Csernobili atom

katasztrófa
A csernobili atomkatasztrófa 1986. április 26-án történt az
ukrajnai (akkor a Szovjetunió tagállama) Pripjaty és
Csernobil városok melletti atomerőműben. Ez az eset volt
az atomenergia felhasználásának történetében a majaki
után a legsúlyosabb katasztrófa.[forrás?] A védőépületek
hiánya miatt radioaktív hulladék hullott a Szovjetunió
nyugati részére, valamint Európa más részeire és az
Egyesült Államok keleti részére. A mai Ukrajna,
Fehéroroszország és Oroszország területén hatalmas
területek szennyeződtek, kb. 200 000 embert kellett
kitelepíteni. A radioaktív hulladék kb. 60%-a
Fehéroroszországban hullott le.
A baleset hatására megkérdőjeleződött a szovjet atomenergia-ipar
biztonságossága, ami évekre lassította fejlődését, a szovjet kormánynak
pedig le kellett állnia a titkolózással. Ukrajna, Fehéroroszország és
Oroszország a mai napig érzi a katasztrófa hatását, nagy költségeket jelent
a területek tisztítása, valamint az áldozatok egészségügyi ellátása. Nehéz
megítélni, pontosan hány ember halálát okozta a katasztrófa, mert sokan
csak később haltak meg a szövődményekben (például rákban), és vannak,
akik még ma is élnek, de nem lehet eldönteni, betegségüket a katasztrófa
okozta-e. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség 56 közvetlen áldozatot
tart nyilván: 47 munkást és 9 gyermeket, akik pajzsmirigyrákban haltak meg;
valamint úgy becsüli, hogy körülbelül 4000 ember hal meg a későbbiekben
ezzel kapcsolatos betegségekben. A korábbi becslések 30-40 000 többlet
halálesetről szóltak, ezt később korrigálták 4000-re; az európai lakosság
(közel 100 millió fő) 20%-a statisztikailag rákban hal meg, így a Csernobil
miatti halálesetek statisztikailag nem kimutathatók, mely azt jelenti, hogy a
természetes ingadozáson belül van ezen esetek száma.
Csernobil és az erőmű műholdas képe
Megjegyzendő, hogy a pajzsmirigyrák korai felismerés
esetén közel 100%-os hatékonysággal gyógyítható, és
mivel a hatóságok készültek a többlet
pajzsmirigyrákos esetekre, ezért mindössze 9 gyermek
halálát okozta a többlet sugárterhelés. Nem
elhanyagolható azonban, hogy a legfőbb halálozási ok
a katasztrófával kapcsolatosan pszichés eredetű volt.
A – többségében alaptalan – félelemkeltés egyik
jellemző példája az Európában tapasztalható
abortuszok számának növekedése, mely a balesetet
követő hetekben közel 40 000 többlet művi vetélést
jelentett. Ezek a meg nem született gyermekek is a
robbanás áldozatai, holott az akkoriban születettek
között mutációval, születési rendellenességgel stb.
összefüggő többlet előfordulást sehol sem tudtak
kimutatni.
Ezeket az adatokat többek közt a Greenpeace sem tartja
pontosnak, 2006-ban a katasztrófa 20. évfordulója alkalmából
rendezett kampányukra összefoglalót készítettek az egészségügyi
hatásokról, ahol nagyságrendekkel több áldozatról írnak. Fontos
megállapítani azonban, hogy a nemzetközi tudóstársadalom
egyértelműen a NAÜ eredményeivel és következtetéseivel ért
egyet, mivel azokat pontosan dokumentált, hatóságilag hiteles
mérések támasztják alá. A zöldszervezetek előszeretettel érvelnek
ezen adatok tudatos meghamisításának tényével, azonban a
mértékadó folyóiratokban egyértelműen az NAÜ mellett állnak ki a
tudósok - a Greenpeace érvrendszere szerint a teljes nemzetközi
fizikus, biológus és hasonló szaktekintélyek világméretű
összeesküvéséről van szó.
 Nemzetközi Rákkutató Újság (International Journal of
Cancer) 2006-os tanulmányában megjelent egy újabb
tudományos modell. Eszerint a csernobili
szerencsétlenség körülbelül 1000 pajzsmirigyrákos és
4000 egyéb rákos esetet okozott Európában, ami az
összes rákos esetek 0,01%-a a szerencsétlenség óta. A
tanulmányban megjelent tudományos modell szerint a
tragédia 2065-ig kb. 16 000 (95% UI 3400–72 000)
pajzsmirigyrákos és 25 000 (95% UI 11 000–59 000) más
típusú rákos megbetegedést okoz. A teljes hatását a
lakosság egészségre nehéz megbecsülni.[
A katasztrófa után
A radioaktivitás Csernobil negyedik, megsemmisült és lángoló reaktorából
indult, amely beszennyezte mind a közeli, mind a távoli környezetet. A
csernobili katasztrófa kivizsgálása hivatalosan azzal zárult, hogy a
személyzet nem követte a szükséges biztonsági előírásokat. A Lenin
Atomerőmű csupán a kezdete volt azoknak a következményeknek, amelyek
átírták nemcsak a nukleáris energia biztonsági szabályait, hanem az
emberiség történelmét is.

Az első lépés a csernobili nukleáris baleset felszámolásához az égő reaktor

csarnoka és a turbógenerátor terem tüzének eloltása volt. A különleges
erőmű-tűzoltóság, valamint a Csernobilhoz közeli város tűzoltói együttes
erővel eloltották a tüzet a robbanás utáni három órán belül. A reaktor
szívében a grafit mégis tovább égett ...
A tűzoltók, akik a balesetnél dolgoztak, nem tudták a tűz okát, így ők
csak öntötték a vizet a reaktor romjaira. Ez rontott a helyzeten és több
kisebb robbanás is követte, amely súlyos radioaktív szennyezéssel
járt. Annak megelőzése érdekében, hogy a radioaktivitás
továbbterjedhessen a környezetbe, helikopterről különböző, a sugárzás
megfékezését elősegítő anyagot dobtak a reaktor magjába: ötezer
tonna bór, dolomit, homok és agyag-ólom vegyületet.Ezek az
ömlesztett anyagok eloltották az égő grafitot és elnyelték a radioaktív
aeroszolokat. Két héttel az összeomlást követően a szovjet hivatalos
szervek úgy döntöttek, hogy megőrzik az erőmű teljes összeomlott
blokkját egy különleges szarkofág - beton testben, saját
hűtőrendszerrel.
Köszönöm a figyelmet!
Valkai
Kitti