A középkori színjátszás

1. A középkori színjátszás kialakulása:

 A templomi miséből alakult ki a XI. sz. tájékán a nemzeti nyelvű liturgikus játékok
megjelentésével.
 Később színhelye a templomból átvándorolt a templomtérre, majd a városi terekre,
utcákra.
 Végül szervezése is átkerült az egyház rendezéséből a céhek kezébe.

2. A középkori színjátszás jellemző drámai műfajai:

 misztériumjáték: középkori színjátéktípus, mely teljes bibliai jeleneteket visz

színpadra, monumentális formában, napokon, heteken keresztül játszották, több-száz
szereplővel
 mirákulum: keresztény szentek életét, tetteit, szenvedéseit és mártírhalálát feldolgozó
középkori színjátéktípus, középpontjában valamilyen csodás tett vagy csodás esemény
áll
 moralitás: erényeket és bűnöket megtestesítő allegorikus alakok dialógusa
 passiójáték: Jézus Krisztus kínszenvedéseit és kereszthalálát színpadra vivő
középkori színjátéktípus.
 farce: Rövid, vásári bohózat, kezdetben misztériumjátékok, moralitások
betétjeleneteként funkcionált, később önálló műfajjá lett

3. Színpadtípusok:

 Processziós színpad: Minden bibliai jelenetnek külön színpada volt, egymás mellé
felállítva, és a közönség színpadtól színpadig sétálva nézte végig az előadást.
 Kocsi-színpad: Gördülő szekerekre szerelt színpadok, melyeket az egy helyben álló
nézők előtt gördítenek végig.
 Szimultán színpad: Egy hatalmas, rendkívül széles színpad, melyen egymás fölött,
alatt, mellett helyezik el a különböző jeleneteket.

4. A színpadi előadás főbb jellemzői:

 Jellemző a naturalista előadásmód – különösen a kínzások színpadi megjelenítése

kedvelt.
 Nincs hármas egység: nagy horizontokat fog át, rengeteg helyszínt és történelmi
helyzetet mutat meg.
 Hiányzik a drámai sűrítés, kiélezett konfliktusok, hangulati egység jellemzi.