A SEGÍTSÉGNYÚJTÁS ERŐT IS TUD ADNI –

HÁTRÁNYOS HELYZETŰ FIATALOK KAROLTÁK

FEL NEHÉZ SORSÚ TÁRSAIKAT
2024. FEBRUÁR 28. | FB | OLVASÁSI IDŐ KB. 6 PERC

„A program megadta nekem azt, amit addig nem tudtam magamról. Például
hogy együtt elérhetünk valami nagyot: hátrányos helyzetű gyerekeknek
segíteni, hátrányos helyzetű falukban önkénteskedni” – vallja Beni, annak a
projektnek az egyik résztvevője, melyben nehéz helyzetű fiatalok más,
rászoruló közösségeknek segítettek. A projektekben résztvevők számára
ez nemcsak azért volt egyedülálló lehetőség, mert rengeteget tanulhattak
a készülés során, de egyúttal (sokan életükben először) átkerülhettek a
rászoruló szerepből a segítőébe, ami olyan erőt adott nekik, amit a
személyiségükbe is be tudnak majd építeni. A projektről február 22-én
kiállítás is nyílt a Mátyás téri Kesztyűgyár Galériában Szemtől szemben a
szuperhős címmel. Fiala Borcsa írása.

Mindenkiből lehet szuperhős

Hetvenen vettek részt a YOUTH+ Tőlünk Nektek program keretében azon a

18 napos, intenzív képzési folyamatban, melyre öt országból érkeztek
nehéz sorsú, nevelőotthonban nevelkedő, telepi vagy bevándorló fiatalok.
A gyerekek a magyar Élményakadémia és annak nemzetközi partnerei
mentorálásával saját önkéntes programokat terveztek és valósítottak
meg.
„Ez volt az első lépés afelé, hogy a fiatalok felfedezzék:
bennük is van egy szupererő, az ő tetteiknek és
gondolataiknak is hatása van a világra. Hogy képesek
változtatni, közösséget építeni, és formálni saját
környezetüket”
– mondta el a projektről Czinger Erzsébet, a Tőlünk
Nektek projektmenedzsere. A programhoz ezúttal olyan nemzetközi
partnereket kerestek, akik hasonló helyzetben lévő fiatalokkal dolgoznak
együtt. A sikeren felbuzdulva szeretnék a jövőben a módszertant
továbbvinni, másoknak is átadni, hogy minél többen válhassanak
hétköznapi hősökké.

Élményakadémia
Az Élményakadémia 2006 óta szervez sorsfordító programokat gyermekotthonban
élő, mélyszegénységben, szegregátumban nevelkedő, nehéz helyzetből induló fiatalok és a
velük dolgozó segítő szakemberek számára. Programjain eddig több mint 7000 fiatal és
3000 szakember vett részt. „A mély beszélgetések, közös felismerések és az egymástól tanult
leckék száma azonban megszámlálhatatlan” – mondják ők.

(Forrás: Élményakadémia)

A fiatalok teljes körű szabadságot élvezhettek abban, hogy milyen

programot találnak ki, annyi volt csupán a kikötés, hogy annak valamilyen
közösség segítéséről kellett szólnia. Ám „ők maguktól választottak olyan
közösségeket, ahol valamilyen okból hátrányos vagy nehéz helyzetben élők
vannak” – mondta el Gergely Zsófia, az Élmény Akadémia trénere, aki
egyúttal a csepeli Burattino Gyerekotthon vezetője is.

Minden viszonyítás kérdése

A magyar és az erdélyi csapat háromszor szervezett ötnapos önkéntes
akciót, amelyben játékos programokra hívtak nehéz sorsú gyerekeket
Ózdon, Egerben és Marosvásárhelyen. Ózdon például egy olyan közösségi
házat újítottak fel, amiben egyedüliként van fürdőszoba – másutt nincs
ilyen a telepen.

„Ózdon egy teljesen más világ nyílt meg előttünk. Én addig nem tudtam, hogy
létezik az országban ilyen szintű mélyszegénység. Rávilágított arra, hogy én
valójában mennyire jó helyzetben vagyok” – mesélte Szendrey Eszter, a
program egyik résztvevője.

A spanyol önkéntesekkel fiatal marokkói és ghánai bevándorlóknak

tartottak workshopokat, hogy segítsék boldogulásukat új otthonukban. A
magyar résztvevők a többiekkel angolul, spanyolul és gyakran akár kézzel-
lábbal kommunikáltak, mondta el Bárnai Árpád, ifjúságsegítő, az
Élményakadémia trénere.

„De nagyon hamar megtanultak egymás nyelvén, vagy valamilyen appon

keresztül beszélgetni” – tette hozzá. „Nagyon érdekes volt az az est is, ahol a
marokkói fiatalok bemutatták a kultúrájukat” – idézi fel Szendrey
Eszter. „Izgalmas volt, hogy mennyire mások ott az ételek, a szokások, az
öltözködés.”

A magyar fiatalokat az is nagyon megrendítette,

amikor megtudták, mit is jelent pontosan az, hogy
valaki menekült, a programban lévő fiatalok pontosan
mi elől jöttek Európába, és ki mindenkit veszítettek el
útközben.
A lett fiatalok a függőségek megelőzéséről szerveztek képzéseket
kortársaiknak, az itteni képzésen a magyar fiatalok is előadhattak, angolul.
„Nagyon megható, hogy amikor Lettországban tartottunk előadást a
projektünkről, és meséltünk arról, honnan jöttünk, a résztvevők elsírták
magukat, és rögtön azt kezdték el kérdezgetni, hogyan segíthetnének nekünk.
Soha nem gondoltam bele, hogy tényleg honnan indultunk, szép dolog volt
látni, hogy ilyen messziről is együttérző támogatást tudunk kapni. Nem az ő
hazájuk, nem az ő problémájuk, mégis segíteni szeretnének” – mondta Eszter.

YOUTH+
A YOUTH+ a társadalmi befogadásért ifjúságsegítőket fejleszt annak
érdekében, hogy támogatni tudják a kevesebb lehetőséggel rendelkező
fiatalokból álló önálló csoportok létrejöttét és hosszú távú működését,
ahol a fiatalok saját kezdeményezéseiket valósítják meg. A YOUTH+
célcsoportját képező fiatalok sokszor beilleszkedési problémákkal
küzdenek, kevés sikerélményük van a mindennapokban, nem bíznak
abban, hogy sikeres életpályájuk lehet, illetve abban sem, hogy alakítani
tudják közösségük életét, körülményeit. Ha azonban támogatást kapnak
saját értékeik felismerésére, képessé válnak új alternatívák tudatosítására,
saját életük és közösségük aktív alakítására.
(Forrás: Élményakadémia)

A Tőlünk Nektek programban résztvevő fiatalok egy része Lyukó völgyében,

a miskolci roma szegregátumban nőtt föl, és oda is mentek vissza
önkénteskedni. Ez aztán annyira jól sikerült, hogy megalapították a lyukói
fiatalok közösségét, és most már maguknak találnak ki önsegítő
projekteket, amikhez önállóan írnak ERC-s pályázatokat is, hasznosítva azt
a projekttervezéssel és szervezéssel kapcsolatos tudásukat, amit a
képzések során sajátítottak el.
„Azon dolgozunk, hogy bevonjunk fiatalokat, hogy
legyen esélyük megtalálni önmagukat. Szeretnénk
megmutatni nekik, hogy mit jelent jó útra térni”
– árulta el az egyik résztvevő. A fiatalok gyakran elmondják, nekik már az
nagyon felemelő érzés, hogy ezekben az esetekben ők maguk lehetnek
segítők, és végre-valahára nem ők azok, akik támogatásra szorulnak.
Ebben a történetben ők végre nem a „gyerekotthonosak” vagy a
„szegregátumból érkezők”.

„A segítségnyújtás is tud önmagában egy erőforrás lenni” – foglalja össze

Gergely Zsófia, miért jelentett a fiataloknak sokat az, hogy ezúttal a másik
oldalon vehettek részt a tevékenységekben.

A fiatalok idősotthonokban is segítettek, felújították és rendbe hozták

például azokat a lyukói buszmegállókat, ahol korábban az idősek nem
tudtak hová leülni.

Konfliktusok feloldása

„Nem egyszerű összegyűlni három-négy helyről, majd csapatot formálva tenni

egy célért. Senkinek nem az, ezeknek a gyerekeknek pedig különösen sok
kihívást okozott ez néha, a konfliktusokat ugyanis nem mindig tudják jól
kezelni. Sokat kell facilitálni, segíteni ebben nekik” – magyarázta Gergely
Zsófia, majd felidézett egy olyan esetet, amiből nyilvánvalóvá vált: a
fiatalok remekül elsajátították a tanultakat. Történt ugyanis, hogy kitört
egy nagyobb vita: a gyerekek nem tudtak megegyezni, hogy másnapra mit
főzzenek, a társaság pedig több táborra szakadt, a konfliktus hamar
elmérgesedett.

„Addigra már nem akartunk ebbe mi, felnőttek beleszólni, azt szerettük volna,
ha hasznosítani kezdik mindazt, amit tanultak. De rossz volt hallgatni az
ajtócsapkodásokat, az üvöltést. Aztán az egyik lány sírva fakadt, amit mély
csend követett, végül egy másik lány (akiből azóta ifitréner lett), felszólította a
társait: szépen üljön le mindenki, és hallgassák meg egymást, hadd
mondhassa el mindenki, hogyan érzi magát, mi a javaslata, anélkül, hogy
egymásra mutogatnának, egymást vádolnák.”

Beilleszkedés

Azt, hogy a programok és a képzések során sok olyat tanultak, amit

később, a hétköznapi életükben is hasznosítani tudnak, az egyik résztvevő
fiatal, Balogh Ádám is megerősítette.

„Olyan volt ez számomra, mint a felnőtté válás. Engedték, hogy menjünk a

magunk feje után, sok mindent ránk bíztak.

Itt éreztem először azt, hogy vagyok valaki: azzal, hogy

felelősséget kaptam arra, hogy egy programot
vezessek. Ez nagyon sokat számít.
Érettebbé váltunk általa, a programnak köszönhetően szóba tudok állni, le
tudok ülni beszélgetni felnőtt emberekkel. És most már sokkal jobban be tudok
illeszkedni új közösségekbe is.”

Ez azért is okozott nekik nehézséget korábban, mert sokan nagyon

tartanak attól, hogy a helyzetük vagy a romaságuk stigmatizálja őket.

„Magyarországon nagyon erősen jelen van a rasszizmus, és ezt próbáljuk

felszámolni. Meg akarjuk mutatni, hogy nem úgy van, ahogy sokan mondják és
gondolják. Az általánosítást, ami az emberek fejében él, szeretnénk
megváltoztatni. Nem akarjuk kirekesztettnek érezni magunkat, és igen, mi is
lehetünk jó emberek, és azok is vagyunk. Azt akarjuk, hogy elfogadjanak
minket, és egyenlő félként kezeljenek” – mondta Vani, az egyik résztvevő
fiatal.

Dzsínó úgy gondolja, a programok során azt tanulta meg, hogy ne legyen
gyáva, hanem igenis kiálljon magáért. „És hogy tehetek azért, hogy mások ne
éljék meg azt, amit mi kicsiként megéltünk” – teszi hozzá.