Manuális terápia

Gyógy-ír 2000; Kisalföld

A manuális terápia a tartás- és a mozgásszervrendszer

visszafordítható (reverzibilis) működési zavarainak felismerésével
és kezelésével foglalkozik. Célja a gerinc- és a végtagízületek
elváltozásai okozta panaszok, fájdalmak megszüntetése.

Az emberi történelem folyamán számos kultúra bizonyította

(például egyiptomi, thaiföldi szobrok), hogy a
mozgásszervrendszer különböző panaszait, fájdalmas működési
zavarait a kéz nyomásával egy csapásra meg lehet szüntetni. A
közelmúlt évszázadaiban számos, a népgyógyászatban
tevékenykedő ilyen beavatkozást sikeresen végrehajtani képes
embert ismertek. Ezen gyógyítók elnevezései az európai
kultúrkörben manapság is fennmaradtak: csontsimító, csonttörő,
csontfoltozó, húzóember. A mi területünkön leginkább
csontkovács névvel illették őket.

A múlt század második felében Amerikában a manuális

medicinának két irányzata alakult ki. Az egyiket Still Andrew
Taylor (1828-1917) amerikai orvos fejlesztette ki és így lett az
"oszteopátiás iskola" megalapítója. Tanítványai orvosok voltak. A
másik irányzatot a kanadai születésű David Daniel Palmer (1844-
1913) - akinek nem volt orvosi képesítése - hozta létre és
"kiropraktika" néven vált közismertté. Érdekes, hogy az
oszteopátiát az akkori amerikai orvostársadalom egyértelműen
elfogadta, míg a kiropraktika kevés megbecsülésnek örvendett.

A II. világháború után az európai orvosok is érdeklődni kezdtek

ezen módszerek után. Kezdetben komoly viták zajlottak a
módszert magyarázó elméleti elképzelésekkel szemben.
Felismerték, hogy az ismertetett elméleti elképzelések kevésbé
meggyőzőek, esetenként egyértelműen hamisak - főleg a
kiropraktikára vonatkozóan -, de az alkalmazott kezelések
meglepően hatásosak voltak.
A különböző gerincszakaszokon eltérő műfogásokat

A manuálterápia egyik hatékony módja: siacu (a japán szó

jelentése: ujjal történő nyomás) az ujjak nyomóerejét az
akupunktúrás pontokon alkalmazzák.

Az elmúlt évtizedek folyamán a két irányzatból fokozatosan

alakult ki a manuális terápiának nevezett gyógyító eljárás. A
modern orvostudomány nyújtotta újabb ismeretek segítségével
tudományos alapon magyarázhatóvá vált a manuális terápia. Azaz
eltávolodott az ízületi elváltozások, betegségek mechanikus
szemléletétől, figyelembe veszi az izom-, az idegélettan legújabb
eredményeit és komplexen (együttesen) értékeli az eltéréseket.

A kezelések megkezdését természetesen megelőzi a betegek

vizsgálata, mely magában foglalja a beteg kikérdezését, teljes
fizikális vizsgálatát és manuális terápiára vonatkozó vizsgálatokat.
A manuális medicina diagnosztikája a csont-izom rendszer
vizsgálatára irányul és célja a kóros funkciók meghatározása.

Ezen vizsgálatok egyike az úgynevezett szegmentális funkció

vizsgálat, mely kiterjed a csigolyaoszlop, azaz a gerinc egész
területére. Minden gerincszakasz (szegmentum) aktív
mozgásvizsgálatát és passzív funkcióvizsgálatát el kell végezni.
Például a nyaki gerinc tövisnyúlványainak egymáshoz való
mozgathatóságát, forgathatóságát, hajlíthatóságát, feszíthetőségét,
nyújthatóságát.
A különböző gerincszakaszokon eltérő műfogásokkal, tesztekkel
(Spine-teszt, rugózási teszt stb.) lehet felvilágosítást kapni a
vizsgált ízület aktuális állapotáról. Megállapítható az ízületek
fokozott vagy csökkent mozgathatósága, annak különböző
fokozatai. Az alsó végtagok hosszának összehasonlítása
információt szolgáltathat a keresztcsont-csípőízület esetleges
elváltozásairól, tapintással be- és kilégzés alatt a
bordamozgásokról, azaz közvetve a csigolyák és a bordák
ízületeinek elváltozásairól. Célszerű a kétoldali ízületek
mozgáskészségének, mozgathatóságának összehasonlítása.
Számos egyéb vizsgálat elvégzése vezet el a diagnózis
felállításához, melynek eredményeként a manuális terápia az illető
betegnél vagy kivehető vagy kontraindikált.
Manuális terápia II.

Gyógy-ír 2000; Kisalföld

A manuális terápia kivitelezése esetén a kezelőorvos a

mozgásában funkcionálisan gátolt ízületet, legyen az a nyak, hát,
keresztcsont, végtag vagy egyéb területen, a megfelelő módszerrel
ismét fájdalmatlan, lehetőség szerint a teljes mozgást biztosító
állapotba kívánja hozni. Az eljárások kivitelezését meg kell
terveznie, megfelelő külső körülményeket kell biztosítania
(hőmérséklet, nyugodt környezet, Sell-féle ágy stb.), nem
utolsósorban megfelelő képzettséggel és gyakorlattal kell
rendelkeznie.

A kezelések végrehajtásánál kétfajta eljárás alkalmazható: az

egyik a manipuláció, a másik a mobilizáció.

A manipulációt gyorsan, rövid mozgással, csekély erőkifejtéssel

végzi a kezelő. Figyel arra, hogy elkerülje a nem kívánt
sérüléseket, megfelelően rögzítse a környező ízületeket - így a
kezelés csak a kóros szegmentumra irányul -, a manipuláció
kézzel megfelelő fogást végezzen és a mozgatás a szabad mozgás
irányába történjen.

A mobilizációt lassan, ismételt hosszabb elmozdításokkal végzi a

kezelő. Az esetek nagy részében a beszűkült mozgás irányában
történik a kezelés, figyelemmel arra, hogy az érintett izmokat,
inakat hossz- és harántirányba megnyújtsa. A kezelést végző
orvosnak több mint százféle műfogást kell ismerni, megtanulni
ahhoz, hogy megfelelő ellátásban tudja részesíteni a betegét.

Melyek azok az elváltozások, melyeknél célszerűen lehet

alkalmazni a manuális terápiát? A bevezetőben már említettek
szerint: reverzibilis szegmentális, perifériás ízületi és
izomműködési elváltozásoknál a diszfunkciók megszüntetésére.

A teljesség igénye nélkül rövid felsorolása az indikációknak

 nyakcsigolya eredetű fájdalmak, tarkótáji, halántéktáji,

homloktáji fejfájás, torticollis (ferde nyak);
 a váll és a medenceöv izomeredetű fájdalmai;
 az ágyéki, álgyöki fájdalommal járó szindrómák;
 lágyéktáji és szeméremcsont feletti fájdalmakat okozó
keresztcsont-csípőízületi eltérések;
 borda- és gerincízületi diszfunkciók (ezek időnként
légzészavart is okozhatnak) stb.

Talán legcélszerűbb felsorolni azokat az elváltozásokat, melyek

fennállása esetén ellenjavallt a manuális terápia alkalmazása:

 daganatos betegségek, daganatáttétek;

 heveny ízületi gyulladások, fertőzések;
 gerincfejlődési rendellenességek;
 az arteria vertebralis rendellenességei;
 előrehaladott csontritkulás;
 a nyaki gerinc friss lágyrészsérülései (baleset után 1-2
hónapig);
  gyöki tüneteket okozó heveny nyakcsigolyasérv;
 gyöki tüneteket okozó heveny porckorongsérv;
 szegmentális hipermobilitás;
 reumatikus sokízületi gyulladás;
 nagyon mérlegelendő friss baleset okozta sérülések
kezelése.

A manuális terápia szakavatott kézben jelentős segítséget tud

nyújtani a betegnek panaszai enyhítése céljából. Számos
mendemonda jár csodatévő csontkovácsokról, biztos, hogy voltak
jó érzékkel megáldott emberek, akik valamilyen szinten járatosak
voltak ezen eljárásban, de a mese sohasem szól azokról az
embertársainkról, akik esetenként a csontkovácsoknak
köszönhették nyomorúságukat. Éljenek szükség esetén a manuális
terápia nyújtotta lehetőséggel, de csak szakavatott kézből fogadják
el a segítséget.