Három a magyar igazság, fű, papír, gyújtó,

Nem kell ide semmi más mert magában is full jó.

Osztottuk a népet az utcákon a tereken,

Ilyennek születtem így neveltek a telepen.
Nem az tett engem ilyenné ahogy velem bántak,
hanem az emberek kik szar alakká váltak.

Én rappernek születtem nem szenvedek a szavakkal,

Az utam az tiszta és nem találkozom falakkal.

Láttalak téged ahogy sírtál ott a sarokban,

Hogy ellett baszva minden de én nem szórakozom szarokkal.

Ha gyenge amit adok akkor pakolj fel egy erőset,

Én 30 alatt megírom téged a kényszer erőltet.

Ha láttál te már vadat akkor nem csodálkoznál rajtam,

Én letolok egy albumot míg annyit mondasz tamtam.

Csendben születtem de zajban fogok elmenni,

Míg élni fogok vágod a tollamat nem fogom eltenni.

Ez tehetség tesó amit nem lehet elvenni,

Ez egy olyan út amin csak az egekbe lehet felmenni.

Tekerek egy dzsót, hogy ne halljam a zajokat,

fény vagyok az útvégén és vezetem a vakokat.

Füstölök egy nagyot beszív, sűrít, kipufog,

És azt képzelem el, hogy egyszer innen kijutok.

Hogy kijutok a világból és felmegyek az égbe,

De addig marad a dzsó és vissza ülök a székbe.

A sok gyökér MC elhitte, hogy fasza gyerek,

Én itt Isten vagyok rátok beefet verek.

Unom már a rinyát és unom már a nyálat,

ha nem vágod mi a rapp gyere mutatok egy párat.

Ha velem kezdesz akkor megfulladsz a rímekbe,

a szavak mint penge lassan szednek ízekre.

Meghalsz majd a viharban hol villám meg tornádó,

a szavam beléd hatol és körbe vesz mint pókháló.