www.egyhazszervezet.

hu
egyházszervezeti kommunikációs és vezetéstudományi portál

OROSZ ADRIENN
Kálvin János a theokráciáról és az egyházi rendekről

Mit jelent a theokrácia fogalma Kálvin Jánosnál?

Tanulmányomban az Ordonancesok alapján kívánom bemutatni Kálvinnak az egyházi rendekről alkotott elkép-
zelését, amely szoros összefüggésben áll a nagy reformátor theokrácia-felfogásával. Ezért bevezetésképpen ki
kell térnem annak rövid vizsgálatára, hogy mit jelent a theokrácia fogalma Kálvinnál.

1541-ben röviddel azután, hogy Kálvin visszatért Genfbe, elfogadták az Egyházi Rendtartást („Ordonances
1
ecclesiastiques”). Ez egy egyházi szabályrendelet-gyűjtemény volt, az eredeti jegyzőkönyvben külön címet
nem viselt. Egy későbbi bejegyzés alapján utólagosan adtak neki címet, amely magyarul a következőképpen
2
hangzik: „Az egyházi tisztségekre vonatkozó szabályrendeletek természete.”

A keresztyén értelmezés szerint a theokrácia egy olyan államforma, ahol az egész élet Isten uralma alatt áll. A
theokrácia egyben egy olyan célul kitűzött állapot, amelyben a közéletet, a közerkölcsöt és az emberi jogrendet
az Isten akaratához, törvényeihez való alkalmazkodás szabja meg. Kálvin szerint az emberek együttélését az
isteni akarat hatalma alá kell helyezni. Genfben Kálvin János idejében a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói
hatalmat a magistratusokon keresztül a város lakói gyakorolták. Gálfy Zoltán a következőképpen fogalmazta
meg Kálvin theokrácia-fogalmának lényegét: „A rend forrása Istentől van. Az állami törvények egyben Isten
törvényei. Az állami, a közösségi élet célja Isten országának előkészítése. Kálvin világosan látta, hogy Genf
3
nem Isten országa, és az Ordonance nem a Tízparancsolat.”

Gaál Botond foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy mit jelent a theokrácia elvének fényében az egyházat vezetni,
4
irányítani, illetve kormányozni. Pál apostol a következőképpen írt a korithusbelieknek: „Ezek közül pedig né-
melyeket először apostolokká rendelt az Isten az egyházban, másodszor profétákká, harmadszor tanítókká.
Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, különféle nyelve-
ken szólásra.”(1Kor 12,28) Ebben az esetben egyértelműen kegyelmi ajándékokat nyert személyekről van szó.
Kálvin megfogalmazása szerint „ ... meg volt tehát minden egyes egyháznak a maga tanácsa, mely kegyes,
5
tekintélyes és szent férfiakból állott.” Gaál Botond tanulmánya nyomán megállapíthatjuk, hogy a Szentírás
nem adhat végső normát vagy mintát az egyház vezetésének formájára vonatkozóan, amely minden korban és
6
történelmi szituációban egyformán használható lenne.

Az egyháznak és a teológiának is minden uralmi renddel szemben kritikát kell gyakorolnia, mert mindegyiket a
bűn miatti szükséghelyzet hozta létre. Kálvin így írta az Institutioban: „Az emberek bűne és hibája idézi elő
7
tehát azt, hogy biztosabb és tűrhetőbb, ha a kormányzatot többen tartják kezükben.”

Ez tulajdonképpen két dolgot jelent. Az egyik, hogy az egyház nem kötelezheti le magát egyetlen külső állam-
formának sem. A másik, hogy a saját maga felépítettségére nézve sem fogadhatja el minden további nélkül a
hatalom gyakorlásának bármely formáját.

Az egyházban a hatalom gyakorlására nézve modellként az ószövetségi Izráel theokratikus és az ősegyházi

krisztokratikus rend fogadható el, mert csak Isten akarata szerint szabad a hatalmat gyakorolni. Jézus Krisztus
mondja: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.”(Mt 28, 18) Ebben az Igében a minden szó nagy

1
Jean Cardier: Kálvin- Egy ember Isten igájában. Kálvin Kiadó, Budapest, 1994. 102-103. p.
2
Kálvin mozaikok- tanulmányok a nagy reformátor életéről és munkásságáról.
Pápai Református Teológiai Akadémia
(Acta Theologica Papensia sorozat 3.) Pápa, 2000. 74. p.
3
Dr. Gálfy Zoltán: Kálvin Ordonance-a és a Theokrácia. (Kézirat) 2-3. p.
4
Dr. Gaál Botond: Az egyházkormányzás ajándéka a Szentlélekben. (Elhangzott előadásként a Református
Egyház Doktorok Kollégiumának 1990. augusztusi ülésén.)
=Theológiai Szemle (Új folyam XXXIII) 1990. 5. szám, Felelős szerk.: Dr. Ottlyk Ernő, 272. p.
5
Kálvin János: Institutio – A keresztyén vallás rendszere. Református Főiskolai Könyvtárnyomda, Pápa, 1910.
IV. 3. 8.
6
Dr. Gaál Botond: i.m. 272. p.
7
Kálvin János: Institutio - IV. 20. 9.

1. oldal, összesen: 6
Témakör: egyházszervezet, Hely: www.egyhazszervezet.hu/adattar/files/pdf/t_oa_001.pdf
www.egyhazszervezet.hu
egyházszervezeti kommunikációs és vezetéstudományi portál

hangsúlyt kell hogy kapjon. Krisztus totális igényt tart az életre, kizárva minden földi totalitárius formát. A kér-
dés az, hogyan valósítható ez meg a gyakorlatban?

Kálvin a gyakorlati életbe való átültetéskor elsősorban olyan testületekre gondolt, amelyeknek a tagjai Isten
akarata szerint élnek, és az Ő akarata szerint kormányoznak. Egy olyan testületben, amelynek tagjai keresz-
tyén személyiségek, már behozható a demokrácia fogalma is. Hiszen a népből választott képviselők Isten előtt
állók, felelősséggel és Isten nevében tudnak döntéseket hozni. Makkai Sándor megfogalmazása szerint a ke-
8
resztyén közösség „egy maga fölött álló életparancsnak kell hogy engedelmeskedjék.”

Az egyházi demokrácia lényeges feltétele a theokrácia, mert anélkül a bűnös ember uralma érvényesül a kö-
zösség felett. Makkai ezt „evangéliumi demokráciának” nevezte. A demokrácia mindig a legnagyobb arányú és
eredményeket elérő népképviseletet tartja szem előtt, ezzel szemben a theokrácia minőséget jelent, olyan érte-
lemben, hogy a testület képviselői Isten akarata szerint éljenek és eszerint is kormányozzanak. Erre vonatkoz-
nak László Dezső cikkének szavai, melyek 1943-ban, az „Út” című folyóiratban jelentek meg: „ ... az egyházat
mindig az Isten által kiválasztott és az egyház hívei által megválasztott, Isten kegyelmi ajándékaival különös
9
mértékben felruházott kisebb közösségnek kell vezetnie.”

Az Isten akarata szerinti uralkodás az egyház bármely testületére nézve mindig szolgálatot kell hogy jelentsen!
Az Újszövetségben Jézus Krisztus nagyon világos és egyértelmű tanítást adott erre vonatkozóan: „Tudjátok,
hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen:
hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok.(Mt 20,25-26) A theokráciában egyetlen ver-
seny engedett meg: a szeretetszolgálat versenye.

Melyek azok a konzekvenciák, amelyeket az eddigiekből levonhatunk?

1. Az egyház nem Isten országa, hanem előjele, útkészítője, hírnöke, eszköze annak.

2. Szükséges a különböző egyházi testületek létrehozása. Semmilyen szervezet nem elég erős, ha
nincs határozott törvényekkel alátámasztva. Kálvin a következőképpen fogalmazta ezt meg az
Institutioban: „De ezekben a rendszabályokban valamitől őrizkedni kell. Nem szabad ezeket az üdvös-
ségre szükségeseknek tekinteni, és így a lelkiismeretet nyugtalanító kételyekkel megkötözni. Ne kap-
10
csoljuk össze ezeket Isten imádásával se, és ne fogadjuk el ezeket a kegyesség helyettesítőjének.”

3. Az Ordonanceok nem lemásolandó követelmények. Kálvin rendszerének épületébe nem beköltözni

11
kell, hanem azt mindig, mindenhol és újból építeni!

4. A gyakorlati keresztyénséget be kell vinni a közéletbe! Itt fel kell tenni a kérdést: mi a reformáció lé-
nyege? Nem más, mint az Ige feltétlen uralma. Ezt a „feltétlen” jelzőt nehéz a gyakorlati élet talajára
átültetni. Ez kényszerítő erő, többre, jobbra, igazra sarkalló ösztöke. Ebben megjelenik a Miatyánk ké-
rése, „jöjjön el a Te országot, legyen meg a Te akaratod” mind a közösségi, mind az egyéni hitéletünk-
12
ben.

Kálvin János és az egyház rendje („Ordonances ecclesiastiques”)

Az „Ordonances ecclesiastiques” alapján elmondható, hogy Kálvinnál az egyház rendje annak a szolgálatnak a
folyománya, amellyel Isten az egyházat megbízta. Az egyház felülről rendeződik, Krisztus rendezi. Kálvin a
13
Szentírás előírásai alapján próbálta megalkotni az egyház felépítését.

Kálvin az egyházi „tiszt, tisztség” kifejezést használja (ez a német „Amt” szó megfelelője), a római katolikusok
inkább a „hivatal” szóval fordítják le. Kálvin ebben a kérdésben eltér Luther felfogásától, aki a „minden hívő
14
közös papságának” gondolatából indul ki az egyházi tisztségek fogalmának megalapozásában.

8
Kozma Zsolt: A kálvinizmus időszerűsége.
= Confessio. Szerk.:Tenke Sándor.- A Magyarországi Református Egyház Figyelője-
(20. évfolyam) 1996. 4. szám. 25. p.
9
Idézi Kozma Zsolt: i.m. 25-26. p.
10
Kálvin János: Institutio -. IV. 10. 27.
11
Dr. Gálfy Zoltán: i.m. 4. p.
12
Dr. Gálfy Zoltán: i.m. 5. p.
13
Wilhelm Niesel: Kálvin teológiája.
Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, Budapest, 1998. 158-159. p.

2. oldal, összesen: 6
Témakör: egyházszervezet, Hely: www.egyhazszervezet.hu/adattar/files/pdf/t_oa_001.pdf
www.egyhazszervezet.hu
egyházszervezeti kommunikációs és vezetéstudományi portál

Luther csak egy tisztséget ismert el: a helyi gyülekezet igehirdetőjét. Bucer részletesebben foglakozott ezzel a
kérdéssel. Az ő nevéhez fűződik az ún. hármas felosztás. Nála az alapvető tisztség a presbiterség volt. Emel-
lett az igehirdető és diakónus szolgálati területet jelölte meg, hangsúlyozva, hogy elvi tekintetben mindhárom
15
egyenlő. Kálvin pedig ezeket negyedik tisztségként a doktorokkal (tanítók) egészítette ki.

Kálvinnál az egyházi tisztségviselők a szolgálatukra való felhatalmazásukat mintegy felülről kapják, nem pedig
alulról, így valóban Isten eszközeinek kell tekinteni őket emberi gyengeségeik ellenére is. A gyülekezet egysé-
gét tisztségviselőinek egyetértése és együttműködése kell mintegy „bemutatnia” a kollegialitás elve alapján. A
tisztségviselők egymásnak kollegái, a páli alaptétel szerint a gyülekezet tagjai, mint Krisztus testének, egymás-
nak is tagjai. (Róm 12,5) Nem merev, hierarchikus alárendelési viszonyról van tehát szó, hanem kölcsönös
16
mellérendelési viszonyról.

Kálvin János nem az Ef 4, 11-14-et veszi alapul, úgy amint azt Zwingli tette Zürichben. A szolgálatot mindig az
igényekből kiindulva kell meghatározni. Az egyháznak nem szabad idejétmúlt vagy nem időszerű szolgálatokat
teherként magán hordoznia. Kálvin a rendtartás alapjává a szolgálatot tette és nem a testületeket. Az egyház-
nak nem institucionális rendszerben kell működnie, hanem a szolgálatok igényében. A különböző tisztségek és
testületek ránehezedhetnek az egyházra, megakadályozhatják, meg is fojthatják az egyházi, gyülekezeti életet.
17
Ugyanakkor a szolgálatok mindig magukban hordják az új élet megteremtésének csíráját is.

A négy egyházi tisztség Kálvinnál

„Négyféle tisztséget rendelt a mi Urunk a gyülekezet vezetésére.”- ezzel a mondattal kezdődik az Egyházi
18
Rendtartás. Ezután az Ordonances a következő pontokban tárgyalja a négy tisztséget.

I. A lelkipásztorok.
1. Elhivatásuk. (vocatio)
a. A megvizsgálásuk. (examen)
b. Választásuk.
c. A beiktatásuk, vagy hivatalba állításuk.
2. Életrendjük.
3. Munkájuk.
II. A tanítók, vagy doktorok
III. A vének (presbiterek)
19
IV. Diakónusok

I. A lelkipásztorok

„A lelkipásztorokat az Írás néha véneknek és szolgáknak is nevezi. Az ő tisztségük az Ige hirdetése, a sákra-
20
mentumok kiszolgáltatása és a fenyíték gyakorlása a vénekkel és megbízottakkal együtt.” Így fogalmazza
meg az Egyházi Rendtartás szövege azt, hogy kik a lelkipásztorok és mi a feladatuk. Az Ordonances 173 cik-
kelyéből 39 foglalkozik velük. Ezek részletesen leírják, hogy hogyan történik a lelkipásztorok elhívása, meg-
vizsgálása és beiktatása. Az Egyházi Rendtartás rövid leírást ad a lelkipásztor életrendjéről és munkájáról (pl. a
prédikációk száma, helye és ideje). A lelkipásztoroknak az emberek előtt kellett élniük „az Istenhez méltó életü-
21
ket” (vita Deo digna). Kálvin elkészítette a lelkészi eskü szövegét is, amelynek utolsó mondata a theokrácia
egyik szép megfogalmazása. Így hangzik: „ ... ígérem, hogy a hatóságoknak és a népnek szolgálok mindaddig,
22
míg ez nem akadályoz abban a szolgálatban, amellyel hivatásom szerint Istennek tartozom.”

14
Ez a fogalom az egyetemes papság elvét jelenti Luthernél
15
Dr. Gaál Botond: i.m. 274. p.
16
Ganóczy Sándor: Kálvin gyülekezetteológiája.
= Confessio. Szerk.:Bartha Tibor- Makkai László- Zsebők Zoltán- Tóth Károly
- A Magyarországi Református Egyház Figyelője-(3. évfolyam) 1979. 3. szám. 30-31. p.
17
Dr. Gálfy Zoltán: i.m. 5-6. p.
18
Willem Van’t Spijker: Kálvin élete és teológiája.
Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, Budapest, 2003. 66. p.
19
Kálvin mozaikok: i.m. 74-75. p.
20
Kálvin mozaikok: i.m. 75. p.
21
Benke György: Kálvin társadalmi etikája. Az evangéliumi kálvinizmus füzetei.
Szerk.: Békési Andor. A Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Budapest, 1986. 143-144. p.
22
Dr. Gálfy Zoltán: i.m. 8. p.

3. oldal, összesen: 6
Témakör: egyházszervezet, Hely: www.egyhazszervezet.hu/adattar/files/pdf/t_oa_001.pdf
www.egyhazszervezet.hu
egyházszervezeti kommunikációs és vezetéstudományi portál

A lelkészek vétségei között megkülönböztetett elviselhető hibákat (pl. Szentírás olvasásának elhanyagolása;
szolgálatok elmulasztása; káromkodás; méltatlan öltözet; rágalmazás; fösvénység és túlzott fukarság; féktelen
harag) és megengedhetetlen bűnöket (pl. az egyházi rend elleni lázadás; a szimónia; az egyházszakadáshoz
23
vezető bűncselekmény; eretnekség; hamis eskü; uzsoráskodás; lopás; részegeskedés). A lelkészeknek fon-
tosak voltak az igehirdetési feladataik is. Minden vasárnap reggel és délután, hétköznap hetenként háromszor -
24
hétfőn, kedden és pénteken - tartottak istentiszteletet.

Kálvin azon a véleményen volt, hogy azok a lelkészek, akik rendesen végzik a munkájukat, jogosan kívánhat-
ják meg, hogy a gyülekezet megélhetésüket biztosítsa. „Illően kell gondoskodni azokról, akik hűséggel teljesítik
25
lelkészi tisztségük kötelességeit.”

II. A tanítók vagy doktorok

„A tanítók tulajdonképpeni tisztsége: oktatni a híveket az igaz tudományra avégre, hogy az Evangélium tiszta-
ságát sem tudatlanság, sem pedig hamis vélekedések meg ne rontsák. Érthetőbben kifejezve a tanítók testüle-
26
tét az iskolák rendjének nevezzük.”

Ebből a részből is látszik, hogy Kálvin nagy fontosságot tulajdonított az egyházban a tanítók rendjének. Az
27
Institutioban azt írta, hogy a tanítók tisztsége éppen olyan fontos és nélkülözhetetlen, mint a pásztori tisztség.

„Az ifjúság felkészítése a jövendőre”- ez volt az egyik fontos feladatuk. A teológiában mindig a Szentírásra
kellett támaszkodniuk. Lényeges feladatuk volt az iskolák, kollégiumok vezetése. Ezekben az intézményekben
28
készítették fel az ifjúságot a lelkészi és a polgári szolgálatra. A lányoknak külön iskolát kell létrehozni. A dok-
torok hivatottak a tan igaz tisztasága felett őrködni. Ők voltak a tanulási és nevelési kritériumok megfogalmazói.
A doktorok állapítják meg, hogy a presbitereknek, a tanácsnak, a bíróságnak mire kell figyelnie. Ha a lelkipász-
29
tor hibázik, azt a tanítóknak kell megfogalmazni.

III. A vének (presbiterek)

„A tisztségük: felügyelni minden ember életére, és szeretetteljesen figyelmeztetni azokat, akikről úgy látják,
hogy eltévelyednek, vagy rendetlen életet folytatnak. A vének közül kettőt a Kis Tanácsból, négyet a Hatvanak
30
Tanácsából és hatot a Kétszázak Tanácsából válasszanak.”

Kálvin felfogása szerint nem a püspökök és más egyházkormányzói hatalmasságok szervezik meg az egyház
életét, hanem a hívek teremtik meg a maguk számára a szükséges kormányzati szerveket. Genfben 12 presbi-
ter a lelkésztestület tagjaival együtt alkotta a konzisztoriumot. 1537-ben Kálvin Fárellel együtt készítette el a
strasbourgi egyház szervezetéről szóló cikkelyeket. Ebben még ilyen formában nem szerepelt a konzisztorium,
de egyébként minden más szempontból az 1541-es Egyházi Rendtartás („Ordonances ecclesiastiques”) elő-
31
képének tekinthető.

A genfi konzisztórium Kálvin szerint az egyházi élet tengelye. Fontos, hogy a konzisztórium az egyházban Isten
alázatos eszköze legyen. A presbiterek feladata volt, hogy figyelmeztessék az eltévelyedetteket. A tapasztala-
taikról rendszeresen be kellett számolni a lelkipásztoroknak. Életük rendes, tisztességes, gáncsnélküli kellett
hogy legyen. Megfelelő tapintattal kellett rendelkezniük. A presbiternek igaz, becsületes, istenfélő embernek
kellett lennie. Meghatározott életkort nem szabtak meg a presbiteri tisztség betöltésére. A presbiterek
megbizatása egy évre szólt. Esküjük szövegében ez állt: „ ... mihelyt tudomásomra jut a presbitériumnak jelen-

23
Dr. Gálfy Zoltán: i.m. 9. p.
24
Dr. Boross Géza: Kálvin János gyakorlati teológiája.
Károli Gáspár Református Hittudományi Egyetem Gyakorlati Teológiai Tanszéke,
Budapest, 1998. 20-21. p.
25
Willem Van’t Spijker: i.m. 77. p.
26
Willem Van’t Spijker: i.m. 77. p.
27
Dr. Boross Géza: i.m. 23. p.
28
V.ö. Dr. Gálfy Zoltán: i.m. 10. p.
29
Dr. Gálfy Zoltán: i.m. 10. p.
30
Willem Van’t Spijker: i.m. 77. p.
31
Alister E. McGrath: Kálvin
Osiris Kiadó, Budapest, 1996. 125-126. p.

4. oldal, összesen: 6
Témakör: egyházszervezet, Hely: www.egyhazszervezet.hu/adattar/files/pdf/t_oa_001.pdf
www.egyhazszervezet.hu
egyházszervezeti kommunikációs és vezetéstudományi portál

tendő dolog, kötelességemhez híven teljesítem, gyűlölet és személyválogatás nélkül, annak érdekében, hogy a
32
városban a jó rend és az Istenbe vetett hit megmaradjon.”

IV. Diakónusok

„A régi egyházban kétféle diakónus volt minden időben: egyeseknek az volt a feladatuk, hogy összegyűjtsék és
szétosszák a szegények számára szánt adományokat. Másoknak pedig az volt a feladatuk, hogy ápolják és
gondozzák a betegeket és kiszolgáltassák a szegények élelmét. Úgy a szegénygondozók, mint a betegápolók
választása akképpen történjék, mint a véneké. Megválasztásuk után pedig a szabályzatot kövessék, mint Szent
33
Pál adott a diakónusoknak. (1Tim3., Tit1.)”

Ezen cikkely tartalma különösen szociális vonatkozásban jelentős. Kálvin a genfi egyházban a Szentírás pa-
rancsolatai alapján foglalkozott a szűkölködőkkel, az árvákkal és az özvegyekkel. A diakónusi tisztség két fajtá-
34
ját különböztette meg: az alamizsnaosztót és a másokon könyörülőt.

Nagy jelentősége volt Genfben a menekültek befogadásának. A magántulajdon és a szociális gondoskodás

egyensúlya született meg az egyházban. A magántulajdon Isten adománya, de sáfárságra adatott. A közjóért
való munkálkodás képezte Kálvinnál a munka értelmét, annak morális fontosságát. A munka úgy jelenik meg a
reformátornál, mint a gyülekezet jelenének és jövőjének fontos bázisa. Kálvin így fogalmazott: „ … gyarapod-
35
junk Isten szent nevének félelmében az Ő dicsőségére, magunk és embertársaink épülésére.”

Végső következtetések
A leírtak alapján a következőkben összegezhetjük az egyházi rendekről vallott kálvini felfogás lényegét:
• Az egyházi rendek nem az egyszemélyes kormányzás elvéből születtek meg.
• Az egyházi tisztségekben Kálvin Jánosnak a theokráciát kereső közösségi élete tükröződik.
• A theokrácia Isten uralmának szolgálata. Törekvés és igyekezet annak megvalósítására.
• Kálvin János a Szentírást tartja minden dolgok mértékének, alapjának és fudamentumának.
• A tisztségekre történő választás joga az egyházat illeti meg. A választás nem egyéb, mint annak az is-
teni döntésnek az elismerése, hogy ki a legalkalmasabb a szóban forgó feladat ellátására.

Knoxm, a nagy skót reformátor a következőket írta egy angol asszonynak a 16. századi genfi egyházi életről:
„...kívánom, hogy Isten tetszése e helyre [Genfbe - O.A.] vezérelje Önt, ahol nem szégyenlem és nem félek
kimondani,- Krisztus ez legtökéletesebb iskolája van -, mely az apostolok óta ezen a földön létezett...sehol nem
36
láttam ilyen őszintén megreformált erkölcsöt és hitet.”

Felhasznált irodalom

Alister E. McGrath: Kálvin. Osiris Kiadó, Budapest, 1996.

Benke György: Kálvin társadalmi etikája. Az evangéliumi kálvinizmus füzetei. Szerk.: Békési Andor. A Reformá-
tus Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Budapest, 1986.
Dr. Boross Géza: Kálvin János gyakorlati teológiája. Károli Gáspár Református Hittudományi Egyetem Gyakor-
lati Teológiai Tanszéke, Budapest, 1998.
Dr. Gaál Botond: Az egyházkormányzás ajándéka a Szentlélekben.=Theológiai Szemle (Új folyam XXXIII)
1990. 5. szám
Gánóczy Sándor: Kálvin gyülekezetteológiája.= Confessio. Szerk.:Bartha Tibor- Makkai László- Zsebők Zoltán-
Tóth Károly - A Magyarországi Református Egyház Figyelője- (3. évfolyam) 1979. 3. szám
Dr. Gálfy Zoltán: Kálvin Ordonance-a és a Theokrácia. (Kézirat)
Jean Cardier: Kálvin- Egy ember Isten igájában. Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója,
Budapest, 1994.
Kálvin János: Institutio – A keresztyén vallás rendszere. Református Főiskolai Könyvtárnyomda, Pápa, 1910.

32
Dr. Gálfy Zoltán: i.m. 11. p.
33
Willem Van’t Spijker: i.m. 78-79. p.
34
Willem Van’t Spijker: i.m. 78. p.
35
Kormos László: Kálvin, a reformátor- Kálvin János halálának 425. évfordulójára.
= Confessio. Szerk.: Tóth Károly - Tenke Sándor- Tarr Kálmán.- A Magyarországi Református Egyház Figyelő-
je-(13. évfolyam) 1989. 4. szám. 17-18. p.
36
Dr. Gálfy Zoltán: i.m. 16. p.

5. oldal, összesen: 6
Témakör: egyházszervezet, Hely: www.egyhazszervezet.hu/adattar/files/pdf/t_oa_001.pdf
www.egyhazszervezet.hu
egyházszervezeti kommunikációs és vezetéstudományi portál

Kálvin mozaikok- tanulmányok a nagy reformátor életéről és munkásságáról. Pápai Református Teológiai Aka-
démia (Acta Theologica Papensia sorozat 3.) Pápa, 2000.
Kormos László: Kálvin, a reformátor- Kálvin János halálának 425. évfordulójára.=Confessio. Szerk.: Tóth Kár-
oly-Tenke Sándor-Tarr Kálmán.- A Magyarországi Református Egyház Figyelője-(13. évfolyam) 1989. 4. szám.
Kozma Zsolt: A kálvinizmus időszerűsége. = Confessio. Szerk.:Tenke Sándor.- A Magyarországi Református
Egyház Figyelője-(20. évfolyam) 1996. 4. szám.
Willem Van’t Spijker: Kálvin élete és teológiája. Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, Bu-
dapest, 2003.
Wilhelm Niesel: Kálvin teológiája. Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadó, Budapest, 1998.

6. oldal, összesen: 6
Témakör: egyházszervezet, Hely: www.egyhazszervezet.hu/adattar/files/pdf/t_oa_001.pdf