A francia forradalmat a pesti polgárság, az ellenzéki Kör is
nagy lakomával üdvözölte. Azzal akarta üdvözölni a pilvaxbeli, a „központi ifjúsás is, mégpedig, a hazafiság kidomborítására szabad ég alatt, a Rákos mezején, az egyenlőség és testvériség kidomborítására pedig azzal, hogy a vasárnapra, március 19-ére tervezett vacsorán a meghívott Ellenzéki Körön s az egyetemi ifjúságon kívül a nép is részt vehetett. A vacsora egyik felköszöntője lett volna a Talpra magyar, amelyet a költő még március 13-án megírt. A második pedig a királyhoz felterjesztendő 12 pont, a Mit kíván a magyar nemzet, amelyet a vacsora résztvevői majd aláírnak. A mű keletkezéstörténete
A vacsora, mint tudjuk, elmaradt. Valószínűleg elmaradt
volna március 15-e nélkül is; 14-én este az esetleges zendüléstől tartó Klauzál indítványára az óvatos Ellenzéki Kör úgy dönt, hogy a kérelmet a 12 merész ponttal jó volna előbb az országban köröztetni, egypár százezer aláírást szerezni rá, és csak aztán terjeszteni a vacsorázók elé. Este a Pilvax közvéleményi asztalánál az ifjak keserűen tárgyalják a meghátrálást. Minek óvatoskodni még? A lapok hasábjain, amelyeket már bizonyára mindenki többször is átfutott, ilyen hírek ékeskednek: VÁZLAT
Keletkezési helyszín, időpont:
Pest, 1848. március 13. Keletkezési körülmény: 1848. március 13-án a bécsi forradalom hírére írta a költő. Eredetileg március 19-én akarta nyilvánosság elé vinni. Az Ellenzéki Kör március 19-én a Rákos mezején akarta megünnepelni a párizsi forradalom kitörését. Petőfi köre, a forradalmi demokraták azonban előbb, március 15-én kirobbantották a forradalmat. Alkalmi vers
Meghatározott alkalomra, a tervezett népgyűlésre
írta Petőfi. Gyors döntésre, cselekvésre szólít fel, ezért közérthető formájú. A magyar Marseillaise-ként emlegetik. Lírai célja: Felismertesse a nemzet helyzetének tarthatatlanságát, és tettekre buzdítson. Megszólított: a magyar nemzet Szerkezete
1. versszak: Cselekvésre szólít.
A cselekvést a haza iránti kötelesség indokolja, nem tűr halasztást. T/1. személyben azonosul a magyarság egészével. Az eskü, a fogadalom szövege refrénként visszatér minden versszak végén. Az egyetlen helyes döntés a szabadság kivívása. 2. versszak
Érvel a múlt, a jelen és s jövő példájával.
A nemzet lelkiismeretéhez fordul. Az ősök csak a szabad földben tudnak megpihenni. 3. versszak: A kortársak tisztességére, büszkeségére kíván hatni. Megvetéssel szól azokról, akik az életüket fontosabbnak tartják a haza becsületénél. 4. versszak
A rabság (lánc) és a szabadság (kard) jelképeit
szembeállítja. A nemzet szabadságáért érdemes az életüket áldozni, vallja a költő. 5. versszak: A vágyott jövőkép felidézése: „A magyar név megint szép lesz.” 6. versszak: A dicső halál képét ábrázolja a költő. A szent hamvak felett hálásan imádkoznak az unokák. A hősök halála nem hiábavaló. Műfaja: dal Az emelkedett hangja az ódára emlékeztet. Verselése: ütemhangsúlyos Az első négy sor ősi felező nyolcas 4/4 Rímelése: a a b b páros rím, ragrím A refrén: c d x d keresztrím, félrím