4.

A korai fejlesztés értelmi akadályozott kisgyermekek számára

– ÉRTAK ZÁRÓVIZSGA TÉTEL

- a korai fejlesztés célja különböző szerzők szerint,

- hazai kialakulásának mérföldkövei,
- a korai fejlesztés helyzete hazánkban –jogszabályok, megszervezésének alapelvei,
- a korai diagnózisközlés kérdésköre, a család megküzdési stratégiái
- az ellátás formái, színterei (korai fejlesztő centrumok, speciális bölcsődék, utazótanári
ellátás, stb.),
- a gyógypedagógus és a család szerepe a korai segítségnyújtásban.

1. A korai fejlesztés célja különböző szerzők szerint

A korai fejlesztés definíciója:

 A korai fejlesztés, gondozás 0-6 éves korú, különböző fokban megkésett vagy eltérő
fejlődésmenetű gyermekek komplex ellátását jelenti.
 Ez az ellátás magában foglalja a különböző pszichomotoros fejlődési területek, a
nagymozgás és a finommotorika, a szociális –érzelmi terület, a kognitív terület, a
kommunikáció és önkiszolgálás fejlesztését, tanácsadást a gyermek fejlődésével,
nevelésével kapcsolatban, valamint a sérült érzékszerv fejlesztését, funkciófejlesztését is
jelenti.
 A fejlesztés általában heti rendszerességű, formáját tekintve lehet egyéni, illetve csoportos
fejlesztés is.
 A korai fejlesztés, gondozás 0-6 éves korú, különböző fokban megkésett vagy eltérő
fejlődésmenetű gyermekek tervszerűen felépített programja. Komplex diagnosztikai
vizsgálatot, gyógypedagógiai fejlesztést és különböző terápiás szolgáltatásokat foglal
magában. (Korai diagnózis – korai kezelés fogalma - időfaktor fontos szerepe)
 A korai fejlesztés alappillére: a korai életszakaszban az intelligenciafunkciók károsodásának
egy része még megszüntethető személyes, emocionális odafordulás segítségével. A korai
fejlesztő, terápiás munka elmulasztását később már csak nagyon nehezen lehet behozni.

A korai fejlesztés feladata:

 a fejlődési elmaradás, sérülés korai életszakaszban történő felismerése
 a sérült gy-et nevelő családok segítése
 a gy. sérült vagy lassabban kialakuló készségeinek fejlesztése:
o A gyermeklélektani kutatások: az emberi fejlődés üteme az élet első éveiben a
leggyorsabb.
o ez az időszak különösen fontos, akik átlagostól eltérő módon és ütemben fejlődnek.
o A korai fejlesztés ezt a legfogékonyabb időszakot használja ki, hogy a gyermeket
eljutassa arra a szintre, amit a benne rejlő készségek lehetővé tesznek.
o Olyan körülményeket kell teremteni, melyek elősegítik a harmonikus funkcióérést,
fejlődést. Ennek érdekében aktivizálni kell a gyermeket, a szüleit, a környezetét
 jobb életminőség és a szoc.kapcs. támogatása
 csökkenteni a társ. terheit (Az állapot javulása és a másodlagos problémák jelentkezésének
megelőzése csökkenti a későbbi gyógypedagógiai, egészségügyi és szociális szolgáltatások
iránti igényt. Az anyák nagyobb számmal állhatnak munkába.)
 megelőzni bizonyos tünetek manifesztálódását, újabbak kialakulását
Maria Bruckmüller: minél korábban illeszkedik be a fogyatékos a társadalomba, annál önállóbban
fogja a társadalomban a helyét elfoglalni.(1978)

Otto Speck: akadályozott gyermeket specifikus módon ösztönözzük arra, hogy elérje tanulási
lehetőségeinek optimumát. (1980)

Katona Ferenc a korai fejlesztés halaszthatatlanságáról ír (1979)

Az agy működése a születés utáni hónapokban rendkívül plasztikus, ami idővel rohamosan
csökken. Sérülés esetén a fejlődés kóros formában halad tovább.
Legnehezebb feladat a már kialakult eltorzulások csökkentése

Lányiné: korai nevelés az óvodáskor előtti nevelési beavatkozás

1-3 életév nagy jelentőségű: szoc. kap. alakulása, az ismeretszerzés, alapvető kognitív
folyamat szerveződése szempontjából. (1985)

Baumann a korai gond. „pedagógiai-terápiás háromszög” (gondozó, anya, gyermek egyidejű

jelenléte
(szerzők: Kissné Haffner Éva: Ők és Mi)

● (Maria Bruckmüller: „Minél jobban és minél korábban illeszkedik be a fogyatékos a társadalomba, annál önállóbban és
annál magasabb teljesítményszinten fogja az életkor előrehaladtával a társadalomban a helyét elfoglalni.” (1971)
● Otto Speck: „A korai fejlesztésen általában olyan vállalkozást értünk, mely segítségével a veszélyeztetett fejlődésű,
akadályozott gyermeket specifikus módon ösztönözzük arra, hogy képes legyen elérni korai tanulási sanszainak
optimumát.” (1980)
● Atzesberger: „A korai pedagógiai gondoskodásnak az önellátás beindítása, a világ felé fordulás, figyelemébresztés a célja,
ami a szenzomotoros és kontaktusszerű képességek kibontakoztatását teszi szükségessé.” (1970)
● Lányiné: „Korai nevelésen az óvodáskor előtti nevelési beavatkozást értjük. A gyermek számára az első három év igen
nagy jelentőségű, mind a szociális, az interperszonális kapcsolatok alakulása, mind az érdeklődés, az ismeretszerzés,
motiváció, mind az alapvető kognitív folyamatok szervezése szempontjából.” (1985)
● Baumann: „A korai gondozás egy pedagógiai-terápiás háromszög, ami nem más, mint a korai gondozó, az anya és a
gyermek egyidejű jelenléte azzal a kimondott céllal, hogy segítsenek a fogyatékos, vagy fogyatékosság szempontjából
veszélyeztetett gyermeken, és ezzel kapcsolatban a szülők kapjanak tanácsokat.”
● Rauh: „A korai fejlesztés kísérlet a veszélyeztetett fejlődés optimalizálására, időben megkezdett befolyásoláson át.”
(1983)
● Weiss: „A cél az, hogy a szülők jobban, megfelelőbben neveljék a gyermeküket, mi, szakemberek pedig váljuk egyre
nélkülözhetőbbé.” (1983)
● dr. Farkas Mária: „Arra törekszünk, hogy a mi munkánk által is növekedjen a sérült, vagy eltérő fejlődésű kisgyerekek
társadalmi elfogadottsága, megtalálják a helyüket, „otthonra leljenek” családjukban és a társadalmi intézményekben,
közgondolkodásban egyaránt.” (2003)
● Borbély Sjoukje: „A pedagógiai módszerek - a fejlesztő központban végzett munkánkkal együtt – azt a célt szolgálják, hogy
a gyermekek otthonra találjanak saját családjukban, s hogy a család tagjai őrá találjanak.” (2003)
● Csiky: „Maria Bruckmüller óta sem változott a végső cél: ma is azt szeretnénk, hogy a gyermekeink minél szociálisabbak
legyenek, minél kevésbé térjenek el az átlagtól. Megtanuljanak önmagukról és külvilágról olyan ismereteket, amelyek a
későbbi tanulásukat segítik elő… Nemcsak a képességeket fejlesztjük, hanem a gyermek állapotváltozásához
folyamatosan alkalmazkodó feltételek megteremtésével segítjük elő a fejlődést. Megteremtjük az optimális személyi,
tárgyi feltételeket. A korai fejlesztő feladata a gyermekkel való foglalkozáson túl a családgondozás, tanácsadás feladatival
bővül.” (2006)) 

2. Hazai kialakulásának mérföldkövei

 Ranschburg Pál és Tóth Zoltán már megfogalmazták, hogy a fogyatékosokról való

gondoskodásnak a bölcsőtől a sírig kell tartania, de még nagyon hosszú az út a
megvalósulásig.
 Hazánkban az intézményes ellátás késve jelentkezik.

 Az első sürgetés 1923-ban Éltes Mátyástól: az óvodák felállítására irányult.

 Még jó 30 évnek kellett eltelnie, hogy létrejöjjön MO-on az első óvoda értelmi fogyatékos
kisgyermekek részére. (1951. Alkotás- majd Csalogány utcai gyógyp-i nevelőintézet)
 Értelmi fogyatékosok első óvodája: Budapest, Csalogány utca (Illyés Gyuláné, Bárczi
Gusztáv, Essősy József közreműködésével)

 1981-ben átadásra került a Bárczi G.GY. F. Gyp-i Psz-i Int., vele együtt egy új
intézménytípus: a gyógypedagógiai óvoda. Vezetője: Kissné Haffner Éva. A modell
intézmény után országosan kiépült a gy.p.óvodák hálózata.

 A fejlődésben zavart csecs. és kisgy. orvosi, pszic-i és ped-i megsegítése a 60-as évektől
kezd erőteljesebben jelentkezni:
o Megnövekedett az érdeklődés a csecsemőneurológia iránt, majd megjelent a
klinikai fejlődésneurológia, melynek keretében a korai diagnosztizálás, kezelés
gyakorlata (1985) meghonosodott.

 1970-es évektől előtérbe került az iskoláskor előtti nevelés jelentőségének

hangsúlyozása:
o 1979: Bp-en tartott nemzetközi konferencia témája a korai fejlesztés volt.

 Kezdetben a korai nevelés a fogyatékos gyermekek iskoláskor előtti, óvodai nevelését

jelentette.
 A normalizációs elv értelmében a fogyatékos gy. ugyanazok az ellátások illetik meg, mint ép
társaikat.
 A normalizációs elv alkalmazása segítette a gyógypedagógiai óvodai hálózat kialakulását.
 70-es években felismerték, hogy az óvodai nevelés nem korai nevelés, hanem már késői
beavatkozás.
 Ma már korai nevelésen az óvodáskor előtti nevelést értjük.

 1990-es évek elejétől korai fejlesztő intézmények, központok kialakulása, elsősorban a civil
szférában vagy szakértői bizottságok mellett, gyógypedagógiai oktatási-nevelési
intézményekhez kapcsolódóan. (Budapest Kissné Haffner Éva, Dr. Csiky Erzsébet, Csabay
Katalin, Wágner Pálné, Alkonyi Mária, Rosta Katalin, Pécs, Zalaegerszeg,
Hódmezővásárhely, stb.)

 1992. Korai Fejlesztő Központ, Budapest (Czeizel Barbara és Munkatársai)

 2002. ODU Korai Fejlesztő Központ, Szeged(Magyar Adél, Bacsa Judit és Munkatársai)

 1993. évi közoktatási törvény deklarálta a különleges gondozáshoz való jogot:

 o amely mellé a költségvetési tv. normatív támogatást rendel
o A korai fejlesztés és gondozás pedagógiai szakszolgálatnak minősül,
o feladata: a fogyatékosság megállapításának időpontjától kezdődően a gy. korai fejl-
se a szülő bevonásával, a szülő részére tanácsadás nyújtása.
o A tan. kép. vizsgáló szakértői és rehabilitációs tevékenység keretében kell végezni a
fogyatékosság szűrését, és javaslatot tenni az ellátás formájára.

Szemléletváltozás:

Kezdetben
- a fejlesztés központjában a gyermek és a szakember
- a fejlesztés „mindenhatósága” –funkciótréningek-(amelyben a szülő is terapeuta)
Később
-családközpontú, kooperatív modell,
-multidiszciplinális korai gondozás

3. A korai fejlesztés helyzete hazánkban

–jogszabályok, megszervezésének alapelvei

1.) A közoktatásról szóló 1993. LXXIX.tv

 a különleges gondozáshoz, a rehabilitációs célú foglalkoztatáshoz való jog
 SNI gy., t. joga: állapotának megfelelő (ped., gyp, konduktív ped.) ellátásra,
jogosultságának megállapításától kezdve.
 k.fejl. megvalósítható:
o otthoni ellátás
o bölcsődei gondozás
o fogyatékosok ápoló, gondozó otthonában nyújtott
o gyermekotthonban nyújtott,
o gyógypedagógiai tanácsadás,
o korai fejlesztés és gondozás keretébe
o konduktív pedagógiai ellátás keretében.
 Pedagógiai szakszolgálat:
o A szülő, pedagógus munkáját és a nevelési-oktatási intézmény feladatainak
ellátását segíti.
 a) a gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás;
 b) fejlesztő felkészítés;
 c) a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs tevékenység, továbbá
az országos szakértői és rehabilitációs tevékenység;
 d) a nevelési tanácsadás;
 e) a logopédiai ellátás;
 f) a továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadás;
 g) a konduktív pedagógiai ellátás;
 h) a gyógytestnevelés

2.) A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. tv:
 eltérő fejlődésű gy. joga, hogy állapotának megfelelően és életkorától függően korai
fejlesztésben, gondozásban, intézményes nevelésben vehessen részt.
3.) A képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról szól 14/1994. MKM rendelet:
 A korai fejlesztés és gondozás egyéni foglalkozás, csoportfoglalkozás keretében valósítható
meg:
o egyéni 0-3 éves: heti két órát, 3-5 éves: heti négy órát,
o csoportfoglalkozás: 0-3 éves: heti négy órát, 3-5 éves heti hat órát
 a szülő közreműködhet.

4.) 2/2005.OM rendelet (1.sz.melléklete)

 Irányelveket, ált. és sérülésspec. alapelveket tartalmaz a SNI gy. int. és szegr. óvodai
neveléséhez.

A korai fejlesztés megszervezésének alapelvei:

 fontos megállapítani, hogy mikor követezett be a károsodás, és, hogy mikor kezdődött a
spec.fejl.
 a legkorábbi életkorban kell kezdődnie
 igazodni kell a család igényeihez
 megelőzi a komplex gyp-pszich-orvosi vizsgálat, melyet a TKVSzRB végzi (diagnózis
megáll.)
 a vizsgálatot tanácsadásnak kell követnie (rendszeresen), ötleteket kap a gy. otthoni
fejlesztéséhez, gondozásához
 fejlesztő foglalkozások változatos formában: (a jogosultság megállapításától kezdve)
o utazó tanár (házhoz megy)
o intézményekben:
 Korai Fejl. Központ
 ambuláns formában: szakértői bizottság, gyp.intézmények

 gyermekre vonatkozó:
o egyénre szabott fejlesztő tevékenység alk.
o kezdettől fogva állandó stimuláció
o gy. érzelmi bevonása a tev-be
 anyára:
 o szoros, kölcsönös interakció kialakítása a szülő – gy. között
o értse meg gyermeke vis.
o anya partnerként való kezelése
o tanulja el a módszereket
 fejlesztésre vonatkozó:
o nem lehet megtagadni a családtól, de nem lehet kényszerré sem tenni
o fejl. folyamatossága
o kis lépések elve
o fokozatosság elve
o rendszeresség elve
o =szociális tanulás, NEM: funkcionális tréning
o játék megtanítása célként szolgáljon
o szakemberek team-ben
o korai fejlesztő képzett szakember lehet
o egyéni fejlesztési terv alapján , személyre szabott, rugalmas
o képezhetetlen fogy. gy. nincs
o derűs légkör, szeretet
o középpontjában az anya-gy. kapcs. áll

4. A korai diagnózisközlés kérdésköre, a család megküzdési stratégiái

A megalapozott gyanú, vagy komolyabb, tapasztalt probléma közlése a szülőkkel:

- Nyugodt körülmények
- Lehetőleg mindkét szülő legyen jelen
- Lehetőleg a gyermek ne legyen jelen
- Leültetés
- Térképezzük fel, ők mit tudnak vagy sejtenek a problémáról
- Légkör, amelyben a szülő kérdezhet
- Kontrollált kommunikáció, metakommunikáció
- Mindig a gyermek nevét használjuk, ha róla van szó
- Erősítsük meg őket megfigyeléseik helyességében
- Írjuk le a gyermek állapotát (a szülők példáival tarkítva)
- Tegyük meg a javaslatot a fejlesztésre, vagy szükséges szakorvosi vizsgálatra
- Ellenőrizzük, hogy megértették-e
- Fogadjuk el érzelmi reakcióikat
- Adjunk elég időt, nem kell rögtön dönteniük, megbeszélhetik otthon is
- Szükség esetén újabb konzultációs lehetőség felajánlása
- Kérdezzünk rá a megválaszolatlan kérdésekre
- Összegezzük mindazt, ami elhangzott
- Ne felejtsük el: a rossz hír traumaként érheti a szülőket!

A gyógypedagógiai vizsgálat eredményeinek közlése

Felkészülés:
- a felkészülés során figyelembe kell vennünk, hogy eddig milyen vizsgálatokon esett át a
gyermek
- az ott született eredményt hogyan fogadták a szülők
- az általunk kapott eredmény mennyire egyezik meg a korábbiakkal, illetve, az esetleges
eltéréseknek mi lehet az oka.
A diagnózis közlésére alaposan fel kell készülnünk. Biztosítanunk kell elegendő, megszakítás nélküli
időt a találkozóra nyugodt, csendes helyen.
El kell döntenünk, kik vegyenek részt a megbeszélésen. Lehetőleg mindkét szülő legyen jelen, a
szülők kívánságára a család más tagjai is eljöhetnek a beszélgetésre.
A gyermek jelenléte többnyire nem szerencsés.

A megbeszélés feltételeinek biztosítása:

 Figyelmet kell szentelnünk annak, hogy mindenki kényelmesen leüljön.
 Mindenkinek be kell mutatkozni, akivel még nem találkoztunk.
 Olyan légkört kell létrehozni, amiben a szülők szabadon kérdezhetnek.
 Folyamatosan figyelnünk kell arckifejezésüket, testbeszédüket, hogy követhessük
érzéseiket.
 Kérdezzük meg, mi nyugtalanítja őket leginkább.
 Milyennek látják gyermekük állapotát, milyennek találták őt a vizsgálaton?
 Mindig a gyermek nevével utaljunk a gyermekre.
 Érdemes a beszélgetés során végigkövetni az anamnézist.
 Kitérni a szülők korábbi megfigyeléseire jelezve, hogy figyeltünk rájuk, értettük az
elmondottakat.
 Beszéljük meg a vizsgálatot, magyarázzuk meg azt.
 Alap információkra vonatkozó kérdések feltétele
 Például: „Eddig mit mondtak Önöknek a gyermek állapotáról?", „Mit tudnak a gyermek
diagnózisáról?".
 Fontos, hogy a szülőket megerősítsük megfigyeléseik helyességében és abban, hogy
helyesen döntöttek, amikor elhozták gyermeküket a vizsgálatra.

A gyógypedagógiai vizsgálatok eredményeinek összegzése:

 Először írjuk le a gyermek állapotát.
 A leírás során igyekezzünk olyan példákat használni, amit a szülők mondtak korábban.
 Szerencsés arra is hivatkozni, amit a panaszfelvétel során már ők megfogalmaztak.
 Ezután meg kell nevezni az állapotot, ki kell mondani a gyermek diagnózisát (vagy a gyanút)
 Fontos a pontos terminológia használata. A szülőknek meg kell ismerniük a
szakkifejezéseket, ugyanakkor a szakember feladata, hogy ezeket el is magyarázza nekik.
 Érdemes gyakran ellenőrizni, hogy a szülők megértették-e, amit mondtunk nekik
 Fontos rákérdezni az érzelmi reakciókra is.
 Lényeges, hogy a reakciókat természetesnek fogadjuk el.
 Ne próbáljuk meg lebeszélni őket az érzelmeikről.
 El kell magyaráznunk, mi tudható és mi nem a gyermek állapotának okairól.
 Közölni kell azt is, hogy egy vizsgálat alapján nehéz hosszú távú prognózist mondani, hiszen
még nem ismerjük a gyermek fejlődési ütemét.

Javaslattétel:
 El kell mondanunk, hogy a mi intézményünk milyen szolgáltatást tud felkínálni a
gyermeknek és a családnak - most és a jövőben.
 Szükség esetén ajánljunk fel újabb konzultációs alkalmat a család számára.
 A mi feladatunk, hogy kellő információt nyújtsunk a lehetőségekről
Tiszteletben kell tartanunk, hogy ők a döntéshozók.
Összefoglalás adása:
  Ne fejezzük be a találkozót, amíg a szülők információk által felkavart érzelmei nem
csendesedtek le.
 Fontos összegezni mindazt, amiről a beszélgetés során szó volt, és érdemes rákérdezni a
megválaszolatlan kérdésekre, aggodalmakra.
 Szükséges megbeszélni a további találkozások, fejlesztések, ellenőrzések formáját.
 Érdemes hangsúlyozni ezek fontosságát.
 A megbeszélteket írásban is rögzítsük!
 Ez nemcsak a dokumentáció miatt fontos, hanem azért is, mert később hivatkozni lehet rá,
ha a szülők nem tudták, vagy „nem akarták” meghallani az elmondottakat (vagy még nem
álltak készen az információk befogadására)

Szülői gyászreakciók:
Ép gyermek elvesztése
Nehéz, hosszadalmas, időben eltérő folyamat
Elkerülhetetlen
Sok a visszaesés

1. Sokk
Természetes viselkedési mechanizmus
Megvédi az embert olyan információktól, melyek befogadására még nem áll készen
Ebben a fázisban nem magyarázatra, hanem megértésre van szükség

2. Tagadás és remény
Kételkedés a diagnózisban
Önigazolás, ha mégis fordul hangra a gyermek (például nagyothallás, vagy siketség gyanúja esetén)
Esetleg újabb (és újabb) szakvélemények
Sokan nem jutnak túl ezen a szinten
Minden lehetőségbe kapaszkodnak (akupunktúra)
Sokszor a pedagógus személyére tolják!

3. Harag:
Maguk, házastárs, orvos, Isten ellen érzik. Hárítás.

4. Passzív elfogadás
Depresszióhoz hasonló állapot
Úgy érzik, nincs segítség
Sajnálják magukat és a gyermeküket

5. Konstruktív elfogadás:
A gyászperiódus lezáró foka
Elfogadás, a gyermekük mellett állnak
Megszerzik és alkalmazzák a kellő ismereteket
Tesznek gyermekükért (fejlesztésre hordják)
Önmaguk állandó hibáztatása, bűntudat
A gyász minden fázisában jelen van
Eltolhatja az elfogadás idejét
Időtartama eltérő
Anya sokszor hamarabb eljut erre a szintre, mint apa
A gyászperiódusok többször ismétlődhetnek (például: minden újabb intézményváltásnál)
A gyász nem patológiás folyamat!
Ezt szükség esetén a szülőben is tudatosíthatjuk

5. Korai fejlesztés formái, színterei

1.) Utazó tanár:

A gyermeket közvetlenül a családi otthonban keresi fel. Általában csecsemők, illetve kisgyermekek
fejlesztésekor bevált forma. Alkalmazkodik a család életkörülményeihez, szokásaihoz. Partneri
kapcsolatot iparkodik kialakítani a szülőkkel. (szülő nem ismer meg hasonló helyzetű szülőket,
kevesebb eszköz DE: otthon, anya közvetlenebb)

2.) Fejlesztő foglalkozás intézményekben vagy a fejlesztő központban

 intézmény: gyp-i intézmények, szakértői bizottság
 Ambuláns formában történhet a szülők bevonásával, vagy a szülők részvétele nélkül,
csoportosan vagy egyéni foglalkozás keretében.

3.) Tanfolyamszerű programok:

 ált. nyaraltatással egybekötött
 szülőkkel együtt gyógypedagógusok, orvosok és gy.pszichológusok szerveznek
előadásokat
 a gyermekek egymással ismerkednek, játszanak
 rövid ideig tartanak, év közben kevés segítségre számíthatnak

4.) Szülő klub:

 fejl.foglalkozásokat egészíti ki
 előadások, kötetlen beszélgetések
 szülők megismerkednek hasonló helyzetben levőkel – enyhül a magány

5.) Kiscsoportos foglalkozások:

 játszóházban, terápiás úszás, zeneterápiás foglalkozás

6.) Beszélgető csoportok szülőknek:

 pszichológusok vezetik
 szülők problémáinak megvitatására
 gyermekkel közvetlenül nem foglalkoznak

7.) Fejlesztő és tanácsadó központok (gyógypedagógiai központok)

 ez lenne a legelőnyösebb
 előnyük: közel vannak a családokhoz, szoros kapcsolatban vannak az óvodával,
iskolával (ami a gyermek életútjának következő állomásaként jelentkezik).
 többféle specialistát foglalkoztatnak, (a legkülönfélébb igényeket is ki tudják elégíteni,
a tájékoztatási szerepet is jobban be tudják tölteni.)
8.) Alternatív terápiák kínálata: Hazánkban széleskörűen elterjedt, leggyakrabban alkalmazott
terápiák:
 szenzoros integrációs terápia
 Frostig terápia
 bazális stimuláció
 Bobath- módszer
  zeneterápia
 Gyógypedagógiai lovaglás, egyéb állatasszisztált terápia
 Alapozó terápia
 HRG vízi-és szárazföldi terápia
 Dévény Anna féle manuális módszer
 Gyógymasszázs

6. A gyógypedagógus és a család szerepe a korai fejlesztésben

A jó gyógypedagógus abban tud segíteni a szülőknek, hogy

 a fejlődésbeli problémákat együtt nevén tudják nevezni
 nem stigmatizál
 játéktevékenységekben a gyermek fejlettségi szintjének megfelelő feladathelyzetekbe
kerül, melynek eredményét megbeszéli a szülőkkel, akik ezekből profitálhatnak.
 a gyógypedagógus a szülőkből nem gyp. asszisztenseket nevel,
 HANEM: "lefordítja",hogy mit csinál a gyerekkel,
 velük együtt gondolkodik, hogyan lehetne az előrehaladást szolgáló kis lépéseket az otthoni
napirendbe is beépíteni.
 erősíti, támogatja a szülők önerejét, megbirkózási stratégiáit

A szülő és a szakember együttműködése akkor hatékony, ha:

 a diagnózis korrekt, de nem csupán deficitleltár, hanem esély diagnózis
 a korai fejlesztésben résztvevő terapeuta:
 a segítséget nem erőszakolja a családra, de ha kell, gyorsan segít
 ismeri a szülő igényeit, a család életkörülményeit, lehetőségeit
 partnerként és nem páciensként kezeli a szülőt
 a fejlesztés középpontjába az anya-gyermek kapcsolatot erősítését helyezi
 tudatosan törekszik játékos szituációkba ágyazott tanulási helyzet kialakítására.
 korrekt tájékoztatás, kölcsönös információátadásra épít, ismerteti a lehetőségeket
 fejlesztő programja nem funkciótréning, hanem szociális tanulás
 terápiás attitűdökkel bír:
o nem tanít, hanem lehetőségeket biztosít a fejlődésre
o a gyermek SNI-e iránt elfogadó, megértő

Kissné Haffner Éva és Alkonyi Mária (1998): Ők és mi… Down syndromás csecsemők és
kisgyermekek korai fejlesztése c. könyvből:
A 70-es évek végétől minőségi változás következett be, mert a gyermek fejlődés-lélektani
sajátosságainak figyelembevétele hangsúlyt kapott. Fontossá vált, hogy a beavatkozás megfelelő
időben kezdődjék, kulcsszerep jut a családnak. A kooperációs modell keretében a gyermekét
legjobban ismerő szülőnek partnere lett a segítő. Hangsúlyozzák a gyógypedagógusok-
pszichológusok, hogy a gyermek szükségletéből kell kiindulni, a fejlesztést a napi tevékenységbe
ágyazottan kell végezni, figyelembe véve a gyermek spontán kezdeményezését. (KEDL, 1990.) A
szülő és a szakember partnerként dolgoznak. A szakember tanáccsal, konzultációval segít,
felkínálja a lehetőségeket, azokat a területeket térképezi fel, ahol nagyobb a lehetőség a
sikerélményre. A korai fejlesztésnek ezt a formáját globális megközelítésnek nevezzük.
Órai jegyzet:
Szemléletváltozás:
- Kezdetben: A szakember, a fejlesztés „mindenhatósága” –funkciótréningek-(amelyben a szülő is
terapeuta)
- Később: családközpontú, kooperatív modell.

A korai intervenció kifejezés a tevékenység kiszélesítését, a szülőknek a fejlesztő tevékenységbe

való bevonását is jelenti.
Ez a gondolkodásmód a fogyatékossággal élő embereket a „biomedikális” modell helyett a „bio-
pszicho-szociális” modell kontextusába helyezi, elmozdulva az orvosi értelmezéstől. Ez szélesebb
horizontú, holisztikusabb szemléletű, komplex tartalom: az egyén sérültségi állapotát, pszichés
funkcióit, képességeinek szintjét a szociális környezetbe ágyazottan közelíti meg: Eszerint a korai
intervenció minden olyan időben nyújtott cselekvést és beavatkozást tartalmaz, amelyben a
rászoruló gyermek és családja a nevelési-oktatási folyamat során részesül.

Az együttműködés
· Megvalósulási formái: a kölcsönös támogatás és a koordinált pedagógiai tevékenység,
komplex segítségnyújtás! (orvosi, gyógypedagógiai, pszichológiai, terápiás, jogi, stb)
· Feltétele: a kölcsönös bizalom és tájékoztatás, rendszeres és őszinte kommunikáció.
· Eredménye: a családi és az intézményi nevelés egysége és ennek nyomán kedvezően
fejlődő gyermeki személyiség.

A korai fejlesztésben résztvevő terapeuta

· a segítséget nem erőszakolja rá a családra, de amikor segítségért fordulnak hozzá,
akkor gyorsan segít
· ismeri a szülő igényeit, a család életkörülményeit, lehetőségeit
· partnerként és nem páciensként kezeli a szülőt
· a fejlesztés középpontjába az anya-gyermek kapcsolatot erősítését helyezi
· figyelembe veszi, hogy a gyermek spontaneitása is sérült, ezért tudatosan törekszik
játékos szituációkba ágyazott tanulási helyzet kialakítására.
· olyan fejlesztő programot állít össze, amely nem funkciótréning, hanem szociális
tanulás
· terápiás attitűdökkel bír, beállítódására az alábbiak jellemzőek:
· hagyományos értelemben nem tanít, hanem lehetőségeket biztosít a fejlődésre
· a gyermek sajátos nevelési igénye iránt elfogadó, megértő, gondjaira ráhangolódik
· biztonságot nyújt az átmeneti regressziós és fejlődési úthoz egyaránt
· az indirekt módon irányított helyzetekben is nagyfokú tudatossággal bír

Gyakran tapasztalt nehézségek, akadályok:

 „majd kinövi!”-szemlélet a családban
 a szülő gyakran irreálisan megfogalmazott elvárásokat támaszt az sni gyermekével
kapcsolatban
 a szülő-gyermek kapcsolat zavara (pl. rejtett elutasítás, gyászhangulat)
 a családi és az intézményi normarendszerek különbözősége

A jó gyógypedagógus abban tud segíteni a szülőknek, hogy

 a fejlődésbeli problémákat együtt nevén tudják nevezni
 nem stigmatizál
 játéktevékenységekben a gyermek fejlettségi szintjének megfelelő feladathelyzetekbe
kerül, melynek eredményét megbeszéli a szülőkkel, akik ezekből profitálhatnak
  a gyógypedagógus a szülőkből nem gyp. asszisztenseket nevel, HANEM: "lefordítja",hogy
mit csinál a gyerekkel,
 velük együtt gondolkodik, hogyan lehetne az előrehaladást szolgáló kis lépéseket az otthoni
napirendbe is beépíteni
 erősíti, támogatja a szülők önerejét, megbirkózási stratégiáit

A család szerepe
 A sérült gyermeket nevelő családban gyakori probléma a gyermek túlzott védése,
kényeztetése, féltése, rosszul értelmezett szeretete. Ennek ellenpéldája is előfordul, amikor
teljesen magára hagyják. A szükségletek alapján végzett gondozással mindez elkerülhető.
Fontos a gyermek környezetében az állandóság biztosítása, a család életébe való bevonása,
képességei szerint feladattudata kialakítása, sikerélményhez juttatása. A megfelelő
segédeszközök alkalmazásával növelhetjük a gyermekek önállóságát.

Kereki Judit (2013): A koragyermekkori intervenciós rendszer működésének legfontosabb

problématerületei és fejlesztési lehetőségei. című tanulmányból:
A koragyermekkori intervenció szemléletében fontos a családra irányuló figyelem és a szülő
partnerként való kezelése. A 2010-ben lezajló regionális kutatás eredményei szerint az ellátó
intézményekben a terápiás foglalkozásokon a gyerekek több mint három-negyed részével a szülő is
részt vesz. Az adatok statisztikai elemzése alapján kiderült, hogy a gyermekek állapotjavulásának
az esélyét a vizsgált tényezők közül leginkább növeli, ha a gyermek minél fiatalabb életkorban és
minél enyhébb állapotban kerül be azellátásba. Emellett a kezdő terápia heti óraszáma és a szülői
részvétel hat igen pozitívan. Annak a gyermeknek, akinek a szülei az egész folyamat során részt
vesznek a terápiásfoglalkozásokon, jelentősen nagyobb az esélye az állapotjavulásra, mint akinél
legfeljebb egy terápiás szakaszban vesznek részt a szülők (KEREKI, 2011). Ez utóbbi eredmény meg-
erősíti annak a szemléleti megközelítésnek a létjogosultságát, amely a családközpontúságot,
valamint a szülő és terapeuta együttműködését hangsúlyozza a koragyermekkoriintervencióban.

Danis Ildikó (2015): A csecsemő- és kisgyermekkori lelki egészség támogatásának helye a

koragyermekkori intervencióban. című tanulmányból:

A kisgyermekek fejlődésének kulcsa és motorja a szülő, és bizonyítottan semmi nem fejthet ki

erőteljesebb hatást a fejlődésre, mint az otthoni, családi környezet (bővebben DANIS 2010), így az
intervencióban akkor érjük el a legnagyobb hatásfokot, hogyha a szülők direkt támogatásán
keresztül is segítjük a gyermek fejlődését (lásd 6. ábra).

Szakirodalmak

15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet a pedagógiai szakszolgálati intézmények működéséről 3. fejezet (4) és (5)
Bod Mária, Gallai Mária, Mózes Eszter és Topolánszky-Zsindely Katalin (2003): A segítő szakember és a szülők kapcsolata. In:
Fejlesztő pedagógia 14. 1. sz 56-62.
Borbély Sjoukje (2003): A korai fejlesztés hatékonysága. In: Fejlesztő pedagógia 14. 1. sz 51-56.
Borbély Sjoukje (2008, szerk.): Kezünkben a diagnózissal. Kézenfogva Alapítvány, Budapest. 1, 6, 7, 8, 9. fejezet
Borbély Sjoukje (2012): A szülők és mi. Budapesti Korai Fejlesztő Központ, Budapest. https://www.prae.hu/prae/gyoszeetc.php?
aid=666&menu_id=106&type=4
Borbély Sjoukje (2015): A nevelési tanácsadás mint a korai intervenció fontos területe. Gyermeknevelés 3. évf. 2. szám 187–202.
http://epa.oszk.hu/02400/02411/00006/pdf/EPA02411_gyermekneveles_2015_2_187-202.pdf
Czeizel Barbara – Kemény Gabriella (2015): A korai fejlesztéstől a családközpontú kora gyermekkori intervencióig. Gyermeknevelés
3. évf. 2. szám 77–92. http://gyermekneveles.tok.elte.hu/6_szam/pub/czeizel_kemeny.pdf
Czeizel Barbara (2003): A korai fejlesztés 10 éve Magyarországon. In: Fejlesztő pedagógia 14. 1. sz. 4-7. Danis Ildikó (2015): A
csecsemő- és kisgyermekkori lelki egészség támogatásának helye a koragyermekkori intervencióban. In: Gyógypedagógiai szemle,
43. 2. sz. 100-116. http://www.prae.hu/prae/content/gyosze/GYOSZE_2015_02_web.pdf
Gordosné Szabó Anna (1999): Korai fejlesztés - a régi törekvésektől a megvalósulásig. In: Kissné Haffner Éva (szerk.): „Segíts, hogy
önmagam csinálhassam”. BGGYTF, Budapest.12-27.
Hatos Gyula (2008): Az értelmi akadályozottsággal élő emberek: nevelésük, életük. APC-Stúdió, Gyula. 142-154.
Jeszenszkyné Gallai Gabriella (1999): A másik oldalon - egy szülő szemével. In: Kissné Haffner Éva (szerk.): „Segíts, hogy önmagam
csinálhassam”. BGGYTF, Budapest.63-67. Kereki Judit (2010): A koragyermekkori intervenció rendszerének anomáliái és jó
gyakorlata. In: Gyógypedagógiai szemle, 38. 1. sz. 32-45.
http://epa.oszk.hu/03000/03047/00048/pdf/EPA03047_gyosze_2010_1_032-045.pdf
Kereki Judit (2013): A koragyermekkori intervenciós rendszer működésének legfontosabb problématerületei és fejlesztési
lehetőségei. In: Gyógypedagógiai szemle, 41. 1. sz. 23-38.
https://epa.oszk.hu/03000/03047/00059/pdf/EPA03047_gyosze_2013_1_023-038.pdf
Kereki Judit és Szvatkó Anna (2015): A koragyermekkori intervenció, valamint a gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés,
oktatás és gondozás szakszolgálati protokollja. Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft., Budapest. http://www.pedagogiai-
szakszolgalat.hu/files/dokumentumok/koragyermekkori-intervenciogyogypedagogiai-tanocsados-korai-fejlesztos-oktatos-
gondozas-szakszolgalati-protokoll.pdf
Kissné Haffner Éva és Alkonyi Mária (1998): Ők és mi… Down syndromás csecsemők és kisgyermekek korai fejlesztése. Magenta BT,
Budapest. https://www.downalapitvany.hu/node/144
Lányiné Engelmayer Ágnes (2012): Intellektuális képességzavar és pszichés fejlődés. Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest. 147-205. –
Magyar Adél (2010): A koragyermekkori intervenció – a gyógypedagógia és a gyógypedagógus-képzés ösztönző kihívása. In:
Hajdicsné Varga Katalin: Célok és módszerek a tudásalapú társadalom nevelési intézményeiben. Kaposvári Egyetem Pedagógiai Kar,
Kaposvár. 147-155.
Magyar Adél Márta (2015): Szakmaközi együttműködés a koragyermekkori intervencióban. Digitális tananyag. „Mentor(h)áló 2.0
Program” TÁMOP-4.1.2.B.2-13/1-2013-0008 projekt. SZTE JGYPK, Szeged.
http://www.jgypk.hu/mentorhalo/tananyag/szakmaiegyuttmukodes/index.html
Radványi Katalin (2013): A legbelső kör – a család. ELTE BGGYK. Budapest.
http://www.eltereader.hu/media/2017/02/Radvanyi_Legbelso_kor_a_csalad_READER.pdf
Rosta Katalin (2006, szerk.): Add a kezed! A korai fejlesztés és speciális óvodai nevelés programja. Logopédia Kiadó, Budapest. 7-14.
Rosta Katalin és Wágner Pálné (2006): Az ELTE Speciális Gyakorló Óvoda és Korai Fejlesztő Módszertani Központ története 25 év
tükrében. In: Rosta Katalin (szerk.): Egy negyedszázados nevelő-fejlesztő munka tapasztalatai. Logopédiai Kiadó, Budapest. 11-24.