FILOZÓFIAI ANTROPOLÓGIA

Vizsgálja: az elvi kérdéseket; az embert; az ember természetét; az élet egyéni/társadalmi értelmét

Az ember, mint létező
Animális létező: test, érzékelés, ész
Transzcendentális létező: szubjektív, cogito, én
Én: objektív, empirikus valóság transzcendentális feltétele „Szellemként a természet felett áll.”
Ontológiai reflexió: az emberhez, mint érzékelő lényhez vezet el, aki a természet része.
Transzcendentális reflexió: az emberhez, mint szubjektumhoz vezet el, aki nem része a
természetnek.
Az ember, mint fenomén
Nem specializálódott, - nyitott a világra. Felegyenesedett -keze szabaddá vált, szemének megnyílt a
horizont. HOMO FABER: előállított ember; instrumentizálja a testét és más dolgokat. Testiségében
is a szellem tűnik át.
Az ember „két világ polgára”
Kierkegaard: Végtelen és véges, örök és időbeli, szabadság és szükségszerűség szintézise =
„egzisztencia a paradoxonban”.
Sartre: Testi és szubjektum lét ellentmondása.
Arisztotelész: Valódi énünk a szellem.
Augustinus: ürülék és vizelet között látjuk meg a napvilágot.
Személy
Animális létezés Szellem

• Anyagi természet Transzcendentális

• Testiség Szubjektumszerűség
• Vegetatív Öntudat
• Érzékelés Én
• Végesség Végtelenség
• Szükségszerűség Szabadság
Történetiség
Az állat saját időséggel rendelkezik, feloldódik a jelenben. Az ember sajátidősége a történetiség.
Motivációs horizont: a világban-való-létet meghatározó indítékok összessége. Minden új ismerettel,
tevékenységgel bővül. Az ember jövőorientált.
Heidegger: Az ember nem oldódhat fel a jelenben.
Halál felé való lét
Az autentikus halál-felé-való lét, az idő végessége, az ittlét történetiségének rejtett alapja. Az ember a
tevékeny-világban-való-létet lehetőségként fogja fel.
Történelem
Az ember a jelent úgy érti meg, ha megérti a létrejöttét. A múlt tényekből áll, források, kutatható,
objektív.
Természet és történelem
Az ember történelmének alapja az időség. Időről akkor beszélünk, ha egy szubjektum a múltat
emlékezőn, a jövőt pedig várakozón jelenvalóvá teszi. Ember előtt nincs történelem.
Történetfilozófia
A történelem értelme: a jelenben való lét genezise. Mi adunk neki értelmet -szubjektív értelem.
A történelem lehet,

• Ciklikus: mint az eleven valóság életfolyamati

• Egyenes vonalú tagolt: fejlődés
Célja: Üdvtörténet, szekularizáció
Hegel: szabadságtudatban végbemenő haladás (ember szabadságtudata – népszellem – világszellem –
világtörténelem (ész))
Comte: történelem szakaszai,
1. mitologikus-teológiai
2. metafizikai
3. pozitív szakas (tudás)
Marx: osztályharc vezet az osztály nélküli társadalomhoz; az ember anyagi, gazdasági folyamatok
visszatükröződése.
Nietzsche: az ember, ember feletti emberként történő emancipációja.
Augustinus: predesztináció
Hegel: az ember mellékes, a világszellem felhasználja céljai érdekében
Társadalom
Együttműködések:

• kommunikáció
• kooperáció
Arisztotelész- társadalmi szintek

• Család
• Együttműködések
• Állam
A nemek egymásra utaltságából következik a szerelem és a hűség, ami végül a házasság és a család
egységében teljesedik ki. A szükségletek rendszere megteremti a társadalmat. A közös érdekek
társadalmi szinten előidézik az állam kialakulását.
Konfliktusok
Individualizmus: egyed szabadsága a köz rovására – önkény
Kollektivizmus: közakart figyelmen kívül hagyja az egyénit
Test és lelék
Arisztotelész: ami él, az lelkes
Élet, entelekheia, szubsztanciális forma: Vitális Lélek
Nem azonosság tétel
Nem képes egységnek gondolni az embert, és annak lelkét.
Azonosság tétel
Vitális lélek a szellemben, ezt az egész ember életének tekinti, anélkül, hogy a szellem feloldódna a
lélekben.