PETŐFI: Nemzeti Dal

A VERS KELETKEZÉSÉRÕL
 

Thorma János:  Talpra magyar! A Nemzeti dal azok közé a művek közé tartozik, amelyeknek
nemcsak irodalmi értékük van, hanem történelmünk formálásában is jelentős szerepük volt.

1848. március 13-án írta Petőfi a verset, a legismertebb magyar versek egyikét.
Eredetileg március 19-én akarta elmondani. Az Ellenzéki Kör ekkorra tervezte, hogy a Rákos
mezején megünnepli a párizsi forradalom kitörését. Petőfi azonban a bécsi forradalom hírére
március 15-én a Pilvax kávéházban gyülekező fiatalokkal együtt felgyorsította az eseményeket, és
elszavalta versét. Pesten is kitört a forradalom.

A Nemzeti dal a szabad sajtó első  terméke. A forradalmi ifjúság által lefoglalt nyomdában
kinyomtatták, és röpiratként terjesztették.

A mű alkalmi vers: meghatározott alkalomra

szól.
A tervezett népgyűlésre írta Petőfi:„…egy forró történelmi pillanatban azt fejezte ki, ami a
magyar hazafias tömegek kitörő vágya volt” — írja Makai Gusztáv.

Hatása azonban nem csak időszerűségének, hanem művészi megformálásának is köszönhető: „Kor

és téma szerencsés összetalálkozása mellett azonban a mesteri formának is nyilván része volt a
hatásban” — írja a versmagyarázó.

Petőfinek különösen fontos volt, hogy ne csak az értelmiség, és ne csupán a jobbára német ajkú
pesti polgárság, hanem a köznép is hallja versét. Kívánsága teljesült.

Illyés Gyula így ír az eseményekről Petőfi

Sándor című könyvében:
„A rákosi vásár ott zajlott, alig pár lépésre a város szívétől. Az eső hamar szétverte az országos
vásárt; az ország minden részéből összesereglett marhahajtók, juhászbojtárok, parasztok és
mesterlegények egyéb dolog híján beszállingóztak a városba, elébb csak bámészkodni, aztán
lelkesedni, majd engedelmeskedni az elhangzott mondatoknak. Szebb találkozásról a költő
álmodva sem álmodhatott — élete legnagyszerűbb felléptére a sors egy kis népi országgyűlést
rendelt. A német polgárok riadtan nézhették az esernyős diákok közé keveredett szűröket és
gubákat; ezekhez, mint tudni való, hozzátartozik a fokos is.”

A vers alapgondolata: a szabadság és a

nemzeti egység.
Érezteti, hogy a nemzeti szabadsággal együtt az egyenlőség is megteremthető. Az „ősapáink”
említésével Petőfi az „ősi dicsőséget” élesztgető nemesi költő, Vörösmarty gondolatához
csatlakozik. Ám ekkorra már a jobbágyfelszabadítás is küszöbön áll. Petőfi a köznépet szólítja meg
versével. A nép éppúgy magáénak vallja a nemzetet, mint a reformot sürgető nemesség. A mű
kifejezi, hogy a reformkor lezárult, megkezdődött a forradalom.

Nemzeti dal hasonló szerepet tölt be a nemzet életében, mint Kölcsey Himnusza vagy Vörösmarty
Szózata. De míg azok „a nemzet imádságai”, addig a Nemzeti dal a magyar nép indulója. Egyben
fogadalom: a magyar nép szabadságot akar.

A költemény szerkezete ezekre a részekre

bontható:
1. vsz. a) Felszólítás és indoklás; b) Választás szabadság és rabság között

2. vsz. Hivatkozás szabadon élő eleinkre

3. vsz. Elrettentés a gyávaságtól

4. vsz. Választásra késztetés a lánc és a kard között

5. vsz. Fogadalom, a régiekhez méltó jövőről

6. vsz. A dicsőség ígérete

Minden versszakban felcsattan az eskü:

rabok tovább nem leszünk! Az ilyen ismétlődő versegységeket refrénnek nevezzük. Petőfi gyakran
élt vele (pl. A négyökrös szekér).

A vers minden részlete a mozgósító hatást szolgálja. A hí a haza alliteráció, az Esküszünk szó
ismétlése, a refrén rövid sorainak szaggatott ritmusa és az ellentétek (pl.: most — soha; rabok —
szabadok) mind az induló erejét s az eskütétel súlyosságát fokozzák.

A vers szónoki bravúr.

Petőfi elérte, hogy hallgatósága vele együtt mondta a refrén szavait. A „Rabok legyünk, vagy
szabadok?” szónoki kérdésre az ismétlődő „Esküszünk” szóval és csattanós rímmel ad választ:
„rabok tovább nem leszünk!” Így késztette fogadalomra hallgatóit.