatják a ruhákat az elv­
társak. Es Káró, a kutyám majd vigyáz
rá, hogy semminek lába ne keljen!
Káró hatalmas, félelmetes külsejű ko­
mondor volt. Gazdája hívó szavára M ariin I
azonnal megjelent. „Idehallgass, Káró!”
F u tb a llm e c c sen a jó ö sszjá té k
— mondta a kutya gazdája — „A ru­
hákhoz nyúlni senkinek sem szabad!” A z eredm ényen m eg is látsz ik ,
Káró okosan csillogó szeme elárulta, D e rossz ita lb o lt-v e z e tő az,
hogy megértette miről van szó s az elő­
Ki csaposával ö ssze já tsz ik .
adás kezdetéig nem is volt semmi baj.
De amikor a színészek a kosztümjeikért
mentek, Káró hatalmas agyarait villog­ E régi recept sz erin t csaltak
tatva, mindenkit megakadályozott ab­ Budán egy ita lb o ltb an . É rte m .
ban, hogy a szükséges ruhát a kötélről
N in csen új d o lo g a c sap alatt
levegye. Ezen az estén a Mágnás Mis­
kát a Déryné Színház civilben ját­ V en d ég látó ip ari téren .

szotta.
T . P. H idvéghy Ferenc

Tökéletes háztartási robotgép

Hegedűs István rajz a

13

ülök a VIII. b. osztály első padjában
és szememet stréber alázattal meresztem
az osztályfőnöknőre. A mai szülői érte­
kezlet főtárgya a beiskolázás. (Szörnyű
egy szó, de tkár tovább küzdeni ellene.
A pedagógusoknak tetszik, ők a szak­
értők.)
Ügy látszik Ili néni észrevette, hogy
elgondolkoztam a beiskolázáson, mert
most egyenesen hozzám fordul.
— Tehát mi a legfontosabb előkérdés
a gyermekek továbbtanulásával kapcso­
latban?
Mi volt ez? önmagához feltett költői
kérdés, am it maga fog megválaszolni,
vagy tőlem kérdezi vissza azt, amiről
eddig magyarázott? Érzem, hogy elvörö­
södöm.
De Ili néni hirtelen az Irénke m am á­
ját veszi célba és most neki magyaráz.
Persze, meglátta, hogy sugdolózott a
Jutka papájával. Nézem a szülőtársat és
kárörömmel figyelem, mint lesz pillanat­
ról pillanatra vörösebb az arca. Ügy kell
neki! Miért beszélget a padban?
És Ili néni nem kegyelmez senkinek.
Rögtön észreveszi, hol lankad a figye­
lem s m ár felrázza költői kérdéseivel a
rest szülőt.
Folyik az értekezlet, ülök egyenesen,
merev derékkal és arra gondolok, mit
meg nem tesz az ember a gyermekéért.
Most is mennyi fontos és kellemes dol­
gom lenne, de én félreteszek m indent és
itt figyelek, elvégre a leányom jövőjéről
van szó!
Ili néni megint hozzám beszél és
kérdez valamit. Tudom, hogy megint
csak költői kérdés lehet s ezért nyájas
és tiszteletteljes odaadással bólogatok.
Megint kérdez és én csendesen helyeslek
a tartásommal, a pillantásommal, a szót­
lanságommal. Újra kérdez, most m ár va­
lami furcsa, emelt hangon, m int ahogy
a süketekhez beszélnek. Most fogom csak
fel, hogy most valóban tőlem kérdez va­
lamit, amire válaszolnom kell. De mit
kérdezett? Lopva körülnézek és látom a
szülőtársak szánakozó pillantásait. Klá­
rika mamája (pont a legcsinosabb!) han­
gosan közli szomszédjával:
— Ilyen süketséget még nem is láttam
embernél.
A nyájas és odaadó mosoly az ajka­
mon hülye vigyorrá torzul. Ili néni most
mélyen a szemembe néz és erősen artiku-
T isz ta v é le tle n
14
Iái, hogy a szájmozgalásáról olvashassak.
— K atit hová akarja íratni?
H át ez valóban nem költői kérdés. És
nyilván ezt kérdi tőlem immár negyed­
szer. Felállók. Mindenki rámnéz. Láza­
san gondolkozom, hogy m it tegyek. Ha
most válaszolok, akkor mindenki végle­
gesen -meg lesz győződve arról, hogy tel­
jesen süket vagyok, am it nem szeretnék.
Ha viszont most sem válaszolok, akkor
azt hiszik, hogy hülye vagyok, amit me­
gint csak nem szeretnék. Vagy kezdjem
el magyarázni, hogy nem vagyok sem
süket, sem hülye? Akkor pláne azt h i­
szik.
Ebben a pillanatban belép a terembe
feleségem, aki eddig a IV. c.-ben ült ha­
sonló ügyben, kisebbik leányunk érde­
kében. Meg vagyok mentve! Élénken
fordulok hozzá.
— Mondd, drágám, mit csináljunk
Katival? Már negyedszer kérdi Ili néni,
hogy hová írassuk, de nem tudok dön­
teni.
Diadalmasan tekintek szét a szülőtö­
megen. Látjátok, nem vagyok sem sü­
ket, sem hülye, csak egy gondos atya,
aki alaposan megfontolja a dolgokat.
Feleségem megütődve bámul rám.
— Nem értelek, fiam! Egy éve tudjuk
már, hogy a Szilágyiba íratjuk.
Hiába, a végzet ellen nem lehet hada­
kozni. Hülye maradtam Isten és ember
előtt.
V id rán y t Is tv á n
v /c
Az amerikai lakástervezők új érde­
kességgel lepték meg a kényelemre vá­
gyó embereket. A villamos kocsiból is­
m ert fogantyúkat szerelnek fel a lakás
különböző részeiben. A mennyezetről
fogantyúk lógnak alá, s ha a háziak
vagy a vendégek állva beszélgetnek,
ezekbe kapaszkodhatnak. Fogantyúk áll­
nak az előszobában a búcsúzók szolgá­
latára, s fogantyúk függenek alacsony
kerevetek fölött is, hogy a felkelni aka­
rók könnyebben felemelkedhessenek.
Különösen földrengés esetén hasznos
a foganytú a lakásban.
M adárlátta v ic c
- Mondd, miért röhögsz?
- Csiklandós vicceket mesélnek a te­
lefonon . . .
/ . /
1A r e p ü lő z e n é s z e k p an asza
Az úgynevezett „repülő" zenészek
egyike vagyok. Nem repülőgépen ját­
szom, hanem hetenként egyszer itt, vagy
ott helyettesítem az állandó zenészeket.
Fizetésünket a vendéglátóipari vállalatok­
tól kapjuk. A kiutalás azonban bosszan­
tóan körülményes és időrabló.
A tortúra úgy kezdődik, hogy először
egy sárga színű közvetítőlapot kapunk,
ezzel jelentkezünk este a munkahelyen.
A sárga szinű lapot másnap a Vendég­
látóipari Központban ki kell cserélni
fehér színűre, mert csak ezen igazolhatja
az üzletvezető a munkát. Igen ám, de
a központban nincs mindennap félfoga­
dás, ezért csak másnap, vagy harmad­
nap cserélhetjük ki a sárgát fehérre. Ezt
valamelyik este, amikor nem vagyunk
máshol repülők, vissza kell vinni a mun­
kahelyre. A rákövetkező napok egyikén
a zenei előadó, a munkaerőiroda dolgo­
zója és a bérelszámoló bélyegzi le és írja
alá „aktánkat". Csak ezután kapunk
végre pénzt. Így megtörténik, hogy néha
egy-két hétig is eltart, amíg egynapos
munkadíjunkat felvesszük.
Persze az üzletvezető közvetlenül is
kifizethetné pénzünket. De úgy látszik,
ez túlságosan egyszerű és logikus lenne...
F ln ta L ajos
IX ., Ü llő i ú t 91/a.
F ű ré s z p o r
! A K isp e sti F aip ari KTSZ T örök u tc a i
I te le p é n n a g y m e n n y is é g ű fű r é s z p o r t ter-
I m e ln e k . A k ö r n y é k b e lie k h á z a lt, la k á sa it
1 sz in te e lö n ti a z o tt te r m e lt z á p o r o z ó fű-
I r é s z p o r . A la k ó k c s a k v a s á r n a p m e r ik
a b la k a ik a t k in y itn i, a m ik o r a z ü zem n em
d o lq o z ik .
A XIX. k e r ü le ti T a n á c s m á r 1 957-b en
! k ö te le z te a KTSZ-t e q é s z s é q ü g y i v éd ő -
I b e r e n d e z é s h a s z n á la tá r a , d e a KTSZ n em
j tett e le q e t a f e ls z ó lít á s n a k .
' E g y é b k é n t a k é m é n n y e l is baj v a n :
s z ik r á z ik . E z á lta l t ű z v e s z é ly e s s é v á lik
| a z e q é s z k ö r n y é k , h isz e n a fű r é s z p o r
j k ö n n y e n lá n g r a lo b b a n h a t. A T ö r ö k u tc a i
' lak ók a z e d d ig in é l e r é ly e s e b b in té z k e -
; d é s t k é r n e k a XIX. k e r ü le ti T a n á c stó l.
S A 2 4 -e s b u s z
í A Rákospalota felé haladó 24-es autó­
ié busz nem áll meg, vagy csak a legritkább
1} esetben vesz fel utasokat a rákospataki
k megállónál, pedig ott mindig sokan sze-
Sretnének felszállni - írja panaszosleve-
K lében M ikhely István egyetemi hallgató
j) (VIII., Mária utca 20), aki azt javasolja,
j^hogy indítsanak több 24-es kocsit, vagy
ha erre nincs mód, ne engedjenek fel a
*íbuszra olyan sok utast a végállomáson.
Ludas M atyi postája
„ E g y b ö lc s t a n á c s ” c ím ű c ik k ü k e t o sz -
[? tá ly v e z e tő l é r t e k e z le t e n v ita ttu k m e g . A
lé v ita e r e d m é n y e k é n t m e g g y o r s ít j u k a z á l­
lj k a tr é s z e k q y á r tá s á t. A c ik k b e n e m líte tt
D k é t d a r a b a lk a tr é s z t a P á p a i S e r té ste -
jjjn y észtő V á lla la t r é s z é r e e lk ü ld tü k .
fi
Z u glói G ép q yár
N ém eth Istv á n lg .

E g y este találkoztam Ver­
pelétivel, volt kollégámmal,
aki becipelt egy eszpresszóba
és megkérdezte, hogy megy a
sorom. Mondtam, köszönöm
szépen, minden a legnagyobb
rendben, van egy jó állásom,
tisztességes fizetésem, össz­
komfortos kis lakásom és el­
dicsekedtem azzal is, hogy vő­
legénye vagyok egy Hédi ne­
vű tündérnek, akivel imádjuk
egymást.
Verpeléti végighallgatta lel­
kes beszámolómat, aztán fá­
radt, szomorú hangon így
szólt:
— Látom, boldog vagy és
elégedett, szegény fiú. Irigyel­
lek, de sajnállak is, szegény
fiú. Mit tudod te, mi a bol­
dogság? Boldog vagy, m ert
tisztességes fizetésed, összkom­
fortos lakásod és szép meny­
asszonyod van. De hasonlítsd
össze a jövedelmedet egy főfő­
igazgató jövedelmével, a laká­
sodat a Buckingham-palotá-
val, a menyasszonyodat Sophia
Lorennel és akkor rá fogsz
jönni arra, hogy tulajdonkép­
pen nem is vagy olyan boldog,
szegény fiú . . .
— Eszem ágában sincs ösz-
szehasonlítani! — nevettem
hetykén. — Mire jó az?
— Nekem m indegv. . . — pedig a pacsirtával.
felelte Verpeléti halkan, el­
mélázva. — Nekem teljesen
m indegy. . .
_ Amikor elváltam Verpeléti­
től, még sokáig mulattam raj­
ta és elhatároztam, alkalomad­
tán elmesélem kalandomat
Hédikének, a menyasszonyom­
nak.
Otthon azonban ismét eszem­
be jutottak Verpeléti szavai és
azon kaptam magam, hogy
kezdem összehasonlítani a la­
kásomat, a Buckingham-palo-
tával. H át bizony, az összeha­
sonlítás szomorú eredmények­
kel járt. Meg kellett állapíta­
nom, hogy a Buckingham-pa-
lotához képest a lakásom egy
nyomorúságos odú. Rögtön
elkeseredtem. Aztán összeha­
sonlítottam a jövedelmemet
egy főfőigazgató jövedelmével
és elfogott a sárga irigység.
Vigasztalásul előszedtem
menyasszonyom fényképét, de
konstatálnom kellett, hogy v a­
lóban nem egy Sophia Loren,
bár ennivaló grüberlik vannak
az arcán. Miután mindezeket
» - . KÍSS Az űrben Toncz T ib o r r a jz a
végiggondoltam, elfogott a bú-
bánat és csak ültem a dívá­
nyon összeroskadva, magam
elé meredve, zúgó fejjel.
— összehasonlítod a meny­
asszonyodat Sophia Lorennel?
— motyogtam magamban. —
Előbb hasonlítsd össze magad
Jean Marais-val és a kapur-
talai maharadzsával, aztán be­
szélhetsz . . .
Felkeltem a díványról és az
ablakhoz vánszorogtam. Oda-
künn esett az eső. összeha­
sonlítottam a mi éghajlatun­
kat Kalifornia éghajlatával és j
még szomorúbb lettem. Lenéz­ 7^—
tem az utcára. A házunk előtt
éppen akkor döcögött el egy
öreg villamos. — Hé, forduljunk vissza! Ötös találatom van, most mondta
— No, ez az utca sem egy be a rádió a nyerőszámokat 1 . . .
B roadw ay. . . — sóhajtottam,
aztán visszavonszoltam magam
a díványra. Egy röpke félóra Szakadnak a n ájlon h a risn y á k
alatt öreg, fáradt, csúnya, Vasvári Anna rajza
szegény és elhagyatott lettem.
A későbbiek folyamán össze­
hasonlítottam magam Kinizsi
Pállal, légy teknősbékával és
Lady Hamiltonnal. Tudomásul
kellett vennem, hogy nem va-
•gyok olyan erős, mint Kini­
zsi, nem fogok olyan hosszú
életet élni, mint a teknősbéka
és sohasem leszek sem Lady,
sem Hamilton.
Ezekben az összehasonlítá­
sokban teljesen kimerültem.
Űgv éreztem, hogy megda­
gadt a fejem és hangosan be­
szélgettem, vitatkoztam önma­
gámmal. összehasonlítottam
magam Goethe-vel, egy pacsir­
tával, Barbarossa Frigyessel,
a nachtkasztlival, a házfel­
ügyelővel és egy cserép reze­
dával. Aztán összehasonlítot­
tam a házfelügyelőt Goethe-
vel, a nachtkasztlit Barbarossa
Frigyessel, a cserép rezedát
- Ez legalább tartós I
A mentőautóban sem pihent
meg az elmém, összehasonlí­
tottam a mentőautót egy re­
pülőgép-anyahajóval, Urbán A valóság tő lü n k túlságosan is fü g g etlen ü l létezik.
Ernőt Honoré de Balzac-kal, *
Szusza Ferit Kant Emáryiellol.
Most itt vagyok a zárt in­ V an, a ki saját m agát is elárulja, ha az érdeke úg y
tézetben. Verpeléti időnként kívánja.
meglátogat, s hoz tíz deka sa­ *
vanyúcukrot.
a Ü gy kell írni, hogy az egyszerű tu d ó so k is m egértsék.
Apropo, a minap összeha­
sonlítottam magam B.alaton- *
akarattyával. Esküszöm; sem­
mi különbség kettőnk között. A b eteg ek soká élnek, m ert vig yá zn a k magukra.
F , L.
15
M ikes G yörgy
 F eled ék en y n é m e t n a g ytő k én S z ű r-S z a b ó J ó z se f r a jz a

(S í

- Ha megadja az ég, hogy mégegyszer kikerülök ebből a - . . . újra elkezdem a fegyvergyártást!

bunkerból, akkor . . .

fr tiS é s dz d /fa td s H á th a M fa k iu m ió w eH
Örömtől könnyező szemmel és re­ Ernő megveregette a vállam, majd
megő térddel újságoltam Ernőnek, hogy ezt m ondta: Na látod! ezen lehet ke­ Mottót N incsenek rég i T ietek,
elkészült életművem: „A lángoló szí­ resni! csak öreg em b erek T annak. Egy
vek”. Negyedszázadon át lankadatlan Életem telén átszellemült arccal és az újszülöttnek m in d en Tiee új.
igaz h it győzelmének tudatában közöl­
tem Ernővel, hogy sikerült végre az — Hogy sikerült az érettségid? — kér­
egész emberiség problém áját örökre meg­ dezik a vizsgáról hazatért fiatalembert
oldanom. az izgatott rokonok.
Olyan társadalmat találtam fel, ahol — Nagyszerűen. Jövőre közkívánatra
egyáltalán nem lesz szükség pénzre. És meg kell ismételnem!
az emberek derűsen, boldogan fognak Két fiatal lány beszélget a villamoson.
élni. — Mondd csak, te m it szeretsz legjob­
— Remek tipp — kiáltott fel Ernő ban a vőlegényeden?
— ezzel egy zsák pénzt fogsz keresni! — Azt, hogy elvesz feleségül! — hang­
erővel dolgoztam, hogy megörökítsem a S zen tiv án y i Iv á n zik a felelet.
tovasulianó vágyak bódult m ám orát, az
igaz emberi érzések felejthetetlen pilla­
n a ta it S ű rítik az u tc a i te le fo n á llo m á so k a t
Huszonöt éven keresztül lelkem leg­ L---------- ÓT] T o n c z T ib o r r a j z a
benső muzsikáját adtam, hogy m aradan­
dóvá tegyem a természet káprázatos szép­
ségét, a szerelem szívet melengető vará­
zsát, a lélek kiohhatatlan szenvedéseit
És e nemes emberi lélek gyümölcse
lát most. napvilágot, fehér p ap írra vet­
ve a mély gondolatok és vad érzések
lángjait. Életem legszebb napja ez! —
sóhajtottam, és Ernő megrázva a ke­
zem így szólt: Ezzel biztos ragyogóan
fogsz keresni!
Évtizedek m últán lázas örömmel ad­
tam tudtára; hogy a mély humanizm us
és az emberi szeretet által vezérelve,
megalkottam, am it ember csak megal­
kothat.
Előállítottam egy pasztillát, amely
gyógyítja az annyi szenvedést hozó
búbópestist, rákot, leprát és tyúkszem ­
fájást egyaránt. - így volna praktikus!

LUD AS MATYI h u m o r o s , s z a tir ik u s h e tila p .

S z e r k e s z tő b iz o tts á g : Tabi L á s z ló fő s z e r k e s z t ő . F ö ld e s G y ö rq y f e le lő s s z e r k e s z tő , T o n cz T ib or m ű v é s z e t i s z e r k e s z t ő . —
A k ia d á sé r t f e le l a H ír la p k ia d ó V állalat Ig a z g a tó ja . — S z e r k e s z t ő s é g : B u d a p e st, V ili., G yu lai P ál u tc a 1 4 . — T el.: 3 3 5 — 7 1 8 .
— K ia d ó h iv a ta l: V ili., B laha L u jz a té r 3. T el.: 3 4 3 — 100, 1 4 2 — 2 2 0 . — T e r je sz ti a P o sta K ö zp o n ti H írlap Iroda 1 8 0 — 8 5 0 . -
K ossuth N y o m d a , B u d a p e st, V ., A lk o tm á n y u . 3 . F e le lő s v e z e t ő : L e n g y e l L ajos Ig a z g a tó .
X V . évfolyam 22. szám. 4ra: 1 forint 1959. m ájus 28.

Pál rajza

— E g y cso m a g tervet a já n lo k ... M e g f e le l?

— N e m . N e k e m b é k e és h a r m ó n i a k e l l e n e . . .
 H ó v é g é n k ez d ő d ik a k ö n y v h é t
S á n d o r K á r o ly r a j z a
selejtj-gyár
j n a a j D .
— M it csinálsz? Húsz éve
nem láttalak — kérdeztem Ru-
i lakot, húszéves érettségi talál­
kozónk bankettjén.
— K érlek — m o n d ja R u d ak
—, a Selejt-G yár igazgatója v a ­
gyok.
— Es te erre ilyen büszke
vagy? — kérdem tőle elhűl­
ve, de R u d ák fölényesen n é­
zett rá m :
— A selejt-gyárat — m o n d ­
ja —, az én elgondolásom alap­
ján szerveztük m eg és h a k í­
váncsi vagy rá, ülj be a ko­
csim ba és gyere k i a gyárba,
m ert éjszakai m űszakban is
dolgozunk, m ióta egy nagyobb
m ennyiségű m echanikai selejt
- Legalább van időm megfontolni, hogy mit vegyek meg g y ártására kaptunk m egrende­
elseje u tá n . . . lést. '
B eültem vele a kocsiba és
R u d ák m agyarázni kezdett:
A m i biztos, az b iztos — Selejt-gyáram elgondolá­
sán ak az volt az alap ja, hogy
V árn ai G y ö rg y r a jz a m in d en gyárban készítenek
olyan gyártm ányokat, m elyek­
ről rendszerint előre és többen
is tu d ják , hogy legyártásuk ér­
telm etlen, önköltségük drága
és minőségük gyenge lesz, és
hogy ezek a gyártm ányok
okozzák m ajd az üzem nek a
legtöbb vesződséget és bosszú­
ságot. Es így született meg
bennem az a gondolat, hogyha
egy gyárban profilíroznák v a ­
lam ennyi gyár rem énytelen­
ségre ítélt gyártm ányait, úgy
óriási terh et vennénk le egész
gy árip aru n k ró l és m ég admi-
n isztrative is egyszerűsödne a
term elés. A gyárak ugyanis —
m ag y arázta R udák — egyszerű­
en n á lu n k rendelik m ost m eg a
vesződséges és sikertelen ter­
m ékeik legyártását és írni.
am in t a gyártáshoz fogunk,
- Hogy tetszik az új ruhám, igazgató kartárs? m in d járt m egrendeljük külföld­
rő l is a g y ártm ányt, s m ire
- M indjárt megkérdezem a minisztériumtól. . .
f elkészülünk a selejttel, megér­
kezik a jóm inőségű im portáru
Ö n feled t sz e r e lm e s e k is.
R u d ák itt befejezte m agya­
K asso r a jz a rázatát, m ert begördültünk a
Hemmingway Nobel-díjas írót meg-
kérték, hogy írjon rövid filmtörténetet
egy hollywoodi lap számára. Az író, aki
négyszer nősült, szívesen tett eleget a
felhívásnak és postafordultával a követ­
kező történetet küldte:
„Együtt sétáltak. Pillantásaik találkoz­
tak. Egymás mellé ültek. Ajkaik talál­
koztak. Anyakönyvi hivatalba, majd új
otthonukba mentek. Szívek találkoztak.
Egy darabig együttéltek. Ezután már
' 2 csak ügyvédjeik találkoztak.”
gyárkapun. M indjárt a készáru-
raktár elé hajtott és büszkén
vezetett be a hatalmas épület­
be. — Nézz itt körül — m utat­
ta dicsekvően, és egy, mennye­
zetig felhalmozott acélöntvény­
hez vezetett —, ezeknek a
használható példányai m ár
úton vannak a szovjet és a
csehszlovák gyárakból, s mire
a megrendelt mennyiséget el­
rontjuk, aznap futnak be hoz­
zánk a megfelelő import-szál­
lítmányok. De most nézz meg
egy üzemet is!
Nagy rendetlenség, elszórt
vasrudalc, félhomály és fullasz-
ló levegő fogadott a forgácsoló­
ban, hová beléptünk. — Kü­
lönleges eljárással — m ondta
Rudák — a kéményfüstöt visz-
szavezettük a műhelybe, hogy
a fojtó levegő megkönnyítse
a m unkadarabok elrontását.
Azzal rákiáltott egy fiatalem­
berre, ki egy műszerrel mé­
ricskélt valamit a gépe mellett.
— Szemmértékkel mérj, fiú, ne
noniusszal.
— Tudod — mondta felém
fordulva —, nagyon kell vi­
gyázni a gyártásnál, m ert ha
véletlenül nem rontjuk el, ak­
kor át kell vennie az iparnak,
sokkal drágább önköltséggel és
árban, m int a hasonló külföl­
dit.
— Mondd, Rudák — gondol­
koztam hazafelé —, nem volna
a legegyszerűbb, ha irányt
vennél az üzemi részlegeid fo­
kozatos felszámolására, és vé­
gül nem maradna egyéb az
import-megrendeléseket intéző
irodáknál?
Rudák arca erre elborult. —
Gondoltam erre — mondta. —
De orrot kaptam a javaslatért.
Azt mondták, ne is képzeljem,
hogy a termelő részlegeket
csökkenteni lehet, az adminisz­
tratív részlegek javára:
Som ogyi P ál
 Atom bom ba-tám aszpont Görögországban
S á n d o r K á r o ly r a j z a

Idősebb, üsztövér emberke volt a fél­

isten. A bámulattól alig tudtam szólni
hozzá:
— Gratulálok! .. . Csodálatos, elké­
pesztő, földöntúli volt, amit véghezvitt.
— De kérem — szerénykedett, — iga­
zán túlzás, semmiség volt az egész . . .
— Micsoda? — horkantam fel. — Az
semmiség, félkézzel megállítani egy
gyorsvonatot a nyílt pályán?
— 0 , tessék elhinni, nem volt az
olyan nagy dolog . . . Megmondom őszin­
tén, egy kicsit a másik kezemmel is se­
gítettem . .. Meg aztán a vonat nem is
ment olyan nagyon gyorsan, lassított,
kérem, határozottan lassított. . . És alig
volt rajta utas . . .
— De h á t . . . ez egészen csodálatra
m éltó . . . odaállni a sínek közé, puszta
kézzel megállítani egy robogó vona­
t o t .. . emberfölötti! .. .
— Nem szabad felfújni ezt a dolgot. . .
kényszerhelyzetben voltam . .. csak azért - így lehet ezeket a legkevésbé feltűnően tárolni . . .
került sor rá, mert elromlott a bicik­
lim . . .
— Igen? És átúszni hóviharban a A jó ü d ü lő g o n d n o k
zajló Dunán, talán az is csak semmiség? S z ű r -S z a b ó J ó z s e f r a j z a
— Én, kérem szépen, szeretek úszni,
mindig jó úszó voltam, diákkoromban
versenyt nyertem mellúszásban . ..
— De hóviharban. . . a zajló Duná­
ban . . .
— Nem vagyok hűlésre hajlamos . ..
egész télen egyet sem prüszköltem.
— És a rablótámadás?
— Miféle rablótámadás?
— Talán m ár nem is emlékszik rá?
— Hadd gondolkozzam . . . egy pilla­
nat!
— Hiszen egy csapat fegyveres úton­
álló támadta meg!
— Jaj, ne tessék túlozni, könvörgök,
hogyhogy csapat? Még harmincán sem
voltak.
— De fegyveresen!
— Ez is túlzás. Legföljebb öt ágyú­
juk és két mozsaruk volt, ha jól em­
lékszem. Se tank, se atomfegyver.
— De hát mégis csak óriási dolog,
ennyi banditát puszta kézzel szétkerget­
ni.
— Megijedtek, ennyi az egész. Annyi Na, egész nyárra el vagyunk látva tarhonyával!
manapság a neuraszténiás. Idegesek az
emberek, hamar megijednek.
— És a hétfejű sárkány? A z a n y a g b eszerzé s jövője
— Micsoda, kérem?
— Igen, a hétfejű sárkány. Most úgy Yléé s z á r o s A n d r á s r a j z a
M
tesz, mintha nem tudná.
— Nem számoltam a fejeit, de úgy
emlékszem, hatnál nem volt több . . .
— Az bizony hétfejű volt! És ön
egyetlen csapással mind leütötte.
— Jaj, ne tessék túlozni, volt egy
pótcsapás is, egy kis ráadás. Az első
csapásnál ugyanis nem jött ki jól a lé­
pés .. .
— De h át ön egy mesebeli hős, egy
Herakles, egy Leonidas, egy Szent
György lovag, Oroszlánszívű Richard,
Toldi Miklós és János vitéz ,. .
— Dehogy, kérem, túlozni tetszik . ..
, — H át akkor mondja meg, miért volt
ez az egész? Mi a magyarázata ezeknek
a mesebeli hőstetteknek, ezeknek a hé-
roszi csodáknak?
— Megmondom, kérem szépen. Éjfél
után arra ébredtem fel, hogy nincs oda­
haza egyetlen szál cigarettám sem és
muszáj volt clmennem valahova sze­
rezni . . . - M it szólsz, mióta bevezették ide az iparvágányt, azóta sokkal flottabbul men­
F elek i László nek a dolgok . .. 3
 H atárid ős m u n k a
Toncz T ib o r ra jz a i

K ed v es B aráto m !
N em sz erete m a tú lzáso k at, d e m eg kell m o ndanom ,
hog y m in te g y k é t h ó n ap ó ta n ag y ag g o d alo m m al szem ­
lé le m te s ti és lelk i összeom lásodat. N yom a sin cs m á r
d e rű s h a n g u la to d n a k , á ld o tt jó k ed ély ed n ek , m e ly an y -
n y ira jelle m ző v o lt rá d azelőtt. F o ly to n sirán k o zo l, pa-
n aszlo d , m en n y i gondod v an , m i m in d e n re k ellen e
p én z, d e n em telik , m e rt n ag y a csalá d és sok a ro k o n
k ö rü lö tte d . G yötrő d ésed elszom orító, csak r á d k e ll n éz­
ni", m á ris sa jn álk o zás tö lt el m in d e n k it, ak i té g ed a k á r ­
c sak h ó n ap o k k a l ez elő tt is ism e rt. N y olcvanöt k ilódból
szem m el lá th a tó a n le ad tá l le g a lá b b tiz en ö tö t, arcod
m e g n y ú lt, szem eid rév eteg en és té to v á n b á m u ln a k a
sem m ib e. M ég m egdöbbentőbb, hogy n a p ró l n a p r a to­
vá b b fogysz, h an g u la to d a b ú sk o m o rsá g h a tá r á t sú ­
ro lja , a m i b a rá ti szívem ben jogos ag g o d a lm a t éb re sz ­
te tt irá n ta d .
S zem b etű n ő so rv ad áso d o k á t k u ta tv a , aggódó é rd e k ­ A fakir is em b er
lő d é se m re csak leg y in te tté i, m in t a k i so rsá t és jö v ő jé t Várnai György r a j z a
re m é n y te le n n e k érzi, m a jd k ö zö lted v elem , hogy én
r a jt a d se g íte n i úgysem tu d h a to k . K ita rtó és ism é te lt
fa g g a tá so m ra p illa n a tn y i gyöngeségedben v é g re k o n k ­
r é ta b b fo rm á b a n k ezd tél b eszéln i n yom asztó g o n d ja id ­
ról. F eleség ed k o lo n iá l-b ú to rt, friz sid e rt, porszívót,
m a g n eto fo n t, h á ro m n y ári ru h á t, k é t őszi-tav aszi kosz­
tü m ö t, n ég y p á r cip ő t és egy p e rz sa b u n d á t k é r tő le d ;
ta n tik á d , a M arg it néni, ak i m in d ig o lyan jó v o lt hoz­
zád, tíz e z e r fo rin tra je le n te tte b e igényét, h ogy zúglói
c s a lá d i h á z á t v ég re alap o san re n o v á lta tn i tu d ja ; Józsi
b á ty á d n a k elég v o ln a nyolcezer fo rin t, m in d e n m eg-
o k o lás n é lk ü l; J e n ő sógorod ö te ze r fo rin to s h o z z á já ru ­
lá s ra szám ít, hogy egy h aszn ált, d e k itű n ő k a rb a n levő
m o to rc só n a k tá rstu la jd o n o sa leh essen .
D rá m a i és pan aszo s ön v allo m áso d k ö zb en é n egyre
n ag y o b b m eg h ökkenéssel b á m u lta la k , m ire h ir te le n fel­
eszm é lté l, m e g szo ríto ttad a k ez em és o tt h a g y tá l a K ö r­
ú t s a rk á n an élk ü l, hogy a c s a lá d n a k v eled sz em b e n tá ­
m a sz to tt irre á lis igén y én ek b á rm in e m ű m a g y a rá z a tá t
a d ta d v o ln a. M iközben a v á lla id ra nehezedő súlyos te ­
h e rtő l é n m ag am is rosk ad o zv a e lin d u lta m , nag y jáb ó l —VW . SWCMW» ■
és fe jb ő l k iszám íto ttam , hogy az á lta la d fe lso ro lt igé­
n y e k k ie lég ítésé re leg aláb b n y o lcv an ezer fo rin tra volna la to s szelv én y ed d el te k in té ly es összeghez ju to ttá l. H a j­
szükséged. H a m a r b e láttam , m e n n y ire ig azad v a n : v a ­ sz o lt v a d k é n t élsz azóta, m in d e n k i hozzád fo rd u l, m in ­
ló b a n n e m tu d o k r a jta d segíteni, d e nem v o lt kétségem d e n k i tő led k é r kölcsön, v ag y ö rö k b e pénzt, m e g m ás
afelő l, hogy eg y re rosszabbodó le lk i és fiz ik a i á lla p o ­ eg y e b et is, am i ép p e n eszébe ju t és te m in d e n k it le rá ­
to d e g y é b k én t ragyogó elm éd e t is k ik ezd te m á r. zol, c sak a c sa lá d d a l n em boldogulsz. A csalá d k ö v eteli
C sak te g n ap nyu g o d tam m eg ném ileg, m ik o r h iv a tali a ju ssá t. N ag y já b ó l és fejb ő l (m ily en jó l is sz ám o l­
k o llé g ád d a l B alla i K áz m érral összehozott a véletlen. tam !), le g alá b b n y o lcv an ezer f o rin tra vo ln a szükséged.
Ő szin te s a jn á la tta l beszélt ró la d , a k itű n ő kollégáról. P ed ig csak ö tv e n h a te z re t n y e r t é l . . .
J o b b so rso t érd em eln él — m o n d ta —, k á r é rte d , b ele­ Szegény, szegény, d rá g a b a rá to m ! _
p u sz tu lsz a s a já t szerencsédbe. T őle tu d ta m m eg, hogy
k é t h ó n a p p a l ezelőtt, az eg y ik lo ttó h ú záso n négy ta lá -
 Praktikus megoldás
(fiéStC
Ez olyan szép, hogy csak igaz lohet.
Egy ismerős család háztartási alkal­
mazottat vett fel. A leány falusi, sőt ta­
nyáról jött. Még sohasem járt Pesten.
Meg kellett tanítani a gáz, a villany
használatára. Telefonálni sem tud még
(majd m egtanul. . . ) , a villamos ki­
mondhatatlan bám ulattal tölti cl. Igazi
mezei virág ebben a nagyvárosban.
Minden nap újabb csodákat jelent szá­
mára, nem tud betelni velük. Ősi nyu­
galmát viszont a pestiek bámulják meg.
H át igen, ilyesmi m ár csak vidéken van.
Az egyik este látták, hogy orvosságot
vesz be. Ejnye, m i lehet az? Megkérdez­
ték tőle.
— Andaxin! — mondta nyugodtan. —
* P á rizsi m u la tó b a n
Ne higgyék az antialkoholizmus láng­
lelkű apostolai, hogy az ellentábor véd­
telenül tűri a rám ért szörnyű csapáso­
kat. Néha vissza-visszavág, nemcsak a
mámor, a búfelejtés kecsegtetésével, ha­
nem a haladó tudom ány vívmányaival
is. Az Alkoholizmust Tanulmányozó
Francia Főbizottság (hivatalos cím, ked­
ves olvasó, akár hiszed, akár nem) labo­
ratóriumi kísérletekre támaszkodva meg­
állapította, hogy a borban nagyerejű
baktériumölő elemek vannak, amelyek
különösen a tífusz és a paratífusz ellen
hatásosak. Akinek tehát kedves az egész­
sége és nem akarja, hogy fiatalon ra­
gadja ki szerettei köréből a könyörte­
len tífusz vagy paratífusz, az a Főbi­
zottság tanácsára igyék meg naponta
„egy üveg bort”.
Az üveg nagysága bizonyára attól
függ, hogy a páciens megítélése szerint
mekkora a tífuszveszély.
Vándor, ha tószeg embert látsz az u t­
cán, amint dalolva dülöngél lámpától
lámpáig, gondolj arra, hogy újabb szép
példáját látod a fertőző betegségek elleni
•küzdelemnek.
* ke rü lh e t csak sorra:
A gyerekek nem szkeptikusak, ők lel­
kesek, hívők, álszerénység nem gátolja
Pusztai Pál rajza A Vigadó előtt
éidósdóittíói
meg őket önnön értékeik számbavételé­
ben. Végtelen változatossággal tudnak
büszkék lenni olyasmikre is, amikre a
kiábrándult felnőttek m ár nem is gon­
dolnak.
A három és féléves Gyurika a ház
előtt ült a napon, a nyaka be volt kötve
fehér kendővel.
— Fáj a torkod, Gyurika? — kérdez­
tem tőle.
— Esz pijosz! — tette hozzá azzal az - Miért nem döntik le ezt a falat?
önelégültséggel, amely akkor uralkodik - Mert nem tudnak dönteni
el az emberen, amikor a siker a fejébe
szállt.
________ _ f. 1. G y erek zsú ro n
Elsie ókori regéket dalolt,
Y v e tte pezsdítő, ritm usos dzseszt,
E lsietlek tapsolt és to m b o lt a néző.
Y v e tte n é l fagyos csend, k i érti ezt?!
Pedig az Y v e tte szép estélyit viselt,
A nyaga ezüstös, akár a Hold,
F ülében tű zszín ű g yém á n to k égtek,
A szerén y Elsien m ég ruha sem volt.
H á z ta r tá s i gép
Ma m ár a technika
ó riásit lépett,
L á tta m néhány csodás
háztartási gépet.
A m e ly süt, főz, darál,
ha kell . teát forral,
B a b levest készít el
fü s tö lt disznóorral.
T o rm á t reszel, hámoz,
szin te lát és érez,
M in d en h á zim u n ká t
önállóan végez.
Egy ú j prototípus
A m e ly önállóan
szerez pénzt a kosztra. Ügy látom, a fiúk már mind itt
G alam bos Szilveszter vannak. . .
j
 A. mama mindent eldugott. Állítólag
a gyerekek elől. Való, hogy a gyerekek
személten minden játék volt: kulcs, cit­
rom, papucs, a szemüvegem, az autószi­
fon, a vekker, a negyed kiló párizsi, amit
vacsorára vettünk, a naftalin. a kalapom,
az ágyterítő . . . egyszóval minden, ami a
fizika és kém ia szerint anyagnak nevez­
hető, és átalakítható.
Ezért a mama mindent eldugott elő­
lük. Megdöbbentő pontossággal tudta is,
hogy mit, mikor és miért tett el, csak azt
nem, hogy- hová.
Feleségem egy indián nyomkutató ve­
leszületett tehetségével, egy meslerdetek-
tív állhatatos kitartásával és egy gondolat­
olvasó ötletességével keresett. Reggeltől
estig. Szabadidőmet magam is kereséssel
töltöttem, de miután dolgoznom is kellett,
inkább az igazán nélkülözhetetlen tár­
gyak preventív eldugásával védekeztem
a mama ellen. De mit használt ez?! Hi­
szen. amikor éppen nem dugott el vala­
mit, akkor a mama is keresett, s gyakorta
ráakadt nélkülözhetetlen tárgyaimra is.
Ezeket is eltette a gyerekek elől.
En nem azért járok nyáron a süppedő
aszfalton csizmában és hordok jégeralsót.
nem azért viselek kék inghez zöld ny-ak-
kendőt, mert nem tudom: mi az alkalom­
szerű és összeillő, hanem mert akkor ép­
pen az van meg, a többi holmim pedig tegnap máshová dugta, m ert a gyerekek mama bundaeipője — színig töltv-e vízzel
éppen keresik. meszeltek vele. (Gyors és eredményes el­ — volt a mozdony-, a fekete félcipőm —
Mi otthon rövid kérdő, mondatokban járás: a falat bekenték zsírral és a lisztet szénporral jól m egpúpozva— alakította a
társalgunk, melyek mindig így- kezdőd­ ráfújták.) szeneskocsit. Hogy kiélvezzem ezt a cso­
nek: „Hol a . . .?” Ez változatlan és örök, Hideg, fűtetlen szobában, ágy-han fek­ dás nyugalmat, rá akartam gy-újtani a
ez a „Hol a . ..? ” A folytatás csupán al­ ve vártuk az éhhalált, mikor feleségem pipámra, de a pipa sehol. — Sebaj! —
kalomszerű: „Hol a ruhakefe? Hol a megérkezett, és ismét helyreállt normális gondoltam — majd holnap reggel meg­
kesztyűm? Hol a törülköző? Stb., stb.” családi életünk, vagyis a keresés. A fi­ nézem a Vörösmarty téren a letakart
Ha a munkából hazaérek, édes kis csa­ zetésemet megtaláltuk a mama családi szoborcsoport ponyvája alatt, úgyis arra
ládomat mindig a legnagyobb kutatásban bibliájában a Jákob létrájánál. Ezt égi kell mennem — és leültem, újságot ol­
találom. A m am a mindent ésszerű hely en jelnek vettük és felmásztunk a padlásra, vasni. A reggeli lap csodálatosképp az
keres, am it aztán a feleségem lehetetlen de a kulcsok — még, vagy- m ár — nem íróasztalomon hevert. A ncgy-edik oldalon
voltak ott. Ellenben cgv sarokban megta­ egy kis hírecskéből tudtam meg, hogy
láltuk — az ismeretlen úton-módon hoz­
zánk került — Nepomuki Szent János
szobrának fején a tavaly nyáron nálunk
já rt Renő bácsi kalapját. (A mama 1958.
július 28-án dugta el ide, m ert a gyere­
kek vizet eresztettek a kádba és Benő bá­
csi kalapját akarták a spanyol armada
vezérhajójaként alkalmazni. Meg kellett
menteni tőlük.) Az egyik szarufa repedé­
séből előkerült a karácsonyra vett karóra,
amit sohasem tehettem a karácsonyfa
alá, m ert a mama 1958. december 22-én
eldugta. (A gyerekek ugyanis orvost ját­
szottak és az óra lelt volna a baba szíve.)
helyeken talál meg. Például a mama a A ruhaszárító kötélen megleltük a múlt­
körömollót az éjjeliszekrényben keresi, heti bablevesbe szánt szárazkolbászt is.
és a feleségem a kávédaráló kis fiókjából (Szintén a mama . . . ekkor és ekkor.. ., otthonomat nem a béke csendes derűje,
halássza elő. m ert a gyerekek, m int rendőrök, gumi- hanem a sír vigasztalhatatlansága ülte
A télen feleségem néhány- napra vidék­ botként kötötték a derekukra.) meg. Ezt olvastam: „Négy-, fémet gyűjtő
re utazott, a nővéréhez, disznóölésre. Mi­ Tegnap azonban hazaérkezésemkor a x'ittöro egy ócska vaskályhát szállított a
kor délután hazamentem, a gyerekek az megszokott keresés helyett csend és nyu­ Pozsár utcai MÉH telepére. Letaszították
ágy- alatt voltak, a mama éppen a ruhás- galom fogadott. A vén tengerimedvék a kézikocsijukról, a kályha^szétesett és a
szekrényből lépett ki. A pincckulcsot ke­ ilyenkor éreznek vihart. A rádió halkan samott bélése alól két félkilós arany-ru­
resték. A lakásban dermesztő volt a hi­ szólt, a mama az egyik fotőjben, a fe­ dacska pottyant ki. Az úttörők beszolgál­
deg, s vacsora sehol, mert az előző nap leségem a másikban, a gy-erekek pedig a tatták a Nemzeti Banknak.”
hazaadott fizetésemet is eltette a mama padlón békésen fűzték egymásmögé ci­ Mindent értettem. A mama dugta el
valahová. A spejz zárva. A kulcsa . . . Rö­ pőinket, melyek a csarnok II. vágányáról még annakidején. A feleségem hozomá­
vid. de lázas kutatás után feltörtem az aj­ induló Budapest—Szajol—Szolnok—Bé­ n y a volt.
taját. A zsír és liszt hiányzott. A mama késcsabai személyvonatot jelképezték. A K u tlik S á n d o r
 E g y term elési értekezleten

N in c s ig a z a ! mése - a gumó - a tőidben van: hason­

A Népszabadság „Másfajta gondok"
című cikkében írja Horváth József:
„ . .. igaza van annak, aki elégedetlen
a lazaságokkal".
Aki elégedetlen a lazaságokkal, az a
lazaságokat kevesli. Aki a lazaságokat
kevesli, annak pedig nincs igaza.
I ly e n is v a n ?
A Hétfői Hírek az időjárásnak az em­
beri szervezetre gyakorolt hatásáról kö­
zöl cikket. Ebben olvastuk:
„A hirtelen lehűlt időjárás más beteg­
ségeket érint: epe- és vesegörcsöt okoz­
hat . . . továbbá idő előtti koraszüléseknek
is oka lehet."
Milyen lehet az idejében történő kora­
szülés?
K é t h í r s z e re n c s é s ta lá lk o z á s a
.^ .á c c s a l k ö z ö se n . |n u
r e s z tú r , F e s ti ú t 34.)
— K IT Ö R T A STRO M BO LI
T-
a- kedd. reggel. A vulká n tüzes
54 ham uval borította el a lejtő­
ket. A közeli falvakban az ab­
lakok betörtek.
— A C S O R B A Ü V E G E K V IS Z -
S Z A V É T E L E R E ts k ö t e le z t e a B e l­
k e r e s k e d e lm i M in is z té r iu m a z ü z ­
le t e k e t .
(A M a g y a r N em zetb ő l)
lít a burgonyához."
Illik tudni, hogy a gumó nem termés,
hanem gyökér, s ezért a jelzett mondat
gyökeres változtatást igényelt volna .. .
A Pestmegyei Hírlap arról ír, hogy a
Magtermeltető Vállalatnál répamagkop-
tató berendezést készítettek. A továbbiak­
ban megtudjuk e készülék nagy előnyét:
„A koptatott rizsmagból kikelt répát
nem kell egyelni."
Most már csak azt szeretnék tudni,
hogy mit kell csinálni a répamagból ki­
kelt rizzsel?
S z e r k e s z tő s é g i h ír
Ne bánd: mi van? Ne várd: mi lesz?
így. úgy? - nem a te ügyed ez!
- így kezdi, de sokkal ígyebben foly­
tatja Váci Mihály a versét az Elet és Iro­
dalom hasábjain. A vers címe: „Bitan­
gok bujtogatója".
Lapunk munkatársainak egy héttagú
kollektíváját bíztuk meg azzal, hogy rá­
jöjjön: miért kell a bitangokat bujto-
gatni?
Lapunk zártakor tanácskozásuk még - Óriási eredményeket értünk el, kar­
tart. társak . . .
D r. Á rg u s
H étfő reggel
M észáro s A n d rá s ra jz a

P á ly á z a t
A Népszava a horgászok örömére köz­
li, hogy „illetékesek megbízásokat adtak
olcsó műanyagcsónakok tervezésére. A
fő feltétel, hogy ne süllyedjen el a víz­
ben."
Ha volt valaha jogos igény, ez az! A
csónak csakugyan úgy jó igazán, ha nem
süllyed el a vízben. Ellenkező esetben
ugyanis nem csónak.

N e m z e tk ö z i ta lá lk o z ó

Azt írja a Film -Színház-M uzsika:

„Renato Rascel.. . most Franz Kaffka
Le Procés című regényének filmváltoza­
tát készíti." Kikapott a főnök csapata
De vajon miért Írja egy magyar lap
egy cseh író regényéből készülő olasz
film címét franciául? E g y szatirikus lap szerk esztőségi titkárságán
Talán azért, mert a hírt egy francia Sándor Károly rajza
lapból vette át a szerkesztő?

A te r m é s z e t c s o d á i
A Népszava első oldalon színes ripor-
tocskát közöl „Szarvaslesen a Lágymá­
nyoson" címmel. így kezdi a riport írója:
„Szarvast űzött hétfőn a Bartók Béla
út. Százhúsz kilós, szép agancsú szarvas-
tehenet."
Szűrdolmányon pitykegombot hama­
rabb lehet látni, mint szarvastehenen
agancsot. . . Erre aztán elmondhatjuk:
állati!
*
A Magyar Nemzet ismertető cikket
közöl a csicsókáról s abban összehason­
lítja a napraforgóval. Ennek során
közli: - Kérem, én a Kritikai Szellem vagyok. Bemehetek?
„Csak kisebb, mint testvéréé és tér- - Nem lehet, kérem. A szerkesztőség most dönt a jövőheti címlapról.

V
 Kertes lakás D olgozatírás...
V a s v á ri A n n a r a jz a

- Nekünk egy kicsit kemény a lépcső, de legalább a ven­

dégek jól érzik m agukat. . .

A m arad i
G erő S ándor ra jz a

E lé g ia tö b b s ir á m b a n
(P a ró d ia e x p r e s s z io n is ta v e r s e k r e )

1. 3.
O — s ir á m Ü s ir á m
Poros hordó S ű rű fü st
boros hordó b ű zt gyűrűz,
m o st bozontos, boltos hom lokom , szű k ű rt fű t tű zü n k ,
hol ko n o k robot honol
s fo lto t,'r o jto t fo sztó sül szű z ü d vü n k :
konkolyos kórt osztó g yű rt ü rügyünk.
ólm os godom kőtől. N y ű g ü n k tű n t b ű n t fű z,
k ü r tü n k fü ty ü l,
2. tü lk ü n k tü tü l,
s csüng fü lü n k ,
E s ir a m ü lü n k , ülünk,
,s ü rülü n k.
K en etes rem ete
fe k e te nyelve
kelep ei pereg, 4.
te h en e k bele
belerem eg. ö — s ir á m
M ellette m eleven en ezer
Delem etett te te m hever, T ö rt öröm öm fö lö tt
fe je m b e n kerge egerek ősz ökör bőg, nyög,
tekereg n ek, bőrös könny-özön
te lt m elegem ben
teleln ek, lötyög, höm pölyög,
ben n em szent eled elt lelnek. tö rt öröm öm fö lö tt
S e terh em et le n em ve tk ezh e tem , gőgös ököl zörög,
n e m e t fe leln em erre n em lehet, bősz közöny kö nyököl,
m en h e ly ez ellen n em terem , csörgő pöröly könyörög,
le kell n yeln em veszte m et. örök pör csörömpöl,
S e percek keserve eltem et, szőrös ördög röhög, dorom b
de ne fe le d je te k el en g em et
Lesültem már valamit. Sümegi kartárs? s e versem et! N é m e th Era

1 0 = ILLETÉKESSÉG = 0 1
A hetes szobából a ket­
tesbe, a kettesből a nyolcas­
ba, a nyolcasból a tizen­
egyesbe, onnan pedig az
ötösbe küldtek. Itt végül
akadt egy rámérő lélek.
— Lakásügyben szeret­
nék érdeklődni, hogy az
albérlő számára a felmon­
dási id ő . . .
— Tisztázzuk: ön albér­
lő, vagy ágyrajáró?
— Albérlő • vagyok,
u g y an is. . .
• — Tudniillik az albérlő
más elbírálás alá esik e te­
kintetben.
— . . . ugyanis felmond-
tam a főbérlőmnek, a k i. ..
— Albérlő és ágyrajáró
az kettő — figyelmeztetett
új fent.
— Mint mondottam, al­
bérlő vagyok, és a felmon­
dás határidejét szerel­
ném . . .
— Ism ét félbeszakított,
és tüzetesen elmagyarázta
I
Ajaj! A kasszafúró meglepetése
Hegedűs István rajza
Gépesítés a mezőgazdaságban
az albérlő és ágyrajáró kö­
zötti különbséget.
— Esküszöm, nem va­
gyok ágyrajáró, mindössze
í
azt szeretném megtudni,
hogy. . .
— Szóval sem mondtam,
hogy ön ágyrajáró, csak
figyelmeztetni akarom,
hogy albérlő és ágyrajáró
nem eg}'.
— Igenis. Szóval a fel­
mondás pontos határidejét
óhajtanám megtudni, fő­
bérlőm ugyanis azt álhtja,
hogy csak elsején és tizen­ Ezt nem lehet kibírni! Megint egy új traktor!
ötödikén lehet bejelenteni
az elköltözést.
Széttárta a karját: Kosárlabda edzés
— Sajnálom, de albérleti S a jd ik r a j z a
ügyekkel nem foglalkozik
a tanács. Forduljon a rend­
őrséghez.
Egy keveset vártam, ne­
hogy a lépcsőházban üssön
meg a guta — aztán indul­
tam kifelé. Az ajtóban gon­
doltam egyet:
— Es ha ágyrajáró len­
nék?
Megnyugtató hangon v á­
laszolt:
— Az is a rendőrségre
tartozik.
H egyi G yörgy
 i ne ism erné M aeterlinck ko l­
léga gyönyörű m eséjét a boldogság
k é k m adarát kergető két kis gye­
rekről? S a je lk é p e s m ese m é ly sé ­
gesen igaz tanulságát: a kék m adár
o lykor m egfogható, de kalitkáb an
n e m lehet tartani, a boldogság soha­
sem állandó jelleg ű háztartási al­
kalm a zo tt, legfeljebb bejárónő, és
ebb en a m inőségben sem kö n n yű
hozzájutni.
N ahát: én m eg a boldogtalanság
k é k m adarával jártam m eg ha­
sonlóképpen. M ióta az eszem et tu ­
dom , ezt a m adarat kergetem . Sőt:
m ég n em is tu d ta m az eszem et, a
gyönyörű m adár m ár az ágyam szé­
lére ült, az első csecsem őkori has­
fá já s borzalmai, m eg az ú j kö rn y e ­ m egcsalt, hol ehető vo lt a babfőze­
ze t a kilenchónapi zavartalan bol­
dogság utá n m áris nekem a jánd é­
k o ztá k őt.
A ztá n beadtak va la m i orvosságot,
tisztába te tte k és a kék m adár elre­ • is vége lett.
pült.
M egtanultam já rn i és vándorolni
ke zd te m a m ese országútján, be­
íra tta k az elem i iskolába, no, m o n d ­ dár gyönyörű k é k tollazatát. Sajnos,
tam , végre enyém a madár. De öt­
órai gyötrődés u tá n hazaengedtek,
le m e n te m a kiserdőbe labdázni és
a m adár elrepült.
N em csüggedtem , összeálltam
B alszerencse nevű távoli rokonom ­
m al, a ki ko rá n 'árvaházba ju tta to tt,
csakhogy a m adár végleg en yém le­
gyen. De a beste szárnyasa itt is
lék, hol m eg a legundokabb nevelő
kapott kolerát, n em vo lt igazán tar­
tós ez a boldogtalanság sem. A rról
nem is beszélve, hogy egyszer ennek
J ö tt az első szerelm i csalódás, s
én záporozó kö n n yek kö zt sim ogat­
tam az újb ó l hozzám szegődött m a ­
azonban egy Piroska n ev ű hajadon
m egszánt, vigasztalni ke zd e tt s m i­
re m agam hoz tértéül, a m adár m ár
m egint n em vo lt sehol.
Meg kell hagyni: Piroska m in d en t
elkö v ete tt, hogy helyettesítse a m a­
darat, rajta igazán n em m úlott,
m ár-m ár o tt ta rto ttu n k, hogy m eg­
ajándékoz a tartós és teljes boldog­
talansággal, de aztán m eg u n t és el­
hagyott. O tt álltam a boldogság fe ­
n ek etlen örvényébe taszítva, a m a­
dár ú jb ó l elrepült.
íg y m ú lt el lassan az életem ,
m eddő fu tko sá sb a n a boldogtalan­
ság után. Z ivatarra napsütés jött,
betegségre gyógyulás, bánatra öröm,
az A b o fo rt u tá n term elői borkim é­
rés. És m ost, ö tven ed ik év em kü ­
szöbén m egajándékozom az em b eri­
séget élete m nagy tanulságával:
E m b erek! N e fu ssa to k illúziók
után, ne á lm o d ja to k a teljes és tö­
retlen boldogtalanságról. S zá n ja to k
le a m agas lóról, érjétek be a m in ­
dennapok apró-cseprő bajaival, h i­
szen, ahogy a költő m ondja:
Földi em b er kevéssel beéri,
vágyait, ha kevesebbre m éri.
Ne kerg essétek a boldogtalanság
k é k m adarát, m ert m egcsal benne­
teket. N incs az a kellem etlenség,
am i igazán tartós lenne. Ím e: m ár
ezen a kis íráson is tú lju to tta to k.
D arvas S zilárd

C sü tö rtö k este nyolc órára — Mit kellett volna észre-

vacsorára voltam hivatalos
Teplényi Elemérhez.
Teplényi a Késődélutáni
ITírliarang munkatársa. Fél éve
van a lapnál, azelőtt egy kultu­
rális intézményünkben dolgo­
zott. Nevét gyakran olvasom
riportok, kis színes írások alatt.
Elemér valaha osztálytársam
volt. Hosszú, sovány, kopa­
szodó, fekete fiú. A feleségét
is ismerem: egérfogú, mosoly­
gós, szőke asszony. Ügy tu­
dom, boldogan élnek.
Szerdán, egy nappal a va­
csora előtt, Teplényi felhívott
telefonon:
- Nem elfelejteni! Csütör­
tök este nyolc óra. Ló utca
négy bé, második emelet kettő.
Pirított máj lesz vacsorára. A
te kedvedért. Gyere. A felesé­
gem és én is örömmámorban
úszunk , . .
A megbeszélt napon, virág­
csokorral a kezemben kopog­
tattam be Teplényiékhez. Rög­
T e p le n y ie fc n é l
tön asztalhoz ü ltü n k és a p irí­
to tt m á jat pillanatok a latt el­
fogyaszt ott uk.
— ízlett? — kérdezte vacso­
ra u tán Elemér..
— Finöm volt — feleltem
őszintén.
— Szerintem lenyűgöző volt.
G randiózus! — kiáltotta a ba­
rátom .
— Ami igaz, az ig a z . . .
Csodálatos v o lt. . . — m o n d ­
tam a piruló asszonykának.
— M it csodálatos! — doho­
gott Teplényi. — E z a m áj fe­
lülmúlt. m inden eddigi piríto tt
m ájat. Még eddig sohasem ta ­
pasztalt étvággyal ettem.
— En is . . . — szóltam köz­
be.
— Azt elhiszem. K orszakal­
kotó m áj volt, barátom .
G yanakodva néztem E lem ér­
re. A zt hittem tréfálkozik, de
n em : az arca kom or v o lt és
ünnepélyes.
— Mérföldkő v o lt ez a má-
jacska! — hörögte a barátom ,
felesége kezét simogatva.
Vacsora u tán k áv ét ittunk.
— N a? Na? — kérdezte izga­
to ttan Elem ér az első korty
u tá n !
— Nagyszerű! — állapítot­
tam m eg cuppogva.
Csalódott arcot vágott.
— Több ez, m int nagyszerű.
Ez a fekete egy gigászi fekete!
— Es ez egy történelmi pil­
lanat — tettem hozzá gúnyo­
san, de Elemér nem vette ész­
re, hogy gúnyolódom.
— Életem nagy fordulópont­
ja ez a dupla — sóhajtotta, az­
tán lehunyt szemmel, lassan
kortyolgatni kezdte a kávét. —
Az íze túlszárnyalja az eddig
ízlelt összes ízeket.. .
Nem szóltam egy szót sem.
Almélkodva hallgattam.
— Az én kis feleségem ká­
véja ugrásszerű fejlődést jelent.
És nem akármilyen kávé, ez
egy mindent elsöprő kávé.
Ugye?
— Öhö . . . öhö . . . — vála­
szoltam.
— Látod, szívem — mondta
Teplényi a feleségének —, a
kávéd osztatlan és tomboló si­
kert aratott!
Helyeslőén vigyorogtam.
Amikor Elemér egy pillanat­
ra kiment a szobából, hogy ci­
garettát hozzon, az asszony ke­
zét tördelve, ijedten súgta:
— Nem tudom, mi van vele!
Maga is észrevette?
vennem? — tettettem magam.
— Nem figyelte? Mindig
szuperlati vuszokban beszél!
— Már régóta tapasztalja ezt
nála?
— Csak amióta újságnál dol­
gozik . .. Nem lehetne ebből
kigyógyítani?
Mielőtt válaszolhattam vol­
na, visszatért a férj a cigaret-
lás-dobozzal.
Féltizenegyig maradtam ná­
luk. Sakkoztunk, beszélgettünk,
kártyáztunk. A búcsúzásnál
Teplényi megragadta a kezem.
— Köszönöm neked, drága
barátom, felejthetetlen élmény
volt! — rebegte.
— Én köszönöm neked ezt a
tökéletes estét, amely minden
várakozásomat és elképzelése­
met felülmúlta . . . dadogtam,
aztán szédítő iramban, határ­
talan lelkesedéssel elindultam
soha nem remélt hazafelé.
M ikes G yörgy
 Stílusérzék
Szűr-Szabó József ra]za

Az „Riet és Irodalom" május 8 -i szá­

ma lelkes méltatást közöl Szabó Magdá­
ról, József Attila-díjas Írónőnkről. Rögtön
a cikk elején a következő sorokat olva­
som:
„Könyveiben — írói értékeikről bőven
és méltán szólt a kritika — nyoma sincs
sem egyéni sérelmektől sugallt, sem ké­
részéletű divatokat követő naturalista el­
lenzékiségnek. humanista-álcájú, ám lé­
nyegében .kisstílű szenvelgésnek, magán­
emberkedésnek, időtlenségbe menekülés­
nek.”
Fentiekből megtudtam, hogy mi nincs
Szabó Magda könyveiben, bár a felsoro­
lás nem teljes. Mert én olvastam pl. Sza­
bó Magda legutolsó regényét és abban
nemcsak a fentiek nincsenek benne, ha­
nem nincs benne például a farsangi fánk
készítési módjának leírása, ami nagyon
unalmassá tenné a könyvet, ha benne
lenne. Nincsenek benne ezen kívül rosz-
szul megírt csatajelenetck, nincs benne la­
kodalom és elefánt, csillaghullás és gra­ - Gyújts rá, öregem!
fológia és ami a legfontosabb, az egész - Megőrültél? A gyermeknapon J
regényben egyetlen mondat sincs göcseji
tájszólásban írva.
Am tovább olvasva a kritikai mélta­ IIven is előfordul
tást, még azt is megtudtam, mit n e m Várnai György rajza
csinált Szabó Magda. Ugyanis később ezt
írja a cikk szerzője: i. le.
„Szabó Magda nem misztifikálta ma­
gában az írót, sosem írói fájdalmak, hiú­
ságok és önkényes normák ködfátylán
keresztül jelentkezett előtte a való világ.”
Am i szintén nagy előny napjainkban,
amikor ugyebár sok író az önkényes
ködfátyol normáiban misztifikál vagy
hogyis . . . De félre a tréfával, nekem az
az érzésem, hogy ez a rövid kritika új
utat nyit, fordulópontot jelent a magyar
kritika fejlődéstörténetének óceánjában.
Micsoda perspektíva! Az egész világiro­
daimat fel lehet újból dolgozni abból a
szempontból, liogy mi nincs benne. Már
dolgozom is eg}' hosszabb tanulmányon,
amely kimutatja, hogy Shakespeare
Othellójának az a legnagyobb eré­
nye, hogy sehol sem éneklik el benne a A karakán
„Schneider Fánit”. M észáros András rajza
De ne legyünk igazságtalanok, van a
cikkben pozitív megállapítás is Szabó
Magda íróművészetéről. Ez így hangzik:
„Okos és bátor realista prózájának ál­
landó és természetes Urai. érzelmi szine-
zője a saját személyi ügyein túlnőtt és
éppen ezért a mindennél nagyobb és fon­
tosabb szocialista igazságot érzékelő em­
ber közös ügyünket helyeslő és vállaló
igenje.”
Vándor, ha e mondat végére értél, be­
verj le tikkadtan a fűbe és üdítsd fel
magad Szabó Magda regényével, amely­
nek legfőbb erénye nem az, ami nincsen
benne, hanem az, ami benne van.
G. B. - Mindnyájunk nevében visszautasítom a főnök kartárs önkritikáját. . . 11
 TSZ-esküvők u tán E heti hirdetésünk
. S z ű r -S z a b ó J ó z s e f r a j z a

A z Ipari V ásáron történt

E r d e i S án d or rajza
H e s i s t u
y h ísiA L S zb ^ erB Ő L 'K e s z ír e r r v íg y ^ /

M áju s 30-án kezdődik az Ü n n ep i

K ö n y v h ét

- Mondja kérem, ezek a Csepelek miben múlják felül a csehszlovák Jáva-

motorokat?
- Önköltségben, u ram !. . .

K após a háttér
P u s z ta i P á l r a j z a

- f e w e i í ujkönyveket' lettem!
-ffaqysteHllts m t (tettéiuaosodtel
-óh,siska oskönyuetth vettem !

S zerk esztő ség ü n k b e szám os

olv asó n k k ü ld k éz irato k a t köz­
lés c é ljá ra . M inden k éz irato t
elo lv asu n k , de b írá la to t csak
a z o k ra a k é z ira to k ra k ü ld ü n k ,
am ely e k b en a hu m o ro s írói
te h e ts é g n e k je lé t lá tju k . A m eg
n em felelő k ézirato k m egőrzé­
sé re n em v állalk o zh atu n k .
12

S'
§u
Az alábbi esetet egy ismerő­
söm mesélte el egy ismerősé­
nek a kutyájáról, de akkor is
jó a történet, ha nem is azzal
a kutyával esett volna meg a
dolog, hanem egy másik ku­
tyával.
A kutya amolyan kétségbe-
ejtően neveletlen kutya volt,
ki mindössze egy személyt res­
pektált abban a házban, amely­
ben ő kutya volt: a családfőt.
A családfő távollétében a ku­
ty a neveletlensége nem ismert
határt, mindenre ráugrott, min­
dent lerántott és összerágott,
ami csalt a száj aiigvéhe került,
szemetelt és vizesrongyokat
hurcolt végig a felkefélt par­
kettán. A családfő jelenlétében
viszont kedves és szerény volt
és úgy viselkedett, m int alti
háromig sem tud szagolni.
Egyszer a családfő házon
kívül, vendégségben töltötte az
estét egy baráti háznál, midőn
a telefon megszólalt és a fe­
lesége kérte őt a telefonhoz, a
teljes kimerültség hangján kér­
ve a családfőt, hogy igyekez­
zék mielőbb haza, m ert a ku­
ty a minden eddiginél vakme­
rőbben és minősíthetetlenül vi­
selkedik
A családfőnek, ki nem szive-
T in liá f f n l ■ Jö v ő re
S zűr-Szabó J ó z s e f ra jz a
A V Á SÁ R
t a r t d md dl d t t
A KÖZLEKEDÉS * A * M
MEGÁLLÓJA
ZAVARTALANULfOLYlK
ÁTHELYEZVE
_ .Ú T R A , Z T
KLAUZÁL TÍZEM A T j
T ö rp e-m o só d á k a t k a p n a k a la k ó h á z a k
S z e g ő G iz i r a j z a
[ L U , IL I
----------------
sen szakította volna félbe a
kellemes estét, ekkor eszébe
jutott egy kétségbeesett gondo­
lat és felszólította a feleségét,
hogy a kutyát hívja minden
eszközzel a telefonhoz és il­
lessze a füléhez a kagylót,
majd felháborodott hangon így
szólt a készülékbe:
— Te komisz, haszontalan
neveletlen kutya, takarodjál a
- Hogyisne, majd én fogok mosni nekik!
helyedre és szégyelld magad,
míg haza nem jövök! Megér­
tetted !? A z É le t é s T u d o m á n y h ű o lv a só ja
A felesége ezután ismét át­
T o n cz T ib o r r a j z a
vette a kutyától a kagylót, és
örömmel jelentette, hogy a ku­
ty a úgylátszik felismerte a
családfő hangját, m ert már az
első szóra összerezzent és je­
lenleg máris a helyén ül egé­
szen csendben.
A történethez tartozik még,
hogy a családfő másnap egy, a
kutyát korholó vádbeszédet
m ondott magnetofon-szalagra
— m iután otthon korszerű ze­
negéppel rendelkeznek —, s az­
óta a kutya a családfő távollé­
tében is erősen kordában van
tartva. Mihelyst féktelenkedni
kezd — bekapcsolják a magne­
tofont! . . .
(somogyi)

.A k ib e epryszer bclefészkelődött a fél­
tékenység ördöge az bizony nehezen tud
kivetkőzni ebből a kényelmetlen gúnyá­
ból. Példa erre Szappanos András bácsi,
a „Lendület” termelőszövetkezet igásko-
csisa, aki negyven esztendővel ezelőtt
fiatal feleségére féllékenykedett, most pe-
dik a traktorokra.
Az öregből még a szövetkezet m ajáli­
sán is kiütközött a féltékenység. A sör
mellett vigadó asztaltársaságnak váltig bi­
zony-gáttá, hogy- a tavaszi munkaversenyt
— amelyre most isznak áldomást — kizá­
rólag a tagság szorgalma, elsősorban pe­
dig az igáskocsisok jó hozzáállása döntöt­
te el a Lendület-beliek javára.
káztatta meg az ellenvetést Gém Gábor
traktoros, aki a vasárnap kedvéért éppen
téglát szállított az egyik fészekrakó család
portájára, s félórával ezelőtt gépével
együtt vetődött ide a nudatozók közé.
Szappanos nagyhangon kijelentette: or­
szág-világ előtt, bebizonyítja, egy- tapasz­
talt igáskocsis többre képes, mint a trak­
tor. Két pártra szakadt az asztaltársaság.
Hevesen folyt a vita, egyszer csak felál­
lóit Cseles Gergely-, és összekoccintott két
söröskorsót. Csönd lett,
— Fizetek egy- bordó sört András b á­
tyámnak, ha bebizonyítja azt. amit állít.
Próbálja meg, egy negyedóráig verse­
nyezzen Gém Gábor traktorával.
— Hogy-hogy? — vágott közbe az öreg.
T ű n ő d é s a Barcsay u tcáb an
- Az érettségin átmentem, de hogy megyek át a Körúton?
/
— Ügy ahogy én gondolom. H a bírja
szusszal, dohogjon megszakítás nélkül 15
percig, m int a traktor.
Szappanos András felállott, zsebóráját
komótosan kitette az asztalra és csak eny-
nyit mondott:
— Áll a fogadás. Mikor fél hatra ér a
mutató, kezdhetjük.
Az öreg öt. percig készülődött, de Cse­
les Gergely sem ült tétlenül. Elszalasztott
egy suttyó legényt Szappanosnéért, jöj­
jön gyorsan, mert a férje megháborodott.
Mire az asszony- a helyszínre érkezett
András m ár ütemesen utánozta a traktor-
dohogást.
— Az isten szerelméért mi van veled?
— kérdezte kétségbeesetten, de a makacs
igáskocsis nem hagy ta magát zavarni, to­
vább dohogott.
— Láthatja Szappanostul, András bá­
tyám belehaharodotl a versengésbe. Meg
akarja m utatni, hogy tovább bírja szusz-
szál, mint a traktor.
— No m ajd én észretérítem — mo­
tyogta az igáskocsis felesége és könyör­
gésre fordította a kérdezősködést, And­
rás kétszer-báromszor is eltolta magától
az asszonyt, a dobogást azonban nem
hagyta abba. Szappanosné erre csípőre
tette a kezét és sorolni kezdte azokat az
ajíró botlásokat, amely-ek m iatt András
négy évtizeddel ezelőtt olyan sokat fél-
tékenykedett. Az öreg torkát összeszorí­
totta a düh, de dérrel-durral dobogott
tovább, lesve az óramutatót, amely lassan
a liároutnegyedhez közeledett.
Az asszony- újabb fogáshoz folyamo­
dott. Azokra a meg nem történt csalafin­
taságokra célozgatott, amelyek miatt
majdnem, hogy kettészakadt a házassá­
guk fonala. S mikor Bertalan Bálint egy­
kori udvarlója nevét.kimondotta, András
nem bírt tovább uralkodni magán. Na­
gyot káromkodott, fölemelte széke mel­
lől az elmaradhatatlan kocsisostort és el­
kergette az asszonyt. Mikor visszajött,
csak ennyit mondott:
— Elvesztettem a fogadást, fizetem a
sört.
D an es József
Szűr-Szabó József t ajza
H ová lesz a büdösség
a p a r á d i vízb ő l?
Rejtélyes ügyet adok elő. Néhány hét
óta minden étkezés után a parádi vizet
iszom, melynek gyógyhatása közismert. Az
is köztudomású, hogy a parádi víz, tiszte­
let ne essék szólván, büdös. Néhány nap­
ba beletelt, amíg a gyógyvíz kellemetlen il­
latát megszoktam. Mekkora volt azonban a
meglepetésem, amikor a negyedik vagy
ötödik üveg nyitása után a jólismert és ne­
hezen megszokott illat néni ütötte meg az
orromat. Azóta minden üveg felbontását
izgalmas találgatás előzi meg: benne lesz-e
a büdösség? Van úgy, hogy szerencsém
van, van úgy, hogy nincs. Nem izgatna túl­
ságosan a dolog, ha nem lenne az a gya­
núm, hogy a büdösség és a gyógyhatás szo­
ros összefüggésben van egymással. Nem
szólván a víz szénsavtartalmáról, mely a
szagtalan víz esetében, szintén távollétével
tüntet. Sorstársaim, akikkel a parádi víz
vásárlása alkalmával találkozom, szintén e
rejtély bűvöletében térnek meg otthonukba,
hónuk alatt a talányos üveggel. Én már
többször jártam a Csevice-forrásnál, ahol a
világhírű parádi vizet palackozzák. Tanúsí­
tom, hogy ott még a büdösség benne van.
Hol és milyen rejtélyes körülmények között
tűnik el? Erre a kérdésre vár választ jó-
néhány
Purádiviz-fogyasz'-ó.
H é te zren kérik
A X. k erü leti T a n á cstó l a z t k é r ik a
k ő b á n y a i d o lg o z ó k , h a sso n o d a , h o g y a
m o s t m e g in d u lt új a u tó b u s z já r a t ú tir á ­
n y á t m ó d o s íts á k . A B a r o ss té r r ő l R á k o s­
k e r e s z t ú r f e lé h a la d ó a u tó b u sz u g y a n is
e lk e r ü li a S z lá v y u tc á t. Ezáltal a z itt
lé v ő h árom g y á r d o lg o z ó in a k s o k a t k ell
g y a lo g o ln io k . Ha k is k e r ü lő v e l, a K ada
u tc á b ó l a S ö r g y á r u tc á n át a S z lá v y u t­
c á b a m e n n e a b u s z é s o n n a n té r n e ki
ú jr a a M aglódi ú tr a , a B u d a p esti K on­
z e r v g y á r , a K őb á n y a i F onó é s a N ö v é n y ­
o la j é s S z a p p a n g y á r d o lg o z ó i k ö n n y e b ­
b e n ju tn á n a k m u n k a h e ly ü k r e . A T a n á c s,
a F ő v á r o s K ö z le k e d é si ü g y o s z t á ly á t k é r ­
te m e g : a k ív á n s á g n a k m e g fe le lő e n m ó ­
d o s ít s á k a z új a u tó b u s z já r a t ú tir á n y á t,
a m i a h árom g y á r tö b b e z e r d o lg o z ó j á ­
n a k n a g y öröm et okozna.
N álu n k drágább a m uzsikaszó
Zenekarban dolgozom és néha bizony
megsérülnek hangszereink. Ilyenkor Buda­
pestre kell vinnünk a hibás hegedűt vagy
trombitát, mert egész Tiszántúlon nincs
hangszerjavító.
így néha tizenöt percig tartó javítás
miatt 2 2 3 kilométert kell utaznunk. Az úti­
költség, a napidíj és a munkakiesés így je­
lentősen megdrágítja a debreceni muzsika­
szót, de ennek a költségét - bármilyen fur­
csán hangzik is — csak mi, zenészek visel­
jük.
Miért nem rendeznek be nagyobb vidéki
városokban is hangszer javító műhelyeket?
Kifizetődne.
V e té si J á n o s
Debrecen, Nap u. 16.
L udas M a ty i p o stá já b ó l
..A za la i p a r to k r ó l je le n te m ” cím ű
c ik k e l k a p c so la tb a n k ö z ö ljü k , h o g y a
V e s z p r é m m e g y e i T a n á cs 40 000 f o r in ­
tot u ta lt ki ú tja v ítá sr a B a la to n sz e p e z d
k ö z s é g r é s z é r e . A B alaton i In té z ő B izo tt­
s á g is íg ért 4 5 0 0 0 fo r in to s h o z z á já r u ­
lá s t. E záltal m é g e b b e n az é v b e n le h e t­
s é g e s s é vá lik a z út m e g ja v ítá sa .
N agy J ó z s e f
j já rá si V B -eln ök

É gett a ház
S a negyed ik em eleten
H irtelen egy em ber terem'(
K apaszkodva kiugrókba,
a b la k k e re te k b e ’
R epül, m intha angyalszárnya lenne
S am íg a lángokkal kü szkö d ik fe n t ő,
A z utca rivallg: éljen a m egm entő!
A tű zo ltó k m ég sehol sincsenek
S lám derék dolog,
M ert, elébb m unkába fogott
S öt u jja l lógva a csúszós perem en
A fé rfiú ra kiált:
Jö jjö n ö n velem ! —
S n y ú jtja m ár acélos kezét,
Á m fagyosan végigm éri
A szem üveges, jó lfé sü lt férfi:
U ram — ö n n em hívatott, hiszen
n em tűzoltó! —
S ezzel a tolongó, gomolygó
L ángok közé visszalép
S m íg m érgelődött effa jta dolgok
végett,
Benneégett.
D arázs E n d re
Megnéztem a Sakknovella televíziós
változatát, és időnként el-elcsodálkóztam
az átdolgozás egy s némely furcsaságán,
így például a darab befejező mondatán
— „Vigyázz, Európa!” —, amely tuda­
tunkban m ár úgy összefonódott Thomas
Mann nevével, hogy egy Stefan Zweig-
novella végére biggyesztve némileg ha­
sonlatossá lett ama bizonyos példabeli
asztali csizmához. De még ennél is job­
ban csodálkoztam a darabban szereplő
„O’Connor nevű skóton”. Az eredeti no­
vellában ezt a figurát Maelvernek hív­
ják, ami ugyan valóban skót név, de az
átírónak úgy látszik nem volt elég skót,
és ezért átírta — írre. Az O’Connor
ugyanis annyira tipikusan ír név, hogy
„egy O’Connor nevű skót” körülbelül
úgy hangzik, mint mondj ült „egy Lef-
kovits nevű néger”.
L. J.
M iM b e s r ik e
Amint feltalálják a tökéletes gyógy­
szert a nyugtalanság ellen, megáll az
emberiség fejlődése.
Kísérleteznek a tengervíz ihatóvá té ­
tele érdekében. És mi lesz, ha az em­
beriség kiissza a tengereket is?
% Id ejéb en szó l
* rizs környéki kis vasúti állomáson. Meg­
Az író tükröt állít a valóság elé. Saj­
nos, a közszükségleti cikkek tömeg-
gyártása következtében vannak nagyon
olcsó tükrök is.
F. L.
Jjffiawßtkineui í$m*L
Mottói Nincsenek régi viccek,
csak öreg emberfk vannak. Egy
újszülöttnek minden vicc új.
— Áruld el Pistike, hogy lehet az,
hogy mdst helyesen oldottad meg a
számtan házifeladatodat? — kérdi a
tanár.
— Tetszik tudni, elutazott a papám!
— feleli Pistike.
H e ly ta k a r é k o ssá g i
javaslatunk
ELISABETH VIGREE LEBRUN, h í­
res francia festőművésznő, másodszor
festette Bonaparte Napóleon arcképét.
— Nem találja, hogy amióta utoljára
láttuk egymást, kissé megöregedtem? —
kérdezte a császár.
— Valóban, felség — felelte a művész­
nő — néhány csatával többet veszek
észre a homlokán.
VECSEY FERENC, a világhírű m a­
gyar hegedűművész, egyszer a n y arat a
tengerparton töltötte. LYzás közben egy­
szerre csak elmerült. Szerencsére észre­
A propó,
vette a dolgot egy közelében tartózkodó
fürdőmester, aki utánaúszott, megfogta
és kivitte a partra. Amikor partot értek,
a fürdőmester megszólalt:
— Azt hiszi, kedves mester, hogy az
úszás is olyan egyszerű dolog, m int a
hegedülés?
ROBERT DE FLERS, francia szín­
műíró, egy alkalommal panaszkodott,
hogy olyan rossz kézírása van, hogy még
ő maga is alig tudja elolvasni. Valaki
megvigasztalta, hogy van egy híres ú j­
ságíró, akinek írása szintén olyan, m int
a macskakaparás, az is olvashatatlan.
— De annak az írása nyomtatva is ol­
vashatatlan — jegyezte meg Robert de
Flers.
LISZT FERENCTGL, aki akkoriban
tért vissza Olaszországból, egy tisztele­
tére adott estélyen megkérdezte az asz-
talszomszédnője:
— Mondja, drága mester, és jó üzle­
teket csinált Itáliábah?
— M uzsikát csináltam és nem üzlete­
ket — válaszolt röviden a mester.
- Nálatok még nem volt leltárellen­
őrzés?
TRISTAN BERNARD, francia hum o­
rista egyízben vonatra várakozott egy P á­
látott egy embert, aki a pádon terpeszke­
dett henyélve és nagymkat ásítozott.
— Mit csinál, barátom ? — kérdezte
tőle a humorista.
— Amint látja, uram, semmit.
— Teringettét! ö n borzasztó nagy za­
varban lehet. Nem tudhatja, hogy m e­
lyik pillanatban végzi el ezt a m unkáját.
LUDWIG BÖRNE, német író és költő,
súlyos betegen feküdt ágvában.
- ö n ma reggel sokkal nehezebben
köhög, — mondta neki orvosa.
- Drága Mancika, imádom I Legyen — Pedig egész éjjel gyakoroltam —
a feleségem I felelte Börne. 15
0
 H a Goethe m a é ln e ... Autóbuszon
G erő Sándor r a jz a P u s z ta i P á l r a j z a

qevo

- Mielőtt a Faustot megírnám, mindenesetre megkérdezem

a Nyugdíjintézettől, hogy hány hónapig szüneteltetik a nyug­
díjamat .. .
7^2o r v o s
A h íres o rv o sta n á r k ö rü lv e z e tte
lá to g a tó já t la k á sá n .
— M e g m u ta to m m ag án ak k é p e i­
m e t. ö tv e n év a la tt g y ű jtö ttem . Vi­
lá g h írű festő m ű v észek a lk o tá s á t si­
k e rü lt m egszereznem . T u d ja , volt
idő, a m ik o r csak m a g á n p ra k sz ist
fo ly ta tta m . A beteg ek egy ré s z e tisz­
te le td íj h e ly e tt képekkel fize tett.
N ézze p é ld á u l e z t az őszi tá ja t.
— G y ö n y ö rű . . .
— G y ö n y ö rű szívasztm a. E m lé k ­
szem , sokáig kezeltem . V agy i t t van
ez a csen d élet.
— S zin te é l ez a kép . . .
— Ig en és a paciens is. V akbél,
d e n em k e lle tt operálni. V issz afej­
lődött.
— És ez? — k érdezte a lá to g a tó
egy fia ta l lá n y t ábrázoló fe stm é n y ­
r e m u ta tv a .
— Ez . . . V á rjo n csak . . . P ersze,
p ersze . . . T ü d ő g y u llad ás . . . De
n e m e rre a k é p re vagyok büszke,
h a n e m a m e lle tte lévő re m e k m ű re .
L á tja az ecsetkezelés fin o m sá g á t?
És a cso d álato s színeket? G y o m o r­
idegesség . . .
••t^l^eZ trS C tA
A b u d a p e sti za jv er sen y
ered m én y e
& yüj T e m É H y E -a
— B o csán at, n e m vagyok m ű ­
értő , d e nekem ez a pipacsos m ező
is n a g y o n tetszik.
— J ó szem e v an . Ily en v ö rö set
c sak k iv á ltsá g o sa k tu d n a k k ev e rn i.
S á r g a s á g . . . De m o st m e n jü n k a
m á s ik szobába. M u ta to k m a g án a k
egy n a g y érté k et. Ez az! K ép zeljen
el eg y szűnni n em ak a ró fe jfá já s t.
D e m e g ta lá lta m a gyógyítás m ó d já t!
És c s o d á lja m eg e z t a n y írfa e rd ő t.
R e u m a . . . És ez a cigányasszony?
ö t k ü lfö ld i k iá llítá so n n y e rt d íja t
a festő je. H ash á rty ag y u llad á s.
E g y m in ia tű rö n a k a d t m eg a lá to ­
g ató szem e:
— És ez?
— E z sem m i. V érszegénység . . .
A h a rm a d ik sz o b áb a n is m e g te t­
s z e tt a lá to g a tó n a k egy kép. M ost
m á r á tv e tte a p ro fe sszo r stílu s á t és
így é rd e k lő d ö tt:
— S zív? G yom or? Tüdő?
— D ehogy, — le g y in te tt a p ro ­
fesszo r, — ezt k észp é n zért v ettem .
R ip p l-R ó n a i. . .
P a lá sti László

LUD AS MATYI h u m o r o s , s z a tir ik u s h e t ila p .

S z e r k e s z tö b iz o tts á q : Tabl L á s z ló f ő s z e r k e s z t ő . F ö ld e s G y ö r g y f e le lő s s z e r k e s z t ő , T o n cz T ib o r m ű v é s z e ti s z e r k e s z t ő . —
A k ia d á sé r t f e le l a H írla p k ia d ó V állalat iq a z q a tó la . — S z e r k e s z t ő s é q : B u d a p e st, V ili., G yu lai P ál u tc a 14. — T el.: 3 3 5 — 7 1 8 ,
— K ia d ó h iv a ta l: V ili., Blaha L u jza té r 3. T el.: 3 4 3 — 100, 1 4 2 — 2 2 0 . — T e r je s z ti a P o sta K özp on ti H írlap Iroda 1 8 0 - 8 5 0 . -
K ossuth N y o m d a , B u d a o e st, V ., A lk o tm á n y u . 3. F elelő s v e z e t ő : L e n q y el L ajos iq a z q a tó .
\
 Á ra: 1 f o r in t

VIZSGÁK ELŐTT — Zárunk kérem! Tessék felöltözni!

— Kár. Pedig még át sem Tettük a Pythagoras tételét. . .
 A z erén y ö v
(Kaján Tibornak most megjelent „M eg­
lepő táblák" című könyvéből)
G yerm ek rajz-k iállítás
B u d a p esten
A k á v éfő zés jö v ő je
V a sv á rt A n n a r a jz a
A vezérlő-terem
]\téltóságteljes nyugalmáért mindig
irigyeltem az idősebb korosztályt, de
hogy ennek a magatartásnak az elsajá­
títását életcélul tűztem ki és bogy nyíl­
egyenesen haladok 'a cél felé, az Leonka
érdeme.
ö volt első szerelmem, érette lettem
tornaköri elnök a homokromodai főgim­
náziumban, érette rúgtam a bőrt és any-
nvi gólt, hogy a helyi sportközvélemény
már-már bennem látta Romoda eljöven­
dő- középcsatárát. Úsztam, vívtam, ök­
löztem, ám Leonka egy őszi délutánon
kijelentette, hogy hiába minden erőfe­
szítés, nem tud szeretni. Nem szenved­
heti a szeleverdi ifjúságot. Neki — úgy­
mond — csak az érett férfi imponál, a
magas homloké, az ezüstös lialántékú, a
komoly, a megfontolt, a méltóságteljes.
Beláttam, hogy igaza van, szertelen
zöldfülű nem nyerheti cl egy olyan lé­
gies tünem ény vonzalmát, m int ami­
lyen Leonka volt. Es megfogadtam, hogy
leküzdöm a h ib á k a t. ..
Leónkat azóta messze sodorta az élet,
a fogadalmat lazonban mindmáig 'tar­
tom. Három évtizede tanulom a komoly
férfiúságot és ha él még, ezúton üzenem
Leónkénak, hogy m ár csaknem min­
dent tudok, ami méltóvá tesz hozzá.
Hányszor pirított rám, amidőn a fo­
kokat •hármasával véve futottam a lép­
csőn, hogy jaj, Pista, ne rohanjon, ki
nem állítatom azokat az éretleneket, akik
ész nélkül száguldoznak. Nézzem Jenei
professzort, m ily nemes méltósággal
halad föl az igazgatói szobába. Hány­
szor próbáltam utánozni a tanár urat
és szigorú önfegyelemmel ment ts a do­
log három lépcsőfokon át, de azután
csak nekilódult a ikét csikó és esztelen
rohanás lett ismét a méltóságteljes rajt­
ból.
0 , Leonka, Leonka, ha ma látná . . .
Folytonos gyakorlással sikerült magamat
annyira mérsékelni, hogy soha de soha
nem rohanok már. Ha látná, amikor áll
a lift, és gyalog indulok neki a negye­
dik emeletnek! Sir Patrick Londondcrry
sem vonul méltóságleljesebben a király­
nő színe elé.
A k ü lp o litik a n y e lv é n
Bizalmas tárgyalások kezdődtek Budapesten . . .
E M B IE M .
Csúnya és hebehurgya szokásom volt,
amikor Leónkéval a tópart felé sétál­
tunk, njessziről nekifutni és átugrani a
vízimalom öreg kerítését. Hányszor meg­
ró tt érte, hogy mennyire kiábrándító
az efféle tökéletlenkedés. Leszoktam,
kedves Leonka, semmiféle palánkot, ba­
kot nem ugróm, ha valamely akadály
kerül az utamba, legyen az b ár csak
húszcentis vakondtúrás is, méltóságtel­
jesen körülkerülöm.
Hetekig nem fogadta a köszönésem,
amikor egy húsvéti locsolás fináléjában
megmásztuk a romodai mézesbábos há-
zatetejét és a gerincről éktelen kukoré­
kolással riogattunk tisztes polgárnőket.
Es mekkora botrány volt, amikor a to­
ronyablakból harangkötélen kilógattuk
magunkat, teremtőm! Két hétig kellett
bujdosnom az apátúr és Leóidra haragja
elől. Megnyugtatom, kedves, nem má-
szok már tetőket és tornyokat. Komoly
és méltóságteljes vagyok s kislakunk er­
kélyére is csak úgy megyek ki, hogy
nagyon erősen megfogom az ablakfát és
el nem engedem egy millió forintért
sem.
Mennyire felháborodott és joggal, ami­
k o r fogadásból ruhástól ugráltunk a híd­
ról a városvégi folyócska hullámaiba.
Nerm ugróm már ruhástól, sőt fürdőnad­
rágban sem. Komolyan, méltóságteljesen
haladok a medence felé és háromszor is
megmártom a lábam at, mielőtt beleme­
rülnék.
Mindig igaza volt, amikor figyelmez­
tetett, hogy ne kapkodjam a fejem is­
merősök és ismeretlenek után, oly kö­
zönséges utcai szokás az ilyen. Elhagy­
tam, drága Leonka s ha mégis vissza
kell néznem, nem csavargatom hebehur­
gyán a nyakam. Egész testtel fordulok
meg, komolyan és méltóságteljesen.
Most kellene találkoznunk, felejthetet­
len Leonka! 0 , hogy megdobbanna a
szívünk és hpgy ugranánk, röpülnénk
egymás karjaiba! H a maga annyi esz­
tendős, mint am ennyi akkor v o lt. ..
K is jó
* E rd e i S á n d o r r a jz a
 v is s z a n y d lp i, A pedagógus napon is zavartalanul folyik a tanítás
S z e g ő G izi r a jz a

M e rt író n a k le n n i m a g áb a n is n e­
h éz dolog, úgy gondoltam , hogy a
m in im á lis ra csö k k en tem a sz ak m á­
v a l já ró veszélyességi tényezőket, és
se m m irő l n em írok, am i az e lm ú lt
ö tszáz év e n b elü l tö rté n t. V isszanyú­
lo k a m ú ltb a, és azon b elül se n y ú ­
lo k b ele olyasm ibe, am i á tn y ú lh a t
k éső b b i időkbe.
E zzel a szán d é k k al m e g írtam első
dolgozatom at, egy ak v in k u m i ró m ai
k a to n á ró l, ki, m iu tá n hosszabb időn
á t n é lk ü lö z te a h á b o rú t, u n a lm á b a n
b ev e ze ti te le p ü k re a gőzfűtést.
A dolgozatra, m ég m egjelenése
e lő tt re a g á lt a H ázkezelőség, — v a­
la h o g y a n tu d o m á st szerezve a dolog
té m á já ró l, és m e g ak a d ály o z ta a kéz­
ir a t m eg jelen ését, in d o k a i sz e rin t az
írá s leb ecsü li a házkezelőségek szak­
m u n k á s-p ro b lé m á já t.
E zu tán m ég ó vatosabb voltam .
R ip o rto t írta m egy ásatá sró l, az o tt
ta lá lt ism eretlen ötvözetű k a rp e re -
ce k rő l, és írta m egy n o v ellát egy
p e rz sa szőnyegszövő rabszolgáról, ak i
sz erelm én e k a rc á t m in tázza a sző­
n y eg b e, és az o lyan szép lesz, hogy
u r a b eleszeret a szőnyegbe-szőtt

le á n y b a s m ég szerelm esét is elrab o l­

ja rab szo lg ájátó l.
A z elő b b ire az É k szerb o lt N. V. n é­
h á n y vezetője ö n k ritik u s cik k b en
re a g á lt a sa jtó b a n , m elyben elism e­
rik , hogy v aló b an elég á sa ta g m in tá jú
k a rp e re c e k e t h o ztak m o stan áig fo r­
galo m b a, viszont rág a lm az ó n ak m i-
n ő site n e k a z é rt a m e g állap ításé rt,
h o g y ism e re tle n — n y ilv án az elő írt­
n á l olcsóbb — fém ből k észíten ék á r u ­
c ik k e ik e t. Ezzel szem ben köszönő­
le v e le t k a p ta m a X X X V III. k e rü le ti
N ő tan á cs k o lle k tív á já tó l n o v ellám ért,
m ely b en , m in t írjá k , „az író világo­ V a sú tv o n a l é p ü l a B alaton m ed réb en
sa n áb rázo lja, hogy a n ő k helyzete
m a ' m á r so k at ja v u lt”. S á n d o r K á r o ly r a j z a
ír ta m a z u tá n m ég egy k a rc o la to t a
b ib liáh o z v isszanyúlva, a zsidók és
filiszteu so k h arc áró l, s e z é rt egy este
a K la u z á l u tc á b a n egy vo lt nyilas
felpofozott, m a jd írta m egy é le tra j­
zo t egy b ro n to zau ru szró l, m elyben
tö rzsk á v éh á za m p in cére m a g á ra is­
m e rt és a ttó l kezdve b e le m á rto tta az
u j j á t a feketém be. E k k o r azonban
m á r nag y o n e lk e se re d e tt voltam , és
m in d e n re elszánt. F e la d ta m te h á t
e re d e ti elképzelésem et, és írta m egy
k isre g é n y t a m a kellős közepébe
m ászv a, tü re lm e tle n ü l v á rv a regé­
n y em rő l a v élem én y ek et. Izgalom m al
k e re s te m fel első o lvasóm at, k i m eg­
r á z ta a kezem et, m a jd összehúzott
szem m el, gy an ak v ó kíván csiság g al
az t k érd ezte: — M egm ondanád-e,
h ogy v ajo n m ire céloztál ezzel a m ai
id ő b e h ely ezett tö r té n e tte l? ? ? ...
Som ogyi P ál 3
 P f c S /r o S F & l F o T o -fc

(A n a p ila p o k k é p -a n y a g á ­
n a k b u z g ó t a n u lm á n y o z á sa
a la p já n te sz e m m e g a lá b b i
ja v a sla to m a t, m e ly s z e r in t
a n a p ila p o k k é p -s z ü k s é g le ­
te m i n d ö s s z e h á r o m
a l a p -k ép p el h o ss z ú
h ó n a p o k r a b iz to sítv a v a n .
A z a la p k é p e k e lő n y e , h o g y
b á r m ik o r le a d h a tó k a la p ­
b a n , c s u p á n a h e ly e s k é p ­
a lá ír á s t k ell m e g v á la s z t a n i
a le a d o tt k é p e k h e z .)
Első, (termelési) alapkép:
Egy munkás, kezében csá­
kánnyal.
Második, (politikai) alap­
kép: Két férfi beszélget.
Harmadik (magánélet) alap­
kép: Középkorú férfi barátsá­
gos otthonában karosszékben
ül, egyik kezében könyv, m á­
sikkal a televíziós készülék
gombját fogja, kedvesen be­
szélget feleségével, térdén két
fiú és egy leány ül. A hát­
térben mosógép.
K é p a lá ír á so k a fe n ti k é p e k h e z :
E lső a la p k é p h e z:
Második alapképhez:
üres helyre: „Beszélgetők”
Szombatra: „Tanácskozás a
holnapi hajókirándulás előtt...”
Évfordulóhoz: „Vaculek
szaktárs megvitatja Kelemen­
nel, m iért szúrta le Corday
Sarolta a fürdőkádban a fran­
cia forradalom vezéralakját,
M arat szabadságharcost.”
Külpolitikához: Vaculek
szaktárs elmagyarázza Kele­
mennek, m iért enyhült a nem­
zetközi helyzet?”
Oktatáshoz: „Vaculek szak­
társ elmagyarázza Kelemen­
nek, m iért nem enyhült a
nemzetközi helyzet?
Felajánlásra: „Vaculek szak­
társ felajánlást tesz Kelemen­
nek, hogy arról beszélget vele,
amiről a fotoriporter akarja
stb., stb.

Harmadik alapképhez:

Fedőlapra: „Munkás csá­

kánnyal . . . ”
ünnepi számba: „Dicső m un­
ka!”
Áprilisra: „Bontják a Nagy­
körúton az aszfaltot”
Májusra: „Már a Bérkocsis
utcánál bontják az aszfaltot”
üzem i riporthoz: „Korszerű
csákányok készülnek a Buda­ Életszínvonalhoz: „Kovács
foki Csákányozóban” János nem panaszkodhat. . . ”
Szeptemberre: Vágányjaví- Falvédőre: „Hol a boldog­
lás Óbudán” ság mostanában?
Gyermekrovatba: „M i min­ Barátságos meleg szobában?
den készül vasból?” stb., stb... S. P.

— Töltsd egyszer kelleme­
sen a szabadságodat, fiacskám
— mondta a feleségem — egész
évben együtt vagyunk, menj
nélkülem nyaralni.
Most itt ülök, fő a fejem,
azon töprengek, kivel utaz­
zam. Először persze pajzán
gondolataim támadnak. A rra
a sudár, vidám lányra gondo­
lok, aki a szemközti házban
lakik. Gyakran látom az ab­
laknál. Színinövendék, úgy
hallottam. Néhányszor össze­
találkoztunk az utcán: rám-
mosolygott, amikor elhaladt
mellettem. Talán csak azért,
m ert m ár többször észrevett
az ablaknál, de lehel, hogy
más oka is volt rá. Elvégre
nem vagyok éppen csúnya
fiú és a legszebb férfikorban
járok.
Remek lenne ezzel az ele­
gáns ifjú színésznővel utazni.
Az emberek irigykednének
rám . . . és micsoda négy hetet
töltenénk együtt. Nos, még
gondolkozom a dolgon, de
azért megkérdezhetném tőle,
hajlandó-e velem jönni. Hol­
nap megkérdem. De nem, hol­
nap még van egy és más el­
intézni valóm, úgyis vissza­
m arad sok minden a szabad­
ságom alatt é s ja titkárnőm . . .
. . . a titkárnőm, hogy nem
gondoltam m indjárt rá! Igaz,
hogy félig sem olyan csinos,
mint a színésznő, de ő is fiatal,
huszonhat éves, megszoktam
m ár, nagyon jól tudunk együtt
dolgozni, egy tekintetemből
megérti kívánságaimat. Oko­
san lehet vele társalogni, út­
közben hivatalos ügyeket is
elintézhetnénk, és ami a m a­
gánügyeket illeti, bizonyára
nem \ ár tőlem szerelmi vallo­
S z e g ő G izi r a jz a
KIVEL 9 a sv á r i A n n a r a jz a
MENJEK(
i*lYARALHÍ
mást. H át ez nagyszerű nya­
ralás lenne . . .
Igaz, az üdülésnek is meg­
van az árnyoldala: hiányzik
a megszokott kényelem. Hil­
dát kellene magammal vinnem,
a bejárónőnket, akkor minde­
nem megvolna, akárcsak ott­
hon. Már öt éve dolgozik ná­
lunk, nem szép lány, de tűr­
hető külsejű. Ha őt vinném,
akkor mindig kifogástalan in­
geket viselhetnék. Az öltönyei­
met rendben tartaná, mind­
egyikhez a megfelelő nyak­
kendőt készítené elő, a szájam
ize szerint főzne . . . Nem is
rossz ötlet, hogy őt vigyem
magammal, tulajdonképpen ő O IÜ X IH IX B
ér a legtöbbet a három kö­
z ü l. . . . - Az én Jenőkém annyira aggódik értem, hogy nincs
türelme szegénykémnek itthon m a ra d n i. ..
. . . azaz, hogy még jobb
lenne, ha az anyám at vinném.
Akkor úgy érezném magam,
mint gyermekkoromban. Vi­ I ly e s m i is e lő fo r d u l
gyázna rám, hogy ne üljek soká S z ű r -S z a b ó J ó z s e f r a jz a
a napon, hogy esténként felve­
gyem a kabátomat, ha lehűl
a levegő, hogy ne éjszakázzak,
és ne legyen rossz hírem.
0 , én tökfilkó! Hlök és töp­
rengek, kivel érezném magam
a legjobban. Milyen ostoba va­
gyok. Hisz itt a feleségem! Hát
őt viszem magammal, aki meg­
testesíti mind a négy nőt egy-
személyben! Hogyan habozhat­
tam egy percig is? Tüstént
szólok neki.
— Szívem, veled megyek
nyaralni! — kiáltottam ki a
konyhába.
A feleségejn így válaszolt:
— H át az sokkal olcsóbb is
lesz, fiacskám . . ;
(A V o lk stim m é b ó l
fo r d íto tta 5
S z ir m a i M a r ia m ig
 Székek
Budapest szépségének érdekében
Hogyan m i n d e n k ö v e t megmozgatunk?
utazzunk
az
óriás K ö z le m é n y
buszon? a p e sti já r ó k e lő k m egn yu gtatására
A KRUMPLEX Vezérigazgatósága közli, hogy a Rákóczi
ú t átszervezése után a D una tatarozására kerül sor. A szak­
értők beható vizsgálat után megállapították, hogy az erősen
kopott, többszázéves Dunameder egyáltalán nem felel meg
a m ai modem követelményeknek. Az új D unát egy holland
bélyeggyűjtő tervei alapján, előregyártott betonelemekből,
bizonyos mennyiségű vízből és itatóspapírból állítják elő.
A munkálatok ideje alatt a vizet a Nagykörúton bonyolítják
le, de tengerjáró hajók csak a Nagymező utcáig közlekedhet­
nek. Torlódás elkerülése végett az Igazgatóság a Boszporusz
és Tanger közt „B” jelzéssel betétjáratot indít. (Jelentkezés
az IBUSZ-nál; 8 nap ra 19 ezer Ft, szintén a torlódás elkerü­
Akinek a kerék fölött ju­ lése végett.) A villamosok fenti időszakban éjjel 3 és y45 közt
tott ülőhely közlekednek, de az előre váltott jegyek az önkiborítós döm­
perekre és az öntözőkocsikra nem érvényesek. Makó és Je ru ­
zsálem közt a forgalmat gyalogosok segítségével bonyolítják
le, a lakatlan járdaszigeteken pedig, az átmeneti időszakban,
hibrid-árvalányhajat termesztenek. A m unkálatok során Buda­
pest egész területén eredeti szépségükben állítják helyre a h á­
ború után elpusztult tankcsapdákat és törmelékdombokat. A
kutatók m ár most kijelölik az összes csőlefektetésre alkalmas
helyeket. A próbafúrások alkalmával a József körút budai
oldalán több helyen gáz tö rt fel, amiből arra következtetnek,
hogy valahol a közelben gázgyárnak is kell lennie. Az épít­
kezés idején, az egyszerűség kedvéért — h a m ár úgyis ott
Egy kényelmes állóhely­ vannak —, egyúttal kicserélik a Gellérthegyet, a Csepeli Sza­
típus badkikötőt és a III. emelet 8-ban az autogejzert. Az átépítés
alatt a Gellérthegy zavartalanul szünetel.
G ala m b o s S zilveszter

Ki miben v étkezel.
— Am i Dante Isteni Színjátékából kimaradt —

Ugyanaz kerék szomszéd­ A P okol m élyén, sétá im során

ságában m egvallom , elfogott a félelem ,
m íg kísérőm m el m en te m této vá n A k r itik u s p á h o ly a
és fe ltá ru lt egy óriás terem ,
hol visszhangja k e lt m inden sóhaj-szónak,
am ely szorongva rezgeti: — Ja j n ek em !

I tt fé rfia k a t láttam , fulladókat,

k ik e t m ind titk o s bú borongva ráz,
dagadtra vo lta k fú jv a , m in t a hólyag,

oly magas lóra kö tve , m in t a ház.

A kép ü k és m e llé n y ü k nagyranőtt,
m ikén th a rossz le tt volna a szabász.
Gyakorlat korlátok között R em eg ve álltam m eg e kép előtt
és így kiálték: — S zerencsétlenek! .
M i bűn volt az, m it elkö vettek ő k ?

És kísérőm szólt: — Láthatod, ezek,

k ik egykor csendesek, szerén yek voltak,
m in d n a g ykép ű ek lettek s gőgösek,

m ert egy-egy m agas állásba ju to tta k

és oly nagy lóról szó lta k bárkivel,
hogy itt, a m iko r éppúgy fe lfú v ó d ta k ,

■e pom pás állást n e m fe le jtik el!

°" Komámasszony, hol (
a csengő? Lovászy M á rto n
 M e g u n ta a harsonát
V á rn a i G y ö rg y r a jz a
(A Papa karszékben ülve könyvet ol­
vas: „A helyes nevelés módszereiről.
Elölte, a jöldön ülve játszik Pistike.)
— Játsszál csak szépen Pistikém. Ma
este én vagyok veled az inspekciós. A
mama moziba ment, ahol egy tudomá­
nyos filmet vetítenek a szülők iskolája
keretében a „Korszerű nevelés pedagó­
giai alapvetésének rövid módszeres el­
járásai” címen. Hogy magyarázzam
meg, mi ez? . . . Hm. H át tudod . . . egy­
szóval . . . vagyishogy . . . lényegében. Ej,
te még ezt úgy sem érted, kicsi fiam.
Játssz szépen! Én meg olvasok. Hogy
mit? Egy könyvet. Ejnye no, ne szabd
cl! Na nem baj, úgyis kölcsönkönyvtári.
Mert az ilyen könyvet meg kell becsül­
ni. Ez a könyv a helyes nevelés mód­
szereiről szól. Bizony. M ert mi téged
Pistike, a huszadik század tudományos
módszerei alapján fogunk nevelni. Bi­
zony. No, olvassunk csali tovább. Pis­
tike, ne ülj a földre, m ert fölképellek!
Nem, nem neked mondtam Pistike, csak
itt áll a könyvben, mint elrettentő pél­
dája annak, hogy miképpen nem szabad
a gyereket megróni, ü lj csak vissza a
földre kisfiam!
„ . . . Ne a megfélemlítés legyen a ne­
velés eszköze, hanem a beláttatás, a ma­
gyarázat, a felvilágosítás. H a a gyerek­
kel megértetjük, hogy,' m i a jó és a rossz,
ha megmagyarázzuk a dolgok összefüg­
gését, kapcsolatát, az eredm ény nem
m arad e l . . . ” H át ez kolosszális! Kitű­
nő! Hogy erre még nem jöttem rá! Pis­
tike, ne feküdj le a hideg földre, mert
úgy a fene . . . A fene . . . ! Azazhogy
M élyfú rás
- Szegény, elég hanyagul dolgozott mindig és ráadásul
ivott is . . .
- Á, dehogyis tetszik zavarni . . .
kissé elragadtattam magamat. Inkább
talán elmagyarázom a dolgok összefüggé­
sét. Ilá t tudod, valamikor régen a Föld,
a világegyetemmel együtt, Kant és Lap- ,
lace elmélete szerint, izzó ködgomolyng
volt, és keringett. Viju, viju . . . így. Az­ lábhoz hozzájutnia az embernek. Mert
tán ez az izzó gomolyog részekre sza­
kadt, mint amikor a mama kiszaggatja
a kalácsot, s a legkisebbik, a vége, a
vakarcs, mondjuk ez volt a Föld. Ez az­
tán sokáig égett, izzott, mint a vakarcs
a sütőben. Aztán egyszer csak hűlni kez­
dett, egyre hidegebb lett, s végül jéghi­
deg.
— Lehet, hogy egy kicsit túl tudomá­
nyos volt neked ez a magyarázat, de
minden tudományos meggondolás nélkül,
kelj fel a földről, m ert megfázol. Hát
nem értetted meg, Pistike! Nem érted
a dolgok összefüggését? A Föld kihűlt
és hideg, ez a tény. Ifa parancsolod, hol­
napra átnézem a kérdés szakirodalmát.
He addig higgyél nekem, kelj fel és
járj ! . . .
— A gyufával ne játssz Pistike, mert
úgy . .. mert úgy . . . ugye a gyufa egy
érdekes magyar találmány. Irinyi János,
magyar ember találta föl a gyufát. Óriási
vívmány, hiszen addig mindenkinek ön­
gyújtót kellett hordania magánál és ez
borzasztóan kényelmetlen lehetett. Kép­
zelheted. Könnyű véled megértetni kis­
fiam, hogy tedd le azt a gyulát! Tudok
hatni az öntudatodra. Bezzeg az én
időmben nem magyarázgatták nekem a
dolgok mélyebb összefüggéseit. Engem
egyszerűen felpofozott az apám, ha hoz­
zányúltam a gyufához. Bizony.
S c h w o tt L a jo s r a j z a
Amíg megjavítják, így segíthetünk
M eg n y u g ta tá s
V a s v á ri A n n a r a jz a
v»sw»i
— Jaj! Jaaj! Te kölyök! Kiégetted a
ruhámat, megégetted a lábam at azzal az
átkozott m agyar találmánnyal. Llát én
most úgy nyakon v á g . . . vágnálak, ha
nem éppen az előbb olvastam volna azt,
hogy „gondoljuk meg, s mielőtt megüt­
nénk a gyereket, hassunk előbb az ér­
telmére” . ..
— Mert tudod Pistike, az ember lába
nagy érték. Mert nehéz dolog ám egy
hosszú ideig készül ám egy Ilyen láb,
kisfiam és mennyi m unkával. . . Hanem
most add ide szépen azt a gyufát az
apukának! Hogy nem adod!? Hogy csi-
piszt mutatsz! Iítj^y nyelvet nyújtsz az
apádra! Hogy rá se hederltsz. . .
— No várj csak! Mindjárt oda hatok
én a te értelmedre ezzel a klopfolóval, és
rögtön megérted a dolgok mélyebb ösz-
szefüggéseit. . .
G om bkötő G ábor
U á tfiti m fa k tu m ió w e fi...
M ottót N incsenek rég i viccek,
csak öreg em b erek v a n n a k . Egy
újszülöttnek m in d en vicc ú j.
— Mi a véleményed X. Y. íróról?
— Ifjú korában nagyon jókat írt. Nagy'
jövő van mögötte.
*
Egy skót kisfiú nyolc pennyt kér a pa­
pájától. x
— Minek neked az a nyolc penny? —
kérdi tőle az apja.
— Szeretnék moziba menni.
— Nem mehetsz! — kiáltja rá a skót
—, tegnap láttál egy autószerencsétlen­
séget, tegnapelőtt elvittelek egy hateme­
letes ház építéséhez, mit gondolsz, az
egész élet csupa élvezetből áll?
H a la d ju n k a korral
Sándor rajza
7
 ö t v e n é v m ú lv a .
G e rő Sándor ra jz a

éter barátommal, aki nemrégen csak har­

G e r e v ic h : N a e z t a v e r s e n y t m é g m e g n y e r e m , d e a z tá n ig a z á n v is s z a v o n u lo k !
T a v a sz i fu tó v ersen y
T a k á c s Z o ltá n r a j z a
A m a ra d i sark-kutató
G e rö S ándor ra jz a
M a i g y ere k
V a s v á ri A n n a r a jz a
cos könyveket olvasott és csupán harcos fil­
mekhez váltott jegyet, újabban, amióta betöl­
tötte tizenharmadik é^jpt, többnyire a jövőről
beszélgetünk.
Ábrándozva kezdi a m inap:
— Voltaképpen, ha nem kellene a föld alá
menni és nem félnék a bányalégtől, vájár sze­
retnék lenni.
— Nem gondolod komolyan, hogy félsz —
csóváltam a fejem. — Valid be, az tart vissza,
hogy a föld alatt nem lehet csavarogni. Üt­
és hídmérnök, látod, ez volna a neked való p á­
lya: naphosszat a szabadban élhetsz.
— Nem mernék olyan hídra lépni, melyet én
építettem — felelt csendesen. — S biztos át
muszáj menni rajta.
— Ez meggondolandó — bólintottam. —
Mert h át neked kellene elkészítened a terve­
ket és vezetned a kivitelezést.
— A barátom és még ketten az osztályból í
vegyészmérnöknek készülnek — kezdte.
— H át persze! Sok vegyészre lesz szüksége
az országnak. Miért is ne lehetnél vegyész- .9
mérnök?!
—• ö — kiáltott fel — komolyan ezt ajánlod?
S ha a lombik felrobban?
— H á-át — ilyesmi történt már, mióta világ,
a világ.
— Édesanyám azt szeretné, ha valami nyu- j .’
godt ülő foglalkozást választanék — sóhajtott.' '
s leült a szőnyegre.
— Attól ne tarts, hogy a székhez ragadsz.'“
ha például tanító vagy tanár leszel. Gyönyörű! .1’
pálya a jövő nem zedékéért felelősséget vál- \
lalni.
— Hogy a gyerekek mérgesítsenek!
Lopva néztem az arcát: hát türelem ugyan­
csak nem sugárzott róla. Komolyan clgondol­
koztam, s jó ötletem tám adt:
— Légy agronómus!
Fejét rázta:
— Nem, nem! Mindenki csúfolna, hogy ugró­
mókus.
Visszatartottam a nevetést. Hol olyan volt,
mint egy egészen kicsi fiú, hol komolytekinte­
tű legjobb tanuló, aki egész nap olvas.
— Megvan! — kiáltottam diadalmasan. —
Miért ne lehetne belőled idővel ín')?
— Mégcsak az kellene — fordult el bosszú­
san. — Jobb lenne, ha lebeszélnél ilyesmiről.
Apának van egy barátja. Evekig nem kapott
szerződést a könyvére. Aztán elgondolkozva
kérdezett meg:
— Komolyan mondtad?
Megvontam a vállam:
— Nézd — bújtam ki a felelősség alól, —
ország-világ m egism erhet. ..
— Ügy — kiáltott és fölugrott a szőnyegről.
K arjait összefonta a mellén:
— Hogy ne csak egy osztály előtt csúfolhas­
sanak ki, hanem ország-világ előtt. Hogy akárki
kritikát írhasson rólam? Az is, aki talán el sem
olvasta a könyvemet?
Gyermekes, lágy arca kigyulladt, s szeme
olyan volt, mintha örvénybe nézne.
Megvallottam, hogy ez a veszély is fennáll­
hat: de hát valóban nem tudtam eldönteni,
milyen harcos foglalkozást ajánlanék neki,
am ely nem jár kockázattal.
— Tudod — segített ki aztán maga Péter s
gondterhelt homlokkal járt fel és alá — volta­
képpen igen nagy szükség volna valakire, aki
tanácsot ad azoknak, akik nem tudják, milyen
pályára menjenek, aki megmagyarázza, hogy
a harcos, a veszélyes pálya a legszebb! Ilyen
tanácsadó szeretnék én lenni, ha feln ö v ö k ...
K á d á r K a r r E rzsébet
¥H U t3X*4*rtr,
 A h o g y a tő k é s e lk é p z e li
S z e g ő G izt r a j z a

természeti hangok tán legkiálíhatatla- n

nabbja az a fertclmes rikácsolás, am elyet egy
tyúk tud csapni, ha megtojott. Vannak azon­
ban a természetben melodikus bájú égi zeng-
zetelc is, például az a szívhez szóló kodácso­
lás, amelye[ saját tyúkjaink hallatnak, ha
tojtak.
A két véglet között akadnak persze átmene­
tek is. Az egyik ilyen az, hogy a tyúk megto­
jik ugyan, de nem kodál. Ezek az alattomos
jellemek. A másik az, hogy kodál, de — íélre- 'i
tojik. Ezek demagóg jellemek. Az igazi azon­
ban az, ha a más tyúkja hozzánk tojik félre
és — nem kodál. Ez az ideális hangnyugalom.
Jó em ber pedig szereti a csendet.
— No hát így voltam én a szomszédasszo­
nyom egyik szökés sárga jércéjével — meséli
Bahóné. — Átjárt hozzánk tojni, kódolni is
hallottam, de sosem tudtam kilesni a fészkét.
Egyszer aztán épp rajtakaptam, am int leröpült
|
az ólpadlásról. No, gondoltam, találok most
ott vagy egy fél fészekaljra valót.
— Aztán mennyi tojást talált a kispadláson? i]t
— Mennyit? Egyet sem!
—t,A zt sem, amelyiket most tojt oda?
—- Még azt sem. Pedig föntről sem kutya,
sem disznó el nem vihette. Merthogy a szom­
széditól azok is igencsak átjártak hozzánk. Sok
tojásom siratta őket, mert egy időben nagyon
rákaptak a fészkekre. • De most csak jércéim
vannak, kétasszonyköziek, azok meg nem toj­
nak még ilyenkor. Van ugyan egy öreg tyú­
kom., m ár rég levágtam volna, de egyre kari-
csál, meg folyton pirosodik, gondoltam, várok - De azért juszt is nekem van a legnagyobb bankbetétem!
vele, míg kitojja magát.
— De hát a szomszédasszonya nem kereste
magán a tojásait? M ad árgyű jtő e x p e d íc ió t k ü ld e n e k a B alatonra
— Kereste az. Jöttek is kérdezni a lányával, S á n d o r K á ro ly r a j z a
nem látom-e a pöfés jércéjét? Megmondtam
úgy, ahogy van: jár ide, kodálni is hallottam,
de isten az atyám , soha egy fia tojást sem ta­
láltam utána. Mindenütt körülnézhetnék, ha tet­
szik, akár a kamrát, vagy a konyhaszekrényt
is megmutatom. Persze, akármit mond ilyen­
kor az emberlánya, úgysem hiszik el. Ajánl-
tam is, legjobb lesz, ha bezárják, amikor lojós.
— S ha történetesen szedett volna össze
maga a pöféstől tojásokat, visszaadta volna?
— Hogyisne! Tavaly mind kiették a tyúkjai
a napraforgóvetésemet, a pulykái meg a zsen­
ge hagymámat. Es amennyi tojásomat eddig a
malacai megettek!
— H át arra gondolt-e, hogy nem a tyűik eszi-e
meg a saját tojását?
— Nekem is volt egyszer egy olyan tyúkom.
H a ez ette is volna a tojását, valami nyom ának Képünk a speciálisan kiképzett szakembereket mutatja be
m aradnia kellett volna a hajából.
— Hanem ide figyeljen! Rájöttem én utóbb,
hova lesznek a tojások. Nemcsak az övék, ha­ V e n d é g a v ik e n d -h á z b a n
nem az enyéim is. Hát képzeljék, az én tyú­ G ero Sándor ra jz a
kom meg átjárt a szomszédba tojni. Azok per­
sze gondolták, köszönjük, legalább visszakap­
ják a tojásokat.
— De mi lett a pöfés jérce tojásaival?
— Tudják, hova lett az? Átjár m ár ősz óta
hozzánk a szomszédasszony macskája. H át az
eszegette meg sorra, mind, ami lett! R ajtakap­
tam. A saját macskájuk a saját tojásukat —
de nálam. Pedig hogy kedveskedtem neki, mert
jól egerészik.
I
Figurás egy eset! Az orgazda ártatlan, mint
a m a született bárány: a tiszta lelkiismeretű
panaszos pedig: saját magának a tolvaja, s fo­
galma sincs, hogy a kárvallotton hajtja he azt
a kárt, amit ő okozott neki. Ki tud itt igazsá­
got tenni? cteso
S im on Z o ltán
f - De miért nem ül már le, Pista?! . . . 9

Á K áin helyében tü re lm e se n m eg­
V alam ely ik éjszak a azt á lm o d ­
tam , hogy K o lu m b u s K ristóf vagyok.
A n y ílt te n g e re n összehívtam a le ­
génységet és b e je le n te tte m n ek ik ,
hogy v isszafo rd u lu n k , úgy d ö n tö ttem ,
hogy m égsem fedezem fel A m e rik á t.
V alah o g y an n e m v o lt ked v em hozzá.
V an az e m b e rn e k néha o ly a n h a n ­
g u lata, hogy n em a k a rja felfe d e z n i
A m erik át. M egm agyaráztam , hogy
sem m i b a j n e m lesz, leg fö ljeb b n é­
h án y száz év v el tovább ta rt a k ö zép ­
kor.
K ésőbb feléb red tem , s az é jsz a k a i
csen d b en e ltű n ő d te m azon, h o g y v a ­
lóban m it te n n é k , h a én le n n é k K o­
lum bus. A z tá n az éjszaka fe le lő tle n ­
ségében s z a b a d já ra en g ed ett k ép z e­
lőerőm jó v o ltáb ó l egy sereg m á s köz­
életi szem élyiség, a m űvészi, iro d a l­
m i és tu d o m á n y o s élet szám o s v e­
zető a la k ja h ely éb e k ép zeltem m a­
g am at. T e is, kedves olvasó, bizo­
n y á ra já ts z o g a ttá l m ár olyan gondo­
la to k k a l, hogy m it te tté l v o ln a e n n e k
vagy a n n a k a helyében, k o rá b b a n
kezd ted v o ln a a W aterlooi c s a tá t, nem
m e n tél v o ln a el m árcius tiz en ö tö d i­
kén a sz en á tu sb a, hogy csak k é t p él­
d á t em lítsek .
Ez az é jsz a k a a képzelődés jeg y é­
b en te lt el, s n o h a nem szo k áso m
a k érk ed és, ú g y találtam , h o g y h e m
k ö v ettem v o ln a el azokat a h ib á k a t,
am ely ek egy se re g nagy e m b e r és az
em b eriség életé b en annyi b a j t okoz­
tak . E zenkívül színesebben, so k o ld a­
lú b b an , n y u g o d tab b an é lte m volna,
m in t azok a nagyok, ak ik n e m m in ­
dig tu d ta k élni sz eren c séjü k k e l és
nem tu d tá k felm érni leh ető ség eik et.
R obespierre helyében p é ld á u l én
m ég id e jé b e n eltöröltem v o ln a a h a ­
lá lb ü n te té st.
R em us h ely éb en kevésbé veszélyes
sp o rtá g a t v álasz to tta m v o ln a, m in t a
m ag asu g rás. Egy olyan n ag y v áro s
m e g alap ítása, m in t Róm a, k ü lö n b e n
sem sp ortesem ény.
H annibál helyében n em k eltem
vo ln a á t az A lpokon, h a n e m á lla t­
k e rte t n y ito tta m volna az e le fá n to k ­
k al és m á s ritk a állato k k al.
Lincoln Á brahám h ely éb e n keve­
seb b et já rta m volna szín h ázb a.
Shakespeare helyében m e g p ró b á l­
ta m v o ln a n éh á n y ere d eti sz ín d a ra ­
bot is írn i.
K a n t h ely éb e n nem h an y a g o lta m
v o ln a el a k ö nnyű m ű fa jt sem .
G oethe h ely éb en m e g írta m volna
a F a u st h a rm a d ik részét.
D zsingisz k á n helyében tö b b fi­
g y elm et szen te lte m volna a békem oz­
galom nak.
N ew to n helyében fö lté tle n ü l fog­
la lk o ztam v o ln a az alm a v ita m in ta r­
ta lm á v a l is.
B ell h ely éb e n nem ta lá lta m volna
fel a te lefo n t.
Nagy Sándor helyében ta rtó z k o d ­
ta m v o ln a a szeszesitalok m é rté k te ­
len fo g yasztásától. S zo m o rú dolog,
h a egy világ h ó d ító fé liste n az a n ti­
alk o h o listá k v e ssző p a rip ájá v á válik.
f= ^ p - 11 ^ szereztem volna, hogy m unk ásság o ­
í j / d é n ...
A l Capone h ely éb e n m ag asab b
a d ó m o rá lró l ta n ú sk o d ta m volna.
K leopátra h elyében n e m h o rd tam
v o ln a o ly a n m ag asan az orrom at.
D um as helyében k ev e se b b e t és
m ég ig én y eseb b en ír ta m volna.
P u skin helyében k ije le n te tte m vol­
na, h o g y elvből nem p árb ajo zo m .
A JÓKOCSMÁROS^
Ahogy Göcsejben m ondani szokás, ve­
szettül sütött a nap és betyár módon
izzadt a vándor (aki nem más, mint e
sorok írója), nem csoda hát, hogy örült,
mikor fölfedezte az isten háta mögé bújt
zalai falucska italboltjának ajtaján a csa­
logató felírást:
FRISSEN CSAPOLT SÖR!
Kora délután volt, szunyókált a kocs-
máros, mikor betoppantam és feladtam a
rendelést.
— Kérek egy korsó sört!
— Sajnos, a csapolt sörünk elfogyott
— felelte a göcseji kocsmáros,
— Es üveges sör?
— Pillanatnyilag azzal sem szolgálha­
tok. Dje borunk van.
— H á t málna?
— Abból bőséges a készletünk. Vi­
szont a szódavíz átmenetileg kifogyott.
Azt javaslom, tessék a bornál maradni.
— Rendben van. Kérek két decit tisz­
tán.
— Sajnos, egy liternél kevesebbel
nem tudok szolgálni, m ert csak palacko­
zott borunk van. De az aztán bor! Va­
lódi rizling.
— En csak a szomjamat akarom
oltani. Ahhoz pedig elég két deci — fo-
gadkoztam.
— Ha sokallja a litert, tessék meg­
osztva fogyasztani. Várjon egy félórács­
kát, azalatt biztosan megjönnek a ven-
A ttila h ely éb en n em h an y ag o ltam
v o ln a el a n á th á m a t.
G oldm ark h ely éb e n tá n c d a lo k a t is
m a t h an g lem e ze k re m éltassák.
győztem v o ln a Á b e lt m a g a ta rtá sa
h elytelenségéről.
A ischylos h ely éb e n tö b b p éld án y ­
b a n írta m v o ln a m eg sz ín d a ra b ja i­
m at.
H a jn a l felé a z tá n az is m eg fo r­
d u lt a fejem ben, hogy m it te n n é k az
én helyem ben, d e az igazat m eg­
v allv a, ta n á c s ta la n voltam . M in d en t
én sem tudok.
F elek i László
dégek a többi nyolc decire is — bizta­
tott kedélyesen a kocsmáros.
Leültem a két deci rizling m ellé' és
békésen várakoztam félóráig. De a ku­
tya se nyitotta be a söntés ajtaját. El­
telt egy óra, végre, valaliára megjött a
várva-várt vendég, aki ugyanúgy végig­
kérdezte a kocsmárost italkészlete felől,
m int jómagam. Végül ő is a bornál kö­
tött ki.
— No itt a megmentőm — gondoltam
magamban, de korai volt az örömöm,
m ert a derék vendéglős neki is új pa­
lackot nyitott, s őt ugyanazzal biztatta:
várjon vagy félórát, majd csak megjön
az ő palackjához is a segítőtárs.
Most már ketten vártuk az újabb ven­
déget, de nehezen telt az idő, hát iszo­
gattunk. A göcseji kocsmáros pedig hol
az egyikünk, hol meg a másikunk asz­
talához telepedett. Vigasztalásul mon­
dott pár szót és föl-fölhörpintett egy-egy
pohár bort a megkezdett palackokból.
Végül kiürült mind a kettő. Fizettünk.
Távozáskor csapiárosunk az ajtóig kí­
sért és nyájas hangon megkérdezte:
— Ugy-e kitűnő borunk v a n ? . . . Ne
bontsak fel még egy palackot? Már al-
konyodik, s ilyenkor sűrűn tévednek be
hozzánk vendégek. Egyszóval gyorsab­
ban akad fogyasztó a maradékra.
Nem álltam kötélnek.
D anes József
 E lh a g y a to tt h e ly
S z ű r -S z a b ó J ó z s e f r a j z a
- Parancsol lottót?
SIDLO FERENC, a kiváló magyar
szobrászművész, a kiállításán figyelmes
lett egy házaspárra, am int egy akt-szob­
rot nézegetett. A művész a hátuk mögé
állt, hogy kihallgassa, miről beszélnek.
Az asszony így szólt:
— Nézd csak ezt a perszónát.
— Mi van vele?
— Még egy inge sincs, de azért szob­
rot csináltat m agáról.. .
* vostudomány a dohányzás és a tüdőrák
FRANS HALS, a nagy németalföldi
arckcpfestő, minden este nagymennyis
ségű sört ivott meg. Rendszerint annyit
ivott,hogy tanítványainak kellett hazakí­
sérni és ágybafckletni őt. Az ágyban
azután szokása volt a művésznek, hogy
térdenállva nagy áhítattal imádkozott:
„Jó istenem, végy magadhoz engem a
paradicsomba!”
* Egy napon tanítványai megtréfálták. A
művész szobája fölött laktak és elhatá­
rozták, hogy szobájuk padlóján négy lyu­
kat fúrnak. A lyukakon négy »erős kö­
telet eresztettek keresztül; a zsinegek
végét pedig a festőművész ágyának lá­
baihoz kötötték. Amikor Frans Hals el­
kezdte mindennapi im áját, kérve istent,
hogy vegye magához a paradicsomba, a
tanítványok elkezdték felfelé húzni a
köteleket. A művész rémülettel látta,
hogy az ég felé emelkedik, és így kiál­
tott:
— De ne rögtön. Uram! csak később,
később!
* öt év körüli Lacikája, amikor megkér­
MÉSZÁROS LÄZÄR, honvéd altábor­
nagy, 1848-ban, szemtanúja volt, ami­
kor a kassai harcban egy magyar huszár
alól elsodorta a lovat két ágyúgolyó. Az
egyik golyó a fejét, a másik a farát vitte
el a lónak, de a huszárnak semmi baja
sem történt.
A huszár rettenetesen káromkodott.
Mészáros rákiáltott: *— Mit káromkodol!
örülj, hogy épen maradtál.
— M ár hogyne káromkodnék! Ha ezt
a dolgot elmesélem, nincs a jóságos ú r­
istennek az a szamara, aki elhiggye
nekem.
K ét m a jo m -u ta ssa l lőttek fe l
e g y am erik ai rakétát
* Sándor
*
. #
Egy üstökös: Jé, annak ott két farka van . . .
P esti u tcán , p esti u t c á n . . .
S z e g ő G izi r a j z a
Kérdés, hogy azok a bortermelők és
borkereskedők, akik világszerte a tudo­
mány segítségével akarják védőitallá
felmagasztosítani a bort, célszerűen jár-
nak-e el, s elképzelhető-e, hogy a bor
mámorában mulatozó embereket a fer­
tőző betegségek elleni harc hevíti. A do­
hányzás elleni harc satnya eredményei
mást mutatnak. Egy Marcus Lipton ne­
vű angol képviselő a brit alsóházban ki­
fejtette, hogy hiába mutatott rá az or­
közötti kétségtelen összefüggésre, az em­
berek mindenütt többet dohányoznak,
m int valaha. Franciaországban a hiva­
talos statisztika szerint 1958-ban 4 és fél
százalékkal emelkedett a dohányneműek
forgalma az előző évhez képest.
Lehet, hogy az antinikotinista orvos-
tudósok kiváló szakemberek a maguk
területén, a lélektan azonban nem erős
oldaluk. A veszély csak növeli a szen­
vedély erejét. S ha a bortermelők sokat
hangoztatják a borivás egészséges vol­
tát, az emberek könnyen hátat fordít­
hatnak a bornak, s más, veszélyes izgal­
mak után néznek.
őfelsége, a gyermek . ..
A királyok m ár régen kihaltak, mikor
a gyerekek még mindig uralkodnak alá­
E lfo g la lt e m b e r zatos hódolóik, a felnőttek felett. Sajnos,
egyszer ők is felnőnek és alávethetik
Papp Imre rajza magukat a következő dinasztiák kénye-
kedvének. Ügy látszik, tudat alatt, pusz­
ta ösztönből erre gondolt a szomszédék
deztem tőle:
— Mi akarsz lenni, ha megnősz?
— Gyerek.
Karrierista!
f. 1.
Ludas M atyi üzeni
H. Péter, Esztergom. M egjegyzései
nem helytállóak. A „Vörös és fekete"
című Stendhal-I llé s színmű naiv ismer­
- Fiacskám, ma. későn m egyek haza! tetését, melyet 21. számunkban az „Ezt
Egész halom elintéznivalóm van még az olvastuk" rovatban közöltünk, nem a Pe­
íróasztalon . . . tőfi Színházban fogalmazták.
 E h eti h ird etésü n k
S zerk esztő ség ü n k b e szám os
olvasónk k ü ld k ézirato k at köz­
lés céljá ra . M inden k é z ira to t
elolvasunk, d e b írálato t csak
azo k ra a k é z ira to k ra k ü ld ü n k ,
am ely ek b en a hum oros író i
te h etség n ek je lé t látju k . A m eg
n em felelő k ézirato k m eg ő rzé­
sére n em v állalk o zh atu n k .
K e tte n egy ág y b a n
Hírül adta a Népszava, hogy „Felavat­
ták az István Kórház nővérotthonát”,
ahol kilenc 2, 3 és 4 ágyas szobában
számszerint 36 ápolónő lakik. Mivel 9x4
az éppen 36, minden nővérnek csak ak­
kor jutna saját ágy, ha valamennyi szo­
ba négyágyas volna. Mivel azonban 2 és
3 ágyas szobák is vannak, ezért a 36 nő­
vér csak akkor fér el a 9 szobában, ha
néhány ágyban ketten vagy hárman al­
szanak.
Nyilván nem erről van szó . . .
H iá b a f á r a d tu n k . . .
Láttunk az Esti Hírlapban egy hirde­
tést, amely arra hívja fel figyelmünket,
hogy importcikkeket kizárólag a Szivár­
vány-pavilon árusít a vásáron. Ez a hir­
detés felcsigázta érdeklődésünket, kisiet­
tünk a vásárra, ahol a kapuőr közölte,
hogy a vásár már hétfőn bezárt. Ezen
nein is csodálkoztunk, m ert a hirdetés a
keddi Esti Hírlapban jelent meg.
S z é p k is m é r n ö k
A Néphadsereg Színháza röplapon is­
merteti legújabb darabjának, az „Egye­
dül” című színműnek a tartalmát. Ebben
írja: „Egy kiváló mérnök boldog házas­
ságban él tanítónő feleségével és kislá­
nyával.”
Ez kiváló mérnök? Ez egy szatír!
B e u g ra tó cím
A Magyar Nemzet ezzel a címmel kö­
zölt riportot a Duna Szállóról: ,,Minden
szoba foglalt! — de kik laknak benne?”
Azt hittük, hogy a foglalt szobákban
leánykereskedők és más kétes elemek
vertek tanyát. A cikkből azonban kide­
rült, hogy a szállóban megbecsült kül­
földi üzletemberek laknak.
F u rc s a !
Egy villamosplakát arra szólít fel,
hogy kalapkúra helyett szopogassunk
gyógy cukorkát.
De k i szopogatott m ár kalapkúrát?
S z á m o ln i t u d n i k e l l . . .
A Népszava írja, hogy Norvégiából há­
rom tonna súlyú jégtömböt szállítottak
egy afrikai kórházba. A jégtömb 11 000
kilométert utazott és ez alatt 350 kg jég
olvadt el. Ez pedig — mint a Népszava
közli — tíz százalék.
Mint a Matematikai ' Társulat arról
minket értesít, a három tonna tíz száza­
léka csak 300 kilogramm.
D r. Á rg u s
Tisztelt Szerkesztőség!
A legutóbbi Ludasban azt írja dr. Ár­
gus: „Illik tudni, hogy a gumó nem ter­
més, hanem gyökér . . . ”
Megjegyzésem: illik tudni, hogy a gu­
mó nem gyökér, hanem a csicsóka ese­
tében módosult földalatti szár, s ezért a
kifogásolt mondat még mindig elfogad­
hatóbb, mint a szerkesztőség kritikája.
Egy még-árgnsabb olvasó
MOLYÁSIAT
Kiről szólok, — háziállat.
Honos nálam , honos nálad.
Hangja nincsen, m ert a drága,
A m it rág is, csendben rágja.
N em eszik, — csak csem egézik,
M in d en n ek a legszebb részit,
K o sztü m n ek a kihajtóját
ö t-h a t h elyen szabja jól át.
Nadrágon se kell a hajtás,
Csak a térde! Valóban m ás
O tt rágni va g y harm inc lyu ka t,
A h o l a legjobban m utat.
S m ily szívós e gyenge állat!
P usztulhat a csirke nálad,
M alacodnak lehet baja,
Ezt nem fogja a nyavalya.
N aftalint ha szertehinted,
Te szívod be persze, m indet.
S zéd ü lh etsz a gezarolban,
I tt is m oly van, o tt is m oly van!
N eked árt, ha árt a Globol;
S ha ké t kézzel vagdalkozol,
L eütöd a drága vázát,
ö , — fö lö tted vígan száll át.
íg y kerü lsz be a kórházba,
M ert a m o lyn a k nincs póráza,
M inden ra j egy ú j rajt repít,
S szétrá g já k az idegeid!
K. T ó th L enke
 A legnépszerűbb gyakorlatok:
S á n d o r K á r o ly r a j z a

T ö r z sh a jlítá s, k a rt elő r e F u tó lép és

ÉMA
EIND
TR

C sípő-gyakorlat N a g y h alál H a siz o m -g y a k o r la t

NORMA
ÍROM

M ér le g -á llá s L azító g y a k o r la t

Istókucc'se nem szándékosan — Hátha tényleg nem akar­

csináltam, nem is láttam, hogy
ott van mellettem a hulladék­
gyűjtő, én csak elpöcköllem a
levegőbe a gombóccá gyűrt
buszjegyet, igazán nem tehe­
tek róla, hogy belepattant. Az
meg külön pech, hogy épp
arra járt egy fotoriporter, aki
meginterjúvolt, le is fényképe­
zett, s másnap m int a „Tiszta
Budapestért” mozgalom egyik
névtelen hőse jelentem meg
hatvanezer példányban.
Mikor az újságíró otthagyott,
m ár hatalmas tömeg vett kö­
rül, csupa gúnyos, felháboro­
dott, fenyegető arc. Méhetné-
kem volt, ám az embergyűrű­
ből öles termetű férfiú lendült
elém. Zsebrevágott kézzel vé­
gigmért:
— Játsszuk a jófiút, he?!
— Már bocsánatot kérek —
hebegtem —, igazán nem tu­
dom . . .
— Nincs bocsánat! — siví-
tott közbe egy szökés-lila
hölgy. — Az ilyen ember meg­
érdemelné, hogy . . .
Soha nem tudtam meg, hogy
mit érdemelnék, m ert egy pösz­
méteszemű kopaszodó bácsika
kezdte metronóm-szerűen ke-,
tyegtetni m utatóujját az orrom
előtt:
— Azám! — lihegte —, mit
játssza itt a jófiút? KJ akar vál­
ni a közösségből, mi?! Kollek­
tív szellem, összetartás nuku?!
Előkelősködünk, a járda m ár
nem is jó?!! Az a világ el­
múlt!
— De uraim — rebeglem —,
semmi szándékosság nem volt
ben n em . ..
— Figyelik? Semmi szándé­
kosság! Még ilyet! Mondom,
hülyének néz bennünket.
— Még szép, hogy szóbaáll
velünk!
— Stréber!
— Le vele!
Kezdett melegem lenni, de
szerencsémre higgadtabb han­
gok is szóhoz jutottak:
— Hagyják m ár futni sze­
gényt! Biztosan vidéki . . .
ta. Előfordul néha az ember­
rel.
- — Nem normális a szeren­
csétlen, csak rá kell n é z n i...
Így aztán sikerült megme­
nekülnöm. Előzőleg persze ki
kellett vennem a jegyet a hul­
ladékgyűjtőből és tizenkét da­
rabra tépve szélnek ereszte­
nem, valamint megeskettettek
a leendő magyar középcsatár
góllövő cipőjére és mindenre,
ami szent, hogy máskor óva­
tosan körülnézek szemetelés
előtt, nehogy véletlenül a já r­
da mellé dobjam a hulladékot.
Majd nyaltamba szedtem a lá­
bam, s futva siettem el meg­
aláztatásom színhelyéről. De
egészen az utca végéig üldözött
a kiáltozás:
— Stréber! Pfuj stréber!
H egyi G yörgy
 /
N a g y ta k a r ítá s a h ivatalb an
t/ß ű t
E z is b ü rok rácia!
F e lk e re se tt b e n n ü n k e t G éczy Jó ­
zsef o lv a só n k (V., A ulich u. 5.) és el­
m ondotta, hogy m áju s 20-án a K á l­
m án u tc a cs B ajcsy Z silinszky ú t s a r­
k á n L u d as M a ty it v ásáro lt. A la p h a t
o ldala se le jte s nyom ású és íg y o lv as­
h a ta tla n v olt. D élután v isszav itte, de
az ú js á g á ru s n em ad o tt m á sik a t. A z­
zal é rv e lt, hogy m ivel a d élelő tti
á ru sn á l v ette, ő, a d élu tán i, n e m cse­
ré lh e ti v issza. Az á ru s ta n á c s á ra a
csere ü g y éb en elm ent a Jó zsef n ád o r
té r 1. szám alá, a P o sta K özp o n ti H ír­
lap Iro d á b a .
O tt sem cserélték ki, h a n e m e lk ü ld ­
ték a R ö k k S zilárd u tcai h írla p elo sz­
tóba. O n n a n tov áb b k ü ld té k szerk esz­
tőségünkbe. M i nem a k a r tu k to v áb b
fá ra sz ta n i o lvasónkat, ak i a la p cse ré­
vel k a p c so la tb a n egész tú r á t bonyolí­
to tt le, te h á t, m agától értető d ő en , egy.
h ib á tla n ny o m ású p éld án y t a d tu n k
neki. E zt p ersze m eg teh ette v o ln a az
áru s, a K özp o n ti H írlap I ro d a és a
R ökk S z ilá rd utcai h írlap -elo sztó is...
D e h á t az tú l egyszerű le tt v o ln a . . .
Szellősebb buszokat!
E sorok írója az elmúlt héten több
budapesti autóbusz tolóablakát szerette
volna kinyitni. Nem sikerült. . . Az ab­
lakok olyan erősen szorulnak a fámába,
hogy bikaerős ember legyen a talpán, aki
meg tudja mozdítani.
Jön a kánikula, tegye lehetővé a FAÜ
a szellőztetést!
Ludas Matyi postájából
„A l e x i k o n ” c í m ű k ö z l e m é n y ü n k k e l
k a p c s o l a t b a n az Állam i K ö n y v t e r j e s z t ő
V á l l a l a t k ö z ö l t e v e l ü n k , h o g y m o s t d o l­
goznak a könyvek hazaszállításával
k ap cso lato s terv en . A jöv ő b en te h á t nem
kell m a j d a v á s á r l ó k n a k a n e h é z , v a s ­
k o s k ö n y v e k e t és s o r o z a t o k a t h a z a v i n -
n iö k .
* Szegheő
L a p u n k 20-i s z á m á b a n „H o l a p ó t ­
s z i v a c s ? ” c í m ű p a n a s z o s l e v é l r e a Bel­
- Én nagyon meg vagyok elégedve a kereskedelm i M i n i s z t é r iu m t ó l v á l a s z t
nylon-harisnyákkal! k a p t u n k . Kö zö lték , h o g y a „ V i l l á m ”
- Hát az hogy lehet? p a d ló fe lm o só h o z s z ü k sé g e s pótsz iva csot,
am elyet eddig nem áru síto ttak , m ár
- Úgy, hogy nekem szemfelszedő­ g y á rtjá k és rövidesen m in d en m en n y i­
műhelyem van. s é g b e n k a p h a t ó lesz.
„ K in é z ik ” a turistákat e g y e s m e n e d é k h á z a k b ó l
S c h w o tt L a jo s r a jz a
14
L é n y e g e s a látszat is
Nemrég egy kis csomag és egy kísérő-!
levél érkezett szerkesztőségünk címére.
A csomagban két darab púderos tégely,
a kísérőlevélben pedig a következő p a­
nasz volt:
,,A m ú lt é v d e c e m b e r é b e n v e t ­
te m a f e le s é g e m n e k e g y 2 4 ,5 0 f o ­
r in t o s Elida k r é m p ú d e r t. Ez a
k r é m e síte tt a r c á p o ló a z e ls ő „ ta ­
t a r o z á s n á l” b e b iz o n y íto tta ta r tó s
jó sá g á t.
A z ú jon n an v á s á r o lt k r é m p ú d e r
d o b o z a p o n to sa n o ly a n n a k lá tsz ik ,
m in t a z e lő d je , a z á ra é s a m in ő ­
s é g e is e g y e z ik , c s a k é p p e n a z új
' d o b o z b a m é g e r ő s z a k k a l se m le ­
h e t b e le k é n y s z e r íte n i a z t a m e n y -
n y is é g e t, a m e ly p é ld á u l a r é g i d o ­
b o z o k b a k é n y e lm e s e n b e le f é r t é s
b e n n e is volt.
S z . I„
Bp„ XI., S z a b o lc s k a M. u . 1 0 .”
A két tégellyel és a panaszlevéllel fel­
szerelve elmentünk az Elida gyár igaz­
gatójához, ahol megtudtuk, hogy a gyár
ig 5 7 novemberében kért és kapott énge-
délyt a fent említett krémpúder gyártá­
sára. Az engedély szerint a tégelyekben
2 5 gramm krémpúdernek kell lenni 2 4 , 5 0
forintos árban.
- Elkövettük azt a hibát - mondotta
az igazgató - , hogy a múlt évi indulás­
nál 1 0 0 0 0 darab olyan tégelyt hoztunk
forgalomba, melyekbe 1 0 - 1 5 gramm
krémpúderrel több fért az engedélyezett­
nél. Ezeket a tégelyeket előre gyártottuk
és csak közben jöttünk rá, hogy nagyra
sikerültek. Természetesen úgy szűkítet­
tük az újabb tégelyeket, hogy az engedé­
lyezett árnak megfelelő 2 5 gramm krém ­
púder férjen csak bele. .
A gyár tehát nem követett el súlycson­
kítást, de felületes eljárásával elérte,
hogy a vásárló joggal érezte úgy, mintha
becsapták volna.
(b e rn á th )
Ne bömböltessék a hangszórókat
Az eset, amelyről
Istvánná
több felsőgödi ol­
vasó nevében írt,
nemcsak gödi prob­
léma.
Olvasónk az üdü­
lőtelepek bömbölő
megafonjainak ideg­
tépő lármáját sérel­
mezi. Vasárnap reg­
gel félnyolctól már
megszólalnak az C j
egyes üdülők hang­
szórói - írja - , de
egyiket sem a Duna
felé, hanem vala­
mennyit a lakótele­
pek felé irányítják.
Olvasónk azon csodálkozik, hogy az
üdülők vendégei nem találják idegtépő­
nek a szűnni nem akaró zajt. Elvégre
reggel félnyolctól estig egyfolytában,
szünet nélkül tánczenét hallgatni egy ki­
csit sok!
Korlátozzák a hangerősséget - kéri
a felsőgödiek nevében - , tartsanak dél­
előtti és ebédutáni szünetet és állítsák a
Duna felé a hangerősítőket!
Úgy gondoljuk, a felsőgödiek panaszá­
hoz csatlakoznak mindazok, akik üdülő­
helyek közelében laknak.
M ert nemcsak Felsőgödről van szó! . . .

Hopp! — épp itt van ez a
postahivatal! . . . Sietek, de fel
kellene adni ezt az izét, ezt a
bírságot (ugrálás miatt), ina
van az utolsó nap. Viszont
húsz perc m úlva ott kell len­
nem valahol; fontos ügy. Mit.
tegyek? Eh, bemegyek. Talán
nem lesznek sokan.
Tele van a postahivatal, pe­
dig kora délelőttöt írunk. A
hat ablak közül csak három
„üzemel” s ezek közt is az
egyik az értékcikkeké. Marad
kettő a befizetőknek. Az egyik­
nél heten, a másiknál öten áll­
nak m ár sorban.
Beállók h át az öttagú sorba
hatodiknak. A kollektíva befo­
gad. Nézem a kezeket: melyik
mit tartogat? Az elsőt éppen
ügyintézik, postautalványon
pénzt ad fel, kerek száz forin­
tot. Rendes ember lehet. De mi
ez?! A rendes ember most a
zsebébe nyúl és egy csomó
csekklapot ráncigái elő, aztán
kezdi kiguberálni a pénzt is,
rengeteg aprót, még filléreket
is! Kiteregeti a csekkeket s
mindegyiket megteszi egy bi­
zonyos összeggel, m intha vala­
mi hazárd játékot akarna ját­
szani velük! Uramfia, m ár öt
perc letelt, elk ése m !... Na
végre, megy már. Jöhet a kö­
vetkező !
J a j! . . . — ennél meg a bi­
zonyos, négyrészes, kékesszür­
ke befizetési lap van: ez kö-
zértes, vagy vendéglátós! Aki
m ár járt postán, tudja, mit je­
lent ez. Jön a pénzjegyzék, a
bank] egy cső ma gok, az apró­
pénz, néha egy szatyorra való.
Idő, id ő ! ... Menjek, vagy
maradjak?
Tíz perc m ár eltelt. Még
odaérhetnék, a fontos «gyemet
elintézni, kényelmesen. De
most menjek el? Ilatba a kö­
vetkezők gyorsabban végez­
nek? Maradok, de siessünk! . . .
A halak összetartanak, mert
tudják, hogy egymásra vannak
utalva.
Napóleon nélkül a kister­
metű emberek alsóbbrendű-
ségi érzése elviselhetetlen
lenne.
1 *
Mi a statisztikai törvény
szerűség? Az, hogy minden
tízezer ember közül egy
közlekedési baleset áldozata
lesz, csak az a fontos, hogy
ne én legyek az.
E g y stílsz e r ű k ön yvsátor
H egedűs I s tv á n ra jz a
Na végre, megy a közértes
is, következik a harmadik
Egek! . . . Ennek meg takarék-
betétkönyv van a kezében.
Ő rület!. . . Pénzt akar kiven­
ni! Ha m ár nein akarja nö­
velni a takarékbetét állományi,
legalább he csökkentené, pláne,
amikor úgy sietek!
Na végre, megy a betétes a
pénzével. A következő egy köl-
csönkötvényt ad be, beváltani.
Na, ezeknél is szép rend lehet! M in t az időjárás!
Most,jön, hónapokkal áz utol­ S z ű r:Szabó Jó z se f r a jz a
só húzás után, nem olvas ez
újságot?
Tizennyolc perc, tíz másod­
perc. A kölcsönkötvényes
megy, egy néniké jön valami
komplikált vacakkal, nem tu­
dom, mi az. A kisasszony sem
tudja. Felkel, elmegy érdek­
lődni a főnökhöz, aztán vissza­
jön. Jön? — sétál! . . . I.cül? —
dehogy! Helyetfoglal és közli
a nénikével, hogy az az izé
nem jól van kiállítva, javítsa
ki, aztán jöjjön vissza, soron-
kívül elintézi. Engem is elinté­
zett, soron kívül, m ert a húsz
perc már eltelt, egészen bizo­ — A zt ja v a s lo m , h o g y — Süm egi k a r tá r s c sa k
nyosan elkéstem már. De én m e n je n el a m i n i s z t é r i u m ­ d o lg o z z é k n y u g o d ta n , m a jd
következem. Velem egy perc b a, Süm egi K a rtá rs . . . é n e lm e g y e k a m in is z té ­
alatt végzett. Na végre! . . . Ta­ riu m b a . . .
lán még odaérek, ha szeren­
csém van, két megálló az H á t c sa k a fe ln ő tte k n e k szab ad ? . . .
egész. Fellökök néhány em­
bert, amint kifelé rohanok. K a já n T ib o r r a j z a
Micsoda szerencse! Éppen egy
villamos cammog felém, lassít­
va a közeli megálló előtt. Ki
az ajtón, át az úttesten, fel a
kocsira! Gyönyörű ugrás!
De m i'e z ? Ki fütyül? Mii
fütyül? Kinek fütyülnek? Kö­
rülnézek a peronon, az utasok
vigyorognak. Rám vigyorog­
nak. Odasétál egy rendőr a vil­
lamoshoz és hívogalóan int.
Nekem. Egy hét múlva megint
fizethetek bírságot. . .
Z sira y K áro ly
K int és b en t
M é száro s A n d rá s r a jz a
X-et azért nem olvassák
már, mert elaprózta magát.
Csupa nagy regényt Irt. .
*
Sajnos, a világ megvan em­
berek nélkül is, de fordítva
ezt nem lehet elmondani.
*
Kövületnek lenni már a ma-
radandóság bizonyos formája.
*
Z. olyan jellemtelen, hogy
ha az érdeke úgy kívánja, jó|
is tud lenni..
* ff
Udvariatlannak lenni annyi,
- Szörnyű, mindig részegen
mint nem mosakodni. jön h a z a és ilyenkor veri a
F. L. feleségét. . .
1 5
 V á rn a i G y ö rg y rajza

G on d os s z o lg á la t
, P u s z t a i P á l ra ; H egedűs István rajza

- A készülék jó, ezért most önt is megnézzük, hátha ön-

ben van a hiba Valahogy csak be kell zárni a koffert!

LUDAS MATYI h u m o r o s, s z a tir ik u s h e tila p .

S z e r k e s z tő b iz o tts á g : T abi L á szló f ő s z e r k e s z t ő . F ö ld e s G y ö rq y f e le lő s s z e r k e s z t ő , T o n c z T ibor m ű v é s z e t i s z e r k e s z t ő . —
A k ia d á s é r t fe le l a H írla p k ia d ó V á lla la t ig a z g a t ó ja . — S z e r k e s z t ő s é g : B u d a p e st, V ili., G yulai P ál u tc a 1 4 . — T el.: 3 3 5 — 7 1 8 .
— K ia d ó h iv a ta l: V ili., B lah a L ujza t é r 3 . Tel.: 3 4 3 — 100, 142 — 2 2 0 . — T e r je sz ti a P o sta K özponti H írla p Iroda 180 —8 5 0 . —
K ossu th N y o m d a , B u d a p e s t, V ., A lk o tm á n y u . 3 . F e le lő s v e z e t ő : L e n g y e l L ajos ig a z g a t ó .
Ára: 1 forint

Ne h aragu d jék h o rg á sz bácsi, de n em k ap u n k h a la t a csarn ok b an

 T ö tö k v e n d é g lő n y ílt E g e r b e n L e b ilin c s e lő m ű so r
S á n d o r K á r o ly r a j z a H egedűs I s tv á n ra jz a

uu
Egy fiatalember, aki régi törökmódra akar vacsorázni.

ülök az íróasztalom mellett, most m ár jót is tettem, könyö­

előttem fölvágott, tiszta papír. rüljetek rajtam ti, múzsák. Ok
Kis, színes cikket akarok ír­ nem jönnek. Fix múzsám jön,
ni. De miről? Toliam tétováz­ a nej. Mellette a derék em­
va libeg a papírmező felett, ber.
mint egy helikopter, hol is — Azt mondja a bácsi —
szálljon le. Hol és mire? Egy­ szól a feleségem megha-
szerre csengetnek. No, hála nagy p o lc. . . ez az ember — H á t n e m a R itz b ü l g y ü t- tottan és némi büszkeséggel
Istennek. Ezért is célszerű, ha mindenhez ért. te m ! is, hogy ő bizony jobb em­
a költő otthonában várja az — Bollert m ondott a bojler N y e r t. berismerő, mint én — adjál
ihletet. H a nem jön, megszó­ helyett. Nem kell. — M u ta s d m e g n e k i a j a v í ­ neki egy igazolást, hogy a ka­
lal a csengő, valaki jön, zava­ t a n i v a l ó k a t — m o n d o m a fe ­ bátot tőled kapta, ajándékba.
— Mit akarsz? Ki javítsa — Mer, hogy netalán tán —
ró repülés, kész a kifogás. meg a bojlert? Egy klasszika­
le s é g e m n e k . O d a s ú g o m : — D e
Kimegyek. Feleségem is ki­ filológus? a z é r t v ig y á z z . N e h a g y d m a ­ toldja meg az ember — meg­
fut az előszobába, kinyitja az g á ra! fognak az utcán, hogy loptam.
ajtó kisablakát. Rekedt han­ — Jó, gyerünk. Javítsa M e g y e k v is s z a a z a s z ta lh o z , Mer, hogy hogyan kerül hoz­
got hallok: meg. a f e h é r p a p ír h o z , m ú z s á im ­ zám ez a finom kabát. — Es
— Javítani! Asztalt, széket, Ott áll az előszobában. h o z . B iz o n y a h ö lg y e k to v á b b végigméri önmagát, fitymálva,
fazekat, kárpitot, zárat, bol­ M intha nem is élő alak lenne, s z tr á jk o ln a k . M in t a L y s is tr a - mint egy idegent.
lert! sokkal inkább csak egy rajz. ta , ille tv e a „ L ü z is z tr á té ” és Megírom az igazolást. Gé­
A bojlerből lett boiler után Illusztráció. Egy Howard re­ t á r s a i A th é n b e n . N e m a d n a k pen. Ráírom a nevemet is.
megrándítom a vállam. Minek gényhez. Igen, ez ő, Piszkos n e k e m m é g c s ó k o t se. E lte lik Foglalkozást, címet. Még a te­
javítsam ki, hiszen ő jött Fred, a kapitány. Csak nem f é ló r a , k é t ó ra , h á r o m . B e li­ lefonszámot is.
javítani. olyan mulatságos. Rekedt, fo­ b e g a fe le sé g e m . Elmegy a borostás bácsi.
— De nem nálam — mon­ gatlan, borostás, rongyos és — O tth a g y ta d e g y e d ü l? — Ez az eset hetekkel ezelőtt
dom a feleségemnek, és visz- olyan komoly, hogy evvel a k é r d e z e m r ia d ta n . történt. Már csaknem elfelej­
szamegyek az asztalomhoz, az pofával és evvel az ancuggal — E z t ? G y e r e k i! tettem. Ma felhívtak telefonon
elhagyott ihlethez. lehetett volna docens is, ezer- K im e g y e k . A h o k e d li m e g ­ a kapitányságról. Iksz nyo­
Pár perc m úlva jön a fe­ kilencszázharminc táján, ami­ j a v í t v a . M in t a z ú j. K é t fa ­ mozó. Megkért, menjek be egy
leségem : kor havat lapátoltak a diplo­ z é k m e g fo lto z v a . M in t a z ú ja k . bizonyos ügyben, tanúnak.
— Apukám. A hokedli lába mások. Látja, hogy körülvizs­ V illa n y k a p c s o ló r e n d b e n . P re - Bementem.
tö rö tt. . . két fazék lyukas . . . gálom. Lábat vált és felhúz­ g o li h u z a l j a i f e s z ü ln e k , m i n t — Ezt az elismervényt ön
a kam rában a kapcsoló. . . a za a szemöldökét: a h ú r o k a la n to n . írta?
— M it k é r ? A régen írt cetlit mutatták,
— N e g y v e n f o rin t. a kabátról. Kicsit m ár gyűrött
L e te s z e k n e k i ö tv e n e t. volt az írás, rongyos is.
G u m itu tajok k é s z ü ln e k S z e d e lő z k ö d ik . Aztán elém tettek egy va­
E rd e i S á n d o r ra jz a — H a n e m — d a d o g ja — o tt donatúj lódenkabátot.
lá t o k m é g v a la m it. — R á m u ­ — Ez volt a kabát?
t a t a sz é tm á lló s z e m é tlá d á ra . — Nem!
M e g c s in á lo m a z ta t is. N e m is Behívták a „derék” embert.
k ö ll p é n z . H a v o ln a v a la m i Nem volt nehéz felismerni.
h a s z n á l t h o lm i. Ó c s k a n a d r á g , Pedig a szeme most kissé
c ip ő , in g c a k ó k a b á t. B á rm i. ferdén állt. Részeg volt talán,
M é g n e m te tte e l a z ö tv e ­ vagy meghunyászkodó, nem
n e t. O tt g y ú r ó d ik a z a s z ta lo n . firtattam még magamban se.
— E z t is v is s z a a d n á m ! Megtudtam, hogy több kabá­
F e le s é g e m rám n éz. E z t tot is legitimált az én nyug­
m o n d j a a te k in te te : „ L á to d , támmal, amíg rajtavesztett.
d e r é k e m b e r .” F u to k b e a sz o ­ Romlott, haszontalan ember
b á b a é s k iv e s z e k a s z e k r é n y ­ volt. Kivetni való. De az is
b ő l e g y e la g g o tt fe lö ltő t. O tt lehet, hogy én vittem a bűn­
d u z z o g o tt ú g y is , m e r t a B iz o ­ be. Az elismervénnyel, mely
m á n y ib a n m e g s é r te tté k egy igazolta őt.
n e v e ts é g e s ö sszeg a já n la tá v a l, Azért mondom, csínján bán­
ö t , a z a n g o l s z ö v e tb ő l k é s z ü lt junk az elismeréseinkkel. Ez
k a b á to t. a tanulság? Nem, ez a színes
A d e ré k em ber d a d o g n i cikk vége, amely íme, mégis
a k a r v a la m it, n e m v á r o m b e . megszületett.
- Teli tüdőből, Lajos! S ie te k v is s z a a s z o b á m b a . N o , Boross E lem ér
 EMMI
V a lak i s ú g . .
S z e g ő G izi rajza
Kimondom kereken: pedagógiai okok­
ból teljesen helytelennek tartom a
„Dupla, vagy semmi” játékok rádió-
közvetítését. Miért? Mert lejáratja 0
szülők tekintélyét. Lejáratja? Nem, alá­
ássa. Azonkívül csökken a szülők iránti
kötelező gyermeki tisztelet. Csökken?
Csökken. Mi lesz ennek a vége? Nem
tudom.
Itt van például az én esetem.
Valamelyik este a rádió mellett ül­
tünk: a feleségem, a fiam és én. Idilli
kép: a pipáját tisztító családfő, a köny­
vét olvasó fiatalasszony és a szalvéta-
gyüjlteményét rendező gyermek. Egy­
szerre csak Lemondták, hogy „Dupla,
vagy semmi” játék következik. „Na, ez
érdekes lesz!” — mondtam a fiamnak.
— „Figyelj jól oda, sokat tanulhatsz.”
Nyugodtan vártam az első kérdést. Tisz­
tában voltam azzal, hogy tudásom vé­
ges, de azért erősen bíztam képességeim­
ben. Jóleső érzéssel nyugtáztam magam­
ban, hogy még azt is tudom, mikor volt
a thermopylaei ütközet. Nem mindenki
tu d ja . ..
Sajnos, nem azt kérdezték. Egy fur­
csa, különös hangzású hangszer nevét
kellett kitalálni.
— Ukulele — mondtam habozás nél­
kül és diadalmasan körülhordoztam te­
kintetemet.
A fiam tisztelettel pislogott fel rám
és nagy gyönyörűséggel m ondta utánam
a szót. Egy pillanattal később azonban
kiderült, hogy nem ukulele volt, hanem
nyenyere. A feleségem gúnyosan mo­
solygott. De én nem hagytam magam.
Idegesen, fülig pirosán megmagyaráz­
tam, hogy izé, én tulajdonképpen nem
tévedtem: ukulele magyarra lefordítva édes fiam, hogy összpontosítani — ma­ hogy én még nehezebb kérdésektől sem
annyit jelent, hogy nyenyere. A felesé­ gyaráztam oktató hangon. — összpon­ ijedek meg. Kérdezd meg péld áu l. . .
gem gúnyosan fölnevetett és kiment a tosítani a gondolatokat. De én nem tud­ péld áu l. . . mikor volt a thermopylaei
szobából. Ingerülten néztem utána. Fo­ tam összpontosítani, mert te állandóan ütközet? Na, kérdezd!
gadjunk, hogy nem tudná megmondani, néztél engem és lógáztad a lá b a d a t. . . — Mikor volt?
hogy mikor volt a thermopylaei ütközet. Nem, így nem lehet gondolkozni . . . — Időszámításunk előtt 470-ben. Na
A következő kérdés előtt m ár nyug­ Bár csak a thermoplyaei ütközetet látod! Még ezt is tudom. Ha nem hi­
talan voltam. Drukkoltam, m int hajdan kérdeznék. De nem fogják kérdezni, am i­ szed el, hogy akkor volt, megmutatom
számtanórán. A torkom kiszáradt, szí­ a lexikonban. Megmutassam?
lyen pechem van. Lehet, hogy a rádió­
vem az agyamban vert. Jaj, csak a ther­ ban sem tudják, mikor volt a thermo­ Bevallom, azt vártam , hogy a fiam
mopylaei ütközetet kérdeznék! Maga­ így felel majd: elhiszem neked. De nem
mon éreztem a fiam átható, vizsgálódó pylaei ütközet. De én tudom. Időszámí­
tásunk e lő tt. . . mondta. Felállt a székéről és a könyves­
tekintetét. Állandóan csak engem né­ Nem azt kérdezték. Ügy látszik, pik­ polchoz lépett.
zett, m utatóujját szájában tartva. Volt — Melyik kötetben van? — kérdezte
valami tiszteletlen a nézésében. Vagy kelnek rám. Arra kellett felelni, mikor
talán csak képzelődöm? Agyamban ne­ kezdte el adását a Telefonhírmondó. Nem bizalmatlanul.
tudtam : öt évet tévedtem. Megszégye- Kikerestem a megfelelő kötetet és
vek, évszámok, kapuszámok és telefon­ nülten, zavartan, lehajtott fejjel álldo­ megmutattam az évszámot. Közben szo­
számok kavarogtak. A második kérdés morúan, megbántottan arra gondoltam:
gáltam a rádió előtt, m int hajdan a táb­
így hangzott: „Ki az az énekes, akinek íme, a gyermek, akit én még a széltől is
lánál. A feleségem színpadiasán kaca­
gott a konyhában: ha-ha-ha. A fiam most
leplezetlenül, szemtelenül vigyorgott.
Bele a képembe. Ez azelőtt nem for­
dulhatott volna elő. Nem hiszem, hogy
Jákob pátriárka tizenkét gyermeke va­
laha is belevigyorgott volna atyja ké­
pébe. Micsoda idők!
— Ne vigyorogj! — kiáltottam a fiam­
ra. — Tudd meg, hogy nekem volt iga­
zam. A rádió tévedett. Helyreigazítást
a hangját hallják?” fogok követelni! — vertem az asztalt. —
— Caruso — mondtam rövid gondol­ A rádió is tévedhet. Emlékezz csak visz- óvtam, akiinek m indennap édességet
kozás után. sza, fiam, hogy egyszer, amikor kirán­ hoztam, nem hisz a drága jó édesapjá­
Nem Caruso volt. Fleta. dulni akartunk menni, a rádió azt jó­ nak. Szomorú, nagyon szomorú.
Énekes, az énekes — m ondtam ma­ solta: esni fog. Es esett? Nem esett. M i ­ — Na, de most m ár elég volt a rádió­
gamban cinikusan. A fiam arcán mo­ lyen idő volt? Gyönyörű. zásból! — mondtam ellentmondást nem
soly suhant végig. Finom, tapintatos A fiam szótlanul hallgatott végig. A tűrő hangon. — Elég volt. Késő van
mosoly. Talán más nem is vette volna szemét figyeltem: hisz-e nekem. Meg­ már. Gyerünk aludni!
észre. Dühbe gurultam és megmagya­ döbbenve láttam, hogy gyanakodva néz A fiam engedelmesen aludni ment és
ráztam a kölyökni'k, hogy azért nem rám. én ott maradtam az aláásott tekinté­
adtam helyes választ, mert nem tudtam — Ezek nem is nehéz kérdések tulaj­ lyemmel, fáradtan, sértődötten.
koncentrálni. donképpen — dadogtam. — Egyáltalán Le voltam járatva.
— Koncentrálni, az annyit jelent, nem nehéz k é rd é g e k jie d d _ t u d o m á s u l , —----------------- M ikes G yörgy
 K ö n y v h ét u tán
K edves Főnök Kartárs!
Nagyon helyeslem azt a szigort, am ellyel On fellép,
ha kell, feg yelm i ú ton is, a vállalat ama dolgozói el­
len, a k ik nem áta lljá k a hivatal belső ü gyeit kifecsegni.
M ert az, hogy T om ainénak nagyon te tszik K aposi a bér­
elszámolóból, de Tom ainé nem te tszik se n kin e k, m ég
K aposinak sem, n em vállalati ügy, csak egyszerű p le ty­
ka, m ely n ek elterjedését és kö ztu d a tb a való vitelét sem
ö n , sem m ás m egakadályozni nem tudja. De jogos fe l­
háborodással in d íto tt ö n feg ye lm it Bartás G iziké el­
len, a ki vállalaton belül és vállalaton k ív ü l is fecsegett
az áruosztály tervb e ve tt átszervezéséről.
Engedje m eg azonban, hogy eg yetértésem ellenére is
védelm em be veg yem G izikét, a ki re m e k gyorsíró lévén,
abban a szerencsében részesült, hogy az á tszervezés
tárgyalásainak je g yző k ö n yv ét ve ze th ette és a jólérte-
sültség hevében ilyen m eg n em engedhető indiszkrécióra
ragadtatta magát. G iziké nagyon fiatal és n em tu d ja
m ég, hogy ha a titk o k továbbadására hajlam os em ber
csak néhány óráig le tu d ja kü zd en i közlési vágyát, a k­
kor talán soha n em beszél arról, a m it csupán a friss
közlés gyönyöréért az első pillanatokban hajlandó volt
gátlás n élkü l elmondani.
E z persze, gyenge érv lenne G iziké fe g yelm i b ü n teté-
' sén ek enyhítéséhez. De talán m egértő m éltánylással
kezeli ö n G iziké feg yelm i ügyét, ha csak h even yészve
A d e b r e c e n i á llatk ertb en és nagy vonalakban is kö zlö m ö n n e l, hogy m en n y i
m in d en félét tu d o k az ö n vállalatának legbizalm asabb
S á n d o r K á r o ly r a j z a ügyeiről, anélkül, hogy erről G izikével, vagy akár o.
vállalat egyetlen dolgozójával, valaha is eszm ecserét
fo ly ta tta m volna.
Tudom például, hogy az ö n vállalatának napi nyolc­
ezres term elését rövidesen m eg kétszerezik, m e rt az eg yik
konkurrens vállalatot b eolvasztják Ö nökhöz. Ezzel
kapcsolatban szó va n arról, hogy Ballait át kell he­
lyeznie a tervosztályra, m ert a beolvadó vállalat áru­
forgalm i osztályvezetőjének kell Ballal m ai jó beosz­
tását biztosítani, ö n em ia tt kínos helyzetb en va n és
n e m m eri közölni a változást Ballaival.
T udok arról is, hogy rengeteg gondja van Patkóssal,
a pénztárosával, m ert részeges; P atak K ázm érral, a ki
a tervosztályon dolgozik s m ost m ár n a ponként órákra
eltű n ik m unkahelyéről, és m eg em lítem m ég Bereg
M ancikát, a kin ek házon belüli frivo l viselkedése okoz
az Ön fő n ö ki szívében m érh etetlen keserűséget.
A m in t látja, kedves Főnök kartárs, vállalatát illetően
elég sok m indenről vagyok inform álva. Pedig m ég sok
m indenről nem is beszéltem .
K érem , ne ijed jen meg! N incs kém szolgálatom . M ég
G iziké feg yelm i ügyéről sem G izikétől értesü ltem . De­
ká t istenem , előfordul az ilyesm i: ugyanis az ö n hiva­
talsegédje, Rozika, csak délu tá n kettőig hivatalsegéd
ö n n él, de h eten kén t három szor délután, bőbeszédű és
szorgalmas bejárónő a m i szerén y háztartásunkban.
Talán m inden ko m m en tá r n élkü l m egérti ö n , m iért
kérem , hogy G iziké feg yelm i ü g yét kezelje m éltá n yo ­
san.
- Anyu! Ez az a két oroszlán, amit az Aeros Cirkusztól H iszen n ek i m ég hivatalsegédje s in c s .. . __
kapott a város ajándékba?

7 tU t /y Ü w d sA s* -

4
 fÁ R S A S V T A lT U N K
m
r* í?!B

L1 /
S iess. J u lis , a z e te té s se l! K e z d ő d ik a te le v iz ió -m ú s o r!
IS M E R E T T E R JE S Z T É S
A BUSZON
- M o s t p e d ig is m e r te te m a
lo ttó n y e r ő s z á m a it! . . .

vv
A G Ö R Ö M B Ö L Y T A P O L C A I BA R LA F
FÜRDŐBEN
- N e m k e ll m e g ije d n i! É n is c s a k e g y
tu r is ta v a g y o k , d e n e m v o lt id ő m b o r o tv á l­
kozni ! . . .

■ '/ ^ -

LÁTVÁNY AZ AUTÓBUSZ ABLAKÁBÓL

;■ ■ p r

í
1
IfmF.MiÉiú
11 ÉPÜLT /
f(l 782 1 /
I ■vL " M" l '........ —
S
- I ly e n k i s la b d a r ú g ó c s a p a t is
r e jte k h e ly r e v o n u l?
- M ié r t n e ? M i is tu d u n k
SO K A M Ű E M L É K EGERBEN o ly a n r o s s z u l já ts z a n i, m in t a
—i . t
E z a h á z se m a k a r le m a ra d n i . . .
 A jómúltkoriban meghaltam. Egy
autó gázolt el, amelyen két csinos nő
ült, egy szőke és egy fekete. Nagyon
kellemes érzés volt. Alighogy meghal­
tam, rögtön megjelent az őrangyalom
és hóna alá csapta frissen kilehelt lel-
kem et s repültünk a mennyország felé.
Útközben őrző angyalom elmondta, n a­
gyon ambicionálja, hogy bekerüljek a
mennyországba, m ert ő minden jól meg­
őrzött lélekért prémiumot kap. U tunk a
mennyország kapuja előtt ért véget. Ha­
talmas kapu volt ez, előtte Szénit Péter
ült, ő állította ki a kapucédulát. Amikor
m egtudta, hogy humorista vagyok, nyá­
jasan dörzsölte kezeit:
— Nagyszerű! Humoristára nagy szük­
ségünk van. Menjen a fenébe!
Értetlenül néztem angyalomra, de ő
rögtön felvilágosított, hogy a mennyben
más logika uralkodik, m jnt a földön.
Aztán kézen fogott és elvezetett egy
egészen kis kapuhoz, majd rám kacsin­
tott, m ondván:
— M inden nagykapu mellett van egy
kiskapu.
Ezt megértettem, m ert ez pesti logika
volt. Itt aztán bementünk. Csakhamar
Gábor arkangyal elé kerültünk. Amikor
beléptünk hozzá, úgy tett, mintha nem
vett volna észre, egy félóráig a láng-
pallosával piszmogott, oda se bagózott
ránk. Végre mégis felénk fordult és meg­
kérdezte :
— Milyen ügyben?
— Udvözülési ügyben! — mondtam
kissé ingerülten, m ert őszintén szólva,
kezdtem unni a sok herce-hurcát. Gá­
bor arkangyal felvette a nacionálémat,
de am ikor a foglalkozásomhoz ért, neki
is m egakadt a tolla.
— Humorista? Hát az mi a csuda?
— Hogyan? — kérdeztem sértődötten
— h át a mennyben nincsenek humo­
risták ?
— Sohasem is voltak — mondta Gábor.
— E n m ár elég régen vagyok itt, egy
örökkévalóság óta, de humoristával még
nem találkoztam. Miféle foglalkozás az?
— H át, kérem szépen. . . — makog­
tam — én olyan vicces dolgokat írok,
amiken az emberek nevetnek . . .
— N ekünk nincs szükségünk arra,
hogy nevessünk. Mi legfeljebb moso­
lyogni szoktunk . . .
— Arról is lehet szó. . . — hagytam
rá. — En mosolyt is tudok varázsolni
az ajkakra, ez is a mesterségemhez tar­
tozik.
— Es hogyan csinálja maga ezt? —
kérdezte Gábor arkangyal aggódva.
— H át kérem szépen úgy, hogy meg­
látok például egy hibát, valamit, ami
nem stimmel és azt kifigurázom. Ezen,
ugyebár, mindenki nevet, m ert minden­
ki tudja, hogy ez a hiba van, sőt azt is
tudják, hogy én azért figuráztam ki,
hogy ne legyen. És ez nekik jól esik,
ezért nevetnek. Tetszik érteni?
— Hogy a fenébe ne érteném? — kiál­
tott a főangyal — én magam is írtam
ilyen humoros dolgokat fiatalabb korom­
ban . . . A maga mestersége nagyon hasz­
nos, barátom, nem is tudom, hogy tud­
tunk eddig meglenni humorista nélkül,
hiszen, mondanom sem kell, hogy a
mennyország sem tökéletes. Akad itt bő­
ven kifigurázni való. Csak menjen szé­
pen és figurázzon bátran, nyugodtan .. .
Másnap már a „Mennyei Harsona”
6 című lap belső munkatársa voltam, én
vezettem a humor rovatot. Első cikkeim
általános feltűnést keltettek. Megírtam
tréfás formában mennybemenetelem
egész történetét, belevéve a Gábor fő­
angyallal folytatott eszmecserét is. Az­
tán egy humoros karcolatban megemlé­
keztem a nektár minőségéről is, amely
tulajdonképpen nem is nektár, csak nek­
tárízű szörp. Írtam továbbá egy cik­
kecskét a szférákról, akik éjjei-nappal
az ablakom alatt zenélnek, úgy hogy
m ár a könyökömön nőnek ki összes da­
laik. Végül ügyes kis bök-verset ütöt­
tem össze egyes szentekről, akiknek ma­
guk felé hajlik a kezük. A lapnak azon
a héten nagy sikere volt, dupla pél­
B iztató h ír
Ü z le ti ö tlet
H e g e d ű s I s tv á n r a jz a
dányszámban fogyott el, az egész menny­
ország visszhangzott a kacagástól.
Másnap drukkolva álltam őrangyalom­
mal együtt Gábor arkangyal előtt, aki
gondterhelten nézett rám.
— Kitűnőek az írásai, kedves bará­
tom, magam is nagyokat kacagtam raj­
tuk. De tekintettel kell lennie bizonyos
érzékenységekre. Általános támadások
pergőtüzébe kerültem. Eddig a követke­
zők reklamáltak: a nektárgyártó válla­
latok, a szférák karnagya, a Szentek
Egyesülete, végül Szent Péter maga. Ál­
talános az a vélemény, hogy maga te­
hetséges ember, hasznos munkát végez,
de ne vájlcáljon folyton a hibákban, ír­
jon néha arról is, am i jó.
A „Mennyei Harsona” következő szá­
mába derűs beszámolót írtam arról, m i­
lyen jó a mennyei boldogság. Legna­
gyobb meglepetésemre, Gábor főangyal,
ahelyett, hogy megdicsért volna, ismét
fanyalogva nézett rám:
— A cikk tendenciája tulajdonképpen
helyes — mondta barátságosan — csak
az a baj, hogy halálosan unalmas. Hová
tette a humorát, kedves barátom ? El
sem tudtam mosolyogni rajta. Es miért
ír maga arról, hogy a mennyei boldog­
ság jó, mikor azt mindenki úgyis tud­
j a ? .. . Nekünk nagyon nagy szükségünk
van humoristára, ezért azt ajánlom,
menjen a pokolba.
Ez ismét mennyei logika volt, bele
kellett törődnöm, s még aznap megér­
keztem őrangyalom hátán a poklok
mélységes fenekére. Itt maga Lucifer fo­
gadott, kitüntető kedvességgel. Arca
csak akkor komorult el, amikor a fog­
lalkozásomat meghallotta.
— Szó sem lehet róla, kedves bará­
tom — mondita. — Nincs szükségünk
humoristára. Hogyisne! Hogy belekössön
itt nekünk a tüzelőanyag minőségébe és
élceket faragjon egyes ördögök magán­
életéről!
őrangyalom pártolólag megszólalt:
— Nem muszáj neki írnia. Talán be
lehetne dobni egy üstbe, hogy ott főj-
jön az örökkévalóságig . . .
— Azt sem! — kiáltott Lucifer dü­
hösen. — Mit tudom én, miféle hülye­
ségeket fog ez az alak ordítozni kínjá­
ban!
Elkotródtunk őrangyalommal együtt
és így szóltam hozzá a pokol tornácán:
— Mondja, kérem, nem lehetne az én
halálomat valahogy érvényteleníteni?
— Mindent lehet! — mondta az őr­
angyal, aki hosszú ideig élt mellettem
Pesten. — A tipp nem is rossz, gyerünk
vissza Pestre, őszintén szólva, én is szí­
vesebben élek o t t .. .
Alighogy kimondta ezeket a szavakat,
máris felébredtem egy kórházi ágyon,
Budapesten. Amikor az orvosoknak el­
mondtam kalandjaimat m ennyben és
pokolban, nagyot kacagtak és azt mond­
ták, hogy csak egy humorista álmodhat
össze ennyi hülyeséget. Határozottan ál­
lították, hogy nem is haltam meg, csak
könnyebb autóbaleset ért és nemsokára
elhagyhatom a kórházat. ^Mindenki na­
gyon kedves volt hozzám, b ár az ápoló­
nők nem a legszolgálatkészebbek és a
koszt is elég gyenge. De erről majd
máskor.
G á d o r B é la
 A nagy pillanat
V á rn a i G y ö rg y ra jz a
N in cs olyan u ta se m b e r, a k in e k n e
a k a d n a a ta rso ly á b a n v ám tö rtén e t.
A m ik o r a külföldi ú tró l v isszatért b a ­
r á t fen n e n m eséli csodálatos ú tié l­
m é n y eit, a kedves h allg ató ság k ö ré ­
ből előbb-utóbb felh an g zik a k érd é s:
— És m ilyen v o lt a v ám v izsg álat?
E k k o r jö n a v á m tö rté n e t, izgalm as,
m in t egy v ad á sz k ala n d , azzal a k ü ­
lönbséggel, hogy m in d ig a v ám tisz t a
szelíd vadász és az u ta s az a g y a fú rt
n y u lacsk a.
P é te r m á r m a jd n e m k ifogyott a
m esélésből, am ik o r v a la k i m e g szán ta
és m eg k érd ezte:
— No, és m ily en v o lt a v ám v izs­
g á la t?
A v ilá g já ró fe lé le d t a k érd é stő l és
m o h ó n elm o n d ta a m ag a egyszerű,
á m ta n u lság o s h is tó riá já t:
E d d ig m indig c sak á rta tla n dolgo­
k a t h oztam N y u g atró l. R e n d sze rin t
c su p á n enyhe szívdobogást ére zte m
a h a tá ro n . Igaz, igaz, nin cs kom oly
v á m á ru , a h áro m p á r h a risn y á t és a
17 golyóstollat e lre jtjü k a feh é rn e m ű
közé, d e h á t m it le h e t tu d n i, h á th a
m é g is kellem etlen ség e ak a d az em ­
b ern ek . M ost először éreztem m a g a­
m a t bűnösnek. M in t tu d já to k , szere­
te m a ló versenyt, sz ü letett já té k o s
v ag y o k és külfö ld ö n sem m ulaszto m
el m eg p ró b áln i a szerencsém et. E lő­
ször fo rd u lt elő, hogy te k in té ly es ösz-
szeg et n y ertem a lo v acsk ák b iro d a l­
m á b an . N agy fe jtö ré s t okozott: M it
v e g y e k a pénzen? V égül győzött b e n ­
n e m a jó férj és egy gyönyörű b ril-
liá n s g y ű rű t v á s á ro lta m a feleségem ­
Reggeli torna
K a já n T ib o r ra jz a
nek. T íz év e vágyik ilyesm ire. P o m ­
p ás kő v o lt tiz en n y o lck aráto s a ra n y -
k ere tb en . M á r a v á s á rlá s s a l is sze­
ren c sém volt. A ló v e rse n y en ta lá l­
k o ztam egy k ilógott p e s ti ism erősöm ­
m el, E le m érre l, a k i o tth o n jogász
volt, d e i tt ab b a h a g y ta és m in t m o n ­
dotta, n ag y ö sszek ö ttetések k el re n d e l­
kezik. Ö v itt el egy jó b a rá tjá h o z , se­
g íte tt k iv á laszta n i a g y ű rű t, am it
h úsz százalék en g ed m én n y el k a p ta m
meg.
H azau tazáso m e lő tti é jje l le sem
h u n y ta m a szem em et. M i lesz a v ám ­
n á l a g y ű rű v el? K ülönböző h ely ek re
d ugdostam , de egyik re jte k e t sem ta ­
lá lta m tökéletesn ek . V ég ü l elh atá ro z­
tam , hogy k ö n nyedén a kis tá sk á m b a
teszem a g om bjaim közé és am ik o r
a h a tá ro n érd ek lő d n ek , a rég i recep ­
tem sz e rin t azt m ondom : „apró a já n ­
d ék o k a t viszek, te ssék ta lá n m egnéz­
n i”.
H egyeshalom nál légzési z a v aro k at
k ap tam , am ik o r elh an g z o tt a m a g y ar
v ám tisz t u d v aria s k érd é se:
— V an valam i elv ám o ln iv aló ?
- Ügyis ezi lesz a kirándulás v é g e . . . így rengeteg fárad­
ságot takarítok meg! . . .
Önkiszolgálás
— A pró a já n d é k o k — re b e g te m —,
tessék ta lá n m egnézni.
N incs az a z e n ek ritik u s, a k i jo b b a n
é rte n e a hangm odulációhoz, m in t egy
v ám h iv ataln o k . V alam i k is rem eg és
b u jk á lh a to tt a h an g o m b an , m e rt a
v ám tisz t feln é ze tt a cso m ag tartó ra , és
r á m u ta to tt a k istá sk á ra :
— E zt te ssé k k in y itn i.
Felesleges m ondanom , hog y gya­
k o rlo tt keze azo n n al a g y ű rű re t a ­
lált.
— M iféle női g y ű rű ez? — k é rd e z ­
te sz em reh á n y ás nélkül.
M in t em líte tte m , ló v e rse n y já té k o s
vagyok, h az árd ő r. H abozás n é lk ü l
m e g k o c k á z ta tta m :
— A já n d é k a feleségem nek. N em
valódi.
A v ám tisz t a kezébe v e tte . É p p en
csak m eg sim o g atta a p illa n tá sá v a l,
a z tá n v isszaad ta.
— K öszönöm . Ez v aló b a n ham is.
F elléleg zettem . A v á m tisz t v ag y
n em é r te tt az ékszerhez, v ag y té v e ­
d e tt a fu tó lag o s v izsg álatn ál. D e az­
tá n g y an ak v ó feleségem , a k in e k el­
m eséltem a k alan d o t, e lv itte az é k ­
szerészhez.
— P ersze, hogy h am is — á lla p í­
to tta m eg a lu p a a la tt a szak em ­
ber. — T eljese n é rté k telen .
A zóta vegyes érz elm e k k el gondolok
E lem érre. D erék h o n fitá rsa m tu la j­
d o n k ép p en m e g m en tett egy h a ta lm a s
v ám b írság tó l. Igazság sz e rin t k ié rd e ­
m e lte h álám a t.
No csak k e rü ljö n a szem em elé!
S te lla A d o rjá n
Teljes illúzió
V á rn a i György rajza
7
J 5»
Tatarozás
M ész áro s A n d rá s ra jz a
V áro sié k késő ősszel ju ­
to tta k a pom pás, szen tist-
v án p ark i, D u n a -p a rti la k á s ­
hoz. Ö rö m vo lt m inden n a p ­
ju k , d é lu tá n o n k é n t k iü lte k
az e rk é ly re , o n n an szem lél­
té k a szélb o rzo lta D u n át, a
szem benlevő Sziget fá in a k
őszi, b arn a h ald o k lását.
A lig v á r tá k a tav aszt, a k ­
kor m a jd m ég szebb le sz a
k ö rn y ék — b iz ta tg a ttá k
egym ást. M á ju sb an m ár
egész é jje l n y itv a ta rto ttá k
az a b la k o k a t, szív ták m a ­
g u k b a a p a rk , a D una, a
Sziget ózonát.
Ám- eg y este — úgy tíz
óra le h e te tt — m egszólalt
a szigeti szórakozóhely
W u rlitze r-g ép e és h arso g n i
kezdte a slág erek et. O-óóó
I love you, B aby és a H íd
a K vai folyó fe le tt d a lla ­
m ai a D u n a folyó fe le tt is
Szalonnasütő turisták á tre p ü lte k , be egyenesen
V árosiék n y ito tt a b la k a in
H egedűs I s tv á n ra jz a
át a la k á su k b a .
M it le h e t te n n i? A — B arátom sándor! — m ond­
h ato d ik n ap o n h ird e té st a d ­
ta k közzé a lapban.
E lc s e r é ln é m D u n a-p artl e r -
k é ly e s la k á so m a t, h a s o n ló ­
r a . „ C s e n d e s b u d ai k ö r ­
n y é k e lő n y b e n ! ” j e lig é r e .
N ag y k o ck ás zakójú, sp o rt-
n ad rág o s fé rfi je le n tk e z e tt
elsőnek a h ird etésre. N a­
gyon te ts z e tt neki a la k á s
és m á s n a p ra m egbeszélték
az ellen -v iz ite t. Csöndes, e l­
d u g o tt u tc á b a n fe k ü d t a
b u d ai la k á s, az au tó b u sz a
szom szédos sa rk o n á llt m eg,
K Ö ZÉR T szem ben, v en d ég ­
lő h úsz lépésnyire, k ö rö s­
körül ó zontleheló erdő, h a lk
m a d á rfü tty e l. V áro siék
eg y m ásra néztek, a z tá n a
fé rfia k egym ás te n y eréb e
csaptak. E lcserélték a k ét
lakást.
A m ik o r az átk ö ltö zk ö d é-
sülc u tá n i első este k ik ö ­
n y ö k ö ltek ú j b u d ai la k á su k
erk ély én , b ék ésen ittá k m a ­
g u k b a a z alk o n y n y á ri
csen d jét. E gészen ad d ig a
jiercig, a m íg a húsz lé p é sre
levő v en d ég lő b en h an g o ln i
nem k e z d te k a zenészek és
s á to ra lja ú jh e ly i Balogh Bé-
ci és n ég y tag ú n ép ize n ek a­
ra rá n e m zen d ített, é jje l
egyig le n em véve k e z ü k e t
a vonóról. A részegek e ltá ­
vo lítása a z tá n m á r já tsz i
könnyedséggel befejező d ö tt
é jje l k e ttő re , csak itt-o tt
h an g zo tt fel egy-egy b ő d ü -
lés, hogy K ita n y á ja e z a n y á r-
fás m eg C sak eg y k islán y .
V áro siék á lm a tla n u l fo r­
goló d tak az ágyban a m in ­
den e s té re v á rh a tó k o n c e rt
h a tá sa a la tt. A ztán V áro si
felült, to lla t rag a d o tt és
m á r h a jn a lb a n o tt á llt a
k ia d ó h iv a ta l előtt, hogy
le ad ja h ird etésé t.
E lc s e r é ln é m c s ö n d e s b u d a i
la k á so m a t, h a so n ló r a 3 v á ­
r o s b á r m e ly ik p o n tjá n .
E lső n ek ism ét a n a g y ­
kockás zak ó jú , sp o rtn a d -
rágos ism erő sü k je le n tk e ­
zett. — In k á b b a m a g y a r­
nóta, a z t m á r m egszoktam
— kö zö lte szűkszavúan.
V áro siék is így é re z te k a
W u rlitz e rre l k ap cso latb an ,
ism ét eg y m ás te n y e ré b e
csap tak és v isszacserélték
la k á sa ik a t. Egy h éten belül.
Az In g a tla n k ö z v e títő n é l
nem é r te tté k a dolgot. V a­
lam i tu rp issá g o t s e jte tte k a
dolog m ög ö tt, pedig m ily en
egyszerű v o lt a m a g y aráz at.
K in ek a C sak egy k islán y ,
k inek az I love you,
B aby...
T ard o s P é te r
hm m
A kvarista barátom m al ép­
pen a szárított vízibolha te­
nyésztés ének problém áiról be­
szélgettünk, m ire ő apropó
megjegyezte, hogy a fia zse­
ni. Vadzseni.
— M iért nem szelídíted
meg? — éretlenkedtem , de
akvaristám at nem zav arta
meg ez a közbevetés.
— K érlek, az a gyerek h a­
zajön, előveszi a leckéjét,
ripsz-ropsz, tíz perc alatt
megvan vele, és kész.
— Szszsz! — sziszegtem cso-
dálkozóan, m int egy an y a­
kobra. m ajd fültventettem k ét
elismerőt.
— H át még a m atem atika,
öregem! Van tíz-tizenkét p él­
dájuk. az a gyerek csak rá ­
néz és öl perc m úlva készen
van.
A változatosság kedvéért
most előbb füllycntettem , az­
után sziszegtem.
— M ondom , valódi zseni.
Olyan gyorsan én még éle­
temben nem láttam tanulni!
tam én s csóváltam hozzá a
fejemet.
Az ötszázhuszadik barátom -
sándort m ondtam , m ikor az
akvarista kifogyott fia apo-
teózisából és búcsút vett tő ­
lem. A villam osról még u tá­
nam kiáltotta, hogy azt kelle­
ne látnom , m ikor az a gyerek
fizikát t a n u l . . .
Bizonyít ván y oszt ás után is­
m ét találkoztam vele. Szidta
az iskolát, a tanárokat, a pe­
dellust.
— Nem értem , hogy lehetett
m egbuktatni ezt a fiút. Ezt a
lángészt! Akár hiszed, akár
nem: ennek a kölyöknek olyan
feje van, hogy az utolsó ne­
gyedévben m ár a könyveit se
vette elő! Szavam ra mondom !
Elhittem neki.
H egyi G yörgy
Tanári szoba. K ét kolléga
ül a sarokban és cigarettá­
$ A p lak átragasztó ö tle te
zik.
— M it csinálsz a szünidő­
ben, F iigyes?
— A K eleti-tenger m e l­
lett tö ltö m . . .
— M agánúton?
— N em , a szakszervezet
útján.
— G ratulálok.
— ördögöt! G ratulálok?
T u lajdonképpen három h ét­
re N yugat-N ém etországba
a ka rta m utazni. De a kér­
v é n y e m e t visszautasították.
N em ér ez az egész sem m it!
— H ozzátartozóid va n n a k
odaát?
— D ehogy! Meg kell m a ­
gyaráznom a ta n ítvá n ya im ­
nak, m iképpen á llnak a
dolgok N yugat-N ém etor-
szágban, bizonyos időt o tt
kell töltenem . Érted?
— H át nem olvasol újsá­
got?
— A z újság nem elég.
K im o n d o tta n vizuális típus
vagyok. Csak akkor világos
előttem m inden, ha a ta n u l­
m ányom tárgya szem ben áll
velem .
— Ja úgy! Különben, ve­
lem jössz a patronáló ü ze m ­
be?
— M iért?
— P olitechnikai ism erete­
ke t szerezni.
— Szünidőben? N em is
gondolok rá.
— De Frigyes, n em o k­
ta th a tsz se n kit p olitechniká­
ra, ha fogalm ad sincs arról,
m ily e n e k az állam osított
ü zem ek!
— E ngedd m ár m eg: hi­
szen rendszeresen olvasom
a szak-folyóiratokat!
H elm ut H aase
(A berlini Eulenspiegelböl) - Ebből tessek nekem mondjuk hatot becsomagolni!
 Nagy felfedezések mindig
véletlenül születnek. Jómagam
is így voltam legújabb nagy-
jelentőségű, a képzőművésze­
tet forradalmasító gondola­
tommal. A Szépművészeti
Múzeumban sétálgattam ép­
pen, amikor hirtelen egy el­
ragadtatott kiáltást hallottam :
— Csak épp hogy oneg nem
szólal!
Odapillantottam. A hang
egy idősebb hölgytől szárma­
zott, s a kép, amely erre a
lelkes kitörésre késztette, p a­
naszos arckifejezésű mosónőt
ábrázolt a teknő mellett. A pil­
lanat tört része alatt felvillant
bennem a megdöbbentő eszm e:
miért ne szólalhatna meg?! A
hanglemez, a magnetofon ko­
rát éljük. Ugyan mi akadálya
lehetne annak, hogy a képet
szemlélő személy esetleg egy
gomb megnyomására egyszer­
re csak hallaná a szegény mo­
sónő hangját:
— M ennyit kell az ember­
nek dolgoznia ahhoz, hogy ezt
a rengeteg ruhát kimossa . . .
Majd leszakad a karom! De
ki törődik velem? A férjem a
kocsmában részegeskedik . . .
Es így tovább. A képzőmű­
vészet és az irodalom csodá­
latos összefonódását eredmé-
K u b ik u s és k u b ik o s
„A szakma művészei: a kubikusok”
— olvastam a rádióműsorban. Meghall­
gattam a riportot, mert kíváncsi voltam,
hogy a riporter tudja-e vajon, hogy a
kubikos nem kubikus, hanem kubikos.
Kiderült, hogy nem tudja, de megtanulni
sem hajlandó. A meginterjúvolt kubiko­
sok ugyanis önmagukat természetesen,
mindig kubikosoknak mondták, a ripor­
ter pedig következetesen kubikusnak
nevezte őket. Mérkőzésük 3:3 arányban
döntetlenül végződött.
H ogy m ik et íru n k !
Minden kommentár nélkül ismertetek
néhány szemelvényt sajtónk pongyola-
termeléséből.
„ . . . egy zsonglőrláb szerződéssel a
zsebében külhonba távozik.” (Film-
Színház-Muzsika.)
„Friedmanszki a labda helyett a
hálóba esett.” „ . . . Gellémél hajszálon
múlt Dalnoki II. gólhelyzete.” (Hétfői
Hírek.)
* *
M i a legnagyobb?
Sok vita folyt már arról, hogy a vi­
lágon m i a legnagyobb. Voltak, akik
azt állították, hogy a római Colosseum,
megint mások úgy vélekedtek, hogy a
Csendes Óceán. A vita végére pontot
tett a Népszava, mely közli: „A skandi­
náv nők lába a legnagyobb a világon.”
* és föld között, micisapkával fején, ütés­
S zen t az szent?
A Népsport tudósítója megírja, hogy
az isztanbuli kosárlabda Európa-bajnok-
ságon kikapott a bolgár, a lengyel, és
tyúval kapcsolatban, vagy
am iről a Bacchanália szerep­
lői beszélnének, az 18 éven
aluliak számára nem ajánlott,
tehát ezeket a képeket külön
teremben kellene elhelyezni.
Picasso képei halandzsázhat­
nának, a festők önarcképei pe­
nyfezhetné ez az életteli, új tővé, hogy saját nyelvükön dig elmondanák életrajzukat,
művészeti ág: a beszélő fest­ élvezhessék a képeket. kifejthetnék művészi hitvallá­
mény, amely rövidesen kiszo­ A beszélő képek kizökkentik sukat.
rítaná a néma festményt. Mi­ a festőművészetet abból a kí­ A hangok további gazdag
lyen furcsa, hogy eddig erre nos csendből, amelyben jelen­ változatosságával lehetne kö­
senki sem gondolt. A néma leg tesped. Más lesz az, ami­ zelebb hozni a képeket az élet­
festményekből hiányzik az kor Veronese „Európa elrab­ hez. A madarak csicseregje­
embert emberré tevő tagolt lása” című képéből elnyúj­ nek, a kutyák ugassanak, a
beszéd. Látjuk például vala­ tott, kétségbeesett kiáltás hal­ szekerek zörögjenek, a lovak
melyik ■festményen Kossuth latszik majd: „Segítséééééég!” nyerítsenek, az ostor pattog­
Lajost az országgyűlésen és a Vagy amikor Bihari Sándor jon, az ágyú dörögjön. A táj­
nagy államférfi nem szól egy „Bíró előtt” című képének ci­ képeken a Nap süssön is, sőt
szót sem. Ez hamisítás, hi­ gány vádlottja védi is magát. ultraibolya sugarak segítségé­
szen kiváló szónok volt. Meny­ Néma gyereknek az anyja vel le is bám uljanak azok,
nyivel inkább szolgálná a kor­ sem érti szavát! A vádlottnak akik sokáig nézik a képet.
hűséget, a történelmi hiteles­ joga van előadnia védekezé­ Akik aztán még élettelibb
séget, ha a kép megszólalna: sét, különben csúnyán elítélik. képekre kíváncsiak, azok ki­
— Tisztelt országgyűlés! Milyen friss és üde lenne, mehetnek az életbe, a szabad­
Milyen kiábrándító látni ha a Fürdőző nők panaszkod» ba, ahol a képek nemcsak be­
például Tiborcot Bánk bán nának, hogy hideg a víz. Az­ szélnek, hanem mozognak is,
előtt, s nem szól egy szót sem tán ott vannak a zenei tár­ sőt előre nem is lehet tudni,
az öreg jobbágy, mintha tel­ gyú képek. Milyen sokrétű hogy m it mondanak, m it csi­
nálnak, amiál tál a művészi--
jesen be lenne rekedve. A művészi élmény lesz, amikor
technika mai állása a képzőmű­ majd megszólal Kupeczky Já­ leg olyannyira szükséges fe­
vészetben megörökített ékes- nos Tárogatója. Ki hallott már szültség is biztosítva van.
szavú történelmi és irodalmi néma tárogatót? Mona Lisa Ezenkívül pedig egy sereg
alakok segítségére tud sietni, halkan, diszkréten elárulná, festő felszabadul az építőipar
külföldi vendégek számára hogy min mosolyog. Amit számára.
pedig a szinkron tenné le-he» persze Léda mondana a haty- F eleki L ászló
a magyar csapat is. Tudósításának nagy­ K e d v e s Ludas!
betűs címe: „Szentivánéj a kosárlabda
EB-n”. Mint köztudomású, a véres éj­ Olvastam L. J. bíráló megjegyzéseit
szaka Szent Bertalan és nem Szent Iván a Sakknovella televíziós-változatáról s
nevével kapcsolatos. közlöm veled, hogy L. J.-nek nincs iga­
* za. A novella televíziós-változatában
L elkesítő h ird e té s mindvégig McConnor szerepel mint
skót. Pontosan úgy, ahogyan azt Zweig is
A Magyar Nemzet házasság rovatá­
ban olvastam: írta. L. J. tehát szabálytalan lépésben
akart sakkot adni a Sakknovellának.
„ötvennégy éves legényember minél
előbb megnősülne. „Terveim gyönyö­ Demeter Imre.
rűek” jeligére.
Nono, kis hamis! kapirhömjü kérdés
* Egy ö tlet fo rm á ló d ik bennem ,
S tílszerű üdvözlés Egyelőre m ég k issé nyersen,
Az „Egészségügyi Dolgozó” írja: A P a p írg y ű jtő H e te k a la tt
„Szeretettel köszöntjük új laptársun­ P a p írra v etv e ez t a versem .
kat, a most megjelent Fogtechnikai I t t az alkalom , m egragadom ,
Szemlét. Szerepe hézagpótló lesz.” T ű n ő d tem ö n b iz alm am o rm án :
# V ersem m el, h a a M É H -nek adom ,
Z ű rz a v a r egy fé n y k é p k ö rü l K ifu th ato m a p ap írfo rm ám .
H. F.
A Pesti Műsor a „Potyautazás” című
bábdarab Színlapjának élén fényképet
közöl, mely az aláírás szerint Balajthy L é g y o tt
Andort ábrázolja. Balaj-thy csakugyan
játszik a „Potyautazás”-ban, bár csak
kis epizódszerepet. A fénykép azonban
H áray Ferencről készült, aki — egyál­
talán nem játszik a „Potyautazás”-ban.
M i tö rté n t a te tő n ?
A Magyar Nemzet riportere afeletti jo­
gos örömében, hogy bontják a New York
palota állványzatát, többek között ezt
írja:
„Két embert pillantok meg a New
York palota állvány erdejének a tetején.
A perc rendkívüli volt. Két férfi állt ég
től görbén, de mégis fényesen.”
Kérdezzük: ki merte görbére ütni a
derék munkásokat és mitől voltak ők
fényesek? - Sajnos, már mennem kell, úgy
Dr. Á rgus látom, keres a feleségem . . ;
 (^ O o C a s ) G e n fb e n , k é ső n este
L elkes szem lélője vag yo k m inden­
fa jta kö zépítkezésnek, de igazi és na­ Toncz Tibor rajza
ponta m egújuló érdeklődéssel csak a
portálépítéseket kísérem . K ívülről
tudom , m e ly ik boltot ép ítik két és fél
éve, m e ly ik e t csupán k é t éve, m ásfél
éve vagy egy éve, és m e ly ik áll a
kezdet kezdetén , m erthogy m indösz-
sze féléve v a n zárva. De ez a szen­
vedélyem m értéktu d ó , n e m csatlako­
zom a borúlátókhoz. Én m á r tudom,
hogy sem m i sem olyan egyszerű és
sem m i n e m m eg y olyan gyorsan. T ü ­
relem , m in d e n t ki kell várni, más
dolgok is va n n a k a földön, m in t a
portál- és boltépítés. íg y én. Á m
m ások e kérdésben is kevésbé türel­
m esek, kö n n y en lázba jön nek, zúgo­
lódnak és összevissza kívá n n a k m in­
dent, ide m eg oda. Hogy a Nagykörút
m eg a D ohány utca sarkán két és fél
éve épül a portál; hogy egy évig épült
a papírkereskedés; két és fé l éve a
bútorüzlet; fé l éve zárva va n a Váci
utcai K Ö Z É R T , és így tovább. No és?
— felelem én — m ajd elkészülnek.
És im hol a végén n ek em lett iga­
zam ! M ert va n n a k m ég csodák. Tud­
ja m eg m in d en ki, a kit illet, hogy
igenis fe l lehet építeni, napok alatt,
egy k é t kirakatos, tetszetős kivitelű,
vadonatúj fé m - és m ű m árvá ny por­
tált, k i leh et tatarozni a helyiséget,
és pár napos szünetelés után, vidá­
m an fo ly ta tn i lehet az árusítást. Lám,
m egtalálták en n ek is a m ódját! Még­
pedig alig ö tv en m éternyire a féléve
zárva levő V áci utcai Csemege bolt­
tól; a K ristó f téren. Ezen a portálon,
röviddel ezelőtt m ég n em volt semm i
változás, aztán egyik reggel láttam,
a m int bontják, m ásnap m ár a falait
form ázták, harm adnap belül renovál­
ták, aztán egyik délután beillesztet­
té k a fém vázat, kö vetkező nap, alul
a m űm árványt, u gyanakkor az ü ve­
geket, és este m ár rend ezték a kira­
katot! Ugye n em kell felhagyni a
rem énnyel! Jó lecke ez a csüggedők-
n ek és a kish itű e kn e k. H át csak ezért
írtam le az egészet. - Kegyelmes uram, ma mi volt a vacsora Mister Hertemél?
Hopp! va la m it m a jdn em kifelejtet­ - Psszt! Szigorúan bizalmas!
tem . A szóbanforgó helyiség bérlője,
illetve a portál építtetője, m agánszek­
tor os bőrdíszm űves és kesztyűs. Eny-
n y it m ég el k e lle tt m ondanom , hátha
ez is érdekel valakit. K. I.

Ha lelkiismeretfurdalásod van valami

miatt, keresd meg hozzá a megfelelő afo­
rizmát és megnyugszol.
*

Akinek nincs meggyőződése, annak

az nem is hiányzik.
*

Az előítéletben az a szomorú, hogy

rendszerint indokolt.
•
Az ember a világűrben is betartja az
evolúció sorrendjét. Először a majmok
jönnek.
I *

Gyengeségeit csak az erős nem szé-

gyelli.
F. L. 9 eve 11
 E h e ti h ird etésü n k E g y sz trip tíz bárban, v a la h o l N y u g a to n
Sándor Károly r a j z i

F e r e n c k e b o ld o g

uram
a túlsó oldalon a vannak..
a box fé n y k é p e z ő g é p .

V á sá r o ljo n gyerm ekének P a jtá s

f é n y k é p e z ő g é p e t 1 6 0 ,— F t-ért.
A ltissa fé n y k é p e z ő g é p e t 1 6 0 ,— Ft-
ért.
OFOTÉRT
E lm en tem én a Vásárba, Szőnyegeim m o lyo k rágják,
A n n a k vagyok betege. Nincs m ég b en n ü k az a szál,
A zóta csak búsulok, m in t A m itő l a m olysereg a
Szárazon a kecsege. Nirvánába hazaszáll.

Eddig — te tsze tt a lakásom, Fürdőszobám n ylon n é lk ü l.'

M ostan? — Lom tár, maradi. Oh, micsoda állapot!
Fotocellái a jtó k n élkü l A konyhába ha betérek,
Hogy is élhet valaki? Csak a szívem fá jh a t ott.

Ócsárolom a vé n szekrén yt, Lábasaim nem sípolnak,

N incs okom , hogy kím éljem . A hús bennük odaég.
M ért n em vá lik — gom bnyom ásra — H ogy elkelne id e/is az
Z e n e g é p p é M ié r t nem ? Infravörös csoda m é g !. . .

S hát a karszék m ily en ósdi! Vásár óta otthonom ban,

N incs benn elm és szerkezet: (A m e ly pedig lágy, puha)
N em tu d n yíln i és csukódni — Ügy élek, m in t kultúrából
K om binálni n em lehet. K irek esztett pápua.
T ó th L enke

A sétah ajón

— A n y u ! H a nem figyelnék,
m á r m e g in t eldobtad volna, pe­
dig tud o d , hogy a MÉH rész ére
g y ű jtö m a p a p írh u lla d é k o t!...

S zerk esztő ség ü n k b e szám os

o lv a só n k k ü ld k ézirato k a t k ö z­
lés c é ljá ra . M inden k é z ira to t
e lo lv asu n k , de b írá la to t csak
a z o k ra a k é z ira to k ra k ü ld ü n k ,
am ely e k b en a hum oros írói
te h e ts é g n e k je lé t lá tju k . A m eg
n em felelő k ézirato k m egőrzé­
sé re n em v állalk o zh atu n k . - Miért húzzák le a kéményt?
- Mert itt lesz az Erzsébet-híd.
 A p ia c o n
'W fo iá /is *
V asvári A n n a r a jz a
H a v életlen ü l e lk e rü lte volna a fig y elm ü k et,
h á t m o st m egm ondom , hogy a g lo b ális szó h ih e ­
te tle n k a r r ie r t csin ált. M a m á r m in d e n ö sszesített
a d a t globális! V an u g y eb ár üzem i g lo b a litá s, v á l­
la la ti glob ális a d a t, ső t a trösztök és m in isz té riu ­
m ok is g lo b a lite r feje zn e k ki bizonyos szám o k at.
Ez a h ely ze t n é h a m á r z a v art is okoz, m e rt az
e m b e r n em tu d ja , hogy a közölt g lo b ális szám
üzem i globális v ag y v á lla la ti globális.
E zen a n ehézségen szeretn ék a k ö v etk ező sze­
rén y ja v a sla to m m a l segíteni. K öztu d o m ású , hogy
a g lobus szó göm böt, illetv e kö zértelm ezés sz erin t
földgöm böt; jelen t. A glóbusból k é p e z e tt g lo b ális t e ­
h á t a föld egészét m a g án foglaló, a te lje s föld­
g ö m b re k ite rje d ő fo g alm at jelez. E n n e k a m in ­
tá já r a ja v aslo m b ev ezetn i a n a p re n d sz e rt idéző
„so láris” , a te jú t re n d sz e rre v o n atk o zó „ g a la k ­
tik u s ” és az egész világ eg y etem et felölelő „ u n i­
v e rz á lis” kifejezések et.
Ezek h a s z n á la tb a v étele u tá n a
globális (vagyis földkerekségi) a d a to k a v á lla la t
egy üzem ére,
soláris (vagyis n ap ren d szeri) a d a to k a te lje s v á l­
la la tra ,
g a la k tik u s (vagyis az egész te ju ta t felölelő) a d a ­
to k a trö sztre ,
univerzális (vagyis az egész v ilá g m in d e n ség e t
m a g u k b a n foglaló) ad a to k a m in isz té riu m ra vo­ - Hohó, néném! A maga tejföle íróból és lisztből készült!
n atk o zzan ak . - Igen. Talán tud valami olcsóbb receptet?
(Závori)

ö röm ükben, a bosszantó hivatal m eg ­ Vlagyimir Alekszejev

% P £ M T é $ T Ö R TéH E TévŐ L
(L eg ú jab b fejezet)
A nyolcadik napon pedig terem té
az Isten a hivatalokat és más egyéb
m in d en féle közügyeket intéző szerve­
ket, és látá az Isten , hogy jók, és pa­
radicsom i állapotok le tte k e hivatalok
kö rn yékén és az em b erek agyba-föbe
m agasztalták vala az Istent. E kkor
L u cifer m eg jelen t és köztudom ás sze­
rin t osztályrészt kö v etelt m agának a
hivatalokból is. A z Isten pedig, hogy
lerázza m agáról az erőszakos Luci­
fert, íg y szólt hozzá:
— T e k in ts a hivatali helyiségekre,
m e ly e k közül az eg yiket m egátkozom ,
aztán tiéd legyen.
Ilyen előzm én yek u tá n létesített
vala L u cife r az édenkert közepén egy
K özönségbosszantó H ivatalt, m elynek
feladatává tette, hogy keserítse m eg
a lakosság életét és apró bosszúsá­
g okka l tegye a paradicsom i állapoto­
k a t kevésb é paradicsom ivá, és ve­
gyítsen ü röm öt az öröm be. És támadó
kicsiny m ellékíze m in den jónak, és a
lakosság n em élvezé fe n ék ig a para­
dicsom ot.
Ha egy szép lakóház ép ü lt fe l va ­
lahol, a bosszantó szerv parányi ab­
la kokat te rv e ze tt a lakószobákhoz és
a szobák sö té te k és levegő nélküliek
le tte k és a vakolatba rossz minőségű
m a lter kerü lt, hogy a plafon dara­
bokban h u llo tt vala fia ta l házasok
levesébe, vagy az ő nászágyukra.
A z É den-körúton ' p edig szebbnél
szebb ü zle te k sorakoztak egymás
után, bőséges á ru k észlete kk el és gaz­
dag választékkal. És a bosszantó
szerv m eg te re m tette en n e k ellensú­
lyozására a „Leltár m ia tt zárva!”
és az „Á talakítás m ia tt zárva!" fe l­
iratú táblácskákat és a legszebb és
a legforgalm asabb ü zletekre helyezte
azokat. M időn pedig a legújabb tí­
pusú á ru c ik k e k is m eg je le n tek és a
vásárlók hangos szóval kiáltoztak
te rem te tte a „Mintadarab, nem el­
me g S m m e k
adó!” fe lira tú á ru cikkeket. A gazdag
díszítésű étterm ekb e és vendéglőkbe A fa te itá g M 3
pedig elhelyezte a „ K ifogyott” je lzé st
viselő étla p -jeg yzékeket.
M ind efféle, m ásegyéb és szám os
hasonló apró-cseprő dolgokkal kese­
rítette vala a bosszantó szerv az e m ­
berek hétköznapjait és az em b erek
az Isten h e z fo rd íto ttá k te k in te tü k e t
és szom orúan panaszolták el n ek i az m ár m egcsillannak az ősz szálak,
ő bosszúságaikat, m ely ek ke l az ő légy költő!
szá ju kíze feleslegesen m egkeseredik M eglásd, a zonnyom ban
és az ő öröm eikbe ü rö m ö k vegyülnek.
A z Iste n pedig szórakozottan hall­ az ifja k közé regisztrálnak!
gatta az em b erek fohászkodását és az S míg lantodon m ély húron ze n d ü l
ö fü lé t csak fé lfü llel szentelte a h a ll­ a z érett, édes férfidal,
gatásra, m ert valam ely apróság m ia tt i f j ú m aradsz, fogadom szen tü l:
m aga is éppen erősen bosszanko­
d o tt . . .£ fiatal,
j s, J á n K alin a m indig fiatal!
(B ratislava) (O roszb ól fo rd íto tta P o q o n y i A n tal)
B izalm atlan sz á lló v e n d é g
V á rn a i G y ö r g y rajza
C B
G B
$
0
0
—r -
13

é
 R o b o te m b e r a K özértb en
S á n d o r K á ro ly r a j z a
Ö REG SÉG I BIZTOSÍTÁS
A rendőr erősen illuminált, idősebb
falusi atyafit élesztget a járda szélén.
A z öreg egyre ezt hajtogatja: „öregségi
biztosítás . . . öregségi biztosítás . . .”
— Keljen fel már, öregem, hallja-e,
nem itt van az Állami Biztosító. . .
— De é-én őre . . . öregsé . . . gi biz-
to . . . s i .. .táást kötő . . . tötök... itenn...
mos . . . sstan .. .
— Ugyan már!
— Iiiigehiegenigeeen . . . Az asszon . . .
az a sár . . . lcáááány aszonta a m ú l. . .
kor, ha . . . ha . . . ha még eccer úgy
berú . . . rú . . . gok, mint a d i.. . d i . . .
d í .. . sznó, elvá . . . v á . . . válik tű . . .
lem, aztán élhet. . . h é t. . . tek egye . ..
egye . . . egyedül öreg napja . .. napja . . .
imban . .. !
1 4
- M it gondolsz, most a Kovácsék, vagy a Szabóék bömböltetik a rádiót?
J& e t& lfo & A fe iá v c ié /
A te c h n ik a v ívm án ya
— Mit sz ó l a z új a to m r e a k to r h o z ?
— N agy d o lo g . D e m it szó l a m i p is ­
lá k o ló p e tr ó le u m lá m p á n k h o z ?
Ez a b e s z é lg e t é s B a la to n m á r ia -A lsó
m e g á lló h e ly e n z a j lo tt le. Itt e g y e t le n
p e tr ó le u m lá m p a á r a s z t g y e n g e f é n y t . De
íg y v an B a la to n m á r ia -F e lső é s B a la to n -
m á r ia -S z ő lő te le p m e g á lló h e ly e k e n Is.
E zek en a m e g á lló k o n m in d ö ssz e e g y - e g y
p e tr ó le u m lá m p a „ v ilá g ít” . K ö n n y ű e l­
k é p z e ln i, h o g y m ily e n sö tét v a n a v a s ú t
k örnyékén.
A k ö z s é g i t a n á c s a z elm ú lt é v b e n
sa já t e r e jé b ő l v illa m o s íto tta a f ü r d ő h e ly
a lsó m e g á lló já n a k k ö r n y é k é t é s s z e r e t t e
v o ln a a m e g á lló h e ly e t b e k a p c so ln i a v il­
la n y v ilá g ítá s b a . E z ért a T a n á cs f e lh ív t a
a MÁV p é c s i ig a z g a tó s á g á n a k f ig y e lm é t
a r r a , h o g y m in d ö s s z e 4500 fo r in t h o z z á ­
já r u lá ssa l a m e g á lló h e ly e n Is k ig y ú l-
h atn a a f é n y . A p é c s i I g a z g a tó s á g v á ­
la sz a s z e r in t a M ÁV-nak e r r e a k i­
a d á sr a a k k o r n e m volt k e r e te . A zó ta
e g y é v te lt e l, é s ú g y látszik , m é g m in ­
d ig n in c s a M Á V -nak e r r e a c é lr a 450 0
fo rin tja . K ár, m e r t en n ek a s ö t é t s é g ­
n ek a b a la to n i id e g e n fo r g a lo m lá tja a
k árát.
N ovák J ó z s e f V B -titk á r
E a l a to n m á r ia f ü r d ő
N a g y h a n g ú nagyáru h áz
Fáradhatatlanul bömböli naphosszat a
kecskeméti főtéren lévő Állami Áruház
torzhangú megafonja: „Nagyáruház,
nagy választék. Megérkezett a leg­
újabb . . .” Időközönként belekontrázik
az áruházi szövegbe a busz-megálló
hangszórója is: „Az autóbuszjárat meg­
érkezett.” A szemben levő irodák, üzle­
tek a lakások ajtóit, ablakait ilyen­
kor ijedten csukják be az emberek, mert
ez a bábeli hangzavar nem kíméli az ide­
geket. A szerény járókelő pedig — mi­
vel nem csukhat be semmit — fogja a
fejét és azon elmélkedik, vajon egy szé­
pen fejlődő város főterén van-e, vagy a
vurstliban.
K ovács Istv á n
K e c sk e m é t, H u n y a d i v á r o s
Se víz, se kémény, se garancia
Községünk egy modern, új iskolát ka­
pott. Az új létesítményt az É. M. Komlói
Építőipari Vállalat készítette és adta át
1 9 5 8 . november 7 -én. Az átvétel napján már
hiba volt a vízszolgáltatással, amit egy havi
utánjárással végül is sikerült megjavíttatni
a komlóiakkal, úgyhogy a telet kihúztuk
vele. Ez év május 3 -án azonban ismét be­
döglött a kútban elhelyezett motor-szivaty-
tyú és így a kétszáz iskolás, negyvennyolc
óvodás gyerek és az üzemi konyha megint
víz nélkül maradt. Nyomban írtunk és te­
lefonáltunk a komlóiaknak, és kértük a
motor sürgős kijavítását. Sürgős kérésünkre
tíz nap múlva azt a választ kaptuk, hogy
„jelenleg nem érnek rá garanciális munkát
végezni”.
Az iskolán egyéb „műszaki” hibák is
vannak, meglehet a fenti vállalatnak a jót­
állási idő leteltéig meg kellene javítani. A
kémények meghosszabbítására például a bí­
róság döntést is hozott, de a komlóiak fü­
lük botját sem mozgatják. A Komlói Építő­
ipari V állalat valószínűleg úgy okoskodik,
hogy a garanciális idő lejártáig megleszünk
kémény és víz nélkül, utána majd csak tör­
ténik valami. Mi viszont azt szeretnénk -
és ehhez kérjük a Ludas Matyi támogatását
hogy az iskolánkon elkövetett „műszaki”
hibákat az Építő V állalat még a garanciális
időn belül kijavítaná.
F. K. á ll. isk . ig . h.,
O la sz
Ludas Matyi postájából
A m á ju s 14-i s z á m u k b a n m e g je le n t
„ L a s s a n , d e r o s s z u l” c ím ű c ik k ü k r e
k ö z ö ljü k : A Lottó Á r u h á z é p ít k e z é s é ­
n e k la s s ú s á g á t, v a la m in t a m e n n y e z e t
e g y e n e t le n s é g é t , f e s t é s i h ib áit é s h a j­
s z á lr e p e d é s e it , to v á b b á a p a d ló b u r k o ­
lat f e ltá s k á s o d á s á t m i is tö b b s z ö r k i­
f o g á s o lt u k . M ájus 1 9-én a VII. k e r ü le ti
H á z k e z e lé s i Ig a z g a tó s á g m e g h ív á s á r a
e z ü g y b e n e g y e z t e t ő é r t e k e z le t e t ta r ­
t o tt u n k , m e ly e n a k iv ite le z ő k v á lla ltá k
a h ib á k k ija v ítá sá t,
B elk er Á r u h á z i K e r e sk . lg .
B e n k ő L ajos o sz t. v e z .
Parkverseny,
vagy tehén-derby?
T eg n a p M á tra h á z á n já rtu n k , hogy
m egnézzük, v a jo n hogyan k é szü ln e k
az o tta n ia k az ü d ü lő k országos p a r k ­
v erse n y ére. K iv áló k ertészeti m u n ­
k á ró l tanúskodó, n ag y v irá g g ru p p o t
lá ttu n k az ü d ü lő közepén a b b a n a
tö rté n e lm i p illa n a tb a n , am in t D allos
L ászló, az ü d ü lő ig azg ató ja a k o ra ­
h a jn a li órákhoz stílszerű len g e m a ­
g y arb a n , házilag k észü lt k a rik á s os­
to rá v a l, éppen a te h e n e k e t h a jto tta
k ife lé belőle.
A gyöngyösi ta n á c s h a tá ro z a ta
a la p já n a te h e n e k e t az ü d ü lő h ely en
z á rv a k ellen e ta rta n i, vagy h a a sza­
b a d b a n v an n ak , a k k o r ő rize tü k rő l
gondoskodni kellen e. N em é rtjü k ,
m ié rt nem szerez érv é n y t s a já t h a tá ­
ro z a tá n a k a gyöngyösi ta n ác s, és
m ié rt nem b írsá g o lja m eg az ism é­
te lte n szab ály sértő te h é n tu la jd o n c so -
kat?
M ég ak k o r is, h a a m á tra h á z a i e r ­
d észek rő l v a n szó!
 S zórak ozott v a d e v e z ő sö k
S chw ott L a jo s r a jz a

Nem szeretem a szinkront. Szeretem

a technika vívmányait, de a szinkron­
ban, hol a hangszín rossz, hol a száj­
mozgás cs a magyar hang illeszkedése,
hol szobahatást ad szabadban, hol vica-
verza.' Bár a színészek megválogatása
bizonyára körültekintő gonddal történik,
nagyon sok esetben nem fedi a magyar
színész hangja az eredeti filmalak jelle­
mét, viselkedését.
Ezért nem szeretem a szinkront. Mea
cu lp a . . .
Ezzel a viszolygással ültem be tegnap
az egyik reprezentatív filmszínházunkba.
Szinkronhoz. De a film iránti érdeklő­
désem legyőzte a viszolygást, és meg­
adtam magam. Ám legyen.
Tekintetem már a híradóra tapadt, - Ejnye, a középső részt megint otthon felejtettük!
amikor a félhomályban észrevettem,
hogy nagy szuszogással fejkendős, ter­
metes asszonyság préselődik be a hátsó
sorba. K ét oldalán egy fiatalnak látszó
legény és egy ifiasszony foglalt helyet.
És abban a pillanatban harsány papír­ J ó k a i Mór id ő s k o r á b a n á lm a tla n ­
sá g b a n s z e n v e d e tt . A h ip n o tik u s q y ó g y -
zörgés kezdődött. Az asszonyság két ol­ m ó d a k k o r ib a n k e z d e tt d iv a tb a jö n n i é s
dalán cirpelni kezdett a Sportszelet és J ó k a i, c s a lá d ja u n s z o lá s á r a , v é g r e b e le ­
a rumosmeggy lepelbontására annyira e g y e z e t t , h o g y h ip n o tiz ő r t e g y e n k ís é r ­
jellemző, finoman hangolt, de annál alat­ le te t v e le is. M e g fe le lő e lő k é s z ü le te k
tomosabb és kitartóbb celofán- és szta- u tá n a h ip n o tiz ő r r á k e z d e t t a m o n d ó -
niol-surrogás .. . k á já r a :
— Jók ai M óri M inden k ö d b e o lv a d ,
h a lk z e n e s z ó l é s á lo m b a r in g a t ja .
M ost m é ly e n a lsz ik l Jók ai f e je c s a k ­
u g y a n le k o n y u lt a h in ta s z é k b e n , a z ­
u tá n m o z d u la tla n m a r a d t. A c s a lá d t a ­
g o k h á lá s p illa n tá s o k k a l é s 20 fo r in tta l
h o n o r á ltá k a c s o d á la t o s s ik e r t, m ir e a
h ip n o tiz ő r d ia d a lm a s a n n y ú lt a k a la p ja
u tá n . A lig h o g y k ite tte a láb át a z a jtó n ,
J ó k a i ó v a to sa n p islo g n i k e z d e tt, m a jd
m e g s z ó la lt :
— E lm ent m á r e z a z őrült?

Dicséretükre váljék, elég hamar be­

S a c h a G u itry ö ltö z ő jé b e fia ta l ú js á g ­
fejezték ezt a műveletet. Felborzolt lel­ ír ó n y ito tt b e .
kem h át lecsillapodott és boldogan vet­ — S a ch a G uitry? — te tte fe l a k é r ­
tem tudomásul a nézőtéri békét. d ést.
Akkor robbant fel a bomba. — A z v a g y o k —• h a n g z o tt a v á la s z
A fejkendős asszonyság robbantott: k e lle t le n ü l. — De m ie lő tt to v á b b m e n ­
— Te Julis, aztán olvasd ám a felira­ n é n k , e n g e d j e m e g , h o g y e g y é lm é n y e ­
tokat, m int a múltkor, rossz má az én m e t e lm o n d ja m . K ezd ő s z in é s z k o r o m ­
szörnöm, édös gyerököm . . . b e n je le n v o lta m , a m in t S a ra h B e rn ­
h a r d t ö ltö z ő jé b e fia ta l ú js á g ír ó n y ito tt
A robbantástól kábult agyamban, b e a k é r d é s s e l: S a ra h B e rn h a r d t? A
m int szputnyikok cikáztak a lehetősé­ nagy m ű v észn ő e k k o r fe le m e lk e d e t t
gek: fedüvöltök a csillagos ég­ h e ly é r ő l c s f e je d e lm i k é z m o z d u la tta l
boltig, kirohanok . . . rendőrség, tűzoltó­ m u ta to tt a z a jtó f e lé . K ár, h o g y ö n n e k
ság, m e n tő k . . . az Embervédő Egyesü­ ily e n é lm é n y b e n n e m v o lt m é g r é s z e .
letet hívom ki helyszíni gyorssegélyre, . . . M ost p e d ig m o n d ja m e g , h o g y m it
k ív á n tőlem ?
kell lenni ilyennek is, a védtelen mozi-
látogatók megm entésére. . .
Es ekkor jött a gyökeres fordulat, le­
zuhant a Gellérthegy a szívemről, mert
felriogott a felmentő sereg kürtje a Julis
ajkán:
— Nem kell, anyuka, ez szinkroni­
zált . . .
— A ha. . . ?
— Persze. Magyarul beszél.
Kolumbusz elgyötört lelke ujjongott
fel így zekéje alatt, amikor a remény-
vesztettség hónapjai után megpillantotta
a horizonton az Újvilág vékonyka föld­
csíkját, így robbanhatott ki az a törté­
nelmi „H euréka!” a görög bölcs száján,
így pillanthatta tmeg a közismert tor-
zonborz hajótörött az ugyancsak közis­
m ert Unicum-üveget a végtelen tenger
kellős közepén.
Magam és az Emberiség nevében: kö­
szönöm, kedves Szinkron . . . Megmen­
tettél egy felolvasó szomszédtól. ..
T av aszi Sándor
 A s z e iz m o g r á f
M é sz áro s A n d rá s r a jz a
'M
m
-M

A te c h n ik a csod ája
M intaférj az ü d ü lő b e n S á n d o r K á ro ly r a jz a
E rdei S á n d o r ra jza

- Hoztam tíz deka mustáros halsalátát a büféből, édes

- Ezt a pechet! Azt hittem, egyágyas szobát kapok! . . . fiam. Csapold le belőle a mustárt, és akkor van mit enned
a virslihez . . .

LUDAS MATYI h u m o r o s, s z a tir ik u s h e tila p .

S z e r k e s z t ő b iz o t t s á g : Tabl L á sz ló fő s z e r k e s z tő . F ö ld e s G y ö rq y f e le lő s s z e r k e s z tő , T o n cz T ib or m ű v é s z e ti s z e r k e s z tő . — K iadja
a H írla p k ia d ó v á lla la t. F elelő s k ia d ó : C so llá n y F e r e n c . — S z e r k e s z tő s é g : B u d a p est, V ili., G yu lai P ál u tca 1 4 . — T el.: 3 3 5 — 7 1 8 .
— K ia d ó h iv a ta l: V ili., B laha L u jza té r 3. T el.: 3 4 3 — 1 0 0 , 1 4 2 — 2 2 0 . — T e rjeszti a P o sta K özp on ti H írlap Iroda 1 8 0 — 8 5 0 . —
K ossuth N y o m d a , B u d a p e st, V ., A lk o tm á n y u . 3 . F e le lő s v e z e tő : L e n g y e l L ajos ig a z g a tó ..
 X V . évfolyam 25. szám. Ára: 1 forint 1959. június IS.

( ' f •

T o n c z T ib o r r a jz a »*>• .
• •

— É s m on d ja, n em fél?
E gy k icsit. M ert iparengedély n é lk ü l c s in á lo m ,
 I ly e n e k a nők!
K asso r a jz a
A l\A A 4 Y U * ru t> ta ,
A humorista kiégett, üres lélekkel bá­
mult le az ötödik emeletről. Negyedik
hete nem irt egy sort sem, pedig úgy­
szólván reggeltől estig törte a fejét. Az
ablakfóliának támaszkodott és úgy nézte
a mélységet.
Hiába, no, nem megy. Megtörtént az,
amit fiatal korában hihetetlennek {ár­
to tt: úgy látszik kiírta magát. Az agya,
amelyik eddig a ragyogó ötletek kifogy­
hatatlan tárháza volt, kimerült. Még egy
nyomorult bök-vershez sem volt ihlete.
Nincs m it írnia! Hiszen m ár mindent
megírt. P ályája első tíz évében — mi­
csoda gyönyörű, legendás időszak volt
ez! — mulatságos és magvas tréfákban
m utatta be a világot. A lelkek mélyére
nyúlt, kifordította belőlük a legrejtettebb
ww érzéseket, pellengérre állította az erénye­
ket, nevettette és gondolkodásra kény­
— F u rc sa, m in d ig ak k o r ak a rsz á t ­
m e n n i a tú lsó p a r tr a , am ikor n in cs szerítette az olvasót. Írásain nem röhög­
tek, csak mosolyogtak, hiszen mindenki
h a j ó já r a t ! . . .
úgy érezte, hogy saját gyengeségét és
saját mosolyt fakasztó erőfeszítéseit tük­
rözi a kroki. Csodálatos idők voltak
M a sz e k alapon ezek. Bárhol, bármilyen körülmények
között tudott írni. Amíg más ember el­
S a jd ik r a jz a
szívott egy cigarettát, addig ő kirázott
a kabátujjából egy krokit, mégis min­
den kis írása egy-egy remekmű volt.
Aztán jö tt a bökversek és az aktuális
észrevételek kora. Bár úgy ment az ut­
cán, m int egy alvajáró, minden furcsa­
ságot, rosszul szövegezett, esztelenül raj­
zolt plakátot, hirdetést, feliratot azon­
nal észrevett. Ezeken az írásain hango­
san nevettek, minden hétköznapi ügy
azonnal mulatságos lett, ha vele esett
meg, írásaiban ezer színnel sziporkázott
az élet. Kétségtelen, hogy ezek az írá­
sok m ár kevésbé állták az időt, m int az
első évtized remekei, de éppen múlandó
frisscségük tette azokat az olvasók ked­
ves csemegéjévé. Sok ember az ő rova­
tánál kezdte olvasni az újságokat, egy­
szerre vagy h at helyre dolgozott és es­
ténként szórakozásból szóvicceket gyár­
tott a fia számára.
És most vége. Mindent megírt, nincs
egy mosolyra fakasztó ötlete, még egy
új kínrím et sem tud kitalálni. Négy hete
nem írt egy sort sem, m ár kezdenek
görbén nézni rá a lapnál.
Á bránd ozás
V árn ai G y ö r g y r a jz a
Alit és sötéten bám ult a mélyen alatta
fekvő utcára. A villamos csikorogva for­
dult a sarkon, autó suhant, apró em­
ber-hangyák futkároznak látszólag min­
den cél nélkül ide-oda, az ú t közepéről
galambok riadtak fel: szóval lent folyt
az élet, amelyet d m ár nem log kivic­
celni. Végül elszántan körülnézett,
aztán — leült az íróasztalhoz és belekez­
dett egy ötveníves társadalmi regénybe.
Z áv o ri L ajos
Egy lóról hány hört
Tegyük fel, hogy a Pipaszurkáló Köz­
pontban valakinek az az ötlete támad,
hogy a Ló utcai kis pipaszurkáló-üzletet
át kellene alakítani áruházzá.
Megtudja ezt egy szemfüles újságíró
és megírja a következő címek alatt:
„ T e r v b e v e tté k e q y p ip a sz u r k á ló á r u ­
h á z lé t e s ít é s é t ”
„L ó u tc a i t e r v e k ”
„ N em k ell tö b b é s z é g y e n k e z n ü n k
a k ü lfö ld e lő tt”
„ T e r v e k a Ló u tc á b a n ”
„ E q y f ilo ló q u s h o z z á s z ó lá s a ”
Ez azonban csak a minimum. Ebből
a hírből 25 cikket is lehet írni. H a az­
tán az a valaki a Pipaszurkáló Központ­
ban elfelejti korszakalkotó ötletét, a jó
újságíró 19 emlékeztető, sürgető, bíráló
cikket ír, melyben felrázza az illetéke­
sek lelkiismeretét. Néhány jó cím:
„ É p ü l, v a q y n em é p ü l a p ip a sz u r k á ló
áruház?”
„ A q q ó d ik a n e m z e t”
„KI a f e le lő s a k é sle k e d é s é r t? ”
„M iről á lm o d ik a lán y?”
„ E q y b ú v á r h o z z á s z ó lá s a ”
H a jól számolom, ez eddig 44 cikk.
Namármost, ha úgy döntenek, hogy
mégis lesz pipaszurkáló áruház ( 1 2 Cikk),
fel lehet vetni a kérdést, szükség van-e
az áruházra? Nem kellett volna-e a pénz­
ből inkább lakásokat építeni? ( 6 cikk)
H a az átépítési! m unkákat megkezdik
(7 cikk), a szemfüles újságíró kinyo­
mozza, hogy a bolt műemlék, mert
Schneider Fáni mindig itt vásárolta
a pipaszurkálóit (4 cikk) és tiltakozik a
barbár átépítés ellen. (5 cikk) Cimjavas-
latok:
„H a S c h n e id e r F ánl é ln e . . . ”
„ L e b o n tjá k , v a q y n e m b o n tjá k le?”
„ C sa k a te stü n k ö n k e r e s z tü l!”
„H a a p ip a sz u r k á ló k b e s z é ln i tu d n á ­
nak . . .«
„ E q y ő s te r m e lő h o z z á s z ó lá s a ”
De ez még semmi! Menjünk tovább!
A boltról kiderül, hogy nem műemlék,
m ert 1951-ben épült ( 8 cikk) és tovább
folytatják az átépítést ( 6 cikk). Az át­
építés előreláthatólag lassan fog menni
(26 cikk), végül azonban mégiscsak el­
készül (11 cikk). Egy jó ( 6 cikk) újság­
író (4 cikk) ilyenkor (7 cikk) megírja:
„ H á n y m illió fo r in tb a k e r ü lt a Ló
u tc a i p ip a sz u r k á ló á r u h á z é p íté se ? ”
„ A n é p v a q y o n n em m á k o s té s z ta !”
„ M iért v e t t a p ip a sz u r k á ló á r u h á z
h á r o m sz a r v a sü n ő t? ”
„ M iért n e m k a p n i p lp a sz u r k á ló t
a p ip a sz u r k á ló á ru h á z b a n ? ”
„ E q y fin n v e n d é q h o z z á s z ó lá s a ”
Ez 146 cikk egy témáról, de ebben a
témában több is van. Ügy ki lehet
hozni belőle 63 845,43 cikket, mint a
pinty.
Csak győzze az olvasó idegekkel!
M ikes G yörgy
 A duhaj Szegő G izi r a jz a

I. A hm ed,
J e m e n k irá ly a és egyben az ország
egyházi fe je sa jn o s n em ö rv en d a
leg jo b b egészségnek. A T im es cím ű
a m e rik a i fo ly ó ira t érte sü lé sei szerin t
a 67 éves u ra lk o d ó eg y eb ek közt gyo­
m o rb ajb an , sz ív b á n ta lm a k b a n és
re u m á b a n szenved. M in d ezek te te ­
jé b e — n em p o n to s a d a to k sz e rin t —
leg alá b b 200 feleség e van.
A k étszáz asszo n y a m i k o rláto lt
eu ró p a i fo g a lm a in k sz e rin t egy kicsit
sok a jóból, és a lk a lm a sin t m á r fia ­
ta la b b íkorban is gyom or- és szívpa­
n aszo k a t id é z h e tn e elő. Ezzel szem ­
b en C lau d ie F a y e in p á risi orvosnő,
ak i h o sszab b id eig é lt Jem en b en ,
a z t á llítja , hogy az o tta n i viszo­
n y o k n ak c sak a tö b b n e jű sé g felel
m eg és eg y en esen le lk esed ik az é rt
a h áz asság i g y a k o rla té rt, am ely et
ebben a m e g leh e tő se n e lm a ra d t
a ra b o rsz á g b a n ta p a sz ta lt. C laudie
F ay ein sz erin t, te k in te tte l a sú ­
lyos fé rfih iá n y ra — m ás m egol­
d ás e lk é p z e lh e te tle n volna. Így,
a m in t a fra n c ia orvosnő közli, a fé r­
fia k m a x im á lis k ih a sz n á lá s á ra k ell
b eren d ezk ed n i. E n n e k a p árizsi szer­
ző sz e rin t az a lényege, hogy a je ­
m en i if jú t m ih e ly t elvégzi a kötelező
isk o lát, azo n n al összehozzák egy t a ­
p a s z ta lt özvegyasszonnyal, a k in e k
bölcs ú tm u ta tá s a a la tt é ri el a fé rfi­
k o rt — 14— 15. életév ét. E k k o r k ö ti
m eg szülői ta n á c s ra első te lje s é r ­
v én y ű h áz asság á t, m a jd ízlésének
m eg felelő en és p ersz e an y ag i helyze­ - nem , nem, nemi nem , nem, nem!
té tő l függően, a k ésőbbi év e k so rá n - Nem megyek én innen e l ! . . ;
to v á b b házasodik. Á ltalán o s szokás
— tu d ó sít C lau d ie F a y ein —, hogy a
40— 50-es év e k b en a je m e n ie k egé­
szen fia ta l ú j fele ség e t szerezn ek be. V ariáción k F e jr a n t. . .
Ez a z é rt is p ra k tik u s , m e rt elh alálo ­
z á su k u tá n az ifjú özvegyek m ég
nagy é rd e m e k e t sz erez h etn e k az is­
ko láb ó l frisse n k ik e rü lt ifjú sá g o k ­
ta tá s a terén .
K özönséges h a la n d ó n a k persze
n em ig en le h e t tö b b , m in t n ég y fele­
sége. Ez eg y szerű és rid e g gazdasági
m eggondolások a la p já n is világos.
M ás a h ely zet a k irá lly a l, a k i n y il­
v án v a ló a n e z e n a té re n is tö b b e t
m eg en g ed h et m a g án a k . P ersze a k i­
rá ly h ely zete sem m in d ig irig y lésre
m éltó. L e g ú ja b b (jelentések sz e rin t
I. A h m ed k ö szv én y e o lyan kínzó m é­
re te k e t ö ltö tt, hog y a k irá ly R óm ába
u ta z o tt és eg y m a g á n -k lin ik á n k ez el­
te ti m ag át. A n ag y ú tr a m indössze
n eg y v e n et v itt m a g áv a l h itv esei kö­
zül, egészen p o n to sa n h áro m felesé­
g et és 37 ág y asn ő t. A ró m ai o rvosok
é rte sü lé se in k s z e rin t azo n b an nem
m é ltá n y o ltá k elég g é ezt az ö n k én tes
le m o n d ást és fe lk é rté k a 70 felé kö­
zeledő k e le ti u ralk o d ó t, hogy a gyógy­
kezelés id ő ta rta m a a la tt a lehetőség
sz e rin t to v á b b c s ö k k en tse hölgyeivel
v aló k ap c so la tát. A k irály , a k i ú g y ­
lá tsz ik sok e u ró p a in á l kom olyabban
veszi az orvosi elő íráso k at, azonnal
in té z k e d e tt és közölte, hogy ró m ai
ta rtó z k o d á sa id e jé n ú ti h áre m én e k
— m a x im u m négy ta g já v a l ó h a jt n a ­
p o n ta találk o zn i. a népszerű papírgyűjtési plakátra
K ertész G yörgy 3
G en fb en

M ik o r a z u tc áró l bejössz,
N ézd m eg a b a k k a n c sta lp a d a t,
S m ie lő tt P eg az u sra ülsz,
T ö rö ld le jól, m i rá ra g a d t.

H a a k ro k i leves, a h u m o r m i?
N incs kétség, az csu p án só lehet.
H u m o ristá k , ti „egyesek” ,
S zerelm es szak ácsn ő k n em v ag y to k ti,
C sa k k ic sit feledékenyek.
G y árfá s E n d re
 Esti szórakozás: kirakatszemle
/h iK tt GyoFgy^ -fö^az j70b fYy
Egy este, am ik o r a b e rlin i „B u d a-
p e s t” é tte re m b e n az é tla p o t böngész­
tem , fe lré m le tt elő ttem a m a g y ar
p u sz ta képe. K ésőre já r. A sz u ro k fe­
k e te ég en fén y esen rag y o g a H a jn a l-
csillag. F á ra d t, borostás g u ly á so k ü l­
n e k a tű z k ö rü l. A k o rm o s b o g rács­
b a n g u ly ás ro tyog és illa ta m e g b iriz­
g á lja az o rro m a t. L elki fü leim m el
h allo tta m , m irő l d isk u rá ln a k . A zt
k é rd i az eg y ik :
— M it fő zté l a gulyásban, k o m ám ?
— C sip etk ét.
A berlini medve:
- Na, wie geht's dem — N em le sz az jó. S p a g e tti kell
Budapester „Mackó"? bele, te! Ü gy originál!
A b e rlin i „B udapest” é tte re m é t­
la p já n u g y an is ezt o lv astam :
F é llite m y i „O rig in a l u n g arisch e G u lasch m it
S p ag h etti.”
„ fe k e te k á v é ”
Egy k u r ta m ondat n é h a tö b b e t
m ond, m in t egy hosszú közgazdasági
/■ I C " ta n u lm á n y .
K ele t-B e rlin b en ren g eteg n y u g a t­
b erlin i re n d sz á m tá b lá jú a u tó szág u l­
dozik. A le g tö b b kocsit h ite lb e , rész­
le tre v á s á ro ltá k . V árost n éz n i m e n ­
nek, v ag y láto g ató b a: szülőkhöz, te s t­
v érek h ez, rokonokhoz. N ém ely ik
au tó o ly an hosszú és kecses, m in t
egy hajó.
E g yszercsak feltű n ik e g y fe jle tt
csereb o g ár nagyságú, ü tö tt-k o p o tt,
ö sszetákolt, ag g k o rát élő trag acs.
K öhécselve b o tladozik a tö b b ie k u tá n .
E n n ek Is n y u g at-b e rlin i ren d sz ám -
tá b lá ja v an . O ld alán pedig n agy, fe­
- Ha túl erős lenne h é r b e tű k k e l a következő b ü sz k e fel­
a kávé, önthetek bele írá s o lv ash ató :
egy kis forró v iz et. . . „A ber b e z a h lt!” (De ki v a n fizetve!)
B e r lin i au tom ata-eld orád ó
- Tudod, mi hiányzik még, Fritz? Fagylalt-automata .. .
fi
Nemcsak utazni, cigarettázni is lehet az „U" Bahnon
istock. K ikötőváros. A k ik ö tő t
m o st fejlesztik , ö re g , lépcsős szélű,
m a g astető s h ázak , televíziós a n te n ­
n á k k a l. A fa la k b a n svéd ágyúgolyók,
v a la m ik o r 1600-ból. K om or tem p lo ­
m o k és v id ám szín ű ú j házak.
A lk o n y aik o r, a m ik o r a te n g er fe ­
k e te -a ra n y és v örös színű, R ostock
ódon u tc áin , a p a rto n és a m ólón
m e g je le n n e k a szerelm esp áro k . Egy
k islán y , egy m atró z, egy kislány, egy
m atró z, egy k islán y , egy m atróz. Ci­
v ilt n em lá tta m . Á llító lag a civ ilek
m ás v áro so k b a já r n a k udv aro ln i.
R o sto ck b an a ten g erész az úr.
T e h á t sem m i esély em nem volt. Sassnitzban rájöttünk,
N em hogy m a tró z n em voltam , de hogy nekünk a tenger
m ég egy vízi já rta ssá g i igazo lv án y t nemcsak sós, de hideg
sem tu d ta m vo ln a felm u tatn i. is . . .
B e rlin i u tca. T elefo n fü lk e. O da- .
b en n egy k islán y telefo n ál. V alószí­
n ű le g a vőlegényével beszélget, m e rt
m ég az o rra is mosolyog. A fü lk e
e lő tt k e tte n v á ra k o zn ak , k é t idősebb
ú r. F ig y elem ők et: n em ru g d o ssák az
a jtó t, n em rá g já k idegesség ü k b en az
ö k lü k e t, nem sz ala d g áln a k kö rb e-
k ö rb e a fü lk e körül.
Nem. ö k so rb an á lln a k és v árn a k .
H ig g ad tan . T ü relem m el.
M á r á lá tv á n y tó l is ideges lettem .
J u j d e sz e re tte m v o ln a o d aro h a n n i és
bed ö rö m b ö ln i az ajtó n , hogy aszon-
gya:
— H alló, f rá jlá jn , m ed d ig v á rjo n
itt m ég ez a k é t fé rfi?
N em is a k a rta m telefo n áln i, de Utcai terefere
p e sti vagyok.
Kik ezek? Űrhajósok?
Nem. A fiatalság vikendre motorozik.

h á t h a v a la k i
n e m is m e r i...
M ottót N incsenek rég i .ic c é k ,
csak öreg* rm kerek .a n n a k . Egy
ó ja su lsttn e k m inden Tiee ÚJ.
Ér
— M aga zseb red u g o tt kézzel k o l­
d u l?
— N a d rá g ta rtó ra k ell a pénz.
— H a v in n i a k a r ja v a la m ire az
életb e n , fo g ad ja m eg egy ta n á c so m a t,
— É spedig?
— Sose h allg asso n a m á so k ta n á ­
csára.
— M ondja, jó a lég fü rd ő a r e u ­
m á ra ?
— H ogyne! É n is attó l k a p ta m az
enyém et.
— K épzeld, a Dezső súlyos se b ek ­
k e l fek szik a kórházban!
— H ih etetlen ! H iszen alig eg y fél­
ó r á ja lá tta m a R ákóczi ú to n eg y fia ­
ta l szőke nővel!
— A felesége is látta.
— Szegény fé rjé n e k ta lá n jo b b volt
így, S v a n tá k n é . . . G on d o ljo n a rra ,
h o g y ő m á r a m e n n y o rszág b an van.
— É pp a z é rt sírok. M ost é n k én y ­
6 te le n leszek a pokolba k é r e z k e d n i. . .
B a laton i h y m e n
- Nagyon sürgős kérem, mert a Feri szobatársa horkol, az
enyém pedig egész éjjel m esél. ..
u ú
Azt mondja' nekem barátom, Dr.
F. Ä., a hírneves orvostudor:
— A leletek arra m utatnak, hogy nincs
semmi szervi elváltozás, m agyarán szól­
va, kutya bajod. A főfájások, amikre
panaszkodsz, nyilván idegi eredetűek,
túlfeszített szellemi munka, kimerültség,
átmeneti vérkeringési zavarok. Persze,
az életmódon feltétlenül változtatni kell.
— Feltétlenül! -- ismételte kérlelhetet­
len szigorral, miközben vastag szivar­
já t óvatosan és szeretettel hengergette
meg a hamutálca peremén. Majd mel­
lemnek szegezte a kérdést: _
— Hogy állunk a narkotikumokkal,
kedves barátom ?
— H á t . . . nem a legjobban . . . —
dadogtam. — Az a büdös cigaretta, tu ­
dod, tizenöt Harmónia naponta .. .•
Dr. F. A. elgondolkozva burkolózott
szivarja illatos füstjébe, miközben a ha­
ladó gondolkodású, megértő orvosok
nyájas ábrázatát öltötte magára.
— Az nem is so k . . . — szólt engedé­
kenyen. — Ha megelégszel ezzel a tizen­
öttel, nem lesz semmi baj . . . Nem hin­
ném, hogy a nikotin. . . Ellenben, hogy
állsz az alkohollal? — kérdezte és szú­
rós tekintettel várta a választ.
— Hát, bizony néha megiszom egy­
két pohár bort vagy ko n y ak o t. .. Sőt,
ha jó társaságban vagyok, még többet
i s . ..
Barátom méltatlankodva ingatta a fe­
jét. Befojtotta a szivarja végét, majd
újabb szivarra gyújtva, szomorú szem­
rehányással m ondta:
— És te, állítólag, intelligens ember
v a g y . . . H át hogy lehet, a te érzékeny
idegzeted mellett, egy korty alkoholt is
elfogyasztani. . . Most én világosítsalak
fel az alkohol mérgező hatásáról? Szé-
gyeld m agad!
— Sört sem? — kérdeztem könyö­
rögve.
— Egy kortyot se! Igyál limonádét
vagy parádi vizet!
Megszégyenülve kullogtam el tőle. Tá­
vozóban még láttam, hogy aggódó arc­
T oncz T ib o r r a jz a
n m (
cal néz utánam, ha ugyan a sűrű szi­
varfüstben jól tudtam kivenni arcvo­
násait.
*
Dr. H. Zs. barátom, a neves profesz-
szor, magánrendelőjében fogadott Vi­
dáman paskolta meg reszkető kezemet.
— Fel a fejjel, barátocskám! Nem kell
idegeskedni! Nincs itt semmi komoly
baj . . . No, szedd össze m ag ad __ Igyál
egy pohárka kisüstit, most kaptam fa­
luról, ez m ajd m egnyugtat. . .
Koccintottunk és tittunk. Egy kicsit
erős ital volt, de jó, tiszta, zamatos.
Megittam még egy pohárkával, hogy
erőre kapjak, aztán megkérdeztem:
— Szóval, úgy gondolod, hogy nem
halok meg rövidesen? . . .
— Szamát; vagy! Olyan egészséges
szervezeted van, hogy csak gratulálha­
tok . . . De h át persze, az idegek, azok a
fránya idegek. . . Mondd, hogy élsz te?
Ismerlek benneteket, bohém ek. . .
Felvilágosítottam, hogy téved, szoli­
dan élek, de bizony, néha megiszom
egy-két pohárkával, sőt, ha társaságban
vagyok. . .
Mosolyogva félbeszakított:
— Társaságban mindenki iszik, az
term észetes. . . Az ember néha iszik,
iszogat. . . De' az a nyomorult bagó so­
sem megy ki a szádból! H ányat szívsz
naponta?
— T ízet. . . tizenkettőt. . . — dadog­
tam.
— Egy darabot se! Egész nap füstöl
és még csodálkozik, hogy folyton fáj a
fe je . . .
Hiába vitáztam, nem tágított kimon­
dott szavától. Amikor látta, hogy n a­
gyon elszomorodom, megkínált még egy
pohárka kisüstivel, aztán elváltunk.
*
Kénytelen voltam mindkét híres or­
vostudor tanácsát megfogadni. Nem kis
lelki küzdelembe került. Most Dr. F. Á.
tanácsához híven dohányzom és Dr. H.
Zs. véleménye alapján iszom. Csak ne
fájna folyton a fejem.
G ád o r B éla
 N e m gyártan ak tö b b g ő zh ajót

í « S &
- Psszt. hallottad? Megszűnik a Madách Színház, napközi
otthont csinálnak belőle, Ladányi Kínába megy misszionárius­
nak, Uray az MTSH-ban átveszi a vizisportok osztályának ve­
zetését, Tolnay a MAV-hoz kerül. Mezei pedig átveszi a Posta­
vezérigazgatóságot. De ez még mind csak semmi. M ajor a mi­
nisztériumba megy és rendeletileg biztosítja magának a Ro­
meo szerepét. A Nemzeti sorsa még bizonytalan. Lehet, hogy
Gobbi múzeumot csinál belőle, de arról is szó van, hogy há­
romtagú direktórium veszi át a vezetését, Salamon, Breitner és
Friedmanszky. Az utóbbi azért, hogy legyen, aki vissza is tud
rúgni, másrészt nem árt egy fradista a vezetésben. Biharit a
Filharmónia szerződteti sanzonénekesnek, ő lesz a magyar
Yves Montand, a két Makláry a Dohányjövedékhez kerül, Bes­
senyei átveszi a városligeti Gundel-éttermet, Kállaival az
Atomfizikai Intézet tárgyal. Várkonyi természetrajzi filmet
csinál Homoki Nagy Istvánnal „A szitakötő egy napja" cím­
mel. Fényes Szabolcs az Operaház igazgatója lesz, Godának
felajánlották a Vidám Park igazgatói tisztségét, a Néphadsereg Horgász: Még maga beszél, maga divatból kiment múzeumi
Színházát a Honvéd labdarúgó csapata foglalja el, amelynek emlék?!
nemcsak Törőcsikje, hanem Bozsik Cucuja is van. A Petőfi
Színház egyesül a Kalimpex-kultúrházzal, a Jókait átalakítják
céllövöldének, Simon Zsuzsa átveszi az Operaház balettkarát, H a g y o m á n y tis z te le t
a most épülő Fővárosi Vígszínházát lebontják, a téglákat Ino-
tára irányítják. A vidéki színházakat átalakítják üzemi ét­ T a lc á c s Z o ltá n r a l z a
kezdévé. A filmgyár leáll, a rádió megszűnik, mindenki megy,
kivéve a dramaturgokat, a színházi újság ezentúl négyéven­
ként jelenik meg totó-melléklettel három oldalon, a Zeneaka­
démiát átveszi a Gyógypedagógiai Intézet, a Színművészeti
Főiskolát pedig az Űrhajózási Társulat.
- Óriási! És ez mind biztos?
- Halálbiztos. Ugyan miféle létjogosultsága lenne a plety­
kának? Egy hírem van csak, amiben én sem vagyok egészen
biztos.
- És mi az?
- Hogy a felsőbb szervek, amelyek mindig megígérik, hogy
május elsejére döntést hoznak a következő évadról, még eb­
ben az évben meghozzák a döntésüket. . .
Egy színész,
akit már megölt a bizonytalanság

A z őrü let éjszakája T íz d ek a so n k a

Várnai György r a jz a V a s v á r i A n n a r a jz a

7
 S zerz ő d é si e lő k é sz ü le te k az új sz ín h á z i szezo n ra

M ennyi ócskaság, m o rm o g o tt bosszú­

san egy idősebb férfi, am ik o r m á r a n e ­
IM I

gyedik lá d á t k u ta tta á t a p a d láso n és

m ég m indig n em ta lá lta m e g a h o rg ász­
zsinórt, h o lo tt esk ü d n i m e rt v o ln a rá,
hogy v alah o l o tt k ell len n ie. E k k o r
a k a d t a k ezébe egy kis p etró leu m lá m p a .
Hogy k e lle tt v o ln a a m ú lt h ó n ap b a n ,
am ik o r k ét n a p ig rö v id z á rla t v o lt és
g y erty a m e lle tt v ak o sk o d tak ! S zörnyen
poros vo lt a lá m p a, a fé rfi ö n k é n te le ­
n ü l m eg tö rö lte a h á z ik a b á tja u jjá v a l.
A lig é r t az o n b an hozzá a lám p áh o z,
h irte le n egy ó riás á llt e léb e és a férfi
őszinte m e g lep etésére így szólt:
— M it k ív án sz? R ab szo lg ája vagyok
an n ak , ak i e lá m p á t a k ez éb e n ta rtja !
No de ilyet, go n d o lta m a g á b a n a férfi,
ak i m á r rég e n e lfe le jte tte az E zereg y éj­
szak a m eséit, s a F e re n c v á ro sn a k az

A u sztria fe le tt a ra to tt 6 : 1-es K K -győ-

zelm én k ív ü l a cso d ák b an sem h itt.
M ost ho g y an m a g y aráz za m eg e n n e k a
m esebeli b ab o n á s ó riá sn a k , hogy ilyesm i
nincs, ezzel csak a g y e re k e k e t szórakoz­
ta tjá k .
De nem fog tö p ren g en i, h a n e m kíván.
De m it? H o rg ászzsin ó rt? N em já r a th a tja
le m a g át az ó riás előtt. P a lo tá t? Nem,
an n a k a leg tö b b sz o b ájá t k iig én y eln ék ,
s k ü lö n b en is hogyan a d n a sz ám o t a pa­
lo ta ered etérő l. M inden k érd ő ív b e bele
k ellen e írn i, csak nyűg le n n e. J ó totó-
tip p e k et? N em valószínű, hogy ez az ó ri­
ás é r t a lab d arú g ásh o z. N y erő lottó­
szám okat? Eh, a pénz csak tö n k retesz i
az em bert, n é h á n y h é t a la tt fe lfa ln á k az
ism erősök és a rokonok. K ü lfö ld i u ta ­
zást? N em sz e re t u ta zn i. U ta z á s t egy
m ásik é g ite stre ? M i ő, sz p u tn y ik ? Hosz-
szú élete t? Az öreg e m b e re k n e k való.
H á t a k k o r m it k ív á n jo n ? M ost m á r a
kocka el v a n vetve, h ely ese b b en : a lám ­
E g y ü tté r z é s S c h w o tt L a jo s r a jz a p a m eg v a n törölve.
A z ó riáso n m á r lá tsz o tt, hogy egy k i­
csit tü re lm e tle n , de n em szólt. A férfi
h irte le n a h o m lo k á ra ü tö tt.
— Na, ó riá s b ará to m , v issza tu d ja -e
D I É T Á S O K ! FIGYELEM!! fo rd ítan i a z id ő t?
SZ É N H ID R Á T SZ E G É N Y , SÓM ENTES, — A n n ál m i sem k ö n n y eb b ! — v ála­
SÓ SZEG ÉN Y , R O ST- ÉS FŰ SZER .
szolt az ó riá s egy k ic sit csaló d o ttan ,
m e rt n em sz e re tte az a p ró m u n k á t. In ­
szé EENY, R ö s t - é s z s í r s z e g é n y , k áb b k id ö n tö tte vo ln a a h ely éb ő l a Hi­
fehérjedús és vitaminnal dúsítoti m a láját.
élelmiszerek árusítását kezdték meg kijelölt — T u d n iillik — f o ly ta tta a fé rfi — ne
vegye rossznéven, de n in c s b e n n e m sem ­
m i n a g y ra v ág y ás és a z t is m eg k e ll m on­
danom , hogy sz eretn é k a m a g am ere jé ­
ből boldogulni, nem jó dolog a z , h a az
M lo lt& O H em b eren m á r csak a cso d a seg íth et. M ás
az, h a az e m b e rn e k le h e tő sé g e t adnak,
a lk a lm a t egy ú ja b b k ís é rle tre , m in t a
m a g asu g rásb an . M egm ondom m ag án ak ,
hogy én elh ib áz ta m az é le te m ät. És
m iért? N em ta lá ln á ki. R ossz ó rá t v et­
tem . Ez ta lá n fu rc sá n h an g zik , de így
, Ez lesz a diétád? ó , te szegény I van. K ét ó ra k özött in g a d o zta m az órás-
 H onvagy Szegő Gizi ra jz a

nál, v ég ü l m e g v e tte m az eg y ik et a m á-
sik h ely ett. Egy h é t m ú lv a az ó ra k ésn i
k ezd ett, e rre c sak ú g y jö ttem rá , hogy
elk éstem egy ra n d e v ú ró l, a nő m á r n em
volt o tt, k ésőbb se m bocsátott m e g n e ­
kem , h iá b a k ö n y ö rö g tem neki, szóba sem
á llt v elem , m ásh o z m e n t feleségül, k in t
él K an a d á b a n , boldogan. M o n d an o m
sem k ell, ő v o lt a z igazi. N em a k a r o k
ro sszat m o n d an i a feleségem ről, k ü lö n ö ­
sen a h á ta m ö g ö tt n em , m ost é p p e n Ze-
begényben n y a ra l a gyerek ek k el. N em
tudom , m a g u k k a l ó riáso k k al hog y v an ,
de az ily en c s a ló d á st az em ber a z élete
végéig sem k ép es k ih e v ern i. És h a a r r a
gondolok, hogy Z ita — igy h ív tá k ö t — (
m in d e n t m e g ad o tt v o ln a nekem , a m it az
élet a d n i képes, a k k o r bizony c s a k á t­
kozni tu d o m a b also rso t, am ely a ro sz-
szab b ik ó rá t n y o m ta a kezem be. Szóval,
óriásom , nem k ív á n o k m ást, v a rá z so lj
vissza ab b a az idő p o n tb a, a m ik o r az
ó rá t v ásáro lta m , a tö b b it bízd rá m !
A z ó riás c sa ló d o tta n vo n t v á lla t. N em
ilyen fela d ato k h o z v o lt ő szokva. K e se ­
rű n gondolt a r r a , hogy a n n a k id e jé n
A lad d in m ilyen sz é p e k e t k ív án t tő le , p a ­
lo tát, h a ta lm a t, d rág a k ö v ek et. D e h á t
m indegy, a g azd a k ív á n ság a p a ra n c s.
Egy in té sé re h a rm in c évvel v iss z a fia ta ­
lo d o tt a világ és a fé rfi karcsún, lobogó
h a jja l o tt á l l t a z ó rásü z letb en és a m á ­
sik ó rá t v e tte m eg. J ó tíz perccel előbb
o tt v o lt a sorsd ö n tő ta lá lk á n . Z ita h o zzá­
m en t feleségül, n é h á n y hónapig b o ld o ­
gan éltek , a z tá n az asszony m eg szö k ö tt
egy h u sz árfő h a d n ag g y a l. A férfi b á n a tá ­
b an eszelősen b o ly o n g o tt a v á ro sb a n egy
h id eg té li é jsz a k á n . Súlyos ízü leti g y u l­
la d á st k ap o tt, h ó n a p o k ig k ó rh áz b an fe ­
küdt, közben e lv e sz íte tte az á llá s á t.
M a jd . . . de tú ls á g o sa n hosszad alm as és
lev erő le n n e egy h u m o reszk b en b e s z á ­
m olni m in d a rró l a ten g ern y i b a jró l,
am ely h ő sü n k e t é rte . T ény az, hogy a m i­ M u ciu s S c a ev o la n ap jain k b an
kor n a g y k e se rv e sen e lte lt az ó riás á lta l
v ará zso lt pótidő, k eserv ese b b k ö rü lm é ­
nyek között v olt, m in t eredetileg. Így
k eserg ett:

— K e lle tt n ek em v ará zsla t, k e lle tt n e ­

kem ú jra k e z d e n e m élete m te tem es sz a ­
kaszát! N em csak h o g y nagyobb b a jb a n
vagyok, m in t v a la h a voltam , de m é g az
illúzióim is o d a le tte k . M ert a k á rm ily e n
k eserv es életem v o lt is, azon á b rá n d o z ­
h attam , hogy bezzeg, h a a m á sik ó rá t
veszem m eg, bezzeg h a Z itá t veszem fe ­
leségül . . . és m ég so k -so k bezzeg! M ost
e n n e k is vége!
A sors, az élet, a v életlen , a k ép z elet,
„a vágy, a csoda, a csalódás e k ü lö n ö s
d rá m á ja vég ü l egy n a g y tan u lság o t k r is ­
tá ly o síto tt k i b e n n e :
F é rfi n e tö rölgessen.
Feleki L ászló 9
 Dolgom van a Hivatalban, Körülnézek. A jobboldali aj­
tehát bemegyek a Hivatalba. tón felirat:
Elintézetlen aktámmal bekopo­ f ő o szt á l y v ezet ő
gok oda, ahol majd elintézik. Elszánt lettem!
III. emelet 17. Benyitok a párnázott ajtón.»
Belépek. A szobában hatan Bent egy szafaládé és egy sze­
ülnek. Odamegyek a legelső­ let hideg fartő ül, nylonban. A
höz. fartőhöz fordulok.
— Bocsánat — mondom vég­ Szimatolni kezdek. Az lesz hárman esznek. Ki ezt, ki azt, — Kéremszépen, van egy
telen udvariasan, mivel észre­ az. Ott! Csalhatatlan házikol­ de ez most nem is lényeges. ügyem, amelyet a Fő . . .
vettem, hogy éppen táplálkozik bász szag. Jó fűszeresre csinál­ Tájékozódni kezdek. Parizer — A Főosztályvezető kartárs
— némi kis ügyem van, ta az asszonyka. volt m ár, házikolbász volt már. ebédel! >
amely . . . Elé lépek és leteszem az el­ Itt viszont ül egy •„Parizer, egy Az ám, dél van! Valahol h a­
— Hamott! — szól rám tö­ intézendő aktát. Rábámul. Minőségi kolbász és egy Fej­ rangoznak. Fordul velem egyet
mött szájjal. Bicskája az asztalon dobol, ö hús. a szoba. De csak egyet. Bele­
— Hol? — kérdem. megfontoltan rágcsál és mere­ Fejhúshoz megyek. Nem té­ vetem magam a legközelebbi
— Ahun az a karts esz!. . . ven nézi a papírt. H at sor az vedtem. Fej az fej! Rág. Tr. karosszékbe és vidáman fel-
Értem. Körülnézek. Minden egész. Kell idő, míg elolvassa Pecsétel. Utasít. üvöltök:
kartárs esz . . . Ki ezt, ki azt,
az ember. — Hatelmethiszemhejő alra! — Főúr! Kérem az étlapot!!!
{ de ez most nem is lényeges. Egyszerre élénk lesz. Ráír Máris megyek a hatel met- Erre elvittek . . .
Elindulok vaktában az egyik valamit, majd bicskája hegyé­ hiszemhejőliöz. Benyitok és Amikor két hét múlva haza­
rágcsáló felé. — Nem nálam! vel elém pöccinti aktám at és balra fordulok. A szobában engedtek, az ápoló idegeseb­
— sipítja a rágcsáló —, ott a zsúfolt szájjal megnyilatkozik: nincs senki. Az íróasztalon ben kezdte rágni a vajaskifli­
kolbásznál! — Egyedigizenheő! . . . üres májkonzervdoboz, mellet­
— Szóval most rendben te kicsiny befőttes üveg, belső
van? — kérdem naivan. falán uborkasaláta maradék.
Rám néz. Nyel egyet. Aztán Kibolyongok a folyosóra. Vala­
még egyet. Valahol megakadt a ki szembe jön velem. Megszó­
kolbászka. Huncut kolbászka. lítom.
— Gije a holarihetegik! — — Bocsánat! Nem tetszik
tagolja felém vad szemrehá­ tudni, hogy hol lehet a liba­
nyással. májkonzerv uborkasalátával?
Áhá! Értem! — „Vigye, ahol — Házon kívül van!
a parizert eszik.” — Kezdek — És az avas szalonna vö­
érteni teleszájul. röshagymával?
Parizer kartárs m ár messzi­ — Áthelyezték! — Ezzel to­ jét. Ebből arra következtettem,
Valóban ő disznósajtot eszik, vább robog, hóna alatt egy el­ hogy nem ért egyet a főorvos
amott meg kolbászt esznek. ről mosolyog. Nyilván szereti intézetlen veknivel.
Ketten. Megyek az egyik kol­ a parizert. ö megnézi az aktát. elhamarkodott döntésével. Tá­
R áír valamit, és udvariasan te- Tanácstalan vagyok. Itt állok vozóban még láttam, hogy a
bászhoz. az aktámmal. Rajta hét alá­ portás hideg káposztát eszik,
— Kérem, egy kis ügyem leszájjal útbaigazít: írás és tizenhárom zsírpecsét. összecsukható villával, kicsi
volna, itt az akta és . . . — Glumbulu! Most m ár csak uborkasaláta kék lábasból. . .
Fel se néz. Késével a túlol­ — Köszönöm! — és máris kellene hozzá és ehető. Vajon
dalra bök: — Házi kolbász! megyek a félemelet 16-ba. Itt hol emészt a kartárs? P ász to r Já n o s

A g y ö ngysor — gyönyörű d a ra b , m eg ér h atv an e zret, d e o d aa d n á h ú ­

csu p a eg y fo rm a rózsaszínű szem —
az előkelő ék szerész k ira k a tá b a n volt
láth ató . H eitz Szvetozár, a p én z­
a ris z to k ra tá k k özött és az éjsz a k a i
életb en e g y a rá n t népszerű S zv eti a rra
sé tált K o v á n y P éternével, ü z le ttá rs a
feleségével, a tá rsa sá g b an és é jje li
életb e n sz in té n népszerű T itiv el, és
h o sszasan m eg állap o d tak a k ir a k a t
előtt. N em c sa k a k ira k a t e lő tt á lla ­
p o d ta k m eg, — de m e g állap o d ta k
a b b a n is, h ogy ez a szép é k s z e rd a ra b
nagyon te ts z ik T itin ek és fö lö tté b b
elfo g ad h ató karácso n y i a já n d é k n a k
ta rta n á — to v á b b á abban is, hogy
Szveti ú r ezt a k ívánságot szin tén
e lfo g a d h ató n a k ta rtja .
A g y ö n g y so rt te h á t m á sn ap H eitz
S zv eto zár m e g v ásá ro lta K o v án y T iti
szám ára. M ég csak illendő fo rm á t
k e lle tt ta lá ln i az átad ásra. M e rt vég­
re is a leg rö v id látó b b férj is m e g lá t­
ná, hogy ily e n gyöngysor n em ép p en
az a csek é ly karácsonyi fig y elem ,
am elly el a b a r á tu n k feleségéről em ­
lé k ez ü n k m e g az aján d é k o k ü n n e ­
pén.
M ásnap, a z u tá n , hogy a f é r j s a
jó b a rá t az a z n ap i tő zsd ezárlat ere d ­
m én y eit m egbeszélte, Szveti e b a rá ti
k érd éssel fo rd u lt K ovány P é te rh e z :
— M it v eszel T itin ek k ará c so n y ra ?
— T u d o m is én — felelte K o v án y
—, m a jd c s a k ta lálo k v a la m it. Az
ördög v in n é a karácsonyt, m ég ezen
10 is tö rje m a feje m et?
— Id e figyelj — m o n d ta Szveti —,
én m eg k ím é lle k ettő l a fejtöréstől.
Egy asszo n y ism erősöm n ag y o n cifra
h ely ze tb e k e rü lt — s el a k a r ja adni
a gyöngysorát.^ A lk alm i vétel. —
1 E L IK A V A T
Jó barátom volt a télen
s m ost h ű tlen ü l elhagyom ,
bár utólag m egígértem :
n em m arad a fogason.
B eakaszto m a szekrénybe
s lesz rá gondom őszig i s . . .
De n e m h itte el szegényke
(m int n éha a nőm se hisz.)
G allérját redőkbe vonta
és im íg y szólt: — ez kom oly?
hiszen addig bánatomba
m ég m eg is ehet a m oly. —
R e m e k érv volt s így kitérn i
n em le h ete tt sem m iképp . . .
Hát íg y szóltam : — ha baj éri,,
kifo rd ítg m a színét. i*—’
(— K ú s z —)
sz é rt is, h a azonnal m e g k a p h a tn á a
pénzt. E n n y it csak rászán sz T iti k a ­
rácso n y i a já n d é k á ra ?
K o v án y P é te r rász án ta . Igaz, elő b b
k é t ékszerésszel m eg b ecsü ltette, d e
a z tá n készséggel k ifiz ette a h ú sz ez er
pengőt.
M eg érk ezett v é g re a k a rá c so n y
este. A z in tim család i v a c so rá ra —
m e ly re term észetesen Szveti is híva-»
ta lo s vo lt -— K o v án y P éte r, m in t
m indig, elk ésv e érk e zett. De sem f e ­
lesége, sem a jó b a rá t nem v á r tá k
izgalom m al, hogy m i lesz a fé rj k a ­
rác so n y i m eglepetése.
A z izgalom csak a k k o r le tt ú r r á
m in d k e ttő jü k ö n , am ik o r K ov án y P é ­
te r v ég re m eg jelen t. H om lokon csó­
k o lta a feleségét, kezet sz o ríto tt a
jó b a rá tjá v a l, s a z tá n zsebébe n y ú lt
s egy p ará n y i ékszerdobozt v e tt elő,
b e n n e egy csinos g y ű rű , m ely et a z ­
n a p v e tt ötezer pengőért.
— Nézd, d rág ám , m it v e tte m n e ­
k e d . . . — m o n d ta s á tn y ú jto tta T iti­
nek.
A gyönyörűszép rózsaszínű gyöngy­
so rt u g y an is féló ráv a l előbb egy if jú
szőke színésznőnek aján d ék o zta. M a jd
bolo n d leszek a m ás b a rá tn ő jé n e k
g y öngysort aján d é k o zn i — g o n d o lta
m a g á b a n —, am ik o r n ek em is v a n
b a r á tn ő m . . .
B á lin t L ajo s

- Nézd csak! Mióta a traktorvezetést tanulja, már nem is köszön a Janii
A „P aty o Ia t”-n ál
— Jónapot kívánok. E x­
pressz vegytisztításra hoztam
kérem ezt a ballonkabátot.
— Szíveskedjék ideadni,
hadd vegyem szemügyre. Így.
Sajnos, e kabát tisztítását nem
vállalhatom el.
— Nem?
— Ugyanis e kabát nem elég
tiszta.
— Magam is úgy találtam.
Ezért hoztam a tisztítóba.
— Értem uram. Csakhogy ez
a kabát nem egyenletesen pisz­
kos. Két jól megfigyelhető, erő­
teljesebb folt is van rajta.
— Kétségkívül így van, asz-
szonyom. Ezt a kabátot az is­
ten is tisztításra teremtette.
— Meglehet uram, de nem
sürgős tisztításra. Én hiába is
venném be, az üzemben hozzá
sem nyúlnak majd, mivel csak
megfelelően tiszta, foltmentes,
lehetőleg egészen tiszta holmik
tisztítását vállalják.'
— Ez az utolsó szava hoz­
zám?
— Sajnos. Próbálkozzék
esetleg otthon benzinnel vagy
szalmiákszesszel. H a a foltot
kitisztította, semmi akadálya
nem lesz, hogy a kabát tisztí­
tását elvállaljuk.
A u tó ta x ib an
— Tessék, gyújtson rá sofőr
k a rtá rs. . .
— Köszönöm, nem szabad
rágyújtanom . . .
— Becsülöm az akaraterejét,
uram. Bizonyára orvosi rende­
letre tartóztatja meg magát.
— Nem kérem, hanem a
vállalati szabályzatból kifolyó­
lag. A nemdohányzó utasok
iránti tapintatból.
— De én dohányzom, sőt
szívesebben keresem a dohá­
Y ig y á z a t, ta n u ló v e z e tő !
P u s z ta i P á l ra jz a
A k tu á lis a n y a i in te le m
S z ű r -S z a b ó J ó z s e f r a j z a
nyosok társaságát is! Tessék,
parancsoljon!
— Akkor sem gyújthatok rá!
Mert a dohányzás állítólag el­
vonná a figyelmemet a veze­
téstől. Mert a kormány mellett
nem szabad idegeskedni.
— Értem. Csakhogy tapasz­
talatom szerint a dohányzás
megnyugtatja a dohányosokat
és jobban tudnak összpontosí­
tani. ö n például hogy van
olyankor, amikor nem gyújthat
rá?
— Idegeskedem.
— Tehát helyesen gondolkod­
tam! Ennél fogva ragaszkodom
hozzá, hogy biztonságosabb
utunk érdekében fogadja el tő­
lem a felkínált cigarettát.
— Mégsem tehetem, uram.
— Még mindig aggályosko­
dik?
— Igen. Nem szeretem a
Kossuth-ot. - Nem volna jobb, ha nyílt ülést tartanátok?!
Az „A ero ” eszpresszónál
C salád d al e g y ü tt is ü d ü lte t a S Z O T
— Ne tessék bejönni! Csak
hat órától vagyunk nyitva! M é s z á ro s A n d r á s r a j z a
— Milyen kár! Az autóbu­
szom tíz perccel hat óra előtt
indul ki a repülőtérre.
— őszintén sajnálom uram.
Mi így is, a h at órás bolt-nyi­
tással két-három órával koráb­
ban nyitunk a legtöbb esz­
presszónál, hogy a repülőuta­
sok kényelmét szolgáljuk.
— Igen figyelmes gondolat
volt. Am valamennyi reggeli
repülőjárathoz öt és h at óra kö­
zött indulnak el az autóbuszok.
Önök pedig hat órakor nyit­
nak. Ilyen módon m ár egyre
megy, hogy hat órakor nyit­
nak-e vagy nyolc órakor.
— Hogy mondhat ilyent
uram! Es hová menjen az, aki
ilyen korán reggel lekési a re­
pülőgépet? Jenőkém, megyek a vízbe. . . Vigyázz a gyerekekre!
(somogyi) Na tessék! Hát ezt érdemiem én a szakszervezettől?!
 R e k lá m o k a tű zfa la k o n E h e ti h ird etésü n k
G erő S á n d o r r a jz a

Itt a h a n g o s fén y k ép
S á n d o r K ároly r a jz a

- Ajjaj, ezt a lemezt már ismerem!

A nyertes
T o n cz T ib o r r a jz a

- Mit szól hozzá, Pista? A papírhulla­

dék árából vettem.
- Őszinte legyek? Gyűjthetett volna
többet is.

S zerk esztő ség ü n k b e szám os

o lv asó n k k ü ld k é z ira to k a t köz*
lés c é ljá ra . M inden k é z ira to t
e lo lv asu n k , de b írá la to t csak
a z o k ra a k é z ira to k ra k ü ld ü n k ,
^iTítíf am ely e k b en a h um oros írói
•í*
te h e ts é g n e k je lé t lá tju k . A m eg
n e m felelő k ézirato k m egőrzé­
— Én is imádom a könyveket, de mióta motort nyertem a könyvsorsjátékon, sé re n em v állalk o zh a tu n k .
12 nincs időm olvasni. . .

!
 A fé lig k é s z é te le k u tán várható á ru cik k ek
Féligkész konfekcióruha
Világvevő rádió műanyag-zacskóban
M in d k e ttő n e k eg y szerre n y ílt m é-
zes-m ázos m osolyra az a jk a.
— A zt hiszem , eg y k icsit z a v a rt sím
önt: v é le tle n ü l m eglöktem , ő sz in té n
sa jn álo m és b o csán a to t k érek .
— B o csán ato t k ér? N em értem .
A zért, m e rt m eg lö k tem ?
— ö n ? . . . De könyörgöm ! Hogy
gondolja? É n lö k te m m eg — és én
k é re k b o csán ato t.
— B iztosítom ön t, hogy n em ön­
nek, h a n e m n ek em k ell bocsánatot
k ém em .
rá , ho g y an tö rté n t. F e lte tte m a lá­
b am a v illam o s lép cső jére, m egfog­
ta m a k ap a sz k o d ó t és véletlen ü l
m eg lö k tem ö n t a jobbkezem m el.
— U g y a n . . . bocsásson meg! On
ten d en ció zu san v ilá g ítja m eg a té­
nyeket. A dolog így tö rté n t: am ikor
felsz állta m a p ó tk o csira, a b al vál-
la m m al h o rzso ltam önt. E zé rt nekem
k ell b o c sá n a to t k é m e m , csak nekem .
Az u ta so k az é p ü lete s p árb eszéd
h a lla tá ra h ely eslő p illa n tá so k a t ve­
te tte k eg y m ásra, a k alau z n ő pedig,
ak in e k u jja tla n k eszty ű v o lt a kezén,
S á n d o r K á ro ly r a jz a
Házilag összerakható, modern vonalú Egyéni ízlés szerint elkészíthető
konyhakredenc tölcsérfagylalt
Fejfájás elleni orvosság, kívánság Irodalom előregyártott elemekből
szerinti vegyianyagokból
hogy ü gyesebben b á n jo n a jegyekkel,
m e g b ék é lte n só h a jto tt:
— H a m in d ily en ek v o ln á n ak . . .
K is idő m ú lv a a p e ro n ró l in d u la­
tos, bosszús han g o k h allatszo ttak . Az
u ta so k odafigyeltek.
— M ié rt n em a k a r ja elism erni,
hogy én lö k te m m eg m a g át? M akacs
e m b e r. . .
— M aga m ak acs em b er. Én löktem
m eg m a g át és b o csán ato t kérek.
— É n lö k tem meg.
— N em ! Én!
— N ek em k ell b o csán ato t k é r­
nem ! . . .
— N em igaz! N ekem !
— N e h arag u d jo n , de h a az em b er
ö n t jól szem ügyre veszi, olyan, m in t
ak in ek csecsem őkorában n em n ő tt
be a fe je lá g y a
— No n e vicceljen, m ag a m in ta é r­
té k n élk ü li bóvli. S zázadszor ism ét­
lem : n ek em k ell b o csán ato t kérnem !
C supán nekem !
— P fu j, h á t ez tö b b a s o k n á l. . .
V an k épe hozzá, hogy le ta g a d ja ? Én
lö k te m m eg és b o csán ato t k érek . Egy
b irk a valóságos lán g ész önhöz k é­
pest.
— N em ó h a jto k to v áb b tá rg y a ln i
ö n n e l! . . .
— U g y an ezt a k a rta m m o n d an i én
is!
— M aga sö té t alak , gorom ba, m ű ­
veletlen, h ü l y e . . .
— Bagoly m o n d ja a v e r é b n e k . . .
Az u ta so k m á r n em te k in g e tte k
össze. A k alau z n ő ú jr a só h a jto tt.
Világűr Sztratoszfér? Negyedik emelet
(Oroszból fo rd íto tta P ogonyi A ntal.)
 XÚ ZPELFM
A Ho r k o l ás E l l e n
M int az Associated Press cím ű hír­ W umW id
ügynökség je len ti G enovából , egy
bolgár szárm azású olasz orvos, Borisz
H. V a sziljev doktor kitalált egy olyan
szerkezetet, am elynek segítségével a
horkoló hallja saját hor­
k o l á s á t . A készülék hasonlít a na­
gyothallók hallókészülékéhez, s a
horkolást a horkoló fü léh ez közvetíti.
A z orvos n e m is azt rem éli a készü ­
léktől, h ogy a horkoló fe léb red a
szörnyű hangra, majd a m ardosó ön­
vádtól n e m tu d elaludni. K orántsem .
A horkoló rendszerint azért horkol,
m ert a h á tá n fekszik. Ha a készü lék
segítségével fülébe zeng sa já t horko­
lása, a k k o r egyszerűen oldalára fo r­
dul, s m eg szű n ik horkolni.
Persze se m m i sem tökéletes. M ert
előfordulhat az is, hogy a horkoló
m inden m egafon-berendezés ellenére
is tovább horkol és esze ágában sincs
abbahagyni. Szép szám m al va nn ak
ugyanis olyan em berek, a k ik élvezik
a saját hangjukat.
 A m erik ai— francia e lle n té te k az a to m fe g y v e r e k k ö rü l
ó& úskk... E rdei S á n d o r rajza

Mi lesz a Földdel?
„Lustul a Föld!” írja a Magyar Ifjú­
ság, „Megáll a Föld?" — kérdi a Nép­
szava. A hideg verejték lepett el a ré­
mülettől,' de aztán kiderült, hogy egye­
lőre nincs nagy haj, m ert a k ét lap cik­
ke egymással éppen ellentétes értelmű.
A Magyar Ifjúság szerint a Föld na­
ponta 0,000117 másodperccel lassabban
forog, a Népszava szerint a Föld min­
den egyes fordulata 0,00117 másodperc­
cel rövidebb ideig tart. Ez utóbbi tehát
azt jelenti, hogy a Föld gyorsabban fo­
rog. Ha a M agyar Ifjúság szerint lassab­
ban, a Népszava szerint gyorsabban fo­
rog a Föld, akkor az igazság valószínű­
leg középen van, s a Föld úgy forog,
m int eddig. Csak két cikkel gazdagab­
ban.
Sportidőket élűnk
A Kisalföld című lap hasábjain ol­
vassuk ezt a gyönyörű szép címet:
„Megkezdődött a nőgyógyászok idei
nagygyűlésének döntője.” A cikk nem
közli, hány szülész jutott a döntőbe. »* ta j/toov« tv lo yionv,

Gyere pisze, vesszünk össze!

M en tő k ! Segítség!
Prágáról közöl útirajzot a Magyar
Nemzet s a város közlekedésének ismer­
tetésében e sorokat írja: tá g ó a v m í/
„E régi és új kocsik egyaránt angol­
naszerű ügyességgel surrannak be a leg­ Örömmel látom, hogy az édesipar gyó apróság belerohan a járókelők sű­
szűkebb utcába is — némely helyen megajándékozott bennünket a rágógu­ rűjébe, na és? Az amúgy is tétován im­
olyan keskeny az átjáró, hogy a két sín mival. bolygó nyugdíjas bácsi, ha sípcsonton
egym ásbafut.. .” Különösen az tesz boldoggá, hogy rúgták, zokszó nélkül leül a járd a szé­
Kész karambol! drága kis gyermekeink ennyire megsze­ lére és várja a m entőket
R itka szerep rették. Tudjuk, valljuk: a gyermek: a A rágógumi veszélytelen, m ert egysze­
jövő. Ök minden reménységünk és ne­ mélyi. A legnagyobb csendben szóra­
A Pécsi Napló Komlóssy Erzsébetnek, künk, felnőtteknek kötelességünk, hogy koztat, úgyszólván kockázat nélkül. A csa­
az Operaház fiatal énekesnőjének fény­ aranyos apróságaink testét-lelkét üdén ládi körben éppen úgy, mint az iskolában
képét közli s az aláírás: „Rigoletto — tartsuk az elkövetkezendő időkre. Am, tág teret ny it a szórakozásnak. Apuka
Azucena szerepében.” székére helyezve, remekül lehorgonyozza
Azucena áthelyezéséről a Trubadúr­ m ár régebben észrevettem, hogy ara­
ból a Rjgolettóba a hivatalos lapban nyos apróságaink unatkoznak. Mert mi a fatert, anyuska zsebkendőit is pompá­
szórakoztató kínálkozott számukra? A san lehet vele rögzíteni a fehémeműs
mindmáig nem jelent meg közlemény. szekrényben, öcsike ügyesen leragasz­
A Pécsi Napló kezdeményezését tehát futball?! Mi öröm van abban, hogy két
kedves fiúcska beáll a forgalmas kapu­ tott szemmel úgy üvölt, m int a hiéna.
az operabarátok nevében visszautasít­
juk. aljba és egy otromba labdát rugdos ide- Ugyanilyen m ulattató, ha a tan ár úr
oda? Na, hagyján, h a egy erőteljesebb székére tapasztjuk, vagy összeragaszt­
R égi kérdés rúgás a szemben álló ház üzletének ki­ juk vele az osztálykönyv lapjait. Már
Régi probléma, hogy mit csinál a szél, rakatába küldi a bőrbombát. Ez még ennyiből is kitetszik, hogy a rágógumi
ha nem fúj. Ehhez a problémához újabb annyira amennyire szórakoztató, de hogy nagyon szórakoztató. Respektálja a
probléma csatlakozott: mit csinál az eső, hátba vágjunk egy öreg nénit, aki a csendrendeletet, nem hoz pofonveszélyt
ha nem esik? A Hétfői Hírek sportro­ piaci kosárral iparkodik hazafelé, mi híveire, tisztítja a fogakat, növeli a gyo­
vatában ugyanis ezt olvastuk: ebben a vicces? mor egészséges munkakedvét, szóval:
„Még a két nap óta szakadatlanul Vagy vegyük a rollert! Sovány szó­ hurrá, rágógumi! Ejnye, de jó, hogy
szitáló eső is elállt egy kissé, hogy tanú­ rakozás az is. Az aranyos, derülni vá­ gyártjuk! U rai Dezső
ja legyen az örök rangadónak.”
Szerintünk az eső csak akkor nézheti
a rangadót, ha esik. Ha ugyanis elállt, H áztartási b o y -sz o lg á la t
akkor nincs, s am i nincs, az nem néz­ S z e g ő G izi ra jza
heti a rangadót.
S om ló István:
Színészek, szerepek
Ezzel a címmel- szépkiállítású könyv
jelent meg a napokban.
A vaskos, 475 oldalas kötet azonban
nem kiváló színművészünk visszaemlé­
kezéseit vagy tanulmányait tartalmazza,
hanem — világhírű angol, orosz és
francia színházi emberek cikkeit. E cik­
kek közül kettőt Somló István fordított,
önállóan pedig mindössze egyet írt, 22
oldal terjedelemben. Hogyan lehet a
könyv szerzőjének feltüntetni azt, aki
a könyvnek egyhuszadánál kisebb részét
írta mindössze? Nem éppen ízléses do­
log az ilyesmi.
D r. Á rgus
 & SSSBO m
Egy bonni mulatóban S z ű r -S z a b ó J ó z s e f ra jz a

Johann, szép álmom volt az é j j e l . . . Németország határa az Uralnál volt!

Herr General! Ez az álom egyszer már tízm illió emberünkbe kerü lt. . .

4 5 . . . és m ost az ötöst. D rá g a k a rtá rs a k , v issza le ­ sem m i sem tö rté n ik . Se b e r­

G y o rsan lecsapni, m e rt m e­
g in t m e llék állo m ásb a ug­
r o tt, d e késő, fe lv e tté k . R e­
m é n y k ed jü n k . K ö n y v tár?.
N em is v álaszolnak, c sak le­
teszik . H a m ost ta x ib a ü l­
. . . 655—455 . . . M ással b e­ n é k , h arm in c fo rin té rt oda-
szél. Ez jó jel, ez azt jelenti, v issza húsz perc a la tt elin ­
hogy a k ö zpont je len tk ezik té z h e tn é m a dolgom . 655—
és n em u g rik be m in d já rt 455. M ással beszél. N a vég­
egy m ellék-állom ás. 655— re. S o k an nem is tu d já k é r­
455 . . . M ost k e ll gyorsan le­ té k e ln i, m ilyen k ellem es do­
csap n i a kagylót, m e rt m á r­ log, m ik o r egy központ
is egy m ellék b ú g . . . T á r­ m á ssa l beszél. 655—455 . . .
csázzunk ó vatosabban. 655— M ely ik osztály? A konyha?
Megalakult a magyar békaemberek klubja
h e tn e k ap cso ln i a k ö zp o n t­
hoz? V ala m i k a tta n , k atto g ,
a z tá n csend. V ajon v issza­
k a p c so lt-e az ism e re tle n
e m b e rtá rs, vagy csak te tte ­
ti? D e h a igen, felveszi-e a
k özpont? T eljes csend. M ost
ezt a k észü lék et a fü le m n é l
ta rto m , a m á sik k a l m eg h í­
vom a központot. 655— 455.
M á ssal beszél. L ehet, hogy
a z é rt b eszél m ással, m e rt én
a m á sik készüléknél is v á ­
ro k ? L eteszem m ind a k e t­
tő t. 655—455. E g y á lta lá b a n
regés, se recsegés, se m e l­
lékállom ás.
655—455. T otózni is szok­
tam , p ed ig a n n a k m ég k ev e­
sebb a ta lá la ti való szín ű sé­
ge, m in t az, hogy p o n t az
én m ellék állo m áso m b a ug ­
rik be. S zám fe jté s? . . . m o st
óvato san . . . kérem szép en én
egy n ag y rip o rtso ro z a to t
sz eretn é k írn i a szám fejtés­
ről, reg é n y es életrajzz al és
leporellóval. H o ln ap m eg lá­
to g ato m ö nöket, de m o st
egy n a g y k érésem v a n :
Vissza tu d n á n a k -e ad n i a
központnak! É rtem , nem jó
a gomb. H o ln ap telefonálok,
h át persze, hogy te le fo n á ­
lok, h á t m ié rt ne te lefo n ál­
nék? ! M e rt h o ln ap telefo n á­
lok és a k k o r m a jd k apcsol
a sp o rto sz tály és m egbeszé­
lek v e lü k egy m egbeszélést,
és h a b e u g rik a pénzügy,
akkor m egbeszélek egy
p én zü g y et és a r a k tá rr a l is
és az ir a t tá r r a l is és m in d e n
m e llé k állo m ással viszonyt
kezdek és am ely ik b eu g rik ,
az n e k e m m in d jó lesz, az
nekem m in d jó m ellékállo­
más lesz, m in d az enyém és
kedves a szív em n ek és h a
m ajd egyszer jö n a k ö zpont
is, c sak kacag o k m a jd és
m ondom : kapcsoljon, ah o v á
ak arja, é n éd es istenem , fel­
v irrad m ég az én n ap su g a­
ras telefo n b eszélg etéseim
h a jn a la is és a k á r m eg szű n ­
h etn ek a központok, m i,
egyszerű e m b erek eg y esülni
fogunk m eg értésb en és sze-
re te tb e n , d ró to n in n e n és
d róton tú l! S. P .

LUDAS MATYI h u m o r o s, s z a tir ik u s h e tila p .

Tabl L ászló fő s z e r k e s z tő . F ö ld e s G y ö r g y f e le lő s s z e r k e s z tő , T o n c z T ib or m ű v é sz e ti s z e r k e s z tő . — K iad ja a H írla p k ia d ó
v á lla la t. F e le lő s k iad ó: C so llá n y F e r e n c . — S z e r k e s z t ő s é g : B u d a p e s t, V ili., G yulai P á l u tc a 14. — T el.: 3 3 5 — 7 1 8 . — K iad ó­
h iv a ta l: V ili., B lah a L ujza té r 3 . T el.: 3 4 3 — 1 0 0 , 1 4 2 — 220. — E lő á llítja : K ossu th N y o m d a , B u d a p est, V ., A lk o tm á n y u . 3. —
T e r je sz ti a P o sta K özp on ti H ír la p Iroda 1 8 0 — 8 5 0 .

\
S z e d la c se k , m a g a m e g in t n e m f i g y e l !
 Meglepő tábla
Az ille tő t egy kis tú lz á s ­
sal jó m ó d ú n a k le h e tn e n e ­
vezni. N em csak, hog y k i­
egyen sú ly o zo tt an y a g i k ö ­
rü lm é n y ek k özött él, h a n e m
tu la jd o n k é p p en m in d e n e
m egvan, am ire c sak sz ü k ­
sége le h e t az em b ern ek . De
v ajon m ib ő l? S zü rk e k ise m ­
ber, sz erén y á llá s a van.
Szegény le án y t v e tt fele sé­
gül, v ilá g életé b en h iv a ta ln o -
k o skodott, sem v állalk o zó ,
sem zsen iá lis fe lta lá ló nem
volt. M iv el a jóm ód k érd é se
m á r cs.ak gazdaságfilozófiai
szem p o n tb ó l is é rd e k e lt,
m e g k érd eztem az illető tő l,
hogy m ily en m ód o n te tt
sz ert szám o ttev ő a n y a g i ja ­
v a k ra , m iből sz erez te va-.
g y o n k áját.
Utolsó lehetőség
S á n d o r K á ro ly ra jz a
1
n,
BEI- ES KÜLFÖLDI TÚ RÁK
I
I r——
t ár sasut az ások //> ,
—• S zám ításb ó l — fe le lte
m osolyogva.
M egdöbbenve te tte m egy
lé p ést h á tra . A m a c h ia v e l-
liz m u sn a k ez a sz e m é rm e t­
le n ü l n y ílt b e v a llá sa m eg­
d ö b b en tett. M in th a III. Ri-
c h á rd o t h a llo tta m volna,
aki n y ílta n b ev a llo tta,
hogy n e m a szelíd ség és a
jóság ú tjá t a k a r ja já rn i.
E gy p illa n a t m ú lv a az o n ­
ár mindenütt minden hely foglalt? Legalább egy két­ b an az a gondolat f u to tt át
órás pesti városnéző autóbuszjegyet adjon! . . . agyam on, hogy az ille tő ta ­
lá n v ala m ily e n c s a lh a ta tla n
to tó -, v ag y lo ttó -sz isz tém át
Új könyvespolc ta lá lt fel, s h e te n k é n t b a n ­
V árn ai G y ö rg y r a jz a k o t ro b b a n t. E rrő l az o n b an
h a lla n o m k e lle tt volna.
H á t ak k o r? . . .
— A nagy szám o k tö rv é ­
n y e — fo ly ta tta a z illető
nagy ö nbizalom m al. —
S zü rk e k isem b er v ag y o k , én
m á sk é n t nem em elk e d h e te k
k i a töm egből, m in t a ke-
írekszám ok segítségével. Ezt
a szép televíziós k é szü lé k et
\— m u ta to tt a k is a s z ta lra —
m in t a K ik elet Á ru h á z
eg y m illiom odik lá to g a tó ja
n y erte m . M en n y it k ellett
szám olnom , m egfigyelnem ,
ellen ő rizn em , am íg v é g re a
k ilen p százk ilen cv en k ilen c-
ezer kilen cszázk ilen cv en k i-
len ce d ik láto g ató u tá n érces
lé p te k k e l á th a la d ta m a be-
; já ra to n m in t az egym illio­
m odik á r u h á z lá to g a tó . . .
E rrő l v an szó te h á t. A
sz á m ítá s itt eg y szerű szá­
m o lá st jelen t, h isz en az il­
le tő m ég csak n e m is v a la ­
m i lángeszű m a te m a tik u s,
n em egy G auss, B olyai vagy
- Kérek még 12 centi könyvet I . . : H ilb e rt, csak eg y szerű fe j­
szám oló, a k i r á jö tt a tö m e g ­
h a tá s titk á ra . H o m ero st
n em a z é rt m é lta ttá k fig y e ­
lem re, m e rt ő ír ta az ez re­
d ik eposzt, S p in o za sem
a z é rt n ag y filozófus, m e rt
az ő n ev é h ez fűződik a tíz ­
ez red ik v ilá g m a g y aráz at,
S alk o t sem az ö te zred ik m a­
jo m v ese em elte k i az ism e­
re tle n sé g hom ályából. A ki
azo n b an egyedül a n a g y szá­
m o k ra tá m aszk o d h at, az
okosan teszi, h a él a k í­
nálkozó alk alm ak k a l.
Az illető m e g m u ta tta
m ég szép b ú to rait, a m e ly e ­
k et m in t a százezred ik b ú ­
to rv á sá rló k ap o tt, r á d ió já t,
am ely h ez m in t a k é tm illio ­
m odik rád ió elő fizető ju ­
to tt h o z iá . Egy g y ö n y ö rű
fa lió rá v a l az ért a já n d é k o z ­
tá k m eg, m e rt tö rté n e te s e n
ő v o lt a h áro m m illio m o d ik
érd ek lő d ő , ak i a P o n to s
Idő sz o lg álattó l te le fo n o n
m eg k érd ezte, hogy h á n y
óra.
— Ez v é le tle n ü l tö r té n t
— m o n d ta sz erén y e n —
ezt n e m sz á m íto tta m ki. A z
életh ez szerencse is k ell.
A h á z á t m ég a m eg b o l­
d o g u lt éd e sa p ja k a p ta m in t
a ny o lcm illio m o d ik m a­
gyar. A z a u tó já t m in t a
száz ezred ik igénylő k a p ta ,
ö v é a százezred ik m osó­
gép, az' ö tv e n ez re d ik h ű tő -
szekrény. B érlete v a n a
N ép stad io n b a , m in t a tíz ­
m illio m o d ik láto g ató n ak . So­
k áig le h e tn e soro ln i e n n e k
a m eg k ap ó g az d ag ság n ak
szám os k in c s é t K ö zb en
o lyan p ro fá n g o n d o la to k is
m e g fo rd u lta k az ag y a m b a n ,
hogy b izo n y ára ő v o lt fe ­
lesége tiz ed ik k érő je , sőt
egykoron m a jd d ísz sírh ely ­
hez is ju th a t, h a e lh u n y ­
té v a l ép p en v a la m e ly ik
nagy k e re k szám ot tö lti be. -
N agy és m élységes ta n u l­
ság a v a n m in d e n n ek . Az
e m b e re k nag y ság ra, dicső­
ség re v ág y n ak , k i a k a rn a k
v á ln i a tö b b iek k ö zü l. De
n em le h e t m in d e n k i N agy
S án d o r, S okrates, E in ste in ,
v ag y G re ta G arbo. N em le ­
het m in d en k i, leg jo b b ,
le g k iv áló b b , legelső. De
h a m á r v a lak i n e m le h e t
első, leg y en eg y m illio m o ­
dik!
F e le k i László
 Sztrájkolnak
az olasz
tengerészek
- Hello, Harry^
ha egy félórán belül
nem csatlakozunk a
sztrájkólókhoz, meg­
szakadok
A m ik o r a slágerszerző m eg h alt, á
m en n y o rszág i elosztóban ta n á c sta la ­
n u l n éz te a szolgálattevő an g y al a
b eu taló lap o t.
S lágerszerző, slágerszerző . . . M i­
csoda fo glalkozás ez? H ová osszam
be? — .tö p ren g ett.
D e n em so k á ig tö rte a fe jé t és el­
h a tá ro z ta : od a teszi, ahol éppen hely
le s z . . .
Így k e rü lt a slágerszerző egy k i­
sebb felh ő re, ah o l r a jta k ív ü l csak
eg y e tle n la k ó volt.
— R ég ó ta v a n itt? — k érd ezte e t­
től, m ih e ly t ő is b e re n d ezk e d ett a
felhőn.
— Régen. M ég a m ú lt században
jö ttem . M i ú js á g a földön?
— S em m i különös. G en fb en ta ­
nácskoznak, a b e rlin i k érd é s m ég
n em dő lt el, k észü ln ek a róm ai
o lim p iára és ig y ek ezn ek m egvalósí­
ta n i az e m b e re k H oldba való u ta z á ­
sát. S zóval sem m i különös. A z a z . . .
A felhő rég i la k ó ja érdeklődve
k érd e zte :
— H ogyan, m ég a h o ld u ta zá sn ál is
v a n érd ek eseb b ?
— V an! T eg n ap elő tt, n é h á n y ó rá ­
v a l a h alálo m e lő tt m e g írtam a slá-
g ere k -slág erét. De m ag a ezt nem
érti! T u d ja, k e ll egy jó kezdő sor.
A z viszi az egészet! V árjo n , igyek­
szem m eg m ag y arázn i. T u d ja , olyas­
m i, m in t ré g e b b e n a „T eve v a n egy-
p u p ú ” volt, v ag y az, hogy „Z ab áid a
szám at, a p o fik ám at” . A jó kezdés
m á r s ik e rt je len t. De az én kezdő so­
rom , az k o rszak alk o tó ! A slág eriro -
d alo m b an ily e n m ég n em volt. M eg­
te le fo n á lta m a k iad ó m n ak , képzelje,
e lá ju lt a te le fo n n á l a gyönyörűségtől.
Tartóssági vizsgálat egy
textilgyárban
H egedűs I s tv á n ra jz a
R ö g tö n n ag y előleget u ta lt á t a fo g ­
védő Iro d á n k eresztü l. S ajnos, ami4 V .
k o r a p o stás b e c se n g e te tt a pénzzel,
é n m á r fé ló rá ja jo b b lé tre szenderül-
tem . P eh h . K o rszak o t alk o to k és m á r
n em é lem meg! A k a rja h allani?
—• N agyon k ív án csiv á tesz.
— T u d ja , a sik e r m in d en k ellék e
b e n n e v a n a kezdő sorban. N em aka-,
ro k n ag y o t m ondani, de a „Megesz;
a fene, elm egy az e m b e r esze érted,
d rá g á m ”, am ellyel a F re cse n y ák fél­
m illió t k ere sett, sem m i az enyémhez;
k épest. N a, figyeljen! F igyel? i
— F igyelek.
— „M a m ég tö r a frá sz érted , i tt a
szám , p ed ig csak a kezem et k érted .”
Na, m it szól hozzá?
— N e h a ra g u d jo n , d e a m ag a kor­
szak a lk o tó so rá t ép p úgy, m in t a töb­
b it, am e ly e k e t felsorolt, parlaginak,,
p o n g y o lá n ak és h a n e m haragszik!
m eg őszinteségem ért, rossznak, sőt
p o csék n a k találom .
A slág erszerző d ü h ö s le tt:
— N ocsak! Szóval m ag án ak nem
tetszik . És h a szab ad kérdeznem , mi-;
ly en jo g o n b írál?
— A szépség jogán.
— É rt is m ag a a slágerekhez!
— B evallom , nem é rte k hozzá.
— T u d ja m aga, m ily en erő v a n a b ­
b an a kezdésben, hogy „M a m ég tö r
a frá s z é rte d ” ?
— F o g alm am sincs . . .
— N ah á t! B evallja, hogy n e m .é rt
hozzá és v an m ersze az én h a lh a ta t­
la n so ro m at m egbírálni. M ondja, k i­
csoda m a g a tu la jd o n k é p p en ?
A felh ő rég i la k ó ja h a lk a n bem u­
ta tk o z o tt:
H e in e v a g y o k . . .
P a lá s ti László 3
 Itt a szúnyog-szezon
r
K ed v es F ő nök k a rtá rs !
A z egész v á lla la t re p e s a boldogságtól, hogy ö n s ik e re ­
sen tú lju to tt a ré g ó ta esed ék es m a n d u la-o p erá ció n és
egészségesen e lh a g y ta a k lin ik á t. N em m in th a az o rv o stu ­
d o m án y m a i á llá s a m e lle tt a leg csek ély eb b veszély is fe ­
n y e g e tte v o ln a ö n t! D e a n n á l m eg h ató b b az ag g ó d ásn ak
és a fig y elem n e k az a m e g n y ilv á n u lása , am elly el ö n t n é ­
h á n y n ap o s beteg ség e id e jé n k ö zv etlen m u n k a tá rs a i k ö rü l­
v ették .
A z ö n b e o sz to ttja i fá ra d s á g o t és k ö ltség e t nem kím élv e,
a k a p u s éb e rség é t k ijá tsz v a , a n a p m in d e n sz ak á b a n egy­
m á st fe lv á ltv a , e g y e n k én t és cso p o rto san m e g je le n te k ö n ­
nél, hogy ta n ú je lé t a d já k m ély eg y ü ttérzésü k n ek , ö n m a n ­
d u lá itó l m e g fo sz to ttan és f á r a d ta n h e v e rt b eteg ág y án , de
so h asem m u la sz to tta e l b iz tató és elism e rő m o so ly át a
k ed v es lá to g a tó k fe lé k ü ld e n i.
A lovag
Igaz, m eg is é rd e m e lté k ! B odlai M anci a titk á rs á g ró l
n ag y csokor b o rd ó v ö rö s p ü n k ö sd i ró zsá v al és egy ü v eg
n ég y p u tto n y o s to k a jiv a l k e d v e sk e d e tt ö n n e k . Ám V a rta i-
n é sem a k a r t le m a ra d n i: a legszebb h á ro m feh é r o rg o n á t
v á la sz to tta k i a V irá g é rtn á l, hogy tisz te le te je lé ü l egy
üveg ü rm ö s k ísé re té b e n h ó d o la tta l teg y e az Ö n b eteg ­
ág y á ra. L akos F e ri a b éro sz tály ró l sz erén y e n csak egy
üveg to já slik ő rre l, m íg S v a n tá k n é a könyvelésből egy s a ­
já t k ész íté sű c itro m to rtá v a l le p te m eg ö n t és te jsz ín n e l
ra jz o lta rá , hogy „ J o b b u lá st k ív á n sz e re te tt fő n ö k én ek
S v a n tá k n é .” R ozm ai E le k a v á lla la ti k o csin d ire k t le sz a ­
la d t K e c sk em étre a b ácsik á jáh o z , hogy k é tlite re s fo n o tt
d e m izso n jáb a n v aló d i k isü s tö n fő tt b a ra c k k a l feje zz e ki
rag a szk o d á sát. A te rv e s B o ro d lain é le g a lá b b tíz éd esség ­
b o lto t v é g ig já rt, m íg r á ta lá lt az ö n leg k ed v eseb b d e s sz e rt­
jére, a z a ra n y s ta n io lb a csom agolt kókuszcsem egére, am i
oly r itk á n k ap h a tó . E gész dobozzal v e tt ö n n e k ! E zt a n n á l
in k á b b is n ag y ra k e ll é rté k e ln i, m e rt B o ro d lain é egy tíz e s­
sel m ég egyénileg is h o z z á já ru lt ah h o z a k é t üveg D ék án y -
b ran d y h e z, am elly el a te rv o sz tá ly k o lle k tiv e n k ív á n ta je ­
lezn i a z ö n irá n ti n ag y ra b ecsü lésé t.
N em le h e t ta g a d n i, 'ö n figyelm es h áz ig a zd á n ak bizo ­
- Aztán, ha elmész hazulról, jól zárd be az ajtót! Meg­ n y u lt. K é tsé g te le n ü l in d o k o lt b ág y a d tsá g a e lle n é re is
értettél?! g y a k ra n e m leg e tte a k o llég ák n ak , fci lá to g a tta m á r m eg
ö n t és k i m a ra d t tá v o l, a m in e k e re d m én y e k én t m in d e n k i
Gyűrűzik a Fehér-tó madárállományát szerep e ln i ó h a jto tt az ö n sa játo s p ro to k o ll-listá já n . M ik o r
n ém i k eserű ség g el ö n m e g e m líte tte Z ebegényit, K o v ácso t
és S im áit, ak ik , ú g y látszik , m e g feled k eztek sz e re te tt fő­
n ö k ü k rő l, m á sn a p m á r m in d h á rm a n m e g jelen te k ö n n é l,
h ó n u k a la tt egy-egy ü v eg olcsó h om oki fe h é rre l, a m it nem
le h e t tő lü k zokon v en n i, hiszen so k a d ik a v o lt éppen.
A v á lla la t k o lle k tív á já n a k n ag y ö rö m ére, vég ü l is ö n
szeren csésen és g y ó g y u lta n e lh ag y ta a k lin ik á t. Egy h é t
a la tt nyolcvaniketten lá to g a ttá k m eg ö n t, alacso n y ab b - és
m a g a sa b b ra n g ú b e o sz to ttja i, am i a leg jo b b m é rc éje az ö n
nép szerű ség én ek .
A k ib en érző szív dobog, m e g é rth e ti az ö n m e g h a to ttsá --
g á t és a h ála k ö n n y e k e t, am ely e k e lle p té k sz em p illáit, a m i­
k o r k é t m a n d u lá v a l szegényebben, de sok szép ta p a s z ta ­
la tta l g az d ag a b b an b e s z á llt ö n a k lin ik a e lő tt a v á lla la ti
P o b jed á b a, a m ely n e k h á tsó ü lésén alig tu d ta elh ely e zn i a
sz e re te t ezern y i k ézzelfo g h ató j e l é t ..
Egy madár, aki ragaszkodik a törvényes külsőségekhez
 A fe le d é k e n y
Sztálingrád 1943.
»mfifi-if’"-- ;*■— — — —w— p—an>—mmm
- Hej, Fritz, ha még egyszer
Berlinben lehetnénk! . ..
M eg szállo ttja v ag y o k k o ru n k je l­
legzetes szenvedélyének, a re jtv é n y ­
fejtésnek.
V égig izgulom a televízió d u p la
vagy sem m i já té k a it és h e te k óta
kem ény ag y -ed zésb en állok, hogy a
F urfangosok C lu b ja legközelebbi o r­
szágos v erse n y én k ellő en felk észü lv e
in d u lh a ssa k a s a já t színeim ben.
M egbirkóztam m á r a F öld leg m a­
gasab b heg y csú csaiv al, á trá g ta m
m ag am a leg h o sszab b alag u tak o n ,
e lra k tá ro z ta m ag y a m b a n a ta v a k a t
és rá v e te tte m m a g am a folyókra.
B á r n e te tte m volna.
M á r ép p en m e g ta n u lta m A te rm é ­
sz ettu d o m án y o k zsebkönyve 1959.
évi k iad ásáb ó l, hogy a Föld leghosz-
szab b fo ly ó ja a N ílus, am ely 6671
k ilo m éte r, egy c e n tim é te rre l sem
kevesebb. Ezzel szem b en a M ississip­
p in e k a M isso u riv al eg y ü tt is csak
6418 k ilo m é te rre te lik m indössze. Ki
h itte volna!
Á m e k k o r közb eszó lt a v életlen ,
am ely k ezem b e a d ta az u g y an csak
1959-ről k e lte z e tt N em zetközi A lm a­
n a c h cím ű k ö te te t. É lv ezettel m e rü l­
te m a leg n ag y o b b ten g erm ély sé­
A purifíkátor
Berlin 1959.
f / > ,0*7. W yr SÍÍV
- Hej, Fritz, ha még egyszer
a Volgánál le h e tn é n k !...
gekbe és é p p e n a v ízesések re a k a r ­
ta m á ts ik la n i, am ik o r szem em be ö t­
lö tt itt is a folyók ho sszáró l k észü lt
tá b lá z a t. M ' .e z — rö p p e n t fel a j ­
k a m ró l a r ia d t sikoly — n e m jól lá ­
tok, v ag y idők ö zb en ö sszem ent a N í­
lus?!^ E m ű b e n u g y an is a folyók
ra n g so rá n a k első h ely én a M ississippi
b ü sz k élk e d ik 6970 k ilo m éte rre l, a
N ílus p ed ig ép p en hogy a szerény
h a rm a d ik h e ly e t ta rtja , po to m 6450
k ilo m é te rre l! T essék elh in n i, nem
vag y o k kicsinyes, tíz -h ú sz m é te ré rt
n em szó ln ék egy á rv a szót sem . De
ez m égis c sak 221 k ilo m éte r, a k á r ­
hogy is szám olom . V agy azzal k á r ­
p ó to ln ak , hogy e m ű b e n viszo n t a
M ississip p it n ö v eszte tté k m eg 552
k ilo m é te rre l?
G y ö trő g o n d o lat h ö m pölygött
agyam on végig. Mi lesz, h a a d u p la
v ag y se m m i v erse n y en tő le m a N í­
lu st k é rd e z ik ? Az é jsz a k á t n y u g ta ­
la n u l h án y k o ló d v a tö ltö tte m . A Ní­
lu s n em h ag y o tt alu d n i. M ost h á t
k in e k h iggyek? M a reg g e lre d ö n tö t­
tem .
N em h iszek senkinek! E lm egyek és
m egm érem . H alász G y u la
Schwott Lajos rajza
5
 V asárnapi frocli
( Toncz Tibor rajza
V ' //I
M ik o r belép tem , h a rsá n y P u já á á —
p u já á -á — p u já á -á -á — rik o ltá s fo­
gad o tt. D e p illan a to k a la tt re n d b e
jö ttem . K id e rü lt, hogy zene volt.
M e g k érd em a p in c ért: Ez a W u rlit­
zer? N e m — m o n d ja — ez a z A n a ­
nász eszpresszó. L eülök és erő le v est
k ére k . M in ta liii-i-i — v isít a gép, de
go n d o ltam , k i le h e t ezt b írn i, ne
ug o rj fel, n e m enj el, m i ez a n ég y ­
ezer g ép es h an n o v e ri b o m b a tám ad á s­
hoz k ép e st. És az t is k ib írta d .
— E rő lev e s nincs — szólt a p in c ér
és to v á b b szaladt. De tíz p erc m ú lv a
v issz a té rt. K özben a W u rlitze rb e fo­
rin to k a t d o b ált egy hosszú fiú , ak in
lila k a b á t v olt, sá rg a papucscipő, vö­
rös sz a té n in g és v ilágoskék n y a k ­
kendő, am ely en b érp alo ták , au tó k ,
m e z te le n n ég e rek és p á lm a fá k színes
le n y o m a ta i v o lta k lá th ató k . Á fiú
dú s fe k e te h a ja a fe je b ú b já ra vo lt
fésülve. F e k e té t ivott, ru m m al.
— T e ssé k ta lá n v a ja s b o rjú t en n i
— szó lt a n y u g ta la n te k in te tű p incér,
és e lro h a n t.
A b o r jú m eleg volt, a rizs hideg.
N e id e g e sk e d j, k it érdekel, h ogy n e ­
k e d n e m k ell a gép. M ost ez já rja .
A m e rik á b ó l iridult el. O tt zaj k ell
m in d e n ek fö lö tt, m in d en á ro n és m in ­
d e n ü tt. K ell, n em kell, m e g h allg ato d .
A lila k a b á to s fiú a W u rlitzer m e lle tt
ül. H u h u h u h u -u -u -ija h - v ijjo g a gép.
Ez m o st zene.
— F e k e té t kérek.
— S z a b a d ez a szék? — ö tv e n kö­
rü li asszo n y áll előttem . K ö rü ln éz ek ;
jo b b ra b a lra ü res asztalok.
— Ö, c s a k egy p erc az egész —
teszi h o zz á és leül.
— L á to m , angol ú jsá g v a n az asz­
ta lá n , m o st k a p ta m levelet A u sz trá ­
liáb ó l, n e m teccene elolvasni n ek e m ?
— F izetek !
T rrla m p a m — trrla m p a m — tr r -
la p p a m — bum m — b u lu - h u - h u —
N em jö n a fizető.
— A z t ír já k a rokonai, hogy k ét
cso m ag o t k ü ld te k m indenfélével. Í r ­
jon, h a m eg k ap ta. M indenki jó l van,
csó k o lják .
- D ö n ts é te k el v é g r e , h o g y a s a r o k b a á llja k , v a g y c s o k it
kapok?
0«
Ü n p ú i)
— M á r m eg is k ap tam . K öszönöm .
N ézze, ez a n á jlo n in g is b en n e volt,
v aló d i a m e rik a i. N em érd e k li? H á­
ro m szá zé rt a m agáé. V an ara n y z sile t­
te m is ö té r’. H á t L u ck y S trik e ?
A z oszlop m e lle tt százhúsz kilós,
ro p p a n t v a sta g lá b ú , p la tin a szőke
nő ü l, fü lé b e n n ag y a ra n y korong.
L e n e m veszi a szem ét ró lu n k .
M ost ro sszu l öltözött, b o ro tv á la t-
la n , kopasz, h a tv a n a s fé rfi lé p az
aszta láh o z , zsebéből p a p íro k a t és
p é n z t szed elő, leteszi az a s z ta lra és
szó n é lk ü l to v á b b m egy a W u rlit­
z e r m ellé. V a la m it m esél a k e n y e ­
re s lá n y n a k és p én z t dob a gépbe.
B ú m b a —( h ija h ! h a lu h u -u -u -!
— F izetek!!
— N ájlo n rö m ik á rty á m is v an
n y o lc v a n é r’.
A lila k a b á to s fiú aszta láh o z fia ta l
lá n y te le p e d ik le. V ilágos szőke ló ­
fa rk a s friz u ra , fe k e te szem öldök,
fe k e te szem p illa; k ö n n y ű fe h é r
an y a g b ó l te s th e z ta p a d ó szoknya, a
c o m b h a jla tn á l lá ts z ik a rö v id n ad -
rá g p c sk a v a rrá s a . N e v e tn e k és isz­
n ak . i
P a a m p a ra m p a — p a ra a -a -a -
— N em k é re k sem m it, nin cs
pénzem .
— H a á llá s b a n v a n , ré sz le tre is
adom .
— N incs állásom .
A százh ú sz kilós nő gondola fo r­
m á jú v ö rö s re tik ü lb e r a k ja a pénzt,
a p a p íro k a t és m e g in t id e néz. T íz­
kiló s k ép éb en , m o z d u la tla n ap ró
szem ek, sz á ja tég laszín ű .
— K érem , szóljon m á r a fizető ­
nek.
— F iz e t — m o n d ja f á r a d ta n a
k iszo lg áló és a k o n y h á b a m egy.
T e tih e h e — h e leh e — h eleh e-e-e-
V áju p !
Ez a fejlő d és eg y ik fo ly am ata.
N em k ell lenézni. M in d en a k áo sz­
ból le tt. M eg látju k , m i lesz belőle.
— F izetek!! Fizetek!!!
V á rn á k —•; h e jé e — v á rn á k —
h e jé e -r- v á rn á k — h ejée , uph!
Kőműves Imre
P e d a g ó g ia
I
Jeg y zet a „Női L o gika” cím ű filo ­
zófiai m űhöz:
A z illető hölgy — fin o m a n szólva
— m á r tú l v a n a N y u g at-ró m ai b i­
ro d a lo m b u k ásán , vagyis a k özép­
k o r kezdetén. K o rá ra azo n b an re n d ­
k ív ü l kényes, m in d e n erő v e l k ü zd
az ellen, hogy éltes n ő n ek nézzék.
A m in a p fö lh áb o ro d v a p an a sz k o d o tt
egy fia ta l asszo n y ra:
— A szem telen! A zt m o n d ta n e ­
kem , hogy néni! L en én izett! M icsoda
ta p in ta tla n sá g ! H ogy le h e t v a la k i
ily en pim asz! H ogy m e r v e lem szem -
te len k e d n i? V elem , ak i az a n y ja le ­
h etn ék !
A n em zetk ö zi g y e rm e k ra jz -k iá lli-
tá s eg y ik k is részv ev ő jét, a k i az
a b s z tra k to k közé ta rto z ik , m e g k é r­
d ezték :
— És m i leszel, h a felnősz?
— N a tu ra lista !
*
Id é n is é re ttsé g iz ik egy se re g tisz ­
te le tre m é ltó id ő seb b nő és fé rfi, á l­
la m i és ta n á c si dolgozók, a k ik a n e ­
g y ed ik és ö tö d ik X kö zö tt sem szé­
g y ellte k ta n u ln i. É re tt fe jje l m a tu ­
rá ln a k , s é r e tt h u m o rró l ta n ú s k o ­
d ik eg y ik ü k a lá b b i m egjegyzése is:
— Az é re ttsé g iv e l eg yidőben m eg­
ta r tju k m in d já rt a h u szonötéves
é re ttsé g i ta lá lk o z ó t is.
M indig fig y elem a fa la k a t, a k e ­
ríté se k e t, m e rt v ilá g é le te m b e n nagy
érd e k lő d é st m u ta tta m a n é p k ö lté ­
szet, a g y erm e k iélek és az an tag o -
n isz tik u s e lle n té te k irá n t. R ajzok, in ­
d u la to s sé rté se k és p ro fá n k özlések
ta rk ítjá k a n y ilv á n o ssá g n ak e köny-
n y e n h o zzáférh ető te rü le te it. A m it
az o n b an a m in a p lá tta m , a z nem
m in d e n n a p i élm én y volt. Egy B é r­
kocsis u tc a i falo n rö v id en ez, á llt:
H űje vagyok.
Ez p á ra tla n a hüjézés tö rté n e té ­
ben.
Ez n em a k á rm ily e n ö n k ritik a .
f. L
 / ' L
ajor o s a o k H o g y a n le h e tn e tö k é le te síte n i a v e r se n y n y ilv á n o ssá g á t?
M é száro s A n d rá s r a jz a

Paradoxon az evésről
K é t b a rá t beszélget. Egyik sovány,
a m á sik kövér. A zt m o n d ja a sovány:
„ ö re g e m , a n n y ira sz e re te k olvasni,
hogy m ik o r n ag y o n szegény v oltam ,
g y a k ra n éh eztem , hog y k ö n y v ek et
veh essek .” „M eg tu d la k é r te n i” —
így a kövér. — „É n a n n y ira szeretem
a h asam a t, hogy v o lt idő, m ik o r in ­
k á b b éheztem , d e a z é rt jó l e tte m .”
*
Hogy micsoda tragédiák vannak!
E gy b a rá to m m eséli: G y a k ra n
u ta z ta m eg y ü tt a v illam o so n egy h á ­
z a sp á rra l. F ia ta lo k v o lta k és lá th a ­
tó a n nagyon s z e re tté k egym ást.
E g yik n a p felszáll a fé rfi — egye­
dül. A rca szom orú, k a r já n fe k e te
szalag. T e jó Isten ! — g ondoltam —
m e g h a lt az a szép k is asszonyka. N a­
gyon sa jn á lta m . P á r n a p m ú lv a e l­
m a ra d t a férfi is. A z tá n egyszer csak
fe lsz á llt a fiatala sszo n y , szom orúan,
g y ászkarszalaggal. Ú gy látszik , a fé rj
is m eg h alt. K á r é rtü k . O ly an szépek b áty jáh o z. N a, ezek u tá n , elképzel­
v o lta k együtt. F akir
h etite k , m i tö rté n t: a nő e lm e n t a
* főorvoshoz, a főorvos leszólt a B el­
Milyen jó, ha valakinek protek­ gyógyászatra, a nő o d am en t, és m in d ­
ciója van. já r t ta lá lta k n á la egy jó kis szervi
szívbajt.
K ö zépkorú hölgy m eséli tá rsa sá g ­ *
b a n : M a m in d e n h ez p ro tek ció kell. Szólásmondás az Emberről
A k i „csak úgy” m egy el v alah o v á,
m eg se h a llg a tjá k . Ü gye elev e el v a n S z á m ta la n o ly an m o n d á s forog
v ág v a. A b e já ró n ő m h ú g a p é ld á u l
közszájon, m e ly az e m b e rt az á lla­
e lm e n t az orvoshoz, m e rt m in d ig n a - .
gyón fá ra d t volt. V izsg álták jobbról, to k k ü lö n leg es f a jtá ja k é n t tü n te ti fel.
K én y te le n v ag y o k ezek sz ám á t egy-
b alró l, végül k ö zö lték vele, hogy gyel sz ap o ríta n i: A z E m b e r o lyan ál­
sem m i b a ja sincs. P á r n a p m ú lv a la t, a m e ly ik n em m egy b e a kocsi
k id e rü lt, hogy a nő fé rjé n e k a fő­ belsejébe.
n ö k e a R en d elő in téz et fő o rv o sán ak
az öccse. Ez a d o tt n e h á n y so rt a Gajdos László

Isk o la i fe lv é te le k id ején P ro te k c ió
K a já n T ib o r r a j z a V á r n a i G y ö r g y rajza

U u A kM
— Á, á, alászolgája, kédves Mester, jóna­
pot kívánok!
— Jó napot, tisztelt uram. Olvasta a leg­
újabb regényemet, am ely tegnap este jelent
m eg tetszetős félyászon-kötésben?
— Olvastam, persze, hogy olvastam, drága
Mester! Hét óra hosszat álltam a könyvesbolt
ajtaja előtt, hogy az első példányt megka­
parinthassam. Hiszen tudja, hogy régi tisz­
telője vagyok az írásainak, Mester!
— És milyennek találta, kedves uram, a
regényemet?
— Mester! Gyönyörűségem kifejezésére
nem találok szavakat.
— Talán nézzen utána a Ballagi N agy
Szótárában.
— Minden szó eltörpül az ön m űve m el­
lett. Talán elég, ha annyit mondok, hogy
nem tudtam letenni. A feleségemet kellett
felébresztenem hajnal tájban, hogy segítsen
letenni az ön regényét. íg y aztán ketten va ­
lahogyan letettük. Mester! Csak egy szót
mondok: állati! U‘>
— És mi a vélem énye, drága barátom, ho­
gyan bonyolítom a cselekményt? .‘-■s
— Ah, a cselekményt! Mester! Én már lát­
tam cselekményt bonyolítva, de így, enhyirej
ilyen m élyen, ember m ég cselekményt nem
bonyolított. Mester! Amit ön végh ezvitt,'az
a bonyolítás csodája! Nem , az már nem i jg-
bonyolítás, az maga az ős-bonyolultság! Ha
sem mi más nem volna az ön regényében,
m int ez a bonyolítás, akkor is halhatatlant
alkotott volna!
— És a korfestésről hogyan vélekedik,
drága barátom?
— Ne mondja ki ezt a szót, forrón tisztelt
Mester, mert elgyengülök. Kor festve így
m ég nem volt. A hogy ön, imádott Mester, a
kort festi, az már varázslat! A harmincas
éveket én is ismerem. De az a kor, ahogyan
a valóságban volt, m eg sem közelíti azt a
magaslatot, amilyenre ön festette. Boldog
lebet, aki egy íg y festett korban élhetett.
Ezért irigyeltem Elvirát.
— Apropó Elvira. Mit szól szerelmi vív ó ­
dásához?
— A négyszázötödik oldalon? Mit m ond­
jak? Elfúló lélegzettel olvastam. H a nincs
otthon véletlenül egy oxigénpalackom, bele­
pusztultam volna.
— Azt hiszem, az a részlet csakugyan ér­
zelem-gazdag.
\
E gy olaszországi rakéta-támaszponton
Gerő Sándor rajza
*— Mester! Az ön részéről nincs helye a 1
szerénykedésnek! H ogy érzelem-gazdag? ■
Mester! Én úgy bőgtem, m int egy gyerek,
akit megvertek. Én, aki utoljára a Titanic
katasztrófájánál bőgtem, m a éjjel úgy zo­
kogtam, hogy feljött a házmester és bekopo­
gott, hogy vegyek erőt magamon, mert a
szomszédok nem tudnak aludni.
— És erőt tudott venni magán? Nagyon
csodálnám . . .
— H ogyan tudtam volna! Éjnek évadján
szállodába kellett költöznöm s ott olvastam
a regényét egészen a hatszázhuszadik oldalig,
amíg Elvira oda nem adja magát a vándor-
köszörűsnek.
— És meglepte ez a fordulat önt, drága
barátom?
— Hogy meglepett-e?.Teljesen megnémul-
tam, ú gy frappfrozott. M it mondjak, any-
nyira megnémultam, hogy amikor a szállo­
dából taxin hazamentem, a taxisofőrnek egy
cédulára írva nyújtottam át a lakcímemet.
Kell m ég egyebet is mondanom?
it ~ És érződik a regényemen az élet nyers
szaga?
- 'jf- Éppen erről akartam beszélni! Amikor
hajnaltájt végre sikerült letennünk a köny­
vet* elszunnyadtam, persze gyötrődve és
feldúlva. Reggel félhatkor mire ébredek? Va­
lam i furcsa szag terjeng a szobában. Felkel­
tem a feleségemet, kérdem: m i ez a szag?
És kérem ő, eki m ég nem is olvasta a re­
gényt, azonnal megmondta, hogy az élet
nyers szagát érzi. Akkor már tudtam, hogy
az ön regényéről van szó. Eldugtam a spájz-
ban aztán.
- e És akkor már nem érződött? Nagyon
csodálnám . . ,
— Dehogy nem érződött. B ele kellett ten­
nünk egy bádogdobozba a k önyvet és el­
ástuk a kertben. Így írni, Mester, csak keve­
sen tudnak! Áldja meg az isten érte, mind
a két kezével!
— H át köszönöm, drága olvasóm. Jól
esett a dicsérete, mert éreztem rajta, hogy
őszinte.
— Az. De arra fel kell hívnom a figyel­
mét, Mester, hogy kilencszázharminckettőben
nem forint volt, hanem pengő.
— Maga ebből a szempontból olvas egy
regényt? Marha!
- Mit szól, mekkora rakéta?)
T ab i László - És tessék mondani, mekkora lesz az, amelyik a mi fejünkre eshet?
Kerti szélesvászon <6 időben ; ; . rossz időben
 H ad d p an a sz o ljam el, hogy eg y et­
lenegyszer le tt v o ln a alkalm am ,
m in t n em es lovag, T old i M iklós
u tó d ja , p á r b a jra k eln i és az se si­
k erü lt.
A dolog úgy kezdődött, hogy osz­
tá ly tá rsa m , a re k e d t K ovács (kettő
volt, az egyik a d a g a d t K ovács, ő
m eg a rek e d t) b u k á s ra á llt sz á m ta n ­
ból. M á r az előző év b en is csak
re tte n e te s erő feszítések á r á n csúszott
át, d e m ost, az é re ttsé g i e lő tt k a ­
ta sz tro fá lis v o lt a h elyzete. H áro m
ötö st k a p o tt a d eré k G örög ta n á r ú r­
tó l és ez n em v o lt tréfad o lo g , hiszen
e ta n c sin k n a k v ajb ó l v o lt a szíve és
a c e ru z á ja szin te m a g átó l ír ta be az
egyest v ag y a k e ttest. (A kkoriban,
n égy-öt évtizede, a z ötös v o lt a sze-
k u n d a és az egyes a k itű n ő ). In tő t
k a p o tt a re k e d t K ovács, a p ja , k elle­
m e tle n b izto sítási ügynök, m e g jelen t
a ta n á rib a n és a ta n c si engem
a já n lo tt h ázi in stru k to rn a k . K é t hó­
n ap ig tö ltö g ettem a m a te m a tik á t a
re k e d t K ovács b ik k fa fejé b e, n em ­
csak a k ik ö tö tt 3—3 k o ro n á é rt és a
h a rm a d ik 3-ért, am it a p ja m eg­
íg ért, h a a b iz o n y ítv á n y b an nem
lesz ötös, h a n e m a dicsőség k ed v é ért
is. H ogy én m a jd m e g m u ta to m :
m ég eb b ő l a széltolóból is re n d e s ta ­
n u ló t farag o k . M e rt ta n ítv á n y o m
n em v o lt egészen ostoba, csak m ár
süvö lv én y k o rá b a n is lá n g o lt a gyen­
gébb n em ért, ö rö k k é a lá n y o k kö­
rü l ló frá lt, p ersze hogy n e m m a ra d t
id e je ta n u lá s ra . É n a z o n b a n k eg y et­
le n d ik tá to r v o ltam , a ta lá lk á k a t
m e g h iú síto ttam , b e z á rta m a Z árd a
u tc ai la k á s szo b áját, zse b re v á g ta m a
k u lcso t és r á k iá lto tta m a re k e d tre :
A ddig n em m ozdulsz e l h azu lró l,
am íg m eg n em oldod ez t a m ásod­
fo k ú eg y en letet. M ár a k k o r ben n em
v o lt a rögeszm e, hogy az é n fela d a­
to m e m b e rtá rsa im á tfo rm á lá sa .
A re k e d t K ovács h ö rg ö tt, d e m i­
v e l é n v o lta m az erősebb, n e m b írta
k iv e n n i a zsebem ből a k u lcso t, az­
u tá n m eg a h a rm a d ik em ele te n la k ­
ta k , te h á t n em tu d o tt k iu g ra n i az
ab lak o n , így v ég ü l is sorozatos k ín ­
zá sa im u tá n m e g ta n u lta a m a te m a ­
tik á t, k e tte s t k a p o tt a do lg o zatára,
egyszer m eg h á rm a s ra fele lt.
A b iz o n y ítv á n y b an h á rm a s v o lt a
re k e d t K ovács m a te m a tik a k alk u lu sa
és a z öreg K ovács k ije le n te tte né­
kem , szem től-szem be, m in t fé rfi a
fé rfin a k , hogy:
— F ára d o z á sa it gyüm ölcs koro­
n á z ta . . .
— H ová, hová, édes fé rje m ?
— N e ta rts vissza, szívem , K ató!
N agy á ru h á z d ísz te rm é b en
F é rfid iv a t-b e m u ta tó !
Hogy m iv e lü n k n em tö rő d te k ,
N em győztük m á r h ián y o ln i.
N ek ü n k is' kell, n em csa k nőknek,
Szép ö ltözet, csinos holm i.
H allom , férfi-te aö ltö n y
K a p h a tó itt. C su p a öröm .
Csecse leszek, h a felöltőm ,
S a te á t m a jd úgy szürcsölöm .
V eszek egy-két k ise sté ly it,
M ely csípőn szűk, v á llb á n széles.
A szű k n a d rá g ú g y m egszépít,
H ogy az eb is én felém les.
10
Így m o n d ta, e z é rt is dühös v o lta m
r á a m a g y a r n y elv v éd elm éb en , de
m é g in k áb b a z é rt, m e rt eg y etlen h á ­
ro m k o ro n á t sem fiz e te tt ki. N em le ­
h e te tle n , hogy eg y tö re d é k é t á ta d ta
csem etéjén ek , az m eg e lsik k a sz to tta
és a sz iré n ek re k ö ltö tte. Én v iszo n t
az o sztály színe e lő tt k ije le n te tte m :
— A re k e d t K o v ács szélhám os és
le h e t, hogy az a p ja is az.
Ez d élelő tt tö rté n t, d é lu tá n a D u-
n ak o rz ó n gyönyörűséges sz erelm e­
m é t, G onda E llá t k ísé rg e tte m . K öz­
v e tle n ü l a P e tő fi szobor e lő tt fel-
. b u k k a n t a re k e d t K ovács. K öszö­
n ését, m in t igazi sp an y o l hid alg ó ,
n e m fo g ad tam , m ire ő, m in t igazi
szem telen re k e d t K ovács, c s a tla k o ­
z o tt hozzánk.
— P u sz tu lj in n e n , te csaló! — h a r ­
so g tam én azon a d rá m a i h an g o n ,
a m ely e n az ö n k ép ző k ö rb en a n é p ­
b a lla d á k a t, o d ah a za a fü rd ő sz o b áb a n
viszont, család o m ré m ü le té re a Cy-
ra n o -t vagy a S asfió k -o t sz o k tam
d ek lam áln i, te k in te tte l a k ü szöbön
álló N em zeti S zín h áz-b eli szerző­
d ésem re, m iv e l hog y B eregi O szk ár
összek ü lö n b ö zö tt az igazgatóval.
B áj d ús szerelm em , E lla a r c á n a
ré m ü le t és a c so d ála t k ifejezése oly
g y o rsan v á lto tta egym ást, m in t a h o ­
g y an a k k o rib a n P sy la n d e r Á sta N il-
se n v éd elm éb en szo k ta á td ö fn i az
a lja s ra b ló k a t. A re k e d t K o v ács v i­
szo n t fele m elte a k a r já t, m a jd eszé­
b e ju to tta k ta p a s z ta la ta i e rő fö lé ­
n y em rő l és sie tv e o d áb b állt. D e am i­
k o r úgy tíz lép és tá v o lsá g ra volt,
visszah ö rö g te:
— E zért m ég szám olunk!
— A te szám olásod! C sak b e le ne
b u k j! — le g y in te tte m v ére s g ú n n y a l
fe s z ifc je -
V e le d , eiP-
A jö v en d ő t sz in te lá to m :
L esz m a jd d iv a tta n ác sad á s.
L ev e let ír v á la s z t v á ró n
Bődön Ödön, D ili Tam ás,
í r já k b en n e: — H a ja m n in csen ,
P o cak o m v an , lőcs a láb am .
M it viseljek , hogy a sik k b e n
M égse legyen h ib a n álam ? . . .
és élv eztem a dicsőséget aíszép ség es
n a já d o ld a lá n .
E ste é p p e n a v ac so rá n á l ü ltü n k ,
am ik o r c s e n g e tte k és k é t fek e téb e
öltözött fe ln ő tt je le n t m eg. A z egyik
le h e te tt h u sz o n k ettő , a m á sik aggas­
ty án v o lt, ta lá n huszonöt is elm últ.
M it k e rte lje k so k at, K ovács n ev éb en
jö ttek , lo v a g ia s e lég té te lért. É n ezt
m e g ta g a d ta m és m á sn a p ra m eg n e­
v eztem a seg éd eim et, az eg y ik T h u ry
volt, a k i ta v a ly é re ttsé g ize tt, a m á ­
sik S a lz e r Bódog, a k i u g y an m ég v e ­
lü n k já r t, d e k étszer b u k o tt, te h á t
m a jd n e m h ú sz éves v o lt és a t á r ­
g yalások id e jé re b a ju sz t r a g a s z to tt
M e g tag a d tam a b o c sá n a tk é ré st, a
segédek a leg sú ly o sab b fe lté te le k
m e lle tt m eg v ív an d ó k a rd p á rb a jb a n
egyeztek m eg, nehéz lo v asság i k a r­
dokkal, b a n d á z s n élkül. Ez szo m b a­
to n tö rté n t, h é tfő re v o lt k itű z v e a
p á rb a j. F o g alm a m sem v o lt a rró l,
hogy fő zik -e, av ag y s ü tik a n eh éz
lovassági k a rd o k a t és a b a n d á z s t a
k alap h o z tű z v e, v ag y k eszty ű h e ly e tt
v ise lik -e? K ész en állo tta m a h a lá lra
b ec sü le tem ért, de h o n n a n vegyek
pén zt S a n te lli m e ste r v ív ó te rm én e k
k ib é re lé sé re ? És orvos is kell, ezen­
k ív ü l e lő írá s, hogy k o n fliso n vagy
fia k k e re n k e ll a te tt szín h ely ére u ta z ­
ni. ö ssz v ag y o n o m k é t k o ro n a negy­
ven fillé r v olt. H ogyan m e n te m m eg
b ec sü le tem et? A n y ám n a k fe ltá rta m
a h ely zetet, d e k ev és m e g é rté st ta ­
p a sz ta lta m n á la , sőt k ije le n te tte :
— M a jd elm ondom a p á d n ak .
Ezt b iz o n y n em k e lle tt v o ln a m o n ­
dania.
A p ám sz o m b at d é lu tá n é rk e z e tt
haza, k é t p o fo n t íg é rt n ek em , m a jd
tü z e te se n k ik é rd e ze tt, 'h o l la k ik a
re k e d t K o v ác s és m iféle az ap ja.
M eg m o n d tam , hogy az is szélhám os,
eg y é b k én t b izto sítási ügynök. A pám
b ó lin to tt:
— Ű gyis m á r rég en k ö tn i a k a ro k
élet- és b a le se tb iz to sítá st a szá­
m odra. O ly a n h e b e h u rg y a f rá te r
vagy. — E zzel elm e n t h azu lró l.
A m ik o r v isszajö tt, egy szót sem
szólt hozzám . Én m eg g y ö trő d tem ,
alig e tte m a v acso ráb ó l, p ed ig b a rá t-
fü le v o lt, te té z v e cu k rosdióval.
C sö n g ettek , b e á llíto tt T h u ry . és a
m á r b a ju s z n é lk ü li Bódog, a re k e d t
K ovács le v e lé t hozták, a m ely sz erin t
ap a i szig o r m ia tt v isszalép a p á rb a j­
tól.
Én n e m h isz ek a v életlen ek b en .
N ád áss József
Lesz ro p p a n t sok levélíró,
K i „ A lk a lm i r u h á t” k érd ez:
M iben le g y e k fu tb a llb író ?
M it v eg y e k fe l m osógéphez?
M ibe b ú jja k a h é t végén?
Szenet m ily e n m ezben tö rje k ?
K ö té n y ru h á t sz eretn é k én,
O ly an félét, m in t a h ö lgyek ..
R e n d k ív ü li, kolosszális
Ez a d iv a tb e m u ta tó .
N ek ü n k is le sz in g ru h á n k is,
Z sá k ru h á n k is. M egnyugtató.
R á d ió b a n e g y re m ásra
E lh a n g zik m a jd h a rm in c h a t cik k :
„ F é rfid iv a t v álto zása
F a le v éltő l n y lo n fra k k ig ”.
K . T ó th L enke

A fé rj h a s o n fekve h e v e r t a strän g
zöld g y ep én és egy fű s z á la t rágott.
A h á tá n h a n g y á k s é tá lta k . Az ég
m a k u lá tla n kéik volt. M e lle tte kupor­
g o tt tö rö k ü lé sb en a fe le sé g e és a fü r-
dőzőket n ézte. Egyszer c s a k m eg­
szólalt:
— Jö v ő h é te n m eg k e ll v ennünk
a tüzelőt. E g y -k e ttő re i t t a tél. B ri­
k e tte t v e g y ü n k vagy k o k szo t?
m ö g ö tt és a h an g szó ró im m ár tiz en ­
ö tödször h a rs o g ta el a „C sini b a b á t”.
E k k o r a fé rj d é lib áb o t lá to tt: a fe je
te te jé n álld o g á lt egy csap a t le á n y
k özött, ak ik sz in té n a fe jü k te te jé n
á llta k .
— A zt hiszem , m égis b r ik e tte t v e­
sz ü n k . . . A z tá n té lik a b á to t is k ell
v á sá ro ln u n k . N em is té lik a b áto t. T é­
lik a b á to k a t. N ekem , n eked és a gye­
üűffia w fiik i u m lów erí...
Mottói Nincsenek régi viccek,
csak öreg emberek vannak. Egy
újszülöttnek minden vicc új.
— Rettenetes nyakkendőd van! —
mondja az egyik férfi a másiknak. —
Hiszen ez a sárga valósággal ordít!
— Nem tehetek róla — védekezik a
másik — egy nagynénémtől kaptam,
aki teljesen süket.
*

— B r ik e tte t — felelte a fé rfi lus­ rek ek n ek . . . — Htdló, Major úr, bemehetek a v il­
tán , ásítozva, aztán m eg k érd ezte: — T é lik a b á to t? — hörögte a fé rj lába?
— B ek en n éd a h á ta m a t n ap o lajjal? k ic se re p e se d e tt a ja k k a l, égő szem ét — Jöjjön csak nyugodtan!
— M ié rt n e m in k á b b kokszot? A a sem m ib e m eresztv e. — Nem harap a kutya?
Z elen ák ék koksszal fű te n e k , és m in­ — Jó m eleg té lik a b á to t — fo ly ta tta — Csak jöjjön, jöjjön! Most vettük
dig olyan m e le g van n á lu k , hogy az asszony. — E setleg crom by-anyag- ezt a jószágot és éppen k i akarjuk pró­
n em le h e t k ib ír n i. . . E lh o z tu k egy­ ból, v a te lin béléssel, vagy in k á b b bálni! . . .
á lta lá b a n a n ap o laja t? irh a b u n d á t a k a rs z b árá n y b ő rb é lés-
— A k k o r vegyél k o k sz o t <— re- se l?
b eg te a f é r j rek e d ten é s félig le­ — B á rá n y b ő rb é lé s s e l. . : — su tto g r
h u n y ta a szem ét. — A n a p o la jn a k t a elg y ö tö rtén a fé rfi és m eg a k a r t
o tt kell le n n i a tá s k á d b a n . . . fo rd u ln i, d e csö p p erő n em vo lt
Az asszony sokáig t u r k á l t a tá s­ b en n e.
k áb an , m íg v é g re m e g ta lá lta a nap- — B á rá n y b ő rb élé ssel — h a llo tta
o lajas ü v eg e t, a z tá n la ssa n , ü nnepé­ m essziről. — F in c si m eleged lesz
lyes, sz ak é rtő m o z d u lato k k al kene- b e n n e ...
g etn i k ez d te a férj h á tá t. A fé rj m á r n e m szólt egy szót sem.
— A zt m ondod, k o k sz o t rendel­ Á ju lta n h e v e rt a zöld gyepen. A fele­
jü n k ? — m oty o g ta g o n d te rh e lte n . ség e úgy ü lt m e lle tte , m in t egy p i­
— A zt hiszem , a m i k á ly h á n k b a n ro s szobor és a z t kérdezte:
jo b b a n ég a b r i k e t t . . . — B rik e tte t v e g y ü n k vagy k o k ­
H áro m k a rc sú , izmos, b a m a te s tű szot?
szőke lá n y sz a la d t el a f é r j előtt. Az M ikes György
egyik m e g á llt fu tá s k ö zb e n és sza­
m á rfü le t m u ta to tt neki.
— K érd ez tem valam it! — szó lt rá Félkész ruhák kaphatók
az asszony. — N e vegyek m ég is b ri­
k e tte t?
— V egyél b rik e tte t — n y ö g ö tt fel
a férfi, a z tá n aléltan, p ih e g v e meg­
k érd ezte: — N em m e g y ü n k be a
vízbe?
— E lőbb b eszé ljü k m eg a tüzelőt!
— v álasz o lt elle n tm o n d á st n e m tűrő
h an g o n a fele ség és r á c s a p o tt egyet
a fé rj la p o c k á já ra . — B r ik e tt, vagy
koksz?
A bban a p illa n a tb a n h a t fiatal
le á n y h ú z o tt e l k ö zv e tle n ü l a férj
o r ra előtt, a k i csak tiz e n k é t külön­
böző v astag sá g ú b okát és h a tv a n láb­
u jja t lá to tt, n a m eg a h a n g ju k a t hal­
lo tta , m in d össze-vissza beszéltek,
egym ás sz a v á b a vágva.
— V eg y ü n k kokszot — k ö n y ö rg ö tt
a férfi e rő tle n hangon, v e re jté k e z ­
ve. — D e h o n n a n tud o d , hogy az
id é n is lesz té l? A F ö ld tö rté n e te
folyam án m á r többször előfordult,
hogy m e g v álto zo tt egy fö ld ré sz ég­
h a jla ta . M i lesz, h a m á ró l h o ln ap ra
tro p ik u s é g h a jla t a lá k erü lü n k ?
L elk i szem eim m el m ag am e lő tt lá­
to m : a k a rá c so n y estét i t t tö ltjü k a
stran d o n , n e g y v e n fokos m elegben,
ü n n e p i fü rd ő ru h á b a n , és i t t fogyaszt­
ju k el az ü n n e p i b e j g lit. . . Tudod
m it? N e v eg y él se kokszot, se bri­
k e tte t . . . N éh á n y ho rd ó b a rn a s ö rt
k ellen e v e n n ü n k . . .
— V eled se m m it sem le h e t meg­
beszélni! —• m érgelődött a feleség.
— T élen a z tá n te fogsz m o ro g n i a
leg jobban, h a n em lesz e lé g meleg.
N a, kom olyan kérdem : b r ik e tte t ve­
g y ek vagy kokszot?
— B r ik e tte t. . .
— Ne in k á b b kokszot?
— Jó, in k á b b k o k sz o t. . .
V alah o l a közelben egy m é h züm ­ 11
 - Hagyd abba, fiam i M a már éppen eleget dolgoztál!. . .

N agy divat a sanzon

A íiN ® £ V V ® /é lrE
A lelkiism eretfu rd a lá st ren d sze­
rint a rossz közérzet okozza.
*
- Anyu, meglátod, örülni fogsz, ami­
kor megkapod a MÉH-től a pénzt ezért
N agy em b er az, a ki ezt m á so kka l a papírhulladékért, amit m ost itt felfedez­
el tu d ja hitetni. tünk I . . .
*

Ha a világ végtelen, a k k o r igenis

m in d en k i a világ közepe.
Ferencke boldog
P
O kka l lfönnyű d erülátónak lenni.
A z igazi o p tim izm u s alaptalan.
- ------v •

A világot nehéz m eghódítani,

m egvá lta n i és m egism erni.
*

Szerénység n élkü l nincs nyuga­

lom.
*

A z ö n ism eret azért is előnyös,

m ert különösebb utánjárás n é lk ü l is
m egszerezhető.
F. L.

Pest-Buda anno 1659.

a box fényképezőgép
Vásároljon gyermekének Pajtás fény­
képezőgépet 160 forintért, vagy Altissa
fényképezőgépet 240 forintért, + tok
85 forint.
OFOTÉRT

S zerk esztő ség ü n k b e szám os

olv asó n k k ü ld k é z ira to k a t köz­
lés céljá ra . M in d en k éz irato t
elo lv asu n k , de b ír á la to t csak
a z o k ra a k é z ira to k ra k ü ld ü n k ,
am ely ek b en a h u m o ro s irői
te h etség n ek je lé t lá tju k . A meg
n em felelő k é z ira to k m egőrzé­
sé re nem v á llalk o zh a tu n k .
12 - Jé, külföldi lói
 A közlekedés fejlődése

/E f j 4 u t ó s i (Al a h d
K éth e te s g ép járm ű v ez ető i igazol­
v án y o m és tízév es R e n a u lt k ocsim
b irto k á b a n az ig azán n ag y és nem es
le lk e k d e rü lt n y u g alm áv a l h a la d ta m
az A k ác fa u tc áb a n . A G o rk ij m oziba
igyekeztem . A le z á rt R ákóczi ú t
m ia tt re tte n e te s fo rg alo m to rló d o tt
össze a szű k helyen. V égül is sike­
r ü lt k é t já rm ű között egy k icsiny
h e ly e t ta láln o m . B eálltam . A m időn
k ilép tem , hogy le z á rja m a kocsit,
eg y sze rre m e g d erm ed t szív em b en a
v ér. Egy re n d ő r á llo tt a tú lo ld alo n
és kom or, fü rk é sző arccal szem lélte Üzem i szemmel a családban
a kocsim at.
B aj van! — g ondoltam resz k etv e Schwott Lajos rajza
és azon n y o m b a n észre is v ettem ,
hogy a kocsi h á tu lsó része az elő írt­
n á l n agyobb tá v o lsá g b an v a n a já r- ?
d átó l. És e g y á lta lá n n em is p á rh u - '
zam o san állo k a járd aszeg élly el, m in t
ahogy az írv a van. Ille tv e előírva!
T a lá n m ég n em késő — dolgozott
lá za san az agyam . G y o rsan v isszaü l­
te m a kocsiba. És am i m ost k ö v e tk e ­
ze tt, azt v a la h a D an te m in t a gépko­
csivezetők pokolbéli szen v ed ését írta
v o ln a le. T íz p ercig k ísé rlete ztem ,

HHHH
h ogy a ren d e lk ez ésre álló kicsin y
h ely en szab ály o san p a rk o lja k . M el­
le tte m eg y m ást é rté k az autóbuszok,
te h e ra u tó k , gépkocsik és én pieg
c s a k h a la d ta m elő re h a rm in c cen tit,
to la tta m vissza h arm in c c e n tit. De
h iá b a , kocsim sehogysem a k a r ta fel­
v e n n i az elő íráso s helyzetet. K özben
álla n d ó a n fig y eltem a ren d ő rt, ak i
k o m o r és v észtjósló te k in te tte l, h i­
v a tá s a nagyszerű ség éb ő l ere d en d ő
v ég tele n le lk in y u g a lo m m a l fig y elte
v ergődésem et.
M időn m á r sem én, sem a kocsi
n e m b írtu k to v áb b , m in d k e tte n ab ­
b a h a g y tu k a k ísérletezést. Jö jjö n ,
a m in e k jö n n i kell!!
És m á r jö tt is. A re n d ő r k em én y ,
fé rfia s arc éle m e g je le n t a kocsim
m elle tt.
— Jó n a p o t k ív á n o k ! — m o n d ta szi­
lá r d h a n g o n ^ » k o m o r te k in te tte l.
— JónapotT'l — m o n d tam k ev ésb é
sz ilá rd h angon, - d e m é g k o m o rab b
te k in te tte l.
E k k o r a re n d ő r a rc a v á ra tla n u l
m e g en y h ü lt, szem éb en m osoly csil­
la n t fe l és n y á ja s h an g o n így foly­
ta tta :
— N em elad ó ez a kis tö rp e a u tó ?
S zív esen e la d n á m az én b éem v ém et,
h a egy ily et sik e rü ln e vásárolnom ...
V écsey G y ö rg y

\P E g y szü le té sn a p a lk a lm á b ó l
V E la n d a lít so k k e d v e s e m lé k :
^ A F o g a sk e re k ű V a s ú t m á r
\ N y o lc v a n ö t e s zte n d ő s te tt n e m ré g .

A jó öreg F ogast kö szö n tv e ,

H o g y ily szé p k o r t tu d o tt m e g é ln i,
R e m é le m , n e m k e ll fo g a it m é g ’/
■M ű fo g so ro k ra kic se ré ln i. Y
A. (hidvéghy) A
Tapasztalatcsere Minőségi kifogás 13

Jß őu/trdtácSíÚKlé?/
4
Kecskeméten jártunk
A m ik o r a T rom b ita utca f e lő l é r d e k ­
lő d ö m a z e g y ik k e c sk e m é ti p o lg á r t á r ­
s a m tó l, m in d já r t m e g je g y z i, h o g y : „ja
p e r s z e , ö n a z e lv e té lt é p ít k e z é s t k e r e ­
si . . . ”
A T r o m b ita u tc a sa r k á n m á r f e l is
h ú z tá k a te te jé t e g y h u s z o n n é g y la k á ­
s o s , k é t e m e le t e s la k ó h á zn a k . Im p o n á ló
g y o r s a s á g g a l é p íte tté k fe l, d e a m e lle tt e
le v ő ik e r é p ü le t a la p o z á sá n n e m tu d n a k
tú lju tn i, n e m tu d já k fo ly ta tn i a z é p ít ­
k e z é s t. M ég m o s t is k é t s é g e s — p e d ig
m á r k é s z k e lle n e len n ie a z é p ü le t n e k
— , h o g y m ily e n a la p o z á st c s in á lj a n a k
a z é p ít k e z é s h e z . V itatk ozn ak a k ú ta la ­
p o z á s o n , a c ö lö p a la p o z á so n , v a g y v a ­
la m if é le m á s m e g o ld á so n , é s a z é p ít­
k e z é s á ll, m e g r e k e d t. (V a la m ik o r e g y
g ő z m a lo m g é p h á z a állt e z e n a h e ly e n
é s tő k é s tu la jd o n o sá n a k v o lt a n n y i
e s z e , h o g y a z in g o v á n y o s, v i z e s ta la jo n
c ö lö p ö k r e é p ítte tte a g é p h á z a t.)
Ha m á r a v á r o s i ta n á c s I lle t é k e s o s z ­
tá ly a e lf e le j t e t t m e g fe le lő ta la jm in tá t
v e n n i a z é p ít k e z é s h e ly é r ő l é s e m ia tt
e lr o n t o tt á k a z a la p o z á st, le g a lá b b d ö n t­
s é k v é g r e m á r e l, m it a k a r n a k ten n i?
A m e g k e z d e t t a la p o z á s k ö z e p é n v é g i g ­
v o n u ló , m é ly k u ta k b a n f e lg y ü le m le t t v íz
p o sh a d t f e ls z ín e Jelk ép e a n n a k a f e lü ­
le t e s s é g n e k , a m e lly e l K e c s k e m é te n a
T r o m b ita u tc a i é p ítk e z é s ü g y é t k e z e lik .
N em a k a r o k e g y e n líte n i, d e a R ák ó­
c z i u ta t n a g y s z e r ű e n f e lé p ít e t t é k . K ét-
h á r o m e m e le te s , s z ín e s , e r k é ly e s , Ízlé­
s e s h á z a k so r a k o z n a k e g y m á s m e llé .
A z ú jo n n a n m e g n y ílt c u k r á sz d a t ő s z o m ­
s z é d s á g á b a n , a R ák óczi út 3 2 / 3 4 . s z á ­
m ú h á z o n a z a lá b b i tá b lá t lá tta m :
NYLONHARISNYA
ÉS
zo kn i átkötés.
AZONNALI CSERE.
Ha n in c s c s e r e h a r is n y a ,
AKKOR IS A D O K
I. em. 2.
V a jo n m ir e g o n d o ln a k a z I. e m e le t
2-b en ?
A z z a l d ic s e k s z e n e k a k e c s k e m é t ie k ,
h o q y n á lu k a z ü zletek b en m in d e n k ap ­
h a tó . C sa k a z t n em értik , m ié r t n e m le­
h e t é v e k ó ta á sv á n y v iz e t k a p n i. A z é le l­
m is z e r - é s c s e m e g e ü z le te k b e n t é le n a z a
V adász-erdész találkozó K eszthelyen
k ifo g á s , h o g y a z é r t n in c s á sv á n y v íz ,
m e r t m e g f a g y . De m ié r t f a g y m e g a z
á s v á n y v íz K ecsk em éten ? — k é r d e z ik
J o g g a l — , h a n em f a g y m e g se m S z e ­
g e d e n , s e m S z o ln o k o n , s e m B u d a p es­
ten? M o st a rra to tó z n a k a k e c sk e m é ti
á s v á n y v íz - k e d v e lő k , h o q y v ajon m it
fo g n a k m o n d a n i n y á r o n a k is k e r e s k e ­
d e lm i v á lla la t é le lm is z e r ü z le te ib e n é s a
c s e m e g e b oltok b an ?
T a lá n a z t, h o q y S z e r v u s z S alv u s?
(— d e s)
Javítani kell
a „javítási“ módszeren
Tejszeparátorunk motorja az üzemel­
tetés első napján elromlott, ezért már­
cius - l l- é n garanciális javításra elküld­
tük a Zuglói Gépgyárnak. Április 27-én
a kijavított szeparátor helyett levelet
kaptunk, amelyben a tejszeparátor ösz-
szes alkatrészeinek elküldését kérték.
M ég aznap eleget tettünk a kérésnek
és türelmesen vártunk. M ivel azonban
május elején sem érkezett meg, tele­
fonon sürgettük. Megígérték, hogy május
m ásodik felében megkapjuk a kijavított
szeparátort. Nem kaptuk m eg . . .
Június 2-án újra felhívtuk a gépgyárat,
amikor is június végére ígérték a sze­
parátort. Mivel nekünk erre a gépre
igen n a g y szükségünk van, újra sürgettük
a gépet. Ennek „eredményeként” jú ­
nius l l - é n pontosan olyan szövegű le­
velet kaptunk, mint április 27-én. Ismét
azokat az alkatrészeket kértél«, amelye­
ket már régen elküldtünk. Nem ártana,
ha a Zuglói Gépgyár gondosabban ke­
zelné a rendeléseket, idejében elkészí­
tené a munkát és n em k ém é kétszer is
azokat az alkatrészeket, amelyeket hó­
napokkal előbb már megkaptak.
M ajor Im re , a K ossuth T SZ
elnöke, Sárszentlőrinc
S á n d o r K ároly rajza
Miért tart örökké az áljelző?
N y a r a lá s e lő t t k a r d lq á n t v á s á r o lta m ,
s z é p p a s z te lls z ín ű , g y a p jú k a r d lq á n t.
G y ö n y ö r k ö d te m Is b e n n e , m íg a n y a ­
kánál bevarrt á r je lz ő t e x tlld a r a b k á t
m e g n em 'p illa n to tta m , m e r t a k k o r e l­
f o g o tt a b o s s z ú s á g . U q y a n lly e n á r j e lz ő
ló q a p o n g y o lá m o n , Ilyet ille s z t e n e k a
f é r fi é s női f e h é r n e m ű k r e , d e m é g a z
a p r ó q y e r m e k h o lm lk r a is. E lle n ő r z é s
sz e m p o n tjá b ó l In d o k o lt r á z á r j e lz ő r ö q -
z it é s e , d e m ié r t Ilyen g o n d a tla n é s p r i­
m itív m ó d ó n o ld já k m eq? A z á r j e lz ő ­
k e t u g y a n is — k e v é s k iv é t e lle l — f e l­
tű n ő iz lé sjte le n sé g g e l h e ly e z ik e l a z
e g y e s r u h a fé le s é g e k e n é s ta p a s z ta la to m
sz e r in t:
1. a n n á l n a g y o b b , m in é l k is e b b é s
fin o m a b b h o lm in van ;
2 . c s a k k é s s e l, o lló v a l v a g y b o r o t­
v á v a l leh et e ltá v o líta n i;
3 . b o n tá s u tá n b e k ell v a r r n i a h e ­
ly é t.
A m a k a c su l o d a e r ő s íte tt á r j e lz ő t e x ­
tild a r a b k á k lá ttá n a r r a g o n d o l a z e m ­
b e r : b ár a g o m b o k a t e r ő s ít e n é k fe l
ily e n s z e n v e d é lly e l, v a g y a gyorsan
fe s tő o ld a lv a r r á s o k b írn á k iq y a z id ő k
v ih a r á t. . .
<r— t)
Zavar a Marx téri trolik körül
A Marx téri troli végállomásról indul
a 71-es, 72-es és 73-as, de csak ritkán
lehet tudni, h ogy a veszteglő trolik kö­
zül melyiket indítják. Az utasok rend­
szerint az első kocsira szállnak fel, de
gyakran nem az, hanem a később beérke- *
zett kocsi indul — néha üresen . . . Mi­
ért nem helyeznek el olyan világító lám ­
pát itt is, m int am ilyen a B ethlen Gá­
bor utcai végállomásnál van? Ebből
minden utas tudhatná, hogy m elyik ko­
csi mikor indul.
A másik Marx téri troli b osszú ság. . .
A legritkább esetben teszik k i a kocsik
hátsó ablakára a számtáblát. A Marx
térről utazó utasok ezért hátulról nem
láthatják, hogy melyik kocsinak m i a
száma.
Mindezeket megírtam a villam osvasút
igazgatóságának, de még választ sem
kaptam. Es a Marx téri zűrzavar to­
vább- ta rt. . .
dr. V itéz T am ás
V. M agyar u. 27.
E g y Á PISZ -boltban
P u s z ta i P á l r a jz a
- Ez a vonalzó nem p o n to s. . . Tíz
centiméterenként pontosan egy m illim é­
ter a különbségi
— Pontosan egy milliméter? Akkor
miért tetszik azt mondani, hogy nem
pontos?
 Sok helyen nem renoválják a mozikat :
Hegedűs István rajza
(R egény több felhívásban)
1920. FELHÍVÁS
Kérem azokat a baj társakat, akik v e ­
lem együtt résztvettek a cattaroi hitvány
matrózlázadás leverésében, amelyet H or­
th y Miklós tengernagy bátor és dicsősé­
ges parancsnoksága vezetett, adják le cí­
müket. Körössy Kaán András cs. kir.
fhdgy. Budapest, Britannia-Szálló.
1925. FELHÍVÁS
Kérem osztálytársaimat, akikkel 1915-
ben együtt végeztük a gödöllői pre­
montrei gim názium nyolcadik osztályát,
hogy tíz éves érettségi találkozó megbeszé­
lése végett jelentkezzenek. Vitéz Körössy
Kaán András földbirtokos, Dunahegy, u.
p .: Kerekhalom.
1938. FELHÍVÁS
Kérek mindazok, akik tanúsítani tud,
hogy nállunk a birtokba már a szülei
házba is mindenki csak a szép német
n y elv beszélhette, adjanak meg adressz.
Levelek: Andreas von Kahn, Donauberg
(Dunahegy) u. p.: Kerekhalom.
1943. FELHÍVÁS
Kérem volt katonáimat, tiszteseket,
közlegényeket, akik csapatomban részt­
vettek Ukrajnában az idegenfajúak, bol­
sevikok és partizánok likvidálásában, a
hősi ném et sereg oldalán, bajtársi talál­
kozón jelenjenek m eg — ha katonai szol­ sa elől, adják le címüket lajstromba vétel nek alanti címen: Vitéz Körössy-Kaán
gálat, haláleset, vagy egyéb akadály nincs végett. Kán András, földműves, Kerek- András, volt cs. kir. fhdgy., SS Sturm-
útban — a Gellért-Gundel Étteremben halom. führer, — Nap utcai csoport.
(külön szoba) vasárnap, június 10-én,
1950. FELHÍVÁS 1959. FELHÍVÁS
délben. Andreas von Kahn, SS. Sturm-
führer. Kérem azokat a bajtársakat, akikkel
Kérem azokat az elvlársakat, akik ve­
együtt vettünk részt a cattarói dicsőséges
1944. FELHÍVÁS lem együtt résztvettek a Magyar—Szov­
matrózlázadásban, amelyet az átkos
Kérem azokat a testvéreket, akikkel a jet Baráti Társaság megalakításában,
emlékű gaz H orthy hóhérkeze fojtott
donaubergi (Dunahegy) volksbundista Zsengellérben, jelentkezzenek, levélben,
vérbe, adják le címüket. Kán András se­
találkozón, az „Aktion 44”-et megszervez­ v agy telefonon. Cím: Kán András bolt­
gédmunkás, B akonyvölgy, Betonútépítő
tük, feltétlenül jelenjenek meg eskütétel­ vezető, Csurgótői Földművesszövetkezet
Boltja, Csakmag. Interurb.: Csakmag 2. Vállalat.
re, alanti címen: Vitéz Andreas Kahn-
Körössy, számonkérőszéki csoportvezető, 1970. FELHÍVÁS
Alagút-bunker. 1956. FELHÍVÁS
Kérem a fáradt vándorokat, akik meg
Kérem azokat a baj társakat, akik v e ­ akarják emelni kalapjukat fentnevezett
1945. FELHÍVÁS
lem együtt résztvettek a cattarói hitvány hősünk dicsőséges síremléke előtt, adják
Kérem azokat a demokratikus érzelmű matrózlázadás leverésében, vagy az uk­ le eszüket alanti címre:
honfitársaimat, akik velem együtt mene­ rajnai partizán-likvidálásban, vagy az
kültek meg a németek nyugatra hurcolá- „Aktion 44”-ben, sürgősen jelentkezze­ Boross Elemér

Étterem-mozi nyílik Budapesten

(További javaslataink:)
É tte re m - d iv a ts z a lo n É tte re m - m e g á lló É tte r e m - é tt é r e m

A férj nem türelmetlenkedik, amíg a Amíg a 25-ös villamos jön, nyugodtan Ahol az ember úgy érzi magát, mintha , -
feleség próbál megebédelhetünk étteremben volna
 Emelkedett Csongtád megyében a kávéfogyasztás
S z ű r -S z a b ó J ó z s e f r a j z a

Délutáni csúcsforgalom a pusztán

Reprezentatív szálloda
V árnai G y ö r g y r a jz a

— K edves b a rá to m — m o n d ta a szerk esztő a fia ta l

író n a k —, ezek a n o v e llá k n e m jó k . S ajnos, n e m jó k
H iá n y z ik b elő lü k a z átélés, a tá rg y is m e r e t. . . M ondja,
m ié r t ír olyan d o lg o k ró l, a m ik e t n e m ism er? H a to ljo n
m ély eb b re, fia ta l b a rá to m ! A felszín es íráso k n e m m a -
r a d a n d ó a k . . . H a m e g fo g a d ja a ta n á c sa im a t, m e g lá tja ,
s ik e re lesz . . .
A fia ta l író ille d e lm e se n m egköszönte a ta n ác so t. A
szerk esztő m ég eg y sze r a le lk é re k ö tö tte :
— N e feledje! C sa k o ly a n dolg o k ró l írjo n , a m ik e t
jó l ism er!
N éh á n y n ap m ú lv a a fia ta l író ism é t fe lk e re s te a
szerk esztő t és ö n tu d a to s m oso lly al le te tt az a s z ta lá ra
h é t elbeszélést és n ég y k ö ltem én y t.
A z elbeszélések u lti-p a rtik ró l és a k ö ltem én y ek egy
h arm a d év e s m e d ik u s-lá n y ró l szóltak.
L adislav S zalay
, ,/V (B ratislav a)

LUDAS MATYI h u m o r o s, s z a tir ik u s h e tila p .

T abi L á szló f ő s z e r k e s z t ő . F ö ld e s G y ö r g y f e le lő s s z e r k e s z t ő , T o n c z T ib or m ű v é s z e t i s z e r k e s z t ő . — K iadja a H ír la p k ia d ó
v á lla la t. F e le lő s k ia d ó : C so llá n y F e r e n c . — S z e r k e s z t ő s é g : B u d a p e s t, V ili., G yulai P á l u tc a 14. — T el.: 3 3 5 — 7 1 8 . — K iad ó­
h iv a ta l: V lll„ B la h a Lujza té r 3 . T el.: 3 4 3 — 100, 1 4 2 — 2 2 0 . — E lő á llítja : K ossu th N y o m d a , B u d a p e st, V ., A lk o tm á n y u . 3 . —
T e rjeszti a P o s t a K özp on ti H írla p Iroda 180 — 8 5 0 .
 X V . évfolyam 27. szám. Árai 1 forint

Toncz Tibor rajza ^ J O t ->

r -'g c

— G é p í r n i é s g y o r s í r n i t u d o k , d e m o n d j a , m a g a f e l ö l t ö z v e is ig a z g a t ó ?

k.
 Az utolsó érv
Toncz Tibor rajza

Egy is m e rt lo ndoni p sz ich iáte r

re n d e lő jé t jó l öltö zö tt g en tlem an
k e re s te fel. E lő ad ta, hogy ő M r. W il­
lia m T ay lo r, g y ártu lajd o n o s, 55 éves,
n ő tlen . E zelő tt soha se m m iféle b a ja
n em v o lt az idegeivel. N éh á n y n ap
ó ta az o n b a n különös k én y sz e rlá to ­
m á sa i v a n n a k . V ala h án y szo r á th a ­
la d v illá já n a k k e rtjé n , h a ta lm a s
n ő sté n y o ro szlá n je len ik m eg előtte.
A lá to m á s n é h á n y m áso d p ercig ta rt,
m ire ije d tsé g éb ő l m agához té r, n yom ­
ta la n u l eltű n ik .
Az ideggyógyász ala p o sa n m eg­
v iz sg á lta M r. T ay lo rt, k ip ró b á lta
re fle x e it, m a jd k ije le n te tte , hogy a
n ő sté n y o ro szlá n vizu ális m eg jelen é­
séből szek szu ális k o m p le x u m ra le­
h et k ö v etk ez tetn i. V alószínűleg
m ú ló ideggyengeségről v a n szó. In ­
— Lássa be, Marika, a tenisz mégiscsak komolyabb sport, mint a ping-pong! je k c ió t a d o tt pácien sén ek , gyógyszert
ír t fel és m e g k érte, hogy h á ro m n ap
m ú lv a ism é t k ere sse fel.
M r. T a y lo r a h a rm a d ik n a p o n m eg­
A tökéletes motel V a s v á ri A n n a r a jz a je le n t az o rvos re n d e lő jé b e n és kö­
zölte vele, hogy á lla p o ta n e m ja v u lt,
sőt az e lm ú lt k é t n ap o n m á r a villa
h a lijá b a n je le n t m eg e lő tte tö b b íz­
b en a n ő stén y o ro szlán . A lá to m á s
m o st m á r h a llu c in á c ió v a l p árosul,
m e rt n a p o n ta tö b b szö r d ü h ö s á lla ti
m o rg á st v é l h allan i.
— F éléim ! k o m p lex u m — m o n d ta
az orvos. — E rősebb in je k ció t ad o k és
a fe lírt gyógyszerből szed jen d u p la
m en n y iség et. R em élem , e ttő l e lm ú l­
n a k k én y szerk ép zetei. H áro m n ap
m ú lv a ism é t jö jjö n el.
H a rm a d ik n ap o n M r. T a y lo r az iz­
g alo m tó l s á p a d ta n m e sélte az o rvos­
n ak , hogy k én y szerk ép zetei egyre
erő sö d n ek , m o st m á r b e n t a szo b ák ­
b a n je le n ik m eg e lő tte az oroszlán.
E lm ú lt este h áló szo b á jáb a n az ágy
aló l d u g ta k i félelm etes fejé t. M ost
m á r n em c sa k m o rg ást hall, h an em
p e n e trá n s v a d á lla t-sz a g o t is érez a
Nagyzási hóbort la k á sb a n . Az e lm ú lt é jsz a k á t dolgo­
S z ű r -S z a b ó J ó z s e f r a j z a
zó szo b á jáb a n az író asz ta l m e lle tt ü l­
v e tö ltö tte , m e rt fé lt b em en n i a h áló ­
szobába.

1 2
— Ü ldözési k o m p lex u m — je le n ­
te tte k i g o n d te rh e s arc cal a p sz ich iá­
ter. — M ost ad o k ö n n ek egy erős ideg­
n y u g ta tó in je k ció t, h o ln a p jö jjö n el
ism é t és a k k o r m e g k ez d jü k a h ip n ó ­
z is-k ú rá t. Ez b izto san h asz n á l m ajd.
A ddig is n y u g o d ta n m e n je n b e a
h áló szo b á jáb a és h a m e g jelen ik ön
elő tt az oroszlán, vág jo n sé ta b o tjá v a l
a rra fe lé , ah o l a láto m ás fe ltű n ik . Az
a tény, hogy a b o tjá v a l csak az üres
levegőt vagdossa, m eg n y u g tató lag
h a t m a jd önre.
M ásn ap az ideggyógyász h iá b a v á r ­
ta M r. T ay lo rt. Az esti ú jsá g b an
azonban a következő h írecsk én
a k a d t m eg a szem e: „M r. W. T avlor
gy áro st v illá já n a k h áló szo b ájáb an
h o lta n ta lá ltá k meg. K id e rü lt, hogy
egy v án d o rc irk u szb ó l m eg szö k ö tt és
a v illá b a n m e g b ú jt h a ta lm a s nős­
té n y o ro sz lá n té p te szét a telje sen
m ag án y o san élő, különc agglegényt.
A h o ltte s t m e lle tt egy k é tté h a ra p o tt
sé ta p á lc á t ta lá lta k .”
A „ D IK O B R A Z ’ '- b ó l fo rd íto tta
2 G erén y i T ib or

n á r t S zegedre sz ó líto tta h i­
v a tá sa . A sik e re s m ű tét
u tá n k o csijá v al igyekezett
v issza P estre. A lig h a g y ta el
S zegedet, am ik o r az ország­
ú to n egy m ag án y o s férfi in ­
te g e te tt neki. M e g k érte a
kocsi vezetőjét, h a akad
h ely a szám ára, n em vin-
n é -e e l P estre. A ta n á r úgy
gondolkozott, k ö n n y eb b en
te lik el a h á ro m ó rá s ú t, ha
tá rs s a l osztja m eg.
A z idegen k ellem es cse­
v eg ő n ek bizonyult, az idő
h a m a r telt, a m ik o r ú ja b b
in te g ető kar. e lő tt k ellett
m egállniok. A k a r tu la jd o ­
n o sa azo n b an n em ú titá rs-
n a k a já n lk o z o tt; fia ta l, mo­
solygós ren d ő r á llíto tta meg
a k ocsit. Az au tó so k álm os­
k ö n y v e szerin t, n e m jó jel
m e g á llá st p ara n cso ló közle­
k e d é si re n d ő rre l ta lálk o zn i
és ez a té te l m o st is bevált.
A ta n á r sz a b á ly ta la n u l elő­
zö tt és ez egy b e té tla p já b a
k e rü lt. H iáb a v o lt a szoká­
sos rim á n k o d ás, h ogy „rend­
ő r b á c si (a re n d ő r leg aláb b
h ú sz év v el vo lt fia ta la b b a
ta n á rn á l) a d ja v issza a b e­
té tla p o m a t”, a re n d őre
h a jth a ta tla n n a k bizonyult.
E lte tte a b e té tla p o t és m ár
tisz te le g n i k észült, am ikor
felfig y e lt az a u tó k ö rü l
csen d b e n cig a re ttá z v a sé­
tá ló idegenre. F é lre h ív ta a
ta n á rt.
— T u d ja k i az ú titá rsa ?
A ta n á r n em et b ó lin to tt
T a k tik a i m e g b e s z é lé s a fé lid ő b e n
V á r n a i G y ö r g y rajza
AKN/WBK I
ZSEBTOLVAJOKTÓL1? C sü törtök r e g g e l
K a já n T ib o r r a j z a
és elm esélte az autó-stop
tö rté n e té t. A re n d ő r jó in d u ­
la tú a n fig y elm eztette. a
— Ez az e m b e r h írh ed t
zseb to lv aj! M ost tö ltö tte ki
S zegeden n y o lc ad ik b ö r­
tö n b ü n te té sé t. V igyázzon
é rté k tá rg y a ira !
A ta n á r m eg k ö szö n te a fi­
g y elm eztetést, d e úgy dön­
tö tt, m égis elv iszi P estre
ú titá r s á t, le g fe lje b b a bú­
csú zás e lő tt go n d o san átn é­
zi h o lm ijait. M ég egy uto l­
só, re m é n y te le n rim án k o -
d á s t m e g e re sz te tt az elv ett
b e té tla p ügyében, m a jd szo­
m o rú a n v isszaü lt a kocsiba.
A K ö rö n d n él ú titá rsa
m egköszönte a f u v a r t és ké­
sz ü lt a k iszállásra. A ta n á r É jfé l u tán
g yors le ltá rt k é s z íte tt holm i­ S z ű r -S z a b ó J ó z s e f r a j z a
ja iró l: p én z tá rc a, igazol­
v án y , c ig a re tta tá rc a , óra,
m in d e n m egvan. A z ú titá rs a
m ég u d v a ria sa n m e g k érd ez­
te:
— M ivel h á lá lh a to m meg
a szívességét?
A ta n á r le g y in te tt, hogy
sem m iv el. De ú titá r s a mo­
solygott.
— A z é rt v a la m iv e l csak
m eg h álá lo m — m o n d ta, zse­
b é b e n y ú lt és finom , kissé
sz ín p ad ias m o z d u lattal, aho­
g y a n csak a b ű v észek tu d ­
já k , elő v ette és á tn y ú jto tta
a ta n á r elv ett b e té tla p já t.
— P aran c so ljo n ! Legköze­
le b b fig y elm eseb b en előz­
zön ! . . .
T ard o s P éter - M ennyi kapupénzt adjunk? 3
 x c g rm
'C /
7 V W
Nyár Egyiptomban m
S á n d o r K á r o ly r a jz a

te
-.erek tó közepén áll
kecsess sziget: szélén vén vár, )
csupa csúcsos őrtorony,
őrtorony.
yjj F elvonóhíd csipkeíve
h ím et h in t a h íves vízre,
íg y ille tt ez egykoron.
. . . Ifjú áll a külső parton,
a váron m eg egy kőbalkon
a jtajában sző ke nő.
In t a vonzó, fü rtö s csoda,
á m hogy ju t a fiú oda?
épp ez itt a bökkenő.
A v íz szélén ring egy sajka.
I fjú n k belép, s m áris hajtja
ev ezvén a vá r felé.
Felriad a hajó őre:
vá ltig kiá lto z a dőre,
a to lva jt m á r n e m leié.
P artot ér a d eli legény,
fe lfu t a vár kőlépcsején,
besiet és lépte friss;
keres-ku ta t, m in t a vizsla,
am erre a n őt gyanítja,
a ki pláne in te tt is!
M aga egyedül építi ezt a ménkű nagy piramist? Furcsa szobák, zsúfo lt term ek,
D ehogy. Csak a többiek mind elmentek szabadságra. ahol szerszá m o k hevernek,
s ő csak fu t toronyirányt.
Egy házkezelőségen Hopp! — A fiú szíve dobban:
T o n c z T ib o r r a j z a lám , az erkélyszo b a ott van,
az re jti a sző ke lá n y t. . .

E gy nagy a jtó m o st kitárul:

k i az ott? T a lá n a várúr?
N em . . . I fjú n k m ár nem m érés
R ia d t szem m el n é z a falra,
m e rt kitö m ö tt szarvasm arha­
fe j, a m ely rá szem benéz . . .

A z olvasó m é ltá n kérdi:

— „K özépkorban élt a férfi?
A k k o r fo ly t e kis regény?” —

(Dehogy! T egnap já rt a csónak

a városligeti tónak,
m ú zeu m o s s z ig e té n . .. .')

Gedd Is tv á n
S’ ro c grr7 G
- Örömhír vezető kartárs! Ma m ég senki sem telefonált nekünk beázási ügyben . . .
 Mindenki a fejhez m egy
G y ú jtó h a tá s ú cselekedet S z ű r -S z a b ó J ó z s e f r a j z a

Az amerikai katonák tapintatossága

nem mindig bontakozik ki teljes pompá­
jában az európai kulturális és történelmi pd n d s z f e i v é t e i ö t ]
emlékek iránt. M int maga a New York
Herald Tribune írja, egy Franciaország­
ban szolgáló amerikai katona, John Si-
deres, különös körülm ények között gyúj­
tott cigarettára Párizsban. Hazafelé m e­
net megállt az Arc de Triomphe előtt,
cigarettát vett elő, s m ivel nem volt gyu­
fája, az ismeretlen katona síremléke fö­
lött égő örökmécses lángjával gyújtott rá.
A járókelők és a francia rendőrök fel­
háborodása határtalan volt. A botrányt
már nem lehetett elsimítani, a katonát 3
hónapi elzárásra ítélték, de — a büntetés
végrehajtását felfüggesztették. Ha három
éven belül nem az előbb leírt módon
gyújt cigarettára, akkor le sem kell ülnie
büntetését. A dohányzástól nem tiltot­
ták eL
A tá rg y ilag o sság titk a
Albert Schweitzertől, a Nobel-béke-
díjas tudóstól származik ez a megállapí­
tás:
— Az optimista m indent rózsaszínben
lát, a pesszimista m indent feketében. Az Hallott valamit a kislány
okos ember színvak . . . S z e g ő G iz i r a j z a
A gyógyszerész bizo n y íték a
A spanyolországi Talaverában történt
— az United Press hírügynökség szerint
—, hogy egy Juan Antonio Diaz nevű
fényképész lázas lett. Kinint rendeltek
neki, a fényképész bevette a kinint, s
néhány perc m úlva meghalt.
Jose Mendoza, a gyógyszerész, aki a
gyógyszert készítette, esküdözött a rend­
őrségen, hogy a fényképész semmiesetre
sem a gyógyszertől halhatott meg. Bizo­
nyításul lenyelt egyet a porok közül. N é­
hány perc m úlva ő is meghalt.
Ekkor már kezdett gyanús lenni a do­
log, s a gyógyszereket Madridba küldték
vegyelem zés céljából.

A ki a virágot szereti.

- Néni kérem, tessék nekem e g y autogrammot k érn i attól a fiatal s z ín é s z t ő l i . . i

/ '

A színházak sorra zárnak. Pihenni tér Bánk, a nagy bán;

Strandra m egy a nép vasárnap. N ap zománca arculatján.
N em szaval a hősszerelmes; Lysistraté lenge fátylát
Hódoló szem rája nem les. Is leveti, ha nem látják.

Most — két úrnak a szolgája — Elm egy a Csendháborító,

Otthon önmagát szolgálja. Karcsú csónak szárnyain jó!
Idegen nő a szigeten E s a Sárga liliomszál
Szórakozik, s m ily szívesen! Balatoni mólón kószál.

M ind elmennek, m ind pihennék.

A M edikus — turista lett,
F ülyörészve mászik hegyet. De egy, óh jaj, nem pihen meg.
A teremtés koronája Elrontani itt a nyarat,
Családdal m egy Mocsoládra. A z ESŐCSINÁLÓ — maradt!
K. Tóth Lienke
 A pályaudvar közelében levő étterem ­
be különös vendég állított be a minap.
Medvemancsú, varjúléptű, pipás öregúr,
görbe kutyaütő bottal a kezében. Amikor
belökte maga előtt az üvegajtót, ez volt
az első kérdése:
— Van valam i készen a konyhában?
A türelmetlen kérdésre nem érkezett
válasz. A pincérek lihegve kergetőztek az
asztalok között és a vendégek esengő p il­
lantásokat vetettek rájuk. Pászmánti úr,
mert ő volt a különös vendég, leroskadt
egy székre és kinyújtotta kurta lábait. F á­
radt volt, hosszú utat tett meg: egy Krú-
dy-novellából érkezett Pestre és első útja
ebbe az étterembe vezetett.
— M ivel szolgálhatok? — állt m eg az
asztalánál egy hosszú nyakú, beesett ar­
cú pincér, m ivel azonban nem kapott
rögtön választ, tovább loholt. Midőn újra
felbukkant, Pászm ánti úr hosszan, für­
készve az arcába nézett és megjegyezte:
— Tudja, kihez hasonlít az úr? Ahhoz
a Ruszkabányai nevű lókereskedőhöz,
akit befalazva találtak a szép Em ília la­
kásán . . .
— Tetszett m ár választani? — tudakol­
ta a pincér nyugodtan, udvariasan, csak
a szája széle rángatódzott idegesen.
Pászmánti nem zavartatta magát. M e­
s é lt A tengerzöld ruhás Emíliáról, aki tót­
ágast állt azok előtt a férfiak előtt, aki­
ket igazán szeretett. A pincér azonban el-
sompolygott,. mert jobbról is, balról is
integettek, pisszegtek neki. Miután vissza­
tért az öregúrhoz, meglepetten hallotta,
hogy az m ég m indig mesél. Talán észre
sem vette, hogy közben megszökött a
hallgatósága.
— Mit hozhatok, kérem? — kérdezte
most már türelmetlenül, körültáncolva az
asztalt.
Semmi válasz. Pászmánti, fejét m ellére
ejtve, a tarkakockás abroszra bámult. A
pincér dühösen vállat vont és elszágul­
dott. Gyorsan kiszolgált három vendéget
— az asztalra csapott tányérokból gejzír­
ként szökött fel a leves —, majd ism ét
Ki a felelős?
V á rn a i G y ö rg y ra jz a
6
felbukkant Pászmánti előtt, aki örven­
dezve fogadta:
— M egvan! Sertéstokányt eszem!
— Igenis, egy sertéstokány! — kiáltotta
a pincér és nagyot ugrott a levegőbe,
hogy öt lépéssel elérje a konyhát, de
Pászmánti elébe rakta a görbe botját.
— H ova szalad? ü ljön le egy kicsit
nálam. E lszívunk együtt egy jó szivart
és közben megbeszéljük a jó tokányt.
Először is arra kérem, ne vagdossák ap­
ró darabokra, hanem gyermektenyér
nagyságúakra és krumplit kérek hozzá
galuskával. Paprikát is hozhat. Remélem,
a zuglói rác kertészeknél vásárolnak. Es
aztán egy n agy serclit kérek, m int ren­
desen . . .
A pincér ijedten pislogott a vendégre,
közben arra gondolt: vajon m ennyivel
emelkedhetett a vérnyomása, aztán el­
szabadulva, csapdosó karokkal a konyhá­
ba repült. E gy perc m úlva csüggedten
tért vissza:
— Sajnos, a sertéstokány elfo g y o tt. . .
Pászmánti lehajtotta a fejét és könnv-
belábadt a szem e a szomorú hír hallatá­
ra. N éhány részvétteljes, vigasztaló szót
várt a pincértől, de hiába. Mire könny­
fátyolos szem m el felnézett, a pincérnek
már hűlt h ely e volt.
— H ova tűnik el mindig ez a Ruszka­
bányai? — mérgelődött az öregúr és a
keresésére indult. A konyhában eldisku­
rált a szakácsnőkkel, belekukkantott a
fazekakba, lábasokba, megkóstolta a
mártásokat, aztán előadást tartott arról:
mi a különbség a szentendrei és a vecsé-
si káposzta között. A konyha személyzete
ájtatosan hallgatta és egy paradicsom-
szagú m osogatólány többször is minisz­
ter elvtársnak szólította. K ifelé menet
Pászmánti belebotlott a pincérbe.
— Végre! — kiáltott fel. — Már tűvé
tettem m aga után az egész fogadót.
Ugyanis rájöttem, hogy m it szeretnék en­
ni. Gombás tojást. Élőbb azonban tud­
ni szeretném, milyen gombákat vásárol­
nak. Feltételezem , hogy zugligetit, mert
csakis ott találhatók ízletes gombák . . .
— Zug . . . zug . . . zu gligetit. . . csak­
is .. . persze . . . — dadogta a pincér és
legszívesebben elfutott volna, de Pász­
mánti belékarolt és fel-alá sétált vele a
vendégekkel zsúfolt teremben.
A „versenytábla”
— Tojásos gombához nemcsak gomba
kell — magyarázta séta közben —, ha­
n em tojás is. De én nem bízom a lám pá-
zott tojásokban, éppen ezért mindig m a­
gam m al hordok néhány friss falusi to­
jást. Legyen szíves, nyújtsa át ezeket a
tojásokat a szakácsnőnek — kérte Pász­
m ánti a pincért és elővarázsolt a bal zse­
béb ől hat óriási tojást.
E z már a pincérnek is sok volt. Kitépte
m agát Pászmánti karjából és nyüszítve
berohant az üzletvezető irodájába. A zon­
nali nyugdíjaztatását kérte. Odabenn a
terem ben az öregúr felháborodottan m a­
gyarázta a vendégeknek, hogy az izgága
pincér ki akarja őt éheztetni. Már egé­
szen legyengült az éhségtől. R eggel óta
csak egy fél kakast evett és egy cipót.
Kisvártatva m egjelent az üzletvezető
és higgadtan megkérdezte Pászmántitól,
m i a panasza.
— Az a panaszom, hogy nem kapok
enni — dohogta az öregúr. — A sertés­
tok án y elfogyott és a pincér bújócskát
játszik velem . . .
— Kérem szépen, ha a vendégnek pa­
nasza van, beírhatja a panaszkönyvbe —
felelte méltóságteljesen az üzletvezető.
— Be is írom! — kiáltott fel Pászm án­
ti, s amikor elébe tették a szamárfüles,
poros füzetet, sokáig írogatott bele egy
picin y, arany női csavarosccruzával, majd
felem elkedett és ünnepélyes hangon így
szólt:
— Ide soha többé be nem teszem a
lábam ! — aztán dühösen, prüszkölve el­
távozott az étteremből, becsapva maga
után az üvegajtót.
A z üzletvezető és az időközben előm e­
részkedett pincér kíváncsian felütötték a
panaszkönyvet. Legnagyobb m egdöbbe­
nésükre, csak egy emlékkönyvbe való
versikét találtak benne, valami Fruzsina
n ev ű úrleánynak ajánlva és egy szál le­
préselt rozmaringot.
N em értették a dolgot.
M ikes G y ö r g y
S c h w o tt L a j o s rajza
 ' f é s J t 'fW O S /Y o A tfä & l,— A természetimádó

E g yik este a rá d ió b a n az E sti k ró ­

n ik a so rá n egy o ly a n je le n tő s k érdés
is m e g v ita tá sra k e rü lt, m in t a n a ­
ra n c s íz ű szörp. A r ip o rte r k önnyed
m o d o rb a n m e g sz ó la lta tta a n a ra n c s­
ízű szörp-készítés súlyos m o n d a n i­
v a ló ja felelőseit. E gy bo rízű (nem
n a ra n c síz ű ) h an g v á r a tla n k iro h a ­
n á s t in té z e tt a n a ra n c síz ű szö rp k é r­
d éséb e n — a h u m o ristá k ellen (ki­
em elés tőle). S z e rin te a h u m o ristá k
té m a h iá n y b a n sz e n v e d n e k és e z é rt
c s in á ln a k évről é v re v ic ce k et a n a ­
ra n c síz ű szörpről.
A sz e m re h á n y á st m a g a m ra v ettem ,
m iv e l ed d ig a n a ra n c s íz ű szörpről
k é t sz a tirik u s reg é n y t, egy v íg já té ­
kot, egy film e t és h a t tán cd a lszö v e­
g e t írta m . T e h á t a z t a bizonyos k ínzó
té m a h iá n y t, a m ely b e n év e k ó ta szen ­
v ed ek , bizonyos m é rté k b e n p ó to lta
# az a k á trá n y fe s té k k e l k ív á n ato ssá
te tt ü d ítő ita l, a m e ly n e k íze táv o li
n a ra n c slig e te k em lé k é t idézi.
P e rsz e jo b b a n e m e lte v o ln a á lta ­
lán o s m ű v eltség em et, h a a szörpfe­
lelős a rró l is b eszélt v o ln a, hogy tu ­ - Szervusztok, én inkább odafekszem, ott olyan csodálatos borjúpőrkölt illat von!...
la jd o n k é p p e n m ib ő l k észü l a n a ­
ran c sszö rp , m i v a n b en n e, illetv e mi
n in cs benne. M ert igaz, hogy egyfe­
lől a h u m o ristá k té m a h iá n y b a n szen­
v ed n e k , m ásfelő l v isz o n t a n a ra n c s­
ízű szö rp n a ra n c sh iá n y b a n szenved.
A zt v isz o n t készségesen elism erem ,
hogy n ara n cssz ö rp ö t so k k a l n eh e­
zeb b csin áln i, m in t vicctet.

Ó, ö rö k k é elég e d etlen em ber!

A R ákóczi ú t ú tte s té n e k egyik o l­
d a la m á r készen v an , o tt m á r já rn a k
a já rm ű v e k , az a u tó k és az a u tó b u ­
szok. M á r sim a az a s z fa lt és m elegen
rag y o g n a k az á tk e lő h e ly e k k e ra m it-
té g la-csík ja i. V iszont egy p esti p o l­
g ár, a k i m á r h e te k ó ta szid alm azta
a fe lsz e d e tt u ta k hegyes-völgyes b u k ­
ta tó it, m o st így fa k a d t ki:
— Isten e m , m o stan á ig m ily en n y u ­ - Jaj, istenkém miért vesztek ajándékot?! Ameddig én élek, addig nekem már
g o d ta n le h e te tt á tk e ln i a Rákóczi nem kell sem m i. . .
úton. N em k e lle tt k ö rü ln éz n i, nem
k e ü e tt a ttó l félni, hogy jö n egy Hortobágy
autó...
*
H a az em b er k ö rü ln é z az u tcán,
a z t ta p a s z ta lja , hogy az em b erek
egyazon id ő já rá s m e lle tt különböző­
k é p p e n öltöznek.
V an n a k , ak ik en e s ő k a b á t is v an , s
k ez ü k b en esetleg ernyő.
E zek a rá d ió t h a llg a ttá k .
V an n a k , ak ik in g u jjb a n , blúzban
v an n a k .
E zek csak k in é zte k az ablakon.
*
Iro d a lm i legenda:
Egy ifjú odam egy az íróhoz és
a u to g ra m o t k é r tőle. U tá n a v issza­
m egy tá rsa ih o z és d ia d a lm a sa n m u ­
ta tja az a lá írá s t:
— U gye m o n d tam , hogy tu d írni?!
7
 Srácok
S z e g ő G izi r a j z a i
- Tessék csak nyugodtan rám támaszkodni!
2
- Ne félj. Cézár! Nem bánt a bácsi!
- Meglátod, anyuka ötülni f o g ! .; :
nyörű ez a piros körömlakk!
- Csak már elutaznál, te ha­
szontalan kölyök!
— S zo lg á lh ato k m ég v a la m i­
v el? — k érd e zte a feh é rk ö p e ­
n y es kiszolgáló.
— F ris s a k ré m s a jt? — v á ­
la sz o lt k érd é ssel a vevő, egy
k ö v é r asszonyság.
— Igen, kérem .
— A k k o r k é re k tizen ö t d e­
k át.
— T izen ö t d ek a, igen.
— L e h e t h úsz is.
— K é re m szépen.
A z e lá ru sító m á r k e n te is fa ­
k a n a lá v a l a k ré m s a jto t a zsír-
p a p írra , s h ely ez te a m érlegre.
A m ik o r m eg v o lt a h ú sz d ek a,
cso m ag o t csin ált belőle, r á ír ta
az á r á t, m a jd ú jr a a vevőhöz
fo rd u lt:
— P a ra n c so l m ég v alam i
— M i is k ellen e m ég? . . . —
tű n ő d ö tt a néni.
A k k o r v e tte m észre az idő­
sebb, sovány, csu p aid eg férfit.
A b első feszü ltség tő l re m e g e tt
a szája. Id eg esen to pogva m o r­
m o lta m a g a elé:
— Szörnyű, m ily en la ssú a
k iszo lg álás! Sose k e rü lö k so rra!
M ié rt n in cs tö b b kiszolgáló?
A m ik o r az előbbi v ev ő m ég
egy kiló k e n y e re t k é r t és ■az­
ir á n t érd e k lő d ö tt, hogy v an -e
v an íliá s cukor, a fé rfi elsá p a d t
a m é re g tő l:
— V an íliás c u k o r . . . — hö­
rögte.
E k k o r m eg fo g tam a v állát.
— U ra m , egy p illa n a tra !
M eg d ö b b en v e n é z e tt rám .
— K icso d a ön? — kérdezte.
Gyö­ — E m b e r vagyok, a k i az é le t
titk a it keresi. K u ta tó em b er
Nyári táborozás
- Drága gyermekem, vajon
most mit csinálhatsz nélkülem?!
ago egészséges szokás. É v ek ó ta k é ­
ti TI szül': a r r a , hogy m e g c sin á lta tja
b ,ít avfogait, d e m ég nem sz á n ta rá
am ,c holnap, m a jd a jövő h éten , a
vagyok, fa u sti alk at, n y u g ta la n
elm e. N em v ag y o k k ép es b e le ­
n y u g o d n i abba, hogy v a la m it
n e m é rte k . A dolgok m é ly ére
a k a ro k h ato ln i, ö n u g y eb á r
k é tsz e r b u k o tt a középiskolán
b an , s e m ia tt k étsze r utasítót*-. m erő sév el/ “Szám talan v illam o st
tá k osztály ism étlésre.
A fé rfi b ó lin to tt, m a jd le­
g y in te tt.
— H á t az tá n ? M ás is já r t
k é tsz e r egy osztályt.
— T eljese n igaza v a n — h e ­
ly e seltem —, é r e tt k o rb a n az
e m b e r alig em lék szik ily en je ­
le n ték tele n ség re. És hogy foly­
ta ssa m , ez a bölcs m é rsé k le t
k éső b b sem v o lt idegen öntől,
ö n k ile n c esztendő a la tt sze­
re z te m eg a jogi d o k to rá tu st, s
c sak n e v e te tt azokon, a k ik é jt
n a p p a llá té v e ta n u lta k , tö n k re ­
te tté k az egészségüket, m in ­
d e n rő l lem o n d tak , csak hogy
szab ály o s idő a la tt végezzék el
a jogot, ö n k ü lö n b e n sem sze­
r e te tt ta n u ln i. H ányszor e lh a ­
tá ro z ta , hogy m e g tan u l f r a n ­
ciául, de sohasem fogott bele, s
ah o g y m ú lt az idő, csak bosz-
szan k o d o tt, hogy h a a k k o r el­
k ez d te volna, m á r egészen szé­
p e n tu d n a beszélni. D e m ég
m o st is habozik. Igen, ön n em
h e b e h u rg y a em b er, szeret tö p ­
ren g e n i, sz ereti m eg fo n to ln i a
dolg o k at. S zere t reggel h ev e -
ré sz n i az ág y b an , b ám u ln i a
m e n n y ezetet. M ilyen ü d ítő do­
log ez a m i ro h an ó k o ru n k b an ,
a m ik o r az e m b erek m indig a t­
tó l féln e k , hogy le k ésn e k v a la ­
m iről, ro h an n a k , rep ü ln e k , s a
n ag y sietség tő l levegő u tá n
k ap k o d n a k , ö n m ég m in d ig
V a s v á r i A n n a r a jz a E gy párizsi lokálban
G á s p á r A n ta l r a jz a
- Istenkém, de jó volt, amíg
ez a komisz kölyök nem volt
itthon! . . .
nem n ő sü lt meg, m e rt úgy gon­
dolta, rá é r, v an idő. L assan
eszik, a m i nagyon hely es és
m ag át, n e m sürgős, rá é r, m a jd
- Mondja, portás bácsi, miért olyan üres ma a lokál?
jövő- h ó n ap b a n , a jö.vő évben... - Nem kaptak eltávozást az amerikai katonák.
űon áz, a k i ó rá k ig szokott ácso-
nogni az Jédőszobában a v en d é­
Pech 4 Válogatott meccs előtt
gé,-kel, m é rt m ég m in d ig v an
valfflni fo n to s m o n d an iv aló ja.
H a ta lá lk o z ik az u tc á n egy is­
és a u tó b u sz t enged el, m e rt
n v 'g re z t is, azt is m egbeszélik,
íg y (ta n ?
— íg y ! — b ó lin to tt a férfi
sé rtő d ö tten . — K i m ag a? A lel-
™ ost
- Vendég úr, nincs egy jegye a holnapi
meccsre?
a szem em be, hogy nem tu d o m
jó l b eo szta n i az időm et, elfe- Egy kis fizika S c h w o tt L a jo s r a jz a
csérlem az életem et?
— N em ! — v álaszoltam . —
C sak a z t sz eretn é m m e g k érd ez­
ni, hogy a k i ilyen bölcs n y u g a­
lom m al, ily e n pazarló tü re le m ­
m el éli az életét, az hog y an le­
h e t e n n y ire tü re lm e tle n a K ö­
zértben, hogyan lehetséges az,
hogy a legszívesebben k o rb ác s­
csal h a jsz o ln á az elad ó t és v e­
v ő tá rsa it eg y a rán t? M i e n n e k
az oka?
— Az, hogy valah o l csak be
k ell ho zn i azt a ren g e teg e l­
pocsékolt időt! — k iá lto tta d ü ­
hösen a férfi, m ajd v isszaro ­
h a n t a pulthoz, félrelö k ö tt n é ­
h án y to la k o d ó vevőt és in d u la ­
tos h an g o n k é rt tíz d e k a son­
kát, leh ető leg soványát.
F elek i László Felhajtó erő Mágneses vonzás
öéSfWW-W ä»

SZÜKSÉQMEQOLDÁS
( K é t fia ta le m b e r , a s z á llo d a h iá n y t k ih a s z n á lv a , k e lle m e s
é js z a k á t s z e r e z m a g á n a k .)
lt B udán egy M ócz V il­
m os n evezetű, k o n o k és
ra b iá tu s te rm é sz e tű em ­
b er, k i o lyan m ód o n v ise l­
k ed e tt fe ln ő tt le á n y á v a l és
feleségével, m in t egy régi,
császári ő rm ester a b a k á iv a l és az
asszony n em egyszer g o ndolt m á r
árra , hogy fak é p n él h ag y ja őt, a n ­
n á l is in k á b b , m ivel m ag a is szin te
leán y o san fia ta l és csinos m e g jele­
n ésű nő v olt, k in e k n em e s e tt volna
n eh e zé re jo b b és k ellem eseb b fé rje t
ta lá ln i M ócz ú rn ál. M égis első so r­
b a n Iré n k e sz en v e d ett a r a b iá tu s
em b ertő l, ki m in d e n t k ifo g áso lt le á ­
n y án , a n n a k v iselk ed ését, öltözkö­
d ését és m in d e n n él in k á b b k ifo g á­
solva u d v a rló it, k ü lö n ö sen egy K ál
Istv á n n evezetű, fia ta l gyógyszerész­
h a llg a tó t üldö zö tt, k it szem élyesen
sosem lá to tt és m indössze a n n y it
tu d o tt ró la, hogy kom o ly an szereti
a le á n y t és m á ris k ije le n te tte ,
hogy lá tn i sem a k a rja és n em k ív á n
m e g ism e rk e d n i vele. A h a tá rta la n u l
e lk e se re d e tt le án y p edig e rre , m i­
k o r egy kis id ő re sik e rü lt sz e re l­
m év el ta lálk o zn ia , így szó lt: —
A zé rt is csak a tié d leszek és sen k i
m ásé! — És kölcsönösen m e g esk ü d ­
v e eg y m ásn ak , hogy sen k i m á st nem
fo g n ak szeretn i, k e re sn i k e z d té k a
m ó d já t, hogyan le h e tn é n e k eg y m á­
séi. És e te rv e zg e tésb e b e lev o n tá k
K ál Is tv á n te sti-le lk i jó b a r á tjá t és
k o llé g áját, egy K o n rá d n ev ezetű
fia ta le m b e rt is, k i h íres v o lt c s a la ­
fin ta sá g á ró l és v ak m erő tré fá iró l.
És a ra v a sz fickó ki is eszelt v a la ­
m it és elm o n d ta Iré n k én e k , hogyan
k ép zeln é a dolgot.
Egy este ezért, m id ő n M ócz ű r
szokás sz e rin t ép p en a feleségével
p e rle k e d e tt és fillé re sk e d e tt v a la ­
m ely h á z ta rtá s i k iad áso n , Irén k e
így szólt ho zzáju k :
— Ig azán k á r ez é rt a n é h á n y fo­
r in té r t ily en n ag y v itá t ren d ezn i,
m ik o r k ö n n y ű sz erre l k e re sh e tn é n k
h a v o n ta n é h á n y száz fo rin to t, szin te
sem m ivel. Egy volt o sz tály társn ő m
— k iv e l m a ta lá lk o z ta m — b eszélte
el, hogy ro k o n u k rév én , k i egy b u ­
d ap e sti n ag y szállo d a p o rtása , g y ak ­
ra n sz á lln a k m eg n á lu k m in d e n féle
k ü lfö ld i ven d ég ek , k ik n em ju to tta k
szállo d ai szobához és e p o rtá s hoz­
z á ju k k ü ld te azo k at éjsz a k a i szál­
lásra. E v en d ég ek p edig ig en h á lá ­
sa k és g av a llé ro san v ise lk e d n e k a
sz állása d ó k k al szem ben, és m in d e h ­
hez csu p án egy ren d e s szoba és egy
kén y elm es ágy szükséges, m ely ek k el
m i is ren d elk ezü n k .
M ócz ú r, k in e k r a b iá tu s m a g a ta r­
tá s á n á l csu p án k ap zsiság a v o lt n a ­
gyobb, m eg lep etéssel h a llg a tta leá-
. q n y a szav ait, m a jd így szólt:
— É le ted b e n ez v o lt az első egész­
B O C C A C C IO : „ S z e r k e s z tő ú r,
m e g b e s z é lé s ü n k s z e rin t m e llé k e lte n
k ü ld ö m m a i té m á k r a á td o lg o z o tt
tö rté n e te im e t, m e ly e k e t eg y h o sz -
s z ú é rte k e z le tr e íté lt h a llg a tó s á g
b e s z é lt el a fe ls z ó la lá s o k a la tt e g y ­
m á s n a k .”
séges gondolatod, és láto m , hogy nem
is vagy o ly a n élh etetlen . Ez bizony
ig a zá n jó ö tle t, és h a a b ará tn ő d
szólna a n n a k a sz állo d ap o rtásn a k ,
m i is szív esen lá tn á n k vendégül
o lyan k ü lfö ld i u ta st, k in e k nem ju ­
to tt szoba a szállo d áb an . És h a v en ­
dég et k a p u n k , te m a jd elalszo l ve­
lü n k a h áló szo b áb an , v a g y a kis
gard ró b -szo b áb an , am in t ak aro d .
És m ag a sü rg e tte le á n y á t, hogy
m in é l előbb b eszéljen az o sz tály társ-
nőjével, tü re lm e tle n ü l v á r v a az első
szálló -v en d ég et. Az p ed ig nem is
k é sle k e d e tt sokáig, m e rt a k övetke­
ző n ap o n az egész dolog k italáló ja,
K ornél, telefo n o n fe lh ív ta Mócz u ra t
és így szó lt hozzá:
— I tt a ked v es le á n y a b a rá tn ő jé ­
n ek n a g y b á ty ja beszél, hogy v ajo n
el tu d n á n a k -e szálláso ln i k é t f ra n ­
cia sp o rto ló t, k ik m ost é rk e z te k B u­
d a p e stre és m á r n em k a p ta k szál­
lod aszo b át?
M ócz ú r e rre azt fele lte , hogy szí­
vesen, am en n y ib e n egy széles, k e t­
tős k e re v e te n h a jla n d ó k alu d n i és
m e g á lla p o d ta k a v en d é g lá tásb a n .
A k é t jó b a rá t e k k o r egyném ely
h o lm ijá t egy kis u ta z ó tá sk á b a r a k ­
va, a m egbeszélt id ő b e n becsenge­
te tt M óczék la k á sá ra . A z a jtó t m aga
M ócz ú r n y ito tta ki, és n ag y szívé­
lyességgel és jelb eszéd d e l k ísé rte
v en d é g eit a szo b áju k b a, am ely et
egész álló n a p ta k a r ítta to tt a k é t
nővel, és jelb eszéd d el b e m u ta tta n e ­
k ik a fele ség é t és le á n y á t. A k ét cin ­
k o stárs, k ik m in d k e tte n jól beszél­
te k fra n c iá u l, m in d e n fé lé t összeka-
ra tty o lta k és n ag y sze rű e n m u la tta k ,
széles h ajb ó k o lással h alm o zv a el a
sá p a d t író n k é t és a h á z ú rn ő jét, k i
alig m a ra d t el csin o sság b an a leán y
m ögött, és m iu tá n jelb eszéd d e l m eg­
érttetté k , hogy ők egy rö p la b d a -c sa ­
p a t ta g ja i, k ik n ek h o ln a p k o rán kell
felk eln iü k , rövidesen alu d n i té rte k .
Mócz ú ré k is v isszav o n u ltak h áló ­
szo b áju k b a, Iré n k e p ed ig a kis
g ard ró b -fü lk é b en á g y a z o tt m eg m a ­
g án ak , m ely helyiség sz in té n a sp o rt­
e m b e re k szobájából n y ílo tt.
M iu tá n pedig a h á z egészen el-
csö n d ese d ett és bizonyos volt, hogy
Mócz ú r m élyen alszik , K o n rád fe l­
k e lt b a r á tja m ellől és n ag y -ó v ato san
b e n y itv a a leányhoz, k i dobogó
szív v el v irra sz tó it, b ek ü ld te ő t sze­
re lm e se m ellé, m íg m aga a le án y
k esk en y sz ü k ség -fek h ely én fe k ü d t le.
E gy idő m ú lv a azonban M ócz ú r
fe lé b re d t álm áb ó l, és m iközben a
v en d ég lá tásb ó l sz á rm a z h a tó h aszn o t
sz ám ítg atta, ném i aggodalom m al
go n d o lt arra, h o g y v a jo n n em k í­
sé re li-e m eg v a la m e ly ik sporto ló ,
hogy a leán y áh o z benyisson, e z é rt
csendesen fe lk e lt a felesége m e llő l
és a k o ro m sö tétb en v ég iglópakodva
a k ia d o tt szobán, csöndesen b e n y i­
to tt a g ard ró b -szo b áb a és m e g érin tv e
a leán y á n ak v é lt K o n rá d v állát, így
sz ó lt hozzá, re á p a ra n c s o lv a su tto g ó
hangori:
— T ü stén t k e lj fe l és m enj b e a
hálószobába, a z é n helyem re. M a jd
é n alszom itt to v á b b , te pedig z a jt
n e üss, nehogy a v en d ég ek fe lé b re d ­
jen ek !
A derék K o n rá d , k i m ár so k v e ­
szedelm es k a la n d o n esett át, első
ijed tség e u tá n fe lta lá lta m a g át és —
m á s t úgysem te h e te tt — szófoga-
d ó a n felk elt és k is u rra n t a sz o b á­
ból, de Mócz ú r m eggyőződött ró la,
hog y csakugyan átm eg y -e a h áló szo ­
b áb a , és csak a z u tá n té rt m a g a is
ny u g o v ó ra a le á n y fekhelyén. A jó ­
b a r á t pedig, h a m á r így á llt a do ­
log, nem so k a t h ab o zo tt, h a n e m le -'
fe k ü d t Mócz ú r h ely ére és é b re sz t-
g etn i kezdte a z asszonyt, k in e k rö ­
v id idő m ú lv a ig e n gyanús l e tt a
dolog, de a k k o r m á r m indegy v o lt.
E z é rt nem is ig e n tö re k e d e tt fe ld e ­
r íte n i a külö n ö s h ely zet n y itjá t, in ­
k á b b v ég iggondolta, hogyan tö r té n ­
h e te tt m indez, d e a férfi g y a k ra n
összezavarta a g o n dolatait.
K ésőbb a z u tá n , hogy v ir ra d n i
k ezd ett, Iré n k e , k ib o n ta k o zv a sze­
relm esén ek k a rja ib ó l, v is s z a s u rra n t
szo b ácsk ájáb a és költögetni k ez d v e
jó b a rá tju k a t, c s a k n e m e lá ju lt a r é ­
m ülettől, m id ő n a feléb red ő sze­
m élyben a t y já t p illa n to tta m eg.
M ócz ú r p ed ig m érg esen szó lt hoz­
zá: — M it k ö ltö g e tsz engem és h o ­
g y an m ászk álsz i tt a v en d ég ek e lő tt
egy szál in g b en ! H a olyan friss v agy,
öltözz fel és m e n j le jég ért, h ogy e l­
ső n ek k a p já l je g e t és hogy fris s h i­
deg reg g eliv el v en d ég elh essü k m eg
a külfö ld iek et. A leán y p ed ig , ki
sem élő n em v o lt, sem holt, m a g á ra
k ap k o d ta r u h á it és szó n é lk ü l el­
szaladt.
Ezzel eg y id ő b en K o n rád is v iss z a ­
v o n u lt b a r á tja m e llé és é p p e n id e ­
jé b en tette. K ev é ssel u tá n a u g y a n is
m eg jelen t M ócz ú r is, és egy p illa n ­
tá s t vetv e az á g y b a n b ék ésen alv ó
sp o rtem b erek re, v isszam en t h á ló ­
szo b ájáb a és m e g rá zv a a fele ség é t,
így szólt h o zzá:
— K elj fe l és készítsél fü rd ő v iz e t
a v en d ég ek n ek , hogy h a fe lé b re d ­
nek, m in d en k én y e lm ü k m eglegyen.
A k ét á tu ta z ó ilyen m ódon c s a k ­
u gyan nem győzte később d ic sé rn i
Mócz ú rn a k a tök életes e llá tá s t és
hosszasan sz o ro n g a tv a a k ez ét, g a­
v allérosan re n d e z té k vele a sz á m lá ­
ju k at. A k k o r p e d ig forró k ézcsó k o k ­
k a l b ú csú zta k el a ház asszo n y aitó l,
íg é re tet té v e, hog y m in d ig n á lu k
szálln ak m eg, v alah á n y szo r c s a k a l­
k alm u k a d ó d ik erre. Ily en m ó d o n
m in d az ö te n m e g á lla p íth a ttá k m a ­
gukban, hog y a sz állo d ah iá n y sem
já r m inden h aszo n nélkül.
Somogyi Fái
 Kép a jövőből Toncz Tibor rajza

K u rió z u m -k u rió z u m . . .
A z Esti H írlap cikket közölt a mér­
tékegységekről és ebben azt írja:
„A világ legpontosabb m éterrúdja
n em csa k tudom ányos kuriózum , ha­
n em . . . a pontos hosszm érték k ú t­
forr ása."
A c ik k vége felé pedig ezt írja:
„A kétszázéves platinarúd m a már
csak kuriózum , napjai m eg vannak
szám lálva.’’
M indez azt bizonyítja, hogy a tu­
dom ány pillanatról pillanatra fejlő­
d ik . . .

A m eg g y ilk o lt vendég
A M agyar N em zet riportere színes
c ikk b en szám olt be arról, hogy M is­
ter H eyes, régen kivándorolt ha­
zá n k fia látogatóba B udapestre ér­
ke ze tt. E n n ek során azt írja a ripor­
ter:
„ ö tv e n k é t év után vissza tért az - Minden magától mozog már ebben a konyhában! Én akár haza is mehetek
a n y a fö ld h ö z. . . ” a m am ához!. . .
A z a nyaföldhöz az tér vissza, aki
m eghalt. Ha például D etroitban hal
m eg egy m agyar, ott is az anyaföld ­ A gyalogtúra lélektana
höz tér vissza.
B a lá z s -P iri B a lá z s ra jz a
T u d já to k -e , m i a fokos?
A N ők L a p ja képes riportot közöl
egy juhászról, s abban n em is egy­
szer a fo k o st em líti, m in t a ju h á sz­
m esterség szim bólum át. F én y ké p is
ábrázolja B andi fiút, „aki ez évben
v e tte át a fo k o st”. A ripo rt írója
n yilvá n összetéveszti a ju h á szt a csi­
kóssal (vagy a betyárral), a ki csak­
u gyan fokossal jár. A ju h á sz szer­
szám a azonban a juhászgam ó, persze
hogy ez lá tszik a fén yk ép e n is a Ban­
di fiú kezében.
P ák o sz to s kosztos?
A M agyar N em zetben o lv a stu k ezt
a hirdetést:
„Előfizetne ízletes házikosztra fü g ­
getlen, n eg yvenes belvárosi. Garzon
jeligére.”
M en n y ive l eszik keveseb b et egy
fü g g etlen belvárosi garzon, m in t egy
függő, s egyáltalában aki házikosztra
a ka r előfizetni, m iért írja oda, hogy
h á n y éves?
V ajon m ire akar ez az ín y en c elő­
fizetni? N agy ritk a sá g ! A jó szem ű rip o rte r
Nono! „ E lm ent az utolsó Fugger" cím m el A Népszabadság cikk et közölt Ca­
L egyen szabad b em u ta tn u n k a Bé­ az O rszág-Világ képes riportot közöl sablancáról, de m eglepődve o lva stu k,
kés M egyei N épújság egy ripo rtké­ az u tolsó Fuggerről, H enryk F ukier- hogy e városból a riport írója ellá­
pét: ről. A fénykép en, m ely a riportot k i­ to tt „a F öldközi-tenger kéklő h u llá ­
egészíti, F ukiert lá tju k a feleségével. m aira”.
A m esterséges termékenyítés megyei S a k é p aláírása a következő: „Az E hhez u g yancsak sas-szem szü k sé ­
úttörői utolsó fe lvé te l az utolsó Fuggerről és geltetett, m e rt az em lített város az
. éld. özvegyéről.” A tla n ti Óceán p a rtjá n fekszik.
s: má-
forin«
N e m m indennapos dolog, hogy v a ­
la k in e k alkalm a legyen önm agát a Zászlódísz a L udas M a ty ib a n
saját özvegyével lefényképeztetni!
Június 18-i szám unkban a „G enf-
>k ben” cím ű rajzon a tanácskozó n ég y
C iceró és H an n ib al nagyhatalom zászlaját is lerajzoltuk,
A z E sti H írlap eg yik karcolatá- de ez a zászlódísz n em vá lik a lap
ban írja D. M.: „Hiába filip p iká zo tt díszére. K öztudom ású ugyanis, hogy
Bar' Cicero, hogy H annibal m ár ott va n a francia lobogón d színek n em v íz ­
\tsze
kolr- R óm a kapui e lő tt.. szintesek, m in t ahogyan azt a L udas
l sza-
< a U- S ze g é n y Cicero! Persze, hogy hiá­ M atyi ábrázolta, hanem függőlegesek,
bőví- A mezőhegyes) M esterséges T erm ékenyítő Á llom ás a kÖzeTrmVtbar ba filip piká zo tt, am ikor ő H annibal m in t ahogyan a zt a Ludas M atyi n em
*?>' a ü n n ep e lte m egala k u lásán a k 10. évfordulóját. *Az ünnepélyes meg-
halála után szüle tett. ábrázolta.
rol- em lékezésen kilenc állatorvosi é s állatorvosi szakse*»«d~*
ki „K iváló dolgozó’1 jelv én n y e l, ki»/''"'- Dr. Á rg u s 11
'"•«»va dolgoznak a te rm é i" -
 Az első tudományos megállapítás
S z ű r-S z ab ó J ó z s e f rajza

A „dupla vagy semmi” játékok szen­

ved élyes részvevője vagyok és egész nap
a furfangos rejtvények légkörében élek.
Ma reggel is, amikor felültem a több
szem ély szállítására berendezett géperejű
járműre és a kalauz megkérdezte, hogy
hová akarok menni, így válaszoltam:
— A magyar vasutak államosítása és a
Vaskapu szabályozása által híressé lett
m iniszter terére.
A kalauz, úgy látszik, sohasem dupla-
vagysem m izett, mert csak nehezen értet­
te meg, hogy a Baross térre akarok m en­
ni.
Később bementem a Közértbe.
— Kérek sonkát.
— M ennyit szeletelhetek?
— H a kétszer annyit kérnék, m int
am ennyi kell, húsz deka sonkám lenne.
- N a, mi van a Marson? — Igenis, 10 deka sonka — hangzott
- Rengeteg szúnyog! a rejtvényfejtésben edzett kiszolgáló
gyors válasza.
A budai Dunapartra kellett mennem,
ahol a neoreneszánsz legjobb magyar
Apa és gyermeke E heti hirdetésünk műépítészének terén volt találkozóm az
általa épített Várkert bazár mellett. Utána
két jegyet vásároltam a Szabadság m ozi­
ban, ezért elvillamosoztam a modern eu­
UJ p T rópai muzsika egyik legnagyobb mesteré­
nek, a legnagyobb magyar zenefolkloris­
tának útjára.
Ebéd után vásároltam 25 darab cigaret­
tát. A trafikban csak ennyit mondtam:
— A magyar szabadságharc vezére,
Magyarország kormányzója. Egy cso­
mag . . .
E ste külföldi barátommal kellett vacso­
ráznom. Ü gy látszik, náluk is divat a dup­
la v agy semmi, mert így telefonált:
— Tehát ma e s te . . . Az étterem n ev e
nem ju t eszembe. De ott van, ahová IV.
Bélának, a maguk egyik királyának lá ­
nya 1252-ben önsanyargatási célból v é g ­
TUNGSRAM leg letelepedett. Régebben a nyulak szi­
getének hívták. Hallom, remek paprikás
. STRAND csirkét lehet ott kapni. Tehát vacsora
pontosan negyvenszer húsz, osztva tízzel
órakor!
P a lá sti L ászló

S zerkesztőségünkbe számos
o lv asó n k kü ld k é z ira to k a t köz­
vMi lé s céljára. M inden k ézirato t
elo lv asu n k , de b írá la to t csak
- H alló! Nem bánja meg, ha kijön! a z o k ra a k é z ira to k ra k ü ld ü n k ,
A hely gyönyörű, a vizet melegítik, vi­ am ely ek b en a hu m o ro s író i
szont a belépődíj maradt a régi! te h e tsé g n e k je lé t lá tju k . A meg
Kisfiam, már megint nőttél! n e m felelő k é z irato k m egőrzé­
sé re nem v állalk o zh a tu n k .
(A tallini ,,Pikker"-böl) Kézimunka a lakás dísze!
 m ú lv a m in d e n t elfe lejtettem , c s a k a

i
sz ám aim m a ra d ta k a fe je m b e n éle­
Sm V W /h sen, p la sztik u san . M ajd az id ő k i­
m ossa őket a fejem b ő l — gon d o l­
A z első lo ttó szelv én y t a feleségem lá z a d ta m . M ié rt k ell n e k e m — el­ ta m — és e ttő l kezdve rem é n y k ed ő
lo p ta be a család b a. v e k k e l ren d elk ező fe ln ő tt e m b ern ek tü relm etlen sé g g el v á rta m ag g k o ri
— G yere, seg íts kitölteni! — b elátá so m ellen cselek ed n em ?! szellem i összeom lásom at.
— Nem ! É n eb b e n em av atk o zo m ! O sto b aság ! Ú gysem n y ere k ! H a to­ T egnap a fia m k issé z a v a rt b ű n tu ­
B u taság ! Ú gysem nyersz! Ism ere d , v á b b já tsz o m , m eg ü t a g u ta ! D e h á th a d a tta l fo gadott:
B ocikám , a v aló szín ű ség szám ítást? m ég is k ih ú z zá k a szám aim , s nekem — Apu, k iv e tte m tíz fo rin to t a
É d esen n é z e tt rám . n in c s szelvényem ? A k k o r is m eg ü t a fiókból.
M ire a szelv én y t k itö ltö tte , össze­ g uta. E g y etlen m egoldás v a n : elfelej­ — M ire?
v esztü n k . E ste m eg eg y eztü n k ab b a n , te n i a szám okat. — E lfe le jte tte te k lo ttó t v e n n i és
h o g y ő já tsz h a t, d e tito k b an . K ik a p a rta m az a jtó fé lfá b ó l és c sak az utolsó p illa n a tb a n s ik e rü lt
E ttő l kezdve a h é t egyik feléb en m e g k e z d te m a feledést. N éh a -n é h a bedobnom .
boldog idegesség v ib rá lt b en n e, és a e lle n ő riz te m m agam , tu d c m -e m ég — Az én sz á m a im a t is k itö ltö tte d ?
szem e rév ed ezv e k alan d o z o tt az őket. N ag y o n tu d tam . Ú j m egoldást — Igen.
álo m k ép e k en . E lsó zta a levest, k ie se tt k e lle tt ta láln o m . M e g ta n u lta m az év­ — H onnan ír ta d le?
a kezéből a csésze és a v a s a lá s n á l sz ám o k a t a honfo g lalástó l n a p jain k ig , — F ejb ő l — m o n d ta büszkén.
k ié g e tte az in g em g allérjá t. A h é t a s ta tis z tik a i évkönyvből b ev ág tam M ost m ár h iá b a h alo k meg. E g y ú j
— p é n te k e t köv ető — m ásik felé b en m in d e n ad a to t, a te lefo n -k ö n y v et is g en e ráció ra b e v ag y o k biztosítva.
szo m o rú v o lt és veszekedős. b em ag o ltam , és v árta m . K é t h ónap K u tlik S á n d o r
K ésőbb a fia m is k ap o tt szelvényt.
Ö u g y an is b u ro k b a n szü letett.
A feleségem az o n b an á llta a szav át. Megszokott történet V a s v á ri A n n a r a j z a
M in d e n tito k b a n m ent.
N é h a — a h ú zá s elő tti n a p o k b a n —
e lm a g y a rá z ta n ek em , hogy az ú j b ú ­
t o r t h o v á teszi és m ilyen lesz az ú j
fü rd ő szo b a. P é n te k e n este h á ta t fo r­
d ítv a a lu d t el. E zekből tu d ta m , hogy
já tsz ik .
E g y ik reg g el elm esélte m n e k i az
á lm o m a t, am ely b e n öt szám is sz ere­
p e lt. K iu g ro tt a z ágyból és h a m a r­
já b a n a k ö rö m ollóval b ev é ste az
a jtó fé lfá b a : 1—6—9—61—69.
E ste k a p ta m egy szelvényt.
— T öltsd k i a szám aidat!
E llen k eztem .
— A z én k ed v e m é rt, édes a p u k á m !
D u m m e h a t G lück!
M eggyőzött. Így le tte k szám aim .
A z a jtó fé lfá ró l le m áso ltam ő k e t egy
szelv én y re, és le tt egy ta lálato m .
— Ugye! — m o n d ta boldogan. —
C s a k így tovább!
— B ocikám , ez n em úgy v an , m in t - Hiába, mégiscsak más az, amit - Mit csináljak, hogy ha elromlot-
a te p a p rik á sc sirk é d , hogy az első t ember maga tesz-' e l . . . tak . ...
ag y o n d ic sé rté k és a tized ik et m e g is
le h e te tt enni.
H iá b a v o lt m in d en , to v áb b k e lle tt Pesti emberek V á rn a i G y ö rg y rajza
já tsz an o m .
E gy h ó n ap m ú lv a fejből tu d ta m a
szám aim . Ú jab b h ó n ap elteltév e l fel-

Konferenciát tartottak
a háziasszonyok

Ja ettfuSo& M cJfwtiJ*
• t al ál ko z ás e g y
A mostohagyermek elhanya­
goltan feküdt a Balaton somo­
gyi partján és József Attila:
,,Nincsen apám, sem anyám ”
kezdetű versét idézte.
— Balatonszéplaknak hív­
nak — m utatkozott be értelme­
sen és kérdésemre azt jelelte,
hog gyám szülője a Siófoki Ta­
nács.
— N em tévedsz? — kérdez­
tem m eglepődve, mert a Siófo­
ki Tanácsot jómódú balatoni
tanácsnak ismerem, ki szép be­
ruházási összegekkel rendelke­
zik.
— N em tévedek — mondta
szomorúan Balatonszéplak és
megrázta a fejét, hogy csak úgy
ömlött belőle a por. — De én
csak mostohagyerek vagyok. A
Tanács csak az elsőszülött Sió­
fokot és kishúgát, Balatonúj-
helyet tartja jól. Tessék pél­
dául megnézni, hogyan járat
engem — és az állomásról be­
vezető útjaira mutatott, m elye­
ket valóban nem lehetett sú­
lyosabb megrázkódtatás nélkül
szemlélni sem gépkocsiról,
sem bicikliről. Próbáltam azzal
vigasztalni, hogy a tihanyi mo­
torversenyek mintájára bizo­
nyára a legnehezebb, motoros
terepversenyeket fogják majd
nála megrendezni, de ez sem
vigasztalta meg. Sötéten meredt
maga elé — mert közben be­
esteledett —, szinte csak félki­
lométerenként pislákolt benne
egy-egy lámpa.
— Igen — mondta, mert kita­
lálta gondolataimat —, negyed­
évenként kapok villanykörtét,
és ha közben eltörik vagy
tönkremegy egyik-másik, azt
felelik rá: várjam ki a negyed­
évet, addig nincs körtére keret!
Tessék elképzelni, hogy még a
nyári főszezonban sem tudom
pótolni a hibás villanykörtéi­
met!
E gy könyvbarát lakásán
MOSTOHAGYEREKKEL
Magam is meglepődtem ek­
kora szűkmarkúságon, de a kis
Széplak még tovább panaszko­
dott :
— Persze a mostohagyere­
kért senki sehol sem emel szót.
íg y történhetett, hogy az idén
m ár sem gyors-, sem sebesvo­
natunk nincsen, de még egy
szerény feltételes megállóhely­
re sem méltatnak, pedig nézze
meg, mekkora utasforgalmam
va n !
Kétségbeesetten nyújtotta fe­
lém alsó és felső állomásait, és
könnyei következtében olyan
sáros lett, hogy alig tudtam ki-
vergödni-a műútig.
S. P.
in t0
S S em lék m ű
a P au ler u tcá b a n
A k ik e t rossz so rsu k és a
fasizm u s n é m e t m egsem m i­
sítő - és m u n k a tá b o ro k b a so­
d o rt, azok m ég jó l em lékez­
n e k azokra a zöld fa b a ra k ­
k o k ra, am ely e k et a szenve­
d és h áz án a k is „n ev eztek a
d ep o rtá lta k . U gyanilyen
k ü lse jű szürk észö ld fa h á ­
z a k b a n la k ta k az SS legé­
n y e k is, igaz u g y an , hogy
ezekben nem h áro m , egy­
m á s fölé h e ly e z e tt fapriecs,
h a n e m k én y elm es b eren d e­
zés volt. 1944-ben a Déli p á­
ly a u d v a r in d u lá si o ld alán is
v o lt egy ily en fa h á z az SS
őrség szám ára.
Ez a ro sszem lék ű ház m ár
hosszú idő ó ta — a P au le r
u tc a és A lag ú t u tc a sa rk á n
á ll és felv o n u lási épület
szerep ét tö lti be.
Id eje vo ln a e lta k a ríta n i.
V agy le g alá b b is m ás szí­
n ű re m ázolni.
N em szép dolog!
1958. decem ber 11-én v á ­
s á ro ltu n k a R ákóczi ű t 60.
szám a la tti h an g sze rb o ltb an
egy televíziós k észü lék et. A
k észü lé k hibás v olt, ezért
tö b b sz ö r is e lk ü ld tü k a gyá­
r i szervizbe. L e g u to ljá ra jú ­
n iu s 13-án volt o tt, de a gép
m o st se jó. E ddig csak a
sz á llítá s 500 fo rin tu n k b a k e­
r ü lt és a g ara n cia id e je is
le já rt.
S z e rin tü n k ily en k ö rü lm é ­
n y ek között a gép k ic serélé­
se az egyetlen m egoldás.
E b b e n az érte le m b e n írtu n k
is a g y árn ak , de m ég csak
n em is válaszoltak.
S eg ítség et k é r a
S zirá k é s V id é k e K örzeti
F ö ld m ű v e ss z ö v e tk e z e t
M iért nyáron ja v ítjá k ?
A G orkij faso r lom bos fái
k ö zö tt így n yáridő t á j t százá­
v a l p a rk íro z n a k a b ab a k o ­
csik. A m íg az a p ró u taso k
jó íz ű k e t sz u n d ik áln ak az á r ­
n y as fá k ala tt, a k o csik at
k ísé rő kis- és n ag y m am á k
ü lő alk alm ato sság o t k ere s­
v e b o sszan k o d n ak — u g y an ­
c s a k a lom bos fá k a la tt. A
p a d o k a t ugyanis jú n iu s ele­
jé n leszerelték, k o c sira r a k ­
tá k és elv itté k a p ad -felelő -
sök. A zóta nincs p a d a G or­
k ij fa so rb a n — c sak árnyék.
A v ere b ek azt csiripelik,
h o g y ezeket a p a d o k a t ja ­
Távirat
Balatoni Intéző Bizottság
A fejlesztési terv keretében java­
soljuk Zamárdi üdülőtelepen Mezőgaz­
dasági Kiállítás megnyitását stop
sertések szarvasmarhák szárnyasok az
üdülőtelepen helyszínen kiválaszt­
hatók stop egészségügyi szempontból
megvizsgálandó nem káros-e a községi
pékműhely sütödéje a sütödét környező
sertésólak hízóinak fejlődésére stop
stop stop.. .
csőriről volt sz ó !
- Hát maga nem tudja, hogy bevezették a lakásban fo­
gyasztható vendéglői vacsoraszolgáltatást?
v ító szán d ék k al v itté k el.
De hogy m ié rt ép p en a n y á r
e le jé n — am ik o r a le g n a ­
gyobb szükség v a n az á r ­
n y ék o s p ih en ő k re —, a r r a
m ég a v ereb ek sem tu d n a k
v álaszo ln i.
R év ész Sán d orn é
V II., D a m j a n i c h u. 2 6 /b
L u d a s M a tyi p o s tá ja
„S zégyelli a n e v é t” cím ű
c ik k re közlöm, hogy a R op
sz ele t előállítója, S k u lté ty
L ajo s o sty a- és n á p o ly ik é ­
szítő k isip aro s ellen sz ab á ly -
s é rté s m ia tt e ljá rá s t in d íto t­
tam .
L éqrádi D e z ső
V II. k é r . T a n . V. B. I p . O s z t.
A „Szellősebb b u sz o k a t!”
cím ű közlem énnyel k ap c so ­
la tb a n m űszaki fő o sztá ly u n k
u ta s ítá s t ad o tt a g a rá z so k
v ezető in ek , hogy az a u tó b u ­
szok to ló a b la k a in a k m ű k ö ­
d é sé t ren d szeresen e lle n ­
őrizzék.
P aréj K álm án
Főv. A u tó b u s z ü z e m
„E gy békés ja v a s la t” cí­
m ű b írá la tu k ü g y éb e n k ö ­
zö ljü k , hogy a h ib á s n é v ­
tá b lá k a t á tfe ste ttü k .
T asi Istv á n
V III. k é r . T a n . V . B .
A m á tra h á z i á lla tta r tá s ­
ról m e g je le n t cik k a la p já n
B a k o n d i István, P ó k a J á n o s
és N é m e t Ján o s m á tra h á z i
la k o so k ellen sz a b á ly sé rté si
e ljá r á s t in d íto ttu n k .
G y ö n g y ö s V áros T an . V . B.
MiN®£®4®^élsE Magas vízállás
M inden nem zedék m eg akarja ja v í­ Vasvári Anna rajza
tani a következő n e m ze d ék erkölcseit.
*

F őként azokat a b ű n ein ke t bánju k

m eg, am elyek anyagi veszteséggel
jártak.
*

ö r ö k k é erényesn ek lenni annyi,

m in t lem ondani a m egtérés csodá­
latos érzéséről.
*
X . az esztelen szenved élytől sem
riad vissza, ha az szám ára előnyös.
*

A z em ber azért n em fogadja m eg a

saját bölcs tanácsait, m e rt m ég a böl­
csességénél is nagyobb az önism erete.
F . I..
Amerikából kapta a rollert
ífűtfití m faktum íéttieH... V árn ai G y ö r g y r a jz a

M ottó: N in c s e n e k r é g i v ic ­
cek , csak ö r e g em b erek v a n ­
n a k . E gy ú js z ü lö ttn e k m in d en
v ic c ú j.
Búzavirágszemű, lenszőke kislány állít
be a falusi szatócshoz, m ég a jó öreg m a­
szek-világban.
— Édesanyám küldött, tessék adni
száz szem dughagymát.
A szatócs előveszi a kosarat, s szép sor­
jában olvasni kezdi a darabokat:
— 1, 2, 3, 4, 5 . . . m ondd csak, kislá­
nyom, hány éves v agy te?
— Tíz.
— Tíz? . . . 11, 12, 13, 14, 15 . . . H át
édesapád m ilyen idős?
— Harminchat.
— H arm inchat?. . . 37, 38, 39, 40,
41 .. . Hát nagyapád él-e még?
— Meghalt tavaly szüretkor.
— S hány éves volt?
— Hetvenhárom.
— 74, 75, 76 — folytatja a szatócs 100-
ig. — No, nesze, kicsim, itt van mind a
száz, de el ne veszíts hazáig egyet se.
Egy negyedóra m úlva visszajön nagy
szepegve a kislány, s visszahoz 24 dug­
hagymát. Motorosok egymás közt
— Azt üzeni édesanyám , hogy többel
tetszett adni.
— Hogyhogy?
— ü g y a, hogy a nagytata 97 éves
volt, én meg csak 73-at mondtam, oszt
még szorultam is érte.

SZÉC H EN Y I IST V Á N szenvedélyes

szivaros volt, tá rc á ja m in d ig különle­
ges k ü lfö ld i sziv aro k k al vo lt m egtöm ­
ve. Egy alkalom m al, m id ő n az A k a­
d ém ia ü lésén volt és k a b á tja az elő­
csa rn o k b a n a fogason függött, az o tt
üldögélő írn o k a k ab á tz seb b ő l k ik a n ­
d ik áló tá rc áb ó l e lcse n t egy szivart.
N agy élv ezettel szív ta éppen, m időn
S zéchenyi k ilé p ett az ü lésterem ből, és
a fü st illatá b ó l rá ism e rv e különleges
sz iv arjá ra , az írn o k ra p illan tv a , m o­
solyogva jegyezte m eg:
— H a az orrom n e m csal, úgy ön
b izo n y ára ugy an ab b ó l a g yárból szer­
zi be sz iv arjait, am ely b ő l én is, azzal
a különbséggel, hogy ön olcsóbban
ju t hozzá . . . - Mondja, és milyen a koszt Lellén? 15

— Hol voltam? Moziban.
E gy bűbájos olasz filmet lát­
tam, a „Bolondos ifjúság”-ot.
A Sica is játszik benne, meg a
Pampanini. Hogy miről szól a
film? Hetvennyolc szép és fia­
tal diáklányról, és százhat fia­
talemberről. Az ő szerelmük­
ről, álmaikról, problémáikról,
harcaikról szól a film.
— Meséljem el? Jó, ha aka­
rod, elmesélem. Ü gy kezdődik,
hogy Beppo, az állástalan fia­
lni sofőr szerelmes Claraba, az
osztály legjobb tanulójába, aki­
nek az apja: Pellegrini, a hí­
res és bőbeszédű ügyvéd. Az
apa azonban nem sokat törő­
dik a lányával, mert szerelmes
egy operett-primadonnába, aki­
nek a lánya — Clara osz­
tálytársnője — Beppo öccsébe,
Alfredóba szerelmes. Mint
mondottam, Beppo Claraba
szerelmes, de Clara Luigit sze­
reti, a szélhámos ügyvédjelöl­
tet, akibe meg Maria, Lucrelia
és Alida is szerelmesek . . .
— Lassabban? Jó, de na­
gyon figyelj ide! Neked mesé­
lek! A városka templomkertjé­
ben hortyogva alszik Benito,
a vén harangozó, amikor Ma­
rio, a kivándorolni készülő
fiatalember, beszökik a meny­
asszonyával, Catherinával, aki
Clara barátnője, és akinek az
anyja Pellegrininél, a bőbeszé­
dű ügyvédnél gépírónő. Ca-
therina azonban nemcsak Ma­
rio, hanem Amado menyasz-
szonya is. Amadóba viszont
T ab i L ászló f ő s z e r k e s z t ő , F ö ld e s G y ö r g y fe le lő s s z e r k e s z tő , T o n c z T ib o r m ű v é sz e ti s z e r k e s z t ő . — K iad ja a H írlap k iad ó
v á lla la t. F e le lő s k ia d ó : C so llá n y F e r e n c . — S z e r k e s z t ő s é g : B u d a p e st, V ili., G yulai P ál u tc a 14. — T el.: 3 3 5 — 7 1 8 .
h iv a ta l: V ili., B lah a Lujza té r 3 . T e l.: 3 4 3 — 100, 1 4 2 — 2 2 0 . — E lő á llítja : K ossu th N y o m d a , B u d a p e st, V ., A lk o tm á n y u . 3 . —
Változnak az idők M észáro s A n d rá s ra jz a
léd szerelmes és tőled vár gye­
reket? Megőrültél! Most meg
hova mész? Harangozni Benito
helyett? H át csak menj!
m ég Alida, Lucretia és Maria hogy m indig Beuitóval mász­ — Így m eséljen el az ember
is szerelmesek . . . kál, az öreg harangozóval, aki egy bűbájos olasz filmet! Nem
— Nem érted? N em értem, egyben operett-primadonna tudom, mit nem lehet ezen ér­
h ogy m it nem értesz? Olyan is . .. teni! Olyan egyszerű története
világos, mint a nap, csak az a — Már megint nem érted? van: hatszázhét fiatalember a
baj, h ogy te nem figyelsz rám! Ez borzasztó! Nem te láttad a négyzeten, szerelmes gyökvo­
M eséljek vagy ne meséljek? . . . Bolondos ifjúságot, hanem én nás háromezernyolcszáztizenhét
Tehát a templomkertben gond­ láttam a Bolondos ifjúságot. ifjú lányba.
talanul alszik a bőbeszédű ügy­ Nem érted!? Lehetetlenség!
v éd , amikor beszökik Amado Mit m otyogsz? Hogy Leona be­ (m. gy.)
és m enyasszonya: Estella, a
matematika tanár n evelt lánya.
Jaj, elfelejtettem! Amado, Pel­ A telhetetlen
legrini ügyvéd öccsének a
fia. ..
— N e szakíts félbe, kérlek,
mert akkor elveszítem a mese
fo n a lá t. . . Nem, nem tévesz­
tettem el, jól mondtam. Te lát­
tad a filmet, vagy én láttam a
film et? Estella Marióba szerel­
m es, aki állástalan gépírónő
Benitónál, a kivándorolni ké­
szülő öreg-öreg harangozó-
n á l . . . Nem, nem! Clara nem
Pellegrini ügyvéd leánya, ha­
nem bábaasszony, akihez Leo­
na elm egy végső kétségbeesésé­
ben . . .
— Nem igaz, hogy m ég nem
beszéltem Leonáról, aki gyere­
ket vár Vittoriótól, az operett-
prim adonna elkényeztetett fiá­
t ó l . . . Beszéltem róla . . . Em­
lékszem , hogy beszéltem róla.
Leona apja, a nyugdíjas tábor­
nok háziőrizetben tartja a lá­
nyát, mert nem látja szívesen,
LUDAS MATYI h u m o r o s, s z a tir ik u s h e tila p .
K iad ó­
T e rjeszti a P o sta K özp on ti H írla p Iroda 18Ű— 8 5 0 .
 Z F . évfolyam 28. szám. Ára: 1 forint 1959. július 9.'

S z ű r -S z a b ó J ó z s e f r a jz a

BALATONI VÍKIJVD — Mit szól hozzá, Liliké, m ilyen jól m együnk

kerék nélkül i s !
 S law om ir M rozek
Naplemente előtt. . .
me(Se a $ > d á W
H ogy szív etek et m ég job b an
m egörvendeztessem , kedves
te stv é re im , m a eg y o ly an igaz
tö rté n e te t m o n d o k el nek tek ,
am i m in d en n él jo b b a n bizo­
n y ítja , hogy az U r, a z ő kiszá­
m íth a ta tla n ú tja in m ik é n t v e­
ze t e l b en n ü n k e t az üdvösség­
hez.
A m áso d ik v ilá g h á b o rú elő tt
é lt a v áro su n k b a n , H a m b u rg ­
b a n egy em ber, bizonyos E rich
K ra u s. F elesége és n ég y gyer­
m e k e volt. K ö rn y e ze te, b a rá ­
tad azo n b an n e m a leg jo b b h a­
tá s t g y ak o ro lták r á és E rich
k é te lk e d n i k e z d e tt az isteni
p a ra n c so k é rte lm é b e n és igaz­
ságosságában. A h e ly e tt, hogy
- Hajlandó vagyok férjhez menni magához,
tanár úr! en g ed elm esen és alá z a to sa n el­
fo g a d ta vo ln a az Ü r k ív á n a l­
— Boldoggá tesz, Lenocska, de előbb segítsen
fe lk e ln i. . . m a it, a p a c ifista szerepében
(A m o s z k v a i. K r o k o d ilb ó l) te tszelg ett.
E b b en az id ő b en — 1939-et
Ami sok, az s o k ! ír tu n k — m o zg ó síto ttak . Erich
n e m titk o lta elég ed etlen sé­
gét. F en n h an g o n a d o tt k ifeje­
zé st b o sszú ság án ak és erősít-
g ette, hogy la k h e ly é t pedig
n e m h ag y ja el. L ázad o zo tt a
földi h a talm assá g o k ren d e leté i
ellen, m dgérezvén bennük
jö v en d ő so rsán a k m in d e n nyo­
m o rú ság á t, de k é te lk e d e tt az
Ú ris te n a k a r a tá n a k helyességé­
b en is, m e rt h isz e n az ő a k a ­
r a ta n élk ü l sem m i sem tö rté ­
n ik ezen a világon.
íg y h á t b e so ro z ta tv á n a gya­
logságba, átk o zv a és p anaszolva
so rsát, m eg in d u lt a h ad sereg ­
gel.
K ezd etb en L en g y elo rszág b an
állom ásozott. D e a m en etelés
A jövő században m in d e n n a p ja tá v o la b b v itte
S zű r Szabó Jó z se f ra jz a szülővárosától, H am b u rg tó l.
A lk a tila g g yenge te ste n e­
h ezen viselte az u ta z á s fá ra ­
d a lm a it és h a n g o z ta tta , hogy a
h á b o rú az oka m in d e n szeren­
csétlenségének, m in th a a h á ­
b o rú nem is az Is te n a k a r a ta
s z e rin t való le tt vo ln a. S így
lázad o zv án az Ú r a k a r a ta ellen,
m in d in k á b b tá v o lo d o tt K elet
felé.
A m ik o r e lé rte a K au k ázu st,
elk esered ése a te tő p o n th o z é r­
k ezett. „V erflu ch t! — fa k a d t
ki. — Mi közöm v a n nekem
eh h e z az egészhez? M it nem
a d n é k érte, h a m o st az én jó
v áro so m b an , H a m b u rg b a n le­
h e tn é k . C sak a z t n em értem ,
hogy ez a koszos h á b o rú hogy
, t * t • r r rf f
n .L p O .C S
Beharsogja az egész tájat
a színével, hogy m ije van!
V erje le szárnyairól érte
eg ym á st — boldog, boldogtalan!
N incs ugyanis m éze egy csepp se,
harsonás szirm ai m ögött!
S ha szét is néz egy-egy m éh benne,
- M it keringsz folyton a Vénusz körül? Van ott nagyká ro m ko d va — eldönög!
valakid?
tu d o tt en n y ire b eh ú z n i a cső­
be.”
íg y b eszélt ez idő t á j t E rich
K ra u s, m in t ahogy m ég sok k is
em b erk e, lázad o zv án so rsu k
ellen, a m it r á ju k m é rt az Is­
ten.
É s a k k o r a z tá n egy napon,
m in d e n k étség e t k iz á ró a n k i­
d e rü lt, hogy az Ü r, az ő vég­
te le n jó ság áb an , m ié rt te tte
k i E ric h e t a n ag y m e g p ró b á l­
ta tá s n a k .
E rich ug y an is le v e le t k a p o tt
H am b u rg b ó l, m ely b ő l m eg­
tu d ta , hogy egy é jsz a k a a ház­
b an , ah o l c s a lá d ja la k o tt, egy
b o m b a te rh é tő l á ts z a k a d t a
m e n n y ez et és m a g a a lá te m e tte
feleségét, és négy g y erm ek ét.
E lo lv asv án a le v ele t, E rich
té rd r e ere sz k e d e tt és az ég felé
tá rv a k a rja it, em ig y en k iá lto tt
fel:
„K öszönöm , ó, Iste n e m , m o st
m á r tudom , m ié rt te re m te tte d
m e g a W e h rm a c h to t és ezt az
egész h á b o rú t, tu d o m , hogy
m i célból v e z é re lté l m in d tá ­
volab b és tá v o la b b H a m b u rg ­
tól, ü g y et sem v e tv e v ád a sk o ­
d ásaim ra . A z é rt te tte d , hogy
m eg m en tsed az élete m e t. H ogy
n e p u sz tu lja k el a m e n n y ez et
sú ly a ala tt, v a la m e n n y i b ű ­
n ö m m el eg y etem b en . És én,
a m é lta tla n , á tk o z ta m a te
a k a ra to d a t. K önyörgöm bocsá­
n a to d é rt, ó, U ra m .”
E rich K ra u s v iss z a té rt H am ­
b u rg b a. De az ó ta m in th a k i­
c se ré lté k volna. M ost m á r n em
h áb o ro g a h ató ság o k ellen és
íg é re te t te tt, hogy m in d ig a
k ere szté n y d e m o k ra tá k ra fog
szavazni. M á r n e m p acifista,
m e rt sz ü n telen em lék e zik cso­
d á la to s m eg m en ek ü lésére. Ú j­
r a m eg n ő sü lt és n e m ré g e n lá ­
to tt n ap v ilág o t n eg y e d ik gye­
rek e . M in d en n ap , a reg g eli­
n él fe lte k in t a m e n n y e z e tre és
így szól:
„G yerm ekeim , jó l jegyezzé­
te k m eg, h a szü k ség lesz rá,
n yom ban, hogy A d e n a u e r k a n ­
ce llá r elre n d eli a z á ltalán o s
m ozgósítást, a ty á to k az elsők
kö zö tt lesz, a k i e lin d u l a
fro n tra .”
És n em en g ed i m eg, hogy
e lő tte a k á r eg y e tle n rossz szó­
v a l is illessék a W e h rm ac h to t.
És ti, v ajo n ti, k ed v es te s t­
v éreim ?
(L e n g y e lb ő l f o r d íto tta :
U n g v á r i Jenő)
Csordás Nagy Dezső
 Pedáns járókelők M é s z á ro s A n d r á s r a jz a

Nyugaton sok változatos történetet hal­

lani magyar disszidensetk kalandjairól. Ki­
választottam közülük egyet és tovább
adom, mert kitűnő kollégám, aki elm e­
sélte, azt is hozzátette: m ély értelem rej­
tőzik benne, az em beri balsors olyan mes­
teri játéka, am elyről érdemes egy pillana­
tig elgondolkozni.
A vidám műfaj tehetséges m űvésze
1956 novem berében nekivágott H egyes­
halomnak. Miért m ent ki? O maga azóta
is töri rajta a fejét. Egyike v o lt a leg­
kedveltebb színészeknek, sokat keresett,
jól élt és amikor k ét szenvedélyéről, az
italról és a kártyáról lemondott, tekinté­
lyes summákat h elyezett el a takarékban.
Künn csalódott a nyugati színigazgatók­
ban, de azok is csalódtak benne. Külön­
leges pesti humorát n em élvezte az ide­
gen közönség és ő csakhamar szerződés,
nélkül maradt. N em szívesen használom
a „lejtő” szót, am ely annyira beleillik a
helyzetbe, ezért csupán azt m esélem el
valóban illő részvéttel, hogy művészünk­
nek elfogyott a pénze, eladogatta a hol­
miját, lerongyolódott, nélkülözött, és ami - M iért nem a kijelölt helyen mennek át?
kis pénzt összepumpolt — elitta. - M ert az olyan szép fehér, hogy nem akarjuk bepiszkítani. . .
Józan pillanataiban elhatározta, hogy
hazatér, de nem merte megkockáztatni,
mert egy másik m agyar disszidenstől azt H a ez így m egy tovább . . .
hallotta, hogy Budapesten új törvényt
hoztak: azt a színészt, aki elfelejti a vég­
szót, a villam os-székbe ültetik, már fel is
szerelték az alkotm ányt a hatos villamos
pótkocsijára.
Élete válságos napjaiban találkozott a
Hollywoodban élő m agyar m űvésszel, aki
látogatóba jött a n ém et városba. Amikor
a híres pályatársnak elmesélte keserű
tragédiáját, az m élységesen meghatódott.
Elhatározta, hogy pénzt ad, de aztán le­
gyűrte magában a szánalom gyarló érzé­
sét. Nem alázta m eg dollárokkal a kollé­
gát, többet k íván t ' nyújtani hitvány
pénznél. Protekciót. Beajánlja egyik né­
met kollégájánál, aki éppen egy nagysze-
m élyzetű film rendezésére készült.
Csoda történt. N éh án y nap m úlva sür­
göny érkezett a színész nyom ortanyájára:
azonnal jelentkezzék a ném et rendezőnél.
Hősünk ájult izgalom m al fogadta a
nagy esély t De aztán benézett a tükörbe
és szertefoszlottak az álmai. Szánalmas,
toprongyos alak bám ult rá vissza. Ez
volna ő, a pesti R om eo? Ez volt. Íg y nem
is engedik a rendező elé!
De nem hagyta nagát. Minden energiá­
ját összeszedte és kolduló körútra in d u lt
A nagy bemutatkozásra egyik barátjától
inget kapott, a m ásiktól kölcsön-ruhát — Majd értesítjük. Pesti kis állatkert
A színész kitámolygott. Mint szakem­
ber, jól tudta, m it jelent az, amikor az
embert „majd értesítik”. Várt, remény­
kedett, aztán egy szép napon azt olvasta,
hogy m ás kapta m eg a szóban forgó sze­
repet.
Elpanaszolta a dolgot nagy pártfogójá­
nak. A hollywoodi m űvész annyira meg-
illetődött, hogy majdnem a zsebébe nyúlt,
de ism ét erőt vett magán és megelégedett
annyival, hogy felelősségre vonta a ren­
dezőt
Cipőt is szerzett, nyakkendőt, hófehér
A rendező csak halványan emlékezett
zsebkendőt a szivarzsebbe. Ném i kész­
az esetre, de aztán m inden eszébe jutott
pénz is lehullott. Megnyiratkozott, borot­
és élénken magyarázta:
válkozott. Manikür, kölni.
— M ost már tudom! Kérlek, te azt
Legendás pesti eleganciájára emlékez­
mondtad nekem, hogy ez a honfitársad
tetett, amikor a jó l öltözködő ember
nagyon alkalmas a toprongyos csavargó
magabiztonságával belépett a nagy ren­
figurájára. Erre beállított hozzám egy
dező szentélyébe. A fogadtatás rövid volt
kikent-kifent, nyalka jam pec. — hát ter­
és fagyos. A mester végigmustrálta, né­
mészetes, hogy nem tudtam szerződtetni.
hány rideg szót intézett hozzá és így
búcsúzott: Stella Adorján
 Ö lt ö z ő a s z a b a d t é r i s z ín p a d o n
- A h a ! Úgy látszik, ma az ember tragédiáját a d já k . . .
K edves A s s z o n y o m í^ ^ ^ ^ ^ ^
M ú lh a ta tla n u l em lék ezetem b en é ln e k azok a dicső
jelző k , m ely ek so h asem fogytak k i ö n b ő l, am ik o r tiz e n ­
eg y é v e s k islán y á ró l a n n y i le lk esed éssel beszélt. L eg ­
m é ly e b b tiszte letem az ö n é , A sszonyom , hogy a n y a i
m in ő ség éb en m in d e n t elkövet és k is lá n y a te h e tsé g é re
a v ilá g figyelm ét felh ív ja. H a a rosszhiszem űség le g ­
p a rá n y ib b c s írá ja is fellelhető v o ln a bennem , k é rk e ­
d é sn ek , ső t hen ceg ésn ek is m o n d h a tn á m an y ai szív én ek
a z t a tö rek v é sét, a m elly el ö n az ö tö d ik általán o s isk o ­
lá s k is lá n y á t m in d e n te k in te tb e n h aso n ló k o rú lá n y tá r­
s a i fö lé ó h a jtja em eln i. De in k á b b a dicséren d ő szülői
a m b íció h a jtja ö n t, m in tsem a k é rk e d é s v ag y a fö lé­
n y e s szem lélet, m ely tö rté n e lm ü n k so rá n oly sok m a ­
m á t t e tt m á r e lfo g u lttá gyerm eke irá n t.
ö n n e m győzte h an g o ztatn i, m ily e n könnyedséggel ta ­
n u l zsen iá lis k islán y a, am ib en — e l k e ll ism ern i — n em
cse k é ly része v a n a z ö n b á m u la to s a k a ra te re jé n e k .
M e rt ö n v aló b an em b e rfe le tti á ld o z a to t hoz, hogy e g y e t­
le n g y erm e k e az a la p v e tő m ű v e ltsé g et m á r zsenge g y er­
m e k k o rá b a n m egszerezhesse. A z ö n la n k a d a tla n e n e r ­
g iá já v a l vo lt csak elérh ető , hog y a g y ere k k ü lö n ó rá­
b a n ta n u l m ég egy idegen n y elv et, m e rt az ö n m e g ­
á lla p ítá s a szerin t k itű n ő a n y e lv é rz é k e és k á r v o ln a
p a rla g o n h ev e rtetn i. De ug y eb ár, A sszonyom , re m e k a
g y e re k h a llá sa is? V egyen h á t z o n g o ra ó rá k a t és j á r ­
jo n k ü lö n é n e k re is ■ — su g a llja a z ö n an y ai szíve —,
m e r t fejleszten i k e ll a gyerek cso d álato s sz o p rá n ját,
4
S z ű r-S z ab ó Jó z se f r a jz a
m e ly et é n m ag am is m e g h allg attam , m ik o r az ö n k i­
fe je z e tt k ív á n sá g á ra k islán y a e lé n e k e lte Ilu sk a d a lá t
a J á n o s vitézből. A z ö n an y a i g o n d o sság át sem m i sem
b iz o n y ítja jo b b an , m in t a b alettisk o la , ah o v á a k islá n y t
h e ti k é t ó rá ra az egész iskolai é v re b e íra tta , m e r t az
a n y a i szív m ég a r r a is gondol, h ogy a g y erek k ellő sik ­
k e l tu d jo n m ozogni az életben.
A n n y ira el vo lt ö n fo g lalv a a g y ere k sok o ld alú ne­
velésév el, hogy n em m a ra d t id e je év k ö zb en az isk o lá­
b a n érd e k lő d n i k is lá n y á n a k ta n u lm á n y i elő m en e te le
irá n t. N em csodálkozom m egdöbbenésén, am ik o r a z é v ­
végi b iz o n y ítv á n y o sztá sn á l az t k e lle tt ta p a sz ta ln ia ,
hogy az é rte sítő k ö n y v ecsk e c sak ú g y hem zseg a h á r ­
m aso k tó l, am i ö n n e k azóta is m é rh e te tle n k eserű sé­
g et okoz. ö n m o st ta n á c sta la n u l á ll és m e g re n d ü lt a
h ite k islá n y á n a k ed d ig ag y o n d icsé rt teh etség éb en .
N incs o k a a b á n a tra , Asszonyom ! A g y erek okos, v a n
esze, d e n em ta n u l — közölte ö n n e l a k islán y o sztály -
fő n ö k e a b izo n y ítv án y á ta d á sa alk alm áv a l. M ik o r ezt
a k é tsé g te le n ü l igaz ta n á ri v élem é n y t ö n a k islá n y á ­
n a k szem ére \e te t te , a g y ere k in d u la to sa n , d e n em
n e v e le tle n ü l m egjegyezte: U gyan, an y u , v ég re b e lá th a t­
n á d m á r, hogy eg y e tle n szab ad p e rc e m sincs.
K islá n y á n a k em e la k o n ik u s m e g állap ításá b ó l o lyan
tárg y ilag o s sz em léle tre k ö v etk eztetek , am i b iz ta tó re ­
m é n y e k re jo g o síth a tja ö n t a g y e re k to v áb b i ta n u lm á ­
n y i e re d m é n y é t illető en . Ü gy láto m , a g y ere k k ép e s
lesz a r r a , hogy a so k h árm a sb ó l jö v ő re nég y est, ső t
ötö st k e re k ítse n , h a ö n időközben m e g érti a rossz bizo­
n y ítv á n y és a tö m é n te le n k ü lö n ó ra összefüggéseit.
A d d ig is v ig a sz ta lja ö n t, A sszonyom , a z a tu d a t,
hogy a k islá n y a az összes k ü lö n -tá rg y a k b ó l je le s re
v iz s g á z o tt. . .
P u s z ta i
K a M u ». n J C*el E gy N ew York-i üzletember sóhaja
— H a fé lre n em é rti a szav aim at, P u s z ta i P á l r a jz a
tis z te lt fia ta l b ará to m , m eg k érd em ,
n e m v o ln a-e k ed v e ősztől k ezd v e a
m i fu tb a llc sa p a tu n k b a n já t s z a n i ; . .
— Ez a gon d o lat n em ellen szen v es
nekem .
— A k k o r h á t a lá írn á az átig azo lási
k ére lm et?
— N agyon szívesen. H an g sú ly o z­
n o m k ell azonban, hogy h a z á n k b a n
a p rofesszionalizm us m eg szű n t, jó­
magiam is a m a tő rfu tb a llista v ag y o k
h á l’istennek, ked v telésb ő l fu tb a llo ­
zom, s rem élem , n in cs sz án d é k á b a n
ö n n ek v alam iféle összeget fe la já n la n i
nekem ..,
— B iztosíthatom , hogy e n n e k m ég
a go n d o latátó l is irtózom , ö n az é rt
k é ri átig az o lá sát a m i c s a p a tu n k b a ,
m e rt m in á lu n k tö b b ked v e te ln é k a
já té k b a n , a m i fu tb a llp á ly á n k szellős
és egészséges, közel fek szik a v illa ­
m osm egállóhoz és c sa p a tu n k színe, a
b a rn a és a rózsaszín, so k k a l jo b b a n
m eg y az ön arcáh o z, n em d e?
— P o n to san így van. ö n n e k te h á t
esze ág áb an sincs hu szo n ö tezer fo rin ­
to t fe la já n la n i n ek em , u g y eb á r?
— Nincs. S z a v a it azo n b an h e ly e s­
b íte n e m kell, m e rt az az összeg, a m it
eszem ág áb an sincs fe la já n la n i, nem
huszonöt, h a n e m c sak tiz en ö tez er fo­
rin t.
— E zt nagyon k ü lö n ö sn ek ta rto m .
H a egyszer am ú g y sem a já n l fe l egy
fillé rt sem — m e rt hiszen a m a tő r v a ­
g y o k —, a k k o r ez a fel n em a já n lo tt
összeg m ié rt n e le h etn e h u szo n ö t-
ezer?
— K érem , h a én h u sz o n ö tez re t
a k a rn é k fel n em ajá n la n i, a k k o r
a z é rt m á r m e g k a p h a tn á m P a fc se k
k e ttő t. T ek in tv e, hogy ön a m a tő r f u t­
b a llista , kérem , é rje b e an n y iv al,
h ogy tiz en ö tez re t nem fiz e tü n k ön ­
nek.
— T erm észetesen b e é rh e te m en n y i­ A legrosszabb esetben béke lesz . . .
v e l is. Á m re n d k ív ü l leg y ezg etn é a
h iú ság o m at, h a ön k ije le n ten é , hogy
n e m csak hogy tizen ö tezer fo rin to t
n e m fizet n ek em , d e azo n felü l m ég Győzött v o ln a ... Daedalus és Ikarus
a rró l sem le h e t szó, hogy eg y g a r-
sz o n lak á st k a p ja k . S á n d o r K á r o ly r a j z a S z ű r -S z a b ó J ó z s e f r a jz a
— L ak ással, sajn o s, nem re n d e lk e ­
z ü n k s így az t ö n tő l m e g tag a d n i n em
á ll m ó d u n k b an . D e h a b eé ri eg y m o­
to rb icik liv el, a rró l esetleg szó sem le ­
h et.
— K érem , m in t köztudom ású, én
a m a tő r vagyok. D e az é rt ö n érz ete m
n e k e m is van. M ié rt m o n d ja k le egy
n y a m v a d t m o to rb icik lirő l, am ik o r
ép p e n te g n ap eg y W a rtb u rg n e m k e ­
r ü lt szóba, am ik o r b eszélg ettem v a ­
lak iv el.
— V an n a k g azd ag ab b eg y esü letek ,
azo k persze tö b b e t tu d n a k m e g ta g a d ­
ni.
— És v a n n a k ig én y telen eb b f u tb a l­
lis tá k , ak ik v iszo n t h a jla n d ó k k ev e­
se b b rő l is lem o n d an i.
— M inthogy ön am atő r, leg y en az
összeg, am it n em fizetü n k , h úszezer.
— D e a m oto rb icik li, am it n e m k a ­
pok, leg aláb b ú j?
— T erm észetesen.
— A k k o r h á t m eg eg y eztü n k volna.
V ég te le n ü l örülök, hogy n em m ocs­
k o ltu k b e k e z ü n k e t an y a g ia k k al. És
b ü sz k e vagyok rá , hogy a m a tő r tu d ­ „Kinek van több barátja?" - ezzel a
ta m m a ra d n i a leg v álság o sab b p e r­ jeligével versenyt rendeztek Dorogon.
ce k b e n is. M e rt a p ro fik o rsz a k n a k Képünk Ledér Cicukát ábrázolja, aki
v ég e ám! sajnálja, hogy nem dorogi s így elesett
— H á l’ isten n e k . *• az első díjtól. - Idenézzen; apám! 'Farmotor 1 5
 A legudvariasabb
Áthelyeztek egy községet ..
villamosvezető
A Népszabadság riportot közöl Zsa-
dány községről. Így kezdi a riporter:
„Zsadányoól szeretnék írni, erről a kis
istenhátamögötti faluról, ott Hajdú-
Bihar m egye csücskében . . . ”
Zsadány község annyira Hajdú-Bihar
csücskében van, hogy azt a csücsköt m ár
Békés m egyének hívják.
Az író megelőzi korát
A Népszavában írja Móricz Zsigmond-
ról Hegedűs Géza, hogy 1942-ben bekö­
vetkezett halála előtt negyvennégy é v v e l
jelent m eg „Hét krajcár” című elbeszé­
lése a Nyugatban. Ez azt jelenti, h ogy
Móricz Zsigmond tizenkilenc éVes korá­
ban, 1898-ban írta a „Hét krajcár”-t és
mindjárt beküldte a Nyugatnak, m ely
1908-ban indult meg.
így nem volt kunszt. . .
Labdarúgó csapatunk egy góllal le ­
győzte a svéd válogatottat. Az eredm ény­
n yel azonban nem lehetünk elégedettek,
mert az Esti Hírlap a mérkőzés előtt k ö­
zölte a svéd válogatott íényképét, s ezen
a képen a leggondosabb megfigyeléssel
sem lehet nyolcnál több futballistát m eg­
számlálni.
Több góllal kellett volna győznünk . . .
Sok pápát láthatott. . .
A Magyar Ifjúság a film történetéről
dramatizált riportot közöl s ebben így írja
le X I. Pius pápát:
„Hatalmas dolgozóasztal, tele iratokkal.
Mögötte ül a pápa. A fehér reverendás
öreg ember hétköznapi benyomást kelt.”
Burnusz és cilinder
„Cilinder, mint büntetőeszköz” cím
alatt olvastuk a Szabad Földben, hogy az
iráni kurd törzsek legújabb törvénye sze­
rint a pénzbüntetést, behajthatatlanság
esetén, kötelező cilinder-viselésre lehet
átváltoztatni. Indokolás: „A kurdok, akik
szerint a burnusz az egyetlen em berhez
méltó viselet, sokkal szégyenletesebbnek
tartják a cilinder viselését, mint a börtön-
büntetést.”
Jó, jó, de 'hát attól még, hogy a fejük­
re cilindert nyom nak, nyugodtan tovább
viselhetik humuszukat, tekintve, h ogy a
cilindert a fejen, de a hum uszt a testü­
kön viselik a kurdok is. Avagy talán azt
hiszi a Szabad Föld munkatársa, h ogy a
kurdok a hum uszt a fejükre teszik, s
amúgy m eg meztelenül járnak? . . .
Dr. Á rg u s
Leleményes fegyenc
6
/
Mí
X. im á d ja ön m ag át, s ez é rth e tő is.
E szm én y k ép n é lk ü l n e m le h e t élni.
*
A ro ssz színész tú lte lje s íti a sz ere­
pét.
*
Az ökö lv ív ás az erő szak o s érv én y e­
sü lés leg ő szin téb b fo rm á ja .
*
N em k e lle n e a fölösleges gyógysze­
re k e t a te n g e rb e szórni, hogy bizto­
sítsu k a m e g m ar a d o tta k é rté k ét?
*
M en n y i kínzó tép elő d éssel já r á
m ű v észi alkotás! Z. író n a k v a n egy
té m á ja , regény, szín d arab , h a n g játé k ,
lib re ttó és film fo rg ató k ö n y v lesz b e­
lőle. D e m ily en so rre n d b e n ír ja m eg?
F. L.
A téma az utcán hever
M egkapó, am ik o r egy író valgm i
ú ja t, v a la m i m eg d ö b b en tő t, v alam i
m á so k á lta l föl n em fe d e z e tte t ír m eg.
M ost je le n t m eg az an g o l kö n y v ­
p iaco n R. F. D eld e rfie ld könyve: „A
sz erelm es N apóleon” . A k ö n y v N apó­
leo n szerelm eirő l: Jo sep h in e-rő l,
W a le w sk a grófnőről, s m ás, k iseb b
flö rtö k rő l szól.
A k ö n y v szin te h ézag p ó tló n ak te­
k in th e tő , h iszen N ap ó leo n ró l alig
tö b b m in t 200 000 k ö n y v e t ír ta k ed -
Aki nem lehet kém
A z A ssociated P re s s je le n ti K a iró ­
ból, hog y egy Ib ra h im el A tv i n ev ű
fé rfit k ém k ed é ssel v ád o ltak . V édője,
M o h am m ed K a m a l A b d u l K h e ir a
k ö v etk ező v éd ő b eszéd et m o n d ta el:
— A k ém k ed ésh ez tu d v alev ő leg
in te llig en c ia, gyors felfogóképesség
kell. V édencem k ö ztu d o m ás sz e rin t
o lyan hü ly e, hogy sem m i esetre sem
le h e t kém .
L ehetséges, hogy az ille tő t felm en ­
tik a k ém k ed és v á d ja alól, s ak k o r
m ó d ja lesz b e p e reln i v édőügyvédjét
b ec sü le tsé rté s cím én.
&
r,
Q d ) {ö
/
— A—
 / 4 j< y ftí o ío - ő g fo ^ T e lje s s z é le s s é g b e n m e g n y ílt a R á k ó c z i ú t
V a la m e ly ik v a s á rn a p v ég ig h all­ K a já n T ib o r r a j z a
g a tta m az Ifjú s á g i R ád ió v id á m
v e té lk e d ő jé t az ú jp e s ti A lk o tm á n y
m oziból. Egy le án y g im n áz iu m és
egy ü zem fia ta lja i v e té lk e d te k egy­
m ással. K ív án c sia n ü lte m le a k é ­
szü lék m e llé és iz g a to tta n v á rta m
a k é rd é se k e t. A sok „n eh éz” k é r­
dés k ö zü l csak eg y et em líte k m eg.
A já té k v e z e tő azt k é rd e z te az egyik
k islán y tó l, h án y féle m ó d o t ta lá l a rra , hogy m eg ism er­
k e d jé k egy férfival.
A k islá n y m eglepő m ű v e ltsé g rő l t e tt ta n ú b iz o n y ­
ságot. H abozás n é lk ü l v álasz o lt: 1. T á rsa sá g b a n be-
m u ta tta tja m ag án ak , 2. k ere s egy közös ism erőst,
3. villam oson, egy zök k en ő n él, „ v é le tle n ü l” n ekidől
az illető n e k és azt reb e g i: p ard o n , m ire szó szót kö­
vet é s ...
N agy tap s. A k islá n y k a p o tt k é t p o n to t. H a llg a t­
ta m a tap so t,, s közben fe lte tte m m a g a m n a k a k é r­
d ést:
— M i az ízléstelenség?
íg y válaszo ltam : Ó k o ri id ill
— P é ld á u l ez a k érd és. S z e g ő G izi r a j z a
A d ta m m a g am n a k k é t p o ntot.
*
Egy ism erősöm tá s k a rá d ió t v ásá-
r °lt. A felesége hosszú k ö rm o n -
\ d a to k b a n feje zte k i rosszallását,
V- |\ m e rt m á r v o lt egy n ag y rád ió ju k .
S X t w |/ \ — J ó dolog egy ily en tá sk arád ió !
— v é d e k e z e tt az ism erősöm . —
\ v S étá lo k a z u tc á n és k ö zb en ze n ét
' v ag y h íre k e t h allg ato k . H á t n em
n ag y sze rű ?
A ttó l a n ap tó l kezdve, m in d e n
este, v acso ra u tá n , s é tá ln i m e n t a tá sk a rá d ió já v a l.
E lő fo rd u lt o lykor-olykor, hogy szívesen o tth o n m a ­
r a d t volna, de lá tv a a feleség e gúnyos a rc á t, össze­
szedte m a ra d é k e r e jé t és csak a zértis lev án szo rg o tt
az u tc á ra a rádióval.
A tá sk a rá d ió a n n y ira m eg szo k ta a v ac so ra u tá n i
sé tá k a t, hogy am ik o r e lé rk e z ik a sé ta ideje, k ö v ete­
lődzőén m orogni, sípolni, u g a tn i kezd. A z ism erősöm
azt á llítja : h a in d u lá s ra k észen a k ezébe veszi a r á ­
d iót, az boldogan c só v álja az a n te n n á já t.
D e ezt m á r n em tu d o m elh in n i.
*
X . b e le u g rik az összekötő v a sú ti
h íd ró l a D unába. A m ik o r á tlé p i a
k o rlá to t, ag y áb a v illan , hogy m o st
m a jd v ég ig p ereg e lő tte élete film je.
Z u h a n n i kezd és a k k o r legnagyobb
m eg d ö b b en éséré, először r e k lá m fil­
m e k e t lá t, m a jd h írad ó t, előzetest a
k ö v etk ező élete film jéb ő l és egy k u l-
tú rfilm e t a szitak ö tő k rő l. S zü n et u tá n
k ezd ő d n e a nagy film , de ad d ig ra b e­
le fu lla d a vízbe, jyj. G y,

,K u ltu rá lt” b o ro zó k a t te r v ez a v en d ég lá tó ip a r

így azért mindjárt másként lesz . . .


s ß ö /iltr y
S zu n d u csan szk ij e lv tá rs szap o ro ­
d ást v á r t a c salá d jáb a n .
A z utolsó, döntő n a p o k b a n m u n k a ­
tá rs a i a sz ta la i k ö zt b o ly o n g o tt és el­ k islán y o d n ak .
gyengülő h an g o n m o rm o g ta:
— F iú lesz v ag y k islán y ? T u d ja ,
hogy ez é rd e k el engem , M a rija V a-
sz ilje v n a? H a lá n y lesz, m in e k n e ­
vezzem ?
— H ív ja K lo tild á n a k — v á la sz o lta
m o g o rv án —, v ag y ahogy a k a rja .
F o g lalk o zás u tá n csak tá rs a d a lm i
m u n k á b a n v eszek részt.
— És h a fiú lesz? — k ív á n csisk o ­
d o tt S zu n d u csan szk ij.
— B ocsásson m eg, sok a dolgom —
m o n d ta M a rija V asz iljev n a —, ro ­
h a m m u n k á t végzek.
— N o és h a ik re k lesznek, h o g y an
h ív ja m ők et? — h a rso g o tt a szava,
hogy az egész osztályon m eg h allo ttá k .
A b eo szto ttak só h ajto ztak .
— A fen e e tt v o ln a m eg! M á r m e­
g in t já r t a tja a b agólesőjét! H ív d őket,
ahogy a k a ro d ! L eg y en ek D áv id és
G ó liá t
— T i m o st tré fá lto k — p an a sz k o ­
d o tt S zu n d u csan szk ij —, én p edig
m á r e lk ü ld te m a feleség em et a szülő­
o tth o n b a.
A z ig a z a t m e g v allv a S zu n d u csan ­
szkij b ejele n té se sem m iféle h a tá s t
n em g y ak o ro lt a tá rsa sá g ra . A gaz­
d aság i év u tolsó h ó n a p já b a n já r ta k
és m in d e n k in e k te le v o lt a keze
m u n k á v al.
V ég re m e g tö rté n t a csod álato s ese­
m ény. A S zu n d u csan szk ij n em zetség
b iz to síto tta fe n n m a ra d á sá t. A boldog
a ty a m u n k á b a m en t. A fü le ég e tt e
napon.
Ü gy m eg y ek be, m in th a sem m i sem
tö rté n t v o ln a — go n d o lta m a g á b a n
—, és am ik o r n ek e m ro n ta n a k a k é r­
d éseikkel, leh et, hogy elm o n d o k n e ­
k ik v alam it.
Íg y is te tt. B em en t, m in th a sem m i
sem tö rté n t volna.
— Á h! S zu n d u csan szk ij! — k iá l­
to tta O tv erszty ijev . — No, m i v a n v e ­
le? K ész v an ?
— K ész v a n — m o n d ta a fia ta l
a ty a p iru lv a .
— A k k o r hozd ide!
— K it? A fia m a t? F ia m szü letett.
— M á r m eg in t a fiáró l prézsm itál!
É n a k im u ta tá sró l beszélek. K ész v a n
a k im u ta tá s? E x p re ssz -tem p ó b a n k ell k érd e zte S ak alszk a ja. —
leadni.
És S zu n d u csan szk ij b á n a to s a n ü lt
az asztalhoz, hogy elk észítse a k im u ­
ta tá s t.
M u n k a u tá n n em tu d ta m eg álln i,
hogy od a n e szóljon M a rija V asziljev -
nának:
— A zé rt e ljö h etn én e k hozzám . n i az előadó — k é rd e zte O tv erszty i­
M eg n ézh etn ék a fiam at. N agyon h a ­
so nlít rám . N yolc és fé l fo n t a b a n ­
dita.
— H áro m és egynegyed k ilo g ra m m
— b ö k te k i M a rija V asz iljev n a gé­
piesen. — E ljö n m a az é rte k e z le tre ?
A vezetőség d o lgairól lesz szó.
— Idefigyelj, O tv ersz ty ije v
Í
m o n d ta S zun d u csan szk ij —, stra m m
gy erek em van! O lyan, m in t a tö b b i
em b er: v a n n ek i h a s ik á ja , n ó zik ája .- dezte B asm ak o v b á to rta la n u l.
. F ü le is van. Persze, m ég elég p ic u rk a .
N em n ézn él b e h ozzánk? A feleségem
nagyon örülne.
— No, sietn em k e ll — s ó h a jto tt O t­
■B H H B B n n H n H H M n n M H n M H M M M n n M M i
Cif és Petrov
c v fy e * T ip ik u s tö rtén et
S z e g ő G izi r a j z a
v erszty ijev . — Egy kölcsönös segély­ ^ II Ki*
ta k a ré k o t szervezünk. E g y általá n
nincs időm . A dd á t ü d v ö zlete m e t a
És elsza lad t. E zen a n a p o n sen ­
k i sem lá to g a tta m eg S zu n d u csan -
sz k ijt a la k á sá n , hogy g y ö n y ö rk ö d jék
a fiáb an .
M ú lt az idő. A fiú g y arap o d o tt
sú lyban. A szülők o ly a n h í r t ' k ezd tek
k o lp o rtáln i, hogy a s rá c m á r k i­
m o n d ta : „m am a” , am i p e rsz e egy k é t­
h etes csecsem őnél te lje s le h e te tle n ­
ség.
M ég ez a m e g re n d ítő ú js á g sem in ­
d íto tta el a m u n k a tá rs a k á ra d a tá t
S zu n d u csan szk ij la k á sá ra .
E rre a b ú b á n a to s a ty a szélsőséges
csele k ed e tre h a tá ro z ta el m a g á t
M in d en k in él előbb m e n t a m u n k a h e ­
ly é re és a h ird e tő tá b lá n a következő - Hadd kapjon meg mindent a fiunk, ne nélkülözzön, - Mi az, mutter, televíziót nem kaptam? - Írjon a nevemben egy pár sort az anyámnak, T ériké.
céd u lá i ra g a sz to tta k i: mint mi annak id e jé n __ Nagyon sok a dolgom . . .
S z u n d u c s a n s z k ij g y e r m e k é n e k lá to ­
g a tá s á ra a la k u lt H át p ersze! A u tó ja v ítá s n é h á n y é v m ú lv a , A n atóm ia-órán U d v a r ia s ifjú
BRIGÁD
m a 6 ó r a k o r kezd i m e g a m u n k á já t
S z u n d u c s a n s z k ij e l v t á r s la k á s á n .
O tv e r s z ty ije v , K u s z k o v , lm ja n y in y e ,
S a k a ls z k a ja é s B a s m a k o v e lv t á r s a k
r é s z é r e a m e g je le n é s KŐTELEZŐ!
D élu tán h á ro m ó ra k o r B asm akov
o d a se tte n k e d e tt S zu n d u csan szk ijh o z
és a fü lé b e su tto g ta:
— Id eh allg ass, S zu n d u csan szk ij.
M a sehogy sem tu d o k elm en n i. A
k ö rb e k e ll m e n n em és a z u tá n . . . a
feleségem b e t e g . . . B izony isten!
— N em te h e tü n k se m m it — v á la ­
szolta S zu n d u csan szk ij h id e g en —•,
m in d e n k i tú l v a n te rh e lv e . D ehát,
te stv é r, a h ird e tm é n y b e n v ilágosan
m eg v a n írv a : „a m e g jelen é s k ö tele­
ző ...”
A b rig ád ta g ja i m egfelelő késéssel,
te h á t h é t ó ra felé lé le k s z a k a d v a ro­
h a n ta k S zu n d u csan sz k ij la k á sá ra ,
— E lv á rta m vo ln a a p o n to sság o t —
jeg y ezte m eg a h ázig azd a —■ , d e m ost
m á r seb aj, ü lje te k le. A zo n n a l m eg­
k ezdjük.
És b e to lta a szobába a g y erm ek k o ­
csit, am ely b en ifjú S zu n d u csan szk ij
sz á jtá tv a fek ü d t.
— I t t v a n — m o n d ta S zu n d u csan -
P á ly a v á la sztá si tan ácsadó V id á m m a m a E g y b elv á r o si k iá llítá so n
sz k ij-aty a . — M eg n ézh etitek .
S*
— Ügy, ahogy elő v a n írv a ? —
Először
m egnézni, u tá n a fe la d n i a k érd é se­
k e t? V agy le h e t a z o n n al fe la d n i k é r­
déseket?
— L eh e t k érd e zn i — m o n d ta az
apa, alig tu d v a v issz a fo jta n i v ih aro s
öröm ét.
— N em tu d n á n e k ü n k m eg m o n d a­
je v m egszokott h a n g já n —, m ily en ek
e n n e k az o b je k tu m n a k a m inőségi is­
m érv ei?
— S zab ad hozzászólnom az é rte ­
k ezlet n ap ire n d jé h e z ? — v á g o tt a
szavába, m in t m indig, az a k tív S a k a l­
szkaja.
— — N em v eh e tő -e észre a gyerm eki­
b en h ián y o s hízás, ille tv e m eg nem
felelő te stsú ly g y a ra p o d á s? — k é r­
-~25"«4
qwí
A gépezet fel v o lt húzva.
A boldog a ty a n em győzött v á la ­ - Mondd, apu, hogy lehetnék én is - Ne sírjon, édesanyám, hisz’ orvos
igazgató itt a vasgyárban? lesz belőlem!
szolni a k érd ések re. - Nézd, milyen derék gyerek! M ár most gya­
- Eridj, fiam, cukrásznak. Én is úgy - Itt aztán választhatsz szakmát, fiam! - Nem is azért sírok, hanem m ert
(Fordította Pogonyi Antal) kezdtem. korol, hogy majd jó állást kapjon. - Választok is! Filmrendező leszek! nem lát téged többé n raj í V :V ;;
 A zn ap réggel nyolc h ú sz k o r le á llt
a v á lla la ti lift. M egesett ez m á sk o r is.
A m áso d ik és h a rm a d ik e m e le t kö­
zött, p o ntosan félú to n d ö g lö tt be. E r­
re is v o lt m á r példa.
G éresi B álint, az igazgató, é p p e n
b e n n e tartó zk o d o tt. Ily en m a g a sá llá ­
sú z sák m á n y a azo n b an em b e re m lé k e ­
zet ó ta nem a k a d t m ég a liftn e k . G é­
re si é p p e n a z n a p k issé k o rá b b a n jö tt
be. K ü lfö ld i ü g y felek et v á r t 9-re. ö
v ezette te ljh a ta lo m m a l a k e re sk e d e l­
m i tá rg y a lá so k a t.
M agából k ik e lv e o rd íto tt:
— M i lesz m ár! M ozgás! H ol a sze­
relő ?! I t t v a k u lja k m eg?!
U g y an is a v illan y is e la lu d t a fü l­
k éb en . O tt állt, p o n to sab b an , to p o r-
zék o lt a leg tö k életeseb b sötétségben.
T áv o li za jo k szű rő d te k hozzá, f u r ­
csán, tom pán, v aló szín ű tlen ü l. Egy
d a ra b ig m ég dörömbölt,'* k ia b á lt, az­
tá n b elefárad t. L ero g y o tt a p lü ssel
b ev o n t k is p ad ra , te h e te tle n ü l. M i
lesz, egek? . . . K ile n cre jö n n e k a k ü l­
fö ld iek . . . L eg aláb b az ó rá já t látn á...
A m in t k a p a rá sz o tt m a g a k ö rü l, v é ­
le tle n ü l rá te n y e re lt a p a d ló ra h u llo tt
ró zsa cso k o rra és felszisszent, m e rt
az eg y ik tövis m e g sz ú rta az u j j á t . . .
E szébe ju to tt G i t t a . . . M a g a a k a r ta
h a já b a tű zn i a legszebb szálat, a le g ­
v ö rö seb b vörös rózsát, a b b a a tiz iá n -
vörös, csodálatos h a j-z u h a ta g b a ezt a
szerelem -vörös r ó z s a s z á la t. . .
— M o zogjanak m á á á á r!
A zt h itte , a k k o rá t o rd íto tt, hogy az
egész v á lla la t, az ő v á lla la ta , össze­
szalad, a tisztv iselő k v e rse n y t k ú sz­
n a k le a sodronykötélen, v ag y a lift
sín jé n és é letü k k o c k á z ta tá sá v a l k i­
m e n tik szo ro n g ato tt helyzetéből. De
n em tö rté n t sem m i. H alálo s csönd
te k e rő z ö tt r á m in d en o ldalról. Ily en
le h e t a h in d u k N ir v á n á ja . . . H ol is
o lv a sta ? A Sem m i. Szörnyű. M ozdu­
la tla n s á g és Sötétség. V ajo n ily en le ­
h e t a sír is . . . ? M egborzongott. H ü ­
lyeség! A z ő 53 év e és — a sír! Eh,
u g y an , u g y an . . . A zonnal jö n n e k és
k ie m e lik innen. És elh alm o zzák sze-
ren c sek ív á n ato k k al. G itta, a titk á r ­
n ő k hercegnője, pihegő k e b e lle l (m i­
csoda k e b le k ! ... ) su so g ja m a jd fe lé ­
je : „Ö, G éresi k a rtá rs .. .” D a a szem é­
b ő l ez p erzsel: „ J a j, m e n n y ire aggód­
ta m érted , S zerelm em . . . ölelő k a r ­
ja im b a n sz erettele k v o ln a felhozni
abból a sö tét pokolból, csó k jaim m al
a k a r ta la k é le s z tg e tn i. . . V á rj, m a jd
este . . . ahogy szo k tu k . . . ” és ránéz,
és a ttó l m eg le h e t ő r ü ln i. . .
M eg le h e t ő r ü ln i. . .
E k k o r ju to tt eszébe a felesége.
M in d en látszólagos ok n élk ü l. És az
a n y ja. In teg e tett. Sőt, a feleség ét
mint. m en y asszo n y át lá tta . . . B oglá­
ro n csókolóztak a p arto n . A lem en ő
n a p B adacsony m ögé b u k o tt, en y h e
szél k a s z á lta a selym es fü v et, a víz
já té k o s a n cso b b an t a p a rti k av icso k
k ö z ö tt. . . Im á d ta az t a lá n y t. A fe ­
leségét. ö n g y ilk o s a k a r t le n n i érte.
Az a n y ja m e g in t in te g e te tt. És egy
k u ty a u g a to tt v a lah o l a m ú ltb an .
F e lá llt a sötétben. K ita p o g a tta az
u ta t az a j tó ig . . . F en e eg y e m eg, m i­
lyen n ag y ily en k o r egy ily e n v acak
l i f t . . . M e g rá zta az ü v e g a jtó t. D e n a ­ ir á n y b a . . . v iss z a az ő s á lla p o t. . . a
gyon gyengén. És n em k iá lto tt. C sak
m ag áb an szű k ö lt fel: „M ég m indig
nem ...”
. . . Hogy m en n y i idő te lt el, nem
tu d ta . Ó rá ja v ak o n k e ty e g e tt a sötét­
b en . . . ö te z e r m áso d p erc . . . Tízezer
m ásodperc . . . százezer m áso d p erc . . .
V o ltak p illan a to k , am ik o r az örökké­
valóságot ére zte a v á llá ra nehezedni.
H ogy is v a n azzal a g rav itáció v al? . . .
M inden n ég y z e tc e n tim é te rre . . . vagy
m é te rré . . . ? M ek k o ra sú ly is? . . . E l­
fele jte tte . M in d e n ese tre ez a fek ete
pokol irtó z ato sa n nehéz . . .
Izzadt. N y ak k e n d ő jét le rá n cig á lta ,
fe lté p te az ingét. M e g ta p o g a tta m a­
gát. F u rcsa, ta lá n m á r n in c s is, csak
ő hiszi, hogy m ég é l . . . E lv e s z te tte .
idő érzék ét és lé ttu d a tá t. M egm agya­
rá z h a ta tla n á lla p o tb a zsib b ad t. „Hogy
is h ív já k a z t az i z é t . . . v a la m i köny­
v elési em ber, te g n ap jö tt b e . . . T E G ­
N A P? . . . k é r t v a l a m i t. . . ja , gy ere­
k e k . . . négy g y e r e k . . . az ö tö d ik ú t­
b an v an . . . k id o b ta . . . P e tő . . . ? P a-
•tó . . . ? P i n t . . . ? T E G N A P . . . ? . . . M i­
ly en ked v es v o lt a p rá g a i ú t a fe ­
leségével. E g y ü tt s é tá lta k a H rad -
zsin fa la i a l a t t . . . Szebb, m in t a fia
m enyasszonya . . . P ed ig a z csak 21
éves . . . A fia m eg 25 . . . h u s z o n ö t. . .
h u s z o n ö t. . . G usztusos asszony a fe­
lesége . . .
H ol? M e rre ? V olt? V an ? K icsoda?
A T ö rtén e lem ó riá sk e ré k a la k já b a n
fo rg o tt k ö r ü lö tte . . . a fele ség e a p ar-
Vjj>fjjoJltJudL SthóM ZsLQmaAcl.
¥ 5 Ó U .& S
to n á llt és in te g e te tt: „Vigyázz, édes,
n e ugorj fe l a m ozgó v o n a tra . . . ”
M inden eg y re tá v o la b b k e r ü l t . . . té r ­
b en és időben . . . M inden é rz é k e el­
to m p u lt. F e lo ld ó d o tt a S em m ib en . A
S em m i a to m já v á vált. M é rh e te tle n
V égtelen. K e z d e t és Vég. É jszak a. A
V ilág ű r hid eg e. V acogott és izzadt.
T a g ja i sz ertefo ly ta k , sejtje i ö n á lló ­
su lta k és v á n d o ro ln i k ezd tek m in d e n
káosz felé . . .
— T essék k is z á l ln i. . . igazgató k a r .
tá rs ...
V alak i m e g rá z ta a v állát. F e lh ö r­
d ü lt és k in y ito tta a szem ét. M in th a
m ag a a n a p k o ro n g p a tta n t v o ln a v á ­
ra tla n u l a szem b o g aráb a. V aló ság g al
é g e te tt a n a p re n d sz e r . . . M i ez?
— K icsit so k á ig t a r t o t t . . . M in d ­
já r t fél ö t . . . P a ra n c so ljo n . . . E rre . . .
— N ehezen k a p tu k m eg a sz ü k sé­
ges p ó ta lk a tré s z e k e t. . . — su tto g ta
v alah o n n a n eg y k ísé rte t. — S a jn o s . . .
M i? S ajn o s? . . . O csúdott. H á t ez az
egész olyan, m in t az ő régi v á lla la ta !
A folyosó, a f a la k m á rv á n y b o rítása ,
a g rafik o n o k . . . M ik o r is v o lt itt?
P ed ig h a tá ro z o tta n volt. V agy c sak
álm o d ta?
A m ik o r ism ét m egszokott sz ék é b en
ü lt, alig is m e rte fe l író asztalát. A z
ira to k ra n é z e tt és h irte le n egy gom b
nyom ódott b e az agya d zsu n g elé­
b e n . . . P ető .. .P a tó .. .P in t. . . é r . . . ?
Ism ere tlen h a n g o n szólalt m eg —
.ezt észrev ette a titk á rn ő fu rc sa p il­
la n tásáb ó l is, sz in te félve n é z e tt rá .
— K érem azt a ... k é rv é n y t,
v a g y . . . hogy is . . . v alam i P e . . .
N ő iru h a su h o g á s, aztán do sszié
n y ílt k i előtte, eg y jó l ápolt kéz e lé je
t e tt egy t^ le írt p ap írlap o t. P ersze ,
P á l d i . . . n em P e tő . . . V ette a to llá t
és álo m járó m o z d u la tta l a lá ír ta a fi­
ze té sjav ítási k é re lm e t. K ö rü ln é z e tt
az asztalon . . . m e k k o ra a s z ta l. . . és
m en n y i i r a t . . . B e le tú rt. K é relm ek ,
ú jításo k , ja v a s la to k . Tolla p e rc e g e tt.
A láírt. K is v á rta tv a eszébe ju to tt v a ­
lam i:
— És . . . a k ü lfö ld ie k . . . ? H a jó l
e m lé k sz e m . . .
— T erm é sze tesen m inden re n d b e n
van, igazgató k a rtá rs . A fő m érn ö k
k a r tá rs p e r f e k tu á lta az ügyet. Ig en
előnyös sz erző d é st k ö tö ttü n k . N em
volt sem m i fe n n a k a d á s .
P e rfe k tu á lta . T erm észetesen. N em
vo lt sem m i fe n n a k a d á s . T erm é sze te­
sen. ö tízezer év ig n em volt itt. M ég­
sem .
T étova te k in te te a vörös ró zsacso -
k o rra tévedt. O tt h e v e rt a b á rs o n y ­
széken. P ersze . . . F elv e tte és la s s a n
o d a n y ú jto tta az ism eretlen tiz iá n v ö -
rö s nőnek:
— K érem . . . te g y e vízbe. N em sze­
retn ém , h a e lh e rv a d n a . . . A fe le sé ­
g em n ek v is z e m . . .
Tavaszi S á n d o r
 tt
A b e c s ü le t e s s é g c sim b o ra sszó ja
T a k á c s Z o ltá n r a j z a

Ü lök az 1-es autó b u sz leg jo b b helyén, a b alo ld ali

legelső p áh o ly b a n , ab lak m e lle tt, m e n e tirá n y b a n ,
a h o n n a n o ld a lt is, előre is k iláto k .
A z A la g ú tn á l k ö v érk e m a m a száll fel 3 é v k ö rü li
k isfiá v a l és le ü l v elem szem ben. No, a k ilá tá so m a t el­
v e tte egy k ic sit, d e sebaj, o ld a lt az ért lá to k . A k is­
f iú t ölbe veszi, h ogy ne k e llje n g y erm e k jeg y e t sem
v e n n i neki. M egértem .
A lu rk ó az ölbevevés a lk a lm á v a l spiccel b e le rú g a
b a l té rd e m b e. F á j ugyan, d e a n n a k sem tu d o k szívből
ö rü ln i, hogy v ilág o sszü rk e n ad rá g o m o n olajo s fo lt ke­
letk ezik . A m a m a szerete tte l m eg fed d i a fiú c s k á t.
— V igyázz a láb ac sk ád d a l, T ib ik ém , m e rt h o zzáérsz
a bácsihoz!
H ozzáérsz! V alahogy úgy érzem , hogy a m e g h a tá ­
ro zás n em tö k é letes. Igazán n e m tudom , hogy az asz-
szo n y k a m ily en hozzáérésekhez v a n szokva, h á egy
e k k o ra rú g á s ra n em ta lá l m ás m egjelölést! A z é rt nem
leszek ideges, c sak éppen v a la m e n n y ire e s e tt a h a n g u ­
latom .
T ib ik é az o n b a n k i a k a r n éz n i az a b la k o n s egy
m e n y é t fü rg e ség é v el m egfordul, m iközben s a rk á v a l a
jo b b té rd e m b e rú g . Ez m á r k em én y e b b re s ik e rü lt az
elő b b in él és h a tá ro z o tta n n a g y o b b foltot h a g y a n a d r á ­
gom on is. É rzem , hogy elsáp a d o k a fájd a lo m tó l, de ■-
n em ak a ro m m e g b án ta n i a m a m á t, ak i v é g re is n em
te h e t a k is fiú m eg gondolatlan m ozd u latáró l. F élszeg
m osollyal ta p o g a to m m eg az ú j tá m ad á s h ely ét.
— V igyázz a lá b ac sk ád d a l, T ib ik ém , m e rt b e p isz k ít­
h a to d a bácsi n a d rá g já t!
T ib ik é h irte le n m eggondolja m a g át és v illá m g y o r­
sa n v isszafo rd u l. A reflex eim n e m m ű k ö d n e k elég se­
b esen és így h iá b a p róbálom ré m ü lte n e lta k a r n i v e­
szélyben fo rg ó té rd e im e t, — m á r késő! M in d k é t té r­
d em et ó riási rú g á s éri és a fájd a lo m n y o m á n rö p k e
k iá ltá s h a g y ja e l v érte le n n é v á lt ajk a m a t. A m a m a
m eg ü tő d v e n éz rám . A h a n g já b a n sé rtő d ö ttsé g v ib rál.
. — T ib ik ém , vigyázz a lá b ac sk ád d a l, n e id e g e sítsd a
bácsit!
M eg p ró b áló ^ felálln i, m e rt érzem , hogy m ég egy r ú ­
g ást n em b íro k k i. K ülö n b en is, h a itt átszá lló k , e lju t­
h a to k a S p o rtk ó rh á z b a , úgy tu d o m , o tt é rte n e k le g jo b ­
b a n a té rd p o rc le v á lá s gyógyításához. N ehezen v án szo r-
gok az ajtó h o z. T ib ik é rám n é z és lá tv a k ifo rd u lt lá b a i­
m a t és fu rc sa csoszogásom at, édesen felkacag.
A z a jtó n y ílik , karom on függeszkedve le to rn ász o m
m a g am a lépcsőn, de m ég h allo m a m a m a o k ta tó
h a n g já t:
— T ib ik é m , n e m illik a n y o m o rék b á c sit k in e v etn i!
2.
V id rá n y i Istv á n
Kérek tíz deka szalám it. . .

C
A stréb er v a k á c ió ja
S z ű r-S z a b ó Jó z sef r a j z a
N yári v ak á ció
A se m m itten iv aló m m á r olyan sok,
hog y alig győzöm. S zó ltam is: T e dóré,
te d d e l felét, m in t sz ilv á t és b a ra c k o t,
k is édességed leg y en télidőre.

M indenható szav ak
Ö, szép szavak re jte lm e s csillaga!
T itk o s értelm ek íg y k a p n a k erőre!
F ig y eld : A férfi fé le m b e r m aga,
h a feleséggel lesz eg ész belőle.

, B űn
A h eb eh u rg y a, m eg szo k o tt sz a v a k n a k
h a sz n á la tá b ó l n é h a b ű n fakad.
V isz o n tlá tásra! — íg y köszönsz a v a k n a k ,
ráeszm élsz, az tá n szégyelled m ag ad .

A b la k p á rk á n y
G ala m b o k veszek ed n ek , fu rc sa h a n g ez,
a p á rk á n y u n k ró l eg y m ást k erg e tik .
S a kosztot — i n t « - duos litig a n te s —
egy v a rjú falja, boldog h arm a d ik . B ródy László
 Izrael fegyvereket szállít N y u g a t-N ém eto r szá g n a k
B e i t G u r i o t i : Mutassák be a kollekciót, uraim, a bonni hadügyminisztériumban, de
a kipróbálás előtt mindenesetre szaladjanak e l . . .
A k is F e rik e könyvet k a p o tt szü­
le té s n a p já ra a n ag y n én ik éjétő l. Ille­
d elm esen m egköszönte. A n a g y n é n i
k ed v e se n szabadkozott:
— U gyan, csekélység, n em is é rd e ­
m es m e g k ö s z ö n n i. : .
M ire F e rik e a m am ájához fo rd u lt
és így szólt:
— L áto d , m a m a, m o n d tam , hogy
ily en v a c a k o t n em érdem es m eg k ö ­
szönni, d e te rag aszk o d tál hozzá!
K é t író ta lá lk o z ik az u tc á n . Az
eg y ik u d v a ria s a n dicsérni ikezdi a
m á sik n a k m o st m egjelent reg é n y ét.
— M o n d h ato m , hogy a v ég e n a g y ­
szerű! E l v o lta m ra g a d ta tv a a b e fe ­
jezéstől! i 6. V a n v a la m i benne, a m i idegen­
— És hogy te tsz ik az eleje? — k é r­
di a m ásik.
— O tt m ég n em t a r t o k . : :
12
E gym agám ban éltem eddig,
E z okozott b ú t és gondot,
N e m akadt, k i a zakóm ra
F elvarrjon egy árva gombot.
E lv ette m egy fin o m dámát,
ö lett az én drága kincsem ,
A m ió ta ő a párom ,
G om bom van, de za kó m nincsen.
G. Sz.
H o g y a n le h e t e l v e n n i
e g y n ő k e d v é t ú j r u h á já tó l?
HOVÁ r o h a n e z a s o k e m b e r ?
A „S u n d a y E x p re ss” cím ű újság,
a m e ly n e k nem csak női, h ím em férfi­
r o v a ta is van, ta n á c so k a t a d a fé r­
fia k n a k , hogyan le h e t e lv e n n i egy nő
k e d v é t ú j ru h ájá tó l. H a ugy an is a
f é r fin a k n e m tetszik az ú j ru h a, tíz
jó l ir á n y z o tt m egjegyzés b á rm e ly ik é ­
v el e l tu d ja érni, h ogy a nő tö b b et
n e m v eszi fel. A tíz m egjegyzés így
h a n g z ik :
1. N a g y ég, ez len n e a le g ú ja b b di­
v a t?
2. A n n a k o tt k i k ell lá tsz a n ia ?
3. A z an y a g a m in d e n e s e tre nagyon
jó n a k látszik .
4. S zép ru h a , n éh á n y é v e az an y a­
k irá ly n ő h o r d o tt. ily esfélét.
5. É rd e k e s , te ily esm it n e m szoktál
viseln i.
sz erű az egyéniségedtől, b á r n em tu d ­
n á m p o n to sa n m eg m o n d an i, hogy mi.
7. B iz to sa n m eg fogom szokni.
8. M o n d d , ez a te ö tle te d v o lt? T a lá n az ú j M O T E L eket nézik m eg ?
9. E zt n ev ezem én é ssz e rű ru h á z a t­ • • • u o je .íu v aq jju u jejn u i
n ak ! -IH fn ueq)(izoui g n d o o p i i i q
10. N e m k ellen e hozzá eg y k alap ? « ja a u i ja X S a fiz o w '™8N

Heiter: De uram ! ö n mást játszik, mint én!
Macmillan: Téved, uram! ö n játszik mást, mint én!
ÉTTERMI KATASZTRÓFA
E b é d e ln i m e n tem K e le m e n n e l egy
é tte re m b e , és éppen az é tla p o t ta n u l­
m á n y o ztu k , m időn K ele m e n falfeh ér
le tt és görcsösen m eg k ap aszk o d o tt az
a s z ta lte rítő b e n . U jja i k ö zü l k ih u llo tt
az é tla p . — M e n jü n k k i — su tto g ta
—, m é g n e m v e tt észre!
— K icso d a? — k érd e zte m tőle, m i­
k ö zb en felseg ítettem , m e rt a lá b a is
re m e g e tt K ele m e n n ek és a hom loká­
r a v e re jté k c se p p e k ü lte k . D e egyszer­
re v iss z a h u llo tt a szék re és a to rk á ­
b ó l r e k e d t h a n g tö r t elő: — M ár ké­
ső! — m o n d ta — m á r észrev e tt. T a­
lá n n e m az ő asz ta la v ag y u n k !
— A p in c é rtő l ré m ü lté l m eg ennyi­
re ? — k é rd e z te m m eg lep ő d v e és K e­
le m e n b ó lin to tt. — Tíz év e ism erjü k
eg y m ást — v álaszo lta se b ese n —, a
le g jo b b b a rá ts á g v a n k ö z ö ttü n k . . :
a legesleg fig y elm eseb b . . .
— N e m é rte m — a k a rta m éppen
m o n d an i, m id ő n a p in c é r m eg állt az
a s z ta lu n k fölött.
— V a n szerencsém — m o n d ta de­
rű s e n és K ele m e n re h u n y o ríto tt. —
E b é d e ln e k az u ra k ?
K e le m e n arcszíne m ég fak ó b b lett.
— Ig e n — m o n d ta ó v ato san —, illet­
ve m eg n ézn én k , hogy m i v a n . . .
— M a jd é n hozok v a la m it — szólt
b iz to n sá g g al a p in cér és elin d u lt, de
K e le m e n m e g ra g ad ta a k a b á tjá t és
v iss z a rá n to tta .
— J ó z sik á m — z ih á lt könyörgőn
—, m it a k a r hozni?
— T e ssé k csak rám b ízn i, hogy én
m it hozo k ! — m o n d ta k ö n n y ed én a
KÖZÖS PRODUKCIÓ
Jó z si és le fe jte tte m ag áró l K ele m e n
u jja it, a k i e r r e görcsösen á tö le lte a
p in c é r d e re k á t és m agához szo ríto tta,
m in t g y erm e k az éd esap ját. — M it
a k a r hozni? M o n d ja m eg, m it a k a r
h ozni! — k iá lto tta , esen g te K elem en .
— K é t csem ege s e rté s k a ra jt hozok,
ily e n lesz! — á ru lta el Józsi a tit k á t
és eg y csókot d o b o tt a k o n y h a ir á ­
n y á b a . K ele m e n a p in cér fe lé fo rd í­
to tt a e lg y ö tö rt arc át. — P iríto tt
m á j ! ? . . . — su tto g ta kérdőn, v ág y tó l
égő sz á jja l, d e Józsi közönyösen n é ­
z e tt m a g a elé.
— P iríto tt m á ja t n em h o zo k —
m o n d ta h a lk a n . — C sem ege s e rté s ­
k a r a j t hozok. T essék csak rá m bízni!
M e g p ró b á lta m K elem en seg ítség ére
sie tn i. F ele m eltem a h an g o m és így
A technika csodája
S z e g ő G izi r a j z a
szó ltam : — M agam is in k á b b v a la m i
m á st ennék, m in t csem ege s e rté s k a ­
ra jt.
A p in cér a leghűvösebb u d v a ria s ­
ság g al te k in te tt rám . — ö n n e k azt
hozok u ram , am it re n d e l — fe le lte
—, de a b a rá tjá n a k , az én v en d é g em ­
n e k é n csem ege s e rté s k a ra jt hozok —
m o n d ta és m eleg sz ere te tte l n é z e tt
K elem en re, a k in e k k ö n n y b e lá b a d t a
szem e.
— N agyon szeretem a p iríto tt s e r ­
té s m á ja t . . . — su tto g ta m a g a elé
K elem en. — Ü gy sz e re tn é k p ir íto tt
se rté s m á ja t e n n i . . . — és u jja iv a l
m e g sim o g a tta az é tlap o n szereplő p i­
ríto tt se rté sm á jat.
Jó zsi ta p in ta to sa n á llt fö lö ttü n k . —
Id e i kovászos u b o rk á t hozok m a jd —
szólt végre, hogy m e g tö rje a csendet.
K ele m e n kezébe te m e tte az a rc á t, kö ­
zel h a jo lta m hozzá, hogy m eg értsem ,
m it suttog. A ztá n u jja im m a l in te tte m
a p in cérn ek , hogy h ajo ljo n közelebb
és K ele m e n re m u ta tv a h a lk a n m o n d ­
ta m nek i:
— A zt su tto g ja: T ejfölös u b o rk a ­
s a lá tá t sz eretn é k e n n i .. -.
Jó zsi h á tra h ő k ö lt és m eg d ö b b en ten
n é z e tt m ag a elé. M a jd gyengéden,
rész v éttel m e g é rin te tte K elem en h a ­
já t és e ltű n t a k o n y h a felé. \
C sem ege se rté s k a ra jo k a t eb é d el­
tü n k , id e i kovászos u b o rk áv a l. M e rt
K ele m e n n ek a p in té r rég i ism erő se
volt.
Som ogyi P á l 13

J k a t fe l/ c r ft á &
Tihanyi népi-felelgetős
(Játssza: a Tanács és az Újságíró)
Újságíró: szégyenletes á l­
la p o tb a n v a n a tih a n y i
m ozi!
Tanács: S em m i baj! ö t ­
százezer fo rin to t á d a F ilm ­
igazg ató ság ú j m ozira!
Újságíró: A k k o r jó!
Tanács: S em m i jó! M eri
h a ezévben n e m készül el
a m ozi, a k k o r elv ész a rá-
irá n y z o tt k ere t!
Újságíró: A m m á r baj!
Tanács: S em m i baj! M ert
a B a la to n i In téző B izottság
m á r m e g re n d e lte a m ozi­
te rv e t az Ip a rte rv -n é l!
Újságíró: A k k o r jó!
Tanács: S em m i jő! M ert
az ú j m o zin ak k iszem elt
é p ü le tb e n a G yógynövény
V á lla la t m a g tá ra van!
Újságíró: A m m á r b a j !
Tanács: S em m i baj! M ert
a G yógynövénynek is ép í­
te n e k egy ú j m a g tá ra t!
Újságíró: A k k o r jó!
Tanács: S em m i jó! M e rt,
a m a g tá r n em k észü l el eb ­
b e n az esztendőben!
Újságíró: A m m á r baj!
Tanács: S em m i b aj! M ert
a m a jo rsá g b a ideiglenesen
b ek ö ltö zh e t a m a g tár!
Újságíró: A k k o r jó!
Tanács: S em m i jó! M ert
Takarodó
Az egyetlen hely Budapesten, ahol este kilenckor aludni
14 m en n ek . . .
á tK ié S
...
az id eiglenes áté p íté se k re
m u n k a erő k ellen e!
Újságíró: A m m á r baj!
Tanács: S em m i baj! Itt
dolgozik a M ély ép ítő V ál­
la la t! Az v á lla lh a tn á a
m u n k á k at!
Újságíró: A k k o r jó!
Tanács: S em m i jó! A
M ély ép ítő n ek sü rg ő sen ú j
v ízm ű v ek et k e ll elő b b ép í­
teni!
Újságíró: A k k o r ép ítsék
m eg a v íz m ű v ek e t és se g ít­
se n ek az á té p íté se k b e n és a
m a g tá r m e n je n a m a jo rb a
és a mozi a m a g tá rb a és
a k k o r jó!
Tanács: S em m i jó! M ert
T ih a n y n a k m ég m in d ig
n in cs sem orvosa, sem o r­
vosi ren d elő je, sem p a ti­
k á ja !
Újságíró: A m m á r baj!
Tanács: S em m i b aj! M ert
a V eszprém i T a n á c s íg ére­
te t te tt o rv o s-lak á s és o r­
vosi rendelő ép ítésére!
Újságíró: A k k o r jó!
Tanács: S em m i j ó ! . . .
Újságíró: A m rp ár baj!
Tanács: S em m i b a j ! . . .
(A p o n to zo tt ré sz a T a­
n ác s á lta l a m eg felelő idő­
b e n kitöltendő!)
S. P.
G erő Sándor r a jz a
>
A TrizsI iskola panasza
Isk o lá n k n a k m e llé k h ely i­
sé g re v a n szüksége. E h h ez
a n élk ü lö zh e te tlen lé te s ít­
m ényhez m á r v a n 10 000
fo rin to s k ö ltség -k eretü n k ,
de nincs típ u s -te rv ü n k ,
am ely e t az É. M. D oku­
m en táció s N y o m ta tv án y e l­
lá tó V á lla la ttó l (B udapest,
K o ssu th L ajos u tc a 17.) k e l­
len e m eg k ap n u n k .
A típ u s -te rv e lk ü ld ését
m á ju s 5-i le v e lü n k b e n k é r ­
tük. M ájus 20-án ex p re ssz
lev élb en sü rg ettü k , m a jd
jú n iu s 1-én ex p re ssz a já n ­
lo tt lev élb en m á r a v á lla la t
vezető jén él szo rg alm aztu k .
E redm ény: se válasz, se
típ u s-te rv .
L eg aláb b az t ír n á m eg a
v á lla la t, hogy m i a te rv e a
m i típ u s -te r v ü n k k e l. . .
V árad i Ödön isk o laig azg ató
T rizs
* mű panaszoslevélben em lített
Solymárról utazom
A lépcsőzetes m unkakezdés
bevezetése óta az esztergomi
vonaton nagy a tum ultus. Jó­
magam Solymárról utazom a
Gheorgiu Dej Hajógyárban le­
vő m unkahelyemre. A zzal a
vonattal járok, am ely reggelen­
ként másodiknak érkezik be a
Nyugati pályaudvarra. A sze­
relvény 6—7 kocsiból áll, de ez
késésnek bizonyul. Vélem é­
nyem szerint legalább 10—11
személykocsira volna szükség.
A nagy tum ultus miatt az uta­
sok egy részének gyakran csak
a vonat lépcsőjén jut hely.
Hiába váltunk drágább jegyet,
legtöbbször nem foglalhatjuk
el a jegy árának megfelelő he­
lyet.
Nagyobb szerelvényt kell be­
állítani, csak így lehet rendet
teremteni az Esztergom —Soly­
már útvonalon.
B a rth a P á l
Solymár, Madách u. 34.
* h an g sze r ja v ító részleg, v ag y
Miért csak 37-es?
A nagy n ép sze rű ség n ek
ö r v e n d ő , 9 4 f o r in to s a n tilo p
k ö r ö m é ip ők c s a k 3 7 -e s s z á ­
m ig k a p h a tó k a c ip ő b o lto k ­
b a n . M in d azok a n ő k , a k ik ­
Alsószoknya a divat
n ek ennél nagyobb lá b u k
v a n , h iáb a k e r e s ik fe l B u d a ­
p e st ö s s z e s c ip ő b o ltja it, m in ­
d e n ü tt a z t a v á la s z t h a lljá k :
„C sa k 3 7 -e s s z á m ig v a n k ö ­
r ö m c ip ő n k .”
M iért n em g o n d o ln a k a
g y á r a k a n a g y lá b ú nőkre
* K. G.
Ludas M atyi postájából
N em rég ib en o lv a sta m a
L u d as M a ty ib a n eg y ik o l­
v a s ó ju k lev elét, a m e ly b e n
a r r ó l pan aszk o d ik , hogy a
p a rá d i vízből e ltű n t a b ü -
dösség. Boldog p e s ti em b er!
N ek i csak a büdösség h iá n y ­
z ik a p arád ib ó l. N álu n k ,
M iskolcon v iszo n t a p a rá d i
víz tű n t el bűzöstül, m in d e ­
n estü l. Jó le n n e n e k ü n k
m á r büdösség n é lk ü l is,
c sak lenne.
Kapcsos Sándorné
M iskolc, D ay k a G. u.
A „Különös életveszély” cí­
életveszélyes figyelmeztető táb­
lákat kőleválások miatt kellett
elhelyezni. A kőleválások ellen
ideiglenes védőt kell létesíteni,
eddig azonban hol a faanyag,
hol a kivitelező hiányzott. K öz­
ben sikerült a faanyagot bizto­
sítani és kijelölték a kivitelezőt
is. A munka június elején m eg­
kezdődik és körülbelül egy­
másfél hónap alatt befejeződik.
Közi. és Postaügyi Min.
Kunért Ferenc
szakoszt. vez.
A „N álu n k d rá g á b b a m u ­
zsikaszó” cím ű c ik k e l k a p ­
cso latb an m e g á lla p íto ttu k ,
hogy D eb recen b en c sak
h an g sze rja v ító k isip a ro so k
v an n a k , a k ik re a z e n e k a ro k
ta g ja i n em m e rik rá b íz n i
d rá g a h an g szereik et. A z it ­
te n i k isip aro so k u g y an is
főleg v o n ó sh an g szerek j a ­
v ítá s á v a l foglalkoznak. O sz­
tá ly u n k m o st tá rg y a l egy
a B u d a p esti H an g szerk észí­
tő és J a v ító K TSZ fió k já n a k
létesítésérő l.
Debrecen Város Tan. VB
Ipari Osztálya
 Lóversenyeredmények
S c h w o tt L a jo s r a j z a
Alagút előtt. . .
H eged ű s Istv á n r a jz a

A világ nyolcadik csodája

M é sz á ro s A n d rá s r a jz a

f r a n c ia sU n io n
A napokban, élnivágyás céljából, elvető d tem egy m űsoros
szórakozóhelyre, hogy dupla fe k e te m e lle tt dorbézoljam el p én ­
zecském et. A m űsor fé n yp o n tja — kellő m ennyiségű reflekto r
m egvilágításában — Z sá k B im bike, az ü n n ep elt dizőz volt, a ki
-Jceftieog- francia sanzonokat én ekelt. A sanzonok szép ek és m eghatóak
voltak, h a m isíta tla n párizsi hangulatot és levegőt árasztottak,
N a de P ista ! C sak e g y v a c s o r á r ó l v o lt szó! volt b en n ü k kis Y v e tte , nagy Pierre, S zajna-híd, kopott h o tel­
szoba, egyszóval m in d en ke llé k a h elyén volt. Csupán az vo lt
Egy pesti presszóban elgondolkoztató, hogy az eredeti párizsi sanzon szerzői kö zü l az
egyik d e ré k gallust F eg yvern eki T asnak, a m á sik m ég derekabb
gallust S zep ezd i H ubának hívtá k.
M iért va n az, hogy a p esti szerzők szép fővárosunk, a m i
életü n k m egéneklése h e ly e tt m in d u n ta la n Párizsról dalolnak?
Olyan já ra to sa k a francia főváros életében, m in th a naponta
tu rká ln á n a k u n o tta n a S za jna-parti a n tik vá riu so k kön yvei között,
az E iffel-toronyra m ár fe l sem p illa n ta n a k és eg yked vű en csip­
kednék a m id in e tte k azon részeit, a m ely et a m on Dieu is csip­
kedésre terem te tt. O b jek tiv itá su k a t n em zavarja, hogy sosem
jártak Párizsban, lehetőleg kö n yvet sem olva sta k róla, neho g y
ez befolyásolja ő ket írás közben.
Dehát, ha a m agyar szerzők rendszeresen Párizsról d a lo l­
nak, k i ír m a jd a p esti életről? M ilyen szerencse, hogy félig-
m eddig m ég aznap este m egoldódott ez a problém a. A rádióban,
hallottam egy bájos, h am isítatlan dalt, a m ely Pestről szólt. A
M argitsziget szépségéről, az óbudai kisko csm á k hangulatáról.
Csak az a b a j, hogy e p esti dal a párizsi rádióban hangzott el,
fra n c iá u l . . .
T ard u s P é te r

- N e m . Ily e n r o s s z .

Már ők i s . . .
M é sz á ro s A n d rá s ra jz a
4 kuhiof
K a r in th y F r ig y e st g y a k r a n fe lk e r e s t e k á v é ­
h ázi a s z ta lá n á l e g y á g r ó l sz a k a d t v e r s fa r a g ó .
A s z u t y k o s le g é n y h o l z s ír o s p a p ir o so k r a
k e n t v e r s e k e t h o zo tt, h o l ta n á c so k a t k é r t, d e
p e n g ő k r e g o n d o lt. A z fró n a g y o n u n ta m á r a
r o s s z illa t ú fü z fa p o ó tá t é s e g y r e le sú jtó b b k r i­
tik á v a l a d ta v is s z a v e r s e it . A b o g ly a s f ia ta l­
e m b e r v é g r e r á e s z m é lt, h o g y Itt n em te r e m
s z á m á r a b a b é r é s e g y n a p o n b ú c sú z k o d n i
k e z d e tt:
— L átom — m o n d ta , — h o g y P e ste n n em
b o ld o g u lo k , m e r t a k lik k n a g y o n ö s s z e t a r t .
V id é k r e m e g y e k , o t t m e g é r t ő b b a k ö z ö n s é g .
De ö n jó v o lt h o z z á m , m e g tis z t e lte t é s n e k v e n ­
n ém , h a v a la m i m a r a d a n d ó e m lé k e t a d n a n e ­
yfasueaíí k em .
K a r in th y m á sn a p r a r e n d e lt e m a g á h o z s a k ­
— E stén k én t m e g kell in n o m egy dup lát, k o r á t n y ú jto tt n e k i e g y d a r a b — p ip e r e s z a p ­
p an t.
külö n b en elalszom . . .
NrA*0NYAK0*rA*%:NYÁR§NYÁR§ n y á r
Ö n k is z o lg á ló strand
N y a r a lá si b ö rze
V a s v á r i A n n a r a jz a

S IÓ F O K V-
l e l l e
m á t r d h d z d ^ 1
-15 - 3C

A le g jo b b h e ly

V áratlan v e n d é g
A k én yes vevő

- E sk ü sz ö m , a n y u k á m , h o g y ez benne van a te lje s e llá tá s b a n !

Hogy u tá lo m l

“ 718. - K i a d ó h i v a t a l : V II.., B la h a ,L u jZa té r £ T e l^ p o ’t°a° ’K ö zp o n ti H írlap Irod a 180 - 8 5 0 .

 •3TF. évfolyam 29. szám,. Á r a : 1 f o r in t 1969. jú liu s 16.

AP£
N A U Z f^

CSAN&
£ I$ £ N KAI
H O W E fí. S E k.
Kaján Tibor rajza

U -S Z /N -M A M

A VIT m in tá já ra — T artsunk össze m i öreg ek is!

 Az örök elégedetlen
V a sv á ri A n n a r a jz a
H ála a modem orvostudo­
m ánynak, ma már tudjuk,
hogy m inden betegség tu­
lajdonképpen allergia, azaz
túlérzékenység, — csak azt
nem tudjuk még, hogy ez
az allergia micsoda. A végte­
len talányok betegsége, a száz­
fejű sárkány, ahogyan a költői
lelkületű kutatók elnevezték.
Van, aki a pestisre túlérzé-
keny, olyan is bőven akad,
aki a bolhacsípéstől viszkető
hólyagokat, piros kiütéseket
kap; ez esetben a bolha az al-
lergén, azaz az allergiás tüne­
tek előidézője. De okozhat al­
lergiát a por, pihe, szőr, pe­
nész, tojásfehérje, liszt, hal és
kaktusz is, a tbc-baktériumok-
ról és a spirochaetákról nem
is beszélve.
- Most bezzeg van karácsonyfa! . . . Nemrég olvastam e g y érde­
kes esetet az egyik folyóirat­
ban, el kell mondanom, mert
kiderül belőle, hogy m ilyen
A D unán csodálatos betegség ez az al­
lergia. H. Juliska, alsópity-
S c h w o tt L a jo s r a j z a
késdi hajadonnak időnként
fulladásos rohamokkal járó
gégegörcsei voltak, minden
különösebb ok nélkül, m íg az­
tán Ulkusházy doktor, a ne­
ves allergológus, bravúros
nyom ozás után kiderítette,
hogy II. Juliska gégegörcsei
allergiás eredetűek s hogy a
rohamokat mindig azután kap­
ja, hogy lisztes ételt evett. El­
tiltotta tehát a lisztből készült
ételektől és megtiltotta azt is,
hogy a rádiót hallgassa, ha
Liszt zenét közvetítenek. Ab­
ba is maradtak a panaszok.
Igen ám, de egy szép napon,
m egint elölről kezdődött min­
den, most már naponként jöt­
tek a gégegörcsök. Ulkusházy-
Egyik szúnyog a másikhoz: Gyere gyorsan, itt a mozgó Sherlock Holmes doktor nem
b ü fé ! volt rest és kinyomozta, hogy'
H. Juliska kikezdett a falu­
beli pékkel, akit m ég hozzá
Mobiárnak hívtak — ettől jöt­
A belvárosb an tilo s a tr ic ik li tek vissza a rohamok. Persze,
eltiltotta a péktől is, és ezzel
G erő Sándor ra jza
egyéb, allergiás következm é­
nyeknek is elejét vette.
» H át én addig-addig faltam
ezeket az allergiás cikkeket
(most minden újság és folyó­
irat erről ír), míg egy másik
szép napon magam is aller­
giás lettem. Időnként elönt
a forróság, a kezeim görcsösen
ökölbe szorulnak, nehezen lé-
legzem, vöröslátást kapok, in­
gerült leszek, majd utána na­
pokig levertség gyötör. Persze,
mindjárt tudtam, h ogy aller­
gia, — éppen eleget olvastam
róla. De mitől?
Elmentem dr. Humorekhez,
a másik neves allergológus-
hoz, aki azonnal megkezdte a
nyom ozást
2 Zsiray Károly
— Érintkezik-e növénnyel,
gyapjúval, házi porral, ágy-
nem űtollal? — kérdezte el­
lentmondást nem tűrő hangon.
— Nap m int nap — vallot­
tam be bűntudatosan.
— N a, ugye!
— H át igen — folytattam.
— Tegnap spenótot ettem, most
is gyupjúbó! készült ruha van
rajtam; a házi poron kívül ut­
cai porral is érintkezem és
ágyban alszom, tollak között,
ahogy a költő mondja.
— Mától kezdve nincs nö­
v én y i táplálék! Járjon pamut-
szövetből készült ruhában s
egy hétig aludjék deszkaprics-
csen. És azonnal távolítson el
a környezetéből m inden álla­
tot!
— Halimbait is? Az nehe­
zen fog menni, mert a főnö­
köm.
— Csak tartsa be az utasí­
tásokat, és meggyógyul!
Betartottam az utasításokat,
de a panaszok egyre vissza­
tértek, m indig súlyosabb tüne­
tekkel. Az utolsó roham már
dührohammal párosult.
Humorek doktor erre el­
kezdte a módszeres nyom o­
zást. Abból a áléiból, hogy
megtudja, mi az allergén
anyag, azaz mire vagyok túl-
érzékeny, mindenféle kacatot
rakott a karomra, ezt ragta­
passzal leragasztotta és így
kellett járnom három-négy na­
pig; akkor levette a tapaszt
és megvizsgálta a karomat,
nincs-e az illető kaeat helyén
elváltozás? Napokig jártam ily
módon, karomon zergetollal,
íg y csipetnyi kaktuszreszelék­
kel, turmix-cseppel, majd egy
szőke nővel is, de ez utóbbit
kivéve, egyszer sem mutatko­
zott elváltozás. Ez utóbbitól
piros foltokat kaptam a szám­
ra és az arcomra, melyekről
Humorek doktor rövid vizs­
gálat után megállapította, hogy
rúzstól erednek.
A tizedik héten azután si­
ker koronázta Humorek dok­
tor fáradozásait. Akkor már
ötödik napja mászkáltam, ka­
romra ragasztva egy újságlap­
ból kitépett papírdarabkával s
amikor Humorek doktor levet­
te a ragtapaszt, kiderült, hogy
a bőröm nem bírja a nyomda-
festéket: az újságlapból kicsí­
pett papírdarabka helyén
ugyanis élesen elhatárolt, pör-
kös heszűrődés fmucius scae-
vola) mutatkozott
— Ettől van az allergiája!
— kiáltotta Humorek doktor
diadalmasan.
Igaza volt. A kicsípett új­
ságpapír-darabka ugyanis ép­
pen egy, az allergiáról szóló
cikk darabkája volt.
 Hefter, m eg a cigánylány
K jl M u * if ru* i u c f T on cz T ib or r a jz a

— H a a z t k érd e m u raság o d tó l,
hogy k é tsz e r k e ttő m ennyi, m it felel?
— A zt felelem , hogy négy. K étszer
k ettő az négy.
— E b b en bizonyos ön, u g y e b á r?
— M érg et m e rn é k r á v en n i.
— N ag y szerű . A k k o r a r r a k érem ,
a d ja ez t ír á s b a n nekem .
— M it a d ja k írá sb a n ?
— H ogy k é tsz e r k ettő négy. L e írja
egy d a ra b p a p írra , hogy „ k é tsz e r k e t­
tő t n ég y n e k ta rto m ”, a lá ír ja a nev ét
és a m áj d á tu m o t. E nn y i a z egész.
T essék egy n o te s z la p . . .
— M in e k ez m a g án a k ?
— G y ű jtö m az ily en bohóságokat.
— H á t n e gy ű jtse.
— M ié rt n e ? C sak n em ta g a d ja
m eg a k é ré se m e t?
— A k é ré se — b o csán a t — sza­
m árság . Az e m b e r nem g y ű jt ilyes­
m it., És k ü lö n b e n sincs n á la m író ­
sz e rsz á m
— T essék eg y töltőtoll.
— M ás to llá t n em veszem a ke­
zem be, m e rt b ő rk iü té se k e t k ap h a to k
tőle.
— A k k o r e s te felm egyek a la k á sá ­
r a e z é rt a k is írá sé rt.
— E ste sz ín h áz b a m egyek.
— A k k o r reggel.
— R eggel kidobom , h a feljön.
— D e h á t m ié r t húzódozik? H iszen
m é rg e t m e r v e n n i rá, hogy négy. Nem
ezt m o n d ta ?
— É rje b e en n y iv el. Í rá s b a n nem
adom . H ogyne! H ogy egyszer v alah o l
b e m u ta ssa a z t az írást!
— És h a b e m u ta tn á m ? N em gon­
dolja, hogy k é tsz e r k e ttő m indig - Nagyságos úr, m egegyezést látok!
négy lesz? - A tenyeremből?
— E felől se m m i k é tsé g e m - Nem. Az erőviszonyokból. . .
— H á t a k k o r?
— M égse. N ézze, én család o s em ­
b e r vagyok, so h ase po litizáltam . Egyre változatosabb a televízió műsora
— H ol i tt a p o litik a? G erő Sándor r a jz a
— A zt n e m tu d o m De biztos, am i
biztos. N ek em se n k i se te g y en szem ­
re h á n y á st, a m ié rt írá sb a n a d ta m m a­
g á n a k ez t a dolgot.
— N em fo g ja tu d n i senki. M ég m a
este elzá ro m a pap iro st.
— É s h a b e tö rn e k m ag áh o z? A k­
k o r a z tá n jó l n éz ek ki.
— H a b e tö rn e k . hozzám , a k k o r
n em négy a k é tsz e r k ettő ?
— H ag y jo n m á r! N em ad o m írá s­
b a n és kész.
— V an eg y ö tle te m É n is adok
m a g á n a k egy írá st, hogy k é tsz e r k e t­
tő négy. Íg y a z tá n csak u g y an nem
k o ck á ztat sem m it. S p o rt
— F elesleges. H a a k a rja , an n y it
írá sb a n adok, hog y a k étsze r k ettő t
m o stan á b an , á lta lá b a n , a közhit,
tö b b n y ire, h o zzávetőlegesen n égynek
ta rtja . R e n d b e n v an ?
— Nincs. N e k e m a m a g a szem é­
lyes v élem é n y e k ellene, m e rt én az
egyéni, b á to r v é lem é n y ek e t gyűjtöm .
— Na, m o st m á r m e n jen a fenébe.
— H á t jó. D e vegye tu d o m ásu l:
m in d e n ü tt h íre sz te ln i fogom , hogy
m ag a sz e rin t k é tsz e r k e ttő négy.
— B án o m is én. Ú gyis letagadom .
•
T ab i László M ezö q a zd a sá q K ü lp olitik a 3
 Jó kis útbaigazítás
P u s z ta i P á l r a jz a

- M enjenek csak te tarka nyomában, pontosan odavezeti m agukat. . .

R/AfES TALÁNY A békaemberek korában

/HEG-FEJTÉSSEL
Jó barátod vo lt N agy János,
ő is annak ta rto tt téged. —
'Á tnéz rajtad, s m eg se lát m ost?
Csodálkozol és n e m értpd.
Köszönsz n e k i — bólint — s hideg
pillantással továb b siet.
K iss P éterrel is így jártál
tegnapelőtt — n e m fogadta
köszönésed. S kire rájár
a rúd, azt to vá bb sem hagyja.
(M ily véletlen, gondolod te —
m in d ke ttő n e k rossz a kedve.) Szemléltető ábra
Tegnap eg y ü tt jö tte k s m egint
k ité rte k előled m essze,
pedig, tudom ásod szerint
n em vo lta to k összeveszve.
(N em , a dolog n e m véletlen:
haragszanak m in d a ketten.)
„Szervusz, Jó zsef, öreg kom ám !
n e m láttalak ezer. é v e . . . ”
K urja n th a tsz rá holnapután
Kaposira, s n e m ve sz észre.
(Haragot ta rt az is véled,
ki sosem vo lt ellenséged.)
S elvonu lna k a barátok: —
eg yik hallgat, m á sik krákog,
em ez duzzog, a m a z kerül,
s te csak bám u lsz — értetlenül.

Tudod-e m á r . . . m i vo lt az ok?
— V an egy „ pletyká s” haragosod!
4 K úsz Je n ő
 Üdülőben
já r n i nekem , hogy m e g k ö n n y ítse a
v ik sjelé s, m osogatás, tö rü lg e té s —
tud o m án y o s m ű szó v al —, a m áso d ik
m ű sí* k te rh e it, így szólt a ta k a r ítá s
első n ap ján , m ik ö zb en v a ja s k e n y é r­
ből s tojásból álló tíz ó ra ijá t fogyasz­
to tta :
— A m á sik h ely en csab ai k olbászt,
so n k á t k ap o k tíz ó ra ira , és hozzá egy
p o h á rk a bort.
A későbbiek fo ly am án , látszó lag
m in d e n összefüggés n é lk ü l m e g je­
gyezte: úgy lá tja , hogy h a js z á lra egy­
fo rm a az a la k u n k és az é n ru h á m
ép p ráillene. M időn a rá m jellem ző
éleselm éjűséggel alig eg y -k ét ó ra
a la tt rájö ttem , m ire is célo zh at, és
o d aad tam n ek i egy b lúzom at, k ije le n ­
te tte , hogy a M ásik A sszonytól szin­
té n k ap o tt n é h á n y ru h á t, k ö z tü k egy
n y lo n t és egy tisztasely m et. A z u tó b ­
b it azn ap v á s á ro lta a M ásik A sszony
és m ivel lá tta , hogy a színe jo b b a n
ü lik K ozm ogyákné te in tjé h e z , m eg­
k é rte , hogy in k á b b ő viselje. U g y an ­
a k k o r érte sü lte m róla, hogy a M ásik
A z ű r h a jó z á s p illa n a tn y i á llá s a
O tv a zsn a ja . a k u ty a : M o st ön k ö v e tk e z ik . . .
AMÁSIKAssz o ny
A sszony n em engedi, hogy ő, m á r­
m in t K ozm ogyákné végezze a n eh e­
zebb m u n k á t, a sú ro ló v e d re t k ik a p ja
a kezéből, ezzel szem ben a b ev á sá rló
pénzből sohasem k é r v issza és kifogy­
h a ta tla n a ked v es ö tletek b ő l, sá la k ­
ból és cipőkből, a m ely e k k el Kozm o-
g y ák n é n ak k ed v esk ed ik .
E g y re növekvő k iseb b ren d ű ség i é r­
zésem k ez d ett tá m a d n i a M ásik A sz-
szonnyal szem ben. Isten em , m ilyen
a lá re n d e lt szerep et já tsz o m én m el­
le tte b ejáró n ő m életéb en , érzéseiben.
P ersze a z em b er h iú és esendő, te h á t
m e g p ró b áltam v ele v ersen y ezn i Koz­
m o gyákné keg y eiért. H iába. A k ia l­
k u d o tt idő e lő tt k é t ó rá v a l előbb en ­
gedem el? A M ásik A sszony azt
m ondta, n e is k ez d je n a m unkához,
az arcszín e k icsit s á p a d t m a, m ajd
elvégez ő m ag a m in d e n t. F riss bécsi­
szeletet a d ta m eb é d re? A M ásik Asz -
szony egész k acsát, és am i m a ra d t,
azt b ecsom agolta neki.
Ü gy éreztem , n em b íro m m á r so­
k áig ezt a h id e g h áb b rú t, ezt az esze­
v eszett fegyverkezési h ajszát. T egnap
m á r így szólt K ozm ogyákné:
C^nrlAn Ä*»a 1v **Q^2Ä
trflJen cet ajrott a M ásik
Asszony. N em nagyot, csak o ly an k é t­
m éterest. H ogy m ég is legyen v alam i
em lékem tőle.
És közben m e re v e n a re k a m ié m a t
nézte.
M ost m it te g y ek ? M o n d ja k le vég­
leg K ozm ogyákné keg y eirő l és elé­
g edjem m eg azzal, hogy csak M ellék ­
utca, csak a m áso d ik leg y ek en n e k a
n ő n ek az é leté b en ? M e rt a ttó l félek,
hogy a csalá d n em egyezne bele,
bogy a re k a m ié t o d aad jam . N a és, h a
odaadom ? K i tu d ja , jövő h é te n nem
aján d ék o z-e n e k i a M ásik A sszony
to ro n y ó rá t ö rö k lak á ssa l?
A kétség b eesés v ak m erő v é teszi az
em bert. F e lh ív ta m a M ásik A sszonyt,
hogy vég telen jóságához folyam odva
m eg k érjem : n e halm ozza el olyany-
n y ira kegyeivel b ejáró n ő n k et.
M ielőtt az o n b an elő jö h ettem v o ln a
fohászom m al, m egszólalt:
— K önyörgöm , h a leh et, n e ad jo n
egész k ac sá k at, tisztasely em r u h á t és
k red e n cet b ejáró n ő n k n ek , m e rt nem
bíro m to v á b b a versen y t!
K ertész M ag d a
 Egyetlen megoldás

- Uramisten! Mi történik itt?

- Leszállítjuk Budapestet vidékre. Talán igy lemennek utána a most végzett fiatalok . ..

U (H ta / Háromszor gyulladt ki a tűz Trent

olasz városkában és háromszor tüntette
ki magát az oltási műveletekben Della
V a ló b a n n e m le h e t k o n z e r v a tív p a p ­ Giacomo 30 éves tűzoltó. Csodálatoskép­
n ak n e v e z n i a L o u isv llle -i (K e n tu c k y á l­ pen mind a három tűz Pietro Morandini
lam , USA) m e th o d ista e g y h á z e g y ik ifjú vagyonos polgár házatáján lobbant fel.
le lk é s z é t. A le lk i a ty a m o st a v a tta f e l új
A biztosítótársaság külön nyom ozást
te m p lo m á t, a m e ly k ö z a d a k o z á sb ó l, d e a z „É pületes ” dologról írok, folytatott és az különös eredményt pro­
ő e g y é n i t e r v e i s z e r in t épU lt. A te m p ­
lom s a j á t u s z o d á v a l, te n is z p á ly á v a l,
M iközben töltőtollam rágom, dukált.
q a r á z z s a l é s — e lv é g r e n e m c s a k m a- Tatarozási üg y szerepelt Megállapították, hogy mind a három
la sz tb ó l é l a z e m b e r — z e n é s b á r r a l N em régiben a bíróságon. esetben Della Giacomo bátor tűzoltó
r e n d e lk e z ik . gyújtogatása okozta a tü zet A tűzoltó,
I s t e n tis z te le t e lő tt, u tá n , ső t k ö z b e n aki vakmerőén nemcsak felgyújtotta, ha­
Is a h ív e k ú sz k á lh a tn a k , t e n is z e z n e k , K é t csaló kő m ű vesm estern ek
nem el is oltotta Morandini házát, a bi­
é s h a m e g s z o m j a z n a k , r e m e k v is z k it B űnügye ke rü lt tárgyalásra:
Ih atn ak . C s in o s b á r h ö lg y e k n y ú jtjá k á t zonyítékok súlya alatt a következő val­
a c s o d á la t o s n e d ű t. A z eg y ik csalt a szám lázásnál lomást tette:
A m ik o r a z ö r e q e b b te m p lo m já r ó k | És „falazott” n ek i a társa. — Szerelmes vagyok Morandini lá­
m e q b o tr á n k o z ta k a z ú jítá so k o n , a fia ta l nyába, Giulianaba, aki kikosarazott Meg
p a p ig y h á r íto tta e l a tá m a d á so k a t: akartam neki mutatni, hogy vagyok
— A z e g y h á z a t m in d ig a z z a l v á d o l­ U zelm eikért börtönt ka ptak,
olyan bátor legény, m int az a fickó, akit
já k , h o g y n e m h a la d a k o r r a l. M e g m u ­ .O tt á lln a k m ostan póruljárva, megajándékozott a kegyeiveL
ta tta m . h o g y e z n em ig a z . M eq lá tjá k ,
h o g y e z e k k e l a z ú jítá so k k a l a z Iste n tő l
K iírh a tjá k m a jd cellájukra, A forró vallom ás után a tűzoltót fog­
e lr u g a s z k o d o t t f ia ta ls á g o t is a t e m p lo m ­
ba c s á b ít j u k . . .
(V a g y a b á r b a . . . A sz e r k .)
Hogy: „Tatarozás m ia tt zárva."
fk
H id v ég h y F eren c
házbüntetésre ítélték. Ezen senki sem
csodálkozott Ekkora tüzet csinálni egy
kis szerelemből!

Pusztai Pál rajza

6

— Igenis, kérem, két kocsit Pestre a Kelenföldi pályaudvarhoz! .
CASTOk és POLLUX
A. mikor időszámításunk előtt, a n yol­
cadik század derekán Spártát is bekap­
csolták a pánhellcn távbeszélő hálózat­
ba, Castor és Pollux is elhatározta, hogy
bevezetteti a telefont. A két legendás, el­
választhatatlan jóbarát ekkor már vég­
leg letelepedett Spártában a sok dicső
harc után. Sajnos, a telefon bevezetése
nem m ent olyan könnyen, ahogyan azt
elképzelték. M ivel Spárta kies villane­
gyedének két egym ás mellett fekvő v il­
lájában laktak, kezdetben úgy festett a
dolog, hogy csak az egyikük részesülhet
a telefon áldásaiban. Kevés volt ugyanis
a kábel, s a dór posta képtelen volt
mindkettejüknek fővonalat biztosítani.
Ekkor azt ajánlót Iák nekik, hogy le­
gyen ikertelefonjuk. Ennek az a hátrá­
nya, hogy egyszerre csak az egyik be­
szélhet, előnye viszont, hogy néhány
obulussal olcsóbb. A két jóbarát öröm­
m el fogadta a megoldást, néhány nap
m úlva már mindkét villában befejezték a
szerelési munkálatokat. Boldogan hasz­
nálták a nagyszerű készüléket a barát­
ság mintaképei. Abban is megegyeztek,
hogy ha egyiküknek esetleg sürgősen fel
kell hívnia valakit, vagy ha fontos te­
lefonhívást vár, mialatt a másik beszél,
akkor egyszerűen átszól és megkéri,
hogy hagyja abba a beszélgetést. Az ilyen
apró szívesség, figyelm esség szinte em­
lítést sem érdemel két olyan jóbarát kö­
zött, akiknek nemes érzelmeit sok véres
háborúban számos közös hőstett pecsé­
telte meg. Valóban, amikor az első al­
kalommal Castor gyengéden bekopogta­
tott Pollux kapuján, s kérte, hogy tegye
le már a kagylót, mert sürgősen beszél­
ni szeretne, Pollux készségesen és azon­
nal befejezte a beszélgetést. Magában
örült is annak, hogy kifejezést adhatott
baráti érzelmeinek, áldozatot hozhatott
Castorért, hiszen alig néhány percig be­
szélt csak, ő különben som szerette a
távtelefonálást, legk özeleb b Castor újra
bekopogott barátja ajtaján.
— Ne haragudj, ó, Pollux, de sürgősen
fel kell hívnom Telemachost, lennél szí­
ves befejezni a beszélgetést És ha nem
vennéd rossznéven, megkérnélek vala­
mire. Ne mindig akkor telefonálj, ami­
kor én szeretnék beszélni, vagy engem
keresnek Tegnap Heléna egész este
TAXI-ELOSZTÁS
hiába próbált felhívni, mindig mással-
beszélt jelzett a készüléke. Idegenkedem
attól, hogy zavarjam legjobb barátomat.
Pollux könnyekig meghatva köszönte
a jótanácsot, közben igyekezett vissza­
gondolni arra, hogy kivel is beszélt elő­
ző este. Mindössze két beszélgetésre tu­
dott visszaemlékezni, együk sem tartha­
tott tovább tíz percnél. Castor a hűséges
barát mintaképe, de talán egy kicsit tü­
relmetlen, a sok nehéz hafc nem tett jót
az idegeinek.
Alig két nap telt el, amikor Castor föl
akarta, hívni barátját, Acliillest, de se-
hogyarisem tudta, mert készüléke süket
volt. Tgy füstölgőit magában:
— Pollux túlzásba viszi a dolgot. Min­
dig javíthatatlan fecsegő volt. Ifa elkezd
beszélni, nincs tekintettel semmire sem.
Az eszébe sem jut, hogy a telefon nem ­
csak az övé, hanem az enyém is. Már
kínos m indig figyelmeztetni, de úgy lát­
szik, őt nem zavarja.
Még várt egy kicsit, aztán átment a
másik villába. A hangja egy kissé in­
gerült volt:
— Barátom, befejezhetnéd már a be­
szélgetést, én is szeretném használni a
telefonomat. Nem lehetne megelőzni az
ilyesm it? Egy kis megértés, ennyi az
egész.
Pollux elpirult, azonnal befejezte a
beszélgetést, de jócskán bosszankodott.
Igaz, gondolta, megbeszéltük, hogy szó­
lunk egymásnak, de arra nem számítot­
tam, hogy’ Castor ezzel visszaél Mit
gondol, ki ő? Nekem mim lehet fontos
E rdei S án d or ra jza
telefonálnivalóm ? Csapjam le m indig a
kagylót az ő kedvéért? Érdekes!
Amikor a következő héten Castomak
éppen eszébe jutott, hogy sürgősen fel
kell hívnia egyik ügyfelét, M enelaost,
készülékében nem volt élet. Castort el­
öntötte a méreg. H át persze, Pollux be­
szél, a javíthatatlan telefonáló, a tá v ­
beszélő, a főpletykás. Mit neki félóra,
egy óra! Direkt csinálja, esküszöm, di­
rekt csinálja. Az lesz a vége, hogy föl­
jelentem a postánál.
N éhány percig hiába várt, aztán át­
rohant Polluxhoz. Köszönés helyett n ek i­
támadt:
— Mindennek van határa! Én n em
fogom tönkretenni miattad az idegeimet.
Azonnal tedd le a kagylót, mert nem ál­
lok jót magamért!
Pollux elkékült a méregtől:
— Micsoda? Fenyegetsz? Kikérem
magamnak ezt a hangot. Ugráltál volna
Theseusszal szemben, de akkor kisebb
v olt a szád. Azért sem teszem le a kagy­
lót, tudod!
Castor fojtott hangon csak ennyit m on­
dott:
— Még öt percig várok.
És méltóságteljes léptekkel, de végső­
kig feldúlva távozott.
P ollux nem tette le a kagylót, ö t perc
m úlva egy kődarab repült be az abla­
kon keresztül és könnyű sebet ejtett a
homlokán. Pollux felordított, lecsapta a
kagylót, magára rántotta sisakját, m eg­
ragadta pajzsát és kardját, és kiro­
hant. Castor már hadfelszerelésbe öltöz­
ve várta. Vadul összecsaptak, szikrázott
a kardjuk. Az emberek kiszaladtak az
utcára, hogy tanúi legyenek a titánok
harcának. Sokáig ugyan nem szurkol­
hattak, mert Zeus néhány villám mal el­
hessegette őket, a két héroszt pedig m a­
gával tagadta. Leültette őket az Olym-
pos egyik sziklájára és szemrehányóan
m ondta:
— Szép kis jóbarátok! Nem álltátok
ki a próbát!
Lent Spártában az emberek egyrészt
bánkódtak afölött, hogy a legcsodálato­
sabb barátság sem tart örökké, másrészt
azonban örültek annak, hogy fölszaba­
dult ogv v’onal.
Feleki László

ELŐADÁS A DOHÁMÁS KÁROS HATÁSÁRÓL
0 Ivasom , hog y a u s tra lo p ith ec u s-k o p o n y á t ta lá lta k
S id n ey m elle tt. E gym illió év e é lt ez a m a jo m e m b e r s
a h íra d á s s z e rin t a le le t a z é rt é rté k e s k ü lö n ö sk ép p en ,
m e rt ed d ig m ég eg y e tle n c s o n tjá ra sem s ik e rü lt r á ­
ak ad n i. A z a u s z trá l p ith e cu s eg y k o ri létezése te h á t el­
ed d ig h iá n y z o tt szem e a n n a k a lá n cn a k , am ely e n az
e m b e r e re d e té t visszav ezetik .
L elkes h a n g u la tú a jelen tés, jó m a g am azo n b an , a m i­
közben olvasom , feszengek n ém iképp. M e rt m it bizo­
n y ít az ú ja b b m a jo m ? A zt, hogy tén y leg v a n köze
szárm azásu n k h o z, ő s z in té n m egm ondom , a felfedezés
en g em m á r a k k o rib a n id e g e síte tt és föl n em foghatom ,
hogy m ié rt k e ll ez t ú jr a m eg ú jr a b izo n y g atn i? H a llo t­
tu k , tu d ju k , b e s z é ljü n k m ásról. É p p en olyan, m in th a
n ap o n ta fe je m re o lv asn ák , hogy n em csa k ap a i d éd ap ám ,
d e an y ai ü k ö m is v íz fe jű volt, és hogy az egész fam ília
gyagyás kissé.
M indazok n ev éb en , k ik a d n a k fé rfia s k ü le m ü k re és
m é ltó sá g u k ra , ezú to n k é re m föl a tu d ó so k n a g y ra b e c sü lt
te stü le té t, p ih e n te ssé k átm en e tileg a p ith e cu si p ro b le­
m a tik a firta tá s á t. R övidesen ú tra k e lü n k az Ű rb e, is­
m e rk e d ü n k b o ly g ó tá rsa k és tá v o li v ilág o k nép év el, nem
k e ll az ily esm it e lő re kibeszélni. Várjuk* m eg előbb, hogy
ők m it m o n d a n a k a m a g u k őseiről. H a m a jd kezdik
m esélni, hogy ró zsa b o k o rb a n jö tte k a v ilág ra, a k k o r
m i eldicsek szü n k , hogy b e n n ü n k e t viszont az Ü r te re m ­
te tt a s a já t k é p é re és h aso n lato sság ára. H a a z tá n egy
k issé m á r összem eleg ed tü n k , h a m a jd az első n ap o k
m erevsége v ala m e ly e st fölenged, h a m a jd egy p o h ár
h elv éciai k a d a rk a m e lle tt m egoldódik a n y elv és az t
m o n d ják , hogy idefigyelj, p a jtá s, tarto zo m n ek ed egy
v allom ással, az é n ö reg a p ám hegyi kecske v o lt és m e-
k e g e tt. . . m a jd a k k o r m i is e lő á llu n k és ú j b a rá ta in k a t
k e b lü n k re ö le lv én szólunk:
— E gyet se b ú su lj, cim bora, a m ié n k ?neg a fá n ü lt
és egész n a p v ak a ró zo tt.
K is jő.

— Leszálltunk hátul? — szólt még kényelmetlenebbek, m ipt

bele a kalauz a mikrofonba
é f én mindjárt kiáltottunk,
hogy nem, kérem, ne indítsunk,
mert egy bácsi épp le akar­
nak szállni, mire a kalauz ki­
csit mérgesen néztek bele a
két szemeinkbe. A ztán a bá­
csi leszálltak, a kalauz megint
kiáltottak, hogy igyekszünk, a
vezető kicsit gyorsan indítot­
tak és én m ajd hanyatt es­
tünk, de szerencsére én elkap­
tu k a jnasztodon-testű , autó­
busz egyik rúdjait. A vidám
kalauz új dalba kezdtek:
„Váltsunk jegyet, kérem ! K ö ­
zépen szállunk fel, hátul szól­
tunk le! K érünk egy helyet
átadni!” A kkor én odanéztünk
és láttunk egy idős asszonyt,
mire én felugrottunk, az idős
asszony leültek, de csak pár
percig bírták. Ezen az autóbu­
szon ugyanis az ülőhelyek
az állóhelyek és m iután én lát­
tuk, hogy a néniké már m e­
nekvést keresnek a zötyködős
helyen, meg akartunk szólal­
ni, én is a pápai enciklikák
és a császári házak fejedelm i
többesében: A d ju n k át egy
idős néninek egy — á l l ó h e ­
l y e t ! De mire ezt én elha­
tároztuk, a néni már le is száll­
tak. E zek után számunkra
már nem maradt más, m int
morfondírozni: m elyik körle­
vél, plakát, vagy használati
utasítás adta az im pulzust
Közlekedés-Ország főkigondo­
lóinak, hogy a kalauzokat er­
re a „M enjünk előrébb!” —
„Igyekszünk!” — „Leszáll­
tunk hátul?” — magyartalan,
nyakatekert és fonák fejedel­
m i többesben mondandó szö­
vegre betanítsa.
bo-éf

*
 MISKOLCI KÉPESLAPOK v árn ai G yörgy ra jz a i

Kiesett az MVSC az NB. I.-bőI

— Én m o n d o m m a g á n a k , h a a k k o r , m á r c iu s h e te d ik é n
b e r ú g t u k v o ln a a z t a 11-est, a k k o r m o s t n em Itt ta r ta n á n k .

fcrieuy
( esztendős Andris fiam, m egpil­
lantva a zöldborsófőzeléket, közölte a
tisztelt házzal, hogy nem éhes, s nem
szándékozik vacsorázni. M ivel minden
rábeszélés hiábavalónak bizonyult, szi­
gorú szülőhöz ülőén rászóltam:
— Hát akkor mars az ágyba, haszon­
talan kölyke!
— A fülcimpám fáj — mondta ő sze-
pegve.
— Nem belül? — kérdezte tőle a
nejem. • örültek is a szerencséjüknek. Ez a jog­
Andris pillanatok alatt rájött, hogy ha
fáj valami, az igazából véve csak belül
fájhat, a kérdésre tehát rábólintott:
— De belül.
— Tudtam — emlékeztetett a felesé­
gem. — Ezek a büdös kölykök a park­
ban megint egymásra szórták a k avi­
csot. Tavaly is az orvos pumpálta k i a
kavicsot a füléből. Te jó isten, hívd
gyorsan az orvost!
— Nem kell orvos — mondta Andris
— pumpáljátok ki ti!
Elromlott kölniszórót használtam erre
a célra, ügyesen kitágítva a szórófejen a
lyukat, de az eredmény nulla lett.
— Még jobban fáj!
Fájdalomcsillapító és nyugtató került
elő, szépen beszedte, ám az eredmény
csak nem akart mutatkozni, arcán ott­
maradtak a fájdalom jelei. Töprengeni
kezdett ő is, m it lehetne tenni, végül
keserű arccal megkérdezte)
u Nemrég Little Rockban, a 19. vonalon,
— Van itthon egy kis kolbász?
A mielőbbi nyugalm at áhitva, a fe­
leségem a spájzba szaladt, s pillanato­
kon belül hozta a húsz dekányi kolbászt
meg a kenyeret. András hozzáfogott a
lakmározáahoz, s amint a kolbász elfo­
gyott, ránk nézett és a bölcsek egyszerű­
ségével kijelentette:
— Meggyógyultam. Ü gy látszik, az
éhség m ent a fülemre.
Galambos Lajos
M elléi N incsenek régi viccek,
csak öreg em b e re k T O u n k . Égy
ú jszü lö ttn ek m in d e n vicc ú j.
— K é rle k szépen, k ollégám —
m o n d ja az egyik ig azgató a m á sik n a k
—, le n n e egy k érésem : n e m v en n éd
oda a fia m a t a v állalato d h o z?
— N agyon szívesen. M it tu d ?
— No hallod, h a tu d n a valam it,
magam alk alm azn ám !
* fogva valam ennyi fehér ember megelé­
Az ő rm e ste r o k ta tja az ú joncot:
— H a az őrségen á llv a az t érzed,
hogy v a la k i h á tu lró l á tfo g a k a rjá v a l
úgy, hogy m ozdulni se m tudsz, m it
csinálsz?
— A szondom , hogy: „N e bolondozz,
Kati, most szo lg álatb an v agyok!”
Ja
= e m M ó fk e r —
a városi szemétszállító kocsi beleütközött
egy tömött autóbuszba; ennek során
utóbbinak jobb elülső oldalfala bezú­
zódott. Egyes utasok orrcsont törést, m á­
sok bordatörést szenvedtek. De am i a
város nagy nyilvánosságát legjobban
felizgatta, az a tény volt, hogy csak fe-
hérbőrőek sérültek meg. Egyetlen né­
ger sem sebesült meg, mert ők — a tör­
vényes előírásoknak megfelelően — a
kocsi végén, külön szakaszban tartóz­
kodtak. M indannyian sértetlenül száll­
tak ki a szinesbőrűek részére fenntartott
külön-ajtón és úgy látszott, hogy m ég
talan haszon, am elyet a négerek a faji
törvényekből húztak s amely bizonyára
nem volt a törvényalkotók szándéka,
természetesem heves méltatlankodást vál­
tott ki a közben egybesereglett fehér la­
kosságból. Fogcsikorgatva vették tudo­
másul a feketék e legújabb provokáció­
ját, akik csak akkor szállnak síkra az
egyenjogúságért, ha abból az ő számukra
fakadnak előnyök, de sohasem hajlan­
dók arra, hogy a bajokat is együtt v i­
seljék a fehér lakossággal. Igazán ké­
zenfekvő dolog, h ogy itt drasztikus
rendszabályokra van szükség. Ez oknál
gedéssel üdvözli a városi hatóság teg­
napi határozatát, am ely kimondja, hogy
a négereknek az autóbusz hátsó felében
kell tartózkodniok, ha hátul történik
valami, de elöl ha az autóbusz elülső
részét éri közlekedési baleset. -
(A z E u la n sp leg e lb ő l) 9
 Brodszky Miklós, a kitűnő zeneszer­
ző, egyedül volt otthon. Hirtelen csen­
gettek. E gy úr állt az ajtóban és m eg­
kérdezte:
— Itt lakik, kérem, Kovács úr?
— N em — mondta Brodszky. — Az két
oktávval feljebb lakik.
H unyady Sándor, a népszerű író, egy­
szer igen szép nyakkendővel jelen t m eg
a törzsasztalánál.
— D e szép nyakkendőd van , Sán­
dorként! — mondták neki.
— A kártyanyereségemből vettem ezt
a szép nyakkendőt — felelte az író,
majd szomorúan hozzátette: — D e a
veszteségemből egy házat vehettem
volna . . .
Rátkai Mártonnak, a kiváló színmű­
vésznek, egy ifjú színésznő fényképet
mutatott, am elyen egy hölgy v o lt lát­
ható, karján kis gyermekkel.
— Látod, Marcikám — m ondta a szí­
nésznő m osolyogva — ilyen voltam én
húsz év v el ezelőtt.
— Gyönyörű! — mondta elragadtatva
Rátkai. — Es ki az a kisbaba ott a ka­
rodon?
Szenes Ernő, a híres kövér színm ű­
vész, egy ismerősével sétált a korzón.
Egyszer csak megszólalt az ismerős:
— Bocsáss meg, Emőkém, n éh án y pil­
lanatra elbúcsúzom tőled.
— H ová mész? — kérdezte Szenes.
— A másik oldaladra.
L u xu s
10
1 ÜAM4
INyílt az ajtó és belépett egy szikár,
csontos arcú, feketeruhás nő. Lihegve
körülnézett a szobában, aztán rászögeztc
szúrós, fekete tekintetét az ámuló osz­
tályvezetőre.
— ö n L ip tá k O ttó ? — k é r d e z t e e r é ­
ly e s e n , lá b h o z t e t t h o s s z ú s z á r ú fe k e te
em yőveL
— E n v a g y o k — s u tto g ta a z o sz tá ly -
v e z e tő é s tito k b a n c s o d á lk o z o tt m a g á n ,
h o g y n e m u g r ik fel, n e m c s a p a z a sz­
ta lr a é s n e m u ta s ítja k i a h í v a t l a n lá to ­
g a t ó t D e v o l t e b b e n a f e k e te r u h á s h ö lg y ­
b e n v a l a m i fe n sé g e s é s m e g d ö b b e n tő .
— Én m eg a Lonci anyja vagyok, öz­
vegy Grubemé — mondta a nagyasz-
szony kinyilatkoztatásszerűen. — A lá­
nyom azt mondta, ne jöjjek, de én azt
mondtam, hogy jövök. A lányom azt
mondta, m eg fogja akadályozni, de én
azt mondtam, próbáld csak meg, hálát­
lan k ö ly ö k !. . .
Az osztályvezető csak m ost értette
meg, hogy ez a hollófekete nénike a tit­
kárnőjének az édesanyja és hellyel kí­
nálta az özvegyet.
— Megmondom, miért jöttem — foly­
tatta Grubemé. — Azért jöttem, mert
kiszámítottam, hogy a lán yom nyolc, de
inkább tíz órát van önnel együtt na­
ponta. A férjével tölti a maradék tizen­
négy órát. H a tíz órát veszünk alapul,
akkor ön egy évben 3650 órát tölt el a
lányommal. 3650 osztva 24-gyel, az 152.
Tehát egy évben 152 n apot van az ön
társaságában. Stimmel?
— Stimmel — bólintott Lipták, de még
mindig nem tudta, m it akar tőle az öz­
vegy.
— E gy év alatt 152 nap. Tíz év alatt
1520 nap, vagyis 4 é v és 2 hónap.
Ezek után beláthatja, h ogy nekem nem
lehet m indegy, ki az az ember, akivel
a lánvom négy évet és két hónapot tölt
el m inden tíz esztendőben. Most már
érti, miért jöttem?
Lipták bólintott, de közben azt mo­
tyogta:
— Nem értem . . .
— N em érti?! — kiáltott fel ingerülten
az özvegy. — Mit n em lehet ezen ér­
teni? Azért jöttem, hogy megnézzem
magamnak. E gy gondos anyának nem­
csak a leánya férjét, hanem a leánya fő­
nökét is jól kell ismernie. Mióta osz­
tályvezető? — ripakodott rá Grubemé
a szűkölő Liptákra.
— K ét é v e . . .
— K ét éve? S mondja, m aga elége­
dett? Meddig akar m ég osztályvezető
maradni? Ü gy látom, magából hiány­
zik az ambíció! Én pedig nem azért ne­
veltem, tanítottam a lányom at, hogy egy
szürke kis osztályvezető titkárnője le­
gyen . . . N e szóljon közbe ! . . . Én más
jövőt szántam a lányom nak és nem aka­
rom, h ogy elhervadjon egy ilyen kis
vállalatnál.
— Kérem szépen, én igyekszem . . . —
dadogta Lipták és most olyan volt, mint
egy ijedt kisfiú. Kuporogva ült a hatal­
mas karosszékben, de a lába Kaptákban
á llt — Megígérték, hogy nemsokára fő­
osztályvezető leszek . . .
— N agyon helyes! — süvöltötte Gru­
bem é. — A lányom m agával fogja le­
élni a fél életét, éppen ezért igyekezzék,
igyekezzék! Bízom magában, persze ez
a bizalom csak előlegezett Több szor­
galom, édes fiam, több energia, édes
fiam, és akkor az én lányom ból egyszer
egy miniszter titkárnője lesz ! . . . Ugye,
nős?
— Nős vagyok — felelte Lipták és
monoton hangon folytatta: — négy gye­
rekem van: Laci, Feri, Kati, Maca.
Apám lakatos v o lt A , felszabadulás
előtt sokat nyomorogtunk. Feleségem
szövőnő. 1942-ben házasodtunk össze . . .
— Halt! — szakította félbe az özvegy.
— Remélem, szereti a feleségét. . .
— Szeretem — rebegte pironkodva
Lipták. — N égy gyerekem van: Laci,
Feri, Kati, Maca . . .
— M egnyugvással hallom — sóhajtott
fel az özvegy. — Bár, amikor beléptem
ide, már láttam magáról, hogy nem egy
nőcsábász. Ilyen fülekkel! A bajuszát
igazán levágathatná. A vöm is levágatta'
a kedvemért. Loncival elégedett?
— Ö, hogyne, igazán csak a legjob­
bakat . . .
— Az én nevelésem . Ne is nézegessen
más titkárnők után, mert letöröm a de­
rekát, édes fiam! Legyen hűséges a lá­
nyomhoz, ez a legkevesebb, amit elvár-
iratok ö n tő l. . . Olvasgatni szokott? Ját­
szik valami hangszeren? Beszél idegen
nyelveket?
Lipták készségesen válaszolt, elha­
darta, hogy imád olvasni, csellózik és
jól beszél németül, oroszul.
— No, ennek örülök. Tudja, én azt
akarom, hogy a lányom felnézzen a fő­
nökére és tanuljon tőle. Azt akarom,
h ogy olyan főnöke legyen, akivel meg­
beszélheti a problémáit, aki tanácsokat
tud adni neki az élet nehéz óráiban és
akivel eldiskurálhat irodalomról, m űvé­
szetről, m uzsikáról. . . Az rettenetes, ha
a főnöknek és a titkárnőnek nincs sem­
mi közös gondolata . . . Igazam van?
— Te . . . teljesen . . .
— Jól gondolja meg. N egyven évből
ön tizenhat év et és nyolc hónapot lesz
együtt a lányom mal. N agy idő! Még há­
zasságnak is szép. Tehát nem akarom,
h ogy a lányom valam i üres fejű, léha,
erkölcstelen főnökkel élje le ezt a tizen­
hat esztendőt. . . Megért engem?
— Meg, meg.
Az özvegy ekkor felállt, megsimogatta
Lipták fejét.
— őszintén m ondom — nyájaskodott
— örülök, h ogy a lányom magát válasz­
totta. Azt hiszem , jól választott.
Az osztályveze'tő szégyell ősén lehaj­
totta a fejét, aztán kikísérte a folyosóra
az özvegyet, aki a búcsúzásnál így szólt:
— Nyugodtan szólíthatsz mamának,
édes fiam . . .
S kézcsókra nyújtotta fekete-kesztyűs
kezét.
Mikes György

Látogatóban voltam egy ba­
rátomnál. Éppen a gyermek-
nevelés 'kellős közepén talál­
tam. Rendkívül m érges volt
ötéves kisfiára és azon mér­
gében megfenyítette. A térdére
fektette a gyereket és úgy
ütötte a fenekét, am elyet kü­
lönben tréfás emberek hamis­
kásan nevelési felületnek is
szoktak nevezni. Barátom han­
gosan számolta az ütéseket:
— E g y i .; kelftő . . . há­
rom . . . stb.
— Miért számolsz? — kér­
deztem meghatódva ekkora
precizitáson.
Barátom így felelt:
— H a mérges vagyok, min­
dig tízig számolok.
Bizonyára önök is megfi­
gyelték, hogy amikor az autó­
buszon elöl száll fel egy anya
a gyermekével, s a kalauz tör­
ténetesen hátul tartózkodik, a
jegyváltás kollektív erőfeszítés
útján, társadalmi összefogás­
sal történik. A 'kalauz előre­
kiált: „Szíveskedjék hátrakül-
deni a viteldfjat, aki elöl szállt
fel!”, ' az anya pedig pénzt
nyújt át legközelebbi utas-
társának és megkéri, hogy egy
felnőtt és egy gyerekjegyet kér­
jen számára. Add tovább! —
mondhatná az illető, de en­
nél részletesebb szöveggel
adja tovább a pénzt és a meg­
bízatást. Kézről kézre jár a
pénz, amíg elint a kalauzig,
aki letép, lyukaszt, visszaad,
a lánc hozzá legközelebb eső
tagjának a markába nyomja a
jegyeket és a visszajáró pénzt.
Az továbbadja, s így jut el az
utasig.
Van. aki örömmel vesz részt
Szegén g kis. (érj panaszai . S zű r Szabó Jó zsef ra jz a
- Anyukám, elkelne már nekem egy nadrág!
Balatoni sátortábor
E rdei S án d or r a jz a
ebben a megmozdulásban. Al­
kalomnak tekinti jócselekedet­
re, közös akcióra, csattanós
válaszra azok számára, akik
szerint az emberek rosszak,
önzők és nem összetartok. Van­
nak, akiket csak a közhangu­
fu
lat sodor magukkal, nem szí­
vesen fognak m eg idegen V ^ C : (f,
'•V
pénzt, s különben is megalá­
zónak érzik, hogy kihasznál­
ják őket, egyszerű utasokat,
akiket tulajdonképpen nem o!~ \
kellene ilyesmire kényszerí­
|U«i.
teni. Vannak, akik konokul
elfordulnak, hirtelen az ellen­ A"
kező oldalra tolakodnak, hogy í
kimaradjanak a dologból. !' • • \i r
Nem jó az ilyesm iben részt \r \n / / »• /
venni, még valam i bajuk lesz r
, 2 •' ' ii»,
b e lő le . . .
- s-
/a n s » L á to m , P isti, k é s z ü ls z a g e o m e tr ia p ó tv iz s g á ra . . .
PáNbeszéd egy eszpresszó-
ban: Ha majd bevezetik a koedukációt
— Milyen a kávé?
— Még mellékize sincs K a já n T ib o r r a j z a
A napokbanTátogatóm volt
a Plútóról, legtávolibb boly­
gónkról. Az illető a Nemzet­
közi Geofizikai É v keretében
érkezett a Földre repülő csésze­
aljon. Engem azért keresett
fel, mert tudja, hogy érdeklő­
döm a kozmikus tém ák iránt.
— Mi újság a Plútón? —
kérdeztem.
Bosszúsan legyintett:
— Ne is kérdezze! Hogy
nálunk mi van . . .
f. L REGrCrEL HyOLC ÓRA u t a k 11
 A kkor majd m egbecsülik! Egy önkiszolgáló-boltban

- Kartársnő, kérem a panaszkönyvet!

- Panaszt kiván l*éai?
A régész: M it nem adnék, ha ezt a zenegépet meg tudnám - Dehogy! M eg {diarom dicsérni a jó kiszolgálást!...
szólaltatni. . . (A b e r lin i E u le n s p le q e lb ő l)

Csoda a plakátoszlopon E heti hirdetésünk

Válasz
A z ó k o r i ir o d a lm i
e s z p re s s z ó b a n
„A M agyar M artialis maga!”
— m o n d o tta az a la p ítvá n yi kurátor.
M egtisztelő titulus ez, de én
a m a g a m szavától v a g y o k m ég bátor!
% 2prr.ttm 2 1 »»« •
*
Bolha dolga

M é n k ű unalm ában
jw a p köhög a bolha.
JaiMM
.# /
T e h á t em b ert za kla t,
— e z a z 6 dolga.
I naptári
NAPOK mm
MIM«*±
T __ hím 30
L Á m iA L JÁ il Vallomás-féle

E g yetU n „betegséged” van, öreg

■m

We ^7omk hu 8 szam ár:

I «H
J ó étvá g ya d vpn m a is.
RG1' M ily drága m ulatság ez, ha
n e m lehetsz eléggé harcis!

MXMLtSrttUKI tiONAf Berda József — N a h á t, H o m é r o s z k á m , k itű n ő

M! „ Mcarei "í £ '" '4 3 í
e z a s z to ri! H o g y e b b ő l m ily e n r e ­
m e k film o s z t f o q n a k c s in á n l p á r e z e r
*V6U-BM ó v m ú lv a )
 (Két férfi lubickol a Balatonban.)
E gyik: Mit szól a vízhez?
Másik: Nézze, megmondom őszintén.
Szerintem nemi elég vizes ez a víz. Olyan
szárazon tapad az emberhez. Az ember
ú gy vágyik egy kis valódi békebeli v íz­
re. Dehát istenkém, ha nem lehet, nem
lehet. B e kell érnünk ezzel.
A magno jövője
E gyik: Tudna ennél jobb vizet?
Másik: Fürdött ö n már a M árvány­
tengerben napkeltekor? Csodálatos és fe­
ledhetetlen érzés. A hullámok ott önt
oly szelíden paskolják, m int anya az
engedetlen gyermekét. A nedvességtar­
talma is jóval úagyobb, mint a Balatoné.
És állítólag gyógyítja a szamárköhögést.
E gyik: Lehet, hogy igaza van, de lá­
tom , a jó napocskától szép barnára sült.
Másik: N e vegye sértésnek, de ez m a­
gának nap? Az a pislogó sárga pacni ott
az égen? Sírnom kell, ha arra gondolok,
m ilyen napok sütnek másfelé. Igazi na­
pot csak a francia Riviérán talál. Mit
várhatok itt? Legfeljebb kapucinerszínű-
re sülök.
E gyik: Érdekes, Nekem spéciéi ez a
nap megfelelő. Délután jön vitorlázni?
M ásik: Vitorlázni? Ezen a játékcsóna­
kon? ü lt ö n már a haragoszöld Csendes­
óceánon, Rapidesz görög multimilliomos
jachtján? Egy úszó város étteremmel,
mozival, teniszpályával, léghűtéssel és
falbaépített szobalánnyal. Ez igen, mi? —K —
E gyik: Ez igen, de én szenvedélyesen
- Kérek 8 méter Armstrongot, 5 és fél méter Johann Strausst, 3 méter Mozartot,
szeretem a vitorlázást a Balatonon.
1 méter Beethovent és 1 5 centi Bachot. . .
Másik: Menthetetlen.
Egyik: Éri nem tudom, maga hogy van
vele, de ha fürdőm, rögtön megéhezem.- ötven év múlva Vasvári Anna rajza
Másik: Nem csoda, ilyen koszt mellett,
amit ebben az üdülőben adnak.
E gyik: Papasza van a konyhára? Lát­
tam, tegnap háromszor is vett a dinsz-
telt Tnarhafelsálból.
Másik: Mit csináljak? De kérdem, mért
nem adnak a pihenő dolgozónak néha
egy kis osztrigát, citrommal?
E gyik: Brr. Nem tudnám megenni.
? M ásik: Mert folyton pörkölttel meg
rántott karmenádlival tömik. Bezzeg a
Haw aii szigeteken a nyaralók tudja, m i­
lyen kosztot kapnak? Pácritt pelikánnyel­
vet és töméntelen ananászkom pótot És
azok a hawaii esték. Füstölögnek a tűz­
hányók és halkan szól a gitár. A lányok
ősi táncokat lejtenek. Testszínű bőrt v i­
selnek és nincs rajtuk csak egy virágfü­
zér, a cenzúra miatt.
E gyik: Ügy tudom, ö n évekig külföl­
dön élt. Miért nem maradt kint. Most
ott nyaralhatna a Haw aii szigeteken.
, Másik: Hülyének néz? H át van Hawaii­
ban SZOT!? - De jól csinálod, édes öcsém!
Galambos Szilveszter - Ez volt az érettségi tételem! 13
 BOLYÚÓ
M A V ^ o k
Hiába bolyong az ember Ba-
latonfüreden, hogy meglelje a
JdAVAUT távolsági járatainak
megállóját. Ahol a megálló van,
ott nem jelzi ezt tábla, ahol
pedig a MAVAUT megállót je­
lez, ott csak a helyi járat me­
netrendje van kifüggesztve, te­
hát joggal hiheti a jámbor utas,
hogy a távolsági buszok nem
állnak meg. M ég szerencse,
hogy van rendszeres hajójárat
is. Legalább biztosan tudhatja
az utas, hogy a hajó a kikötő­
ből indul.
Talán a MÁVAUT-buszon
utazók is megérdemelnének egy
kicsivel több figyelmet Balaton-
füreden a MÁVAUT-tól?
HELYESBÍTÉS
júliusában a Huszár utca
1 957
6. szám alatti építkezéssel kap­
csolatban „Huszárcsíny a Húszát
utcában” címmel cikket írtam a
Ludas Matyiban. Forró Ferenc
kartárs, aki bár névtelenül sze­
repel a cikkben, sérelmesnek ta­
lálta annak tartalmát és ezért
rágalmazásért feljelentett. Az
előkészítő tárgyaláson a bíróság
békítési kísérletet tett, de Forró
kartárs elzárkózott, s megbünte­
tésemet kívánta. Kijelentette,
hogy becsületén csorba esett,
mert papagájszobának neveztem
lakásának egyik lakrészét, amely­
ben ő körülbelül 15 kanárival és
papagájjal lakik együtt.
Ezúton kijelentem, hogy sem
,őt, sem a papagájokat megbántani
nem akartam, és kérem, marad­
jon továbbra is a Ludas Matyi
hű olvasója.
A. F.
Barátnők egymásközt
M i az, te gyászolsz?
14 Dehogy. Amerikai ruhacsomagot kaptam.
HÍRADÓ MOZI
A Fészek-klubban ültünk.
Valaki azt mondta: Menjünk a
Híradó Moziba. Érdekes ri­
portfilmet is láthatunk, többek
k özött: a magyar küldöttség tá­
vol-keleti útjáról készült felvé­
teleket. Megnéztük az időt. g
óra 4 0 perc. Este. M ég ki se
k ell lépnünk, elérjük az utolsó
előadást. De mi kiléptünk. Tíz
perccel tíz előtt értünk a be-
PÉAZTílR
járathoz. A sok csapóajtó már
e l volt reteszelve. A középső
m ég szabad volt. Be akartunk
menni, de elénk állt egy hatal­
m as termetű cerberus. „Zár­
óra!" - kiáltotta, és berete­
szelte ezt az ajtót is. Ott áll­
tunk a bezárt ajtó előtt. Mi,
akik meg akartuk nézni a hír­
adót. A távol-keleti riportfil­
m et is, többek között. Ott áll­
tunk az ajtó előtt, többek kö­
zött. Ugyanis többen már ré­
gebben ott álltak. Ezek előtt
már előbb leeresztették a so­
rompót. Kérésre, könyörgésre,
interpellációra ezt a választ
kaptuk: a pénztár már kasszát
csinált, nem lehet jegyet válta­
S zepes M a g d a ra jz a
ni. M i azt mondtuk, letétbe
tesszük a pénzt. Tanúk is va­
gyunk, jegyváltók. Kicsit mű­
vészek is és kicsit kíváncsiak
is. A filmekre is, no m eg arra
is, hogy tíz perccel az előadás
kezdése előtt miért nem lehet
bemenni a Híradó M oziba, a
New York palota mellett. A
palotáról már leszedték az áll­
ványokat. A Híradó M ozi ve­
zetősége, amely kiadta az
ukázt, hogy a folytatólagos
bemenetelű moziba tíz perccel
tíz előtt nem lehet bemenni,
szintén levehetné a vaskalapot.
Ha már levette volna - mint
a szomszédban az állványokat
- , akkor 1 9 5 g. június 3 0 -án
este, az utolsó előadásra mi is
bemehettünk volna. Többek
között. Volt közöttünk fotóri­
porter is. De mi úgy határoz­
tunk, hogy ezt a kis riportot
nem fényképezzük. Hanem
megírjuk. Hogy elolvashassák.
Többen is. Tíz perccel tíz -
után is.
(E gy m ű v é sz c s o p o r t)
L u d a s M a ty i p o s tá já b ó l
A „ S e v íz , s e k é m é n y , s e g a ­
r a n c ia ” c ím e n m e g je le n t k ö z ­
le m é n y ü k k e l k a p c so la tb a n k ö­
z ö lj ü k : a z o la sz l Isk olán a m ű ­
s z a k i h ib á k k ija v ítá sa m e g ­
tö r té n t .
B ru ck J ó z s e f V B -elnölc,
Já rá si T an ács, P écs
„ J a v ít a n i kell a ja v ítá s i
m ó d s z e r e n ” cím ű b ír á la tu k a t
e lf o g a d j u k . In té z k e d tü n k a f é r ő h e ly , f e lté tle n ü l á llíts á k
k is t íp u s ú te js z e p a r á to r o k r ö ­
v id id ő n b elü li m e g ja v ítá s á r a .
A r e k la m á lt sz e p a r á to r t k ija ­
Külföldi vendég a Balatonnál
• E rdei S á n d or rajza
- Úgy látszik, erősnek találta a halászlét. ..
7 j
tx J v v t y t v * '*
Június 5 -én vettem egy 6 5 0 0
forintos „Panni robogót". Né­
hány napig robogtam vele, mi­
kor észrevettem: elszakadt a
kilométeróra spirálja. Na, mon­
dom, ettől még roboghatunk
tovább, majd pótolom.
Rövid idő múlva azonban a
motor is „bedöglött" és kény­
telen voltam elvinni a robogót
a garanciális javítással megbí­
zott KTSZ-hez Szombathelyre,
gondolván, hogy itt majd mind
a két hibát gyorsan kijavítják.
Igenám, de a javító-részlegnek
nincs „Panni" alkatrésze és
határidő nélkül elküldték az­
zal: ha megjön az alkatrész,
meg fogják javítani. Kérdem
én és joggal: miért nem gon­
doskodnak megfelelő alkatré­
szekről és miért kell a „Pan­
ni" boldog tulajdonosának he­
tekig gyalog járnia, mikor ép­
pen azért vásárolta a robogót,
hogy legyen mivel közleked­
nie?
Kár így lejáratni az egyéb­
ként kitűnő „Panni" tekinté­
lyét!
B ráder József
K ő s z e g , S c h ä tz l F r ig y e s u . 9.
v íto ttu k é s jú n iu s 2 4 -é n p o s­
tára a d tu k .
N é m e t h I s t v á n ig a z g a tó
Z u g ló i G é p g y á r
A „ S z e s z é ly e s b u s z ” cím ű
c ik k ü k a la p já n a 4 0 -e s v o n a l
d o lg o z ó in a k u ta s ítá s t a d tu n k
k i, h o g y a r e g g e li c s ú c s f o r g a ­
lom id e jé n fo k o z o tt f ig y e le m ­
m e l j á r ja n a k el a G a z d a g r é ti
úti m e g á lló h e ly e k n é l s ha v a n
m e g a k o c s ik a t.
P áré) K á lm á n
F ő v . A u tó b u sz ü z e m V.
 / / V # 0 A / 'ő A / M
M n H enry M orton angol
ügyvéd szerint általában há­
zassággal kezdődnek a nap­
jainkban oly divatos váló­
perek.
* *
Erskine, a kiöregedett ír kö­
zépsúlyú ökölvívó, karrierjé­
nek új állomására érkezett. Je­
lenleg a London Cityben ci­
pőket bokszol.
* A z Amerikai Idahó Állam ­
Erősen zavarják a Petőfi rá­
dió adását a gyenge műsor­
számok.
• m egdöbbenve
A Patyolat a jövőben idült
alkoholisták részére gyom or­
mosást is vállal.
A csökkenő életszínvonal
miatt sötéten látják a jövőt a
japánok. A korm ány most je­
K o f a k a l a n d
A felsőlajosi vasúti
v n C i ' i l i megálló­
ia c i m ' 11
l sc t s
nál, kezében két öblös demi-
zsonnal, a hátán pedig nagy
batyuval, tekintélyes termetű
kofa próbál vonatra szállni.
Igen ám, de a vasúti kocsi épí­
tői annak idején túlságosan
előrelátóak voltak, és a feljárót
olyan magasra szerelték, hogy'
azon — legalábbis a felsőlajosi
megállóhelyen —, csak minden
második kofa tu d felkapasz­
kodni.
Miután a szóban forgó ba­
tyuzó asszonyságot egy nálá­
nál karcsúbb és szemfülesebb
kofa a felszállásban már meg­
előzte, részéről hiábavalónak
bizonyult minden igyekezet.
Pedig a társutasok jószívűnek
mutatkoztak, próbáltak segíte­
ni. Két legény — előbb az
ef?Y1k, majd a másik — a bor­
ral tele bütyköst ragadta meg,
Az anyakönyvi hivatalban
tUEUNTM
....... ..... 9.... ÜT
És kinek lesz az ünnepség? Talán a kedves gyermeké-
nek?
Nem, magamnak . . . Tetszik tudni, író vagyok, de még
nincs------------------
semmi nevem!
* /
lentős intézkedéseket foganato­
sított. A H ykava optikus-cég
a lakosság részére megkezdte T o n c z T ib o r rajzai:
a rózsaszínű szem üvegek gyár­
tását. E s te a p a r k b a n t
Spronc Güsztáv, a neves ^ -U K . # '
műfordító új alkotásán dolgo­
zik. Jelenleg egy télikabátot
fordít angolból magyarra. ,
* m t *
ban gondatlan szülők magára
hagyták fiatalkorú gyerm ekü­
ket. M ikor este hazatértek,
tapasztalták,
hogy iaz í őrizetlenül hagyott
gyerm ek megnősült.
*
V an Minher, holland régész = / U
többezer éves viccet fedezett
— B ácsi k é r e m , e lm o n d ja m a k e c s k e k ö r ö m m e sé jé t?
fel egy új magyar bohózatban.
G. Sz.
aztán Aa batyuba
a rz tn n n o K m n o
kapaszkodtak
Ír
bele és cibálták fölfelé gazdá­
jával együtt. De hasztalan volt
az erőlködés, mert közben a
forgalmista felemelte palacsinta-
sütőjét, s a vonat elindult a
sok cuccal, a derék kofa nél­
kül.
— Mégiscsak hallatlan —
méltatlankodott mellettem egy
öregúr —, elindítják a vooa-
tot, s a szegény utas lemarad.
ÍPcOo
A kofa azonban nem vette — M ondd, é d e s e m , m i le h e t a z o k a , h o g y ily e n k evesen ^
) fü r d ő n e k itt?
szívére a dolgot, nem szitkozó­
dott. Kedélyesen kiáltotta utá­
na a két ismerős legénynek: T ih a n y i d u p la
— Halljátok-e? A vesződség
fejében igyatok m eg abból a
borból egy liternyit, aztán tölt­
sétek fel vízzel, s adjátok le
Kőbányán a málházónak. Az
ára már ki van fizetve . . .
D anes József
S á n d o r K á ro ly r a jz a
0 _Jó e r ő s le g y e n , v a g y a k e d v e s f e le s é g é v e l t e ts z e tt
Jönni n y a r a ln i?
M o te l, ö s s z k o m f o r tta l
P
(y — El t e ts z e t te k m ár a lu d n i? M ert a s z o m s z é d sz o b á b a n
F ) is mele<s v a n etJy k i c s i t . . .
•
 Zsugorodik a tér
Az Autó—Motor” cím ű lapban olvas­
suk: „Ötször a Föld körül Ikarusz 60-as
autóbusszal. Túl a kétezredik kilométe­
ren: Kerekes János és N ém eth X V II.
János kiváló teljesítménye, m ely egye­
dül állá a F. A. U. történetében."
M inthogy az egyenlítő hossza 40.000
kilométer volt eddig, a kiváló autóbusz-
sofőrök, ha csak kétezer kilométert utaz­
tak, egyszer sem kerülték meg a Földet.
Zsugorodik az idő
A Nők Lapja 1959. 24. szépiában, Ko­
vács Judit „A nagy élm ény” cím ű cik­
kében olvastuk: . . . „a TU 104 . . . tíz
óra alatt teszi meg az u t a t . . . Peking-
ben m ár nyári napsütés fogad. A repülő­
téren rögtön kapok ajándékba hét óra
időt, annyival kell visszaigazítani órá­
mat.” 0 , örök női hiúság, amely akkor
is fiatalodni szeretne, ha az ellenkező­
jére kényszerül! Pekingbe érve ugyanis
7 órát öregszik hirtelen az utas, m ivel­
hogy a pekingi időszámítás éppen hét
órával a magyar előtt jár s amikor Bu­
dapesten megkondul a déli harangszó,
Pekingben — este hetet mutat az óra . . .

Zsugorodnak a rekordok
A Képes Sport írja, hogy A1 Cantello
új gerelyvető világcsúcsa 86,04 cm. Ez
azt jelenti, hogy a szegény olasz a ge­
relyt m ég kilencven centiméterre sem
tudja elhajítani. Hogy valam i baj lehet
az atlétikai rekordokkal, azt bizonyítja a
Képes Sport a továbbiakban is, mert
szerinte Parry O’Brien súlylökésben új
világcsúcsot ért el: 19,40 cm-t dobott
Hát azért á húsz cenim étert a jeles ame­
rikai mégiscsak elérhette v o ln a __

Jó házasság
Az É let és Irodalomban így kezdi
költem ényét Gyurkovics Tibor: „Fele­
ségemnek arca van, meg keze is, meg
lába is . . . ”
Szívből örvendünk, hogy a költő
egészséges asszonyt vett nőüi.

Furcsa szokás
A Szolnok m egyei Néplapból öröm­
m el értesülünk, hogy szépül Jászárok-
szállás: parkkal és halas medencével
csinosították. Az már elszomorított m in­
ket, h o g ^ jfc^ ^ h írt tartalmazó kis cikk
így fejeződik E?V ,,A község lakói szí­
vesen sétálnak a? \u g ya n csa k újonnan
elhelyezett padokon ;.
Számolni tudni kell
H ogy az önkritikára ezúttal is alkal­
munk legyen, „Vacsora a NyúLak Szi­
getén” című kar cola tában a Ludas Ma­
tyi munkatársa úgy vélekedik, hogy
2 0 X 4 0 : 10 == 8. Olvasóink lelkiismere­
tesen utána számoltak, s kiderült, hogy
— nyolcvan. A cikk íróját a napokban
beírattuk a harmadik általánosba. Az ol­
vasó szerkesztőt szintén.
Dr. Árgus

F ő sz e r k e s z tő : Tabl L á s z ló . — S z e r k e s z tő : F ö ld e s G yörq y. — M ű v é sz e ti s z e r k e s z tő : T on cz T ib or.

K iadja a H ír la p k ia d ó vállalat. — F e le lő s k iad ó: C so ilá n y F e r e n c . — S z e r k e s z t ő s é q : B u d a p e st, V ili., G yu lai P ál u tc a 14. — T el.:
3 3 5 — 7 1 8 . — k ia d ó h iv a ta l: V ili., B la h a L u jza té r 3. T el.: 3 4 3 — 100, 142 — 2 2 0 . — E lőállítja: K o ssu th N y o m d a , B u d a p e s t, V.,
16 A lk o tm á n y u tc a 3. — T e r je s z ti a P o sta K ö zp o n ti H írlap Iroda 1 8 0 — 8 5 0 . »
D e Gaulle: Ig en . Ax é n g y o m ro m a fr a n c ia k o n y h á t jo b b a n b í r j a . . .
 A mult mindig megszépül
Mészáros András rajzai
(Tréfa. Szereplők: Kelemen, Tóni, Albert, Lenke.
Játszódik egy eszpresszóban.)
Kelem en (jön): Szervusz, Tó­
ni! Látom, hogy írsz, nem is
zavarlak.
Tóni (sóhajt): Csak ülj le
bátrán. Mondd, m i rímel arra,
hogy: vércsepp a falon?
Kelem en (m eghökken): Mi­
csoda?
Tóni: Jól hallod. Vércsepp a
falon.
Kelem en: Mondd, mit írsz te
tulajdonképpen?
Tóni: H át m it írhatnék! Sze­
relmes verset! Tudod, hogy lí­
- Látod, ez a mai fiatalsági Mi sohasem maszatoltuk össze
rai költő vagyok!
magunkat ennyire . . .
Kelemen: De . . . Vércsepp a
falon?!
Tóni (teljesen letörten): Az.
A z e g y e tle n rem é n y Ugye, borzalmas?
S z e g ő G izi r a j z a Kelemen: Hajmeresztő! Nem
értelek!
Tóni: Pedig világos. Tudod,
mennyire szerelmes vagyok!
Kelem en: Lenkébe.
Tóni: Lenkébe. A legszebb
szerelmes verseket írtam hoz­
zá. Lírikus pályafutásom
gyöngyszemeit.
Kelemen: Na és?
Tóni: E gy sem jutott el a
szívéig. Ü gy pergett le róla a
legszebb kép vagy metafora,
mint hideg márványfalról az
apró borsószemek . ..
Kelemen: Nem érdekli az
irodalom.
Tóni: Rosszabb! Csak a
ponyvairodalom érdekli! A de-
tektívregények! Kezded már
érteni a vércseppet a falon?
Kelemen: Tóni, csak nem!
Csak nem . . . te is!
Tóni: Megalkudtam! Valaho­
- Szerkesztő úr, írjor. egy cikket a rágógumi ellen, mert gyan csak a szívéhez kell fér­
nem akar fogyni . . . kőzni. Már az első szerelmes
ponyva-versem felkeltette az
érdeklődését. Ezt írtam hozzá
V ízt vad-kiál 1í tás V a jd a h u n y ad várban (szaval):
S á n d o r K á ro ly r a i z a Mint a detektív, kullogok
utánad,
Viszi szívem et a gyilkos bánat,
K önnyem pereg, mint vér a
falon,
Szeretlek, Lenke,
nagyon-nagyon!
Mit szólsz hozzá?
Kelemen: Rémes! * sen tisztázzuk a dolgot. Len­
Tóni: Kétségbeejtő! De még­
is csak. felkeltettem Lenke ér­
deklődését. Azóta szívesen ta­
lálkozik velem , de minden al­
kalommal új verset kér. Atír-
lam szerelmes versekre Edgar
Wallace összes detektívregé-
nyét. Tudod, hogy melyik ver­
semnek volt a legnagyobb si­
kere: a „Gyilkos penge” című,
népdal-ritmikájú lírai vallo­
másomnak (szaval):
Most van a nap lemenőbe’.
2 Egy veszedelmes balatoni vizivnd. alattomos támadás közben Tör villan a levegőbe’!
K i a gyilkos? Te vagy L enkém ,
Leszúrni nem késlekednél!
Kelem en (halkan félbeszakít­
ja): Vigyázz, ne folytasd! F űz­
fői jött be! (távolabbra köszön)
Szervusz, Fűzfői!
Tóni (súgva): De jó, hogy
észrevetted őt. Meghaltam v o l­
na a szégyen től. . . Szervusz,
Albert!
Albert (álmatag, Urai lélek):
Szervusz Tóni. Szervusztok.
Mostanában nem olvaslak . . .
Térni: Keveset írok . . . N e­
ked m egy a líra?
Albert: Szépen megy. M ond­
hatnám új színekkel gazdagod­
tam. Merészebb, eredetibb k é­
peket írok, nektek nagyon fog
tetszeni . . .
Tóni: Jó neked. Én hullám ­
völgyben vagyok. Mutatsz v a ­
lamit?
Albert (papírt vesz elő): H all­
gassátok meg ezt (olvassa):
Feláldoznék inilliós vagyonokat,
Ha csókolhatnám ujj-lenyoma-
todat!
Bűnös vágyak szállnak az éj­
szakába,
H ogy’ rátaláltam a szíved láb­
nyom ára!
Tóni: Albert! Iludák Lenke!
Dugó utca öt cé!
Albert (dadog): Honnan . . .
tudod . . .
Tóni: Tudtam, hogy neki ír­
tad! De- én kezdtem! Velem
kezdte! (fájdalmasan kacag)
Te is, fiam, Brútusz!?
Albert: Hát te is!
Tóni: En is! Hallgass ide!
(verset ránt ki a zsebéből)
Három hulla a szekrényben, —
Szeress engem, kérlekszépen!
Albert (ő is papírt ránt elő
és félbeszakítja): Ezt hallgasd
m eg!
Mióta ismerem, naponta,
A testem fel van darabolva!
Lenke (jön): Jónapot, fiúk.
Hát maguk ismerik egymást?
Tóni: Igen, Igénké, mi ismer­
jük egymást.
Albert: Legalább becsülete­
ke . . . nézzen a szívébe és
döntsön . . .
Lenke: Ö, értem! ö . . . eg y i­
küknek se fogok fájdalmat
o k o zn i. . . hiszen éppen azért
jöttem, hogy elbúcsúzzam m a­
guktól. Férjhez megyek!
Kelem en: N e mondja! És
kihez m egy feleségül?
Lenke (ellágyulva): ö . . .
igazán lírai dolog. E gy titkos-
rendőrhöz.-
(Függöny)
Som ogyi P á l
 A vívó világbajnokság idején
S z ű r-S z a b ó J ó z s e f r a jz a

L á t t a m a film e t, a m e l y a n a g y C a-
•uso é le té r ő l szól. A c ím s z e re p lő M a rio
L a n z a o l y a n c s o d á la to s h a n g ú , jó sz ín é ­
szi k é p e s s é g ű , k e lle m e s k ü l s e jű m ű v é s z ,
h o g y k a r r i e r j e k ö n n y e n tú ls z á r n y a l h a t j a
C a ra s ó é t is.
S e z z e l s z ö rn y ű l a v i n a i n d u l ú tjá r a .
M e r t té te le z z ü k fe l, h o g y 1 9 9 9 -b e n
L a n z a e lk ö ltö z ik az é lő k s o r á b ó l. M i t ö r ­
té n ik e z u tá n ? É le lm e s tő k é s e k n y o m b a n
f ilm e t k é s z íte n e k „ L a n z a , a h a ta lm a s ”
c ím m e l. É s lá tju k a z ú j csilla g o t, a k i
L a n z á t C a ru s o s z e re p é b e n ö r ö k íti m eg , k i
R a d a m e s t, R o d o lp h ó t, M im it a la k ítja
( o p e rá k h o z n e m é r te k , n e m k ív á n t t ö r ­
le n d ő ).
I g e n á m , d e a z ú j c s illa g , P a o lo M a c a ­
ro n i s z in te -s z in te n a g y o b b L a n z á n á l is
m in t sz ín é sz , é n e k e s s tb . A tő k é s t e h á t
v á r. É s s ik e r ü l is M a c a r o n it tú lé ln ie .
2 0 2 0 - b a n e lk é s z ü l „ A g r a n d ió z u s M a ­
c a r o n i”- c ím ű fű m , a m e l y b e m u ta tja a
R a d a m e s t R o d o lp h ó t s t b .- t a la k ító C a ru -
s ó t já ts z ó L a n z á t m e g ö r ö k ítő M a c a r o n it

ö n k is z o lg á ló c ip ő b o lt
H egedűs I s tv á n ra jz a

M ARCONI-nak m e s é b e illő k a s t é ly a
v o lt F ir e n z é b e n , a z e le k t r o m o s t e c h ­
d o m b o r ító le g ú ja b b s z t á r t : M o r ta d e llit, n ik a m in d e n k é n y e lm é v e l e llá t v a . C su ­
k i a z o n b a n fö lé b e n ő M a c a r o n in a k és e lő ­ pán a p a r k k a p u ja v o lt r é q im ó d ia n
d e in e k h a n g , k e c s stb . s z e m p o n tjá b ó l. n e h é z k e s : t e lj e s e r ő b ő l k e lle tt n e k ife ­
A tő k é s e la g g o tt m á r . H a lá lo s á g y á n s z ü ln i, h o g y a c s ö n g e té s r e k in y íljé k ,
á t a d j a f iá n a k a tip p e t é s a s to r y t. M o rta - a m in t e r r e e g y k is tá b la f ig y e lm e z t e ­
tett is. É g y r é g i b a r á tja s z ó v á is te tte
d e lli is e lh u n y . 2 0 4 0 -b e n t e h á t e lk é s z ü l­ e z t a v ilá g h ír ű t e c h n ik u s n a k .
h e t a z ú j v ilá g s z e n z á c ió , m e ly n e k c ím e — C so d á lo m , k é r le k , h o g y n á la d ,
„ M o rta d e lli, a n a g y o k le g n a g y o b b ik a ” . a h o l m in d e n lé p é s r e a z e le k t r o m o s s á g
N o s , ig e n , e lta lá ltá k : a v é le tle n f o ly tá n e g y c s o d á j á v a l ta lá lk o z ik a z e m b e r ,
az ú j f ilm s z tá rja , P a r m e z a n i c s o d á la to ­ ily e n k é n y e lm e tle n k a p u v a l k e ll m e g ­
s a b b m in d e n e d d ig ie k n é l h a n g , b á j, t a ­ b ir k ó z n iu k a lá to g a tó k n a k .
le n tu m te k in te té b e n . Ü g y a d j a M o r ta d e l­ — N in c s a b b a n se m m i h ib a , b a r á -
to c sk á m — m o s o ly g o t t M a rco n i. —
l it (k i M a c a r o n it j á ts s z a L a n z a sz e re p é ­ M inden lá to g a to m a j tó n y itá sa e g y h e k ­
b e n , a m i n t a z a R a d a m e s t s tb .- t é n e k lő tó v iz e t n y o m fö l a k erti c is z te r n á b a .
C a ru s ó t f o r m á lja m e g ), m i n t s e n k i a n n a k
e l ő t t e . . . D e u tá n a a n n á l in k á b b . M e rt
jő P a r a d is o , a c s o d a h a n g ú .
É s a v é r b e li, te tte r e je t e ljé b e n le v ő t ő ­
k é s a z á lta la tú lé lt P a r m e z a n i é le té t is MADACH é p p e n s z á z é v v e l e z e lő t t
film re v is z i: 2 0 5 0 -b e n b e m u t a t j á k a „ M in ­ irta A z e m b e r t r a g é d iá já t. K o r tá r sa i
d e n I d ő k L e g ó riá s a b b P a r m e z á n i j á t ” , a k ö zü l s o k a n n e m h itték e l, h o q y a
m ű v e t ő ir ta , m e r t M adách s o h a s e n k it
n á la is ó r iá s ib b P a r a d is ó v a l a fő sz e re p ­
se m a v a to tt b e m ű h e ly titk a ib a , v is s z a ­
b e n , a k in e k é le té rő l is f ilm k é sz ü l (m i­ v o n u lta n é lt S z t r e g o v á n . A z a h ir v o lt
v e lh o g y a z is fe lü lm ú l m in d e n k it, to v á b ­ e lt e r j e d v e , h o g y a d rá m a i k ö lte m é n y t
b á m in e k u t á n a e l is h a lá lo z ik ) . É s a P a - B ory L á sz ló ü g y v é d irta , a k i a b b a n a z
r a d is ó t m e g ö r ö k ítő M ila n e s e b ír ja szu sz- id ő b en g y a k r a n s z e r e p e lt m in t s z ín ­
sz á l, o r g á n u m m a l, v o n z ó e r ő v e l, a k to r i m ű ír ó . E gy a lk a lo m m a l ju r á tu s o k u ta z ­
k é p e s s é g e k k e l: le h e n g e r li m in d a z o k a t, tak a v o n a to n e g y e lő ttü k Is m e r e tle n
a k ik e t a f ilm b e n a la k ít — t e h á t a R a d a ­ e m b e r r e l V á c f e lé . „A zt a t r a g é d iá t
n em ír h a tta M ad ách i N em Ír h a tta , m e r t
m e s t é n e k lő C a ru só t f e le le v e n ítő l a n z á t
e d d ig se m m it s e m ír t.” — m o n d ta
m e g ö r ö k ítő M a c a r o n it e ljá ts z ó M o r ta d e l­ e g y ik ü k . A z u ta s o k m in d e z e n a v é le ­
lit d o m b o r ító P a r a d is ó t is. m é n y e n v o lt a k . M ikor a J u rá tu so k Vá­
A m e g y r é s z t k e v é s a p a p í r , n e m fo ly ­ c o n k is z á llt a k , a z Ism e r e tle n em ber
ta th a to m , m á s fe lő l p e d ig : a tő k é s is e m ­ f e lé jü k f o r d u lt é s íg y sz ó lt:
b e r. K é p z e ljé k el, m ily e n d ile m m a elé k e ­ — P r ó b á ljá k k id e r íte n i a z urak,
rül, ha 2060-kan az a d d i g m o n s tr u m m á h o g y ki irta a T r a g é d iá t. M ert é n e d ­
d ig a z t h itte m , h o g y é n Írtam . Én
n ő tt f ilm m e s é t n e m le s z k é p e s b c g y ö m ö -
u g y a n is M a d ách Im re v a g y o k . . .
s z ö b ii e g y g ö m b m o z i n y o l c ó r á n á t ta r tó
e lő a d á s á b a sem .
I s te n e m , m i lesz v e le ?
P éreti G abriella
 S z u p er d iv a td á m a
- N a , J e n ő ? V a n m é g v a la k in e k
s z o k n y á ja , m in t n e k e m ?
E g y k is fejtö rő
4
S á n d o r K á ro ly r a jz a
ily e n sz é p e lá lló a ls ó ­
T on cz T ib o r ra jz a
levet
htagctouqytei, éi koxiftte*
T is z te lt U r a m !
M ik o r o t t j á r t a m ö n n é l , d é lid ő v o lt é p p e n é s ö n jó íz ű e n fa ­
la to z ta a r iz s e s h ú s t, m e ly e t a fe le sé g e t á l a l t e b é d r e . E g y tá l
sá rg a b a r a c k és e g y h a lo m n y i s p a n y o l m e g g y s z o lg á lta tta a
d e s s z e r te t a z e b é d h e z , m e ly n e k é lv e z e té b e n — le g n a g y o b b s a j­
n á l a t o d r a — m e g z a v a r ta m . K itű n ő é tv á g y á t in d o k o la tla n le n n e
m e g c s o d á ln o m , h is z e n ö n , e n y h e r e u m á já tó l e lte k in tv e , m a k k -
eg é sz sé g e s e m b e r . A n n á l in k á b b c s o d á la tr a m é ltó a z o n b a n a z a
le lk in y u g a lo m , m e lly e l b ő sé g e s e b é d j é t é s p e r s z e k ia d ó s re g g e ­
lijé t é s v a c s o r á já t n a p o n k é n t e lf o g y a s z tja a n é lk ü l, h o g y e g y
h u n c u t f illé r r e l is h o z z á já r u ln a a z ö n sz e m é ly e s jó lé té t b iz to sító
h á z t a r t á s k ö lts é g e ih e z , ö n a b ö lo se k n y u g a lm á v a l e g y s z e r ű e n
t u d o m á s u l v e s z i, h o g y fe le sé g e a sz o m s z é d k e r ü l e t e g y ik n a g y
ü z e m é b e n s e r é n y é s f á ra s z tó m u n k á v a l m e g k e r e s i a z ö n m in ­
d e n n a p ijá t. H á l a a z é g n e k , n e m is p a n a s z k o d ik ö n , h is z e n a n é p i
d e m o k r á c ia b iz to s ítja a n ő k e g y e n jo g ú s á g á t, a m i a z ö n lo g ik u s
g o n d o la tv ilá g á b a n o ly a n é r te lm e z é s t k a p , h o g y h a v a n n e m d o l­
g o z ó fe le s é g , m ié r t n e le h e tn e n e m d o lg o z ó f é r j is ? ! Í g y m e g ­
a lk o to tt e lm é le te a la p já n n e m v á lla l se m m ifé le m u n k á t, n e m
m e g y á llá s b a , p e d ig a n n a k e lő tte k iv á ló m e s te r e v o l t s z a k m á já ­
n a k , m e l y e t k é n y e lm i s z e m p o n tb ó l m o s t m á r tö b b m i n t k é t é v
ó ta k i t a r tó a n m e llő z .
M in d e r r ő l szó e s e tt k ö z ö ttü n k , m ik o r f e lk e re s te m ö n t , h o g y
t á jé k o z ta s s a m a r r ó l a le v é lr ő l, m e l y e t a z ö n n e l sz o m sz é d o s l a ­
k ó k í r ta k n e k e m . A szó e ls z á ll, e z ú to n is f e lid é z e m h á t a k é t­
s é g te le n ü l jó s z á n d é k ú s z o m s z é d o k n é h á n y m e g á lla p ítá s á t ö n ­
r ő l, a k i g o n d t a l a n u l r u h á z z a f e le s é g é re a z ö n lé tf e n n ta r tá s i k ö lt­
sé g e it.
A z ö n la k á s á b a n , tis z te lt U r a m , n a p ir e n d e n v a n a b o tr á n y o s
v e s z e k e d é s , ö n m e g r ö g z ö tt a lk o h o lis ta , a k i n e m a k a r d o lg o z n i,
d e m in d ig is z ik , k ia b á l a f e le s é g é v e l é s o ly a n t r á g á r s z a v a k a t
h a s z n á l, h o g y a k ö r n y é k la k ó i f e l v a n n a k h á b o r o d v a . S z e r e tn é k
tu d n i : h o n n a n v a n ö n n e k p é n z e a z ö rö k ö s iv á s r a ? N e m elég,
h o g y fe le s é g e f á r a d ta n j á r h a z a a m u n k á b ó l é s e llá tja ö n t ,
v is z o n z á s u l m in d ig s z e m r e h á n y á s t é s o ly k o r v e r é s t is k a p ö n tő l.
A s z o m s z é d o k le v e lé t a f e n tie k b e n c s a k k iv o n a to s a n é s r ö v i­
d ítv e is m e r te tte m , d e e n g e d je m e g , h o g y sz ó s z e r in t id é z z e m a
h e f e je z ő r é s z t: „ L e h e te tle n n e k t a r t j u k — í r já k —, h o g y a m a i
v ilá g b a n e g y eg é sz sé g e s e m b e r in g y e n é lő le g y e n , n e d o lg o z z é k ,
h a n e m c s a k a n e h é z m u n k á t v é g z ő f e le s é g é t g y ö tö r je és élős-
k ö d jé k r a j t a . ”
í g y le tt, tis z te lt U r a m , ö n b ő l k ö z ü g y , e z é r t lá to g a tta m m e g
O n t o tth o n á b a n , ö n e lis m e rte , h o g y v a ló b a n a fe le sé g e t a r t j a
el, h o g y is z ik — d e c s a k a k k o r , h a p é n z e v a n , és p é n z e c s a k
o ly a n k o r v a n , a m ik o r e la d v a l a m i t s z e r é n y e n b e r e n d e z e tt l a ­
k á s u k b ó l.
M íg b e s z é lg e ttü n k , ö n já m b o r v o lt, s z e líd é s u d v a r ia s , ő s z in ­
té n b e v a l l o t t a : sz é g y e lle n é , h a n e v e a L u d a s M a ty ib a k e r ü ln e és
íg é r e te t te t t , h o g y e lm e g y d o lg o z n i, n e m is z ik é s n e m b á n t j a a
fe le sé g é t.
A n e v é t a z o n b a n n e m e z é r t h a llg a to m el. H a n e m a z é r t, m e r t
a z a z é r z é s e m , h o g y íg y n é v n é lk ü l m á s o k is m a g u k r a f o g n a k
is m e r n i. S a z ö n m a g á n ü g y é b e n e z a — k ö z ü g y .
 Rekordtermés Szegő Gizi rajza

M e g le p ő táb la
K aján T ib o r r a jz a
Kaland
S o h a n e m v o lta m a s z f a l t b e t y á r ,
N e m íg y is m e r n e k á lta lá b a n ,
S m a m e g lá tta m e g y n ő t a z u tc á n
É s fö ld b e g y ö k e r e z e tt lá b a m .

M i v o lt e h ir te le n jö t t é r z é s ,
E z a m é g so h a n e m ta p a s z ta lt?
M i fo g o tt m e g e n g e m a já r d á n ?
A h ő s é g t ő l o lv a d ó a s z f a l t . p U P A P fS T 5 0 tV ” >

Anna-bál előtt
N a g y a n y ó íg y s z ó lt: A n n a -b á l le s z ,
M e n n y i e m lé k és m ily e n é d e s ,
D e s z é p v o lt a z a s z á z a d v é g i
F ü r e d e n t á n c o l t e ls ő n é g y e s .

K is u n o k á j a e z t r e b e g t e :
É n n e k e m e g é s z m á s a m o ttó m ,
A z e l s ő ö tö s s z e b b l e t t v o ln a
A F ü r e d e n k is o r s o lt lo ttó n . . .
H id v ég h y F ere n c

M in t a p resszó b a n B e fő z é s id e jé n
M é száro s A n d rá s r a jz a K a a so r a j z a

- " N e m v o lt s z ív e m le s z a k íta n i e z e k e t a g y ö n y ö r ű b a r a c k o ­
kat . . .
 S z á z m i l l i ó le m e z é t a d t á k e l e d d ig .
É le tr a jz á é r t v e r e k e d n e k a k ö n y v k ia d ó k .
A h o lly w o o d i film g y á r o s o k t é r d e n á llv a
k ö n y ö r ö g n e k n e k i, h o g y v á lla ljo n e l e g y
film fő s z e re p e t. G o m b a m ó d r a s z a p o r o d n a k
a n e v é t v is e lő k lu b o k , v á r o s o k , c s a ta h a ­
jó k és b o ly g ó k .
Ig e n , R o o k y S te e v e n e v é t a lá z a to s a n
s z á r n y á r a k a p t a a v ilá g h ír. K in e k k e ll m a
m á r E lv is P r e s le y , P e r r y C o m o , F r a n k i e
L a in e , T o m m y S te e le , v a g y m á s p r e k la s z -
sz ik u s r o c k a n d r o lle r ? R o c k y S te e v e a z
ig a z i, a z ú j , a m in d e n t le ig á z ó . H a n g j á r a
m e g r e m e g a v ilá g , a b e te g e k m e g g y ó g y u l­
n a k , a z e g é s z sé g e se k m e g b e te g s z e n e k .
R o o k y S te e v e m a g a a d ia d a lm a s if jú s á g ,
a r itm u s , a jö v ő . A k i c s a k e g y s z e r h a l ­
lo tta a „ R o c k , ro c k
d id la m ”k e z d e tű d a lt,
az a ré g i m ó d o n
tö b b é m á r n e m é lh e t.
A m in a p a b b a n a
c s o d á la to s s z e re n ­
c s é b e n r é s z e s ü lte m ,
h o g y r é s z tv e h e tte m
R o c k y S te e v e s a jtó ­
é r te k e z le té n , a m e ly e t
az én ek esek én ek ese
a riz ó n ia i b ir to k á n ,
sz e ré n y e m , d e íz lé s e s e n b e r e n d e z e tt k a s ­
té ly á b a n t a r t o t t K a s té ly á t g y ö n y ö r ű ő s­
p a r k ö v e z i, b e n n e a z á lla to k s z a b a d o n é l­
n e k , a s a jtó n é p e s c s o p o r tja a z o n b a n e g é ­
s z e n c s e k é ly v e s z te s é g á r á n é r te e l a k a s ­
té ly f ő b e já r a tá t, m in d ö s s z e k é t r i p o r t e r t
é s h á r o m f é n y k é p é s z t té p te k s z é t a m e d ­
v é k . K é ts é g te le n ü l k á r é r tü k , d e á ld o z a ­
to k n é lk ü l n in c s e r e d m é n y . A z e n e tö r té -
n e le m e m lé k e z n i fo g r á ju k . A k a s té ly , a
n a g y R o o k y n y á r i k u c k ó ja , m in d ö s s z e
h á r o m s z á z sz o b á s. A te s tő r s z o lg á la to t e l­
lá tó liiv a tá s o s ö k ö lv ív ó k é p p e n n é h á n y
film g y á r o s t d o b ta k k i, a m ik o r b e lé p tü n k
a f ő k a p u n . A s a jtó é r te k e z le te t a k é k te ­
r e m b e n t a r t o tt á k m e g . A z e m e lv é n y e n o tt
ü l t R o c k y S te e v e , m e lle tte é d e s a p ja , J a ­
m e s A. S c h u lte is z , s a c s a lá d tö b b i ta g ja .
M e g d o b b a n t a s z ív ü n k .
Ig e n , e z tö r té n e le m . E z e k a z e m b e r is é g
n a g y p illa n a ta i, a m e ly e k e t n e m le h e t e l­
fe le jte n i. R o c k y a v ilá g s a jtó a l i g 8 0 0 0
k é p v is e lő je e lő tt (c sa k k o r lá to lt s z á m b a n
b o c s á to tta k k i m e g h ív ó k a t) b a r á ts á g o ­
s a n m o s o ly g o tt. Ig a z i fia ta l! J ó k e d v , f ia ­
ta lo s h a n g , ö n t u d a t é s o p tim iz m u s !
E lő s z ö r a z t k é r d e z té k m e g tő le , h o g y
v a ló b a n ő ír ja - e a sz á m a it.
— T e rm é s z e te s e n ! — v á la s z o lta . —
N e m h e ly e s a z ily e s m it m á s r a b íz n i. C sak
a z a jó , a m it a z e m b e r m a g a c s in á l m e g .
K ü lö n b e n is ő r ü lts é g p é n z t k id o b n i id e g e n
z e n e s z e r z ő r e é s s z ö v e g író ra .
A r r a a k é r d é s r e , h o g y k i t t a r t a le g ­
n a g y o b b zen eszerző n ek , csak a n n y it v á ­
la s z o lt, h o g y a s z e ré n y te le n s é g e t m in d ig
e líté lte .
F e l t e t t é k n e k i a z t a k é r d é s t, h o g y v a ­
j o n fe llé p -e f ilm b e n ? B o s s z ú s a n fe le k e ,
h o g y e r r ő l e g y e lő r e n e m le h e t szó. A z
a tíz m illió d o llá r , a m e ly e t a f ilm g y á r a k
f e la já n lo tta k n e k i, a z t m u t a t j a , h o g y a
f ilm e s e k m é g m in d ig a k iz s á k m á n y o lá s r a
a la p o z z á k ü z le ti p o litik á ju k a t. V e g y é k
tu d o m á s u l, h o g y R o c k y S te e v e sz e g é n y ,
de bü szk e, a k it
n e m le h e t k ö n y ö r -
ad o m á n y o k k a l m eg­
a lá z n i.
— Ig a z -e , h o g y r ö ­
v id e s e n m e g n ő s ü l?
— h a n g z o tt a k ö v e t­
k e z ő k érd és.
A f ia ta l m ű v é s z
a j k á n m o s o ly f u to tt
á t. V a ló b a n , h e te n ­
k é n t m in te g y sz á z ­
e z e r h á z a s s á g i a já n l a t o t k a p , d e ú g y g o n ­
d o lja , h o g y m é g n e m é r k e z e tt e l a z ig a z i,
8 k ü lö n b e n is m é g le k e ll h ig g a d n ia .
A z e g y ik ú js á g ír ó b iz o n y o s sz á llo n g ó
p le ty k á k r ó l is e m líté s t t e t t és e g y e n e s e n
f e lte tte a k é r d é s t, h o g y v a ló b a n je lö lte ti-e
m a g á t a z 1 9 6 0 -as a m e r ik a i e ln ö k v á la s z ­
tá s o n . R o c k y S te e v e e r é ly e s e n c á f o lta az
á lh lr t, k ije le n te tte , h o g y p o litik á v a l ú j a b ­
b a n n e m f o g la lk o z ik , k ü lö n b e n is a z e l­
n ö k ö k e t r o s s z u l fiz e tik .
M e g k é rd e z té k tő le a z t is, h o g y s z e rin te
m i a z o k a m in d e n e d d ig i m é r e te t tú ls z á r ­
n y a ló n é p s z e r ű s é g é n e k .
— A f ia ta ls á g o m ! — v á la s z o k a a d a l­
é n e k e s . — A jö v ő h ó n a p b a n le s z e k k i ­
le n c é v e s , s n o h a s o k a n tíz é v e s n e k n é z ­
n e k , m e g ő r iz te m g y e r m e k i k e d é ly e m e t.
A z u to ls ó k é r d é s e z v o lt:
— M i a v é le m é n y e E lv is P r e s le y r ő l?
A f ia ta l e lő a d ó m ű v é s z m e le g h a n g o n
v á la s z o lt:
— N a g y o n s z e re te m E lv is b á c s i t és
k ü lö n ö s e n a z t b e c s ü lö m b e n n e , h o g y n o ­
h a m á r h u szo n k ét éves, eb b en a k o rb an
m é g é n e k e l.
Feleki László

Int tu d ja , S á rik a ,
e g y s z e r ű m ű b ú to r a s z ta lo s
E s te a szig eten , szm ae mq á,n Ea kg y ipa tofám rbaaónk k iátitksooms
v a q y o k , d e s z e r e lm e m v é g ­
t e le n é s c s o d á k r a k é p e s.
Ha r á m n é z a z z a l a z ib olya
s z e m é v e l, ú g y é r z e m , m in ­
d e n t e lk ö v e t n é k m a g á é r t.
M ivel b iz o n y íts a m b e , h o q y
s z e r e te m ? Egy sz a v á b a
k e r ü l é s a láb ai e lé ra ­
k om a z e s th a j n a lc s illa g o t.
V a g y é p ít s e k e g y v illá t a
H old b an , k r á te r r e n é z ő a b ­
la k o k k a l? A k a r ja , h o q y to­
v á b b fe j le s s z e m E in stein r e ­
la tiv itá s e lm é le té t? V aq y
b ü sz k é b b le n n e r á m , ha
v llá q h lr ű f ilm s z ín é s z len ­
n ék ? E qy s z a v á b a k e r ü l, s
é n B r ig itte B a r d o t é s P so ta
Irén p a r tn e r e le sz e k ! Fel­
ta lá lo m a z ö r ö k m o z g ó t é s
k in c s e it . M a q á ért p illa n -
(M onológ) q ó z v a á tú s z o m a z A tlan ti
ó c e á n tl M aq án ak m e g v e ­
m e g s z ü n t e te m a tá r s b é r ­ s z e m a z e g y e n lít ő t. A ga
le te t. M a q á ért k ö ltó is le­
kán m á r v á n y p a lo tá já t é s
h e t b e lő le m , h e x a m e te r ­ e q y t e h e n é s z e te t , h o q y tej-
b e n m e g ír o m a z e m b e r i-
b e -v a jb a f ü r ö d h e s s e n l Ma­
s é q tö r té n e té t é s t á n c d a l­
q á é r t m in d e n á ld o z a to t vél*
s z ö v e g e t ír o k H orváth J e­
latok, S á r ik a , m o n d ja m e q
n ő z e n é j é h e z . M in d ezt c s a k
h á t, h o q y m it k ív á n ?
a z é r t , h o q y b ü s z k e le q y e n
. . . Mit? M icsod át? H oqy
rám m aqa, S á r ik a . A
e g y p o h á r s ö r t in n a? Ké­
F a u st-o t á td o lg o z o m z e n é s
r e m , a h o g y q o n d o lja . E gy
b o h ó z a ttá e q y lo n d o n i s z ín ­
p o h á r s ö r t Is k a p h a t. S e m ­
h á z r é s z é r e , v a g y Jobb­ m i a k a d á ly a . P o h á r sö r t.
s z é ls ő le s z e k a F r a d ib a n .
(M a g á b a n ) D élu tá n m á r v e t ­
H ázi p a p u c sb a n m e g m á ­
tem n e k i e q y p e r e c e t. Ez
s z o m a H im aláját é s el-
a z t h is z i, h o q y lo p o m a
é n e k le m S c a r p la s z e r e p é t
p én zt) . . .
a m ilá n ó i S c a la b a n . Ha
ó h a jtja , v ilá q k ö r ü li ú tr a v i­
G. Sz.
 A z Á llatk ertb en
S á n d o r K á ro ly r a j z a
- Ú g y lá ts z ik , id e h a lla ts z o tt a s z a b a d té r i sz ín p a d e lő a d á s a . . .
Egy kiadványt lapozgattam.
Hirdetésre leltem abban:
— „ V á la szté ko s ételeket
Ki-ki Ramacspusztán ehet.”
Másik lapon másik reklám
Valóságos hálót vet rám:
„Tócsa-laki szövetkezet
Kitűnő étterm et vezet.
Ehet, aki odatéved,
ÉTELKÜLÖNLEGESSÉGET!”
Gondolatban láttam, ahogy
Pesti Gundel magába rogy.
Evő-köre Tócsa-lakra
Utazik el jó-falatra.
Világhírű konyhaséfek
Tanácsokat honnan kérnek?
Receptjéért babnak, töknek —
Ramacspusztán könyörögnek!...
Újabb lapon új szövegtől
Egyensúlyom szinte megdől:
„Aki csinos, aki ápolt,
Minden férfi készruhát hord!”
Hinnye, mondom, legyünk észen,
Ha a ruha nincsen készen,
Varratlan a nadrág szára,
Ki húzná azt úgy magára?
K. Tóth Lenke
T ú ln a g y k érés
S c h w o tt L a jo s r a j z a
- É d e s ö re g e m , é n is a r r a m e g y e k . L égy
m a g a d d a l!
lF m Y fír ^ y -(^
G e n fi p illa n a tk é p
L ip in s k i r a jz a
- A z én á llá s p o n to m a k ö v e t k e z ő . . .
Sürgönystílusban . . .
A k o n z e r v a tív o ly a n e m b e r ,
Mi a h a la d á s? A m a d a r a k
a z e lő t t a te le fo n d r ó to n ü lte k , aki s z e r e lm e s a m e g le v ő z ű r ­
m o st p e d iq á tk ö ltö z te k a z a n ­ z a v a r b a ; a lib e r á lis, v e le e l­
ten n á k ra . le n té tb e n , ÚJ zűrzavarral
a k a r ja f e lv á lta n i a m a it.
Mi a k ü lö n b s é g a t e v e é s a z •
e m b e r k özött? A t e v e e g é s z
h é te n át tu d d o lg o z n i, a n é lk ü l, E g é szség csa k e g y v a n , de
h o g y in n a , v is z o n t a z e m b e r b eteg ség ezer.
e g é s z h é te n á t tu d in n i, a n é l­ J u lia n T u v i n
k ü l, h o g y d o lg o z n a .
P ersp ek tív a
T iltott g y ü m ö lc s ö t n e e g y é l F e r s te r r a jz a
m ű f o g g a l.
Ha m e g r a g a d ta d a z e le f á n ­
tot k é t h á tsó lá b á n á l f o g v a é s
ö ki a k a r s z a b a d u ln i, n e e r ő l­
te sd a d o lg o t.
D ob d b e a s z e r e n c s é s e m ­
b e r t a v íz b e — é s ő h a lla l a
s z á já b a n ú sz ik ki.
J ú liu s a z a h ó n a p , a m ik o r
a v illa m o s o n n em s z a b a d k i­
n y itn i a z t a z a b la k o t, a m e ly i­
k et Jan u árb an n em le h e te tt
b e c s u k n i.
A z e g o is ta a z , a k i tö b b e t
g o n d o sk o d ik m a g á r ó l, m in t
r ó la m .
•
E g y a ss z o n y n a k : , K ár, h o g y
n e m ism e r te m m a g á t h ú s z k i­
sz ív e s, v ig y é l lóval a z e lő t t.” - H a e z a z é n le g b o ld o g a b b
k o r s z a k o m , m i le s z k é s ő b b ?
«
 A stran don G e o ló g u s a p e sti stran d on Itt valahol víznek kell lennie
Szepes M a g d a ra jz a L e a k o n zerv a tiv izm u ssa l!
V á rn a i G y ö rg y ra jz a T o n c z T ib o r r a jz a

- Felháborító, hogy ezek a taknyos lányok milyen kihí

vóan öltözködnek!
Látja, Piriké, igy mennyivel kellemesebb!?
T o n c z T ib o r ra jz a
■Szabadtéri L aci -Kort yh B a la to n i
H egedűs Is tv á n ra jz a

I g y g o r \d o ltS l(.

Í g y h a s z n á ltá é ///

Na, hogy úszom. Mancika? S za b a d té ri l(alapmocielle.K

Modell-Jzabad m id é/a:/(a/dz
Vanília E p é t'^

K ö télh ú zá s
K ezd a Jenőt,otthon
Jaj, istenem, ótthonhagytam a fürdőruhám felső részét) egy gombostűt nem
m ozdítana m egt P ó zn a m á sza s
Nem baj. Ügyis egyrészes a divat. T ű ziJ á té k ■CyereJam folytasd innen
en le h e t a Szpoitnyilf,csakKutyával’
en m ár K ifáradtam !!!
E g y k is m e llé k jö v e d e le m T o n c z T ib o r ra jz a K á n ik u lá b a n
A s z e n t d ile m m á ja
T o n c z T ib o r r a jz a

Halló, én kihúzom, de remélem, van magán fürdőruha? V á rn a i G y ö rg y ra jz rr

 A t o m i j a . a lu ir ö n G e r a td
P h ilip e le n n i? — su tto g j:) f ü ­
le m b e a r e n d k ív ü li a já n la to t
V irtik li V e n d e l F o d ra -/m e s te r.
— U g y an , kedves m e s te r,
s z a v a m r a , k o m o ly a b b e m b e r ­
n e k g í . d e ltá m ö n t. M ié rt a k a r ­
n é k é n G e r a r d P h ilip e le n n i?
E s h a a k a r n é k is, m it te h e t ö n
e z é rt ?
— M in d e n t! M e rt é n e g y
o ly a n G e r n rd - f riz u r á t k n n y a r í-
to k k e g y e d n e k , h o g y k e g y e d
m e g c s ó k o lja é r te a k ö n tö s ö m
sz e g é ly é t.
— T u d ja , m it? N e k a u y a -
rítsoTi n e k e m G e r a r d -f riz u rá t,
k a n y a rílso n n ek em e g y k ö zö n ­
sé g es f r i z u r á i , o ly a t, a m ily e t
m á r tiz e n ö t é v e k a n y a r ítg a t
n e k e m , k e d v e s V irtik li m e s­
te r . . . N a h á t !
— S a jn á lo m k e g y e d e t, é g y
lá ts z ik , le l e t t a z é le t ö rö m e irő l,
p e d ig t u d j a a z t, h o g y jö n n e k
a n ő k e g y ily e n G e m r d -ír iz u -
r á r a ? M in t m é h e c s k e a v ir á g ra ,
m in t c s e re b o g á r a f é n y re !
— U gyan h a g y ja m ár,
m o n d ta m , h o g y n e m k e l l !
— N e m k e ll, n e m k e ll . . .
D e m a j d k é n e . h a a h a j e lsz á ll,
a fej m e g m a r a d . K e g y e d öreg ,
r e s z k e tő f e jű b á c s i le sz e g y s z e r,
a k i v is s z a g o n d o l e lv ih a r z o tt if­
jú s á g á r a és b ő g v e fo g ja sir a tn i
a r é g i n a g y s a n s z á t, m ik o r G e­
r a r d P h ilip e le h e te tt v o ln a . . .
.. . A v é r la s s a n to lu ln i k e z d
a fe je m b e . A s z e re n c s é tle n fe ­
je m b e , m e ly e n V ir tik li m e s te r
G e r a r d - f r iz u r á t a k a r c s in á ln i.
E s r á a d á s u l m e g s z ó la l a s a ro k ­
b ó l e g y m á z s á s r o z m á r, d e r ű ­
se n k u r u tty o ló b á jtö m e g , és
a z t m o n d ja :
— D ö n ts e m á r el, k é r e m ,
hogy ak ar-e G e r a r d P h ilip e
le n n i v a g y n e m , u g y e b á r , m e r t
m á s is n y ir a tk o z n i a k a r , u g y e ­
bár . . .
— ö n c s a k n e s z ó ljo n b e le
— c s a t t a n t fel V irtik li m e s te r.
N á lu n k m in d e n á lla m p o lg á r ­
n a k j o g á b a n á ll, h o g y a k a r-e
G e r a r d P h ilip e le n n i é s k e ­
g y e d u g y e b á r m é g isc sa k a k a r ?
— f o r d u l h o z z á m és r á m n é z
m erő n .
— N e m a k a r o k , d r á g a V ir­
tik li m e s te r , n e m a k a r o k ! —
és é r z e m , h o g y v a la m i c s e n d e ­
se n s z o r o n g a tn i k e z d i a to r k o ­
m a t.
— P e d ig lia tu d n á . . .
— N em i
— S z é p h u llá m o s . . .
— N em !
— T íz é v e t f i a t a l í t . . .
— A ltk o r se m !
— N a ió , h á t n é z z e , k é ­
re m . . . É n k e g y e d e t tiz e n ö t
é v e s tu c c o lo m , d e k e g y e d m é g
n em tu d ja , h o g y v a n eg y rö g ­
e sz m é m . I l a e g y s z e r r á m jö n ,
h o g y G e r a r d - f r iz u r á t k e ll csi­
n á ln i. é n c s in á lo k . E z n á la m
le lk i k é n y s z e r . T e h á t v á la s z th a t
k e g y e d . V a g y m e g n y ír o m v a g y
k in y ír o m ( b o c s á n a t a z e rő s k i­
fe je z é s é rt).
E z t m á r c s a k s u tto g ja a
m e s te r, d e a h a n g ja e sz e lő s és
a te k in te te n y u g t a l a n u l v ib r á l.
A s a r o k b a n h a lk rö ffe n é s , a
r o z m á r r ö h ö g . Ü g y lá ts z ik , jó l
m u la t r a j t u n k .
— I d e f ig y e lj, te p is z o k —
sz isz e g e m V ir tik li m e s te rn e k
—, r a j t a m n e r ö h ö g jö n se n k i,
é n b e lő le m n e c s in á lj b o lo n d o t,
a fe n e e g y e n m e g . É s n e t á n ­
c o lta s d b o r o tv a é le n id e g e im e t,
m e r t lia t e b e lő le m G e r a r d
P liilip e - e t c s in á ls z , é n b e lő le d
h u llá t c s in á lo k .
— M á r p e d ig a z é r t is G e r a r d
P h ilip e le s z e l, a z is te n f á já t —
h ö r ö g V e n d e l é s n e k ie s ik a h a ­
ja m n a k , m ik ö z b e n a s a r k i r o z ­
m á r ú j s á g b a c s o m a g o lja a f e jé t
k ín já b a n , h o g y fe l n e n y e r í t ­
se n é s lá to m , h o g y r e z e g a h a ­
sa.
E lö n t a fo rr ó s á g , é r z e m ,
h o g y a g u ta k ö r n y é k e z . V e n d e l
le c s a p , v ijjo g v a c s a tto g a z o l­
ló ja , a h a j a m r ö p k ö d , c s a k ú g y
p o r z ik . . .
. . . A z tá n d e r m e d te n b á m u ­
lo k a t ü k ö r b e , a f r iz u r á m sz á ­
n a lm a s m a r a d v á n y a i r a . Ü g y
n é z e k k i, m i n t e g y k e d é ly b e te g
s ü n d is z n ó . A v e n d é g e k ü v e ­
ges s z e m m e l d ö m ö c k ö lik m a ­
g u k b a a f e ltö r ő r ö h e jt, m ik o r
V irtik li m e s te r d ia d a lm a s a n fel-
ü v ö lt:
— E g y d a ra b G e ra rd P h i­
lip e , k a s s z a , n y o lc f o r in t ö t­
ven ! /
N y o lc ö tv e n ! r - s ik o lt fe l
b e n n e m a n a g y fe lism e ré s. H á t
e z é r t k e lle tt n e k e m G e r a r d P h i-
lip e -n e k le n n i.
S a n a g y r o z m á r , m íg n y ö g ­
v e h u p p a n a h e ly e m r e , s z á n a ­
k o z v a m o n d ja : «
— É n a k a rtá rs a t n e m a k a ­
r o m m e g b á n ta n i, d e 'a k a r t á r s
— E g y s im a n y ír á s , h á r o m -
n y o lc v a n é r t! — v e t e t t é o d a a
n a g y r o z m á r V ir tik li m e s te r ­
n e k , c s a k ú g y fo g h e g y rő l.
S a k k o r — h a tá r o z o tta n e m ­
lé k s z e m — a m e s te r s z e m é b e n
ö rd ö g i v illa n á s t lá tta m .
H á r o m h é t m ú lv a p e d ig a
n ag y ro z m á r jö tt szem be v e ­
le m , l e s ü tö tt te k in te tte l é s —
G e r a r d P h i l i p e - f r iz u r á v a l . . .
F ü lö p G yörgy

— A d j ta n á c s o t. M eg s z e re tn é k n ő s ü ln i.
— T a lá n le g jo b b lesz, h a v á la s z ta s z
egy le á n y z ó t. ..
— \ z m á r m e g v a n . De la k á s k e lle n e !
— B e fiz e ts z a z O T P -n c l n e g y v e n e z e r
fo rin to t., és . . .
— Az v is z o n t n in c s . P illa n a tn y ila g
n e g y v e n ö t fo rin t h ú s z fillé r a z ö ss z v a -
Ptyonom — s m u ta tta is a p é n z tá r c á já t.
A zt h itte m , tr é fá l v e le m , d e a h o g y a r c á r a
n é z te m , m e ly n e k já m b o r s á g a c sa k a
m é ly te n g e r i h a la k é h o z v o lt fo g h a tó , e lv e ­
te t t e m e z t a g o n d o la to t. Ó v a to s a n m e g ­
k é r d e z te m :
— E s h o g y a n a k a r s z a k k o r la k á s t sz e ­
re z n i ?
— H o g y h o g y h o g y a n ? H á t íro k a t a ­
n á c s b a e g y k é r v é n y t, h o g y sz ü k sé g e m
v a n la k á s r a , m e r t n ő s ü lö k . C sak s z e re t­
n é m , h a se g íte n é l m e g f o g a lm a z n i. . . M i
b a jo d v a n ? !
E g y d a r a b ig n e m b ír ta m s z ó h o z ju tn i
a n e v e té s tő l. M ik o r le c s illa p o d ta m , m e g ­
k é r d e z te m E le m é rt, m in t a k i n e m h is z a
s a j á t f ü lé n e k :
— S z ó v a l la k á s t ig é n y e ls z , é s v a n
n eg y v en ö t h ú szad ?
— N em , csak h u sz o n h á ro m h a tv a n a m ,
m e r t a k u ltú r o s n a k k i k e ll f iz e tn e m k é t
je g y e t. D e m i ü tö tt b e lé d m e g in t, n e m é r ­
te le k 1
— N e ölj m e g , E le m é r, a h ü ly e s é g e d ­
d e l — f u ld o k o lta m —, h u s z o n h á r o m fo ­
r i n t j a v a n , é s la k á s t a k a r ! K é r v é n n y e l! D e rű s D o b o g ó k a b a r é s z ín h á z ig a z g a tó já ­
S ú jb ó l e lfo g o tt a n y e r íté s , m i r e E le ­ h o z , a k i r ö g tö n s z e r z ő d te te tt, é s e s té n ­
m é r m e g s é rtő d v e tá v o z o tt. k é n t s z te p p e lv e e lé n e k e lte m r ig m u s b a
s z e d e tt e lk é p z e lé s e m e t a la k á s s z e rz é s rő l.
T egnap is m é t ta lá lk o z ta m v e le .
Ó riá s i s ik e re m v o lt, m in d e n k i e g y e té r te tt
— V a n la k á s ! — ú js á g o lta r a g y o g v a . a b b a n , hog y ek k o ra b aro m ság o t m ég n e m
— H o g y a n ? K érv én y re? h a llo tta k . A D e r ű s D o b o g ó m e lle tt m é g
— N e m eg é sz e n . M ik o r k in e v e tté l, G é­ h a k n iz ta m is a s z á m o m m a l, s íg y fé l é v
z á h o z f o rd u lta m , e lm o n d ta m n e k i, m i a a la tt ö s s z e jö tt e g y c s in o s k is s u m m a . N a -
h e ly z e t, m ir e ő is n e v e tő g ö r c s ö t k a p o tt. m á r m o s t a s z o m s z é d u t c á b a n é p íte n e k
L a jo s h o z o r v o s t k e lle tt h ív n i, m e r t n e m e g y o té p é s h á z a t, r e m e k k ilá tá s , ú i la k á s ,
h u t a a b b a h a g y n i a r ö h ö g é s t, J ó s k a b á c s i­ m é g isc sa k jo b b , m i n t h a b e n t a v á r o s b a n
r a r á j ö t t a f é lo ld a li g u ta ü té s , E m i l m é g u ta ln a k k i e g y e t . . .
m a is h ö rö g , h a m e g lá t. Á lta lá b a n k a c a ­ — É rte le k — m o n d ta m k iss é ir ig y k e d ­
g á s k ís é rte m in d e n ü tt e lő a d á s o m a t, t ö b ­ v e , s b ú c s ú z n i k e z d te m . E le m é r a z o n b a n
b e n ú g y j á r t a k , m in t é jje l a tű z z e l já ts z ó b iz a lm a s a n m e g fo g ta a z e g y ik k a b á tg o m ­
k is g y e re k . I s m e r ő s e im to v á b b m e s é lté k is ­ b o m a t, s k ö n y ö r ö g v e k é r d e z te :
m e r ő s e ik n e k s e g y id ő b e n a v ic c - á r f o ly a ­ — C sak a z t á r u ld e l n e k e m , h o g y m ié r t
m o n e g y e n é r té k ű v o lta m M ó r ic k á v a l m e g n e v e t m in d e n k i, h a a k é r v é n y r ő l b e s z é ­
a ta u íló n é n iv e l. [ le k ? !
— D e h o g y a n le tt e b b ő l la k á s ?
— V á rj c sak . V égül e lju to tt a h ír e m a H egyi G yörgy

A . h e r v a s z tó k P e s te n é ln e k . L e h e t,
h o g y é ln e k m á s v á r o s o k b a n is , d e b iz ­
to s , h o g y s e h o l a n n y ia n , m i n t é p p e n B u ­
d a p e s te n . A h e r v a s z tó k n e m s z e re tik , h a
b iz a k o d ó v a la k i, jó k e d v ű , v a g y p lá n e
o p tim is ta . A m o s o ly n a k m é g a z á r n y é ­
k á t is le tö r ö ln é k a z a r c o d r ó l. A le lk e s e ­
d é s t k ü lö n ö s e n k i n e m á llh a tjá k . M in ­
d e n le lk e s e m b e r t ú g y k e z e ln e k , m in t
e g y h ü ly é t. E g y s z a k k é p z e tt, v é r b e li h e r -
v a s z tó n a p o n t a h ú s z - h a r m in c e m b e r n e k
is l e t u d j a h e r v a s z ta n i a z é le tk e d v é t.
E z é r t n e v e z ik ő k e t h e r v a s z tó k n a k .
T e g y ü k fe l, h o g y tíz e z e r f o r in to t n y e r ­
té l a to tó n . M it m o n d e r r e a h e r v a s z tó :
— T íz e z e r f o r in t r o s s z a b b , m i n t se m -
m i. M o n d d , h o g y v e s z e l e g y m a g n e to ­
f o n t v a g y e g y f rid z s id e rt. B o ld o g a b b le ­
s z e l? N e k e m v a n m in d a k e t t ő é s te g ­
n a p e g é s z é jje l s ír ta m . . .
H a sz e re lm e s v a g y , ó v a k o d j a ttó l,
h o g y e g y h e r v a s z tó v a l ta lá lk o z z , m e r t
r ö g tö n k id e r ü l, h o g y m in d e n n ő e g y ­
f o r m a é s h a n é g y h e ti g ü rc ö lé s á r á n fe ­
k e té r e s ü tte tte d m a g a d a n a p o n , a h e r ­
v a s z tó a z , a k i m e g á lla p ítja , h o g y m á j ­
b a j o d v a n é s f o r d u lj s ü r g ő s e n o r v o s h o z .
K ö z b e n n e g o n d o ld a z t, h o g y a h e r ­
v a s z tó ir ig y r á d . F e n é t. N e m te s z m á s t,
m i n t f ö lé n y é t g y a k o r o lja .
T e g y ü k fe l, h o g y a z ű r r a k é tá é r t le l­
k e s e d s z , a m e ly e t is m é t s ik e re s e n lő tte k
k i a v ilá g ű r b e . A h e r v a s z tó e r r e s z á n a ­
kozva néz rá d :
E L M É L E T ÉS Q Y A K O R L A T
avag y: az esztéta o tth o n
— M ondd, m i h asznod v a n neked
e b b ő l? A z t h is z e d , h o g y h o ln a p tó l k e z d ­
v e té g e d is k i f o g n a k lő n i a K á lm á n
u tc a s a r k á n , h o g y m in é l h a m a r a b b é rj
a H ő s ö k t e r é r e ? N e m . T o v á b b r a is a t r o ­
lin fo g sz u t a z n i , a h o l le ta p o s s á k a z ö n ­
é r z e te d e t . . . í g y le tté l ó riá s . M o n d d m á r ,
h o g y t u d o d , m e k k o r a lé g n y o m á s v a n a
V é n u s z tó l b a l r a . . . K in n v a g y a v íz ­
b ő l. . .
R e g g e l e lm é g y h a z u lr ó l f r is s e n és este
é l e tu n tá n é r k e z e l h a z a . M ié r t? M é rt
k ö z b e n m e g d o lg o z ta k a h e r v a s z tó k .
T ő lü k tu d o d m e g , h o g y m ű b ő r c ip ő t
v is e ls z ö ts z á z é r t és h o g y m i n d e n e m b e r,
a k i Z s ir á f - s ö r t is z ik M a g y a ro r s z á g o n , sik ­
k a s z tó . O k v ilá g o s íta n a k f e l a r r ó l, h o g y
a F e k e te - te n g e r p a r t j á n , a h o v á n y a r a ln i
m é g y , ö tv e n f o k m e le g v a n á r n y é k b a n ,
h a u g y a n v a n á r n y é k , és j ó le s z , h a k á ­
v é f ő z ő t v is z e l m a g a d d a l, m e r t p o c s é k a
k á v é . ö k a d j á k tu d to d r a , h o g y a z e m ­
b e r e k g o n o s z a k é s ő k m o n d j á k k in e v e ­
z é s e d a lk a lm á b ó l a z t, h o g y a z é le tn e k
K a já n T i b o r r a j z a
n in c s é r te lm e , b o ld o g a z , a k i id e jé b e n
f e la k a s z tja m a g á t. A h e r v a s z tó le b e s z é l
a te r m é s z e tr ő l, m e r t a z te le v a n b o g a ­
r a k k a l és le b e s z é l a h a lh a ta tla n s á g r ó l,
m o n d v á n : m i v a n n e k e d a b b ó l, h a e l­
n e v e z ik ró la d a L é g sz e s z u tc á t, a m ik o r
m á r ú g y is m e g v a g y d ö g ö lv e .
A h e r v a s z tó a v ilá g e g y e te m e t is e l­
v e s z i tő lü n k . A c s illa g o s é g b o lt v é g k é p p
n e m im p o n á l n e k i. E g y s z e r , e g y k ö ltő ,
v e r s e t a k a r t ír n i a te lih o ld ró l. E g y h e r ­
v a s z tó l e ü lt m e llé é s íg y sz ó lt:
— M o n d ja , m i t b á m u l a z o n a v a c a ­
k o n ? A z t u la jd o n k é p p e n e g y sá rg a tá n y é r ,
a m e ly e n fo lto k v a n n a k , m e r t n in c s r e n ­
d e s e n e lm o s o g a tv a . M ié r t a k a r m a g a
v e r s e t ír n i e g y m o c s k o s tá n y é r r ó l?
A k ö ltő a z ó ta ú t á l j a a h o ld a t, a b b a ­
h a g y t a a v e r s ír á s t é s e lm e n t m ű k r itik u s ­
nak.
A h e r v a s z tó k e lle n n in c s v é d e k e z é s .
S o k a n r o k o n s z e n v e z n e k v e lü k tito k b a n ,
a h e r v a d á s b a n v a n v a l a m i r o th a d t b á j.
E g y íz b e n , m e g p r ó b á lta m fe llá z a d n i,
k o c k á z ta tv a , h o g y n e v e ts é g e s s é te s z e m
m a g a m . E re z v e , h o g y m á r a z e n y é s z e t
i l l a t á t á r a s z to m , í g y s z ó lta m a z e g y ik
h e r v a s z tú m h o z :
' — N e m sz é g y e lli m a g á t? A lig h o g y
ö s s z e s z e d te m m a g a m , m e g in t r á m tö r ?
S z é ttá r ta a k a r j á t é s íg y sz ó lt:
— S a jn á lo m , u r a m ! E n g e m is h e r -
v a s z ta n a k !
Gádor Béla 11

C s é p lé s id ején
fa sttf^é x tS bdásdw tík.
A z e m b e r i h a n g m in d ig jó le s ik . M e g ­
le p e té s s e l v e g y e s h á lá v a l h a l l o t t a m a z
e g y ik n a p a M e te o ro ló g ia i I n t é z e t je le n ­
té s é b e n e z t a m o n d a to t:
— M a u g y a n o ly a n m e le g le s z , m in t
te g n a p v o lt.
E z a k ö z v e tle n s é g , e g y s z e rű s é g é s é r t­
h e tő s é g s z ív e n ü tö tt. E z t a m o n d a to t
a k á r m e ly ik e g y s z e rű h a la n d ó e lm o n d h a t­
t a v o ln a . N e m v o lt b e n n e s e m m i h i v a t a ­
lo s v a g y tu d o m á n y o s íz. N e m a z t m o n d ­
t a a z id ő já r á s tu d o m á n y k é p v is e lő je , h o g y
„ a h ő m é r s é k l e t te g n a p i m a x i t n u m á h o z
k é p e s t v á lto z á s n e m v á r h a tó ”, se m az t,
h o g y „ a s a r k v i d é k i h id e g l é g tö m e g e k ,
a m e l y e k h a z á n k fe lé k ö z e l e d n e k , m a m é g
n e m b e f o l y á s o lj á k a h ő m é r s é k le te t, a m e l y
a te g n a p i s z i n t e n m a r a d ”. N e m , e g y s z e ­
r ű e n é s v ilá g o s a n k ije le n te tte , h o g y m a
u g y a n o l y a n m e le g lesz, m in t t e g n a p v o lt.
M ily e n s z é p lesz, h a a M e te o ro ló g ia i
I n t é z e t m a j d e z t je le n ti:
— J u j , d e m e le g le s z m a !
N em mindig a tegeződés jelenti a jóviszonyt
— Nem tudok maga nélkül é ln i!
E h eti hirdetésünk
V a sv á ri A n n a r a jz a
Ä f f ? *
* ^ € J: j >uL £ S
• ' £ 6 Y -1 < E T i / ■ , ,
A la b d a r ú g ó k , a z a tlé tá k , s m á s v e r ­
s e n y z ő k elég g é e l p u h u lt e m b e r e k . A le g ­ G a z d a g v á la s z té k
n a g y o b b m e le g b e n is tr ik ó v a l fe d ik b e az Á lla m i K ö n y v e sb o lto k b a n
f e ls ő te s tü k e t. A z ig a z i s p o r te m b e r e k a n é ­
z ő té r e n ü ln e k , ö k m e z te le n fe ls ő te s tte l
d a c o ln a k a n a p s u g a r a k k a l, A s p o r tp á ­
l y á k n é z ő te r e m a n a p s á g , k á n ik u la id e jé n
a f é rf in k strip -te a s e m u t a t v á n y á n a k s z ín ­
h e ly é v é v á lt. A v á lto z a to s s á g k ü lö n ö s e n
m e g k a p ó . K o p la ló m ű v é s z e k re e m lé k e z te tő
te r m e te k , k iá lló b o r d á k é s la p o c k á k , m á s ­
CORVIN
fe lő l k ü lö n b ö z ő s z ín ű s z ő rz e tte l f e d e tt n e ­
h é z s ú ly ú sz u rk o ló k id é z ik fe l a p a r a d i ­
c s o m i á lla p o to k a t. V a n n a k k id o lg o z o tt
f e ls ő te s tű s p o rtfé rfia k , d e v a n n a k , a k ik ­
r ő l m e s s z ir ő l le r í, h o g y a sz e lle m e m b e ­
r e i. V a n n a k , a k ik lá t h a t ó a n h o r m o n z a v a ­
ro k k a l k ü zd en ek , m á so k n a k a g y o m ru k
n in c s r e n d b e n . A s p o r tte le p e k n y á r i n é ­
I l i i Hl U H
z ő te r é n e k az ő sz in te sé g e u to lé r h e te tle n .
N e m le n n e h e ly e s a n a p n a k k ite tt n é z ő ­
té r r é s z le te k e t e lk e r íte n i, s k iír n i r á j u k :
„ F É R F I N APOZÖ” ?
f. 1.
S z ttr- S z a b ő J ó z s e f r a j z a
S zerk esztő ség ü n k b e szám os
olvasónk k ü ld k é z ira to k a t k ö z­
lés c é ljá ra . M inden k é z ira to t
elolvasunk, d e b írá la to t csak
azo k ra a k é z ira to k ra k ü ld ü n k ,
am ely ek b en a h u m o ro s írói
te h e tsé g n e k je lé t lá tju k . A m eg
nem felelő k é z ira to k m eg ő rzé­
sére n e m v á lla lk o z h a tu n k .
Nem tudok veled é ln i!
 H iv a ta lo s út
G e rö Sándor ra jz a

- íg y a c s a lá d o m is v elem u ta z ik , és b e lé m se m k ö th e tn e k . . .

Rakétakilövő a megegyezés után

K a já n T ib o r r a j z a
e s z é lh e tn e k n e k e m a k á r m it, ja v u l­
t a k a z e rk ö lc s ö k .
É v e k ó ta f ig y e le m p é ld á u l a z ú js á g o k
r e n d ő r i h ír e it, d e m é g e g y e tle n e g y s z e r
se n ^ |l v a s t a m v á ltó h a m is ító k r ó l.

a a m a i f ia ta lja in k r a g o n d o lo k ,
b ü s z k e s é g , a g g o d a lo m és k é ts é g b e e s é s
f o g el,
A z if jú s á g o t n e m é rd e k li m á s , c s a k az
ö ltö z k ö d é s , a m u n k a , a c s u rg li, a te c h ­
n i k a , a r a b ló - u lti, a s p o rt, a n ő c s k é k , az
ir o d a lo m , a p é n z , a p o litik a i k ö z g a z d a ­
s á g ta n , a d z s e s s z , a k o m o ly z e n e , a disz-
jhó v ic c e k , a tö r té n e le m .
M in d ig n a g y o n sz o m o rú b o ld o g le sz e k ,
!ia m e g p illa n to k a z u tc á n , s z ó ra k o z ó h e ­
ly e n , g y á r b a n , h i v a t a l b a n e g y - e g y sz o lid ,
l i á n y a v e t i f ia ta le m b e r t, r á g ó g u m in k é-
ÍŐ d z v e , n e m k é r ő d z v e , e g y s z ín ű in g b e n ,
in g b e n , s z ű k n a d r á g b a n , b ő n a d ­
r á g b a n , c o w b o y - n a d r á g b a n , n a d r á g n é l­
k ü li z a k ó b a n , z a k ó n é lk ü l, s z im p la , d u p ­
l a ta lp ú , h e g y e s , tö m p e , o k ta é d e r , r o m ­
b u s z a la k ú c ip ő b e n .
K é rd e m é n , h o v a v e z e t ez az ú t? A n i­
h iliz m u s b a , Z u g lig e tb e , a f e r tő b e , csak
Kisváros
i d e a s z o m s z é d b a és a ra g y o g ó jö v ő b e . H e g e d ű s I s tv á n r a j z a
A n e m k í v á n t r é s z tö rle n d ő .
í K
é s v e é r k e z te m a m o z ib a , m á r j a v á ­
b a n p e r g e tt a h ír a d ó . A m ik o r v é g r e m e g ­
t a lá lta m a h e l y e m e t a so r k ö z e p é n , o d a ­
f o r d u lta m a s z o m s z é d o m h o z é s m e g k é r ­
d e z te m :
T e s s é k m o n d a n i , s o k a t m u la s z to t­
ta m ?
— H á r o m v íz ie r ő m ű -é p íté s t! — h a n g ­
z o t t a r ö v id v á la s z .
A
tö r té n e le m m in d ig é rd e k e lt.
M á ty á s k i r á l y is s o k a t f o g la lk o z ta tta
k é p z e le te m e t. B o n f in itő l k e z d v e P e c c h i-
n o li A n g e li p á p a i le g á tu s f e lje g y z é s é ig
m i n d e n t e lo lv a s ta m , a m i e r r ő l a k o r ró l,
M á ty á s r ó l sz ó l. D e a tö r té n é s z e k le g b u z ­
góbb k u t a t á s a i , a le g tá r g y ila g o s a b b fe l­
je g y z é s e k , le v e le k , o k ir a to k s e m t u d já k
te lje s h ű s é g g e l m e g e le v e n íte n i e lő ttü n k
H u n y a d i M á ty á s a la k já t.
M á ty á s k i r á l y r ó l le g tö b b e t M á ty á s k i­
r á l y t u d n a e lm o n d a n i. É p p e n e z é r t n a g y
iz g a lo m m a l k é s z ü lő d ö m a z I s m e r e tte r je s z ­
t ő T á r s u la t k i r á n d u l á s á r a , a m e ly n e k a z a
címe:
„ M á ty á s k i r á l y n y o m á b a n a b u d a i h e ­
gyekben”
D e j ó v o ln a e lc s íp n i!
M ikes G yörgy

l V i a g d a ú j s z o k n y á ja n a g y a z é r t v o lt r ö v id , m e r t r ö v id
f e ltű n é s t k e lte tt. M in tá ja E u ­ s z o k n y á t v is e ln e k a n ő k . D e
r ó p a h e g y - és v í z r a j z i té r k é p é t íg y is p o m p á s á lla ts e r e g le t ta r ­
á b r á z o lta . E lö l l á t n i le h e te tt k í t o t t a a c s o d á la to s s z o k n y á t.
K r o k o d ilo k á s íto tta k , fla m in g ó k
G ib r a ltá r t, o ld a lt a z A lp o k r e ­
g é n y e s t á ja it, h á t u l H e g y e s h a ­ n y ú j t o g a t t á k a n y a k u k a t , m a j­
lo m és fe s tő i k ö r n y é k e ü tö tte m o k k e rg e tő z te k é s a d e r é k n á l
a z a n y a o r o s z lá n k é t k ö ly k é t
m e g a n é z ő s z e m é t. J u c ik a is
a n é z ő k k ö z é ta r to z o tt. S á p a d ­ tá p lá lta .
t a n b á m u l t a a s z o k n y á t. S á ­ — A fia m e z e n a s z o k n y á n
p a d t a n , d e n e m c sü g g e d te n . t a n u l j a az á l l a t t a n t — m o n d ta
N e m s o k á r a o ly a n s z o k n y á b a n sz e ré n y e n M ag d a, b iz o n y ítv á n ,
m u ta tk o z o tt, a m e ly a v ilá g ösz- h o g y nem csak a d iv a tta l, h a ­
sz e s ú js á g ja in a k f e jlé c é t ta r ta l­ n e m f ia c s k á ja m ű v e lé s é v e l is
m a z ta , s ő t it t - o t t k ise b b c ik ­ tö r ő d ik .
k e k e t. A m ik o r ö lé b e n a M a n ­ J u c i le g ú ja b b s z o k n y á j a m é g
c h e s te r G u a r d ia n n a l h e ly e t fo g ­ a z o k n a k is m e g le p e té s t je le n ­
l a lt a tá r s a s á g b a n , M a g d a s á ­ t e t t , a k ik az ő g y ő z e lm é t h i r ­
p a d t el. E ls á p a d t , d e n e m d e tté k e b b e n a n e m e s p á r b a j ­
h a g y t a m a g á t. A n e m e s v e té l­ b a n . S z o k n y á já n a L a ro u s s e
k e d é s m e g in d u lt, M a g d a sz e n ­ 1 3 -ik k ö te te p o m p á z o t t (P o u r-
z á c ió s s z o k n y á b a n je le n t m eg . p r e -B z isz c z e v sz k i). E d d ig so­
— H o l v e t t e d ? — k é rd e z té k k a n b u tu s k á n a k t a r t o t t á k J u ­
a n ő k ir ig y e n . c it, d e m o s t m i n d e n k i e lis m e rte
— E g y b a r á t n ő m h o z ta P á ­ á lta lá n o s m ű v e lts é g é t, b á r n e m
r iz s b ó l — v á la s z o lta M a g d a és m o n d tá k rá , h o g y a „ fe je
o ly a n , m in t e g y le x i k o n ” . J u c i
u g y a n is n e m a f e j é n v is e lte a
t u d ó s sz o k n y á t.
A p á rh a rc m o st m á r g y o rsan
p e r g e t t és v a d m é r e t e k e t ö ltö tt.
M a g d a ú j s z o k n y á j á n b é ly e g ­
s o r o z a to t m u t a t o t t b e , J u c i c i­
g a r e tta - g y ű jte m é n y t. E g y m á s t
k ö v e tté k a m e g le p e té s e k : k la sz -
s z ik u s f e s tm é n y e k , h o te lc ím ­
k é k , s z é k e s e g y h á z a k , a u tó je l­
z é s e k és n e m z e lis z ín ű z á s z ló k
g y ű jte m é n y e . U t ó b b i s z o k n y á t
o ly a n ü n n e p é ly e s e n v is e lte
M a g d a , h o g y ö n k é n t e l e n fel­
á llá s r a , ső t tis z te lg é s r e k ö te le z ­
t e a z o k a t, a k ik a k ö z e lé b e m e ­
r é s z k e d te k . J u c i n e m so k á ig
r á ü l t a G a re d e l ’E st-re. m arad t a lu l. L e g e s le g ú ja b b
U g y a n is a s z o k n y a k iz á ró la g s z o k n y á já n h i r d e t m é n y e k n y ü ­
p á ly a u d v a r o k a t é s r e p ü lő te re ­ z s ö g te k . O lv a s n i l e h e t e t t a
k e t á b r á z o lt. A so k h a ta lm a s „ M in d e n t m e g f o n to lta m , m in ­
é p ü le t k ö z ö tt s z e r é n y e n h ú z ó ­ d e n t m e g g o n d o lta m ” k e z d e tű
d o tt m e g a tö v is i in d ó h á z é s a n e v e z e te s , d e b e n e m v á l t p la ­
v á sá ro sn a m é n y i to la tó -p á ly a - k á to t, tö b b , r é g i s o r o z á s r a v a ló
u d v a r. f e lh ív á s t és n é h á n y á r v e r é s i
M in d e n k i iz g a to tta n v á r t a , h ir d e tm é n y t.
m ily e n s lá g e rr e l fo g k ir u k k o ln i — E z t m á r n e m le h e t le p i­
J u c i. M i le s z a s z o k n y á já n ? p á ln i — m o n d o ttá k a n a g y p á r ­
N e m c s a ló d la k , a k ik b íz ta k b a j n é z ő i és s a j n á l t á k a le g y ő ­
b e n n e . Ű j s z o k n y á já t k o tta f e ­
z ö t t M a g d á t.
je k d ís z íte tté k , jo b b a n m o n d v a D e ez a b á t o r a s s z o n y n e m
slá g e re k . A z a la p o s sz em lélő — h a g y ta m a g á t. M i n d e n f a n tá ­
m á r p e d ig Ju ci s z o k n y á in a k z i á j á t la tb a v e t e t t e é s m in d e n
sok a la p o s s z e m lé lő je a k a d t — e d d ig in é l é r d e k e s e b b s z o k n y á ­
e lm e r e n g h e te tt a iia n g j e g y e k j á b a n je le n t m e g s z e r e te tt fő ­
között é s d ú d o l h a t t a a n é p s z e ­ v á r o s u n k b a n . H ó f e h é r v o lt ez
r ű á r i á k a t é s d a lo k a t. O tt s o r a ­ a s z o k n y a és n e m v o l t r a j t a
kozott a s z o k n y á n a F id e lio s e m m i m in ta , ú g y f e s te tt a m a ­
nyitányától k e z d v e a C sacsa- g a e g y s z e r ű s é g é b e n , m i n t e g y
c s á ig m in d e n e m líté s re m é ltó u n a lm a s té li tá j.
zöngcmétty. J u c i g ö m b ö ly ű t é r ­
J u c i te k in te te m e g a k a d t a
dét zené* f ig y e lm e z te té s v e r ­ so k f e h é rs é g e n é s m o s t í n á r
date: „Hétre ma v á r o m a v é g é r v é n y e s e n e ls á p a d t.
Nemzetinél,*’ — M ic so d a e x t r a v a g á n s n ő
— Mjfyeíl a s z o k n y á m ? — — m o n d o tta g ú n y o s a n és e g y ­
k é r d e z te J u c i d a lla m o s h a n g o n .
b e n elisiű e rő e n .
Mostanában s o k a t é n e k e lt, A z tá n f ö lé n y e s e n t e tte h o z ­
; á lta lá b a n m á r k ív ü lr ő l is m e r te zá:
Á á k n y á j ^ n a k m in d e n ta k tu s á t.
— S o h a se m t u d n á m k ö v e tn i
jjfllgjdu B r e h m „ Á lla to k v i ­ e z t a s z e m é r m e tle n d iv a to t.
lá g a ” című. m ííy é n e k r ö v id k i ­
v o n a tá v a l ■^Éiftszolt. A k iv o n a t
S te lla A d o rján
X i « S u A c r ftá & á v c ié ,
h m m m m m r n m á ......... ^ # í >é >............
D o b o g ó k ő i n o tesz
A festő i sz é p sé g ű D oboqókőn, a tu ­
r is ta h á z b a n Is k é n y e Intésén le h e t ü d ü l­
n i. Ille tő le g le h e tn e , ha n em t a ta r o z n á k .
Ig a z , a h á z n a g y o n r o s s z á lla p o tb a n
v o lt , e z é r t e lh a tá r o z tá k , h o g y a té li h o lt ­
szezon b an m e g k e z d ik a h e ly r e á llító
m u n k á t . H ogy, h o g y n em , c s a k á p r ilis ­
b a n k e z d te k d o lg o z n i. Ez a k é s é s m é g
n e m is lett v o ln a o ly a n n a g y b a j, h a
g ő z e r ő v e l, m e g fe le lő sz á m ú d o lg o z ó v a l
k e z d t é k v o ln a el a ta ta r o z á st. De n e m
íg y t ö r t é n t . . . K e v é s v o lt a z é p itő m u n -
k á s , é s m o st. Jú liu s m á so d ik f e lé b e n is
f o ly ik a m u n k a . M éq p ed iq n a g y o n la s ­
s a n . Itt a f ő s z e z o n , é s m o st m a lte r , k a la ­
p á c s o lá s , k ő tö r m e lé k , p or é s p is z o k f o ­
g a d ja a k ir á n d u ló k a t, v a la m in t a s z o b á t
k e r e s ő n y a r a ló k a t.
K ő tö r m e lé k e n k e r e s z tü l le h e t c s a k a
t u r is t a h á z m ö g ö tt le v ő k ilá tó v a s k e r ít é ­
s é t is m e g k ö z e líte n i. In n en g y ö n y ö r ű
lá t v á n y t n y ú jt a D una v ö lq y e . Ki is t e ­
h e t n é k a táb lát: „ 7 0 0 m é te r r e l m é ly e b ­
b e n , a D u n a, á ta ta r o z á s id e je a la tt is
z a v a r t a la n u l fo ly ik . . . ”
A v ilá g le g k is e b b p o sta h iv a ta lá v a l
D o b o q ó k ő d ic s e k e d h e t ik . A h iv a ta l e g y
k is s z o b á c s k á b ó l á ll, a m e ly b e a z o n b a n
n e m m e h e tn e k b e a f e le k . E g y p a rá n y i
k is a b la k o n át a d já k k i é s b e a le v e le ­
k et. Ha v a la k i B u d a p e s tr e a k a r t e le fo ­
n á ln i, a k k o r a k is a b la k o n d u g já k át a
k a g y ló t é s a z s in ó r t. ( P e d ig v a n te le fo n -
f ü lk e is, d e a k é s z ü lé k e r o s s z . M iért
n e m Javítják m eg!?)
M in d ezt el le h e tn e v is e ln i, h a sz a k a d ó
e s ő b e n n e m á z n á n a k b ő r lq a p o sta ü g y ­
f e le i. D e ha a z e s ő e s ik , a k k o r se m m i
s e v é d i a f e le k e t. A z a b la k fe le tt u g y a n ­
is n in c s v é d ő t e t ő .— h iá b a k é r ik é v e k
ó ta a z ü d ü lő k V ezetői a p o s t a ig a z g a t ó ­
s á g t ó l.
(« I)
K örbe-körbe P lakát, k is h ib á v a l
A z A so tth a lm l E r d ő g a z d a ­ N e m r é g ib e n p la k á to k J e le n ­
s á g fa te le p é tő l t ű z ifá t r e n d e l­ te k m e q B u d a p e st h ir d e tő -
te k a n a q y k é r l ő r s s z á m á r a . o sz lo p a in a k ö v e t k e z ő s z ö v e g ­
N a q y k é r l a z á so tth a lm i f a t e ­ g e l: LÁTOGASSA A MARTON-
le p tő l 6 k ilo m é te r r e v a n , íg y VASARI BEETHOVEN-MÚZEU-
h á t é s s z e r ű a z lett v o ln a , ha MOTI H ogy m ily e n n a p o k o n
a m e q r e n d e lt tű z ifá t lo v a s k o ­ é s m ik o r tó l m e d d ig v a n n y it ­
c s iv a l v a g y te h e r a u tó v a l s z á l­ v a a m ú z e u m , a r r ó l a p la k á t
lítjá k e l. De n em Íg y s z á llít o t ­ n em é r te s ít. íq y a z tá n Iq en
ták! k ö n n y e n m e q e s h e tik , h o q y a
A z á so tth a lm i f a te le p Jú n iu s p la k á to k tó l fe la jz o t t B e e th o -
1 0 -én v a s ú ti k o c sib a r a k a to tt v e n -r a jo n g ó é p p e n a k k o r é r ­
1 2 1 ,7 m á z sa k e m é n y t ű z ifá t k e z ik M a r to n v á sá r r a , a m ik o r
é s a 4 2 5 . sz á m ú f u v a r le v é l k í­ a m úzeum m ég , v a g y m á r
s é r e t é b e n „ e lm e n e s z t e t te ” . A zárva van.
t ű z ifa a b ü r o k r á c ia J ó v o ltá b ó l Gábor Ferenc
a la p o s k e r ü lő v e l ju to tt e l r e n ­ V IÍ. R o t te n b ille r u . 29.
d e lt e té s i h e ly é r e . ím e , a z út­
v o n a l: A so tth a lo m , K u n h a lo m ,
A m átraballaiak kenyere
M átrab alla — S íro k 2 5 k m .
M átrab alla — P é te r v á s á r 11
km .
S ír o k o n Is v a n p é k ü z e m ,
P é te r v á sá r o n Is. L o g ik u s le n ­
n e, ha a k e n y e r e t k ö z e le b b ­
r ő l, te h á t P é te r v á s á r r ó l s z á l ­
líta n á k a z 1 300 la k o sú M á tra -
b a liá r a . Es m e r t e z le n n e lo-
q ik u s, — a tá v o li S ír o k r ó l
h o z z á k . N éh a e s t e h é t ó r a k o r
é r k e z ik m e g a k e n y é r , a Jel­
z e tt k ét ó r a h e ly e t t. A l e g ­
nagyobb nyári d o lo g id ő b e n
ó r á k ig k ell k e n y é r é r t á c s o -
Itt á tr a k tá k a fá t a h e ly i r o q n io k a b a lla la k n a k .
v a s ú t k is V aq on jatb ól a n o r ­ I n té z k e d é s t k érü n k !
m ál v a s ú t n a q y v a g o n já b a , Btró Jánoo
m a jd fo ly ta tta ú tjá t F é le g y h á ­
z á n , M ajsán , H a la so n á t, e g é ­ M á tra b a lla
s z e n K eleb lá lq . K e le b iá n a
t ű z ifa Ism ét fö ld e t é r t é s In­
n e n fo g a to s k o c s iv a l k is z á llí­ Ludas Matyi postájából
' t o ttá k a 8 k ilo m é t e r r e le v ő
A „T ih a n y i n é p i f e l e l g e t ő s ”
n a q y k é r l ő r s r e . E m e b ö lc s Irá­
n y ítá s n a k k ö sz ö n h e ti a 1 2 1 ,7 cim ű k ö z le m é n y ü n k k e l k a p ­
m á z s a k e m é n y t ű z ifa — írja c s o la tb a n a B alaton i I n té z ő Bi­
F. J. k e le b ia i o lv a s ó n k —, z o t ts á g k ö z ö lte v e lü n k , h o g y a
m e g le v ő m a g té r m o z iv á t ö r t é ­
h o g y a $ k ilo m é te r e s ú t h e ­
ly e t t 169 k ilo m é te r t k o c s lk é - nő á ta la k ítá s é n a k terv ezése
z o tt v a sú to n , n y o lc a t p e d ig ló- fo ly a m a tb a n v a n . A t e r v e z é s
fo q a to n . H ogy e z a f ö lö s le g e s k ü lö n ö s g o n d o t Ig é n y e l, m e r t
m ű e m lé k -je lle g ű é p ü le t r ő l lé ­
k ö r f o r g á s m e n n y iv e l e m e lté
a tű z ifa árát:- á lla p íts á k m e g v é n s z ó , a z é p ü le t e r e d e t i s t í­
a z ille té k e s e k . lu sá t k e ll m e g ő r iz n i. Új m a g ­
(beraáih) tá r Is é p ü l T ih a n y b á n .
 Amerikai rokonok Pesten
^ O L V A S T U K
Egy kis mitológia
A D ü r r e n m a tt- b e m u ta tó r ó l s z ó ló b ír á ­
l a t á b a n G a ls a i P o n g rá c a z t í r j a : „CAaire
Z a c h a n a s s ia n : a p é n z d é m o n a . M o d e r n
M e d e a , k í g y ó f ü r t ű s z ö r n y e te g .”
M e d e a la p u n k ú t j á n k ö z li, b o g y n e k i
a k íg y ó f iir lö k h ö z se m m i k ö z e , a k íg y ó ­
f ü r t ű h ö lg y M e d ú z a , a k in e k v is e lt d o l­
g a i é r t ő fe le lő s s é g e t n e m v á lla lh a t.

Hány éves a kapitány?

A „ L o b o g ó ” c ím ű la p s z e r in t R a m o -
c s a y , a k a p i t á n y , 27 é v e s v o l t B u d a v á r a
v is s z a v é te le k o r é s 7 8 e s z te n d ő v e l k é ­
s ő b b , 174 6 jú liu s 9 -é n h a l t m e g 105
é v e s k o rib a n .
H a R a m o c s a y 1 7 4 6 -b a n h a l t m e g ,
a k k o r B u d a v á r o s tr o m á t c s a k h a tv a n
e s z te n d ő v e l é lte tú l, s az o s tro m
i d e j é n n e m 2 7 , h a n e m 45 é v e s v o lt. A
L o b o g ó c ik k ír ó já n a k a k k o r le n n e ig a z a ,
h a B u d a v á r v is s z a f o g la lá s a 1 6 6 8 - b a n tö r ­
t é n t v o ln a . A n e v e z e te s e s e m é n y a z o n ­
b a n 1686 ; s z e p te m b e r 2 -á n e s e tt m e g , s - M ik e t ír tá l n e k e m , D e z s ő k é in ? ! H isz e n P e ste n jó l é ln e k a z e m b e re k !
e z t a d á tu m o t m in d e d d ig m é g m a g a a - Á h, V ilm a n é n i . C sa k a z é n le v e le im h e z k é p e s t .
t ö r ö k s z u ltá n s e m c á fo lta m e g .

Távírász, m ini fenevad Nevelő munkát végeznek az autóbusz utasok között

M észáros A n d rás ra jz a
E zt o lv a s tu k az E s ti H írla p b a n :
„ . . . A k u t a t ó k h ir te le n s e g é ly k iá ltá s r a
l e t t e k f i g y e l m e s e k : a t á v l r á s z t je g e s ­
m e d v e tá m a d ta m e g -é s p u s z t a k é z z e l
h a r c o lt a v e s z é l y e s f e n e v a d e l l e n .”
N e m s z a b a d n a a S a r k -v id é k r e ily e n
v e s z é ly e s tá v ír á s z t v in n i.

Tanulságos hír
„ R é s z e g e n b á n ta lm a z ta a já r ó k e lő k e t
S á n d o r L a jo s v o l t c s e n d ő r . A b ír ó s á g
n é g y h ó n a p i b ö r tö n r e íté lte .”
T a n u ls á g : a já r ó k e lő k e t j ó z a n u l k e ll
b á n ta lm a z n i.

Gyalogosok, tiltakozzatok!
E g y o lv a s ó n k b e k ü ld te a z t a k o m p -
je g y e t , a m e ly e t T is z a k e s z ib e n v á lto tt.
Ím e:
T iara fo ly ó n való átkelésre
Komplegy
Gyalogszem ély
K isebb állatok
—- s o Ft
K fiuégi T anács VB. Tiszakeszl
H át vannak a ^ y á lo g s z e in é ly é k n é l
m é g k is e b b á lla to k is?
Kolbász szamársággal
A N é p s z a v a jú liu s 15-i s z á m á b a n , a
„ K o lb á s z m u s t á r r a l ” c. ír á s b a n o lv a s ta m :
„ — É n a t o n n á t sz e re le m , d e a z itt
n i n c s ” — sz ó lt a k o p a s z c s e n d e s e n . O k o s,
n y u g o d t s z e m é t fe le m e lte a tá n y é r já r ó l.
Ü g y n é z e tt a t á r s á r a , m in th a a v é g te le n
te n g e r m e s sz e s é g é t k é m le ln é . T itk o k a t
k u t a t ó a n . „ M ily e n is az e m b e r ? A z e g y ik
a m u s t á r t s z e re ti, a m á s ik m e g a t o r ­
m á t . H o g y a n ? M ié r t? ”
H a j j a j . M é ly r e jté ly ez b iz o n y . D e
r e m é l j ü k , e g y s z e r m a j d c s a k m e g f e jti
a tu d o m á n y .
A b ir k a sí t o l t k e c s k e
„ U g r á lt, m in t a k e r g ü lt k e c s k e ” —
í r t a v a la k i a N é p s z a v á b a n . A k e rg e
b i r k a s z o k o tt u g y a n u g r á ln i, d e e le d d ig
k e c s k e m é g n e m k e r g ü lt m e g a v ilá g o n ,
c s a k b ir k a . A z is c s a k a z é r t, m e r t m é ­
t e l y t le g e l, s a ttó l k e r g ü l m e g . A k e c s k e
s o h a s e m leg el fe l m é te ly t.
A néma sikoly
A K é p e s S p o r t í r j a a „ K ü lf ö ld s p o r t­
j a ” c ím ű r o v a tá b a n :
„ V a g y ö tv e n f e h é re s ü k ] y á s , su h o g ó
le p le k b e b u r k o ló z o tt n é m a (d á k á llt az
ú t s z é lé n . K e z ü k b e n é g ő g y e r t y á t t a r ­
t o t t a k és á la r c u k a l a t t fö ld ö n tú U a n v i-
s í t o z t a k . . .”
Példátlan felfedezés
A K ö z g a z d á s z c ím ű la p c ik k e t k ö z ö lt
„ N é h á n y k é r d é s a s z e re le m r ő l” c ím m e l.
E b b ő l id é z z ü k az a lá b b i fig y e le m re m é ltó
m e g á lla p ítá s t:
„ A s z e re le m n a g y o n m é ly é rz é s és
s e n k i se m tu d j a á té ln i a n é lk ü l, h o g y m e g
n e e r e z n é .”
A m it n e m le h e t fokozni
N e m o lv a s tu k , d e h a llo ttu k a R á d ió
e g y ik r ip o r t j á b a n a k ö v e tk e z ő t: „ F e l e j t ­
h e t e t l e n a s lb ., s tb . . . . d e e z e r s z e r je - '
le j t h e té t l e n e b b a s lb ., stb ., s tb .”
E d d ig ú g y t u d t u k , h o g y a m it a z e m ­
b e r e g y s z e r n e m tu d e lfe le jte n i, a z t j o b ­
b a n e l n e m f e le jte n i n e m t u d h a t j a . Á m
a R á d ió e n n é l r ia s z tó b b e s a c s is á g o k a t is
b e m o n d n é h a . E z t is h a llo ttu k : „ A k á r ­
h o g y is v a n , k e d v e s h a llg a tó in k , a k á n i ­
k u la v is s z a v o n h a t a tl a n u l b o k ö s z t.ü tö tt! ”
M á r é p p e n m e g ije d tü n k , h o g y d e c e m ­
b e r b e n is iz z a d n i fo g u n k , a m ik o r k é t
n a p m ú lv a le h ű l t a le v e g ő és k id e r ü lt,
h o g y a 'k á n i k u l a v is s z a v o n h a tó .
Ü zenet
O lv a s ó in k a z o r s z á g m in d e n ré sz é b ő l
n a g y k e d v v e l, s ő t s z e n v e d é lly e l v a d á s z ­
s z á k a s a jtó c s o d a b o g a r a it. M in d e n le ­
v é lr e k ü lö n v á la s z o ln i n e m t u d , d e a z
ö n k é n te s v a d á s z o k se g íts é g é t és b e k ü l­
d ö tt z s á k m á n y a ik a t e z ú to n k ö s z ö n i m e g
D r. Á rgus

K jtM tx
— M o n d h ato m , nagyon h ara g szo m
m a g á ra , a m ié rt legutóbb n y ilv á n o s­
sá g ra h o z ta eg y beszélg etésü n k et,
m e ly et é n b iz alm asn a k te k in te tte m .
— A rr a gondol, am ik o r n e m a k a r ­
ta írá s b a n a d n i a k étsze rk e ttő t, ugye?
— T erm észetesen . R e n d k ív ü l kínos
h ely zetb e hozott.
— A n e v é t n em írta m ki.
— A fő n ö k ö m m égis rá m ism ert.
„M ondja c s a k B luhovay k a r tá r s ” —
k é rd e z te sz e rd á n délelő tt —, „ m ié rt
n em a k a r ta m a g a írá sb a n a d n i a k é t­
sz e rk e ttő t? M ag a a legkisebb k isp o l­
g á r az egész h iv a ta lb a n !” E rre h eb e g ­
te m v a la m it, m a jd k itám o ly o g tam és
elo lv astam a L u d ast. A k k o r láto m ,
hogy a nevem , nin cs is k iírv a. C sak ­
n em e lsü lly e d te m szégyenem ben.
— É n a m a g a helyében in k á b b
büszke le tte m volna. N agy dolog, h a
v a la k i o ly a n erő s egyéniség, h o g y a
m a g a ta rtá s á ró l fel le h et ism ern i.
— E b b e n elv ileg igaza, le h e t. De
m ost, a m ik o r a m in ő sítések et csin ál­
já k a szem ély zeti osztályon, m ég sem
tu d o k ö rü ln i a dolognak. N e féljen ,
m á r b e írtá k a nevem m ellé, hogy
„O p p o rtu n ista kispolgár, a k i n em
m e ri írá s b a n a d n i a k é tsz e rk e ttő t.”
K e lle tt ez n ek e m ?
— A m in ő síté sé t m eg fo g já k m u ­
ta tn i m a g á n a k . V itá b a sz á llh a t vele.
— F o g o k is! M eg fogom m o n d an i,
hogy é n az egész dolgot tré fá n a k
v ettem , a z o n k ív ü l pedig egy p o litik a i
szem p o n tb ó l k é te s egyén k é rte tő le m
az írá st, e z é rt ta g a d ta m m e g a k é ­
rését.
— Ez n e m h an g zik rosszul éppen,
de k érd é s, hogy sik e re lesz-e vele.
E lv ég re tényekkel szem ben állítások­
kal é rv e ln i n em k ö nnyű dolog.
— G o n d o lja?
t
i — N em kétséges. H atá so sa n azzal
é rv e lh etn e , h a közölné a főnökével,
hogy o p p o rtu n is ta m a g a ta rtá s á t re v í­
zió a lá v e tte és felszám olta.
N ö v e k s z ik
az á tla g o s em b eri éle tk o r
- H o g y m e g n ő tt az u n o k á ja , sz o m ­
sz é d a s s z o n y !
. - • : —- - • L u d a s M atyi s z a tir ik u s h e tila p .
F ő sz e r k e s z tő : T abi L á sz ló . — S z e r k e s z t ő : F ö ld es G y ö r g y . — M ű v é sz e ti s z e r k e s z tő : T o n c z T ib or.
K iadja a H ir ia p k ia d ó v á lla la t. — F e le lő s k ia d ó : C so llá n y F e r e n c . — S z e r k e s z t ő s é g : B u d a p e st, V ili., G yu lai P ál u tc a 14. — T el.:
3 3 5 — 7 1 8 . — K ia d ó h iv a ta l: V ili., B laha Lujza té r 3 . T el.: 343 — 100. 142 — 2 2 0 . — E lőállítja: K o ssu th N y o m d a , B u d a p e st, V .,
A lk o tm á n y u tc a 3. — T e r je s z ti a P o sta K özp on ti H írlap Iroda 1 8 0 — 8 5 0 .
K ö n n y le v e z e tő csatorna
i t t\J
— Ez is c sak állítás.
— D e a lá tá m a s z th a tn á azzal a
tén n y el, hogy írá sb a n a d ja azt, a m it
a m ú ltk o r n em m e rt írá s b a n adni.
A fő n ö k ét ez a g esztus lefeg y v e­
rezné.
— E b b en igaza van. V an m a g án á l
p a p ír és tö ltő to ll?
— V an. C sakhogy . . .
— C sakhogy??. . .
— É n n é h á n y n a p ó ta o ly an íráso ­
k a t g y ű jtö k , am ely e k b en azt ta n ú ­
sítjá k , hogy k étsze r k e ttő az öt.
— É s a k a d ily en szam ár?
— Igen. V an n a k , a k ik sz eretn e k
fe ltű n n i eg y én i v élem én y ü k k el. A kik
n em szív esen o sz tjá k a tö m eg ek n é­
ze té t . . .
— N ode a jó zan é s z . . .
— Ez igaz. De a k ib e n v a n b á ­ m e g h a tó s lá g e r e k é lv e z e té h e z
to rsá g különvélem ényen lenni, az
n em tö rő d ik a jó zan ésszel. H a
m ag a m o st írá sb a n a d n á nekem , Hogyan készül az időjárás?
hogy k é tsz e r k e ttő ö t és e z t a főnöke
m e g tu d n á, az t m o n d a n á: „Ez a B lu­ S á n d o r K á r o ly r a j z a
h ovay b á to r em ber, a k in e k egyéni g te
vélem én y e v a n a d olgokról és azt
n em r e jti v é k a alá.” És a m in ő síté­
séből k ih ú z n á k az o p p o rtu n ista k is­
p o lg á rt és b e írn á k h ely ette, hogy
„olykor m erészen gondolkozik, de
v á lla lja é rte a felelősséget.” És a fő­
n ö k e v élem én y e egyszeriben m eg v ál­
to zn a m ag áró l.
— G ondolja?.
— N in cs kétség em felőle. Tessék,
itt a to ll és a p a p ír . . .
— K öszönöm . P a ra n c so ljo n : „K é t­
szer k e ttő az öt. B lu h o v ay L ajo s.”
R em élem , hogy ezzel ren d b e h o zta m a
szén ám at. C sak a r r a kérem , hogy
m o st m á r ez t is k ü rtö lje világgá.
— M eg fog tö rté n n i. A viszont­
lá tá sra .
(t. <•)
- í r j a , a n g y a lk a ! N a p o s id ő , n y u g a t fe lő l fe lh ő sö d é s , h e ly e n k é n t e ső v e l. A z iv a ­
t a r o k id e jé n m e g é lé n k ü lő sz él, a h ő m é r s é k le t in g a d o z ik . , _
X V . évfolyam 31. szám. Á r a : 1 f o r in t 1959. jú liu s 30

A b écsi ó r iá s k e r é k H egedűs István rajza

 Vasútépítés a Balatonban
S z ű r -S z a b ó J ó z s e f rajzn

Csakugyan a kirakatba való!

A t „ K i r a k a t ” c ím ű f o ly ó ir a t jú liu s i
s z á m á n a k c ím la p já n c s in o s f ia ta l n ő h a r -
m o n ik á z ik . A c ím k é p c ím e : „ V id á m
h a r m o n ik a s z ó a D u n á n ” . L e h e t, h o g y a
h a r m o n ik a s z ó v id á m , d e a k é p m é g v i ­
d á m a b b . A h ö lg y u g y a n i s p o n to s a n f o r ­
d ít v a h a r m o n i k á z i k : b a lk é z z e l já ts s z a a
p r ím e t. E z é p p o ly a n r itk a s á g , m i n t a z
o ly a n h e g e d ű m ű v é s z , a k i á llá n a k jo b b ­
o ld a la a lá s z o r ítja a b e g e d ű t é s b a lk é z ­
b e n t a r t j a a v o n ó t.

Szép kis fürdő!

t A _ N é p s z a b a d s á g k ö z li a m o s t m e g ­
n y í l t g y u la i te r m á l f ü r d ő fé n y k é p é t s
a l a tta a z t í r j a : „ A f e l t ö r ő 7 1 f o k o s g y ó g y ­
h a tá s ú v í z z e l m e g tö ltö tt m edencéket
H o rg á s z -s z e re n c s e
n a p o n ta 1 0 — 1 5 e z e r e m b e r lá to g a tja .”
71 f o k o s g y ó g y v íz ? V a la m i n e m „ s tim ­
m e l” . I ly e n m e le g v íz b e n k r u m p li t sz o k ­
É le tk é p V a s v á r i A n n a ra jz a t a k f ő z n i, n e m r e u m á t.

Páratlan hatású eső

M áju s
A N é p s p o r tb ó l id é z ü n k :
„ A s a la k a s o k e s ő tő l u g y a n m e g s z á ­
r a d t, d e n e m v o l t k ifo g á s ta la n á lla p o t­
b a n .”
Ki tud róla?
A M a g y a r N e m z e t h ir d e té s e i k ö z ö tt
o lv a s s u k :
„ K ö ltö z é s u tá n e lv e s z e tt e g y sárga­
sz ő rű m a c sk a . P e s te r z s é b e t, B p . N a g y ­
t é t é n y ir á n y á b a m e n t . A k i t u d ró la 1 0 0
f o r i n t j u t a l m a t k a p .”
H o g y a n m e n t a m a c s k a P e s te rz s é b e t-'
r ő l N a g y té té n y b e ? Á tú s z ta a D u n á t?
o
1

V a g y t a l á n a P e tő f i- h íd o n k é r d e z ő s k ö ­
d ö t t v a la k itő l, h o g y a n k e ll N a g y té té n y ­
b e m e n n i ? É s e g y á l t a l á n : m ik é n t j u t o t t
eszéb e a n n a k a m a c s k á n a k é p p e n N a g y ­
t é t é n y i r á n y á b a m e n n i?

— N a f t a l i n o z n i kel- — Jó l e n n e nafta li- — Ig a z á n i t t az — U gye m o n d tam , Nehéz a lakáshelyzet!

le n e . . . n o zn i. .. id e je a n a ft a li n oz ás * hogy naftalinozni k e l S z ín h á z i h e ti l a p u n k „ A z ü s td o b o s ” c í­
n a k l... le n e ... m ű c ik k é b e n í r j a :
„ N e k i m in d e n h a n g sz e r e g y h a n g szer
— a z ü s t d o b a z o t t h o n a .”
M ost jö tte k m e g a n yaralásb ól D io g e n e s rő l t u d j u k , h o g y h o r d ó b a n
S z e g ő G izi ra jza la k o tt. N o d e e g y ü s td o b b a n !

Ü’ ■
Hát ez mi?
A N é p s z a v a s p o r t r o v a t á b a n o lv a s tu k :
„ K i g o n d o lta v o l n a . . . h o g y a z első
h im n u s z a n g o l le s z , é s m i n t s o k b á b a
k ö z ö tt a g y e r e k , a z e s é ly e k e g y m á s
u tá n e lv e s z n e k .”

A technika csodája
Ü g y lá ts z ik k ik ís é r le te z té k és sik e re ­
s e n a lk a lm a z z á k a z e m b e r i é rz e lm e k
g y a k o r la ti c é lo k r a v a ló f e lh a s z n á lá s á t.
E g y k o z m e tik u s u g y a n is e z t h ir d e ti la p ­
ja in k b a n :
„ S z ő r s z á l a k a t v é g l e g e s e n ( v i lla n n y a l) ,
a r c tis z tá ta la n s á g o t fe le lő s s é g g e l e lm u ­
la s z tja -. .”
A fe le lő ss é g g e l v a ló s z é p íté s ú j d o lo g .
N in c s m e s s z e a z id ő , a m ik o r a h a j h u l ­
lá s t p é l d á u l le lk iis m e r e tf u r d a lú s s a l fo g ­
j á k o r v o s o ln i.-
S zent é g ! V a jo n m e ly ik a z é n P irik é in ? Dr. A rgus
I

C s o p a k E le m é r r ő l m i n d e n k i h íz e l­
g ő é n n y ila tk o z o tt. D e a m a g a s z ta lá s t
r e n d s z e r in t íg y f e je z té k b e :
— C sak n e s z e re tn é a n n y i r a a z itó k á t!
M e rt E le m é r a n n y i r a s z e r e tte a z itó ­
k á t. Ig a z , h o g y n e m v á lo g a t o t t , a h a b z ó
s ö r t é p p e n ú g y k e d v e lte , m i n t á n e m e s
k a d a r k á t, v a g y a k is ü s tö n f ő t t b a r a c k o t.
H ű s é g e s fe le sé g e huszo n ö t e s z te n d e ig
p r ó b á lta le s z o k ta tn i a „ k á r o s s z e n v e d é ly ­
r ő l ” s z é p sz ó v a l, íg é r e tte l, fe n y e g e té s s e l,
s ta tis z tik a i a d a to k k a l, d e n e m so k ra
m e n t v e le . A m ik o r a z a lk o h o l s z ö rn y ű
h a tá s á r ó l s z ó n o k o lt, E le m é r c s a lá d i h a ­
g y o m á n y ra h iv a tk o z o tt:
— N e b e s z é lj b u ta s á g o k a t, a n y j u k !
N a g y a p á m s o k k a l k o m o ly a b b iv ó v o lt,
m i n t é n , m é g is 9 2 é v e s k o r á b a n sz en -
d e r ü l t jo b b lé tre .
A z a s s z o n y m á r - m á r le m o n d o t t a t é ­
r íté s i s z á n d é k r ó l, a m ik o r is a le g jo b b b a ­
r á tn ő jé tő l r a g y o g ó ta n á c s o t k a p o t t :
— A z é n u r a m is s o k a t i v o t t , m ie lő tt
a u tó t v e ttü n k . D e a m ió ta k o c s in k v a n ,
so h a e g y c s e p p a lk o h o l le n e m m e g y a
to r k á n . J ó l t u d j a , m i v á r a r r a , a k i r é ­
sz e g e n ü l a v o lá n m e llé . P r ó b á ljá to k
m e g e z t a m ó d s z e rt, v e g y e t e k k o c s it,
jo b b m in d e n e lv o n ó - k ú r á n á l.
É le ts z ín v o n a lb a n n e m v o l t h i á n y E le ­
m é r é k n é l é s íg y a z a s s z o n y n e m s o k á r a
e ld ic s e k e d h e te tt a b a r á t n ő i n e k :
— I s te n s e g íts é g é v e l v e ttü n k egy 7
W a r tb u rg o t.
E z u g y a n n é m i f e r d íté s v o l t , m e r t a
k o c s it a z O T P s e g íts é g é v e l v á s á r o ltá k .
Genfi étlap egy munkaebéd után K aján T ibor rajza
E g y é te l m e g in t m e g m a r a d t . . .
A lo c h n e s s i s z ö r n y n e k tá v o l- k e le ti v e -
té ly tá r s a a k a d t. A „ S u n d a y E x p r e s s ” j e ­
d e a té n y e n n e m v á l t o z t a t o t t E le m é r t le n té s e s z e r in t a k e le t- m a lá jfö ld i P a h a n g
k ic s e ré lté k . S z e n v e d é ly e s a u tó v e z e tő v á l t e g y ik ő s e r d e jé n e k ta v á b ó l e g y m in te g y
b e lő le és e g y b e n s z e n v e d é ly e s a n tia lk o ­ m á s fé l m é t e r n a g y s á g ú z ö ld .s z ö r n y e te g
h o lis ta . m á s z o tt e lő . N é g y e n is lá ttá k , s e g y b e h a n g ­
T á r s a s á g b a n , a n a g y k ís é rté s e k s z ín ­ z ó a n á llítjá k , h o g y a s z ö r n y e te g n e k h a ­
h e ly é n , a z a s s z o n y b ü s z k é n h á r í t o t t a . e l ta lm a s v ö r ö s s z e m e i v o lta k . C s a k a sz e­
a f é r jé n e k k í n á l t p o h a r a t : m e k n a g y s á g á b a n n e m é r t e t t e k e g y e t.
— N e f á r a d ja to k ! A z u r a m e g y k o r ­ V o lt, a k i s z e r i n t a s z ö rn y e te g n e k te n isz -
t y o t se m isz ik , ö v e z e ti a k o csit. la b d a - n a g y s á g ú sz e m e i v o lta k , a m á s ik
É js z a k a , a m ik o r h a z a h a jt a t t a k é j E le ­ s z e m ta n ú s z e r i n t a s z ö rn y ű s z e m e k n a g y ­
m ér s z ín jó z a h u l ü l t a v o lá n m e lle tt, s á g a e lé r te a k o s á r la b d á é t. A z e g y e s
ir ig y k e d v e n é z te a j á r d a sz é lé n ö le lk e z ő s p o r tá g a k k ö z ö tti v e té lk e d é s t le h e te tle n ­
k e d v e s r é s z e g e k e t, a k ik v id á m a n tá m o ­ sé g m e g s z ü n te tn i.
g a ttá k e g y m á s t é s a lá m p a o s z lo p o t, m i ­
k ö z b e n s z a b a d té r i h a n g v e r s e n n y e l sz ó ­
A z a ssz o n y é a sz ó
r a k o z ta ttá k a sz o m s z é d s á g o t.
— C sak a g y a l o g já r ó k n a k v a n ig a z i
é le tü k — s ó h a jto tta . — O k a z é le t k i r á ­
ly a i!
A k o c s i tö k é le te s e n k ig y ó g y íto tta E le ­
m é r t. D e m á r e lő f o r d u lt a g é p k o c si t ö r ­
té n e té b e n , h o g y j ó z a n e m b e r is o k o z o tt
k a r a m b o lt. E g y eső s n a p o n a csú szó s
j á r d á n E le m é r k o c s ija n é k iv á g ó d o tt e g y
u g y a n c s a k jó z a n s o f ő r á l t a l v e z e te tt S á n ­
c á n a k . K á r o m k o d á s , r e n d ő r , je g y z ő k ö n y v .
S z ín jó z a n n a k m u t a t k o z o t t m in d a k é t v e ­
z e tő , d e a z é r t a r e n d ő r k ö te le s sé g é n e k
m e g fe le lő e n m e g k é r d e z te E le m é r t:
— N e m iv o tt, u g y e b á r ?
^r— N e m , k é r e m — v á la s z o lta k e m é n y e n
E le m é r. — M á s fé l é v e n e m itta m .
A z tá n csillo g ó s z e m m e l t e t t e h o z z á :
— D e m o s t f o g o k k é t n a p ig ! R e m é ­
le m , e n n y i id e ig e lta r t a k o c s i ja v ítá s a .
S te lla A d o rján
 M ir tilt

T o n c z T ib o r r a j z a

k if o g y h a ta tla n u l g y á r t o t ta a
sz e lle m e s, d e n e m k e lle m e s ,
r o s s z m á jú é lc e k e t. ö v o l t a
sz ín h á z B e c k m e s s e re a „ N ü r n ­
b e r g i m e s te r d a ln o k o k ” e lő a d á ­
s á n , c s a k ú g y , m i n t „ c iv il­
b e n ” is.
A z n a p , a m ik o r n y u g d íja z tá k ,
- m é rg e s h a n g u l a t b a n ü l t a F é ­
sz ek K lu b k e r tjé b e n . A z a sz ­
t a lt s ű r ű n v e tté k k ö r ü l az
O p e ra h á z f ia ta la b b ta g ja i.
N é h á n y a n o tt á llo tta k m e lle t­
te . A m ik o r é n k ö z e le d te m , e z e k
(2) n m é ly e n m e g h a j o l v a ü d v ö z ö l­

r* - * / > > « - "

H e tv e n ö tö d ik s z ü le t é s ­
n a p ja a lk a lm á b ó l a M unka
V ö r ö s Z á sz ló É r d e m r e n d ­
jé v e l tü n t e t té k ki P é te r fi
Istv á n z e n e k r ltik u s t.
n é p s z e r ű P ista b á c si a
k ö v etk e ző k is tö r té n e te t
m e s é lt e e l la p u n k n a k :
D a ln o k y V ik to r, a k i t ű n ő
é n e k e s — a k i tö b b m in t f é lé v ­
sz ázad o n á t v o lt O p e ra h á z u n k
^>>7 ta g ja — k o llé g á in a k r o v á s á r a
te k , m íg D a ln o k y c s a k ú g y
f é lv á llró l, f ö lé n y e s e n o d a v e te t­
te fe lé m : „ J ó n a p o t ! ” S m in d ­
j á r t h o z z á te tte :
— L á tjá to k , t i g a z s u lá lto k
A
a z ú js á g ír ó n a k , de é n m o st
m á r f ü ty ü lh e te k r á , n in c s e n
sz ü k s é g e m r á ! . . .
M ire é n csend esen csak
a n n y it m o n d ta m :
— N a , n a , V i k t o r . ; . és a
n e k ro ló g ? !

N em le h e t e lé g k o r á n e lk e z d e n i. ..

lE fjG fg Z S z K A L M D
R enoválják az Á llatkertet A h a jó m á r sü lly e d , á m i t t v a n a csó n a k,
S á n d o r K á r o ly r a j z a B e le u g ro m , a te n g e ri szé l to v a visz,
E g é sz b e le n y e lte a je lle g a holdat,
És á tc sa p a csó n a k o n egyre a víz.

H o g y to m b o l a tá jfu n ! fö n n sza la d o zn a k
A v illá m o k , e c sik ó k , sza n a szét,
A v í z forog, s z e n v e d e m N e p tu n u s ú rn a k ,
ö r v é n y e r e jű bősz r e n d e le té t.

K iá lto m : S. O. S., ó m e n ts d m eg a le lk ü n k ,
T ö lti a csó n a ko t e g y re az ár,
T á n b a lra e v e zze k ? A h u llá m fe ld ö n t,
J o b b r a ? — H isz ú g y k ö z e le b b a ha lá l!

N e m n y u g s z ik az o rk á n , ú jra m eg ú jr a
É s ú jr a d ö rö m b ö l a z ég p erem én ,
M e g szó la l a H ang, s m in t orgona b ú g ja :
„ B ú jj m á r k i a k á d b ó l, hadd jö v ö k én !”
G y árfá s E n d re

. P u s z ta i P á l r a j z a M (X 'H r f í a

4
 A u ' C S o V A
( J á ts z ó d ik e g y k is k o c s m á b a n .
A z I d ő s e b b f é r f i b o r o s tá s a r ­
cú, á l m a tla n s z e m ű , éppen
i s z ik . E lő t t e a z a s z ta lo n tö b b
ü r e s , f é ld e c is p o h á r . A F ia ta ­
la b b f é r fi a s z o m s z é d a s z ta l­
n á l ü l.)
I d ő s e b b f é r fi : P in c é r ! E g y
f é ld e c it! ( M e g k a p ja , m a j d s ó ­
h a j t o z v a a F ia ta la b b fé r fi h e z
fo r d u l) : M ic so d a g o n d az é le t!
F ia ta la b b fé r fi (e g y ü tté r ­
z ő e n ) : B iz o n y . . . b iz o n y . . .
I d ő s e b b f é r fi ( k ö z e l e b b h ú z ­
z a a s z é k e t) : T u d ja , v a n e g y
k is lá n y o m , ő a z é n sz e m e m -
fén y e, a m in d e n e m és é n
n e m tu d o k m i t v e n n i n e k i a
h e te d ik s z ü le té s n a p já r a . . .
F ia ta la b b f é r fi : T a lá n n e m
t u d j a , m it s z e re tn e k a p n i?
Id ő se b b fé r fi: D eh o g y n em !
H a ja s b a b á t s z e re tn e , m e g c u k ­
r o t , m e g c ip ő t, m eg r u h á t,
m e g m in d e n t, d e é n n e m t u ­
dom m e g v e n n i, m e r t n in c s
p é n z e m . P in c é r ! E g y fé ld e c it,
d e a jo b b ik b ó l, m e r t e z t a b ü ­
d ö s e t m á r u n o m ! . . . I t t ü lö k
te g n a p ó ta és e g y r e c s a k k é r ­
d e z e m m a g a m tó l: m ib ő l? m i­
b ő l?
F ia ta la b b f é r fi : N e m d o l­
g o z ik ?
-
I d ő s e b b f é r f i ( fe lh á b o r o d v a ) :
É n ? M á r h o g y n e d o lg o z n é k !
V a n é n n e k e m tis z te s s é g e s á llá ­
so m . T e g n a p k a p t a m m e g fé l­
h a v i f iz e té s e m e t. I t t v a n n i!
H é ts z á z fo rin t! C sak h á t a já n ­
d é k o z á s r a m á r n e m f u tja . H a
k if iz e te m a c e h h e t, n e m m a ­
r a d se m m i p é n z e m . . . P e d ig
i l y e n k o r illik a j á n d é k o t v e n n i,
nem ?
F ia ta la b b fé r fi : I llik b i­
zony . . .
I d ő s e b b fé r fi : N a lá tja . P e r ­
s z e v o ln a e g y m e g o ld á s . M a ­
g a r e n d e s n e k lá ts z ik , f ia ta le m ­
b e r , m e g k é r h e tn é m v a la m ir e ?
F ia ta la b b f é r fi : H a se g íth e ­
te k , sz ív e s e n . . .
Id ő se b b f é r fi ( k i s szü n et
u t á n ) : A d jo n k ö lc s ö n e g y h ú ­ N e m é lh e tü n k m ű e m lé k n é lk ü l
sz a st. T u d ja , a k k o r m é g is te l­
le n e . . .
F ia ta la b b f é r fi (a tá r c á já b a
n y ú l é s k i h ú z e g y h ú s z a s t) :
T e ss é k .
I d ő s e b b f é r fi ( k ö r ü lö le lg e ti
a F ia ta la b b f é r fi t ) : P in c é r!
P in c é r ! M é g k é t f é ld e c it! M a ­
g á n a k is k é r je k ?
Függöny
G e ra M ihály

MITMA AHHAHQIML
B a r á to m m a l b e s z é lg e te k a M ó ric z Zsig-
m o n d k ö r té r e n .
— H ova, hova?
— O d a á t, P e s te n , v a n d o lg o m .
E lb e s z é lg e ttü n k e g y rő l-m á s ró l. Egy­
sz e rre h i r te le n b ú c s ú z k o d n i k e z d :
— B o c sá s s m e g , m e n n e m k e ll, o t t jö n
e g y tiz e n n y o lc a s .
— D e h is z e n te P e s tr e a k a r s z m e n n i,
a z p e d ig Ó b u d á r a m e g y !
— I g e n , ig e n , d e a tiz e n n y o lc a s o ly a n )
r itk á n k ö z le k e d ik , h o g y e z t a r i t k a k e d ­
v e z ő a lk a lm a t n e m s z a b a d e lm u la s z ta n i!

A m atőr m u n k a M e g je le n t a B alaton s z é p s é g e it
áb rázoló b é ly e g so r o z a t
G e rö S ándor ra jz a
S á n d o r K á r o ly r a j z a
i i i i i *
i m
»

- A z t h isz e m , k ic s it n a g y r a s ik e r ü lt a tá s k a rá d ió d , J e n ő ! E z k im a r a d t
 In te le m
I h ú z o tt s z e m é t és h a llo tta a h a n g j á t is, a
- N a lá tja ! N e m k e ll le n é z n i é s
k o r n e m le s z m e l e g e ! . . .
N y á r i m e g le p e té s
6
— A p r o p o , m i h í r a lá n y á r ó l, S ü m e g i?
— k é r d e z te a z o s z tá ly v e z e tő , m ik ö z b e n
a z e lő tte h e v e r ő e lin té z e n d ő ü g y ir a to k a t
r e n d e z g e tte . — J ó l v a n ?
— K ö s z ö n ö m , r e m e k ü l — fe le lte S ü ­
m e g i s u g á rz ó a r c c a l, sz é le s m o s o lly a l. —
M rs. S u lliv a n l e tt a lá n y o m b ó l. A f é r je
é le lm is z e r á r u h á z - tu la jd o n o s S a lt L ake
C ity b e n . V a n e g y v illá ju k , a u tó ju k . . .
C s o m a g o k a t is k ü l d a d r á g á m . . .
— N a , e n n e k ö r ü l ö k . . . — v á la s z o lta
az o s z tá ly v e z e tő , a z tá n íg y f o l y ta tt a : —
E z e k e t a z i r a t o k a t v ig y e m a g á v a l, d e n e
ü ljö n r á j u k ! H á r o m n a p m ú lv a je le n ­
té s t k é r e k , m i t i n t é z e t t . . . K öszönöm ,
v é g e z tü n k . . .
S ü m e g i, m e llé h e z s z o rítv a a z a k tá k a t,
k ib o to r k á lt a sz o b á b ó l. O d a k ü n n , a z a j ­
tó e lő tt m e g á llt és e lg o n d o lk o z o tt. H i r ­
te le n m a g a e lő tt lá t t a a f ő n ö k m e r e v ,
g ő g ö s a r c á t , g y a n a k o d v a p islo g ó , ö ssz e ­
r id e g , v is s z a ta s z ító h a n g já t. M e rt a z v o lt.
R id e g é s v is s z a ta s z ító . V a g y in k á b b le ­
ak­ n é z ő é s g ú n y o s ? J ó le s z v ig y á z n i!
G y o r s a n m e g f o r d u lt é s b e n y ito tt a z
o s z tá ly v e z e tő a jta já n . A k ü s z ö b ö n m e g ­
á llt é s e g y s z u s z r a e lb a d a r ta a k ö v e tk e ­
z ő k e t:
— B o c s á n a t, m é g c s a k a z t a k a r o m e l­
m e s é ln i, h o g y a le g u to ls ó c s o m a g b a n n e m
h a s z n á lt r u h a v o lt, h a n e m e g y v a s k o s l e ­
v é l, te le - te le p a n a s s z a l. K id e r ü lt, h o g y
id ő k ö z b e n t ö n k r e m e n te k és M r. S u lli-
v a n r ó l is k id e r ü lt, h o g y n e m S u lliv a n a
n e v e , h a n e m c s a k S u lii. M o s t e g y k is
s z a tó c s b o ltju k Iván é s e g y n ik k e le z e tt
le n d e m jü k é s e g y a lb é r le ti s z o b á b a n la k ­
nak.
— N e h a r a g u d jo n , h o g y fé lb e s z a k íto m
— s z ó la lt m e g id e g e s e n a z o s z tá ly v e z e tő
— d e m o s t n e m tu d o k ö n n e l b e s z é lg e t­
n i... A m in is z té riu m . . . a m in is z té ­
r iu m b a . . . b ó l . . . é r ti, u g y e ?
S ü m e g i m e g é r tő é n b ó lin to tt, m a jd e l­
tá v o z o tt, h a s á h o z s z o r ítv a a z ir a to k a t.
S z o b á já b a n a z o n b a n is m é t e lfo g ta a r ü l f u tk á r o z o tt é s a z t b i z o n y g a t t a : m e n y ­
n y u g ta la n s á g : v a j o n n e m d ic s é rte -e t ú l ­
sá g o sa n a z a m e r ik a i é le tf o r m á t? V a jo n
n e m c s illo g o tt-e tú ls á g o s a n a s z e m e , n e m
v o lt-e t ú l sz é le s a m o s o ly a ? H o h ó , S ü ­
m e g i, lé g y é s z n é l! N e m a k a r t a z o s z tá ly -
v e z e tő h ö z .h a r m a d s z o r is b e k o p o g ta tn i,
in k á b b k i n y i t o t ta a s z o b á j a a j t a j á t és k i ­
le s e tt a f o ly o s ó r a , h á t h a a r r a j ö n a z o sz ­
tá ly v e z e tő . K ö r ü lb e lü l e g y ó r a m ú lv a
te lje s ü lt a k ív á n s á g a : m e g p illa n to tta fő ­
n ö k é t. F e lu g r o tt és a n y o m á b a e r é d t. A
lé p c s ő h á z b a n é r te u tó i.
— A z t e lf e le jte tte m m e h e g . . . m o h o n -
F ő s z e z o n a H a lá sz b á sty á n
d a n i — lih e g te S ü m e g i — h o g y a z ó ta i s ­
m é t tö n k r e m e n te k . A f é rj e lm e n t k if u tó ­
n a k e g y s z a tó c s b o ltb a . V a n e g y g y ö n y ö ­
r ű p a d ju k , a m e ly e n a ls z a n a k é s e g y
s tr a p a b ír ó b a k a n c s u k , a m e ly e t f e lv á ltv a
h o rd an ak . I d ő n k é n t k ü ld ö k n e k ik e g y
c s o m a g o t. . .
— N a g y o n é r d e k e s , a m it m o n d , d e
m o s t b e k e ll m e n n e m e g y é r te k e z le tr e
— v á g o t t k ö z b e a z o s z tá ly v e z e tő é s a
f e jé v e l e g y p á r n á z o t t k é t s z á m y ú a j t ó r a
m u t a t o t t . — B e k e ll m e n n e m , é r t i u g y e ?
— M it is m o n d o t t a f ő n ö k ? .— tö p r e n ­
g e tt S ü m e g i, a m i k o r e g y e d ü l m a r a d t .
„N a g y o n érd ek es, a m it m o n d ” . D e m in t­
h a a „ n a g y o n ” sz ó c s k á t g ú n y o s a n h a n g ­
s ú ly o z ta v o ln a , v a la h o g y íg y : „ n a g y -
g y o n ” . S o ly a n k u r tá n - f u r c s á n e lin té z e tt,
g o n d o lta m agában e lk e s e re d e tte n . A
h a n g j a m é g m in d ig r id e g v o lt é s a t e ­
k in te te k u t a t ó , b iz a lm a tla n , fü rk é s z ő .
M it te g y e k ? — m o r f o n d ír o z o tt, v é g ü l
e s z é b e j u t o t t , m i t k e ll te n n ie . L e v é lk é t
í r t a f ő n ö k é n e k és a h iv a ta ls e g é d d e l b e ­
k ü l d e t t e a z é r te k e z le tr e . A le v é lk é b e n ez
á llt:
„ M o s t k a p t a m a h í r t : a s z a tó c s b o lt is
t ö n k r e m e n t, a h o l M r. S u lii k if u tó s k o d o tt.
a p a d is t ö n k r e m e n t, a m e ly e n a lu d ta k .
A b a k a n c s o t e llo p ta e g y g e n g s z te rb a n d a .
A l á n y o m le le p le z ő t a n u l m á n y t í r a m o -
n o p o llc a p ita liz m u s r ó l. T is z te le tte l Sü­
m e g i.”
F é lk ile n c t á j b a n , a m ik o r a z o s z tá ly v e ­
z e tő e lh a g y ta a h i v a t a l é p ü le té t, a s z e m ­
k ö z ti j á r d á n m e g p illa n to tta a z id e g e s e n
silb a k o ló , c ig a r e ttá z ó S ü m e g it, a k i k e z é t-
l á b á t d o b á lv a r ö g tö n á ts z a la d t h o z z á .
— H á t m a g a ? — c s o d á lk o z o tt a z o sz ­
tá ly v e z e tő . — R á m v á r ?
— I . . . ig e n . . . — fe le lte S ü m e g i, fő ­
n ö k e a r c á t le s v e . — N a g y ú js á g o m v a n .
A l á n y o m e lv á lt a f é r jé tő l é s h a z a jö n .
H a z a . N a g y o n , m e g b á n ta , h o g y h a llg a ­
to tt a s z ir é n h a n g o k r a . . .
Ű tn a k e r e d te k . S ü m e g i a f ő n ö k e k ö ­
n y i r e m e g b á n ta a l á n y a , h o g y d is s z id á lt.
V é g e z e tü l a g g ó d v a m e g k é r d e z te :
— T e s s é k m o n d a n i, h o g y j u t o t t e s z é ­
b e a z é n k is lá n y o m ? H iv a ta lb ó l te ts z e tt
k é r d e z n i?
— D e h o g y — l e g y in te tt a z o s z tá ly v e ­
z e tő — c s a k a z tö r té n t, h o g y t e g n a p í r t
a lá n y o m . E s z e m b e j u t o tt, h o g y a m a g a
l á n y a is d is s z id á lt. G o n d o lta m , m e g k é r ­
d e m , m i v a n v e le ?
M ikes G yörgy
S z ű r-S z a b ó J ó z s e f r a jz a
 Á jtatos p illan atok
£ E J TE' ' r / . .

A z é le t tu d v a le v ő le g te le v a n r e j t é ­
ly e k k e l é s e z e k n e k m e g fe jté s e g y a k r a n
n e h é z d o lo g . T e h e ts é g k e ll h o z z á . V a n
n e k e m e g y is m e r ő s ö m , n é v s z e r in t B a lti
M ó r, a k i e z e n a t é r e n b á m u la to s d o lg o ­
k a t p r o d u k á lt. N e m k e r e s z tr e jtv é n y e k r e
g o n d o lo k , á m b á r e z e k b e n is n a g y m e s ­
te r , c s a k r á n é z é s m e g m o n d ja , h o g y h í v ­
j á k Ű jz é la n d le g m a g a s a b b tű z h á n y ó já t
é s h á n y la k o s a v a n N a g y k a n iz s á n a k . D e
ig a z á n n a g y ő a z é le t r e jté ly e in e k m e g ­
o ld á s á b a n . O ly a n o tth o n o s ezekben,
m i n t m o n d j u k é n a k é ts z o b á s k o m fo rto s
la k á s o m b a n . H a a z e m b e r e k v a la m i t i ­
to k z a to s je le n s é g e t n e m é r te tte k , ő h o z z á
f o r d u lta k , B a lti M ó r m i n d e n t m e g t u ­
d o t t m a g y a r á z n i, n e k i a r e j t é l y n e m v o lt
r e jté ly . F o r d u l t a k h o z z á s z ü lő k g y e r m e ­
k e ik d o lg á b a n , f é r je k é s fe le sé g e k , ü g y ­
v é d e k é s o r v o s o k , n e m e g y s z e r d e te k tí­
v e k is. A fe n ti k é p e n M o n sig n o r G u q lie lm o M otolesi, T a r a n tó h e r c e g é r s e k e lá th a tó ,
a m in t é p p e n m e g k e r e s z te li a z o la s z P a lm ie r i c ir k u s z o r o s z lá n k ö ly k e it . V a tik á n i
k ö r ö k b e n b iz o n y á r a ö r ö m m e l n y u g tá z t á k a z ö tle te s k e z d e m é n y e z é s t, m e ly n e k h ír e
f u t ó t ű z k é n t te r je d t el O la sz o r sz á g b a n a z á lla to k k ö z ö tt. É r te s ü lé se in k s z e r in t a
k ö z e ljö v ő b e n h árom fia ta l k e n g u r u t é s n é g y k ö z é p k o r ú J e g e s m e d v é t t a r ta n a k
k e r e s z t v íz a lá , ső t tá r g y a lá s o k f o ly n a k e g y te lje s b o lh a c ir k u s z m e q k e r e s z te lé s é -
r ő l is . . .

M i s e m te r m é s z e te s e b b e z e k u t á n , h o g y
B a lti M ó r n a k .n a g y o n jó l m e n t a so ra .
A n n á l n a g y o b b v o lt a m e g le p e té s e m , m i­
k o r a m ú l t h é te n lá tta m a D u n a - p a r to n ,
a m i n t m a g a e lé m e r e d v e , s á p a d ta n , so ­
v á n y a n , b iz o n y ta la n lé p te k k e l c so sz o g o tt.
M iv e l ő m á r r é g tő l f o g v a k i t ü n te te tt b a ­
r á ts á g á v a l, k ö te le s s é g e m n e k ta r to tta m
o d a m e n n i h o z z á és m e g s z ó líta n i:
— H o g y v a n , h o g y v a n ? — k é r d e z te m
r é s z v é tte l.
— L á t h a t j a — m o r m o g ta B a lti M ó r
k e se rű n .
— L á to m , d e m ié r t, h a s z a b a d k é r d e z ­
n e m , m i tö r té n t, m i b a j v a n ?
— A z t n e m l e h e t c s a k ú g y e g y sz u sz ­
r a e lm o n d a n i.
— H á t a k k o r m o n d ja e l k é t sz u sz ra ,
d e c s a k m o n d ja , h á t h a s z o lg á la tá ra le ­ B a lti M ó r é s a D u n á r a m u ta to tt. — E z P o z s o n y b a n , B e J g r á d b a n és Z e b e g é n y -
h e te k . i t t a D u n a , u g y e b á r . M it l á t r a jta ily e n ­ b e n . A h o l D u n a v a n , o t t u s z o d a is v a n .
— M a g a ? N e k e m ? E g y r e jté ly m e g ­ k o r n y á r o n ? L á t r a j t a s é ta h a jó t, v íz i­ C sa k P e s te n n in c s . L á tja , k é r e m , e z a z
o ld á s á b a n ? b u s z t, k a j a k o t és k e n u t, a L á n c h f d n á l a r e jté ly , a m ib e b e le ő s z ü lö k és b e l e ő r ü ­
— N o n e m , a r r a n e m v á lla lk o z o m , a h ­ v e n d é g lő t, a M a r g ith íd n á l tu ta jo n ívi- lö k : m ié r t n in c s P e s te n u s z o d a a D u ­
h o z m a g a j o b b a n é r t, d e h á t a z is te n k e n d h á z a t, a b u d a i p a r to n c s ó n a k h á z a t. n á n ? H á t l e h e t e z t m e g f e jte n i? — k é r ­
s z e re lm é r e , m ifé le r e j t é l y a z , a m it B a lti É s m i t n e m l á t r a j t a ? U s z o d á t, u s z o d á t, d e z te z o k o g v a .
M ó r n e m t u d m e g o ld a n i? k é r e m , p e d ig a D u n a h ű s h u llá m a i s z in ­ N e m t u d t a m m e g v ig a s z ta ln i. M i t t e ­
— U g y e ? U g y e , h o g y é r th e te tle n ? P e ­ t e h í v o g a t n a k e g y k is f ris s ítő ú s z k á lá s r a h e t t e m v o ln a e g y e b e t, v e le z o k o g ta m . A
d ig v a n . V a n e g y ily e n r e jté ly . e b b e n a n a g y m e le g b e n . D e n in c s . U s z o ­ D u n a h a lk a n c s o b o g o tt m e lle ttü n k .
— É s m i a z a r e jté ly ? d a n in c s . A k i P e s te n a D u n á b a n f ü r ö d ­ C so b o g o tt? F e n é t, ö is' z o k o g o tt. C sa k
— N a g y o n s z e re tn é t u d n i? n i a k a r , a n n a k e lő b b ö n g y ilk o s n a k k e ll a so k v íz b e n a k ö n n y e k e lv e g y ü lte k .
— É g e k a k ív á n c s is á g tó l. le n n i. P e d ig u s z o d a v a n m in d e n d u n a -
— H á t a k k o r f ig y e lje n id e — m o n d ta m e n ti v á r o s b a n , v a n L in z b e n , B é c sb e n , Balázs S á n d o r' 7
 Ii

Á llatbarát R itk a sá g H a íg y m e g y to v á b b .

íh u
s h %
V á rn a i G y ö rg y r a jz a S z ű r-S z a b ó J ó z s e f r a j z a

M á r csa k e g y p e csét
h iá n y z ik róla . . .
T o n c z T ib o r r a j z a

P e sti d iv a th ö lg y e k C O £ 7
S á n d o r K á r o ly r a j z a - M it sz ó l, k a r tá r s n ő , e h h e z a b e já r ó n ő e lle n e s h a n g u la th o z ? !

! ‘ ö in r e y P é te r n e k a n n a k i d e jé n h á - hogy, hogy n em m á r c s a k k e tte s b e n

R e m e k k is a n y a g le n n e k is k o s z tü m r e . . .
^A l ön
5 V a sv á ri A n n a r a jz a
- C sa k a z é r t m o n d o m e l, h o g y m it b e s z é ln e k
m ö g ö tt, m e r t a le g jo b b b a r á tn ő d v a g y o k . . .
; r o m s z á z e z e r p e n g ő je v o l t k é s z p é n z b e n ,
d e k e r e k , s e m m itm o n d ó a r c a , g ö m b ö ly -
I d e d te r m e te , s z e m ü v e g e é s k ö z é p te r m e te
m ia tt a lig le h e te tt ő t m e g k ü lö n b ö z te tn i
a tö b b i h a r m in c k ö r ü li f ia ta le m b e rtő l.
V o lt ü z le te , b ir to k a , é rd e k e lts é g e , á l-
I la n d ó , n a g y jö v e d e lm e , m é g is r o s s z a b b u l
é lt, m i n t e g y k o ld u s a B e lv á ro s b a n .
N e m iv o tt, n e m d o h á n y z o tt, n e m e v e tt
b ú s t s o h a é s a n ő k k e l s e m fo g la lk o z o tt.
F é lt. F é l t a n ő k tő l. N e m t u d o t t h in n i
a b b a n , h o g y v a la k i ö n m a g á é r t sz e re sse
és a n ő k ö n , ita lo n , c ig a r e ttá n és m in d e n
s z e n v e d é ly e n f e lü l: s z e re tte a p é n z t, b e ­
cé z te , d é d e lg e tte , f é lte tte és e m ia tt t a r ­
tó z k o d o tt a n ő k tő l.
E g y e tle n k o m o ly s z e n v e d é ly e v o lt:
m é r té k te le n ü l é s i n d o k o la tla n u l s z e re tte
a s p e n ó to t. A s p e n ó t v o l t k e d v e n c ita la ,
é te le , k e d v e n c o lv a s m á n y a , s z ín é s z n ő je ,
sz e re lm e , a s p e n ó t v o lt a z e g y e tle n z ö ld
fo lt, s z ü rk e é le té b e n .
C sak e g y ( b a rá tja v o lt, a z is u t á l t a
F ö m r e y t, d e g y a k r a n k e r ü l t v e le ü z le ti
ö s s z e k ö tte té s b e és íg y k if e jlő d ö tt k ö z tü k
v a la m i la n g y o s v o n z a lo m f é le , a b a r á t ­
s á g n a k , a z u n d o r n a k é s a z u n a lo m n a k
v a la m i n y o m a s z tó k e v e r é k e . P á s z to r in a k
h ív tá k a b a r á t j á t , a k i s z im p a tik u s , éles-
eszíí, k e lle m e s m o d o r ú f ia ta le m b e r v o lt
é s F ö m r e y n k ív ü l, a s p e n ó to t se m sz e­
r e tte . E lle n b e n a k á r t y á t n e m v e te tte
m e g , s z ív e s e n iv o tt, h ú s t e v e t t é s sz ív e ­
se n és s o k a t k ö ltö tt n ő k r e .
a h á ta d
Sőt.
P á s z to ri sz e n v e d é ly e s e n - s z e re tte a n ő ­
k e t, d e n e m v o l t a z , a k i t á lt a l á b a n n ő ­
b a r á t n a k n e v e z a k ö z n é p . P á s z to r i e m ­
b e r s z e r e tő v o lt, ú g y é re z te , b e le ta r to z ik
a z e m b e r e k n a g y k ö z ö s sé g é b e , é r d e k e lte
m á s o k s o r s a , t ö r ő d ö tt m á s o k b a j á v a l ,
ö r ü l t m á s o k ö r ö m é n e k és á lta lá u n k e d ­
v e lte a z o k a t a d o lg o k a t, a m e ly e k h e z
n e m v o l t se m m i k ö z e .
E z a m in d e n t á tfo g ó , h a t á r t a l a n e m -
b e r s z e r e te te a z o n b a n csa lt n ő k r e v o n a t ­
k o z o tt. A f é r f ia k n e m é r d e k e lté l, é s s o k ­
k a l s z ív e s e b b e n fe c s e g e tt á t e g y d é l u t á n t
v a l a m i k ó s z a , c s a c s k a k is lá n n y a l, m i n t
a v ilá g le g o k o s a b b f é rfiz s e n ijé v e l.
K ü lö n ö s e n s z e re tte a h iv a tá s o s k is d é ­
m o n o k a t, a z u t c a kacér g y e r m e k e it,
a k ik k e l a z o n b a n k ö z e le b b i k a p c s o la tb a
so h a sem k e r ü lt. L ili v o l t a k e d v e n c e ,
p o n to s a b b a n : T ó th L ív ia m ű v é s z n ő , a k i
k e d v e s , o k o s, m o le tt, sz ő k e lá n y ' v o l t , s
a k in e k a z ig a z i n e v é t s e n k i se m t u d t a .
D e e z n e m is v o l t fo n to s , h is z e n n é v t e ­
le n k is k a t o n á j a v o l t L ili a k ö n n y ű sz e ­
r e le m n e k , sz ő k e , m o le tt, jó s z a g ú k ö z le ­
g é n y a d u r v a é le t f o rg a ta g á b a n . K o­
m o ly , f é rf ia s it a l o k a t iv o tt, f o ly é k o n y a n ,
ta n u ls á g o s a n k á r o m k o d o tt é s t ú l v o lt
m in d e n e n , a m in c s a k t ú l le h e te tt le n n i.
L ili n e m v o lt id e a lis ta , h a n e m f ilo z ó fu s ,
a k i m á r r é g n e m lá z a d o z o tt b á r m é g
c s a k h ú s z e s z te n d ő s v o lt, a k i t u d t a p o n ­
to s a n , m i k v a n n a k a z é le tb e n é s m e g ­
n y u g o d o tt. T u d ta , h o g y a k o k a in d r á g a ,
tu d ta , h o g y a so k s z é p r u h á t n e m a d ­
j á k in g y e n , h o g y i n n i j ó é s a f é r f ia k
önzők.
P á s z to r i e lh a tá r o z ta , h o g y L ilit f e le ­
sé g ü l a d j a F ö m r e y h e z .
K ím é le te s e n , d e ő s z in té n e lm e s é lte
L ilin e k F ö m r e y t é s m a g á r a v á l l a l t a a
k ih á z a s ítá s k ö lts é g e it. L ilin e k te ts z e tt a
já té k , n e m h i t t a s ik e r b e n , d e v á l l a l t a
a p ir u ló m e n y a s s z o n y s z e re p é t.
P á s z to r i ú g y p a u ta tta b e L ilit F ö m r e y -
n e k , m in t tá v o li, r é g n e m lá to tt r o k o n á t
és a g y a n ú t l a n f é r f i . a n ö v é n y e v ő k h ű ­
v ö s n y u g a lm á v a l ü d v ö z ö lte a v id é k i ú r i ­
lá n n y á m a s z k ír o z o tt L ilik é t.
E lm e n te k e g y k ö z é p f ü lö m v e n d é g lő b e
és F ö m r e y c s a k a k k o r f ig y e lt fe l, a m i­
k o r m e g h a llo tta a k is L ilik é h a n g j á t :
— S p e n ó to t t ü k ö r to já s s a l é s so k fris s
v iz e t.
— N a , c s a k e g y k is k o r t y b o r t, L ili­
k é in ! — b i z t a t t a P á s z to r i a lá n y t , d e a
v id é k i r o k o n c s a k h ű v ö s u n d o r r a l m o ­
so ly g o tt.
V a c s o ra u t á n a l á n y m a g a f iz e tte a
s z á m lá já t. F ö m re y el v o l t b ű v ö lv e .
H iá b a , a v id é k , v id é k ! L e g k ö z e le b b —
ta lá lk o z ta k .
A f ia ta lo k n á s z ú t r a m e n te k é s c sa k
g y é r é n é r k e z te k k é p e s la p o k , s z ív é ly e s
ü d v ö z le te k L ilitő l.
H ó n a p o k m ú l v a P á s z to r i ú j r a ta lá lk o ­
z o tt F ö m r e y v e l. A f ia ta l f é rj k is s é r é ­
sz e g v o lt é s ö lé b e n a m u la tó e g y ik csi­
n o s tá n c o s n ő je ü lt. P á s z to r i m e g d e r m e d t
a c s o d á lk o z á s tó l. F ö m r e y é r e z te , h o g y
m a g y a r á z k o d á s r a v a n sz ü k sé g . A k a d o z ó
n y e lv v e l m o n d t a :
— A z é rt, ö r e g e m , é n s z e re te m a f e le ­
sé g e m e t, d e L ili n a g y o n u n a lm a s a s s z o n y . JUNI!
R e n g e te g e t k ö l t , a z e m b e r n e m is h in ­
n é . . . m eg ö rö k ö se n csak a s p e n ó t. . .
m e g v í z . . . m e g o ly a n t ű k k e l h o rg o l,
m e g k ö t . : . m e g m ittu d o m é n . . . N e m
m erek h a z a m e n n i, m e r t m in d ig csak
p r é d ik á l, h o g y í g y a la z a e r k ö lc s , m e g
ú g y . . A d d ig g y a n ú s íto tt d o r b é z o lá s s a l,
a m íg b e le k ó s to lta m , k é r le k s z é p e n , a d d ig
f é lté k e n y k e d e tt o k n é lk ü l, a d d ig c s in á l­
t a a h is z té r ik u s je le n e te k e t, a m íg v é g r e
m o s t m á r c s a lo m m i n d e n k i v e l . . . T e j,
v a j , tú r ó , s p e n ó t, v íz , p r é d ik á c ió . . . fé l­
té k e n y s é g . . . E z a z é le te m , ö r e g e m , L ili
e g y s z e n t, d e é n u tá lo m .
G e s z tik u lá lá s közben F ö m re y egy
ü g y e s m o z d u la tta l m ag ára d ö n tö tte a
p e z s g ő s ü v e g e t, le c s ú s z ta tta a n ő t a z ö lé­
b ő l, r á lé p e tt P á s z to r i lá b á r a , s z ó ra k o z o t­
t a n z s e b r e d u g ta a s z a lv é tá t, é g ő s z iv a r ­
j á v a l e g y ü tt. R é s z e g v o lt.
K irály h e g y i P á l

K ü z d e le m a c sú c sfo r g a lo m c sö k k e n té sé é r t B evásárlás S zom széd ság

K a já n T ib o r r a j z a

DECEA

— I g e n is , k é t k iló t a g y ö ­ — N ézd , fia c sk á m , m ily e n

n yörű barackból . . . T e ssé k g y ö n y ö r ű b a r a c k o t h o zta m !
lead n i a sz a ty r o t! - A zért m ég m eg k e ll g o n d o ln i! .
 A rt B u ch w ald ; — sem , leg o k o sab b az egészet ú jr a k ez­
A b ü r o k r á c ia
Y ork H erald T r ib u n e p á r iz si tu d ó s ító já n a k , A rt B u c h w a ld ú r n a k ,
a lá b b i b e sz á m o ló já b ó l k id e r ü l, a fr a n c iá k se m m e n n e k a s z o m ­
s z é d b a e q y k is b ü r o k r á c iá é r t.
T itk á rn ő m , U rsu la, sv á jci, te h á t
F ra n c ia o rsz á g b a n k ü lföldi. Ez a tén y
ed d ig n em z a v a rta őt, a k ö z e lm ú lt­
b a n az o n b an b e le sz e re te tt egy f r a n ­
cia fé rfib a és hozzá s z e re tn e m en n i
feleségül. S zere tn e — ez a h ely es k i­
fejezés. M e rt a dolog n e m o ly an
k ö n n y ű , m in t am ily e n n ek látsz ik .
A hhoz, hogy egy k ü lfö ld i F ra n c ia -
o rsz á g b a n házasság o t kössön, en g e­
d é ly t k ell k é rn ie a re n d ő rk a p itá n y ­
ságtól. S en k i sem tu d ja , m ié r t szü k ­
séges a házasság h o z re n d ő ri en g e­
dély, leg fö ljeb b a rró l le h e t szó, hogy
F ra n c ia o rsz á g b a n m in d en h iv a ta lo s
dolog a ren d ő rség e n k ezd ő d ik és v ég ­
ződik.
U rs u la hozzáfogott a dologhoz, én
p ed ig fig y eltem az esem én y ek et.
E lőször is e lm e n t az e lö ljá ró sá g ra ,
ah o l k ö zö lték vele, hogy a h á z a ssá g ­
hoz szü letési b izonyítvány, h e ly h a tó ­
ság i bizon y ítv án y , orvosi b iz o n y ít­
v á n y és ren d ő rség i en g ed ély szü k sé­
ges a v ő leg én y en kívül.
U rs u la elm e n t az illeté k es re n d ő r­
ő rsz o b á ra és b ejele n te tte, h ogy h á ­
zasság i en g ed ély t kér. F é ló ra m ú lv a
m e g je le n t egy h iv a ta ln o k n ő és közöl­
te vele, hogy az engedély n e m a d h a ­
tó k i azo n n al, m iv e l U rsu la k é t évvel
ez elő tt la k á s t v á lto z ta to tt és e z t nem
je le n te tte be. N incs sú ly o sab b b ű n -
cselek m én y F ra n cia o rszág b a n , m in t
a b ejele n té s n élk ü li la k á sv á lto z ta tá s,
h a c sa k a bűn ö s nem tu d ja b izo n y í­
ta n i, hogy szenvedélyből e lk ö v e te tt
b ű n csele k m én y rő l (crin je d e passion)
v a n szó. K özölték U rsu láv a l, hogy
ü g y é t v iz sg álat tá rg y á v á teszik . Még
a z t is tu d tá r a a d ták , hogy a v izsg á­
la to t az a u te u ili re n d ő rh iv a ta l fo ly ­
ta t j a le, s óda á tk ü ltjik az ira to k a t.
U rs u la sírt, m ire a nő a z t m o n d ta n e ­
ki, jö jjö n v issza k é t h é t m ú lv a .
T íz n a p m ú lv a U rsu la id é zé st k a ­
p o tt az a u te u ili re n d ő rh iv a ta lb a , p é n ­
te k este 7 ó rára.
U rs u la p o n to san m e g jelen t, v á r t
— i M ic m o m fffiu
v ilá q s z e r te e lte r je d t n é p b e te q s é q . Mint a N ew
egy ó rá t, m a jd k ö zö lték vele, hogy az
a szem ély, ak in ek ő t k i k e ll h a llg a t­
nia, p é n te k e n k é n t n e m szo k o tt b e­
jö n n i, h elyesebb te h á t, h a szo m b at
d é lu tá n k ettő re jö n v issza. U rsu la
m á sn a p k ettő k o r o tt v o lt, a h iv a ta l
v isz o n t töm ve v o lt ú tle v é lk é re lm e ­
zőkkel. T itk á rn ő n í v ala h o g y a n az il­
lető szem ély író a sz ta lá h o z tu d o tt fu -
rak o d n i. Az m eg k ezd te a k ih a llg a ­
tá st, az egybegyűlt ú tle v é lk é re lm e ­
zők n e m k is 'm u latság ára. U rs u lá n a k
el k e lle tt m o n d an ia egész é le te tö r ­
té n e té t, a leg ap ró b b ré sz le te k e t is,
m a jd a k ih a llg a tó fé rfi b ó lin to tt és
a z t m o n d ta , m e h et h aza.
— D e m i lesz a h áz a ssá g i engedé­
ly em m el? — k é rd e z te U rsu la.
— N em tu d o k se m m iféle h á z a s­
sági en g ed ély rő l — v á la sz o lt a férfi.
— A z ig a za t m e g v allv a, a z t sem tu ­
dom , m ié rt k e lle tt m a g á t k ih a llg a t­
nom . A zt m o ndták, h a llg a ssa m ki.
M eg tettem .
K é t h é t m ú lv a U rs u la e lm e n t az
ő rsz o b á ra az en g ed ély ért. S en k i n em
tu d o tt a dologról. A zt m o n d tá k neki,
hogy az ira to k a re n d ő rh iv a ta lb a n
v a n n a k , ők fele ln ek m in d e n é rt. M in ­
d en e se tre jö jjö n v issza k é t h é t m ú l­
va. H a addig n em tö rté n ik sem m i
deni.
U rsu la v iss z a m e n t a T en d ő rh iv a-
ta lb a. M eg k érd ezte, hogy m ié rt n em
s k ü ld té k v issza az ira to k a t a z őrszo­
b ára. F e lv ilá g o síto ttá k , hogy m á r h á ­
ro m h ete v issz a k ü ld té k .
— De h iszen c s a k k é t h e te h a llg a t­
ta k ki! — cso d álk o z o tt U rsu la.
— H a így v a n — v álasz o lt eg y f é r ­
fi —, a k k o r ig a z á n n e m tu d o m , m i
oka le h e t p a n a sz ra .
M ajd h o z z á te tte , hogy ira to k a t e l­
v eszten i c sak az ő rszo b án szo k tak ,
h iv a ta lb a n ily e sm i n em fo rd u lh a t
elő. U rsu la ta x ib a ü lt és e lro b o g o tt
az ő rszo b ára, és e lp a n a sz o lt m in d e n t
a h iv a ta ln o k n ő n e k . A z fig y elm ez tet­
te U rsu lát, h ogy egy szót se h iggyen
abból, a m it a h iv a ta lb a n m o n d ta k
neki.
U rsu lá n a k e k k o r m en tő ö tle te t á ­
m adt. O d a h a jo lt a nőhöz és szégyel-
lősen sú g o tt v a la m it a fülébe.
— H a a m a m á m m e g tu d ja a h á z a s­
ság e lő tt — zo k o g ta — so h a sem bo­
csát m eg n ek em .
A nő rá n é z e tt U rs u la d e re k á ra .
— De h á t ez m ég n e m k o m o ly —
m o n d ta —, v a n elég ideje.
U rsu la to v á b b s írt, m ire a nő bó ­
lin to tt.
— R en d b en v a n , rá íro m az ir a tá r a ,
hogy sürgős. J ö jjö n v issza k é t h é t
m úlva.
K ét h é t m ú lv a U rsula a r u h á ja a lá
egy v astag g y a p jú s á la t h ú z o tt és úgy
m e n t el az ő rszo b á ra . Az en g ed ély
m ég n em v o lt m eg, d e am ik o r a nő
m e g lá tta U rs u la á lla p o tá t, r á ír ta az
ü g y ira tra : „N agyon sürg ő s!”
U rsu la le g k ö ze leb b m á r k é t sá lla l
a csípőjén je le n t m eg. S ajn o s, az a
nő, ak i „N agyon sü rg ő s”- t ír t az ok ­
m á n y ra , n e m v o lt o tt, h an e m egy m á ­
sik nő. Az m e g n y u g ta tta , hogy az 5-
ik h iv a ta ln a k n in c s k ifo g ása a h á z a s­
ság ellen, m o st m á r csak a 6-ik h iv a ­
ta l en g ed ély ét k e ll k érn i. U rs u la á t ­
m e n t a 6-ik h iv a ta lb a , o tt az o n b a n
közölték v ele, hog y a h iv a ta lv e z e tő
táv o llétéb en , k ö rü lb e lü l k é t h étig ,
n em a d n a k k i en g ed ély t.
Szegény U rs u lá n a k m á r csak egy
to v á b b i s á lja v a n .
É n csak ö rü lö k a dolognak. N em
jó elv eszíten i eg y ügyes titk á rn ő t.
F o rd íto tta : F. L.

H a t a l m a s , ö te m e le te s , h a t- n e m t u d t a m , h o g y m é r ta n i z se ­

lé p c s ő h á z a s h á z u n k la k ó in a k
tö m e g e s p a n a s z á t o rv o so ln i k í ­
v á n t a a la k ó b iz o tts á g , e z é r t
k ö r le v e le t á r a s z to tt s z é t, a m e ly ­
b e n f e lk é rte a f ű té s s e l e lé g e d e t­
le n tis z te lt la k ó k a t, h o g y sz í­
v e s k e d je n e k f e lm é rn i és írá s ­
b a n k ö z ö ln i la k á s u k f ű té s r e
s z o ru ló k ö b ta r ta lm á t. S a jn o s,
k é n y e le m s z e r e tő em ber va­
g y o k , n e m is b e s z é lv e a r ró l,
h o g y m é r ta n i m ű v e le te k v é g -
b e v iite lé re se m m ifé le m ű s z a k i
fe lk é s z ü lts é g e m n in c s . M á s ir á ­
n y ú ta lá lé k o n y s á g o m n á l f o g v a
a r r a a lo g ik u s n a k tű n ő g o n d o ­
l a t r a j u to tta m , h o g y e g y ö t ­
e m e le te s , h a tlé p c s ő h á z a s é p ü ­
10 le ttö m b b e n , a m e ly b e n sz e re n ­
i6
c s é re is m é tlő d n e k a la k á s m é ­
r e te k , m a jd c s a k b u k k a n o k v a ­
la k ir e , a k i s z a k s z e rű k ö b ö z ő és
f e lm é r i la k á s á t. E z z e l a m e g ­
n y u g ta tó e lh a tá r o z á s s a l e g y
s z é p n a p o n b e c s e n g e tte m fö lö t­
tü n k la k ó szo m széd u n k h o z,
a k i t lé p te k o p o g á s á ró l, v íz c s a p ­
j a c s o rg á s á r ó l j ó l is m e rte m .
N agyon kedvesen fo g a d o tt,
m e g is k í n á l t f e k e té v e l és n a g y
s z e r e te tte l és v á r a k o z á s s a l t e ­
k i n t e t t r á m . K id e r ü lt, h o g y ő
m á r n é h á n y n a p j a k é s z ü lő d ik
h o z z á m , b íz v á n abban, hogy
‘f í & i
n i, egy' e s te v a c s o ra u t á n k a ­
to n á s a n je le n te tte :
— L a k á s u n k m é r e te , a p u c i,
160 k ö b m é te r ! I g a z á n s z ó lh a t­
é n m á i f e lm é r te m a la k á s t. E r ­
t á l v o ln a , tö b b m in t e g y h ó ­
r e s z ö v e ts é g e t k ö t ö t t ü n k és k é p ­
n a p j a a ta n ító b á c s itó l a z t a
z e ljé k el, v é g ig já r tu k m in d az
f e la d a to t k a p tu k , h o g y á lla p ít­
ö t e m e le te t, é s m e g tu d tu k ,
s u k m e g la k á s u n k k ö b t a r t a l ­
h o g y a z o k is c s a k a r r a v á r ta k ,
m á t , é s a m ű v e le t v a l a m e n n y i
h o g y m a jd c s a k a k a d , a k i k i-
r é s z le té t m u ta s s u k b e s z á m ta n
k ö b ö z i a la k á s á t. T e lte k a ho sz -
ó rá n .
s z ú n a p o k , r e m é n y e im la s s a n
K é t n a p m ú lv a h a r m in c la k ó
tö r e d e z te k , m e n n y e z e ti sz o m ­
e g y s z e r r e n y ú j t o t t a b e a la k ó ­
s z é d o m , h a o ly k o r ö s s z e ta lá l­
b iz o tts á g n a k a k í v á n t a d a to k a t.
k o z ta m v e le a lé p c s ő h á z b a n ,
C sa k a z t re s te lle m , h o g y é n
r i a d t é s sz é g y e llő s te k in te te t
v a g y o k a la k ó b iz o tts á g e ln ö k e
v e t e t t r e á m . É s e k k o r e g y sz ép
és n e m P is tik e .
napon . ..
P is tik e , a k is f ia m , a k ir ő l V ágó T ib o r

SPORT
Nyolc sniffet akar rengetni Hauer Csuszti!
A z a fg á n sniffezők ellen
készülődő m a g y a r fiú k te g ­
n a p d é lu tá n m á r csak
k ö n n y ű s é tá t te tte k a V á­
ro slig e tb en , fe l és alá. V a­
la m e n n y ie n
pom pás er ő b e n
é rz ik m a g u k a t és bizak o d ­
v a n ézn ek a v a s á rn a p i k ü z ­
d e lem elé. C sillogó m oso­
ly u k és d e rű s te k in te tü k
a r r ó l ta n ú sk o d ik , hogy a
m a g y a r sniffezés csillaga
ism é t
fe n n e n fo q r a q y o q n i,
s m essze m á r az az idő,
a m ik o r 2—3 sn iffn él tö b b e t
n e m tu d tu n k ren g etn i. M in t
a h o g y a n B le k k L ajcsi szel­
le m esen m eg jeg y ezte: „Fog
ez m en n i!”
N éh án y ru g an y o s té rd -
lö ty ö g tető hen d erg és, h á ­
ro m p e rc e s „ o rro n be, fü lö n
k i”-lélegzés s vég ü l egy k is
h a sfa lg ö n g y ö lítő ta la jto rn a
z á r ta b e a k iadós sé tá t,
a m e ly n e k végeztével
s ik e r ü lt
b e sz é lg e tn ü n k Zerge B enő­
v el, a m a g y a r sn iffcsa p at
edzőjével.
— Jó e re d m é n y t v á ro k
— m o n d ta elgondolkozva
— , b á r az a fg á n sniffezők,
és k ü lö n ö sen M uham aki,
n a g y fo rm á b a n van n ak . H a
a fiú k n a k s ik e rü l a sn iff-
p ó ly á t m á r az első ötödben
e lh á ríta n i, n ég y -ö t sn iffe t
is re n g e th e tü n k ez esetben.
A z e re d m é n y t nehéz m eg ­
jó solni, d e a p ály án m in ­
d e n k id e rü l és fo rd ítv a.
A n n y i bizonyos, hogy o tt
leszünk!
N égy-öt sn iff! T alán m ég
á lo m n a k is szép.
E rrő l b esz é lg e ttü n k a m a ­
g y a r c s a p a t üdvösk éjév el,
H a u e r C susztival, k e tte s ­
b en , h a lk a n .
— B alb o k ám o n a bőr
m ég te g n a p éjfé l tá jb a n is
é rd e s v o lt — m o n d ja k é r ­
d é s ü n k re — , d e m a reg g el­
r e a b o k ab ő r ta p in tá sa se ly ­
m eseb b le tt, s így já té k o m - .
n a k nin cs ak a d ály a, h az ám
re n d e lk e z é sé re állhatok.
— És M u h a m ak i? — v e t­
jü k közbe csendesen.
— N em fé le k M u h a m ak i- 1
tó i — fe le li dacosan —, j
c sak n e leg y en nagy lég - ]
á ra m lás. H a
eq y
szívvel,
eqy
akarattal vetjük magunkat
a küzdelembe, az eredmény
nem maradhat el. Az első
sniffet nekünk kell Tenget­
nünk!
L átszik H a u e r Csuszti a r ­
cán , hogy k o m olyan gon­
d o lja, a m it m ond. E ltű n ő d - j
v e teszi h ozzá: í Palásti László
— Az e re d m é n y t m egjó- ]_
I
A v ív ó v ilá g b a jn o k s á g u tá n
V á r n a i G y ö rg y r a j z a
solni p e rsz e nehéz. Sokan
m e g p ró b á ltá k m á r, d e m ég
sen k in ek se m s ik e rü lt. A ny-
n y it m in d e n e s e tre m o n d ­
hatok, hogy sz e re tn é k egy­
m agám
n y o lc s n if f e t
ren g etn i. A tö b b it m a jd
m eg látju k .
Igen, H a u e r C suszti jól
feje zte k i m a g á t: a tö b b it
m a jd m e g lá tju k . V a sá rn a p
délben fél eg y u tá n ö t p e rc ­
cel p á ly á ra f u t a tiz e n h é t
m ag y ar fiú , cím eres m ez­
ben, és a tö b b it — m e g lát­
juk. Hogy is m o n d ta H a u e r
C suszti? „A z e re d m én y t
m egjósolni n eh é z!” Igaz!
M élyen igaz! D e h a a fiú k
eq y
szívvel,
eq y A llé é é é é ! . . .
a k a ra tta l fo g n a k küzdeni,
ak k o r az o rszá g aggódó
szeretete, a m e ly fiain k , a
Találkozás
pom pás m a g y a r sniffezők K a já n T ib o r r a j z a
ir á n t oly eg y ség esen n y il­
v án u l m eg ez e k b e n a döntő
órák b an , n e m lesz fa lra
h á n y t borsó. A k k o r a m a ­
g y ar sn iffre n g e tő k v issza­
szerezh etik ré g i n ag y dicső­
ségüket, a z o k a t a b ab é rk o ­
sz o rú k a t, a m e ly e k el n em
h erv ad ó n z ö ld e lln e k a sniff-
sport v e te r á n ja in a k em lé­
k ei k örül, ö rö k figyelm ezte­
tő ül: re n g e sd a sn iffet, m a ­
gyar!
L ap zárta u tá n é r k e z e tt:
A m a g y a r sn iffre n g ető k
m a já ts z o ttá k le az afgánok
elleni m é rk ő z ésü k e t. A
m érkőzést az afg á n o k 93 : 2
ará n y b a n m e g n y e rté k .
(t.) - N agyon ö r ü lö k , hogy e g y ü tt le ttü n k b e u ta lv a . . .
R o b o g a v o n a t , jö n a k a ­ is, v is s z a a d ja , to v á b b m e g y . É s g in t c s a k a z t á lla p ítjá k m e g ,
la u z és k é r i a je g y e k e t. e k k o r ú j r a m e g s z ó la l a z e g y ik h o g y a m e n e tje g y e k jó k .
A fü lk e e g y ik s a r k á b a n k é t jó u ta s : M o s o ly o g v a in d u ln a k k i a z
b a r á t ül. Á t a d j á k a je g y ü k e t. — E z se v e t t e é s z re ! á llo m á s f ő n ö k i sz o b á b ó l és ú g y ,
A k a la u z m e g n é z i, k ily u k a s z tja A z e lle n ő r a k a la u z r a n é z , h o g y a h iv a ta lo s e m b e r e k
é s u d v a r ia s ,,k ö s z ö n ö m ” -m e l a z u tá n v is s z a m e g y a k é t u t a s ­ m e g h a llh a s s á k , m e g in t o d a s z ó l
v is s z a a d ja . hoz: a z e g y ik a m á s ik n a k :
A k a la u z t o v á b b in d u l, d e — B o c s á n a t, l á t h a t n á m m é g — M é g e z e k se v e tté k é s z re .
A k a la u z s á p a d ta n h a llg a tja
m é g e g y lé p é s t se m te s z , a m i­ e g y s z e r a je g y ü k e t?
a g ú n y o s m e g je g y z é s t, a k é t
k o r ez a g ú n y o s m o n d a t ü ti — T e ssé k .
u ta s u t á n m e g y és o d a s z ó l h o z ­
m e g a f ü lé t: N é z i, n é z i, d e a s z a b á ly ta la n ­
z á ju k :
— N e m v e t t e é sz re ! s á g n a k se m m ifé le je le n in c s az
— F iz e te k m a g u k n a k a r e s ­
M i az, v a l a m i t n e m v e tte m Ib u sz n á l v á lto tt je g y e k e n .
tib e n e g y l ite r b o r t, h a m e g ­
é sz re , t a l á n r o s s z a je g y ? — A z o k k e tte n is m é t v is s z a k a p ­
m o n d já k , h o g y m i n in c s r e n d ­
k é rd e z i ö n m a g á t a k a la u z , és já k .
b e n a je g y ü k k e l.
v is s z a fo rd u l: D e a z e lle n ő r és a k a la u z — N a jó , fizessen .
!— S z a b a d n a m é g e g y p illa ­ n e m n y u g s z ik b e le a v e r e s é g ­ I s z n a k , a z u tá n a z e g y ik f e l­
n a tr a a je g y e k e t? b e . I t t v a la m i s u s k u s v a n . E l ­ v ilá g o s ítja a k a la u z t:
O d a a d já k , h o s s z a n n é z i. A h a tá r o z z á k , h o g y a m ik o r a k é t — A je g y r e a z v a n n y o m t a t ­
je g y é r v é n y e s , n in c s a z z a l s e m ­ u t a s le s z á ll, m e g k é r ik ő k e t, v a , h o g y „ á t n e m r u h á z h a t ó ” .
m i b a j a v ilá g o n . V is s z a a d ja , h o g y f á r a d ja n a k b e a z á llo m á s- É n m é g is e lc s e ré lte m a z e n y é ­
e lm e g y . fő n ö k h ö z . m e t a b a r á to m j e g y é v e l . . .
F é ló r a m ú l v a j ö n a z e lle n ő r. í g y is tö r té n ik . O tt ö te n is
M e g n é z i a k é t j ó b a r á t je g y é t e lle n ő rz ik a je g y e k e t, d e m e ­
11
Ats A lf ö ld a fe s té s z e tb e n
E rd e i S á n d o r r a jz a
Sör
Ü g y r e s z k e t a csapos,
K e z e té to v á z ik ,
A p o h á r sö rö m is,
L á m , h a b o zn i lá tszik .

H a e z íg y m e g y to v á b b ,
M e g é r jü k a na p o t,
N e m is s ö r t is z u n k , c sa k
F riss e n csapolt habot.

M a rg its z ig e t
R o m a n tik u s a k a z e s té k ,
I tt a N y u la k szig eté n .
A p á d o n k é t i f j ú e m b e r,
E g y szé p lá n y s eg y szé p le g é n y .

F orró c só k b a n fo r r n a k össze,
T o m b o l ez a lázas N y á r,
A z t h in n é d , h o g y sze re lm e se k ,
P e d ig csa k eg y házaspár.

L egyek
M é rt k ü ld té k e z á ld á st?
Ó, s z e n t égi k e g y e k ,
N e m n y ú jta n a k e n y h e t
A fo ly ó k , a h eg y ek .

A g y o n c s a p ja m ő k e t,
E rő sza k o s le g y e k ?
In k á b b c s íp jé n e k az
E rő sza k o s le g ye k.

F a g y ia lto s k is a s s z o n y
M in t a B ig B en , z e n g e tt hangja,
A m ik o r rá m ka c a g o tt,
M ia tta e tte m m e g h a rm in c
V a n ilia k u p a c o t.

De hiába u d v a r o lta m ,
F o rró s z ív v e l, e p e d ve ,
A m o zib a m á ssa l m e n t, de
E n v a g y o k b e re k e d v e .
G alam b o s S zilveszter

T ú lm ér etezett b iz to n sá g
S c h w o tt L a jo s r a j z a
 M esél a b é c si e r d ő
A.
m ú ltk o r g u s z tu s o m t á ­
m a d t e g y só s p e re c re . P e rs z e ,
h a a z e m b e r s ó s p e re e e t a k a r
e n n i, é s v a n n é m i é le tta p a s z ­
t a la ta , n e m l á t n e k i a d o lo g ­
n a k c s a k ú g y , H ű b e le B a lá z s
m ó d j á r a , m e r t k i tu d ja , m ifé le
p e r e c e k n e k te s z i k i m a g á t. H a
o d a m é g y e g y u tc a i á r u s h o z ,
vagy bem égy a p é k ü z le tb e ,
a z o k n eo n t u d n a k d is z tin g v á ln i,
n e m n é z ik , k in e k le sz a p e re c ,
a k e z e d b e n y o m n a k e g y e t és
k é s z . T is z tá r a s z e re n c se d o lg a ,
h o g y d o h o s-e az a p erec, v a g y
n y ú ló s , e s e tle g s ó ta la n . O ly a n
p e r e c e t is lá t t a m m á r , a m e ly ik ­
n e k e g y á lta lá n n e m v o l t p e r e c ­
a la k ja . É n v is z o n t n e m v a g y o k
az az e m b e r, a k i csak ú g y k i­
d o b á l k ile n c v e n f illé r t és m e g ­
e s z ik m in d e n v a c a k o t, a m it
o d a a d n a k n e k i.
E lő s z ö r a M in is z te r ta n á c s h o z
a k a r t a m f o r d u ln i, d e a z tá n e l­
á l l t a m e ttő l a te r v e m tő l. N in ­
c s e n e k o d a sz e m é ly e s n e x u ­
s a im é s k i tu d ja , k ih e z k e r ü l
a z ü g y e m . V a n -e a z ille tő b e n
k e llő ju d ic iu m a h h o z , h o g y
m e g íté lje , m ily e n p e r e c j á r n e ­
k e m é r d e m e im és a z á lla m r e n d
i r á n t i h ű s é g e m a la p já n . M e g ­
e lé g e d te m te h á t a z ille té k e s
M in is z té r iu m e g y ik b e fo ly á s o s
f ő tis z tv is e lő jé v e l, a k in e k e g y
fé l é v v e l e z e lő tt s z e re z te m k é t
j e g y e t a „ H u s z á r f a k a d á s ” c ím ű
o p e r e tth e z . A z ille tő e lő sz ö r
v a k a r t a a f e jé t és m e g m u ta to tt
egy ho sszú lis tá t, a m e ly e n
m in te g y ö ts z á z m in ő s é g i p e r e c ­
Ö IP E K E C
ig é n y lő v o lt f e ls o r o lv a , d e a m i­
k o r a „ H u s z á r f a k a d á s ” c ím ű
o p e r e tt e g y ik s lá g e r é t k e z d te m
d ú d o ln i, jo b b k e d v r e d e r ü lt, és
a d o t t n é h á n y s o r ír á s t a K ö z ­
p o n ti P e r e c e lo s z tó ig a z g a tó já ­
h o z , B a la s á n k a r tá r s h o z .
P e rs z e , n e m h a m a r k o d t a m e l
a d o lg o t, é s k is s é u t á n a n é z ­
te m , k i is e z a B a la s á n . N é ­
h á n y o n a p a l a t t s ik e r ü lt m e g ­
tu d n o m , h o g y ő is a B a r c s a y b a
j á r t , a k á r c s a k é n , és v a n e g y
n y a r a l ó j a É r d e n , a h o l a só g o ­
r o m a z ö n k é n t e s T ű z o ltó E g y e ­
s ü le t e ln ö k e . E z e k u t á n te r m é ­
sz e te se n B a la s á n a te n y e r e m ­
b ő l e v e tt, m i n d e n t m e g íg é rt,
s ő t a z t is e lá r u lta , h o g y n é h á n y
n a p m ú lv a o l y a n p e r e c e k k e ­
r ü l n e k f o r g a lo m b a , a m e ly e k iz ­
la n d i im p o r ts ó v a l le s z n e k m e g ­
s ó z v a , t e h á t a z t a já n lja , v á r ­
j a k e g y p á r n a p o t.
M á r-m á r e g y e n e s b e n érez­
te m m a g a m , a m i k o r a V II. k e ­
r ü l e t i K is z e re lő I g a z g a tó s á g tó l
b iz a lm a s é r te s íté s t k a p ta m ,
h o g y f ú rn a k . M é g p e d ig e g y
S ta n isz ló n e v ű n y u g d í j a s á r v a ­
sz é k i ü ln ö k f ú r , a k i n y i l v á n
m e g ir ig y e lte g y o r s e lő r e tö ré s e ­
m e t és a z t t e r je s z ti r ó la m , h o g y
ta g j a v a g y o k a „ J e h o v a t a n ú i ”
n e v ű s z e k tá n a k é s m in d e n v a ­
s á r n a p p e r s e lly e l j á r o k g y ű j-
G erő Sándor r a jz a
«U
k o n y h á t m o s ta m fel, k r u m p li t tis z tí­
to tta m , v a g y m u n k a u t á n h é tv é g i h a j ­
r á b a n h ú s é r t tü le k e d te m , m i a l a t t f é r je m
e lm é ly e d te n s z u n d ik á lt a r e k a m ié n , n é ­
m i h a l v á n y k é te ly e k é le d e z te k b e n n e m
a n ő i e g y e n jo g ú s á g m e g v a ló s u lá s á t ille ­
tő le g . ( H o g y m i é r t é p p e z e s e te k b e n t á ­
m a d t fel b e n n e m a k é tk e d é s , annak
m e g f e jté s e te r m é s z e te s e n a l é le k b ú v á ­
r o k r a v á r .)
N o s, e z e n n e l k ö z lö m , h o g y k é te ly e im
te lje s e n e ltű n te k . M é g h o z z á a k ö v e tk e ­
zőképpen :
F e lk e r e s te m b a r á tn ő m e t, S z v a to p lu k
G é z á n é t, ö r ö m ö m e t k if e je z e n d ő a z a lk a ­
lo m b ó l, h o g y je le n tő s e b b ö s s z e g ű p r é ­
m iu m ü tö tte , ille tv e s im o g a tta m a r k á t.
S z v a to p lu k n é t n é p e s c s a lá d ja k ö r é b e n ,
f é r je és C sib ész n é v r e u g a tó k u ty á ja
tá r s a s á g á b a n ta lá lta m . B e n s ő s é g e s e n m e g ­
r a g a d t a m k e z é t és m á r é p p s z ó r a n y i ­
t o tta m a ja k a m , m id ő n S z v a to p lu k n é j e ­
le n tő s é s tiltó p illa n tá s s a l s z e m e m b e n é ­
z e tt. M a jd m id ő n fé rje , S z v a to p lu k G é­
z a n é h á n y p i l l a n a t r a e ltá v o z o tt a sz o ­
b á b ó l, e z t s u tto g ta :
— E g y m u k k o t se a p r é m iu m r ó l! G é ­
I. / / / z u k a n e m t u d r ó la !
qeVo'
K e rté sz M agda
le fiz e té s e e lle n é b e n , á tv e h e te m
a „ D ia d a l” m o z i b ü f é s é n é l.
J e ls z ó : „ K e r e k - p e r e c ” , e z t k e ll
a h a jlo tth á tú , szőke b ü fé sn ő
f ü lé b e sú g n o m .
A tö b b i m á r m e n t , m i n t a
' t e n i R á k o s p a lo tá n . E z t a n e v e t­ k a r ik a c s a p á s . A je ls z ó t b e le ­
séges v á d a t, n e m is t a r to tta m s ú g ta m a b ü f é s n ő f ü lé b e , ő
érd em esn e k a rra , h o g y m egcá­ d is z k r é te n á t n y ú j t o t t a p u l t
fo lja m , a n n á l is k e v é s b é , m e r t a ló l e g y p e r e c e t, é n b e l e h a r a p ­
k ö z b e n m e g t u d t a m B a la s á n tó l, ta m és k itö rt eg y fo g am . D e
h o g y a B a la to n i H a lá s z tá r s a s á g n e m te s z s e m m it, m e r t a z
ü g y e m e t p á r to ló la g te r je s z te tte E g é s z s é g ü g y i M in is z té r iu m b a n
fe l a G iz e lla m a lo m h o z . V a ló ­ v a n e g y b a r á to m , a P a d l u p k a
b a n , eg y h é t m ú lv a m eg k a p ­ S a n y i, h o z z á t a r t o z n a k a z ösz -
ta m a b iz a lm a s é r te s íté s t, a m e ly sz es p e s ti fo g o rv o s o k . M é g m a
ú g y sz ó lt, h o g y a k ü lö n n e k e m b e s z é le k v e le .
s ü tö tt p e r e c e t, k ile n c v e n fillé r G á d o r B éla
' " ^ m a r n o m sa -. m m •
S ok le n g y e l h a llg a tó ja van
a B a la to n i N y á r i E g y e te m n e k
G e rő S ándor ra jz a

N e m ak árm ily en aján d ék k al
le p te m eg a K ép ző m ű v észeti
A la p K ia d ó v á lla la ta a nagykö­
zö n ség m iszticizm usra h ajló fe­
lé t.
U g y an is k ia d tá k a
MAGYAR FOTÓMŰVÉSZET
1 9 5 9 -1 9 6 0
cím ű ízléses alb u m o t, am ely cí­
m é b ő l íté lv e te h á t a leg k iv á­
ló b b id e i, to v á b b á jö v ő évi fe l­
v é te le k e t ta rta lm a z z a .
A k é p e k ra g y ó g ó a k - s az a
fig y elem re m é ltó fo to te ch n ik ai
ú jítá s, hogy sz ak ítv a a sablonnal,
n e m csupán a m ú ltb a n , illetv e a
je le n b e n k észü ltek - cseppet
sem m egy a sz ín v o n al ro v ására!
H a e nagyszerű k ezd em én y e­
z é s t a tö b b i k ia d ó is átveszi, ak ­
k o r re m é ljü k , rö v id e se n n a p v ilá ­
g o t lá t pl. egy csokor - a M ag­
v e tő g o n d o zásáb an - ifjú líri­
k u sa in k 1973,-as te r m é s é b ő l. . .
w < -d- )
Delicatesse
N em tu d o m , k in e k ju to tt
eszébe a K ö z é rte k egy részét
D e lic a te s se b o lto k n a k elnevezni.
E lő s z ö r a z t h itte m , hogy az új
c é g tá b lá ra sz án t k e r e t m ég nem
m e rü lt ki és te k in tv e , hogy a régi
tá b lá k k ifo g á sta la n u l szépek v o l­
ta k , csak úgy le h e te tt az erre a
c é lra sz án t p é n z t fe lh a sz n á ln i, h a
új n e v e t a d n a k a b o ltn a k . T é ­
v e d te m . . . A z tö r té n t, hogy a
C sem ege V á lla la t a kisebb üz­
le te it á ta d ta a K ö z é rtn e k . E z e ­
k e t a kis b o lto k a t k e re sz te lte el
a K ö z é rt D e lic a te sse -n e k . M in ­
d e n e s e tre m eg k e ll d icsérn i ő k et:
jó m ag y ar n e v e t ta lá lta k . H a
m ás v á lla la to k is k ö v e tn é k a
p é ld á t, a c u k rá sz d á k a t „C o n d i-
to r e i” -n ek , a p a p írb o lto k a t „ P a -
p ie rla d e n ” -eknek, a fo d rá sz szö­
v e tk e z e te k e t p e d ig „ C o iffe u r” -
ö k n e k n ev ezn é k el. K om olyan
m o n d o m , vicces le n n e . . .
(-D
K ö rm ö n fo n t ü g y
- K é re m s z é p e n , v a n h ú s?
- N in c s, k é r e m , m e r t n e m s z á llíto tta k je g e t!
- É s m ié r t n e m h o z ta k je g e t?
14 - A z t m o n d tá k , m in e k a jé g , h a n in c s h ú s ! . . .
Garázsgondok
K ö r ü lb e lü l k é t h é tte l e z e lő tt
p o m p á s k is s z ü rk e M o s z k v ic s -
k o c s im a t k ila k o lta ttá k a z u t ­
c á r a . É p p e n v id é k r ő l é r k e z te m
m e g , a h a z a té r ő b o ld o g g o n d ­
ta la n s á g á v a l, a m ik o r a g a r á z s
a j t a j á b a n m e g á llíto tta k , é s p a j ­
k o s m o so lly a l k ö z ö lté k v e le m ,
m is z e r in t s z ív e s k e d je m b e n e m
f á r a d n i, m e r t a g a r á z s m e g ­
s z ű n t, v a la m i m á s le s z a h e ­
ly é n , c s a k m é g n e m le h e t tu d ­
n i, h o g y m ic so d a . K é p z e lh e tő ,
h o g y e ls z o m o ro d ta m é n is , h ű ­
sé g e s M o s z k v ic s o m is , aki
tö b b m in t k é t é v ig te lje s e llá ­
t á s o n v o lt itt, e b b e n a v e n d é g -
s z e re tő , k itű n ő e n f e ls z e r e lt l a ­
k á s b a n . N e m is tu d tu k , m ily e n
b o ld o g o k v o ltu n k e d d ig . Ú g y .
é r e z te m , m a g a m , m in t a P á l-
u tc a i f iú k , a m ik o r m e g p illa n ­
t o t t á k a g r u n d o n a z e ls ő m ű ­
s z e r t é s r á jö tte k , h o g y m e g s z ű ­
n i k a g r u n d , v é g e a b o ld o g , fe ­
le lő tle n g y e r m e k k o r n a k , jö n a
h a r c , a k ü z d e le m , a z é le t.
P e r s z e k a p k o d ta m fű h ö z -fá -
h o z , d e m in d k e tte n a z t m o n d ­
t á k , h o g y a h e ly z e t r e m é n y te ­
le n . V a n u g y a n e g y G a r á z s ip a r i
V á lla la t, a m e ly a r r a h iv a to tt,
h o g y sz a b a d p o r ty á z ó k a t e lh e ­
ly e z z e n , d e m in d e n g a r á z s a t e ­
l e v a n , n e m s z ó lv á n a z e lő je g y ­
z é s e k m é r h e te tle n tö m e g é r ő l.
A z ó ta k o c s im a z u tc á n h á l é s
c s a k n é m ile g v ig a s z ta lja a z a
tu d a t, h o g y so k sz á z m á s k o c si
s o r s á n o sz to zik .
U g y a n is ló tto m b a n -f u tto m -
b a n m e g tu d ta m a z t is , h o g y
ü gyem közügy, m e rt a g arázs­
g o n d m ia tt sz á m o s e m b e r f e je
f á j a z e n y é m m e l e g y ü tt. T ö b ­
b e k k ö z ö tt f á j p l. a G a r á z s ­
i p a r i V á lla la t f e je is , a k i s z ív e ­
s e n e lh e ly e z n e b á r m e n n y i k o ­
c s it, h a le n n e h o v á . C s a k h o g y
n in c s e n , m e r t ú j h e ly is é g e k e t
F Ű Z F Ő I K É P ESLAPO K
4 '*
r* #
n e m k a p , ső t m é g a r é g ie k b ő l is
e l-e lv e sz e g e tte k tő le a m ú lt id ő k
fo ly a m á n . H o lo tt, h a -m ár ú j
g a r á z s é p íté s r ő l n e m is á b r á n ­
d o z u n k , v a n n a k a lk a lm a to s h e ­
ly is é g e k , a h o l a u tó k v o lta k
v a g y le h e tn é n e k , és a h o l m o s t
p a p ír o k a t, r o n g y o k a t é s ó c s ­
k a b ú to r o k a t tá r o ln a k .
J ó l tu d o m , h o g y a v ilá g m á s
n a g y v á r o s a ib a n is v a n n a k g a ­
rá z s g o n d o k . D e e ttő l m é g a
m ié n k n e m le s z k is e b b . Ha
m á r b ü sz k ék v ag y u n k , és m él
tá n , e g y r e n ö v e k v ő a u tó p a r ­
k u n k r a , a r r a n e le g y ü n k b ü s z ­
k é k , h o g y a m i a u tó in k is az
u tc á n f o g n a k v ilá g v á r o s ia s a n
e ln y o m o ro d n i. M e r t m o s t m é g
h a g y já n . M o s t m é g c s a k n a p
p e r z s e li, e ső v e r i, é s . h u lig á n
f o s z to g a tja ő k e t. D e m i le s z
té le n , a so k d id e r g ő , s z e g é n y
k is a u tó v a l, a n a g y m a g y a r é j
szakában?
» G. B.
E lbürokratizált követelés
J ú n iu s 17-én a F ő v á ro si
M ű v észi K é z m ű v e s V á lla la ttó i
v e t tü n k e g y 1 86,60 fo r in to s
z á s z ló t.
J ú n iu s 2 2 -é n a fe n ti v á lla la t
a já n lo tt le v é lb e n é r t e s ít é s t
k ü ld ö tt, m e ly sz e r in t a z á s z ló
a la p á r a 1 8 7 ,9 0 fo r in t é s k é r ­
té k , h o g y a z 1,30 fo r in to s k ü -
lö n b ö z e te t e g y s z á m lá ju k r a
u ta lju k át. U g y a n e z e n a n a ­
p on , u g y a n c s a k a já n lv a a n á ­
lu k e lf e k v ő á tv é te li e lis m e r -
v é n y ü n k e t is e lk ü ld té k a n n a k
Ig a z o lá sá r a , h o g y m i a z á s z ló t
á tv e ttü k . Ez id á ig m á r 3 ,4 0
fo r in tjá b a k e r ü lt a fe n ti v á l­
la la tn a k . Ha e h h e z m é g h o z ­
z á s z á m ítju k a n á lu k é s n á ­
lu n k e z ü g y b e n f e le s le g e s idő-
v e s z t e s é g e t é s a d m in is z tr á c ió t,
a k k o r a n a p n á l Is v ilá g o s a b b ,
h o g y e z e n a k ö v e te lé s e n c s a k
a b ü r o k r á c ia k e r e s e tt. N em
le h e tn e e z e k e t a z a p r ó ö s s z e ­
gek et egyszerű b b m ódon,
m o n d ju k , t e le fo n é r te s íté s s e l,
h a tv a n f illé r é r t elin té zn i?
S a rk a d ! L á szló
B pi H e ly ié r d e k ű V a s ú t
R o z o g a ü lő h e ly e k a m o z ib a n
- T e s s é k m o n d a n i, m e g c s ó k o ltá k m á r a L o llo b r ig id á t?
1. M óricz Zsigmond körtér
A 6 -os 'v illa m o s v é g á llo m á ­
s á ró l m á r a h a jn a li ó r á k b a n
k o lo m p n a k is b e illő h a n g o s
c s e n g e tty ű s z ó v a l in d í t j á k a k o ­
c s ik a t. T a n u lm á n y o z ta m m ás
v é g á llo m á s o k in d ítá s á t is, m i n ­
d e n ü tt c s e n d e se b b . M ié r t te s z ik
tö n k r e a k ö r n y é k la k ó in a k id e ­
g e it?
A M ó r ic z Z s ig m o n d k ö r té r
la k ó i
II. A lig utca
A X III. k e r ü le ti A lig u t c á ­
b a n a lig le h e t a lu d n i, m e r t a
k is u tc á c s k á b a n le g a lá b b h ú s z
r á d ió tu la jd o n o s b ö m b ö lte ti e g y ­
s z e r r e n y ito tt a b la k m e lle tt a
r á d ió já t. T u d o m , m á s u tc á b a n
is e lő f o rd u l ily e sm i, d e ú g y '
v é le m , a z A lig u tc a i z a j r e k o r ­
d o t se h o l se m é r i k e l a h a n g ­
s z ó ró k . C se n d e t k é r ü n k I
III. Tigris utca
A D é li p á ly a u d v a r k ö z e lé b e n
la k u n k . A z é jje l k ö z le k e d ő v o ­
n a to k h a r s á n y é s h o s s z a n ta r ­
tó sip je lz é se tö n k r e te s z i a l v á ­
s u n k a t. A s z p u tn y ik o k k o r á b a n
n e m le h e tn e a f ü lté p ő f ü t ty ­
je lz é s e k e t e lk e r ü ln i és m ás,
h a lk a b b je lz é s s e l h e ly e tte s í­
te n i?
G áb or L ászló
I. T ig r is u. 4 2 /4 6 .
Szobor vagyok,
de hiányzik egy karom . . .
A B a r o s s u tc a i I I . s z á m ú s e ­
b é s z e ti k lin ik a h o m lo k z a tá t k é t
s z o b o r d ís z í t i : B a la s s a é s L u m -
n i c z e r p r o fe s s z o r o k e m l é k m ű v e .
A szo b ro k szép ek, csa k a z a
b a j, h o g y s é r ü lte k . B a la s s á n a k
a jo b b - , L u m p i c z e r n e k p e d i g
a b a lk a r ja h i á n y z ik . M i é r t n e m
ta lá l m ó d o t a z e g y e t e m g a z d a ­
s á g i o s z tá ly a a k é t s z o b o r r e s ­
ta u r á lá s á r a ?
S z ű r -S z a b ó J ó z s e f r a j z a i
 A b s z t r a k t k iá llítá s
S z ű r -S z a b ó J ó z s e f r a jz a

R á jö tte m a m o z ilá to g a tá s t i t k á r a : c s a k g y e r e k e k k e l e g y ü tt s z a ­
b a d m e g n é z n i a f ilm e k e t. A g y e r e k e k h i t e á tr a g a d a z e m b e r r e ,
a g y e r e k e k n e k m a g a a z é le t a z , a m it a v á s z o n r a v e títe n e k .
N e m r é g a z U g o c s a -m o z ib a n if jú s á g i e lő a d á s o n m e g n é z te m az
„ ő f e ls é g e k a p i t á n y a ” c ím ű k a la n d o s f ilm e t. A m ik o r H o r n b lo w e r
k a p i t á n y é s te n g e ré s z e i c s ó n a k o n tito k b a n m e g k ö z e líte tté k a N a ti-
v i d a d n e v ű s p a n y o l c s a ta h a jó t, a n é z ő té r e n h a lá lo s c s e n d tá m a d t.
S m id ő n a z e g y ik g y e r e k e lk ö h ö g te m a g á t, d ü h ö s e n le p is s z e g té k .
H a lla tla n ! A k k o r k ö h ö g , a m ik o r a le g n a g y o b b c s e n d re v a n s z ü k ­
ség. M é g g y a n ú t f o g n a k a s p a n y o lo k !
J ó m a g a m is v is s z a f o jto tta m e g y h a r s á n y n a k íg é r k e z ő p rü s z k ö -
lé s t, s íg y H o r n b lo w e r é k n a k s ik e rü lt, b a j n é l k ü l e lé r n iü k a s p a ­
n y o lo k c s a ta h a jó já t.
•

S á r g a b a r a c k - s z ü r e t v a n . R e n g e te g s á r g a b a r a c k t e r m e t t a z id é n .
M in d e n v illa - és g y ü m ö lc s ö s tu la jd o n o s ő r jö n g , m e r t a r o k o n o k
é s is m e r ő s ö k m á r m e n e k ü ln e k e lő le , h a r á j u k a k a r s ó z n i n é h á n y
k iló s á rg a b a ra c k o t.
V a la m e ly ik re g g e l a k a p u e lő tt e g y l e t a k a r t k o s a r a t ta lá lta m ,
d e n e m c se c se m ő v o l t b e n n e , h a n e m s á rg a b a ra c k .
t. 1.

AkutonV
B Á R O N JÓ N Á S T , a z is m e r t lé m á k r ó l. A z e g y ik m e g je ­
m a g y a r o rv o s p r o fe s s z o rt m e g ­ g y e z te : M in t a fod rászok n ál
s z ó líto tta a z u tc á n e g y , g a z ­ — C s u k o tt s z e m m e l s o k k a l V árn ai G y ö r g y ra jza
d ag ság áró l és fu k a rsá g á ró l h í­ jo b b a n t u d o m é lv e z n i a z e ­
r e s a s sz o n y . nét . . .
— Jó , hogy ta lá lk o z u n k , K e r n e r id e g e s e n m e g s z ó la lt:
k e d v e s d o k to r ! — m o n d ta a z — P r ó b á l ja m e g e g y s z e r,
a s s z o n y . — N a p o k ó ta n a g y o n a s s z o n y o m , c s u k o tt s z á jja l!
f á j a h á t a m . . . M o n d ja m e g ,
m it c s in á lja k , h o g y e lm ú l­
jo n ?
— A z o n n a l m e g v iz s g á lo m ,
a s s z o n y o m — f e le lte B á ro n
p r o fe s s z o r s z o lg á la tk é sz e n . — K E S Z L E R J Ó Z S E F , a sz i­
T e s s é k le v e tk ő z n i! g o rú ság áró l h ír e s k r itik u s ,
e g y s z e r k é s v e é r k e z e tt a s z ín ­
h ázi fő p ró b á ra . A je g y s z e d ő
u d v a r ia s a n f ig y e lm e z te tte :
f . — A d arab m á r m egkezdő­
d ö tt, s z e rk e s z tő ú r , s z ív e s k e d ­
KABOS GYULA, a neves jé k c s e n d e s e n a h e ly é r e m e n n i!
k o m ik u s tö r z s a s z ta lá n á l pe­ — M i a z ? — c s o d á lk o z o tt
d á n s e m b e r e k r ő l b e s z é lg e tte k . K e s z le r. — O d a b e n t m á r a l­
— A z m in d s e m m i — s z ó ­ sz a n a k ?
l a l t m e g h ir te le n K a b o s . — N e ­ E g y p esti lak ásb an
k e m v a n e g y is m e rő s ö m , a k i t
V a sv á r i A n n a r a j z a
r a b l ó k tá m a d t a k m e g a z e r ­
d ő b e n és e ls z e d té k a z ö ssz e s
ru h á it. ..
— N a é s?
— N a é s k é p z e ljé te k , e z a IkttkcL LhalakZ #
p e d á n s e m b e r r u h a tá ri sz á m o t
k é r t a r a b ló k tó l! . . .
Mottói Nincsenek régi viccek,
csak öreg emberek vannak. Egy
újszülöttnek minden vicc új.

K E R N E R IS T V Á N , a k iv á ló
m a g y a r k a r m e s te r , e g y s z e r a
Z e n e a k a d é m iá n e g y k ü lf ö ld i
k o llé g á já n a k h a n g v e rse n y é t
h a llg a tta . M e lle tte k é t n ő ü l t ,
a k ik á lla n d ó a n b e s z é lg e tte k , d e
n e m r u h á k r ó l, v a g y p l e t y k á k ­
r ó l, h a n e m k o m o ly z e n e i p r o b ­
K é t z s e b to lv a j s é tá l a z u t ­
c á n . A z e g y ik m e g á ll e g y ú j ­
s á g á ru s e lő tt és d i v a t l a p o t v á ­
sá ro l.
— M in e k n e k e d a d iv a tla p ?
— k é r d i tő le c s o d á lk o z v a a b a ­
r á tja .
— N a h a llo d , c s a k tu d n o m
k e ll, h o g y h o l f o g já k v is e ln i
ő sszel a z s e b e k e t!
 H W ,-h ázakban Korszerű tejszállítók kerülnek
I
S á n d o r K á ro ly ra jza forgalom ba
H eged ű s Is tv á n r a jz a

Vevőankét az italboltban
[•KQVA«J<Mof;i
S z ű r -S z a b ó J ó z s e f r a jz a

E g y e n lő tle n f e j lő d é s
M é s z á r o s A n d r á s r a jz a

- H a lló , le lk e c s k é m ! M e s s z e v a n m é g in n e n a c s o d a te v ő k ú t?

L u d a s M atyi s z a tir ik u s h e tila p .

F ő sz e r k e sz tő : T abi L á s z ló . — S z e r k e s z t ő : F ö ld es G y ö r g y . — M ű v észeti s z e r k e s z tő : T o n c z T ib or.
K iadja a H ír la p k ia d ó v á lla la t. — F e le lő s k iad ó: C s o llá n y F e r e n c . — S z e r k e s z t ő s é g : B u d a p e s t, V ili., G y u la i P á l u tc a 1 4 . — T el.:
3 3 5 — 7 1 8 . — K ia d ó h iv a ta l: V ili., B la h a L ujza té r 3 . T e l.: 3 4 3 — 100, 1 4 2 — 2 2 0 . — E lő á llítja : K ossu th N y o m d a , B u d a p e s t, V .,
A lk o tm á n y u tc a 3 . — T e r je s z t i a P o sta K ö z p o n ti H írlap Ir o d a 180 — 8 5 0 .
 Ára: 1 forint
X V . é v fo ly a m 3 2 . s z á m .
1 9 5 9 . a u g u sztu s 6

P u s z ta i P á l r a jz a

Diáklányok nyári munkán

— Mi újság, János bácsi?
— Semmi, kislányom. Legeltetem a ju h okat meg a szem em et. . .
 É b resztő A jö v ő háztartása
H atáridő
gy h ete so k a t gondolok Z ebegé-
n y i m a m á já ra .
Ez a té n y , így csupaszon m é g n e m
le h n e fu rc sa és k ö zlésre érdem es. A z
e m b e r úgy v a n m egszerkesztve, hogy
a go n d o latai sz ü n telen rö p d ö sn ek és
egy röpdöső g o n d o lat n é h a m in d e n
ok n é lk ü l is la n d o lh a t v alah o l, m in t
p éld áu l az én e sete m b en Z eb eg én y i
m a m áján á l. A re jté ly o tt kezdődik,
hogy m ié rt é p p e n Z ebegényi m a m á ­
j á r a gondolok, h o lo tt ed d ig a z t se
tu d ta m , hogy a v ilág o n van, és m o st
is m indössze ab b ó l a feltev ésb ő l in ­
d u lo k ki, hogy a leg tö b b Z eb eg én y i-
n e k á lta lá b a n v a n m am ája.
A dolog ü g y tö rté n t, hogy m ú lt
szo m b at d é lu tá n é n is iz g a to tta n h a ll­
g a tta m a m eccsk ö zv etítést és az ö n ­
k ív ü le ti á lla p o tb a esett, fa n a tiz á lt
és fanatizáló, re n d k ív ü li S zep esitő l
felcsig ázv a m á r a b b a n a h itb e n le­
ied zettem , hogy a v ilá g so rsá t hosz-
szú időre az d ö n ti m a jd el, sik e rü l-e
a H o n v éd n ek a győztes gólt b e rú g n i
a P a rtiz á n k a p u já b a . És a k k o r, p o n ­
to sa n nerft em lékszem , a m érk ő zés
A tech n ik a h aladása h á n y a d ik p ercéb en , g y önyörű m a ­
g y ar tá m ad á s, m o n d ju k T ichy, G ilicz,
Z ebegényi a la b d a ú tja , ó riási k a v a ­
ro d á s a k a p u e lő tt, lőőődd rá , Z eb e­
gényi, o rd ítja Szepesi, a z tá n k is szü ­
n e t és elkezd ja jv eszék e ln i: „Z eb eg é­
nyi! Z ebegényi! M it c sin á ltá l, m it
c s in á ltá l? ” R ögtön u tá n a m eg is
m o n d ta, m it csin ált. É lp a cco lta az
évszázad legszebb g ó lh ely zetét, a
la b d á t a háló h e ly e tt b e le rú g ta p o n t
M iladinovics h asáb a. Z ebegényi, Ze-
begónyi, hogy te h e tté l ily et?
E k k o r kezd tem gondolni Z eb eg é­
n y i m a m á já ra . L á tta m szeg én y k ét
m a g am elő tt, a m in t ü l a rá d ió m e l­
le tt, kezében ho rg o lással, m e rt a m a ­
m á k a t c sak ú g y tu d o m elk ép zeln i,h o g y
rád ió zás közben h o rg o ln ak is, m o n d ­
ju k egy szép té rítő t. L á tta m a m a ­
m át, a m in t m eg áll a h o rg o ló tű a k e ­
zében, szép ősz fe jé t csü g g ed te n le­
ereszti és s ó h a jt egy k eserv eset. V a­
jo n m it é re z h e te tt jóságos an y a i
szíve; a m ik o r a fiá t így k o rh o ltá k az
é te r h u llá m a in k ere sztü l? M e rt az
én szívem m a jd m e g sza k ad t érte , is­
m e re tle n ü l is ú g y s a jn á lta m a d rá g a
asszonyt, hogy ezt n ek i h a lla n ia kell.
Hogy az ő fia M iladinovics h a s á b a
rú g ta b ele a la b d á t. N em , n e m ez
le h ete tle n , S zepesi b iz to sa n rosszul
lá tta , ő jo b b a n ism e ri a s a já t g y er­
m ekét, az ily e sm it n em cselekszik.
T alán egy k ö n n y csep p is k ib u g g y a n t
a szem éből és le csu rg o tt a horgo­
lásra.
E ttő l k ezd v e en g em m á r n e m izga­
to tt a m érkőzés, h iá b a h o sszab b íto t­
tá k m eg k é tsz e r tiz e n ö t perccel, a
sok b eszédből m á r k iz á ró la g csak
a r r a fig y eltem , am i Z eb eg én y ire vo­
n atk o zo tt. És a m ik o r Z ebegényi
m eg in t m e llé rú g ta a la b d á t és Sze­
pesi g ú n y o ló d v a m eg jeg y ezte: „n e
sá n tik á lj Z ebegényi, tu d ju k , hogy ez
csak a lib i”, a k k o r é n m á r a n n a k
d ru k k o lta m , hogy ja j csak m o st kez­
d ene d ö rö g n i a z lég, és tö r n e k i a
v ih ar, m in e k k ö v e tk e z té b e n a stú d ió ­
ból m eg szó laln a egy h an g , h ogy k e d ­
ves h allg a tó in k , lég k ö ri za v aro k
m ia tt m e g sz a k ítju k a d á su n k a t!
Az ég n e m dörg ö tt, a v ih a r nem
tö r t ki, a z ad á s fo ly ta tó d o tt: és én
azóta is s o k a t gondolok Z ebegényi
m a m á já ra .
Kellér Dezső
 A b é c s i B u r g e lő tt

^ fá ü ^ é tí Gerö Sándor r a jz a

T H O R T O N W IL D E R , a m e rik a i d rá m a ­
író , e u r ó p a i ta n u l m á n y ú t j á r ó l v is s z a té r v e ,
t a p a s z ta la ta it íg y f o g la lta ö ssz e :
— A z u tó b b i ö tv e n é v b e n s e m m i s e m
v v á lto z o tt. A n g liá b a n m i n d e n m e g e n g e ­
d e tt, a m i n e m tilo s , N é m e to r s z á g b a n
m in d e n tilo s , a m i n in c s m e g e n g e d v e ,
F ra n c ia o r s z á g b a n p e d ig m in d a z m e g e n ­
g e d e tt, a m i tilo s.

C S O R T O S G Y U L A e g y is m e r t sz ín é s z ­
n ő é le tk o r á t íg y s z á m íto tta k i:
— A sz e lle m e e g y h a r m i n c é v e s a s s z o ­
n y é n a k fe le l m e g , a l a k j a h ú s z é v e s , n a i ­
v i t á s a e g y tiz e n ö t é v e s b a k f is é . A h á r o m
t é t e l t k e ll c s a k ö s s z e a d n i!

B IL L R O T H , a h í r e s s e b é s z p r o f e s s z o r,
le c k é z te tte e g y ik a s s z is z te n s é t, a k i e lh a ­
m a r k o d o tta n o p e r á lt. E g y s z e r a k ó r te r ­
m e n á th a la d v a , m e g á llt a z e g y ik á g y
e lő tt, a m e ly r ő l a b e te g tú lb o s s z ú l á b a i le ­
ló g ta k .
— I t t c s a k u g y a n v o l n a o k a z a m p u tá -
c ió r a — f o r d u lt a z a s s z is z te n s h e z . —
M é g is a z t a já n lo m , b e s z é lje n e lő b b az
a s z ta lo s s a l, h á th a a z is t u d s e g í te n i . . .

C H O L N O K Y V I K T O R , a k itű n ő ír ó
é s ú js á g ír ó , e g y n a p r o s s z k e d v ű e n ü l t
m e g s z o k o tt k á v é h á z i a s z ta lá n á l. B a r á t a i
u n s z o lá s á r a v é g r e k i p a k o l t :
— S z ö r n y ű á lm o m v o lt. N a g y s z e n v e ­
d é s e k á r á n e lju to tta m a h a r m a d i k k e ­
r e s z te s h a d já r a th o z és e k k o r k i d e r ü l t,
h o g y a m á s o d ik h o z v a n je g y e m !

J Ó K A I M Ó R N A K k a r ls b a d i k ú r á j a
i d e jé n sz ig o rú d i é t á t r e n d e l t a f ü r d ő o r ­
vo s. ,
— E b é d u t á n s z ív jo n e l e g y s z iv a r t,
d e t ö b b e t n e m ! — h a g y t a m e g a p á c ie n s ­
nek.
E g y h é t m ú lv a je le n tk e z e tt is m é t J ó ­
k a i a f ü rd ő o r v o s n á l.
— A d ié ta j ó t t e t t é s m in d e n r e n d b e n
v o ln a , c s a k a s z iv a r r a l v a n b a j — je g y e z ­ I . F e r e n c J ó z s e f : M in d e n n a ty o n sz é p , m in d e n n a ty o n jó , n a ty o n m eg vagyok
t e m e g J ó k a i p a n a s z o s a n . — S o h a é le ­ e le g e d v e !
t e m b e n n e m d o h á n y o z ta m ! B e lü g y m in is z te r: D e f e ls é g ! M o s t n e m e z t k e ll m o n d a n i ! . . .

kJ J A ( i A t y r h Vasvári Anna rajza

/hm xóílénertK.
A z a l a b a m a i „ C a v o n ia ” te m e tk e z é s i
v á lla la t ü g y f é ls z e r z é s i r e k l á m j a : „ M it
k ü s z k ö d ik a z é le tte l, a m ik o r m i m á r 15
d o llá r e lle n é b e n tisz te ssé g g e l e lf ö ld e ljü k ?
M é rs é k e lt á r o n s z e r t t e h e t a le g s z e b b
s ír h e ly r e , r á l á t á s s a l a te n g e r r e . G a r a n ­
t á lt n y u g a lo m , v a s á r n a p o n k é n t z e n e k a ­
r u n k a le g s z e b b c h o r á lo k a t j á t s s z a .”

A b r a z ília i P e lv e s b e n fu rc sa m ó d o n
n y i t o t t á k m e g a lá r m a e lle n e s h e te t. K é t
ó r á n á t s z ü n te le n ü l h a r a n g o z ta k v a la ­
m e n n y i te m p lo m b a n , m ik ö z b e n sz á z e g y
lö v é s t a d t a k l e e g y m o z s á r á g y ú b ó l és
s z á z n e g y v e n h é t h a n g s z ó ró s a u tó r e k lá m -
s z ö v e g e t h a r s o g o tt a z u tc á k o n . í g y ó h a j­
to ttá k r á d ö b b e n te n i a la k o s s á g o t a rra ,
h o g y a f e le sle g e s z a j m ily e n h a tá s s a l
v a n a z id e g e k r e .
- S zen t é g ! K iv á n d o r o lto k ? A s z e m lé lte tő áb ra m eggyőzőnek b i­
- D e h o g y ! P á r á d r a m e g y ü n k , é s é n e g y h é tte l to v á b b m a r a d o k . . ; z o n y u lt 3
 Ú tb a n a p ia c fe lé
A z ú js á g ír á s i s m e r t és b e v á lt f o r d u la ta i,
k ife je z é s e i tö k é le te s e n a lk a lm a s a k a r r a ,
h o g y tú lz á s o k tó l é s p á n ik tó l m e n te s e n ,
m é r té k ta r tó a n e m lé k e z z ü n k m e g a v ilá g
e s e m é n y e irő l. E z e k a z ü d v ö s z s u r n a lis z ­
t i k á i f o r m á k k e llő k é p p e n m e g g y ő z ik a z
e m b e r is é g e t a r r ó l, h o g y k á r id e g e s k e d n i,
n e m é r d e m e s r o n g á ln i a z id e g z e té t k á ­
r o s iz g a lm a k k a l. R e g g e lin k m e lle tt n y u ­
g o d ta n e lo lv a s h a tu n k m in d e n t, a n é lk ü l,
b o g ) ' f e liz g a tn á n k m a g u n k a t. E n n e k a
té te ln e k a z ig a z s á g á t n é m ile g t a l á n b iz o ­
n y ítjá k a z a lá b b i s z e ré n y p é ld á k :
M a g a s v íz á llá s . A v íz ö z ö n t o v á b b f o ly ­
ta tó d ik , te tő z é s h o l n a p u tá n v á r h a tó .
B e f a g y o t t a D u n a . A jé g r é te g v a s ta g ­
s á g á r a je lle m z ő , h o g y a D u n a je g é n v á ­
la s z to ttá k m e g M á ty á s t k ir á lly á .
É r d e k e s ú j ta l á l m á n y . A z a n g o l J a m e s
W a t t ú j g é p e t s z e rk e s z te tt, a m e ly a g őz
fe sz ítő h a t á s á t h a s z n á lja fel. Á llító la g
tö b b e m b e r m u n k á j á t k é p e s e lv é g e z n i, s
C S?— " 3 3 '/ n a g y o b b h a tá s f o k o t é r e l a k é z z e l v a g y
fo s t* *
S zem érm es nyaralók
M é s z á ro s A n d r á s r a j z a
-/6e'prtzof-
- S z ív e s k e d jé k m é g e g y á g y a t b e á llíta n i. C sa k je g y e s e k v a g y u n k .
4
l á b b a l h a j t o t t k é s z ü lé k e k n é l. T ö b b o rs z á g
é r d e k lő d ik a z ú j ta l á l m á n y ir á n t.
R ö v i d e s e n b e f e j e z i k a K e o p s z - p ir a m is
é p íté s é t. S zo rg o s m u n k á s k e z e k m á r az
u to ls ó k ö v e k b e h e ly e z é s é n f á r a d o z n a k , s
e lő r e lá th a tó la g a h ó v é g é n s o r k e r ü l a
p ir a m is á ta d á s á r a .
H a lá lo z á s . M e g h a lt A ttila , I s te n o s to r a ,
h u n k ö z é le ti s z e m é ly isé g . A te m e té s id e ­
j é t é s h e ly é t m é g n e m k ö z ö lté k a n y ilv á -
Ű j k ö n y v e k . M e g je le n t H o m é r o s z I li­
á s z c ím ű e p o s z a . A k ö ltő m á r ú j h ő s k ö l­
t e m é n y e n d o lg o z ik , a m e ly n e k id e ig le n e s
c ím e : O d ü s sz e ia .
K á r o s u l t a k , f i g y e l e m ! A v e le n c e i r e n d ­
ő rs é g v e s z e d e lm e s h á z a s s á g s z é d e lg ő t t e t t
á r t a lm a tla n n á . A n e v e : G ia c o m o C a sa ­
n o v a , d e S e in g a lt lo v a g n é v e n is s z o k o tt
b e m u ta tk o z n i á ld o z a ta in a k . A r e n d ő r s é g
f e lh ív ja a k á r o s u lta k a t, h o g y je le n tk e z ­
z e n e k a f ő k a p itá n y s á g o n .
M ű s o r v á lto z á s . A r ó m a i n a g y c ir k u s z
ig a z g a tó s á g a k ö z li, h o g y a r a b s z o lg a lá z a ­
d á s m i a t t a m a e s té r e h i r d e t e t t g la d iá to r ­
v ia d a l e lm a r a d . H e ly e tte d a lo s v e r s e n y
le s z . A m e g v á lto tt je g y e k é r v é n y e s e k .
S ú l y o s c s a p á s é r te M a rc u s J u n i u s B r u -
tu s t, a z is m e r t á lla m f é rf i, a ty a i j ó b a r á t j a
é s jó te v ő je , J u l i u s C a e sa r, v á r a t l a n , t r a ­
g ik u s e lh u n y tá v a l.
É rdekes új s z ín f o l t ta l g a z d a g o d o tt
E g y ip to m . M e g n y ito ttá k a S z u e z i c s a ­
to r n á t.
F elek i László
d ä w f k ...
A „ N e w Y o r k H e r a ld T r ib u n e ” e g y ik
e u r ó p a i tu d ó s ító ja s z e r in t e g é sz E u r ó p á ­
b a n a d á n o k a le g b a r á ts á g o s a b b a k a k ü l ­
f ö ld ie k ir á n t. H a e g y d á n s z e re te tr e ,
g y e n g é d s é g r e , u d v a r ia s s á g r a v á g y ik , k i ­
a d ja m a g á t k ü lf ö ld in e k .
 Ha tu d tá k v o ln a e lő r e ...
K a já n T ib o r r a j z a

Imperialista morál
S z e g ő G izi r a j z a

Tisztelt Uram!
Nem tudok elég meghatottsággal gondolni önre, aki hét év óta
minden nyáron, fájó szívvel búcsúzik el kis családjától, hogy a
Balaton hűs vizében, esetleg a Mátrában, vagy legrosszabb eset­
ben a Bükk hegyei között töltse szabadságát. Am ennyire örülni
tud ö n jól megérdem elt pihenőjének, annyira fájlalja, hogy ked­
ves feleségét, a két gyerekkel, évről évre és nyárról nyárra kény­
telen otthon hagyni. Mert ugyebár ha a felesége ugyanakkor ve­
hetné is ki a szabadságát és elutazhatna ö n n el ugyanoda, ahova
az ö n beutalása szól, akkor ö n nem mehet oda és ugyanakkor,
ahová a felesége is mehetne. Nem tagadom, ez így egy mondat­
ban kifejezve elég bonyolult, de hát ö n a sorok között is tud
olvasni és feltételezem , hogy megérti, mire is utalok. (Férfi do­
log: köztünk maradjon!) Ha pedig végre oda és ugyanakkor min­
den egyezik, az eddigi gyakorlat szerint ö n mégis egyedül utazik
el, mert most a felesége a gyerekek miatt nem képes ö n n el útra
kelni. Ha netán pedig a gyerekeket az óvoda elviszi kétheti nyári
táborozásra a Balaton mellé, akkor csodálatos véletlen folytán
ism ét egyedül csak ö n kap beutalást, de a felesége nem és így
megint csak magányosan kénytelen ö n csellengeni valam elyik
üdülőhelyen.
Meg kell hagyni, nem egyszer méltatlankodik ö n és nem győzi
hangoztatni türelmes feleségének, hogy ezen az áldatlan helyze­
ten csak a szociális viszonyok generális javításával lehet segíteni
és biztosan eljön iftajd az idő, amikor a férj a feleséggel és a gye­
rekekkel együtt töltheti el pihenő idejét hazánk kies üdülőhelyei­
nek egyikén. Addig is vigasztalja ö n t az a tudat — de ezt ugye­
bár nem közli kedves és türelmes feleségével —, h ogy zord ma­
gányában eltöltött, de mégis kellem es pihenése után sok szíves
üdvözlő lap követi ö n t hivatali címére. Sőt gyakran levél is
érkezik, olykor hosszabb terjedelmű és melegebb hangú, mint
illendő volna, ö n t ilyenkor elönti a férfi-jbüszkeség, hiszen —
hogy túlságosan vissza ne nyúljak a múltba — tavaly a szőke
Klári írt önnek a lellei Rózsakertben lejtett felejthetetlen tangók­
ról, ezidén pedig a vörös Anci idézte emlékezetébe a mátraházai
erdőt.
ö n pedig szorgalmasan válaszolgatott — persze bentről, a hi­
vatalból — még hosszabb terjedelemben és még melegebb hangon
Klárinak, Anninak m eg a többieknek is, akik itt, vagy ott együtt
üdültek önnel. N em ö n az egyetlen férj ilyenkor nyáridőben,
aki így szélesíti tömegkapcsolatait, bár olykor nem csekély gon­
dot okoz ennek diszkrét leépítése is.
Éppen ezért bizonyára örömmel fogadja ö n , hogy a jövőben
az eddiginél több h elyet biztosítanak majd a családtagok együttes
üdülésére, bár minden igényt korántsem lehet e téren egyelőre
kielégíteni. Ne aggódjék azonban, ö n nem fog lemaradni! Fele­
sége gondos előrelátással máris jelentkezett a saját vállalatánál:
elsőként előjegyezték és így jövőre ö n n el együtt m egy a család,
vagy ha így jobban tetszik: ö n m egy együtt a családdal.
E nnyit igazán megérdemel kedves és türelmes felesége. De
ö n is!
De Gaulle: Ha agyonverjük sem érti meg, hogy egy
család vagyunk?! 5

iH a t e s z t e n d ő s k is fiú a z,
A k ir ő l m o s t s z ó v a n .
É p p a n yá ro n b a lla g o tt a z
Ü zem i dedóban.
É lé n k g y e r e k . . . Jó n a g y o t rú g
M á r is a la b d á b a . . .
N e v e B a n d i. . . Itt la k n a k a
C s e n g e r y u t c á b a ’.
* A n y u k á ja oko s a s s z o n y ,
R é m a k tív m e n y e c sk e .
N á la n é lk ü l N O b iz o tts á g -
ü lé s n in c s e n e g y s e .
E ln ö k n ő je a s p o r tk ö r n e k
F o tó k lu b n a k e g y b e n ,
É s v e z e t ő s é g i t a g is
A s z a k s z e r v e z e tb e n .
íg y a z u tá n é r th e tő , h o g y
B a n d i g y a k ra n o tt va n
ü lé s e n a z ü z e m b e n , a
K IS Z -b e n , m e g a k lu b b a n .
B andi b ü szk e anyukára.
M e r t n e m h ím e z -h á m o z ,
O ko sa n szó l h o z zá anyu
M in d e n p r o b lé m á h o z .
N e m c so d a h á t, h o g y h a e s z e s .
E le v e n k is lu r k ó .
H a llg a s s á k m e g , h o g y m i tö r té n t
B a n d ik é v a l m ú ltk o r .
,,F a lu n n y a r a l t n a g y m a m á n á l
É s a z öreg néne:
G y ű lé s h e ly e tt B a n d ik á v a l
A te m p lo m b a m é n é .
N em v o lt a d d ig te m p lo m b a n m é g
B a n d i é le té b e '
T e ts z e tt m in d e n . . . D e fő k é p p a
Pap b á c s i b e s z é d e .
S m e r t n a g y a n y ó e lb ó b is k o l.
K e z d i r á z n i, to ln i:
— N e a lu d j e l n a g y i, m e r t m a jd
N e m tu d s z h o z z á s z ó ln i.
B orvendég Im re
N in c s m e n e k v é s
- Szépen bekerítjük ő k e t . . .
< % 3
Na Iagyon jó dolog kinézni az ablakon.
Az ember úgy érzi magát, mintha a szín­
házban ülne, és gyakran jobban is szóra­
kozik, mint ném elyik színházban.
Most is m i történt például? A szem­
beniévé posta forgóajtaján kilépett egy
férfi. Kék szövetruha volt rajta és a fe­
jén . . . hm, a fején ült elm élkedésem
egyik tárgya. No persze, nem az autó,
hanem a micisapka. Valami különös,
hogy az ilyen sapkával m i m indent ki
lehet fejezni. Van egy olyan „Bizonyos­
fokú Egyszerű Észjárást Kifejező”
micisapka, amit szemöldökig behúzva
hordanak — bizonyára láttak már ilyet
néhány serdülő ifjú fején. Van „Én Nem
Törődöm Sem m ivel” és van „Jaj, De
Elegáns Is Vagyok Én” micisapka és van
még sok-sok más is. Nem akarom Önöket
attól az élvezettől megfosztani, hogy ma­
guk találják ki egy-egy sapka mondani­
valóját. Van végül „Olyan Micisapka,
Mint Akinek Autója Is Van.” E zt min­
| denki jól ismeri, akinek autós ismerőse,
pláne, akinek autója van. Ez a sapka va­
salt, tiszta, villámhárítója rövid és a v i­
lágért sem görbe. Ezt a sapkát igen ele­
gáns urak teszik fel, akik tulajdonképpen
kalapot is tehetnének, de ezzel a sapká­
val az úrvezetők technikusi elhivatottsá­
gukat és az átlagemberekkel szembeni
gépesítési fölényüket akarják kifejezni.
Nos, a férfi, aki kijött a postáról ilyen
autós sapkát hordott, és viselkedése
egyébként is elárulta, hogy ő valam ivel
több mint embertársai. N yugodtan és rá­
érősen lépett k i a forgóajtón, pocakját
kissé előretolva, fejét feltartva talán fü-
työrészett is — de erre persze nem merek
megesküdni. Megnézte az óráját, majd
feltűnően kényelm es mozdulatokkal rá­
gyújtott. Ezután zakója szárnyát felhajt­
va elővette zsebéből a karikára fűzött
schlusskulcsot és végre odalépett az egyik
várakozó kocsihoz és beült. Az ajtót jól
bevágta maga után, hadd tudja m eg min­
denki, hogy ő elindul, az anyja istenit a
sok gyalogosának . .
H egedűs Is tv á n ra jz a
ú r v e z e tő
Ebben a percben már gyűlöltem , és
magamban rossz utat kívántam neki. De
n ini — na nézd csak, hehe, a kocsi nem
indult meg. Nem, nem bizony, m ert a
kocsinak lelke van és nem azonosítja m a­
gát m indig és mindenben a kocsitulajdo­
nossal. Az autó nem olyan jellem es, m int
a micisapka, de azért határozottan benne
is van valam i pozitív. És ez az, hogy né­
ha nem indul meg. Ez a kocsi például
kurrogott, m int egy kiskutya és tovább
kérette magát. M ost mindjárt k i fog
m ászni és belenéz — futott át az agya­
m on, és ellenszenvem pillanatnyilag ér­
deklődéssé fajult. Belenéz, de biztos, hogy
gőze sincs a motorhoz, így látni ú gyse
fog semmit.
Néhányan közben megálltak és néztek.
A dicsfény már régen lehullt az úrvezető
micisapkájáról és elgurult valahová.
N a most tényleg kiszáll és tén yleg be­
lenéz. Csóválja a fejét, hozzáértően m o­
ty o g valamit, benyulkál, majd vissza­
csukja a tetőt és méltóságteljének roncsai
k özt visszabújik a kocsiba.
Krr . . . k rr. . . sem m i! Az anyád —
mondja ő m ost biztosan —, és m egint ki­
száll. Lehajtja az első ülést, és bemászik
hátúira. A hátsó ülést a változatosság
kedvéért felhajtja és most már határozot­
tan sajnálatra m éltóan kutat a szerszám-
ládában és gondolataiban, mert n yilván
fogalma sincs, h ogy mit is kéne elővenni.
— Kurblizza mester, ne sajnálja — ta­
nácsolja végre egy jótét lélek a kocsiajtón
kim eredő, jólmegtermett fenéknek. A fe­
nékhez tartozó könyökig olajos kezek elő
is kaparják a kurblit és kezdetét veszi a
„Kurbli” c. szomorújáték négy felvonás-
hat és hat képben. Megfelelőszámú né­
zője is akad, tekintve, hogy a kurblizó
úrvezető m indig is kedvelt látván y volt.
Először nem talál a lyukba, aztán bal­
felé csavar jobb helyett, aztán visszarúg,
aztán nincs elég erő, aztán m ajdnem
be . . . izé . . . (közbevetőleg m egjegyzem ,
h ogy érdeklődésem teljes egészében szá­
nalommá alakult már) — no, közben v ég­
re sikerült az operáció, a motor csendesen
dohogni kezd. Barátunk szalad gázt adni
és a kocsi tén yleg indulásra kész most
már, csak a kurbliért kell még kiszállnia
és visszarakni a helyére. Így is lön , gyor­
san kiugrik a kocsiból és felkapja szé­
gyenének forrását a földről, de ni csak.
N incs a fején az „Olyan Micisapka, Mint
Akinek Autója Is Van.” No, persze, h i­
szen ő, mint m ondtam az autósok műsza­
k i gőgjét van h ivatva kifejezni, n em pe­
dig a motornak való kiszolgáltatottságát.
Dehát hová lett? M i történt vele?
Zsebredugta szegény.
Gajdos L ászló
 Politikai hajsza
T o n c z T ib or r a jz a

- És miért ül a sógorod?
- Nem értett egyet a kormánnyal.
- Miben?
- Abban, hogy sikkasztani nem szabad.

úgyis mint a szóbanforgó nemes célra

illetékes könyvkiadóvállalat.
Egyébként nem kétlem, hogy akadnak
( f l S f l I M W majd „írók”, akiket annyira megihletnek
a kitűzött díjak, hogy hajlandók lubic­
kolni az igényelt tárgykörben. Ezek haj­
A minap levelet kaptam az Országos olyan kisregényt, amely vízü gyi dolgozók dan is megtették azt, hogy egyetlen n o­
Vizügyi Főigazgatóságtól. M egvallom, életéről szól.” — Különösen kánikula és vellatémájukat harminc-negyven mester­
kissé szorongva vágtam fel a hivatalos szárazság idején lehet kellemetlen a ségre alkalmazva írták meg s helyezték
szófukarsággal megcímzett, díj átalány o- könyvesboltnak, ha az ilyen igényt nem el ugyanennyi szakmai sajtótermékbe.
zott borítékot, már eleve szemrehányá­ tudja kielégíteni. H olott nyilvánvalóan K i a gátra tehát mind, kinek valam i víz­
sokkal illetve magamat késve megjavított nem egy-két, hanem sok ezer vízügyi tém a kavarog a fejében, csorgassa k i tol­
csapjaimért és egyéb vízügyi vétkeimért, szépirodalomra szomjazó olvasó lehet ha­ lán s küldje be a Vízügyi Főigazgatóság­
m elyeket íme most összegyűjtve a fejem ­ zánkban, hiszen világos, h ogy e könyvet nak! M elyet jómagam, sajnálatomra
re olvasnak, m ivel a földön a legrava- sem egy-két, hanem sok ezer példányban kénytelen vagyok vízben hagyni.
szabbul titkolt bűnök is kiderüljek előbb- akarja kiadni nevezett Főigazgatóság, H ollós K o rv in L ajo s
utóbb. A borítékból azonban csekély
megkönnyebbülésemre egy felhívás került
elő, s ebben fentnevezett Főigazgatóság Hangverseny és futballmeccs a Károlyi kertben
„irodalmi pályázatot hirdet vízügyi vo­ „ v , T o n c z Tibor r a jz a
natkozású novellára, kisregényre, am e­
lyek vízügyi dolgozók, gátőrök, techni­ fi* /* *
kusok stb. munkáját, életét mutatják he.”
A pályázat díjainak és körülményeinek
közlése után a felhívás a továbbiakban
arról értesít, hogy: „A legjobb nyolc-tíz
novellát és kisregényt az Országos V íz­
ügyi Főigazgatóság 1960-ban könyvalak­
ban is megjelenteti.”
M inden tiszteletem a vízügyi dolgozó­
ké, s éppen ezért szégyenkezve forgattam
a felhívást. Valóban — gondoltam lelki­
furdalások közepette —, én egész p álya­
futásom alatt m ég egyetlen „vízügyi v o ­
natkozást” sem dolgoztam fel, szemben
például Seribe- bel, aki „Egy pohár v íz ”
cím m el színművet írt, s József Attilával,
aki ,,Áradat” című versében számos v íz­
ü gyi problémát tárgyalt m eg utolérhetet­
len bravúrral. Novellára és kisregényre
azonban — irodalomtörténeti ismereteim
szerint — m ég csakugyan senkit sem ih ­
letett ez « szép tém a, márpedig képzel­
jük el annak a könyvkereskedelmi alkal­
mazottnak a kínos zavarát, akinek bolt­
jába egy nap ezzel a kívánsággal állít be
az igényes olvasó: — „Kérek valam i jó
vízü gyi vonatkozású novelláskötetet, vagy Ez lenne a javaslatunk
 Cselszövők a „Hunyadi” előadásán

- Á ttö r tü k a k o r d o n t, b e s z ö k ü n k a z ö ltö z ő b e é s m e g c s i­
n á lju k a r ip o r to t!

Helyreállították a híres órajátékot. . .

. . . e g y é le lm e s n é z ő le g n a g y o b b ö r ö m é re .

Háromnegyed nyolc után tíz perccel

A Szegedi Ipari Vásáron

11 p a p u c s
. T I #

MAN SPRICHT DEUTKH

I % i!á w < r
i

Ä t in d e n okunk megvan rá, hogy fel­
tételezzük: a Földön élő emberek két cso­
portra oszthatók. Az A-csoportba azok
az emberék sorolhatók, akiknek szeren­
cséjük van, a B-csoportba pedig azok,
akiknek nincs szerencséjük. Az A-csoport-
beli különösebb fáradság nélkül kap pré­
miumot kiváló munkájáért, díjat a hege­
dűsök versenyén, avagy egyik héten a
totón nyer, a másik héten a lottón.
A B-csoporthelieknél azonban merőben
másképpen áll a dolog.. Prémiumot csak
kivételesen ka'pmak. A hegedűsök verse­
nyén kiderül, hogy a díj elérhetetlen tá­
volságban lebeg előttük, m ivelhogy nem
tudnak hegedülni. A lottózásnál mindig
más számjegyeket húznak át, a totóban
pedig jó, ha egyetlen mérkőzés eredmé­
n y ét eltalálják, s azt is csak a meccset
követő napon.
Az az ember, akiről mo 3t szólunk,
klasszikus képviselője a B-csoportnak.
Tudjuk a nevét, munkahelyét, lakáscí­
mét, ám nehogy kínos helyzetbe hozzuk,
egyszerűen csak így fogjuk nevezni: ö.
A történethez elsősorban tudnunk kell,
hogy ö fiatalember volt. Ebben a korban
pedig az emberek függetlenül attól, hogy
m elyik csoporthoz tartoznak, hajlamosak
a kedélyhullám zás ama fajtájára, ame­
ly et a köznyelv és a költészet egyaránt a
szerelem elnevezéssel ille t
Vagyis: ö szerelmes volt, s vele is az
történt, am i hasonló állapotban minden­
k ivel történni szokott. Álmatlanság gyö­
törte. Törzsvendége volt a virágüzletek­
nek. Megtanulta mások verseit és saját
versikékkel is próbálkozott Csakhogy ö
a nem-szerencsések közé tartozott, követ­
kezésképpen a versei nem sikerültek:
hiányzott belőlük a költészet. A „szere­
lem ” szóra m indig a „remélem” szót fa­
ragta rímnek, márpedig nem kell hozzá
különösebb szakismeret, hogy megállapít­
suk: az ilyesfajta rím korántsem mond­
ható a legjobbnak.
Szóval, m int már mondottuk, ö szerel­
mes volt, méghozzá reménytelenül. Szíve
választottja vajm i kevés figyelemre mél­
tatta, sőt, legyünk egészen őszinték, úgy­
szólván észre sem vette ö t. ö pedig sze­
retett volna valam i rendkívülit cseleked­
ni, olyasmit, amivel egycsapásra nagyot
nőtt volna az im ádott leányka szemében.
Egyszerűbben szólva, híres emberré
akart válni, mégpedig hirtelen, sok-sok
lelkendező, meghatódott ember — s köz­
tük persze a kislány — szeme láttára.
E gy szép napon a lány, engedve a kö­
nyörgésnek randevút adott neki ama bi­
zonyos óránál, ott a színház mellett..^
ö pontosan megjelent (és — dicséretére
legyen m ondva — a lány is). Sétára in­
10 dultak.
Alig fordultak be a közeli mellékutcá­
ba, egyszeribe olyan látvány tárult elé-
bük, h ogy meg kellett állniok. Nem mesz-
sze tőlük égett egy ház. N agy tömeg
gyűlt össze a piros tűzoltóautó körül,
am elyből a víz erős nyom ásától kemény­
re duzzadt tömlők kígyóztak az égő ház
ablakai felé.
„Végre I” — gondolta ö . — „Végre itt
az alkalom, hogy olyasm it tegyek, ami­
vel meghódítom az im ádott leány szívét!”
Pillanatnyi gondolkodás után odaro­
hant az égő házhoz és macskaügyességgel
kúszott felfelé az esőcsatornán. Egy perc
sem telt belé, s már b e is ugrott az egyik
ablakon.
A szobában sűrű füst gomolygott, látni
sem m it sem lehetett, csak kiabálás, láb­
dobogás hallatszott. „M ost!” — biztatta
ö önmagát. — „Most viszem véghez a
nagy cselekedetet!” B ehunyta a szemét,
visszafojtotta lélegzetét és egyenesen a
hangok irányába rohant, aztán hirtelen
átnyalábolt egy kiáltozó em bert Vállára
vette, m ajd villámgyorsan letépte az ab­
lakról a plüss függönyszárat, tetőtől-tal-
pig belebugyolálta védencét — és usgyi
az ablakpárkányra.
A tűzoltók eközben az ablakhoz toltak
egy létrát, ö pedig, magához szorítva be­
cses terhét, óvatosan ereszkedett alá a lét­
ra fokain.
A megmentett ember eközben vadul
rángatózott a függönyben, és ordítozott
is valam it. „Alighanem megzavarodott a
nagy izgalomtól” — gondolta ö .
— Nyugodjék meg — szólt vidáman a
1.
Történetünk hőse, Lepuska Dénes el­
határozta, hogy lefordít egy új párizsi
színdarabot, mert arról értesült, ezzel a
m unkával sok pénzt lehet keresni. Ke­
m én y elhatározásában az sem okozott
problémát, hogy nem tudott franciául.
Felkereste ugyanis barátját, aki francia
n yelvű meghívólevelek magyarra való
átültetéséből tartotta fenn magát. Majd
az lefordítja.
2.
A „Madártej” című francia darab, na­
gyon tetszett a színháznak és a színmű­
v et gyorsan műsorra tűzték. Mielőtt
azonban az előleget kiutalták volna, az
igazgató ravasz keresztkérdést tett fel:
— Parlez vous fnancais?
— Oui — válaszolta Lepuska.
Az igazgató m egnyugodott A fordító
,
csakugyan tud franciául.
*•
— Azonnal a pályaudvarra! - - kiál­
totta egy hang Lepuska telefonjába. Ez
a premier előtt két nappal történt és az
izgatott telefonáló a szín h áz igazgatója
v o lt Kiderült, hogy a francia szerző fél­
óra m ú lva érkezik a N yugati pályaud­
varra és Lepuska lesz a tolmácsa.
csomagon belüli emberhez. — Maga m ár
biztos helyen van. Mindjárt visszam egyek
a többiekért.
Szavaira azonban dühödt rángatózás,
rúgkapálás volt a válasz odabent a cso­
magban. A m egm entett mindenáron ki
akarta magát tép n i megmentője karjai
közül. ,A lighanem a még bent lev ő k
m iatti aggodalom idézte elő nála a k ét­
ségbeesésnek ezt a heveny kirobbanását”
— gondolta ö , m iközben még erősebben
szorította a „csom agot”.
É s a tömeg — s a tömegben a k islán y
is — szótlanul, lélegzetvisszafojtva fi­
gyelte ö t, amint terhével lefelé igyek e­
zett.
Már lent voltak az utcán. A töm eg utat
nyitott neki, ö pedig, büszke pillantással
végigm érve szíve választottját, óvatosan
lefektette a m egm entett embert az asz­
faltra.
A kislány szem e elé ezután a k ő v et­
kező kép tárult:
A megmentett, aki nagynehezen ki-
vackolódott a függönyből, dühtől vörös
arccal tápászkodott fel a nedves aszfalt­
ról. A tűzoítócaapat parancsnoka v o l t . . .
(O roszból fo r d íto tta : K ristóf L á sz ló )
4.
A vendég m egilletődött a sötétruhás
emberektől és a bemutatkozások után
ú gy gondolta — biztosan szokás ez erre­
felé — beszédet kell tartania. Szép, n y u ­
godt hanghordozással beszélni kezdett.
Lepuska kétségbeesett Egy szót sem ér­
tett az egészből. Természetesen. D e azért
tolmácsolt. H iszen m it lehet ilyenkor
mondani? Csak a sablont.
— „Az illusztris szerző nagyon örül,
hogy Magyarországon is szín rekerül a
„Madártej” és rem éli, hogy a k ét n ép ....”
— és mondta a sablont, mint a vízfolyás.
Minden rendben ment, csakhogy a
színház igazgatója is megköszörülte a
torkát ö is beszélni akart.
5.
Lepuska szívverése m egállt H ogyan
fog ő magyarból franciára fordítani? De
megkönnyebbült m indjárt Mert az igaz­
gató franciául szólalt meg.
— Milyen jól tud franciául, igazgató
elvtárs — hízelgett Lepuska, amikor m ár
a kijárat felé ballagtak.
— Tud a fene — mosolygott az — b e­
tanultam öt m o n d atot Mit lehet m onda­
n i ilyenkor? Csak a sablont. . .
Tardos P éte r
 E z a n ő i divat 1
T o n c z T ib o r r a j z a

- M it n é z , L a jo s ? N e m lá to tt m é g t i s z t a in g e t?

Sokan vártak a körzeti orvosnál. De

Hároméves korában jött rá a titok
nyitjára. Az édesanyjával élelmiszerbolt­
ban őgyelgett. Amíg a m am át kiszolgál­
ták, felfedező útra indult. Az egyik aj­
tón tábla lógott ezzel a felírással: „Ide­
geneknek tilos a bem enet.” Olvasni nem
tudott, ösztönszerűen benyitott. Garma­
dában álltak a csemegék, narancs, füge,
csokoládé. E gy kedves n én i megsimo-
gatta a szöszke fejét és megkérdezte:
— Nem tudod, kisfiam, h ogy idegenek­
nek tilos a bemenet?
Pityergésre görbült a s z á j a , de ebben
a pillanatban a kedves n én i belemarkolt
egy dobozba és datolyával kínálta meg.
Ebből a kis élm ényből azt a következ­
tetést vonta le, hogy élelm es embernek
mindig oda kell benyitni, ahová tilos a
bemenet.
Mire felcseperedett, sok dolga akadt.
Egyre több és több ajtón találkozott a
felmattal: „Idegeneknek tilos a bemenet!”
e g y mellékajtón ott díszelgett a tiltó fel­
irat. Szó nélkül benyitott, szó nélkül fo­
gadták. Mit leh et tudni, ki az a maga­
biztos kartárs, aki csak úgy b enyit a
szentélybe, ahova földi halandónak tila­
lom fát állítottak?
Moziba is m indig úgy kapott jegyet,
h o g y a hátsó ajtón lépett be. Néha a gé­
pész fülkéjén 'keresztül, vagy a gazdasági
irodán át. M indenütt fejesnek vélték és
természetesen megtakarította a várako­
zást.
Így jutott be mindenüvé. Zsúfolt sport­
pályára a bajnokok részére fenntartott
kapun, hivatalba a bennfentesnek kijáró
hátsó ajtón, az Ibuszhoz a melléklépcsőn.
Szigorúan vigyázott a feliratra. Csak az
az ajtó érdekelte, amelyről felé integetett
a csalogató kiáltás: „Idegeneknek tilos a
bem enet!” Minden nyelven megtanulta
a bűvös mondatot és külföldi útjain is
sikerrel használta. Egyszer Sevillában se­
h ogy sem tudott bejutni a tömött aréná­
ba. Megkereste a legrejtettebb bejáratot,
kisilabizálta a spanyol tiltó mondatot és
fölényesen benyitott. Tisztelettel hajlong­
tak előtte. Bizonyára híres idegen torre­
ádor, vagy talán maga a sampion-bika
álöltözetben — gondolták.
M int megrögzött agglegény, szívesen
látogatta a szórakozóhelyeket és éjszakai
mulatókba is gyakran bekukkantott. Itt
azonban nem elégedett meg azzal, hogy
a pajkos revük pajkos táncosnőinek-paj-
kos m utatványait bámulja, hanem a ku­
lisszák m ögött is vadászgatott. Alig várta,
hogy ráakadjon egy ajtóra, amelyre azt
pingálták, hogy „Idegeneknek tilos a
bem enet!” Amikor megtalálta, félelem és
kopogtatás nélkül benyitott.
— Ááááá! — sik oltotta egy riadt női
hang.
Az indiszkrét férfiú először azt hitte,
hogy sztriptízt lát, de aztán kiderült,
hogy a csillagokat látja. A harcias delnő
ugyanis minden magyarázat nélkül lesó­
zott neki egy hatalmas pofont. (Edzett
akrobata táncosnő volt.) Hősünk erre
persze halálosan beleszeretett.
Tegnap volt az esküvőjük. Az új férj
rendkívül féltékeny a csinos és kacér fe­
leségére. Reggelenként, amikor hivatalá­
ba siet, az előszobaajtóra táblát függeszt:
„Idegeneknek tilos a bemenet!”
S te lla Adorján

1
- A tiz e n h a to d ik z s o ltá r t k c r c m . . .
 A m e r ik a i id e g e n lé g ió -is k o lá b a n
- M ost még nem nagy élvezet, de képzelje el, majd
ugorhat le!
A csend világa, avagy: nyaralni m ent a család
Sajtófogadás
- Jean! Beengedheti az újságírókat!
G erő S ándor ra jz a
A Florida állambeli Tampában lakik
egy James W illiams n evű öreg néger.
Mindent rá lehet fogni, csak azt nem,
hogy elsiette az életét. 60 éves volt, am i­
kor megházasodott, 77-ik születésnapján
ivott életében először w hiskyt. Most már
104 éves és elérkezettnek találja az időt
arra, hogy megtanuljon írni és olvasni.
Hetenként kétszer jár esti iskolába és
tanítói szerint szépen halad előre tanul­
mányaiban. Megkérdezték tőle, hogy m i­
hez kezd írástudásával Elm ondta, hogy
emlékiratait szeretné megírni. Szép dolog
mindenesetre, hogy valaki megtanul ír­
ni, m ielőtt belefogna egy k ö n y v megírá­
sába.
Valiéinem ísmerL
amikor a szülőfalujába
M ottót N in csenek rég i viccek,
csak ö reg em b erek v an n a k . Egy
ú jszü lö ttn e k m in d e n vicc ú j.
Sárikát felhívja telefonon az udvarlója.
— Édes Sárika, csak arra emlékszem,
hogy a tegnapi bálon megkértem a ma­
ga kezét, de most nem tudom , hogy
igent mondott-e, vagy nemet?
— Jaj, de jó, hogy felhívott — mondta
a lány — emlékeztem, hogy valaki­
nek tegnap este igent mondtam, de nem
tudtam, hogy kinek.
*
Kovács késő éjjel becsípve m egy ha­
za. A felesége dühében pofonvágja.
Kovács megáll, tűnődik egy kicsit, az­
tán ígv szól:
— És én ezt a kezet kértem meg va­
lamikor!
E heti hirdetésünk
Okos kis figura
H egedűs I s tv á n rajza
— Ha v a la k i k e r e s , m o z ib a m e n ­
tem . . . M ert é n tu d o m , h o q y s z é p
n y á r i id ő b e n is r e m e k film e k e t le­
h e t látni!
 Jubileumok divatját éljük A nagyvázsonyi Kinizsi vár vendéglőjében
S á n d o r K á ro ly r a jz a

Tessék, a két dupla!

Gyanús! V televízió műsora. . .

T o n c z T ib o r r a jz a ^ d e i S án d or r a lz a

Előszobatükör a kánikulában
S á n d o r K ároly r a jz a

— Ű jabb p o k o li részlet D ante n yo m á n —

A z alvilági tengerparton já rtu n k,
nagym essziről a kéklő hegy ködölt,
egy k e sk e n y kis hajóra kelle tt szá llnun k,
a m ellyel elé rtü k a zord öbölt.
S a m in t o tt gályánk m in d beljebb haladt,
elén k tá ru lt egy átkos, furcsa föld.
A parton szám os nő fe lé n k szaladt,
de n e m tu d ta k beszélni, csak m akogtak,
m e rt szá ju ko n volt egy-egy nagy lakat.
Ó, m ily n eh éz ezt leírni a tolinak!
A szellem szólt: — lm , így bűnhődnek ők,
k ik társaikról m indig rosszat m on dtak!
F ölénnyel bólintottam : — Persze, nők,
a rossznyelvűek, a k ik édesen
csak rágalm aznak, csacska fecsegők!
De kísérőm felfig y elt hirtelen,
m íg egy közelgő csoportra m utat,
m ely bőszülten bolyongott e helyen.
— Nos, nézd! — kiáltott — jön n ek az u rak!
S lám, férficsapat állt szem em előtt,
kettős la ka t zárta le a jk u k a t
és sokkal többen voltak, m in t a nők!
L ovászy Márton - P illa n a t, a zo n n a l n y ito m . . .
13

Június elején történt. . .
Egyik napilapunk munkatár­
sa bement szerkesztőjéhez és
közölte, hogy most kapta a
hirt: június végére elkészül a
Keleti pályaudvar homlokzata.
- M egírni! - mondta a
szerkesztő és a cikk megjelent
a lapban.
Június végén azonban még
mindig állványok borították a
Keletit. Az újságiró érdeklő-
, dött illetékes helyen. Válasz:
július végére készül el a mun­
ka.
- M egírni I - mondta ismét
a szerkesztő, és a júliusi hír
is megjelent az újságban.
Július utolsó hetében is javá­
ban folyt a munka a homlok­
zaton, és ezért a szerkesztő
megbízta a lap egyik munka­
társát: járjon utána az ügynek.
Ez megtörtént és kitűnt, hogy
a homlokzat csak november 7 -
ére készül el. Legalábbis így
mondták a MÁV-nál.
- M egírni! — adta ki har­
madszor az utasítást a szer­
kesztő és az olvasók tudomásul
vették a novemberi terminust.
Negyedszerre persze azt k el­
lene megtudni, hogy miért ad­
nak a MAV-nál téves időpon­
tokat. Mert ez a huzavona egy
kicsit bosszantó. Még a Keleti
pályaudvar is mérgesen ráncol­
ja agyondeszkázott homlokza­
tát.
- (stl)
Ludas M atyi postájából
A Híradó Filmszínház korai
zárásával kapcsolatban megál­
lapítottuk, hogy az üzem veze­
tői hibát követtek el. Utasítot­
tuk őket, hogy az utolsó elő­
adást tíz óra előtt nem kezdhe­
tik el és a második kiskép kez­
déséig kötelesek jegyet kiadni.
A mozi ajtóit az előadás v é­
géig nem zárhatják be.
FÖMO
L a d á n y i S án d or ig .
Mészhiány van falun
— Édesanyám, süssön nekem hamubasült pogácsát, hátha a
14 bürokrácián túl, találok m e s z e t. . .__________________________
J e aJu/c& dacJÚ A
— ■ — ................. ..............
t1 r M jf
A Visegrádi utcában volt egy
D e megváltozott! borpince, amelyet mindig m eg­
töltöttek a huligánok. Napiren­
den voltak a véres verekedé­
sek, razziák. A X lll. kerületi
V. V. dicséretes módon átala­
kíttatta a helyiséget és most
világvárosi színvonalú vendég­
lő van a helyén. Július közepén,
egy kánikulai napon, ide tér­
tem be vacsorázni. Sört is ren­
deltem.
- Csak Zsiráf van - közölte
a pincér, pedig én csak két fo­
rint harminc filléres pohár sör­
re, vagy egy ötforintos üveg
Kinizsi-re vágyódtam, nem pe­
dig húszforintos Zsiráfra. Miért
A m e llé k e lt le v e le z ő la p a K é p z ő m ű v é sz e ti A la p K ia d ó v á l­
la la ta s z e r in t a H a lá sz b á sty á t á b r á z o lja . L e g a lá b b is a z áll
m a g y a r , n é m e t, a n g o l é s o r o s z n y e lv e n a le v e le z ő la p o n .
P ár n a p p a l e z e lő t t m é g e g é s z e n m á s p a n o r á m á t n y ú jto tt
a H a lá sz b á sty a . E zen a lap on o ly a n , m in th a a M ó ricz Z sig-
m o n d k ö r té r le n n e . . .
nem tartanak olcsóbb sört, ille­
H ol a p a d ? tőleg, ha elfogy, miért nem pó­
tolják idejében a Visegrádi ut­
A Palatínus strandfürdő bejáratánál az­
cai M odem étteremben?
előtt nádszékekben pihenhettek azok, Egy vendég,
akik hozzátartozóikra vártak. Idén eltűn­ a ki csak az A lla tksrtb en
tek a székek. Az üzemvezetőség padot szereti a zsiráfot
ígért a székek helyett, de ezt az ígéretet
nem tartották be. Most ácsorogniok kell A Balaton
a várakozóknak.
A strand látogatói padot kém ek. Még hétfőn zárva van?
az idén!
Balatonvilágoson jártunk.
Gyönyörű, napsütéses hétfői
nap volt. Nosza, ki a strandra!
Ballada Itt azonban nagy csalódás ért
a kőkemény porcukorról bennünket. A strand zárva
volt és a kapun ezt a táblát
láttuk:
T u d ju k , m in d e n p o rrá lesz m a jd a n ,
d e a zt r e m é ljü k , c sa k so ká ra ! Közséqi s tr a n d
Á m , a z k e c s e g te t m é g is n a g y b a n , N yitva 9 — 18 ó rá ig
va ló sá g le n n e a k k o r tá n a H átfőn s z ü n n a p
h á z ia s s z o n y o k titk o s á lm a :
a p o r c u k o r is p o rrá v á ln a ! Nem lehetne a nyári hétfők
helyett szeptember végétől m á­
B. R ad ó Lili
jus elejéig szünnapot tartani?
Csoda a belkereskedelemben
s z e g ő G izi r a j z a
Gerő Sándor rajza
KÜLÖNLEGESÁRÚK (ÍZLETT!

Öröm és bánat
T. Gy. többek között ezt írja Hajnal
Gábor verskötetéről a Népszavában: !r\
kötet b iz o n y á r a ö r ö m e t o k o z m a jd a . . .
s z o m o r k á s h a n g u la to k . . .
k e d v e lő in e k .”
Először is: örömet a magyar nem o k o z,
hanem sze re z, de ezt csak mellékesen em­
lítjük. Ami azonban ennél is íurdalóbb:
m i szükségük az örömre a szomorúság
kedvelőinek?
Valóban furcsa hal
Az „Esti Hírlap” írja: „Furcsa halat ta­
láltak a dél-afrikai East London partjai
mellett. A 12 centiméter hosszú ezüstö­
sen csillogó, a la k ta la n vasdarabhoz ha­
sonló á lla t. . . ” stb.
K önnyű elképzelni a halacskát: olyan
alakja van neki je, m int egy alaktalan
vasdarabnak. . .
Praktikus!
Az Cszakmagyarország hirdetési rova­
tában erről a páratlan ajánlatról értesü­
lünk: „ L e b o n th a tó ú j h á z eladó. N a p ­
u tc a , Ű jso r."
Aligha van nagyobb öröm, mint egy
új házat lebontani. El tudjuk képzelni a
szerencsés vevő boldogságát. . .
S zen telés v agy keresztelés?
F ényképet közök a Ludas M atyi leg­
utóbbi számában, am elyen — úgy­
m ond —■ Taranto hercegérseke megke­
reszteli egy olasz cirkusz oroszlánköly-
k e it A kép viszont azt bizonyítja, hogy
nem keresztelésről van szó, a kis orosz­
lánokat a hercegérsek megszenteli. Bár
az oroszlánok szempontjából a kérdés­
nek nincs jelentősége, az újságírói tájé­
kozottság szempontjából annál inkább.
Robeson, a faljáró
Á Népszabadság, Paul Robeson képét
közölvén azt írta a kép alatt: „ P aul R o ­
b e s o n , a v ilá g h írű n é g er é n e k e s a u g u sz­
tu s e ls e jé n a H o fb u r g o ld a lá n é n e k e l a
V I T r é s z tv e v ő in e k .”
H ogyan lehet a Hofburg (a bécsi csá­
szári palota) oldalán énekelni? Robeson
bizonyára a Hofburg kertjében énekel a
békeszerető népek o ld a lán.
A csúcseredmények fejlődése
Budapesti Rómeó
Nem stimmel a létszám
A Nők Lapja így kezdi „Klinikai sze­
renád” cím ű karcolatát:
„ A sz é p , fe k e te a s s z o n y t m in d ö ss ze
ö te n k ís é r té k b e a k lin ik á r a . A fé r je , a z
a p ja , a z a n y ja , apósa, a n y ó s a és n ő v é r e ."
Stílszerűen így kellett folytatni: „Iz­
gatottak voltak mind a h e te n . . . ”
Fő a szójáték?
A N épszava cikkecskét közölt egy új­
pesti úttörőcsapat vízitúrájáról az Eszter­
gom —Mohács útvonalon. A cikk címe:
„K is L a jo s N a g y L a jo s n y o m á b a n ”.
N agy Lajos király felkérte a Ludast
annak közlésére, hogy mohácsi túrájáról
n em ő, hanem kollégája II. Lajos neve­
zetes, aki jónéhány évtizeddel az ő halá­
la után utazott hivatalos ügyben Mohács­
ra, 1526-ban, s onnan többé nem tért
vissza.
Az ő dolga! - Mancika, ha szeret,, dobjon le ne­
kem egy-két kovászos uborkát. . . Imá­
Az „Esti Hírlap” elsőoldalas cikk al­ dom I . . .
cím ében jelenti be, hogy a villamosokon
a jövőben önszellőztető készülékek lesz­
nek. Az önszellőztető készülék — m int
a n eve is m ondja — önmagát szellőzteti.
Ezért ugyan kár felszerelni!
Hol a küszöb?
A „Hétfői Hírek” írja vezércikkében:
„M int ismeretes a frank Karoling-dinasz-
- A CSEPEGESM ENTES VÍZC SAP -n
tia volt az, am ely az első évezred küszö­
bének átlépése előtt, Pipin és főleg N agy
K ároly alatt létrehozta a német—ró­
mai császárságot.”
Mint ismeretes, az első évezred idő­
számításunk első évével, vagyis 1-gyel
kezdődik. E küszöb átlépése előtt Pipin
és N agy K ároly nem hozhatott létre
semmit, mert mindkettő évszázadokkal
később született. c/e csaÁ 7a/re, a m iko r / . „
Dr. Argus a z a /a cso n y r/zá S /a s rm a /r
a m ú g y se m /e sz v / z /
A birkásított kecske
ügyében Árgus doktor igazságtalanul rót­ >A L É G T L fP B m S F O G F Ú P Ó ^.
ta m eg a Népszavát. A nyelvhasználat
csakugyan a ,kerge birkát” ismeri csu­
pán, de azért a kecske is megkergülhet,
s m eg is kergül néha, ha ritkábban is,
m int a birka.
T ö b b á lla to rvo s.
S z e g ő G izi r a jz a
/ne/u/Á afun/i-
rA Z ú j n m v /T F irrE L F F o m ö n m
15
 Bizonyíték A nagy barátság
E rdei S á n d o r rajza
P u s z ta i P á l r a jz a

- M ost már elhiszem, hogy a Hanságban voltál 1 . . . Hát még ha szeretnék is egymást!

L u d a s M atyi s z a tir ik u s h e tila p . _

F ő sz e r k e s z tő : T ab l L á s z ló . - S z e r k e s z t ő : / ö l d e s G y ö r g y - M ű v é sz e ti s z e r k e s z tő : T o n cz T ib or.
_i.t_j-L ..á i u u » E au iA e utariA* r « n iiá n v F«rftnc. — S z e r k e s z t ő s e d : B u d a p e st. V ili.. G yu u

A lk o tm á n y u tc a 3 . — T e r je s z t i a P o sta K ö zp o n ti H írlap Irod a 1 8 0 — ö ö u .

 Hruscsov: N ézze, Mister Eisenhower, m ilyen szép a v ilá g ... Igazán
kár volna e lp u sz títa n i...
Űj gyógyszer keresztelőjén
- M egvan! Legyen a neve Diphenyl-
butylpyrazolidin. . . Így legalább nem
fogják kérni a hipochonderek . . .
Hiúság
- M egüti a guta Kelement, ha m eg­
látja, hogy autónk van!
J elentős évfordulókról cikkekben il­
lik megemlékezni. Így h é t alanti dol­
gozatom sürgősen aktuális. Éppen har­
minckét éve, nyolc hónapja és huszonhét
napja, hogy Párizsban — intim vacsora
keretében — találkoztam a bartosi ma­
haradzsával.
t N yájas (olvasóim eb ből kiszámíthat­
ják, hogy az eset 1926-ban és Párizsban
történt. Kiegészítésül m ég közlöm , hogy
mint kódís emigráns tartózkodtam a
Fény Városában. És a fentnevezett na­
pon kiderült, hogy ugyanilyen minőség­
ben Bartos Laci, régi, kedves cimborám
szintén ugyanott időzik. A Rotonde ká­
véház előtt találkoztunk, megöleltük egy­
mást. Egyébként egy szót sem szóltunk,
én szomorú, bánatos szem m el néztem
rá, mire ő íg y válaszolt:
— Nekem sincs egy vasam se.
Miután e leglényegesebb pontot így
tisztáztuk, beültünk a kávéházba és sört
rendeltünk, mert az volt a legolcsóbb.
Azután legnagyobb meglepetésemre —
bár Lacinál mindenkor m inden megle­
petésre felkészültem — kijelentette, hogy
ő ma este operába akar menni.
— Megőrültél, hiszen kenyérre sincs
pénzed! — korholtam őt, de Laci kijelen­
tette, hogy ő m ég soha n em v olt a pá?
rizsi operában, ma valam i híres svéd
énekes lép fel, mit képzelek majd elsza­
lasztja ezt az alkalmat? E gyébként nem
habozik tovább, nem szereti az ilyen kis­
hitű, destruktív egyéniségeket m int én,
ha akarom, elkísérhetem az egyik szer­
kesztőségbe, ott kér majd jegyet az elő­
adásra.
Az időközben beérkező Tihanyi Lajos­
ra bíztuk számlánk kiegyenlítését, rá­
adásul kértünk tőle egy frankot a met­
róra és hipp-hopp máris ott voltunk a
szerkesztőségben.
Laci a szokásos magabiztonsággal be­
állított a zenerovat vezetőiéhez és kö­
zölte vele, hogy ő hazájában közismert
zenei kritikus, ha nem hisznek neki, a
kíséretében levő hírneves magyar író ta­
nú rá, adjanak neki egy szerkesztőségi­
jegyet ma estére az operába.
Paul Dermée, a derék újságíró, úgy
röhögött, hogy kibuggyantak a könnyei.
— Rendben van, itt van a jegy, az el­
ső sorba, de kikötöm, hogy így menjen
el, ahogy van.
Kíváncsi futballista..
• áld hallani akarja, mit mond róla S zep esi.
Laci ugyanis kopott szürke ruhában,
kihajtott apacsingben és teniszcipőben
állott előtte. És m ost komolyan bólin­
tott. Belement a feltételbe, ezt annál
könnyebben tehette m eg, m ivel úgysem
v olt m ás ruhája, in ge é s cipője.
Azonban a szerkesztő folytatta:
— De hiszen íg y be sem engedik az
opera nézőterére! Fogadjunk!
— Fogadjunk!
— Itt a jegy az első sorba és száz
frankba fogadok m agával, hogy a jegy­
szedő kirúgja.
— Tartom a fogadást — mondta Laci
könnyű szívvel és az angol lordokhoz
méltó hidegvérrel. Am in nem csodálkoz­
tam, hiszen egyetlen sou nem volt a zse­
bében, m it veszthetett ezen a fogadáson?
— Figyelm eztetem , hogy egy másik
jeggyel én is ott leszek a nézőtéren és
ha más öltözékben jelenik meg, vesztett.
Laci bólintott és távozott.
És este valóban nyakkendő nélkül és
fehér teniszcipőben ült be az estélyi ru­
hás hölgyek és urak közé, az opera n é­
zőterének első sorába. Dehogy dobták
ki a jegyszedők, dehogy dobták ki! M ély
meghajlással üdvözölték. Ü gy sejtem,
azért, mert az előadás előtt hazament a
kis hotelbe, ott törülközőből turbánt
csavart a fejére, a Luxembourg sétaút-
járól egy szép, színes csillogó kavicsot
egy libatollal a turbán tetejére tűzött és
így vonult be az ámuldozó nézőtérre.
M int egy maharadzsa! Ki merte volna
útját állni?
• N ádass József
K aján T ib or r a jz a
 a szobám

• S H
ass® »

Aktuális töprengés
Toncz Tibor rajza

II. FRIGYES porosz király nemcsak

a papokat, hanem a tudósokat is szerette
váratlan kérdésekkel zavarba hozni.
Egyszer az akadémiához a következő
kérdést intézte:
— Miért ad tisztább hangot a pezsgő­
v el töltött pohár, m int az, amelyben bur­
gundi van?
Sulczer akadémikus valam ennyiök ne­
vében így felelt:
— Az akadémia tagjai csekély fizeté­
sük mellett nincsenek abban a helyzet­
ben, hogy ilyen drága kísérleteket te­
gyenek.
#
LÁZÁR BÉLA műtörténész, az Ernst
M úzeum egykori igazgatója, Gulácsy La­
jos festőművész képeit mutatta m eg a
vendégeknek s meghatott szavakkal m a­
gyarázta, hogy szegény Gulácsy már
évek óta elborult elm ével egy kórház­ — Már a húst sem szabad előre ledarálni? Hogyan lesz akkor nekem tavaszra
ban él. Wartburgom?
— Én azt hittem — jegyezte m eg va ­
laki — hogy ez a Gulácsy valam i kubista
festő.
— D ehogy — mondta Lázár — Gulá­
csy elborult elm ével hagyta abba a fes­
Irodalmi hanglemezek készülnek
tést, m íg a kubisták elborult elm ével
kezdik.
*
T IH A M V i VILMOS, a neves rendező,
gratulált egy színésznőnek, aki tavalyi
pompás szerepében lépett fel.
— Ugyan főrendező úr — szerényke­
dett a primadonna — miért gratulál?
— A nagyszerű memóriájához.
— A memóriámhoz?
— Igen. T avaly is pontosan ugyan­
azokon a helyeken énekelt hibásan,
m int m o s t . . .
*

SCHOPENHAUER-nek, a nagy ném et

filozófusnak mondta egyszer egy bekép­
zelt író:
— Képzelje! A minap leégett a házam
és elégett valam ennyi kéziratom is!
— Azt elhiszem — felelte Schopen­ C s a lá d r e g é n y T u d o m á n y o s- T ö r e d é k b e n fe n n m a r a d t
hauer — amilyen száraz a maga stílusa... f a n t a s z tik u s e lb e s z é lé s m űvek
 O P Z S V C IlC tC u n
H egedűs
Egyetlen megoldás
S z e g ő G izi r a jz a
- Nyári szünet van az óvodákban, pincér bácsi . . . Kérünk
négy turmixét és egy doboz építőkockát!
I s tv á n r a jz a
fel ismerjük az opera­
énekes-filmeket. A főhőst fel­
fedezik, majd karriert csinál.
Eléggé egyszerű mese, és én
sem akarok eltérni tőle az aláb­
bi történetben, am elyet m in­
den ellenszolgáltatás nélkül fel­
ajánlok bármelyik film gyár­
nak. Igazi operai karrierfilm
lenne belőle azzal a fontos ta­
nulsággal, hogy az igazi tehet­
séget előbb-utóbb felfedezik.
F olyik az előadás a Metro-
politan-operában. A színpadon
daliás férfi énekli Siegmund
szerepét a Walkürben. A föld­
szinten a hetedik sor közepén
két idősebb, erélyes arcú férfi
ül, s egyre nagyobb érdeklő­
déssel figyelik az énekest, aki
nem m ás, m int a svéd Gunnar
Fredriksson. Egy-egy mozdulat
után összenéznek, s egyre na­
gyobb izgalommal feszengenék
a helyükön. Amikor pedig
Fredriksson egyetlen kézm oz­
dulattal kirántja a fából a No-
tungnak nevezett hatalmas
kardot, a Wülsungok hagyom á­
nyos fegyverét, az egyik hal­
kan felkiált:
— Ez az!
Az előadás után egyenesen
n tenorista öltözőjébe sietnek.
Berontanak hozzá és köszönés
helyett izgatott hangon kiál­
toznak :
— Gratulálunk!
— Nagyszerű volt!
— Micsoda élm ény!
A tenorista csodálkozva,
kérdi:
— Mit akarnak tőlem az
urak?
Az egyik férfi izgatottan vá ­
laszol:
— Fel akarjuk fedezni. Vé­
letlenül tévedtünk b e és m i­
csoda szerencsénk volt! Az
ilyesm i csak a mesében fordul
ölő.
— Most megalapozhatja a
szerencséjét! — vág közbe a
másik.
A tenorista is izgatottá vá­
lik.
— De hát miről van szó?
Az egyik férfi közelebb ha-
j°1:
— James Pirelli vagyok, ta­
lán ismeri a nevemet. A Pi­
relli szállító vállalat a legna-,
gyobb Amerikában. Kirendelt­
ségünk van minden kikötő­
ben. Óriási forgalmat bonyo­
lítunk le.
A m ásik férfi izgatottan foly­
tatja:
— Az ilyen nagyszerű fizi­
kumú emberekre óriási szüksé­
günk van. Azonnal leszerződ­
tetnénk önt rakodómunkásnak
a N ew York-i kikötőbe. Mind­
járt feltűnt nekünk, hogy m i­
lyen nagyszerű alakja, izom-
zata van! U gye, m ilyen sze­
rencsét hoz az egyszerű vélet­
len?
Ott van már a Metropoli­
tan Opera igazgatója is.
K önnyes szemmel, meghatot-
tan bólogat:
— Éreztem, hogy erre előbb-
utóbb sor kerül. Tudtam, hogy
ezzel a termettel, ezzel az erő­
vel, ezzel a hanggal nem so ­
káig maradsz nálunk. Vérzik
a szívem, de érvényesülésed
elé nem gördítünk akadályt.
Az énekes a meghatottság­
tól nem tud szólni, csak némán
átöleli az igazgatót.
Ettől kezdve nyílegyenesen
ível felfelé a pályája. A kis
nézőtér helyett kitárul előtte a
végtelen tenger. S ha jókedve
van, nem szűk páholyok, ha­
nem hatalmas óceánjárók előtt
énekel. A nehéz zsákok meg
sem kottyannak neki, úgy
dobja fel őket a vállára, mint
a pelyhet.
Jól keres, már félre is tud
tenni, d e sohasem felejti el,
hogy pályafutását m int egy­
szerű operaénekes kezdte.
F elek i László
Ravasz a főnök
Toncz T ib o r r a jz a

Figyelmes apa le
$
Sándor Károly r a jz a

- Tudja, születésnapja van . ; :

Ö

, Barát: T u d o m , hogy n em h á lá s do­
K ed ves Ludas M atyi!
A zt mondja az írás, hogy aki nem tud
arabusul ne beszéljen arabusul. M ilyen
jó azoknak, akik em e intelemre tám asz­
kodva nem beszélnek arabusul.' Sajnos,
nekem mindenáron arabusul kell beszél­
ni, akár a Budapestre jövő arabokkal,
akár E gyiptom ban, ha a tél folyamán
előadások tartására meghívnak. A z elő­
adásokkal nincsen baj, mert ott csak én
beszélek és a közönség hallgat. A szál­
lodában azonban a pincérek nem írás­
tudók. En ugyan megértem az ő tájszó­
lásukat, de ők az én irodalmi nyelvem et,
a szent K orán n yelvét félreértik. A fagy­
lalthoz kanalat kértem és sótartót hoz­
tak! Főtt kukoricát kértem és feleségem,
aki kézjeleivel már sokszor áthidalta a
n yelvi nehézségeket, mutatta, hogyan
szoktuk azt enni, mire szájharmonikát
hoztak! O, jaj! hiába tanulok ötven év
óta arabul!
Budapest, 1959. aug. 3.
dr. Germanus G yu la
J/a%a Mfok* um iémen...
M ottó. N in c se n e k réq l
v ic c e k , c s a k ö r e g e m b e ­
r e k v a n n a k . E gy ú js z ü ­
lö ttn e k m in d e n v ic c új.
Kalmárnak azt mondja a háziorvosa:
— Barátom, magának legalább tíz ki­
lót le kell fogynia. N em szabad naponta
■egyeb et ennie, m int egy kis gyümölcsöt,
egy kis vízben kifőtt főzeléket, egy ke­
vés salátát és egy vék on y szelet pirított
kenyeret.
Kalmár megadással hallgatja az orvos
drákói rendelkezéseit, azután megkérdi:
— Étkezés előtt, v a g y étkezés után?
* sz ív e m . . . A n y á d nem te lefo n ált?
Amikor még konflisok jártak a pesti
utcákon, valaki megkérdezte a konflisko­
csistól:
— Mondja, öregem, elmehetünk Óbu­
dára?
A kocsis megsodorta a bajuszát és így
felelt:
— Hát, instálom, m i ketten elmehetünk,
de k i vigyáz addig a lóra?
egy fveű/etefá fange?:..
(Tréfa)
S zereplők: A fé r j, a barátja és a feleség. Já tszó d ik: e g y eszpresszóban
{Férj: N ag y o n kíváncsi v a g y o k rá. B arát (em elt hangon): Éppen, hogy
M ondd csak m eg b átra n , a m it akarsz! n e m fú ju n k egy n ó tá t!
Feleség (lihegve): M á r m ag a is kia-<
log m ás e m b e r m ag án ü g y eib e b ele­ b á l velem ! M á r m a g a is a fé rje m n e k
szólni, m é g h a a legjobb b a rá to m is k ép z eli m ag át?
az ille tő . . . D e n em jó h a n g o t ütsz B arát (kiabál): N em képzelem ! É p­
m eg a feleség ed d el szem ben. Észre p e n e rrő l b eszéltem a férjév el, m i­
sem veszed m á r, olyan rid eg en , olyan e lő tt m ag a jött!
fölényesen beszélsz vele, n e m vagy Feleség: Szóval m ég lo v at ad a fé r­
elég fig y elm es hozzá. És k ülönösen je m alá! M ég in g e rli is!
tá rs a s á g b a n . . . F érj (türelm etlenül): Id efig y elj,'T r-
Férj: T u d o d jól, hogy szeretem I r ­ m a!
m át! Feleség (hadonászik): Te n e v é d d a
Barát: D e h a egyszer ez a h an g b a rá to d a t! E ngem sosem ju t esze d -'
rosszul e s ik n ek i! Én m ég iscsak azt be, hogy m egvédj!
ta n ác so lh ato m n ek ed : üss m eg egy B arát (ordítva): E ngem nem is kell,
helyesebb h a n g o t vele szem ben! h ogy m egvédjen! És én n em p isz k á­
Férj: K é rle k , m eg fogom p róbálni, lo m a fé rjé t m a g a ellen, vegye tu d o ­
h a a k a ro d m á ris, m e rt itt jö n ő. m ásu l!
Feleség: J ó estét. Feleség (hisztérikus): K ik ére m m a ­
Férj: K e z e d e t csókolom. g a m n a k ezt a han g o t! M eg értette?!
Feleség (élesen): Ö, k in e k kö­ B arát (ő is belejött): N em é rte tte m
szönsz? m eg! M aga n em é r t m eg sem m it!
Férj: K in e k köszöntem v o ln a? N e­ F érj (dühöng): T e nem é rte sz sem ­
ked. m it! És ta lá n h ely eseb b h an g o t ü tn é l
Feleség (élesen): N em szo k tam hoz­ m e g a feleség em m el szem ben!
zá. B arát: M ég hog y én! Üss m eg te!
Férj: M it p arancsolsz? E g y kis ko­ Férj: T e üss m eg!
nyakot? B arát: Én! É n m in d já rt m egütök!
Feleség (élesen): Ne félj, n em ké­ Feleség (sikít): M egüt! H allod,
re k k o n y ak o t! N em szo k tam k onya­ m egüt!
kot inni! Férj: M egütsz?! É h ü tle k m eg! N e­
Férj (gyengéden): Jó l v an , szívem , sze!
h a nem a k a r s z . . . (ideges csend) M it Barát: Nesze!
csin áltál m a ? (ö sszevere kszene k)
Feleség (élesen): M it gondolsz, m it
Som ogyi P ál
csin áltam ?
Férj: D e k é rle k , éppen a z t k érd e­
zem.
Feleség (élesen): É rd ek el is téged,
hogy é n m it csinálok! F oglalkozz a
b a rá to d d a l in k á b b !
V irágáruslány (jő): Szép v irág o t
tessék a hö lg y n ek !
Férj (virágot vesz): Tessék.
Feleség (élesen): M ondd, m ié rt ko-
m édiázol, k é rle k ? K ét p erce vagyok
itt veled és az ó ta csak k ellem etlen ­
ked n i tudsz! A k á r el is m eh etek . (In­
dul.)
Barát (kenetteljesen): Irm a , kérem ,
ez egyszer n in c s ig a z a . . .
Feleség (vérfagyasztó gúnnyal): A zt
tudom ! H á t m ik o r le h e t n ek em ig a­
zam , h a m a g u k k a l vagyok?!
Férj (idegesen): H agyd k érle k , J e ­
nő, látod, m ily e n ideges . . .
Feleség: A z t elhiszem ! E gész nap
nem v o lta m ideges, csak m ió ta ide,
ü lte m k ö zétek !
Férj (m in t h ét angyal): Jó l van,
Feleség (élesen): Ne félj, n em tele­
fonált! És m ié r t zav arn a téged, h a az
anyám te le fo n á lt volna?!
Barát (ő is ideges már): Irm a k é ­
rem , ig a zá n n in c s igaza! T u d ja , hogy
é n ...
Feleség (gyűlölködve): T u d o k én
m indent! M a g u k m indig egy n ó tá t
fú jn ak !
 Divatretikül
Jaj, de nagyon melegem van,
melegem van, melegem . . .
A melegből elegem van,
elegem van, elegem . . .
Nem bírom én a meleget
eleve, de eleve . . .
Nem hűt engem se a narancs,
se a citromszörp leve . . .
A tem érdek fagylaltot is
oly hiába legelem . ..
Jégbehűtött sörrel, borral,
gyom rom m eddőn jegelem . . -.
É jjel viszont, ha elalszom,
álmomban már, óh mesés
takaróval borítja be
testem a hűs hóesés . . .
Talajmenti fagyról suttog
Mint a pesti bu sz. . .
O tatva, akinek egyéb jelentéktelen mellék-teendőkön kívül, fő
Szűr-Szabó József rajzn
fülembe a tavi nád,
s a hegyekből rámgurulnak
jégcsapok és lavinák . . .
Nappal aztán megint minden
elkezdődik élűiről,
dől a hőség bőségesen
alulról meg felülről. . .
Node minap, mint az enyhe
hajnalthozó fuvallat,
a bensőmben felötlött egy
csodálatos sugallat:
Megnéztem egy szabadtéri
vidám műsort hevülten,
ahol aztán percek alatt
a viccektől lehűltem . . .
S zilágyi G yörgy
V árn ai G yörgy r a jz a
Modem lakás
S zegő Gizi r a jz a
- M it csináljak, édes M álcsi néni? Ennyi hely nincs a la­
kásban! . . .
A Kovács és a Garai család társbérletben é lt egymás-
sál. A k ét asszony néha félnapokat veszekedett, ha n em tudták
eldönteni: ki vig y e le a közös szem etet a kapu alá. Máskor
kóstolót küldtek egymásnak a frissen sült cseresznyésrétesből.
Egyszer fél éjszakára átültek egym áshoz egy kis tercierére, más­
kor viszont hónapokig nem fogadták egymás köszönését. Ám
egyszer Kovács éjszakai műszakba került, Garait pedig nappa­
los partiba tette a művezetője. M inthogy a két asszony is váltó­
műszakban dolgozott, úgy adódott, hogy ezen a héten délelőtt
csak Kovács és Garainé maradt otthon. Garainé elm élázva hall­
gatta Kovács horkolását a szomszéd szobából, miközben az ebé­
det főzte. D él felé aztán bekopogott hozzá.
— Mi kell? — kérdezte Kovács.
Garainé elm ondta, hogy véletlenül egy kicsivel több zöldba­
bot főzött, nem fogadna-e el a kedves szomszéd egy tányérká-
vul? Kovács nem volt lassú észjárású ember, különösen, ha a
gyomráról v o lt szó, meg aztán közömbös, hogy ki főzi az ételt,
amely után áhítozik. Gyorsan nadrágot rántott és máris ott ült
a közös konyha parányi asztalánál és a jókora tányér zöldbab-
főzeléket, am elyen egy szelet borjúsült is pompázott, szédítő
tempóban tűntette el. Majd elégedetten visszavonult a szobá­
jába és újra lefeküdt, jelezvén, h ogy a felelősséget elhárítja
magától és a diplomáciai visszhang nem érdekli.
Igen ám , de a pesti házakban egy házmestemé is be van ik­
feladata az, hogy a házi híreket kell terjesztenie, ilym ódon Ko-
vácsné, ahogy a kapun belépett, már tudta a dolgot. Sötét arc­
cal járt-kelt és a következő héten, amikor ő és Garai maradt
otthon, olyan gulyáslevest komponált, amelyet m ég az Astoria
főszakácsa se lá to tt A kis, köpcös Garai először megdörzsölte
vörös orrát, szabadkozott, aztán m égis csak leült, m aga elé rán­
totta a szíves szóval kínált gulyást, és egy-kettőre végzett vele.
Ragyogó korszak köszöntött a két férjre: az am úgy is köp­
cös Garai kigöm bölyödött és naponként kezdett borotválkozni,
a langaléta K ovács könnyű pocakot eresztett és tarka nyakken­
dőt kötött. Már-már oda fejlődött a dolog, hogy egyik férj sem
nyúlt a saját felesége főztjéhez^ inkább két napig nem evett
főtt ételt, h ogy harmadnap a szomszédasszony lábasából jóllak­
jon. Kovács m ég a tökfőzeléket is megette, am it pedig a fele­
sége interpretálásában ki nem állhatott Garai pedig éjjel is ki-
lopózott a konyhába, hogy a szom szédasszony által tapintato­
san ottfelejtett maradékot m egegye.
A két asszony csakhamar rádöbbent arra, h ogy ezt nem lehet
tovább tűrni, itt valamit tenni kell. Félretéve m inden nézet-
eltérést, megállapodtak abban, hogy haladéktalanul beszünte­
tik az „átkosztolást” és ezen túl szigorúan zárva tartanak min­
dent egym ás férje elől, ha dolgozni mennek. M egbeszélték azt
is, hogy a k onyhai stelázsi felső fiókjában lesz Garai tízóraija,'
ebédje, az alsó fiókban pedig K ovács porciója kap helyet.
Azóta Garai erősen lefogyott és csak kéthetenként borotvál­
kozik, Kovács pocakja és a tarka nyakkendője pedig ú gy eltűnt,
mintha sohasem lett volna. Mikor aztán úgy hozta a sors, hogy
csak Kovács és Garai maradt otthon, érett férfiúi bölcsességgel
és békés egyetértésben elcserélték egymás között a stelázsi-kul-
csokat.
P a p p L. Istv á n 7
 Illemtan Idegenforgalom
T oncz T ib o r r a jz a « □ ] o j q o a o p o c f ö l o f o o a o p o D o C j o Q ^ a e O ^ p ^ l I•> a « a » a * i
- Tessék, asszonyom, a hangfogóm, tegye a cukros zacskó-
jára! -
N ő i dolgok
Vasvári Anna rajza
k jÓ - 6
K i n e is m e rn é S v ejk e t, a derék k a to n á t,
v ag y ahogy an y a n y elv én h ív já k a „D obry
v o ja k ” S v e jk e t? K i n e is m e rn é Ja ro slav H a ­
seket, e n n e k a k lasszik u s m ű n e k a szerzőjét,
a s z a tíra m e s te ré t, ak i a c se h e k e t b á to ríto tta
és sz ó ra k o z ta tta az o s z trá k eln y o m atás id e ­
jén. M ost, h a lá la u tá n 36 év v el, nagy tisz te s­
ség é rte : sírjá n á l, a cseh szlo v ák iai L ip n ice
fa lu c sk á b a n ö ssz ese re g le tte k a sz atirik u s iro ­
d alom és a h u m o r k ép v iselő i és in te rp re táló !,
hogy k e g y e le tte l em lék ezzen ek m eg a n a g y
íróról.
— M icsoda s z a tírá t tu d n a írn i erről H asek !
- Valami új frizurát csináljon, édes Gyula ú r . . : — á lla p íto tta m eg egy á lla m id íja s cseh íróu
Kép a jövőből L ipnicén K lim e n t S te p a n e k ta n ító k a lau z o lta
Toncz Tibor rajza az író -v en d ég ek et. N evezetes em ber, n em csa k
a falu b an , h a n e m a z egész országban. <3 v o lt
J a ro sla v H a s e k „gép író n ő je” . Ez csak á tv itt
érte le m b e n é rte n d ő , m e rt sem H aseknek, sem
S te p a n e k n e k n e m vo lt írógépe. H asek u tá lta
a kö rm ö lést és ez é rt az a k k o r húszéves t a ­
n ító je lö lte t sz erző d tette „ m a g á n titk á rn a k ” és
n ek i d ik tá lta n ag y szerű m ű v e it, közte a S v e jk
legutolsó v álto z a tá t.
— H og y an dolgoztak e g y ü tt? — k érd e ztü k .
— E re d eti m ódszer sz erin t. M indenüvé e l­
k ísé rtem b lo k k a l és p la jb ássza l, a sétáin m e l­
le tte lé p k ed te m , a V endéglőben vagy a k ocs­
m áb an m e lle tte ü lte m és ő evés-ivás közben
is d ik tá lta a reg é n y t v a g y k a rc o la to t S o k ­
szor a fo g ad ó b an v a la m e ly ik V endég Szólt v a ­
lam it, m ire H a se k rám k iálto itt: „Ezt az ízes
m o n d ato t a z o n n a l írd le, beleszövöm a r e ­
génybe!”
A m ikor m e g k érd ez tü k a d e ré k tanítót, hog y
m en n y i fiz e té s t k a p o tt m este ré tő l, büszkén v á ­
laszolta:
— M ost k a p o m a fiz e té s t és a nagy ju ta l­
m at. B en n e v a g y o k az isk o lásk ö n y v b en . . .
Mészáros András raJza E gy fiatalember kalandja a lastex-fürdőruhás kislánnyal
| t f O « a » o « c 3 * c 3 » a o a » jo [ p » o » o o l <» f p « q o n ‘’P « P ‘> P o a | föp~
Sándor Károly rajza
Megismerkedtek a strandon . . . . . . aztán megvárta a kijáratnál. . .
A vívók mintájára
derű Sándor rajza
A néh- ly sz á z lakosú L ip n ic én , P rá g á tó l „120
k ilo m étern y ire, a Jih la v a -k e rü le tb e n , közel
tízezer v en d é g je len tk ez ett a J a ro s la v H ase k -
F estiv al-ra. V aclav K opeczky, a m in isz te rta ­
nács eln ö k h ely ettese, a m a i C seh szlo v ák ia
egyik leg n ép szerű b b p o litik u sa , a csod álato s §
fek v ésű s z a b a d té ri színpadon, a festő i lip n icei
v á r a la tt' m á sfé ló rás b eszéd b en m é lta tta a
n ag y s z a tirik u s t és b e je le n te tte , hogy a k o r­
m á n y ' tö b b m in t százezer k o ro n á t fo rd ít az így legalább kiderül: ki kezdte először?
eljövendő H a se k -ü n n e p sé g ek re és a sz a tirik u s
irodalom tá m o g atásá ra . A m ellő zö tt h u m o ­
ris tá k n a k d a g a d t a keblük, a k ö ltő k — k ö ztü k
sok á lla m id íja s — csodálkozva h a llg a ttá k a h u ­
Emberismeret A bürokrata munkaköre
m o r m egbecsülését.
— Az lé sz a vége — m o n d o tta egy sokszor
koszorúzótt p o é ta — hogy a lír a i költő k á tté r ­
n ek a k a rc o la tra és & s z a tirik u s k a b a ré ­
d a ra b ra .
*
A m eg h ív o tt vendégek k ö z ö tt k im a g aslo tt
N ikolaj C serkaszov, a v ilá g h írű szovjet szí­
nész, aCI D on Q uijote h írn e v e s a la k ító ja .
K im agastotft n em csa k ra n g b a n , h a n e m kü lső
m eg jelen ésb en is. K ét n a p ig reg g eltő l estig
f á ra d h a ta tla n u l ír ta az au to g ra m o k a t.
— L ip n icén csak H asek í r t a n n y it, m in t én
— m o n d ta m osolyogva.
E g y ü tt n é z tü k m eg a n é m a S v ejk -film e t,
am ely et 1925-ben v ettek fel N ollem -el, a h íres
kom ik u ssal a cím szerepben.
— Ö rök v ág y a m volt, S v e jk e t e ljá tsz a n i —
m o n d o tta C serkaszov. — D e p ersze, ez a z álom
n em v a ló su lh a to tt meg, m e rt az é n te rm e te m ­
m el nem le h e t ezt a f ig u rá t a l a k í t a n i . . .
S ó h ajto tt és tré fá s a n h o z z átette:
— A n ag y ság á t k a . . .
Lipnice, 1959. augusztus. V íS V lfcl
S te lla A dorján
- Az a te bajod. Jenő, hogy túl sokat
foolnlTrrvml önmnrtüfl/lfll

E gy ism erősöm m e sé lte el nekem ,
hogy p árizsi ta rtó z k o d á s a a la tt m eg­
ism e rk e d e tt egy p ip a szu rk áló g y ár
ig azg ató jáv al, bizonyos M oszjő D u-
vallal. A cigányképű, villogó szem ű,
deresed ő b aju szú fra n c ia nagyon
m e g ö rü lt az ism erő sö m n ek , am ik o r
m e g tu d ta róla, hogy m ag y ar. K id e ­
rü lt, hogy D uval ú r a z e lm ú lt év fo­
ly am án , h áro m n a p o t tö ltö tt M agyar-
országon, a B á m e x b u m fé rt v állalat
vendégeként.
— Ö, szép M agyarország! — k iá l­
to tt fe l D uval ú r le h u n y t szem m el,
szív ére szo rítv a kezét. — F e le jth e te t­
le n élm én y volt. Ig a z á n fe le jth e te t­
len!
— M e rre já rt, D u v al ú r? — érd e k ­
lő d ö tt az ism erősöm büszk én . — L á t­
ta a B a la to n t?
— A B alato n t, sajn o s, n em lá tta m ,
de v o lta m A gárdon — h a lk íto tta le
a h a n g já t M oszjő D u v al és az arc a
égészen átsze lle m ü lt a visszaem léke­
zéstől. — A gárdon, a pog án y m agya­
ro k sz en t helyén, a h o l év en te egy­
szer ló áld o zato k at m u ta tta k be á tö r­
zsek. M egilletődötten, elszo ru lt szív­
v el já rta m be A g árd tö rté n e lm i u t­
c á it . . .
— P ard o n , m in e k az u tc á it já rta
b e? — kérd ezte cso d álk o zv a a z ism e­
rősöm .
— A g árd u tc á it — fe le lte D uval ú r
m eghökkenve. — L eh etség es, hogy
ön n e m ism eri ezt a tö rté n e lm i neve­
zetességű helyet?
— D eh o g y n e m . . . i z é . : . többször
is já rta m o t t . . . — h eb e g te az ism e­
rősöm . K ínos p illa n a t v olt. M in th a
gúnyos, lenéző m osoly su h a n t vo ln a
végig a fra n c ia a rc án . — 0 , hogy­
n e . . . P ersze, persze . . .
— V erp eléti ú r v itt le k o csin eb b e
a k is községbe, ö v o lt a z ú tim a r-
sallom . V e rp eléti ú r m e g m u ta tta a z t
a h e ly et is, a h o l a n n a k id e jé n a z t a
vérszerző d ést k ö tö tték . M ost eg y fá ­
ból k észü lt v ik e n d -h á za csk a á ll azon
a helyen, k ö rü lö tte n é h á n y b a ra c k ­
fáv al. F estő i lá tv á n y . E béd u tá n le-
h e v e re d te m az eg y ik fa a lá és a tö r­
té n ele m sz elé t éreztem fú jd o g áln i.
N agy élm én y volt. S z e re tte m v o ln a
v alam i e m lé k e t e lv in n i e rrő l a h e ly ­
ről, h a llo tta m ugyanis, hogy g y a k ra n
ta lá ln a k ezen a te lk e n rég i p én zek et,
serleg ek et, k ü rtö k e t. N em v o lta m — A h a jd a n i h íres k u n p eszé ri k i­
re st és fe lá s ta m a fél k e rte t. V erp e­ rá ly i v á r h ű lt helyét. S ü m eg i ú r el­
lé ti ú r v o lt oly szíves és n em csak m esélte n ek em , hogy v a la h a itt á llt
ásó t ad o tt, d e m eg is m u ta tta , hogy E u ró p a legszebb v ára . É p ítő jé n e k n e ­
a k e rte c sk e m e ly részét ássam fel. v é t — v alam i olasz v o lt — m á r e l­
Sajnos, p ec h em v o lt: n em ta lá lta m fe le jte tte m . M ost egy k o p á r legelő
s e m m it. . .
v a n a v á r helyén. T erm észetesen le­
— S m i a vélem én y e a M a rg itszi­ fén y k é p eztem ezt a legelőt. H iggye
getről?
el, u ra m , eg y ü tt s írta m S üm egi ú r ­
— M icsodáról? A M arg itszig etrő l? ra l, a m ik o r elm o n d ta, h o g y an ro m ­
N em lá tta m . M ondom , csak h áro m
n a p o t tö lth e tte m az önök szép h a z á ­ b o ltá k le a z o sz trá k o k ezt a csodálatos
v á ra t, az első m a g y ar k irá ly o k k e d ­
já b an . A m á so d ik n ap o n Z öm ölki ú r
v e tt p á rtfo g á s á b a , ővele u ta z ta m le venc la k h e ly é t, m a jd a z egész hegyet,
am ely e n a v á r á l l t . . . — reb e g te
K a d a rk ú tra . . .
— P ard o n , h o v á? M oszjő D u v al szipogva és e g y ü tté r­
zően k ez et szo ríto tt az ism erősöm m el,
— K a d a rk ú tra . A h íre s k a d a rk ú ti
c s a ta szín h ely ére, ahol egy m a ro k ­ a k in e k h az a té ré se u tá n az v o lt az el­
ső dolga, hogy a tö rté n e le m k ö n y v ­
n y i m a g y a r v ité z legyőzte a féle lm e­
te s A li bég h a ta lm a s sereg ét. Z öm öl­ ben u tá n a n é z e tt A g árd tö rté n e lm i
n ev ezetességeinek, a k a d a rk ú ti c s a tá ­
k i u ra t, k alau z o m at, tudós, a tö rté n e ­
lem b en já r ta s e m b ern ek ism e rte m n a k és a k u n p eszé ri k irá ly i v á r tö rté ­
n etén ek . Egy á rv a b e tű t sem ta lá lt
m eg. P o n to sa n m e g m u ta tta , h o l á llt
A li bég v ez éri s á tra és m e rrő l tá m a d ­ ró lu k a könyvekben.
V égül a B á m e x b u m fé rt v á lla la t­
ta k a m ag y aro k . M ost egy ro zz an t
k ú t áll a tö rö k v ezér s á tra helyén. n á l b iz alm asa n m e g sú g tá k az ism e­
rő söm nek, hogy a tö rté n e lm i a d a to k ­
Több o ld a lró l le fé n y k ép e zte m ez t a
k u ta t, h á tté rb e n a leb u k ó n ap p al. ból eg y szó sem igaz. V erp eléti k a r ­
Z öm ölki ú r o ly an élv ezetesen a d o tt tá rs a z é rt v itte le a fra n c ia v en d é g et
A g á rd ra a v á lla la t k ocsiján, m e rt o tt
elő, hogy szin te m a g am e lő tt lá tta m
a csatá t, ö n is já r t m á r ez en a h e ­ n y a ra lt a csa lá d ja és v e lü k a k a r t tö l­
te n i eg y nap o t. Z öm ölki k a r tá rs b o rt
lyen?
— J á r t a m . . . j á r t a m . . . h a jja j! — h o zo tt K a d a rk ú tró l és S üm egi k a r ­
tá rs p ed ig rá g nem lá to tt k e re sz t­
felelte az ism erősöm és közben szé­
gyenkezve a r r a gondolt: v aló szín ű ­ a n y já t lá to g a tta m eg K u n p eszéren .
leg h iá n y zo tt az iskolából, a m ik o r a T e rv b e v e tté k az t is, h ogy a neg y e­
k a d a rk ú ti c s a tá ró l ta n u lta k . — N a d ik n a p o n m e g m u ta tjá k a k ü lfö ld i
v en d é g n ek A ttila s írjá t, d e e rre m á r
és a . . . H alá sz b ásty a ? — k é rd e zte
rem én y k ed v e, sá p ad ta n . n em ju to tt idő.
— C sak m essziről lá tta m , am ik o r A zóta sem tudj.a senki, h o l v a n el­
S üm egi ú r ra l K u n p esz érre u ta z tu n k . te m etv e a h u n k irály .
Ez m á r a h a rm a d ik n ap o n tö rté n t.
— S ott, o tt m it n éz te k m eg? M ikes G yörgy
s c g g g íg

F élnégy elmúlt s az a szönöm! — s már be is írja a

megbolondult másodpercmu­
tató őrült sebességgel kergeti
az időt. Ha négyig b e nem
dobom a lottószelvényt, akkor
fuccs laz eheti nyerem ény­
nek.
Hosszú • lépésekkel szabom
az utat és négy előtt tíz perc­
cel érek a lottóirodába. Gyor­
san megveszem a szelvényt
és frissen odavágódok az egyik
asztal mellé. A terem zsúfolt.
Az én asztalomnál is hatan
szorongunk.
Jó ötvenes, őszhajú ember
rágja velem szemben a toll­
szárat.
— Ötös lesz? — kérdezem
tőle cinkosan.
— I^ y a n kérem, én csak
passzióból játszom! Fütyülök
10 a nyereményre.
Nagynehezen leírom az első
számot. Utána pihenek és el-
gondolkodok. A mellettem levő
tippelő már összehajtja a szel­
vényt. Könnyedén megkér­
dezem.
— N égyes?
— Mit tudom én. A n y e­
remény nem érdekel. N agysze­
rű szisztémát dolgoztam ki.
Azt próbálgatom. Matematikai
tanár vagyok.
Az idő szorgalmasan halad.
Nem tudok ellentállni, hogy
ne szóljak egy-két szót a jobb­
ra verejtékező ismeretlenhez.
— Biztosan lesz egy jó hár­
masa.
— Dehogyis lesz! — csóválja
meg erőteljesen a fejét. —
Anyósomnak a mániája, hogy
egyszer mégis bele fog találni.
Az ő számait írtam be. Én
nem akarok nyerni.
Érdekes. Szeretnék. vele né­
hány szóban vitatkozni, de az
idő sürget. A szelvény fölé ha­
jolok és kapásból leírom a
második és harmadik számot,
amikor fölém hajol egy nagy-
bajúszú bácsi.
— Kérem, móndjon gyorsan
egy számot. N e gondolkodjon!
— Hirtelen rávágom: har­
mincöt!
— Köszönöm! Nagyon kö­
számot.
— Biztosan nyerni fog!
— Eszembe sincs! Egyszerű
szórakozás az egész. — Azzal
otthagy és gyorsan beadja a
szelvényt.
Én is beírom a m ég hiányzó
két számot s (odamegyek a
gyűjtődobozhoz. N ehány pil­
lanatig várakoznom kell s
közben elgondolkozok. Csodá­
latos, hogy m ennyien tippel­
nek és még csodálatosabb,
hogy senki sem akar nyerni.
Talán én vagyok az egyetlen,
aki piszkos /anyagi gondola­
tok közben töltötte ki a szel­
vényt.
Igazán nem érdemiek m eg
m ég egy kettes találatot sem.
R ossi K áro ly
 Vidám ébredés
o & c l ó Tl J ^

Vissza, vagy oldalt?

Jelentette a Népszava, hogy utcai visz-
szapillantó tükröket állítanak fel a fővá­
ros több pontján, többek között a Fő utca
és a Dorottya utca sarkán is. Eltekintve
attól, hogy a Fő utca Budán, a Dorottya
utca m eg Pesten van s így nemigen szok­
ták keresztezni egymást, ezek a vissza­
pillantó tükrök nem vissza, hanem oldalt
pillantanak. Másnap egy ilyen tükör
fényképét közölte is a Népszava, azon is
látható volt, hogy oldalt pillant. Igaz,
h ogy a kép aláírásában ezúttal is „visz-
sza”-pillantó tükör szerepelt. Visszapillan­
tó tükör csak a gépkocsin van. Külföldi turisták az Alföldön
T a k á c s Zoltán rajza
A csodahal
A Jövendőnk közli, hogy óriás cethalat
fogtak a norvég vizeken. A hal súlya,
58 000 kilogramm, a szíve 5 mázsa és
percenként 100 000 liter vért fogad be.
Az állat mája 120 mázsa, s ebből — mint
a lap írja — 24 000 adag pirított májat
lehetne készíteni
Különleges hal! 100 000 liter vér súlya
több m int 100 000 kilogramm, holott az
egész hal összesen 58 000 kiló. A csoda­
hal m ája a szív súlyának huszonnégysze-
rese! E gy adag pirított máj viszoht félkiló
cetm ájból készülne. Nagyétkűek, jó étvá­
gyat!
Tréfás marokkóiak
Azt írta a Népszabadság bécsi tudósí­
tója, hogy 10 000 fehér galamb röppent
fel, „amikor a sombrerókat viselő ma­
rokkói fiatalok megjelentek a dísztribün
előtt”. Ü gy látszik, h o g y a marokkóiak
már a felvonulás előtt elcserélték turbán­
jaikat a m exikói fiatalok sombreróival.

És ha lenne?
,Jtiordozható televízió nem áll rendel­
kezésére, hogy lakását figyelhesse!” — íg y
buzdít biztosítás kötésére az Állami Biz­
tosító hirdetése. Hordozható televízió
csakugyan nem áll rendelkezésünkre, de
ha állna sem mennénk vele sokra, mert
a képernyőn megjelenő betörőket nem le­
h et elkergetni. A hordozható televízió
egyetlen haszna az volna, hogy végig­
nézhetnénk a betörést. Igaz, az is jobb,
m int a semmi.

Visszafelé az időben
A K épes Sport a legutóbbi motorver­
seny-tudósításában azt írja, hogy Kurucz,
a H onvéd motorosa a 14. körben kényte­
len v olt átengedni az első helyet Cda ser­
nek. S hozzá fűzi: „Szinte kísérteties ha­
sonlatossággal ismétlődött meg a m últévi
GP-n ez az esete.”
V agyis az idei eset megismétlődött ta­
v a ly . . . Hm. Szokatlan.
í '
Fordítva ford ították . . .
„Egyszer nyáron történt és nem is
olyan régen. Luzern m ellett laktam egy
penzióban és néztem a szürke tengert.”
— olvassuk a Magvető kiadásában meg­
jelent Tucholsky-gyűjteményben..
Luzern mellett, Svájcban, tenger vol­
na? Mióta?
Azóta, amióta a fordító nem tudta,
h o g y a der See, m agyarul tó, és die See,
a tenger. Luzern mellett a himnemű See
van.
Dr. Árgus A z ő sk o r b a n A k özépkorban A le g ú j a b b k o rb an 11
Ismertetik a dolgozóval a minősítését Takarékosság

- Micsoda? Hogy én kolerikus és lobbanékony vagyok?!

\omtiilsfyok 32 fLéilóba

gyerek, akit anyjával abba az üdü­

lőbe utaltak be, ahová engem, kilenc-tíz
éves lehetett. Legszívesebben hasonló ko­
rú kislányokkal, vagy nála fiatalabb fiúk­
kal játszott, m ert azoknak játék közben
alattomosan meghúzhatta a fülüket, haju­
kat. A lányok és a kisebbek nem merték
az inzultust megtorolni. Az üdülő portá­
ján összecserélte a kis rekeszekbe helyezett
postát úgy, h ogy hosszú időbe telt, amig
megtaláltuk leveleinket. Az ebédnél, ha
a pincér nem nézett oda, el-elcsent az
előre odakészített gyümölcsből, állandóan
ő volt az üdülő leglármásabb gyereke és
ha valaki türelm ét vesztve kilátásba he­
lyezte, h ogy testileg megfenyíti, akkor
olyan élesen sikoltozott, hogy az, aki
megfenyegette, nagyon is megbánta cse­
lekedetét.
Én akkor lettem túlzott elevenségének
szenvedő alan ya, amikor teljes erővel rá­
csapott a krémesemre és azzal vigasztalt,
Idegenforgalom Budapesten hogy a sütem ény most nagyobb le tt
Az üdülő vendégei (velem együtt) már
Szep es M agd a r a jz a rettegtek tőle. H a meglátták hogy a tár­
salgóban van, a teraszra mentek. D e nem
lehetett m enekülni előle, mindenütt ott
volt, m indenbe beleszólt és m indig valami
galibát csin ált
Elhatároztam, hogy a komisz kölyök
miatt két nappal megrövidítem üdülése­
m e t Éppen b e akartam jelenteni utazá­
somat a vezetőségnek, amikor a kölyök
hozzám somfordáit.
— Bácsi kérem , kérdezni szeretnék va­
lamit.
Én gyanakvóan tekintettem rá, mert
attól tartottam, hogy megint valam ilyen
kellemetlenségben lesz részem.
— Mit akarsz kérdezni? — szóltam tü­
relmetlenül.
— A bácsi írta a „Hajnali beszélgetés”
című krokit?
— Én.
— Bácsi kérem , én háromszor elolvas­
tam. Olyan jót röhögtem!
M egenyhülten néztem a kölyökre. Hi­
szen ez a gyerek nem is olyan komisz.
Éppen akkor jött ki az üdülő vezetője
az irodájából és megkérdezte:
- Nézze, Pista, az első egy Szenegál néger, utána egy pa­ — Hallom, m ég ma haza akar utazni?
kisztáni hindu, aztán egy mexikói, de hogy az utolsó ki lehet, Nem is gondolkodtam a válaszon:
arról fogalmam sincs . . . — D ehogy m egyek! Maradok . . .
P. L
 Gyors intézkedés N ői főnök
Toncz Tibor rajza

Cipőboltban
Pusztai Pál rajza

*1/
♦
Tombol a nyár, a férfiak Van fejlődés. Az emberölés­
ingujjban, a nők harisnya nél­ től az eltulajdonításig hosszú
kül járnak, a gyerekek fagy­ az út.
laltot majszolnak, a strandok Csak azt nem tudtam m eg­
tele Vannak, a jégért sorbaáll- állapítani, hogy kicsoda az il­
nak . . . lető.
És akkor, a hőségtől olvadt Vagány?
úttesten megjelenik egy sze­ Humanista?
neskocsi, kocog a megrendelő Zeneszerző?
felé. Mindenki utánafordul, V agy csak humorista?
riadtan, csodálkozva, mintha
baljós memento sötétlene felé­ *
jük a széndarabokból, brikett­
tojásokból. Párizsi rokonok érkeztek.
Budapesti tartózkodásuk m in­
H ogyan, hát az idén is lesz
den percét kihasználják. Sza­
tél?
* badtéri előadás, hangverseny,
strand, zöldvendéglő — a v ég­
Valamelyik tervező intézet­ kim erülésig. Mint egyikük
ben büszkén újságolták, hogy mondta:
Inisz tervet terven felül készí­ — Pihenni, aludni, n égy fal
tenek el. között unatkozni otthon is tu ­
dunk . . .
Társaságban hallottam: M ármint Párizsban!
- Nekem csak normális kéne . . . — Olyan dühös vagyok,
- De asszonyom, női divatban olyan nincs. hogy lopni tudnék! . f. L

A „Nercbunda” című film előadásain bunda-divatrevüt tartanak

Ajánlatunk további filmekhez

A b o sz o r k á n y A t a r k á k ü gye K e n y é r , s z e r e le m , A r a n y sz im fó n ia A d zsu n g el k ön yve

fa n tá z ia 13
 É i
A hozzászólók többsége
igazat adott az előadónak, aki
arról beszélt, mily helytelen,
ha nem hivatalos ügyek inté­
zésére használják a hivatali te­
lefont.
- Vitaindító cikket erről I -
utasított a szerkesztő, amikor
beszámoltam neki és azonnal
diktáltam a címet:
„Válasz egy makacs ember­
nek."
Rámutattam, hogy mennyire
káros az efféle fölfogás. A
dolgozó, aki családi intézniva­
lókkal tetézi hivatalos gond­
jait, munkájában nem tud száz
százalékig elmélyedni és éppen
azt akartam hozzátenni, hogy
bezzeg .. . amikor megcsendült
a telefon, és egy női hang azt
mondta, hogy ne feledkezzem
meg a kiskádról.
- Miféle kiskádról és ki be­
szél?! - hördültem föl.
- Jenő, Jenő, már megint
kiabálsz - így a Hang.
- Ja, te vagy az, szivecs­
kém? . . . Tudom, tudom, a kis-
kád, dehogy felejtettem, sem­
mit sem szoktam elfelejteni.
Gyorsan tárcsáztam, mond­
ván, egy pillanat. Margitka,
azonnal folytatjuk . .. „Halló,
Nagyáruház? . .. Kérem, ked­
ves kartársnő, Jánoska kinőtte
a la v ó rt. . . igen, Jánoska, a
sógorom gyereke, három hóna­
pos, nagyon belevaló kislegény,
most irt az apja Lajosmizséről,
kiskád kellene, náluk nincs. Já­
noska lába kilóg, ha fürdetni
akarjuk, be kell görbíteni a kis
lábacskáját és nem lehet, hogy
görbelábú legyen a gyerek!
Egy kiskád kellene, tudja,
olyan műanyag . . . Elfogyott?
14 - Ez igen! Vajon honnan tudták beszerezni?
T
PUMPA
A Velencei-tónál, hol a csa­ szórta a hengeren át, a ke­
Ó, be k á r . . . Jó, majd ott pró­ ládom nyaral, sok a szúnyog, zemre és a szemem közé.
bálom meg." ezért egy ismerősöm, most már Akkor m ár gyűlöltem a
- Tehát, hol is járunk. Mar­ tudom róla, hogy rosszakaróm, NEO-TOX-pumpát és úgy,
gitka? Igen. Hogy mekkora baj, azt tanácsolta, vásároljak a amint volt, kidobtam a sze­
ha a dolgozó be engedi férkőz­ vérszívók ellen NEO-TOX per­ métbe. De m ert csökönyös ter­
ni hivatalos tennivalói közé a metezőszert. Vásároltam te­ mészetű vagyok, a következő
magántennivalókat és amiatt hát NEO-TOX-ot és hozzávaló vasárnap, utazás előtt vásárol­
nem tud száz százalékig elmé­ NEO-TOX-pumpát is. A vá­ tam egy szép új NEO-TOX-
lyedni a lavórban . . . „Halló, sárlás nem volt könnyű, mert pumpát és ismét leutaztam ve­
Kisáruház? Kérqm, a Jánoska azt mondták, a NEO-TOX- le a Velencei-tóhoz. Nem un­
nem tud dolgozni, begörbül a pumpa keresett cikk, mert sok tatom az olvasót. Néhány per­
lába, kislavór kellene és nagy­ a Szúnyog és kevés a NEO- ces pumpálás után a pumpa­
kád . . . Hogyan? Csak tíz óra­ TOX-pumpa, de a hatodik ház­ szerkezet belseje rettenetes
kor nyitnak? Elég szomorú!" tartási boltban csak találtam zörgéssel összeomlott, szét­
- Addig is folytassuk. Mar­ belőle. Hazamentem vele és a
gitka: Mi tehát a teendő? A pumpa tartályába betöltöttem
dolgozó ne keverje össze a ma­ a permetező folyadékot, amely
rögtön tovább csörgött belőle
gántennivalókat a köztenniva­ a földre, mivelhogy a tartály
lókkal, mert ha köztennivalók lyukas volt.
közé magántennivalókat is be­ A NEO-TOX-pumpát ekkor
ütemez, akkor a lavór nem tud visszavittem a boltba, hol kész­
elmélyedni a kiskádban . . . ségesen kicserélték, mert is­
„Halló, Vas- és Edénybolt? Ké­ merték a NEO-TOX-pumpák
rem, itt a Jánoska beszél, egy természetrajzát, sőt az új pum­ hányva magában srófot-csa-
vart-dugattyút. Politechnikai
lavór vitaindító cikk kellene, pába az üzletben előbb vizet ismereteim révén a pumpa­
csorgattak, hogy meggyőződ­
m ert kilóg a dolgozó lába . . . jenek a tartály egészségi álla­ szerkezetet rekonstruálni tud­
ja, hogy ez rétesbolt? Lépjen potáról. Az új pumpával le­ tam, hogy az néhány percen
ki, kartársnő, a kádból!" utaztam ezután a Velencei-tó­ keresztül működtethető legyen
- írjuk csak. Margitka: hoz és elővéve a szobában, rá­ széthullás nélkül, ám távollé­
Ennélfogva minden kartársnak pumpáltam vele egy nagy zöld temben - vasárnaptól, vasár­
és kartársnőnek arra kell töre­ légyre. A következő pillanat­ napig - a NEO-TOX-pumpát
kednie, hogy a lavór beleférjen ban lehullott a légy és a pum­ családtagjaim csak buzogány­
a dolgozóba . . . „Halló, ideg­ pa fogantyúja. Mindkettő ként tudják alkalmazni és leg­
osztály, drága főtanár úr, a menthetetlennek látszott. A fo­ feljebb csapásokat osztogathat­
rétesbolt nem fér a kádba, se­ gantyú visszaszerelésével még nak vele a szúnyogok fejére.
gítsen egy szegény újságírón, küszködtem ugyan egy ideig, Fenti történetemben valósá­
Jánoska nem tud vitát indítani. de azután fogantyú nélkül, gos személyek és tárgyak sze­
M argitka kilóg a rétesből." igen primitív körülmények kö­ repeltek. Ha a NEO-TOX-
SZERKESZTŐ: Rögtön lap­ zött pumpáltam tovább, sze­ pumpa gyártói közül egyesek
a NEO-TOX-pumpára ismer­
zárta, halló, mi az isten van az­ rencsére nem hosszú ideig, nének belőle, ne hivatkozza­
mert a pumpa kevés idő után
zal a cikkel?! egészen megháborodott és a nak a véletlen müvére . . .
ÚJSÁGÍRÓ: Ja, ha ti foly­ NEO-TOX-fuvallatot visszafelé S. P .
ton rámtelefonáltok, akkor sose
készül el a kiskád.
K isjó Hogy kerül Egy kis matematika
a lószerszámveret - Ha a kispesti Híradó m o­
az asztalra? ziban egy jegy ára 4 torint 5 0
fillér, m ibe kerül 2 je g y i
A k é r d é s Jogos, m iv e lh o g y - T íz forintba.
a R á k ó c z i út 8 -a s s z á m ú h áz - N em kilencbe?!
s z é p , új ü z le té b e n , m e ly n e k - N em kérem, m ert a pénz­
fe lir a ta a „ L ó s z e r s z á m v e r e t ” tárosnő, kérés - nélkül, egyfo­
e ln e v e z é s t v is e li, h á z ta r tá si
c ik k e k e t , e d é n y e k e t , é t k é s z ­
rintos M oziműsort is kezébe
le t e k e t é s m á s h a s o n ló h a s z ­
n á la ti tá r g y a k a t le h e t k a p n i.
A m a le g c s e k é ly e b b m eny-
n y is é q ű ló s z e r s z á m v e r e t s in c s
a b o ltb a n .
N em v o lt n e h é z fe ld e r íte n i,
h o q y a s z é p , új V a s é s E d é n y ­
b o ltn a k e I ő d e v o lt a ló­
sz e r sz á m v e r e te k s z a k ü z le te ,
m e ly a z o n b a n e lk ö ltö z ö tt é s
c s u p á n fe lir a tá t h a q y ta e m lé ­ ad a m ozi látogatóinak, a tíz ­
k ü l a z új ü zlet p o r tá lja fö lö tt. forintosból visszajáró egy fo­
Jó v o ln a , ha a n e o n -fe lir a to s rint készpénz helyett.
c é q t á b lá t m ie lő b b k ic s e r é l­ M ég jó . hogy nem adnak a
n é k , v a q y n y ilv á n íts á k a f e l­ két jeg y mellé egy kis csokor
ir a to t m ű e m lé k n e k é s h e ly e z ­ művirágot is. Ennek ugyanis,
z e n e k m e llé e q y k is tá b lá t,
mint egy kirakatban láttuk, zo
m e ly e lb e s z é li a d o lq o k t it ­
k á t é s m e q k ím é ll a v á s á r ló ­ forint az ára és ezzel, vala­
k a t a fé lr e é r t é s e k t ő l. mint a moziműsorral együtt
20 forintot lehetne a k é t je­
( — bó) gyért kérni.
 Figyelmeztető tábla
V a sv á ri A n n a r a jz a

H étfő
Ma reggel felszálltunk egy sebes-vonat­
ra, és elindultunk Balatonbozsók felé. Ál­
lítólag szerencsénk van, mert a vonat
nem áll m eg mindenütt.
H étfő
Még m indig utazunk és kezdek türel­
metlen lenni. A kalauztól m eg is kérdez­
tem dühösen, hogy létezik-e egyáltalán
olyan állomás, ahol a vonat nem áll meg.
A kalauz készségesen megnyugtatott,
hogy létezik: Balatonhozsókon.
H étfő
Végre eljutottunk Balatonbozsókra.
Feleségem szerint a legszebb hely. Én
egyelőre nem látom az esőtől.
K edd
Az idő nem javul, de nem is bánom,
legalább pihenni fogok.
S zerd a
Ma azon tűnődtünk, hogy m ilyen szép
lehet a Balaton télen.
H étfő
Már egy hete itt vagyunk és még nem
fürödtem. Délután fényképet fognak ké­
szíteni rólunk. Nem fog sikerülni.
K edd
E gy öreg balatoni rókával bementem a w s a a 'r ,
vízbe. Azt mondta, hogy ilyen esőben le­
het legjobban fürödni.
S zerd a
Kezd fájni a lábam. Biztosan megrán­ C sü tö rtö k mondta, hogy ennél szebbet még a Fe­
dítottam két éve ősszel, amikor a Tulin- kete-tengernél sem kaphattam volna
Holnap indulunk haza. Kár, hogy ilyen
6400,— ért.
p ex ellen játszottunk barátságos mérkő­ hamar véget ért, a nyaralás.
zést. K ed d
C sü tö rtö k P é n te k Szívemre m ent a reuma. Be fognak
Egész nap esik. Azt mondják jót tesz a utalni valam elyik szívkórházba.
Ismét úton. Kisütött a nap és kibírha­
termésnek. tatlan a hőség. Azt mondják jót tesz a K ed d
P é n te k termésnek.
S zom bat Már egy hete szaladgálok. Megpróbá­
Rendkívül változatos á programunk. lom elintézni Balatonfüredet.
Minden nap máshová nem tudunk elm en­ Otthon elm entem orvoshoz. Az a vé­
n i az esőtől. Sok a szúnyog. lem énye, hogy reumám van. Azt is S zen tiv án y i Iv á n

Nyár Nyári citrom

Kasso rajza E rdei S án d or rajza

- Balatoni emléket tessék! . . . - Préseljen ki nekem egy limonádéra valót! . . .

L u d as M atyi s z a tir ik u s h e tila p .

F ő sz e r k e s z tő : T ab l L á szló . — S z e r k e s z t ő : F ö ld e s G y ö r g y . — M ű v é sz e ti s z e r k e s z tő : T o n cz T ib o r.
K iadja a H ír la p k ia d ó v á lla la t. — F e le lő s k ia d ó : C s o llá n y F e r e n c . — S z e r k e s z t ő s é g : B u d a p e st, V ili., G yu lai P ál u tc a 1 4 . — T el.:
3 3 5 —718. - K ia d ó h iv a ta l: V ili., B laha L u jza té r 3. T el.: 3 4 3 — 100, 1 4 2 — 2 2 0 . — 5 9 .6 7 9 3 — K ossu th N y o m d a , B u d a p est, V .,
A lk o tm á n y u tc a 3 . — F e le lő s v e z e tő : L e n g y e l L ajos ig a z g a tó . — T e r je s z ti a P o sta K özp on ti H írlap Irod a 1 8 0 — 850.
 Budavár bevétele 1959-ben

— Már most hozzákezd, szakikám ?

— Hát persze ! Többszázezer nevet kell bevésnem __
Á ra : 1 fo rin t
 Változnak az idők és a nadrágok
G erő Sándor r a jz a

h o zzáteh etem m ég, hogy ö tv e n k ét éves, levelező és to l­

- Megjavítanák a cowboy-nadrágom? Ide kellene
három szegecs!
Motorvizsgán
E r d e i S á n d o r rajza
- Figyelmeztetjük, hogy bukásra áll!
A szerelmes rakéta-szakember
V a s v á r i A n n a r a jz a
2 Boross E le m ér
m ács, négy n y elv b ő l p ó tlékos, és azo n k ív ü l szerelm es. Fo-
g ó d d za n ak m eg: a k icsi, keszeg és kop asz fé rfiú egy o ly a n
m ag as nőbe v o lt sz erelm es, hogy a ro ssz n y e lv e k s z e rin t
az u tc á n m in d ig sz ó tla n u l m en tek , m e rt a fé rfi h a n g ja
úgyse h a lla tsz o tt v o ln a fe l a nőhöz. És viszont.
A rossz n y e lv e k m á s t is m o n d ta k . P é ld á u l azt, hogy
P a u lu s — ez Volt a n é — c sak a z é rt k ísé rte ti m a g á t B oj­
to ssal — ez v o lt a Iférfi —, m e rt tériszo n y a van, h ib e rn á l
h e ly e tt a kis k o p a s z t szedi.
A k is kopasz n em tö rő d ö tt a ro ssz ny elv ek k el. E lőször
is, m e rt ő négy n y e lv e n is k i tu d ta fejezn i, h o g y m it te ­
még g y en e k a csúfolódók, m ásodszor, m e rt é letfilo z ó fiája az
v olt, hogy m in d e n c su p á n m eggyőződés k érd ése. M eggyő­
ződ«? k érd é se, hogy jó l érzem -e m agam , v ag y rosszul, hogy
h id eg v a n -e v ag y m eleg , s ő t . . . sz e re tü n k -e v a la k it és ő
v iszo n tszeret-e m in k e t.
— A boldogság n e m állap o t, h a n e m k ö zérzet — h an g o z­
ta t t a m a g y a ru l és a p ó tlék o s n yelveken, felső fokon.
D e k im o n d o tt m á s t is. K im o n d ta, hogy ez n ek i a K o rá n ­
ja , B ib liája, C ode N ap ó leo n ja, és am i en n é l is tö b b : sz en t
m eggyőződése.
— M it m o n d to k ti? H ogy én sovány vag y o k ? K icsi? K o ­
pasz? A m eggyőződés a fontos. Az é n m eggyőződésem p e­
dig az, hogy é n m a g as vagyok, gazdag, okos, fia ta l, széles
v állú , n ag y h a jú , b a rn a , ső t o lykor szőke Is.
A rossz n y elv ű e k n e v e tte k . B ojtos m eggyőződése s z e rin t
irig y k ed tek . Irig y e lté k tő le P a u lu s t és P au lu stó l őt.
íg y m e n t m o st is a ra n d e v ú ra , P a u lu s elé. Szülő a jó l
v izsgázott g y ere k ét -n em v á r ja o lyan b ü szk én a z isk o la
elő tt, m in t ah o g y an ő v á r ta m indig, a h iv a ta l k a p u já b a n
ezt a G a u riz a n k á r-te rm e tű leán y t. M e rt el n e fe le jtse m ,
P a u lu s m ég lá n y v o lt, h arm in cn ég y éves. B ojtos s z e rin t
h am v azó bakfis.
F élig b ó d u ltá n m e n t az utcán. J ó lla k o tt vo lt — sósperec-,
pity ó k ás-szó d av íz —, és m ám oros, a m e g fü lled t n y á ri m e­
legtől.
— F ris s tav aszi szél! — go n d o lta m ély en és m eggyőző­
déssel.
E k k o r lé p e tt elébe, szin te k ib u k k a n v a az eg y ik h á z fa l
árn y é k á b ó l eg y fiú csk a , j
— K érem szépen . . . te ssé k aláírn i!
A k isfiú egy fé n y k é p e t ta r to tt elé. A fén y k é p en K o m é -
liu sz volt. A színész. A k i m ag as volt, széles v á l l ú . . . n ag y
h a j ú . . . és szőke.
B ojtos le fé k ez ett lá b b a l és kissé k a p k o d v a a levegőt,
n éz te a k ép e t. V aló b a n , a k isfiú nem téved. Ez n em is h a ­
sonlóság, ez a k é p ő m aga. A ki nagy h a jú , m a g as és szőke.
L e h u n y ta a szem ét. B eszív ta a csod álato s ta lá lk o z á s illa ­
tát.
K in y ito tta a szem ét. A k isfiú m á r n e m v o lt ott. E ltű n t.
M i v o lt ez? R ossz tré fa ? Idegláz? K á p rá z a t? D ehogy.
M eggyőződés.
S ie te tt a ra n d e v ú ra . F u to tt. E lh ú zo tt egy tü k rö s k ir a k a t­
a b la k előtt. M eg n ézte m ag át. Egy m agas, v állas, n a g y h a jú
és fia ta l f é r fit v illa n to tt v issza a tü k ö rk é p .
P a u lu s m á r v á r t rá . O d alé p ett hozzá és k ézcsó k ra le h a ­
jo lt a lányhoz, fe jé t is o ld a lt h a jtv a , m in t a nag y o n m a g as
em b erek .
A ztá n elin d u lt a lán n y al, nem : a lá n y k áv a l, délcegen,
b ü sz k én és a v v a l a m eggyőződéssel, hogy e p illa n a tb a n
boldogabb em ber, m in t ő, n in cs a földön.
 W aíi-streeti fohász
T oncz T ib o r r a jz a

Cudar ám a török,
A v ité z L otharingiai Károly
M égis elfoglalta B udavárát!!
B izo ny belefáradt.
P ih e n n i kéne, a n n y i szent!
A L ukács gyógyfürdőbe m ent;
Először napozott,
K ésőbb m egette, a m it hozott,
U tána unatkozott,
V ég ü l úszni tá m a d t vágya.
M iko r visszajött, m a jd h a n ya tt esett,
N em volt szabad az ágya!!!
Felháborító eset,
Ül ra jt’ egy tö r ö k . . .
A v ité z dörög.
— Sajnálom , tisztelt
Lotharingiai K ároly,
— O kta tta ki a kabinos, —
De:
A nayoasóágyat
elfo g laln i
iiio s i

/ D alm áth Ferenc

iláffifl Mfatöm m iAweii-

M ottót N incsenek rég i viccek,
csak ö reg em berek v an n a k . Egy
ú js z ü lö ttn e k m in d en vice n j.

K o v á c s h o z b e á llít a s z o m s z é d ja é s fe l­
h á b o r o d o tta n m o n d ja :
— K o v á c s ú r , c s in á ljo n v a la m it a k u ­
ty á já v a l! Se é jje lü n k , s e n a p p a lu n k ! T e g ­
n a p p é ld á u l, a m ik o r a lá n y o m é n e k ó r á t
v e tt, a m a g a k u ty á ja o ly a n é k te le n v o n í­
t á s t v itt v é g h e z , h o g y a z m á r so k !
- S a jn á lo m , u r a m - fe le lte K o v á c s
v á l l á t v o n o g a tv a - , d e ta n ú k v a n n a k r á , — T e re m tő a ty á m , m o s t m i le sz ? h d ía d ig c s a k b e s s z le s z ? . . . B e ssz le s z ? . . .
h o g y a m a g a lá n y a k e z d te ! B essz le s z ?

Igényes szurkoló O p tim iz m u s

V a sv á ri A nna r a jz a

3
- J ó , jó , r e m e k ü l lő e z a c s a tá r, d e v a jo n e lé g m ű v e lt e ?
 Új tökfilkó a tiroli reakció paklijában
Szegő Olzl rajza

M in t n e k e m ré sz le te se n k ife jte tte , elv ile g hely esli ö n ,

Minta-tenyészet
S án d or K á r o ly rajza
- Tetszik tudni, ezekből lesz az önkiszolgáló csemegebol-
tok számára a celofánba csomagolt sertésszelet és csirkefiié I . . .
hogy a fo n to sab b b eo sztású dolgozókról jellem zést k é ­
sz íte n ek és azt v e lü k ism ertetik . (L eg aláb b m ost le b u k ­
n a k az o k a főnökök, a k ik szem től szem be n y á ja sa k be­
o sz to ttjaik h o z , de a n n á l szívesebben beszélnek fogya­
té k o ssá g a ik ró l — m áso k n ak .)
A m in ő síté se k n e k ily e n d e m o k ra tik u s és m in d k é t fe­
le t m e g n y u g tató m ó d sz erét te h á t ö n kellő k ép p m é ltá ­
n y o lja , d e fel v an h á b o ro d v a a s a já t m in ő síté sét ille­
tően, m e ly e t ö n n e l m á sfé l órás m e g h itt beszélgetés k e ­
re té b e n ism e rte tte k . P ersze , nem azon a tíz g ép elt soron
v itá zik , am ely b en az ö n k itű n ő tu la jd o n sá g a it m é lta tjá k :
hogy Ó n pontos tisztv iselő , jó sz ak e m b er, szívesen se­
g ít b a jb a ju to tt k o llé g á in stb. Az elism e rő m e g á lla p ítá ­
sok é rth e tő e n jól e s n e k ö n n e k . E g y etlen m o n d at hozza
c su p á n izgalom ba, k é t szóból álló egyszerű tő m o n d at,
m ely tö m ö re n fo g lalja össze az ö n em b eri h ib á já t. Az
ügy é rd e k é b e n k é n y te le n vagyok m eg ism ételn i a m in ő ­
sítésé b en te rh é re íro tta k a t, b á r tu d o m , hogy ö n n em
szív esen h a llja . M indössze a rró l v a n szó, hogy ö n : p le ty ­
k ás term észetű .
H ig g y e el, A sszonyom , az ö n jellem zéséb en c sak az ért
te tte k e m líté st e rrő l a tu la jd o n sá g áró l, hogy v ég re ö n is
fe lism e rje s a já t m a g á b a n ezt a — v á lla la ti b e rk e k b e n
m a n a p sá g já rv á n y sz e rű e n e lte rje d t — k ó rt és igyekezzék
m eg sza b ad u ln i tőle. ö n azonban h ite tle n k e d v e csó v álta
a f e jé t és a bosszú m ű v é n e k tu la jd o n íto tta a sértő m eg ­
á lla p ítá st. K érdés n é lk ü l is k ife jte tte : nem ö n h o zta
h írb e S zűcs k o llég át B a la jtin é v a l, d e ta lá n ab b ó l adó­
d o tt a félreé rtés, hogy ö n többször e g y ü tt lá tta ő k e t s
e rrő l v a ló b a n e m líté s t te tt n é h á n y k o llég áján ak . M ég
tö b b m ás, hasonló ü g y b en m e n teg e tte ö n m ag át, u ta lt k a r ­
tá rs a ir a és k a rtá rs n ő ire , a k ik e t a v á lla la tn á l összekom bi­
n á ln a k , am ib en az o n b an ö n n e k sem m i része nin cs, de
cso d álato sk ép p en m in d e g y ik ü k rő l ö n su tto g o tt egy és m ás
a p ró sá g o t kollégái fü léb e. F ele tte sei tü re lm e se n h a llg a ttá k
ö n t, v é g ü l is szóba h o zták , hogy m ik o r B a rn a k o llé g á t egy
m á sik v á lla la ttó l ö n m ellé, a te rv o s z tá ly ra helyezték, ö n
szo b áró l szo b ára já rv á n , az o tt dolgozók fü léb e so k a t sej-
te tő en b elesu tto g ta: „V igyázzatok, id e h ely ezték a B a rn á t!’’
Ezek u tá n szegény B a rn á v a l nem b a rá tk o z o tt sen k i, k o l­
lég ái h e te k ig k e rü lté k , b iz alm atlan o k v o lta k irá n ta , p ed ig
azóta is fe d d h e te tle n m u n k a tá rs a ö n n e k , m in d e n k i szereti
s m é g m á ig sem d e r ü lt ki, m ié rt is k e lle tt v o ln a r á k ü lö ­
n ö sk é p p e n vigyázni.
És m ik o r felettesei ö n n e l m in d e zt m egbeszélték, ö n
c é lta la n n a k lá tta to v á b b v itatkozni. D e m en tség ére elő ad ­
ta, h o g y B lazsek m in e k nevezi a h á ta m ögött S im ain ét;
hogy S im a in é m i m in d e n t m esél K o v ács Iré n k e m a g á n ­
éle té rő l; hogy K ovács Iré n k e négyszem közt m ily en je l­
zőkkel ille ti az o sztály v ezető jét, s ez u tá n a lá írta a z ö n
á lta l a z ó ta is ig a z ta la n n a k v élt m in ő sítését.
V aló b an aligha h ih e tő ö n rő l. A sszonyom , hogy p le ty k á s
te r m é s z e tű . . .

4
 Eredményes pesti utazás
ru* íue4 P u s z ta i P á l ra jz a

-V - ^
— E ngem reg g el íé ln y o lck o r fog
m e g ü tn i a guta.
— J ó érzés le h e t ezt ilyen p o n to san
tu d n i.
— N e gondolja. A n ap o t u g y an is
n e m tudom , c sak az időpontot. Hogy
reg g e l félnyolckor.
— S ajátság o s. V alam i m egérzés?
J ó s la t? Á tok?
— A b b ázia káv éh áz.
— C sak nem ?
— D e igen. M in d en reg g el fél­
n y o lck o r m eg y ek e l előtte, és m in ­
d e n reg g el k e rü lg e t a guta.
— M e rt m ég m in d ig n em kész?
— P ersze. Egész v áro srész ek é p ü l­
te k fe l azalatt, m ia la tt az A b b ázia
k á v é h áz n em k é sz ü lt el. A v áro s szí-
v ib en . M ag át ez h id eg en hagyja?.
— H ogy k ép zeli? É n ö rü lö k neki.
— ö r ü l? M egb o lo n d u lt m ag a?
— N e gondolja. H osszú id eig é n is
d ü h ö n g tem . M ég p anaszos le v ele t is*
írta m az ú jsá g b a. A ztá n rá jö tte m ,
hogy ö rü ln i k ellem eseb b dolog.
— D e h o g y an le h e t e n n e k ö rü ln i?
— N ézőpont d o lg a az egész. M eg­
ta n íts a m rá ?
— L ek ö telez vele.
— H á t id efig y eljen . Reggel fé l­
nyolckor, am ik o r elm egy az A b b ázia
elő tt, g o n d o lja azt, hogy m ag a egy
reak ció s. Egy sö té tb e n b u jk á ló e llen ­
fo rra d a lm á r.
— M ag a ezt csin álja?
— Igen. N em k ö n n y ű dolog, de
m eg éri, m e rt a k k o r n ag y öröm e lesz
az A b b áz ia k áv éh ázb an .
— H ogyan s ik e rü lt ez m ag án ak ,
a k i te tő tő l ta lp ig tisztességes em b er?
— A k én y sze r v itt r á V agy ta lá n
té tle n ü l v á rta m vo ln a, hogy m eg ü s­
sön a g u ta ? Íg y a z tá n m ost sem ­
m i gondom vele. A m ik o r elm egyek
az A b b áz ia elő tt, gú n y o san m osoly­
gok, sőt, n é h a m eg álló k egy p illa ­
n a t r a és k a já n u l felkacagok. „H ah a-
h a ” — m ondom m a g am b a n —
„ezt jó l m eg csin áltu k . N em is tu d ­ - No sógor, a zenés toborzó jól sikerült. Orvost, tanítót már szereztünk, most
já k re n d b e hozni!” még egy női fodrász kell csak és mehetünk haza . . .
— S zégyellhet! m a g át, h a ilyes­
m ire képes!
— M iért? N ap o n ta csak ö t p e r­
cet v a g y o k reakciós. És csak az A b­
b áz ia m ia tt.
— P fu j!
— M ié rt „ p fu j” ?
— M e rt ha m aga csak u g y an
o ly an tisztességes em b er volna,
m in t a m ily e n n e k h itte m , a k k o r az
A b b áz ia e lő tt az ú jjá é p íte tt Ü llői
ú tra , v ag y a F ia s ty ú k u tc a i la k ó te ­
le p re gondolna! És a k k o r rájö n n e ,
hogy a z A b b ázia k á v é h áz egym a­
g á b a n n e m fo k m érő je a konszoli­
dáció n ak ! M it sz ám ít egy kávéház,
a m ik o r egész k e rü le te k e t k e lle tt
felé p íte n i? E rre n e m gondol?
— M it k ia b á l velem ? N em m ag a
k ez d te a g u ta ü téssel? M ié rt n em
gondol a fe lé p íte tt k e rü le te k re
maga?
— M icsoda? M aga o k ta t k i engem ,
engem , ak i ö t p ercig sem vagyok
reak ció s?
Tabi László 5
 Ma La reg g el Ilo n k a b o ro tv ált m e g
a tü n d é r u jja iv a l.
M iközben a fe h é r kendőt a n y a ­
k a m k ö ré k a n y a ríto tta , azon gon d o l­
koztam , v a jo n ho g y an v ise lk e d e tt
v o ln a a h e ly em b e n T risztán, h a a
szépséges Izo ld a n em M árk k ir á ly
asszo n y a, h a n e m b o rb ély a k o rn w a líi
fo d rá szk isip ari szövetkezetben? K i
tu d ja ? Ig y ek eztem férfiasán, r á ta r -
tia n ü ln i a fo rg a th a tó k arosszékben,
m in th a c s a tá b a in d u ló harci m é n e n
ü ln ék , d e Ilo n k a tü n d é r u jja iv a l h á t­
ra n y o m ta a fe je m és büszke te k in te ­
te m felcsú szo tt a p lafonra.
A kö v etk ező p illa n a tb a n Ilo n k a si­
m o g atn i k ez d te az arcom at. K ré m e t
k e n t rá. K ö n n y ű keze volt, alig é re z ­
te m a sú ly át. „M ilyen jó, h a igy si­
m ogatsz, d rá g á m ” — m o n d tam m a ­
g am b an . — „L áto m , te m e g é rte sz
engem , te m e g érted az én le lk e -
m e t . . . ” — b a lra b illen tettem a f e ­
jem , hogy az arco m jobban b e le ­
sim u ljo n a te n y eréb e . Jó le sett ez a
gyengéd sim o g atás, m in th a c s a k az t
m o n d ta v o ln a n ek e m : jól v an , jó l
v an , fiacsk ám , jó fiú vágy,-szép fiú
vagy, okos fiú v agy, egyem a zú zá­
d a t . ..
Ilo n k a m o st ecsetet v ett elő és
szap p an o zn i k ez d ett. A m ikor fö lém
h a jo lt, ére zte m a h a ja illatá t. K é p ­
zeletem b en g y o rsan v isszaszalad tam
ö tv e n eszte n d ő t és m áris sn e jd ig h u ­
sz á rtisz t v o ltam . Ilo n k a pedig a sze­
relm em , a k i egy bűnös a lk cn y i ó rán .
lefátyolozva, fe ls u rra n t hozzám , hogy
m eg b o ro tv áljo n . É p p en a szap p a n o ­
zá sn á l ta rto ttu n k j am ikor egy p e p ita -
n ad rág o s, k ü rtő k alap o s, szak á llas ag ­
g asty án tö rte r á n k az ajtót, h a ta lm a s
m o rd é ly t ta r tv a reszkető k ezéb en .
Ilo n k a fe lsik o lto tí:
— A z ap á m ! — és k iesett k ezéb ő l
az ecset.
A bősz a p a v iliá r úc -zem ekkel, de
e rő tle n h an g o n így szólt:
— M ein' G o tt! H á t ezt k e lle tt m e g ­
érn em ! Az én lán y o m egy id e g en f é r ­
f it bo ro tv ál!
M ire én fe lu g ro tta m a székből,
ö sszecsap tam a b o k ám at és h a tá ro ­
zott h a n g o n k ije le n tettem :
— U ra m , tudom , m i a kötelessé­
gem. E l fogom venni Ilo n k á t felesé­
gül!
Á brán d o záso m b ó l Ilo n k a h an g ja
ria sz to tt fe l:
— T e ssé k b a lra fo rd íta n i a fejét!
K érése p a ra n c s vo lt n ek e m , öröm ­
m el te lje síte tte m . F o rd ítsd b a lra a
fejed, R óm eó! — m o n d ta n e k e m J ú ­
lia, Az e rk é ly e n ü ltü n k , fe jü n k fe ­
le tt a h o ld ez ü stje lá ts z o tt és Jú lia
szen v ed ély esen borotvált. K étszere­
sen v eszed elm es vállalkozás v o lt ez:
először a z é rt, m e rt gyenge v o lt a v i-
család o m at, a M o n tag u e-k at. Á llító­
lag egy szép ap ám nem a d o tt n ek ik
b o rra v aló t. De én nem féltem . N em
én. A zt su tto g ta m m a g am b a n :
0 . tö b b veszélyt r e j t a te k é t
szem ed, m in t húsz k iv o n t b o ro tv a . . .
— M o st eg y kicsit jo b b ra a fejet!
Ü úúgy! — u ta síto tt Ilo n k a . M egtet­
tem , a z tá n csu k o tt szem m el ru h á ja
zizzenésében, lélegzésében, szíve dob­
b a n á s á b a n gyönyörködtem .
H irte le n D an te jö tt felém , im bolygó
lép tek k el^ sá p ad ta n és soványan,
hosszú, red ő s, fekete k ö p en y b en , fe­
k ete sa p k á v a l a fején. A m ik o r m eg­
p illa n to tta Ilo n k át, a szívéhez k ap o tt:
— E z 6! B eatrice!
— <3 b izo n y — fele lte m gúnyosan.
—■R e m e k ü l borotvál. A keze, m in t
a p ille . . .
— S zin y o re — csodálkozott D a n te
—, á r u lja el, hogy csin álta ezt? É n
év e k ó ta ra jo n g o k é rte tiszte s tá v o l­
ból, áh íta to s szerelem m el. H a c sak
m e g láto m ő t a tem p lo m b an , a p ia ­
con, v ag y a korzón, m á ris boldogság­
g al te lik m eg a szívem és e lé g e d e tt
vagyok. D e m ég sohasem b o ro tv á lt
m eg! M it boro tv álás! M ég a k e z é t
se m é rin th e tte m m e g . . . M o n d ja, szi­
ny o re, hogy cs in á lta ezt?
— J a kérem , é rte n i kell a nő k h ö z
— v álaszo ltam fölényesen.
— N em a d n á á t a h ely ét? — kö-
n y ö rg ö tt D ante.
— M eg ő rü lt? B orotválkozás köz­
b en ? És p o n t B e atric e k ell m a g á n a k ?
O tt v a n m a g á n a k a G yula, v ag y az
O ttó, m in d a k e ttő szabad . . .
Ilo n k a n em is se jte tte , hogy Izolda,
J ú lia és B e atric e vo lt egy szem ély­
b en . K özöm bösen, b eidegzett, g y o rs
m o zd u lato k k al b o ro tv ált. E gyszer
c s a k v illám g y o rsan m e g ra g a d ta az
o rro m a t, fe lrá n to tta a m ag asb a, hogy
jo b b a n hozzáférh essen a b aju szo m ­
hoz. K ínos és'm e g a lá z ó h ely ze t v o lt:
o tt csü n g tem az o rro m n á l fo g v a k é t
kecses u jja közt, s levegő u tá n k a p ­
k o d ta m . K özben a b o ro tv a o tt k o r­
csolyázott az o rro m a la tt és p im a ­
szul, k iá b rá n d ító a n sercegett. A z ön­
érz e te m eré ly ese n tilta k o z o tt: igy
n em le h e t b á n n i egy férfiv al, a k in e k
n em csa k o rra , d e gerince is van ! V a­
jo n m it te tt v o ln a a h ely em b en T risz ­
tá n ? M it Róm eó? Ü gy ére z te m m a ­
gam , m in t egy h o ro g ra k e r ü lt h al.
—^,E lengeb b á r bégre? Bi lesz, gö-
n yörgöm ? — nyöszörögtem és alig
v á rta m , hogy vége legyen a m e g alá z­
ta tá s n a k .
— H áro m nyolcvan! — k ö zö lte ve­
le m Ilo n k a rid eg en , m időn e lk é sz ü lt
a b o ro tv álássa l és h o zzátette: — K é­
re m a következőt!
T e h á t én is c sak „következő” vol­
ta m ? S ajg ó o rra l és m e g tap o so tt fér­
fiú i ö n érz ette l k iv o n u ltam az ü z le t­
ből. K ö ztü n k h o ln a p reg g elig ö rö k re
vége m in d e n n e k . . .
M ikes G yörgy

Kit kerestek itt Pesten, gyerekek?
A tanító bácsit! Hallottuk, hogy nem akar falura jönni hozzánk, gondoltuk, hogy akkor mi jövünk fel Pestre .
A ren d k ív ü li id ő já rá sra
való te k in te tte l fe lk e re stü k
dr. Jo ó s M an fréd o t, a Leg­
főbb Id ő já rá s k u ta tó F ő in té­
ze t tu d ó s v ez ető jét és fel­
v ilá g o sítást k é rtü n k tőle:
— M eddig t a r t m ég ez ? /
M it v á rh a tu n k ?
— A la ik u so k a t term észe­
te sen m eglepte a v á ra tla n
id ő já rá s — m osolygott Joós
p ro fesszo r —•, d e engem
n e m le p e tt m eg. A szü n te­
le n n ap fo lttev é k en y sé g m á r
rég e n a r r a u ta lt, hogy sze­
szélyes lesz az id ő já rás.
— M iben á ll a m o stan i
id ő já rá s ren d k ív ü liség e? —
k érd eztü k .
— A b b an — fele lte m é­
ly en elgondolkozva a p ro ­
fesszor —, hogy a száraz
m eleg idő, v a la m in t a n ed ­
ves, hűvös idő o lykor fel­
v á ltjá k egym ást. A laik u so k
te rm ész ete sen n em v e h e tté k
észre, de in té z e tü n k m egfi­
gyelte, hogy a száraz, m e­
leg idő re n d sz e rin t a n ed ­
ves, hűvös időszak e lm ú ltá ­
v a l köszönt be.
— Észbontó! M ik v an n ak !
— lih eg tü k . — D e k étszer
is előfordult, p ro fesszo r ú r,
hogy sü tö tt a n a p és köz­
b en e s e tt az eső!
— E b b en n in cs sem m i
re n d k ív ü li — m o n d o tta dr.
Jo ó s ta n á r. — A n é p h it sze­
r in t ily e n k o r v e ri az ördög
a feleségét. A tu d o m á n y
m a i állása sz e rin t a n é p h it­
b e n m in d ig jó ad a g igaz­
ság rejlik .
— A n y a ra ló közönség
k e d v é é rt k érd ezzü k : m ire
sz á m íth a tu n k a következő
h e tek b e n ?
D r. Joós ó riási m eteo ro ló ­
giai fa lité rk é p h e z vezet, és
csillogó m ű sz erek so k asá­
g á t veszi szem ügyre. Hosz-
V áratlan lá to g a tó k
S z ü r-S z a b ő J ó z s e f ra jza
S í*
E m b eri d o lo g
V árn ai G y ö rg y r a j z a
szan szám ol, m a jd m inden
szót m eg fo n to lv a k ijelen ti:
— S ajnos . . . A n y araló k
jó l teszik, h a m in d a k á ­
n ik u lá ra , m in d a hűvös­
szeles id ő já rá sra felk észü l­
n ek . Az o rszág különböző
m eteorológiai zónáiban el­
té rő id ő já rá sra szám íth a­
tu n k .
— Ez azt je le n te n é —
k o c k á z ta ttu k m eg a k é r­
d é s t —, hogy h a v alahol
e sik az eső és fú j a szél, az
ország v alam e ly m ás p o n t­
já n m ég k á n ik u la is le h e t­
séges?
D r. Joós elra g a d ta tv a
k iá lto tt fel:
— Brávó! ö n egy m eteo­
rológiai ta le n tu m ! Nézze, ez
a m ai közép h ő m érsék let ép­ - Nem tud kitérni?!
p e n ö t fo k k a l h a la d ja nteg
a sokévi átlag o t. M it je le n t
ez?
— N em tu d o m — v allo t­ A sza k em b er
ta m szégyenkezve.
— N a lám . M in d en esetre P u s z ta i P á l r a j z a
gom bolja be a k ab á tjá t.
— M ég egy kérdés, ta n á r
ú r: m eddig ta r t m ég ez a
m o stan i fo rró ság ?
— M aga m it gondol? —
k é rd e zte v issza p a jk o san a
tu dós. A rc án az a fölényes
b iztonság ö m lö tt szét, am ely
csak a b e a v a to tta k s a já tja
le h e t. J ó in d u la tta l m o n d ta:
— M e g írh a tja : ez a m os­
ta n i fo rró ság ad d ig ta rt,
am íg el n em m úlik.
E bben a p illa n a tb a n m eg­
d ö rd ü lt az ég, jégeső zuho­
g o tt alá, és tíz fo k k al le­
h ű lt a levegő. Dr. Joós
m eg v ereg ette a v állam at:
— Nos, ig a za m v o lt? N a
lá tja . M áris vége a fo rró ­
ság n ak .
N agy dolog a .tudom ány.
H orváth József

— Egy ru m o t, e g y p á lin -
k á t, m e g e g y k e v e r te t!
A s z ín é s z n ő e s k ü v ő je '
Igen !
Népiun szabadságon
8 Nell Cobar rajza
— E gy 'S a d o v e a n u t, egy
B e n iu c o t é s e g y S o lo h o v o t:
Vfll. M u n t e a n u r a j z a
N . Á r io n r a jz a
H á z im u r i u tán
- Te vagy az oka, Lajos! Későn tetted ki a táblát!
Könnyű felismerni egy rádió-műsor-
szám jellegét, anélkül, hogy az ember a
bemondóra figyelne. Ami zenével kezdő­
dik, az prózai előadás. A próza pedig ze­
nei folytatásra vall.
Az ellentétek elárulják egymást.
* feleli a k u ty a -tu la jd o n o s -
Egy író barátommal találkoztam. A
nevét nem mondom meg, úgysem ismerik.
Az illetőnek a tehetségénél jóval nagyobb
a becsvágya. Lelkendezve újságolta, hogy
megtalálta az írás titkát:
- Mindig főművet kell írni 1
* sz o b a fe s tő n e k , a k i a p la ­
A haladó emberiség figyelmébe aján­
lom a következő kerek évfordulókat, ame­
lyeket illő lenne megünnepelni:
Ma van négy és félmilliárd éve annak,
hogy a Firld kihűlt.
Szeptember 1 9 -én lesz 1 5 0 millió éve
annak, hogy az óriás hüllők kihaltak.
December 1 6 -án lesz egymillió éve an­
nak, hogy az ember kiegyenesedett.
Az ünnepi hetek megrendezését szíve­
sen vállalom.
t. 1.
Othello: Szép barna színeimet „Fincsi"
napólajnak köszönhetem ...
G yerm ekétterem nyílik a Csengery utcában . ■— . Legújabb: a szoknya alján van a zseb
Toncz Tibor rajza Szegő Olzl rajza Sándor Károly rajza
Egy ravasz vendég
Kutya-dolog —----------- -------- D iv a tb em u ta tó n ........... ...... ....-
A k u ty a , g a z d ija m eU ett Toncz Tibor rajza
v é g lg k ö n n y e z l az e g é sz
m o z ie lffa d á st, a v é g é n p e d ig
h e v e s e n m e g ta p so lja . A nyugatnémet huligánok (a német
- C so d á la to s — lo r d u l a argó „Halbstarke”-nek, félerősnek nevezi
sz o m s z é d a z eb g a zd á já h o z
őket) most ismét megörökítésre méltó
b o g y e g y á llatra Ilyen h a ­
tá ssa l le g y e n egy f ilm ­ hőstettet vittek véghez Ambachban. Egy
fiatalember jómódú szülei vacsorát ren­
d rám a.
— v a ló b a n cso d á la to s — deztek. Az aranyifjak megsértődtek, m ert
őket nem hívták meg, annak ellenére,
m ert u gyan ez regényben hogy a házifiú az ő bandájukhoz tarto­
e g y á lta lá n n em te ts z e tt
n e k i. . . zott. Ezért aztán mintegy huszonötén hí­
vatlanul állítottak be. A 17—20 éves if­
jakat senki sem merte elküldeni, mire
ezek a vendégjog alapján:
örületes csoda a) beverték az összes ablakokat,
A z ó r d lt azt m o n d ja a
b) átlyukasztották az összes festménye­
ket,
fo n t m e sz e li: c) a pincében kiöntötték a borokat,
— K a p a szk o d j m e g Jól az d) összetörték a porcelánokat,
e c s e tb e , m ert a lé tr á r a e) elsüllyesztették a házigazda motor­
sz ü k s é g e in van.
csónakját.
— v id d csa k n y u g o d ta n
- Így a sz o b a festő . A b o lo n d A dáridó csak azért ért véget a kora
e lh ú z z a a létrát, a s z o b a ­ hajnali órákban, m ert a szomszédos kór­
fe stő sz ilá r d a n ló g a p e m z - ház lakói nem tudtak aludni a lármától
iln .
és telefonáltak a rendőrségnek.
— H á t ezt h o g y c s i­ Az egyik előállított fiatalember így vé­
n áltad ??
— E g y szerű — v o n v á lla t
dekezett :
— Csak viccelődtünk.
a m á z o ló . — Ism e r te m a
v ic c e t. Nyugat-német humor. *9
- Látják, fa-kollégák? Ilyen kopár lesz az őszi divat f
garázsm ester kisfia
Schwott Lajos rajza
Zuboly: Szamár vagyok, mert még nem Oíélia: Jusson eszedbe, Hamlet, hogy
kötöttem balesetbiztosítást! őszre nyúlszőrkalapot kell venned! 9
 t f t í e m V
M ár g y erm e k k o ro m h a jn a lá n el­
h a táro zta m , h ogy n em leszek fe lta ­
láló. E lh a tá ro z á so m nagy f e ltű n é s t
A z ú jság író m e g írta a rö v id h írt: m á r m á s esem én y ek le sz n e k idősze­ k e lte tt községszerte, m e rt a b b a n az
„A B a tá r u tc á b a n ú j, k o rszerű en be­ rű ek , m á s üzem fejezi be féléves te r ­ idő b en eg y m á st k ö v ették a k o rsza k -
re n d e z e tt K ö zé rt-fió k n y ílt m eg .” vét, m á s n ag y jelen tő ség ű ta lá lm á n y ­ alk o tó ta lá lm á n y o k — az egész v i­
A p ró c sk a kis h ír volt, nem életm ű , n y al ta k a r íta n a k m e g év i kétm illió lágon. H ogy c s a k n éh á n y p é ld á t e m ­
n em jelen tő s alk o tá s, m ég csak n em fo rin to t n ép g a zd a ság u n k szám ára, lítse k : sz ü letése m év ezred éb en ta lá l­
is v a la m i nagy rip o rt, m indössze egy m ás v o n alak o n á llíta n a k be ú jszerű t a fel a le g e n d á s W a tt a gőzgépet,
kis közlés, p a rá n y i d a ra b az életből. fék b eren d ezéssel e llá to tt villam os fed e zte fel K e p le r a bolygók m ozgás-
A z ily e n h írec sk e szerényen szo k o tt kocsikat. tö rv é n y e it és Irin y i Já n o s a foszfo-
m eghúzódni a h ír-ro v a tb a n , az „U j Az ú js á g író t h irte le n dac fogta el. ro s gyufát.
k ö n y v e k ”, a „K ö sz ö n etn y ilv án ítás” és H á t n em ! N em d o b ja e l a h írt! L e­ M eg h aso n láso m at a z sen ia litá ssa l
a „F elh ív ás b a jtá r s i ta lá lk o z ó ra ” azonban — g y erm ek k o ro m csaló d á­
het, h o g y m in t h ír e la v u lt, de v an sa ib a n k ell k ere sn i. A lig m ú lta m
m e lle tt. m ég m á s m ű faj is a világon! I tt v an
A m ik o r le a d ta a h írt, k id e rü lt, négyesztendős, am ik o r felfed e zték
p é ld áu l a költem ény. A z esem ény a z t a k isfiú t, a k i ötéves k o rá ra n a g y
hogy elk ése tt, a la p z á rta m á r elm ú lt. eg y szerre m egnő, tá v la to t kap, bevo­
Az ú jság író bosszankodott. H iáb a íg é re te lett. a g o rd o n k am ű v észetn ek .
n u l az iro d alm i örökkévalóságba. M in t tizen ö t év v el később k id e rü lt:
dolgozott v o ln a? P ersze ő is h ib ás, az is m a ra d t. L a k o tt a k ö rn y é k ü n ­
m ié rt is m en t le egy fek etére, m ié rt M á r fo g alm azta is a v erset. A cím
rö g tö n eszébe ju to tt: „C so d av árás”. kön egy vézn a, h irtelen sző k e k is­
n em a d ta le elő b b a h írt. H iszen a h ír lány, a k it v irtu ó z z o n g o ra já té k á é rt
csak a k k o r hír, h a friss. H oln ap m á r A ztán le n d ü letese n g ö rd ü lte k a v ers­ valóságos cso d ag y e re k k én t ta r to tta k
sz ak á llas lesz, eld o b h atja. H o ln ap sorok az ih le t sín jén : nyilván. E v ek m ú lv a is n y ilv á n ta r­
tá sb a n m a ra d t — de közben e lfe le j­
Reggelt köhögött az ótvaros hajnal, te tt zongorázni. S zom szédunk fia, a
Kushadt ásítás az utca torka. n ag y ü zleti te h etség g el m e g áld o tt
Salgó, m á r h é té v e s k o ráb a n (elég k é ­
De már szikrázik a csoda sőn) e la d ta k e r tü n k ró zsa k ész letét
Oda, egy hely b eli „v irágkofának. F e ln ő tt
Ahova századok csak könnyet s port káromkodtak. k o rá ra z á rtin té z e ti lakó le tt. E gy­
Ember, ki nem jártál a Batár utcában. szóval az én időm ben sok v o lt a
gyerekzseni. E ttő l m e n t el a k ed v em .
Lépteid alatt nem nyávogott a macskakövezet. E lh a táro zá so m — hogy n em le sze k
Nem tudod, mi az, éhség-Szaharában feltalá ló — e rő se b b volt egy k ő szik­
Végsőt vonaglani nyomorultul nyögve, lán ál. N em tu d ta m m ég ak k o r, gye­
re k fe jje l — m ire vállalk o ztam . A
S nincs ki irgalmas szívvel {eléd lökne h a rc ö n m ag am és a v ilág e lle n a k ­
Egy falatnyi sajtot, felvágottat, zsúrkenyeret. k o r kezdődött, am ik o r férfi le tte m .
De mindez a sötét múlt poklába hanyatlott, Sokszor v o lta m azon a ponton, h ogy
A gaz röhögés torkára fagyott az űrnek. feltalá lo k v a la m i nagyszerűt, v a g y a
„ P e rp e tu u m m o b ile” prot.otíousával
Mert nem az ég nyílt meg, sem a pokol, aján d ék o zo m m e g az em beriséget, de
S nem is rózsabimbó. h á la erős a k a ra to m n a k , m in d ig si­
Hanem egy új, korszerűen berendezett Közért-fiók, k e rü lt az u to lsó p illa n a to k b a n — az
Új, mint a diadalmas újszülött jövő. isten i szik ra k ip a tta n á s a e lő tt —
se m m it fel n e m találnom . E rre n a ­
Korszerű, amilyenszerű még tán sosem volt kor, gyon v igyáztam . Sőt, később a n n y ira
Berendezett, mint a világegyetem, fe jle sz te tte m kép esség eim et, hogy si­
Közért voltával ökölcsapás minden önző individualizmus arcába, k e r ü lt eg y sze rre tö b b ta lá lm á n y t
n em fe ltalá ln o m .
S olyan fiók, hogy ős-napisten sem álmodhatta volna meg, Ezek az e re d m é n y e k büszkeséggel
Bódító illatok ugatnak pavlovi csengőket, tö ltö tte k el. N em h iáb a k ü zd ö ttem
A diadalmas ember legyőzött fenevadak húsát egy életen át.
Tette áttetsző burokba, géniuszával N em ta lá lta m fel s e m m it. . .
Kiszivattyúzván belőle miazmás levegőt, vákuumot Hernád Sándor
Hagyván benne a leigázott természet síremlékéül.
Gőzölgő kenyér fojtja gyomrodba a korgást.
Gyarmat- és félgyarmatáru fűszere őrjíti orrod,
Miért valaha véres rablóháborúkat viseltek.
Most kezed ügyében sunyit, s megfizethető.
Mint az áruló, kinek semmi sem szent, d t lí & s U e i
Amott zöldségek, s benne a természet csodája, klorotil. A „Daily Mirror” című angol lap egy
Népek testvériségét zengi a franciasaláta, a magyarbors. nő panaszos levelét közölte. A levélben
a hölgy kifakad a szemtelen férfiak ellen,
Az amerikai mogyoró, spanyolmeggy, kínai tea, törökméz. akik kihívóan nézegetik, fixírozzák, be­
Rózsaszínű parizer büszke optimizmusa kacag. kukucskálnak a kivágásába stb.
Teérted rumos a meggy, mogyorós a csokoládé. Legközelebb egy mérges férfi válaszok
Feléd kacsint mind, riszálják magukat, édes-ledéren. a levélre:
„Nem értem a nőket. Nyáron olyan
Mesterséges bolygó suhan ki a világtérbe. ruhákban járnak, hogy azokat néha csak
Hogy hirdesse büszkén a végtelennek: túlzással lehet ruházatnak nevezni. A
Megnyílt a Batár utcában az új, korszerűen berendezett strandon pedig m ár csak a bőrüket vet­
Közért-fiók . . . . hetnék le. De h a egy szerencsétlen férfi
rá meri vetni a tekintetét a merészen sza­
A z ú js á g r ó elég e d etten k ü ld te el badon hagyott területekre, már kész a
hogy reg én y en , film forgatókönyvön felháborodás. Ki tudja ezt a rejtélyt meg­
v e rsé t a K o rtá rsn a k , az Iro d alm i T a ­ és egy ta n u lm á n y k ö te te n dolgozik. fejteni?”
n ácshoz fo rd u lt ö sztö n d íjért, m a jd A rejtély megfejtésére maga a szer­
rö v id h ír t fo g alm azo tt m eg a rró l, F e le k i László kesztőség sem vállalkozott.

eA
K, kelemennel találkoztam mi­
nap a Nagykörúton, ki a szí­
vélyes kézfogás után egy kis
noteszt és ceruzát húzott ki a
zsebéből és kíváncsian azt kér­
dezte tőlem: Nálad mi rothad
otthon?
A kérdéstől hátrahőköltem.
Kelemen pedig megmagyarázta
a dolgot:
- Tudod - mondta nap­
jainkban egyre több olyan áru­
cikk kerül forgalomba, mely
egy-két évvel ezelőtt vagy egy­
általában nem volt kapható,
vagy elérhetetlen ritkaságszám­
ba ment. Ebben az időben mind­
annyiunknak volt egy-két dé­
delgetett vágya, egy csónak­
motor, egy mosógép, egy táska­
rádió, vagy valami másegyéb
iránt. Azután kapható lett a rég
óhajtott áru, hozzájutottunk és
azóta otthon rothad és elő sem
vesszük. Nálam például egy
parkett-kefélőgép rothad nyolc
hónapja, többféle műanyag­
holmi és egy kivételes méretű
ételtermosz, mely után annak­
idején leutaztam Kiskőrösre,
M int társadalomkutató, elhatá­
roztam, hogy a jelenséget fel­
derítem és kartotékrendszert
fektetek fel a magánháztartá­
sokban rothadó, egykor hőn
áhított árucikkekről. Ezért kér­
lek, most sorold fel, hogy te-
nálad mi rothad otthon?
- Nálam nem rothad semmi
sem - feleltem könnyedén, ám
egyszerre összeszorult a tor­
kom, mert eszembe jutott a
lámpa. - Illetve - dadogtam
Kelemennek - , másfél évvel
ezelőtt hozzájutottam végre egy
dinamós zseblámpához. Ha ez
jó n ek e d . . . • meg az orromat. Csak nem a
Kelemen elégedetten mosoly­
gott és már írta is dinamós
lámpámat a kartotékjára. - Te
vagy a négyszázadik esetem -
mondta bátorítólag akinél
dinamós zseblámpa rothad.
Gondolkozz csak tovább.
Nem is kellett gondolkoz­
nom, m ert már közben eszem­
K islá n y o k e g y m á sk ö z t
- ÁZt hiszed, fiatalít téged a copf és a masni?
- Engem nem, de a mamát igen
A u g u s z tu s 2 0 -á n
c r tv w J L K a já n T ib o r r a j z a
be jutott, hogy teljes egy esz­
tendeje mikrolemezjátszó-mo-
to rt szereltettem gramofonom­
ba, melyhez két 4nap után
hozzá sem nyúltam. Bevallot­
tam Kelemennek a mikrolemez-
játszót és egy univerzális őrlő-
gépet is.
Amíg igy gondolkoztam,
Kálmán ment el mellettünk és
észrevéve Kelement, megpró­
bált észrevétlenül eloldalogni.
Am Kelemen meglátta és rá­
kiáltott: - Rothad valami új
nálad?
Kálmán e kiáltásra halottsá-
padt lett és akadozva közölte,
hogy mintegy másfél-két hó­
napja rothad egy hatezer forin­
tos magnetofonkészüléke. -
Mióta spóroltál rá? - kérdez­
te Kelemen egy inkvizitor ke­
gyetlenségével. - Három éve
volt minden vágyam egy mag­ Ébresztés a zenés ébresztőre
netofon . . . - suttogta Kálmán
és megtörtén élkullogott.
— Egyik legszebb esetem -
nézett utána szeretettel Kele­ F a fa ra g ó -ta lá lk o zó L e llé n
men. - Nála talán csak Suhaj-
da jobb, akinél egy tökéletesen S á n d o r K á r o ly r a j z a
felszerelt fotólaboratórium rot­
had, filmfelvevőgéppel és hor­
dozható telepes diavetitővei.
Suhajdának gyermekkora óta
volt minden vágya a fotólabo­
ratórium és egy hét alatt meg­
unta. Azelőtt legalább fényké­
pezett, és üzletben hivatta elő
a filmjeit, de amióta maga ké­
szítheti, abbahagyta a fényké­
pezést is. De ott megy Bábol­
nai, szervusz — mondta Kele­
men és Bábolnai után iramo­
dott kérdőivével.
Hazamentem. Lakásomba
lépve kellemetlen szag ütötte
dinamós lámpa rothad? - gon­
doltam aggodalmasan, de az­
után kiderült, hogy másfél kiló
disznóhús van az éléskamrában
jég nélkül. Hiába, két év óta
minden vágyam egy frizsider. C jondos m e n y a s sz o n y
Csak már megunhatnám végre!
S lm a n s k i r a jz a
S om ogyi P á l
3*ejKSí \s a g 0 »
- ö az én vőlegényem . . . Nem akarta elhinni nekem, hogy
az igazgató úr öreg, csúnya és kopasz. 11
 e
- Fogja, édes fiam . . . Ne álljon itt olyan elhagyatottan . . .
O ld a ltp illa n tó tü k rök
a p e s ti u tcá k o n
E trv
— S z iv e c sk é m , a
i a lu m ín iu m e d é n y
Jávái n y e r h e te d m e g a z
H Ó N A P tartam a a la tti
- Egy pillanat, szívem. Tudod, otthon
12 felejtettem a kis zsebtükrömet. . .
S zü r-Szítb ö J ó z s e f rajza
A paradicsomban
T o n c z T ib or rajza
- Nézd, Éva, nem
mondom, hogy rossz,
de az őszibarack jö­
vedelmezőbb!
E h e ti h ir d e té sü n k
két ajándék
ALEXANDER HUMBOLDT, a nagy
természettudós, igen szófukar ember volt.
Egy ünnepi vacsora alkalmával szom­
szédnője mindenféle kérdéssel gyötörte
a tudóst. Többek között megkérdezte azt
is: miképpen kell krokodilt fogni.
Humboldt, hogy csillapítsa szomszédnője
kíváncsiságát, így felelt:
- Roppant egyszerű, nem kell hozzá
más, csak egy távcső, egy üres gyufa­
skatulya, egy csipesz, meg egy unalmas
regény. A vadász leül a parton olvasni
és közben elalszik. Előjönnek a kroko­
dilok, beleolvasnak az unalmas regénybe
és természetesen ők is elalszanak. Ami­
kor a vadász felébred, távcsövét fordítva
illeszti a szeme elé, mire a krokodilok
olyan kicsinyek lesznek, hogy csipesszel
kényelmesen a gyufaskatulyába helyez­
heti ő k e t!...
KABOS GYULÁT megszólította az
egyik ismerőse:
- Tegnap megnéztem a legújabb fil­
medet és úgy vettem észre, mintha egy
kicsit kedvetlenül, fáradtan játszottál
volna.
- Melyik előadáson láttál? - kérdezte
Kabos.
- Az utolsón.
- Akkor nem is csodálom. Láttad vol­
na, az első előadásokon milyen friss vol­
tam!
PIRANDELLO, a világhírű olasz író,
egyszer egy szép agarat kapott ajándék­
ba. A kutyát rögtön bejelentette az adó­
hivatalban. Néhány évvel később a kutya
kimúlt, de az író továbbra is fizette az
adót.
- Nevetséges - mondta Pirandellónak
az egyik barátja hiszen a kutyád már
harmincöt éves volnál Jelentsd be már,
hogy kimúlt!
- Amíg fizetek utána - válaszolta az
ír ó - , legalább megvan az az illúzióm,
hogy még mindig él az egyetlen igazi
barátom.
PAUL HEYSE-t, a híres német költőt,
egyszer megkérdezték, midőn Frankfurt­
ban járt, hogy mi a véleménye X szín­
művészről.
- X. úr - mondta Heyse - nekem
tavaly sokkal jobban tetszett. . .
- Hiszen ön tavaly nem is volt i t t . . .
- Éppen azért!
 A g y s z e r ip a r f e j lő d é s e
O & C ü tu J Z . V aovául A rt« a no I jg

Mit vétett a rendőrség?

A Népszabadság hirt adott arról, hogy
egy gyilkos rendőrkézre került. A hír
utolsó mondata így hangzik: „A rendőr­
ség a gyilkost őrizetbe vette s hamarosan
a biróság előtt felel tettéért."
Nem kell a derék rendőrséget biróság
elé állítani azért, mert egy gazembert
kézrekeritett!

Ki hitte volna?
Az £pitők Lapjában olvastuk ezt a hirt:
„Herendi tárgyakat készítenek a sze­
gedi szabadtéri játékok idejére a Herendi
Porcelángyárban."
Vajon herendi tárgyak helyett milyen
tárgyakat fognak késziteni Herenden, a
szegedi szabadtéri játékok utáni

Finom ötlet A n y a é s leánya

S á n d o r K á r o ly r a jz a
A Rádióújság közölte, hogy a rádió
megemlékezik Bródy Sándor halálának 3 5 .
évfordulójáról. Ez rendben van. De miért
mellékelte ehhez a közleményhez Bródy
Sándor fényképe helyett fiának, Hunyady
Sándornak az arcképét?
Talán őt tartja Bródy legjobb művé­
nek?

Türelmes gyermek
A Népszava közlekedési riportjának
utolsó bekezdésében ezt olvastuk: „A
Lánchíd budai hídfőjénél láttunk egy kis­
fiút . . . lelkiismeretesen kivárta a zöld
jelzést, és csak akkor indult el."
Kérdés: mennyi ideig várhatott a kisfiú
a zöld jelzésre, amikor a Lánchíd budai
hídfőjénél nincs is közlekedési lámpa?

Példátlan teljesítmény - Látod, bemutatják széles változatban is . . ,

A Népszava sportrovatában olvastuk:
,A brazilok 1 . számú labdarúgó kedvence, H e ly b e n a n y ersa n y a g
Julinho rövidesen ismét átszeli az óceánt S zű r-S zab ó J ó z s e f rajza
és Madridban folytatja pályafutását."
Az óceánt átúszni (vagyis „átszelni")
nem csekélység. Plánt nem is egyszer.
Képzeljük, mennyire liheghetett Julinho,
amikor vizesen a partra mászott Spanyol-
országban . . .

Fából vaskarika
Azt olvastuk a Hétfői Hírek sportrova­
tában, hogy: „Tichy, Gilicz szöktetéséből,
közvetlen közelről óriási gólt lőtt."
óriási gólt közvetlen közelről? Mi le­
hetett benne az „óriási"?

A szeszélyes Duna
Hírül adta tíz Esti Hírlap, hogy: „az
érdi kaszinó mellett a Duna-kanyarban új
Mackó nyílik". Azonnal a helyszínre siet­
tünk, de későn. A Duna Érdnél addigra - Elég itt a homok?
már nem kanyargóit, hanem szép egyene­ - Igen.
- És finom is? '
sen folydogált lefelé. - Igen.
Dr. Argus - Akkor ide óragyárat építünk 13
 A z Illé s u tc a i sz e m k lin ik á n
J k tí&
a fy & A G erö Sándor ra jz a

K i a h ib á s ?
Egy csepeli olvasónk, aki
a Papírgyár környékén lakik,
kertes kis családi házban, ar­
ról panaszkodik levelében:
ha jó levegőt akar szívni, ak­
kor a lakásából nem a kertjé­
be megy ki, ahol virágai, gyü­
mölcsfái vannak, hanem a
kertből bemegy a lakásba és
gondosan bezár minden ajtót,
ablakot. Kénytelen így csele­
kedni, mert ha a Papírgyár fe­
lől szél fúj, máris kibírhatat­
lan bűz terjeng a környéken.
Olvasónk azt írja: a gyár
már többször megígérte, hogy
gázelvonó-berendezést szereltet
fel, de mindezidáig az ígéret
csak ígéret maradt.
A levél elolvasása után azon
tűnődtünk, vajon ki a hibás
abban, hogy a Papirgyár kör­
nyéki dolgozók nem tudják
élvezni otthonukat, kertjüket?
A Papírgyár? Nem a Pa­
pírgyár.
A széli
A levél írója ugyanis azt
írja; ha a Papírgyár felől szél
nél. Mondják el neki egysze­
rű, keresetlen szavakkal,
mennyire megkeseríti életüket
a Papírgyár.
Ha a szél megtagadná kéré­
süket, akkor forduljanak kér­
vénnyel a Meteorológiai Inté­
zethez és kérjék a Papírgyár
felől fújó szél azonnali áthe­
lyezését.
Ügy látszik, hogy más meg­
oldás nincs. - Csináljanak az egyik osztályunkból eszpresszót, akkor ta­
Illetőleg yolna: a Papírgyár­ lán renoválják az egész épületet. . .
nak gázelvonó-berendezést kel­
lene felszereltetnie. Az előbbi
megoldás azonban keresztülyi-
K ép a tá v o l jö v ő b ő l
hetőbbnek látszik. S á n d o r K á ro ly r a j z a
(na. gy.)
C SE C SE M Ő '
j h í ßh to N ie g v o t,
V asárnap zárva!
A B em -rak p art S 3 , sz á m ú
fm * ™
h á z b a n v an e g y Ita lb o lt. V a­
s á r n a p o n k é n t a t á v o ls á g i a u ­
t ó b u s s z a l (itt v a n a m a g á lló ­
h e ly e ) é s a h a jó k k a l (itt van
a k ik ö tő ) é r k e z ő u ta s o k s z ív e ­
s e n c s illa p íta n á k s z o m j u k a t a z
ita lb o ltb a n . E rre azonban
n in c s le h e tő sé g , m e r t a z ü zlet
p o n t v a sá r n a p van zárva,

no^
fúj, máris kibírhatatlan bűz
terjeng a környéken. Ebből lo­
gikusan az következik, ha a
szél nem a Papirgyár felől
fújna, akkor nem terjengene
a ' környéken ' kibírhatatlan
bűz.
Mi tehát a teendő? Beszél-
niök kellene a széllel. Egyéni
beszélgetést kellene folytatni
vele. Kérdem én: miért kell
neki éppen a Papirgyár felől
fújnia, amikor jöhetne a Bala­
ton, a budai hegyek, az
Alpesek, vagy az Akácfa utca
felől is? Annyi szép és kelle­
mes hely van az országban,
amerről fújhatna. Vélemé­
nyünk szerint hamarabb fog­
nak eredményt elérni a szél­
nél, mint a gyár vezetőségé­
a m ik o r a le g n a g y o b b f o r g a l­
m a t b o n y o líth a tn á le , é s a m i­
kor fr iss ítő t á r u s íth a tn a a
n y á r i m e le g tő l tik k a d t u ta s o k ­
n a k . A v a sá r n a p i k ir á n d u ló k
érdekében h e ly e z z é k át a z
e q y ik h é tk ö z n a p r a a z ita lb o lt
s z ü n n a p já t. Ezt k é r i a z ille té ­
k e s e k t ő l:
több szomjas kiránduló
1959. au gu szftis 9 -én d é lu tá n
19 ó ra 1 p erck or a S z é k e s fe h é r ­
vár fe lő l B u d a p e s tr e tartó
g y o r s íto tt sz e m é ly v o n a t p árnás
k o c sie z a k a sz á h a n tű z ü tö tt ki.
A tü z e t a sz e r e lv é n y fa l b else­
j é b e n k eletk ezett s z ig e te lé s i h i­
b a o k o zta , - az ö s s z e f u to t t u ta­
s o k sz a k é rtő i v é le m é n y e sz e ­
r in t.
A tű z o ltá sá n a k m e n e te a k ő ­
v e t k e z ő eljárás s z e r in t történ t:
a k a la u z k erített egV k u la c so t,
m e ly e t a m o sd ób an cso rd o g á ló
c sa p b ó l m eg tö ltö tt v íz z e l, m ajd
a k u la c s ta rta lm á v a l m e g lo c so l-
g a tta az égő k o c s i f a iá t és lo ­
h o lt vissza a m o sd ó b a a k u la c s­
- Ó, hál máris kapható? Hiszen még csak hatvan éve, hogy
a lapok írnak róla . . .
. Rövidlátás
E ltö rö tt a napszem üvegem
zöld ü v eg je. N ap szem ü vegem
c sa l. S z isz ifu sz i m u n k a á rá n a legk özön ségeseb b napszem ­
U yen m ó d o n elérte, h o g y a tű z ü vegek csoportjába tartozik, a
n em ü tö t t át 'a k o csi f a lá n és
c s u p á n b e fe lé égett. legk özön ségeseb b zöld ü v e g g e l,
S z in te h ih e te tle n n e k t ű n ik , d e nem k ü lfö ld i, hanem a hazai
a v a s ú t i sz e r e lv é n y e k e n ú g y lá t ­
sz ik n in c s e n poroltó k é s z ü lé k , ipar Íz léses term éke.
p e d ig a k á r m e ly ik a u tó b u s z o n A n n ál bosszantóbb, h ogy ö t
v a g y tr o lib u sz o n is k ö te le z ő e n
m e g ta lá lh a tju k a p oroltó k é sz il- O fotért szem ü veg-b oltot k e ll
lé k e t. bejárni ahh oz, hogy a h atod ik ­
T o v á b b i in té z k e d é sig j a v a s o l­
ju k , le g a lá b b k u la c so k k a l lá s s a ban se legyen kapható a k ö­
e l a M Ä V a s z e r e lv é n y e k e t, zönséges napszem üveghez tar­
s z e m é ly v o n a to n k é n t le g a lá b b
e g y , g y o r s - és n e m z e tk ö z i y o - tozó k ö zön séges zöld ü v eg . . .
n a to n k é n t legalább k é t k u la c s ­
c sa l! (-)

Viharfelhők Tihany felett S z ű r -S z a b ó J ó z s e f r a j z a

14
i 4
 K érdem önöket, kedveseim : helyes az
ilyesmi? M i, kisvárosiak a művészet
mostohagyerm ekei vagyunk?
- Nagyon helyes, drágám - csipogta
Lindenhahn kisasszony és izgalmában
szem üvegét a kávéjába m ártotta. Én
egészen világosan látom a dolgot. A ber­
liniek hem pereghetnek a pocsolyában,
kalom m al veszített súlyából. De magától m itőlünk pedig megvonják a kultúrát!
értetődik, hogy csak lassanként, mivel - R égebben cenzúrának nevezték -
- G ondolja csak el — szólt M arzahl egy teljes m éter film csupán hét gram ­ helyeselt H onigm und kisasszony ma
kisasszony, az „E rkölcsőr" nevű kávézó m ot nyom. szocialista realizm u sn ak . . . Az utolsó
hölgykoszorú tiszteletre m éltó, hatvan év Végü.1 hosszú hónapok után elérkezett szavakat igen nyújtottam bizonyos hang­
körüli háziasszonya szintén igen erényes a tekercs Liebhausenbe. A mezítelen tán ­ súllyal m ondta ki.
szomszédnőjéhez - , hallom , Babelsberg- cosnőből im m ár sem mi sem volt látható. - M indenesetre egyet világosan bizo­
ben film et forgatnak, am elyikben egy tán­ A liebhauseniek szörnyen m érgelődtek. nyít ez a film - dörm ögte lekicsinylőén
cosnő tizenhat m ásodpercig . . . nem, nem Legfőképp a mozi vezetője. M arzahl kisasszony.
tudom k im o n d an i. . . - V ajon m it? - kérdezték a hölgyek
- M ondja csak, kedvesem - unszolta feszült érdeklődéssel.
H onigm und kisasszony és izgalmában m. M arzahl kisasszony fanyarul mosoly­
leejtette kanalát, elit-torta m aradékával - G ondolja csak el - mondta M ar­ gott: - Azt, hogy itt m á r az ember ti­
együtt. zahl kisasszony reszkető hangon hölgy­ zenhat másodpercig sem mozoghat sza­
koszorújának - , úgy látszik, valóban k i­ badon . . .
- Igen, mondja csak! - kiáltották a
többi hölgyek is. vágták a táncosnő jelenetét. Nővérem, R a lp h W iener
M arzahl kisasszony sóhajtott: - Jó, Rozália annakidején B erlinben látta a. (A z E u le n sp ie q e lb ő l
elmondom, de egészen bizalm asan. És film et, ak k o r még m inden benne volt. fo r d íto tta : P á r is Pál)
feszültséggel telt szünet után, miközben
mély lélegzetet vett, ezt suttogta: - A
„Tavaszi zsongás"-\beli táncosnő állító­
lag tizenhat m ásodpercig m eztelenül lát- K irak atrek lám ok
h a tó . . . T a k á c s Z oltán r a jz a
- Ó - fuvoláztak m ind a jelenlevő
hölgyek, miközben M arzah l kisasszony
kiejtette reszkető kezéből a csészét. M ajd
k itö rt az általános tiltakozó m orgás: -
Lehetetlen állapotok! B otrány! Szemér­
metlenség! Pfuj! A nnyira m orogtak, hogy
egyenesen extázisba jöttek.
- Ezt a film et m egnézzük! - kiáltot­
ták végre. - És azután felem eljük a sza­
vunkat az illem, az etika és az erkölcs
nevében!
A csészék oly határozottan csörögtek,
hogy Liebhausen város polgárai közül
többen, akik az igazak álm át aludtak,
felébredtek.

n.
Jókedvvel, minden gátlás nélkül indí­
to tta ú tjára a „H aladás Filmforgalmi
V állalat" a „Tavaszi zso n g ás"-! Egy
m ásolat elérkezett Pelzauba is, tehát a
k erület központjába. Itt tö rtén t, hogy az K é s z ü lő d é s a k u tyak iállításra S z em re h á n y á s
A urora Mozi vezetőjének - bocsássuk
meg neki - gyengéje v o lt a pikáns fil­
mecske és az utolsó előadás után leve-
tittette m agának m égegyszer az egész
film et. Addig a részig mindenesetre,
am ikor a táncosnő fesztelenül-meztelenül
m utogatja magát. Itt m egállíttatta a ké­
szüléket, ollót fogott - nyissz, nyissz -
és m ár meg is történt. Egy jó méter a
film ből eltűnt a mellény zsebében. Azután
m egfoltozta a tekercset - hiszen gyakran
m egtörténik, hogy a film szakad - és to­
vább küldte a „Tavaszi zsongás"-t a kö­
vetkező városba.
A strohfeldi Capitol vezetője m ár más­
fajta em ber volt: ő nem elégedett meg
a film egy m éternyi apró darabkájával.
U tóvégre valami mozgást is ak arunk lát­
ni. H a m ár valami, ak k o r legyen egy
kis részecske! Végül pedig elődjének
„rossz ragasztását" is ren d b e k ell hoznia.
A juxlebeni Csillag M ozi vezetőjének
term észetesen szintén nem k erü lte el a
figyelm ét a hiba, hogy a film pont ott
szakad el - no igen, hiszen nem va­
gyunk szívtelenek . . . H agyjunk egy
képet Juxlebenben is.
A „Tavaszi zsongás" film tekercse mo­ - M ár m egint teljesen összekarcoltad
15
ziról m ozira vándorolt. S m inden al- az égboltot!
 a fi.

Nagyon jól m egy a sora a lányomnak! Minden hónapban új autója van!

V íz ip a r á d é é s ejtő ern y ő s b em u ta tó
a u g u sz tu s 2 0 -á n
S á n d o r K á ro ly r a jz a

Toncz Tibor rajza

m
- Kisasszony, megengedi, hogy felajánljam az ernyőmet?
I f
> 4 . £
W
Nagyon butinak kell lennie A bűnös embert is megkí­
az embernek ahhoz, hogy ne sérti néha az erény.
tudjon róla. M !
m
\ú ,
A zsugori ember azért von Nem igaz, hogy X hálátlan
meg magitól mindent, hogy jói emlékszik minden jócsele­
legyen neki. kedetre, amelyet másokkal
tett.
■ *
*
Félj attól, aki fél!
A zene megnyugtatja _ ,(
* embert, viszont nagyon
on xon-i*,'
io n - ii ',/''* ',
A gondolkozást is meg lehet tos, hogy ne idegesen haligas-
hallgas- '
M i az, Adenauer úr? Betársult?
- Iqen. Nekem iQ45-ben megvonták az iparengedélyem et. . ;
— — k — ■, ». . ^ v 11
szokni.
szokni.
■rv > ,'p ,. "tv / '.m ,
sunk zenét.
•
u m w
•
i
r . L.
. i f< > j , r, fr— l- m
r r r r r r * . . •/.

L u d a s M a ty i s z a t ir ik u s h e t il a p
F ő s z e r k e s z t ő : T a b i L á s z ló . — S z e r k e s z t ő : F ö l d e s G y ö r g y . — M ű v é s z e ti s z e r k e s z t ő : T o n c z T ib o r .
K ia d j a a H ír la p k ia d ó V á lla la t . — F e l e l ő s k ia d ó : C s o llá n y F e r e n c . — S z e r k e s z t ő s é g : B u d a p e s t , V U L , G y u la i P á l u t c a 14. — T e l.:
335—718. — K ia d ó h iv a ta l: V H L , B la h a L u j z a t é r 3. T e l.: 343— 100, 142—220. — 59.6872 — K o s s u t h N y o m d a , B u d a p e s t , V ., A lk o t m á n y
u t c a 3. — F e le lő s v e z e t ő : L e n g y e l L a jo s i g a z g a t ó . — T e r j e s z t i a P o s t a K ö z p o n t i H ír la p I r o d a 180—850.
 Ára: 1 forint
X V . évfolyam 35. szám. 1959. augusztus 27

&>■; &

3 0
<7 a

M észáro s A n d rá s ra jz a

— M it b á m u ln a k a n n y ir a ? E g y sz e r m ár é n is ig é n y b e v e h e te m a v á lla la ti k o c s i t . . .

n é m i
S r n m t j y t
ö z v e g y K a m y á k V incéné á lta lá ­
nos k ö zsze re tetn ek ö rv e n d e tt a V aj­
m ié rt v á lla la tn á l. M in d en k i k ed v e lte ,
m in d e n k i m osolyogva üdvözölte. P e­
dig n e m v ise lt igazgatói tisztség et,
m ég c s a k szem élyzeti elő ad ó it sem .
E g y szerű ta k a rító n ő volt, a k it c sak
a b éro sz tály ism ert b ecsü letes csa­
lá d i n ev én . E gyébként „aran y o s M a ri
n é n in e k ” becézték, ő vo lt a v á lla la t
h iv a ta lo s „M ari n é n ije ”.
M a ri n é n i egyszer h osszabb b e­
sz élg etést fo ly ta to tt a kis K olczaival,
az ig azg ató ság i titk á rra l. E lm o n d ta,
hogy h ú sz évvel ezelőtt k e r ü lt fel
fa lu ró l, a z ó ta „ fu rto n -fu rt” dolgozik,
ú ja b b a n elég ed ett a so rsáv al, m á r
egy k is p é n z t is fé lre ra k o tt a b a n k b a
és n e m a h aláltó l fél, h a n e m a n y u g ­
d íja zá stó l.
A k is K olczai m e g h ató d o tt attó l,
hogy M a ri néni félszázad ó ta dolgo­
z ik és m in t szenvedélyes ren d e zv én y ­
ren d ező , m eg em lítette a ju b ile u m o t
az ig azg ató n ak .
— N ag y szerű alk alo m lesz m eg ­
ju ta lm a z n i M ari n én it, — re a g á lt a
főnök. — Szólj a főkönyvelőnek, szo­
rítso n k i az igazgatósági a lap b ó l egy
szép összeget és ren d ezzen ek n ek i
eg y k is b a rá ti összejövetelt a k u ltú r ­
te re m b e n .
A la v in a m egindult. M in d en k i
ö rö m m el fo g ad ta M ari n én i ü n n e p ­
lését, am e ly e t m eg lep etésn ek ta rto t­
ta k és e lh a tá ro z tá k , hogy a z tin n e-
p e ltte l c sak az utolsó p illa n a tb a n
k ö zlik az esem ényt.
D e bizony e m b erek v ag y u n k , sőt
asszonyok, — és egy k a rtá rs n ő p usz­
ta sz erete tb ő l k ik o tty a n to tta M ari
n é n in e k a nagy újságot. A leendő
ü n n e p e lt elvörösödött, a z tá n ro h a m ­
lé p te k k e l szalad t a kis K olczaihoz.
— N e te ssék m á r v elem ily e sm it
csin áln i! T essék lem o n d an i az eg é­
szet, m e rt én úgyse m eg y ek el az
ü n n ep é ly re!
— A szerén y ség n ek is v a n h a tá ra ,
— m oso ly g o tt az igazgató és m ag as
színe e lé c itá lta M ari nénit.
M a ri n én i harcos k iá llá ssa l ism é­
te lte m eg állásp o n tját. E ré ly e sen rá -
rip a k o d o tt az igazgató:
— M icsoda m ak acsság ez, M a ri
n é n i? M a g án a k nin cs joga m e g ta­
g ad n i tő lü n k , hogy b eb izo n y ítsu k a
sz e re te tü n k e t!
■
— N em fogadom el, ig azg ató ú r
k ére m ! N e is te ssék készülődni!
— M a ri néni, go n d o lja m e g a dol­
got! M i igazán c sak jó t a k a ru n k !
M é rt fé l az ünn ep léstő l? N em b á n tja
o tt m a g á t senki! Sőt! S zo m b at este
szép en összejövünk a k u ltú rte re m ­
b en , felk ö sz ö n tjü k m ag át, le sz egy
k is ev és-iv ás, a fiatalsá g tá n c o l. . .
M a ri n é n i itt felem elte a h a n g já t
és é lé n k e n közbevágott:
— É p p e n ez az, igazgató ú r k érem !
T u d o m én, hogy az ily en cécó u tá n
m e n n y i szem etet csin áln ak . A ztá n
m a jd n e k e m k ell u tá n a ta k a ríta n i!
S te lla A d o rjá n
Ó v a to s turistába . . .
H iá n y c ik k a főttk u k orica
- Én egy cső kukoricát kértem! Miért
hozott fatányérost?
- M ert az drágább!
V ancákné
aki verhetetlen a „Ki tud többet?"
versenyben . : :
. . . ha a kérdésé* a szomszédai magán­
életére vonatkoznak.
N o c sa k !
H árom barna jó b arát keres csinos, k o r­
csé, szőke hölgyeket a Népszava házassá­
gi hirdetéseiben. K iáltványukat így vég­
zik: „ . . . akik meg tu d ják becsülni a csa­
ládi fészket. Részletes lényképpel."
Nősülni m eggondoltan kell, de az óva­
tosságnak ez a foka szinte m ár túlzás, és
félreértésekre adhat alkalmat.
V a n n a k m ég csodák . . .
A Pajtás beszélgetést közöl egy bécsi
kisfiúval, aki azt m ondja: „H úsvéti k irá n ­
duláson voltunk tavaly a kék Duna m en­
tén. És egyszerre a Duna vizében palack­
posta bukdácsolt felénk. Hogy mi volt
benne? - Összehúzza a szem öldökét és
úgy idézi fel szóról szóra a váci viziút-
törők üzenetét."
Fantasztikus! A vád. palack az árral
szemben felúszott Ausztriába.
K ic s ire n e m n é z ü n k ?
Az Esti H írlap a H absburgok és Auszt­
ria kapcsolatáról írva, m egem líti: a H abs­
burgok nem tettek semmit, hogy Tirol
hősét a napóleoni háborúk idején m eg­
m entsék az akasztófától. Ez igaz. Nem a
H absburgok m entségére, de az igazság
kedvéért meg kell állapítanunk, hogy az
akasztófától hiába is próbálták volna Hof-
fer A ndrást megmenteni, m inthogy őt
1810. február 20-án golyóval végezték ki.
N em ta n u lh a tu n k e g y ü t t. . .
Az Élet és Irodalom m unkatársa a
moszkvai fesztiválról küldött tudósításá­
ban kedvesen aposztrofálja dr. Á rgust is
(a különböző módon fordított film cím ek
alkalm ából), s erre vonatkozó m egjegy­
zését így végzi: „Megoldás: tanuljunk
hindosztánul - de csak dr. Árgussal
együttI"
Készséggel állnánk kollégánk rendelke­
zésére, de hindosztán nyelv nem lévén,
hindosztánul nem tanulhatunk együtt.
Hindosztáni nyelv van csak (elsősorban
a hindi), de hindosztánul beszélni annyi,
m intha azt m ondanék: beszéljünk Ang­
liául, vagy Ausztriául.
A tö rp e ó riá s
A Népszava cikket közök a szüreti ké­
szülődésről, és ebben örömmel jelenti,
hogy a H ordógyárban az állami gazda­
ságok rendelésére 700 literes hordóóriá­
sok készülnek.
Egy 700 literes hordó egyáltalán nem
hordóóriás, hiszen 7000 literes hordók is
vannak, s ezt illenék tudnia annak, aki
hordó-ügyben inform ál.
N a h á t, ez a z A d e n a u e r !
A M agyar Nemzet sakkrovatában felkel­
tette érdeklődésünket -egy játszm a, m ely­
nek cime ez volt: „Bonni védelem". M ár
éppen fel akartunk háborodni, hogy Ade­
nauer még a sakk elméletébe is beleüti
az orrát, am ikor a kezdőlépéseket m egte­
kintve, kiderült, hogy nem a bonni, ha­
nem az úgynevezett Benoni-védelemről
van szó, amely sokkal régebbi, m int Ade­
nauer. Pedig ez nagy szó!
S z e g é n y k ö n y v b o lto k !
Sok lapban olvastuk ezt a hirdetést:
„Hideg télen, lorró nyáron legjobb szóra­
kozás a könyvI Szeretettel várják az ál­
lami könyvesboltok."
Nosza, küldjünk könyvet a könyves­
boltoknak, ha m ár olyan szeretettel v á r­
ják . . . Dr. Á rgus
 »» Atomcsend*’ háborítok a Szaharában
Sándor r a jz a

CjeVO

De Gaulle és Adenauer: Ha meghallják, hadd hallják, úgyis tudja már a világ, hogy én téged szeretlek!!

A z új 1 2 -es a u tó b u sz o k to v á b b fe jle sz té se
T o n cz T ib o r rajza

Hatvány Lajos lakásán, ő a házigazda.

Csathó Kálmán és Dienes András egyszer
arról beszélgetett, hogy ki kit tart min­
den idők legkorlátoltabb emberének?
Hatvány Lajos - filológushoz illő en - ,
Petőfinek egyik régi méltatóját említette,
aki az egykori pesti piarista gimnázium­
ról — Petőfi iskolájáról — szólva megem­
lékezett arról, hogy ennek az iskolának
az ablakai a Duna-partra, a mai Petőfi-
szobor felé nyíltak. „Vajon, gondolt-e ar­
ra a kis Petőfi? - tette fel a kérdést a
méltató hogy valaha itt fog állni a
szobra?" Hát aligha gondolt. . .
Csathó Kálmán - a kisvárosi élet nagy
ismerője egy magasrangú vidéki tiszt­
viselőt említett, akivel ifjúkorában egy
városban élt. Ez a vezetőállásban levő fér­
fiú úgy állapította meg a hivatalában szol­
gálatra jelentkező fiatal gyakornokok ko­ O k é s o k ozat
molyságát és alaposságát, hogy - ceruza­ S zű r-S za b ó József rajza
faragás ürügyén - elkérte a zsebkésüket.
Ha a gyakornoknak nem volt zsebkése, a
főnök szemében elveszett ember volt; ha
volt ugyan bicskája, de abban csak toll-
kések voltak, úgy az ifjú közepesen minő­
sült, nem valami nagy Ígéret. De ha a
penicillus mellett dugóhúzó is volt - ezt
kézszoritással és felállva üdvözölte: a
fiatalembernek jövője van!
Dienes András - aki tudvalevőleg ka­
tonatiszt volt - , egy igen régi katonai
szabályzatról, a Ferenc József korában ki­
adott „Honvédségi ruházati utasítás"-ról
beszélt, amelynek A m. kir. honvéd al­
tiszti pantalló műszaki leírása című feje­
zete így kezdődött: „A m. kir. honvéd­
ségi pantallónak két szára van; éspedig:
A) jobb szára. B) bal szára . . . " - Dienes
András szerint ennek a szabályzatnak a
szerkesztője volt a haza legkorlátoltabb
embere.
Nyert: egyetértünk vele! - Iszákos a férje és ő bánatában iszik . . .
 V
F e le s le g e s f ig y e l m e ?^ g ál raJza J

A szolid is szép csend volna

Az éltető elemem.
Sajnos, hogy a vágy utána:
Egyoldalú szerelem.

Csend helyett a zene vijjog.

Hasztalanul kerülöm;
Mindenhova betolakszik,
Mint örömbe a z üröm.

A muzsika elönt mindent.

Mint a pecsenyét a lé.
A légben is kottafej száll,
Búsan ütközöm belé.

Zenés már a tea, fagylalt,

Bor, sör, málna, fekete.
Töprengek, hogy hova bújhat
Manapság egy remete ?
A zöld erdő tisztásának
Szűzi csendje ma: kacsa.
Táskarádióból szól a
Csini baba, csacsacsa.

Nincs pihenés, nincs megállás,

Az ég tudja, hogy van ez:
Ha kicsukom a szlvküldit,
A szomszédból szól a dzsessz I
- Aztán a szőlőhöz nem hozzányúlni! . . . Kapcsolok egy komoly prózát,
S divat-e vagy szeszély-e:
Ennek is van aláfestő
K i v e s z i őt k o m o ly a n ? S összekötő zenéjel
L a jo s r a jz a
Vígan élnék mint a potyka.
Csak egy kis csend kellene.
S nem élhetek zene nélkül,
Mert nem enged a zene
K. T ó th L en k e

A „Time" jelenti az amerikai Chatta-

noogából:
Oscar Shelton óvatos betörő volt. Le­
húzta a cipőjét, hogy zajtalanul lépked­
hessen, lehúzta a harisnyáját, a kezére
húzta, hogy munka közben-ne hagyjon
hátra ujjlenyomatot.
M ivel mezítláb volt, láblenyomatai
- Jöjjenek gyorsanl Tűz vanll alapján fogták el.

4__ _— - . -

j
J y jß ^ |j dZLH&t C4ó^0L(^& t 'C Á fjA ^i
Pusztai Pál rajza

A tékozló fiú
4 V a sv á r i A n n a r a j z a
A z Ú jabb D U M A S h arcb an
á llt e g y B o u c h e r n e v ű sz e r z ő ­
v e l, a k i a d a ra b ja ib a n g á tlá s­
m e n te s e n h a sz n á lt f e l Id egen
ö tle te k e t.
— B o ú c h e r a z e g y ed ű U fr a n ­
cia sz ín m ű ír ó — á lla p íto tta
m e g e g y a lk a lo m m a l D u m as,
- a k in e k d a r a b ja it e lő a d já k ,
m é g m ie lő tt m e g ír ta v o ln a
ő k et.
< & r
ELEANO R RO O SEVELT, F .
D . R o o se v e lt, a z E g y e sü lt Á l­
la m o k n a g y n e v ű e ln ö k é n e k f e ­
le s é g e , m a g a b o n y o líto tta le
v á sá r lá sa it. E g y a lk a lo m m a l
az e g y ik w a s h in g to n i áru h áz
k isz o lg á ló n ő je m eg szó U to tta :
— B o c sá n a t, a s s z o n y o m , n em
m o n d tá k m é g ö n n e k , h o g y n a ­
g y o n h a so n lít a z e ln ö k f e le ­
sé g é r e ?
— D e h o g y n e m ! G y a k ra n m ég
az e ln ö k is ö s s z e té v e s z t v e le ...
MERIM EE PR O SP E R E , a h í­
res fr a n c ia k ö ltő é s Író, sa já t
v e r s e it „ B a lk á n i k ö ltő k a n to ­
ló g iá ja ” c ím m e l a d ta k i. A m i­
k o t a h a m is ítá s k id e r ü lt, e g y
Ism erő se m e g k é r d e z te , m iért
é p p e n a b a lk á n i k ö ltő k k e l h o ­
za k o d o tt e lő , h is z e n so h a se m
v o lt a B a lk á n o n .
— Es D a n te? — fa k a d t k i a
k ö ltő e lk e s e r e d e tte n . — H át 0
v o lt a p o k o lb a n ? . . .
m w
K Ö RNYEI B É L A , O p erah á­
z u n k e g y k o r i te n o r istá ja , sz ő ­
lő t v á sá r o lt R á k o sk e r e sz tú r o n .
H a lla tla n u l b ü sz k e v o lt a b o­
rára, a m e ly b ő l m in d já rt a z e l­
ső é v b e n k ó s to ló t k ü ld ö tt b a­
r á ta in a k , v á la sz t k é r v e tő lü k :
íz le tt-e n e k ik a b or?
S a jn o s, a b o r á tk o z o ttu l sa ­
v a n y ú v o lt, v a ló sá g o s e c e t.
N e m c so d a , h o g y az ú jd o n sü lt
sz ő lő sg a z d a e z t a v á la sz t k a p ­
ta K ern A u r é ltó l, a sz ig o rú z e ­
n e k r itik u stó l:
„ A b or k itű n ő — sa lá tá v a l!”
m -j
Mezőgazdaság' a képzőm űvészetben
(Hagyományos témák - új feldolgozásban.)
H e g e d ű s Istv á n ra jz a
Európa elrablása
É jje l k ettők or
tílk íM e n d e f-
K o n rá d ú rral t a v a sz id e jé n
ta lá lk o z ta m elő szö r e g y k á v é ­
h á zb a n . B e le n é z e tt az ú js á g b a ,
iv o tt a k á v é já b ó l, a z tá n í g y
sz ó lt h o z z á m :
— M eg k ezd tü k a ta v a sz i m u n ­
kákat . . .
— H ol? — k érd eztem é s k ö ­
r ü ln éztem .
— H át a f ö ld e k e n . . . M a g a
n em tu d ja , h o g y itt a t a v a s z i
sz á n tá s -v e té s id eje?
— M aga fö lszá n to tta m á r a
fö ld jé t? - k érd eztem t e tt e t e t t
k ív á n c sis á g g a l.
— U g y a n k é r e m - m o n d ta ő
— n e v ic c e ljü n k . A s z á n t á s ­
v e té s k o m o ly d olog . . .
L e g k ö z e le b b n y á ro n t a lá l­
k o zta m v e le , e g y tá r sa s á g b a n .
R ám n é z e tt, aztán e lle n tm o n ­
d á st n e m tű r ő h a n g o n k ij e le n ­
té ft e:
— N e m so k á r a aratn i f o g u n k .
Ű j szótárral gya ra p o d o tt k ö n y v k ia d á su n k
K aján T ib o r r a jz a
M e g tö r ö lg e tte v e r e jté k e z ő
h o m lo k á t, h átra d ő lt k a r o s s z é ­
k é b e n é s íg y fo ly ta tta :
— T u d ja m a g a , h o g y il y e n
n a g y m e le g b e n m ily e n n e h é z
az a ra tá s?
— M aga h o n n a n tu d ja? — k é r ­
i d eztem .
F e lsó h a jto tt, aztán gőgösen
v á la sz o lt:
— M e sé lté k . . .
Ő sszel ism é t ta lá lk o z ta m
K on rád ú rral.
— B e ta k a r íto ttu n k — ú j s á g o l­
ta r a g y o g ó a rcca l, a z tá n f ú j t
e g y e t. — N o , m ost le g a lá b b k i­
p ih e n h e tjü k m a gu n k at e g y k i­
c s it. . .
— C sa k n e m fárad t b e le m a ­
ga is a s o k m un k áb a? — k é r ­
d eztem k is s é k a já n a r c c a l.
S é r tő d ö tte n v álaszolt:
— N o , h á t a m u n k áb a n e m ...
D e az e g y ü t té r z é s b e ! . . .
Szilágyi Ján os

E lő s z ö r az é n asztalom ­
hoz lép ett:
— S zab ad ez a szék?
— T essék . . .
K étk ézre k a p ta , feje fölé
em elte és k é t so rra l fel­
jebb, le te tte az asztala
m ellé, ah o l m á r k ét üres
szék á llt és egy u n o tt arcú,
testes, szőke n ő ü lt, meggy­
p iro s nagy tá sk á v a l. L etette
a széket, m o n d o tt valam it a
nőnek, a m ire a z nem felelt,
a z tá n leü lt. D e nyom ban is­
m é t fe lp a tta n t és a h arm a­
d ik aszta ltó l k é t p á rn á t ci­
p e lt el. M in d k e ttő v e l kibé­
le lte az eg y ik üresen álló
széket, m in th o g y a sa já tjá ­
b a n m á r v o lt k é t párna.
M ost jo b b a n m egnéztem :
negyvenes v o lt, elöl telje­
sen kopasz, d e fejeb ú b játó l
h átra fe lé , elég d ú sa n fekete,
k ö zép term etű , jó h úsban és
sö tétk ék ö ltö n y b e n , kereszt-
becsíkozott nyakkendővel.
N ém a szom szédja, a nő, fej­
je l alacso n y ab b , jó hetven
kiló, egészen világos sző­
k é re fe s te tt h a jja l és le­
big g y esztett a ja k k a l. Kicsit
a zenére ü g y eltem , m ikor is­
m é t elém k e rü lt. Ezúttal
m esszire elk alan d o zo tt, o tt
e lk a p o tt eg y sz é k e t és m a­
g asan a fe je fö lé ta rtv a
v itte az a s z ta la felé. Útköz­
b en m ég a h ó n a a lá csapott
egy p á rn á t is. Rövid idő
a la tt, h a t ü r e s e n álló szék
8 v e tte k ö rü l a z asztalát,
K ülönleges időjárás világszerte
eg y k ivételével, m indegyi­
k e n k ét-k é t p á rn a .
Időközben a h a ta lm a s szi­
g e ti k erth e ly isé g teljesen
m e g telt. A sz ék g y ű jtő néha
fe lá llt, te n y e ré t a s zem e fölé
ta r t o tta és v ég ig k ém lelte a
te re p e t, a z tá n ism é t elfog­
la lta a helyét, m o n d o tt v a­
la m it a n ő n ek , a k i felelet
h e ly e tt rá g y ú jto tt. Az asz­
ta lo k között, m o s t m indig
tö b b és tö b b v e n d é g ácsor­
g ó it. Hely u tá n k ém leltek.
E g y re tö b b e n lé p te k az
ü r e s székekkel k ö rü lb á sty á ­
z o tt asztalhoz, d e az em be­
r e m e n e rg ik u sa n elu tasí­
to tt a őket. N é h á n y k isfiú a
p á rn á k ra fo rm á lt igényt,
ez e k e t félig felem elk ed v e
elh esseg ette, m in t a csirk é­
k e t. K issé m é rg e s is lett.
M ost m ár m in d g y a k ra b b a n
á llt fel, te k in te té v e l átfé­
s ü lte a te re p e t, m a jd visz-
szaü lt. K ét p árn á t m ^
sz e rz e tt az u to lsó m eztelen
székre. A nő m é g m indig
n e m válaszolt sem m ire. A k­
k o r sem szólt közbe, m ikor
a fé rfin a k rö v id , d e heves
szó v áltása tá m a d t egy
te m p e ra m e n tu m o sa b b szék-
igénylővel.
A zene m o st sp a n y o l ta n ­
g ó k a t játszo tt, f ia ta l dizőz
é n e k e lt hozzá. A férfi és a
nő szótlanul ü lte k , és u n a t­
k o ztak . Jó k é t ó ra m últán,
a fé rfi m egnézte az ó ráját,
i n te tt a p in c é rn e k , fizetett,
v a la m it szólt a p a rtn e ré n e k
és elin d u lta k a k ijá r a t felé.
A gondosan k ip á m á z o tt
sz ék e k et p illa n a to k a la tt
széth o rd tá k , c s a k az üres
a s z ta l m a ra d t á rv á n , két
fe k e té s p o h á rk á v a l, k é t fél­
p o h á r vízzel és a h a m u ta r­
tó n sok, rú zso s c ig a re tta ­
véggel.
K ő m ű v es Im re
z igazgató b e c se n g e t­ n a h a ln ia és m o st n eg y ed
te a titk á rn ő jé t. 12 van, az igazgató v id á m a n
— Ilo n k a — m o n d ta — telefo n ál és ő h iá b a v á ra k o ­
s e n k it n e e n g e d je n b e m a zik az előszobában.
hozzám ! R engeteg dolgom K ü lö n b en is ro sszk e d v ű
v an . H ív ja fel P e re sz te g it a volt a h alál. Az egész n a p ja
m in isztériu m b ó l, k ü ld je be m á r o ly an pechesen kezdő­
G om bost az alo sztály ró l, á t­ dött. A v illam o sra n e m e n ­
n ézem a szerződést és e lu g - g ed ték fel a k aszáv al, b e
ro k a központba. J a j, m é g a k ellett c s a v a rn ia v a la m i
V áci-ü g y et is d ű lő re k ell rongyba, nehogy fe lsé rtse az
v in n em , esküszöm , m e g h a l­ u ta so k ru h á z a tá t, m in t-
n i sin cs időm! ahogy ezt a re n d e le t elő­
Ilo n k a te lje síte tte a k é ré ­ írja. Es m o st ez a v á ra k o ­
se k et, ép p en a m in isz té riu ­ zás . j .
m o t h ív ta , am ik o r v a la k i
sz erén y e n k o p o g ta to tt a z a j ­
ta já n . Egy b ee se ttarc ú , kö­
p en y e s fé rfi lé p e tt be, v a ­
la m i fu rc sa sz erszá m m a l a
v á llá n .
— A z igazgató u r a t k e re ­
sem — m o n d ta to rz h a n ­
gon.
— M ilyen ügy b en ?
— N em közölhetem . H a­
lá lfo n to s ügy!
Ilo n k a v állatv o n t.
— S ajn álo m , d e a z ig az­
g ató e lv tá rs a leg szig o rú b ­
b a n m eghagyta, hog y se n ­ D élu tán ö t ó ráig n em v á l­
k it n e bocsássák b e hozzá. tozott a helyzet. A h a lá l
A n n y i dolga v an , m o n d ta , felállt.
m ég m eg h aln i sincs id eje. — M ajd h o ln a p jö v ö k —
S zív esk ed jék ta lá n v á rn i. m ondta — ta lá n a k k o r tö b b
A z ism eretlen b ó lin to tt és szerencsém lesz.
És elm en t.
f á r a d ta n leült. Ily e n n eh é z
esete m ég n ém a k a d t. A z íg y m a ra d t é le tb e n az
ig azg ató n ak d é le lő tt 11-k o r igazgató.
T ard o s P é te r
v á ra tla n u l m eg k e lle tt v o l­
/ . fi /
A z AT0 M g °M g4 / S é v V
Egy losangelesi atomszakember, Mr.
Walter P. Coombs azt tanácsolja, hogy ha
felrobban a bomba, azonnal essünk has­
ra, és arccal lefelé feküdjünk.
M i lesz a kíváncsi emberekkel?!
 A s tifc é ^ - tu d is & tío l
Fogdába vele!
Szűr-Szabó Jó z se f ra jz a
Örömmel olvasom, hogy leszállították
a bor árát. A régóta nagy lendülettel fo­
lyó antialkoholista propaganda-hadjárat
döntő és valószínűleg győztes ütközetéhez
érkezett.
Az árleszállítással ugyanis napnál fé­
nyesebben bebizonyítják, hogy a bor mi­
lyen értéktelen, ócska dolog, nem érde­
mes inni. Ilyen módon az emberiség fi­
gyelme az értékesebb, nemesebb dolgok
felé irányul.
•
A különféle „hetek" és ünnepi játékok
paradicsomi bőségéhez az alábbi új kul­
turális események járulnak:
Ludvig-napok Bonnban. Beethoven em­
lékére.
Grönlandi tél.
Vidám Perzsa Vásár Teheránban.
Takarékossági Hét Glasgowban.
*
Egy atomfizikai tudományos előadás
során hallottam az előadótól:
- És ahogy mondani szokás, van pro­
tonja elege, de kicsi a felezési ideje . . .
Az ilyen népies kiszólások nagyon szí­
nessé teszik az előadást.

Több ízben meghajtottam végtelen tisz­

teletem zászlaját a tolmácsoló művészet
előtt. Tolmács nélkül nincs megértés. A
tolmácsoló művész kelti életre az alkotást,
közvetíti a közönségnek. Ha tolmácsoló
művész nem lenne, ki kellene találni.
De ha alkotó művész nem lenne, azt
is ki kellene találni. M ert akármilyen ki­
válóan tolmácsol is a tolmácsoló művész, - Haza akar menni és nem hiszi el, hogy otthon lecsukják!
alkotás nélkül nincs mit tolmácsolnia.
Képzeljük el a vezénylő karmestert zene­
darab nélkül. Bénán lógna kezében a pál­ A vasa ló é s a k íg y ó
ca.
A nagy Toscaninit például igen nagy­ K a já n T ib or r a jz a
ra becsülöm, s mikrolemeztáram büszke­
ségei azok a Beethoven-lemezek, amelye­
ket az olasz Maestro vezényel. Persze
Beethoven is megtette, amit lehetett.
Amikor a napokban lejátszottak otthon a
hetedik szimfóniát, elragadtatva kiáltot­
tam fel:
- Mit tudott kihozni ez a Beethoven
Toscaniniból!
*

Emberi párbeszéd:
- Mi bajod van? Rosszul nézel ki.
- Azt hiszem, beteg vagyok.
- Miért nem mész orvoshoz?
- Ráérek akkor is, ha már késő.
f. L

N a g y k u tya • • • V a s v á r i A n n a r a jz a
Hátha vafakiem Ióntén...
Mottó: Nincsenek régi viccek,
csak öreg emberek vannak. Egy
újszülöttnek minden vicc új.

Egy szomorú színdarabnál két asszony

ül egymás mellett a színházban.
- Micsoda rémes családi tragédia! —
mondja az fegyik zokogva.
- Kölcsönadjam a zsebkendőmet? —
kérdi a másik szipogva.
- Nem kell, édesem, a következő fel­
vonás még belefér az enyémbe.
*
A biró így szól a vádlotthoz:
- Mégis csak nagy vakmerőség k el­
lett hozzá, hogy világos nappal meré­
szelte elkövetni a rablást!. . .
Mire a vádlott:
- Tetszik tudni, bíró úr, este nem
- Ügy látszik azt várja, hogy előre köszönjünk neki ■.. enged el a feleségem hazulról. 7
 H á z fa l e lső o s z tá ly o s o k n a k
K aján T ib or r a jz a S z e g ő G izi r a jz a

<B

o£c4oß& C

— Rémes, hogyan veszik ki a pénzt az em ber zsebéből!

Eddig 200 forintot spóroltam havonta azzal, hogy nem iszom,
ezentúl csak ióo-at fogok sp ó ro ln i. . : -
M e te o r o ló g ia
V árn ai G yörgy r a jz a
- írja kérem , holnapra m eleg idő várható!
F e le s le g e s a b e s z é d
T a k á c s Z oltán rajza
O sztályonfelüli kiszolgálás
/ J E D E L 0 M A- Ü A - Z S 4 - A /
’ házban futótűzként terjed t el a hir,
hogy a rendőrség figyeli a házat. A h ir p e r­
sze csak a regékben já r szárnyon, ebben az
esetben, Kulhanek néni, a v id , azaz a ház­
m ester első helyettese segített, hogy a m ár
em lített h ir megdöntsön m inden eddigi gyor­
sasági rekordot. K ulhanek néni, ugyanis ép­
pen a kapu alatt sopánkodott azon, hogy
m icsoda piszkos népek vannak, am ikor észre­
vette, hogy egy rendőr, először a névtáblán
keresgél, m ajd az em eleteket kémleli. A vér­
nyomása azonnal negyvennel em elkedett és
m int annak idején a lovasfutár a véres kardot,
olyan lázas izgalommal cipelte körbe a fo­
lyosókon a szemétgyűjtő edényt, hogy a sze­
metelés közben m indenkivel tudatosítsa:
- Jaj, drága nagysasszony! M iilyen idők.
Itt van a rendőrség. Nem lehet nyugalma a
becsületes népeknek . . .
’ Vagy:
- Na végre, elvtársnő! Itt van a ren d ő rség !
Reszkethetnek azok a bitang reakciósok . . .
- mondta, aszerint, hogy kinek mi jár, m ert
ebben a házban sem egyform a emberek lak ­
tak.
Az izgalm at csak fokozta az, hogy a Kul­
hanek néni által felfedezett rendőr a házzal
szembeni gyalogjárdán sétálgatott és óvato­
san figyelte a házat.
A hírre persze a lakók vérnyom ása is egy­
re em elkedett és rövidesen m eghaladta a sok­
évi átlagot. A ház negyven lakója közül az
alábbiak estek kétségbe:
I. em elet 2.
A névtábla szerint Kovács Pál lakása. Ré­
mes izgalom. Lótás-futás . . . Sírás-rívás . . .
Balról fogak csikorgatása. i - Ezt nekem m ondtad? N e k e m ? . . . Tel...
Kovácsné a kezét tördeli:
- M ondtam neked. Pali, hogy baj lesz eb­
ből. M a is hazahoztál egy lépegető exkavá­
tort.
- M ondtad a fenét.. A zt mondtad, hogy
ennyi pénzből nem tu aik kijönni. De ne si­
ránkozz, hanem gyorsan dugd el valahová
azt a betonkeverőt. És lesd, hogy m áskor ho­
zok valamit.
- Azt én nem m ondtam , de azonnal el
kell a d n i. . .
I. e m e le t 6.
Dénesfi Ödön lakása. Szörnyű riadalom . A
család összevissza szaladgál, m inek következ­
tében a sötét hallban több közlekedési bal­
eset történik. A hálóból az ú r hangja:
- M aris! Ha bejönnek ne szólítson engem
nagyságos úrnak. M egértette?
- Értettem , nagyságos úr!
- Elvira! Váltsa át kérem középhullámra
a rádiót és ne felejtse, hogy októberben el­
lenforradalom volt. É rti? E l l e n . . .
- M am a, kérem , r?g y e le Ödön díszma­
gyaros képét és maga m aradjon a konyhá­
ban, ha bejönnek nehogy elkotyogja m a­
gát...
- Elvira, kérem . Ha bejönnek legyen szi­
ves és tegezzen, m ert így olyan p o lg á ri. . .
izé ez. É rti kérem ?
- Biztos azért jönnek, m ert a m últkor is
a Pipacsban azokat a vicceket mesélte. Vagy
talán. . .
- Fogja be a száját!
- Fogd be te! Te . . .
- Segítség! Rendőr! . . .
II. em elet 8.
ö zv . Ficelka Jenőné lakása. Homály és
dohszag. Csend és áhitat.
- H ála neked Szűzanyám, hogy meghall­
gattad könyörgésem et. A lig egy hete jelen­
tettem fel ezt a disznó Pozsgait, hogy nem
tak arítja az előszobát és azt mondta nekem,
hogy szipirtyó, és m áris itt van a rendőrség.
Végre k irú g ják innen az átkozottakat és k i­
süt az igazság napja. Ámen.
Ugyanitt a m ásik szobában. Vidámság és
hangulat. D erű és mosoly.
- Látod, Panna! Ki vagyok én? Csak egy
szavam ba került. Van egy jó haverom, ak i­
nek az öccse a rendőrségnél sofőr. Szóltam
neki, hogy csináljanak valam it az öregasz-
szonnyal. És máris itt vannak. H allod? M ost
persze imádkozik. Hiába.
— És akkor, szívem, azt a kis szobát k i­
adjuk. K apunk érte legalább 400 fo rin to t. . .
Kiss Béláék lakása. Zaj és őrület. A földön
törött edénydarabok. Üvöltés. Téboly. A p la­
fonon ételm aradékok.
- Idefigyelj, Edit! Én téged nem verlek
többet. H allottad m it m ondott Kulhanek néni?
Ha nem eszed meg ezt a spenótot oda adlak
a ren d ő r bácsinak . . .
III. em elet 5.
Szintén izgalom. Lázas találgatás
valam i esemény.
- Biztos azt a részeges Schrantzot viszik
a földszintről. Ideje már. Az este is úgy
m egverte a feleségét.
- Én azt hiszem, hogy inkább Ligeti M i­
cikét a II. emelet 4-ből. Na hallod, minden
héten új férfi és minden héten új ruha . . .
- Ne beszélj így Jutka előtt. M iért k ap ta ezt a nevet az utca?
- Egy hús? éves lány nem baj, ha m eglát­ Nem hallja, hogy m inden ablakból ordít a rádió?
ja, hogy mi a sorsa az ilyeneknek.
- Ne találgassatok, anyu. A rendőr engem
A le g o lc s ó b b sz á llo d a
visz - szólalt meg Jutka, aki eddig lázas Kasso rajza
sietséggel öltözködött.
- Jesszusom l M it beszélsz? Még viccnek
is rossz!
- Viccnek lehet, hogy rossz, de valóság­
ban nem. Nézzétek, ott sétál! M olnár Feri­
nek hívják és ma engem visz moziba.
C sóklom !
K ulhanek néni látta őket, am int egymásba
karolva elm entek, dehát mégegyszer nem
m ehetett szemetet gyűjteni, így hát az igazság
m ásnapig nem derült k i . . . De nem is baj,
m ert igy sokan m egfogadták, hogy a jövő­
ben tartózkodnak az olyan cselekményektől,
m elyek m iatt a rendőrséggel gyűlhet meg az
em ber baja.
A ztán m egtudták a történteket, lecsillapod­
tak a kedélyek és a ház lakóinak élete vissza­
zökkent a régi kerékvágásba.
ő s z F eren c
Szakszervezeti beutaltak számára

*

Szófiában, a re p ü lő tá rsa sá g iro d á ja
e lő tt álld o g áltam b őröndjeim m el. Egy
m o k á n y fia ta le m b e r h a d a rt v a la m it
b o lg áru l, s cso m ag jaim ra m u ta tv a ,
k érd ő te k in te tte l n éz ett rám . H a tá ­
ro zo tt n em et in te tte m , m e rt ta x iv a l
ó h a jto tta m dicsőségesen a szálloda
elé vonulni. A m o k án y g y ere k e rre
m e g ra g a d ta k o ffe rje im e t és v id á m a n
c s ö rte te tt a szálló irán y áb a. M ég az­
n a p m e g tu d ta m , m i okozta a fé lre ­
é rté st: a b o lg áro k n em et in te n e k , hn
ig e n t a k a rn a k m o n d a n i és ig e n t bó­
lin ta n a k a n e m h ely ett. E g y szerre
m eg rém ü ltem . M i lesz itt velem ?!
M ég b ó lin tan i sem tu d o k b o lg áru l.
A m okány fiú n a k , ném i k o to rá-
szás u tá n , tíz le v a m u n k a d íja t n y ú j­
to tta m át. M o n d o tt v alam i hosszút,
közben n y á ja sa n m osolygott és m ég
az ajtó b ó l is v isszain teg e te tt. „S o k at
a d ta m ” — g ondoltam m a g am b a n
n y u g ta la n u l és m ag y aru l. P e d ig nem
a d ta m sokat, c sak a k k o r m é g nem
tu d ta m b e le k a lk u lá ln i a b o lg á r szí­
v élyességet a b o rra v a ló összegébe.
K ülönös e m b erek ezek a bolgárok.
E lk ísérn ek , h a eltév ed tem , r á m n e ­
v e tn e k m in d en ok nélkül, cip eln ek
ide-oda, m ég a já n d é k o k a t is ad n ak .
E le in te tö p re n g te m ra jta , hogy
m iért. A ztán rá jö tte m , hogy sem m i­
ért. C sak úgy. N ehéz volt m egszokni.
A te n g e r té n y leg nagyon n agy. És
re n d k ív ü l sós. A z első fü rd é se m al­
k alm á v a l m ég h u llá m z o tt is h a ta l­
m asan, úgyhogy n ag y o k at itta m a
sós vízből. M o n d tam is a z tá n n e h e z ­
telv e egy b o lg á r k o llég ám n ak : „T ud­
h a tn á k , hogy g yom orbeteg vagyok.
N incs m a g u k n a k egy d ié tá s te n g e­
rü k ? ”
L á tta m a v ilá g h írű rila i k o lo sto rt,
am ely a X III. század b an é p ü lt. Ú t­
közben csu p a épülő és ú j h á z a k a t
lá tta m , alig a k a d t egy-egy ré g i viskó.
Ez fellelk e síte tt. V iszont h a t ó rá t
u ta z tu n k , hogy lá ssu n k egy ré g i h á ­
zat. Ez m e g n y u g tato tt. A zé rt szükség
v a n ö reg ek re is.
A délszaki k lím a, a te n g er, a ta rk a
n em zetközi közönség az első n ap
k issé sz o k atlan u l h a to tt rám . E ste
felfedeztem egy b ájo s k is c u k rá sz­
d át, elh atá ro z ta m , hogy m á sn a p ott
fogok reggelizni. A m ikor re g g e l át-
. . s é tá lta m a cu k rá szd á b a, g y an ú s
10 ü resség fogadott. Egy kiszolgálónő
Szabadtéri szín p ad on
Jelentsük be hangszórón, hogy vége az előadásnak!..
u d v a ria s m osollyal felv ilág o síto tt:
„S ajnos, m a nem szo lg álu n k ki. R e ­
vízió v a n .” V alóban, m eg is p illa n ­
to tta m az egyik a s z ta ln á l h áro m szi­
gorú em b ert, tö m é n te le n pap iro s fö lé
h ajo lv a. M in d já rt o tth o n o sab b an
ére z te m m agam .
A te n g e rp a rto n g o m b am ó d ra nő ­
n e k k i a h atalm as, m o d e rn h otelek.
A zt viszo n t n eh ezen szo k tam m e g
hogy a h o telek b en n in c s é tte re m és
h a e sik az eső, n em le h e t v acso ráz­
ni, m e rt h a el is ju t az em b er az eső­
b en az étterem ig , o tt a fe d e tt h e ly i­
ség re n d sz e rin t zsú fo lt és a te ra s z
fö lö tt n in cs ponyva.
M egfogadtam , h ogy jövőre ism ét
V á rn á b a m egyek. T isz te le tte lje s k é ­
ré se m : h a a d iétás te n g e rt ad d ig ra
n e m is le h e t m egoldani, leg aláb b le ­
g y en po n y v a a te ra sz o k fölött.
A n y elv i n eh ézség ek nem o k o ztak
gondot, m e rt egy szót sem tu d o k b o l­
g áru l, s így igénybe v eh e tte m izm os
színészi teh etség em et. E gyszer V á r­
n á b a n (a városban) fü rd ő k ö p e n y t és
szalm ak alap o t a k a r ta m venni. E zt
eg y sze rű e n így k ö zö ltem a szo lg álat-
kész eláru sító hölggyel: előbb n é ­
h á n y úszó m o zd u lato t te tte m , m a jd
d id e re g n i kezdtem , ez u tá n m e g já t­
sz o tta m azt az e m b e rt, ak i n a p sz ú ­
rá s k ö v etk eztéb en e lá ju l. Egy gesz­
tu ss a l jeleztem , hogy m indez m á r a
m ú lté, m a jd fe lö ltv e k épzeletbeli
fü rd ő k ö p e n y em e t és feje m re té v e
k ép zeletb eli sz alm ak alap o m at, v id á ­
m a n és g o n d ta lan u l sé tá lg a tn i k e z d ­
tem . A lak ításo m ú gylátszik, n em
S ztir-S zab ó J ó z s e f rajza
■am---- = -
v o lt eléggé re a lis ta , m e rt az elad ó n ő
k issé szorongva n éz ett rám . E zu tán
m e g k érd ez tem tőle, tu d -e n é m e tü l
vagy fra n c iá u l, m ire n y á ja s a n ig e n t
bólin to tt, a m i a z t je len ti, n e m tu d .
V égül ő k é rd e z te m eg tő lem b o lg á­
ru l (ezt m e g értettem ), hogy o laszul
beszélek-e. „Si, si, u n p o c a . . . ”
m o n d tam boldogan, m ire elszom o­
ro d v a k özölte b o lg áru l, hog y sajnos,
ő olaszul se m tu d . (Z á ró jelb e n m eg­
n y u g tato m az olvasót, hogy a végén
elő k erü lt egy n é m e tü l beszélő e la d ó
és m e g k ap tam , a m it kértem .)
M ielőtt B u lg á riá b a u ta z ta m , tö b b
ism erősöm m el ta n ác sk o zta m , a k ik
ta v aly vagy ta v a ly e lő tt a b o lg á r te n ­
g erp a rto n ü d ü lte k . M ind e m líté s t
te tte k egy „N eszeb er” n ev ű h ely ség ­
ről, m o n d v án , hogy érdekes, rég i v á ­
ro sk a v a n o tta n egy fö ld n y elv v ég é­
ben, de c s a k eg y etlen eg y m o d e rn ho­
te l ép ü lt a te n g e r p a rtjá n . E zúton
közlöm in fo rm áto raim m a l, hogy v o l­
ta m N eszeb erb en : nem egy m o d e rn
h otel v a n o tt, h an e m száz és az
egész k o lo sszális fü rd ő h e ly az idén,
nyolc h ó n ap a la tt ép ü lt. P e rsz e a
százas szám p o n to sság áé rt n em v á l­
lalok felelősséget, m e rt egy h e te e l­
jö tte m o n n an , le h et, hogy a z ó ta száz­
húsz van.
H a v a la k i m egkérdezi, jó l érez-
tem -e m a g am B u lg áriáb an , h a tá ro ­
zo ttan ig e n t in te k . A m i m a g y a ru l
an n y it je le n t, hogy jó l ére z te m m a­
gam.
G ád o r B éla
/
 F o rd íto tt rajz ? Im á d k o zá s n y e r e sé g r é sz e se d é sé r t
S z e g ő G izi rajza
S z ű r-S z ab ó Jó z se f r a jz a
1 M

Egy kis napsütést!

Egy kis esőt!

A szomszédunkba új lakók költöztek. Legalább ezerszer belerúgtak, tízezerszer

Nem! Kovácsék azért táncolnak a meny-
nyezeten, mert az alsó lakó mindig fel­
dörömböl __
A családfővel már érkezésük első napján
megismerkedtem, mert becsöngetett hoz­
zám, bemutatkozott és egy harapófogót
kért kölcsön. Amikor visszahozta, meg­
kérdezte tőlem: emlékszem-e nevére.
Nem emlékeztem, erre közölte velem,
hogy ő azonos azzal a kecseszkecsken,
magyarul „fogd, ahol éred" birkózóval,
aki a harmincas évek elején új csillag
volt a püfölés és dögönyözés terén.
Látva, hogy érdeklődéssel hallgatom,
részleteket is elmondott küzdelmes sport­
múltjából. Megtudtam, hogy tízéves sport-
pályafutása alatt folyton ütötték, verték.
fojtogatták, számtalanszor kicsavarták ke-
zét-lábát és kiütötték ötszáz fogát. Ezt
úgy kellett érteni, hogy a veleszületett 3 2
foga után tizenöt műfogsorát is kiverték.
Az ember - aki tíz évig abból élt,
hogy ütötték - ezután behívta hozzám a
kisfiát.
- Ez a fiam^y— mutatta be a tízéves
srácot.
Hát ilyen hasonlatosságot még nem lát­
tam. Jenő szakasztott mása volt a szabad­
stílusú birkózónak. Teljesen az apjára
ü tö tt. . .
Még ő is . . . (—síi)

P rím a áru
T o n e z T ib o r r a j z a

v e r s e f c
H a jn a li é b r e s z tő
A sűrű lo m b o k közt v a n egy kis ország,
hol békességben sok m a d á r lakik,
H ajnalban hallom m in d ig fütyűrészni
a kis országnak víg polgárait.
S z é p az é l e t
Nem túlvilágon, földön szép az élet,
virágos b o kro k d íszítik a tért.
A pap papolhat, én el n e m cserélek
egy m a rék m á t egy m ázsa holnapért.
M e le g d é l u tá n
Ha volna tenger lim onádém ,
kristá ly vizem és volna m álnám ,
m inden g y e re k e t összeszednék
és hűvös szörppel m egkínálnám .
B a le s e te k - Ezt a gyártmányt kérd, szivem! Tavasszal kaptam Pá­
rizsból, egész nyáron harisnya nélkül jártam és még mindig
Szaladt so k autó, m otor és szekér, semmi baja . . .
a faluban m a volt a hetivásár.
Mire az este a községbe ér,
hány csirke nincs a névsorolvasásnál?
T ü c sö k
Hold asszony víztü kréb e n é z be,
a tópart csupa üde fűszag.
M egzendül a tücskök zen éje,
ez m ár az éjszakai m ű sza k.
Bródy L ászló 11
 K edves vendégnek

kapnom beutalást, ahová pedig Marácz

Tilda is megy. Ezt jól kicsinálta magának
a bitang Laktis Ervin, hogy megszabadul­
jon Jóid Irmától, akit Kresákkal a Gá­
lyára transzportáltatott, hogy ö nyugodtan
éldegélhessen Tilda körül. Na mindegy,
azért én mégis Tildához játszom át ma­
gam, mert cserélek Csakli Ernővel, aki
meg Boglárról az én Mátraházámra sze­
retne kerülni, hogy együtt legyen Gardó
Macával.
Igaz, hogy Maca ki nem állhatja Ernőt
s hallom, titokban máris cserélt M olterer
Ágival, aki Holder Palival szeretne ösz-
szekerülni, de Pali, tudjuk, elvből nem
megy Mátraházára, mert Karecz M árta
is oda van beutalva s ezért Lillafüredet
kérte Kresáktól.
Ezzel szemben Borbély Bea Zebegény
helyett Siófokra vágyik, hogy M árkus
- Te, ezek szószerint vették, hogy érezzék otthonosan m agukat. . . Tesszával maradhasson, mivel M árkus
Béla elkíséri Tesszát, hogy vigyázzon a
húgára, s akkor Beának nem muszáj m a­
gára vigyázni, e célra neki is megfelel
E lm e n te k Béla. Béla tehát cserél Akarattyán Sem-
seivel Siófokra, az úgyis szabadulni sze­
n y a r a ln i. . . retne Poncz Ibolytól. Ez, mondjuk, rend­
V árn ai G y ö r g y rajza ben van.
Hanem Almai Vera megkért, beszéljek
Kresákkal, tegye át a kedvéért Toperczer
Ákost Fonyódra, akkor megürül egy hely
Fűzfőn s oda át lehetne emelni Maczek
Évát Párádról, akinek a helyére a gyo­
morbajos Vili bácsi kerülhetne s így sze­
génynek nem kellene együtt lennie Fo­
nyódon a feleségével. Mondjuk, ez is
megy.
Csakhogy az ember nem akar haragot,
Ernő rájön, hogy kitoltam vele s az utolsó
pillanatban visszaadja Mátraházát s én
- Hogyan lehe­ ott állok védtelenül a fenyvesekben egy
tett szívük víz nél­ Karecz Mártával. No de én előre figyel­
kül hagyni a virá­ meztetem majd Mártát, hogy kérje át ma­
gokat I? ' gát Párádra, erre könnyen rávehetem az­
zal a nesszel, hogy a szép Maczek Éva
úgyis Fűzfőre megy, s akkor Vili bácsi
legalább vele foglalkozik, szerencsés eset­
ben még válás is lehet a vége, m árm int
J ó s z ív ű a ssz o n y k a e s ő s id ő b e n Vili bácsi részéről. Miáltal Vili bácsi fe­
T o n c z T ib or rajza lesége szívesen elcseréli majd velem Fo­
nyódot Mátraházára, hogy közel és még­
is távol legyen az urától.
Ha pedig én már Fonyódon vagyok.
Jóid Irmát könnyen vissza tudom helyez­
tetni Gályáról Boglárra, hogy Lakits Er­
vint mégis megugrasszam Marácz Tilda
mellől, mert Kresák le van nekem köte­
lezve, amiért Semseinél engedtem bevá­
gódni s akkor ő, Kresák is nyugodtan
mehetne Siófokra, m ert Poncz Iboly úgyis
átkéri magát Semsei után Akarattyára s
így őt összehozhatnám Márkus Tesszá­
val, ami az álma. Én pedig kényelmesen
átjárhatnék Fonyódról Boglárra, így- nem
is lenne feltűnő a dolog Tildával, Boglá­
ron. Óvatosságból úgyis az a legokosabb,
ha az ember a szomszéd faluban lakik az­
zal, kivel együtt szeretne nyaralni.
Igen, igen, ezt fogom csinálni, csak
még azt nem tudom, mi legyen Kothencz
Lenkével, aki sajnos, szintén Fonyódra
van beutalva s még azt fogja hinni, hogy
miatta kértem át oda magam?

12 s. z.
 Ez tö r té n t K u b á b a n
Toncz T ib o r ra jz a

A n agy varázslat
G ero Sándor r a jz a

J P rd za i n a p
„Az ég mélykék.
mint lányokon a pruszlik,
a föld forró,
hogy majdnem odaég.
a felhő lenge
homályba foszlik,
s a nap ragyog,
m in t. .

s elakad a gép,
m ert a poéta véletlenül itt
az égre néz, s az ily v é le tle n e k
a költőnek csak a bajt szü lik ,
hisz m ost is, lám, a verse m egreked :
M ert a nap n e m úgy süt, m in t a hold, - Csiribi, csiribá, ebből a dinnyéből egy pillanat alatt tök
és nem csillog, m int ezü st ötforintos, leszl
és nem ragyog, akár a m in ta b o lt,
s nem füstölög, és m ég ke v é sb é kormoz;
és nem tü n d ö k lik , m int v ité z i érem, B ú c s ú a n yári órarendtől
és nem h ízik, m in t szappanbuborék, S c h w o tt L a jo s r a j z a
és nem is ballag, m int a b a k te r Téten,
és nem fu t el, m in t Zalán csudarég;
és nem hasonlít sem m i p itykegom b h o z, HÉTFŐ KEDD SZERDA
sem gyom láló öreghez, se m csibészhez, i-io 9öc/XűLs
1 •SáéfUf*? 'fJ-tcuvoL
sem k é k cseréphez, labdához, toronyhoz, t?ocizcL& --- / / —
sem disznósajthoz, sem prepelicéhez; r <1 --- // ---
- 1! J?oé0eA. CLp+ÜSKctck
és nem csinál úgy, m in t a nagyapák,
V 1 J&/ŐL&Lc> a to ' </t-
sem úgy, m in t aki fa m ögé gugol,
és úgysem , m in t kedves, k is szeneslapát, CSÜTÖRTÖK PéN T E K SZO M BA T
sem úgy, m in t fáradt, sárga darutoll;
ffl tö/CÚuílLtá, Sastu/óvaP
és nem néz ú g y ki, m in t a z estebédem , ^ 1 — *— &é&sera<ue
sem úgy, m in t aki ke m én y re harap. ----" —■ tfoccKÚS
S a költő bevallja, bárha szégyen;
a nap m ost épp olyan, m in t ■ — m in t a nap T-/t I—■ — /r ------

Es elborul a költő arca, d e

vaozzí/u)jc T&lh'tt'o
csak pillanatra, s ism ét szól a gép,
és diadallal e zt kopogja le;

„A nap ragyog,
mint eddig soha mégl"
H e g y i G y ö rg y 13
 (M J U jA js

C sütörtökön délután, ahogy
hazárdjátékoshoz illik, megmu­
tattam Elem érnek lottószelvé­
nyemet. Ebben az időpontban
m ár nyugodtan kérkedhetünk
vele, senki sem tu d ja lemásolni.
Elem ér szem ügyre vette az öt
bűvös számot és összeráncolta
a hom lokát.
- Írógéppel töltötted ki?
- M iért ne? Feltalálták.
- Szerencsétlen em beri Csak
tintával szabad kitölteni. Ben­
ne van az alapszabályokban.
Elsápadtam. Nem olvastam
el figyelmesen a játékszabályo­
kat.
Elem ér szívembe döfte a
kést.
- Ki vagy téve annak, hogy
öt találatod lesz és nem fogják
kifizetni.
Végleg „kiborultam ", ahogy
m ifelénk, az V. kerületben
m ondják. Igaz, nem szokott öt
találatom lenni, de amilyen
szerencsém van, p o n t most lesz.
Uram, ne hagyj el! Védekezni
próbáltam :
H e j, az a c s o m a g o lá s . . .
K I?
Budapest-—Miskolc
(Két sirám) 2
- Alkotmányunk hivatalo­
san elismerte a gépírást. írha­ Július derekatájt, amikor ép­ Megérkezvén Miskolcra, né­
tunk gépen szerződést, végren­ pen úgy esett az eső, mintha zek jobbra is, meg balra is, de
deletet, lírai költeményt vagy dézsából öntötték volna a pesti sehol egy üdülőgondnok, sehol
emberek nyakába, azt mondta egy táncoslábú kultúros, aki el­
szerelmes levelet.. . nekem az üdültetési felelősünk: irányítana bennünket az esőver­
- D e nem lottószelvényt! — „Volna a részedre egy főosz­ te sínek közül, a külön autó­
vágott közbe diadalm asan Ele­ tályvezetőről levetett, zsebhez buszhoz, amit elfelejtettek kiren­
m ér. - Benne van az alapsza­ álló beutalóm Miskolc-Tapolcá­ delni értünk. így aztán a hely­
bályokban I ra. Mit szólsz hozzá?” Rövid beliek útmutatására támaszkod­
hozzászólásom eredményeként va, villamoson mentünk el a
C sütörtök délután m ár nem harmadnapra útra keltem. villanyrendőrig, onnan gyalog­
tudtam új szelvénnyel pótolni Ülős természetű ember va­ szeren egyszer balra, egyszer
a m ulasztást.. K étségekkel gyö­ gyok, így hát az indulás nap­ jobbra, majd ismét balra ka­
törve tértem haza. Borzalm as ján 6 órakor már a Keleti pe­ nyarodva, megérkeztünk a tapol­
álm ok kínoztak. Azt álm od­ ronján vártam a 7 , 0 8 órakor in­ cai buszjárat miskolci végállo­
másához.
tam , hogy ötös találatom volt, duló miskolci gyorsot. Egy Ta­
de nem fizették k i; pereltem , polcát járt ismerősöm ugyanis Tapolca földjére lépve egy
azzal rémítgetett, hogy ha nem vidáman élelmes gyerekhad ro­
m ire a bíróság nekem adott hanta meg az idesodródott kof-
megyek ki idejében helyet fog­
igazat és arra itelte a Lottótár­ lalni, állhatok Miskolcig. ferosok utazásgyötörte derékha­
saságot, hogy a 3,30-at fizesse dát. „Melyik üdülőbe tetszett
vissza. jönni?” jelszóval kiragadták fá­
R eggel összes lottózó b ará­ radt kezeinkből a ripityává ázott
taim at felhívtam. Egyetlen bőröndöket és némi térítés el­
lenében nemcsak azt mutatták
akadt, aki írógéppel szokta a meg az üdiilős kedvű néniknek,
szelvényt kitölteni, m indig el­ meg bácsiknak, hogy hova let­
fogadták, de sohasem nyert tek beutalva, hanem még a
egy vasat se. málha cipelésében is derekasan
Felhívtam a sportfogadási segédkeztek.
osztályt. Dodonai választ k ap ­ Hiába nol Ezek a mai gyere­
Mikor vonatunk úgy hét óra kek már azt is tudják, mikor
tam : általában tintával k ell ki­ van turnusváltás Tapolcán.
tölteni. felé befarolt a várócsarnok alá, B ern áth E de
szomorúan állapítottam meg,
Nehéz órák következtek. Pén­ hogy már százával állnak a vá­
teken tíz óra egy p erck o r m ár gány két oldalán a helyfogla­
hívtam a 142-470-t. M ég nincs lásra váró koránkelők. Azért C ím zett:
eredm ény. Ez is csak nálunk hát minden energiámat összpon­ a Fővárosi Villamosvasút
tosítva, felkészültem a rohamra.
fordul elő! Végre tizenegy ó ra­ M i, a M óricz Z sig m o n d k ö rtér
Azonban hiába volt minden elő­ k ö r n y é k é n e k la k ó i, é v e k ó ta
k o r közölték a nyerő szám okat. sé relm e zzü k a 6-os v illa m o so k
Nem hagyott el a szerencse: zetes felkészülés. Bár az elsők d o b h á rty a re m eg tető c sik o r g á ­
egyetlen találatom sem akadt. között sikerült felsodortatni ma­ sát»
gam a kezem ügyébe eső első A v illa m o so k a S iro k y u tc á n
kocsira, mégis késve érkeztem. v é g ig , a V á li u tc á r a k ik a n y a ­
s. a. rod va, a k ö r té r r e b e fo r d u lv a
Minden valamire való ülő alkal­ fü lsik e títő za jt o k o zn a k .
matosságot elfoglaltak a profi M egígérték , h o g y k en n i f o g ­
honfoglalók. Amint fél lábon já k a sín e k e t.
N em k e n té k . . .
állva később rádöbbentem, ezek M egígérték , h o g y ú jtíp u sú ,
a hely-üzérek nem is utaznak, gu m ib a á g y o z o tt te n g e ly e k k e l
csak helyet foglalnak az ő ké­ k ísé r le te z n e k é s n em le sz c s i­
S á n d o r K á r o ly r a jz a k orgás.
sőn jövő megbízottjaik részére. N em sz ű n t m e g a zaj.
Azt viszont, hogy ezek a hon­ M ilyen m e n n y e i m u z sik a a
csik o r g á sh o z k é p e st az e lt il­
foglalók mikor és hol szabadít­ tott au tód u d a!
ják rá magukat a beálló szerel­ Jó le n n e , h a a F ő v á ro si V il­
vényre, csak a jóisten és eset­ la m o sv a sú tn á l g o n d o sa b b a n t a ­
n u lm á n y o zn á k a cse n d r e n d e le -
leg az álíomásfőnökség tudná tet!
megmondani. A k ö r té r kö rn yékén ek la k ó i

E g y k u k a c o s tá rsb érlő
N é h á n y h é tte l e z e lő tt a K r is z ­
tin a k ö r ú t 49., JL> e m e le t 5. sz.
la k á s h á r b m tá r s b é r lő je m e g ­
ír ta s z e rk e s z tő s é g ü n k n e k , h o g y
a n e g y e d ik tá rs b é rlő , N e m e s
F e r e n c k u k a c te n y é s z té s s e l f o g ­
la lk o z ik a la k á s b a n . M e g írtá k
to v á b b á , a k u k a c - h iz la ld a b ű z e
m ia tt a z e g y ü ttla k á s t e lje s e n
le h e te tle n n é v á lt.
E z t a le v e le t k iv iz s g á lá s r a e l­
k ü ld tü k a z I. k e r ü le ti T a n á c s
VB e g é s z sé g ü g y i o s z tá ly á r a ,
a h o n n a n a u g u s z tu s 14-i k e lte ­
z é s se l a k ö v e tk e z ő v á la s z t k a p ­
tu k :
„ A L u d a s M a ty ih o z b e a d o tt
p a n a s z á v a l k a p c s o la tb a n é r t e ­
síte m , h o g y N e m e s F e r e n c k u ­
- Disznóság! Ilyen kicsi p ap írt adnak egy brilliáns karkö- k a c te n y é s z té s é t Í959. m á r c iu s
31-én m e g tilto ttu k , s m ív e l a
j tő h ö z! r e n d e lk e z é s t n e m ta r t o tt a b e ,
200 f o r in t p é n z b ír s á g g a l s ú j ­
to ttu k . N e k e m , m in t az e g é s z ­
sé g ü g y i o s z tá ly v e z e tő jé n e k
jo g s z a b á ly h iá n y á b a n n e m áU
m ó d o m b a n m á s t te n n i, m in t a
je le n le g i p é n z b ír s á g b e h a jtá s a
u tá n ú j r a b ü n te tn i. Ez ü g y b e n
k é r te m a z I . /k e rü le ti R e n d ő r-
k a p itá n y s á g é s a H á z k e z e lé s i
Ig a z g a tó sá g s e g íts é g é t is, d e
ő k u g y a n c s a k jo g s z a b á ly h i á ­
n y á b a n n e m t u d t a k h a th a tó s
s e g íts é g e t n y ú jta n i.
dr. S e r é n y i A la jo s
kér. v e z e tő fő o r v o s ”
(Ü g y g o n d o lju k : m ie lő tt e z a
k u k a c - ü g y te n g e r ik ig y ó v á v á l­
n a , v a la m it te n n i k e lle n e , a k ­
k o r is, h a e g y e l ő r e m é g n i n c s
k u k a c k o r lá to z ó jo g s z a b á ly .)
fl>)

\
 E g y é ttere m b e n
S á n d o r K á r o ly r a j z a

Hiába, úgy látszik, én nem e lle te m az új kenyérből . . .

Miért?
Mert mire a kenyeres idejön, a kenyér már régi lesz . .

■A n a p o k b a n fö lta lá lta m C hl m a g asn a k ta lá lta és vissza­

a p e rp e tu u m m obilét, v ag y is ccc 'f 't y V r v o n ta a ren d elést. A h ír h a ­
az örökm ozgót. A gép l é ­ % tá s á ra ú jra em elk e d n i kezd­
nyege az, hogy h a eg y szer te k a W all S tre e te n az
m e g in d ítják , m in d en ü ze m ­ o laj- és k őszénrészvények,
anyag, m in d e n külső se­ tö b b ato m erő m ű ép ítését
gítség n é lk ü l ö rö k k é já r , ú jr a fo ly ta ttá k .
b á rm it h a jt, forgat, fejleszt. R övidesen a lk a lm u n k v o lt könyvelője o d asú g o tt, hogy De k o ra i az öröm ! K ib é­
B eép íth ető erőm űbe, a u tó ­ tárg y aln i a z É rték e síté si n e h ep c iá sk o d jam , m e rt h a re lte m egy ü res ü zleth e ly i­
ba, repülőgépbe, m ozdony­ Tanács eln ö k év e l, ak in e k a k ere sk ed e lem n em re n ­ séget a Jó z sefv áro sb a n , sa­
ba, m osógépbe, hajó b a, stb . k ere sk ed e lm i k érd é sek b e n deli m eg a m a sin á t, az ip a r já t k is m ű h e ly em b en fogon
E lk é sz íte tte m a m in ta ­ döntő sz a v a van. N agy n em g y á rth a tja . A z elnök g y á rta n i a p e rp e tu u m m o­
d ara b o t, a m űszaki p ró b a csaló d áso m ra az eln ö k k i­ végül 'fe lsz ó líto tt m in k et, b ilé t és az egyes d a ra b o ­
n ag y szerű en sik erü lt, a T a ­ je le n te tte , h o g y a k é p m u ta ­ hogy 1000 d a r a b ra készít­ k a t m ag am á ru lo m m a jd a
lá lm á n y i H iv a ta l elfo g ad ­ tás n em k en y e re, m eg­ sü n k k a lk u lác ió t. B alato n k ö rn y ék én . M el­
ta. Ezzel b iz to síto ttam az m ondja n y ílta n , hogy n em le tte totó- és lottó szelv é­
em b eriség jö vőjét, n in c s lá t sok f a n tá z iá t a ta lá l­ E l is k é s z íte ttü k , m ivel
n y ek á ru sítá sá v a l is k ív á ­
hely e p á n ik n a k szén- és m ányban. N em v o n ja k é t­ azonban ily e n csekély szám ú nok foglalkozni, m e rt n e­
o la jk é s z le tü n k közeli k ifo ­ m eg ren d elés e seté b en egy
ségbe a k é s z ü lé k jó ság át, k em is m eg k e ll ó ln e m v a ­
g y ása m ia tt, n em v esszü k ügyes k is g é p n e k ta rtja , a készü lék ö n k ö ltség i á r a 6 lam iből.
m a g u n k ra a következő n e m ­ közönség a z o n b a n nagyon fo rin t 40 fillé r len n e, a k e­
ze d ék e k á tk á t. N incs sz ü k ­ m aradi, k o n z e rv a tív , id e­ resk e d ele m ez t tú lság o san F e le k i László
ség d rá g a és b o n y olult a to m ­ genkedik a z ú jításo k tó l.
m ű v e k re sem , nem k ell le - K ülönösen — m eg m o n d ja
szálln i a F öld m élyébe h ő ­ őszintén — h a az á r u te t­ R ö n tg e n k é p a R o b o t-e m b er rő l
e n e rg iá é rt, a te n g e r m é ­ szetőssége is k ív á n n i v a ló t v K -íján T ib o r r a j z a
ly é re n eh éz v ízért, s n e m hagy m a g a u tá n . A m ik o r
sz o ru lu n k n a p e n e rg iá ra sem . azt v e te tte m közbe, hogy
M in d en sz ak e m b er m e g á lla ­ ta lán tú ls á g o sa n sö té te n
p íto tta , hogy az em b e risé g lá tja a h e ly z e te t, fö lén y e­
tö rté n e lm é b e n ilyen ó riá si sen m e g v e re g e tte a v á lla -
jelen tő ség ű ta lá lm á n y m é g m at.
n e m volt. M egvallom , jó l — M e g é rte m az ön b izal­
es e tt az elism erés. H a az m át — m o n d ta m osolyog­
em b er dolgozik, le g a lá b b v a — m in d e n ú jító ilyen. A
v eg y ék észre. A ki nem d o l­ piacot a z o n b a n é n ism e­
gozik, a z t n e is dicsérjék . rem . H ogy c s a k egy p é ld á t
Ü gy lá tsz o tt, hogy a so­ em lítsek, e lk é sz ü lte k egy ú j­
ro z a tg y á rtá s is h a m a ro sa n ren d szerű té sz ta m e té lő és
m e g in d u lt. A D iadal K T S Z nudlizó, eg y ab lak fén y e sítő
h a jla n d ó n a k m u ta tk o z o tt a és egy v íz h a b o sító csap b e­
g y á rtá sra , b á r fe le m líte tté k té t m in ta p é ld á n y a i, eg y ik et
a k o operációs n ehézségeket, sem le h e t az o n b an g y ár­
am ely ek külö n ö sen a B a k e ­ tani, m e rt n in c s érd ek lő d és
lit F ő igazgatóság ré sz é rő l irán tu k .
fen y eg etn ek , ezek az o n b a n M e g em lítettem , hogy ta ­
áth id a lh a tó k . A z a n y a g - lálm án y o m ö rö k id ő k re
ig én y léssel egy k icsit elk é s­ m egoldja a z e n e rg ia k é rd é ­
tü n k , d e ez a k érd é s sem sét. Az e ln ö k u d v a ria s a n azt
m eg o ld h atatlan . A sz e r­ válaszolta, h o g y ö rö k id ő k ­
szám gépek rövid idő a la tt ről le h e tn e beszélni, d e e b ­
elk észíth ető k , a leg fo n to sab b ben a te rv é v b e n m á r b ajo ­
azo n b an azt tisztázni, h o g y san. I n k á b b gondolkozzam
a k ere sk ed e lem m e n n y it ügyes p ro p a g a n d a -ö tle te k e n ,
h a jla n d ó á tv e n n i a gépből, plak áto n , v erse n , dalon,
m e rt e n é lk ü l nem le h e t re jtv é n y e n stb . M egm érge­
k alk u láln i. sedtem , d e a K TSZ fő­
 S z ű r-S z ab ó Jó z se f r a jz a

- Képzelem, mennyire örül a négytalálatos lottószelvényének. Szabó néni!

- Örülök bizony, most legalább meglátogatnak a gyerekeim!

— B a rá tila g m egkérem , egyénisége v o lt s n em is

hogy a jövőben ta rtó zk o d ­
jé k az efféle kifejezésektől!'
— M ifélék tő l?
— A m it B lekk V incével
k ap c so la tb a n használt.
— M ég m indig nem tu ­
dom, m ire gondol. N em is­
m é te ln é m eg?
— N em . É n B lekk V in ­
céről ily e sm it m ég idézőjel­
ben se m m ondok. B lekk
V ince a leg n ag y o b b ak kö­
zü l való.
— Ez igaz. D e ezt én
n e m is tag ad tam .
— N em ta g a d ta , de az t a
kifejezést, a m it h aszn á lt
vele k ap c so la tb an , m égis
v issza k e ll u tasítan o m .
— M ely ik kifejezést?
— N em ism étlem meg.
H ogy is képzeli? D e gon­
dolkozzék csak, m it is m on­
d o tt ró la. M it csin ált B lekk
V ince a lk o tá s közben . .. ?
— A ha! A zt m ondtam ,
hogy a fü le tö v ét v a k a rta .
— Igen. Ezt m ondta. És
igy n em le h e t beszélni
B lek k V incéről.
— K é re m én sokszor lá t­
ta m ő t alk o tás közben.
M indig ■vakarta a fü le tö ­
vét.
— D e n e m ez vo lt a je l­
lem ző rá.
i t ruf le h e te tt v o ln a a m ásé, m ég
a legnehezebb időkben sem .
És a k k o r m ag a e rre az em ­
b e rre azt m o n d ja, hogy a l­
— P ersze hogy nem . C sak be, am ely a táv o li jö vőt k o tá s közben a fü . . . —
m eg em lítettem . N incs a b ­ fü rk é szte szü n telen , to v á b b á pardon.
b an sem m i, hogy v alak i a a keze, am elly el m ű v eit a l­ — Igenis v a k a rta !
fü le tö v ét v a k a rja . k o tta, to v á b b á a já rá sa , . — Soha!
— Á lta láb a n . De h a B lekk am ely n em t ű r t e llen tm o n ­ — É n lá tta m , a m in t v a ­
V ince n e v é t hallom , a k k o r d ást, s á lta lá b a n egész k a rja !
nekem a szem e ju t eszem ­ egyénisége, am ely az ő — Én lá tta m , a m in t n e m
v a k a rja ! És n em tű rö m ,
hogy B lekk V incét, a k i a
C sizm a az aszta lo n nagyok között is a leg n a­
gyobb, a sá rb a rán tsa !
G e rő S á n d o r r a j z a
— A fü ltő v a k a rá s n em
sár! M aga m ég sohasem v a ­
k a rta ?
— Soha. C sak a disznó
v akarózik. És B lek k V ince
e m b e r volt, m éghozzá a leg-
em b ereb b az e m b e ri em be­
re k között. A lé le k fe le jt­
h e te tle n m érnöke!
— R endben v an . De m ost
m á r m o n d ja m eg végre,
hogy m ily en h a tá s t te tt m a­
g á ra a ta v a ly m e g jelen t
utolsó reg én y e . . .
— E lőbb is m e rje el, hogy
ő sohasem v a k . . . S zóval
elism eri?
— El. T e h á t? M it szól az
utolsó regényéhez?
- Miért vannak itt ezek a sportszerek? — Még n em olvastam .
- Mert ezeket a könyvalapból vettük! t. L

L u d a s M a ty i s z a tir ik u s h e tila p
F ő s z e rk e s z tő : T a b i L á sz ló . — S z e r k e s z tő : F ö ld e s G y ö rg y . — M ű v é sz e ti s z e r k e s z tő : T o n c z T ib o r.
K ia d ja a H ír la p k ia d ó V á lla la t. — F e le lő s k ia d ó : C s o llá n y F e r e n c . — S z e rk e s z tő s é g : B u d a p e s t, V III., G y u la i P á l u tc a 14. — T e l.:
335—718. — K ia d ó h iv a ta l: V III., B la h a L u jz a t é r 3. T e l.: 343—100, 142—220. — 59.6872 — K o s s u th N y o m d a , B u d a p e s t, V ., A lk o tm á n y
u tc a 3. — F e le lő s v e z e tő : L e n g y e l L a jo s ig a z g a tó . — T e rje s z ti a P o s ta K ö z p o n ti H ír la p I ro d a 180—850.
 — Igazgató kartárs! Képzelje! Három tonna csokoládét loptak a raktárunkból!
— Honnan veszi ezt?
— Most olvastam az újságban.

IkÉka».

IV Iik ö zb en az egyik a k tá t o lv a sg at­
ta, sz ó ra k o zo ttan v é g ig sim íto tta a
b al fü lé t. G yengéd u jja i eg y sze rre
csak m e g á llta k , a középső u jjá v a l
egy h a js z á lra ta p in to tt. J á ts z a n i kez­
d e tt v ele, jo b b ra -b a lra h a jto g a tta ,
m a jd e lh a tá ro z ta , hogy kih ú zza. Szé­
p e n m e g szo rítja, h irte le n k irá n tja ,
a z tá n to v a fú jja , m in t a k it m á r nem
é rd e k e l a z egész. N em a cél a fon­
tos, h a n e m a küzdelem .
T u d ta , hog y a legfo n to sab b a jó
fogás, az fé l siker. A h ü v e ly k - és
a m u ta tó u jjá v a l ö sszeszorította a h a j­
szálat, r á n to tt egyet, a h a jsz á l azon­
b a n a h e ly é n m a ra d t, k icsú szo tt a k ét
u jja közül.
A k u d a rc n em k e d v e tle n íte tte el,
le g y in te tt, d e n em sápítozott. V ilágo­
san lá tta a b a jt: e lh a m a rk o d ta a
m o zd u lato t. L ebecsülte a n eh ézség e­
ket. T u la jd o n k é p p e n az le n n e a leg­
okosabb, h a v á rn a a dologgal és o tt­
hon fo g n a hozzá a felad ath o z, so k k al
2 jö tt, a v á lla la t első e m b e ré t v alam i
K EM ÉN Y M EC C S ELŐTT
kedvezőbb k ö rü lm é n y ek között, jobb
lá tá s i viszonyok m e lle tt, s ta lá n egy
csipesz is a k a d n a v alah o l. Ezt a gy á­
v a te rv e t azo n b an e lv e te tte . Ü gy nem
o ld ju k m eg a k érd é sek e t, hogy el­
odázzuk a m egoldást. K ü lö n b en is
eg y re in k á b b m eg erő sö d ö tt b en n e az
a m eggyőződés, hogy e ttő l a h ajszá l­
tó l so k m in d e n függ. H a sik e rü l k i­
h ú zn ia, egy se re g jó dolog tö rté n ik
vele. N em k a p itu lá lo k , h a tá ro z ta el.
Ú jra /n e g ra g a d ta a h ajszá lat, de
m o st áfem sik e rü lt k irá n ta n ia , pedig
a m o zd u lat olyan h ev e s volt, hogy a
b al k a r ja m a jd n e m k irá n d u lt. Ú jra
n ek im en t, s m o st m á r az arcizm aiv al
is se g íte tt, eré ly es f in to rra l k ísé rte a
heves, szin te d ü h ö s m o zdulatot, de
m ost sem s ik e rü lt a roham . T ú lb e­
csü lte m v o ln a e rő im e t? — kérd ezte
m a g áb a n m egdöbbenve. — Ö reged­
n é k m á r?
Egy ú ja b b sik é rte le n k ísé rle t u tá n
h irte le n v a k ító fé n n y e l rag y o g o tt fel
b en n e az ú j ta k tik a : k é t köröm m el
k ell összecsípni a h a jsz á la t, úgy nem
m en ek ü lh e t. H ó -ru k k ! Az erélyes
m o z d u lato t fá jd a lm a s felszisszenés
k övette, b elec síp ett a bőrébe. V érzett
egy k ic sit a füle. A h a jsz á la persze
o ttm a ra d t, v é rtő l iszam osan, m egva­
d u lv a. E l v a n ro n tv a az egész napom ,
k e s e rg e tt az igazgató. V é r és kudarc.
Ú jra a fü léh ez n y ú lt, közben azo n b an
n y ílt az ajtó . T itk á rn ő je lé p e tt be.
— Ig azg ató k a rtá rs , a Som ogyi
k a r tá rs sz eretn e egy p illa n a tra b e­
jönni.
*— M it a k a r? — k é rd e z te az igaz­
g ató a belső fesz ü ltsé g tő l rem egő
hangon.
A titk á rn ő lá tta , hogy rosszkor
V á rn ai G yörgy ra jz a
súlyos gond g y ö trí, ta lá n a m érleg,
ta lá n a bővítés, ta lá n család i bajok.
De fo ly ta tta :
— S zere tn e elk érez k ed n i k é t ó rá ra
fo n to s ügyben.
A z ig a zg a tó t elö n tö tte a m éreg.
F e lu g ro tt a h e ly é rő l és k isie te tt az
előszobába. Som ogyi k a r tá rs sá p ad ­
ta n á llt előtte.
— M it k épzel a k a rtá rs , m i ez, h i­
v a ta l v ag y eszpresszó? I tt csak úgy
el le h e t m en n i, am ik o r az em b er
a k a r? M unka nincs? F egyelem
nin cs? E zt v á r ja tő lü n k a nép?
B e v ág ta az a jtó t.
— R ossz e m b e r . . . — su tto g ta So­
m ogyi k a r tá rs lesú jtv a .
P ed ig n e m v o lt igaza. Az em b eri­
ség szám os n ag y fiá t ak ad ály o zta
m eg h asonló k is ap ró sá g ab b an , hogy
véghezvigyen v a la m i nagy te tte t,
m e g n y erjen egy c s a tá t stb. A világ -
tö rté n e le m n é h a egy h ajszálo n m ú ­
lik.
F elek i L ászló
Dr. Jonas Salk, a gyermekparalízis el­
leni szérum felfedezője rövid látogatáson
Londonban járt. A „Daily Mirror” fel­
teszi a kérdést, hogy vajon a királynő
miért nem üti lovaggá Salkot, miért nem
emeli báróságra, miért nem lesz Jonas
Salkból Sir Jonas Salk? Hiszen angol ne­
mességet kapott m ár nem egy amerikai,
például maga ifjú Douglas Fairbanks
filmszínész is.
Viszont, aki ismeri Salkot, a fiatal tu­
dóst, az emberiség egyik jótevőjét, az
tudja, hogy Salk sok betegséggel foglal­
kozik ugyan, de a címkórsággal nem.
 EISENHOWER BONNBAN
Gerő Sándor ra jz a

„Hogyan tanulmányozzuk embertár­

saink jellem ét?" - olvastam egy előadás
címét az autóbuszon egy közművelődési
plakáton. „Autóbuszon, utazás közbeni"
— válaszolnék, ha valaki nekem tenné
fel ezt a kérdést. Az emberi jellem a
maga leplezetlenségében, vadságában
mutatkozik meg a közlekedési eszközö­
kön. Amikor a leszállásért, a felszállá­
sért, az ülőhelyért folyik a harc, akkor
lehull a máz, s előbújik alóla a termé­
szet.
Az emberi természet a maga vadsá­
gában persze néha eléggé különösen nyil­
vánul meg. Ahogyan a legvadabb álla­
tokat is meg lehet szeliditeni, az emberi
világban is csodát tesz néha a jó szó, az
udvariasság. Titokzatos erők mozdulnak
meg a lélek mélyén. A kimondott szó
jelentősége domborodott ki akkor pél­
dául, amikor egy idősebb, erélyes arcú
férfi kurta „Szabad ("-kiáltással haladt az
ajtó felé, hogy leszálljon. Különben óva­
tosan, vigyázva haladt, alig ért hozzá
valakihez, mégis görbe szemmel néztek
rá, láthatóan faragatlan, érdes modorú
embernek tartották. De az a fiatalember,
aki „Bocsánat, meg tetszik engedni?" fu­
volaszólammal, mosolyogva taposta le
utastársa lábát, s könyököli mások gyom­
rába, csak rokonszenvet, szeretetteljes
mosolyt aratott. Milyen kedves, jómo­
dorú ember, milyen udvarias! - ez volt
leolvasható az arcokról.
Minden tettnél szebben beszél Demos­
thenes.
*
író barátom megkérdezte, hogy mi a
véleményem az új regényéről. így vá­
laszoltam:
- Kár volt ezt a nagyszerű témát
Így elhanyagolni. Milyen nagyszerű afo­
rizmát lehetett volna belőle im il
*
Nem vagyok dohányos és éppen ezért
elfogulatlanul kísérhetem figyelemmel az
M ilyen lesz az esztrád-műsor?
új cigarettafajtákat, amelyeket egy-egy S z ű r -S z a b ó J ó z s e f rajza
ünnepélyes alkalomból hoznak forgalom­
ba. Ilyen például legújabban a „Szegedi
ünnepi játékok" szivarka. Szerintem a
Dohányértékesitőnek még jobban az élet
ütőerén kellene tartania a kezét, s más
eseményeket is meg kellene ünnepelnie
alkalmi cigaretták kibocsátásával. Mint
például:
„Tetőzik a Duna"-szivarka.
„Elfogták a rákospalotai gyilkost"-
szivarka.
„Rózsavölgyi 3 :3 8 .9 -1« javította az 1500
méteres síkfutás magyar csúcsát"-szi-
varka.
Ebből a néhány példából is látható,
hogy a lehetőségek végtelenek.
*
„A beszéd művészete" d m ű szakmun­
kához tisztelettel felajánlom azt a meg­
jegyzést, amelyet egy bőbeszédű ember
tett e tárgyról:
- Cn mindenesetre elkezdek beszélni, ~ Kedves közönség! Én csak annyit mondok, hogy az előadást megkezdjük. . ;
hátha közben akad valami mondanivalóm.
f. L 3
 V id ék i k ik ü ld etésb e n
T o n c z T ib o r rajza
- Remélem, nem zavarok? Korpás vagyok az Eximpextől. : :
A k ik m ár felju to tta k . . .
H eged ű s
(Harminc éven felüliekneic
javallott útmutató)
Megkísérlünk alant kis vezérfonalat
összeállítani, árra vonatkozólag, hogy
mi az, amire nem tanácsos nőknek visz-
szaemlékezniök.
F ilm . Ha a néma filmre terelődik a
szó, tágranyilt szemmel, érdeklődéssel
hallgassuk és az elbeszélőt ezer kérdés­
sel ostromoljuk. Mint például: - Iga­
zán, ne mondja, szóval egyáltalában nem
is beszéltek a szereplők? A hajdani szív­
döglesztő Rudolf Valentino és Ramon No-
varro hirét se hallottuk. Elizabeth Berg-
nerről csupán jóval idősebb unokanővé­
rünktől szereztünk tudomást. Greta Gar­
bót láttuk már, de anyánk vitt be a mo­
ziba, mint karonülő csecsszopót, különle­
ges igazgatói engedéllyel.
Zene, dal, sláger. Beethovent, Csaj­
kovszkijt, Wagnert és egyéb klasszikuso­
Istv á n r a jz a kat minden további nélkül ismerhetünk.
Am nem igy a slágerekkel I Ezekkel na­
gyon csínján bánjunk! M ert mit is tételez­
zünk fel annak a nőnek a koráról, aki le­
hunyt szemmel, emlékektől fűtött hangon
dúdolja a harmincas évek végének sláge­
rét: - Engem még nem szeretett senki...!
Vagy: - A muzsikusnak dalból van a lel­
k e . . . Az utolsó, legvégső állomás, amed­
dig elmehetünk, a Bolyongok a város pe­
remén. De a peremkerületeken túl - egy
lépést sem!
K it ism e rh e tü n k ? Ne dicsekedjünk
azzal, hogy melyik hires embert ismer­
tük, láttuk személyesen. Nagyon sok
buktatót rejt a dolog! M ert ha tegyük
fel, azt mondjuk, hogy Karinthy Fri­
gyessel alkalmunk nyílt egy ízben két
és fél percig elmélyedt beszélgetést foly­
tatni a New York kávéházban, csak egy
pillanatig irigyelnek, a következő perc­
ben már megfeszített számítgatásba me­
rülnek. Ha a beszélgetés hevében netán
mégis elszóljuk magunkat, hqgy mó­
dunkban volt Bajor Gizit látni ifjúkori
szerepeiben, hogy elvegyük a dolog élét,
azonnal tegyük hozzá tréfásan: - Vi­
szont Kazinczy Ferencet, sőt Anonymust
kitűnően ismertem személyesen!
Ez még megmenthet minket a k a­
tasztrófától.
K ertész M agda
 A ló k é t o ld a la Kaján Tibor rajsa

N ő a z id eg e n fo r g a lo m
T a k á c s Z o ltá n r a j z a
K ed v es Főnök K a rtá rs !
A z a száz főt m e g h ala d ó m u n k a tá rs i gárda, m e ly e t ö n irá ­
n y ít, d e azon fe lü l is m in d en k i, a k i ö n t k ö zeleb b rő l ism eri,
m eg v a n győződve a rró l, hogy ö n a legokosabb, a legm űvel­
teb b , a leg jo b b an felk é szü lt sz ak e m b er a v á lla la t összes dol­
gozói között és m é ltá n érd em elte k i a m agas h iv a ta lt, am e­
ly e t betö lt. A v á lla la tn á l k é p lete sen úgy je lle m z ik az ö n
h ely zetét, hogy h a k ép ességeit te k in tv e ö n t, m o n d ju k a h a r­
m in c ad ik lépcső m a g assá g á b a helyezzük, a k k o r a közvetlen
b eo szto ttjai le g fe lje b b a tiz e n k e tte d ik garádicson, a tö bbiek
p ed ig m ég ezen is a lu l fo g laln ak h ely et. M ásszóval ö n és az
u tá n a következő m u n k a tá rs a i k ö zö tt legalább tiz en n y o lc lép­
csőfoknyi légüres té r táto n g , am i m egköveteli a z ö n n élk ü ­
lö zh ete tle n és k izáró lag o s v ezetését. G y a k o rla tila g ez nem
je le n t kevesebbet, m in t hogy a v á lla la tn á l, a z ö n bölcs ta ­
n á c sa és közvetlen beleszólása n élk ü l, egyetlen osztályvezető
sem k ép es dolgozni, m in e k k ö v etk eztéb en a b éro sz tály tó l a
terv o sztály ig , az e llá tá s i osztálytól a term elési o sztály ig m in ­
d en az ö n v á llá n nyugszik, am i sz in te e lv ise lh e te tle n te rh e t
és felelősséget ró ö n r e . M ég az év i szab ad ság át is csak k i­
sebb részletek b en v e h e ti ö n igénybe, m e rt n em a k a d egyet­
le n e m b e r sem a v á lla la tn á l, a k i ö n t h e ly e tte síte n i tu d n á,
s tá v o llé téb e n ö rö k retteg ésb en tö lti n ap jait, hog y v a jo n m it
és hogyan ro n ta n a k m a jd el az ö n eg y éb k én t k itű n ő v állala­ N e m arad jon k i s e n k i . . .
tá n á l.
V á r n a i G y ö rg y r a j z a
A m ily en k é n y e lm e tle n ez az á lla p o t ö n n e k , a n n y ira büsz­
k e is rá , hogy ö n n e l á ll vagy b u k ik a v á lla la t E n n e k kocká­
zatos v o ltá ra a F ő h iv a ta l a k ö ze lm ú ltb an fe lh ív ta a figyel­
m ét, azzal a szerén y m egjegyzéssel, hogy m egfelelő u tá n p ó t­
lá sró l gondoskodjék egy jól felk é szü lt és m in d e n b e n m eg­
felelő h ely ettes szem élyében. A já n lo ttá k ö n n e k a F ő h iv ata l
alo sztály áró l K o rp o n ai csoportvezetőt, a k it ö n m e n te n m agá­
hoz k é re te tt és h o sszasan elb eszélg etett vele. N ag y tudású,
v ezetésre alk alm as, h arm in c éves, tö rek v ő fia ta le m b e rt is­
m e rt m eg K o rp o n a ib a n ; jövőre d o k to rá l a jogon, jóm odorú
és h atá ro z o tt fellép ésű , p o litik ailag m egbízható szak em b er,
a k irő l ö n szem élyesen á lla p íto tta m eg, hogy k itű n ő h ely ette­
se le n n e ö n n e k . M iu tá n b a rá tság o san b úcsút v e tt K orp o n ai-
tól, m agához h ív a tta u g y an csak a F ő h iv ata ltó l E p e rje s it és
u g y an c sa k h o sszasan elb eszélg etett vele. H a m a r m ó d já b an
vo lt m eg állap ítan i ö n n e k , hogy E p erje si m eg k ö zelítő leg sem
ren d e lk ez ik olyan k itű n ő képességekkel, m in t K o rp o n ai. Ilyen
k ö rü lm é n y ek fo ly tá n K orp o n ai és E p erje si kö zü l a választás
egy p illa n a tra sem o k o zh a to tt gondot, s m a m á r k e d v é re való
h ely e tte se van a v á lla la tn á l: E perjesi.
M ost m á r tö k é letese n érth ető , hogy a s a já t v á lla la tá n a k
osztályvezetői k ö zö tt m ié rt n em ta lá lt ö n e g y e tle n em b ert
sem , a k i m éltó u tá n p ó tlá s a le h e tn e ö n n e k , hiszen az osztály-
v ez ető it is ö n v á la s z to tta ki, é p p e n úgy, m in t E p e rje sit.
Íg y a z tá n to v á b b ra is ö n m a ra d t a v á lla la t leg o k o sab b em ­
b e re . . .
 E lh a tá r o z t a m , hogy sik k a sz ta n i
fogok. ‘ E lsik k a sz to k a fizetésem ből
ö tv e n fo rin to t.
A s ik k a sz tá st zseniálisan, pokoli
ra fin é riá v a l k észítettem elő. Először
is b e h a tó a n ta n u lm á n y o zta m a szak -
iro d a lm a t, a h íre s sik k asztó k és k a ­
la n d o ro k életé t, olyanokét, m in t
K e c sk em éti Győző, Je llin e k M orton,
H o rv á th M e n y h é rt és S tra ssn o f Ig­
nác. A z tá n hónapokig le lk iism e re te ­
sen elszá m o lta m m inden k ia d á so m ­
ról, tiz e d - és század-fillérig. E zzel si­
k e rü lt a feleség em b en b iz a lm a t k e l­
te n e m irán y o m b an . Sőt, m i tö b b , se­
g íte tte m a h áz ta rtá sb a n , b e v á sá ro l­
ta m és v asá rn a p o n k é n t ren d sz erese n
fe lk e re ste m a feleségem ro k o n ait,
a k ik n é l egész d élu tán m alm o ztam ,
v ag y ré g i fé n y k é p alb u m o k a t n ézeg et­
tem . A ro k o n o k e l v o lta k b ű v ö lv e tő ­
lem , a z t m o n d tá k , te lje sen m e g v ál­
toztam .
És a z tá n e ljö tt a nagy nap. M inden
m eg v o lt szervezve, m in d en k i volt
szám ítv a, p erc re , sőt, m áso d p ercre.
E m lék szem , borús, szeles e s te volt.
A szél e lé rte az ó rán k é n ti 80 k ilo m é­
te re s sebességet. F élöt u tá n eg y p erc­
cel lé p te m k i a h iv a ta l k a p u já n . S ze­
m em b e h ú z ta m a k alap o m a t és fel­
g y ű rte m a galléro m at. H árom negyed
ö tk o r m á r a la k á su n k a j ta j a elő tt
á llta m . A z a jtó zárva. Egy kön n y ed ,
te rv sz e rű m o zd u lat a balzsebbe és a
ku lcs m á ris a kezem ben v olt. N em
v e s z te g e th e tte m az időm et, tu d ta m ,
hogy ö t ó ra k o r hazajö n a feleségem .
A sz o b ám b a n elővettem a fizetési
szalagot, k ira d íro z ta m a végösszeget
és egy lila tin ta c e ru z á v a l •— a hossza
h á ro m és fé l cen ti volt — ö tv e n fo­
r in tta l k ev e se b b e t írta m fee. ö t óra
lesz ö t p e rc m úlva. A h a m isítá s sik e­
rü lt. A z ö tv e n e st zsebrevágtam .
N é h o l e lk e ln e
M é s z á ro s
- Kicsit fejébe szállt a g ő z; ; .
J tta
M m
ö t ó ra. H az ajö tt a feleségem . Szép
b a r n a asszony. Én egy k aro sszék b en
ü lte m és ú jsá g o t o lv astam .
— K a p tá l fizetést? — k érd ezte a
fele ség e m n eg y ed h atk o r.
— K a p ta m , szívem — m o n d tam és
á tn y ú jto tta m a p én z t és a fizetési
szalagot. A h angom elő k elő és te k in ­
te te m becsü letes volt. A feleségem
eltá v o z o tt a konyhába.
Az ó rá m ra n éztem . N eg y ed h at
m ú lt ö t perccel. O d a k ü n n e le re d t az
eső. E gy p illa n a tra , n e m tudom ,
m ié rt, k ia lu d t a v illan y , az tá n ú jr a
felg y u llad t. F urcsa. M egnéztem m a ­
g am a tü k ö rb e n : az a rc o m n y ú zo tt
v olt, a szem em k ö rü l fe k e te k arik á k ,
az á lla m borostás. M eg p ró b áltam
b la z írt le n n i: a c ig a re ttá t szájam b al
s a rk á b a lö k te m és fö lényesen, cin i­
k u sa n m osolyogtam : „O k é boss!” —
m o n d ta m m ag am n ak . — „M inden all
rig h t!” N em te tsz ette m . M egpróbál­
ta m "gyerekes len n i: tá g ra m e re sztet­
te m a szem em , a n y elv em k id u g ­
ta m és szendén m osolyogtam . V ala­
m iv e l jobb.
V égre, e lte lt egy m ásodperc.
N em le h e t sem m i b a j. M in d en elő
v o lt k észítv e, m in d en m e g vo lt szer­
vezve. M ost m á r biztos, hogy nem
veszi észre. Höhö, h á t így k ell ezt
c sin á ln i? M ilyen k ö n n y ű ! N em k ell
hozzá m ás, csak m erészség, vasid e­
gek, lé le k je le n lé t és n ém i kézügyes­
ség. E ln y ú lta m a karo sszék b en , m in t
eg y K ecsk em éti Győző. H ü v e ly k u jja ­
m a t k ép zeletb eli m ellén y zseb em b e
a k a sz to tta m . A lá b a m a t is szívesen
f e lra k ta m vo ln a az a s z ta lra , de an y -
n y i m e rsz em m á r n e m volt.
E lte lt m ég egy hosszú m ásodperc.
— S zó v al sik íto ttá l, ap u sk ám ? —
k é rd e z te m m agam tól. N éh án y m á­
so d p erc a la tt a n n y ira lezüllöttem ,
A le g k o r sze rű b b fo g h ú zá s
András rajza
hogy m á r ja ssz sz a v a k a t k e v e rte m a
m o n d ataim b a. — A ztá n m it fogsz csi­
n á ln i az ' ö tv e n esse l? H e? N ők?
Y ac h t? Já té k k a sz in ó ? N e lé g y süsü,
fiam , ta k a ré k o sk o d j és jó l oszd be
a lóvét.
M i az, m ég m in d ig n em t e lt le a
h a rm a d ik m á so d p erc? I t t v a la m i
n e m stim m el.
O lv asm án y aim b ó l tudom , h o g y a
sik k asztó k re n d s z e rin t úgy b u k n a k
le, hogy n y ilv á n o s helyen s z ó rjá k a
p én z t: pezsgős v a c so rá k a t re n d e z n e k
és gu m irád lis fia k k e re k e n k o csik áz -
ta tjá k a h ö lg y eik et, m ik ö zb en p én z t
c sú sz ta tn a k h a risn y a k ö tő jü k c s o k ra
a lá . Nos, eb b e a h ib á b a é n n e m fo­
g o k beleesni! V a n itt ész!
L e te lt a h a rm a d ik m áso d p erc.
No, ez sik e rü lt, m ost m á r biztos,
hog y sik erü lt. V alószínűleg a n a g y
m e ste re k is íg y csin álják , a m ik o r
százezreket v a g y m illió k at sik k a sz ­
ta n a k . De ez a sik k asztás n e m fog
k id e rü ln i sem m ost, sem h á ro m év
m ú lv a , sem h ú sz é v m úlva. L eh e t,
h o g y m a jd a h a lá lo s ágyam on b e v a l­
lo m a feleségem nek, de a z is le h et,
h ogy titk o m a t m a g am m al v isz e m a
sírom ba.
H áro m és fé l m áso d p erc te lt el a
sik k asztás óta. H irte le n b e ro h a n t a
feleségem és íg y k iá lto tt:
— Te ra d íro z tá l a szalagon és ö t­
v e n fo rin tta l k ev e se b b et a d tál! H o l a
pénz?
N égy m áso d p erc. L eb u k tam . íg y
végződött sik k a sz tó i p ály afu táso m .
M ost m á r tu d o m , hol h ib á z ta m el:
tö b b százezer fo rin to t k e lle tt v o ln a
sik k a sztan o m a fizetésem ből, a k k o r
ta lá n nem v e tte v o ln a észre.
M ikes G y ö rg y
K a já n T ib o r r a j z a
 MEZŐGAZDASÁGI KIÁLLÍTÁS VAN.
N e m k a p n i P e ste n főtt k u k oricát
V árn ai Gy
Egy látogató: Én a helyükben megfőzném .. .
Űj kártyajáték
Már több éve nem hallottunk új kár­
tyajátékról. Ezért örültünk meg, amikor
elolvasván a Népszavában a Cs. P. sza­
tirikus karcolatát, egy „sveen"-nevű kár­
| tyajátékról értesültünk. E kártyajáték el­
nevezése emlékeztet a smen (chemin) né­
ven ismert hazárdjátékra, de nyilván nem
I az, mert akkor smennek íródott volna.
1 számában megjelent „Budai Nagy An-
Kérjük az írót, mielőbb ismertesse a
sveen szabályait, mert játszani szeret­
nénk.
Lr
Miért ne tévedjünk, ha lehet?
A Népszava egyperces interjút közöl a
külföldről hazaérkezett Németh M ariká­
val s ebben olvassuk, hogy a művésznő
legközelebbi külföldi útján Münchenben,
Kálmán Imre „Cigányszerelem" című
operettjében fog fellépni.
Nem lesz könnyű dolga, mert a „Ci­
gányszerelem" című operettet Lehár Fe­
renc irta.
Mit mondana a cigány?
A Ludas Matyiban F. L. humoreszket
irt a beszélő képekről, s abban azt mond­
ja, : „ .. . például Bihari életképén „A
híró előtt" a vádlott cigány élőszóval
védhetné m agát. . ." Bizony jó lennel
Mert a derék népzenész ezt mondhatná:
„Jaj, nagyságos humorista úr, nem én
vagyok a vádlott, hanem ez a parasztle­
gény, aki összetörte a hegedűm et. . . "
Egy önkéntes jelentkező
Kaptuk és szószerint közöljük az aláb­
bi levelet:
Kedves dr. Árgus I Mivel m ár többíz-
wmm
B etyár a b u g a c i csárdában
Hallói Uraságod elfelejtett fizetni!
Q & C Z á to ^
ben tapasztaltam, hogy különös előszere­
tettel figyeli munkásságomat s nevem
népszerűsítéséről sem feledkezik meg, le­
gyen szabad ezirányú törekvésében se­
gítségére lennem. A Nők Lapja legutóbbi
tal"-kritikámban magiszterek helyett mi­
niszterek szerepel - s hogy esetleges ké­
telyeit eloszlassam: ez a mellbevágó
anakronizmus nem a nyomda hibájából,
hanem sajnálatos történelmi tájékozat­
lanságom miatt fordult elő. így az szel­
lemes és fürge rovatában bármikor fel­
használható. Tisztelettel híve: Galsai
Pongrác.
•
A ilevélíró önkritikája mélységesen
meghatott minket s hálából rögvest el­
olvastuk az említett műről szóló bírála­
tát. Ebből kiderült, hogy önkritikája nem
teljes. Azt állítja ugyanis, hogy: „Az
igazi Budai Hagy Antalt a felkelés leve­
rése után megégetik." A z a parasztvezér,
akit megégettek, Dózsa György volt.
Budai Nagy Antal a kolozsmonostori
csatában lelte halálát. 1437-ben.
Rekord!
Képet közöl a Jövendőnk c. lap ezzel
az aláírással: „Amerikai rakéták Nápoly
utcáin."
A képen nem a rakéták láthatók, ha­
nem lökhajtásos repülőgépek, nem az ut­
cán láthatók, hanem a levegőben és nem
Nápoly, hanem az athéni Akropolis
felett.
Minden más stimmel.
m m /m m
V áltozn ak az id ő k
P u sz ta i P á l r a j z a
S á n d o r K á ro ly r a jz a
Torzszülöttek a Népszavában
„Különös ívizsgáztatás" dm m el elbe­
szélést közölt a Népszava, amely ezzel a
sohanemlátott csodabogárral fejeződik be:
„Amin aztán Maca nevetett leghama­
rabb, odadugva ezüstös csillámú, mindig
a más baján töprengő, most először ma­
gára gondoló homlokát a Jani erős.
széles vállához, hallgatni a férfiszív do­
bogását."
Már az meghökkentő, hogy M aJJpak J
ezüstös csillámú homloka volt. Még meg-
hökkentőbb, hogy a homlokával gondolni
tudott, csodálatos módon azonban Maca j
a ho m lo k fal hallgatni is tudott. Ilyen j
ritka nőhöz illik is az olyan Jani, akinek j
a vállában lehet hallgatni a szívdobogását.
Lottó-ügy
Az Esti H írlap cikket közölt az ötös j
lottó-találatok esélyeiről s ennek kapcsán
megemlíti, hogy a lottógömböt eddig 634-
szer forgatták meg. Mint köztudomású,
minden lottósorsolásnál öt számot húz- j
nak, s ez öt gömbforgatást igényel. Az is !
köztudomású azonban, hogy a 634 nem J
osztható öttel, következésképpen a lottó­
ban egy alkalommal csak négy számot |
sorsoltak ki.
így aztán persze nem könnyű ötös ta- ;
lálatot elérni!
Zivataros zöldség
Azt hallottuk a Rádió „Rádiólexikon"
című műsorában, hogy a villám feszültsé- j
ge 40000 amper körül mozog. Utánanéz-j
tünk egy általános iskolai fizikakönyvben j
és megtudtuk, hogy a feszültség mérték -1
egysége a volt. az amper viszont az áram -1
erősségé. Pontos kis lexikon!
dr. Árgus I

(Bulgária felszabadulásának évfordulója alkalm ából.)
A m erik a i h írla p író V árnában
- Itt a bizonyíték! A nép teljesen lemezteleneden!
Cselkas:
RÉGI MESÉK Ú j DALLAMRA
szép en fo g o d a m agas han­
A kakukk és a kakas g o k a t, h o g y sz e r in te m te
v a g y a le g jo b b é n e k e s n ő
az e g é s z erd őb en .
— E g é sz é le te m b e n e lh a ll­
gatn ám a te e z ü stö s h a n ­
god at, k a k a sk á m !
— ö , t e m é g a c sa lo g á n y ­
n á l Is sz e b b e n é n e k e lsz .
F e lü lm ú lh a ta tla n v a g y !
— T éged p ed ig , kedves
k a k a s, m in d e n k i m e g lg é z v e
h allgat.
A k a k u k k é s a k a k a s ad d ig
d ic sé r té k íg y eg y m á st, a m íg
— ö , m ily e n s z é p e n é n e ­ v é g r e sik e r ü lt fe lh ív n i m a ­
k e ls z , k e d v e s k a k a s! gu k ra va z e n e i k ö rö k f ig y e l­
— É s te , k a k u k k o c sk a , o ly m ét é s m in d k e tte n sz e r z ő ­
s z é p e n trillá z o l é s o ly a n d é st k a p ta k a z op erá h o z.
« _______________
Itáliában
G rozev rajza
- Elég volt az antik dolgokból! Adjunk valami kor­
szerűbbet !
K a r a n d a s rajza
►
A z e m b e r é s a k íg y ó
E gyszer té le n e g y fő n ö k ,
a m in t m en t az ú toon, n , m eg -
lá to tt e g y f é lig m e g fa g y o tt
k íg y ó t.
— K érlek s z é p e n , em b er
— m ond ta a k íg y ó —, f o ­
gad j be e n g e m v a la m i jó
m e le g h e ly r e a h iv a ta lo d ­
b an, m ert k ü lö n b e n e lp u sz ­
tu lo k .
— Már m e g b o c sá tsz — v á ­
la sz o lta a fő n ő k —, é n is ­
m erem Jól a m e s é t. A h o g y
fe lm e le g e d sz , nyom ban
m eg m a r sz e n g e m .
— N em fo g la k m e g m a r n i,
em b er - sír ta e l m a g á t a
k íg y ó . — A le g sz e n te b b r e
esk ü szö m n e k e d .
A fő n ö k h itt n e k i é s b e­
v itte a m e le g h e ly r e . A k í­
g y ó m agáh oz té r t é s v a ló ­
ban m eg ta r to tta a sz a v á t.
N em m arta m e g a fő n ö k ö t.
V iszon t a v á lla la t v a la ­
m en n y i tö b b i d o lg o zó já t
m egm arta.
A m a jo m é s a tü k ö r
A m ajom m e g lá tta a z áb­
rázatát a tü k ö r b e n é s f e l­
h á b orod ottan Íg y k iá lto tt:
— Mi ez a c s ú f p o fa Itt
v elem sz e m b e n !? Ez n em
én v a g y o k ! A tü k ö r ro ssz!
M egh allotta a m a jo m p a ­
n aszát e g y r o k o n a , a k i m a ­
gas á llásb an v o lt.
— Igazad v a n — m o n d ta a
rok on . - R ögtön k ija v íto m
ezt a hib át!
É s elr e n d e lte , h o g y b o­
c sá ssá k e l a sz e m é ly z e ti fő ­
n ö k ö t, a k i a tü k r ö t a m a jo m
e lé tartotta.
B ú c s ú az ü d ü lő tő l
T on cz T ib o r rajza
- Maguk mennyi borravalót adtak?
- Egy tízest!
- Mi egy húszast adtunk! . . . Akkor magukat átkozza.
(K M T )
icsóbb le tt a bor, gondoltam ,
A G F T A 'C fO
m ié rt ne ih a tn é k k é t decit? A sö n tés-
p u lt elő tt v ára k o z v á n a b lo k k al, egy
a ty a fi az t m o n d ja elő ttem , m ik ö zb en
k o rty in t eg y et a sz á m á ra k iu ta lt
fröccsből: — Íg y c s a p já k be a n ép e­
k et! — É rd e k e ln i k e z d e tt a dolog,
hogy k ik h o g y an c sap n a k be, m ely
n ép e k et és fig y eln i kezd tem reá . Az
aty afi elő ad ása sz e rin t az italb o lto k
népiéit csa p já k be a m in isz te re k és a
N ép k ö ztársaság E lnöki T a n á c sá n a k
ta g ja i oly m ódon, hogy á rle sz á llítá s
ü rü g y é n fele m elik az olcsóbb b o r
á rá t. — Ím e — m u ta tta fel a k ö rü l-
á lló k n ak az a ty a fi a frö ccsét —, e b o rt
e g ri rizlin g n ek a d já k e l 18 fo rin to s
á r h e ly e tt 14 fo rin té rt, h o lo tt e b o r
n em egyéb, m in t a régi, 12 fo rin to s
kövidinka.
H ozzá k e lle tt szólnom a dologhoz,
a n n á l is in k á b b , m e rt közben m ag am
is m egízleltem a z elém to lt k é t deci
rizlin g et. — É d esap ám — így szóltam
az atyafihoz, hogy lássa, tis z te le tte l
vagyok irá n ta és m o n d ataim b ó l m eg­
értse, hogy m ag am is jo b b k ö rö k b en
forgok — éd esap ám — m o n d tam h á t
R ecep tre tö rtén ik . . .
D e c en tra lizá ció
x x x ™ k"
BAJUSZSTUCCOLÓ RÉSZLEGE
neki —, m ag a m ég életé b en n em szo­
p o tt k ó v id in k á t, h a ez t k ö v id in k á n ak
n ev e zi! H iszen az ró zsaszín ű b b pia!
A z a ty a fi g y an ak v ó an n é z e tt rám ,
b á r sz av a im szem m ellá th a tó an m eg­
n y u g ta tó an csengtek, és fin o m h a l­
l á s á v á k ié re zh e tte belőle a szak m a
ism e ré té t és szeretetét. Hogy b izal­
m át m ég in k á b b m eg n y erjem , erősen
h u n y o rítv a , kissé m eg b ille n te ttem
egy en sú ly o m at és egy k o rty ita lt vé­
ve a jk a im közé, o lyan m o zd u lato k at
végeztem szájam m al, m in th a h ú st
rág n é k ab b an , fogak n élkül. — F a te r
— m o n d ta m m ost m á r egészen m e­
leg h an g o n az a ty a fin a k —, ez a bor
úgy eg ri rizling, ah o g y an m a g án a k
fröccsös p o h á r v a n a kezében. Az
hétszentség!
A f a te r m egnézte, hogy csak u g y an
fröccsös p o h á r v a n a kezében, és e t­
től m in d en ellen é rv e kifogyni lá t­
szott. S eg ély t k érő én n éz ett körül,
szem e a p é n z tá r fölé fü g g esztett ita l-
árjeg y zék en a k a d t m eg.
— T eg y ü n k egy p ró b át! — előztem
m eg go n d o latáb an .. — G yőződjön
m eg vele a m u sk o tály ró l!
A z é le t k ín o s p illan ata
Ó óószeres!
S ztir-S zab ó J ó z s e f rajza K aj.in T ib o r r a jz a
F o d r a « Szövetkezet |
iT i- iW i
G y o rsan v á lto tta m egy blokkot, ^
k étsze r k é t deci m u sk o tály ra. M ik o r |
á ta d ta m n e k i az egyik k étd ecit, az
aty afi szem éb en először fed eztem fel 1
azt a feld e re n g ő , m eleg fén y t, m ely et
olyan r itk á n ta lá lu n k fello b b an i em ­
b e rtá rs a in k szem ében.
— E’ m u sk o tály ! — m o n d ta az
a ty a fi és m a g a elé m ered t. — Az! —
m ondá ism ét azzal a bizonyossággal,
m ellyel G a lile i á llíto tta , hogy a föld
forog. — F in o m b o r e ’ — szólt h a r ­
m adszor is —, e n n e k c sak u g y a n le­
m e n t az á ra !
K ésőbb m eg győződtünk ró la, hogy
régi típusú televíziót, magnetofont,
a s o ltv a d k e rti is olcsóbb le tt. A k k o r mosógépet veszeeek!
elm o n d ta az atyaifi, hogy egy h ázh e­
ly et v á s á ro lta k E rd lig eten és a z ;
egyik fia többszörösen k itü n te te tt '
N y á ru tó K e z d ő d ik a tan ítás
m u n k ás. E z u tá n e lé n e k e ltü n k h a lk a n
egy n ó tá t, m a jd az a ty a fi szidalm azni
kezdte A d e n a u e rt. K ésőbb r á a k a r t
venni, hog y in d u lju n k e l és szám ol­
ju k fel az im p e ria liz m u s t. . .
Som ogyi P á l
- Anyu! Lehetséges,
hogy a nyáron összement
A stréber falevél az iskolaruháin?
9
 — Jó, hogy jössz! — k iá lto tt felém
G a rfu n k e l a m egszokott káv éh ázi
a s z ta la m ellől. G örcsösen b elém k a ­
paszk o d o tt, úgy h ú z o tt le m a g a m ellé.
— N agy b a jb a n v a g y o k . . . — foly­
ta tta —•, c sak te segíthetsz... — M ajd
lá tv a tiltak o z ó m o zd u lato m at, gyor­
sa n h o zzátette: — L elk iek rő l v a n
szó ...
V alóban, G a rfu n k e l rossz b ő rb en
volt, a rc a m e g n y ú lt, szem e a la tt kis.
h u r k á k képződtek. M iközben ü res r u ­
m os p o h a rá t n y a lo g a tta (am ivel nem
s ik e rü lt b en n e m sz á n a lm a t éb re szte­
nie), esengve k é rt, hogy h allg assam
m eg tö rté n e té t és n e hülyézzem le
közben tö b b szö r is, m e rt az m o st ő t
ig en érzék en y en érin ten é.
— U gyanis súlyos beteg v o lta m és
ép p e n a feje m m e l v o lt b a j . . . — te tte
hozzá m ag y arázó lag . — H etek ig
sz ö rn y ű fe jfá já s a im v o ltak, v ég ü l is
k é n y te le n v o lta m idegorvoshoz fo r­
d u ln i. Az orvos sz av a ib ó l úgy v ettem
ki, hogy v a la m i n ag y b a jra g y an a k ­
szik. K ép zelh eted ! E gy olyan e m b e r­
n él, m in t én, a k in e k a z esze m in d e­
n e ...
— H a azt ak a ro d , hogy n e szó ljak
közbe, n e ad j fel z ic c e re k e t. . .
— Jó . M e g n y u g tatlak , n in cs sem m i
b ajo m , d e am íg ezt m eg tu d ta m , ször­
ny ű , m it á llta m ki. A z utolsó, leg fo n ­
to sa b b v iz sg álat elő tt, az t m o n d ja
szegény feleségem : „H allgass rám ,
E rnő, ígérj v a la m it S zen t A n taln ak ,
a z r a jta m ed d ig m ég m in d ig segí­
te tt . . . ” Ne n ev ess ki, azo n n al ígér­
te m m a g am b an S zen t A n ta ln a k egy
h ú szast. A feleség em n ek n em á ru l­
h a tta m el az összeget, m e rt ak k o r
n em g ilt az egész. D e ez az asszony a
vesém be lát, m e rt alighogy közöltem
vele, hogy az íg é re t m eg tö rtén t, így
szólt: „R em élem , E rnő, n em v o ltá l
sm ucig, szokásod sz e rin t? ” „D ehogy­
is ” — v álaszo ltam és rö gtön felem el­
te m az összeget h a rm in c fo rin tra . . .
Elalvás előtt
H egedűs
Csipkerózsika: Hallói Egy telefonébresztést kérek!
— A tö b b it tu d o m . . . — m o n d tam
és fel a k a rta m k eln i, m e rt ism erem
G a rfu n k e lt, s jól tu d o m , m ily en v a k ­
m erő asszociációkra képes, h a fo rin t­
ról v a n szó. De ő visszan y o m o tt a
székbe.
— H allg ass végig, m eg íg érted . . .
Nos, a m ik o r m á sn ap b e fo rd u lta m a
k ó rh áz k a p u já n , szem b e jö tt v elem
egy a la k , a k in e k a fe je be v o lt pó-
lyázva. A zo n n al em eltem n eg y v en re.
M it részletezzem ? M e g lá tta m az in ­
jekciós tű t: ötven. A z orvos ta g b a ­
sz ak a d t e m b e r volt: h a tv a n . F elem el­
te a k e z é t: nyolcvan. B elém d ö fö tt:
száz. P ersze , a le le te t csak m á sn ap
k a p ta m m eg, közben v o lt egy rém es
é js z a k á m . . . Le sem h ú n y ta m a sze­
m em , egész é jje l steig ero ltam . R eg­
gel m á r k étszázh ú szn ál ta rto tta m , és
am ik o r a főorvos b e lé p e tt a szobába,
kezében a le letek k e l, k ik e re k íte tte m
az összeget k étszázö tv en re . . . A k k o r
a főorvos m e g ra g a d ta a kezem , g ra ­
tu lá lt és közölte, hogy m in d e n lele­
te m n e g a tív . . . E b b en a p illa n a t­
b an . . .
G a rfu n k e l rövid h a tá ssz ü n e te t t a r ­
to tt, ism é t m eg n y alta ru m o s p o h ará t,
m a jd így fo ly ta tta:
Is tv á n ra jz a
— E b b en a p illa n a tb a n , sz in te a k a ­
ra to m tó l fü g g e tle n ü l, m e g s z ó la lt
b e n n e m e g y h a n g és a zt m o n d ta :
„ K étszá z!” M ily e n is a z em b er! A m i­
k or á tm e n te m a k ó rh á zk erten , m e g ­
lá tta m e g y szép , fia ta l lá n y t, a k in e k
a sz é l fe llib b e n te tte a sz o k n y á já t:
sz á z n y o lc v a n . M it rész le te z z e m ? V il­
lá m g y o r sa n ste ig e r o lta m v is s z a fe lé .
M ire h a za é r te m , m ár e r ő s e lv i k é te ­
ly e im tá m a d ta k , ily e n fo r m á n : „V a­
jon , h a n e m íg é r te m v o ln a S z e n t A n ­
ta ln a k e g y v a s a t sem , m o st b e te g
le n n é k ? ” V a g y : „ M iféle sz e n t az, a k i­
n é l a jó té te m é n y az ö sszeg n a g y sá g á ­
h oz v a n k ö tv e ? ” E kkor m e n te m le
százra.
— N e fo ly ta sd ! — v e te tte m k ö zb e.
— M o st tíz fo r in tn á l tartasz.
— M icso d a ész! — k iá lto tt f e l G a r-
fu n k e l. — V a ló b a n tíz fo r in tn á l ta r ­
to k é s a fe le s é g e m m a r e g g e l azt
m on d ta, h a n e m adom m e g m a a z
a d ó ssá g o m a t S z e n t A n ta ln a k , s m u c ig
d iszn ó v a g y o k é s n e is k e r ü lje k a
sz e m e e l é . . . M ost ez a h e ly z e t. S z e n t
A n ta lla l se m a k arok v é g le g sz a k íta ­
n i é s a fe le s é g e m n e k se m a k a r o k h a ­
zu d n i. V isz o n t n in cs e g y v a sa m
sem . . . S e g íts rajtam , k e d v e s b a r á ­
tom . . .
— S e m m i a k a d á ly a — m o n d ta m
h ű v ö sen . — A d o k e g y tíz e st. D e m i­
v e l te k é p e s v a g y arra, h o g y a m íg
o d a érsz a tem p lo m ig , e zt is le a lk u -
szod é s in k á b b m eg iszo l e g y ru m o t,
a tíz e s t é n fo g o m k ö z v e tle n ü l á ta d n i
S z e n t A n ta ln a k !
— A z le h e te tle n ! — o r d íto tt fe l
G a r fu n k e l se b z e tte n . — H o n n a n fo g ­
ja tu d n i a sz e n t, h ogy e z a z é n tíz e ­
sem ?!
— E g y szerű a dolog. M ajd b e le k ia ­
b á lo m a p e r se ly b e , h o g y e z a tíz e s
G a r fu n k e l k étsz á z ö tv e n fo r in to s ta r ­
to z á sá n a k e ls ő részlete. Iste n v e le d !
Gádor Béla
Alkalmi vétel
V a s v á r i A n n a r a jz a
STR.ADIVÁRI
! HE6BDÚK,
OLCSÓN ELADOK
ktsvf«/
 Szégyenlős a kislány... p u sz ta i P á i r a jz a

P o lite c h n ik a i oktatás
T o n c z T ib o r r a jz a

N a g y o n ré g e n , m é g a h áb orú
e lő t t A u sz tr á liá b a sz a k a d t e g y ­
k o r i o sz tá ly tá r sa m tó l k a p ta m a
n a p o k b a n le v e le t. K e d v e s e n Irt
é s t ó k é n t sz ín e se n : m a i é le ­
tü n k r ő l tá p lá lt t é v e d é s e i sz a ­
b á ly o s a n v á lta k o z n a k h e ly e s ­
ír á s i h ib á iv a l. A n a g y m e le g ­
b e n J ó ték o n y á ld á s e g y Ily e n
le v é l, m e r t ü d ítő e n r ö h ö g te m
p o litik a i m a r h a sá g a in . C sak a
v é g é n b o r u lt e l a sz e m e m , ott,
a h o l e z z e l b ú c sú z o tt, h o g y
„ é r th e te tle n , h o g y tu d to k ott,
é h e z v e , le r o n g y o lta n , álan d ó
f é le le m b e n é l n i . . . ” M ég h a
k é t 1-lel Ir ta v o ln a a z álla n d ó t!
Í g y a z o n b a n m é r e g b e gu ru ltam
é s b e m e n te m a z e ls ő pap lrttz-
le t b e , v e tte m e g y lé g ip o sta
le v é lp a p ír t é s n e k iá llta m v á la ­
s z o ln i.
S z é p , tü r e lm e s , o k ta tó le v é l
v o lt . K e ttő r e v ig y á z ta m . H o g y
n e le g y e n fe ltű n ő e n a g ita tlv
h a n g ja , e z é r t a sz ín tisz ta ig a ­
z a t Írtam - é s h o g y a p a ritá s
k e d v é é r t é n Is e jts e k e g y -e g y
h e ly e s ír á s i h ib á t. E zért a z Írást
Így f e je z te m b e : „ a k i p ed ig
é h s é g r ő l, le r o n g y o ltsá g u n k r ó l
és a z » á la n d ó « fé le le m b e n
v á n szo rg ó é le tü n k r ő l sz ó ló
h ír v e r é s t Igazn ak v e s z i, az
h ű je ” . í g y Írtam , Jével. Es
m e r t m e g k ö n n y e b b ü lte m , ro ­
h a n ta m a p o stá r a , h o g y f e l­
adom . y-
A p o stá s — k e d v e s, Jótek ln-
te tü fia ta le m b e r — k ö n n y e d é n
fe ld o b ta le v e le m e t a m érleg re.
A b o r íté k h im b á ló d z á sa n em
n y e r h e tte m e g r o k o n sz e n v é t,
m ert te k in t e t e (e lsö té tü lt és
b o ssz ú sa n m o r o g ta .
— T ú ls ú ly . K ile n c fo r in t.
— L e h e te tle n — m o n d o m —,
n in c s a le v é lb e n e g y é b , m in t a
p ap ír. S z a b v á n y p a p ír , am it
ú g y a d n a k e l, h o g y ö t gram m ,
te h á t a lk a lm a s in t ö t gram ­
m o sr a Is g y á r tjá k . S za b v á n y ,
u ra m , sz a b v á n y !
A fiú s z o m o r ú a n In gatta a
fe jé t, le h e t, h o g y tito k b a n Iga­
z a t a d o tt n e k e m , m é g is f e l­
ra g a szto tta a k ile n c f o r in tn y i - Fiam, ez mind rád vári Azonkívül a roletta lehúzót is
b é ly e g e t. F iz e tte m , e lm e n te m , meg kell majd jav íta n i. . .
m é r g e lő d te m .
„ É r th e te tle n — m o n d ta m ú t­
k ö z b e n m a g a m n a k —, h o g y az
ö t g r a m m o sn a k g y á r to tt lé g l-
p a p lr c s a k a p a p lr ű z le tb e n öt Ebből lesz a rendőrségi hír
g ra m m , a p o stá n h é t. £ s ez
n é g y fo r in t p o r tó tö b b le te t Je­ S z ü r -S z a b ő J ó z s e f r a jz a
le n t. P e d ig is t e n lá tja te lk e ­
m e t, m in d e n t m e g te tte m a z o l-
c s itá s é r d e k é b e n . M ég a h ű je
sz ó b a n Is sp ó r o lta m e g y 1-Iet.
A z á la n d ó r ó l n e m is b e sz é l­
ve . . . ! ”
B o n d y E n d re

l^ é tS é g k ir tttfá íi

Egy New Orleans-i rádiótársaság va­

lamelyik műsorához női sikoly kellett.
A következő felhívást tették közzé: „Höl­
gyem, hívja fel ezt a telefonszámot,
mondja be először a nevét, majd a el­
mét, utána sikoltson egyet. A sikolyt
rögzítjük, s ha m egfelel, m egfelelő dí­
jazás ellenében felhasználjuk."
A következő napokban az egész város
velŐtrázó sikolyoktól volt hangos.
 Mindent meg kell
^Al (n c U r t^ rV próbálni!

A k esk en y u tc a i teraszo n üldögél­

tü n k Ic u k á v a l és b á m u ltu k a já ró ­
k elő k fo rg a tag á t. B á m u ltu k a p esti
n ő k et, a k ik a n y á r segítségével ele-
g á n s a b b a k m in t v alah a.
— M ilyen re m e k ü l ö ltözködnek —
jeg y eztem meg.
— Bizony re m e k ü l öltö zk ö d ü n k —
ja v íto tt az ige a la k já n Ic u k a s e lra ­
g a d ta tá s s a l nézte önm agát.
Ism erő sö k v o n u lta k el elő ttü n k ,
u d v a ria sa n köszöntek. M agas, k a rc sú
fé rfi m eg o szto tta k ö ztü n k a m osolyát.
Ic u k a in te g etv e fo g ad ta az üdvöz­
lést.
— M ag a ism eri K örm ösit? — k é r­
d eztem n ém i féltékenységgel.
- Új módszerekkel próbáljuk C in k o san m osolygott Icuka.
csökkenteni az italboltok látoga­ — H ogyne ism ern ém — fele lte . —
pénzed? tottságát . . . M e g k érte a kezem et.
A h íres sportoló jö tt v e lü n k szem ­
be. S zellem es e m b ern ek ism e rté k a
sta d io n szurkolói, s m ost sem ta g a d ta
A szilvásgombóc és a kamasz m eg ö n m ag át.
S á n d o r K á r o ly r a jz a — M it szóltok, m ily en hőség v an ?
— m o n d o tta. — N em csak hogy m ele­
gem v an , d e m é g csa k n em is fázom .
N em v ag y o k fu tb allra jo n g ó , n em
b írta m n e v e tn i a „bem ondáson”, de
Ic u k a ö n fele d ten kacagott.
— N ah á t, ez a P ru ty ó , m ily en jó ­
k a t m ond! M indig ily en jópofa!
— H o n n an ism eri?
— M e g k érte a kezem et.
B e szé lg e ttü n k a n ag y m űvészről,
a h íre s fizikusról, a v ilá g h írű m a g y a r
film ren d ező rő l és a b elg a k irály ró l.
Egy e m b e rk é n t so rak o z tak fel ab b an ,
hogy v a lam e n n y ie n m e g k é rté k m á r
Ic u k a kezét. E zt m ag a Ic u k a erő sí­
te tte m eg, m á r p edig ily en fontos
esem én y re p o n to san szo k tu n k em lé­
De anyu, a többieknek nem csináltál.
kezni. És ahogy la p o zg a ttu n k a tö r­
tén elem b en , Ic u k a s o rra b ev a llo tta,
hogy tö b b e k között E instein , N ap ó ­
leon és H an n ib a l v erse n g tek é rte és
m in d a n n y ia n m e g k érték a kezét.
Ic u k a a v égén m á r n em is fig y elt
m ag v as fejteg etése im re, szórakozot­
ta n m e re n g ett, d e h a fé rfin é v ü tö tte
m eg a fü lét, eg y szerre fe lé lé n k ü lt és
leszögezte:
— M eg k érte a k e z e m e t. . .
íg y a z tá n k ellem esen elbeszélget­
tü n k , am íg m eg n em érk e z e tt szerén y
h iv a ta lá b ó l Ic u k a férje, a k in e k ta ­
lá lk á t a d tu n k . N em sz alaszto ttam el
a kedvező a lk a lm a t és E le m érn ek
szegeztem a k é rd é st:
— M ondd, öregem , te ho g y an k é r­
te d m eg Ic u k a k ezét?
— É n?! — riad o zo tt a b ará to m . —
Sehogy! N em v o lt n á lu n k h iv a talo s
leán y k érés. T udod, elő ttem a n n y ia n
m e g k é rté k Ic u k a kezét, hogy é n n em
a k a rta m egy le n n i a hosszú so rb an
és így m in d e n cerem ó n ia n é lk ü l eg y ­
sz erű en csak feleségül v e tte m . . .
- Pszt, Aladár, hallod? Azt mondják odaát, hogy 12 V a + 3b -f-
M ély et só h a jto tt. F ogadni m ern ék ,
c 2 -j- log 176 egyenlő 56* + V 13 a + b 2 . + c . . . irig y e lte azokat, a k ik m e g k érték Ic u ­
k a kezét.
12 Stella Adorján
 Szerencsés srác A csod álatos
VIKTOR HUGO-t, a nagy francia köl­
tőt, megkérdezte egy ismerőse:
- Ugye, nagyon nehéz dolog szép ver­
set im i?
- Semmi esetre sem - válaszolta az
író. - Vagy nagyon könnyű, vagy pedig
lehetetlen.
*
ANATOLE FRANCE egyszer így üd­
vözölte egy írótársát, aki arról volt hi­
res, hogy drámáit mások művéből pla­
gizálta:
- Jó, hogy jön. Éppen arról beszél­
gettünk, vajon ki írja az ön legközelebbi
darabját?. . . ,
*
BURIÁN KAROLY, a híres operaéne­
kes, egyik balatoni turnéja alkalmával
kipróbálta a tihanyi visszhangot. Eléne­
kelte a skálát cé-től a magas cé-ig, s az
akkoriban m ég kifogástalanul működő
visszhang szabályosan visszaverte mind a
nyolc énekhangot. Burián m égsem volt
megelégedve.
- Rossz a visszhang - dünnyögte.
- Miért lenne rossz? - replikáztak a
társulat tagjai.
- Ebből tessék venni . . . Csak
- Mert ef helyett fisz-t és cé helyett itt felül vannak a rothadtak, alul
dsz-t kellett volna hangoztatnia, lévén - M it szólsz hozzá, öcsi! Az új gyönyörű, egészséges gyümölcs
ott két kereszt! - mondta Burián és rá­ tanítónőm!
található . . .
mutatott az apátsági templom kettős tor­
nyára.
*
VOLTAIRE-t Femey-i kastélyában fel­ A parkban
kereste egy angol lord, aki nagy meg­
döbbenéssel vette észre, hogy a költő
íróasztalán nyitott biblia fekszik. Amikor
emiatt kifejezte csodálkozását, az író így
felelt:
- Ne csodálkozzék! Amikor a jó pró­
kátor pörösködik, illik az ellenfél iratait
is tanulmányozni.
*
LAUKA GUSZTÁV, a múlt század öt­
venes éveiben megjelent Ludas Matyi
szerkesztője, szűk udvari szobában, sze­
gényes felszereléssel indította m eg a lap­
ját. Egyik munkatársára, sikít mindig a
szomszéd vendéglőben talált, Lauka egy­
szer ráripakodott:
- Mit keresel te itt? Miért nem dol­
gozol?
- Nem tudok - felelte a megszeppent - Olvasni tetszik? Akkor nem zavarom .: ; Én is a csendet keresem . . .
munkatárs. - A tollat m indig más El is mesélem, hogy m iért. . . H ogy az elején kezdjem . . .
használja.

E g y é n is é g
itátíiam fokinmlénien... V a sv á r i A n n a r a jz a

M ottói N incsenek rég i viccek,

csak öreg em berek v a n n a k . Egy
ú jszü lö ttn e k m in d en vicc ú j.

- Azt állítod, hogy soha nem veszek­

szel a feleségeddel?
- Soha. A feleségem önálló nő, járja
a maga útját, én pedig szintén az ő út­
ján járok.
O
- Mondja, kisaszony, ismer maga egy
Kovács nevű embert?
- Nem. ^ \ v / (í
...................... ^ i *•
^
- Azt a Kovácsot sem ismeri, aki az
Akácfa utca 186 alatt lakik?
- Én ugyanis csak a sport kedvéért hurgászom . . .
- Azt sem ismerem.
- Akkor most alkalma van megismer­
nie. Én vagyok az. 1
 A té g e ly nem e
Az Opera arckrém tégelyében
a krémen kívül egy cédulácska
is van, amelyből megtudhatja a
vevő, hogy a tégely visszavásár­
lási ára 1,90 forint. Ezen a kis
cédulán felbuzdulva a következő
krémvétel alkalmával a csere­
tégelyt átadtam a kiszolgálónak,
ő meg továbbított eíjgem a
pénztárhoz, mondván, hogy ott
sorba álltak, így hát én is beáll­
tam. Mikor rám került a sor, a
pénztárosnő elővett egy nyom­
tatványt és a következő rovato­
kat töltötte ki: keltezés, a tégely
neme, nagysága, a becserélő vevő
lakáscíme. Mikor az adminiszt­
rációval elkészült, aláíratta ve­
tem és kifizette a tégely árát.
Ezek után azon sem csodálkoz­
nék, ha a legközelebbi csere
alkalmával újraoltási bizonyít­
ványt is kérnének tőlem.
V itá i M a rg it
C in k ota, R á d ió u. 20.
A z é r d e k e lte k
h o zz á szó ln a k
A Ludas Matyi közölte,
hogy egyik napilapunk három
cikkben háromféleképpen írt a
Keleti pályaudvar homlokzata
tatarozásának befejezéséről.
Megállapítjuk, hogy a hom­
lokzati rész befejezésének ha­
táridejét a MÁV részéről no­
vember hetedikében jelölték
meg és ezt az időpontot a k i­
vitelező be is tartja.
M Á V Pályafenntartási
és Építési ügyek
Osztálya
O rvosetikát is fognak ta n u ln i a m ed ik u so k
- Mondja, doktor úr, maga etikai alapon áll, vagy fizetni
14 kell?
jGezőcZ/cdtó& ác
Rám szám íthatnak!
Megmondom őszintén, en­
gem a lelkem m élyéig meg­
rázott a Vasért Vállalatnak az
újságokban közzétett hirdeté­
se, amely arra hívta fel a vál­
lalatok, szövetkezetek figyel­
mét, hogy gyártatni akarja a
következő cikkeket: szálas
habverőt, fb. pogácsa szagga­
tót füllel, ónozott adagoló ka­
nalat, derelyevágót, szegletes
burgonyaprést, aluminium ká­
dat, gázgyújtót, satöbbit. Ha a
vállalatok, szövetkezetek fog­
lalkozni kívánnak - mondja
a hirdetés - valam ely cikk
gyártásával, forduljanak a lesz jelentkező, vagy csak ke­
Vasérthoz.
A népgazdaság szervezé­
sének ezt a módját meglepően
újnak Italálom. Hirdetésekkel
a könnyűipar fejlesztéséért! -
talán így foglalhatnám össze
legtömörebben ezt az ipärszer-
vezési irányzatot. Nem tudom
azonban: vajon a vállalatok,
szövetkezetek kedvet kapnak-e
fenti kisebb és praktikus ház­
tartási cikkek gyártására, ha
elolvassák ezt az eléggé száraz
hangú hirdetést? És ha nem
olvassák el, ha senki sem je­
lentkezik, akkor hiánycikk
lesz a derelyevágó és az fb.
pogácsa szaggató, amelynek
füle is van?
Rossz rágondolni.
Ü gy érzem, ez a hirdetés
nem volt eléggé lelkes, moz­
gósító erejű. Csak felhívta a
V á rn a i G y ö r g y r a jz a
Jég és szénsav
xi Állapítsuk meg, hogy a jégbe-
hütött ásványvíz az elérhetetlen
álmok birodalmába tartozik. A
szomjas ember betér a büfébe,
vagy eszpresszóba, megtörli ve-
figyelm et és kész. Ez nem rejtékes homlokát, 35 fillérért
elég. Fellelkesedve az ügyön, vásárol egy blokkot, amely két
verset írtam a hirdetésből. íme, deci szénsavval telített ásványvíz
egy rövid részlet a hosszú fogyasztására jogosítja. Ezt a cé­
költem ényből: dulát átadja a büfésnek, aki
megfogja a pulton szomorkodó
„ S z a k tá r s a k , m o st fe l a g á tr a ! másfélliteres üveget, (amelynek
T e tt k e ll id e , n e m b e s z é d ! alján van még egy kis víz) és be­
M e r ő k a n á l k e ll a n é p n e k ,
G á z g y ú jtó b ó l sin c s e lé g ! tölti a pohárba. Az üvegből már
K e z d je n b o z z á a g y á r tá s h o z régen elpárolgott a szénsav, a
S z ö v e tk e z e t, v á lla la t, víz már megmelegedett benne,
C s in á lja n a k h a b v e r ő k e t,
A d a g o ló k a n a la t! ” nem csoda, ha a vendég dühösen
kérdezi:
Azt hiszem, így sokkal több - Miért nem adnak jégbehű-
eredménye lenne a felhívásnak. tött ásványvizet?
Ha azonban a hirdetésre nem Erre a kérdésre a helyzetnek
megfelelően többféle Választ kap
vesen jelentkeznek, sikkor a vendég, akinek nem sikerült a
rám számíthat a Vasért Vál­ poshadt vízzel enyhíteni szomját.
lalat, bár nem vagyok sem vál­ Ezekből a feleletekből kitűnik,
lalat, sem szövetkezet, de min­ hogy kicsi a jégszekrény, amely­
dig szerettem barkácsolni. Ha
nagyon nekidurálom magam,
akkor feltevésem szerint né­
hány hét alatt meg tudnék csi­
nálni egy fb. szaggatót füllel.
M indezt azért tenném, mert
nem akarom pácba hagyni a
Vasértet és az is nagyon iz­
gat, hogy mi az fb. pogácsa
szaggatóból az „fb."?
Lehet, hogy ezzel a szagga­
tóval famuba bűit pogácsát le­
het készíteni? Rejtély.
ben vagy húsfélét, vagy a víznél
Ez úton üzenem tehát a nagyobb haszonnal járó zsiráf­
Vasértnek, hogy rám számít­ sört kell tárolni. Néha azzal ér­
hatnak. Ha időközben meg­ velnek, hogy „ma nem hoztak
gondolom magam, majd köz- jeget”. A válaszok különbözők,
zéteszek egy hirdetést az új­ de a víz mindig egyformán lan­
ságban.
gyos és teljesen nélkülözi a szóm
cm . gy.J savat, amellyel pedig (amint az
üveg céduláján olvasható) az
ásványvizet „telítették”. Ez a
„telítés” a legtöbb esetben rosz-
Nem Híradó, szul sikerül, mert nagyon gyak­
hanem Hunyadi ran megtörténik, hogy frissen ki­
nyitott teli üveg ásványvízben is
Megírtuk, hogy a kispesti csak nyomai találhatók a szén­
Híradó moziban kérés nélkül savnak.
egyforintos műsort is adnak a A vendéglátóipari üzemek ér­
jegyekhez. Tévedtünk. A film ­ velését el kell fogadni. Hová
színháznak nem „Híradó" ha­ jutnának a tervteljesítéssel, ha
nem „Hunyadi" a neve. jégbehűtött ásványvizet árulná­
nak, amelynek üvegje alig egy
forint hasznot hoz.
A Ludas M atyi Ezer szerencse, hogy nem
postájából kapnak prémiumot a nagyobb
mennyiségű gáz- vagy a villany-
A „ H o l a p a d ” c ím ű k ö z le ­ fogyasztásért Megtörténhetne,
m é n n y e l k a p c s o la tb a n k ö z ö l­
jü k , h o g y u ta s ítá s u n k r a k é t hogy ebben az esetben forró ás­
p a d o t h e ly e z te k e l a P a la tín u s ványvizet adnának a vendégnek
s t r a n d f ü r d ő b e já r a tá n á l. a rosszul értelmezett tervteljesí-
FOv. F ü rd ő ig a zg a tó sá g
V irág S á n d o r lg. tés nagyobb dicsőségére.
fp a lá sti)
A ,-,G a rá z s g o n d o k " c ím ű c i k ­
k ü k k e l e g y e té r tü n k . S a jn o s , g a ­
r á z s p r o b lé m á in k a m a i n a p ig
s e m o ld ó d ta k m eg , p e d ig az Szemérmes vagyok
eg y re n ö v e k v ő g é p k o c s ip a r k
g y o r s m e g o ld á s t k ö v e te ln e . és elp iru lta m , am ikor a S zéch e­
Fői?. G a r á z s ip a r i V. nyi stra n d fü rd ő b en , a fé r fia k k ö ­
Iv a n ic s J ó z s e f n é lg . zös „ fogasos" term éb en észre­
,iA B a la to n h é tf ő n z á r v a v ettem , bo g y k é t női a lka lm a ­
v a n ” c ím ű p a n a s z m e g je le n é s e z o tt v e s z i á t a ruhákat. V a jo n a
ó ta a b a la to n v ilá g o sl s t r a n d a női k ö zö s v etkő ző b en fé r fia k
h é t m in d e n n a p já n n y itv a v a n . teljesíten e k szo lg á la to ti
KOzs. T a n . V B
B a la to n tő k a j á r
C s o n g rá d i J á n o s
V II., P é te r f y S . u . 3«.
 Küzdjünk az eldobott csikkek ellen! Gc rö S.indor rajza

A legegyszerűbb megoldás Használat után nem esik le a cigaretta Előre le kell vágni es gondosan el kell
vége tenni

Pesti utca

ijszakánként halkan zokogtam és

telve voltam keserűséggel az Élet iránt, 1.
mely nekem mindig csak ízetlen, pocsék T on cz T ib o r r a jz a
rossz dinnyéket juttatott. Vannak elké­
nyeztetett, boldog halandók, akiknek
minden sikerűi. Akár behunyt szemmel,
találomra választják is a dinnyét, az bő­
ven ontja nekik édes mézét. Reszketve
gondoltam arra, hogy elmúlik a szeptem­
ber is, vége a dinnyeszezonnak, s én
még nem ettem édes dinnyét. Ügy érez­
tem, sürgősen cselekednem kell! Felke­
restem Umbézi Fauerstein Rudolfot, a
Legfőbb Mezőgazdasági Főakadémia dok­
torát, hites törvényszéki dinnyeszakér­
tőt. Térden állva könyörögtem, legyen a
segítségemre egy édes dinnye kiválasz­
tásában. A professzor kegyesen intett és
kimentünk a Klauzál téri csarnokba. Egy
őstermelő mellett a professzor felépítette
hordozható laboratóriumát.
- A Raustach-féle eljárást fogom al­
kalmazni — szólt és bekapcsolta az áram-
fejlesztőt. Félelmetes lila fény cikázott
előttem. A professzor komoran nézte a
feszültségmérőt. - M ost három dimen­
zióban kivetítem a dinnyét az érintkező
felületre - magyarázta nekem - majd
Emmerson tanácsa szerint a Röntgen
sugarakkal átvilágított gyüm ölcsöt a Be- Miért éppen itt labdáztok, nagypapa? Menjetek egy kicsit odébb!
nedikt-féle Suphraonátumba helyezzük,
mely a dinnyében világosan kimutatja
a rezgéssé alakított cukortartalmat.
Négy órai kísérletezés után a profesz- Kasso rajza
szor egy rücskös külsejű, középnagysá­
gú dinnyére mutatott:
- Minden emberi számítás szerint ez
a dinnye édes, mint a méz.
Azonnal megvásároltam, felbontottam,
beleharaptam. Olyan íze volt, mint a ko­
vászosuborkával keresztezett zellernek.
Ekkor egy harcsabajuszos, mokány
ember lépett mellénk.
- Petheki Dániel szőlőcsősz vagyok
- mutatkozott be. - A dinnyéhez érteni
köll, kérem. Az a jó dinnye, amelyik
gyengén recézett és a tetején kicsit nyo­
mott. Ezt kóstolja meg - mutatott rá
egyre.
Kissé bizalmatlanul néztem a csúnya,
horpadt gyümölcsöt, aztán óvatosan meg­
kóstoltam. Olyan íze volt, akár a tök­
nek. A professzor és a csősz szégyenkez­
ve húzódott egy halaskofa háta mögé.
Kisétáltam a szürkén hömpölygő Duna
partjára. Előbb búcsúlevelet írtam sze­
retteimnek, de azután más gondolatom
támadt. Vettem egy üveg akácmézet.
Olyan édes volt, akár a finom sárga­
msű
dinnye. Galambos Szilveszter A csodagyerek
 ‘P**

LEG ÉN Y B Ú C SÚ
P u s z ta i P ál rajza

Majd megmondja a Rozika, hogy m elyik is a vőlegénye . . .

Két pillanatkép f Szergej Mihalkov:

T ö r ö k J á n o s ra jza i

E g y i l l e t i , b iz o n y o s h iv a ta ln o k
( N e r é s z l e te z z ü n k m o s t n e v e t, s e r a n g o t).
H o g y fő n ö k in e k jó k e d v é b e n já r jo n .
E gy m ed veb o cso t v itt neki a nyá ro n .
A fő n ö k á t is v e t te D ö rm ö g ő M a c it.
M e g v e s z te g e tté k ? 6 , n e m i E z n e m á r u c ik k l
C sa k já té k g y e r m e k e k n e k , s e m m i . . .
M a c i m e g é r k e z e t t s le d ő lt p ih e n n i —
A k e r t végén k a p o tt h e ly e t. . .
E g y h é t s e m ú lt s h o rd ó b a n p á r lite r n y i
C s e m e g e m é z is é r k e z e tt.
G ya n ú e z ü g y h ö z n e m fé r h e t, h is z e n , n i:
„ A m e d v é n e k — m é z ! ” — ez a z ü z e n e t .
S m é g s z á ju k a t s e m n y a ltá k m e g u tá n a .
Ú ja b b h o r d ó c s k a j ö t t , t e l e csapig.
E lfo g y o tt a z is n e m s o k á r a
S g ö r d ü lt a h a r m a d i k
S a n e g y e d ik is m e g j ö t t te lv e , r e n d b e n .
D e a k in e k jö tt: m e d v é n k , é h e z e tt k e g y e tle n .
B e h o r p a d t o ld a la , s z e m e b o r ú s r a v á lt —
Ali t a g a d á s , m a c k ó n a k k u t y a é l e t e z !
N e m la k h a t jó l, h a k e d v e ta r tja .
S z e r e n c s e m é g , h o g y s z e m fü le s
G y e r e k e k d o b n a k n e k i e z t - a z t a p a l á n k o n á t.
- Nem kap többet. lett a b or! K i g o m b á t, k i m e g k ö r té t, á f o n y á t . . .

M a c i n k b a m á r c s a k h á ln i j á r a l é l e k
S h a o ly k o r f r i s s - m é z - s z a g a v a n a s z é l n e k ,
Ő tu d ja : m á r a k e r tb e n a c s a lá d —
Hoqyan lehel F a la to z z á k a f in o m v a c s o r á t.

le ste fe ln i M é z e t e s z ik a fő n ö k , c s é s z é jé b e m é ly e d
É s a r r a g o n d o l: s z é p a n n a k a z é l e t .
Ki is m e r fo r té ly t s z á z a t le g a lá b b .
Szöulból, Dél-Koreából jelenti a New
York Herald Tribune:
Egy 23 éves őrmesternek sikerült le- L á m , tu d já k jó l, h o g y v e s z é ly e s e já té k ,
szerelni a hadseregből, m ivel nővé vál- V ig y á z n a k h á t m in d n y á ja n : k ö rb e -k ö r b e ,
g j a tozott. íg y h iz la lg a tjá k e g y m á s t, r a v a s z s á g g a l s m á s k é p p . . .
V pa Számos katona irigyli a szerencsés D e h á t a m i szemünk se lesz m i n d i g b e k ö t v e !
* * hölgyet. ^Oroszból fo r d íto tta : P o lg á r Istv á n )

L u d a s M atyi sz a tir ik u s h e tila p

F ő sz e r k e sz tő : T a b i L ászló. — S z e r k e sz tő : F ö ld e s G y ö r g y . — M ű v é sz e ti sz e r k e sz tő : T o n c z T ib or.
K ia d ja a H írla p k ia d ó V állalat. — F e le lő s k ia d ó : C so llá n y F eren c. — S z e r k e sz tő sé g : B u d a p e st, v m . , G y u la i P á l u tc a 14. — T e l •
335—718. — K ia d ó h iv a ta l: V U L , B la h a L u jza té r S. T e l.: 343—100, 142—220. — 59.7052 — K o ssu th N y o m d a , B u d a p e s t, V. A lk o tm á n y
u tc a 3. — F e le lő s v e z e tő : L e n g y e l L a jo s Igazgató. — T e r je s z ti a P o sta K ö z p o n ti H írlap Ir o d a 180—850
Ez De Gaulle, aki fülig el van adósodva, mégis drága szivarokat szív ...
 Szűr—Somogyi: A MEZŐGAZDASÁGI KIÁLLÍTÁSON
. . . __________________ . . . ............................................................................................................ ■ ■
T e c h n ik a i f ö lé n y
M in t a V ác i u tc á b a n
Höl van már az az idő, hol
a földműves, aki az ő arcának
verítékével végezte a napiren­
den levő mezőgazdasági mun­
káit I Erre gondol az ember,
miközben a vásár gépkülön­
legességeit szem léli, a trakto­
rok, kultivátorok, szecskázók,
kombájnok, kiemelők, szepa­
rátorok, vetőgépek legváltoza­
tosabb konstrukcióit. A föld­
műves ma, arca verítékével,
virslit és kávét szerez a vásár
büféi előtt és alkonyaiig fá­
radhatatlanul tolong a vásár
ruházati és más iparcikkeket
árusító pavilonjaiban. És ma­
ga elé képzeli a közeledő őszi
szántás idejét, ahol majd egy
kicsit kipihenheti m agát. . .
A legérdekesebb konstruk­
ciót egy istállóban fedeztük
fel. A konstrukció a szokásos
— N é z z ü k m e g a k iá llítá s t is , v a g y c s a k r ú g ju n k b e m in d ­
já rt it t a K Brúton?
B e j á r a t i - t e r v jö v ő r e
O rv o s i e lle n ő rz é s
avagy túlteng a vendéglátó-ipar a kiállításon
2 — N e m te sz jó t m a g á n a k , h a m é r g e lő d ik !
. . . ------- -
M in ta is tá lló
kerék- vagy lánctalpak helyett
négy lábon állott, melyek erős
és tartós, szarúnemű paták­
ban végződtek. A konstrukció
eleje lassú mozgást végzett és
megfigyelhető volt, hogy egy
vízszintes nyíláson át úgyne­
vezett takarmány áramlik a
belsejébe. Kis idő múlva egy
fehérkötényes kezelő foglalt
helyet a szerkezet hátsó lábai
előtt és néhány rövid csövön
keresztül sűrű fehér folyadé­
kot nyert belőle, melyet vala­
mennyien megkóstoltunk és
azt igen kellemes és frissítő
italnak találtunk. A konstruk­
ció, mely a Körösgali Állami
Gazdaság tulajdona, a „Cu­
kor" nevet viseli, és tizenkét­
ezer liter, úgynevezett ,,tej"-et
is előállít év en te!. . .

N y a ra ln i tu d n i kell. M in d en
Á ro n és c s a lá d ja p é ld á u l okosan
n y a ra l, n em c sa k ú g y h e b e h u rg y án ,
b ele a v ilág b a. H á ro m h é t nem
o ly an hosszú idő, és h a az e m b e r m á r
b efizetett, u g y eb á r, a k k o r h a s z n á lja
is k i a n y a ra lá st. M e rt az e m b e r egy
é v b e n csak eg y szer n y a ra l és a k k o r,
u g y eb ár, kikap cso ló d ik .
I t t v a n m in d já r t a levegő, a friss,
ózondús levegő, a m ely n em is h a so n ­
líth a tó a bűzös, fü stö s v á ro si lev e­
gőhöz. M inden Á ro n é k so k a t v a n n a k
a levegőn és m ély en , te rv sz e rű e n lé-
legzenek. A csalá d fő id ő n k é n t r á is
szól k isfiára:
— E rnőké, léleg ezz n ag y o k a t, m e rt
m in g y á r t k ap sz eg y pofont!
E rn ő k é n ek k ig u v a d a szem e a nagy
igyekezettől, d e p e rsz e c sak a k k o r lé­
le g zik n ag y o k at, h a a sz ü lő k rá n é z ­
n ek . H a elfo rd u ln a k , E rn ő k é rö g tö n
k ic sik e t lélegzik, v ag y éppenséggel
v is s z a ta rtja a léleg z etét, hogy m a jd
m egfullad. M in d e n Á ro n é k a szabad
ég a la tt étk ezn ek . H a rossz idő van,
az eső b eleesik a le v esb e és a v illá m
belecsap a tö kfőzelékbe. D e ő k k ita r ­
ta n a k a végsőkig és h a E rn ő k é sírn i
kezd, a p ap a rász ó l:
— N e bőgj, b ü d ö s kölyök, h a n e m
vegyél m ély léleg zetek et!
A z evéssel eg y é b k é n t is k o m p li­
k á lt a helyzet, m e r t a p a p a h íz ó k ú rá t
ta r t, a m a m a fo g y n i a k a r, E rn ő k é
m eg nem a k a r en n i. H o lo tt világos
dolog, hogy m in d e n t m eg k e ll enni,
egyrészt, m e rt k i v a n fizetve, m á s­
ré s z t meg, h a m e g m a ra d az étel,
m á sn a p k ev e se b b et ad n a k . E n n e k kö­
v etk eztéb en a p a p a e lro n tja a gyom ­
r á t, a m am a m eg h ízik és E m ő k e v é­
gigbőgi a z é tk e z é st a k k o r is, h a sü t
a nap.
M in d en Á ro n és c s a lá d ja é jsz a k a
csilla g ala k b an alszik , hogy m in d h á r­
m ó ju k feje az a b la k a lá essen, m e rt
o tt jön be az a jó levegő, a m ire m á r
b e v a n fizetve. M á r a m á so d ik n a p o n
lé g cső h u ru to t k a p n a k m in d a h á rm a n
és hőm érővel a h ó n u k a la tt m e n n e k
a s tra n d ra , m e rt a n a p o t is k i k ell
h aszn áln i, h ad d lá s s á k o tth o n , hogy
n y a ra ln i v o ltu n k , h a m á r '■ en n y i
p énzbe k erü l.
AZ ELSŐ LÉPÉSEK
D K aján T ib o r rajza
KANT IMÁNUEL, a híres német filo­
zófus, egy alkalommal vőfélye volt egy
házaspárnak, ahol a vőlegény hetvenöt, a
menyasszony huszonöt éves volt. Valaki
— E rn ő k é , erig g y a n ap ra , m e rt megkérdezte Kanttól:
m in g y á rt k apsz eg y pofont! - Mondja, professzor úr, remélhető-e
A n y a ra lá s legfőbb p ro g ra m p o n tja még ebből a házasságból gyerek?
m égis a séta. M in él tö b b e t k ell m o­ Kant végignézett a csinos, fiatal meny­
zogni, m e rt az e m b e r egész évben asszonyon és azt felelte:
úg y sem m ozog sem m it. - Nem remélni, hanem félni lehet,
— E rn ő k é, sz ala d g áljál, m e rt m in - hogy lesz . . .
g y á rt k ap sz egy pofont.
A s é ta a k k o r is m eg tö rtén ik , h a
esik az eső. M ire v a ló a z eső k ab át,
eső k ala p és esőcipő, a m ik e t becsom a­
goltak. A sé ta v ég c élja re n d sz e rin t
v ala m e ly kilátó. A k ö rn y é k e n szeren ­
csére c sak h u szo n k ét k ilá tó van, úgy­
hogy c sak az u to lsó n a p o n k ell egy­ BERTOLT BRECHT, a kiváló német
sz erre k e ttő t m egm ászni. H a M inden író a színházában működő színészektől
Á ro n és c s a lá d ja fe n n v a n n a k a h e ­ pontosságot kívánt. Egy színésznek, aki
gyen, felm ász n ak egészen a leg m ag a­ harminc percet késett, azt mondta:
sab b p o n tig és o tt lih e g v e k ö rü ln éz­ - Nem kívánom öntől, hogy zseni le­
nek, és tíz percig cso d álják a te r ­ gyen, azt sem, hogy tehetséges legyen, de
m észetet. A p a p a m e g m u to g a tja a a testének itt kell lennie pontosan!
n ev ezeteseb b h eg y csú cso k at és így
szól E rn ő k éh ez:
— O danézz, E m ő k e , ah o v á m u ta ­
tok, m e rt m in g y á rt k ap sz egy po­
font!
A
Ű tk ö zb en virág szed és és gom basze­
dés tö rté n ik . H azaérv e, a v irág o k a t VOLTAIRE-t, a párizsi sorompónál
v áz áb a ra k já k , a g o m b át pedig oda­ megkérdezték, nem visz-e magával tiltott
a d já k a szak ácsn ő n ek , m ire az így portékát.
szól: - Kocsimban egyetlen tiltott portéka
— H ol ta lá ltá k ez e k e t a gyönyörű van - felelte a filozófus - , s az én ma­
g o m b á k at? M icsoda fin o m gom ba- gam vagyok!
p a p rik á s lesz ebből!
M ajd, am ik o r M in d e n A ronék el­
táv o ztak , így szól a kon y h alán y h o z:
— M a risk a, dobd a szem étre ezt a
v acak o t, d e úgy, hogy a v endégek
m eg n e lássák !
M in d e n Á ron és c s a lá d ja az utolsó LULLY, a híres francia zeneszerző, ép­
n a p m egm ássza a h á tra lé k o s k é t k i­ pen egyik művén dolgozott, amikor nagy
látó t, e m lé k tá rg y a k a t v ásáro l, m eg­
vihar keletkezett, mennydörgött, villám-
fü rd ik , b ú csú zk o d ik és fu tv a éri el a lőtt és mindenki keresztet vetett magára.
v o n alo t. A p a p a zseb éb en h a t képes­
Lully odaszólt egyik tanítványának:
la p v a n , ez ek e t m á r n e m é r t r á m eg­ - Kérem, vessen ön helyettem is egy
írn i. H a m e g k érd ik , hog y n y ara lt, pár keresztet, hiszen látja, hogy mind a
M in d en Á ro n így v álaszo l:
két kezemmel mennyire el vagyok fog­
— N ézd, az a fontos, hogy h áro m lalva . . .
h é tre k ik ap cso ló d tu n k . K ülönösen a
g y e re k n e k te tt jó t. E m ő k e , m ondd,
hogy jó t te tt neked, m e rt m in d g y á rt
k ap sz eg y pofont!
G ád o r B éla
 „ K utya leg yek” ha m egértem ,
bár n e m vagyok h iv a to tt
eb- és n yelv é sze ti téren,
ezt a „ kutya diva to t”:
nincs m ég eg yn yelv a világon
(ha kell, le is fogadom )
m elyb en a n nyi e llen tétet
fe je z k i egy fogalom .

M ín u sz húsz alatt a higany?

M etsző h a vat hord a szél:
Egyszerűsítés lám — m in d en ki az országban
G erő S án d or rajza „kutyahidegről” beszél.
Ha tű z a nap s lóg a nyelved,
a ká rcsa k a „ ku tyá n a k”:
azt m o n d já k, „m ily ku tya m eleg ”
vo lt szom baton s vasárnap.

„ K u tya h ű ” vo ltá l Jolánhoz?

K ár — m e rt „ kutyába se vesz” . . .
Ha m egcsalod és „k u tyá lko d sz”
a „ ku tyá n a k sem kellesz”!
De — „nem ku tya " — e szólás sem :
„ ku tya já rt a k e rtjé b e n ”,
hol fo lt esett, bá rm ily m ákszem ,
— M it csinálsz, Pistike? a h itv e si erényen.
- Fel akarok menni az almafára és a tanító bácsi azt
mondta, hogy mossuk meg a gyümölcsöt, mielőtt megesz- K ite rü lsz a biciklivel,
szük . . . _____ nyolcast ka p o tt kereked ? . . .
S te — „ kutyául örülsz” m ivel
N ő i dolgok „ kutyabajod” sem esett.
V asvári A n n a ra jza
„ K utyaélet! — m ondogatod
ha b etérsz egy kocsm ába,
s ha a „ kutya m eg h a ra p o tt':
„szőre” az orvossága.

„K utyadolog”, „ ku tya h á zi”,

„kutyaság” és egyeb ek,
felsorolni m in d s kivárni:
elegem vo lt — s eleged!
„ K utya legyek”, ha m egértem ,
(bár n e m va g yo k h iva to tt
eb- és n yelvészeti téren)
ezt a „ kutya” — d iv a to t!. . .
— Nem értem, Erzsinek mindig farkasétvágya v a n , h a sze­ Kúsz Jenő
relmes . . .
 Töprengés VNépstadionban P usztai P á l ra jz a

- Már ez is? - Tessék mondani, illik ilyenkor egy tiszteletkört futni?

Olaj-távvezeték létesül
H egedűs Is tv á n ra jz a

lök a vend ég lő b en és v áro m , hogy a p in c é r hozza

kedvenc ételem et, a p iríto tt m á ja t. M a jó n ap o m volt. A
h iv a ta lb a n m in d e n sim án m e n t, m e g írta m egy rég h a lo ­
g a to tt levelet, a s a k k p a rtim a t m e g n y ertem és m ost az é t­
la p o n a p iríto tt m á j n in cs k ih ú z v a, sőt m á r i tt is illatozik
előttem . V a n n a k ily en s ik e rü lt napok.
D erűs h a n g u la to m a t m e g z a v a rta , hogy a szom széd asz­
talh o z le ü lt egy h ázasp ár. N em az ellen v o lt kifogásom ,
hogy leü ltek , jó l tudom , h o g y am en n y it é n a v ac so rám ra
költők, n em elegendő a v e n d é g lá tó ip a r fe n n ta rtá sá h o z , d e
felh á b o ríto tt, ah o g y an az asszo n y v ise lk e d ett. K is, köp­
cös, feh é rb ő rű te re m té s v o lt és sem m i sem te tsz e tt neki.
S zid ta az a sz ta lt, a p in c ért, h iá n y o lta a sz alv é tát, kem én y ­
n e k ta lá lta a h ú st, sz á ra z n a k a k en y eret. A férje, n ag y
d a ra b , k ö v érk és, kopaszodó e m b er, p ró b á lta c sitíta n i, nem
n ag y sik e rre l. H an g o san b eszéltek , m in d en szó á th a lla t­
szott hozzám . In n e n tu d ta m m eg, hogy v a s á rn a p k irá n ­
d u ln a k a b u d ak eszi erdőbe, d e ek ö rü l is v o lt a z asszony­
n a k egy kis v eszek ed n i v a ló ja . A n n ál jo b b a n m eglepett,
m ik o r a gyüm ölcsrizs fo g y asz tása közben a nő szigorúan
rászó lt a fé rjé re :
i — ízlik , m ókus?
M ondhatom , nagyon elcsodálkoztam . E lőször azon, hogy
ez a h á rp ia eg y á lta lá n k ép e s ilyen becéző szót k ie jte n i, Készülődés a második műszakra
m ásodszor, hogy a fé rjé t rö v id en m ó k u sn a k nevezte. Vé­
lem ényem sz e rin t e n n e k sem m i a la p ja n em volt. F érjéb ő l S z ű r-S z a b ó J ó z s e f r a jz a
te lje sen h iá n y zo tt a m ó k u s kecsessége, fürgesége, já té ­
kossága, h a tá ro z o tta n n e m e m lék e ztete tt m ó k u sra.
P ersze, tu d o m é n azt, h o g y az ilyen b ecen ev et nem
k ell szószerint venni. Az e m b e r m ondja, d e n em gondolja
kom olyan. A m a g y ar n y elv bő v elk ed ik a hasonló á tv itt
érte lm ű k ifejezésekben. N in cs a te rm ész etn e k olyan te ­
rü le te , a h o n n a n n e m e ríte n e . Az ásv án y v ilág b ó l leg k ed ­
v elteb b a gyém ántom , ru b in to m , aran y o m (ezüstöm nem ).
A n övényvilágból a ró zsám , violám , gyöngyvirágom (né­
p iesek n él rozm aringom ). A z á llatv ilá g b ó l a nyuszi, a cica,
a galam b, a k u ty u li a leg k ed v elteb b ek . A m ókus is elég
nép szerű és n ek e m n em is le tt v o ln a eg y szavam sem a
h asz n á la ta ellen , d e id e n e m ille tt sem m iképp. M ert h a
egy szerelm es a fe n te m líte tt virágok, d rág ak ö v ek , av ag y
á lla tfa jtá k kö zü l v álasz t n e v e t p á rjá n a k , á m legyen. De
egy jav ak o rb eli, kövér, k o p asz e m b ert m ó k u sn a k szólí­
ta n i, v élem én y em sz e rin t n e m helyénvaló. N evezzék m ac­
kó n ak , v a d k a n n a k , esetleg ele fá n tn a k , d e m ó k u sn a k ne.
K ivéve p ersze az t az e se te t, h a v a s á rn a p a b u d ak eszi e r­
d őben ág ró l á g ra szö k ellv e m ogyorót h a jig á i le sz e re te tt
h itv esén ek . A k k o r n em sz ó lta m egy szót se.
Su
B alázs S án d o r - M i az, zöldbab lesz vacsorára?
 Részlet egy sporttudósításból
^e^fe^esü f& éö li—
É l t Rákospalotán egy magányos öz­
vegyasszony, annak volt egy Somolyai
Albin nevű, zongorázni tudó molylepkéje,
akivel nagyon megértették egymást.
Egy szép napon Somolyai eltűnt. Az
özvegy kétségbeesett: kivel fog ő most
diskurálni, ki fogja esténként álomba zon­
gorázni? Napokig törte a fejét, mitévő
legyen, végül is az az ötlete támadt, hogy
négy szobája közül a lichthofot adja ki
albérletbe annak, aki megtalálja és visz-
szahozza Somolyai Albint. Elhatározását
sajátkezűleg megírt, fákra kirajzszögezett
hirdetményeken tudatta Budapest népével.
Elsőnek egy író olvasta el a különös
hirdetményt, akinek rögtön az jutott az
eszébe, hogy ebből egy jó, mai témájú
vígjátékot lehetne írni. Attól tartott azon­
ban, hogy a molylepkét valami deklasz- „ . . . Sándortól néhány jó lefutást láttunk, de a védők szilárdan álltak a lábu­
szált elem fogja megtalálni és akkor m eg­ kon . . —■ —-
ette a fene az egész témát. Ezért hát gon­
dosan leszedte a fákról az összes cédulá­
Boldog ara
kat és átdolgozta őket. Az új szöveg így
hangzott:
„Az a nős. Ratal dolgozó, akinek
csak pozitív humora van. de lakása
nincs, megkapja az összkomfortos
lichthofomat levegőhasználattal, ha
visszahozza Somolyai Albin nevű,
zongorázni tudó molylepkémet. Ha­
táridő: e hó utolsó napja."
Kisvártatva egy fiatal házaspár állt meg
a hirdetés előtt és a férj, akinek üvegfúvó
volt a mestersége, így kiáltott fel a felhí­
vás láttán:
- Minden stimmel! Nős vagyok, fizi­
kai dolgozó vagyok, pozitív humorom
van, de lakásom nincs. A molylepkét én
fogom megtalálni, ha törik, ha szakad.
Az ifjú házaspárnak nagy szüksége volt - Tudod, otthagyja a feleségét, hat gyerekét és engem vesz e l . ..
egy lakásra, mert külön éltek és csak bab­
szerdánként tudtak együtt lenni egy író­
asztal fiókjában, melyet a jóságos ü. b.- utcáit járták és mindenkitől megkérdez­ gorához ült és lehunyt szemmel, ajkát
elnök bocsátott rendelkezésükre a munka­ ték: csücsörítve, játszani kezdte a „Vilja, ó
idő után. - Tessék mondani, nem tetszett vélet­ Vilját". Egészen jól ment neki, csak néha
Természetesen nem csak ez a fiatal há­ lenül látni errefelé egy Somolyai Albin ütött m ellé a billentyűknek. Az özvegy
zaspár figyelt fel erre a hirdetésre, elol­ nevű, zongorázni tudó molylepkét? tudta, hogy ez nem a valódi Somolyai,
vasták mások is, és másnap már egym ás­ A szorgos kutatásnak azonban napokig mert az sohasem játszott könnyűzenét,
nak adták a kilincset a rákospalotai öz­ semmi eredménye nem volt. Találtak megvetette ezt a műfajt, de azért úgy tett,
vegynél. Volt, aki zongorázni tudó m oly­ ugyan egy zongorázni tudó molylepkét, minha a régi kedvencét kapta volna visz-
lepke helyett egy gyors- és gépírni tudó de azt nem Somolyai Albinnak hívták, ha­ sza, és hálálkodva, könnyek között oda­
gólyatöccsel próbálta behízelegni magát nem doktor Kerekes Ernőnek, aztán ta­ adta az ifjú házaspárnak az üres lichtho­
az özvegynél, volt aki egy Wagner-énekes láltak egy Somolyai Albin nevű molylep­ fot.
bíbicet hozott, de az özvegynek sem az két, de az nem tudott zongorázni, a rum- Épp akkor ért az özvegy háza elé az
batököt rázta egy hatodrangú zenekar­ originál Somolyai. aki meghallván az
ban, aztán találtak egy Somolyai Albin operettmuzsikát, clsápadt, hátratántoro-
nevű, zongorázni tudó molylepkét, de ar­ dott, majd sértődötten, orrát fintorgat-
ról viszont kiderült, hogy magyarosította va, távozott. Úgy hallom, azóta teljesen
a nevét és azelőtt Sommerfeldnek hívták. elzüllött és kegyelem-szöveten él egy tá­
Egy alkalommal magát a keresett Somo­ voli rokonánál.
lyai Albin nevű zongoraművész molylep­ M ikes G yörgy
két kérdezték meg, hogy nem látott-e vé­
letlenül egy Somolyai Albin nevű, zongo­
rázni tudó molylepkét, de az szemrebbe­
nés nélkül azt válaszolta, hogy nem látott, Bemutatjuk a hazai
még életében nem látott molylepkét, vi­ robogó prototípusát
szont látott egy kitűnően zongorázó ka­
kadut a Ló utcában.
Amikor már vészesen Közeledett a ha­
táridő, a férj kollégái cselhez folyamod­
tak. Fogtak egy jófűlű m olylepkét és
pénzt, időt, fáradtságot nem kím élve, zon­
egyik, sem a másik nem kellett. U gyan­ gorázni tanították. Egy heti megfeszített
így jártak azok is, akik bérelszámolás­ munkával elérték azt, hogy a molylepke
ban jártas nyúllal, vagy klasszika filo ­ kotta nélkül el tudta játszani a „Vilja, ö
lógus Orpington-tyúkkal kísérleteztek. Az Vilja" című dalt.
özvegy kiutasította őket a lakásából. Boldogan vitték az özvegynek az ál-So-
Az ifjú üvegfúvó éjt nappallá téve ke­ molyai Albint, aki roppant elegáns volt:
reste a molylepkét. A kutatásban kollégái frakkot hordott és művész-frizurát viselt.
6 is segítették, akik egész nap Budapest Az özvegy kérdésére az ál-Somolyai zon­
 Tapintatos felhők
7T TANÁCSOS U&-
A . d é lu tá n i órák b an ü lt ö s s z e a sv é d
k isv á r o s tö r v é n y h a tó sá g á n a k k ö z m u n k a ­
ü g y i b iz o ttsá g a , h o g y m e g tá r g y a lja a
v á r o s k a ú j é p íté si p ro g ra m já t.
P e te r se n ta n á c so s, a z o sz tá ly v e z e tő je ,
a k ö z m u n k á k k ia d á sá n a k fe le lő s e , a b i­
z o tts á g jelé te r je sz te tte te r v e it. A refe r á ­
tu m b e fe je z é s e u tá n la ss a n e lin d u lt a ta ­
n á c ste r e m m e lle tti sz o b á b a , a h o l fr iss ítő k
á llta k a b iz o ttsá g i ta g o k r e n d e lk e z é sé r e .
A lig h o g y b e lé p e tt a b ü fé b e , a v á r o s­
h á z a e g y ik a ltis z tje sz ó líto tta m eg :
— T a n á c so s ü r, e z t a c s o m a g o t h o ztá k
önnek!
— N e m tu d ja , h o g y m in d e n p o stá t az
ir o d á m b a k e ll lea d n i? — s z ó lt rá r o ssz a l­
ló a n P e te r se n . E zután fe le m e lte a h o sz-
s z ú k á s , se ly e m p a p ír b a c so m a g o lt tá rg y a t
é s m e g r á z ta . ' K é tsé g te le n , e z v a la m i
ü v e g . A ta n á c so st h ir te le n e lö n tö tte a
fo r r ó sá g , arca lá n g b a b o ru lt. M en n y-
d ö r g ő s m e n n y k ő , m i a c s o d a ez? D ü h ö ­
s e n le s z a k íto tta a v é k o n y se ly e m p a p ír t
— e g y ü v e g a r a n y sá r g a p u n c slik ő r k erü lt
n a p v ilá g r a ! P e te r se n é s z r e v e tte , h o g y
m in d e n sz e m fe lé je fo r d u l. A z e g y ik ú r
m o so ly o g v a m e g je g y e z te :
— N o n o , tá n a h iv a ta lá b a n is elfo g a d
o ly k o r -o ly k o r e g y e t?
— N e m ! — o rd íto tt rá P e te r so n . — ö n
n a g y o n j ó l tu d ja , h o g y a v á r o s i t is z tv is e ­
lő k n e k a z ily e sm i t ilo s !
— P e r sz e , p e r sz e — morogrta a m á sik —,
d e e lo lv a sta m ár az ü v e g n y a k á n le v ő
céd u lá t?
— J a , ig e n a c é d u la ! — sz ó lt P e te r so n
z a v a r ta n , s la ssa n o lv a sn i k e z d te a g ép ­
ír á s o s sz ö v e g e t: „ F o g a d ja e z t a c s e k é ly
a já n d é k o t ő sz in te k ö sz ö n e te m je lé ü l a
le g u tó b b i é p ítk e z é si m u n k á k k ia d á sá n á l
ta n ú s íto tt jó in d u la tá ért! E g y h á lá s híve.*'
P e te r s e n é r e z te , h o g y ism é t lá n g b a b o ­
ru l a z arca . N a d e ily e n sz e m te le n s é g e t!
I ly e n m é r h e te tle n p im a sz sá g o t! M en n y-
d ö r g ö s m e n n y k ő ! A ta n á c so s d ü h ö s or­
d ítá s sa l fö lr á n to tta az a b la k o t é s k i­
h a jíto tta a z ü v e g p u n c slik ő r t. A z a ra n y ­
sá r g a lé sz é tfo ly t az a sz fa lto n . P e te r se n
f e jé b e n y o m ta k a la p já t é s k iv ih a r z o tt
a sz o b á b ó l.
M ásnap r e g g e l sá p a d ta n lé p e tt b e h iv a ­
ta lá b a . E g é sz é jsz a k a n e m a lu d t. Ily e n
d isz n ó s á g , n e k i n é v te le n a já n d é k o t k ü ld ­
j ö n v a la k i! N e k i, a k i m á r *h u sz o n ö t e s z ­
t e n d e je sz o lg á lja a sv é d á lla m o t, é s so h a
s e m m i b ű n t n e m k ö v e te tt e l. V a jo n k i
le h e t a z a c s ir k e fo g ó , a k i íg y a k a rja őt
„ b e m á r ta n i” ?
S e ttő l a n a p tó l k e z d v e m in d e n d é l­
u tá n , p o n to sa n tiz e n n é g y ó ra k o r m e g é r ­
k e z e tt e g y ü v e g p u n c slik ő r . A s z e m é ly z e t
m á r n e g y e d ó rával e lő b b lá zb a n é g e tt. A
Ezt m ég nem láttuk!
T ö rö k Já n o s ra jz a
I s m é t tá n c ta n fo ly a m in d u lt
c s o m a g b á rm ely p illa n a tb a n m e g é r k e z ­ K iz á r ó la g h á z a s p á r n a k ,
h e t.
M ost, m o st n y ű ik a z a jtó ! A k ü ld ö n c A z ó r á k o n íz lé s e s e n
á tn y ú jtja a z ü v e g e t.
— K i k ü ld i? — k é d e z i a m á so d titk á r . R o c k o t, m a m b ó t, s z a m b á t já r n a k .
A k ü ld ö n c m e g n e v e z te a v á r o s k a e g y ik
e lő k e lő cse r a e g e ü z le té t, é s e ttő l a k érd ező
se m m iv e l se m le tt ok o sa b b . A m e g b íz ó E h ír n y o m á n r e m é ljü k , h o g y
ism e r e tle n m a ra d t. P e te r s e n é s z r e v e tte ,
h o g y su tto g n i k e z d e n e k k ö r ü lö tte . T án
m á r u jja! m u to g a tn a k rá a z e m b erek ?
E n y h ü l m a jd a fé r je k g o n d ja ,
A ta n á c so s k a r a k á n u l ta rto tta m a g á t. A E z e n tú l c s a k ú g y tá n c o ln a k ,
n y o lc a d ik ü v e g ig . E k k or r e m e g n i k e z ­
d ett. S k ö v e tk e z e tt a k ile n c e d ik , m a jd a A h o g y a tá n c m e s te r m o n d ja .
tiz e d ik ü v e g . A tiz e n e g y e d ik u tá n b ek ö ­
v e tk e z e tt a k a ta sz tr ó fa . P e te r s e n ta n á ­
c s o s ö ss z e e s e tt a z u tc á n , s id e g g y ó g y in ­ G alam bos S zilv eszter
té z e tb e k e lle tt sz á llíta n i.
M ásnap reg g e l a fő p o lg á r m e s te r m a-
g í.’aoz k é r e tte S ő d erb erg u rat, a z e lső tit­
k á r t, é s k ö z ö lte v e le a sz o m o r ú hírt.
S ő d erb erg e g y r e c s a k a fe jé t rá zta .
— K i g o n d o lta v o ln a ezt? Ki gon d olta
v o ln a ?
— H át, ig e n — m o n d o tta a fő p o lg á r m e s­ A kényelmes
te r —, d e a m u n k a a z é r t n e m á llh a t m eg !
Á tv e sz i az o sz tá ly v e z e té s é t, é s g o n d o s­ kukoricatermelő álma
k o d ik a m u n k a za v a rta la n m e n e té r ő l!
S ő d erb erg n é h á n y ö s s z e fü g g é s te le n h á ­
lá lk o d ó sz ó t m o r m o g o tt, m ajd tá v o z o tt.
K éső e s te a B o r o sty á n k lu b b árjáb an
n é p e s tá rsa sá g ü lt e g y ü tt.
— E lk ép esztő ez az e g é sz — j e g y e z te
m e g az eln ö k . M ég á lm u n k b a n se m
g o n d o ltu k v o ln a , h o g y ez az á rta lm a tla n
tr é fa ily e n k ö v e tk e z m é n y e k k e l járh at.
E m lé k e z te k , a to m b o lá n n y e r tü n k e g y
ü v e g p u n c slik ő r t é s h o g y P e te r s e n több
é v e s p é n z tá r o si sz o lg á la ta it ju ta lm a z z u k ,
n é v te le n ü l e lk ü ld tü k n e k i . . .
— M in d en ese tre e g y n a g y o n o sto b a c é ­
d u lá v a l — j e g y e z te m e g sz á r a z o n a z ál-
e ln ö k .
— T u d o m , tu d o m — só h a jto tt az e ln ö k —,
d e az ü g y m é g íg y is e lk é p e s z tő e n h o ­
m á ly o s! H a leg a lá b b tu d n á n k , ‘k i k ü ld te
n e k i a to v á b b i tíz ü v e g e t!
U g y a n e b b e n a z id ő b e n P e te r se n v o lt
titk á r a , S őd erb erg o sz tá ly v e z e tő a tiz e n ­
k e tte d ik ü v e g m e lle tt ü lt, é s vid á m a n
c so b o g ta tta p o h a rá b a az a r a n y sá r g a n e­
d ű t.
— F r o z it, ta n á c so s ú r! — sz ó lt h a n g o sa n
ö n m a g á h o z. - Ez a h istó r ia k ifiz e tő d ö tt.
Á tk o z o ttu l d rága v o lt a tiz e n e g y ü v e g
p u n c slik ő r , d e m e g é r te ! C sak a zt a z e g y e t
sz e r e tn é m tu d n i, k i v o lt az a z s e n i, a k i­
n e k az az ö tle te tá m a d t, h o g y e lk ü ld je
a z e lső ü v e g e t?
S ie g fr ie d W e id m a n n
7
(N ém etb ől fo r d íto tta : H o lló s! Tibor.)
/
V
»
 S zű r-S z a b ó J ó z s e f rajza
AZ Ű j „SZIGETI VESZEDEL

Az állatbarát színésznő
A hollywoodi filmszínésznek
Figyelm es feleség
Mii®E A f l f l é f i £
m indig nevezetesek voltak külön­
leges kedvteléseikről, amelyek kü­ Aki nem tudja önmagát legyőz­
lönben m indig a reklám ot szolgál­ ni, az elárulja, hogy még egy si­
ták. N yilván ennek az íratlan sza­ lány ellenféllel sem bir.
bálynak tesz eleget a francia Jani-
ne G randel nevű filmszinésznö, *
am ikor engedélyt k ért és k apott a Minden ember tökéletes. Bámu­
hollywoodi hatóságoktól négynél latos szerkezet. A természet cso­
több háziállat tartására.
dája.
A m űvésznőnek ugyanis 120
*
m acskája és egy tengeri malaca
van. Persze lehet, hogy jó színész­ A z a tény, hogy Nagy Sándor
nő is. magát istenné emeltette, azt bizo­
nyítja, hogy hivő ember volt.
A nyári nátha haszna *
— Jó lesz ez valam ire) - m ond­ A z író, aki témát keres, apró-
ja a derűlátó, aki nyáron is meg- hirdetés útján kereshetne hozzá
náthásodik és a kánikula kellős kö­ ihletet.
zepén nagyokat prüszkölve veszi
*
m agára em bertársai sajnálatát.
Valóban jó lesz ez télire. A A gazdag ember anyagi hiper-
a&s jg j Iróíiában szenved.
„Sunday Express" orvosi szakértő­ - Most aztán nem lehet egy szavad sem! Itthon is
je. Cedric C arne doktor, kifejti, ihatsz úgy, m int az italboltban 1 . . . F . L.
hogy aki nyáron náthás, annak a
szervezete ellenállóbb lesz télen.
Azok a szerencsétlenek viszont, Zsarolás
ak ik et nyáron elkerül a nátha, té­
len könnyű p rédái lesznek a beteg­
ségnek. Azok viszont, akik télen
náthásak, nyáron könnyebben el-
lentállnak a náthának.
Nézőpont kérdése az egész. Akkora kis felhő.
Mint gyermek-kalap.
A szabadidő-mozgalom Teszi a fejére
hátránya
Örömmel a Nap
Egy dán bíróság előtt a 24 éves
K urt Rasmussen nem kevesebb, Hosszan eltűnődik
m int 22 betörést vallott be. Tetté­
nek oka? Kalapja alatt:
U natkozott, és valamivel agyon Miért is csinált ily
kellett ütni az időt. Rekkenő nyarat?
De m it fog csinálni az alatt a 4
év alatt, am elyre elitélték? D arázs E n d re
8
 Társadalmi összefogás
P u s z ta i P á l ra jz a

V ftw to IfltW íG
A párizsi rendőrség felrobbantotta a
„Blouson Noir" nevű titkos ifjúsági szer­
vezetet, amelynek tagjai fekete bőr-zekét
viseltek. Ettől nyerte a tömörülés dicső
nevét. M it csináltak a Blouson Noir fiatal
tagjai? Verekedtek. Alapszabály szerint
ez volt a 15-18 éves ifjaknak a fő-ambi-
ciója, sőt, legfőbb kötelessége. Mintegy
170 T ataikor# fogdtt el a rendőrség,
ebből harmincán őrizetben maradtak. Há­
la az egyenjogúsításnak, leányok is akad­
tak közöttük. Drancyban hatvan járókelőt
támadtak meg, a XIII. kerületben pedig
több mint negyven ártatlan polgárt vertek
véresre. Konkurrenciájuk is volt a derék
serdülőknek, mert „Jeunes voyous" (Fia­
tal huligánok) címmel ellentábor alakult.
Ezek is szépen szerepeltek: minden ok
nélkül megtámadtak és elnáspángoltak
egy m oziból hazatérő békés társaságot.
A rendőri kihallgatáson az ifjú huligá­
nok szépreményű vezére arra a kérdésre,
hogy mi okból követték el a gyakori gaz­
tetteket, a legnagyobb lelkinyugalommal
válaszolt:
- Unatkoztunk. Annyi szép verekedést,
- Közhírré tétetik I A bő bor-termés elhelyezéséhez mindenki tehetsége szerint
bokszolást és „kikészítést" láttunk a mo­ járuljon h o z z á !__
zikban és olvastunk könyvekben, hogy mi
is kedvet kaptunk erre a szórakozásra.
A Tabánban
Vasvári Anna rajza

f o s é t / tő M ljo H ó m é
Az angol trónörökös, Charles velszi
herceg, a jövendő angol király nem elé­
gedhet meg az anyanyelvével, idegen
nyelvet is kell tanulnia. Hogy melyik le­
gyen ez a nyelv, arra vonatkozólag a
közvélem ény is megszólalt. A Daily Mir-
ror-ban a következő tanácsot olvastuk:
„M iért tanulna Charles herceg fran­
ciául? Elmúlt az az idő, amikor a fran­
cia a diplomácia és az előkelőségek
nyelve volt. Akár tetszik, akár nem, az
angol mellett az orosz a legfontosabb
nyelv. Tanuljon a herceg oroszul!"
M it szól ehhez de Gaulle? - Jól esik ez a pár óra kikapcsolódás a szabadban. . .
 J a m e s M. Schulenhoffert, a nagyhírű
csillagászt, akinek munkássága különösen
a törpecsillagok kutatása terén jelentős,
július másodikén ismeretlen gengszterek
elrabolták a pasadenai csillagvizsgálóból,
m ég hozzá tudományos szempontból rend­
kívül figyelem re méltó körülmények kö­
zött, A gengszterek szétrombolták a nagy
távcsövet, majd magukkal hurcolták a tu­
dóst. A tudományos világot pótolhatatlan
veszteség fenyegeti. Olyan nehézségek áll­
tak elő, amelyek egyszerűen reménytelen­
né teszik a tudós helyzetét.
A csillagvizsgáló intézet egyik mellék-
helyiségében elbújt asszisztensnek kö­
szönhető, hogy a különös emberrablás
egyetlen részlete sem maradt homályban.
Július másodikén, egy tiszta, meleg
nyári éjszakán, amikor Schulenhoffer pro­
fesszor a csillagvizsgáló nagycsarnokában
tartózkodott, négy sötétszemüveges férfi
rontott be hozzá. Valamennyien kiskabát-
juk oldalzsebében tartották jobb kezüket.
Ezt a kézhelyzetet m ég azok sem - értik
félre, akik csak ritkán járnak moziba, s
pusztán a professzor szórakozottságának
volt tulajdonítható, hogy az első pillanat­
ban nem tudta, mi a teendője. Az egyik
hívatlan vendég a foga között sziszegett
feléje:
- Nyújtsa fel a mancsát, vén kóró, ha
nem akar elbúcsúzni mocskos életétől!
A professzor feltartotta mindkét kézét
és érthető idegességgel, de kifogástalan
udvariassággal megkérdezte, hogy mivel
szolgálhat.
- Gyerünk az arannyal! - szólt a ven­
dégek egyike.
A professzor zavartan körülnézett, majd
óvatosan odanyújtotta az égjük kezét.
- Tessék, itt van a gyűrűm.
- Hülye! - mondta a legalacsonyabb
termetű vendég.
Egyikük közelebb lépett a professzor­
hoz, miközben jobb keze félelm etesen du-
dorodott elő kiskabátja zsebéből.
- Ide figyeljen, agg lótolvaj! Hazudo-
zással nem ér el semmit. Megvan az or­
vosságunk mindenféle szélhámosság ellen.
Jobb, ha mindjárt előadja az aranyat, m i­
előtt m ég kilyukasztjuk a bőrét.
A professzor zavartan köhintgetett.
- Nem értem . . . m iféle aranyról tet­
szenek b eszéln i?. . .
- Nyomorult! - kiáltott az egyik ven­
dég. - H ol van az a Van Maanen, vagy
hogy hívják! Ki az?
- Csillag . . . úgynevezett fehér tör­
pe . : ; — felelt a professzor csodálkozva.
- Bánom is én, akármilyen cirkuszi
bohóc! M i van az aranyával? M ire vá­
runk?
- Kérem szépen . . . tessék csak idefi­
gyelni . . . megmagyarázom . . . a fehér
10
törpék olyan csillagok . . , illetve . . . két­
ségtelen, hogy az anyaguk tömörebb . . .
helyesebben sú lyosabb. . . az óriási nyo­
más, kérem szépen . . . az arany, tetszik
tudni, csak afféle példa . . .
Magában elhatározta, hogy soha többé
nem ír népszerű tudományos cikket. Sej­
tette, hogy nem tud minden tekintetben
közérthető lenni, de ekkora félreértésre
nem számított. A zsebek félelmetesen du-
dorodtak feléje.
- Tehát bevallja, csirkefogó! Hol van?
A professzor kétségbeesetten nézett kö­
rül.
- Nagyon messze . . . rettenetesen
m e ssze. . .
- Majd elvezet oda minket, kocsival
vagyunk.
De a másik vendég gúnyosan felkiál­
tott:
- Hazudik a jómadár! Félre akar ve­
zetni minket! Hát akkor miért írta az új­
ságban, hogy itt találta, ebben a hülye­
formájú hájban? Elkottyantotta az igazat,
mafla! Ide vele!
A professzor, aki különben az egyete­
men rendkívül világosan szokta kifejezni
magát, most kétségbeesetten kereste a sza­
vakat.
- Figyeljenek ide . . , kedves hogyis­
hívják . . . a Van Maanen például, de tu­
lajdonképpen a Szíriusz sötét kísérője
is ...
- Elégi - szakította félbe az alacsony
vendég türelmetlenül, - Azt mutassa meg
hol van, különben . . .
- Ott szíveskedjék, majd beállítom . . .
— mondta ijedten a professzor és a nagy
távcsőre mutatott.
A négy vendég, minden óvatosságról
megfeledkezve, nekirontott a nagy táv­
csőnek, felmásztak rá, kopogtatták, tapo­
gatták, nagyokat káromkodtak, majd a
professzor legnagyobb rémületére feszítő­
vasat vettek elő. Hamarosan hatalmas
csapások, roppanások zaja hallatszott,
majd az egyik vendégnek sikerült bejut­
nia a távcső belsejébe. Kisvártatva hangos
csörömpölés, utána dühös káromkodás
hallatszott:
- Itt csak ócska üveg van!
Kimászott. Mind a négyen körülvették
a professzort. Hangjuk fojtott volt.
- Előadja vagy nem? Ne köntörfalaz-
Önzetlen reklámok
zon . . . Nekünk nem üvegcserép kell, ha­
nem arany . . . Hova bújtatta a társát?!. . .
- Attól f é le k . . . - hebegett halálra-
váltan a professzor - , nem értik meg .,..
- Ne teketóriázzunk! - szólt erre a
legmagasabb, aki láthatóan vezető szere­
pet töltött be a vendégek között. Betöm­
ték a professzor száját, összekötötték a
kezét, majd kivopszolták a teremből. Az
asszisztens hamarosan csak a gépkocsi
berregését hallotta.
A' csillagvizsgáló intézet igazgatósága
két nap múlva levelet kapott. A levélben
az állt, hogy az aranyat július tizenhetedi­
kén éjfél után fél háromkor kell letenni
egy domb lábánál (pontos megjelölés). Az
igazgatóság hosszas tárgyalás után elhatá­
rozta, hegy egy népszerű csillagászati
könyvet tesznek le a megadott helyre,
hátha így rávezetik a banditákat jóhisze­
mű tévedésükre, amely egyedül a közok­
tatás hiányosságának tudható be. Piros ce­
ruzával megjelölték azokat a részeket,
amelyek a íörpecsillagokra vonatkoznak.
Külön levélben felhívták a figyelmüket
arra is, hogy ezeknek a csillagoknak a /
középpontjában egyetlen köbcentiméter­
nyi anyag több ezer tonna súlyú. Ha más­
ra nem, gondoljanak a szállítási nehézsé­
gekre.
Fájdalom, a könjrveket széttépve és ösz-
szemocskolva találták, rajta egy cédulá­
val: „Csapják be az öregapjukat, nekünk
arany kell, nem papír."
A Csillagászati Társaság rendkívüli
kongresszust hívott össze. Elhatározták,
hogy a legtöbb rádióállomás bandita­
negyedórájának keretében népszerű csilla­
gászati előadásokat tartanak. Meghívták
a kongresszusra Lucky Lucianót, Frank
Costellót és több más vezető bűnö­
zőt, hogy a társaság dísztagjává válasszák
őket. Határozatot hoztak a közoktatás ki-
szélesítéséről. Elítélték a gengszterek
csillagászati műveltségének tűrhetetlen fo­
gyatékosságait. Felszólították a bandave­
zéreket, hogy szervezzenek tudományos
előadássorozatokat és terjesszék a csilla­
gászati gondolkozásmódot.
M últ az idő, de a professzor nem ke­
rült elő. Egy napon a csillagvizsgáló in­
tézet igazgatósága levelet kapott, amely­
nek reszkető betűiben azonnal felismerték
Schulenhoffer kezeírását. A levél így
szólt:
„Az égre kérlek benneteket, küldjétek
el Mr. Van Maanent az arannyal. Az en­
gem vendégül látó gentlemanek arra is
súlyt helyeznek, hogy jöjjön el Mr. Sa-
tumus is és hozza magával gyűrűjét. Kc-
nyörgök, ne késlekedjetek!"
Ez volt a professzor utolsó üzenete.
F e le k i László
K ajSn T ib or rajza

Búcsú a nyártól
- M ost jól figyeljen, mert jövő nyárig úgy
se lát ily e n t. . .
Az utolsó vendég
R <?
Zárunk, kérem . . .
Szezonvégi kiárusítás
// Ltda i Matyi kcU/cvitja
s ^ M h
Szereplők: Csordás, Mikula, Barkócziné
(Játszódik egy füstös pesti eszpresszóban)
Csordás: Duplát kérek és egy pohár
szód át. . .
Kiszolgálónő: Dupla, szóda. (El)
Mikula (belép): Szervusz Béla! Hát
te mit keresel itt szombat délután?
Ilyenkor otthon szoktál kuksolni.
Csordás: Száműztek hazulról.
Mikula: Nagytakarítás?
Csordás: Rosszabb.
Mikula: Nagymosás?
Csordás: Rosszabb.
M ikula (síri hangon): Csak nem be­
főzés?
Csordás: M ég annál is rosszabb.
Mikula: Ember! Vidéki rokonok?!
Csordás: Tűz, tűz! De még annál is
rosszabb.
Mikula-. Akkor nem tudom kitalál­
ni.
Csordás: Vidéki rokonok, gyerekek­
kel.
M ikula (drámai hangon): Fogadd
baráti részvétemet.
Csordás: Köszönöm.
Mikula: Magam is száműzött va­
gyok. Persze, nem olyan súlyos a hely­
zetem, mint a tiéd. Nálunk egyszerű
paradicsom-befőzés van, emiatt buj­
dostam el.
Csordás: Ebben a hónapban már
harmadszor száműztek hazulról. Egy­
szer nyaralás-előtti naftalinozás, sző­
nyegfelszedés és portalanítás. Kedden
römiparti volt a feleségemnél, négy
asszonyt hívott meg. M ost pedig a ro­
konok. (Sóhajt) Itt kell ülnöm. M eny­
nyire megértem az emigránsokat, aki­
ket gyötör a honvágy és nem mehet­
nek haza.
Mikula: Szegény barátom, osztom a
sorsodat és azt hiszem, valamennyi
férjtársunk nevében beszélek, amikor
..............................
Műteremben
__ -—
- Ö a legtehetségesebb tervezőn k .
ö n m
kijelentem, hogy a férjek száműzeté­
sét rendeletileg kéne szabályozni.
Csordás: D e hogyan?
Mikula: Ki kellene mondani, hogy
a férj is ember. Évenként legfeljebb
nyolcszor száműzhető a családi tűzhely
mellől. Vagy mondjuk tizennyolcszor,
mint ahogy csak tizennyolc munkanap
szabadság jár az embernek.
Csordás: Nem érne semmit. Az em­
ber néha lelki kényszer miatt m egy el
hazulról. Például: amikor a feleségem ,
kit egyébként imádok, kezd sopánkod­
ni, hogy neki mennyi dolga van a ház­
tartásban, én már fogom a kilincset.
Gyenge szívem van, nem bírom nézni,
ha ő dolgozik.
Mikula: Ne túlozzunk, öregem. Nem
olyan rémes itt ülni. Nemsokára itt
kell lennie Barkóczinak és akkor hár­
masban eldiskurálunk.
Csordás: Ide várod Barkóczit?
Mikula: Nem várom, de jönni fog.
Reggel találkoztam a feleségével és
mesélte, hogy nagytakarítás van ná­
luk. Barkóczi egy órakor ment haza
a hivatalból, bekapott valamit, unta a
rendetlenséget és percek múlva itt
lesz.
Csordás: Remek! M egcsináljuk a
száműzettek k o n feren ciá já t!... (H ir­
telen) Nézd csak! Barkócziné! Ilus!
Mikula: Hát ez mit keres itt?
Barkócziné: Jó napot! H ogy vannak,
hogy vannak?
Csordás: Kezeit csókolom! H ol tet­
szik itt járni, ahol a madár se jár?
Barkócziné: Lejöttem egy kicsit ká­
vézni és hoztam magammal olvasni
valót. Tudják, nálunk nagytakarítás
van és ilyenkor utálok otthon ülni.
S te lla A d o rjá n
H e g e d ű s Istv á n ra jza
11

Első csíny az új tanévben
A pedagógus is ember
- Tanító néni, én még a szünidőben is tanul­
tam. Ezt ni!
Elégikus hangulat fog el, amikor az
autóbusz-kalauz ezeket a költői szavakat
mondja:
— Vigyáztunk a lépcsőn!
A múlt felidézésében mindig van va­
lami szép és egyben fájdalmas. A vissza
nem térő múlt egyetlen mozzanata újabb
és újabb emlékeket ébreszt bennünk.
Barangoltunk az erdőben, sétáltunk a
parkbem, vigyáztunk a lépcsőn.
Istenem, mintha ma lett volna . . .
Járműveink egyre gyorsabbak. Az em­
beri géniusz mind gyorsabb és gyorsabb
hajókat, autókat, repülőgépeket, rakétá­
kat talál fel. A hangsebesség merő cam-
mogás már.
Kötelességszerűen én is beszám olok
legújabb találmányomról. Ez egy ion-haj­
tású repülőgép, amely másodpercenként
40 000 kilométeres sebességgel halad. Ami
azt jelenti, hogy az ember egy másodperc
alatt körüljárja az egész Egyenlítőt és
ugyanott lehet, ahonnan elindult.
Kezdődik a tanév
Szorgalmas kislány
E heti hirdetésünk
Két hat-hét év körüli kisfiút láttam. Ci­
garettáztak. Miközben elgondolkodva fúj­ E gy vásárlás — két
ták a füstöt, egyikük ezt mondta:
- Ha nagy leszek, leszokom a dohány­
zásról.
*
Sportközvetítések során a rádióriporter
néha széles távlatokkal dolgozik. Nem
elégszik m eg a szóbanforgó és rúgó játé­
kosok sportemberi voltával, hanem egyé­
niségük más mozzanatait is megragadja.
Dékány doktornak, a Ferencváros fedezet­
játékosának egyik kevésbé sikerült meg­
mozdulása váltotta ki például ezt a rosz-
szallást:
- Doktor, doktor, ezért a passzért biz­
tosan nem kapnál doktorátust.
Lelki szem eim előtt elképzeltem a ró­
mai szenátust egy történelmi nevezetes­
ségű ülésen, amint a riporter így beszélt:
- Cézár, Cézár, ezért ugyan kár volt - sz iv ecsk ém , a m ásik ajándékot
ax &i u m iulum edény vásárlási b lokk­
átkelni a Rubikonon . . : jával n yerheted m eg aa ALUMÍNIUM
HÓNAP tartam a alatti
f. L

— Látod, fiam, ez jó ötlet! Ezentúl én is így foglak figyelmeztetni a születésnapomra!
z e lm ú lt n a p o k b a n a v á r -
ban sé tá lg a tta m , sz e m ü g y r e
v é v e a n n a k n e v e z e te s s é g e it é s
m in d e n fé le é p ü le te it, m e ly n e k
le g tö b b jé n k is tá b la h ir d e tte
sz á m o m r a , hogy m ű e m lé k ,
v a g y m ű e m lé k -je lle g ű h á z z a l
á llo k sz e m k ö z t. S étá m b a n k if á ­
r a d v a , le té r te m e g y h a n g u la to s
k is sé tá n y r a , ott p e d ig , m i­
u tá n k ö rü lh o rd o zta m a t e k in ­
te te m a p a d o k o n ü ld ö g é lő k ö n ,
c s a k n e m fe lk iá lto tta m a m e g ­
le p e té s tő l. N e m m e ss z e tő le m ,
sz ik á r ta r tá sú , v e r e s a r c ú , id ő s
em b e r ü lt e g y p á d o n , k e z é t
e g y f e k e te g ö m b b en v é g z ő d ő
sé ta p .d c á n n y u g ta tv a , az ö r e g -
ú r sz iv a r z se b e a la tt p e d ig —
m e ly b ő l fe h é r z se b k e n d ő á llt k i
— e g y d iszk ré t, z o m á n c o z o tt
tá b la v o lt felv a rrv a , e z z e l a
f e lir a tt a l:
„ M ű e m lé k -je lle g ű id ő s ú r a
X IX . sz . v é g é b ő l.”
T a p in ta to s é r d e k lő d é se m r e a
park-Ő r e lm o n d o tta , h o g y az
id ő s ú r m in d en n a p o s p a r k -v e n ­
d é g ü k é s h o g y ő t a k e r ü le ti
ta n á c s n y ilv á n íto tta — v ilá g n é ­
z e té b ő l k ifo ly ó la g — m ű e m lé k -
je lle g ű id ő s úrn ak . A zt is m e g ­
tu d ta m m é g , h o g y e g y m ű tö r ­
té n é sz v e z e té s e m e lle tt n a p o n ­
ta tiz e n k e ttő é s e g y óra k ö z ö tt
m e g le h e t ism e r k e d n i á m ű ­
e m lé k k e l.
G o n d o lta m , m eg v á ro m a d e­
le t. K ö zb en ö ssz e jö ttü n k m é g
e g y p á r a n , m a jd a m ű tö r té n é sz
is m e g é r k e z e tt, ak k o r p e d ig a
m ű e m lé k k ö ré g y ü le k e z tü n k
szt Al in v Ar o s h a t Ar Ab a n
„A műemlék világnézetének
mindennemű rongálása tilos1
K érjük a kedves látogatókat,
é s a m ű tö r té n é sz b e m u ta to tt r e m ti a b é k é s b e le n ö v é s f e l­ hogy a műemlék nézeteit tart­
m in d a n n y iu n k a t a m ű e m lé k ­ té te le it az o sz tr á k -m a g y a r c sá ­ sák tiszteletben és ne ig yek ez­
nek. sz á r sá g b e v e z e té s é r e .
N e m tu d ta m to v á b b h a llg a t­
zenek annak egyértelmű és vi­
V e z e tő n k ezu tán íg y sz ó lt
hozzá: n i, elh a tá r o z ta m , h o g y vitáb a lágos stílusát kérdésekkel vagy
— H a llo tta -e a n a g y ú jsá g o t, s z á lló k a v á r -b é li id ő s úrral. ellenvéleménnyel rongálni. A
h o g y H a b sb u rg O ttó A u sz tr iá ­ A m e ls ő k ö z b e k é r d é se m r e b i­
b a n v a n é s h o g y T iro lb a is za lm a tla n u l m é r t v é g ig é s e g é ­ m űem lék nemzeti közkincs!
k é sz ü l? s z e n e lh a llg a to tt, v e z e tő n k p e­ Nem azért van, hogy meg­
A m ű e m lé k a r c v o n á sa i a d ig , a m ű tö r té n é sz , a lattom b an
m é g r ú g ó tt é s e g y fig y e lm e z ­ győzdI"
h írre fe ld e r ü lte k é s fe jte g e tn i
te tő c é d u lá t n y ú jto tt át n e k e m ,
k e z d te , h o g y m a g a is v is s z a ­
m e ly e n ez á llt:
Somogyi Pál
v á r ja a tö r v é n y e s u r a lk o d ó t,
m a jd a z o sz tr á k -m a g y a r m o ­
n a r c h ia e lő n y e in e k is m e r te té ­
sé r e té r t rá, k ife jtv e , h o g y F e-
r en cz J ó z s e f u r a lk o d ó i ren d ­ Hazatérés a nyaralásból
sz e r é t ta r tja m in d m á ig a f e lü l­
V árnai G y ö r g y rajza
m ú lh a ta tla n é s le g m a g a sa b b -
ren d ű tá rsa d a lm i fo rm á n a k ,
b e le é r tv e a p o lg á ri d e m o k r á ­
c iá t é s a sz o c ia liz m u st is.
Á lm é lk o d v a f ig y e ltü n k v a la ­
m e n n y ie n a m ű e m lé k sz a v a ira ,
a k i e lm o n d ta ezu tá n , h o g y a n
o ld a n á m e g a n e m z e tk ö z i k o n f­
lik tu s o k a t e g y erő s o sz trá k -
m agyar m o n a r ch ia K özép -
E u róp áb an , m ajd a n n a k a r e ­
m én yén ek ad ott k ife je z é s t,
h o g y a n a g y h a ta lm a k m a g u k
is e z e n a v é le m é n y e n v a n n a k
é s b iz o n y o s é r te s ü lé s e i v a n ­
n a k arró l i s , h o g y a s z o v je t
m in isz te r e ln ö k a m e r ik a i lá to ­
g a tá sa so r á n erről a m e g o ld á s­
r ó l fo g első so r b a n tá r g y a ln i
a z E g y e sü lt Á lla m o k e ln ö k é v e l.
A m ű e m lé k je lle g ű id ő s ú r­
n a k e n é z e te i a n e m z e tk ö z i
h e ly z e tr ő l é s a k ü sz ö b ö n á lló
tá r g y a lá so k r ó l le n y ű g ö z te k v a ­
la m e n n y iü n k e t és f e l-fe lk iá l-
to ttu n k a c so d á lk o z á stó l, m id ő n
e lm o n d o tta , h o g y tu d o m á sa és
e lk é p z e lé s e sz e r in t M agyar-
o rszá g , a m e g e g y e z é s u tá n —
á tm e n e tile g a H ab sb u rg-h áz
v iss z a k o z á sá ig — p o lg á r i töb b -
p árt re n d sz e r ű á lla m fo r m a le sz
a sz o c ia liz m u s v ív m á n y a in a k
é s é p íté sé n e k v á lto z a tla n m e g ­
h a g y á sá v a l, m íg a sz o c ia liz m u s - Na, szivecském, most fürödhetünk tovább! .
te lje s m e g v a ló su lá sa m e g te ­ 1 3
 M egtisztultam ...
Nagymarosnak minden ter­
mészetadta kelléke megvan ah­
hoz, hogy gazdái országos hírű
nyaralóvá fejlesszék. Hogy
mégsem az országos hír felé
halad, annak többféle apró-
cseprő akadálya van, amiket
egy szezonvégi kirándulásom
alkalm ival rögtön felfedeztem.
Főútvonalai, a Váci és Bajcsy
Zsilinszky út mélyre süppedve
gyűjti a vizet, mikor eső van,
és gyűjti a port, mikor nincs
eső. Amikor ott jártam) akkor
éppen a poré volt a szó. Mikor
pedig belevetettem magamat a
Duna hűs hullámaiba, hogy le­
mossam magamról Nagymaros
ózondús porát, látom ám, hogy
a jólelkű hazaiak kocsiderék-
szám hordják és töltögetik a
házuk táján felgyülemlett sze­
metet a mindent elnyelő fo­
lyamba. íg y történt aztán, ami­
kor hatalmas karcsapásokkal
szeltem a vizet, először egy fél
dinnyébe ütköztem (bizonyára
tök volt!), s mikor azt sikere­
sen kikerültem, akkor meg egy
sültkrumpli sodródott a szám­
hoz. Tovább nem is próbálkoz­
tam a dunai úsztatással, hanem
bementem az egyik üdülőbe,
ahol a barátom nyaralt, jól
megmostam magam, aztán, mi­
kor már szalonképessé váltam,
elmentem a tanács elnökéhez,
elmondtam neki a látottakat, ő
meg elmondta nekem az objek­
tív nehézségeket. . .
Elhagyva a falut vagy négy­
öt kilométerrel, újra megfü-
rösztöttem magam a D unaka­
nyarban és olyan ragyogó tisz­
tán érkeztem haza, mintha so­
sem lettem volna Nagymaroson.
íbernátb)
Robbannak a Durit-poharak
Álljon meg egy percre ...
Négy sa ro k
Lehulló vakolat, ütött-kopott úgy látszik az ügyet elintézett-
téglák, cégtáblanélkűli, romos nek tekintették. Akadnak makacs közlekedési
bejáratú üzletek, megsárgult pa­ Miért nem hozzák rendbe Bu­ alkalmatosságok, amelyek nem
pírlapra rajzolt boltjelzés, beva­ dapest egyik legforgalmasabb állnak meg a kellő helyen. Itt
kolt ablakrészek, - ilyenek a helyén a négy üzlethelyiséget? van például a 4-es vagy a 6-os
Lenin körút és Majakovszkij íme, a magyarázatok . . . villamos, a főváros legnépsze­
utca kereszteződésénél látható A Közért tatarozását már 1955- rűbb társaskocsija. A Margit-
bolthelyiségek. ben el akarták kezdeni, de még hid felől nem áll meg a Nyu­
A négy sarokház négy üzlete mindig késik a munka. A Tu­ gati pályaudvar előtt. Mondhat­
siralmas látványt nyújt. A Zsu­ ristaházakat Kezelő Vállalat ja, hogyan álljak meg, amikor
zsi eszpresszó hihetetlenül csú­ frontjának tatarozása pénzügyi ott nincs megálló. Hiszen éppen
nya bejárata felett szakadozott tárgyalások miatt húzódik. A ez a baj! Aki a Nyugatiról ér­
papírcédula jelzi, hogy mi a ren­ Délibábnak addig kell várnia, kezik kofferekkel, kénytelen a
deltetése a kivül-belül elhanya­ amíg a vendéglátóiparnak jutta­ Visegrádi utcáig vagy a Rudas
golt eszpresszónak. Szemközt, a tott Szikra KTSZ helyiségét a László utcáig gyalogolni. Leg­
Turistaházakat Kezelő Vállalat szövetkezet végre kiüríti. A „Zsu­ alább kitennének egy táblát,
helyiségének külső frontját ta­ zsi” tatarozását 1960-ra tervezik, hogy melyik van közelebb a
tarozni kellene. A Közért ki­ addig állítólag a sárguló, szaka­ Nyugatihoz!
rakatai között levő falrészen dozó papír „cégtábla” helyébe Az i-es autóbuszra is panasz­
alig látható vakolat és még sem szabad új táblát szegezni, - kodom. Miért nem áll meg Bu­
ideiglenes tábla sem jelzi, hogy még vászonból, sőt kartonból da felől haladva valahol a
itt Közért van. A negyedik sa­ sem. Lánchíd-főnél? Ahol a busz a
rok a legelhanyagoltabb. Itt Ez hát a helyzet. . . És a József Attila utca felé kanya­
volt a Délibáb eszpresszó, ame­ négy sarok továbbra is szégyene rodik, nagyszerű megállóhely
lyet a múlt évben tatarozás cí­ marad fővárosunknak. Med­ kínálkozik.
mén be .-rtak. A itokablakokat dig? E g y u ta s, a m illió k ö zü l
nyerstéglával fedték be és ezzel (sti)
Ludas Matyi postájából
Könnyfakasztó „K i a h ib á s? ” c im ü c ik k ü k r e
v á la sz o lv a e lism e r jü k : a C se­
Örömmel olvastam nemrég közé, hogy csak kötőtűvel tud­ p e li P a p ír g y á r sa v a s g ő z e k e l­
valamelyik lapban, hogy meg­ le m e tle n a k ö r n y é k b e li la k ó k
tam onnan kipiszkálni. Gondol­
szűnik a háziasszonyok réme, a
sz á m á ra . K ile n c m illió fo rin to s
tam, nagy volt neki a falat, k ö lts é g g e l g á z e lv o n ó -b e r e n d e -
könnyfakasztó hagymavágás, ezért adtam neki egy kisebbet, z é st sz e r e lü n k fe l, m e ly e t I960
mert elkészült a műanyag hagy­ m á r c iu s 1-én h e ly e z ü n k ü z e m ­
de ezzel sem tudott megbirkóz­ b e.
maszeletelő masina, amivel ni. M ivel ezzel a műszeletelővel C s e p e li P a p í r g y á r
gyorsan, egyenletesen és könny
sehogy sem boldogultam, fog­ Tháli Sándor K o s s u th - d íja s
nélkül lehet hagymát szeletelni. tam a nagykést és a még vá­ Ig a z g a tó .
E jó híren felbuzdulva, a na­
gásra váró két fej hagymát né­
pokban betértem a kecskeméti mi könnyhullajtás árán gyö­ A z „ E g y k is m a te m a tik a ”
c ím ű c ik k ü g y é b e n k ö z ö ljü k ,
Állami Áruházba és vettem egy nyörűen felszeleteltem. H ogy a k isp e s ti H u n y a d i m ozi
ilyen 22 forintos szeletelőt. Ha­ Ezek után a következő kér­ ü z e m v e z e tő jé t fig y e lm e z te ttü k :
a M ozi M űsor v á sá r lá sa te lje ­
zatérve beletettem egy közepes dés vetődött fel bennem: vajon
se n ö n k é n te s és a k ö z ö n sé g r e
fejű hagymát, lenyomtam a ké­ milyen célra készítették ezt az e r ő sz a k o ln i h e ly te le n é s k á ro s.
szülék rugós nyelét, aztán fel­ úgynevezett „hagymaszelete M e g ism é tlő d é s e s e té n a p én ztá ­
lót”? ro s e lle n f e g y e lm it in d ítu n k .
emeltem. De hagyma s e h o l. . . D r. J u h a ro s Im rén é FÖ M O
Ogy beleszorult a vágólemezek K e c s k e m é t, K o s s u th k r t. 48. M o z ifő o sz tá ly
Miért rohannak annyira az autóbuszok?
K aján T ib o r rajza S zeg ő G izi rafka

A népboltvezetők lebecsülése
„ M ik o r m e g s z ü l e t e t t . . .** c í m m e l r ip o r t-
s o r o z a t o t ír H . M ., a z O r s z á g -V ilá g m u n ­
k a t á r s a , a g y e r m e k á l d á s ö r ö m é r ő l. R i-
p o r tú tja s o rá n fe lk e r e s te v a la m e ly ik k is ­
v á r o s b a n N . K á r o ly a s z t a l o s s e g é d e t é s
f e l e s é g é t , a k i a z i d ő k f o l y a m á n m ű h e ly t
n y it o t t , s z é p la k á s t r e n d e z e t t b e m a g á ­
n a k , d e — n e j é v e l e g y ü t t — m é g i s b o ld o g ­
t a la n v o lt , m e r t n e m v o l t g y e r e k ü k . „ N .
K á r o ly a m a s z e k m ű h e l y é t s z ö v e t k e z e t i ­
v e i c s e r é lte fe l. A g y e r e k á ld á s n a k a z o n ­
b a n e z s e m h a s z n á l t .” ír j a a r ip o r te r .
E j n y e c s a k — m o n d t u k e r r e — e z a z tá n
i g y e k v ő fé r j ! D e h iá b a , a s z ö v e t k e z e t k i­
z á r ó la g b ú t o r o k a t c s in á lt . A g ó ly a c s a k
n e m a k a r t m e g é r k e z n i . „ A v a s á r n a p d é l­
u t á n i fe r b li p a r t ik o n is g y a k r a n s z ó b a k e ­
r ü lt e z , s a z a s s z o n y t ó l e g y r e b iz o n y t a la ­
n a b b u l, d e u d v a r ia s a n m e g k é r d e z t é k a
r o k o n o k : — M é g m in d ig s e m m i? — S e m ­
m i .” A t a p in t a t la n r o k o n o k ('m in d e n v a ­
s á r n a p m é g s e m i l l e t t v o ln a é r d e k lő d n i! )
v é g iilis ö r v e n d e z h e t t e k : a k is b a b a m e g ­
s z ü le t e t t . A s z ü l ő k ö r ö m é t a z o n b a n c s a k ­
h a m a r i s m é t b á n a t v á lt o t t a f e l , m e r t a
k i s v á r o s i p l e t y k a a z t k e z d t e r e b e s g e t n i,
h o g y a g y e r m e k a ty ja n e m is a fé r j, h a ­
nem a vasárn ap on k én t o tt f e r b liz g e t ő
n é p b o lt v e z e t ő . „L ám , m ir e vezet a
f e r b li! ” — ír j a ä r ip o r t e r , m in t h a n e m a
g ó ly a h o z n á a g y e r e k e t , h a n e m a k á r ­
ty a . D e ím e , m e g i n t ö r ö m a b á n a tr a :
ú ja b b g y e r e k v a n s z ü le t ő b e n . S h o g y a n
v é l e k e d n e k a s z ü lő k ? „ H a m é g e g y g y e ­
r e k s z ü le t ik , b e f o g j á k a p l e t y k a s z á j á t.
A zt m ár m égsem g o n d o lh a t j a s e n k i,
h o g y m á s o d s z o r i s a n é p b o lt v e z e t ő . . . ”
M á r b o c s á n a t , m ié r t n e l e h e t n e m á ­
Az országúton
- A m o to rra l v a n b a j?
- N em , a h á z a s s á g g a l. .
Mindent a betegért
- É s m it v o ln a k e d v e s z e d n i?
s o d s z o r is a n é p b o lt v e z e t ő ? H a m á s o d ­
s z o r i s l e h e t a f é r j , m ié r t n e l e h e t n e m á ­
s o d s z o r i s a n é p b o lt v e z e t ő ? M i in d o k o lj a
a n é p b o lt v e z e t ő k i l y e n b á n t ó l e b e c s ü l é ­
s é t ? S z e r e n c s é r e s e m m ik é p p e n s in c s b a j ,
m e r t „ . . . v i s s z a k e r ü l t I lo n k á h o z , h o g y
a g y e r e k n e m a f é r j é t ő l , h a n e m v a la k i
m á s t ó l v a ló . E lő s z ö r n e v e t t e k r a jta , I lo n ­
k á n a k n é m ik é p p e n m é g h íz e lg e t t is a d o ­
lo g .”
E z a z tá n h iú a s s z o n y k a !
Kicsire nem nézünk?
„ I tt á llt a n e g y v e n m é t e r e s b r o n z is t e n ,
a r o p p a n t H e liu s s z o b o r , e z e r e s z t e n d ő n
á t, i t t a k ik ö t ő f e l e t t . T ö b b m in t h ú s z
év szá za d a m á r , h o g y a m o h a m e d á n fa ­
n a t iz m u s le d ö n t ö t t e . . . ” — íg y k e z d i ú t i­
r ip o r tjá t B . E . a z O r s z á g -V ilá g b a n .
H á t e z .h o g y le h e t ? — k é r d e z i a z o lv a s ó
m e g le p ő d v e . H is z e n M o h a m e d , a r ó la
e ln e v e z e t t v a llá s a la p í t ó j a id ő s z á m ít á s u n k
u t á n a V I. s z á z a d v é g e f e l é s z ü le t e t t é s
a V II. s z á z a d e l e j é n (632-ben) h a lt m e g .
K é te z e r é v v e l (h ú s z é v s z á z a d d a l) e z e lő t t
t e h á t a f a n a t ik u s m oham edánok nem
h o g y f a n a t ik u s a k , d e m é g m o h a m e d á n o k
s e m le h e t t e k .
Torino és Budapest
A z t ír j a a M a g y a r I f j ú s á g , h o g y : „ T o -
r in ó , h a e l r e n d e z é s é b e n n e m i s , d e a b b a n
h a s o n ló B u d a p e s th e z , h o g y a P ó fo ly ó
b a lo ld a lá n u g y a n ú g y h e g y v a n , s a j o b b ­
o ld a l á n p e d ig s í k s á g , m in t o t t h o n .”
L e g f r i s s e b b h ír e in k s z e r in t B u d a p e s ­
t e n e g y á lt a lá n n e m f o l y i k a P ó . M a r a d n a
Vasvári Anna rajza
a z a l e h e t ő s é g , h o g y a c ik k í r ó a D u ­
n á r a g o n d o lt . E z a z o n b a n a z é r t n e m v a ­
ló s z í n ű , m e r t a D u n á n a k B u d a p e s t n é l a
j o b b p a r t j á n v a n n a k h e g y e k é s a b a l­
o ld a la s ík s á g . V a g y is h o g y e b b e n s e m
h a s o n l í t T o r in o B u d a p e s t h e z . . . N e m é r ­
dekes ?
Pola Negri pályát Változtatott?
H ír ü l a d ja a M agyar N e m z et, h o g y
P o la N e g ri „ C a n n esb e é rk ez e tt, h o g y
h o s s z ú id ő u t á n i s m é t f i l m e t f o r g a s s o n .”
E lő s z ö r i s : P o l a N e g r i n y il v á n n e m C a n -
n e s - b e , h a n e m C a n n e s -b a é r k e z e t t . M á ­
s o d sz o r : ő film e t s o h a se m fo r g a to tt, e zt
m in d ig r á b íz t a a z o p e r a t ő r r e . A v a g y t á n
h a j lo t t k o r á r a p á l y á t v á lt o z t a t o t t ?
Jaj, az a latin!
A z É le t é s I r o d a lo m m e g ír j a , h o g y e g y
lo n d o n i á r v e r é se n h ú sz e z e r fo n to t fiz e t­
t e k V e s a liu s 1555-b en m e g j e le n t D e H u ­
n ia m C o r p o r is c ím ű m u n k á j á é r t .
D e H u m a n i C o r p o r is? H is z e n e z é r t e l ­
m e t le n ! V e s a liu s n e m tu d o t t la t i n u l? S z ó
s i n c s r ó la . A la p ír ta r o s s z u l a c ím e t ,
a m e l y e b b e n a z a la k j á b a n a z t j e le n t e n é :
„ A z e m b e r i t e s t n e k - r ő l.” L em arad t a
c ím u t o ls ó s z a v a , a „ f a b r ic a ” . A m ű c í m e
m a g y a r u l: A z em b eri te s t sz e r k e z e té ­
r ő l. L a t in u l: D e c o r p o r is h u m a n i f a b ­
r ic a .
Ü g y lá t s z i k la t i n u l c s a k k e v e s e n t u d ­
nak, s azok se nagyon.
Szomorú hír
A M a g y a r N e m z e t ír ja D u t k a Á k o s r ó l
s z ó ló c ik k é b e n : „ N e k ü n k m á r o l y b á t ű ­
n ik , m in t h a a t ö r t é n e t a z A n t a r k t is z s ír ­
j á b ó l m e r ü ln e f e l . . . ” L e s ú j tó , h o g y a z
A n t a r k t is z n in c s t ö b b é . . . A z o tt m ű ­
k ö d ő s a r k k u t a t ó á llo m á s o k v a j o n m e g ­
ú sz tá k a k a ta sz tr ó fá t? I ly e n m é r e tű k a ­
t a s z t r ó f a le h e t e t t a n n a k id e j é n a z A t la n ­
tis z e l s ü l l y e d é s e , a m e ly m é g m a is a n y -
n y ir a e m l é k e z e t é b e n é l e g y - e g y h ír la p ­
ír ó n a k , h o g y ö s s z e c s e r é l i a z A n t a r k t is z -
szal.. .
Helyreigazítás.
A z t ír j a a- S z a b a d F ö ld : „ H o g y e g y
n é p i m o n d á s s a l é lj ü n k , a z i l y e n e m b e r
ú g y t e s z , m in t a z e g y s z e r i p a p : v i z e t
p r é d ik á l s k ö z b e n (k ie m e lé s t ő le m , d r .
A .) b o r t is z i k .
A z e g y s z e r i p a p a n n a k k ö z lé s é r e k é r t e
f e l la p u n k a t , h o g y ő u g y a n e g y s z e r i v o lt
a z ig a z , d e n e m v o l t b o lo n d , h o g y p r é d i­
k á c ió k ö z b e n i g y a a b o r t. H is z e n a k k o r
m in d j á r t e lá r u lt a v o ln a m a g á t !
Vége a magyar színjátszásnak . . .
M á r ö r ü lt ü n k , h o g y k e z d ő d ik a s z ín h á z i
é v a d , a m ik o r a r á d ió n k a t k in y it v a f á j d a l­
m asan c s a ló d n u n k k e lle t t . A s z p ík e r
u g y a n is é p p e n e z t m o n d ta : „ . . . ö s s z e ­
á llít á s á t h a ll o t t á k a m a g y a r s z ín j á t s z á s
u t o ls ó t íz é v é r ő l .” K i h it t e v o ln a , h o g y a
m a g y a r s z ín j á t s z á s il y tr a g ik u s h ir t e le n ­
s é g g e l v é g e t ér? M ár é p p e n n e k i a k a r ­
tu n k b ú s u l n i, a m ik o r e s z ü n k b e j u t o t t :
h á th a a m agyar s z ín j á t s z á s n a k nem
u t o ls ó , h a n e m le g u t ó b b i t í z é v é r ő l v o lt
szó ?
M o st m á r c sa k eb b e n r e m é n y k e d ü n k .
Dr. A rgus 15
 A rak étatám aszp o n t á rn y é k á b a n
E rd ei S á n d o r ra jz a

éN G lA

Flört E n d rőd i Is tv á n rajza Precíz kiszolgálás

- Tessék parancsolni. . . Egy sarok­

ház . . .

ilá lfi« um itoteH"

M ottót N incsenek rég i viccek,
csak öreg em b erek v an n a k . Egy
ú jszü lö ttn e k m in d en vicc ú j.
I
Egy mamától megkérdezik, hogyan
tú'dja megkülönböztetni az ikreit.
- Számoltatom őket - felelte a ma­
ma. - Pali kilencszázig tud számolni,
Peti viszont csak nyolcszázkilencvenig.
*
Két barát találkozik az utcán. Azt
mondja az egyik:
- Hallom, m egnősültél. . .
- Igen.
- És miért tetted?
- Mert nem Ízlett a vendéglői koszt.
- Na és most?
- Te, Klári, nem is olyan hülyeség egy ilyen visszapillantó tükör! . . . - M ost már Ízlik.

L u d a s M atyi sz a tirik u s h e tila p

F ő szerk esztő : T a b i L á szló . — S z e r k e sz tő : F ö ld e s G y ö rg y . — M ű v é sz e ti sz e r k e sz tő : T o n cz T ibor.
K is d ia a H írla p k ia d ó V állalat. — F e le lő s k ia d ó : C so llá n y F eren c. — S z e r k e sz tő sé g : B u d a p e st, v m . , G y u la i P á l u tc a 14. — TeL:
335—718 _ K ia d ó h iv a ta l- vm B la h a L u jza té r 3. T e l.: 343—100, 142—220. — 59.7052 —■ K o ssu th N y o m d a , B u d a p e st, V ., A lk o tm á n y
• u tc a 3 _ F e le lő s v e z e tő : L e n g y e l L a jo s ig a z g a tó . — T e r je sz ti a P o sta K ö zp o n ti H írla p Irod a 180—850.
X V . évfolyam $8. szám. Á ra : 1 fo rin t 1969. szeptem ber 17

S zű r-S zab ó J ó z s e f rajza

 A sovány, kisbajuszos,
g o n d o sa n öltözött középko­
r t ^ fé rfi egy tízfo rin to st
a d o tt a k alau z n ő n ek a 7-es
au tó b u sz o n és v o n aljeg y et
k é rt. A k alau zn ő a tá s k á já ­
b a g y ű rte a b an k jeg y et,
le s z a k íto tta tö m b jérő l a vo­
n a lje g y e t, egy k ic sit leté­
p e tt a sark áb ó l, o d a a d ta az
u ta s n a k , ap ró p én zt k o to rá­
sz o tt össze a tá sk ájáb ó l,
m a jd á tn y ú jto tta a férfi­
n a k a v isszajáró csörgő
érc p én zt. És m ost felk a v aró
h a tá s ú je le n e t köv etk ezett.
A f é r fi elk ezd te szám olgat­
n i a v isszajáró pénzt. K icsit
rö v id lá tó leh ete tt, m e rt fé­
lig m egg ö m y ed v e, k ez eit a
szem éh ez em elve szám olt,
m in t Shylock, a velencei
k a lm á r. V olt a m o zd u latai­
b a n v a la m i v isszataszító an
k icsin y es. A kalauznő össze­
rá n c o lt szem öldökkel nézte,
s h iá b a k e re ste az u ta s sze­
m é b e n a bizalm at, h e ly e tte
a g y a n ú , a b iz alm atlan sá g
sö té t v o n á s a i rajz o ló d ta k k i
a s o v á n y arcra. L eh e t ilyen
lé g k ö rb e n élni?
A z u ta so k is u tá la tta l
n é z te k e rre a fu k a r, k r a j-
c á ro sk o d ó em b erre, aki
n e m á ta ll n éh á n y ro n g y o s
f o rin tn a k u tán aszám o ln i,
m in t eg y uzsorás. K e ll is
az ő n y av a ly á s pénze e n n e k
a tis z ta hom lokú k a la u z ­
nőnek, a k i m in d e n n ap nyolc
ó rá t rázó d ik , préselő d ik ,
b o sszankodik az autóbuszon,
és ím e, m i a fizetség? G y a­
nú, m é lta tla n vád. — É n
sose szám olom m eg ^ b é n z t,
— sú g o tt oda egy f ia ta l­
em b er a m e lle tte ülő nőnek.
S zám k u k ac, seg éd h iv atali
tin ta n y a ló , a k ta k u li, m o r­
m o g ták m ások. K ü lö n fe l­
h á b o ríto tta az em b erek e t,
hogy az illető m in d en szé­
g y en é rzet n élkül, a te lje s
n y ilv án o sság e lő tt szám ol­
g atta, ra k o s g a tta eg y ik k e ­
zéből a m á sik b a a g a ra so ­
k at, rem e g v e a pén zszám ­
lálás izg alm átó l. H arp ag o n !
Sőt, n e m "elég ed ett m eg
egyszer — m ásodszor is á t­
szám olta. A gúny, a m egve­
tés, a felh á b o ro d á s k e re sz t­
tü z éb e n a z tá n h irte le n m eg­
szólalt:
— E g y fo rin tta l tö b b e t
ad o tt v issza — m o n d ta és
á tn y ú jto tta a fo rin to st a k a ­
lau zn ő n ek . A z elvörösödött.
— K öszönöm szépen . . .
— s u tto g ta b ű n tu d a to s m o­
sollyal, m a jd n e m sírv a.
A k o csib an döb b en etes
csend te rp e sz k e d e tt szét.
M eg an n y i M acb eth és Á g­
nes asszo n y ü lt ott, le lk i-
ism e re tfu rd a lá stó l gyötörve,
az E rin n y se k k ö n n y ű p ré ­
d á ik é n t. Szégyen és b ű n b á ­
n a t tü z e lt az arcokon. E r­
kölcsi v ere ség e t szenved­
tek, p o rig a lá z ta ő k et ez az
igaz e m b er, a k i gyenge sze­
m ével a z é rt szám o lta á t a
v isszajáró összeget, nehogy
a k a la u z n ő an y ag i v esztesé­
g et szen v ed jen .
A le lk iis m e re tfu rd a lá s
engem is m ag áv al rag a d o tt.
A m ik o r a b ecsü let ism e re t­
len lo v a g ja leszállt, u tá n a ­
sie tte m , s hozzáléptem .
— Ne h a ra g u d jé k —
m o n d ta m —, hogy ism e re t­
le n ü l m egszólítom , de bo­
c sá n a to t sz e re tn é k k érn i.
A m ik o r ön m eg szám o lta a
v isszajáró pénzt, m eg v al­
lom, eléggé el n em íté lh e tő
ellen szen v v el fig y eltem te ­
v ékenységét. K icsinyesnek,
g y an a k v ó n ak , fö sv én y n ek
ta rto tta m , ö n alap o s le ck é­
b en ré s z e síte tt m in k e t, köz­
tü k en g e m is. B ocsásson
meg! N em g o n d o ltam a r r a
a leh ető ség re, hogy ön a %
k alau z n ő é rd e k éb en szá­
m olt. N em gon d o ltam a rra ,
hogy a k a la u z n ő egy fo rin t­
ta l tö b b e t a d o tt vissza.
— N em a d o tt tö b b e t visz-
sza — válaszolt- a férfi. —
P o n to san k ile n c fo rin to t
a d o tt vissza. De lá tta m az
e m b e re k a rc á n a g y ű lö letet
és elh a tá ro z ta m , hogy fe l­
szám olom e z e k e t a k áro s
!érzelm ek et. S ik erü lt.
M ég n ag y o b b b á m u la tta l
n éztem rá . H iszen ez az
em b er n ev elő és ta n ító , az
em b eri lé le k m ély ség ein ek
ism erő je, b ú v á rja , benső
h ú ro k m eg szó laltató ja, m ű ­
vésze. J á ts z o tt v elü n k , m in t
m a csk a az egérrel. A gyű­
lö let szen n y es in d u la tá b ó l a
m eg szégyenültség, a m eg-
aláz o ttsá g tisztító tü zéb e
ta sz íto tt m in k et.
— M e g é rte az egy fo rin ­
tot! — fo ly ta tta büszkén.
— Egy fo rin t n ag y pénz, de
n em sa jn á lta m . K ezd etb en
h a b o z ta m eg y k icsit, egy
fo rin t m ég iscsak eg y fo rin t,
egy egész v o n aljeg y á ra , de
a z tá n h a tá ro z ta m : jö jjö n ,
a m in e k jö n n ie kell! V an ­
n a k p illa n a to k az életben,
am ik o r d ö n ten i k ell: p énz
vagy dicsőség. D ö n tö ttem :
v esszen a fo rin t! Á ldozatok
n é lk ü l n in cs győzelem . A
sik e r bőségesen k á rp ó to lt a
veszteség ért. P ersze n em
vo lt k ö n n y ű dolog . . .
K épes le tt v o ln a ó rák ig
beszélni a r r ó l a rongyos egy
fo rin tró l. R ém es, m ilyen
zsugori e m b e re k v a n n a k a
világon!
F elek i László
 A Szaharában V á rn ai G yörgy ra jz a

Adenauer: . . . és nem fogjuk megengedni, hogy beleszóljanak a francia belügyekbe! . . .

ANATOLE FRANCE írói pályáját egy
könyvkereskedésben kezdte. A főnök kez­
detben a könyvelést is az ő nyakába
varrta, amiből nem egy szarvashiba ke­
letkezett.
- Micsoda dolog ez - ripakodott rá
egy alkalommal a főnöke - , hogy maga
a tartozik-tételt a követel-rovatba vezeti?
- Bocsánat - vágta ki magát az ál­
modozó fiatalember - tetszik tudni, bal­
kezes vagyok.
# - Jó, hogy jön, biztos úr. Nem mon­
SLEZÁK LEÓ, a kedélyes, nagyhasú
bécsi tenorista, egy estélyen azt a tréfás
feladatot kapta, hogy olyan gorombasá­
got mondjon az egyik jelenlevő hölgynek,
amit az bóknak ismerjen el. Slezák igy
oldotta meg ezt:
- H ogy az ördög vinné el magát, asz-
szonyom, de az az ördög én legyek!
tfimekko/i
&
jét s igen megtetszett neki az akkor még
újdonsült falubeli ötletes rendelése s ő
O ly v á g y ó d ó , tis z ta s z e m m e l n é z e tt
is hasonló képletben kérte az italt:
T í z k i c s i u j j a r é s e i n á t,
- A marha is inni akar!
A h o g y r e j t é e l p i r u l v a a r c á t:
Ü g y s z e r e tn é k t ő i é i k is b a b á t!
BOROS GÉZA, kabarékomikus, leug­
rott a villamosról s békamód elterült a M e g te tte m , m ert s z ív e m b ő l
s z e r e t­
földön, de minden baj nélkül. Hanem te m .
már látta is, hogy a rendőr zord léptek­ H á r o m n a p ig g y ü jt é k p é n z t s e rő t
kel közeledik. Fektében azonban hamar S n e g y e d ik n a p k a rjá ra f e k t e t te m
feltalálta magát: A fó lp e n g ő s g u m ic s e c s e m ő t. fv*
daná meg, hány óra? D arázs E ndre
- Félnyolc.
•'.! i vjÉÍ’.Wik.
- Már félnyolc? Akkor fölkelek!
Kétszázezer vízipisztolyt adtak el a nyáron
S zegő G iz i r a jz a

CSELÉNYI JÓZSEF, a népdalénekes

„nyugalomba vonulása" után Zuglóban
vendéglőt nyitott. Rendszerint maga szol­
gálta ki hűséges vendégeit. Egyszer a
leves után kocog a poharán egy vendég.
- Az előbb, amikor megnéztem a sül­
teket, a nyúlgerinc ki volt húzva, most
meg látom, megint odaírták. Friss nyú-
lat kaptak közben?
- Nem kérem, egy vendég a régit
vissza küldte.

MACHIAVELLI, Firenzéből való szám­

űzetése idején, egy eldugott kis faluban
élt, műveletlen emberek között. Estéit
mégis velük töltötte a csapszékben. M i­
közben kebelezte befelé a kövér rántott­
halat, odakiáltott a csaposnak:
- A hal inni akar!
A szomszéd asztalnál egy másik ven­
dég fogyasztotta a zsíros marhaszelet- - Itt az idő, hogy napirendre tűzzük a teljes leszerelés kérdését! 3
 A széles Eisenhow er-i m osoly J -U P A S t y p y i -
M íá v K Ö N ' 7 rÍB E
(E. M. L a n g r a jz a a n y u g a tn é m e t S ü d d e u tsc h e Z e itu n g -b ó l)

(C süng L in g k ín a i fe stő m ű v é s z rajza.)

Az egység vidámságot varázsol

Detektívregény
Vasvári Anna rajza
- Ma viszik el az öntődébe új Kos-
suth-szobromat, amelyet tavasszal M o­
© nokon, Kossuth Lajos szülőfalujában fog­
nak felavatni. Ezzel a kedves munkám­
mal is készen vagyok tehát és úgy gon­
4 dolom, megillet egy kis kikapcsolódás.
O l
Nem azért, mert 75 éves vagyok, hanem
azért, mert idén még nem pihentem. De
nem a munkáról, hanem inkább az én
okos fekete kutyusomról szeretnék be­
szélni. M eg kell jegyeznem, én nem szok­
tam eldicsekedni kutyám bölcs tetteivel.
Annál inkább dicsekedett fűnek-fának
korán elhunyt festőművész barátom. Pó­
lya Tibor. Egyszer a Japán-kávéház törzs­
asztalánál elmondta, hogy az ő kutyája
a legokosabb a világon, mert vonaton is
tud utazni. Az eb kim egy a pályaudvar­
ra - mesélte - kiszem eli magának azt
a vonatot, amely utazásának céljához vi­
szi, felszáll, majd amikor megérkezik,
leszáll és másnap szépen visszautazik
Budapestre. Hermann Lipót kételkedve
csóválta a fejét: „Az utazást valahogy
még megértem, de ki veszi meg neki a
vasúti jegyet?” M ire én csendesen meg­
- Hát várjunk csak, ki követhette el a gyilkosságot? Patterson Gladyssal csóna­ szólaltam: „Az én kutyám . .."
kázott a tavon és különben is honnan lett volna neki ciángáza? K isfalu d i S tró b l Z sigm ond

4
 Ha ez íg y m egy tovább,
nem lesz közönsége az unalmas labdarúgó mérkőzéseknek.
V árnai G y ö rg y ra jz a

• mert mindenki világklasszis kajakozóinkat n é z i. . .

I
Krinolin a divat
lí V E rd e i S á n d o r r a jz a

T isztelt Ű titá rsa m

F ogalm am sincs, k it tis z te lh e te k ö n b e n , de rö p k e fél­
ó rás közös u ta z á s u n k a h ely iérd ek ű v e l, a B u d a p e st—Gö­
döllő útv o n alo n , m eggyőzött arró l, hogy ö n n em elv eszett
em ber. N em a z é rt a la k u lt k i b en n e m ez a v élem én y , m e rt
ö n és ked v es felesége, v a la m in t ötéves k isfia és n éh á n y
hónapos kicsin y lá n y k á ja , p estie sen szólva „ tip -to p k iö l­
tözve” sz állt fel a K eletirő l m á r éppen kig ö rd ü lő v o n atra ,
hiszen term észetes, hogy dolgozó em b er lé té re k itű n ő e n el­
lá tja és öltö zteti s a já t m a g át és csalá d tag jait. M ég az is
term észetes, hogy h a tá ro z o tt fellépésével m a jd n e m h a tv a n
m áso d p ercig k é s le lte tn i tu d ta a vo n ato t, m ia la tt c sa lá d ­
ta g ja it szerencsésen fe lse g íte tte a szerelvény eg y ik kocsi­
já b a. E nnyi ü g y esk ed é st igazán e l le h e t v á rn i egy olyan,
jó v al n eg y v en en in n e n levő, erő tő l duzzadó fia ta l em b e r­
től, m in t ö n .
L eg aláb b h á ro m tu c a tn y ia n á lltu n k a zsú fo lt k u p éb a n ,
de Ö n m ég a felszállás iz g alm ait sem h ev e rte k i és v e re j­
tékező h o m lo k át is alig tö rö lh e tte meg, m á ris fe lá llt a
p ád ró l egy kedves fia ta l asszony és készségesen á ta d ta ülő­
h ely ét az ö n feleségének, a k it kicsiny g y erm ek év el a k a r ­
já n ez az előzékenység — íra tla n tö rv én y e in k s z e rin t —
m eg is illete tt. N em so k k a l k ésőbb k é t ő szh ajú n é n i h ú zó ­
d o tt közelebb egym áshoz a fap ad o n , hogy h e ly et szorítson Bűntudat
az ö n , sz e m m e liá th a tó a n okos k is fiá n a k s így m á r csak
egyedül ö n á llt a család b ó l, a kocsi fo g a n ty ú já b a k ap a sz ­ V á r n a i G y ö rg y r a jz a
kodó tö b b i u ta ssa l eg y ü tt.
O ly sokszor m e g írtá k m á r la p ja in k , hogy v o n a to n , v il­
lam oson és tro lin m e n n y ire n em a d já k á t h e ly ü k e t a f ia ta ­
lok az id ő seb b ek n ek , v ag y a k ism am á k n ak , a k ik e r r e a
figyelm ességre ille té k e se k v o ln á n ak , hogy szin te m e g h a­
to tt az a készség, am elly el a fen te b b em líte tt fia ta l asz-
szonyka az ö n feleség ét a s a já t h ely ére ü lte tte . Ím e —
go n d o ltam —, jó k az e m b e re k és úgy éreztem , ö n is h á lá ­
san te k in t a k ed v es fia ta l asszo n y ra, ak i a zsú fo lt h e ly ié r­
d ek ű n p illa n a tig sem té to v áz o tt, hogy az ö n feleség én ek
m eg k ö n n y ítse az u ta z á s fárad a lm a it.
M átyásföldhöz k ö ze le d ett a v o n at, am ik o r az ö n felesé­
ge m e lle tt ülő ö re g ú r leszállásh o z k észülődött: fe lk e lt a
helyéről, hogy á tv e re k e d je m a g á t a té rk ö z t m é g m in d ig
ellepő álló utaso k o n . A m e g ü re sed e tt ü lőhelyhez ö n v o lt a
legközelebb, s p illa n a tig sem h abozott: egy v illám g y o rs
m o z d u lattal le ü lt felesége m ellé és elm erü lte n g y ö n yörkö­
d ö tt a tá jb a n , egész G ödöllőig. A v ilá g é rt sem n é z e tt v o ln a
ö n m ás irán y b a , egy k icsit jo b b ra, a kocsi közepe felé,
ah o l m ég sokan á llta k , k ö ztü k a z a kedves fia ta l asszony
is, ak i m ég a K e le tin é l á ta d ta ü lő h ely ét az ö n feleségé­
nek. M iközben ö n ü lt és n éz te az elsu h an ó fá k a t, a k e d ­
ves fia ta l asszony á llt és k ap a sz k o d o tt egész G ödöllőig.
M ondom : n em elv esz ett em b er ö n , tisztelt ú t i t á r s a m .. .
- Rendőr elvtárs, ezt én dobtam el! 5
 L e f ü g g ö n y ö z ö tt szobában, h a ta l­
m as, p á rn á k k a l b élelt karosszékben,
tev esző r ta k a ró v a l a térd én , g ö m y e d -
te n és d id e re g v e ü lt a m ester. É n p e ­
dig a lá b á n á l k u p o ro g tam lé leg zete­
m e t v isszafo jtv a, á jta to sa n és b ű n ö s
k ív án csiság g al. A m e ste r b eszélt:
— T e v o ltá l m in d ig a leg k ed v eseb b
ta n ítv á n y o m — m o n d ta erőtlen, síp o ­
ló h a n g o n — n ek e d e láru lh ato m : h iá ­
b a éltem . J ó l h allo tta d , fiam : h iá b a
é lte m . . . V a n c á k n em ad o tt k a p u ­
k u lcso t . . .
Z a v a ro d o tta n n éztem a m e ste rre ,
n e m é rte tte m az u tolsó m o n d a tát. T i­
to k b a n a z é rt se jte ttem , hogy a V a n ­
c á k n év is, a k ap u k u lcs is csak szim ­
bólum . V an c ák a világegyetem , a k a ­
p u k u lc s p ed ig a tu d á s szim bólum a.
M eg k érd ezn i azo n b an nem . m e rte m
tő le e m o n d a t érte lm é t, eh e ly e tt in ­
k á b b így szóltam :
*" — T e m ondod azt, hogy h iá b a él­
té l? Te, a k i fe ltá rta d elő ttü n k a M a rs
titk á t, a k i m eg szerk esztetted az idő­
já rá s-sza b ály o z ó készüléket, a k i m e g ­
írta d a v ilá g legszebb reg én y ét, a k i
m e g a lk o tta d a X IX . szim fóniát,
a m ely h o v ato v áb b az em b eriség h im ­
n u sz a lesz, a k i felé p íte tte d a X X . szá­
za d legszebb ép ü letét, a m o d ern em ­
b e r b eto n b a, ü vegbe és m á rv á n y b a
fo g lalt filo zó fiáját?
— D e V an c ák n em ad o tt k a p u k u l­
csot — m o n d ta h alk an , k e s e rű e n a
m e ste r.
— A zt m ondod, h iá b a éltél?! —
k iá lto tta m . — Te, a k i huszonnyolc
g y e rm e k e t n em zettél, tizen n ég y fiú t
és tiz en n é g y le á n y t? Te, a k i m e g k a p ­
ta d a B el-, az O bel-, és a N o b el-d í-
ja t?
— D e V an c ák nem ad o tt k a p u k u l­
csot — fe le lte a m e ste r szom orúan.
— N em é rte le k — v a llo tta m be
ő sz in té n —, m it értesz V an cák és m it
a k ap u k u lc s a la tt? H iáb a p ró b álo m
m e g fe jte n i szav aid é r t e l m é t ...
— V a n c á k a la tt V an cák o t é rte m ,
a h ázfelü g y elő t — h an g zo tt a v álasz
—, és a k a p u k u lcs a la tt a k a p u k u l­
csot.
— M ég m in d ig n e m é rte le k —
n y ö g te m k i szégyenkezve.'
Vénasszonyok nyara
6 - Engedje meg, sporttárs, hogy megkérjem a lánya kezét!
E rre a m e ste r a k ö v etk ez ő k et m e­
sélte el n ek e m :
— Id e sto v a m á r ö tv e n eszten d eje,
hogy b ek ö ltö ztem ebbe a h ázb a, ebbe
a la k á sb a . A m ik o r id e jö tte m , rö gtön
k é rte m egy k ap u k u lcso t V an cák tó l, a
házfelü g y elő tő l, ak i a k k o r m ég ifjú
vo lt és b o rza s fekete, a k á rc s a k én, de
m a m á r ő is öreg és kopasz, a k á rc sa k
én. V a n c á k n em a d o tt k ap u k u lcso t.
E k k o r eltö k éltem , h a ad d ig élek is:
lesz s a já t k apukulcsom . És ta n u lm á ­
nyozni k ezd tem , m i le h e t a titk a a n ­
nak, h ogy n em m in d en la k ó k a p k a ­
p u k u lcso t. É v ek e t sz en te lte m e n n e k
a k é rd é sn e k , de n em ta lá lta m r á fe­
leletet, v iszo n t m u n k a közben, csak
úgy m e llé k ese n r á jö tte m a M ars t it­
k á ra . D e en g em n em ez érd e k elt, e n ­
gem az n y u g ta la n íto tt: m ié rt n em ad
n ek e m V an c ák k ap u k u lcso t? A ztá n
a r r a gondoltam , hog y világ raszó ló
felfed ezések k el fogom V an c ák o t e l­
k á p rá z ta tn i és m eg sze rk e sztettem az
id ő járás-szab ály o zó k észü lék et. A tu ­
dom án y o s k ö rö k h o zsa n n á z ta k és az
a n y á k ró la m n ev ezték e l g y erm e k ei­
k et. K a p ta m B el-d íjat, k a p ta m Ö bel-
d íja t, k a p ta m N o b el-d íjat, d e n em
k a p ta m s a já t k ap u k u lcso t. V an c ák
g r a tu lá lt találm án y o m h o z, de k ije ­
le n te tte : k ap u k u jp so t n em a d h a t. J ó
— m o n d ta m m a g am b a n —, fogsz te
m ég a d n i n ek em k ap u k u lcso t! S m eg­
ír ta m a reg én y em et, a m ely n e k m eg­
je le n é se u tá n b e v á la sz to tta k h é t a k a ­
d ém iá b a és tizen n ég y eg y e te m n ek
le tte m a díszdoktora. N em so k k al k é ­
sőbb m e g k o m p o n áltam a X IX . szim ­
A legjobb pillanatban
S z e g ő G iz i ra jz a
-J,
4(A
fó n iám at. M ind az ö t v ilá g rész en g em
ü n n ep e lt. De en g em a dicsőség n em
é rd e k e lt soha, c s a k a k ap u k u lcs. Di­
csőségem te ljé b e n b e m e n te m V an -
cák h o z és k é rte m egy s a já t k a p u k u l­
csot. A zt v álaszo lta, n e m a d h a t m in ­
d e n k in e k k ap u k u lcso t. Jó — m o n d ­
ta m m a g am b a n —, m in d e n k in e k n em
a d h a tsz k ap u k u lcso t, d e n e k e m fogsz
ad n i! S fe lé p íte tte m a v ilá g leg szeb b
ép ü le té t, a század cso d áját. A v ilá g
ta p so lt és le r a k ta h ó d o la tá t a lá b a m
elé. E k k o r m á r b e já ra to s v o lta m és
s a já t k a p u k u lcso m v o lt a m i p a r la ­
m en tü n k h ö z, a K rem lh ez, az an g o l k i­
rá ly i palotához, a w a sh in g to n i F e h é r
H ázhoz, csak a L ó u tc a 45. sz á m ú h áz­
hoz n em v o lt s a já t k ap u k u lcso m ,
m e rt V an cák n e m ad o tt. M o st m á r
fe la d ta m a h a r c o t . . . V a n c á k győ­
z ö tt . . . S a já t k a p u k u lc s n é lk ü l fogok
m e g h a ln i. . .
A m e ste r k im e rü lté n a b b a h a g y ta a
beszédet és lih eg v e m eg k ap a szk o d o tt
a szék k a rfá já b a n . K is v á rta tv a azon­
b a n ú jr a m egszólalt:
— Te m ég fia ta l vagy, te ta lá n m ég
m egéred, hogy P e ste n m in d e n la k ó ­
n a k lesz s a já t k a p u k u lc sa — á b r á n ­
d ozott mosolygós, borongós te k in te t­
tel, m iközben in a s, k ö n n y ű k ez ét a lá ­
zatos fejem en n y u g ta tta . D e n e m so­
k á ig áb rán d o zo tt. R ek ed t, fázós h a n g ­
ja fe lc sa tta n t: — E lég v o lt az álm o ­
dozásból, m a ra d ju n k re á lis síkon!
És ism e rte tte elő tte m az á lta la
k o n s tru á lt bolygóközi v ic in ális p ontos
m e n etren d jét.
M ik e s G y ö r g y
Az amerikai Ohio-állambeli Dayton
város egyik református templomának aj­
taján az augusztusi nagy hőhullám ide­
jén ez a tábla állt:
T Ú L SÁ G O SÁ N MELEG V A N
TEM PLO M BA JÖ N N I?
A PO K O L BA N MÉG M ELEG EBB V A N !
S ztlr-S zab ő J ó z s e f rajza
 semmi fényűzést A M e z ő g a z d a s á g i K iá llítá s o n

(A X X X . k e r ü le ti V en d ég lá tó ip a r v e z e ­
tő je és terv ező fő m é r n ö k e az új v e n d é g ­
Érdeklődési kör
lá tó ip a r i k o m b in á t te r v é t b e sz é lik m eg.)
M ÉRNÖK: A k k o r it t a le b o n to tt A fr ik ­
b e g y ű jtő é s É r té k e sítő h e ly é n é p ítjü k fe l
az új k o m b in á to t. S z e m e lő tt ta rto tta m a
sz ig o r ú ta k a r é k o ssá g e lv é t, n ép g a z d a sá ­
g u n k h e ly z e té t. J e lsz a v a m : C sak se m m i
fé n y ű z é st!
IG A ZG A TÓ : N a g y o n h e ly e s !
M ÉRNÖ K (te r v r a jz o t te r e g e t k i): H át
k é r e m . Í6, e g y e n k é n t 25 m é te r m a g a s k o -
r in th u si o sz lo p so r v e z e t a fő b e já r a t elé.
A n y a g a h a lv á n y z ö ld e r e z e tt carrarai m á r­
vány.
IG A Z G A TÓ : N e m -n e m , ta k a r é k o sk o d ­
ju n k . L e g y e n sö té tz ö ld m á rv á n y !
M ÉRNÖK: K érem . In n e n az étte rem b e
é r ü n k , a m e ly n e k te r v é t a m ilá n ó i dóm
fő h a jó já n a k p é ld á ja n y o m á n ih le tte m . A
fő o ltá r h e ly é n s z ín e s , z e n é lő sz ö k ő k ú t
á lln a , h a lk D e b u ss y -m u z s ik á t p e r m e ­
te z v e .
IG A Z G A TÓ : D e k a r tá r sa m , eb b e n em
m e h e te k b ele! L e g y e n a z e n e , — H acsa-
tu r já n !
M ÉRNÖ K : K érem . In n e n n y íln a b ejá rá s
a V a k B é la -k o r a b e li e sz p r e ssz ó b a .
IG A ZG A TÓ : L á tja , e z t h e ly e s le m . E g y ­ N éhány év múlva N eveli a fiát
sz e r ű , p u ritán fo r m á k .
M ÉRNÖ K : Ig e n . U g y a n is ez a n e o n v i-
lá g ítá s ú lé p c s ő so r v e z e tn e a b árb a. E g y ­ t u — L
sz e r ű n eo b a r o k k fa fa r a g á s o k , sü p p ed ő
k a sh m ir i sző n y eg ek , néhány e red eti
G o y a -k é p a f a lo n , — d e se m m i lu x u s!
M on d ju k e g y 15 ta g ú n é g e r ze n e k a r já tsz ­
h a tn a , h o g y é p p e n sz ó ljo n v a la m i.
IG A Z G A TÓ : É s ez itt? Ez a tá n c ter em ?
M ÉRNÖK: O, d e h o g y is , ez az ig a zg a tó
k a rtá rs c sö p p n y i d o lg o z ó k u c k ó ja . E setleg
te r m e lé si é r te k e z le te t is le h e t b e n n e ta r­
ta n i . , .
IG A ZG A TÓ : í g y m á s!
M ÉRNÖ K : N a é s ú g y g o n d o lta m , f e l­
v e s z ü n k v a g y 50 p in c é r t.
IG AZG ATÓ : M eg ő rü lt? C sak se m m i
fé n y ű z é st! E lég le s z 20 p in cér!
(B r o k á t-fü g g ö n y )
T ard o s P éte r

X G H Z + r W L S E

B o g iá r i f á k a l a t t
h á r o m s z é p l á n y h a l a d t.
H á r o m le g é n y h o r g á s z g a to tt,
de n e m f o g o t t h a la t.

M íg a l á n y h a d h a la d t
s r á ju k c s ó k o lt a N a p ,
a le g é n y e k ő k e t n é z té k , É Egy
s z e m ü k is f ö n n a k a d t . téesz-elnök
álma
R ö v id id ő a la tt
k i f o g t a k e g y h a l a t:
„ G y e r te k lá n y o k v a cso rá ra
e b b ő l le s z jó fa la t.”

í g y s z ó lta k s b á r s z a la d t
a z id ő e z a l a t t ,
a h á ro m lá n y h a m a ro sa n
a h o r g u k r a a k a d t.

E s te a f á k a la tt
h á r o m ú j p á r h a la d t, j ■
m in d e n le g é n y le á n y t fo g o tt
é s n e m s z á l k á s h a la t.
- No, ezt megvesszük, tagtárs!
L u k ács Im re
VAN EZ ÍGY NÉHA Bravúros vezető
M űhelyek közötti verseny
M inőségi ellenőrzés ■—
fak e’s , msniusz ds iá m i
A vég k ép p en elk e se re d e tt e m b e r­
re l egy k ö rú ti b ü fé b e n ta lálk o ztam .
K özépkorú, jól m e g te rm e tt férfi v o lt
az illető, egy fé lp o h á r b o r m e lle tt
ü lt, am ely n ek m á r jócskán le h e tte k
elődei. E rre v a llo tt az e lk e se re d e tt
e m b e r ködös te k in te te , s a fá jd a lm a s
této v aság , am elly el c ig a re ttá ja h a ­
m u já t a n a d rá g já ra pöccintette.
— A h, M argó, M a rg ó . . . — só h a j­
to z o tt b án a to sa n , am ik o r le telep e d ­
te m asztalához.
— M egcsalja a b estia ? — k é rd e z ­
te m közvetlenül, m e rt nagyon sz ere­
te k részeg e m b e re k k e l társalo g n i. De
ő m eg ü tő d v e n é z e tt rám , m a jd h e v e ­
se n tiltak o z o tt:
— Téved, u ra m ! ö n b izo n y ára az t
hiszi, v alam i részeges a la k k a l v a n
dolga, ak i egy fe s le tt nőszem ély u tá n
e p e k ed ik . . . E gészen m á sk én t á ll a
dolog . . . Jó z a n é le tű em b er vagyok,
egy v á lla la t k ere sk ed e lm i ig azgatója.
A M argó p ed ig n e m nő, h an em a z a
m arg ó , am it a fü z e te k szélére h ú z az
Tutalomelosztási útmutató em b er, piros c e r u z á v a l. . .
A m ik o r kö zö ltem vele, hogy m ég
m in d ig n em é rte m , m iről beszél,
sz em reh á n y ó an n é z e tt rám .
— B iztosan n in c s gyereke . . . V egye
tu d o m ásu l, u ra m , hogy egy k étség b e­
e s e tt a p á v al ü l szem közt, ak i m o st
ír a tta be g y e rm e k é t az első á lta lá ­
nosba, és a k in e k m ég m a este tiz e n ö t
fü z e te t k ell m egm argóznia, p iro s ce­
ru z á v a l . . .
— És az o ly an n ag y eset? — k é r­
d eztem rész v étlen ü l, m e rt té n y leg
n in c sen g y erm ek em . M ire ő m é lta t­
la n k o d v a fe lh ö rd ü lt:
— De u ram ! É n nem tu d o k m a r­
gózni, sosem tu d ta m ! K ép te le n v a ­
gyok egy eg y en es v o n alat húzni, h a ­
c sak m eg láto k eg y vonalzót, m á r iz­
za d n i k ezdek . . . És ezt nem tu d ja ró ­
la m sem a feleségem , sem a le á ­
nyom . . . E zé rt iszom és ez ért n em
m e re k h a z a m e n n i. . .
Szűr-S zabó Jó z se f ra jz a
— H á th a a felesége tu d m argózni,
az asszonyok ügyesek az ily en dol­
gokban . . .
— A feleség em nem é r rá. M a-
m uszt k e ll v a rrn ia .
— M icso d át?
— M anjiuszt. M inden g y ere k n ek
m am u szt k e ll húznia a cipőjére, m i­
elő tt h elép a ta n terem b e, k ü lö n b e n a
ta k a rító n ő k n em v á lla ljá k a ta k a rí­
tást. íg y jn o n d tá k a szülői é rte k e z le ­
ten. A m a m u sz lehet posztóból, eset­
leg ócska h a risn y á b ó l is, c sak az a
fontos, hog y m am usz leg y en . . . Ügy
eg y eztü n k m eg a feleségem m el, hogy
ő v a r r ja a m am uszt, és é n m argó-
zok. A z tá n én farag o k fa k é st és én
rágom a g y u rm át, ő p ed ig ita t és
c s u tk á tla n ít.
A m ik o r m egérdeklődtem , hogy
h án y p o h á r b o rt ivott, m ie lő tt az
asztaláh o z telepedtem , sértő d ö tten
k iá lto tt fel:
— N em a b o r beszél belőlem , h a ­
nem a tis z ta igazság! H allg asso n ide!
T u d ja, a gy erek n ek v e n n i k e lle tt
olyan g y u rm á t, azt fo g ja nyom kodni,
hogy üg y es legyen. A g y u rm a csak
a k k o r jó, h a p uha, ezt m o n d ta a ta ­
nítónéni. V iszont m e g tu d ta m egy
M ég gyanút fognak!
S z ű r -S z a b ó J ó z s e f rajza
a
Ennyi téglát még sem kellett volna elsinkófálni! . . .
V a sv á r i A n n a rajza
g y u rm a g y á ri tisztv iselő tő l, hog y a
g y u rm á b ó l az id é n k észü lt egy k e ­
m én y -széria, m e rt rossz o la ja t k a p ­
ta k . S ajnos, az é n g y u rm ám a k e ­
m é n y -sz ériá b ó l való. Ez m ég n em
le n n e n ag y p ro b lém a, m e rt m e g rá ­
gom egy kicsit, a P á l u tc ai f iú k is
így csin álták . De a fakés, u ra m ! A
g y u rm ázásh o z fa k é s is sz ü k ség eltetik ,
a z t p ed ig nem le h e t k ap n i. A ta n ító -
n é h i a z t m o n d ta, hogy ügyes a p u k á k
h á z ila g á llítjá k elő. De én n e m v a ­
g y o k ügyes a p u k a ! É n k ere sk ed e lm i
ig azg ató vagyok! S osem v o lta m b a r ­
k ácso ló em ber! M i lesz velem ?
K iitta a b o rá t és to m p á n m e re d t
m a g a elé.
— A rra is n ag y o n k ell v ig y á zn u n k
— m o n d ta a ta n ító n én i —, hogy m it
a d u n k a g y e re k n e k uzso n n ára. Sző­
lő t n e m szabad v in n i, m e rt e lg u ru l
és az t a ta k a rító n ő n em v á lla lja . L eg ­
jobb, h a a lm á t a d u n k neki, d e a z t
elő b b c s u tk á ta la n íta n i kell, m e rt a Az első bérleti előadáson
c s u tk á t a ta k a rító n ő nem v á lla lja .
A z a lm a az ért is jó, m e rt o ltja a P u s z ta i P á l rajza
sz o m ja t — m o n d ta a ta n ító n én i.
U g y an is a g y ere k e k az isk o láb a n le ­
h e tő leg nem iszn ak , m e rt sz étsp ric ce­
lik a vizet és az t a ta k a rító n ő n em
v á lla lja . Jó l m e g ita tv a kell ő k e t is­
k o lá b a k ü ld en i — m o n d ta a ta n ító
n é n i. . .
R e n d elt m ég k é t deci b o rt és h a n g ­
já t felem elve így feje zte be:
— D e ez m ég m in d sem m i, u ra m !
E lá ru lo m , hogy n ek e m v a n m ég k é t
g y erm ek em : ik re k . Jö v ő re jö n n e k az
első osztályba. A z m ég k é t m a rg ó ­
zás, m ég k ét fa k é s és m ég egy csom ó
g y u r m a . . . És m it csinálok, h a a
g y erm e k eim et a ta k a rító n ő n e m v á l­
la lja ? !*
S zo m o rú an e lfo rd u lt, m á r rá m se
n é z e tt, m in th a o tt sem len n ék . É re z­
te m , hogy itt m in d e n v ig a sztalá s fe ­
lesleges. Jogom sincs hozzá, h isz en
n in c se n gyerekem .
G ád o r B éla Kilátástalan ság
 mm n i

V a n n a k m ü v e it, ú js á g o lv a s ó is k o -f
lá s g y e re k e k , a k ik e n n e k m e g fe le lő e n !
I Minek is kerteljél?, kisebbik leányom
Ä fe je z ik k i m a g u k a t a z is k o lá b a n .' j elsajátított a játszótéri homokozóban
Utalok a H árom Vidám Cim borába G y u r ik á tó l m e g k é r d e z té k p é ld á u l a ; néhány egészen közönséges, trágár ki­
járni, amely nem rég még a költőibb; „a * h é t v e z é r n e v é t. A v á la s z íg y h a n g -} fejezést. Az az alpári stílus, m elyet ez
V endéglátóipar 34567894. számú egysége" - ,-zo tt: I idő óta használ, meglehetős aggodalom­
nevet viselte. Hogy m iért ellenszenve- — Á lm o s, E lőd, T a s , H u b a é s m á - 5 mal tölt el bennünket, mert sohasem
tudhatjuk, hogy romlatlan leikével mi­
zem a Három Vidám Cim borával? so k . |
kor és kiknek a jelenlétében szerkeszti
1. M ert olyan korán nem m ehet oda i S g j k :meg, meghökkentő szalonképtelenséggel,
az ember, hogy a sors kifürkészhetetlen E g y ü i sz e k ta v a n k ia i a k u ió b a n . a mondatait. A pedagógia többféle mód-
játéka folytán ne légyen m ár kifogyva m a g n e to f a n -tu la jd o n o s o k é .N e v e z h e t- \ 1szerét is megpróbáltuk alkalmazni, min­
valamennyi 10 forinton aluli étek, mint M ' ,ü k ő k e t a k á r m a g n ó s o k n a k , a k á r ’ den eredmény nélkül. Megpróbáltuk a
a piríto tt máj, zónapörkölt, és borjúláb. J, . m a g n e to fo n itá k n a k , e g y b e n h a s o n lí- ; fülünk mellett elengedni a ne­
2. M ert az abroszok tisztasága csupán I r t a n a k e g y m á s ra : k é s z ü lé k ü k r a b j a i.; vezetes igét vagy jelzőt, hogy talán
viszonylagos. Tudniillik ahhoz képest, í\ - O ly a n o k , m in t a ra g a d o z ó k ! A m i a j majd elfelejti. Nem felejtette el. Pró-
hogy három hetesek, nem is olyan na- « m a g n ó ju k ü g y é b e a k a d , a z t fe lv e s z ik ,j I háltuk megszidni érte, a szívére beszál­
ovo,, nisrkosak ■ s z a la g ra rö g z ítik , le já ts s z a k , v is sz a - ln i, hogy anyu akkor szomorú lesz, ám
? V ... , ,, p í i já ts s z á k , le tö rlik , ú j r a fe lv e s z ik . V e- I ettől csak még jobban érdekelte a do­
3. A kenyeres egy jobb napokat la- > gye s tá p lá lk o z á s s a l é ln e k , m in d e n t- ; log. Megpróbáltuk magát az ominózus
tott királyi sarj közönyével fogadja es- , e ¥ ß k> h e ly e s e b b e n m in d e n tv e v ő k : j j szócskát hamisan kimondani előtte, hogy
deklésünket, m int ki m ár hozzászokott, § | h a n g le m e z t, rá d ió t, m a g n ó s z a la g o t,! j legalább eltorzítsuk; tisztábban és érthe-
hogy kastélya előtt a tömeg eképp kö­ ÉJ é lő h a n g o t, m a d á r c s ic s e rg é s t e g y a rá n t | I többen ejtette ki, mint előtte, azzal a bi-
nyörög : kenyeret, k en y eret! tu d n a k h a s z n á ln i. A z e g é sz c sa lá d , a | I zonyossággal, hogy ő ismeri helyeseb-
4. A pincérek tapintatossága túlzott- : ro k o n s á g , az is m e rő s ö k , a h á z iá lla t o k } |b en , hogyan kell azt kiejteni. A helyzet
, h a n g ja o tt v a n m e g ö r ö k ítv e a h a n g - j ! - bevallom - kilátástalan.
m érvű: a legritkább esetben zavarják az
}m ú z e u m b a n , b a r n a sz a la g o k o n , b á r - j Ezek után elmondom, hogyan járunk-
em bert asztal melletti elmélkedésében.
I m ik o r fe l le h e t te n n i a k á rm e ly ik e t. 1 i kelünk mi a kislányunkkal. Felszállunk
U dvariasságuk fokozatos: csak az öt fo­ j A m a g n ó s o ly a n le lk e s e d é s s e l b e sz é l I j vele mondjuk egy trolibuszra. Leülünk,
rinton felüli borravalót köszönik meg. [ m a g n ó já r ó l, m in t h u s z á r a lo v á ró l.; ja gyermek az érdeklődés középpontjába
Hogy m iért látogatom mégis ezek el­ I M á s ró l n e m is ta n á c s o s v e le b e sz é l- Ikerül, valaki a nevét kérdezi, egy másik
lenére a Három Vidám C im borát? Az I n i. (cukorral kínálja meg, és amint ilyenkor
J em ber esendő és kényelm es: a lakásom K é ts é g te le n ü l z s e n iá lis ta lá lm á n y a I 1szokás mondani, elmondják róla, milyen
közelében terül el. 'm a g n e to f o n a g ra m o fo n n a l e g y ü tt,! aranyos kislány, mint egy kisangyal. A
Tegnap is viszolygó érzéssel bár, de j m é g is e lk e s e rítő a r r a g o n d o ln i, h o g y } } gyermek a kérdésekre egyre bátrabban
i n in c s m e g M ózes, D e m o s th e n e s , C i- j } válaszol, elfogultságát szemmel látha-
betértem . M ár ahogy leülök, szemembe Jtóan kezdi levetni. Még négy megálló
I c e ro , P la to n stb . h a n g ja , ezzel sz e m - j
tűnik a terítő ragyogó habfehére. A pin­ f b e n .................................... h a n g ja m e g - ] ; - mondom magamban és feleségem re
cér mosolygó orcával közeledik és fü­ I v a n . (A k ip o n to z o tt ré s z r e m in d e n k i | «pillantok. Arca sápadt, ajkai vértelenek.
lemhez hajolva, szolgálatkészen h adarja: g azt í r b e , a k it a k a r.) ■A gyermek hosszabb történetet kezd
zónapörkölt, borjúláb, m ajd h an g ját bi­ } mesélni egy finom megjelenésű, idősebb
zalmasan lehalkítva, mint édes titkot j hölgynek. Feszülten figyelem az előadá-
közli: - Netán piríto tt máj? E g y is m e rő s a ss z o n y fe lh á b o ro d v a | I sát, gyomrom belülről remeg. M egpró­
- Mi történt itt? - M ég időm sincs I m e s é lte : b á lo k előre olvasni a kislány szájmoz-
S z ö rn y ű ! Ily e t m é g n e m h a l - | J g á s á b ó l, jézusmária, mondom közben
elgondolkodni, midőn a kenyeres, a fe­
jl o tt a m ! T e g n a p d é lu t á n h á ro m k o r j I magamnak, a fél trolibusz figyeli a gye-
jedelm i sarj, máris asztalom nál áll és Jrek szavait. M ég három megálló.
*fe lh ív o m S á rit. N y ö g , h o g y r o s s z u l)
k é rd i: jv á n , b e te g , n e m á ll a lá b á n , o d a v a n , j - És akkoj az vojt - meséli a gyer-
- Egy serclit? Egészen friss! ; h a lá lá n v a n , o rv o s t h ív , lefe k sz ik . ’ ! mek - , hogy a vadász azt mondta a
Tűnődve és m egilletődve rágogatom a I M a g a m ra jcapok v a la m it, ro h a n o k | ) fajkasnak, hallod-e te fajkas, tudod ho-
borjúlábat, m int ki a M egm agyarázha­ I h o zzá. N in c s o tth o n ! S z ö rn y ű s e jte l- ] í vá menjél te faikas?
tatlan, a Természetfölötti suhintását ér­ I m e im v a n n a k , ta lá n e lv i tt é k a m e n - ] Most! - gondolom kétségbeesetten és
zi. Tegnapról m ára virradó éjszaka Va­ Ütők. H á t n em . M o zib a m e n t! [ nyitnám a számat, de feleségem m egelő­
A ta n u ls á g e b b ő l a z , h o g y h a eg y 1 zött. - Azt mondd meg a néninek -
lam i Történt ezekkel az emberekkel. Tö­
I nő h á r o m ó ra k o r h a l á l á n v a n , m é g j [ szakítja félbe a mesét és látom, hogy
redelmesen elhatározták, hogy m ás em­ I verejtékcsepp jelenik meg a homlokán,
- k é n y e lm e s e n o d a é r h e t a fé l n é g y e s ]
berek lesznek, jobbak, tökéletesebbek, j e lő a d á s ra . azt mondd m eg inkább, hogy kihez
igazabbak. f . í. I megyünk most látogatóba?
Ez az érzésem m ár a borzongás hatá­ - De mondd csak a mesét! - biz-
rá t súrolja, midőn a fizetésre k erü l sor. I tatja egy másik utas, egy őrült provo-
A ladár az olyan em ber átszellem ült mo­ j kátor, aki nem is sejtheti, mi vár a fi-
IO g d e n N a sh : j nőm idős hölgyre a mese befejeztével. A

solyával utasítja vissza három forinto­
mat, aki m ár m egtisztult minden földi
szennytől: - Köszönöm, de nem fogad­
hatom el!
M ost m ár kétségtelen: csoda történt
a H árom Vidám Cimborában! Épp hála­
telt szívvel, a kissé pókhálós mennyezet
felé emelem tekintetem et, hogy köszöne­
tét rebegjek. az A rra Illetékeseknek, mi­
dőn belép az italos fiú.
O dasiet a fizetőhöz és füléhez hajolva:
suttogja:
- A raktárban m ár végeztek a róván
csolással, most jönnek ide!
K ertész M a g d a l
men
i v p o 's
j Mister Twist, a tudós tanár
‘ Pontos ember hírében áll.
j S mivelhogy ő sohsem téved,
s Elküldték, hogy kutassa fel
jA trópusi erdőséget,
j Amint sátrat vert a partra.
I Jött egy néger s ezt hadarta:
„Bé nejét a csónakjából
Megette egy alligátor.”
Mister Twist mosolygott s így szólt:
[ „Téved ön. Az krokodil volt.”
F ord ította:
1gyermek hálásan mosolyog és már mon-
I daná is, hová menjen a farkas.
- Itt egy ló! - kiáltok most én és
j mutatok ki a troli ablakán. Érzem az
I utasok tekintetéből, hogy megvetnek.
- Hová m egy a ló? - kérdi hirtelen
I a gyermek és látom, hogy a szemében
i felcsillan a z elképzelés. M ég másfél
■megálló. Nincs idő a habozásra, le kell
! szállni I
A járdaszigeten azt mondom a gyér- j
! meknek:
- Na, most fejezd be szépen a me- ;
j sét, aztán felülünk a következő trolira,
I mert még egy megállót kell mennünk . . . !
G y á rfá s E n d re} Som ogyi Pál
 :

Zsilinszkajte 1
É p p e n ak k o r érk e z te m az állo­
m á sra , am ik o r az au tó b u sz m egm oz­
d u lt. Ü gy fú jta tta m , hogy alig tu d ta m
fe lu g ra n i rá.
— N o h á t. . . M a jd n e m lek ése tt —
je g y e z te m eg rész v éttő l csöpögve a
m e lle tte m ülő em ber.
— H a js z á l h íjá n — válaszoltam , a
m a g a m részérő l h á lá tó l csöpögve.
— E gy fé l p erc c s u p á n ; . . tu d ja ,
tíz m á so d p erc és p á autóbusz! Se
h íre , se ham va!
— Ig a z a v an . . .
— D e m it m o n d o k . . . tíz m ásod­
p erc! H a h á ro m m á so d p erce t k ésik —
n y u g ta la n k o d o tt m ég m in d ig a szom­
széd o m — , az a u tó b u sz n a k csak a b ű ­
zé t szag o lh atja. M ag a . . .
— D e m égis e lértem . N incs sem m i
b a j. — M á r k ez d ett u n ta tn i ez a té ­
m a.
} á e se \ m ííp
lesz n ek i, biztosítom m a g át. Egy
szép n a p o n ú tila p u t k ö tn e k a ta lp á ra .
A g y a k ra n késők m in d ig ro sszu l vég­
zik , 'h ig g y e el n e k e m . . . Teszem ,
m a g a m o st m u n k á b a siet, az a u tó ­
b u sz az o n b an m á r e lin d u lt, m ag a o tt
m a r a d . . . N a, bum m , és m i lesz? Se
h íre ...
— M a g a hol száll le ? — sz ak íto t­
ta m fé lb e u d v aria san .
— O, m ég ráé re k . — É s m eg n ev e­
z e tt egy állom ást, m e ly en m á r rég en
tú lh a la d tu n k .
— H ol v a n m á r a z a z állom ás! Se
h íre , se ham v a! — m o n d ta m és u to l­
é r h e te tle n b á jja l m osolyogtam .
— A fe n e e tte v o ln a m eg, az em ­
b e r m in d ig elk ésik a. fecseg ő k m ia tt
— d o h o g o tt bőbeszédű szom szédom ,
a m in t a k ijá r a t felé tö rte te tt.
(A m o sz k v a i K ro k o d ilb ó l fo r d íto tta :
P o g o n y l A n tal)
M ottót N inw enek rég i viccek,
csak ö reg em berek T a n n ak . É g j
ú js z ü lö ttn e k m in d en vice ú j.
A tanító azt magyarázza az iskolában,
hogy sok állat van, amelyik olyasmit is
tud, amit az ember nem. Példákat is
mond, majd másnap kikérdezi a gyere;
keket:
— Nos, Jani, mondj egy állatot, amely
olyasmit is tud, am it az ember nem.
— A macska — feleli a gyerek. — A
macska lát a sötétben, az ember nem lát.
— Helyes. No, Pali, te is tudsz egy
ilyen állatot?
— Igen, tanító bácsi. A kutya m ár
messziről megérzi valakinek a szagát, az
ember n e m . . .
— Nagyon helyes. Na és te, Pistike,
te is tudsz egy ilyen állatot?
— Ig e n , ta n í t ó b á c s i, a k e n g u r u .
— H át a kenguru m it tud?
— A kenguru üres erszénnyel is tud
ugrálni.

— J ó v ic c . . . E lérte. D e az is elő­
fo rd u lh a to tt volna, hogy nem éri el
— fe n y e g e te tt m eg a z u jjá v a l. — M it
c s in á lt v o ln a ak k o r?
— S em m it. N em a k a sz to tta m volna
fe l m a g a m . . .
— R öhögnöm k ell: az autó b u sz el­
szalad , m a g a pedig o tt á l l . . .
J o b b n a k lá tta m h allg atn i.
— A következő a u tó b u sz k é t ó ra
m ú lv a jö n . H ová m e n t v o ln a addig?
— A k o csm áb a — m o ro g tam dühö­
sen. 1
— R o h a d t h e l y . . . kocsm a! T udja,
is m e rte m egy nőt. N a h á t azzal volt
eg y e s e t . . . L e k é se tt a ta lá lk á ró l. És,
k ére m , m o st m á ssal éli v ilág át. A
m a g a m részérő l fü ty ü lö k rá. Egye
fen e! F á ty o lt rá! f i a n e m k ésik el,
m á r f é r jn é l volna, c s a lá d ja lenne.
R ö v id sz ü n e t u tá n egy m á sik esetet
m o n d o tt el:
— V o lt n ek e m egy ism erősöm , b i­
zonyos J a k s ta s z n e v e z e tű . . . M égsem ,
az t h isz e m Ja k sisz v o l t . . . H á t kép­
ze lje el, le szá llt a v o n a tró l és el­
m e n t . . . No, m it gondol, h o v á m en t?
D in n y é t v en n i! O ttm a ra d t a d in n y é­
vel, a v o n a t p edig — p á k is aranyos,
pá! S e h íre , se h am v a!
E g y szó v al sem re a g á lta m a J a k s ­
ta s z -J a k s is z féle tra g ik u s esetre. A
szom szédom is elh a llg a to tt, de saj­
nos, n e m so k időre.
— V a n a v á lla la tu n k n á l egy bizo­
nyos illető . Ü gy h ív já k , hog y K anapé.
M o n d ja, n e m ism eri e z t a K an a p ét?
— N e m — m orogtam .
— E gyszóval ez a K a n a p é m indig -
és m in d e n ü tt elkésik. B á rm it d u m ái
n ek i a gazd a, fa lra h á n y t borsó. El­
k ésik és elkésik! M it gondol, m i le­
h e t e n n e k a vége?
— Ez en g em e g y á lta lá n n em érd e­
kel.
— A n n y i b a j legyen! R ossz vége 11
 FO LDG OM BOK E heti hirdetésünk
Szűr-Szabó Jó z se f ra jz a

R eggeli televíziós műsor javaslatunk

M é sz á ro s A n d r á s r a jz a

P u s z ta i P á l ra jz a

S zerk esztő ség ü n k b e szám os

olv asó n k k ü ld k é z ira to k a t köz­
lés c é ljá ra . M inden k é z ira to t
elo lv asu n k , d e b írá la to t csak
az o k ra a k é z ira to k ra k ü ld ü n k ,
am ely ek b en a h u m o ro s író i
te h e ts é g n e k je lé t lá tju k . A m eg
n em felelő k éz irato k m egőrzé­
. „ - Kedves közönségünk, elnézésüket kérjük, a tánckar kosztümjét nem tudták sére n e m v á llalk o zh a tu n k .
1 •" határidőre leszállítani . ..
 Kettős találat
Hitlerék első tévedése
A második világháború ki­
törésének 20. évfordulója al­
kalmából a Népszava azt Írja
képes riportjában: „M a húsz
éve . . . Varsó, Krakkó, Wroc­
law ősi házaira és védtelen la­
kóikra csaptak le a halált osz­
togató stukák ezrei."
M int köztudomású, Wroc­
law azonos azzal a Breslau-
val, amely akkoriban Német­
országhoz tartozott. Mindmáig
nem tudtunk róla, hogy a
fasiszták saját városukat bom­
bázták.
Szentes, kontra Párizs
Arról ad hírt a Magyar
Nemzet, hogy „720 méter ma­
gas televíziós erősítő tornyot
építenek Szentesen kétmillió
forintos költséggel".
Ez a torony, ha felépül,
csaknem két és félszer olyan
magas lesz, mint az Eiffel to­
rony. De ha kétmillióból ki­
telik, feltétlenül fel kell épi-
tenil
Jó fül kell hozzá!
A Népszabadságban olvastuk
Kántor Zsuzsa novellájában,
hogy;
.... . a mama a zongorához
ült, valcereket meg keringő-
ket játszott."
Ezt készséggel elhisszük.
Csak azt nem tudjuk, hogy a
hallgatók hogyan tudták meg­
különböztetni a valcereket a
keringőktől?
Valami van a Dunával. . ,
Nemrégiben - a Pajtás egy
cikke alapján - már megál­
lapítottuk, hogy a Duna visz-
szafelé folyik. Akkor azt hit­
tük, hogy a különös termé­
szeti jelenség csak átmeneti
jellegű. Úgy látszik azonban,
hogy tévedtünk. A Népsza­
badság ugyanis „Hol épülnek
öröklakások 1960-ban a fővá­
rosban" című cikkében arról
értesíti az olvasót, hogy „A
pesti oldalon, a Duna jobb­
partján 20 foghíj épül be."
A Duna jobbpartján a pesti
oldal csak akkor lehet, ha a
Duna felfelé folyik. Ugyan mi
lehet a Dunával?
A reklám kásájában
V á rn a i G y ö r g y rajza
K asso ra jz a
r.finPrAl mtítfít's
ODD 0 DÓDDO 0 0 0 0 0 0
,0000 oooooooooao
1000 0 OOOOOODOODD
0 0 0 0 0 ODOOOOOOÜ 0 a a a a a au o
lo jo a a a a a o o o o o o a aoaaaaaa
1a a a o o a o o a o o o o o o joaa a aaaa
oaaoaoaoa
'a o a o a o D a a a a o a a a aa a a a a aa
aavooaaa a 1a a a o a o a p a a o a a a i \a a a a aaaa
.aooaoaaa a q ü o o q o a a a aa nana pan aaaaa
\aaaaaaaa o
ao^aoQonooaaaoo a a a a a 00 U\,
laaoQaaa a a la o a o a o o a a a a a o 0 0 \aoü aa aaa«\
anaaaoan ß íonooooao n o D o o a V on aaaaaooi
aaaanno aa .,0000000 0 ooaao 0
o a o o a a a a a a a ao 0
aaaa n aoao
aaaa a aaaa
JaaovDd a nt l a a o n a n a a o o a a a u aaaa a aoao
luaooona ~ o o o a a a a o a a a a a a a a oa an aa o
jooaoood la a o u a a o a a o a a a a ooo a na ooo
Joaaaao t.; lo a o a a o o o o a o oo a
ana aoaaoo
louaaanü,
\oaaaaon
aaoooo
aooonaaoaoD aaa
ooaoaaooaaaaaa
aaaaaaaaaooa ag
aa onaooao
aaoaoD auo
oaoaa oaaaaooaa Qo d a a a 0 00
A M agyar Nemzet „Zenei laaQDDo ao a anoDOO
krónika" című beszámolójá­ wnaaaao onoaonoaaoaaoa aoaoaaoao
f l f l D ű f l a ö P s j űaaaaaa oaaaaaa a
ban írja: „Befejezésül a nagy
„Jupiter" szimfónia C-dúrja oaoannooo
gyönyörködtette a szabadtéri . o n a a a o c / Q l aa aaaaaaaaaaaoo 0000aaooo
közönséget". aaoooa cSZ/foOua oaoo a au aaaa aoaaaaoaa
Kiderül a fentiekből, hogy aaaoooa oa o o o o o oooonaao 0
ooo n~" n floaaoQ O a a a a a a
a Jupiter-szimfóniának külön ODr ^ O da a n r n a
n naoooa a p a a ao a q
C-dúrja van, amely nem azo­
nos a jó öreg, bevált C-dúr
lop r nnn n .ana nn
skálával, s amelyben más,
ugyancsak C-dúrban írott ze­
neművet nyilván meg sem le­
het szólaltatni. Erről jut
eszünkbe, hogy nemrégiben
olvastunk egy kitűnő regényt,
amely - a legnagyobb gyö­
nyörűségünkre - az „Egy ma­
gyar nábob" ábécéjében volt
megírva.
Mit eszik a futballista?
A Népsportban olvastuk:
..... A Dózsa öltözőjében
viszont egy olyan játékos is
készülődött, aki már megette
labdarúgó pályafutásának ja­
vát . . . "
Milyen rosszul mehet a so­
ra a szegény labdarúgónak, ha
kenyér helyett pályafutást
kénytelen ennil
Érdekes nyelvújítás Négyszáz helyen tanítanak orosz nyelvet az Egyesült Álla­
Az Esti Hírlapban olvastuk: mokban.
„A Vörösmarty-téri házpalota
lebontott anyagának elszállítá­ Texasban
sára társadalmi munkát szer­
veznek." V a sv á ri A n n a r a jz a
Ejnyecsak - mondtuk - mi
az a „házpalota"? Vagy talán
a Haas-palotáról volna szó?
Meg kellene kérdezni a gép­
írónőt, akinek a hírt diktál­
ták.
Űr ír — rajzoló rajzol. . .
A Ludas Matyiban „Zebe-
gényi mamája" címmel karco­
latot írt Kellér Dezső, s ebben
megemlíti, hogy Zebegényi
mamája a rádió mellett ül,
kezében horgolással. Nem K.
D. tehet róla, hogy a karcolat
illusztrátora kötögető nénit
rajzolt, nyilván azon az ala­
pon, hogy kézimunka az kézi­
munka. W5KKI
Dr. Árgus - Mit csodálkoztok? Pestről kaptam csomagban.; 1 3

A pesti fák védelmében
Kora tavasszal, mikor a fá­
sítási hónap fásítási láza végig­
sepert Budapesten, mi, zuglói fa­
barátok összetömörültünk és né­
hány hét alatt egy erdőnyi fa­
csemetét kiültettünk ide is, meg
oda is. Ezekből aztán az éjsza­
kai műszakban garázdálkodó fa­
pusztítók ugyancsak néhány hét
alatt egy kisebbfajta ligetrevalót
kitördeltek itt is, meg ott is.
Ezeken a kiütemezett fákon
nem segít már sem az írott ma-
laszt, sem az íratlan. Ami azon­
ban megmaradt, azért tenni kel­
lene valamit, még akkor is, ha
nehezünkre esik, mert manap­
M egkérdezzük
Kedves Ludas Matyi! Légy
szíves, kérdezd meg nevünk­
ben a Fővárosi Tanács Üzemi
Konyhájának vezetőit, hogy
ebben a gyümölcsgazdag év­
ben kora tavasztól napjainkig
miért nem adtak étkezésünk­
höz legalább egyetlenegy
a) körtét,
b) a lm á t,
c) S zilv át,
d) szelet dinnyét, vagy
e) fürtöcske szőlőt sem1,
vagy uram
t) bocsá' esetleg néhány sze­
letke paradicsomsalátát?
Úgy gondoljuk, nem lehet
akadálya annak, hogy a kony­
hafőnökség még a gyümölcs­
szezon befejezése előtt ráve­
zesse az étlapra a fent emlí­
tett vitaminféleségeket.
F . L.
V I., B a jc sy Zs. út 3.
Van megoldás
- Később majd biztosan lehet kapni rajztáblát, akkor leg­
1 4
feljebb visszateszem..
ő s íz i látogatás H é v íz e n , a h o l ropják
a reu m a -tá n co t
A száguldó vonat három és
fél óra alatt ér Keszthelyre.
De 'csak szeptember 1 4 -ig.
ság bizony szomorú lombot Ezért sir a hévízi tanács, a
nyújtanak. hévízi idegenforgalmi és ven­
A napokban egy nyúlfarknyi déglátó főmufti és ezért sír min­
sétát tettem az Erzsébet király­ den hévízi reumás, aki az őszi
né út felső szakaszán és nem ke­ évadban, vagy pláne télen
vesebb, mint tíz olyan idősebb akarja folytatni kúráját. A für­
korosztályú fával találkoztam, dővonatok szeptember közepén
amelyeknek ebben az évben nem téli nyugovóra térnek. Keszt­
lesz lombhullása, mert az ame­ helyre nem szalad közvetlen
rikai szövőlepke még a nyár gyorsvonat és a gyógyulást ke­
derekán letarolta róluk a leve­ reső betegnek a szentgyörgyi
leket. Elbúcsúzva ezektől a fé­ pályaudvaron gyalogolnia kell,
regette fáktól, azzal vigasztal­ amíg átszáll a helyiérdekűre.
tam magam, hogy ez csak zug­ Ez volt az első panasz, amit
lói jelenség. Mikor azonban a a hévíziek részéről hallottam.
Stáhly utcában, a Nagykörúton, a Első, de nem utolsó.
Zugligetben is találkoztam ilyen
lekopasztott fákkal, rádöbben­ *
tem, hogy ez a jelenség nem Az ország egyik legfonto­
zuglói specialitás, hanem nagy­ sabb gyógytényezőjével, a
budapesti, mégpedig a javából. hévízi csodatóval mostohán
Ügy gondolom, hogy ezeket a bánnak. Nyáron ötezer beteg
jobb sorsra érdemes légszű­ keresi itt az egészségét, télen
rőket kellő gondozással meg le­ még a felét sem tudják elhe­
hetne menteni az utókornak. lyezni, mert az épületeket nem
(bernáth) lehet fűteni. A csodató nemré­
Ludas M atyi postájából
A „ C ím z e tt a F ő v á r o s i V U -
la m o s v a s ú t ” c ím ű c i k k ü k r e k ö ­
z ö ljü k : É p íté s i fő o s z tá ly u n k
s z e p t e m b e r 1 -tő l k e z d ő d ő e n a
v á r o s t e r ü le té n l e v ő ö s s z e s v á ­
g á n y ív e k k e n é s é t r e n d s z e r e s e n
e l v é g e z t e t i . R e m é l h e t ő l e g ily -
m ó d o n m e g s z ű n ik a c s ik o r g á s . giben öt napig sztrájkolt, el­
öntötte az ár. Védőgátat kel­
F őv. V illa m o s v a s ú t
Ig a zg . O szt.
lene fejleszteni, lekötni a ta­
vat, parkosítani a peremét,
S z e n t g y ö r g y i T ib o r o s z t . v e z .
m ert egyre nagyobb körülötte
A „ B a lla d a a k ő k e m é n y p o r ­ a pocsolya.
c u k o r r ó l” s z ó ló k ö z l e m é n y ü k
a v a ló s á g n a k m e g f e l e l . J e le n ­ - Öt napig nem fürdött
le g e g y új m ű a n y a g c so m a g o ­ senki? - kérdeztük.
lá s s a l k ís é r l e t e z ü n k , a m e ly - Dehogynem! A Palatínus­
a s z a k é r tő k s z e r in t m e g ó v ja a
p o r c u k r o t az ö s s z e á llá s t ó l. ban és más zárt helyeken kú-
ráltattuk a betegeket. Autó­
BELKER
É l e lm is z e r F ő ig . buszokon turnusokban vittük
• G ö ttle r ö á b o r o s z t . v e z . őket a Palatínusba és más zárt
A „ H o g y k e r ü lt a l ó s z e r s z á m - fürdőkbe.
v e r e t a z a s z t a lr a ? ” c í m ű c ik ­ (De ez nem az igazi. Sokan
k ü k k e l k a p c s o la t b a n k ö z ö lj ü k , „elbliccelték" a fürdőt.)
hogy i n t é z k e d é s ü n k r e a c ím ­
t á b l á t k ic s e r é lt é k . *
V II. k é r . T a n . V B .
K e r e s k . O szt. A tanácselnök a köztiszta­
K o vá cs L u jz a o szt. vez. ság hiánya miatt siránkozik.
Egy ilyen szép hétvégén ti­
zenötezer vendég fordul meg
Hévízen. Mindenki eldob leg­
P u s z t a i P á l r a jz a alább egy dinnyehéjat, kuko-
bozt,
- Irigyeljük Pestet! - tőket, nagyravágyókat: saját
mondja.
- M iért? A főváros olyan
tiszta?
- Nem, de ott legalább
megbüntetik a szemetelőket.
* A l l As b a
A híres hévízi cukrászdá­
ban alkalmunk volt látni a
reuma-táncot. így hívják azt
a tánckreációt, amelyet a be­
tegek járnak este 8 és 9 kö­
zött. Szilaj abb, mint a csa-
csacsa! Titka: a betegeknek
este kilenc órakor otthon kell
lenni. Az utolsó órában igye­
keznek minél szaporábban rop­
ni a táncot, hogy behozzák az
időt. Ezt a túlteljesítést neve­
zik reuma-táncnak.
*
A keszthelyi Halászcsárdá­
ban egy szép holdvilágos estén
8 0 0 vendéget szolgáltak ki.
- Hány pincér végezte ezt
a rekordmunkát? - kérdez-
Dózsa György, a híres pesti
séf, a jelenlegi vezető így
felel:
- Tizenegy. De válogatott
legények.
Hogy kerül ennyi „váloga­
tott legény" a Balaton men­
tére? Mindenki pincér akar
lenni odalenn a jó kereset
miatt. A pesti központ igaz­
gatója egyik beosztottját
Keszthelyre delegálta igazga­
tónak. Nagy siránkozás követ­
kezett:
- Ne tessék ezt velem csi­
nálni! Éthordó akarok lenni!
Az igazgató legyintett:
- Mindig karrierista vol­
tál!
*
Pikáns témát találtunk a
keszthelyi Muskátliban. A ra­
gyogó kis cukrászda 1 9 női
alkalmazottjának nincs öltöző­
je. Hat esztendő óta egy füg­
göny mögött öltöznek-vetkez-
nek úgyszólván a vendégek
szemeláttára. Azt mesélik,
hogy sok férfivendég távcső­
vel issza a duplát.
■Hf
Valahányszor a Balatont
járjuk, mindig megállapitjuk,
hogy kevés ilyen ideális üdülő­
hely akad a világon. Minden­
kit rábeszélünk nyaralásra,
utókúrára. De kérjük a törte­
érdekükben ne utazzanak a
Balatonra. Az expressz kocsi­
jában ugyanis a következő fi­
gyelmeztető táblát olvastuk:
„A Z U T A S O K N A K
v e z e t ő
B E L É P N I T IL O S ”
(Hévíz-Keszthely, szeptember
hó.)
S t e lla A d o r já n
 Irodalmi kávéházban Beépített bútorok
S z ű r - S z a b ó J ó z s e f r a jz a Schw ott í,a jo s rajza

- . . . És az esetleges belső javításokhoz ebben a szekrényben

- Adj kölcsön egy verset az őszről, húszadika körül meg­ van a beépített szerelő.
adom.

Az örök Éva A vízi élet örömei

V a s v á ri A n n a r a jz a
E r d e i S á n d o r r a jz a

p K , m

- Hű, milyen klassz hullámót fog csinálni! . . .

Előrelátó ember

- Az ég szerelmére,
Lajos, mit csinálsz?
- Edzésben vagyok.
A jövő héttől kezdve
önkiszolgáló étterem­
- Tudod, mennyire utálom a nadrágtartót! ben étkezünk. . .

Vendég: Csupán barátilag érdeklődöm, Illetékes: A kultúrtermet lebontottuk

milyen a kultúrélet az üzemben és mire
használják fel a kultúralapot?
Illetékes: Eredményeink igen szépek.
Színjátszócsoportunk a közelmúltban em­
lékezetes sikert aratott a 4X Ioo-as stafé­
tában és hármasugrásban. Mindent Ber-
deinek, a kitűnő edzőnek köszönhetünk,
akit sikerült leszerződtetnünk.
Vendég: Persze, a sportalapból fize­
tik?
Illetékes: Hová gondol? A kultúralap­
ból. A sportra szánt összeget már elköl­
töttük az első negyedévben, hiszen mind­
össze háromszorosa volt a kulturális cé­
lokra szánt pénznek. Jelszavunk: Ép
testben ép lélek. Sportnagyhatalom va­
gyunk és ez kötelez. Fokozatosan átáll­
tunk az üzem kultúréletének sportosítá-
sára. Például a dalárda tagjaiból létesült
az ökölvívó szakosztályunk. Baritonis-
Spoi’lszerelexu
K órrajz
(Szín: Az Általános Szivacsmüvek Ü. B.
szobája.)
tánk a múlt héten szép kiütéses győzel­
met aratott.
Vendég: Ha jól emlékszem, volt egy
kitűnő szavalója az üzemnek, a Kenéz.
Illetékes: Kenézt átállítottuk a súly­
emelésre. Jelenleg 170 kilót emel szakí­
tással, miközben Kosztolányi-verseket
szaval.
Vendég: A kultúrteremben mikor volt
előadás?
és helyére modem tekepályát létesítet­
tünk száznyolcvanezer forintos költség­
gel.
Vendég: A sportalapból?
Illetékes: M ár mondtam, hogy a kul­
túralapból. M ért csodálkozik? Ezt a mód
szert más vállalat is alkalmazza. Egyéb­
ként népitánccsoportunk nemrég nyerte
el a Szivacsipar Kiváló Futballcsapata
címet.
Vendég: Ez szép, de hol marad a kul­
túra.
Illetékes: Gondoskodás történt.
Vendég: Éspedig?
Illetékes: M aradt még nyolc forint öt-
venünk. Ebből bővítjük az üzemi könyv­
tárat, ezután síugróink is ott tréningez­
hetnek.
G alam bos S zilv eszter 1 5

1
 Talány K ö z le te d é s ü ííJ ír e jté lg e i
P u s z ta i P á l rajza
P o lite c h n ik a i o k ta tá s u n k új á llo m á s á ­
ró l sz á m o lu n k b e o lv a só in k n a k : á llító ­
la g m e g a la k u lt a F e l- é s L e sz á llá ste c h n i­
k a i In té z e t (FELETETI), a m e ly n e k lé tr e ­
h o z a ta lá t a K Ö K U K A (K ö z le k e d é st K u-
sz á ló K artell) m in d e n te r v e t tú lte lje sítő
m ű k ö d é s e te tte s z ü k s é g e s s é . Ma u g y a n is
a h e ly z e t B u d a p e s te n a k ő v e tk e z ő :
V a n o ly a n típ u s ú v llla n io s, a m e ly e n
m in d e lő l, m in d h á tu l m e g e n g e d e tt a fe l-
é s le s z á llá s .
V a n o ly a n típ u s ú v illa m o s is, a h o l elö l-
h á tu l k e ll fe l- é s le s z á lln i, v isz o n t le ­
s z á lló i c sa k k ö z é p e n le h e t.

A z ú j típ u sú 12-es b u szo n (le g y e n te r ­

v e z ő j é n e k n e v e á ld o tt!) fe ls z á llá s csa k
k ö z é p e n , le s z á llá s c s a k e lö l é s h á tu l.
A r é g itip u sú b u sz o k o n fe lsz á llá s csa k
h á tu l, le sz á llá s c s a k e lő l. L e g a lá b b is e l­
m é le tb e n .
H a a k o c sik o n ü lő -k a la u z m ű k ö d ik ,
g y e r m e k k e l is c s a k h á tu l sz a b a d f e l­
s z á lln i, m o zg ó k a la u z e s e té n e lö l is.
T r o lin fe lsz á llá s h á tu l, le s z á llá s e lv b e n
c s a k e lő l, g y a k o r la tb a n h á tu l is.
L iftje in k e n f e ls z á lln i szab ad , le sz á lln i
tilo s .
R e p ü lő g é p p e l f e ls z á llá s F e r ih e g y e n .
A fő v á r o s la k ó s a i a f e l- é s le sz á llá s
te c h n o ló g iá já t sz e r e n c s é s e s e tb e n k é t év
a la tt m e g ta n u lh a tjá k , v id é k i lá to g a tó k
sz á m á r a tiz é v e t ü te m e z h e tn e b e a „F E­
LE TE TI” ig a z g a tó sá g . H o g y a B u d a ­
p e s tr e é rk ező k ü lfö ld i h o n n a n tud ja,
h o g y k ü lö n b ö ző k ö z le k e d é s i e s z k ö z e in k ­
r e , h o l k e ll f e l- é s le s z á lln i, arra n é z v e
n e m k a p o tt fe lv ilá g o s ítá s t sa já t k ö z le ­
k e d é s i tu d ó sító n k .
Meg kellene kérdezni tőle, mitói maradt ilyen karcsú? (sz. d.)

L u d a s M a ty i sz a tir ik u s h e tila p
F ő szerk esztő : T a b l L á szló . — S z e r k e s z tő : F ö ld e s G y ö r g y . — M ű v észeti sz e r k e sz tő : T o n c z T ibor.
K ia d ja a H írla p k ia d ó V á lla la t. — F e le lő s k iad ó: C s o llá n y F eren c. — S z e r k e sz tő sé g : B u d a p e st, V III., G y u la i P á l u tc a 14. — TeL:
»35—718, — K iad ó h iv a ta l: V U L , B la h a L u jza té r 3. T e l.: 343—100, 142—220. — 59.7052 — K o ss u th N y o m d a , B u d a p e st, V ., A lk o tm á n y
u tc a 3. — F e le lő s v e z e tő : L e n g y e l L a jo s ig a zg a tó . — T e r je s z t i a P o sta K ö z p o n ti H írlap Ir o d a 180—850.

*
t
X V . évfolyam 39. szám.
Ára: 1 forin t 1959. szeptember 24.

-J JfUí v f
vjj i
%.1 \

u fy jü L í-?

P u sz ta i P á l r a jz a ■>
— Hát m aga m it k eres itt?
— Kérem szépen, pesti lakó vagyok, id e küld tek a h á zk e z e lő sé g tő l. . .

é
 BESZÉLQETÉS A MEQÁLLÓNÁL
A 1 9 -es autóbusz arról neve­ a legjobbak az egész világon.
zetes, hogy ritka időközökben Na már most, tekintve, hogy
jár, sokáig kell érkezésére az embernek a Holdra való le­
várni. Nos, én is lestem a ti- szállása az űrrakéta fékező­
zenkilencest és így akaratlanul berendezésének tökéletesítésé­
fül tanú ja voltam két férfi be­ től függ, jó fékre van szükség.
szélgetésének. Az űrrakéta, a Ki gyártja a legjobb fékeket?
Hold meghódítása volt a téma. Na ugye? Tehát tiszta dolog,
- Kérlek - mondta halkan hogy amerikai lesz az első em­
az egyik és lopva körülnézett, ber, aki a Holdba ér.
hogy leik hallhatják meg sza­ - Vagy angol. Esetleg fran­
vait, én ma reggel fogtam cia.
a Szabad Európát. Tudományo­ - Hát persze. Legyek őszin­
san beszéltek az űrrakétáról te? A Holdat el tudja találni
és megállapították, hogy nem akármelyik texasi cowboy, ha
volt kunszt fellőni. A techniká­ megfelelő műszereket kap.
hoz értő ember előtt tulajdon-' Tudod, hogy céloznak a texasi
képpen semmiség az egész. cowboyok? Ccc! Még holdfo­
Gyerekjáték. Smafu. gyatkozáskor is beletalálnának
- Pontosan ez az én véle­ a Hold közepébe. Csukott
ményem is. Szerintem nehezebb, szemmel, fejen állva is.
> 'íl\ ... a céllövöldében a kis mozgó - Hja, Texas, az Texas. Az
tojást eltalálni. Pisztollyal. Az A m erika!
még senkinek sem sikerült. - Jelzem, van egy jobb tip­
Elvégre a Hold jó nagy cél­ pem is.
pont! Pláne, ha telihold van! 1 - Éspedig?
Iván: Most te következel, Jim! Manapság a telihold különösen - Amit a Brezovinszky csi­
nagy. nál. ö egyszerűen nem hiszi
- Ezt mondta a Szabad el az egészet. Azt mondja, nem-'
Európa is ! Az a mesterséges csó­ is igaz. v
va pedig semmi. Gyerekjáték. - Ez marhaság. Hiszen még
Smafu. Ha van nátriumfelhő, a Szabad Európa is arról be­
akkor ki lehet bocsátani és kész szélt, hogy az űrrakéta a Hold­
a csóva. Csóvát a legszimplább ba jutott.
nátrium is tud csinálni. - Amikor a Szabad Európa
- Nem mondom, ha embert igy beszél, nem kell hallgatni.
tudtak volna fellőni a Holdba! Ekkor a beszélgetők körül­
- Azt majd az amerikaiak néztek s m ert az volt az érzé- *
fogják először megcsinálni. sük, hogy az egyik várakozó
Beszéltem egy szakértővel, aki görbe szemmel néz rájuk, a
megmagyarázta nekem, hogy második kozmikus sebesség­
Amerika autóipara első helyen gel elhagyták a megállóhelyet.
áll és a General Motors fékjei P a lá sti László

A m indenható
- Mit néz. Kovács szomszéd? A rakéta már régen a Hold­
és a világm in d en ség
ba ért! A z A m e r ic a n M e r c u r y c ím ű
- Tudom, de ha már itt ülök, megvárom a következőt. . . ú jsá g azért n y u g t a la n k o d ik ,
h o g y n e m z a v a r j á k - e a s z p u t-
n y i k o k a m in d e n h a t ó t , n e m
ille tle n d o lo g - e h o g y egyes
t u d ó s o k b e h a t o ln a k a m in d e n ­
h a tó h a tá sk ö r é b e e s ő m e n n y e i
s z f é r á k b a ? A c ik k c í m e : „ N e m
s z e g ü l - e s z e m b e a 'k o z m ik u s
t e r e k m e g h ó d ít á s a a m in d e n ­
h a t ó a k a r a t á v a l? ’*
H át ezek a k é r d é se k nem
h a g y j á k a lu d n i a z A m e r ic a n
M er c u r y s z e r k e sz tő sé g é t:
„ K iim á d k o z t u k - e az is t e n
a k a r a t á t a h h o z , h o g y a H o ld ­
b a h a t o lj u n k ? ”
„ V a n - e b ib lia i a la p j a a n n a k
a tö r ek v ésü n k n ek , h o g y b eh a ­
t o l j u n k a v i l á g m in d e n s é g t it ­
k a ib a ? ”
„ H a a z é g i t é r s é g a z is t e n
b ir o d a l m a , v a n - e e r k ö l c s i j o ­
g u n k a r r a , h o g y b e l é h a t o l­
junk?**
- Egy kicsit kicsinosítom m agam . . . Most rengetegen E g y J o y c e J o h n e s n e v ű ú j­
fényképeznek . . . s á g ír ó n ő n e k a d t á k a m e g b íz a ­
tá st, hogy m e g in t e r j ú v o lj o n
n é h á n y tu d ó st és m e g m a g y a ­
r á z z a a t u d o m á n y é s a z ú r is t e n
k ö l c s ö n ö s v is z o n y á t . I tt v a n
p é ld á u l egy k é r d é s , m e ly e t
G e r m a n O b e r tn e k a d o t t f e l :
— É r z i- e ö n , h o g y a m in d e n ­
h a tó s z e m é ly e s e n v e z e ti tu d o ­
m á n y o s m u n k á já b a n ?
A t u d ó s u d v a r ia s e m b e r é s
n e m a k a r ja m e g s é r te n i a h ö l­
g y e t . M in d a z o n á lta l n e m m in ­
d e n h u m o r n é lk ü l ig y e k s z i k
e l h á r ít a n i a k é r é s t s íg y m a ­
gyarázza:
— N n o ig e n , j a p e r s z e , a z e s z ­
m é k n e k v a la h o g y b e k e l l j u t ­
n iu k a z e m b e r f e j é b e é s m o n d ­
ja m á r , m ié r t n e j ö h e t n é n e k
a z i s t e n t ő l?
Egy sereg h a s o n ló v á la s z
a la p j á n a z ú j s á g a z t a z ö r v e n ­
d e t e s k ö v e t k e z t e t é s t v o n j a le ,
h o g y a k o z m ik u s t é r s é g k u t a ­
tá sa n e m m o n d e l l e n t a m in ­
d e n h a tó a k a r a tá n a k . . . A m e n !
(A m o s z k v a i K r o k o d ilb ó l
fo r d íto tta :
P o g o n y i A n ta l)
 Washingtoni városnézés
Gúnyos kocsitulajdonos
K a s s o r a jz a
Modem idők
S a j d ik F e r e n c
Furfangos kapus egy esti mérkőzésen
K a llu s L á s z ló r a jz a
A r t B u c h ’.v a ld , a z is m e r t
a m e r ik a i h u m o r is t a m ég
a k k o r Irta e z t a c i k k e t a
N e w Y o r k H e r a ld T r ib u n e
s z á m á r a , a m ik o r E is e n h o ­
w e r e ln ö k P á r iz s b a n já r t.
A k it a lá lt s a j t ó é r t e k e z le t ,
a m e l y s ik e r ü lt k a r ik a t ú r á ja
a n y u g a t i ú j s á g ír á s e g y e s
k ir ív ó je lle g z e te s s é g e in e k ,
n e m is o l y a n k i t a l á l t . . .
S z e r e p lő k : J a m e s H a g e r ty ,
a F e h é r H áz s a jtó fő n ö k e és
ú j s á g ír ó k .
Sajtófőnök: B ocsánat,
u ra m , a késésért, d e éppen
m o st jö tte m az eln ö k tő l és
d e G au lle táb o rn o k tó l, ak ik
e g y ü tt eb éd eltek , és n é­
h á n y fontos b e jele n té sem
van. M in d en ek elő tt az el­
n ö k és de G au lle tá b o rn o k
m eg eg y ezett ab b a n , hogy
r a jz a
az a to m titk o k közös . . .
Újságíró: M ielő tt to y áb b
m en n él, Jim , m o n d d meg,
m it e tte k ebédre?
Sajtófőnök: A zt n e m tu ­
dom , ellen b en egy egészen
n ag y jelen tő ség ű ú j politi­
kai ...
Újságíró: L eves le h e te tt
az első fogás?
Sajtófőnök: V alószínűleg.
U raim , a z elnök eb é d köz­
b en k a p o tt egy ü ze n etet
A d e n a u e r k an c . . .
Újságíró: E rő lev es le h e­
t e tt v ag y rag u ?
Sajtófőnök: S ajn o s, nem
figyeltem , g zó v al eb éd köz­
b en N o rstad tá b o rn o k , a
N A TO fő p aran c sn o k a egy
ig en érd ek es b e je le n té s t...
Újságíró: B o c sán a t a
félb e sza k ítá sért, d e nem
K Ö SZÖ N TŐ
Vége van a nyárnak, elég volt már, elég
Strand, szúnyog, napszúrás, tökfőzelék ebéd,
Balaton, vitorlás, könnyű nyári sportok,
Örömmel búcsúzom ingkabátok, shortok.
Ólomszínü égből eső, hullj a nyakba,
Elő a szekrényből kalap, svájci sapka,
Ballonkabát, lódén, régi jó felöltő,
M/ért zeng az őszről bús verset a kőitó ?
Ó, Hozsanna néktek, dermedt őszi napok
K ö s z ö n te le k , én a ruhatáros vagyok!
V árnai G yörgy ra jz a
sz e re te k hasból írn i. H al
k ö v etk ez ett?
S a jtófőnök: E rre v o n a t­
kozólag sem m it sem tu d o k
m o n d an i. V iszont a szo v jet
m in isztereln ö k w a sh in g to n i
u ta z á sá v a l k ap cso lato sa . . .
Újságíró: Szóval ta lá lg a t­
h a tu n k , hogy h a l volt-e,
v ag y h ú s? És az t hiszem , a
s a jtó n a k joga v a n m e g k é r­
dezn i a z t is, hogy m ily en
b o rt tá la lta k az ebédhez!
Sajtófőnök: S ajn o s, e rre -
v o n atk o zó lag sem tu d o k
felv ilá g o sítá st adni. V iszont
a b e rlin i helyzet m in d e n
m o z z a n a tá t. . .
Újságíró: L eg aláb b az t
m o n d ja meg, hogy n é z e tt k i
az e jn ö k eb éd közben?
Sajtófőnök: U raim , ö nök
évek ó ta ism ern ek , s tu d ­
já k , h ogy soha se m m iféle
tá jé k o z ta tá s t n em a d ta m az
eln ö k egészségi állap o táró l.
N ek em a fontos p o litik a i
k é rd é se k rő l k ell tá jé k o z ta t­
nom önöket.
Újságíró: Ez m in d e n n e k a
te te je . U raim , m e h etü n k .
S a jtó fő n ö k (a k é t m eg­
m a ra d t újságíróhoz): T u ­
la jd o n k ép p e n m á s m on­
d a n iv aló m nincs is. H a t
ó ra k o r ú jr a ta rto k s a jtó é r­
te k ez letet, m iu tá n E isen ­
h o w er ta lá lk o z o tt. . .
Ú jságíró: K ö szö n jü k ,
sa jtó fő n ö k úr, n e k ü n k ez
te lje s e n elegendő.
A rt B u ch w ald
^
\y \ o
g. sz.
 A S za h a rá b a n
V á r n a i G y ö rg y r a j z a

' alam ely ik n a p alk alm am v o lt lá tn i az

O düsszeusz cím ű olasz film et, és m eg n y u g o d v a
á lla p íto tta m m eg, hogy h ely telen dolog a film ­
írá s v á lsá g á ró l beszélni. C sak k i k e ll v álasz tan i
a m egfelelő szerzőket, s m áris v a n n a k jó film ­
té m á k . A tú lzásoktól, persze, ta rtó z k o d n i kellene.
A film végén a v éren g zés olyan n ag y m éretű , hogy
d erü ltség b e fullad. A h ázasság k ö tések tö rté n e l­
m é b en en n y i k é rő t m ég sohasem m é sz á ro lta k le.
A d ram a tu rg o k , a k ik e t H om érosz m ellé a d ta k
tá rsszerző k én t, n e m m é rsé k elték eléggé az e re ­
d e ti m ese b a rb á rsá g a it. Ne csod álk o zzan ak h á t,
h a a tú lh a jto tt borzalom k u n co g ásb an oldódott
fel. A d e rű t csak fo k o zták a tré fá s m egjegyzé­
sek. M in t p éld áu l egy bácsi a köv etk ező szav ak ­
k a l k á rö rv e n d e tt a k érő k sorsán:
— Ü gy k ell n ek ik , m in ek a k a r ta k nősülni!
N ek em k ü lö n b en te tsz e tt a film , csak az bosz-
sz a n to tt, hogy O düsszeusz olyan k ö n n y en e lb á n t
A ntinoosszal, a k it A n th o n y Q u in n já tsz o tt.
Q u in n a la k íto tta „A z o rszágúton”-b a n Z am panot,
az erőm űvészt. Z am p an o ne tu d ta v o ln a kifeszí­
te n i az t a n y av a ly á s íja t? U gyan kérem !

Ig a z , hogy n em k e rte s h áz k a p u já n , csak egy

e m e le ti la k ás a jta j á n lá tta m ezt a tá b lá t, de ta lá n
érd e m es a m eg ö rö k ítésre:
„Vigyázat, a cica karm ol!”
Tipikus n ő . . .

A z autób u szo k o n m ost h ird etm én y e k en köz­

ü k a kedves u ta zó közönséggel, hogy elő re is
le h e t jeg y ek et v á lta n i, s az elő re v á lto tt jeg y ek ­
k e l m eg le h et ja v íta n i B u d ap est közlekedését.
B u d a p est közlek ed ését n y ilv án k o csik k al és n em
jeg y ek k e l le h e tn e m eg jav ítan i, de az is jó, h a a
k a la u z m u n k á já n le h e t könny íten i. És közleke­
d ésü n k ú j sz ín fo ltjá t jelen ti, h a m a jd az au tó ­
b u sz jeg y á ru d á k b an m eg-m egkérdezik:
— M ilyen az elővétel?

r% férfi és nő kö zö tti örök h a rc szellem e izzott

a b b a n a rö v id párb eszéd b en , am ely egy idősebb
h á z a s p á r között h an g zo tt el egy m ozi előcsarno­
k áb a n . A nő k érd e zte : #
— N em h ag y ta d égve a gázt?
A férfi b ó lin to tt:
— De n y itv a hag y tam . S zerencsére n y itv a h ag y ­
ta m az e rk é ly a jtó t is, a h u za t m a jd csak e lfú jja
a tü zet.
-4 ujUeaí- f. L
- Kérem, azért hoztam vissza, m ert három hónap alatt tel­
jesen elrom lott. . .
 Á lla m k ö z i k e r e s k e d e lm i lá rírra lá ^ o k
Két felvonás között
EGRESSY GÄBOR, a neves
színművész. Szeged város
kormánybiztosa volt egy ideig.
Ekkor történt, hogy miközben
lángoló szónoklatot intézett
Szeged népéhez, egy hallgató­
ja így szólt a körülötte állók-
- Meglátjátok, hogy mind­
járt meg fog halni!
- M iért? - kérdezték meg­
lepődve a körülállók.
- M ert én láttam őt Pesten
is, a színházban - magyaráz­
ta a polgár - , s amikor eny-
nyi tűzzel beszélt, rendesen
meghalt, még a függönyt is le
kellett engedni!
• - mégis a ruhatári szám
KOMLÓS VILMOSRÓL,
nemrég elhunyt kitűnő komi­
kusunkról sok kedves történet
emlékezik meg. Egy alkalom­
mal művész-barátaival üldögélt
Í1 £ fl5 = ^
törzs-kávéházában, midőn Peti
Sándor keresni kezdte újonnan
vásárolt drága, sötétkék kalap­
ját. Hosszas kutatás után fel­
fedezte kalapját. Komlós ült
- Mondja, asszonyom, mit szól a mai színházi estéhez? rajta. Rémülten szólt Komlósra:
- Nagyszerűek a ruhák, remekek a frizurák és csodálato­ - Vilikém, az új kalapo­
sak a kalapok! mon ülsz!
Gerinces ember Házhoz szállítják
S z ű r-S z a b ó J ó z s e f r a jz a
Udvariasan beszélj vele, népi ellenőr!
Nálam nincs kivételezés! hagymás resztéit krum plit!__
C^ir-CTQhAT^7Coí
»’ t
- Na és? - kérdezte Kom­
lós csodálkozva ~, már el
akarsz menni?
HORTI SÁNDOR, az egy­
kor közkedvelt komikus egy
este betévedt a kabaréba, ahol
kiváló művészek léptek föl.
Sziklai József, aki szintén sze­
repelt a műsorban, megkérdez­
te tőle:
- Melyik szám volt a leg-
kifogástalanabb?
- Nekem őszintén szólva —
felelte Horti - minden szám
tetszett, de a legkifogástala-
nabb - ha nem haragszol meg
v o lt. . .
•
MAGYAR MANNHEIMER
GUSZTÁV, a kiváló magyar
festőművész és Ernst Lajos, az
Em st Múzeum egykori igaz­
gatója, műtörténész, ugratták
egymást, hogy melyik fogja
majd túlélni a másikat.
- Biztosan te élsz majd túl
engem - mondta Mannheimer
- hogy a síromon lefényké-
peztethessed m agadat. . .

lÉ v k im m
K ez d etb e n , amikor egész baráti kö­
römben csak egy ember mondhatott ma­
gáénak saját személygépkocsit, mi ko-
csinkívüliek meglehetősen hátrányos
helyzetben voltunk. Elejthettünk ugyan
hét közben egy-egy gyengéd célzást,
hogy: „nem is tudom, mit csináljak va­
sárnap”, vagy: „de szép is ilyenkor a
M átra", de nyíltan felajánlkozni az úti-
társj.elöltek nagy száma miatt nem volt
ildomos. Azokban a nehéz időkben a
gépkocsitulajdonos még válogathatott.
Azt vitte magával, aki néma odaadással
hallgatta végig a bámulatos vezetői lélek­
jelenlétéről szóló történeteket, aki íze-
sebb magával hozott falatokkal kedves­
kedett az ebédnél, vagy aki jobb vicce­
ket mesélt útközben. Ha nagy ritkán rám
sugárzott a motorizált jóindulat, igyekez­
tem kitenni magamért. Egy-egy merészen
vett kanyar után elragadtatott kis in­
dulatszavakban törtem ki, ha letáboroz­
tunk én faragtam szalonnasütéshez a nyár­
sakat, pedig ki nem álom a sült szalonnát.
Indulás előtt virágot helyeztem el a ko­
csi kis vázájába és bárhol álltunk meg,
külön e célra magammal hordozott törlő­
ruhával estem neki, sűrű rálehelgetések
közben, a gép testére tapadt porszemek­
nek.
Mindez már a múltéi Ahogy egyre
rohamosabb ütemben szaporodott a ma­
gántulajdonban üzemelt gépjárművek
száma, annál öntudatosabb lettem. Ami­
kor egyetlen hétvégén három kocsitulaj­
donos is igényt tartott személyemre, rá­
döbbentem arra, hogy milyen komoly ér­
téket képviselek útitársi minőségemben.
Magatartásom ennek következtében alap­
vetően megváltozott. Olyan csacska
ajánlatokra, hogy „ruccanjunk ki a Ha­
tár-csárdába egy halászlére”, csak elné­
zően mosolygok. Hosszabb kirándulások
esetén elvárom az útirányra, a látni­
valókra és a vendéglátóipari viszonyokra
vonatkozó előzetes tájékoztatást. Mert
akárhová nem megyek! Hogyisne! Most
m ár tudom, hogy a gépkocsitulajdonos
számára nélkülözhetetlen vagyok. A ki­
szolgáltatottságom idején végzett szorgos
megfigyelések meggyőztek arról, hogy
neki a legszebb kilátás, a legzöldebb erdő
és a legkékebb víz is csak akkor ér va­
lamit, ha nekem is mutogathatja! Ha se­
bességváltás nélkül, simán fut fel kocsija
a meredekre, ezt csak akkor élvezi iga­
zán, ha a dicséretet az én arcomról ol­
vashatja le. Éppen ezért mértéktartóan,
mondhatnám fukarul bánok az elisme­
réssel. És a meghívások terén is rendet
fogok teremteni. A múltkor is könnyel­
műen elfogadtam egy nagymarosi meg­
hívást és másnap tálcán hozták a Bükköt,
Lillafüreddel kombinálva. Többé nem ha­
gyom magam lerohanni, a beérkezett fel­
kérések mérlegeléséhez időre van szük­
ségem. Éppen ezért közhírré teszem,
hogy hétvégi autókirándulásokra meghí­
vást csütörtök délig bezárólag fogadok
el. Most még könnyen beszélek, tehetem.
De rossz rá gondolni, hogy mi lesz ak­
kor, ha majd nekem is lesz kocsim!
6 H alász G y u la
A d ia d a lm a s vad ász
(jrondzsák Oszkár méltán pályázhatott
volna a legjobb nagybácsi, unokaöcs,
házbizalmi és fiú címre. A felsorolásból
csupán azért maradt ki a „legjobb férj"
mert még nem házasodott meg.
Viszont a „legjobb férj" hiánya és a
„legjobb fiú" jelenléte között szoros
összefüggés áll fönn. Gondzsák ugyanis
együtt lakott anyjával és így csak olyan
lányt óhajtott feleségül venni, aki elnyeri
anyja tetszését is. S ez mindmáig nem
sikerült. Pedig Oszkár elég sűrű időkö­
zökben vonszolta elé szíve legújabb vá­
lasztottját, de mindhiába .. .
Gondzsák veszedelmesen közeledett
azokhoz az évekhez, melyeket legszebb
férfikornak neveznek. És még mindig
nem talált megfelelő feleséget.
Mindezekből kifolyólag borúsan sétált
történetünk estéjén a nagykörúton és bár
búbánatos, de szakértői szemmel néze­
Y á ló p eres b írón ál gette a lenge fruskákat. Hát bizony-bi­
zony, egy ilyen 1 8 - 1 9 éveset már el sem
vehetne. Legföljebb egy húszesztendős
lány illene hozzá.
Méla tűnődését egy hang zavarta meg:
- Ugyebár Gondzsák Oszkár? — Fölné­
zett. Hát egy szépséges szép leányzó állt
előtte bűbájosán mosolyogva és kezét
nyújtva: - Angyal vagyok - mutatko­
zott be, majd így szólt: - Magát kere­
sem. Fentről küldtek.
Gondzsák természetesen rögtön a mi­
nisztériumra gondolt, hogy ott most éj-
nek-évadján e percben ismerték fel láng­
eszét és sürgősen Távol-Keletre óhajtják
küldeni export-ügyekben, de a szépség
folytatta:
- Az E-től H-ig terjedő dossziék fel­
ügyeletével megbízott osztályvezető fő­
arkangyal az Ön kartotékjának átnézése
után úgy találta, hogy sürgős operatív
beavatkozásra van szükség. Én kaptam
a megbízást az ügy lebonyolítására, mint
házassági ügyekhez beosztott angyal.
Gondzsák jobban megnézte és ímé, fel­
fedezte feje körül a diszkrét glóriát és
két oldalán a szárnyat.
- És mi Angyal kartársnő megbízása?
- Miután mindkettőnk által ismert
okokból a földi nők közül nem tudott fe­
leséget választani, engem jelöltek e cél­
ra.
Képzelhetjük milyen boldogan vitte
Gondzsák anyjához az Angyalt, akit is
úgy mutatott be, mint kolléganőjét.
Az ősz matróna épp kissé gyöngélke-
det, ezért se takarítani, se főzni nem tu­
dott aznap. Az Angyal öt p e rc , alatt
csirkepapikásból, diós és csokoládétortá­
ból álló ízes vacsorát főzött pusztán liszt­
ből és vízből, majd további tíz perc alatt
beeresztette, felvikszolta, kiszidolozta és
felporszívózta a lakást. Végül hárfa, zon­
gora, hegedű, oboa és klarinétjátékkal
szórakoztatta el az idős hölgyet, hozzá
gyönyörűen csengő tenor, alt, basszus és
szoprán hangon énekelve. Végül eltáncolt
néhány balettszámot, majd olyan puha
ágyat vetve, hogy Gondzsák néni úgy
érezte magát, mint a felhőkön ringatózna
- ellebegett.
- Ehhez a lányhoz mit szól mama? -
kérdezte Oszkár ragyogva.
Gondzsák néni finoman elmosolyodott:
- Hát fiacskám, azért ez sem an­
gyal . . .
Kertész Magda
 P / í i d d í d T K é p e k

Szegény g a z d a g
Két férfi vitatkozik egymás­
sal. Mondjuk Kovácsnak és
Kissnek hívják őket.
Azt mondja a Kovács:
- Borzalmas nehéz az élet.
Mesélhetnek nekem itt az újsá­
gok, hogy életszínvonal így,
életszínvonal úgy. Ez csak pro­
paganda. Tudja maga, hogy ho­
gyan élnek például Svédország­
ban? . . .
- Nincs igaza, kérem. Én tu­
dom, hogy vannak helyek, ahol
jobban élnek, de azért nekünk
sem lehet okunk panaszra. Min­
den jel arra mutat, hogy egyre
szebb lesz az é le t. . . — érvel
Kiss.
- Szebb a fenét. Egyre nehe­
zebb. - pattog Kovács.
- En meg vagyok elégedve
- vallja Kiss.
- Én viszont kétségbe va­
gyok esve — mondja szomorú­
an Kovács és búcsúra nyújtja
kezét.
Azzal odalép a járda mellett
parkírozó Skodájához és életunt
képpel beindítja a motort.
Kiss pedig vígan fütyürészve
elindul hazafelé - gyalog.
A szalm a
Boconkai nagyon szerette az
italt és a nőket. Érthető, hogy
majd kibújt a bőréből, mikor fe­
lesége közölte vele, hogy két
hétre elutazik a mamához. Alig
várta a napot, és szinte kitolta
a vonatot az állomásról.
Néhány napig élte is világát.
Széltében-hosszában udvarolt és
nem is sikertelenül. De a ne­
gyedik nap már nem esett jól a
mulatozás, az ötödik napon pe­
dig ki sem mozdult otthonról.
Egy hét után levelet írt a fele­
ségének, hogy nem bírja nélkü­
le, azonnal utazzék haza. Az
asszony persze örömmel jött.
Az állomáson tüzes csókkal üd­
vözölték egymást, de Boconkai-
nak sürgősen' el kellett mennie.
Aznap újra késő éjjel jött ha­
za, kapatosán és rúzsos arccal.
Persze hatalmas perpatvar lett
az ügyből, de Boconkai boldog
volt.
Élete , visszazökkent a meg­
szokott kerékvágásba.
Ősz

a J) v o i g 2 Zp á gro k
H ódolsz a kö n yvg yű jtés szen ve d ély én e k — az utolsó
viszonozniok . . . fillérem ig.
&
M iért panaszkodsz szü n tele n ü l? N e m az élet sivár, te
va g y szürke, barátom.
*
E lbeszélésed olyan unalm as, hogy ha a tem p lo m b a n
olvasnád fel, az örökm écs is elaludna.
3!f
N incs szánalom ra m éltóbb annál, a ki pusztán a fiz e ­
tésért lép színpadra; legfeljebb a közönsége.
*
A bátorság: diplom a a cselekvésre.
*
A k i a vitá b a n n em érve kke l a ka r győzni, hanem te ­
kin télye kre h iv a tko zik, az n em az igazságért harcol, ha­
n e m elvh ű ség ét ig y ek szik igazolni.
*
A birtoklás tö b b et ér a tulajdonjognál.
Műsoron kívül: Tschöl! mama és Hédi vidám ping-pong
meccse. *
A hiúság a balgák büszkesége.
*
A z id én érdem es volt eljönnöm a cannes-i film fe s z ti­
válra: a sós ten g eri levegő jó t te tt a garathurutom nak.
E. K ovács K á lm á n

A . M a tve jev

HtXOR
^ “r f l KVf
KR
Bírált m indenkit nyakrafőre,
d orongolt árkon-bokron át.
De gyáván m eglapult a dőre,
ha neje szórt rá kuitikát.
A képzőművészek stílszerű, dalos búcsúja. (F o r d íto tt a : P . Ä .)
 Ilyen g y ufa-cím ke m ár van.
.titk o ln i igyekezett, de c s a k m e g ­
látsz o tt r a jta : újszegény v o lt. M ég
érz ett r a jt a b u rzso á-ered ete, k issé
nag y k ép ii v o lt és túlzó. A k e lle té n é l
jo b b an k ir a k a tb a te tte n y o m o rú sá ­
gát: m ocskos ro n g y ai szinte h iv a lk o -
dók v o ltak , te k in te te feltű n ő en szá­
nalom keltő.
S zeretem ezt a h id at, am ely m in d ­
k e ttő n k e t v en d é g ü l lá to tt ez en az
éjszak án . K őhíd, m in t S p an y o lo r­
szágban m in d e n olyan híd, a m e ly v a ­
la m ic sk ét a d m ag ára. U n d orodom a
fém ből é p ü lt h id ak tó l: k é n y e lm e tle ­
nek, h idegek, könyörtelenek, sz ép é r­
zék em et is sé rtik . Fém íveik a l a tt az
em ber n y u g ta la n n a k , k icsin ek és fe ­
leslegesnek érzi m agát. A b a rá tsá g o s
k ő p illér tö v é b en azonban h a jla m o ­
sak v a g y u n k a rra , hogy egy k ic sit
nézegessük a csillagokat, e lsz ív ju n k
egy csik k et, és végül e lé g e d e tte n
sz e n d e rü ljü n k álom ba. A k ő p illé r a lá
n em fú j b e a szél, nem v e r b e az
eső.
Egy rú g á s s a l fig y elm eztettem ezt
az alak o t, hogy m en jen k issé odább,
m e rt a zseb em b e a k a ro k n y ú ln i a
csik k ért. L á tsz o tt a hólyagon, hogy
m eg sértő d ö tt. M egvetőn n é z e tt rám ,
nem is s e jte tte , hogy k iv e l k e r ü lt
össze. H o n n a n is tu d h a tta , h o g y csa­
lád o m b an h é t nem zedék ó ta ű z ik h i­
v a tá ssz e rű e n a koldulás m e ste rsé g ét!
M orgott v a la m it, én nem is fele lte m ,
m e rt b ü szk eség em tiltja, hog y m in ­
denféle jö ttm e n tte l v itá b a e re sz k e d ­
jem . C sak k iköptem .
G y önyörűségei szívtam a csik k et,
k ib é k ü lte m az egész v ilá g m in d e n ­
séggel. M i, igazi koldusok, a la p já b a n
v éve k o n ze rv a tív o k vag y u n k . T u d ­
ju k , hogy m in d e n fo rrad a lo m v á lto ­
zást hoz — és m i nem ó h a jtju k , hogy
a dolgok m egváltozzanak. M éghogy
a tá rs a d a lo m v alam i szerszám o t a d ­
jon a k ezü n k b e? ! H elytelen le n n e.
M i tu d ju k , hogy k o ld u sk é n t n ag y
tá rsa d a lm i k ü ld e té s t te lje s ítü n k : az
em b erek n e k ü n k köszönhetik, hogy
m e g ism e rh e tik a k ö n y ö rü letes a d a ­
kozás gyönyörűségeit. És h id e g téli
éjsza k ák o n jo b b a n m egbecsülik m e ­
leg ág y u k a t, m e rt tu d já k , h o g y én
E zek k ö v e tk e zn e k . . .
X P g g fe K o ld u s
és ko llég áim isten szab ad ege a la tt
alszunk.
E j, e lté rte m a tárg y tó l, e ttő l az
alaktól. K issé szórakozott e m b e r v a ­
gyok. Ez a tu lajd o n ság o m egyszer
m a jd n e m o d a ju tta to tt, hogy m u n k á t
v e h e tte m v o ln a a n y ak a m b a . Egy
este, K asz tíliáb a n , b ez ö rg ette m egy
k ap u n , és a legszebb s tílu sb a n m ond­
tam :
— K ö n y ö rü lje te k egy szeren csétle­
nen, a k i n em tu d ja m e g k eresn i a
m in d e n n a p i k en y erét.
Szép fia ta l leán y je le n t m eg a k ü ­
szöbön. É n is fia ta l v o lta m ak k o r
még, és ta v a sz volt. E rő t v e tt ra jta m
a szórakozottság, és ah e ly e tt, hogy
h á lá sa n e lv e tte m vo ln a a lá n y kezé­
ből a d a ra b k en y eret, b eszélgetni
kezd tem vele. Szó szót k ö v e te tt, vé­
gül alig tu d ta m k ere k eto ld a n i, m a jd ­
nem o tt ta rto tta k v a la m i kisegítő
m u n k á ra . V égül m ég a lá n y t fele­
ségül v e h e tte m volna.
De m o st m á r v issz a té re k az új
koldushoz. M in t m o n d tam , d erű sen
szív tam a csikket. K ö zb en a világ
d o lgain tű n ő d tem , m eg is feled k ez­
te m a jö vevényről. C az o n b an h irte ­
le n e lé m á llt, és e leg á n san h a jlo n ­
gott. Ü g y látszik, k ö zb en v a la m e ­
ly ik k o llé g a felv ilág o síth atta, hogy - M ár a harmadik csillagot hozza le
ld is v ag y o k én, m e rt b o csán a tk érő nekem, de még egy szál virágot sem
sz a v a k a t h eb e g ett: kaptam tőle 1 ...
— E ln é zést k ére k . . . n e m tu d ta m ,
hogy ön . . . igazán, a n n y i e m b e r ve­
rő d ik össze ily en h e ly e n . . . szóval,
n em a k a r ta m m e g s é rte n i. . .
S zegény ördög! Egy igazi koldus
n em v ise lk e d ik így. H ag y tam , h ad d
b eszéljen, am íg győzi szusszal. S zá­
n alo m k eltő volt. És egy k o ld u sn a k
olyan n e h e z é re esik v a la k in szánakoz­
ni, hogy in k á b b a d ta m n e k i ö t cen-
tim o st, c s a k h agyjon b ék éb en .
A z tá n felk eltem , á tm e n te m a híd
túlsó o ld a lá ra aludni. N em tu d ta m
to v á b b fe k ü d n i m ellette, tú le rő s volt
a szegényszaga ahhoz, hogy ig azinak
h a to tt volna.
A z ily e sm i vagy az e m b e r veleszü­
le te tt tu la jd o n sá g a, v ag y h iá b a m in ­
den!
R afael A zcona - Bocsánat, ez a negyedik utca mind­
(S p a n y o lb ó l f o r d íto tta L á n y i M arg it) járt balról?
 ü t i ' iE v á tfo s re n d e z é s

E lőford u l...
W
V fU B D i Ve t Ke íe t í
A m i Dante Isten i Színjátékából kim aradt —
. . . A csillagtalan éjbe v itt utu n k,
a sóh a jo kka l vem hes, bús pokolban;
szorongva néztem , hogy hová ju tu n k ,
m in d en rem énytől s fé n y tő l elhagyottan.
De egyszerre egy óriási ház
b u k k a n t elő az éjből valahonnan.

M íg ab lakain a szél orgonáz,

ka p u já n túl a szem , ó, m it tapasztalt!
A lá tván ytó l a hideg is kiráz!
A lépcsőn föl-le több száz íróasztalt
és sze k ré n y t vitte k, m ik é n t a rabszolgák,
a lá b u k alatt szinte reng az aszfalt,

s a fa la k a t is ide-oda tolták
a. nyögdécselő szegény em berek,
s a m it fe lv itte k , újra visszahozták!

R em egve kérdezém : — Jaj, k ik ezek,

k ik íg y kínlódnak itt a bútorokkal?
F elelt a Szellem : — Ó, gyenge kezek,
k ik fo ly to n , ok n élkü l va gy o kka l
k ö ltö zte tté k a hivatalokat,
itt büntetésül, saját szorgalom m al

és ö n k e zü k k e l hordják azokat!
Lovászy M árto n - Időközben v o lt e g y k is te r v m ó d o s ítá s . . .

Legújabb típus: a „szélesvásznú” televízió

R Á N T 0 7 TA
M in d ig k e v e s le m a r á n to tta t
a v e n d é g lő b e n . N e m tu d o m h o ­
g y a n c s in á ljá k o ly k ic s ir e a z
a d a g o t, d e v a la h o g y ig y k é p z e ­
lem :
É N ( le ü lö k e g y a s z ta lh o z ).
P IN C É R ( jö n ): P a r a n c s o l?
É N : K é r e k ö t to já s b ó l r á n ­
to tté t.
P IN C É R : I g e n is . (B em eg y a
k o n y h á b a .) K é r e k n é g y to já s ­
b ó l r á n to tté t.
S Z A K Á C S : A z o n n a l. (K iszól.)
I lo n k a ! C s in á ljo n b á r o m to já s ­
b ó l r á n to ttá l.
IL O N K A : P illa n a t. (F e lü t k é t
to já s t, m e g s ü ti, á ta d ja a p in ­
c é rn e k .)
K a s s o r a jz a
P IN C É R ( s o k a llja , le v á g b e ­
lő le , m e g e s z i, a tö b b it k ih o z z a ) :
T e ss é k .
É N (b e k a p o m ): F iz e te k !
F Ö Ü R (sú g v a m e g k é r d i a p in ­
c é r tő l): M it f o g y a s z to tt a v e n ­
dég?
P IN C É R ( s ú g v a ): H a t to já s b ó l
r á n t o t té t te s s é k sz á m o ln i.
F Ö Ü R (h é t to já s b ó l r á n t o t té t
sz á m o l).
É N (n y o lc to já s b ó l r á c ió i,tá t
f iz e te k , m e r t tu d o m , h a n e m
a d b o r r a v a ló t a z e m b e r , le g k ö ­
z e le b b n e m s z o lg á ljá k k i r e n ­
d e s e n .)
(K é k v ö lg y i)
 H a t d a ra b aszta lk át h o z ta k az
á ru h á z lak b eren d ezési o sz tály ára. Az
eg y ik re rö g tö n rá te tte m a jo b b k e ­
zem, ip i-ap acs, eg y -k ettő -h áro m ,
m egvagy! — felkiáltással.
íg y k e ll ezt csinálni, h a v a la k i asz­
ta lt v ásáro l. Az ipi-apacsot e s e tle g el
le h et h agyni, de a k é z rá té te lt nem .
A k é z rá té te l szim bólum , a z t je le n ti:
b irto k b a v ettem , e l a k e z e k k e l az
asztaltól, im m áro n az enyém , m ein ,
m oja. N agyon k ell azonban ü g y eln i
a rra , hogy a m o zd u lat gyors, h a tá r o ­
zott, a m e lle tt ünnepélyes leg y en .
Id áig re n d b e n is volt a dolog, p o n ­
to san b e ta rto tta m a pogány ce rem ó ­
n iá t, m á r c s a k a fizetés v o lt h á tra .
M ár csak! D e a p én ztár m essze vo lt
tőlem és é n a settenkedő, su n y i v e ­
vők g y ű rű jéb e n egyedül á llta m az
asztallal. N em tu d tam , m it teg y ek .
H a a jo b b kezem et egy m illim é te rre l
felem eltem az asztalról, m á ris e lő re ­
lé p te k a v árakozók, a n y a k u k m eg ­
ny ú lt, a k a r ju k görcsösen m e g rá n ­
dult. H a le te tte m a jobb k ez em et:
csaló d o ttan visszaléptek, a fe jü k szo­
m o rú an o ld a lra billent. F e le m eltem
a te n y erem : elő relen d ü ltek , szem ük
kigyúlt, u jja ik begörbedtek. L e te t­
te m a te n y erem : m eg m erev ed tek ,
te k in te tü k elsö téted ett, h á tu k m eg ­
görnyedt.
— J u sz t sem hagyom i tt n ek tek !
— m o ro g tam m ag am b an és a p é n z tá r
felé pislogtam , h á th a fe ltű n ik o tt egy
jórav aló , m egbízható ism erős, a k ire
— h a az as z ta lt nem is —, d e a p én z­
tá rc á m a t rábízhatom . S ajn o s, nem
lá tta m sen k it. E bben a p illa n a tb a n
nagyon egy ed ü l éreztem m a g am , pe-
P a te n tü v e g e k te te jé re v a ló leszo­
rító p á n to t a k a rta m v ásáro ln i, m iv el
a rég iek az an y ag fárad tság , a korró zió
k ö v etk eztéb en elv esztették if jú i ru ­
gan y o sság u k at, vagy eg y sze rű e n el­
tö rtek .
— N incs! — m o n d tá k a H á z ta rtá s i
B oltban. > — T essék ta lá n m eg p ró ­
b áln i egy ü v egkereskedésben.
Az ü v eg k eresk ed ésb en a z t m o n d ­
tá k , hogy ők ily en t n em ta rta n a k ,
de ta lá n v alam e ly ik á ru h á z b a n lesz.
Az egyik áru h á z b a n az t m o n d tá k ,
hogy ily e t m á r nem g y á rta n a k . A
m á sik b a n le g y in te tte k és m e g k é rd e z ­
ték, hol élek ? M ondtam , hog y a N ap ­
ren d szer h a rm a d ik bolygóján, m é rsé­
k elt égőv a l a t t . . . tov áb b m á r nem
fo ly ta th a tta m , m e rt az e lá ru s ító o tt­
hagyott.
E lh a táro ztam , hogy m e ré sz e n k í­
sérletezem . B em entem eg y r u h a k e ­
reskedésbe, o tt sem volt. V é g ig já r­
ta m n éh á n y trafik o t, te jc s a rn o k o t,
k ö n y v k eresk ed ést, m úzeum ot, édes­
ségboltot, eszpresszót és s p o rtru h á ­
zati b o lto t — m indhiába. A föld alól
is szerezni a k a rta m p a te n tü v e g te te ­
jé re való leszorító pántot, d e az esz­
tergom i ása tá so k n á l sem ta lá lta m .
E k k o r a csillebérci a to m re a k to r
felé v e tte m az u tam at, h o g y ta lá n
m a jd o tt találo k , k iin d u lv a abból,
hogy a h ián y cik k e k n é h a a legm eg-
dig k ö rü lö tte m pezsgett az é le t: a v e­
vők m eg o stro m o lták a p u lto k a t és
n ev e té s h a lla tsz o tt és csecsem ő-sírás
és C sini b a b a és IX . S zim fó n ia és
N ágel k a r tá r s a t k é rté k az iro d áb a,
N ágel k a r tá rs a t k é rté k az iro d áb a.
M in t z sá k m á n y ra éh es h a la k , k e­
rin g te k k ö rü lö tte m a vevők. V o lt kö­
zö ttü k kontyos, p u fó k fű ré sz h a l, b a r­
n ak alap o s, szem üveges, in te llig en s
k ü lse jű cápa, fejk en d ő s, bőszoknyás
b áln a, te lt idom ú, fo rm á s lá b ú cet­
lán y , és m in d -m in d az é n asztalom
k ö rü l ú sz k áltak . A ttó l féltem , hogy
b e le h a ra p n a k az aszta lb a, v ag y m it
tu d o m én, le rá g já k ró la a f á t és csak
az as z ta l cso n tv ázát v ih e te m haza.
— P a rd o n — m o n d ta az eg y ik ve­
vő m osolyogva, szin te trillá z v a —,
ne őrizzem az aszta lt, m íg ön a pénz­
tá rh o z m egy?
— Ö, köszönöm — fe le lte m hig g ad ­
ta n , fin o m a n —, köszönöm , d e v áro k
v a la k it. — A ztán egy h a jsz á ln y ira
ism ét felem eltem a k ezem az asz­
ta lró l: m in th a á ra m f u to tt v o ln a vé­
gig a k ö rü lö tte m ácsorgó társaság o n ,
az o rrc im p á ju k rem e g n i k ezd ett, s a
h a ju k m e g te lt elek tro m o sság g al. L e­
ra k ta m a kezem : rö g tö n elcsügged­
lep ő b b h ely ek e n b u k k a n n a k fel. Sose
fe le jte m el, am ik o r v ég ü l a G yógy­
p ed agógiai F ő iskolán tu d ta m cérn a­
gom bot venni. A m ik o r h a tá ro z o tt
lé p te k k e l b a lla g ta m az országúton,
egy a p ró kis m anó á llíto tt m eg:
— Sose m en j te, édes fiam , az
ato m re a k to rb a . L áto d az t a csillagot?
F e lm u ta to tt az égre. E n is felnéz­
tem .
— L átom .
— H á t n e m en j te se m erre, h an em
kövesd a z t a csillagot. M en j egészen
addig, am íg egy n ag y h a ta lm a s k ú t­
hoz n em érsz. A bból a k ú tb ó l igyál
h á ro m k o rty vizet. Ez a h á ro m k o rty
víz elég lesz ahhoz, hogy k e re sz tü l­
v ág j egy n ag y h a ta lm a s sivatagon.
A siv a ta g szélén lesz egy istálló . O da
m en j be, de n e tö rő d j a fényesszőrű,
szép p arip á k k a l, h a n e m áss le az
istá lló szélén jó m ély re, o tt kiásol
te k , szem ü k fén y e m e g tö rt és ug ­
r á s r a kész izm aik ella n y h u lta k .
— H eh e — g ú n y o ló d tam m a g am ­
b a n —, sz eretn é te k , m i, h a eleresz­
te n é m az aszta lt? A zt lesh etitek !
P a tta n á s ig fesz ü lt a helyzet. M ed­
dig b íro m m ég? M e g k íséreltem gon­
d o la t-á tv ite lle l id e p aran c so ln i a fele­
ségem et. N em m en t. Id eg esen m eg­
v a k a rta m az o rro m hegyét. Ez egy
k ic sit m e g n y u g tato tt.
M i le n n e, h a m e g ta n íta n á m az asz­
ta lt a védekezésre, és h a v alak i köze­
le d n e feléje, m in d a négy lá b á v a l
r ú g n a egy n ag y o t? K éső. Id o m ítás-
r a m á r n em v o lt időm . Az asztal-leső-
k e t m e g v a d íto tta a fris s p o litú r sza­
ga. H angos m eg jeg y zések et te tte k ,
m eg lö k tek , b elen é zte k az arco m b a és
b eleszu szo g tak a n y ak a m b a . De am íg
a jo b b kezem o tt v a n az asztalon,
ad d ig a z t sen k i e l n em viheti! Ez
ír a tla n á ru h á zi tö rv én y , ja j an n ak ,
a k i megszegi!
E g y szercsak o d an é ztem a kezem re.
M ily en fu rcsa! A z előbb m ég n em
vo lt ily e n nagy, n em v o lt r a jta szőr
és n e m vo lt r a jta p ecsétg y ű rű . Jo b ­
b a n o danéztem , h á t n em az é n k e ­
zem . F e lo rd íto tta m :
— H ogy k e rü l id e ez a kéz? És hol
az en y ém ?
— O tt lóg a k a rjá n ! — felelte egy
g únyos hang. — A z előbb, m ik o r
m e g v a k a rta az o rrá t, e lv e tte a kezét
az asztalró l. A zt h ittem , m égsem
a k a r ja m e g v e n n i. . . A feleségem m á r
k i is fize tte a p é n z tá r n á l. . .
T essék, m ost k ez d h etem az egészet
elölről!
M ikes G yörgy
egy ro zz an t gebét. A g eb ét dörzsöld
m eg a ho m lo k án háro m szo r, s olyan
tá lto s lesz belőle, am ily e t m ég nem |
lá ttá l, d e am i m ég en n él is fonto-
sabb, g y é m án tp a tk ó i v an n a k . Ezzel
a z tá n á t tu d sz lo v ag o ln i az ü v eg h e­
gyen. I tt ta lá lsz egy . . .
N em részletezem tovább. A k is
m an ó m ég sok lek ü zd e n i v aló a k a ­
d á ly ra h ív ta fel a figyelm em et, am íg
v ég ü l e lé re k T ü n d éro rszág b a.
— T ü n d é ro rsz á g b a n T ü n d é r Ilona,
a tü n d é rk irá ly n ő a d m a jd nek ed p a ­
te n tü v e g te te jé re v aló leszorító p á n ­
to t — feje zte b e ú tb a ig a z ítá sá t a kis
m anó.
M it v o lt m it te n n e m , egy életem , |
egy h alálo m , n e k iv á g ta m a hosszú
ú tn a k . M inden ú g y volt, ahogy a kis
m an ó m o n d ta, a rem én y ség em n ő ttö n
n ő tt, s am ik o r g y ém án tp a tk ó s tá lto ­
som a la tt p o rzo tt az üveghegy, úgy
éreztem , hogy a p o k lo k k ap u i sem
v eszn e k e rő t ra jta m .
V égül m e g érk ez tem T ü n d éro rszág ­
ba, s h a m a ro sa n a k irály n ő , T ü n d ér
Ilo n a elé ju to tta m . K ap ta m is p a ­
te n tü v e g te te jé re v a ló leszorító p á n ­
to t, d e csak n é g y lite re s ü v eg re valót.
A k é tlite re s p a te n tü v e g e k te te jé re
v a ló leszorító p á n to t m á r évek ó ta
egy m á sik tü n d é ro rsz á g g y ártja.
F eleki L ászló
 E g y k is k e v e r é k
Cikket közöl az Élet és Irodalom Ved­
res Márkról, s ebben olvassuk: „Ezért
van az, hogy Michelangelo freskói,
Donatello szobrai, a Guatemalata" stb.,
stb.
Donatello híres szobráról volna hát szó,
a Gattamelata-ról, ám helyébe tolakodott
Guatemala, ez a kis közép-amerikai ál­
lam, mely kávéjáról nevezetes. Guatema­
lata azonban nincs, s csak akkor lesz, ha
Guatemala a babkávéról a maláta-kávé
termesztésére fog irányt venni.

H o ld a s é j —
Óbudáról szóló riportjában így ír a
Magyar Nemzet riportere:
„ . . . éjszakánként, amikor a Margit­
sziget íelől felbukkan a fogyó hold sá­
padt D betűje."
Mint az távcső nélkül is m egfigyelhe­
tő, a fogyó hold nem D, hanem C betűt Őszi kirándulószezon
mutat. Kérdés, mit nem ismer a riporter: S zűr-Szabó József ra jz a
a Holdat, vagy az ábécét?

H á t csoda?
A szegedi Délmagyarország a Mező-
gazdasági Kiállításról írván, beszámol a
halászcsárda nagy forgalmáról is. Ebben
olvassuk: „A pincérek minduntalan neki­
szaladnak egymásnak a nagy igyekezet­
ben, mégsem halad a kiszolgálás."
Nem csoda. Mindjárt jobban haladna
az a kiszolgálás, ha a pincérek nemcsak
nekiszaladnának egymásnak, de fel is
döntenék egymást.

A g g a s z tó h ir d e té s
Ezt olvastuk a Népszava hirdetései
közt: „Szobafestő és mázoló kisiparost
szövetkezeti tagnak felveszünk. Szivár­
vány Minőségi Kelmefestő KSZ."
Hm. Hogyan festik a kelméket ebben
a szövetkezetben?

R e n d k ív ü l n a g y v á s á r
Közli a Magyar Nemzet, hogy a brnói
vásár és kiállítás területe 520.000 négy­
zetkilométer. Tekintve, hogy egész Cseh­
szlovákia területe 128.000 négyzetkilomé­
ter, a brnoi vásár rendkívül nagynak
mondható.
R e n d k ív ü l n a g y p a v ilo n
Ilyen rendkívüli méretű vásárhoz ter­
mészetesen rendkívüli méretű pavilonok
szükségesek. A Hétfői Hirek gondosko­
dik ilyenről, azt közölvén, hogy a kínai
pavilon 3 négyzetkilométer. Ilyen nagy
pavilon a technika mai állása szerint el­
képzelhetetlen.
A régi vicc jut eszünkbe: - Láttál
már tíz centiméter nagyságú lovas­
rendőrt? - Nem. - Olyan nincs is.
A le g ú ja b b d iv a t
„Űszólecke" című elbeszélésében írja
Huszty Tamás az Élet és Irodalom hasáb­
jain: „Az öregszemű fiatalasszony kom-
binéban állt a fapadlós konyha köze­
pén . . . A csípőig érő kombiné alól mez­
telenül duzzadt ki fehér combja."
Felhívjuk nő-olvasóink figyelmét, a
legújabb divatra, a csípőig érő kombiné-
- Olyan megnyugtató nézegetni ezt a zöldellő r é te t. . .
ra. Különösen jól áll öregszemű fiatal-
asszonyoknak.
M is k o lc i s z tr ip tíz
Riportot olvastunk a Népszavában „Egy
este a Hámorban" címmel. Ebből idé­
zünk: „Szép emberpár áll az asztalom­
nál. Magas, szélesvállú férfi rászabott ru­
hában, junói termetű nő egy szál sötét
gyöngysorral szép telt nyakán."
Képzeljük, milyen tolongás lehetett a
hölgy körül.
J ó tu d n i!
A Nők Lapja cikket közölt „A narancs
másik fele" címmel. Ebben olvassuk:
„Tehát a színhely New York, az Egyesült
Államok fővárosa ..
Akik eddig úgy tudták, hogy az Egye­
sült Államok fővárosa Washington, azok
most okuljanak.
C ig a r e tta m in t k a t o n a ti s z t
Petershagen „A lelkiismeret lázadása"
című regénye magyarul is megjelent. A
németből fordított regény 124-ik oldalán
ezt olvastuk: „Ez a cigaretta karcsú volt
és szilárd, mint egy aktív tiszt."
M ennyivel karcsúbb és szilárdabb egy
aktív tiszt, mint egy tartalékos? - ezen
töprengtünk, amíg eszünkbe nem jutott,
hogy a németek a gyári, kész cigarettát
nevezik „aktív"-nak, (eine Aktive), s a
szerző a kézzel sodrott cigarettát nem
egy katonatiszthez, hanem egy gyárilag
készült cigarettához kivánta hasonlítani.
Aki nem tud arabusul, annak olvasója
búsul.
A z o lv a s ó k h o z
„Ezt olvastuk"-rovatunkat olvasóink
számosán keresik fel leveleikkel és lele­
teikkel. Helyünk nem engedi, hogy va­
lamennyi „zsákmányt" közszemlére te­
gyük, s időnk nem engedi, hogy minden
levelet külön megköszönjünk. Azért a
szórakozásért, melyet a jószemű olvasók
szereznek neki, ezúton mond ismételt
köszönetét
dr. Á rg u s 11
 Mai g lad iátorok
- Nézze ezt a két társbérlőt! Nem nyugszanak addig, míg az egyikük a poron­
don nem marad!
\ R ákóczi u t és az A k ácfa utca
sa rk á n ta lá lk o z ta m Tercsivel.
— M ily en kicsi a világ! — üdvözöl­
te m szellem esen. — M aga m it k ere s
ezen a k ö rn y ék e n ? N em za v aro m egy
p illa n a tra ?
— D ehogy zav ar — ö rv en d ezett. —
É p p en ebédelek!
A zt h itte m , tréfál, m e rt T e rc s it fe­
le tte v id á m n őnek ism ertem . N em
tré fá lt. T asa k já b ó l k ih ám o zo tt egy
csirk eco m b o t, kovászos u b o rk á t és
k ed é ly e sen falatozni kezdett. G ondo­
san le rá g ta a csontot, m a jd p a p írb a
c s a v a rv a d isz k ré te n e le jte tte az á rk á ­
dok a la tt. E zu tán m eggyes lep én y t
h a lá sz o tt elő, azt is jóízűen b ek e b e­
lezte, n e m felejtk ezv e el a m a g v a k ­
ról, am e ly e k e t — b ocsánat a re á lis
fo g alm azá sé rt — nagy ív b e n k ik ö ­
pött.
— K ed v es egészségére — m o n d ta m
illed e lm e sen és m áris bú csú zk o d tam .
N em e n g e d e tt el.
— V á rja m eg a fag y lalto t — szólt.
B e té rt a szomszéd M ack ó b a és
c s a k h a m a r egy tö lcsért n y alo g atv a
jö tt vissza.
—■M ié rt te tsz ik az u tc á n ebédelni,
T ercsik é? — kérdeztem a legcseké­
ly eb b szem reh án y ás n élkül, in k á b b
k ív á n csiság tó l űzve.
S z e ré n y e n válaszolta:
— N em én ta lá lta m fel az u tc ai
étk ezést. De áldom a fe lta lá ló t és
ö rö m m el k ö v etem p éld ájá t. F ig y elje
m eg, B u d a p est u tc áin eg y re tö b b e n
étk ezn ek . U tcá n eszünk gyüm ölcsöt,
sü te m é n y t, szendvicset, tö k m ag o t,
a m e rik a i m ogyorót.
M in t a „T iszta B u d a p e sté rt” m oz­
g alo m eg y ik n évtelen h arco sa, e lé r­
k e z e ttn e k ta rto tta m az időt, hogy fel­
e m e lje m szav am at az u tc a i étkezés
ellen. Ü j jelszót h ird etek : „T öbb te le ­
fo n fü lk é t és kevesebb u zso n n ázó t fő­
v á ro s u n k u tc áira!” Ü n n ep ély esen
h o z z á lá tta m a té rítő m u n k áh o z:
„ — D rá g a Tercsiké! H a jó l tudom ,
1" m a g á n a k k étszoba-konyhás la k á sa
Meccs után
van. M in d az ebédlőben, m in d a
k o n y h á b a n n agyszerűen el le h e t v é ­
gezni az ebédelés hasznos, ám nem
u tc á n való m ű v e le té t. . .
— íg y so k k al p ra k tik u s a b b — fe ­
le lte könnyedén. — O tth o n tá n y é rt
k e ll előszedni, a sz em e tet k ira k n i,
sőt m osogatni. Az u tc a i étk ezésn ek
k ü lö n b á ja v an , a z é rt g y ak o ro lju k
an n y ian . A csontot, k e n y é rh é ja t, k u ­
k o ric a c su tk á t eldobom és kész. H a l­
lom , ú ja b b a n a ren d ő rsé g á m ag a
p á r tj á r a á llt és szin tén ellenzi ezt a
jól b e v á lt szokást, de m i, u tc ai evők
n em a d ju k m eg m a g u n k at.
E heti hirdetésünk
M e g á lltu n k a k is eszpresszó előtt.
— Id e m e g y ü n k b e? — k érd ezte
T ercsik é kedvesen.
— O, dehogy! — válaszo ltam . — ROYAL OPERA
M ag a csak v á rjo n itt a já rd a szélén.
R ög tö n hozom k i a k é t d u p lát.
S te lla A d o rján
UáthcL ixrfaM 9
* n & ttt ó to r t& tv
M ottót N incsenek rég i viccek,
csak öreg em b erek v a n n a k . Egy
ú jszü lö ttn e k m in d en vicc ú j.
- M iért sirsz, fiacskám?
- Mert a bátyámnak ma iskolai szün­
napja van, nekem meg nincs!
- És neked miért nincs?
- M ert én nem járok iskolába.
A fiatal házaspár mélyen alszik, de az
alig párhónapos gyermekük felébred és
éktelenül sírni kezd. Mivel az anyja nem A ROYAL OPERA MÉHPEMPÖS KRÉM
tudja lecsendesíteni, felkelti az apát: elősegíti a bőr rugalm asságát, vér­
- Kérlek, légy szíves, törődj le is a bőséget okoz, miáltal a bőr regene­
gyerekkel egy kicsit, hiszen a tiéd is.
A férj nyugodtan a másik oldalára rálódik, felfrissül. Rendszeres hasz­
fordul és álmosan mondja: nálata különösen a kis hajszálráncok
- Hagyj békében, az én részem hadd e l t ü n t e t é s é r e kiválóan alkalmas.
sírjon.

-j u ta lm u l k a p ta
m eg íg érte, h o g y az <
a c ig a r e t tá z á s t. . ■
H ol v o ltá l, é d e s sz ív e in ?
A M e z ő g a z d a s á g i K iá llítá so n , G o n d o lta m ,
t g y e re k e k n e k . .
Cézár az én kutyám neve,
J mig Kleopátra, vagy röviden
j Kleo névre a harmadik szom-
I széd kutyája hallgat. Jó ideig
komoly gondokat és minden­
napi szívdobogást okozott ne­
kem ez a két eb. Amint Kleó-
ék hosszú vaskerítéséhez ér-
i tünk, mintha megvesztek volna,
dühvei rohantak egymásnak.
Fültépő ugatással, vicsorogva,
tajtékozva száguldott egyik a
kerítésen belül, másik, vele
párhuzamosan, a kerítésen kí­
vül. A járókelők ijedten tágul­
tak a kert elől, a gyerekek
f a g y la l t o t , t» “ *
cégiig a b b a h a g y ja
Felvettem
sírva fakadtak: félelmetes lát­
vány volt a két vérbenforgó
szemű, felhúzott ínyű, üvöl­
töző, acsarkodó kutya. Iste­
nem, ha a kerítés nem válasz­
taná el őket, pillanat alatt
ízekre tépnék egymást. Hon­
nan ez a feneketlen tajtékzó
gyűlölet? - gondoltam - mi­
közben szapora rúgásokkal
igyekeztem tovább terelni Cé­
zárt a kritikus kerítésfal mel­
lől. Mert más nemigen hasz­
nált. Hiába szidtam az egyéb­
ként szófogadó, jó magavise­
letű Cézárt - Kleóék kerítése
előtt egy pillanat alatt lehám-
lott róla az évszázadok óta rá-
kényszerített kultúra és vér­
r u h *W t, hadd
mUyen
m a jd n a s
- l l a o k o sn a k
miiyeű
<411
szomjas őskutyává változott
vissza,
A gyakori jelenetet huzamo­
sabb idő múltán sem tudtam
megszokni, minden alkalom­
mal mértéktelenül felizgatott.
Gondolni is rossz volt rá, mi
lenne, ha egyszer nyitva felej­
tik a kaput és Kleo kiszaba­
dul!
t
len ö ltö z k ö d ik
so h a se m teletik e*’
[ amiKor m é g k l£l
T ö r ö k J á n o s r a jz a i
Tegnap szürkült már, mikor
Cézárral hazafelé talpaltunk.
A saroknál a kutyám hirtelen
előre loholt, én pedig megdöb­
benéssel vettem észre, hogy
Kleóék kapuja tárva-nyitva
van. Kiáltani akartam, de nem
jött hang a torkomra. Cézár
elporoszkált a nyitott kapu
előtt, megszagolta a kerítés­
falat - vele egyvonalban Kleo
ült a járda szélén, közönyösen
bámult maga elé, majd hosz-
szan, nyújtott nyakkal ásított.
Egyetlen pillantást sem pa­
zaroltak egymásra.
K őm űves Im re
13

Jk 4 fálJo&M ctátKl
Az önkiszolgálásról
Ha valamelyik nap az étte­
rem pincére azzal szaladna
utánam a ruhatárba, hogy le­
gyek szíves visszaadni azt az
ezüstkanalat, amelyet - bizo­
nyára tévedésből - zsebrevág-
tam ebédközben, rettentő za­
varba jönnék. Annak ellenére
kínosan érintene a felszólítás,
hogy tudnám : nem vágtam
zsebre a kanalat. Miért érinte­
ne kínosan? Elsősorban azért,
mert olyan szégyenletesen kis­
szerű stiklivel vádolnak. M á­
sodsorban azért, mert restelle­
ném ' magam a pincér kartárs
előtt, aki eddig mindig „tisz­
teletem szerkesztő úr"-ral üd­
vözölt. És harmadsorban: hát­
ha csakugyan zsebrevágtam
szórakozottan? Hátha valaho­
gyan a zsebembe esett az asz­
talról? Vagy - tejóisten -
hátha éppen van nálam egy
ezüstkanál, a sajátom, amelyet
a gyerek otthon a zsebembe
dugott heccből? Hogyan má­
szom ki akkor a pácból? Borsó-
zik a hátam, ha erre a szituá­
cióra gondolok, s valószínű,
hogy makulátlan becsülettel,
de teljesen összetört lélekkel
hagynám el a helyiséget.
Éppen ezért mélységesen
meg tudom érteni Fejes Tibor-
né (Budapest, VII., Damjanich
utca 1 8 .) zaklatott lelkiállapo­
tát, aki levélben mondja el ne­
kem, hogyan járt a Damjanich
utca és Nefelejts utca sarkán
működő önkiszolgáló boltban.
Bevásárolván néhány szüksé­
ges holmit, a kasszához járult
és fizetett, amikor melléje lé­
p e t t az üzletvezető és beinvi­
tálta az irodába. Ott pedig fel­
szólította, hogy adja elő azt a
tábla csokoládét, amelyet nem
fizetett ki. F. Tiborné kijelen­
tette, hogy csokoládét nem is
óhajtott vásárolni. Erre ki kel­
lett üríteni a zsebeit. Ez is
megtörtént, de csokoládé -
természetesen - sehol. „Ak­
kor bocsánatot kérek!" - így
a boltvezető. Fejes Tiborné pe­
dig feldúltan és zokogva haza­
ment.
Egészen természetes, hogy
nem volt jókedve. Az már
azonban nem természetes,
hogy ilyen kínos dolog meges­
het. Nem bizony! Ilyesminek
soha, semmilyen körülmények
között sem szabad megesnie.
Az önkiszolgáló boltok - ame­
lyek egyébként rendkívül nép­
szerűek - arra a helyes felte­
vésre épülnek ugyanis, hogy
az emberek általában néni
becstelenek. E boltok alapja a
bizalom, amelyre a vásárlók
legnagyobb része rá is szolgál.
(Egyes ilyen üzletekben a be­
lépő vásárlók retiküljét elké­
rik. Oda se tenném be a lá­
bam!) Az emberek között
azonban akadnak - sajnos
akadnak - becstelenek, tolva­
jok is. Ezért az ellenőrzésre
szükség van, a tolvajokat le
kell fülelni. De hogyan lehet
tévedni abban, hogy látom-e a
lopást vagy sem? Képzelgés­
nek, kötekedésnek helye eb­
ben a kérdésben nincs. Ha
láttam a lopást, természetesen
meggátolom. Ha nem láttam,
hallgatok. S ha minden évben
előfordul egyszer egy olyan
eset, amikor látni véltem, de
nem vagyok bizonyos benne,
hogy valóban láttam - akkor
is hallgatok. M ert ha sikerül
valakinek egy tábla csokolá­
dét lopnia, az csak anyagi kár.
(Bizonyos szerény mértékben
ezzel egy önkiszolgáló üzlet­
nek számolnia is kell.) De egy
tisztességes ember megmoto-
zása százszorosán nagyobb
kár, mert a szocialista keres­
kedelem presztízsén ejt foltot.
Az érdekeltek hozzászólnak
A „ N é g y s a r o k ” c ím ű k ö z le ­
m é n n y e l k a p c s o la t b a n k ö z ö l ­
jü k , h o g y a Z su z si esz p r e ssz ó
á t é p ít é s é r e 1 9 6 0 - b a n k e r ü l s o r .
I n t é z k e d t ü n k , h o g y a k o p o tt
c é g f e l ir a t o t s ü r g ő s e n c s e r é l j é k
k i . A D é lib á b e s z p r e s s z ó t e lj e s
á t é p ít é s e sze p tem b er 15-én
m e g in d u l. A k é s é s o k a a z v o lt ,
h o g y a S z ik r a K T S Z , a m e ly ­
nek h e ly is é g é t m e g k a p tu k ,
c s a k s z e p t e m b e r 7 -é n k ö lt ö z ö t t
k i.
V II. kér. V e n d é g lá tó ip .
Bajok vannak a vonalaival
H '/ . V í V / ' \
Pedig ha tudnátok, milyen keveset eszem . . .
Elmondjam a szeméthegy meséjét?
A K e le t i p á ly a u d v a r t e r ü le ­
t é n , s z a b a d é g a la t t , a k o c s i ­
m o s ó -v á g á n y v é g é b e n , o tt, a h o l
n a p o n t a tö b b e z e r b e l- é s k ü l­
f ö l d i u t a s m e g f o r d u l, o tt t a lá l­
h a t ó a s z e m é t d o m b . M it s z e ­
m é td o m b ? S z e m é th e g y ! B ü szk e
c s ú c s o k k a l, s z e líd la n k á k k a l,
fe n y e g e tő sza k a d é k o k k a l.
A p á ly a u d v a r d o l g o z ó i é v e k
ó t a k é r ik , k ö v e t e l i k a s z e m é t ­
h e g y e lt á v o lít á s á t é s a s z e m é t ­
p r o b lé m a v é g l e g e s m e g o ld á s á t .
A s o k f e l s z ó l a l á s n a k m e g is
v o lt az e r e d m é n y e : a s z e m é t­
h e g y e t m e g te k in te tté k a B u d a ­
p e s t i i g a z g a t ó s á g k i k ü ld ö t t e i,
a z t á n m in d e n m a r a d t a r é g i­
b e n . A d o lg o z ó k i s m é t k é r t é k
a f e l e t t e s s z e r v e k e t : t á v o lí t s á k
e l a p á ly a u d v a r t e l c s ú f í t ó é s
a le v e g ő t b e s z e n n y e z ő s z e m é t ­
h e g y e t . A k é r e l e m n e k is m é t
m e g v o lt a z e r e d m é n y e : a s z e ­
m é th eg y e t m e g te k in te tté k
V a s ú t i F ő o s z t á ly k ik ü ld ö t t e i,
a z t á n m in d e n m a r a d t a r é g i­
b e n . E k k o r , 1958-b an , a p á ly a ­
u d v a r d o lg o z ó i a z t j a v a s o lt á k :
á l lít s a n a k b e a p á ly a u d v a r r a
e g y K u k a -a u t ó t. A j a v a s la t o t
n e m f o g a d t á k e l a z il l e t é k e s e k ,
d e k ö z ö lt é k a K e le t i p á ly a u d ­
v a r r a l, h o g y m a j d , a lk a l o m a d ­
t á n , e g y s z e r , h a p é n z l e s z rá ,
é p íte n e k e g y k o r s z e r ű s z e m é t­
k a r á m o t.
A d d ig i s , a m íg a p r o b lé m a
m e g o ld ó d ik , j a v a s o l o m , h o g y a
s z e m é td o m b m e llé á llít s a n a k
t ö b b n y e l v e n b e s z é l ő m e s é lő -
k e t , a k ik a z o t t m e g f o r d u ló
b e l - é s k ü lf ö ld i u t a s o k t ó l (m i­
u tá n m a g u k h o z té r te k az á ju ­
lá s u k b ó l) m e g k é r d e z n é k :
— E lm o n d ja m a s z e m é t h e g y
Szombathelyi notesz
Szombathelyi utam során
meglátogattam egy regi baráto­
mat, aki a kórházban feküdt.
Elpanaszolta, hogy a kórház
épületében van az SZTK-ren-
delő is.
- Mit törődsz vele? - kér­
deztem.
- Alig jutok levegőhöz az
SZTK miatt, - magyarázta. -
A kórházban ugyanis, a látoga­
tási időn kívül is, bárki, bármi­
kor bejöhet, mondván, hogy az
V. SZTK-ba megy. Ezért elözön­
■ . ... . V a s y a ri A n n a r a jz a
fi'
4>
m e s é j é t ? E g y f o r in t é r t e l m e s é ­
le m . . .
B iz t o s l e s z n e k r á é r ő , k í v á n c s i
u ta so k , a k ik s z ív e s e n m e g h a ll­
g a tn á k a s z e m é th e g y m e s é jé t.
- E g y szer, n ag y o n rég en , a
K e le t i p á ly a u d v a r h e l y é n á llt
e g y v á r , a b b a n é lt e g y v i l á g ­
szé p h e r c e g k is a s s z o n y , a k in e k
a n n y i g y é m á n tja v o lt, h o g y
e g y k is e b b f a j t a h e g y m a gas-
lő tt a d r á g a k ö v e k b ő l a v á r u d ­
v a ro n . E gy n a p o n arra jö tt e g y
szeg én y ö regasszon y és kért
e g y ic i-p ic i g y é m á n to t a h e r ­
c e g k is a s s z o n y tó l, d e az kő­
szívű " v o l t , n e m a d o t t. M ir e a z
a
ö reg a n y ó h aragra g erjed t és
azt m o n d ta : P r ic c s-p r a c c s -
p r u c c s ! A lig h o g y k im o n d t a
e z e k e t a b ű v ö s sz a v a k a t, a
g y é m á n t o k s z e m é t t é v á lt o z t a k
és a g y ém á n th e g y b ő l sze m é t­
hegy le tt. . .
H a e z e k u t á n v a la k i m e g k é r ­
d e z n é , m ié r t n e m v i s z i k e l m á r
.in n e n e z t a s z e m e t e t , a k k o r a
m e s é l ő a z t f e le ln é :
— E z m á r e g y m á s ik m e s e .
E lm e s é lj e m a s z e m é t h e g y m e ­
s é j é n e k f o ly t a t á s á t is ? H a k a ­
p o k e g y f o r in t o t , e l m e s é l e m . . .
Í g y c s a k ö s s z e j ö n n e v a la h o g y
az a p é n z , a m ib ő l k i t e l n e e g y
K u k a -a u tó , v a g y e g y k o r s z e r ű
sz e m é tk a r á m .
(m. gy.)
lik az embert a látogatók. Néha
nyolcán is az ágyam körül ül­
nek.
Gyorsan elbúcsúztam .. .
Ugyanis én is SZTK-réndelés
ürügyén jutottam be barátom
kórtermébe.
*
Nyolckádas elhanyagolt fürdő
van a városban. Harminc éve
tervezik új fürdő létesítését, de
mindig megakadályozta valami
objektív akadály a terv meg­
valósítását, pedig majdnem min­
den VB-ülésen szóbakerül a
fürdő ügye.
Szombathelynek most 5 7 0 0 0
lakosa van. A borúlátók szerint,
mire a lakosok száma százezerre
emelkedik, elkészül a kilence­
dik kád is . ..
*
Párbeszéd egy szombathelyi
cipőboltban:
- Kaphatok csukaorrú, csau-
színű cipőt?
- Nincs.
- Gyerekemnek 3 5 -ös fehér
cipő kellene.
- Elfogyott.
- Jeleségem "szürke, lapos­
sarkú cipőt szeretne.
- Nem szolgálhatunk . . .
- Bosszantó .. .
- Viszont tessék figyelembe
venni, hogy városunkban van az
ország második legnagyobb
cipőgyára . . .
ÍP. I.)
 Nagy az idei bortermésünk
Az angol orvosok lapja, a „Lancet",
érdekes cikket közöl Dr. John Evans tol­
lából. Evans doktor a londoni Maudsley
kórházban dolgozik és érdekes tapaszta­
latai vannak néhány új idegnyugtató és
élénkítő „gyógyszerről". Az egyik szer,
amelynek jó hangulatot kellene előidéz­
nie, a delirium tremens tüneteivel aján­
dékozza meg a pácienst. Evans doktor
megírja, hogy egy nő, aki ebből a nyug­
tatóból naponta 1 0 - 1 5 pirulát vett be,
azt képzelte, hogy a német nácik meg
akarják ölni. Bútoraival eltorlaszolta az
ajtókat és a látogatóit a kulcslyukon ke­
resztül kémlelte. Egy másik ideges em­
ber szerint minden éjszaka autók robog­
tak a szobájába harangzúgás közben, s
egy hang így recsegett feléje: „Meg­
halsz!" Amióta nem szedi az előbb emlí­
tett szert - teljesen nyugodt. Mégis
csak jó volt valamire.
R o s s z u l S ü li e l i jo in
Két amerikai táncosnő Moszkvában
vendégszerepelt. A két nővér, Claire és
Myrna Barry többek között égy vad­
nyugati jelenetet táncolt, s a végén -
vadnyugat, vadnyugati - pisztollyal a
levegőbe lőttek. Mint Claire elmondta,
a nézőtéren riadt csend támadt, a Colt-
csattanónak semmi sikere nem volt.
- A következő este már elhagytuk a
pisztolyt és csak a kalapunkat dobtuk a
levegőbe. Ez már jó volt.
Ügy látszik, a színházlátogató közön­
ség béke-ízlése nyilvánult meg .. .
Egri séta
- Felmehetek?
- Nem látja, hogy vannak fenti?
- A legyezőjéért adok egy jelvényt!
P u szta i P á l ra jz a
Ezzel a címmel külön vezércikket szen­
tel a londoni „Daily M irror" a spanyol
bikáknak. A lap örömmel üdvözli a
bikákat abból az alkalomból, hogy az
utóbbi hetekben alaposan ellátták a mata­
dorok baját. „Visszavágtak kínzóiknak!"
- állapítja meg a lap elégedetten. A leg­
utóbbi öt hét folyamán ugyanis a bikák
nem kevesebb, mint 3 5 hivatásos bika­
viadort, torreádort, pikadort ökleltek fel,
tapostak le, vagy rongálták meg máskép­
pen. Egyetlen vasárnap nyolc matadort
tettek harcképtelenné.
Az angol lap undorító látványosságnak
tartja a bikaviadalokat, s határozottan
kijelenti, hogy a bikák pártján áll. A
vezércikket különben spanyol fordításban
is megismétli a spanyol olvasók számára.
Sajnos, a bikák nem tudhatják meg,
hogy harcukban nem állnak egyedül.
Egy New York-i könyvkiadó szerette
volna megíratni a nemrég elhunyt híres
filmszínész, Tyrone Power életrajzát. A
sztárok regényes életrajza mindig komoly
anyagi sikert jelentett a kiadóknak. Ty­
rone Power életrajzának megírását azon­
ban senki sem vállalta. Indokolás?
- Ty olyan tisztességes ember volt,
hogy a róla szóló könyv nagyon unalmas
lenne. . . 15
 Vasárnap délután lU PA S M /f tl-
V a sv á ri A nna rajza
E ^ í KKÓN'Yí M k

_______________ ffp?«»Sg3S=> USK»/

- Nem értem , most m iért haragszol? Hiszen éppen a te kedvedért nem mentem IßJÜWfjlJLUt,
ki a m e c c s re I...
A nyári pihenés Után most alaposan
Egyiptomban b e le f e k ü d te m a munkába. Igazgatás, pró­
Szűr-Szabó József, rajza bák, em lékpróbák . . . M a délelőtt a
„N em az én fejem" em lékpróbája volt.
A p ró b a egy kicsit elhúzódott, m ert a
revolvert, amely „szerepel" a darabban,
alig találtuk meg a kelléktárban. Erről
ju to tt eszembe egy régi mulatságos szín­
házi történet. A harm incas évek közepén
D ebrecenben, Kardos Géza igazgató tá r­
sulatánál játszottam . A darabban, a m á­
sodik felvonás végén, rá kellett sütni re­
volverem et férfipartnerem re. Kardos óva­
tos em ber volt és vontcsövű pisztolyt k é­
szíttetett, amelynek kapszlija tudvalévőén
biztosan elsül. Elővigyázatosságára jel­
lem ző volt. hogy az ügyelőnek is revol­
v ert adott, arra az esetre, ha az én pisz­
tolyom csütörtököt mondana. De ez még l
m in d ig nem volt elég az óvatos K ardos­
nak. U tasította az egyik díszletmunkást,
hogy tartson egy lécet készenlétben, álló
alakban és ha az ügyelő revolvere se
sülne el, csapja le a lécet a lábával a
padlóra. Ez a lecsapódás tudvalévőén
pontosan olyan zajt ad, m intha revolver
d ö rren t volna el. Nos, az előadáson m ind­ fit
k ét revolver csütörtököt mondott. V ártuk ÍV
S h p a rajza
a léc lecsapódását, de az is elm aradt.
H elyette az egyik díszletm unkás dühös
hangja hatolt el a színpadra és a néző­
térre, m ondván: „Vigyen el az ördög,
pont a tyúkszememet találtad el a léc­
cel! . . .
L ad á n y i F ere n c

E m il K r o tk i]

\KÁR A hMHjÉ&T.'l
Unalmas író, lapos, gyatra,
nevét nem írják aranylapra
a századok. Ha jő a nap
s neki szobrot állítanak,
viaszból lesz — rövid távlatra.
ws\Atei
A term észet leigázása. O roszb ól fo rd íto tta : F . A .

L U D A S M A T Y I — S Z A T IR IK U S H E T IL A P .
F ő s z e rk e s z tő : T a b l L á sz ló . — S z e r k e s z tő : F ö ld e s G y ö rg y . — M űv é szeti s z e r k e s z tő : T o n ez T ib o r.
K ia d ja a H ír la p k ia d ó V á lla la t. — F e le lő s k ia d ó : C s o llá n y F e re n c . — S z e r k e s z tő s é g : B u d a p e s t, V m ., G y u la i P á l u tc a 14. — T e k :
S3*—71*. — K ia d ó h iv a ta l: V III., B la h a L u jz a té r 3. T e k : 343—100, 142—220. — 59.7052 — K o s s u th N y o m d a , B u d a p e s t, V ., A lk o tm á n y
u tc a 3. — F e le lő s v e z e tő : L e n g y e l L a jo s ig a z g a tó . — T e r je s z ti a P o s ta K ö z p o n ti H ír la p I ro d a 180—850.
 A tortaipar fcllögváraban Toncz Tibor rajza

n . J ó z s e f e lé e g y s z e r p a n a s s z a l J á ru lt
e g y ik le g jo b b e m b e r é n e k a fe le sé g e :
— F e lsé g , a z u r a m r o s s z u l b á n ik v e le m .
— A z a k e ttő tö k d o lg a , se m m i k ö zö m
h o z z á — m o n d ta a c s á s z á r.
— D e fe lsé g , a z u r a m o ly a n g o ro m b a ,
h o g y fe lsé g e d rő l is m in d ig r o s s z a t m o n d .
— A s sz o n y o m , e h h e z m e g ö n n e k n in c s
s e m m i k ö z e , ez a m i k e ttő n k d o lg a . —
f e le lte n . Jó z se f.

*
S a la m o n B é la , a b b a n a z id ő b e n , a m ik o r
s z ín h á z a t v e z e te tt, ig y sz ó lt R a d ó S á n d o r­
h o z , a z is m e r t k o m ik u s h o z :
— T e S á n d o r , s z e rz ő d te té s i ü g y b e n r á ­
é rs z h o ln a p d é lu tá n h á r o m és n é g y ó ra
k ö z ö tt?
— H o g y n e , k é r le k . . .
— A k k o r lé g y sz iv e s , a b b a n az id ő b e n
h o z d f e l h o z z á m M á ly G e rő t, sz e re tn é m
s z e rz ő d te tn i.

A legújabb salam oniddá

S a la m o n B é la b e m e n t e g y f o d rá s z ü z le t-
b e é s o tt ta lá lta K a b o s L á sz ló t, a k i e lp a ­
n a s z o lta : - Kérem, én feltaláltam, hogyan lehet egy kerek tortát 280 szeletre osztani. . ;
— K é p z e ld , m á r a m á s o d ik ó r á ja ü lő k - Elkésett, barátom! Mi tegnap óta már 380 szeletre osztjuk.
itt!
M ire S a la m o n r é s z tv e v ő h a n g o n a z t fe ­
le lte :
— D e le g a lá b b b e s z á m íta n á k !
ŐSZI táborozás E n d rő d i I s tv á n r a j z a

Pesti pillanatkép

— Na ugye, nem volt hülyeség műegeret betenni a lányok sátrába!

ÁTKOZOTT
B R R O K M ö IÁ
Egyik népszerű színészünkről mesélik
ezt a kedves történetet.
Színművészünk éveken keresztül taj­
tékzó dühvei szidta az egész világot,
mert nem tudott eljutni álmai városába:
Párizsba. Hol az útlevéllel volt baj, hol
a vízummal, hol pedig valutáris nehéz­
ségei támadtak. Egy napon végsőkig el­
keseredve érkezett meg baráti körébe.
Megsemmisülten rogyott egy székbe:
- Atkozott bürokrácia! Ez teszi tönk­
re a világot.
- Miért, mi történt? Mi hiányzik
még?
A színművész elkeseredve felelt:
- Az útlevél, vízum és* valutáris ügyek
már rendben vannak. Atkozott bürokrá­
cia! Most meg forintom nincs . . .
7
 Valahol a világban
u s z t R e u s m c u Toncz T ib o r r a jz a

Béke

S zám ítv a a rra , hogy a te lje s lesze­

relés, a h a d se re g e k felo sz la tása
m u n k a n élk ü liség e t idéz elő a h iv a tá ­
sos k a to n á k körében, g y o rs k ö rk é r­
d ést in té z tü n k n éh á n y n ev e se b b k a ­
tonához.
A k érd é s így h an g zo tt:
— M ihez kezd a te lje s leszerelés
u tá n ?
A v álaszo k aláb b k ö v etk ezn ek .
Achilles: É letb izto sítási v á lla la tn á l
igyekszem elhelyezkedni.
Odüsszeusz: U tazási iro d á t nyitok.
Nagy Sándor: S ajnos, a v ilá g h ó d í­
táso n k ív ü l nincs m ás ta n u lt m e ste r­
ségem . T a lá n sz en v ed ély eim n ek sik e­ - Tetszik ez az üdülő?
rü l h asz n á t vennem . M e g p ró b álo k - N agyon. . :
m in t borkóstoló b e ju tn i v ala m e ly ik - Na látják, ez egy egész egyszerű kis pergőtűz árából épült!
b o rfo rg alm i v állalath o z. Katonai díszfelvonulás
Hannibal: Id o m íto tt e le fá n tja im ­ V á r n a i G y ö rg y r a jz a
m a l b izo n y ára k ö n n y en k a p o k szer­ Pistike problémája
ződést.
S á n d o r K á r o ly r a j z a
Fabius C unctator: N em kétséges,
hogy á llá sb a k ell m en n em , d e nem
sürgős a dolog, rá é re k , v a n egy kis
k ita rtáso m .
Ju lius Caesar: M in t tö rté n e tíró k í­
v án o k m egélni a jövőben, első so rb an
könyveim jövedelm éből. E ze n k ív ü l a
ró m ai rád ió h o z h ív n a k k o m m e n tá to r­
nak.
A ttila: T em etkezési ^vállalatot ala­
pítok.
Cortez: A z a ra n y sz a k m á b a n sz eret­
n é k m u n k á t k ap n i. E setleg P iz a rró -
v al e g y ü tt ö n álló sítju k m a g u n k at.
Drake: A te n g eri h a lá s z a tb a n van
ném i gyak o rlato m . Vízi já rta ssá g o m
b izo n y ára n em h a g y ja közöm bösen a Véletlenül nálam vannak a nagyapám képei!
h alk eresk e d elm i v á lla la to k a t.
Nagy Frigyes: Iro g a tn i fogok. Vol­
ta ir e ú r sz e rin t v a n te h e ts é g e m az Mars nyugalomba vonult. . . A nagyobb sarzsi A szakmában maradt Díszőrség
íráshoz. S á n d o r K á r o ly r a j z a H e g e d ű s Is tv á n ra jza G erő S á n d o r ra jz a
Napóleon: A k ép v iselő h áz jogügyi K a j á n T ib o r r a jz a
b iz o ttsá g án a k ko d ifik áció s cso p o rtjá ­
b a p ró b álo k b eju tn i. V an n ém i össze­
k ö ttetésem , a m e lle tt a feleség em is
szám os befolyásos ism erő ssel re n d e l­
kezik.
Sch lief fen : V alam ely ik n a g y v á lla la t
te rv o sz tá ly án k ív án o k elhelyezkedni.
E zeket a n y ila tk o z a to k a t s ik e rü lt
la p zá rtá ig m egszereznem . C ik k em
m eg írása u tá n egy kis egészséges
testm ozgás cé ljá b ó l k im e n te m a z u t­
c á ra sétáln i. Köziben ta lá lk o z ta m de
G aulle elnökkel. A m ik o r m e g h allo tta ,
hogy m ily en tá rg y ú c ik k e t írta m ,
öröm m el ú jság o lta:
— N ekem jó o rro m volt, m é g id e jé ­
b en állást v á lto z ta tta m , á tm e n te m a
közigazgatásba.
 o v J ^ t r \ \^ S \
Ű r h d j ó s o k Fi g y e l e m

A z a lá b b ia k b a n n é h á n y r é s z le t e t k ö z lö k
„ L u n a t o ló g ia ” c ím ű k é t k ö t e t e s t u d o m á ­ Sok olyan ember él a világon, aki teorrajjal találkozva, felesleges az ag­
n y o s m u n k á m b ó l, a m e l y a napokban
örömmel vállalkozna arra, hogy az első godalom. E rajok nem bántanak senkit,
h a g y ta el a sa jtó t.
űrhajó utasa legyen. Ezt a konjunktúrát persze feleslegesen azért nem kell inge­
A H o ld e d d ig é g i t e s t v o lt , r ö v id e s e n
használta ki egy élelmes nyugati fickó, relni őket.
a z o n b a n f ö ld i t e s t l e s z , p o n t o s a b b a n k ü l ­ aki tanfolyamot hirdetett, „Amit a jövő 7. Menetközben fel- vagy leszállni itt
s ő k e r ü le t . A m i a H o ld t u la j d o n j o g á t űrhajósának tudnia kell" címmel. is tilos.
ill e t i , v é le m é n y e m s z e r i n t a H o ld a z é , a k i 8. A világűrben szemetelni, a tejútra
Az ötlet ragyogó, kár, hogy nem ne­
m e g m ű v e li .
A H o ld n a k n in c s s a j á t f é n y e , a N a p f é ­ kem jutott eszembe. Így mást nem tehe­ köpködni szigorúan tilos és egytől három
n y é t v e r i v is s z a . A m in t a z o n b a n m ű k ö d ­ tek, mint hogy néhány bölcs tanácsot fényévig tartó elzárással büntethető.
n i k e z d e n e k a F ö l d r ő l s z á ll ít a n d ó v i lá g ít ó adok e tanfolyam hallgatóinak.
b e r e n d e z é s e k , le sz s a já t n e o n fé n y e , s
m á s f é l e f é n y f o r r á s a i. i. Miután a rakéta nagyon gyorsan
A H o ld n a k n in c s l e v e g ő j e é s v iz e . E z halad, az ablakot csak az egyik oldalon
ó r iá s i e x p o r t - l e h e t ő s é g e k e t n y ú j t a g a z ­ szabad kinyitni, nehogy a bentülők huza­
d a s á g ila g e lm a r a d t t e r ü l e t e k f e l l e n d í t é s é t
tot kapjanak.
z. A föld légterét elhagyva, az abla­ )
kok becsukandók, mert a levegő a nyi­
tott ablakon kiesik és lehetetlen megke­
resni.
3. Kihajolni nem tanácsos.
4. A föld mágneses teréből kilépve,
fellép a súlytalanság állapota, amikoris
ugrálni vagy ficánkolni nem szabad, mert g. És végül a legfontosabb: A tanfo­
az ember könnyen beütheti a fejét a pla­ lyam hallgatói indulás előtt feltétlenül .
fonba. Ilyenkor bármit meg lehet Ígérni, tanuljanak meg oroszul, mert nagyon
v é g z ő f ö ld i v á lla la t o k s z á m á r a . C sa k a z mert itt a szavaknak sincs súlyuk. rossz, ha az ember megérkezik egy vad­
e lő b b e m lít e t t k é t h i á n y o s s á g p ó t lá s a s o k ­
r é t ű k e r e s k e d e lm i k a p c s o la t o k a t t e s z l e ­
5. A Holdhoz közeledve át kell köl­ idegen égitestre, ahol se kutyája, se
h e t ő v é . A le v e g ő e x p o r t u t á n v it o r lá s o k , tözni a plafonra, ugyanis ez lesz a padló. macskája és nem tudja magát megér­
e p ü lő g é p e k , lé g h a j ó k , s z é lm a l m o k , l é g ­ Ezért az amatőr űrrakéta szerkesztők a tetni.
fú r ó k , v ih a r k a b á t o k s t b . k iv i t e le v á l i k l e ­ mennyezetre is rakjanak parkettát.
h e t ő v é , m in t a h o g y a n a t e n g e r e x p o r t o t
6. A világűrben békésen száguldó me­ ősz Ferenc
h a jó k , v i lá g ít ó t o r n y o k , h a la k , %k i k ö t ő ­
b e r e n d e z é s e k , m e n tő ö v e k é s fü rd ő ru h á k
e x p o r t j a k ö v e t i. K ö z t is z t a s á g i b e r e n d e z é ­
s e k e x p o r t á lá s a is b i z o n y o s a n s z ü k s é g e s ­
s é v á lik , m iv e l a H o ld f e l ü l e t e r e n d k ív ü l \
poros. Az űrben
• A H o ld m o z g á s á r ó l t u d n i k e ll, h o g y a
H o ld e g y r é s z t a s a j á t t e n g e l y e k ö r ü l f o ­ K a j á n T ib o r r a j z a
r o g , m á s r é s z t a F ö ld k ö r ü l fo r o g , t o v á b ­
b á a F ö ld d e l e g y ü t t a N a p k ö r ü l f o r o g , a
N a p p a l e g y ü t t p e d ig . . . e g y e l ő r e e n n y i
t a lá n e l é g is le s z .
A H o ld k ih a lt , l a k a t l a n é g it e s t . E n n e k
a z a d a t n a k to v á b b i s o r s a a z E N S Z k iv á n ­
d o r lá s i é s á t t e le p í t é s i h iv a t a lá t ó l f ü g g .
E z z e l e g y id ő b e n e ld ő l a t u d o m á n y iz g a t ó
k é r d é s e is : l e s z - e é l e t a H o ld o n ?
A H o ld n a k c s a k a z e g y i k o ld a lá t i s m e r ­
j ü k , m e r t m in d ig e z t f o r d ít j a f e lé n k . M e g
. k e l l n é z n i a m á s ik o ld a l á t is , h o g y f e l ­
s z á m o lj u k a j e l e n l e g i e g y o ld a lú , e l f o g u l t
s z e m lé le t e t .
A H o ld v o n z e r e j e e g y h a t o d a a F ö l d é ­
n e k , a m i a z t j e le n t i , h o g y m in d e n H o ld r a
j u t o t t t e s t a s ú ly á b ó l a n n y i t v e s z t , a m e n y -
n y i a z á lta la c ip e lt s ú l y e g y h a t o d a . A jö ­
v ő b e n a s p o r tb a n e l é r t c s ú c s e r e d m é n y e k
é r t é k e l é s é n é l f ö l t é t l e n ü l f i g y e le m b e k e ll
v e n n i, h o g y m e l y i k é g i t e s t e n é r t é k e l. A k i
a H o ld o n n e m tu d 40 m é t e r n é l m a g a s a b b ­
r a u g r a n i, a z j o b b a n t e s z i , h a m á s s p o r t ­
á g a t v á la s z t .
V a n - e a H o ld n a k h a t á s a a F ö ld r e ? A H o ld
s z á m o s g e o f iz ik a i h a t á s á t m e g f i g y e l t é k .
A s u g á r h a t á s o k o n é s a z á r a p á ly j e le n s é ­
g e k e n k ív ü l a H o ld n a k a z é r z e lm i é le t r e
g y a k o r o lt h a t á s a is s z á m o tte v ő . (V ö.
B ö ls c h e : S z e r e le m a z é l ő k v ilá g á b a n .)
A F ö ld é s a H o ld k ö z ö t t i t á v o ls á g o t e g y
s t e r il iz á lt ű r r a k é ta e z id ő s z e r in t 34 ó r a
a la t t t e s z i m e g , a f é n y s u g á r v a la m i v e l
tö b b , m in t e g y m á s o d p e r c a la tt , a 6 -o s
v illa m o s m e n e t id e j e p e d ig v a la m i v e l
tö b b , m in t 2 é v , 3 h ó n a p , 3 h é t, 4 n a p , 17
ó r a , 18 p e r c é s 6 m á s o d p e r c .
F e lt e t t é k a k é r d é s t : h o g y a n l e h e t a
l'- ld r ó l v is s z a j ö n n i? A k é r d é s f e lt é t e l
h e l y t e l e n . A k i v i s s z a a k a r j ö n n i, a z j o b ­
b a n t e s z i, h a e l s e m m e g y . É r d e m e s - e
ily e n h o s sz ú é s k o c k á z a to s ú tra v á lla l­
k o z n i, h a a z e m b e r v é g ü l o d a a k a r v i s z -
s z a j u t n i, a h o n n a n e lin d u lt ?
F e le k i L ászló D obál!
 Ára: 1 forint
X V . évfolyam 40. szám. lg 6 9 oJctóber u

A MÁSODIK MŰSZAKBAN — T e , M ü lle r , m é g is c s a k h a s a k e l­

le n e k ís é r n i a ta n ító n é n it. I ly e n k é s ő n
n em m eh et e g y e d ü l...
 Vannak ilyen emberek Örök gyerek
V asvári A nna ra jz a

az Egyetemi Színpad ezévi műsortervét, amely színvonalas

és tartalmas irodalmi programmal lepi meg egyre növekvő
közönségét. Különösen megnyerte tetszésünket, hogy az élő
magyar költészetnek négy reprezentatív estét szentelnek a
a műsorok rendezői. Ezek a következők:
Óbor. (Az élő költészet nagy öregjei.)
Deleién. (Az élő költészet nagy középkorújai.)
Seherezádé Harminckét éves lettem é n . .. (Az élő költészet nagy har­
H e g e d ű s Is tv á n ra jza
minckétévesei.)
Fiatal életek indulója. (Az élő költészet nagy fiataljai.)
őszintén megvalljuk, hogy a költőknek ez az életkor sze­
rinti osztályozása merészségénél és újszerűségénél fogva, va­
lósággal frappírozott m in k et. . . így legalább mindenki ki­
választhatja, hány éves költőnek a verseit akarja hallgatni.
M ert ugyebár el lehet képzelni, hogy valaki szívesen végig­
hallgatja egy harmincéves költő versét, de már egy negy­
venéves, pláne negyvenötéves költő versei halálra idegesítik.
E példán felbuzdulva, a következő érdekes költői estek meg­
rendezését ajánljuk:
Mihályok előreI (Vörösmarty Mihály, Tompa Mihály és
Babits Mihály verseiből.)
Elíogyni lassan, mint a gyertyaszál. . . (Hatvan kilón aluli
költők verseiből!)
Vadat, halat, s mi jó lalat. . . (Nyolcvan kilón felüli köl­
tők estje.)
Ha térti vagy, légy térti . . . (Többgyermekes költők estje.)
Befordultam a konyhára . . . (Diétás költők estje.)
Hányadik már a pohár. . . (Borkedvelő költők estje.)
Én a halál rokona vagyok ■. ; (Protekciós költők estje.)
Hová, hová, édes térjem . . . (Elhanyagolt költőasszonyok
estje.)
Párisban járt az ő sz.; : (Jólértesült költők estje)
Óh, irgalom atyja, ne hagyj el! (Antiklerikális költők
estje)
Egyelőre ezeket ajánljuk. Ha később még eszünkbe jut
Jó alvó lehet! valami, azt is közöljük. De ez nem valószínű.
(gb.)

A sértődött

v án y t. . .
- M ikor álmodta?
- Most délelőtt féltízkor.
 rjlc Jfa rc Jfj|c Jfjlc Jftlc JiJlc JQ ltlra lc Jfjlc Jra |tf]p |d n )|c J [a T iilf3 lc Jfjlc lP iC j'ra ic lia 'lc Jfa lc Jf3 lc JrJ ld R k ltJ lc Jra lc
Kínában általában nincsenek viccek
amolyan pesti értelemben. De az élet
gyakran produkál igazi pesti vicc-alkal­
mat.
Még ez év elején történt. Az észak-
kelet-kinai nagy iparbázis gigászi szén­
bányájának, a fusuni bányák igazgató­
ját, Vang Ce-jüt faggattam, mennyi sze­
net termelnek 1959-ben, a Kínai Népköz-
társaság fennállásának 10. évében. Ta­
nácstalanul tárta szét a karját:
- A bánya 1958-as terve 10 m illió ton­
na volt, és majdnem 15 millió tonnát ter­
meltünk. Ez év januárjára 1,4 millió ton­
na volt előirányozva és 1,8 m illió tonnát
teljesítettünk. Kérdezze azt, hogy meny­
nyit termelünk most. De ki tudja meg­
mondani, hogy mennyi lesz az ev vé­
géig? I
Akaratlanul is egy régi pesti vicc ju­
tott eszembe. Mórickától kérdezi az apja,
hány óra.
- Tíz perc múlva öt - feleli.
- Azt úgy kell mondani, hogy öt perc­
cel múlt háromnegyed öt.
- Nem mindegy? - csodálkozik M ó­
ricka.
- Persze hogy nem, te szamár. Hát
mit tudod te, hogy mi lesz tíz perc
múlva!?
Azok körében, akik előszeretettel ku­
tatják a különböző népek különféle szo­
kásainak történetét, bizonyára érdeklő­
EiclEljJIZTaETcJCJelgi:
désre tarthat számot az alábbi eset.
Jó pár hónapja csehszlovák műszaki­
tudományos küldöttség járt Kínában. A
m egfelelő kínai tudományos szervekkel
folytatott első hivatalos ^megbeszélésen
a vendéglátók örömüknek adtak kifeje­
zést, valamint ama reményüknek, hogy
-fdCj;c:^XcaLJcJ
ez a látogatás a két ország közötti széles­
körű műszaki-tudományos tapasztalat-
csere kiindulópontja lesz.
K ínai-csehszlovák tolmács pillanatnyi
hiányában egy alkalmi tolmács oroszra
forditotta e szavakat. Igen jó. Mindössze
egyetlen betűnyi hibát vétett. Tapasztalat-
csere (obmen opitami) helyett optikacse­
rét (obmen optikami) mondott.
A csehszlovák küldöttség vezetője tel­
jes egyetértésének és őszinte hajlandó­
ságának bizonyítékául - bár csodálko­
zott magában, hogy erről a kínai szo-
1 kásról eddig sehol nem olvasott vagy
^ b linblhülBTi ltth lirlalhtolflb lü b lnblőbiiCTTi ln b lcilalCTbln 'j ’riblciblHblpblbíJlciülMlji'CilBlnblnlnlqblqi^lcíbltnhlqblqTLlqblsilalciLalqblinüli^üllJPIüolulalQIDlqtoltiihinblRülublublin^ltílül^ülnei^ li^üIO^inültiTJlí ő ^
FJSCTLQjnBjgKr]pjnrag GJ;arrjaraBiap raFreiajría/r]ia
a tájékozatlan bányaigazgatóról
egy új népszokásról
az ügyes háziasszonyról és
egy elégedetlen vendégről
hallott - felállt, levette szép, szarukere­ Gúnyolódás-e vagy elismerés, nem
tes szemüvegét és ünnepélyesen átnyúj­ tudom, de tény, hogy a kantoniakról
totta a szónoknak. A szónok - ha már egész Kínában azt tartják, hogy „min­
ott Európában a tudósok körében ez jel­ dent megesznek, ami repül, kivéve a re­
képezi a nézetek cseréjét, ő csak nem pülőgépet, és mindent, ami négylábú, ki­
sértheti meg a vendégeket - szintén le­
vette vékony fémkeretbe foglalt pápa­
szemét és hasonló ünnepélyességgel át­
adta csehszlovák kollégájának.
A téli népikohó-mozgalom idején a
vasöntés valóságos lázba hozta az egész
országot. Öreg kereskedők és fiatal gye­
rekek, riksakulik és katonák, iskolák sőt
egyes utcák álltak egymással verseny­
ben, hogy ki tud több és jobb minőségű
vasat olvasztani. Egy vasárnap reggel
arra ébredtünk, hogy Peking kereskedő­
főutcája, a Vang Fu-tyin téglajárdáját éj­
szaka felszedték, apró kohókat csináltak
belőle, olyasmiket, mint nálunk egy-egy
falusi sparhert és főzték benne a vasat.
A felforgatott utcán mi magyarok igen
jól, mondhatnám otthonosan' éreztük véve a széket". Hát való igaz, hogy Kan­
magunkat, akárcsak a Körúton vagy a ton piacain olyan elképesztően bő vá­
Rákóczi úton jártunk volna, csak éppen, lasztékát találni az élelmiszer gyanánt 1
hogy ott a .Corvin előtt az autóparkoló forgalombahozott cikkeknek, hogy a
mondás igaz voltához alig férhet kétség.
Árulnak macska- és kutyahúst, kopasz-
tott verebet, teknősbékát, majomagyve-
lőt, szörnyű kinézésű rákokat, m ég ször­
nyűbb illatú halakat, hernyót, pörkölt
csibort, kagylókat, százféle vízinövényt.
Hanem hogy a szék kivételével min­
dent megesznek, ami négylábú - még­
sem pontosan így igaz. Esznek ugyanis
olyat is, aminek egy lába sincs: kigyót.
A kígyóhúsból főtt leves nem is olcsó
mulatság és különleges csemegének szá­
mít. Kanton belvárosában van egy spe­
ciális kígyó-étterem. Kirakatában hagy
üvegládában tekergőznek a különféle
méretű, minőségű és fajtájú (a mérges­
kígyót tartják igazán jóízűnek) kigyók.
A vendég, általában egy-egy társaság,
kiválasztja a neki megfelelőt és asztal­
helyen nem állanak népikohók. üz a vas­
hoz telepedve tea mellett türelmetlenül
olvasztás itt a pekingi főutcán - ahol a
várja, amíg a szakács elkészíti és a pin­
felszedett járda alatt sem vasércet, sem cér feltálalja a párolgó levest, benne a
kokszolható szenet nem találtak - gyak­
hófehér kígyóhússal.
ran nem állt egyébből, mint hogy az ud­
varokban összegyűjtött ócskavasat össze­ A kantoni kígyó-étterem azért is em­
törték és alaktalan tömbökké főzték, de lékezetes számomra, mert Kínában mind­
a nagy lelkesedésnek egyszerűen nem össze egy alkalommal, és éppen itt lát­
tam hangosan elégedetlenkedő kínai ven­
lehetett határt szabni és szinte megvetés­
déget. Kérte a panaszkönyvet miközben
sel tekintettek arra, aki még a vascl-
dühösen méltatlankodott.
vasztáshoz sem ért.
Ezekben a napokban történt, hogy ba­ - Ez magának kobra? A vak is látja,
rátomat, a Zsenminzsipao fiatal munka­ hogy közönséges viperával akar minket
társát vacsorára hivták meg szíve vá­ megetetni!
lasztottja, a bájos Ji-hua szülei. Barátom
udvariasan és elfogódotfan dicsérte a fi­
nom vacsora fogásait, a cukorbafőtt mar­ A közel 700 m illiós Kína népsűrűsé­
hahúst, a bambuszos halgyomrot, a mo­ géről beszélgettünk kínai társaságban.
gyoróval tűzdelt csirkét, különösen pe­ - Magyarországnak mennyi lakosa
dig a lótuszmaglevest, amit Ji-hua maga van? - kérdi az egyik fiatalasszony,
készített. felém villantva mandula-szemét.
A mama büszkén mondta: - Körülbelül tízmillió.
- Bizony az én kislányom máris
ügyes háziasszony. Hát még ha látná, - Ö, hát akkor maguk valamennyien
személyesen ismerik egymást!
milyen vasat tud főzni!
F áb ián F ere n c
3
 éidosrfwtíót
Üj történelmi kategóriával ismerked­
tem meg a napokban egy kisfiú, Lacika,
jóvoltából. Lacika szereti a történelmet,
ismeri az emberiség történetének nagy
alakjait. Nagy tisztelet hangján emlékezett
meg Nagy Sándorról, aki szerinte menő
volt. Julius Caesar is menő volt. Nagy La­
jos is menő volt, Napóleon is. A nagyság
megjelölése azonban nemcsak államférfi­
aknak és más közéleti személyiségeknek
jár ki. Shakespeare is menő volt, Tolsz­
toj is. Bozsik is menő, Elvis Presley is.
Megkérdeztem tőle, hogy én is menő
vagyok-e. Csóválta a fejét. Látszott rajta,
hogy kínosan érinti ez a csúnya nagyravá-
gyás.
#
Pesti párbeszéd két férfi között az ut­
cán:
- Hova?
- Sanyiékhoz megyek.
- Igen? Ne add át üdvözletemet!
* #
A sajtó és a rádió tájékoztató hatása
számottevően befolyásolja az- emberek ki­
fejezési módját. A mezei munkában kifá­
radt, éhes gazda így csapott az asztalra
alkonyaikor:
- Anyjuk, mi lesz már az estebéddel!
- F.

A bűnüldözés fejlett technikai formái

új lehetőségeket nyújtanak a bűnözők­
nek. Amikor egy bankrabló egy New York-i
bankban arra szólította fel a pénztáros­
nőt, M argaret Kilkenny kisasszonyt,
hogy adja át neki pénztára egész tartal­
mát, a hölgy engedelmesen teljesítette
a parancsot, ugyanakkor azonban meg­
nyomott egy gombot, amely két filmfel­
vevő készüléket hozott működésbe. M ár
aznap este valamennyi moziban és a tele­
vízióban is játszották a bankrablást tö­
kéletes élethűséggel ábrázoló filmet. A
tettest hamar elfogták. Egy filmszínész
nem tehet egy lépést sem anélkül, hogy
fel ne ismernék.

OÁ a 'Z & jf V p X a S 'jíW o i- c i/i P u sztá t P á l ra jz a

isps^s

O & G L ó tu J ^
A szingapúri diák esete
Azt írja az Esti Hírlap, hogy a michi-
gani Ann Arbor falucska harangtomyá-
ban a babonás lakosok szerint kísértet
jár. Kiderült, hogy egy Cseng nevű.
szingapúri diák az illető, aki valóban
ott lakik két éve, szégyenében bújt el
ott, mert megbukott az egyetemen
1955-ben.
Az még csak hagyján, hogy Ann Ar-
bort falucskának nevezni helytelen, mert
Ann Árbor ipari város. De ha Cseng, a
szingapúri diák 1955-ben megbukott és
szégyenében két évig a toronyban lakott,
akkor onnan 1957-ben lejött. Mért ad
hírt erről az érdekes történetről az E.
H. két éves késéssel?
Egy kis számtan
A Népszabadság hírül adja, hogy a li-
pecki hengerművek másodpercenként 35
méteres sebességgel hengerük az acélt,
s azt állítja, hogy ez a sebesség kétszer
akkora, mint a leggyorsabb vonaté.
Könnyű kiszámítani, hogy másodper­
cenként 35 méter, az óránként 126 kilo­
méter. Ezek szerint a leggyorsabb vonat
63 kilométeres sebességgel száguld.
Nyilatkozat
Azt írja a Magyar Ifjúság: „A
Behring-szoros Alaszkánál és Kamcsat­
kánál válassza el a Szovjetuniót az Egye­
sült Államoktól."
A Behring-szoros lapunk munkatársa
előtt kijelentette, hogy a felszóHtó mód­
ban megfogalmazott utasításnak - saj­
nálatára - nem tud eleget tenni, mert
egyszerű jelentő módban már jelenleg is
elválasztja az említett országokat.
Szép vers
Oly szép verset olvastunk a Nők
Lapjában, hogy ideiktatjuk: „Kik fog­
ják és fogják-e majd kinyitni a nyugta-
tások titkosajtaját? Kék villanással egy
motorbicikli vibrál, robog fekete parkon
át. Ne hagyj el azon a holdtalan estén,
te is surranj be, tolvaj értelem. A dombok
közt kék lámpa, ideges fény. Honnan?
hová? minek is kérdezem?"
Az az érzésünk, hogy a tolvaj érte­
lem Aégsem volt hajlandó besurranni,
ennélfogva nem is fogja kinyitni a nyug-
Igazán egyszerű M észáros A n d rá s ra jz a
- És tessék mondani, hol lehet majd
megtalálni ezt a sok szép bútort?
- A legközelebbi kiállításon . . .
„ A V IT t á r g y s o r s j á t é k e l s ő d ij á t , a
M o s z k v ic s s z e m é l y a u t ó t s z o m b a t o n v e t t e
á t d r . Z á m b ó Z o lt á n s ik ló s i o r v o s , ú j jo ­
g o s í t v á n y á v a l h a z a h a j t o t t .” (E s ti H ír la p .)
M in e k a k o c s i a n n a k , a k i j o g o s í t v á n n y a l
is tu d h a j t a n i?
tatások titkosajtaját. Ellenkezőleg. Sze­
retné rázárn i. . .
„ S im ilis s i m i l e g a u d e t ” — Ír ja a z O r­
s z á g - V i lá g , h o l o t t , a k i la t in k ö z m o n d á s t
A tördelőszerkesztő tréfája h a s z n á l, a n n a k t u d n ia k e l l e n e , h o g y a
„ g a u d e o ” i g e d a t iv u s t v o n z , t e h á t n e m
Az Élet és Irodalom cikket közölt a s i m i l e , h a n e m s i m 111 a h e ly e s .
külpolitikai helyzetről az 1. oldalon. A
cikk a 2. oldalon folytatódott, de a szerző
nevét az 1. oldal aljára tették, minek kö­ „ A k ö z e li é v e k b e n j e le n t ő s e n g y a r a p ít ­
j u k a M Á V D ie s e l- m o z d o n y g o n d j á t .” (A
vetkeztében az a passzus, amelyben szer­ k ö z le k e d é s i m in i s z t e r n y U a t k o z a t á b ó l,
ző a külpolitikai változások okát elem­ N é p s z a v a .)
zi, így hangzik: „ . . . nemcsak az a fe­ Dr. Argus
szültség, amely a tőkés piacokon keletke­
zett . . . nemcsak a békés egymás mellett
élés eszméjének hallatlan mágneses ere­ Sűrítik
je - hanem mindenekelőtt az a NEMES
GYÖRGY. az s-ös autóbuszjáratot
A tájékozatlan kritikus
A Népszava ismertetést közöl a Szá­
zadvégi költők című Magvető-kiadvány­
ról, s abban olvassuk: „Volt a magyar
költészetnek Petőfi és Ady nemzedéke
között egy korszaka, amelyből irodalmi-
lag tájékozottabb közönségünk is csak
Vajda János, Reviczky Gyula, s legfel­
jebb Kiss József, Komjáthy Jenő nevét
ismeri."
A cikkecske szerzője rosszul tette,
hogy a közönség műveltségét azonosnak
vette a magáéval. Mert vele ellentétben
az irodalmilag kevésbé tájékozott közön­
ség is ismeri a könyvben szereplő olyan
emlékezetes költőinket, mint Pósa Lajos,
Ábrányi Emil, Endrődi Sándor, Kozma
Andor, Szabolcska M ihály, Makai Emil,
Telekes Béla.
Sürgönystílusban. . .
„ T u d ju k , h o g y a g y u fá t a m a g y a r Irá­
n y i D á n ie l t a lá l t a f e l . . . ” — Írja a P é c s i
N a p ló , m e r t n e m t u d j a , h o g y a g y u f á t a
m a g y a r I r i n y i J á n o s t a lá l t a f e l.
..........a f i a t a l s á g n a k n e m c s a k k e r e s e t i
le h e tő s é g k e ll, h o g y jó l é r e z z e m a g á t, h a ­
n e m e le v e n , p e z sg ő é le t é s szé p v á r o s,
a m ib e n s é t á lh a t . I g e n is , m é g s z ö k ő k u t a k
i s , m e l y e k a l a t t a n d a lo g n i l e h e t . (M a g y a r
N e m z e t .)
„ A C s a k n ő k n e k c ím ű m ű s o r s z e lle m e s
v o l t , n a g y o n ö t l e t e s , a n ő k é le t é b ő l t i­
p ik u s e s e t e k e t d o lg o z o t t f e l i g e n e lm é s e n ,
m e g f o g v a a le g k é n y e s e b b é s le g é r z é k e ­
n y e b b p o n t o k a t .” ( F a z e k a s G y u l á n é l e v e le
a R á d ió ú j s á g b a n .)
 Fogytán a türelem Veszélyben a romantika
(A m o s z k v a i K ro k o d ilb ó l) Szűr-S zabó Jó z se f ra jz a

77 _ v
Dezső, maga a rakétát nézi, nem a Holdat!

iv i'S < x q o t o / V t x f o K
A minap kezembe került a Hírhar­ Józsi bácsi, a pincér, a világ legöre­
sona késő délutáni kiadása, abban olvas­ gebb embere, átlag sebessége 280 kilo­
tam ezt a szines riportot: méter per óra. Ha bajuszának szálait
Ü n n e p é ly e s e n m e g n y ito ttá k a „ K ő s z ik la ” egyenként kitépnék és egymás mellé
e s z p re ssz ó t raknák, akkor olyan hosszú bajusz-szá­
Tegnap délután, ünnepélyes külsősé­ lat kapnánk, amely kétszer kerülné meg
gek között nyitották m eg a Ló utcai a földet és a Baross teret.
„Kőszikla” eszpresszót. De nemcsak kávé kapható az eszpresz-
- Vagy leesel végre, vagy elmegyünk A Ló utca a kerület leghosszabb utcá­ szóban, a vendégek 3000 fajta, szebbnél
in n e n . . . ja, egyik vége Makónál van, a másik szebb és finomabbnál finomabb cukrász-
Jeruzsálemnél. S ami a legmeglepőbb, süteményekben válogathatnak.
ennek a hosszú utcának nem volt egyet­ Végre, végre, teljesült a kerületben la­
Kényszerhelyzetben len egy eszpresszója sem, ahol a dolgozó kó dolgozók kívánsága és megnyílt a
milliók munka után megihattak volna Kőszikla eszpresszó!
egy kávét. A kerületi vendéglátó válla­
lat végre teljesítette a kerület lakosságá­
nak régi kívánságát és felépítette Közép-
Európa legnagyobb, Eurázia legszebb és
a Világegyetem leghangulatosabb esz­
presszóját.
A helyiség szélessége 564 méter, hosz-
sza 8756 kilométer, magassága 7483910023
méter. A mennyezetről lelógó csillár
hossza 17497032175649182257600 tengeri
mérföld, s több millió villanykörte ég
benne. Szakértők szerint a helyiség vil­
Másnap, ugyancsak a Hírharsona késő
lanyszámlája hazánk történelmének leg­ délutáni kiadásában a következő helyre-
nagyobb villanyszámlája lesz. Mi sem igazítást találtam:
jellemzőbb az eszpresszó nagyságára,
„Tegnapi cikkünkbe amely a »Kő­
hogy kényelmesen elfér benne 654218749
szikla« eszpresszó ünnepélyes megnyitá­
8100 a négyzeten szerelmespár, 450719023
sáról szólt, néhány téves adat csúszott
a köbön házasságtöró férfi vagy nő és _ be. A Ló utca csak 9 méter hosszú zsák­
589402376 darab nyugdíjas. utca és az eszpresszó nem Közép-Európa
Ha az asztalokat összetolnák, akkor
legnagyobb eszpresszója, hanem csak a
az egyik oldalara elférnének a béketá­ Ló utcáé. A helyiség 10 négyzetméteres
bor, a másik oldalára az im perialista tá­ és 12 asztal fér el benne. A kávéfőzőnő,
bor és az asztal két végén a semleges
Schimler Ibolya, nem 54 méter hosszú és
országok kávészerető népei. Az asztalok 7 méter széles, hanem normális termetű,
lábai több mint 84900051743276612986.
fogainak száma 30 és csak 1 orra és 2
A kávéfőzőnő, név szerint Schimler szeme van. Józsi bácsi, a pincér, nem a
Ibolya, 54 méter hosszú, 7 méter széles világ legöregebb embere, mert csak 52
és a szájában 5701997482t fog van. 186
éves, bajusza nincs és átlag sebessége
méter anyagot és 4 és fél k iló gombot
nem haladja meg az 50 évesek átlag se­
használtak fel a ruhájához. Három gyö­ bességét. A vendégek nem 3000, hanem
nyörű kék szemével és 5 fitos orrával csak 3 fajta cukrászsütemény között vá­
bizonyára meg fogja igézni a bevetődő
logathatnak.
szomjas vándorokat. Ibolya lábai Pest
Végezetül az eszpresszó neve nem Kő­
- Kénytelen voltam megvenni ezt a megye legszebb lábai, ezen a két oszlo­
szikla, hanem M ákszem.”
nadrágot, mert nem tudtam kibújni be­ pon nyugszik az egész im pozáns felépít­
mény. M ikes G yörgy
lőle . . .
 Este féltízkor betértem a „Vidám
marhafelsálhoz" címzett étterembe.
- Étlapot kérnék - szóltam a ballon­
kabátos pincérnek. Fejébe nyomta barna
nyúlszőrkalapját és udvariasan megha­
jolt:
- Az étlapot már iktattuk és elfek­
tettük az irattárba.
Kényelmesen hátradőltem a székemen:
- Vacsorázni szeretnék. Hozzon vala­
mi harapnivalót a hidegkonyhából.
Sajnálkozva legyintett:
- A hidegkonyhánk már átlangyoso-
dott.
- Hát akkor hozzon valami főtt ételt.
- A melegkonyhánk már kihűlt, -
közölte bocsánatkérő mosollyal. - Egyéb­
ként is záróra van. Szíveskedjék fizetni
és távozni.
- Záróra? - ámultam, - hiszen hiva­
talosan tízig vannak nyitva és ahhoz még
íegalább húsz perc hiányzik!
- Elnézést kérek - mentegetődzött a
pincér, - ilyenkor már leállítjuk a gázt,
a gőzt és kikapcsoltuk a szakácsnőt is.
Hátha. . .
Legyen szerencsénk holnap délelőtti . -
szólt és ezzel faképnél hagyott. i
Lassan oltogatni kezdték a lámpákat,
MüfflEAfr'élLS
aztán jött a takarítónő a porronggyal. Kis képesség — nagyképűség.
Letörölgetett egy házaspárt, aztán össze­
seperte a még jelenlevő vendégeket. En­ *
gem is éppen el akart mosogatni, mikor Mit ér az ember? Erre a kérdésre csak
egy merész ugrással kimenekültem a a rabszolgakorban tudtak pontosan felelni.
vészkijáraton. Átmentem a tíz órakor *
startoló „É jje li. pörköltözőbe". Ha az ember figyeli önmagát, már tisz­
- Vacsorát kérek, enni akarok! - li­ tességesebb. Másként viselkedik az ember,
hegtem, mint egy szabadnapos koplaló­ ha tudja, hogy figyelik.
művész. A pincér abroszokat bontogatott,
*
feltöltötte a sótartókat és örökzöldet
rakosgatott a virágvázába. - Vacsorát Vihar idején megtudjuk, hogy mit csi­
akarok - suttogtam eszelősen magam nál a szél, amikor fúj.
elé. A felszolgáló hideg udvariassággal *
mosolygott: A kedvezőtlen diagnózis egyike a leg­
- Legyen türelemmel a kedves ven­ súlyosabb betegségeknek.
dég, hiszen csak most nyitottunk!
Két hét múlva sikerült megvacsoráz­ * \
nom, m ert hálistenhek, nyomták az ügye­ Aki erkölcsös akar lenni, elárulja, hogy
met a Minisztériumban. nem az.
*
G a la m b o s S z ilv e s z te r
A belgyógyász élete szakadatlan rejt­
- M ondja csak, nem tudna egy ötve­ vényfejtés.
nest kölcsönözni elsejéig? t.

A hivatalban azon vitatkoztak, hogyan Előrelátó terítés a borkóstolóban

lehet a legjobb kávét főzni. A házias Man­ S c h w o tt Lajos rajza
cika ellentmondást nem tűrő hangon je­
lentette ki: % szem babkávéból készül az
ideális dupla. Nyomban le is küldték Va-
rustyáknét, a hivatalsegédet, hozzon két
deka kávét. A jó asszony csakhamar visz-
szatért a celofánzacskóval és Mancika, buz­
gón számolta ki a kísérleti hetven szemet.
Még be sem fejezte a műveletet, Varus-
tyák néni éktelen szipogásba kezdett. Riad­
tan néztek rá, mire elsírta:
- Igazán nem érdemiem meg ezt a bi­
zalmatlanságot! Nálam még sohasem hiány­
zott semmi, most is érintetlen volt a
zacskó. 11
lx á r u c s e r e fo r g a lo m nem k ív á n t fe jlő d é s e

Vigyázat! Fertőzésveszély!
A stílu s o d n y ú ló s , m in t a tö r ö k m é z ,
A g é g é d e t b e v o n ja e g y to ro k -m á z.
H a n g o d h a m is, n e m m ú l i k e k o n o k lá z ;
P ed ig e z a k o llé g á k r a ö r ö k v é s z :
K ö lté sz e tb e n a z sza b á ly .
H o g y ra g á ly o s a d a g á ly.

A „Tojás” című színdarab

szerzőjéhez:
M ik ö z b e n te to js z „ T o já s" -t,
O lv a sd , m it ír t T o ls z to j. - M á st!

Kiöregedett színészpár
wnUKBSSa önkritikája:
Kovácsfi Lajos kartárs ábrázata. •. - H a ja m k ih u llt, n a g y h a sa m le tt:
N e m v a ló m á r n e k e m H a m let.
- U g y a n k é r e m ! h o g y é li át
V é n s z ín é sz n ő O ié liá t?

Az Európa Könyvkiadó
jelmondata:
A z „ E u ró p a " e k h ó s -s z e k e r é b ő l
C seh o v, M a u p a ssa n t és T h a c k e r a y d ő l.

G. B. Shaw méltatása:
N e m s k ó t, n e m d á n S h a w , c sa k ír.
M é g is n a g y o n jó k a t ír.

Egy nem-olvasó kritikushoz:

D ic sé rg eti m in d ig sz á d :
M ily e n n a g y író M ik s z á th .
J o b b v o ln a , h a s z á d m íg tá to d ,
In k á b b - o lv a sn á d M ik s z á th o t.
E. J.

E heti hirdetésünk

. . . a lapokban közölt Hold-térképek mintájára.

•w S é h é m p * ’* *

Vetített díszlet

\
 Tiszta lesz
Szür-S zabő Jó z se f ra jz a

C sa k ö rv en d ezn i le h e t a n n a k a h írn e k , hogy a k ere sk ed e­

le m b e n dolgozó e la d ó k a t az edd ig in él m a g a sa b b sz in tű szak­
m a i o k ta tá s b a n részesítik . A B e lk e r b iz o n y ára k itű n ő ta n ­
a n y a g o t á llít össze, s n y ilv á n a rra tö re k sz e n e k m a id az ille­
té k e se k , hogy fá ra d o z á su k m ind elm életi, m in d p edig g y ak o r­
la ti sík o n is m in él gyüm ölcsözőbb legyen. A z „E lőzékeny k i­
sz o lg álás” cím ű, sz erin te m ren d k ív ü l fo n to s ta n tá rg y o k ta tá ­
sához sz e re tn é k seg ítség et n y ú jta n i a z o k k a l a ta p a sz ta la to k ­
kal, a m e ly e k re az e lm ú lt n ap o k b an te tte m szert.
Ü gy v élem , n in cs a b b a n sem m i k ü lö n ö s, hogy szeretem a
„ C s á r d á s á n a k k e re sz te lt háro m szö g letű sa jto t, m ié rt is egy
egész dobozzal k é rte m az egyik K ö zértb en .
— C s á rd á s nincs, m o st m á st te tsz ik v in n i — közölte velem
az eladónő.
N em azon bosszankodtam , hogy n in c s „C sárd á s” , m e rt leg­
a lá b b h arm in cn ég y fé le sa jtb ó l v á la s z th a tta m v o ln a o tt a
h ely szín en , de az a h atáro zo ttság , a m elly el a k a rtá rs n ő k ije ­
le n te tte , hogy m o st pedig m á st viszek, — ellen áU ásra sa rk a llt.
A m ik o r u g y an o ly an h atáro zo ttság g a l k ö zö ltem vele, hogy kö­
szönöm k edvességét, d e nem k ére k m á st, közbeszólt az ü zlet­
vezető : a r a k tá rb a n v a n „C sárd ás” is, c sak hozza fel a k a r tá rs ­
nő! F e l is hozta, és m iközben á ta d ta n e k e m a k e re k dobozt, - Miért szedi fel a járdát. Kovács úr?
így szó lt: - Beadom a Patyolathoz!
— T e lje se n m indegy kérem , ezek a s a jto k úgyis egyform ák.
G y a k o rla tb ó l tu d o m : ez nem így v a n , a sa jto k k ü lö n félék
és ízletesek , s rem élem , n em az lesz a h aso n ló esete k orvos­ Itt a lakásfestő- és takarító- szezon!
lá s á ra a m egoldás, hogy m in d en ily e n k a rtá rs n ő m ellé m a jd
b e o s z ta n a k egy fig y elm es ü zletvezetőt.
M iv e l az o k ta tá s m ás sz a k m á ra is k ite rje d , elm ondom ,
h o g y an is szo lg áltak k i az egyik fé rfi d iv a tá ru üzletben, am i­
k o r egy p á r szü rk e n y lo n k rep p z o k n it k ív á n ta m vásáro ln i.
K o ra d é le lő tt lévén, ra jta m k ív ü l n em v o lt vevő az üzletben.
Az elad ó n ő lá th a tó a n k e lletlen ü l v e tte tu d o m á su l k ív án ság o ­
m a t, d e a z é rt m ásodszori k érd ésem re m égis felelt. C sak m in ­
tá s k re p p nylon zo k n it tu d ad n i — sz ó lalt m eg vég ü l is. L á t­
ta m , n e h e z é re esik v elem foglalkoznia, m égis m eg k értem , —
b á r b eism erem , ez n em vo lt lovagias dolog részem rő l —, hogy
m u ta s s a m eg m in tá sb a n a k rep p et. E rre előhozott k rep p b e n
és m in tá s b a n egy d rap p o t, s b iz ta to tt, nézzem m eg, u g y an ­
ily e n v a n szü rk éb en . M ivel m á r ü zleti ö sszek ö tteté sü n k kez­
d e té n a k a rtá rs n ő tu d tá r a a d tam azon ó h ajo m at, hogy szü rk e
szín b en é rd e k e l a zokni, csodálkoztam , m ié rt m u ta tja „u g y an ­
az t d ra p p b a n ” azzal, hogy u g y an ily en v a n szü rk éb en .
— L á th a tn á m -e m égis a sz ü rk é t? — k érd e zte m é rth e tő kí­
v án csiság g al. A k o n k ré t k érés elől a k a rtá rs n ő m á r n em té r ­
h e te tt k i: elő v ette a k re p p nylon fé rfiz o k n it szü rk éb en , a m it
én a z ő n ag y cso d álk o zására m e g v ásá ro ltam .
A zó ta is az t k u ta to m , m i h ib á ja le h e t a z á lta la m v á sá ro lt
zo k n in ak , am it n ek em o ly an n eh ezen a k a r t e la d n i a k a r tá rs ­
nő sz ü rk é b en .
T a lá n egyszer, m a jd a n , ezt is m egtudom , h a sik e rre l já r a
te rv b e v e tt szakm ai o k ta tá s . . .
Ludas Matyi természetrajza
S á/fd or K á r o ly rajza

Csodagyerek
V árn ai G y ö r g y rajza

Ez a tubusos méhecske, amely a csemegeboltokban legújabb

ban kapható tubusos méz előállításával foglalkozik. 13
 Szolnoki séta
E lőször a S z o ln o k i P a p írg y á r­
b an já rtu n k , a b o l 1935 óta
g y á rtjá k a s o k f é le p ap írt. K ét­
sz er n y e r te k v á n d o r z á sz ló t és
m o st h a rm a d szo r Is sz eretn ék
e ln y e r n i, d e h o g y e z t e lé r h e s­
sé k , te r v m ó d o sítá sr a voln a
sz ü k sé g ü k . E h h ez a zo n b a n v a g y
h a rm in c ira t, h a r m in c aláírás
sz ü k s é g e s . M eg is je g y e z te
e g y ik d o lg o z ó ju k , h o g y „Ü gy
lá tszik , a z é r t k é sz ítü n k terv en
fe lü l p a p írt, h o g y a z ille té k e ­
se k m in é l tö b b sz ö r a lá írh a ssá k
a m i g y á r tm á n y a in k a t” .
A g y á r 1-es s z á m ú g é p é t m o st
é p ítik ú jjá . W illy S tark e n é ­
m et m é r n ö k ir á n y ítja a m u n ­
k á la to k a t. S ta r k e sz e n v e d é ly e s
h o rg á sz , d e n in c s sz e r e n c sé je
a h a la k k a l. C sak a p ró h a la c s­
k á k a t fo g . P e r s z e a g y árb an
fo ly to n b o ss z a n tjá k őt fa n ta sz-
tik u s h o r g á sz tö r té n e te k k e l. A z
e g y ik g é p sz e r e lő leg u tó b b azzal
fo g a d ta , h o g y ó r iá si h a la t fo ­
gott. S ta r k e e ls á p a d t é s m e g ­
k érd ezte, m ily e n n a g y volt.
— N e m tu d o m a p o n to s sú ­
ly á t — h a n g z o tt a v á la sz - m ert
n em fé r t rá a tiz e d e sm é r le g r e .
L e fé n y k é p e z te tto m a h a la t és
a k é p e t te tte m a m é r le g r e , d e
a fo to g r á fia a la tt is összetö rt
a m érleg .
• A testgyakorlatnak ez az új
A p a p ír g y á r g ő z fe jle sz tő
ü z em része le m a r a d a ter v v e l,
m ert a ré g i e r ő te le p k e v é s gőzt
ad. Ü j e r ő te le p e t k e lle n e lé te ­
síte n i, h o g y töb b gőz le g y e n .
A z é p ítk e z é s a z o n b a n a Jóvá­
h a g y á s h iá n y a m ia tt e g y r e k é­
sik . A g y á r v e z e tő s é g n e k h a l­
v á n y g ő z e sin c s , h o g y m ié r t . . .
K e v é s a z ó v o d a a v á ro s b a n ,
d e S z o ln o k o n c s a k 1960-ban
é p íth e tn e k ú j ó v o d á t. A z Idei
te r v b e m á r n e m t u d t á k b e le ­
ille sz te n i. A k ic s ik n e k v isz o n t
m o s t v o ln a s z ü k s é g ü k tá g a s a b b
já tsz ó - é s ta n u ló te r m e k r e . D e
terv , az te r v , a m e ly n e k k é sz í­
tő i n éh a n e m sz á m o ln a k azzal,
h o g y a k is f iú k , k islá n y o k n ö ­
v e k e d é s é t n e m le h e t e lh a la sz ­
ta n i és 1960-ra „ b e ü te m e z n i’1
(palásti)
Biztosan udvariassági versenyben v o lt...
Szeptember 13-a, vasárnap
délután 13 óra 45 perc. Szín­
hely: a Móricz Zsigmond kör­
térre tartó 18-as villamos bel­
seje, a Szépvölgyi úti megálló­
nál.
A fiatal kalauznő erélyes
hangon rászól egy nőre, aki a
kocsi belsejében áll:
- Nyomja meg a csengő­
gombot!
Az utas nem tudván, hogy
neki szóltak, nem tesz eleget a
felszólításnak, mire a kalauz­
14 nő jó erősen ráüt a nő vállára
Xe etfiuVtátáe/eítKi
,Légi postával’
Ferenc József arról volt ne­
vezetes, hogy elutasította kora
találmányait. Nem beszélt tele­
fonon, nem ült autóba. A mai
ember nem engedheti meg ma­
gának a maradiság fényűzését.
Traktorral szántunk, televíziót
bámulunk, fridzsiderben hűt­
jük a sörünket és légi postá­
val levelezünk. Valószínű, hogy
Moszkvába, New Yorkba, vagy
Pekingbe légi úton gyorsabban
ér el a levél, mint a tizenki­
lencedik század nagy találmá­
nyával, a vonattal.
Ilyen gondolatok közben lép­
tem be az egyik papírkereske­
désbe és légi levélpapirost kér­
tem.
- Muszáj annak légi papír­
nak lenni? - kérdezték némi
szemrehányással.
- Nem muszáj. Küldhetem
delizsánsszal is.
- Mert légi papírunk nincs.
A dialógus egyre élesebb
lett.
- Nincs? De talán tetszet­
tek hallani, hogy a T U - « 4 ti­
zenkét óra alatt ér M oszkvá­
ból New Yorkba és ugyanez
az út vonaton és hajón egy
hétig tart?
- Hallottuk.
- Akkor kérek valami vé­
kony levélpapirt.
Hoztak. Magyarország leg­
szebb tájait és épületeit ábrá­
zolta a mappa. Volt Ország­
ház, Halászbástya, Lillafüred,
Tabán . . . Kellemes, vastag
Jól van ez így?
A Petőfi-hid megnyitásától
kezdve, tehát több mint húsz
éve közvetlen autóbuszjárat
volt a Móricz Zsigmond kör­
térről a Nagykörútra. Ezt nem-
régiben megszüntették úgy.
és dühösen mondja:
- Nem hallja? Nyomja meg
a csengőt!
Az utasok felháborodva
hallgatják az esetet, a nő sér­
tődötten néz a kalauznőre, de
azért csenget.
Ha a kedves olvasók azt hi­
szik, hogy a kalauznő ezután
megköszönte a szívességet, ak­
kor tévednek. Ezt mondta:
- De nehezen durálta neki
m agát. . .
Egy felháborodott utas
levélpapírok voltak, jócskán
túlhaladva a légi posta előírt
öt gram m ját. . .
A második üzletben ride­
gebben fogadtak.
- Nem tartunk légi papirt.
- Miért?
- Nem a mi profilunk.
Csak ezt ne mondták volna!
Az elárusító szép levélpapíro­
kat kínált. Megcsodáltuk a
Sport-ot (sportolók számára) és
a Rekord-ot (élsportolók leve­
lezésére). Kecses volt a Cson­
gor, ha netán valaki im i óhaj­
tana Tündének, de akadt kü­
lön Tünde levélpapír is, ha a
leányzó válaszolni óhajtana.
Több helyen azt ajánlották,
menjünk a postára, duzzaszta­
ni a sorbaállók számát, bár
megnyugtattak, hogy légi le­
vélpapírt ott sem lehet kapni,
csupán úgynevezett zárt-lapot.
Hiába, makacs ember papir-
üzletben akar papírt venni!
Folytattuk tanulságos kőrútun­
kat - a legnagyobb kudarcok­
kal. Végre a Rákóczi út és a
Puskin utca sarkán megsajnált
egy udvarias elárusító és a
pult alól kihalászott néhány iv
álomszerűén kék légipapirost.
- De boríték nincs, - tette
hozzá sajnálkozva. - A héten
kapunk.
A héten? Egy légiposta-levél
igazán ráér.
Vadászat kezdődött boríték
után. A legközelebbi papír­
boltban sem találtunk, de na­
gyon ajánlották a Holló-levél­
papírt. Dobozán fekete holló
ücsörög, szájában karika. A
középkorban igen bevált boy-
szolgálat. Igazán nem értem,
miért ne lehetne légi posta he­
lyett ma is hollóra bízni a
sürgős levél továbbítását?
S te lla A d o rjá n
hogy a 45-öst, ami erre járt,
elirányitották a lágymányosi új
lakótelepre. Nyilvánvaló, hogy
az új lakótelepnek is szüksége
van buszra, de ezt nem úgy
kellett volna megoldani, hogy
megfosztották Buda egyik leg­
forgalmasabb helyét a közvet­
len járattól. Jelenleg a Móricz
Zsigmond körtérről csak úgy
lehet bejutni a Nagykörútra,
hogy először az i-es, 7-es vagy
a 10-es járatokon két m eg­
állót ellenkező irányban megy
az utas Kelenföld vagy Buda­
fok felé. Itt átszáll, mert ugye­
bár átszállójegyet kellett válta­
nia a vonal helyett, aztán egy
hatalmas kanyarral, és jókora
időveszteséggel végre átkerül
a Boráros térre, illetve a
Nagykörútra! Jól van ez így?
- kérdik a
Móricz Zsigmond körtéri
lakosok.
Testgyakorlat
Olvasottságom alapján na­
gyon jól tudom, hogy a test-
gyakorlás a klasszikus Görög-
o’fczágbóí indult ki, s hogy a
világtörténelem legjelesebb sze­
mélyiségei is folytattak testgya­
korlatokat. Szókratész birkózott,
Einstein kiváló fej-játékos volt
és nem lepődnék meg, ha meg-
tudnám, hogy madame Réca-
mier minden reggel, felkelte­
kor, laza tartásban körülfutotta
néhányszor a róla elnevezett
rekamiét.
Ismerem a korszerű testne­
velés elméletét is és tudom,
hogy a torna terén sincs vége
a fejlődésnek. Mégis lebilincsel
a testnevelés legújabb perspek­
tívája, mely lehetővé teszi, hogy
már jóval a testnevelési órák
előtt fejlesszük izmainkat, fus­
sunk, ugorjunk, kitartást és bá­
torságot szerezzünk.
művelete is a tornatanár ve­
zényszavára kezdődik. A ta­
nárnak arra a kiáltására, hogy:
tornacipőt szerezz!! — a kis­
gyermekek, rendesen szülőik
társaságában futásnak erednek a
város minden irányába és kez­
detét veszik az ügyességi sportok
legváltozatosabb formái.
Gyermek-tornacipőt ugyanis
csak a legnagyobb ügyességgel,
rátermettséggel és izomerővel
lehet szerezni. Annak a gyer­
meknek, ki tornacipőt szerzett,
nem is kellene kötelezővé tenni
a tornaórán való részvételt. Ha
a szülő igazolja, hogy a gyer­
mek vele volt a tornacipőért
menő társadalmi erőfeszítésben,
felmenthető a további torna
alól.
Az a gyerek járjon tornára,
akinek a rátermettsége csekély
volt ahhoz, hogy tornacipőt sze­
rezzen!
S . P.
Ludas M atyi postájából
„A p e sti fá k v é d e lm é b e n ”
m e g je le n t k ö z le m é n y t k ö sz ö ­
n e tte l v e ttü k . A Jövőre v o n a t­
k o z ó la g e lő ir á n y o z tu k n ö v é n y ­
v é d ő fe lsz e r e lé se in k f e jle s z t é ­
s é t, h o g y h a so n ló e s e te k b e n
g y o rsa b b a n és h a tá so sa b b a n
tu d ju n k a k á r te v ő k e lle n v é d e ­
k e z n i.
Fővárosi Kertészet
igazgatója
A „ S z e m é r m e s v a g y o k ” cím ű
b ír á la tu k k a l k a p c so la tb a n u ta ­
síto ttu k a fü r d ő v e z e tő s é g é t,
h o g y m e g fe le lő sz á m ú térti
m u n k a erő r ő l g o n d o sk o d ja n a k ,
f ő v á r o s i Fürdőigazgatóság
Virág Sándor ig.
 í u p a s lifiy i-
Kép a jövőből Szerelem

d^M E K K Ó Y M B K

Idei győzelm i statisztikámat egy kicsit - Remek ez a karikatúra! Két atom - Katikám! M egcsináltam a teniszütő­
elrontotta a hamburgi teniszversenyen, összeütközik! Meg kell pukkadni a röhö­ det . ; .
a döntő előtt szenvedett tokszalagszaka­ géstől!
dásom. A verseny közben történt sérülés
után szállodai szobámba vittek és az or­
vos a kezelés után azt tanácsolta, hogy
mozdulatlanul feküdjek, vegyek be al­ Költözködés
tatót és sokáig aludjak. Alighogy el­
ment az orvos, bejöttek szobámba a
hamburgi verseny résztvevői, élükön Pat­
ricia Warddal, a világhírű női verseny­
zővel. Lemezjátszót és felevíziós készü­
léket hoztak magukkal, no meg finom
csemegéket, italokat. Reggelig beszélget­
tünk, mulattunk, remekül éreztem ma­
gam és ők boldogok voltak, hogy elte­
relték figyelmemet sérülésemről, fájdal­
mamról. Alig aludtam néhány órát, de
ennek ellenére jókedvűen, derűsen éb­
redtem fel. Korán reggel az orvos is
felkeresett, aki látva jó kedélyállapoto­
mat, dicsérően mondta: „M eglátszik ma­
gán, hogy betartotta utasításomat, moz­
dulatlanul feküdt, jól és sokat aludt.
Látja, mindig hallgatni kell a doktor bá­
csira!"
Körmöczi Zsuzsi 1 5
 «C SE S

Iá m é t o tth o n József rajaik

Kiállításon tulajdonképpen répaegyelő gépet akartam vásárolni! . . ;

Gondolatok a lépcsőházban
Je tjéjií |á r \ á n i metamoifaiisa
Tanácstalan és ifjan hajdanán,
megunván szegénységet, gáncsot, ármányt,
elindultam egy rút nap hajnalán,
legyőzni végre a H étfejű Sárkányt.
O tt leltem rá, hol még madár se járt
s az égből sáska-eső hull a földre,
barlangja előtt ült és meditált,
de megpillantván, rettentőt üvöltve
dühödten emelte fel hét fejét
és mielőtt még kardommal lesújtám,
m ik é n t azt előírják a mesék,
hét torkából hét tűz-sugarat fú jt rám,
hogy pecsenyévé sültem íziben,
s m ert reggelizni éppen kedve támadt,
hét részre szelt s lenyelt jóízűen,
megoldván ekként m inden problémámat.

(öregkorom ra ism ét oly szegény ,

s tanácstalan lévén, m int hajdanában,
elindultam, — már nem oly könnyedén,
azóta kissé nehezebb a lábam,
de mindeddig nem éltem emberül
s a jószerencsét már hiába várnám,
hát megpróbáltam, tán most sikerül
meggyőzni végre a H étfejű Sárkányt.
Hogy rátaláltam, fontoskodva ült —
egy fényűző, nagy dolgozószobában,
húsz telefon-tantuszba sem került
s már szem től szemben színe előtt álltam,
Feketekávét főzetett s kim ért
egy csészét nékem s hetet önmagának,
meghallgatott és m indent megígért,
— Kíváncsi vagyok, hol ismerkedett meg a menyasszonyom de máig sem oldá meg problémámat.
a legutóbbi feleségemmel?
(A m o sz k v a i K ro k o d ilb ó l) H o lló s K o r v i n L a jo s

L U D A S M A T Y I — S Z A T IR IK U S H ETILA P.
F ő sz e r k e sz tő : T a b i L á szló . — S z e r k e s z tő : F ö ld e s G y ö r g y . — M ű v észeti s z e r k e sz tő : T o n cz Tibor;
K ia d ja a H írla p k ia d ó V á lla la t. — F e le lő s k iad ó: C s o llá n y F e r e n c . — S z e r k e sz tő sé g : B u d a p e st, V H L , G y u la i P á l u tc a 14. — T e l.!
335—718. — K ia d ó h iv a ta l: VILI., B la h a L u jza té r 3. T e l.: 343—100, 142—220. — 59.7052 —1 K o ss u th N y o m d a , B u d a p e st, V ., A lk o tm á n y
u tc a 3. — F e le lő s v e z e tő : L e n g y e l L a jo s ig a z g a tó . — T e r je s z ti a P o sta K ö z p o n ti H ír la p Irod a 180—850.
X V . évfolyam. 41. szám. 1959. október 8.

K a já n T ib o r ra jz a
D e sz é p i s l e n n e . . .
 Tapintat
ff
A m ik o r meghallottam, hogy a szerény
és igénytelen kis Vukics vett magának
egy ócska Topolinót, nem akartam hinni
a fülemnek. M i történhetett ezzel a szo­
lid emberkével, hogy ilyen nagyzoló
életbe kezdett?! Töprengésemre néhány
nap múlva megkaptam a magyarázatot.
A Lenin körúton baktattam éppen, ami­
kor egy ütött-kopott kis zöld tragacs
odakanyarodott mellém a járdaszélre és
maga a kis Vukics integetett felém fél­
szeg mosolyával. Beszálltam mellé és ott
az autóban elmondta nekem azt, ami itt
következik.
- Tudod, hogy érzékeny természetű
ember vagyok, magányosan éldegélek és
nem tudok meglenni meleg emberi kap­
csolatok nélkül. Lehet, hogy ez kispol­
gári csökevény, de mégis így van. Ha
például vendéglőben ebédelek, jobban
esik nekem az étel, ha egy ismerős pin­
cér nyájasan üdvözöl és bizalmasan a
fülemre hajolva mondja: „Hozok önnek,
Vukics úr, egy húslevest olyan grízga­
luskával, amely száz nyelven b e sz é l. .."
Van stílusérzéke! Ne gondold, hogy protekcióról van szó.
Az a húsleves, amelyet kihoz, éppen
olyan, mint bármely más vendéglői hús­
leves, m égis jobban esik nekem, mintha
egy mogorva alak közönyösen elébem
löttyintené a világ legfelségesebb hús­
levesét . . . Érted, miről van szó?
- Értem - mondtam, bár a húsleves
és a kis Topolinó közötti összefüggés még
nem volt elég világos előttem.
- Nos hát - folytatta - akkor már
ismered az én emberi gyengémet. Mint­
hogy nem tudok megélni gyengédség,
szeretet és figyelmesség nélkül, lassú és
kitartó munkával kiépítem azt magam­
nak az élet minden területén. Mert a
pincér nemcsak a grízes galuskát dicséri,
hanem azt is észreveszi a szemem állá­
sáról, hogy jó-e az emésztésem. A bor­
bély, akihez hosszú idő óta járok, gyön­
géden fogja meg a fejem, mintha édes­
anyám lenne és meg sem kérdi, bedör­
zsölje-e a fejemet hajszesszel, mert tudja,
hogy nem szeretem a hajszeszt, mert
drága és büdös. Ha belépek az eszpresz-
szóba, ahol a feketémet szoktam elfo­
gyasztani, mire leültem, már ott párolog
előttem a forró, illatos, rövid-dupla,
amelyet Guszti bácsi tesz az asztalomra,
aki egyúttal azt is megkérdi, nem szag­
gat-e a vállam, mert bizony az övé
ugyancsak szaggat, amióta beállt ez a
nedves i d ő . . . De ugyanígy megvannak
az én kedves, személyes barátaim, a
ruhatárosok, pénztárosnők. Közért-eláru­
sítók, újságárusok és trafikosok között.
És ne gondold, hogy ez pénzembe kerül.
Kölcsönös, meleg emberi kapcsolatok
ezek, amelyek két ember között jönnek
létre, akik felismerték, hogy szükségük
van egymás megbecsülésére. Csak egy
kis türelem és némi lélektani érzék kell
hozzá, semmi egyéb. Az ember így las­
sacskán kiépíti maga körül a gyengédség
támaszpontjait, amelyek megvédik őt az
emberi közöny és kím életlenség ellen . . .
Világos, amit eddig mondtam?
- Nagvonis. Csak azt nem értem, hogy
miért k ell ehhez a Topolinó.
- M indjárt azt is megérted. Ugyanis,
sajnos, a gyengédségnek ezeket a nagy
gonddal szőtt szálait brutális kezek
2 időnként széjjel szaggatják. Mennyit
szenvedtem már ettől! Képzeld csak el:
az ember bemegy a megszokott presszó­
jába, és az aranyos Guszti bácsi helyett
ott talál egy vadidegen, mogorva fiatal­
embert, aki negyedórái várakozás után
olyan undok megvetéssel vágja eléd a
langyos, híg löttyöt, hogy legszívesebben
rávágnál, lelketlen, szőrös kezeire. Ha
bátortalanul megkérded, mi lett Guszti
bácsival, kiderül, hogy lecserélték. De
nemcsak őt cserélik le. Hanem lecserélik
a borbélyt, a Közért-segédet, a ruhatá­
rost, a pénztárost és a trafikost is. M in­
denkit lecserélnek, aki csak él és mo­
zog. Egyszercsak körülnézek és úgy ál­
lok megint, mint az ujjam. Kezdhetem
elölről az új barátok szerzését, új tá­
maszpontok kiépítésé* . . . De ez még
hagyján, nem sajnálnám a fáradságot, de
mire készen leszek, megint mindenkit le­
cserélnek . . . Van fogalmad arról, mit je­
lent egy érzékeny lélek számára, mint
amilyen én vagyok, ha egy reggel ki­
m egy a kapun és a régi, megszokott,
nyájas utcaseprő helyett egy kellemetlen
arcú, idegen asszonyszemély söprögeti
össze a lovak hagyatékát? Volt idő, ami­
kor azt hittem, hogy belebolondulok
ebbe! Akkor vettem meg a T opolinót. . .
- Na, végre!
- M indenemet pénzzé tettem, kölcsö­
nöket vettem fel és megvettem ezt az
aranyos kis jószágot. Azóta ismét boldog
ember vagyok. Nem függök senkitől és
semmitől. Ha valakit áthelyeznek, bará­
taim közül, egyszerűen utána megyek.
Én Zuglóban borotválkozom, a Lágymá­
nyoson feketézem és Óbudán vágatom a
tyúkszememet. Ha Újpesten megveszek
egv csomag jó, száraz Kossuthot, egyút­
tal megtudom, férjhez ment-e Zsiga bácsi
legfiatalabb lánya, s miközben a Pozso­
nyi úton veszek tíz deka sovány prágai
sonkát, elmondhatom minden panaszo­
mat a nők hűtlenségével kapcsolatban . . .
A kis Vukics aggodalmasan az órájára
pillantott és így fejezte be:
- M ost már mindent tudsz. Ne hara­
gudj, de nekem mennem kell. Három
alsónadrágot akarok vásárolni és Schwim-
m em ét, akinél a fehérneműimet évek
óta veszem, áthelyezték egy kecskeméti
áruházba. Sietnem kell, hogy odaérjek
üzletzárás előtt. Hidd el, megéri a fárad­
ságot, mert ez a Schwimmerné aranvos
asszony, és már jól ismeri az ízlése­
met . . .
Kiszálltam és ő elrobogott. Miközben
irigykedve néztem utána, azon tűnődtem,
milyen egyszerű dolog is a boldogság.
Csak egy jó ötlet, kitartás és némi kész­
pénz kell hozzá.
G ád o r B éla

(Egy globetrotter naplójából.)
Ä P R . 18: Ma röpgyűlés volt
a hivatalban. Elmondták,
hogy tárgyalásokat kezdtünk
egy izlandi halász-szövetkezet­
tel, kölcsönös üdülésről. Mi
nyár vége felé mennénk hoz­
zájuk, s ők pedig télen, amikor
már befagyott a tenger, szó­
val uborkaszezon van, - jön­
nek Pestre.
Csak nem hagyom ki ezt az
aranybányát?! - Dobokai is
jelentkezett.
M Ä J. 5: Vettem méregdrá­
gán, kéz alatt 7 drachmát, 2
rúpiát és másfél török fontot.
Jól jön majd Reykjavikban ez
a kis dohány! - Valami meg­
bízható maszeknál mindeneset­
re csináltatok egy kettősfedelű
műfogsort a vámvizsgálat
miatt.
Dobokai az Izlandi Hant ol­
vassa Victor Hugótól.
JÜ N . 22: Sikerült szerez­
nem egy élsportoló révén 40
centet (United States) apróbb
Egy elégedetlen néző
Szű r-Szabó J ó z s e f rajza
Tele vagyunk m osógéppel
címletekben. A lúdtalpbeté­
temben fogom kicsempészni.
— Naponta felpróbálom az
összeget, hogy feltűnés nélkül
tudjak járni rajta majd a ha­
tárnál.
Dobokai, a Jó papkisasz-
szonyt olvassa Kiljan Halidór
Laxnesstől. M ost büszke, mert
a gépirónőnél jelesre vizsgá­
zott Izland hegy- és vízrajzá­
ból. - Fantasztikus egy stré­
ber!!! - Piszkos az abrosz? Azonnal kérem! . . . Jani, hozz ide is
A U G . 3: Nélkülözhető in­ gyorsan egy mosógépet!
góságaimat bevágtam a zaciba,
s a pénzért három komplett
horgászfelszerelést vettem. Er­ Jól viszonyul a dolgokhoz
re fognak csak harapni a jó
cethalászok!! - Hogy is
mondta Schopenhauer?: —
„Kleine Fische, gute Fische."
Dobokai a nagy Brehmből a
bálnákat biflázza.
S Z E P T . 26: Ma röpgyűlés
volt a hivatalban. Lefújták az
egészet. Nem sikerült nyélbe
ütni. Esetleg jövő tavasszal is­
mét megpróbáljuk a dolgot.
Jót röhögtem Dobokain;
hiába tette le az izlandi közép­
fokú nyelvvizsgát. - Én vi­
szont kivehetem végre a ci­
pőmből a 40 centet!!!
- Ügy látszik, már megint megnövekedtek a fogyasztók
D a lm á th F eren c 3
ig é n y e i. . .
 Kritika

' lem ér szájából ömlött a sége, de lepleztem izgalma­

közlekedési panasz. Nem sok
újat mondott és így menthető
unalommal hallgattam.
- Borzalmas, mi van itt
csúcsforgalomban. Nézd ezt az
í autóbuszt - micsoda tüleke-
! dés folyik körülötte. Fel akar­
tam szállni, de lemondtam az
i élvezetről. Gyalog megyek.
I Nem kísérnél el?
Ballagtunk a népes körúton.
Elemér rámutatott a száguldó
í autóbuszra.
- Látod? Ügy összezsú­
folódtak az emberek, mint a
j heringek!
Ezt is megbocsátottam neki.
( M it tegyünk, ha nem jutott
i eszébe eredetibb hasonlat!
Séta közben előadta korszak-
I alkotó ötletét.
- Nekünk, utasoknak kell
összefognunk a jobb közleke­
Az örök Éva dés érdekében. Indítsunk pro­
pagandát. Magam részéről
■ hajlandó vagyok dolgozni a
í mozgalom érdekében és már
! ki is találtam egy szenzációs
jelmondatot.
! Lélegzetvisszafojtva vártam.
Már ki is mondta fontoskod­
va, tagoltan:
TÖBB AUTÓBUSZT
BUDAPEST UTCÁIRA!
M eglepett az ötlet eredeti­
■ M m í
mat.
Séta közben új megállóhoz
értünk. És ekkor döbbent elénk
a körúti csoda. Tülekedés he­
lyett az emberek egymás után,
szépen, rendben lépkedtek a
kocsira. Nem tolakodtak, nem
morcoskodtak, sőt mindenki­
nek az ajkán kellemetes mo­
soly játszadozott. Mi történt
itt? Csalóka délibáb játszik fel­
korbácsolt érzékeinkkel?
Közelebb léptünk és csakha­
mar megoldottuk a rejtélyt. A
járda széléről filmezték a
szemben levő csemegés kiraka­
tot m égpedig olyan szögből,
hogy a megálló utasai is a
képre kerültek. Ezért öltötte
fel mindenki legbarátságosabb
ábrázatát. Udvariaskodták az
utasok, negédeskedtek, előre
engedték egymást, egyszóval
megdöbbentően viselkedtek.
A szélesen vigyorgó arcokon
ez tükröződött: „Benn leszek
a filmhíradóban!"
Ámulva néztük a káprázatos
tüneményt. Elemért láthatóan
meghatotta a ritka látvány.
M egilletődötten szólt:
- A jelszót megváltoztatom.
Az új jelmondat:
TÖBB FILM FELVÉTELT
BUDAPEST UTCÁIRA!
(st)

Az egyik daytowni (Ohio, USA) á r u ­

házban az áruházi detektívek egy fiatal
leányt figyeltek, aki egy gyanúsan nagy
csom aggal ment be egy próbafülkébe.
Kiderült, hogy a csomagban lopott
holm ik, blúzok, szoknyák, ruhák voltak
M iért ment be velük a próbafülkébe?
- Fel akartam próbálni, hogy jók-c
- M it fogok felvenni, ha lehullnak a levelek? nekem.
1
 B úcsú
V a sv á ri A n n a ra jza

Ez a szó „leértékelés”
Olyan csábos, mint más kevés.
Aki hallja, már is vágtat.
Mintha mén hall trombitákat.

Haáá mondjam el esetemet:

Mentem, mint az eszeveszett.
Rohamoztam minden boltot,
S minden vonzott, ami volt ott.

Leértékelt fürdádresszet
Hármat vettem, mert megtetszett;
— A bolondnak is megéri I —
M o n d t a a jó boltos néni.

Gumikacsa, szalmakalap,
Haldsznadrdg, mintadarab,
Napernyő, és klipsz a fülbe, —
Vásároltam felhevülve.

Ujjatlan blúz, siffonkarton —

Meg egy nájlon, meg egy ballon,
Meg egy szandál. . . veszem, csakis!
(megéri a bolondnak is!)

S jaj, a pénzem nemsokára

Úgy elillant mint a pára.
Sóhajtottam lázban égve:
— Kasszámban is szezon-végei

Lenge szoknyám van most három,

A zimankót abban várom —
Ha jön a tél havas mezben.
Fogadhatom fürdődresszben . . .
- Hát akkor a viszontlátásra, elnök úr, Moszkvában, örü lök , hogy kezdünk
K. T ó th Lenke összejárn i. . .

Az atomkorszakban Szenvedélyes címkegyűjtő

T o n c z T ib o r r a jz a E n d rő d l Istv á n r a jz a
 T ű z v é sz id e g e s fesz ü ltsé g e l le n
Bizonyára mindenki érzett már ideges
feszültséget, s azt is tapasztalta, h ogy mi
okoz enyhülést. Egy fiatal amerikai há­
zaspár, Jerome L. Palmquist és neje,
Dolores rendkívül idegesek voltak és
valamiképpen rájöttek arra, hogy a
gyújtogatás megnyugtató hatással van
rájuk. A 2i éves férj és 20 éves asszony­
kája az egyik tüzet a másik után okozta,
s csak a tizenegyedik tűzvész után, ami­
kor pedig már majdnem teljesen m eg­
nyugodtak, tartóztatták le őket. Ö ssze­
sen 226 000 dollár kárt okoztak, ami
eléggé költséges idegcsillapító.
H e g y ile v e g ő -k o n z e rv
Az ausztráliai Toowoomba városban
(Brisbane közelében) egy élelmes vállal­
kozó hegyilevegő-konzervet hozott for­
galomba. A konzerv oldalán levő hasz­
nálati utasítás szerint húszperces reggeli
előtti erős séta után kell kinyitni a kon-
zervet és tartalmát mélyen belélegezni.
Ez a hegyi levegő rendkívül értékes,
másfél shilling egy doboz.
T a r z a n A frik á b a n
Eddig 32 Tarzan-filmet készítettek, s
ez a kalandos csacsiság nem kevesebb,
mint félmilliárd bevételt hozott gyártói­
nak. A 32 film az afrikai őserdők csodá­
latos világát elevenítette meg. Ennek da­
cára most forgatnak először Tarzan fil­
met Afrikában „Tarzan legnagyobb ka­
landja" címmel. Az eddigi Tarzan-filmek
felvételeit Amerikában eszközölték.
Hollywood afrikai őserdők dolgában nem
szorul behozatalra.
Tej üzemi tolvaj
6
L(JPAS M/pyi
d ^ B H H á íK Ő N W E B E
Orgona zúg, mosolyognak
Az újdonsült házasok. M ost, az O peraház
Szemükben a boldogság ég, h e tv e n ö t é v e s ju b i­
Lesz örömük mára sok. le u m a a lk a lm á b ó l
s o k r é g i d erű s o p e ­
Rosszmájú úr felém fordul. r a i tö r té n e t h an gzik
Cinikusan hátbaver — e l a tá r sa lg ó b a n . Én
Látja uram, így kezdődött is s z ív e s e n e m lé k ­
s z e m v is s z a se g é d ­
Nálunk is a válóper! r e n d e z ő i m ű k ö d ésem
G alam b os S z ilv e sz te r egyes ep izód jaira.
E z ek k ö z ü l elm o n ­
d o k m o st e g y e t. A
h u sz a s é v e k k ö zep én
tö r té n t, a m ik o r M ár­
helyreigazítás k u s L á szló ir á n y ítá ­
s a m e lle tt d o lg o zta m . Én v o lta m a P il­
la n g ó k is a s s z o n y ü g y e le te s ren d e z ő je .
Ism é t n y ak u n k o n a Levelező M int ism e r e te s , S u zu k in a k a k is d o h á n y ­
Hét! — A zonban p la k á tja s a jn á ­ zó a sz ta lk á t k i k e ll v in n i a sz ín p a d r ó l.
latos e lír á s t ta rta lm a z . A z o tt sze­ M árk u s L á szló le lk e m r e k ö tö tte , h o g y
replő b o ríté k o n u g y an is ez áll: v ig y á z z a k , n e h o g y a z é n e k e s n ő , a k i h o sz -
sz ú s z ü n e t u tá n já tsz o tta ú jr a S u z u k i s z e ­
r e p é t, a z a sz ta lt a sz ín e n h a g y ja . Én tú l­
b u z g ó sá g o m b a n tö b b szö r is fig y e lm e z te t­
S z ilá g y i E r z s é b e t tem az é n e k e s n ő t é s m in d ig m á s és m ás
v a r iá c ió b a n k ö z ö lte m v e le , h o g y n e f e ­
B e r lin le j ts e a z a sz ta lt a sz ín p a d o n . E lőször
e g y e n e s e n azt m o n d tam n e k i, h o g y v i­
A g rafik u sm ű v é sz — fá jd a lo m — g y e k i a d o h á n y z ó a sz ta lk á t, m á so d sz o r
ú g y v a r iá lta m a fig y e lm e z te té st, h o g y az
csak ré sz b e n em lék szik vissza kö­ a la c s o n y b ú tort n e h a g y ja a sz ín p a d o n ,
zépiskolai ta n u lm á n y a ira . Szilágyi h a r m a d sz o r p ed ig — m ik ö z b e n az é n e ­
E rzséb et tu d n iillik a f e l a d ó volt. k e sn ő a sz ü n e tb e n sz e r e p é t ta n u lta —
A h e ly e s cím : o d a sú g ta m n e k i, h o g y a zt, a m in a te a
á ll, o k v e tle n ü l v ig y e m a g á v a l, a m ik o r k i­
m e g y a sz ín p a d ró l. E zu tán , m in t a k i jó l
v é g e z t e d o lg á t, fe k e té z n i m e n te m . N y u ­
H u n y a d i M á ty á s
g o d ta n sz ü r c sö lte m a b ü fé b e n a k á v é t,
a m ik o r M árkus L ászló b ero n to tt é s d ü ­
P rá g a h ö s e n r á m k iá lto tt: „M it c sin á lt, m a g a
ő rü lt? ! M en jen é s n é z z e m e g , m i tö r té ­
n ik a s z ín p a d o n !»»
Iz g a to tta n sie tte m a k u lissz á k m ö g é és
a z t lá tta m , h o g y az é n e k e s n ő k ir á m o lja
az e g é s z sz ín p a d o t. K ét p a ra v á n t v itt k i
a h ó n a a la tt, azu tán v iss z a té r t é s p á rn á ­
Haffta mí fakinm íómeH... k a t h u r c o lt k i. A z a sz ta lk á t é s a v ir á g o -
] k á t m á r é r k e z é se m e lő tt k iv itte . E g y sz ó ­
M ottót N incsenek régi viccek, v a l S u z u k i te lje s e n k iü r íte tte a sz ín p a d o t.
csak öreg em b erek v an n a k . Egy A fe lv o n á s v é g é n m e g k é r d e z te m az é n e ­
ú jszü lö ttn e k m in d en vicc ú j. k e sn ő t, h o g y m iért v e d le tt á t sz á llító -
m u n k á s sá . Íg y v á la sz o lt: „ N é z z e , m aga
ta n u lá s k ö z b e n fo ly to n d u r u z so lt a f ü ­
A kis Pistike nagyon szomorúan gub­ le m b e é s é n c s a k a n n y it é r te tte m m e g ,
baszt a mamája ölében. Nem lehet egy h o g y v a la m it n e m sz a b a d a sz ín p a d o n
szót sem kivenni belőle. h a g y n o m . G on d oltam , h a m in d e n t k iv i­
- Ó, csak madár lehetnék - szól sz e k , a k k o r az is k ö z ö ttü k le s z , a m in e k
n e m sz a b a d ottm aradnia.*’
végre.
- M iért, Pistike? - kérdi a mamája. N á d a sd y K á lm á n
- M ert akkor nem fájna a fogam -
mondja Pistike.
Pontos célzás

A huto
MARKUS EMILIA a Nem­
zeti Színház társulati gyűlésén
magára vállalta a felelősséget
egy akkoriban bemutatott tör­
ténelmi dráma súlyos kudarcá­
ért.
- Senkit nem okolok, csak
önmagamat - kiáltott fel a
művésznő tragikus pátosszal.
A csendben Jászai Mari or-
gonabúgásszerű hangja vált
hallhatóvá:
- Persze, hogy magát vá­
dolja, amikor senki másnak
nem hajlandó megbocsátani!
HUMBOLDT SÁNDORT, a
nagy természettudóst, a porosz
királyi udvarban teljesített
szolgálata idején kényes fel­
adattal bízták meg. Azt kellett
megállapítania, hogy igazak-e
a württenbergi uralkodó elme­
bajáról elterjedt hírek?
- Sajnos a nagyherceget
igen rossz állapotban találtam,
- jelentette Humboldt útjáról
visszatérve a királynak. - Vé­
leményem szerint beszámítha­
tatlan.
- Annyira, hogy nem tud
eleget tenni uralkodói köteles­
ségének? - érdeklődött a ki­
rály.
- Nem, felség, annyira nem
- módosította Humboldt a
szakvéleményt.
LÁSZLÓ FÜLÖP, a külföld­
re szakadt magyar portréfestő,
budapesti tartózkodása idején
Hegedűs Gyulának, az egykori
Vígszínház nagy művészének
arcvonásait is meg akarta örö­
kíteni a vázlatkönyvében. A
markáns arcvonások azonban
valahogy nem engedelmesked­
Előre lehet venni autóbuszjegyeket
G e rő S á n d o r r a jz a
tek a művész világszerte meg­
csodált rutinjának, úgyhogy
László Fülöp, a balul sikerült
vázlatlapokat eltépve, bosszú­
san felkiáltott:
- Mindenkire hasonlít, csak
saját magára nem!
VERLAINE egy heves szó­
váltás során lehülyézte a ki­
adóját. Az dühösen vágott
vissza:
- M agától ezt föl sem ve­
szem, maga részeges fráter!
A költő replikázott:
— Inkább legyek én része­
ges, mint hülye. A részegség
másnapra elmúlik.
SZÉP ERNŐ egy kicsit meg­
késve érkezett egy családi es­ Floki alkalmazkodik
télyre. A házigazda mindjárt
karonragadta s vonszolta a V a s v á rt A n n a r a jz a
szalon felé.
- Jöjjön, bemutatom a leá­
nyomnak.
A költő rezignáltan húzódo­
zott:
- Ne fáradjon. M i már sza­
kítottunk.
DIÓSZEGHY MIKLÓS, a le­
gendás bohém, telefonált Ro-
boz igazgatónak:
- Direktor úr, adjon ne­
kem a ma esti előadásra egy
szabadj egyet.
- Szabadjegyem nincs, ked­
ves szerkesztő úr, de adhatok
félárú jegyet.
A bohém újságíró megüt­
közve méltatlankodott:
- Mi az, még én ajándé
kozzak magának? 7
•
 Lói luk, h a l l o 1 1 u k, o 1 v á s t u k , b í r á l j u k
Érthető
y j- h allgatóságát e lk é p z e lt - is z t a i P á l r a j z a S á n d o r K á ro ly ra jz a
A hogy Q„«r-Szat>ó Jőzsel rajza
Sándor
AKlwaVissVmo
I juszonöt forintért megvettem az ál­
lami könyvesboltban S. E. W. Apricot: i6Y KISFh Hvnw
„A dugába dőlt nagynéni" című detektív- o íK Í K ^ L A 'L J A T O ^ C A H M fSB A w
i, regényét. A könyv fülén ez a szöveg ol­ f o ö a n K M o s r o K- HAGYD,
vasható: nyer t
„Az a kedves olvasó, akinek ez kell, '■ « iK tllffX • \
a kultúrforradalom e szakaszában, ami-
* kor Shakespeare-t és Balzac-ot adunk a

(
dolgozók kezébe, ám olvassa el ezt a ra­
gyogó könyvet, amely egy agg, töpörö­
dött levendulaszagú, méregkeverő nagy­
néniről szól.

Í(
Ha a kedves olvasónak van képe ah­
hoz, hogy bemenjen egy állami könyves­ 1
boltba és ott mindenki szeme láttára és
füle hallatára Apricot könyvét kérje, a . Mars-Jaj,ó
amikor ott a világirodalom kis és nagy - S a lló ? Távirati Iroda? Nincs vala­ - Aháí Azért nyernek a nagy filmje­ ~ Varjúnk, j r i p o r to t ?
I klasszikusai között dúskálhatna, mon­ mi megzenésíthető külpolitikai újdon­ ink mindig kis dijakat!
dom, ha van képe hozzá, akkor szerez ság?
magának néhány kellemes órát, mert ez
az angol detektivregényíró mestere a
szakmájának. Van ebben a könyvben
minden: zseniális detektivfelügyelő, mér­ Előfordul
V a sv á ri A nna r a j z a K am pányok a k ép ző m ű v észetb en
gezett ingaóra, ősi angol kastély, köd,
hulla a kéményben és kémény a hullá­ ,>rlonV*S~± r~ -M egethia-T stván-rajza
ban.
Az igényes olvasó persze a kezébe sem
vesz egy ilyen könyvet, de az igénytelen
olvasó, garantáljuk, nem fogja tudni le ­
Éj/, mwmm
mi

tenni. A szerző gondoskodik arról, hogy

az utolsó percig se lehessen kitalálni: ki
az áldozat és ki a gyilkos. Akit izgatnak
az ilyen problémák, az sokat izgulhat.
Te alacsony kultúrfokon álló, kedves
olvasó, aki huszonöt forintot adsz ezért
a vacakért, amikor három forintért már
Thomas Mann-t is kaphatsz, és ha meg
tudsz egyezni a lelkiismereteddel, ha
bele mersz nézni a gyermekeid szemébe,
'h M s A T v i f t l n T »f X t
akiktől huszonöt forintot vontál el ily
célra, ne sajnáld a pénzt. Apricot káprá­
zatos fordulatokkal, pergő dialógusokkal,
a legképtelenebb helyzetekkel fog elbű-
ivölni. Már akit el lehet bűvölni ilyenek­
kel. Kiüríteni Forradalmi jubileum Mezőgazdasági kiállítás
Pfuj, pfuj és harmadszor is pfuj. De
Olimpiai játékok ,a, Vl9yük?
pfuj és pfuj között óriási különbség van, jelentik be
és Apricot a ma élő legtehetségesebb
pfuj. Regényei többmillió példányban je­
lennek meg és nem egy könyvéből fil­
M ég so k iskolát tataroznak E g y k ö n y v ü zletb en
met, színdarabot írtak. Már akit ez egy­ után • • • G e rő S á n d o r ra jz a R o z ib ó l
általában érdekel.
m ú zeu m i lop ás S á n d o r K ároly r a j z a
S c h w o r t L a jo s r a j z a

Süljön le a bőr a képedről, ha kezed­ »M— » J fo szta i

be veszed ezt a mulatságos, izgalmas
könyvet, Ferke A. Béla kitűnő fordításá­
ban, amikor még annyi jó könyvet nem
olvastál. Ismered Hérodotosz novelláit.
Lenau verseit? Nem? Akkor feltétlenül
olvasd el őket, előbb azonban olvasd el
„A dugába dőlt nagynéni"-t, amely az
utóbbi évek legjobb detektívregénye. Nem
is detektívregény ez, hanem a detektív-
regény szatírája, illetve a detektívregény
szatírájának a szatírája, még pontosab­
ban: a detektívregény-szatíra szatírájának
a szatírája.
Aztán mossál kezet és kezdj új életet!
Fogadd meg, hogy többé nem veszel a
kezedbe egy ilyen mocsarat, egészen
addig, amíg meg nem jelenik sorozatunk
következő kötete, a „Kincs a padma- könyv?
lyon", azok részére, akiknek ez kell. - Festő bácsi, tessék az én ecsetem - Tessék visszajönni Grönland felfe­
S most, kedves olvasó, takarodj a sze­ vigyáznak rá mel fe ste n i. . . ;Űgy tovább tart— dezésének 500-ik év fo r d u ló já n !...
t ö r té n t ?
münk elől! Mars olvasni!"
M ik e s G y ö r g y
 Számtani művelet U/PA5 M M // SZÍNPADA
Csöpp ö rö m eid n ézd e g y n a g yító n át, NYÁJAS OLVASÓ
m in d já r t m eg n ő n ek . A d d csa k össze te
ö rö m eid b ő l m in d en p e rc e d , órád, (Nyári éjszaka. Csávási a Du­ maguk a lapot? . . . Kizáfólag
s eg y k is boldogság le s z a z összege. nai Néphíradó szerkesztője, egyetem i tanároknak?
kertes lakásában vezércikkén Csávási: Ugyan kérem . . .
Az igazi hazug dolgozik, amikor a nyitott ab­ Látogató: Mert itt az áll:
lakon bemászik egy barátsá­ „Évi nyolcszázmillió kilowatt­
L é le g zi ő a h a zu g sá g o k a t, gosan mosolygó, kedves, kö- óra áramot termel a Nagyma-
fé l-ig a za t is szín -h a zu g ra m ázol.
Ha ő a z t m o n d ja n e k e d : s ü t a nap, Csávási: Nézze csak, ez igen
esern yő d n y is d ki, m e r t m ég bőrig ázol. Látogató: Jóestét, szerkesztő nagyjelentőségű dolog . . .
elvtárs! Látogató: Persze, hogy az,
Gsziilés Csávási (fenyegetően): Ki csak nem tudom m it jelent?
maga és mit akar?! Fogadjunk, hogy maga se tud­
N e g yven b en , hajh, k a to n a vo lta m . Látogató: Én vagyok a nyá­ ja.
N yá r v o lt, so k a t já r ta m a porban . jas olvasó. Csávási: De kérem! Nyolc-
P oros le t t h a ja m fü r tje , tő le, Csávási: Nagyon n y á ja s !... százmillió kilowattóra az any-
k im o sn i n e m leh et belő le. Éjszaka bemászik az ablako­ n y i. . . vagyis . . .
mon. Látogató: Jobb lesz tőle a vi­
Borbély Látogató: M it tegyek, ha lágítás a szobámban?
másképp nem lehet önnel be­ Csávási: Itt nem magáról
B o ro tvá la tla n , to rzo n b o rz h eg yek , szélni? A szerkesztőségben van szó.
m a jd jö n a b o rb ély, k é s é t fe n v e m eg, hiába próbálkoztam. Egyszer Látogató: De éppenhogy
m a jd jö n a tél, be fo g ja sza p p a n o zn i éppen cikket diktált, kétszer rólam! . . . Rólam, m eg a
s csu p a szra b o ro tv á lja k é p e te k . értekezett, háromszor kefe­ szomszédomról meg a többi-
Bródy László le vonatot javított, ötször há- e k r ő l. . . Mert ezt a sok min­
zonkívül volt. Pedig szeret­ dent nekünk csinálják, ;csak
ném, ha meghallgatna. maguk nem nekünk írják.
Csávási: Kérem, foglaljon Csávási: Nézze Borsos szaki,
helyet. ezek mind pontos statisztikai
Látogató: Borsos Ferenc va­ adatok.
t < / * E R K g p g .r gyok . . . Szerszámlakatos és Látogató: Ez az kérem! Ho­
nyájas előfizető. gyan örüljünk a Szép eredmé­
Csávási: Örvendek. Miről nyeknek, ha maguk lelketlen
van szó? számokat közölnek? Tessék a
Látogató: Szerkesztő elvtárs, statisztikát lefordítani az egy­
A társadalmi kapcsolat úgy - Mellékállomás vagyok - én nem értem, hogy mit írnak szerű ember nyelvére.
kezdődik, hogy az ember órá­ hajtogatja. a lapjában. Itt a Dunai Nép­ Csávási: Hm . . . M ond va­
kon keresztül tárcsázza a - De kérem, Monsieur híradó. Vastagbetűs cím: lamit, Borsos szaki . . .
Hoppimpex központját, de M ercidieu, a delegátus itt áll „Egymillió tonnára emelke­ Látogató: M ost jön a ja­
mindig mással beszél. Végre mellettem, országos érdek, te­ dik a magyar olajtermelés" va! . . . „A tanácsi vállalatok
jelentkezik egy mélyszinezésű gye meg uram, ön jó hazafi­ . . . Tessék m ondani. . . Mennyi évenként másfélmilliárd értékű
férfihang. nak látszik, illetve hallat­ az? közszükségleti cikket termel­
- Hoppimpex? - kérdez­ szik . . . Csávási: Hogyhogy mennyi? nek és « 7 millió értékű szol­
zük. Sóhajtás, aztán némi gyön­ Egymillió tonna, az egymillió gáltatást nyújtanak." Szer­
- Igen. gédséggel: tonna! kesztő elvtárs, esküszöm, sej­
- Kérem Csuporka kartár­ - Kérem, megpróbálom, át­ Látogató: De mennyi az? . . . telmem sincs róla, m elyek a ta­
sat. megyek a másik szobába és Az olvasók zöme egyszerű em­ nácsi vállalatok és mit termel­
- Nem tudom adni kérem. kapcsoltatom. Tessék tartani a ber, mint jómagam. Fel se nek? . . . Lehet, hogy ezért ár­
- Ki beszél?! vonalat. Jó napot kívánok. tudjuk fogni ezeket a nagy talmas elemnek tart, de akkor
Erre udvariasan bemutatko­ M iért búcsúzik? Nemsokára számokat. maga szerkesztő elvtárs is az,
zik: megtudom. Illedelmesen elkö­ Csávási: Nézze meg Borsos mert maga se tudja. De ki-
- Mellékállomás vagyok. szönt, mert soha az életben szaki . . . Egymillió tonna . . . nyömatja, hogy m ásfélm il­
Szinte látni a drót másik nem hallok többé róla. Izgal­ izé . . . pontosan egymilliószor liárd. Mit jelent ez zománco­
végén, amint kissé meg is mas másfélóra múlva, amikor ezer kiló. zott lábasban és varrótűben az
hajtja magát, mint ahogy be­ már felhagyunk minden re­ Látogató: És az mennyi? . . . anyjukomnak?
mutatkozásnál illik. És büsz­ ménységgel, zörren a kagyló Csávási: Hát izé . . . Sok. Csávási: Hallja kedves Bor­
kén közli, hogy ő M ellékállo­ és kedves női hang kérdezi: Látogató: Na látja szerkesztő sos szaki, egyre jobban ér­
más, mintha réges-régen va­ - Hoppimpex? zem, hogy magának igaza van.
elvtárs, még elképzelni se tud­
laki azt mondta volna, hogy M it kell ilyenkor mondani Látogató: Ennek szívből
juk, hogy mennyi. M it gon­
„Pejacsevics". az elavult szabályok szerint? örülök. De tessék mondani,
dol? Elférne a Városligeti tó­
M ost hogy már ismerjük „Én is azt keresem, tessék le­
ban? . . . De van itt más hír mit jelent magyarul, hogy „a
egymást, kezdődik a könyör­ tenni a kagylót." M ire a másik
is . . . „Húszmillió méter sínt tanácsi vállalatok 117 millió
gés. fél: „Tegye le maga!" így az­ szolgáltatást nyújtanak", mert
gyártunk."
- Nagyon szépen kérem, tán eldiskurálhatnánk újabb én ebből egy kukkot se értek.
Csávási: Hát nem szép?
égetően fontos ügyben kell negyedórát. A sablonos válasz Csávási: Hát kérem, ezek
Csuporka kartárssal beszélnem, helyett tehát ez a válasz: Látogató: Gyönyörű I Csak hivatalos jelentések . . .
utcai fülkében vagyok, már - Igen. nem tudom felfogni, hogy
mennyi? . . . Elég Felsőgödig? Látogató: Éppen ez a b a j!...
nincs több tantuszom, arról - Kérem a titkárságot, - írják meg a száraz jelentése­
van szó . .. csicseregte a nő. Csávási: Haha, Felső­ ket élvezetesen és világosan,
Ugyanis, ha azt mondjuk, gödig! . . . Ne gyerekesked- hogy mindenki értsen belőle.
- Soha!!
hogy Csuporka ígérte egy sze­ jen. Borsos sz a k i. . . Tudja
relőnek a címét, akkor Mellék- Megrökönyödés, majd riadt meddig elég? . . . Csávási: Kedves Borsos
állomás egyszerűen leteszi a kérdés; szaki, m eggyőzött! Százezer
Látogató: Meddig? köszönet!
kagylót. Tehát nemcsak fonto­ - Ott ki beszél? Csávási: Hát i z é __ Sokkal
sat kell kitalálni, hanem félel­ M ire fölényesen vágom ki: továb b . . . Látogató: Százezer? . . ;
metesét is. - Azt hiszem még nem volt M ennyi lehet az szépen egy­
Látogató: No lám! Kinyomat­ más mellé rakva és felslichtol-
- Itt a Legfelsőbb Fülügyi szerencsém. Mellékállomás va­
ják a nagy számokat, amelyek va?
Hivatal beszél, ha volna szí­ gyok.
az olvasónak nem mondanak
ves a központjához visszakap­ K ir á ly D ezső
( S te lla ) semmit. Mondja, kinek írják
csolni . . .
 Előremutató tábla
T o n cz T ib o r rajza
R o g e r Reynaud de Mendes-Mochville
francia atomügyi miniszter bosszankod­
va futotta át az afrikai államoknak azt
az éleshangú jegyzékét, amelyben erélye­
sen tiltakoznak a szaharai atombomba­
kísérlet ellen, azzal az indokolással,
hogy a kísérlet veszélyezteti a szomszé­
dos államok lakosságának egészségét. A
miniszter dohogott. Hogy merik beleütni
az orrukat Franciaország belügyeibe?
Mérgesen feküdt le aludni, majd a ki­
állott bosszúságtól hamarosan zavaros
álmok gyötörték. Egy félelm etes rik­
kancs a kezébe nyomta a „Monte Carlo
Gazette " című időszaki lap legújabb szá­
mát. A lap első oldalán ez a cikk állt:
„El a k e z e k k e l M on acótól!
Monaco egész népét egyetlen tiltako­
zás szorítja ökölbe: el a kezekkel Mo­
nacótól. Egyszerű kérges tenyerű kru­
piék keményen markolják meg a zsetont
és úgy kiáltják Franciaország felé: elég
volt! Monte Carlóban tüntető felvorú-
lások voltak és kaszinószerte követelték,
hogy Franciaország szűnjék meg beleavat­
kozni Monaco belügyeibe. A feszültség
aggasztó méreteket öltött. A francia-mo­
nacói határon megkettőzték a téteket,
ugyanakkor Franciaország ENSZ-képvise-
lője a Biztonsági Tanács összehívását kér­
te, és azt igyekezett bizonygatni, hogy
Monaco francia érdekeket veszélyeztet.
Miről van szó? Monaco belbiztonsági
szervei az utóbbi időben bizalmas adato­
kat szereztek arról, hogy a nizzai és a
A TÜKER átveszi a szénporkészleteket
- M ennyit tetszik adni egy kilóért?
J tn o r fe c e M & r ]
V (ftm ( f d k i s é ^ e ^
cannesi kaszinók agresszív cselekedeteket
készítenek elő Monte Carlo ellen, bank­
robbantással és hasonló diverziókkal igye­
keznek veszélyeztetni Monaco belügyeit. A
kormány ekkor elhatározta, hogy védere-
jét, amely egy nyolctagú gépesített had­
testből áll, korszerű atomfegyverekkel'
szereli fel. Elhatározta azt is, hogy az
első atombombakísérletet Monaco terüle­
tén hajtják végre. A francia kormány til­
takozott e lépés ellen, s megkísérelte szá­
nalmas dadogással szajkózni azt a tartha­
tatlan állítást, hogy a monacói atombomba­
robbantási kísérlet veszélyezteti Francia-
országot. Visszataszító fecsegése természe­
tesen teljesen alaptalan, hiszen az atom­
bombakísérletet nem Franciaország, ha­
nem a szuverén és független Monaco te­
rületén tartják meg, többszáz méterre a
francia határtól. Szinte fölös óvatosságból
a kísérletet egy hatalmas, 500 négyszög­
öles üres, teljesen lakatlan telken végez­
zük el. Mindez vitathatatlanul Monaco
belügye. Minden állam azt és akkor rob­
bant a saját területén, amit és amikor
akar.
Ami azt a fondorlatos vádat illeti,
hogy a monacói atombombakísérlet meg­
fertőzi Franciaország levegőjét is, a mo­
nacói tudósok döntő csapást mértek erre
T ö r ö k Já n o s ra jza
a hírhedt Monaco-ellenes rágalomra. Elő­
ször is minden ország szabadon rendelke­
zik a légkörével, atmoszférikus felségte­
rületével, másodszor pedig ha Franciaor­
szágban rossz levegő van, ennek egyedül
az az oka, hogy a franciák nem szeret­
nek szellőztetni. A Monacói Tudományos
Akadémia szerint az atomrobbanás csak
háromméteres körzetben okoz emésztési
zavarokat és átmeneti bicegést, a kisu­
gárzás ellen barnaszínű csomagolópapír
teljes védelmet nyújt, az esetleges kóbor
gammasugarak pedig légycsapóval könnyen
ártalmatlanná tehetők. Nyilvánvaló, hogy
a franciák kifogásai tarthatatlan porhin­
tésnél nem egyebek. Lehetséges, hogy az
atombombakísérlet némi veszélyt jelent
néhány elővigyázatlan honfitársunk számá­
ra, ők azonban büszkén és boldogan vál­
lalják az áldozatokat Monaco biztonsága
és határainak épsége érdekében. A mo­
nacói közvélemény méltatlan dolognak
tartaná, ha az atombombakísérletek he­
lyéül más országot választanának. Monaco
nem robbant sem a Bikini-szigeteken, sem
Ausztráliában, sem a Szaharában, sem
Franciaországban, pedig az utóbbi itt van
a szomszédban. Saját házunktáján rob­
bantunk. Ha Franciaországnak ez nem
tetszik, ne figyeljen oda!”
Később a miniszter még azt álmodta,
hogy a szomszéd lakásban hajtottak
végre atombombakísérletet és amikor
erélyesen tiltakozott ellene, azt mondták
neki, hogy mindenki azt csinál a saját
lakásában, amit akar.
F e le k i L ászló
 Aki keres, a z talál!
M észáros A n d r á s rajza S án d or K á r o ly r a jz a

Képzeld, találtam egy hűséges férfit. - Elvesztettem egy csomó fontos le v e le t. . .

uazaag programot ígér

f á tH a n /^ M e í az őszi kiállítási idény
A s U iu d o s iim tío i
'é v v w v i i
l u tc á n m e n t előttem . A rra le tte m - A mesének vége, aludjatok jól, ál­
fig y e lm e s , h o g y h ab ozva m eg á llt. A le ­
é g e tt c ig a r e tta c so n k o t k ivette s z á já b ó l és modjatok s z é p e k e t !...
° M Köszönöm szépen! Miután a hajam
m o st tö p r e n g v e ta r tja u jjai k ö z ö tt. E lső
b eid e g z e tt m o z d u la tá v a l a fö ld r e a k a rta szála égnek meredt a szörnyű m esétől,
d ob n i. H o g y a z tá n rátiporva v é g le g k i­ most aludjam jól és álmodjam szépeket.
o ltsa életét. Nagyon rosszul aludtam és álmaimban
D e k arja f é lú to n m egállt. M e g lá tta a megjelent a kővé vált leány. Gondoljuk
ren d őrt. M int a te tte n ért b ű n ö z ő , aki
leg a lá b b a fe s z ítő v a s a t és á lk u lc so k a t
csak el, milyen kínos dolog lehet kővé-
a k a rja g y o r s a n eltü n tetn i, ő is fé lr e v e ­ válni. M ég ha nem is adott a leány ke­
zető k ö n n y e d s é g g e l kezd te e l já té k o s a n nyeret a koldusnak, helytelen dolog volt
g ö rg etn i a c s ik k e t ten yerén . ilyen súlyosan megátkozni. Ha nem dob­
D e v a la m it m é g is k e ll c sin á ln i a z z a l az nak meg kenyérrel, még nem muszáj
á tk o z o tt c ig a r e tta v é g g e l! N é h á n y lé p é st kővédermesztéssel visszavágni.
te tt a s z e m é tlá d a f e lé , de m in d en b iz o n y ­ A népi szadizmus bizonyára értékes
n y a l e sz é b e ju to tt, h o g y fe lg y ú jtja a h u l­
la d ék o t, m ert r é m ü lte n hátrált. E k k o r ér­
kultúrkincs, csak éppen altatónak nem
tem m e llé , é s p illa n to tta m m eg a r c á t. V o ­ alkalmas.
n á sa i fe sz ü lt a g y m u n k á t fe je z te k k i: m it
te g y e n ? J ú liu s C aesar te k in te te le h e te tt *
ily e n , m id ő n a z o n töp ren gett: á tk e lje n -e A kis M iki éppen Kinizsi Pált játszik
a R u b ik on on ? H a m le té , am ikor a lé t és
n e m -lé t n a g y k é r d é s e in m eren g ett.
az udvaron, csákóban, fakarddal az ol­
Ma se m tu d o m , h o g y a n o ld o tta m e g a dalán rohamozva kiált:
p rob lém át. N é h a elm eren g ek r a jta . L e­ — Hajrá, vitézek, előre, vesszen az el­
h e tsé g e s , h o g y zseb revágta a c s ik k e t, lenség, csatára magyarok, rohamra, haj­
v á lla lv a , h o g y r u h á z a ta és ő m a g a is lá n ­ rá . . . csókolom I
g o k m a r ta lé k a le g y e n ? V agy e s e tle g túz- Itt vett észre ugyanis.
e v ő i k é p e síté s n é lk ü l len y elte? M ás m e g ­
o ld á st e l se m t u d o k k ép zeln i.
H a c sa k n e m v á r ta m eg, m íg a ren d őr
e ltű n ik , é s a k k o r d ob ta el. *
K . M. Akit már kiállítottak . . .
Egy idősebb barátom mondta:
- Tudod, mikor kezdtem érezni, hogy
öregszem? Amikor kiderült, hogy közér-
zetem van.

*
Lelki szemeim előtt megjelent egy
nagy, hatalmas pusztaság. A pusztaság
közepén egy bizottság áll. A bizottság
tagjai a 93. sz. Építőipari Vállalat veze­
tőségéből valók. Egyikük körülnéz, majd
így szól:
- Árkádokat mindenesetre építünk
ide.

*
Sportemberek beszélgetnek.
- Szörnyen megfáztam vasárnap. A
tetejébe még ki is kaptunk. Nem érte
meg.
- Látod? Érdemes volt ezért kim enni
a Népstadionba?
- Otthon láttam a mérkőzést t e l e v í ­
zión. Nagyon hideg a lakásunk.
F. tu
r

c u tc n s p ic G c i
Statárium készül Nyugat-Németországban
chQdxxQjOL
A Német Demokratikus Köztársaság tíz éves.
Ebből az alkalomból meghívtuk lapunk ha­
sábjaira Eulenspiegelt, Ludas Matyi elvtár­
sát, Berlinből.

Lélekjelenlét
R ob ert T rösch , a k e d v e lt b er­
lin i s z ín é sz és u g y a n c sa k n é p ­
sz e r ű k o llé g á ja , W. L ierck e g y
fin o m v a c so r a u tán jó h a n g u ­
la tb a n ig y e k e z te k á th a la d n i az
A le x a n d e r téren . A jó é te le k k e l
m é g jo b b b ort sz o lg á lta k fe l és
íg y a k é t m ű v é sz az e n y h e sz a ­
lo n sp ic c k e lle m e s k áb u la tá b a n
lé p k e d e tt. É lén k en v ita tk o zta k ,
é sz r e se m v e tté k a k ö z le k e d é s i
lá m p a v ö r ö s fé n y é t.
- H alt - in te tt a ren d őre és
m á r h e g y e z te is a p la jb á szá t.
A k é t sz a b á ly sé r tő n y o m b a n
k ijó z a n o d o tt.
— M aga n em tu d ja , h o g y v ö ­
r ö s f é n y n é l tilo s áth alad n i?
T r ö sc h n e k sz e g e z te a k ér­
d é st, m e r t ő v o lt az, a k i e g y
m é te r r e l k o llé g á ja e lő tt h alad t
a tilo s b a n é s e z z e l v a ló sá g g a l
fe lb u jto tta g y a lo g o stá r sá t.
A z a m ú g y is ó riá sterm etű
sz ín é sz m é g jo b b a n k ih ú z ta
m a g á t é s d ö rg ő h a n g o n v á la ­
szolt:
— V o n a tk o z ik ez a tila lo m
N e m z e ti-d íja s, k iv á ló m ű v é sz ­
re is?
A d e r é k ren d ő r m o n d h a tta
v o ln a , h o g y b iz o n y v o n a tk o ­
z ik , d e a n n y ir a m e d ö b b e n te tte
T r ö sch m a g a b iz to s fe llé p é s e és
ste n to r i h a n g ja , h o g y m in t m ű ­
v é s z e ttis z te lő em b er, r ö v id f i­
g y e lm e z te té s u tá n ú tjá ra e n ­
g e d te a k é t „ b ű n ö st” .
A m ik o r illő tá v o lsá g r a ju to t­
ta k a te tt s z ín h e ly é tő l, L ierck
fo jto tt h a n g o n m e g sz ó la lt:
— E m ber! D e h isz e n t e n em
v a g y se N e m z e ti-d íja s, s e m k i­
v á ló m ű v é sz ?
M ire T r ö sc h sz e líd e n v á la ­
sz o lta :
— N a és? K érd ezn i c s a k sz a ­
bad!?

- Akad még valaki, aki merészeli ellenezni az

atomfegyverkezésünket?

*
*
Meglepetés
Rosemarie a demokratikus Németországban

- Nem értem, a
fényképen úgy né­
zett ki, mint egy
tó...

Ellenőrzés

- Magnetofonom van, az alakommal sincs

baj, de ami a kapitalistákat illeti, nálunk sze­ - M it csinálnak itt munkaidő alatt?
rencsére némi hiány mutatkozik belőlük . . . - Kipróbáljuk az új műanyaglemezt.
 OZI
„ M an ap ság k ö n n y e b b e g y ű r­
r a k é tá t a H old b a lő n i,” — írja
S. F . b a k o n y b á n k i o lv a só n k —
„ m in t e g y n e o n r e k lá m o t felra ­
k a tn i ú g y , h o g y n é h á n y nap os
tü n d ö k lé s u tán fo g h íja ss á ne
v á lj é k ” . Ezt a m e r é s z állítá st
a k ö v e tk e z ő k k e l ig y e k s z ik alá ­
tá m a sz ta n i: J a n u á rb a n a F ővá­
ro si N e o n sz e r e lő V á lla la t m e s­
t e r e i e g y „M ozi” fe lir a to t h e ­
ly e z t e k e l a h e ly i film sz ín h á z
h o m lo k za tá ra . N a g y v o lt az
ö rö m , m ert ez a n e o n fé n y n em
c sa k azt v illo g ta b e le az éjsza ­
k á b a , h o g y itt a m o z i, h an em
m é g a b ejá ra ti lé p c s ő t is m eg ­
v ilá g íto tta és e z z e l m eg szü n ­
te tte a sö té tb e n v a ló b u k dá­
c s o lá st. A b a k o n y b á n k ia k örö­
m e a zo n b a n n e m v o lt h o ssz ú ­
é le tű , m ert a g y ö n y ö r ű sé g e s
n e o n „M ” b e tű je m á r az első
n a p o n k ih ú n y t. Íg y a ztá n csak
az é p sé g b e n m a r a d t „ o zi”
h ir d e tte fe n n e n , h o g y falu n k b a
is b etö rt a fo g h íja s n e o n . Ek­
k o r m é g ja n u á r tiz e n k e tte d ik é t
ír tu n k . A h irtelen b e k ö v e tk e z e tt
fo g h íja so d á sr ó l r ö g tö n értesí­
t e tté k a K om árom m e g y e i M o­
z iü z e m i V á lla la to t, e g y hónap
m ú lv a m e g je le n t a n e o n sz e r e lő
v á lla la t em b ere. L e sz e r e lte és
e lv itte m a g á v a l a v ilá g ta la n
„M ” - e t és m e g íg é r te , h ogy a
m a k a c s b etű e g y h é t m ú lv a a
r é g i fé n y é b e n f o g ra gyogn i.
M ú lta k a n a p o k é s m ú lta k a
h e te k . E g y szer c s a k m e g je le n ­
te k a b u d a p e sti s z e r e lő k , f e l­
s z e r e lté k a ja v íto tt „M ” -et az
„ o z i” e lé , h o g y h ir d e ss e . . .
E k k o r m ár á p r ilis 15-e volt.
T ü n d ö k ö lt is s z e g é n y h o sszú
k é t n a p o n át, a z tá n m e g in t sö ­
té tb e b u rk o ló zo tt. Ü jra jö ttek
a b u d a p e sti sz e r e lő k , le v e tté k
a m a k a c s ,,M ” -e t, m on d ván ,
h o g y ro ssz, a z tá n le v e tté k a
„ z ” - é t is, n e m m o n d v á n se m ­
m it. M ajd e lv itté k m in d a k e t­
tő t a zza l, h o g y r ö v id e s e n ra­
g y o g n i fo g n a k . M ú lta k a h etek
é s m ú lta k a h ó n a p o k . E gyszer
c s a k h a ta lm a s lá d a é rk eze tt a
b a k o n y b á n k i m o z i részére. A
lá d á b a n , a h o g y a zt a feliratról
m e g le h e te tt á lla p íta n i, az „M”
és a „ z ” v o lta k e lh e ly e z v e . A k ­
k o r jú liu s 6-a v o lt, é s ez a
lá d a m é g n a p ja in k b a n is ott
á ll a m o z i e lő c sa r n o k á b a n . D e
íg y se m v ilá g íta n a k .
B. E.
K is á g y — n a g y problém a
Újszülött fiamnak kiságyat
óhajtottam vásárolni, de ezért
a nagyravágyásért csakhamar
megbűnhődtem. Sorra jártam a
fővárosi szakbútorüzleteket és
mindenütt lesújtó választ kap­
tam.
- Ágy akad hébe-hóba;
matrac egyáltalán nincs.
Mihez fogjon szegény kis
csecsemő? Ha majd „hébe-hó­
ba” lesz ágy az üzletben és az
élelmes szülő megkaparintja,
akkor a gyerek matrac nélkül
aludjon? Nagyon helyes a spár­
tai edzés, de talán ne kezdjük
a csecsemőkorban és főképpen
ne kezdjük 1959-ben, az általá­
nos árubőség idején.
D r. S. T.
14 V I., B a jc sy Z silin s z k y u. 19/b
VÁSÁRFIA
< /e a tfu /o á tá c /á v e ié S
A dünkircheni visszavonu­
lás csenevész ultipartinak
számít csak ahhoz a kö­
zelharchoz képest, amit a
K ét ceglédi panasz
nagyközönség a M ezőgazdasá­
Melegvízforrásra bukkantak közel két kilométernyi utat gi Vásáron, a kürtőskalácsot
Cegléden és a Városi Tanács gyalog kell megtenniök. Már árusító pavilonok körül ví­
fürdőt létesített a forrás he­ többször ígértek pótkocsit az vott. Az erősek összekarmol­
lyén. A környékbeliek olyan va, de diadalmasan vitték sze­
retteiknek a vérrel szerzett
sűrűn látogatják a fürdőt,
hogy a ceglédi bennszülöttek zsákmányt. A gyengék vi­
szinte teljesen kiszorulnak be­ szont - s persze ilyenek vol­
lőle. Nagyobbítani kellene a tak többségben - felkopott
fürdőépületet, új medencékre állal sompolyogtak odább, szo­
lenne szükség, hogy jobban k i­ morúan nyalogatva sebeiket.
Így történt ez már tavaly is,
használhassák a csobogó me­
legvizet. Pénz azonban nincs, és így lesz jövőre is, hacsak
a megye se ad. A ceglédiek az illetékesek odafent, valahol
most a forrás mellé szeretné­ a Kalácsközpontban tudomásul
nek felfedezni egy pénzfor­ autóbuszhoz, de az ígéretből nem veszik végre, hogy dol-
rást is. nem lett valóság. A ceglédiek -gozó népünk k e d v e l i a
ezért tréfás beadvánnyal for­ kürtöskalácsot és évközben is
igényt tartana rá!!!
dultak a Tanácshoz. Azt kér­
D.
A ceglédi vasútállomás ték, hogy vagy adjanak végre
messze van a várostól, ezért pótkocsit az autóbuszhoz, vagy
nem nagyon örülnek azok az pedig - ha az könnyebb - a
utasok, akik lemaradnak a várost helyezzék közelebb a Motoros panasz
zsúfolt autóbuszról, hiszen a vasútállomáshoz.
S o m o g y m e g y e d éli c s ü c sk é n
van B a r cs, a h o l a g é p já r m ű tu ­
la jd o n o so k le g n a g y o b b ö rö m ére
e g y b en zin k ú t is v a n . N e m r é g
Jaj de magas ez a . . . Kedves Ludas Matyi! úgy h o zta m o to r o s-so r so m ,
h o g y k é n y sz e r le sz á llá s t k e lle tt
v é g e z n e m B a r c so n , te k in te tte l
Kedves Ludas M atyi! Miért N e c s o d á lk o z z azon , h o g y m i, a m o to r ta r tá ly á n a k ije sz tő
bünteti az V. kerületi Vendég­ a k ik a s z é p e n ren d ezett, v ir á ­ k o n g á sá ra . ö r ö m m e l v e tte m t e ­
g o s d e b r e c e n i B em té r e n la ­ h á t, h o g y az e g y ik sa r k o n b e n ­
látóipar a kistermetű vendé­ kunk, a le v e g ő m in ő sé g é t
zin k ú t p iro slik . ö r ö m ö m a z o n ­
geket? Ezt a kérdést azért in­ ak a rju k v e le d m eg ja v ítta tn i. b a n n em ta rto tt so k á , m ert
V an a k ö z e lü n k b e n u g y a n is
tézem a Ludas M atyin keresz­ a m ik o r o la ja t is k é r te m a b e n ­
e g y m ű a n y a g g y á r és a m ik o r zin m e llé , azt m o n d tá k , h o g y :
tül az illetékesekhez, mert a ez é g e tn i k e z d i az ő h u lla d é k o la j, az n in cs. O laj n é lk ü l p e ­
magamfajta alacsony nők nem m ű a n y a g á t, ak k o r nekünk d ig u g y eb á r m o to r o z n i b a jo s?
érik el a Marx téri Imbisz bü­ J ó le n n e , h a o la ja t is a d n á n a k
fé ízletes hirtelensültjeit X e n n e k a b e n z in k ú tn a k . a n n á l
is in k áb b , m ert e g y o r sz á g o s
hiába ágaskodnak. Ugyanis az fő ú tv o n a l m en tén d ísz e le g .
asztalokat olyan magasra mé­
H e r n e sz F eren c
retezték, hogy azt a 160 centi­ S z ü lö k
méteren aluli vendégek (pedig
ilyenek is akadnak szép szám­
N em ettem bolondgom bát,
hogy 3 iorint 5 0 -ért vásároljak
megszürkült, kétnapos gom­
bát, amikor a Gombatermelési
Vállalat eladóhelyén 2 forint
rö g tö n b e k e ll c su k n i a jtó t, a b ­
la k o t, h o g y a fertő zö tt le v e g ő 4 0 -ért frisset kapok! Szombat
ki n e fü s tö ljö n o tth o n u n k b ó l. reggel lévén, nagy serényen
Ennek a z é g e te tt m ű a n y a g ­
b ű zn ek a m e g sz ü n te té se é r d e ­
lefutottam hát a Tolbuchin
k é b e n e ljá r tu n k a T a n á csn á l, körúti csarnokba, hogy a va­
mal !) számára elérhetetlen. m e g a h e ly i la p n á l is, a h o l sárnapi gombaleveshez bizto­
Alacsonyabb nivót kérünk m e g é r té ss e l fo g a d ta k b e n n ü n ­ sítsam a gombát. Nem kis
az asztalméretben. Köszönet­ k et, e ttő l a zon b an a le v e g ő
se m m i ja v u ló sz á n d ék o t n e m bosszúságomra a két elárusító
tel: m u ta t. hely közül csak az egyik volt
egy kisméretű, Gasztonyi Kálmán és 9 tá rsa
de nagy étvágyú nő
nyitva, amely előtt hosszú k et­
D e b r e c e n , B e m tér 1. tős sorban várakoztak. Leg­
alább húszán álltak előttem.
K ét dolog között választhat­
tam: vagy lemondok a gombá­
ról, holott a 'vasárnapi menüt
családi röpgyülés állította ösz-
*
sze, vagy elkések a munkahe­
lyemről. Volt időm tanakodni
bőven, míg rám került a sor.
M ikor végre oda jutottam, kö­
zölték velem, hogy nem tud­
nak visszaadni, váltsam fel a
pénzt. Üjabb időveszteség . . :
Ha már így megszenvedtem
a tapasztalatokért, az olcsó és
friss gomba k ed velő i , nevében
megkérdezem: miért nem áru­
sítanak (különösen szombat
reggel!) több hilyen gombát,
- és miért nem gondoskodnak
nyitás előtt aprópénzről?
E gy d o lg o zó h á z ia ss z o n y

P ötyördi hátradőlt a széké­
ben, lehunyta a szemét és ké­
jes emlékezéssel csámcsogott:
- Jó kis vacsora volt, nem
mondom. Utána felállt az
egész asztal és elindult a kert
felé.
- Az asztal elindult? - kér­
dezte csodálkozással Piron-
csák. - Talán bizony asztalt
táncoltattatok?
- Ugyan? Csak úgy mon­
dom: felállt az egész asztal...
- De hát, hogy állhat fel az
asztal? Azt tudom, hogy az
asztal áll, mondjuk a szoba
közepén. De mit értesz azon,
hogy az asztal feláll? És elin­
dul a kertbe?
- Bizony elindult. Az „asz­
tal" nemcsak azt a bútordara­
bot jelenti, amelyen eszünk.
Jelenti azokat a személveket
is, akik körülülik, sőt sokszor
azt is jelenti, ami az asztalon
van: „Dús asztallal várták".
- Bocsánat, félreértés. Azt
hittem, az asztal indult el.
- Ügy is mondtam. Hát azt
még sohasem hallottad; „az
egész ház kivonult?" vagy: „a
csepeli üzemek egyhangúan
csatlakoztak a mozgalomhoz"?
- Ne mondd I M icsoda moz­
galomhoz?
- Csak példának mondtam.
Megtanulhatnál már magyarul.
- Olyan jól beszélek ma­
gyarul, mint . . . a saját anya­
nyelvemen.
- Jó. Hát akkor azt mondd
meg, mi a „szék"?
- Amin ülök.
- Nagyszerű. Csakhogy a
szék nem mindig van alattad.
Kerülhetsz te is a szék alá.
3 - Ha leesem a székről.
- Nem. Nem hallottad még
azt a kifejezést: „széket ülni
valaki felett?" Széket ülnek,
azaz bíráskodnak, ítélkeznek.
Ítélőszék.
- Vagy árvaszék.
- Azt nem ülik az árvák
felett, te tudatlan.
- Bocsánat, félreértés.
- De azért kerülhetsz még
te is székre.
- Árvaszékre?
Hangszerkiállítás
jéfreM-.. E gy kis átalakítás, avagy: kép a jövőből
- Nem. Mészárszékre, ahol
a marhát levágják a székálló
legények.
- Pötyöri! Kikérem ma­
gamnak az ilyen tréfát!
- Nem akartalak megbán­
tani. Csak bebizonyítom, hogy
nem tudsz magyarul. Például
előveszem a most megjelent
Értelmező Szótárt, fellapozom
és azt mondom: biling.
- Az nem szép.
- Hogy nem szép? Miért ne
lenne szép? Biling: az néhány
szem ből álló szőlőfürt, amit
nem érdemes leszedni.
- Bocsánat, félreértés.
- Vagy: Cölönk. Tudod mi
a cölönk?
- Hogyne.
- Nos?
- Nem mondom meg. Azért
sem mondom meg. '
- Mert nem tudod. Cölönk
annyi, mint kölönc. Vagy
olyan személy, aki akadályoz
valakit valamiben: „cölönk az
útjában". „Én karriert akarok
csinálni, ahhoz egy imádó csak
kölönc" - írja Jókai.
- Én is úgy írtam volna.
- Látod, érted a csíziót 1
- Értem. Mit?
- A csíziót. Azaz: ravasz - Ez a legjobb távcsövünk. Azelőtt ágyú volt!
ember vagy. Látod, ha te is
forgatnád az Értelmező Szó­
tárt, megtanulnál végre ma­ Elvonókúra után
gyarul. És nem dalmahodna
benned a tudatlanság. B a lá zs-P iri B a lá zs rajza
- M it csinálna?
- Dalmahodna. Hízna, tes-
tesedne. Ez is benne van az
Értelmező Szótárban: „Nézd,
hogy dalmahodik a menyecs­
ke!"
- Lám, lám! Nagy csihés
vagy te!
- Bocsánat. Félreértés. M i­
lyen?
- Nem „milyen". A csihés
az főnév.
- És mit jelent?
- Hitvány, rosszhiszemű.
- És te ezt honnan tudod?
Az Értelmező Szótárból?
- Részben onnan. Részben
pedig onnan, hogy elég régen
ismerlek.
V a ra n n a i A urél
Önkiszolgálás
H e g e d ű s Istv á n rajza
15

Sikerrel járt. . .
A Népszabadság így ír az argentínai
sztrájkról: „A sztrájk, amely hatvankét
szakszervezet akcióegységének megvaló­
sulásával kezdődött, ragyogóan kinyilvá­
nította az argentínai munkásosztály egy­
ségét és összetartását, s nagy sikerrel
járt, A rendőrség több személyt letartóz­
tatott."
Hát azért ennyire tömören ne fogal­
mazzunk . . . , ték a tanítónőképzőt. .
Fülorvos hatáskörébe tartozik
„Háború után" című cikkét az Új Em­
berben így kezdi Pilinszky János:
„A Harmadik Birodalom oly zajtala­
nul omlott össze, mint egy ponyvasátor."
Valami baj lehet a cikkíró hallásával.
Ez is fülorvosra tartozik
A M űszaki Élet cikket közöl a telefon
feltalálásáról. Ebben olvastuk: „Alexan­
der Graham Bell amerikai süketnéma ok­
tató Edison találmányát akarta tökéletesí­
teni . . . Az egyik kísérlet alkalmával
meglepő kattanást hallott. .."
Azt hisszük, nem a kattanás volt meg­
lepő, hanem az, hogy a süketnéma ok­
tató hallotta.
pek beszerzéséről van szó. A cikk szerint
a gépkocsik 1000-1200 köbméteresek. Ez
azt jelenti, hogy egy-egy ilyen szemét­
gyűjtő akkora lesz, mint egy Duna-ten-
virsliből 400 000 pár készül, akkor egy gerjáró gőzös. H ogy fog ez befordulni a
pár virsli mindössze 7,5 milliméter szűk mellékutcákba?
hosszú. Már sok virslit láttunk, de ilyen
keveset még soha. Dráma a tengeren
A Magyar Nem zet az atomhajtású jég­
Tiszturak a zárdában? törőről írott cikkében azt állítja, hogy
„Valamennyi modern jégtörő legfőbb fo­
Ez a régi ponyvaregény jutott az
eszünkbe, amikor a M agyar Ifjúságban gyatékossága, hogy mihelyt az üzem­
anyag elfogy, vissza kell térnie támasz­
ezt olvastuk: „Zentai Ferenc és Arányi
István, a két új pedagógus együtt végez­ pontjára."
Lelki szemeinkkel látjuk, amint a jég­
Kérdés: Sikerült-e őket nőkké képezni? törő hajó megáll, mert üzemanyaga elfo­
gyott, s lelki füleinkkel halljuk, amintí
a kapitány így szól: „Elő az evezőkkel
Gigászi szemétgyűjtő gyerekek, mert vissza kell térnünk tá­
Hírül adta a Hétfői Hírek, hogy új, maszpontunkra!"
modern utcaseprő és szemétgyűjtő gé­ Dr. Argus
Sürgős a kelengye
S zeg ő G izi rajza

A csodavirsli
Külön kiadást adott a Szabad Föld a
M ezőgazdasági Kiállítás látogatói ré­
szére. Ebben olvastuk, hogy a kereske­
delem a vásár látogatóinak 400 000 pár
virslivel kíván kedveskedni s ez a meny-
nyiség három kilométer hosszúságú virs­
linek felel meg. A szemléltető adat el­
szomorított. Mert ha három kilométer

w m m mmmm

L U D A S M ATYI — S Z A T IR IK U S H ET IL A P.
F ő sz e r k e sz tő : T a b l L ászló. — S z e r k e sz tő : F ö ld e s G y ö r g y . — M ű v észeti sz e r k e sz tő : T o n c z Tibor.
K ia d ja a H írlap k iad ó V á lla la t. — F e le lő s k iad ó: C so llá n y F er e n c . — S z e r k e sz tő sé g : B u d a p e st, V IH ., G y u la i P ál utca 14. — T e l.:
335—718. — K iad óh ivatal: V U L , B la h a Lujza tér 3. T e l.: 343—100, 142—220. — 59.7052 — K o ssu th N y o m d a , B u d a p e st, V ., A lk o tm á n y
u tca 3. — F e le lő s v e z e tő : L e n g y e l L a jo s Igazgató. — T e r je s z ti a P o sta K ö zp o n ti H írlap Irod a 180—850.
 Ára: 1 forin t
X V . tvM ya m 42. szám.

P u s z ta i P á l rajza
— Az semmi! Nekem remek felvételeim vannak a Hold hátsó feléről!
 B em u tatju k Pétert, ennek
az egyszerű történetnek a fő­
szereplőjét. Született 1935-ben,
Budapesten. Iskolái elvégzése
után jó állást kapott, amit rá­
termettséggel tölt be. Nem
iszik, nem dohányzik, nem v e­
rekszik. M it csinál szabadide­
jében? Nézi a kirakatokat.
Nem válogat a gyönyörködés­
ben, szeret az áruházak előtt
őgyelegni, az illatszertárak
szagos kirakatát nézni, vagy a
csemege-halmazokat bámulni.
De mindennél szívesebben
szemlélte az iskolai csoportké­
peket, amelyek olyan gyakran
tarkítják a budapesti kirakato­
kat. Negyedórákig nézegette
az érettségizett lányok körben
elhelyezett fényképeit. Har­
minc mosolygó lány, fél tucat
szigorú, de jóságos tanárnő.
Szenvedélyes kutyabarát
Higgye el, a kutyában sose csalódik az e m b e r .
És miért tart ilyen sok kutyát?
Mert hátha valamelyikben mégis csalódom . •
a n n o ^ B a a n
mindannyi ünnepélyes fehér
blúzban, fekete szoknyában.
A sok néznivaló páratlan
lelki válságba sodorta Pétert.
Beleszeretett az egyik frissen
érettségizett leányzóba. Az el­
ső sorban mosolygott az esz­
ménykép, balról a harmadik,
közvetlenül a joviális arcú,
szemüveges igazgatónő árnyé­
kában. Fitos orra volt a kis­
lánynak, világos szeme, já­
tékos grüberli kérkedett tün-
déri arcocskáján, és ráadásul
Balás Erikának hívták. Péter
Gáspár Antal rajza
e o n o n
úgy érezte, ez a legszebb név
a világon.
Naponként randevúzott a
lánnyal. A hivatali órák után
a kirakat elé lopózott, felöl­
tötte a gondtalan járókelő kö­
zömbös arcát és áhítattal néz­
te a lányt. Amikor úgy érezte,
hogy figyelik, elterelő mozdu­
lattal belemerült a szomszédos
esküvői és gyermekfotografi-
ákba.
Lassacskán szívélyes barát­
ságba került a csoportképpel.
N év szerint ismert minden
lányt, elsősorban Erika két
szomszédját, a gömbölyded
Cserfalvi Magdolnát és a vi­
dámnak látszó Kék Esztert.
Ismerte az igazgatónőt, a he­
lyettesét és a csoportkép
egyetlen férfitagját, az osztály-
főnököt, egy jóképű, negyven
körüli „idősebb" urat, akire
csakhamar féltékenykedni
kezdett. A szerelem egyre te­
rebélyesedett. Péter rajtakapta
magát a következő monoló­
gon:
- Erika 18 éves, én 24 va­
gyok. Jó állásom van. Ó is
dolgozhat vagy elvégezheti az
egyetemet. Nem tudok és nem
óhajtok nála nélkül élni. Vagy
ő lesz a feleségem , vagy sen­
ki. Kinyomozom a címét és
megkérem a kezét.
Könnyebb álmodozni, mint
cselekedni. Múltak a napok, a
hetek, Péter rajongása folyton
növekedett, de a vonzalom
nem fejlődött. Végre elszánta
magát és felkereste az iskola
pedellusát.
- Bocsánatot kérek, - da­
dogta. - Nem volna szíves
megmondani egy végzett nö­
vendék lakáscímét, ugyanis vi­
dékről jöttem fel, rokona va­
gyok az illetőnek . . .
- Csak az irodában tudják
— hangzott a válasz.
M egköszönte, de az irodába
nem mert belépni. Vágyako­
zása nem tudta legyűrni a fé­
lénkségét': hátha m ég igazol­
tatják és botrányba keverik.
Álmatlan éjszakán kitalálta,
hogy a bejelentőhivatalban fog
érdeklődni. Ehhez mindenki­
nek joga van. Sok küszködés
után m eg is próbálta, de vé­
letlenül hárman várakoztak
előtte és ezt „intő jelnek" te­
kintette. Elosont.
- M ajd csak elém hozza
egyszer a véletlen, - remény­
kedett.
Ezután nemcsak a kirakato­
kat fürkészte, hanem a szem­
bejövő fiatal nőket is. Erika
nem jött.
- Hátha vidéken lakik? -
rémüldözött.
A z idő, a szerelmi sóvárgá­
sok tudós doktora nem tudta
m eggyógyítani.
- Holnap elm egyek az is­
kola irodájába - határozta el
egy borongós őszi napon.
Erőt akart meríteni a döntő
elhatározáshoz és a kirakat elé
sietett, hogy lássa Erika an­
gyali kék szemét, amellyel
álm aiban is gyakran találko­
zott.
Imbolyogva lépett a foto­
kirakat elé. M ielőtt imádottjá-
hoz közeledett volna, szórako­
zottan nézegette a többi képet,
és egyszerre csak furcsa érzés
vágta fejbe. Sokszor olvasta
langyos regényekben, hogy
valaki „kővé meredt". Ezen
m indig nevetett. M ost határo­
zottan érezte, hogy bénulás ér­
te a tagjait, nem bír mozdul­
ni. Megbabonázva nézett maga
elé. A kirakatban, a mennyeg-
zői „osztályon" szembe mo­
solygott vele Erika mirtusz­
ban, hosszú fehér fátyollal, te­
tőtől talpig menyasszonyi ru­
hában.
- Borzasztó, hogy milyen
türelmetlenek ezek a mai lá­
nyok . . . - csóválta a fejét és
szomorúan továbbment.
S te lla A d o rján
 Pesti pillanatkép
G ero R .in d o r r a j z a

4-
SZOMORY DEZSŐ, a neves író, sétálni
ment. Útközben találkozott egy papával,
aki kézenfogva vezette a kisfiát. Amikor
elhaladtak az író mellett, a papa így szólt
a gyerekhez:
- Nézd, fiacskám, ez Szomory Dezső, a
híres írói
- Jél - csodálkozott a fiúcska. - Én
mindig azt hittem, hogy a híres írók szo­
borból vannak. . .

JÖKAI MŐR, negyven éves írói jubi­

leuma alkalmából elutazott Kecskemétre,
ahol negyven évvel azelőtt diák volt. A
pályaudvaron a városi tanács fogadta. Még
ki sem szállt a kocsiból, máris felkereste
az egyik tanácsnok, gyerekkori játszópaj­
tása, áki össze-vissza csókolta és így kiál­
tott fel:
- Hát te, Móric, hol voltál negyven
esztendeig, hogy semmit sem hallottunk
rólad?

ZSOLT BÉLA, a kiváló iró és publi­

cista, egyszer több napon át vendégül látta
egyik barátját, aki arról volt nevezetes,
hogy nem nagyon szeretett mosakodni.
- Na, hogy viselte magát nálad a bará­ q {e + S
tunk? - kérdezték Zsoltot. Fantasztikus, mennyi baleset van mostanában!
- Meg voltam vele elégedve - felelte
az író - , nem sok vizet zavart. . .

KARINTHY FRIGYES, a jegyrendszer

idején, bement egy trafikba, ahol sorsje­
gyet kínáltak neki.
- Mi az? - szólt meghökkenve Ka­
rinthy. - Már a sorsot is jegyre adják?
K O NRAD RÖNTG EN, német fizikus,
a röntgen-sugarak világhírű feltalálója,
amikor az egyetemen tanított, egy diákot
vizsgáztatott, aki semmit sem tudott az
anyagból. Röntgen professzor megkérdezte
tőle, milyen tanárok előadásait hallgatta.
A diák egész sor nevet sorolt fel, mire
Röntgen bólintott és így szólt:
- Lám, jelölt úr, ma már jobban megy
a felelés, mint a múltkor. Ma már tudja
azoknak a professzoroknak a nevét, akik­
nek az előadásait hallgatnia kellett volna.
fa s ti
ő s z van, a nátha időszaka. Ilyenkor
nyugtatja m eg magát a náthás ember az­
zal, hogy „ez most járvány", ilyenkor
ajánlják egymásnak az emberek a külön­
féle háziszereket, a csalhatatlan gyógy­
módokat, az izzadástól az inhalálásig . . .
M int nyálkahártya-túlérzékenységben
szenvedő egyén, kora ifjúságomtól kezd­
ve gyakran voltam náthás és elmondha­
tom, hogy száz és száz gyógymódot pró­
báltam ki a nátha ellen, s mindössze egy
vált be: m eg kell várni, m íg elmúlik.
* *
M egkérdeztem levélben Werner H ei­
senberg professzortól, hogy volna-e szi­
ves válaszolni egy nehéz kérdésre. M i­
után megalkotta hires anyag-egyenletét,
bizonyára van egy kis ideje. Azt kérdez­
tem tőle, mi a véleménye: hogy lehet az,
hogy szürke antilopcipőt lehet ugyan vá­
sárolni nálunk, de tisztítószert nem lehet
kapni hozzá, csak barna és fekete
antilopcipőhöz.
Heisenberg válaszát tegnap kaptam
meg. Megírta, hogy ezt ő sem érti.
*
Megtudtam X-ről, akit eddig sem tar­
tottam az em beriség mintaképének, hogy
mostanában erősen iszik.
Ez egy új m ínusz az egyéniségében.
Egy mozipénztár előtt hallottam:
- Tessék mondani, milyen a film ? Iz­
galmas vagy m űvészi?
f. L

ő s z i fásítás S zeg ő G izi rajza Szom orú kép a tá v o li jövőből

T oncz T ib o r ra jza

- Hahó! Ide kell a védősáv! Itt fúj a legjobban! — Főtaikatrészt tetszik kérni? Ebben az évben nem is l e s z . , :
 Mindennapi gondok
A levelező héten
G erő S á n d o r rajza
- H ova rohan. Kovács kartárs?
- írtam magamnak egy expresszlevelet,
haza, hogy átvegyem.
N em le h e t v ita tn i az ö n sz ak m a i k iv á ló sá g át; n a g y te ­
k in té ly e tis z te le tre m é ltó és e m e lle tt é rté k e s p é ld á v a l szol­
gál a r r a nézve, m ily e n m ódon le h e t a fia ta lo k a t e m b e rré
fo rm á ln i. K özvetlen m u n k a tá rs á ra , K o rp o n a ira gondolok,
ak i sz ín je le s eg y etem i d ip lo m áv a l k e r ü lt ö n m ellé, hogy
az ö n b ö lcs irá n y ítá s á v a l k ezd je el so k a t ígérő m ű k ö d ését.
N em is csalódott ö n K o rp o n a ib a n : teh etség esen és szor­
g a lm a s a n dolgozott ö n m e lle tt és a fia ta lo k b á to rsá g á v a l
é lt a z z a l a joggal, h o g y szak m ai és m á s k é rd é se k b e n is
V itatkozzék ö n n e l.
S z in te szégyellem k im o n d a n i: n ég y álló eszten d ő ó ta
igen g y a k ra n k é n y te le n ö n v itá b a sz álln i K o rp o n a iv a l és
am i sa jn á la to s, a fia ta le m b e r a n n y ira felk észü lt, hogy
n ag y fá ra d sá g á b a k e r ü lt ö n n e k fő n ö k i te k in té ly é t vele
sz em b e n m egvédenie. A szakm ai v itá k eld ö n tése g y a k ra n
igen b o n y o lu lt és K o rp o n a i e seté b en is sokkal n agyobb
n eh é zség ek k e l k e lle tt v o ln a ö n n e k szám olnia, h a a z ö n
zsen iá lis m ódszere és em b ern ev e lő k épessége sz in te ö n m a­
g átó l n e m o ld ja m eg a p ro b lém át, ö n s z a k m á já n a k kiv áló
m ű v e lő je , nem s a jn á lv a id ő t és fárad sá g o t, olyan állan d ó
és m é ly re h a tó v itá b a m e rü lt fia ta l és teh etség es m u n k a ­
tá rs á v a l, hogy se m m i eg y éb re n e m m a ra d t ideje. Íg y az­
tá n a g y o rsan to v a rö p p e n t négy é v a la tt K o rp o n a i nem
k a p o tt elism erést, K o rp o n a i n em k a p o tt fizetésem elést,
K o rp o n a i nem lé p e tt m a g asa b b beo sztásb a, K o rp o n a it
n e m ju ta lm a z tá k k ü lfö ld i ú tta l és így tovább. A z ö n
m u n k a tá rs a i közül m in d e n k i m ás k a p o tt m in d e n t, csak
K o rp o n a i nem k a p o tt sem m it. A sz ü n telen ü l ta rtó szak ­
m a i v itá k hev éb en h o g y an is ju th a to tt v o ln a e r r e id e je
önnek.
És m ik ö zb en ö n g ondos elő re lá tá ssa l és n ev elési cé lzat­
ta l le k ö tö tte fia ta l m u n k a tá rs á n a k m in d en e n e rg iá já t,
K o rp o n a i rá jö tt, h o g y ő a v itá k h ev é b e n a lap o sa n le m a­
r a d t k ev é sb é te h e tsé g e s p á ly a tá rs a i m ögött. K o rp o n a it ez
a fe lism e ré s hosszú le lk itu s a u tá n a r r a ösztönözte, hogy
e z e n tú l csak hétfőn, sz e rd á n és p é n te k e n v ita tk o z zé k ö n ­
nel, p e d ig azelőtt m in d e n n ap bőségesen k ife jte tte — re n d ­
s z e rin t az ö n é v e l ellen k e ző — n ézeteit.
E g y h ó n ap sem t e lt el: K o rp o n ai m a g asa b b b eo sztá sb a
k e r ü lt, en n e k m eg fe lelő en m a g asa b b fizetéssel. E z te rm é ­
szetes!
A z tá n K orponai c s a k h étfő n és sz e rd á n v ita tk o z o tt ö n ­
nel, p é n te k e n m á r n e m vitázo tt. Ez is term észetes!
E gy ú ja b b h ó n ap m ú lv a K o rp o n a it négy h e te s k ü lfö ld i
ta n u lm á n y ú tra k ü ld té k . Ez is te rm észetes!
M ik o r K orponai h a z a té rt, h é tfő n és szerd án se m v ita t­
k o zo tt tö b b é ö n n e l, s m a m á r te lje s e n eg y e té rt az ö n n é­
z e té v e l és k o n cep ció jáv al. Ez is term észetes!
M o st aztán ig a zá n n em tu d o m eld ö n ten i, v a jo n az ö n
k itű n ő h iv a ta li m űk ö d éséh ez, v ag y e m b erfo rm á ló k ép essé­
g éh ez g ra tu lá lja k -e in k á b b ?
m ost rohanok '• M .
\
 A H ruscsov— Eisenhower találk ozó

C Í W C S T A l A , ’K Ö Z / C $ i/
C * ^ C p e u É * L K 0Z /
 M in d e n n e k vége közöttünk.
H ogy is kezdődött? A H a m m e r-
m a y e r G u szti m u ta tta be n ek e m
H éd ik é t, ez év áp rilis 12-én, e ste héit
ó rak o r. H é t ó ra egy p erck o r m á r úgy
ére zte m , n e m tu d n é k n élk ü le élni.
H áro m n a p m ú lv a a D u n a -p a rto n
m e g csó k o ltam . F élkilenctől h á ro m ­
n eg y ed tizen k e ttő ig csókolóztunk lé­
le g z e tv é te l nélkül. V ilág rek o rd ! A t­
tó l k e z d v e m in d en n ap ta lá lk o z tu n k ,
és m in d e n n a p jo b b a n sz e re ttü k egy­
m ást.
S te g n a p , n em tudom , m i ü tö tt b e­
lém , e lh a tá ro z ta m , hogy szerzek egy
k is m e g le p e té st H édikének. B em e­
g y ek h o zzá az üzletbe, ahol eladónő,
b em eg y ek , m in t egy közönséges v e­
vő, és fa k é p p e l k érn i fogok tő le v a ­
lam it.
B e is m e n te m hozzá. A m ik o r m e g ­
lá to tt, -elm o so ly o d o tt, de a szem ét
ö ssz eh ú z ta, m in t a rö v id látó k . T e l­
je s k o m o ly ság g al k é rte m tő le egy
s z ü rk e n y ak k e n d ő t, fek e te csík k al.
— M it te tsz ik k érn i? — m e n t be­
le a já té k b a H édiké. A h a n g ja u n o tt
volt, é s h a jól v ettem észre, egy á sí­
tá s t n y o m o tt e l m agában.
— E g y sz ü rk e n y ak k e n d ő t k érek ,
fe k e te c sík k a l — ism éte lte m m eg
k u n co g v a , és m a g am b an a z t m o n d ­
ta m : m é g h ányszor fogod m e g k é r­
dezni, d rá g a , m ég h án y szo r? É s úgy
é re z te m , hogy az ag y am b an m eg fe­
sz ü ln e k az idegek. É rdekes, ez t csak
o ly a n k o r érzem , h a ideges vagyok.
— S z ü rk e n yakkendő, fe k e te csík ­
k a l — b ó lin to tt H édiké k im é rte n . —
T e ssé k v á rn i! — s azzal á tm e n t a
p u lt m á s ik végébe.
M ily e n szigorú az arca, gond o ltam ,
m in th a m o st n e m le n n én e k o ly a n lá ­
g y a k a vo n ásai! A rca sem k e re k , h a ­
n e m szögletes. R em ek a rc já té k a v an .
J á s z a i M a ri a boltban. De é n n em
sz e re te m a szögletes arcú n ő k et. M i­
d ő n ú g y lá tta m , hogy felé m néz, h a ­
m is k á s a n k ac sin to tta m egyet. N em
v e tte é s z re az édes, lo m h á n h á ta t
f o rd íto tt n e k e m és m a ta tn i k e z d e tt
egy fió k b a n . Ü risten, m ily en e lle n sé ­
ges h á t a v o lt' M ég a h á ta is já tsz o tt.
R em ek ! M ég m indig m a ta t? M ég
m in d ig m a ta t. R áérősen, álm osan.
E k k o r é n viccből a tü re lm e tle n v e ­
v ő t já tsz o tta m . Idegesen d o b o ltam az
Nagytakarítás Budapesten
S á n d o r K á r o ly rajza
*- Kéremszépen, itt veszik fel a dolgozókat az általános
p a tk á n y ir tá s h o z ?
ü v e g p u lto n és d u d o rász tam : p ám -
p á m -p á p áp p á p ám , b u m m -b u m m -b u
b u m m b u b u . . . M i a c s u d á t csin ál
o tt a n n y i ideig? T réfáb ó l fe l fogok
o rd íta n i: „M i lesz? M á r eg y ó rá ja
állo k itt! M ost s ü tik a n y a k k e n d ő t? ”
B em -b em -b e, bem b eb e . . . É reztem ,
hog y m in d e n v é r az a g y a m b a tó d u l,
a k ez em resz k etn i és a v á lla m rá n -
g an i kezd. Ü risten , d e jó vicc, rö h ö g ­
te m m ag am b an , m o st az t já tssz a,
hogy n em tö rő d ik velem , hog y k u ­
ty á b a sem vesz. Isten i! C sak ne
ére zn ém a z t folyton, hogy fe lro b b a ­
nok. M it szólna a d rág a, h a viccből
felro b b a n n é k ?
— U gye sz ü rk e n y a k k e n d ő t te t­
sz e tt k érn i, fek e te csík k al? — tu d a ­
k o lta ú jr a a d rág a, a já jd e d rá g a . —
S zép fe k e te n y ak k e n d ő in k is v a n ­
n a k , sz ü rk e csíkkal! — k iá lto tta a
p u lt végéről. A h a n g ja m etsző, e lle n ­
séges. Ü gy d o b ta elém a sz av a k at,
m in t ahogy a k u ty a e lé o d alö k ik a
cso n to k at. C soda m ókás, c sak azt
tu d n á m , m ié rt érzem azt, hog y g y ű ­
löl. R em ek színésznő, n é h a rip ac s-
kod ik , d e a z é rt nag y o n jó. M ozogni
az o n b an m o zo g h atn a egy k ic sit gyor-
sa b b a n is á tü n d i-b ü n d i. A zt Hiszi a
sz en tem -b o g aram , hogy lopom az
id ő m et? M ár h a rm a d ik n a p ja itt
h ervadozom , csillagom -billagom .
M é ltó z ta tik v ég re id e fá ra d n i, g ró f­
nő ? I tt v á r ja a leg alá za to sa b b szol­
g á ja . . . N a, m i lesz?
Vicc ide, vicc oda, ez felh á b o rító !
N y ak k e n d ő t k é rte m tő le és a h e ly e tt
hogy kiszolgálna, d isk u rál! A v icc­
n e k is Vein h a tá ra ! M ég m in d ig b e­
szélget! S közben idenéz a lu s tá k
lu stá ja , és u tá lk o z v a az a jk á t big y -
gyeszti. V agy n e m rá m néz? D e r á m
néz. M eg k ell p u k k a d n i a rö h ö g és­
től, úgy néz rá m , m in th a eg y h e rn y ó
le n n ék , a k i n y a k k e n d ő t v á s á ro l m a ­
g án ak .
D e jó l ad ja! Jo b b le n n e azo n b an ,
h a m á r id ejö n n e, h a id e tö ln á a p ifi-
p u fi-p o fik á já t. K icsi szívem , je r m á r
id e azzal a v a c a k n y a k ra v aló v al!
Jö ssz te baba, jösszte, m e rt n e m tu ­
dom , m it csinálok! No, nézd csak,
m ég m in d ig o tt ácsorog a d rá g a és
c sak d u m ál, c sak d u m á l az a le h e ­
te tle n p e rs z ó n a . . . É n p edig i tt állo k
h a rm in c éve, étlen -szo m jan , m ohos
h o m lo k k al, összekoccanó té rd d e l és
elrongyolt, összegu b an co ló d o tt id e­
gekkel, s v á ra m a n y ak k e n d ő t. M á r
m ió ta várom , v áro m , v áro m , v á rro m .
Rom os v á r. E le k tro m o s v á r . . .
H irte le n v o n íta n i kezdtem , m in t
egy p á r já t v á ró fa rk a s, h o sszan és
p an aszo san , m u száj vo lt v o n íta n o m ,
de az a v én szip irty ó e r r e sem r e a ­
gált. M in th a m i sem tö rté n t v o ln a,
to v á b b locsogott, g y ű lö lettő l villogó
p illa n tá so k a t v e tv e rá m viccből, én
p ed ig a z ü v e g p u lto t rá g c sig á lta m
viccből és közben azon tö p re n g te m :
h o g y an sz e re th e tte m b ele e b b e a nő­
be?
S a k k o r H éd ik é odav o n szo lta m a ­
g á t elib ém és viccből ko m o ly an m e g ­
k érd e z te : n em v e n n é k -e in k á b b egy
h ó z e n trá g e rt? M iközben beszélt, rá m ­
n é z e tt: a z o rra zöld vo lt a z u n d o r­
tól, a sz em e fe h érje sá rg a és az o r rá t
ú g y m o zg atta, m in th a g um iból le ft
volna. M ost m á r a n n y ira d ü h ö s v o l­
ta m , hogy egy á r v a h a n g sem jö tt k i
a tork o m o n , c sak h a d o n á sz tam a k e ­
zem m el, lá b a m m a l és fen y e g ető e n
hörögtem , m a jd ö k lö m et rá z v a k iro ­
h a n ta m az üzletből. M eg sem á llta m
R ák o sp alo táig . A z in d u la t v itt k i
odáig, visszafelé villam o so n jö ttem .
K ö zö ttü n k m in d e n n e k vége. M ié rt
is k e lle tt n e k e m b em en n i a b b a a
b o ltb a ?
M ikes G y ö rg y
V a s v á ri A n n a r a j z a
 KIS KÉPES NYELVMESTER
H e g e d ű s I s tv á n rajza

(Párbeszéd a közeljövőről)
- Jó, hogy találkozunk - mondta az
egyik fotoamatőr megmutatom a leg­
utóbbi felvételeim et: És már elő is vette
tárcájából a képeket. A másik szakérte­
lemmel nézegette:
- Szépek, de én a te helyedben sárga
szinszűrőt használtam volna - mondta,
azután egy 13x 18-as nagyságra felnagyí­
tott képre mutatott.
- Ezt a tájat én is felvettem . Tárgyi­
lagosan bevallom, hogy a tied élesebb.
- Igen, mert én egészen a szélére me­
részkedtem.
- Akkor viszont jó lett volna, ha va­
kut használsz.
- Igazad van. Majd legközelebb, ha
felm egyek. És a te képeid?
- Nincsenek nálam.
- A színesek remekül sikerültek. A
kráter képeket beküldőm a kiállításra.
- M ikor utazol megint fel?
- A jövő heti rakétával megyek. Tu­
dod mit, gyere te is. Hozd el a teleob­
jektív lencsédet is. Ha a légkör tiszta
lesz, megpróbáljuk lefotografálni a Föl­
det...

ilűffw m W u m iAweM"
M ottót N incsenek régi viccek,
csak örez em b erek v an n a k . Egy
újszü lö ttn ek m in d en vicc új*

A fogtechnikus segédje hirtelen át­

megy a műhely melletti szobába, és zon­
gorázni kezd. Főnöke utána kiabál:
- M it csinál, Sándor?
- Ideget ölök, főnök úr!
•

A tenorista büszkén azt mondja a kol­

légájának:
- Tudja, hogy a lányom örökölte a
hangomat?
- Ja úgy! Ez mindent megmagyaráz!
Eddig ugyanis nem tudtam elképzelni,
hova lett az ön hangja!
zárójel Kötőjel pont

Pistike rémes álma E gy budapesti gyorsfényképésznél

T ö r ö k J á n o s r a jz a T a k á c s Z o ltá n rajza

- Képzeld, anyu, azt álmodtam, hogy megkaptuk az összes

tankönyveket. . . - Akinek már megszáradt a negatívja, az szóljon! 7
 M o d em id ők Fluktuáció
- Figyeled? Már
a feleségét is levél
tóttá! . . .
ÍG Y LÉGY
fajUÍéUlaW-
Szobámban élt egy légy. a Józsi.
(Én adtam neki e nevet.)
Térdemre ült, kezem en sétált,
hű volt, csak engem szeretett.
M ikor aludtam, álomőrző
gonddal mindig orromra szállt.
Jobban szerettem én a Józsit,
mint más a csízt vagy papagájt.
Fájdalmamat képzelhetik hát:
ma reggel holtan leltem őt.
- A z ősz - suttogtam, ráterítve
egy vékony papírszem íedőt.
- Nyugodj békében, Józsi - szóltam,
megsimítva az orrhegyem.
- Csak jövőre is ilyen hozzád
hasonló, hű legyem legyen!
- Szenet, fát, kokszot, mindent felvi­
szek I P o lg á r Is tv á n
ő s z i- t é li kalapdivat
Hortobágyi kucsma Toronykalap Estélyi masnikalap,
8 a Iá migrén
M észáros A n d rá s rajza
| (ítödfrFÉLe
X . lu s ta e m b e r . M ég tá r sa d a lm i m u n ­
k á b a n se m h a jla n d ó tá r sa d a lm i m u n k á t
v é g e z n i.
*
É r th ető , h o g y Z. c sa k m á so k a t n e v e l,
m a g á t n e m . R e m é n y te le n fe la d a to k r a
n e m v á lla lk o z ik .
*
A f ilo z ó fia le g fo n to sa b b fe la d a ta az,
h o g y k é r d é s e k e t k e r e s s e n a v á la sz o k r a .
*
A b ö jtö lé s e g é s z s é g e s . A t e s tn e k b ü n te ­
té s c é ljá b ó l v a ló sa n y a r g a tá sa jo b b a n e l­
é r h e tő , h a a z em b er b e te g r e e s z i m agát.
*
A b á n a t a z a le lk iá lla p o t, a m e ly m e g ­
e lő z i é s k ö v e t i a z ö röm et.
*
J ó m a te m a tik u s o k é s k o h á sz o k n é lk ü l
n e m j u tu n k e l a c s illa g o k ig .
F, L.
S á n d o r K á r o ly rajza
cnXTfy.
WM
Pisai ferdekalap
 MOPRESSZÓ

A m o tel után, a m in t hallom ,

M opresszó is n y ílik m á r Pécsett,
A film e k ve títése közben
S zolgálják fe l a fe k e té k e t.

Ha gyönge k á v é t ka p o k o tt m ajd,
A z persze engem m eg n e m lep ám,
S ö tétb en n em csak m in d en tehén,
M inden ká vé is fe k e te tán.

VIRÁGÉNEK

V irá gágyakkal v e tté k körü l

B udán egy ita lb o ltn a k táját,
Ez n em em eli túlságosan
A helyiség borvirágos báját.

P oharazások vég eztével

N em m ondható m a jd kellem esnek,
Ha az elkó k a d t törzsvendégek
N etalán virágágynak esnek.
H id v é g h y F e r e n c ~ Megmondtam neked, hogy a hágó - M i az, mosógépet akarsz venni?
után gyorsabban megyünk . . . - Már nincs rá szükségem. A mama
m eggyógyu lt. . .

Ház — előregyártott elemekből

Geró Sándor rajza

T
oron y vagyok.
T o r o n y b iz o n y ,
d e fe r d e ,. . . h át
s z e r é n y to r o n y .
A fe r d e s é g n e m s z é g y e n , — e z t a
S z e n t B ib lia s a Z e n d -A v e s z ta
m e g á l la p í t j a ,. . . v a g y ta lá n
a V éd ák ? V agy a z A lk o r á n ?
A fe r d e s é g — ig e n so k a k b a n
e r ő s a h it — : c su p á n s z o k a tla n .
Egy b ö lc s — ki 1st — m e g m o n d ta r é g ,
n e m is h ib a a fe r d e s é g .
S h a n e m h ib a , ú g y tá n e r é n y ,
— e lh a n g z o t t m á r ily v é le m é n y !
V é n e k m o n d já k , h o g y v o lta k é p p
e g y k o r a fe r d e v o l t a s z é p ,
s ő t , h ír e s r é g é s z e k s z e r i n t a
f e r d e v o n a l a z ő s i m in ta .
„ A z s z é p ” — ír á e g y s z e n t a p o s t o l, —
„ m i e lt é r a m in d e n n a p o s tó l” !
A jo b b íz lé s ű e k m a n a p
m a g u k is fé lr e h a jla n a k ,
a z e g y e n e s t ő l n é m e ly e k n e k
fe lfo r d u l g y o m r u k s é m e ly e g n e k .
V a n , a k i r it k a s á g k é n t t i s z t e l ,
— n o p e r s z e , n e m a vak f i li s z t e r l
S b ár so k b ig o t t fe j é b e v e r té k ,
h o g y b o jk o t t á ln l k e ll a fe r d é t ,
n e m e g y b ö lc s k o n k lu d á lt o d a ,
a fe r d e s é g m á r -m á r « c so d a !
— M it „ m á r -m á r ”? — v é lt e e g y s z a k é r t ő ,
— a z ily k ic s in y lé s s z in te s é r t ő ;
c so d a é s k é sz ! Mi tö b b : k ö z é r d e k !” —
. . . E f e lf o g á s s a l e g y e t é r t e k ,
h a b á r n e m s z ó lo k k ö z b e , m e r t én
t u d o m , h o g y n e m s z ü l e t t e m fe r d é n :
r a jta m a r á n y é s fo r m a é p ,
s a fö ld a fe r d e v o lta k é p p .
9
Hollós K o rvin Lajos
 I! A
E g y sz e k ré n y t k ellett fe lv in n i a
h a rm a d ik em eletre. Ez v o lt a fe lc ip e ln i? — k é rd e z te a m ag asab b ik ,
fela d at. A feleségem azt m o n d ta ,
a m it ily e n k o r m in d en asszony m o n ­
d a n i szo k o tt a T űzíöldtől A laszk á ig :
„E zt n ek e d k e ll elintézned, m é g is te
v ag y a fé rfi.” A zt is m o n d ta, hogy
fo g a d ja k k é t vivő em b ert. A zok
m a jd felh o z zá k a szekrényt a h a r ­
m a d ik e m e le tre , de .alk u d jam m eg
v elü k , m e rt e z e k képesek m é g száz
fo rin to t is e lk é rn i ezért az ö tp e rc es
m u n k á é rt.
k ö r ü lte k in tő e n já rta m el. E lőbb
m e g ta n á c sk o z ta m a dolgot eg y b a rá ­
to m m al, a k i eg y m élyépítési v á lla ­
la tn á l dolgozik. O ad o tt egy te lefo n ­
szám ot, a h o l közölték v elem , hogy
h a jla n d ó k k é t vivő em b ert re n d e l­
k ezésem re b o csátan i, de a z á rsz a b á s
c sak a h ely szín en eszközölhető, m i­
v el az a sz e k ré n y súlyától, az em e­
le te k n a g y sá g á tó l és a lé g k ö ri viszo­
n y o k tó l függ.
A vivő e m b e re k e t a lé p cső h á z al­
já b a n fo g ad ta m , a szekrény m e lle tt.
A le g k o p o tta b b zakóm at ö ltö tte m fel,
s fe je m re m ic isa p k át te tte m . K ü l­
sőm m el és egész m a g ata rtáso m m al
az t a g o n d o la to t igyekeztem szugge-
rá ln i, h ogy i t t tu la jd o n k é p p e n nem
b é rm u n k á ró l v a n szó, h a n e m egy
szívességről, am ely e t k ét erő s p ro le­
t á r tesz egy gyengébb te s ta lk a tú
p ro le tá rte stv é ré n e k .
— E zt a k is k aszn it k é n e fe lg u rí­
ta n i a h a r m a d ik r a — m o n d ta m k e­
d élyesen, és k ö p te m egy h eg y eset. —
M it k ó stá l eg y ilyen kis m u la tsá g ?
A k ed é ly e s tó n u s lá th ató u n d o rra l
tö ltö tte el őket. Szó n é lk ü l r á g y ú j­
to tta k a k ín á lt cig a re ttá k ra , és n é ­
m án, k é tsz e r m eg k erü lté k a szek­
rén y t.
— Ez d i ó f a . . . — m o n d ta a m a g a­
sa b b ik o ly a n hangon, m in th a b ecsap ­
ta m v o ln a őket.
— L e g a lá b b egy m á z s a . . . — to l­
d o tta m eg a m ásik , egy k is zöm ök,
szőrm ék em b er.
\AGASAZ E A A E L E T / ? >
— A z tá n h á n y a d ik ra k ellen e ezt
m in th a eddig e rrő l n em le tt v o ln a
szó. A m ik o r m eg m o n d tam , m in d a
k e tte n , an élk ü l, hogy eg y m ásra n éz­
te k v o ln a , n ém án ta r to tta k a k a p u
felé.
— H o v á m en n ek , az isten é rt!? —
k iá lto tta m u tá n u k , ö n k é n te le n ü l is
e lá r u lv a k isp o lg ári ered etem et. A
h ó rih o rg a s v isszafo rd u lt és m eg v e­
té s s e l m o n d ta:
— M ag as az e m e le t. . .
E zt é n nem lá tta m be. H osszas v i­
t a k ö v etk ez ett, m e ly n ek so rán b e b i­
zonyosodott, hogy az én em eleteim
N ag y b u d a p e st le g m ag a sab b em ele­
te i, am ely e k re k ép tele n ség fe lh u r­
co ln i egy m ásfélm ázsás szek rén y t.
M e g szű n v én a tá rg y a lá s i alap , to m ­
p á n és ta n á c sta la n u l m e re d tü n k egy­
m á sra . V égre eszem be ju to ttá k az
a n y a g ia k és m e g tö rtén , egy m ic isa p ­
k á b a öltözött k a p ita lis ta le lk iism e-
r e tfu rd a lá s á v a l c sak e n n y it k érd e z­
te m :
— M ennyi?
A k é t vivő e m b e r ism ét k ö rü l­
j á r t a a szek rén y t, m a jd b ab o n á s
isz o n y a tta l m e re d v e a z em ele te k re ,
így szólt a m ag asab b ik , a b rig á d
esze:
— K ét d ara b százas. . .
M eg sem m isü lten , le lk ile g össze­
om olva, ig e n t b ó lin to tta m , m ik ö z b en
lelk i szem eim elől elh e sse g e tte m fe ­
leségem m é lta tla n k o d ó k ép ét. E lő k e­
rü lte k a g u rtn ik és m eg k ezd ő d ö tt a
szak m u n k a. A k é t e m b e r nyögve,
szuszogva m e ste rk e d te m a g á t felfelé
a lépcsőkön. Én, le lk iis m e re tfu rd a lá -
som a la tt g ö m y ed ezv e k ö v e tte m
őket. V ég ered m én y b en , é n eg y ro n d a
k izsák m án y o ló vagyok, i tt u riz á lo k
m in d en te h e r n élk ü l, m ik ö zb en ezek
a d eré k e m b e re k in u k s z a k a d tá v a l
cip elik az é n sz e k ré n y e m e t. . . H á t
le h e t ezt m eg fizetn i?
A m áso d ik em elet lé p cső fo rd u ló ­
já b a n az e m b e re k le te tté k a szek ­
rén y t. D isz k ré t k á ro m k o d á so k a t
m orm olva, tö rö lg e tté k izzadó a rc u ­
kat.
— Ily en m u n k á t e z en tú l m é g h á ­
ro m szá zé rt sem v á lla lo k . . . — m o n d ­
ta a hosszú. — A z em b er m eg sza k ad
b e lé . . .
Az u to lsó lépcsőforduló te lje s e n
p ró b á ra te tte az idegeim et. A k é t
em b er n é m á n zih álv a c ip ek e d ett,
m in t a k ik n e k m á r a r r a sincs e re jü k ,
hogy m e g m o n d já k v élem é n y ü k et.
V égre, m égis h ely ére k e r ü lt a szek ­
rény. A m ik o r a sö té t elő szo b áb an
szem be k e rü lte m a n eh e ze n lélegző,
izzadt em b erek k e l, h irte le n k ev é s­
n e k ére zte m a kétszázat, k é ts z á z h a r ­
m inc m e lle tt d ö n tö ttem és így szól­
ta m :
— I t t v a n k étszázö tv én fo rin t, re ­
m élem , m eg v a n n a k e lé g e d v e . . .
A feleség em első szav a te rm é sz e ­
te sen az v o lt, hogy m e n n y it k é rte k
az em b erek .
— E gy d a ra b s z á z a s t. . . — m o n d ­
tam , k e rü lv e p illa n tá sa it. — K é n y te ­
le n v o lta m m e g ad n i nek ik . M it csi­
n á lja k ? M agas az em elet.
G á d o r B éla

T ártom magamat a latin ján könnyen megtanulja, ami­

szóláshoz: nil admirari és nem
csodálkozom semmin. De a
minap nagy megrázkódtatás
ért, és fel kellett függesztenem
ezt az évezredek óta bevált
elvet. Kezembe akadt ugyanis
a Science et vie című francia
folyóirat szeptemberi száma,
amelyben érdekes és tanulsá­
gos cikkek vannak a technika,
a biológia és más tudományok
köréből. Nem ezen csodálkoz­
tam, de a cikkek előtt, után és
között ' olyan hirdetések akad­
tak, amelyek bámulatba ejtet­
tek. Ilyeneket olvastam:
10 - Nincs megelégedve a ter­
metével? Akar ön nőni? Ga­
rantálunk önnek 8 -1 6 cm. nö­
vekedést, törzs vagy lábszár,
tetszés szerint. Kor mellékes.
Csalhatatlan tudományos mód­
szer. Gyorsan, olcsón és
diszkréten dolgozunk. Válasz­
bélyeg.
- Akar ön tekintélyt sze­
rezni? - kérdi a másik. - Sze­
rezzen tekintélyt! Erre szük­
sége van az élet minden terü­
letén. Hivatalában előlépését
segíti, otthonában ballépését
fedezi. Levelezés útján köny-
nyen és gyorsan megszerezhe­
ti. Válaszbélyeg. (A hirdetés
mellett ábrázolva egy tekin­
télyes pofa, aki úgy látszik,
már megszerezte.)
- Akar ön megtanulni tán­
colni zene és partner nélkül?
M i sem könnyebb - mondja
egy harmadik. - Levelezés
útján néhány óra alatt megta­
nulhat. Gátlásait radikálisan
megszüntetjük. Válaszbélyeg.
- Ne töltse idejét üres szó­
rakozással - hangzik egy má­
sik. - Akar ön megtanulni raj­
zolni és fe ste n i. levelezés út­
ján? Nagyon ajánljuk. Ismerje
meg a művészet mámorát. Né­
hány hónap múlva kiállíthat a
Szalonban. M icsoda öröm és
büszkeség tölti majd el az ön
keblét, ha barátai és ismerősei
megcsodálják az ön alkotását.
(A hirdetéshez már mellékelve
is van a kép, amit egy csomó
ember vesz körül.) Válaszbé­
lyeg.
- Halaszthatatlanul kisérje
magát gitárral! - tanácsolja
egy újabb. - Nem baj, ha
nincs is hallása. Levelezés út­
re szüksége van. Válaszbélyeg.
- Akar ön? . . . hangzik
még néhány hirdetés. Akarok,
hogyne akarnék!
Gyorsan megvettem a vá­
laszbélyegeket és elküldtem a
megadott címekre. Ezek után
figyelmeztetem barátaimat és
ismerőseimet, hogy ha látnak
egy 190 cm magas, tekinté­
lyes külsejű férfiút, aki gitárt
pengetve, gátlás nélkül, tánc­
lépésben halad a Műcsarnok
felé, hogy az általa festett ké­
pet kiállítsa - az én leszek.
B alázs S án d o r
 Már csak ez hiányzik. . . V asv ári A nna ra jz a

J f fi ^

Zenés ebéd egy napközi otthonban.

Gondos házvezetőnő
T o n cz T ib o r r a jz a

Az illatszer boltban közepes marxistákat teszi felelőssé.

külsejű férfi állt mellettem.
- Mosdókefét kérek - mondta.
- Olyat, amelyiknek nyele van.
Midőn eltávozott, érdeklődtem
a kisasszonytól, minek a nyél a
kefére?
- Hogy egyedül is megmos­
hassa vele a hátátl
Elfacsarodott a szivem. Most
értettem meg csak igazán, hogy
mi az a magány; - mikor az
embernek nincs senkije, aki meg­
mossa a hátát. . .
• *
Egy újságíróval a Körúton sé­
tálgattunk.
Szemfüles kollégám be-beka-
landozott az állványok alá, hátha
leesik egy téma. - Ám csak őt
fröcskölték tele zöld festékkel.
Azt hittem káromkodni fog
- de ő rögtön megtalálta az ide­
vonatkozó publicisztikai kifeje­
zést:
- Néhány üde színfolttal gaz­
dagodtam!
•
Ezt olvastam az újságban:
Sapka Kalap ugyan kitől
Sapka Kalap
Kátéesztőll
N a, megint egy vers, amit
nem Arany János írt!
* a plakátját is;
Jenő barátom reménytelenül
reakciós. A sáskajárástól a
pálpusztai sajtig, mindenért a
Minap, mikor felszálltunk
egy trolira és a fogantyú szo­
kás szerint megrázta, így hőbör-
gött:
- Erre van á r a m . . . !
•
- Ezentúl Gordiusznak fog­
lak hívni! - közölte Rézmáz
Kázmér a kövér Meszetnekivel.
- Miért? - kérdi az meghök-
kenve.
- Mert mindig egy c s o m ó
hülyeséget beszélsz!
Ismét szó nélkül visszaadta
egy költeményemet a Hetilap!
- panaszkodom Rézmáz Káz-
mérnak. - Tessék csak várni, professzor úr, a kabátja tele van
- Talán az lehet a baj, mond­ atom m aggal. . .
ta elgondolkozva, hogy nem
ütöd meg a profiljukat. . .
* Príma!
Rézmáz Kázmér kevesellte, T ö r ö k J á n o s r a jz a
amit a Rádiótól kapott. - Dü­
hösen mondta nekem utána:
- Ennyiért dolgozzon nekik
a Sekszpir...!
•
Múltkor eszembe jutott egy
jó kis téma. - Ha lesz rá időm,
ünnepek után darabot írok be­
lőle.
Lelki szemeimmel már látom
(Színmű három felvonásban)
Dalmáth Ferenc ötletéből írta:
D a lm á th F eren c

Az angliai Leedsben 70 fontra ítélték

Grace Kerr kisasszonyt ruhalopásért.
Grace Kerr kisasszony foglalkozása:
sztriptíz-táncosnő, magyarul vetkőzőnő.
- Hidd el nekem, ez a legtökéletesebb -arclemosó-krém . . . 11
M inek akart öltözködni?
 A Fővárosi Nagycirkuszban
P u s z tá t P á l r a jz a
dmamda\deim>
b iz a r r Ö tle te irő l h ír e s — S z é p e t a d jo n e n n e k a k ü l ­
K O k én y S á n d o r n a k m e g ü tö tte fö ld in e k , h a d d v ig y e e l a Jó -
a f ü lé t a z a g y a k o r i k ije le n té s , h ír ü n k e t 1
h o g y B u d a p e s te n c s a k a k ü lf ö l­ A jó l s ik e r ü l t t r ü k k e lb iz a -
d ie k e t b e c s ü lik m e g . M iu tá n k o d o ttá t e t t e S á n d o r t. B ü s z k é n
á lta lá b a n m ellO zO ttn ek é r e z te já r t - k e l t a z u tc á n é s m é g a
m a g á t, e lh a tá r o z ta , h o g y á l r u ­ m o so ly g ó , s ő t v ig y o rg ó t e k i n ­
h á t Olt, é s m in t é r d e m e s I d e g e n te te k k e l s e m tö r ő d ö tt.
f o g ja b e j á r n i sz é p f ő v á r o s u n ­ Ü tja e g y ik m o z g ó k é p s z ín h á ­
k a t. V a d á s z o tt te n g e r e n tú li c so ­ z u n k e lő tt v e z e te tt e l, a h o l é p ­
m a g o k b ó l s z á rm a z ó h o lm ik r a , p e n e g y m a g y a r film e t j á t s z o t ­
é s n é h á n y , K a n a d á b ó l, O k la h o - ta k , c s a k e b é d u tá n , n e h o g y a
m á b ó l é s Ü jz é la n d b ó l k ü ld ö tt n é z ő k n e k é h e s e n k e llje n b e ü l­
s z e r e te ta d o m á n y b ó l v a d re g é ­ n iü k . H o s s z ú s o r v á r a k o z o tt a z
n y e s je lm e z e k e t v á s á r o lt m a g á ­ u tc á n . .
n a k . A m ik o r b e n é z e tt a t ü k ö r ­
b e , tö k é le te s Id e g e n n é z e tt r á
v is s z a , v é r b e li k ü lf ö ld i ú r , a k i ­
n e k a z é g v ilá g o n s e n k i n e m
r o k o n a B u d a p e s te n , m é g a z
I b u s z n a k is c s a k tá v o li u n o k a ­
ö c c se .
E lő s z ö r Is a lZ-es a u tó b u s z r a
p r ó b á lt f e lto la k o d n i lo m b h u llá s
é s c s ú c s f o rg a lo m I d e jé n . A t ö ­
m ö tt s o r o k b a n v á r a k o z ó k k ö z é
f u r a k o d o tt, é s B u d a p e s t t é r k é ­
p é n a M a rg lth ld k ie s k ö r n y é ­
— E z t a fU m e t s z e re tn é m m e g ­
k é t m u to g a tv a , s e g íts é g é r t r i- n é z n i - g o n d o lta , é s a s o r é lé ­
m á n k o d o tt. E g y s z e r r e h á r m a n re v á g ta to tt.
Is m a g y a r á z ta k , u d v a r ia s a n T is z te le tte l a p é n z tá r h o z e n ­
e lő r e v e z e tté k , é s a m ik o r a z g e d té k . N é h á n y a n m o r o g ta k ,
a u tó b u s z b e f u to tt, u t a t e n g e d ­ d e e g y p illa n tá s t v e tv e k o s z ­
t e k n e k i.
tü m jé r e , a z o k is e lh a llg a tta k .
— A m e r ic a n ? — k é r d e z te k a - H iá b a , n in c s e n p á r j a a m a ­
c é r a n e g y c s in o s n ő .
g y a r v e n d é g s z e r e te tn e k .
— N o , P a k is z tá n , — f e le lte
B e ü lt a m o z ib a , és a m ik o r
S á n d o r , m e r t e n n y it b e s z é lt fo ­
m e g k e z d ő d ö tt a film , e g y k i ­
ly é k o n y a n Id e g e n n y e lv e n .
c sit m é g c s o d á lk o z o tt Is, h o g y
A b e n n s z ü lö tte k a n n y i r a b e ­
m ié r t n e m s z in k r o n iz á ltá k P a ­
a j á n l o t t á k a z ü lö k a la u z n ő n e k ,
k is z tá n r a a tis z te le té re . A z tá n
h o g y a z k ü lö n m e g d ic s é r te az
eszébe ju to tt, hogy tu d m a g y a ­
id e g e n h u p ik é k n y a k k e n d ő jé t,
r u l é s . . . é s e z v o lt a v e s z te .
é s h ú s z f illé r e s e k h e ly e tt c s u p a
B iz o n y , n a g y o n g y e n g e f ilm e t
f o r in to s t a d o tt v is s z a a tíz e s ­
lá to tt. V é g ig n é z te , m e r t n e m
- Ezentúl egy fillért sem költünk a tánccsoport ruháira! ből.
H a s o n ló a n k e d v e s f o g a d ta tá s a k a r t v is s z a é ln i a v e n d é g jo g g a l.
M ost látom, a sikerhez nem szükséges ruha! S z o m o r ú a n tá v o z o tt a m o z ib ó l.
é r te a z á lk ü lf ö ld it a C s e m e g é ­
b e n , a h o l, m e g e lő z v e a v á r a k o ­ — H á t s z a b a d i tt a z e m b e r ­
n e k k ü lf ö ld in e k le n n i — s ó h a j ­
z ó k a t, m u to g a tá s s a l k é r t s o n ­
to tta . — H a m a g y a r m a r a d t a m
k á t. E g y b a ju s z o s b á c s i, a k i
v o ln a , t a l á n m á r a s e k a p t a m
Tatarozás u tá n f e jb e v á g á s s a l f e n y e g e te tt m in ­
v o ln a j e g y e t . . .
d e n k it, a k i n e m t a r t j a b e a
T o n c z T ib o r r a jz a s o r t, o d a s z ó lt a z á r u s í t ó n a k : T ard o s P é te r

L u d a s M atyi term észetrajza

S á n d o r K á r o ly r a j z a

- H ogy lehet ilyen felületesen dolgozni? Ott egy ablak A doboztyúk, amely a csemegeboltokban mostanában kap­
*■2 nincs betörve! ható, dobozolt tojás előállításával foglalkozik.
 S z ű r - S z a b ó J ó z s e f r a jz a

Bosszankodva olvasom naponként az új­

ságok „ÉRTESÍTÉS" című rovatát, ahol
egy elveszett körbélyegző és egy elveszett
törpepapagály között - teszem azt Plumef-
csák Jenő - , kit még sóba életemben nem
láttam, s ba Isten segít, nem is fogok -
arról értesít, bogy feleségétől, Plumefcsák
Jenőné, született Svince Teréztől külörrv ál-
tan él - érte sem anyagi, sem erkölcsi fe­
lelősséget nem vállalt
Elgondolkoztató. Amennyiben Plumefcsák
Jenő attól tart, bogy Plumefcsák Jenőné a
jövő héten felkeres engem és reá hivat­
kozva egymillió forintot kér kölcsön -
megnyugtathatom, én ezt az egymillió fo­ ő s z ... S p o rtn em zet v a g y u n k
rintot minden további nélkül ki is fizetem
őnagyságának, mert az apróhirdetésekben avagy: ha vége a szerelem n ek
szereplő neveket - erről közismert va­
gyok - , villámgyorsan elfelejtem.
Akkor meg mire jó ez az ostoba és le­
alázó eljárási - Nem tudom - , de min­
denesetre bíznék vagy másfél kilót, ba egy­
szer a füstté vált körbélyegző és a dezer-
tőr törpepapagály tövében - teszem azt;
Plumefcsák Jenőné, szül. Svince Teréz nem
vállalna felelősséget Plumefcsák Jenőért. . .
D. F.

Mibe kerül a gengszterizmus Amerikának ?

Bármilyen izgalmas filmeket készíte­

nek, bármilyen izgalmas könyveket írnak
a gengszterekről Amerikában, alapjában
véve eléggé drága mulatság. Mint a
„Daily Express" washingtoni tudósítója
jelentette, Amerikában a bűnözés évi
2 2 ooo m illió dollárjába kerül évente az

államnak, vagyis minden egyes amerikai

számára 128 dollárba. Ezt csak egy ilyen
iparilag fejlett, gazdag ország engedheti - Hurrá! Negyvenezres sikkasztás!
meg magának. Vállalati rekord!

H ogy a város szebb le g y e n ...

(Ü jságárus nem lehet főútvonalon)

- Kovács néni, dobjon le egy Népszavát! — Talán így a főútvonalon maradhatok . . . 13


jG e e t t í u /ü
V is z o n ta g sá g o k e g y fo tó k ó p ia k ö r ü l
Sokan vannak, a k ik régi
k ö n y v e k b e n , fo ly ó ir a to k b a n b ú ­
v á r k o d n a k , s h a v a la m i szá ­
m u k r a f o n t o s a k a d — h a la d v a
a k o r r a l - n e m p e p e c s e ln e k a
h o s sz a d a lm a s, a p r ó lé k o s és fá ­
r a s z t ó J e g y z e t e l é s s e l , m á s o lá s ­
s a l , h a n e m I g é n y b e v e s z ik a
g y o r s é s m e g b íz h a t ó f o t ó k ó ­
p iá t . N é h á n y é v v e l e z e lő t t , a m i­
k o r a k u ta tó a S z é c h e n y i-
k ö n y v t á r b a n d o l g o z o t t , a z I ly e n
fé n y m á s o la t c s in á lta tá s a gyors
é s e g y s z e r ű v o lt , A k iv á la s z to tt
k ö n y v e t v a g y ú js á g k ö te te t á t­
v i t t é k a z u g y a n a z o n a z e m e le ­
t e n le v ő l a b o r a t ó r iu m b a , a h o l
le fé n y k é p e z té k é s a r en d e ld
m á s n a p - d e h a n a g y o n sü r g ő s
v o lt, a k á r m é g a z n a p — m eg ­
k a p h a tta a fé n y m á s o la to t.
A z ó ta a z o n b a n k ü z d ü n k a b ü ­
r o k r á c i a e lle n é s v á lt o z o t t a
h e l y z e t . I tt Is! A k u t a t ó m o s t
a z o lv a s ó t e r e m v e z e t ő j é v e l k ö z ­
l i , h o g y m it k í v á n le f é n y k é -
p e z t e t n i, s e k k o r m e g k a p j a az
ú t b a ig a z ít á s t , fá ra d jo n el a
P u s k i n u t c a 2 6 -o s s z á m ú h á z
e l s ő e m e le t é r e , s o t t a d ja le
m e g r e n d e lé s é t . A z e m b e r e l ­
m e g y , k e r e s i a P u s k i n u tc a
2 6 -o s s z á m ú h á z a t é s r á jö n ,
h o g y e z a z é p ü l e t n e m Is a
P u s k in u tc á b a n , h a n e m - a
P o lla c k M ih á ly té r en van.
M in d e g y - f o n t o s , h o g y m e g ­
v a n ! F e lb a k t a t a z e l s ő e m e le t­
r e , a h o l k ö z ö l h e t i ó h a j á t. E zt
Írá sb a v e s z ik , e lk ö n y v e lik ,
m a j d á t n y ú j t a n a k e g y r e n d e lő ­
l a p o t 23 f o r in t r ó l , s k é r ik a
r e n d e lő t : f á r a d j o n to v á b b a
M ú z e u m u t c a 3. s z á m ú h á z b a ,
a III. e m e l e t r e , a S z é c h e n y i-
k ö n y v t á r g a z d a s á g i h iv a t a lá ­
b a , m e r t a 23 f o r i n t o t c s a k o tt
l e h e t b e f iz e t n i . A r e n d e lő v á n ­
d o r o l t o v á b b , m i n t a m e s e b e li
14 - Elvették a szolgálati kocsiját, de kicsinálta, hogy legalább az autóbusz meg­
álljon a háza e lő tt.. .
E gy am atőr kesergései
A tá e /á v iié * „Elmentem én a vásárba. . . halványrózsaszinű Limai Ró­
Sok minden érdekelt, de leg­ zát vagy Duisberg titkos taná­
jobban a gladiolus. Kis csost, aki viszont már idősebb
amatőrkertészetemben gyűj­ és ezért erőteljes és fehér vagy
töm ezt a virágot. Sokféle faj­ például a rózsaszínű Helgát
h ő s , e lm e g y a M ú z e u m u t c a tám van. krémtorkával vagy a tearózsa­
három ba, ni. e m e l e t ! A li f t Amikor a „Kertimag'' sát­ színű finom, sárga Vénuszt,
n e m já r ! N e m a z é r t , m e r t r o s s z , rához értem felragyogott a vagy a Biarritzot, vagy a Mu-
h a n em m ert n in c s . . . Ez an­
szemem, mert a bejáratnál rillot, vagy a Rosamundát.
n á l k e lle m e t le n e b b , m ert a
M ú z e u m u t c a 3, r é g i é p ít k e z é s , gyönyörű gladiolus virított vá­ Sóvárogva néztem a szép
h á r o m e m e le t e t e s t v é r e k k ö ­ zában. Ezt a fajtát még nem gladiolust, mely rangrejtve dí­
z ö t t is m e g f e l e l a z ú j h á z a k láttam, nem ismertem és el­ szítette kertészeti szaküzletün­
ö t e m e le t é n e k . N i n c s m á s h á t­ határoztam, hogy minden áron ket, mikor elsétált mellettem
r a , n e k i k e ll v á g n i ! A já m b o r megszerzem. A pulthoz siet­ egy férfi „SZAKTANACS-
v á n d o r m e g y , m e n d e g é l, s a tem és megkértem az eláru­ ADÖ"-felirattal a mellén. Mint
h a r m a d ik e m e l e t e n b e f iz e t i a
23 f o r in t o t , u g y a n a k k o r n y u g ­
sító kartársnőt, rámutatva a egy héjjá vetettem magam rá.
tá t a d és n y u g tá t k a p . N y u g ­ bejárati gladiolusra: - Kérem, mondja meg, ho­
t á t a d , a lá ír á s á v a l e l l á t v a , h o g y - Legyen kedves, Írja fel gyan kérjem majd tavasszal
a z ö s sz e g e t b e fiz e tte , s n y u g ­ annak a virágnak a nevét. annak a virágnak a gumóját?
t á t k a p , h o g y a p é n z v a ló b a n
- Nagyon szívesen! - és
b e fo ly t .
E z u t á n a m e g a d o t t id ő p o n t ­ ráírta egy darab papírra, hogy:
b a n — e g y h é t m ú lv a - m e g ­ gladiolus.
j e l e n i k ú j b ó l a P o l l a c k M i­ - De bocsánatot, azt én is
h á l y té r e n l e v ő P u s k i n u t c a tudom. A fajtáját szeretném
2 6 -b a n , a h o l k ö z ü k , h o g y a tudni, mivel legalább 150 féle
fé n y m á s o la t m é g n in c s m e g . van belőle.
M ié r t n in c s m e g ? M e r t a H a y d n
- Azt sajnos nem tudom.
e m lé k k i á llít á s a n y a g á n a k f é n y ­
k é p e z é sé h e z k e lle tte k a g ép ek . - Köszönöm szépen!
A r e n d e lő ú j t e r m i n u s t k a p . . . Gondoltam, hamarjában nem
E s e l m e g y m á s o d s z o r Is, d e a kaptak megfelelően képzett
m á s o la t m ég m in d ig n in c s m eg . munkaerőt, hiszen olyan hir­
E z ú tta l azt m o n d já k , hogy - Tessék gladiolust kérni.
telen nyitott ez a Mezőgazda-
tö b b f'L 'k é p é s z m e g b e te g e ­ M élyen lesújtva lemondtam
sági Vásár, előző nap meg
d e t t . . . A k ö v e t k e z ő a lk a lo m ­ a virágról. Kérem a Ludas
zárva volt és a kartársnő bi­
m a l - e lv e a g y a n ú p e r r e l — Matyit, derítse ki nekem an­
t e le fo n o n je le n tk e z ik , s fe lv ilá ­ zonyára úgy cseppent ebbe a
nak a szépségnek a nevét és a
g o s í t j á k , s a j n o s , m é g m in d ig szakmába, mint Pilátus a me­
címét, és kérje meg a „Kerti­
n e m k é s z ü lt e l, s e n n e k o k a , leg ágyba, ezért a pult végé­
mag" eladó gárdáját, hogy
h o g y a k a r tá r sn ő t, a k i a z ü g y e ­ ben álló, komolynak látszó
k e t in t é z t e , m á s h o v á h e l y e z ­ fiatalemberhez fordultam: legalább néhány fajtával is­
té k . . . A l e g k ö z e l e b b i a lk a ­ merkedjen meg közelebbről.
l o m m a l v is z o n t a z t k ö z ü k , h o g y - Kérem, mi a neve annak Ez a rövid cikk pedig nem
a z a n y a g m á r a la b o r a t ó r iu m ­ a virágnak? íródott volna meg, ha ilyesmi
b a n v a n , m o st r ö v id e s e n m e g ­ - Gladiolus. csak a „Kertimagnál" fordul­
le s z . . . - Köszönöm! na elő. Én kím életes akartam
A 23 fo r in t e k k o r t e l e f o n é s Tovább nem firtattam. El­
k ö z le k e d é s i k ö lt s é g e k k e l m ár
lenni és ezért virágnyelven be­
végre nem életkérdés, hogy széltem.
t ú lh a la d t a a h a r m in c fo r in t o t
valaki ismerje a hosszúszárú. A lb á n F r ig y e s
i s , n e m b e s z é lv e a z e lh e r d á lt
i d ő r ő l , a m i á l l í t ó l a g s z in t é n
p é n z . E zz e l s z e m b e n a z o n b a n
é l a m e g r e n d e lő s z i v é b e n a r e ­
Borotvaélen a családi béke
m é n y , h o g y e lő b b v a g y u tó b b
m é g i s e lk é s z ü l a f é n y m á s o la t .
Hat hónappal ezelőtt meg­ zettem érte. Az uram nagy
D e a r e m é n y k e d é s s e l e g y id ő b e n leptem a férjemet egy „Riam örömmel fogadta és még ak­
m é l y s ó h a j is f e l s z a k a d a s z i­ Junior" elnevezésű svéd v il­ kor sem szontyolodott el, ami­
v é b ő l: lanyborotvával. Ajándéknak kor megfenyegettem:
— N eh o g y e b b ő l a m ód szerb ő l szántam és így nem mondtam
- De most aztán ne lássa­
k é s z í t s e n e k f o t ó k ó p i á t . . . E lé g m eg neki az árát, de a Ludas
lak borotválatlanul!
ez az egy i s ! . . .
Matyinak elárulom : tekinté­ Rövidesen tönkrement az
(—czél) lyes summát, 600 forintot fi- úgynevezett „szőrvágó rostély"
és ezzel a gépezet használha­
tatlanná vált. Azóta bejártuk
Ü gyes em b er S z ü r -S z a b ó J ó z s e f r a jz a Szeged, Miskolc, Békéscsaba
és környéke minden KERA-
m VILL-üzletét, de mindenütt el­
utasítottak azzal, hotív „alkatré­
szeket nem árulunk".
Képzeld el, kedves Ludas
Matyi, szomorú helyzetemet.
Nemcsak hiába adtam ki ilyen
sok pénzt, de ráadásul a fér­
jem szakállasán jár-kel, még­
pedig emelt fővel, mondván:
nincs ideje naponként borbély­
nál várakozni.
Bocsánat, hogy ilyen apró,
mondhatnám: „családi üggyel"
zavarlak, kedves Ludas Matyi,
mégis kérem a segítségedet.
M elyik az a kereskedelmi
szerv, amelynek segítségével
megtalálhatnám a keresett al­
katrészt?
G ábori J á n o sn é
G yu la? K u n B é l a u . 42.
Janus Oszeka: A DIPLOMÁCIA JÖVŐJE
S á n d o r K á r o ly r a j z a

(A S e g n i —P e lla —E is e n h o w e r e b é ­
d e n i d ő h i á n y m ia t t ( r á s b a n n y ú j ­
É r rdekes
d tervvel mentem el a fegyver- to ttá k á t a p o h á r k ö sz ö n tő k e t)
gyároshoz. Űjtípusú, eddig ismeretlen
bombát ajánlottam fel részére.
- M ilyen hatóereje van a találmányá­
nak? - kérdezte a gyáros szakértelem­
mel.
- Tízm illió ember.
A fegyvergyáros megcsókolt, de azért
megőrizte szenvtelenségét.
- Hm . . . elég szép szám . . . - mond­
ta közömbösen. - De a terven még dol­
goznia kell, fiatalember.
A fegyvergyáros értett hozzá, hogyan
legyezgesse hiúságomat.
Rövid idő elteltével újra beállítottam
hozzá, miután terveimet tökéletesítettem.
- M ost már félmilliárd embert képes
elpusztítani a bombám - jelentettem.
Közlésem nagy m egelégedéssel töltötte
el, bár ennek semmi külső jelét nem mu­
tatta, nehogy megpihenjek babérjaimon.
- Ne csökkentse a tempót! - kiáltott
fel biztatóan a gyáros. - Ne riadjon - A miniszterelnök úr tisztelteti az urakat, itt k ü ld i az e b é d e t, ezek meg a be­
vissza a nehézségektől! szédek. Egyébként fogadják nagyrabecsülését. . .
Nem szeretem a naplopást. Bombám
rövidesen olyan hatóerőre tett szert,
A f o t ó k i á l lí t á s z s ű r ij e
hogy alkalmassá vált egymilliárd ember
H e g e d ű s Is tv á n r a jz a
elszállítására az árnyékvilágból.
A fegyvergyáros alig tudta leplezni el­
ragadtatását, kezet nyújtott és csak eny-
nyit mondott:
- Hát ig e n . . . Ez már valam i..:.
Nagy jövőt jósolok magának, fiatalem­
ber.
A siker szárnyakat adott, még energi-
kusabban folytattam munkámat. Néhány
nap múlva izzadtan és kipirulva vágód­
tam be a fegyverqváros ajtaján.
- M ásfél milliárd! - üvöltöttem,
érezve, hogy ez már a győzelem.
- Hiába, csodálatos, ha valaki ilyen
céltudatosan tör eszményeinek megvaló­
sítására! - duruzsolta a gyáros atyai
hangon. - Nincs olyan tökéletes valami,
amit az emberi agy ne tudna tovább tö­
kéletesíteni.
E szavak végleg fellelkesítettek. Nem
sok idő telt el s már hónom alatt volt az
új bomba, kétmilliárd ember kiirtására.
Rohantam a fegyvergyároshoz, de még
a lépcsőről visszafordultam, hogy a tel­ R en d elet, az rendelet!
jesítményt további félmilliárddal növel­ G e rő S á n d o r ra jz a
jem. Valami belső hang azt súgta, köze­
ledem eszményem megvalósitásához.
A fegyvergyáros legközelebb már kép­
telen volt örömét palástolni, a vér az ar­
cába szökött.
- Két és félmilliárd . . . Két és félm il­
liárd . . . - ismételgette látszólag hide­
gen.
Végül - rövid gondolkodás után -
m egkérdezte:
- És tulajdonképpen hány ember él a
földön?
- Két és félmilliárd - feleltem.
A gyáros összeráncolta homlokát.
- Ez azt jelenti, hogy ebben a szám­ Minden asztalra étlapot!
ban én is benne vagyok?
- Persze - válaszoltam kissé zavar­
tan.
Egy másodper/: alatt összeszedte min­
den erejét és torkaszakadtából rám üvöl­
tött:
- V igye a pokolba a bombáját!
És kidobott.
„Nehéz kielégíteni az embereket" -
gondoltam, miközben gurultam lefelé a
lépcsőn.
Ráadásul most idézést kaptam a bíró­
ságtól. A cédulán ez áll: „Gyilkossági
kísérlet X. Y. fegyvergyáros ellen . . . " 15
Pető Miklós fordítása
 Ha kilőnek egy űrrakétát

VilÁGtÍR
H o ld f é n y s z o n á ta
V í D e Ke
— N a , m e g in t c s ö k ­
k e n te tté k a te r h e m e t
n é h á n y m á z s á v a l. ' ..

K ép a jö v ő b ő l
M
-

[
L U D A S M A TY I — S Z A T IR IK U S H L T IL A P .
F ő s z e rk e s z tő : T a b i L ászló. — S z e r k e s z tő : F ö ld e s G y ö rg y . — M ű v é sz e ti s z e rk e s z tő : T o n c z T ib o r.

K ia d ja a H ír la p k ia d ó V á llalat. — F e le lő s k ia d ó : C s o llá n y F e re n c . S z e rk e sz tő s é g : B u d a p e s t v a n .. G j u 'a l P ál u tc a 14 — Tel

335—718. — K ia d ó h iv a ta l: V1H „ B la h a L u jz a té r 3. T e l.: 343—1U0, 142—220. — 59.7052 — K o s s u th N y o m d a , B u d a p e s t, V ., A lk o tm á n y
u t c a 3. — F e le lő s v e z e tő : L e n g y e l L a jo s Ig a z g a tó . — T e rje s z ti a P o s ta K ö z p o n ti H ír la p I r o d a 180—850. |
 Ára: 1 forint
X V . évfolyam 43. szám. 1969. október 22,

m m

S z e g ő G iz i r a jz a

Szombat esti udvarlás

 D iv a th ö lg y
A javíth atatlan lakás ü zér
- ötezerért átadom magának.
A p e s ti utcán
2
A z o rv o s csó v álta a fe jé t. Nincs
fig y elem re m éltó b b m o zd u lat, m in t
am ik o r eg y belgyógyász vizsg álat
közben c só v á lja a fejé t. Ez a fejm oz-
d u la t az za l a m eg n y u g tató érzéssel
tö lth eti e l a beteg et, hogy o rv o sa érti
a d o lgát, n e m affé le szeren csétlen
flótás, a k i n e m ta lá l se m m it sem.
— A d iaszto lés n y o m ás egy kicsit
m agas — m o n d ta az orvos.
A b e te g b ó lin to tt, m in t a k i m ár
m aga is g y an a k o d o tt a d ologra az
utóbbi időben.
— K e r ü lje a n itr á t-ta r ta lm ú étele­
ket — f o ly ta tta az o rv o s — , m ajd
m eg látju k , hogyan tu d ju k befolyásol­
ni az alsó nyom ást.
— M ily e n é te le k re te ts z ik gondol­
ni?
— A z á lla ti feh é rjé k re , elsősorban
a fek e te h ú so k ra, a m a rh a h ú s ra , a
kolb ászfélék re. E zeket k e rü lje .
A b e te g elgondolkozva m e n t az u t­
cán, s az o n tö p ren g e tt, hog y m ilyen
á llá sp o n to t fo g laljo n el életé n ek e
te lje sen ú j szakaszában. M in d en em ­
ber é le té b e n elk ö v etk ezik az a r e t­
te g e tt p illa n a t, am ik o r v a la m irő l le
kell m o n d a n ia . D iétáz n ia k e ll teh át.
Le k e ll m o n d a n ia az á lla ti feh é rjé k ­
ről, e lső so rb an a fe k e te feh é rjé k rő l,
am i v ic c n e k is rossz, h á t m ég d ié tá ­
nak. T ilo s a m a rh a p ö rk ö lt, a kolbász
— k ed v e n c ételei. De h á t a z egészség
az első, ö sszeszorított fo g ak k al, fé r­
fia sá n d ié tá z ik m ajd.
Ig en ám , de m á r az első n apon sú­
lyos a k a d á ly o k m e rü lte k fel. A m i­
k o r az ü zem i ebédet ép p e n gulyás al­
k o tta, s égő a rc c a l e lh á ríto tta m agá­
tól, a k özfigyelem fe lé je fo rd u lt-
— M i az, gyom orbajos vagy?
— K é rjé l h ely ette te jb eg ríz t!
A jó in d u la tú gún y e lb o ríto tta , a
szán alo m ö n érz eté t s é rte tte . V an, aki
k é rk e d ik a betegségével, ó rák ig tu d
beszélni ró la. ő le ta g a d ta volna. De
a köhögést, a szerelm et és a d ié tá t
nem le h e t letagadni. E rő tle n ü l véde­
kezett. E k k o r elh alm o ztá k jó ta n á ­
csokkal, veleérző m egjegyzésekkel.
E gyik k a r tá rs á n a k v o lt egy ism erőse,
ak i b e le h a lt a d iétáb a. V olt, ak i k e­
d ély esen fo g ta fel a dolgot:
— N em k ell tö rő d n i az orvosok­
kal! J ó fé le csülök, u tá n a féllity i bor,
az k e ll a m ag y ar e m b ern ek , attó l
gyógyul m eg! _____
A h e ly z e t a h e g y v id é k e n
H iá b a m a g y a rá z ta neki, hogy egy
k ic sit m ag as a d ia szto lés nyom ás, az
c s a k le g y in te tt és a z t m ondta, d iszn ó ­
to r v aló a rra , n e m d iéta.
— H og y an le h e t így b e ta rta n i a
d ié tá t? — k e s e rg e tt m agában. E g y re
jo b b a n ére zte a d ié ta tá rsa d a lm i k o r­
lá tá it. A k ö zv élem én y ellen e v olt. Ez
a h a rc , ez a feszültség, ez az izgalom
jo b b a n á rt, m in t egy m ázsa n itrá t,
g o n d o lta. A lm á b a n k ac ér sz arv as-
m a rh á k tá n c o lta k elő tte, k is m e llta r ­
tó b a n és csip k és n ad rá g b an . V e re j­
té k ez v e é b re d t fel. M eddig b íro m
e z t m ég? — te tte fe l a végzetes k é r ­
d ést.
A b ecsü let és dicsőség m ég ta rto tta
b e n n e a le lk e t, d e eg y re kín o sab b ,
e g y re g y ö trelm eseb b volt sz á m á ra a
lem o n d ás. A ztá n kétségei tá m a d ta k .
A z orvos is té v e d h e t, de leh et, hogy
id e g en h a ta lo m ügynöke, ö pedig
k ö zb en n ev etség essé teszi m a g á t a
d ié tá v a l, a nev etség esség öl, te h á t k á ­
ros. És k ü lö n b e n is m ié rt él az em b er,
h a m á r m in d e n t m e g k ell v o n n ia m a ­
gától. Ügy érezte, hogy a n élk ü lö zé­
se k tő l já rtá n y i e re je sincs.
E g y n ap o n az étk ező b en az a s z ta l­
r a c sa p o tt és m e g e tte a tö ltö tt k á ­
p o sz tát. D ia d a lm á m o rá t csak fo k o zta
a p o h á r sör. H ogy en g em egy orvos
egzecíroztasson, o ly an nincs, n e m is
v o lt, d e n em is lesz a s if o n é r b a n . . .
— d ú d o lta.
E s té re elro m lo tt a jókedve. N yo­
m á s t k ez d ett é re zn i a g y o m ráb an ,
m a jd b ű n tu d a t gyötörte. E lb u k o tt,
m ih t L ucifer. H ó d o lat h e ly e tt b írá lta ,
ső t f e lü lb írá lta az orvost. B izto san
m e g á rto tt n e k i a tilto tt gyüm ölcs.
A le lk iis m e re tfu rd a lá stó l n e m t u ­
d o tt aludni. E g y re fogyott, szem ei
a l a tt m ély k a r ik á k sö tétlettek , keze,
lá b a re sz k e te tt. H a tá ro z o tt: n em gyöt­
rő d ik to v áb b , f e ltá r m in d e n t az orvos
elő tt. Jö jjö n , a m in e k jö n n ie kell.
V ég re o tt á llt az orvos elő tt. Az
m eg k érd ez te:
— Nos, m i ú jsá g ? B e ta rto tta a d ié­
tá t?
— Be! — v á la sz o lta azzal a g y o r­
saság g al, am ely a v illan á ssze rű e lh a ­
tá ro z á so k a t Jellem zi.
— L á tja ? — m o n d ta az orvos. —
M en n y iv el jo b b a n néz ki.
Feleki László
mmsaz*-
r a jz a

4 h u in e /
CSORTOS GYULÁT meg­
szólította valaki:
- 0 , kedves művész úr,
azt hiszem tavaly találkoztunk
v a la h o l. . .
- Igen - hangzott a fele­
let. - Néha eljárok oda . . .
DIDEROT, a nagy francia
filozófus, egy napon épp ak­
kor állított be könyvének kor­
rektúrájával a kiadójához,
amikor az éppen öltözködött.
Az öregúrnak nehezen ment
az öltözködés. Diderot segíteni
akart neki, de a kiadó tiltako­
zott:
- Csak hagyja, kérem,
majd én megcsinálom.
- Ugyan - mondta Dide­
rot - , nem én vagyok az első
szerző, aki egy kiadót felöl-
PAGANINIT, a zseniális
olasz hegedűművészt egy hölgy
meqhívta teára.
- Kérem, kedves mester -
kérlelte a hölgy - , de nehogy
elfelejtse a hegedűjét magával
h ozni!
- M inek? - hárította el a
kérést Paganini. - A hegedűm
sohasem iszik te á t. . .
S z ü k sé g m e g o ld á s
T o n c z T ib o r r a jz a
IDŐSEBB LATABÁR Árpád,
a közkedvelt kitűnő színmű­
vész, egyszer egyik barátjánál
aludt.
- Kérlek - mondta barátjá­
nak elalvás előtt - , ha szom­
jas leszek, ébressz fel.
- Honnan fogom tudni,
hogy mikor leszel szomjas?
- Te oktondi, amikor fel­
keltesz, szomjas leszek! - fe­
lelte a színművész.
SZOMORY DEZSŐT, a har­
mincas évek vége felé, a könyv­
nap után megkérdezték: - Tetszik tudni, javítani van a turmix-gépünk . . ;
— Használt neked a könyv­
nap?
- Feltétlenül, - hangzott a E lfo g y o tt a tü r e lm e
válasz. — Három napon át a T ö rö k J á n o s r a j z a
kávéház helyett friss levegőn
ültem.
te ^
KORÁNYI SÁNDOR, a hi­
res orvosprofesszor, megvizs­
gált egy írót.
- Kérem, - mondta a ta­
nár - , tartózkodjék a szellemi
munkától. Mi az ön foglalko­
zása?
- Operett-író . . .
- Azt lehet.
3
 Majd ha nyugdíjba m en t...
T ö rö k J á n o s r a j z a
/R o M a N t I k A ^ 1
K é t fehérh a jú bácsi lépdelt
A z újjáépülő s.<ép Várban,
H ej — szólt az eg y ik —, ide hajdan
R a ndevúzgatni so k a t jártam .
H ová lett az a régi kislány,
H ajdani ra n d e vú im fénye?
H ogy m egkeressem , ahhoz persze
E ngem is restauráln i kéne . . .
Hidvéghy Ferenc
4
y \p v 6
Ismerősöm azzal büszkélke­
dett, hogy neki rengeteg pro­
tekciója van.
- Iksz kötelező ígéretet
tett, támogatni fogja a dolgot
- mondotta Ipszilon is
megígérte, hogy telefonálni fog
az érdekemben, sőt Zé is m eg­
ígérte, számíthatok rá, nem
fog sajnálni sem időt, sem fá­
radságot . . .
- Tulajdonképpen mihez
kell ennyi protekció? - kér­
deztem csodálkozva.
- M ég nem tudom - fe­
lelte az ismerősöm - , de majd
csak kell valam ihez! . . .
* lőket és legközelebb minket
Amikor az ősember villám ­
lást látott, vagy mennydörgést
hallott, rettenetesen félt és pa­
rányinak, esendőnek, k iszol­
gáltatottnak érezte magát. A
félelem és a kiszolgáltatottság
megalázó érzete volt az alapja
a vallás keletkezésének.
Amikor nálunk elrom lik egy
vízcsap vagy egy zár, akkor
engem is elkap a félelem és a
kiszolgáltatottság érzése. Tu­
dom, hogy semmit sem tehe­
tek ellene, nem tudom m egja­
vítani sem a vízcsapot, sem a
| zárat; ki vagyok szolgáltatva
a Házkezelőségnek vagy a
maszek kisiparosnak és ezek
olyan misztikus erők, titokza­
tos hatalmak, mint az ősem ­
bernek a villám vagy a
mennydörgés.
Lehet, hogy vallásos leszek?
A „Fővárosi Moziműsor"
plakátján olvastam, hogy a lap
a legfrissebb híreket közli a
sztárokról.
d ő l oK
Ez megnyugtató érzés. Nincs
is rosszabb, mint amikor az
ember napokig semmi hírt
nem kap Gina Lollobrigidáról,
vagy Jean Marais-ról, és talál­
gatni kényszerül. Ilyenkor ütik
fel a fejüket a rémhírek, hogy
Lollobrigida férfivá operáltatta
magát és nőül vétt egy római
tekebajnoknöt, s hogy Jean
Marais magyar származású.
Maris Jánosnak hívják és
nemsokára végleg hazatér
Pestre, ahol egy kis gebines-
boltot szeretne kapni. M on­
dom, ez az idő elmúlt, a Fővá­
rosi Mozim űsor már a legfris­
sebb híreket is közli a sztárok­
ról.
Mióta elolvastam ezt a pla­
kátot, nyugodtabban alszom.
A fiam bejelentette: az osz­
tályfőnök meglátogatja a szü­
fog meglátogatni.
Környezettanulmány -
mondta a feleségem. - Már
hallottam róla . . .
A bejelentés percétől kezd­
ve állandóan magamon éreztem
a fiam aggódó, fürkésző, vizs­
gálódó tekintetét. De nemcsak
én, a feleségem is. A gyerek
behatóan, szorgalmasan tanul­
mányozta környezetét, már
mint minket, és láttam az ar­
cán, a szemén, hogy nagyon
drukkol a látogatás miatt, s
főleg miattunk: mit fogunk
mondani, hogyan fogunk vi­
selkedni?
M ost már én is izgatott va­
gyok: vajon hogy festek, mint
környezet és vajgn elég festői
leszek-e az osztályfőnöknek?
(mikes)

- Figyeld meg ezt a Csetnc-
kit - mutatott az üzemi ét­
kezdében Balázs egy hórihor-
gas fiatalemberre. Ennél undo­
rítóbb fráter nincs az egész
vállalatnál. M int előadó, há­
rom beosztottal dolgozik, azo-
mindenben hibát talál, kiabál,
gorombáskodik, túlterheli őket
munkával, egyszóval ronda
egy alak. Elviselhetetlen . . .
Fekete megkérdezte:
- És felfelé?
- Gondolhatod. Az ilyen tí­
pus undorítóan hízeleg felette­
seinek. Csetneki ezen a vona­
lon állandóan világrekordot ja­
vít. Az embernek kavarog a
gyomra, amikor látja és hallja,
hogy ez a Csetneki milyen
szolgálatkész, milyen férfiatla-
nul dicséri hivatali felettesé­
nek minden szavát, minden
cselekedetét. Ahogy Csetneki
tüzet ad, amikor főnöke ciga­
rettát vesz elő, ahogy a kabát­
Új színfolttal lett gazdagabb fővárosunk
V a s v á r i A n n a r a jz a
ját feladja, ahogy a felettes
legbutább viccén kacag, az a
szervilizmus csúcsteljesítmé­
nye.
- M ások is úgy utálják,
mint te?
- Hát lehet őt kibírni? Aki­
nek kisebb, vagy vele egyenlő
a beosztása, azt észre se veszi,
annak alig vagy sehogyan se
köszön vissza. Borzalmas alak.
Ha meglátom, elmegy az ét­
vágyam.
Néhány héttel később ismét
együtt ebédelt Balázs Feketé­
vel. A levesnél tartottak, ami­
kor Csetneki belépett az ebéd­
lőbe. Egyenesen kettőjük asz­ Egy beérkezett bejárónő
talához tartott és megkérdezte;
- Szabad?
- Hogyne, Csetneki kar­
társ. Tartson velünk - vála­
szolta Balázs szívélyesen.
Ebéd közben barátságosan
elbeszélgetett Csetnekivel. Ami­
kor Balázs cigarettára akart
gyújtani,; Csetneki kezében
már csattogott az öngyújtó. M i­
előbb távoztunk. Csetneki ro­
hant a fogashoz Balázs kabát­
jáért és feladta rá.
Fekete csodálkozott, de nem
akarta kérdéssel zavarba hoz­
ni Balázst. Mástól tudta meg,
hogy Balázs két nap óta Cset­
neki főosztályvezetője. . .
Palásti László 5
 Az „ E s th a jn a l” cím ű fő v áro si n a p i­
la p b a n az a láb b i rövid ap ró h ird e té s
je le n t m eg:
„ A lb é r le ti sz o b a k ia d ó . É rd e k lő d n i
k e d d e n d é lu tá n n é g y k o r a V é rm e z ő n .
H u d á k J a k a b .”
K ív án c si voltam , és e lm e n te m a
h ird e té sre . H áro m n eg y ed n ég y re é r­
te m a V érm ezőre, ahol m in te g y h a t­
v a n e z e r e m b e r szorongott m á r egy
em elv én y előtt. Az em elv é n y en m ik ­
ro fo n á llt, a té r h an g e rő sítő be­
re n d e zések k el v o lt e llátv a. P o n to sa n
n ég y ó ra k o r egy je le n té k te le n k ü l­
sejű , ny áp ic, középkorú fé rfi szállt
le a h a tv a n h á rm a s v illam o sró l, és áz
em elv én y felé ta rto tt. Ez a fé rfi v o lt
H u d á k J a k a b , a hirdető.
A h a tv a n e z e r em b er elcsen d esed ett,
m id ő n H u d ák , felm en v e az em elv én y ­
re, a m ik ro fo n h o z lé p e tt és így szólt:
— V an szerencsém . N á la m v a n a l­
b é rle ti szoba kiadó.
B e je le n té sé t v iharos, ü n n ep lő tap s
k öszöntötte. H u d ák csen d et in te tt és
fo ly ta tta :
— S z á m íto tta m rá, hogy töb b en
je le n tk e z n e k m ajd a h ird e té sre ,
ezért h ív ta m önöket ide, a V érm ező­
re. M e rt ah o g y an a közm ondás m o n d ­
ja, tö b b n ap , m in t a lb é rle ti szoba.
A szónok szav ait h an g o s tetszés-
n y ilv á n ítá s és árad ó d e rü ltsé g fogad­
ta. H u d á k k e re setlen ü l a tá rg y r a té rt.
— E lm ondom a fe lté te le im e t —
m o n d ta. — A k in ek v a la m i n e m m eg­
felelő, az feg y elm ezetten h a g y ja el a
V érm ezőt, a tö b b iek m a ra d ja n a k . Az
első feltéte lem , hogy é n c s a k egye­
d ü lá lló a lb é rlő t ta rto k . A k in e k férje,
felesége, fia, b o rja v an , az m e n je n el.
É lé n k m ozgás tá m a d t a té re n . A
tö m eg egy része csaló d o ttan távozni
Egy tyúkólban
- Itt a jó kis tojáspor!
in d u lt. E lh a n g zo tt egy-egy fü tty is, egyik, eg y a tlé ta te rm e tű e m b e r h ir­
n é h á n y in d u la to s k ifa k a d á s, d e ezek telen a szív éh ez k a p o tt és elvágódott
n em ju to tta k fe l az em elvényre, m e rt a földön. A tra g ik u s ese m é n y dön­
a m e g m arad ó tö m e g szoros g y ű rű ­ tö tt az a lb é rle ti szoba ügyében.
k é n t v e tte k ö rü l az em elv én y t. B ecs­
— E zek sz e rin t — szólt H u d á k az
lés sz e rin t h ú sz -h u sz o n ö te zren m a ­ em elv én y a l a tt állóhoz —, szóval ön
ra d h a tta k . H u d á k m o st fe lé jü k fo r­ lesz az a l b é r lő ? ! ...
d u lt: — É n v ag y o k ! — K iá lto tt fel a
— N álam az a lb é rlő n em fő zh et és fé rfi és az ö rö m tő l h an g o s zokogás­
n em m o sh at, rá d ió z á s az nincs. N em b a tö rt ki, m a jd a lé p cső k re vetve
szeretem , h a a fü rd ő sz o b ám at h asz­ m agát, sírv a -k a c a g v a m á sz o tt fel H u­
n á lja . V illanyfőzőt, v illa n y v a sa ló t d á k elé, m ik ö z b en k ö n n y e i csorog­
n e m ta rth a t. D oh án y o zn i n álam n e m ta k és a h a j a vizes cso m ó k b an h u l­
le h e t. E ljö ttö k -e ily e n fe lté te le k m e l­ lo tt a h o m lo k á b a.
le tt hozzám a lb é rlő n e k ? H u d á k m eg h ö k k en v e n éz te a lb é r­
— E lm együnk! — k iá lto tta kö­ lő jét és h á tra lé p e tt előle. A győztes
rü lb e lü l tízezer to ro k és az e m el­ fe le m e lk e d e tt és vinnyogni k ez d ett —
v é n y felé to lo n g o tt v alam en n y i. N é­ ta lá n a n e v é t a k a rta m egm ondani,
h á n y gyengébb fizik u m ú nő, a k i hogy b em u tatk o zzék .
k ife lé ta r to tt v o ln a a töm egből, — De h isz e n ön idegbeteg! —
a fö ld re b u k o tt és a tö b b iek á t ­ szólt H u d á k m eglepődve. — N em szé­
g áz o lta k a te stü k ö n . De rö v id e ­ gyellj m a g á t? A zt h itte, hogy egy fe­
se n h e ly re á llt a ren d , m e rt H u d á k dél a la tt fo g o k la k n i egy ő rü ltte l?
m in d e n re g o n d o lt és a V érm ező szé­ És bosszú s fejcsó v álás k ö zb en h a ­
lé n seg ély h ely ek et á llítta to tt fel. zam en t a V érm ezőről.
A z alb é rlő -je lö lte k szám a k ö rü lb e ­ Som ogyi Pál
lü l ö te z e rre c sö k k e n t az a lb é rle ti
lak ó szo b a ár-m e g je lo lé se u tá n , h á ­
ro m ez erre a la k á s re n d közzététele Elsőosztályú szalon
u tá n , e z erk étszá zra a v ilág n ézeti fe l­
té te le k tisztá zá sa u tá n . E zu tán ig en
k ed v es je le n e t já tsz ó d o tt le. H u d á k
le m e n t az e m elv é n y rő l és szem élye­
sen elv eg y ü lt az ezerk étszáz pály ázó
között. B a rá tsá g o sa n lek ezelt eg y ik -
k el-m ásik k a l, tré fá lk o z o tt, m a jd is­
m é t v isszam en t az em elv én y re és így
s z ó lt:
— A ztá n n e h ig g y ék , hogy n á la m
b á r k it is be le h e t ho zn i a lak áso m b a.
Nő az m ég hozzám sem jön, nem hogy
az albérlőhöz. A k in e k ilyen v ág y a i
le tte k volna, az a le g g y o rsab b an tű n ­
jö n el. És a k i h a rm in c év esn él f ia ­
ta la b b és ö tv e n n é l idősebb, az is e l­
p áro lo g h a t. É s é n n á la m nem le h e t
á m c sö rte tn i a la k á sb a n , a n eg y v e­
n e s n é l n ag y o b b lá b ú a k is m e n je n e k
el.
A to v á b b ia k b a n H u d á k a n tro p o ló ­
g ia ila g se le jte z e tt és k isz ű rte a sző­
ke, b a rn a szem ű egyedeket, a ta tá r
p o fac so n tú ak a t, to v á b b á azokat, a k ik
a b é v ércso p o rth o z ta rto z ta k és az
o ly an o k at, a k ik n e k a c s a lá d já b a n
ik e rsz ü lé s fo rd u lt elő.
K é t fé rfi á llt m á r csu p án a z em el­
v é n y előtt, h ogy H u d á k a lb é rle té é rt
m e g v ív ja n ak . E k k o r azo n b an az
Abszolút rövidfikn
T o n c z T ib o r r a jz a S z ű r-S z a b ó J ó z s e f r a jz a
Kfc/'IUTAFJUK
C e n ti C p *
vj r í m j é t
%
 Alacsony vízállás
<^Z d2W C

Igazi meglepetés . . .
Azt írta a Népsport valamelyik nap,
hogy: „A sakkvilágbajnok-jelöltek verse­
nyén befejezték az O lafsson-Petroszjan
játszmát. Nagy meglepetésre a svéd
nagymester győzött."
Ha egy szovjet (Petroszjan) és egy iz­
landi (Olafsson) versenyző mérkőzését
egy svéd nagymester nyerte, az csak­
ugyan nagy meglepetés' -lehetett. ..
Egy kis kiegészítés
„Budapesti nő a berlini Állatkertben
aírikai. királytigris bébijével." - ez az
aláírása az O rszág-V ilág egyik képé­
nek. A Népszabadság „Olló" rovata már
megírta, hogy a képen látható tigris nem
tigris, hanem oroszlán. M i viszont hozzá­ Propeller-járat
tesszük, hogy amennyiben tigris volna,
akkor sem lehetne afrikai, mert Afriká­
ban tigrist még senki sem talált.
Hogy múlik az idő!
A „Magyar Légoltalom" Írja: „ . . . a
tudomány többet valósított meg, mint
amennyit századokkal ezelőtt Verne
Gyula álmodott."
Tekintve, hogy Verne 1905-ben halt
meg és 1828-ban született, már jóval szü­
letése előtt álmodni k ezd ett. . .
Ejha!
„Gorkij és France" cimű cikkében Írja
a Magyar Nemzet:
„A XIX. század végén kipattant Drey-
fus-botrány a Thais írójának vízválasz­
tója lett."
Mint tudvalevő, vízválasztó és vá­
lasztóvíz között éppen olyan nagy kü­
lönbség van, mint az allegória és a fi- Horgászkaland
lagória között.
Agyonütött aforizma
A Népszava színikritikusa így kezdi
beszámolóját a Candida-ról: •
„Jól vagy rosszul, de játszani kell -
viszont rosszul játszani nem szabad! -
ez az íratlan törvény Shakespeare-re vo­
natkozik."
Kár volt így agyonütni egy szállóigévé
lett aforizmát, amelyet Podmaniczky Fri­
gyes, az állami színházak egykori inten­
dánsa szellemes formában így mondott:
„Shakespeare-t vagy jól vagy sehogy, Hé! Azonnal vigye vissza azt a vizet!
de adni kell!"

Feri, az erénycsősz
Az Élet és Irodalomban olvastuk a
„Ha dönteni k e ll. . . " című cikkben:
Z e n é s le v e le z ő la p o k a t h o z n a k fo rg a lo m b a
„Feri bácsi lelke távoli szögletében . . .
megbútt egy zárdafőnöknő lelkének némi
törmeléke. Úgy őrizte a lányok erényeit,
hogy örökös szigorú aggályban. S lecsa­
pott dörgedelmesen a legcsekélyebbre."
Szép kis erénycsősz, aki dörgedelme­
sen lecsap a legcsekélyebb erényre . , .

A lazac és a haladás
Az „Akvárium és Terrárium" című
folyóirat legutóbbi számában így kezdő­
dik a „Ferdénálló lazac" című cikk:
„A magyar akvarisztika ism ét gazda­
godott egy új halfajjal, amely kecses
alakjával. . . méltán nyerte meg elsősor­
ban a haladó akvaristák tetszését."
Ugyan miért víszolyognak a ferdénálló
lazactól a reakciós akvaristák? Talán nem
áll elég ferdén nekik az a lazac?
D r. Á rg u s Névtelen levél 7

i
 A bü rok rácia tete je
Ha a Közért szállította volna . . .
S Í la k á s h iv a ta lb a n a n n a k id e jén úgy
d ö n tö ttek , hogy a sz o ru lt h ely ze tre v a ló '
te k in te tte l la k á su n k tá rs b é rle t lesz. P e rsz e I
nem ö rü ltü n k neki, d e m it te h e ttü n k v o l- |
na? T á rsb é rlő im o ly an o k v o lta k , m in t
ahogy az m in d e n v a la m ire v a ló h u m o resz k - l
b en m eg v ag y o n írv a a fő b érlő k szórakoz- >
ta tá s á ra . Ú gy, hogy a h a n g u la t h a m a ro sa n
olyan tü z e s le tt, hogy to já s t le h e te tt v o ln a I
r a jta sü tn i.
M ár n e m em lékszem , hogy k i k ezd te,
elég az hozzá, hogy én fe lje le n te tte m őket,
hogy e ste 10 u tá n b ö m b ö ltetik a rá d ió ju k a t
és a k is e b b ik g y ere k ü k et. E rre ők fe lje ­
le n te tte k , hogy az u tc á r a ráz zu k a szőnye­
get. E rre m i fe lje le n te ttü k ő k et b ec sü le t- j
sé rté sé rt, m ire ők fe lje le n te tte k m in k é t,
m er t fe lje le n te ttü k őket.
K özben te lje s gőzzel dolgozott a p ro p a­
g an d ag ép ezet is. Ö k e lte rje sz te tté k rólam ,
hogy v e re m a feleségem et. É n ezzel szem ­
b en tu d a to s íto tta m m in d en k iv el, hogy
é v e n k é n t egyszer m o sn a k á g y n e m ű t és
tele v a n n a k poloskával. A z u tó b b it k ü lö n ö ­
sen a sz ív ü k re v e tté k , m e rt p o lo sk á ju k
v aló b an v olt.
E b b en az időben te rm ész ete sen m á r n e m
is k ö szö n tü n k ee y m á sn ak , és az esetleg es
k ö zlen d ő in k et d :p lo m áciai ú ton, jeg y zék ­
v á ltá s sa l in té z tü k el. N evezetesen én k ite t- j
te m egy c é d u lá t az előszobába, m ely en fe l- |
h ív ta m n ag y b ecsű fig y elm ü k et, hogy m in ­
den m á so d ik h é te n ő k et illeti a közös m e l- 1
lé k h ely iség e k ta k a r ítá s á n a k joga és k ö te - j
lessége. E rre ők k ia k a sz to tta k egy cé d u lá t, t
hogy ak a ssz a m fel m a g am és fig y elm eztes­
sem a tis z ta sá g ra a feleségem et. E zt p ersze i
a b elü g y eim b e való sé rtő b ea v a tk o z á sn a k j
n y ilv á n íto tta m és a következő előszobái
jeg y zék b en azt ja v a so lta m nek ik , hogy a
n a g y n é n ik é jü k e t leckéztessék.
A h e ly z e t eg y re é le se d e tt és félő v olt,
hogy a n a p ire n d e n levő v eszek ed ések te tt-
legességgé fa ju lh a tn a k . E zé rt a feleség em
csak k ís é re tte l m e rt k im e n n i az előszobá- i
ba, m íg ők egy é le sre fe n t k o n y h ak é sse l j
m e n te k oda, a h o v á a h e n te s is k o n y h ak é s
n élk ü l já r. E rre é n beszereztem egy n ag y ­
b a ltá t, ő k az egész csalá d o t b o x e rre l sze­
re lté k fel. É jsz a k á n k é n t a r r a éb re d tem ,
hogy a feleségem fo jto g at, és csak m iu tá n
m esterség es légzés segítségével m ag am h o z
té rte m , d e rü lt k i ; szegény azt álm odta, hog y j
a gázrezsó té rsé g éb e n m e g tám ad tá k . É n .
d ü h ö m b e n a g y o n v e rtem a családi m a csk á t,
m ivel elfo g ad o tt tő lü k egy szalo n n ab ő rt, és
ezt é n az ellenséggel v aló m e g a lk u v á sn a k j
v ettem . Ö k id e g csillap ító ra k ö ltö tték a fele j
fize tésü k et, m íg n á lu n k te tem es összegeket
e m ész tett fel a földhöz csap k o d o tt tá n y é - j
ro k és v á z á k pó tlása.
Egy n ap o n a z tá n tá rg y a lá s o k a t k e z d tü n k |
és m e g á lla p íto ttu k , hog y a k ö ztü n k levő
e lle n té te k ellen é re is so k k a l jo b b le n n e b é - !
k ésen élni, n y u g o d ta n alu d n i és a b e llo id ra
k ö ltö tt p én zen citro m o t venni. S ajn o s n á - i
lu k a k ise b b ik g yerek, ak i nagyon élv ezte
a cirk u sz o k at, álla n d ó a n lázit a m egegye­
zés ellen, de m á r n in cs o lyan sikere, m in t a
m ú ltb an . O tt p ersze m ég n em ta rtu n k ,
hogy eg y m ás n y a k á b a b o ru lju n k , d e m á r
k ö szö n ü n k eg y m ásn ak , sőt te g n a p kölcsön |
a d tu k a h ú sd a rá ló t, m ire ők h á láb ó l szá- |
jó n v á g tá k a k ise b b ik g y ere k ü k et, a m ié rt
engem leh ü ly ézett. (P edig tő lü k ta n u lta .) I
ősz Ferenc j‘
 M ö & lö ffß h ß J '

Budapest nemcsak arról híres,

hogy huncut, szép és fiatal:
de arról is, hogy bőven van itt
erkölcsvédelmi hivatal.
A mozik is lesik a nézőt, ■ —
gyanús, ha arca hamvas, friss:
kora vajon tizennyolc évnél
nem kevesebb egy nappal is? . . .
S a jegyszedők vétót emelnek,
mondván: — „Hagyjuk csak el a term eti’

i minap egyik zsöllyesorhoz

a jegyszedőnő odament:
— „Hány éves, hölgyem, az úr mellett
a hatos széken odabent?” —
A szőke angyal felkel máris
és úgy súgja feleletét:
— „Jó, jó, megyek már, mert mindössze
ma múltam mégcsak tiz e n h é t...” —
A sor végére ekkor ért ki
a nyomában törtető férfi.
Legújabb keleti divat
/ i jegyszedőnő szólt az úrnak:
— „önnek ez nem szól! Hova megy?
Csak rá kell nézni az arcára,
látszik, hogy megvan huszonegy!” —
Méltatlankodva szól az ifjú: Ő sz
— „Itt ez az okmány! Nézze már!
Ha ez a hölgy megy, az úgy illik, V a s v á ri A n n a r a jz a
hogy én is menjek, ugyebár?...
Ha hiszi, ha nem, kérem szépen:
'z a hölgy itt — a feleségem!. . . ”
B edő I s t\a n
S sssa m m

A nagynevű fejszámolómüvész egyhetes vidé­

ki turnéjáról hazajövet mindenről beszámolt a
feleségének:
- Ezért igazán
- Drágám, az első napon a délutáni előadá­
son 217-en voltak, az estin 287-én, 5 forint 40 kár volt annyi pénzt
filléres átlagot véve az aznapi bruttó bevétel k ia d n i. . .
2721 forint 60 fillér volt, ebből lement 17 egész
3 tized százalék rezsire, ami 462 forint 62 fil­
lér, tisztán maradt 2254 forint 93 fillér. A má­
sodik napon az első napi tiszta bevétel 117 egész K ép a jö v ő b ő l
23 század százalékát értük el, a rákövetkező na­
pon ez lement 82 egész 9 tized százalékra. Ak­ S zeg ő G M r a j z a
kor volt az a nagy eső, amikor 2137 csepp esett
négyzetdeciméterenként.
Azután igy alakultak az arányok: 93 egész 17
század százalék 106,84, 103.01 százalék, az utolsó
napon összesen 396-án, tehát a bevétel 2138 fo­
rint 40 fillér volt, ami az első nap 78,58 százalé­
kának felel meg, azaz helyesbítek, a délutáni
előadást diákoknak tartottuk, kedvezményes
helyárakkal, 157-en jöttek el, tehát nem 78.58,
hanem csak 64,26 százalékot értünk el. Az osz­
talékkulcs szerint nekem végül is 1849 forintot
és 70 fillért kellett kapnom, ebből napi kiadá­
sokra 312 forint 60 fillért adtam ki, marad tehát
1537 forint 10 fillér, amit ezennel átadok neked,
édesem. Helyes?
- Nem helyes - válaszolt az asszony - még
jár nekem 283 forint és 40 fillér.
Mert lehet valaki számoló csoda, a világ leg­
főbb számolóművésze, de a feleségét azért ne
próbálja becsapni.
- Házkezelőség? Elromlott a kályhám, azonnal küldjenek ki egy atommémököt!
T ib a E n d re

(A másik: egy sztálinvárosi asszony)
— Én, k ére m ,
m o st csillé t r a ­
kok, m e rt i tt é p ít­
jü k a B a rá ts á g ­
lig e te t tá rs a d a lm i
m u n k á b an , és elég
sok fö ld et k e ll el­
h o rd an i. A z o tta n
a férjem , te ts z ik
lá tn i? ő is csillé t
rak .
— Hogy h ív já k ?
— Az én n e v e m V arga Já n o sn é . A
fé rje m n ev e V arg a János. Ö lán g ­
vágó, k iv á ló dolgozó. Én m o s t ház-
felügyelő v ag y o k egy h á ro m e m e le ­
tes házban, a h o l negyven la k ó van.
— S zere ti a lak ó it?
— M ind a negyvenet.
— És a la k ó k — m a g á t?
— M ind a negyven.
— H áz fe lü g y elő volt a z e lő tt is?
—- D ehogyis. É n régen V ác o n él­
tem , ápolónő voltam . Az első férjem
e ltű n t a fe h é rv á ri k a tla n c sa tá b a n .
A ztán le tte m V argáné.
— És házfelügyelő.
— M ég nem . M ert elő b b V ácról
id e jö ttü n k S ztálin v áro sb a, és d aru s
lettem .
— De tú ln e h é z volt, igaz?
— Eléggé. D e azért k é tsz e re s szta­
h a n o v ista le tt belőlem , te s s é k k ép ­
zelni.
— B ravó! Az szép dolog.
— N ek em is tetszett. De, hog y öt­
v en ö tév es le tte m , elm en tem h áz fel­
ügyelőnek, gondoltam , m o st m á r dol­
gozzanak a fé rfia k .
— Ez a m u n k a k ö r is te ts z ik ?
— N ek em itt m ajd n em m in d en
tetszik . Ez i t t az én városom , a sze­
m em e lő tt n ő tt ilyen szépre. D e ilyet
m á r so k a n m o ndtak, le se tessék
írni.
— És m i az, am i nem te ts z ik ?
— D rá g a a zöldség m eg a főzelék.
A piac.
— H á t m ég.
— N agyon d rág a.
— M it fő zö tt m a ebédre?
— H ú sle v e st és m a rh a p ö rk ö lte t
no k k ed liv el.
— Z ö ld ség v a n a lev esb en ?
— H ogyne volna. Ki lá to tt h ú sle­
v est zöldség n élk ü l. De d rá g a .
— M e n n y i a jövedelm ük?
— Ü gy k é te z e r körül. N é h a több
is.
— Szép a la k ása ?
— Szép. K étszo b a hall. C sa k gáz
v o ln a m á r!
— L esz?
— P ersze. C sak m ég v á r n i k e ll rá.
— H á n y ó ra k o r kel reg g e l?
— N égykor.
— T y ű h a!
— Szokás dolga. M egcsinálom az
u ra m u z s o n n á já t, reggelit k észítek,
a z tá n k ita k a ríto m a házat. T íz ig vég­
zek. A k k o r m eg y ek a p ia c ra . A kkor
odateszerr az ebédet. A k k o r re n d b e ­
hozom a la k á s t. A kkor k é z im u n k á ­
zom.
— M ik o r p ih en ?
— J o b b á ra egész d élu tán , b á r oly­
10 k o r ak a d elin tézn iv aló a k k o r is. E ste
k ile n c k o r lefekszem , tiz en e g y k o r k e ­
lek.
— A z t m ondta, négykor.
— T izen eg y k o r este. A k k o r v il­
la n y t oltok. Ü gy alszom to v áb b az­
tá n .
— P ersze , k a p u t is k ell zá rn i t i ­
zen eg y k o r.
— A zt n á lu n k m á r n em kell. A
k a p u m in d ig n y itv a , de ebből m ég
so h a sem m i b aj sem le tt. L átom , cso­
d á lk o z n i tetszik.
— Igen.
— M ik o r já r t itt u to ljá ra ?
— V ag y h a t évvel ezelőtt.
— A k k o r értem . C sakhogy ám itt
n ag y o n m eg v álto zta k az em b erek . A
s e le jtje elk o tró d o tt, a tö b b i m eg m á r
n em m e n n e el in n e n sem m i p énzért.
J ö jjö n el, nézze m eg, m ily en v irá ­
g o s k e rte t csin á ltu n k a h áz elé. M ini­
d e n la k ó ad o tt tíz fo rin to t hozzá.
M o st gyönyörű.
— N em té p ik le az idegenek?
— M i az, hogy id eg en ek ? S ztálin -
v á ro s b a n n in csen ek idegenek.
— S zín h á zb a já rn a k ?
— R itk á n .
— M oziba?
— In k áb b .
— M it lá to tt leg u tó b b ?
— M á r nem tu d o m . K im egy az
e m b e r fejéből.
— M i a fő szó rak o zásu k ?
— H a llg a tju k a rád ió t. De in k á b b
c s a k a zenét. M eg v a s á rn a p a D ezsé-
ry t. D e m ost h ad d k é rd e k v a la m it
én.
— T essék.
— H o v á lesz ez a cik k ?
— A L u d as M atyiba.
— A L u d as M a ty ib a ? T etszeni fog
az o lv a só k n ak ?
— R e m é ljü k a leg jo b b ak a t.
T ab i L ászló
Egy kis baleset
M irelit-em beriség
John Lymen dr„ amerikai biokémikus
olyan eljárást dolgozott ki, amely em­
berek fagyasztását teszi lehetővé. A „Na-'
tional Guardian" című lapnak adott nyi­
latkozatában kifejtette, hogy ez az eljá­
rás „fantasztikus lehetőségeket" kínál.
- Véleményem szerint - mondta -
az űrhajózásban, ahol egy-egy utazás
száz és száz évig tart, nélkülözhetetlen
lesz a fagyasztási eljárás. De ugyanúgy a
kedvezőtlen gazdasági viszonyokat is át
lehet vészelni fagyasztott állapotban,
majd felébredni jobb gazdasági viszo­
nyok között.
Kedves doktor úr, nagyon szép ez a
terv, de Karinthy már megírta „Új Ili­
ász" című szatírájában. Megint bebizo­
nyosodik az a tétel, hogy az élet utá->
nozza a szatírát.
A m erikai könyvégetés
M int a „Sunday Express" című angol
lap amerikai tudósítója 1 jelenti, az Onta­
rio állambeli Port Arthurban Harry Bath
könyvkereskedő hivatalos felszólításra
elégeti a „Lady Chatterley szeretője"
című könyv 400 példányát. Ez a könyv,
D. H. Lawrance remekműve, már régóta
álszemérem elleni vétséget jelent szerte
a világon. Amerikában csak most enged­
ték meg a könyv terjesztését, de mint a
fenti példa mutatja, vannak még lemara­
dások. A könyvkereskedő különben egy
idősebb hölgy felszólítására állítja fel a
könyvmáglyát.
Az idősebb hölgy mellékesen a város
polgármestere.
H a n n s D a rin eh l
j t e m s m
K arl és Fritz ezer éve nem
látták egymást, és most megint
együtt ülnek régi törzskávéhá­
zukban.
- Borzasztó ostoba dolog
történt velem - m eséli Fritz.
- Huszonöt éve dolgozom az
üzemben. A jubileum napján
korán reggel bementem - ez
különben is szokásom mert
már furdalt a kíváncsiság;
hogy a vezetőség milyen meg­
lepetést tartogat a számomra.
Szóval megyek a munkapa­
domhoz — sehol semmi. Még
egy szál virág sem. A szakik
egy szót sem szóltak. Minden
ugyanúgy ment, ahogy más
hétköznapokon. - Ü gy látszik,
eltévesztettem a napot - gon­
doltam csalódottan. Munkához
láttam és délig egyfolytában
dolgoztam. Ebéd után, amikor
rágyújtottam és újra a munka-
padomhoz léptem, jött a meg­
lepetés. M egjelent az igazgató
titkárnője és egyenesen felém
tartott.
- A vezetőség engem bízott
meg - mondta —, hogy hu­
szonöt éves jubileuma alkal­
mával az üzem nevében min­
den jpt kívánjak. Egyben -
tette hozzá igéző m osollyal -
meghívom magát egy feketére
a lakásomra!
- Nem ismered Lilit? Hát
csak annyit mondhatok neked,
barátom, hogy nála csinosabb
nő aligha szaladgál a város­
ban.
■- Műszak után vettem egy
csokor virágot, egy kis itókát
és felkerestem Lilit. Újonnan
épült a ház, nagyon szép a la­
A p á ly a u d v a ri h a n g o sb e m o n d ó m o n d ta be
„A vonat elején gyermekkocsi közlekedik!"
Jogos kérdés
Várnai György rajza
kás. A nappali szobában mo­
dern bútorok, vastag szőnye­
gek és jó képek vannak. A sa­
rokban állólámpa, kényelmes
fotelekkel. Zeneszekrény és jól
felszerelt házibár szolgáltatta
a hangulatot. Megmutatta a re­
mek kis konyhát beépített bú­
torokkal, a süllyesztett kádas,
csempés fürdőszobát. De a
hálószobájába még bepillan­
tani sem engedett.
- Biztosan nem volt még
beágyazva - kuncogott Kari.
- Szóval kényelmesen elhe­
lyezkedtem egy fotelben. Lili
kiment a szobából és nemso­
kára megjelent feketekávéval
m eg süteménnyel." Utána fel­
bontottuk az üveget, amit hoz­
tam, Lili is előszedett a bár
szekrényből likőrt és iszogat­
tunk. Egyszerre csak Lili fel­
állt és azt mondta:
- Kedves szakiként, most
egy kis időre visszavonulok a
hálószobámba, maga maradjon
itt szépen. Ha hármat kopogok
az ajtón, utánam jöhet. - Hát akkor hol lakjunk?
Vagy egy negyedóra múlva
hármas kopogás hallatszott. Iz­
gatottan nyitottam be a háló­ R é g i m a g y a r te le p ü lé s e k e t fe d e z te k fe l
szobába, és mit látok! Ott ül
az egész vezetőség, családos­ fcrdei S á n d o r r a jz a
tul, kikenve-kifenve, meg az
ipari tanulók a részlegemből.
- No, ha ennyi embernek
meg akartad köszönni a ked­
vességét, akkor jól fel kellett
kötnöd azt a bizonyos ruha­
darabodat.
- Sajnos, akkor már az sem
volt rajtam . . .
S z ir m a i M a r ia n n e
f o r d ít á s a
Sajdik Ferenc rajza
- Idetelepedtek és reggel óta i tt ü ln e k ! . . :
T é r k é p k iá llítá s n y ílt
S á n d o r K á r o ly r a jz a
41FŐVÁROS
11
 G y ű jte m é n y a p in c é b e n
S á n d o r K á r o ly r a jz a

Nem. Szerencsés, de húsztagú lottózó társaság garszon öröklakást nyert.

Ü n n e p i p illa n a to k

- Egyik tuskó’o ól sem tudtam kihúzni - M i ez a nagy készülődés, szomszéd?

a b altát. . . - Várjuk a vízvezetékszerelőt.

m ik o r m eg h allo ttam , hogy B ő­ S zív dobogást k ap tam . F e lv é te le k a zsik e —>, a k o zm etik u s s u g a r a k tó l. . .

gi zKike sz eren c sése n v isszaé rk eze tt a
H oldból, m in t a tá rsa su ta z á s egyik
legelső ta g ja , gyorsan felk e re ste m .
H a d d m eséljen , m ielő tt ú tié lm é n y ei
: e lh a lv á n y o d n ak .
f — M á r ép p en fel a k a rta m h ív n i
;; — m o n d o tta rossz lelk iism erettel.
I — R e m e k színben v an — bókol-
tam . — O d a á t s ü lt le ily en nag y sze-
f rű e n ?
— Ig en , d e m á r egy kicsit lek o p -
(f tam . L á to tt v o ln a tegnap!
M e g k értem , olvasóink sz á m á ra
m o n d ja el észleleteit.
— E lső so rb án az Ibusz e lle n v an
p an a sz o m — kezdte. — M ost is úgy
já rta m v ele, m in t a tá tra i u ta m n á l:
az uto lsó p erc b en tu d ta m m eg, hogy
1 b e n n e v ag y o k a szerencsés u ta so k
k ö zö tt és így sebtében k e lle tt ú ti r u ­
h á m a t ren d b eh o zn i. V ittem m a g a m ­
ig m a i eg y h a lv á n y k é k . . .
U d v a ria tla n u l félb e sza k íto ttam :
— A zt m esélje, m i volt a H o ld b an !
— N em so k a t m esélek, in k á b b
$. m e g m u ta to m a fényképeket.
H oldról! V égre, m ag am is lá th ato m ,
am it ed d ig kevés em b eri szem nek s i­
k e rü lt szem ü g y re venni.
B özsike k ih a lászta a tá sk á já b ó l a
k ép ek et.
— Ez i tt én vagyok egy m é rn ö k ­
kel, az ű rh a jó leg k ed v eseb b u tasáv al.
L,
L á tja , ez az a h alv á n y k é k ru h a . . .
A m á so d ik kép et v e tte m a kezem ­
be. S zin té n B özsikét áb rázo lta. K ék
m u sz lin k e n d ő jét ra k o n c á tla n u l h im ­
b á lta a szellő, az a szellő, am ely ­
n e k lé te z é sé t évszázadokig k u ta ttá k a
tu d ó s o k . . .
— I t t sü lte m le — m a g y a rá z ta Bö­
— T alán kozm ikus.
— Igaz, így rövidebb. Ez so k k a l
h atáso sab b , m in t a k v arc. L á th a tja
az ere d m én y t ezen a képen, a m e ly a
m é rn ö k k e l m u ta t be egy k rá te rb e n .
D e nézze a tö b b it. I tt m e z ítlá b v a ­
gyok, m e rt a H oldon m ég g ö röngyö­
sebb a kövezet, m in t a p rá g a i V encel
té re n és a tű s a rk ú cipőm h a m a r fel­
m o n d ta a szolgálatot.
M ost m á r gyors e g y m á su tá n b a n
m u to g a tta a k ép ek et. V a la m e n n y i
B özsikét á b rá zo lta , a H oldból sem ­
m it sem le h e te tt látn i. B ö zsik e m eg
p o m pázott a fo to g ráfiák o n , k a b á t­
b an , p u ló v erb en , sh o rtb an , h a lá sz ­
n ad rá g b an , lobogó h a jja l, sz ő rm e k a ­
lap b an , s a p k á b a n és stó láb an .
— E zt o tt v á s á ro lta ? — k é rd e z te m
egy nagyon k a c é r és v a ló szín ű tlen
k ö csö g k alap ra m u ta tv a .
— Á, dehogy, v o lt is n e k e m p é n ­
zem! Az Ib u sz alig ad o tt k ö ltő p én zt.
És nem ta lá lta m egy h o ld b é lit se,
a k in e k ro k o n a le tt v o ln a P e s t e n . . .
S te lla A d o rjá n
 V a la h o l, e g y ü z e m b e n
S c h w o tt L a jo s r a j z a
g y e k fé te M M
Az angliai Rushwickben nagy kézi­
munka-verseny volt. A résztvevők horgo­
lásban és kötésben mérték össze erejü­
ket. A versenyt Mr. John Clark nyerte,
ö volt az egyetlen férfi induló.

ir ic e

Hy Gardner, humorista kartársunk je­

gyezte fel ezt a párbeszédet két New
York-i gyerek között:
- Az én papám meg tudja verni a te
papádat,
- A mamám is! - hangzott a büszke
- Azt mondta a művezető, közelítsem meg a maga százalékát! válasz. *

p ro g ra m ze n e élv ez ete a le g izg a lm a sab b k a lan d , am ely ­

r e c sak v á lla lk o z h a t az e m b e ri elm e. K ép z eljü k csak el:
m e g h a llg a tn i egy sz im fó n iá t és u tá n a elm o n d an i, hogy m i­
rő l szólt. N éh a le k ü z d h e te tle n n eh ézség ek k el já r a zene
cselek m én y én ek m eg értése, s m in d e n tiszte letem N apóleon
R égi G á rd á já n a k öreg ta g ja ié , a k ik am ik o r B eethoven ötö­
d ik sz im fó n iá já n a k n a g y e re jű fúvós rész lete felh an g zo tt,
le lk esen u g rá lta k fe l a h a n g v e rse n y te re m b e n és így k iá l­
to z ta k : „Ez a csász ár!” S z á m u k ra te rm ész ete sen n em v o lt
k étség es, hol k o p o g ta t a so rs: a W aterlooi csata tére n .
É n is e lh a tá ro z ta m egy rá d ió k ö z v etítés alk alm áv a l, hogy
nyom on követem , h a n g ró l h a n g ra , k ép rő l k ép re M u­
szo rg szk ij—R av el m ű v é t, „Egy k iá llítá s k ép e i”-t. M agam
elé te tte m a m ű so rt és e lh a tá ro z ta m , hogy az egyes té te le ­
k e t egym ás u tá n k ip ip álo m .
A bevezető m o tív u m o k a t jó l m egjegyeztem , a z tá n jö tt a - Maga is kirándul. Kovács kartárs?
„G n ó m ”. H á t igen, így k ép zeli e l az em b er a gnóm ot, m in ­ - Dehogy. Vettem tíz deka amerikai mogyorót és azt sze­
d e n h an g , m in d e n ü te m a m o ly a n gnóm szerű. G nóm az retném megenni valahol.
gnóm . K ip ip á lta m .
Ö sszekötő d allam , m a jd „R égi k a s té ly ”. Isten e m , gondol­
ta m , m ily en rég i tu d le n n i egy ily e n kastély! M ilyen ódon E h eti h ir d e té sü n k
h an g o k , m ily en roskadozó, poros, p ókhálós, m é ltó ság teljes
d allam o k ! A h án g o k b ó l k ié re z te m a c in te rm e t, a to ro n y ­
szobát, szin te h a llo tta m a k ú p -fe jd ísz es v árk isasszo n y h a lk
lé p te it, só h a ja it, s a tr u b a d ú r én ek ét. E zt is k ip ip á lta m ,
A „Játsz ó g y erm e k ek a T u ille riá k k e rtjé b e n ” a szívem ig
h a to lta k . K önn y ezv e p ip á lta m k i ez t a té te lt is, o lyan szép,
o ly a n kedves volt. H a llo tta m a v id á m g y erm e k lárm á t, a
csöppségek fu tk á ro z á sá t, k a c a g á sá t, lab d áz ásá t. M in th a
m a g a m is o tt le tte m volna.
S ajn o s, e z u tá n egy k ic sit b e le z a v a ro d ta m a dologba. Az
összekötő d a lla m m in th a m e g v álto zo tt vo ln a, az én figyel­
m e m is m e g laz u lt egy p illa n a tra , s n em v o lta m egészen
bizto s benne, hogy m á r az „ ö k rö s s z e k é r” h a n g ja it h a l­
lom -e, v ag y p ed ig m ég m in d ig a T u ille riá k k e rtjé b e n v a­
g y u n k , ah o l ta lá n m á r n ag y o b b a csk a g y erek ek is b ek ap ­
cso ló d ta k a já té k b a . A z é le t n e m á ll m eg, a zen e to v áb b
h a la d t elő re k ö n y ö rtelen ü l. H a az e m b e r elv eszti a fo n alat,
a k k o r k ap k o d ó n a k h a t, v ég e m in d e n n ek .
N em m ént. Ü gy já rta m , m in t egyszer az O p erah ázb an ,
a m ik o r k ö v etn i a k a rta m az o p e ra cselek m én y ét, m eg a k a r­
ta m é rte n i a szöveget, s k ö zb en te lje se n m eg feled k eztem a
zenéről.
V issz até rv e k ü lö n b e n az „Egy k iá llítá s k é p e i”-re, m ost
m á r p ersze tu d o m , hogy m i h iá n y z o tt. N a rrá to r!
k o ltá # ilGA
(F. L.)
 A lacsony utasok H ol v an a palaszeg?
panasza
Az idei községfejlesztési alap­
Ha valaki le akar szállni az ból építettünk egy tűzoltószer­
autóbuszról, idejében kell meg­ tárt. Ennek a tetejére a voká-
nyomnia a jelzőgombot. Ez a nyi TÜZÉP-telepen 900 darab
m űvelet mostanáig zavartala­ Z e n é s c ip ő b o lt palát vásároltunk, amit azon­
nul bonyolódott le. Az újtípusú ban nem tudunk felrakni, mert
H a közvéleménykutatást tar­ nem például a cipővásárlást is.
autóbuszokon azonban a jelző­ palaszeget nem kapunk hozzá.
tanánk Budapesten annak meg­ Mert ki meri azt határozottan
csengőt a kocsi „plafonjára" A TÜZÉP vezetője azt mondta,
ítélése céljából, hogy kik szere­ állítani, hogy a vevő, miközben
helyezték. Ezt azonban csak hogy ezeket a nagyfejű szegeket
tik a bécsiszeletet velesült bur­ próbaképpen felhúzza a cipőt,
gonya helyett népi zenével fo­ nem vásárolna egy pár helyett a vaskereskedésben árulják.
gyasztani, akkot kitűnne, hogy két pár 44 -es, csukaorrú, barna Megfogadván a tanácsot, Pé­
a nagy többség csendben akarja félcipőt, ha a cipőbolt zenekara
megenni estebédjét. a „Húzzad, ki tudja, meddig
Ennek ellenére egyre szapo­ húzhatod” című dalt játszana?
rodik a zenés vendéglők, kávé­ Esetleg még egy csizmát is
házak, eszpresszók száma. Lám­ venne, ha rázendítenének a
pással kell keresni olyan helyet, „Rámás csizmát visel a ba­
ahol a borjúkarmonádlit „Vén bám” című szerzeményre.
magas termetű utasok érhetik
diófa levele” nélkül szervíroz­ A Virágért is nagyobb for­
el, ezért néha komikus lát­
zák. galmat csinálna, ha zenével ad­
ványt nyújt, amikor egy-egy
Ügy látszik, az illetékes té­ ná el a szegfűt. A „Virágoskert
nő vagy férfi lábujjhegyre csett végigjártunk egy sereg
nyezők szentül meg vannak az én szívem” című slágeren
ágaskodva igyekszik meg­
győződve a lakosság csillapítha­ kívül még vagy száz stílszerű vaskereskedést, de palaszeg se­
nyomni a csengőt - eredmény­
„virágos” dal állna rendelkezé­ hol. Szerintük a TÜZÉP-nek
telenül. Javaslatom: helyezzék
sükre.. kellett volna hozzáadni a palá­
a csengőt az új kocsikon is az
A Háztartási Boltban termé­ hoz. Visszamentünk hát újra a
ajtó fölé.
V áradi A nna szetesen a „Száz szál gyertyát” TUZÉP-hez, ahol most már azt
(1C1 c e n t i m é t e r ) látszhatnák és zene lehetne az a felvilágosítást kaptuk, hogy a
Átexnél, a Röltexnél, a Cse­ palaszeget a MEZÖSZÖV áru­
megeboltban, mindenütt. A pos­ sítja. Ott viszont ugyanazt a
L u d a s M a ty i p o stá já b ó l tán a „levél-áriát”, a borbély­ választ kaptuk, mint a vasasok­
A „ B iz t o s a n u d v a r ia s s á g i tatlan zeneéhségéről. Ha ez így nál pedig a „Figaró belépő­ nál: menjünk a TÜZÉP-hez.
v e r s e n y b e n v o l t ” c ím ű p a n a s z - van, akkor teljesen érthetetlen, jét” adhatnák elő. Ezek után csak azt szeretnénk
szal k a p c s o la t b a n k ö z ö ljü k , hogy miért csak a vendég­ tudni, hol árusítják ezeket a
h o g y a k a la u z n ő t h e l y t e l e n e l­ Természetesen feltétlenül gon­
j á r á s á é r t é s m o d o r t a la n v i s e l ­ látóipari üzemekre korlátozódik doskodni kellene néhány zene­ nagyfejű palaszegeket, mert a
k e d é s é é r t f e le lő s s é g r e v o n tu k a zeneeliai—:? mentes helyről is. Javasoljuk, tető már elkészült, de a palát
é s u d v a r ia s m a g a t a r t á s r a k i­ Véleményünk szerint ugyan­ spárgával nem kötözhetjük fel
o k ta ttu k . hogy erre a célra a tágas Opera­
F ő v . V illa m o s v a s ú t ilyen elgondolás alapján meg­ házat és a központi helyen fek­ rá.
I g a z g a tá s i O szt. állapíthatnák, hogy nemcsak V á ra lja i Im re
vő Zeneakadémiát használják V B -titk á r, P e te r d
az étel- és az italfogyasztást fo­ fel.
„ Ő s z i lá t o g a t á s H é v iz é n ” c í­
m ű k ö z le m é n y ü k e t a V B n e ­ kozza a jó vagy rossz zene, ha­ — s ti —
vében k ö sz ö n jü k . R e m é ljü k ,
h o g y b ír á ló c ik k ü k r e a M Ä V -
n á l is fe lfig y e ln e k é s a té li
D u pla , vagy semmi
id é n y r e is b e á llít a n a k egy
g y o r s v o n a t - p á r t a n n á l is in ­ Se dugó, se kupak A balassagyarmati Központi
k á b b , m e r t H é v íz e n k é t h e t e n ­ eszpresszóban, bármint rimán-
k é n t 1200—1500 e m b e r ü d ü l m é g Ez év februárjában vettem Nem haj, mondogattam ma­ kodik is a vendég, hivatkoz­
t é l e n is . A k ó r h á z ig a z g a tó ja
k ö z ö lte v e lü n k : 1960-ban a egy 32 forintos hőpalackot. Ez gamnak, veszek neki dugót ván szívére, vérnyomására, bo-
g y ó g y f ü r d ő k ó r h á z a t 22 m illió a kis palack egészen a nyár meg kupakot, aztán jöhet a rongós őszi kedvére: szimpla
f o r in t t a l k o r s z e r ű s ít ik . elejéig szorgalmasan megóvta tél. Ezután végigfutottam vagy feketét nem kaphat, csak dup­
N é m e th Sándor a reggeli teám m elegét. M i­ harminc szaküzleten, de a d u ­ lát. A kávéfőzőgép állítólag
V B - t i t k á r , H é v íz
kor aztán beállt a jó idő, nyu­ gót m eg a kupakot nem tud­ úgy van méretezve, hogy ab­
..M e g t is z t u lt a m ” c im ű b ír á la ­ galomba helyeztem az élés­ tam utolérni. ból csak dupla fekete ömölhe­
t u k k a l k a p c s o la t b a n k ö z ö lj ü k : kamra egyik hűvös sarkába, M iért teszik elérhetetlenné
a nagym arosi T anács VB veze­ tik.
tő i in té z k e d te k , h o g y a la k o s ­ gondolván, hogy üzemképesen ezeket a nélkülözhetetlen al­ Jó volna, ha hivatalból el­
s á g n e h o r d ja a sz e m e te t a m egússza a nyarat. Sajnos, katrészeket? - kérdi lenőriznék a kávéfőzőgépet
D unába. nem úszta meg: dugója szét-
B a r th a A n ta l T reer A ndrás Balassagyarmaton is!
J á r . T a n ., V B . e l n ö k h . S z o b mállott, kupakja m eg berepedt. X I V ., V o r o s ilo v ú t 61. Sz. V.

Jön a tél! N in c s h e ly e a p an asznak !

T o n cz T ib o r ra jz a S z ű r-S z a b ó Jó z s e f ra jz a

- Apu, hol vannak innen a padok? Üzletvezető: Micsoda? Hogy nálunk rossz a kávé? Idenéz­
- Bevitték a bácsik és a nénik a kályha mellé. zen i Gábriel arkangyal is innen viteti!

H ogy m itől kövérek és mitől sová­
nyak az emberek, erre vonatkozólag az
orvostudomány még nem tudott végleges
eredményre jutni. A kóresetek millióiból
az derült ki, hogy a kövérek keveset
esznek és mégis híznak, a soványak so­
kat esznek és mégsem híznak.
A kérdés megoldásához szeretnék
hozzájárulni azzal a közléssel, amelyet
egy ismerős asszony tett kövér férjéről.
- Az én férjem keveset eszik, de ál­
landóan.
* gat. ..
Igaz, hogy a fiatalok rémesen beszél­
nek, de kellő neveléssel rá lehet bírni
őket, hogy kijavítsák hibáikat, modoros­
ságaikat. Néha elég egy rosszalló pillan­
tás is. A kis Ági egy filmet dicsért:
- Állati v o l t . . .
M egcsóváltam a fejemet, mire a gye­
rek zavartan pirulva tette hozzá:
- Akarom mondani, halálos . . .
Az ember sétál az utcán, gyönyörű
verőfény szórja optimista sugarait a jól­
öltözött emberekre. A különféle csopor­
tokból egy-egy hangfoszlány jut el az
ember füléig, a lélek benső hangjai, ame­
lyek oly sokat árulnak el abból, hogy mi
tölti be az emberek gondolatvilágát. N é­
hány ilyen hangfoszlány:
- . . . és ezt tették velem . . .
- . . . jóval kezdett ki! . . .
- . . . ná aztán én beolvastam neki . . .
- . . . ha kap két pofont, majd elhall­
- . . . én nem az az ember vagyok! . . .
- . . . ilyen egy szem telen! . . .
- . . . de ezt m ég m egkeserüli. . .
- . . . egy ilyen csirkefogó . . .
- . . . és én ezt tűrjem? . . .
- . . . meg tudtam volna fo jta n i. . .
Csak azt nem értem, hogy bírják ki az
emberek ezt a rengeteg felebaráti szere-
tetet.
f . I.
f t < x & lo 6 ÍK < 'S *?
Mindig élénk érdeklődéssel hallgatom a
rádió hahgos hirdetéseit. Egy dolgot azon­
ban nem tudok megérteni. A két szereplő, a
férfi és a nő összjátckának logikai bukfen­
ceit.
Nem szószerint idézzük az alábbi dia­
lógust, de lényegileg sokszor hallunk ilyen­
forma szöveget:
A nő: Mi van a kezében?
A férfi: Villanyborotva.
A nő: Jé, hát villanyborotvával is lehet
borotválkozni?
A férfi: Még pedig kitűnően.
A nő: Aki jól, kényelmesen és gyorsan
akar borotválkozni, az precíziós „Szőrgyil­
kos” villanyborotvát használjon!
Tehát a nő, akinek fél perccel előbb fo­
galma sem volt arról, hogy villanyborotva
is van a világon, tíz másodperccel később
ugyanerről a holmiról szakszerű tanácsot ad.
Nem érdekes?
(P .)
 «Zajtérkép” készült B udapestről

M i is készítettünk egyet.

- Nini, már elkészült a házuk? - Ilyen felületes ellenőrzés mellett milliókat sikkaszthatott
- M i az hogy! Az építésvezető már ki is töltötte a bünte- volna! ,
tésétl | _ Ez igaz kérem, de becsület is van a v ilá g o n . . .

L U D A S M A T Y I — S Z A T IR I K U S H E T IL A P
, F ő s z e r k e s z t ő : T a b i L á s z ló . — S z e r k e s z t ő : F ö l d e s G y ö r g y . — M ű v é s z e t i s z e r k e s z t ő : T o n c z T ib o r .
K ia d ja a H ír la p k ia d ó V á lla la t. — F e l e l ő s k ia d ó : C s o l lá n y F e r e n c . — S z e r k e s z t ő s é g : B u d a p e s t , v m . G y u l a i P á l u t c a 14 __ T e l •
335—718. — K ia d ó h iv a t a l: v m . , B l a h a L u jz a t é r 3. T e l .: 343—100, 142—220. — 59.7602 — K o s s u t h N y o m d a , B u d a p e s t , V ., A lk o t m á n y
u t c a 3. — F e le lő s v e z e t ő : L e n g y e l L a j o s I g a z g a t ó . — T e r j e s z t i a P o s t a K ö z p o n t i H ír la p I r o d a 180—850.
 r'
Ara: 1 forin t
X V . évfolyam 44. szám. 1969. október 29

V é rsze rző d é s a fi lm g y á r b a n fo g a d ju k , h o g y eg ym á st so h a
* e l n e m h a g y ju k e s id e g e n t id e b e n e m
engedünk!

]
 M un k atorlód ás
D u p la v a g y s e m m i ? . . .
L e v e g ő v é d e lm i-tö r v é n y
k é sz ü l
- Maga lehelt itt az előbb?
A n g o l k ia d á s b a n , a „ C o r v in á ” -
val e g y ü ttm ű k ö d é s b e n m agyar
k a r ik a t u r is t á k a lb u m a j e le n t m e g
„ P a p r ik a ” c ím m e l. A k ö tetb ő l
k ö z lü n k h á ro m r a jz o t.
A baj nem jár egyedül
Az autóbuszon éppen leszállni készül Az nem is baj, hogy sohasem tudom
egy Tony Curtis hajviseletű fiatalember, meg: mit súgott neki a hetedik érzéke.
az összes többi kellékekkel, amelyek fel­ D e egy nagy tudományos felfedezést sza­
sorolása már csak azért is fölösleges, lasztottam el. Nem kértem meg, hogy so­
mert aki nem látott még csőnadrágot, az rolja fel a többi hat érzékét.
nem ismeri az életet. A fiatalember útját
az ajtónál egy 9-10 év körüli kisfiú állja
el, sőt merő szórakozottságból félre sem
A hitetlenség és a kételkedés csodála­
húzódik, amikor a fiatalember „leszállsz,
tos eredményekre képes. Egy jólértesült,
öcsi?" kérdéssel fogja m eg a vállát. A
mindenttudó és hiperfontoskodó ismerő­
fiatalember félrehúzott szájjal ripakodik
söm ajkbiggyesztve hozta szóba a har­
rá a gyerekre:
madik lunikot:
- Indíts, öcsém, mert úgy el talállak
- Maga elhiszi, hogy az az űrrakéta
hajítani, hogy tíz forintért se hoz vissza
önműködően ad le jelzéseket, adatokat,
a taxi.
meg hogy önműködően lefényképezte a
A gyerek ragyogó arccal visszafordul,
Hold másik oldalát?
a tiszteletteljes izgalomtól remegő han­
- M aga nem hiszi el?
gon kérdezi:
- Ugyan kérem, engem akarnak át­
- A bácsinak huligánnak tetszik lenni?
ejteni? Korábban keljenek fel, ha velem
* akarnak ilyen tésztát megetetni. Nincs
abban a rakétában, kérem,' ilyen meg
Két ember beszélgetéséből a következő olyan önműködő szerkezet. Tudja, mi
foszlány jutott el a fülem ig: van benne? Biztos forrásból tudom. Em­
- Nem hittem neki. A hetedik érzé­ ber!
kem azt sú g ta . . . f. 1.
 Van ilyen gyár?
K a já n T ib o r r a jz

A „Time" című nagypéldányszámú

amerikai hetilap is megemlékezett a Kí­
nai Népköztársaság tízéves jubileumáról.
Siratja a sangháji szép időket, im igyen:
„Minden, ami azelőtt színes és élet­
teli volt, most szürke és csendes. A ló­
versenypályából családias népi park lett.
A híres Sanghai Club, amelyben valam i­
kor angol kereskedők szunyókáltak az
egyhónapos Times iölött, most a kínai
tengerészeké. A „Véres sikátor", am ely­
ben a különféle nemzetiségű m atrózok
soviniszta verekedéseikben egymás fejét
szokták volt betörni, most csak az étkező
pálcikák csattogását visszhangozza a szö­
vetkezeti étkezdékből. A bárokat, a tánc­
lokálokat, az ópiumbarlangokty becsuk­
ták, a prostituáltak és a koldusok eltűn­
tek az u tcákról. .
M eg kell a szívnek szakadni! . . .

^ M m k a d iá d a t
A Rádió épületében szombat délután­
tól hétfő reggelig állították át az áramot
n o-ről 220 Voltra. Ez idő alatt semmi
olyan munka nem folyt, amelyhez szük­
séges lett volna a villanyfény. Egy kivé­
telével: a Hírszerkesztőség természetesen
vasárnap este is szorgalmasan dolgozott.
A villanyfényt, kisegítésképpen a múlt
századok nagy vívmányai, a petróleum-
lámpa és gyertyák pótolták.
Késő este friss hír érkezett, a hírszer­
kesztő a gyertyacsonkok fényében és a
petróleumlámpa utolsó lobbanásai közben
diktálta a hírt:
- A Lunyik III. lefényképezte a hold
hátsó old alát!. . .

A „New York Herald Tribune '-ban ol­

vastuk az alábbi mesét, amelyet H olly­
woodban, az amerikai filmfővárosban
mondanak a gyerekeknek:
- Élt egyszer egy mackócsalád.
Mackópapa, mackómama és egy helyre
kis bocs a mackómama előbbi házasságá­ - Hová exportálják ezeket a korszerűtlen gyártmányokat?
ból. - A század elejére.

A z új b u sz le sz á lló já n á l
T o n c z T ib o r ra jz a

- A derekamnál emeljen, ha szabad kérnem, ott nem va­

gyok olyan csiklandós. Nem hittem volna, hogy ilyen szép kocsid v a n .
 A g é p e s íté s te te jé n
T o n c z T ib o r r a jz a
M iért iátszanaK.
az állatoX ?
' agy érdeklődéssel olvas­
tam fenti című cikket az Uni­
versum legutóbbi számában. A
magvas tanulmány igen gon­
dolatébresztő módon fejteget­
te, hogy miért játszanak a ku­
tyák, macskák és társaik. Majd
rámutatott a játék jellemző
tulajdonságaira, formájára, je­
lentőségére. A cikket együl-
tömben olvastam végig és úgy
tettem le az Universumot, mint
aki sokkal többet tud e tárgy­
körről, mint eddig.
Néhány nap múlva kezembe
került az Élet és Tudomány
ugyancsak friss példánya. Ahol
is megütötte szememet a Játék
és Ösztön című cikk. Ahogy át­
futom, látom, csupa meghitt
ismerőssel találkozom. A ku-
tyussal, cicával és társaival. A
cikk ugyancsak taglalja a já­
ték jellemző tulajdonságait,
formáját, jelentőségét. Rövi­
den, ez a cikk is azt fejtegeti:
miért játszanak az állatok?
- Mi az kartárs?! Maga már a napi kétórai munkaidőt is Ekkor még csupán a vélet­
sokallja? len játékának tulajdonítottam
ezt az összeesést az állatok já­
tékáról.
Nézetemet a napokban
T ávirán yítás kénytelen voltam módosítani,
S á n d o r K á r o ly r a jz a
midőn a Természettudományi
Közlöny legutóbbi számát for­
gattam. Az első cikk, amire
rányitottam, ezt a címet visel­
te: Állatok játéka. Azt hiszem,
minden különösebb fejtörés
nélkül is kitalálják, miről szólt:
miért játszanak az állatok?
- Aztán, ha meg­
Eltöprengtem a dolgon.
kaptad a fizetésedet,
ne az italboltba Vajon mi késztette három,
menj, hanem egye­ nagyjából egyazon közönség­
nesen gyere haza! nek író természettudományi fo­
Értetted?! lyóiratunkat, hogy egyazon
időben tűzzék lobogójukra a
problémát: Miért játszanak az
állatok?
X. Ezzel akarják a dolog
súlyponti fontosságát és sür­
gősségét hangsúlyozni, gondol­
ván: tizenkettedik óra, hogy
az emberiség végre megnyug­
tató választ kaphasson a kér­
désre: miért játszanak az ál­
latok?
2 . Lehetséges, hogy affajta
költői versenyre indult a há­
rom sajtóorgánum, mint haj­
danában Petőfi, Tompa és Ke-
rényi Károly az erdei lak kö­
rül? M elyik írja meg szebben
ugyanazt a témát?
3 . Vagy netán titkos össze­
jövetelen eskü alatt kötelezték
a világ természettudósait, hogy
az elkövetkezendő időben k i­
zárólag azzal foglalkoznak:
miért játszanak az állatok?
Épp ezért, miután úgy vélem ,
kielégítő módon sikerült tisz­
tázni: miért játszanak az álla­
tok? most tán azt kellene
napirendre tűzni: miért játsza­
nak az állatok egyszerre há­
rom folyóirat hasábjain?
Nem tudtam eldönteni.
K ertész M ag d a
 - Hé! Nincs szükségük szakemberekre?!

K ép és h a n g a X X . sz á z a d b ó l
V á r n a i G y ö r g y r a jz a

A m ik o r ö n közölte velem , hogy b á rk itő l k é rh e te k in ­

fo rm áció t az ö n szem élyét illetően, csak K o lta itó l nem ,
e n y h é n szólva m eglepődtem . M ié rt p o n t K o lta itó l n e k é r­
je k ? — ág a sk o d o tt b en n e m az ellenkezés, hiszen K oltai
kom oly em b er, osztályvezető és k iz á rtn a k ta rto m , hogy
b árk iv e l szem ben is elfo g u lt lenne, ö n a k k o r m e g m ag y a­
rá z ta n ek em , hogy K o lta i ro sszin d u latú , h a ra g sz ik ö n re ,
ki a k a r ja az ö n n y a k á t te k ern i, m in d ig ö n u tá n „n y ú l”
és ez é rt n e m tu d k ép esség ein ek m egfelelő jo b b álláshoz
ju tn i, ö n o lyan m eggyőzően p an a sz k o d o tt K o lta ira, hogy
am ik o r felk e re ste m őt, h a n em is h a ra g g al, de fe lté tle n ü l
ellen szen v v el v ise lte tte m irá n ta . M e g lep etésem re azo n b an
K o ltai nag y o n hízelgőén n y ila tk o z o tt ö n rő l: ügyes, m oz­
gékony fia ta l e m b e rn e k ta r tja ö n t, ak in e k é rv é n y esü lé­
sét elő k ell segíteni. B á rm en n y ire k é rte m is K o lta it, nem
v o lt h a jla n d ó to v áb b i részletes in fo rm ác ió t a d n i Ö nről.
D e h a K o ltai n em is, volt kollégái elm o n d ta k ö n r ő l egy
és m á st, am it az ügy tisztá zá sa érd e k é b e n érd e m e sn e k vé­
lek szíves fig y elm éb e ajá n la n i.
Ö n a lb é rle tb e n la k o tt özvegy K o zm a A n ta ln é n á l, ak i­
n ek n y á ri ru h á it té len , téli r u h á it n y áro n , tu la jd o n o sa
tu d ta n élk ü l, m in th a s a já tja volna, á tm e n e ti id ő re zálogba
a d ta. A ked v es n én i m in d ad d ig n em tu d o tt errő l, am íg D iv a t a jóga
eg y ik koraőszi n a p o n rá nem eszm é lt, hogy az ö n szo­
b á já b a n álló n a fta lin o s szek rén y éb ő l h iá n y zik a té lik a ­ T o n c z T ib o r r a j z a
b á tja . K o zm án é m eg h ö k k en ését p illa n a to k m ú lv a m á r a
m egdöbbenés v á lto tta fel, am ik o r n e m ta lá lta a sz ek rén y ­
ben m eg g y p iro s b ro k á t se ly e m p a p la n á t sem. Ig az án pehhes
e m b e r ö n : K ozm áné egész n y áro n m eleg g y ap jú pléddel
ta k a ró d z o tt és p o n t m o st a k a r ta elő v en n i a p eh e ly p a p ­
la n t, p ed ig m ég n e m fo rd u lt o ly a n h id eg re a z idő. ö n
m e g tö rv e v a llo tt be m in d e n t K o zm á n én a k s félv e a fel­
jelen téstő l, sürgősen kölcsönt sz erze tt és visszaszolgál­
ta tta K o zm án é ingóságait.
V olt kollégái in fo rm ác ió ja sz e rin t persze Ö n n em az
a lb é rle ti viszonyból ere d ő em líte tt tev ék en y ség e m ia tt k e­
r ü lt el a v állalattó l, h a n e m a z é rt k e rü lt el, m e rt ap ró -
cseprő szélh ám o sság ait o tt is lelep lezték . M ivel azonban
jó k az e m b e re k és K o ltai, az ö n o sztály v ezető je sem a k a rt
a jó ságból rosszul vizsgázni, azt ta n á c so lta , hogy a fegyel­
m it elk erü len d ő , ö n m o n d jo n fel a v á lla la tn a k . S a já t é r­
d ek é b en ö n így is cselek ed ett, m in e k k ö v etk ez téb e n azon­
n a li h a tá lly a l, h o zzájáru lással, tá v o z o tt is a v á lla la ttó l.
M in d ezek u tá n v isszatértem K oltaih o z és m e g k érd ez­
tem , hogy m ié rt n em ad ö n r ő l ő szinte in fo rm áció t, h i­
szen ő ism eri leg jo b b an az ö n v ise lt dolgait.
— F é le k — m o n d ta K o ltai — ez a T elek es m á r annyi
felé és oly g y ak ra n elm o n d ta, hogy én m ily en gonosz és
bosszúálló vagyok, hogy nem m e re m a z igazat m egm on­
d an i róla.
N em is dolgozik Ö n rossz trü k k e l, kedves T elek es úr!

- Mondd apu, ma nem lesz vacsora? 5


K cellemes,
e enyhe időben, mintegy
nyolcvan-, nyolcvanötezer néző előtt ke­
rült sor ö z Anzelm, lírai költő legújabb
versének megírására. Már jóval a költő
megérkezése előtt megteltek a lelátók és
a nézők izgatottan találgatták, vajon ma
is folytatja-e ö z az ősszel megkezdett
szonett-sorozatát, vagy új versformátum­
mal lepi meg rajongó híveit?
Az élénkzöld posztóval borított íróasz­
tal, előtte székkel, már ott állt a stadion
közepén, a könnyű szél meg-meglibeg-
tette az asztal lapjára helyezett üres, fe­
hér papírlapot. Pontosan négy órakor,
- tapsvihar közepette - Öz Anzelm
m egjelent a pályabejárónál és mosolyog­
va az Íróasztalhoz sietett. Barátságosan
üdvözölte a hatalmas közönséget, majd
leült és leírta a papirosra a vers címét.
A rím azonnal megjelent a stadion két­
oldalún levő két, hatalmas villany-újsá­
gon:
TERZINAK VILMÁHOZ
A nyolcvanezer néző felhördült! Tehát
m égis igazuk volt a kósza híreknek, ö z
ma egészen új, szokatlan formai m egol­
dásra készül! Lelkes biztatás közepette
irta le Öz a vers első sorait:
Te hölgy, kit szeretek, s ki Vilma,
K inek csípője lágy kenyér.
A szem e mandula és keble alma,
A rímet füttykoncert fogadta. „Pfuj!"
- kiáltoztak többen is az íróasztal felé.
ö z sietve áthúzta az utolsó szót és azt
írta fölé: keble halma. Felmorajlott a
stadion, ez sem tetszett a nézőknek. De
most parázs tűzijáték következett, ö z
kapásból vágta a rímeket a sor végére,
majd egy villámgyors húzással új vers­
szakot rótt a papírra és egészen magával
ragadta a közönséget.
Néhány hete, hogy elnyer él,
— A lliterálj! - kiáltotta • be hirtelen
egy kritikus a kispadról, aki felismerte
a helyzetet, és ö z úgy látszik meghal­
lotta, mert rögtön leírta: , ban nem hisszük el.
Szép szeptem beri szombaton, -
Hozzám hát Vilma hű legyél:
Ujjongó lelkesedés volt rá a felelet,
nyolcvanötezer szurkoló tombolva ünne­
pelte a versszak formás befejezését, ö z
Anzelm megcsókolta magát és ismét írni
kezdett:
Szilárdabb, mint a vasbeton.
De lágyabb is. és szelíd, mint
Zamárdinál a Balaton.
Hegedűs István rajza
A lelátókon újabb vita támadt, egye­
sek tapsoltak, de mások úgy látták, hogy
a használt metafora teljesen szabálytalan
volt. A bé-közép kórusban követelte a
hasonlat eltávolítását a versből, egy iro­
dalomtörténész pedig botrányos jelenetet
rendezett és egy keményfedelű stiliszti­
kát hajított ö z Anzelm felé.
Izgatott, ideges légkörben folytatódott
tovább a vers. A költőt láthatóan elked­
vetlenítette az incidens és ezért, merész
A világ legszerényebb lakomája
„A világ legnagyobb lepényét Toron­
tóban sütötte Tony Rolden vendéglős. A
három négyzetm éter területű sütemény­
ből kilenc százhuszonegy jóétvágyú em­
ber lakom ázott " - közli olvasóival az
Esti Hirlap.
Könnyű kiszámítani, hogy minden jó­
étvágyú lakomázóra egy darab 4 X 8
centiméter nagyságú lepény jutott. Kós­
tolónak is épp csak hogy megjárja, fel­
téve, hogy a lepény - a róla szóló hír­
rel ellentétben nem volt sületlen.
A világ legkisebb városa
A M agyar Nemzet hírt ad arról, hogy
Constantában ókori város romjait tárták
fel, s hogy ez a város kétezer négyzetmé­
ter területű.
M ost tessék elképzelni egy várost,
amelynek egyik oldala 40, a másik 50
méter hosszú. Jaj, de hercig kisváros le ­
hetett!
A cseppkőbarlang, mint
festőművész
Az Ország-Világ egyik cikkében azt ál­
lítja, hogy Lakos Alfréd festőművész ta­
nára Greguss és Aggteleki volt. Ezt azon­
Aggteleki néven ugyanis csupán egy
cseppkőbarlangot ismerünk. Lakos tanára
minden bizonnyal Aggházi Gyula jeles
piktorunk volt.
Node miért ne tévedjünk egy jóizűt, ha
lehet - nem igaz?
Üjszerű vadászat
A Népszava tárcaírója egy vadászat
zsákmányáról írva így szól: „ . ; . két fe­
kete ártány hevert már ottan."
VONZERŐ
szóképek és gondolatok helyett a továb­
biakban inkább biztonsági verselésre tö­
rekedett:
Vilma, az élet arra int.
Hogy jó legyél, hogy hű legyél,
S ne viselkedj kedved sze rin t,. . .
Ellaposodott a vers. A nézők töm ege­
sen hazaindultak, útközben szidva ö z
Anzelmet, sajátmagukat és a kultúrpoliti­
kát. Az esti újságban éppen csak futólag
olvasták el a vers befejező sorait, meg­
fogadva, hogy ezentúl vasárnaponként
ismét futballmeccsre fognak járni.
_____________________ S om ogyi P ál
Minthogy az ártány heréit disznót je­
lent, a szóbanforgó körvadászatot min­
den jel szerint házisertésekre rendezték.
Ellenkező esetben kíváncsiak vagyunk,
hogy ki és miként végzi el a vadkanok
férfiatlanítását?
A természet átalakítása
„Drótkötélpálya a Kaukázusban" című
cikkecskéjét igy kezdi a Népszava: „A
Kaukázus legmagasabb csúcsa, az Elbrusz
4 2 0 0 méter magas."
E határozott állítás ellenére fogadást
ajánlunk, s azt állítjuk, hogy az Elbrusz
5630 méter magas (kereken). Ha vészi-
tünk, vállaljuk, hogy az 1430 méteres kü­
lönbséget a zsebkendőnknek a négy sar­
kában is elhordjuk . . .
2.
Így kezdi riportját a M agyar Nemzet
munkatársa:
„Hogy pontos legyek: a 4 7 -ik északi
szélességi és a 3 6 -ik keleti hosszúsági fok
mellett elterülő város XIII. kerületében, a
Váci út és a Tahi utca sarkán állok."
Azonnal elsiettünk a Föld megadott
pontjára és az Azovi-tengertől valamivel
északra találtuk magunkat.
Most már csak arra vagyunk kiván­
csiak, hogy mit írt volna a riporter, ha
nem akart volna pontos lenni.
Idézet az jStel és Irodalomból
„Egy magányos költő" című könyv-
ismertetésében ezt írja irodalmi hetila­
punk kritikusa: „Ilyen vékony kötet rit­
kán zárt magába ekkora ételdarabot. . . "
Zsíros kis sajtóhiba. . .
D r. Á rgus
V a s v á r i A n n a r a jz a
Feliks Derecki Modern idők

E lh a tá r o z ta m , hogy eladom a
p am lag o t. F e la d ta m egy a p ró h ird e ­
té s t és m ásn ap m á r je le n tk e z e tt is
egy fia ta l pár. A fé rfi szo m o rú n ak
lá tsz o tt, a nő m ég n á lá n á l is szom o­
rú b b n a k , egym ás k ez ét fogták, m in t
a gyerekek.
B ev ezettem ő k et a kisszobába, ah o l
a p am lag állt.
— T essék, p a ra n c so lja n a k , nézzék
m eg alaposan, igaz, hogy m á r n e m
ú j, d e m ég évekig le h e t h aszn á ln i
— m o n d tam és b e te tte m m ag am
u tá n az ajtót.
F eleség em dö rzsö lg ette a kezét.
— T a lá n végre sik e rü l m eg szab a­
d u ln i e ttő l a v ac ak tó l. «•
A fia ta lo k elég so k á ig n ézeg ették
o d ab e n t a b ú to rd a ra b o t. A m ik o r
v ég re m e g jelen te k a küszöbön, a fé r­
fi m ég szo m o rú b b n ak lá tsz o tt, a nő
p ed ig m ag a vo lt a k é t lábon já ró
fájd alo m .

- . . . és akkor a Sándor egyből egyenesen a balsarokba küldte a labdát.

lók. S zin te csu rg o tt a szem ükből a íg y te lte k a hó n ap o k . De eg y sze r,

— E lnézést k é rü n k — m o n d o ttá k
— , d e m ég m eg k e ll fo n to ln u n k .
P á r n a p m ú lv a ú jb ó l m e g jelen te k .
— M egengedi?
— T essék, te ssék — n y ito tta m n e­
k ik m á ris az a jtó t és m a g u k ra h ag y ­
ta m ő k e t a pam laggal.
— K icsit m in th a so k áig nézeget­
n ék . N em k é p tá r e z a p a m la g —
tü re lm e tle n k e d e tt a feleségem .
— M á r éppen a v acso ráh o z a k a r ­
tu n k ü ln i, am ik o r k ilé p te k a f ia ta ­
szom orúság.
— N em sz e re tn é n k • e lh am a rk o d o t­
ta n d ö n ten i — szólott a férfi. H a
nincs ellen e kifogása, m ég m a jd
visszajövünk.
E ttől kezdve a z tá n m in d e n h éten
m eg jelen tek . M á r a n n y ira otthono­
san m ozogtak, hogy eg y en esen a
pam lagos szobába m e n te k és becsuk­
tá k m a g u k u tá n az a jtó t. Rem egő
szívvel v á r tu k a szem le ered m én y ét.
Sajnos,, az üg y let c s a k n em a k a rt
lé trejö n n i, de a f ia ta lo k m inden
esetb en m eg íg érték , h o g y visszajön­
nek. E g y re sz o m o rú b b a k n a k lá t­
szottak, s z in te , m á r-m á r a z volt az
em b er érzése, hogy fe lk a p ja és el­
so d o rja ő k e t az őszi széL
am ik o r a fé rfi k u r ta „V iszo n tlátásra,
á jövő h é te n ” sz av a k k al b ú csú zo tt,
egyenesen n e k i szegeztem a k é rd é st.
— H át k é re m , lesz-e végre v a la m i
á vásárból, v a g y sem ?
A férfi te k in te té b ő l m élységes szo­
m orúság és fá jd a lo m sugárzott.
— Igazán k á r , hogy ön o ly a n t ü ­
relm etle n — su tto g ta . — A p a m la g
m egfelelne n e k ü n k , de sajnos, n in c s
lakásunk.
Többé n em je le n tk e z te k . N em so k á­
r a o d a a já n d é k o z ta m a p am lag o t egy
szegény v id é k i rokonom nak.
R endes v ev ő úgysem a k a d t v o ln a
rá. T eljesen h a sz n a v e h e te tle n v o lt.
L e n g y e l b f il fo r d ít o t t a ; U . J .

Ő szi-téli Szót üd ültetés Szezon vég

S z ű r -S za b ó J ó z s e f T o n c z T ib o r rajza

- Két hétig kezembe se veszem a horgolótűt, eleget csiná­

lom egész évben a hivatalban . . . 7
 A h eg y ek b en N e m tip ik u s, de gyakori V en d ég ség b en R oham osan n ö v ek szik az em b e r isé g létszám a
T o n c z T ib o r r a jz a T ö r ö k J á n o s r a jz a K a j á n T ib o r r a jz a

N e m r é g ib e n h u m o r o s n a k s z á n t n em érd e m es élni, d e m u száj, m e rt

k a r c o la t b a n e m l é k e z t e m m e g e g y zgató, nehéz kérdésre kerestem feleletet boldogságot árasztó mosollyal, vissza-vissza néz­
k is k a la n d r ó l, a m ik o r k é t s z á ll ít ó a g y ere k et el k ell ta rta n i. H á t kö­
m u n k á s e g y n e h é z s z e k r é n y t v it t szönöm szépen! H a ily en az em ber, szombat délután három órakor, amikor a nap ve az elért beteljesülésre.
( e l h a r m a d ik e m e le t i la k á s o m b a . A a k k o r én n e m a k a ro k e m b e r lenni. mosolygós emberek arcát cirógatta a Marx té­ Utunk, csosszanásaink folyamán elméláztam:
c ik k m e g j e l e n é s e u t á n , „ E g y s z á l­ ren. Ugyanis topogó, enyhén türelmetlenkedő, az idők, a történelmi idők során mi mindenért
lít ó m u n k á s ” a l á í r á s s a l n é v t e le n Egy em ber
l e v e l e t k a p t a m , m e l y b e n a le v é lír ó hosszan kígyózó, széles, tömött sorban álló em­ álltunk már sorban: háború, ellenforradalom ide­
n e h e z m é n y e z i c i k k e m f r iv o l h a n g ­Sw ift Jonathan úrnak, berszalagra lettem figyelmes. Éppen a tömeg­ jén élelmiszerért, ruhaneműért, majd amikor P estiek Budán
já t , m a j d k é t s é g b e v o n j a a s z e k r é n y D U B LIN vonzásnak engedelm eskedett egy piros ■robogó­ szűk keresztmetszet volt, mozijegyért, színház­
s ú ly á t , a v it e ld íj ö s s z e g é t é s a z é n T o n c z T ib o r ra jz a
E n g ed je m eg, k ed v es u ra m , hogy
s z a k é r t e lm e m e t . A l e v é l e g y c s e p ­ ról leugró fiatal pár is. Fejükön fényes bukó­ jegyért. S most?
a „G u lliv er u ta z á s a i” cím ű kö n y v é­
p e t s e m le p e tt m e g , m iv e l k ö z tu ­ sisakkal, amin viliódzva táncoltak a napsuga­ Közben sortársaimmal beérkeztünk a sor ele­
d o m á sú , hogy a v ilá g ir o d a lo m
hez g ra tu lá lja k . J ó könyv, érd ek es rak, beálltak a sor végére. Említésre érdemes,
n a g y ja i s e m ú sz tá k m e g szá r a z o n , jére. Ott nők és férfiak guggoltak egy papírdo-
könyv, c sak egy b a ja v an , hogy nem
h a m á s o k d o lg á b a b e le a v a t k o z t a k . hogy a széparcú fiatal nő bukósisakja peremére •boz körül. A doboz elején négyszögletes, vágott ; . . t f í ti í v * ■
igaz. E zt n y u g o d ta n á llíth a to m , m e rt
A z t h is z e m , n e m l e s z é r d e k t e le n , körben muszlin kendőt helyezett s azt hátul 'a nyíláson időnként kidugta, majd visszahúzta
h a o k u lá s u l k ö z z é t e s z e k n é h á n y
én is u tazó vagyok, hosszú év e k ó ta
j e lle g z e t e s l e v e l e t , a m e l y e t n a g y ­ sisak alatt kötötte meg. Tündéri volt. buksi fejecskéjét egy hétköznapi, pici, fekete, v
k ép v iselem az eg y ik leg n ag y o b b lo n ­
n e v ű k o llé g á ir a k a p t a k a n n a k i d e ­ A tömegvonzás természetesen rám is hatejt. néhány hetes kutyus. Mint galambdúcból a ga­ ,H V.
jé n . doni szö v etk eresk ed ő céget. M in t Láttam, hogy kíváncsiak az újonnan érkezették lambfióka!
Shakespeare Vilmos úrnak, ilyen, so k h e ly ü tt m e g fo rd u lta m m ár, velem együtt, s láttam, hogy vidáman távoznak,
d e állíth a to m , hogy sem tö rp ék e t, akik elérték céljukat. De mit? ez itt a kérdés. Újszerű a jelenet, tetszik nekünk, pesti kö­
LONDO N zönségnek. A hunyorgó szemű, tétova, esetlen,
sem ó riáso k a t, sem a tö b b i csodabo­ - Miért állnak ma sorba a pestiek? - tette
L á tta m a sz ín h áz b an az ön „H am ­ g a ra k a t, am ely e k az ön k ö n y v éb en fel magamnak a kérdést. A célt nem lehelt ^ bohókás mozgású kutyus a papirdoboz abla­
le t” cím ű fércm ű v é t, a m ely egy te l­ szerep eln ek , seholsem ta lá lta m . A meglátni, mert vastag emberkaréj takarta el a kocskáján kikandikál, majd eltűnik.
je sen h ü ly e k irá ly firó l szól. ö n sze­ beszélő lo v a k ró l szóló fe je z e t pedig belátást. Nem volt más lehetőség, mint beállni - Édes, aranyos! - kiáltoztak halkan a nők.
rin t ily e n e k a k irá ly fia k ? L átszik, egy en esen légből k a p o tt koholm ány. a sorba s végigjárni a sorállók útját a betelje­ Megért egy negyedórát, hogy lássam, miért
hogy soha, a büd ö s é le tb e n sem egy M it fo g n ak m o n d a n i az e m b e re k , h a sülésig. álltunk sorba mi pestiek szombat délután a Marx
k irá ly fit, sem egy k ir á ly t n em lá ­ ezt a k ö n y v et elo lv assák ? A zt fog­ Lassan jártunk, tovább értünk egy-egy csosz- téren. Idők jele: papírmasé óljából kibámész­
to tt. Az ön állítólagos „ k irá ly fi”-ja já k m o n d an i, hogy m in d e n utazó szanással s közben törtem a fejem: mi lehet az, kodó kutyafejért toporogtunk. Egy mosolyt fa­
h azu d ik , színészkedik, összevissza hazudik. Ü gyis elég rossz h írü n k amiért nekünk pestieknek érdemes ma Buda­ kasztó kutyuskáért, gondtalan, játékos, tétova-
fecseg és h a lá lb a k e rg e ti szépséges v an , m ég csak ez h iá n y zo tt n ek ü n k . pesten időt és fáradságot nem kim éivé sorba- ságáért. Mi most szeretjük ezt. Mi felnőtt pes­
m enyasszonyát, O féliát. N em kétlem , tiek is gondtalanul játszadoztunk. Idők jele. Új
hogy ta lá n egyszer, v a la h a le h e te tt P ed ig m a g a tu d n a írn i. M ié rt nem állni? Útközben felfedeztem, hogy a beérkezet­
ta r t ja a k ap c so la to t a v aló élettel? tek huzamosan tartózkodnak az áhított célban, szakasz a sorbaállás budapesti történetében! - Hiába Mancika, Buda az mégiscsak Buda. Micsoda más levegő van itt, mint
ily en féle k irá ly fi D án iáb an . D e tip i- . O lyan u ta zó k ró l írjo n , a k ik jó fé r­ s tetemes idő után lépnek csak tovább kielégült Csillag György Pesten!
ku s ez? Ily en e k a k irá ly fia k á lta lá ­ jek , d e ré k c s a lá d a p á k és sok szöve­ .......... . wmw
b an ? N em , u ra m ! K ö ztu d o tt dolog, te t a d n a k el. M eg látja, hogy nagyobb
hogy a k irá ly fia k n em eslelk ű em b e­
sik e re lesz. O rszágúton Schwott LajOT rajza K ifejező neonreklám K agyló-fotel
rek , a k ik m e g á lljá k h e ly ü k e t a h a rc ­ S zívélyes üdvözlettel: S z ű r - S z a b ó J ó z s e f r a jz a P u sz ta i P á l raiza
b a n és a szerelem b en is, és h a kell, Egy utazó
o d avágnak. H a m á r n em ju t sem m i
a z eszébe, le g alá b b olyan dolgokról Arany János úrnak,
írjo n , am ih ez ért. Í rjo n részeges N A G YSZALO N TA
színészekről, v ag y term ész ete lle n es N agy élv ez ettel o lv a sta m Á g n e s '
h a jla m ú lócsiszárokról. D e a k irá ­ asszonyról szóló, g y önyörű k ö ltem é­
ly o k a t h ag y ja, a n n y it m o n d h ato k ! nyét, am ely k ö n n y ek ig m eg h ato tt.
T eljes tisztelettel S zegény asszony! M e n n y it k ellett
E gy kirá ly fi szenvednie és m o sn ia . . . C sak egyet
Madách Imre úrnak, nem é rte k : m ié rt n ev ezte el éppen
ALSÓ SZTREG O VA Á g n esn ek ? N em g o ndolt a r r a , m eny­
n y it á r t ezzel az o k n a k a tisztessé­
M ost te tte m le „Az e m b e r tra g é ­ ges, ép e lm é jű n ő k n ek , a k ik e t szin­
d iá ja ” cím ű d rá m a i k ö lte m é n y é t és té n Á g nesnek h ív n a k ? N em egy Á g­
m ondhatom , fel vag y o k h áb o ro d v a. nessel beszéltem , n e k ik is ez a v éle­
Ez az Á dám , ak ib e n ö n az egész em ­ m ényük. Á gnes kom oly név, viselői
b eriség et m egszem élyesíti, siránkozó, kom oly asszonyok. M ié rt n em n e­
pipogya frá te r, ak i se m m iv e l sincs vezte el b a lla d á ja h ő sét p éld áu l L i­
m egelégedve. Sem F á ra ó , sem K ep ­ lin e k v ag y M icinek? T a lá n m ég nem
ler, sem D an to n ? H á t m i a k a r len ­ késő. T isztelettel: Egy Á gnes.
n i ez áz a la k tu la jd o n k é p p e n ? És a
végén hová ly u k a d ki az egész? Hogy Gádor Béla
MM
F e lik s D ere ck i Modern idők

E lh a tá r o z t a m , hogy eladom a
p am lag o t. F e la d ta m egy a p ró h ird e ­
té s t és m á sn ap m á r je le n tk e z e tt is
egy fia ta l p ár. A fé rfi szo m o rú n ak
lá tsz o tt, a nő m ég n á lá n á l is szom o­
rú b b n a k , egym ás kezét fogták, m in t
a gy erek ek .
B e v ez ettem ő k et a kisszobába, ah o l
a p a m la g állt.
— T essék, p a ra n c so lja n a k , nézzék
m eg alaposan, igaz, hogy m á r n em
ú j, d e m ég évekig le h e t h aszn á ln i
— m o n d ta m és b e te tte m m a g am
u tá n az ajtó t.
F eleség em d ö rzsö lg ette a kezét.
— T a lá n vég re s ik e rü l m eg szab a­
d u ln i e ttő l a v acak tó l. *»
A fia ta lo k elég sokáig n ézeg ették
o d a b e n t a b ú to rd a ra b o t. A m ik o r
v é g re m eg jelen te k a küszöbön, a fé r­
fi m ég szo m o rú b b n ak látszo tt, a nő
p ed ig m ag a v o lt a k é t lábon já ró
fájd a lo m .

lok. S zin te csu rg ó it a szem ü k b ő l a íg y te lte k a hón ap o k . D e egyszer,

— E lnézést k é rü n k — m o n d o ttá k
— , d e m ég m eg k e ll fo n to ln u n k .
P á r n a p m ú lv a ú jb ó l m eg jelen tek .
— M egengedi?
— T essék, te ssék — n y ito tta m n e ­
k ik m á ris az a jtó t és m a g u k ra h ag y ­
ta m ő k e t a p am laggal.
— K icsit m in th a so k áig n ézeg et­
nék. N em k é p tá r ez a p am lag —
tü re lm e tle n k e d e tt a feleségem .
— M á r éppen a v acso ráh o z a k a r ­
tu n k ü ln i, am ik o r k ilé p te k a f ia ta ­
szom orúság.
— N em sz eretn é n k • e lh a m a rk o d o t­
ta n d ö n te n i — szólott a férfi. H a
nincs e lle n e kifogása, m ég m a jd
visszajö v ü n k .
E ttő l k ezd v e a z tá n m in d e n h éten
m e g jelen te k . M ár a n n y ira o tth o n o ­
san m ozogtak, hogy eg y e n esen a
p am lagos szobába m e n te k és becsu k ­
tá k m a g u k u tá n az a jtó t. Rem egő
szívvel v á r tu k a szem le ered m én y ét.
S ajnos, az ügylet csak n e m a k a rt
lé tre jö n n i, de a fia ta lo k m in d en
esetb en m egígérték, hogy v isszajö n ­
nek. E g y re sz o m o rú b b a k n a k lá t­
szo ttak , szin te , m á r-m á r a z v o lt az
em b er érzése, hogy fe lk a p ja és el­
sod o rja ő k e t az őszi szél.
am ik o r a fé rfi k u r ta „V iszo n tlátá sra ,
a jövő h é te n ” sz a v a k k a l b ú csú zo tt,
egyenesen n e k i szegeztem a k érd é st.
— H át k ére m , lesz-e v ég re v a la m i
á v ásárb ó l, v ag y sem ? %
A fé rfi te k in te té b ő l m élységes szo­
m o rú ság és fá jd a lo m su g árzo tt.
— Ig azán k á r, hogy ön o ly an tü ­
re lm e tle n — su tto g ta . — A p a m la g
m eg feleln e n e k ü n k , de sajnos, n in cs
la k ásu n k .
T öbbé n em je le n tk e z te k . N em so k á­
r a o d aa já n d ék o z tam a p am lag o t egy
szegény vid ék i ro k o n o m n ak .
R en d es vevő úg y sem a k a d t v o ln a
rá. T eljesen h a sz n a v e h e te tle n volt.
L e n g y e l b ő l f o r d ít o t t a : u . 3.

Ő szi-téli Szót üd ültetés Szezon vég

S z ű r -S za b ó J ó z s e f T o n c z T ib o r r a jz a

- Két hétig kezembe se veszem a horgolótűt, eleget csiná- .

lom egész évben a hivatalban . . . 7
 HÁZTARTÁSI BOLT PÁRIZSBAN

A z egyik szép pesti presszó-cukrászda

melletti helyiségben nem rég még egy
tetőtől talpig talponálló virágzott. Ez az
oka talán, hogy a. presszónak időnként
italbolt akusztikája van.
Sűrűn be-betér ide a volt italbolt vala­
melyik régi törzsvendége. Egy ilyen ke-
gyeletes szívű vendég a múltkor, szimpla
kávéja után, megeresztve bánatos bari­
tonját elkezdte, hogy:

- Nótás kedvű volt az apám . . .

Családi visszaemlékezését a föpincér
szakította félbe:
- Itt nem lehet énekelni, kérem.
A vendég ezt kétségbe vonta, mire a
főpincér kénytelen volt a makacs bari­
tont távozásra bírni. Másnap este a ked­
ves vendéget a mágneses vonzás újra
visszahúzta a helyiségbe. A második
szimpla után ismét jött a reminiszcencia
dalban elbeszélve, de olyan hangerővel,
hogy táncolni kezdtek az asztalokon a - Köszönöm, ultrát nem kérek!
feketéspoharak:
- Hej, de nótás kedvű v olt az apám ...
A prózai főpincér m egint közbelépett
és miután a vendég nem akart elállni
éneklési szándékától, de távozni sem
óhajtott, karonfogta őt és kivezette a he­ P ádon ü l a költő, L eesik egy sárga
lyiségből. társtalan. falevél.
A meggyőzésnek ez a formája hasz­ Tolla ú j toll, töltő; — Á rv a vagyok, árva,
nált. borús arcot ö lt ő: tégy vissza a fá ra ! —
A daloslelkületű vendég másnap este gondja van. így beszél.
is betoppant ugyan a presszóba, de . . .
M ikor a második fekete után megint V id á m verset írni, — D ehogy te szle k vissza,
elbődült, hogy: „Hej de nótáskedvű volt gondja ez. ' hisz veled
az ap ám . . . " - utána már magától fel­ T érd én a papír, ni, ősz le tt vég ü l is m a
ugrott a helyéről és kirohant az utcára. leh et vagy h a tív n y i s versem p esszim ista
Önkiszolgáló alapon kitette önmagát. S zél neszez. vers lehet!
(-véghy) P o lg á r Is tv á n

A k ö ltő e sete a Múzsával V á r n a i G y ö r g y r a jz a

11
 A s Íg é re t ssé p azé
7 7%
Ml NEM GRATULÁLUNK, MERT
A NŐK LAPJA NEM ÖREGSZIK!..
4 hu to rt
SEBESTYÉN GÉZÁT, az
- Uram, ne vegye zokon, de már többen felültettek . . . egykor közismert színigazga­
tót megkérdezték, miért szere­
ti annyira Horti Sándor szín­
művészt.
- Nagyon jó fiú - felelte
az igazgató - , egyszer nagy
szolgálatot tett nekem, mikor
csúnya, fekete felhők tornyo­
sultak fölöttem.
- Mit tett?
- Kölcsön adott egy eser-
nyöt. ^ _
VIRCHOWS, a híres orvos-
professzor, félelm etes bíráló
volt. Kollégái előtt mindig
nyíltan megmondta a vélem é­
nyét. Egy vita alkalmával,
amikor az öröklésről volt szó,
ezt mondta:
- Nem is kell messze men­
nünk, hogy példát nyerjünk a
hivatás öröklődésére. Nézzük
csak egyetemünk tanári testü­
letét, s látni fogjuk, hogy a jó
tanári állás nemcsak az apáról
Zárószavak A Szaharában
S c h w o t t L a j o s r a jz a
- Azt hiszem kedves hallgatóim, hogy a feltett kérdésekre
■kim erítő választ adtam . . .
c f A /& /< l< z p /4
LUDAS MATVI
fiúra, hanem az apáról a vőre
is öröklődik . . .
MAUGHAM, a kitűnő angol
író, nemrég ünnepelte nyolc­
vannegyedik születésnapját.
Egy újságírónak arra a kérdé­
sére, hogy mit ambicionál még
az életben, Maugham válasza
így hangzott:
- Féltékeny férj pisztolya
elé akarok állni.
AUGUSTUS római császár­
nak hírül vitték, hogy egy
földműves; aki a környéken
lakik, nagyon hasonlít hozzá.
M aga elé rendelte az illetőt és
meglepve állapította meg a fel­
tűnő hasonlatosságot.
- Nem járt az édesanyád
Rómában? - kérdezte tréfásan
a császár.
- Inkább az édesapám, —
mondta a földműves komo­
lyan.
L«u*^«.l
 K L E M B E R T V ^ aY A I V E Z É R Ü K Kaján Tibor rajza

E u g e n R o th

„ A c s o d a d o k t o r "
c . v e r s e ib ő l
E ugen B o th s z ü le t e t t M ü n ch en b en .
1895-b en . I r t lír a i v e r s e k e t , e l b e s z é l é s e k e t ,
d e le g n é p s z e r ű b b é h u m o r o s v e r s k ö te te i
te tté k .

S D í2 -

K ö n n yű n e k i, a k i se b é sz:
F ö l n y it é s a b e l s ő d b e néz, —
Azután m e g in t ö s s z e v a r r .
B i z to s n y u g to d l e s z h a m a r:
H a s ik e r ü l, ú g y s z á m o s é v ig ,
Ha nem — örö kkö n ö r ö k k é tig .

A fá jd a lo m — s z ó ln a k a b ö lc s e k —
N e m e s ít s jó t te s z a z e r k ö lc s n e k .
M e g h a z u d to lja m in d m a g á t,
Ha ő fá jla lja ö n h a s á t.

I t iiK O M X ö ii
A z e m b e r jó lla k o tt: „ E lé g !"
C su p á n c sa k e g yb ő l en n e m ég :
Ú gy íz le lt a z a k e d v e n c é te l — “
De, s a jn o s , n e m k ín á ln a k k é t s z e r .
- Mama tessék jönni vacsorázni.
(F o r d íto tt a : H o n t i I r m a ) - Köszönöm fiam, nem vagyok éhes . . . 1 3
 J ö n a p erec -a g g ító !
Közismert az az előszeretet,
amellyel a budapesti közönség
a száraz perec iránt viseltetik.
Miután hazánk legszárazabb
perecei a tóvárosi színházak­
ban és mozikban kaphatók,
előfordul, hogy az ínyencek
jegyet váltanak egyes színhá­
zakba és darabnézés ürügye
alatt öreg perecet majszolnak.
Sajnos, e téren visszaélésekre
is nyílik mód; egyik színhá­
zunk' nézőtéri t elügyelője
észrevette, hogy egy házaspár,
birtokában 48 torint értékű
színházjeggyel, nem nézte az
előadást, hanem szünetekben
az előcsarnokba lopódzott szá­
raz perecért.
A tóvárosi sütőipari vállala­
tok eddig igen ósdi módszer­
rel dolgoztak: egyszerűen ösz-
szeszedték a Budapest terüle­
tén el nem fogyott pereceket
és azokat néhány heti fektetés
után eladták a színházakban,
abból a lélektani feltevésből
kiindulva, hogy a művészi él­
mény hatása alatt a közönség
úgyse figyel oda, mit tág. Ezt
az avult eljárást most a leg­
modernebb technológiával cse­
rélik tel. Egyik feltalálónk
* perec-aggító készüléket szer­
kesztett, amely elektronikus
turbó-kompresszor segítségével
a legfrissebb, a legropogósabb
perecet is percek alatt olyan ál­
lapotba hozza, mintha már há­
romhetes lenne. Nem fordul elő
tehát a jövőben, hogy a pere­
cet jó foggal el lehet rágni.
A perec-aggító hatására a perec
nem ropog, nem mállik. nem
porlad, hanem olyan kemény
lesz, hogy csak szopogatni le-
K ö z é p ső ajtó a 6 i-e s e n
A 61-es villamosjáratról tud­
ni kell, hogy mintaszerű pon­
tossággal és gyakran közleke­
dik, de hogy valami baj mégis
legyen a kocsikkal, a középső
ajtók nem nyílnak ki. Öklöm-
nyi betűkkel az ajtóra írták:
„NEM MŰKÖDIK". Ezzel
azután el is intézték az ügyet,
hiszen a felirat mindent pótol.
Ezért kell a 61-es kocsikon
elöl és hátul leszállni, akadá­
lyozva a felfelé - igyekvőket.
Az utasok indokolt kérése:
Javítsák m eg a 61-es kocsik
középső ajtaját!
S z a la y G yula
B p ., n „ V ö lg y u. 29/b.
dk 4
E gy ing története
Amikor az üzletben megvá­
sároltam a tetszetős inget,
am ely az előkelőén hangzó
„polo-ing" nevet viselte, az
előzékeny elárusító búcsúzóul
m ég a fülembe súgta:
- Nincs beavatva.
- Kicsoda?
- Az ing.
- Mibe?
Méltányolva riadt - tekintete­
met, készségesen megmagya­
rázta:
- Így szokták mondani. Az
in g príma áru, de mondom
nincs beavatva és ezért a gon­
dos mosás ellenére is egy ki­
csit összemegy.
Vígasztalóan tette hozzá:
- Mondjuk egy számmal.
Odahaza kibontottam a cso­
magot s gyanakodva néztem
a be nem avatott inget. És bár
este nem pólózni indultam,
hanem moziba, m égis magam­
ra öltöttem Aztán utólérte őt
is az ingek végzete; bepiszko­
lódott.
A mosodából hazaérkezett
in get érthető várakozással fo­
gadtam. Szemre nem észlelhet­
tem rajta változást, de amikor
Süfirász
Döbbenetes hirdetésre leltem
egyik napilapunkban. Tessék
nézni!
Nem tudom! - ordítottam fel
és lidétc ült a lelkemre. Még az
sem nyugtatott meg, hogy a szö­
veg alatt ez állt:
„Különleges futó- és össze­
kötő szőnyeg."
D e miért? - kérdeztem nyug­
talanul magamtól. Biztos, hogy
csakugyan szőnyeg? A z elneve­
zés sokkal inkább emlékeztet a
frászra, mint egy lakberendezési
tárgyra. Lehetséges, hogy csak
meg akartak vele nyugtatni,
hogy ne idegeskedjem miatta?
Hiszen, ha a Süfirász csakugyan '•
újra felvettem, meglepődtem
mennyire összetöpörödött. Igaz,
hogy csak egy számmal lett ki­
sebb, de nem a második szám­
jegye csökkent, hanem az el­
ső, tehát 41-esből nem 40-esre
változott, hanem 31-esre. Ügy
festett, mintha a különleges
méretek áruházából vásároltam
volna.
- Nem baj, pólózni még
lehet benne, - gondoltam - ,
hiszen ennél a nemes sportnál
úgysem gomboljuk be az ing
nyakát.
Az ing területén szerzett ta­
pasztalataimat rövidesen sike­
rült értékesíteni. Találkoztam
egy fiatal anyával, aki panasz­
kodott, hogy kisfiának nem ta­
lált kész inget.
- A boltban, vagy nagyob­
bak voltak, vagy kisebbek, -
m esélte. - Nem tudja; hol le­
hetne megfelelő számút kapni?
Soha meg nem hálálható ta­
nácsot adtam:
- Tessék bemenni bárme­
lyik üzletbe és- tessék venni
felnőttnek való inget. Mind­
egy a szám, lehet negyvenes
is, a fő, hogy ne legyen be­
avatva. Aztán azt addig kell
m osni, amíg pont jó lesz a
gyereknek.
A nő lelkendezett.
- Igazán köszönöm. És
mondja, honnan -tud maga
ilyesm it?
Nem válaszoltam, csak sze­
rényen mosolyogtam. M int élki
be van avatva.
(Stella)
különleges futó- és összekötő
szőnyeg, akkor a neve miért
nem Küfotusz? Ez így érthető
és szépen görögösen hangzik. D e
hát miért Süfirász? E mögött
valami van!
A jobbik esetben a Süfirász
mondjuk különleges keleti cse­
mege, és mire megtudom, elkap­
kodják. D e ha alattomos be­
tegség, melyet még elháríthat­
nék, ha tudnám, hogy hogyan
kapható meg?! Talán az egész
emberiséget a Süfirász fenyegeti
és már készülnek is rá, oktatá­
sok folynak világszerte. Süfi-
rász-védelmi tanfolyamokat tar­
tanak, miközben mi, szerencsét­
len hirdetés-olvasók azt hisszük
róla, hogy egy különleges futó-
és összekötő szőnyeg. D e én
nem hagyom magam megtévesz­
teni?! Holnaptól messzire elke­
rülök mindent, ami Süfirász le­
het!
Istenkém, ki találta ki ezt a
Süfirászt?!. . .
(s - i)
C sig a la ssú ú té p íté s
A Z u g lig e ti ú t é s a R e m e te
ú t k ö z ö tt v a n e g y k is ö s s z e k ö tő
g y a lo g ú t, a C sig a ú t. A R e m e te
ú tr ó l e z e n le h e t l e ju tn i a v il­
la m o sh o z . E v e k ó ta k é r t ü k e n ­
n e k a z ú t n a k a k ija v ítá s á t, m ig
v é g re a n y á r e le jé n ö r ö m m e l
ta p a s z ta ltu k , h o g y a X II. k e ­
r ü le ti T a n á c s b e v á ltja Í g é re té t,
M u n k á s o k je le n te k m e g a h e ly ­
s z ín e n , é p íte tte k e g y k is f e l­
v o n u lá s i h á z a t, f e lb o n to ttá k a
lé p c s ő k k ö v e z e té t é s g o n d o s a n
az ú ts z é lé re r a k tá k . M i a z t h i t ­
tü k , h o g y a b o n tó - b rig á d o t
m a jd k ö v e tik a z é p ítő k , d e
r o s s z u l h ittü k . N é h á n y h é t
m ú lv a u g y a n is m e g jö tte k a
„ s z a k ik ” , le b o n to ttá k a f e lv o ­
n u lá s i b ó d é t és e lv itté k . A z ó ta
m in d e n c s e n d e s . A T a n á c s n á l
le g u tó b b a z z a l v ig a s z ta lta k b e n ­
n ü n k e t, h o g y v á r j u n k tü r e le m ­
m e l, m e r t m o s t n in c s ú tja v itó
m u n k á s u k . A t ü r e lm ü n k a z o n ­
b a n m á r fo g y tá n v a n , m e r t
t u d j u k , h o g y h a b e á ll a z ő sz i
e s ő z é s, a k k o r a k ö v e k tő l m e g ­
s z a b a d íto tt C sig a ú to n csak
n a d r á g f é k k e l tu d j u k m e g k ö z e ­
líte n i a v illa m o st.
X H ., R e m e t e ú t i l a k ó k
H o l a g a r a n c ia ?
A Fővárosi Tanács családi
házakat építtetett Cinkotán, me­
lyekből családom legnagyobb
örömére én is kaptam egyet, 25
évi OTP részletfizetésre. A
nagy örömbe az idők folyamán
üröm is vegyült. Oka a követ­
kező: a kész házak átadásánál a
XVI. kerületi Tatarozó Vállalat,
valamint a Fővárosi Tanács
Házkezelési Igazgatósága jegy­
zőkönyvet vettek fel az épí­
téssel kapcsolatos hibákról. A
jegyzőkönyv szerint a felfedett
hibákat az építő vállalatnak egy
évi garanciaidő letelte előtt meg
kell javítania. Papíron tehát
rendben van a dolog, de nem
úgy a valóságban. Itt van például
a vízaknánk. A Fővárosi Vízmű­
vek több ízben felszólítást kül­
dött, hogy javíttassam meg az
aknát, mert az óra víz alatt
áll. Ez is garanciális javítás len­
ne, de hiába futkosok már egy
év óta a Fővárosi Tanács Ház­
kezelési Igazgatósága és az építő
vállalat között, - eredmény se­
hol.
Felháborítónak tartom, hogy a
kormányunk által biztosított
kedvezményeket az építő válla­
lat ilyen selejtes munkával akar­
ja megnyirbálni.
H o n t! S á n d o r
B p ., X V I., C in k o ta , F ő v .
K is la k á s o k V H /14.
 N e m ig a z , h o g y a s z ín h á z a in k n e m m ai darabokat játszan ak
LUPAS litfV I- 'WJ-'«

Nagy esemény volt

nálunk, a Klement
Gottwald gyárban,
annak a turbogene-
rátornak az elk észí­
tése, amelyet n é­
hány héttel ez­
előtt szereltem a
tiszapalkonyai erőmű
részére, n o tonnás,
50 megawattos volt!
Az én tekintélyes
testsúlyom állandó
tréfák tárgya a szaktársak között. A m i­
kor ezt a n o tonnás generátort szereltem,
azzal ugrattak, hogy nem azért bizták
rám ezt a munkát, mert munkaérdemér-
mes sztahanovista, élmunkás vagyok, ha­
nem azért, mert én kilóban ugyanannyit
nyomok, mint a generátor tonnában. (Ak­ D ic s é r e t
koriban n o kiló voltam csakugyan.)
N agy gondot okozott, elbírja-e a darunk
ezt a hatalmas generátort, de ezt a prob­
lémát is sikerült megoldanom s végül el­
készült az óriás-generátor. (Azóta már
ott van Tiszapalkonyán.)
Igen ám, de mire a generátor lekerült
Tiszapalkonyára, addigra én 114 k iló let­
tem. Jöttek is ugratni a szakik, akik
szemmel tartják az én súlyomat: „Selejt
lett a generátor, Feri! Vissza akarják k ü l­
deni, mert nem hízik úgy, mint te! .
Megmondtam, hogy vissza ne küldjék,
inkább én is visszafogyok n o kilóra.
T ó th F e r e n c

E h e ti h ird etésü n k

Mert ott a bolygóközi úton, Egy meteor úgy kupán vágott.

A kozmikus, tekete térben, Hogy átbillentem iejtetőre . ..
Elvesztettem az egyensúlyom, A súrlódástól begyulladtam,
S tájékozódó képességem . . . S tüzet fogott bajuszom tőle..

Minap tilléres űrhajóval A lejem zúgott; - hasam korgott,

Kirándulni mentem a térbe . . : S citerázott a kezem - lábami
Apró kiruccanás. - úgy néha. Próbálják csak meg - milyen turcsa.
Benn csörgedez az embervérbe! Úszkálni a galaktikában . . . !

A íényperceket egyre ialtukl Rektaszcenzió: tizenegy tok!

Ily sebességet nem is hittem! Deklináció: nulla, három. . . !
Saját magunkat utolértük - Úristen, - m elyik most a Földünk?
És m egelőztük. . . I - Bizony isten! A bolygók közül kombinálom . . .

Utazás közben úgy éreztem: Eszembe jut most minden bűnöm.

kisember 1$ vehel Valahol hiba van. - bizonnyal;
Barátságot kellene kötni
Mit elkövettem tettel, szóval.
S a teleségem esdő hangja:
fé n y k é p ez o gépei, Nagy sürgősen a tériszonnyal. . . ! - „Ne utazgass az űrhajóval!"

meri réázleire kapkaio az De nem is ülők tői rá többet.

Inkább jó lesz a vicinális!
Ha be is tartja jó szokását,
Boltokban tiogy kicsit megy - és kicsit áll i s . . . /

L aky Jó zsef 15
 Ifjú sá g i könyvtár
In g a d o z ó k is p o lg á r
S á n d o r K á ro ly r a jz a
1 ét fiatal anya beszélget. Az
egyik feldúlt arccal, remegő han­
gon panaszkodik:
- Rettenetes, milyen rossz az
én Sanyikám, én még ilyet nem is
hallottam. Hazudós! Tegnap is,
képzelje, azt mondta, hogy nincs
lecke, és persze volt. Azt hittem,
elájulok. Ilyenkor aztán leszegi a
fejét és nem lehet belőle kihúzni
egy szót sem. Megbánás! Azt ő
nem ismeri. Tessék megmondani,
mi lesz belőle, elvégre egy hét­
éves gyerek már nem csecsemő.
Örökös rettegés az életem! Elcsa­
varog! Azt ember el nem tudja
mondani, mit állok ki ilyenkor.
A rolijával persze mindig az út­
testen száguld, hol is száguldana!
Ha egy íékcsikorgást hallok, már
tudom, hogy az én kis drágalátos
fiacskám került egy autó elé. És
hiába beszél neki az ember. M ert
mindenben neki kell a főcsibész­
nek lenni, ő a krekk, a bandave­
zér. Olyan vad, hogy nem bírok
vele. Tönkremennek az idegeim,
komolyan mondom. Nincs egy
nyugodt pillanatom sem. A nagy­
mamával goromba, szófogadatlan.
Mindennek nekim egy, mindent le­
dönt, elront. Amikor este megfür­
detem, csak sírok. Hogy tud ilyen
leirhatatlanul maszatos lenni, el
nem tudom képzelni. Mindenben
meghempereg. Neki a világon min­
- Ez az igazi! Régi is m eg új is! den foci, lehet az labda, egy da­
LU D A S M A T Y I - r S Z A T IR IK U S H E T IL A P
F ő s z e rk e s z tő : T a b i L á s z ló . — S z e r k e s z tő : F ö ld e s G y ö rg y . — M ű v é sz e ti s z e r k e s z tő : T o n c z T ib o r.
K ia d ja a H ír la p k ia d ó V á llalat. — F e le lő s k ia d ó : C s o llá n y F e re n c . — S z e rk e s z tő s é g : B u d a p e s t, V ili., G y u la i P á l u tc a 14. — T el.'.
335—718. — K ia d ó h iv a ta l: V ili., B la h a L u jz a t é r 3. T e l .. 343—100, 142—220. — 59.7715 — K o s s u th N y o m d a , B u d a p e s t, V ., A lk o tm á n y
u tc a 3. —■F elelő s v e z e tő : L e n g y e l L a jo s Ig a z g a tó . — T e r je s z ti a P o s ta K ö z p o n ti H ír la p I r o d a 180—850.
Szűr-Szabó József rajza
rab kő, vadgesztenye vagy a va­
donatúj sapkája, mindennel gólt
rúg, mert ő a Cucu meg a Csikar.
Mi lesz ennek a vége? M ost csúz­
lit csinált magának, becsúzlizza az
ablakokat, csak győzzek fizetni és
hallgatni. Nem lehet egy rendes
ruhát ráadni, öt perc múlva csupa
kosz és rongy. Vehetek neki he­
tenként egy pár cipőt, ki bírja azt?
Nem képes rendesen beszélni,
csak ordít. És mindenkivel verek­
szik, mindenkivel kikezd, neki­
megy nagyobb fiúknak is, egyszer
a szemét fogják kiverni. Csak a
rosszaságon, a gazemberségen jár
az esze. Rémes, csak annyit mond­
hatok! D e megvert a Jóisten en-
gemet.
A másik anya nagyot sóhajt:
- Ez semmi. Az én kedves kis
fiam tegnap felgyújtotta a lakást.
- Ó — legyint mosolyogva az
első anya - nem baj az, ha egy
kicsit csintalan. Fiúgyerek, élénk.
F e l e k i L á s z ló
 Á rat 1 fo rin t X V . évfolyam 45. mám. 1959. novembm 5

— A i »finw ll Nekem rem ek felvételeim

v u n a k » Hold hkteó feléről!
(Október tteenötóíHM címlapunk)

P « M H Íré i»

- O ké! Ez sokkal izgatóbb!

 V ig y á z h a tn a a súlyára!
- Na, sikerült megint leadnom
dekát!
E jtő e r n y ő s z sá k m á n y
Ú jdonság: az éltartó nadrág
Brrr!
A M agyar Ifjúság „A szív" címmel
elbeszélést közölt. Ebből idézzük e felejt­
hetetlen sorokat:
„A hosszú nyár azonban Ficsor Ist­
vánnal százszor is újra íelbüiögtette és
újra megrágatta uzt, amit tavasszal már
megemésztett."
Ficsor, Ficsór, micsoda gyomrod és mi­
csoda gusztusod van teneked!
Jaj, az a szám tan__
Olvastuk a Hétfői Hírekben, hogy az
emberiség történetében eleddig 14513 há­
ború volt, s ezek összesen 500 kvintillió
svájci frank értékű kárt okoztak. M eg­
jegyzi a cikk Írója zárójelben, hogy egy
kvintillió az annyi, mint milliárdszor
milliárd.
Ami a háborúk számát illeti, lusták
voltunk utánaszámolni. De ami a kvintil-
egy
liót illeti, az bizonyosan nem stimmel.
M illiárdszor milliárd az „csak" trillió",
mely 18 nullával íratik. A kvintillió le­
írásához viszont 30 nulla kell.
Igaz, hogy a vasámapesti lapzárta iz­
galmában ilyesm it nem lehet tu d n i. . .
Miért ne tévedjünk, ha lehet?
Azt irta a Ludas Matyi, hogy Ameri­
kában, Ontario államban elégették a
„Lady Chatterlay szeretője" című könyv
400 példányát. Amerikában azonban ilyen
nevű állam nincs, s ezt egy olyan lap­
nak, amely más lapok hibáira vadászik
nagy buzgalommal, illenék tudnia.
Hát ezt hogyan kell csinálni?
Hirdetést olvastunk egyik vidéki la­
punkban, mely így szól:
„Vásároljon mindent egy helyen, a
kecskeméti és kiskunfélegyházi Állami
Aruházbanl"
Röviden — és tévesen
A Népszabadság „Röviden" című ro­
vatában hirül adta, hogy Carlo Alfieri
olasz festőtől megvonták a kiállítási jo­
got, miután egyik képe egy cigarettázó
látogatótól felrobbant. A festő elárulta,
hogy a különleges szürke szín kikeveré­
séhez puskaport használt.
A puskapor azonban szabad levegőn
még szürke festékbe keverve sem rob­
ban. csupán szép csendben ég. Alfieri
tehát valószínűleg jg y puskagolyóba
P ia c fe jle sz té s
gyöm öszölte a festményét. De akkor vi­
szont hogyan állíthatta ki?
Megdöbbentő hír
„Antal Lívia operaénekesnő egy hó­
napi párizsi vendégszereplésre Párizsba
utazik" - írja a Népszava.
A művésznőnek nyilván két problémát
kellett megoldania: hova utazzék párizsi
vendégszereplésre és milyen vendégsze­
replésre utazzék Párizsba? Úgy találta
végül, hogy leghelyesebb, ha párizsi ven­
dégszereplését Párizsban bonyolítja le.
Gyöngyszem a Népsportból
„.Könnyűsúly: Nagy L. (Bp.) döntő fö­
lénnyel vesztett Fűlik ellen."
Vannak utcák, vannak házak. . .
A Népszava „Ma és holnap" című írá­
sában olvastuk:
„ . . . sétáltam a domboldalra baktató,
macskaköves utcákon, a görbe, hullámos
ereszek alá süppedt házacskák k özött. .
M inthogy a házak általában az ere­
szek alatt vannak, jelen esetben éppen a
helyükre süppedtek. íg y hozta rendbe az
idő azt, amit az építészek elhibáztak.
Hát ez mit akar?
Egy házassági apróhirdetés a Magyar
Nemzetből:
„Független lány vagy asszony ismeret­
ségét keresem házasság céljából, 30 éves.
180 magas, művelt férfi személyében."
Lefele-dicsérés?
Egy emeletesháznyi kivénhedt óriás­
hordóról olvastunk a Népszava budafoki
riportjában: „56000 liter vinkót öleltek
körül hatalmas dongái". Meghökkentünk,
de nem az 56000-es űrtartalmon, ha­
nem a - vinkón. Vinkó? A könnyű, fé-
ligmeddig lebecsült homoki bort szokás
vinkónak nevezni. A „vinkó" és a „bor"
körülbelül úgy viszonylanak egymáshoz,
mint a ház és a viskó. M i a csodának
kellett egy ilyen híres pincészetben oly
irdatlan mennyiségű vinkót tárolni?
Persze, persze, a Magyar Értelmező
Szótárnak egyelőre csak az első kötete
jelent meg, a V-betűre majd csak a ha­
todik kötetben kerül sor. Akkor majd
kiderül, mi a vinkó.
Dr. Argus
s z e g ő G izi r a jz a
 Meg kell a s z ív n e k h a s a d n i a . . . M é sz á ro s A n d r á s rajza

fi­

A g y ű jtő ö r ö m e
tt T o n c z T ib o r r a jz a
^% s Á r /& a o L
IV. HENRIK, a franciák „Mátyás ki­
rálya", hosszú és fárasztó lovaglás után
érkezett kíséretével Amiens-ba. A dísz-
emelvény előtt a város polgármestere be­
lekezdett ünnepi szónoklatába:
- Leghatalmasabb, legkegyesebb, leg­
dicsőbb király!
- És tegye hozzá, hogy a legfáradtabb
király - vetett véget a király a ceremó­
niának.
Utána díszebéd következett s a polgár-
mester úgy gondolta, hogy itt kell pó­
tolnia az üdvözlő beszédet.
- Amidőn az ókor hatalmas hadve­
zére, L eonidász. . .
A király azonnal megint a szavába
vágott: - Felőlem jöhet az őszi nátha, öregem! Tele vagyok ott­
- Ne felejtse el, hogy Leonidász ak­ hon gyógyszerekkel. .
kor már megebédelt.
SCHOPENHAUER jó barátságban volt
M endelssohnnal, a Szentivánéji álom ze­ E sti m é r k ő z é s
neszerzőjével. Egy derűsebb pillanatában H e g e d ű s I s t v á n r a jz a
a filozófus ugratni kezdte a muzsikust,
amiért az annyira elmélyed a zenében,
hogy más dolog iránt teljesen érzéketlen.
- Azt még csak értem - mondta
Schopenhauer - , hogy' minden zenész
egy kicsit hibbant, de hogy lehet egy
hibbant ember ió zenész?
II. JÓZSEF császár a bécsi császári
parkot - a mai Prátert - , amelyet ad­
dig csupán nemesek használhattak, meg­
nyitotta a köznép számára is. A bejárat
fölé ezt a hízelgő föliratot tétette:
„Ezt a kertet a népnek ajánlja a nép
tisztelője."
N agyon természetes, hogy eljárását zo­
kon vette a nemesség. Valamelyik arisz­
tokrata szóvá is tette a nemesek nehez­
telését József előtt. A császár felcsattant:
- Ha én is csak a velem egyenran­
gúak társaságában akarnék szórakozni,
kénytelen volnék a kapucinusok kriptá­
jába bezárkózni, ahol őseim nyugszanak.
A z e ls ő k ív á n s á g
T on cz T ib o r rajza
■TTrP>T|
Kérek egy rövid szimplát!
Űj ü z le t
H eg ed ű s I s tv á n rajza
helyzet adódott abból, hogy
nem tudtuk, miképpen szólít­
suk meg egymást.
Tegyük fel, bementem egy
ripőüzletbe. Azt nem mondhat­
tam az eladónak, hogy uram,
vagy azt, hogy uraságod, de
azt sem, hogy urambátyám,
mert esetleg zokon vette vol­
na, vagy azt hihette, hogy gú­
nyolódom. De azt sem mond­
hattam neki, hogy kartársam,
mert ő nem í r humoreszke­
ket, én pedig nem adok el ci­
pőket. De azt sem mondtam
szívesen, hogy elvtársam, m ert
nem tudtam, hogy közös plat­
formon vagyunk-e, vagy sem,
ehhez le kellett volna ülni,
egy kicsit diskurálni, vitat­
kozni, de erre egy nagyfor­
galmú üzletben nem nyílott le­
hetőség. __ ,
Örömmel tapasztalom az'
utóbbi időben, hogy ez a prob-,
léma, hála a nép teremtő fan­
táziájának, egycsapásra meg­
oldódott. Nemrégiben egy Kö­
zértben 9 következő párbeszé­
deknek voltam fül- és szem­
tanúja.
- Apuskám! - sikoltotta
mellettem egy dühös szemöl­
dökű, impozáns állkapcsú, be-
hemót férfi az eladó felé. -
Apuskám, errefele is jöhetne
egyszer!
M ire az eladó fehér köpeny­
ben, m int egy orvosprofesszor,
higgadtan é s fölényesen csak
annyit mondott:
- Ne türelmetlenkedj ék,
apám!
M iután megkaptam a blok­
kot, a pénztárhoz mentem és
ott Ivégighallgattam égy ősz­
hajú, feketébe öltözött néniké
és a pénztárosnő vitáját:
- Számolja meg még egy­
szer, mamikám! - felelte ide­
gesen a kassza.
Mamika megszámolta a pén­
zét, még ínindig nem stim­
melt, erre az anyukája adott
a mamikának egy forintot és
rendbejött a dolog.
M ár arra gondoltam, milyen
szép, meghitt, családias ez a
megszólítás. Van benne vala­
mi idilli, és ami a legfonto­
sabb, nagyon demokratikus:
mindenki" apuska és anyuska.
korkülönbségre és beosztásra
való tekintet nélkül.
Mennyivel szebben hangzik
például az, hogy: „Suhajda
apika jön le a központból el;
lenőrizni", mint az, hogy: Su­
hajda kartárs jön ellenőrizni a
központból." Sokkal kedve­
sebb, hangulatosabb lenne, ha
az osztályfőnök apud mosná
meg a beosztott apusok fejét,
ha Kovács apuka Veres papu-
kának szólítaná a kollégáját és
a csinos gépirónőnek pedig azt
mondanánk: anyám, anyám pe­
dig azt mondaná nekünk, hogy
fater, papus, vagy papcsi.
Most jutott az eszembe: mi­
képpen fogom szólítani az
anyámat és az apámat?
Kartársaknak mégsem hív­
hatom őket!
(mikes)
 A
K « IC A
T E tflfÖ T É S

M ii

G ásp ár A n ta l ra jza

E r e d m é n y e s k örvad ászat

s&Vi&sz-üQrtär
(Egy költőtárshoz, a k it levágott a k ritika)
S á n d o r K á ro ly r a jz a

„ R ú t h e r n y ó m á s z o t t a s z é p r ó z s a s z á lr a . .
A tö lt ő to ll is s z é g y e n p ir b a n ég ;
M ú z s á k k e g y e ltj e , f ú r a e s ő c s e lé k !
D e n e c s ü g g e d j, t e ir o d a lm i á r v a ,
B á r h ú r j a i m n a k h a n g ja g y e n g e m é g ,
E g y e m b e r k é n t k ü z d ő k m ö g ö tte d á llv a ,
É n n e m le s z e k g e r in c te le n , s e g y á v a ,
M e r t m e s t e r e m v a g y , s ő t a p é ld a k é p .
— A z á t o k á r j a é r je a z t, ki szennyez,
M in d e n b e tű d su g á r a m e s s z i m e n n y h e z ,
A h o l r e á d a b á r s o n y z s ő ly e v á r .
A s z e n t t e h e t s é g m in d ö r ö k r e v é r te d ,
S g y é m á n t p a t a k k a l k is s z e m é b e n , é r te d
B o lo n d u l P e s t n e k ö s s z e s n ő je m á r!!!
Dalmáth Ferenc - Soha annyi kört nem terítettem le, mint az id é n !. . .

T o n c z T ib o r rajza V árn ai G y ö r g y r a jz a

Be kell hoznunk, Mand, hat é» félpercet k éstél!::: A legújabb önkiválasztóbolt vA— s


lé g so h a sem hallo ttam , hogy
h ú sz év en a lu li fiatalo k m e g k é rd e z ­
té k v o ln a eg y m ástó l: hogy a lu d tá l?
K ésőbb p ersz e elkövetkezik m a jd az
ő é le tü k b e n is az a korszak, a m ik o r
ez a k érd é s é rte lm e t nyer. Jó m a g a m
is m á r h o sszab b id eje tis z tá b a n v a­
g yok a z alv ás fontosságával, s ép p en
ez ért n ag y érd ek lő d éssel o lv a s ta m a
lo n d o n i „D aily M irro r” cím ű ú js á g ­
b a n egy c ik k e t arról, h o g y an k ell
gyorsan, k ö n n y e n elaludni.
H ogy a tú lf ű tö tt szoba é p p e n o lyan
k áro s, m in t a tú lfű tö tt k ép zelet, azt
m á r rég ó ta tu d o m , az izmok e lla z ítá -
a á n a k fo n to ssá g áv a l együtt. T o v á b ­
b á az t, hogy a z em b er szám űzzön az
agy áb ó l m in d e n n y u g talan ító go n d o ­
lato t, m á r az aran y csin álás ó ta tu ­
dom , a m ely n e k tudvalevőleg a z a tit­
k a, hogy k ö zb en n em szabad a fe h é r
e le fá n tra gondolni. Az angol la p a l­
v á ssz a k é rtő je az o n b a n v alam i ú j a t is
a já n l az á g y á b a n forgolódó e m b e ri­
ség sz ám á ra : e la lv á s előtt c é ltu d a to ­
sa n v alam i n ag y o n u n a lm a s ra kell
gondolni és se m m i m ásra! V álasszo n
k i m a g á n a k az e m b e r v alam i f ö rte l­
m esen sz ü rk e , unalm as h e ly z e te t,
e m b ert, k ö rn y ez ete t, a rra g o n d o ljo n
sz ü n telen ü l, s az unalom k ö v e tk e z ­
té b e n p erc ek a l a tt úgy elszen d ered ik ,
m in t a b u n d a. E z az egyszerűségében
is n ag y h o rd e re jű ö tlet m e g ra g ad o tt.
E l az é rd e k fe szítő g o n d o lato k k al,
a m ely e k m egakadályozzák, h o g y az
alv ás-k ö zp o n t az agyban k ife jts e á l­
d áso sán zsongító, álm osító m ű k ö d é ­
sét.
A m ik o r m á r sötétben fe k ü d te m
szerény, d e ízléses fek h ely em en , e l­
k ép zeltem egy nagyon sz ü rk e kis,
szegény h iv a ta lt, s ott ü lt a z e g y ik
k o p o tt író a sz ta ln á l egy öreg, so v án y
könyvelő, k o p asz fején n é h á n y ősz
h ajszá l. Á d á m c su tk á ja föl és a l á já r t,
m ik ö zb en a z illető , ez a s z ü rk e k is
h iv a ta li e g é r k e . . . á o á . . . o á . . . ez
az A k akievics, A k a k i egym ás u tá n ír ­
t a le a sz ám o k a t, valam i v é g te le n , á l­
m osító tü re le m m e l, hajszálra u g y a n ­
azo k k al a m ozdulatokkal. E n g e d e l­
m esen so ra k o z ta k a szám ok e g y m ás
m e lle tt és eg y m ás alatt, a k ö n y v elő
foltos k ö nyöke alig m ozdult m e g a
A H árm ash atárh egyen
P u s z ta i P á l r a jz a
- Ilyen kicsi adag!? Hiszen, aki felmászik ide,
az megéhezik!
- Fel lehet jönni autóbusszal is kérem . . .
elaludni ?
tin ta fo lto s íróasztalon. É reztem , hogy
p illa n a to k a la tt elalszom .
E k k o r h irte le n k in y ílt az a jtó és
egy k a rc sú , kissé b ru tá lis arcú , szép-;
séges fe k e te nő k íg y ó zo tt b e ra jta .
N ocsak, gondoltam . A n ő f o jto tt h a n ­
gon k é rd e z te a könyvelőtől:
— E g y ed ü l vagy?
A k ö n y v elő m e g re m eg e tt, s m in t a
p á rd u c az őserdőben, ó v ato san k ö rü l­
n ézett.
— I g e n . . . — v álasz o lt h a lk a n —
de v igyázz, fig yelhetnek!
A n ő e k k o r a h a risn y a k ö tő je alól
k is ü v eg c sé t h ú zo tt elő. G y a k o rlo tt
m o z d u la tta l k in y ito tta az ü v eg e t és
á tn y ú jto tta a könyvelőnek. A z v a ttá t
h ú z o tt elő az író asztaláb ó l, a v a ttá ­
ra r á ö n tö tt n éh án y csep p e t az üveg
ta rta lm á b ó l, s v égigdörzsölte a fő­
k ö n y v la p ja in . T itk o s írá s tű n t elő,
m ég h o zzá spanyol n y elv en .
— T e h á t éjfél u tá n tíz p e r c c e l. . .
— m o rm o g ta a könyvelő.
— H a ellen áll, n e te k etó riázz! —
s u tto g o tt a nő és h o zz átette: — M ost
v issz ü k a d in a m ito t is.
K ik le h e tn e k ezek? — tö p ren g tem .
Az iro d a i ó rán lá tta m , hogy elm ú lt
tiz en e g y óra. M ivel m á r m in d e n z á r­
va v o lt, k ö télhágcsón e re szk e d tek le
az u tc á r a , ahol egy n a g y fe k e te au tó
v á r ta ő k et. K ét álarco s fé rfi lép ett
ki a z autóból.
— R e n d b en v an , tizen n y o lcas? —
k é rd e z te az egyik.
— R e n d b e n van, k ile n ce s — felelt
a nő.
B e sz á llta k m in d n y á ja n az au tó b a
és elro b o g tak . N em so k ára egy fén y ­
űzően b e re n d eze tt b a rla n g b a n tá r ­
g y a lta k a rró l, hogy m i tö rté n jé k a
te rv ra jz o k k a l. H irte le n h atalm as
ro b b a n á s rá z ta m eg a b a r la n g o t. . .
de s z in te el sem tu d o m m o ndani,
m e n n y i k a la n d p e rg e tt m ég egym ás
u tá n , c s u p a izgalom , érd ek esség , fe­
szü ltség és cselszövés. A lv ásró l te r ­
m é sze tesen szó sem le h e te tt. Még
h a jn a lb a n sem tu d ta m elalu d n i, sőt
a m ik o r reg g el f á r a d ta n felk eltem ,
h iá n y é rz e te im v o lta k , h iszen m ég
m in d ig n em tu d ta m , hog y h o v a v it­
té k R o d rig ó t a h e lik o p te rra l.
F e l e k i L á s z ló
K orsza k a lk o tó ta lá lm á n y
gr S c h w o t t L a jo s r a j z a
7 le o s s z T ip p ] ! ?
LdS S
Egy t o t ó z ó h e l y v o lt f ő n ö k e
És c i n k o s tá r s a ö s s z e j á t s z t a k ,
S a to tó n y e re m é n y p é n z e k b ő l
Sok nagyobb té te lt zseb re v ág tak .
E g y ik e t n é g y é v r e íté lté k .
A m ásik to tó -z s iv á n y t h a tra ,
B ö r tö n b e n találják m a g u k a t:
N e m t i p p e l t e k il y t a l á l a t r a .
II. F.
Az amerikai Ohio-állambeli Daytonban
a Bantob-dohányárugyárban megállapí­
tották, hogy a dohányzást a dohány teszi
ártalmassá. Kikísérleteztek tehát egy
olyan cigarettafajtát, amely semmiféle
dohányt nem tartalmaz. Hogy mit tartal­
maz, az természetesen a gyár titka. A
cigaretta íze, füstje teljesen megtévesztő,
a dohányos azt hiszi, hogy dohányzik. Az
új cigarettát, amelyet különben a gyár­
tók „Vanguard"-nak neveztek el, hosszas
próba alá vetették. A Vanguard-szívók-
nak fogalmuk sem volt arról, hogy do­
hánymentes cigarettát szívnak, s ezek a
cigaretták ugyanazt a hatást fejtették ki,
mint az igazi cigaretták, sőt volt, akin
a nikotinmérgezés tünetei m u t a t k o z t a k .
m fo k im i i ó n te /i.. .
Mottót Nincsenek régi -viccek,
csak öreg emberek vannak. E g y
újszülöttnek minden vicc új.
A vendég így szól a költő-házigazda
kisfiához:
- Mondd, Pistike, mit olvasol olyan
buzgón?
- A papa költeményeit.
- Biztosan megint rosszul viselted
magadat - sopánkodott a vendég.
sjlr/-'ocs-ofi
 Vita a coelibátus eltörlése körül
Színházaink - páratlan és dicséretes
bölcsességgel - rájöttek arra, hogy a
mai, fejlett színházlátogató közönség, ki­
csit lebecsülve érezné magát, ha nem
bíznának fantáziájában és kombináló ké­
pességében és a mai darabokból minden
szimbólum nélkül, egyenesen kapná a
mai problémákat. A mai néző jóval igé­
nyesebb ennél, szívesebben veszi, ha
klasszikus művek burkában kapja a ma
kérdéseit.
Kit ne izgatna például a mai francia * mai kérdés, amelyre ne találna feleletet
társadalom sok megoldatlan kérdése? Az
egzisztencializmus, a fiatalság útkeresése,
az algériai elnyomó háború? Ezek a té­
mák, illetve e témák szunnyadó magva
izzik a most bemutatott három francia
darabban, Moliére, Sardou és Hervé tol­
mácsolásában.
Nehéz nem felfedezni a hasonlatossá­
got a Nebáncsvirág őrnagya és az
algériai elnyomó őrnagyok
között. Scapin furfangjai erősen emlé­
keztetnek bennünket a Renault-gyár ma­
gasabb bérért küzdő szakszervezeti funk­
cionáriusaira, és ha a Szókimondó asz-
szonyságban Napóleon helyébe de Gaul-
le-t képzeli a néző, nos, előttünk áll a
mai francia társadalom minden érdekes­
sége.
F r a n c o S p a n y o lo r s z á g á r a
vet fényt a most bemutatott Donna
Diana- Jó, jó - mondaná az aggályos­
kodó néző - párszáz évvel ezelőtt ját­
szódik cselekménye. Ez igaz, de ma,
a h o ld r a k é ta k o r á b a n ,
amikor a rakéta évmilliárdok alatt lera­
kodott pormennyiséget vert fel becsapó­
dásával a Holdban, akkor igazán mit
számit párszáz rongyos esztendő?!
A Hivatalnok urak csak látszólag nem
mai témájú darab. De, ha a váltóhami­
sítást behelyettesítjük a mai életnek meg­
felelő
tervfegyelem megszegésével,
Ahol kicsi a nyomás
akkor máshogy áll a helyzet. És ma ta­
lán nincsenek hivatalnokok? Meg gyár,
osztályvezető, vagy mérnök?
Milyen a
„ D ü h ö n g « I f jú s á g ” A n g liá ja ?
Igen, a mai brit fiatalság azoktól a déd-
szülőktől származik, akiket Shaw oly ta­
lálóan megrajzolt a most újra szinreho- A lo ttó h ú z á s n a p já n
zott Candidájában.
Sommázva tehát, szinte nincsen olyan
a néző a színházak darabjaiban.
T a rd o s P é te r
-jíp íM T ^ Ü T M T iip ii
J A V A S l A T
Az elmúlt napokban örömhírről érte­
sültem: filmgyártásunk készül egy egyip­
tom i-m agyar kooprodukcióra is. Végre!
- kiáltottam fel, s velem együtt való­
színűleg sokszáz olvasó - , végre eleget
tesz filmgyártásunk egy régi ábránd­
nak, egy régi adósságnak, a közös ma­
gyar-egyiptom i filmmel. Úgysem hiány­
zott már semmi egyéb filmgyártásunkból,
mint a tíz csapás, melyet kooprodukálni
lehet! Bátran elmondhatjuk, hogy ez volt
a legégetőbb film-hiánycikkünk!
Eszembe jutott azonban valami és vol­
na egy szerény kooprodukciós javasla­
tom. Kísérletképpen meg kellene próbál­
ni egy magyar írót egy magyar filmdra­
maturggal és egy magyar filmrendezővel
összehozni. Később ezt a hármas együt­
test magyar színészekkel lehetne egy kö­
zös produkcióra fogni, majd egy magyar
operatőrrel felvetetni a forgatókönyv je­
leneteit.
Képzeljék el, milyen érdekes volna
egy érdekes és mindamellett jó magyar
filmet csinálni, magyar kooprodukcióban!
S. P . A különc
 H a to v á b b ap ad a D u n a Kooperáció a javából!
. T o n c z T ib o r rajza
Ó IT'CS
0 o>
/--) •• * ' /ír t,*
- Hallatlan! Még mindig nem szál-
— Na látja, milyen jó, hogy nem siettük el az Erzsébet-hidat! litják a gömbvasat!
-r
A frizura tö rté n e té b ő l
K aján T ib o r rajza
v L 1# eg tu d tam , hogy a Ló u tc a h a t b é a la tt
ren d sz erese n ta r ta n a k z á rtk ö rű v e títé s e k e t
H étfő n a fogorvosok, k ed d en a h ara n g o ­
zok, szerdán a pákászok, c s ü tö rtö k ö n a
n eu ra szté n iá so k , p én tek e n a fafúvósok,
szo m b ato n az ü d ü lte té si felelő sö k és v asár­
n a p a nyoszolyólányok.
S zerdán, m á r e g y ó ráv a l a k ez d és elő tt
o tt v o ltam a Ló u tc a h a t b éb en , a p á k á ­
szok zá rtk ö rű m o z ijá b an és v á r ta m a pá-
k ászo k a t, h á th a ta lá lo k k ö z tü k ism erőst,
a k i bevisz a v e títé sre .
E lsőnek egy p la tin a sz ő k e h a jú pákásznő
é rk e z e tt sárg ás tó n u sú , b a tik o lt o rganzából
k é sz ü lt kisestély i ru h á b a n , h á tá n sleppsze-
r ű redőzéssel és v irág cso k o rral, jellegze­
te s tű s a rk ú pákászcipőben, m a jd eg y N a-
p ó leo n -frizu rás, c so k o rn y a k k en d ő s p ák ász-
fiú eg y u g ri-b u g ri k is p á k á sz lá n n y a l a p á-
k ászlán y o k ősi z s á k ru h á já b a n .
— Boldog . e m b e re k — só h a jto tta m fel
m a g am b a n —•, m in d n e k v an m e g h ív ó ja! —
s m á r b án tam , hogy nem le tte m pákász,
m o st sim án b e m e h e tn é k a z á r tk ö rű v etí­
té sre .
E g y re többen g y ü lek eztek az elő csarn o k ­
b a n , csupa jólöltözött, jó lfé sü lt pákász.
M eg p ró b áltam szóba elegyedni eg y joviális
k ü lse jű , pocakos p ák á sz b ác siv a l és m eg­
k érd eztem :
— P ák ász k a rtá rs , ön csík ász v ag y bé-
k ász?
M egütközve n é z e tt rá m a „ ré te s e m b e r”,
a h o g y régen a p ák á sz o k a t n ev e zték , és egy
szóval sem v álaszo lt. M ilyen z á rk ó z o tta k és
A u tó s a k ö n y v ü z le tb e n b iz a lm a tla n o k a term észet eg y sze rű gyer­
m e k e i — g o n d o ltam m a g am b an — , szíve­
se b b en d is k u rá ln a k a m a d a ra k k a l: a k á ­
ró k a to n á k k a l, bíb icek k el és v a d lu d a k k a l,
v a g y a b ü rü fe le tt fújdogáló szélied, m in t
az em berekkel.
G yülek eztek , g y ü lek eztek a pákászok,
v o lt közö ttü k n ag y m am a k o rú p ák ászasz-
szony is, fe k e te b ro k á tru h á b a n , nyolcsoros
g y ö n g y fü zérrel a n y ak áb an , a z tá n lá tta m
eg y h iv ataln o k k ü ls e jű p ák ászt, o r rá n v as­
ta g k e re te s szem üveggel, sz á já b a n sziv arral,
h ü v e ly k u jjá t m ellényzsebébe a k a sz tv a és
egy ap ró csk a p á k á sz ta n u ló t k é k m a tró z­
Nem én vagyok a hibás! Miért nem tartanak
„KRESZ” könyvet?
M észáros A n d r á s rajza
- Közösen igazoljuk, hogy a gömb-
vasat nem lehetett le szállítan i...
ruhában, kakastaréjjal, álmélkodó hal-sze­
mekkel.
Soha ennyi pákáíist nem láttam még egy
csomóban. V
Találtam közöttük ismerősöket is: egy
fodrászlány-pákászt; egy újságíró-pákászt,
egy gépírónő-pákáwt, egy rádióműszerész-
pákászt, egy gesztrinyesütő^pákásznénit és
egy színésznőjelölt-pákászlányt Ott láttam
a tömegben a szomszédomat, a sarki Közért
üzletvezetőjét, a volt földrajztanáromat és
a tömbbizalmit. Sosem gondoltam volna,
hogy ők pákászok is, akik jó időben, rossz
időben botladozva járnak a zsombokon,
avagy más néven kotukon, a vízből kiálló
elhalt és élő növényekből álló imbolygó
oszlopokon, békák, csíkok és madarak
után.
Az egyiket, az újságíró-pákászt megkér­
tem, hogy vigyen be, csempésszen be a
zártkörű vetítésre, de nemet mondott.
— Sajnálom, barátom — felelte —, szi­
gorúan zártkörű m vetítés, csak pákászok
tekinthetik meg a filmet.
Beláttam, hogy sethmi keresnivalóm sincs
ott. Nem vagyok pákász.
Vasárnap ismét imegpróbálkoztam, ezút­
tal a nyoszolyólányok részére rendezett
zártkörű vetítésen. Sajnos, hiába.
Soha annyi nyoszolyólányt nem láttam,
mint azon az előadáson. Volt közöttük fe­
hérszakállas, rezesorrú nyoszolyólány és
hetyke bajszú, táncoslábú nyoszolyólány
és tipegő nyoezolyómatróna. Aztán talál­
tam ismerősöket is, a nyoszolyólányok kö­
zött: a fodrászlányt, az újságírót, a gép­
írónőt, a rádióműsaerészt, a gesztenyesütő­
nénit, a szomszédomat, a Közért üzletveze­
tőt, a volt földrajztanáromat és a tömbbi­
zalmit.
Jövő kedden megpróbálok bejutni a ha-
rangozók részére rendezett mozielőadásra,
bár a sarki Közért-üzlet harangozója —
akinek már van meghívója — azt mondot­
ta:
— Teljesen reménytelen az ügy. A vetí­
tés szigorúan zártkörű!
Mikes György
C se n d e s e s t e .
- Ma estére nem vagyunk meghiva sehova sem?
K ü lfö ld i v a d á sz o k M a g y a ro r sz á g o n
fa S tt J u d Ó s ito * tío t V a s v á ri A n n a r a jz a
í ‘ villamos peronján idősebb, tört
tekintetű lérti bámul ki. az utcára. Vajon
ki lehet és mi bántja - gondolom, s
elmerengek az emberi sorsok különféle-
ségén. Egyszerre csak a bácsi megélén­
kül, a zsebébe nyúl, karszalagot húz lel
a karjára és így szól:
- Kérem a jegyeket ellenőrzésre lel­
mutatni I
Néha egy modernül öltözött liatalem-
berről derül ki, hogy a gondtalan külső
titkos ellenőrt takar. A titkos ellenőrök
rajtaütésszerűen csapnak le, s ilyenkor
az emberben valami végtelen megnyug­
vás válik úrrá, ha rendben vannak az
iratai, az átszálló vagy vonaljegye. Ha
pedig még nem jutott odáig a kalauz,
akkor fogalmazhatja az ember magában
a védőbeszédet.
M ivel fantáziám gyakran víziókban
oldódik fel, álmomban megjelent Loheng­
rin, kiszállt a hattyú vontatta csónakból, É lő sertést vásárolh atn ak a p e s tie k
s amikor a megdöbbenés és az áhítat ra­ S á n d o r K á r o ly r a jz a
bulejtette a lelkeket, féltette az ellenőri
karszalagot és kérte a jegyeket.
éhéz a felnőtteket boldoggá tenni.
A szegény gyerekek sokszor a legörven-
detesebb közlésekkel sem tudnak örömet
okozni. Egy ismerős kilencéves kisfiút
például alaposan elpáholt az apja, holott
a gyerek azt jelentette be, hogy már két
hete leszokott a dohányzásról.
em tudom más hogy van vele, de
nekem nagyon nehezen akaródzik neki­
ülni délután a munkának. Hol ez, hol az
a dolgom akad, mindig találok valami
sürgős tennivalót, csak hogy ne kelljen
odaülnöm az íróasztalhoz. Ha minden
kötél szakad, akkor elálmosodom.
r. l . A kedvenc 9
 Vita a coelibátus eltörlése körül
- Látja, kanonok úr, milyen hatásos érv megy ott?
Színházaink - páratlan és dicséretes
bölcsességgel - rájöttek arra, hogy a
mai, fejlett színházlátogató közönség, ki­
csit lebecsülve érezné magát, ha nem
bíznának fantáziájában és kombináló ké­
pességében és a mai darabokból minden
szimbólum nélkül, egyenesen kapná a
mai problémákat. A mai néző jóval igé­
nyesebb ennél, szívesebben veszi, ha
klasszikus művek burkában kapja a ma
kérdéseit.
Kit ne izgatna például a mai francia * mai kérdés, amelyre ne találna feleletet
társadalom sok megoldatlan kérdése? Az
egzisztencializmus, a fiatalság útkeresése,
az algériai elnyomó háború? Ezek a té­
mák, illetve e témák szunnyadó magva
izzik a most bemutatott három francia
darabban, Moliére, Sardou és Hervé tol­
mácsolásában.
Nehéz nem felfedezni a hasonlatossá­
got a Nebáncsvirág őrnagya és az
a lg é r ia i elnyomó Ő rnagyok
között. Scapin furfangjai erősen emlé­
keztetnek bennünket a Renault-gyár ma­
gasabb bérért küzdő szakszervezeti funk­
cionáriusaira, és ha a Szókimondó asz-
szonyságban Napóleon helyébe de Gaul-
le-t képzeli a néző, nos, előttünk áll a
mai francia társadalom minden érdekes­
sége.
F r a n c o S p a n y o lo r sz á g á r a
vet fényt a most bemutatott Donna
Diana. Jó, jó - mondaná az aggályos­
kodó néző - párszáz évvel ezelőtt ját­
szódik cselekménye. Ez igaz, de ma,
a holdrakéta korában,
amikor a rakéta évmilliárdok alatt lera­
kódott pormennyiséget vert fel becsapó­
dásával a Holdban, akkor igazán mit
számít párszáz rongyos esztendő?!
A Hivatalnok urak csak látszólag nem
mai témájú darab. De, ha a váltóhami­
sítást behelyettesítjük a mai életnek meg­
felelő
tervfegyelem megszegésével,
Ahol k icsi a nyomás
K a já n T ib o r ra jz a
akkor máshogy áll a helyzet. És ma ta­
lán nincsenek hivatalnokok? Meg gyár,
osztályvezető, vagy mérnök?
Milyen a
„ D ü h ö n g ő Ifjú ság” A n g liá ja ?
Igen, a mai brit fiatalság azoktól a déd-
szülőktől származik, akiket Shaw oly ta­
lálóan m egrajzolt a most újra színreho- A lo ttó h ú z á s nap ján
zott Candidájában.
Sommázva tehát, szinte nincsen olyan
a néző a színházak darabjaiban.
Tardos Péter
Az elmúlt napokban örömhírről érte­
sültem: filmgyártásunk készül egy egyip­
tom i-m agyar kooprodukdóra is. Végre!
- kiáltottam fel, s velem együtt való­
színűleg sokszáz olvasó - , végre eleget
tesz filmgyártásunk egy régi ábránd­
nak, egy régi adósságnak, a közös ma­
gyar-egyiptom i filmmel. Úgysem hiány­
zott már semmi egyéb filmgyártásunkból,
mint a tíz csapás, melyet kooprodukálni
lehet! Bátran elmondhatjuk, hogy ez volt
a legégetőbb film-hiánycikkünk!
Eszembe jutott azonban valami és vol­
na egy szerény kooprodukdós javasla­
tom. Kísérletképpen meg kellene próbál­
ni egy magyar írót egy magyar filmdra­
maturggal és egy magyar filmrendezővel
összehozni. Később ezt a hármas együt­
test magyar színészekkel lehetne egy kö­
zös produkdóra fogni, majd egy magyar
operatőrrel felvetetni a forgatókönyv je-
lenetdt.
Képzeljék el, milyen érdekes volna
egy érdekes és mindamellett jó magyar
filmet csinálni, magyar kooprodukcióban!
S. P . A különc
 E ls ő a m u n k a i N a g y m o sá s
JEndrődi István rajza (A. D o stá lo v a rajza)

- Zárja rám a lakatot, Micike, hogy nyugodtan dolgoz­ — Száradj fiam/ a többi inged
hassak . . . még mosásban van

V é g te egy le lk iis m e r e te s átvevő!

T o n c z T ib or rajza
h m tjú r

íá h r u i

Amerikai doktorok felfedeztek egy új

fájdalomcsillapítót. Ez nem más, mint
lárma. A beteg fejhallgatót kap, s ami­
kor fájdalmat érez, egy kis kapcsolóval
rettenetes lárm át tud előidézni. Ez telje­
sen elfeledteti vele a fájdalmat.
Ez a fájdalomcsillapítás némileg h a ­
sonlít az őskori foghúzásra, amikor a pá­
cienst fejbevágták, s ez annyira fájt neki,
hogy az a kis foghúzás meg sem kottyant.

E h e ti h ir d e té sü n k

H é n ó á s r n i n ,

O lasz fa z o n
V a s v á r i A n n a rajza

Tde a R ó z s a k e r á b e n y
; ’'jnefis virágzik a jókedv ’

O k tó b er 31-tól:
K a rd o s M agda,
B orvető J á n o s , C sák án yi L ászló
v id á m m ű so ra
É n e k e l: L an tos V era
12 X IV ., C olu m b u s u . 43.
 E g y c s e m e g e ü z le t ü n n e p é ly e s m e g n y itá s a
H eg ed ű s I s tv á n

tenki sem szereti, h a m e g a k a r­

já k sem m isíteni. A v a d ig y e k szik el­
sz ala d n i a v ad ász elől, d e m é g a fa ­
lu si c sirk e is ré m ü lte n m e n ek ü l, h a a
h áziasszony e l a k a r ja fogni, hogy
p a p rik á ssá v álto ztassa. É le tö sztö n —
m o n d já k a tudósok. D e m ié rt v éde­
k ez n ek a z elm ú lá s e lle n a h o lt tá r ­
gy ak ?
T eg n a p sz erettem v o ln a e lejten i
egy doboz sz ard ín iá t. V adász-szen­
ved ély em h ez n ag y m é rté k b e n hozzá­
já ru lt, hogy erősen le m e n t az ára.
M in d e n sz ard ín ia -v a d ász jó l tu d ja ,
ho g y an k e ll ezt a n e m e s v a d a t le­
g y ű rn i. A dobozban v a n eg y k is horog,
a b b a ille sz tjü k a z e c é lra k é sz ü lt és
m e llé k e lt kulcsot, m a jd csa v a rn i
k ez d jü k . C sav arta m : a k u lc s le p a t­
ta n t a horogról. C s a v a rta m m é g egy­
szer, a ku lcs ú jr a le p a tta n t. M ost
m á r ó v ato san és m é ly e n d u g ta m be
a ku lcso t, erélyes c s a v a rin tá s : a ho­
ro g le tö rt.
A sz a rd ín iá k (összezsúfolva, m in t
a z au tó b u szu taso k ) k ed é ly e se n röhög­
tek .
— S eb aj, itt a k o n ze rv n y itó — biz­
ta to m m ag am at.
A k o n zerv n y itó k o p p a n á s á ra ném i
ria d a lo m tö rt ki a sz a rd ín iá k között, M ég n é h á n y csap ás a k o n y h ak é s­
d e n em a d tá k fe l a h a rc o t, ö k jól sel és la ssa c sk á n k ik e rü l a dobozból a -t ^
tu d já k , hogy nincs a z a ra v a s z k o n ­ a s z a rd ín ia -fa sírt. B őven öm lik, ju t
zerv n y itó , am ely le n e p a tta n n a a b elő le jó c sk á n a szőnyegre is.
sz a rd ín ia k esk en y dobozáról. A h a r ­ N o d e igazi k ü zd elem a pezsgős-
m a d ik p a tta n á s n á l k e d é ly e s röhögés d u g ó v al m u ta tk o z ik . H a n e m is já ­
h a lla tsz o tt a doboz m ély érő l. r u n k m u la tó b a , film e n eleg e t lá ttu k :
D e m ak acs em b e r n e m a d ja ,fel a sz a lv é tá b a c s a v a rt kézzel fo rg a tju k
h arc o t. Jö jjö n a k o n y h ak é s! Jö n . A az e z ü s tk u p a k k a l k o ro n á z o tt dugót.
k o n y h a k é st a doboz p e re m é re illesz t­ F o rg a tn é k , de n e m h a g y ja m ag át.
jü k , és a ru h a k e fe h á tá v a l n ag y o k a t Ily e n k o r m in d ig a k a d v a la k i a tá rs a ­
ü tü n k rá . Az első ü té se k n e m h ag y ­ ság b an , a k i fö lén y esen m o n d ja :
n a k m ély eb b nyom ot a b ád o g lelk é­ — A d d ide, m a jd én.
b en , d e a n eg y ed ik -ö tö d ik csap á sn ál ö is n y a g g a tja , c s a v a rg a tja , m a jd
m in d e n m egváltozik. E g y sze rre csak m e g á lla p ítja : ,
h a ta lm a s su g ár szö k k en az ég felé. — B e v a n ra g a d v a a dugó.
— O laj, o l a j ! k i á l t u n k fe l le lk e­ — J ö n a dugóhúzó. J ö n és m egszé­
sen. g y en ü l te n távozik. M a jd k iá ll a po­
E zt é re z h e tté k az ú ttö rő o la jv a d á ­ ro n d ra a végső feg y v e r: a bicska.
szok a lisp ei m ezőn, a m ik o r először P is z k á lju k a dugót, m o rzsá n k én t
cso b b an t a m a g asb a az é le te t adó f e jtjü k le a z üvegről. O ld alró l sz ú r­
n em es folyadék. ju k le g y a k o rlo tt seb észi kézzel. A
D e a dobozból e g y e lő re c s a k a n e ­
d ű frö c cse n t ki, m ég p ed ig a n n a k a
n a d rá g já ra , ak i áln o k u l m e g a k a rta
S ízsgő n e m so k á ig b ír ja a szenvedést.
ng y ilk o s lesz. Egy d ö rre n és! A du ­
gó a m en n y ezeten , a z ita l a földön.
z a v a rn i a sz ard ín iá k á lm á t. A k a la n d h e p ie n d d e l végződik. A
— C sak sem m i fe je tle n s é g — m o n ­ sz a rd ín ia a szőnyegen hosszú k o r­
d o g a ttá k a k is á lla tk á k és fo ly ta ttá k ty o k b a n issza a kellem es, h ű s italt.
az ellen állást. S te lla A d o rján

A te c h n ik a v ív m á n y a
K a já n T ib o r rajza

- Eszedbe sem jut, hogy egyszer ma­

gaddal vigyél! 13
 A h ű tő szek rén y
A hűtőgép az Országház ká-
véházban van és 35 ooo forint­
ba került.
Ezt a fizetőpincértől tud­
tam meg, aki ama kérdésem­
re, hogy miért hoztak nekem
m eleg szódavizet, a világ leg­
természetesebb hangján így
válaszolt:
- Azért, mert 35 000 forin­
tos hűtőszekrényben nem tart­
hatnak szódavizet. Az a drága
húsoknak kell.
- Szóval azért, mert drága
hűtőszekrényt vásároltak, ne­
kem meleg szódavizet kell in­
nom ? - kérdeztem.
- Kérem, nálunk központi
fűtés van, az melegíti a vizet.
M ég ez a közlés sem nyug­
tatott meg Igaz, most már
nemcsak azt tudtam meg,
hogy a szódavizet miért nem
hűtik, hanem azt is, hogy mi­
től meleg. De m ivel optimista
lélek vagyok, újból megkér­
deztem :
- Szóval nem olthatom a
szomjamat egy pohár olyan
szikvízzel, amelyet nem me­
legített át a fűtőtest?
- Nem.
Ezt a választ tudomásul vet­
tem és rendeltem egy bécsi­
szeletet, amelynek nyersanya­
ga a luxus jégszekrényben hű-
sölt és valóban nagyon finom
eledel lett belőle, minek előtte
tojásba és prézlibe mártva ki­
sütötték.
Külön öröm volt számomra,
és ez fokozta étvágyamat,
hogy ez az ételnemű gazdasá­
gosan használta ki a drága
jégszekrényt.
(p . 1 )
N e m kapni p a rtv isn y elet
14 Szükségmegoldás
dk « fi&So&Mcdd&etd
L assú víz — p a r to t m os
Azt a négyemeletes házat,
amelyiknek! megmentése érde­
kében ezt a néhány zokszót ej­
tem , Fényes Elek utca 5-nek
hívják és a második kerü­
letben tölti be lakószomoritó
hivatását.
Ennek az évtizedek óta re­
m ekül viselkedő háznak pincé­
jét és liftaknáját m ég a múlt
év őszén elöntötte a víz és
azóta áll a lift, m egy a huza­
vona és mállik a ház funda­
mentuma. A víz betörését a
házfelügyelő annak' idején je­
lentette a házkezelóségnek. A
házkezelés kiküldte a szakem­
bereit, akik megállapították,
hogy a víz a szomszéd házban
működő Textilfestő-üzemből
szivárog át. Észrevételüket az­
tán közölték a II. kerületi Ta­
nács építési osztályával, majd
kiszívatták a térdig érő vizet
a pincéből és várták a fejle­
ményeket. A kerületi Tanács a
házkezelés jelentése alapján
felszólította a Textilfestő-üzem
gazdáját (Budapest Kötő
HTSZ-t), javíttassa meg a fes­
tőrészleg csatornahálózatát,
mert az onnan elszökő víz alá­
m ossa a szomszéd házat. A
HTSZ leállította az üzemet és
elindító* a javitási munkála­
tokat. , el egyidöben a ház­
kezelés újrent ki szívatta a vi­
zet, amitől aztán néhány hétre
megszűnt a gumicsizmás pin-
A h egyező
Vettem az Ápiszban egy ce-
ruzát, de nem volt kihegyezve,
ezért vettem hozzá egy hegyezőt
is. Vidáman kezdtem hozzá a he-
gyezéshez, de néhány másodperc
múlva ceruzareccsenést hallot­
tam. Puff neki, mi ez? Kitört a
hegye. Sebaj, hosszú még a ceru­
za és van még erő a karomban.
Dolgoztam tovább, reccs, mi
G er o S á n d o r r a jz a
cejárás. Azért mondom, hogy
csak néhány hétre, mert június
elején, mikor a kijavított
üzemrész ismét működni kez­
dett, a víz is megkezdte az át-
szivárgást és szivárog még ma
is. A házkezelés, látván a víz
újabb betörését, júliusban ja­
vaslatot tett a Fővárosi Ta­
nács titkárságánál a Textil­
festő-üzem megszüntetésére,
m elynek eredményeként a II.
kerületi Tanács úgy határo­
zott, hogy a festőrészleget
szeptember 30-ig meg kell
szüntetni. Igenám, de ezt a ha­
tározatot a Budapest Kötő
HTSZ megfellebbezte és ennek
nyomán az üzem megszünteté­
sének határidejét december
30-ára tolták ki.
Ettől a határidős kitolástól
a víz új erőre kapván, vidám
bugyborékolással rothasztja a
ház alapfalát, meg a pincében
tárolt tüzelőféleségeket. A la­
kók pedig felhúzhatják védő­
csizmáikat és ' kilincselhetnek
tovább.
(b e rn á th )
volt ez, kitört a ceruza hegye.
sebaj, elég hosszú még a ceruza.
Kisvártatva úgy vettem észre,
mintha a hegyező kése már nem
olyan éles, mint kezdetben,
vagyis talán a fa csomós? Reccs,
kitörött a ceruza hegye, nyuga­
lom, nyugalom, kisebb irón is
Írón. Szomory Dezső csak ceruza-
csonkokkal írt és mégis milyen
jókat írt. Reccs. Csak nem? De
igen. Hercig kis ceruza lett a
hosszú ceruzából. Ezek után már
alig fogott a kés, éppen csak
annyi ereje volt szegénynek, hogy
a ceruza hegyét kitörje. De
ezért én nem fogok idegeskedni,
ceruza-csikkel is lehet dolgozni.
Hegyezem tovább, illetve csak
hegyezném, de a hegyező már
csak a formájában hegyező, tar­
talmában nem. Te jó ég! Megál­
lás! Ez már az ujjam! Hol a ce­
ruza? A ceruza eltűnt! Volt,
nincs. Most mihez kezdjek a he­
gyezővei. Igaz, hogy a hegyező
kése már teljesen életlen és tok­
ja is megrepedt. Mihez kezdek?
Tudom már. Eldobom.
Legközelebb veszek az Ápisz­
ban egy ceruzát és amint meg­
vettem, rögtön eldobom. Mit
strapáljam magam a hegyezéssel?
(m. gy.)
K ö ltség vetés
A régi bűnügyi krónikákban
gyakran olvashatjuk, hogy ezt,
vagy azt a sikkasztót azért lep­
lezték le, mert női báli cipő­
ből itta a pezsgőt, és ez a dá-
ridó feltűnést keltett barátai és
ismerősei körében, mire elkez­
dődött a suttogás: miből van
neki pénze pezsgőre és női bá­
li cipőre? Miből? M iből? M i­
ből? Addig-addig suttogtak,
amig a rendőrség is felfigyelt
á dologra.
De ma? Tegyük fel, hogy
manapság egy sikkasztónak
kedve szottyan kirúgni a hám­
ból és női báli cipőből inni a
pezsgőt. Csináljunk gyorsan
egy költségvetést! Egy üveg
pezsgő 46.20 forint. Egy jobb
báli cipő 320 forint. Ez össze­
sen 366.20 forint.
Ha azonban két sikkasztó
összeáll egy bűnszövetkezetté
és együtt veszik meg a női báli
cipőt - egyik a balcipőből,
a másik a jobbci'pőből issza a
sampányert - , akkor csak fele-
annyiba kerül a dáridó, vagyis
188.10 forintba, ami nem olyan
feltűnően nagy összeg és senki
sem fogja azt kérdezni: miből?
M ost már értjük, miért lep­
lezik le olyan nehezen a sik-
kasztókat.
— -- <r a - s >
L e g y e n v ilá g o s s á g —
a p e s ti fő p o stá n is!
Merész vállalkozásba k ez­
denek azok, akik a budapesti
főpostán óhajtják vasárnap a
késő délutáni órákban feladni
levelüket. A Petőfi Sándor ut­
cai bejáraton át ugyanis ko­
romsötét előcsarnokba juthat­
nak. Innen lépcsők vezetnek az
előtér baloldali részéből nyíló
hivatali helyiségbe. Ezeket a
lépcsőket azonban csak sas­
szemű ügyfelek láthatják, sőt
azok is csak a lépcsők hal­
vány, elm osódott körvonalait
pillanthatják meg.
Szép dolog a takarékosság,
de azért nem kell túlzásba
vinni. A sötétség beálltával
legalább egy 25 wattos v il­
lanykörtét gyújtsanak meg!
. (P.)
Az érdekeltek
hozzászólnak
A „ S z o ln o k i séta'* c ím ű c ik ­
k ü n k k e l k a p c s o la tb a n a S z o l­
n o k i P a p í r g y á r a n n a k k ö z lé s é t
k é r i, h o g y a c ik k e g y ik a d a t á ­
v a l e lle n té tb e n , n e m te r v m ó ­
d o s ítá s s a l a k a r j á k h a r m a d s z o r
Is e ln y e r n i a M in is z te r ta n á c s é s
a S Z O T v á n d o r z á s z la já t. I s m é t
je le n tő s te r m e lé k e n y s é g n ö v e ­
lé s tő l, ö n k ö lts é g c s ö k k e n té s tő l
é s a tö b b i s z ü k s é g e s té n y e z ő ­
tő l r e m é lik a m a g a s k i t ü n t e ­
té s t.
 E g y e z m é n y az Antarktisz se m leg e ssé g ér ő l
A z én fűtési idényem csu­
pán múlt héten kezdődött,
amikor feleségem utasítására
lementem a pincénkbe üzem­
anyagért. Az őszi évadban elő­
ször.
A premier izgalma égett ben­
nem, mikor kinyitottam a pin­
ceajtót. Kacéran kínálták ma­
gukat a gusztusos brikettpira­
misok.
Kötélvastagságú izmaimat
harsányan megropogtattam.
Megmarkoltam a zsákot és la­
pátolni kezdtem a fekete gyé­
mántot. Az ifjúság mindent el­
söprő ereje lobogott bennem.
Döngő mellkasomon játékosan
imbolygott a petróleumlámpa
fénye. Tüdőm hatalmas fújtató­
ként nyelte a dús táperejú szén­
port. Toldi Miklós érezhette
magát ilyen remekül, mikor a
felesége szénért küldte a pin­
cébe. A szinig telt zsákot fél­
kézzel a váltamra dobtam és
férfias —léptekkel indultam a
harmadik emelet felé.
Pattogó kurucnótákat éne­
keltem, miközben jólesően
nyomta jobbvállamat a tüzelő.
Később áthelyeztem a jobbvál-
lamról a balvállamra, majd a
balvállamról a jobbvállamra.
Az első emeletnél lábaim
halkan remegni kezdtek és tér­
deim azonnali hatállyal fel­
mondták a szolgálatot. A zsák
lustán elterpeszkedett rajtam.
Úgy éreztem, az egész nem le­
het több, mint harminc-negy­
ven tonna.
Indultam felfelé a második
emeletre. Lobogó ifjúságom
messze szállt. M egtört aggas­
tyán cipekedett a lépcsőn. Jól­
esően tervezgettem, hogy a hu­
szadik lépcsőfoknál fogok ösz-
szecsukódni ez átoksúly alatt,
mikor felfedeztem, hogy a má­
N e m c sa k a házfelügy elő b en van a h ib a
' S á n d o r K á r o ly ra jz a T a k á c s Z o ltá n r a jz a
M eg lep etés a gépkorszakban
T o n c z T ib o r r a jz
sodik emeleten kint áll ajtaja
előtt a szép Moskoviczné. Ked­
vesen mosolygott felém, mire
én könnyed sasszélépésekkel
indultam a harmadik emelet
irányába.
A zsák életre kelt és játéko­
san csúszkált a hátamon. Sze­
rettem volna már földhöz csap­
ni a fűtőanyagot és utána egy
jót pihenni Mátraházán, de
nem lehetett, m ert figyelt a
szép Moskoviczné és a ház­
mester is gúnyosan kacsintott
felém.
Egyenes derékkal és hajlott
háttal, frissen szökdécselve fel­
vánszorogtam végre a harmadik
emeletre. Még öt lépés a laká­ Ne csapkodják, kérem! Nem tudnak olvasni?!
sunk ajtaja.
A zsák belém csimpaszko­
dik. Én sem engedlek el, ne
féljl Rajtam ne röhögjön a M eg e lé g ed ett író
ház! Felidézem magam előtt
zsenge gyermekkoromat. Aztán E rd ei S á n d o r rajza
jönnek a serdülő évek. Az
érettségi. Sulcz, a fizikatanár
komoran néz. Aztán megnősü­
lök. Jönnek a gyerekek. Még
mindig legalább három lépés
az ajtó. A feleségem válni akar,
m ert szerinte kikezdtem a
szőke Dombainéval. Nem igaz,
Irén! Én mindig téged szeret­
telek. A jövő hónapban fize­
tésemelést kapok. M ár nincs
messze . . . Még két lépés és
itt a jövő hónap.
A zsák a vállára vesz és be­
cipel az ajtón. A feleségem
ecetes borogatást rak a hom­
lokomra s én egy divatos
táncdalt ifütyürészve magam­
hoz térek.
Lesz ami lesz, jövőre vil­
lany leAlyhát veszünk. óriási
előnye van. Az áramot nem
kell cipelni.
G alam b o s S zilveszter
 S zab ad E u ró p á ék n á l

- M ondja csak . . . van aki hallgatja ezt a sok zagyvaságot?

- Persze, hogy van! A főnökünk . . i

L esz e r e lé s után
S z e g ő G izi r'ajza
• V A .G 7 V W A T T A .L ?

Amikor 1945-ben a szovjet hogy bár bízik a repülőgé­

csapatok a drezdai képtár
anyagát megtalálták és meg
akarták menteni a képeket a
pusztulástól, felmerült a kér­
dés, hogy vonattal vagy repü­
lőgéppel szállítsák-e el a gyűj­
teményt a már biztonságos
szovjet területre. Az egyik pa­
rancsnok a gyorsaság ked­
véért a repülőgép mellett
foglalt állást. Konyev marsall,
a szovjet csapatok főparancs­
noka azonban kijelentette.
pekben, a képek elszállításá­
ra a még biztonságosabb vas­
utat javasolja. Csodálkozva
kérdezték tőle: •
- Hát ön nem bízik a re­
pülőgépeinkben, amelyekkel
oly sokszor .-utazott?
- Kedves barátaim - felel­
te a marsall - , ezúttal nem­
csak 'magamra kell tekintettel
lennem, hanem Tizian ra éa
Rembradtra i s . . .
(A b e r lin i E u le o s p le g a lM i)

Jan B lastik

K E D V E S B J V i: 2 3 L A .7 1 A .

S zeretem ő t n a g y o n , ta lá n e l v e s z e m .
B o ld o g a z é r t m é g s e m v a g y o k te lje s e n .
R e g g e l, d é lb e n , e s te ú j r a s ú jr a k é r d e z :
— S z e r e t s z a k k o r is m a jd , h a h a ja m fe h é r le s z ? !
T e g n a p a z tá n v é g r e í g y f e l e l t e m é n :
— S z e r e tte le k b a rn á n , sző k én , fe k e té n ,
G e s z te n y e s z í n ű e n , r ő te n , a c é lk é k e n ,
M é r t n e s z e r e t n é l e k é p p e n h ó fe h é r e n ?
- Édes kis fiam, mi lesz vajon belőled?!. . . G e r é n y l T ib or fo r d ítá s a

L U D A S M A T Y I — S Z A T IR IK U S H ET IL A P
F ő s z e rk e s z tő : T a b i L á sz ló . — S z e r k e s z tő : F ö ld e s G y ö rg y . — M ű v é sz e ti s z e rk e s z tő : T o n e z T ib o r.
K ia d ja a H ír la p k ia d ó V á lla la t. — F e le lő s k ia d ó : C so llá n y F e r e n c . — S z e r k e s z tő s é g : B u d a p e s t, v m , G y u la i P á l u tc a 14. — T e t t
835—718. — K ia d ó h iv a ta l: m , B la h a L u jz a t é r 3. T e l.. 343—100, 142—220. — 59.7818 — K o s s u th N y o m d a , B u d a p e s t, V „ Alkotmány
u tc a 3. —1F e le lő s v e z e tő : L e n g y e l L a jo s Ig a z g a tó . — T e r je s z ti a P o s ta K ö z p o n ti H ír la p I r o d a 180—850.
 De Micike, maga azt tgérte nekem, hogy karácsonykor az én feleségem lesz!
Kortünet Mit izgul? Még csak november vanl
 N Y O M .A B /)
K edves h a llg a tó im , a Köz­
p o n ti A n y a k ö n y v i H ivatal
elő szo b á jáb a n vagyunk,
a h o l n ag y sz á m b a n jelennek
m eg fé r fia k é s n ő k házaso-
d ás sz e m p o n tjáb ó l, hogy
elő k észítsék eg y m á st az
ö rö k b o ld o g sá g ra , az em beri
k o r legvégső h a tá r á ig . . .
A b b a n a szo b áb an , ahol
m o st v a g y u n k , vőlegények
és m e n y assz o n y o k sokasága
v ára k o zik , és é rd e k e s meg­
figyelni, u g y a n a n n y i vőle­
gény v an , m in t am ennyi
m e n y a s s z o n y . . . N o d e per­
sze, a k a d i t t jó c sk á n tanú,
ro k o n és e g y é b fun k cio n á­
riu s ; v aló ság o s nagyüzem
ez, eg y esek c s a k m ost ké­
szü ln ek b e m e n n i, hogy m eg­
e sk ü d je n e k , m á so k m á r jön­
n e k kifelé, e z e k k észen van­
n a k . . . I tt, a közelem ben
lá to k egy f ia ta l jegyespárt,
a m in t tü r e lm e tle n ü l v árn a k
a bold o g ság ra. N osza, m en­
jü n k oda h o z z á ju k és te­
g y ü n k fel n e k ik n éh á n y ta ­
p in ta to s k é rd é s t:
— K ed v es fé rjje lö lt, sze­
retn é n k , h a elm o n d an á a
R ádió h allg ató ság án ak ,
m ié rt a k a r m eg n ő sü ln i és
m ié rt p o n t e z t a n ő t veszi
el, m ié rt n e m e g y m ásik at?
— H át ugyebár azért,
m e rt ő te t sz e re te m . . .
— N ag y o n helyes! És
m o st k é rd e z z ü k m e g az iru-
ló -p iru ló k is m enyasszonyt,
ő is sz ereti-e e z t a kótyon-
fitty e t?
— Igen, é n is szeretem a
k ó ty o n fitty e t;
— N ag y szerű ! E z a jó h á­
zasság, h a k ö lcsö n ö sen sze­
r e tik eg y m ást. M e rt v an n ak
olyan h áz asság o k , ah o l a
fé rfi részeges és v e ri a fe­
leségét, az asszo n y pedig
fű v e l-fá v a l c s a lja az urát.
E zek bizony, n e m jó házas­
ság o k . . . D e m a g a ugye
n H x x íió ^ -c /o ú -t^
nem részeges, k e d v e s . . .
h o g y is h ív já k ?
— P o zd o rja Is tv á n . N em
v a g y o k részeges.
— N em is szép az. M e rt
u g y e b á r eg y -k ét p o h á r jó
b o r m é g n em a v ilá g , de
a m ik o r v a la k i n ég y k é zláb
m á sz ik , az m á r c s ú n y a do­
log. D e h á t r e m é ljü k , e rre
n e m Is lesz ok, m e r t az
assz o n y k a hűség es le sz és
n e m b o ru l össze m in d e n ­
k iv e l. U gye, igy le sz, k ed ­
ves . . ;
— M ü ller R o zália. íg y
lesz.
— Ez nag y o n fontos.
C sak n e m elzülleni, éd es
R ozikám . N em is é rd e m e l­
n é m eg e z t a szép sz á l P o z­
d o rja Istv á n , m e rt szép
szál g y e re k ő, m agas, k a r ­
csú, b a r n a h ajú , b a rn a sze­
m ű, c s a k k á r, hogy a b a l
lá b á ra biceg, de a z t é sz re
sem v e n n i . . . Nincs m a g á ­
n a k p ro téz ise ? M ivel fo g ­
lalkozik, ked v es P o z d o rja
Istv á n ?
— F rö ccsö n tő v ag y o k ,
vagyis h o g y . . .
— S zó v al, csapos. N em
b aj, az is tisztes fo g lalk o ­
zás, ha m é rté k le te s e n
ű z ik . . . D e m á r úgy lá to m ,
hogy jö n n e k is ki az előző
esküvő résztvevői. C sak
m ég n é h á n y fontos k é rd é st.
H ány g y e re k e t sz eretn e ,
R ozika?
— K e ttő t-h á rm a t.
— N ag y o n helyes. És
ahogy é n ez t a k em én y k ö té­
sű f é rjje lö lte t elnézem , ez
nem is fog k ü lönösebb p ro b ­
lém át o k o z n i. . . U g y eb ár,
kedves P o zd o rja Is tv á n ?
ö n k é p e sn e k érzi m a g á t a r ­
ra, hogy k é t-h á ro m egész­
séges k is lu rk ó v a l a já n d é ­
kozza m e g épülő-szépülő
h az án k a t?
— H át, m a jd ig y ek ezn i
fo g o k . . .
— Az jó is lesz, m e r t az
ig y ek ezeten sok m ú lik . . .
M ost m ég c sak egy k é rd é st:
m i a m a i e s ti p ro g ra m ju k ?
— H á t . . . M a lesz a n á s z ­
é jsza k án k . . .
— P ersze, p e r s z e . . . A
n ászéjszak a! A n á s z n a k é j­
szakája! M ily en szép is az!
A m ikor k é t m ohó szív eg y e­
sül az éj leple a l a t t . . .
Egész é jje l fe n t leszn ek ,
vagy a lu d n i is fo g n ak eg y
kicsit?
— H át, az t m a jd m e g lá t­
ju k ...
— H elyes, leg y ü n k ru g a l­
m asak! R e m é ljü k , n e m lesz
blam ázs eg y ik részrő l se m
és m ost k ív á n u n k m in d e n
jó t az ifjú p á rn a k , k ellem es
nászéjszak át, jó szórakozást,
a v isz o n th a llásra , k ed v e s
H allgatóink.
Gádor Béla
 (

IFJ. DUMAST, egy alkalommal meg­

kérdezték, miért kéri ki gyakorta egy
ismerősének a véleményét a saját ügyes­
bajos dolgaiban, m ikor az illető közis­
merten a legpechesebb emberek egyike,
kinek szinte semmi sem sikerül, bármibe
is kezd.
- Éppen ezért vagyok kíváncsi a Vé­
leményére - felelte Dumas. - Ugyanis
én azután mindig az ellenkezőjét teszem
annak, amit tanácsol.

VÖRÖSMARTY MIHÄLYRÖL be­

szélték kortársai, hogy a kiváló költő
mennyire nem szeretett emlékkönyvbe
írni.
Egyízben egy szalonkavadászaton lát­
ták vendégül, s a vendéglátó azt írta be
saját emlékkönyvébe: „Itt járt Vörös­
marty Mihály, aki hét szalonkát ejtett el
egy lövéssel". M ajd a vendégkönyvet
átnyújtotta nemes vendégének. Vörös­
marty nem térhetett ki a bejegyzés elől,
ezt irta hát a házigazda szövege alá:
„Alúlírott bizonyíthatom, hogy ez
megtörtént, azzal a különbséggel, hogy
nem egy lövéssel ejtettem el hét szalon­
kát, hanem hét lövéssel egyet."

HELTAI JENŐHÖZ beállított egyszer

egy fiatal ember egy verseskötettel és
megkérte a mestert: olvassa el a köny­
vet, s Írjon hozzá ajánló sorokat.
Heltai átlapozta a kötetet, majd így
szólt:
- Fiatal barátom, könyvéből olyan
dologra jöttem rá, amit eddig nem tud­
tam, de ajánló sorokat nem adhatok.
Az ifjú sajnálkozott, aztán megkér­
dezte: t
- Mester, legalább azt mondja meg,
mi az, amire az én könyvemből jött rá?
- Arra - felelte Heltai hamiskás mo­
sollyal hogy Békéscsabán könyvnyom­
da is van. K é rvé n yt a d o tt be egy polgár. H étfő n jöjjön, s átveheti. —
Ilyen dolog g ya kra n vo lt már. Így a h iva ta ln o k neki,
LAFONTAINE, a nagy francia mese­ íg y szólt rá az ügyintéző: És a z ü g y fé l hátra arccal
író, regényeket is írt. Egyszer a felesége — M a szignálom , s holnap kész ő! K ullog el az ú j kudarccal.
sírva találta az íróasztala előtt. Amikor
megkérdezte a férjét, miért sír, az így És az ü g y fé l öröm lázban N yárra ősz jön, őszre tél,
felelt: R ohant le a lépcsőházban; B ejár hozzá az ügyfél.
- Szörnyű helyzetbe hoztam szegény M ásnap pedig, a m in t ráért, Dolgai n e m intéződnek,
hősöm et. . . Je le n tk e ze tt iratáért. De v iszo n t m ár tegeződnek:
- Nem baj, segíthetsz rajta, ajándé­
kozd meg őt az imádottjával - vigasz­ — T udom kérem , hogy m it óh a jt! — — Ü gyiratod készen nincsen! —
talta az asszony. M ond’ a h iva ta ln o k, s sóhajt. — M iko r jö jje k érte, kincsem ? —
- Nem tehetem - mondta sírva La­ — Sajnos, ko rá n jö tt, az akta — H iszen m ondom nap m in t nap:
fontaine - hiszen még csak az első kö­ Ugyanis m ég nincs ik ta tv a ! S m in d ig m a jössz, n em holnap! —
tetnél tartok. B o lg á rb ó l fo r d íto tta : D . B.

E z a ztán a g y o r s-sz e r v iz M észáros A n d r á s rajza

- Ne búsulj, kom ám , itt hozom a pótalkatrészt 1 3

 M ister F lo ki b á n a ta
S z e g ő G iz i r a jz a

K ed v es Ü zem vezető Ür!

K ö zv e tle n és táv o lab b i m u n k a tá rs a i n a g y e lism e ré s­
sel sz ó ln ak ö n r ő l: k itű n ő fé rj, d eré k n ag y b ácsi, figyel­
m es sógor — m o n d já k ö n r ő l itt is, o tt is a z üzem ben.
K ü lö n ö sen jó l e s ik h a lla n i ez t m an ap ság , a m ik o r an y -
n y ira h iá n y z ik a fé rje k b ő l a gyengédség, oly r itk a a re n ­
d esn ek m o n d h a tó n ag y b ácsi s ren g e teg a fig y elm etlen
sógor.
ö n az o n b a n bőségesen rász o lg ált az elism e ré sre, m e rt
ö n n e m c sa k fé rje , h a n e m üzem vezetője is a feleség én ek .
E k e ttő s m in ő ség éb en se m él v issza a h e ly ze tte l, m in t
az t m á so k az ö n h ely éb e n b iz o n y ára m e g ten n é k . H a
k ed v es fele ség é t fe jfá já s g y ö tri, ö n , m in t f é r j duzzog,
de m in t ü zem vezető v é g te le n ü l gyengéd é s n e m em el
kifogást, ső t eg y en esen m e g p aran c so lja , h o g y felesége
le g a lá b b eg y h étig m a ra d jo n o tthon. P e rsz e e m ia tt
n e m é r i k á r az üzem i k ö ltség v etést, m e rt m áso k , fele­
sége a sszo n y tá rsai, m ég a k k o r sem h iá n y o z h a tn a k az
ö n á lta l e g y é b k é n t k ifo g á sta la n u l v e z e te tt üzem ből,
h a n e tá n b e te g g y erm e k ü k m ia tt o tth o n k e lle n e eg y -k ét
n ap ig m a ra d n io k .
Az ö n k iv á ló e ré n y e it és c s a lá d -s z e re te té t dicséri,
hogy a k ö n n y eb b m u n k á t re n d sz e rin t s ó g o rá ra osztja,
a k in e k ö n n em csa k sógora, d e ü zem v ezető je és m e g értő
főnöke is, s a k in e k így szem élyes k a p c so la tu k ré v é n
k ellő k ép p e n tu d ja é rté k e ln i re n d k ív ü li kép esség eit. D e
h á t e m ia tt sem szenved k á r t az üzem . A n eh e ze b b és
- Itt még mindig semmi! Ugathatjuk tovább a Hold régi b o n y o lu ltab b m u n k á t azok élvezik, a k ik n e m ta rto z n a k
o ld a lá t. . . család i k ö réb e, s ily e n ek m ég iscsak tö b b e n d o lg o zn ak
az ü zem b en , m in t az ö n ro k o n ai.
L eg u tó b b a k ikészítő m ű h e ly b en az ö n e g y ik m u n ­
A n y a g m o z g a tó k k a tá rs a a z t a ta láló s k é rd é st te tte fel, hog y h a az eg y ik
S c h w o tt L a jo s r a jz a f a jta h e rk e n ty ű fén y ezéséért — m ost g y á r tjá k Ö nök ezt
a re m e k k ö zszü k ség leti c ik k e t — ö t fo rin to t, a m á sik
f a jta h e rk e n ty ű fén y ezéséért v iszo n t h é t fo rin to t fizet
az ü zem — v a jo n m e ly ik h e rk e n ty ű t fo g ja fén y e zn i az
ö n feleség e?
T iz en ö te n fe le lté k egyszerre, hogy a h é t fo rin to s m u n ­
k á t k a p ja az ö n felesége és c sak eg y etlen e m b er, a K e­
rek e s s z á llt v itá b a a sz in te egységesen k ia la k u lt v éle­
m é n n y el szem ben. S z e rin te a h é t fo rin to s m u n k á t az
ö n só g o ra k a p ja : a felesége u g y an is m á r az o n a h e r­
k e n ty ű n m u n k á lk o d ik , a m ely n e k fé n y e zéséért tíz fo­
r in to t fize t az üzem .
D e h á t íg y v a n e z . . . ö n k tsz üzem vezető, a k tsz -b e n
pedig — ig en h ely esen — szab ad a c s a lá d ta g o k a t fog­
lalk o ztatn i. Igaz, a r r a n in cs u ta sítá s, hogy a feleség et
elő n y b en k e ll részesíteni, d e h á t m in d e n t n e m v á r h a ­
tu n k a r e n d e le tt ő l...

- Figyeled? Ez a kis dög egész délután a nyomunkban van!...

4
 E g y b rü ssze li lo k á lb a n
otífC U tu ^ Toncz Tibor rajza

T iltó e n g e d é ly
Az Esti Hírlap egyik cikkében olvas­
tuk: „Hivatalos vatikáni helyről közöl­
ték azt is, hogy napokon belül vissza­
vonják a „nihil obstat"-döntést, mely
megtiltotta a biblia regénylormában tör­
ténő ieldolgozását."
M int azt illik tudni, „nihil obstat"
annyit jelent: nincs ellene kifogás. Ez te­
hát engedély (amit ha visszavonnak, tila­
lom lesz belőle), nem pedig tilalom
(amely visszavonás útján engedélyre vál­
tozik.)

F é lb e n m a r a d t d e m o k r a tá k
Az utóbbi időben gyorsan terjed a hír­
lapíróknak az a rossz szokásuk, hogy a
jelzőt a hozzája tartozó főnévtől el­
választva, előre teszik a mondat elejére,
s még vesszővel sem választják el a mon­
dat többi részétől. Néhány példa egy
gyűjtem ényből:
„Vannak olyan gyerekek is, akik az
előírt három gyermekbénulás elleni védő­
oltás közül egyet sem kaptak meg."
(Hallatlan! Ki írt elő három gyermek-
bénulást a gyermekeknek?)
„Az egyre erősödő tuberkulózis elleni
küzdelem . . . " ^(Szerencsére nem a tu­
berkulózis erősödik, hanem a küzdelem.)
„Létesítenek egy kis konzuli ügyekkel
foglalkozó irodát . . (Az iroda lesz ki­
csi, a konzul vagy az ügy?)
„Arról számol be a jelentés, hogy is­
mét megkezdték a nemrég félbenmaradt
demokratikus személyek elleni p e rt. .."
(Hogy festhetnek a félbenmaradt demok­
ratikus személyek?)

Á lla ti té v e d é s
Rajzot láttunk a Népszavában arról,
hogy új állatkert létesül a Hűvösvölgy­
ben. A rajzon egy zsiráf átnyújtja a nya­
kát a hűvösvölgyi kollégák ketrecébe és - Érthetetlen, miért lázonganak a bennszülöttek Kongóban! . . . Hiszen a réz­
ezt mondja: „Gondoltam, átnézek hoz­ bányák, m eg az urániumbányák soha annyi osztalékot nem fizettek, mint most!
zátok."
A rajz azonban egy jó nyakhosszal el­
marad az igazságtól. A budapesti Állat­
kertben ugyanis már hosszú évek óta
nincs zsiráf. M é g van tíz perc id eje!
K a já n T ib o r ra jz a
A s z á m o k k a l m in d ig b a j v a n . . .
Ahol a tallózó számokat lát, bízvást
elővehet! ceruzáját, s azzal az érzéssel
számolhat utána, hogy az újságíró téve­
désére fény fog derülni. íg y van ez a M a­
gyar Nemzet egyik riportjában is, mely
az önkiszolgáló boltokról írva közli, hogy
a vásárlási idő negyven százalékos csök­
kenésével az eddigi 2.000 helyett 2.800
vásárlót fognak kiszolgálni. Ez nem stim­
mel. Ha a vásárlási idő negyven száza­
lékkal csökken, akkor 2.000 helyett 3.333
vásárlóra jut idő.

S ü te m é n y a z s ü te m é n y ?
„Jó feleség lesz belőlük” címmel, fény­
képes riportot láttunk az Ország-Világ­
ban. Egyik képén, csillogó indiánerek
mellett oktatja Fok Béla cukrász a fiata­
lokat. S így szól a képaláírás szerint:
„Látod, Magdi, így készül a finom rigó-
jancsi . , . " Szegény cukrásznövendékek,
egész életükben azt fogják hinni, hogy
a rigójancsi gömbölyű és hófehér tej­
színhab van b e n n e . . .
 E g y d iv a t hátránya
m ert át kellett építtetnem miat­
ta az ajtóinkat. . .
ettcn ültek a cukrászdában,
Feri és Ilonka. A fiú megszólalt:
- Ilonka, olyan boldog va­
gyok, hogy megismerkedhettem
magával! Szinte nem is merem
elhinni, hogy itt van mellettem.
- Ilyen a véletlen. Ha tegnap
nem mutatnak be bennünket egy­
másnak, akkor most nem beszél­
gethetnénk itt a cukrászdában.
- Ilonka, ez nem beszélgetés.
Legalábbis részemről nem.
- Hanem? - kérdezte kacéJ
ran a lány.
- Vallomás! Ilonka, én ilyen
aranyos lánnyal, mint maga, még
nem találkoztam!
- Most azt kellene felelnem,
hogy biztosan mindenkinek ezt
mondja. D e én elhiszem! Hiszen
olyan jó elhinni.
- Ilonka, milyen édes a ka­
lapja! Ilyen Szép kalapot én még
életemben nem láttam.
- Félem elet balra!
- Hogy mondja? - csodálko­
zott a fiú.
- Félem elet balra.
- Én harmadik emeleten la­
kom, de sajnos, a lift sohasem
működik. És ez a csodaszép sál!
- Második emelet jobbra.
- És milyen gyönyörűen ível
a nyaka ebből a szép selyemblúz­
ból!
- Első emelet jobbra.
- N e haragudjon, Ilonka, nem
értem magát - fakadt ki idege­
sen a fiú. - Én beleszerettem
magába! És őszintén, rajongva
bevallottam, hogy szeretem, sze­
retem, szeretem! Maga pedig
folyton arról beszél, hogy hol In-
kik, hol lakott, vagy tudomisén,
S á n d o r K á r o ly rajza
- Utálom ezt a krinolint,
hogy micsoda jobbra-balra cí­
mekkel válaszol az én szerelmes
szavaimra.
- Ne mérgelődjék, Feri! Rá­
jár a szám, mert eligazító vagyok
az áruházban. Egész nap azt csi­
nálom! De mosolyogjon már!
Maga akkor csinos, ha mosolyog.
Nini, most látom, milyen szép
nyakkendője van!
- Tetszik a nyakkendőm? El­
ső emelet balra. Izé, már én is
eltanultam m a g átó l... Ilonka!
Én, én, én . . . én szeretem, és
nagyon szeretném, ha egy életen
át hallhatnám ajkairól, hogy
jobbra, h^gy balra. És azt is,
hogy emelét, hogy alagsor, hogy
félemeleti
- Most megkérte a kezemet?
- Igen. Megkértem a kezét!
Ilonka, akar a feleségem lenni?
- Váratlan volt az ajánlata,
de azért válaszolok. Akarok!
- Ilonka, én olyan boldog,
olyan nagyon boldog vagyok!
Mindjárt meg is veszem a jegy­
gyűrűket!
A lány halkan, szerelmesen je­
gyezte meg:
- Jegygyűrűk, harmadik eme­
let b a lra . . .
Palásti László
M arad i m a m a
O
M iindig tiszteltem a nagy
akaraterővel rendelkező embe­
reket. Éppen ezért, amidőn
Indiában jártam, a legmélyebb
tisztelettel közeledtem azokhoz
a szadhuknak nevezett fakírok-
hoz, kik önsanyargatással győ­
zik le a test kívánságait, s lel­
kűk távol jár a világ kétes
örömeitől.
A legmélyebb benyomást
mégis egy Raja nevezetű
szadhu gyakorolta reám, ki
szüneteltetni tudta az életét.
Raja egy zsákba varrva, eleve­
nen ásatta el magát, miután
előzetesen fülébe és ormyílá-
sába viaszt helyezett. Néhány
hét múlva tanítványai kiásták
a föld alól a megpenészedett
zsákot, kiemelték belőle a lát­
szólag élettelen, mozdulatlan­
ná dermedt Raját, ajkát szét­
feszítették, szemhéjára vajat
kentek, s a szent ember kis
idő múlva kinyitotta a sze­
mét, mellkasa emelkedni kez­
dett, ismét élt.
A csodálatos emberrel, ki
magát élet és halál fölé emel­
te, minden módon szerettem
volna megismerkedni. Örö­
mömre már a legelső alkalom­
mal minden bizalmatlanság
nélkül, szívélyesen fogadott és
meghívott, keressem fel ottho­
nában. M ikor pedig átléptem
a küszöbét, elámultam a meg­
lepetéstől. ízléses, európai ké­
nyelemmel berendezett lakás­
ba léptem, modem kagyló-fo­
telokkal, televíziós készülék­
kel, lemezjátszóval felszerelt
szalonba. Az asztalon krém-
kávéföző-gép állt, a kávé ép­
pen illatosán csorrant belőle.
- Látom, csodálkozik - jött
elém Raja. - Tegye magát ké­
nyelembe és hallgasson végig.
A fehér, cseresznyefából ké­
szült bárszekrényhez lépett,
egy üveg francia konyakot ho­
zott az asztalhoz.
- Elmondom hát - folytat­
ta - , mert látom, hogy nem
érti a dolgot, hogyan lettem én
szadhu yogi, a leghíresebbek
egyike. Nem azért, mert képes
voltam legyőzni a test kíván-
Balázs-Plrt Balázs rajza
ságait, a földi élet örömeit, el­
lenkezőleg! Én a legkönnyel­
műbb fickó vagyok, akit a föld
a hátán hordott! Gyenge aka­
raterőm vitt a yogik közé,
mert mindent megkívántam és
semmiről (sem tudok lemon­
dani.
Felállt, dús gyümölccsel ros-
kadó tálat hozott az asztalra,
s miközben, csemegézni kez­
dett, folytatta:
- Ismétlem, semminek nem
tudok ellentállni. Ha egy új
tánclemez jelenik meg az üz­
letben, azt nekem meg kell
vennem! Lássak meg egy üveg
különleges italt, márkás szardí­
niát, primőrt, már nyúlok is a
pénztárcámhoz. El tudja hát
képzelni, hogy egy közepes
havi fizetésből telhetne mind­
arra, amit csak itt körülöttem
lát? Ugye, elképzelhetetlen!?
Ajkát egy korty szódavízzel
megnedvesítette, majd így
folytatta:
- Minden elseje úgy kezdő­
dött nálam, hogy kifizettem az
előző hónapban csinált adós­
ságaimat. M ár másodikén nem
volt egy fillérem sem. így
ment ez hónapról hónapra, év­
ről évre, sohasem értem utol
magam, legalább egy hónap­
pal előre volt az életem és hát­
ra volt a keresetem. Ekkor ju­
tottam arra a gondolatra,
hogyha egy hónapra eláshat­
nám magam, egyenesbe jön­
nék! Kezdi már érteni?
Felkiáltottam a csodálattól.
Raja pedig töltött.
- Egy öreg brahmánnál
kezdtem a gyakorlatokat, elein­
te két-három nappal. Nehéz
volt, de nem volt más válasz­
tásom, A vállalatnál eleinte nem
akarták elszámolni a mulasz­
tott napokat, de végül is meg­
oldották a dolgot, és azokat a
napokat, melyeket a föld alatt,
élet és halál mesgyéjén töltök,
kiszállásnak minősítve napidíj­
ban számolják el. így élek egy
idő óta, rendezett körülmé­
nyek között, és látja, szépen
összeszedtem magam.
Ebben a pillanatban kinyílt
az ajtó, s egy káprázatosán
szép ifjú nő lépett be. A rra szá­
míthatott, hogy Raját egyedül
találja, m ert zavartan köszönt
és visszavonult.
- Szép? - kérdezte vendég­
látóm.
- Gyönyörű! - kiáltottam
őszintén. - Elragadó terem­
tés!
- Nem lehet neki ellenáll­
ni! - kiáltott Raja is rajon­
gón és közel hajolt hozzáír?: -
A mai éjszakáért - suttogta
Raja - megvettem neki, amit
k é r t. . . Nerc-bundát kapott
tőlem! Holnaptól pedig ki­
lencven napot kell emiatt fe­
küdnöm a föld. a la tt. . . I
(somogyi)
 Ha továbbra is így haladunk a tisztaság terén
S z e g ő G iz i r a jz a

Riadó! A Kisdiófa utcában eldobtak egy villamosjegyet!

T atarozás S ch w o tt L a jo s r a jz a

Ki m i b e n ^ v é tk e z e tt...
— P o k o li p ó tlá s D a n te I s t e n i S z ín j á té k á h o z —
A z a lv ilá g i n a g y e r e s z k e d ő n ,
h o l id e - o d a i m h o ly o g ta k á r n y a k ,
m á r s z i n t e fo g y n i é r e z t e m e r ő m ,

d e m e n t ü n k to v á b b , m i n t a k i k e t v á r n a k .
F e l r é m l e t t e g y z o r d , p o m p á s p a lo ta
é s k a p u j á r a e z v o l t ír v a : „ V á r -la k " .

B á r t é t o v á z v a , b e l é p t ü n k oda,
k i n y í l t e l ő t t ü n k k é t r o p p a n t te r e m
és b e n n ü k s á p a d t e m b e r e k sora,
- M érnök úr! Jöjjön gyorsan! Leszakadt az állvány!
k i k ó r á j u k a t n é z t é k s z ü n t e le n . - Szóljon a munkavezetőnek!
A z e g y i k b e n s z é p b ú to r o k k ö z t ü lte k , - ő már tudja. Alatta szakadt le!
k ín o s s ó h a jja l: — J a j , m i le s z v e le m ? I

A m á s ik b a n eg y n a g y ó rá t k e r ü lte k
T o v á b b fe jle s z tik a K ö z ért-h á z h o z sz á llítá st
to p o r z é k o lv a , fá jó n y ö s z ö r g é s s e l, iiiT iii^ » .. T a k á cs Z o ltá n r a jz a
a m e l y n e k h a n g ja b o r z a lm a s a f ü l n e k .

M íg e l fo g ta a t e l k e m e t a k é te ly ,
a S z e l l e m b e s z é lt, m e g n y o m v a a s z ó t:
— E k é t c s o p o r t íc s a k á r n y a la tb a n t é r e l,
m e r t ő k v o l t a k a „ v á r a k o z ta tó k ” !
E m i i t a n a g y o k , a h a ta lm a s s á g o k ,
. k i k m e g v á r a t t á k a v á r a k o z ó t,

s a m o t t a p o n ta tl a n o k h a d á t lá to d , —
d e m o s t ő k v á r n a k ! V á r, c s a k v á r e h o rda,
s t á n k ö z t ü k is v a n n é h á n y jó b a r á to d ,

k i k é s é s é v e l id ő d e lr a b o lta !
Lovászy Márton 7
 Id ő szerű
1492 ta v asz án K o lu m b u sz
e lh a tá ro z ta , hogy a n y á ro n
N ém eto rszág b a u ta z ik , te r ­
m észetesen tá rs a s u ta z á s ­
sal. K isz ám íto tta , h ogy jú ­
n iu sig össze tu d szedni
négyezer p ez etát az ú tra .
E gy este m e g lá to g a tta
öreg b a rá tja , a félszem ű,
fa lá b ú H iacin to k a p itá n y
és id d o g álás közben te rm é ­
P e stie k szetesen u ta zá so k ró l b eszél­
P u s z ta i P á l r a jz a
g ettek . A n y u g d íjas k aló z —
m ik ö zb en sá rg a b a ju s z á t
hosszú, csontos m u ta tó u jjá ­
r a c s a v a rta —•, m e g k érd ez­
te:
— Id é n h o v a u ta zo l?
— N ém etországba. Szép
ú t lesz: C adiz—M a d rid —
L yon—M űn chen—N ü r n b e r g
—F ra n k fu r t—K őin—H a n ­
n o v er — m o n d ta le lk esen
K olum busz.
— Ü gy hallom , hog y az
id én lesz egy tízezer peze-
tá s ú t is A m erik á b a, az is­
m e re tle n k o n tin e n sre —
szólt közbe az ag g h ajó s. —
A tíz ez erb en m á r b e n n e
v a n a koszt, a zseb p én z és
különböző égi-vízi szö rn y ek
m eg tek in tése.
— K itő l h a llo tta d e z t? —
érd e k lő d ö tt iz g a to tta n K o­
lum busz. — É vek ó ta m in ­
den v ág y am , hogy eg y szer e l­
ju ss a k oda. K itől h a llo tta d ?
— D on M an u el J ó sé P e p e
M á ria P ia m áso d szo b alá­
nyától. A g a z d ája m á r je ­
le n tk e z e tt az ú tra.
A z ism e re tle n fö ld rész
lá zb a h o zta K olum buszt, t a ­
- Maga még most sem vesz? lá n eg y k icsit itta s is v o lt:
- Nem. Megvárom, amíg egy kis készpénzt is adnak v ih a rt fú v ó c e th a la k a t, szín­
h o zzá. . . ara n y gyüm ölcsöt te rm ő f á ­
k a t és k é tfe jű e m b e re k e t lá ­
to tt m a g a előtt.
B e teg lá to g a tó k M á sn ap reggel e lro h a n t
a cad izi Ibuszhoz és felv i­
B a lá z s - P iri B a lá z s r a jz a lá g o sítá st k é rt, hol k e ll je ­
le n tk e z n i a tízezer p ez etás
ú tra . A z in k v iz ito r k ü lse jű
tisztv iselő úgy n é z e tt K o-
lu m b u szra, m in t eg y e re t­
n ek re, a z tá n k u r tá n k ije ­
le n te tte :
— E rrő l az ú tró l n em tu ­
dok. T essék ta lá n n é h á n y
h ét m ú lv a érd ek lő d n i. A
C adiz—V alen cia—G e n u a —
M ilánó ú tra m ég v a n egy
h ely ü n k .
S zo m o rú an b a lla g o tt h aza
K o lu m b u sz az Ib u szb ó l és
ú tk ö z b en a r r a gondolt: H ia ­
cin to k a p itá n y tr é f á t ű zö tt
v ele és m ost jó k a t m u la t
r a jta a kisk o csm áb an , ahol
stam m v en d ég ek v o ltak .
4f S | | j I
Ó v atosságból n em is k e re s te
fel a b a rá ta it, h a n e m o tt­
h o n tö ltö tte az e s té jé t és ú t­
le írá so k a t olvasott. N é h á n y
n a p m ú lv a az o n b an m eg ­
tu d ta , h o g y D on M ig u el is
je le n tk e z e tt a tízezer p eze-
tá s ú tra , egész h áz an é p év e l:
h a t szo lg ájáv al, sz ak á csá­
val, v ad á sz m esterév e l, gyón­
ta tó a ty já v a l, öreg d a jk á já v a l
és h á ro m szegény ro k o n n al.
M ég a z n ap b e ro h a n t a z
Ibuszhoz.
— M e g tu d ta m , hogy D on
M iguel is je le n tk e z e tt a
tízezer p e z e tá s cadiz—a m e ri­
k a i ú tra . É n sem a k a ro k le ­
m a ra d n i: je le n tk e z n i jö t­
te m — h a d a r ta K olum busz.
— M ily en ú tra ? — k iá l­
to tt fe l id eg esen a tis z tv i­
selő és té p eg e tn i k e z d te
n y a k á n a csip k eg allért. —
>íem tu d o k sem m iféle ca d iz—
a m e rik a i ú tró l. S zen t E u -
lá lia c s o n tja ira m ondom ,
n em is h a llo tta m ró la. J e ­
le n tk ez z in k á b b a cad iz—
m a d rid i ú tra , m ég v a n egy
szabad ö sz v érü n k . . .
K olum busz, m it te h e te tt
vo ln a m á st, le m o n d o tt e rrő l
a cso d álato s u tazásró l, p e ­
dig g y e rm e k k o ra ó ta a r r ó l
álm odott, hogy egyszer m a jd
ő fedezi fel ezt a tito k te li
földrészt.
F élé v m ú lv a, ép p en a k i­
k ö tőben v o lt dolga, a m ik o r
felfig y e lt egy büszke v ito r­
lá sra , é p p a k k o r s z á llta k le
ró la a jó k ed v ű u ta so k
a ra n n y a l, ezü sttel m e g ra ­
kodva.
— H o n n a n jön a h ajó ! —
k ív á n csisk o d o tt K olum busz.
— Ib u sz-tá rsa su ta zás.
A m e rik á b a n v o lta k po to m
tíz ez erért. Nézze, m e n n y i
cuccot hoztak !
A h ajó h íd o n ép p en a k ­
k o r v o n u lt a p a r tr a D on
M an u el és D on M iguel. K o­
lum busz azo n n al e lro h a n t
az Ibuszba és felelő sség re
v o n ta a tisztviselőt:
— Szenyor! — z ih á lta
zöldre v á lta n . — M a g a az t
m o n d ta, h o g y nem is h a l­
lo tt a cad iz—a m e rik a i ú t­
ról, és m o st s a já t sz em e m ­
m el lá tta m a visszaérk ező
tu ris ta -fre g a tto t!
Az Ib u sz-em b er le sú jtó
p illa n tá st v e te tt K o lu m -
b u sz ra és szó n élk ü l k ira j z-
szögezett egy {plakátot a z
o rra e lő tt:
„ C A D I Z -AM ERIKA
10 000 p ezeta.
J e le n tk e z n i le h e te tt
ta v a ly k a r á c s o n y ig .”
WBftis G yW g#
- Meg van elégedve?

Jli le m ér b a rá to m v á ra tla n k é ré s­
sel le p e tt m eg:
— N em tu d s z nekem egy á llá s t?
F a c é r vagyok.
M eglepődtem . Hogyan le h e t állás
n é lk ü l egy ily e n tap asztalt m é rn ö k ?
E szem be ju to tt, Miskolc m e lle tt k e­
re sn e k m é rn ö k ö t nagyszerű fe lté te le k
m ellett. D e a m ik o r a város n e v é t k i­
e jte tte m , E le m é r élénken k ö z b e v á ­
gott.
— V id ék re n e m megyek! J ó l tu d ­
hato d . E leg et v icceltek róla a L u d a s ­
b an , hogy se n k i sem a k a r v id é k re
m enni.
— M in d e n g y á ra t m égsem h o z h a t­
n a k fel P e s tr e ! E lvégre v id é k en is le­
h e t jól élni. K ényelm es la k á s o k v a n ­
n a k , színház, m ozi, k ö nyvtár, n a p s ü ­
té s . . .
E lem ér a f e jé t rázta. E le in te h a r a ­
g u d ta m rá , de csak h am ar m e g b o csá­
to tta m , m e rt olv astam az ú jsá g b a n ,
hogy az agronóm usok v o n a k o d n a k
v id é k re m e n n i. A m ezőgazdaság tu ­
dósai és sz a k é rtő i a pesti a sz fa lto n
ó h a jtjá k é rté k e síte n i a h ib rid -k u k o ­
rica term esz tése k ö rü l szerzett ta ­
p a s z ta la ta ik a t.
E z e k e n a p ro b lém ák o n tű n ő d v e
lé p te m b e va K ik erics eszpresszóba.
A k ü sz ö b én p u li-k u ty a fek ü d t, id e ­
g esen fü le lt befelé, m ik ö zb en g y an a­
k o d v a n éz eg etett m in d e n belépőre.
— E z t ta lá n a z é rt szerző d tették ,
hog y b e te re lje a v e n d é g e k e t1— gon­
d o lta m .
A k is helyiség félh o m ály á b an szo­
k a tla n lá tv á n y tá r u lt szem em elé. A
W u rlitz e r-g é p rik o ltó h a n g ja i m el­
le tt, tu r m ix é t szürcsölgetve, fu rk ó s-
b o tjá r a tám aszk o d v a b ú s u lt egy ju ­
hászleg én y . Népi v ise le te erősen k i­
r í t t a tö b b i vendég d iv a to s v áro si ö l­
tö z ék e közül.
— A d jik iste n idős-öcsém — szólí­
to tta m m eg, hadd lá ssa , m a g am is fa ­
lu si sz árm az ású vagyok. — M it k ere s
itt n á lu n k a p esti eszpresszóban,
a h u n a m a d á r se já r?
— K o m m enciót k e re s e k — v á la ­
szolta.
— Á llá st? Itt P este n , ju h ászi be­
o sz tásb a n ?
— M ié rt nem m egy falu b a ?
S e rc e n te tt egyet és k isz ó rta a föld­
re a p ip á ja h a m u ját, a k á rc sa k egy
tő sg y ö k eres pesti, m a jd ! v égtelen
m e g v eté sse l k ije le n te tte :
— M eg y a fene fa lu ra ! N em fogom
o tt a s a r a t dagasztani. I t t szeretn ék
ju h o k a t őriznP P esten , az ötödik k e ­
rü le tb e n , vagy h a o tt n e m ak ad s tá ­
tusz, h á t a K öröndön. M á r m eg ­
szem léltem , finom őszi s a rjú n ő tt o tt
k i a z idén. M ajd c s a k elte le lü n k v a ­
lahogy, a z tá n ta v assz al jó l m egle­
sz ü n k a B a jz a u tc a i legelőn . . . N em
p á sz to re m b e rn e k való a falu.
Lobogós in g u jjá v a l m e g tö rü lte a
citrom os lé t a s z á ja szélén és b ú c s ú ra
n y ú jto tta a kezét.
— H a kim egy, k end, szóljon B o d ri
k u ty á m n a k , hogy legyen tü re le m m e l,
rö g tö n jövök.
B odri szo m o rk ásán n ézeg ette k ív ü l­
rő l a füstölgő kávéfőző gépet.
M egsim ogattam .
— No, B odri, a szem edből lá to m ,
hogy vissza vág y ó i a vég telen ró n á ra !
N agyot v a k k a n to tt:
— Én? D ehogy is m eg y ek é n m ég
egyszer fa lu ra ! T u d ja m e n n y iv el k e l­
lem esebb P e ste n sétáln i, m e g -m eg -
állo g atn i az á rk á d o k alatt, s elo lv asn i
a sa ro k k ö v e k en a k o llégák ü z e n e te ­
i t ...
— N em ú g y v a n az öregem ! Szép,
szép a fő v áro sb an élni, de k i v ig y áz
a fa lu b a n az elkódorgó ju h o k ra ?
M eg rázta kócos ü stö k é t és fö lén y e­
sen m o n d ta:
— V an i tt P este n , d ák li és fo x i
elég! A zokat k e ll á tk é p e z te tn i te re lő
p u lin a k . S tella A d o rjá n

- Fess, nyomorult! - kiál­ dott, unalmában festegetni

tott indulatosan és türelmetle­
nül egy sovány, alacsony férfi.
Szánalmas benyomást keltett.
Az ágyéka körül lötyögött a
kopott állatbőr. Akire pedig
rákiáltott, az hatalmas, orosz­
lánfejű férfi volt, kissé rövid
lábakkal, valószínűtlenül széles
vállakkal és boltozatos mell­
kassal. A karjai különösen fé­
lelmetesen erősek voltak, ö k ­
lével szétzúzhatta volna sértő­
jét. De szelíden mosolyogva
válaszolt:
- Nincs időm ilyen bo­
londságra.
- Hogyhogy nincs időd, lus­
ta semmirekellő? Bolondság?
Gyalázat, amit beszélsz! Itt a
gyönyörű üres barlangfal, itt
hever parlagon az okker, a
mész, a vaspor. Fess, ha mon­
dom! Fess akármit! Fess bö­
lényt!
A másik mosolyogva legyin­
tett:
- A bölény elejteni és nem
10
festeni való. Festett bölényt
nem lehet megenni. Hagyj bé­
kében, vadászni kell mennem.
A sovány férfi összecsapta
a kezét.
- Vadászni akárki tud, te
őrült! Neked tehetséged van,
nem pocsékolhatod el! Éhezz,
ha kell, nélkülözz, ha kell, el­
ső a művészet! Szívesen vadá­
szom helyetted!
Ez az ajánlat nevetésre kész­
tette a hatalmas férfit. Szelíd
mozdulattal félretolta ösztövér
embertársát, lándzsáját a vál­
lára vette és elhagyta a bar­
langot. A sovány férfi magá­
ba roskadva suttogott:
- Mi lesz velem . . . cser­
benhagy . . . hiába beszélek
n e k i. . . pedig micsoda tehet­
ség . . .
Könnyek gördültek le be­
esett arcán. Annál vidámabb
volt az erős /é r f i estefelé,
am ikor visszatért a vadászat­
ról. Pompás bölényt cipelt két
társával együtt, délután ejtet­
ték el.
- Látod, Vékonycsont, itt a
bölény, nem a falon!
Vékonycsont, a sovány férfi
végtelen elkeseredéssel néze­
kezdett a barlangban. Való­
ban bölényt festett, m ert ez
az állat állt a legközelebb a
szivéhez. Úgy gondolta, hogy
igy könnyebben eltelik az idő,
gette az elejtett állatot, s csak
úgy ömlött belőle a szemrehá­ amíg újra meggyógyul a lába
és részt vehet a vadászatban.
nyás.
- így beszél egy kultúrem- Vékonycsont majd kibújt a
bőréből örömében.
ber? Nem félsz a Dörgő Nyíl­
tól, Vastagfej? Hosszú időn át - I.ehet, hogy sajog a lábad,
a mi nyomorult fajzatunk csak meggyötör a fájdalom -
a táplálék megszerzése érde­ mondta vigasztalóan - a szen­
kében fáradozott. De ma már vedés azonban elmélyíti mű­
fejlett eszközeink vannak. El­ vészetedet. Végre hozzáfogtál 1
érkezett a művészet ideje. Ho­ Vastagfej bosszúsan mormog­
gyan húzhatja vissza a régi ta, hogy bár nyelte volna el
életmód azt, akinek tehetsége a föld azt a gonosz kődarabot,
van? Közben engem is megbé­ amelyben megbotlott, s most
nítasz, mert mit méltassak én, pingálhatja a falat hasznos te­
ha te nem alkotsz? vékenység helyett.
Vastagfej alig figyelt oda, Napok alatt elkészült a
m ert a bölénnyel volt elfog­ festmény. Vékonycsont bol­
lalva. dogan ugrándozott a fal előtt,
Egy esős napon aztán Vas­ majd leült egy lapos kő elé és
tagfej kificamította a boká­ írni kezdett. Nagy vonásokban
ját. Nem volt képes ráállni a felvázolta művének egyes fe­
bal lábára. Vadászni nem tu­ jezeteit:
A b ö lé n y a l a k j a a m ű v é s z e tb e n .
A p a le o lith lk u s re a liz m u s .
N é h á n y s z ó m ű v é s z e in k sz o c iá lis h e ly z e té rő l.
A v a d á s z a t k é p z ő m ű v é s z e ti v o n a tk o z á s a i.
H o g y a n t e h e t j ü k la k á ly o s s á b a r la n g ja in k a t?
A p a ta h e ly e a m ű v é s z e ttö rté n e tb e n .
A lta m ira r é g i b a r la n g ja i. •
Jókedvűen rótta a jeleket egy- nyomtalanul eltűnt. M ár nem
más mellé. Rossz hangulata érezte magát fölöslegesnek.
Fele k i L ászló
 VAN ÉLET A HALÁL UTÁN!
Várnai György rajza
T S fó ffiK
P iro sra g y ú lt arcuk, bőszavú hangos­
ságuk arról árulkodott, hogy mind a
hárman kapatosak - jó bort m értek va­
lahol. A jó ég tudná megmondani, hogy
a hosszú, meg a kurta parasztember há­
nyadszor szorongatja a Karcsinak titulált
ió öltözetű, pestit formázó fiatalabb földi
kezét és hányadik villamost engedték el
véget nem érő búcsúzkodásukban: „Szer­
vusz Karcsikám! Szervusz Karcsikám!"
No de egyszer ennek is vége szakadt.
Elsőnek a peckes, pörgettyű mozgású
kurta magyar pattant fel a befutó villa­
mosra. A kocsi már jól nekilódult, ami­
kor a hirtelen emberke odapenderült az
ajtóhoz s odakiáltott a lent álló Karcsi
felé:
- Kézcsókom a Rozikának!
Még intett is hozzá, olyan könnyed
eleganciával, hogy göcsörtös kezéről ép­
pen csak a szürke szarvasbőrkesztyű
hiányzott. Am az öles koma egyetlen
pillantása elég volt ahhoz, hogy az inte­
gető kéz a levegőben maradjon, majd li­
begve lehulljon, mint az elgyengült ma­
dár a viharban. Szó szerint úgy, mert a
vihar kitörése benne volt a levegőben.
Érezte ezt az apró emberke: nyakát a
gallérjába húzta s paposakat pislogva

- M ár fölkelhetsz! Megítélte a tizenegyest!

úgy osont a sarokba, mint a csínytevő
kölyök, akit odaállítottak.
Akár a zimankó, úgy csattant az öles
ember nagybőgő hangja:
- Méghogy kézcsókom! Az istened ne
legyen! Hát elment az a csepp eszed is,
aki vót? Mit pojácálkodsz itt! Ki vagy
te, mi vagy te, he?
A letaglózott emberke szólni próbált:
- István, h á t. . . h á t . . . ne legyél mán
olyan izé, n o . . . Tudhatod, hogy városon
Így szokják m ondani. . .
- így szokják, persze, így szokják! -
fortyant a nagy darab ember. - De kik
szokják? Talán az ilyen magadféle ga-
najtúrók, mi? ösm ered Rózsit: ha hal­
laná, tán a szádra is verne . . . Nagyon
megtanultad te, hallod, a „kéremet", meg
a „tesséket". . . Pedig a negyvenet is
jóval elhaladtad, amikor először láttál
várost. Nem is láthattad az ökör fará-
t u l . . . valamikor ki se látszottál mö-
g ü le ...
Lekonyult nagyon a peckes emberke,
de a reménytelennek látszó harcot azért
nem adta fel:
- Az akkor vót, István. Máma meg
máma van. Valamit mink is fejlődtünk
tán a világba . . .
- Szó se róla, tudom én azt - vágott
a szavába a nagy darab ember enyhül­
tebben, de gyilkos gúnnyal. - Tudom én,
hogy a világ fejlődött, de honnan tud­
hattam vóna, hogy te ekkorát fejlődtél
b en n e. . . Dehát nincs itt egy baj se, ko­
mám. Most hazamégy, ugye, oszt rákő-
szönsz az annyukodra: Kézcsókom, any-
nyukom I
A mokány emberke hirtelen akkora
bátorságra kapott, hogy visszagúnyolta a
nagyot:
- Látod, István, nem jól tudod. Nem
úgy kell - vihogta, mintha csiklandoz­
nák.
- Hát hogy kell?
- Hogy? M ajd megtanitlak - fölé­
nyeskedett az ismét peckessé vált em­
berke s finoman városiasra fordított
hangon fuvolázta:
- Csókolom a kezedet. Regina!
Bertalan Imre

11
Ökör Középkor Legújabb kor
 G y u m Ö lC S ík la lh ta S S á n d o r K á ro ly ra jz a
ö & W d e n f É & €
A zen ét nem e lé g h a llg a tn i, h a lla n i is
k e ll.

K ö n n ye b b v a la m it e lh ite tn i, m in t e lh in n i.

L e h e t-e k é n y s z e r í t e n i a s z í n v a k o k a t szín­
vallásra?

Van em ber, a k i s z é g y e lli a jö v ő jé t.

*
X. g y ű lö li a r á g a lm a z ó k a t. N é v te le n
le v é lb e n j e l e n t i fe l ő k e t.

N ovem ber — E g y e se k a k u lc s ly u k o n á t ig y e k e z n e k
e m b e r is m e r e t r e s z e r t te n n i.
b a le se tm e n te s
*
hónap
Y . o ly a n s z ű k s z a v ú , h o g y á lm á b a n se m
Sajdik Ferenc rajza b e s z é l.

- Hala isten, még

sikerült magát ok­
tóber 31-én elüt­
nöm ! . . . N em szeretem azt, a ki bőszen
Rögtön a p a n a szkö n yvet kéri,
L egyen az em ber feg yelm ezett,
B á rm ilyen baj, vagy m éreg éri.

M odem M a h a llo tta m egy vid á m m űsort,

la k á sb a n S bár a hum orra m indig vágyom ,
A vid á m szám ok alatt m égis
Toncz Tibor rajza M egőriztem a kom olyságom .
H. F.

E h e ti h ir d e té sü n k

- Ne rugdosd a
körtét, kisfiam, mert
megráz!

a m i t ö n is m e g c s i n á l h a t ! Ü j
TU N G SRA M KRYPTO N égők­
k e l c s o d á la to s té n y t v a r á z s o l
la k á sá b a !
 A z ember a Ulke mélyén
izgalmas kalandokra vágyik,
ismeretlen veszélyek borzolják
lel képzeletét, szeretne áttörni
a korlátokon. Ez az érzés he­
víti a vérem et, amikor leszáll-
ni készülök a villamosról és
még jóval a megálló előtt el­
dobom a jegyem et. Úgy érzem
ilyenkor, hogy törvényen kívül
állok, még nem hagytam el a
villamost, de már eldobtam
magamtól a tartózkodási enge­
dély bizonylatát. A z emberek
mitsem tudnak rólam, talán
nem is gyanakodnak. Óvatosan
körülnézek. Ha tudnák, hogy
ki áll a lépcső előttI Engem a
konvenciók nem köteleznek,
én nem leszek a szürkék he­
gedősei H elyzetem kockázatos,
veszélyes, de van benne vala­
mi bizsergetően izgató. Megér­
tem a nagy rablóvezérek lelkű-
letét. ó k is választottak a te­
jeskávé és a nagy kaland kö­
zött. Fel a kezekkeli
• \
Amikor leszállók, egyé kicsit
persze dobog a szívem , ami
különben teljesen fölösleges,
m ert megnéztem, hova dobtam
a jegyem et, s a legrosszabb
esetben fölszedhettem volna.
i\Jichelangelóval találkoz­
tam a minap a Keleti pálya­
udvar tájékán.
- Hova. hova. Mester? -
kérdeztem .
- A z SZTK-központba -
válaszolta.
- Ugyan minek?
- Egy albumom jelenik meg
a közeljövőben a Képzőművé­
szeti Alap kiadóvállalatánál, de
addig nem utálnak k i egy árva
vasat sem. amíg nem igazo­
lom , hogy nem vagyok hátra­
lékban az SZTK-nál. Aztán el
kell mennem a kerületi adóhi­
vatalba és hoznom k ell egy
írást arról, hogy nincs adóhát­
ralékom. Aztán újra, büntető­
lj f i n a la k já t.. Sajnos, az elő­
jogi következm ények terhe
alatt írásban k i kell jelente-y
nem, hogy nem részesülök
nyugellátásban. A csuda vigye
elI
M ilyen hálátlan tud lenni
egy ilyen gőgös m űvész1 Csak
szidja a K épzőm űvészeti Ala­
pot, de arról bezzeg nem be­
szél, hogy nem követelnek tő­
le sem illetőségi bizonyít­
ványt. sem kórházi zárójelen­
tést, sem jogi diplomát, sem
gépkocsivezetői betétlapot, sem
házbérnyugtát, sem erdőgaz­
dasági bizonylatot.
Káromkodás h elyett jobban
terűié, ha örülne annak, hogy
van m ivel eltölteni az idejétI
A minap láttam „A n yo­
morultak" című filmet a Cor-
vin-moziban. jean Gabin is
elérte az emberi kornak azt
a határát, hogy Harry Baut
és Frederic March és mások
ufón ő is eljátssza Jehn Val­
adáson egy kis technikai hiba
történt. A legOqplmasabb
pillanatban, amikor a barikád
m ögött az agyonlöyésre szánt
renáőrfelügyelót a > volt gá­
lyarab veszi át ezekkel--a sza­
vakkal: „M ajd én elintézeml"
- hirtelen elsötétedetf. a vá­
szon. s a vetítés csak néhány
perc múlva fo ly ta tó d o ttA kö­
zönség rajongott, fütyült, tap­
soltj Én nyugodtan ültem,
mert tudtam, m i történt. Olyan
nagy volt a feszültség, hogy a
film szalag sem bírta ki és el­
szakadt.
t. 1.
 In d o k o lt rek la m á ció
M u n k á n k k a l k a p c s o la tb a n k i­
le n c la p o t f iz e tü n k e ld a P o s ta
K ö z p o n ti H ír la p ir o d á já n á l,
i.D uói a s z á m u n k r a in é n f o n ­
to s k é t s z a k m a i la p o t, a P e s ti
M ű s o rt é s a F ilm S z ín n á z M u­
z s ik á t b o s s z ú id e je n e m tu d ­
ju k m u n k á n k b a n f e lh a s z n á ln i,
m e r t e z e k a la p o k a z u tc á n
m á r p é n te k e n r é g i é i k a p h a tó k
ugyan, de hozzánk csak a kö­
v e tk e z ő k e d d e n é r k e z n e k m e g .
V égül is r e k la m á ltu k . A zt a
v á la s z t k a p tu k , n c g y a m e g o l­
d ás n ag y o n eg y szerű : v együk
á t a l a p o k a t a v á lla la t Jó z s e f
A ttila u tc a i ü z le té b e n sz e m é ­
ly e s e n ! M in d e z t Í rá s b a n Is k ö ­
z ö lté k v e lü n k . S ő t, a z ü g y in ­
té z ő s z ó b a n m é g a z t is h o z z á ­
te t t e : „ T e s s é k e lh in n i, s o k v á l­
la la t m é g C s e p e lrő l is id e k ü ld
la p o k é r t.”
D ö b b e n e te s e n h a s o n lít a tö r ­
té n e t a p a r tr ó l v o n ta to tt h a jó k
k o rá b a n v á n d o r ló együgyű
m e s te rle g é n y t ö r té h e té r e , a k i
v á g y a k o z v a n é z te a h a jó t és
m e g k é r d e z te a p a r to n lih e g ő
v o n ta tó m u n k á s o k f e lü g y e lő jé t,
hogy m e n n y ié r t v in n é el
B é c sb e ? A f e lü g y e lő a z t f e ­
le lte , h o g y h a f e lü l a h a jó r a ,
tíz m á r k á é r t, d e h a s e g ít h ú z ­
n i, a k k o r h á r o m é r t.
A z e g y ü g y ű le g é n y fiz e te tt
h á r o m m á r k á t é s s e g íte tt h ú z ­
n i. M l in k á b b le m o n d ta k a z
e lő f iz e té s t é s m e g v e s s z ü k a la ­
p o k a t a z e lső s a r k i á r u s n á l —
a m e g je le n é s n a p já n .
Karczag György
M a g y ar Z enem űvészek
S z ö v e ts é g e
R ö v id zá rla t
A F ő u tc a 3. s z á m ú h á z b a n
l a k u n k . E b b e n a o á z b a n s o k á ig
a z I. k e r ü le ti T a n á c s h e ly e z ­
k e d e tt e l, d e m á s f é l é v ó ta h u ­
s z o n ö t c s a lá d la k ik b e n n e . A
h á z n a k m in d ö s s z e e g y e tle n v il­
l a n y ó r á j a v a n é s a la k ó k á t a ­
lá n y b a n fiz e tik a z á r a m d i­
j á t . E z s o k p a n a s z r a a d o k o t,
m e r t e g y e s e k s é re lm e z ik , h o g y
k is f o g y a s z tá s u k e lle n é r e m a ­
g a s ö s s z e g ű á ta lá n y t fiz e tn e k .
D e e z le n n e a k is e b b ik b a j.
S a k k a l k e lle m e tle n e b b , h o g y
a z e g y e tle n v illa n y ó ra n e m
b í r ja e l s e a v a s a lá s t, s e a p o r ­
sz ív ó , v a g y m á s v illa m o s h á z ­
t a r t á s i gép h a s z n á la tá t. H a
p é ld á u l e g y s z e r r e k e tte n v a ­
s a ln a k , r ö g tö n r ö v id z á r la t k e ­
le tk e z ik . i ly e n k o r a h á z f e l­
ü g y e lő I g y e k s z ik k ija v íta n i, d e
g y a k r a n a z E le k tr o m o s M ű ­
v e k e t k e ll é r te s íte n i, M e g tö r­
té n ik , h o g y f é ló r á v a l a sz e re ­
lő k tá v o z á s a u tá n m e g is m é tlő ­
d ik a r ö v id z á r la t. I ly e n e s e t­
b e n ú jb ó l h í v a tju k a z E le k tr o ­
m os M üvek d o lg o z ó it. V olt
p é ld a a r r a is , h o g y e g y n a p
ö ts z ö r k ijö tte k .
A z á ld a tla n á lla p o t m e g s z ü n ­
te té s e é r d e k é b e n a la k ó k m á r
tö b b s z ö r f o r d u lta k a T a n á c s ­
h o z é s a z E le k tr o m o s M ü v e k ­
hez, de a v á la s z m in d ig
u g y a n a z : ó r á k a t n e m a d h a t­
n a k , m e r t a F ő u tc a 3 -b an
s z ü k s é g la k á s o k v a n n a k , a m e ­
ly e k c s a k Id e ig le n e s e k .
É s h a e z a z id e ig le n e s á lla ­
p o t m é g ö t é v ig is e lta r t? A k ­
k o r a d d ig I n é b a n a p o n ta tö b b ­
s z ö r Is) s z e n v e d jü n k a rö v id ­
z á r la t m ia tt?
A F ő u t c a 3. 8 2 . h á z l a k á l .
nevében:
H o ly J á n o s n é
14
Je a
SZÁZAS
Kora reggel bementem a
sarki Közértbe. Három eladó
köszöntött jóreggelttel. Az
egyikhez, a legszimpatikusabb­
hoz odamentem és kértem tíz
deka sonkát, két zsemlét. Ami­
kor fizetésre került a sor, ki­
derült, hogy csak százasom
van.
- Nem tudunk visszaadni!
- mondta az eladó komoran
és elrámolta az orrom elől a
sonkát és a zsemléket.
- Tessék várni I - kiáltot­
tam fel. - Talán össze tudok
guberálni annyi p é n z t. . . Egy
fo rin t. . . kettő . . . há . . . kettő
ö tv en . . .
Az eladó megenyhült. Visz-
szarakta a pultra a sonkát és
a zsemléket.
— motyogtam idegesen. Há­
rom eladó figyelte karbatett
kézzel vergődésemet. De hiába
kutattam még a nadrághajtó­
kákban is, nem gyűlt össze
elegendő aprópénz.
Az eladó összevonta a szem­
öldökét és elrakta a pultról a
sonkát és a zsemléket, aztán
diskurálni kezdett a kollégái­
val. Közben új vevő érkezett.
- Nem tetszik tudni felvál­
tani egy százast? - kérdeztem
reménykedve.
- Azt hiszem, igen - fe­
lelte a barátságos idegen és
zsebéből ropogós tízeseket ko­
V á lto z n a k az id ő k
- Mondja, ha veszek egy mosógépet,
méter villanydrótot?
tort elő. A harmadik tízes lát­
tára az eladó újra előszedte a
zsemléket, az ötödik tízes után
pedig előkerült a sonka is.
- Sajnos, nincs több — sza­
badkozott az idegen. - Azt
hittem, több tízesem van . . .
Az eladó pillanatok alatt el­
tüntette a sonkát és a zsemlé­
ket.
- Most mit csináljak? -
nyöszörögtem és könyörgő pil­
lantásokat vetettem az eladók­
ra, akik azonban ügyet sem
vetettek rám: hangosan, rá­
érősen társalogtak egymással.
Tantaluszi kinokat álltam ki:
az uzsonnám csak egy kartá­
volságnyira volt tőlem, pénzem
is volt rá, mégsem jutottam
hozzá. - Most mit csináljak?
- Tessék felváltani valahol!
- felelték az eladók kórus­
ban, majd ismét összebújtak.
Ó, zsemle, ó, sonka!
Végigszaladtam a környező
boltokat, de sehol sem tudták
felváltani a százast. Szeren­
csémre találkoztam egy isme­
rősömmel, aki adott kölcsön
egy tízest, rövid lejáratra. Li­
hegve szaladtam vissza. A há­
rom eladó még mindig beszél­
getett.
- Kérem a . . . - ziháltam
- kérem az én . . .
Az eladó mosolyogva tette
elém a sonkát és a zsemléket.
- Tizes? - csóválta a fejét.
- J a jja j! Egy forint apróm
sincs! - tette hozzá hidegen.
És elrámolta a sonkát és a
zsemléket.
Tanácstalanul néztem az el­
adókra, akik türelmetlenül, kó­
rusban azt kiáltották:
- Tessék felváltani valahol!
(m . gy.)
P u s z ta i P á l r a jz a
három
Ű j sep rő jól sep er
(h a van)
Ha minden kötél szakad, a
prolilízozás is tud szülni hiány­
cikket, még pedig olyan terü­
leten is. ahol ez szinte lehetet­
lennek látszott. Mert hogy
Magyarorzságon nincs jég­
hegy, kenguru és repülőgép-
anyahajó, azt mindenki tudja,
s többé-kevésbé bele is nyu­
godtunk. De hogy máról hol­
napra nyírlaseprő-hiány lép­
jen lel, az váratlanul éri az
embert. Mint Amon Károly, a
Kőbányai Vas- és Acélöntődé
(Kővac) anyagbeszerzője írja,
hónapok óta nem lehet kapni
vesszőseprőt, amelynek anya­
gát a nyírta adja. M i történt?
Kiszáradtak a nyírfák? Vagy
sötét seprőspekulánsok lelvá­
sárolták volna a nyírfaseprő­
ket? Nemi Proíilírozás történt!
Ez év elejéig a seprők torga-
lombahozatalát a FÁÉRT Vál­
lalat végezte. Innen „át p r o ­
f i l í r o z t á k " (kiemelés ol­
vasónktól) a Háztartási Bolt
Vállalathoz. Ez utóbbi vállalat
arra hivatkozik, hogy az át-
protilírozás későn történt, m é g
nem volt ideje az előállítókkal
szállítási szerződést kötni.
Ezenkívül a különböző föld­
műves szövetkezetek részéről
is kijelentették, hogy már nem
foglalkoznak nyirtaseprővel:
Nemsokára leesik a hó. s nincs
seprő, amellyel takarítsák az
utakat, az üzemek területét. A
Ludas Matyi azt ajánlja, hogy
vagy importáljunk nyirtasep-
rőt, vagy pedig exportáljuk
azokat, akik ilyen sikeresen
hiánycikké tudták varázsolni
ezt a szerény hazai cikket.
Ludas Matyi postájából
„ J a j , d e m a g a s ez a . . el -
mű b ír á l a t u k a t k ö s z ö n e tte l
v e ttü k é s e lr e n d e ltü k , h o g y a z
„ I m b is ” b ü f é b e n k é t k is e b b
a s z ta lt Is h e ly e z z e n e k e l a
g y e r m e k e k é s a k ls n ö v é s ű e k
ré sz é re .
V., V e n d é g l á t ó i p a r i V .
S e b e s ty é n L a jo s ig a z g a tó
„ E lm o n d ja m a s z e m é th e g y
m e s é jé t? ” c ím ű c ik k e i k a p c s o ­
l a tb a n k ö z ö ljü k , h o g y a Jo g o ­
s a n k if o g á s o lt s z e m é tíe lh a l-
rn o z ó d á s a z é r t tö r té n t, m e r t a z
Ig é n y e lt 20 d a r a b „ K u k a ” - ta r -
t á l y t a F ő v á r o s i K ö z tis z ta s á g i
V á lla la t a b b a n a z id ő b e n n e m
t u d t a le s z á llíta n i, A t a r t á l y o k ­
b ó l 10-et m á r m e g k a p tu n k , a
to v á b b i tíz s z á llítá s á t p e d ig a
k ö z e li n a p o k r a Í g é rté k . Í g y a
s z e m é t r e n d s z e re s e ls z á llítá ­
s á r a h a m a r o s a n s o r k e r ü l.
C san ádi J ó zsef
m ű s z . f ő ta n . M Á V. Ig a z g .
„ A z a la c s o n y u ta s o k p a n a ­
s z a ” c ím ű b í r á la tu k r a k ö z ö l­
j ü k : N o v e m b e r k ö z e p é ig a z
a u tó b u s z o k Je lz ő g o m b ja it v isz -
s z a h e ly e z z ü k a z a jtó fö lé .
• F óv. A u tó b u s z ü z e m
 A sors k e z e

É le t é s I r o d a l o m t ó l
1 '■

V arga Im re b u z g ó lk o d á sá b ó l (a k ife je z é s t V . I. h o n o síto tta

m eg ), e g y j e g y z e t j e le n t m e g la p ju k b a n , m e ly elm a r a sz ta l ab ­
b an , h o g y S o m o g y i P á l n é v e n Írok , h o lo tt m ég e g y S o m o g y i
P á l Is sz e r e p e l a z iro d a lm i k ö z é le tb e n . J e g y z e te n e m le p e tt
m e g . T u d o m á so m v o lt a rró l, h o g y é l e g y á lta la m s z e m é ly e s e n
n e m ism e r t, d e m á r a n e v e m ia tt is e lő tte m ig e n r o k o n sz e n ­
v e s é s n a g y r a b e c s ü lt, k orra id ő se b b k a p o sv á r i k o llé g a , k it
S o m o g y i P á ln a k h ív n a k .
V. I. a z o n b u z g ó lk o d ik , h o g y m e g le c k é z te ss e n : n e m illik
e g y id ő se b b k o llé g a n e v é n Im i, s e z e k e t m on d ja: a k a p o sv á r i
S . P ........... n é g y k ö n y v v e l, k ö z tü k az id é n m e g je le n t é s f ig y e ­
le m r e é r d em es „ T ű z a K ap os m e n té n ” cím ű 1919-es r e g é n y é v e l
v a la m iv e l elő b b „ fo g la lta le ” e z t a z Írói n e v e t, m in t a P e ste n
b u z g ó lk o d ó fia ta la b b . . . ”
F ü g g e tle n ü l a ttó l a m e r é sz g o n d o la ttó l, h o g y e g y id é n
m e g je le n t k ö n y v h o g y a n fo g la lh a t le e g y k oráb b i Írói n e v e t,
a k a p o sv á r i S. P . e m líte tt k ö n y v e i 1 9 4 7 é s 5 9 k ö z ö t t
je le n te k m e g , m íg a P e ste n b u z g ó lk o d ó S. P .-n e k m á r 1 9 4 5-
b en j e l e n t m e g k ö n y v e S. P . n é v e n .
N em ta rto m Íz lé se s n e k , h o g y v é d je m m a g a m k a p o sv á r i
- Akinek a nevét kihúzom a kalapból, az fűt be!
so k r e b e c sü lt id ő se b b Író-társam e lle n . ö so h a se m fo r d u lt h o z ­
z á m ily e s f é le a g g o d a lo m m a l, é n se m fo rd u lta m h o z z á , sz é p e n E g y sok at p rób ált em b er
m e g fé r tü n k e g y m á s s a l, v ig y á z tu n k , h o g y n e v e g y ü k fe l e g y ­
m á s tisz te le td ija it. M ár azért s e m v o lt k ö z ö ttü n k n é z e t e lt é ­
r é s , m ert a n y á ja s o lv a só ú g y se m té v e sz te tt ö ss z e b e n n ü n k e t,
h isz e n írói té m a k ö r ü n k é s k ife je z é sm ó d u n k sz e m b e tű n ő e n k ü ­
lö n b ö z ik . L e g a lá b b a n n y ir a , m in t a m e n n y ir e a f e n ti j e g y z e t ­
ír ó V arga Im re k ü lö n b ö z ik a ttó l a V arga Im rétől, k in e k 1907-
b en je le n t m e g „ H a z a fia s é s tá r sa d a lm i ü n n e p é ly e k a lk a lm á ­
v a l elm o n d o tt a lk a lm i b e sz é d e k ” cím ű k ö n y v e , v a g y a ttó l a
V arga Im rétő l, k in e k 1936-ban ta n u lm á n y k ö te te je le n t m e g „A
k u r u c k ö lté sz e t h ite le s s é g é ” -rő l, d e a k i n e m h a so n lít a h h o z a
V arga Im réh ez se m , k in e k „A k ö z ö s s é g er e je é s á ld á sa ” cím ű
p r é d ik á c ió s-g y ű jte m é n y e lá to tt 1940-ben n a p v ilá g o t, s ő t, a k i
n e m is ú g y f e s t , m in th a az a V a rg a Im re v o ln a , k in e k 1942-
b e n „ A lá za to sa n j e le n te m ” c ím ű r e g é n y e je le n t m e g , d e m é g
a z z a l a V arga Im r é v e l se m té v e s z th e tik ö ss z e , k i a k ö z e l­
m ú ltb a n írt k ö n y v e t „ A m e n in g itis e p id e m ic a e r e d m é n y e s
g y ó g y ltá s á ” -ről. Ü d v ö z le tte l:
Som ogyi Pál
U. i. A levelemben idézett Varga-könyveket a Szé­
chenyi-könyvtár katalógusából választottam ki.
S. P.

A tudomány a hamis kártyázásért H ollyw oodi társasjáték

Kansas Cityben a rendőrség rajtaütött Az egész világon divat a rejtvényfej

egy póker-klubon. Kiderült, hogy a tu­
lajdonos a játékszobát különleges tech­
nikai berendezéssel látta el. A lábával
ultraviola sugarakat tudott működésbe
hozni. A sugarak segítségével pontosan
meg tudta állapítani, hogy kinek milyen
kártya van a keiében. Nagy nyereségei
a tudomány igaz tisztelőjévé tették.
tés, a „kviz", a ravasz kérdésekre való
válaszolás, nem csodálatos tehát, hogy az
amerikai filmfővárosban is rejtvényfej­
téssel szórakoznak. A legújabb játék ab­
ból áll, hogy egy férfinak bekötik a sze­
mét. Öt nőt kell megcsókolnia, s utána
meg kell mondani, hogy az öt közül me­
lyik nem volt még a felesége.

Sohasem mondom azt, bár­ B a r á to m feleségét Verának

milyen rossz a film, hogy kár
az időért, kár a pénzért. Én
nem mérgelődöm, nem sóhaj­
tozom, nem süllyedek apátiá­
ba, mint egyesek, ha rossz fil­
met látnak. Nekem eddig még
minden film tetszett, mind­
egyiktől el voltam bűvölve.
Elárulom a titkomat: ha rossz
a film, hátradőlök székemen
és arra gondolok, m ilyen ér­
dekes és izgalmas dolog tulaj­
donképpen a film. A vásznon
embereket lehet látni és ezek
az emberek mozognak, jaj de
muris, mintha élő emberek
lennének és még a hangjukat
is hallani! Elképesztő! M ozog­
nak és beszélnek. M ozgó, be­
szélő festmények! Hát nem őr­
jítő? Pedig a vászon mögött
nincs semmi. Csodálatos. M eg­
éri az öt forintot ez a titok­
zatos látvány. Hatot is meg­
érne!
Ha azonban a filmet még
így sem lehet élvezni, akkor
gondoljunk arra, milyen remek
és nagyszerű dolog: ülünk a
moziban és nézzük a filmet. A
szemünkkel. És halljuk a han­
got. A fülünkkel. És van min
ülni és vajon honnan a csudá­
ból tudja a szervezetünk, hogy
most unatkozunk és ásítanunk
kell? Fantasztikus! Ha ez a
csoda sem ér meg öt forintot,
akkor azonnal hagyjuk el a
mozit.
* gett ellipszis alakú pályán.
V an egy elméletem.
Véleményem szerint a tudó­
sok a következő módön jöttek
rá arra, hogy a Föld gömbö­
lyű és hogy nem a Nap ke­
ring a Föld körül, hanem a
Föld a Nap körül:
A Föld pénztáros lett egy
szövetkezetben, ahová egy föl­
dije révén jutott be és ott min­
denki megbízhatónak tartotta.
A káderlapjára azt írták: tá­
nyér alakú és körülötte forog
a Nap. Félév múlva leleplez­
ték a Földet, mint sikkasztót
és azonnal le is tartóztatták.
Ekkor derült ki, hogy nem
csak lopott, de gömbölyű is,
ráadásul a Nap körül kerin­
Ha akkor nem bukik le, so­
hasem tudtuk volna meg.
*
hívják. Náluk hallottam ezt a
mondatot:
- Vera Radionnal mos . . .
Erről a mondatról eszembe
jutottak a Turgenyev-regé-
nyek és magam előtt láttam
Radiont, a sápadt, hoszúhajú,
álmodozó tekintetű egyetemis­
tát (Rádión Radionovics titok­
ban narodnyik), amint szerel­
mével, Verával mos a konyhá­
ban. Az udvaron néhány pusz­
tuló nyírfa és egy rozzant,
korhadt hintó.
A szerelmesek N. kormány­
zósági székhelyen élnek . . .
(m ikes)
 H M M U tH M M
Egy bonni utcán G erő S á n d o r rajza

- Hallja, miért lázit maga Oberländer miniszter úr ellen?

1
I
I E g y r e fé n y e s e b b e k az ü z le te k

( E rdei S á n d o r rajza

f ^ e ll e m e s h ír é r k e z e tt m a
a b a r á ti k ö r ö m b ő l:
m á r a t y ú k o k k e t r e c é n is
a k o r s z e lle m d ö r ö m b ö l. . .
K ifu n d á lta K ín á b a n e g y
te h e ts é g e s te n y é s z tő ,
h o g y e z e n tú l to ll n é lk ü li
b a r o m fik a t te n y é s z t ő . . .
S ik e r ü lt is a k ís é r le t,
I m i v e l n e m v o lt e s z te le n ,
M s a to já s b ó l k i k e l t c s ir k é k
m in d e g y ik e m e z te le n ...
1 A h ír t h a llv á n , s z ó l e g y jé r c e :
n e v e z h e tn e k n y a k a s n a k ,
n e m t y ú k a t y ú k to ll n é lk ü l, m e r t
n e m te ts z ik a k a k a s n a k . . .
É p p e z é r t a d o lo g n e k e m
seh o g yse fé r b eg yem b e,
n e m v á r h a tja s e n k i tő le m ,
h o g y szó n é lk ü l v e g y e m b e . . .
T y ú k e s z e m m e l a n n y it m o n d o k :
v ig y e n e l a z e n y é s z e t,
h a n á lu n k is h o n o s le s z a z
e ffa jta ty ú k te n y é s z e t!
E lv e im é r t, h a k e ll, b á tr a n
s z e n v e d é s t is k iá lló k ,
v á g j a n a k le, d e t y ú k s z t r i p t í z t
m é g a k k o r se c s in á lo k . . . !
- Siessen, Kovácsné, vékonyhéjú citrom érkezett a koronázási terem b e . . . S zilágyi G y ö rg y
I
L U D A S M A T Y I — S Z A T IR IK U S H E T IL A P
F ő szerk esztő : T a b i L á sz ló . — S z e rk esztő : F ö ld e s G y ö r g y . — M ű v é sz e ti sz e r k e sz tő : T o n c z T ibor.
K ia d ja a H írlap k iad ó V á lla la t. — F e le lő s k ia d ó : C so llá n y F e r e n c . — S z e r k e s z tő sé g : B u d a p e st, V U L , G y u la i P á l u tc a 14. — T e l.:
335—7 1 8 . — K ia d ó h iv a ta l: V U L , B la h a L u jza t é r 3. T e l.. 343—100, 142—220. — 59,7900 — K o ssu th N y o m d a , B u d a p e st, V ., A lk o tm á n y
u tc a 3. —■F e le lő s v e z e tő : L e n g y e l L ajos ig a z g a tó . — T e r je sz ti a P o sta K ö z p o n ti H írlap Irod a 180—850.
 X V . M o lya m 47. *zám. Árat 1 forint 1969. november 19.

cm

ÍM ÍI
g 9 ^ f & u °

G e r ő S á n d o r r a jz a

— M ik o r le s z k é s z a s z á llo d a , b á c s ik á m ?
— Ig y e k s z e m , k é r e m . H a v é g e z te m , m a jd s z ó lo k .
 Meglepetés
mentünk egy kis-presszóvá át­
alakított talponállóba, hol ő
törzsvendég, és a pincér fenn­
hangon így köszöntötte: - Fő­
mérnök kartársnak a szokásos
rövid duplát? - A fennhangú
köszöntés hasonlatos volt a fő­
úri udvaroknál alkalmazott, a
belépőket és a már bent tar­
tózkodókat egyaránt megillető
bejelentési kötelezettséggel.
Egy harmadik, közös bará­
tunkkal volt itt találkozásunk,
ki ugyancsak ismert vendég­
nek számított, foglalkozása pe­
dig műtős volt egy ismert se­
bész mellett. Belépését a pin­
cér e szavakkal hirdette meg:
- Főorvos urat már várják a
barátai.
Azt gondoltam, hogy mind­
ketten olcsó becsvágyból sze­
repelnek itt, személyüket meg
nem illető rendfokozatban, ám,
midőn a pincér egy főtanácsos
urat is üdvözölt, ki ténylege­
sen egy nyugdíjából élő, vala­
ha elöljárósági irattáros volt,
megértettem, hogy nem az ő
gyarlóságuknak vagyok szem­
tanúja, hanem az eszpresszó
elegáns szokásának, amely
törzsvendégeinek nemes rangot
biztosít ott-tartózkodásuk ide­
jére, miáltal a vendéglátó vál­
lalatot is jelentős férfiak gyü­
lekezőhelyévé emeli, A har­
madik alkalommal már én is
bejelentésben részesültem,
szerkesztői beosztásban, s ta­
lán csak azért nem főszerkesz­
2 tőiben, hogy legyen perspektí­
H e g e d ű s Is tv á n rajza
vám is a fogyasztóközönség
előtt. Ez idő alatt megismer­
hettem még néhány törzsven­
déget, így többek között egy
főerdészl, ki valójában a so­
roksári Tüker-telepen az aprí­
tott fánál dolgozik, egy főállat­
orvost, ki valóságban hentes­
mester, egy főkönyvelőt, ki
csupán zokni-ügynök, s egy
kulturális főosztályvezetőt, ki
közönségszervező.
A baj a törzsvendégekhez
később érkező női hozzátarto­
zókkal kezdődik, kikből hiány­
zik a stíluskészség és a kellő
tapintat, 'hogy fel ne dúlják
nap mint nap e jelentős fér­
fiak gyülekezőhelyét.
E bukás pedig hogyan törté­
nik? Bejön például elsőnek a
főállatorvos felesége. A ' fő­
állatorvos a főtanácsos úrral
beszélget, mondjuk, éppen a
holdrakétáról, erre bejön a fe­
lesége és azt mondja: - Feri­
kém - így hívják a pincért -
hozzál egy jó duplát, de ha
olyan lötty lesz, mint a tegna­
pi, akkor a nadrágodba töltöm.
Miután jó hangosan végig­
mondta ezt, az apró törzsasztal
köré telepszik, néhány határo­
zott lélegzetet vesz, majd a
csevegésre fordítja figyelmét,
s az alábbi közleménnyel kez­
di: - Kinek van itt ilyen éme­
lyítő zsír-szaga? Te megint ab­
ban az ingben jöttél le, ame­
lyikben a húst mérted! Gasz-
tonkám, hogy tud vele egy
asztalnál ülni? - Gaszton, a
főtanácsos zavartan tiltakozik,
de már nemcsak ő, de vala­
mennyi vendég érzi a zsírt,
melyet az asszony, mint egy
bűvész-bödönből varázsolt elő
a levegőbe.
- Az édes jó mindenségit a
madámnak - jegyzi meg fino­
man a főerdész, s még eszébe
jutnak más gondolatok is, de
már nincsen módjában kimon­
dani, mert a pincér a főköny­
velő feleségének érkezésére
hivja fel a figyelmet. Az asz-
szony kétszáz pár átkötött
H osszú film
T o n c z T ib o r rajza
•RÉ«Nt<
*t 0 ^ e s e t e n k é n t felé szálló púder-
fuvallatot. Ezalatt a főerdész
hozzátartozója is eljutott a lel­
c r A 2 i* r j ki elragadtatottság végső hatá­
férfizoknival érkezik és csó­ rához és most csatakiáltásokat
kok kíséretében mindjárt be is hallat. A főállatorvos a ke-
mutatja őket a törzsasztalnál. resztcsikos zoknik miatt konf­
A zsírszagú ember alattomban liktusba keveredett a feleségé­
a cipőjét is lehúzza és felpró­ vel, és a figyelm es hallgató a
bál egy keresztmintásat. A fő­ vitából megtudhatja, hányféle
erdész feledi előbbi gondola­ elszomorító jelenség lehetséges
tait s elgyönyörködik a neki egyetlen házasság keretén be­
háttal álló, s az asztalok fölé lül.
mélyen le-lehajló főkönyvelő Ezenközben pedig hová lett
feleségének mozdulásaiban. már a főtanácsos és a nagysá­
A jelentős férfiak leleplező­ gos asszony? Feri csörömpöl a
dése nem soká várathat magá­ a régi poharakkal, s ujját bele­
ra. M ert a főerdészhez is ér­ mártja az újonnan felszolgált
kezik egy erősen kifestett hoz­ italokba, a főerdész csípdes és
zátartozó, ki mindjárt a főer­ a művelődési férfi egyszerűen
dész izmait kezdi simogatni, visszafújja a púdert a kacér
majd egyre érdeklődőbb lesz. öregasszonyra.
A főosztályvezető asztalához A jelentős férfiak megsem­
pedig egy kacér öregasszony misülésének a záróra vet vé­
húzódott, kinek arcáról és fá­ get. A takarítónő vizes rongy-
tyoléról szemerkélő púder már gyal bökdösi a lassúbb vendé­
finoman bevonta a kultúrmun- gek bokáját és rájuk fordítja
kás ivópoharát, szipkáját és a székeket. A küzdelem más­
kabátgombjait. A férfi erős nap kezdődik elölről. M ert a
alkoholfogyasztással érzéstele­ nemesség harcra kötelez . . .
níti magát, m íg eléri, hogy fel­
indulás nélkül lélegzi be az Som ogyi P ál
Javaslatunk egynapos túrautakra
S c h w o tt L a jo s rajza
i
1 ■
"
%>yJcÁ«s- *
- Rem ek! Ennél a képnél érdemes tovább időznünk j *.
 $ Ai> embernek .* A legmagasabb csillagvizsgálón
-nincs $
B e ie r -B e d r a jz a a „ N e u e s
2 D e u tsc h la n d ” -b ó l

ÍV i eg v allo m ő szin tén , k issé ideges

te rm é s z e tű e m b e r vagyok. M ár a h á ­
b o rú a la tt sem sz e re tte m , hogy m in ­
d e n n a p m e g je le n t egy p la k á t, am ely
fe lk o n c o lta tá s o m a t h ely ez te k ilá tá s ­
ba, h a n e m je le n e k m eg itt v ag y
a m o tt, v ag y e lb ú jo k , ah e ly e tt, hogy
n a p fé n y re k e rü ln é k . N em tu d o m ,
m á so k hogy v a n n a k ezzel, d e é n m á r
k é t v ilá g h á b o rú t m e g é rte m és egyi­
k e t se m tu d ta m m eg k ed v eln i igazán.
É rth e tő te h á t, m e n n y ire ö rü lte m
a z o k n a k a h íre k n e k , am ely e k az ál­
ta lá n o s le sze re lé st és a v ilá g b é k é t h e ­
ly e z té k k ilá tá sb a , a m ib e m á r lassacs­
k á n 'az o k is k ez d en e k beletö rő d n i,
a k ik n e k k a rd c sö rte té s a ta n u lt m es­
te rsé g ü k . M ost a z tá n a n a p o k b a n el­
o lv a sta m a „ S ü d d eu tsch e Z eitu n g ”
eg y ik k ö zlem én y ét és m e g in t o tt v a ­
gyok, a h o l (voltam . Ez a közlem ény
tu d o m á so m ra h o zta, hogy V asco G a­
rin , jó l jeg y ezzü k m eg ez t a nevet,
V asco G a rin , a p o rtu g á l k o rm án y
k ü ld ö tte b eszéd et m o n d o tt az ENSZ
k özgyűlésén. E z m á r m a g á b a n v éve
se m öröm . D e m irő l szó lt ezen be­
széd ? E zen b eszéd a rró l szó lt, hogy
V asco G a rin n a k n e m te tsz ik az egész
le szerelés, ső t m élységes aggodalom ­
m a l tö lti el ő t ez a dolog. M iért? Ezt
is m e g m o n d ta , m e rt ő nem beszél
c sak ú g y b ele a v ilá g b a, ő egy okos
p o rtu g á l, V asco G arin . M e rt m it csi­
nálunk* ak k o r, így ok o sk o d o tt az okos­
p o rtu g á l, h a, te sze m azt, m e g tám ad
b e n n ü n k e t a M ars bolygóról egy jól
fe lsz e re lt, m o d e rn h a d sereg és m i
m á r ú g y le le szü n k szerelve, hogy
a z se b k é sü n k sem lesz k iélesítv e?
K iir ta n a k m in k e t m in d egy szálig.
U gye, e r r e n em gond o ltato k , p u p á ­
k o k ? m e rt ti csak fo ly to n a k ato n ai
tá m a sz p o n to k m ia tt nyafogtok, m eg
az ö reg A d e n a u e r m ia tt, m eg a d e­
r é k n á c i tö m eggyilkosok m ia tt, ak ik
m o st tá b o rn o k o k , m eg m in iszterek .
De m ily en jó l fd g n ak jö n n i ezek a
szak e m b erek , h a a M a rs-la k ó k a t k ell
k in y írn i! M ilyen jó l fog az jönni, h a
d e G a u lle tá b o rn o k is jó l begyako­
ro lja m a g á t az a to m ro b b a n tá sb a n , és
ő is o tt lesz a g áto n , h a a M ars h a d ­
se re g e elözönli a F öldet! Ez a főve­ Félfogadás
szély, b a rá ta im és n e m a n ém et re - V a sv á ri A n n a rajza
v a n s p o litik a , v ag y az a n é h á n y á b ­
rá n d o s ü zle te m b e r a N ew Y ork-i
tőzsdén!
K ö rü lb e lü l így b eszé lt V asco G a­
r in és n e k e m az ó ta ism ét od a a n y u ­
g alm am . Á lla n d ó a n az eg et k ém le­
lem , n e m je le n te k -e m á r m eg a M ars
a to m p iló tá i és h a a szom szédban le­
esik eg y tep si, sz ív ro h a m o t kapok,
m e rt a z t hiszem , m á ris elk ezd ő d ö tt a
tá m a d á s. És ez m ég sem m i! U gyanis
a M a rso n k ív ü l m ég lé te z ik n éh á n y
bolygó: M e rk u r, V enus, J u p ite r, S a-
tu m u s , U ra n u s, N ep tu n u s, a P lú tó ­
ró l n e m is beszélve. És a k k o r m ég
it t v a n n a k a p la n e to id á k és álló csil­
lag o k . D e m ég m in d ig n em végez­
tü n k , m e rt a m i N a p ren d sz erü n k ö n
k ív ü l m ég sz á m ta la n m ás N ap ren d ­
sz e r is lé te z h e tik és ezek m in d h a d ­
s e re g e t k ü ld e n e k e lle n ü n k és V asco
G a rin ellen . M eg tu d o m é rte n i az
ag g á ly a it, ö s s z e k e ll fognunk! E zé rt
azt aján lo m , vegyék b e az E N SZ-be
a K ín a i N ép k ö z társa ság o t is. Le­
14SH«/
g y ü n k m in é l tö b b en !
G ád o r B éla - Szerintem jövőre a kutya sem hord hétnyolcados kosztüm öt. ; . 3
 Fenntartott hely-javaslatunk. . . K ití h a la n d ó k
S zű r-S za b ó J ó z s e f ra jza A N A G Y BU D APESTEN
tn g e d j é k meg, hogy bemu-
tatkozzam. Bolgár nő vagyok,
de élénk kapcsolatot tartok
fenn Magyarországgal. A fér­
jem ugyanis magyar. Amikor
még csak udvarlói rangot vi­
selt életemben, sokféle ígére­
tet tett - mint az udvarlók
általában. Többek között azzal
kecsegtetett, hogy ha feleségül
megyek hozzá, elvisz a hazájá­
ba és megismerhetem a szép
Budapestet. Erre szó nélkül a
nyakába borultam és kimond-
tam a boldogító igent.
Elérkezett a nagy nap. Fér­
jem büszkén kijelentette:
- Viszlek Budapestre!
És vitt. Gyanúsnak találtam,
hogy utazás előtt m agyar-b ol­
T n -g ff gár szótárt vásárolt. A határon
minden kiderült: férjem csak
törve beszélte az apanyelvét
. . . az isk o lá b a ig y e k v ő k részére.
- Én magyar, de gyenge
beszél magyar, apa magyar,
anya bolgár - így mutatko­
zott be az előzékeny magyar
Terjed a fekete-fogyasztás falun vámtiszteknek.
Budapesten egyik ámulatból
V fim a l G y ö r g y rajza
a másikba estem. Különösen
elragadónak találtam a nőket.
De úgy látszik a férjemnek is
nagyon tetszettek: minden csi­
nos nő után megfordult. Ami­
kor ezért szemrehányással il­
lettem, zsörtölődve válaszolt:
- Ennyivel igazán tartozom
a honfitársnőimnek!
Budapesten nagyszerű prog­
ramokat csináltunk. Kedvenc
műsorszámunk a kirakatnéze­
getés volt. Ha nagyon bele­
bámészkodtam a csodálatos női
holmikat kínáló kirakatba, fér­
jem gyorsan elcipelt onnan.
- Múzeumba menjünk! -
javasolta.
Nem volt nehéz átlátni a
szitán: a múzeumban kiállított
tárgyakat nem lehet megvásá­
rolni.
De azért elvitt egy áruházba,
ahol kalapokat nézegettem.
- Na, sógor, igyék m ég egy duplát! Hosszas és gondos szem lélődés
4
után kiválasztottunk egy bei-
ge-szinű hetyke kis kalapot.
- Olyan mint egy álom -
lelkesedett a férjem és gaval-
lérosan kifizette.
Büszkén vonultam ki szer­
zeményemmel, amely máris a
fejemen pompázott. De nem
sokáig örülhettem neki, mert
a Rákóczi úton összetalálkoz­
tam egy szófiai barátnőmmel.
Büszkén mutogattam a pesti
csodát, mire megkérdezte:
- Hol vetted?
- Áruházban.
Fintorgott.
- Igazi divatos kalapot
csak a Váci utcában vásárol­
hatsz. Ez bizonyára tavalyi
modell.
Csaknem sirva fakadtam, de
hamarosan megvigasztalód­
tam. A Váci utcában sétálva
ugyanis, pont ilyen kalapot
pillantottam meg az egyik fé­
nyes kirakatban. Csak az ára
volt más: kétszerese az én áru­
házi kalapomnak.
Két vidám hét után össze­
csomagoltuk bőröndjeinket és
budapesti emlékeinket.
- Ugye máskor is elhozol
az óhazádba? - gügyögtem a
férjemnek.
- Örömmel - válaszolta.
És mosolyogva tette hozzá:
- Ahogy hazaérünk Szófiá­
ba, szorgalmasan elkezdem a
magyar nyelvleckéket. Nem
akarom, hogy legközelebb szé­
gyent valljál velem a honfitár­
saim előtt.
Emilia Zenková
(F ord ította R . J .)

- Konrádka, ha rossz leszel, nem maradhatsz a szobában, amikor a felnőttek b eszélgetnek. . .
lvastam az újságban,
hogy egyes újfajta szövetek
kipróbálására öltönyöket ké­
szítenek és bizonyos kisérleti
alanyok vígan hordják az in­
gyen kapott ruhákat. Arról is
beszámoltak lapjaink, hogy né­
hány újonnan felépített lakást
különböző nyugati cégek mű­
anyaggal rendeztek be ingyen,
hogy a gyakorlat eldöntse, m i­
ként válik be a műanyag.
Bevallom, az ilyen hírek ol­
vasása után, bizonyos irigység­
gel töltött el annak a gondo­
lata, hogy lám, akadnak még
szerencsés emberek, akik
munka nélkül juthatnak remek
dolgokhoz. Az irigység nem
hagyott nyugodni, nyomban
illetékesekhez fordultam és
f nemsokára kineveztek állami
kisérleti alanynak; félévi
próbaidőre. Nem akarok het-
venkedni, de nagyon jó dol­
gom volt. Vadonatúj kisérleti
öltönyben feszítettem, kisérleti
cipőben róttam az utakat,
pompás műanyag-tárgyak vet­
tek körül kísérleti lakásom­
ban. Később az egyik gyár új­
fajta autótípusát próbáltatták
Nyugati csúcstalálkozó
M ű sza k i h ib a
ki, természetesen velem. A
boldogságra sem volt különö­
sebb gondom, az akkoriban
felállított M enyasszonyok Is­
kolája hozzám küldte kísérlet­
re a férjhezmenni szándékozó
fiatal lányokat.
Az első viharfelhő akkor je­
lentkezett, amikor be kellett
járnom a Pengegyárba szakál­
lasán, hogy kipróbálják raj­
tam az új pengék élét. Néhány
ragtapasszal megúsztam a dol­
got. Az sem volt nagyon
ínyemre, ha a vendéglőben az
én gyomrom kontójára próbál­
ták ki a békacomb elkészítésé­
nek újfajta módját, akkor is - Látod, te haszontalan mosógép, mit csináltál?!
sokan kinevettek, amikor a
Szabószövetkezet újszerű, egy-
szárú nadrágjában az utcára
mentem, dehát a boldogság C iv iliz á lt stru cc
sohasem tökéletes. Végered­
ményben azonban szerencsés­ K a j á n T ib o r r a j z a
nek érezhettem magam, sem­
mire nem volt kiadásom, így
pénzemet hiánytalanul berak­
hattam egy újtipusú takarék­
ba.
Egy szép napon bekövetke­
zett a tragédia. (Mindig szép
napon történnek a tragédiák.)
Behívólevelet kaptam egy kór­
házba, ahol újfajta nylon-mű-
szívet, plasztik-műtüdőt és or-
lon-vesét próbáltak ki raj­
tam . . .
*
Ezeket a sorokat a pokol­
ban írom, ahol újfajta üstöket
vezetnek be és rajtam próbál­
ják ki az elsőt.
T ard o s P é te r s
 Fogorvosnál
- M iért ilyen szótlan ma?
Megalapozott házasság
- Ha megengedi, segítek 1 —
A legújabb formabontás
- Ropogós a perec?
sí Ó V Á < M m
f ZáoOvh'JZS'-e) ^
Jó estét, gyerekek! Remélem, ágyban
vagytok már. M a este a gonosz óriásról
mesélek nektek.
Élt egyszer, messze, messze, hetedhét­
országon is túl, egy sötét erdő közepén
egy gonosz óriás. Félelmetes erdő volt
ez, huhogott benne a bagoly, suhantak a
kísértetek, dülledtszemű szörnyek ugrot­
tak neki a védtelen vándor torkának, és
úgy süvített benne a szél, mint amikor
A véreb ezt is megmondta, és Pisti
egy csontváz gerincét fűrészelik. Siiiiii,
hosszasan elgondolkozott.
s i i i i i i ... Bizony, Pisti, Laci, Panni! Sok
Amikor másnap az óriás megkérdezte
szegény vándor lelte halálát ebben a ször­
tőle, hogy csíp-e még, Pisti azt mondta,
nyűséges, iszonyatos, borzalmas erdőben,
hogy már egy csöppet sem csíp, minden
jobban is tette volna, ha otthonmarad és
tagja gyenge és porhanyós. A gonosz
megtanulja a leckéjét. Ebben a rémsé-
óriás elégedetten nyalta m eg a szája szé­
ges erdőben könnyű ám eltévedni, de a
lét.
gonosz óriást mégis meg lehet találni.
- Jól van, fiam - mondta csámcsog­
Rengeteg koponya és másféle csont he­
va - az őszinteségedért teljesítem utolsó
ver az óriás tanyája körül, és ha jól fi­
kívánságodat.
gyeltetek volna az iskolában a tanító bá­
- Engedd meg - mondta meghatott
csikra és nénikre, akkor tudnátok is, mi­
hangon Pisti, - hogy elbúcsúzzam kilenc
féle csontok ezek. Hogy ne sokat törjé­
tek a kis buksitokat, megmondom én is.
kis pajtásomtól.
Az óriás felfigyelt.
Gyerekcsontok ezek, mert ez a csúnya
- Kilenc pajtásod? Hol vannak?
rossz gonosz óriás kisgyerekekkel táplál­
- Ott vannak a vértenger közepén egy
kozik. Leharapja a kisgyerekek fejét,
kis szigeten.
ham, ham, szegénykéknek csöpög a vé­
Az óriás nem szólt egy szót sem, mert
rük, pity, pity, pity, akkor aztán a go­
nagyon körmönfont volt, csak még egy­
nosz óriás lenyeli őket, mert nagyon
szer végignyalta a száját a kínálkozó
torkos ám. Látjátok, milyen csúnya do­
pompás lakoma reményében.
log a torkosság? A sok-sok vért a go­
- Jól van, fiacskám - mondta szere­
nosz óriás a vértengerbe folyatja, itt te­
tettel - magam viszlek oda csónakon, ott
remnek a vérnarancsok és itt ugatnak
majd elbúcsúzhatsz kispajtásaidtól.
az égőszemű, élesfogú vérebek is. Itt szo­
N agyot lélegzett a falánk óriás, nagyo­
kott a gonosz óriás reggelenként vérfür­
kat nyelt, a nyelvével szinte már érezte
dőt venni. Ti is mosakodjatok minden
az Ízletes gyermekcsigolyákat.
reggel, de vízzel és szappannal, ne úgy,
Beszálltak egy nagy hatalmas csónak­
mint a gonosz óriás.
ba, akkora volt, mint egy hajó. Az óriás
Egyszer egy szép napon arra vetődött
evezett, Pista pedig ott kuksolt a csónak
Ravasz Pisti, egy kedves, okos kisfiú,
fenekén. És amikor az óriás nem nézett
akinek csak az volt a baja, hogy az eszét
oda, előszedte a bugylibicskáját és nagy
nem m indig használta jóra. M ost is ép­
csendben óvatosan egy lyukat fúrt a csó­
pen azért ment világgá, mert intőt ka­
nak fenekébe. Csak úgy tódult a vér a
pott magatartásból és emiatt nem mert
csónakba, s mire az óriás észrevette,
hazamenni. Amint ballagott az erdő mé­
akkor már süllyedni kezdett a csónak.
lyén, félelm etesen huhogtak neki a bag­
- Jaj, mi lesz velem , segítség! - jaj­
lyok, ő azonban azt mondta nekik, hiába
gatott rémülten az óriás. Félelmében el­
huhognak, úgysem mutatja meg otthon
kezdett ugrálni, ettől megbillent a csó­
az intőt. A kísérteteknek azt mondta,
nak és m ég több vér ömlött bele. Ravasz
hogy nem hisz bennük, a dülledtszemű
Pista hatalmas fejessel beugrott a vérten­
szörnyeknek pedig azt, hogy m ég nem
gerbe és a part felé kezdett úszni. A csó­
tanulta őket. Így aztán minden baj nél­
kül eljutott a gonosz óriás tanyájára, a
nak rohamosan süllyedt, az óriás borzal­
mas hangon kiabált segítségért, de mivel
vértenger partjára. Meglátta őt a gonosz
nem tudott úszni - ezt kottyantotta ki a
óriás, megfogta, felemelte és már éppen
véreb Pistinek - elm erült és szörnyű ha­
le akarta harapni a fejét, amikor a kis­
láltusában megfulladt. Csak bugyborékok
fiú így szólt:
jöttek fel a vértenger színére, glub„ glub,
. - Jó étvágyat, kedves óriás bácsi, és
glub.
ne haragudj rám, ha majd ég a nyelved
Pista szépen kiúszott a partra, majd
és a torkod. Megmondom őszintén, mé­
ráuszította a vérebeket a dülledtszemű
regerős paprikát ettem reggelire és csíp
szörnyekre, s amíg azok egymás belét
mindenem.
tépték, kifutott az erdőből és egyenesen
Az óriás kezében megállt a gyerek. hazafutott. Megmondta, hogy intőt ka­
- Jó, hogy szólsz! - mondta dörgő . pott magatartásból, m ivel azonban el­
hangon. - A múltkor egy sovány gyerek pusztította a gonosz óriást, csak egy k i­
hegyes bordája akadt a torkomra. M eg­ csit kapott ki az intőért.
várom, am íg a paprika ereje kiszáll be­ Jegyezzétek meg gyerekek; jól kell v i­
lőled. selkedni az iskolában, hogy szüléiteknek
Ezzel rábízta Pistit egy véreb gondjai­ és tanítóitoknak örömet okozzatok. Nem
ra. Pisti bizony törte a ravasz fejét, hogy jó dolog az az intő, de ha már kaptatok,
mit csináljon. Az emberevő óriástól hiá­ mutassátok meg anyukának. És ne feled­
ba vár irgalmat, egy jó falat hiába kö­ kezzetek meg az egészséges sportolásról,
nyörög az ínyencnek. M egkérdezte ek­ tanuljatok meg úszni, mert különben úgy
kor a vérebet, hogy mit szokott csinálni jártok, mint a gonosz óriás, aki vérbe­
az óriás reggelente reggeli előtt. fulladt.
- Vérfürdőt vesz - mondta a véreb. A mesének vége. Aludjatok jól, álmod­
- Hol? - kérdezte Pisti. jatok szépeket. Jó éjszakát gyerekek, jó
- Itt a parton. éjsza k á t. . .
- Beljebb nem megy? F elek i L ászló

b e r e m lé k e z e t ó t a n e m lá ttu k a z Igazga­
tó t. A d o lg o z ó k a ja k á n e z e r n y i le g e n d a
szÖTód&tt a sz e m é ly é v e l k a p c so la tb a n .
K a za csa l sz a k tá r s u n k m e g b íz h a tó ér­
te s ü lé s e i sz e r in t a z ig a zg a tó n e g y v e n év
k S rü li, h o lló fe k e t e h ajú fé r fi, k ic s it e l­
á lló ta p s ifü le k k e l. K e lle m e s b ariton ja
v a n é s tíz ó r a ir a á sv á n y v iz e t is z ik , k ét-
sz e r sü ltte l.
E gy m á sik sz e m ta n ú , B a r a b á s a z t ál­
lítja ;
- T a v a ly , ja n u á r 17-én, r e g g e l n e g y e d
k ile n c k o r , e lő t te m m en t á t a z u d varon .
( 7
H u sz o n k é t m á so d p e r c e m v o lt, h ogy sz e m -
ü g y r e v e h e s se m . S o v á n y , a sz k e tik u s k ü l­
s e j ű e m b e r n e k ism e r te m m e g , m a r k á n s
v o n á s o k k a l, á lm o d o z ó k é k sz e m e k k e l. S ő t,
m é g a z t Is láttam , h o g y e g y k ic sit h a j-
lo tta n já r é s h a llo tta m a d a lla m o s k ö h ö ­
g é s é t.
E rre a sz e m é ly le ír á s r a m ár tö b b szö r
r á c á f o lt K oltal, a k i b e b iz o n y íto tta , h o g y
az e m líte t t ja n u á r 17-1 r e g g e le n erős k ö d
v o lt é s a ro ssz lá tá s i v isz o n y o k m ia tt
n e m fo g a d h a tó e l B a r a b á s szak társ le ­
ír á s a .
H o ss z a b b tö p r e n g é s u tá n elh a tá ro z­
ta m , h o g y m agam f o g o m fe ld e r íte n i a
r e j t é ly t. E g y d élelő tt b e k o p o g ta m a tit ­
k á r n ő h ö z , a szép P o z sg a in é h o z :
— A z ig a zg a tó k a r tá r sa t sz eretn ém lá tn i.
A s z é p P o zsg a in é s z e líd e n v á laszolt:
— J e le n le g h á zo n k ív ü l v a n . K ü lön b en
is k ü lfö ld i v e n d é g e k k e l tá r g y a l od a b en t.
A z o n k ív ü l az előb b c s e n g e te tt, h o g y
m e n je k b e h ozzá, m e r t d ik tá ln i fo g .
E g y é b k é n t p ed ig e lm e n t a m in isz té ­
r iu m b a .
— A k k o r p ed ig m e g v á r o m — fe le lte m
k ö n n y e d é n . M eg á g y a zta m az ir a tsz e k ­
r é n y b e n é s le fe k ü d te m . H ő si e lsz á n tsá ­
Esküvő i960.
g o m a t v é g ü l is sik e r k o ro n á zta : n é h á n y
h é t m ú lva k iü z e n t az ig a zg a tó , h o g y h a j­
la n d ó m e g m u ta tn i m agát n e k e m , m in t
m ű h e ly b iz a lm in a k .
— A k ö v e tk e z ő h o ld tö ltek o r le g y e n é j ­
fé lk o r a K am a ra erd ő b en . A f ő ú t t ó l sz á ­
m íto tt n e g y e d ik b ü k k fá n á l v á r ja ö n t az
ig a zg a tó k a r tá r s — sú g ta fü le m b e a sz é p
P o z sg a in é .
A z em líte tt id ő p o n tb a n , ó v a to s a n , h a -
so n c sú sz v a m e g k ö z e líte tte m a t e r e p e t.
— Jelszó? — h a n g z o tt a fá k m ö g ü l.
— A r a n y g a lu sk a — su tto g ta m r e k e d te n
a z Izgalom tól.
— Jöh et! — le h e lt e az árn y ék .
V ég re ott á llt e lő tte m ö . F e k e te le b e r -
n y e g tak arta e l a z arcát.
— Mit ak ar tő le m ? — k é r d e z te fo jto tt
hangon.
— Látni s z e r e tn é m — n y ö g te m .
— M ajd e g y s z e r . . . talán . . . — s ó h a jto tt
h a lk a n .
N e m b írtam to v á b b . E g y e tlen r á n tá s s a l
le té p te m a le p le t. Isz o n y a t. A s z é p P o z s ­
g a in é m o so ly g o tt fe lé m és íg y s z ó lt:
— A z Igazgató k a rtá rs ü d v ö z le té t k ü ld i,
d e n em ért rá e ljö n n i s z e m é ly e se n .
G a la m b o s S z i l v e s z te r
T on cz T ib o r r a jz a

- Maguk miért nem rendeznek kiállítást?
- Megúsztuk I Valaki elsikkasztotta a kiállításra tervezett összeget.
sp ortem b er
L . é s J . C s e r e p á n o v r a jz a .
m m m
A b r o n c s-sz o k n y a a d iv a t
S á n d o r K á r o ly r a j z a
,2®
hogy áll nekem?
RtiTfllPl
A íw h lC f k Ó
MARIA MENEGHINI-CAI.-
LAST, a gyönyörű hangjáról és
példátlan botrányairól egyformán
hires énekesnőt nemrég egy fesz­
tiválra akarták szerződtetni. Az
énekesnő 10 ooo dollárban szabta
meg fellépti diját, majd az elké­
pedt igazgatótól megkérdezte: kik
lennének partnerei a fesztiválon?
Három tenorista nevét sorolta fel
az igazgató, de Callas m indegyik­
nél tagadóan rázta meg a fejét.
- M iért nem akar ezek k el fel­
lépni? - érdeklődött az igazgató.
- M ert nem elég szerények! -
hangzott a művésznő felelete.
HELTAI JENŐ egyszer társ­
szerzőségben vállalta a megbízást
egy operett szövegének megírásá­
ra. A jelentéktelen szerzőtárs fel­
tételezett szorgalmával akarta el­
lensúlyozni a színház Heltai zseni­
ális lustaságát. A szerzőtárs mind­
járt az első összejövetelen bejelen­
tette:
- M ár • majdnem elkészültem
az első felvonással!
V '. - Ilyen hamar ment? - cso­
m m
U n a tk o z ó fia ta lo k
> K a já n T ib o r r a jz a
J
Várnai György rajza
tlljl’é fic f
dálkozott Heltai. Mire a szerző­
társ csakugyan olvasni kezdte az
általa elkészített szöveget:
„Egy nyári lak szobája. A nyi­
tott ablakon át aranysárga búza­
mezők látszanak. Bárányfelhők
kergetőznek a kék égen. M ikor a
függöny felgördül, elhalkul az
aratók dala."
- És aztán?! - sürgette Heltai.
- Aztán, aztán! - méltatlanko­
dott a szerzőtárs. - Valamivel
önnek is hozzá kell járulni a szö­
veghez . . .
EINSTEIN, a nagy természet-
tudós, passzionátus muzsikus lé­
tére előadóművészek társaságában
kívánt hegedülni. Sikerült meg­
nyernie Artur Schnabelt, az akkori
zenevilág legjobb Beethoven-tol-
mácsolóját, aki Einstein kíséreté­
vel készült koncertjére. A taktus­
sal azonban minduntalan baj volt,
úgyhogy Schnabel egyszer türel­
mét vesztve, kifakadt:
- Einstein, Einstein, hacsak
négyig tudna számolni . . . !
-K -
HoVa menjünk?
J tp 'V fé

—A n y u k á m , v iss z a v isz e m e z t a z in ­ — D e n e a k ir a k a tb ó l te ssé k a d n i,

g e t. T ú l e r ő s e n va rrtá k tel rá a g o m ­ — M eg le s z n e k le p v e ! Ez a k o c s i I n ­ m e r t ott so k k a l csú n y á b b g y ü m ö lc s
bokat I d u l! van!

i ö r p e v e r s e i t
S p o rt
A m á so d p ercek , c e n tim é te r e k
s a gólok c sú c so k a t te r e m te n e k .
M ost állították fel Londonban Sir Wal­
V ilág csú cso k és vá n d o rserleg ek,
ter Raleigh szobrát. Az illető 1618-ban halt
s z é p é r m e k k ö z t ja v a sla to m lebeg:
meg, egy akkoriban eléggé járványos be­
M in d en o rs zá g csa p a tversen yre kél tegség következtében: lefejezték. Sir
s a z g yő z, ahol több boldog e m b e r éli
Walter katona, felfedező, államférfi és
író volt, több történelmi munkájával ma­
S z a b á ly s é r té s radandó hírnevet biztosított magának a
H u lla tjá k lo m b ju k a t a n yírfá k , történetírásban. Szobrának felállítása el­
r itk u l a so m -b o ko r, a b irs-ág . len most mégis sokan tiltakoztak, s tün­
A f á k P esten Is s z e m e te ln e k — tető felvonulást is rendeztek. Nem össze­
h á t ő k e t n e m te r h e li b írsá g ? esküvéssel vádolták, mint annak idején,
hanem a z t rótták terhére, hogy ő hono­
sította meg Angliában a dohányzást. A
C s o d á la to s k o r felvonulást Hubert Little tiszteletes úr, a
M i teg n a p m é g tito k volt, id eg en , Nemdohányzók Nemzeti Szövetségének
m a földi g ép fu t égi úton á t. titkára vezette. A felvonulók közé ellen­
A z ég k é k p a rtjá n , csillag-szigeten, séges elemek is beszivárogtak, de lelep­
ü d ü ln ek m a jd a vid á m u n o ká k. lezték magukat, amikor tüntetés közben
B ró d y L ászló rágyújtottak. 9
 Ilf és P etrov
m
V i t a l i j K a p itu lo v tu d o tt le g tö b b e t
a sors Ig azság talan ság áró l az eg ész
világ o n .
A rá n y la g fia ta l k o ra e llen é re e r ő ­
s e n kopaszodott. M á r eboen m a g á ­
b a n m e g s e jd íte tte az ig a z sá g ta la n
n em ezist.
— Így v a n ez, könyörgöm — s z o k ta
m o n d a n i k esern y és m osollyal. —
N e m tu d já k m eg b ecsü ln i az e m b e r e ­
k e t m in á lu n k .. M ia ttu k k o p a sz o d o tt
m e g az á lta la m k ép v iselt k u ltú re g y -
ség. H a én n y u g o d ta n élh ettem v o ln a ,
v a jo n kopasz le n n ék , h a sz ab a d k é r ­
dezn em ? Mi az, hogy kopasz? O ly a n
d ú s h a ja m le n n e, d e olyan!
És ezeken a szav ak o n se n k i se m
csodálkozott. M in d e n k i hozzászo k o tt,
h ogy V ita lij ö rö k k é p a n a sz k o d o tt a
kö rn y ezetére.
Reggel, a m ik o r tízórai, m é ly a lv á s
u tá n felé b re d t, a z t m ondta a fe le s é ­
gének:
— C sodálatos, m en n y ire n e m é r te ­
n e k n á lu n k ah h o z, hogy m e g b e c sü l­
jé k az em b ert, egyszerűen n e m tu d ­
n a k érté k e lv e v iszonylani az e m b e r ­
hez. N em tu d n a k és nem a k a r n a k !
— No jó, elég vo lt m á r — v á la ­
sz o lta a felesége.
— Te is o ly a n vagy, m in t a tö b b i.
N em engeded, hog y k ib e szé lje m m a ­
gam , k ifejlesszem a g o n d o la taim at.
T eg n ap O gorodnyikovék tiz e n e g y
ó ráig k o rn y ik á lta k a fü lem b e azzal
a h a rm o n ik áv al, k iszedték a z id e g e i­
m et. P ersze, a m íg él az e m b e r, a d ­
d ig nem tö rő d ik vele sen k i. M a jd
h a m eghalok, a k k o r fo g ják m e g é r­
te n i, m ily en e m b e rt V esz te ttek el,
m ily en k u ltú re g y sé g e t n em tu d ta k
m e g b e c sü ln i!. . .
— Ne b eszélj ilyeneket, V ita lij —
só h a jto z o tt a felesége. — N e m sza­
bad.
— M eghalok, m eghalok — h a jto ­
g a tta K ap itu lo v . — M a jd a k k o r
u g y an ezek a z O go ro d n y ik o v ék azt
fo g ják m o n d a n i: „Nem b e c sü ltü k
m eg K ap itu lo v o t, k iz sig e re ltü k az
id eg eit ezzel a h a rm o n ik áv al, ja j ne­
k ü n k !” T e is ezt fogod m o n d a n i:
„N em k ím é lte m m eg az u r a m a t, jaj
nek em !”
Az asszony sírv afa k ad t és esküdö-
zött, hogy m e g fogja b e c sü ln i. De
V ita lij n em h itte el.
— Az e m b e re k v a d á lla to k —
m o n d ta —, és te is az v ag y . N o, lá­
tod, m o st b e ije d té l a fele lő ssé g érze t­
tő l és a n y a k a m ra b u g y o lá lo d ezt a
sálat. U g y eb ár, tegnap n e m k ö tö tted
a n y ak a m b a , nem a k a r tá l óvni a
m egh ű léstő l? Persze, m in d ig ilyenek
az em b erek . M eghűlök és elp atk o lo k .
E n nyi az egész. Csak a k re m a tó riu m ­
b a n fo g já k m egérteni, h o g y , kérem
10 szépen, m i is tö rté n t, m ic so d a erőt
Il ő z ő is é &é s
sü lly esz ten e k a k em en céb e. No, m e­
ik s z > K a p itu lo v e lsz u n n y a d t a k ö n y v e­
gyek! . . . N e bőgj, k é rle k , n e ásd a lá lé s tis z ta la p ja fö lö tt:
az id eg ren d szerem et. — C send legyen! — su tto g ta k a
K a p itu lo v h a ta lm a s csap áso k at tisztv iselő n ő k — , n e m sz ab a d z a v a r­
m érve jo b b ra -b a lra , e lső n e k fu rak o - ni. B iztosan m e g in t n em a lu d t egész
dott fe l a villam os p e ro n já ra . S ú­ éjszak a, h a lá lr a k ín o z ták a szom széd­
lyos, d ra p s z ín ű fe n e k é v e l egy ifjú ja i azzal a h a rm o n ik á v a l. T eg n a p p a ­
p o lg á rtá rsn ő re tá m aszk o d v a, ak in ek naszk o d o tt. C sak u g y an — az em b e re k
sik e rü lt h e ly e t szereznie a pádon, Vi­ tip ik u s v a d á lla to k .
talij s z á ra z o n jegyezte m e g :
— M icso d a v ad ság ! K özépkor!
Ilyen k ín z ó k a m rá b a n k e ll u tazn o m
m in d en n ap .
E n n e k a m eg jeg y zésn ek a m egszo­
ko tt h a tá s a v o lt: a k o csi b elsejéb en
e lc situ lt a zaj és m in d e n fej V italij
felé fo rdul*.
— A z e m b erek v a d á lla to k — foly­
ta tta sz o m o rú an . — E gy szép n apon
le k ász aló d o k m ajd a v ilam o sró l és
m eg h alo k . V agy m ég eg y sze rű b b lesz
a dolog — m ég a k o csi b elsejéb en
jo b b lé tre szen d erü lö k . M e rt k i v a ­ A m u n k a n a p vég eztév el V ita lij r á ­
gyok é n je len leg ö n ö k sz ám á ra , p o l­ p illa n to tt a n a p tá r r a és iro n ik u sa n
g á rtá rs a k ! Egy utas! E g y közönséges m egjegyezte:
Iksz, a k it k én y sze ríten i leh et, hogy — M indig így m egy ez n á lu n k . H o­
ó rák o n á t álld o g áljo n eg y tú lz sú fo lt g y an te lje s íts ü n k , ső t tú lte lje s íts ü n k
k o csib an . N em tu d já k n á lu n k m eg­ v a la m it, h a íg y b á n n a k az e m b e rre l?
b ec sü ln i az em bert, e z t az élő a n y a ­ N á lu n k az e m b e rt n em b ec sü lik sem ­
got, m e ly a rra szolgál, hogy az ö t­ m ire. L á tjá k , m á r m e g in t tizen ö tö ­
éves te r v e t négy, ső t h á r o m és fél év d ik e v an . E l k e ll sz ak a d n i a m u n k á ­
a la tt te lje sítse . De a m ik o r m a jd é le t­ tól, ro h a n n i a p én z tá rb a , s o rb a n á lln i
te le n ü l fogok e lv ág ó d n i a p ad o k kö ­ a fize tésért, k ia d n i az e m b e rn e k az
zött, a k k o r m a jd a fé lk o c s it k iü rítik . u tolsó e re jé t. H a m a jd m eg h alo k , a k ­
C sak fek ü d jö n , p o lg á rtá rs , fo g ják k o r é rtik m eg, m ily en e m b e rt veszí­
m a jd m o n d an i. V an i t t h ely m a g á­ te tte k el, m ily e n k u ltú re g y sé g e t n em
nak. M o st pedig á lln ia k e ll az em ­ k ím é lte k m eg . . .
b e rn e k in a sza k ad tá ig . O roszb ól fo rd íto tta P o g o n y i A n tal
Ily e n k o r az ifjú p o lg á rtá rs n ő elp i­
r u lt és sie tv e fe lu g ro tt:
— Ü ljö n le, k ére m , az én h e­
ly e m re. C sapda
— L e is ülök — v á la s z o lta K a p i­
tu lo v m é ltó sá g teljesen . — Köszönöm ,
ifjú hölgy.
A m in t K ap itu lo v e lé r te a p élját,
a z o n n a l k ite re g e tte a z Iz v e sz ty ijá t és
o lv a sn i kezdte a h a lá lh íre k e t. Id ő n ­
k é n t a k k o rá k a t k iá lto tt, hogy az
egész k o csi h a llo tta :
— C sa k g y ö n y ö rk ö d jen é k benne!
M e g in t b e a d ta egy a k u lcso t m u n k a
k ö zb en . „A helyi b iz o tts á g és az a d ­
m in isz trá c ió m ély fá jd a lo m m a l tu ­
d a tja , hogy idő n ek e lő tte elh alálo z-
v á n . . . ” N em v ig y á z ta k rá , n em b e­
c s ü lté k meg. A h a lo tti tu d ó sítás m á r
f a b a tk á t sem é r ! . . . ,
K a p itu lo v m e g érk ez ik a m u n k a ­
h e ly é re , m orcosán köszön, leül, m é ­
ly e t só h a jtv a le em e li sv éd író a sz ta la
re d ő n y é t.
— M in th a V ita lij m a sá p a d ta b b
v o ln a , m in t m á sk o r — su tto g já k a
tis z tv ise lő k eg y m ásn a k —, bizony k í­
m é ln i k e ll szegénykét.
— T é n y és v aló , n á lu n k úgy b á n ­
n a k a z em b errel, m in t kocsis a lo ­
v á v a l.
— T eg n ap V ita lij n ek em p a n a sz ­
k o d o tt. A nnyi m u n k á t v a r r ta k a
n y a k á b a , azt m o n d ja , hogy nin cs r e ­
m é n y e hosszú é le tre . P ersze, é n is
e m b e r vagyok, m e g sa jn á lta m . V á l­
la lta m a m u n k á já t és m ag am m e g ­
c s in á lta m .
— J a j, csak k i n e le h e lje a le lk é t
v a ló b a n . M ert a z u tá n csőstül jö n a
k ellem etlen ség . A z t fo g já k m o n d a n i,
n e m v ig y áztu n k r á , n em k ím é ltü k .
Szörnyűség.
 E gy afrikai gyarmaton
G erd S á n d o r rajza

(Szín: az űrhajó lépcsője. A lépcsőn Kis

Vendel, téllábon. Szeretne beljebb jutni,
de nem lehet, mert egy széles útitárs áll
az ajtóban.)

KIS VENDEL (megemeli a kalapját):

Alázatos tiszteletem. Kis Vendel vagyok,
ha megengedi. Elnézést a tolakodásért,
de szeretnék följutni. Ha méltóztatna egy
kicsit beljebb menni, örökre hálás len­
nék uraságodnak.
SZÉLES (jóindulatúan): Mennék én
szívesen, mennék én, jóember, hisz belül
egészen üres az űrhajó, még ülőhelyek is
vannak. Csakhogy nem mehetek, mert
orvosi előírásra friss levegőt kell szív­
nom minden nap fél óráig, és amilyen
balszerencséje van magának, az a félóra
éppen most van.
KIS VENDEL (szerényen és udvaria­
san): Hát akkor talán szíveskedne egy
kicsit, egy icipicit odábbhúzódni, hogy
legalább én be tudjak menni. Mert ép­
pen itt kissé veszélyessé válik a dolog,
tetszik tudni, ott jön a kanyar, ahol teg­
nap is huszonötén estek le és mind a hu­
szonöt azonnal meghalt.
SZÉLES (tejcsóválva): Odábbhúzódni?
Jajj, azt sajnos nem lehet, kedves uram,
bárhogy is szeretném. Akkor ugyanis az
egyik kezemmel el kellene engedni a
korlátot, esetleg elvesztem az egyensúlyt
és kiesem . Én igazán mindent megteszek
a maga érdekében, de éte életemet nem
kockáztatom, beláthatja.
KIS VENDEL (türelmes udvariasság­
gal): Belátom én kérem, hogy ne látnám
be. Csakhagy ez itt a világűr és elég
metsző szél fúj, becsülöm úgy mínusz
fkétszázhatvanöt-kétszázhatvanhat fokra.
Tetszik tudni, tudom, hogy én vagyok a
hibás, nem vagyok eléggé edzett ember,
reggelenként nem szoktam hideg vízben
zuhanyozni, de hát ezen már nem lehet
segíteni.
SZÉLES (együttérzéssel): Értem én,
Szombat délután
kartársam, hogyne érteném, de hát mit te­ V a svári A n n a ra jza
hetek a maga érdekében? Maga is lát­
hatja, hogy semmit. Legjobb lesz, ha
megadással tűri a helyzetét. Higgye el,
uram, nem is lesz olyan nehéz. Éppen
most olvastam, hogy bizonyos idő múlva
az ember mindent megszokik. M egedző­
dik, kartársam, míg én megmaradok
ilyen beteges, puhány embernek. Jóem­
ber, maga még hálás lesz nekem egyszer
ezért.
KIS VENDEL (udvarias türelemmel) .-
Igen-igen, útitársam, de - hoppl - most
is majdnem lesodort egy meteor. Nem
akarom befolyásolni, de be kell látnia,
hogy álláspontja egy kissé önző.
SZÉLES (világfájdalmas arccal): Látja
kérem, így akarjon az ember jó lenni:
Most már megmondhatom: tele voltam
jóindulattal maga iránt. Idővel feltét­
lenül fel is engedtem volna. De ezek
után, be kell látnia, örökre eljátszotta a
jóindulatomat. Maga, kartársam, tolako­
dó ember, aki mindent csak a saját szem­
szögéből néz és képtelen tekintetbevenni
mások érdekeit. Maga nem méltó arra,
hogy velem egy űrhajón utazzon. - Ne siess haza. Gyula, nagytakaritast akarok csin á ln i. . .
(Lelöki Kis Vendelt. Az, űrhajó vidám
csilingelőssel szalad tovább a Tejúton.)
Csató János
 Ahol m indenki d é le lő tt a k a r dolgozni
M észáros A n d r á s rajza

V e v ő : Ugye, kérem, ez itten a bútor­

osztály?
E la d ó (nem nyers, de hűvös hangon):
Amint látni tetszik, asszonyom, ez a bú­
torosztály.
V e v ő : Kapható az az olcsó kombinált-
szekrény?
E la d ó (m. f.): Az az olcsó kombinált-
szekrény nem kapható. '
V e v ő : Kár. És meddig van nyitva az
áruház?
E la d ó (m. f.): Minden emeleten ki van
Írva, asszonyom, hogy az áruház nyolc
óráig van nyitva.
V e v ő : És holnap lesz az az olcsó kom-
bináltszekrény?
E la d ó (kissé türelmetlenül): Nem lesz.
V e v ő : Es holnapután? Lesz?
E la d ó : Nem lesz.
V e v ő : És hol kaphatnék olyan olcsó
kombináltszekrényt?
E la d ó : Nem tudom.
- Egész jól elfér így együtt a három műszak, estik a gépek ne foglalnának el V e v ő : Talán a kollégája tudja?
annyi h e ly e t!. . . E la d ó : ö se tudja.
V e v ő : Ne haragudjék, de legalább ud­
variasabb lehetne, ha már kombinált-
szekrény nincs.
Hangversenyeken szólaltatják m eg E la d ó : Tegnap kellett volna jönnie,
asszonyom.
a N em zeti Múzeum régi hangszereit V e v ő : Tegnap még volt szekrény?
S á n d o r K á r o ly rajza E la d ó : Szekrény már tegnap sem volt,
de tegnap még udvariassági versenyben
voltunk.
( t .)

JfMdVafokinemísmrL
A bíró megkérdi Kovácsot:.
- M aga tanúja volt annak, amikor Bo­
rosék között a veszekedés elkezdődött?
- Hogyne kérem - feleli Kovács - ,
én voltam a tanú az esküvőjükön.

E heti hirdetésünk

N em forgandó a szerencse
T o n c z T ib or rajza

- I ly e n f é n y m e lle tt m é g én
is k e d v e t k a p ta m a z o lv a sá sr a !

12 - Szent isten, már megint televíziót nyertünk?


- Én a te korodban, fiam, már egy hattagú családot tartot­
tam ell
(Egy évfordulóvadász naplójából)
. . . Hajnalodon. A dzsungel
felől tejeskannák üvöltését hoz­
ta bungalowomba a sirokkó.
Én, akit életformám ránevelt,
hogy a legcsekélyebb neszre is
reagáljak, azonnal talpra ug­
rottam. Rögtön tudtam, hon­
nan fúj a széli
Ledobtam magamról a mosz-
kitó-hálót, melyet jóhumorú
feleségem pizsamának szokott
nevezni, s kikém leltem az ab­
lakon: az ég, kifogástalan kék
volt. Álmodni se lehetne ideá-
lisabb vadászidőt!
Miközben összeállítottam az
expedíció poggyászát: egy
elöltöltős Parker-tollat, gondo­
san ügyelve, nehogy a műszer­
ből kifolyjon a tinta, - ne­
gyedfont tiszta papírt, s végül
egy ötdioptriás Zeiss-típusú
szemüveget, - az járt eszem­
ben, hogy készleteim kimerülő­
félben vannak és éppen ideje,
hogy valami tisztességes fogást
csináljak.
A legutolsó nagyvadam egy
jólfejlett Goethe-évforduló
volt, amelyért mitagadás csi­
nos summácska ütötte a mar­
kom, — de most már csak két
csenevész természetbúvár dá­
tum van raktáron, holm i hala­
dó hagyományok. A hidegvíz­
re valót se lehet velük megke­
resni . . .
Az előszobában vidám vak-
kantással üdvözölt hűséges ak­
tatáskám. Nélküle egy lépést
sem teszek. Már a megjelenés
miatt is mindig nagy szükség
van rá.
A körúti Italboltban, amo­
lyan vadászbabonából, felhaj­
tottam féldeci kevertet, - az-
táij istenveled civilizáció, hiv
a iö te ie s s é g !
® r e g róka lévén a szakmá­
ban, nem sokat teketóriáztam,
hanem rögtön a Széchényi
Könyvtár felé irányoztam lép­
Békés együttélés
V asvári A n n a rajza
Röpke félóra leforgása alatt
elejtettem három költőt, két
feltalálót, négy sarkkutatót és
egy nemzetközi író-nagyságot,
- egyikről, másikról már most
meglátszott, hogy több bőrt is
teimet. Itt zsírosabbnál zsíro­ Kikértem néhány újság tíz le lehet majd húzni róla. A
sabb dátumokat keríthet toll- esztendővel ezelőtti évfolya­ jegyzetfüzet roskadásig meg­
végre a szemfüles évforduló- mait, s belelapoztam a novem­ telt témákkal I
vadász. beri szám okba. . .
Először a CSATA-DUC kö­ Hazatérésem diadalmenethez
Nem untatom önöket a rész­
tetet kutattam át. Sastekintete­ letekkel, de ilyen gazdag zsák­ hasonlított, - mert azt talán
met még a legapróbb dátum mondanom sem kell ezek után,
mányra még a legöregebb év­
sem kerülhette el. Erre a tu­ - hogy a körúti Italboltban
fordulóvadászok is aligha em­
lajdonságomra mindig különö­ ismét felhajtottam féldeci ke­
lékeznek. Csak ki kellett nyúj­
sen büszke voltam. Sőt nem vertet, amolyan vadászbaboná­
tanom a töltőtollat, s máris
egyszer kérkedtem is vele va­ b ó l. . .
hemzsegtek a pompásabbnál
dászcimboráim előtt a Hungá- pompásabb dátumoki! íía ím á th F e re n c
ria-kávéházban: - Jubileum
legyen a talpán, aki nekem ne
szúrjon szemet ll
D e ma valahogy nem volt Egyre laposabbak az a u tó k ...
szerencsém. Az ipsék, - mint­ K aján Tibor rajza
ha csak engem akartak volna
vele bosszantani, - mind
olyankor születtek, vagy huny­
tak el, amely időpont 1959 no­
vemberére nézve sem öttel, sem
tízzel nem osztható. - Driná-
pcíy-nál már lógott a nyelvem
és Dualizmus-ná 1 néhány perc­
re le kellett vennem áz okulá­
rét.
A bennszülöttek sajnálkozó
pillantásokat vetettek felém,
- ám engem nem olyan fából
faragtak . . .
Már alig ültem a lábamon,
de azért végigcserkésztem a
teljes FÖLDPÁLYA-GREC-t!
. . . Gasztronómia . . . (ma
rossz a gyomrom, csak két-
szersültet ettem ). . . Görvély-
k ó t . . . (alkonyodon, - szinte
öntudatlanul kezdtem a KON-
TUR-LOVAS-hoz. . . s e m m i. . .
szájpadlásom kiszáradt és a
szemeim élőn színes karikák
táncoltak). . . a Lippmaim-féle
kapillär elektrométer-nél belát­
tam, hogy ez így nem mehet
tovább. Megpróbáltam hideg
fővel átgondolni szörnyű hely­
zetemet.
S ekkor, a kétségbeesés leg­
végső határán, mikor már min­
den veszni látszon, váratlanul
kolosszális ötletem támadt.
 Hans F iedle r megkérdezi...
A m agyar-nyugatném et fut­
ballm érkőzés alkalmával Buda-
pesten járt többek között Hans
Fiedler kölni gyáros is. aki.
szombaton este nyolckor elment
a Vörösm arty cukrászdába.
Annyira megtetszett neki a
cukrászda, hogy másnap reg­
gel ott szeretett volna regge­
lizni. Félkilenckor azonban
m ég zárva volt a Vörösmarty.
No. m ajd este, gondolta és va­
csora után, negyedtízkor újból
el akart menni kőim barátai­
val a cukrászdába. A reprezen­
tatív vendéglátóipctri üzem
azonban ism ét zárva volt. Ké­
résére leiordították az ajtón li-
tyegő feliratot: „N yitva reggel
kilenctől zi óráig".
- Nem lehetne korábban
nyitni és később zárni ezt a
tündérszép cukrászdát - kér­
dezte Fiedler.
M it lehet erre válaszolni?
Lehetne. . .
Ludas Matyi postájából
„ M o to ro s p a n a sz” cím m e l
m e g je le n t k ö z le m é n y ü k a la p ­
já n m e g á lla p íto ttu k , h o g y a
k a p o sv á r i k ir e n d e ltsé g m u la sz ­
tá st k ö v e te tt el, m ert n em lá t­
ta e l B a r c so n a b e n zin k u ta t
o la jja l. E zért a k ir e n d e ltsé g v e ­
z e tő je e lle n fe g y e lm i eljá r á st
in d íto ttu n k .
„AFOR” Ásványolajlorg. V.
„ S e d u g ó , se k u p a k ” cím en
m e g je le n t b írá la tu k ra k ö z ö l­
jü k : A m e n n y ib e n a N a g y k e ­
r e s k e d e lm i V á lla la t d u gó- v a g y
p o h á r p ó tlá st ig é n y e l, a k ért
m e n n v ls é g e t m in d en k o r r e n ­
d e lk e z é s ü k r e b o c sá tju k . E zen
t ú lm e n ő e n m i Is h e ly e s n e k
ta r ta n á n k , h a B u d a p esten le g ­
a lá b b e g y k ije lö lt ü z le t le im é ,
a h o l a k ü lö n b ö z ő h ő p a la ek -
tip u s o k h o z m e g fe le lő p ó ta lk a t­
rész á lln a a v á sá r ló k ö z ö n sé g
r e n d e lk e z é s é r e .
Hőpalack és Üvegip. V.
- Tetszik tudni, bácsi, azért vacsorázom itt, mert ez az egyetlen csendes nyilvános hely
1 4 Pesten!
J e x ó u /itd tó e /d & a é /
Tervszerű rongálás?
Közel lakom a lágymányosi
építkezésekhez és egyik váromá­
nyosa is vagyok az ott felépülő
lakásoknak. Érthető, ha fokozott
figyelemmel kísérem az építke­
zés menetét. Nem vagyok épít­
kezési szakember, de néhány ál­
talános és igen káros jelenségre
szeretném felhívni az illetéke­
sek figyelmét.
Amikor a Hamzsabégi út
XII-es épület falait felhúzták,
a belső vakolással egyetemben
beépítették a lakásokba a
Vigyázat, irányár!
Különböző árakról hallot­
tunk eddig. Van olcsó ár, be­
szerzési ár, leszállított ár,
hogy csak a fontosabbakat em­
lítsük. A régi világban talál­
koztunk hirdetésekkel, ame­
lyek „minden elfogadható
áron" kínáltak portékát. A na­
pokban, kirakatokat nézeget­
ve, a következőket láttam egy
belvárosi üzlet kirakatában:
Gyönyö-ű fehér blúz, mel­
lette kis táblácska:
„Irányár 22« forint”
M i lehet ez az irányár? -
tűnődtem.
Habozás nélkül beléptem az
üzletecskébe és az eladónak
szegeztem a kérdést:
- Szeretném megvásárolni
ezt a blúzt. Mi az irányára?
- A mérettől és a kidolgo­
zástól függ, - hangzott a fele­
let.
nyers ajtókat és ablakokat -
üvegezve. Megjegyzem, hogy a
szobák ajtói üvegajtók, vas­
tag matt-üveggel. Miután a
szerelők és egyéb szakmunká­
sok elvégezték a villany- és
vízvezetékek szerelését, a par­
kettázást és a falak festését,
megint arra jártam. Szomorúan
állapítottam meg, hogy több a
törött üvegajtó, mint az ép, és a
már befestett ajtók egy része
olyan, mintha bontásból került
volna az új épületre.
Hatalmas áldozatok árán
építjük a házakat: miért nem
ellenőrzik gondosabban a mun­
kálatokat? Miért nem lépnek fel
az építkezés vezetői az ilyen
barbár rongálások ellen?
T rcn cz G y u la
XI., Bartók B. u. 28.
Közöltem a nagyságot és
szerény igényeimet. Percek
múlva megkaptam az ítéletet:
- Kétszáznyolcvan forint.
Szerintem megérte, megren­
deltem a blúzt.
Megérte már csak azért is,
mert gazdagítottam közgazda-
sági tudásomat. Tehát: az
irányár az az ár, amely húsz
százalékkal kisebb, mint az el­
adási ár.
Kár, hogy irányárért csak
nézni lehet a holmit, - nem
pedig megvásárolni.
(s.)
Megmozdult alattam
á fö ld
Két évvel ezelőtt észrevet­
tem, hogy lakásom parkettája
„megmozdult". A parketták
meglazultak, helyenként felpú-
posodtak és már-már úgy érez­
tem magam, mintha a hullám­
zó Balaton tetején közleked­
nék. Bejelentettem az ügyet a
házfelügyelőnek, a panasz to­
vább vándorolt az „illetékes
házkezelőséghez", ahonnan
megnyugtató válaszok érkez­
tek: megcsinálják.
íg y telt el egy teljes eszten­
dő. Az ígéretek - ígéretek
maradtak.
1958 augusztusában levélben
sürgettem meg a szóbelileg
annyiszor hiába kért orvoslást,
ö t hónap múlva már válaszra
méltatott a XIV. kerületi Ház­
kezelési Igazgatóság. Levelet
küldött „Panaszra adott értesí­
tés" jelzéssel, amelyben közöl1-
te a „Bérlőtárssal", azaz ve­
lem, hogy a parketta javítását
legkésőbb f. é. II. negyedév
végéig elvégzik. A ddig is kér­
te szives türelmemet. Szíves tü­
relmem ellenére a határidő el­
múlt. Újabb levelet írtam. Erre
kaptam egy „Panaszra adott
választ", amely szerint a „fel­
vett panaszt szakértői megál­
lapításra a XIV. kér. Tanács
építési osztályának adják át".
(Miért most, és miért nem két
évvel ezelő tt. . . ? ) .
Pár napon belül kijöttek a
szakértők és megállapították,
hogy a javítást sürgősen el kell
végezni. Ezután - ism ét nem
történt semmi.
Szeptember 3-án újra leve­
leztem. Megérkezett az újabb
„Panaszra adott válasz". Esze­
rint a munkát az Épületkar­
bantartó Vállalat csak 1960-ban
tudja elvégezni. Megírtam a
Házkezelési Igazgatóságnak:
megcsináltatom a parkettát
magam. Csak hozzájárulást
kértem ahhoz, hogy a munka
ellenértékét a törvényes ren­
delkezéseknek m egfelelően, a
házbérből folyamatosan, rész­
letekben levonhassam.
M ost már nem is válaszol­
tak. M ég „Panaszra adott ér­
tesítés" formájában sem. Itt
állok hát tanácstalanul, alat­
tam a hullámzó padlóval, kö­
rülöttem az ide-oda billegő bú­
torokkal és várom, hogy végre
a Házkezelőségi Igazgatóság is
betartja a panaszok érdembeli
elintézéséről szóló rendeletet.
K e m é n y Istv á n
 P esti h ízó
- És hol tartják?
- A fásládában . . .
Forradalom az áramtermelésben
A Népszabadság november 4 -i számá­
ban az Egyesült Arab Köztársaság egyip­
tomi tartományában megépítésre kerülő
asszuáni gátról írt s a többi között m eg­
állapította: „A gát - becslések szerint
- évi 75 000 kw áramot is szolgáltatna."
Eddig azt hittük, hogy az áramot erő­
műben term elik . . .
Üj magyar költő
Lapunk 44 . számában a „Miért játsza­
nak az állatok?" című karcolatban az er­
dei lakról szóló költői verseny részve­
vőit így sorolja fel K. M .: „Petőfi,
Tompa és Kerényi Károly . .."
Kerényi Károly eddig nem ismert ne­
gyedik költője a versenynek, mert Pe­
tőfi és Kerényi Frigyes versenyeztek
csak eredetileg.
Ezért kár lenne
Nyugat-Németországba menni
A Népszerű Technika novemberi szá­
mában képpel illusztrált hirt ad az ön­
tisztító sótartóról. Nem tömődnek el töb­
bé a sótartó szórónyílásai, megszabadítja
a háziasszonyokat a bosszúságtól egy új
nyugatnémet találmány: az újfajta sótartó
fedelének tüskéi ráhelyezéskor mindjárt
ki is tisztítják a szórólyukakat - közli
a lap.
A háziasszonyok bosszúságát elm u­
lasztja, - a miénket felkeltette. Miért
csak a nyugatnémet tüskék jók a lapnak,
mikor ilyen sótartók már évek óta kap­
hatók a budapesti boltokban . . . ?
Szegény lányok!
Szolnokon nagybetűs plakáton olvas­
suk: „M egperzselt lányok a nagy érdek­
lődésre való tekintettel meghosszabbít­
va.’'
A perzselést m é g , csak kibírták, de
hogy viselték el a meghosszabbítást? Ezt
az inkvizíció óta emberbaráti okokból
nem alkalmazzák, s kár volt Szolnokon
ezt “a csúnya szokást felújítani.
Galamb és kígyó keresztezése
Érdekes keresztezésről számol be a
Népszabadság riportere, amikor egy ri­
Jó a kávéfőzőnő a M Á V -nál
T o n c z T ib o r r a jz a
- íg y kell ráengedni u gőzt. a k k o r egy csipetnyi szénnel
is elmegy . . .
portjában azt írja, hogy a huligánok a
Galamb utca és a Kígyó utca sarkán ra­
bolták el egy kislány óráját. Jelzett ut­
cák eddig nem keresztezték egymást. Ez
a különös kísérlet most először vezetett
eredményre.
Nagylelkű engedély
Egy olvasónk beküldte lapunknak ezt
a fényképet, melyet a kecskeméti temető­
ben készített a sírgondozási díjakról
szóló tábláról. Ezen a táblán többek kö­
zött ezt olvastuk: „ Saját sírját minden
sírtulajdonos maga is gondozhatja (locsol­
hatja) a megállapított vízvezetéki, kar­
bantartási d íj megfizetése ellenében."
A kegyes engedélyt megtoldja még a
tábla azzal, hogy: „Virágozást saját sír­
ján bárki v ég ezh et..."
Érdekes, ugye? D r A rgus
/ W a llis k im e n t a h u llá m o k b ó l. R á á llt a m
* /? p £ -A v rm - 4 / v f r
Kicsire nem nézek én, ámde
A törpeautót megcsodálom.
Garázsprobléma sincsen ennél.
Lakásunkba vihetjük vállon.
Ha újabb törpe-típus is lesz.
Egy álmomat váltom valóra:
Átalakíttatom majd szépen
öngyújtóm at egy kisautóra.
(H idvéghy)
E r d e i S á n d o r r a jz a
mCAV HÖWt
S z e p te m b e r 2 7 -é n r e g g e l 9 ó r a k o r k é t ­
s é g b e e s e tt s e g é ly k iá ltá s v erte fe l a c s e n ­
d e s b r ig h t o n i t e n g e r p a r t o t . E g y f i a t a l e m ­
b e r k ü s z k ö d ö t t a h u llá m o k k a l. I l y e n k o r a
j ó a n g o lo k m é g a f r ü s t ö k j ü k m e l l e t t ü l ­
d ö g é lt e k , a s t r a n d m a j d n e m t e l j e s e n ü r e s
v o lt . A f u ld o k ló i f j ú t t a lá n e l is n y e l t é k
v o ln a a z ő s z i h u l l á m o k , h a m e g n e m m e n ­
t i e g y b á to r f i a t a l n ő , a k i n e m t ö r ő d v e
a h á b o r g ó t e n g e r r e l , e le g á n s t o a l e t t j é b e n
a h a b o k b a v e t e t t e m a g á t é s k ir á n c ig á lt a
a f ia t a le m b e r t.
C sa k h a m a r k id e r ü lt, h o g y a fu ld o k ló
B r ia n K n ig h t h ú s z é v e s t e h e n é s z , a m e n t ő
a n g y a l p e d ig S h a n i W a llis h u s z o n ö t é v e s
s z ín é s z n ő .
K ó r h á z b a v i t t é k ő k e t a m e n t ő k . E ls ő s e ­
g é ly n y ú j t á s u t á n m i n d k e t t e n h a z a t é r h e t ­
t e k é s e z z e l a z ü g y le z á r ó d h a t o t t v o l n a .
D e e b b e a z e g y s z e r ű m e g o ld á s b a n e m
m e n t e k b e le a s z e n z á c ió h a j h á s z ó a n g o l
la p o k . E lső o l d a l a s , iz g a lm a s t u d ó s í t á ­
s o k b a n f o g la l k o z t a k a v a k m e r ő s z í n é s z n ő
h a lá l t m e g v e t ő b á t o r s á g á v a l. S h a n i W a llis
n e m z e ti h ő sn ő le tt.
— M á sk o r is m e g t e n n é m — j e l e n t e t t e k i
d a c o s a n , m in d a l a p o k h a s á b ja in , m i n d
a t e le v íz ió e r n y ő j é n .
D e a p ü n k ö sd i k ir á ly s á g n a k c sa k h a m a r
v é g e le tt. B r ia n , a h a lá l b ó l k im e n t e t t t e ­
h e n é s z f i ú m e g j e l e n t a v iz s g á l ó b ír ó e l ő t t
é s e s k ü a la t a k ö v e t k e z ő v a llo m á s t t e t t e :
„ S z e p t e m b e r 2 3 -á n f e l k e r e s e t t e g y f é r ­
fiú é s azt k ér d e zte, a k a r o k -e ö t fo n to t
k e r e s n i. T e r m é s z e te s e n ig e n n e l v á la s z o l­
t a m , m ir e a z t f e l e l t e , e z é r t n e m k e ll m á s t
t e n n e m , m in t a b r i g h t o n i s tr a n d o n f ü r ö d -
n ö m , m a j d s e g é l y é r t k iá l t o z n o m é s m e g ­
v á r n o m , a m íg e g y f i a t a l s z ín é s z n ő , M is s
a z a lk u r a . „ P r ó b á t t a r t o t t u n k ’* a z e l ő ­
a d á s b ó l, a m e ly n a g y s z e r ű e n s ik e r ü lt . M e g ­
k a p t a m a p é n z t, M is s W a llis m e g k a p t a a
r e k lá m o t é s e z z e l a z ü g y e t e lin t é z t ü k . A
m ű v é s z n ő t a z ó ta s e m lá tt a m . M iu tá n a z
e s e t r ő l r á m n é z v e k e l l e m e t l e n h ír e k k e l ­
t e k szá r n y r a , k ö t e le s s é g e m n e k ta r to tta m
e s k ü a la tt b e v a lla n i a z ig a z s á g o t .”
A le le m é n y e s r e k lá m s z í n é s z n ő t s ú l y o s
c s a p á s k é n t é rin te tte e z a v á d . D e a k a ­
ta sz tr ó fa m ég c sa k e z u tá n k ö v e tk e z e tt:
a le l e p l e z é s a l k a l m á b ó l i s m é t c ím la p o n
k ö z ü k a la p o k a f é n y k é p é t .

Innak idején, amikor az
udvariatlansági verseny teljes
ellaposodással fenyegetett az
autóbuszokon, valaki kitalálta
a „Leszállás az első ajtón!r
mozgalmat. A jelszót ráfestet­
ték a hátsó ajtók fölé, s ezzel
sikerült antagonisztikus ellen­
tétet teremteni az utazóközön­
ség és a kalauzsag között.
M indig akad egy-egy utas, aki
a tilalom ellenére is hátul
akart leszállni. Manapság az
ülökalauß jóindulatára van az
ember utalva, ha hátul akar
leszállni. Nemrég történt, hogy
odasompolyogtam a hátsó a j­
tóhoz, jellem zően leszállni k é­
szülő mozdulatokkal. A fiatal
kalauznő fiatalságából fakadó
kérlelhetetlenséggel mondta:
- Leszállás az első ajtón,
kérem.
Vitatkozni kár ilyen esetben.
A z érv csak ellenérvet szül,
szó szót követ, a két tábor
közötti ellentét csak kimélyül.
Én más módszerrel próbálkoz­
tam;
- Legyen szíves kinyitni, az
első ajtónál egy kellemetlen
ember van, nem akarok vele
találkozni. Rémes alak. Csak
egyet mondok róla: elcsábított
egy fiatal lányt és otthagyta.
- Ilyen szemtelen! - csó­
válta a tejét a kalauznö, és k e ­
zének egyetlen mozdulatára
kivágódott az ajtó. N agyot
F ő s z e r k e s z t ő : T a b l L á sz ló . — S z e r k e s z t ő : F ö l d e s G y ö r g y . — M ű v é s z e t i s z e r k e s z t ő : T o n c z T ib o r .
K ia d j a a H ír la p k ia d ó V á lla la t . — F e le lő s k ia d ó : C s o llá n y F e r e n c . — S z e r k e s z t ő s é g : B u d a p e s t , V H L , G y u l a i P á l u t c a 14. — T e l .:
335—718. — K ia d ó h iv a ta l: V H I ., B la h a L u jz a t é r 3. T e l .. 343—100, 142— 220. — 59.7951 — K o s s u t h N y o m d a , B u d a p e s t , V ., A lk o t m á n y
u t c a 3. — F e l e l ő s v e z e t ő : L e n g y e l L a j o s I g a z g a t ó . — T e r j e s z t i a P o s t a K ö z p o n t i H ír la p I r o d a 180—850.
- Hát te nem örülsz a villanynak, Julis?
- Dehogy nem, csak éppen a legrosszabbkor gyulladt ki!
csattant és megremegett, mint
a megsértett erkölcsi világ­
rend.
* pattól mindenki tartott a mér­
alán m ég méltóztatnak
emlékezni rá: k ét héttel ez­
előtt játszott labdarúgó válo­
A sza lv étá t k ím é ln i k e l l . . .
L U D A S M A T Y I — S Z A T IR I K U S H E T IL A P
Pusztai Pál rajza
szont az utolsó másodpercek- £
ben a németek 4 :y ra szépítet- I
tek, sötét elkeseredés vált úr- c
rá a nézőtéren. Keserű szájíz- |
gatottunk a nyugatnémetek zel, lógó orral, csalódottan I
válogatott csapatával. Mint is­ mentek haza a szurkolók.
meretes, a nagyhírű német csa­ Hiába győztünk, Waterloo- §
hangulat ülte meg a lelkeket. I
kőzés előtt, majd a $:o-ds evés M iért kellett azt a gólt bekap- |
közben annyira m egjött az ét­ ni az utolsó pillanatokban . . . 1
vágy, hogy a közvélem ény fél- Elképzeltem, mennyivel más
tucatot követelt. A m ikor vi­ lett volna, ha a ném etek ve- |
zettek volna, mondjuk, j:i-re, £
előbb 3 :2 -re szépítettünk vol- ff
na, majd kiegyenlítettünk vol- §
S z ű r -S z a b ó J ó z s e f ra jza
na, az utolsó másodpercekben S
pedig Sándor beadásából A l- 1,
bért megszerezte volna a győ- íi
zelm et. A z öröm szétvetette s
volna a Népstadiont.
M égis jobb, hogy úgy tőr- »
tént, ahogy történt. Ugyancsak r
4 :}-ra győztünk és megmaradt ’ jf
a Népstadion.
* I
oethével találkoztam. 3
- M in dolgozik most, Mes- %
tér? ■
- Egy versen. Vándor éji %
dala a címe. %
- M ilyen hosszú?
- Nyolc sor.
- Igen? - mondtam csaló- ?
dottan. - Valami nagyobb
munkán nem dolgozik? %
t LI
 S z ű r -S z a b ó J ó z s e f ra jza
— Miért sír a Pistike?
— Leszerelést játszunk és nem akar Adenauer l e nni ! . . .
 Micsoda asszony!
- Igazán elég lett volna, szívem ,
ledobod!
l^ ftfN Z Á a ó !
Újságjaink olykor a kelleténél hang­
zatosabb címet írnak riportjaik fölé. Né­
hány ötlettel jómagam is szolgálhatok:
Riport egy jegyüzérről:
T íz u jjú r é m ga rá zd á lk o d ik
a fő v á ro sb a n !
Kritika a Nemzeti Színház Othelló elő­
adásáról:
F é lté k e n y s é g l drám a
a B la iia L u jza téren !
Beszámoló Króm Elza ária- és dalest­
jéről:
C sodás h a tá s ú a lta tó t f e d e z te k f e l!
Újabb női kiszolgálókat vettek fel egy
vidéki fűszerüzletbe:
L e á n y k e r e sk e d ő k F e lső m o c so lá d o n
Letartóztatták Stumpf Elek utcai giccs-
kereskedőt, aki drága pénzért árulta ócs­
ka aktfestményeit:
R u h á tla n n ő a k ö r ú to n !
Som Jenő önálló, új főbérleti lakásba
költözött:
K e g y e tle n ü l v é g z e tt
a t á r s b é r lő j é v e l. . . I
A műjégpályán a kezdő korcsolyázók
között:
B u k o tt n ő k a V á r o slig e tb e n !
Látogatás a M irelit gyár zöldfőzelék-
osztályán:
N e m b írta a h id e g e t é s m e g fa g y o tt!
G . Sz.
U -tA kM le nJ
— É n az t ta n ác so lo m m agáinak a d in id o n p o n to sa n olyan, m in t a v a­
Id u ci, hogy jó l g o n d o lja m eg. M o d ern lódi bőr. S elym es, p u h a és m ég p i­
e m b e rn e k ta rto m m a g am a t, tudom , ru ln i is tu d . Sőt. V a n n a k előnyeL
hogy a m ű a n y a g g y á rtá s m ó d fe le tt P é ld á u l n e m fá z ik b en n e ú g y az em ­
fe jle tt, d e a z é rt a s a já t b ő réb e n — ber, n em issza be* a n n y ira a k ölni­
le g aláb b is szerin tem — m in d ig jo b ­ vizet, és a leg erő seb b szél se m fú jja
b a n fo g ja érezni m ag át. ki.
— H a n em le n n e p e ty h ü d t. D e — N y ú jtsa a k a r já t, I d u c i. . . H add
nézze, i tt a fü lem m ö g ö tt is rán co so ­ sim ogatom m eg a b ő rét, a z t a h am ­
d ik m á r a n y ak am . A zt h allo m , hogy v as b ő r é t . . .
ez a d in id o n v a la m i egészen re m e k — A d in id o n is h am v as. Sőt,
dolog. R ugalm as, d e m ég is feszül, és h am v-tantó, g a ra n tá lta n . . .
bársonyos, an élk ü l, h ogy érd es lenne. — T alán m o st u to ljá ra sim ogatom
N em m a g a m o n d ta a m ú ltk o r, hogy ezt az igazit, ezt a v a l ó d it. . .
m ily en szép b ő re v a n G y u tac si E llá ­ — És g y o rsab b a n v e r a szíve?
n ak ? — Igen, I d u c i . . . G y o rsab b an . . .
— M á r ő is á t v a n h ú zv a ? — Ö, lá tja , m ily en b u tu s k a m a­
— K is csacsim . Féléve. ga? H á t tu d ja m eg, hogy ez m á r d i­
— S a fé rje ? M it szól hozzá a nidon! Igen, h iá b a m e re szti a szem ét,
fé rje ? dinidon! B e u g ro tt, B an d ik a!
— N em tu d róla. — E z . . . ez a selym es . . . p ih és . . .
— H ogy le h et az? b árso n y o s . .. izg alm as . . .
— N em le h e t észrev en n i. — Ú gy v an , úgy v an ! D inidon!
— D e h á t v alah o l c sak k ell egy —- N em igaz! T ré fál! A m ik o r az
v a r r á s n a k lennie! im é n t m e g sim o g a tta m a k a r já t, h a ­
— A k é t ta lp á n v a r r já k össze. Be­ tá ro z o tta n éreztem , hogy lúd b ő rö s
le b ú jik a nő, m in t v a la m i zsák b a, és lett!
a k é t ta lp á n ö ssz ev a rrjá k . — N a lá tja . E zt az e lő n y ét m ég
— És a h a ja ? A zzal m i lesz? n em is e m líte tte m .
— A fejen , o tt ah o l a h a j v an , kö­ — H á t . . . h á t . . . leh etség es v olna
rü lv á g já k a d in id o n t, d e a v á g á st ez? L ú d b ő rzen i is tu d ?
p ersze n em le h e t lá tn i, m e rt a h a ja t — Igen. E zt az an y a g o t csom agból
a nő k ö rö s-k ö rü l rá fé sü li. N em v e tte vettem . Ez k ü lfö ld i dinidon. Ez m in ­
m ég észre, hogy m ily en sok nő v isel d e n t tud.
k ö rb e n lelógó h a ja t? A zok m in d á t *— N em hiszem ! N em hiszem , Id u ­
v a n n a k húzva. ci! M u ta ssa a ta lp á t! L á tn i ak aro m
— N agyon fá jd a lm a s dolog leh et. a v a rrá st!
— Eléggé. D e a z tá n v iszo n t re n d ­ — N em m egy in n e n az o n n al? M a­
b e n v a n az em b e r bőre. Iste n i dolog. ga k is szem érm etlen !
ha M á r te g n a p m e g v e tte m v o ln a az T a b i László
an y ag o t, de csak k re o lt le h e te tt k a p ­
ni. H iszen tu d ja , hogy m in d ig az a
szín nincs, am it a v ev ő keres. A z e l­
adó az t Ígérte, hogy a h é t v ég ére Élelmes verebek
k a p n a k feh é re t, e n y h é n pozSgásat,
egészen kicsi p ó ru so k k al.
— K épzelem , m ib e k erü l.
— D rága, d e én h á lis te n n e k filig ­
r á n vagyok. H áro m n ég y zetm éterb ő l
k ite le k . M iért já rjo n egy m o d e rn
asszo n y rán co sán , n e m igaz?
— T u d ja az ö r d ö g . . . É n v a la ­
h o g y an viszolygok tő le . . .
— M ag a u g y an íg y viszo ly g o tt a
h a jfe sté stő l, a m ű szem p illátó l, ső t a
rú z stó l is .... H a m a g á ra h a llg a tta m
v o ln a, m á r rég e n ö tv e n év e s le n ­
nék . . .
— Jó , jó, de v alah o l m ég iscsak m eg
k e ll á l l n i . . .
— Szép kis nézet, m o n d h ato m . H a
m a g á tó l fü g g ö tt vo ln a, m é g m á ig is a
fe u d a lizm u sb an é ln é n k . . .
— N ézze Id u ci, m a g a a v ég én úgy­
is á th ú z a tja m ag át. L eg a láb b n e b e­
sz é ljü n k róla... H a e z tá n m egsim oga­
to m a k a rjá t, n em fog g y o rsab b an
v e rn i a szívem , m e rt eszem be fog
ju tn i, hogy tu la jd o n k é p p e n h á ro m
n ég y z etm éter d in id o n t s im o g a to k . . .
— L eh et, hogy e le in te fu rc s a lesz,
d e m egszokja. M egszokta, hogy a h a ­
ja m ezüstszőke, hog y lila a szám .
E m lékszik, m e n n y ire b o sszan k o d o tt,
h o g y a h a ja m szőke, d e a szem öldö­
k ö m k o ro m fek ete? M egszokta. N e le­ - Nézd, milyen praktikus lábmelegi-
g y en k ish itű . T a p a sz ta ln i fo g ja, hogy tőt találtak!
 Kép a jövőből
G erő S án d or rajza

Első műszak Második műszak Harmadik műszak

(nem lesz gépesítve)

Isk o la o rv o sn á l
S zű r-S z a b ó J ó z s e f ra jz a

E gyik vid ék i m űvelődési h á z u n k — h elyesen — el­

h a tá ro z ta , hogy ism e re tte rje s z tő elő ad á sait m egfelelő
szem léltető film e k v etítésév el te sz i vonzóbbá. A k ö l­
csönzőben azo n b an n em ta lá lta k a tá rg y k ö rh ö z illő
ism e re tte rje sz tő rö v id film et, e z é rt a b a b o h a e lle n e s fel-
világ o sító elő ad ás u tá n a „K opogd le a fá n ” cím ű
a m e rik a i film b u rle szk e t já ts z o ttá k l e . . .
E k o rszak alk o tó k ezdem ényezés felv irá g zá sát k ív á n ­
ju k elősegíteni n é h á n y film c ím -ja v a sla tta l, az e lő ad á­
sok tá rg y k ö re sz erin t:
M eteo ro ló g ia B o lo n d áp rilis
R óm ai tö r té n e le m O k é N éró
L a k á sé p ítk e z é s B e tö r ő az alb érlő m
Z e n e i ism e r e tte r je sz té s A ra n y sz im fó n ia
N ő k n e k a h á z a ssá g r ó l A f é r f i m in d ő rü lt
R a k éta tec h n ik a S o r tű z az égb e
B io ló g ia F iú v a g y lá n y
D j m a g y a r film m ű v é sz e t R é g i id ő k m o z ija

(g. SZ. I.)

- Doktor bácsi, valahányszor felelés kezdődik, ideges le­
szek ! . . .

T ilo s az általános isk o lá k b a n a tá n cm u la tsá g

C sodálatos e s e t
Schwott Lajos rajza
M é s z á r o s A n d rá s r a jz a
—_ » ': Ir ~- T in i U TIÍ i— IM— ü

- Szentisten, lenyelte!
 lla&oráBmktai lejtlem tek I#
E r d e i S á n d o r rajza

A leg n ag y o b b készséggel v álaszo lo k ö n n e k hozzám

e lju tta to tt ta lá ló s k érd é sére: „H a az a p a n yolcvan
éves, eg yetlen fia negyven é v e s” — kérdezi ö n — „és
az a p a jö v e d elm e h av i 700 f o rin t (nyugdíjból), eg y etlen
fiá n a k a jö v e d elm e p edig h a v i 7000 fo rin t (szabad
foglalkozásból), m en n y iv el se g íti h av o n ta a n egyven
év es egyetlen fia a nyolcvan év e s ap á t, hogy ö re g ko­
r á r a v alam iv el k ö n n y eb b en é lje n ? ”
A találó s k é rd é sre n ém i k eserű ség g el s a já t m aga
a d ja m eg a v á la sz t: k ed v e s f ia egy h u n c u t fillé rre l
sem segíti ö n t. E bbe ö n b ele is nyugodna, h a nem
le n n e beteg, h a n e m len n e o ly a n n ag y szüksége a sze­
r e te tt fiú tá m o g a tá sá ra .
N incs o k a ö n n e k a m é lta tla n k o d á sra . S zám szerű en
bebizonyítom , hogy fia ro ssz a b b u l él a h a v i 7000-ből,
m in t ö n , az a p ja , a h av i 700 fo rin tb ó l, ö n n e k u g y an is
n e m kell tö rle sz te n ie a u tó ré sz le te t, sem az ö rö k lak á s
v é te lá rá t, n in cs g arázs-g o n d ja, n e m te rh e lik a z au tó ­
ja v ítá s és ü z e m b e n ta rtá s k ö ltség ei, nem v á s á ro lt b ú ­
to r t, h ű tő sz ek rén y t, m osógépet, ső t televíziót sem . M ind
e m e lle tt n e m k ell tá rsa d a lm i é le te t élnie, m in t az ö n
szegény fiá n a k , ö n nem já r se h o v á sem, n em fogad
v en d é g ek e t és így tovább. T e h á t ö n m en tes m in d e n ­
féle k ö telezettség alól s c su p á n c sak a lá tsz a t a la p já n
íté l, m e rt n e m ism eri az e g y e tle n fiá ra nehezedő
an y a g i te rh e k e t.
-/ ' 5 r Egészen m á s v o ln a a h ely ze t, h a ö n n em sz e re te tt
Na ki vagyok?! éd e sa p ja, ső t n e m is ro k o n a le n n e a s a já t fiá n a k , h a ­
n e m m o n d ju k a b a rá tja ; h a te g y ü k fel, a z ö n fia,
é le te első h u sz o n h áro m é v é b e n ö n tő l, a b a r á tjá tó l igé­
Már csak ez hiányzik. . . n y e lte volna, hog y feln ev elje, élelem m el, la k á ssa l, ru ­
h á v a l ellássa, isk o láztassa és leh ető v é teg y e szám ára,
V árn ai G y ö r g y rajza
hogy a d ip lo m á t m egszerezze. H a átlag o san h a v i ötszáz
fo rin tra é rté k e ljü k az ezzel já ró k ö ltség ek et és figye­
le m b e vesszük, hogy az e m líte tt h u szo n h áro m esztendő
276 h ó n a p n a k fele l meg, a k k o r kedves f ia k ere k e n
138 000 fo rin tta l ta rto zn a ö n n e k , a b a rá tjá n a k , nem
szám ítv a az ily e n k o r szokásos k a m a to s k a m a to t sem .
Az ö n fia p o n to sa n tö rle sz ti a részletek et az O T P-
n él, te h á t b iz o n y á ra v isszafizetn é ö n n e k is, a b a r á tjá ­
n a k , a h u szo n h áro m éven á t ig é n y b e v ett 138 000 fo rin ­
to t — leg aláb b h a v i 500-as ré sz le te k b e n —, h a ö n nem
az édesapja, h a n e m a b a r á tja v o ln a kedves fiá n a k .
M e rt az öreg, nyugdíjas, b e te g é d e sa p án ak n e m m u ­
sz áj v isszafizetn i sem m it, d e a z O T P-nak, a b a rá tn a k ,
az ism erő sn ek v issza kell fiz e tn i m in d en t. A z utolsó
fillérig. E lv ég re a fia b ec sü le térő l v a n szó.

3 W aA 2í % j2 w i aJkx^ -Muúyy^Z P u sz tá i P á l r a jz a
 N ono!
A Nők Lapja „Egyenjogúságot a fér­
fiaknak" dm ű közleményében az alábbi
néhány szó ragadta meg becses figyel­
münket:
„Türkizkék alapon fekete selyemnad­
rággal . .."
Vajon mi lehet az a „türkizkék alap",
amire fekete selyemnadrágot lehet húzni?
S főleg: hogyan lett az a bizonyos alap
türkizkék? Ilyen hideg volna?

M in t a m e llé k e lt á b r a
n em m u ta tja . . .
Fényképet nézegetünk a Népszava
utolsó oldalán, s olvassuk a kép aláírá­
sát: „A Marx téren is rövidesen kígyói­
nak a nyolcágú higanygőz kandelábe­
rek."
Úgy látszik, nem világítottak eléggé a - M it szólsz hozzá, hogy elcsúfították a mi szép italboltunkat!
kandelláberek, s ig y az aláírás szerzője
nem vette észre, hogy azok nem higany­
gőz kandelláberek, hanem fénycsöves
lámpatestek. No de: miért ne tévedjünk,
ha alkalom nyílik rá? AíiNZs)E@^éM
K e v e r t m ito ló g ia A tú lz ó k o m ik u s a h a sá t fo g ja a n e v e l­
te té s tő l.
A szegedi Déri M iksa Gépipari Tech­
nikum huszonnégy hallgatója levélben ki­ Fiatal író fig y e lm é b e : tö b b e t le h e t ta ­
fogásolja, hogy a Ludas Matyi „Győz a nulni eg y m e g ír t ro ssz reg én yb ő l, m in t
kereskedelem" című rajzán a görög és a s z á z e lo lv a so tt jó reg én yb ő l.
római mitológia keveredik. Hermes (gö­
rög) nem győzheti le Mars (latin) ellen­ X hib á i ellen ére is jó e m b e r , Z erén yei
felét, csak akkor, ha előbbi mondaköré­ ellen ére is ro ssz em b er.
ből elbitangolt a római mondakörbe. *
Hermesnek Arest kell legyűrnie, Marsot V an, a k i a z z a l v ig a s zta lja m a g á t, hogy
Mercur győzheti le. a z e s z k ö z s z e n te s ít j a c é lt.
A levélíróknak igazuk van. M ind a
huszonnégynek. V e z e k lé s n é lk ü l alig le n n é n e k jó csele­
k e d e te k . 4
A lá n y á n a k jo b b a n h is z ü n k
H a a z író öregedni k e z d , a fo r iz m á k a t
A Népszabadság „Sugárártalom - su­ ír a s z e r e le m rő l. $
gárvédelem" című cikkéből arról értesül­
tünk, hogy „sugár okozta sérülésben V an-e o lyan erkö lcscső sz, a k i a s a já t
pusztult el például Pierre Curie, a rádium e rkö lcseire v ig y á z 1
- Sajnálom, Öcsi, én sosem lehetek az
felfedezője is." Ezzel szemben Eve Curie öné. . . F , L.
így írt apja haláláról „Madame Curie"
című könyvében:
„A tudós cipője megcsúszik a síkos Megnyílt a Király fürdő
kövezeten . . . Pierre a lovak patája alá
k erü lt. . . A kocsis meghúzta a gyeplőt.
H iáb a. . . A hatalmas tömeg, melyet sa­
ját hat tonnányi súlya visz, még pár mé­
tert csúszik előre. A hátulsó bal kerék
könnyű akadályba ütközik: egy homlok,
egy emberi fej. A koponya széttörik . . . "

J ó l m e g v é d té k a z a s s z o n y o k a t!
A Nők Lapja harcosan megállapítja:
„Az asszonyok testi, lelki bántalmazása
nem lehet magánügyi" S hozzáfűzi: „Te­
gyük közüggyé I"
A z ég szerelmére, inkább ne! Ha
ugyanis a cikk írójára hallgatnánk, össz­
társadalmi mozgalmat kellene indítanunk
az asszonyok testi-lelki bántalmazása
céljából. . .
Dr. Á rgus ő

/estC fóéttS -kdos'otwktil
- Köszönöm, nem dohányzóm! -
mondtam körülbelül kétszázezredszer
(hozzávetőleges szám), amikor legutóbb
cigarettával kínáltak■ Amikor m egkér­
dezték, hogy miért nem dohányzom, ki-
íejtettem , hogy gyenge akaratú ember
vagyok, s lélek, hogy nem tudnék le­
szokni róla.
Egy kicsit lenéztek a társaságban levő
dohányosok, akik nem is egyszer szok­
tak le m ár a dohányzásról.
* v ü l m é g K iss L a jo s is o tt v o lt, a v o lt
Nem igaz, hogy az emberekből kihalt
az udvariasság. A napokban egy villamos-
megállónál íigyeltem, hogy egyes féríiak
mindenkit előreengednek a felszállás so­
rán. A z egyik lérli fürkészve nézett kö ­
rül, nem közeledik-e még valaki, akit
előre lehetne engedni. Addig ugyanis
m é g e g y e t szippanthatna a cigaret­
tájából.
* vallomást. Ugyanis a New York-i televí­
Takarékos ember vagyok, szeretek
mindent az utolsó foszlányig, sőt az
utolsó atom ig elhasználni. Amikor bo­
rotvaszappanom már éremmé vékonyodik.
még akkor sincs szivem eldobni. A fog­
krém szétlapitott tubusát felbontom,
hogy kivakarjam belőle a rejtett fog­
krém tartalékokat. Azzal sem törődtem,
hogy a feltépett tubus éle a napokban
megvágta az ujjamat. Véráldozat nélkül
nincs eredmény.
* m á r n e m b ír ju k to v á b b .”
B élyeggyűjtő barátom értékes és gon­
dosan rendezett gyűjteményét nézeget­
tem. A harmincas évek német bélyegein
hivalkodó kefebajusz m eggyőzött arról,
hogy lehet valaki a világtörténelem leg-
iörtelm esebb zsarnoka, halhatatlansága
biztosítva van, amíg csak bélyeggyűjtők
élnek a földön.
t. 1 .
■ ■-
k a to n a i erén y
A most elhunyt George Marshall ame­
rikai tábornok érdemei között kiemelték,
hogy nem irta meg háborús emlékiratait.
Középkor: egy város meghódítása
Y é g p e e g y
" b e c s ü le te s e m b e r -í
A nyugati lapok oldalas szenzációkat
tálalnak fel az amerikai televízió közis­
mert botrányáról. Kiderült, hogy a nép­
szerű műveltségi versenyek győztesei,
közte a legendás hírű „lexikonfejű-
ember" Charles van Dórén professzor
úgy nyerték el a pálmát és a sok-sok
ezer dollárt, hogy a fogas kérdésekre
előre közölték velük a helyes válaszokat.
Mindenki gyanúba került, aki a televízió
„Dupla vagy semmi" vagy „ 64.000 dol­
lár" című játékaiban résztvett és min­
denki igyekszik most mosakodni.
A mentegetőzések között nagy feltű­
nést keltett Randolph Churchill-nek, a hí­
res angol politikus sokat szerepelgető
fiának nyilatkozata.
- Én is felléptem az amerikai televí­
zió műveltségi versenyén - jelentette ki
az ifjabb Churchill - , és becsületsza­
vamra kijelentem, soha sem közölték ve­
lem előre a válaszokat!
Mindenki elhiszi ezt a nyílt és őszinte
zió nyilvános pályázatán a derék Ran­
dolph már a második kérdésre sem tu­
dott felelni és ezért két perc alatt kibu­
kott a selejtezőből.
Hátha m foki m m lémea...
M ottót N incsenek rég i viccek,
c sak öreg em b erek v a n n a k . Egy
ú jszü lö ttn e k m in d en vicc ú j.
A tanító rászól Pistikére;
- Fiam, a te dolgozatod a kutyáról
szóról szóra ugyanaz, mint az öcsédé.
Hogy lehet az?
- Ügy, tanító bácsi kérem, - feleli
Pistike - hogy mind a ketten ugyanar­
ról a kutyáról írtunk.
* A z ég fe k e te kaptár,
Egy társaságban arról beszélgettek, ki
tudja a házasságot a legrövidebben jel­
lemezni. Mindenki megpróbálkozott vele,
végül is egy idősebb úr nyerte el a pál­
mát, aki azt mondotta: •
- Először a férfi beszél és a nő hall­
gat, aztán a nő beszél és a férfi hallgat,
majd mindketten beszélnek és a szom­
szédság hallgat.
A kulcs, a kulcs!
Jelenkor: egy lakás meghódítása
l o pás
EMfÄKÖJiYEEBE
N e m r é g ib e n t a lá l­
k o zta m k é t író b a rá ­
to m m a l, ü lé s B é lá ­
va l é s H id as A n ta l­
la l, Ez a ta lá lk o z á s
eszem be ju tta tta
e g y ré g e b b i ta lá lk o ­
z á su n k a t. M o szk v á ­
b a n a z 1930-as é v e k ­
b en tö r té n t e g y s z e r ,
h o g y a N e m z e tk ö z i
V ö r ö s S e g é ly é r te ­
k e z le té r e h ív ta k m e g b e n n ü n k e t, M oszk ­
v á b a n é lő m a g y a r ír ó k a t. H á rm u n k o n k í­
n y o m d á sz , a k i „ V ö rö s v á r o s” c ím ű r e ­
g é n y é v e l a k k o r m á r n a g y sik e r t a ra to tt.
(A k ö n y v a V ise g r á d i u tc a tö r té n e té r ö l
sz ó lt.) A k o n fe r e n c ia so k á ig ta r to tt, és
sz ü n e té b e n v a la m e n n y ie n m e g á lla p íto t­
tu k , h o g y r e n d k ív ü l é h e s e k v a g y u n k . Il­
lé s B é la á b rá n d o sá n m e g sz ó la lt: „ D e jó
le n n e egy k is le k v á r o s p a la c sin tá t
e n n i. . . ”
A f e le s é g e m m e g h a llo tta e z t, rá m n é ­
z e tt é s In tett a sz e m é v e l. A zu tá n k ö z ö lte ,
h o g y h a z a m e g y é s v a c so r á v a l v á r b e n ­
n ü n k e t. A m ik o r h a z a é r tü n k , h a ta lm a s tál
p a la c sin ta v o lt a z a sz ta lo n . L e h e te tt b e n ­
n e v a g y n y o lc v a n d arab , p e r s z e le k v á r ­
ral m e g tö ltv e v a la m e n n y i. H id as, a k i Is­
m e r te K iss L a jo st arról az o ld a lá r ó l, h o g y
n a g y o n s z ív e s e n b e s z é l ír á sa ir ó l, a m ik o r
a sz ta lh o z ü ltü n k , o d a fo r d u lt K issh e z :
„ N em b e sz é ln é l v a la m it a r e g é n y e d m á ­
so d ik k ö te té r ő l? ” K iss le lk e s e n b e le k e z ­
d ett te r v e in e k Ism e r te té sé b e , m ia la tt m l
h á rm a n to b z ó d n i k e z d tü n k a p a la c sin tá k ­
b an . M ár c sa k n é g y p a la c sin ta v o lt a t á l­
b a n , a m ik o r H id as m e g k ö n y ö r ü lt ra jta :
„M ost m á r e g y é l t e is v a la m it, L a jo s. Ml
M a d a rá sz E m il
A m é h e k csillogok,
F á radtan bóbiskol
A nagy d e s z k a r a k tá r .
A ls z a n a k a d e s z k á k ,
A ju h a rfa , kőris,
m Á lm á b a n m osolyog
C A z é jje liő r is.
> *— * G. Sz.
V árnai G y ö r g y rajza

R ltamazan barátunk, Buda­
pesten tanuló albán főiskolás a
Közért kirakatában egyszer
friss akácmézzel telt üvegeket
látott feltom yozva. Néhány nap
múlva - gondolta - , ha majd
megkapja első ösztöndíját, itt
vásárol majd legkedvesebb
hazai csemegéjéből. Egy hét
sem telt el, már be is lépett a
szóbanforgó Közért ajtaján.
Csak az nyugtalanította, hogy
a kirakatban nem látja a mé­
zes üvegeket. De hát semmi
vész: majd bent az üzletben
megmutatja az eladónak.
Amúgy is mutogatnia kell, hi­
szen eddig csak négy szót tud
magyarul: ön, finom, okos és
köszönöm. Fogalma sincs ar­
ról, hogyan nevezik magyarul
a mézet.
Hosszú sor áll a pult előtt,
tíz perc is elmúlik, mig Ra­
mazan oda ér az eladóhoz. Néz
jobbra, néz balra, oldalt végig
i--------- r
a pulton, az eladó háta mögé
is, de mézet nem lát sehol.
Hosszú percek telnek el,
I mukkanni sem tud. Az eladó
idegesen néz rá, a tömeg mo­
rog, délután öt óra, csúcsfor­
\ galom, mindenki siet. No majd
megmagyarázza - kézzel-láb-
bal, ahogy tudja - , mit is akar
vásárolni. Előrenyújtja jobb
kezét, aztán bal mutatóujját
nyitott jobb tenyerén körbe-
körbe forgatva utánozza a mé­
hek repülését s fennhangon
zümmög hozzá: z ü ü m. . .
züüm . . . züüm . . . Többször
is megismétli a nagy produk­
ciót, melyet az eladó és a ren­
geteg türelmetlen vevő értet­
lenül figyel. De kirobban a
nevetés, amikor a bolondos
vevő kitartó zümmögés után
M 'I
bal mutató ujját jobb tenyeré­
től a szájához emeli, s meg­
nyalva ujjahegyét, így szól:
„Finom, finom, finom".
A pesti ember amilyen tü­
relmetlen, olyan hamar barát­
kozik is. Látják, hogy Rama­
zan külföldi. Kérdezik néme­
tül, oroszul, angolul, franciául
és ki tudja még, milyen nyel­
ven, de ő csak annyit tud fe­
lelni, hogy „albanéze". És mi­
vel a pestiek általában nem
nagyon beszélnek albánul, Ra­
mazan újból és újból zümmög,
mutatja a méhek döngicsélé-
sét, bal mutató ujjával kitar­
tóan köröz a jobb tenyerén, s
rendületlenül ism étli: „finom,
finom, finom", és száját csücsö­
rítve cuppog hozzá. Van, aki
töpreng, van, aki nevet, de Ra­
mazan nem tágit. ö innen méz
nélkül el nem megy, bár érzi
már, hogy ennyi sietős embert
nem lehet tovább féken tar­
tani.
A kritikus pillanatban a
nagy zajra és tumultusra fehér
kabátjában megjelenik az üzlet­
vezető. Ramazan megismétli a
műveletet, zümmög, köröz,
csücsörít és többször egymás
után bemondja: „finom, fi­
nom, finom". Az üzletvezető
sarkonfordul s néhány pilla­
nat múlva egy nagy üveg méz­
zel tér vissza. Ramazan szalad
a pénztárhoz, fizet, hozza a
blokkot, boldogan magához
öleli a mézes üveget s hálásan
szorongatja az üzletvezető ke­
zét.
- ö n kokas, ön kokas -
mondja lelkesen többször egy­
más után és kirohan az ajtón,
ott hagyva az ámuldozó üzlet­
vezetőt.
De hat hónap múlva ismét
megjelent nála Ramazan: bo­
csánatot kért. Ugyanis közben
megtanulta, hogy mi a különb­
ség az „okos" és a „kokas"
között. Mondanom sem kell,
hogy a következő három év­
ben amit Ramazan itt nálunk,
Budapesten töltött, mindent
megkapott a Közértben. Még
a hiánycikkeket is.
(t.g y .)
(B ardjjl Fico ra jz a i a tir a n a i H o s t e n i b ő l )

’ emegyek a homályos nézőtérre. M in­
den hely foglalt. Többen állnak, mint ül­
nek.
Tekintetemmel végigpásztázom a néző­
teret. Irigykedve nézegetem azokat, akik
már ülnek: kényelm es zsöllyékben, el­
terpeszkedve, belesüppedve, elom olva és
nem néznek se jobbra, se balra. Nem ve­
szik észre, vagy talán nem hajlandók
észrevenni a feléjük villanó könyörgő,
fenyegető, várakozó, reménykedő és el­
lenséges pillantásokat.
Nincs ülőhely, hiába meresztem a sze­
mem. Kipécézek magamnak a közelben
egy telihold képű, szuszogó, világító fejű
embert és megpróbálom szuggerálni: „Te
most felkelsz és * szépen hazamégy!"
Szuggerálom, szuggerálom, de hiába. Meg
se moccan. Ha most bátor lennék, oda­
mennék hozzá, kopogtatnék a vállán és
azt mondanám:
- Uram, az ön ideje lejárt. Lehet,
hogy percekben számítva még nem járt
le, de a fejlődést véve tekintetbe, igen.
A rabszolgatársadalmat felváltotta a feu­
dalizmus, a feudalizmust a kapitalizmus,
a kapitalizmust a szocializmus és önt pe­
dig, drága uram, én fogom fölváltani.
Adja át a helyét! Nem? Jó. Ideig-óráig
Civil ellenőr
Nem váltott jegyet! Már régen figyelem!
£n is magát!
még ragaszkodhat szerzett jogaihoz, el­
avult, korhadó székéhez, de nem sokáig.
No, mi lesz? Útjába akar állni a fejlő­
désnek? Azt akarja, hogy elsöpörjem?
Keljen fel a történelem ítélőszékéről,
maga kövér manufaktúra, gőgös latifun­
dium!
Nem kel fel. Marad, sőt még jobban
elterül a székben. Ez úgy látszik sosem
járt szemináriumra. M it csináljak? Mit
nézzek inkább: a mozivásznat, vagy a
nézőteret? Döntöttem: a nézőteret fogom
figyelni. Ott ül egy szemüveges férfi, a
nyakát nyújtogatja, miközben ide-oda
hajlik, mintha a szél fújná. Unalmamban
elnevezem a székét Jó Állásnak. Két
hellyel arrébb egy öreg bácsi mogyorót
ropogtat. Az ő széke lesz a Jó Fizetés.
Vajon m elyik lesz az enyém a kettő kö­
zül? Egy pillanatra sem veszem le a te­
kintetem a Jó Állásról és a Jó Fizetés­
ről. De jó volna megkaparintani mind a
kettőt. Pfúj, ne légy ilyen mQhó! Vigyá­
zat, megüresedett a Jó Állás! Fel, fel, vi­
tézek a csatára! Lihegve odarohanok, va­
lakit letaposok, valaki rángatni kezd, de
mire odaérek, - késő. A Jó Állást már
megszerezte valaki. Nincs igazság! Arra
a helyre én pályáztam és most jön egy
ilyen protekciós, - biztos unokafivére a
Mokép-nek, - és elfoglalja. Ilyen az
én szerencsém . . .
Nem baj, még ott van a Jó Fizetés.
Azt a széket meg kell szereznem, ha
törik, ha szakad. A mogyorós bácsikának
úgy látszik esze ágában sincs lemondani
a Jó Fizetésről. De nem, nehézkesen.
nyögdécselve feláll. Rögtön észrevettem,
nem is észrevettem: előre megéreztem.
Egy hang azt súgta bennem: „Ez a szék
a tiéd lesz, a Jó Fizetés a tiéd, drága
gyermekem!" M ég soha ennyire biztos
nem voltam. Futok oda, gyíkként surra­
nok el az emberek között. Hiába. A Jó
Fizetésről is lecsúsztam, • megelőztek.
M egvetően végigm érem a pasast, ezt a
törtetőt, aki mindenkit letapos, csakhogy
céljához érjen. Ismerem ezt a fajtát!
Mindenre képes, csakhogy csücsülhessen.
Szomorúan, de méltóságteljesen vissza­
ballagok a kedvencemhez, a világító fejű,
telihold képű, szuszogó férfiúhoz és ma­
gamban így prédikálok neki:
- Uram, adja át a helyét nekem. A
M últ a Jövőnek. Igen, uram, itt áll ön
előtt a Jövő, az erőtől duzzadó Fiatalság,
Erő, Szépség, Fiatalság. Ez mind én va­
gyok. Sokat tanultunk öntől: hogyan kell
ülni a moziban, hogyan kell nézni a fil­
met, ezt köszönjük önnek, de most már
engedjen minket is leülni a harc meze­
jén. Adja át a helyét! Itt áll maga előtt
egy ambiciózus, dalos ajkú fiatalember,
tele optimizmussal, lelkesedéssel. Adja,
vagy nem adja?
S mintha csak meghallotta volna a pré­
dikációmat, a telihold képű kihúzza ma­
gát a nyikorgó székből és eltávozik.
Gyorsan a helyére! Győztem! Ülök. Csak
azt tudnám, miért bámul úgy rám az a
svájcisapkás férfi? M i vagyok én, film ­
híradó? A szeme világít, mint a macskáé.
Vajon mit akarhat?
M ikes G yörgy
Büntetés
H e g e d ű s Istv á n ra jza
- : : . Szüleim tizennégy éves koromban zeneiskolába ad­
tak : : . Innen kezdve mesélem el hát életem történetét. . .
t' '
'
Űrhajó, újszerű meghajtással
- De anyu, nem tévedsz te? Hiszen itt nincs is gólya!
Shakespeare-ciklus a Nem zeti Színházban
fc&/ap d*vat~ S á n d o r K á r o ly rajza
S z ó lt P ir ik é a z u rá h o z: — E le m é r !
A k o s z tp é n z b e s o k k ia d á s b e le f é r ,
N o , d e v a n n a k r e n d k ív ü li e s e te k ,
G y o r s s e g é ly az, a m it é n m o s t k e r e s e k .
H e tv e n fo r in t k én e n e k e m fa zé k r a .
K iu ta lo d , u g y e d rá g á m , d e m é g m a?!
Z s e b é b e n y ú lt a j ó s z í v ű E le m é r ,
S m í g e lő tte e s d v e tá n c o lt a te n y é r ,
E lg o n d o l t a , m i l y h á z ia s a p á r ja ,
Ö r ö m é t a f a z e k a k b a n ta lá lja .
S z á z fo r in to t a d o tt é s n e m h e tv e n e t.
M ég e g y ily e n n ő a fö ld ö n n e m le h e t!
B e v á s á r o lt m á s n a p a v íg P ir ik é .
J e le n te tte E le m é r n e k iz ib e :
— fe tte m o ly a n fa z e k a t, h o g y p á r ja n in c s !
S f a z é k m e l le t t j u t o t t p é n z e g y tá lr a i s ...
I— M u t a s d , d r á g á m , — o l v a d o z o t t E l e m é r .
S z í v é b e a g y ö n y ö r ű s é g b e se fé r .
P e r d ü l P ir i, s j ö t t i s v i s s z a s e b e s e n : - Húzza be, kérem, a függönyt! Mért irigyelljenek a kollégáim, hogy
ilyen remek szerzőt f ogt am. . .
— I t t a fa z é k , c so d á ld m e g , a f e j e m e n !
F e s s k i s k a la p , n e m v o l t , a m i j o b b a n á l l.
S n é z d , m ily e n s z é p ko rd b á rso n yb ó l v a n a tá l!
Nyugat-imádat
S zeg ő G M ra jza
Formabontás zenében
ndor rajza
... I 1 - Milyen szép anyag! Látszik, hogy f J
p árizsi. . ;

A X AG &O P A S
VILÁGTÖRTÉNETE
1.
(Időszámításunk előtt)
N Y A M (ő sem b er): Aggódom a gye­
r e k m ia tt. N em olyan, m in t m i v o l­
tu n k fia ta l k o ru n k b a n . É n p é ld á u l
e b b e n a k o rb an az első kezem ü g y é­
b e eső kő v el tö rte m föl o sz tá ly tá r­
sa im k o p o n y áját. D e volt is v elő m
m in d ig p u k k ad áslg . Ez m eg csak fa ­
rig c sá l n aphosszat.
N Y A M N É (jó anya): N e sz id d
m in d ig ezt a szeg én y f i ú t N em m o n ­
dom , hogy v a la m i zseni, de eb b en
a k o rb a n m ég h a d d játsszon.
N Y A M K Ä (ö t éves, kifa ra g ja az
első kő ba ltát).
2.
(Időszámításunk előtt 4000 körül)
F Á R A Ó : S ajn o s, öregszem , id esto ­
v a b etö ltő m h a rm in c a d ik életévem et,
am ely a központi sta tisz tik a i h iv a ta l
a d a ta i sz e rin t is az em b eri é le tk o r
felső h a tá ra . N y u g talan ít, hogy a
fiam , a k i m a jd a n tró n o m ra lép, m i­
ly e n nem törődöm . Já tszik , játszik ,
ah e ly e tt, hogy gondoskodna m a g án a k
v a la m i ren d e s tem etk ezési helyről,
a m e lly e l az is te n e k is m eg le n n én e k
elégedve. * szidással. T e is szerettél v a la m ik o r
F A R A Ó N É (jó an ya ): A z A m i? H á t
k ic sit h u n cu t, az igaz, folyton k ö v e­
k e t r a k csúcsosan egym ásra. De m a jd
k ito m b o lja m a g át és a z tá n k ere s m a ­
g á n a k egy jó b arla n g o t, sírn ak .
A M I (a k é ső b b i I II. A m e n e m h a t,
h a t év es, n e m fig y e l a vitá ra, h a n e m
g ú la - és s z fin x m o d e lle k e t é p ít k ö z ­
ben).
3.
(Időszámításunk szerint 670)
T A O -P O : M egáll az em b er esze,
m ily en ez a m ai fiatalsá g ! I tt v a n a
te d rá g a lá to s fiacskád, T ao-Jü. A rra
sem képes, hogy sárból csészét
n y o m k o d jo n k i m a g án a k . F olyton a
J a n g c e m ellett, azokon a haszo n talan
k ao lin fö ld ek e n csavarog.
T A O -P O N É : Jö ssz ide rögtön, te
h a sz o n ta la n kölyök? Hogy nézel k i?
T e lje se n összekente m agát! És m l
v a n a k ezedben?
T A O -J Ü (h é t éves): A pu, an y u ,
nézzétek! K ao lin b ó l m ilyen szép
e d é n y t csin áltam ! E zt csak k i k ell
ég etn i és kész a p o rcelán tán y ér!
T A O -P O : C sak a já té k , a já ték !
H á t n e m jó n ek e d a sá rtá n y é r, te
isten v e ré se? N em az edény, d e te
v ag y az ég e tn i való!
T A O -J Ü (k ié g e ti az első p o rc e lá n ­
tá n y é r t a m e llé k h e ly isé g b e n ),
4.
(1455.)
C O L Ü M B U S B Á C S I (p o rc e lá n tá ­
n y é rb ó l ka n a la zza a c ib e re le v e st).
L átod, te fiú , T ao -Jü m ily en csodás
dolgot ta lá lt ki. M ert dolgozott, tö rte
a fejét! D e ti, m ai fiatalo k ! C sak a
c s a v a rg á s . . .
C O L U M B U S N É N I: L e g a lá b b ezt
a fo ly to n o s h ajó ép ítést h a g y n á d
abba, K riszti, m ik o r itt a so k lecke.
M it a k a rsz ? Felfedezni In d iá t?
C O L U M B U S K R IS T Ó F : Igen.
C O L U M B U S B Á C S I: S zég y en g y a­
lázat. A z é n időm ben az ily e t á ta d ­
tá k az inkvizíciónak! K érd ez lek , m i
le h e t az ily en gyerekből?
C O L U M B U S K R IS T Ó F (n y o lc éves,
a fü r d ő k á d b a n pancsol, kia b á l):
Föld! Föld! A M ackó lá tta m e g elő­
ször!
5.
(1570.)
V IN C E N Z O G A L IL E I: E b ből a
fiú b ó l se lesz kereskedő, p e d ig r á
a k a rta m h ag y n i az ü zletem et! Ez
olyan, m in t a k erg e b irk a , fo ly to n
csak forog!
G A L I L E I N É (jó anya): T ö n k re te ­
szed a fia d idegeit ezzel az á llan d ó
já tsz an i!
V IN C E N Z O G A L IL E I: É n ? S ze­
re tte m , ez igaz, de k ö zb en m in d ig
a r r a gondoltam , hogy p é ld á u l Co­
lu m b u s K ristó f is m á r zsen g e g y er­
m e k k o rá b a n felk észü lt késő b b i n ag y
te tte ire . Ez? . . .
G A L IL E O G A L IL E I (h a t éves,
m e g á ll a forg á sb a n ): Jé! H ogy elszé­
d ü lte m já té k közben! F orog a föld!
6.
(1849.)
I R I N Y I B Á C S I: Le n e e n g e d d a
Já n o s t az u tc á ra ! O tt lődöznek, g y ú j­
to g a tn ak . A g y erek csak ro ssza t t a ­
n u l. Ú gyis h ajlam o s r á . . . C sa k tu d ­
nám , k itő l örökölte ez t az á tk o z o tt
term ész eté t. (T a p ló v a l p ip á ra g y ú jt.)
N e já tssz foszforral, az m éreg!
I R I N Y I N E : Igaza v a n szegény
a p á d n ak . K i n e m erd te n n i a lá b a d
a házból, a m íg é n m e g n e m en g e­
dem !
I R I N Y I J Á N O S (k ile n c év e s, bőg):
Itth o n s e já tsz h ato k ?
IR IN Y IN É : Játszh atsz, d e c sak
olyat, a m ily e n t én já tsz o tta m gye­
rek k o ro m b an . Szép, szelíd já té k o t,
h á tb a p ac sit, n e m z e te s t. . .
I R I N Y I J Á N O S (p á lc ik á t m á r t
fo sz fo rb a és érdes fe lü le te n m e g ­
g y ú jtja ).
I R I N Y I B Á C S I: Látod! E lz ü llö tt a
gyerek! F e lg y ú jtja az a p ja o tth o n á t!
7.
(1850.)
A Z A G G B E N Z : F iam , é n érzem ,
n in cs so k h á t r a az életem ből. E g y et
íg é rj m eg n ek em . M indig, m in d e n ­
h o v á gyalog já rjá l, h a é n m á r n e m
leszek. Ez az egészség a la p ja .
K A R L F R IE D R IC H B E N Z (h a t
éves): De hisz a p u k a ép p e n m o st
h u n y el, fiatalo n .
A Z A G G B E N Z : V isszabeszélsz?
A zt hiszed, n em lá tta m , hogy a k is
szekérbe, am ely et tő le m k a p tá l k a ­
rác so n y ra , m in d en féle fo ly ad é k o k at
ö n tö ttél, hogy azok m o zg assák a sze­
k e re t? M á r eh h ez is lu s ta vagy?
K A R L F R IE D R IC H B E N Z : De
ap u k a , az jó f o ly a d é k . . .
A Z A G G B E N Z : N ém e t em b e rn e k
egy jó fo ly ad ék v an , a z a sör! A zt
hiszed, hogy m a jd ró la d n ev ezik el
egyszer azt a szek eret m ozgató n ed ­
vet, m i? M ert lu sta v ag y gyalogolni,
e rrő l v a n csak szó, te csalá d szégye­
ne, te. (M eghal.)
8.
(1960.)
V A L A K I : Az é n k o ro m b a n bezzeg
n em ily e n ek v o lta k a fia ta lo k . Hogy
le lk esed te m én is az ó c e á n re p ü lé sé rt;
és ta v aly , am ik o r m e g lá tta m a H old
tú lsó felé rő l k észült k ép et, a z t m ond­
tam , ez az em b eri te lje sítő k é p essé g
csúcsa. De persze, e n n e k a fiú n a k
m á r sem m i sem elég.
V A L A K I B A R N A B Á S (n y o lc éves,
a csillá ro n ül): Szóval, koszinusz al-
fászor koszinusz béta.
V A L A K I : Te, én le szed lek onnan,
h a ily e sm ik et beszélsz, és n em jössz
le szépszerével.
V A L A K I N É (jó a n ya ): P ró b á ld
az é rt m e g érten i a f i ú t . . . G y erek k o ­
ro d b an te is fo g lalk o ztál ilyesm ivel.
V A L A K I : Én? Szó sin cs ró la. G ye­
re k k o ro m b an én azzal tö rő d te m , hogy
T ak ács II. lesz-e a jobbösszekőtő,
v ag y C seh M atyi. De ez?
B A R N A B Á S (a csillárról): A négy­
zet p lu sz áb é plusz b é négyzet! (K i­
szór e g y za c sk ó m a g a k é s z íte tte p o rt
az a b la k o n . E ttő l fe lé le d p o ra ib ó l
N y a m , a z ősem ber.)
N Y A M : M in d e n ek e lő tt köszönöm
a figyelm et. D e m o st lá ssu k , m ire
v itte d a farig csálással, te kölyök?
V A L A K I B A R N A B Á S : H á t sok
m in d e n t e lé rtü n k , m ió ta itt já rt,
N yam bácsi. N ézze m eg, p é ld á u l Itt
v a n ez a televízió.
N Y A M : M a m it já ts z a n a k ?
V A L A K I B A R N A B Á S : K özk ív á­
n a tra m e g ism é tlik a „S ze rele m csü­
tö rtö k ” cím ű film et.
N Y A M (végignézi, u tá n a p o fo n v á g ­
ja B a rn a b á st): U gye m o n d ta m , hogy
n e farig csálj!
M á té G yörgy
 A d ia d a lív árnyékában

Egy középkorú, jo k a rb a n levő, sőt

jó k ép ű férfiú d é lu tá n n é g y órakor
az a lá b b i so rre n d b en te le fo n p á rb e ­
szédet fo ly ta t k ét asszo n n y al:

A z első beszélg etés

1. A sszony: Szervusz drágám, na, mi

van veled? Végeztél?
Férfi: M ég két aktát írok alá és ké­
szen vagyok.
1. A sszony: Félötig benn k ell marad­
nod?
Férfi: Ugyan! Főnök vagyok én itt
drágám, nem kuli! Akkor megyek el,
amikor akarok!
1. Asszony: Elmúlt a fejfájásod?
Férfi: Pompásan érzem magam. Semmi
más bajom nincs, mint hogy téged nem
láthatlak.
1. A sszony: Azon könnyű segíteni.
Akarsz velem valahol uzsonnázni?
Férfi: Boldogan.
I. Asszony. Hogy el ne felejtsem . . .
Péntekre megvan a jegyünk az operai
bemutatóra. És az új ruhám is készen
van. Majd meglátod, m icsoda álom!
Férfi: Nahát akkor én is kicsipem ma­
gamat! Szmoking jó lesz?
1. Asszony (tréfálkozva): Frakkot jobb
szerettem volna, dehát majd szmoking­
ban is megfelelsz. M ost négy óra, mikor
jössz értem?
Férfi: M áris indulok. 11. Asszony: Holnapra is maradhat be­ csinos leszek az új ruhámban. És remé­
lőle. Nem vagy köteles félöt után rosto­ lem, te is . . .
A m ásodik b eszélg etés kolni a hivatalban. Férfi (közbevág): Ne kívánd tőlem,
Férfi: Könnyű azt mondani! Rabszolga hogy kiöltözködjek! Nincs nekem ahhoz
vagyok én itt, nem fejes, aki bármikor semmi kedvem! Elég baj, hogy pénteken
jöhet-mehet. el kell mennem egy minisztériumi foga­
11. Asszony: Elmúlt a fejfájásod? dásra, az ördög ott vigye ell Vasaltasd
Férfi: Dehogy múlt el. Négy port vet­ ki, szívem, a szmokingomat!
tem be ebéd után. Kutyául érzem maga­ II. Asszony: Rendben lesz. M égis, m i­
mat! kor jössz haza?
II. Asszotly: Nem akarsz a munka után Férfi: Nyolc óra körül otthon leszek.
valahol velem uzsonnázni? Emberek kö­
Férfi: Csókolom a kezedet. zött elfelejted a főfájást!
11. Asszony: Szervusz drágám. Na, mi Férfi: Emberek?! Senkit nem akarok K edves O lv asó in k ! A fe la d a t; ta ­
van veled? Végeztél? látni! lá ljá k ki, hog y a k é t asszony kö zü l
Férfi: Ugyani Gürcölhetek még jó két- 11. Asszony: De azért remélem, csü­ m ely ik a fé rfin a k a felesége: az első
hárora órát! Rengeteg aktát kell elintéz­ törtökig teljesen meggyógyulsz és eljössz vagy a m áso d ik ?
nem. velem a koncertre. Meglátod, milyen S te lla A d o rjá n

G o n d o s fűtő G on osz m é r le g e s
T o n c z T ib or rajza V á rn a i G y ö r g y rajza

- Tessék mondani, elég meleg van, vagy rakjak még rá?

11
 Korszerű mese E heti hirdetéseink
S z e g ő G izi rajza

és egyéb kínai dísztárgyak

- Hol volt, hol nem volt, élt a faluban egy ember és képzeljétek, gróf volt a sze­
az Óra- és Ékszerkereskedelmi
rencsétlen . . ,
(Az id ei K in c se s K a len d á riu m b ó l k ö zö ljü k .) Vállalat
KARÁCSONYI VÁSÁRÁN
Őszinteség Papírüzletben dec. 1 - 24 .
V., Párisi u. 5 .

A kényelmes, . . . é s az élelmes riporter

S zerk esztő ség ü n k b e szám os

o lvasónk k ü ld k é z ira to k a t köz­
lés c é ljá r a .' M in d en k éz irato t
elo lv asu n k , de b írá la to t csak
a z o k ra a k é z ira to k ra k ü ld ü n k ,
am ely ek b en a te h e ts é g n e k je ­
lé t lá tju k . A m eg n e m telelő
Épp erre jön Feri b ácsi. - M i a véleménye az új mosdóról? k é z ira to k m eg ő rzésére nem
v állalk o zh a tu n k .
12

Forduljunk vissza, ez a szín nem áll jól nekem . . .
KOSZTOLÁNYI______ ____
mondta egyszer egy ifjú, csi­
nos színésznő, aki irodalomba­
rátnak adta ki magát:
- Mester, én nagyon szere­
tem a regényeket, higgye el,
jobban érdekelnek, mint bármi
más a világon, mert én a re­
gényt a közepén kezdem el o l­
vasni. Így nemcsak az izgat,
hogyan végződik, hanem az is,
hogyan kezdődik.
SLEZÁK LEÓ, a híres bécsi
operaénekes, egy nap nagyon
vidáman ment az utcán. Talál­
kozott egy ismerősével, aki
m egkérdezte:
- Hová, hová, hogy ilyen
jókedvű vagy?
- Malacpecsenye vacsorára
- felelte Slezák.
- És ki vesz részt azon a
vacsorán?
Slezák az ismerőséhez ha­
jolt és a fülébe súgta:
- Én és a mal ac. . .
HELTAI JENŐHÖZ beállí­
tott egy regényíró és bírálatot
kért legújabb regényére. Hel-
tai írásban adta át bírálatát,
de a nevét nem közvetlenül a
kritika alá írta, hanem jóval
alább.
- M ester - kérdezte az
író - , miért írja a nevét olyan
messzire a szövegtől?
- Mert az írás szavaihoz
tartom magam - felelte Hel-
tai. - Az írás ugyanis azt
mondja: „Tartsd távol magad
a hazugságtól".
I« Ir m
K a já n T ib o r rajza S á n d o r K á ro ly rajza
A színes aszfalthoz már készülnek a hozzáillő színes asz­
faltbetyárok is.
Szenzációs eredmény
S á n d o r K á ro ly rajza
GROCK, a világhírű bohóc.
amikor kocsijával éppen át
akart menni egy keskeny ta­
hidon, szembe találkozott egy
másik kocsival. M ég mielőtt
szólhatott volna, a másik jár­
mű vezetője lehúzta a kocsi
ablakát és dühösen rákiáltott
a művészre:
- Egy bolond miatt nem
megyek vissza!
- Jól van - felelte Grock
nyugodtan, és mielőtt vissza­
felé irányította volna a kocsi­
ját, hozzátette: - Én meg
mindig ezt teszem.
MAKAI EMILT, a század-
forduló bohémtermészetű köl­
tőjét, régi hitelezői szorongat­
ták akkor is, amikor végre ál­
lásba került. Az egyik gorom­
ba levélre a költő ezt vála­
szolta:
„A titkárnőre való .tekintet­
tel, akinek e sorokat tollba Sikerült lefényképezni a ló másik oldalát.
mondom, nem foglalhatom sza­
vakba azt, amit önről gondo­
lok. Én magam sem Írhatom
azt le, mert gyerekszobában A pesti utcán
nőttem fel. M ennyivel köny- G erő S án d or ra jza
nyebb az ön dolga!"
LEHÁR FERENC nem volt
büszke tábornok-bátyjára, aki
a legitimista mozgalmakban
játszott dicstelen szerepet. A
királypuccs után történt, hogy
egy arisztokrata hölgy kérdést
intézett hozzá:
- Ugyebár, ön a híres Le­
hár testvére?
- Nem, nem! - tiltakozott
a „Mosoly országa" szerzője.
- ö az én testvérem!
- Te jó isten! íg y lement a kályha ára!
 A pápai MÁVAUT
fig y elő iéb e!
Hivatalos kiküldetések al­
kalm ával igen gyakran utazom
a pápai Fő térről induló
MÁVAUT-autóbusszal Vanyo-
lára. Szinte mindennapos jelen­
ség, hogy a 14.55 őreikor induló
nagydémi autóbuszt majdnem
felborítja a rengeteg utas.
M indez a tülekedés, valamint
a tülekedés utáni lemaradás
közvetlenül a MÁVAUT-főnök-
ség szemeláttára történik.
Ajánlatos lenneL ha a megnö­
vekedett utaslétszám zavarta­
lan elszállításáról „mentesítő"
autóbusszal gondoskodnának.
Előfordult olyan eset is októ­
ber 2 g-én, hogy a Lovászpato-
na felől 6 .45-kor érkező autó­
busz Vanyolán meg sem állt
és így több mint harminc kö­
zépiskolás diák hiányzott ezen
a napon a pápai iskolákból.
Ugyanígy járt jónéhány dol­
gozó is, akik az említett napon
a MÁVAUT jóvoltából nem
juthattak el munkahelyükre.
L á sz ló L ászló tanár,
C sorna, M ezőgazd. T echn.
Ésszerűbb ellátást!
Van az üzemünknek egy bü­
féje, amelyet annak idején dol­
gozóink jobb ellátása érdeké­
ben létesítettünk. A büfének
kenyérrel és süteménnyel való
ellátásáról évekig a II. kér.
Sütőipari V. gondoskodott.
Szeptember 21-től azonban egy
ismeretlen rendelkezés folytán
a II. kér. Sütőipari V. kocsija
nem adhatja le áruját, mert a
Szépvölgyi útnak az az oldala,
ahol mi vagyunk, harmadik
kerület. M ost aztán az a szo­
morú helyzet, hogy naponta el­
m egy üzemünk előtt a máso­
dik kerület kocsija és viszi az
áruját az utca túlsó oldalára,
nekünk pedig a XIII. kér.
Sütőipari V. szállítja, méghoz­
zá két órával későbben.
Ú gy érzem, hogy népgazda­
ságunk szempontjából nem
mondható takarékosságnak,
hogy ide, a budai hegyekbe
Angyalföldről hozzák a kenye­
ret.
B e n k ő G yu la
M e c h a n ik a i M ű sz erek G yára
Ú jítá si javaslatu n k h étfőre
J k e f & IU o 4 tá e S d w i£ ?
Egy perc Zalaegerszegen
- Szeget akartam vásárolni,
- beszélte egyik ismerősöm
Zalaegerszegen - , de nem
kaptam. Azt a nagyságot,
amelyre szükségem volt, egész
Zalában nem tudtam beszerez­
ni. Szóval abban a megyében.
ahol Pálfiszeg, Gombcsszeg,
M ilej szeg, Hustánszeg, Bara-
básszeg. Vörösszeg, Papszeg és
Zalaegerszeg van - kampós-
szeg nincs . . .
* nem a székhely, hanem az első
Aki valamelyik zalai olaj­
ipari vállalathoz akar utazni.
K erek asztal h e ly e tt h o s s z ú k á s fo ly o só
V á lla la to m h o ss z ú é v e k óta
k a p c so la tb a n á ll a z IM FO RTEX
v á lla la tta l. A n a p o k b a n e g y
r e k la m á c ió ü g y é b e n f e lk e r e s ­
te m a z IM P O B T E X -et. ö r ü l­
te m , a m ik o r a p o rtá n e lő z é k e ­
n y e n ú tb a ig a z íto tta k . D e az
Ö röm öm c sa k h a m a r e lp á r o l­
g o tt. A p ortáról a zért k ísé r te k
a k e r e s e tt S z e m é ly a jta já ig ,
m e r t a le g ú ja b b r e n d e le t ér­
t e lm é b e n h iv a ta li sz o b á b a n f e ­
le k k e l n e m tá r g y a lh a tn a k és
e z é r t a z Ille té k e s tisz tv ise lő t
k ih ív tá k a fo ly o só r a .
M eg tu d ta m , h o g y c su p á n az
e r r e k ije lö lt tá r g y a ló sz o b á k ­
b a n le h e t ta n á c sk o z n i, m iu tá n
a z o n b a n m in d e n tá r g y a ló sz o b a
fo g la lt v o lt — a fo ly o s ó n il ­
le t v e a z e lő c sa r n o k b a n b o n y o ­
líto ttu k le az ó ra h o ssz a t ta r­
tó tá r g y a lá st.
K özben a d a to k ra , okm á­
n y o k r a v o lt s z ü k s é g é s Ily e n ­
k o r a z elő a d ó n ő tlz p e r c e n k é n t
a sz o b á já b a sz á g u ld o tt, m a jd
v iss z a té r t. A f o ly o s ó n te r m é ­
s z e ts z e r ű le g n e m á llta k ren ­
d e lk e z é s é r e a z Íratok. A z is k i­
d e r ü lt, h o g y m é g e g y k ar-
tá r sn ő t k e ll b e v o n n i a ta n á c s­
k o z á sb a , m ire m o st m á r h ár­
V a sv á r i A n n a rajza
az jól vigyázzon a község és a
vállalat nevére! Legutóbb is
póruljárt valaki, akit Budapes­
ten megbíztak, hogy keresse
fel a Budafai Kőolajtermelő
Vállalatot. El is utazott Buda-
fára, ahol felvilágosították,
hogy a budafai vállalat Báza-
kerettyén van.
De nemcsak a „Budafai" lá­
togatóinak kell vigyázniok, ha­
nem azoknak is, akik a többi
kőolajtermelőhöz akarnak
menni. A N agylergyeli Kőolaj­
termelő Vállalat ugyanis Gel-
lénházán, a Lovászi Vállalat
pedig Kútfejen van.
Persze, ennek a furcsaság­
nak igen egyszerű a magyará­
zata: a vállalatokat ugyanis
lelőhely után nevezték el.
( p - i)
m a n to p o g tu n k a z e lé g g é g y e n ­
g é n f ű tö tt fo ly o s ó n . M in d k ét
k a r tá r sn ő k é n y te le n v o lt k a ­
b á tb a b u r k o ló z n i.
A szom orú ta p a szta la to k
a la p já n a z t ja v a so ln á m , c s a k
a k k o r h ív ja n a k b e tá r g y a ló ­
f e le k e t, a m ik o r v a n sz a b a d ta ­
n á c sk o z ó -s z o b a , v a g y p ed ig ,
h a e l a k a r já k r e tte n te n i az
ü g y fe le k e t , e z u tá n a V érm e­
ző n ta r ts á k m e g a b iza lm a s
ü z le ti ta n á c sk o z á s o k a t, a z m é g
a fo ly o s ó n á l is sz e llő se b b . V a g y
ta lá n v is s z a le h e tn e té r n i a h h o z
a j ó l b e v á lt sz o k á s h o z , h o g y
a z ü z le ti tá r g y a lá so k a t a h iv a ­
ta li sz o b á b a n b o n y o líts á k le
m ég a z IM PO K T E X -nél Is?
D o ro g m a n n László,
a L e n -K e n d e r é s M ű sz a k i
T e x tilé r t. V . d olgozója.
Ü zem za v a r a tu rm ix n á l
- Semmi baj, urak! Nem paradicsompüré, csak egy kis
zellerkrém! _________________ ____________________ ,
Biztosítás
erőszakoskodás ellen ...
Két olvasónk is panaszko­
dik, hogíy „kényszerbiztosítás­
nak" vetette őket alá a MÁV.
Tóth Dániel, kiskőrösi rézmű­
vesnek (Dobozi u. 3 .) a kiskun-
majsai pénztáros csak biztosí­
tási bélyeggel volt hajlandó je­
gyet adni, anélkül nem. Levél­
írónk kétségbevonta, hogy a
biztosítás kötelező, mire gú­
nyos m egjegyzéseket és bizto­
sítási bélyeggel ellátott jegyet
kapott. Egy másik levélírónk
(Gulyás Imre, Takácsi, Közsé­
gi Tanács) kettős biztosításban
részesült, mert nemcsak a je­
gyére, hanem a gyorsvonat!
pótjegyre is ráragasztott egy-
egy forint biztosítási bélyeget
az ajkai jegypénztáros. íg y
drágult meg az illető jegye két
forinttal anélkül, hogy ezt
igényelte volna. Kedves MÁV,
ha nem erőszak a disznótor,
akkor talán ne is erőltessük.
Mert ha ez így m egy tovább,
legközelebb az utasnak lottó-
és totószelvényt is kell vásá­
rolnia, sőt esetleg borotvapen­
gét, nyakkendőt, cipőzsinórt és
fogkefetartót is. Az Állami
Biztosító figyelm ét viszont fel­
hívjuk arra, oldja meg, hogyan
lehetne az utasokat hasonló
erőszakoskodások ellen bizto­
sítani.
Ludas Matyi postájából
„ J ó l v a n e z íg y ? ” c ím ű c ik ­
k ü k r e k ö z ö ljü k : a 45-ös a u tó ­
b u sz ú tv o n a lá t a M óricz Z slg -
m o n d k ö rtér z s ú fo ltsá g a m ia tt
v á lto z ta ttu k m e g .
F őv. A u tó b u s z ü z e m V.
K á rp á ti L a jo s fo r g . o sz t. vez.
A „ T e stg y a k o r la t” c ím ű k ö z ­
le m é n y ü k b e n s z ó v á te tt to r n a ­
c ip ő h iá n y t a v á r tn á l n a g y o b b
o rsz á g o s k e r e s le t o k o z ta . M i­
u tá n a b e lfö ld i Ip arn ak m á r
tö b b k a p a c itá sa n e m v o lt, 180
e z e r p ár to r n a c ip ő t k ü lfö ld r ő l
r e n d e ltü n k m e g . E z ek b e é r k e ­
z é s e u tá n a h iá n y m e g sz ű n ik .
B e lk e r . M in. R u h á z a ti F ő lg a z g .
Kovács J. o. vez.
 Csoda az IKY-ban Új műanyag születik
K aján T ib o r rajza

Éjjel kettőkor
V asvári A n n a ra jza

- Jó, jó, - mondta a dra­ volt. Á tkelt az óceánon és az

maturg, - de túl könnyű. -
Tudod, valami irodalmi kelle­
ne, aminek mondanivalója is
van. Egy kicsit nevelni, taníta­
ni is kell a közönséget. £ s le­
hetőleg olyasmi, amiben zene
van. A közönség imádja a
szép, dallamos zenét. Tegnap
voltam egy Strauss, Lehár,
Kálmán dalesten. Óriási siker
volt. Az énekeseket nem en­
gedték le a színpadról. Rá­
adást ráadás követett.
- Jó, jó, de én nem vagyok
se Strauss, se Lehár.
- Mondtam, hogy az vagy?
De kitalálhatnál valamit, ami
értékes, ami ismeretterjesztő és
betétként szerepelhetne benne
Lehár, meg a többi. De őszin­
tén szólva, magam sem tudom,
hogy mi lenne jó . . .
Egy héttel később beállítot­
tam hozzá és átadtam neki
Alfréd Brehm élete című mű­
vemet, amelynek szövege ez
volt:
Előadó: Kedves közönség!
Alfred Brehmről, a nagy zoo­
lógusról fogok előadást tarta­
ni. Brehm 1829-ben született.
Már fiatal korában nagy feltű­
nést keltett a dunai halak éle­
téről szóló tanulmányával.
(Zene: Kék-Duna keringő.)
Előadó: Huszonnyolc éves
korában már ismert zoológus
amerikai bölényeket tanulmá­
nyozta.
(Zene: Túl az óperencián,
boldogok leszü n k . . . )
Előadó: M int a hamburgi
állatkert igazgatója könyvet irt
a tevék fajtáiról.
(Zene: Teve van egypupú.
van kétpupú, sőt tö b b . . . )
Előadó: M egkezdte nagy
műve megírását, a tízkötetes
„Nagy Brehmet." Először a
madarak életéről Írott kötete
jelent meg.
(Zene: Darumadár, ha el-
szállsz dél t é l é . . . ) Figyelm es televízió-tulajdonos
Előadó: Kanadában, a mesz- Sándor K á r o ly rajza
szi erdőségben, az erdei vadak
élete v olt tanulmányának tár-
aya.
(Zene: Lehár: M essze a nagy
erdő. . . )
Előadó: Fáradhatatlan volt.
Járt erre, járt arra, járt minde­
nütt . . .
(Zene: Haccacáré erre. hac-
cacáré a rr a . . . )
Előadó: Ötödik könyve
a jeges, a barna és az örvös
m edvékkel foglalk ozott. . .
(Zene: Dirmeg dörmög a
medve, nincsen neki jóked­
v e ...)
Itt azért hagytam abba a tu­
dományos előadást, mert több
jó lem ezem nincs.
(sti)

a n tié m b ő l á lta lá b a n H a a sze rző e lh a lt n e tá n , V a la h o g y a n b en n k e ll le n n i.

S o k tá rsszerző ré szt k é r m á m a ,
L e g y e n a m ű film , v a g y szín m ű ,
K ö n n y ű o p erett, v a g y d rá m a .
B e le ír n a k a sze rző k b e ,
A k á r m a g ya r, a k á r n é m e t,
M in d e n ü n n e n le c s ip k e d n e k
P á r szá za lé k ta n tié m e t.
R é g i fra n c ia d a ra b b ó l
S z a b n a k m o d ern o p e r e tte t,
B ő ta n tié m -ré sze se d é s
In d o k o lja em e te tte t.
N e m h u lla tn a k n e h é z k ö n n y e t,
A ll B u d a , é l lib re ttista :
S á tír ja a s zö v e g k ö n y v e t.
B e le h a n g sze re ln e k v íg a n
S lá g e rsze rző k is L eh á rb a ,
S e z a b ecsú szó -szerelés
S z in té n p é n z t hoz, n e m v é s z
• k á rb a .
K o r s z e r ű s íte n e k h é v v e l,
N in cs ha b o zás e n n é l s e m m i,
M e rt h isz e n a ta n tié m b e n
N a és a film -fo r g a tó k ö n y v ?
A z t se tu d ja á m a k á r k i!
A k i se g ít a sze rző n e k,
A n n a k ré sze se d é s já r ki.
T u d o m á n y o s fil m k é s z ü l m o st,
V ízb e n é lő á za lé kk a l,
B e n n e v a n e g y v é n cápa is
H árom és f é l s z á z a lé k k a l. . .
H idvéghy F e re n c
15
 Újítás egy új lakásban Javaslat a szállodahiány megoldására

- M aga most egy luxusszállóban la k ik . . . Maga most

egy luxusszállóban lakik . . .

M eccs előtti televízióforgalom

ßizM fo^awio joma
A világsajtóban minduntalan találunk
egy-egy tökéletes fogyókúra-receptet, dié­
tát, tornagyakorlatokat. Érdemesnek
tartjuk idézni Cedric Came doktornak,
a „Sunday Express" című angol lap or­
vos-munkatársának tanácsát:
„Egyetlen tom agyakorlatot ajánlok a
fogyni szándékozóknak. Ez a gyakorlat
biztos eredménnyel kecsegtet. Nyakiz­
maink segítségével fordítsuk a fejünket
jobbra, majd balra, majd megint jobbra,
majd újra balra, s így rázzuk a fejün­
ket egészen addig, amíg a feleségünk el
nem viszi elölünk a tápláló ételekkel
- M aga se kapott jegyet a Népstadionba? telt tálat."

L U D A S M A T Y I — S Z A T I R I K U S H E T IL A P
F ő s z e r k e s z tő : T a b l L á s z l ó . — S z e r k e s z t ő : F ö l d e s G y ö r g y . — M ű v é s z e ti s z e r k e s z t ő : T o n c z T i b o r .
K i a d j a a H í r l a p k i a d ó V á lla la t. — F e l e l ő s k i a d ó : C s o l l á n y F e r e n c . — S z e r k e s z t ő s é g : B u d a p e s t , v m . , G y u l a i P á l u t c a 14. — T e l.:
335—718. — K i a d ó h i v a t a l : V IL I., B l a h a L u j z a t é r S. T e l . . 343—100, 142—220. — 59.8080 — K o s s u t h N y o m d a , B u d a p e s t , V ., A l k o t m á n y
u t c a 3. — F e le lő s v e z e t ő : L e n g y e l L a j o s I g a z g a t ó . — T e r j e s z t i a P o s t a K ö z p o n t i H í r l a p I r o d a 180—850.
A z A l f ö l d ip a r o s ít á s a u t á n
nwriiiTtfir'riTvif f w m • n n M
<>MWir if a itwiii^ *< ii<ii(r
 E gy rádióm űsorssám
i E g y k is s ta tis z tik a
*A rádió gyermekkara énekel, vezé­
nyel: Bottka Valéria és Csányi László.
Pályaválasztás
- Te mi leszel, ha felnősz?
- Orvos. És te?
- Én huligán.
Őszinte filmkritika
Pesti pillanatkép
Belül üresl Nyomjuk meg! Hó-rukk!
o & tz o tu ^ l
Az általános iskolák nyolcadik osztá­
lyos tanulói részére szolgáló egészségtan
könyvben az alább következő sajátságos
statisztikát olvastuk:
„Száz 1866-ban született magyar em­
ber közül csak negyven érte meg az 5z.
életévet, az 1920-ban születettek közül
viszont már 92 haladta meg ezt a kort."
Tekintve, hogy az 1920-ban születettek
majd csak 1972-ben lesznek 52 évesek,
fenti adatot egy kicsit elhamarkodottnak
tartjuk. Reméljük azonban, hogy az élet
a tankönyvet igazolni fogja.
M ily e n n y e lv e n tá r g y a lta k ?
A rádió is, a sajtó is jelentette, hogy
az osztrák ökölvívó szövetség javaslatá­
ra a jövő évtől kezdve megrendezik a
négy B-betűs főváros ökölvívó csapatai­
nak küzdelm ét.• Ez a négy város: Bécs,
Bratislava, Budapest és Belgrád. Mi csak
arra vagyunk kiváncsiak, milyen nyel­
ven folytak a tárgyalások, hiszen ez a
n égy város magyarul: B écs, P o zso n y,
B u d a p e s t és B elg rá d , németül: W ie n ,
P re ssb u rg , B u da pest, B elg ra d , az államok
saját nyelvein pedig W ie n . B ra tisla va .
B u d a p e s t, B eograd. Szóval a négy B betű
sehogyan sem stimmel.
M i t ö r t é n t a M a rk ó u tc á b a n ?
„ F é lté k e n y lé r j g y ilk o s m e r é n y le te a
b ír ó s á g e lő tt" - olvassuk ezt a címet az
Esti Hírlapban, s megdöbbenünk azon,
hogy egy férj éppen a bíróság tárgyaló
termét választotta ki elvetemült gaztette
színhelyéül. A cikk elolvasása után né­
m ileg megnyugodtunk: csak a gaztett
tárgyalása folyt a bíróság előtt. Nagy
különbség!
R itk a e l e f á n t
A zt írja a Népszabadság „ C sú cstelje­
s ítm é n y e k a z á lla tv ilá g b a n " című cikké­
ben, hogy „az e le fá n to k n á l a 30 000 k il o ­
g r a m m o s te s ts ú ly s e m r itk a " . .N os, há­
romszáz mázsás elefánt valóban a ritka­
ságok közé tartozik, ekkora elefántot
m ég a legöregebb Afrika-vadászok sem
láttak, ilyen nagyra csak egy elefantiá-
zisban szenvedő elefánt nőhet.
° b r . A rg u s
P u s z ta i P á l ra jz a
ÍUPAS rtfTyh
e s e k Kö n y v é e
A fe s tm é n y le g y e n
e g y é rte lm ű . M ár
a m e n n y ir e le h e t. É n
l e g a l á b b Is m in d ig
tö re k e d te m a rra ,
h o g y a néző u g y a n ­
a z t é re z z e , m in t a m it
én
ta m .
k ife je z n i a k a r ­
De vannak
m e g le p e té s e k .
F ia ta l fe s tő k o r o m ­
b a n e g y ik ro k o n o m ,
n y ilv á n in k á b b m ű ­
v é s z e ttá m o g a tá s i in ­
d íté k b ó l v e tt e g y k é ­
p e t tő le m .
N a p n y u g tá t á b rá z o lt. S z e m b e n a z a la ­
c so n y h o riz o n t fö lö tt a n a p k o ro n g ja e g y ­
é rte lm ű e n s ü tö tt, u g y a n c s a k ily e n n e k
Í t é l t e m a z t a lo m b o s k é t f á t , a m e l y e k
a k é p Jo b b - és b a lo ld a lá n lo m b o z a tu k ­
k a l a z é g f e lü le té b e ra jz o ló d ta k . A s z e m b e
Jö v ő v a k ító v ilá g ítá s m ia tt te r m é s z e te s e n
a f á k lo m b ja i f e k e té n t e r ü l t e k e l a z é g e n ,
c s a k a k ö r v o n a l a i k a d t a k s z e s z é ly e s s á r ­
g a k o n tú rt.
A k é p a ro k o n n á l fa lra k e rü lt. A k ö ­
v e tk e z ő v a s á r n a p e b é d r e v o lta m h o z z á
h iv a ta lo s .
— N o , i d e a k a s z t o t t a m a k é p e d e t — s z ó lt
s m e g á l l t u n k a l a t t a n é z e g e t n i . M a jd e g y
id ő m ú l v a íg y s z ó l t : — S z é p , s z é p a k é p e d ,
A u ré lk á m , d e a z é r t m e g k e ll m o n d a n o m ,
h o g y a z e g y ik b ic ik lis tá t n e m tu d o m te l­
je s e n k iv e n n i.
— M it, b i c i k l i s t á t ? - h ö r d ü l t e m f e l -
h o l lá t s z t e I t t b i c i k l i s t á t ?
A ro k o n ré m ü lte n n é z e tt rá m .
— H á t n e m . . , h á t itt n e m b ic ik lis tá k
v a n n a k ? — s te tte u jjá t a f á k k o ro n á já t
k ö rü ls z a la d ó s á r g a fé n y je le n s é g re .
— B ic ik lis tá k a z é g b e n ? — n y ö s z ö r ö g te m .
— A z é g b e n . . . H á t ez é g ? ! — s z ó lt c s ő - *
d á lk o z v a a r o k o n .
B e r n á th A u r é l
M ottót N incsenek rég i viccek,
c sak ö reg em b erek v a n n a k . E g y
ú js z ü lö ttn e k m in d en vicc ú j.
Pistikét rajtakapja a csősz, amint egy
almafa tetején ülve egy hatalmas almát
szorongat a kezében és rászól:
- M it csinálsz ott azzal az almával,
te bitang?
- Ott lent a földön találtam - feleli
Pistike - vissza akarom akasztani.
*
A kávéházban a vendég feladja a ren­
delést a pincérnek:
- Hozzon egy csésze kávét hab nél­
kül.
- Tessék talán föl nélkül rendelni,
mert a hab kifogyott.

iV jfegyek az utcán, az egyik
kirakatból fehér szakállú,
krumpli orrú M ikulás bólogat
ki rám.
Elérzékenyülök: itt a havas,
fenyőszagú, szép december.
Jön a Mikulás, csingilingi,
ajándékokkal megrakott szán­
kón, a szánkót szarvasok húz­
zák, csingilingi. D e szép!
Eszembe jutnak a régi M iku­
lások, amikor apám bakancsát
tettem ki az ablakba, hogy sok
szaloncukor férjen bele.
Csingilingi, majd veszek
Mikulásra a feleségemnek
kesztyűt és egy tábla csokit,
a fiamnak pedig könyvet,
édességet, almát, mogyorót, a
nővérem gyerekeinek . . .
Te jó égi Decemberben ka­
rácsony is van . . . M ilyen szép
hónap ez a december, kicsit
sok benne az ünnep, de azért
ez a legszebb hónap. Kará­
csony: gyertyaszag, csillogó
díszek, angyalhaj a nyakban,
izgalom, bájgli, angyalhaj a
lapocka körűi, ajándékok, csó­
kolózás, töltött káposzta, ven­
dégjárás, angyalhaj a zokni­
ban . . .
M it veszek karácsonyra? A
feleségemnek veszek egy ci­
pőt, a gyereknek sok-sok játé­
kot, az anyámnak Kukta
gyorsfőzőt, apámnak nyakken­
dőt . . .
Várjunk csak! M ikor is ka­
pok fizetést? M ásodikén. Az
annyi, mint másodikén, csingi­
lingi, de szép hónap a decem­
ber! ö ssze kell majd írnom,
kiknek kell ajándékokat ven­
nem: Emma néninek kell, La-
ja bácsinak kell, Bözse néni­
nek k e ll. . .
S karácsony után jön a szil­
veszter. Tejóisten! Szilveszter­
kor kirúgunk a hámból:
eszünk, iszunk, dalolunk, csu-
hajja, hajnalban korhely le­
vest eszünk, ihajja. M ikor is
kapok én fizetést? M ásodikén,
ihaija, csuhajja.
Komolyan mondom, nincs
szebb hónap, mint a december.
A z é le lm e s s é g teteje
Tessék ablak-, tűz-, betörésbiztosítást kötni!
Szovjet— amerikai kulturális egyezmény
V a sv á ri A n n a ra jz a
Én nyugodt vagyok, ki fogok
jönni a pénzből: a feleségem
Mikulásra kesztyűt kap, kará­
csonyra cipőt, a gyerek játé­
kot, könyvet, édességet, a só­
gorom kap egy szarvast, az
Emma néni szánkót, Laja bá­
csi angyalhajat zokniban.
Pardon, rosszul mondtam:
Mikulásra kap a feleségem töP
tött káposztát, karácsonyra
nyakkendőt, a fiam kap játé­
kot és fenyőszagot, Emma né­
ni havat, Béla bácsi Mikulást,
Laja bácsi ihajját kap M iku­
lásra, csuhajját kap kará­
csonyra, szilveszterkor pedig
locsolni megyünk, mert idén a
húsvét is decemberben lesz,
csingilingi.
Húsvétra kap tőlem a fele­
ségem egy karácsonyfát, kará­
csonyra élő nyulat és Emma
nénit, szilveszterre pedig egy
szánkóé szarvast.
Ki fogsz jönni a pénzből,
csak ne idegeskedj! Ki ideges­
kedik? Én? Szó sincs róla. Én
imádom a decembert, ez a leg­
szebb hónap az évben, ilyenkor
nyílnak az orgonák. Szeretnék
dec. hó éjszakáján, letépni
minden orgonát. . . Nem, nem
tévedtem. Az idén május is
decemberben lesz, február is,
április is, július is. Az egész
év decemberben lesz. Decem­
berben lesz a feleségem neve-
napja és születésnapja, a fiam
neve- és születésnapja, a meg­
ismerkedésünk évfordulója, a
házassági évfordulónk, apám
házassági évfordulója, a nagy­
bátyám házassági évforduló­
j a . . . Az idén minden decem­
berben lesz.
M égsem vagyok nyugtalan.
A feleségemnek veszek M i­
kulásra egy tál korhelylevest,
a fiamnak krumpliorrú, fehér-
szakállú nyuszit, a sógorom­
nak májusi orgonát lopok ka­
rácsonyra . . .
De szép hónap a december,
V\SVW
csingilingi. Ez is diplomácia!
M ik e s G y ö r g y
Társadalmi munkában
K a já n T ib o r r a jz a T o n cz T ib o r ra jz a
Aki látni akarja az előad ást. . .
 Szakmai irigység
Várnai György rajza
A Tanács körúti üzletsoron látható ez
a csillogó cégtábla:
. . . N Ő S . . . K T SZ
M i ez? A pesti neonfény már a csa­
ládi állapottal is viccel?
♦
Ezt a hirdetést olvastuk:
„A z Autóbuszüzem keres gépkocsive­
zetőket gyakorlat nélkül is."
Autóbuszutasok, vigyázat I Gyalogjá­
rók nem kevésbél
★ ban többek között a következő fogas
Az Uránia moziban az „Emberi sors"
című remek filmet játszották, A 8 órás
előadáshoz már öt perccel a kezdés előtt
zsúfolásig megtelt mind az alsó, mind a
felső hall. Sokan az utcán várakoztak.
A nézőket pontosan 8 óra 22 perckor en­
gedték be a helyükre. Az erkély váró­
csarnokában négy ülőalkalmatosság van,
a földszinten nyolc, az úttesten egy se.
A nézők átlagban félóráig topogtak -
és zsörtölődtek. A harmadik sikeres hé­
ten nem tudják kiszámítani a kezdést?
Avagy új Talponállót avattunk a Rákóczi
úton?
# Mire bölcsen felelte:
A sült gesztenyével egyidőben szeré­
nyen m egjelent a pesti utcán az ibolya.
- Illatos? - kérdeztem a virágárus­
nőt.
Az arcomhoz dugta.
- Tessék megszagolni I
Émelyítő illat csapta meg az orromat.
Szép kis szerénység I
Micsoda pacsuli parfümöt használ az
egyszerű kis ibolyácska!
♦
A W esselényi utca és a Rumbach utca
sarkán ásítozó üres telken lelkesen fut­
balloztak a környék srácai. A korai de­
cemberi alkonyaiban már alig lehetett
látni a labdát. Nem csoda, ha akadt
egy kis erőteljes szerelés és az éles-sípú
bíró tizenegyest Ítélt. Ott álltam a riadt
kapus mellett és amíg a négytagú ellen­
csapat azon marakodott, ki rúgja a dia­
Az Egyesült Államok népe olyan ün­
nepi megmozdulás előtt áll, amilyent még
nem látott ez a kontinens. Nem, nem arról
van szó, hogy a Holdba repült első ame­
rikai visszaérkezik hazájába. Ennél több­
ről van szól
Egy jelenleg Európában szolgáló, le­
szerelés előtt álló katona érkezik haza
Amerikába. Hogy ki ez a katona?
Elvis Presley, a rockandroll-fenomén!
Többet nekünk sincs erőnk mondani.
dalmas tizenegyest, m egkérdeztem :
- H ogy tudsz ebben a sötétben vé­
deni? Hiszen alig látod a labdát.
- ö se látja rúgni!
#
Tombolva teregeti ki a világsajtó az
amerikai televízió csalásait. A „szeren­
csés" és „művelt" rejtvéuyfejtókkel
mindig előre közölték a válaszokat.
Töredelmesen bevallom, a napokban
magam is effajta csalást követtem el.
A Moziműsor című újság 47. számá­
rejtvénykérdésre kellett felelni:
„Ki írta az Anyegin szövegét és ki
szerezte a zenéjét?"
Töprengtem, töprengtem . . . Már-már
feladtam a harcot, amikor véletlenül rá­
pillantottam a rejtvény mellé tördelt
moziszinlapra. Ez indiszkréten kikotyog­
ta a választ, amit lopva kiírtam:
„lró: Puskin, zeneszerző: Csajkovsz­
kij."
S t e lla A d orján

M ásfél évvel ezelőtt, egy társa­
ságban eltöltött este alkalmával
ismerkedtem m eg Lépner úrral.
Ezen az estén módomban volt
megismerkedni ifjú Szemere Jó­
zseffel is, ki éjfél felé szakított
menyasszonyával, Babszikával.
Lépner úrral, kivel ez estén Isten
kifürkészhetetlen akaratából egy­
más mellett ültünk, jobb hí­
ján megbeszéltük ifjú Szemere
József esetét Babszikával, majd
hazatértünk otthonunkba.
Egy hónappal ezután, egy tá­
volsági autóbuszjáratban találkoz­
tam össze ismét Lépner úrral.
M elegen üdvözöltük egymást,
majd nyomasztó hallgatásba me­
rültünk. Néhány keserves perc
után Lépner úr megtalálta a be­
szélgetés fonalát és megkérdezte
tőlem, mit hallottam ifjú Szemere
Józsefről és Babszikáról. Semmit
sem hallottam róluk, mivelhogy
azon az estén találkoztam velük
először és utoljára, de szívesen
elmondtam Lépner úrnak, hogy
Babszika ott és akkor, vélem é­
nyem Szerint butácskán viselke­
dett vőlegényével, ifjú Szemere
Józseffel. A szakításról beszélget­
tünk ezután Lépner úrral Nyíregy­
házáig, ahol elbúcsúztunk, s én
másnap repülőgéppel jöttem visz-
sza, hogy véletlenül se találkoz-
hassam össze a hazafelé úton is­
merősömmel.
Három hónappal ezután egy ká­
véházban fogyasztottam éppen
ebédemet, midőn Lépner úr sietett
örömmel felém, üdvözölt és he­
lyet foglalt asztalomnál. A ká­
posztás kocka elnehezült a gyom­
romban,, miközben Lépner úr ké­
nyelm esen cigarettára gyújtott és
hosszú hallgatás után igy szólt:
- Gyakran gondolok arra az
estére, melyen felborult ifjú Sze­
mere házassága Babszikával. Ha
Jól emlékszem, maga is hibásnak
találta Babszika viselkedését,
ugye?
Vannak, akik ilyen
üzemorvost szeretnének
n r
S zính ázb an —
Hirtelen dühbe gurultam és le-
pocskondi áztam ifjú: Szemerét,
közölve Lépner úrral, hogy sze­
rintem Babszika csak nyerhetett
azon, hogy a házasságából nem
lett semmi. Lépner úr hálásan
hallgatott végig, majd bizalmasan
ő is elmondta a maga véleményét
az ifjú Szemeréről és felszabadult
szívvel vett búcsút {ölem.
Fél esztendő múlva találkoztam
ismét vele. Egy eszpresszóban ül­
tem ez alkalommal s egy nagyon
sürgős ügyet fontolgattam éppen,
midőn belépett és látható öröm­
mel telepedve mellém, mindjárt
így szólt:
- Nem is tudja, mennyire iga­
za volt magának, midőn ifjú Sze­
merét tette felelőssé a szakításért.
Idegességemben azonban go­
rombán viselkedtem és csúnyán a
szavaiba vágtam, így kiáltva:
- Nem érdekel az ifjú Szeme­ volna inkább ä nyári
re, és a Babszikája sem érdekel, szünetben!
és felőlem mehetnek a pokolba!
Lépner úr elhallgatott, ahogy
mondani szokás: a szó a torkára
Helyi tisztításra vár
forrt. M egdöbbenve és ijedten né­
zett rám.
A saját gondolataimmal kezdtem
foglalkozni, ügyet sem vetettem
Lépner úrra. Néha elkaptam a
pillantását: a tekintetében végte­
len szomorúság és könyörgésféle
reménykedés csillogott. Várt, hű­
ségesen és bánatosan, kitartóan
és gyötrődve várt a felszabadító,
megengesztelő szóra.
A szenvedést nemcsak elviselni,
elnézni sem lehet sokáig. Én sem
bírtam soká, megtörtem. M élyet
sóhajtva, hátradőltem székemen,
és így szóltam halkan Lépner úr­
hoz:
- Magam sem hiszem, hogy
jól sikerült volna az a házasság
Babszika és az ifjú Szemere kö­
zött . . .
Som ogyi P ál
- M icike, maga megint a galambokat etette?
Nyűgös modell T o n cz T ib o r r a jz a

IV e m illik visszaélni azzal,
hogy az ember régi barátai
karriert csináltak. Így soha­
sem zaklattam Kortyait, akiről
mint tudjuk a fejesek közé
tartozik és még azoknak is a
rangos csoportjába. De közbe­
jött egy ügyes-bajos dolog,
ami inkább bajos volt, mint
ügyes és úgy festett, egyetlen
ember tudja egyetlen szóval
elintézni és ez nem más mint
maga Kortyai.
A hadművelet szerencsésen
indult, aránylag simán bejutot­
tam szép, szőke titkárnőjéhez.
Elegáns, finom nő volt, úgy
festett, mintha most húzták
volna ki a frizsiderből.
- Kortyai elvtárs influen­
zás - mondta. Az ágyat őrzi.
Tetszett ez az előkelő kife­
jezés. Gondoltam, kórházban
nagy a személyzet, ott vigyáz­
B H H n
Háborús emlékiratok dömpingje Nyugaton
A z eszpresszóban, szokott
asztalánál, újságolvasásba me-
rülten találtam Pácz Alajos ba:
rátomat. Az „A1 Ahram" című
kairói napilapot olvasta éppen.
- M ióta tudsz te arabul? -
kérdeztem tőle hüledezve.
•- Hajaj, nagy sora van an­
nak - mondta Pácz és össze­
hajtogatta az újságot.
- Halljuk! - biztattam kí­
váncsian, mert láttam, hogy
beszélni akar.
- Azt, ugye, tudod - kezd­
te - , hogy megrögzött aggle­
gény vagyok, azaz voltam egy
évvel ezelőttig. Akkortájt tör­
tént, hogy összejöttünk itt az
eszpresszóban néhányan, öreg
fiúk, - ilyen ronda november
volt akkor is, - és azon kese­
regtünk, hogy milyen jó azok­
nak, akiknek családjuk van és
milyen rossz nekünk, akik úgy
4 HKE
4 m GOfr!D Ol J z ZM U K ,
nak az ágyakra, tehát bizo­
nyára a lakásán őrzi. Szima­
tom helyesnek bizonyult.
- Igen, otthon fekszik, —
tette hozzá.
Ügyem nemcsak bajos lé­
vén, hanem sürgős is, előzéke­
nyen megkértem M iss Jégcsa­
pot:
- Volna olyan kedves ide­
adni a főnök otthoni telefon­
számát.
Ledöfött a hideg kék szem­
pár:
- Sajnálom, magánlakásá­
nak telefonját nem közölhe­
tem.
M int az ilyenkor szokott.
H m
H e g ed ű s Is tv á n ra jz a
élünk, mint a kivert kutyák és
úgy is fogunk meghalni. Ha a
napi munkától fáradtan haza­
megyünk, nem fogad bennün­
ket asszony csókja és gyermek­
kacagás, a lakásunk rideg al­
bérleti szoba, Ízléstelen, rozo­
ga bútorokkal és egy idegen
család emlékeivel. Soha nem
ismert nagypaoák és nagyné­
nik képei néznek ránk a falak­
ról, rosszalló tekintetük miatt
csak félve merünk az asztalon
papírból vacsorázni. . . Így ke­
seregtünk. Akkor aztán valaki
felvetette az ötletet: meg kell
nősülni, de sürgősen, amig
nem kéíjő. Igen, de hogyan?
Hosszas tanácskozás után
úgy döntöttünk, hogy kísérlet­
csengett a telefon és én elkul­
logtam. A küszöbről még hal­
lottam, hogy a szép titkárnő a
kagylóba rebegi:
- Az ágyat őrzi.
Hát ez pech.
M int mindig az életben, a
pechet szerencse követi. Há­
rom nap múlva egy fogadáson
beleütköztem Kortyaiba. M ég
szorongatta a zsebkendőjét, az
orrán ott piroslott a nátha utó­
védje, de már jóízűen falatoz­
ta a protokoll-szendvicset.
- Örülök, hogy látlak I (Ez
igaz volt.) Mint hallom pár na­
pig az ágyat őrizted!
Átvettem a titkárnő gyen­
géd kifejezését.
— — I
Divat a babból, borsóból készült
nyaklánc, karperec
- Ebbe a szép darab földbe pedig, szerkesztő úr, bizsuté-
riát vetek . . .
képpen valamelyikünk nevé­
ben apróhirdetést adunk fel,
közköltségen. Sorshúzással
döntöttük el, hogy ki legyen
az áldozat - s bár a lottón
lenne ilyen szerencsém! - en­
gem húztak ki. Ott, mindjárt
megfogalmaztuk a hirdetést,
m ely szerint „Negyvenéves, jó
állásban levő tisztviselő, ha­
sonló körülmények között élő
élettársat keres, fiatal, csinos
leány vagy asszony szem élyé­
ben." A leveleket „Lakás lesz"
jeligére kértük a kiadóhivatal­
ba. Ez, persze, csalétek volt,
de hát egyszer úgyis lesz la­
kása mindenkinek! Végül még
megállapodtunk abban is, hogy
a beérkező leveleket együtt
Karonfogott, régi emlékeket
elevenített fel, egyszóval a v i­
selkedése élénken cáfolta M ol­
nár Ferenc híres mondását:
„Vagy a karrier, vagy a régi
barátok."
Amikor előadtam, hogy hiá­
ba kerestem, rámripakodott:
- Ember, miért nem hívtál
fel otthon!?
Elérkezett az idő: intrikál­
hatnék a titkárnő ellen, de le­
mondtam róla. Szerényen csu­
pán ennyit szóltam:
- Nem tudtam a lakásod
számát.
Mire demokratikusan hátba-
vágott:
- Ember, nem tudsz jobb
kifogást mondani? Benne va­
gyok a telefonkönyvben!
S. A.
S á n d o r K á ro ly r a jz a
bontjuk majd fel, és közösen
döntünk a jövendőbeli szemé­
lyét illetően. - Jött is egy hét
alatt vagy huszonöt ajánlko-
zás. Izgatottan ültük körül az
asztalt, sorra bontogattuk fel
a leveleket és rakosgattuk félre
az esélyeseket. Volt ott leány,
elvált- és özvegyasszony
is, fiatal, középkorú és öre-
gecske, lakással és lakás nél­
kül, némi hozománnyal és lel­
kiekben gazdag is, de a legér­
dekesebb ajánlat egy nyomta­
tott kartonlapon volt olvasha­
tó, a következő szöveggel:
TANULJON INKÁBB ARA­
BUL! KÜLÖNÓRÁK i o FO ­
RINT TÓ L , KREPA k ; ZERGE
UTCA 115.
- Na és?! - nógattam k í­
váncsian,. mert elhallgatott.
- M it „na és?" - láthatod!
Megfogadtam a jótanácsot.
Z siray K áro ly
 Fel kell hívnom Korpönait. A hivatal­
ban már nem találom.
- Halló! Korponai lakás?
Bájos, kicsit fátyolozott női hang.
- Igen, Korponai lakás.
- Kezét csókolom! Itt Tallós! Otthon
van már a kedves férje?
- Itt Korponai Tamás beszél.
A fene egye meg! Kell nekem mindig
kezétcsókolommal kezdeni!
- Szóval édes fiam, apukád otthon
van már?
- Nincs.
- Na jól van! Szervusz!
Hol lóg ez a nyavalyás Korponai? Fél
óra múlva újra hívom. Jól ismert borízű
basszus jelentkezik.
- Tessék!
- No csakhogy megjöttél, vén tróger!
Hol kujtorogsz örökké? Sem az irodá­
ban, sem otthon? Megállj öreg csibész,
egyszer elkap az asszon y. . .
- Ki vél beszélek?
- Tallós Ferivel! Már meg sem isme­
red a hangomat? Persze jobban szereted
a Pipike szopránját. . .
- Kivel akar beszélni?
Jaj! Hát ez ki?
- Kérem szépen . . . én a Korp . . . én
a ház urával szerettem volna . ..
- Én az anyósa vagyok. M it mond­
jak, ki kereste? Tallós?
- Nem kérem . . . Kallós! Illetve
Kallósi, . . . ha szabad kérnem . . .
Leteszem a kagylót. Cseng a telefo­
nom. Az előbbi basszus.
I - Halló! Tallós?
- Nem, kezicsókolom . . . Nem Tal­
lós . . . egészen m á s . . . ez egy férfiruha­
szalon . . .
Újra Csengetés. Felvegyem? Ne ve­
gyem? Hátha más. Halkan jelentkezem.
- Tessék.
M egint csak az anyós hangja. Ez nem
megy le rólam! M ost mit mondjak? Nem
tudom már, hogy az előbb ki voltam.
- Körkötőszövő Tömegcikk . . .
(A p o l i t i k a i p l a k á t k iá l lít á s a n y a g á b ó l)
- A marha mindenit!
Brrr! Hogy tud káromkodni! Szegény
Korponai! Alig teszem le a kagvlót, újra
csenget. Nem veszem fel! A csengő csak.
szól. Leveszem a kagylót, de nem szólok S z u p e r -g é p e s íte tt háztartás
bele.
>— Halló! A keserves istenit ennek a
büdös telefonnak! Szólaljon meg hát!
Majd bolond leszek! Már reped a tü­
dőm, de nem merem letenni, mert az
gyanús. Óvatosan az asztalra helyezem
a kagylót, átosonok a szoba túlsó végé­
be és ott kifújom magam. Ide is elhallat-
szik a mama fékevesztett üvöltése. Ki­
megyek az előszobába, nem elég, tovább
a konyhába és megeresztem a vízcsapot.
Ez jó! Nem hallok semmit, csak a víz
zubogását. . .
Másnap délelőtt Korponai felhívott.
- Tegnap hívtalak egész délután, de
folyton valami hülye jelentkezett, aki
kezicsókolomot köszönt nekem, mindig
másként mutatkozott be és a végén már
bele sem szólt a kagylóba, csak hagyott
ordítani.
- Hát te voltál? Azt hittem, az anyó­
sod!
- Nekem nincs anyósom.
Nincs anyósa! De hiszen én akkor egy
közönséges vadidegen, tévesen tárcsázott
anyóssal enyelegtem tegnap! Borzasztó
dolog ez a telefon.
V id rán y i Istv á n - Tessék már mondani, melyik a mosogatórongy-automata?
 Fő, hogy újszerű legyen I
K a já n T ib o r ra jz a

Dramaturg: A m odem színpadkép már megvan, most már csak egy jó darab kellene hozzá . . .

I. K í s é r l e t e z ő : 8500 . . .
II. K ís é rle te z ő : F e lje b b t
ejlett mezőgazdasággal rendelkező mozdulatot, minden hangot az embernek l. : jo o o o ...
udvarias ország vagyunk. ember iránt való udvariassága jellemzett. II. : C s a k g y e r ü n k to v á b b ! S e m m i té to ­
A különféle udvariassági versenyek H azafelé menet sikerült felkapaszkod­ vázás,
I. : 12 500 . . .
országos rendezőbizottsága már tett is nom az utolsó autóbuszra, némi közel­ II. : A le v e g ő t e l j e s e n t i s z t a . M i n d e n t
lépéseket a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ harc után, amelyben a darwinizmus ta­ b e le ! •
ságnál az udvariassági versenynek olim­ pasztalatai alapján a gyengék elhullanak, I. : 14 ooo. . .
n. (elszán tan ): M a g a s a b b r a ! N in c s
piai számmá való felvétele iránt, s ha­ az erősek leülnek. Miközben az utasok m e g á llá s . . ,
zánk átalakult egyetlen óriási edzőtá­ tépték, gyűrték, taposták egymást, a ka­ I. : 18 500 . . .
borrá. lauz helyeslőén biztatta őket: II. : V e g y e n h o s s z ú é s m é l y lé l e g z e t e t .
Tovább!
Az elm últ héten például egy ismerős - Csak úgy, mint otthon, kérem! I. : 21 000 . . .
családnál Katalin-napot ünnepeltek baráti Teljesen igaza volt. A z udvariasság n . : E l ő r e a c s i l l a g o k f e lé !
társaságban, s a diszuzsonnára engem is olyan erény, amelynek otthon, munka­ I . : 23 500 . . .
helyen, utcán, járművön, gyalog, vendég­ II. ( s á p a d t a n ) : M ag a sab b ra!
meghívtak. A rögtönzött büféasztalnál I . : 25 0 0 0 . . .
maga a háziasszony állt, s amikor oda­ ségben, moziban és űrrakétában egyaránt II. : R en d b en v a n . E n n él m a ra d u n k .
léptem, íg y szólt: ragyognia kell. E U e n ő r ( b e ) : M i ly e n a l a p o n s z á m o l n a k
És ezzel az örökérvényű igazsággal zá­ e z é rt a h á ló s z o b a b ú to ré rt h u s z o n ö t-
- Tessék kérni! . e z re t? M u ta s s á k a z á rk a lk u lá c ió ju k a t.
Zavartan motyogtam, hogy egy kis fe­ rom soraimat, bízva az olvasó udvarias­ K ís é r le te z ő k : A k ís é r le t n e m s ik e rü lt.
ketekávét szeretnék. A háziasszony töl­ ságában. (S ü lly ed n ek .)
tött, majd megkérdezte: F ele k i László G. S z.
- Hány cukorral?
H irtelen nem tudtam dönteni, haboz­
tam. Középkor T o n cz T ib o r ra jz a
. - Ne gondolkozzunk, kérem ! -
mondta a háziasszony, és elém tette a cu­
kortartót. Csupa nagy kocka v olt benne.
- Aprót kérek! - mondtam.
Kaptam mokkacukrot. Közben a há­
tam m ögött a következő hangok hallat­
szottak:
- Gyerünk, kérem, más is akar kávét!
- M i lesz ott elöl?
- N e tessék lökdösni!
- Én előbb voltam itt, kérem!
M eghatva hallgattam az udvarias sza­
vakat - tessék, kérem» - am elyek el­
választják a civilizált embert az őserdő
vadjaitól.
A feketekávé különben igen jó volt,
csak egy kicsit erős, s ezért egy kis tejet
kértem m ég a háziasszonytól.
- M ire lesz? - kérdezte.
Felfedtem szándékaimat, mire kaptam
tejet, s a fürge háziasszony már a töb­
biekhez fordult:
- Ki következik?
M ajd csengő hangon kiáltotta:
- M enjünk beljebb, kérem , a hall
egészen üres! Tessék az ülőhelyeket el­
foglalni! Iparkodjunk!
Nem is részletezem tovább. Minden Az üzlet, az ü z l e t . . -.
f f
J ? £ a f o t'A * * O á / Késik a Mikulás
p u s z ta i P á l ra jz a

Mikulás-áradat

I
i
K a já n T ib o r

t;4'

I
I
i

Konkurrencia
M észáro s A n d rá s ra jz a
i1 >

t<í ^
- Nem szégyelli magát? Én láttam m eg előbb! V,
-ti-
I:
Mikulások, ha találkoznak
E gy pesti bérházban T a k á c s Z o ltá n r a jz a
wT
H e g e d ű s I s tv á n ra jz a ’ír’
. ’*-

|m
I

I
if
'i-

I
is

9
 J ó l figyeljetek, gyerekek! Biztosan
mindannyian tudjátok, mi az a narrátor.
Hát hogyne tudnátok, hiszen művelt gye­
r e k e k vagytok, nem úgy, mint Pistike,
akinek örökösen futballozáson,meg rabló­
gyilkosságokon jár az esze. De azért
mégis elmagyarázom nektek a d o lg o t ,
hogy teljen-múljon az idő.
Bizonyosan észrevettétek már, hogyha
színházban voltatok, hogy a színpadon
időnként megjelenik egy idegen bácsi, aki
hosszú-hosszú dolgokat mesél minden­
féléről. Ez a bácsi néha lehet néni is és
nem is muszáj neki idegennek lenni.
Ü gy is meg lehet csinálni a dolgot, hogy
a szereplők közül egyik vagy másik hir­
telen átváltozik ilyen mesélő emberré,
ez aztán reflektorfényt kap és valamivel
több prémiumot. Ez a mesélő bácsi aztán
mindent elmesél, amit tudni kell életről,
halálról és más hasonló dolgokról, ö t
nevezik narrátornak, és most, hogy már
ezt is tudjátok, hadd mesélem el végre,
hogyan született meg az első narrátor,
mert az is nagyon érdekes.
Hát az úgy volt, hogy élt egyszer va­
lahol a világban egy költő, aki olyan
szegény volt, mint a templom egere. Ezt
a költőt úgy hívták, hogy Cinquecento
Amádé és nagyon szeretett volna már
pénzhez és dicsőséghez jutni. Egy szép
napon aztán a homlokára csapott Amádé
és így kiáltott fel:
- Színdarabot fogok írni! M ilyen
tökkelütött is vagyok én, hogy ez eddig
nem jutott az eszembe. Csak írtam a ver­
seket a bánatomról és azt kellett tapasz­
talnom, hogy az én bánatom nagyon ke­
veset jövedelmez nekem. Rímeket keres­
géltem, ritmust keresgéltem és tulajdon­
képpen nem keresgéltem egy krajcárt
sem. Drámát fogok írni, amely hírnevet
és tantiemeket von maga után!
/ í l k o n y a t k o r ig y e k s z e m h a ­
z a f e l é . A s a r k o n , a lá m p a f é ­
n y é b e n , e g y v a d o n a t ú j , k ü l­
fö ld i m á r k á jú a u tó c s illo g ,
o ly a n , a m e l y e t a h o t e le k e lő tt
o ly s z ív e s e n v e s z sze m ü g y re
a z ifjú s á g . A z a u tó n a k m a g y a r
r en d szá m a v a n , e lő tte e g y szá ­
n a lm a s k ü ls e j ű f é r f i á ll, k e z é ­
b e n k a la p , r e s z k e t ő s h a n g o n
m o t y o g v a la m it . A f f é l e k e z d ő
k o ld u s l e h e t , , f é l é n k , a r c a b o ­
r o s t á s , h á t a h a j lo t t , r u h á j a r o n ­
g y o s . K é t f o r in t o t d o b o k a k a ­
la p j á b a é s , m ig h á lá lk o d ik ,
m e g s z ó lí t o m .
- M ié r t e z e n a k ö r n y é k e n
k o ld u l, b á c s ik a ? L á to m , h o g y
k e z d ő . É n a z t ta n á c s o ln á m ,
s o k k a l jo b b h e l y e r r e a c é lr a
e g y te m p lo m b e já r a ta , tö b b j ó ­
s z í v ű a s s z o n y s á g j á r a r r a f e lé .
— S a jn o s, n e m m e h e te k —
v á la s z o l j a fá r a d t h a n g o n — f o r m á n s e n k i r o k o n a n in c s e n
- n e m h a g y h a t o m it t a k o c s i ­
m at . . .
M ic s o d a ? ! A k o c s ij á t ? ! E z
ő r ü lt! G y o r s a n to v á b b a k a r o k
á lln i, d e lá t j a s z e m e m b e n a
gott keserves arcokat, aki a saját, meg­
halt anyjának jobb karját alakította.
Egyszer aztán így szólt dühösen:
- Én ezt a darabot nem értem. Ennek
nincsen semmi értelm e__
Hát ez aztán gyorsan elterjedt a szín­
házban. Nem telt bele egy nap, egy éjjel
és már senki sem értette a darabot. No­
sza, hívatták a szerzőt, aki újból elol­
vasta darabját, majd így szólt:
- Egy életem van, egy halálom, de
én sem értek ebből egy szót sem. Pedig
világosan emlékszem, hogy volt értelme,
Amádé rögtön le is ült darabot írni
de én azt már elfelejtettem.
arról, hogy az élet nem ér egy krajcárt
Mit volt m it tenni, Amádé hazavitte
sem. Ez a téma onnan jutott eszébe,
művét és hét nap, hét éjjel gondolkozott,
hogy sok pénzt akar a darabjával ke­
miről is szól a darabja. Végre rájött és
resni. Azt is elhatározta Cinquecento
ragyogó arccal, s egy nagy paksaméta
Amádé, hogy mély dolgokat fog bele­
papírral megjelent a színházban. Azokon
írni a darabjába, amit aztán majd magas
a papirosokon megmagyarázta Amádé,
művészetnek neveznek a kritikusok. És
mivelhogy m odem költő volt, így mor­
fondírozott magában:
- M odem színdarabot fogok írni,
mert a modem ember komplikált lelkét
nem lehet kifejezni a régi módon. Nem
szólván az én komplikált lelkemről.
Rontom-boptom, én a formát mind fel­
bontom.
Az érdekes kísérlet híre csakhamar
eljutott az újságok íróihoz is. Egymással
versengve kezdtek cikkeket írni Annádé­
ról és darabjáról, amely olyan lesz, ami­
lyen még nem volt. A színigazgatók miről is szól a darab és hogy is kell ér­
egymásután zörgettek Amádé ajtaján, s teni azt. Persze, volt nagy öröm a szín­
mivelhogy a költő az alkotás lázas ön­ házban. Csak az igazgató aggályoskodott
kívületében nem hallotta ezt, az ajtó ha- még egy kissé:
sadékán át nyújtották be neki az előle­ - M i most már értjük. . . - mondta
geket. Ettől kezdve Amádé saját dicső­ - de hogyan fogja a közönség megér­
ségétől és az előlegen vásárolt italoktól teni?
megrészegedve, éjjel-nappal formát bon - M i sem könnyebb annál! - szólt a
tott. íg y történt, hogy hét nap, hét éjjel rendező. - A szerző minden este eljön
el is készült a darab, amelyet Amádé és a színpadról elmondja p magyará­
annak a színháznak nyújtotta át, amely a zatot.
legkevesebb előleget adta. íg y is történt. A drámának óriási si­
Mondanom sem kell, hogy Amádé mű­ kere volt. A szerző később belefáradt a
vét a színházban óriási lelkesedéssel fo­ magyarázgatásba és megbízott egy em­
gadták. A dramaturg, amikor elolvasta bert azzal, hogy esténként, csekély napi­
a darabot, ájultan fordult le a székről a díj ellenében, magyarázza meg helyette
gyönyörűségtől. Rögtön vitte is a csodá­ a darabját. Ez volt az első narrátor.
latos művet az igazgatójának, hadd ájul­ M ost már tudjátok, hogyan született
jon el ő is. Amikor már mindenki el­ meg a narrátor. Jók legyetek, gyerekek,
ájult, elkezdődtek a próbák. „Végre egy mert különben legközelebb megint mesé­
modem darab!" £ mondogatták a színé­ lek nektek valamit.
szek lelkesen, csak egy öreg színész vá­ G ád o r B éla
K é p z e lh e t i, m i l y e n b o ld o g
v o lt a m . A m ik o r hazaérk ez­
te m , m in d e n k i m e g c s o d á lt a
a k o c s im a t . A V á m h iv a t a l is .
D e re k a sa n szép a d ó t v e te tte k
k i a k o c s ir a . O ly a n ö s s z e g e t ,
a m i t n e m t u d ta m v o ln a e l ő t e ­
r e m t e n i, c s a k , h a a k o c s i t e l­
a d o m . D e h á t e la d n i e g y i l y e n
h it e t le n k e d é s t é s s z a p o r a /./.a a c s o d a a u t ó t ? F á j t é r t e a s z ív e m ,
T e l e v íz ió t v e t t ü n k , m o s ó g é p e t ,
szó t. h i s z e n tu d ta m , m é g e g y s z e r a z
m a g n e t o f o n t , la s s a n m á r e g y
é le tb e n n e m ju th a to k ily e n
— L á to m , n e m h is z n e k e m . k o c s ir a is k e z d t e m g o n d o ln i.
E s a z id é n , t a v a s s z a l t ö r té n t a p o m p á s a u tó h o z. M ás u ta t k e l­
I la é r d e k li, e lm e s é le m a t ö r t é ­
tr a g é d ia . l e t t h á t v á la s z t a n o m . E lc s e r é l­
n e t e m e t , ily e n k o r m á r ú g y i s
t e m a la k á s o m a t e g y k is e b b r e ,
k ih a lt a k ö r n y é k , ü lj ü n k b e S z ü n e t e t ta r to t t, e g y s z a r v a s ­
e la d t a m a t e l e v íz ió t , m a g n ó t ,
t a lá n a k o c s ib a ! b ő r d a r a b k á v a l le t ö r ö lt v a la m i
lá t h a t a t la n p o r s z e m e t a s z é l­ a z ö lt ö z k ö d é s r e n e m k ö lt ö t t ü n k
E z z e l — h it e t le n k e d é s e m u t o l­
v é d ő ü v e g r ő l, m a j d f o ly t a t t a . tö b b e t és z s ír o s k en yeret
s ó e lle n é r v e k é n t — la p o s k u l- .
— T a v a s s z a l k ü lf ö ld i t á r s a s - e s z ü n k ló k o l b á s s z a l, a m i v é g ­
c s ő t s z e d e lő a z s e b é b ő l é s k i ­
u t a z á s o n v e t t e m r é s z t . K in t t a ­ e r e d m é n y b e n e g é s z s é g e s is . H á t
n y it j a a z a u t ó a jt a j á t . N y o m ­
e z a z é n tö r té n e te m ! D e b o ­
b a n f é n y á r ö n t i e l a k o c s i b e l­ lá lk o z t a m b á c s lk á m m a l, a k ir ő l
h ú s z é v e n e m h a ll o t t a m s e m ­ c s á n a t - s z ó lt — j ö n n e k !
s e j é t é s l e t e l e p s z ü n k a z e ls ő
ü lé s r e . m it . A g a z d a g b á c s ik a , a t a ­ K iu g r o t t a k o c s ib ó l, e lő r e ­
lá lk o z á s ö r ö m é r e - h is z e n j ó ­ n y ú j t o t t a v is e l t e s k a la p j á t é s
- J ó lk e r e s ő , g o n d t a la n e m ­
r e s z k e t ő s h a n g o n m e g s z ó la l t :
b e r v o lta m , m é r n ö k a z e g y i k
r a jta m k ív ü l — b e v it t a l e g e l ő ­
v á lla la t n á l - k e z d t e e l b e s z é l é ­ A z ú r is t e n n e v é b e n , c s a k p á r
k e lő b b a u t ó s z a lo n b a , k iv á l a s z ­
s é t - s z é p la k á s o m v o lt . I fjú , f i l l é r t , b e n z in r e . . .
e le g á n s h i t v e s e m , p u f ó k g y e r ­ to t t a a le g s z e b b t íp u s ú , le g d r á ­
m e k e im . J ó l ö lt ö z t ü n k , t e lt g á b b k o c s it é s m e g v á s á r o lt a
m in d e n r e , s z o r g a lm a s v o lt a m . nekem . T a r d o s P é te r
 <~A{(HÍ
# m u f
Vasvári Anna rajza

— Ami Dante poklából kimaradt —

A p o k o lb e li v á r o s b a n e lő ttü n k
ú g y s o r a k o z ta k a s z é p ü z le te k ,
m ik é n t m in á lu n k . S im a já r d á n jö ttü n k ,

a k ir a k a t m in d fé n y e s és r e m e k ,
d e té to v á z ó k és ije d te k v o lta k
a z o tt b o ly o n g ó , h a lv á n y e m b e r e k ,

k i k e g y -e g y a jtó n fé lv e b e n y ito tta k ,

d e k ö s z ö n é s ü k n e m fo g a d ta to tt,
s h iá b a k é r te k , m e r t o tt b e n t a z o r d a k

c s a k e lfo r d u lv a m o n d tá k : — e lfo g y o tt!

A m a z p á r in g e t v itt a m o so d á b a ,
d e v is s z a d o b tá k : — P is z k o s é s k o p o tt!

E m e z lih e g v e m e n t b e a p o s tá r a
s e g y a b la k n á l v a la m it k é r d e z e tt,
a h iv a ta ln o k n ő n e m n é z e tt rá ja

é s d ü n n y ö g ö tt e g y i g e n t . . . v a g y n e m e t?
H o g y , k é r e m ? — s z ó lt e z ú jr a , n y á ja s a n .
S a v á la s z : — N e ta r ts o n f e l e n g e m e t!

É n á lm é lk o d v a k iá lto k : — H o g y a n ?
M á r itth o n v o ln é k ? — A S z e lle m le g y in t
s m o s o l l y a l s z ó l: — A l á t s z a t t á n o l y a n ,

d e e g y k ü lö n b s é g fig y e le m r e in t.
A z ig a z s á g i t t h e ly c s e r é t a já n lo tt:
a k ik b e n t v o lta k , a z o k v a n n a k k in t - Gyuszika, hogy maga milyen okos!

s m o s t ő k t ű r i k a m o d o r ta la n s á g o t!
Lovászy M árto n Már ők is?
Schwott Lajos rajza

/(£ & ? £ ■ < £

M int az amerikai „National Guardian"

című lap írja, nehéz helyzetben van a
San Francisco-i munkaügyi egyeztető bi­
zottság. A z egyik gyárból elbocsátottak
egy szakmunkást, mivel az illető karjára
egy meztelen nő volt tetoválva A meg­
lehetősen naturalista ábrázolás a gyár­
igazgatóság szerint zavaró hatással volt
a nődolgozókra. Kijelentették, hogy az
illetőt szívesen visszaveszik, ha a nőre
legalább kis nadrágot és melltartót teto­
váltat. 'Az egyeztető tárgyalások során a
munkavállaló már egészen a fügefalevélig
elment. M egegyezés még nem történt.

Egy vállalati klubesten

Őszi túra M é s z á ro s A n d rá s ra jz a

- Jó úton vagyunk, csak menjünk az iránytű után!

 í V e in s t ö r t é n e t
GYERE SEGÍTS A BR/GADNAK.
MIÉRT EPPEN EH ?
REPÍTEK IRDAL A7 ÜZEMI LAPBA
MIÉRT EPPEN ÉN ?
így mulat egy diétás
- Ká-betüs főzeléket ide az asztalra!
vállalat igazgatója az emelvényre
lépett.
- Kartársak! - Nyitotta m eg a röp-
gyűlést - kartársak, azért jöttünk össze,
hogy meghatott szavakkal emlékezzünk
m eg a becsület mintaképéről. Szabó kar­
társról. Azok kedvéért, akik m ég nem
tudnák, elmondom, hogy mexikói ügyfe­
lünk, Ramiro Lopez ma délelőtt elvesz­
tett a vállalatunk bejárata előtt, az utcán
egy borítékban huszonnégyezerhárom-
száznegyven forintot és 50 fillért. Szabó
kartárs akkor jött meg a minisztérium­
ból, meglátta a borítékot, felvette — és
odaadta a portás kartársnak. Gondolják
meg, huszonnégyezerháromszáznegyven
forint és 50 fillér egy borítékban, senki
nem látta, senki nem tud róla, a pénz
S c h w o ft L a jo s ra jz a
Már két hete nem fr,
Oly szomorú vagyok.
Egyetlen sort sem ír,
így telnek a napok.
Mért vagy ilyen hűtlen,
Rosszul bántam veleá?
Úgy simultál hozzám
Itt a szívem felett.
Nem írsz egy betűt sem,
Mondá hát, mi az oka?
Töltőtollban így még
Nem csalódtam soha!
G alam b o s S zilv eszter
E heti hirdetéseink
MESMPTAMA.KIVÁLÓDOLGOZO OKLEVELET..
- MIÉRT EPPEN TE/?.
V a sv á ri A n n a ra jz a
— U g y e J2é p .?
VtSVáRl
mellett nincs egy sor írás sem és Szabó
kartárs mégsem tartotta meg ezt a pénzt,
hanem becsületesen odaadta a portásnak
és becsületesen jelentette nekem.
- Kartársak! Legyünk büszkék Szabó
kartársunkra, akinek a becsületessége
Ramiro Lopezt is meghatotta és ügyfe­
lünk révén Mexikóban is elterjed majd
a becsületesség hire. Éljen Szabó kartárs,
a becsületesség mintaképe!
A teremben mindenki tapsolt. Az ün­
nepelt irult-pirult. Este azután, hogy be­
számolt a történtekről a feleségének,
szinte sírva magyarázta:
- Azt hittem, hogy a portás odané­
zett, mikor felvettem a borítékot —
u n ta m Ms/fM
Z áv o ri L ajos DEC.4- 2/N tj iPA'mS! H .$ ,
 A q u in c u m b a n
Q e rő S á n d o r ra jz a

nekem az Aszlányi-könyv, a „Sok hűhó

Emmiért" illusztrációi nem tetszettek.
A harmincas években játszódó mulat­
ságos regény főhőse Málnássy Gábor,
hatszáz holdas földbirtokos, volt ország-
gyűlési képviselő, bölcseleti dolgozatok
szerzője. Egy barátja így jellem zi: nyug­
talan, segíteni akar az embereken, de
csak önmagán tud segiteni, tagja volt a
parlamentnek, de úgy érezte magát, mint
egy kaszinóban, irt néhány könyvet,
amelyről a barátm meggyőződés nélkül
jókat írtak