Kosztolányi Dezső

(1885, Szabadka – 1936, Budapest)

Élete
• apja Kosztolányi Árpád, a szabadkai gimnázium matematika-fizika szakos tanára,
majd igazgatója
• édesanyja Brenner Eulália
• gimnázium: Szabadka
• egyetem: budapesti bölcsészkar (magyar-német szak) → tanulmányait nem fejezi be
• (1906) a Budapesti Napló munkatársa, a versrovat vezetője
• a Nyugat munkatársa
• (1913) feleségül veszi Harmos Ilonát (gyermekük Ádám)
• (1919) az Új Nemzedék munkatársa (politizál, de kiábrándul belőle)
• (1921) Pesti Hírlap munkatársa
• (1933) súlyos betegsége (kezelések, műtétek, gégemetszés)
• (1935) Radákovich Mária iránti szerelem

Munkássága
• „homo aestheticus” → szépség, esztétikum szerepe
• több nyelven beszél és olvas (latin, angol, német, francia, spanyol, olasz), sokat utazik,
jól ismeri a világirodalmat → műfordítások (pl.: Modern költők c. kötet)

Verseskötetek:
- (1907) Négy fal között (első verseskötete, Ady kemény kritikája)
- (1910) A szegény kisgyermek panaszai
- (1920) Kenyér és bor
- (1924) A bús férfi panaszai
- (1928) Meztelenül (szabadversek; új tematika: részvét és szánalom)

Regények (20-as évek):

- Nero, a véres költő
- Pacsirta
- Aranysárkány
- Édes Anna

Novellagyűjtemények:
- (1933) Esti Kornél
- (1936) Tengerszem

• hatezer oldalnyi hírlapi próza

• nyelvművelő írások (pl.: Pesti Hírlapban)
• Ady bírálata (Az írástudatlanok árulása. Különvélemény Ady Endréről c. pamflet és
Marcus Aurelius c. vers, 1929)

A szegény kisgyermek panaszai c. kötet

• szereplíra: szabadkai gyermekkor felidézése

• kettős látószög:
a) ahogy a felnőtt nézi gyermekkori önmagát
b) ahogy a gyermek felfedezi a világot
 • spontán emlékezés, rácsodálkozás a világ titkaira, sokszínűségére
• benyomások (→ impresszionizmus), látomások
• a gyermek gazdag érzelemvilága (szorongás, félelem az apjától, a haláltól, szánalom
stb.), a gyermeki világ teljessége
• lélektani hitelesség, tudatalatti megjelenése

Mint aki a sínek közé esett…

• a beszélő visszaemlékezése
• a középpontban egy hasonlat ~ halál
• a halál közelében az ember előtt lepereg az élete → megvilágosodás: kiderül, mi a
maradandó, örök → a cél a lényeg megragadása

Azon az éjjel
• anaforikus szerkezet
• a nagyapa elvesztése a gyermek nézőpontjából
• zaklatott este ↔ halál utáni nyugalom

Mostan színes tintákról álmodom…

• gyermeki álmodozás + ars poetica
• színskála (sárga, arany kiemelése)
• impresszionista szinesztéziák (képek, színek, érzések összefonódása az álomban)
• halmozások, túlzások
• óhajtó mondatok
• tinták ~ írás (rajzolás) vágya, boldogsága (de feltételes módban →bizonytalan jövő)

Kenyér és bor c. kötet

Boldog, szomorú dal

• a kötet nyitóverse, műfaja „dal”
• számvetés, létösszegzés
• cím: ellentétre, paradoxonra épít
• 1. rész: elért sikerek leltárszerű felsorolása (jólét, családi boldogság, elismertség) →
mintha önmagát akarná meggyőzni
• mozaikrímek, alliterációk
• 2. rész („de” után): feltörő elégedetlenség, keserű panasz → „nincs meg a kincs, mire
vágytam”
• van (10x) ↔ nincs (1x)
• földi ↔ égi; ifjúkor ↔ férfikor
• a világba való beilleszkedés lehetetlenné teszi az álmok megvalósulását
• éjszakai szembesülés, „megvilágosodás”: a jómód nem helyettesítheti az élet igazi
lényegét, értékeit
• elégikus hangulat + önirónia keveredése

A bús férfi panaszai c. kötet

• A szegény kisgyermek panaszainak folytatása

• visszatekintés az élet delelőjéről az elveszített ifjúságra
• magány, üresség, rossz közérzet
• a család mint menedék (feleségéről, gyermekéről írt versek)
• emberi kiszolgáltatottság, szenvedők iránti részvét
Számadás c. kötet (1935)

• költészetének csúcsa
• egyszerre természetesség és megformáltság
• összegzés igénye
• súlyosbodó betegség, halál közelsége ↔ élet szépsége, emberi méltóság

Számadás
• szonettciklus (7 szonett)
• a halállal szembeni magatartás
• drámaiság (felszólítások, kérdések, rövid és hiányos mondatok)
• önmegszólítás → drámai monológ: önmaga másik énjével vitázik (amely a boldogság
illúziójában él)
• beolvadás a hétköznapok világába ↔ kívülállás
• boldogok ↔ boldogtalanok világa
• a boldogtalanokkal, szenvedőkkel vállal sorsközösséget, testvériséget → részvétetika:
„szemedben éles fény legyen a részvét” → ez adja az élet értelmét
• a boldogtalanság értékké válik: „gyáva az, ki boldog” ↔ „csak a boldogtalan a hős”

A szonettek összegzése
1. az ember nincs egyedül a szenvedésben
2. egyfajta összetartozás a szenvedők között
3. a szenvedő képes megérteni társait
4. evangéliumi szerepvállalás
5. kérdés az írókhoz: mi újat lehet még írni a szenvedőkről?
6. az író küldetése: a boldogtalanok megértése
7. végső konklúzió: „Gyáva az, ki boldog”

Marcus Aurelius
• filozófiai költemény, óda
• Marcus Aurelius szobrához szól
• a halállal szembeni másik lehetséges magatartás: sztoikus nyugalom, elfogadás,
felülemelkedés
• a „bamba tömeg” fölé emelkedő, a barbársággal harcoló, a szenvedéssel és halállal
bátran szembenéző filozófus császár mint eszménykép
• 5. vsz.: átvált E/1. sz.-be → önjellemzés (ars poetica) → Marcus Aurelius és a beszélő
közti párhuzam

Halotti beszéd
• egy vegyészmérnök barátja halálára írta
• a magyar nyelvemlék felidézése (evokáció)
• általános és konkrét szembeállítása
• emberi méltóság: minden ember egyszeri, megismételhetetlen csoda, kiismerhetetlen
külön világ → minden ember halála pótolhatatlan veszteség → az élet szeretete
• zárlat: népmesei fordulat → időtlenítés, általánosítás

Hajnali részegség
• gondolati költemény, létértelmezés
• vershelyzet: bizalmas, baráti, intim hangnem, megszólítás
 • éjszakai álmatlanság leírása
• 1. rész: betekintés mások életébe (sivár, kiüresedett, gépies életek)
• 2. rész („de” kötőszó után) a szemlélődés az égi világ felé fordul (hajnali égbolt
megpillantása, ámulat)
• visszatér gyermeki énje, fantáziája → látomás (mennyei bál, angyalok, tündérek) →
megvilágosodás, elragadtatás (érzelmi tetőpont)
• 3. rész: a felnőtt önvádja és bűntudata, értelmetlen élete (melyet elutasít)
• zárlat: vallomás, hálaadás (emelkedett, himnikus hangnem)
• boldogság ↔ elmúlás tragikuma
• hit ↔ hitetlenség
• a hétköznapi lét sivársága ↔ a létezés misztikus szépsége, titkának megértése
• a beszélő báli „vendégnek” tekinti magát, akit elbocsát a „házigazda”
• rapszodikus versépítés (változó hosszúságú sorok és strófák, soráthajlások, különféle
rímek, változó ritmus)

Szeptemberi áhítat
• utolsó verse, egy kései szerelem élménye ihleti
• a szeptemberi naphoz fohászkodik
• a halál előtti utolsó fellángolás
• a világ gyermeki újrafelfedezése, a részletek megcsodálása → az élet gyönyörűsége (a
halál szemszögéből nézve minden megszépül)
• zárlat: lázadás az idő, az elmúlás ellen

Édes Anna

Keletkezési körülmények, tér- és időszerkezet

• Kosztolányi utolsó és legnagyobb visszhangot kiváltó regénye
• alapötlet (Kosztolányinétől származik?)
• cselekmény ideje: 1919. júl. 31-én indul (Tanácsköztársaság bukása) – utolsó fejezet:
1922 őszén játszódik (de a cselekmény lényegi része kevesebb mint egy évet ölel fel)
• keretfejezetek: történelmi háttér (Kun Béla, román bevonulás, Horthy-rendszer
kezdete)
• mottó: latin halotti könyörgés (bűnösökért és áldozatokért egyaránt)
• távolságtartó elbeszélő (irónia)

Szereplők
• Vizy kornél: politikai becsvágy
• Vizyné: cselédkérdés jelentősége
• Patikárius János: könnyelmű, felelőtlen csábító
• Ficsor „elvtárs”: köpönyegforgató
• Moviszter Miklós: orvos, az író szócsöve
• Druma Szilárd
• többi cseléd

• Édes Anna
– címszereplő
– csak a VI. fejezetben jelenik meg
– alig beszélteti az író
 – 19 éves, egyszerű, iskolázatlan parasztlány (1900-ban született ~ mintha sorsa
az egész századot jellemezné)
– érzékeny, szelíd, zárkózott
– ösztönei megsúgják, hogy baj lesz

Cselekmény
• Anna 8-9 hónapot tölt Vizyéknél
• mintacseléd (városi legendák) → feláldozza magát, elveszti egyéniségét
• Patikárius Jancsi elcsábítja, majd eltaszítja → magzatelhajtás → elveszti tisztaságát
• Vizy államtitkári kinevezése → fogadás → Jancsi és Moviszterné flörtje → kettős
gyilkosság
• tárgyalás: Miért tette? (társadalmi, lélektani okok; lásd Moviszter véleményét) → 15
évi fegyházra ítélik

Értelmezés
• freudista megközelítés: „szükségszerűen meg kellett tennie”
– sérelmek (késleltetett fokozás) → hirtelen robbanás (tudatalatti); de kevés a
lélektani elemzés
• cselédtörténet: úr – szolga viszony
• kiszolgáltatottság, részvét hiánya, elgépiesedés, érzéketlenség → irgalom, szeretet,
részvét fontossága
• gépi tökéletesség eszménye → ideák megvalósíthatatlansága
• Kosztolányi „szellemi cselédsége” (újságírói robot)
• az író politikai szerepét, állásfoglalását is tisztázni akarja (lásd az utolsó fejezetet):
mindkét rendszer (Tanácsköztársaság, ellenforradalom) kritikája

Keletkezés: 1926. június 1-jétől a Nyugat közli folytatásokban. A regény egyértelmű

kritikai és közönségsikere oldotta azt a feszült és ellenséges légkört, mely Kosztolányit
a ’20-as évek elejétől körülvette. A jobboldali sajtó az őszirózsás forradalom, illetve a
Tanácsköztársaság idején vállalt, különben csekély szerepéért támadta; a baloldali
sajtó pedig az ‘Új Nemzedék’ ‘Pardon’ rovatának szerkesztéséért, a kommün ironikus
bemutatásáért. A regény több mint 2 év eseményeit öleli fel. 1919. július 31-én
kezdődik a történet és 1921 őszén zárul. A címszereplő – hatásos dramaturgiai
fogással – késleltetve jelenik meg. 1919 augusztus 14-én lép szolgálatba Édes Anna
Vizyéknél, s a kettős gyilkosságot a következő év május 28-ról 29-re virradó éjszaka
követi el. Anna és a Vizy család sorsának hátterében a XX. századi magyar történelem
tragikus fordulatai állnak: a Tanácsköztársaság utolsó napjai, Budapest román
megszállása, Horthy bevonulása, a trianoni békeszerződés aláírása.
Az Édes Annával kapcsolatos legfőbb olvasói dilemmát Németh László fogalmazta
meg: “De szabad-e ennyire elhallgatni az összeadást, s egyszerre az összeggel
robbanni ki?”. Vajon eléggé motivált és indokolt-e Anna szörnyű tette, azaz a regény
fejezetcímében is szereplő kérdést feltéve: miért következik be a gyilkosság?