о -Д -Д -1

Együtthatók száma
PLANE42

PLANE2

f(s) = ao+-a is+a2S2+a 3S3+a4S4

5.14. ábra. Pascal háromszög alkalmazása a háromszögelemek approximációs

polinomjainak szemléltetéséhez

C° folytonos kvadratikus háromszögelem

A végeselem analízisben nagyobb pontosságot érünk el, ha magasabb ren­
dű közelítést alkalmazunk, mint amilyen fokszámot a feladathoz tartozó m ini­
mális illesztési rend megkövetel. Gyakran a feladat analitikus részmegoldása
utal arra, hogy a megoldásfüggvényünk a vizsgálati tartományban milyen fok­
számú.
A tárcsafeladatok magasabb rendű közelítését teszi lehetővé a hat csom ó­
pontú kvadratikus háromszögelem. A három sarokcsomóponthoz még hoz­
zá veszünk három oldalfelező pontot, ahol szintén előírjuk a függvényérté­
kek azonosságát, mint feltételt. Ezek alapján az approximációs függvény
alakja:

T
= X c

J (5.32)

A folytonossági feltétel alapján a közelítő és a pontos függvényértékek

egyenlők:

f = f ( x l , y l) = f ( x l, y l) f 4 = f ( x 4, y 4) = f ( x 4, y 4)

f i = f ( x 2, y 2) = f ( x 2, y 2 ) / 5= /( Д ,Д ) = /( > 5 ,Д )

/з = f i x з, y 3) = f i x з , y 3) / 6= fix 6, у 6) = f ( x 6 , jk6)

149
 A fe lté te li e g y e n le tre n d sz e r:

7 Г Ух *1 * i У1 Ух
fi У2 х 2 х 2у 2 у 2 с,
/з Уз А Хъ Уз Уз Су
/ = =Ас
Л У4 А *4 У4 У!

/з У5 А Х5 Уз у1

/б. Уб А ЧУ6 Уб
(5.33)

A feltételi egyenletrendszerből ismét fejezzük ki az ismeretlen c vektort és

helyettesítsük be az (5.32) approximációs egyenletbe.

c =A ' /
- - (5.34)

Az approximációs függvény alakja:

f( x ,y ) = X c= {cT(x ,y ) A ~ '\ = N j ( x , y ) f =

= \p[6\ x , y ) q>2 6\ x , y ) (p26\ x , y ) (р{6\ х ’У) < P?\x,y) А 6)0 , y ) ] /

(5.35)

Legyen a háromszögelem derékszögű és használjunk a számításhoz a loká­

lis koordináta-rendszert, ami párhuzamos tengelyű a globális koordináta-rend­
szerrel, 5.15. ábra. A koordináták az alábbiak szerint transzformálhatok, ha a
lokális koordináta-rendszerben a háromszögelem befogói egységnyi hosszúsá­
gúak.

В X , у
H = —es f = —
a b

150
 5.15. ábra. Hat csomópontú C° folytonos háromszögelem és két jellemző bázisfüggvény

A C° folytonos hat csomópontú háromszögelem bázisfüggvényei a lokális

koordináta-rendszerben:
\
(6)
<P\ = 2 ( l - í - 4f i - í - 4
у

< » = 2 4 Í4 - I
V 2
(PÍ6) =4^-f7
/ n
(pl6) = 2 t] Л
V ■J
Фбб) = 4 ( l -77)7

A bázisfüggvények ismeretében írjuk fel a hat csomópontú tárcsaelemre vo­

natkozó általánosított elmozdulás-vektor közelítő alakját.

151
 u(x,y)
u{x,y) =
v(x,y).

S'

0 0 j <p 3(6) 0 0 0 0 "

q> 26 ) ч > Т < P s6 ) <?66)
О

<PÍ6) ! о ( P i} ! о <p <6) ! о V i ' 0 < ! о (р б 6 ) _

i

C° folytonos lineáris téglalapelem

A C° folytonos téglalapelemeket akkor alkalmazunk, ha a szerkezet topoló­
giája könnyebben leírható ezekkel az elemekkel, vagy minél magasabb rendű
közelítést szeretnénk alkalmazni.
Megmutatjuk a téglalapelemen p lokális koordinátarendszer használatát
és előnyeit a globális rendszerrel szemben. Lokális koordinátarendszert azért
alkalmazunk, mert a fokszám növekedésével az Д-mátrix invertálása egyre na­
gyobb nehézséget jelent.
Abban az esetben, ha a vizsgált felületen olyan hálózatot tudunk definiálni,
ahol a lokális és globális rendszerek tengelyei párhuzamosak, akkor a két ko­
ordináta-rendszer közötti transzformációs összefüggések egyszerűbbek, mint
általános esetben. Ezzel a feltételezéssel sok feladat esetében élhetünk.
A korábbi fejezetben már bemutattuk a globális és lokális rendszerek kap­
csolatát a fenti feltételezések mellett.
Fejezzük ki a globális koordinátát a lokális koordinátával, ha rendszerek
tengelyei párhuzamosak 5.16. ábra:

x = x(% ,ri)= x0 +aZ

y = y (% ,fl)= y 0 + bri
(5.36)

152
A k o o rd in á tá k in v erze:

í= í( r ,y ) = Í J L
a

Л = ri(x,y)= У , Уо

9
(X4,y4) u a , a u (хз,Уз)
(-1,1)' 1 О
4 3
b
(xo, Уо) í

b
1 2

(хъУ0 (х2,Уг)
(-1,-1) 0 , - 1)
5.16. ábra. Párhuzamos tengelyű lokális és globális koordináta-rendszerek

5....

5.17. ábra. Pascal-háromszög alkalmazása a négyszögelemek approximációs

polinomjainak szemléltetéséhez

153
 A négyszögelem esetén nem egyszerű bázisrendszert választani úgy, hogy
teljesítsük egyidejűleg a geometriai izotrópiát, a polinomok teljességét és az il­
lesztés rendjét, annak érdekében, hogy az elem konform legyen.
Sokszor alkalmazunk nem konform elemet az analízisben, mert ezekkel az
elemekkel is lehet jó eredményt elérni, csak ismernünk kell a konvergenciára
vonatkozó korlátot.
A polinom megválasztását az alábbi Pascal-háromszög segítségével adhat­
ju k meg, 5.17. ábra. A Pascal-hároszögből kiolvasható, hogy négyszögelem
esetén kénytelenek vagyunk felesleges magasabb fokú polinom tagokat is fel­
venni, mint amennyit a közelítés fokszáma indokolna. Az is kiolvasható az áb­
rából, hogy a koordináta tengelyek irányában, mindkét változóban, teljes po­
linom a függvény. A kétváltozós polinom pedig a két egyváltozós polinom
szorzata. Ennek az eredménye a felesleges magasabb fokú tagok.
Négy csomópontú téglalapelemhez egyváltozós lineáris függvények szorza­
tát használjuk.
Az approximációs függvény a lokális rendszerben:

}(£,*])= c0 + c£ + cl 7 + c 3£r 7 = [ l £ г] £ 77] = * (Z,ri)c

(5.37)

Az approximációs polinom felírásánál láthatjuk, hogy ez az elem lineáris

közelítést tesz lehetővé, mert másodfokra nézve hiányos, hiszen nem tartal­
mazza a tiszta másodfokú tagokat. Sajnos négyszögelemek esetén csak így
biztosítható a geometriai izotrópia.

/ = / ( < ^ 1) = / ( - 1 - 1 ) = / ( - 1 - 1 ) / = f(& ,ri 2 Y= /(!-!)= /(W )

/э = /« э .ч з ) = /а 1 ) = я и ) / 4= / 0 ^ 4 ) = / ( - U ) = / ( - U )

A feltételi egyenlet-rendszer:

7 Г '1 -1 -1 lT
/ 1 1 -1 -1
-A c
/ 1 1 1 1
/ . 1 -1 1 - i J - (5.38)

A feltételi egyenlet-rendszerből ismét kifejezzük az ismeretlen c vektort és

behelyettesítjük az (5.37) approximációs egyenletbe.

15 4
 C = á~' f
(5.39)

/ ( * ) = I c=^_T A ~ ') f= N T f = y 4\^,ri) (^4)(£,b) (p44)($,ri)]f

A C° folytonos négy csomópontú téglalapelem bázisfüggvényei, 5.18. ábra:

Í>,‘4)( « ,! 7 ) = i( l - í) ( l -П )

+ÍX1-4)

«’Г ( ‘5.П) = 'К1 + 4)(1+>|)

rí4>( í . 4 ) = -Ki-4Xi+»i) (5.40)

5. /<S. ábra. A (p 3,4>(^, rj) bilineáris közelítés bázisfüggvényei

C° folytonos másodfokú (serendipity) téglalapelem

A legegyszerűbb négyszögelem után vegyük a nagyobb pontosságot bizto­
sító másodfokú elemet. A polinom felvételéhez használjuk ismét a Pascal-há­
romszöget, 5.17. ábra.
A bikvadratikus közelítés érdekében a polinom felvételénél másodfokra tel­
jes rendszert kell választanunk, de ekkor a geometriai izotrópia miatt még har­
mad és negyedfokú tagokat is be kell vonnunk, amit az 5.17. ábrán is látha­
tunk. így negyedfokú polinomrendszert kapunk, amely másodfokra teljes és
harmad és negyedfokra viszont hiányos lesz. A felesleges tagoktól sajnos csak
részben tudunk megszabadulni, mert ez a négyszögelemekkel együtt járó sajá­
tosság. A szabad együtthatók meghatározása kilenc feltételt ír elő. Ehhez szük­
ségünk van négy sarok, négy oldalfelező és egy belső csomópontra.

155
 A belső csomópont eliminálásával kapjuk az ún. nyolc csomópontú
serendipity (jelentése: jó reménységű, kedvező tulajdonságú) [Zienkiewicz,
1984] elemet. A belső csomópontbeli függvényérték a szélső csomópontok
függvényeként értelmezett. Például, a belső csomópontbeli függvényérték a
megfelelő metszetbeli peremcsomópontok átlaga legyen. Ezzel az eljárással a
hiányos negyedfokú polinom-rendszert kiküszöböltük. Egy jellemző bázisfügg­
vény látható az 5.19. ábrán. Jól megfigyelhető, hogy a középső csomópont he­
lyén a bázisfüggvény értéke a x irányú metszetbeli függvényértékek átlaga, Vi.

<pl*)( Z ,4 ) = W + Z Z k)(l+ri rik)(ZZk+ 7íV k - V к = 1,2,3,4

<Pk)(Z ,ri)= H l - Z 2)(l+1i Tik) к - 5,6

к = 7,8
(5.41)

5.19. ábra. A (pgm(^, rj) nyolcadik bázisfüggvény grafikus képe

A belső csomópont eliminálásával csökken a megoldandó egyenletrend­

szer mérete, és így a számítás gyorsabbá válik.

5.1.2.2 C1folytonos felületelemek

C' folytonos 21 szabadságfokú három csomópontú háromszögelem
A lemezfeladathoz használható legegyszerűbb, konform elem a 21 szabad­
ságfokú háromszögelem, 5.20. ábra. A C' illesztési rend kielégítése érdekében
feltételként a sarokcsomópontokban előírjuk a közelítő és a pontos megoldás­
függvény értékének egyenlőségét, valamint az első és a második deriváltjaik­
nak azonosságát. Az oldalfelező csomópontokban az oldalélre merőleges nor­
mális irányú deriváltak egyenlőségét feltételezzük. Az elem belső pontjaiban
az approximációs polinom kétváltozós ötödfokú polinom lesz.
A csomóponti előírások vektora:

156
 f T= wr = b W,. '1у w,Ixy 1УУ y lx y vi x y

f ( x , y ) = c 0 +c,x+c 2 y + c 3 x 2 +c 4 xy+c 5y 2 +... + c 2 0 y 5 =

Cn

- Съ т
-í X у X2 xy у2 ... у5 = X С A ~ ') l= N T{$,4) 1 =

"20.

= (р2 2\^,Т]) ... <p™G,ri)]f

(5.42)

Az ötödfokú, kétváltozós approximációs függvény:

A folytonossági feltétel alapján a közelítő és a pontos függvényértékek azo­

nosságát írjuk elő:

157
 A feltételi egyenletrendszer:

Г / . 1
"1 *1 У\ * ,2 Х 1У 1 У\ ... y \

fu 0 1 0 2x, У1 0 ... 0

fy
0 0 1 0 X, 2 У\ ... 5y \

f lx x 0 0 0 2 0 0 ... 0

f\y y 0 0 0 0 0 2 ... 2 0 rf
ci
0 0 0 0 1 0 ... 0
fx y
с2
Л 1 x2 У2 *22 x2y 2 у\ ... y \
^3
-А с
с4
0 0 0 0 1 0 ... 0
flx y

/3 1 *3 >>3 *3 х з Уз Уз ... y \

'20.
0 0 0 0 1 0 ... 0
fr y

f\n (iL «4x

+ x jy n4y)
fs n (is x «5x
+ x ly n5y)
+ * Iy « 6 y )
__f i n _ ix L «6x

(5.43)
A peremre merőleges derivált számítása, 5.19. ábra:

f„ ( x ,y ) = g r a d ( f) T n

'T ( '7 t Y
f n ( x >y) = \f'x /;] x cnx+ X
=f'x nx +f'y ny = x T cny = \x
—y —" \lx n+x у п у Я

(5.44)

158
 A feltételi egyenletrendszerből ismét fejezzük ki az ismeretlen c vektort és
helyettesítsük be az approximációs egyenletbe. Az ^-m átrix invertálása globá­
lis rendszerben ekkora méret mellett bizony nem egyszerű feladat. Ez a tény
indokolja többek között a lokális rendszer használatát.

i =á " L (5,45)

Az approximációs függvény alakja:

f ( x , y ) = Хтс=^_г (х ,у ) A ~ ') f = K r ( x ,y ) / =

= \pl21)(x ,y ) (P2 2' \ x , y ) cp(2' \ x , y ) (p(2X\ x , y ) ... (р£1\ х , у ) \ /

(5.46)

Felületelem konstrukciós feltételei:

A 21 szabadságfokú háromszögelem illesztési rendje azt jelenti, hogy ki
kell elégítenie a C° és a C folytonossági kritériumot az elem belső pontjaiban
és az elem határpontjaiban egyaránt. Geometriailag ez azt jelenti, hogy az
elem éle (határvonala) felett nem lehet törésvonala. Ez a feltétel abban jut ki­
fejezésre, hogy az él mentén az/ ’„ előírt érték, 5.21. ábra.

5.21. ábra. A 21 szabadságfokú háromszögeiéin előírt iránymenti deriváltja

a) C folytonosság vizsgálata: Az elem belső tartományában az ötödfokú

kétváltozós polinom a C° folytonossági kritériumát minden további nélkül tud­
ja teljesíteni, hiszen ezt kiindulási feltételnek vettük. Az él mentén „ 5 ” ívkoor­
dinátával kifejezett egyváltozós ötödfokú polinom matematikai szabadságfo­
ka (paramétereinek száma) 6 . A két sarokcsomóponthoz tartozó 12 db feltétel
bőségesen elegendő a 6 ismeretlen meghatározásához. Tehát az elem teljesíti
a C° folytonossági feltételt, az elem belső pontjaiban, és határoló élek mentén.

159
 b) О folytonosság vizsgálata: Ebben az esetben is az elem belső tartomá­
nyában teljesül a folytonossági előírás, mert a negyedfokú polinom 15 isme­
retlen együtthatójának meghatározásához adottak a feltételek. Nevezetesen a
csomópontonkénti 5 első és második derivált, amely összesen 15 feltételt je ­
lent. Az élek mentén is biztosítani kell a C folytonos illesztést. Itt is az él men­
tén az „s” ívkoordinátával fejezzük ki az egyváltozós negyedfokú polinomot,
mely 5 matematikai szabadságfokkal rendelkezik. (Az él menti negyedfokú
polinom az a) pontban említett ötödfokú polinom deriváltja.) Ehhez rendelke­
zésre áll egyenként a két sarokcsomóponthoz tartozó n-irányú első és második
derivált, valamint az egy közbenső (az oldalfelezési pontban) csomóponthoz
tartozó n-irányú első derivált. Ezek összesen öt feltételt adnak, amely egyér­
telműen meghatározza a negyedfokú polinom együtthatóit.
C' folytonos 18 szabadságfokú háromszögelem (Hermite felületelem)
A 18 szabadságfokú háromszögelem nem-konform lemezelem. Az ilyen nem-
konform lemezelemek a gyakorlatban legtöbbször sikeresem alkalmazhatóak,
csak mindig tudnunk kell arról, ha konvergencia probléma merül fel, akkor en­
nek oka a nem-konform tulajdonságra vezethető vissza. A nem-konformitás bi­
zonyos esetekben javíthatja a pontosságot és ez vezetett olyan modellekhez, ahol
az ilyen tulajdonságú elemek alkalmazása tudatos. A 18 szabadságfokú három­
szögelem belső pontjai ötödfokú, határpontjai negyedfok helyett csak harmad­
fokú polinommal közelíthető. Az egy sarokcsomópontra három feltételt írunk
elő: a függvényértékeket és a két változó szerinti deriváltjaik azonosságát.
A bázisfüggvények meghatározása hasonló az előző fejezetben adott módszerrel.
C' folytonos 16 szabadságfokú téglalapelem (Hermite felületelem)
Általában elmondható, hogy a felületelemek között háromszögelem a leg­
jobb C° folytonos elem, addig а С1, С2, C - folytonosság teljesítésére a legal­
kalmasabb a globális tengellyel párhuzamos téglalapelem.
16 szabadságfokú téglalapelem konform.
Az approximációs függvény felvételét négy csomóponttal végezzük. A Pas­
cal háromszög alkalmazásával választjuk ki a C folytonos illesztéshez szük­
séges Hermite polinomot, 5.17. ábra.
Az ábráról leolvasható, hogy a konform elem esetén a függvény felvétele
harmadfokra teljes, ettől magasabb fokra pedig hiányos. A geometriai
izotrópia miatt a közelítő polinom tagjainak szimmetrikus elrendezést kell m u­
tatniuk. Nem tüntethetünk ki adott geometriai irányokat úgy, hogy abban az
irányban, magasabb rendben közelítjük a megoldás-függvényt, mint egy má­
sik irányba. (Léteznek ilyen elem ek is, de ezek speciális feladatokat látnak el.)
Egy csomópont matematikai szabadságfoka 4, az elemé, pedig 16. Egy sa­
rokcsomópontra előírjuk a közelítő és pontos megoldásfüggvény függvényér­
tékének, a 77 szerinti első parciális deriváltjának, valamint a második vegyes
parciális deriváltjának azonosságát, 5.22. ábra.

160
 “П
(w4 ...) (w 3 ■:
0 0

<2>,
---------- —^
(w, ,v^' , , w ,^ ) (w 2 ...)

“ b
5.22. ábra. C' folytonos 16 szabadságfokú téglalapelem (SHELL 63)

wT =[vv. W l* Wl , ! W 2 W 2 , W 2y ! W3 W 3* W 3y W 3xy ! W 4 * 4 , W 4y W 4 „ .

Az elemhez tartozó, a lokális és globális koordináta-rendszerek közötti

transzformáció:
% = x/b r \= y !a
Ez transzformáció a téglalapot egységnyi oldalhosszúságú négyzetre képez­
te le.
A kétváltozós polinomok szükséges tagjait felvehetjük úgy is, hogy két egy­
változós polinom diadikus szorzatát képezzük. Az eredménymátrix tartalmaz­
za a polinom tagjait.
' i ' ’ i 7 7 2 7 3 "

£
F
Ё
71
ч 71
ч^ 71 ^ "|=
П _F
^ 2y7 2 « у
u>
vTY
OJ
t

5 3 j 3 « 3»7 « У
(5.47)
1

Az approximációs polinom:

7 ) = co + c i Z + c 2t i + c £ 2 + c £ r j + c s T]2 + . . . + с 15£ У =

= í S n ... * y ] = X c= {cT($,r\) A ~ '\ = N ? (.$,17) / =

= t í 16)( ^ 7 ) <P(2 6\ ^ r , ) - < Р Г (^ 7 )]/ (5.48)

161
 A bázisfüggvények:

A bázisfüggvények egyváltozós Hermite-polinomok szorzataként állítható

elő. Példaként felsorolunk néhány ilyen polinomot és az 5.23. ábrán megadjuk
a grafikonjukat is.
/,( 0 = 2 / 3 - 3 / 2 +1
/ 2( 0 = 2>2 - 2 í 3
* ,(0 = t 3 - 2 t 2+t
g 2( 0 = t 3 - t 2 (5.50)

5.23. ábra. Az f,(l)J 2(t), g,(t) és g /f ) függvények alakja

C folytonos 12 szabadságfokú téglalapelem (Hermite felületelem)

Az előző elemhez képest egyszerűbb közelítő függvény felvételével nem-
konform elemhez jutunk. A négy csomópontú téglalap alakú (lemez)elem egy
csomópontjának matematikai szabadságfoka 3, az elemé, pedig 12, 5.24.ábra.
Egy sarokcsomópontra előírjuk a közelítő és pontos megoldás függvények ér­
tékének azonosságát, valamint a rí szerinti első parciális deriváltak egyen­
lőségét. Ennél az elemnél a közelítő függvény p változókban teljes másod­

162
fokú polinom és 6 kiegészítő, magasabb fokú, tagot tartalmaz. Az elemek kö­
zötti geometriai kompatibilitás azt jelenti, hogy másodfokú közelítés esetén az
él mentén a normális irányú deriváltnak lineáris függvény szerint kell változ­
nia. Az elem nem tudja az él mentén ezt teljesíteni, mert a két csomóponthoz
tartozó függvényérték és .s-ívkoordináta szerinti iránymenti derivált négy fel­
tételt jelent, amely harmadfokú közelítést tesz lehetővé.

f =W _ = \v x wln j w2 w2ri \ w3 w3rl j w4 w4| w4J

f^ ,T ]) = c0+ c ^ + c 2T]+c^2 +C4$T1+C5ri2 + c61;3+ c7t;2rj +cs^rj2 + c9rj3 + сю^ + с и ^ 3 =

= xTc= ( /(|,r j) A ~ ' \ = N T($,T1) / =

= ki'2' >4) (P22\Z,ri) - (Рп\^Л)]/

(5.51)

A bázisfüggvények:

(5.52)

163
 л

JL
(W j ,\у ^ , Wjr] )

5.24. ábra. 12 szabadságfokú nem-konform téglalapelem

5.2. A geometriai tartomány (szerkezet) felosztása

(véges)elemekre
A szerkezet geometriája határozza meg azt a geometriai tartományt, amelyet
a végeselem-módszer alkalmazásakor elemekre kell felosztanunk.
A geometriai tartomány lehet:
- vonal halmaz: rúdszerkezet; egydimenziós (1D) szerkezet,
- felület: (sík) tárcsa, lemez, (görbült) héj; kétdimenziós (2D) szerkezet
- test: háromdimenziós szerkezet (3D).
A felosztásnak hézagmentesnek és a teljes geometriai tartományt lefedőnek
kell lennie. Az elemek a csomópontokban (1D), elem éleken (2D), elem felü­
leteken (3D) csatlakoznak egymáshoz.
A felosztás lehet:
- Koordináta vonalakhoz illeszkedő; a szerkezethez rendelt globális koor­
dináta-rendszer tengelyeivel párhuzamos vonalak (2D), felületek (3D),
segítségével osztjuk a geometriai tartományt elemekre. Kizárólag egysze­
rű geometriájú szerkezetek esetén alkalmazható a módszer.
- Ponthálózatra illeszkedő; a geometriai tartomány kijelölt, kitüntetett pon­
tokra illesztünk elemeket. Mivel az elemek a pontokhoz illeszkednek
ezért a geometriai tartományt hézagmentesen le fogják fedni az elemek.
- Szimplexekre való osztás; n dimenziós térben n+1 pont szimplexet hatá­
roz meg, ami az adott térben a legegyszerűbb alakzat. Szimplexek: 1D-
ben a szakasz, 2D-ben a háromszög, 3D-ben a tetraéder.
Mindhárom eljárás lehetőséget biztosít az utólagos elemsűrítésre. Elemsűrí­
tést a keresett függvény meredekebb részein célszerű alkalmazni, a pontosabb
eredmények érdekében. Sűrítésnél lehetőleg folytonos átmenet legyen a rit­
kább osztásból a sűrűbb osztásba. Azonban az elemek oldalaránya ne nagyon
térjen el egymástól (legfeljebb 1 : 3 - 1 :5).
Egyenes oldalélű elem ek használatakor a görbe vonallal (2D), felülettel

164
(3D) határolt geometriai tartományok nem fedhetők le hézagmentesen a per­
mek mentén. Törekedni kell arra, hogy minél kisebb legyen a lefedetlen rész.
A felosztáshoz használt elemek és csomópontok száma határozza meg a
szükséges számítógép kapacitását, az alkalmazott program futási idejét és
költségét. A kis elemszám azonban pontatlan számítást eredményez.
A számítógépes programok általában tartalmaznak automatikus hálózatge­
neráló eljárásokat, amelyek lehetővé teszik az utólagos hálózat sűrítést is.

5.3. Koordináta-rendszerek
5.3.1. Globális koordináta-rendszer

A szerkezet geometriáját írjuk le a globális koordináta-rendszerben. Ez általá­

ban derékszögű koordináta-rendszer. Speciális feladatok esetén lehet henger
vagy gömbi koordináta-rendszer is.
A szerkezet geometriáját a globális koordináta-rendszerben a szerkezet vagy
részeinek (vonal, felület) egyenletével, kitüntetett pontjainak koordinátáival ad­
juk meg.
A globális koordináta-rendszerben ismert geometriájú szerkezetet kell fel­
osztani elemekre a végeselem analízis végrehajtásakor. A végeselem-analízis
számításit is a globális koordináta-rendszerben végezzük el.

5.3.2. Lokális koordináta-rendszer

Az elemekhez rendeljük a lokális koordináta-rendszert. Használatuk meg­

könnyíti az egy elemre vonatkozó összefüggések felírását.
Mivel a számításokat a globális koordináta-rendszerben végezzük el, ezért
szükséges a lokális és globális koordináta-rendszerek közötti kapcsolat isme­
rete.

5.З.2.1. Lokális koordináta-rendszer a globális koordináta-rendszerből

származtatva
A globális koordináta-rendszer merevtestszerű eltolásával, elforgatásával ho­
zunk létre lokális koordináta-rendszert, 5.25. ábra.
Egy pont globális és lokális koordinátái között a következő kapcsolat áll
fenn.

165
 X COs(x,í^) cos(x,t 7) cos(x,g ) *0 *0

У cos(y,£) cos (y,ri) cos(y ,g ) n + = T- n -1- Уо

z cos(z,£) cos(z,T]) cos(z,g) -Zo_ s. . z 0

(5.53)

—1 T s
A T transzformációs mátrix ortogonális mátrix, Г = T . Egyes elemei a két
koordináta-rendszer tengelyei közötti szögek koszinuszai.

Xn X
>

5.25. ábra. A globális koordináta-rendszerből származtatott lokális koordináta-rendszer

5.3.2.2 Paraméteres koordináta-rendszer

A paraméteres koordináta-rendszer illeszkedik az elemhez, így lehet ferdeszö­
gű vagy görbült is, 5.26. ábra. A tengelyeket úgy skálázzuk, hogy az elemek
kitüntetett pontjai speciális koordinátájúak legyenek. Akkor ismert a paramé­
teres koordináta-rendszer, ha a kitüntetett pontok globális koordinátáinak is­
meretében egy tetszőleges pont lokális koordinátáiból annak globális koordi­
nátái egyértelműen számíthatók.

5.26. ábra. Paraméteres koordináta-rendszerek

166
 Vonalelemek esetén a lokális koordináta-rendszer tekinthető a globális rend­
szer elmozdítottjának, de a tengelymentén a lépték is változott.
Egy pont lokális koordinátáiból a globális-koordinátákat C° folytonos bázis­
függvények segítségével határozzuk meg. Ha a vonalelem egyenes, a felület­
elem oldalai egyenesek, akkor elegendő a vonalelem végpontjait, a felületelem
csúcspontjait csomópontoknak tekinteni a bázisfüggvények meghatározásá­
hoz. Ilyen elemeknél ezek a pontok a kitüntetett pontok.

x = Y jN ,(% ,ri,g}xi, y = Y j N i(Z,Ti,g }y, , z = Y j N i(^,ri,g }zi

'=» и -i (5.54)

(X,, yt) a kitüntetett pontok globális koordinátái, N, bázisfüggvények. Egy- és

kétdimenziós feladatnál csak egy- illetve két koordinátát használunk, a bázis­
függvények is egy- illetve kétváltozósak.
A lokális koordináták az (5.54) egyenletből számíthatók, mint nem-lineáris
egyenletrendszer megoldásai.
Annak feltétele, hogy a leképezés megfordítható a z , hogy az ún. Jacobi-mátrix
az eleme minden pontjában invertálható legyen. A Jacobi-mátrix és inverze:

dx dy dz dr] dg'
dS dx dx dx
dx dy_ dz d$ dr) dg
, J~l =
— dri dr] dr] dy dy dy
dx dy dz Hí dr]
dg dg dg. _dz dz dz _

Az invertálhatóság feltétele az, hogy a mátrix determinánsa ne legyen nulla.

A Jacobi-mátrix inverzét is megadtuk, mivel a későbbiekben szükségünk lesz rá.
A Jacobi-mátrix általában függvényeket tartalmaz, így az invertálhatóságot
az elem összes pontjában meg kell vizsgálni.

5.4. Paraméteres elemek

A paraméteres elemek paraméteres lokális koordináta-rendszer segítségével
számított elemek.
Jellegzetessége, hogy a számításokat a lokális koordináta-rendszerben vé­
gezzük el olyan módon, hogy az eredményeket közvetlenül a globális koordi­
náta-rendszerben kapjuk meg.
Háromféle paraméteres elemet különböztetünk meg.
Izoparametrikus elem: A lokális koordináta-rendszerhez, a geometria meg­

167
adásához használt bázisfüggvények megegyeznek a mechanikai feladat bázis­
függvényeivel.
Szubparametrikus elem: A lokális koordináta-rendszerhez, a geometria
megadásához használt bázisfüggvények alacsonyabb fokszámúak, mint a me­
chanikai feladat bázisfüggvényei.
Szuperparametrikus elem: A lokális koordináta-rendszerhez, a geometria
megadásához használt bázisfüggvények magasabb fokszámúak, mint a me­
chanikai feladat bázisfüggvényei.
Deriválás paraméteres koordináta-rendszerben:
A R mátrix számításakor a bázisfüggvények globális koordináták szerinti
deriváltjait kell számítani, annak ellenére, hogy a bázisfüggvényeket a lokális
koordináta-rendszerben ismerjük.
A összefüggésnek megfelelően számítsuk ki egy bázisfüggvény x és у koor­
dináta szerinti deriváltját felületelem esetén. A bázisfüggvény kétváltozós,
N M ’7!), a lokális koordináták függvénye, amelyek azonban a globális koor­
dináták nem-lineáris függvényei. A deriválásra vonatkozó láncszabályt alkal­
mazva:
d N fa r j) dNjdE, [ dN i d71 _ 8 N i J ., + fW L j -i
dx d£ dx drt dx dé, = u dr] = u
dN & ,T7) = ÖN, dé, | ÖN, dp ÖN; t fflV. j A
ду д$ dy dr, dy dl- = 2-' drj = 2-2 5

A lokális koordináták globális koordináták szerinti deriváltjai a Jacobi-

mátrix inverzének (5.55) elemei. (5.56) segítségével a teljes R mátrix előál­
lítható.
Integrálás paraméteres koordináta-rendszerben:
A merevségi mátrix meghatározásának fontos lépése az integrálás, amit a
globális koordináta-rendszerben kell végrehajtani. Az integrálandó mennyisé­
gek azonban a lokális koordináták függvényei. A lokális változókra való átté­
rés azonban könnyen megtehető a Jacobi-mátrix determinánsának segítségével.

K e = t \ В ^ D B ^ dx dy = t \ D B (4 n) ■d e t( /) dZ, ■dr,
«n (5.57)

A képletből látható, hogy a számítás a lokális rendszerben végezhető el, de

az eredmény a globális rendszerbeli integrált adja vissza.
Vonalelemnél ugyanígy történik a számítás, de a függvények és az integrálás
változója csak £. (5.57) integrált általában numerikusán számítjuk ki. A lokális
rendszerben a numerikus integrálást az is megkönnyíti, hogy az integrálási hatá­
rok (+1, -1 ,...) igazodnak a numerikus integrálási határokhoz. (Lásd 7.2 részt is.)

168
 6. Modellezés, szerkezetmodellezés

6.1. Kompiláció
A kompiláció alatt a szerkezet teljes merevségi mátrixának előállítását értjük,
hasonlóan, mint az általános rúdszerkezet elméletben. A szerkezet merevségi
mátrixa az általánosított csomóponti elmozdulások, és a csomóponti terhek
között teremt kapcsolatot. Az elmozdulásmódszer merevségi mátrixát egy­
másra halmozással állítjuk elő. Az általánosított csomóponton beiktatott el­
mozdulásból csak az oda kapcsolt elemekben ébred erő. A csomópontok
egyensúlyi egyenleteiből indulunk ki, ahol közvetlenül a csomóponthoz kap­
csolódó elemek merevségi mátrixai szerepelnek, figyelembe véve a peremfel­
tételeket is. Az elemre ható terheket csomópontokra redukálva vesszük figye­
lembe a csomóponti terhekkel és esetleg az előírt támaszelmozdulásokkal
együtt.

6.1. ábra. A szerkezet merevségi mátrixának összeállítása

Példaképpen a kompiláció bemutatására vegyünk egy tárcsafeladatot, ahol

a geometriai finitizáláshoz téglalapelemet alkalmazunk.
A négy csomópontú téglalap elem fe d ik teljes merevségi mátrixát, az aláb­
bi módon definiáljuk, ahol a mátrix egyes elemei maguk is mátrixok. Az ilyen
szerkezetű mátrixokat hipermátrixoknak nevezzük.
A Jé '15 jelentése, hogy az fe d ik sorszámú elem Zfedik csomópontjában be­
iktatott egységnyi elmozdulás hatására az A csomópontban mekkora belső erő
keletkezik.

169
 ( 6 . 1)

írjuk fel a végeselem-modell 6. csomópontjában az egyensúlyi egyenlete­

ket. A 6. csomópontban nincs közvetlen külső teher és a kapcsolódó végesele­
meken szintén nincs teher, következésképpen nem kell a csomópontra redukál-

ÍAC

( 6 . 2)

Mind a 16 csomópontra elvégezzük az egyensúlyi egyenletek felírását, majd

az általánosított csomóponti elmozdulásokat egy vektorba rendezzük, és ehhez
igazítjuk a nekik megfelelő tehervektort. Végül a szerkezet merevségi mátri­
xát rendezzük össze az elmozdulásvektor segítségével, a mátrix-műveletek
szabályai szerint. Az így nyert együttható-mátrix szerkezete az alábbi.

1.csp.

6 .csp. K Z k l

16 .csp. -16

A szerkezet К merevségi mátrixa szimmetrikus szalagmátrix. A szalag szé­

lessége függ a csomóponti számozás módszerétől, azaz bizonyos határok kö­
zött a szalagszélesség csökkenthető a számozás ilyen irányú optimalizálásával.

17 0
 7. Numerikus kérdések, hibaanalízis

7.1. Lineáris egyenletrendszer megoldása, megoldási módok

A szerkezetre vonatkozó merevségi mátrix és a tehervektor ismeretében felír­
hatjuk az elmozdulásmódszer csomóponti egyensúlyát kifejező lineáris egyen­
letrendszert.
A lineáris egyenletrendszer megoldását direkt eljárással legtöbbször a Ga­
uss eliminációval oldjuk meg. A direkt eljárással nyert eredmények javítása ér­
dekében iterációs módszereket is alkalmazhatunk (például Gauss-Seidl eljá­
rást, vagy a szukcesszív felülrelaxálás módszerét) [Popper-Csizmás, 1993].

K e-q £=L u a_ =D s
(7.1)

А К merevségi mátrix szimmetrikus pozitív definit szalagmátrix, így alkal­

mazható a Cholesky-féle faktorizáció. Ilyenkor az LU-felbontás egyszerűsö­
dik, mert ebben az esetben az L és az U alsó- és felső háromszög-mátrix egy­
más transzponáltjai lesznek.
A megoldás elvi algoritmusa:

1) K e -q

2) K = L L T

3) L LT e =q
У

4) L-y = q =>У
5) LT T e = у => e
(7.2)

2) a merevségi mátrix felbontása alsó- és felső háromszög-mátrixra. 3)-4) az

új változó у számítása. Ez skalár egyenletekből számítható, mivel L három­
szög-mátrix. 5) у ismeretében a keresett megoldás e számítása. Ez újfent
skalár egyenletekből számítható, mivel Ц háromszög-mátrix.

171
 b) с)
7.1. ábra. а) А К mátrix faktorizációja, b), c) L az alsó és a U felső háromszögmátrix.

А К mátrix U L faktorizációját csúsztatott háromszögek módszerével végez­

zük, 7 .Lábra. Az operatív tárban ilyenkor csak m (m +l)/2 elemből álló lefelé
csúsztatott alsó háromszögmátrixot kell tárolni, ahol az m а К mátrix félsza-
lagszélessége. Új elemek számítása úgy történik, hogy a rajz szerint az elha­
gyott oszlop után új sort vonunk a számításba, miközben a háromszögmátrix
lefelé csúszik.
A számítási időigény arányos:
X n -B 2
ahol n az ismeretlenek száma,
В félszalagszélesség.
А К mátrixnak a pozitív definit tulajdonsága a fizikai értelmezéséből követ­
kezik. На а К mátrixot a csomóponti elmozdulások vektorával mindkét oldal­
ról a következő módon szorozzuk, akkor a belső erők munkáját, az alakválto­
zási energiát kapjuk l/2_eTK e >0.
Frontális eljárás: A szalagmátrixban csak a zérustól különböző elemeken
végez Gauss eliminációt, és sűrű háromszögmátrixba tömörít. Lényegesen ki­
sebb tárigénye van, mint a csúsztatott háromszögek módszerének.
A frontális eljárás számítási időigénye arányos:

lm, +/я, + /и, +... + AW

* n ■RM S RMS

ahol n az ismeretlenek száma,

m, az i-edik frontszélesség.

172
 7.2. Numerikus integrálás, tartományi integrálok
kiszámítása
Az elemek merevségi mátrixainak kiszámítása minden esetben határozott in­
tegrál számításához vezet, melyet általában analitikusan nem tudunk elvégez­
ni csak közelítő integrálással. A numerikus integráláshoz legtöbbször a
Gauss-Legendre módszert alkalmazzuk. [Bathe, 1986][Kurutzné-Scharle,
1985] [Páczelt-Scharle, 1994][Popper, 1985][Popper-Csizmás, 1993]

N um erikus integrálás a G auss-Legendre módszerrel

Az f(x) egyváltozós függvénynek [a,b] zárt intervallumán vett határozott integ­
rálját transzformáljuk [ - 1 , 1 ] intervallumba az egyszerűbb számíthatóság érde­
kében. Az transzformálást követően a g(x) legyen az új integrandusz függvény,
amelyre a numerikus integrálást el kell végezni.7 .2-7.3. ábra. A
Gauss-Legendre numerikus integrálás során az n-alapponton helyen vesz-
szük az integrandusz függvényértékének wr vel súlyozott összegét.

V n
/ = \g (x )d x ~ Y j wí g(&)
(7.-3)

7.2. ábra. Az eredeti f(x) egyváltozós függvénynek [a, b] zárt intervallumán vett határozott
integrálja

7.3. ábra. A z f(x) függvény transzformált alakja a g('c) függvény és annak határozott
integrálja

173
 Egyrészről az n-edfokú g(t,) polinomot approximáljuk olyan p-edfokú h(í,)
polinommal, ahol p>n és a illesztési pontokat nem vesszük fel előre.

Щ ) = a x+ a £ + a£ 2 + a£ 3 + ... + a p+£ p

I = + fl2 ^ + fl3^ /2 + a 4^ 3 + - + V i ^ )
i=l i=l i=l
(7.4)

Az ismeretlen mennyiség a w, és a £,,.

Másrészről g(^)-et /г(%) függvénnyel approximáltuk, amely analitikusan in­
tegrálható, ezért írható, hogy
i i r _ „ 11
/= * /* « ) < * « = al<s + ^ +^ 3+ ...+ ^ 4 '
-1 J-l
(7.5)

A két utolsó egyenlet együtthatóinak összevetéséből kapunk egy nemlineá­

ris egyenletrendszert, amely %,-re és w,-re megoldható, ha p=2n-l.
A Gauss-Legendre-féle eljárás, esetén az n-pontra támaszkodó kvadratúra
a p-edfokú polinomot pontosan, azaz egzakt módon közelíti. 7.4. ábra.

/1«~ Z w< £ (£ )
i=1 (7.6)

W, = 2
W ,= 1 W2 = 1

-TTÉ— — V те
3 =-0,577
0
- §2= 0,577

n= 1 p= n=2 p=3

W, = 0.888

W2 = 0,555 W3 = 0,555

Эт
■|L 7 a =o
4 --0 ,7 7 4 I =0,774

n=3 P=5
7. •4. ábra. Egyváltozós esetben a w, súlyozó tényezők a Gauss-Legendre-féle numerikus
integrálásnál

174
 Kétváltozós esetben a közelítő integrálási formula alakját egyszerű direkt-
szorzattal kapjuk az egyváltozós eset alapján. 7.5. ábra.

I = \\ g ( x > y ) d x d y ~ É É w‘ wj g ^ j >Л,)
-1-1 i=i 7=1 (7 -7 )

7.5. úfora. Kétváltozós esetben a w, súlyozó tényezők értelmezése a Gauss-Legendre-féle

numerikus integrálásnál

Háromváltozó esetében:

/ = j f j g ( . x , У , z ) dxdydz ~ X Z Z w Jw k g ( $ k , r í j , C,)
-1-1-1 /=1 7=1 k=\
(7.8)

A Gauss pontok számának növelése nagyobb pontosságot eredményez,

azonban ennek határt szab a számítás időigényessége. Általánosságban el­
mondható, hogy egyváltozós esetben a három, kétváltozós esetben kilenc
pontra és háromváltozós esetben huszonhét pontra támaszkodó kvadratúra a
leggyakoribb.

7.3. A konvergencia-sebesség és hibabecslés

A közelítő eljárások alkalmazása esetén meg kell becsülni a módszer hibájá­
nak korlátjait, hogy az így nyert eredmények mérnöki célokra használhatóak
legyenek. Nem könnyű feladat a hibabecslésnek eleget tenni, mert az egzakt
megoldást nem ismerjük.
Tétel: Az un eH , sorozat konvergál az u0 eH L elemhez, ha bármely s>0 hi­
baszinthez megadható olyan N küszöbérték és együtthatók rendszere, hogy

||w0 - м „ |/ < £ teljesüljön.

Tétel: Az un, um e \\, tér elemei konvergens sorozatok, akkor egyben Cauchy

175
sorozatok is (önmagában konvergensek), azaz bármely £ >0 létezik olyan k, ha
n,m >к akkor

\и п ~ ит \ь< £ teljesül.

Ez utóbbi tétel alkalmas arra, hogy a konvergencia-sebességre becslést adjon.

A konvergencia javítására szolgáló eljárások:
h-módszer, amely az elemek geometriai méretének csökkentését jelenti, az­
az a hálózat beosztásának finomítását eredményezi, azonos fokszámü bázis­
függvények esetén. Szinguláris geometriai pontok környezetében a h-mód-
szert alkalmazzuk. A konvergencia-sebesség algebrai.
p-módszer, amikor azonos geometriai méret mellett a bázisfüggvény fok­
számát növeljük, azaz magasabb rendű közelítést alkalmazunk, és megnövelt
elemméretet használunk. A konvergencia-sebesség algebrai.
hp-módszer, a h- és a p-módszer együttes alkalmazása.
A végeselem-módszemél a közelítés hibaforrása több okra vezethető vissza,
melyet az alkalmazónak feltétlen ismernie kell. Ezek a következők:
A) Diszkretizációs hiba.
B) Numerikus integrálás hibája.
C) Lineáris egyenlet-rendszer megoldásának hibája.
A) Diszkretizációs hiba:
A diszkretizációs hiba az alkalmazott hálózat finomságától és a választott elem
geometriájától függ. Az ilyen jellegű hiba annál kisebb minél jobban tudjuk kö­
vetni a perem- és belső tartományokban a szerkezet valóságos geometriáját.
B) Numerikus integrálás hibája:
Az elemek felett a merevségi mátrix kiszámítása szinte minden esetben nu­
merikus integrálással oldható meg. Ilyenkor az egy-, a kettő-, és a háromvál-
tozós integrálási műveleteket Gauss-Legendre-módszerrel végezzük. Attól
függően, hogy hány pontra támaszkodó kvadratúrát alkalmazunk növelhető
vagy csökkenthető az integrálás pontossága. Az integrációs pontok növelésé­
nek határt szab a tetemes számítási időigény, amelyet egy elemi merevségi
mátrix igényelhet. Általánosan elmondható, hogy az integrálás időigényesebb,
mint az egyenlet-rendszer megoldása.
C) Lineáris egyenlet-rendszer megoldásának hibája:
A direkt Gauss elimináción alapuló eljárások hibája a véges számábrázolás­
ra és az alkalmazott aritmetikai műveletekre vezethető vissza, ha a merevségi
mátrix jól kondicionált. Abban az esetben, ha a merevségi mátrix rosszul kon­
dicionált, akkor az elemi merevségi mátrixokon végzett minimális perturbáció
az eredményekben lényeges vagy akár használhatatlan értékeket eredményez.
Ilyen esetben vagy a szerkezet maga, vagy annak végeselem-modellje rosszul
definiált. Rosszul kondicionált merevségi mátrix esetén nem lehet lineáris
egyenlet-rendszerek megoldását javító eljárásokkal jó eredményt elérni.

176
 A felsorolt három fajta hiba közül mindhárom jelen van a közelítésben,
azonban az első hibafajta a legjelentősebb.
Gyakorlati lehetőség a hibabecslésre:
Lineárisan rugalmas feladatok esetében a globális hibabecslést a diszkrét
végeselem-modell belső erőinek belső kiegészítő munkájával tudjuk becsülni.
Lineárisan rugalmas anyag esetén, és ha nincsen kezdeti feszültség, illetve
alakváltozás, akkor a munka és a kiegészítő munka azonos. Ezt az azonossá­
got használjuk fel itt is a relatív energiahiba számítására.

fVg(e)= y\erBTDBedV Wg = J J / d a d V

Wg= W g
f IW Л

Errg= m t______
m [%] h, = y2 Jact7
'•Я • b o dV = y2 je:r • До; dV
Ve Ve
V / У
(7.9)

A lokális hibabecslés:
Vizsgáljuk az elemekből számított n-edik csomóponthoz tartozó feszültsé­
gek eltérését.
A< = ° n - ° n

° n = J ^ +<T- +<T- + - + a " )

az i-edik elem n-edik csomópontjában a feszültségvektor hibája,

az n-edik csomópont átlagos feszültsége,

Ón
az i-edik elemnek az n-edik csomópontban a feszültségvektora,

к az n-edik csomóponthoz kapcsolódó elemek száma.

7.6. ábra. Az n-edik csomópont és környezete

177
 Az i-edik elem feletti belső kiegészítő munka hibája {hj:

ht = J e r • Act d V ~У2 |Дстг • Я •Act d V e = Яст

у. ~ ~ (7.10)

Я lágy sági anyagegyenlet mátrixa, hajlékony sági mátrix

Act a feszültségvektor hibája.
Az elemek felett számított hiba megmutatja az alkalmazott aktuális véges-
elem-modell alkalmasságát. Tájékoztat arról, hogy a végeselem-hálózatot, hol
és milyen mértékben kell megváltoztatni a megkívánt pontosság elérése érde­
kében.
Megkapjuk a hibakorlátot az egész szerkezetre vonatkozóan, ha összegez­
zük az elemek belső kiegészítő munkáit.

A nem-konform elem használatából eredő hibák következményét mutatja

7.7. ábra. A nem-konform elem használata oszcillációt vagy akár divergenciát
is okozhat az analízis során, amikor a modell szabadságfokát növeljük a pon­
tosság érdekében. Ez a jelenség konform elemek alkalmazása esetében nem
fordul elő, ha elméletileg a feladatról kimutatható, hogy létezik konvergens
megoldás. A konvergens megoldás létezése elsőrendű és lineárisan rugalmas
feladatoknál mindig teljesül.

e le m ek szám a (n)
(m atem atikai szabad ságfok )

7.7. ábra. Konform és nem-konform elemek alkalmazása

Gyakran alkalmazunk nem-konform elemet, mert sokszor egyszerűségük

miatt jó eredményeket lehet elérni alkalmazásukkal. Abban az esetben, ha
nem-konform elem használatakor nem javítható a konvergencia, vagy a köze­
lítés oszcillációt mutat, akkor ez a hibaforrás az elem tulajdonságára vezethető
vissza és ilyenkor nem szabad használni. Konform elem alkalmazásakor a
konvergencia mindig egyenletes.

178
 8. Függelék

8.1. Mátrixszámítási ismeretek

8.1.1. Definíciók, jelölések

Az m X n számú számból és/vagy szimbólumból álló m sorú és n oszlopú táb­

lázatot mátrixnak nevezzük.

A = k i = an a \2 a\ n
(i = 1, 2, ... m
a2\ a22 •• a 2n
y' = l, 2, ... n).
G

ÍZ, •
3
1

m l a m n

Ha a mátrix sorainak és oszlopainak száma azonos (m = n), akkor n-ed ren­

dű kvadratikus mátrixnak nevezzük.
A kvadratikus mátrix főátlóján a mátrix bal felső {au) és job alsó (ann) ele­
mét összekötő egyenes mentén levő elemek együttesét értjük.
A sorok és oszlopok felcserélésével nyert mátrixot a mátrix transzponálná­
nak nevezzük, és felső T indexszel jelöljük (A7).

/4 A a u a 2 \
a n
" a mX (i = 1, 2, . .. m
an a 22 a 32 a m 2
7 = 1, 2, . . n)

a u a 2n «3 „ • ■ a m n .

A transzponáltjával megegyező kvadratikus mátrixot szimmetrikus mátrix­

nak nevezzük.
A = A T, azaz at] = aß , (i, j = 1 , 2 , ... n).
A szimmetrikus mátrix a főátlóra szimmetrikus.
Ha a kvadratikus mátrix főátlóján kívül az összes eleme zérus, akkor
diagonálmátrixhoz jutunk.

179
 du 0 ... 0' —( d n d 22 с?зз •• d nn
0 d 22 .. 0

0 0 . d nn_

Az egységmátrix olyan diagonálmátrix, ahol a főátlóban levő elemek m ind­

egyike 1 -gyel egyenlő.

1= ő J 1 ha i =j
1 0 ... 0
-У 10 ha i Фj ,
0 1 ... 0

( i ,j = 1, 2, ... n) .
0 0 1
Sij Kronecker-féle szimbólum.
A csupa 0 elemből álló mátrixot zérusmátrixnak nevezzük.
Oszlopvektornak nevezzük az egyetlen oszlopból álló mátrixot (n = 1).

^ = Га . 1 = Ы >

(i = 1, 2, ... m) .

Sorvektornak nevezzük az egyetlen sorból álló mátrixot (m = 1). A sorvek­

tor mindig tekinthető egy oszlopvektor transzponálnának, ez a jelölésében
megmutatkozik
b 7 =[b{ b2 b3 ... bn\ .

Egységvektornak nevezzük azt a sor- vagy oszlopvektort, amelynek egyet­

len zérustól különböző eleme van, ami eggyel egyenlő. Összesen n db n-ed
rendű egységvektor van (n a vektor elemeinek száma).
Azt a mátrixot, amelynek elemei maguk is mátrixok, hipem átrixnak, az
elemeit jelentő mátrixokat pedig blokkoknak nevezzük. A mátrixnak blokkok­
ra való felosztása a particionálás.
A hipermátrix alakja:
Az azonos sorindexű blokkok sorainak és az azonos oszlopindexű blokkok
oszlopainak a száma egyenlő.
i_SÍ

d n d n • ••
и

d b

d 2l á n • ■■ =2q
( / = 1, 2 , ... p
j = i, 2 > - 4)

dpi dp2 ■
.. A
= pq _

18 0
 8.1.2. Alapműveletek mátrixokkal

8.1.2.1. Egyenlőség
Két mátrix akkor és csak akkor egyenlő, ha sorainak és oszlopainak száma
megegyezik és az azonos indexű elemeik egyenlők.
(/ = 1, 2 , ... m
A =В ha ay = by,
7 = 1. 2, ... n ) •

8.1.2.2. Összeadás, számmal való szorzás

Azonos típusú (sorok és oszlopok száma megegyezik) mátrixok adhatók
össze. Az összegmátrix típusa megegyezik a tagok típusával és elemeit

С = A+В, Cjj = ay + by , (z = 1 , 2 , ... m ;j = 1 , 2 , . . .

módon számítjuk.
Az összeadás kommutatív és asszociatív művelet.
Az A mátrix c számmal való szorzatát a

c • A = c • ]ptj]= £ • a tj ] mátrix adja.

A számmal való szorzás kommutatív és disztributív művelet.

8.1.2.3. Mátrixok szorzása

Ha A mátrix m ' p típusú és В mátrix p ' n típusú, akkor a szorzatuk m ' n tí­
pusú, és elemeit az A sorvektorainak és а В oszlopvektorainak skaláris szor­
zata adja.

С = А - В = [ :/ ], ciJ= Y j aik-bkj
m x-n m x p p x n k =1

A mátrixok szorzása általában nem kommutatív, vagyis 4 ‘ = ^ = ‘= -

Н а А В = В А , akkor A és В mátrixok felcserélhetők. Az asszociativitás és
disztributivitás mátrixok szorzásakor is érvényes.
Bármely kvadratikus mátrix zérus- és egységmátrixszal felcserélhető.
A ■0 = 0 •A = 0 , valamint

A ■I — í ■A = A .

181
 M átrix oszlopvektorral csak jobbról szorozható, ha a mátrix oszlopainak
szám a megegyezik a vektor sorainak számával és az eredmény egy oszlopvek­
tor.
A-x=b, á = ^ tj\ b = \b,]
m xn nxl mxl
n

bi = X aA • xk > (í = 1 , 2 , ... m; j= 1 , 2 , ... rí).

k =1

Mátrix sorvektorral csak balról szorozható, ha a sorvektor oszlopainak szá­

m a megegyezik a mátrix sorainak számával és az eredmény egy sorvektor.

c T- A = d T , d =k i еГ= Ы d.T = \dj]

m xn Ixn
m

dj ~ ^ с к ' akj, (i = 1 , 2 , . . . /и; y= 1, 2 , ... и).

i= l

Sorvektor és oszlopvektor szorzatát vektorok skaláris szorzatának nevez­

zük, ami egy számot ad eredményül. A sor- és az oszlopvektor rendjének azo­
nosnak kell lenni.
m

a -b = c = '£j ai -bl , (i = 1, 2 , . . . m).

k=1

Oszlopvektor és egy sorvektor szorzatát diadikus szorzatnak nevezzük.

Eredményül mátrixot kapunk.

a - b T =A = \itj\ aij = ai -bj (i = 1,2, ... m; j=\,2,...n).

Két vagy több mátrix szorzatának transzponáltja egyenlő a transzponáltak

ellenkező sorrendben vett szorzatával.
( A B f = g .£

Hipermátrixok esetén is érvényesek ezek a műveleti szabályok, kiegészítve

azzal, hogy a megfelelő blokkok között az éppen elvégzendő művelet szerin­
ti, a blokkok soraira és oszlopaira vonatkozó feltételeknek teljesülniük kell.

8.1.2.4. Determináns, kvadratikus mátrix inverze

Egy kvadratikus mátrix determinánsán a

n n

A.. A..
=v /=1
—u
M
( 8 .0 )

182
számot értjük, ahol VzA ij/z az A mátrix a y eleméhez tartozó előjeles aldeter-
mináns értéke. Az elemhez tartozó aldeterminánst úgy kapjuk, hogy a mátrix­
ból az elemnek megfelelő sort és oszlopot töröljük. Az előjelet a sakktábla sza­
bálynak megfelelően rendeljük az aldeterminánshoz.
Ismerve a másodrendű kvadratikus mátrix determinánsának számítási mód­
ját ( 8 .0 ) rekurzív eljárást ad az n-ed rendű kvadratikus mátrix determinánsá­
nak számítására.
Másodrendű kvadratikus mátrix determinánsa:

«11 a2
i «22 a \2 ‘ a 2\

a2i a22

Egy kvadratikus mátrix inverzének azt a mátrixot nevezzük, melyre az

A B =B A = L
azonosság teljesül. В mátrix az A inverze, melyet В = A ' módon is jelölünk.
Az inverz mátrix létezésének szükséges és elégséges feltétele az, hogy az A
determinánsa nullától különböző legyen, | A | Ф 0. Ellenkező esetben a mátrix
szinguláris, nincs inverze.
Az inverz mátrix számítható az

A~' = Дт • adj A
\a \ =

módon, ahol (adj A) az A mátrix adjungáltja, ami az A mátrix elemeihez tar­

tozó előjeles aldeterminánsokból mint elemekből alkotott mátrix transzpo­
nált) a.
A gyakorlatban az inverz mátrix ismeretére lineáris egyenletrendszer meg­
oldásakor lenne szükségünk. Ekkor azonban az inverz mátrix közvetlen előál­
lítás helyett az egyenletrendszer megoldását megadó numerikus eljárásokat
használunk, és nem a fenti definíciónak megfelelően állítjuk elő a mátrix in­
verzét. Ilyen eljárások például a Gauss-elimináció, vagy iterációs eljárások, pl.
a Gauss-Seidel-eljárás. (Részletesebben Id. a 7. fejezetben.)

8.1.3. Mátrixok mérhetősége

A mátrixokhoz hozzárendelhetők skalár számok, amelyek azok valamilyen tu­

lajdonságára jellemzők.
Kvadratikus mátrix determinánsán kívül használatos még a mátrix nyoma
(spur) is
Sp (a )= űj, + a22 +... + amm

ami a főátlóban levő elemek összegét jelenti.

183
 A mátrix normája pl. az alábbi módokon értelmezhető.

Ha A = ^ (i = 1 , 2 , . . . , m; j= 1, 2 ,... n akkor
abszolút érték norma

/=1 j=\
Euklideszi norma

= <JSpQ.Td )

A mátrix rangja megegyezik az A elemeiből kiválasztható legmagasabb ren­

dű zérustól különböző értékű aldeterminánsának rendszámával. Jelölése: p(A).
Ez azt is jelenti, hogy az n-ed rendű nemszinguláris mátrix rangja n, p(A) = n.
Az A kvadratikus mátrix pozitív definit, ha bármely x * 0 vektorra
xTA x > 0 ,
és pozitív szemidefinit, ha bármely x 0 vektorra
хг A X 0.
A pozitív definit mátrix nemszinguláris.

8.1.4. Mátrixok deriválása, integrálása

Ha az A mátrix elemei a t skalár paraméter függvényei (amelyek differenciál­

hatok és/vagy integrálhatók), akkor a mátrix deriváltja

és integrálja

Irodalom: [Rózsa 1974, [Kom-Kom 1975], [Popper 1980], [Szabó-Roller

1974], ezeken kívül bármely mátrixszámítással foglalkozó tankönyv, kézi­
könyv.

8.2. A funkcionálanalízis alapfogalmai

A funkcionálanalízis a függvények halmazán értelmezi azokat a klasszikus al­
gebrai és analízisben alkalmazott módszereket, melyet jól ismerünk a valós
számok halmazán. A lineáris algebra a vektoralgebra szemléletes eszközeit ál­

184
talánosítja. A funkcionálanalízis pedig, a lineáris algebrai szemléletet fejlesz­
ti tovább és terjeszti ki a függvénytanra.
Tekintsük át a legfontosabb fogalmakat, definíciókat illetve tételeket, ame­
lyek ismerete feltétlen szükséges a végeselem-módszer megértéséhez és mér­
nöki alkalmazásához [Popper, 1985], [Riesz-Szőkefalvi, 1988], [Máté, 1976].
Azokat a tételeket és definíciókat, amelyek a könyv fejezeteiben már ismer­
tetésre kerültek, itt nem ismételjük meg újra.

8.2.1. A lineáris tér

Definíció: Az X halmazt lineáris térnek nevezzük, ha bármely x, y e X elemé­
hez hozzá van rendelve az (x+ y)e X elem, továbbá bármely a skalár esetén az
x e X elemhez, pedig az a x e X.
A lineáris térben az összeadás és a skalárral való szorzás művelete nem ve­
zet ki az alaphalmazból.
Az összeadás és a skalárral való szorzás műveleti tulajdonságai:
a) Kommutatív: x+y = y+x
b) Asszociatív: (x+y)+z = x+(y+z)
c) Létezik zérus elem Oe X, amelyre x+ 0=x
d) a (x+y) = а x+a у
e) (a+ß) x - a x+b x
f) (aß) x = a(b x)
g ) lx = x e s 0 x = 0
Példa a lineáris terekre:
a) A geometriai vektortér, komplex (valós) szám-n-esek, lineáris tér a vek­
torokra szokásos összeadással és valós számmal való szorzással.
b) Az [a, b] zárt intervallumon folytonos függvények halmaza, lineáris te­
ret alkot a szokásos összeadással és valós számmal való szorzással. Az
[a,b] intervallumon folytonos függvények halmazát C°[a, b] - vei jelöl­
jük. Ck[a, b]-ve 1 jelöljük, az [a, b] zárt intervallumon legalább k-szor
folytonosan differenciálható függvények halmazát.
Nagyon sokféle halmaz alkothat lineáris teret, de könnyen lehet találni
olyan halmazt, mint például a pozitív függvények halmaza, amely nem alkot
lineáris teret, mivel pl. a negatív számmal való szorzás kivezet a pozitív függ­
vények halmazából.
Definíció: Az M e X részhalmazt X alterének hívjuk, ha M maga is lineáris.
Lényeges szempont, hogy az altémek tartalmaznia kell az alaphalmaz zérus
elemét is.
Definíció: Az X teret véges n-dimenziós lineáris térnek nevezzük, ha létezik
n lineárisan független bázisa.
Definíció: Az X lineáris tér [x/, X2, ...,x„] elemeit lineárisan összefüg-
gőeknek nevezzük, ha létezik nem csupa nulla a/, a2,...,a„ együttható rendszer
amelyre igaz, hogy

185
 n

Z
TT a *** = 0
*=1 „2^n
al> О
( 8 . 1)

Definíció: Az X lineáris teret végtelen dimenziós térnek nevezzük, ha min­

den n természetes számhoz létezik n-lineárisan független elem az X térben.
Definíció: Az X lineáris tér M={ej; i=l,2,...} altere előállítja (vagy kifeszíti)
az X lineáris teret, ha bármely x e X felírható az M vektorainak lineáris kom­
binációjaként

( 8 . 2)

8.2.2.Norma, normált lineáris tér

Definíció: Az X lineáris teret, normált lineáris térnek nevezzük, ha minden
x e X elemhez hozzá van rendelve pontosan egy IMI valós szám, amelyet az x
elem normájának nevezünk és teljesülnek az alábbi feltételek:

a) ||jc|| > О И = 0, => ha x = 0,

b) Цое *jc|| = |ct| •||jc|| a -sk a lá r,
C) ||* + x||<|MMM| X,yex 8.3)

A C°[a,b] az [a,b] zárt intervallumon folytonos függvények halmazán értel­

mezett leggyakoribb normák:
Összegnorma:
ь
I / « * = Ja l / « l
(8.4)
Euklideszi norma:

(8.5)
Maximumnorma:

l / ( ° L = í3aa *J/ ( x ) l ( 8 .6)

Definíció: Az X normált lineáris térben az x ,ye X elemek közötti d távolsá­

got a következőképpen definiáljuk:

x-_y = d (8.7)

186
 Definíció: Az X normált lineáris térben az {xn, n= 1,2,...} függvények soro­
zatát konvergensnek nevezzük, ha létezik olyan x e X elem, hogy az \\xn - x\\
számsorozat zérushoz tart, ha n tart a végtelenhez.
x n —> X € X ha, n —>oo
||jc„ —jc|| —>• 0 ha, /?->oo ( 8 .8 )

Definíció: Az X normált lineáris térben az {xn, n= 1,2,...} sorozatot Cauchy

sorozatnak (vagy önmagukban konvergens sorozatoknak) nevezzük, ha telje­
sül, hogy
Iх« - x m| 0, ha n,m -» oo
Definíció: Normált térben minden konvergens sorozat Cauchy sorozat, de
ennek fordítottja nem igaz. Vagyis egy Cauchy sorozatnak nem feltétlenül van
határértéke.
Definíció: X normált teret teljesnek nevezzük, ha minden Cauchy sorozat­
nak van határértéke.
A teljes normált lineáris tér a Banach tér.
Definíció: Az X normált lineáris térben az M részhalmaz sűrű, ha bármely
x e X elem tetszőleges pontossággal közelíthető az M halmaz elemeivel.
Ebben az esetben X minden eleme, vagy M halmaz eleme, vagy elemeinek
lineáris kombinációja, vagy ilyen lineáris kombinációk határértéke.
Például: A C°[a,b] folytonos normált lineáris térben a polinomok részhal­
maza sűrű, mert bármely ;t folytonos függvény felírható polinomok egyenle­
tes konvergens sorozataként
{?; k —0,1,2,...}.

8.2.3. Operátor, funkcionál

Definíció: Az operátor nem más, mint a klasszikus függvény fogalmának ki-
terjesztése általánosítása. Az L operátor egy halmaz elemeihez hozzárendeli
egy másik, vagy ugyanazon halmaz elemeit. Az L operátor olyan előírást je ­
lent, amely a D c X részhalmaz elemeit hozzárendeli az y e Y elemeihez:

L : X —> Y
Y= { L ( x ) : x e D } (8.9)

Az D e X halmazt az L operátor tartományának, az Y halmazt, pedig az L

operátor képének nevezzük. Ha az L operátor tartománya és képe ugyanabban
az X lineáris térben van, akkor L az X lineáris tér operátora.
Definíció: Az L operátor kölcsönösen egyértelmű, ha

x l * x 2 => Ц х^Ф L( x2) xv x 2 e X (8.10)

187
 Ilyenkor az operátor ráképező, mert bármely y e Y elemhez van legalább egy
olyan xeX, elem amelyre igaz, hogy Lx=y.
Ha az L operátor kölcsönösen egyértelmű, akkor létezik inverze (Lr1) is,
amelyre igaz, hogy

L (L(x))=x xeX /-e 11 л

Definíció: Ha az operátor az X lineáris tér elemeihez skalárt rendel, akkor az

operátor neve funkcionál.
Az operátorok között értelmezhető a lineáris tér műveletei, a skalárral való
szorzás, és az összeadás, melyek a kirótt műveleti tulajdonságokat is teljesítik.
(a L){x) = a ( L ( x ) ) xeX
(L\ + L2)(x) = Ll(x) + L2(x) xeX (8.12)

Az operátorok között kitüntetett szerepe van a lineáris operátornak.

Definíció: Az operátort lineárisnak nevezzük, ha teljesül hogy
L ( a x x + ß x 2) = a L (xj) + ß L(x2) xv x 2 e X
Ha L operátor lineáris, akkora jelölés L(x) => Lx (8.13)

Példa az operátorokra:
a) A véges n-dimenziós lineáris térben minden n x n típusú A mátrix egy li­
neáris operátor.
Lx=Ax
b) Az [a, b] zárt intervallumon a folytonos függvények lineáris terében két
fontos lineáris operátort alkothatunk, az integrál és differenciál operátort.

D (g(t)) = - ^ g (0 és l(g(t))=\g(t)dt

8.3. Rúdszerkezetek számítása mátrix elmozdulás-módszerrel

8.3.1. Bevezetés

Főként statikai szempontból sokszorosan határozatlan rúdszerkezetek vizsgá­

latára bizonyult igen hatékonynak az OSTENFELD-től származó elmozdulás­
módszer. Ennek lényege az, hogy a szerkezet belső csomópontjait - képzelet­
ben - mindenféle mozgásra alkalmatlanná tesszük, majd a külső terhek hatá­
sára keletkező kiegyensúlyozatlan erőhatásokat a csomóponthoz kapcsolódó
188
rudak között, azok merevsége arányában osztjuk el, megteremtve ezzel a cso­
mópont egyensúlyát. E számítási módszer különösen akkor lett igen népszerű,
amikor H. CROSS azt fokozatosan közelítő eljárássá fejlesztette [Bárczi,
1990].
Az elektronikus számítógépek elterjedése szükségessé tette a tartószerkeze­
ti feladatok hagyományostól eltérő, a gépi számítás igényeinek is megfelelő,
újbóli megfogalmazását. Igen alkalmasnak bizonyult ehhez a lineáris algebra
egyik ágát képező, mátrixaritmetikán alapuló elmélet, mely sajátos szimboli­
kája révén az összefüggések igen tömör formában történő kezelését is lehetővé
teszi [Szabó, 1971].
A következőkben a rúdszerkezetek igen egyszerű változataira alkalmazva,
összefoglaljuk a mátrixszámításon alapuló elmozdulás módszert. Az iroda­
lomban lényegesen bonyolultabb szerkezetek és feladatok megoldásával is ta­
lálkozunk [Szabó, 1971].
Az itt bemutatott összefüggéseket csak egy-egy esetben igazoljuk, a többi
bizonyítás megtalálható a vonatkozó irodalomban [Bárczi, 1977].

8.3.2. Egyszerűsítő feltevések, jelölések

Kitűzött célunk elérése érdekében a következő egyszerűsítő feltevéseket ve­

zetjük be:
1. A szerkezet elemeinek egyik mérete a másik kettőhöz viszonyítva lénye­
gesen nagyobb, így az elemek egyetlen vonallal, a hossztengellyel jelle­
mezhetők.
2. A rudak tengelye és a külső erők hatásvonala is egy közös síkba esik, te­
hát síkbeli szerkezettel van dolgunk.
3. A rúdelemek a kapcsolati helyek - a csomópontok - közötti szakaszokon
egyenes tengelvűek és állandó keresztmetszetűek.
4. A külső erők és erőpárok csak a szerkezet csomópontjain működnek.
5. A szerkezet elmozdulásai olyan kicsinyek, hogy a geometriai adatok a
vizsgálat során állandónak tekinthetők.
6 . A szerkezet rúdelemei és csomópontjai belső csuklókat nem tartalmaz­
nak, támaszai pedig az azokra jellemző statikai kényszerek tekintetében
merevek.
7. A szerkezetre ható esetleges terhelő mozgásokat (támaszsüllyedés,
hőmérséklet-változás stb.) figyelmen kívül hagyjuk.
A rúdelemek síkbeli helyzetét a csomópontok síkbeli helyzete egyértelmű­
en meghatározza. Az elemvégi csomópontok közül a kisebb sorszámút
tekintjük az elem kezdőpontjának, a másikat pedig végpontjának. A cso­
mópontokat egy, a rúdelemet pedig két indexszel, a kezdő ill. a végpont­
hoz tartozó csomópont indexeivel jelöljük.

189
 A csomópontok helyzetét a teljes rúdszerkezetre érvényes (x:v) koordináta-
rendszerben adjuk meg. Ezen kívül minden (j;k) rúdelemhez hozzárendelünk
egy-egy saját Y(p-K- Л(р.к koordinátarendszert (8.1. ábra). Ennek kezdőpontja
a rúdelem kezdőpontja, x tengelye pedig a rúd tengelyével egybeesik, és a rúd-
elem végpontja felé mutat.
A rúdelemhez rendelt (x; rj) koordináta-rendszernek a teljes szerkezetre ér­
vényes (£;y/) koordinátarendszerhez viszonyított helyzetét az x és a E, tengely
pozitív ága közti a szöggel adjuk meg.

8.3.3. Külső és belső erők, elmozdulások

8.3.3.1. A csomóponti teher

A külső terhelő erőket - melyek, mint ismeretes csak a rúdszerkezet csomó­
pontjain támadnak - az (x; y) koordináta-rendszerben adjuk meg. (8.2. ábra)
oly módon, hogy minden csomóponton az ott működő erőket és erőpárt egy-
egy háromméretű vektorba foglaljuk össze:

q-j
FJ,
M,

Indexben a csomópont (j) sorszámát adjuk meg. Az FitX ill. F-hy erőkompo­
nensek pozitív iránya az x, ill. az у tengely pozitív irányával megegyezik, az
Mj erőpár pedig akkor pozitív, ha az óramutató járásával ellentétes értelemben
forgat.

190
 8.2. ábra. A csomópont pozitív előjelű terhei

8.3.3.2. A belső erők

Minthogy - feltételezésünk szerint - a rúdszerkezetet csak a csomópontjain
terheli külső erőrendszer, a rúdelem belső erőit, annak kezdő vagy végpontjá­
ra ható erőrendszer egyértelműen meghatározza.
A belső erőket a szokásos módon jelöljük (N., T, M) és indexbe a rúd kezdő
és végpontjának sorszámát írjuk. A kezdőpontban és a végpontban ható belső
erőket úgy különböztetjük meg egymástól, hogy a kettős index első eleme ar­
ra a rúdvégre utal, ahol az adott belső erő működik, a második eleme pedig az
adott rúd másik végére. így a rúd kezdő és végpontjára ható belső erők egy-
egy háromméretű vektorba foglalhatók össze:

8.3. ábra. A rúdelem pozitív belső erői

A kezdő- és végpontbeli belső erők pozitív irányát - az 8.3. ábrán feltünte­

tett módon - úgy vettük fel, hogy az a belső erők szokásos előjelszabályával
összhangban legyen.

191
8.3.3.3. A rúdvégpontok elmozdulása
A szerkezet egy-egy csomópontjának mozgásjellemzőit is háromméretű vek­
torral adjuk meg. Az első két vektorkomponens a koordinátatengelyek irányá­
ba eső eltolódásokat, a harmadik a végpontbeli tengelyelfordulást adja meg.
Vizsgálataink során ezeknek a vektoroknak mind a szerkezet {x;y) koordi­
nátarendszerére, mind pedig a rúd saját (E,;r\ ) koordináta-rendszerére vonatko­
zó alakját használhatjuk (8.4. ábra).
A csomópontok mozgásjellemzőit a csomópont sorszámával (j) és - felső
indexben - a koordinátatengelyek jelével ellátott и vektorban foglaljuk össze:

r>
8.4. ábra. A rúdvégpont elmozdulása

Megjegyezzük még, hogy az elmozdulás komponenseket akkor tekintjük

pozitívnak, ha azokat pozitív külső ill. belső erőhatás hozza létre.
Az elmozdulás vektorok két alakja közti kapcsolat transzformációs (ún. for­
gató-) mátrix segítségével teremthető meg.
Minthogy a rúdelem tengelyelfordulása a koordinátarendszer helyzetétől
független, tehát a (pf'y>=(р/'-п1 az elmozdulás vektor transzformációja a

cosd - sind 0
sind cosd 0 mátrixszal ill.
0 0 1

192
 cosá sind 0
ennek -s in d cosd 0 transzponáltjával végezhető.
0 0 1

Megjegyezzük, hogy a mátrixok és vektorok zérus elemeit azok nagy száma

miatt a továbbiakban általában nem írjuk ki, hanem helyüket üresen hagyjuk.
így az elmozdulás-vektor két alakja közti transzformációs mátrixösszefüg­
gések a következők:
u f ’7) = r . . ■u(
x; y>
—J illetve
—J = J.k

u f y>= =J,k
—J
T Tk ■ u f !)

Megjegyezzük, hogy amennyiben az egyes csomópontokba bekötő rúdvé-

gek elmozdulás-vektorait kívánjuk előállítani, ügy ezeket is kettős indexszel
látjuk el, követve a belső erők vektorának tárgyalásánál ismertetett eljárást.

8.4.4. A geometriai mátrix

Az egyes szerkezeti elemek saját (£; ц) koordinátarendszerének az egész szer­

kezet (X; y) koordináta-rendszerhez viszonyított helyzetét, valamint a rúdvé-
gek elmozdulás-vektorainak (ur) a csomópontok elmozdulás-vektoraival (w j
való kapcsolatát a geometriai mátrix fejezi ki, melyet két hipermátrix szorza­
taként állíthatunk elő. Az első a rudak Tjy transzformációs mátrixait tartalmaz­
za, a másik pedig azt fejezi ki (/) egységmátrixok segítségével, hogy a rúdvé-
gek és a csomópontok elmozdulásai egyenlők.
U r fj • u c

Példaként állítsuk elő az 8.5 ábrán feltüntetett kerettartó G geometriai mát­

rixát!

8.5 ábra. Kerettartó

193
 M in th o g y и 12 = H l, U2 1 = H2 3 = Ü2 , U3 2 = И3 4 = ИЗ és U43 = U4

1____
Kr = «12 = 7

sí
«21 7 u2
«23 7 «3
«32 7 «4

«34
7
.-4 3 .
7

A geometriai mátrix pedig:

О) (2) (3) (4 )

Г
= 12
- T= 12
(1.2)

T
= 23
-Г
= 23
(2 .3 )

(3 ,4 )
T
= 34
- T= 34 J

Láthatjuk, hogy a geometriai mátrix sorainak száma a szerkezet rúdjainak

számával, oszlopainak száma a csomópontok számával egyezik meg.

8.3.5. A merevségi mátrix

A rúdelemek merevségi mátrixa (K a végpontok elmozdulás vektorai és a

végpontok belső erő vektorai közti kapcsolatot adja meg.
Az 8.5 ábrán feltüntetett szerkezet esetén például:

=
^12 ~K12 0 0 «12

Í 21
— — 21
—
0 K 23 0
£23 «23
1____
110
no

II*

Í 32 —32
u>

^34 «34

.Í4 3 . .« 4 3 .

194
 A két végén befogott rűdelem teljes merevségi mátrixa a következő:
1
N.. ! EA rJA
£
12 El 6EI i 12 El 6 El
Tj
e £2 1 e l2
6 El 4 El 6EI 2El
Mj <pi
£2 i f2 £
EA \ EA
Nk £ t V =K
=j,k •
\2EI 6 El \ \2E1 6EI _s-k.j_ ß*j_
Tk e i2 1 ? i2 vk,n
6 El 2 EI 1 6EI AE1
e2 £ ! i2 £ <pk

A merevségi mátrix elemeinek helyességéről meggyőződhetünk, ha bár­

mely elmozdulás összetevőt egységnyinek, a többit zérusnak tekintjük, az
erőhatások tekintetében az elemi úton levezethető összefüggésekhez jutunk.
A rúdelem merevségi mátrixa egyszerűbb alakra hozható, ha - az általános
gyakorlatnak megfelelően - a normálerő okozta eltolódást elhanyagoljuk. Ha
pedig a szerkezet csomópontjai csak elfordulásra képesek (fix csomópontű
szerkezet) a merevségi mátrix még egyszerűbb alakot ölt.
Az egyszerűsített merevségi mátrixok gyűjteményét befogott és egyik végén
csuklós rudak esetére az 8.6 ábrán láthatjuk.

8.6. ábra. Egyszerűsített m erevségi mátrixok

195
 8.3.5. A rúdszerkezet alapegyenlete

A rúdszerkezetekre vonatkozó egyensúlyi és elmozdulási egyenletek egyetlen

hipermátrix egyenletbe egyesíthetők:

0 GT ■ и + q
G K' s 0

Ebben К a szerkezet merevségi mátrixa, amely az egyes rúdelemek merev-

ségi mátrixaiból alkotott hiperdiagonál mátrix.
Az egyenlet többi elemét az előzőekben megismertük.

8.3.6. Az alapegyenlet megoldása

A rúdszerkezet alapegyenlete, a kijelölt műveletek elvégzése útján

a GT-s + q = 0 egyensúlyi,
és a G •“ + /С 1s = 0 elmozdulás egyenletre bontható.

Az utóbbi egyenletből a belső erők vektora közvetlenül kifejezhető:

s =-K G u
Ezt az egyensúlyi egyenletbe helyettesítve:

- G T K G u +q =0
melyből az elmozdulás vektor:
u =feT K G y' q
A rúdszerkezet támaszerőit a következő megfontolás alapján határozzuk
meg:
A geometriai és a merevségi mátrixból, valamint az elmozdulás vektorból
leválasztjuk a szerkezet támaszaihoz tartozó elemeket, s ezekből külön
G , K_ és u p és mátrixokat illetve vektort képezünk. Ezek felhasználásával
a támaszerőket a belső erőkéhez hasonló

s- p„ = —K ■=Gp •—и
= p

összefüggés segítségével számítjuk.

Amint az utóbbi összefüggésből is látható, most a támaszerőket, mint a ru­
dak támaszkeresztmetszeteiben működő belső erőket számítjuk, ezért azok
előjele a belső erők előjelszabályának felel meg.

196
 8.3.7. Számpéldák

8.З.7.1. Eltolható csomópontú szerkezet

Határozzuk meg az 8.7.a ábrán feltüntetett egyszerű eltolható csomópontú
szerkezet nyíróerő és nyomatékábráját!
Egyszerűsíti a számítást, hogy csak a nyíróerők és a hajlítónyomatékok
meghatározását tűzzük ki célul, ami nem csökkenti a m ódszer hatékonyságát,
mert a nyíróerők és a külső erők segítségével a normálerők már könnyen szá­
míthatók.
Esetünkben a = viy = 0, ezért a transzformációs mátrix a
sin a
egyszerű alakot ölti.
1

,1,434

©
[kN]

zo

8.7. ábra. Eltolható csomópontú szerkezet

197
 A szerkezetet a 2. jelű, belső csomópontjában befogottnak tekintve az 8.7.b
ábrán feltüntetett szerkezethez jutunk, mely alatt a T° nyíróerő- és M° nyoma­
tékábrát is feltüntettük.
A 2. jelű csomópontban érvényes tehervektor: X ' 2 —

F2y 5
M2 -1,5_

melyből az F2y közvetlenül az 1. pontban levő támaszra hárul, és csak nor­

málerőt eredményez, tehát a továbbiakban a 4 = 2 tehervektorral szá-
molhatunk. -1,5

A geometriai mátrix előállítása (lásd 8.3.4. fejezet):

(1) (2) (3)

'1 1
j-l 1 ( 1, 2 )

1 i -1 í ( 2 , 1)

1 ! (2,3)
1 i
1 11 - i (3,2)

A merevségi mátrix a 8.6. ábra táblázata alapján:

Tu = 0,096 -0 ,2 4 | 0,096 0,24 !

M ,2 - 0 ,2 4 0,8 1 - 0 , 2 4 - 0 ,4 i

T2\ 0,096 - 0 ,2 4 0,096 0,24

Mn 0,24 - 0 ,4 0,24 0,8
Г
T23 1 0,09375 -0 ,3 7 5 0,09375
1__
1
M 23 1 ! - 0 ,3 7 5 1,5 - 0 ,3 7 5
1 1 0,09375 -0 ,3 7 5 0,09375
Tn 1
i i
M i2_ 1 1

Minthogy v 12 = (pl2 = v 32 = 0

‘0,096 0 ,2 4 | és ^ = ' 0,096 0,24 !

0,24 0,8 -0,24 -0 ,4 0 j
0,09375 -0 ,3 7 5 0,09375 -0,375
i -0,375 1,5 1 0 0

198