A trauma tünetei

A szélsőséges események kiváltotta tünetek sokfélék lehetnek, feldolgozásuk ideje is elsősorban az

adott személyiségtől függ. Az is lényeges, hogy milyen életkorban éri trauma az embert.

Az olyan hirtelen és traumatikus, az emberi életre halálos fenyegetést jelentő

események, mint amilyen az Amerikai Egyesült Államok elleni, szeptember 11-i
összehangolt terrortámadás-sorozat volt, gyakran eredményeznek a túlélők
körében különféle szorongászavarokat. Nincs azonban egységes reakciótípus
az ilyen történésekre. Minden ember másképp reagál: van akin azonnal
láthatók a stressz okozta tünetek, van akin viszont csak hónapokkal,
esetleg évekkel később.
Amennyiben a szorongásos zavarok a traumatikus eseménytől számított első
hónapon belül jelentkeznek és maximum egy hónapig tartanak, a pszichiátria
akut stressz-zavarról beszél; ha viszont később jelentkeznek vagy tovább
tartanak, a diagnózis poszttraumás stressz-betegség (PTSD). A tünetek
mindkét esetben nagyon hasonlók (a DSM-IV alapján):
Gulnara Samiolava / The New York  Nem tudjuk elfelejteni.
Times
- a traumás eseményre való kényszerű, ismétlődő, szenvedést okozó
visszaemlékezés
- az eseményről való álmodás
- pszichés szenvedés és vegetatív tünetek a traumás élményt szimbolizáló vagy arra emlékeztető
aktuális helyzetekben
 Tagadjuk
- a traumával összefüggő ingerek, a traumához kapcsolódó gondolatok, emlékek és érzések kerülése,
esetleg visszaemlékezési képtelenség
 Rosszkedv, levertség
- csökkent válaszkészség, lecsökkent érdeklődés és részvétel fontos tevékenységekben
- elidegenedettség érzése, másoktól elszakadottság élménye
 Túlzott éberség
- fokozott készenlét tünetei, alvászavar, felfokozott élénkség, koncentrációs zavarok
 Bűntudat
- gyakori bűntudat az életben maradás miatt, illetve amiatt, amit életben maradásukért tettek a
krízishelyzetben

A felépülés időtartamát is több tényező befolyásolja:

 Az átélt stressz és veszteség intenzitása, mértéke. Azok az események, amelyek hosszabb ideig
tartanak és nagyobb fenyegetettséget jelentenek, sokkal hosszabb feldolgozási folyamatot igényelnek.
 Személyes megküzdési képességek, tapasztalatok. Akik korábban már kénytelenek voltak
szembenézni feszült helyzetekkel, valószínűleg gyorsabban alkalmazkodnak az újabb szélsőséges
helyzethez.

A poszttraumás stressz-betegség a vietnami háború után vált igazán elfogadott diagnosztikus

kategóriává. Az Egyesült Államok Tisztiorvosi Hivatala szerint a veteránok 15%-a szenvedett leszerelés után
PTSD-ben illetve a hozzá kapcsolódó alkalmazkodási zavarban. A mentálhigiénés szolgálatok dokumentált
adatai szerint egy-egy természeti katasztrófát követően – például az 1992-es floridai Andrex hurrikán pusztítása
után – megduplázódik a szorongásos zavarok miatt segítséget kérők száma.

Szélsőséges események hatása gyerekekre

Gyermekek esetében minden változás eleve potenciális stressz-forrás, hiszen ők a felnőtteknél jóval kisebb
mértékben képesek előrejelezni adott esemény hatásait és következményeit, még kevésbé képesek az
eseményeket kontrollálni. Mivel a kisgyermekek referenciája a katasztrófahelyzetekben is a szülő, ezért a
felnőttek felelőssége igen jelentős a tekintetben, hogyan éli meg a környezetében levő gyermek a helyzetet.
Különösen a legkisebbek esetében igaz, hogy mivel a helyzet megítélésére még nem képesek, azt a felnőtt
reakcióin keresztül értékelik. Tehetetlen szemlélőként ki vannak szolgáltatva a szülő felől érkező jelzéseknek. A
szülői pánik ezért igen komoly következményekkel járhat, a felnőtt rettegése a gyermekben is félelmet kelt, sőt
a benne esetlegesen megmaradó késleltetett stresszt a gyerek aktuálisként élheti meg.
Nagyobb gyerekek a helyzetértékelés szempontjából jobb helyzetben vannak: magasabb értelmi képességeik
folytán jobban átlátják a történéseket, ráadásul feltehetően fejlettebb megküzdési stratégiákkal is rendelkeznek
kisebb társaiknál. A tehetetlenség azonban a nagyobb gyermekek esetében is bénító lehet, ezért a túlféltés
helyett a valamilyen hasznos tevékenységekbe való bevonást a szakemberek általában védőfaktornak
tekintik a későbbi negatív következményekkel szemben.
Fontos, hogy a fenti poszttraumás tünetlistától jelentősen eltérhetnek a gyermeki stressz-betegség tünetei:
  kisgyerekeknél az érzelmi problémák – félelem, agresszió, visszahúzódás – és fejlődésbeli elmaradás
dominálhatnak,
 nagyobb gyerekeknél pedig a teljesítménybeli hanyatlás vagy testi panaszok lehetnek az első intő
jelek.

Az amerikai média különleges figyelmet szentelt a gyerekekkel való megfelelő bánásmódnak a

terrorcselekményt követő napokban. A megszólaltatott szakértők felhívták a figyelmet arra, hogy a gyerekekkel
őszintén meg kell beszélni a történéseket, ugyanakkor akaratuk ellenére nem szabad kényszeríteni őket a
tragédiáról való feltétlen beszélgetésre. Noha a televízió sugározta képek növelik szorongásukat, a tévézéstől
való eltiltás szintén rossz hatással járna, ezért a szakrétők a televízióban látható események közös, együtt
megértett feldolgozását ajánlják. Ösztönözni kell a gyerekeket, hogy mutassák ki félelmeiket, szorongásukat
és meg kell őket nyugtatni, hogy érzéseik teljesen természetesek.

Felnőttek és gyermekek számára egyaránt igen fontos, hogy katasztrófahelyzetben megfelelő szociális támaszt
kapjanak, hogy problémáikkal és félelmeikkel ne maradjanak egyedül. Mivel a legtöbb tragédia lakókörzetükben
éri az embereket, Amerikában a leggyorsabb lelki elsősegély a lakókörzetek szerinti mentálhigiénés
központoktól származik. Az Amerikai Pszichológiai Társaság 1991-ben hozta létre – a Vöröskereszttel
együttműködve – a Katasztrófaelhárító Hálózatot, melynek kereteiben ingyenes lelki elsősegély
szolgáltatással akár 2500 önkéntes pszichológus is bekapcsolható a "kármentésbe". A természeti katasztrófák
mellett közreműködtek a World Trade Center elleni 1993-as terrortámadás és az oklahomai bombamerénylet
idején is.
A Katasztrófaelhárító Hálózat aktív, rövid távú közösségi intervenciót nyújt. A túlélők alapvető biológiai
igényeinek kielégítésével kezdődik a munkafolyamat, ennek során már feltérképezik, kinek milyen szinten lesz
szüksége segítségre. A közösségbe való beépüléssel egyidőben aktívan felkészítik a túlélőket a várható
"katasztrófa-reakciókra" és tünetekre, bátorítják érzéseik kifejezését, segítenek eloszlatni a szorongást,
haragot. A személyes beszélgetéstől információs szóróanyag osztásáig különféle eszköztárat alkalmaznak, s
lehetőséget biztosítanak a hosszabb távú tanácsadásra vagy pszichoterápiás kezelésre is.

Kiss Kinga
2001. szeptember