A fogyatékosság és a

gyógypedagógia
történeti aspektusai
7. A siketnémák és a vakok
nevelésének első intézményei
Magyarországon
 Előzmények
 a 19. század előtti magyar forrásokban csak elvétve
találunk utalást az értelmi fogyatékos vagy elmebeteg
személyekre.
 A kevés kivétel közé tartozik azonban egy fontos
forrás, a Werbőczy István által 1514-ben közzétett
szokásjogi gyűjtemény, a Tripartitum.
 A Hármaskönyv 55. fejezetében esik szó „az örjült és
tébolyodott fiakról”. Werbőczy az ő jogi státuszukról
ír, amikor kifejti, hogy életük végéig gyámság alatt kell
maradniuk: „Azt sem kell mellőzni, hogy az örjült,
esztelen és megtébolyodott fiak, mivel úgy tekintetnek,
mint kik soha sem jutottak el az értelmesség’ és
tökéletes kor’ éveire, azért soha fel nem szabadúlhatnak
az atyai hatalom alól.”
 Szüleik az ő javaik felől dönthetnek, „jószágaikat
el is idegeníthetik”, de „tisztességes élelmükről és
öltözetükről is tartoznak gondoskodni”. Az atya
halála után az „örjültek” gondját a rokonoknak
kell „atyaként” tovább viselniük (Werbőczy,
1844, 124–125).
 Jól látható, hogy ebben a késő középkori
forrásban az elmebeteg („örjült”, „tébolyodott”)
és a születésüktől fogva értelmi fogyatékos
(„esztelen”) gyermekek jogi tekintetben egy és
ugyanazon megítélés alá esnek: életük végéig
gyermekek, a szülők vagy később a gyámok
fennhatósága alatt élő kiskorúak maradnak.
 A róluk való gondoskodás a család és a rokonság
feladata volt.
Jólészi Cházár András szerepe az első magyar
siketnémákat gondozó intézet születésében

 1802. Jólészi Cházár András kezdeményezésére

megnyílik a „Váczi Királyi Siketnéma-intézet”.
 Jólészi Cházár András intézete az első magyar
fogyatékos személyeket (siketeket) befogadó,
gyógyító-nevelő intézet.
 Cházár jogi tanulmányok után Gömör vármegye
főjegyzője lett.
 Felvilágosult gondolkodású ember volt, akit erőteljesen
foglalkoztatta az elesettek, a rossz körülmények között
élő emberek helyzete, a jobbágyok sorsa.
 1794-ben azzal vádolták,
hogy részt vett a
Martinovics-féle
összeesküvésben.
 Nem tudták bizonyítani a
vádat.
 Cházár András olyan
nemes, aki küzd a magyar
függetlenségért és a
társadalmi
igazságtalanságok
megszüntetéséért.
 A pozsonyi országgyűlésen 1790-ben előterjesztett
„Esedező levél”-ben már foglalkozik a fogyatékos
emberek társadalmi felkarolásának fontosságával.
 „Oszlopot emelne a társaság az emberi méltóságnak, ha
az ily tehetetlen szüléktől született s szerencsétlen
magzatokat a maga gondviselése alá venné és azokat az
árvaházakban, ha orvosolhatatlanok lennének holtig
tartaná. Igy az ilyen szerencsétlenek a rajtok és olykor
általuk másokon történhető szerencsétlenségektől
mentek lennének. A szegény szülék a gondviselés
terhétől üresek lévén, szokott foglalatosságaikat
szakadatlanul folytathatnák. Ide számlálandhatók a
talált, árva és gyámoltalan szülék gyermekei: a vakok,
csonkák, bénák, s. a. t.” (Közli: Borbély Sándor:
Emlék-könyv a siketnémák váci országos királyi
intézete 100 éves fennállásának ünnepe alkalmára.
Budapest, 1902. 59. o.)
A francia és osztrák siketoktatás hatása,
példák, előzmények
 Harmadik felesége halála után Cházár András
1799-ben Bécsbe utazott, ahol már tíz éve
működött a siketnémák intézete.
 A filantróp érzületű magyar nemes itt konkrét
példát látott a fogyatékos emberek felkarolására,
segítésére.
 Elhatározta egy magyar siketnéma intézet
létesítését, amelyhez pénzadományokat gyűjtött,
és saját rozsnyói házát is felajánlotta erre a célra.
A Siketnémák Nevelőintézete
Bécsben, 1904
 A bécsi intézetet II. József
alapította 1779-ben miután
egy párizsi útja során
megismerte a siketek számára
ott magániskolát működtető
Charles-Michel de l'Épée
(1712-1789) abbé munkáját.
 De l’Épée felfogása szerint
„A siketnémák természetes
nyelve a jelek nyelve”.
Charles-Michel de l'Épée
 Meg volt győződve arról,
hogy tanulóinak nem hang-,
hanem jel-kommunikációs
rendszerre van szükségük.
 Nem riadt vissza
attól, hogy az általa
javasolt nyelv
elkülönítheti a siket
embereket a
többségi
társadalomtól.
 Új nyelvet próbált
alkotni a tanulók
által használt
jelekből. Ahhoz a
jelcsoporthoz,
amelyet a tanulók De l'Épée tanítványaival
spontán módon
használtak, de
l’Épée sok saját
maga által
kialakított jelet is
hozzátett.
 De l’ Épée szigorú intellektuális megközelítést
képviselt az oktatásban, ha már egyszer
felébresztette a gyermekek értelmét az
érzékszerveik stimulálásával, akkor arra
összpontosította figyelmét, hogy megtanítsa a
siket gyerekeket szisztematikusan
gondolkodni.
 Ragaszkodott ahhoz, hogy a nevelés központi
kérdése az legyen, hogy a siket egyéneket
logikus gondolkodásra késztesse.
 De l’Épée eredményeinek
megismerése után II. József
elrendelte, hogy a cseh származású
Joseph May (1754-1820) (a német
nyelv tanítója a párizsi katonai
akadémián) sajátítsa el de l’Épée
jelelő (manualista) módszerét, és
legyen a siketek tanára az első bécsi
intézetben.
Később, 1792 és 1819 között ő lett a bécsi intézet
(Taubstummeninstitut) igazgatója.
Az általa alkalmazott módszer ötvözi a jelelő
gesztusokat és a hangzó beszédre oktatást. (Bécsi
módszer, „Wiener Methode”.)
A váci intézet létesítésének körülményei
 Cházár András intézetalapítási tervét a Joseph May is
támogatja, aki beadványt ír, tervezetet készít, és a
császári udvar figyelmébe ajánlja Cházár
kezdeményezéseit.
 Ennek nyomán a Helytartótanácshoz a császári udvarból
egy helyzetjelentést kérő és intézet-alapításra felszólító
utasítás érkezik.
 Chászár levélben válaszol a Helytartótanácsnak,
kinyilvánítva, hogy míg él „az intézet épületeiről és az
élelmi szereknek mentől olcsóbban való beszerzéséről”
gondoskodni fog.
 Az intézet alapításáról szóló engedély 1800 októberében
érkezik meg a Helytartótanácstól.
A váci siketnéma intézet régi épülete
 Az intézet felállítását elrendelő okmány Cházár
tervezete alapján készült, azzal a különbséggel,
hogy Rozsnyó helyett a könnyebben megközelíthető
Vácot jelöli ki az intézet székhelyéül.
 Cházár András ezen felbuzdulva írja meg „Kérlelő
levelé-”t, amelyben közadakozásra szólítja fel az
ország lakosait. „Csak annyit kell adni, a’ mennyit
most lehet, a’ többit lehet akkor, a’ mikor lehet…”
Hétezer példányban, három nyelven küldi szét
levelét. Cházár adakozásra buzdító kezdeményezése
jó eredményt hoz.
 1801-ben az intézet ügyének segítésére Joseph May
Budára érkezett, és két magyar származású siketnéma
tanítványával bemutatót tartott. (Az adott oktatási
módszer eredményességét bizonyító nyilvános
bemutatók gyakoriak voltak a siketnémák nevelésének
történetében.)
 Joseph May tervezete alapján a Helytartótanács
pályázatot írt ki a váci intézetbe siketnémákat oktató
igazoltan „feddhetetlen előéletű” tanítók számára.
 A tanítóknak magyar és német nyelven kellett
oktatniuk, bizonyítvánnyal igazoltan, rendelkezniük
kellett logikai, pszichológiai és nyelvtani ismeretekkel.
 A leendő tanítóknak a siketnémák oktatásához
szükséges speciális ismereteket ösztöndíjjal támogatva,
fél év alatt kellett Bécsben elsajátítaniuk.
 Egy bizottság elkészítette a váci intézet
alapokmányát (ez a mai szervezeti és
működési szabályzat műfajának felel meg).
 Az irat a bécsi intézetet tekinti mintának, a
szervezés, működtetés kérdéseit bőven
taglalja, de az oktatói, nevelői munka
tartalmáról alig szól. (Pl. leírja, hogy a
növendékek felsőruházatához 6 db. ércgombot
szabad vásárolni, darabját 6 krajcárért.)
 A tanulói létszám maximum 60 fő, a felvételi
korhatár 7-14 év. A tanulók 20 éves korukig
maradhattak az intézetben.
 Fontos pontja az alapdokumentumnak az, amelyben leírja,
hogyan kell az intézetből kilépő fiatalok további sorsáról
gondoskodni. A jövendő megélhetést segítő közül a szabó és a
cipész mesterséget már az intézetben elkezdik oktatni nekik.
 A „Legfelső utasítás” sokáig életben marad.
 A megengedett 60-as létszámot csak jóval később, 1856 után
lépi át az intézet.
 Az ide beiskolázott siketnéma tanulók száma rendkívül
alacsony. A siketnémák becsült országos számát tekintve ez a
szám elenyésző.
 Az intézet a 19. század első felében az intézet igen mostoha
körülmények között működött. Több tanító felmondott a rossz
javadalmazás miatt.
 A bentlakó tanulók hálószobáit alig tudták fűteni, az épület
beázott.
 Az intézet csak nagyon szűkös anyagi forrásokkal
rendelkezett az adományok révén.
 A váci intézetnek kezdetben nem volt tanterve, nem
volt mai értelemben vett osztály- és tanóra rendszer.
 A kezdetben felvett 24 tanulót három csoportba
osztották: kezdő magyar, kezdő német és haladó
német. A nyelvtanításon kívüli egyéb általános
ismereteket a század közepéig a nyelvtanítás során
igyekeztek megtanítani.
 Fontos szerepet játszott viszont a munkaoktatás.
Kezdetben szabó- és csizmadiaműhely működött,
később megnyitottak egy drágakő csiszoló műhelyt
is.
 A váci intézet első igazgatója
 A váci siketnéma intézet első
igazgatója Simon Antal (1772-1808)
piarista tanár lett.
 Az intézet állását 1801-ben pályázta
meg, gyógyító pedagógiai
tanulmányait Bécsben folytatta, May
intézetében.
 Fontos módszertani újításokat
dolgozott ki az olvasástanítás
könnyítésére („írva-olvastató
módszer”).
 Ígéretes pályájának korai halála vetett
véget.
 Cházár András megítélése
 Cházár András az 1800-as évek elején szinte teljesen
elszakadt az intézettől, ami neki köszönheti létét.
 Hiába ajánlotta fel szolgálatait a vezetésnek, nem
tartottak igényt rá.
 Az intézet történetének első feldolgozásában meg
sem említik a nevét.
 Cházár András elégtételt csak halála után 86 évvel,
az intézet fennállásának 100 évfordulóján kapott,
amikor az ünneplő tanárok összegyűjtötték munkáit,
és szobrot állítottak emlékének.
 A látási fogyatékos személyek
oktatásának kezdetei Magyarországon
 Beitl Rafael (1797-?1855) három
vak tanítványával az 1825/27-es
országgyűlésre Pozsonyba
utazott, hogy ott bemutatót
tartson, és támogatókat szerezzen
egy magyarországi intézet
felállításához.
 A feltehetően cseh származású
Beitl Rafael Bécsben tanult
Johann Wilhelm Klein Johann Wilhelm Klein
intézetében. (1765-1848)
 Beitl tehát 1826-ban mint „a vak gyermekek
tanításában tudományosan képzett egyén”
hívta gyakorlati bemutatóval tartott előadásra
Pozsonyban az országgyűlésre összesereglett
tehetős urakat. A bemutató meggyőzte a
nézőket, és összeadtak egy leendő intézet
alaptőkéje számára 1100 forintot.
 Az intézet alapítását segítette, hogy az ötlete
maga József nádor is támogatta anyagilag és
erkölcsileg.
 A nádor rendelete alapján a Pozsonyban
alapított vakok intézetét Pestre helyezték át.
 Pest város elöljáróiból, nemeseiből, illetve
polgáraiból egy bizottság alakult, melynek
feladata a vakok intézetének „gyámolítása”,
működtetése és felügyelete volt.
 1826 őszén a felügyelő bizottság az Üllői út
elején álló Donner-házat bérelte ki és rendezte
be adományokból összeszedett bútorokkal.
 Beitl Rafael itt kezdte el a munkát 3-4
tanulóval.
 1836-ban az intézet saját otthonba költözött:
az e célra rendezett sorsjáték bevételéből
megvették a Király utca 837-es számú házat.
Ez a földszintes épület a mai Zeneakadémia
helyén állt.
 Az intézetnek ekkor már 20 diákja volt.
 Az intézet ekkor már a közfigyelem
középpontjában volt: tehetős arisztokraták
nemesek és polgárok jóvoltából alapítványt
hoztak létre a tanulok költségeinek fedezésére.
 A tartalmi munka tekintetében megjegyzendő,
hogy a kis tanulói létszám miatt az oktató
létszám is igen alacsony volt az intézet első
évtizedeiben.
 1833-ig az igazgató Beitl Rafaelen kívül
mindössze egy vak tanár oktatott az
intézetben. A személyzet többi tagja az
igazgató családjából tevődött össze.
 1833-ban Dolezalek Antal vette át a vakok
intézetének vezetését. Igazgatása alatt külön
hangsúlyt fektetett a tanulók zeneoktatására.
 A vakok intézetének romjai az 1838-
as pesti árvíz után.

A vakok intézetének újabb épülete a

Király és a Gyár utca sarkán