A drasztikus népesség növekedés és az élelmiszer ellátásban jelentkező

problémák egymásra gyakorolt hatása

A 21.században a világ Ázsia centrikussá válása nem elhanyagolható tényező. A 20.század
elején a világtermelés töredékét adták ki ezek az országok, fontos megjegyezni, hogy a
gyarmatbirodalmak még léteztek ekkor, így nem maradhatott bent ezek az országokban a
tőke. Ezzel szemben, Európa megsínylette az I. illetve a II. világháborút, az európai
nagyhatalmak 1945-re kiterjesztették a befolyásukat, és lényegében az USA képezte ezen
ország gazdaságának mozgatórugóját, mivel a Marshall-segély (1947) nélkül pl. Franciaország
és Nagy-Britannia sem tudott volna kilábalni a háború okozta válságból és nyomorból.
Mindezek közben 1950-es években Japán növelni tudta ipari termelését, majd 1960-as
években Dél-Korea is csatlakozott a ,,a felkelő Nap országához”. Majd Tajvan a félvezetők és
a mikroelektronikai iparág terén fejlődött és hajtott végre innovatív változtatásokat. Kína
politikai jogállása alapján kommunista beállítottságú 1949-től kezdve, a gazdaság bizonyos
ágazatokban ugrásszerű emelkedéseket produkál, ilyen pl. a feldolgozóipar, vagy a
nehézipar. Ezekben az években a világ lakossága drasztikusan növekedett. Az akkori 6
milliárd főről mára már majdnem 8 milliárd emberről kell beszélni. Kína lakossága
meghaladja az 1,5 milliárd főt, közel harmada a Föld teljes lakosságának(!). A kék bolygó
fenntartása a jelenlegi fogyasztói igényeink mellett nem tartható fenn sokáig. Dél-
Amerikában trópusi esőerdőket irtanak ki, hogy minél több termőterülethez jussanak az
emberek, viszont ezáltál az üvegházhatás mértéket csak még jobban növeljük. A talaj
tápanyagtartalmát műtrágyával próbálják meg feljavítani a gazdák, hogy nagyobb
terméshozamot érjenek el, de ezek a szintetikus anyagok a talajba bekerülve más
növényekre nézve mérgezőek gyakran, illetve ebből kifolyólag vált mára a talajvíz
ihatatlanná. Manapság a világon kb.800 millió ember éhezik, ezek nagyrésze Afrikában illetve
Ázsiában él, viszont Dél-Amerika szegényebb országai is szintén ki vannak téve ezen
veszélynek. Afrikában pl. az egyik legnagyobb ember által okozott katasztrófa az volt, hogy
túllelegeltettek egy nagyobb füves területet Közép-Afrika északi felén, így az teljes
elsivatagosodott, így jött létre a Száhel-övezet Szudán területén. A 21.században nagyon
kevés önállató állam van , viszont a globalizáció egyik pozitív vonzata pont az országok
közötti kereskedelem fellendülése volt. Az európai ember emiatt fogyaszthat pl. banánt,
narancsot és további déli gyümölcsöket. Ez viszont az afrikai országokban kevésbé
megvalósítható, mivel itt az országok átlag GDP-je jóval alacsonyabb az európai mércéhez
viszonyítottan. Tehát elmondható, hogy a demográfiai robbanás egy láncreakciót indított el,
mely számos problémát hordoz magával. A globalizáció pozitív hatásai főként a fejlett
országokban érzékelhetőek, míg a fejlődőek még inkább lemaradnak a hiányzó anyagi
források miatt. A külföldi nagyhatalmak gyakran ezt ki is használják példa az USA demokrácia
exportja az 1980-as években, amely csak mélyítette a válságot a Közel-Keleten.