Õ Isteni Kegyelme

A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhup§da

A Bhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van

 Prológus
Noha a Bhagavad-g¦t§nak számtalan kiadása látott már napvilágot, és
rendkívül széles körben olvassák önálló könyvként, eredetileg a Mah§bh§rata, az õsi
szanszkrit történelmi eposz egyik fejezete. A Mah§bh§rata egészen a jelenlegi Kali-
korszakig felöleli az eseményeket. E kor kezdetén, mintegy öt évezreddel ezelõtt
történt, hogy az Úr K¥¢£a elbeszélte a Bhagavad-g¦t§t barátjának és hívének,
Arjunának.
Párbeszédük — minden idõk legnagyszerûbb filozófiai és vallási
dialógusa — egy csata, egy hatalmas testvérháború kezdete elõtt hangzott el. Az
ütközetben Dh¥tar§¢±ra száz fia és ellenfeleik, unokatestvéreik, a P§£¨avák, azaz
P§£¨u fiai álltak szemben egymással.
Dh¥tar§¢±ra és P§£¨u fivérek voltak, a Kuru-dinasztia sarjai. Dh¥tar§¢±ra,
az idõsebb testvér vakon született, ezért a trón, mely egyébként õt illette volna,
öccsére, P§£¨ura szállt. P§£¨u fiatalon meghalt, s öt gyermekét Dh¥tar§¢±ra vette
gondjaiba, akit ideiglenesen a trónra ültettek. Így aztán Dh¥tar§¢±ra és P§£¨u fiai
együtt nõttek fel a királyi palotában.
Dh¥tar§¢±ra fiai azonban (különösen a legidõsebb, Duryodhana) gyûlölték
a P§£¨avákat, és irigykedtek rájuk, s a vak és befolyásolható Dh¥tar§¢±ra azt akarta,
hogy ne P§£¨u gyermekei, hanem saját fiai örököljék a királyságot.
Duryodhana Dh¥tar§¢±ra jóváhagyásával kitervelte, hogy megöli P§£¨u
ifjú fiait, akik csakis nagybátyjuk, Vidura és unokatestvérük, az Úr K¥¢£a
körültekintõ gondoskodásának köszönhetõen élték túl az õket ért megannyi
támadást.
Az Úr K¥¢£a nem közönséges ember volt, hanem Maga a Legfelsõbb
Istenség, aki alászállt a Földre, s egy virágzó dinasztia hercegének szerepét játszotta.
Ebben a szerepben P§£¨u feleségének, Kunt¦nak, vagyis P¥th§nak, a P§£¨avák
anyjának unokaöccse is volt. Rokonukként és a vallás örök fenntartójaként kegyében
részesítette és megvédelmezte P§£¨u jámbor fiait.
A ravasz Duryodhana azonban végül szerencsejátékra hívta ki a
P§£¨avákat. A végzetes viadal során Duryodhana és fivérei megkaparintották
Draupad¦t, a P§£¨avák erényes és odaadó feleségét, és sértõ módon megpróbálták
levetkõztetni õt a hercegek és királyok egész gyülekezete elõtt. K¥¢£a isteni
beavatkozása megmentette Draupad¦t, de a szerencsejáték során, amely elõre
kitervelt gonosztett volt, a P§£¨avákat megfosztották királyságuktól, és tizenhárom
évre számûzték õket.
Számûzetésükbõl visszatérve a P§£¨avák az õket jogosan megilletõ
királyságot követelték Duryodhanától, aki nyíltan visszautasította a kérést. Mivel a
hercegeknek kötelessége volt a nép vezetése, az öt P§£¨ava ekkor csupán öt falut
kért. Az öntelt Duryodhana azonban kijelentette: még annyi földet sem ad nekik,
amennyi egy tû hegye alatt elfér.
A P§£¨avák mindvégig türelmesek és béketûrõek voltak; most azonban
úgy tûnt, a háború elkerülhetetlen.
A jámbor P§£¨avák az Istenség Legfelsõbb Személyiségének fogadták el
K¥¢£át, ám Dh¥tar§¢±ra istentelen fiai nem így tekintettek Rá. K¥¢£ából így Arjuna
kocsihajtója lett, vállalva, hogy vezeti a híres íjász harci szekerét. Elérkeztünk hát
ahhoz a ponthoz, ahol a Bhagavad-g¦t§ elkezdõdik: a két sereg harcra készen
felsorakozott, s Dh¥tar§¢±ra türelmetlenül kérdezi tanácsosától, Sañjayától: „Mi
történik?”
A Bhagavad-g¦t§ korábbi fordítóinak célja általában az volt, hogy félretolják
K¥¢£a személyét, és saját elképzeléseiknek és filozófiájuknak adjanak helyet. A
Bhagavad-g¦t§ célja és lényege azonban K¥¢£a személye, ahogyan azt a G¦t§ maga is
elmondja.
Ennek a fordításnak és a hozzáfûzött magyarázatnak az a célja, hogy az
olvasót K¥¢£a felé vezesse, s nem az, hogy eltávolítsa Tõle. Éppen ezért A Bhagavad-
g¦t§ úgy, ahogy van egyedülálló mû. A G¦t§ elbeszélõje és végsõ célja K¥¢£a, ezért
kétségtelenül ez az egyetlen olyan fordítás, amely e csodálatos szentírás valódi
mondanivalóját tárja fel.
— A Kiadók
 Elõszó
A Bhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van-t eredetileg olyan formában írtam meg,
ahogyan azt most látják. Sajnos azonban az elsõ kiadás alkalmával az eredeti
kéziratot négyszáz oldalnál kevesebbre kellett rövidítenünk. Nem voltak
illusztrációk hozzá, és a legtöbb eredeti verset nem követték magyarázatok.
Valamennyi könyvem — a ¼r¦mad-Bh§gavatam, a ¼r¦ ¾ªopani¢ad stb. — hasonló
rendszer szerint épül fel: elõször az eredeti verset olvashatják, azután annak latin
betûs átírását, szavankénti fordítását, majd a vers teljes fordítását és a
magyarázatokat. Mindez rendkívül hitelessé és tudományossá teszi a könyvet s
magától értetõdõvé a jelentést, ezért nem örültem neki, amikor le kellett rövidítenem
az eredeti kéziratot. Késõbb azonban, amikor a Bhagavad-g¦t§ iránti érdeklõdés
jelentõsen megnövekedett, számos tudós és bhakta arra kért, hogy eredeti formájában
tegyem közzé a könyvet. Jelenlegi próbálkozásunk célja az, hogy a tudás e nagy
könyvének eredeti kéziratát teljes parampar§-magyarázattal adjuk közzé, hogy a
K¥¢£a-tudat mozgalmát még szilárdabb alapokra helyezzük, s elõsegítsük fejlõdését.
A mi K¥¢£a-tudatú mozgalmunk valódi, történelmileg hiteles, természetes
és transzcendentális, mert az igazi Bhagavad-g¦t§n alapszik. Lassanként a
legnépszerûbb mozgalommá válik a világon, különösen a fiatalok körében, de az
idõsebb generáció is egyre jobban érdeklõdik. Koros úriemberek kezdenek el
érdeklõdni iránta, olyannyira, hogy tanítványaim apái és nagyapái nagyszerû
közösségünk, a K¥¢£a-tudat Nemzetközi Szervezete támogató tagjai lesznek, így
lelkesítve bennünket. Los Angelesben számtalan szülõ felkeresett már, hogy kifejezze
háláját amiatt, hogy szerte a világon irányítom a K¥¢£a-tudatos mozgalmat. Voltak,
akik azt mondták, hogy az amerikaiak nagyon szerencsések, hogy hazájukban
kezdtem el ezt a prédikálást. A mozgalom eredeti atyja valójában az Úr K¥¢£a —
réges-régen kezdõdött, s az emberi társadalomba a tanítványi láncolaton keresztül
száll alá. Ha valami érdem járna nekem ezzel kapcsolatban, akkor az nem az én
személyemnek, hanem örök lelki tanítómesteremnek, Õ Isteni Kegyelmének, O°
Vi¢£up§da Paramaha°sa Parivr§jak§c§rya 108 ¼r¦ ¼r¦mad Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦
Gosv§m¦ Mah§r§ja Prabhup§dának köszönhetõ.
Ha bármi elismeréssel illetnének, az egyedül azért járna, amiért eredetiben,
torzítás nélkül próbáltam bemutatni a Bhagavad-g¦t§t. A Bhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van
megjelenése elõtt szinte minden angol kiadás valakinek a személyes érdekeit
szolgálta. A mi célunk A Bhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van bemutatása során az, hogy
K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége misszióját ismertessük. Feladatunk tehát
K¥¢£a akaratának, s nem valamiféle világi spekuláló, politikus, filozófus vagy tudós
véleményének az ismertetése, akik nagy tudásuk ellenére oly keveset tudnak
K¥¢£áról. Amikor K¥¢£a kijelenti, hogy man-man§ bhava mad-bhakto mad-y§j¦ m§°
namaskuru, mi — ezekkel az állítólagos tudósokkal ellentétben — nem azt mondjuk,
hogy K¥¢£a különbözik a Benne lévõ lélektõl. K¥¢£a abszolút, ezért neve, formája,
tulajdonságai, kedvtelései stb. között nincs különbség. Abszolút helyzetét azok, akik
nem K¥¢£a bhaktái, s nem tartoznak a parampar§hoz (a tanítványi láncolathoz),
nehezen érthetik meg. Az úgynevezett tudósok, politikusok, filozófusok és sv§m¦k
nem rendelkeznek tökéletes tudással K¥¢£áról, s megpróbálják számûzni vagy
megölni Õt, amikor magyarázatot írnak a Bhagavad-g¦t§hoz. A Bhagavad-g¦t§ efféle
nem hiteles magyarázatait m§y§v§da-bh§¢yának nevezik. Az Úr Caitanya óvott
bennünket az ilyen emberektõl, akik nem követik a hiteles forrásokat.
Félreérthetetlenül kijelentette: legyen az bárki, ha a m§y§v§d¦ filozófia alapján
próbálja megérteni a Bhagavad-g¦t§t, nagy hibát követ el. A Bhagavad-g¦t§ félrevezetett
tanulmányozója minden bizonnyal eltéved a lelki utasítások ösvényén, s így nem lesz
képes hazatérni, vissza Istenhez.
Az egyetlen szándékunk A Bhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van kiadásával az,
hogy a feltételekhez kötött, tanulni vágyó embert ugyanazon cél felé tereljük, mint
amiért K¥¢£a száll alá e bolygóra Brahm§ minden napjában, azaz minden
8 600 000 000 évben egyszer. Errõl a célról maga a Bhagavad-g¦t§ beszél, s úgy kell
elfogadnunk, ahogyan van, másképp semmi értelme azzal próbálkoznunk, hogy
megértsük a Bhagavad-g¦t§t és elbeszélõjét, az Úr K¥¢£át. Az Úr K¥¢£a a Bhagavad-g¦t§t
elõször a napistennek mondta el millió és millió évvel ezelõtt. K¥¢£ában, a hiteles
forrásban bízva kell elfogadnunk ezt a tényt, s így kell megértenünk a Bhagavad-g¦t§
történelmi jelentõségét, anélkül hogy félremagyaráznánk azt. Ha valaki K¥¢£a
akaratát figyelmen kívül hagyva értelmezi Bhagavad-g¦t§t, a legnagyobb sértést követi
el. Hogy ezt elkerüljük, az Urat az Istenség Legfelsõbb Személyiségeként kell
elfogadnunk, ahogyan azt Arjuna, az Úr K¥¢£a elsõ tanítványa tette. A Bhagavad-g¦t§
ilyen megértése valóban hiteles, és segít az emberi társadalomnak abban, hogy
beteljesítse emberi küldetését.
A K¥¢£a-tudat mozgalma nélkülözhetetlen az emberi társadalomban, mert
az élet legteljesebb tökéletességét teszi elérhetõvé. Hogy ez miként történik, arról a
Bhagavad-g¦t§ részletes magyarázattal szolgál. Az örökké vitázó materialisták sajnos
saját démonikus céljaikra használták fel a Bhagavad-g¦t§t, hogy félrevezessék az
embereket az élet legegyszerûbb elveinek helyes megértése terén. Mindenkinek
tudnia kell, hogy Isten, K¥¢£a milyen hatalmas, és ismernie kell az élõlények valódi
helyzetét. Mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy az élõlény örökké szolga, s
ha nem K¥¢£át szolgálja, akkor az illúziót szolgálja az anyagi természet három
kötõerejének különbözõ megnyilvánulásaiban, állandó vándorlásra ítélve a születés
és halál körforgásában. Még a magukat felszabadultnak tekintõ m§y§v§d¦
spekulálókra is ez a sors vár. Hatalmas tudomány ez, melyrõl minden élõlénynek
saját érdekében hallania kell.
Az embereket — különösen ebben a Kali-korban — K¥¢£a külsõ energiája
bûvöli el, s azt gondolják, hogy az anyagi kényelem fokozásával mindenki boldog
lehet. Nem tudják, hogy a külsõ, anyagi természet rendkívül erõs, hiszen szigorú
törvényei mindenkit erõsen megkötöznek. Az élõlény az Úr boldog szerves része, így
természetes feladata az, hogy közvetlen szolgálatot végezzen az Úrnak. Az illúzió
hatására az ember úgy akar boldog lenni, hogy a legkülönfélébb utakon saját
érzékkielégítésére törekszik. Ez azonban sohasem teheti boldoggá. Saját anyagi
érzékeinek kielégítése helyett az Úr érzékeit kell elégedetté tennie. Ez az élet
legmagasabb rendû tökéletessége. Az Úr erre vágyik, s ezt kéri tõlünk. Meg kell
értenünk a Bhagavad-g¦t§ e központi gondolatát. Ezt a legfõbb mondanivalót tanítja a
mi K¥¢£a-tudatos mozgalmunk az egész világnak. Aki valóban lelki áldáshoz
szeretne jutni e könyv tanulmányozásával, annak ahhoz, hogy az Úr közvetlen
irányításával a gyakorlatban is megértse a Bhagavad-g¦t§t, a K¥¢£a-tudat mozgalmától
kell segítséget kérnie, mert mi nem szennyezzük be Bhagavad-g¦t§ témáját. Reméljük,
mindenkinek nagy hasznára válik majd az általunk közreadott A Bhagavad-g¦t§ úgy,
ahogy van tanulmányozása, s ha csak egy valaki is az Úr tiszta bhaktájává válik,
próbálkozásunkat már sikeresnek könyvelhetjük el.
A.C. Bhaktivedanta Swami
Sydney, Ausztrália
1971. május 12.
 Bevezetés
o° ajñ§na-timir§ndhasya jñ§n§ñjana-ªal§kay§
cak¢ur unm¦lita° yena tasmai ªr¦-gurave nama¤
ªr¦-caitanya-mano 'bh¦¢±am sth§pita° yena bh¡-tale
svaya° r¡pa¤ kad§ mahya° dad§ti sva-pad§ntikam
A legsötétebb tudatlanságban születtem, ám lelki tanítómesterem a tudás
fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom neki!
Vajon mikor fog ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ Prabhup§da — az Úr Caitanya
kívánságát ebben az anyagi világban valóra váltó misszió alapítója — menedéket
nyújtani lótuszlábánál?
vande 'ha° ªr¦-guro¤ ªr¦-yuta-pada-kamala° ªr¦-gur¡n vai¢£av§°ª ca
ªr¦-r¡pa° s§graj§ta° saha-ga£a-raghun§th§nvita° ta° sa-j¦vam
s§dvaita° s§vadh¡ta° parijana-sahita° k¥¢£a-caitanya-deva°
ªr¦-r§dh§-k¥¢£a-p§d§n saha-ga£a-lalit§-ªr¦-viª§kh§nvit§°ª ca
Tiszteletteljes hódolatom ajánlom lelki tanítómesterem lótuszlábánál s
minden vai¢£ava lábánál! Tiszteletteljes hódolatom ajánlom ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ és
idõsebb fivére, San§tana Gosv§m¦, valamint Raghun§tha D§sa, Raghun§tha Bha±±a,
Gop§la Bha±±a és ¼r¦la J¦va Gosv§m¦ lótuszlábánál! Tiszteletteljes hódolatom ajánlom
az Úr K¥¢£a Caitanyának és az Úr Nity§nandának, valamint Advaita Ýc§ryának,
Gad§dharának, ¼r¦v§sának és többi társuknak! Tiszteletteljes hódolatom ajánlom
¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦nak, ¼r¦ K¥¢£ának és társaiknak, ¼r¦ Lal¦t§nak és Viª§kh§nak is!
he k¥¢£a karu£§-sindho d¦na-bandho jagat-pate
gopeªa gopik§-k§nta r§dh§-k§nta namo 'stu te
Óh, drága K¥¢£ám! Te vagy a boldogtalanok barátja s a teremtés eredete!
Te vagy a gop¦k Ura és R§dh§r§£¦ kedvese! Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom
Neked!
tapta-k§ñcana-gaur§¯gi r§dhe v¥nd§vaneªvari
v¥¢abh§nu-sute devi pra£am§mi hari-priye
Hódolatomat ajánlom R§dh§r§£¦nak, V¥nd§vana királynõjének, akinek
testszíne olyan, akár az olvadt arany! Te vagy V¥¢abh§nu király leánya, aki oly
kedves az Úr K¥¢£ának.
v§ñch§-kalpatarubhyaª ca k¥p§-sindhubhya eva ca
patit§n§° p§vanebhyo vai¢£avebhyo namo nama¤
Tiszteletteljes hódolatom ajánlom az Úr összes vai¢£ava híve elõtt, akik
mindenki óhaját teljesíteni tudják, akár a kívánságteljesítõ fák, s végtelenül
könyörületesek a bûnös lelkekhez.
ªr¦-k¥¢£a-caitanya prabhu-nity§nanda
ªr¦-advaita gad§dhara ªr¦v§s§di-gaura-bhakta-v¥nda
Hódolatomat ajánlom ¼r¦ K¥¢£a Caitanyának, Nity§nanda Prabhunak, ¼r¦
Advaitának, Gad§dharának, ¼r¦v§sának és mindenki másnak, aki az odaadás útján
halad!
hare k¥¢£a hare k¥¢£a k¥¢£a k¥¢£a hare hare
hare r§ma hare r§ma r§ma r§ma hare hare
A Bhagavad-g¦t§t G¦topani¢adként is ismerik. Ez a védikus tudás lényege, s a
védikus irodalom Upani¢adjai közül az egyik legfontosabb, így természetes, hogy
számos angol nyelvû magyarázata létezik. Joggal kérdezhetnénk tehát, hogy miért
van szükség egy újabbra. A jelenlegi kiadás oka az alábbiakban rejlik: Nemrégiben
egy amerikai hölgy arra kért, hogy ajánljak számára egy angol nyelvû Bhagavad-g¦t§
fordítást. Amerikában nagyon sok Bhagavad-g¦t§ kiadás jelent meg angolul, de
megítélésem szerint nemcsak ott, de még Indiában sincsen egyetlen olyan fordítása
sem, melyrõl szigorú értelemben azt mondhatnánk, hogy hiteles, mert a magyarázók
szinte mindegyikben saját véleményüket próbálják kifejteni, a Bhagavad-g¦t§ valódi
szellemének elsajátítása nélkül.
A Bhagavad-g¦t§ szellemérõl maga a Bhagavad-g¦t§ ír. Olyan ez, mint amikor
egy orvosságot akarunk bevenni: követnünk kell a dobozán feltüntetett elõírást. Nem
szabad saját szeszélyeink vagy egy barátunk tanácsai alapján szedni; vagy a dobozon
feltüntetett elõírást, vagy az orvos utasításait kell követnünk. Így van ez a Bhagavad-
g¦t§ esetében is: úgy kell elfogadnunk, ahogyan azt Maga az elbeszélõ tanácsolja. A
Bhagavad-g¦t§t az Úr ¼r¦ K¥¢£a mondta el, akit a könyv minden oldalán az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének, Bhagav§nnak nevez. Természetesen a bhagav§n szó
néha bármilyen hatalmas személyiségre vagy félistenre is vonatkozhat, és itt is
kétségkívül az Úr ¼r¦ K¥¢£a személyiségének kiválóságára utal, ugyanakkor azonban
tudnunk kell, hogy az Úr ¼r¦ K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, ahogyan azt
valamennyi kiváló §c§rya (lelki tanítómester), köztük ¼a¯kar§c§rya, R§m§nuj§c§rya,
Madhv§c§rya, Nimb§rka Sv§m¦, ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu és India sok más hiteles, a
védikus tudásban jártas szakértõje is alátámasztja. A Bhagavad-g¦t§ban Maga az Úr is
megerõsíti, hogy Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége. A Brahma-sa°hit§ és a
Pur§£ák mindegyike szintén így fogadja el Õt, különösen a ¼r¦mad-Bh§gavatam (k¥¢£as
tu bhagav§n svayam), melyet Bh§gavata Pur§£aként ismernek. A Bhagavad-g¦t§t éppen
ezért Magának az Istenség Legfelsõbb Személyiségének az utasításai alapján kell
elfogadnunk.
A G¦t§ negyedik fejezetében (4.1-3) az Úr így szól:
ima° vivasvate yoga° proktav§n aham avyayam
vivasv§n manave pr§ha manur ik¢v§kave 'brav¦t
eva° parampar§-pr§ptam ima° r§jar¢ayo vidu¤
sa k§leneha mahat§ yogo na¢±a¤ parantapa
sa ev§ya° may§ te 'dya yoga¤ prokta¤ pur§tana¤
bhakto 'si me sakh§ ceti rahasya° hy etad uttamam
Az Úr ezekben a versekben elmondja Arjunának, hogy ezt a yoga-
rendszert, a Bhagavad-g¦t§t elõször a napistennek beszélte el, a napisten átadta azt
Manunak, Manu pedig Ik¢v§kunak. Ily módon, a tanítványi láncon keresztül, az
egyik elbeszélõtõl a másikig szállt alá ez a yoga-rendszer. Idõvel azonban feledésbe
merült, ezért az Úrnak újra el kellett mondania — ez alkalommal Arjunának a
kuruk¢etrai csatamezõn.
Elmondja neki, hogy e legmagasztosabb titkot azért tárja fel elõtte, mert
Arjuna a bhaktája és a barátja. Ez azt jelenti, hogy a Bhagavad-g¦t§ olyan mû, ami
legfõképpen az Úr híveinek szól. A transzcendentalistákat három csoportba
sorolhatjuk: a jñ§n¦k, a yog¦k és a bhakták, vagyis az imperszonalisták, a meditálók és
az Úr hívei. Az Úr itt világosan értésére adja Arjunának, hogy õt teszi az új parampar§
(tanítványi lánc) elsõ tagjává, mivel a korábbi láncolat megszakadt. Az Úr kívánsága
volt tehát, hogy egy újabb parampar§ jöjjön létre, amely követi a hajdanán a
napistentõl alászálló tanítványi lánc eszméit, s az Õ vágya volt, hogy Arjuna terjessze
el újra tanításait. Azt akarta, hogy Arjuna legyen szakértõ a Bhagavad-g¦t§
megértésében. Láthatjuk tehát, hogy a Bhagavad-g¦t§t az Úr leginkább azért tanította
Arjunának, mert Arjuna az Úr híve, közvetlen tanítványa és bensõséges barátja volt.
A Bhagavad-g¦t§t az érti meg a legjobban, akinek jelleme Arjunáéhoz hasonló. Úgy is
mondhatnánk, hogy az Úr hívének kell lennie, aki közvetlen kapcsolatban áll az
Úrral. Amint valaki az Úr bhaktája lesz, azonnal közvetlen kapcsolatba kerül Vele. Ez
egy rendkívül összetett téma, röviden azonban annyit elmondhatunk, hogy a bhakta a
következõ öt viszony egyikében állhat kapcsolatban az Istenség Legfelsõbb
Személyiségével: (1) passzív, (2) aktív, (3) baráti, (4) szülõi és (5) szerelmi kapcsolat.
Arjunát baráti viszony fûzte az Úrhoz. Természetesen e barátság és az
anyagi világban tapasztalt barátság között nagy különbség van. Ez a barátság
transzcendentális, melyre nem tehet szert bárki. Mindenki sajátságos kapcsolatban
áll az Úrral, melyet újra visszaállíthat a tökéletes odaadó szolgálat segítségével.
Jelenlegi helyzetünkben azonban nemcsak a Legfelsõbb Úrról feledkeztünk meg, de
arról az örök kapcsolatról is, ami Hozzá fûz bennünket. Sok-sok billiónyi és trilliónyi
élõlény létezik, s mindegyiküknek sajátos, örök kapcsolata van az Úrral. Ezt nevezik
svar¡pának. Az odaadó szolgálat folyamatával e svar¡pát újra életre lehet kelteni. Ezt a
szintet svar¡pa-siddhinek, eredeti helyzetünk tökéletességének hívják. Arjuna tehát
bhakta volt, s baráti kapcsolatban állt a Legfelsõbb Úrral.
Érdemes megjegyeznünk, hogyan fogadta el Arjuna a Bhagavad-g¦t§t. Errõl
a tizedik fejezetben (10.12-14) olvashatunk:
arjuna uv§ca
para° brahma para° dh§ma pavitra° parama° bhav§n
puru¢a° ª§ªvata° divyam §di-devam aja° vibhum
§hus tv§m ¥¢aya¤ sarve devar¢ir n§radas tath§
asito devalo vy§sa¤ svaya° caiva brav¦¢i me
sarvam etad ¥ta° manye yan m§° vadasi keªava
na hi te bhagavan vyakti° vidur dev§ na d§nav§¤
„Arjuna így szólt: Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, a végsõ
hajlék, a legtisztább, az Abszolút Igazság. Te vagy az örök, transzcendentális és
eredeti személy, a megszületetlen, a leghatalmasabb. N§rada, Asita, Devala és Vy§sa,
valamint minden más nagy bölcs megerõsíti ezt az igazságot Rólad, s most Te Magad
is ezt mondod nekem. Óh, K¥¢£a, teljes igazságként fogadom el mindazt, amit
elmondtál! Sem a félistenek, sem a démonok nem érthetik meg személyiségedet, óh,
Uram!”
Miután Arjuna végighallgatta a Bhagavad-g¦t§t K¥¢£ától, az Istenség
Legfelsõbb Személyiségétõl, para° brahmaként, Legfelsõbb Brahmanként fogadta el
Õt. Minden élõlény Brahman, de a legfelsõbb élõlény, az Istenség Legfelsõbb
Személyisége a Legfelsõbb Brahman. Para° dh§ma azt jelenti, hogy Õ a legfelsõbb
menedéke vagy hajléka mindennek, pavitram pedig azt, hogy tiszta, mentes az anyagi
szennyezettségtõl. A puru¢am szó arra utal, hogy Õ a legfelsõbb élvezõ. Õ ª§ªvatam,
az eredeti; divyam, transzcendentális; §di-devam, az Istenség Legfelsõbb Személyisége;
ajam, megszületetlen; valamint vibhum, a leghatalmasabb.
Azt hihetnénk ezek után, hogy Arjuna csupán hízelgésként mondta
mindezt K¥¢£ának, mert a barátja volt. Ám hogy eloszlassa az efféle kételkedést a
Bhagavad-g¦t§ olvasóinak elméjében, Arjuna megerõsíti magasztalását a következõ
versben, amikor azt mondja: K¥¢£át nemcsak õ fogadja el mint az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét, de az olyan hiteles szaktekintélyek is, mint N§rada, Asita, Devala és
Vy§sadeva. Mindannyian kiváló személyiségek, akik a védikus tudást olyan módon
terjesztik, ahogyan azt valamennyi §c§rya elfogadja. Arjuna éppen ezért azt mondja
K¥¢£ának, hogy teljesen tökéletesnek tekinti mindazt, amit K¥¢£a mond. Sarvam etad
¥ta° manye: „Igaznak fogadom el minden szavad.” Arjuna elmondja azt is, hogy az
Úr személyiségét megérteni rendkívül nehéz, s hogy még a hatalmas félistenek sem
ismerhetik meg Õt. Ez annyit jelent, hogy az Urat még azok sem érthetik meg, akik
az embereknél magasabb szinten állnak. Hogyan érthetné meg akkor egy emberi
lény az Úr ¼r¦ K¥¢£át anélkül, hogy az Õ híve lenne?
A Bhagavad-g¦t§t odaadó szellemben kell tanulmányoznunk. Az ember ne
higgye, hogy egyenlõ K¥¢£ával, s azt se gondolja, hogy K¥¢£a egy közönséges ember.
Nagyhatalmú személyiségnek sem szabad tekintenie Õt. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a nem más,
mint az Istenség Legfelsõbb Személyisége. A Bhagavad-g¦t§, illetve a Bhagavad-g¦t§t
megérteni próbáló Arjuna kijelentései alapján ¼r¦ K¥¢£át legalább elméletben az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének kell elfogadnunk. Ebben az alázatos
szellemben megérthetjük majd a Bhagavad-g¦t§t. Ez a mû nagy rejtély, ezért
mindaddig, amíg nem alázatos szellemben olvassuk, rendkívül nehéz megérteni.
Mi is valójában a Bhagavad-g¦t§? Célja az, hogy kiszabadítsa az emberiséget
az anyagi létezés tudatlanságából. Az embereknek számtalan megpróbáltatással kell
szembenézniük, éppen úgy, ahogy Arjuna is nehéz helyzetbe került, amikor meg
kellett vívnia a kuruk¢etrai csatát. Ám meghódolt ¼r¦ K¥¢£a elõtt, s ennek
eredményeként az Úr elmondta neki a Bhagavad-g¦t§t. Nemcsak Arjunát gyötörte az
aggodalom az anyagi létezés következtében, de mi mindannyian hasonló helyzetben
vagyunk. A nemlét atmoszférájában létezünk, valójában azonban nem arra
teremtõdtünk, hogy a nemlét tartson minket rettegésben. Létünk örök, ám valahogy
az asatba kerültünk. Asat arra utal, ami nem létezik.
A számtalan szenvedõ ember közül csupán néhány érdeklõdik valódi
helyzetérõl, arról, hogy ki õ, miért kényszerült ilyen kellemetlen feltételek közé stb.
Senki sem nevezhetõ tökéletes embernek addig, amíg el nem jut odáig, hogy
megkérdezze, miért szenved, s amíg rá nem ébred, hogy nem akar szenvedni, hanem
véget akar vetni minden szenvedésnek. Az emberi lét akkor kezdõdik el, amikor
elménkben felébred ez az érdeklõdés. A Brahma-s¡tra ezt az érdeklõdést brahma-
jijñ§s§nak nevezi. Ath§to brahma-jijñ§s§. Mindaddig, amíg az emberi lény nem tesz fel
kérdéseket az Abszolút természetérõl, valamennyi tette kudarcnak számít. A
Bhagavad-g¦t§t tehát azok a tanulmányozói érthetik meg, akik megkérdezik, hogy
miért szenvednek, hogy honnan jöttek, s hogy hová kell menniük a halál után. Az
õszinte tanítványnak ezenkívül megingathatatlan tisztelettel kell tekintenie a Istenség
Legfelsõbb Személyiségére. Ilyen tanítvány volt Arjuna.
Az Úr K¥¢£a legfõképpen azért száll alá, hogy újra felidézze az élet valódi
célját, amikor az emberek megfeledkeznek arról. A sok-sok feleszmélt ember közül
jó, ha egy akad, aki valóban elsajátítja azt a szellemet, amelyben megértheti helyzetét.
Neki szól ez a Bhagavad-g¦t§. A valóság az, hogy mindannyiunkat elnyelt a
tudatlanság tigrise, ám az Úr végtelenül kegyes az élõlényekhez, különösen pedig az
emberekhez. Emiatt beszélte el a Bhagavad-g¦t§t, barátját, Arjunát téve meg
tanítványának.
Arjuna az Úr társa volt, ezért nem lehetett tudatlan, ám a kuruk¢etrai
csatamezõn mégis hatalmába kerítette a tudatlanság, csupán azért, hogy az Úr K¥¢£át
az élet problémáiról kérdezhesse, s hogy az Úr az eljövendõ emberi nemzedékek
áldására választ adhasson kérdéseire, és kijelölhesse számukra az élet célját. Az
emberek így ennek megfelelõen cselekedhetnek, és tökéletesen beteljesíthetik az
emberi élet küldetését.
A Bhagavad-g¦t§ témáját az öt alapigazság megértése alkotja. Elõször az
Istenrõl szóló tudományt magyarázza meg, majd az élõlények, a j¦vák örök helyzetét.
Van egy ¦ªvara, az irányító, s vannak a j¦vák, az élõlények, akiket irányít. Ha egy
élõlény azt állítja magáról, hogy õt nem irányítja senki, s hogy szabad, akkor õrült.
Az élõlény minden tekintetben irányítás alatt áll, legalábbis feltételekhez kötött élete
során. A Bhagavad-g¦t§ témája tehát az ¦ªvara, a legfelsõbb irányító, valamint a j¦vák, az
irányított élõlények. A prak¥tirõl (az anyagi természetrõl), az idõrõl (az egész
univerzum létezésének vagy az anyagi természet megnyilvánulásának
idõtartamáról) és a karmáról (a tettekrõl) szintén beszél. A kozmikus
megnyilvánulásban számtalan tevékenység zajlik. Minden élõlény más és más tett
végzésébe merül. A Bhagavad-g¦t§ból meg kell tanulnunk, hogy ki Isten, kik az
élõlények, mi a prak¥ti, mi a kozmikus megnyilvánulás, miképpen irányítja azt az idõ,
valamint milyen tetteket végeznek az élõlények.
A Bhagavad-g¦t§ kijelenti, hogy az öt alapigazság közül, amelyek fõ témáit
alkotják, a Legfelsõbb Istenség, azaz K¥¢£a, Brahman, a legfelsõbb irányító vagy
Param§tm§ — szólítsák úgy, ahogyan Önöknek tetszik — a leghatalmasabb. Az
élõlények minõség tekintetében éppen olyanok, mint a legfelsõbb irányító. Az Úr
irányít mindent az anyagi természet univerzumaiban, ahogyan azt majd a Bhagavad-
g¦t§ késõbbi fejezetei elmondják. Az anyagi természet nem független; a Legfelsõbb Úr
felügyeletével mûködik. May§dhyak¢e£a prak¥ti¤ s¡yate sa-car§caram, mondja az Úr
K¥¢£a. „Ez az anyagi természet az Én irányításom alatt mûködik.” Ha csodálatos
jelenségek tanúi vagyunk a kozmikus természetben, mindig jusson eszünkbe, hogy a
kozmikus megnyilvánulás mögött egy irányító áll. Semmi sem nyilvánulhat meg
irányítás nélkül. Gyerekes dolog, ha nem veszünk tudomást az irányítóról. Csak egy
gyermek gondolkozhat úgy, hogy milyen csodálatos dolog is az autó, hiszen megy
anélkül is, hogy ló vagy más állat húzná. A józan ember tudja, hogyan mûködik az
autó motorja, s azzal is tisztában van, hogy a gépezet mögött egy ember áll, a vezetõ.
Ehhez hasonlóan a Legfelsõbb Úr az a vezetõ, akinek irányítása alatt minden
mûködik. Ahogyan azt a késõbbi fejezetekben olvashatjuk, az Úr saját szerves
részeinek tekinti a j¦vákat, az élõlényeket. A kis aranyrög szintén arany, és az óceán
egy csöppje is sós. Ugyanígy amiatt, hogy a legfelsõbb irányító, az ¦ªvara, vagyis
Bhagav§n, az Úr ¼r¦ K¥¢£a szerves részei vagyunk, parányi mennyiségben bennünk,
élõlényekben is megtalálható a Legfelsõbb Úr valamennyi tulajdonsága, mert
parányi, alárendelt ¦ªvarák vagyunk. Megpróbáljuk uralmunk alá hajtani a
természetet, ahogyan manapság a világûrt vagy a bolygókat akarjuk meghódítani. E
hajlam az uralkodásra azért van meg bennünk, mert K¥¢£ában is jelen van. Annak
ellenére azonban, hogy megvan bennünk a vágy, hogy uralkodjunk az anyagi
természet fölött, tudnunk kell, hogy nem mi vagyunk a legfelsõbb irányító. Errõl
beszél a Bhagavad-g¦t§.
Mi az anyagi természet? A G¦t§ ezt is elmagyarázza, s alsóbbrendû
prak¥tinek, alsóbbrendû természetnek nevezi, míg az élõlényt felsõbbrendû prak¥tiként
határozza meg. A prak¥ti mindig irányítás alatt áll, legyen akár alsóbb-, akár
felsõbbrendû. A prak¥ti nõnemû, s az Úr irányítása alatt áll, ahogyan a feleség tetteit
is a férj irányítja. A prak¥ti mindig alárendelt, s az Úr uralkodik felette, aki az
uralkodó. Az élõlényeken és az anyagi természeten egyaránt a Legfelsõbb Úr
uralkodik, Õ irányítja õket. A G¦t§ szerint az élõlényeket annak ellenére, hogy a
Legfelsõbb Úr szerves részei, prak¥tinek kell tekinteni. Ezt a Bhagavad-g¦t§ hetedik
fejezete egyértelmûen kijelenti. Apareyam itas tv any§° prak¥ti° viddhi me par§m/ j¦va-
bh¡t§m: „Ez az anyagi természet az Én alacsonyabb rendû prak¥tim, ám ezen fölül van
egy másik prak¥ti is: j¦va-bh¡t§m, az élõlény.”
Magát az anyagi természetet három kötõerõ alkotja: a jóság, a szenvedély
és a tudatlanság kötõereje. Fölöttük az örök idõ áll, s a természet e kötõerõinek
kombinációja révén, valamint az örök idõ irányítása alatt és hatáskörén belül
létrejönnek a tettek, amiket karmának nevezünk. Idõtlen idõk óta tartanak ezek a
tettek, mi pedig vagy élvezzük tetteink gyümölcseit, vagy szenvedünk tõlük. Tegyük
fel, hogy üzletember vagyok, s fáradságos munkával nagyon okosan tekintélyes
bankbetétre tettem szert. Ekkor élvezõ vagyok. De ha késõbb a vállalkozásaimban
minden pénzemet elveszítem, akkor szenvedek. Így élvezzük tetteink eredményeit az
élet minden területén, vagy így szenvedünk azok következményeitõl. Ezt nevezik
karmának.
A Bhagavad-g¦t§ az ¦ªvaráról (a Legfelsõbb Úrról), a j¦váról (az élõlényrõl), a
prak¥tiról (a természetrõl), a k§láról (az örök idõrõl) és a karmáról (a cselekedetrõl)
egyaránt beszél. Az öt közül az Úr, az élõlények, az anyagi természet és az idõ
örökek. A prak¥ti megnyilvánulása lehet ideiglenes, ám nem valótlan. Némely
filozófus azt állítja, hogy az anyagi természet megnyilvánulása hamis, ám a
Bhagavad-g¦t§ és a vai¢£avák filozófiája szerint ez nem így van. A világ
megnyilvánulását õk nem tekintik hamisnak, hanem valóságosnak, ám ideiglenesnek
fogadják el. Az égen vonuló felhõhöz vagy a gabonát tápláló esõs évszak érkeztéhez
hasonlítják. Amint véget ér az esõs évszak, s amint eltûnnek a felhõk, a termés,
melyet az esõ táplált, elszárad. Ez az anyagi megnyilvánulás szintén létrejön
bizonyos idõközönként, egy darabig fennmarad, majd eltûnik. Így mûködik a prak¥ti.
Ez a körforgás azonban örökké tart, ezért a prak¥ti örök, s nem hamis. Az Úr úgy
beszél róla, hogy „az Én prak¥tim”. Ez az anyagi természet a Legfelsõbb Úr különálló
energiája, s az élõlények szintén a Legfelsõbb Úr energiáját alkotják, de nem
különállóak, hanem örök kapcsolatban állnak Vele. Az Úr, az élõlény, az anyagi
természet és az idõ tehát mind kapcsolatban állnak egymással, s mindegyikük örök.
Az ötödik tényezõ, a karma azonban nem örök. A karma visszahatásai valójában
nagyon régóta érvényesülnek. Idõtlen idõk óta élvezzük tetteink eredményeit, vagy
szenvedünk azoktól, de tetteink, azaz karmánk következményein változtathatunk, s
ez mindössze tudásunk tökéletességén múlik. Annyiféle cselekedetet végrehajtunk,
de azt sajnos nem tudjuk, mit kell tennünk ahhoz, hogy megszabaduljunk e tettek
okaitól és következményeitõl. A Bhagavad-g¦t§ ezt is elmagyarázza.
Az ¦ªvara, a Legfelsõbb Úr helyzetét a legfelsõbb tudat jellemzi. A j¦vák,
vagyis az élõlények a Legfelsõbb Úr szerves részei, ezért szintén tudatosak. Az
élõlényrõl és az anyagi természetrõl egyaránt azt tartják, hogy prak¥ti, vagyis a
Legfelsõbb Úr energiája, ám a kettõ közül az egyik, a j¦va tudatos, míg a másik nem.
Ez a különbség közöttük. A j¦va-prak¥tit éppen ezért felsõbbrendûnek nevezik, mert a
j¦va az Úréhoz hasonló tudattal rendelkezik. Az Úr tudata azonban a legfelsõbb
rendû tudat, és senkinek sem szabad azt állítania, hogy a j¦va, az élõlény szintén ilyen
legfelsõbb rendû tudatot mondhat a magáénak. Tökéletessége egyetlen szintjén sem
rendelkezhet e legfelsõbb rendû tudattal, s az az elmélet, miszerint rendelkezhet vele,
nagyon félrevezetõ. A j¦va lehet tudatos, de tudata nem tökéletes és nem legfelsõbb
rendû.
A j¦va és az ¦ªvara közötti különbségrõl a Bhagavad-g¦t§ tizenharmadik
fejezete szól. Az Úr k¢etra-jña, azaz tudatos, akárcsak az élõlény, de míg az élõlény
csak saját testén belül tudatos, addig az Úr tudata valamennyi testre kiterjed. Mivel
minden élõlény szívében jelen van, ismeri minden egyes élõlény pszichikai állapotát.
Errõl nem szabad megfeledkeznünk. A Bhagavad-g¦t§ azt is elmagyarázza, hogy
Param§tm§, az Istenség Legfelsõbb Személyisége ¦ªvaraként, vagyis irányítóként ott él
minden élõlény szívében, s vágyainak megfelelõen irányítja õt tetteiben. Az élõlény
elfelejti, mit kell tennie. Elõször elhatározza, hogyan cselekedjen, majd
belebonyolódik saját karmájának okaiba és következményeibe. Miután egyik testét
elhagyja, egy másikba kerül, éppúgy, ahogyan ruhánkat vesszük fel és le. Miközben
a lélek ekképpen vándorol, korábbi cselekedeteinek okaitól és visszahatásaitól
szenved. E tetteken akkor lehet változtatni, amikor az élõlény a jóság kötõerejének
hatása alatt áll, amikor józan, s megérti, hogyan kell cselekednie. Ha így tesz,
megváltoztathatja valamennyi elõzõ tettének okát és következményét. A karma tehát
nem örök. Ezért mondtuk, hogy az öt tényezõ (az ¦ªvara, a j¦va, a prak¥ti, az idõ és a
karma) közül a négy elsõ örök, míg a karma nem az.
A legfelsõbb rendû tudattal rendelkezõ ¦ªvara hasonló az élõlényhez abban
az értelemben, hogy Neki és az élõlénynek egyaránt transzcendentális tudata van. A
tudat nem az anyag kombinációjának következtében jön létre. Ez egy téves
elképzelés. Azt az elméletet, miszerint a tudatot az anyag bizonyos összetétele által
meghatározott feltételek hozzák létre, a Bhagavad-g¦t§ nem fogadja el. Az anyagi
burkolat talán torzítva tükrözi a tudatot, mint ahogyan a színes üvegen át érkezett
fény tükörképe is színesnek látszik, az Úr tudatára azonban nincs hatással az anyag.
Az Úr K¥¢£a azt mondja: may§dhyak¢e£a prak¥ti¤. Amikor alászáll az anyagi világba,
tudatát az anyag nem befolyásolja. Ha az anyag hatással lenne Rá, nem lenne
alkalmas arra, hogy transzcendentális témákról beszéljen, ahogyan azt a Bhagavad-
g¦t§ban teszi. Akinek tudatát az anyag szennyezi be, az nem képes a
transzcendentális világról beszélni. Egyszóval az Urat nem szennyezi be az anyag. A
mi tudatunk azonban jelen pillanatban valóban anyaggal fertõzött. A Bhagavad-g¦t§
arra tanít, hogy meg kell tisztítanunk anyaggal megfertõzött tudatunkat. Tiszta
tudatban az ¦ªvara vágyával összhangban fogunk cselekedni, s ez boldoggá tesz majd
bennünket. Nem arról van szó, hogy abba kell hagynunk minden cselekvést, hanem
arról, hogy meg kell tisztítanunk tetteinket. A megtisztított cselekedeteket bhaktinak
nevezik, s bár egyszerû, hétköznapi tetteknek tûnnek, mégis mentesek a
szennyezõdéstõl. A tudatlan talán úgy látja, hogy a bhakta éppúgy cselekszik, mint
bármelyik közönséges halandó, ám az ilyen csekély értelmû ember nem tudja, hogy
az õ tetteit — és az Úréit — nem szennyezi be a tisztátalan tudat vagy az anyag.
Mindketten transzcendentálisan a természet három kötõereje fölött állnak. Tisztában
kell azonban lennünk azzal a ténnyel, hogy jelenleg a mi tudatunk szennyezett tudat.
Amikor az anyag beszennyez bennünket, létünk feltételekhez van kötve. A
hamis tudat akkor nyilvánul meg, amikor azt hisszük, hogy az anyagi természettõl
származunk. Ezt nevezik hamis egónak. Aki a testi felfogásban merül el, nem értheti
meg helyzetét. A Bhagavad-g¦t§t az Úr azért beszélte el, hogy megszabadítsa az
embereket a testi életfelfogástól. Arjuna vállalta ezt a helyzetet, hogy
meghallgathassa az Úr tanítását. Meg kell válnunk a testi életfelfogástól — ez a
transzcendentalisták elsõ feladata. Aki szabad akar lenni, aki fel akar szabadulni,
annak legelõször azt kell megtanulnia, hogy nem azonos az anyagi testével. A mukti,
a felszabadulás azt jelenti, hogy megválunk az anyagi tudattól. A ¼r¦mad-Bh§gavatam
szintén meghatározza, mi a felszabadulás: muktir hitv§nyath§-r¡pa° svar¡pe£a
vyavasthiti¤. A mukti nem más, mint megtisztulni ennek az anyagi világnak a
szennyes tudatától és szert tenni a tiszta tudatra. A Bhagavad-g¦t§ minden
utasításának az a célja, hogy felébressze ezt a tiszta tudatot. Éppen ezért a G¦ta
tanításának végén azt olvashatjuk, hogy K¥¢£a arról kérdezi Arjunát, tiszta-e már a
tudata. A megtisztult tudat azt jelenti, hogy az ember az Úr utasításai alapján
cselekszik. Ez a tiszta tudat lényege. Mint az Úr szerves részei, tudattal mindig
rendelkezünk, ám nagyon könnyen az alacsonyabb rendû kötõerõk befolyása alá
kerülünk. Ez azonban az Úrral, aki a Legfelsõbb, sohasem történhet meg. Ez a
különbség a Legfelsõbb Úr és a parányi egyéni lelkek között.
Mi is ez a tudat? Annak a tudata, hogy „vagyok”. S ki vagyok? A fertõzött
tudat állapotában a „vagyok” azt jelenti: „Én vagyok az ura mindannak, amit látok.
Én vagyok az élvezõ.” Ezt a világot az tartja mozgásban, hogy minden élõlény azt
gondolja, õ az anyagi világ ura és teremtõje. Az anyagi tudat lélektanilag két részbõl
áll. Az egyik az „én vagyok a teremtõ”, a másik az „én vagyok az élvezõ”
gondolkodás. A valóságban azonban a Legfelsõbb Úr a teremtõ és az élvezõ, s az
élõlény amiatt, hogy a Legfelsõbb Úr szerves része, nem a teremtõ, s nem az élvezõ,
csupán együttmûködik az Úrral; õ a teremtett, s õ az élvezet tárgya. A
gépalkatrészek például együttmûködnek a teljes géppel, s a testrészek
együttmûködnek az egész testtel. A kar, a láb, a szem stb. mind részei a testnek, de
valójában nem õk az élvezõk. Az élvezõ a gyomor. A láb viszi a testet, a kéz beszerzi
az ételt, a fogak megrágják, s ily módon minden testrész a gyomor kielégítésén
fáradozik, mert az látja el legfõképpen energiával az egész szervezetet. Mindent a
gyomor kap tehát. A fát a gyökér öntözésével tápláljuk, a testet pedig azzal, hogy
enni adunk a gyomornak, mert ha meg akarjuk õrizni a test egészségét, a
testrészeknek együtt kell mûködniük a gyomor táplálásában. Hasonlóan, a
Legfelsõbb Úr a teremtõ és az élvezõ, s nekünk, alárendelt élõlényeknek az a
feladatunk, hogy közös erõvel örömet szerezzünk Neki. Ez az együttmûködés
valójában segíteni fog rajtunk, mint ahogyan a gyomorba juttatott étel is segíti a többi
testrészt. Ha az ujjak elhatároznák, hogy többé nem adják az ételt a gyomornak,
hanem megtartják maguknak, végül nagyon csalódnának. A teremtés és az élvezet
középpontjában a Legfelsõbb Úr áll, az élõlények pedig együttmûködnek Vele, s ez
okoz nekik élvezetet. Kapcsolatuk az úr és szolgája viszonyához is hasonlít: ha az úr
teljesen elégedett, szolgája is örül. A hajlam, hogy teremtõvé váljon, s élvezze az
anyagi világot, jelen van az élõlényben, mert jelen van a Legfelsõbb Úrban is, a
megnyilvánult kozmikus világ teremtõjében, ám ennek ellenére a Legfelsõbb Úr az,
akinek örömet kell okoznunk.
A Bhagavad-g¦t§ban azt olvashatjuk, hogy a teljes egész a legfelsõbb
irányítóból, az Általa irányított élõlényekbõl, a kozmikus megnyilvánulásból, az örök
idõbõl és a karmából, a cselekedetekbõl áll. Mindezt sorra elmagyarázza majd. E
tényezõk összessége alkotja a teljes egészet, melyet a Legfelsõbb Abszolút
Igazságnak neveznek. A teljes egész és a teljes Abszolút Igazság nem más, mint a
teljes Istenség Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a. Minden megnyilvánulás az Õ különféle
energiáinak köszönhetõ. Õ valóban a teljes egész.
 A G¦t§ azt is elmondja, hogy a személytelen Brahman szintén alárendelt
helyzetben van a teljes Legfelsõbb Személlyel szemben (brahma£o hi prati¢±h§ham). A
Brahma-s¡tra még részletesebb magyarázattal szolgál a Brahmanról, s a nap
sugaraihoz hasonlítja. A személytelen Brahman nem más, mint az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének ragyogó sugárzása. A személytelen Brahman nem a
teljes megvalósítása az abszolút egésznek, s ugyanez mondható el Param§tm§
megvalósításáról is. A tizenötödik fejezetben láthatjuk majd, hogy az Istenség
Legfelsõbb Személyisége, Puru¢ottama felette áll mind a személytelen Brahmannak,
mind Param§tm§ részleges megvalósításának. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségét
sac-cid-§nanda-vigrahának nevezik. A Brahma-sa°hit§ a következõ szavakkal kezdõdik:
¦ªvara¤ parama¤ k¥¢£a¤ sac-cid-§nanda-vigraha¤/ an§dir §dir govinda¤ sarva-k§ra£a-
k§ra£am. „Govinda, K¥¢£a minden ok oka. Õ az elsõdleges ok, és teste maga az örök
lét, a tudás és a gyönyör.” A személytelen Brahman megvalósítása az Õ sat
(örökkévalóság), a Param§tm§-megvalósítás pedig sat-cit (örök tudás) arculatának
felismerése. K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége megértése azonban
valamennyi transzcendentális aspektusának — sat, cit és §nanda (örök lét, tudás és
gyönyör) — egyetlen teljes vigrahában (formában) történõ megvalósítását jelenti.
A csekély értelemmel megáldott emberek személytelennek tekintik a
Legfelsõbb Igazságot, holott Õ egy transzcendentális személy. Ezt minden védikus
írás megerõsíti. Nityo nity§n§° cetanaª cetan§n§m (Ka±ha Upani¢ad 2.2.13). Ahogyan mi
mindannyian egyéni élõlények vagyunk, s rendelkezünk egyéniséggel, úgy
végsõsoron a Legfelsõbb Abszolút Igazság is személy. Az Istenség Személyisége
megvalósításának teljes formája valamennyi transzcendentális arculatának
megismerését jelenti. A teljes egész nem forma nélküli. Ha az lenne, vagyis ha
kevesebb lenne, mint bármi más, akkor nem lehetne a teljes egész. A teljes egésznek
rendelkeznie kell mindazzal, ami tapasztalatainkon belül és azon túl létezik,
másképp nem lehet teljes.
A teljes egésznek, az Istenség Személyiségének számtalan energiája van
(par§sya ªaktir vividhaiva ªr¡yate). A Bhagavad-g¦t§ azt is megmagyarázza, hogyan
cselekszik K¥¢£a különféle energiáin keresztül. Ez az érzékelhetõ vagy anyagi világ,
amelyben élünk, szintén teljes magában, mert a huszonnégy elem — amelynek
ideiglenes megnyilvánulása a s§¯khya filozófia alapján nem más, mint ez az anyagi
univerzum — tökéletesen képes arra, hogy hiánytalanul elõteremtse mindazt, amire
az univerzum fennmaradásához és létezéséhez szükség van. Semmi sem fölösleges,
és semmiben sincs hiány. E megnyilvánulás csupán adott ideig létezik, melyet a
legfelsõbb egész energiája határoz meg, s amikor az idõ lejár, a teljes egész tökéletes
elrendezésébõl ezek az ideiglenes megnyilvánulások mind megsemmisülnek. A
parányi teljes egységeknek, az élõlényeknek megadatott a teljes lehetõség, hogy
megvalósítsák a teljességet, s mindazt, ami nem teljes, csupán amiatt tapasztalják,
hogy nem rendelkeznek tökéletes tudással a teljességrõl. A Bhagavad-g¦t§ a védikus
bölcselet teljes ismeretanyagát tartalmazza.
A védikus tudás teljes mértékben tévedhetetlen, s a hinduk tökéletesnek és
kétségbevonhatatlannak tekintik. A tehéntrágya például egy állat ürüléke, és a sm¥ti,
azaz a védikus parancsolatok szerint ha valaki állati ürülékhez ér, fürdõt kell vennie,
hogy megtisztuljon. Ám a védikus írások a tehéntrágyáról azt tartják, hogy tisztító
hatása van. Ez ellentmondásosnak tûnhet, mégis elfogadjuk, mert védikus
parancsolat, melyet követve nem hibázhatunk. A modern tudomány az idõk
folyamán bebizonyította, hogy a tehéntrágya számos fertõtlenítõ tulajdonsággal
rendelkezik. A védikus tudomány tehát teljes, mert minden kétség és hiba fölött áll, a
Bhagavad-g¦t§ pedig nem más, mint a teljes védikus tudomány lényege.
A védikus tudás nem kutatómunka eredménye. Kutatásunk tökéletlen,
hiszen tökéletlen érzékekkel vizsgáljuk a dolgokat. Azt a tökéletes tudást kell
elfogadnunk, amely — ahogyan azt a Bhagavad-g¦t§ elmondja — a parampar§n (a
tanítványi láncon) keresztül száll alá. Tudásra a megfelelõ forrásból, a tanítványi
láncolattól kell szert tennünk, amely a legfõbb lelki tanítómesterrel, Magával az Úrral
kezdõdik, s lelki tanítómesterek során át jut el hozzánk. Arjuna, az Úr ¼r¦ K¥¢£a
tanítványa az Úr minden szavát ellentmondás nélkül elfogadja. Az embernek nem
szabad a Bhagavad-g¦t§nak csupán egyes részleteit elfogadnia, s elutasítania a többit.
Ez nem helyes. A Bhagavad-g¦t§t minden egyéni értelmezés és kihagyás nélkül, saját
szeszélyes véleményünket mellõzve kell elfogadnunk, a védikus tudomány
legtökéletesebb leírásának tekintve azt. A védikus tudás transzcendentális forrásból
érkezik, s az elsõ szavakat Maga az Úr ejtette ki. Az Úr szavait apauru¢eyának nevezik,
ami azt jelenti, hogy nem a négy tökéletlenség megfertõzte e világi emberektõl
származnak. Egy materialista ember (1) biztos, hogy hibákat követ el, (2) számtalan
illúzió hatása alatt áll, (3) hajlamos arra, hogy másokat becsapjon, és (4) tökéletlen
érzékei korlátokhoz kötik. Akire e négy hiányosság jellemzõ, az nem adhat tökéletes
felvilágosítást a mindent átfogó tudásról.
A védikus tudás nem ilyen tökéletlen élõlényektõl származik. Ezt a
tudományt az Úr az elsõ teremtett élõlény, Brahm§ szívébe juttatta, aki úgy adta azt
tovább fiainak és tanítványainak, amikor rá került a sor, ahogyan eredetileg az Úr
átadta neki. Az Úr p¡r£am, teljesen tökéletes, s lehetetlen, hogy az anyagi törvények
befolyása alá kerüljön. Az embernek kellõképpen okosnak kell lennie ahhoz, hogy
megértse: a világegyetemben az Úr a kizárólagos tulajdonosa mindennek, s Õ az
eredeti teremtõ, aki Brahm§t megteremtette. A tizenegyedik fejezetben Arjuna
prapit§mahának szólítja az Urat, mert Brahm§t pit§mahának, nagyapának szokták
nevezni, s az Úr a nagyapa teremtõje. Senki se állítsa tehát, hogy bárminek is a
tulajdonosa. Csak azokat a dolgokat szabad elfogadnunk, melyeket az Úr a
létfenntartásunk érdekében biztosít számunkra.
Számtalan példa van arra, hogyan használhatjuk fel mindazt, amit az Úr
nekünk szánt. A Bhagavad-g¦t§ errõl is beszél. Arjuna kezdetben úgy határozott, hogy
nem fog harcolni a kuruk¢etrai csatában — ez saját döntése volt. Elmondta az Úrnak,
hogy nem tudná élvezni a királyságot rokonai megölése után. Arjuna a testi felfogás
alapján döntött így, mert azt hitte, hogy azonos a testével, s hogy a testével
kapcsolatban álló testi kiterjedései a testvérei, unokatestvérei, sógorai, nagyatyái és
így tovább; egyszóval teste követelményeinek akart eleget tenni. Az Úr azért beszélte
el a Bhagavad-g¦t§t, hogy megváltoztassa Arjuna szemléletét, s végül Arjuna valóban
elszánta magát, hogy utasításait követve fegyvert fogjon. Kari¢ye vacana° tava:
„Szavaid szerint fogok cselekedni” — mondta.
Ebben a világban az embereknek nem az a feladatuk, hogy marakodjanak,
mint a kutyák és a macskák. Intelligenseknek kell lenniük, hogy felfogják az emberi
élet jelentõségét, s hogy elutasítsák a közönséges állatokra jellemzõ viselkedést. Az
emberi lénynek el kell érnie élete célját. Ehhez ad útmutatást minden védikus írás, a
lényeget pedig a Bhagavad-g¦t§ban találjuk meg. A védikus irodalom az embereknek
szól, s nem az állatoknak. Ha egy állat megöl egy másikat, nem terheli érte bûn, ám
ha egy ember pusztít el egy állatot pusztán azért, hogy féktelen nyelvének kielégülést
szerezzen, akkor felelnie kell a természet törvényeinek megszegéséért. A Bhagavad-
g¦t§ világosan megmagyarázza, hogy a természet különféle kötõerõinek megfelelõen
a tetteket három csoportba sorolhatjuk: (1) a jóság, (2) a szenvedély és (3) a
tudatlanság kötõereje alatt álló cselekedetek. Ehhez hasonlóan a táplálék is háromféle
lehet: állhat a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötõerejének hatása alatt.
Minderrõl a Bhagavad-g¦t§ részletes leírást ad, s ha helyesen alkalmazzuk tanítását,
létünk teljesen megtisztul, és végül eljuthatunk a végsõ célhoz, amely túl van ezen az
anyagi világon (yad gatv§ na nivartante tad dh§ma parama° mama).
Ezt a végsõ célt san§tana égnek, örök lelki égnek nevezik. Ebben az anyagi
világban azt tapasztaljuk, hogy minden ideiglenes. Minden létrejön, fennmarad egy
ideig, melléktermékeket hoz létre, hanyatlani kezd, majd megsemmisül. Ez az anyagi
világ törvénye, akár a testet, akár egy gyümölcsöt, akár bármi mást vizsgálunk meg.
Ezen az ideiglenes világon túl azonban egy másik világ létezésérõl is tudunk,
amelyre egy másik, örök, azaz san§tana természet jellemzõ. A j¦va szintén san§tana,
vagyis örökkévaló, s a tizenegyedik fejezet az Urat is san§tanának írja le. Bensõséges
kapcsolatunk van az Úrral, s mivel minõség tekintetében mindannyian — a san§tana-
dh§ma, vagyis az örök ég, a san§tana Legfelsõbb Személyiség és a san§tana
élõlények — egyek vagyunk, a Bhagavad-g¦t§ célja az, hogy felújítsa san§tana
kötelességünket, a san§tana-dharmát, amely az élõlény örök hivatása. Ideiglenesen oly
sok tevékenységet végzünk, ám ha ezekkel felhagyunk, s a Legfelsõbb Úr által elõírt
módon cselekszünk, minden tettünk megtisztul. Ezt nevezik tiszta életnek.
A Legfelsõbb Úr és transzcendentális hajléka egyaránt san§tana, akárcsak
az élõlények, s a Legfelsõbb Úr és az élõlények kölcsönös kapcsolata a san§tana
birodalomban az emberi élet tökéletességét jelenti. Az Úr nagyon kegyes az
élõlényekhez, hiszen a fiai õk. A Bhagavad-g¦t§ban kijelenti: sarva-yoni¢u... aha° b¦ja-
prada¤ pit§. „Én vagyok mindenki atyja.” Eltérõ karmájuknak megfelelõen
természetesen különféle élõlények léteznek, az Úr azonban kijelenti, hogy Õ
valamennyiük apja. Alászáll tehát, hogy hazahívjon minden bûnös, feltételekhez
kötött lelket, haza a san§tana, örök világba, ahol a san§tana élõlények az Úr örök
társaiként visszakerülhetnek örök san§tana helyzetükbe. Az Úr vagy Maga jön
különbözõ inkarnációiban, vagy bizalmas szolgáit küldi el fiaként, társaiként vagy
§c§ryákként, hogy hazahívják a feltételekhez kötött lelkeket.
A san§tana-dharma tehát nem valamiféle szektás vallási folyamatot jelent,
hanem az örök élõlény örök feladatára utal az örök Legfelsõbb Úrral kapcsolatban. A
san§tana-dharma szó, ahogy azt korábban említettük, az élõlény örök kötelességét
jelenti. ¼r¦p§da R§m§nuj§c§rya a következõképpen határozta meg a san§tana szó
jelentését: „Az, aminek nincsen kezdete és nincs vége.” Amikor tehát a san§tana-
dharmáról beszélünk, akkor biztosra vehetjük, hogy nincs sem kezdete, sem vége,
hiszen ¼r¦p§da R§m§nuj§c§rya mondta, aki hiteles szaktekintélynek számít.
A magyar vallás szó jelentése kicsit eltér attól, amit a san§tana-dharma fejez
ki. A vallás szón általában hitet értünk, a hit azonban megváltozhat. Az ember hisz
egy bizonyos útban, ám hitét megváltoztathatja, s egy másik folyamathoz fordulhat.
A san§tana-dharma azonban arra a tevékenységre vonatkozik, amit nem lehet
megváltoztatni. Ahogyan a folyékony halmazállapot nem választható el a víztõl, s a
hõ nem különíthetõ el a tûztõl, úgy az örök élõlény is elválaszthatatlan örök
elfoglaltságától. A san§tana-dharma mindörökre szervesen hozzátartozik az
élõlényhez. Amikor tehát a san§tana-dharmáról beszélünk, ¼r¦p§da R§m§nuj§c§rya
hitelességére támaszkodva biztosra kell vennünk, hogy nincsen sem kezdete, sem
pedig vége. Aminek nincs kezdete és nincs vége, az nem lehet szektás, mert
semmilyen határ nem korlátozhatja. Azok, akik valamiféle szektariánus hit hívei,
helytelenül a san§tana-dharmát is szektásnak tekintik. Ha azonban alaposan
elmélyedünk e téma tanulmányozásában, s a modern tudomány fényében
szemléljük, akkor felismerhetjük, hogy a san§tana-dharma a világ valamennyi
emberére, sõt az univerzum minden élõlényére vonatkozik.
Annak a vallásos hitnek a kialakulásáról, amely nem san§tana vallás, az
emberiség történelmének krónikáiban olvashatunk, a san§tana-dharmának azonban
nincsen kezdete, mert örökre elválaszthatatlan az élõlényektõl. Ami az élõlényeket
illeti, a hiteles ª§strák szerint számukra nincs születés és nincs halál. A G¦t§ kijelenti,
hogy az élõlény soha meg nem születik és soha meg nem hal; örök, elpusztíthatatlan,
s ideiglenes anyagi teste megsemmisülése után is folytatja létét. A san§tana-dharma
fogalmával kapcsolatban próbáljuk meg most megérteni a vallás tartalmát a szó
eredeti szanszkrit jelentésének vizsgálatával. Dharma arra utal, ami elválaszthatatlan
egy bizonyos dologtól. Levonhatjuk azt a következtetést, hogy a hõ és a fény együtt
jár a tûzzel, s ezek nélkül nincs értelme a tûz szónak. Éppen így fel kell fedeznünk,
mi az a leglényegesebb dolog, ami örökké az élõlénnyel van. Ez az örök társ az
élõlény örök jellemzõje, ez az örök jellemzõ pedig örök vallása.
Amikor San§tana Gosv§m¦ az élõlények svar¡pájáról kérdezte ¼r¦ Caitanya
Mah§prabhut, az Úr azt válaszolta, hogy az élõlények svar¡pája, azaz eredeti helyzete
nem más, mint az Istenség Legfelsõbb Személyiségének szolgálata. Ha elemezzük az
Úr Caitanyának ezt a kijelentését, könnyen felismerhetjük, hogy az élõlények
valamennyien szüntelenül egy másikat szolgálnak, különféle képességeiknek
megfelelõen, s így élvezik az életet. Az alacsonyabb rendû állatok úgy szolgálják az
embereket, mint szolga az urát. A szolgálja B-t, B szolgálja C-t, C szolgálja D-t és így
tovább. Ilyen körülmények között láthatjuk, hogy a barát a barátot szolgálja, az anya
a fiát, a feleség a férjét, a férj a feleségét stb. Ha ilyen szellemben folytatjuk a kutatást,
észrevehetjük, hogy az élõlények társadalmában kivétel nélkül mindenki szolgálatot
végez. A politikus kiáltványa útján próbálja meggyõzni az embereket arról, hogy
alkalmas a szolgálatra, s a választók ezért értékes szavazatukat rá adják, abban a
reményben, hogy nagy szolgálatot tesz majd a társadalomnak. A bolttulajdonos a
vevõket, az iparos a tõkést, a tõkés a családot, a család pedig az államot szolgálja az
örök élõlény örök természete miatt. Láthatjuk tehát, hogy nincs egyetlen olyan
élõlény sem, aki ne szolgálná a többieket, ezért nyugodtan levonhatjuk azt a
következtetést, hogy a szolgálat örökké elkíséri az élõlényt, valamint azt, hogy a
szolgálatvégzés az élõlény örök vallása.
Az emberek ennek ellenére azt vallják magukról, hogy az idõ és a
körülmények által meghatározott bizonyos hithez tartoznak, s így hindunak,
mohamedánnak, kereszténynek, buddhistának vagy valami más felekezet hívének
vallják magukat. Az efféle elnevezések nem jellemzõk a san§tana-dharmára. A hindu
változtathat a hitén, és mohamedánná válhat, a mohamedán áttérhet a hindu hitre, a
keresztény is megváltoztathatja hitét stb. A vallásos hit megváltoztatása azonban
semmilyen körülmények között nem befolyásolja örök feladatát, hogy másokat
szolgáljon. A hindu, a mohamedán és a keresztény mindig, minden körülmények
között valakinek a szolgája. Az tehát, hogy az ember egy bizonyos hitet vall, nem
san§tana-dharmájának vallását jelenti. A san§tana-dharma a szolgálatvégzés.
Valójában a szolgálaton keresztül állunk kapcsolatban a Legfelsõbb Úrral.
Õ a legfelsõbb élvezõ, mi pedig, élõlények, a szolgái vagyunk. Az élvezetére
teremtett bennünket, s ha részt veszünk az Istenség Legfelsõbb Személyiségével
együtt ebben az örök élvezetben, akkor boldogok leszünk. Másként ez nem
lehetséges. Függetlenül lehetetlen elérni a boldogságot, ahogyan egyetlen testrész
sem válhat elégedetté, ha nem mûködik együtt a gyomorral. Az élõlény tehát nem
lehet boldog, ha nem a Legfelsõbb Személy transzcendentális szeretõ szolgálatát
végzi.
A Bhagavad-g¦t§ nem helyesli a különféle félistenek imádatát vagy
szolgálatát. A hetedik fejezet huszadik verse kijelenti:
k§mais tais tair h¥ta-jñ§n§¤ prapadyante 'nya-devat§¤
ta° ta° niyamam §sth§ya prak¥ty§ niyat§¤ svay§
„Akiket az anyagi vágyak megfosztottak értelmüktõl, meghódolnak a
félistenek elõtt, és követik a saját természetük szerint kiszabott imádatszabályokat.”
Ez a vers egyértelmûen kimondja, hogy akik a kéj irányítása alatt állnak, azok nem a
Legfelsõbb Urat, K¥¢£át, hanem a félisteneket imádják. Amikor a K¥¢£a névrõl
beszélünk, nem egy szektás névre utalunk. K¥¢£a a legmagasabb rendû gyönyört
jelenti, s biztosan alátámasztott tény, hogy a Legfelsõbb Úr a forrása vagy tárháza
minden gyönyörnek. Mindannyian boldogságra vágyakozunk. Ýnanda-mayo 'bhy§s§t
(Ved§nta-s¡tra 1.1.12). Az élõlényeket az Úrhoz hasonlóan a tudat hatja át, s a
gyönyört keresik. Az Úr örökké boldog, s ha az élõlények társulnak és
együttmûködnek Vele, valamint bhaktái társaságát keresik, akkor õk is boldogok
lehetnek.
Az Úr azért száll alá e halandó világba, hogy feltárja v¥nd§vanai
kedvteléseit, melyeket teljes boldogság jellemez. Amikor az Úr ¼r¦ K¥¢£a
V¥nd§vanában volt, a tehénpásztorfiúkkal, barátnõivel, V¥nd§vana többi lakójával és
a tehenekkel teljes boldogságban élvezte kedvteléseit. V¥nd§vana népe számára
egyedül K¥¢£a létezett. Az Úr K¥¢£a azonban még apját, Nanda Mah§r§ját is
lebeszélte arról, hogy imádja Indra félistent, mert bizonyítani akarta azt a tényt, hogy
az embernek szükségtelen a félisteneket imádnia. Egyedül arra van szükségünk,
hogy a Legfelsõbb Urat imádjuk, mert az élet végsõ célja az, hogy visszatérjünk az Õ
hajlékára.
Az Úr ¼r¦ K¥¢£a hajlékáról a Bhagavad-g¦t§ tizenötödik fejezetének hatodik
verse szól:
na tad bh§sayate s¡ryo na ªaª§¯ko na p§vaka¤
yad gatv§ na nivartante tad dh§ma parama° mama
„Az Én legfelsõbb hajlékomat nem nap vagy hold, tûz vagy elektromosság
ragyogja be. Aki egyszer eljut oda, többé már nem tér vissza az anyagi világba.”
Ez a vers az örök eget írja le. Anyagi felfogásunk miatt az égre a nappal, a
holddal és a csillagokkal együtt gondolunk, ám az Úr itt azt mondja, hogy az örök
égben nincs szükség sem napra, sem holdra, sem elektromosságra vagy bármilyen
tûzre, mert a lelki világot a brahmajyoti, a Legfelsõbb Úrból áradó sugarak ragyogják
be. Minden megpróbáltatást vállalunk azon fáradozva, hogy eljussunk más
bolygókra, ám a Legfelsõbb Úr hajlékát megismerni nem nehéz. Az Úr lakhelyét
Golokának nevezik. A Brahma-sa°hit§ (5.37) nagyon szépen ír róla: goloka eva nivasaty
akhil§tma-bh¡ta¤. Az Úr örökké hajlékán, Golokán él, ám még az anyagi világból is
megközelíthetõ. Ennek érdekében alászáll, hogy megnyilvánítsa valódi formáját, a
sac-cid-§nanda-vigrahát. Ha megnyilvánítja formáját, nincs szükség arra, hogy
kitaláljuk, milyen is Õ. Alászáll, hogy véget vessen e képzelõdésnek, s megmutatja
Magát eredeti formájában, ¼y§masundaraként. Sajnálatos módon a csekély értelmû
emberek kigúnyolják Õt, mert úgy jön, mintha közülünk való lenne, s emberként
játszik velünk. Emiatt azonban nem szabad azt gondolnunk Róla, hogy olyan, mint
mi vagyunk. Mindenható hatalma révén feltárja Magát elõttünk eredeti formájában, s
bemutatja kedvteléseit, amelyek saját hajlékán játszódó kedvteléseinek másai.
A lelki ég ragyogó sugaraiban végtelen sok lelki bolygó lebeg. A
brahmajyoti a legfelsõbb hajlékból, a K¥¢£alokából árad, s az §nanda-maya, cin-maya
bolygók, melyek nem anyagiak, ebben a sugárzásban lebegnek. Az Úr azt mondja: na
tad bh§sayate s¡ryo na ªaª§¯ko na p§vaka¤/ yad gatv§ na nivartante tad dh§ma parama°
mama. Aki képes arra, hogy eljusson a lelki égbe, annak nem kell többé visszatérnie
az anyagi világba. Még ha az anyagi világ legfelsõbb bolygójára, Brahmalokára
jutnánk el — a Holdról nem is beszélve —, ott is ugyanezekkel az
életkörülményekkel találkoznánk: születéssel, halállal, betegséggel és öregkorral. Az
anyagi univerzum egyetlen bolygója sem mentes az anyagi lét e négy alapvetõ
tényezõjétõl.
Az élõlények az egyik égitestrõl a másikra vándorolnak, ám pusztán
mechanikus úton nem juthatunk el oda, ahová csak akarunk. Ha el szeretnénk menni
egy másik bolygóra, követnünk kell egy adott folyamatot. Errõl szintén olvashatunk:
y§nti deva-vrat§ dev§n pit²n y§nti pit¥-vrat§¤. A bolygóközi utazáshoz nincs szükség
mechanikai módszerekre. Y§nti deva-vrat§ dev§n, tanítja a G¦ta. A Holdat, a Napot és a
felsõbb bolygókat Svargalokának nevezik. A bolygók három szintet alkotnak, a felsõ,
a középsõ és az alsó bolygórendszereket. A Föld a középsõ bolygórendszerhez
tartozik. A Bhagavad-g¦t§ elmondja, hogyan juthatunk el egy nagyon egyszerû
módszer segítségével a felsõbb bolygórendszerbe (Devalokára): y§nti deva-vrat§
dev§n. Csak imádunk kell a bolygó félistenét, s ily módon eljuthatunk a Holdra, a
Napra vagy a felsõbb bolygórendszerek valamelyikébe.
A Bhagavad-g¦t§ azonban mégsem tanácsolja, hogy az anyagi világ
valamelyik bolygójára utazzunk, mert még ha Brahmalokára, a legfelsõbb égitestre
mennénk — mechanikus úton, amellyel körülbelül 40 000 évig tartana az utazás; s
vajon ki élne addig? —, ott is találkoznánk az anyagi élet nyomorúságaival, azaz a
születéssel, a halállal, a betegséggel és az öregséggel. Ám aki a legfelsõbb bolygóra,
K¥¢£alokára vagy a lelki ég más bolygóira akar jutni, az nem fog ezekkel az anyagi
gyötrelmekkel szembekerülni. A lelki ég bolygói közül a legfelsõbbet Goloka
V¥nd§vanának nevezik. Ez ¼r¦ K¥¢£a, az eredeti Istenség Személyisége birodalmában
az eredeti bolygó. Minderrõl a Bhagavad-g¦t§ számol be, s tanításából megtudhatjuk,
hogyan hagyhatjuk magunk mögött ezt az anyagi világot, és hogyan kezdhetünk el
egy valóban boldog életet a lelki világban.
A Bhagavad-g¦t§ tizenötödik fejezete valódi képet fest az anyagi világról:
¡rdhva-m¡lam adha¤-ª§kham aªvattha° pr§hur avyayam
chand§°si yasya par£§ni yas ta° veda sa veda-vit
Ez a vers az anyagi világot egy fához hasonlítja, melynek gyökerei felfelé,
ágai pedig lefelé néznek. Mindannyian láttunk már olyan fát, melynek gyökerei
felfelé nõnek: ha egy folyó vagy egy tó partján állunk, a vízben tükrözõdõ fa fejjel
lefelé áll. Az ágak lefelé nyúlnak, a gyökerek pedig felfelé. Ez az anyagi világ szintén
tükörkép, a lelki világ tükrözõdése. Az anyagi világ nem más, mint a valóság
árnyéka. Az árnyék nem valóságos, nem szubsztanciális, de megérthetjük belõle,
hogy a valóság és a szubsztancia létezik. A sivatagban nincs víz, de a délibáb arra
utal, hogy a víz létezõ dolog. Az anyagi világban nincs víz, nincs boldogság, a lelki
világban azonban a valódi boldogság valóságos vizével találkozunk.
 Az Úr tanácsot ad, hogyan juthat el az ember a lelki világba (Bg. 15.5):
nirm§na-moh§ jita-sa¯ga-do¢§
adhy§tma-nity§ viniv¥tta-k§m§¤
dvandvair vimukt§¤ sukha-du¤kha-sa°jñair
gacchanty am¡¨h§¤ padam avyaya° tat
E padam avyayamba, örök birodalomba csakis az juthat el, aki nirm§na-moha.
Mit jelent ez? Mindannyian valamilyen címre vágyunk. Van, aki „uram” akar lenni,
van, aki „lord”, mások elnökké, gazdag emberré, királlyá vagy valami mássá
szeretnének válni. Amíg ragaszkodunk ezekhez a megjelölésekhez, addig
ragaszkodunk a testhez is, mivel a megjelölések a testre vonatkoznak. Mi azonban
nem vagyunk az anyagi test. Ennek megértése jelenti a lelki megvalósítás elsõ
lépcsõfokát. Az anyagi természet három kötõerejével tartunk kapcsolatot, de az Úr
odaadó szolgálatán keresztül meg kell tõlük válnunk. Mindaddig nem
távolodhatunk el az anyagi természet kötõerõitõl, amíg nem ragaszkodunk az Úr
odaadó szolgálatához. A megkülönböztetõ elnevezések és vonzódások kéjünknek és
vágyainknak köszönhetõk, annak, hogy az anyagi természet urai akarunk lenni.
Amíg le nem mondunk arról a vágyról, hogy uralkodjunk az anyagi természeten,
addig nincs esélyünk arra, hogy visszatérjünk a Legfelsõbb birodalmába, a san§tana-
dh§mába. A soha meg nem semmisülõ örök világba az juthat el, akit nem téveszt meg
a hamis anyagi élvezetek vonzereje, s aki a Legfelsõbb Úr szolgálatának él. Az ilyen
ember könnyen eljuthat a legfelsõbb hajlékra.
Egy másik helyen a G¦t§ban (8.21) azt olvashatjuk:
avyakto 'k¢ara ity uktas tam §hu¤ param§° gatim
ya° pr§pya na nivartante tad dh§ma parama° mama
Avyakta megnyilvánulatlant jelent. Szemünk elõtt még az anyagi világ sem
nyilvánul meg teljességében. Érzékeink olyannyira tökéletlenek, hogy még a
csillagokat sem láthatjuk mind ebben anyagi univerzumban. A védikus irodalomból
sok mindent megtudhatunk az égitestek mindegyikérõl, s rajtunk áll, hogy elhisszük-
e vagy sem. A védikus irodalom (különösen a ¼r¦mad-Bh§gavatam) az anyagi világ
valamennyi fontos bolygójáról felvilágosítást ad, s az anyagi világon túl létezõ lelki
világról is ír, avyaktának, megnyilvánulatlannak nevezve azt. E legfelsõbb
birodalomba kell vágyakoznia az embernek, mert ha egyszer eljut oda, többé nem
kell visszatérnie ebbe az anyagi világba.
Ezek után felvetõdhet a kérdés, mit kell tennünk ahhoz, hogy eljussunk a
Legfelsõbb Úr hajlékára. Ezt a nyolcadik fejezetbõl tudhatjuk meg:
anta-k§le ca m§m eva smaran muktv§ kalevaram
ya¤ pray§ti sa mad-bh§va° y§ti n§sty atra sa°ªaya¤
„Aki élete végén Rám emlékezve hagyja el a testét, minden kétséget
kizárva azonnal eléri az Én természetemet.” (Bg. 8.5) Aki a halál pillanatában
K¥¢£ára gondol, az eljut Hozzá. Az embernek K¥¢£a formájára kell emlékeznie. Ha
úgy hagyja el a testét, hogy az Õ formájára gondol, nem férhet hozzá kétség, hogy
eljut a lelki birodalomba. A mad-bh§vam szó a Legfelsõbb Lény legfelsõbb
természetére utal. A Legfelsõbb Lény sac-cid-§nanda-vigraha, azaz formája örök,
tudással és gyönyörrel teljes. A mi jelenlegi testünk nem sac-cid-§nanda. Nem sat,
hanem asat, azaz nem örök, hanem mulandó, és nem cit, vagyis nem tudással teli,
hanem teljesen tudatlan. Nemcsak a lelki világot nem ismerjük, de nincs tökéletes
tudásunk még errõl az anyagi világról sem, ahol oly sok minden ismeretlen a
számunkra. A test nir§nanda is, ami azt jelenti, hogy nem gyönyörrel, hanem
szenvedéssel teli. Az anyagi világban tapasztalt valamennyi gyötrelem a testnek
köszönhetõ, ám aki az Úr K¥¢£ára, az Istenség Legfelsõbb Személyiségére emlékezik
teste elhagyásakor, az azonnal sac-cid-§nanda testet kap.
Az anyagi világban a test elhagyása és az új testbe költözés folyamata
szintén meghatározott terv szerint történik. Az ember csak akkor hal meg, amikor
már eldõlt, milyen testet kap a következõ életben. Ezt a döntést nem az élõlény,
hanem egy felsõbb hatalom hozza. Az életünk során végrehajtott tettektõl függõen
vagy felemelkedünk, vagy lesüllyedünk. Jelenlegi életünk a következõt készíti elõ,
éppen ezért ha már ebben az életben arra készülünk, hogy eljussunk Isten országába,
akkor az anyagi test elhagyása után kétségtelenül az Úréhoz hasonló lelki testet
kapunk.
Ahogy azt korábban elmondtuk, a transzcendentalistáknak több csoportja
van: a brahma-v§d¦k, a param§tma-v§d¦k és a bhakták. Arról is említést tettünk, hogy a
brahmajyotiban (a lelki égben) megszámlálhatatlan lelki bolygó kering, melyeknek
száma sokkal-sokkal nagyobb, mint az anyagi világ valamennyi bolygójáé
együttesen. Az anyagi világról azt mondják, hogy a teremtésnek megközelítõleg
csupán egynegyed része (ek§°ªena sthito jagat). Ebben az anyagi régióban millió és
millió univerzum van, mindegyikben millió és millió bolygó és nap, csillag és hold,
az anyagi teremtés mégis csupán töredéke a teljes teremtésnek. A teremtés nagy
részét a lelki ég alkotja. Aki a Legfelsõbb Brahman létébe akar olvadni, az rögtön a
Legfelsõbb Úr brahmajyotijába kerül, s így eljut a lelki égbe. A bhakták, akik az Úr
társaságát akarják élvezni, a megszámlálhatatlan Vaiku£±ha bolygó egyikére
kerülnek, ahol a Legfelsõbb Úr társaságát élvezhetik teljes kiterjedése, a négykarú
N§r§ya£a formájában, akit különféle nevekkel illetnek, mint például Pradyumna,
Aniruddha és Govinda. A transzcendentalisták tehát a halál pillanatában vagy a
brahmajyotira, vagy a Param§tm§ra, vagy pedig az Istenség Legfelsõbb
Személyiségére, ¼r¦ K¥¢£ára gondolnak, s így minden esetben a lelki világba jutnak,
ám egyedül a bhakták — vagyis akik személyes kapcsolatban állnak a Legfelsõbb
Úrral — léphetnek a Vaiku£±ha bolygók vagy Goloka V¥nd§vana területére. Az Úr
azt is hozzáteszi, hogy „ehhez semmi kétség nem fér”. Szilárdan kell hinnünk ebben,
s nem szabad elutasítanunk azt, ami nem egyezik az elképzelésünkkel.
Hozzáállásunk olyan legyen, mint Arjunáé: „Mindent elhiszek, amit mondtál.”
Amikor tehát az Úr azt mondja, hogy aki a halál pillanatában Rá gondol — vagy
mint Brahmanra, vagy mint Param§tm§ra, vagy mint az Istenség Személyiségére —
, az biztosan eljut a lelki világba, akkor ehhez semmi kétség sem férhet. Ebben nem
szabad kételkednünk.
A Bhagavad-g¦t§ (8.6) azt az általános elvet is elmagyarázza, hogyan juthat
el az ember a lelki világba pusztán azáltal, hogy a halál pillanatában a Legfelsõbbre
gondol:
ya° ya° v§pi smaran bh§va° tyajaty ante kalevaram
ta° tam evaiti kaunteya sad§ tad-bh§va-bh§vita¤
„Amilyen létállapotra emlékezik az ember teste elhagyásakor, azt éri majd
el kétségtelenül.” Ezek után elõször azt kell megértenünk, hogy az anyagi természet
a Legfelsõbb Úr egyik energiájának megnyilvánulása. A Vi¢£u Pur§£a (6.7.61)
összegezve így szól a Legfelsõbb Úr teljes energiájáról:
vi¢£u-ªakti¤ par§ prokt§ k¢etra-jñ§khy§ tath§ par§
avidy§-karma-sa°jñ§ny§ t¥t¦y§ ªaktir i¢yate
 A Legfelsõbb Úr megszámlálhatatlanul sok és változatos energiával
rendelkezik, melyeknek érzékelése meghaladja felfogóképességünket. A kiváló,
mûvelt bölcsek, a felszabadult lelkek azonban tanulmányozták ezeket az energiákat,
s három fõbb részre osztották õket. Minden energia a vi¢£u-ªaktihoz tartozik, vagyis
az Úr Vi¢£u energiája. Az elsõ energia par§, transzcendentális. Az élõlények szintén a
felsõbbrendû energiához tartoznak, ahogyan azt már elmagyaráztuk. A többi
energia, vagyis az anyagi energiák a tudatlanság kötõerejének hatása alatt állnak. A
halál pillanatában eldõl, hogy itt maradunk-e az anyagi világ alsóbbrendû
energiájában, vagy a lelki világ energiájába kerülünk. Ahogy a Bhagavad-g¦t§ (8.6)
mondja:
ya° ya° v§pi smaran bh§va° tyajaty ante kalevaram
ta° tam evaiti kaunteya sad§ tad-bh§va-bh§vita¤
„Amilyen létállapotra emlékezik az ember teste elhagyásakor, azt éri majd
el kétségtelenül.”
Életünk során hozzászoktunk ahhoz, hogy vagy az anyagi energiára, vagy
a lelki energiára gondolunk. De hogyan lehetséges gondolatainkat az anyagi
energiáról a lelki energiára irányítani? Oly sok írás van — újságok, folyóiratok,
regények stb. —, ami az anyagi energiával tölti meg gondolatainkat. Az efféle
irodalomban elmerülõ elménket a védikus irodalomra kell irányítanunk. A nagy
bölcsek számtalan védikus írást megalkottak ennek érdekében, köztük például a
Pur§£ákat. A Pur§£ák nem elképzelt mesék, hanem történelmi feljegyzések. A
Caitanya-carit§m¥tában (Madhya 20.122) olvashatjuk az alábbi verset:
m§y§-mugdha j¦vera n§hi svata¤ k¥¢£a-jñ§na
j¦vere k¥p§ya kail§ k¥¢£a veda-pur§£a
A feledékeny élõlények, a feltételekhez kötött lelkek megfeledkeztek arról
a kapcsolatról, amely a Legfelsõbb Úrhoz fûzi õket, és gondolataik az anyagi
cselekedetekbe merülnek. Hogy gondolkodásukat a lelki égre irányítsa, K¥¢£a-
dvaip§yana Vy§sa számtalan védikus írást hagyott hátra számukra. Elõször négy
részre osztotta a Védákat, majd megmagyarázta õket a Pur§£ákban, azután a kevésbé
értelmes emberek számára megírta a Mah§bh§ratát. A Bhagavad-g¦t§t a Mah§bh§ratában
találjuk meg. A védikus irodalmat a Ved§nta-s¡trában összegezte, s jövõbeli
útmutatóként megírta a Ved§nta-s¡tra természetes magyarázatát is, a ¼r¦mad-
Bh§gavatamot. Elménket mindig e védikus írások olvasásával kell lefoglalnunk.
Ahogyan a materialisták fejét az újságok, a folyóiratok és a tengernyi materialista
irodalom tölti meg, nekünk Vy§sadeva írásaiban kell elmerülnünk, s így képesek
leszünk arra, hogy a halál idején a Legfelsõbb Úrra emlékezzünk. Az Úr egyedül ezt
az utat ajánlja, s biztosít bennünket a sikerrõl: „Ehhez semmi kétség nem fér.”
tasm§t sarve¢u k§le¢u m§m anusmara yudhya ca
mayy arpita-mano-buddhir m§m evai¢yasy asa°ªaya¤
„Ezért, Arjuna, gondolj mindig Rám K¥¢£a formámban, s ezzel egy idõben
hajtsd végre elõírt kötelességed, s harcolj! Tetteid Nekem ajánlva, elméd és értelmed
Rám függesztve kétségtelenül elérsz Engem.” (Bg. 8.7)
K¥¢£a tehát nem azt tanácsolja, hogy jelenlegi kötelességét feladva Arjuna
csak gondoljon Õrá. Nem, az Úr sohasem ad megvalósíthatatlan tanácsot. Ebben az
anyagi világban az embernek létfenntartása érdekében dolgoznia kell. Az emberi
társadalom az emberek elfoglaltsága alapján négy társadalmi rendre oszlik:
br§hma£ákra, k¢atriyákra, vaiªyákra és ª¡drákra. A br§hma£ák, vagyis az értelmiségi
réteg egy bizonyos fajta munkát végez, a k¢atriyák, a vezetõ tisztséget betöltõk egy
másfélét, s a kereskedõk és a kétkezi munkások is mind saját kötelességüket végzik.
Az emberi társadalomban a létfenntartása végett mindenkinek végeznie kell
valamilyen munkát, legyen akár munkás, akár kereskedõ, vezetõ tisztviselõ vagy
földmûves, s így van ez még azok esetében is, akik a legelõkelõbb rétegekhez
tartoznak, írók, tudósok vagy épp teológusok. Az Úr azt mondja Arjunának, hogy
nem kell felhagynia hivatásával, hanem a munkáját végezve K¥¢£ára kell emlékeznie
(m§m anusmara). Ha a létért folytatott küzdelem során nem gondol szüntelenül
K¥¢£ára, akkor nem lesz képes erre a halál pillanatában sem. Az Úr Caitanya is
ugyanezt tanácsolja. K¦rtan¦ya¤ sad§ hari¤, mondja: mindig énekeljük az Úr neveit. Az
Úr és nevei nem különböznek egymástól. K¥¢£a Arjunának adott utasítása
(„emlékezz Rám”) és az Úr Caitanya utasítása („mindig énekeld az Úr K¥¢£a neveit”)
egy és ugyanaz. Nincs különbség közöttük, mert K¥¢£a és K¥¢£a neve azonosak. Az
abszolút szinten az, amit mondunk és az, amirõl mondjuk, nem különbözik
egymástól. Örökké emlékeznünk kell tehát az Úrra, a nap huszonnégy órájában,
azáltal, hogy neveit énekeljük, s életünk során cselekedeteinket úgy alakítjuk, hogy
mindig tudjunk gondolni Rá.
Hogyan lehetséges ez? Az §c§ryák ezt a következõ példával illusztrálják: ha
egy férjes asszony vonzódik egy másik férfihoz, vagy ha egy nõs ember nem a
feleségét, hanem egy másik nõt szeret, az efféle vonzódás nagyon erõs. Az ekképpen
ragaszkodó ember mindig szíve választottjára gondol. A feleségnek állandóan, még
háziasszonyi teendõi közben is azon jár az esze, hogyan találkozhatna szerelmével,
és sokkal figyelmesebben végzi otthoni munkáját, mint azelõtt, nehogy férje
gyanakodni kezdje. Hasonlóan kell nekünk is szüntelenül emlékeznünk legfelsõbb
szerelmünkre, ¼r¦ K¥¢£ára, ugyanakkor nagyon szépen kell végeznünk az anyagi
életben ránk háruló feladatokat is. Ehhez nagyon erõs szeretetre van szükség. Ha
mély szeretetet érzünk a Legfelsõbb Úr iránt, akkor képesek leszünk arra, hogy
kötelességünk végzésével egy idõben Rá is emlékezzünk. Ezt a szeretetet azonban ki
kell fejlesztenünk magunkban. Arjuna például mindig K¥¢£ára gondolt. Állandó
társa volt, de egyben harcos is. K¥¢£a nem azt tanácsolta neki, hogy mondjon le a
harcról és vonuljon az erdõbe meditálni. Amikor K¥¢£a felvázolta elõtte a yoga-
rendszert, Arjuna azt mondta, nem képes arra, hogy kövesse ezt a folyamatot.
arjuna uv§ca
yo 'ya° yogas tvay§ prokta¤ s§myena madhus¡dana
etasy§ha° na paªy§mi cañcalatv§t sthiti° sthir§m
„Arjuna így szólt: Óh, Madhus¡dana! Az Általad ismertetett yoga
megvalósíthatatlannak, sõt elviselhetetlennek tûnik számomra, hiszen az elme
csapongó és nyugtalan.” (Bg. 6.33)
Az Úr azonban azt mondja:
yogin§m api sarve¢§° mad-gaten§ntar§tman§
ªraddh§v§n bhajate yo m§° sa me yuktatamo mata¤
„Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, magában Énrám gondol, és
transzcendentális szeretõ szolgálatot végez Nekem, az a legmeghittebben egyesül
Velem a yogában, s minden yog¦ közül õ a legkiválóbb. Ez az Én véleményem.” (Bg.
6.47) Aki szüntelenül a Legfelsõbb Úrra gondol, az a legnagyobb yog¦, a legkiválóbb
jñ§n¦, s ugyanakkor a bhakták közül is õ a legjobb. Az Úr késõbb azt mondja
Arjunának, hogy k¢atriya lévén nem hagyhatja abba a harcot, de ha közben
szakadatlanul K¥¢£ára emlékezik, akkor képes lesz a halál pillanatában is Rá
gondolni. Ehhez azonban az embernek teljesen át kell adnia magát az Úr
transzcendentális szeretõ szolgálatának.
Tulajdonképpen nem a testünkkel, hanem az elménkkel és az értelmünkkel
cselekszünk. Ha tehát értelmünk és elménk mindig a Legfelsõbb Úrral kapcsolatos
gondolatokba merül, akkor ebbõl következõen érzékeink is az Urat szolgálják. Az
érzékek tevékenysége látszólag nem változik meg, a tudat azonban igen. A Bhagavad-
g¦t§ megtanítja, hogyan merítsük elménket és értelmünket az Úrról szóló
gondolatokba. Ez az elmélyedés teszi majd lehetõvé számunkra, hogy eljussunk az
Úr birodalmába. Ha az elme K¥¢£a szolgálatában áll, automatikusan az érzékek is Õt
szolgálják. Ez az az a mûvészet és ez az a titok, melyet a Bhagavad-g¦t§ elénk tár:
teljesen elmerülni a ¼r¦ K¥¢£áról szóló gondolatokban.
Napjaink embere fáradságot nem sajnálva azzal kísérletezik, hogy eljusson
a Holdra, lelki felemelkedéséért azonban semmit sem tesz. Akinek még van ötven év
hátra az életébõl, annak ezt a rövid idõt arra kell használnia, hogy az Istenség
Legfelsõbb Személyiségére emlékezzen. Ennek gyakorlása jelenti az odaadás
folyamatát.
ªrava£a° k¦rtana° vi¢£o¤ smara£a° p§da-sevanam
arcana° vandana° d§sya° sakhyam §tma-nivedanam
(¼r¦mad-Bh§gavatam 7.5.23)
A kilenc folyamat végzése — melyek közül a legegyszerûbb a ªrava£am, a
Bhagavad-g¦t§ hallgatása egy önmegvalósított személy ajkairól — gondolatainkat a
Legfelsõbb Lényre fogja terelni. Ennek következtében emlékezni fogunk a Legfelsõbb
Úrra, és testünk elhagyása után lelki testet kaphatunk, amely alkalmas arra, hogy a
Legfelsõbb Úr társaságát élvezhessük.
Az Úr aztán így szól:
abhy§sa-yoga-yuktena cetas§ n§nya-g§min§
parama° puru¢a° divya° y§ti p§rth§nucintayan
„Óh, P§rtha, aki Rajtam mint az Istenség Legfelsõbb Személyiségén
meditál, elméjében mindig Rám emlékezik, s nem tér el az úttól, az biztosan elér
Engem.” (Bg. 8.8)
Ez nem egy nehéz folyamat, ám attól kell elsajátítanunk, aki tapasztalt
ebben a témában. Tad-vijñ§n§rtha° sa gurum ev§bhigacchet: egy olyan emberhez kell
fordulnunk, aki gyakorolja e folyamatot. Az elme örökké ide-oda csapong, de meg
kell tanulnunk, hogyan rögzítsük örökké a Legfelsõbb Úr, ¼r¦ K¥¢£a formájára vagy
nevének hangjaira. Az elme természete az, hogy nyugtalan, ide-oda röppen, ám
K¥¢£a nevének hangvibrációjára megnyugszik. A lelki birodalomban, a lelki világban
lakozó parama° puru¢amon, az Istenség Legfelsõbb Személyiségén kell tehát
meditálnunk, s így elérhetjük Õt. A végsõ megvalósítás, a végsõ cél elérésének útjáról
a Bhagavad-g¦t§ ír, s e tudás kapuja mindenki elõtt nyitva áll. Senki sincs kizárva. Az
emberek minden rétege megközelítheti az Úr K¥¢£át azzal, hogy Õrá gondol, hiszen
mindenki hallhat Róla és gondolhat Rá.
Az Úr ezek után kijelenti (Bg. 9.32-33):
m§° hi p§rtha vyap§ªritya ye 'pi syu¤ p§pa-yonaya¤
striyo vaiªy§s tath§ ª¡dr§s te 'pi y§nti par§° gatim
ki° punar br§hma£á¤ pu£y§ bhakt§ r§jar¢ayas tath§
anityam asukha° lokam ima° pr§pya bhajasva m§m
Még egy kereskedõ, egy bûnös nõ, egy munkás, sõt egy még náluk is
alacsonyabb rendû ember is elérheti a Legfelsõbbet, mondja az Úr. Nincs szükség
hozzá nagyon fejlett intelligenciára. Bárki, aki elfogadja a bhakti-yoga elvét, s aki a
Legfelsõb Urat az élet summum bonumaként, a végsõ és legfelsõbb célként fogadja el,
az eljuthat az Úrhoz a lelki világba. Ha valaki elfogadja a Bhagavad-g¦t§ban
kinyilvánított elveket, tökéletessé teheti életét, s végsõ megoldást találhat az élet
valamennyi problémájára. Ez az egész Bhagavad-g¦t§ lényege.
Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy a Bhagavad-g¦t§ egy
transzcendentális írás, amelyet nagyon figyelmesen kell tanulmányoznunk. G¦t§-
ª§stram ida° pu£ya° ya¤ pa±het prayata¤ pum§n: ha valaki pontosan betartja a
Bhagavad-g¦t§ utasításait, az élet minden nyomorúságától és aggodalmától
megszabadulhat. Bhaya-ªok§di-varjita¤. Még ebben az életben megszabadul minden
félelemtõl, a következõ élete pedig már lelki lesz (G¦t§-m§h§tmya 1).
Van egy másik elõnye is:
g¦t§dhy§yana-ª¦lasya pr§£§yama-parasya ca
naiva santi hi p§p§ni p¡rva-janma-k¥t§ni ca
„Ha valaki nagyon õszintén és teljes komolysággal tanulmányozza a
Bhagavad-g¦t§t, múltban elkövetett bûneinek következményei az Úr kegyébõl nem
lesznek hatással rá.” (G¦t§-m§h§tmya 2) Az Úr nagy nyomatékkal mondja a Bhagavad-
g¦t§ utolsó részében (18.66):
sarva-dharm§n parityajya m§m eka° ªara£a° vraja
aha° tv§° sarva-p§pebhyo mok¢ayi¢y§mi m§ ªuca¤
„Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül Énelõttem! Én
megszabadítalak minden bûnös visszahatástól, ne félj!” Az Úr ezzel teljes felelõsséget
vállal azokért, akik átadják magukat Neki, s megvédi õket a bûn valamennyi
visszahatásától.
maline mocana° pu°s§° jala-sn§na° dine dine
sak¥d g¦t§m¥ta-sn§na° sa°s§ra-mala-n§ªanam
„Az ember naponta megfürdik, hogy megtisztuljon, de ha valaki csak
egyszer is megfürdik a Bhagavad-g¦t§ szent Gangesz-vizében, az az anyagi élet
minden szennyétõl megtisztul.” (G¦t§-m§h§tmya 3)
g¦t§ su-g¦t§ kartavy§ kim anyai¤ ª§stra-vistarai¤
y§ svaya° padman§bhasya mukha padm§d vini¤s¥t§
Mivel a Bhagavad-g¦t§t az Istenség Legfelsõbb Személyisége beszélte el,
szükségtelen más védikus írást olvasnunk. Az embernek csupán arra van szüksége,
hogy figyelmesen és rendszeresen hallgassa és olvassa a Bhagavad-g¦t§t. A jelen
korszakban az emberek annyira elmerülnek a világi tettekben, hogy nem képesek
valamennyi védikus írást elolvasni. Erre azonban nincs is szükség. Ez az egyetlen
könyv, a Bhagavad-g¦t§ elegendõ, mert ez az egész védikus irodalom lényege, és
mert — s ez a legfontosabb — az Istenség Legfelsõbb Személyisége beszélte el. (G¦t§-
m§h§tmya 4)
A G¦t§-m§h§tmya (5) így ír:
bh§rat§m¥ta-sarvasva° vi¢£u-vaktr§d vini¤s¥tam
g¦t§-ga¯godaka° p¦tv§ punar janma na vidyate
„Aki a Gangesz vizébõl iszik, felszabadul. Mit mondhatnánk akkor arról,
aki a Bhagavad-g¦t§ nektárját issza? A Bhagavad-g¦t§ a Mah§bh§rata legsûrûbb nektárja,
s Maga az Úr K¥¢£a, az eredeti Vi¢£u beszélte el.” A Bhagavad-g¦t§ az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének ajkairól származik, a Gangeszrõl pedig azt mondják,
hogy az Úr lótuszlábától ered. A Legfelsõbb Úr ajka és lába között természetesen
nincsen különbség, ám a Bhagavad-g¦t§ egy semleges nézõpontból ítélve még nagyobb
jelentõségû, mint a Gangesz vize.
sarvopani¢ado g§vo dogdh§ gop§la-nandana¤
p§rtho-vatsa¤ su-dh¦r bhokt§ dugdha° g¦t§m¥ta° mahat
„Ez a G¦topani¢ad, a Bhagavad-g¦t§, minden Upani¢ad lényege olyan, mint
egy tehén, az Úr K¥¢£a pedig, aki tehénpásztorfiúként híres, megfeji e tehenet.
Arjuna olyan, akár a borjú, a bölcs tudósok és a tiszta bhakták pedig a Bhagavad-g¦t§
nektári tejét isszák.” (G¦t§-m§h§tmya 6)
eka° ª§stra° devak¦-putra g¦tam
eko devo devak¦-putra eva
eko mantras tasya n§m§ni y§ni
karm§py eka° tasya devasya sev§
(G¦t§-m§h§tmya 7)
Manapság az emberek egy szentírásra, egy Istenre, egy vallásra és egy
hivatásra vágynak. Ezért eka° ª§stra° devak¦-putra-g¦tam: legyen csak egyetlen
szentírás, egy közös írás az egész világ számára — a Bhagavad-g¦t§. Eko devo devak¦-
putra eva: legyen az egész világnak egy Istene — ¼r¦ K¥¢£a. Eko mantras tasya n§m§ni:
legyen csak egy himnusz, egy mantra, egy ima — az Õ nevének éneklése, Hare K¥¢£a,
Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare/ Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare
Hare. Karm§py eka° tasya devasya sev§: és hadd legyen csak egyetlen hivatás — az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének szolgálata.
 A TANÍTVÁNYI LÁNC
eva° parampar§-pr§ptam
ima° r§jar¢ayo vidu¤
„E legfelsõbb tudomány ily módon, a tanítványi láncon keresztül szállt alá...”
(Bhagavad-g¦t§ 4.2)
1. K¥¢£a
2. Brahm§
3. N§rada
4. Vy§sa
5. Madhva
6. Padman§bha
7. N¥hari
8. M§dhava
9. Ak¢obhya
10. Jaya T¦rtha
11. Jñ§nasindhu
12. Day§nidhi
13. Vidy§nidhi
14. R§jendra
15. Jayadharma
16. Puru¢ottama
17. Brahma£ya T¦rtha
18. Vy§sa T¦rtha
19. Lak¢m¦pati
20. M§dhavendra Puri
21. ¾ªvara Puri, (Nity§nanda, Advaita)
22. ¼r¦ Caitanya
23. R¡pa, (Svar¡pa, San§tana)
24. Raghun§tha, J¦va
25. K¥¢£ad§sa
26. Narottama
27. Viªvan§tha
28. (Baladeva), Jagann§tha
29. Bhaktivinoda
30. Gaurakiªora
31. Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦
32. A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhup§da
 ELSÕ FEJEZET - Hadiszemle a kuruk¢etrai csatamezõn
1.1
dh¥tar§¢±ra uv§ca
dharma-k¢etre kuru-k¢etre samavet§ yuyutsava¤
m§mak§¤ p§£¨av§ª caiva kim akurvata sañjaya
dh¥tar§¢±ra¤ uv§ca—Dh¥tar§¢±ra király mondta; dharma-k¢etre—a
zarándokhelyen; kuru-k¢etre—a Kuruk¢etraként ismert vidéken; samavet§¤—
összegyûltek; yuyutsava¤—harcra vágyva; m§mak§¤—az enyéim (a fiaim); p§£¨av§¤—
P§£¨u fiai; ca—és; eva—bizonyára; kim—mit; akurvata—tettek; sañjaya—óh, Sañjaya.
Dh¥tar§¢±ra így szólt: Óh, Sañjaya, mit tettek fiaim és P§£¨u fiai, miután harcra
vágyva összegyûltek a kuruk¢etrai zarándokhelyen?
MAGYARÁZAT: A Bhagavad-g¦t§ széles körben olvasott teista tudomány.
Összefoglalása a G¦t§-m§h§tmya (A G¦t§ dicsõítése), amely kijelenti, hogy a Bhagavad-
g¦t§t nagyon alaposan s egy olyan ember segítségével kell tanulmányoznunk, aki ¼r¦
K¥¢£a híve, s emellett minden személyes célú értelmezés nélkül kell törekednünk a
megértésére. A világos megértésre, arra, hogyan kell e tudást elsajátítanunk,
magában a Bhagavad-g¦t§ban találunk példát Arjuna személyében, aki közvetlenül az
Úrtól hallotta ezt a tanítást. Aki olyan szerencsés, hogy a Bhagavad-g¦t§t e tanítványi
láncon, s nem egy személyes indítékú értelmezésen keresztül értette meg, arról
elmondhatjuk, hogy már a teljes védikus tudományt és a világ minden szentírását
tanulmányozta. A Bhagavad-g¦t§ban az olvasó megtalálja mindazt, amit valamennyi
egyéb szentírás tartalmaz, s ezenkívül olyan dolgokkal is találkozhat, amelyekrõl
sehol máshol nem olvashat. Ez a Bhagavad-g¦t§ különleges jellemzõje. A tökéletes
teista tudományt tartalmazza, hiszen Maga az Istenség Legfelsõbb Személyisége, az
Úr ¼r¦ K¥¢£a beszéli el.
Dh¥tar§¢±ra és Sañjaya párbeszéde — amit a Mah§bh§rata jegyez le —
alkotja e nagyszerû bölcselet alapját. Köztudott, hogy ez a filozófia a kuruk¢etrai
csatamezõn keletkezett, amely idõtlen idõk óta, a védikus idõktõl kezdve szent
zarándokhely. Maga az Úr beszélte el, amikor személyesen jelen volt ezen a bolygón,
hogy útmutatással lássa el az emberiséget.
A dharma-k¢etra (vallási rítusok helye) szónak nagy jelentõsége van, mert a
kuruk¢etrai csatamezõn az Istenség Legfelsõbb Személyisége is jelen volt, Arjuna
oldalán. Dh¥tar§¢±ra, a Kuruk atyja erõsen kételkedett fiai végsõ gyõzelmében.
Bizonytalanságában Sañjayától, tanácsosától érdeklõdött: „Mi történt?” Abban biztos
volt, hogy fiai, valamint öccse, P§£¨u fiai azért gyûltek össze a kuruk¢etrai harctéren,
hogy döntõ csatát vívjanak egymással. Kérdése mégis jelentõs. Nem akart
egyezkedést az unokatestvérek és testvérek között, s tudni akarta, mi vár a
csatamezõn felsorakozott fiaira. A csata helyszínéül Kuruk¢etrát választották —
amirõl a Védák azt írják, e helyen Istent kell imádniuk még a mennyek félisteneinek
is —, ezért Dh¥tar§¢±ra attól tartott, hogy a szent hely befolyásolhatja a csata
kimenetelét. Nagyon jól tudta, hogy ez Arjunának és P§£¨u többi fiának kedvez
majd, akik természetüknél fogva mind nagyon erényesek voltak. Sañjaya Vy§sa
tanítványa volt, és Vy§sa kegyébõl képes volt arra, hogy lássa a kuruk¢etrai
csatateret, annak ellenére, hogy Dh¥tar§¢±ra szobájában tartózkodott. Dh¥tar§¢±ra
tehát õt kérdezte a csatamezõn történtekrõl.
 A P§£¨avák és Dh¥tar§¢±ra fiai ugyanahhoz a családhoz tartoztak. Ez a
vers azonban felfedi elõttünk Dh¥tar§¢±ra elméjét, aki szándékosan csak saját fiait
volt hajlandó Kurukként elismerni, míg P§£¨u fiait kizárta a családi örökségbõl.
Ennek alapján megérthetjük Dh¥tar§¢±ra unokaöccseihez, P§£¨u fiaihoz fûzõdõ
viszonyát. A történet kezdetétõl fogva sejthetjük, hogy ahogyan a rizsföldön a nem
odavaló gyomokat távolítjuk el, úgy fogja Kuruk¢etra szent mezején ¼r¦ K¥¢£a, a
vallás atyja kiirtani a nemkívánatos gazt, Dh¥tar§¢±ra fiát, Duryodhanát és társait,
hogy helyükbe a valóban vallásosakat állítsa, akiket Yudhi¢±hira vezetett. Ez tehát a
dharma-k¢etre és a kuru-k¢etre szavak jelentõsége történelmi és védikus jelentésük
mellett.
1.2
sañjaya uv§ca
d¥¢±v§ tu p§£¨av§n¦ka° vy¡¨ha° duryodhanas tad§
§c§ryam upasa¯gamya r§j§ vacanam abrav¦t
sañjaya¤ uv§ca—Sañjaya mondta; d¥¢±v§—miután megtekintette; tu—de;
p§£¨ava-an¦kam—a P§£¨avák harcosait; vy¡¨ham—hadi falanxot alkotva;
duryodhana¤—Duryodhana király; tad§—akkor; §c§ryam—a tanítót; upasa¯gamya—
megközelítve; r§j§—a király; vacanam—szavakat; abrav¦t—szólta.
Sañjaya így szólt: Óh, uralkodó! Duryodhana király megtekintette a P§£¨u fiai
által hadrendbe állított sereget, majd tanárához lépett, s a következõ szavakat
intézte hozzá:
MAGYARÁZAT: Dh¥tar§¢±ra vakon született, és sajnos lelki
látóképességgel sem rendelkezett. Jól tudta, hogy a vallás tekintetében fiai éppoly
vakok, mint õ maga, s abban is biztos volt, hogy sohasem lennének képesek
megegyezni a P§£¨avákkal, akik születésük óta mindannyian jámbor hívõk voltak. A
zarándokhely befolyása miatt azonban kétségek gyötörték. Sañjaya megértette, miért
kérdezi õt Dh¥tar§¢±ra a csata alakulásáról, ezért bátorítani akarta az elcsüggedt
királyt, s megnyugtatta, hogy fiai nem fognak megalkudni a szent hely befolyása
ellenére sem. Sañjaya elmondta a királynak, hogy fia, Duryodhana megtekintette a
P§£¨avák haderejét, majd azonnal a legfõbb hadvezérhez, Dro£§c§ryához sietett,
hogy tájékoztassa õt a valódi helyzetrõl. Habár Duryodhanáról a vers királyként tesz
említést, a helyzet komolysága miatt mégis a fõ hadvezérhez kellett fordulnia.
Nagyon ügyes politikus volt tehát, ám még diplomatikus viselkedésével sem tudta
leplezni azt a félelmet, amit a P§£¨avák hadi elrendezésének láttán érzett.
1.3
paªyait§° p§£¨u-putr§£§m §c§rya mahat¦° cam¡m
vy¡¨h§° drupada-putre£a tava ªi¢ye£a dh¦mat§
paªya—nézd; et§m—ezt; p§£¨u-putr§£§°—P§£¨u fiainak; §c§rya—óh,
tanárom; mahat¦m—hatalmas; cam¡m—haderejét; vy¡¨h§m—elrendezve; drupada-
putre£a—Drupada fia által; tava—tiéd; ªi¢ye£a—tanítvány; dh¦-mat§—nagyon okos.
Óh, tanárom, nézd P§£¨u fiainak hatalmas seregét, amelyet eszes tanítványod,
Drupada fia állított fel oly ügyesen!
 MAGYARÁZAT: Duryodhana, a kiváló diplomata rá akart mutatni
Dro£§c§rya, a nagy br§hma£a hadvezér hibáira. Dro£§c§rya és Drupada király
között — aki Draupad¦nak, Arjuna feleségének az apja volt — egyszer politikai
viszály támadt. E pörlekedés oda vezetett, hogy Drupada egy hatalmas áldozatot
bemutatva megkapta azt az áldást, hogy olyan fia szülessen, aki képes megölni
Dro£§c§ryát. Dro£§c§rya jól tudta ezt, ám nemes lelkû br§hma£a lévén késõbb
minden további nélkül átadta Dh¥¢±adyumnának, Drupada fiának a hadtudomány
titkait, amikor Dh¥¢±adyumnát a kezére bízták, hogy a harcászatra tanítsa. Most, a
kuruk¢etrai csatamezõn Dh¥¢±adyumna a P§£¨avák oldalára állt, s õ állította fel hadi
falanxaikat, miután annak mûvészetét Dro£§c§ryától megtanulta. Duryodhana
felhívta Dro£§c§rya figyelmét erre a hibára, hogy legyen éber, s ne alkudjon meg a
harc során. Egyúttal azt is értésére akarta adni, hogy nem szabad hasonlóan
elnézõnek lennie a P§£¨avák elleni harcban, akik szintén kedves tanítványai voltak.
Fõleg Arjuna állt közel hozzá, aki kiváló tanítványa volt. Duryodhana arra is
figyelmeztette, hogy az efféle lágyszívûség a harc során a csata elvesztéséhez
vezethet.
1.4
atra ª¡r§ mahe¢v-§s§ bh¦m§rjuna-sam§ yudhi
yuyudh§no vir§±aª ca drupadaª ca mah§-ratha¤
atra—itt; ª¡r§¤—hõsök; mah§-i¢u-§s§¤—rettentõ íjászok; bh¦ma-arjuna—
Bh¦mával és Arjunával; sam§¤—egyenlõek; yudhi—a harcban; yuyudh§na¤—
Yuyudh§na; vir§±a¤—Vir§±a; ca—is; drupada¤—Drupada; ca—szintén; mah§-ratha¤—
nagy harcos.
Hadseregükben számos hõsi íjász sorakozott fel, akik küzdelemben egyenlõek
Bh¦mával és Arjunával: Yuyudh§na, Vir§±a, Drupada és mások, valamennyien
rettentõ harcosok.
MAGYARÁZAT: Ha Dh¥¢±adyumna nem is jelentett különösebb veszélyt
a kiváló hadászati képességekkel rendelkezõ Dro£§c§rya számára, voltak sokan
mások, akiktõl joggal tarthatott. Duryodhana a gyõzelem útját gátló nagy
akadályokként említi õket, mert mindegyikük olyan félelmetes harcos volt, mint
Bh¦ma és Arjuna. Duryodhana tisztában volt Bh¦ma és Arjuna erejével, ezért
hasonlította hozzájuk a többieket.
1.5
dh¥¢±aketuª cekit§na¤ k§ªir§jaª ca v¦ryav§n
purujit kuntibhojaª ca ªaibyaª ca nara-pu¯gava¤
dh¥¢±aketu¤—Dh¥¢±aketu; cekit§na¤—Cekit§na; k§ªir§ja¤—K§ªir§ja; ca—
szintén; v¦rya-v§n—nagyon erõs; purujit—Purujit; kuntibhoja¤—Kuntibhoja; ca—és;
ªaibya¤—¼aibya; ca—és; nara-pu¯gava¤—az emberi társadalom hõse.
Mellettük ott van Dh¥¢±aketu, Cekit§na, K§ªir§ja, Purujit, Kuntibhoja és ¼aibya
is, mindannyian nagy hõsök, kiváló harcosok.
1.6
yudh§manyuª ca vikr§nta uttamauj§ª ca v¦ryav§n
saubhadro draupadey§ª ca sarva eva mah§-rath§¤
 yudh§manyu¤—Yudh§manyu; ca—és; vikr§nta¤—hatalmas; uttamauj§¤—
Uttamauj§; ca—és; v¦rya-v§n—nagy erejû; saubhadra¤—Subhadr§ fia; draupadey§¤—
Draupad¦ fiai; ca—és; sarve—mindegyikük; eva—bizonyára; mah§-rath§¤—kiváló
szekérharcosok.
Ott a hatalmas Yudh§manyu, a rettentõ erejû Uttamauj§, valamint Subhadr§ fia
és Draupad¦ fiai. Valamennyi vitéz rendkívüli szekérharcos.
1.7
asm§ka° tu viªi¢±§ ye t§n nibodha dvijottama
n§yak§ mama sainyasya sa°jñ§rtha° t§n brav¦mi te
asm§kam—miénk; tu—de; viªi¢±§¤—különösen erõsek; ye—akik; t§n—õket;
nibodha—csak hogy tudd s megjegyezd; dvija-uttama—óh, legkiválóbb br§hma£a;
n§yak§¤—vezérek; mama—az enyéim; sainyasya—a katonáké; sa°jñ§-artham—
tájékoztatásul; t§n—õket; brav¦mi—beszélek; te—neked.
Ám hogy tudj róluk, óh, br§hma£ák legkiválóbbja, hadd szóljak most azokról
a tábornokokról is, akik az én seregeimet vezénylik rendkívüli hozzáértéssel!
1.8
bhav§n bh¦¢maª ca kar£aª ca k¥paª ca samiti°-jaya¤
aªvatth§m§ vikar£aª ca saumadattis tathaiva ca
bhav§n—jómagad; bh¦¢ma¤—Bh¦¢ma nagyatya; ca—is; kar£a¤—Kar£a; ca—
és; k¥pa¤—K¥pa; ca—és; samitim-jaya¤—mindig gyõzedelmesek a csatában;
aªvatth§m§—Aªvatth§m§; vikar£a¤—Vikar£a; ca—valamint; saumadatti¤—Somadatta
fia; tath§—úgyszintén; eva—biztosan; ca—is.
Itt vagy te magad, valamint a csatában mindig gyõzedelmes Bh¦¢ma, Kar£a,
K¥pa, Aªvatth§m§, Vikar£a, valamint Somadatta fia, Bh¡riªrav§.
MAGYARÁZAT: Duryodhana serege rendkívüli hõseit sorolja fel, akik
közül még senki sem vesztett csatát. Vikar£a Duryodhana fivére volt, Aªvatth§m§
Dron§c§rya fia, míg Saumadatti, más néven Bh¡riªrav§ a b§hl¦kák királyának a fia.
Kar£a Arjuna féltestvére volt, mivel Kunt¦tól született, mielõtt Kunt¦ feleségül ment
P§£¨u királyhoz. K¥p§c§rya ikerhúga Dro£§c§rya felesége volt.
1.9
anye ca bahava¤ ª¡r§ mad-arthe tyakta-j¦vit§¤
n§n§-ªastra-prahara£§¤ sarve yuddha-viª§rad§¤
anye—mások; ca—is; bahava¤—nagy számban; ª¡r§¤—hõsök; mat-arthe—az
én kedvemért; tyakta-j¦vit§¤—készek az életüket kockáztatni; n§n§—sok; ªastra—
fegyver; prahara£§¤—felszerelve; sarve—mindegyikük; yuddha-viª§rad§¤—
tapasztaltak a hadtudományban.
Sok más hõs is velük van, akik készek az életüket áldozni az én ügyemért.
Mindannyian a legkülönfélébb fegyvereket viselik, s jártasak a hadtudományban.
MAGYARÁZAT: Ami a többieket illeti — Jayadrathát, K¥tavarm§t, ¼§lyát
és másokat —, mindannyian készek voltak az életüket áldozni Duryodhanáért. Más
szóval tehát már eldõlt, hogy valamennyien ott vesznek a kuruk¢etrai csatamezõn,
mert a bûnös Duryodhana oldalára álltak. Duryodhana természetesen biztos volt
gyõzelmében, mert hitt barátai egyesített erejében, amelyrõl most olvashattunk.
1.10
apary§pta° tad asm§ka° bala° bh¦¢m§bhirak¢itam
pary§pta° tv idam ete¢§° bala° bh¦m§bhirak¢itam
apary§ptam—felmérhetetlen; tat—az; asm§kam—a miénknek; balam—ereje;
bh¦¢ma—Bh¦¢ma nagyatya által; abhirak¢itam—tökéletesen védelmezve; pary§ptam—
korlátozott; tu—de; idam—mindez; ete¢§m—a P§£¨aváké; balam—erõ; bh¦ma—Bh¦ma
által; abhirak¢itam—gondosan megvédve.
Erõnk felmérhetetlen, s Bh¦¢ma nagyatya tökéletes védelmet nyújt számunkra,
míg a P§£¨avák hadereje, amit Bh¦ma védelmez gondosan, korlátozott.
MAGYARÁZAT: Duryodhana itt a két haderõt hasonlítja össze. Azt
gondolja, hogy saját hadseregének ereje határtalan, mert a legtapasztaltabb tábornok,
Bh¦¢ma nagyatya védelmezi, míg a P§£¨avák ereje korlátozott, mert seregüket a
kevésbé tapasztalt hadvezér, Bh¦ma védi, aki szinte eltörpül Bh¦¢ma mellett.
Duryodhana mindig nagyon irigykedett Bh¦mára, mert jól tudta, hogy ha valamikor
meg kell halnia, csak õ ölheti meg. Ugyanakkor azonban Bh¦¢ma, a sokkal kiválóbb
tábornok jelenlétében bízva mégis biztos volt a gyõzelemben. Joggal hihette, hogy õ
kerül ki gyõztesen a csatából.
1.11
ayane¢u ca sarve¢u yath§-bh§gam avasthit§¤
bh¦¢mam ev§bhirak¢antu bhavanta¤ sarva eva hi
ayane¢u—a stratégiai fontosságú helyeken; ca—is; sarve¢u—mindenütt;
yath§-bh§gam—különféle elrendezések szerint; avasthit§¤—elhelyezett; bh¦¢mam—
Bh¦¢ma nagyatyának; eva—biztosan; abhirak¢antu—támogatni kell; bhavanta¤—ti;
sarve—mindannyian külön-külön; eva hi—biztosan.
Most a sereg falanxának kijelölt stratégiai pontjain állva mindenkinek teljes
támogatást kell nyújtania Bh¦¢ma nagyatyának.
MAGYARÁZAT: Duryodhana Bh¦¢ma erejének dicsérete után úgy vélte, a
többiek talán azt hiszik, nem tekinti õket igazán fontosnak, ezért szokásos
diplomatikus módján ezzel a kijelentéssel próbált enyhíteni a helyzeten.
Kihangsúlyozta, hogy Bh¦¢madeva, noha kétségtelenül a legnagyobb hõs, már öreg,
ezért mindenkinek az õ minden irányú védelmére kell gondolnia. Megtörténhet,
hogy Bh¦¢mát leköti a harc, s az ellenség élne a lehetõséggel, hogy egy másik oldalról
támadjon. Fontos volt tehát, hogy a vitézek stratégiai helyükön maradjanak, s ne
engedjék, hogy az ellenség megtörje a falanxot. Duryodhana biztosan érezte, hogy a
Kuruk gyõzelme Bh¦¢madeva jelenlétén múlik. Abban egészen biztos volt, hogy
Bh¦¢ma és Dro£§c§rya teljes támogatást nyújtanak neki a csatában, mert jól tudta,
hogy egy árva szót sem szóltak, amikor Arjuna felesége, Draupad¦ hozzájuk fordult
segítségért kétségbeesett helyzetében, miközben egy tanácskozás alkalmával az
összes kiváló tábornok színe elõtt erõvel meztelenre akarták vetkõztetni. Tudta
ugyan, hogy a két tábornok szeretetteljes érzéseket táplál a P§£¨avák iránt, ám azt
remélte, hogy ahogyan a szerencsejáték alkalmával, úgy most is lemondanak az
efféle érzelmekrõl.
1.12
tasya sañjanayan har¢a° kuru-v¥ddha¤ pit§maha¤
si°ha-n§da° vinadyoccai¤ ªa¯kha° dadhmau prat§pav§n
tasya—övé; sañjanayan—fokozódó; har¢am—derû; kuru-v¥ddha¤—a Kuru-
dinasztia nagyatyja (Bh¦¢ma); pit§maha¤—a nagyatya; si°ha-n§dam—az oroszlán
üvöltéséhez hasonló hang; vinadya—rezeg; uccai¤—nagyon hangosan; ªa¯kham—
kagylókürtöt; dadhmau—megfújta; prat§pa-v§n—a hõs.
Ekkor Bh¦¢ma, a Kuru-dinasztia hatalmas és vitéz õsatyja, a harcosok nagyatyja
hangosan kagylókürtjébe fújt. Az oroszlán bõdülésére emlékeztetõ hang
megörvendeztette Duryodhanát.
MAGYARÁZAT: A Kuru-dinasztia nagyatyja megértette, mi megy végbe
unokája, Duryodhana szívében, és természetes együttérzésbõl megpróbálta
felvidítani azzal, hogy helyzetéhez méltóan — olyan volt, akár egy oroszlán —
rettentõ hangú kagylókürtjébe fújt. A kagylókürt jelképes megfúvásával közvetve
azt adta csüggedõ unokája, Duryodhana tudtára, hogy nincs esélye a csata
megnyerésére, mert a Legfelsõbb Úr, K¥¢£a a másik oldalon van. Ennek ellenére
fáradságot nem kímélve kötelessége volt vezényelni a harcot.
1.13
tata¤ ªa¯kh§ª ca bheryaª ca pa£av§naka-gomukh§¤
sahasaiv§bhyahanyanta sa ªabdas tumulo 'bhavat
tata¤—ezután; ªa¯kh§¤—kagylókürtök; ca—is; bherya¤—nagy dobok; ca—és;
pa£ava-§naka—kis dobok és üstdobok; go-mukh§¤—tülkök; sahas§—hirtelen; eva—
biztosan; abhyahanyanta—egyszerre megszólaltak; sa¤—az; ªabda¤—egyesült hangjuk;
tumula¤—kavargó; abhavat—vált.
Ezután hirtelen felharsantak a kagylókürtök, harsonák, trombiták és kürtök,
megperdültek a dobok, s egyesült hangjuk rettentõ hangzavart keltett.
1.14
tata¤ ªvetair hayair yukte mahati syandane sthitau
m§dhava¤ p§£¨avaª caiva divyau ªa¯khau pradadhmatu¤
tata¤—azután; ªvetai¤—fehér; hayai¤—lovakkal; yukte—befogott; mahati—
nagy; syandane—harci szekéren; sthitau—elhelyezkedve; m§dhava¤—K¥¢£a (a
szerencse istennõjének férje); p§£¨ava¤—Arjuna (P§£¨u fia); ca—szintén; eva—
bizonyára; divyau—transzcendentális; ªa¯khau—kagylókürtök; pradadhmatu¤—
megszólaltak.
A másik oldalon, a fehér ménektõl vont nagy harci szekéren az Úr K¥¢£a és
Arjuna is megszólaltatták transzcendentális kagylókürtjeiket.
MAGYARÁZAT: Bh¦¢madeva kagylókürtjével ellentétben a K¥¢£a és
Arjuna kezében lévõ kagylókürtök transzcendentálisak voltak. Hangjuk azt adta
hírül, hogy az ellenség nem remélhet gyõzelmet, mert K¥¢£a a P§£¨avák mellé állt.
Jayas tu p§£¨u-putr§£§° ye¢§° pak¢e jan§rdana¤. A gyõzelem mindig azoké, akik
olyanok, mint a P§£¨u fiak, mert az Úr K¥¢£a az õ társuk, s bármikor, bárhol legyen
jelen az Úr, a szerencse istennõje is ott van, mert sohasem marad férje nélkül.
Arjunára tehát gyõzelem és szerencse várt, ahogy ezt Vi¢£u, az Úr K¥¢£a
kagylókürtjének transzcendentális búgása jelezte. Ezenkívül a két barát harci
szekerét Agni (a tûz istene) ajándékozta Arjunának, s ez azt jelentette, hogy bárhová
hajtották a három világban, mindenhol képes volt gyõzelmet aratni.
1.15
p§ñcajanya° h¥¢¦keªo devadatta° dhanañjaya¤
pau£¨ra° dadhmau mah§-ªa¯kha° bh¦ma-karm§ v¥kodara¤
p§ñcajanyam—a P§ñcajanyának nevezett kagylókürtöt; h¥¢¦ka-¦ªa¤—
H¥¢¦keªa (K¥¢£a, az Úr, aki bhaktái érzékszerveit irányítja); devadattam—a
Devadattának nevezett kagylókürtöt; dhanam-jaya¤—Dhanañjaya (Arjuna, a
gazdagság elnyerõje); pau£¨ram—a Pau£¨rának nevezett kagylókürtöt; dadhmau—
megfújta; mah§-ªa¯kham—a rettenetes kagylókürtöt; bh¦ma-karm§—aki hatalmas erõt
igénylõ tetteket hajt végre; v¥ka-udara¤—a farkasétvágyú (Bh¦ma).
Az Úr K¥¢£a a P§ñcajanyát, Arjuna a Devadattát, a falánk, hõstetteit hatalmas
erõvel véghezvivõ Bh¦ma pedig rettentõ kagylókürtjét, a Pau£¨rát szólaltatta meg.
MAGYARÁZAT: Ez a vers H¥¢¦keªának nevezi K¥¢£át, mert Õ a birtokosa
valamennyi érzékszervnek. Az élõlények az Õ szerves részei, ezért érzékeik is részei
az Övéinek. Az imperszonalisták nem tudnak magyarázatot adni az élõlények
érzékeire, ezért minden élõlényt érzékek nélkülinek, személytelennek akarnak
tekinteni. Az élõlények érzékeit a valamennyiük szívében jelen lévõ Úr irányítja, ez
azonban annak megfelelõen történik, hogy az élõlény milyen mértékben hódol meg
Neki. Tiszta bhaktájának érzékszerveit közvetlenül irányítja. Itt a kuruk¢etrai
csatamezõn közvetlenül uralkodik Arjuna transzcendentális érzékei fölött, s ezért
nevezik Õt H¥¢¦keªának. Az Úrnak számtalan neve van, különféle tettei alapján.
Madhu démon megölése miatt például Madhus¡dhanának hívják. Govinda azt
jelenti, hogy Õ ad gyönyört az érzékszerveknek és a teheneknek, V§sudevának pedig
azért nevezik, mert Vasudeva fiaként jelent meg. Devak¦-nandanának is hívják, mert
Devak¦t fogadta el anyjaként, a Yaªod§-nandana nevet azért kapta, mert
V¥nd§vanában Yaªod§ anyát tüntette ki gyermekkori kedvteléseivel, míg P§rtha-
s§rathinak amiatt hívják, hogy barátja, Arjuna szekerét hajtotta. Ehhez hasonlóan
H¥¢¦keªának azért nevezik, mert a kuruk¢etrai csatában Õ vezérelte Arjunát.
Ez a vers Dhanañjayaként beszél Arjunáról, mert õ segített bátyjának
összegyûjteni azt a vagyon, amire a királynak a különféle költséges áldozatok
bemutatásához szüksége volt. Bh¦m§t V¥kodaraként ismerik, mert épp olyan
hihetetlen falánkság jellemezte, mint amilyen hihetetlen erejû tettekre — például
Hi¨imba démon megölésére — volt képes. A harcosokat bizakodással töltötte el,
amikor a P§£¨avák kiválóságai az Úrral az élen kagylókürtjeikbe fújtak. Az
ellenségnek a másik oldalon nem voltak ilyen érdemei, s a legfõbb irányító, az Úr
K¥¢£a, valamint a szerencse istennõje sem volt jelen közöttük. Sorsuk tehát az volt,
hogy elveszítsék a csatát, s ezt adta hírül a kagylókürtök búgása.
 1.16—18
anantavijaya° r§j§ kunt¦-putro yudhi¢±hira¤
nakula¤ sahadevaª ca sugho¢a-ma£ipu¢pakau
k§ªyaª ca parame¢v-§sa¤ ªikha£¨¦ ca mah§-ratha¤
dh¥¢±adyumno vir§±aª ca s§tyakiª c§par§jita¤
drupado draupadey§ª ca sarvaªa¤ p¥thiv¦-pate
saubhadraª ca mah§-b§hu¤ ªa¯kh§n dadhmu¤ p¥thak p¥thak
ananta-vijayam—az Anantavijayának nevezett kagylót; r§j§—a király; kunt¦-
putra¤—Kunt¦ fia; yudhi¢±hira¤—Yudhi¢±hira; nakula¤—Nakula; sahadeva¤—Sahadeva;
ca—és; sugho¢a-ma£ipu¢pakau—a Sugho¢ának és Ma£ipu¢pakának nevezett kagylók;
k§ªya¤—K§ª¦ (V§r§£as¦) királya; ca—és; parama-i¢u-§sa¤—a kiváló íjász; ªikha£¨¦—
¼ikha£¨¦; ca—szintén; mah§-ratha¤—aki egymagában ezrekkel képes megküzdeni;
dh¥¢±adyumna¤—Dh¥¢±adyumna (Drupada király fia); vir§±a¤—Vir§±a (az álruhában
rejtõzködõ P§£¨aváknak menedéket adó herceg); ca—szintén; s§tyaki¤—S§tyaki
(vagyis Yuyudh§na, az Úr K¥¢£a kocsihajtója); ca—és; apar§jita¤—akiket még
sohasem gyõztek le; drupada¤—Drupada, P§ñc§la királya; draupadey§¤—Draupad¦
fiai; ca—is; sarvaªa¤—mind; p¥thiv¦-pate—óh, királyom; saubhadra¤—Abhimanyu,
Subhadr§ fia; ca—szintén; mah§-b§hu¤—erõs karú; ªa¯kh§n—kagylókürtök;
dadhmu¤—megfújták; p¥thak p¥thak—külön-külön.
Óh, uralkodó! Yudhi¢±hira király, Kunt¦ fia az Anantavijayát, Nakula és
Sahadeva pedig a Sugho¢át és a Ma£ipu¢pakát szólaltatta meg. A kiváló íjász, K§ª¦
királya, ¼ikha£¨¦, a nagy harcos, Dh¥¢±adyumna, Vir§±a, a legyõzhetetlen S§tyaki,
Drupada, Draupad¦ fiai, Subhadr§ erõs karú fia s a többiek is mind megfújták
kagylókürtjeiket.
MAGYARÁZAT: Sañjaya nagyon tapintatosan értésére adta Dh¥tar§¢±ra
királynak, milyen szégyenletes volt ostoba politikája, hogy a P§£¨u fiakat kijátszva
saját fiait próbálta trónra juttatni. A jelek egyértelmûen arra mutattak, hogy e nagy
csatában az egész Kuru-dinasztia el fog veszni. A hatalmas Bh¦¢ma nagyatyától
kezdve az unokákig, Abhimanyuig és másokig, a világ számtalan birodalmának
királyával együtt mindenki részt vett ebben a csatában — s mindannyian halálra
voltak ítélve. Ennek a katasztrófának teljes egészében a fiai politikáját támogató
Dh¥tar§¢±ra király volt az oka.
1.19
sa gho¢o dh§rtar§¢±r§£§° h¥day§ni vyad§rayat
nabhaª ca p¥thiv¦° caiva tumulo 'bhyanun§dayan
sa¤—az; gho¢a¤—vibráció; dh§rtar§¢±r§£§m—Dh¥tar§¢±ra fiainak; h¥day§ni—
szívek; vyad§rayat—megremegtette; nabha¤—az ég; ca—szintén; p¥thiv¦m—a föld
felszíne; ca—is; eva—bizonyára; tumula¤—rettentõ hangú; abhyanun§dayan—
visszhangozva.
A különbözõ kagylókürtök rettentõ hangja betöltötte az eget és a földet, s
megremegtette Dh¥tar§¢±ra fiainak szívét.
MAGYARÁZAT: Amikor Bh¦¢ma és a többiek Duryodhana oldalán
megfújták kagylókürtjeiket, a P§£¨avák szívét az egyáltalán nem rendítette meg —
sehol sem olvashatunk arról, hogy így történt volna. Ebben a versben viszont az áll,
hogy a P§£¨avák kagylókürtjeinek hangja megremegtette Dh¥tar§¢±ra fiainak szívét.
Ez annak volt köszönhetõ, hogy a P§£¨avák az Úr K¥¢£ába vetették minden
bizalmukat. Aki a Legfelsõbb Úrnál keres oltalmat, annak még a legnagyobb veszély
közepette sincsen oka a félelemre.
1.20
atha vyavasthit§n d¥¢±v§ dh§rtar§¢±r§n kapi-dhvaja¤
prav¥tte ªastra-samp§te dhanur udyamya p§£¨ava¤
h¥¢¦keªa° tad§ v§kyam idam §ha mah¦-pate
atha—azután; vyavasthit§n—elhelyezkedve; d¥¢±v§—ránézve;
dh§rtar§¢±r§n—Dh¥tar§¢±ra fiaira; kapi-dhvaja¤—akinek Hanum§n jelölte a zászlaját;
prav¥tte—mielõtt elkezdte volna; ªastra-samp§te—nyilai kilövését; dhanu¤—íjat;
udyamya—felvette; p§£¨ava¤—P§£¨u fia (Arjuna); h¥¢¦keªam—az Úr K¥¢£ához; tad§—
akkor; v§kyam—szavakat; idam—ezeket; §ha—mondta; mah¦-pate—óh, király.
Ekkor Arjuna, P§£¨u fia a harci szekéren ülve, melynek Hanum§n jelölte a
zászlaját, felvette íját, s felkészült, hogy kilõje nyilait. Óh, király! Dh¥tar§¢±ra
fiainak felsorakozott hada láttán e szavakkal fordult az Úr K¥¢£ához:
MAGYARÁZAT: A csata még nem kezdõdött el. Az elõzõ versekbõl
megtudhattuk, hogy Dh¥tar§¢±ra fiain többé-kevésbé elkeseredés lett úrrá, amikor a
csatamezõn meglátták az Úr K¥¢£a közvetlen irányítása alatt álló P§£¨avák
haderejének nem várt elrendezését. Az Arjuna zászlaját díszítõ Hanum§n-jel szintén
gyõzelmükre utalt, hiszen Hanum§n az Úr R§ma mellett harcolt a R§va£a elleni
csatában, amelybõl az Úr R§ma került ki gyõztesen. Arjuna harci szekerén most
R§ma és Hanum§n egyaránt jelen voltak, hogy segítsék õt. Az Úr K¥¢£a azonos
R§mával, s bárhol legyen R§ma, ott örök szolgája, Hanum§n, és örök hitvese, S¦t§, a
szerencse istennõje is jelen van. Arjunának éppen ezért nem kellett félnie semmiféle
ellenségtõl. S mindezek fölött az érzékszervek Ura, az Úr K¥¢£a állt mellette
személyesen, hogy útmutatást adjon neki, így aztán Arjuna a legjobb tanácsokat
kapta ahhoz, hogy megvívja a csatát. Ezek a kedvezõ körülmények — melyeket az
Úr rendezett el örök híve számára — a biztos gyõzelem elõjelei voltak.
1.21—22
arjuna uv§ca
senayor ubhayor madhye ratha° sth§paya me 'cyuta
y§vad et§n nir¦k¢e 'ha° yoddhu-k§m§n avasthit§n
kair may§ saha yoddhavyam asmin ra£a-samudyame
arjuna¤ uv§ca—Arjuna mondta; senayo¤—a seregek; ubhayo¤—mindkettõ;
madhye—között; ratham—a szekeret; sth§paya—kérlek, tartsd; me—az enyém; acyuta—
óh, tévedhetetlen; y§vat—amíg; et§n—mindezeket; nir¦k¢e—megtekinthetem; aham—
én; yoddhu-k§m§n—harcra vágyva; avasthit§n—felsorakozva a csatamezõn; kai¤—
kikkel; may§—általam; saha—együtt; yoddhavyam—harcolni kell; asmin—ebben;
ra£a—küzdelem; samudyame—próbálkozásban.
Arjuna így szólt: Óh, tévedhetetlen, kérlek hajtsd harci szekeremet a két sereg
közé, hogy láthassam, kik vannak jelen, kik vágynak a harcra, s kikkel kell majd
megküzdenem e nagy összecsapásban!
MAGYARÁZAT: Bár az Úr K¥¢£a nem más, mint az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, indokolatlan kegyébõl mégis barátja szolgálatába állt. Bhaktái iránt
érzett szeretete sohasem szûnik meg, ezért itt csalhatatlannak szólítják. A szekér
hajtójaként Arjuna utasításait kellett követnie, s mivel egy percig sem tétovázott,
hogy így cselekedjen, Arjuna csalhatatlannak nevezi. Bhaktája kedvéért elfogadta a
kocsihajtó szerepét, ám ez nem ütött csorbát felsõbbrendûségén. Õ minden
körülmények között az Istenség Legfelsõbb Személyisége, H¥¢¦keªa, valamennyi
érzék Ura. Az Úr és szolgái közötti kapcsolat rendkívül kellemes és
transzcendentális. A szolga mindig kész szolgálni az Urat, s az Úr ugyanígy mindig
keresi az alkalmat, hogy szolgálhassa bhaktáját. Az Úr nagyobb örömét leli abban, ha
nem Õ adja az utasításokat, hanem tiszta bhaktája játssza ezt a felsõbbrendû szerepet.
Mivel Õ az Úr, mindenkinek az Õ parancsait kell követnie, és senki sem áll felette,
hogy utasítsa Õt. Amikor azonban tiszta bhaktája rendelkezik Vele, transzcendentális
gyönyört érez, noha Õ minden körülmények között a tévedhetetlen Úr.
Arjuna tiszta bhakta volt, s ezért nem akart harcolni unokatestvérei és
fivérei ellen, Duryodhana konoksága azonban — aki sohasem volt hajlandó
semmiféle békekötésre — erre kényszerítette. Ezért aztán nagyon szerette volna látni
a csatamezõn felsorakozó vezéreket. Habár a csatatéren nem lehetett szó arról, hogy
békés megoldást találjanak, újra látni akarta õket, hogy mennyire égnek a vágytól,
hogy megvívják e nem kívánt csatát.
1.23
yotsyam§n§n avek¢e 'ha° ya ete 'tra sam§gat§¤
dh§rtar§¢±rasya durbuddher yuddhe priya-cik¦r¢ava¤
yotsyam§n§n—akik harcolni fognak; avek¢e—hadd lássam; aham—én; ye—
akik; ete—azok; atra—itt; sam§gat§¤—összegyûltek; dh§rtar§¢±rasya—Dh¥tar§¢±ra
fiának; durbuddhe¤—gonosz szívû; yuddhe—a harcban; priya—jót; cik¦r¢ava¤—kívánva.
Hadd lássam, kik jöttek el harcolni, hogy Dh¥tar§¢±ra gonosz szívû fiának
örömet szerezzenek!
MAGYARÁZAT: Nyílt titok volt, hogy Duryodhana apjával,
Dh¥tar§¢±rával szövetkezve gonosz terveket szõtt, hogy megkaparintsa a P§£¨avák
királyságát. Éppen ezért nem lehettek különbek azok sem, akik Duryodhana oldalára
álltak. Arjuna látni akarta õket a csatatéren, mielõtt a harc megkezdõdött, hogy
megtudja, kikkel áll szemben, de nem akart békekötésrõl tárgyalni velük. Tény az is,
hogy fel akarta becsülni az erõt, mellyel meg kellett küzdenie, habár biztos volt a
gyõzelemben, hiszen K¥¢£a ült mellette.
1.24
sañjaya uv§ca
evam ukto h¥¢¦keªo gu¨§keªena bh§rata
senayor ubhayor madhye sth§payitv§ rathottamam
sañjaya¤ uv§ca—Sañjaya mondta; evam—így; ukta¤—szólítva; h¥¢¦keªa¤—az
Úr K¥¢£a; gu¨§keªena—Arjuna által; bh§rata—óh, Bharata leszármazottja; senayo¤—a
seregeknek; ubhayo¤—mindkettõnek; madhye—között; sth§payitv§—helyezve; ratha-
uttamam—a legjobb harci szekeret.
 Sañjaya így szólt: Óh, Bharata leszármazottja! Arjuna kérésére az Úr K¥¢£a a
két sereg közé hajtotta a pompás harci szekeret.
MAGYARÁZAT: Ebben a versben Arjunát Gu¨§keªának nevezik. Gu¨§k§
alvást, álmot jelent, az álom legyõzõjét pedig gu¨§keªának hívják. Az alvás egyben
tudatlanság is. Arjuna az álmot és a tudatlanságot egyaránt legyõzte, mert K¥¢£a
barátja volt. K¥¢£a hûséges bhaktájaként egyetlen pillanatra sem tudta elfelejteni Õt —
ilyen a bhakták természete. Akár ébren van, akár alszik, örökké az Úr nevére,
formájára, tulajdonságaira és kedvteléseire gondol. Így gyõzi le az álmot és a
tudatlanságot is, pusztán azzal, hogy szünet nélkül K¥¢£a jár a fejében. Ezt nevezik
K¥¢£a-tudatnak, sam§dhinak. K¥¢£a H¥ª¦ke¢a, vagyis minden élõlény érzékeinek és
elméjének irányítója, ezért megértette Arjuna szándékát, amikor Arjuna a seregek
közé kívánta hajtani szekerét. Teljesítette hát kérését, s így szólt:
1.25
bh¦¢ma-dro£a-pramukhata¤ sarve¢§° ca mah¦-k¢it§m
uv§ca p§rtha paªyait§n samavet§n kur¡n iti
bh¦¢ma—Bh¦¢ma nagyatya; dro£a—Dro£a, a tanítómester; pramukhata¤—
elõtte; sarve¢§m—mindenkit; ca—is; mah¦-k¢it§m—a világ vezéreit; uv§ca—mondta;
p§rtha—óh, P¥th§ fia; paªya—lásd; et§n—mindegyiküket; samavet§n—összegyûltek;
kur¡n—a Kuru-dinasztia tagjai; iti—így.
Bh¦¢ma, Dro£a és a világ többi vezére jelenlétében így szólt az Úr: Lásd, P§rtha,
az itt összesereglett Kurukat!
MAGYARÁZAT: Az Úr K¥¢£a a Felsõlélek minden élõlényben, ezért hát
megértette, mi játszódott le Arjuna elméjében. A H¥¢¦keªa szó használata ezzel
kapcsolatban arra utal, hogy Õ tudott mindenrõl. A P§rtha (Kunt¦, P¥th§ fia) névnek,
amely Arjunára vonatkozik, szintén jelentõsége van. K¥¢£a barátian tudatni akarta
Arjunával, hogy azért vállalta el kocsihajtójának szerepét, mert Arjuna az Õ apja,
Vasudeva nõvérének, P¥th§nak volt a fia. Mire gondolt K¥¢£a, amikor így szólt
Arjunához: „Lásd a Kurukat!”? Talán arra, hogy Arjuna meghátrált, és nem akar
harcolni? K¥¢£a sohasem feltételezte volna ezt nagynénje, P¥th§ fiáról. Az Úr tehát
baráti tréfájával megjövendölte Arjuna szándékát.
1.26
tatr§paªyat sthit§n p§rtha¤ pit²n atha pit§mah§n
§c§ry§n m§tul§n bhr§t²n putr§n pautr§n sakh¦°s tath§
ªvaªur§n suh¥daª caiva senayor ubhayor api
tatra—ott; apaªyat—láthatta; sthit§n—állva; p§rtha¤—Arjuna; pit²n—apákat;
atha—is; pit§mah§n—nagyatyákat; §c§ry§n—tanítómestereket; m§tul§n—anyai
nagybácsikat; bhr§t²n—fivéreket; putr§n—fiakat; pautr§n—unokákat; sakh¦n—
barátokat; tath§—szintén; ªvaªur§n—apósokat; suh¥da¤—jóakarókat; ca—is; eva—
bizonyára; senayo¤—a seregeknek; ubhayo¤—mindkét oldalnak; api—beleértve.
Arjuna a két seregben atyáit, nagyatyáit, tanítómestereit, anyai nagybátyjait,
fivéreit, fiait, unokáit, barátait, apósait és jóakaróit pillantotta meg.
MAGYARÁZAT: Arjuna a rokonait látta a csatatéren. Látta Bh¡riªrav§t s
másokat, akik apja kortársai voltak, látta Bh¦¢ma és Somadatta nagyatyákat; tanítóit,
Dro£§c§ryát és K¥p§c§ryát; anyai nagybátyjait, ¼alyát és ¼akunit; fivéreit, köztük
Duryodhanát; fiait, például Lak¢manát; Aªvatth§m§t és többi barátját; jóakaróit,
K¥tavarm§t és a többieket. A két felsorakozott seregben számtalan barátját fedezte
fel.
1.27
t§n sam¦k¢ya sa kaunteya¤ sarv§n bandh¡n avasthit§n
k¥pay§ paray§vi¢±o vi¢¦dann idam abrav¦t
t§n—mindannyiukat; sam¦k¢ya—miután megtekintette; sa¤—õ; kaunteya¤—
Kunt¦ fia; sarv§n—mindenféle; bandh¡n—rokonokat; avasthit§n—ott tartózkodó;
k¥pay§—együttérzésbõl; paray§—magas rangú; §vi¢±a¤—lesújtva; vi¢¦dan—keseregve;
idam—így; abrav¦t—szólt.
Amikor Kunt¦ fia, Arjuna meglátta a különféle rokonok és barátok sokaságát,
szívét részvét töltötte el, s így szólt:
1.28
arjuna uv§ca
d¥¢±vema° sva-jana° k¥¢£a yuyutsu° samupasthitam
s¦danti mama g§tr§£i mukha° ca pariªu¢yati
arjuna¤ uv§ca—Arjuna mondta; d¥¢±v§—látván; imam—mindezeket; sva-
janam—rokonokat; k¥¢£a—óh, K¥¢£a; yuyutsum—mind harcra vágynak;
samupasthitam—jelen; s¦danti—reszketnek; mama—enyém; g§tr§£i—testrészek;
mukham—száj; ca—is; pariªu¢yati—kiszárad.
Arjuna szólt: Kedves K¥¢£ám! Elõttem sorakozó, harci vágyban égõ barátaim és
rokonaim láttán tagjaim reszketnek, ajkam kiszárad.
MAGYARÁZAT: Aki õszintén átadja magát az Úrnak, abban a jámbor
emberek vagy a félistenek valamennyi jó tulajdonsága megtalálható, ellenben aki
nem híve az Úrnak, az nem rendelkezik egyetlen jámbor tulajdonsággal sem, legyen
bármennyire kiváló jellemû anyagi szempontból, képzettsége és mûveltsége alapján.
Így aztán Arjunán a harctéren felsorakozott, egymás ellen harcra kész rokonai és
barátai láttán erõt vett az együttérzés. Saját katonái iránt már kezdettõl fogva
részvétet érzett, most azonban még az ellenség harcosait is sajnálta, amint látta
küszöbön álló halálukat. Amint erre gondolt, tagjai reszketni kezdtek, s ajka
kiszáradt. Megdöbbent, hogy valamennyien harcolni vágytak. Jóformán az egész
tábor Arjuna vérrokona volt, s most eljöttek, hogy megküzdjenek vele. Ez nagyon
lesújtotta a jószívû bhaktát, Arjunát. Nem tesz róla említést a vers, mégis könnyen
elképzelhetjük, hogy Arjunának nemcsak a tagjai reszkettek és az ajka száradt ki, de
együttérzésében talán még sírt is. Ez azonban nem a gyengeség jele volt, hanem a
jószívûségé, ami nagyon jellemzõ az Úr tiszta bhaktájára. Ezért mondja a ¼r¦mad-
Bh§gavatam:
yasy§sti bhaktir bhagavaty akiñcan§
sarvair gu£ais tatra sam§sate sur§¤
har§v abhaktasya kuto mahad-gu£§
mano-rathen§sati dh§vato bahi¤
„Aki rendíthetetlen odaadással fordul az Istenség Személyisége felé, az a
félistenek valamennyi jó tulajdonságával rendelkezik. Aki azonban nem bhaktája az
Úrnak, annak csupán anyagi tulajdonságai vannak, melyek szinte teljesen
értéktelenek. Ennek az az oka, hogy az ilyen ember az elme síkján lebeg, s így egész
biztosan elragadja a csillogó anyagi energia vonzása.” (Bh§g. 5.8.12)
1.29
vepathuª ca ªar¦re me roma-har¢aª ca j§yate
g§£¨¦va° sra°sate hast§t tvak caiva paridahyate
vepathu¤—a test remegése; ca—is; ªar¦re—a testen; me—enyém; roma-
har¢a¤—testem borzong; ca—is; j§yate—történik; g§£¨¦vam—Arjuna íja; sra°sate—
kicsúszik; hast§t—a kézbõl; tvak—bõr; ca—is; eva—bizonyára; paridahyate—ég.
Egész testem remeg, s borzongás járja át. G§£¨¦va íjam kicsúszik kezembõl, s a
bõröm tüzel.
MAGYARÁZAT: Két esetben kezd el remegni és borzongani a test: vagy
rendkívüli lelki eksztázisban, vagy az anyagi körülmények okozta nagy félelem
miatt. A transzcendentális megvalósítás állapotában nincsen félelem, s ebben az
esetben Arjunát anyagi rettegés, pontosabban a halálfélelem kerítette hatalmába. Más
tünetek szintén egyértelmûen ezt mutatják: olyan nehezen viselte a látványt, hogy
híres G§£¨¦va íja lassan kicsúszott kezébõl, s mivel a szíve tüzelt, úgy érezte, lángol a
bõre. Mindez az anyagi életfelfogás következménye.
1.30
na ca ªaknomy avasth§tu° bhramat¦va ca me mana¤
nimitt§ni ca paªy§mi vipar¦t§ni keªava
na—sem; ca—szintén; ªaknomi—képes vagyok; avasth§tum—megállni;
bhramati—megfeledkezve; iva—mint; ca—és; me—enyém; mana¤—elme; nimitt§ni—
okoz; ca—szintén; paªy§mi—látom; vipar¦t§ni—épp az ellenkezõjét; keªava—óh, Keª¦
démon végzete (K¥¢£a).
Képtelen vagyok tovább itt állni! Kezdek megfeledkezni magamról, s forog
velem a világ. Óh, K¥¢£a, Keª¦ démon végzete, én csak rosszat sejtek!
MAGYARÁZAT: Türelmetlensége miatt Arjuna úgy érezte, képtelen
tovább a csatatéren maradni, s elméje gyengesége miatt egészen megfeledkezett
magáról. Az anyagi dolgok iránt érzett túlzott ragaszkodás az oka, ha valaki ilyen
zavarodottság jellemezte helyzetbe kerül. Bhaya° dvit¦y§bhiniveªata¤ sy§t (Bh§g.
11.2.37): az efféle félelem és az elme nyugalmának elvesztése azoknál figyelhetõ meg,
akikre túlságosan nagy hatással vannak az anyagi körülmények. Arjuna nem látott
mást a csatatéren, mint fájdalmat és szerencsétlenséget. Úgy érezte, nem tenné õt
boldoggá az ellenség fölött aratott gyõzelem sem. A nimitt§ni vipar¦t§ni szavak
nagyon fontosak. Ha valakinek semmi reménye vágyai teljesülésére, így
gondolkodik: „Mit keresek én itt?” Mindenkit csupán saját maga és saját jóléte
érdekel, s a Legfelsõbb Énnel senki sem törõdik. Arjuna K¥¢£a akaratából úgy tesz,
mintha nem lenne tisztában valódi érdekével. Az ember valódi érdeke Vi¢£un,
vagyis K¥¢£án múlik. A feltételekhez kötött lélek megfeledkezik errõl, s ez az oka,
hogy anyagi gyötrelmektõl kell szenvednie. Arjuna úgy vélte, hogy a csata
megnyerése csak bánatot okoz majd neki.
 1.31
na ca ªreyo 'nupaªy§mi hatv§ sva-janam §have
na k§¯k¢e vijaya° k¥¢£a na ca r§jya° sukh§ni ca
na—sem; ca—is; ªreya¤—jót; anupaªy§mi—látok; hatv§—öléssel; sva-janam—
saját rokonaimat; §have—a harcban; na—sem; k§¯k¢e—vágyok; vijayam—gyõzelemre;
k¥¢£a—óh, K¥¢£a; na—sem; ca—is; r§jyam—királyságot; sukh§ni—az ebbõl származó
boldogságot; ca—is.
Nem látom, hogyan származhat jó abból, ha megölöm rokonaimat e harcban.
Óh, kedves K¥¢£ám, nem akarom megnyerni e csatát, s nem vágyom sem
királyságra, sem boldogságra!
MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lelkek nem tudják, hogy igazi
érdekük Vi¢£u (K¥¢£a) érdeke, ezért a test alapján fennálló kapcsolatokhoz
vonzódnak abban a reményben, hogy így majd boldogok lesznek. E vak életfelfogás
következtében még arról is megfeledkeznek, mi okozhat számukra anyagi
boldogságot. Úgy tûnik, hogy Arjuna még a k¢atriyák erkölcsi törvényeit is egészen
elfelejtette. Azt mondják, kétféle ember juthat el a hatalmas és ragyogó Nap
bolygóra. Az egyik a k¢atriya, aki K¥¢£a személyes parancsainak engedelmeskedve a
csatatéren esik el, a másik a lemondott rendben élõ ember, aki teljesen átadja magát a
lelki kultúrának. Arjuna még az ellenségeit is vonakodik megölni, rokonairól nem is
beszélve. Azt hiszi, sohasem lehet boldog az életben, ha megöli rokonait, s ezért nem
akar harcolni, mint ahogyan a jóllakott embernek sincs kedve a fõzéshez. Elhatározta,
hogy az erdõbe vonul, s kiábrándultságában magányosan fog élni. K¢atriya lévén
azonban szüksége volt egy királyságra a létfenntartásához, mert a k¢atriyák a
kormányzáson kívül nem ûzhetnek más foglalkozást. De Arjunának nem volt
királysága. Erre az egyetlen megoldás az volt, hogy megküzd unokatestvéreivel,
fivéreivel, és visszaköveteli az apjától örökölt birodalmat. Ezt azonban nem akarta,
így arra gondolt, az a legjobb számára, ha az erdõbe megy, s minden remény nélkül
magányba vonul.
1.32—35
ki° no r§jyena govinda ki° bhogair j¦vitena v§
ye¢§m arthe k§¯k¢ita° no r§jya° bhog§¤ sukh§ni ca
ta ime 'vasthit§ yuddhe pr§£§°s tyaktv§ dhan§ni ca
§c§ry§¤ pitara¤ putr§s tathaiva ca pit§mah§¤
m§tul§¤ ªvaªur§¤ pautr§¤ ªy§l§¤ sambandhinas tath§
et§n na hantum icch§mi ghnato 'pi madhus¡dana
api trailokya-r§jyasya heto¤ ki° nu mah¦-k¥te
nihatya dh§rtar§¢±r§n na¤ k§ pr¦ti¤ sy§j jan§rdana
kim—mi értelme; na¤—számunkra; r§jyena—a királyság; govinda—óh,
K¥¢£a; kim—mi; bhogai¤—élvezet; j¦vitena—élve; v§—vagy; ye¢§m—akiknek; arthe—
érdekében; k§¯k¢itam—kívánt; na¤—általunk; r§jyam—királyságot; bhog§¤—anyagi
élvezet; sukh§ni—minden boldogság; ca—is; te—mindegyikük; ime—ezek;
avasthit§¤—vannak; yuddhe—ezen a csatamezõn; pr§£§n—életüket; tyaktv§—feladva;
dhan§ni—vagyonukat; ca—is; §c§ry§¤—tanítómesterek; pitara¤—atyák; putr§¤—fiak;
tath§—valamint; eva—bizonyára; ca—is; pit§mah§¤—nagyatyák; m§tul§¤—anyai
nagybácsik; ªvaªur§¤—apósok; pautr§¤—unokák; ªy§l§¤—sógorok; sambandhina¤—
rokonok; tath§—valamint; et§n—mindezeket; na—soha; hantum—megölni; icch§mi—
kívánom; ghnata¤—meggyilkolva; api—még; madhus¡dana—óh, Madhu démon
elpusztítója (K¥¢£a); api—még ha; trai-lokya—a három világnak; r§jyasya—a
királyságért; heto¤—cserében; kim nu—mit sem szólva; mah¦-k¥te—a földért; nihatya—
öléssel; dh§rtar§¢±r§n—Dh¥tar§¢±ra fiai; na¤—miénk; k§—mi; pr¦ti¤—öröm; sy§t—lesz;
jan§rdana—óh, minden élõlény fenntartója.
Óh, Govinda, mit ér nekünk a királyság, a boldogság, vagy mit ér maga az élet,
ha azok, akiknek kedvéért erre vágyunk, most itt sorakoznak a csatatéren? Óh,
Madhus¡dana! Még ha másképp õk pusztítanának is el engem, miért kellene
halálukat kívánnom a tanítóknak, atyáknak, fiaknak, nagyapáknak, anyai
nagybácsiknak, apósoknak, unokáknak, sógoroknak és más rokonoknak, akik itt
állnak elõttem, készen arra, hogy feláldozzák életüket és minden kincsüket? Óh,
minden lény fenntartója, én nem hogy ezért a Földért, de még a három világért
sem vagyok hajlandó harcolni velük! Miféle boldogság várhat ránk, ha megöljük
Dh¥tar§¢±ra fiait?
MAGYARÁZAT: Arjuna Govindának szólítja az Úr K¥¢£át, mert Õ jelenti
a gyönyört az érzékszervek és a tehenek számára. E jelentõs szó használatával
Arjuna arra utal, hogy K¥¢£ának tudnia kellene, mi az, ami Arjuna érzékeinek
örömet okoz. De Govindának nem az a feladata, hogy a mi érzékeinket elégítse ki.
Ha azonban az Õ érzékeinek próbálunk örömet szerezni, azzal a mi érzékszerveink is
kielégülnek. Anyagi szinten mindenki saját érzékeinek boldogságára vágyik, s azt
akarja, hogy Isten teljesítse minden parancsát ennek érdekében. Az Úr csak olyan
mértékben szerez örömet az élõlények érzékszerveinek, amilyen mértékben
megérdemlik, s nem úgy, ahogyan azt megkövetelik. Ám ha valaki az ellenkezõ utat
választja — azaz nem saját, hanem Govinda érzékeinek próbál örömet szerezni —
, akkor Govinda kegyébõl minden kívánsága teljesül. Arjuna mély szeretete barátai
és családtagjai iránt részben az irántuk érzett természetes részvétben nyilvánult meg,
s nem akart harcolni ellenük. Mindenki szeret elbüszkélkedni a vagyonával barátai
és rokonai elõtt, és Arjuna attól tartott, hogy a gyõzelem után, ha barátai és rokonai
meghalnak a háborúban, nem tudja majd velük együtt élvezni javait. Ez a
gondolkodás jellemzõ a materialista életre. A transzcendentális élet azonban nem
ilyen. A bhakta az Úr vágyainak akar eleget tenni, ezért ha az Úr úgy akarja,
elfogadhat bármilyen kincset az Õ szolgálatában, s ha az Úr nem akarja, akkor nem
szabad elfogadnia egy fillért sem. Arjuna nem akarta megölni a rokonait, s úgy vélte,
ha erre mégis szükség lenne, akkor azt K¥¢£a tegye meg személyesen. Ekkor még
nem tudta, hogy K¥¢£a már megölte õket, mielõtt a csatatérre vonultak volna, s neki
csak K¥¢£a eszközévé kellett válnia. Ez a késõbbi fejezetekbõl fog majd kiderülni.
Arjuna egy bhakta természetével rendelkezett, s nem akart bosszút állni gonosz
unokatestvérein és fivérein, ám az Úr terve az volt, hogy mindegyiküknek meg kell
halnia. Az Úr bhaktája sohasem akar bosszút állni a vétkesen, az Úr azonban nem
tûri, hogy a gonoszok ártsanak híveinek. Megbocsát annak, aki Õellene vét, de
azoknak, akik a híveit bántják, sohasem. Az Úr tehát eltökélte, hogy elpusztítja a
bûnösöket, annak ellenére, hogy Arjuna meg akart bocsátani nekik.
 1.36
p§pam ev§ªrayed asm§n hatvait§n §tat§yina¤
tasm§n n§rh§ vaya° hantu° dh§rtar§¢±r§n sa-b§ndhav§n
sva-jana° hi katha° hatv§ sukhina¤ sy§ma m§dhava
p§pam—bûnök; eva—bizonyára; §ªrayet—száll; asm§n—ránk; hatv§—
gyilkolással; et§n—mindezeket; §tat§yina¤—támadókat; tasm§t—ezért; na—soha;
arh§¤—megérdemelve; vayam—mi; hantum—ölni; dh§rtar§¢±r§n—Dh¥tar§¢±ra fiait; sa-
b§ndhav§n—barátokkal együtt; sva-janam—rokonok; hi—bizonyára; katham—hogyan;
hatv§—gyilkolással; sukhina¤—boldogok; sy§ma—leszünk; m§dhava—óh, K¥¢£a,
szerencse istennõjének férje.
A bûn fog hatalmába keríteni bennünket, ha legyilkoljuk e támadókat. Nem
helyes hát, ha megöljük Dh¥tar§¢±ra fiait és barátainkat. Mit nyernénk ezzel, óh,
K¥¢£a, szerencse istennõjének ura, és hogyan lehetnénk boldogok saját rokonaink
elpusztítása árán?
MAGYARÁZAT: A védikus elõírások szerint hatféle támadó van: (1) aki
mérget ad, (2) aki gyújtogat, (3) aki halálos fegyverrel támad, (4) aki ellopja más
vagyonát, (5) aki elfoglalja más földjét, (6) aki elrabolja más feleségét. Az efféle
agresszorokat azonnal meg kell ölni, s ez nem számít bûnnek. A támadók
elpusztítása elfogadható egy közönséges ember részérõl, ám Arjuna nem volt az.
Tulajdonságai egy szentre vallottak, s ehhez méltóan akart bánni az ellenségeivel is.
Az efféle jámbor viselkedés azonban nem illik egy k¢atriyához. Az államban vezetõ
helyet elfoglaló embertõl elvárják, hogy szent életû legyen, de ez nem jelenthet
gyávaságot. Az Úr R§ma például olyannyira jámbor volt, hogy az emberek még ma
is szeretnének az Õ királyságában (a r§ma-r§jyában) élni, ám sohasem volt gyáva.
R§va£a támadónak számított, mert elrabolta R§ma hitvesét, S¦t§t, de az Úr R§mától
olyan leckét kapott, amire nincs példa a világ történelmében. Arjuna esetében
azonban figyelembe kell vennünk azt is, hogy ellenségei nem közönséges
gonosztevõk voltak, hanem saját nagyapja, tanára, barátai, fiai, unokái stb. Emiatt
Arjuna úgy vélte, nem szabad olyan szigorúan bánnia velük, mint a közönséges
ellenséggel. Ezenkívül egy szent embertõl elvárják, hogy mindenkinek
megbocsásson. Az efféle elõírások a szent életûek számára fontosabbak, mint hogy
bármely politikai vészhelyzet miatt lemondjanak róluk. Arjuna úgy gondolta,
ahelyett, hogy politikai okokból megölné saját rokonait, jobb lenne, ha vallási
meggyõzõdésbõl, jámbor emberhez méltóan megbocsátana nekik. Nem látta értelmét
az ideiglenes testi boldogság kedvéért történõ öldöklésnek. Az ebbõl nyert királyság
és élvezet végül is nem tart örökké; miért kockáztassa hát életét és örök üdvösségét
azzal, hogy legyilkolja saját rokonait? Ezzel kapcsolatban nagy jelentõsége van
annak, hogy Arjuna M§dhavának, a szerencse istennõje férjének szólítja K¥¢£át. Ezzel
arra akart rámutatni, hogy K¥¢£ának a szerencse istennõje uraként nem szabad õt
olyasmire rávennie, ami végül szerencsétlenséget okoz. K¥¢£a azonban soha senkit
nem sodor szerencsétlenségbe, legfõképpen pedig híveit nem.
1.37—38
yady apy ete na paªyanti lobhopahata-cetasa¤
kula-k¢aya-k¥ta° do¢a° mitra-drohe ca p§takam
 katha° na jñeyam asm§bhi¤ p§p§d asm§n nivartitum
kula-k¢aya-k¥ta° do¢a° prapaªyadbhir jan§rdana
yadi—ha; api—még; ete—õk; na—nem; paªyanti—látnak; lobha—
kapzsiságból; upahata—eltöltötte; cetasa¤—a szívüket; kula-k¢aya—a család
kiirtásában; k¥tam—így téve; do¢am—bûnt; mitra-drohe—barátokkal való viszályban;
ca—is; p§takam—a bûnök visszahatásai; katham—miért; na—nem kell; jñeyam—tudni;
asm§bhi¤—általunk; p§p§t—bûnöktõl; asm§t—ezek; nivartitum—megszüntetni; kula-
k¢aya—egy dinasztia kipusztulásában; k¥tam—így téve; do¢am—bûnt; prapaªyadbhi¤—
azok által, akik látnak; jan§rdana—óh, K¥¢£a.
Óh, Jan§rdana! Ezek az emberek, akiknek szívét kapzsiság tölti el, nem látnak
semmi hibát abban, hogy kiirtsák saját családjukat, vagy hogy barátaikkal
marakodjanak, ám miért követnénk el ilyen bûnt mi, akik tudjuk, hogy a család
elpusztítása bûnös tett?
MAGYARÁZAT: Egy k¢atriyának nem szabad visszautasítania a párbajt
vagy a szerencsejátékot, ha ellenfele kihívja. Elkötelezettsége miatt Arjuna nem
tagadhatta meg a harcot, hiszen Duryodhana és társai kihívták õt. Úgy vélte
azonban, hogy a másik csapat elvakultságában nem láthatta a kihívás
következményeit, míg õ elõre sejtette a szerencsétlen véget, s így nemet mondhatott a
kihívásra. A kötelesség végrehajtása csak akkor kötelezõ, ha jó következményekkel
jár, másképpen nem. A mellette és az ellene szóló érveket fontolóra véve Arjuna úgy
döntött: nem fog harcolni.
1.39
kula-k¢aye pra£aªyanti kula-dharm§¤ san§tan§¤
dharme na¢±e kula° k¥tsnam adharmo 'bhibhavaty uta
kula-k¢aye—a család kiirtásában; pra£aªyanti—megsemmisülnek; kula-
dharm§¤—a családi hagyományok; san§tan§¤—örök; dharme—vallás; na¢±e—
lerombolva; kulam—családot; k¥tsnam—egész; adharma¤—vallástalanság;
abhibhavati—átváltozik; uta—úgy mondják.
A dinasztia kipusztulásával az örök családi hagyományok is kivesznek, s az
életben maradt családtagok vallástalanul fognak élni.
MAGYARÁZAT: A var£§ªrama intézmény rendszerében a vallásos
hagyományoknak számtalan szabálya van, amelyeknek az a céljuk, hogy segítsék a
családot a megfelelõ gyarapodásban és a lelki értékek elsajátításában. A családban a
tisztító folyamatokért — amelyek végzése a születéskor kezdõdik, s a halállal ér
véget — az idõsebb családtagok a felelõsek. Az õ halálukkal azonban ezek a tisztító
családi hagyományok megszûnhetnek, s így a fiatal nemzedék a vallástalan
szokásokat követve elveszti lehetõségét a lelki felszabadulásra. A család öregjeit
éppen ezért semmilyen indokkal sem szabad megölni.
1.40
adharm§bhibhav§t k¥¢£a pradu¢yanti kula-striya¤
str¦¢u du¢±§su v§r¢£eya j§yate var£a-sa¯kara¤
adharma—vallástalanság; abhibhav§t—túlsúlyba kerülve; k¥¢£a—óh, K¥¢£a;
pradu¢yanti—beszennyezõdnek; kula-striya¤—a család nõtagjai; str¦¢u—a nõk által;
du¢±§su—így beszennyezõdve; v§r¢£eya—óh, V¥¢£i leszármazottja; j§yate—keletkezik;
var£a-sa¯kara¤—nem várt utódok.
Óh, K¥¢£a, óh, V¥¢£i leszármazottja! Amikor a családban a vallástalanság kerül
túlsúlyba, a család nõtagjai beszennyezõdnek, ha pedig a nõk rossz útra térnek, az
nem várt utódokat eredményez.
MAGYARÁZAT: Az emberi társadalomban a béke, a jólét és a lelki
fejlõdés alapját a jó népesség jelenti. A var£§ªrama vallás elvei oly módon vannak
lefektetve, hogy az állam és az egyes közösségek általános lelki fejlõdése érdekében a
jó emberek legyenek túlsúlyban. Az ilyen népesség kialakulásának a nõk erénye és
hûsége a feltétele. Ahogyan a gyermekeket nagyon könnyû félrevezetni, a nõk is
hasonlóan hajlamosak arra, hogy rossz útra térjenek. Éppen ezért a család idõsebb
tagjainak a gyermekeket és a nõket egyaránt védelmezniük kell. Ha a nõket a
vallásos tevékenységek kötik le, nem vehetik rá õket házasságtörésre. C§£akya
Pa£¨it szerint a nõk általában nem túl okosak, s ezért nem is megbízhatóak. A család
hagyományos vallási tevékenységét kell tehát végezniük, s így erényességüknek és
odaadásuknak köszönhetõen egy jó nemzedék megszületésére van esély, amely
képes lesz beilleszkedni a var£§ªrama rendszerbe. A var£§ªrama-dharma
megszûnésével a nõk függetlenül fognak cselekedni, és szabadon érintkeznek majd a
férfiakkal, azaz házasságtörést követnek el azt kockáztatva, hogy nem várt utódokat
teremtenek. A felelõtlen férfiak szintén házasságtörésre buzdítanak a társadalomban,
s így nemkívánt gyermekek árasztják el az emberi társadalmat, aminek háborúk és
járványok lehetnek a következményei.
1.41
sa¯karo narak§yaiva kula-ghn§n§° kulasya ca
patanti pitaro hy e¢§° lupta-pi£¨odaka-kriy§¤
sa¯kara¤—az ilyen nem várt gyermekek; narak§ya—pokoli életet
teremtenek; eva—bizonyára; kula-ghn§n§m—a családot elpusztítók számára; kulasya—
a család számára; ca—is; patanti—visszaesnek; pitara¤—õsatyák; hi—bizonyára;
e¢§m—nekik; lupta—megvont; pi£¨a—ételfelajánlás; udaka—és víz; kriy§¤—
szertartások.
A nem várt nemzedék szaporodása kétségtelenül pokoli életet teremt a
családnak és a családi hagyományok lerombolóinak egyaránt. Az ilyen
erkölcstelen családok õsatyái visszaesnek, mert többé nem áldoznak nekik ételt és
vizet.
MAGYARÁZAT: A gyümölcsözõ cselekedetek végzésének szabályai
szerint idõnként ételt és vizet kell áldozni a család õsatyáinak. Ezt a felajánlást Vi¢£u
imádatán keresztül végzik, mert ha valaki Vi¢£u ételmaradékát fogyasztja,
megszabadulhat minden bûnös tett visszahatásától. Elõfordul, hogy az õsatyák
számtalan bûn visszahatásától szenvednek, s az is megtörténhet, hogy némelyikük
még durva anyagi testhez sem jut, hanem arra kényszerül, hogy a finom fizikai
testben maradjon mint szellem. Amikor a leszármazottak a pras§da maradékait
ajánlják az õsatyáknak, megszabadíthatják õket a szellem-léttõl és a többi
nyomorúságos helyzettõl. Az õsatyák megsegítése ebben a formában családi
hagyomány. Az odaadó szolgálatot nem végzõk számára kötelezõ az ilyen szertartás,
ám az odaadó szolgálatban élõknek nem szükséges ezek elvégzése, mert pusztán az
odaadó szolgálatukkal ezer és ezer õsüket menthetik meg minden nyomorúságtól. A
Bh§gavatam (11.5.41) kijelenti:
devar¢i-bh¡t§pta-n¥£§° pit²£§°
na ki¯karo n§yam ¥£¦ ca r§jan
sarv§tman§ ya¤ ªara£a° ªara£ya°
gato mukunda° parih¥tya kartam
„Aki Mukundának, a felszabadulás adójának lótuszlábánál keres
menedéket, s aki teljes komolysággal haladva ezen az úton minden más
kötelezettségrõl lemond, annak nincsen kötelessége a félistenekkel, a bölcsekkel, a
közönséges élõlényekkel, a családtagokkal, az emberiséggel és az õsatyákkal
szemben.” Az efféle kötelezettségeknek tehát automatikusan eleget tesz az ember, ha
az Istenség Legfelsõbb Személyiségének odaadó szolgálatát végzi.
1.42
do¢air etai¤ kula-ghn§n§° var£a-sa¯kara-k§rakai¤
uts§dyante j§ti-dharm§¤ kula-dharm§ª ca ª§ªvat§¤
do¢ai¤—az ilyen hibák által; etai¤—mindezek; kula-ghn§n§m—a család
elpusztítóinak; var£a-sa¯kara—nem várt gyermekeknek; k§rakai¤—akik okozzák;
uts§dyante—elpusztulnak; j§ti-dharm§¤—a köz javát szolgáló tevékenység; kula-
dharm§¤—családi hagyományok; ca—is; ª§ªvat§¤—örök.
A családi hagyományok pusztítói — akik így nem kívánt gyermekek
világrajöttét idézik elõ — gonosz tetteikkel véget vetnek a köz javát és a családok
jólétét szolgáló cselekedeteknek.
MAGYARÁZAT: A san§tana-dharma vagy var£§¢rama-dharma intézménye
által az emberi társadalom négy rendje számára meghatározott feladatok a családok
jólétét biztosító tevékenységekkel együtt arra szolgálnak, hogy képessé tegyék az
emberi lényt arra, hogy eljusson a végsõ felszabadulásig. Ezért amikor a felelõtlen
vezetõk megtörik a san§tana-dharma hagyományát, az zavart okoz a társadalomban,
aminek eredményeképpen az emberek megfeledkeznek az élet céljáról, Vi¢£uról. Az
ilyen vezetõket vakoknak nevezhetjük, akik követõiket a biztos káoszba vezetik.
1.43
utsanna-kula-dharm§£§° manu¢y§£§° jan§rdana
narake niyata° v§so bhavat¦ty anuªuªruma
utsanna—elpusztított; kula-dharm§£§m—a családi hagyományokat
követõknek; manu¢y§£§m—ilyen embereknek; jan§rdana—óh, K¥¢£a; narake—a
pokolban; niyatam—mindig; v§sa¤—lakhely; bhavati—így lesz; iti—így; anuªuªruma—
hallottam a tanítványi láncolattól.
Óh, K¥¢£a, népek fenntartója! Azt hallottam a tanítványi láncolattól, hogy
azokra, akik lerombolják a családi hagyományokat, az örök pokol vár.
MAGYARÁZAT: Arjuna nem személyes tapasztalatára hivatkozik, hanem
arra, amit a hiteles tekintélyektõl hallott. Ezen az úton lehet valódi tudásra szert
tenni. Az ember nem remélhet igazi tudást, ha nem kap segítséget egy megfelelõ
személytõl, aki már elsajátította azt. A var£§ªrama intézményében az a szokás, hogy
az embernek halála elõtt el kell végeznie egy folyamatot, ami megtisztítja bûneitõl.
Ezt nevezik pr§yaªcittának, s annak kell végrehajtania, aki élete során mindig bûnösen
cselekedett. Ha nem hajtja ezt végre, egészen biztos, hogy a pokoli bolygókra kerül,
ahol bûnös tettei eredményeképpen nyomorúságos életben lesz része.
1.44
aho bata mahat p§pa° kartu° vyavasit§ vayam
yad r§jya-sukha-lobhena hantu° sva-janam udyat§¤
aho—óh, jaj; bata—milyen különös; mahat—hatalmas; p§pam—bûnök;
kartum—cselekedni; vyavasit§¤—elhatároztuk; vayam—mi; yat—mert; r§jya-sukha-
lobhena—mohón vágyva a királyi boldogságra; hantum—ölni; sva-janam—rokonokat;
udyat§¤—megpróbálva.
Óh, jaj, mily különös, hogy súlyos bûnök elkövetésére készülünk! A királyi
gyönyörök élvezetére vágyva saját rokonainkat akarjuk elpusztítani.
MAGYARÁZAT: Az önzõ érdekektõl vezérelt emberek olyan bûnök
elkövetésére is képesek, mint saját fivérük, apjuk vagy anyjuk meggyilkolása. A világ
történelmében bõven találunk példát erre. Arjuna, az Úr jámbor bhaktája azonban
sohasem feledkezik meg az erkölcsi törvényekrõl, s vigyáz arra, hogy ne kövessen el
ilyen bûnt.
1.45
yadi m§m aprat¦k§ram aªastra° ªastra-p§£aya¤
dh§rtar§¢±r§ ra£e hanyus tan me k¢ematara° bhavet
yadi—még ha; m§m—engem; aprat¦k§ram—ellenállás nélkül; aªastram—
teljes fegyverzet nélkül; ªastra-p§£aya¤—akiknek fegyver van a kezükben;
dh§rtar§¢±r§¤—Dh¥tar§¢±ra fiai; ra£e—a csatamezõn; hanyu¤—megölhetnek; tat—az;
me—nekem; k¢ema-taram—jobb; bhavet—lesz.
Inkább haljak meg fegyvertelenül és ellenállás nélkül a csatatéren a
felfegyverzett Dh¥tar§¢±ra fiak kezétõl!
MAGYARÁZAT: A k¢atriyák harci szabályai szerint a fegyvertelen és
ellenállást nem tanúsító ellenséget nem szabad megtámadni. Arjuna azonban úgy
döntött, hogy még akkor sem küzd, ha ilyen kellemetlen helyzetben támadja meg az
ellenség. Nem vette figyelembe, hogy a másik fél mennyire akarja a harcot. Ezek a
jelek mind arra mutattak, hogy az Úr hûséges bhaktájaként rendkívül lágyszívû volt.
1.46
sañjaya uv§ca
evam uktv§rjuna¤ sa¯khye rathopastha up§viªat
vis¥jya sa-ªara° c§pa° ªoka-sa°vigna-m§nasa¤
sañjaya¤ uv§ca—Sañjaya mondta; evam—így; uktv§—szólván; arjuna¤—
Arjuna; sa¯khye—a csatamezõn; ratha—harci szekérnek; upasthe—az ülésen;
up§viªat—újra leült; vis¥jya—félretéve; sa-ªaram—nyílvesszõkkel együtt; c§pam—az
íjat; ªoka—keseregve; sa°vigna—kedvét vesztve; m§nasa¤—az elméjében.
Sañjaya mondta: E szavakkal szólt hát Arjuna a csatatéren, majd íját és nyilát
félredobva leült harci szekerén, és szívét elborította a bánat.
MAGYARÁZAT: Miközben az ellenség helyzetét vette szemügyre, Arjuna
felállt harci szekerén, ám annyira erõt vett rajta a szomorúság, hogy íját és nyilait
félredobva újra leült. Egy ilyen kedves és lágyszívû bhakta, aki odaadóan szolgálja az
Urat, érdemes arra, hogy szert tegyen az önvalóról szóló tudásra.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a ¼r¦mad Bhagavad-g¦t§ elsõ
fejezetéhez, melynek címe: „Hadiszemle a kuruk¢etrai csatamezõn”.
 MÁSODIK FEJEZET - A Bhagavad-g¦t§ tartalmának összefoglalása
2.1
sañjaya uv§ca
ta° tath§ k¥pay§vi¢±am aªru-p¡r£§kulek¢a£am
vi¢¦dantam ida° v§kyam uv§ca madhus¡dana¤
sañjaya¤ uv§ca—Sañjaya mondta; tam—Arjunának; tath§—így; k¥pay§—
részvéttõl; §vi¢±am—lesújtva; aªru-p¡r£a-§kula—könnyekkel teli; ¦k¢a£am—szemek;
vi¢¦dantam—panaszkodva; idam—ezeket; v§kyam—szavakat; uv§ca—mondta; madhu-
s¡dana¤—Madhu démon végzete.
Sañjaya mondta: Arjuna együttérzését, bánatát és könnyezõ szemét látván így
szólt Madhus¡dana, K¥¢£a:
MAGYARÁZAT: Az anyagi részvét, a panaszkodás és a könnyek mind az
igazi énrõl való tudatlanság jelei. Az örök lélek iránti részvétet az önmegvalósítás
jelenti. A „Madhus¡dana” szónak nagy jelentõsége van ebben a versben. Az Úr
K¥¢£a megölte Madhu démont, s Arjuna azt szerette volna, ha most a félreértés
démonával is végez, aki hatalmába kerítve õt akadályozta kötelessége
végrehajtásában. Az emberek nem tudják, mi iránt kell részvétet érezniük. A
fuldokló ruhája iránti szánalom ostobaság. A tudatlanság óceánjában fuldoklón nem
segíthetünk azzal, ha csak ruháját, durva anyagi testét mentjük meg. Aki ezt nem
tudja, s ezért csak a ruha miatt siránkozik, azt ª¡drának, vagyis fölöslegesen
kesergõnek hívják. Arjunához k¢atriya lévén méltatlan volt az ilyen viselkedés. Az Úr
K¥¢£a azonban véget vethet a tudatlan ember kesergésének, s e célból énekelte el a
Bhagavad-g¦t§t. E fejezetben a legfelsõbb hiteles forrás, az Úr ¼r¦ K¥¢£a arra oktat
bennünket, hogyan tehetünk szert az önmegvalósításra az anyagi test és a szellemi
lélek elemzõ tanulmányozásával. Ez a megvalósítás annak számára lehetséges, aki
tettei során nem ragaszkodik azok gyümölcséhez, s az igazi önvaló szilárd tudatában
cselekszik.
2.2
ªr¦-bhagav§n uv§ca
kutas tv§ kaªmalam ida° vi¢ame samupasthitam
an§rya-ju¢±am asvargyam ak¦rti-karam arjuna
ªr¦-bhagav§n uv§ca—az Istenség Legfelsõbb Személyisége így szólt; kuta¤—
honnan; tv§—neked; kaªmalam—szennyezõdés; idam—ez a panaszkodás; vi¢ame—e
válságos órában; samupasthitam—jött; an§rya—akik nem ismerik az élet értékét;
ju¢±am—gyakorolt; asvargyam—ami nem juttatja el az embert a felsõbb bolygókra;
ak¦rti—szégyen; karam—az oka; arjuna—óh, Arjuna.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így szólt: Kedves Arjunám, hogyan
fertõzhettek meg téged ezek a tisztátalanságok? Ezek nem illenek az olyan
emberhez, aki ismeri az élet értékét, s nem a felsõbb bolygókra, hanem a
szégyenhez vezetnek.
MAGYARÁZAT: K¥¢£a és az Istenség Legfelsõbb Személyisége egy és
ugyanaz, ezért K¥¢£át a G¦t§ végig Bhagav§nnak nevezi. Bhagav§n az Abszolút
Igazság végsõ aspektusa. Az Abszolút Igazság három fokon valósítható meg: (1)
Brahmanként, a személytelen, mindent átható szellemként, (2) Param§tm§ként, a
Legfelsõbb minden élõlény szívében helyhez kötött formájaként és (3) Bhagav§nként,
az Istenség Legfelsõbb Személyiségeként, az Úr K¥¢£aként. A ¼r¦mad-Bh§gavatam
(1.2.11) az Abszolút Igazság e felfogását a következõképpen magyarázza:
vadanti tat tattva-vidas tattva° yaj jñ§nam advayam
brahmeti param§tmeti bhagav§n iti ªabdyate
„Az Abszolút Igazságot annak ismerõje három szinten valósítja meg.
Valamennyi azonos egymással, és Brahmannak, Param§tm§nak, valamint
Bhagav§nnak nevezik õket.”
Ezt a három isteni aspektust a Nap példájának segítségével lehet
megmagyarázni. A Napnak szintén három arculata van: a napfény, a Nap felszíne és
maga a Nap bolygó. Aki csupán a napfényt tanulmányozza, az a kezdeti szinten áll,
míg aki megérti a Nap felszínét, már sokkal fejlettebb, s az, aki képes bejutni a Nap
bolygó belsejébe, valamennyiük közül a legjobb. Az átlagemberek, akik
megelégszenek egyedül a napfény tanulmányozásával — annak egyetemes
kiterjedésével és személytelen természetének ragyogó sugárzásával —, azokhoz
hasonlíthatók, akik az Abszolút Igazságnak csak a Brahman arculatát képesek
megvalósítani. Az ennél továbblépõ tanuló megismerheti a Nap felszínét, amit az
Abszolút Igazság Param§tm§ arculatának felismeréséhez hasonlíthatunk, azt a
tanítványt pedig, aki a Nap szívébe hatol, azokhoz hasonlíthatjuk, akik a Legfelsõbb
Abszolút Igazság személyes vonásait valósították meg. Ezért a bhakták, vagyis az
Abszolút Igazság Bhagav§n arculatát megvalósító transzcendentalisták a
legkiválóbbak, annak ellenére, hogy az Abszolút Igazságot tanulmányozók mind
ugyanazt a témát vizsgálják. A napfényt, a Nap felszínét és a bolygó belsõ jelenségeit
nem lehet egymástól elválasztani, de a három különbözõ fokot tanulmányozók mégis
eltérõ kategóriába tartoznak.
Par§ªara Muni, Vy§sadeva apja, a kiváló, hiteles szaktekintély
megmagyarázta a szanszkrit bhagav§n szó értelmét. Az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét, aki minden vagyon, erõ, hírnév, szépség, tudás és lemondás
birtokosa, Bhagav§nnak hívják. Sok ember van, aki végtelenül gazdag, roppant
hatalmas vagy rendkívül szép, világhírû, esetleg kimagaslóan képzett és lemondó is,
mégsem állíthatja senki sem magáról azt, hogy rendelkezik minden vagyonnal,
erõvel stb. Egyedül K¥¢£a mondhatja ezt, mert Õ az Istenség Legfelsõbb
Személyisége. Egyetlen élõlény, még Brahm§, az Úr ¼iva és N§r§ya£a sem
rendelkezik e fenséges jellemzõkkel olyan teljességben, mint K¥¢£a. Ezért aztán maga
az Úr Brahm§ Brahma-sa°hit§ címû mûvében arra a következtetésre jut, hogy az Úr
K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Senki sem egyenlõ Vele, és senki sem
múlhatja felül Õt. Õ az eredeti Úr, Bhagav§n, akit Govindaként is ismernek, és Õ
minden ok legfelsõbb oka.
¦ªvara¤ parama¤ k¥¢£a¤ sac-cid-§nanda-vigraha¤
an§dir §dir govinda¤ sarva-k§ra£a-k§ra£am
„Számtalan személyiség létezik, aki rendelkezik Bhagav§n
jellemvonásaival, ám közülük K¥¢£a a legfelsõbb, mert senki sem múlhatja Õt felül.
Õ a Legfelsõbb Személy, kinek teste örök, tudással és boldogsággal teljes. Õ az
eredeti Úr, Govinda, s Õ minden ok oka.” (Brahma-sa°hit§ 5.1)
A Bh§gavatam szintén sokat felsorol az Istenség Legfelsõbb Személyisége
inkarnációi közül, de K¥¢£át az eredeti Istenség Személyiségeként írja le, akibõl sok-
sok inkarnáció és Istenség Személyisége árad ki:
 ete c§°ªa-kal§¤ pu°sa¤ k¥¢£as tu bhagav§n svayam
indr§ri-vy§kula° loka° m¥¨ayanti yuge yuge
„Az Istenség itt felsorolt inkarnációi mind vagy teljes kiterjedései a
Legfelsõbb Istenségnek, vagy részei az Õ teljes kiterjedéseinek, de K¥¢£a Maga az
Istenség Legfelsõbb Személyisége.” (Bh§g. 1.3.28)
K¥¢£a tehát az eredeti Istenség Legfelsõbb Személyisége, az Abszolút
Igazság, aki a Felsõlélek és a személytelen Brahman eredete.
Arjuna panaszkodása rokonai sorsa miatt az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének jelenlétében valóban nem illõ, K¥¢£a ezért meglepetését a kuta¤,
„honnan” szóval érzékelteti. Az efféle tisztátalanság sohasem méltó az olyan
emberre, aki az §ryanokként ismert civilizált emberek osztályába tartozik. Az §ryan
szó azokra utal, akik ismerik az élet értékét, s akiknek civilizációja a lelki
megvalósításra épül. Az anyagi életfelfogás által vezérelt emberek nem tudják, hogy
az élet célja az Abszolút Igazság, Vi¢£u, vagyis Bhagav§n megvalósítása. Az anyagi
világ külsõ vonásai igézik meg õket, ezért nem tudják, hogy mi a felszabadulás.
Azokat, akik mit sem tudnak arról, hogyan lehet az anyagi kötelékektõl
megszabadulni, nem lehet §ryanoknak nevezni. Noha Arjuna k¢atriya volt, mégis
megtagadta a harcot, s ezzel eltért elõírt kötelességétõl. Az efféle gyáva tett nem
méltó az §ryanokhoz. A kötelesség elhanyagolása nem csupán a lelki élet fejlõdésének
nem használ, de annak lehetõségétõl is megfosztja az így cselekvõt, hogy hírnévre
tegyen szert ebben a világban. Az Úr K¥¢£a nem helyeselte Arjuna rokonai iránt
érzett úgynevezett „részvétét”.
2.3
klaibya° m§ sma gama¤ p§rtha naitat tvayy upapadyate
k¢udra° h¥daya-daurbalya° tyaktvotti¢±ha parantapa
klaibyam—tehetetlenség; m§ sma—ne; gama¤—fogadd el; p§rtha—óh, P¥th§
fia; na—sohasem; etat—ez; tvayi—hozzád; upapadyate—illõ; k¢udram—kicsinyes;
h¥daya—a szívnek; daurbalyam—gyengeség; tyaktv§—feladni; utti¢±ha—kelj fel; param-
tapa—óh, ellenség fenyítõje.
Óh, P¥th§ fia, ne hódolj meg e lealázó tehetetlenség elõtt, mert ez nem illõ
hozzád! Óh, ellenség fenyítõje, válj meg a szív e kicsinyes gyengeségétõl, s harcra
fel!
MAGYARÁZAT: Arjunát P¥th§ fiának szólítja az Úr. P¥th§ K¥¢£a apjának,
Vasudevának a nõvére, emiatt tehát Arjuna K¥¢£a vérrokona volt. Ha egy k¢atriya fia
megtagadja a harcot, akkor csak nevében k¢atriya, s ugyanez vonatkozik egy
br§hma£a fiára is, ha nem cselekszik jámboran. Az ilyen k¢atriyák és br§hma£ák csupán
apáik hitvány fiai. K¥¢£a nem akarta, hogy Arjunából is érdemtelen k¢atriya sarj
váljék. Arjuna K¥¢£a legmeghittebb barátja volt, és szekerén Maga K¥¢£a látta el
utasításokkal, a bizalom ellenére azonban szégyen lett volna számára, ha meghátrál a
harc elõl. Ezért mondta K¥¢£a, hogy az ilyen viselkedés nem méltó Arjuna
jelleméhez. Arjuna érvelhetett volna azzal, hogy a rendkívüli tiszteletnek örvendõ
Bh¦¢ma és rokonai iránt érzett nemesszívûségbõl akar lemondani a küzdelemrõl, ám
K¥¢£a véleménye szerint az efféle nemeslelkûség csupán a szív gyengesége. Egyetlen
hiteles tekintély sem helyeselte az ilyen viselkedést. Az olyan embernek tehát, mint
amilyen Arjuna volt, aki közvetlenül K¥¢£a utasításait követte, fel kell hagynia az
ilyen nagylelkûséggel vagy úgynevezett erõszakmentességgel.
2.4
arjuna uv§ca
katha° bh¦¢mam aha° sa¯khye dro£a° ca madhus¡dana
i¢ubhi¤ pratiyotsy§mi p¡j§rh§v ari-s¡dana
arjuna¤ uv§ca—Arjuna mondta; katham—hogyan; bh¦¢mam—Bh¦¢mát;
aham—én; sa¯khye—a harcban; dro£am—Dro£át; ca—is; madhu-s¡dana—óh, Madhu
végzete; i¢ubhi¤—nyilakkal; pratiyotsy§mi—fogom visszaverni; p¡j§-arhau—akik
imádatra méltóak; ari-s¡dana—óh, ellenség elpusztítója.
Arjuna így szólt: Óh, ellenség elpusztítója, Madhu végzete, hogyan
harcolhatnék nyilakkal olyan harcosok ellen, mint Bh¦¢ma és Dro£a, akik méltóak
arra, hogy imádjam õket?
MAGYARÁZAT: A tiszteletreméltó feljebbvalók, mint Bh¦¢ma nagyatya és
Dro£§c§rya, a tanító, mindig érdemesek az imádatra, s még ha õk támadnak, akkor
sem szabad fegyvert fogni ellenük. Az általános illem azt tanítja, hogy a
feljebbvalókkal még szócsatába sem szabad bocsátkozni. Szépen kell velük bánni
még akkor is, ha õk esetleg durván viselkednek. Hogyan szállhatott hát volna
szembe velük Arjuna? Vajon megtámadná-e valaha is K¥¢£a saját nagyatyját,
Ugrasenát és tanárát, S§nd¦pani Munit? Ilyen és hasonló érveket hozott fel Arjuna
K¥¢£ának.
2.5
gur¡n ahatv§ hi mah§nubh§v§n
ªreyo bhoktu° bhaik¢yam ap¦ha loke
hatv§rtha-k§m§°s tu gur¡n ihaiva
bhuñj¦ya bhog§n rudhira-pradigdh§n
gur¡n—feljebbvalókat; ahatv§—meg nem ölve; hi—bizonyára; mah§-
anubh§v§n—nagy lelkeket; ªreya¤—jobb; bhoktum—élvezni az életet; bhaik¢yam—
koldulással; api—még; iha—ebben az életben; loke—e világon; hatv§—gyilkolás;
artha—haszon; k§m§n—erre vágyva; tu—de; gur¡n—feljebbvalók; iha—e világon;
eva—bizonyára; bhuñj¦ya—élvezni kell; bhog§n—kellemes dolgokat; rudhira—vérrel;
pradigdh§n—szennyezett.
Jobb koldulva élni ebben a világban, mintsem a nagy lelkek, tanáraim élete
árán folytatni az életet. Világi nyereségre vágynak bár, mégis a feljebbvalóink, s
ha megöljük õket, vér szennyezi majd be mindazt, amit élvezni fogunk.
MAGYARÁZAT: A szentírások parancsai szerint az ember megtagadhatja
tanárát, ha az elítélendõ tetteket hajt végre és elveszti józan ítélõképességét. Bh¦¢ma
és Dro£a úgy érezték, kötelességük, hogy Duryodhana pártját fogják, akinek anyagi
támogatását élvezték, noha nem lett volna szabad így tenniük pusztán e szempont
alapján. Így aztán elvesztették tanári tekintélyüket. Arjuna azonban úgy véli, hogy
ennek ellenére továbbra is a feljebbvalói, s a megölésük árán szerzett anyagi nyereség
élvezete nem lenne más, mint a vérrel szennyezett hadizsákmány élvezete.
 2.6
na caitad vidma¤ kataran no gar¦yo
yad v§ jayema yadi v§ no jayeyu¤
y§n eva hatv§ na jij¦vi¢§mas
te 'vasthit§¤ pramukhe dh§rtar§¢±r§¤
na—sem; ca—szintén; etat—ezt; vidma¤—tudjuk; katarat—melyik; na¤—
nekünk; gar¦ya¤—jobb; yat v§—vajon; jayema—legyõzhetjük; yadi—ha; v§—vagy;
na¤—bennünket; jayeyu¤—legyõznek; y§n—akik; eva—bizonyára; hatv§—öléssel; na—
soha; jij¦vi¢§ma¤—szeretnénk élni; te—mindegyikük; avasthit§¤—vannak; pramukhe—
elõttünk; dh§rtar§¢±r§¤—Dh¥tar§¢±ra fiai.
Azt sem tudjuk, melyik a jobb: ha mi gyõzünk, vagy ha õk gyõznek le minket.
Ha megöljük Dh¥tar§¢±ra fiait, tovább már nekünk sem szabadna élnünk. Most
mégis elõttünk sorakoznak a csatatéren.
MAGYARÁZAT: Arjuna nem tudta, mit tegyen: harcoljon-e, amellyel azt
kockáztatná, hogy feleslegesen erõszakot alkalmaz, noha a harc a k¢atriya
kötelessége, vagy vonuljon vissza és koldulással tengesse életét. Ha nem kerekedik
felül az ellenségen, a koldulás marad számára az egyetlen lehetõség a megélhetésre.
Nem volt azonban biztos a gyõzelemben sem, hiszen bármelyik fél gyõztesként
kerülhetett ki a csatából. Még ha megnyernék a csatát (ami ügyük igazságát
jelentené), akkor is nehéz lenne folytatni életüket Dh¥tar§¢±ra fiai nélkül, ha azok
mind a csatatéren vesznének. Ilyen körülmények között a gyõzelem is vereséget
jelentett volna. E megfontolások határozottan bizonyítják, hogy Arjuna nemcsak az
Úr hûséges bhaktája, de rendkívül felvilágosodott személy is volt, aki teljesen ura
tudott lenni elméjének és érzékeinek. Kívánsága, hogy koldulva éljen — habár királyi
család sarja volt — szintén lemondását mutatja meg. Ezek a jellemvonások, valamint
¼r¦ K¥¢£ának, lelki tanítómesterének szavaiba vetett hite azt mutatják, hogy Arjuna
igazán erényes ember volt, s ebbõl arra következtethetünk, hogy megérdemelte a
felszabadulást. Az ember mindaddig nem emelkedhet a tudás síkjára, amíg nem
képes uralkodni az érzékszervein, tudás és odaadás nélkül pedig senkinek sincs
esélye a felszabadulásra. Arjuna az anyagi kapcsolatait jellemzõ rendkívüli
jellemvonások mellett ezekkel a tulajdonságokkal is mind rendelkezett.
2.7
k§rpa£ya-do¢opahata-svabh§va¤
p¥cch§mi tv§° dharma-samm¡¨ha-cet§¤
yac chreya¤ sy§n niªcita° br¡hi tan me
ªi¢yas te 'ha° ª§dhi m§° tv§° prapannam
k§rpa£ya—szánalmasságnak; do¢a—a gyengeség által; upahata—sújtva; sva-
bh§va¤—tulajdonságok; p¥cch§mi—kérdezem; tv§m—Neked; dharma—vallás;
samm¡¨ha—zavart; cet§¤—a szívben; yat—ami; ªreya¤—teljesen jó; sy§t—lehet;
niªcitam—bizalmasan; br¡hi—mondd; tat—azt; me—nekem; ªi¢ya¤—tanítvány; te—
Tiéd; aham—vagyok; ª§dhi—csak oktass; m§m—engem; tv§m—Neked; prapannam—
meghódoltam.
Most zavarban vagyok a kötelességemet illetõen, és szánalmas gyengeségem
miatt elvesztettem önuralmamat. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg
világosan, mi a legjobb számomra! Most a tanítványod vagyok, egy lélek, aki
meghódolt Elõtted. Kérlek, oktass engem!
MAGYARÁZAT: A természet elrendezése folytán az anyagi cselekedetek
szövevénye zavarodottságot szül minden élõlényben. Minden lépésnél megzavar
bennünket valami, ezért mindenkinek kötelessége, hogy felkeressen egy hiteles lelki
tanítómestert, aki képes megmutatni a helyes utat, azt, hogy hogyan teljesítheti be az
élet értelmét. Valamennyi védikus írás azt tanácsolja, forduljunk egy hiteles lelki
tanítómesterhez, hogy megszabadulhassunk az élet bonyodalmaitól, amelyekben
akaratunk ellenére részünk van. Az erdõtûzhöz hasonlíthatnánk ezeket, amely
valamiképpen fellobban, noha senki sem gyújtotta meg. Hasonló a világ helyzete is:
az élet bonyodalmai maguktól jönnek, még akkor is, ha nem akarjuk õket. Senki sem
akarja a tüzet, mégis fellobban, s mi megzavarodunk. A védikus bölcsesség ezért azt
tanácsolja: ha megoldást akarunk találni az élet bonyodalmaira, s ha meg akarjuk
érteni ennek tudományát, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, aki a tanítványi
láncolat tagja. Az az ember, akinek igaz lelki tanítómestere van, mindent megtudhat.
Nem szabad ezért az anyagi zavarodottság helyzetében maradnunk: egy lelki
tanítómesterhez kell fordulnunk. Ez a magyarázata ennek a versnek.
Kirõl mondjuk, hogy anyagi zavarodottságban él? Arról, aki nem érti meg
az élet problémáit. A B¥had-§ra£yaka Upani¢ad (3.8.10) így ír a zavarodott emberrõl: yo
v§ etad ak¢ara° g§rgy aviditv§sm§ lok§t praiti sa k¥pa£a¤. „Fösvény az, aki emberi lény
létére nem oldja meg az élet problémáit, s aki úgy távozik e világból, mint a macskák
és a kutyák, anélkül hogy megértené az önmegvalósítás tudományát.” Az élõlény
számára ez az emberi életforma a legértékesebb kincs, s eszköz arra, hogy megoldja
az élet problémáit. Éppen ezért szánalmasan fösvény az az ember, aki nem használja
ki ezt a lehetõséget. Az õ ellentéte a br§hma£a, vagyis az, aki kellõképpen intelligens
ahhoz, hogy testét az élet problémáinak megoldására használja. Ya etad ak¢ara° g§rgi
viditv§sm§ lok§t praiti sa br§hma£a¤.
A k¥pa£ák, a fösvény emberek csak idejüket vesztegetik, amikor az anyagi
felfogásba merülve oly erõsen ragaszkodnak a családjukhoz, közösségükhöz,
hazájukhoz stb. Az emberek legtöbbször az úgynevezett „bõrbetegség” alapján
ragaszkodnak a családi élethez, vagyis a feleséghez, a gyermekekhez és a többi
családtaghoz. A k¥pa£a azt gondolja, képes megvédeni hozzátartozóit a haláltól, vagy
épp azt hiszi, hogy családja és közössége mentheti meg õt annak torkából. Az efféle
ragaszkodás még az alacsonyabb rendû állatokban is megtalálható, akik szintén
törõdnek utódaikkal. Arjuna okos volt, ezért megértette: zavarodottságának oka a
családtagok iránti ragaszkodása s az a vágya volt, hogy megmentse õket a haláltól.
Habár tudta, hogy harcosi kötelességének teljesítése még rá vár, szánalmas
gyengesége miatt mégsem érezte magát képesnek erre. Ezért kéri az Úr K¥¢£át, a
legfelsõbb lelki tanítómestert, hogy találjon egyértelmû megoldást. Tanítványként
adja át magát K¥¢£ának, véget akar vetni a baráti társalgásoknak. A tanítómester és
tanítvány közötti beszélgetések komolyak, s most Arjuna nagyon komolyan akart
szólni hiteles lelki tanítómestere elõtt. A Bhagavad-g¦t§ tudományának eredeti lelki
tanítómestere tehát K¥¢£a, az elsõ tanítvány pedig, aki elsajátította azt, Arjuna. Hogy
miképpen értette meg a Bhagavad-g¦t§t, arról maga a G¦t§ beszél. Ennek ellenére az
ostoba világi tudósok úgy magyarázzák, hogy nem K¥¢£a személyének kell
átadnunk magunkat, hanem „a K¥¢£án belüli megszületetlen”-nek. K¥¢£a belseje és
külseje között azonban nincs különbség. Aki ezt nem képes felfogni, s így próbálja
megérteni a Bhagavad-g¦t§t, az a legnagyobb ostoba.
2.8
na hi prapaªy§mi mam§panudy§d
yac chokam uccho¢a£am indriy§£§m
av§pya bh¡m§v asapatnam ¥ddha°
r§jya° sur§£§m api c§dhipatyam
na—nem; hi—bizonyára; prapaªy§mi—látom; mama—enyém; apanudy§t—
elûzheti; yat—azt; ªokam—bánatot; uccho¢a£am—kiszikkasztja; indriy§£§m—az
érzékszerveknek; av§pya—elérve; bh¡mau—a Földön; asapatnam—páratlan; ¥ddham—
gazdag; r§jyam—királyságot; sur§£§m—a félistenekét; api—még ha; ca—is;
§dhipatyam—uralmat.
Nem tudom, hogyan ûzzem el ezt a bánatot, amely kiszikkasztja érzékeimet, s
melyet legyõzni nem leszek képes még akkor sem, ha egy páratlan, virágzó földi
királyságot nyerek, olyan korlátlan hatalommal, mint a félisteneké a mennyek
országában.
MAGYARÁZAT: Arjuna számtalan érvvel hozakodott elõ a vallási elvek
és az erkölcsi törvények ismeretében, mégis úgy tûnik, igazi problémájára képtelen
volt megoldást találni a lelki tanítómester, az Úr ¼r¦ K¥¢£a segítsége nélkül.
Megértette, hogy úgynevezett tudományának nem veheti hasznát gondjai
elûzésében, melyek már egész létét felemésztették. Ezeket a bonyodalmakat
lehetetlen volt megoldania egy olyan lelki tanítómester segítsége nélkül, mint az Úr
K¥¢£a. Akadémikus tudás, humanista mûveltség, magas rang — mind-mind
hasznavehetetlenek az élet problémáinak megoldásában. Segítséget csakis egy olyan
lelki tanítómester nyújthat, mint K¥¢£a. Ebbõl azt a következtetést vonhatjuk le, hogy
hiteles lelki tanítómester az, aki száz százalékosan K¥¢£a-tudatú, mert egyedül õ
képes megoldani az élet problémáit. Az Úr Caitanya szerint aki mestere a K¥¢£a-
tudat tudományának, az társadalmi helyzetétõl függetlenül igazi lelki
tanítómesternek számít.
kib§ vipra, kib§ ny§s¦, ª¡dra kene naya
yei k¥¢£a-tattva-vett§, sei 'guru' haya
„Nem számít, hogy az ember vipra [a védikus tudomány mûvelt tudósa],
vagy épp alacsonyrendû család szülötte, esetleg az élet lemondott rendjében él. Ha
mestere a K¥¢£a-tudat tudományának, akkor õ a tökéletes és hiteles lelki
tanítómester.” (Caitanya-carit§m¥ta, Madhya 8.128) Senki sem lehet tehát hiteles lelki
tanítómester, ha nem mestere a K¥¢£a-tudat tudományának. A védikus irodalom
hasonlóképpen ír:
¢a±-karma-nipu£o vipro mantra-tantra-viª§rada¤
avai¢£avo gurur na sy§d vai¢£ava¤ ªva-paco guru¤
„A védikus tudomány valamennyi ágát jól ismerõ tudós br§hma£a nem
méltó arra, hogy lelki tanítómester legyen, ha nem vai¢£ava, vagyis ha nem jártas a
K¥¢£a-tudat tudományában. Ellenben az, aki egy alacsony kasztú családban jött a
világra, lelki tanítómesterré válhat, ha vai¢£ava, azaz K¥¢£a-tudatú.” (Padma Pur§£a)
Az anyagi lét problémáira — a születésre, az öregségre, a betegségre és a
halálra — nem jelent megoldást a vagyongyûjtés és az anyagi gyarapodás. Sok olyan
gazdag, fejlett ország van a világon, amely bõvelkedik az élethez szükséges minden
kincsben, ám az anyagi lét problémáival még ott is találkozunk. Számtalan úton
keresik az emberek a békét, az igazi boldogsághoz azonban csak akkor jutnak el, ha
K¥¢£ához vagy a K¥¢£a tudományát tartalmazó Bhagavad-g¦t§hoz és a ¼r¦mad-
Bh§gavatamhoz fordulnak K¥¢£a hiteles képviselõjén, a K¥¢£a-tudatú emberen
keresztül.
Ha a gazdasági fejlõdés és az anyagi kényelem véget tudnának vetni a
családi, szociális, nemzeti és nemzetek közötti nézeteltérések okozta kesergésnek,
akkor Arjuna nem mondta volna, hogy még egy páratlan földi királyság vagy a
mennyei bolygókon élõ félistenek korlátlan hatalma sem lenne képes elûzni bánatát.
Ezért aztán a K¥¢£a-tudatnál keresett menedéket, s ez az a helyes út, amely a békéhez
és a harmóniához vezet. Az anyagi gyarapodásnak vagy a világ feletti korlátlan
hatalomnak az anyagi természet katasztrófái bármelyik pillanatban véget vethetnek.
Manapság az emberek meg akarják a lábukat vetni a Holdon, de még ez a
próbálkozásuk is, hogy eljussanak a felsõbb bolygórendszerekbe, egy csapásra
kudarcba fulladhat. A Bhagavad-g¦t§ megerõsíti ezt: k¢¦£e pu£ye martya-loka° viªanti.
„Amikor jámbor tettei többé nem hoznak gyümölcsöt, az ember a boldogság
csúcsáról az élet legalantasabb formájába zuhan.” A világ számos politikusa bukott el
már így, s az efféle bukás csak egyre több szomorúságot okoz.
Ezért ha végérvényesen véget szeretnénk vetni a siránkozásnak, akkor
K¥¢£ánál kell menedéket keresnünk, ahogyan Arjuna teszi. Arjuna K¥¢£a segítségét
kérte, hogy végleg megoldhassa problémáit. Ez a K¥¢£a-tudat útja.
2.9
sañjaya uv§ca
evam uktv§ h¥¢¦keªa° gu¨§keªa¤ parantapa¤
na yotsya iti govindam uktv§ t¡¢£¦° babh¡va ha
sañjaya¤ uv§ca—Sañjaya mondta; evam—így; uktv§—szólva; h¥¢¦keªam—
K¥¢£ához, az érzékek urához; gu¨§keªa¤—Arjuna, a tudatlanság legyõzésének
mestere; parantapa¤—az ellenség fenyítõje; na yotsye—nem fogok harcolni; iti—így;
govindam—K¥¢£ának, aki boldoggá teszi az érzékeket; uktv§—mondván; t¡¢£¦m—
néma; babh¡va—lett; ha—minden bizonnyal.
Sañjaya szólt: Így beszélt Arjuna, az ellenség fenyítõje, majd e szavakkal
fordult K¥¢£ához: „Govinda, én nem fogok harcolni!” Aztán elhallgatott.
MAGYARÁZAT: Dh¥tar§¢±ra nagyon boldog lehetett, amikor megértette,
hogy Arjuna a harc helyett el akarja hagyni a csatateret, hogy aztán koldusként
tengesse életét. De Sañjaya ismét csalódást okozott neki, amikor tudatta vele, hogy
Arjuna képes ellenségei megölésére (parantapa¤). Arjunát egy idõre elborította a
családja iránt érzett szeretetbõl fakadó illuzórikus bánat, mint tanítvány azonban
meghódolt K¥¢£a, a legfelsõbb lelki tanítómester elõtt. Ez arra utal, hogy hamarosan
megszabadul ettõl az alaptalan panaszkodástól, ami a családi ragaszkodás
eredménye, s az önmegvalósítás tökéletes tudományában, a K¥¢£a-tudatban
megvilágosodva biztosan harcolni fog. Ha K¥¢£a felvilágosítja Arjunát — aki azután
a végsõkig küzd majd —, Dh¥tar§¢±ra öröme szertefoszlik.
 2.10
tam uv§ca h¥¢¦keªa¤ prahasann iva bh§rata
senayor ubhayor madhye vi¢¦dantam ida° vaca¤
tam—neki; uv§ca—mondta; h¥¢¦keªa¤—az érzékek ura, K¥¢£a; prahasan—
mosolyogva; iva—úgy; bh§rata—óh, Dh¥tar§¢±ra, Bharata sarja; senayo¤—a
seregeknek; ubhayo¤—mindkét félnek; madhye—között; vi¢¦dantam—a bánkódónak;
idam—a következõ; vaca¤—szavakat.
Óh, Bharata leszármazottja! K¥¢£a ekkor a két sereg között az alábbi szavakat
intézte mosolyogva a bánattól sújtott Arjunához:
MAGYARÁZAT: A beszélgetés két bensõséges barát, H¥¢¦keªa és
Gu¨§keªa között folyt. Barátok lévén azonos szinten álltak, ám egyikük önszántából
a másik tanítványa lett. K¥¢£a azért mosolygott, mert egy barátja a tanítványa akart
lenni. Õ, mint mindenki Ura és mestere, mindig felsõbbrendû helyzetben van, mégis
barátjává, fiává vagy kedvesévé válik annak a bhaktájának, aki ilyen szerepben
szeretné látni Õt. Amikor mesternek választották, rögtön vállalta ezt a szerepet, s
tanítványához mesterként, kellõ komolysággal szólt. Láthatjuk, hogy a tanítómester
és tanítványa közötti beszélgetés a két sereg jelenlétében történt, nyíltan, hogy
mindenkinek áldására legyen. A Bhagavad-g¦t§ tehát nem egy bizonyos embernek,
társadalomnak vagy közösségnek szól, hanem mindenkinek, s barát és ellenség
egyformán jogosult arra, hogy hallja.
2.11
ªr¦-bhagav§n uv§ca
aªocy§n anvaªocas tva° prajñ§-v§d§°ª ca bh§¢ase
gat§s¡n agat§s¡°ª ca n§nuªocanti pa£¨it§¤
ªr¦-bhagav§n uv§ca—az Istenség Legfelsõbb Személyisége mondta;
aªocy§n—nem érdemes bánkódni érte; anvaªoca¤—bánkódsz; tvam—te; prajñ§-v§d§n—
mûvelt beszéd; ca—szintén; bh§¢ase—beszélve; gata—elveszett; as¡n—élet; agata—
nem veszett el; as¡n—élet; ca—szintén; na—soha; anuªocanti—siránkoznak;
pa£¨it§¤—a tanult emberek.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így szólt: Mûvelt beszéded mellett
olyasmit gyászolsz, amiért nem érdemes bánkódni. A bölcsek nem keseregnek
sem az élõ, sem a halott felett.
MAGYARÁZAT: Az Úr máris felvette a tanító szerepét, s megszidta
tanítványát, amikor közvetve ostobának nevezte: „Mûvelt emberként szólsz, de azt
mégsem tudod, hogy a tanult ember, aki tudja, mi a test, és tudja, mi a lélek, nem
panaszkodik a test egyik állapota miatt sem, legyen az élõ vagy halott.” Ahogyan az
a késõbbi fejezetek magyarázataiból világossá válik, tudás annyit jelent, mint ismerni
az anyagot és a lelket, valamint mindkettõ irányítóját. Arjuna azzal érvelt, hogy a
vallásos elvek fontosabbak, mint a politika és a szociológia, de azt nem tudta, hogy
az anyagról, a lélekrõl és a Legfelsõbbrõl szóló tudás még a vallásos külsõségeknél is
fontosabb. Nem rendelkezett ezzel az ismerettel, ezért nem lett volna szabad bölcs
embernek mutatnia magát. Nem volt az, s ezért olyasvalami miatt panaszkodott, ami
miatt egyáltalán nem érdemes szomorkodni. A test megszületik, és sorsa az, hogy ma
vagy holnap elpusztuljon, ezért nem olyan fontos, mint a lélek. Aki ennek tudatában
van, az valóban mûvelt, és számára semmi nem jelent okot a panaszkodásra,
bármilyen helyzetben is legyen az anyagi test.
2.12
na tv ev§ha° j§tu n§sa° na tva° neme jan§dhip§¤
na caiva na bhavi¢y§ma¤ sarve vayam ata¤ param
na—soha; tu—de; eva—bizonyára; aham—Én; j§tu—bármikor; na—nem;
§sam—létezett; na—nem; tvam—te; na—nem; ime—mindezek; jana-adhip§¤—királyok;
na—soha; ca—szintén; eva—bizonyára; na—nem; bhavi¢y§ma¤—létezni fog; sarve
vayam—mi mindannyian; ata¤ param—ezek után.
Nem volt olyan idõ, amikor Én nem léteztem, és öröktõl fogva vagy te és ezek a
királyok is; a jövõben sem fog megszûnni életünk.
MAGYARÁZAT: A Védák — Ka±ha Upani¢ad, valamint a ¼vet§ªvatara
Upani¢ad — azt mondják, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége tartja fenn a
számtalan élõlényt, egyéni tetteik és azok visszahatásai következtében elért
helyzetüknek megfelelõen. Ez az Istenség Legfelsõbb Személyisége teljes részei által
minden élõlény szívében is jelen van. Csakis azok a szent emberek érhetik el valóban
a tökéletes és örökkévaló békét, akik belül és kívül egyaránt látják ugyanazt a
Legfelsõbb Urat.
nityo nity§n§° cetanaª cetan§n§m
eko bah¡n§° yo vidadh§ti k§m§n
tam §tma-stha° ye 'nupaªyanti dh¦r§s
te¢§° ª§nti¤ ª§ªvat¦ netare¢§m
(Ka±ha Upani¢ad 2.2.13)
Azt a védikus igazságot, amelyet Arjuna megtudott, megtudhatja minden
ember a világon, aki nagyon mûveltnek adja ki magát, holott tudása rendkívül
csekély. Az Úr egyértelmûen kijelenti, hogy Õ Maga, Arjuna és a csatatéren
összegyûlt királyok mind örökkévaló egyéni élõlények, s Õ az örök fenntartójuk
mind feltételekhez kötött, mind felszabadult helyzetükben. Az Istenség Legfelsõbb
Személyisége a legfelsõbb egyén, és Arjuna, az Úr örök társa, valamint az ott
összesereglett uralkodók szintén egyéni, örök személyek. Nem igaz, hogy nem
léteztek mint egyének a múltban, s hogy nem maradnak örökkévaló személyek.
Egyéni létük megvolt a múltban, és megszakítás nélkül folytatódni fog a jövõben is.
Éppen ezért nincs értelme bárkiért is bánkódni.
A legfelsõbb hiteles forrás, az Úr K¥¢£a ebben a versben megcáfolja azt a
m§y§v§d¦ elméletet, miszerint a felszabadulás után az egyéni lélek, aki megszabadult
m§y§, vagyis az illúzió burkától, beleolvad a személytelen Brahmanba, és elveszíti
egyéni létét. Azt az elméletet sem támasztja alá, mely az egyéniséget csakis a
feltételekhez kötött állapotban ismeri el. K¥¢£a ebben a versben világosan kijelenti,
hogy az Õ egyénisége, valamint minden élõlény egyénisége a jövõben is örökké
létezni fog. Ezt az Upani¢adok is megerõsítik. K¥¢£ának ez a kijelentése autentikus,
hiszen Õt nem kerítheti hatalmába az illúzió. Ha az egyéniség nem lenne valóság,
K¥¢£a nem hangsúlyozta volna ennyire még a jövõre vonatkozóan is. Egy m§y§v§d¦
érvelhet azzal, hogy a K¥¢£a által említett egyéniség nem lelki, hanem anyagi. Még
ha el is fogadnánk azt az érvet, hogy az egyéniség az anyagi síkon létezik, hogyan
különböztetnénk meg K¥¢£a egyéniségét? K¥¢£a határozottan állítja, hogy
rendelkezett egyéniséggel a múltban, és megerõsíti, hogy az a jövõben is megmarad.
Egyéniségének létét számtalan formában megerõsítette, s kijelentette, hogy a
személytelen Brahman az alárendeltje. K¥¢£a mindvégig fenntartotta lelki
egyéniségét, s ha Õt valaki közönséges, egyéni tudattal rendelkezõ, feltételekhez
kötött léleknek tekinti, akkor a Bhagavad-g¦t§nak mint hiteles szentírásnak nincsen
értéke. Egy közönséges ember, akit az emberi gyarlóság négy hibája jellemez, nem
képes olyan tanítást átadni, amely meghallgatásra érdemes. A G¦t§ felette áll az ilyen
irodalomnak. Egyetlen világi könyvet sem lehet összehasonlítani vele. Ha valaki
közönséges emberként fogadja el K¥¢£át, a G¦t§ elveszíti minden jelentõségét. A
m§y§v§d¦k érve szerint a versben említett többes szám használata csak a szokásokat
követi, és csak a testre utal. Ám egy verssel korábban K¥¢£a már elítélte az efféle testi
felfogást. Hogyan tehetett volna újra egy általános kijelentést a testet illetõen, ha azt a
felfogást, amely az élõlényeket a testüknek tekinti, már elítélte? Az egyéniség tehát a
lelki síkon marad fenn, s ezt a nagy §c§ryák, például ¼r¦ R§m§nuja és mások is
megerõsítik. A G¦t§ sok helyen világosan kijelenti, hogy ezt a lelki egyéniséget azok
érthetik meg, akik az Úr bhaktái, míg azok, akik irigyek K¥¢£ára, mert Õ az Istenség
Legfelsõbb Személyisége, nem érthetik meg e nagy mûvet. Ha olyanok próbálják
elsajátítani a G¦t§ tanítását, akik nem bhaktái az Úrnak, az olyan, mint amikor a
méhek kívülrõl nyalogatják a mézesüveget. Senki sem élvezheti a méz ízét, amíg nem
nyitja fel az üveget, s éppen így a Bhagavad-g¦t§ misztériumát is egyedül a bhakták
érthetik meg. Senki más nem ízlelheti meg, ahogyan azt e könyv negyedik
fejezetében olvashatjuk. A G¦t§t nem érthetik meg azok sem, akik irigyek az Úr létére.
A G¦t§ m§y§v§d¦ magyarázata tehát a teljes igazság leginkább félrevezetõ bemutatása.
Az Úr Caitanya megtiltotta számunkra a m§y§v§d¦k magyarázatainak olvasását, és
figyelmeztetett bennünket, hogy aki elfogadja a m§y§v§d¦ filozófia tanítását, az
elveszíti minden képességét a Bhagavad-g¦t§ valódi misztériumának megértéséhez.
Ha az egyéniség a felfogható univerzumra vonatkozik, akkor semmi szükség az Úr
tanítására. Az egyéni lélekre és az Úrra vonatkozó többes szám örök tény, s a Védák
megerõsítik, ahogyan azt az elõbbiekben láthattuk.
2.13
dehino 'smin yath§ dehe kaum§ra° yauvana° jar§
tath§ deh§ntara-pr§ptir dh¦ras tatra na muhyati
dehina¤—a megtestesültnek; asmin—ebben; yath§—mint; dehe—a testben;
kaum§ram—gyermekkor; yauvanam—fiatalság; jar§—öregség; tath§—hasonlóan; deha-
antara—a test cseréjének; pr§pti¤—elérés; dh¦ra¤—a józan; tatra—azután; na—
sohasem; muhyati—megtéved.
Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a
gyermekkortól a serdülõkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik
testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.
MAGYARÁZAT: Minden élõlény egyéni lélek, ezért minden pillanatban
változtatja testét, s néha mint gyermek, néha mint fiatal, néha pedig mint öreg
nyilvánul meg. Ám minden esetben ugyanarról a szellemi lélekrõl van szó, amely
semmilyen változáson nem megy keresztül. Ez az egyéni lélek végül a halál
beálltával elhagyja a testet, s egy másikba vándorol. Biztos, hogy a következõ
születésben új testet kap — vagy anyagit, vagy lelkit —, ezért Arjunának semmi oka
nem volt amiatt keseregni, hogy Bh¦¢ma és Dro£a akikért annyira aggódott, meg
fognak halni. Inkább örülnie kellett volna, hogy öreg testüket újakra cserélik, s ezzel
energiájuk is megfiatalodik. Ez a testcsere az élvezet és a szenvedés legváltozatosabb
formáit teszi lehetõvé az ember számára, életében elkövetett tetteinek megfelelõen.
Bh¦¢ma és Dro£a mindketten nemes szívû lelkek voltak, s így kétségtelenül lelki
testet kaptak volna következõ életükben, vagy legalábbis mennyeit, hogy egy
magasabb rendû anyagi létet élvezhessenek. Bánkódásra tehát egyik esetben sem
volt ok.
Aki tökéletes tudással rendelkezik az egyéni lélekrõl, a Felsõlélekrõl,
valamint az anyagi és a lelki természetrõl, azt dh¦rának, nagyon józannak nevezik. Az
ilyen embert sohasem téveszti meg a test cseréje.
A lélek és a Legfelsõbb egységérõl szóló m§y§v§d¦ elmélet elfogadhatatlan,
mert a lelket nem lehet töredék részekre osztani. Ha a Legfelsõbbet különbözõ egyéni
lelkekre lehetne darabolni, akkor felosztható és változó lenne, ami ellentmond annak
az elvnek, miszerint a Legfelsõbb Lélek változatlan. Ahogyan azt a G¦t§ megerõsíti, a
Legfelsõbb töredék részei örökké (san§tana) léteznek, és k¢arának hívják õket, ami azt
jelenti, hogy hajlamosak arra, hogy az anyagi természetbe kerüljenek. Ezek a töredék
részek mindig töredékek, és azok maradnak még az egyéni lélek felszabadulása után
is. Felszabadulásuk után azonban egy örök, tudással és boldogsággal teli életet
fognak élni az Istenség Személyiségével. A Felsõlélekre — akit Param§tm§ként
ismernek, s aki bár minden egyéni testben jelen van, különbözik az élõlényektõl — a
tükrözõdés elvét lehet alkalmazni. Amikor az égbolt visszatükrözõdik a vízben, a
napot, a holdat és a csillagokat is láthatjuk. A csillagokat az élõlényekhez lehet
hasonlítani, a napot vagy a holdat pedig a Legfelsõbb Úrhoz. Arjuna képviseli az
egyéni, töredék lelket, a Legfelsõbb Lélek pedig az Istenség Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a.
Õk nincsenek ugyanazon a szinten, ahogy azt meglátjuk majd a negyedik fejezet
elején. Ha Arjuna egy szinten lenne K¥¢£ával, vagyis ha K¥¢£a nem állna Arjuna
fölött, akkor tanító-tanítvány viszonyuk értelmetlenné válna. Ha az illuzórikus
energia (m§y§) mindkettõjüket megtévesztené, semmi értelme sem lenne, hogy az
egyik tanár, a másik pedig tanítvány legyen. Az efféle oktatás hiábavaló lenne, mert
m§y§ karmai között senki sem adhat hiteles útmutatást. Így aztán K¥¢£át a
Legfelsõbb Úrként ismerik el, aki magasabb rendû helyzetben van, mint Arjuna, az
élõlény, a feledékeny lélek, aki m§y§ vonzerejének hatása alá került.
2.14
m§tr§-sparª§s tu kaunteya ª¦to¢£a-sukha-du¤kha-d§¤
§gam§p§yino 'nity§s t§°s titik¢asva bh§rata
m§tr§-sparª§¤—érzékfelfogás; tu—csak; kaunteya—óh, Kunt¦ fia; ª¦ta—tél;
u¢£a—nyár; sukha—boldogság; du¤kha—és fájdalom; d§¤—adva; §gama—megjelenés;
ap§yina¤—eltûnés; anity§¤—nem állandó; t§n—mindegyik; titik¢asva—próbáld meg
eltûrni; bh§rata—óh, Bharata-dinasztia leszármazottja.
Óh, Kunt¦ fia! A boldogság és a boldogtalanság ideiglenes megjelenése és
eltûnése olyan, mint a tél és a nyár kezdete és elmúlása. Óh, Bharata sarja, ezek
csak érzékfelfogásból erednek, s az embernek meg kell tanulnia eltûrni õket,
anélkül hogy zavarnák õt.
 MAGYARÁZAT: Ha szeretnénk jól végezni a kötelességünket, meg kell
tanulnunk eltûrni a boldogság és a boldogtalanság ideiglenes megjelenését és
eltûnését. A védikus elõírások szerint az embernek még a M§gha (január-február)
hónapban is kora reggel meg kell fürödnie. Ilyen tájban nagyon hideg van, de a
vallásos elveket követõ ember ennek ellenére nem vonakodik a fürdõtõl. Éppen így
egyetlen nõ sem tétovázik, hogy fõzzön-e a konyhában májusban és júniusban, a
nyár legforróbb idõszakában. Az embernek az idõjárás okozta minden
kellemetlenség ellenére is végre kell hajtania feladatát. A k¢atriyák vallásos elve a
harc, s elõírt kötelességüktõl még akkor sem szabad eltérniük, ha úgy adódik, hogy
barátjukkal vagy rokonukkal kell megküzdeniük. Az embernek követnie kell a
vallásos elvek által elõírt szabályokat, hogy felemelkedjen a tudás szintjére, mert
egyedül a tudás és az odaadás segítségével szabadulhat meg m§y§ (az illúzió)
karmaiból.
A két név, ahogyan K¥¢£a szólítja Arjunát, szintén jelentõségteljes. Amikor
Kaunteyának nevezi, anyai ági nemes vérrokonságára utal, a Bh§rata elnevezés
pedig az apai ág szerinti elõkelõ származására. Mindkét ágtól nagy örökséget
mondhat tehát magáénak. E nemes származás arra kötelezte, hogy megfelelõen
hajtsa végre feladatát, éppen ezért nem kerülhette el a harcot.
2.15
ya° hi na vyathayanty ete puru¢a° puru¢ar¢abha
sama-du¤kha-sukha° dh¦ra° so 'm¥tatv§ya kalpate
yam—akinek; hi—bizonyára; na—soha; vyathayanti—gyötrik; ete—
mindezek; puru¢am—egy személynek; puru¢a-¥¢abha—óh, emberek legkiválóbbja;
sama—változatlan; du¤kha—boldogtalanságban; sukham—és boldogságban; dh¦ram—
béketûrõ; sa¤—õ; am¥tatv§ya—a felszabadulásra; kalpate—alkalmasnak számít.
Óh, emberek között a legkiválóbb [Arjuna]! Akit sem a boldogság, sem a
boldogtalanság nem zavar meg, s mindkettõ esetén rendíthetetlen, az
kétségtelenül méltó rá, hogy felszabaduljon.
MAGYARÁZAT: Bárki, aki szilárd elhatározással törekszik a lelki
megvalósítás fejlett fokának elérésére, s aki képes elviselni úgy a boldogtalanság,
mint a boldogság támadásait, az biztosan megérett a felszabadulásra. A var£§ªrama
intézményében az élet negyedik szakasza, azaz a lemondás rendje (sanny§sa)
megpróbáltatásokkal teli életet jelent. Ám aki komolyan törekszik, hogy tökéletessé
tegye az életét, az minden nehézség ellenére biztosan belép e rendbe. A
bonyodalmak általában abból származnak, hogy az embernek el kell vágnia a
kötelékeket, melyek a családhoz fûzik õt, s meg kell szüntetnie kapcsolatát a
feleségével és a gyerekeivel. Aki azonban képes eltûrni az ilyen nehézségeket, annak
számára az út, amely a lelki megvalósításhoz vezet, minden bizonnyal véget ért.
K¥¢£a Arjunának is azt tanácsolja, hogy tartson ki k¢atriya kötelessége mellett, még
akkor is, ha családtagjai ellen kell harcolnia, vagy olyanok ellen, akiket hasonlóan
nagyon szeret. Az Úr Caitanya huszonnégy éves volt, amikor a sanny§sa rendbe
lépett, és családjának, fiatal feleségének és idõs anyjának senkije sem maradt, aki
gondoskodott volna róluk. Egy felsõbb cél érdekében mégis sanny§s¦ lett, és
állhatatosan végezte magasabb rendû kötelességét. Ily módon lehet megszabadulni
az anyagi kötelékektõl.
 2.16
n§sato vidyate bh§vo n§bh§vo vidyate sata¤
ubhayor api d¥¢±o 'ntas tv anayos tattva-darªibhi¤
na—soha; asata¤—a nem létezõnek; vidyate—van; bh§va¤—állandóság; na—
soha; abh§va¤—változó tulajdonság; vidyate—létezik; sata¤—az örökkévalónak;
ubhayo¤—a kettõnek; api—valóban; d¥¢±a¤—megfigyelték; anta¤—végkövetkeztetés;
tu—de; anayo¤—nekik; tattva—igazság; darªibhi¤—a látnokok által.
Az igazság látnokai arra a következtetésre jutottak, hogy a nem létezõ [az
anyagi test] számára nincsen állandóság, az örökkévaló [a lélek] pedig változatlan.
Erre mindkettõ természetének tanulmányozásával jöttek rá.
MAGYARÁZAT: A változó test számára nincsen állandóság. A modern
orvostudomány is elismeri, hogy a test minden pillanatban változik a különféle
sejtekben végbemenõ hatásoknak és ellenhatásoknak köszönhetõen. Ennek
eredménye a növekedés és az öregség. A lélek azonban örökké létezik, s ugyanaz
marad a test és az elme minden változása ellenére. Ez a különbség az anyag és a lélek
között. A test természete az, hogy mindig változik, a léleké pedig hogy örök. Ezt a
következtetést az igazság különféle látnokai — a személytelen és a személyes
filozófia hívei egyaránt — mind elfogadták. A Vi¢£u Pur§£ában (2.12.38) az áll, hogy
Vi¢£unak és hajlékainak önragyogó lelki létük van (jyot¦°¢i vi¢£ur bhuvan§ni vi¢£u¤).
A létezõ illetve nem létezõ szavak csakis a lélekre illetve az anyagra vonatkoznak.
Mindenki, aki látja az igazságot, egyetért ezzel.
Ezzel kezdõdik az a tanítás, melyben az Úr a tudatlanság hatására
megzavarodott élõlényeket részesíti. A tudatlanság eltávolításához hozzátartozik az
imádó és az imádandó közötti örök kapcsolatnak és annak az ebbõl eredõ
felfogásnak a visszaállítása, miszerint különbség van a szerves részek — az
élõlények — és az Istenség Legfelsõbb Személyisége között. A Legfelsõbb természetét
úgy ismerheti meg az ember, hogy mélyrehatóan tanulmányozza önmagát, valamint
az önmaga és a Legfelsõbb közötti különbséget, amit a rész és az egész viszonyaként
érthetünk meg. A Legfelsõbbet a Ved§nta-s¡trák a ¼r¦mad-Bh§gavatammal együtt
valamennyi kiáradás eredetének fogadják el. Ezek a kiáradások a felsõbb-és
alsóbbrendû természet jelenségein keresztül tapasztalhatóak. Az élõlények a felsõbb
természethez tartoznak, ahogyan azt majd a hetedik fejezetbõl megtudhatjuk. Habár
nincsen különbség az energia és az energia forrása között, ez utóbbit a
Legfelsõbbként, az energiát — vagy természetet — pedig alárendeltként fogadják el.
Az élõlények így mindig a Legfelsõbb Úr alárendeltjei, ahogyan szolga az urának,
tanítvány a tanítójának. Amíg az ember a tudatlanság bûvöletében él, nem értheti
meg e nyilvánvaló bölcsességet. Az Úr azért tanítja a Bhagavad-g¦t§t, hogy elûzze e
tudatlanságot, s hogy minden élõlényt örök idõkre felvilágosítson.
2.17
avin§ªi tu tad viddhi yena sarvam ida° tatam
vin§ªam avyayasy§sya na kaªcit kartum arhati
avin§ªi—elpusztíthatatlan; tu—de; tat—az; viddhi—tudd meg; yena—aki
által; sarvam—az egész test; idam—ez; tatam—áthatva; vin§ªam—pusztulást;
avyayasya—az elpusztíthatatlannak; asya—azé; na kaªcit—senki sem; kartum—
megtenni; arhati—képes.
Tudd meg, hogy az, ami áthatja az egész testet, elpusztíthatatlan! E halhatatlan
lelket senki sem képes megsemmisíteni.
MAGYARÁZAT: Ez a vers még érthetõbben elmagyarázza az egész
testben szerte jelen lévõ lélek igazi természetét. Bárki megértheti, mi az, ami áthatja a
testet: a tudat. Mindenki tudatában van a fájdalomnak és az örömnek, melyet vagy
az egész testében, vagy annak csak egyes részeiben érzékel. A tudat kiterjedésének
határa az egyéni test. Senki sem tud egy másik test fájdalmáról és boldogságáról.
Minden test egy egyéni lélek megtestesülése tehát, s a lélek jelenlétének szimptómája
az egyéni tudat. A lélek nagysága megegyezik egy hajszál felsõ vége
keresztmetszetének tízezred részével. A ¼vet§ªvatara Upani¢ad (5.9) megerõsíti ezt:
b§l§gra-ªata-bh§gasya ªatadh§ kalpitasya ca
bh§go j¦va¤ vijñeya¤ sa c§nanty§ya kalpate
„Ha egy hajszál felsõ végének keresztmetszetét száz részre osztjuk, majd
az így kapott részeket ismét százra, a kapott egységek azonosak lesznek a lélek
nagyságával.” Máshol is hasonló magyarázatot találunk:
keª§gra-ªata-bh§gasya ªat§°ªa¤ s§d¥ª§tmaka¤
j¦va¤ s¡k¢ma-svar¡po 'ya° sa¯khy§t¦to hi cit-ka£a¤
„Megszámlálhatatlan lelki atomrészecske létezik, melynek mérete a
hajszálvég felsõ keresztmetszete tízezred részének felel meg.”
Az egyéni lélekrészecske tehát egy lelki atom, amely kisebb az anyagi
atomnál. Megszámlálhatatlan ilyen atom létezik. Ez a nagyon parányi lélekszikra az
anyagi test alapja, s hatása az egész testre kiterjed, mint ahogy egy gyógyszer
hatóanyaga is eljut a test minden részébe. A lélek szétoszlását tudatként
érzékelhetjük szerte a testben, s ez a bizonyíték jelenlétére. Minden laikus megértheti,
hogy a test tudat nélkül halott, s ezt a tudatot semmilyen anyagi módszerrel nem
lehet felébreszteni a testben. A tudat léte tehát nem az elemek bizonyos
összetételének, hanem a léleknek köszönhetõ. A Mu£¨aka Upani¢ad (3.1.9) további
magyarázattal szolgál az atomnyi lélek méretérõl:
e¢o '£ur §tm§ cetas§ veditavyo
yasmin pr§£a¤ pañcadh§ sa°viveªa
pr§£aiª citta° sarvam ota° praj§n§°
yasmin viªuddhe vibhavaty e¢a §tm§
„A lélek mérete az atoménak felel meg, és csakis tökéletes értelemmel lehet
érzékelni. Ez az atomnyi lélek ötfajta levegõben (pr§£a, ap§na, vy§na, sam§na és ud§na)
lebeg, a szívben helyezkedik el, és hatását a megtestesült élõlény egész testére
kiterjeszti. Lelki hatása akkor nyilvánul meg, amikor megtisztult az ötféle anyagi
levegõ okozta szennyezõdéstõl.”
A ha±ha-yoga folyamatának célja az, hogy különféle ülõhelyzetek által
szabályozza a tiszta lelket körülzáró ötféle levegõt — nem az anyagi haszon
érdekében, hanem hogy a parányi lélek kiszabaduljon az anyagi atmoszféra
kötelékébõl.
Az atomnyi lélek természetérõl tehát mindegyik védikus írás beszámol, s
minden józan ember is tapasztalhatja a mindennapi életben. Csak egy elmebeteg
hiheti a parányi lélekrõl azt, hogy a mindent átható vi¢£u-tattva.
 Az atomnyi lélek hatása az egyéni test minden részébe képes eljutni. A
Mu£¨aka Upani¢ad szerint jelen van minden élõlény szívében, s mivel méretének
meghatározása meghaladja a materialista tudósok képességeit, némelyikük ostobán
azt állítja, hogy nem is létezik. Az atomnyi, egyéni lélek kétségtelenül jelen van a
szívben a Felsõlélekkel együtt, s ezért a test mûködéséhez szükséges minden energia
a testnek ebbõl a részébõl származik. A tüdõbõl oxigént szállító vörösvértestek
energiájukat a lélektõl kapják. Ha a lélek elhagyja helyét, akkor a vér mûködése,
amely a fúziót idézi elõ, megszûnik. Az orvostudomány elismeri a vörösvértestek
jelentõségét, azt azonban nem tudja kideríteni, hogy az energia forrása a lélek. Ennek
ellenére elfogadja, hogy a szív a központja a test minden energiájának.
A lelki egész atomnyi részecskéit a napfény részecskéihez hasonlíthatjuk.
Ahogyan a napfény végtelen sok ragyogó molekulát tartalmaz, a Legfelsõbb Úr
parányi részei a Legfelsõbb Úr sugarainak atomnyi szikrái, melyeket prabh§nak,
vagyis felsõbbrendû energiának neveznek. Akár a védikus tudást, akár a modern
tudományt fogadja el valaki, nem tagadhatja, hogy a lélek a testben létezik. A lélek
tudományáról Maga az Istenség Személyisége beszél rendkívül érthetõen a Bhagavad-
g¦t§ban.
2.18
antavanta ime deh§ nityasyokt§¤ ªar¦ri£a¤
an§ªino 'prameyasya tasm§d yudhyasva bh§rata
anta-vanta¤—mulandóak; ime—mindezek; deh§¤—anyagi testek; nityasya—
örökké létezõek; ukt§¤—így mondják; ªar¦ri£a¤—a megtestesült léleknek; an§ªina¤—
megsemmisíthetetlen; aprameyasya—mérhetetlen; tasm§t—ezért; yudhyasva—harcolj;
bh§rata—óh, Bharata leszármazottja.
Az elpusztíthatatlan, mérhetetlen és örök élõlény anyagi teste mindenképpen
megsemmisül; ezért hát harcra fel, óh, Bharata leszármazottja!
MAGYARÁZAT: Az anyagi test természeténél fogva mulandó. Lehet,
hogy rövidesen elpusztul, lehet, hogy csak száz év múlva — csupán idõ kérdése.
Nem lehet örökre megtartani. A lélek ezzel szemben olyan parányi, hogy az ellenség
nem is láthatja, mit sem szólva arról, hogy megölje. Ahogy azt az elõzõ vers
említette, annyira parányi, hogy senki sem tudja, hogyan lehetne megmérni
kiterjedését. Egyik szempontból sincs tehát ok a kesergésre, hiszen sem az élõlényt
nem lehet elpusztítani, sem az anyagi testet nem lehet hosszú ideig megtartani vagy
örökre megvédeni. Az egész szellem parányi része tettei alapján kapja anyagi testét,
ezért a vallásos elvek betartására nagyon fontos. A Ved§nta-s¡trák az élõlényt fénynek
minõsítik, mert szerves része a legfelsõbb fénynek. Ahogyan a napsugár tartja fenn
az egész univerzumot, úgy tartja fenn a lélek fénye is az anyagi testet. Amint a
szellemi lélek távozik az anyagi testbõl, az azonnal bomlásnak indul. A lélek az tehát,
ami fenntartja a testet; magának a testnek nincs jelentõsége. K¥¢£a azt a tanácsot adta
Arjunának, hogy harcoljon, s ne áldozza fel a vallás ügyét anyagi, testi érdekeiért.
2.19
ya ena° vetti hant§ra° yaª caina° manyate hatam
ubhau tau na vij§n¦to n§ya° hanti na hanyate
 ya¤—bárki, aki; enam—ezt; vetti—tudja; hant§ram—a gyilkos; ya¤—bárki,
aki; ca—szintén; enam—ezt; manyate—gondolja; hatam—ölt; ubhau—mindkettõ; tau—
õk; na—sohasem; vij§n¦ta¤—tudással rendelkeznek; na—sohasem; ayam—ez; hanti—
megöl; na—vagy; hanyate—megölt.
Aki az élõlényt gyilkosnak hiszi, vagy azt gondolja, hogy megölhetõ, az nem
rendelkezik tudással, hiszen az önvaló nem gyilkos és nem is ölhetõ meg.
MAGYARÁZAT: Az embernek tudnia kell, hogy a testen belüli élõlény
nem pusztul el még akkor sem, ha a megtestesült élõlényt fegyver sebzi halálra. A
szellemi lélek olyan parányi, hogy semmilyen anyagi fegyver sem képes elpusztítani,
ahogyan az a következõ versekbõl nyilvánvalóvá válik. Egy másik ok, ami miatt az
élõlényt nem lehet megölni, hogy alapvetõ természete lelki. Amit megölnek — vagy
amit megölhetnek — az csupán a test. Ez azonban ne bátorítson senkit sem a test
elpusztítására. A védikus utasítás azt mondja, m§ hi°sy§t sarv§ bh¡t§ni: soha ne
alkalmazz erõszakot senki ellen. Az élõlény elpusztíthatatlanságának megértése az
állatok mészárlására sem biztathat. Valakinek a testét megölni a felsõbb hatalom
megbízása nélkül szörnyû és büntetendõ tett, az állam és az Úr törvényei szerint
egyaránt. Arjuna azonban nem a saját szeszélyei miatt, hanem a vallás elvéért öl.
2.20
na j§yate mriyate v§ kad§cin
n§ya° bh¡tv§ bhavit§ v§ na bh¡ya¤
ajo nitya¤ ª§ªvato 'ya° pur§£o
na hanyate hanyam§ne ªar¦re
na—soha; j§yate—születik; mriyate—meghal; v§—vagy; kad§cit—mindenkor
(a múltban, a jelenben és a jövõben); na—sohasem; ayam—ez; bh¡tv§—létrejött;
bhavit§—létre fog jönni; v§—vagy; na—nem; bh¡ya¤—vagy újra létrejön; aja¤—
megszületetlen; nitya¤—örökkévaló; ª§ªvata¤—maradandó; ayam—ezt; pur§£a¤—a
legöregebb; na—sohasem; hanyate—megölik; hanyam§ne—meggyilkolva; ªar¦re—a
test.
A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most
jön létre, és a jövõben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig
létezõ és õsi, s ha a testet meg is ölik, õ akkor sem pusztul el.
MAGYARÁZAT: A Legfelsõbb Lélek parányi, atomnagyságú töredék
része minõségileg egy a Legfelsõbbel, s a testtel ellentétben nem változik. Néha k¡±a-
sthának, állandónak is nevezik. A test hatféle változáson megy keresztül. Megszületik
az anya méhébõl, egy ideig fennmarad, növekszik, utódokat hoz létre, fokozatosan
sorvad, és végül a feledés homályába merül. A lelket azonban nem érik ilyen
változások. Nem születik, de mivel anyagi testbe költözik, a test megszületik. A lélek
nem születik és nem hal meg. Minden ami megszületik, az el is pusztul. Mivel a
léleknek nincs születése, nincs múltja, jelene és jövõje sem. Örökkévaló, mindig
létezõ és eredeti, azaz létrejöttének nincsen nyoma a történelemben. Csupán a testrõl
szerzett tapasztalataink miatt akarunk tudni a lélek születésérõl és többi változásáról.
A testtel ellentétben a lélek sohasem öregszik meg. Ezért van az, hogy az öregnek
nevezett ember úgy érzi magát, mint gyermekkorában vagy fiatalként. A test
változásai nem befolyásolják a lelket. A lélek nem indul bomlásnak az idõ hatására,
mint a fa vagy bármilyen más anyag, és melléktermékei sincsenek. A test
melléktermékei, azaz a gyermekek szintén különbözõ egyéni lelkek, s egyedül a
testnek tudható be, hogy valaki gyermekeinek tûnnek. A test a lélek jelenlétének
következtében fejlõdik ki, de a lélek nem változik, s utódokat sem hoz létre —
mentes tehát a test hatféle változásától.
A Ka±ha Upani¢adban (1.2.18) egy hasonló kijelentést olvashatunk:
na j§yate mriyate v§ vipaªcin
n§ya° kutaªcin na babh¡va kaªcit
ajo nitya¤ ª§ªvato 'ya° pur§£o
na hanyate hanyam§ne ªar¦re
E vers jelentése és magyarázata ugyanaz, mint a Bhagavad-g¦t§ verséé, ám
egy sajátos szóval találkozunk benne — vipaªcit —, ami azt jelenti, hogy „tanult”
vagy „tudással rendelkezõ”.
A lélek tudással teli, azaz mindig teljes tudattal rendelkezik, ezért a tudat a
lélek tünete. Még ha nem is találjuk meg a lelket a szívben — ott, ahol
elhelyezkedik —, a tudat jelenlétébõl mégis következtethetünk arra, hogy létezik.
Néha a felhõk miatt vagy más okból nem látjuk a napot az égen, de napfény mindig
van, s ebbõl tudjuk, hogy nappal van. Amint egy halvány fényt látunk korán reggel
az égen, megérthetjük, hogy felkelt a nap. Hasonlóan, miután valamennyi tudattal
minden test rendelkezik, legyen az emberé vagy állaté, megérthetjük, hogy a lélek
jelen van benne. A lélek tudata azonban különbözik a Legfelsõbb tudatától, mert a
legfelsõbb tudat mindentudó, ismeri a múltat, a jelent és a jövõt, míg az egyéni lélek
tudata hajlamos a feledékenységre. Amikor megfeledkezik igaz természetérõl, K¥¢£a
felsõbbrendû tanítása világosítja fel. K¥¢£a azonban nem olyan, mint a feledékeny
lélek, mert ha olyan lenne, akkor a Bhagavad-g¦t§ tanításának semmi haszna nem
lenne.
Kétféle lélek létezik: a parányi lélekrészecske (a£u-§tm§) és a Felsõlélek
(vibhu-§tm§). Ezt a Ka±ha Upani¢ad (1.2.20) is megerõsíti:
a£or a£¦y§n mahato mah¦y§n
§tm§sya jantor nihito guh§y§m
tam akratu¤ paªyati v¦ta-ªoko
dh§tu¤ pras§d§n mahim§nam §tmana¤
„A Felsõlélek [Param§tm§] és az atomnyi lélek [j¦v§tm§] a test ugyanazon
fáján, egyazon élõlény szívében helyezkedik el. Egyedül az értheti meg a Legfelsõbb
kegyébõl a lélek dicsõségét, aki megszabadult minden anyagi vágytól, s nem
siránkozik semmi miatt.” K¥¢£a a Felsõlélek forrása is — ahogyan azt a késõbbi
fejezetek feltárják —, míg Arjuna az atomnyi lélek, aki megfeledkezett igazi
természetérõl, s ezért szüksége van K¥¢£a vagy hiteles képviselõje (a lelki
tanítómester) felvilágosítására.
2.21
ved§vin§ªina° nitya° ya enam ajam avyayam
katha° sa puru¢a¤ p§rtha ka° gh§tayati hanti kam
veda—tudja; avin§ªinam—elpusztíthatatlan; nityam—mindig létezõ; ya¤—
aki; enam—ez (a lélek); ajam—megszületetlen; avyayam—változhatatlan; katham—
hogyan; sa¤—az; puru¢a¤—személy; p§rtha—óh, P§rtha (Arjuna); kam—kit;
gh§tayati—megsebesít; hanti—megöl; kam—kit.
 Óh, P§rtha! Hogyan lehetne gyilkos, vagy miképpen vehetne rá bárkit is az
ölésre az, aki tudja, hogy a lélek elpusztíthatatlan, örök, megszületetlen és
változatlan?
MAGYARÁZAT: Mindennek megvan a maga haszna, s a tökéletes
tudással rendelkezõ ember tudja, mit, hogyan és hol alkalmazzon. Annak is megvan
a módja, hogyan lehet erõszakot alkalmazni, s a tudással rendelkezõ ember ismeri
ennek a titkát. A bíró halálbüntetéssel sújthatja a gyilkost, ám tettéért nem
hibáztatható, mert a jogszabályok alapján rendelte el az erõszakot egy másik
élõlénnyel szemben. A Manu-sa°hit§, az emberiség törvénykönyve egyetért azzal,
hogy a gyilkost halálra kell ítélni, mert így következõ életében nem kell szenvednie a
súlyos bûn miatt, amit elkövetett. Ha tehát egy király valakit kötél általi
halálbüntetéssel sújt, azzal valójában jót tesz neki. Ehhez hasonlóan amikor K¥¢£a
rendeli el a harcot, abból arra következtethetünk, hogy ez az erõszak a legfõbb
igazságot szolgálja. Arjunának éppen ezért követnie kell az utasítást, és tudnia kell,
hogy az az erõszak, amit K¥¢£áért harcolva követ el, egyáltalán nem erõszak, mert az
embert, pontosabban a lelket semmilyen körülmények között nem lehet megölni. Az
igazságszolgáltatás érdekében tehát megengedett az úgynevezett erõszak. Egy
sebészeti mûtét célja sem a beteg elpusztítása, hanem a gyógyítása. Ezért a harc, amit
Arjuna K¥¢£a utasítását követve fog megvívni, teljes tudás birtokában történik, s így
nem lehet semmilyen bûnös visszahatása.
2.22
v§s§°si j¦r£§ni yath§ vih§ya
nav§ni g¥h£§ti naro 'par§£i
tath§ ªar¦r§£i vih§ya j¦r£§ny
any§ni sa°y§ti nav§ni deh¦
v§s§°si—ruhák; j¦r£§ni—régiek és elnyûttek; yath§—ahogyan; vih§ya—
feladva; nav§ni—új ruhákat; g¥h£§ti—elfogad; nara¤—egy ember; apar§£i—másokat;
tath§—ugyanúgy; ªar¦r§£i—testeket; vih§ya—feladva; jir£§ni—öreg és
hasznavehetetlen; any§ni—különbözõ; sa°y§ti—valóban elfogadja; nav§ni—új
öltözékeket; deh¦—a megtestesült.
Ahogy az ember leveti elnyûtt ruháit, s újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is
az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe.
MAGYARÁZAT: Az atomnyi egyéni lélek testének cseréje elfogadott tény.
Még a modern tudósok is — akik nem hisznek a lélek létében, ám nem képesek
magyarázatot adni a szívbõl származó energia eredetére — kénytelenek elismerni,
hogy a test szünet nélkül változik, s ez a gyermekkortól a serdülõkoron át a
felnõttkorig és az öregkorig folyamatosan megnyilvánul. Az öregség után a test egy
másikra változik. Ezt egy korábbi vers (2.13) már elmagyarázta.
Az atomnyi egyéni lélek másik testbe kerülését a Felsõlélek kegye teszi
lehetõvé. Eleget tesz a parányi lélek kívánságainak, mint ahogyan az ember barátja
vágyait teljesíti. A Védák — például a Mu£¨aka Upani¢ad és a ¼vet§ªvatara Upani¢ad —
a lelket és a Felsõlelket két madár-baráthoz hasonlítják, akik ugyanazon a fán ülnek.
Az egyik madár (az egyéni, atom nagyságú lélek) a fa gyümölcseit csipegeti,
miközben a másik (K¥¢£a) csupán figyeli barátját. A két madár között minõség
tekintetében nincs különbség, ám az egyiket elbûvöli az anyagi fa gyümölcse, míg a
másik csupán szemtanúja barátja tetteinek. A tanú-madár K¥¢£a, a csipegetõ pedig
Arjuna. Barátok, de az egyik közülük mester, a másik pedig szolga. Az atomnyi lélek
vándorlását egyik fáról a másikra, azaz egyik testbõl a másikba az okozza, hogy
megfeledkezik e kapcsolatról. A j¦va lélek erejét megfeszítve küzd az anyagi test
fáján, ám amint elfogadja a másik madarat legfelsõbb lelki tanítómestereként —
ahogyan azt Arjuna tette, amikor önként meghódolt K¥¢£a elõtt, hogy tanulhasson
Tõle —, az alárendelt madárnak többé nem kell keseregnie semmi miatt. Ezt a
Mu£¨aka Upani¢ad (3.1.2) és a ¼vet§ªvatara Upani¢ad (4.7) egyaránt megerõsíti:
sam§ne v¥k¢e puru¢o nimagno
'n¦ªay§ ªocati muhyam§na¤
ju¢±a° yad§ paªyaty anyam ¦ªam
asya mahim§nam iti v¦ta-ªoka¤
„Noha a két madár ugyanazon a fán ül, a csipegetõ, aki megpróbálja
élvezni a fa gyümölcseit, aggodalommal és bánattal teli. Ha azonban ez a szenvedõ
madár valahogyan barátja, az Úr felé fordítja az arcát, s felismeri dicsõségét, azonnal
megszabadul minden aggodalomtól.” Arjuna örök barátja, K¥¢£a felé fordította arcát,
s most Tõle tanulja a Bhagavad-g¦t§t. K¥¢£át hallgatva megértheti az Úr legfelsõbb
dicsõségét, és megszabadulhat minden siránkozástól.
Az Úr itt azt tanácsolja Arjunának, hogy ne keseregjen öreg nagyatyja és
tanítója testcseréje miatt. Inkább örülnie kellene, hogy igazságos harcban öli meg
testüket, s így azonnal megtisztulhatnak a különféle testi cselekedetek valamennyi
visszahatásától. Aki életét áldozza az áldozati oltáron, vagyis az igaz csatában, az
azonnal megtisztul a testi visszahatásoktól, s egy magasabb rendû létbe emelkedik.
Arjunának tehát semmi oka sem volt a kesergésre.
2.23
naina° chindanti ªastr§£i naina° dahati p§vaka¤
na caina° kledayanty §po na ªo¢ayati m§ruta¤
na—sohasem; enam—ezt a lelket; chindanti—darabokra vágják; ªastr§£i—
fegyverek; na—sohasem; enam—ezt a lelket; dahati—megégeti; p§vaka¤—tûz; na—
sohasem; ca—szintén; enam—ezt a lelket; kledayanti—nedvesíti; §pa¤—víz; na—
sohasem; ªo¢ayati—felszárítja; m§ruta¤—szél.
A lelket semmilyen fegyver nem képes feldarabolni. Tûz nem égetheti, víz
nem nedvesítheti, és szél sem száríthatja.
MAGYARÁZAT: A lelket egyetlen fegyver — sem kard, sem tûzfegyver,
sem esõfegyver, sem tornádófegyver stb. — nem pusztíthatja el. Láthatjuk, hogy a
modern tûzfegyverek mellett valaha számtalan más, földbõl, vízbõl, levegõbõl,
éterbõl és egyéb anyagokból készült fegyver létezett. Még napjaink nukleáris
fegyverei is tûzfegyvereknek számítanak, ám hajdanában sok más fegyver is volt,
melyeket különféle anyagi elemekbõl készítettek. A tûzfegyvereket a vízfegyverekkel
hárították el, amelyek a modern tudomány számára ismeretlenek. Manapság a
tudósok a tornádófegyverekrõl sem tudnak. Azonban bármit is találjon fel a
tudomány, a lelket soha nem lehet feldarabolni, és megsemmisíteni sem tudja
semmilyen fegyver.
A m§y§v§d¦k nem tudják megmagyarázni, hogyan jött létre az egyéni lélek
pusztán a tudatlanság miatt, és ennek következtében hogyan borította be az
illuzórikus energia. Az sem történhetett meg soha, hogy az egyéni lelket kivágják az
eredeti Legfelsõbb Lélekbõl, hiszen az egyéni lelkek a Legfelsõbb Lélektõl örökké
elkülönült részek. Örökké (san§tana) atomnyi egyéni lelkek, ezért nagyon könnyen az
illuzórikus energia hatása alá kerülnek, távol kerülve a Legfelsõbb Úrtól, ahogyan a
lángokból kipattanva a szikrák is kialszanak, noha minõségileg nem különböznek a
tûztõl. A Var§ha Pur§£a az élõlényekrõl mint a Legfelsõbb elkülönült szerves
részeirõl ír. A Bhagavad-g¦t§ szerint szintén ez az örök jellemzõjük. Így tehát az
élõlény még azután is különálló azonosság marad, hogy megszabadult az illúziótól,
ahogyan azt az Úr Arjunának átadott tanításaiból megtudhatjuk. Arjuna a K¥¢£ától
kapott tudás következtében felszabadult, ám sohasem vált eggyé Vele.
2.24
acchedyo 'yam ad§hyo 'yam akledyo 'ªo¢ya eva ca
nitya¤ sarva-gata¤ sth§£ur acalo 'ya° san§tana¤
acchedya¤—törhetetlen; ayam—ez a lélek; ad§hya¤—éghetetlen; ayam—ez a
lélek; akledya¤—feloldhatatlan; aªo¢ya¤—nem lehet felszárítani; eva—minden
bizonnyal; ca—és; nitya¤—örökkévaló; sarva-gata¤—mindent átható; sth§£u¤—
állandó; acala¤—megingathatatlan; ayam—ez a lélek; san§tana¤—örökké ugyanaz.
Az egyéni lélek törhetetlen, feloldhatatlan, és sem megégetni, sem felszárítani
nem lehet. Örökkévaló, mindenhol jelen van, változatlan, rendíthetetlen és örökké
ugyanaz.
MAGYARÁZAT: A parányi lélek e tulajdonságai mind határozottan
bizonyítják, hogy az egyéni lélek örökké a lelki egész atomnyi részecskéje, s az is
marad mindig, változatlanul. A monizmus elméletét ebben az esetben nagyon nehéz
lenne alkalmazni, mert az egyéni lélek sohasem válik homogén egységgé a lelki
egésszel. Miután megszabadul az anyagi szennyezõdéstõl, az atomnyi lélek — ha
arra vágyik — az Istenség Legfelsõbb Személyiségének ragyogó sugárzásába
kerülhet mint lélekszikra, a bölcs lelkek azonban a lelki bolygókra mennek, hogy ott
az Istenség Személyisége társaságát élvezhessék.
A sarva-gata¤ („mindent átható”) szó fontos, hiszen semmi kétség nem
férhet hozzá, hogy az élõlények mindenhol jelen vannak Isten teremtésében. Ott
vannak a szárazföldön, a vízben, a levegõben, a föld mélyén, sõt a tûzben is. Az az
elképzelés, hogy a tûzben az élõlény elpusztul, elfogadhatatlan, hiszen ebbõl a
versbõl félreérthetetlenül kiderül, hogy a lelket a tûz nem égetheti meg. Éppen ezért
még a Napon is kétségtelenül élnek élõlények, az ottani élethez alkalmazkodó
testben. Ha Nap egy lakatlan bolygó volna, a sarva-gata — „mindenhol élõ” —
szónak semmi értelme nem lenne.
2.25
avyakto 'yam acintyo 'yam avik§ryo 'yam ucyate
tasm§d eva° viditvaina° n§nuªocitum arhasi
avyakta¤—láthatatlan; ayam—ez a lélek; acintya¤—felfoghatatlan; ayam—ez
a lélek; avik§rya¤—változatlan; ayam—ez a lélek; ucyate—úgy mondják; tasm§t—ezért;
evam—így; viditv§—jól tudván; enam—ez a lélek; na—nem; anuªocitum—keseregni;
arhasi—érdemes.
Úgy mondják, hogy a lélek láthatatlan, felfoghatatlan és változhatatlan. Ezt
tudván nem szabad bánkódnod a test miatt.
MAGYARÁZAT: Ahogyan korábban már elmondtuk, a lélek anyagi
számításaink alapján olyan parányi, hogy még a legfinomabb mikroszkóppal sem
lehet látni, ezért hát láthatatlan. A lélek létezését senki sem képes tapasztalati úton
bizonyítani. A ªruti, a védikus bölcselet bizonyítékára kell hallgatnunk. Ezt az
igazságot el kell fogadnunk, mert a lélek létérõl — noha érzékelhetõ tény —
semmilyen más forrásból nem szerezhetünk tudomást. Számtalan olyan dolog van,
amit pusztán egy felsõbb, hiteles tekintélyre támaszkodva kell elfogadnunk. Senki
sem tagadhatja apja létezését, ha arról anyja beszél, aki ebben az esetben szavahihetõ
forrás. Egyedül anyánk szavainak hihetünk, ha apánk kilétére vagyunk kíváncsiak —
nincs más módja, hogy tudomást szerezzünk róla. Ehhez hasonlóan a lélek
létezésérõl sem tehetünk szert tudásra más úton, csakis a Védák tanulmányozásával.
A lélek tehát az emberi tapasztalat számára felfoghatatlan. A lélek maga a tudat, és
tudatos — ezt szintén a Védák jelentik ki, s nekünk el kell fogadnunk. A testtel
ellentétben a lélek nem változik. Örökké változatlan, s így örökké parányi marad a
határtalan Legfelsõbb Lélekhez viszonyítva. A Legfelsõbb Lélek határtalan, az
atomnyi lélek pedig végtelenül parányi. Éppen ezért a végtelenül parányi lélek —
mivel változatlan — sohasem válik egyenlõvé a határtalan lélekkel, az Istenség
Legfelsõbb Személyiségével. Ezt a nézetet a Védák több formában ismétlik el, hogy
megerõsítsék a lélek fogalmának biztos meghatározását. Az ismétlésre szükség van
ahhoz, hogy alaposan és helyesen értsük meg ezt a témát.
2.26
atha caina° nitya-j§ta° nitya° v§ manyase m¥tam
tath§pi tva° mah§-b§ho naina° ªocitum arhasi
atha—ha azonban; ca—szintén; enam—ez a lélek; nitya-j§tam—mindig
megszületik; nityam—örökre; v§—vagy; manyase—úgy gondolod; m¥tam—halott;
tath§ api—mégis; tvam—te; mah§-b§ho—óh, erõs karú; na—soha; enam—a lélekért;
ªocitum—búsulni; arhasi—érdemes.
Még ha azt hiszed, hogy a lélek [vagy az élet jele] szüntelenül megszületik és
örökké meghal, akkor sincs okod a bánkódásra, óh, erõs karú!
MAGYARÁZAT: A filozófusoknak mindig is létezett egy olyan rétege,
akik a buddhistákhoz hasonlóan nem hisznek benne, hogy a testen túl a lélek
különállóan létezik. Láthatjuk, hogy ilyen filozófusok már akkor is voltak, amikor az
Úr K¥¢£a elbeszélte a Bhagavad-g¦t§t. Lok§yatikáknak és vaibh§¢ikáknak nevezték õket.
Nézeteik szerint az életjelenségek akkor nyilvánulnak meg, amikor az anyag
kombinációja egy bizonyos érettségi fokot elér. Napjaink materialista tudósai és
filozófusai hasonlóképpen gondolkodnak. Szerintük a test az anyagi elemek
kombinációja, s a fizikai és kémiai elemek kölcsönhatása következtében egy adott
szinten megnyilvánulnak az életjelenségek. Az antropológia tudománya erre a
filozófiára épül. Manapság számtalan álvallás — melyek egyre divatosabbá válnak
Amerikában — vallja ezt a nézetet, a nihilista, minden odaadást mellõzõ buddhista
vallások filozófiájával együtt.
Arjunának még akkor sem lenne oka a búslakodásra, ha a vaibh§¢ika
filozófiának megfelelõen nem hinne a lélek létezésében. Senki sem kesereg egy halom
kémiai anyag elvesztésén, és senki sem hagyja abba emiatt elõírt kötelessége
végzését. A modern tudományban és a tudományos hadviselésben sok-sok tonna
vegyszer vész kárba az ellenség legyõzése érdekében. A vaibh§¢ika filozófia szerint az
úgynevezett lélek vagy §tm§ megsemmisül a test halálával. Így tehát, akár elfogadja
Arjuna a védikus következtetést, miszerint létezik egy atomnyi lélek, akár nem hisz a
lélek létezésében, egyik esetben sincsen oka szomorúságra. A fenti elmélet szerint
semmi értelme a halál felett keseregni, hiszen számtalan élõlény keletkezik az
anyagból és hal meg minden pillanatban. Ha a lélek nem születik újjá, akkor
Arjunának nincs miért félnie a bûnös visszahatásoktól, melyek nagyatyja és tanára
meggyilkolásából származnának. K¥¢£a ugyanakkor nem fogadta el a védikus
bölcseletet figyelmen kívül hagyó vaibh§¢ikák filozófiáját, s gúnyosan mah§-b§hunak,
erõs karúnak szólítja Arjunát, aki k¢atriya volt, a védikus kultúra részese, s így illõ
volt betartania a védikus elveket.
2.27
j§tasya hi dhruvo m¥tyur dhruva° janma m¥tasya ca
tasm§d aparih§rye 'rthe na tva° ªocitum arhasi
j§tasya—annak, aki megszületett; hi—minden bizonnyal; dhruva¤—tény;
m¥tyu¤—halál; dhruvam—szintén tény; janma—születés; m¥tasya—a halottnak; ca—
szintén; tasm§t—ezért; aparih§rye—annak, ami elkerülhetetlen; arthe—erre
vonatkozóan; na—ne; tvam—te; ªocitum—keseregj; arhasi—érdemes.
A megszületett számára biztos a halál, s halála után újra megszületik
kétségtelenül. Ezért hát nem szabad keseregned kötelességed elkerülhetetlen
végrehajtása közben!
MAGYARÁZAT: Az embernek életében véghezvitt tettei alapján kell újra
megszületnie, s ha tevékenységeinek egy adott sorát elvégezte, meg kell halnia, hogy
aztán újra megszülessen. Így vándorol megállás nélkül a születés és halál
körforgásában, s nem szabadulhat belõle. A születés és halál e körforgása azonban
nem jogosít fel a fölösleges gyilkolásra, mészárlásra és háborúskodásra. Az erõszak
és a háború ugyanakkor elkerülhetetlen az emberi társadalomban, a törvény és a
rend fenntartása érdekében.
A kuruk¢etrai csata a Legfelsõbb akarata volt, s így nem lehetett elkerülni.
Egy k¢atriyának kötelessége, hogy az igaz ügyért harcoljon. Miért kellene Arjunának
félnie rokonai halálától, vagy miért kellene sajnálkoznia emiatt, ha saját
kötelességének tesz eleget? Nem volt méltó hozzá, hogy megszegje a törvényt, s hogy
ezzel bûnös tettek visszahatását vonja magára, amitõl annyira félt. Rokonai halálát
nem akadályozhatná meg kijelölt kötelessége végrehajtásának elmulasztásával, s a
cselekedetek helytelen útját választva csak mélyre süllyedne.
2.28
avyakt§d¦ni bh¡t§ni vyakta-madhy§ni bh§rata
avyakta-nidhan§ny eva tatra k§ paridevan§
avyakta-§d¦ni—kezdetben megnyilvánulatlan; bh¡t§ni—minden teremtett;
vyakta—megnyilvánult; madhy§ni—a közbeesõ idõben; bh§rata—óh, Bharata
leszármazottja; avyakta—megnyilvánulatlan; nidhan§ni—amikor megsemmisül; eva—
ez így van; tatra—ezért; k§—mi; paridevan§—bánat.
Kezdetben minden teremtett lény megnyilvánulatlan, középsõ szakaszában
megnyilvánul, majd a megsemmisüléskor újra megnyilvánulatlan lesz. Mi okod
hát a kesergésre?
MAGYARÁZAT: Kétféle filozófus van: az egyik hisz a lélek létezésében, a
másik nem, ám egyiknek sincs miért keseregnie. Azokat, akik nem hisznek a
lélekben, a védikus bölcsesség hívei ateistáknak nevezik. Sajnálkozásra azonban még
akkor sincs okunk, ha pusztán a vita kedvéért elfogadjuk az ateista elméletet. A lélek
különálló lététõl függetlenül az anyagi elemek a teremtés elõtt megnyilvánulatlan
állapotban vannak, s e finom fizikai, megnyilvánulatlan állapotból nyilvánulnak
meg, ahogyan az éterbõl megnyilvánul a levegõ, a levegõbõl a tûz, a tûzbõl a víz, a
vízbõl pedig a föld. A föld számtalan megnyilvánulás forrása. Nézzünk meg
példaként egy nagy felhõkarcolót, ami szintén a földbõl jön létre. Miután romba dõl,
a megnyilvánultból ismét megnyilvánulatlan lesz, s a végsõ szinten atomokként
létezik tovább. Az energiamegmaradás törvénye továbbra is érvényes, a különbség
csupán annyi, hogy a dolgok idõvel megnyilvánulnak, majd ismét
megnyilvánulatlan állapotba kerülnek. Miért kellene hát siránkoznunk bármelyik
állapot miatt? Semmi sem vész el, még akkor sem, ha megnyilvánulatlanná válik.
Kezdetben és a végsõ szinten minden elem megnyilvánulatlan, s csak a középsõ
stádiumban nyilvánul meg, ez azonban nem jelent igazi, lényeges különbséget.
Ha elfogadjuk a Bhagavad-g¦t§ban közzétett védikus végkövetkeztetést,
miszerint az anyagi testek idõvel mind megsemmisülnek (antavanta ime deh§¤),
ellenben a lélek örök (nityasyokt§¤ ªar¦ri£a¤), akkor mindig emlékeznünk kell arra,
hogy a test olyan, mint egy ruha. Miért keseregnénk azon, hogy másik ruhát öltünk
magukra? Az anyagi testnek nincs valóságos léte az örök lélekhez viszonyítva. Olyan
ez, mint egy álom. Álmunkban repülhetünk az égen, vagy királyként egy hintóban
ülhetünk, ám amikor felébredünk, láthatjuk, hogy sem az égen nem vagyunk, sem
hintóban nem ülünk. A védikus bölcsesség annak alapján, hogy az anyagi test nem
létezik, az önmegvalósításra biztat. Akár hiszünk tehát a lélek létezésében, akár nem,
egyik esetben sincs okunk szomorkodni a test elvesztése miatt.
2.29
§ªcarya-vat paªyati kaªcid enam
§ªcarya-vad vadati tathaiva c§nya¤
§ªcarya-vac cainam anya¤ ª¥£oti
ªrutv§py ena° veda na caiva kaªcit
§ªcarya-vat—csodálatosnak; paªyati—látja; kaªcit—valaki; enam—ezt a lelket;
§ªcarya-vat—csodálatosként; vadati—beszél róla; tath§—így; eva—bizonyára; ca—
szintén; anya¤—másik; §ªcarya-vat—hasonlóan csodálatos; ca—szintén; enam—ezt a
lelket; anya¤—másik; ª¥£oti—hall róla; ªrutv§—hallott róla; api—még; enam—ezt a
lelket; veda—tudja; na—soha; ca—és; eva—bizonyára; kaªcit—valaki.
A lelket az egyik csodálatosnak látja, a másik olyannak írja le, a harmadik azt
hallja róla, hogy csodálatra méltó, míg mások egyáltalán nem értik még azután
sem, hogy hallottak róla.
MAGYARÁZAT: A G¦topani¢ad többnyire az Upani¢adok elveire épül, ezért
nem meglepõ, hogy hasonló verssel találkozunk a Ka±ha Upani¢adban (1.2.7) is:
ªrava£ay§pi bahubhir yo na labhya¤
ª¥£vanto 'pi bahavo ya° na vidyu¤
 §ªcaryo vakt§ kuªalo 'sya labdh§
§ªcaryo 'sya jñ§t§ kuªal§nuªi¢±a¤
Az a tény, hogy az atomnyi lélek jelen van egy hatalmas állat testében
éppúgy, mint egy gigantikus banyanfáéban és a mikrobákéban, amelyekbõl egy
köbcentiméternyi területen millió és millió található, kétségkívül nagyon csodálatos.
A csekély tudással rendelkezõ emberek és azok, akik nem végeznek lemondásokat,
nem érthetik meg az egyéni, atom nagyságú lélekszikra csodáit, annak ellenére sem,
hogy a tudás leghitelesebb szaktekintélye magyarázza el nekik, aki még Brahm§t, az
univerzum elsõ élõlényét is tanította. A durva materialista felfogásnak köszönhetõen
napjainkban a legtöbb ember el sem tudja képzelni, hogyan képes e parányi
részecske olyan hatalmassá, s emellett olyan kicsinnyé is válni. Így aztán az emberek
csodálatosnak tekintik a lelket, ha megismerik természetét vagy hallanak róla. Az
anyagi energia illúziójának hatása alatt olyannyira elmerülnek az érzékkielégítésben,
hogy aligha van idejük az önvaló megértésére, noha tény, hogy enélkül a létért
folytatott küzdelem során minden próbálkozásuk kudarcba fullad. Valószínûleg még
azt sem tudják, hogy az embernek gondolnia kell a lélekre is, és így véget kell vetnie
az anyagi szenvedésnek.
Azok, akik hallani akarnak a lélekrõl, talán eljárnak elõadásokra és
megfelelõ társasággal tartanak kapcsolatot, de tudatlanságuk következtében gyakran
tévúton járnak, amikor azt hiszik, hogy a Felsõlélek és az atomnyi lélek egy, s
nagyságuk sem különbözõ. Nagyon ritka az olyan ember, aki tökéletesen megérti a
Felsõlélek és az atomnyi lélek helyzetét, szerepüket, egymáshoz fûzõdõ viszonyukat
s a többi kisebb-nagyobb részletet. S még ritkább az olyan, aki valóban hasznosan
alkalmazza a lélekrõl szóló tudást, s aki képes különbözõ szemszögekbõl leírást adni
a lélek természetérõl. Ha valakinek mégis sikerül megértenie a lelket, élete sikeressé
válik.
Az önvaló megértésének legkönnyebb módja az, ha elfogadjuk a legfelsõbb
hiteles forrás, az Úr K¥¢£a tanítását a Bhagavad-g¦t§ban, anélkül hogy más elméletek
megtévesztenének bennünket. Ezenkívül sok elõzõ vagy jelen életbeli vezeklés és
áldozat is szükséges ahhoz, hogy K¥¢£át az Istenség Legfelsõbb Személyiségeként
fogadjuk el. Ez a felismerés azonban csakis egy tiszta bhakta indokolatlan kegyébõl
lehetséges, sehogyan másképp.
2.30
deh¦ nityam avadhyo 'ya° dehe sarvasya bh§rata
tasm§t sarv§£i bh¡t§ni na tva° ªocitum arhasi
deh¦—az anyagi test birtokosa; nityam—örökké; avadhya¤—
elpusztíthatatlan; ayam—ez a lélek; dehe—a testben; sarvasya—mindenkinek; bh§rata—
óh, Bharata leszármazottja; tasm§t—ezért; sarv§£i—minden; bh¡t§ni—élõlények (a
megszületettek); na—soha; tvam—te magad; ªocitum—búsulni; arhasi—érdemes.
Óh, Bharata leszármazottja, egy élõlényért sem kell bánkódnod, hiszen a
testben lakozót sohasem lehet elpusztítani!
MAGYARÁZAT: Az Úr ezzel fejezi be a soha meg nem változó lélekrõl
szóló tanítását. Miközben sokféleképpen jellemzi a halhatatlan lelket, az Úr K¥¢£a
megalapozza, hogy a lélek halhatatlan, míg a test ideiglenes. Arjunának éppen ezért
k¢atriya lévén nem szabad hátat fordítania kötelességének csupán azért, mert attól fél,
hogy nagyatyja és tanára — Bh¦¢ma és Dro£a — elesnek a csatában. ¼r¦ K¥¢£ára mint
hiteles forrásra támaszkodva az embernek el kell hinnie, hogy a lélek létezik, s
különbözik az anyagi testtõl. Nem szabad azt gondolnia, hogy nincs lélek, vagy hogy
az életjelenségek a kémiai anyagok kölcsönhatása következtében, az anyag
fejlõdésének bizonyos szintjén nyilvánulnak meg. A lélek halhatatlan, ám ez senkit
nem jogosít fel az erõszakra. Egyedül háború esetén lehet erõszakhoz folyamodni,
amikor valóban szükség van rá, s ezt az Úr jóváhagyása alapján, s nem az emberi
szeszélyre hallgatva kell megítélni.
2.31
sva-dharmam api c§vek¢ya na vikampitum arhasi
dharmy§d dhi yuddh§c chreyo 'nyat k¢atriyasya na vidyate
sva-dharmam—az emberre vonatkozó vallásos elvek; api—is; ca—valóban;
avek¢ya—figyelembe véve; na—sohasem; vikampitum—vonakodni; arhasi—érdemes;
dharmy§t—a vallásos elvekért; hi—valóban; yuddh§t—mint a harc; ªreya¤—jobb
elfoglaltság; anyat—bármi más; k¢atriyasya—egy k¢atriyának; na—nem; vidyate—
létezik.
K¢atriya kötelességedet figyelembe véve tudnod kell, hogy nincs számodra
jobb elfoglaltság, mint harcolni a vallásos elvekért. Nincs tehát szükség a
tétovázásra.
MAGYARÁZAT: A társadalom négy rendje közül a második tagjai a
k¢atriyák, akik a megfelelõ irányításért felelõsek. A k¢at szó jelentése „bánt”. Azt tehát,
aki megvéd a bajtól, k¢atriyának nevezik (tr§yate — védelmet nyújtani). A k¢atriyák az
erdõben gyakorolják az ölést. Hajdanán egy szál karddal a kezükben szembeszálltak
a tigrissel, megküzdöttek vele, s a legyõzött állatot aztán nagy pompával
elhamvasztották. Jaipur állam k¢atriya királyai mind a mai napig követik e
hagyományt. A k¢atriyákat fõleg párbajra és ölésre tanítják, mert a vallásos erõszakra
néha szükség van. Nekik éppen ezért sohasem szabad a sanny§sa, vagyis a lemondás
rendjébe lépniük. Az erõszakmentesség lehet jó politikai fogás, de sohasem lehet
alapvetõ tényezõ vagy elv. A vallásos törvénykönyvekben ez áll:
§have¢u mitho 'nyonya° jigh§°santo mah¦-k¢ita¤
yuddham§n§¤ para° ªakty§ svarga° y§nty apar§¯-mukh§¤
yajñe¢u paªavo brahman hanyante satata° dvijai¤
sa°sk¥t§¤ kila mantraiª ca te 'pi svargam av§pnuvan
„Az a király vagy k¢atriya, aki a csatatéren a rá irigykedõ király ellen
harcol, méltó arra, hogy halála után a mennyei bolygókra kerüljön, ahogyan az
áldozati tûzben állatot feláldozó br§hma£a is oda jut.” Ezért a csatában, a vallásos
elvek érdekében történt ölés, valamint az állatok feláldozása az áldozati tûzben
semmiképpen nem tekinthetõ erõszakos cselekedetnek, mert a vallásos elvek,
amelyek érdekében végrehajtják ezeket, mindenkire áldást hoznak. A feláldozott
állat azonnal emberi testet kap, anélkül hogy keresztül kellene mennie a fokozatos
fejlõdési folyamaton, egyik testbõl a másikba kerülve, s az áldozatot végrehajtó
br§hma£ákhoz hasonlóan a csatatéren elesett k¢atriyák is a felsõbb bolygókra jutnak.
Kétféle sva-dharma, azaz egyéni kötelesség van. Amíg az ember el nem jut a
felszabadulás szintjére, ennek elérése érdekében a teste alapján meghatározott
kötelességeknek kell eleget tennie, a vallásos elvekkel összhangban. Felszabadulása
után sva-dharmája, sajátos kötelessége lelkivé válik, s nem az anyagi testhez
kapcsolódik. A testet figyelembe vevõ életfelfogásban a br§hma£ákra és a k¢atriyákra
sajátos kötelességek hárulnak, melyeket nem kerülhetnek ki. Ahogyan a negyedik
fejezetbõl majd kiderül, a sva-dharmát az Úr K¥¢£a rendelte el. Testi síkon e sva-
dharmát var£§ªrama-dharmának nevezik, s ez az egyik lépcsõfok a lelki megvalósítás
felé vezetõ úton. Az emberi civilizáció a var£§ªrama-dharma szintjén kezdõdik, azon a
szinten, amikor az ember sajátos kötelességét az határozza meg, milyen természeti
kötõerõk hatnak a testére, melyet kapott. Ha adott kötelességét minden területen a
felsõbb tekintélyek utasításainak megfelelõen hajtja végre, egy magasabb szintû létbe
emelkedhet.
2.32
yad¥cchay§ copapanna° svarga-dv§ram ap§v¥tam
sukhina¤ k¢atriy§¤ p§rtha labhante yuddham ¦d¥ªam
yad¥cchay§—magától; ca—szintén; upapannam—érkezett; svarga—a mennyei
bolygóknak; dv§ram—ajtó; ap§v¥tam—szélesre tárt; sukhina¤—nagyon boldogok;
k¢atriy§¤—a királyi rend tagjai; p§rtha—óh, P¥th§ fia; labhante—elérik; yuddham—
háború; ¦d¥ªam—mint amilyen ez.
Óh, P§rtha! Boldogok a k¢atriyák, akiknek ilyen váratlan lehetõségeik
kínálkoznak a harcra, megnyitván számukra a mennyei bolygók kapuját.
MAGYARÁZAT: Az Úr K¥¢£a, a világ legfelsõbb tanítója elítéli Arjuna
magatartását, aki azt mondta: „Nem látok semmi jót a harcban. Csupán örökké tartó
pokoli léthez vezet majd.” Arjuna szavai egyedül tudatlanságának tudhatók be. Nem
akart erõszakot alkalmazni a reá kiszabott kötelesség végrehajtása során, ám egy
k¢atriya részérõl meglehetõsen ostoba filozófia a csatatéren az erõszakmentességet
választani. A Par§ªara-sm¥tiben, a vallásos szabályok könyvében — melyet a nagy
bölcs Par§ªara, Vy§sadeva apja írt — ez áll:
k¢atriyo hi praj§ rak¢an ªastra-p§£i¤ prada£¨ayan
nirjitya para-sainy§di k¢iti° dharme£a p§layet
„A k¢atriya kötelessége, hogy megvédelmezze a népet minden bajtól, s
ezért adott esetben erõszakhoz kell folyamodnia a törvény és a rend fenntartása
érdekében. Le kell tehát gyõznie az ellenséges királyok katonáit, s így a vallásos
elvek szerint kell kormányoznia a világot.”
Arjunának semmilyen szempontból nem volt oka rá, hogy megtagadja a
harcot. Ha legyõzi ellenségeit, királyi örömök várják, ha pedig elesik a csatában, a
felsõbb bolygókra emelkedik, melynek kapui tárva-nyitva állnak elõtte. A harc tehát
mindkét esetben áldására válna.
2.33
atha cet tvam ima° dharmya° sa¯gr§ma° na kari¢yasi
tata¤ sva-dharma° k¦rti° ca hitv§ p§pam av§psyasi
atha—ezért; cet—ha; tvam—te; imam—ezt; dharmyam—mint vallásos
kötelességet; sa¯gr§mam—a harcot; na—nem; kari¢yasi—végrehajtod; tata¤—akkor;
sva-dharmam—vallásos kötelességedet; k¦rtim—hírnevedet; ca—is; hitv§—elveszítve;
p§pam—bûnös visszahatást; av§psyasi—fogsz nyerni.
Ha azonban nem hajtod végre vallásos kötelességedet s nem harcolsz, akkor
feladatod elhanyagolásával minden bizonnyal bûnt követsz el, s így búcsút
mondhatsz harcosi hírnevednek.
MAGYARÁZAT: Arjuna híres harcos volt, s hírnevére azzal tett szert,
hogy számtalan hatalmas félistennel megküzdött, még az Úr ¼ivával is. Az Úr
¼ivának, aki vadásznak öltözve jelent meg elõtte, nagy örömet okozott Arjuna harca
és gyõzelme, s jutalmul megajándékozta a p§ªupata-astra nevû fegyverrel. Mindenki
tudta, hogy Arjuna kiváló harcos. Még mestere, Dro£§c§rya is megáldotta, s egy
különleges fegyvert ajándékozott neki, amivel még õt is megölhette. Számos fölötte
álló, elismert szaktekintély — beleértve fogadott apját, Indrát is, a mennyei bolygók
királyát — részesítette katonai kitüntetésben. Ha azonban feladta volna a csatát,
akkor nemcsak elõírt k¢atriya kötelességének nem tett volna eleget, hanem hírét és
dicsõségét is elveszítette volna, s ezzel csupán azt az utat nyitotta volna meg maga
elõtt, ami egyenesen a pokolba vezet. Más szóval nem a harc, hanem a meghátrálás
juttatta volna a pokolba.
2.34
ak¦rti° c§pi bh¡t§ni kathayi¢yanti te 'vyay§m
sambh§vitasya c§k¦rtir mara£§d atiricyate
ak¦rtim—szégyen; ca—is; api—ezenkívül; bh¡t§ni—mindenki;
kathayi¢yanti—beszélni fognak; te—rólad; avyay§m—örökre; sambh§vitasya—egy
tiszteletreméltó ember számára; ca—is; ak¦rti¤—a rossz hír; mara£§t—a halálnál;
atiricyate—több lesz.
Az emberek szégyenedrõl beszélnek majd, s egy tiszteletreméltó ember
számára a szégyen még a halálnál is rosszabb.
MAGYARÁZAT: Az Úr K¥¢£a filozófusként és barátként most kimondja
végsõ ítéletét a harcot megtagadó Arjuna felett: „Arjuna! Ha elhagyod a csatateret
még azelõtt, hogy a csata elkezdõdne, az emberek gyávának fognak bélyegezni. Ha
pedig úgy gondolkozol, hogy nem törõdsz az emberek gúnyolódásával, s
elmenekülsz a csatatérrõl, hogy mentsd az életed, akkor véleményem szerint jobb, ha
meghalsz a csatában. Egy tiszteletre méltó ember számára, mint amilyen te vagy, a
szégyen rosszabb a halálnál. Nem szabad hát elmenekülnöd csupán azért, mert félted
az életed! Jobb, ha a csatában esel el, mert az megment a szégyentõl, amit a
barátságommal való visszaélés jelent, s társadalmi tekintélyedet sem veszíted el.”
Az Úr végsõ szava tehát az, hogy Arjuna inkább haljon meg az ütközetben,
mintsem hogy meghátráljon.
2.35
bhay§d ra£§d uparata° ma°syante tv§° mah§-rath§¤
ye¢§° ca tva° bahu-mato bh¡tv§ y§syasi l§ghavam
bhay§t—félelembõl; ra£§t—a csatatérrõl; uparatam—abbahagyott;
ma°syante—gondolnak majd; tv§m—téged; mah§-rath§¤—a nagy tábornokok; ye¢§m—
akiknek; ca—is; tvam—téged; bahu-mata¤—nagy becsben; bh¡tv§—volt; y§syasi—
menni fogsz; l§ghavam—csökken az értéke.
A hatalmas hadvezérek, akik oly nagyra tartották neved és dicsõséged, azt
fogják hinni, hogy puszta félelembõl hagytad el a csatateret, s így jelentéktelen
személyiségnek tekintenek majd.
MAGYARÁZAT: Az Úr K¥¢£a így folytatja szavait, miközben Arjunának
kifejti véleményét: „Ne hidd, hogy a nagy hadvezérek, Duryodhana, Kar£a és a
többiek arra gondolnak majd, hogy a fivéreid és nagyatyád iránti részvét miatt
hagyod el a csatamezõt. Azt fogják hinni, azért menekülsz, mert félted az életed, s
irántad érzett nagyrabecsülésük szertefoszlik.”
2.36
av§cya-v§d§°ª ca bah¡n vadi¢yanti tav§hit§¤
nindantas tava s§marthya° tato du¤khatara° nu kim
av§cya—barátságtalan; v§d§n—hazug szavakat; ca—is; bah¡n—sokat;
vadi¢yanti—mondani fogják; tava—tiéd; ahit§¤—ellenségek; nindanta¤—miközben
becsmérelnek; tava—tiéd; s§marthyam—képesség; tata¤—mint az; du¤kha-taram—
fájdalmasabb; nu—természetesen; kim—mi lehet.
Ellenségeid bántó szavakkal fognak illetni, s gúnyt ûznek majd tehetségedbõl.
Mi lehetne ennél fájdalmasabb számodra?
MAGYARÁZAT: Az Úr K¥¢£át elõször meglepte, hogy Arjuna váratlanul
a könyörületesség ürügyével hozakodik elõ, s elmondta neki, hogy együttérzése nem
méltó az §ryanokhoz. Most szavaival alátámasztja korábbi kijelentéseit, melyek Arjuna
úgynevezett „szánalma” ellen szóltak.
2.37
hato v§ pr§psyasi svarga° jitv§ v§ bhok¢yase mah¦m
tasm§d utti¢±ha kaunteya yuddh§ya k¥ta-niªcaya¤
hata¤—megölve; v§—vagy; pr§psyasi—nyersz; svargam—mennyei
birodalmat; jitv§—a gyõzelemmel; v§—vagy; bhok¢yase—élvezed; mah¦m—a világot;
tasm§t—ezért; utti¢±ha—kelj fel; kaunteya—óh, Kunt¦ fia; yuddh§ya—harcolni; k¥ta—
elszánt; niªcaya¤—bizonyosságban.
Óh, Kunt¦ fia! Vagy megölnek a csatamezõn, s a mennyei bolygókra kerülsz,
vagy pedig gyõzelmet aratsz, s a földi királyságot élvezed. Légy hát elszánt, s
harcra fel!
MAGYARÁZAT: Még ha nem is volt biztos számára a gyõzelem,
Arjunának harcolnia kellett, hiszen még ha megölik, akkor is a mennyei bolygókra
kerül.
2.38
sukha-du¤khe same k¥tv§ l§bh§l§bhau jay§jayau
tato yuddh§ya yujyasva naiva° p§pam av§psyasi
sukha—boldogság; du¤khe—és nyomorúság; same—egyenlõen; k¥tv§—így
téve; l§bha-al§bhau—nyereség és veszteség; jaya-ajayau—gyõzelem és vereség; tata¤—
ezután; yuddh§ya—a harc kedvéért; yujyasva—végezd (harcolj); na—sohasem; evam—
ily módon; p§pam—bûnös visszahatást; av§psyasi—szerezni fogsz.
Harcolj a harc kedvéért, s ne gondolj boldogságra vagy szomorúságra,
nyereségre vagy veszteségre, gyõzelemre vagy vereségre! Így cselekedvén sohasem
követsz el bûnt.
MAGYARÁZAT: Az Úr K¥¢£a most egyenesen megmondja Arjunának,
hogy a harc kedvéért kell harcolnia, mert Õ akarja a csatát. A K¥¢£a-tudatban
cselekvõ nem törõdik boldogsággal vagy boldogtalansággal, nyereséggel vagy
veszteséggel, gyõzelemmel vagy vereséggel. Az a tudat, amikor mindent K¥¢£a
érdekében teszünk, transzcendentális, s így az anyagi tettek nem járnak semmilyen
visszahatással. Aki saját érzékkielégítéséért cselekszik — akár a jóság, akár a
szenvedély kötõerejében —, az jó vagy rossz visszahatásoknak teszi ki magát. Ám aki
teljesen átadta magát a K¥¢£a-tudatú tetteknek, az a közönséges tetteket végrehajtó
emberrel szemben már nem tartozik kötelességgel senki felé, s nem is adósa
senkinek. Az írásokban ez áll:
devar¢i-bh¡t§pta-n¥£§° pit²£§°
na ki¯karo n§yam ¥£¦ ca r§jan
sarv§tman§ ya¤ ªara£a° ªara£ya°
gato mukunda° parih¥tya kartam
„Aki teljesen meghódolt K¥¢£ának, Mukundának, s aki minden más
kötelezettségrõl lemondott, az nem tartozik senkinek, és kötelességei sincsenek sem a
félistenekkel, sem a bölcsekkel, sem a közönséges emberekkel, sem a
hozzátartozóival, sem az emberiséggel, sem az õsatyákkal szemben.” (Bh§g. 11.5.41).
Erre céloz K¥¢£a burkoltan Arjunának ebben a versben, s a következõ versek még
világosabban megmagyarázzák ezt.
2.39
e¢§ te 'bhihit§ s§¯khye buddhir yoge tv im§° ª¥£u
buddhy§ yukto yay§ p§rtha karma-bandha° prah§syasi
e¢§—mindez; te—neked; abhihit§—leírva; s§¯khye—elemzõ tanulmányozás
során; buddhi¤—értelem; yoge—a tettek gyümölcsére nem vágyva cselekedni; tu—de;
im§m—ezt; ª¥£u—halld hát; buddhy§—értelem által; yukta¤—összekapcsolt; yay§—
amivel; p§rtha—óh, P¥th§ fia; karma-bandham—a visszahatás köteléke; prah§syasi—
megszabadulhatsz tõle.
Eddig az elemzõ tanulmányozás segítségével írtam le neked e tudást. Halld
most, ahogy a tettek gyümölcseire nem vágyó cselekvés alapján magyarázom el!
Óh, P¥th§ fia! Ha ilyen tudás birtokában cselekszel, megszabadulhatsz a munka
bilincseitõl.
MAGYARÁZAT: A Nirukti, a védikus értelmezõ szótár szerint a sa¯khy§ a
dolgok részletes leírását jelenti, a s§¯khya pedig arra a filozófiára utal, amely a lélek
igazi természetét írja le. A yoga az érzékek szabályozását foglalja magában. Arjuna
ötlete, hogy nem fog harcolni, az érzékkielégítésen alapult. Megfeledkezett alapvetõ
kötelességérõl, s le akart mondani a harcról, mert azt hitte, hogy boldogabb lehet, ha
nem pusztítja el rokonait, mint ha unokatestvéreit és fivéreit, Dh¥tar§¢±ra fiait
legyõzve élvezi a királyságot. Az alapelv azonban mindkét esetben csupán az
érzékkielégítés volt. Akár a legyõzésük jelent számára boldogságot, akár az, hogy
életben látja õket, mindkettõ saját érzékkielégítésén alapszik, aminek érdekében még
a bölcsességet és a kötelességet is hajlandó volt feláldozni. K¥¢£a éppen ezért meg
akarta magyarázni Arjunának, hogy nagyatyja testének elpusztításával magát a lelket
nem ölné meg. Elmondta, hogy minden egyéni személy — Magát az Urat is
beleértve — örökké egyéniség marad. Azok voltak a múltban, azok a jelenben, s azok
maradnak a jövõben is, mert mindannyian örökké egyéni lelkek vagyunk. Csupán
testi öltözékünket cseréljük számtalan módon, valójában azonban egyéniségünket
még azután is megõrizzük, hogy megszabadultunk az anyagi öltözék kötelékeitõl.
Az Úr K¥¢£a nagyon szemléletesen magyarázta el a lélek és a test analitikus
tudományát. A Nirukti szótárnak megfelelõen a vers s§¯khyának nevezi ezt a leíró
tudományt, amely különbözõ nézõpontokból vizsgálja a lelket és a testet. Ez a
s§¯khya semmilyen kapcsolatban nem áll az ateista Kapila s§¯khya filozófiájával. Jóval
a csaló Kapila elõtt a valódi Úr Kapila, az Úr K¥¢£a inkarnációja már részletesen
kifejtette a s§¯khya filozófiát a ¼r¦mad-Bh§gavatamban, amikor anyjának, Devah¡tinak
tanította. Érthetõen elmagyarázta, hogy a puru¢a, vagyis a Legfelsõbb Úr aktív, s
hogy azáltal teremt, hogy rápillant a prak¥tire. Ezt mind a Védák, mind a G¦t§
elfogadja. A Védák leírása szerint az Úr rápillantott a prak¥tire, vagyis a természetre,
és megtermékenyítette azt az atomnyi egyéni lelkekkel. Ezek az egyének
valamennyien az érzékkielégítésükért cselekszenek az anyagi világban, és az anyagi
energia hatása alatt azt gondolják, hogy õk az élvezõk. E mentalitás mellett egészen a
felszabadulás végsõ pontjáig kitartanak, amikor is eggyé akarnak válni az Úrral. Ez
m§y§nak, az érzékkielégítés illúziójának utolsó csapdája. Sok-sok ilyen érzékkielégítõ
tevékenységben eltöltött élet után a kiváló lélek meghódol V§sudevának, az Úr
K¥¢£ának, s így eléri a végsõ igazság utáni kutatás célját.
Arjuna már elfogadta K¥¢£át lelki tanítómesterének, amikor meghódolt
Elõtte: ªi¢yas te 'ha° ª§dhi m§° tv§° prapannam. K¥¢£a ezért most beszélni fog neki a
buddhi-yoga, vagyis a karma-yoga tetteirõl, más szóval az odaadó szolgálat végzésérõl,
amely egyedül az Úr érzékeinek kielégítését tekinti céljának. A tizedik fejezet tizedik
verse érthetõen elmagyarázza, hogy a buddhi-yoga nem más, mint közvetlen kapcsolat
az Úrral, aki Param§tm§ként mindenki szívében jelen van. Ezt a kapcsolatot azonban
lehetetlen megteremteni az odaadó szolgálat nélkül. Aki tehát az Úr
transzcendentális, szeretetteljes odaadó szolgálatának él — vagyis K¥¢£a-tudatú —
, az az Úr különleges kegyébõl eljut a buddhi-yoga e szintjére. Ezért mondja az Úr,
hogy csak azokat jutalmazza meg a szeretetteljes odaadás tiszta tudományával, akik
transzcendentális szeretettel mindig odaadóan szolgálják Õt. A bhakta ily módon
könnyen elérheti Õt örök, gyönyörteli birodalmában.
A versben említett buddhi-yoga ily módon az Úr odaadó szolgálatát jelenti,
és a s§¯khya szónak, melyet szintén e versben találunk, semmi köze nincs a csaló
Kapila által hirdetett ateista s§¯khya-yogához. Nem szabad hát félreértenünk, és azt
gondolnunk, hogy az itt említett s§¯khya-yogának kapcsolata van az ateista s§¯khyával.
Annak a filozófiának akkor még semmilyen hatása nem volt; s az Úr K¥¢£a nem is
beszélne egy ilyen istentagadó filozófiai spekulációról. A valódi s§¯khya filozófiát az
Úr Kapila írja le a ¼r¦mad-Bh§gavatamban, de még annak a s§¯khyának sincs köze a
jelenlegi témához. Itt a s§¯khya a test és a lélek elemzõ leírását jelenti. Az Úr K¥¢£a
analitikus leírást adott a lélekrõl, hogy Arjunát eljuttassa a buddhi-yoga, vagyis a
bhakti-yoga pontjáig. Az Úr K¥¢£a s§¯khyája, valamint az Úr Kapila s§¯khyája, melyet a
Bh§gavatam ír le, egy és ugyanaz tehát. Mindkettõ bhakti-yoga. Az Úr K¥¢£a ezért
kijelentette, hogy csak a csekély értelemmel megáldott emberek tesznek különbséget
a s§¯khya-yoga és a bhakti-yoga között (s§¯khya-yogau p¥thag b§l§¤ pravadanti na
pa£¨it§¤).
 Az ateista s§¯khya-yogának természetesen nincs köze a bhakti-yogához, az
intelligenciával nem rendelkezõ emberek mégis azt mondják, hogy a Bhagavad-g¦t§ az
ateista s§¯khya-yogára utal.
Meg kell értenünk, hogy buddhi-yoga azt jelenti, hogy az ember K¥¢£a-
tudatban, az odaadó szolgálat teljes boldogságában és tudásában cselekszik. Aki
csupán azért dolgozik, hogy elégedetté tegye az Urat, s ennek érdekében mindent
megtesz, legyen az bármilyen nehéz, az a buddhi-yoga elvei szerint cselekszik, s
mindig transzcendentális boldogságot érez. Az ilyen transzcendentális tevékenység
következtében az Úr kegyébõl az ember tökéletes transzcendentális megértésre tesz
szert, s így felszabadulása teljessé válik, anélkül hogy külön erõfeszítést tenne a
tudás elsajátítása érdekében. A K¥¢£a-tudatú tettek és a gyümölcseiért végzett
munka között nagy különbség van, különösen ha az utóbbival az embernek az
érzékkielégítés a célja, hogy családi vagy anyagi boldogsághoz jusson. A buddhi-yoga
tehát a végzett munka transzcendentális természetére utal.
2.40
neh§bhikrama-n§ªo 'sti pratyav§yo na vidyate
sv-alpam apy asya dharmasya tr§yate mahato bhay§t
na—nincs; iha—ebben a yogában; abhikrama—törekvésben; n§ªa¤—
veszteség; asti—van; pratyav§ya¤—csökkenés; na—sohasem; vidyate—létezik; su-
alpam—egy kicsi; api—habár; asya—ennek; dharmasya—hivatás; tr§yate—megszabadít;
mahata¤—nagyon nagy; bhay§t—veszélytõl.
Ebben a törekvésben nincsen veszteség vagy hanyatlás, s ezen az úton már egy
kis fejlõdés is megvédi az embert a félelem legveszélyesebb fajtájától.
MAGYARÁZAT: A K¥¢£a-tudatú — vagyis az érzékkielégítés vágya
nélkül, K¥¢£a kedvéért végzett — tevékenység a cselekvés legfelsõbb
transzcendentális szintje. Már a legkisebb erõfeszítés is eredményes lehet, s a
csekélyke eredmény sem vész el soha. Az anyagi síkon minden elkezdett
tevékenységet be kell fejezni, másképp minden igyekezet hiábavaló. A K¥¢£a-
tudatban végzett munka azonban maradandó eredménnyel jár még akkor is, ha az
ember nem fejezi be. Aki tehát ilyen tetteket végez, azt nem éri veszteség még akkor
sem, ha munkáját nem tudja befejezni. Ha egy százalékát végzi el K¥¢£a-tudatban,
annak eredménye örök, így a következõ alkalommal már két százalékról indul. Ezzel
ellentétben az anyagi cselekedet semmi haszonnal nem jár, ha nem száz százalékos
sikerrel hajtja végre az ember. Aj§mila csupán néhány százalékos K¥¢£a-tudatban tett
eleget kötelességének, ám az Úr kegyébõl végül száz százalékos eredményt
élvezhetett. Szép verset találunk erre vonatkozóan a ¼r¦mad-Bh§gavatamban (1.5.17):
tyaktv§ sva-dharma° cara£§mbuja° harer
bhajann apakvo 'tha patet tato yadi
yatra kva v§bhadram abh¡d amu¢ya ki°
ko v§rtha §pto 'bhajat§° sva-dharmata¤
„Mit veszít az az ember, aki foglalkozásának megfelelõ kötelességeit
feladván K¥¢£a-tudatban cselekszik, de nem sikerül befejeznie munkáját, s
visszaesik? S mit nyer az, aki anyagi cselekedeteit tökéletesen hajtja végre?” Vagy
ahogyan a keresztények mondják: „Mert mit használ az embernek ha az egész
világot megnyeri, örök lelkében pedig kárt vall?”
 Az anyagi cselekedeteknek és azok eredményeinek a testtel együtt vége
szakad, a K¥¢£a-tudatban végzett tettek azonban még a test elvesztése után is újra a
K¥¢£a-tudathoz vezetik az embert. Minden esélye megvan rá, hogy következõ
életében ismét emberként születhessen meg nagyon mûvelt br§hma£ák vagy pedig
gazdag, elõkelõ emberek családjában. Ily módon kap további lehetõségeket a
fejlõdésre. Ez a K¥¢£a-tudatban végzett tettek egyedülálló természete.
2.41
vyavas§y§tmik§ buddhir ekeha kuru-nandana
bahu-ª§kh§ hy anant§ª ca buddhayo 'vyavas§yin§m
vyavas§ya-§tmik§—eltökélt a K¥¢£a-tudatban; buddhi¤—értelem; ek§—
egyetlen; iha—ebben a világban; kuru-nandana—óh, Kuruk szeretett gyermeke; bahu-
ª§kh§¤—szerteágazó; hi—valóban; anant§¤—határtalan; ca—szintén; buddhaya¤—
értelem; avyavas§yin§m—azoknak, akik nem K¥¢£a-tudatúak.
Akik ezt az utat járják, szilárdak elhatározásukban, és csak egyetlen céljuk van.
Óh, Kuruk szeretett gyermeke, a határozatlanok szétszórt értelmûek.
MAGYARÁZAT: A megingathatatlan hitet abban, hogy a K¥¢£a-tudat
által az ember elérheti az élet legtökéletesebb szintjét, vyavas§y§tmik§ értelemnek
nevezik. A Caitanya-carit§m¥ta (Madhya 22.62) így ír:
'ªraddh§'-ªabde—viªv§sa kahe sud¥¨ha niªcaya
k¥¢£e bhakti kaile sarva-karma k¥ta haya
A hit valamilyen magasztos dologba vetett rendíthetetlen bizalmat jelent.
Amikor valaki a K¥¢£a-tudat kötelességeit végzi, többé nem kell az anyagi világgal
kapcsolatban cselekednie, s megszûnnek kötelezettségei a családi hagyományokkal,
az emberiséggel vagy a nemzettel szemben. Gyümölcsözõ tettek alatt azt az
elfoglaltságot értjük, amelyre az embert korábbi jó és rossz cselekedeteinek
visszahatásai késztetik. A K¥¢£a-tudat éber állapotában az embernek már nem
szükséges cselekedetei során a jó eredményre törekednie. Minden tette abszolút
síkon van, mivel nem hatnak rá többé az olyan kettõsségek, mint például a jó és a
rossz. A K¥¢£a-tudat legtökéletesebb foka az anyagi életfelfogásról való lemondás.
Ezt a szintet a K¥¢£a-tudat fejlõdésével automatikusan el lehet érni.
A K¥¢£a-tudatú ember eltökéltsége a tudáson alapszik. V§sudeva¤ sarvam iti
sa mah§tm§ su-durlabha¤: olyan ritka és jó lélek õ, aki tökéletesen megérti, hogy
V§sudeva, azaz K¥¢£a a gyökere minden megnyilvánult oknak. Ahogyan a fa
gyökerét öntözve a víz eljut az ágakig és a levelekig is, úgy a K¥¢£a-tudatos tettekkel
a legnagyobb szolgálatot nyújthatjuk mindenkinek — saját magunknak, a családnak,
a társadalomnak, a hazának, az emberiségnek és így tovább. Ha tetteink
elégedettséget okoznak K¥¢£ának, akkor mindenki más is elégedetté válik.
A K¥¢£a-tudatú szolgálatot azonban legjobban egy lelki tanítómester
hozzáértõ vezetésével végezhetjük, aki K¥¢£a hiteles képviselõje, aki ismeri
tanítványa természetét, s aki képes útmutatást adni neki, hogyan cselekedjen K¥¢£a-
tudatosan. Ahhoz, hogy valaki szert tegyen a K¥¢£a-tudat tudományára, eltökélten
kell cselekednie. Engedelmeskednie kell K¥¢£a képviselõjének, a hiteles lelki
tanítómesternek, s utasítását élete küldetésévé kell tennie. ¼r¦la Viªvan§tha
Cakravart¦ çh§kura a következõképpen tanít bennünket a lelki tanítómesterhez írt
híres imáiban:
 yasya pras§d§d bhagavat-pras§do
yasy§pras§d§n na gati¤ kuto 'pi
dhy§yan stuva°s tasya yaªas tri-sandhya°
vande guro¤ ªr¦-cara£§ravindam
„Ha a lelki tanítómester elégedett, az elégedettséget okoz az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének is, ám ha nem tesszük elégedetté a lelki tanítómestert,
semmi esélyünk nem lesz arra, hogy eljussunk a K¥¢£a-tudat síkjára. Hadd
meditáljak ezért naponta háromszor lelki tanítómesteremen, hadd fohászkodjam
kegyéért, s hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat neki!”
A folyamat azonban teljes egészében attól függ, hogy tökéletes tudással
rendelkezik-e az ember a testen túl létezõ lélekrõl, s nemcsak elméletben, de a
gyakorlatban is, ami azt jelenti, hogy nem törekszik a gyümölcsözõ cselekedetekben
megnyilvánuló érzékkielégítésre. Azt, akinek elméje nem szilárd, elcsábítják a
különféle gyümölcsözõ cselekedetek.
2.42—43
y§m im§° pu¢pit§° v§ca° pravadanty avipaªcita¤
veda-v§da-rat§¤ p§rtha n§nyad ast¦ti v§dina¤
k§m§tm§na¤ svarga-par§ janma-karma-phala-prad§m
kriy§-viªe¢a-bahul§° bhogaiªvarya-gati° prati
y§m im§m—mindezek; pu¢pit§m—virágos; v§cam—szavak; pravadanti—
mondják; avipaªcita¤—a csekély tudásúak; veda-v§da-rat§¤—a Védák állítólagos
követõi; p§rtha—óh, P¥th§ fia; na—sohasem; anyat—bármi más; asti—van; iti—így;
v§dina¤—a szószólók; k§ma-§tm§na¤—érzékkielégítésre vágyók; svarga-par§¤—
mennyei bolygók elérésére törekedve; janma-karma-phala-prad§m—jó születést és más
gyümölcsözõ visszahatásokat eredményezve; kriy§-viªe¢a—pompás szertartások;
bahul§m—különféle; bhoga—érzékkielégítésben; aiªvarya—és gazdagságban; gatim—
fejlõdés; prati—felé.
A csekély tudással rendelkezõk nagyon vonzódnak a Védák virágos szavaihoz,
melyek különféle gyümölcsözõ cselekedeteket ajánlanak annak érdekében, hogy
az ember eljusson a mennyei bolygókra, hogy elõnyös helyzetben szülessen meg,
hogy hatalomra tegyen szert és így tovább. Érzékkielégítésre és gazdag életre
vágynak, ezért azt mondják, hogy nincs más ezen kívül.
MAGYARÁZAT: Az emberek legnagyobb része nem túlságosan
intelligens, és tudatlanságuk következtében rendkívül ragaszkodnak azokhoz a
gyümölcsözõ cselekedetekhez, melyeket a Védák karma-k§£¨a része ajánl. Csak arról
akarnak tudni, hogyan élvezhet az ember egy érzékkielégítéssel teli életet a felsõbb
bolygókon, ahol bor, nõk és anyagi gazdagság állnak a rendelkezésére. A Védák sok
áldozatot ajánlanak, melyeknek eredményeképpen az ember a felsõbb bolygókra
kerülhet, különösen a jyoti¢±oma áldozatokat. A szentírásokban valóban az áll, hogy a
mennyei bolygók eléréséhez elengedhetetlen ezeknek az áldozatoknak a bemutatása,
s ezért a csekély tudással rendelkezõ emberek azt hiszik, hogy ez a védikus
bölcsesség egyedüli célja. Az ilyen tapasztalatlan embereknek nagyon nehéz
határozottan cselekedniük a K¥¢£a-tudatban. Ahogyan az ostobák vonzódnak egy
mérgezõ fa virágaihoz, s nem tudják, mi lesz a következménye, úgy a
felvilágosulatlan emberek is vágyódnak a mennyei gazdagságra és a vele járó érzéki
élvezetre.
A Védák karma-k§£¨a részében olvashatjuk: ap§ma somam am¥t§ abh¡ma;
ak¢ayya° ha vai c§turmasya-y§jina¤ suk¥ta° bhavati. Ez azt jelenti, hogy akik
végrehajtják a négy hónapig tartó vezeklést, azok lehetõséget kapnak a soma-rasa ital
fogyasztására, s így halhatatlanok és örökké boldogok lehetnek. Még a Földön is
vannak olyanok, akik nagyon szeretnének szert tenni a soma-rasára, aminek hatására
erõsek lesznek, s alkalmassá válnak az érzéki élvezetre. Az ilyen emberek nem
hisznek abban, hogy meg lehet szabadulni az anyagi kötelékektõl, s nagyon
ragaszkodnak a védikus áldozatok pompás szertartásaihoz. Leginkább a kéj jellemzi
õket, s az élet mennyei gyönyörein kívül nem vágynak semmi másra. Köztudott,
hogy a mennyekben találhatók az úgynevezett Nandana-k§nana kertek, ahol az
ember angyali, gyönyörû nõk társaságát élvezheti, s bõségesen jut számára a soma-
rasa borból is. Az efféle testi gyönyör kétségtelenül az érzékek boldogsága, ezért akik
magukat az anyagi világ urainak hiszik, azok csakis az ilyen anyagi és ideiglenes
boldogsághoz vonzódnak.
2.44
bhogaiªvarya-prasakt§n§° tay§pah¥ta-cetas§m
vyavas§y§tmik§ buddhi¤ sam§dhau na vidh¦yate
bhoga—anyagi élvezethez; aiªvarya—és gazdagsághoz; prasakt§n§m—
azoknak, akik ragaszkodnak; tay§—az ilyen dolgok által; apah¥ta-cetas§m—
megtévesztett elméjûek; vyavas§ya-§tmik§—szilárd elhatározás; buddhi¤—az Úr
odaadó szolgálata; sam§dhau—a szabályozott elmében; na—sohasem; vidh¦yate—
létrejön.
Azoknak az elméjében, akik túlságosan ragaszkodnak az érzéki élvezethez és
az anyagi gazdagsághoz, s akiket mindezek megtévesztenek, sohasem ébred
szilárd eltökéltség, hogy a Legfelsõbb Úr odaadó szolgálatát végezzék.
MAGYARÁZAT: A sam§dhi szó jelentése „szilárd elme”. A Nirukti védikus
értelmezõ szótár kijelenti: samyag §dh¦yate 'sminn §tma-tattva-y§th§tmyam. „Amikor az
elme szilárd az önvaló megértésében, azt mondják róla, sam§dhiban van.” A sam§dhit
azok, akiket az anyagi, érzéki gyönyörök érdekelnek, vagy akiket az efféle ideiglenes
dolgok megtévesztenek, nem érhetik el. Õket az anyagi energia mûködése
valamilyen szinten kárhozatra ítéli.
2.45
trai-gu£ya-vi¢ay§ ved§ nistrai-gu£yo bhav§rjuna
nirdvandvo nitya-sattva-stho niryoga-k¢ema §tmav§n
trai-gu£ya—az anyagi természet három kötõerejére vonatkozó; vi¢ay§¤—
téma; ved§¤—védikus irodalom; nistrai-gu£ya¤—az anyagi természet három kötõereje
fölött álló; bhava—légy; arjuna—óh, Arjuna; nirdvandva¤—kettõsség nélkül; nitya-
sattva-stha¤—a lelki lét tiszta állapotában; niryoga-k¢ema¤—a nyereség és védelem
gondolatától mentesen; §tma-v§n—az önvalóban megállapodott.
A Védák legfõképpen az anyagi természet három kötõerejérõl beszélnek. Óh,
Arjuna, légy transzcendentális, s emelkedj e három kötõerõ fölé! Szabadulj meg
minden kettõsségtõl, valamint minden aggodalomtól a nyereséget és a biztonságot
illetõen, s légy szilárd az önvalóban!
MAGYARÁZAT: Minden anyagi cselekedet az anyagi természet három
kötõerejének hatása alatt végzett tettbõl és annak visszahatásából áll. E tetteket a
gyümölcseikért hajtják végre, melyek az anyagi világbeli rabsághoz vezetnek. A
Védák leginkább e gyümölcsözõ cselekedetekkel foglalkoznak, hogy az embereket az
érzékkielégítés síkjáról fokozatosan a transzcendentális síkra emeljék. Az Úr K¥¢£a
arra utasítja Arjunát, tanítványát és barátját, hogy emelkedjen fel a Ved§nta filozófia
transzcendentális síkjára, mely a brahma-jijñ§s§val, vagyis a legfelsõbb transzcendens
iránti érdeklõdéssel kezdõdik. Az anyagi világban minden élõlény fáradságos
küzdelmet folytat létéért. Az anyagi világ megteremtése után az Úr átadta nekik a
védikus bölcsességet, melyben útmutatást ad, hogyan éljenek, s hogyan
szabaduljanak meg az anyagi kötelékektõl. Az érzékkielégítést szolgáló tetteket, a
karma-k§£¨át leíró fejezet után az Upani¢adok — melyek a különbözõ Védák részét
képezik, mint ahogyan a Bhagavad-g¦t§ az ötödik Véda, a Mah§bh§rata része —
lehetõséget nyújtanak a lelki megvalósításra. Az Upani¢adok jelzik a
transzcendentális élet kezdetét.
Mindaddig, amíg az anyagi test létezik, az anyagi kötõerõk hatásai és
ellenhatásai is léteznek. Az embernek meg kell tanulnia, hogyan tûrje el a boldogság
és szomorúság, a hideg és meleg stb. kettõsségeit, s e kettõsségek eltûrésével meg
kell szabadulnia a nyereséggel vagy veszteséggel járó aggodalmaktól. Ezt a
transzcendentális helyzetet a teljes K¥¢£a-tudatban lehet elérni, amikor az ember
tökéletesen átadja magát K¥¢£a jóakaratának.
2.46
y§v§n artha udap§ne sarvata¤ samplutodake
t§v§n sarve¢u vede¢u br§hma£asya vij§nata¤
y§v§n—mindaz; artha¤—célja; uda-p§ne—egy vízzel teli kútban; sarvata¤—
minden tekintetben; sampluta-udake—egy nagy vízgyûjtõben; t§v§n—hasonlóan;
sarve¢u—mindegyikben; vede¢u—védikus irodalom; br§hma£asya—aki ismeri a
Legfelsõbb Brahmant; vij§nata¤—aki teljes tudással rendelkezik.
Ahogy egy nagy víztároló alkalmas mindarra, amire egy kis kút, úgy a Védák
valamennyi célját eléri az, aki ismeri a mögöttük rejtõzõ szándékot.
MAGYARÁZAT: A védikus irodalom karma-k§£¨a részében említett
szertartások és áldozatok arra szolgálnak, hogy elõsegítség az önmegvalósítás
fokozatos fejlõdését. Az önmegvalósítás céljáról a Bhagavad-g¦t§ tizenötödik fejezete
(15.15) ír világosan: a Védák tanulmányozásának célja az Úr K¥¢£ának, minden dolog
eredeti okának megismerése. Az önmegvalósítás tehát K¥¢£a és az ember Hozzá
fûzõdõ örök kapcsolatának megértését jelenti. A Bhagavad-g¦t§ tizenötödik fejezete
(15.7) az élõlények és K¥¢£a kapcsolatáról szintén említést tesz. Az élõlények K¥¢£a
szerves részei, ezért a védikus tudás legfelsõbb, tökéletes szintje az, amikor az egyéni
élõlény újjáéleszti K¥¢£a-tudatát. A ¼r¦mad-Bh§gavatam (3.33.7) ezt a
következõképpen erõsíti meg:
aho bata ªva-paco 'to gar¦y§n
yaj-jihv§gre vartate n§ma tubhyam
tepus tapas te juhuvu¤ sasnur §ry§
brahm§n¡cur n§ma g¥£anti ye te
 „Óh, Uram! Aki szent nevedet énekli, az az önmegvalósítás legmagasabb
szintjén áll még akkor is, ha egy alacsony rendû, ca£¨§la (kutyaevõ) család szülötte.
Az ilyen ember kétségtelenül végrehajtott már minden vezeklést és áldozatot a
védikus rituációk alapján, s miután megfürdött minden szent zarándokhelyen,
sokszor áttanulmányozta a védikus irodalmat is. Az §ryan család legkiválóbb
tagjának tekintik õt.”
Az embernek kellõképpen okosnak kell lennie ahhoz, hogy megértse a
Védák célját, s ne csak a szertartásokhoz vonzódjon. Nem szabad arra vágynia, hogy
a jobb érzékkielégítés kedvéért a mennyei birodalomba kerüljön. Ebben a korszakban
a közönséges ember nem képes arra, hogy betartsa a védikus rituációk valamennyi
szabályát, s az is lehetetlen számára, hogy alaposan tanulmányozza az egész Ved§ntát
és az Upani¢adokat. A Védák céljainak elérése sok idõt, energiát, tudást és anyagi
ráfordítást igényel, s ez a mai korszakban aligha lehetséges. A védikus kultúra célját
akkor érjük el, ha az Úr szent nevét énekeljük, ahogyan azt az Úr Caitanya,
valamennyi bûnös lélek megmentõje ajánlotta. A Védák nagy tudósa, Prak§ª§nanda
Sarasvat¦ egyszer megkérdezte az Úr Caitanyát, miért énekli szentimentális módon
az Úr szent nevét, ahelyett hogy a Ved§nta filozófiát tanulmányozná. Az Úr azt
válaszolta, hogy lelki tanítómestere nagyon ostobának találta, ezért arra kérte, hogy
énekelje az Úr K¥¢£a szent nevét. Az Úr így is tett, s olyan eksztázis kerítette
hatalmába, hogy õrültként viselkedett. Ebben a Kali-korszakban az emberek
legtöbbje ostoba, s nem elég mûvelt ahhoz, hogy megértse a Ved§nta filozófiát,
melynek szándékát legjobban az Úr szent nevének sértés nélküli éneklésével lehet
beteljesíteni. A védikus bölcsességben a Ved§nta az utolsó szó, s e Ved§nta filozófia
szerzõje és ismerõje az Úr K¥¢£a. A legjobb ved§ntista az a nagy lélek, aki örömét leli
az Úr szent nevének éneklésében. Ez minden védikus miszticizmus végsõ szándéka.
2.47
karma£y ev§dhik§ras te m§ phale¢u kad§cana
m§ karma-phala-hetur bh¡r m§ te sa¯go 'stv akarma£i
karma£i—elõírt kötelességekben; eva—minden bizonnyal; adhik§ra¤—jog;
te—tiéd; m§—sohasem; phale¢u—a gyümölcsökben; kad§cana—bármikor; m§—
sohasem; karma-phala—a munka eredményében; hetu¤—ok; bh¡¤—válik; m§—soha;
te—tiéd; sa¯ga¤—ragaszkodás; astu—legyen; akarma£i—nem téve eleget az elõírt
kötelességeknek.
Elõírt kötelességed végrehajtásához jogod van, de tetteid gyümölcsére nem
tarthatsz igényt. Sohase gondold, hogy te vagy az oka cselekedeteid
következményének, és sohase vonzzon kötelességed elhanyagolása!
MAGYARÁZAT: E vers három dolgot említ, melyet figyelembe kell
vennünk: az elõírt kötelességeket, a szeszélyes munkát és a tétlenséget. Az ember
kötelességeit az határozza meg, hogy az anyagi természet melyik kötõerejének hatása
alatt áll. A szeszélyes munka olyan cselekedetet jelent, amely egy felsõbb tekintély
jóváhagyása nélkül történik, a tétlenség pedig az elõírt kötelességek végre nem
hajtását jelenti. Az Úr azt ajánlja Arjunának, hogy ne legyen tétlen, hanem hajtsa
végre elõírt kötelességét, de ne ragaszkodjon annak eredményéhez. A munkája
gyümölcseihez ragaszkodó embernek felelnie kell tetteiért, ezért ezek vagy élvezetet,
vagy szenvedést okoznak számára.
 Az elõírt kötelességek három alosztályba sorolhatók: mindennapi,
alkalmanként végzett és gyümölcsözõ cselekedetek. A mindennapi tevékenység,
melyet az ember az írások utasításait követve végez, s nem vágyik annak
eredményére, a jóság kötõerejébe tartozik. Az a tett, amit az ember a gyümölcséért
hajt végre, kötöttséget eredményez, tehát nem kedvezõ. Elõírt kötelessége
elvégzéséhez mindenkinek joga van, ám úgy kell cselekednie, hogy ne ragaszkodjon
annak eredményéhez. Az ilyen érdek nélküli, kötelességbõl elvégzett tettek minden
kétséget kizáróan a felszabadulás útjára vezetnek.
Az Úr éppen ezért azt ajánlotta Arjunának, hogy harcoljon kötelességbõl, s
ne ragaszkodjon az eredményhez. Ha nem venne részt a csatában, az csak egy másik
fajta ragaszkodás lenne, s az efféle kötõdés sohasem vezeti az embert a felszabadulás
útjára. Minden anyagi vonzódás, legyen jó vagy rossz, kötöttséget eredményez. A
tétlenség azonban bûn, ezért Arjuna számára a felszabaduláshoz vezetõ egyetlen
kedvezõ út a kötelességbõl végzett harc volt.
2.48
yoga-stha¤ kuru karm§£i sa¯ga° tyaktv§ dhanañjaya
siddhy-asiddhyo¤ samo bh¡tv§ samatva° yoga ucyate
yoga-stha¤—kiegyensúlyozott; kuru—hajtsd végre; karm§£i—kötelességeid;
sa¯gam—ragaszkodást; tyaktv§—feladva; dhanañjaya—óh, Arjuna; siddhi-asiddhyo¤—
sikerben vagy kudarcban; sama¤—kiegyensúlyozott; bh¡tv§—válik; samatvam—
egyensúly; yoga¤—yoga; ucyate—hívják.
Végezd kötelességed megingathatatlanul, óh, Arjuna, s ne ragaszkodj se a
sikerhez, se a kudarchoz! Az ilyen kiegyensúlyozottságot hívják yogának.
MAGYARÁZAT: K¥¢£a azt mondja Arjunának, hogy cselekedjen a
yogában. Mi a yoga? A yoga azt jelenti, hogy az elmét az örökké zavart okozó érzékek
szabályozásával a Legfelsõbbre irányítjuk. És ki a Legfelsõbb? Az Úr. Õ biztatja
Arjunát a harcra, ezért Arjunának nem lesz köze annak eredményéhez. A nyereség
vagy a gyõzelem K¥¢£a dolga, Arjunának csupán az Õ utasításai szerint kell
cselekednie. Az igazi yoga K¥¢£a utasításainak követése, s a K¥¢£a-tudatnak nevezett
folyamat e yoga gyakorlását jelenti. Egyedül a K¥¢£a-tudat segítségével
szabadulhatunk meg a birtoklásvágytól. Az embernek K¥¢£a szolgájává, vagyis az Õ
szolgájának a szolgájává kell válnia. Ez az igazi módja a kötelesség végrehajtásának a
K¥¢£a-tudatban, s egyedül ez segíthet, hogy a yogában cselekedjünk.
Arjuna k¢atriya volt, így a var£§ªrama-dharma intézmény részese. A Vi¢£u-
Pur§£ában az áll, hogy a var£§ªrama-dharma egyedüli célja Vi¢£u kielégítése. Az
ember tehát ne saját elégedettsége elérésére törekedjen — ahogyan az az anyagi
világra jellemzõ —, hanem K¥¢£ának szerezzen örömet. Ha az ember nem teszi
K¥¢£át elégedetté, akkor nem követi megfelelõen a var£§ªrama-dharma elveit. Arjuna
közvetve azt az utasítást kapta, hogy K¥¢£a parancsai szerint cselekedjen.
2.49
d¡re£a hy avara° karma buddhi-yog§d dhanañjaya
buddhau ªara£am anviccha k¥pa£§¤ phala-hetava¤
d¡re£a—messzire elvetve; hi—bizonyára; avaram—szörnyû; karma—tett;
buddhi-yog§t—a K¥¢£a-tudat erejével; dhanañjaya—óh, gazdagság meghódítója;
buddhau—ilyen tudatban; ªara£am—teljes meghódolás; anviccha—próbálj; k¥pa£§¤—
fösvények; phala-hetava¤—akik tetteik gyümölcsére vágynak.
Óh, Dhanañjaya! Az odaadó szolgálat erejével tarts távol magadtól minden
emberhez nem méltó tettet, s ebben a tudatban hódolj meg az Úr elõtt! Akik
élvezni akarják munkájuk gyümölcsét, valamennyien fösvények.
MAGYARÁZAT: Aki valóban megértette, hogy eredeti helyzete szerint az
Úr örök szolgája, az a K¥¢£a-tudatban végzett munkán kívül minden más
elfoglaltsággal felhagy. Ahogyan már megmagyaráztuk, a buddhi-yoga az Úr
transzcendentális szeretõ szolgálatát jelenti. Ez a szolgálat az élõlény számára a
cselekvés helyes módja. Csak a fösvények akarják élvezni munkájuk gyümölcsét,
hogy egyre inkább elvesszenek az anyagi lét útvesztõjében. A K¥¢£a-tudatú tetteket
kivéve minden cselekedet szörnyû, mert a végrehajtót szakadatlanul a születés és
halál körforgásába kényszerítik. Az embernek ezért sohasem szabad azt kívánnia,
hogy tetteinek õ legyen az oka. Mindent K¥¢£a-tudatban, K¥¢£a elégedettségéért kell
tennie. A fösvények nem tudják, hogyan használják fel jó szerencsével vagy
fáradságos munkával szerzett vagyonukat. Minden energiánkkal a K¥¢£a-tudatban
kell tevékenykednünk, s így életünk sikeres lesz. Akárcsak a fösvények, a
szerencsétlen emberek sem állítják emberi energiájukat az Úr szolgálatába.
2.50
buddhi-yukto jah§t¦ha ubhe suk¥ta-du¢k¥te
tasm§d yog§ya yujyasva yoga¤ karmasu kauªalam
buddhi-yukta¤—aki odaadó szolgálatot végez; jah§ti—megszabadulhat;
iha—ebben az életben; ubhe—mindkettõ; suk¥ta-du¢k¥te—jó és rossz eredmények;
tasm§t—ezért; yog§ya—az odaadó szolgálat kedvéért; yujyasva—cselekedj így; yoga¤—
K¥¢£a-tudat; karmasu—minden cselekedetben; kauªalam—mûvészet.
Az odaadó szolgálatban élõ ember még ebben az életében megszabadul a jó és
a rossz tettektõl egyaránt. Törekedj hát a yogára, a tettek mûvészetére!
MAGYARÁZAT: Minden egyes élõlény idõtlen idõk óta halmozza jó és
rossz tettei különféle visszahatásait, s emiatt folytonosan tudatlanságban él, nem
ismerve valódi, eredeti helyzetét. A Bhagavad-g¦t§ tanítása megszünteti ezt a
tudatlanságot, mert arra tanít, hogyan hódoljunk meg minden tekintetben az Úr ¼r¦
K¥¢£ának, és hogyan szabaduljunk meg a születésrõl születésre ismétlõdõ tettek és
visszahatások bilincseitõl. K¥¢£a ezért azt tanácsolja Arjunának, hogy cselekedjen
K¥¢£a-tudatban, amely megtisztítja az embert a következményekkel járó tettektõl.
2.51
karma-ja° buddhi-yukt§ hi phala° tyaktv§ man¦¢i£a¤
janma-bandha-vinirmukt§¤ pada° gacchanty an§mayam
karma-jam—a gyümölcsözõ tetteknek köszönhetõen; buddhi-yukt§¤—
odaadó szolgálatot végez; hi—bizonyára; phalam—eredményeket; tyaktv§—feladva;
man¦¢i£a¤—a nagy bölcsek vagy bhakták; janma-bandha—a születés és halál
kötelékébõl; vinirmukt§¤—felszabadult; padam—helyzet; gacchanti—elérik;
an§mayam—szenvedés nélkül.
Az Úr odaadó szolgálatát végezve a nagy bölcsek és bhakták megszabadulnak
az anyagi világban végzett munka eredményeitõl. Ily módon kiszabadulnak a
születés és halál körforgásából, és [azáltal, hogy hazatérnek Istenhez] elérik azt az
állapotot, amely túl van minden szenvedésen.
MAGYARÁZAT: A felszabadult élõlények hazája az a hely, ahol nincsen
anyagi szenvedés. A Bh§gavatam (10.14.58) így ír:
sam§¢rit§ ye pada-pallava-plava°
mahat-pada° pu£ya-yaªo mur§re¤
bhav§mbudhir vatsa-pada° para° pada°
pada° pada° yad vipad§° na te¢§m
„Aki elfogadta az Úr lótuszlábának hajóját, aki a kozmikus megnyilvánulás
menedéke, s aki Mukundaként, a mukti adományozójaként híres, annak az anyagi
világ óceánja nem több, mint a borjú patanyomában összegyûlt víz. Az ilyen ember
célja nem az a hely, ahol minden lépésnél veszély fenyegeti, hanem a param padam, az
a hely, amely mentes a szenvedéstõl, a Vaiku£±ha világa.”
Tudatlansága következtében az ember nem látja be, hogy az anyagi világ
nyomorúságos hely, ahol minden lépésnél veszély leselkedik rá. Kizárólag a
tudatlanság az oka, hogy a csekély értelemmel megáldott emberek gyümölcsözõ
cselekedetekkel próbálnak alkalmazkodni a helyzethez, mert azt hiszik, hogy azok
eredményei majd boldoggá teszik õket. Nem tudják, hogy a világegyetemben sehol,
semmilyen anyagi testben nem élhetnek szenvedések nélkül. Az élet gyötrelmei — a
születés, a halál, az öregség és a betegség — mindenhol jelen vannak ebben az anyagi
világban. Aki azonban megérti, hogy igazi, eredeti helyzetében az Úr örök szolgája, s
így ismeri az Istenség Személyiségének helyzetét, az az Úr transzcendentális szeretõ
szolgálatához lát, s ennek eredményeképpen alkalmassá válik arra, hogy eljusson a
Vaiku£±ha bolygókra, ahol sem a nyomorúságos anyagi élettel, sem az idõ vagy a
halál befolyásával nem találkozik. Eredeti helyzetünk ismerete egyben azt is jelenti,
hogy tisztában vagyunk az Úr felsõbbrendû helyzetével. Aki azt hiszi, hogy az
élõlény és az Úr egyenrangúak, az téved, és egyértelmûen sötétségben él, ezért nem
képes az Úr odaadó szolgálatát végezni. Õ maga válik úrrá, így egyengetvén útját az
ismétlõdõ születés és halál felé. Ám aki megértette, hogy feladata nem más, mint
hogy szolgáljon, az az Úr szolgálatába áll, és azon nyomban alkalmassá válik a
Vaiku£±haloka elérésére. Az Úrért végzett szolgálatot karma-yogának vagy buddhi-
yogának, egyszerûbb szavakkal az Úr odaadó szolgálatának hívják.
2.52
yad§ te moha-kalila° buddhir vyatitari¢yati
tad§ gant§si nirveda° ªrotavyasya ªrutasya ca
yad§—amikor; te—tiéd; moha—illúziónak; kalilam—sûrû erdõ; buddhi¤—a
transzcendentális szolgálat értelmével; vyatitari¢yati—túljut; tad§—akkor; gant§ asi—
menni fogsz; nirvedam—közömbösség; ªrotavyasya—az iránt, amit hallani fogsz;
ªrutasya—amit már hallottál; ca—is.
Amikor értelmed kitalál az illúzió sûrû erdejébõl, közömbössé válsz mindaz
iránt, amit hallottál, s amit hallani fogsz.
MAGYARÁZAT: Az Úr számtalan nagy bhaktájának élete példa arra,
hogyan lehet közömbössé válni a Védák rituációi iránt pusztán az Úr odaadó
szolgálatával. Amikor valaki valóban megérti K¥¢£át és kapcsolatát Vele, akkor a
gyümölcsözõ cselekedetek rituációi egyszerre közömbössé válnak számára, még
akkor is, ha õ maga tanult br§hma£a. ¼r¦ M§dhavendra Pur¦, a tanítványi lánc nagy
bhaktája és §c§ryája mondja:
sandhy§-vandana bhadram astu bhavato bho¤ sn§na tubhya° namo
bho dev§¤ pitaraª ca tarpa£a-vidhau n§ha° k¢ama¤ k¢amyat§m
yatra kv§pi ni¢adya y§dava-kulottamasya ka°sa-dvi¢a¤
sm§ra° sm§ram agha° har§mi tad ala° manye kim anyena me
„Óh, naponta háromszor ajánlott imák, minden dicsõség nektek! Óh,
fürdés, hódolatomat ajánlom neked! Óh, félistenek! Óh, õsatyák! Kérlek, bocsássatok
meg nekem, hogy képtelen vagyok tiszteletemet ajánlani nektek! Bárhol vagyok,
mindenhol a Yadu-dinasztia dicsõ leszármazottjára [K¥¢£ára], Ka°sa ellenségére
gondolok, s ez megszabadít a bûnök börtönétõl. Úgy gondolom, nekem ez
elegendõ.”
A kezdõk számára fontosak a védikus szertartások és rítusok: a különféle
imák, melyeket naponta háromszor elmondanak, a kora reggeli fürdés, a
tiszteletnyilvánítás az õsatyáknak stb. Az az ember azonban, aki teljesen K¥¢£a-
tudatú, s aki az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatában él, már elérte a
tökéletességet, s e szabályozó elvek közömbösek számára. Ha valaki a Legfelsõbb Úr,
K¥¢£a szolgálata révén képes eljutni a megértés síkjára, többé már nem szükséges
végrehajtania a kinyilatkoztatott írások ajánlotta különféle vezekléseket és
áldozatokat. Ezzel szemben aki nem értette meg, hogy a Védák célja K¥¢£a elérése, és
csupán a rituációknak és a többi formaságnak él, az hiábavalóan vesztegeti az idejét.
Azok, akik K¥¢£a-tudatúak, felülemelkednek a ªabda-brahma, vagyis a Védák és az
Upani¢adok határain.
2.53
ªruti-vipratipann§ te yad§ sth§syati niªcal§
sam§dh§v acal§ buddhis tad§ yogam av§psyasi
ªruti—a védikus kinyilatkoztatásnak; vipratipann§—anélkül hogy a
gyümölcsözõ eredmények befolyásolnák; te—tiéd; yad§—amikor; sth§syati—marad;
niªcal§—mozdulatlan; sam§dhau—transzcendentális tudatban, azaz K¥¢£a-tudatban;
acal§—rendíthetetlen; buddhi¤—értelem; tad§—akkor; yogam—önmegvalósítást;
av§psyasi—el fogod érni.
Amikor elmédet többé nem zavarják meg a Védák virágos szavai, és szilárdan
megállapodik az önmegvalósítás transzában, isteni tudatra teszel majd szert.
MAGYARÁZAT: Amikor valakirõl azt mondjuk, hogy sam§dhiban van, az
azt jelenti, hogy tökéletesen megvalósította a K¥¢£a-tudatot, s aki teljes sam§dhiban
van, az annyit jelent, hogy megvalósította Brahmant, Param§tm§t és Bhagav§nt. Az
önmegvalósítás legtökéletesebb szintje az, ha valaki megérti, hogy õ K¥¢£a örök
szolgája, s egyetlen dolga, hogy teljesítse K¥¢£a-tudatos kötelességeit. Egy K¥¢£a-
tudatú embert, vagyis az Úr rendíthetetlen bhaktáját nem zavarják meg a Védák
virágos szavai, és nem végez gyümölcsözõ tetteket sem abban a reményben, hogy a
mennyei bolygókra emelkedhet. A K¥¢£a-tudatban az ember közvetlenül kapcsolatba
kerül K¥¢£ával, és e transzcendentális szinten képes lesz megérteni K¥¢£a minden
utasítását. Aki így cselekszik, az kétségtelenül elnyeri annak eredményét, és szert
tesz a legvégsõ tudásra. Csupán arra van szükség, hogy betartsa K¥¢£a vagy az Õ
képviselõje, a lelki tanítómester utasításait.
2.54
arjuna uv§ca
sthita-prajñasya k§ bh§¢§ sam§dhi-sthasya keªava
sthita-dh¦¤ ki° prabh§¢eta kim §s¦ta vrajeta kim
arjuna¤ uv§ca—Arjuna így szólt; sthita-prajñasya—aki szilárd a K¥¢£a-
tudatban; k§—mi; bh§¢§—nyelv; sam§dhi-sthasya—annak, aki elmerült a transzban;
keªava—óh, K¥¢£a; sthita-dh¦¤—aki szilárdan K¥¢£a-tudatú; kim—mit; prabh§¢eta—
beszél; kim—hogyan; §s¦ta—marad; vrajeta—megy; kim—hogyan.
Arjuna így szólt: Óh, K¥¢£a! Milyen jelekrõl ismerhetem fel azt, akinek tudata
így a transzcendensbe merült? Hogyan, s milyen szavakkal beszél? Hogyan ül és
hogyan jár?
MAGYARÁZAT: Ahogy helyzetébõl adódóan mindenkinek sajátságos
ismertetõjelei vannak, éppen úgy a K¥¢£a-tudatú ember is sajátságos természettel
rendelkezik, amely beszédében, járásában, gondolkodásában, érzéseiben stb.
nyilvánul meg. Vannak bizonyos megkülönböztetõ ismertetõjelek, amelyek alapján
megérthetjük, hogy valaki gazdag, beteg vagy mûvelt, s éppen így a
transzcendentális K¥¢£a-tudatba merülõ ember tetteiben is sajátságos jeleket
figyelhetünk meg. Ezeket a Bhagavad-g¦t§ból ismerhetjük meg. A legfontosabb az,
hogyan beszél valaki, aki K¥¢£a-tudatos, hiszen ez minden ember legfontosabb
jellemzõje. Azt mondják, a bolond embert mindaddig nem ismerik fel, míg el nem
kezd beszélni. Ez valóban így van. Egy jól öltözött ostobáról senki sem tudja, hogy
kicsoda, amíg ki nem nyitja a száját, ám amint beszélni kezd, nyomban elárulja
magát. A K¥¢£a-tudatú embert azonnal felismerhetjük arról, hogy csakis K¥¢£áról és
a Vele kapcsolatos dolgokról beszél. A többi meghatározó vonás — amelyrõl a
következõkben esik majd szó — ennek természetes velejárója.
2.55
ªr¦-bhagav§n uv§ca
prajah§ti yad§ k§m§n sarv§n p§rtha mano-gat§n
§tmany ev§tman§ tu¢±a¤ sthita-prajñas tadocyate
ªr¦-bhagav§n uv§ca—az Istenség Legfelsõbb Személyisége mondta;
prajah§ti—felad; yad§—amikor; k§m§n—az érzékkielégítés utáni vágyakat; sarv§n—
minden fajtáját; p§rtha—óh, P¥th§ fia; mana¤-gat§n—az elme kitalációinak; §tmani—a
lélek tiszta állapotában; eva—bizonyára; §tman§—a megtisztult elme által; tu¢±a¤—
elégedett; sthita-prajña¤—transzcendentális helyzetû; tad§—akkor; ucyate—mondják.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így szólt: Óh, P§rtha! Amikor az ember
lemond az érzékkielégítésre irányuló valamennyi vágyról, melyet az elme
kitalációja hoz létre, s ekképpen megtisztult elméje egyedül az önvalóban talál
elégedettségre, akkor azt mondhatjuk róla, hogy tiszta, transzcendentális tudata
van.
MAGYARÁZAT: A Bh§gavatam megerõsíti, hogy aki teljesen K¥¢£a-
tudatú, azaz aki odaadással szolgálja az Urat, a nagy szentek minden jó
tulajdonságával rendelkezik, míg annak az embernek, akinek helyzete nem
transzcendentális, nincsenek jó tulajdonságai, hiszen kétségkívül saját elméjének
kitalációinál keresett menedéket. Ezért hát helyesen mondja a vers, hogy az
embernek meg kell válnia minden érzéki vágytól, melyet az elme hoz létre. E
vágyakat nem lehet mesterséges úton megszüntetni, ám a K¥¢£a-tudat
cselekedeteivel minden külön erõfeszítés nélkül maguktól lecsillapodnak. Ezért
haladéktalanul a K¥¢£a-tudat tetteihez kell látnunk, mert az odaadó szolgálat
azonnal a transzcendentális tudat szintjére segíthet bennünket. Egy rendkívül fejlett
szinten álló lélek mindig elégedett önmagában, mert megvalósította, hogy õ a
Legfelsõbb Úr örök szolgája. E transzcendentális helyzetben nincsenek érzéki vágyai,
melyeket az alantas materializmus hoz létre, s a Legfelsõbb Úr örök szolgájának
természetes helyzetében mindig boldog.
2.56
du¤khe¢v anudvigna-man§¤ sukhe¢u vigata-sp¥ha¤
v¦ta-r§ga-bhaya-krodha¤ sthita-dh¦r munir ucyate
du¤khe¢u—a háromféle szenvedésben; anudvigna-man§¤—anélkül, hogy
elméje nyugtalanná válna; sukhe¢u—boldogságban; vigata-sp¥ha¤—anélkül hogy
érdekelné; v¦ta—mentes; r§ga—ragaszkodástól; bhaya—félelemtõl; krodha¤—és
dühtõl; sthita-dh¦¤—kinek elméje rendíthetetlen; muni¤—bölcs; ucyate—hívják.
Aki a háromfajta szenvedés ellenére háborítatlan marad, akit a boldogság nem
mámorít, s aki mentes a ragaszkodástól, a félelemtõl és a dühtõl, azt rendíthetetlen
elméjû bölcsnek hívják.
MAGYARÁZAT: A muni szó arra az emberre utal, aki az elmebeli
spekuláció segítségével számtalan formában képes az elméjét mûködésre késztetni,
ám valódi végkövetkeztetésre sohasem jut. Azt mondják, minden muninak más a
nézõpontja, s a szó valódi értelmében nem is hívhatnak valakit muninak, ha felfogása
nem tér el a többiekétõl. Na c§s§v ¥¢ir yasya mata° na bhinnam (Mah§bh§rata, Vana-
parva 313.117). A sthita-dh¦r muni azonban, akirõl az Úr beszél, különbözik a
közönséges munitól. Mindig elmerül a K¥¢£a-tudatban, mert véget vetett a kreatív
spekulációnak. Praª§nta-ni¤ªe¢a-mano-rath§ntarának nevezik (Stotra-ratna 43), ami azt
jelenti, hogy felülemelkedett az elmebeli találgatások szintjén, s arra a
végkövetkeztetésre jutott, hogy az Úr ¼r¦ K¥¢£a, vagyis V§sudeva minden (v§sudeva¤
sarvam iti sa mah§tm§ su-durlabha¤). Õt tehát rendíthetetlen elméjû muninak hívják. Az
ilyen teljesen K¥¢£a-tudatú embert a háromfajta szenvedés támadásai a legkevésbé
sem zavarják, mert minden megpróbáltatást az Úr kegyének tekint, s úgy gondolja,
hogy múltbeli bûneiért még több gyötrelmet érdemelne, s egyedül az Úr kegyébõl
van része csupán ilyen kevés szenvedésben. Éppen így azt is az Úrnak köszöni meg,
ha boldog, mert nem érzi magát méltónak a boldogságra. Megérti, hogy csak az Úr
kegyének tudható be az is, hogy kellemes körülmények között élhet, ami lehetõvé
teszi számára, hogy még tökéletesebb szolgálatot végezzen Neki. Az Úr szolgálata
érdekében semmitõl nem riad vissza, mindig serény, és nem befolyásolja
ragaszkodás vagy ellenszenv. Ragaszkodás alatt azt értjük, amikor saját érzékeink
kielégítése érdekében fogadunk el bizonyos dolgokat, s ha nincs jelen ilyen érzéki
ragaszkodás, azt elkülönülésnek nevezzük. Aki azonban szilárd a K¥¢£a-tudatban, az
a ragaszkodástól és az elkülönüléstõl egyaránt mentes, mert életét az Úr
szolgálatának szentelte, s ennek következtében a legkevésbé sem lesz dühös, ha
törekvéseiben kudarcot vall. Aki K¥¢£a-tudatos, az siker vagy kudarc esetén
egyformán rendíthetetlen marad elhatározásában.
2.57
ya¤ sarvatr§nabhisnehas tat tat pr§pya ªubh§ªubham
n§bhinandati na dve¢±i tasya prajñ§ prati¢±hit§
ya¤—aki; sarvatra—mindenhol; anabhisneha¤—ragaszkodás nélkül; tat—az;
tat—az; pr§pya—elérve; ªubha—jó; aªubham—gonosz; na—sohasem; abhinandati—
dicsér; na—sohasem; dve¢±i—irigyel; tasya—övé; prajñ§—tökéletes tudás; prati¢±hit§—
szilárd.
Akit nem ingat meg semmi, érje bár jó vagy rossz, s nem ujjong és nem
panaszkodik miattuk, az szilárdan gyökerezik a tökéletes tudásban.
MAGYARÁZAT: Az anyagi világban mindig számíthatunk valamilyen jó
vagy rossz fordulatra. Akit az ilyen váratlan anyagi események nem zavarnak meg, s
akire a jó- vagy a balsors nincs hatással, arról tudhatjuk, hogy rendíthetetlen K¥¢£a-
tudatban él. A jóval és a rosszal számolnunk kell mindaddig, míg az anyagi világban
vagyunk, mert ez a világ kettõsségekkel teli. A K¥¢£a-tudatban szilárdan gyökerezõ
embert azonban nem befolyásolja a jó és a rossz, mert kizárólag K¥¢£a érdekli, aki az
abszolút jó. Ez a K¥¢£ában elmerülõ tudat tökéletes transzcendentális állapotba emeli
az embert, amelyet szaknyelven sam§dhinak neveznek.
2.58
yad§ sa°harate c§ya° k¡rmo '¯g§n¦va sarvaªa¤
indriy§£¦ndriy§rthebhyas tasya prajñ§ prati¢±hit§
yad§—amikor; sa°harate—behúzza; ca—szintén; ayam—õ; k¡rma¤—a
teknõsbéka; a¯g§ni—a végtagokat; iva—mint; sarvaªa¤—valamennyi; indriy§£i—
érzékek; indriya-arthebhya¤—az érzékszervek tárgyaitól; tasya—övé; prajñ§—tudat;
prati¢±hit§—szilárd.
Aki képes úgy visszavonni érzékeit az érzékszervek tárgyairól, mint ahogyan a
teknõsbéka húzza be páncéljába végtagjait, az rendíthetetlenül megállapodott a
tökéletes tudatban.
MAGYARÁZAT: A yog¦, a bhakta, vagyis az önmegvalósítást elért lélek
ismertetõjele, hogy saját akaratának megfelelõen képes uralkodni érzékszervein. A
legtöbb ember azonban a szolgája saját érzékeinek, s így azok parancsainak
engedelmeskedik. Ez a válasz arra a kérdésre, milyen helyzetben van a yog¦. Az
érzékszerveket mérgeskígyókhoz hasonlítják, melyek szabadon, minden korlátozás
nélkül akarnak cselekedni. A yog¦nak, vagyis a bhaktának rendkívül erõsnek kell
lennie, hogy a kígyóbûvölõhöz hasonlóan irányítani tudja a kígyókat. Sohasem
engedi õket önállóan cselekedni. A kinyilatkoztatott írásokban sok parancs van arra
vonatkozóan, mit szabad és mit nem szabad tenni. Amíg valaki nem tudja betartani e
parancsokat, s így nem képes elállni az érzéki élvezettõl, addig nem érheti el a
szilárd, rendíthetetlen K¥¢£a-tudat szintjét. Erre a legjobb példa az említett
teknõsbéka. A teknõs bármelyik pillanatban képes visszahúzni érzékeit, hogy aztán
bármikor kiengedje, ha szükség van rá. Ehhez hasonlóan a K¥¢£a-tudatú ember is
csak bizonyos célra, az Úr szolgálatában használja érzékszerveit, egyébként
visszahúzza õket. K¥¢£a itt arra tanítja Arjunát, hogyan állítsa érzékszerveit az Úr
szolgálatába, ahelyett hogy saját elégedettségének elérésére törekedne velük. Az
érzékeit visszatartó teknõs jó példa arra, hogyan kell az érzékeket mindig az Úr
szolgálatába állítani.
2.59
vi¢ay§ vinivartante nir§h§rasya dehina¤
rasa-varja° raso 'py asya para° d¥¢±v§ nivartate
vi¢ay§¤—az érzékkielégítés tárgyai; vinivartante—gyakorlottak a
visszatartásban; nir§h§rasya—tiltásokkal; dehina¤—a megtestesült számára; rasa-
varjam—megválva az íztõl; rasa¤—az élvezet érzése; api—noha ott van; asya—övé;
param—sokkal magasabb rendû dolgokat; d¥¢±v§—tapasztalva; nivartate—eláll tõle.
A megtestesült lélek elállhat az érzéki örömöktõl, ám az érzékek tárgyai utáni
vágy megmarad. Ha azonban egy felsõbbrendû ízt tapasztalva hagy fel az érzéki
élvezettel, tudata rendíthetetlenné válik.
MAGYARÁZAT: Az érzéki élvezetektõl lehetetlen elállni addig, míg
valaki transzcendentális szintre nem kerül. Amikor az érzéki élvezetekrõl a
szabályok és korlátozások betartásával mond le az ember, az olyan, mint amikor egy
beteget eltiltanak bizonyos ételektõl. Nincs ínyére e korlátozás, és a tiltott ételek
iránti étvágyát sem veszíti el. Az érzékek valamilyen lelki folyamat — például a
yama, niyama, §sana, pr§£§y§ma, praty§h§ra, dh§ra£§, dhy§na stb. folyamatát magában
foglaló a¢±§¯ga-yoga — segítségével történõ visszatartása a nem túlságosan intelligens
embereknek ajánlott, akik nem tudnak ennél jobbat. Ám aki a K¥¢£a-tudatban egyre
fejlõdve megízlelte a Legfelsõbb Úr, K¥¢£a szépségét, annak a halott anyagi dolgok
többé nem jelentenek élvezetet. A korlátozások ezért a kevésbé értelmes kezdõk lelki
fejlõdését szolgálják, ám csak addig hasznosak, míg az emberben valóban fel nem
ébred a vágy a K¥¢£a-tudatra. Ha valaki K¥¢£a-tudatú lesz, annak számára a
közönséges dolgok egyszerre ízüket vesztik.
2.60
yatato hy api kaunteya puru¢asya vipaªcita¤
indriy§£i pram§th¦ni haranti prasabha° mana¤
yatata¤—törekvése közben; hi—minden bizonnyal; api—ellenére;
kaunteya—óh, Kunt¦ fia; puru¢asya—az embernek; vipaªcita¤—megkülönböztetõ
képességgel rendelkezõ; indriy§£i—az érzékszervek; pram§th¦ni—izgatva; haranti—
dobják; prasabham—erõnek erejével; mana¤—az elmét.
Óh, Arjuna, az érzékek olyan erõsek és fékezhetetlenek, hogy még a rajtuk
uralkodni próbáló, józan ítélõképességû ember elméjét is erõnek erejével
elragadják.
MAGYARÁZAT: Sok mûvelt bölcs, filozófus és transzcendentalista
próbálkozik érzékszervei legyõzésével, minden igyekezetük ellenére azonban néha
még a legkiválóbbak is áldozatul esnek az anyagi érzéki élvezetnek, az izgatott
elmének köszönhetõen. Viªv§mitra, a nagy bölcs és tökéletes yog¦ szigorú
vezeklésekkel és a yoga gyakorlásával törekedett az érzékek feletti uralomra, de
Menak§ még õt is elcsábította, s rávette a nemi élvezetre. Természetesen sok hasonló
példa akad erre a világtörténelemben. Az elmét és az érzékszerveket kordában
tartani rendkívül nehéz, ha az ember nem teljesen K¥¢£a-tudatú. Az ilyen anyagi
cselekedetektõl nem lehet addig megválni, míg elménket nem merítjük el K¥¢£ában.
Erre ¼r¦ Y§mun§c§rya, a nagy szent és bhakta mutatott gyakorlati példát, aki azt
mondta:
yad-avadhi mama ceta¤ k¥¢£a-pad§ravinde
nava-nava-rasa-dh§many udyata° rantum §s¦t
tad-avadhi bata n§ri-sa¯game smaryam§ne
bhavati mukha-vik§ra¤ su¢±hu ni¢±h¦vana° ca
„Mióta elmémet az Úr K¥¢£a lótuszlábának szolgálatába állítottam, s egy
örökké megújuló transzcendentális íz élvezetében van részem, a nemi élvezetre
gondolva elfordítom az arcom, s köpök egyet.”
A K¥¢£a-tudat olyan transzcendentálisan csodálatos dolog, hogy hatására
az anyagi élvezet minden külön törekvés nélkül ízetlenné válik, ahogyan az éhes
embernek is elûzi az éhségét, ha elegendõ mennyiségû tápláló ételt kap. Ambar¦¢a
Mah§r§ja szintén képes volt arra, hogy legyõzze a nagy yog¦t, Durv§s§ Munit, mert
elméjét teljesen a K¥¢£a-tudat töltötte be (sa vai mana¤ kr¢£a-pad§ravindayor vac§°si
vaiku£±ha-gu£§nuvar£ane).
2.61
t§ni sarv§£i sa°yamya yukta §s¦ta mat-para¤
vaªe hi yasyendriy§£i tasya prajñ§ prati¢±hit§
t§ni—azok az érzékek; sarv§£i—mindegyik; sa°yamya—uralkodva felettük;
yukta¤—lefoglalva; §s¦ta—legyen ilyen helyzetben; mat-para¤—Velem kapcsolatban;
vaªe—teljesen leigázva; hi—minden bizonnyal; yasya—akinek; indriy§£i—
érzékszervek; tasya—övé; prajñ§—tudat; prati¢±hit§—szilárd.
Aki az érzékeit megzabolázva, azokat teljesen irányítása alatt tartva tudatát
Rám szögezi, azt rendíthetetlen értelmûnek ismerik.
MAGYARÁZAT: Ez a vers világosan megmagyarázza, hogy a K¥¢£a-tudat
a yoga legmagasabb rendû és legtökéletesebb formája. Az ember nem képes
uralkodnia érzékszervein addig, míg nem válik K¥¢£a-tudatúvá. Az elõzõekben már
említettük, hogy a nagy bölcs, Durv§s§ Muni vitába bocsátkozott Ambar¦¢a
Mah§r§jával, s miután büszkesége miatt minden ok nélkül méregbe gurult, nem
tudott többé uralkodni érzékein. A király nem volt olyan hatalmas yog¦, mint a bölcs,
ám az Úr bhaktája volt, aki szó nélkül tûrte a bölcs minden igazságtalanságát, s így õ
került ki gyõztesen. Azért tudta féken tartani az érzékszerveit, mert rendelkezett
azokkal a tulajdonságokkal, melyekrõl a ¼r¦mad-Bh§gavatam (9.4.18-20) ír:
sa vai mana¤ k¥¢£a-pad§ravindayor
vac§°si vaiku£±ha-gu£§nuvar£ane
karau harer mandira-m§rjan§di¢u
ªruti° cak§r§cyuta-sat-kathodaye
mukunda-li¯g§laya-darªane d¥ªau
tad-bh¥tya-g§tra-sparªe '¯ga-sa¯gamam
ghr§£a° ca tat-p§da-saroja-saurabhe
ªr¦mat-tulasy§ rasan§° tad-arpite
 p§dau hare¤ k¢etra-pad§nusarpa£e
ªiro h¥¢¦keªa-pad§bhivandane
k§ma° ca d§sye na tu k§ma-k§myay§
yathottamaªloka-jan§ªray§ rati¤
„Ambar¦¢a király az elméjét az Úr K¥¢£a lótuszlábára rögzítette, szavaival
az Õ hajlékát írta le, két kezével az Õ templomát tisztította, fülével az Úr kedvteléseit
hallgatta, szemével az Úr formáját nézte, testével a bhakták testét érintette, orrával az
Úr lótuszlábának ajánlott virágok illatát szagolta, nyelvével a Neki felajánlott tulas¦
leveleket ízlelte, lábával a szent helyre ment, ahol az Õ temploma áll, fejével
hódolatát ajánlotta az Úrnak, vágyait pedig az Õ kívánságainak teljesítésére
használta. Ezek a tulajdonságok alkalmassá tették arra, hogy az Úr mat-para bhaktája
legyen.”
A mat-para szónak ezzel kapcsolatban nagy jelentõsége van. Ambar¦¢a
Mah§r§ja életébõl megtudhatjuk, hogyan válhat valakibõl mat-para. ¼r¦la Baladeva
Vidy§bh¡¢a£a, a mat-para lánc nagy tudósa és §c§ryája megjegyzi: mad-bhakti-
prabh§vena sarvendriya-vijaya-p¡rvik§ sv§tma-d¥¢±i¤ sulabheti bh§va¤. „Az érzékeken
csakis a K¥¢£ának végzett odaadó szolgálat révén lehet teljes mértékben uralkodni.”
Néha a tûz példáját is használjuk erre: „Ahogyan a lángoló tûz mindent felemészt
egy szobában, úgy éget föl minden tisztátalanságot az Úr Vi¢£u, aki a yog¦ szívében
lakozik.” A Yoga-s¡tra szintén azt írja elõ, hogy Vi¢£un kell meditálnunk, nem pedig
a semmin. Azok az állítólagos yog¦k, akik meditációjuk középpontjába olyasvalamit
helyeznek, ami nem Vi¢£u szintjén áll, csupán idejüket vesztegetik, amikor
hiábavalóan holmi álomvilág után kutatnak. K¥¢£a-tudatúvá, az Istenség
Személyiségének odaadó hívévé kell válnunk. Ez az igazi yoga célja.
2.62
dhy§yato vi¢ay§n pu°sa¤ sa¯gas te¢¡paj§yate
sa¯g§t sañj§yate k§ma¤ k§m§t krodho 'bhij§yate
dhy§yata¤—elmélkedés közben; vi¢ay§n—az érzékek tárgyai; pu°sa¤—a
személynek; sa¯ga¤—ragaszkodás; te¢u—az érzékek tárgyai iránt; upaj§yate—
kifejleszt; sa¯g§t—vonzódásból; sañj§yate—fejleszt; k§ma¤—vágy; k§m§t—vágyból;
krodha¤—düh; abhij§yate—megnyilvánul.
Az emberben az érzékek tárgyain elmélkedve ragaszkodás ébred azok iránt. E
ragaszkodásból kéj támad, a kéj pedig dühöt szül.
MAGYARÁZAT: Aki nem K¥¢£a-tudatú, abban az érzéktárgyakon
elmélkedve elkerülhetetlenül anyagi vágyak ébrednek. Az érzékeknek valódi
elfoglaltságra van szükségük, s ha nem az Úr transzcendentális szeretõ szolgálata
köti le õket, akkor egész biztos, hogy a materializmust szolgálják. Az anyagi világban
mindenki, még az Úr ¼iva és az Úr Brahm§ is — mit sem szólva a mennyei
bolygókon élõ többi félistenrõl — ki van téve az érzéktárgyak hatásának. Ha ki
akarunk kerülni az anyagi lét útvesztõjébõl, az egyetlen út az, hogy K¥¢£a-tudatúvá
válunk. Az Úr ¼iva mély meditációba merült, ám amikor P§rvat¦ az érzéki élvezetre
próbálta rávenni, mégis hajlott szavára, s ennek eredményeképpen megszületett
K§rtikeya. Hasonlóan kísértette meg M§y§-dev¦ inkarnációja Harid§sa çh§kurát,
amikor még ifjú bhakta volt, ám Harid§sa az Úr K¥¢£a iránti vegyítetlen odaadása
miatt könnyedén kiállta a próbát. ¼r¦ Y§mun§c§rya korábban idézett versébõl
kitûnik, hogy az õszinte bhakta messze elkerül minden anyagi érzéki örömöt, mert az
Úr társaságában sokkal magasabb rendû lelki élvezetben van része. Ez a siker titka.
Ha tehát valaki nem K¥¢£a-tudatú — legyen bármennyire erõs érzékei mesterséges
elnyomásában —, az végül elkerülhetetlenül kudarcot vall, mert az érzéki élvezet
leghalványabb gondolata is vágyai kielégítésére fogja késztetni.
2.63
krodh§d bhavati sammoha¤ sammoh§t sm¥ti-vibhrama¤
sm¥ti-bhra°ª§d buddhi-n§ªo buddhi-n§ª§t pra£aªyati
krodh§t—a dühbõl; bhavati—lesz; sammoha¤—teljes illúzió; sammoh§t—az
illúzióból; sm¥ti—az emlékezet; vibhrama¤—zavara; sm¥ti-bhra°ª§t—az
emlékezetzavar után; buddhi-n§ªa¤—az értelem elvesztése; buddhi-n§ª§t—és az
értelem elvesztésébõl; pra£aªyati—elbukik.
A dühbõl teljes illúzió ered, az illúzióból pedig emlékezetzavar. Ha zavart az
emlékezet, elvész az értelem, s az értelem elvesztésével az ember ismét
visszasüllyed az anyagi lét mocsarába.
MAGYARÁZAT: ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ a következõ utasítást adja
számunkra:
pr§pañcikatay§ buddhy§ hari-sambandhi-vastuna¤
mumuk¢ubhi¤ parity§go vair§gya° phalgu kathyate
(Bhakti-ras§m¥ta-sindhu 1.2.258)
K¥¢£a-tudata fejlõdése során az ember megtanulja, hogy mindent lehet az
Úr szolgálatában használni. Akik nem ismerik a K¥¢£a-tudatot, azok
természetellenes módszerekkel próbálják elkerülni az anyagi dolgokat, s ennek az az
eredménye, hogy noha az anyagi kötelékek alóli felszabadulásra vágynak, nem
jutnak el a lemondás tökéletes szintjére. Állítólagos lemondásukat phalgunak,
lényegtelennek nevezik. A K¥¢£a-tudatú ember ezzel szemben tudja, hogyan
használjon fel mindent az Úr szolgálatában, s ezért õ nem esik áldozatul az anyagi
tudatnak. Az imperszonalisták például azt gondolják, hogy mivel az Úr, az Abszolút
személytelen, nem képes enni. Megpróbálnak lemondani a finom ételekrõl, ám a
bhakták velük ellentétben tudják, hogy K¥¢£a a legfelsõbb élvezõ, s elfogyasztanak
mindent, amit odaadással felajánlanak Neki. Finomabbnál finomabb ételeket
ajánlanak fel az Úrnak, majd megeszik a maradékot, amit pras§damnak hívnak. Ily
módon minden lelkivé válik, s a bhaktákat nem fenyegeti az elbukás veszélye. K¥¢£a-
tudatosan elfogyasztják a pras§damot, míg az abhakták azt anyaginak tekintik, s
elutasítják. Az imperszonalisták természetellenes lemondásuk miatt tehát nem tudják
élvezni az életet, s ennek következtében elméjük a legkisebb izgatásra is az anyagi lét
mocsarába rántja õket. A szentírások szerint az ilyen lélek még ha el is éri a
felszabadulást, ismét visszaesik, mert nem áll mögötte az odaadó szolgálat támasza.
2.64
r§ga-dve¢a-vimuktais tu vi¢ay§n indriyaiª caran
§tma-vaªyair vidhey§tm§ pras§dam adhigacchati
r§ga—ragaszkodás; dve¢a—és elkülönülés; vimuktai¤—azáltal, aki
megszabadult; tu—de; vi¢ay§n—érzéktárgyak; indriyai¤—az érzékek által; caran—
hatással van; §tma-vaªyai¤—irányítása alatt; vidheya-§tm§—aki a szabályozott
szabadság útját követi; pras§dam—az Úr kegyét; adhigacchati—eléri.
De aki mentes minden ragaszkodástól és ellenszenvtõl, és képes a szabadság
szabályozó elveinek gyakorlása révén uralkodni az érzékein, az elnyerheti az Úr
teljes kegyét.
MAGYARÁZAT: Már elmondtuk, hogy valamilyen természetellenes
folyamattal a felszínen lehetséges uralkodni az érzékszervek fölött, de mindaddig,
amíg az érzékeket nem állítjuk az Úr transzcendentális szolgálatába, minden esély
megvan a visszaesésre. Az, aki teljesen K¥¢£a-tudatú, látszólag talán az érzékek
síkján cselekszik, ám amiatt, hogy K¥¢£a-tudatú, egyáltalán nem ragaszkodik az
érzéki cselekedetekhez. Semmi mással nem törõdik, csak K¥¢£a elégedettségével,
ezért fölötte áll minden ragaszkodásnak és ellenszenvnek. Ha K¥¢£a úgy akarja, a
bhakta mindent megtesz, még azt is, amit egyébként nem akar, ha pedig K¥¢£a nem
akarja, nem tesz olyat, amit másképp saját elégedettsége érdekében megtenne. K¥¢£a
utasítását követve cselekszik, ezért õ dönti el, mit tesz és mit nem. Ez a tudat K¥¢£a
indokolatlan kegye, amit a bhakta elnyerhet még akkor is, ha az érzékek
elégedettségére vágyva cselekszik.
2.65
pras§de sarva-du¤kh§n§° h§nir asyopaj§yate
prasanna-cetaso hy §ªu buddhi¤ paryavati¢±hate
pras§de—az Úr indokolatlan kegyét elnyerve; sarva—minden; du¤kh§n§m—
anyagi szenvedésnek; h§ni¤—megsemmisülés; asya—övé; upaj§yate—történik;
prasanna-cetasa¤—a derûs elméjûnek; hi—bizonyára; §ªu—nagyon hamar; buddhi¤—
értelem; pari—kielégítõen; avati¢±hate—megszilárdul.
Aki ily módon elégedett [a K¥¢£a-tudatban], annak számára megszûnik az
anyagi lét háromféle szenvedése, s ebben az elégedett tudatban értelme
hamarosan megszilárdul.
2.66
n§sti buddhir ayuktasya na c§yuktasya bh§van§
na c§bh§vayata¤ ª§ntir aª§ntasya kuta¤ sukham
na asti—nem lehet; buddhi¤—transzcendentális értelem; ayuktasya—aki nem
áll kapcsolatban (a K¥¢£a-tudattal); na—nem; ca—és; ayuktasya—annak, aki nem
K¥¢£a-tudatú; bh§van§—a (boldogságban) megállapodott elme; na—nem; ca—és;
abh§vayata¤—annak, aki nem szilárd; ª§nti¤—béke; aª§ntasya—a nem békésnek;
kuta¤—hol van; sukham—boldogság.
Aki nem áll kapcsolatban a Legfelsõbbel [a K¥¢£a-tudatban], annak értelme
nem transzcendentális, elméje nem szilárd, s enélkül lehetetlen a béke is. És
hogyan volna boldogság béke nélkül?
MAGYARÁZAT: Amíg valaki nem K¥¢£a-tudatú, nem érheti el a békét.
Az ötödik fejezet (5.29) megerõsíti, hogy csak akkor lehet valaki valóban békés, ha
megérti, hogy K¥¢£a az áldozat és vezeklés minden kedvezõ eredményének egyetlen
élvezõje, az univerzumok valamennyi megnyilvánulásának birtokosa és minden
élõlény igaz barátja. Ezért annak az elméjébõl, aki nem K¥¢£a-tudatú, hiányzik a
végsõ cél, s ez nyughatatlanságot okoz. Ám ha valaki biztos abban, hogy K¥¢£a
mindenki és minden élvezõje, tulajdonosa és barátja, az rendíthetetlen elméjével
békét tud teremteni. Aki tehát úgy cselekszik, hogy nincsen kapcsolata K¥¢£ával,
annak örökké aggodalomban és nyugtalanságban van része, bármennyire is próbál
nyugalmat színlelni és fejlett lelki szinten állónak látszani. A K¥¢£a-tudat egy
magától megnyilvánuló békés állapot, melyet csakis K¥¢£ával kapcsolatba kerülve
lehet elérni.
2.67
indriy§£§° hi carat§° yan mano 'nuvidh¦yate
tad asya harati prajñ§° v§yur n§vam iv§mbhasi
indriy§£§m—az érzékek közül; hi—bizonyára; carat§m—csapongva; yat—
amellyel; mana¤—az elme; anuvidh¦yate—állandóan elfoglalt lesz; tat—azt; asya—övé;
harati—elragadja; prajñ§m—értelem; v§yu¤—szél; n§vam—csónakot; iva—mint;
ambhasi—a vízen.
Ahogyan az erõs szél sodorja el a csónakot a vízen, úgy képes elragadni az
ember értelmét még egyetlen csapongó érzék is, ha az elme arra összpontosít.
MAGYARÁZAT: Minden érzékszervet az Úr szolgálatába kell állítanunk,
mert ha közülük akár egy is érzékkielégítéssel foglalkozik, az már eltérítheti a bhaktát
a transzcendentális fejlõdés útjáról. Ahogyan Ambar¦¢a Mah§r§ja életével
kapcsolatban megemlítettük, minden érzékünknek K¥¢£a-tudatos elfoglaltságot kell
adnunk. Ez a helyes módja az elme szabályozásának.
2.68
tasm§d yasya mah§-b§ho nig¥h¦t§ni sarvaªa¤
indriy§£¦ndriy§rthebhyas tasya prajñ§ prati¢±hit§
tasm§t—ezért; yasya—akinek; mah§-b§ho—óh, erõs karú; nig¥h¦t§ni—így
leküzdve; sarvaªa¤—körös-körül; indriy§£i—az érzékeket; indriya-arthebhya¤—az
érzéktárgyaktól; tasya—övé; prajñ§—értelem; prati¢±hit§—szilárd.
Ezért, óh, erõs karú, aki visszatartja érzékeit azok tárgyaitól, annak értelme
valóban rendíthetetlen.
MAGYARÁZAT: Az érzékkielégítés késztetését kizárólag K¥¢£a-tudattal
lehet legyõzni, vagyis azzal, hogy valamennyi érzékünket az Úr transzcendentális
szeretõ szolgálatába állítjuk. Ahogyan az ellenséget a túlerõ gyõzi le, úgy az érzékek
fölött is egyedül az Urat szolgálva lehet gyõzelmet aratni, s nem emberi
próbálkozással. Aki megérti, hogy az ember csakis a K¥¢£a-tudat által szilárdíthatja
meg igazán az értelmét, s hogy e mûvészetet egy hiteles lelki tanítómester irányítása
alatt kell gyakorolnia, azt s§dhakának nevezik, olyan jelöltnek, aki megérett a
felszabadulásra.
2.69
y§ niª§ sarva-bh¡t§n§° tasy§° j§garti sa°yam¦
yasy§° j§grati bh¡t§ni s§ niª§ paªyato mune¤
y§—ami; niª§—éj; sarva—minden; bh¡t§n§m—élõlénynek; tasy§m—abban;
j§garti—éber; sa°yam¦—a fegyelmezett; yasy§m—amelyikben; j§grati—ébren van;
bh¡t§ni—minden lény; s§—az; niª§—éjjel; paªyata¤—a befelé tekintõ; mune¤—
bölcsnek.
Ami minden lény számára éjjel, ébredés az a fegyelmezett embernek, míg az
élõlények ébrenléte a bensõt látó bölcsnek éjszaka.
MAGYARÁZAT: Az értelmes emberek két csoportot alkotnak. Az egyikbe
azok tartoznak, akiknek intelligenciája az érzékkielégítést szolgáló anyagi tettekre
korlátozódik, míg a másikba azok, akik befelé tekintenek, s készen állnak az
önmegvalósításra. Az introspektív, gondolkodó bölcs cselekedetei éjszakát jelentenek
az anyagban elmerült embereknek. A materialisták amiatt, hogy nem tudnak az
önmegvalósításról, ilyenkor is folytatják álmukat, ám a befelé tekintõ bölcs ébren
marad az õ „éjszakájukban”. A bölcs transzcendentális örömöt érez, amint
fokozatosan fejlõdik a lelki életben, míg az anyagi tetteket végrehajtó ember az
önmegvalósítás szempontjából alszik, s az érzéki gyönyörök különféle változatairól
álmodva néha boldognak, néha pedig boldogtalannak érzi magát. Az anyagi
boldogság vagy boldogtalanság közömbösen hat a befelé fordulóra, s miközben
folytatja az önmegvalósítást szolgáló tetteit, az anyagi visszahatások nem zavarják
meg.
2.70
§p¡ryam§£am acala-prati¢±ha°
samudram §pa¤ praviªanti yadvat
tadvat k§m§ ya° praviªanti sarve
sa ª§ntim §pnoti na k§ma-k§m¦
§p¡ryam§£am—mindig töltõdik; acala-prati¢±ham—mozdulatlan marad;
samudram—az óceán; §pa¤—vizek; praviªanti—beleömlenek; yadvat—amint; tadvat—
úgy; k§m§¤—vágyak; yam—akibe; praviªanti—ömlenek; sarve—mind; sa¤—az a
személy; ª§ntim—békét; §pnoti—elér; na—nem; k§ma-k§m¦—aki teljesíteni kívánja
vágyait.
A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait beteljesíteni, hanem egyedül az,
akit nem zavar a kívánságok szakadatlan özöne, melyek úgy ömlenek bele, mint
folyók az állandóan töltõdõ, ám mindig mozdulatlan óceánba.
MAGYARÁZAT: A hatalmas óceán rendkívüli víztömeg, ám örökké még
több és több víz ömlik bele, különösen az esõs évszak idején. Ennek ellenére azonban
ugyanolyan mozdulatlan marad: nem kavarodik fel, s nem önt ki medrébõl. Ez
jellemzi a szilárd K¥¢£a-tudatú embert is. Amíg az embernek anyagi teste van, a test
érzékkielégítés utáni követelései nem szûnnek meg. A bhaktát azonban tökéletessége
miatt nem zavarják meg az efféle vágyak. Aki K¥¢£a-tudatú, annak semmire sincs
szüksége, mert az Úr ellátja mindennel, amire az anyagi lét során szüksége van.
Éppen ezért olyan õ, mint az óceán: mindig teljes magában. Vágyak özöne zúdulhat
rá, ahogyan a folyók ömlenek az óceánba, õ azonban rendíthetetlen marad tetteiben,
s az érzékkielégítésre irányuló vágyak a legkevésbé sem zavarják. Ez a K¥¢£a-tudatú
ember ismertetõjele, aki — noha a vágyak jelen vannak benne — nem hajlik többé az
anyagi érzékkielégítésre. Az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatát végezve mindig
elégedett, ezért megingathatatlan marad, mint az óceán, s így teljes békében van
része. Ezzel szemben mások, akik vágyaik beteljesítésére törekednek — beleértve
még a felszabadulás utáni vágyat is, az anyagi siker utáni vágyról nem is beszélve —
, sohasem érik el a békét. A tetteik gyümölcsére törekvõk, a felszabadulásra vágyók,
és a misztikus hatalomra törekvõ yog¦k mind boldogtalanok beteljesületlen
kívánságaik miatt. A K¥¢£a-tudatú ember azonban boldog az Úr szolgálatában, s
nincsenek beteljesülésre váró vágyai. Valójában még az anyagi kötelékek alól sem
akar felszabadulni. K¥¢£a bhaktáinak nincsenek anyagi vágyaik, ezért tökéletesen
békések.
2.71
vih§ya k§m§n ya¤ sarv§n pum§°ª carati ni¤sp¥ha¤
nirmamo niraha¯k§ra¤ sa ª§ntim adhigacchati
vih§ya—feladva; k§m§n—az érzékkielégítés utáni anyagi vágyakat; ya¤—
aki; sarv§n—mindet; pum§n—egy személy; carati—él; ni¤sp¥ha¤—vágyak nélkül;
nirmama¤—birtoklásvágy nélkül; niraha¯k§ra¤—hamis ego nélkül; sa¤—õ; ª§ntim—
tökéletes békét; adhigacchati—elér.
Egyedül az éri el az igazi békét, aki feladott minden érzékkielégítésre irányuló
vágyat, kívánságok nélkül él, megvált minden birtoklásérzettõl, s mentes a hamis
egótól.
MAGYARÁZAT: Vágyak nélkül élni azt jelenti, hogy az ember nem
törekszik az érzékkielégítésre. Az a vágy tehát, hogy valaki K¥¢£a-tudatúvá váljon,
valójában vágynélküliség. Amikor az ember megérti valódi helyzetét mint K¥¢£a
örök szolgája, s nem tekinti magát tévesen az anyagi testnek, valamint nem vallja
magát jogtalanul semmi tulajdonosának a világban, akkor a K¥¢£a-tudat tökéletes
szintjére érkezett el. E tökéletes szintre eljutva tudja, hogy mivel K¥¢£a a birtokosa
mindennek, mindent arra kell használnia, hogy Neki örömet szerezzen. Arjuna saját
érzékkielégítésére gondolva nem akart harcolni, ám amikor teljesen K¥¢£a-tudatúvá
vált, mégis fegyvert fogott, mert K¥¢£a azt akarta tõle. Saját magáért nem akart
harcolni, K¥¢£áért azonban ugyanaz az Arjuna minden erejével küzdött. A valóban
vágyak nélküli az, aki K¥¢£a kedvét keresi, s nem az, aki természetellenes módon
próbálja elûzni vágyait. Az élõlény nem lehet vágyak vagy érzékek nélküli, de
változtatnia kell a vágyak minõségén. Az anyagi kívánságoktól mentes ember jól
tudja, hogy minden K¥¢£ához tartozik (¦ª§v§syam ida° sarvam), ezért semmit sem
tekint jogtalanul a magáénak. Ez a transzcendentális tudás az önmegvalósításon
alapszik, vagyis annak tökéletes megértésén, hogy az élõlény lelki azonosságában
K¥¢£a örök, szerves része, s ezért az élõlény örök helyzetében sohasem állhat
K¥¢£ával egyenlõ vagy Nála magasabb szinten. E K¥¢£a-tudatos megértés jelenti az
igazi béke alapját.
2.72
e¢§ br§hm¦ sthiti¤ p§rtha nain§° pr§pya vimuhyati
sthitv§sy§m anta-k§le 'pi brahma-nirv§£am ¥cchati
e¢§—ez; br§hm¦—lelki; sthiti¤—helyzet; p§rtha—óh, P¥th§ fia; na—sohasem;
en§m—ezt; pr§pya—elérve; vimuhyati—megzavarodik; sthitv§—ilyen állapotban;
asy§m—ebben; anta-k§le—az élet végén; api—szintén; brahma-nirv§£am—Isten lelki
birodalmát; ¥cchati—eléri.
Ez a lelki és isteni élet útja, melyet elérve az ember megtéveszthetetlenné válik.
Még ha a halál órájában lépett is rá, képes eljutni Isten birodalmába.
 MAGYARÁZAT: Az ember szert tehet a K¥¢£a-tudatra, az isteni életre
egyetlen pillanat alatt is, de elõfordulhat, hogy millió és millió élet sem elegendõ
számára, hogy elérje ezt a szintet. Ez csupán a tények megértésétõl és elfogadásától
függ. Kha±v§¯ga Mah§r§ja a halála elõtt néhány perccel jutott el az életnek erre a
szintjére, amikor átadta magát K¥¢£ának. Nirv§£a annyit jelent, mint véget vetni az
anyagi felfogású életnek. A buddhista filozófia szerint az anyagi élet után nincs
semmi, ám a Bhagavad-g¦t§ mást tanít. Az igazi élet az anyagi lét befejezése után
kezdõdik. A pusztán a durva anyagban hívõ materialista beéri annyival, hogy tudja:
fel kell hagynia anyagi életmódjával, ellenben a lelki értelemben fejlett emberek
számára ez után az anyagi élet után egy másik élet következik. Ha valaki szerencsés
módon még azelõtt K¥¢£a-tudatú lesz, hogy élete véget érne, azonnal eljut a brahma-
nirv§£a szintjére. Isten országa és az Úr odaadó szolgálata között nincsen különbség.
Mindkettõ az abszolút síkon van, ezért az Úr transzcendentális szeretõ szolgálata a
lelki világ elérését jelenti. Az ember az anyagi világban érzékei kielégítéséért
cselekszik, míg a lelki világban mindent K¥¢£a-tudatban tesz. Aki még ebben az
életében K¥¢£a-tudatossá válik, az azonnal eléri a Brahmant, s aki K¥¢£a-tudatos, az
minden kétséget kizárva már belépett Isten országába.
Brahman az anyag ellentéte, így a br§hm¦ sthiti azt jelenti: „nem az anyagi
cselekedetek szintjén”. A Bhagavad-g¦t§ az Úr odaadó szolgálatát felszabadult
szintnek fogadja el (sa gu£§n samat¦tyait§n brahma-bh¡y§ya kalpate), így a br§hm¦ sthiti
nem más, mint megszabadulás az anyagi kötelékektõl.
¼r¦la Bhaktivinoda çh§kura a Bhagavad-g¦t§ második fejezetét összegezve
elmondta, hogy ez az egész mû tartalmáról beszél. A Bhagavad-g¦t§ témáját a karma-
yoga, a jñ§na-yoga és a bhakti-yoga alkotják. A második fejezet a karma- és a jñ§na-yogát
tárgyalja nagyon érthetõen, s röviden a bhakti-yogáról is említést tesz, a teljes mû
tartalmáról szólva.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a ¼r¦mad Bhagavad-g¦t§ második
fejezetéhez, melynek címe: „A Bhagavad-g¦t§ tartalmának összefoglalása”.
 HARMADIK FEJEZET – Karma-yoga
3.1
arjuna uv§ca
jy§yas¦ cet karma£as te mat§ buddhir jan§rdana
tat ki° karma£i ghore m§° niyojayasi keªava
arjuna¤ uv§ca—Arjuna mondta; jy§yas¦—jobb; cet—ha; karma£a¤—a
gyümölcsözõ cselekedeteknél; te—Általad; mat§—tekintve; buddhi¤—értelem;
jan§rdana—óh, K¥¢£a; tat—ezért; kim—miért; karma£i—tettben; ghore—szörnyû;
m§m—engem; niyojayasi—rábírsz; keªava—óh, K¥¢£a.
Arjuna így szólt: Óh, Jan§rdana! Óh, Keªava! Miért akarod, hogy részt vegyek
ebben az iszonyatos harcban, ha úgy gondolod, hogy az értelem jobb a
gyümölcsözõ tettnél?
MAGYARÁZAT: Az elõzõ fejezetben az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a alapos részletességgel leírta a lélek természetét, azzal a céllal,
hogy Arjunát, meghitt barátját kimentse az anyagi bánat óceánjából. A megvalósítás
útjaként a buddhi-yogát, vagyis a K¥¢£a-tudatot ajánlotta. A K¥¢£a-tudatot egyesek
tétlenségnek tekintik, s e félreértés következtében gyakran egy elhagyatott helyre
vonulnak, hogy ott az Úr K¥¢£a szent nevének éneklésével teljesen K¥¢£a-tudatúvá
váljanak. A K¥¢£a-tudat filozófiájának elsajátítása nélkül azonban nem ajánlatos egy
félreesõ helyre vonulni, hogy a szent név éneklésével az ember esetleg csupán az
ártatlan tömegek olcsó csodálatát vívja ki. Arjuna szintén azt hitte, hogy a K¥¢£a-
tudat vagy buddhi-yoga (az értelem használata a lelki tudás kifejlesztésében) azt
jelenti, hogy vissza kell vonulnia a tevékeny élettõl, s egy magányos helyen a
vezeklést és az önfegyelmezést kell gyakorolnia. Más szóval el akarta kerülni a
harcot, s erre ügyesen a K¥¢£a-tudatot hozta fel ürügyként. Mivel azonban õszinte
tanítvány volt, mestere, K¥¢£a elõtt feltárta elméjét, s Õt kérdezte arról, melyik a
legjobb módja a cselekvésnek. Válaszul az Úr K¥¢£a e harmadik fejezetben részletes
magyarázatot ad a karma-yogáról, a K¥¢£a-tudatbeli cselekvésrõl.
3.2
vy§miªre£eva v§kyena buddhi° mohayas¦va me
tad eka° vada niªcitya yena ªreyo 'ham §pnuy§m
vy§miªre£a—kétértelmû; iva—bizonyára; v§kyena—szavak által; buddhim—
értelem; mohayasi—megtévesztesz; iva—bizonyára; me—enyém; tat—ezért; ekam—
csak egyet; vada—kérlek, mondd; niªcitya—megállapítva; yena—ami által; ªreya¤—
valódi haszonhoz; aham—én; §pnuy§m—juthatok.
Kétértelmû utasításaid megtévesztették értelmemet. Kérlek hát, mondd meg
világosan, mi a leghasznosabb számomra!
MAGYARÁZAT: Az elõzõ fejezet a Bhagavad-g¦t§ bevezetéseként különféle
utakat ismertetett — s§¯khya-yoga, buddhi-yoga, az érzékek értelem általi
szabályozása, cselekvés anélkül, hogy vágynánk annak gyümölcseire —, s ezenkívül
a kezdõ helyzetét is leírta. Minderrõl azonban nem rendszerezett formában
olvashattunk. A helyes cselekvés és megértés érdekében szükség van az út
rendszerezettebb áttekintésére. Arjuna éppen ezért tisztázni akarta e látszólag
zavaros fogalmakat, hogy bármelyik közönséges ember félreértelmezés nélkül
elfogadhassa azokat. K¥¢£ának nem állt szándékában Arjunát a szavakkal játszva
megtéveszteni, ám Arjuna nem tudott a K¥¢£a-tudat útjára lépni sem a tétlenség, sem
a tevékeny szolgálat által. Más szóval tehát kérdésével megvilágítja a K¥¢£a-tudat
útját minden olyan tanítvány számára, aki komolyan elhatározta, hogy megérti a
Bhagavad-g¦t§ titkát.
3.3
ªr¦-bhagav§n uv§ca
loke 'smin dvi-vidh§ ni¢±h§ pur§ prokt§ may§nagha
jñ§na-yogena s§¯khy§n§° karma-yogena yogin§m
ªr¦-bhagav§n uv§ca—az Istenség Legfelsõbb Személyisége mondta; loke—a
világban; asmin—ebben; dvi-vidh§—kétféle; ni¢±h§—hit; pur§—korábban; prokt§—
említett; may§—Általam; anagha—óh, bûntelen; jñ§na-yogena—a tudás összekapcsoló
folyamata által; s§¯khy§n§m—az empirikus filozófusoké; karma-yogena—az odaadás
összekapcsoló folyamata segítségével; yogin§m—a bhaktáknak.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így szólt: Óh, bûntelen Arjuna! Már
megmagyaráztam, hogy az emberek két rétege törekszik az önvaló megértésére.
Némelyek empirikus, filozófiai spekuláció útján, mások pedig az odaadó szolgálat
által kívánják ezt elérni.
MAGYARÁZAT: A második fejezet harminckilencedik versében az Úr két
folyamatról beszélt: a s§¯khya-yogáról és a karma-yogáról vagy buddhi-yogáról. Ebben a
versben ugyanezt magyarázza meg sokkal érthetõbben. A s§¯khya-yogát, vagyis a
lélek és az anyag természetének elemzõ tanulmányozását azok végzik, akik
hajlamosak a spekulációra, valamint a dolgok tapasztalati tudás és filozófia által
történõ megértésére. Az emberek másik rétege K¥¢£a-tudatban cselekszik, ahogy azt
a második fejezet hatvanegyedik verse megmagyarázza. Szintén a harminckilencedik
versben az Úr kifejti, hogy a buddhi-yoga, vagyis a K¥¢£a-tudat elvei szerinti cselekvés
által az ember megszabadulhat a tettek kötelékeitõl, s ezenkívül e folyamat teljesen
mentes minden hibától. A hatvanegyedik vers még világosabban megmagyarázza
ugyanezt az elvet, miszerint a buddhi-yoga azt jelenti, hogy az ember teljesen a
Legfelsõbbre (pontosabban K¥¢£ára) bízza magát, s hogy ily módon könnyedén
uralkodni tud valamennyi érzéke felett. Ezért mindkét yoga-folyamat kölcsönösen
függ egymástól mint vallás és filozófia. A vallás filozófia nélkül szentimentalizmus
vagy néha fanatizmus, míg a filozófia vallás nélkül csupán elmebeli spekuláció. A
végsõ cél K¥¢£a, hiszen az Abszolút Igazság után õszintén kutató filozófusok végül
szintén a K¥¢£a-tudathoz érkeznek el. A Bhagavad-g¦t§ errõl is ír. Az egész folyamat
arra szolgál, hogy megértsük az önvaló valódi helyzetét a Legfelsõbbel kapcsolatban
állva. A filozófiai spekuláció közvetett folyamat, ami által az ember fokozatosan
eljuthat a K¥¢£a-tudat szintjére, míg a másik folyamat közvetlen, s mindent
közvetlenül K¥¢£ával kapcsol össze. E kettõ közül a K¥¢£a-tudat útja a jobb, mert
nem függ az érzékek filozófiai folyamattal való megtisztításától. A K¥¢£a-tudat maga
a tisztító folyamat, amely az odaadó szolgálat közvetlen alkalmazásával könnyû, s
egyben magasztos is.
 3.4
na karma£§m an§rambh§n nai¢karmya° puru¢o 'ªnute
na ca sannyasan§d eva siddhi° samadhigacchati
na—nem; karma£§m—az elõírt kötelességeknek; an§rambh§t—végre nem
hajtásával; nai¢karmyam—megszabadulás a visszahatástól; puru¢a¤—az ember;
aªnute—elér; na—sem; ca—is; sannyasan§t—lemondással; eva—csupán; siddhim—
sikert; samadhigacchati—eléri.
Az ember nem szabadulhat meg a visszahatásoktól csupán azáltal, hogy eláll a
tettektõl, s pusztán lemondással sem érhet el tökéletességet.
MAGYARÁZAT: A lemondott élet rendjébe akkor léphet az ember,
miután elõírt kötelességei teljesítése következtében megtisztult. Az elõírt
kötelességek célja az, hogy megtisztítsák a materialista emberek szívét. Senki sem
érhet el sikert azzal, hogy egyszerre csak elfogadja az élet negyedik rendjét (a
sanny§sát), anélkül hogy elõtte megtisztult volna. Az empirikus filozófusok szerint
csupán a sanny§sa elfogadásával, vagyis a gyümölcsözõ cselekedetektõl tartózkodva
az ember azon nyomban egyenlõvé válik N§r§ya£ával. Az Úr K¥¢£a azonban nem
hagyja jóvá ezt az elvet. A szív megtisztítása nélkül a sanny§sa csupán zavart okoz a
társadalomban. Másrészt azonban ha valaki az Úr transzcendentális szolgálatához
lát, az Úr elfogadja fejlõdését — legyen az bármilyen csekély —, még akkor is, ha
elõírt kötelességeit nem végzi el (buddhi-yoga). Sv-alpam apy asya dharmasya tr§yate
mahato bhay§t. Ha ennek az elvnek valaki a legkisebb mértékben eleget tesz, képes
lesz arra, hogy a legnagyobb nehézséget is legyõzze.
3.5
na hi kaªcit k¢a£am api j§tu ti¢±haty akarma-k¥t
k§ryate hy avaªa¤ karma sarva¤ prak¥ti-jair gu£ai¤
na—sem; hi—bizonyára; kaªcit—bárki; k¢a£am—egy pillanat; api—szintén;
j§tu—bármikor; ti¢±hati—marad; akarma-k¥t—anélkül hogy tenne valamit; k§ryate—
cselekedni kényszerül; hi—bizonyára; avaªa¤—tehetetlenül; karma—munka; sarva¤—
minden; prak¥ti-jai¤—az anyagi természet kötõerõibõl születik; gu£ai¤—a
tulajdonságok által.
Minden ember akaratlanul arra kényszerül, hogy az anyagi természet
kötõerõitõl származó tulajdonságai szerint cselekedjék, ezért senki sem maradhat
tétlen, még egy pillanatra sem.
MAGYARÁZAT: Az állandó aktivitás nem a megtestesült állapot
jellemzõje, hanem a lélek természete. A lélek jelenléte nélkül az anyagi test képtelen
mozogni. A test csupán egy halott jármû, melyet a mindig tevékeny, egy pillanatra
sem nyugvó lélek mûködtet. Éppen ezért a lelket a K¥¢£a-tudat kedvezõ
cselekedeteivel kell lefoglalni, mert másképp az illuzórikus energia diktálta
tennivalók kötik le. A lélek az anyagi energiával kapcsolatba kerülve az anyagi
kötõerõk hatása alá kerül, s hogy e köteléktõl megszabadulhasson, a ª§strákban
említett elõírt kötelességeket kell végeznie. Ha azonban a K¥¢£a-tudatban cselekszik,
ami természetes feladata, akkor bármit tesz, az a javára válik. A ¼r¦mad-Bh§gavatam
(1.5.17) megerõsíti ezt:
tyaktv§ sva-dharma° cara£§mbuja° harer
 bhajann apakvo 'tha patet tato yadi
yatra kva v§bhadram abh¡d amu¢ya ki°
ko v§rtha §pto 'bhajat§° sva-dharmata¤
„Aki a K¥¢£a-tudat folyamatába kezd, azt nem éri veszteség vagy rossz
még akkor sem, ha esetleg nem követi a ª§strák elõírta kötelességeket, vagy nem
végzi megfelelõen az odaadó szolgálatot, sõt akkor sem, ha elbukik. De mi haszna a
s§strákban említett valamennyi tisztító eljárás végrehajtásának, ha valaki nem K¥¢£a-
tudatú?” A tisztító folyamatra tehát szükség van a K¥¢£a-tudat e szintjének
eléréséhez, s a sanny§sa vagy bármi más tisztító folyamat a végsõ cél elérését, a
K¥¢£a-tudatúvá válást segíti, ami nélkül minden kudarcnak számít.
3.6
karmendriy§£i sa°yamya ya §ste manas§ smaran
indriy§rth§n vim¡¨h§tm§ mithy§c§ra¤ sa ucyate
karma-indriy§£i—az öt cselekvõ érzékszerv; sa°yamya—irányítva; ya¤—
bárki; §ste—marad; manas§—az elme által; smaran—rágondolva; indriya-arth§n—az
érzéktárgyak; vim¡¨ha—ostoba; §tm§—lélek; mithy§-§c§ra¤—képmutató; sa¤—õt;
ucyate—hívják.
Aki visszatartja cselekvõ érzékeit, ám elméje továbbra is az érzékek tárgyain
csügg, az kétségkívül becsapja magát. Az ilyen embert kétszínûnek hívják.
MAGYARÁZAT: Számtalan kétszínû ember van, aki a K¥¢£a-tudatú
cselekvést megtagadva meditációt színlel, ám közben a valóság az, hogy elméjében
az érzéki élvezetre gondol. Az ilyen emberek néha még valamiféle száraz filozófiáról
is beszélnek, hogy becsapják okoskodó követõiket, ám e vers szerint õk a legnagyobb
csalók. Ha valaki érzéki élvezetre vágyik, azt bármely társadalmi rendben
megkaphatja, de ha követi a saját helyzetére vonatkozó szabályokat, akkor
fokozatosan megtisztíthatja a létét. Aki azonban yog¦nak tünteti fel magát, miközben
valójában az érzékkielégítés tárgyai után kutat, azt a legnagyobb csalónak kell hívni,
még akkor is, ha néha filozófiáról beszél. Tudása értéktelen, mert az Úr illuzórikus
energiája az ilyen bûnös embert megfosztja tudásának eredményétõl. Az ilyen
álszent elméje mindig tisztátalan, s így színlelt yoga-meditációjának semmi értéke
nincsen.
3.7
yas tv indriy§£i manas§ niyamy§rabhate 'rjuna
karmendriyai¤ karma-yogam asakta¤ sa viªi¢yate
ya¤—aki; tu—de; indriy§£i—az érzékszerveket; manas§—az elme által;
niyamya—szabályozva; §rabhate—elkezdi; arjuna—óh, Arjuna; karma-indriyai¤—a
cselekvõ érzékek által; karma-yogam—odaadás; asakta¤—ragaszkodás nélkül; sa¤—õ;
viªi¢yate—sokkal kiválóbb.
Az az õszinte ember azonban, aki elméjével uralkodni próbál cselekvõ
érzékein, s ragaszkodástól mentesen a karma-yoga gyakorlásához lát [K¥¢£a-
tudatban], sokkal kiválóbb nála.
MAGYARÁZAT: Jobb folytatni a munkát az élet céljának elérése
érdekében — ami nem más, mint megszabadulni az anyagi kötelékektõl és eljutni
Isten birodalmába —, mintsem csaló transzcendentalistává válni az erkölcstelen élet
és az érzéki élvezet kedvéért. A legfõbb sv§rtha-gati, az önvaló legfõbb célja Vi¢£u
elérése. A var£a és §ªrama intézmény teljes egészében arra szolgál, hogy segítsen
bennünket e cél elérésében, melyet még a családos ember is elérhet a K¥¢£a-tudatban
végzett szabályozott szolgálattal. Az önmegvalósítás érdekében az ember
egyidejûleg követheti a ª§strákban elõírt szabályozott életet, valamint ragaszkodás
nélkül folytathatja munkáját is, és ezáltal fejlõdhet ezen az úton. Az az õszinte ember,
aki ezt a folyamatot követi, sokkal jobb helyzetben van, mint a csaló képmutató, aki
csak színleli a lelki életet, hogy becsapja az ártatlanokat. Egy õszinte utcaseprõ sokkal
többet ér a képmutató meditálónál, aki csak a megélhetés kedvéért meditál.
3.8
niyata° kuru karma tva° karma jy§yo hy akarma£a¤
ªar¦ra-y§tr§pi ca te na prasiddhyed akarma£a¤
niyatam—elõírt; kuru—tedd; karma—kötelességek; tvam—te; karma—
munka; jy§ya¤—jobb; hi—bizonyára; akarma£a¤—mint nem cselekedni; ªar¦ra—testi;
y§tr§—fenntartás; api—még; ca—szintén; te—tiéd; na—sohasem; prasiddhyet—
befolyásolt; akarma£a¤—tettek nélkül.
Hajtsd végre elõírt kötelességed, mert az jobb a tétlenségnél! Az ember még
anyagi testét sem képes fenntartani munka nélkül.
MAGYARÁZAT: Számtalan csaló meditáló van, aki elõkelõ
származásúnak adja ki magát, és megannyi nagy hivatásos yog¦ állítja, hogy mindent
feláldozott a lelki élet érdekében. Az Úr K¥¢£a nem akarta, hogy Arjuna kétszínû
legyen, inkább arra vágyott, hogy Arjuna végezze a k¢atriyák számára elõírt
kötelességeket. Arjuna családos ember és hadvezér volt, ezért számára elõnyösebb
volt, ha megmarad ebben a helyzetben, és a családos k¢atriyák elõírt vallásos
kötelességeit végzi. Az ilyen tettek fokozatosan megtisztítják a világi ember szívét, s
megszabadítják az anyagi szennyezõdésektõl. A test fenntartása érdekében végzett
állítólagos lemondást sem az Úr, sem egyetlen vallásos írás nem támogatja. Az ember
végsõ soron kénytelen valamilyen munkát végezni, amibõl testét és lelkét együtt
tarthatja. Nem szabad ezt önkényesen feladnia, anélkül hogy materialista hajlamaitól
megszabadult volna. Az anyagi világban mindenkire jellemzõ az a tisztátlan hajlam,
hogy uralkodni akar az anyagi természet fölött, vagyis érzékkielégítésre vágyik.
Ezektõl a szennyes hajlamoktól meg kell tisztulni. Amíg az ember nem tisztul meg
kötelességei végrehajtása révén, addig nem szabad azzal próbálkoznia, hogy
valamiféle „transzcendentalistává” váljon, s nem szabad feladnia a munkát, hogy
aztán mások tartsák el.
3.9
yajñ§rth§t karma£o 'nyatra loko 'ya° karma-bandhana¤
tad-artha° karma kaunteya mukta-sa¯ga¤ sam§cara
yajña-arth§t—csakis Yajña, vagyis Vi¢£u kedvéért végzett; karma£a¤—mint
a munka; anyatra—máskülönben; loka¤—a világ; ayam—ezt; karma-bandhana¤—a
tettek okozta kötelék; tat—Neki; artham—kedvéért; karma—munka; kaunteya—óh,
Kunt¦ fia; mukta-sa¯ga¤—megszabadult a kapcsolattól; sam§cara—végezd tökéletesen.
Az ember végezze úgy munkáját, hogy az áldozat legyen Vi¢£unak, másképp
tettei az anyagi világhoz kötözik. Óh, Kunt¦ fia, teljesítsd ezért elõírt kötelességed
az Õ örömére, s így mindig mentes maradsz a kötelékektõl!
MAGYARÁZAT: Az embernek dolgoznia kell még teste fenntartásáért is,
ezért sajátságos társadalmi helyzete és tulajdonságai szerint elõírt kötelességei
olyanok, hogy általuk elérheti ezt a célt. Yajña az Úr Vi¢£ut vagy az áldozati
szertartásokat jelenti. Minden áldozatnak az Úr Vi¢£u elégedettsége a célja. A Védák
kijelentik: yajño vai vi¢£u¤. Más szóval ugyanannak a célnak teszünk eleget, ha
végrehajtjuk az elõírt yajñákat, mint ha közvetlenül az Úr Vi¢£ut szolgáljuk. Ezért a
K¥¢£a-tudat, ahogyan ez a vers is írja, a yajña végrehajtását jelenti. A var£§ªrama
intézmény célja szintén az Úr Vi¢£u elégedettsége. Var£§ªram§c§ravat§ puru¢e£a para¤
pum§n/ vi¢£ur §r§dhyate (Vi¢£u Pur§£a 3.8.8).
Az embernek Vi¢£u öröméért kell tehát dolgoznia. Bármi másért cselekszik
ebben az anyagi világban, az rabságot eredményez, mert a jó és a rossz tett egyaránt
visszahatásokkal jár, a visszahatások pedig bilincsbe kötik a tett elkövetõjét. K¥¢£a-
tudatban kell cselekednünk, K¥¢£a (Vi¢£u) elégedettsége érdekében, s e tettek
végzése a felszabadult szinten történik. Ez tehát a tettek mûvészete, amely kezdetben
nagyon ügyes irányítást igényel. Éppen ezért nagyon szorgalmasan kell dolgoznunk,
vagy az Úr K¥¢£a bhaktájának szakszerû vezetése, vagy közvetlenül az Úr K¥¢£a
irányítása alatt (s Arjunának ez a lehetõség adatott meg). Semmit sem szabad csupán
az érzékkielégítésért végeznünk: mindent K¥¢£a kielégítése érdekében kell tennünk.
Ez nemcsak a tettek visszahatásaitól szabadít meg bennünket, de lassanként arra a
szintre is felemel, amelyen az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatát végezhetjük.
Ez a szolgálat az egyetlen dolog, amely által eljuthatunk Isten országába.
3.10
saha-yajñ§¤ praj§¤ s¥¢±v§ purov§ca praj§pati¤
anena prasavi¢yadhvam e¢a vo 'stv i¢±a-k§ma-dhuk
saha—vele együtt; yajñ§¤—áldozatok; praj§¤—nemzedékek; s¥¢±v§—
teremtve; pur§—az õsi idõkben; uv§ca—mondta; praj§-pati¤—a teremtmények Ura;
anena—ezáltal; prasavi¢yadhvam—éljetek mind jobban és jobban; e¢a¤—ez; va¤—tiétek;
astu—legyen; i¢±a—minden kívánatos dolog; k§ma-dhuk—adományozó.
A teremtés kezdetén az élõlények Ura az emberek és félistenek nemzedékeit
bocsátotta elõre Vi¢£unak szánt áldozatokkal, aztán megáldotta õket, mondván:
„Legyetek boldogok e yajña [áldozat] által, mert ennek végrehajtása majd
megajándékoz benneteket mindennel, ami kívánatos a boldog élethez és a
felszabaduláshoz!”
MAGYARÁZAT: Az élõlények Ura (Vi¢£u) anyagi teremtése lehetõséget
nyújt a feltételekhez kötött lelkek számára, hogy hazatérjenek, vissza Istenhez. Az
anyagi teremtésen belül minden élõlényt feltételekhez köt az anyagi természet, mert
megfeledkeztek a Vi¢£uhoz, vagyis K¥¢£ához, az Istenség Legfelsõbb
Személyiségéhez fûzõdõ kapcsolatukról. A védikus elvek azért vannak, hogy
segítsenek bennünket ezen örök kapcsolat megértésében, ahogyan azt a Bhagavad-g¦t§
elmondja: vedaiª ca sarvair aham eva vedya¤. Az Úr kijelenti, hogy a Védák célja az Õ
megértése. A védikus himnuszokban az áll: pati° viªvasy§tmeªvaram. Az élõlények
Ura az Istenség Legfelsõbb Személyisége, Vi¢£u. A ¼r¦mad-Bh§gavatamban (2.4.20)
¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ szintén többszörösen patinak írja le az Urat:
 ªriya¤ patir yajña-pati¤ praj§-patir
dhiy§° patir loka-patir dhar§-pati¤
patir gatiª c§ndhaka-v¥¢£i-s§tvat§°
pras¦dat§° me bhagav§n sat§° pati¤
A praj§-pati az Úr Vi¢£u, és Õ az Ura valamennyi élõlénynek, minden
világnak és minden szépségnek, s Õ védelmez mindenkit. Az Úr azért teremtette ezt
az anyagi világot, hogy a feltételekhez kötött lelkek megtanulhassák, hogyan kell
yajñákat (áldozatokat) végrehajtaniuk Vi¢£u elégedettsége érdekében, hogy nagyon
kényelmesen, aggodalom nélkül éljenek, amíg az anyagi világban vannak, s hogy
aztán jelenlegi anyagi testük halála után beléphessenek Isten birodalmába. Ez az Úr
terve a feltételekhez kötött lelkek számára, akik a yajña végzésével fokozatosan
K¥¢£a-tudatúvá és minden tekintetben jámborrá válhatnak. A védikus írások e Kali-
korszak számára a sa¯k¦rtana-yajñát (Isten szent neveinek éneklését) ajánlják. Ezt a
transzcendentális folyamatot az Úr Caitanya vezette be, hogy e korszakban
valamennyi ember felszabadulhasson. A sa¯k¦rtana-yajña és a K¥¢£a-tudat nagyon jól
összeillenek. A ¼r¦mad-Bh§gavatam (11.5.32) így ír az Úr K¥¢£a bhaktaként (az Úr
Caitanyaként) megjelenõ formájáról, különösen kiemelve a sa¯k¦rtana-yajñát:
k¥¢£a-var£a° tvi¢§k¥¢£a° s§¯gop§¯g§stra-p§r¢adam
yajñai¤ sa¯k¦rtana-pr§yair yajanti hi su-medhasa¤
„Az igazán intelligens emberek a Kali-korszakban a sa¯k¦rtana-yajña
végzésével imádják majd a társaival együtt megjelenõ Urat.” A védikus irodalomban
leírt többi yajñát nagyon nehéz végrehajtani ebben a Kali-korszakban, ám a
sa¯k¦rtana-yajña minden szempontból rendkívül könnyû és nagyszerû. A Bhagavad-
g¦t§ (9.14) szintén ezt az áldozatot javasolja.
3.11
dev§n bh§vayat§nena te dev§ bh§vayantu va¤
paraspara° bh§vayanta¤ ªreya¤ param av§psyatha
dev§n—félistenek; bh§vayat§—miután örömet okoztak; anena—ezzel az
áldozattal; te—azok; dev§¤—félistenek; bh§vayantu—örömet fognak okozni; va¤—
nektek; parasparam—kölcsönösen; bh§vayanta¤—örömet okozva egymásnak; ªreya¤—
áldás; param—a legfelsõbbet; av§psyatha—el fogjátok érni.
A félistenek, akiket megörvendeztetnek az áldozatok, szintén a kedvetekben
fognak járni, s ha az emberek és félistenek ily módon együttmûködnek, általános
jólét köszönt mindenkire.
MAGYARÁZAT: A félistenek az anyagi világ ügyeinek felhatalmazott
irányítói. Feladatuk, hogy levegõvel, fénnyel, vízzel, valamint a test fenntartásához
szükséges minden áldással ellássák az élõlényeket. Megszámlálhatatlanul sokan
vannak, és az Istenség Legfelsõbb Személyisége testének különbözõ részein
segédkeznek. Elégedettségük vagy neheztelésük az emberek által végrehajtott
yajñáktól függ. Némely yajña célja az, hogy végzõi bizonyos félistenek kedvében
járjanak, ám még õk is minden yajñában Vi¢£ut imádják, a legfõbb haszonélvezõt. A
Bhagavad-g¦t§ szintén ír arról, hogy Maga K¥¢£a minden yajña élvezõje: bhokt§ra°
yajña-tapas§m. Éppen ezért valamennyi yajña legfõbb célja, hogy végül örömet
okozzon a yajña-patinak. Ha a yajñákat az emberek tökéletesen hajtják végre, akkor a
félistenek, akik az emberek ellátásáról gondoskodnak, szintén elégedettek lesznek, s
így bõségesen ellátják majd az embereket a természet különféle terményeivel.
A yajñák elvégzése sok egyéb áldással is jár, s végül az anyagi kötelékek
alóli felszabaduláshoz vezet. Yajñákat végezve az embernek minden tette megtisztul,
ahogyan azt a Védák is kijelentik: §h§ra-ªuddhau sattva-ªuddhi¤ sattva-ªuddhau dhruv§
sm¥ti¤ sm¥ti-lambhe sarva-granth¦n§° vipramok¢a¤. Yajñát végrehajtva az ember
megszenteli ételét, s e megszentelt ételek fogyasztása megtisztítja a létét. A lét
megtisztulásával az emlékezet finom szövetei is megtisztulnak, s ennek
következtében az ember képes lesz a felszabadulás útjára gondolni. Mindez
együttvéve a K¥¢£a-tudathoz vezet, melyre oly nagy szükség van napjaink
társadalmában.
3.12
i¢±§n bhog§n hi vo dev§ d§syante yajña-bh§vit§¤
tair datt§n aprad§yaibhyo yo bhu¯kte stena eva sa¤
i¢±§n—kívánt; bhog§n—életszükségletek; hi—bizonyára; va¤—nektek;
dev§¤—a félistenek; d§syante—meg fognak jutalmazni; yajña-bh§vit§¤—az áldozatok
végzésétõl elégedetten; tai¤—általuk; datt§n—adományok; aprad§ya—felajánlás
nélkül; ebhya¤—a félistenek számára; ya¤—aki; bhu¯kte—élvezi; stena¤—tolvaj; eva—
bizonyára; sa¤—õ.
Ha a különféle életszükségletekrõl gondoskodó félistenek elégedettek a yajña
[áldozat] végzésével, ellátnak majd benneteket mindennel, amire csak
szükségetek van. Ám minden bizonnyal tolvaj az, aki úgy élvezi ezeket az
adományokat, hogy nem ajánlja fel viszonzásképpen a félisteneknek.
MAGYARÁZAT: A félistenek az Istenség Legfelsõbb Személyisége, Vi¢£u
felhatalmazott ügynökei, akik az ellátásért felelõsek, s ezért az elõírt yajñák
végzésével a kedvükben kell járni. A Védák a különféle félistenek imádatára más és
más yajñát írnak elõ, ám végsõ soron minden áldozat az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének szól. A félistenek számára yajñát bemutatni azoknak ajánlatos, akik
nem képesek megérteni, ki az Istenség Személyisége. A Védák az emberek anyagi
tulajdonságainak megfelelõen számos különbözõ típusú yajñát ajánlanak. A
félistenek imádatára is ugyanez az elv vonatkozik: az áldozat végrehajtójának
tulajdonságai határozzák meg. A húsevõknek például azt ajánlják, hogy K§l¦
istennõt, az anyagi természet szörnyû formáját imádják, és áldozzanak állatokat
elõtte. Azoknak azonban, akik a jóság kötõerejének hatása alatt állnak, Vi¢£u
transzcendentális imádatát javasolják. Végsõ soron minden yajñának az a célja, hogy
fokozatosan a transzcendentális szintre emelje az embert. A közönséges emberek
számára legalább a pañca-mah§-yajñaként ismert öt yajña elvégzése szükséges.
Tudnunk kell, hogy az emberi társadalom létfenntartásához minden
szükségesrõl az Úr megbízott félistenei gondoskodnak — senki sem képes
elõteremteni azokat. Vegyük például az emberiség táplálékait. Ezek közé tartoznak a
jóság kötõerejében lévõk számára a gabonafélék, a gyümölcsök, a zöldségfélék, a tej,
a cukor stb., a nem vegetáriánusok számára pedig a hús. Az ember egyiknek az
elõállítására sem képes. Vagy vegyük például a hõt, a fényt, a vizet, a levegõt vagy
bármely más életfontosságú dolgot — az emberi társadalom egyiknek a létrehozására
sem képes. A Legfelsõbb Úr nélkül nem lenne elegendõ napfény, holdfény, esõ és
szellõ, melyek hiányában senki sem élhet. Egyértelmû tehát, hogy életünk az Úr
szolgáltatásaitól függ. Még ipari vállalkozásaink is rengeteg nyersanyagot
igényelnek: fémeket, ként, higanyt, mangánt és számos más alapanyagot.
Valamennyit az Úr megbízottjai szolgáltatják, hogy helyes alkalmazásukkal erõre és
egészségre tegyünk szert az önmegvalósítás érdekében, amely az élet végsõ céljához,
az anyagi létért folytatott küzdelemtõl való megszabaduláshoz vezet. Ezt az életcélt a
yajñák végzésével lehet elérni. Ha megfeledkezünk az emberi élet értelmérõl, és
csupán érzékkielégítésünkre használjuk mindazt, amit az Úr ügynökei adnak, s egyre
jobban az anyagi lét útvesztõjébe bonyolódunk, holott a teremtésnek nem ez a célja,
akkor minden bizonnyal tolvajokká válunk, s ezért az anyagi természet törvényei
megbüntetnek bennünket. Egy tolvajokból álló társadalom sohasem lehet boldog,
mert tagjainak nincs életcélja. A durva anyagi felfogású, materialista tolvajok
életének nincs végsõ célja, egyedül az érzékkielégítés érdekli õket. Arról sem tudnak,
hogyan kell a yajñákat végrehajtani. Ám az Úr Caitanya bevezette a legkönnyebb
yajñát, a sa¯k¦rtana-yajñát, melyet bárki végezhet e világban, aki elfogadja a K¥¢£a-
tudat elveit.
3.13
yajña-ªi¢±§ªina¤ santo mucyante sarva-kilbi¢ai¤
bhuñjate te tv agha° p§p§ ye pacanty §tma-k§ra£§t
yajña-ªi¢±a—a yajña elvégzése után fogyasztott ételnek; aªina¤—akik
fogyasztják; santa¤—a bhakták; mucyante—megszabadulnak; sarva—mindenféle;
kilbi¢ai¤—bûnöktõl; bhuñjate—élvezik; te—õk; tu—de; agham—súlyos vétkek; p§p§¤—
bûnösök; ye—akik; pacanti—elkészítik az ételt; §tma-k§ra£§t—érzéki élvezetre.
A bhakták megszabadulnak minden bûntõl, mert csak olyan ételt
fogyasztanak, amit elõször felajánlottak áldozat gyanánt. Mások, akik személyes
érzéki élvezetükre készítenek ételt, bizony csak bûnt esznek.
MAGYARÁZAT: A Legfelsõbb Úr bhaktáit, a K¥¢£a-tudatú embereket
santáknak nevezik, s ahogyan azt a Brahma-sa°hit§ (5.38) leírja, szeretetük az Úr iránt
szakadatlan: prem§ñjana-cchurita-bhakti-vilocanena santa¤ sadaiva h¥daye¢u vilokayanti.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, Govinda (minden gyönyör adományozója),
Mukunda (a felszabadulás adományozója), vagyis K¥¢£a (a mindenkit vonzó) iránt
érzett megingathatatlan szeretetükben semmi olyat nem esznek, amit elõzõleg nem
ajánlottak fel a Legfelsõbb Személynek. Ezek a bhakták mindig yajñákat végeznek az
odaadó szolgálat különféle formáiban (pl. ªrava£am, k¦rtanam, smara£am, arcanam
stb.), s ez távol tartja õket az anyagi világbeli bûnös kapcsolatok minden szennyétõl.
Azonban akik csak saját élvezetükre, érzékkielégítésük érdekében készítenek ételt,
nemcsak tolvajok, de mindenféle bûnt is esznek. Hogy lehet valaki boldog, ha tolvaj
és bûnös? Sehogy. Ahhoz, hogy az emberek minden tekintetben boldogok legyenek,
meg kell tanítani nekik, hogyan végezzék teljes K¥¢£a-tudatban a sa¯k¦rtana-yajña
egyszerû folyamatát. Másképp nem lehet béke vagy boldogság a világon.
3.14
ann§d bhavanti bh¡t§ni parjany§d anna-sambhava¤
yajñ§d bhavati parjanyo yajña¤ karma-samudbhava¤
 ann§t—a gabonaféléktõl; bhavanti—növekednek; bh¡t§ni—az anyagi testek;
parjany§t—az esõtõl; anna—gabonaféléknek; sambhava¤—termés; yajñ§t—az áldozat
végzésébõl; bhavati—lehetõvé válik; parjanya¤—esõ; yajña¤—a yajña végzése; karma—
elõírt kötelességek; samudbhava¤—születik.
Mindenki teste gabonaféléken él, melyek az esõbõl származnak. Az esõ a yajña
[áldozat] végzésébõl ered, a yajña pedig az elõírt kötelességekbõl születik.
MAGYARÁZAT: ¼r¦la Baladeva Vidy§bh¡¢a£a, a Bhagavad-g¦t§ híres
magyarázója így ír: ye indr§dy-a¯gatay§vasthita° yajña° sarveªvara° vi¢£u° abhyarcya
tac-che¢am aªnanti tena tad deha-y§tr§° samp§dayanti, te santa¤ sarveªvarasya yajña-
puru¢asya bhakt§¤ sarva-kilbi¢air an§di-k§la-viv¥ddhair §tm§nubhava-prati-bandhakair
nikhilai¤ p§pair vimucyante. A Legfelsõbb Úr, akit yajña-puru¢aként, minden áldozat
személyes haszonélvezõjeként ismernek, minden félisten Ura, akik úgy szolgálják Õt,
mint a testrészek az egész testet. Indra, Candra és Varu£a félistenek felhatalmazott
vezetõk, akik az anyagi világ dolgait irányítják. A Védák áldozatokat írnak elõ e
félistenek elégedettségének elérése érdekében, hogy örömmel adjanak elegendõ
mennyiségû levegõt, fényt és vizet a gabonafélék termesztéséhez. Az Úr K¥¢£át
imádva egyben a félisteneket — az Úr különféle testrészeit — is imádjuk, ezért nincs
szükség a félistenek külön imádatára. Ez az oka, hogy a bhakták, a K¥¢£a-tudatú
emberek az ételüket elõször felajánlják K¥¢£ának, és csak azután fogyasztják el. Ez a
folyamat lelki táplálékot nyújt a testnek. Nemcsak megszabadítja a testet az elõzõ
bûnök visszahatásaitól, hanem ellenállóvá is teszi az anyagi természet minden
szennyezõdésével szemben. Egy járványos betegség esetén a fertõtlenítõ oltóanyag
megvédi az embert a ragályos betegségtõl. A Vi¢£unak felajánlott étel fogyasztása
kellõképpen ellenállóvá tesz bennünket az anyagi vonzódással szemben, s aki ilyen
ételt eszik, azt az Úr bhaktájának nevezik. A K¥¢£a-tudatú ember tehát, aki csak
K¥¢£ának felajánlott ételt fogyaszt, képes elhárítani a múltban szerzett anyagi
fertõzések visszahatásait, melyek gátolják fejlõdését az önmegvalósítás útján. Aki
azonban nem így él, az csak szaporítja bûnös tetteit, s ennek eredményeként
következõ teste disznókhoz és kutyákhoz hasonló lesz, hogy szenvedjen bûnei
visszahatásaitól. Az anyagi világ szennyezõdésekkel teli, ám aki az Úr pras§damját (a
Vi¢£unak felajánlott ételt) fogyasztja, az ellenállóvá válik, s megmenekül
támadásaitól. Aki azonban nem így cselekszik, azt a szennyezõdések legyõzik.
A valódi táplálékot a gabonafélék és a zöldségek jelentik. Az emberek
különféle gabonamagvakat, zöldségeket, gyümölcsöket stb. esznek, míg az állatok a
gabona és a zöldségek maradékát, valamint füvet, növényeket stb. fogyasztanak. A
húsevéshez szokott emberek szintén függenek a növénytermesztéstõl, hogy az
állatokat megehessék. Végsõ soron tehát a mezõgazdaság az, amire támaszkodnunk
kell, nem pedig a nagyipari termelés. A földmûveléshez kellõ mennyiségû esõ
szükséges, ami a félistenek, például Indra, a Nap, a Hold és mások irányításától függ.
Mindannyian az Úr szolgái, akinek az áldozatok végrehajtásával lehet a kedvében
járni. Így tehát aki nem hajt végre yajñát, arra ínség vár — ez a természet törvénye.
Az erre a korra elõírt yajñát, különösen a sa¯k¦rtana-yajñát végre kell hajtanunk, hogy
legalább az élelemhiányt elkerüljük.
3.15
karma brahmodbhava° viddhi brahm§k¢ara-samudbhavam
tasm§t sarva-gata° brahma nitya° yajñe prati¢±hitam
 karma—munka; brahma—a Védákból; udbhavam—származik; viddhi—
tudnod kell; brahma—a Védák; ak¢ara—a Legfelsõbb Brahmanból (az Istenség
Személyiségébõl); samudbhavam—közvetlenül megnyilvánult; tasm§t—ezért; sarva-
gatam—mindent átható; brahma—a transzcendens; nityam—örökké; yajñe—
áldozatban; prati¢±hitam—jelen lévõ.
A szabályozott cselekedeteket a Védák írják elõ, a Védák pedig közvetlenül az
Istenség Legfelsõbb Személyiségébõl nyilvánultak meg. Következésképpen a
mindent átható Transzcendens mindig jelen van az áldozati tettekben.
MAGYARÁZAT: Ez a vers még kifejezõbben beszél a yajñ§rtha-karma, a
kizárólag K¥¢£a örömét szolgáló tettek szükségszerûségérõl. Ha a yajña-puru¢a,
vagyis Vi¢£u kedvéért kell dolgoznunk, a szükséges útmutatást ehhez a
Brahmanban, azaz a transzcendentális Védákban találjuk meg. A Védák tehát a
munka törvénykönyvei. Tegyünk bármit, ha a Védák nem írják elõ, akkor az vikarma,
azaz nem autentikus, hanem bûnös tett. Mindig a Védák szerint kell cselekednünk,
hogy megszabaduljunk a munka visszahatásaitól. Ahogyan a hétköznapi életben kell
az állam utasításai alapján cselekednünk, úgy kell az Úr legfelsõbb államának
irányítása alatt is dolgoznunk. A Védák útmutatásai közvetlenül az Istenség
Legfelsõbb Személyisége kilégzésébõl nyilvánultak meg. Asya mahato bh¡tasya
niªvasitam etad yad ¥g-vedo yajur-veda¤ s§ma-vedo 'tharv§¯girasa¤: „A négy Véda, név
szerint a ¹g Veda, a Yajur Veda, a S§ma Veda és az Atharva Veda mind a hatalmas
Istenség Személyisége lélegzésével áradtak ki.” (B¥had-§ra£yaka Upani¢ad 4.5.11) Az
Úr mindenható, ezért tud beszélni a lélegzésével is, mert ahogyan azt a Brahma-
samhit§ megmagyarázza, minden egyes érzékszervével képes ellátni a többi érzék
feladatát. Más szóval tehát az Úr beszélhet a lélegzésén keresztül, szemeivel pedig
megtermékenyíthet. Az írásokban valóban az áll, hogy az Úr az anyagi természetre
pillantva nemzette az élõlényeket. Miután megteremtette a feltételekhez kötött
lelkeket, azaz megtermékenyítette velük az anyagi természet méhét, a védikus
bölcseletbe foglalva utasításokat is adott nekik, hogyan térhetnek haza, vissza
Istenhez. Soha ne felejtsük el, hogy az anyagi világban élõ feltételekhez kötött lelkek
mind nagyon vágynak az anyagi élvezetre. A védikus utasítások azonban olyanok,
hogy követve azokat az ember eleget tehet eltorzult vágyainak, majd úgynevezett
élvezete befejezése után visszatérhet Istenhez. Mindez lehetõséget ad a feltételekhez
kötött lelkeknek, hogy felszabaduljanak, ezért törekedniük kell arra, hogy kövessék a
yajña folyamatát azáltal, hogy K¥¢£a-tudatúvá válnak. A K¥¢£a-tudat elveit még azok
is elfogadhatják, akik sohasem követték a védikus utasításokat, s ezek az elvek
helyettesíteni fogják a védikus yajñák, vagyis karmák elvégzését.
3.16
eva° pravartita° cakra° n§nuvartayat¦ha ya¤
agh§yur indriy§r§mo mogha° p§rtha sa j¦vati
evam—így; pravartitam—a Védákban lefektetett; cakram—kör; na—nem;
anuvartayati—elfogad; iha—ebben az életben; ya¤—aki; agha-§yu¤—kinek élete
bûnökkel teli; indriya-§r§ma¤—az érzékkielégítés miatt elégedetten; mogham—
hiábavalóan; p§rtha—óh, P¥th§ fia (Arjuna); sa¤—õ; j¦vati—él.
Kedves Arjunám! Aki emberi élete során nem követi a Védákban elõírt
áldozatkört, az minden bizonnyal bûnös életet él. Léte hiábavaló, mert csak az
érzékkielégítésben leli örömét.
MAGYARÁZAT: Az Úr ebben a versben elítéli a „dolgozz keményen, és
élvezd az érzékek örömeit” mammonista filozófiát. Az említett yajñák végzése tehát
elengedhetetlenül szükséges azok számára, akik élvezni akarják ezt az anyagi
világot. Akik nem követik e szabályokat, azok rendkívül kockázatos életet élnek,
amely a kárhozat felé vezet. A természet törvényei alapján az emberi élet célja
legfõképpen az önmegvalósítás, amit három úton — a karma-yogán, a jñ§na-yogán
vagy a bhakti-yogán keresztül — lehet elérni. Az erény és a bûn felett álló
transzcendentalisták számára nem szükséges az elõírt yajñák szigorú végrehajtása,
ám azoknak, akik csupán az érzékkielégítést hajszolják, meg kell tisztulniuk az
említett yajña-kör elvégzésével. Sokféle tett van. Akik nem K¥¢£a-tudatúak, azok
minden bizonnyal érzéki tudatban cselekszenek, ezért jámbor tetteket kell végezniük.
A yajñák rendszerét úgy tervezték meg, hogy elvégzésükkel az érzéki tudatú ember
anélkül teljesítheti be vágyait, hogy az érzékkielégítõ tett visszahatásaiba
bonyolódna. A világ jóléte nem saját erõfeszítésünktõl függ, hanem a Legfelsõbb Úr
háttérben véghezvitt elrendezésétõl, melyet a félistenek hajtanak végre. A yajñákat
éppen ezért közvetlenül az adott félisteneknek mutatják be, akikrõl a Védák
beszélnek. Közvetve ez maga a K¥¢£a-tudatú folyamat, mert az, aki szakértõvé válik
a yajñák végrehajtásában, az minden kétséget kizárva K¥¢£a-tudatú lesz. Ha azonban
a yajñák végzésével valaki nem válik K¥¢£a-tudatúvá, akkor ezek az elvek csupán
erkölcsi szabályoknak számítanak. Az embernek nem szabad a fejlõdése során az
erkölcsi szabályoknál megállnia. Túl kell azokat lépnie, hogy elérje a K¥¢£a-tudatot.
3.17
yas tv §tma-ratir eva syd §tma-t¥ptaª ca m§nava¤
§tmany eva ca santu¢±as tasya k§rya° na vidyate
ya¤—aki; tu—de; §tma-rati¤—az önvalóban leli örömét; eva—bizonyára;
sy§t—marad; §tma-t¥pta¤—megvilágosult; ca—és; m§nava¤—egy ember; §tmani—
magában; eva—egyedül; ca—és; santu¢±a¤—tökéletesen elégedett; tasya—övé;
k§ryam—kötelesség; na—nem; vidyate—létezik.
Ám aki az önvalóban találja meg örömét, akinek emberi élete az
önmegvalósítást szolgálja, s aki egyedül az önvalóban érez teljes elégedettséget,
annak számára nincsen kötelesség.
MAGYARÁZAT: A teljesen K¥¢£a-tudatú embernek, akinek számára
K¥¢£a-tudatú tettei tökéletes elégedettséget nyújtanak, már nincsen semmi teljesíteni
való kötelessége. Mivel K¥¢£a-tudatúvá vált, azonnal megtisztult minden benne rejlõ
istentagadó hajlamtól, ami másképpen csak sok ezer yajña végzésével érhetõ el.
Tudatának megtisztulása eredményeként szilárd meggyõzõdésre tesz szert örök
helyzetét illetõen a Legfelsõbbel kapcsolatban állva. Az Úr kegyébõl megvilágosodik
elõtte, mi a kötelessége, s ettõl kezdve a védikus parancsolatok már nem kötelezik
semmire. Az ilyen K¥¢£a-tudatú embert nem érdeklik többé az anyagi tettek, s az
olyan világi dolgokban sem leli már örömét, mint a bor, a nõk és a többi hasonló
õrült szenvedély.
 3.18
naiva tasya k¥ten§rtho n§k¥teneha kaªcana
na c§sya sarva-bh¡te¢u kaªcid artha-vyap§ªraya¤
na—sohasem; eva—bizonyára; tasya—övé; k¥tena—a kötelesség
végrehajtásával; artha¤—szándék; na—sem; ak¥tena—a kötelesség végrehajtása
nélkül; iha—e világban; kaªcana—bármi; na—sohasem; ca—és; asya—övé; sarva-
bh¡te¢u—minden élõlény közül; kaªcit—bármi; artha—szándék; vyap§ªraya¤—
menedéket keresve.
Az önmegvalósított embernek nincsen semmi célja elõírt kötelességei
végrehajtásával, de arra sincs oka, hogy ne végezzen ilyen munkát. Az ilyen ember
nem függ egyetlen más élõlénytõl sem.
MAGYARÁZAT: Az önmegvalósítást elért embernek a K¥¢£a-tudatú
tetteken kívül nem kell többé semmilyen elõírt kötelességet végrehajtania. A
következõ versek megmagyarázzák, hogy a K¥¢£a-tudat sem tétlenséget jelent. Aki
K¥¢£a-tudatú, az nem egy embernél vagy félistennél keres menedéket. Bármit tesz a
K¥¢£a-tudatban, azzal eleget tesz minden kötelezettségének.
3.19
tasm§d asakta¤ satata° k§rya° karma sam§cara
asakto hy §caran karma param §pnoti p¡ru¢a¤
tasm§t—ezért; asakta¤—ragaszkodás nélkül; satatam—örökké; k§ryam—
kötelességként; karma—munka; sam§cara—hajtsd végre; asakta¤—ragaszkodás
nélküli; hi—bizonyára; §caran—végezvén; karma—munka; param—a Legfelsõbbet;
§pnoti—eléri; p¡ru¢a¤—egy ember.
Ezért az embernek kötelességbõl kell cselekednie, anélkül hogy tettei
gyümölcseire vágyna, mert aki vonzódás nélkül cselekszik, az eléri a Legfelsõbbet.
MAGYARÁZAT: A bhakták számára a Legfelsõbb az Istenség
Személyisége, míg az imperszonalisták számára a felszabadulás. Aki megfelelõ
irányítással K¥¢£áért, azaz K¥¢£a-tudatban cselekszik, s nem vonzódik munkája
eredményéhez, az kétségtelenül az élet legfõbb céljának elérése felé halad. Arjuna azt
az utasítást kapta, hogy harcoljon a kuruk¢etrai csatában K¥¢£a érdekeiért, mert ez az
Õ kívánsága. Jó embernek lenni vagy távol maradni az erõszaktól személyes
ragaszkodást jelent, míg a Legfelsõbb kedvéért végzett tett azt jelenti, hogy az ember
nem ragaszkodik az eredményhez. Ez a tökéletes cselekvés legmagasabb szintje, s az
Istenség Legfelsõbb Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a ezt ajánlja.
A védikus szertartásokat — többek között az elõírt áldozatokat — azért
hajtja végre az ember, hogy megtisztuljon az érzékkielégítés során végzett istentelen
cselekedetektõl. Ám a K¥¢£a-tudatban elkövetett tettek transzcendentálisak, s fölötte
állnak a jó vagy rossz cselekedetek visszahatásainak. A K¥¢£a-tudatú ember nem
ragaszkodik tettei eredményéhez, hanem egyedül K¥¢£a kedvéért cselekszik.
Számtalanféle tettet végrehajt, ám teljesen mentes a ragaszkodástól.
3.20
karma£aiva hi sa°siddhim §sthit§ janak§daya¤
loka-sa¯graham ev§pi sampaªyan kartum arhasi
 karma£§—munkával; eva—még; hi—bizonyára; sa°siddhim—
tökéletességben; §sthit§¤—elhelyezkedik; janaka-§daya¤—Janaka és más királyok; loka-
sa¯graham—a köznép; eva api—szintén; sampaªyan—figyelembe véve; kartum—
cselekedni; arhasi—megérdemled.
Elõírt kötelességeik teljesítésével még a királyok — például Janaka — is
elérték a tökéletességet. Végre kell hát hajtanod feladatodat, hogy az embereket a
jóra tanítsd.
MAGYARÁZAT: Janaka és a hozzá hasonló királyok mind
önmegvalósított lelkek voltak, s emiatt számukra nem volt kötelezõ a Védákban
elõírt kötelességek végrehajtása. Mégis eleget tettek minden elõírt feladatnak, hogy
saját példájukkal tanítsák a hétköznapi embert. Janaka S¦t§ apja és az Úr ¼r¦ R§ma
apósa volt. Az Úr hûséges bhaktája lévén transzcendentális szinten állt, ám mint
Mithil§ (India Bihar állama egyik tartományának) királya, tanítania kellett alattvalóit
az elõírt kötelesség végrehajtására. Az Úr K¥¢£ának és Arjunának, az Úr örök
barátjának nem kellett volna harcolnia a kuruk¢etrai csatában, mégis harcoltak, hogy
megtanítsák az embereknek: az erõszakra szintén szükség van ott, ahol a józan érvek
már nem segítenek. A kuruk¢etrai csata elõtt számtalan kísérlet történt, hogy elejét
vegyék a háborúnak. Még az Istenség Legfelsõbb Személyisége is közbenjárt a
békéért, ám a másik tábor mindenáron háborút akart. Ilyen igaz ügy érdekében tehát
szükség van a harcra. Noha a K¥¢£a-tudatú embert talán egyáltalán nem érdekli ez a
világ, mégis dolgozik, hogy másokat helyes cselekedetekre és helyes életmódra
tanítson. Akik jártasak a K¥¢£a-tudatban, képesek úgy cselekedni, hogy mások
kövessék õket. Errõl szól a következõ vers.
3.21
yad yad §carati ªre¢±has tat tad evetaro jana¤
sa yat pram§£a° kurute lokas tad anuvartate
yat yat—bármit; §carati—tesz; ªre¢±ha¤—egy tiszteletre méltó vezetõ; tat—
azt; tat—és csak azt; eva—bizonyára; itara¤—közönséges; jana¤—ember; sa¤—õ; yat—
bármelyiket; pram§£am—példa; kurute—végrehajt; loka¤—az egész világ; tat—azt;
anuvartate—követi nyomdokait.
Bármit tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek a nyomdokába
lépnek, és bármilyen irányadó mértéket szabjon meg saját példájával, az egész
világ követi õt.
MAGYARÁZAT: Az embereknek mindig szükségük van egy vezetõre, aki
viselkedésével tanítani tudja õket. Az azonban, aki dohányzik, nem taníthatja az
embereket a dohányzás abbahagyására. Az Úr Caitanya azt mondta, egy tanító csak
azután taníthat, hogy õ maga megtanulta a helyes viselkedést. Aki így tanít, azt
§c§ryának, példamutató tanítónak hívják. Egy tanárnak követnie kell a ª§stra (a
szentírás) elveit ahhoz, hogy a közönséges embereket taníthassa. Nem találhat ki
olyan szabályokat, amelyek ellentétben állnak a kinyilatkoztatott írások elveivel. A
kinyilatkoztatott írásokat — többek között a Manu-sa°hit§t — irányadó könyveknek
tekintik, melyeket az emberi társadalomnak követnie kell. Egy vezetõnek tehát a
mérvadó ª§strák elveire kell alapoznia tanítását. Aki tökéletességre vágyik, annak
követnie kell a szabályokat, ahogyan azt a kiváló tanárok teszik. A ¼r¦mad-
Bh§gavatam is megerõsíti, hogy az embernek a nagy bhakták nyomdokait kell
követnie, s így elõreléphet a lelki megvalósítás útján. A király, az államelnök, az apa
és a tanító mindannyian az ártatlan köznép természetes vezetõi. Felelõsek
alárendeltjeikért, ezért jól kell ismerniük a mérvadó erkölcsi és lelki
törvénykönyveket.
3.22
na me p§rth§sti kartavya° tri¢u loke¢u kiñcana
n§nav§ptam av§ptavya° varta eva ca karma£i
na—semmi; me—Enyém; p§rtha—óh, P¥th§ fia; asti—van; kartavyam—elõírt
kötelesség; tri¢u—a háromban; loke¢u—bolygórendszerben; kiñcana—bármi; na—
semmi; anav§ptam—szükséges; av§ptavyam—nyerni; varte—végzem; eva—bizonyára;
ca—szintén; karma£i—elõírt kötelességben.
Óh, P¥th§ fia! Számomra nincs elõírt tett a három bolygórendszerben. Semmire
sincs szükségem, és nincs semmi, amit el kellene érnem — mégis végzem az elõírt
kötelességeket.
MAGYARÁZAT: A védikus irodalom így ír az Istenség Legfelsõbb
Személyiségérõl:
tam ¦ªvar§£§° parama° maheªvara°
ta° devat§n§° parama° ca daivatam
pati° pat¦n§° parama° parast§d
vid§ma deva° bhuvaneªam ¦¨yam
na tasya k§rya° kara£a° ca vidyate
na tat-samaª c§bhyadhikaª ca d¥ªyate
par§sya ªaktir vividhaiva ªr¡yate
sv§bh§vik¦ jñ§na-bala-kriy§ ca
„A Legfelsõbb Úr irányít minden más irányítót, s a különféle bolygók
vezetõi közül Õ a leghatalmasabb. Mindenki az Õ irányítása alatt áll. Az élõlények
sajátos képességeiket egyedül a Legfelsõbb Úrtól kapják; õk maguk nem a
legfelsõbbek. Minden félisten Õt imádja, s Õ minden vezetõ legfelsõbb vezetõje, ezért
transzcendentális minden anyagi vezetõhöz és irányítóhoz képest, s imádatra méltó
mindenki számára. Senki sem nagyobb Nála, s Õ minden ok legvégsõ oka.”
„Az Õ teste nem olyan, mint a közönséges élõlényé. Teste és lelke között
nincsen különbség. Õ abszolút, mindegyik érzéke transzcendentális, és képes ellátni
a többi érzék feladatát. Senki sem egyenlõ hát Vele vagy nagyobb Nála. Energiái
sokfélék, s így tettei maguktól, természetes módon következnek be.” (¼vet§ªvatara
Upani¢ad 6.7-8)
Az Istenség Legfelsõbb Személyiségében minden teljes bõségében jelen
van, s teljes igazságként létezik, ezért Számára nincsen kötelesség. Aki függ munkája
eredményétõl, annak van egy meghatározott feladata, ám aki nem vágyik semmire
sem e három bolygórendszerben, annak valóban nincsen kötelessége. Az Úr K¥¢£a a
k¢atriyák vezéreként mégis részt vesz a kuruk¢etrai csatában, mert a k¢atriyák teendõje
az, hogy megvédjék a szenvedõket. Noha Õ fölötte áll a kinyilatkoztatott írások
minden szabályának, mégsem tesz semmi olyat, ami azokkal ellentétben állna.
 3.23
yadi hy aha° na varteya° j§tu karma£y atandrita¤
mama vartm§nuvartante manu¢y§¤ p§rtha sarvaªa¤
yadi—ha; hi—bizonyára; aham—Én; na—nem; varteyam—tennék így; j§tu—
valaha; karma£i—az elõírt kötelességek végrehajtása közben; atandrita¤—gondosan;
mama—Enyém; vartma—út; anuvartante—követnék; manu¢y§¤—minden ember;
p§rtha—óh, P¥th§ fia; sarvaªa¤—minden tekintetben.
Mert ha Én nem végezném lelkiismeretesen az elõírt kötelességeket, az
emberek minden bizonnyal követnék példámat, óh, P§rtha!
MAGYARÁZAT: Minden civilizált embernek követnie kell bizonyos
hagyományos családi szokásokat, hogy a lelki fejlõdés érdekében ne zavarja meg a
társadalom nyugalmát. Ezek a szabályok a feltételekhez kötött lelkekre vonatkoznak,
s nem az Úr K¥¢£ára, Õ mégis betartotta a törvényeket, mert azért szállt alá, hogy a
vallás elveit megalapozza. Ha másképp cselekedne, a közönséges emberek követnék
példáját, hiszen Õ a legfelsõbb tekintély. A ¼r¦mad-Bh§gavatamból megtudhatjuk,
hogy az Úr K¥¢£a otthonában is és otthonán kívül is végrehajtotta a családos ember
számára elõírt valamennyi vallásos kötelességet.
3.24
uts¦deyur ime lok§ na kury§° karma ced aham
sa¯karasya ca kart§ sy§m upahany§m im§¤ praj§¤
uts¦deyu¤—romba dõlnének; ime—mindezek; lok§¤—világok; na—nem;
kury§m—végzem; karma—elõírt kötelességek; cet—ha; aham—Én; sa¯karasya—
nemkívánatos népességnek; ca—és; kart§—teremtõ; sy§m—lennék; upahany§m—
elpusztítanám; im§¤—mindezek; praj§¤—élõlények.
Ha Én nem végezném többé az elõírt kötelességeket, romba dõlnének a
világok. Én lennék az oka a nemkívánatos népességnek, s ezáltal véget vetnék
minden élõlény békéjének.
MAGYARÁZAT: Var£a-sa¯kara nemkívánatos népességet jelent, amely
zavarja a társadalom békéjét. A társadalomban kialakuló zavar elkerülését számos
szabály és törvény segíti elõ, melyek követésével az emberekre békesség vár, s így
felkészülhetnek a fejlõdésre a lelki életben. Az Úr K¥¢£a természetesen követi az
efféle szabályokat és elõírásokat, amikor alászáll, hogy biztosítsa az ilyen
tevékenységek tekintélyét és jelentõségét. Az Úr minden élõlény atyja, s ha az
élõlények tévúton járnak, a felelõsség közvetve az Övé. Ezért aztán amikor az
emberek többsége nem tartja tiszteletben a szabályozó elveket, akkor Õ Maga száll
alá, hogy helyes útra terelje a társadalmat. Jól jegyezzük meg, hogy noha követnünk
kell az Úr nyomdokait, arról sohasem szabad megfeledkeznünk, hogy nem
utánozhatjuk a cselekedeteit. Követni és utánozni két különbözõ dolog. Nem
utánozhatjuk az Urat, s nem emelhetjük fel a Govardhana-hegyet, ahogyan az Úr
tette gyermekkorában. Erre egyetlen ember sem képes. Be kell tartanunk utasításait,
ám sohasem szabad utánoznunk a tetteit. A ¼r¦mad-Bh§gavatam (10.33.30-31)
megerõsíti ezt:
naitat sam§carej j§tu manas§pi hy an¦ªvara¤
vinaªyaty §caran mau¨hy§d yath§ 'rudro 'bdhi-ja° vi¢am
 ¦ªvar§£§° vaca¤ satya° tathaiv§carita° kvacit
te¢§° yat sva-vaco-yukta° buddhim§°s tat sam§caret
„Csupán követnünk kell az Úr és az Õ felhatalmazott szolgái utasításait,
melyek mind a javunkra válnak. Minden intelligens ember betartja ezeket.
Vigyáznunk kell azonban, hogy ne utánozzuk tetteiket. Senki se próbálkozzon azzal,
hogy az Úr ¼ivát utánozva kiigya a méregóceánt!”
Azokat az ¦ªvarákat, akik irányítani képesek a Nap és a Hold mozgását,
mindig magasabb rendûeknek kell tekintenünk. Ilyen képességek hiányában
senkinek sem szabad a rendkívüli hatalmú ¦ªvarák cselekedeteit utánoznia. Az Úr
¼iva egy egész méregóceánt kiivott, melynek egyetlen csöppje elegendõ lett volna
ahhoz, hogy végezzen egy közönséges emberrel. Az Úr ¼ivának sok olyan állítólagos
híve van, akik g§ñját (marihuánát) és hasonló kábítószereket akarnak szívni, arról
azonban megfeledkeznek, hogy az Úr ¼iva tetteit ekképpen utánozva csak a
halálukat siettetik. Az Úr K¥¢£ának is vannak olyan álhívei, akik r§sa-l¦l§ját, szerelmi
táncát akarják utánozni, ám azt elfelejtik, hogy a Govardhana-hegyet képtelenek
felemelni. A legjobb tehát, ha az ember nem próbálja utánozni a nagy személyiségek
cselekedeteit, hanem csak követi utasításaikat. A szükséges tulajdonságok nélkül
azzal se próbálkozzon senki, hogy a helyzetükbe kerüljön. Istennek számtalan olyan
„inkarnációja” létezik, aki nem rendelkezik a Legfelsõbb Istenség hatalmával.
3.25
sakt§¤ karma£y avidv§°so yath§ kurvanti bh§rata
kury§d vidv§°s tath§saktaª cik¦r¢ur loka-sa¯graham
sakt§¤—ragaszkodva; karma£i—az elõírt kötelességekben; avidv§°sa¤—a
tudatlanok; yath§—amennyire; kurvanti—cselekednek; bh§rata—óh, Bharata
leszármazottja; kury§t—meg kell tenni; vidv§n—a tanult; tath§—ily módon; asakta¤—
ragaszkodás nélkül; cik¦r¢u¤—vezetni kíván; loka-sa¯graham—az embereket.
Ahogy a tudatlanok az eredményre vágyva végrehajtják kötelességeiket, úgy a
bölcs is cselekszik, hogy az embereket a helyes úton vezesse, õ azonban nem
ragaszkodik tettei gyümölcséhez.
MAGYARÁZAT: A K¥¢£a-tudatú és a nem K¥¢£a-tudatú embert eltérõ
vágyaik különböztetik meg egymástól. Aki K¥¢£a-tudatú, az nem tesz semmi olyat,
ami nem segíti K¥¢£a-tudatának fejlõdését. Lehet, hogy éppúgy cselekszik, mint az
anyagi tettekhez túlságosan ragaszkodó tudatlan ember, de míg az utóbbinak saját
érzékei kielégítése a célja, õ K¥¢£a kedvéért tesz mindent. Szükség van tehát arra,
hogy megmutassa az embereknek, miként cselekedjenek, s hogyan szolgálják tetteik
eredményével a K¥¢£a-tudat érdekeit.
3.26
na buddhi-bheda° janayed ajñ§n§° karma-sa¯gin§m
jo¢ayet sarva-karm§£i vidv§n yukta¤ sam§caran
na—ne; buddhi-bhedam—zavarja az értelmét; janayet—okozzon; ajñ§n§m—az
ostobának; karma-sa¯gin§m—akik ragaszkodnak a gyümölcsözõ tettekhez; jo¢ayet—
kapcsolja össze; sarva—minden; karm§£i—munka; vidv§n—a tanult; yukta¤—lefoglalt;
sam§caran—gyakorolva.
A bölcs, hogy ne zavarja meg az elõírt kötelességek gyümölcséhez ragaszkodó
tudatlanok elméjét, ne tétlenségre buzdítsa õket, hanem az odaadó szellemben [a
K¥¢£a-tudat fokozatos kifejlesztése érdekében] végzett cselekvésre.
MAGYARÁZAT: Vedaiª ca sarvair aham eva vedya¤. Ez valamennyi védikus
szertartás végsõ célja. Minden szertartás, áldozat és minden más, amelyrõl a Védák
írnak — beleértve az anyagi cselekedetekre vonatkozó utasításokat is — arra szolgál,
hogy az emberek megértsék K¥¢£át, az élet végsõ célját. Ám a feltételekhez kötött
lelkek az érzékkielégítésen kívül nem tudnak más célról, ezért csupán az
érzékkielégítés érdekében tanulmányozzák a Védákat. A védikus szertartások által
szabályozott gyümölcsözõ tetteken és érzékkielégítésen keresztül azonban az ember
fokozatosan felemelkedhet a K¥¢£a-tudatig. A K¥¢£a-tudatú, önmegvalósított
léleknek tehát nem szabad megzavarnia mások tetteit vagy felfogását, hanem saját
cselekedeteivel kell megmutatnia, hogyan lehet minden munka eredményét K¥¢£a
szolgálatának szentelni. A tanult K¥¢£a-tudatú embernek úgy kell végeznie tetteit,
hogy az érzékkielégítésre törekvõ tudatlanok elsajátíthassák tõle a helyes cselekvés és
viselkedés módját. Noha a tudatlant nem szabad tetteiben megzavarni, a K¥¢£a-
tudatban kicsit fejlettebb embert már közvetlenül az Úr szolgálatával is meg lehet
bízni, anélkül hogy más védikus elõírásokat kellene követnie. E szerencsés embernek
nem kell elvégeznie a védikus szertartásokat, mert a közvetlen K¥¢£a-tudat révén
elérheti mindazt az eredményt, amit elõírt kötelességei teljesítésével érne el.
3.27
prak¥te¤ kriyam§£§ni gu£ai¤ karm§£i sarvaªa¤
aha¯k§ra-vim¡¨h§tm§ kart§ham iti manyate
prak¥te¤—az anyagi természetnek; kriyam§£§ni—megtéve; gu£ai¤—a
kötõerõk által; karm§£i—cselekedetek; sarvaªa¤—mindenféle; aha¯k§ra-vim¡¨ha—a
hamis egótól megtévesztve; §tm§—a szellemi lélek; kart§—cselekvõ; aham—én; iti—
így; manyate—gondolkodik.
A hamis ego által megtévesztett szellemi lélek önmagát hiszi a tettek
végrehajtójának, pedig valójában az anyagi természet három kötõereje végzi
azokat.
MAGYARÁZAT: Ha egy K¥¢£a-tudatú és egy anyagi tudatú ember
hasonló tetteket hajt végre, látszólag azonos szinten cselekszenek, ám kettõjük
helyzete között mégis nagy különbség van. A materialista tudatú ember hamis
egójának köszönhetõen meg van róla gyõzõdve, hogy õ a tettei végrehajtója. Nem
tudja, hogy a test mechanizmusát a Legfelsõbb Úr ellenõrzése alatt álló anyagi
természet hozza létre. Arról sincsen tudomása, hogy õ maga végsõ soron K¥¢£a
irányítása alatt áll. A hamis ego hatása alatt azt hiszi, hogy függetlenül cselekszik, s
tetteiért magának tulajdonít minden érdemet. Ez az ismertetõjele a tudatlanságának.
Nem érti, hogy ez a durva és finom fizikai test az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének irányítása alatt álló anyagi természet terméke, s hogy ezért teste és
elméje cselekedeteivel K¥¢£át kellene szolgálnia K¥¢£a-tudatban. A tudatlan elfelejti,
hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségét H¥¢¦keªának, az anyagi test érzékei
urának hívják. Ez annak köszönhetõ, hogy érzékszerveit hosszú idõn keresztül
helytelenül az érzékkielégítésben használva a hamis ego teljesen megtévesztette,
minek következtében megfeledkezett K¥¢£ához fûzõdõ örök kapcsolatáról.
 3.28
tattva-vit tu mah§-b§ho gu£a-karma-vibh§gayo¤
gu£§ gu£e¢u vartanta iti matv§ na sajjate
tattva-vit—az Abszolút Igazság ismerõje; tu—de; mah§-b§ho — óh, erõs
karú; gu£a-karma — az anyagi hatás alatt végzett munkának; vibh§gayo¤—
különbségek; gu£§¤—érzékek; gu£e¢u—érzékkielégítésben; vartante—lefoglalva; iti—
így; matv§—gondolva; na—sohasem; sajjate—ragaszkodni kezd.
Óh, erõs karú! Az Abszolút Igazság ismerõje nem merül el az érzékek és azok
kielégítése tetteiben, mert jól látja az odaadással és a gyümölcseiért végzett munka
közötti különbséget.
MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazság ismerõje tisztában van azzal,
milyen kellemetlen a helyzete az anyagi világban. Tudja, hogy szerves része az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének, K¥¢£ának, s hogy helye nem az anyagi
teremtésben van. Ismeri valódi azonosságát az örökkévaló gyönyör és tudás
jellemezte Legfelsõbb szerves részeként, s megérti, hogy valamiképpen az anyagi
életfelfogás csapdájába esett. Létének tiszta állapotában cselekedeteit össze kell
hangolnia az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a odaadó szolgálatával, ezért a
K¥¢£a-tudatú tettekhez lát, s természetes módon eltávolodik az anyagi érzékek
tevékenységétõl, amely a körülményektõl függ és ideiglenes. Tudja, hogy anyagi
létének körülményei az Úr legfelsõbb irányítása alatt állnak, így aztán nem zavarják
meg a különféle anyagi visszahatások, amelyeket az Úr kegyének tekint. A ¼r¦mad-
Bh§gavatam szerint az Abszolút Igazság három arculatát (a Brahmant, a Param§tm§t
és az Istenség Legfelsõbb Személyiségét) ismerõ embert tattva-vitnek nevezik, mert
saját igazi helyzetét is ismeri a Legfelsõbbel kapcsolatban állva.
3.29
prak¥ter gu£a-samm¡¨h§¤ sajjante gu£a-karmasu
t§n ak¥tsna-vido mand§n k¥tsna-vin na vic§layet
prak¥te¤—az anyagi természetnek; gu£a—a kötõerõk által; samm¡¨h§¤—az
anyagi azonosítás által megtévesztett; sajjante—végeznek; gu£a-karmasu—anyagi
tetteket; t§n—azok; ak¥tsna-vida¤—a csekély tudással rendelkezõk; mand§n—lusta az
önmegvalósítás megértésére; k¥tsna-vit—aki valódi tudással rendelkezik; na—nem;
vic§layet—megpróbál megzavarni.
Az ostobák az anyagi természet kötõerõitõl megtévesztve anyagi tettekbe
merülnek, s azok rabjává válnak. Tudatlanságuk következtében tetteik
alsóbbrendûek, ám a bölcsnek mégsem szabad megzavarnia õket.
MAGYARÁZAT: A tudatlan emberek tévesen a durva anyagi tudattal
azonosulnak, s anyagi megjelölésekkel vannak teli. Ez a test az anyagi természet
ajándéka. Aki túlságosan ragaszkodik a testi tudathoz, azt mandának, azaz lustának
nevezik, aki nem tud a lélekrõl. A tudatlanok a testüknek hiszik magukat, ezért a
testtel kapcsolatban állókat rokonaiknak tekintik, az országot, ahol ezt a testet
kapták, imádatra méltónak tartják, s azt gondolják, hogy maguk a vallásos
szertartások formaságai jelentik a végsõ célt. Az ilyen anyagi megjelölésekkel teli
emberek tetteit a társadalomért végzett munka, a nacionalizmus és az altruizmus
jellemzik. E megjelölésektõl megtévesztve mindig anyagi síkon tevékenykednek. A
lelki megvalósítás számukra csupán mítosz, ezért nem is érdekli õket. Azoknak
azonban, akik felvilágosultak a lelki életben, nem szabad megzavarniuk az anyagban
elmélyedt embereket — jobb, ha csupán csendben végzik tovább saját lelki
tevékenységüket. Ezek a megtévesztett emberek néha még olyan fõbb erkölcsi
alapelvekkel is foglalkoznak, mint az erõszaknélküliség és a többi hasonló, anyagi
szempontból jótékony tett.
A tudatlanok nem képesek méltányolni a K¥¢£a-tudatú tetteket, ezért az Úr
K¥¢£a arra utasít bennünket, hogy ne zavarjuk õket, ne vesztegessük az idõnket
fölöslegesen. Az Úr bhaktái azonban még Nála is kegyesebbek, mert megértik
szándékát. Emiatt aztán vállalnak minden veszélyt, még azt is, hogy megközelítik a
tudatlanokat, s megpróbálják rávenni õket a K¥¢£a-tudatú tettekre, amelyek
feltétlenül szükségesek az emberi lény számára.
3.30
mayi sarv§£i karm§£i sannyasy§dhy§tma-cetas§
nir§ª¦r nirmamo bh¡tv§ yudhyasva vigata-jvara¤
mayi—Nekem; sarv§£i—mindenféle; karm§£i—tetteket; sannyasya—teljesen
feladva; adhy§tma—az önvaló teljes ismeretével; cetas§—tudat által; nir§ª¦¤—
haszonvágy nélkül; nirmama¤—birtoklásvágy nélkül; bh¡tv§—ily módon;
yudhyasva—harcolj; vigata-jvara¤—csüggedés nélkül.
Óh, Arjuna! Harcolj hát minden tettedet Nekem áldozva, teljes tudással Rólam,
haszonra nem vágyva, semmit sem tekintve a tulajdonodnak, csüggedés nélkül!
MAGYARÁZAT: Ez a vers világosan tükrözi a Bhagavad-g¦t§
mondanivalóját. Az Úr utasítása az, hogy váljunk teljesen K¥¢£a-tudatúvá, s
végezzük kötelességünket katonás szigorral. Az efféle parancs talán megnehezíti a
dolgunkat, ám kötelességeinket ennek ellenére végre kell hajtanunk, teljes mértékben
K¥¢£ára bízva magunkat, hiszen ez az élõlény eredeti helyzete. Az élõlény nem lehet
boldog, ha nem mûködik együtt a Legfelsõbb Úrral, mert örök helyzete alapján az Õ
kívánságainak kell eleget tennie. ¼r¦ K¥¢£a ezért mint hadvezére utasította Arjunát a
harcra. Az embernek mindent fel kell áldoznia annak érdekében, hogy a Legfelsõbb
Úr legjobb akarata érvényesüljön, s egyben elõírt kötelességeit is teljesítenie kell,
anélkül hogy bármi fölött birtokjogot követelne. Arjunának nem kellett gondolkoznia
az Úr parancsán — csupán végre kellett hajtania azt. A Legfelsõbb Úr a lelke minden
léleknek, ezért aki saját magával nem törõdve teljesen és egyedül a Legfelsõbbre
bízza magát — más szóval teljesen K¥¢£a-tudatú —, azt adhy§tma-cetasnak nevezik. A
nir§ª¦¤ szó azt jelenti, hogy az embernek a mester utasításai szerint kell cselekednie,
ám nem szabad a munka gyümölcsére vágynia. Egy pénztáros több millió forintot
számol meg munkaadójának anélkül, hogy akár egy fillérre is igényt tartana belõle.
Ehhez hasonlóan meg kell értenünk azt is, hogy ebben a világban minden a
Legfelsõbb Úré, és semmi sem tartozik az egyénekhez. Ez a mayi szó — „Nekem” —
igazi tartalma. Ha valaki ilyen K¥¢£a-tudatban cselekszik, az egész biztosan nem
követel magának semmit. Ezt a fajta tudatot hívják nirmamának („semmi sem az
enyém”). És ha valaki vonakodna végrehajtani egy ilyen szigorú parancsot — amely
nem veszi tekintetbe a testtel kapcsolatos állítólagos rokonságot —, meg kell
szabadulnia e vonakodástól. Ily módon lehet valaki vigata-jvara, olyan ember, aki
mentes a lázas elmétõl és a csüggedéstõl. Tulajdonságai és helyzete szerint
mindenkinek végeznie kell egy bizonyos fajta munkát, s ahogyan ez a vers írja, e
kötelességeknek K¥¢£a-tudatban is eleget lehet tenni. Ez vezeti az embert a
felszabadulás útjára.
3.31
ye me matam ida° nityam anuti¢±hanti m§nav§¤
ªraddh§vanto 'nas¡yanto mucyante te 'pi karmabhi¤
ye—akik; me—Enyém; matam—utasításokat; idam—ezt; nityam—örök
tevékenységként; anuti¢±hanti—rendszeresen végrehajtják; m§nav§¤—emberek;
ªraddh§-vanta¤—hittel és odaadással; anas¡yanta¤—irigység nélkül; mucyante—
megszabadulnak; te—mindegyik; api—még; karmabhi¤—a gyümölcsözõ cselekedet
törvényének kötelékétõl.
Akik kötelességeiket az Én utasításaim szerint teljesítik, és hûségesen, irigység
nélkül követik ezt a tanítást, felszabadulnak a gyümölcsözõ tettek rabságából.
MAGYARÁZAT: Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a utasításai
jelentik az egész védikus bölcselet lényegét, ezért kivétel nélkül mindegyik örök
igazság. Ahogyan a Védák örökkévalóak, a K¥¢£a-tudat igazsága szintén az. Az
embernek megingathatatlanul hinnie kell ezekben az utasításokban, anélkül hogy az
Úrra irigykedne. Sok olyan filozófus ír magyarázatot a Bhagavad-g¦t§hoz, aki nem hisz
K¥¢£ában. Õk sohasem szabadulnak fel a gyümölcsözõ cselekedetek rabságából. Ám
az Úr örök utasításaiban rendületlenül hívõ közönséges ember megszabadul a karma
törvényének bilincseitõl még akkor is, ha végrehajtani nem is tudja e parancsokat.
Elõfordulhat, hogy a K¥¢£a-tudat folyamatát éppen csak elkezdõ ember nem hajtja
végre teljes egészében az Úr utasításait, de ha nem neheztel erre a folyamatra, hanem
õszintén, vereséggel és reménytelenséggel nem törõdve dolgozik, minden bizonnyal
felemelkedik a tiszta K¥¢£a-tudat síkjára.
3.32
ye tv etad abhyas¡yanto n§nuti¢±hanti me matam
sarva-jñ§na-vim¡¨h§°s t§n viddhi na¢±§n acetasa¤
ye—akik; tu—azonban; etat—ezt; abhyas¡yanta¤—irigységbõl; na—nem;
anuti¢±hanti—rendszeresen végzik; me—Enyém; matam—utasítást; sarva-jñ§na—
mindenféle tudásban; vim¡¨h§n—teljesen rászedettek; t§n—õk; viddhi—tudd hát;
na¢±§n—mind elvesztek; acetasa¤—K¥¢£a-tudat nélkül.
De akik irigységbõl nem törõdnek e tanítással, s nem követik azt, azokról
tudnunk kell, hogy elvesztették minden tudásukat, tévúton járnak, és hiába
törekszenek a tökéletesség elérésére.
MAGYARÁZAT: Ez a vers egyértelmûen kijelenti, hogy bûn, ha valaki
nem K¥¢£a-tudatú. Ahogyan büntetés jár az államelnök parancsainak be nem
tartásáért, úgy az Istenség Legfelsõbb Személyisége utasításainak megszegése is
minden bizonnyal büntetést von maga után. Az engedetlen ember — legyen
bármilyen hatalmas — üres szíve miatt nem tud önvalójáról, a Legfelsõbb
Brahmanról, a Param§tm§ról és az Istenség Személyiségérõl sem, ezért semmi
reménye a tökéletes életre.
 3.33
sad¥ªa° ce¢±ate svasy§¤ prak¥ter jñ§nav§n api
prak¥ti° y§nti bh¡t§ni nigraha¤ ki° kari¢yati
sad¥ªam—eszerint; ce¢±ate—próbál; svasy§¤—sajátja által; prak¥te¤—a
természet kötõerõi; jñ§na-v§n—tanult; api—habár; prak¥tim—természet; y§nti—aláveti
magát; bh¡t§ni—minden élõlény; nigraha¤—elfojtás; kim—mit; kari¢yati—tehet.
Még a bölcs is saját hajlamának megfelelõen cselekszik, hiszen mindenki azt a
természetet követi, amellyel a három kötõerõ megáldja. Mit érünk hát vele, ha
elfojtjuk?
MAGYARÁZAT: Ahogy az Úr a hetedik fejezetben (7.14) megerõsíti,
mindaddig nem szabadulhatunk meg az anyagi természet kötõerõinek befolyásától,
míg el nem érjük a K¥¢£a-tudat transzcendentális szintjét. Ezért még a legmûveltebb
világi ember sem képes kikerülni m§y§ útvesztõjébõl csupán elméleti tudással, vagyis
a lélek és a test különválasztásával. Sok olyan, magát transzcendentalistának nevezõ
ember van, aki úgy viselkedik, mint aki rendkívül jártas a tudományban, belül
azonban teljesen rabja az anyagi természet bizonyos kötõerõinek, melyeket képtelen
legyõzni. Lehet valaki az akadémikus tudás szempontjából nagyon mûvelt, ám
amiatt, hogy oly hosszú ideje kapcsolatban áll az anyagi természettel, bilincsekben él.
A K¥¢£a-tudat még akkor is segít kiszabadulni az anyagi kötelékekbõl, ha közben az
ember az anyagi létezés megkívánta kötelességeit végzi. Senkinek sem szabad tehát
feladnia hivatásával járó kötelességeit addig, amíg nem teljesen K¥¢£a-tudatú. Senki
se hagyjon fel egyik napról a másikra elõírt feladata végzésével, hogy a yog¦kat vagy
transzcendentalistákat utánozza. Ennél sokkal jobb, ha az ember adott helyzetében
marad, s a felette állók irányításával megpróbál K¥¢£a-tudatúvá válni. Így lehet
megszabadulni K¥¢£a m§y§jának béklyóiból.
3.34
indriyasyendriyasy§rthe r§ga-dve¢au vyavasthitau
tayor na vaªam §gacchet tau hy asya paripanthinau
indriyasya—az érzékeknek; indriyasya arthe—az érzéktárgyakban; r§ga—
ragaszkodás; dve¢au—ellenszenv is; vyavasthitau—szabályozva; tayo¤—közülük; na—
sohasem; vaªam—irányítás; §gacchet—el kell érni; tau—azok; hi—bizonyára; asya—
övé; paripanthinau—akadályok.
Az érzékek ragaszkodását és ellenszenvét az érzéktárgyak iránt bizonyos
elvekkel kell szabályozni. Az embernek nem szabad e vonzódás és irtózás
irányítása alá kerülnie, mert ezek csak akadályt jelentenek az önmegvalósítás
útján.
MAGYARÁZAT: Akik K¥¢£a-tudatúak, azok természetükbõl adódóan
távol tartják magukat az anyagi érzékkielégítéstõl. Azoknak azonban, akiknek nem
ilyen a tudata, követniük kell a kinyilatkoztatott írások szabályait és elõírásait. Az
anyagi rabság oka a mértéktelen érzéki élvezet, de akik betartják a kinyilatkoztatott
írások szabályait, azokat nem kötik le az érzéktárgyak. A nemi élvezet például
szükségszerû a feltételekhez kötött lélek számára, s a házasság keretei között az
írások engedélyezik azt. A szentírások parancsai szerint az ember csak a feleségével
élhet nemi életet, a más nõkkel való szexuális kapcsolat tilos számára, s a feleségén
kívül minden nõt anyjának kell tekintenie. Az emberek azonban még e parancsok
ellenére is hajlamosak a más nõkkel való nemi kapcsolatra. Az efféle hajlamokat meg
kell fékezni, különben akadályt jelentenek az önmegvalósítás ösvényén. Amíg van
anyagi testünk, követelésének eleget kell tennünk, de csakis a szabályoknak és
elõírásoknak megfelelõen. Ezekkel az engedményekkel azonban nem szabad
visszaélnünk. Ragaszkodás nélkül kell követnünk õket, mert másképpen még a
szabályozott érzékkielégítés is tévútra vezethet bennünket, ahogyan a baleset
veszélye még a legjobb utakon is fennáll. Még ha a legbiztosabb úton járunk is, senki
sem garantálhatja, hogy nem ér bennünket baleset. Az érzéki élvezet szelleme már
hosszú-hosszú idõ óta jelen van bennünk az anyaggal való kapcsolat eredményeként,
ezért még a szabályozott érzéki élvezet ellenére is minden esély megvan a
visszaesésre. Arra kell hát törekednünk, hogy ne ragaszkodjunk még a szabályozott
érzéki élvezethez sem. Ha azonban K¥¢£ához ragaszkodunk, azaz mindig K¥¢£a
szeretõ szolgálatát végezzük, az távol tart bennünket mindenfajta érzéki tettõl.
Sohasem szabad megválnunk a K¥¢£a-tudattól, az élet egyetlen pontján sem. Az
érzékek ragaszkodásától való elkülönülés célja az, hogy az ember végül
felemelkedjen a K¥¢£a-tudat szintjére.
3.35
ªrey§n sva-dharmo vigu£a¤ para-dharm§t sv-anu¢±hit§t
sva-dharme nidhana° ªreya¤ para-dharmo bhay§vaha¤
ªrey§n—sokkal jobb; sva-dharma¤—saját elõírt kötelességek; vigu£a¤—még
ha hibásan is; para-dharm§t—mint a mások számára elõírt kötelességeket; su-
anu¢±hit§t—tökéletesen végrehajtva; sva-dharme—saját elõírt kötelességeiben;
nidhanam—megsemmisülés; ªreya¤—jobb; para-dharma¤—mások számára elõírt
kötelességek; bhaya-§vaha¤—veszélyesek.
Sokkal jobb saját elõírt kötelességünket hibásan, mint a másokét tökéletesen
végrehajtani. Jobb, ha az embert saját kötelessége végzése közben éri a halál, mint
ha más feladatait végzi, mert más útját követni veszélyes.
MAGYARÁZAT: A számunkra elõírt munkát kell tehát végeznünk teljes
K¥¢£a-tudatban, s nem másokét. Anyagi szinten az ember elõírt kötelességeit
pszichofizikai állapota határozza meg, amely a természet kötõerõi hatásának
eredménye. A lelki kötelességeket, melyeknek célja K¥¢£a transzcendentális
szolgálata, a lelki tanítómester írja elõ. Akár anyagi, akár lelki kötelességrõl is van
azonban szó, az embernek haláláig ki kell tartania mellette, s nem szabad más
feladatát utánoznia. A lelki és anyagi szint kötelességei eltérõek lehetnek, ám ha
valaki a hiteles útmutatást követi, az mindig a javára válik. Amíg az ember az anyagi
természet kötõerõinek varázsa alatt áll, követnie kell a sajátságos helyzetének
megfelelõ elõírt kötelességeket, s nem szabad másokat utánoznia. A jóság
kötõerejében lévõ br§hma£a például tartózkodik az erõszaktól, míg a k¢atriya számára,
akire a szenvedély kötõereje hat, engedélyezett az erõszak. Így aztán a k¢atriya
számára jobb az erõszak szabályait követve meghalni, mint az erõszakmentesség
elvét követõ br§hma£át utánozni. A szívét nem hirtelen, hanem egy fokozatos
folyamattal kell mindenkinek megtisztítania. Ám ha valaki felülemelkedik az anyagi
természet kötõerõin, és teljesen K¥¢£a-tudatúvá válik, az a hiteles lelki tanítómester
irányítása alatt bármilyen feladatot végezhet. A K¥¢£a-tudat e tökéletes síkján a
k¢atriya br§hma£aként, a br§hma£a pedig k¢atriyaként cselekedhet. Az anyagi világ
megkülönböztetései a transzcendentális szintre nem vonatkoznak. Viªv§mitra
például eredetileg k¢atriya volt, ám késõbb br§hma£aként cselekedett, míg a br§hma£a
Paraªur§ma egy k¢atriya munkáját végezte. Azért tehették ezt meg, mert
transzcendentális szinten álltak, de addig, amíg valaki anyagi síkon van, végre kell
hajtania az anyagi természet kötõerõi szerinti kötelességeit, s ugyanakkor teljesen
meg kell értenie a K¥¢£a-tudatot.
3.36
arjuna uv§ca
atha kena prayukto 'ya° p§pa° carati p¡ru¢a¤
anicchann api v§r¢£eya bal§d iva niyojita¤
arjuna¤ uv§ca—Arjuna mondta; atha—akkor; kena—mi által; prayukta¤—
ösztönözve; ayam—valaki; p§pam—bûnöket; carati—elkövet; p¡ru¢a¤—egy ember;
anicchan—nem akarván; api—habár; v§r¢£eya—óh, V¥¢£i leszármazottja; bal§t—
erõvel; iva—mintha; niyojita¤—végez.
Arjuna így szólt: Óh, V¥¢£i leszármazottja, mi az, ami az embert akarata
ellenére, szinte erõszakkal bûnös tettekre kényszeríti?
MAGYARÁZAT: Az élõlény a Legfelsõbb szerves részeként eredetileg
lelki, tiszta, s mentes minden anyagi szennyezõdéstõl, így természeténél fogva nem
kényszerül az anyagi világ bûneinek elkövetésére. Amikor azonban kapcsolatba
kerül az anyagi természettel, minden további nélkül számtalan bûnös tettet elkövet,
néha még akarata ellenére is. Arjuna K¥¢£ához intézett kérdése éppen ezért nagyon
lényeges, mert az élõlények eltorzult természetére vonatkozik. Az élõlény néha még
akkor is bûnös cselekedetre kényszerül, ha nem akarja. E bûnökre azonban nem a
szívben élõ Felsõlélek ösztönöz bennünket, hanem más oka van, ahogyan azt az Úr a
következõ versben megmagyarázza.
3.37
ªr¦-bhagav§n uv§ca
k§ma e¢a krodha e¢a rajo-gu£a-samudbhava¤
mah§ªano mah§-p§pm§ viddhy enam iha vairi£am
ªr¦-bhagav§n uv§ca—az Istenség Személyisége mondta; k§ma¤—kéj; e¢a¤—
ez; krodha¤—harag; e¢a¤—ez; raja¤-gu£a—a szenvedély kötõereje; samudbhava¤—
született; mah§-aªana¤—mindent felemésztõ; mah§-p§pm§—nagyon bûnös; viddhi—
tudd; enam—ezt; iha—az anyagi világban; vairi£am—a legnagyobb ellenség.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így szólt: Csupán a kéj az, óh, Arjuna. A
szenvedély anyagi kötõerejével való kapcsolatból születik, s késõbb haraggá
alakul át — ez a világ mindent felemésztõ, bûnös ellensége.
MAGYARÁZAT: Az anyagi teremtéssel és a szenvedély kötõerejével
kapcsolatba kerülve az élõlény K¥¢£a iránti örök szeretete kéjjé alakul át. Az Isten
iránti szeretet úgy változik kéjjé, mint ahogyan a tej válik joghurttá a savanyú
tamarind gyümölcs hatására. A kielégítetlen kéj haraggá alakul, a haragból illúzió
származik, az illúzió pedig azt eredményezi, hogy az ember folytatja anyagi létét.
Ezért a kéj az élõlény legnagyobb ellensége. Egyedül ez az, ami arra készteti a
különben tiszta élõlényt, hogy az anyagi világ béklyóiban maradjon. A harag a
tudatlanság kötõerejének megnyilvánulása. Ezeket a kötõerõket tehát a dührõl és
más velejáróiról lehet felismerni. Ha a szenvedély kötõerejébõl az elõírt cselekedetek
és életmód által a jóságéba emelkedünk, s nem süllyedünk a tudatlanság kötõerejébe,
akkor a lelki vonzódás megmenthet bennünket a mélybe taszító dühtõl.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége számtalan formába terjesztette ki
Magát, hogy élvezze örökké növekvõ lelki gyönyörét, melynek az élõlények szerves
részei. Õk szintén rendelkeznek részleges függetlenséggel, de amikor ezzel
visszaélnek, és szolgálatkész hajlamuk az érzéki élvezetre vágyó hajlammá alakul át,
akkor a kéj hatalma alá kerülnek. Ezt az anyagi világot azért teremtette az Úr, hogy
lehetõséget adjon a feltételekhez kötött élõlényeknek kéjes hajlamaik kielégítésére, s
hogy miután hosszú idõn keresztül teljesen hiábavalóan próbálkoztak e vágyaik
kielégítésével, kezdjenek el tudakozódni igazi helyzetükrõl.
Errõl a tudakozódásról írnak a Ved§nta-s¡trák elsõ sorai. Ath§to brahma-
jijñ§s§: kérdeznünk kell a Legfelsõbbrõl. A Legfelsõbbet a ¼r¦mad-Bh§gavatam a
következõképpen határozza meg: janm§dy asya yato 'nvay§d itarataª ca. „Mindennek
az eredete a Legfelsõbb Brahman.” A kéj így szintén a Legfelsõbbtõl származik. Ha
kéjünket a Legfelsõbb iránti szeretetté, vagyis K¥¢£a-tudattá formáljuk át — más
szóval amikor K¥¢£a öröme lesz minden vágyunk —, akkor a kéjt és a haragot is
lelkivé változtathatjuk. Hanum§n, az Úr R§ma nagy szolgája R§va£a arany
városának felégetésére használta dühét, ám így az Úr legkiválóbb bhaktája lett. Itt a
Bhagavad-g¦t§ban az Úr arra biztatja Arjunát is, hogy dühét fordítsa ellenségei ellen,
hogy örömet okozzon Neki. A K¥¢£a-tudatban, K¥¢£a kedvéért kimutatott kéj és
harag ily módon már nem az ellenségünk többé, hanem a barátunk.
3.38
dh¡men§vriyate vahnir yath§darªo malena ca
yatholben§v¥to garbhas tath§ tenedam §v¥tam
dh¡mena—füsttel; §vriyate—borított; vahni¤—tûz; yath§—mint ahogyan;
§darªa¤—tükör; malena—porral; ca—is; yath§—mint; ulbena—az anyaméh által;
§v¥ta¤—fedett; garbha¤—embrió; tath§—úgy; tena—azzal a kéjjel; idam—ez; §v¥tam—
befedett.
Mint tüzet a füst, mint tükröt a por, vagy mint magzatot az anyja méhe, úgy
burkolják be az élõlényt e kéj különbözõ fokai.
MAGYARÁZAT: Az élõlény tiszta tudatát elhomályosító burok három
fokban tudja befedni az élõlényt. Ez a fedõréteg nem más, mint a kéj, különbözõ
megnyilvánulásaiban. Ezeket a tûz füstjéhez, a tükröt borító porhoz és az embriót
körülvevõ anyaméhhez lehet hasonlítani. Amikor a kéjt a füsthöz hasonlítják, úgy
kell értenünk, hogy az élõ szikra tüze csak kis mértékben érzékelhetõ. Más szóval az
élõlényt akkor lehet a füsttel borított tûzhöz hasonlítani, ha K¥¢£a-tudata kis
mértékben nyilvánul meg. Habár ha van füst, akkor tûznek is lennie kell, kezdetben
a láng mégsem látható. Ez az állapot tehát olyan, mint a K¥¢£a-tudat kezdete. A
tükör és a por példája az elme tükrének tisztítására utal, amely számtalan lelki
folyamat segítségével történik, s melyek közül az Úr szent neveinek éneklése a
legjobb. Az anyaméh által beburkolt magzat analógiája a tehetetlenséget illusztrálja,
hiszen a magzat a méhben olyannyira tehetetlen, hogy még mozogni sem képes. Ezt
az állapotot a fák létéhez lehet hasonlítani. A fák szintén élõlények, ám rendkívül
erõs kéjük miatt szinte tudat nélküli létállapotba kerültek. A madarakat és a
vadállatokat a porral fedett tükörhöz, az emberi lényt pedig a füsttel takart tûzhöz
hasonlítják. Emberi formát öltve az élõlény képes K¥¢£a-tudatát valamilyen
mértékben életre kelteni, s ha tovább fejlõdik, akkor a lelki élet tüze lángra kaphat
ebben az életformában. Ha valaki ügyesen bánik a füsttel, a tûz fellobbanhat. Az
emberi létállapotban tehát az élõlény esélyt kap rá, hogy kiszabaduljon az anyagi lét
börtönébõl. Megfelelõ irányítással, a K¥¢£a-tudat mûvelésével legyõzheti ellenségét,
a kéjt.
3.39
§v¥ta° jñ§nam etena jñ§nino nitya-vairi£§
k§ma-r¡pe£a kaunteya du¢p¡re£§nalena ca
§v¥tam—fedett; jñ§nam—tiszta tudatot; etena—ezáltal; jñ§nina¤—a tudóé;
nitya-vairi£§—az örök ellenség által; k§ma-r¡pe£a—a kéj formájában; kaunteya—óh,
Kunt¦ fia; du¢p¡re£a—sohasem elégedett; analena—mint a tûz; ca—is.
Így fedi be a bölcs élõlény tiszta tudatát örök ellensége, a kéj, mely sohasem
elégedett, s lángol, mint a tûz.
MAGYARÁZAT: A Manu-sm¥ti leírja, hogy a kéjt nem elégíti ki semmilyen
érzéki élvezet, ahogyan a tüzet sem lehet eloltani, ha folyton tápláljuk. Az anyagi
világban minden tett középpontjában a nemi élet áll, ezért ezt a világot maithu£ya-
§g§rának, a nemi élet bilincseinek hívják. Ahogy a közönséges börtönben rácsok
mögött õrzik a rabokat, az Úr törvényeit megszegõ bûnözõket a nemi élet láncolja le.
Az anyagi civilizáció fejlõdése, amelynek alapja az érzékkielégítés, csak
meghosszabbítja az élõlények anyagi létét, s így a kéj a tudatlanság szimbóluma,
mely az anyagi világhoz köti az élõlényt. Igaz, hogy az érzékkielégítés élvezése
közben érezhet valamiféle boldogságot, ám ez az állítólagos boldogságérzet az
érzékeit élvezõ végsõ ellensége.
3.40
indriy§£i mano buddhir asy§dhi¢±h§nam ucyate
etair vimohayaty e¢a jñ§nam §v¥tya dehinam
indriy§£i—az érzékek; mana¤—az elme; buddhi¤—az értelem; asya—e
kéjnek; adhi¢±h§nam—székhelye; ucyate—hívják; etai¤—ezek által; vimohayati—
megtéveszti; e¢a¤—ez a kéj; jñ§nam—tudást; §v¥tya—befedve; dehinam—a
megtestesültnek.
A kéj székhelye az érzékek, az elme és az értelem. Rajtuk keresztül fedi el az
élõlény igazi tudását, s vezeti tévútra õt.
MAGYARÁZAT: Az ellenség elfoglalta a feltételekhez kötött lélek
testének különbözõ stratégiai pontjait. Az Úr K¥¢£a említést tesz e pontokról, hogy
aki le akarja gyõzni az ellenséget, az tudja, hol található. Az érzékszervek
valamennyi tevékenységének az elme a központja, így amikor az érzéktárgyakról
hallunk, az elmében tengernyi érzékkielégítésre irányuló gondolat gyûlik össze, s
ennek eredményeképpen a kéj az elmében és az érzékekben üt tanyát. Ezek után az
értelem válik e kéjes hajlamok központjává. Az értelem a szellemi lélek közvetlen
szomszédja. A kéjes értelem készteti a lelket a hamis ego elsajátítására, hogy az
anyaggal, valamint ezzel egyidejûleg az elmével és az érzékeivel azonosítsa magát. A
szellemi lélek rászokik az anyagi érzékek élvezetére, és ezt tekinti az igazi
boldogságnak. A ¼r¦mad-Bh§gavatam (10.84.13) nagyon szépen megmagyarázza ezt a
hamis azonosítást:
yasy§tma-buddhi¤ ku£ape tri-dh§tuke
sva-dh¦¤ kalatr§di¢u bhauma ijya-dh¦¤
yat-t¦rtha-buddhi¤ salile na karhicij
jane¢v abhijñe¢u sa eva go-khara¤
„A magát a három elembõl álló testtel azonosító ember, aki teste
melléktermékeit a rokonainak tekinti, szülõföldjét pedig imádatra méltónak tartja, s
aki csak fürödni jár a zarándokhelyekre, nem pedig azért, hogy találkozzon azokkal,
akik jártasak a transzcendentális tudományban, nem tekinthetõ különbnek egy
szamárnál vagy egy tehénnél.”
3.41
tasm§t tvam indriy§£y §dau niyamya bharatar¢abha
p§pm§na° prajahi hy ena° jñ§na-vijñ§na-n§ªanam
tasm§t—ezért; tvam—te; indriy§£i—érzékek; §dau—az elején; niyamya—
szabályozva; bharata-¥¢abha—óh, Bharata leszármazottainak vezére; p§pm§nam—a
bûn nagy jelképét; prajahi—zabolázd meg; hi—bizonyára; enam—ezt; jñ§na—a
tudásnak; vijñ§na—és a tiszta lélek tudományos ismeretének; n§ªanam—a
megsemmisítõ.
Ezért, óh, Arjuna, legjobb a Bh§raták között, még az elején zabolázd meg
érzékeid szabályozásával a bûn e nagy jelképét [a kéjt], és semmisítsd meg a tudás
és az önmegvalósítás elpusztítóját!
MAGYARÁZAT: Az Úr azt tanácsolta Arjunának, hogy még a legelején
fékezze meg az érzékeit, mert csak úgy gyõzheti le a legnagyobb, bûnös ellenséget, a
kéjt, ami elpusztítja az önmegvalósítás vágyát és az önvalóról szóló tudást. Jñ§na a
hamis önvalótól különbözõ önvaló ismeretére utal, arra a tudásra, mely szerint a
szellemi lélek nem azonos a testtel. Vijñ§na a lélek eredeti helyzetének és a
Legfelsõbb Lélekhez fûzõdõ kapcsolatának sajátságos ismeretét jelenti. A ¼r¦mad-
Bh§gavatam (2.9.31) ezt a következõképpen magyarázza meg:
jñ§na° parama-guhya° me yad-vijñ§na-samanvitam
sa-rahasya° tad-a¯ga° ca g¥h§£a gadita° may§
„Az önvalóról, valamint a Legfelsõbb Önvalóról szóló tudás rendkívül
titkos és misztikus, ám ezt a tudást és sajátságos megvalósítását meg lehet érteni, ha
különféle aspektusait Maga az Úr magyarázza el.” Ezt az általános és sajátságos
tudást az önvalóról a Bhagavad-g¦t§ adja át nekünk. Az élõlények az Úr szerves részei,
ezért feladatuk egyedül az, hogy szolgálják Õt. Ezt a tudatot nevezik K¥¢£a-tudatnak.
A K¥¢£a-tudatot már életünk korai szakaszában el kell sajátítanunk, hogy teljesen
K¥¢£a-tudatúvá válhassunk, és eszerint cselekedhessünk.
A kéj csupán eltorzult tükörképe az Isten iránti szeretetnek, amely minden
élõlény természetéhez hozzátartozik. De ha valakit már fiatal korától K¥¢£a-tudatban
nevelnek, annak Isten iránti szeretete nem fajulhat kéjjé. Ha az Isten iránti szeretet
egyszer kéjjé torzul, nagyon nehéz visszaállítani a természetes állapotot. A K¥¢£a-
tudat azonban olyannyira hatásos, hogy az odaadó szolgálat szabályozó elveinek
követésével még abban az emberben is kialakulhat az Isten iránti szeretet, aki késõn
kezd a folyamat gyakorlásához. Az érzékek K¥¢£a-tudatban, vagyis az Úr odaadó
szolgálatában való szabályozását tehát az élet bármelyik szakaszában el lehet
kezdeni, amikor megértettük annak sürgõsségét, s ily módon a kéjt Isten iránti
szeretetté változtathatjuk át. Ez az emberi élet legtökéletesebb szintje.
3.42
indriy§£i par§£y §hur indriyebhya¤ para° mana¤
manasas tu par§ buddhir yo buddhe¤ paratas tu sa¤
indriy§£i—érzékek; par§£i—magasabb rendûek; §hu¤—mondják róluk;
indriyebhya¤—az érzékeknél; param—magasabb rendû; mana¤—az elme; manasa¤—az
elménél; tu—szintén; par§—magasabb rendû; buddhi¤—az értelem; ya¤—aki;
buddhe¤—az értelemnél; parata¤—magasabb rendû; tu—de; sa¤—õ.
A cselekvõ érzékszervek magasabb rendûek a tompa anyagnál, az elme az
érzékeknél, az értelem az elménél, de õ [a lélek] még az értelemnél is magasabb
rendû.
MAGYARÁZAT: A kéj tettei az érzékeken keresztül nyilvánulnak meg
számtalan formában. A kéj a testen belül tanyázik, s az érzékek a kivezetõ nyílásai.
Az érzékek tehát magasabb rendûek a test egészénél. A felsõbbrendû tudatban,
vagyis a K¥¢£a-tudatban élõk nem használják ezeket a kijáratokat. A K¥¢£a-tudatban
a lélek közvetlen kapcsolatot teremt az Istenség Legfelsõbb Személyiségével, így —
amint ez a vers is írja — a test különféle funkcióinak hierarchiájában a Legfelsõbb
Lélek áll legfelül. A test cselekedete az érzékek mûködését jelenti, így az érzékek
leállítása valamennyi testi tevékenység megszûnésével jár. Mivel azonban az elme
aktív, még akkor is cselekszik, ha a test nyugalomban, tétlen állapotban van. Ez
történik az álom során is. Ám az értelem döntése felette áll az elmének, afölött pedig
maga a lélek áll. Ha tehát a lélek közvetlenül a Legfelsõbbet szolgálja, akkor
automatikusan alárendeltjei — az értelem, az elme és az érzékek — is mind Õt
szolgálják. A Ka±ha Upani¢adban egy hasonló verssel találkozhatunk, ami arról szól,
hogy az érzékkielégítés tárgyai magasabb rendûek az érzékeknél, az elme pedig az
érzéktárgyaknál. Ha tehát az elmét állandóan az Úr közvetlen szolgálatával foglaljuk
le, akkor az érzékek sem tudnak mást tenni. Az elmének errõl a hozzáállásáról már
beszéltünk. Para° d¥¢±v§ nivartate. Ha az elme az Úr transzcendentális szolgálatába
merül, lehetetlen, hogy az alacsonyabbrendû hajlamok felülkerekedjenek rajta. A
Ka±ha Upani¢ad mah§nnak, nagynak írja le a lelket. A lélek tehát legfölül, az
érzéktárgyak, az érzékek, az elme és az értelem fölött áll, így minden probléma
megoldása a lélek eredeti helyzetének közvetlen megértésében rejlik.
Értelmünkkel meg kell ismernünk a lélek eredeti helyzetét, s aztán
elménket örökre a K¥¢£a-tudatra kell összpontosítanunk. Ez meg fog oldani minden
problémát. A kezdõ transzcendentalistának ajánlatos tartózkodnia az érzékek
tárgyaitól, emellett azonban elméjét is meg kell erõsítenie az értelme segítségével. Ha
az ember az értelme segítségével K¥¢£a-tudatban foglalja le az elméjét, úgy, hogy
teljesen átadja magát az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, akkor az elme is egyre
erõsebb lesz, s bár az érzékek — mint a kígyók — rendkívül erõsek, nem jelentenek
majd többet az elme számára kitört fogú mérgeskígyóknál. Annak ellenére azonban,
hogy a lélek az értelem, az elme és az érzékek ura, amíg a K¥¢£ával való kapcsolat
révén nem erõsödik meg a K¥¢£a-tudatban, addig az izgatott elme miatt bármikor
visszaeshet.
3.43
eva° buddhe¤ para° buddhv§ sa°stabhy§tm§nam §tman§
jahi ªatru° mah§-b§ho k§ma-r¡pa° dur§sadam
evam—így; buddhe¤—értelemnél; param—felsõbbrendû; buddhv§—tudva;
sa°stabhya—megszilárdítva; §tm§nam—az elmét; §tman§—megfontolt értelem által;
jahi—gyõzd le; ªatrum—az ellenséget; mah§-b§ho—óh, erõs karú; k§ma-r¡pam—a kéj
formájában; dur§sadam—félelmetes.
Óh, erõs karú Arjuna! Ha megértette, hogy transzcendentális az anyagi
érzékekhez, az elméhez és az értelemhez képest, az ember megfontolt lelki
értelmével [K¥¢£a-tudatával] szilárdítsa meg elméjét, s így lelki erejével gyõzze le
a kéjként ismert telhetetlen ellenséget.
MAGYARÁZAT: A Bhagavad-g¦t§ harmadik fejezetének végkövetkeztetése
a K¥¢£a-tudathoz vezeti el az embert, aki így felismeri, hogy õ az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének örök szolgája, s végsõ célja nem a személytelen üresség. Az anyagi
létben a kéj és az a vágy, hogy uralkodjon az anyagi természet javai fölött,
kétségtelenül mindenkit befolyásol. Az uralkodás és az érzékkielégítés utáni vágy a
feltételekhez kötött lélek legnagyobb ellensége, a K¥¢£a-tudat segítségével azonban
bárki képes lehet az anyagi érzékszervek, az elme és az értelem irányítására. Ha nem
is fordít hátat azon nyomban a munkának és az elõírt kötelességeknek, a K¥¢£a-tudat
fokozatos kifejlesztésével, a tiszta azonosságára irányított rendíthetetlen értelem
révén eljuthat a transzcendentális síkra, ahol az anyagi érzékek és az elme többé nem
befolyásolják. Ez a mondanivalója ennek a fejezetnek. Az anyagi lét éretlen
állapotában a filozófiai spekuláció és az a természetellenes törekvés, hogy az
úgynevezett yoga-testtartások által szabályozzuk az érzékeket, sohasem vezetnek el a
lelki élethez. Egy magasabb rendû értelem segítségével a K¥¢£a-tudatot kell
elsajátítanunk.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta magyarázatok a ¼r¦mad Bhagavad-g¦t§ harmadik
fejezetéhez, melynek címe: „Karma-yoga”, azaz a K¥¢£a-tudatban végzett elõírt kötelességek.
 NEGYEDIK FEJEZET – Transzcendentális tudás
4.1
ªr¦-bhagav§n uv§ca
ima° vivasvate yoga° proktav§n aham avyayam
vivasv§n manave pr§ha manur ik¢v§kave 'brav¦t
ªr¦-bhagav§n uv§ca—az Istenség Legfelsõbb Személyisége mondta; imam—
ezt; vivasvate—a napistennek; yogam—a Legfelsõbbel való kapcsolat tudományát;
proktav§n—oktattam; aham—Én; avyayam—maradandó; vivasv§n—Vivasv§n (a
napisten neve); manave—az emberiség atyjának (akit Vaivasvatának hívnak); pr§ha—
elbeszélte; manu¤—az emberiség atyja; ik¢v§kave—Ik¢v§ku királynak; abrav¦t—
mondta.
Az Istenség Személyisége, az Úr ¼r¦ K¥¢£a így szólt: A yoga e maradandó
tudományát Én tanítottam a napistennek, Vivasv§nnak, aki késõbb Manut, az
emberiség atyját, Manu pedig Ik¢v§kut oktatta errõl.
MAGYARÁZAT: Ebben a versben a Bhagavad-g¦t§ történetérõl
olvashatunk, amely az õsidõkbe nyúlik vissza, amikor ezt a tudást a Nap bolygóval
kezdve valamennyi bolygó királyi rendje megkapta. A bolygók uralkodóinak
legfontosabb feladata az ott élõk védelmezése, ezért a királyi rend tagjainak meg kell
érteniük a Bhagavad-g¦t§ tudományát, hogy vezetni tudják az embereket, s képesek
legyenek megvédelmezni õket attól az anyagi köteléktõl, mely a kéjhez köti õket. Az
emberi élet arra való, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségével örök
kapcsolatban álló lelki kultúrát mûveljük. Minden állam, minden bolygó vezetõjének
kötelessége, hogy ezt a tudást az oktatáson, a kultúrán és a lelki életen keresztül
átadja az embereknek. Más szóval tehát minden államfõnek terjesztenie kell a K¥¢£a-
tudat tudományát, hogy az embereknek javukra válhasson e nagyszerû bölcselet, s
az emberi életforma által nyújtott lehetõséget kihasználva sikerrel járjanak útjukon.
A jelen korszakban Vivasv§n a napisten, azaz õ a Napnak, a naprendszer
valamennyi bolygója eredetének a királya. A Brahma-sa°hit§ban (5.52) ez áll:
yac-cak¢ur e¢a savit§ sakala-grah§£§°
r§j§ samasta-sura-m¡rtir aªe¢a-tej§¤
yasy§jñay§ bhramati sambh¥ta-k§la-cakro
govindam §di-puru¢a° tam aha° bhaj§mi
„Hadd imádjam az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, Govindát [K¥¢£át],
az eredeti személyt, akinek utasítására a Nap, minden bolygó királya hatalmas
energiát és hõt áraszt! A Nap az Úr szemét képviseli, s az Õ utasítására kering
engedelmesen pályáján” — mondta az Úr Brahm§.
A Napon, a bolygók királyán a napisten (jelenleg Vivasv§n) uralkodik. Ez a
bolygó az, amely minden más bolygót az irányítása alatt tart azáltal, hogy hõvel és
fénnyel látja el õket. Pályáján az Úr K¥¢£a parancsára kering, aki Vivasv§nt tette meg
elsõ tanítványának, hogy az megértse a Bhagavad-g¦t§ tudományát. Egyszóval a G¦t§
nem valamiféle spekulatív tanulmány, ami a jelentéktelen világi tudósok számára
íródott. A tudás alapvetõ könyve ez, amely emberemlékezet óta létezik.
A Mah§bh§rata (¼§nti-parva 348.51-52) segítségével nyomon követhetjük a
G¦t§ történetét:
tret§-yug§dau ca tato vivasv§n manave dadau
 manuª ca loka-bh¥ty-artha° sut§yek¢v§kave dadau
ik¢v§ku£§ ca kathito vy§pya lok§n avasthita¤
„A Legfelsõbbel való kapcsolat ezen tudományát Vivasv§n a Tret§-yuga
kezdetén adta át Manunak. Manu, az emberiség atyja fiát, Ik¢v§ku Mah§r§ját, a Föld
királyát és annak a Raghu-dinasztiának az õsatyját oktatta errõl, amelyben az Úr
R§macandra jelent meg.” A Bhagavad-g¦t§ tehát Ik¢v§ku Mah§r§ja ideje óta létezik az
emberi társadalomban.
Jelenleg még csak ötezer év telt el a különben négyszázharminckétezer
évig tartó Kali-yugából. E yuga elõtt a Dv§para-yuga volt (nyolcszázezer év), azelõtt
pedig a Tret§-yuga (egymillió-kétszázezer év). Ezek alapján Manu körülbelül
kétmillió-ötezer évvel ezelõtt beszélte el a Bhagavad-g¦t§t tanítványának és fiának,
Ik¢v§ku Mah§r§jának, a Föld uralkodójának. A jelenkori Manu életének hossza
háromszázötmillió-háromszázezer év, amibõl már százhúszmillió-négyszázezer
eltelt. Elfogadva a tényt, hogy az Úr Manu születése elõtt tanította a G¦t§t
tanítványának, Vivasv§n napistennek, hozzávetõleges számítással megállapíthatjuk,
hogy ez minimum százhúszmillió-négyszázezer évvel ezelõtt történt, s az emberi
társadalomban mintegy kétmillió éve létezik. Az Úr ismét elbeszélte Arjunának
körülbelül ötezer évvel ezelõtt. Ez a G¦t§ korának hozzávetõleges becslése maga a mû
és annak elbeszélõje, az Úr ¼r¦ K¥¢£a véleménye alapján. Vivasv§n, a napisten azért
részesült e tanításban, mert õ is k¢atriya, és õ az atyja a tõle származó valamennyi
k¢atriyának, a s¡rya-va°ªa k¢atriyáknak. A Bhagavad-g¦t§t az Istenség Legfelsõbb
Személyisége beszélte el, ezért egyenértékû a Védákkal, s így ez a tudás apauru¢eya,
vagyis emberfeletti. A védikus utasításokat úgy, ahogyan vannak, minden emberi
átértelmezés nélkül kell elfogadni, s ezért a G¦t§hoz sem szabad materialista
magyarázatot fûzni. Az örökké vitázó világi emberek hiába próbálkoznak azzal,
hogy saját találgatásaik alapján értelmezzék a Bhagavad-g¦t§t — az nem az igazi
Bhagavad-g¦t§. A Bhagavad-g¦t§t úgy, ahogy van, a tanítványi láncolattól kell
elsajátítanunk, ahogyan azt e vers szerint az Úr elmondta a napistennek, a napisten a
fiának, Manunak, Manu pedig az õ fiának, Ik¢v§kunak.
4.2
eva° parampar§-pr§ptam ima° r§jar¢ayo vidu¤
sa k§leneha mahat§ yogo na¢±a¤ parantapa
evam—ily módon; parampar§—a tanítványi lánc által; pr§ptam—megkapták;
imam—ezt a tudományt; r§ja-¥¢aya¤—a szent királyok; vidu¤—megértették; sa¤—azt a
tudást; k§lena—idõvel; iha—e világban; mahat§—nagy; yoga¤—a Legfelsõbbel való
kapcsolat tudománya; na¢±a¤—elveszett; parantapa—óh, Arjuna, ellenség legyõzõje.
E legfelsõbb tudomány ily módon, a tanítványi láncon keresztül szállt alá, s a
szent királyok így értették meg azt. Idõvel azonban megszakadt e lánc, ezért tûnik
az eredeti tudomány elveszettnek.
MAGYARÁZAT: Ebbõl a versbõl egyértelmûen kiderül, hogy a G¦t§
legfõképpen a szent királyoknak szólt, mert õk voltak azok, akiknek alattvalóik fölött
uralkodva meg kellett valósítaniuk a G¦t§ célját. A Bhagavad-g¦t§ semmiképpen sem a
démonikus emberek számára van, akik csupán elherdálnák ezt az értékes kincset,
mindenkit kizárva áldásából, és saját szeszélyeiket követve különféle értelmezéseket
agyalnának ki. Amint a lelkiismeretlen magyarázók személyes érdekeikkel
elhomályosítják az eredeti mondanivalót, szükségessé válik a tanítványi lánc
felújítása. Ötezer évvel ezelõtt Maga az Úr fedezte fel, hogy a tanítványi lánc
megszakadt, s ezért tette azt a kijelentést, hogy a G¦t§ célja látszólag feledésbe merült.
A G¦t§ napjainkban is számtalan kiadásban jelenik meg (fõleg angolul), ám alig akad
közöttük olyan, amely a hiteles tanítványi láncolatot követné. Megannyi világi tudós
írt magyarázatot e mûhöz, s noha jó üzletet csinálnak ¼r¦ K¥¢£a szavaiból, szinte
egyik sem fogadja el Õt, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Ez a mentalitás
démonikus, mert a démonok nem hisznek Istenben, a Legfelsõbben, csupán élvezik a
tulajdonát. Nagy szükség van a G¦t§nak egy olyan angol kiadására, amely a
parampar§n (a tanítványi láncolaton) keresztül száll alá. Ezzel a mûvel ezt a hiányt
kívánjuk pótolni. A Bhagavad-g¦t§ — amelyet úgy kell elfogadnunk, ahogyan van —
nagy áldás az emberiség számára, ám ha valaki csupán egy filozófiai spekulációkra
épülõ mûnek tekinti, csupán az idejét vesztegeti a tanulmányozásával.
4.3
sa ev§ya° may§ te 'dya yoga¤ prokta¤ pur§tana¤
bhakto 'si me sakh§ ceti rahasya° hy etad uttamam
sa¤—ugyanaz; eva—bizonyára; ayam—ezt; may§—Általam; te—neked;
adya—ma; yoga¤—a yoga tudománya; prokta¤—elbeszélt; pur§tana¤—nagyon régi;
bhakta¤—bhakta; asi—vagy; me—Enyém; sakh§—barát; ca—is; iti—ezért; rahasyam—
rejtély; hi—bizonyára; etat—ezt; uttamam—transzcendentális.
A Legfelsõbbel való kapcsolat ugyanezen õsi tudományát azért mondom el ma
neked, mert a bhaktám és a barátom vagy, s e tudomány transzcendentális rejtélyét
szintén emiatt értheted meg.
MAGYARÁZAT: Kétféle ember van: a bhakta és a démon. Arjuna az Úr
bhaktája volt, ezért az Úr õt választotta ki, hogy átadja neki e nagy tudományt,
melynek rejtélyeit a démonok képtelenek megérteni. A bölcsesség e hatalmas könyve
számtalan kiadást megért már, s néha bhakták, néha pedig démonok fûztek hozzá
magyarázatot. A bhakták magyarázata valóságos, míg a démonoké hasznavehetetlen.
Arjuna elfogadta ¼r¦ K¥¢£át az Istenség Legfelsõbb Személyiségeként, s ha egy G¦t§
magyarázó az õ nyomdokait követi, az igazi odaadó szolgálatot végez e nagy
tudománynak. A démonikus emberek azonban nem fogadják el az Úr K¥¢£át úgy,
ahogyan van. Kitalálnak valamit Róla, s ezzel eltérítik a közönséges olvasót K¥¢£a
tanításainak ösvényérõl. Ez a vers felhívja a figyelmünket a rossz irányba vezetõ
utakra. Az Arjunával kezdõdõ tanítványi láncot kell követnünk, s akkor részünk
lehet a ¼r¦mad Bhagavad-g¦t§ nagyszerû tudományának áldásában.
4.4
arjuna uv§ca
apara° bhavato janma para° janma vivasvata¤
katham etad vij§n¦y§° tvam §dau proktav§n iti
arjuna¤ uv§ca—Arjuna mondta; aparam—fiatalabb; bhavata¤—Tiéd; janma—
születés; param—idõsebb; janma—születés; vivasvata¤—a napistené; katham—hogyan;
etat—ezt; vij§n¦y§m—értsem; tvam—Te; §dau—a kezdetben; proktav§n—oktattad; iti—
ily módon.
Arjuna így szólt: A napisten, Vivasv§n jóval Elõtted élt. Hogyan értsem hát,
hogy elõször õt oktattad ki errõl a tudományról?
MAGYARÁZAT: Arjunáról tudjuk, hogy az Úr bhaktája. Hogy lehet, hogy
mégsem hitt K¥¢£a szavaiban? Az igazság az, hogy Arjuna nem saját maga, hanem
azok miatt érdeklõdik, akik nem hisznek az Istenség Legfelsõbb Személyiségében,
illetve a démonok érdekében, akiknek nincs ínyükre a gondolat, hogy K¥¢£át az
Istenség Legfelsõbb Személyiségeként kell elfogadniuk. Arjuna kizárólag rájuk
gondolva kérdez és tesz úgy, mintha õ maga sem tudná, hogy K¥¢£a az Istenség
Személyisége. Ahogyan az a tizedik fejezetbõl egyértelmûen kiderül majd, Arjuna
nagyon is jól tudta, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, minden dolog
kútfeje, a transzcendens legvégsõ aspektusa. K¥¢£a azonban Devak¦ fiaként is
megjelent a Földön, s a közönséges ember nagyon nehezen értheti meg, hogyan
maradt mégis ugyanaz az Istenség Legfelsõbb Személyisége, az örökkévaló eredeti
személy. Arjuna azért kérdezi errõl K¥¢£át, hogy Õ tisztázza autentikus válaszával
ezt a lényeges kérdést. K¥¢£át emberemlékezet óta az egész világ a legfelsõbb hiteles
tekintélynek fogadja el, s ezt egyedül csak a démonok tagadják. Arjuna éppen ezért
egyenesen K¥¢£ának teszi fel kérdését, hogy Õ beszéljen Magáról, s így elkerülje a
démonok torzító leírásait, amit csak õk maguk és követõik értenek meg. A K¥¢£áról
szóló tudományt mindenkinek szükséges elsajátítania, a saját érdekében. Ha tehát Õ
beszél Magáról, az az egész világ számára áldást jelent. A démonok furcsának
találják K¥¢£a magyarázatait, mert kizárólag saját nézõpontjuk alapján
tanulmányozzák Õt, ám a bhakták örömteli szívvel fogadnak minden szót, amit K¥¢£a
mond. Mindig imádni fogják hiteles szavait, mert mindig nagyon vágynak rá, hogy
egyre többet tudjanak meg Róla. A K¥¢£át közönséges embernek tekintõ ateisták így
megtudhatják, hogy Õ emberfölötti, sac-cid-§nanda-vigraha — a gyönyör és tudás
örökkévaló formája —, és transzcendentális, aki az anyagi természet kötõerõi,
valamint az idõ és a tér hatása felett áll. K¥¢£a olyan bhaktái, mint amilyen Arjuna
volt, kétségtelenül mentesek minden félreértéstõl az Úr transzcendentális helyzetét
illetõen. Arjuna kérdése tehát egy bhakta próbálkozása, hogy megdöntse azoknak az
embereknek az ateista nézeteit, akik K¥¢£át az anyagi természet kötõerõinek hatása
alatt álló közönséges emberi lénynek tekintik.
4.5
ªr¦-bhagav§n uv§ca
bah¡ni me vyat¦t§ni janm§ni tava c§rjuna
t§ny aha° veda sarv§£i na tva° vettha parantapa
ªr¦-bhagav§n uv§ca—az Istenség Személyisége mondta; bah¡ni—sok; me—
Enyém; vyat¦t§ni—túlhaladtunk; janm§ni—születések; tava—tiéd; ca—és szintén;
arjuna—óh, Arjuna; t§ni—azok; aham—Én; veda—tudom; sarv§£i—mind; na—nem;
tvam—te; vettha—tudod; parantapa—óh, ellenség legyõzõje.
Az Istenség Személyisége így válaszolt: Sok-sok élet áll Énmögöttem és
mögötted is. Én képes vagyok mindegyikre emlékezni, de te nem, óh, ellenség
legyõzõje!
MAGYARÁZAT: A Brahma-sa°hit§ból (5.33) megtudhatjuk, hogy az Úrnak
megszámlálhatatlanul sok inkarnációja van:
advaitam acyutam an§dim ananta-r¡pam
§dya° pur§£a-puru¢a° nava-yauvana° ca
 vede¢u durlabham adurlabham §tma-bhaktau
govindam §di-puru¢a° tam aha° bhaj§mi
„Az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, Govindát [K¥¢£át], az eredeti,
abszolút, csalhatatlan és kezdet nélküli személyt imádom. Noha végtelen sok
formába kiterjedt, mégis ugyanaz az eredeti, legõsibb személy, aki örökké üde
ifjúnak látszik. Az Úr ezen örökkévaló, gyönyörteli és mindentudó formáit csak a
Védák legkiválóbb ismerõi értik meg, ám ugyanezek a formák a tiszta és igaz bhakták
elõtt mindig feltárulnak.”
A Brahma-sa°hit§ban (5.39) a következõt is olvashatjuk:
r§m§di-m¡rti¢u kal§-niyamena ti¢±han
n§n§vat§ram akarod bhuvane¢u kintu
k¥¢£a¤ svaya° samabhavat parama¤ pum§n yo
govindam §di-puru¢a° tam aha° bhaj§mi
„Az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, Govindát [K¥¢£át] imádom, aki
mindig jelen van különféle inkarnációiban, például R§maként, N¥si°haként és
számos alinkarnációjában, s aki nem más, mint a K¥¢£aként ismert eredeti Istenség
Személyisége, aki személyesen is alászáll.”
A Védák is megemlítik, hogy bár az Úr egyetlen, mégis
megszámlálhatatlan formában jelenik meg. A vaidurya drágakõhöz lehet hasonlítani,
amely bár változtatja színét, mégis ugyanaz marad. A tiszta bhakták nem pusztán a
Védák tanulmányozásával értik meg e számtalan inkarnációt (vede¢u durlabham
adurlabham §tma-bhaktau). Az Arjunához hasonló bhakták az Úr állandó társai, akik
valahányszor az Úr alászáll, megjelennek Vele együtt, hogy természetüknek
megfelelõen szolgálják Õt. Arjuna egyike ezeknek a bhaktáknak, s e versbõl kiderül,
hogy egy másfajta szerepben õ is jelen volt, amikor az Úr K¥¢£a több millió évvel
ezelõtt elbeszélte a Bhagavad-g¦t§t a napistennek, Vivasv§nnak. A különbség azonban
az Úr és Arjuna között az, hogy az Úr emlékezett a történtekre, Arjuna ellenben erre
képtelen volt. Ez a különbség a szerves rész — az élõlény — és a Legfelsõbb Úr
között. Habár K¥¢£a Arjunát nagy hõsnek szólítja, aki képes legyõzni ellenségeit,
Arjuna képtelen visszaemlékezni, mi történt számtalan elõzõ élete során. Bármilyen
hatalmas is egy élõlény anyagi szempontból, sohasem lehet egyenrangú a Legfelsõbb
Úrral. Mindenki, aki az Úr állandó társa, kétségtelenül felszabadult lélek, ám az
Úrral nem állhat azonos szinten. A Brahma-sa°hit§ csalhatatlanként (acyuta) jellemzi
az Urat, s ez azt jelenti, hogy soha, még az anyaggal kapcsolatba kerülve sem
feledkezik meg Magáról. Éppen ezért az Úr és az élõlény sohasem lehet minden
tekintetben egyenrangú, még olyan felszabadult élõlény esetében sem, mint amilyen
Arjuna volt. Arjuna az Úr bhaktája volt, mégis elfelejtkezett az Úr természetérõl, ám a
bhakták az isteni kegy révén azonnal megérthetik az Úr csalhatatlan helyzetét, míg az
abhakták, a démonok képtelenek felfogni transzcendentális természetét. Ebbõl
következik, hogy a G¦t§ e leírásait démonikus elmével nem lehet megérteni. K¥¢£a
képes volt visszaemlékezni sok millió évvel ezelõtti tetteire, Arjuna azonban nem,
pedig az örök lét mindkettõjük természetéhez hozzátartozik. Azt is meg kell itt
jegyeznünk, hogy az élõlény testének cseréje miatt felejti el elõzõ életeit, ám az Úr
emlékszik mindenre, mert nem cseréli sac-cid-§nanda testét. Õ advaita, ami annyit
jelent, hogy teste és saját Maga között nincsen különbség. Minden, ami Vele
kapcsolatban áll, lelki, ellenben a feltételekhez kötött lélek különbözik anyagi
testétõl. Mivel az Úr teste és lelke nem különbözik egymástól, az Õ helyzete sohasem
azonos a közönséges élõlényekével, még akkor sem, ha alászáll az anyagi világba. A
démonok nem képesek felfogni az Úr transzcendentális természetét, amirõl Maga az
Úr beszél a következõ versben.
4.6
ajo 'pi sann avyay§tm§ bh¡t§n§m ¦ªvaro 'pi san
prak¥ti° sv§m adhi¢±h§ya sambhav§my §tma-m§yay§
aja¤—megszületetlen; api—habár; san—ilyen; avyaya—elpusztíthatatlan;
§tm§—test; bh¡t§n§m—mindazoknak, akik megszülettek; ¦ªvara¤—a Legfelsõbb Úr;
api—habár; san—így; prak¥tim—a transzcendentális formában; sv§m—Enyém;
adhi¢±h§ya—ilyen helyzetben; sambhav§mi—alászállok; §tma-m§yay§—belsõ energiám
által.
Noha megszületetlen vagyok, és transzcendentális testem sohasem pusztul el, s
bár Én vagyok valamennyi élõlény Ura, mégis minden korszakban megjelenek
eredeti, transzcendentális formámban.
MAGYARÁZAT: Az Úr ebben a versben sajátos születésérõl beszél: noha
közönséges embernek tûnhet, mégis emlékezik mindenre, ami sok-sok elõzõ „élete”
alatt történt, míg egy átlagember még azt sem tudja felidézni, amit néhány órával
azelõtt tett. Ha egy egyszerû embert megkérdeznénk, mit csinált tegnap ugyanebben
az órában, aligha adna nyomban választ. Bizonyára nagyon meg kellene erõltetnie az
emlékezetét, hogy eszébe jusson, mit is csinált elõzõ nap ugyanebben az idõben. Ám
az emberek ennek ellenére mégis nagyon gyakran Istennek, K¥¢£ának merészelik
nevezni magukat. Ne hagyjuk, hogy az efféle értelmetlen állítások félrevezessenek
bennünket! Az Úr aztán újra prak¥tijét, azaz formáját magyarázza meg. A prak¥ti
jelentése „természet”, valamint svar¡pa, azaz „saját forma”. Az Úr azt mondja, hogy
Õ saját testében jelenik meg; nem cseréli azt, mint az egyik testbõl a másikba
vándorló közönséges élõlény. A feltételekhez kötött lélek rendelkezik egyfajta testtel
ebben az életben, ám a következõben egy másfélét kap. Az anyagi világban az
élõlénynek nincsen állandó teste, hanem egyikbõl a másikba vándorol. Az Úr
esetében azonban ez nem így van. Bármikor jelenik meg, mindig ugyanabban az
eredeti testben, belsõ energiája által teszi. Más szóval K¥¢£a eredeti, örökkévaló,
kétkarú formájában — egyik kezében fuvolát tartva — mutatkozik meg ebben az
anyagi világban. Örökkévaló testében jelenik meg, amelyet az anyagi világ nem
szennyez be. Noha mindig ugyanabban a transzcendentális testben száll alá, s Õ az
univerzum Ura, mégis úgy tûnik, születése nem különbözik a közönséges élõlények
születésétõl. Annak ellenére, hogy teste az anyagi testtel ellentétben nem semmisül
meg, az Úr K¥¢£a látszólag csecsemõkorból gyermekkorba, gyermekkorból ifjúkorba
fejlõdik. Ennél a kornál azonban csodálatos módon sohasem lesz öregebb. A
kuruk¢etrai csata idején már számtalan unokája volt, azaz anyagi számítás szerint
meglehetõsen hajlott korú lehetett, ám mégsem tûnt idõsebbnek húsz-huszonöt
évesnél. Sohasem látunk olyan képet, ami idõsnek ábrázolja K¥¢£át, mert velünk
ellentétben Õ sohasem öregszik meg, noha Õ a legidõsebb az egész teremtésben, a
múltban, a jelenben és a jövõben. Teste és értelme sohasem pusztul el vagy változik
meg, így aztán érthetõ, hogy bár az anyagi világban van, Õ a boldogság és a tudás
születetlen, örökkévaló formája, akinek transzcendentális teste és értelme sohasem
változik. Megjelenését és távozását a nap mozgásához hasonlíthatjuk: a nap felkel,
magasra hág az égen, majd eltûnik szemünk elõl. Ha nem látjuk a napot, azt hisszük,
hogy lenyugodott, ha pedig megjelenik, úgy véljük, a horizonton van. Valójában
azonban a nap mindig egy helyben marad; csak hiányos és elégtelen érzékeinknek
köszönhetõen hisszük azt, hogy megjelenik majd eltûnik. És mivel az Úr K¥¢£a
megjelenése és távozása teljesen eltér a közönséges élõlényétõl, magától értetõdik,
hogy belsõ energiája révén Õ az örökkévaló, gyönyörteli tudás, s az anyagi természet
sohasem szennyezi be. A Védák szintén alátámasztják a tényt, hogy noha az Istenség
Legfelsõbb Személyisége születetlen, mégis úgy tûnik, mintha megszületne
megszámlálhatatlanul sok megnyilvánulásában. A Védákat kiegészítõ írások szintén
megerõsítik, hogy bár a látszat azt mutatja, hogy az Úr megszületik, Õ nem cserél
testet. A Bh§gavatamban négykarú N§r§ya£aként, a hatféle fenséges tulajdonság teljes
díszében jelenik meg anyja elõtt. Indokolatlan kegyébõl jelenik meg eredeti, örök
formájában, s azért részesíti e kegyben az élõlényeket, hogy azok eredeti formáján
meditálhassanak, ne pedig valamiféle elmebeli kitaláción vagy egy elképzelt formán,
az imperszonalistákhoz hasonlóan, akik azt gondolják, hogy a Legfelsõbb Úr formája
képzeletbeli, az elme kitalációja. A Viªva-koªa értelmezõ szótár szerint a m§y§ vagy
§tma-m§y§ szó az Úr indokolatlan kegyére utal. Az Úr tudatában van valamennyi
megjelenésének és távozásának, ám a közönséges élõlény amint egy új testet kap,
azonnal elfelejt mindent elõzõ testérõl. Az Úr minden élõlény Ura, mert csodálatos és
emberfeletti tetteket hajt végre földi tartózkodása idején. Õ tehát mindig ugyanaz az
Abszolút Igazság, akinek formája és lelke, tulajdonságai és teste között nincsen
különbség. Ezek után felmerülhet a kérdés, miért jelenik meg e világban, s miért
távozik. Ezt a következõ vers magyarázza meg.
4.7
yad§ yad§ hi dharmasya gl§nir bhavati bh§rata
abhyutth§nam adharmasya tad§tm§na° s¥j§my aham
yad§ yad§—bármikor és bárhol; hi—bizonyára; dharmasya—a vallásnak;
gl§ni¤—eltérések; bhavati—megnyilvánulnak; bh§rata—óh, Bharata leszármazottja;
abhyutth§nam—túlsúly; adharmasya—a vallástalanságnak; tad§—akkor; §tm§nam—
önvaló; s¥j§mi—megnyilvánulok; aham—Én.
Óh, Bharata leszármazottja! Bárhol legyen a vallás gyakorlása hanyatlóban, s
kerüljön fölényes túlsúlyba a vallástalanság, alászállok Én Magam.
MAGYARÁZAT: A s¥j§mi szónak nagy jelentõsége van. Nem
értelmezhetjük „teremtés”-ként, hiszen az elõzõ vers szerint az Úr formája vagy teste
nem jött létre — valamennyi formája örökké létezik. A s¥j§mi szó tehát azt jelenti,
hogy az Úr eredeti valójában nyilvánul meg. Noha az Úr elõre meghatározott idõben,
azaz Brahm§ napjában egyszer, a hetedik Manu huszonnyolcadik korszakának
Dv§para-yugája végén jelenik meg, mégsem kötik az efféle szabályok, mert teljesen
szabadon, tetszése szerint cselekedhet. Saját akaratából jelenik meg tehát,
valahányszor túlsúlyba kerül a vallástalanság, és hanyatlás mutatkozik az igazi
vallás terén. A vallás elveit a Védák határozzák meg, s az ember akkor válik
vallástalanná, ha eltér ezek megfelelõ végzésétõl. A Bh§gavatam szerint ezek az elvek
az Úr törvényei. Egyedül az Úr hozhat létre vallást. A Védákat szintén úgy fogadják
el, hogy Maga az Úr beszélte el azokat Brahm§nak a szívén keresztül. A dharma,
vagyis a vallás elvei tehát az Istenség Legfelsõbb Személyiségének közvetlen
parancsai (dharma° tu s§k¢§d bhagavat-pra£¦tam). A Bhagavad-g¦t§ mindvégig
kihangsúlyozza ezeket az elveket. A Védák célja az, hogy megvessék ezeknek az
elveknek az alapjait a Legfelsõbb Úr parancsainak megfelelõen, aki a G¦t§ végén
nyíltan kijelenti, hogy a vallás legfelsõbb elve nem más, mint meghódolni egyedül
Õelõtte. A védikus elvek e teljes meghódolásra ösztönöznek mindenkit, s ha a
démonikus emberek szembeszállnak ezekkel az elvekkel, az Úr megjelenik. A
Bh§gavatamból megérthetjük, hogy az Úr Buddha K¥¢£a inkarnációja volt, aki a
materializmus elburjánzásakor jelent meg, akkor, amikor a materialisták visszaéltek
a Védák hitelességével. A Védákban vannak bizonyos korlátozó szabályok és
elõírások az egyes célok érdekében végzett állatáldozatokat illetõen, ám a démoni
természetû emberek a védikus elveket figyelmen kívül hagyva áldoztak állatokat. Az
Úr Buddha azért jelent meg, hogy véget vessen ennek az ostobaságnak, s
megalapozza az erõszakmentesség védikus elveit. Láthatjuk, hogy minden egyes
avat§rának, az Úr minden inkarnációjának sajátos missziója van, s a kinyilatkoztatott
szentírások mindegyikrõl írnak. Senkit sem szabad avat§raként elfogadni, ha az írások
nem tesznek említést róla. Az, hogy az Úr csakis Indiában jelenhet meg, nem
helytálló feltételezés. Bárhol megjelenhet, amikor csak úgy kívánja. Minden
inkarnációjában csupán annyit mond a vallásról, amennyit akkor az ott élõk adott
körülményeik között megérthetnek. A misszió azonban mindig ugyanaz: az
embereket az Isten-tudat felé vezetni s a vallás elveinek betartására ösztönözni. Néha
személyesen száll alá, néha hiteles képviselõjét küldi el fiaként vagy szolgájaként,
néha pedig bár Õ Maga jön, valamilyen rejtett formában jelenik meg.
A Bhagavad-g¦t§ elveit az Úr Arjunának beszélte el — és más felvilágosult
embereknek —, mert Arjuna sokkal fejlettebb szinten állt, mint a világ más részein
élõ közönséges emberek. A kettõ meg kettõ egyenlõ néggyel számtani szabálya
éppen úgy igaz a kezdõ, mint a fejlett matematikusok számára, ennek ellenére
azonban létezik alacsonyabb és magasabb szintû matematika. Az Úr mindegyik
inkarnációja ugyanazokat az elveket tanítja, de azok a különféle körülmények között
megjelenve alacsonyabb vagy magasabb rendûeknek tûnnek. A vallás magasabb
szintû elvei a társadalom négy rendjének és osztályának elfogadásával kezdõdnek,
ahogyan azt a késõbbiekben megtudhatjuk. Az inkarnációk missziója nem más, mint
hogy mindenhol életre keltsék a K¥¢£a-tudatot. Ez a tudat hol megnyilvánul, hol
nem, ez azonban csupán az eltérõ körülményeknek tudható be.
4.8
paritr§£§ya s§dh¡n§° vin§ª§ya ca du¢k¥t§m
dharma-sa°sth§pan§rth§ya sambhav§mi yuge yuge
paritr§£§ya—felszabadításáért; s§dh¡n§m—a bhaktáknak; vin§ª§ya—
megsemmisítéséért; ca—és; du¢k¥t§m—a gonoszoknak; dharma—a vallás elvei;
sa°sth§pana-arth§ya—visszaállítani; sambhav§mi—Én megjelenek; yuge—korszakról;
yuge—korszakra.
A jámborok felszabadítása, a gonoszok megsemmisítése, valamint a vallás
elveinek visszaállítása végett korszakról korszakra megjelenek Én.
MAGYARÁZAT: A Bhagavad-g¦t§ szerint a s§dhu (szent ember) szó K¥¢£a-
tudatú embert jelent. Lehet, hogy kívülrõl nézve valaki vallástalannak tûnik, ám ha
teljes mértékben rendelkezik a K¥¢£a-tudatú tulajdonságokkal, akkor tudhatjuk,
hogy õ egy s§dhu. A du¢k¥t§m szó azokra utal, akik nem törõdnek a K¥¢£a-tudattal.
Ezek az hitetlenek (du¢k¥t§m) nagyon ostobák, s az emberiség alját képezik még
akkor is, ha a világi mûveltség díszében tetszelegnek. A száz százalékosan K¥¢£a-
tudatban cselekvõt ezzel ellentétben s§dhunak tekintik még akkor is, ha nem
túlságosan tanult vagy mûvelt. Ami az ateistákat illeti, a Legfelsõbb Úrnak nem
szükséges személyesen megjelennie ahhoz, hogy végezzen velük, mint ahogy
R§va£a és Ka°sa esetében tette. Számtalan ügynöke van erre a célra, akik nagyon jól
értenek a démonok megsemmisítéséhez. Az Úr legfõképpen azért jelenik meg, hogy
elégedetté tegye tiszta bhaktáit, akiket a démonok örökké zaklatnak. Egy démon még
akkor is üldözi a bhaktát, ha az történetesen a saját rokona. Hira£yakaªipu például
saját fiát, Prahl§da Mah§r§ját üldözte, és noha K¥¢£a anyja (Devak¦) Ka°sa húga
volt, mégis számtalan viszontagságon kellett keresztülmennie férjével, Vasudevával
együtt csak azért, mert K¥¢£a az õ gyermekükként készült megjelenni. Az Úr K¥¢£a
elsõsorban Devak¦ megmentése, és nem Ka°sa megölése miatt jelent meg, bár
egyidejûleg mind a két feladatnak eleget tett. Ezért mondja ez a vers, hogy az Úr
különféle inkarnációiban a bhakták védelmezése és a hitetlen démonok
megsemmisítése érdekében száll alá.
K¥¢£ad§sa Kavir§ja Caitanya-carit§m¥tájában a következõ versek (Madhya
20.263-264) összegzik az inkarnációk alapelveit:
s¥¢±i-hetu yei m¡rti prapañce avatare
sei ¦ªvara-m¡rti `avat§ra' n§ma dhare
m§y§t¦ta paravyome sab§ra avasth§na
viªve avatari' dhare `avat§ra' n§ma
„Az avat§ra, az Istenség inkarnációja Isten birodalmából száll alá, hogy
megnyilvánuljon az anyagi világban. Az Istenség Személyiségének e sajátos,
alászálló formáját inkarnációnak, avat§rának hívják. Ezek az inkarnációk a lelki
világban, Isten birodalmában élnek, s az anyagi teremtésbe alászállva kapják az
avat§ra nevet.”
Különféle avat§rák vannak: puru¢§vat§rák, gu£§vat§rák, l¦l§vat§rák, ªakty-§veªa
avat§rák, manvantara-avat§rák és yug§vat§rák. Valamennyien elõre meghatározott
idõpontban jelennek meg a világegyetem különbözõ részein, ám minden avat§ra
kútfeje az Úr K¥¢£a, az eredeti Úr. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a fõleg azért jelenik meg, hogy
enyhítsen a tiszta bhakták aggodalmain, akik nagyon vágynak látni Õt eredeti
v¥nd§vanai kedvtelései közben. Ezért a K¥¢£a-avat§ra elsõdleges célja, hogy tiszta
bhaktái kedvében járjon.
Az Úr azt mondja, hogy minden korszakban megjelenik, s ez arra utal,
hogy a Kali-korszakban is eljön. A ¼r¦mad-Bh§gavatam szerint a Kali-korszak
inkarnációja az Úr Caitanya Mah§prabhu, aki a sa¯k¦rtana mozgalom (a szent nevek
együttes éneklése) által hirdette K¥¢£a imádatát, s így terjesztette el a K¥¢£a-tudatot
egész Indiában. Megjósolta, hogy a sa¯k¦rtana mozgalom faluról falura, városról
városra terjed majd, s a világon mindenhová eljut. A kinyilatkoztatott írások
bizalmas részei — az Upani¢adok, a Mah§bh§rata és a Bh§gavatam — nem közvetlenül,
hanem burkoltan írnak az Úr Caitanyáról mint K¥¢£a, az Istenség Személyisége
inkarnációjáról. Az Úr K¥¢£a bhaktái rendkívül vonzódnak az Úr Caitanya sa¯k¦rtana
mozgalmához. Az Úrnak ez az avat§rája nem öli meg a gonosz embereket, hanem
indokolatlan kegyébõl felszabadítja õket.
 4.9
janma karma ca me divyam eva° yo vetti tattvata¤
tyaktv§ deha° punar janma naiti m§m eti so 'rjuna
janma—születés; karma—tett; ca—is; me—Enyém; divyam—
transzcendentális; evam—mint ez; ya¤—bárki; vetti—ismeri; tattvata¤—valójában;
tyaktv§—elhagyván; deham—ezt a testet; puna¤—ismét; janma—születés; na—
sohasem; eti—elér; m§m—Nekem; eti—elér; sa¤—õ; arjuna—óh, Arjuna.
Óh, Arjuna! Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális
természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi
világban, hanem eléri az Én örök hajlékomat.
MAGYARÁZAT: A hatodik vers már megmagyarázta, hogyan száll alá az
Úr transzcendentális hajlékából. Aki képes megérteni az Istenség Személyisége
megjelenésérõl szóló igazságot, az már megszabadult az anyagi kötelékektõl, s ezért
jelenlegi anyagi teste elhagyása után azonnal visszatér Isten országába. Az anyagi
kötelékek alóli felszabadulás egyáltalán nem könnyû dolog az élõlény számára. Az
imperszonalisták és a yog¦k csak sok-sok megpróbáltatás és sok-sok élet után
szabadulnak fel, ám ez a felszabadulás — beolvadás az Úr személytelen
brahmajyotijába — csupán részleges, s magában rejti a veszélyt, hogy ismét
visszatérnek ebbe az anyagi világba. De a bhakta csupán azáltal, hogy megérti az Úr
testének és tetteinek transzcendentális természetét, jelen teste elhagyása után eljut az
Õ hajlékára, és számára nem áll fenn többé a veszély, hogy vissza kell jönnie az
anyagi világba. A Brahma-sa°hit§ (5.33) leírja, hogy az Úrnak számtalan formája és
inkarnációja van: advaitam acyutam an§dim ananta-r¡pam. Megannyi transzcendentális
formával rendelkezik, ám mindegyik egy és ugyanaz az Istenség Legfelsõbb
Személyisége. Ennek a ténynek a meggyõzõdésünkké kell válnia, annak ellenére,
hogy a világi professzorok és empirikus filozófusok számára felfoghatatlan. A Védák
kijelentik (Puru¢a-bodhin¦ Upani¢ad):
eko devo nitya-l¦l§nurakto bhakta-vy§p¦ h¥dy antar-§tm§
„Az egyetlen Istenség Legfelsõbb Személyisége számtalan
transzcendentális formáján keresztül örökké kapcsolatban áll tiszta bhaktáival.” Ezt a
védikus kijelentést az Úr személyesen is megerõsíti a G¦t§ e versében. Aki elfogadja
ezt az igazságot a Védák és az Istenség Legfelsõbb Személyisége hitelessége alapján,
s aki nem vesztegeti idejét filozófiai spekulációkkal, az eléri a felszabadulás
legtökéletesebb fokát. Ha valaki csupán hitbõl elfogadja ezt az igazságot,
kétségtelenül felszabadulhat. A tat tvam asi védikus kijelentés valójában erre az esetre
vonatkozik. Ha valaki megérti, hogy az Úr K¥¢£a a Legfelsõbb, vagy így szól Hozzá:
„Te vagy Maga a Legfelsõbb Brahman, az Istenség Személyisége”, az azon nyomban,
minden kétséget kizárva felszabadul, s ennek következtében biztos, hogy az Úr
transzcendentális társaságába kerül. Más szóval tehát az Úr hûséges bhaktája eléri a
tökéletességet. Ezt az alábbi védikus kijelentés támasztja alá:
tam eva viditv§ti m¥tyum eti n§nya¤ panth§ vidyate 'yan§ya
„Az ember eljuthat a születés és halál alóli felszabadulás tökéletes szintjére
csupán azáltal, hogy ismeri az Urat, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Nincs más
út, ami ehhez a tökéletességhez vezetne.” (¼vet§ªvatara Upani¢ad. 3.8). Az, hogy más
lehetõség nincsen, azt jelenti, hogy aki nem érti meg, hogy az Úr K¥¢£a az Istenség
Legfelsõbb Személyisége, az egész biztosan a tudatlanság kötõerejében van, és ennek
következtében nem éri el a felszabadulást csupán azzal, hogy — úgymond — a
mézesüveg külsejét nyalogatja, azaz a Bhagavad-g¦t§t a materialista tudás alapján
értelmezi. Elõfordulhat, hogy az efféle empirikus filozófusok nagyon fontos pozíciót
töltenek be az anyagi világban, ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy
alkalmasak a felszabadulásra. Az ilyen felfuvalkodott világi értelmiségieknek
várniuk kell az Úr bhaktája indokolatlan kegyére. Hittel és tudással kell tehát
mûvelnünk a K¥¢£a-tudatot, hogy ily módon elérjük a tökéletességet.
4.10
v¦ta-r§ga-bhaya-krodh§ man-may§ m§m up§ªrit§¤
bahavo jñ§na-tapas§ p¡t§ mad-bh§vam §gat§¤
v¦ta—mentes; r§ga—ragaszkodás; bhaya—félelem; krodh§¤—és harag; mat-
may§—teljesen Énbennem; m§m—Bennem; up§ªrit§¤—teljesen elmélyülve; bahava¤—
sokan; jñ§na—tudásnak; tapas§—vezekléssel; p¡t§¤—megtisztulva; mat-bh§vam—
Irántam érzett transzcendentális szeretetet; §gat§¤—elérték.
Megszabadulván a ragaszkodástól, a félelemtõl és a haragtól, teljesen
elmélyülvén Énbennem, oltalmat Énnálam keresve már sokan megtisztultak a
múltban a Rólam szóló tudás által, s így felébredt bennük az Irántam érzett
transzcendentális szeretet.
MAGYARÁZAT: E vers szerint az, aki túlságosan materialista, aligha
értheti meg a Legfelsõbb Abszolút Igazság személyes természetét. A testi
életfelfogáshoz ragaszkodó emberek általában annyira elmélyednek a
materializmusban, hogy szinte lehetetlen megérteniük, hogyan lehet a Legfelsõbb
egy személy. Még azt sem tudják elképzelni, hogy létezik egy transzcendentális,
elpusztíthatatlan, teljes tudással rendelkezõ és örökké boldogsággal teli test. Az
anyagi felfogásban a test mulandó, tudatlansággal teli és teljes mértékben
boldogtalan, így aztán amikor a hétköznapi ember az Úr személyes formájáról hall,
arra is ugyanígy gondol. Az ilyen materialisták számára a gigantikus anyagi
megnyilvánulás a legmagasabb rendû forma, következésképpen a Legfelsõbbet
személytelennek hiszik. Túlságosan belemerülnek az anyagi életbe, s rémülettel tölti
el õket a gondolat, hogy a személyes létet még az anyagi kötelékek alól felszabadulva
is megõrzi. Amikor azt hallják, hogy a lelki élet szintén egyéni és személyes,
rettegnek attól, hogy ismét személyek legyenek, s így természetesen inkább a
személytelen semmibe olvadás mellett döntenek. Az ilyen emberek az élõlényeket
általában az óceán buborékaihoz hasonlítják, amelyek az óceánba merülnek. A lelki
létnek ez a síkja a legtökéletesebb szint, melyet az egyéni személyiség nélkül el lehet
érni. Meglehetõsen félelmetes létállapot ez, amelyben az ember nem rendelkezik
tökéletes tudással a lelki létrõl. Számtalan olyan ember is van, aki egyáltalán nem
képes felfogni, hogy van lelki lét. A sokféle elmélet és filozófiai spekuláció
ellentmondásaitól megzavarodva kiábrándultak és dühösek lesznek, majd ostobán
arra a következtetésre jutnak, hogy nincs legfelsõbb ok, s végsõ soron minden
üresség. Mindannyian egy beteges létállapotban élnek. Vannak olyan emberek is,
akik túlságosan ragaszkodnak az anyagi dolgokhoz, s ezért nem törõdnek a lelki
élettel, mások a legfelsõbb lelki okba szeretnének olvadni, s vannak, akik semmiben
sem hisznek, mert reménytelenségükben minden csaló vallásra dühösek. Az
utóbbiak általában a kábítószereknél keresnek menedéket, s érzelmi hallucinációikat
néha lelki látomásoknak tekintik. Meg kell szabadulnunk az anyagi világhoz fûzõdõ
ragaszkodás mindhárom fajtájától: a lelki élet megtagadásától, a személyes lelki
azonosságtól való rettegéstõl, valamint a nemlét elméletétõl, amely az életbõl való
kiábrándulásból származik. Ha valaki meg akar szabadulni az anyagi életfelfogás e
három szintjétõl, annak a hiteles lelki tanítómester vezetése alatt teljes menedéket
kell keresnie az Úrnál, s követnie kell a lelki élet fegyelmezõ és szabályozó elveit. Az
odaadó élet utolsó szintjét bh§vának, vagyis Isten iránti transzcendentális szeretetnek
nevezik.
A Bhakti-ras§m¥ta-sindhu, az odaadó szolgálat tudománya így ír errõl (B.r.s.
1.4.15-16):
§dau ªraddh§ tata¤ s§dhu- sa¯go 'tha bhajana-kriy§
tato 'nartha-niv¥tti¤ sy§t tato ni¢±h§ rucis tata¤
ath§saktis tato bh§vas tata¤ prem§bhyudañcati
s§dhak§n§m aya° prem£a¤ pr§durbh§ve bhavet krama¤
„Kezdetben szükség van az önmegvalósítás iránti bevezetõ vágyra. Ez
eljuttatja az embert arra a szintre, ahol arra törekszik, hogy a lelkileg fejlettek
társaságába kerüljön. A következõ lépcsõfokot az jelenti, amikor a kezdõ bhakta egy
kiemelkedõ lelki tanítómestertõl avatásban részesül, s az õ irányítása alatt az odaadó
szolgálat folyamatának gyakorlásába kezd. A lelki tanítómester felügyelete alatt
odaadó szolgálatot végezve megszabadul minden anyagi ragaszkodástól,
rendíthetetlen lesz az önmegvalósításban, és felébred benne a vágy, hogy az Istenség
Abszolút Személyiségérõl, ¼r¦ K¥¢£áról halljon. Ez a szomj viszi tovább a bhaktát a
K¥¢£a-tudathoz való ragaszkodásig, ami a bh§vában, vagyis az Isten iránti
transzcendentális szeretet elõzetes szintjén érik meg. Az Isten iránti valódi szeretetet
premának nevezik. Ez az élet legtökéletesebb állapota.” A prema síkján az ember
szünet nélkül az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatát végzi. A hiteles lelki
tanítómester irányítása alatt végzett odaadó szolgálat lépcsõzetes folyamatával tehát
az ember elérheti a legmagasabb szintet, megszabadulhat minden anyagi
ragaszkodástól, a személyes, egyéni lelki léttõl való rettegéstõl és attól a
kiábrándultságtól, amelybõl a nemlétezést valló filozófia származik, s ezután végül
eljuthat a Legfelsõbb Úr hajlékára.
4.11
ye yath§ m§° prapadyante t§°s tathaiva bhaj§my aham
mama vartm§nuvartante manu¢y§¤ p§rtha sarvaªa¤
ye—mindazokat; yath§—ahogyan; m§m—Nekem; prapadyante—
meghódolnak; t§n—õket; tath§—úgy; eva—bizonyára; bhaj§mi—megjutalmazom;
aham—Én; mama—Enyém; vartma—út; anuvartante—követik; manu¢y§¤—minden
ember; p§rtha—óh, P¥th§ fia; sarvaªa¤—minden tekintetben.
Mindenkit aszerint jutalmazok meg, amilyen mértékben átadja magát Nekem.
Óh, P¥th§ fia, mindenki, minden tekintetben az Én utamat járja!
MAGYARÁZAT: Mindenki K¥¢£a után kutat, megnyilvánulásainak
valamelyik aspektusában. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a személytelen
brahmajyoti-ragyogásának, valamint a mindent átható, mindenben, még az atomok
részecskéiben is jelen lévõ Felsõléleknek a megvalósítása részleges megvalósítás
csupán. K¥¢£át csak tiszta bhaktái valósítják meg teljesen. Mindenki K¥¢£át próbálja
megérteni, s így minden embernek aszerint teljesül a vágya, amilyen mértékben meg
akarja Õt ismerni. K¥¢£a a transzcendentális világban is olyan transzcendentális
szerepben viszonozza tiszta hívei szeretetét, ahogyan õk kívánják. Az egyik bhakta
legfelsõbb Uraként akarja imádni K¥¢£át, a másik személyes barátja akar lenni, a
harmadik a fia, valaki más pedig a kedveseként akarja szeretni Õt. K¥¢£a egyenlõen
jutalmazza meg mindegyik bhaktát, Iránta érzett szeretetük mélységének
megfelelõen. Ugyanezek az érzelmi kapcsolatok az anyagi világban is léteznek, s az
Úr szintén viszonozza különféle imádói szeretetét. A tiszta bhakták itt és
transzcendentális hajlékán egyaránt személyes kapcsolatban állnak Vele,
személyesen szolgálhatják Õt, s így K¥¢£a szeretõ szolgálatát végezve
transzcendentális boldogságban van részük. Ami az imperszonalistákat illeti, akik az
élõlény egyéni léte elpusztításával lelki öngyilkosságot akarnak elkövetni, K¥¢£a
rajtuk is segít azáltal, hogy sugárzásába meríti õket. Ezek az imperszonalisták nem
hajlandók elfogadni az örökkévaló, boldogsággal teli Istenség Személyiségét, ezért
amiatt, hogy egyéniségük megszûnt, képtelenek élvezni az Úr személyes
transzcendentális szolgálatának gyönyörét. Azok, akik még e személytelen
létállapotban sem szilárdak, visszatérnek az anyagi síkra, hogy valóra válthassák a
bennük szunnyadó vágyakat, hogy cselekedjenek. Õk nem léphetnek a lelki
bolygókra, hanem újabb esélyt kapnak, hogy az anyagi bolygókon cselekedjenek. A
tetteik gyümölcseiért cselekvõket az Úr mint yajñeªvara megjutalmazza azzal az
eredménnyel, amelynek reményében elõírt kötelességeiket végrehajtják. A misztikus
képességekre vágyó yog¦kat szintén megjutalmazza a kívánt hatalommal. Mindenki
sikere kizárólag az Õ kegyén múlik tehát, s a különféle lelki folyamatok csupán
különbözõ szintû eredményeket jelentenek ugyanazon az úton. Ezért egyetlen
törekvésünk sem járhat sikerrel addig, míg el nem jutunk a K¥¢£a-tudat
legtökéletesebb szintjére, mondja a ¼r¦mad-Bh§gavatam (2.3.10):
ak§ma¤ sarva-k§mo v§ mok¢a-k§ma ud§ra-dh¦¤
t¦vre£a bhakti-yogena yajeta puru¢a° param
„Vagy vágyak nélküli valaki [mint a bhakta], vagy gyümölcsözõ
eredményekre vágyik, vagy a felszabadulást akarja, ám a teljes tökéletesség elérése
érdekében — ami a K¥¢£a-tudatban tetõzik — minden erejével arra kell törekednie,
hogy imádja az Istenség Legfelsõbb Személyiségét.”
4.12
k§¯k¢anta¤ karma£§° siddhi° yajanta iha devat§¤
k¢ipra° hi m§nu¢e loke siddhir bhavati karma-j§
k§¯k¢anta¤—kívánva; karma£§m—a gyümölcsözõ cselekedeteknek;
siddhim—tökéletesség; yajante—áldozatokkal imádják; iha—az anyagi világban;
devat§¤—a félistenek; k¢ipram—nagyon gyorsan; hi—bizonyára; m§nu¢e—az emberi
társadalomban; loke—ebben a világban; siddhi¤—siker; bhavati—jön; karma-j§—a
gyümölcsözõ tettekbõl.
Ebben a világban az emberek a gyümölcsözõ munka sikerére vágynak, s ezért a
félisteneket imádják. E tetteikkel minden bizonnyal nagyon hamar eredményt
érhetnek el.
MAGYARÁZAT: Az emberek téves felfogással rendelkeznek az anyagi
világ isteneirõl vagy félisteneirõl. Azok, akik magukat bölcs tudósnak tüntetik fel, ám
valójában meglehetõsen csekély értelmûek, a félisteneket a Legfelsõbb Úr különféle
formáinak tekintik, noha azok nem Isten különféle formái, hanem különbözõ szerves
részei. Isten egy, de számtalan szerves része van. Nityo nity§n§m, mondják a Védák:
Isten egy. ¾ªvara¤ parama¤ k¥¢£a¤. A Legfelsõbb Isten egy — K¥¢£a —, aki a
félisteneket olyan képességekkel ruházta fel, amelyek alkalmassá teszik õket az
anyagi világ irányítására. Ezek a félistenek mind élõlények (nity§n§m), akik
mindannyian rendelkeznek valamilyen anyagi hatalommal. A Legfelsõbb Istennel,
N§r§ya£ával, Vi¢£uval, vagyis K¥¢£ával nem lehetnek egyenlõek. Aki a félisteneket
egyenrangúnak hiszi Istennel, azt ateistának, p§¢a£¨¦nak nevezik. Még a a hatalmas
félisteneket, köztük Brahm§t és ¼ivát sem lehet a Legfelsõbb Úrhoz hasonlítani.
Valójában Brahm§, ¼iva és a többi félisten (ªiva-viriñci-nutam) mind az Urat imádják.
Érdekes módon azonban az antropomorfizmus és a zoomorfizmus tanai által
félrevezetve sok ostoba az emberek egyes vezetõit imádja. Iha devat§¤ az anyagi világ
hatalmas emberére vagy félistenére utal. Ám N§r§ya£a, Vi¢£u, vagyis K¥¢£a, az
Istenség Legfelsõbb Személyisége nem tartozik ehhez a világhoz. Õ az anyagi
teremtés felett áll, transzcendentális ahhoz képest. Még ¼r¦p§da ¼a¯kar§c§rya, az
imperszonalisták vezére is azon a véleményen van, hogy N§r§ya£a, vagyis K¥¢£a túl
van ezen az anyagi teremtésen. Az ostoba emberek (h¥ta-jñ§na) azonban a félisteneket
imádják, mert azonnali eredményt akarnak. Meg is kapják, de arról nem tudnak,
hogy az az eredmény, amelyet ilyen módon érnek el, ideiglenes, és csak a kevésbé
értelmes embereket teszi elégedetté. Az okos ember K¥¢£a-tudatú, s nem tartja
szükségesnek a jelentéktelen félistenek imádatát holmi azonnali, átmeneti haszon
kedvéért. A félistenek az anyagi világ megsemmisülésekor imádóikkal együtt
elpusztulnak. Áldásaik tehát anyagiak és ideiglenesek. Az anyagi világok lakóikkal
együtt — beleértve a félisteneket és azok imádóit is — csupán buborékok a kozmikus
óceánban. Ennek ellenére ebben a világban az emberek õrültként vágynak az olyan
ideig-óráig tartó anyagi áldásra, mint a földbirtok, a család és minden élvezet, ami
ezekkel jár, s az efféle tiszavirág életû dolgok megszerzése érdekében a félisteneket
vagy az emberi társadalom hatalmas vezetõi imádják. Ha valaki egy politikai vezetõ
imádatával miniszteri rangra emelkedik a kormányban, azt rendkívül nagy áldásnak
tekinti. Az ideiglenes jutalom reményében sokan megalázkodnak az úgynevezett
vezetõk vagy „fejesek” elõtt, és sikerrel is járnak. Az ilyen ostoba embereket nem
érdekli a K¥¢£a-tudat, amely végleges megoldással szolgál az anyagi lét
nehézségeire. Mindannyian az érzékkielégítéssel törõdnek csupán, s a félistenekként
ismert felhatalmazott élõlények imádatához vonzódnak, hogy valami parányi
lehetõséget kapjanak tõlük érzékeik élvezetére. Ebbõl a versbõl kiderül, hogy nagyon
kevés az olyan ember, akit érdekel a K¥¢£a-tudat. A többség csak az anyagi élvezetbe
merül, s ennek érdekében valamilyen nagy hatalmú élõlényt imád.
4.13
c§tur-var£ya° may§ s¥¢±a° gu£a-karma-vibh§gaªa¤
tasya kart§ram api m§° viddhy akart§ram avyayam
c§tu¤-var£yam—az emberi társadalom négy rétege; may§—Általam;
s¥¢±am—teremtett; gu£a—a tulajdonság; karma—és a munka; vibh§gaªa¤—felosztása
szerint; tasya—annak; kart§ram—atyja; api—habár; m§m—Én; viddhi—tudd hát;
akart§ram—nem cselekvõként; avyayam—változatlan.
Az emberi társadalom négy osztályát Én teremtettem az anyagi természet
három kötõereje és a rájuk jellemzõ munka szerint. Tudd meg, hogy bár Én
vagyok e rendszer alkotója, Én mégis nem-cselekvõ és változatlan vagyok!
MAGYARÁZAT: Az Úr a teremtõje mindennek. Minden Tõle születik, Õ
tart fenn mindent, s a megsemmisülés után minden Benne állapodik meg. Õ a négy
társadalmi rend teremtõje is. A társadalmi felosztás az értelmiséggel, azaz
szakkifejezéssel élve a br§hma£ákkal kezdõdik, mert õk a jóság kötõerejében vannak.
A következõ az irányítók osztálya, akiket k¢atriyáknak hívnak, mert a szenvedély
kötõereje jellemzi õket. A vaiªyákként ismert kereskedõk a szenvedély és a
tudatlanság kevert kötõerejében, a ª¡drák, vagyis a kétkezi munkások pedig az
anyagi természet tudatlanság kötõerejében élnek. Az emberi társadalom négy
osztályát az Úr K¥¢£a teremtette, Õ azonban ennek ellenére egyikhez sem tartozik,
hiszen nem a feltételekhez kötött lelkek közül való, akik az emberi társadalom egy
részét alkotják. Az emberi társadalom hasonlít bármelyik állati társadalomhoz, de az
Úr megteremtette a fentiekben említett négy rendet, hogy kiemelje az embereket az
állatias létbõl, s lehetõvé tegye számukra, hogy fokozatosan fejlõdjenek a K¥¢£a-
tudatban. Hogy az ember milyen sajátságos tevékenységre érez hajlamot, azt az
anyagi természet rá ható kötõereje határozza meg. Azokról az életjelenségekrõl,
amelyek a különféle kötõerõkrõl tanúskodnak, a tizennyolcadik fejezet ír. A K¥¢£a-
tudatú ember azonban még a br§hma£áknál is magasabb szinten áll. A br§hma£a szó
arra utal, akinek jelleme alapján ismernie kell a Brahmant, a Legfelsõbb Abszolút
Igazságot, ám a br§hma£ák legtöbbjét csak az Úr K¥¢£a személytelen Brahman-
megnyilvánulása érdekli. De aki a br§hma£ák korlátolt tudásán túllépve az Istenség
Legfelsõbb Személyiségét, ¼r¦ K¥¢£át ismeri meg, az K¥¢£a-tudatúvá, más szóval
vai¢£avává válik. A K¥¢£a-tudat magában foglalja a K¥¢£a különbözõ teljes
kiterjedéseirõl — például a R§máról, N¥si°háról, Var§háról és másokról — szóló
tudást is. És ahogyan K¥¢£a transzcendentálisan az emberi társadalom négy osztálya
fölött áll, úgy a K¥¢£a-tudatú ember is transzcendentális az emberi társadalom
valamennyi osztályához viszonyítva, beleértve a közösség, nemzet és faj szerinti
felosztást is.
4.14
na m§° karm§£i limpanti na me karma-phale sp¥h§
iti m§° yo 'bhij§n§ti karmabhir na sa badhyate
na—sohasem; m§m—Engem; karm§£i—mindenféle munka; limpanti—
befolyásolnak; na—sem; me—Enyém; karma-phale—gyümölcsözõ cselekedetekben;
sp¥h§—törekvés; iti—így; m§m—Engem; ya¤—aki; abhij§n§ti—ismer; karmabhi¤—az
ilyen munka visszahatása által; na—sohasem; sa¤—õ; badhyate—belebonyolódik.
Nincs tett, ami Engem befolyásolna, s Én a munka gyümölcsére sem törekszem.
Aki megérti ezt az igazságot Rólam, azt szintén nem kötik le a tettek gyümölcsözõ
visszahatásai.
MAGYARÁZAT: Az anyagi világban vannak alkotmányos törvények,
miszerint a király nem hibázhat, s az állam törvényei sem kötik. Ehhez hasonlóan
annak ellenére, hogy az Úr teremtette az anyagi világot, Õt nem befolyásolja annak
mûködése. Teremt, de független marad a teremtéstõl, míg az élõlényeket
hajlamuknak köszönhetõen, hogy uralkodni akarnak az anyagi javak fölött, az
anyagi cselekedetek gyümölcsözõ eredményei lekötik. Egy vállalat tulajdonosa nem
felelõs munkásai jó vagy rossz tetteiért — õk maguk felelnek értük. Érzékkielégítése
érdekében minden élõlény végzi sajátos tetteit, de ezeket nem az Úr rendelte el. Az
érzékek élvezetére vágyva anyagi tettekbe merülnek, s arra törekszenek, hogy
haláluk után mennyei boldogságban legyen majd részük. Az Úr azonban teljes
Magában, ezért Õt nem vonzza az állítólagos mennyei boldogság. A mennyek
félistenei nem mások, mint az Õ szolgái. Egy vállalat tulajdonosa sohasem vágyik
arra az alacsonyabb rendû boldogságra, amelyben munkásainak van része — fölötte
áll az anyagi tetteknek és azok visszahatásainak. A Föld növényzetéért például az esõ
nem felelõs, noha nélküle egyetlen növény sem nõhet. A védikus sm¥ti a
következõképpen erõsíti meg ezt a tényt:
nimitta-m§tram ev§sau s¥jy§n§° sarga-karma£i
pradh§na-k§ra£¦-bh¡t§ yato vai s¥jya-ªaktaya¤
„Az anyagi teremtésekben egyedül az Úr a legfelsõbb ok. A közvetlen ok
az anyagi természet, amely által a kozmikus megnyilvánulás láthatóvá válik.” A
teremtett élõlényeknek számtalan változata van — félistenek, emberek, alacsonyabb
rendû állatok —, s mindannyiukat múltbeli jó vagy rossz tetteik befolyásolják. Az Úr
mindössze megadja nekik a megfelelõ lehetõséget e tettek végrehajtásához, valamint
biztosítja a természet kötõerõinek bizonyos befolyását, Õ azonban sohasem felelõs
múltbeli vagy jelen tetteikért. A Ved§nta-s¡tra (2.1.34) megerõsíti: vai¢amya-nairgh¥£ye
na s§pek¢atv§t — az Úr egyetlen élõlénnyel szemben sem elfogult. Az élõlény maga
felelõs cselekedeteiért; az Úr csupán megadja számára a lehetõségeket az anyagi
természet, a külsõ energia ügynöksége révén. Aki tökéletesen ismeri a karma, vagyis
a gyümölcsözõ tettek bonyolult törvényét, azt munkájának eredménye nem
befolyásolja. Úgy is mondhatnánk, hogy aki ismeri az Úr transzcendentális
természetét, az tapasztalt K¥¢£a-tudatos ember, ezért sohasem kényszerül arra, hogy
engedelmeskedjen a karma törvényeinek. Aki semmit sem tud az Úr
transzcendentális természetérõl, s azt hiszi, hogy a közönséges élõlényekhez
hasonlóan az Õ cselekedeteinek a célja is a gyümölcsözõ eredmények elérése, az
minden bizonnyal belebonyolódik a tettek visszahatásainak útvesztõjébe. Aki
azonban ismeri a Legfelsõbb Igazságot, az már felszabadult lélek, aki rendíthetetlen a
K¥¢£a-tudatban.
4.15
eva° jñ§tv§ k¥ta° karma p¡rvair api mumuk¢ubhi¤
kuru karmaiva tasm§t tva° p¡rvai¤ p¡rvatara° k¥tam
evam—így; jñ§tv§—jól tudván; k¥tam—végrehajtott; karma—munka;
p¡rvai¤—a hajdani hiteles tekintélyek által; api—valóban; mumuk¢ubhi¤—akik
felszabadultak; kuru—végezd csak; karma—elõírt kötelesség; eva—bizonyára;
tasm§t—ezért; tvam—te; p¡rvai¤—az elõdök által; p¡rva-taram—az õsi idõkben;
k¥tam—ahogy végrehajtották.
A régmúlt idõkben minden felszabadult lélek transzcendentális természetemet
ismerve cselekedett. Nyomdokaikba lépve ezért végezd te is kötelességedet!
MAGYARÁZAT: Kétféle ember létezik: az egyiknek a szíve anyagi
szennyezõdéssel teli, míg a másiké mentes attól. A K¥¢£a-tudat mindkettõjük
számára egyformán áldásos. Az anyagi szennyezõdéssel teli embereknek azért kell
elkezdeniük a K¥¢£a-tudat folyamatát, hogy az odaadó szolgálat szabályozó elveit
követve fokozatosan megtisztulhassanak, míg azoknak, akik már megtisztultak a
szennyezõdésektõl, azért kell folytatniuk tetteiket ebben a tudatban, hogy mások
követhessék példájukat, s ez a hasznukra váljon. Az ostobák és a K¥¢£a-tudat kezdõ
gyakorlói gyakran vissza akarnak vonulni a tettektõl, anélkül hogy ismernék a
K¥¢£a-tudat tudományát. Az Úr nem helyeselte Arjuna vágyát sem, aki szintén távol
akart maradni a csatatéren rá váró feladatoktól. Az embernek csupán azt kell tudnia,
hogyan kell cselekednie. Ha valaki lemond a K¥¢£a-tudat tetteirõl, s egyedül,
félrevonulva leül, hogy K¥¢£a-tudatot színleljen, az nem olyan fontos, mint a valóban
K¥¢£a kedvéért végzett tettek. K¥¢£a most azt tanácsolja Arjunának, hogy az Úr
hajdani tanítványainak — például a napistennek, Vivasv§nnak, akirõl korábban szó
volt — a nyomdokait követve cselekedjen K¥¢£a-tudatban. A Legfelsõbb Személy
nemcsak saját múltbeli tetteirõl tud, de azokéról is, akik a múltban gyakorolták a
K¥¢£a-tudatot. A napisten tetteit állítja elénk példaként, aki millió és millió évvel
ezelõtt Tõle tanulta ezt a mûvészetet. Az Úr K¥¢£a valamennyi hajdani tanítványáról
mint felszabadult lélekrõl tesz említést, akik az Általa kiszabott kötelességeiket
végezték.
4.16
ki° karma kim akarmeti kavayo 'py atra mohit§¤
tat te karma pravak¢y§mi yaj jñ§tv§ mok¢yase 'ªubh§t
kim—mi; karma—tett; kim—mi; akarma—tétlenség; iti—így; kavaya¤—az
intelligens; api—szintén; atra—ezzel kapcsolatban; mohit§¤—megtévesztettek; tat—
azt; te—neked; karma—munka; pravak¢y§mi—meg fogom magyarázni; yat—amit;
jñ§tv§—tudván; mok¢yase—meg fogsz szabadulni; aªubh§t—a balszerencsétõl.
Még az értelmesek is zavarba jönnek, amikor megpróbálják meghatározni,
hogy mi a cselekvés és mi a tétlenség. Én most megmagyarázom neked, mi a
cselekvés, hogy ennek ismeretében megszabadulhass minden szerencsétlenségtõl.
MAGYARÁZAT: A K¥¢£a-tudatú tetteket a múltban élt igaz bhakták
példáját követve kell végrehajtanunk — ezt ajánlja a tizenötödik vers. Hogy miért
nem szabad függetlenül cselekednünk, azt a következõ sorok magyarázzák meg.
Ahogyan azt a fejezet elején elmondtuk, ha valaki K¥¢£a-tudatban akar
cselekedni, egy felhatalmazott vezetõ útmutatását kell követnie, aki tagja a tanítványi
láncnak. A K¥¢£a-tudat folyamatáról elõször a napisten hallott, aki késõbb fiát,
Manut oktatta ki errõl, Manu pedig késõbb fiának, Ik¢v§kunak mondta el ugyanezt.
Láthatjuk tehát, hogy nagyon régóta jelen van a Földön. Mindenkinek a tanítványi
láncolat korábbi, hiteles tagjai nyomdokait kell követnie, másképp még a
legértelmesebb ember is zavarba jöhet a helyes K¥¢£a-tudatos tetteket illetõen. Ezért
határozta el az Úr, hogy Arjunát személyesen kioktatja a K¥¢£a-tudatról. Az Úr tehát
Maga tanítja Arjunát, ezért az, aki Arjunát követi, semmiképpen nem tévedhet meg.
Az írások szerint a tökéletlen tapasztalati tudás egymagában nem elegendõ
ahhoz, hogy az ember meghatározza a vallás útjait — egyedül az Úr az, aki
kimondhatja annak alapelveit. Dharma° tu s§k¢§d bhagavat-pra£¦tam (Bh§g. 6.3.19).
Senkinek sem szabad a tökéletlen spekulálás segítségével vallásos elveket kitalálnia.
A kiváló, hiteles tekintélyek — Brahm§, ¼iva, N§rada, Manu, a Kum§rák, Kapila,
Prahl§da, Bh¦¢ma, ¼ukadeva Gosv§m¦, Yamar§ja, Janaka és Bali Mah§r§ja —
nyomdokait kell követnünk. Elmebeli spekuláció útján senki sem tudhatja meg, mi a
vallás és mi az önmegvalósítás. Ezért az Úr bhaktái iránti indokolatlan kegyébõl
személyesen magyarázza meg Arjunának, hogy mi a cselekvés, és mi a tétlenség.
Egyedül a K¥¢£a-tudatban végrehajtott tettek menthetik ki az embert az anyagi lét
kötelékei közül.
4.17
karma£o hy api boddhavya° boddhavya° ca vikarma£a¤
akarma£aª ca boddhavya° gahan§ karma£o gati¤
karma£a¤—munkának; hi—bizonyára; api—is; boddhavyam—meg kell érteni;
boddhavyam—meg kell érteni; ca—szintén; vikarma£a¤—tiltott munkának;
akarma£a¤—tétlenségnek; ca—szintén; boddhavyam—meg kell érteni; gahan§—nagyon
nehéz; karma£a¤—munkának; gati¤—behatolni.
A cselekvés bonyolult szövevényét nagyon nehéz megérteni. Jól kell tudni
ezért, hogy mi a tett, mi a tiltott tett, s mi a tétlenség.
MAGYARÁZAT: Ha valaki komolyan elhatározta, hogy megszabadul az
anyagi kötelékektõl, meg kell értenie, mi a különbség a cselekvés, a tétlenség és az
önkényes tett között. Ez egy rendkívül nehéz téma, ezért meg kell próbálnunk
elemezni a tettet, a visszahatást és a helytelen cselekvést. Ahhoz, hogy megértsük a
K¥¢£a-tudatot és a cselekvés különféle fajtáit, meg kell ismernünk a Legfelsõbbhöz
fûzõdõ kapcsolatunkat. Aki ugyanis ismeretet szerez errõl, az tökéletesen tudja, hogy
minden élõlény az Úr örök szolgája, következésképpen mindenkinek K¥¢£a-tudatban
kell cselekednie. Az egész Bhagavad-g¦t§ ehhez a végkövetkeztetéshez vezet el.
Minden más végkövetkeztetés, ami ellentétben áll ezzel a tudattal és a vele járó
tettekkel, vikarma, azaz tiltott cselekedet. Ahhoz, hogy mindezt az ember megértse, a
K¥¢£a-tudat hiteles szaktekintélyeivel kell társulnia. Tõlük kell eltanulnia a titkot, s
ez ugyanolyan jó, mintha közvetlenül az Úrtól hallana róla. Aki nem így tesz, legyen
bármilyen okos ember, csak zavarba jön.
4.18
karma£y akarma ya¤ paªyed akarma£i ca karma ya¤
sa buddhim§n manu¢ye¢u sa yukta¤ k¥tsna-karma-k¥t
karma£i—cselekvésben; akarma—tétlenség; ya¤—aki; paªyet—lát; akarma£i—
tétlenségben; ca—is; karma—gyümölcsözõ cselekedet; ya¤—aki; sa¤—õ; buddhi-m§n—
értelmes; manu¢ye¢u—az emberi társadalomban; sa¤—õ; yukta¤—transzcendentális
helyzetben van; k¥tsna-karma-k¥t—habár mindenféle tettet végez.
Aki a cselekvésben tétlenséget és a tétlenségben cselekvést lát, az értelmes az
emberek között, s helyzete transzcendentális, noha mindenféle tettet végez.
MAGYARÁZAT: A K¥¢£a-tudatban cselekvõ ember természetes módon
mentes a karma béklyóitól. Minden tettét K¥¢£áért végzi, ezért nem élvezi munkája
visszahatásait, s nem is szenved azoktól. Õ tehát az értelmes lény az emberi
társadalomban, noha K¥¢£áért számtalan tettet végrehajt. Az akarma visszahatások
nélküli tettet jelent. Az imperszonalista félelembõl felhagy a gyümölcsözõ
cselekedetekkel, nehogy a visszahatások akadályozzák elõrehaladását az
önmegvalósítás útján, ám a személyes filozófia híve ismeri valódi helyzetét, azaz
tudja, hogy õ az Istenség Legfelsõbb Személyiségének örök szolgája, ezért K¥¢£a-
tudatú tetteket végez. Minden K¥¢£áért tesz, így szolgálata közben csupán
transzcendentális boldogságot élvez. Azokat, akik ezt a folyamatot végzik, úgy
ismerik, mint akik mentesek a személyes érzékkielégítés vágyától. Az a tudat, hogy
az ember K¥¢£a örök szolgája, megvéd a tettek minden visszahatásától.
4.19
yasya sarve sam§rambh§¤ k§ma-sa¯kalpa-varjit§¤
jñ§n§gni-dagdha-karm§£a° tam §hu¤ pa£¨ita° budh§¤
yasya—akié; sarve—mindenféle; sam§rambh§¤—törekvések; k§ma—az
érzékkielégítés vágyán alapszik; sa¯kalpa—eltökéltség; varjit§¤—mentesek; jñ§na—
tökéletes tudásnak; agni—a tûz által; dagdha—felégetett; karm§£am—akinek munkája;
tam—õt; §hu¤—kijelentik; pa£¨itam—a bölcsek; budh§¤—akik tudnak.
Akinek minden törekvése mentes az érzékkielégítés vágyától, arról tudhatjuk,
hogy teljes tudással rendelkezik. A bölcsek azt tartják róla, hogy a tökéletes tudás
tüze már felégette tetteinek visszahatásait.
MAGYARÁZAT: Csak az értheti meg a K¥¢£a-tudatú ember cselekedeteit,
aki teljes tudással rendelkezik. A K¥¢£a-tudatú ember mentes minden érzékkielégítõ
hajlamtól, mert megértette eredeti helyzetét az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
örök szolgájaként, s ez a tökéletes tudás felégette tettei visszahatásait. A valóban
mûvelt ember az, aki szert tett erre a tökéletes tudásra. Annak a tudásnak a
kifejlõdését, mely szerint az ember az Úr örök szolgája, a tûzhöz hasonlítják. Az ilyen
tûz ha egyszer lángra lobban, képes felégetni a tettek bármilyen visszahatását.
4.20
tyaktv§ karma-phal§sa¯ga° nitya-t¥pto nir§ªraya¤
karma£y abhiprav¥tto 'pi naiva kiñcit karoti sa¤
tyaktv§—feladván; karma-phala-§sa¯gam—a gyümölcsözõ eredményekhez
való ragaszkodást; nitya—mindig; t¥pta¤—megelégedve; nir§ªraya¤—menedék
nélkül; karma£i—cselekvésben; abhiprav¥tta¤—teljesen lefoglalt; api—ennek ellenére;
na—nem; eva—bizonyára; kiñcit—bármit; karoti—tesz; sa¤—õ.
Lemondván minden ragaszkodásról, mely tettei gyümölcseihez fûzi, az ilyen
ember örökké elégedett és független, s bár számtalan tettet végez, nem a tettek
gyümölcséért cselekszik.
MAGYARÁZAT: A tettek börtönébõl kiszabadulni egyedül a K¥¢£a-
tudatban lehetséges, amikor mindent K¥¢£áért teszünk. A K¥¢£a-tudatú ember az
Istenség Legfelsõbb Személyisége iránti tiszta szeretetbõl végzi munkáját, ezért nem
vágyik annak eredményére. Még saját létfenntartása miatt sem aggódik, mindent
K¥¢£ára bíz. Nem törõdik a gyûjtögetéssel, és azzal sem, hogy megvédelmezze a már
tulajdonában lévõ dolgokat. Minden tõle telhetõt megtesz kötelessége végzése
közben, s mindent K¥¢£ára bíz. Az ilyen ember, aki megvált minden ragaszkodástól,
mentes a jó és rossz visszahatásoktól, s ez olyan, mintha nem cselekedne. Ez jellemzi
az akarmát, vagyis a gyümölcsözõ visszahatások nélküli cselekvést. Minden más tett,
ami nem K¥¢£a-tudatú, leköti végrehajtóját. Ez a vikarma valódi jellege, ahogyan az
elõzõekben elmondtuk.
 4.21
nir§ª¦r yata-citt§tm§ tyakta-sarva-parigraha¤
ª§r¦ra° kevala° karma kurvan n§pnoti kilbi¢am
nir§ª¦¤—az eredményre nem vágyva; yata—irányított; citta-§tm§—elme és
értelem; tyakta—feladván; sarva—minden; parigraha¤—a birtoklás vágya; ª§r¦ram—a
test és lélek együtt tartásában; kevalam—csak; karma—munka; kurvan—így
cselekedvén; na—sohasem; §pnoti—szerez; kilbi¢am—bûnös visszahatásokat.
Az ilyen értelmes ember tökéletesen uralkodik elméjén és értelmén. Nem
tekinti javai tulajdonosának magát, és csupán annyit dolgozik, amennyi léte
fenntartásához szükséges. Aki ily módon cselekszik, arra nem hatnak a bûnös
visszahatások.
MAGYARÁZAT: A K¥¢£a-tudatú személy nem számít tettei jó vagy rossz
eredményére. Elméjét és értelmét teljesen uralma alatt tartja. Tudja, hogy mivel
szerves része a Legfelsõbbnek, az egész szerves részeként nem õ maga cselekszik,
hanem a Legfelsõbb cselekszik rajta keresztül. A kéz sem a saját, hanem az egész test
erõfeszítése révén mozog. A K¥¢£a-tudatú ember mindig a legfelsõbb kívánsághoz
igazodik, mert saját érzékkielégítésére nem vágyik. Éppen úgy mûködik, mint egy
gépalkatrész. Ahogyan egy gépalkatrésznek karbantartásra, olajozásra és tisztításra
van szüksége, úgy a K¥¢£a-tudatú embernek is gondoskodnia kell létérõl
munkájával, hogy alkalmas legyen az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatára.
Éppen ezért tettei visszahatásai egyáltalán nem hatnak rá. Az állathoz hasonlóan
neki sincsen tulajdonjoga még saját teste fölött sem. A kegyetlen gazda néha megöli a
tulajdonában lévõ állatot, az állat mégsem tiltakozik, s valójában semmi
függetlensége nincs. Az önmegvalósításban elmélyedt K¥¢£a-tudatú embernek nem
marad ideje arra, hogy jogtalanul bármilyen anyagi dolog birtokosa legyen. Teste
fenntartása érdekében sem tartja szükségesnek, hogy tisztességtelen módszerekkel
keressen pénzt. Éppen ezért az efféle anyagi bûnök nem fertõzik be õt, s mentes
cselekedeteinek valamennyi visszahatásától.
4.22
yad¥cch§-l§bha-santu¢±o dvandv§t¦to vimatsara¤
sama¤ siddh§v asiddhau ca k¥tv§pi na nibadhyate
yad¥cch§—magától; l§bha—nyereséggel; santu¢±a¤—elégedett; dvandva—
kettõsség; at¦ta¤—túlhaladt; vimatsara¤—irigységtõl mentes; sama¤—rendíthetetlen;
siddhau—sikerben; asiddhau—kudarc; ca—szintén; k¥tv§—cselekedve; api—habár;
na—sohasem; nibadhyate—befolyásolja.
Aki elégedett a magától kínálkozó nyereséggel, aki megszabadult az
ellentétpároktól, aki nem irigy, s aki a sikerben és a kudarcban egyaránt
rendíthetetlen, azt bár cselekszik, sohasem kötik le tettei.
MAGYARÁZAT: A K¥¢£a-tudatú ember még teste fenntartása érdekében
sem tesz erõfeszítést, s megelégszik a magától kínálkozó haszonnal. Nem kéreget és
nem kölcsönöz, hanem becsületesen dolgozik, legjobb képessége szerint. Elégedett
azzal, amihez tisztességes munkája által hozzájut, s így függetlenül tartja fenn magát.
Nem hagyja, hogy bárki munkája megzavarja saját, K¥¢£a-tudatú cselekedeteit, ám
az Úr szolgálata kedvéért bármit megtehet, az anyagi világ kettõsségei nem zavarják
meg. Ezek a kettõsségek a hõség és hideg, fájdalom és boldogság stb. formájában
érzékelhetõk. A K¥¢£a-tudatú ember a kettõsségek fölött áll, mert K¥¢£a kedvéért
kész bármit megtenni, éppen ezért a sikerben és a kudarcban egyaránt rendíthetetlen.
Ezek a jelek akkor mutatkoznak meg, amikor valaki teljes mértékben elsajátította a
transzcendentális tudást.
4.23
gata-sa¯gasya muktasya jñ§n§vasthita-cetasa¤
yajñ§y§carata¤ karma samagra° pravil¦yate
gata-sa¯gasya—annak, aki független az anyagi természet kötõerõitõl;
muktasya—a felszabadultnak; jñ§na-avasthita—a transzcendensben megállapodva;
cetasa¤—akinek bölcsessége; yajñ§ya—Yajña (K¥¢£a) kedvéért; §carata¤—cselekedve;
karma—munka; samagram—teljesen; pravil¦yate—beleolvad.
Az anyagi természet kötõerõitõl független, a transzcendentális tudásban
elmerülõ ember tettei teljes egészében a transzcendensbe olvadnak.
MAGYARÁZAT: Teljesen K¥¢£a-tudatúvá válva az ember megszabadul
minden kettõsségtõl, s így megtisztul az anyagi kötõerõk szennyezõdésétõl is. Azért
szabadulhat fel, mert ismeri eredeti helyzetét, kapcsolatát K¥¢£ával, s így elméjét
semmi sem térítheti el a K¥¢£a-tudattól. Bármit tesz tehát, azt K¥¢£áért, az eredeti
Vi¢£uért teszi, s így valamennyi tette áldozat, mert annak hívják mindazt, aminek
célja a Legfelsõbb Személy, Vi¢£u, K¥¢£a öröme. Az ilyen tett visszahatása
kétségtelenül a transzcendensbe olvad, így az embernek nem kell szenvednie az
anyagi hatásoktól.
4.24
brahm§rpa£a° brahma havir brahm§gnau brahma£§ hutam
brahmaiva tena gantavya° brahma-karma-sam§dhin§
brahma—lelki természetû; arpa£am—hozzájárulás; brahma—a Legfelsõbb;
havi¤—vaj; brahma—lelki; agnau—a felajánlás tüzében; brahma£§—a szellemi lélek
által; hutam—felajánlott; brahma—lelki birodalom; eva—bizonyára; tena—általa;
gantavyam—elérni; brahma—lelki; karma—cselekedetekben; sam§dhin§—teljes
elmélyedéssel.
A K¥¢£a-tudatban teljesen elmélyedõ ember biztosan eljut a lelki birodalomba,
mert teljes mértékben átadja magát a lelki tetteknek, melyeknek eredménye
abszolút, és amit feláldoznak, az ugyanolyan lelki természetû.
MAGYARÁZAT: Ez a vers azt írja le, hogyan vezethetik az embert a
K¥¢£a-tudatú tettek végül a lelki célhoz. A K¥¢£a-tudat különféle cselekedeteirõl a
következõ versek írnak, míg ebben a versben csak a K¥¢£a-tudatú tettek elvérõl
olvashatunk. Az anyagi szennyezõdés fertõjébe merült feltételekhez kötött lélek
csakis az anyagi atmoszférában cselekedhet, ám ki kell kerülnie ebbõl a
környezetbõl. Ezt a célt szolgálja a K¥¢£a-tudat folyamata. Ahogyan a túl sok
tejtermék fogyasztásától bélrendszeri bántalmakban szenvedõ embert egy másik
tejtermék, a túró hozza helyre, úgy az anyagban elmerült lelket a K¥¢£a-tudatban
végrehajtott tettek gyógyítják ki, ahogyan azt a G¦t§ itt kijelenti. Ez a folyamat
általában yajñaként ismeretes, olyan tettekként (áldozatokként), amelyeket kizárólag
Vi¢£u, K¥¢£a érdekében hajtanak végre. Minél több K¥¢£a-tudatú — azaz egyedül
Vi¢£u örömét szolgáló — cselekedetet végzünk az anyagi világban, a teljes
elmélyülés következtében annál inkább lelkivé válik az atmoszféra. A brahma
(Brahman) szó jelentése: „lelki természetû”. Az Úr transzcendentális, és lelki testének
sugarait brahmajyotinak, lelki ragyogásnak nevezik. Minden, ami létezik, ebben a
brahmajyotiban van, ám amikor ezt a jyotit az illúzió (m§y§), vagyis az érzékkielégítés
fedi be, akkor anyagnak hívják. Ezt az anyagi fátylat azonban a K¥¢£a-tudattal
azonnal el lehet távolítani. Így a K¥¢£a-tudat érdekét szolgáló felajánlás, az ilyen
áldozatot vagy hozzájárulást elfogadó közeg, az elfogadás folyamata, az áldozó és az
eredmény együttesen mind Brahman — vagyis az Abszolút Igazság. A m§y§val
befedett Abszolút Igazságot anyagnak hívják. Az Abszolút Igazsággal kapcsolatba
kerülõ anyag visszanyeri lelki természetét. A K¥¢£a-tudat az a folyamat, amivel az
illuzórikus tudatot Brahmanná, vagyis a Legfelsõbbé változtatjuk át. Amikor az elme
teljesen elmélyed a K¥¢£a-tudatban, azt sam§dhinak, transznak nevezik. Ilyen
transzcendentális tudatban bármit teszünk, azt yajñának, az Abszolút kedvéért
végzett áldozatnak hívják. A lelki tudat ezen állapotában az áldozó, a hozzájárulás,
az áldozat folyamata, az áldozat végrehajtója vagy vezetõje és az eredmény vagy a
végsõ nyereség mind eggyé válik az Abszolútban, vagyis a Legfelsõbb Brahmanban.
Ez a K¥¢£a-tudat folyamata.
4.25
daivam ev§pare yajña° yogina¤ paryup§sate
brahm§gn§v apare yajña° yajñenaivopajuhvati
daivam—a félistenek imádatában; eva—mint ez; apare—néhányan; yajñam—
áldozatok; yogina¤—a misztikusok; paryup§sate—tökéletesen imádja; brahma—az
Abszolút Igazságnak; agnau—a tûzben; apare—mások; yajñam—áldozat; yajñena—
áldozattal; eva—ily módon; upajuhvati—ajánlanak.
Némely yog¦ a félisteneket imádja tökéletesen, különféle áldozatokat ajánlva
fel nekik, míg mások a Legfelsõbb Brahman tüzébe ajánlják áldozataikat.
MAGYARÁZAT: Ahogyan korábban olvashattuk, a kötelességét K¥¢£a-
tudatban végzõ embert tökéletes yog¦nak, elsõ rangú misztikusnak nevezik. Vannak
azonban, akik a félistenek számára mutatnak be hasonló áldozatokat, mások pedig a
Legfelsõbb Brahmannak, vagyis a Legfelsõbb Úr személytelen arculatának áldoznak.
Tehát a különféle kategóriáknak megfelelõen különféle áldozatok vannak. A sokféle
végrehajtó sokféle áldozatvégzése csupán látszólag tér el egymástól. Az áldozat
valójában a Yajñaként is ismert Legfelsõbb Úr, Vi¢£u kielégítését jelenti. A különféle
áldozatokat két fõ csoportba sorolhatjuk: (1) a világi javak feláldozása és (2) áldozat a
transzcendentális tudás mûvelésével. Akik K¥¢£a-tudatúak, azok minden anyagi
tulajdonukat feláldozzák, hogy elégedetté tegyék a Legfelsõbb Urat, míg akik
ideiglenes anyagi boldogságra vágynak, földi javaik felajánlásával a félisteneknek,
többek között Indrának vagy a napistennek akarnak a kedvében járni. Az
imperszonalisták azonosságukat áldozzák fel, amikor a személytelen Brahmanba
olvadnak. A félistenek olyan nagy hatalmú élõlények, akiket a Legfelsõbb Úr bízott
meg azzal, hogy gondoskodjanak valamennyi anyagi mûködésrõl, vagyis az
univerzum hõ-, víz- és fényellátásáról, ügyeljenek annak fenntartására, és tartsák az
ellenõrzésük alatt. Az anyagi jólétre vágyakozók a félisteneket imádják a védikus
szertartásoknak megfelelõen, különféle áldozatok végrehajtásával. Bahv-¦ªvara-
v§d¦knak, azaz sokistenhívõknek nevezik õket. Mások, akik az Abszolút Igazság
személytelen aspektusát imádják, s a félistenek formáit ideiglenesnek tekintik, egyéni
azonosságukat áldozzák a legfelsõbb tûzbe, s ezáltal a Legfelsõbb létébe olvadva
véget vetnek egyéni létüknek. Ezek az imperszonalisták filozófiai spekulációval töltik
az idejüket, a Legfelsõbb transzcendentális természetének megértése érdekében.
Összefoglalva tehát a munka gyümölcséért dolgozók az anyagi élvezet reményében
javaikat áldozzák fel, míg az imperszonalisták anyagi megjelöléseikrõl mondanak le,
hogy a Legfelsõbb létébe merüljenek. Az imperszonalista számára a Legfelsõbb
Brahman az áldozás tûzoltára, felajánlásuk pedig az önvaló, melyet a Brahman lángja
emészt fel. Ezzel szemben a K¥¢£a-tudatú ember — amilyen Arjuna is volt — azért
áldoz fel mindent, hogy K¥¢£a kedvében járjon, s mindenét, minden anyagi
tulajdonát és önmagát is K¥¢£ának adja. Õ tehát a legkiválóbb yog¦, ám egyéni létét
nem veszíti el.
4.26
ªrotr§d¦n¦ndriy§£y anye sa°yam§gni¢u juhvati
ªabd§d¦n vi¢ay§n anya indriy§gni¢u juhvati
ªrotra-§d¦ni—mint a hallás folyamata; indriy§£i—érzékek; anye—mások;
sa°yama—visszatartásnak; agni¢u—a tüzekbe; juhvati—felajánlják; ªabda-§d¦n—
hangvibráció stb.; vi¢ay§n—az érzékkielégítés tárgyai; anye—mások; indriya—az
érzékszerveknek; agni¢u—a tüzekbe; juhvati—feláldozzák.
Némelyek [a tiszta brahmac§r¦k] a hallás folyamatát és az érzékeket áldozzák
az elme fegyelmezésének tüzébe, mások [a szabályokat követõ családosok] az
érzékek tárgyait áldozzák az érzékek tüzébe.
MAGYARÁZAT: Az emberi élet négy rendje tagjainak, a brahmac§r¦knak, a
g¥hastháknak, a v§naprastháknak és a sanny§s¦knak egyaránt a legkiválóbb yog¦kká,
transzcendentalistákká kell válniuk. Az emberi élet célja nem az, hogy az állatokhoz
hasonlóan az érzékkielégítésnek éljünk, éppen ezért az emberi élet négy rendje úgy
jött létre, hogy tagjaik tökéletessé válhassanak a lelki életben. A brahmac§r¦k, akik a
hiteles lelki tanítómester felügyelete alatt tanulnak, úgy uralkodnak az elméjükön,
hogy távol tartják magukat az érzékkielégítéstõl. A brahmac§r¦ csupán a K¥¢£a-
tudattal kapcsolatos szavakat hallgatja meg. A megértés alapja a hallás, ezért a tiszta
brahmac§r¦ teljesen elmélyed a harer n§m§nuk¦rtanamban, az Úr dicsõségének
hallgatásában és éneklésében. Kerüli az anyagi hangvibrációt, s hallását egyedül a
Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a transzcendentális hangvibrációja köti le. A családosok, akik
számára engedélyezett bizonyos fokú érzékkielégítés, nagy önmegtartóztatással
teszik azt. A nemi élvezet, az alkohol- és kábítószerfogyasztás, a húsevés az emberi
társadalomban általánosan megmutatkozó tendenciák, ám a szabályokat követõ
családfenntartó nem merül a korlátlan szexuális élet és a többi érzékkielégítés
élvezetébe. Az olyan házasság, amelynek alapját a vallásos élet jelenti, minden
civilizált társadalomban megtalálható, mert ez a korlátozott nemi élet útja. Ez a
korlátozott, ragaszkodás nélküli nemi élet szintén egyfajta yajña, mert a mértékletes
házasember a magasabb rendû transzcendentális élet érdekében feláldozza az
érzékkielégítésre irányuló általános hajlamát.
 4.27
sarv§£¦ndriya-karm§£i pr§£a-karm§£i c§pare
§tma-sa°yama-yog§gnau juhvati jñ§na-d¦pite
sarv§£i—mindennek; indriya—az érzékek; karm§£i—tevékenységek; pr§£a-
karm§£i—az életlevegõ mûködése; ca—is; apare—mások; §tma-sa°yama—az elmén
uralkodva; yoga—az összekapcsoló folyamat; agnau—tüzében; juhvati—felajánlják;
jñ§na-d¦pite—az önmegvalósításra vágyakozva.
Akiket az elme és az érzékek szabályozása általi önmegvalósítás érdekel, azok
az érzékek és az életlevegõ mûködését ajánlják áldozatként a fegyelmezett elme
tüzébe.
MAGYARÁZAT: Ez a vers a Patañjali megalapította yoga-rendszerre utal.
Patañjali Yoga-s¡trája pratyag-§tm§nak és par§g-§tm§nak nevezi a lelket. Amíg
ragaszkodik az érzéki élvezethez, addig par§g-§tm§nak nevezik, de amint lemond az
érzéki élvezetrõl, pratyag-§tm§nak hívják. A lélek a testen belüli tízféle levegõ
mûködésétõl függ, s ez a légzés folyamatán keresztül érzékelhetõ. A Patañjali-féle
yoga-rendszer a testlevegõ mûködésének gyakorlati úton történõ szabályozását
tanítja. Ennek célja, hogy a belsõ levegõ mûködése végül elõsegítse a lélek
megtisztulását az anyagi ragaszkodástól. E yoga-rendszer szerint a végsõ cél a
pratyag-§tm§. Ez a pratyag-§tm§ tartózkodik minden anyagi cselekedettõl. Az érzékek
és az érzéktárgyak kölcsönhatásban állnak egymással: a fül a hanggal a hallás
érdekében, a szem a formával a látás érdekében, az orr az illattal a szaglás érdekében,
a nyelv az ízzel az ízlelés érdekében, a kéz a tapintással a tapintásérzékelés
érdekében. Ily módon mindegyik az önvalón kívüli cselekedetekbe merül. Ezeket
hívják a pr§£a-v§yu tevékenységeinek. Az ap§£a-v§yu lefelé megy, a vy§na-v§yu az
összehúzódást és a tágulást segíti elõ, a sam§na-v§yu az egyensúlyt szabályozza, az
ud§na-v§yu pedig felfelé megy. A megvilágosodott tudatú ember mindezeket az
önmegvalósítás érdekében használja.
4.28
dravya-yajñ§s tapo-yajñ§ yoga-yajñ§s tath§pare
sv§dhy§ya-jñ§na-yajñ§ª ca yataya¤ sa°ªita-vrat§¤
dravya-yajñ§¤—javait feláldozva; tapa¤-yajñ§¤—áldozat a vezeklésben; yoga-
yajñ§¤—áldozat a nyolcfokú yogában; tath§—így; apare—mások; sv§dhy§ya—áldozat a
Védák tanulmányozásában; jñ§na-yajñ§¤—áldozat a transzcendentális tudásban tett
fejlõdésben; ca—szintén; yataya¤—a megvilágosultak; sa°ªita-vrat§¤—szigorú
fogadalmakat tettek.
Vannak, akik szigorú fogadalmakat téve azáltal világosodnak meg, hogy
feláldozzák javaikat, nehéz lemondásokat végeznek, a nyolcfokú misztika yogáját
gyakorolják, vagy a Védákat tanulmányozzák, hogy fejlõdhessenek a
transzcendentális tudásban.
MAGYARÁZAT: Ezeket az áldozatokat több kategóriába lehet sorolni.
Vannak emberek, akik különféle jótékony adományok formájában áldozzák fel
javaikat. Indiában a gazdag kereskedõk közössége és a hercegi családok sokféle
jótékonysági intézményt nyitnak, amilyen például a dharma-ª§l§, az anna-k¢etra, az
atithi-ª§l§, az an§th§laya és a vidy§-p¦±ha. Más országokban is szép számmal akadnak
kórházak, aggok otthonai és hasonló jótékonysági létesítmények, melyek a szegények
etetésérõl, oktatásáról és orvosi kezelésérõl gondoskodnak. Az efféle jótékonysági
cselekedeteket együttesen dravyamaya-yajñának hívják. Vannak, akik a magasabb
színvonalú élet vagy az univerzum felsõbb bolygóinak elérése érdekében
önszántukból számtalan olyan vezeklést vállalnak, mint amilyen a candr§ya£a és a
c§turm§sya. E folyamatok követõi szigorú fogadalmakat tesznek, és életüket bizonyos
szigorú szabályok szerint folytatják. Aki betartja a c§turm§sya fogadalmát, az az év
négy hónapján át (júliustól októberig) nem borotválkozik, tartózkodik bizonyos
ételektõl, nem eszik kétszer egy nap, s nem mozdul ki otthonából. A kényelmes élet
efféle feláldozását tapomaya-yajñának nevezik. Mások különféle misztikus yogákat,
például Patañjali yoga-rendszerét gyakorolják, hogy az Abszolút létébe olvadjanak,
vagy a ha±ha- illetve a¢±§¯ga-yogával foglalkoznak, hogy bizonyos képességekre
tegyenek szert. Vannak, akik a szent zarándokhelyeket látogatják sorra. E
tevékenységeket együttesen yoga-yajñának hívják, olyan áldozatoknak, melyeknek
célja egy bizonyos fajta tökéletesség elérése ebben az anyagi világban. Vannak
olyanok, akik a különféle védikus írásokat tanulmányozzák, fõleg az Upani¢adokat és
a Ved§nta-s¡trát, vagyis a s§¯khya filozófiát. Együtt sv§dhy§ya-yajñának, a tanulás
áldozatának nevezik õket. Ezek a yog¦k valamennyien hûségesen végrehajtják a
különféle áldozatokat, s egy magasabb rendû életre törekszenek. A K¥¢£a-tudat
azonban egészen más, mert a Legfelsõbb Úr közvetlen szolgálatát jelenti. A K¥¢£a-
tudatot az említett áldozatfajták egyikével sem lehet elérni — kizárólag az Úr és az Õ
hiteles bhaktája kegye teszi azt lehetõvé. A K¥¢£a-tudat éppen ezért transzcendentális.
4.29
ap§ne juhvati pr§£a° pr§£e 'p§na° tath§pare
pr§£§p§na-gat¦ ruddhv§ pr§£§y§ma-par§ya£§¤
apare niyat§h§r§¤ pr§£§n pr§£e¢u juhvati
ap§ne—lefelé ható levegõben; juhvati—felajánlják; pr§£am—a kifelé ható
levegõt; pr§£e—a kifelé menõ levegõben; ap§nam—a lefelé haladó levegõt; tath§—
szintén; apare—mások; pr§£a—a kifelé menõ levegõnek; ap§na—és a lefelé menõ
levegõ; gat¦—a mozgás; ruddhv§—szabályozva; pr§£a-§y§ma—transz, amit a légzés
beszüntetésével érnek el; par§ya£§¤—erre hajlanak; apare—mások; niyata—
szabályozott; §h§r§¤—evés; pr§£§n—a kifelé menõ levegõ; pr§£e¢u—a kifelé menõ
levegõben; juhvati—áldoznak.
Mások, akik a légzés megszüntetésével akarnak transzba merülni, a kilégzést a
belégzésbe, a belégzést pedig a kilégzésbe ajánlják, míg végül a lélegzet teljes
leállításával transzban nem maradnak. Mások a szabályozott evés folyamatával a
kilélegzést ajánlják önmagába áldozatként.
MAGYARÁZAT: Ezt a lélegzésfolyamatot szabályozó yogát pr§£§y§mának
hívják, ami a ha±ha-yoga különféle ülõhelyzeteinek gyakorlásával kezdõdik. Ezek a
módszerek ajánlottak ahhoz, hogy az ember szabályozni tudja érzékeit, s fejlõdni
tudjon a lelki megvalósításban. Gyakorlásuk a testen belüli levegõk szabályozását
foglalja magában azáltal, hogy megfordítja azok haladási irányát. Az ap§£a levegõ
lefelé, a pr§£a pedig felfelé megy. A pr§£§y§ma-yog¦ az ellenkezõ módon lélegzik, míg
csak az áramlatok a p¡raka állapotba, vagyis egyensúlyba nem kerülnek. A kilégzés
belégzésbe ajánlását recakának hívják. Amikor valaki mindkét levegõáramlást teljesen
beszünteti, azt kumbhaka-yogának nevezzük. E yoga gyakorlásával a yog¦
meghosszabbíthatja életét, hogy tökéletessé tehesse lelki megvalósítását. Az
intelligens yog¦ egyetlen élet alatt akarja elérni a tökéletességet, s nem vár a
következõre. A kumbhaka-yoga végzésével a yog¦k sok-sok évvel teszik hosszabbá az
életüket. A K¥¢£a-tudatú ember azonban automatikusan uralkodni tud az érzékei
fölött, mert mindig az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatában cselekszik. Érzékei
állandóan K¥¢£a szolgálatába merülnek, így nincs lehetõség arra, hogy más dolog
kösse le õket. Természetes tehát, hogy élete végén az Úr K¥¢£a transzcendentális
hajlékára jut, következésképpen nem törekszik arra, hogy meghosszabbítsa életét.
Azon nyomban eléri a felszabadulás szintjét, ahogyan azt a Bhagavad-g¦t§ (14.26)
elmondja:
m§° ca yo 'vyabhic§re£a bhakti-yogena sevate
sa gu£§n samat¦tyait§n brahma-bh¡y§ya kalpate
„Aki az Úr tiszta odaadó szolgálatát végzi, az az anyagi természet kötõerõi
fölé emelkedik, s azonnal a lelki síkra kerül.” A K¥¢£a-tudatú ember a
transzcendentális síkról indul, és mindig ebben a tudatban van, éppen ezért nem esik
vissza, s végül eljut az Úr lakhelyére. Ha az ember csak k¥¢£a-pras§damot fogyaszt,
azaz csak olyan ételt eszik, melyet az Úrnak felajánlott, természetes módon
korlátozza az étkezését. Az evés csökkentése rendkívül sokat segít az érzékek
szabályozásában. Ha nem vagyunk képesek uralkodni érzékeinken, nem
szabadulhatunk ki az anyagi kötelékekbõl.
4.30
sarve 'py ete yajña-vido yajña-k¢apita-kalma¢§¤
yajña-ªi¢±§m¥ta-bhujo y§nti brahma san§tanam
sarve—mind; api—habár látszólag különbözõek; ete—ezek; yajña-vida¤—
ismerve az áldozat célját; yajña-k¢apita—az áldozatok eredményeképpen
megtisztulva; kalma¢§¤—a bûnös visszahatásoknak; yajña-ªi¢±a—az ilyen yajña
végzése eredményének; am¥ta-bhuja¤—akik ízleltek már ilyen nektárt; y§nti—
haladnak; brahma—a legfelsõbb; san§tanam—örök atmoszféra.
Ezek az áldozatvégzõk, akik ismerik az áldozat célját, megtisztulnak a bûnös
visszahatásoktól, s az áldozatok eredményeinek nektárját megízlelve a legfelsõbb,
örök világ felé haladnak.
MAGYARÁZAT: A különféle áldozatok — a tulajdon feláldozása, a Védák
vagy filozófiai elméletek tanulmányozása és a yoga-rendszer gyakorlása — eddigi
leírásából kitûnik, hogy mindegyiknek az érzékek szabályozása a célja. Az anyagi lét
alapvetõ oka az érzékkielégítés, ezért amíg el nem hagyjuk az érzékkielégítés síkját,
nincs esélyünk a teljes tudás, teljes boldogság és teljes lét jellemezte örök szint
elérésére. Ez a szint az örökkévaló, vagyis Brahman atmoszférában van. Valamennyi
említett áldozat abban segít, hogy megtisztuljunk az anyagi lét bûnös
visszahatásaitól. Ez a fejlõdés nemcsak boldoggá és gazdaggá teszi az egyént ebben
az életben, de teste elhagyása után Isten örök birodalmába juttatja, ahol vagy a
személytelen Brahmanba olvad, vagy pedig az Istenség Legfelsõbb Személyisége,
K¥¢£a társaságát élvezheti.
 4.31
n§ya° loko 'sty ayajñasya kuto 'nya¤ kuru-sattama
na—sohasem; ayam—ez; loka¤—bolygó; asti—van; ayajñasya—annak, aki
nem végez áldozatot; kuta¤—hol van; anya¤—a másik; kuru-sat-tama—óh, Kuruk
legjobbja.
Óh, Kuru-dinasztia legkiválóbbja! Áldozat nélkül nem élhet az ember
boldogan ezen a bolygón vagy ebben az életben. Mit mondhatnánk akkor a
következõ életérõl?
MAGYARÁZAT: Bármilyen anyagi létformában van az élõlény, soha
nincs tisztában igazi helyzetével. Jelenlétünk az anyagi világban bûnös életeink
sokszoros visszahatásainak köszönhetõ. A tudatlanság a bûnös élet oka, a bûnös élet
pedig az anyagi lét folytatódását idézi elõ. Az emberi életforma az egyetlen
lehetõség, hogy megszabaduljunk e béklyótól. A Védák ennek érdekében esélyt
adnak a menekülésre azáltal, hogy megmutatják a vallás, az anyagi kényelem és a
szabályokhoz kötött érzékkielégítés útját, s végül azt a módszert is megtanítják,
aminek segítségével végleg kiszabadulhatunk nyomorúságos helyzetünkbõl. A
vallás, vagyis az elõzõekben említett különféle áldozatok útját követve gazdasági
problémáink maguktól megoldódnak. A yajña végrehajtásával elegendõ mennyiségû
élelemhez, tejhez stb. jutunk, még az állítólagos népességszaporulat ellenére is. A test
teljes ellátása után természetesen az érzékek kielégítése a következõ lépés. Ezért a
szabályokhoz kötött érzékkielégítés érdekében a Védák szent házasságot írnak elõ,
melyek által az ember felemelkedik arra a szintre, ahol megszabadul az anyagi
kötelékektõl. E szabad élet legteljesebb tökéletességét a Legfelsõbb Úr társasága
jelenti. Ahogyan arról korábban olvashattunk, a tökéletességet a yajña (áldozat)
végzésével lehet elérni. Hogyan remélhet valaki boldog életet ebben a testben — a
következõ testrõl nem is beszélve, melyet egy másik bolygón kap majd —, ha nem
akar a Védákat követve yajñát végezni? A különféle mennyei bolygókon az anyagi
kényelem különbözõ fokozataival találkozhatunk, s azokra, akik yajñákat végeznek,
minden esetben mérhetetlen öröm vár. Ám a legnagyobb boldogság, melyet az
ember elérhet, az, ha a K¥¢£a-tudat gyakorlásával eljut a lelki bolygókra. Ezért a
K¥¢£a-tudatos élet a megoldás az anyagi lét valamennyi problémájára.
4.32
eva° bahu-vidh§ yajñ§ vitat§ brahma£o mukhe
karma-j§n viddhi t§n sarv§n eva° jñ§tv§ vimok¢yase
evam—így; bahu-vidh§¤—különféle; yajñ§¤—áldozatok; vitat§¤—terjednek;
brahma£a¤—a Védákból; mukhe—a szájon keresztül; karma-j§n—munkából született;
viddhi—ismerd meg; t§n—õket; sarv§n—mindet; evam—így; jñ§tv§—tudván;
vimok¢yase—fel fogsz szabadulni.
A Védák helyeslik ezeket az áldozatokat, melyek a különféle tettekbõl
születnek. Ha így ismered õket, felszabadulsz.
MAGYARÁZAT: Ahogyan azt az elõzõekben elmondtuk, a Védák sokféle
áldozatot ajánlanak a különbözõ tevékenységeket végzõk számára. Ezek az
áldozatok olyan rendszer szerint épülnek fel, hogy az emberek, akik nagyon mélyen
a testi életfelfogásba merülnek, akár testük, akár elméjük, akár értelmük
használatával végezhetik azokat. Ezzel együtt azonban mindegyik yajñát annak
érdekében ajánlják, hogy végrehajtójuk megszabadulhasson a testtõl. Az Úr saját
szavaival erõsíti meg ezt ebben a versben.
4.33
ªrey§n dravya-may§d yajñ§j jñ§na-yajña¤ parantapa
sarva° karm§khila° p§rtha jñ§ne parisam§pyate
ªrey§n—nagyobb; dravya-may§t—az anyagi javaknak; yajñ§t—áldozatnál;
jñ§na-yajña¤—a tudásban végzett áldozat; parantapa—óh, ellenség fenyítõje; sarvam—
minden; karma—tett; akhilam—teljességében; p§rtha—óh, P¥th§ fia; jñ§ne—tudásban;
parisam§pyate—végzõdik.
Óh, ellenség fenyítõje, a tudással végzett áldozat többet ér az anyagi javak
feláldozásánál. Óh, P¥th§ fia! Végül a tettek valamennyi áldozata a
transzcendentális tudásban éri el tetõfokát.
MAGYARÁZAT: Minden áldozat célja a teljes tudás elérése, majd az
anyagi szenvedésektõl való megszabadulás, és végül a Legfelsõbb Úr szeretõ
transzcendentális szolgálata (a K¥¢£a-tudat). E különféle áldozati cselekedeteket
azonban titokzatosság fedi. Meg kell ismernünk ezt a titkot. Az áldozatok néha a
végrehajtó sajátságos hitének megfelelõen különféle formákat öltenek. Ha az áldozat
végrehajtójának hite elérte a transzcendentális tudás síkját, akkor õt fejlettebbnek kell
tekinteni, mint azt, aki ilyen tudás nélkül csupán az anyagi javakat áldozza fel, mert
tudás hiányában az áldozat anyagi jellegû marad, és nem jár lelki haszonnal. Az igazi
tudás a K¥¢£a-tudatban, a transzcendentális tudás legmagasabb fokán éri el
tetõpontját. Ha nem emelkednek a tudás síkjára, az áldozatok csak anyagi tettek
maradnak. Ha azonban elérik a transzcendentális tudás e szintjét, akkor minden
ilyen cselekedet lelki jellegû lesz. Az áldozati tetteket a végrehajtók tudata alapján
néha karma-k§£¨ának (gyümölcsözõ cselekedeteknek), néha pedig jñ§na-k§£¨ának (az
igazságot keresõ tudásnak) nevezzük. Jobb, ha a tudás a végsõ cél.
4.34
tad viddhi pra£ip§tena paripraªnena sevay§
upadek¢yanti te jñ§na° jñ§ninas tattva-darªina¤
tat—azt az ismeretet a különféle áldozatokról; viddhi—próbáld megérteni;
pra£ip§tena—azáltal, hogy egy lelki tanítómesterhez fordulsz; paripraªnena—alázatos
tudakozódással; sevay§—szolgálatot végezve; upadek¢yanti—be fognak avatni; te—
téged; jñ§nam—tudásba; jñ§nina¤—az önmegvalósítottak; tattva—az igazságnak;
darªina¤—látnokai.
Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni az igazságot!
Tudakozódj tõle alázatosan, és szolgáld õt! Az önmegvalósult lelkek képesek
tudásban részesíteni téged, mert õk már látták az igazságot.
MAGYARÁZAT: A lelki megvalósítás útja kétségtelenül nehéz, ezért az
Úr azt tanácsolja, hogy forduljunk egy hiteles lelki tanítómesterhez, aki tagja a
Magától az Úrtól eredõ tanítványi láncolatnak. Senki sem lehet hiteles lelki
tanítómester, ha nem tartozik a tanítványi láncolathoz. Az Úr az eredeti lelki
tanítómester, így a Tõle eredõ tanítványi láncolat tagja képes az Úr üzenetét
változtatás nélkül átadni tanítványának. Az ostoba képmutatók körében nagyon
népszerû, hogy kitalálnak egy saját folyamatot, ezzel azonban senki sem tehet szert a
lelki megvalósításra. A Bh§gavatam (6.3.19) azt írja: dharma° tu s§k¢§d bhagavat-
pra£¦tam, a vallás útját Maga az Úr szabja ki. Ezért az elmebeli spekuláció vagy az
unalmas logika nem vezetik az embert a helyes ösvényre. A tudás könyveinek saját
szeszélyeink alapján történõ tanulmányozásával sem lehet fejlõdni a lelki életben. A
tudásért egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnunk. Az ilyen lelki
tanítómestert teljes meghódolással kell elfogadnunk, és minden alaptalan
tekintélyérzet nélkül kell szolgálnunk, mint egy cseléd. A lelki életben tett fejlõdés
titka az önmegvalósítást elért lelki tanítómester elégedettsége. Ha valaki lelki
megértésre vágyik, arra a tudakozódás és alázatosság a helyes módszer. Mindaddig
hiába érdeklõdünk a nagy tudású lelki tanítómestertõl, amíg nem vagyunk
alázatosak és szolgálatkészek. A lelki tanítómester próbára teszi tanítványát, akinek
ki kell állnia e próbát. Ha meggyõzõdik tanítványa õszinte vágyáról, igaz lelki
megértéssel áldja meg õt. Ez a vers a vakon követést és az abszurd tudakozódást
egyaránt elítéli. Nemcsak alázatosan kell hallgatni a lelki tanítómester szavait, de az
engedelmesség, a szolgálat és a kérdések segítségével alaposan meg is kell érteni
mindazt, amit mond. A hiteles lelki tanítómester természeténél fogva nagyon kedves
tanítványához, így aztán ha a tanítvány alázatos és mindig szolgálatkész, a
tudakozódás és tanítás kölcsönös viszonya tökéletessé válik.
4.35
yaj jñ§tv§ na punar moham eva° y§syasi p§£¨ava
yena bh¡t§ny aªe¢§£i drak¢yasy §tmany atho mayi
yat—amit; jñ§tv§—tudva; na—sohasem; puna¤—újra; moham—illúzióhoz;
evam—így; y§syasi—menni fogsz; p§£¨ava—óh, P§£¨u fia; yena—ami által; bh¡t§ni—
élõlények; aªe¢§£i—mind; drak¢yasi—látni fogsz; §tmani—a Legfelsõbb Lélekben; atha
u—vagy más szóval; mayi—Bennem.
Ha egy önmegvalósított lélek igazi tudásban részesít, nem esel többé ilyen
illúzióba, mert e tudás révén látni fogod, hogy minden élõlény a Legfelsõbb része,
vagyis az Enyémek õk.
MAGYARÁZAT: Ha az ember tudásra tett szert az önmegvalósított
lélektõl, vagyis attól, aki a dolgokat azok valójában ismeri, akkor megtanulja, hogy
minden élõlény az Istenség Legfelsõbb Személyisége, az Úr ¼r¦ K¥¢£a szerves része.
A K¥¢£ától elkülönült lét felfogását m§y§nak hívják (m§ — nem, y§ — ez). Egyesek
úgy gondolják, semmi közünk K¥¢£ához, hogy K¥¢£a csupán egy jelentõs történelmi
személyiség, s hogy az Abszolút a személytelen Brahman. Valójában — amint a
Bhagavad-g¦t§ írja — ez a személytelen Brahman nem más, mint a K¥¢£a személyébõl
áradó ragyogás. K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége minden létezõ dolog
oka. A Brahma-sa°hit§ egyértelmûen kijelenti, hogy K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb
Személyisége minden ok oka. Még a sok millió inkarnáció is az Õ kiterjedése, s éppen
így az élõlények is K¥¢£a kiterjedései. A m§y§v§d¦ filozófusok tévednek, amikor azt
hiszik, hogy K¥¢£a sok kiterjedésében elveszíti saját különálló létét. Ez anyagi
gondolkodás. Az anyagi világban tapasztalható az, hogy egy tárgy elveszíti eredeti
azonosságát, ha töredék részekre oszlik. A m§y§v§d¦ filozófusok képtelenek
megérteni, hogy abszolút azt jelenti, hogy egy meg egy az egy, és az egy mínusz egy
szintén egy. Ez jellemzõ az abszolút világra.
Az abszolút tudomány kellõ ismerete hiányában most illúzió borít
bennünket, ezért különállóknak hisszük magunkat K¥¢£ától. Noha valóban K¥¢£a
elkülönült részei vagyunk, nem különbözünk Tõle. Az élõlények testi különbözõsége
m§y§, vagyis valótlanság. Mindannyiunknak az a feladatunk, hogy elégedetté tegyük
K¥¢£át. Csakis m§y§ hatása alatt hitte Arjuna, hogy a rokonaihoz fûzõdõ ideiglenes
testi kapcsolat fontosabb K¥¢£ához fûzõdõ örök lelki kapcsolatánál. A Bhagavad-g¦t§
egész tanítása ezt a végkövetkeztetést helyezi a középpontba: az élõlény K¥¢£a örök
szolgája, ezért nem választható el Tõle, s ha különállónak gondolja magát K¥¢£ától,
az m§y§. Az élõlényeknek — mint a Legfelsõbb elkülönült szerves részeinek —
feladatuk van, amit teljesíteniük kell. Errõl megfeledkezvén idõtlen idõk óta
különbözõ testeket öltenek, néha emberit, néha állatit, félistenit stb. Az efféle testi
különbségek abból erednek, hogy megfeledkeznek az Úr transzcendentális
szolgálatáról. Ha valaki a K¥¢£a-tudat révén K¥¢£a transzcendentális szolgálatához
lát, azonnal megszabadul ettõl az illúziótól. Ilyen tiszta tudást csakis a hiteles lelki
tanítómester adhat, s ezáltal az ember megszabadulhat attól a tévhittõl, mely szerint
az élõlény egyenlõ K¥¢£ával. A tökéletes tudás azt jelenti, hogy a Legfelsõbb Lélek,
K¥¢£a minden élõlény végsõ menedéke. Ezt a védelmet feladva az élõlényeket az
anyagi energia varázsa ejti csapdába, s azt gondolják, hogy függetlenül léteznek. Ily
módon a különféle anyagi azonosítások miatt megfeledkeznek K¥¢£áról. Ha azonban
ezek a megtévesztett élõlények ismét K¥¢£a-tudatúvá válnak, akkor tudhatjuk, hogy
a felszabadulás útján haladnak, ahogyan azt a Bh§gavatam (2.10.6) is megerõsíti:
muktir hitv§nyath§-r¡pa° svar¡pena vyavasthiti¤. A felszabadulás azt jelenti, hogy az
ember elfoglalja eredeti helyzetét mint K¥¢£a örök szolgája, azaz K¥¢£a-tudatú lesz.
4.36
api ced asi p§pebhya¤ sarvebhya¤ p§pa-k¥t-tama¤
sarva° jñ§na-plavenaiva v¥jina° santari¢yasi
api—még; cet—ha; asi—te vagy; p§pebhya¤—bûnösök közül; sarvebhya¤—
mindegyikük közül; p§pa-k¥t-tama¤—a legnagyobb bûnös; sarvam—minden ilyen
bûnös visszahatást; jñ§na-plavena—a transzcendentális tudás hajóval; eva—bizonyára;
v¥jinam—a szenvedések óceánja; santari¢yasi—át fogod szelni.
Még ha a bûnösök legbûnösebbjének tekintenek is, képes leszel átszelni a
szenvedések óceánját, ha helyet foglaltál a transzcendentális tudás hajóján.
MAGYARÁZAT: Eredeti helyzetünk — K¥¢£ával való kapcsolatunk —
megfelelõ megértése olyan csodálatos dolog, hogy azon nyomban kimenthet
bennünket a tudatlanság óceánjából, ahol létünkért küzdünk. Az anyagi világot néha
a tudatlanság óceánjának, néha pedig égõ erdõnek tekintik. Bármennyire is ügyes
úszó valaki, az óceánban a létért folytatott küzdelem rendkívül kíméletlen. A
legdicsõbb életmentõ az, aki eljön, és kimenti az óceánban küszködõ úszót. A
felszabadulás útja az Istenség Legfelsõbb Személyiségétõl kapott tökéletes tudás. A
K¥¢£a-tudat hajója nagyon egyszerû, ugyanakkor a legnagyszerûbb is.
4.37
yathaidh§°si samiddho 'gnir bhasma-s§t kurute 'rjuna
jñ§n§gni¤ sarva-karm§£i bhasma-s§t kurute tath§
 yath§—mit ahogyan; edh§°si—tûzifa; samiddha¤—lángoló; agni¤—tûz;
bhasma-s§t—hamu; kurute—változtat; arjuna—óh, Arjuna; jñ§na-agni¤—a tudás tüze;
sarva-karm§£i—az anyagi cselekedetek minden visszahatását; bhasma-s§t—hamuvá;
kurute—változtatja; tath§—hasonlóan.
Óh, Arjuna! Amint a lobogó lángok között hamuvá ég a fa, úgy hamvasztja el a
tudás tüze az anyagi cselekedetek minden visszahatását.
MAGYARÁZAT: Az önvalóról és a Felsõbb Önvalóról, valamint a kettõjük
kapcsolatáról szóló tökéletes tudást e vers a tûzhöz hasonlítja. A tûz nemcsak az
istentelen tettek valamennyi visszahatását égeti hamuvá, de a jókét is. A
visszahatásnak több fokozata van: kialakuló, érlelõdõ, már megkapott és a priori. Az
élõlény eredeti helyzetérõl szóló tudás azonban valamennyit elhamvasztja. Ha valaki
teljes tudással rendelkezik, akkor minden visszahatás, a priori és a posteriori egyaránt
elhamvad. A Védák (B¥had-§ra£yaka Upani¢ad 4.4.22) kijelentik: ubhe uhaivai¢a ete
taraty am¥ta¤ s§dhv-as§dh¡n¦. „Az ember a jó és a rossz tett visszahatásaitól egyformán
megszabadul.”
4.38
na hi jñ§nena sad¥ªa° pavitram iha vidyate
tat svaya° yoga-sa°siddha¤ k§len§tmani vindati
na—semmi; hi—bizonyára; jñ§nena—tudással; sad¥ªam—összehasonlítva;
pavitram—megszentelt; iha—ebben a világban; vidyate—létezik; tat—az; svayam—
maga; yoga—odaadásban; sa°siddha¤—aki érett; k§lena—idõvel; §tmani—magában;
vindati—örvend.
Ebben a világban semmi sem olyan magasztos és tiszta, mint a
transzcendentális tudás. Ez a tudás minden misztika érett gyümölcse, s ha valaki
tökéletessé válik az odaadó szolgálat végzése során, az idõvel belülrõl örvend e
tudásnak.
MAGYARÁZAT: Amikor transzcendentális tudásról beszélünk, a lelki
megértést értjük alatta. Semmi sem magasztosabb és tisztább tehát a
transzcendentális tudásnál. Rabságunk oka a tudatlanság, felszabadulásunké pedig a
tudás, mely az odaadó szolgálat érett gyümölcse. A transzcendentális tudás
birtokában az embernek nem szükséges máshol kutatnia a béke után, hiszen belülrõl
örvend annak. Más szóval ez a tudás és béke a K¥¢£a-tudatban éri el tetõfokát. Ez a
Bhagavad-g¦t§ utolsó szava.
4.39
ªraddh§v§ labhate jñ§na° tat-para¤ sa°yatendriya¤
jñ§na° labdhv§ par§° ª§ntim acire£§dhigacchati
ªraddh§-v§n—a hittel rendelkezõ; labhate—eléri; jñ§nam—a tudást; tat-
para¤—nagyon ragaszkodik hozzá; sa°yata—szabályozott; indriya¤—érzékek;
jñ§nam—tudást; labdhv§—elérve; par§m—transzcendentális; ª§ntim—békét; acire£a—
nagyon hamar; adhigacchati—eléri.
Az az erõs hitû ember, aki átadja magát a transzcendentális tudásnak, valamint
uralkodik az érzékein, alkalmas rá, hogy szert tegyen erre a tudásra, s ha már a
birtokában van, hamarosan eléri a legfelsõbb lelki békét.
 MAGYARÁZAT: A K¥¢£a-tudat tudományát csak a K¥¢£ában szilárdan
hívõ, erõs hittel rendelkezõ ember érheti el. Erõs hitûnek azt nevezik, aki meg van
gyõzõdve arról, hogy csupán a K¥¢£a-tudatban cselekedve elérheti a legmagasabb
szintû tökéletességet. Ezt a hitet az odaadó szolgálat végzésével és a Hare K¥¢£a,
Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare/ Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare
Hare éneklésével lehet elérni, amely megtisztítja a szívet minden anyagi szennytõl.
Mindenek fölött azonban meg kell tanulnunk uralkodni az érzékek felett. Aki
K¥¢£ába veti hitét, és uralkodik az érzékein, az könnyen, minden késedelem nélkül
tökéletessé válhat a K¥¢£a-tudat tudományában.
4.40
ajñaª c§ªraddadh§naª ca sa°ªay§tm§ vinaªyati
n§ya° loko 'sti na paro na sukha° sa°ªay§tmana¤
ajña¤—egy ostoba, aki nem ismeri a kinyilatkoztatott írásokat; ca—és;
aªraddadh§na¤—a kinyilatkoztatott szentírásokba vetett hit nélkül; ca—is; sa°ªaya—
kétségeknek; §tm§—egy személy; vinaªyati—visszaesik; na—sohasem; ayam—ebben;
loka¤—a világban; asti—van; na—sem; para¤—következõ életben; na—nem; sukham—
boldogság; sa°ªaya—kételkedõ; §tmana¤—személynek.
Ám a kinyilatkoztatott írásokban kételkedõ, tudatlan és hitetlen emberek nem
érik el az Isten-tudatot, hanem visszaesnek. A kételkedõ lélek nem boldog sem
ebben a világban, sem pedig a következõben.
MAGYARÁZAT: A sok irányadó és hiteles kinyilatkoztatott írás közül a
Bhagavad-g¦t§ a legjobb. A majdnem állatként élõ emberek nem hisznek a
kinyilatkoztatott írásokban, sõt nem is ismerik õket, s ha ismerik is — vagy még
idéznek is belõlük —, valójában nem hiszik el egyetlen szavát sem. Vannak olyanok
is, akik hisznek ugyan az olyan írásokban, mint például a Bhagavad-g¦t§, ám nem
hisznek az Istenség Személyiségében, ¼r¦ K¥¢£ában, s nem imádják Õt. Az ilyen
emberek nem képesek a K¥¢£a-tudatban maradni, s így visszaesnek. Az említettek
közül a hitetlenek és az állandóan kételkedõk egyáltalán nem fejlõdnek. Akik nem
hisznek Istenben és az Õ kinyilatkoztatott szavaiban, azokra semmi jó nem vár sem
ebben a világban, sem a következõben, és a boldogságot sem találják meg soha. Hittel
kell követnünk a kinyilatkoztatott írások elveit, hogy felemelkedhessünk a tudás
síkjára, és csakis e tudás segítségével érhetjük el a lelki megértés transzcendentális
szintjét. A kételkedõknek tehát nincs helyük a lelki felszabadulás folyamatában. A
siker érdekében az embernek a tanítványi lánc nagy §c§ryáinak nyomdokait kell
követnie.
4.41
yoga-sannyasta-karm§£a° jñ§na-sañchinna-sa°ªayam
§tmavanta° na karm§£i nibadhnanti dhanañjaya
yoga—a karma-yogában végzett odaadó szolgálat által; sannyasta—aki
lemondott; karm§£am—a tett gyümölcseirõl; jñ§na—a tudás által; sañchinna—elvág;
sa°ªayam—kétségek; §tma-vantam—az önvalóban állapodott meg; na—sohasem;
karm§£i—tettek; nibadhnanti—lekötik; dhanañjaya—óh, gazdagság meghódítója.
Óh, gazdagság meghódítója! Aki odaadó szolgálatot végez, s lemond munkája
gyümölcseirõl, akinek kétségeit szétoszlatta a transzcendentális tudás, az igazán az
önvalóban helyezkedik el, s így nem kötik a tettek visszahatásai.
MAGYARÁZAT: Aki követi a Bhagavad-g¦t§ utasításait, úgy, ahogyan azt
Maga az Úr, az Istenség Legfelsõbb Személyisége tanítja, az a transzcendentális tudás
révén megszabadul minden kételytõl. Mint az Úr szerves része, teljes K¥¢£a-
tudatában elsajátította az önvalóról szóló tudományt, s ennek következtében
kétségtelenül kiszabadult a cselekvés kötelékeibõl.
4.42
tasm§d ajñ§na-sambh¡ta° h¥t-stha° jñ§n§sin§tmana¤
chittvaina° sa°ªaya° yogam §ti¢±hotti¢±ha bh§rata
tasm§t—ezért; ajñ§na-sambh¡tam—tudatlanságból született; h¥t-stham—a
szívben elhelyezkedõ; jñ§na—tudásnak; asin§—fegyverével; §tmana¤—az önvalóról;
chittv§—elvágva; enam—ezt; sa°ªayam—kétséget; yogam—yogában; §ti¢±ha—állapodj
meg; utti¢±ha—kelj fel és harcolj; bh§rata—óh, Bharata leszármazottja.
Ezért a tudás fegyverével hasítsd szét a kétségeket, melyek tudatlanságból
támadtak szívedben! Óh, Bh§rata, állj fel a yogával felfegyverkezve, és harcolj!
MAGYARÁZAT: Az ebben a fejezetben ismertetett yogát san§tana-yogának
nevezik, amely az élõlény által végzett örök tetteket jelenti. Ez a yoga kétféle áldozati
tevékenységet foglal magában: az egyiket az anyagi javak feláldozásának nevezik, a
másikat pedig az önvalóról szóló tudásnak. Ez utóbbi tiszta lelki cselekedet. Ha az
anyagi javak feláldozása nem kapcsolódik egybe a lelki megvalósítással, akkor az
ilyen áldozat anyagi lesz, ám ha lelki céllal, azaz odaadó szolgálatban hajtják végre,
akkor tökéletessé válik. A lelki tettekhez érve azt találjuk, hogy azok szintén két
részre oszthatók: az önvaló (a lélek eredeti helyzetének) megértése, valamint az
Istenség Legfelsõbb Személyiségére vonatkozó igazság felismerése. Aki az igazi
Bhagavad-g¦t§ útját követi, az nagyon könnyen megértheti a lelki tudás e két fontos
kategóriáját. Számára nem nehéz tökéletes tudást szerezni a lélekrõl mint az Úr
szerves részérõl. Az ilyen megértés hasznos, mert aki ezt megérti, az könnyen
megérti az Úr transzcendentális tetteit is. A fejezet elején Maga a Legfelsõbb Úr
beszélt transzcendentális cselekedeteirõl. Aki nem érti meg a G¦t§ utasításait, az
hitetlen, és úgy kell tekinteni rá, mint olyanra, aki visszaélt az Úrtól kapott töredék
függetlenségével. Aki ezen utasítások ellenére sem érti meg az Úr igazi
természetét — hogy Õ az örökkévaló, gyönyörrel teli és mindentudó Istenség
Személyisége —, az kétségtelenül elsõ számú ostoba. A K¥¢£a-tudat elveinek
fokozatos elfogadásával eltávolíthatjuk a tudatlanságot. A K¥¢£a-tudatot különféle
folyamatokkal lehet felébreszteni: a félisteneknek végzett különféle áldozatokkal, a
Brahmannak végzett áldozattal, a cölibátus áldozatával, a házasság áldozatával, az
érzékek fegyelmezésének, a misztikus yoga gyakorlásának, a vezekléseknek, az
anyagi javak feláldozásának, a Védák tanulmányozásának és a var£§ªrama-dharmának
nevezett társadalmi intézményben való részvételnek az áldozatával. Valamennyit
áldozatnak nevezik, s mindegyikük a szabályozott cselekedeteken alapszik, de
valamennyiben az önmegvalósítás a fontos tényezõ. Aki ezt a célt kutatja, az a
Bhagavad-g¦t§ igazi tanulmányozója, míg a K¥¢£a felsõbb hatalmában kételkedõ
visszaesik. Ajánlatos tehát, hogy a Bhagavad-g¦t§t vagy bármelyik más írást egy
hiteles lelki tanítómester felügyelete alatt, õt szolgálva és neki meghódolva
tanulmányozzuk. A hiteles lelki tanítómester az öröktõl fogva létezõ tanítványi lánc
tagja, és egy hajszálnyira sem tér el a Legfelsõbb Úr utasításaitól, amelyeket sok
millió évvel ezelõtt a napisten is hallott, akitõl a Bhagavad-g¦t§ tanítása eljutott a földi
világba. Követnünk kell tehát a Bhagavad-g¦t§t, magának a G¦t§nak az utasításai
alapján, s kerülnünk kell az olyan önzõ embereket, akik a saját dicsõségükre vágyva
eltérítenek másokat az igaz útról. Minden kétséget kizárva az Úr a legfelsõbb
személy, s tettei transzcendentálisak. Aki ezt megérti, az már a Bhagavad-g¦t§
tanulmányozása kezdetén felszabadul.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a ¼r¦mad Bhagavad-g¦t§ negyedik
fejezetéhez, melynek címe: „Transzcendentális tudás”.
 ÖTÖDIK FEJEZET - Karma-yoga— cselekvés K¥¢£a-tudatban
5.1
arjuna uv§ca
sanny§sa° karma£§° k¥¢£a punar yoga° ca ªa°sasi
yac chreya etayor eka° tan me br¡hi su-niªcitam
arjuna¤ uv§ca—Arjuna mondta; sanny§sam—lemondást; karma£§m—
minden tettrõl; k¥¢£a—óh, K¥¢£a; puna¤—megint; yogam—odaadó szolgálatot; ca—is;
ªa°sasi—dicséred; yat—ami; ªreya¤—hasznosabb; etayo¤—e kettõ közül; ekam—egy;
tat—az; me—nekem; br¡hi—kérlek, mondd meg; su-niªcitam—határozottan.
Arjuna így szólt: Óh, K¥¢£a, elõször a tettek feladására kérsz, majd az
odaadással végzett munkát ajánlod. Megmondanád hát határozottan, hogy a kettõ
közül melyik a hasznosabb?
MAGYARÁZAT: A Bhagavad-g¦t§nak ebben az ötödik fejezetében az Úr
kijelenti, hogy az odaadó szolgálatban végzett munka jobb az unalmas elmebeli
spekulációnál, s könnyebb is, mert transzcendentális természeténél fogva
megszabadítja az embert a visszahatásoktól. A második fejezet a lélekrõl szóló
bevezetõ tudást és a lélek anyagi testben való rabságát magyarázta el, valamint azt,
hogyan lehet a buddhi-yoga, az odaadó szolgálat által kiszabadulni az anyag
börtönébõl. A harmadik fejezet arról szólt, hogy annak, aki eljutott a tudás síkjára,
már nincsenek végrehajtandó kötelességei, a negyedik fejezetben pedig azt mondta el
az Úr Arjunának, hogy mindenféle áldozati munka a tudásban tetõzik. E fejezet
végén azonban azt tanácsolta neki: ébredjen fel, s a tökéletes tudás birtokában
harcoljon. Arjuna határozottságát megzavarta, hogy K¥¢£a egyidejûleg hangsúlyozta
az odaadással végzett munka és a tudással teli tétlenség fontosságát. Arjuna
megértette, hogy a tudással történõ lemondás az érzékkielégítés tetteinek
megszüntetését jelenti. De hogyan szüntessük be a tetteket, ha odaadó szolgálatban
cselekszünk? Más szóval Arjuna, mivel a tett és a lemondás összeegyeztethetetlennek
tûnt számára, úgy vélte, hogy a sanny§sának, vagyis a tudással történõ lemondásnak
teljes egészében mentesnek kell lennie mindenféle cselekedettõl. Úgy látszik, nem
értette meg, hogy a teljes tudással végzett tett nem jár visszahatásokkal, tehát
ugyanaz, mint a tétlenség. Ezért tette fel a kérdést: lemondjon-e minden tettrõl, vagy
teljes tudásban cselekedjen?
5.2
ªr¦-bhagav§n uv§ca
sanny§sa¤ karma-yogaª ca ni¤ªreyasa-kar§v ubhau
tayos tu karma-sanny§s§t karma-yogo viªi¢yate
ªr¦-bhagav§n uv§ca—az Istenség Személyisége mondta; sanny§sa¤—
lemondani a cselekvésrõl; karma-yoga¤—odaadással végzett tettek; ca—is; ni¤ªreyasa-
karau—a felszabadulás útjához vezet; ubhau—mindkettõ; tayo¤—a kettõ közül; tu—
de; karma-sanny§s§t—a gyümölcsözõ tettekrõl való lemondással összehasonlítva;
karma-yoga¤—az odaadással végzett tettek; viªi¢yate—jobb.
Az Istenség Személyisége így válaszolt: A tettekrõl való lemondás és az
odaadással végzett tett egyaránt a felszabaduláshoz vezet. Ám az odaadó szolgálat
jobb, mint a tettekrõl történõ lemondás.
MAGYARÁZAT: Az anyagi rabságot az érzékkielégítés érdekében végzett
gyümölcsözõ cselekedetek okozzák. Az élõlény mindaddig vándorol a különféle
testeken keresztül, s folytatja szakadatlan anyagi rabságát, amíg olyan tetteket hajt
végre, amelyeknek célja a testi kényelem fokozása. A ¼r¦mad-Bh§gavatam (5.5.4-6) a
következõképpen erõsíti ezt meg:
n¡na° pramatta¤ kurute vikarma
yad indriya-pr¦taya §p¥£oti
na s§dhu manye yata §tmano 'yam
asann api kleªa-da §sa deha¤
par§bhavas t§vad abodha-j§to
y§van na jijñ§sata §tma-tattvam
y§vat kriy§s t§vad ida° mano vai
karm§tmaka° yena ªar¦ra-bandha¤
eva° mana¤ karma-vaªa° prayu¯kte
avidyay§tmany upadh¦yam§ne
pr¦tir na y§van mayi v§sudeve
na mucyate deha-yogena t§vat
„Az emberek õrültként hajszolják az érzékkielégítést, s nem tudják, hogy
jelen testük, melynek oly sok szenvedésben van része, múltbeli gyümölcsözõ
cselekedeteik eredménye. Ez a test ideiglenes, mégis állandóan számtalan bajt okoz.
Az érzékek kielégítéséért cselekedni ezért nem jó. Az ember élete mindaddig
kudarcnak tekinthetõ, míg nem tudakozódik valódi kiléte felõl. Amíg nem érti meg,
ki õ valójában, addig az érzékkielégítés reményében a gyümölcsözõ eredményekért
kénytelen dolgozni, s amíg tudata az érzékkielégítésbe merül, egyik testbõl a
másikba kell vándorolnia. Az elme a gyümölcsözõ tettekbe mélyed, s a tudatlanság
hatása alatt áll, de ki kell fejlesztenünk a szeretetet V§sudeva odaadó szolgálata iránt.
Csakis ekkor nyílik lehetõség arra, hogy az ember kiszabaduljon az anyagi lét
rabságából.”
A jñ§na tehát (vagyis annak ismerete, hogy nem az anyagi test, hanem
szellemi lélek vagyunk) nem elegendõ a felszabaduláshoz. Cselekednünk kell a lélek
helyzete szerint, különben nem szabadulhatunk ki az anyagi rabságból. A K¥¢£a-
tudatbeli cselekvés azonban nem a gyümölcsözõ tettek síkján történik. A teljes
tudással végzett tettek elõsegítik az igazi tudás fejlõdését. K¥¢£a-tudat nélkül a
gyümölcsözõ tettekrõl történõ lemondás önmagában nem tisztítja meg a feltételekhez
kötött lélek szívét, s mindaddig, amíg a szívünk nem tiszta, arra kényszerülünk,
hogy a gyümölcsözõ tettek szintjén cselekedjünk. Ám a K¥¢£a-tudatban végzett
munka megszabadít a gyümölcsözõ tettek végeredményétõl, s így nem szükséges
alászállnunk az anyagi síkra. A K¥¢£a-tudatbeli cselekedet mindig magasabb rendû a
lemondásnál, mert a lemondás mindig magában rejti a visszaesés veszélyét. ¼r¦la
R¡pa Gosv§m¦ Bhakti-ras§m¥ta-sindhu címû írásában (1.2.258) megerõsíti, hogy a
lemondás K¥¢£a-tudat nélkül nem tökéletes:
pr§pañcikatay§ buddhy§ hari-sambandhi-vastuna¤
mumuk¢ubhi¤ parity§go vair§gya° phalgu kathyate
„Ha a felszabadulásra vágyakozó emberek lemondanak az olyan
dolgokról, amelyeket anyaginak tekintenek, holott kapcsolatban állnak az Istenség
Legfelsõbb Személyiségével, lemondásukat tökéletlennek nevezik.” A lemondás
akkor teljes, ha annak a tudásnak a birtokában történik, miszerint minden, ami
létezik, az Úr tulajdona, ezért senki sem követelhet birtokjogot semmi felett. Meg kell
értenünk, hogy valójában semmi sem a miénk. Hogyan beszélhetnénk akkor
lemondásról? Aki tudatában van annak, hogy minden K¥¢£a tulajdona, az mindig
lemondásban él. Mivel K¥¢£a az egyedüli birtokos, mindent az Õ szolgálatában kell
alkalmazni. A K¥¢£a-tudatbeli cselekvés e tökéletes formája sokkal jobb, mint a
m§y§v§d¦ iskola sanny§s¦jának bármilyen fokú, természetellenes lemondása.
5.3
jñeya¤ sa nitya-sanny§s¦ yo na dve¢±i na k§¯k¢ati
nirdvandvo hi mah§-b§ho sukha° bandh§t pramucyate
jñeya¤—tudni kell; sa¤—õ; nitya—mindig; sanny§s¦—a lemondó; ya¤—aki;
na—sohasem; dve¢±i—irtózik; na—sem; k§¯k¢ati—vágyakozik; nirdvandva¤—mentes
az ellentétpároktól; hi—bizonyára; mah§-b§ho—óh, erõs karú; sukham—boldogan;
bandh§t—a kötelékektõl; pramucyate—teljesen megszabadult.
Óh, erõs karú Arjuna! Aki nem vágyakozik munkája gyümölcseire, s nem is
gyûlöli azokat, az mindig lemondásban él. Az ilyen ember, aki mentes az
ellentétpároktól, könnyedén elvágja az anyagi kötelékeket, s eléri a teljes
felszabadulást.
MAGYARÁZAT: A teljesen K¥¢£a-tudatú ember mindig lemondásban él,
mert nem gyûlöli tettei eredményét, s nem is vágyakozik rájuk. Az ilyen lemondott
személy, aki életét az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatának szenteli, teljes
tudással rendelkezik, mert ismeri eredeti helyzetét K¥¢£ával kapcsolatban állva, s jól
tudja, hogy K¥¢£a az egész, õ pedig K¥¢£a szerves része. Ez a tudás tökéletes, mert a
minõség és a mennyiség szempontjából egyaránt helyes. Az az elmélet, hogy egyek
vagyunk K¥¢£ával, helytelen, hiszen a rész nem lehet egyenlõ az egésszel. Az tehát,
hogy minõség tekintetében egyek vagyunk, ám mennyiségileg különbözõek,
helytálló transzcendentális tudás, amelynek elsajátítása oda vezet, hogy az ember
teljessé válik önmagában, s többé semmire sem vágyakozik, és semmi miatt sem
bánkódik. Elméje megszabadul a kettõsségektõl, mert bármit tesz, K¥¢£áért teszi.
Mivel a kettõsségek síkja fölé emelkedik, még ebben a világban felszabadul.
5.4
s§¯khya-yogau p¥thag b§l§¤ pravadanti na pa£¨it§¤
ekam apy §sthita¤ samyag ubhayor vindate phalam
s§¯khya—az anyagi világ analitikus tanulmányozása; yogau—az odaadó
szolgálatban végzett munka; p¥thak—különbözõ; b§l§¤—a kevésbé értelmesek;
pravadanti—mondják; na—sohasem; pa£¨it§¤—a nagy tudásúak; ekam—egyben; api—
habár; §sthita¤—elhelyezkedve; samyak—teljes; ubhayo¤—mindkettõnek; vindate—
élvez; phalam—eredményt.
Csak a tudatlanok mondják, hogy az odaadó szolgálat [karma-yoga]
különbözik az anyagi világ elemzõ tanulmányozásától [a s§¯khyától]. Akik
valóban nagy tudásúak, azt mondják, hogy aki helyesen halad a két út egyikén, az
mindkettõ eredményét elnyeri.
 MAGYARÁZAT: Az anyagi világ elemzõ tanulmányozásának célja a lét
lelkének felfedezése. Az anyagi világ lelke Vi¢£u, vagyis a Felsõlélek. Az Úrnak
végzett odaadó szolgálat magában foglalja a Felsõlélek szolgálatát. Az elsõ feladat
megtalálni a fa gyökerét, a második pedig megöntözni azt. A s§¯khya filozófia valódi
tanulmányozója megtalálja az anyagi világ gyökerét, Vi¢£ut, majd e tökéletes
tudással átadja magát az Õ szolgálatának. Lényegében tehát nincs különbség a kettõ
között, hiszen mindkettõ célja Vi¢£u. Akik nem ismerik a végsõ célt, azt mondják,
hogy a s§¯khya és a karma-yoga célja nem ugyanaz, de a bölcs tudja, hogy a két
különbözõ folyamat ugyanoda vezet.
5.5
yat s§¯khyai¤ pr§pyate sth§na° tad yogair api gamyate
eka° s§¯khya° ca yoga° ca ya¤ paªyati sa paªyati
yat—ami; s§¯khyai¤—a s§¯khya filozófia által; pr§pyate—elért; sth§nam—
hely; tat—azt; yogai¤—az odaadó szolgálat által; api—is; gamyate—elérhetõ; ekam—
egy; s§¯khyam—elemzõ tanulmányozás; ca—és; yogam—odaadással végzett
cselekedet; ca—és; ya¤—aki; paªyati—látja; sa¤—õ; paªyati—valóban lát.
Aki tudja, hogy odaadó szolgálattal is elérhetõ az a helyzet, amihez az elemzõ
tanulmányozás vezet, s aki ezért az elemzõ tanulmányozást és az odaadó
szolgálatot egy szinten állónak látja, az valóban lát.
MAGYARÁZAT: A filozófiai kutatás igazi szándéka az élet végsõ céljának
felfedezése, s mivel az élet végsõ célja az önmegvalósítás, a két folyamat
végkövetkeztetése között nincsen különbség. A s§¯khya filozófiai kutatás által az
ember arra a megállapításra jut, hogy az élõlény nem az anyagi világ, hanem a
legfelsõbb lelki egész szerves része. Ebbõl következõen a léleknek semmi köze az
anyagi világhoz: tetteinek a Legfelsõbbel kell kapcsolatban állniuk. Eredeti
helyzetébe valójában akkor kerül, amikor K¥¢£a-tudatban cselekszik. Az elsõ
folyamat, a s§¯khya során külön kell válni az anyagtól, az odaadó yoga-folyamatban
pedig ragaszkodni kell a K¥¢£a kedvéért végzett tettekhez. Valójában a két folyamat
azonos, noha az egyik látszólag elkülönülést, a másik pedig ragaszkodást alkalmaz.
Ám távol tartani magunkat az anyagtól és ragaszkodni K¥¢£ához egy és ugyanaz.
Aki látja ezt, az igazán lát.
5.6
sanny§sas tu mah§-b§ho du¤kham §ptum ayogata¤
yoga-yukto munir brahma na cire£§dhigacchati
sanny§sa¤—az élet lemondott rendje; tu—de; mah§-b§ho—óh, erõs karú;
du¤kham—szenvedés; §ptum—sújt vele; ayogata¤—odaadó szolgálat nélkül; yoga-
yukta¤—az odaadó szolgálatot végzõ; muni¤—gondolkodó; brahma—a Legfelsõbb; na
cire£a—késedelem nélkül; adhigacchati—eléri.
Az embert nem teheti boldoggá, ha pusztán lemond a tettekrõl, ám nem végez
odaadó szolgálatot az Úrnak. Az odaadó szolgálatot végzõ bölcs azonban
késedelem nélkül eléri a Legfelsõbbet.
MAGYARÁZAT: A sanny§s¦knak, vagyis az élet lemondott rendjébe
tartozóknak két csoportja van. A m§y§v§d¦ sanny§s¦k a s§¯khya filozófiát, a vai¢£ava
sanny§s¦k pedig a Ved§nta-s¡trák helyes magyarázatát tartalmazó Bh§gavatam
filozófiát tanulmányozzák. A m§y§v§d¦ sanny§s¦k ugyan szintén tanulmányozzák a
Ved§nta-s¡trákat, de saját magyarázatuk, a ¼a¯kar§c§rya által írt ¼§r¦raka-bh§¢ya
alapján. A Bh§gavata iskola tanítványai a p§ñcar§trik¦ elõírások szerint az Úr odaadó
szolgálatának élnek, és ezért a vai¢£ava sanny§s¦k rendkívül szerteágazó
tevékenységet folytatnak az Úr transzcendentális szolgálatában. Nekik semmi közük
sincs az anyagi tettekhez, ám az Úr odaadó szolgálatában sokféle tettet
végrehajtanak. A s§¯khyát és a ved§ntát tanulmányozó, spekuláló m§y§v§d¦ sanny§s¦k
azonban képtelenek megízlelni az Úr transzcendentális szolgálatát. Tanulmányaik
unalmassá válnak számukra, így néha elegük lesz a Brahmanról való spekulálásból, s
bár nem rendelkeznek megfelelõ megértéssel, mégis a Bh§gavatamnál keresnek
menedéket. Mindez oda vezet, hogy a ¼r¦mad-Bh§gavatam tanulmányozása során
nehézségekbe ütköznek. Unalmas spekulációjuk és természetellenes, személytelen
magyarázataik mind hasznavehetetlenek. Az odaadó szolgálatot végzõ vai¢£ava
sanny§s¦k ellenben boldogok transzcendentális kötelességeik végrehajtása közben, s
biztos, hogy végül bejutnak Isten országába. A m§y§v§d¦ sanny§s¦k néha elbuknak az
önmegvalósítás útján, s ismét a filantrópia vagy altruizmus anyagi tetteit végzik,
amely szintén csak materialista tevékenység. A végkövetkeztetés tehát az, hogy a
K¥¢£a-tudatban cselekvõk helyzete jobb azoknál a sanny§s¦kénál, akik azt próbálják
kitalálni, mi Brahman és mi nem Brahman, habár jó néhány élet után õk is K¥¢£a-
tudatúak lesznek.
5.7
yoga-yukto viªuddh§tm§ vijit§tm§ jitendriya¤
sarva-bh¡t§tma-bh¡t§tm§ kurvann api na lipyate
yoga-yukta¤—odaadó szolgálatot végezve; viªuddha-§tm§—egy megtisztult
lélek; vijita-§tm§—önfegyelmezett; jita-indriya¤—legyõzte az érzékeket; sarva-bh¡ta—
minden élõlénnyel; §tma-bh¡ta-§tm§—együttérzõ; kurvan api—habár dolgozik; na—
sohasem; lipyate—köti le.
Az odaadással cselekvõ, elméje és érzékei fölött uralkodó tiszta lelket
mindenki kedveli, és õ is mindenkit kedvel. Az ilyen embert, bár állandóan
tevékeny, sohasem kötik tettei.
MAGYARÁZAT: Azt, aki a K¥¢£a-tudat révén a felszabadulás útján halad,
minden élõlény kedveli, és õ is kedvel mindenkit. Ez K¥¢£a-tudatának köszönhetõ.
Egyetlen élõlényrõl sem gondolja, hogy K¥¢£ától különálló, mint ahogyan a fa
leveleirõl és ágairól sem hiszi, hogy a fától függetlenül léteznek. Tudja jól, hogy a fa
gyökerét öntözve a víz eljut minden levélhez és ághoz, a gyomor táplálása pedig
automatikusan ellátja energiával az egész testet. Aki K¥¢£a-tudatban cselekszik, az
mindenkit szolgál, ezért õt mindenki szereti. Tetteivel mindenkit elégedetté tesz, így
tudata tiszta. Ennek köszönhetõen teljesen ura az elméjének, s így érzékei felett is
gyõzedelmeskedik, és mivel elméje mindig K¥¢£ába merül, nem áll fenn annak a
veszélye, hogy eltávolodjon K¥¢£ától. Az sem valószínû, hogy érzékeit mással
foglalja le, mint az Úr szolgálatával. Semmi másról nem akar hallani, csak ami
K¥¢£ával kapcsolatos. Egyedül Neki felajánlott ételt akar fogyasztani, és sohasem
akar olyan helyre menni, ami nem áll kapcsolatban K¥¢£ával. Érzékei tehát
fegyelmezettek, s aki uralkodik az érzékein, az nem bánt senkit. Felmerülhet a
kérdés: „Akkor miért támadt Arjuna másokra (a csatában)? Talán nem volt K¥¢£a-
tudatú?” Arjuna csupán látszólag volt támadó, mert (ahogyan a második fejezet ezt
már megmagyarázta) a csatatéren összegyûlt harcosok mind folytatják egyéni
életüket — a lelket nem lehet elpusztítani. Lelki szempontból így senki sem halt meg
a kuruk¢etrai csatamezõn, a harcosok csupán öltözéküket cserélték egy másikra,
K¥¢£a utasítására, aki személyesen jelen volt. A kuruk¢etrai csatatéren küzdõ Arjuna
tehát valójában egyáltalán nem harcolt, mindössze K¥¢£a utasításait hajtotta végre
teljes K¥¢£a-tudatban. Az ilyen embert sohasem kötik le a tettek visszahatásai.
5.8—9
naiva kiñcit karom¦ti yukto manyeta tattva-vit
paªyañ ª¥£van sp¥ªañ jighrann aªnan gacchan svapan ªvasan
pralapan vis¥jan g¥h£ann unmi¢an nimi¢ann api
indriy§£¦ndriy§rthe¢u vartanta iti dh§rayan
na—sohasem; eva—bizonyára; kiñcit—bármit; karomi—cselekszem; iti—ily
módon; yukta¤—az isteni tudatban cselekvõ; manyeta—gondolkodik; tattva-vit—aki
ismeri az igazságot; paªyan—látva; ª¥£van—hallgatva; sp¥ªan—megérintve; jighran—
szagolva; aªnan—evés közben; gacchan—miközben megy; svapan—álmában; ªvasan—
lélegzés közben; pralapan—beszéd közben; vis¥jan—feladva; g¥h£an—elfogadva;
unmi¢an—kinyitva; nimi¢an—becsukva; api—ennek ellenére; indriy§£i—az érzékek;
indriya-arthe¢u—érzékkielégítésben; vartante—hadd tegyék; iti—így; dh§rayan—vélve.
Az isteni tudatban élõ bár lát, hall, érint, szagol, eszik, mozog, alszik és
lélegzik, mindig tudja, hogy õ maga valójában nem tesz semmit. A beszéd, ürítés,
elfogadás, a szem kinyitása és behunyása közben állandóan tudatában van annak,
hogy csupán az anyagi érzékek foglalkoznak tárgyaikkal, õ azonban felettük áll.
MAGYARÁZAT: A K¥¢£a-tudatú ember léte tiszta, éppen ezért semmi
köze az olyan tettekhez, melyek az öt közvetlen és közvetett okkal, névszerint a
cselekvõvel, a tettel, a helyzettel, az erõfeszítéssel és a szerencsével kapcsolatosak. Ez
azért van így, mert K¥¢£a transzcendentális szeretõ szolgálatát végzi. Noha úgy
tûnik, hogy testével és érzékeivel cselekszik, mindig tudatában van valódi
helyzetének: lelki tevékenységet kell végeznie. Az anyagi felfogásúak érzékei saját
élvezetükbe merülnek, de a K¥¢£a-tudatban az érzékek arra törekszenek, hogy K¥¢£a
érzékeinek szerezzenek örömet. Ezért a K¥¢£a-tudatú ember mindig független, noha
látszólag az érzékek tevékenységébe merül. A látás és a hallás az érzékeknek az a
mûködése, amely a tudásszerzést segíti elõ, míg a mozgás, a beszéd, az ürítés stb. a
cselekvõ érzékek tevékenységei. Azt, aki K¥¢£a-tudatú, sohasem befolyásolják az
érzékek cselekedetei. Egyedül az Úr szolgálatát végzi, mert tudja, hogy az Õ örök
szolgája.
5.10
brahma£y §dh§ya karm§£i sa¯ga° tyaktv§ karoti ya¤
lipyate na sa p§pena padma-patram iv§mbhas§
brahma£i—az Istenség Legfelsõbb Személyiségének; §dh§ya—lemond;
karm§£i—minden tettrõl; sa¯gam—ragaszkodást; tyaktv§—feladván; karoti—végzi;
ya¤—aki; lipyate—befolyásolt; na—sohasem; sa¤—õ; p§pena—bûnök által; padma-
patram—a lótusz levele; iva—mint; ambhas§—a víz által.
 Aki ragaszkodás nélkül végzi kötelességét, és minden eredményt átad a
Legfelsõbb Úrnak, azt nem éri bûn, mint ahogyan a lótusz levelét sem éri víz.
MAGYARÁZAT: A brahma£i szó itt a K¥¢£a-tudatra utal. Az anyagi világ
az anyagi természet három kötõerejének totális megnyilvánulása, szakkifejezéssel
pradh§na. A védikus himnuszok, például a sarva° hy etad brahma (M§£¨¡kya Upani¢ad
2.), a tasm§d etad brahma n§ma-r¡pam anna° ca j§yate (Mu£¨aka Upani¢ad 1.2.10.) és
mama yonir mahad brahma (Bhagavad-g¦t§ 14.13) versei arra utalnak, hogy az anyagi
világban minden a Brahman megnyilvánulása, s habár az okozatok eltérõen
nyilvánulnak meg, mégsem különböznek az októl. Az ¾ªopani¢ad szerint minden
kapcsolatban áll a Legfelsõbb Brahmannal, K¥¢£ával, ezért minden kizárólag az Övé.
Aki tökéletesen tisztában van vele, hogy minden K¥¢£áé, hogy K¥¢£a a tulajdonosa
mindennek, s ezért mindent az Úr szolgálatában kell alkalmaznia, annak
természetesen nincsen köze tettei következményeihez, legyenek azok akár jók, akár
bûnösek. Az ember még anyagi testét is — ami az Úr ajándéka, hogy egy bizonyos
fajta tevékenységet végezhessen — használhatja K¥¢£a-tudatban, s akkor a bûnös
visszahatások nem szennyezhetik azt be, éppen úgy, ahogyan a lótuszvirág is száraz
marad, noha a vízben él. Az Úr a G¦t§ban (3.30) azt is mondja: mayi sarv§£i karm§£i
sannyasya. „Hódolj meg minden tetteddel Énelõttem [K¥¢£a elõtt]!” A
végkövetkeztetés tehát az, hogy aki nem K¥¢£a-tudatú, az abban a felfogásban
cselekszik, hogy az érzékek és az anyagi test az éne, míg a K¥¢£a-tudatú ember
bármit tesz, tudja, hogy a test K¥¢£a tulajdona, s ezért Õt kell vele szolgálnia.
5.11
k§yena manas§ buddhy§ kevalair indriyair api
yogina¤ karma kurvanti sa¯ga° tyaktv§tma-ªuddhaye
k§yena—a testtel; manas§—az elmével; buddhy§—az értelemmel; kevalai¤—
megtisztult; indriyai¤—az érzékekkel; api—még; yogina¤—a K¥¢£a-tudatú emberek;
karma—tettek; kurvanti—végeznek; sa¯gam—ragaszkodást; tyaktv§—feladván; §tma—
az önvalónak; ªuddhaye—a megtisztulás érdekében.
A yog¦k lemondanak minden ragaszkodásról, és testükkel, elméjükkel,
értelmükkel, sõt érzékeikkel is egyedül a tisztulás érdekében cselekszenek.
MAGYARÁZAT: Ha K¥¢£a-tudatban, K¥¢£a érzékeinek örömére
cselekszünk, akkor a test, az elme, az értelem, sõt még az érzékek cselekedetei is
megtisztulnak az anyagi szennyezõdéstõl. A K¥¢£a-tudatú ember tetteinek nincsenek
anyagi visszahatásai. A K¥¢£a-tudatban cselekedve tehát nagyon könnyû tiszta
tetteket végezni, melyeket általában sad-§c§ra néven ismernek. ¼r¦ R¡pa Gosv§m¦ így
ír errõl Bhakti-ras§m¥ta-sindhujában (1.2.187):
¦h§ yasya harer d§sye karma£§ manas§ gir§
nikhil§sv apy avasth§su j¦van-mukta¤ sa ucyate
„Aki testével, elméjével, értelmével és szavaival K¥¢£a-tudatban (azaz
K¥¢£a szolgálatában) cselekszik, az annak ellenére, hogy a legkülönfélébb anyaginak
nevezett tetteket végzi, már ebben az anyagi világban felszabadult léleknek
tekinthetõ.” Hamis egója nincs, mert nem hiszi azt, hogy õ az anyagi test vagy a test
tulajdonosa. Tudja, hogy nem ez az anyagi test, és hogy ez a test nem az övé — õ
maga és a test egyaránt K¥¢£áé. Ha mindenét, vagyis mindazt, amit testével,
elméjével, értelmével, beszédével, életével, vagyonával stb. létrehoz, K¥¢£a
szolgálatába állítja, akkor azon nyomban összekapcsolódik Vele. Egy lesz K¥¢£ával,
és megszabadul attól a hamis egótól, ami az embert arra készteti, hogy testének vagy
más egyébnek higgye magát. Ez a K¥¢£a-tudat tökéletes szintje.
5.12
yukta¤ karma-phala° tyaktv§ ª§ntim §pnoti nai¢±hik¦m
ayukta¤ k§ma-k§re£a phale sakto nibadhyate
yukta¤—aki odaadó szolgálatot végez; karma-phalam—minden tett
gyümölcsét; tyaktv§—feladva; ª§ntim—tökéletes békét; §pnoti—elér; nai¢±hik¦m—
rendíthetetlen; ayukta¤—aki nem K¥¢£a-tudatú; k§ma-k§re£a—a tett eredményének
élvezetéért; phale—az eredményben; sakta¤—ragaszkodó; nibadhyate—megkötik.
A rendíthetetlenül odaadó lélek tökéletes békét ér el, mert minden tette
eredményét Nekem ajánlja fel. De aki nem él harmóniában Istennel, s munkája
gyümölcseire sóvárog, azt megkötik tettei.
MAGYARÁZAT: Egy K¥¢£a-tudatban és egy testi tudatban élõ ember
között az a különbség, hogy az elõbbi K¥¢£ához ragaszkodik, míg az utóbbi tettei
eredményeihez. Aki K¥¢£ához ragaszkodik, s egyedül Érte dolgozik, az minden
bizonnyal felszabadult lélek, aki nem aggódik tettei eredményei miatt. A Bh§gavatam
a munka eredménye utáni vágyat azzal magyarázza, hogy az ember a kettõsség
felfogásában cselekszik, azaz anélkül, hogy ismerné az Abszolút Igazságot. A
Legfelsõbb Abszolút Igazság K¥¢£a, az Istenség Személyisége. A K¥¢£a-tudatban
nincs kettõsség. Minden, ami létezik, K¥¢£a energiájának terméke, és K¥¢£a
tökéletesen jó. A K¥¢£a-tudatban végzett tettek így abszolút síkon vannak,
transzcendentálisak, és nincsenek anyagi következményeik. Éppen ezért a K¥¢£a-
tudatú embert béke tölti el, míg az, aki az érzékkielégítés vágyával csupán a
nyereségre törekszik, nem lehet békés. Ez a K¥¢£a-tudat titka. Az a megvalósítás,
hogy K¥¢£án kívül nem létezik semmi, a béke és a félelemnélküliség síkja.
5.13
sarva-karm§£i manas§ sannyasy§ste sukha° vaª¦
nava-dv§re pure deh¦ naiva kurvan na k§rayan
sarva—minden; karm§£i—tettek; manas§—az elme által; sannyasya—
feladván; §ste—marad; sukham—boldogságban; vaª¦—aki önfegyelmezett; nava-
dv§re—ott, ahol kilenc kapu van; pure—a városban; deh¦—a megtestesült lélek; na—
sohasem; eva—bizonyára; kurvan—bármit tesz; na—nem; k§rayan—tettet okoz.
Amikor a megtestesült lélek fegyelmezi természetét, és elméjében lemond
minden tettrõl, akkor boldogan él a kilenckapus városban [az anyagi testben].
Nem cselekszik õ, s nem is oka semmilyen tettnek.
MAGYARÁZAT: A megtestesült lélek a kilenckapus városban él. A
testnek, azaz a test képletes városának a cselekedeteit a természet rá ható sajátos
kötõerõi automatikusan irányítják. A lélek annak ellenére, hogy engedelmeskednie
kell a test feltételeinek, ha úgy akarja, felülemelkedhet azokon. Szenvedése csak
annak tudható be, hogy megfeledkezett felsõbb természetérõl, s ezért az anyagi
testtel azonosítja magát. A K¥¢£a-tudat segítségével visszatérhet valódi helyzetébe, s
megszabadulhat az anyagi testtõl. Aki a K¥¢£a-tudat gyakorlásához kezd, az azonnal
és teljesen megválik a testi cselekedetektõl. Az ilyen fegyelmezett ember, akinek
felfogása megváltozott, boldogan él a kilenckapus városban. A ¼vet§ªvatara Upani¢ad
(3.18) a következõképpen tesz említést a kilenc kapuról:
nava-dv§re pure deh¦ ha°so lel§yate bahi¤
vaª¦ sarvasya lokasya sth§varasya carasya ca
„Az élõlény testében élõ Istenség Legfelsõbb Személyisége irányítja a
világegyetem valamennyi élõlényét. A testnek kilenc kapuja van [a két szem, a két
orrlyuk, a két fül, a száj, a végbél és a nemi szerv]. Feltételekhez kötött állapotában az
élõlény a testtel azonosítja magát, ám még e testben olyan szabaddá lehet, mint az
Úr, ha a benne élõ Úrral azonosul.” (¼vet§ªvatara Upani¢ad 3.18)
Láthatjuk tehát, hogy a K¥¢£a-tudatú ember az anyagi test külsõ és belsõ
tetteitõl egyaránt mentes.
5.14
na kart¥tva° na karm§£i lokasya s¥jati prabhu¤
na karma-phala-sa°yoga° svabh§vas tu pravartate
na—sohasem; kart¥tvam—tulajdonjog; na—sem; karm§£i—tettek; lokasya—
az embereknek; s¥jati—teremt; prabhu¤—a test városának ura; na—sem; karma-phala—
a tettek gyümölcseivel; sa°yogam—kapcsolatot; svabh§va¤—az anyagi természet
kötõerõi; tu—de; pravartate—végez.
A megtestesült lélek, teste városának ura nem hoz létre tetteket, nem készteti
cselekvésre az embereket, és a munka gyümölcseit sem õ teremti meg. Mindezt az
anyagi természet kötõerõi végzik.
MAGYARÁZAT: Ahogyan a hetedik fejezet majd megmagyarázza, az
élõlény a Legfelsõbb Úr egyik energiája vagy természete, de különbözik az anyagtól,
amely az Úr másik — alsóbbrendûnek nevezett — természete. A felsõbbrendû
természet, az élõlény valamiképpen idõtlen idõk óta kapcsolatban áll az anyagi
természettel. Ideiglenes testhez, anyagi lakhelyhez jut, s ez az oka különbözõ
tetteinek és azok visszahatásainak. Ilyen feltételekhez kötött atmoszférában élve az
élõlény szenved a test tetteinek következményeitõl, mivel tudatlansága miatt a testtel
azonosítja magát. E tudatlanság, amelyben végtelen hosszú ideje él, okozza a testi
szenvedést és az aggodalmakat. Amint az élõlény felülemelkedik a test cselekedetein,
rögtön megszabadul a visszahatásoktól is. Míg a test városában tartózkodik, úgy
tûnik, hogy õ az ura annak, ám valójában se nem tulajdonosa, se nem irányítója a test
tetteinek és azok visszahatásainak — õ csupán küzdelmét vívja létéért az anyagi
óceán kellõs közepén. A hullámok ide-oda dobálják, s õ tehetetlen velük szemben. A
legjobb megoldás az, ha a transzcendentális K¥¢£a-tudat által kikerül ebbõl a vízbõl.
Egyedül ez mentheti õt meg minden bajtól.
5.15
n§datte kasyacit p§pa° na caiva suk¥ta° vibhu¤
ajñ§nen§v¥ta° jñ§na° tena muhyanti jantava¤
na—sohasem; §datte—elfogad; kasyacit—bárkié; p§pam—bûnt; na—sem;
ca—is; eva—bizonyára; su-k¥tam—jámbor tetteket; vibhu¤—a Legfelsõbb Úr;
ajñ§nena—tudatlanság által; §v¥tam—fedett; jñ§nam—tudás; tena—azáltal; muhyanti—
megzavarodnak; jantava¤—az élõlények.
 A Legfelsõbb Úr sem vállalja Magára senki bûnös vagy jámbor tettét. A
megtestesült élõlényeket azonban megtéveszti a tudatlanság, amely elfedi igazi
tudásukat.
MAGYARÁZAT: A szanszkrit vibhu szó a Legfelsõbb Úrra utal, aki teljes,
határtalan tudással, gazdagsággal, erõvel, hírnévvel, szépséggel és lemondással
rendelkezik. Õ mindig elégedett Önmagában, s a bûnös vagy jó cselekedetek nem
háborgatják. Egyetlen élõlény számára sem Õ teremti meg sajátságos helyzetét: a
tudatlanságtól megtévesztett élõlény az, aki bizonyos életkörülmények közé
kívánkozik. Így kezdõdik el a tett és visszahatás láncolata. Az élõlény a felsõbbrendû
természethez tartozik, ezért tudással teli, ám korlátolt hatalma révén hajlamos arra,
hogy a tudatlanság befolyása alá kerüljön. Az Úr mindenható, ám az élõlény nem. Az
Úr vibhu, azaz mindentudó, míg az élõlény a£u, vagyis atomnyi, és mivel élõ lélek,
módjában áll, hogy szabad akarata szerint kívánjon bármit. Vágyát csakis a
mindenható Úr teljesítheti. Ha az élõlényt megtévesztik vágyai, az Úr beleegyezik
azok teljesítésébe, ám sohasem felelõs azokért a tettekért és visszahatásokért,
amelyek abban az élethelyzetben várnak az élõlényre, melyre vágyott. Ebben a
zavarodott állapotban az élõlény a körülmények meghatározta anyagi testtel
azonosítja magát, s az élet ideiglenes szenvedéseitõl és örömeitõl válik függõvé. Az
Úr Param§tm§ként, vagyis Felsõlélekként az élõlény állandó társa, ezért képes
megérteni az egyéni lélek vágyait, ahogyan egy virághoz közel állva megérezhetjük
az illatát. A vágy az élõlény feltételekhez kötöttségének finom formája. Az Úr az
élõlény kívánságait érdemei szerint teljesíti — ember tervez, Isten végez. Az ember
tehát nem mindenható saját vágyai betöltésében. Az Úr azonban minden óhajt
teljesíteni tud, s mivel semleges mindenkivel szemben, nem akadályozza vágyaik
beteljesülésében a parányi független élõlényeket. Azt azonban, aki K¥¢£át akarja, az
Úr különösen figyelmében részesíti, s lelkesíti, hogy vágyaival elérhesse Õt, s örökre
boldog legyen. A védikus himnuszok ezért kijelentik: e¢a u hy eva s§dhu karma k§rayati
ta° yam ebhyo lokebhya unnin¦¢ate. E¢a u ev§s§dhu karma k§rayati yam adho nin¦¢ate. „Az
Úr jámbor tetteket ad az élõlénynek, hogy az felemelkedhessen, és bûnös tetteket,
hogy a pokolba kerülhessen.” (Kau¢¦tak¦ Upani¢ad 3.8.)
ajño jantur an¦ªo 'yam §tmana¤ sukha-du¤khayo¤
¦ªvara-prerito gacchet svarga° v§ªv abhram eva ca
„Az élõlény akár boldog, akár boldogtalan, sohasem független. A
Legfelsõbb akarata szerint úgy juthat akár a mennyekbe, akár a pokolba, ahogyan a
szél sodorja el a felhõt.”
Maga a megtestesült lélek az oka tehát saját zavarodottságának, amiatt,
hogy õsidõk óta el akarja kerülni a K¥¢£a-tudatot. Következésképpen bár az élõlény
természetét az örökkévaló, gyönyörrel és tudással teli lét jellemzi, létének
parányisága miatt megfeledkezik eredeti feladatáról, az Úr szolgálatáról. Így a
tudatlanság rabjává válik, s ennek varázsa alatt kijelenti, hogy az Úr a felelõs
feltételekhez kötött létéért. A Ved§nta-s¡trák (2.1.34) szintén megerõsítik ezt.
Vai¢amya-nairgh¥£ye na s§pek¢atv§t tath§ hi darªayati: „A látszat ellenére az Úr nem
gyûlöl és nem kedvel senkit sem.”
5.16
jñ§nena tu tad ajñ§na° ye¢§° n§ªitam §tmana¤
te¢§m §ditya-vaj jñ§na° prak§ªayati tat param
 jñ§nena—tudással; tu—de; tat—azt; ajñ§nam—tudatlanság; ye¢§m—akié;
n§ªitam—megsemmisült; §tmana¤—az élõlénynek; te¢§m—övék; §ditya-vat—mint a
felkelõ nap; jñ§nam—tudás; prak§ªayati—feltár; tat param—K¥¢£a-tudatot.
Ellenben amikor a tudatlanságot eloszlató tudás világossággal árasztja el az
embert, tudása feltár elõtte mindent, ahogyan a nap is mindent beragyog nappal.
MAGYARÁZAT: Akik elfelejtették K¥¢£át, azok minden bizonnyal
tévhitben élnek, ellentétben a K¥¢£a-tudatú személyekkel, akik egyáltalán nem
zavarodottak. A Bhagavad-g¦t§ kijelenti: sarva° jñ§na-plavena; jñ§n§gni¤ sarva-karm§£i
és na hi jñ§nena sad¥ªam. A tudás mindig nagy kincs. S mi ez a tudás? A tökéletes
tudásra akkor tesz szert az ember, amikor meghódol K¥¢£a elõtt, ahogyan a hetedik
fejezet tizenkilencedik verse is mondja: bah¡n§° janman§m ante jñ§nav§n m§°
prapadyate. Amikor az ember sok-sok születésen át tartó vándorlás után a tökéletes
tudás birtokában meghódol K¥¢£a elõtt, azaz K¥¢£a-tudatú lesz, minden feltárul
elõtte, ahogyan a nap is bevilágít mindent nappal. Az élõlényt számtalan dolog
téveszti meg. Amikor például minden további nélkül Istennek képzeli magát,
valójában a tudatlanság utolsó csapdájába esik. Ha az élõlény Isten, hogyan
zavarhatja meg a tudatlanság? Megtévesztheti-e Istent a tudatlanság? Ha igen, akkor
a tudatlanság, vagyis a Sátán hatalmasabb Istennél. Igazi tudást attól kaphatunk, aki
K¥¢£a-tudatú. Éppen ezért az embernek fel kell kutatnia egy ilyen hiteles lelki
tanítómestert, s az õ irányításával meg kell tanulnia, hogy mi a K¥¢£a-tudat, mert a
K¥¢£a-tudat biztosan elûz minden tudatlanságot, ahogyan a nap oszlatja szét a
sötétséget. Lehet, hogy valaki teljesen tudatában van annak, hogy nem azonos az
anyagi testével, hanem transzcendentális, és fölötte áll a testnek, ám a lélek és a
Felsõlélek között esetleg mégsem tud különbséget tenni. Ha azonban meghódol egy
tökéletes, hiteles, K¥¢£a-tudatú lelki tanítómester elõtt, akkor mindent alaposan
megérthet. Istent és Vele való kapcsolatunkat csak akkor ismerhetjük meg, ha
találkozunk Isten képviselõjével. Isten képviselõje sohasem állítja, hogy õ Isten, noha
az emberek amiatt, hogy rendelkezik az Istenrõl szóló tudással, olyan tiszteletben
részesítik, mint ami általában Istennek jár. Meg kell tanulnunk különbséget tenni
Isten és az élõlény között. Ennek érdekében a második fejezetben (2.12) az Úr ¼r¦
K¥¢£a kijelenti, hogy minden élõlény egyén, az Úrral együtt. Egyének voltak a
múltban, egyének most is, és a jövõben is egyének maradnak mind, még
felszabadulásuk után is. Éjjel, a sötétben minden egynek tûnik a szemünkben, de
napfelkelte után a dolgokat a maguk valójában láthatjuk. Az igazi tudás tehát nem
más, mint tisztában lenni lelki életbeli egyéni azonosságunkkal.
5.17
tad-buddhayas tad-§tm§nas tan-ni¢±h§s tat-par§ya£§¤
gacchanty apunar-§v¥tti° jñ§na-nirdh¡ta-kalma¢§¤
tat-buddhaya¤—akiknek értelme mindig a Legfelsõbbe merül; tat-§tm§na¤—
akiknek elméje mindig a Legfelsõbbe merül; tat-ni¢±h§¤—akik egyedül a
Legfelsõbben hisznek; tat-par§ya£§¤—akik teljes menedékre leltek Nála; gacchanti—
mennek; apuna¤-§v¥ttim—felszabaduláshoz; jñ§na—tudás által; nirdh¡ta—megtisztult;
kalma¢§¤—kétségektõl.
Amikor az ember értelme, elméje és hite szilárdan a Legfelsõbben gyökerezik,
s menedéket is Benne talált, akkor tökéletes tudása által teljesen megtisztul
kétségeitõl, és feltartóztathatatlanul halad a felszabadulás útján.
MAGYARÁZAT: A Legfelsõbb Transzcendentális Igazság az Úr K¥¢£a. Az
egész Bhagavad-g¦t§ középpontjában az a kijelentés áll, miszerint K¥¢£a az Istenség
Legfelsõbb Személyisége. Ezt tanítja a védikus irodalom valamennyi könyve. Para-
tattva a Legfelsõbb Valóságot jelenti, akit a Legfelsõbb ismerõi Brahmanként,
Param§tm§ként és Bhagav§nként valósítanak meg. Bhagav§n, vagyis az Istenség
Legfelsõbb Személyisége az Abszolút végsõ aspektusa. Nincsen semmi, ami ennél
magasabb rendû lenne. Az Úr azt mondja: matta¤ paratara° n§nyat kiñcid asti
dhanañjaya. A személytelen Brahmant is K¥¢£a tartja fenn: brahma£o hi prati¢±h§ham. A
Legfelsõbb Valóság tehát minden szempontból K¥¢£a. Akinek elméje, értelme és hite
állandóan K¥¢£ába merül, aki egyedül Nála keresett oltalmat — más szóval aki
teljesen K¥¢£a-tudatú —, az már biztosan megszabadult valamennyi kétségétõl, s a
transzcendenssel kapcsolatban mindenrõl tökéletes tudással rendelkezik. A K¥¢£a-
tudatú ember teljes mértékben képes megérteni, hogy K¥¢£ában kettõsség (egyidejû
azonosság és egyediség) van, s e transzcendentális tudással felfegyverkezve
rendületlenül haladhat elõre a felszabadulás útján.
5.18
vidy§-vinaya-sampanne br§hma£e gavi hastini
ªuni caiva ªva-p§ke ca pa£¨it§¤ sama-darªina¤
vidy§—mûveltséggel; vinaya—és kedvességgel; sampanne—teljes mértékben
rendelkezõ; br§hma£e—a br§hma£ában; gavi—a tehénben; hastini—az elefántban;
ªuni—a kutyában; ca—és; eva—bizonyára; ªva-p§ke—a kutyaevõben (a kaszton
kívüliben); ca—külön-külön; pa£¨it§¤—akik bölcsek; sama-darªina¤—akik egyenlõnek
látják.
Az alázatos bölcsek igaz tudásuk révén egyenlõnek látják a tanult és szelíd
br§hma£át, a tehenet, az elefántot, a kutyát és a kutyaevõt [a kaszton kívülit] is.
MAGYARÁZAT: A K¥¢£a-tudatú ember nem tesz semmilyen különbséget
a fajok vagy kasztok között. A br§hma£a és a kaszton kívüli ember társadalmi
szemszögbõl különbözhet egymástól, s a kutya, a tehén vagy az elefánt is a fajtáját
tekintve, ám a mûvelt transzcendentalista számára ezek a testi különbségek nem
jelentenek semmit. Ennek az az oka, hogy valamennyien kapcsolatban állnak a
Legfelsõbbel, hiszen a Legfelsõbb Úr Param§tm§ként, teljes részeként mindenki
szívében jelen van. A Legfelsõbb ilyen megértése jelenti az igazi tudást. Ami pedig a
testet illeti a különféle fajokban vagy kasztokban, az Úr mindenkihez egyformán
kedves, mert minden élõlényt a barátjának tekint, ám Param§tm§ként mégsem veszi
figyelembe az élõlények körülményeit. Az Úr Param§tm§ként jelen van a kaszton
kívüli és a br§hma£a szívében is, noha e két test különbözik egymástól. A testek az
anyagi természet különféle kötõerõinek anyagi termékei, ám a testen belüli lélek és a
Felsõlélek egyaránt lelki természetû. A kettõjük között fennálló minõségi hasonlóság
azonban nem teszi õket mennyiség szempontjából is egyenlõvé, mivel az egyéni lélek
csak egy adott testben van jelen, míg a Param§tm§ minden testben ott lakozik. A
K¥¢£a-tudatú ember tökéletesen tudja ezt, ezért hát valóban mûvelt, s mindenkit
egyenlõnek lát. A lélek és a Felsõlélek közös jellemzõje, hogy mindkettõ tudatos,
örökkévaló és boldogsággal teli. A különbség annyi közöttük, hogy az egyéni lélek
csak egy test korlátolt hatáskörén belül tudatos, míg a Felsõlélek minden testben. Õ
tehát valamennyi testben jelen van, megkülönböztetés nélkül.
5.19
ihaiva tair jita¤ sargo ye¢§° s§mye sthita° mana¤
nirdo¢a° hi sama° brahma tasm§d brahma£i te sthit§¤
iha—ebben az életben; eva—bizonyára; tai¤—általuk; jita¤—legyõzött;
sarga¤—születés és halál; ye¢§m—akiké; s§mye—nyugalomban; sthitam—ilyen
helyzetben van; mana¤—elme; nirdo¢am—hibátlan; hi—bizonyára; samam—
egyensúlyban; brahma—mint a Legfelsõbb; tasm§t—ezért; brahma£i—a Legfelsõbben;
te—õk; sthit§¤—vannak.
Akiknek elméje a rendíthetetlenségben és kiegyensúlyozottságban állapodott
meg, azok már legyõzték a születést és a halált. Hibátlanok õk, mint Brahman, s
így már a Brahmanban vannak.
MAGYARÁZAT: A fenti vers szerint az önmegvalósítást elértek
ismertetõjele az elme kiegyensúlyozottsága. Akik valóban elérték ezt a síkot, azokra
úgy kell tekinteni, mint akik legyõzték az anyagi lét törvényeit, vagyis a születést és a
halált. Amíg az ember a testével azonosítja magát, addig feltételekhez kötött léleknek
számít, ám amint önvalója megvalósítása révén felemelkedik a kiegyensúlyozottság
szintjére, azonnal megszabadul a feltételekhez kötött élettõl. Más szóval többé nem
lesz arra ítélve, hogy megszülessen az anyagi világban — halála után a lelki égbe
kerülhet. Az Úr hibátlan, mert mentes a vonzódástól és a gyûlölettõl. Ha az élõlény
megtisztul ezektõl, õ is hibátlan lesz. Alkalmassá válik arra, hogy belépjen a lelki
világba, s úgy kell rá tekinteni, hogy már felszabadult. Ismertetõjeleirõl a
következõkben olvashatunk.
5.20
na prah¥¢yet priya° pr§pya nodvijet pr§pya c§priyam
sthira-buddhir asamm¡¨ho brahma-vid brahma£i sthita¤
na—sohasem; prah¥¢yet—örvendezik; priyam—a kellemeset; pr§pya—elérve;
na—nem; udvijet—izgatott lesz; pr§pya—elérve; ca—is; apriyam—a kellemetlent;
sthira-buddhi¤—rendületlen értelmû; asamm¡¨ha¤—nem zavarodott; brahma-vit—aki
tökéletesen ismeri a Legfelsõbbet; brahma£i—a transzcendensben; sthita¤—van.
Aki nem örvendezik, ha valami kellemes éri, s nem búsul a kellemetlenen,
kinek értelme rendületlen, akit semmi nem téveszt meg, s aki ismeri az Istenrõl
szóló tudományt, az már a transzcendensben állapodott meg.
MAGYARÁZAT: Ez a vers az önmegvalósított ember jellemzõit írja le. Az
elsõ jellemvonása az, hogy nem téveszti meg a hamis testi azonosítás, s nem
gondolja, hogy igazi énje az anyagi test. Tökéletesen tisztában van vele, hogy az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének töredék része õ, s nem ez a test. Éppen ezért
nem örül, ha megkap valamit, s nem bánkódik semmi olyan dolog elvesztése miatt,
ami csak a testtel áll kapcsolatban. Az ilyen szilárd elmeállapotot hívják shtira-
buddhinak, vagyis rendíthetetlen értelemnek. Õt tehát sohasem téveszti meg az a
felfogás, amely a durva fizikai testet tekinti a léleknek. Nem fogadja el, hogy a test
örökkévaló, és nem tagadja meg a lélek létezését. Ez a tudás olyan helyzetbe
emeli,amelyben tökéletes ismerettel rendelkezik az Abszolút Igazság — azaz
Brahman, Param§tm§ és Bhagav§n — tudományáról. Ily módon tökéletesen ismeri
saját eredeti helyzetét, s nem próbál tévesen minden tekintetben eggyé válni a
Legfelsõbbel. Ezt hívják Brahman-megvalósításnak, vagyis önmegvalósításnak, s ez a
szilárd tudat a K¥¢£a-tudat.
5.21
b§hya-sparªe¢v asakt§tm§ vindaty §tmani yat sukham
sa brahma-yoga-yukt§tm§ sukham ak¢ayam aªnute
b§hya-sparªe¢u—külsõdleges érzéki gyönyörben; asakta-§tm§—aki nem
ragaszkodik; vindati—élvezi; §tmani—az önvalóban; yat—amit; sukham—boldogságot;
sa¤—õ; brahma-yoga—a Brahmanra összpontosítva; yukta-§tm§—az önvalóval
kapcsolatban; sukham—boldogságot; ak¢ayam—végtelent; aªnute—élvez.
Aki ekképpen felszabadult, az nem vonzódik az anyagi érzéki élvezetekhez,
hanem mindig transzba merül, s a belsõ gyönyört élvezi. Az önmegvalósított
személynek ily módon határtalan boldogságban van része, mert figyelmét a
Legfelsõbbre függeszti.
MAGYARÁZAT: ¼r¦ Y§mun§c§rya, a K¥¢£a-tudat nagy bhaktája így ír:
yad-avadhi mama ceta¤ k¥¢£a-pad§ravinde
nava-nava-rasa-dh§many udyata° rantum §s¦t
tad-avadhi bata n§r¦-sa¯game smaryam§ne
bhavati mukha-vik§ra¤ su¢±hu ni¢±h¦vana° ca
„Mióta K¥¢£a transzcendentális szeretõ szolgálatát végzem, s örökké
megújuló lelki gyönyört merítek Belõle, bármikor gondolok a nemi élvezetre, köpök
a gondolatra is, és ajkaim legörbülnek az undortól.” A brahma-yogában, vagyis K¥¢£a-
tudatban élõ ember olyannyira elmélyed az Úr szeretõ szolgálatában, hogy minden
kedve elmegy az anyagi élvezetektõl. A legnagyobb anyagi gyönyör a nemi élvezet.
Az egész világ ennek varázsa alatt mûködik, s a materialisták nem is képesek más cél
érdekében cselekedni. A K¥¢£a-tudatú személy ezzel ellentétben nagyobb lendülettel
képes dolgozni a nemi élvezet nélkül, melyet messze elkerül. Ez a lelki megvalósítás
bizonyítéka. A lelki megvalósítás és a nemi élvezet nem férnek meg egymás mellett.
A K¥¢£a-tudatú ember felszabadult lélek, ezért nem vonzódik semmilyen érzéki
élvezethez.
5.22
ye hi sa°sparªa-j§ bhog§ du¤kha-yonaya eva te
§dy-antavanta¤ kaunteya na te¢u ramate budha¤
ye—azok; hi—bizonyára; sa°sparªa-j§¤—az anyagi érzékekkel való
kapcsolatból; bhog§¤—élvezetek; du¤kha—boldogtalanság; yonaya¤—forrása; eva—
bizonyára; te—õk; §di—kezdet; anta—vég; vanta¤—hatásuk alatt; kaunteya—óh, Kunt¦
fia; na—sohasem; te¢u—azokban; ramate—örömét leli; budha¤—aki intelligens.
Az okos távol tartja magát a szenvedés forrásaitól, amelyek az anyagi
érzékekkel való kapcsolatból származnak. Óh, Kunt¦ fia, az efféle élvezeteknek
kezdetük és végük van, ezért a bölcs nem leli bennük örömét.
 MAGYARÁZAT: Az anyagi érzéki örömök az anyagi érzékek
kapcsolataiból származnak. Az érzékek mind ideiglenesek, mert maga a test is az.
Egy felszabadult lelket nem érdekel semmilyen átmeneti dolog. Hogyan is lenne
képes élvezni az illuzórikus gyönyört, amikor jól ismeri a transzcendentális élvezet
örömeit? A Padma Pur§£ában ez áll:
ramante yogino 'nante saty§nande cid-§tmani
iti r§ma-paden§sau para° brahm§bhidh¦yate
„A misztikusok vég nélküli transzcendentális gyönyört merítenek az
Abszolút Igazságból, ezért a Legfelsõbb Abszolút Igazságot, az Istenség
Személyiségét R§mának is nevezik.”
A ¼r¦mad-Bh§gavatam (5.5.1) így ír ezzel kapcsolatban:
n§ya° deho deha-bh§j§° n¥-loke
ka¢±§n k§m§n arhate vi¨-bhuj§° ye
tapo divya° putrak§ yena sattva°
ªuddhyed yasm§d brahma-saukhya° tv anantam
„Kedves fiaim, ebben az emberi létformában semmi értelme minden
erõnkkel az érzéki örömökért dolgozni. Az efféle boldogságra még az ürülékevõknek
[disznóknak] is lehetõségük van. Ehelyett életetek során vállaljatok vezekléseket,
mert ezáltal létetek megtisztul, s így soha véget nem érõ transzcendentális gyönyört
élvezhettek majd!”
Az igazi yog¦kat vagy tudós transzcendentalistákat ezért nem vonzzák az
érzéki örömök, melyek csak a szakadatlan anyagi lét forrásai. Minél jobban rászokik
az ember az anyagi élvezetekre, annál inkább fogságában tartja õt az anyagi
szenvedés.
5.23
ªaknot¦haiva ya¤ so¨hu° pr§k ªar¦ra-vimok¢a£§t
k§ma-krodhodbhava° vega° sa yukta¤ sa sukh¦ nara¤
ªaknoti—képes; iha eva—a jelenlegi testben; ya¤—aki; so¨hum—eltûrni;
pr§k—mielõtt; ªar¦ra—a test; vimok¢a£§t—feladva; k§ma—vágy; krodha—és düh;
udbhavam—keletkezik belõle; vegam—ösztönzés; sa¤—õ; yukta¤—transzban; sa¤—õ;
sukh¦—boldog; nara¤—emberi lény.
Ha valaki még jelen teste feladása elõtt eljut oda, hogy képes eltûrni az anyagi
érzékek ösztönzéseit, s felül tud kerekedni a vágy és a harag hatalmán, az a
megfelelõ helyzetben van, s boldog ebben a világban.
MAGYARÁZAT: Ha valaki rendületlenül szeretne haladni az
önmegvalósítás útján, meg kell próbálnia uralkodnia az anyagi érzékek ösztönzésén,
melyek nem mások, mint a beszéd, a düh, az elme, a gyomor, a nemi szervek és a
nyelv késztetése. Aki képes felülkerekedni e különféle érzékek és az elme
ösztönzésén, azt gosv§m¦nak vagy sv§m¦nak nevezik. A gosv§m¦k rendkívül szigorú
szabályokat követnek, s nem vesznek tudomást az érzékek ösztönzésérõl. A
kielégítetlen anyagi vágyak dühöt szülnek, mely izgatottá teszi az elmét, a mellkast
és a szemet. Ezért az embernek gyakorolnia kell, hogyan uralkodjon felettük, még
mielõtt elhagyná ezt az anyagi testet. Aki képes erre, arról tudnunk kell, hogy
megvalósította énjét, s így boldogan él az önmegvalósítás állapotában. A
transzcendentalistáknak kötelességük, hogy kitartóan törekedjen a vágyak és a düh
megfékezésére.
5.24
yo 'nta¤-sukho 'ntar-§r§mas tath§ntar-jyotir eva ya¤
sa yog¦ brahma-nirv§£a° brahma-bh¡to 'dhigacchati
ya¤—aki; anta¤-sukha¤—belül boldog; anta¤-§r§ma¤—bensõjében élvezi az
életet; tath§—valamint; anta¤-jyoti¤—belül van a célja; eva—bizonyára; ya¤—bárki;
sa¤—õ; yog¦—egy misztikus; brahma-nirv§£am—felszabadulás a Legfelsõbben; brahma-
bh¡ta¤—önmegvalósított; adhigacchati—elér.
Aki bensõjében boldog, belül cselekszik és belülrõl merít örömöt, s akinek a
célja szintén belül van, az tökéletes misztikus. Õ felszabadult a Legfelsõbben, s
végül el is éri a Legfelsõbbet.
MAGYARÁZAT: Hogy lenne képes bárki is hátat fordítani a felszínes
boldogságot nyújtó külsõ cselekedeteknek mindaddig, amíg nem ízlelte meg a
belülrõl fakadó boldogságot? A felszabadult személy valóban boldogságot érez.
Képes bárhol csöndben leülni, és belülrõl élvezni az életet, s többé már nem vágyik a
külsõ, anyagi boldogságra. Ezt az állapotot hívják brahma-bh¡tának, amelyet elérve az
ember minden kétséget kizárva hazatér, vissza Istenhez.
5.25
labhante brahma-nirv§£am ¥¢aya¤ k¢¦£a-kalma¢§¤
chinna-dvaidh§ yat§tm§na¤ sarva-bh¡ta-hite rat§¤
labhante—elérnek; brahma-nirv§£am—felszabadulást a Legfelsõbben;
¥¢aya¤—akik belül tevékenyek; k¢¦£a-kalma¢§¤—akik mentesek minden bûntõl;
chinna—elszakítva; dvaidh§¤—kettõsség; yata-§tm§na¤—az önmegvalósításra
törekvõk; sarva-bh¡ta—minden élõlénynek; hite—jótékony tevékenységben; rat§¤—
foglalatoskodók.
Akik felülemelkedtek a kétségekbõl származó kettõsségeken, akiknek elméje
befelé fordul, akik mindig valamennyi élõlény jólétén fáradoznak, s mentesek
minden bûntõl, azok felszabadulnak a Legfelsõbben.
MAGYARÁZAT: Csak a teljesen K¥¢£a-tudatú emberrõl mondhatjuk el,
hogy minden élõlény jólétéért cselekszik. Amikor valaki valóban megértette, hogy
K¥¢£a a kútfeje mindennek, s ebben a szellemben hajtja végre tetteit, akkor
mindenkiért dolgozik. Az emberiség szenvedésének az az oka, hogy elfelejtette:
K¥¢£a a legfelsõbb élvezõ, a legfelsõbb tulajdonos és a legfelsõbb barát. Ha valaki
azért dolgozik, hogy életre keltse ezt a tudatot az egész emberi társadalomban, az a
legmagasabb rendû jótékonysági munkát végzi. Ám senki sem végezhet ilyen
nagyszerû jótékonysági munkát mindaddig, míg nem szabadult fel a Legfelsõbben.
A K¥¢£a-tudatú embernek nincsenek kétségei K¥¢£a felsõbbrendû hatalmát illetõen.
Nincsenek kétségei, mert teljesen megtisztult minden bûntõl. Ez az isteni szeretet
állapota.
A csupán az emberi társadalom testi jólétéért fáradozó ember valójában
senkin sem tud segíteni. A külsõ test és az elme okozta szenvedések enyhítése nem
tesz senkit elégedetté. A létért folytatott fáradságos küzdelem közben tapasztalt
nehézségek igazi oka abban rejlik, hogy az ember megfeledkezett kapcsolatáról a
Legfelsõbb Úrral. Ha valaki teljesen tudatában van K¥¢£ához fûzõdõ kapcsolatának,
akkor valójában felszabadult lélek, még ha anyagi testben van is.
5.26
k§ma-krodha-vimukt§n§° yat¦n§° yata-cetas§m
abhito brahma-nirv§£a° vartate vidit§tman§m
k§ma—vágyaktól; krodha—és dühtõl; vimukt§n§m—azoknak, akik
felszabadultak; yat¦n§m—a szent embereké; yata-cetas§m—akik tökéletesen
uralkodnak az elméjükön; abhita¤—hamarosan bekövetkezik; brahma-nirv§£am—
felszabadulás a Legfelsõbben; vartate—ott van; vidita-§tman§m—akik
önmegvalósításra tettek szert.
Akik mentesek a haragtól és minden anyagi vágytól, akik megvalósították
igazi énüket, önfegyelmezettek, s állandóan tökéletességre törekszenek, azok
kétségtelenül hamarosan felszabadulnak a Legfelsõbben.
MAGYARÁZAT: A szünet nélkül a felszabadulásra törekvõ szent
emberek közül a K¥¢£a-tudatú a legjobb. A Bh§gavatam (4.22.39) a következõképpen
erõsíti meg ezt a tényt:
yat-p§da-pa¯kaja-pal§ªa-vil§sa-bhakty§
karm§ªaya° grathitam udgrathayanti santa¤
tadvan na rikta-matayo yatayo 'pi ruddha-
sroto-ga£§s tam ara£a° bhaja v§sudevam
„Törekedj egyedül arra, hogy odaadó szolgálatban imádd V§sudevát, az
Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Még a nagy bölcsek sem képesek olyan sikeresen
uralkodni az érzékek ösztönzésein, mint azok, akik transzcendentális gyönyörben
élnek az Úr lótuszlábát szolgálva, kitépve a gyümölcsözõ tettek utáni vágyak mélyre
nyúló gyökereit.”
A feltételekhez kötött lélekben a vágy, hogy munkája gyümölcsözõ
eredményeit élvezze, olyannyira mélyen gyökerezik, hogy legyõzni nagy
erõfeszítéseik ellenére még a kiváló bölcsek számára is rendkívül nehéz. Az Úr
bhaktája, aki a K¥¢£a-tudatban állandóan az odaadó szolgálatnak él, s tökéletes
önmegvalósításra tett szert, nagyon hamar felszabadul a Legfelsõbben, s az
önmegvalósítás teljes tudása révén mindig transzban marad. Az alábbi vers egy
hasonlattal él ezzel kapcsolatban:
darªana-dhy§na-sa°sparªair matsya-k¡rma-viha¯gam§¤
sv§ny apaty§ni pu¢£anti tath§ham api padma-ja
„Nézéssel, meditálással és érintéssel csupán a hal, a teknõs és a madár
neveli fel ivadékait. Hasonlóan gondoskodom én is gyermekeimrõl, óh, Padmaja!”
A hal úgy neveli fel ivadékait, hogy csupán nézi õket. A teknõs ugyanezt
meditálással teszi, ugyanis tojásait kint a szárazföldön rejti el, õ maga pedig a vízben
meditál rajtuk. A K¥¢£a-tudatú ember, noha távol van az Úr hajlékától, eljuthat oda,
egyszerûen azáltal, hogy szakadatlanul Rá gondol, azaz a K¥¢£a-tudatot gyakorolja.
Õ nem érzi az anyagi lét gyötrelmeit. Az életnek ezt azt állapotát, amikor az ember
szüntelenül a Legfelsõbbe merül, s ezért az anyagi szenvedés távol marad tõle,
brahma-nirv§£ának nevezik.
 5.27—28
sparª§n k¥tv§ bahir b§hy§°ª cak¢uª caiv§ntare bhruvo¤
pr§£§p§nau samau k¥tv§ n§s§bhyantara-c§ri£au
yatendriya-mano-buddhir munir mok¢a-par§ya£a¤
vigatecch§-bhaya-krodho ya¤ sad§ mukta eva sa¤
sparª§n—érzéktárgyak, például a hang; k¥tv§—tartva; bahi¤—külsõ;
b§hy§n—felesleges; cak¢u¤—szemek; ca—szintén; eva—bizonyára; antare—között;
bhruvo¤—a szemöldökök; pr§£a-ap§nau—fel- és lefelé mozgó levegõ; samau—
beszüntetve; k¥tv§—visszatartva; n§sa-abhyantara—az orrlyukakban; c§ri£au—fújó;
yata—szabályozott; indriya—érzékek; mana¤—elme; buddhi¤—értelem; muni¤—a
transzcendentalista; mok¢a—felszabadulásért; par§ya£a¤—erre ítélve; vigata—
elhagyott; icch§—vágyik; bhaya—félelem; krodha¤—düh; ya¤—aki; sad§—mindig;
mukta¤—felszabadult; eva—bizonyára; sa¤—õ.
Amikor kizárja valamennyi külsõ érzéki tárgyat, szemét és tekintetét a két
szemöldök közé rögzíti, a ki- és belélegzést az orrlyukakban tartja, ezáltal
szabályozva az elmét, az érzékeket és az értelmet, a felszabadulásra törekvõ
transzcendentalista megszabadul a vágyaktól, a félelemtõl és a haragtól. Aki
mindig ebben az állapotban van, az minden bizonnyal felszabadult.
MAGYARÁZAT: K¥¢£a-tudatban cselekedve az ember azonnal megismeri
lelki azonosságát, majd az odaadó szolgálat révén képes lesz megérteni a Legfelsõbb
Urat is. Az odaadó szolgálatban megállapodva eléri a transzcendentális szintet, s
alkalmassá válik arra, hogy minden tettében érezze az Úr jelenlétét. Ezt a sajátságos
helyzetet nevezik felszabadulásnak a Legfelsõbben.
Miután megmagyarázta a Legfelsõbben való felszabadulás említett elveit,
az Úr arra oktatja Arjunát, hogyan lehet elérni ezt az állapotot a misztika, vagyis az
a¢±§¯ga-yogának nevezett yoga által, ami egy nyolcfokú folyamatból áll: yama, niyama,
§sana, pr§£§y§ma, praty§h§ra, dh§ra£§, dhy§na és sam§dhi. Az ötödik fejezet végén csak
elõzetes ismertetést olvashatunk errõl a yogáról, de a hatodik fejezet részletesen leírja
a folyamatot. Ebben a yogában a praty§h§ra révén az embernek távol kell tartania
magát az érzéktárgyaktól, vagyis a hangtól, az érintéstõl, a formától, az íztõl és az
illattól, majd a tekintetet a két szemöldök közé szögezve, félig lehunyt szemmel az
orrhegyre kell összpontosítania figyelmét. A szemet nem tanácsos teljesen becsukni,
mert ez nagyon könnyen elalváshoz vezet. Teljesen kinyitni sem jó, mert akkor annak
a veszélye áll fenn, hogy vonzódni kezdünk az érzéktárgyakhoz. A légzést az
orrlyukban a test le- és felfelé mozgó levegõjének egyensúlyban tartásával lehet
benntartani. E yoga gyakorlása következtében az ember uralkodni képes az érzékei
felett, távol tarthatja magát a külsõ érzéktárgyaktól, s ily módon felkészülhet a
Legfelsõbben való felszabadulásra.
Ez a yoga-folyamat segít abban, hogy megszabaduljunk minden félelemtõl
és dühtõl, s így abban is, hogy e transzcendentális állapotban megérezzük a
Felsõlélek jelenlétét. Más szóval a K¥¢£a-tudat a legkönnyebb folyamat a yoga
elveinek betartására. Ezt a következõ fejezet alaposan el fogja magyarázni. A K¥¢£a-
tudatú ember számára azonban amiatt, hogy mindig odaadó szolgálatot végez, nem
áll fenn az a veszély, hogy elveszíti uralmát érzékei felett, s az érzékek más
elfoglaltságot keresnek. Ez jobb módszer az érzékek szabályozására, mint az a¢±§¯ga-
yoga.
5.29
bhokt§ra° yajña-tapas§° sarva-loka-maheªvaram
suh¥da° sarva-bh¡t§n§° jñ§tv§ m§° ª§ntim ¥cchati
bhokt§ram—a haszonélvezõ; yajña—áldozatoknak; tapas§m—vezekléseknek
és lemondásoknak; sarva-loka—minden bolygónak és azok félisteneinek; maha-
¦ªvaram—a Legfelsõbb Úr; su-h¥dam—a jótevõ; sarva—mindenkinek; bh¡t§n§m—
élõlények; jñ§tv§—így ismervén; m§m—Engem (az Úr K¥¢£át); ª§ntim—
megszabadulást az anyagi kínoktól; ¥cchati—elér.
Akienk tudata Bennem merül el, s tudja, hogy Én vagyok minden áldozat és
önfegyelmezés végsõ haszonélvezõje, minden bolygó és félisten Legfelsõbb Ura,
valamint az összes élõlény jóakarója és jótevõje, az megszabadul az anyagi
szenvedésektõl, és eléri a békét.
MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lelkek az illuzórikus energia
karmai között nagyon vágyódnak a békére az anyagi világban. Nem tudják, hogyan
érhetik el, ám a Bhagavad-g¦t§nak ez a része megmagyarázza mindezt. A béke
legnagyszerûbb képlete a következõ: az Úr K¥¢£a a haszonélvezõje minden emberi
tettnek. Õ az összes bolygó és az azokon uralkodó félisteneket tulajdonosa, ezért
mindent az Õ transzcendentális szolgálatára kell felajánlanunk. Nála senki sem
hatalmasabb. Még a legnagyobb félisteneknél, az Úr ¼ivánál és az Úr Brahm§nál is
hatalmasabb. A Védák (¼vet§ªvatara Upani¢ad 6.7) a Legfelsõbb Urat tam ¦ªvar§£§°
parama° maheªvaram-ként írják le. Az élõlények az illúzió varázsa alatt megpróbálnak
az urai lenni mindennek, amit csak látnak, noha a valóságban mind alárendeltjei az
Úr anyagi energiájának. Az anyagi természetnek az Úr a mestere, a feltételekhez
kötött élõlények pedig arra kényszerülnek, hogy engedelmeskedjenek az anyagi
természet szigorú törvényeinek. Mindaddig, amíg meg nem értjük ezeket a magától
értetõdõ tényeket, nem érhetünk el sem egyéni, sem általános békét a világban. A
K¥¢£a-tudat lényege nem más, mint hogy az Úr K¥¢£a a legfelsõbb uralkodó, az
élõlények pedig — beleértve a hatalmas félisteneket is — valamennyien az Õ
alárendeltjei. A tökéletes békét tehát csakis teljes K¥¢£a-tudatban lehet elérni.
Ez az ötödik fejezet az általában karma-yogaként ismert K¥¢£a-tudat
gyakorlati magyarázata. Arra a spekulatív kérdésre, hogy miképpen eredményezhet
a karma-yoga felszabadulást, itt kapunk választ. A K¥¢£a-tudatbeli cselekvés azt
jelenti, hogy úgy cselekszünk, hogy közben tökéletes tudásunk van az Úrról,
mindenek uralkodójáról. Az ilyen tevékenység nem különbözik a transzcendentális
tudástól. A bhakti-yoga nem más, mint közvetlen K¥¢£a-tudat, a jñ§na-yoga pedig egy
olyan út, amely a bhakti-yogához vezet. A K¥¢£a-tudat tehát azt jelenti, hogy az ember
úgy cselekszik, hogy teljes tudással rendelkezik a Legfelsõbb Abszolúthoz fûzõdõ
kapcsolatáról. Ez a tudat a K¥¢£áról, vagyis az Istenség Legfelsõbb Személyiségérõl
szóló teljes tudás ismeretében válik tökéletessé. A tiszta lélek Isten parányi szerves
része, s így örök szolgája. M§y§val (az illúzióval) azért kerül kapcsolatba, mert annak
ura akar lenni, s ez okozza tengernyi szenvedését. Mindaddig, míg kapcsolatban van
az anyaggal, munkát is kell végeznie, hogy anyagi szükségleteit elõteremtse. A
K¥¢£a-tudat azonban a lelki életbe vezeti át az embert, miközben még az anyagi
világban él, mert ennek az anyagi világban való gyakorlása feléleszti lelki létét. Minél
fejlettebb az ember, annál inkább kiszabadul az anyag karmai közül. Az Úr nem
részrehajló senkivel szemben sem. Minden a K¥¢£a-tudatos kötelességek gyakorlati
végrehajtásától függ, amelynek segítségével az ember eléri, hogy minden tekintetben
uralkodni tud az érzékein, s képes szembeszállni a vágy és a düh hatásával. Aki
pedig szilárd a K¥¢£a-tudatban, s uralkodik az említett szenvedélyeken, az valóban a
transzcendentális síkon, a brahma-nirv§£ában marad. Aki K¥¢£a-tudatban él, az ezzel
együtt a nyolcfokú yogát is végzi, mert annak a végsõ célját is eléri. A yama, niyama,
§sana, pr§£§y§ma, praty§h§ra, dh§ra£§, dhy§na és sam§dhi gyakorlásával az ember
fokozatosan emelkedik felfelé, ám ezek csupán elõkészítik az odaadó szolgálat által
elért tökéletességet. Egyedül az odaadó szolgálat ajándékozhatja meg békével az
embert. Ez az élet legmagasabb rendû tökéletessége.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a ¼r¦mad Bhagavad-g¦t§ ötödik
fejezetéhez, melynek címe: „Karma-yoga — cselekvés K¥¢£a-tudatban”.
 HATODIK FEJEZET - Dhy§na-yoga
6.1
ªr¦-bhagav§n uv§ca
an§ªrita¤ karma-phala° k§rya° karma karoti ya¤
sa sanny§s¦ ca yog¦ ca na niragnir na c§kriya¤
ªr¦-bhagav§n uv§ca—az Úr mondta; an§ªrita¤—anélkül hogy menedéket
keresne; karma-phalam—a munka gyümölcsének; k§ryam—kötelezõ; karma—tett;
karoti—végrehajt; ya¤—aki; sa¤—õ; sanny§s¦—a lemondott rendben; ca—is; yog¦—
misztikus; ca—is; na—nem; ni¤—nélkül; agni¤—tûz; na—sem; ca—is; akriya¤—
kötelesség nélkül.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így szólt: Aki nem ragaszkodik munkája
gyümölcséhez, s kötelessége szerint cselekszik, az az élet lemondott rendjében él.
Õ az igazi misztikus, nem a tüzet nem gyújtó és munkáját nem végzõ.
MAGYARÁZAT: Ebben a fejezetben az Úr megmagyarázza, hogy a
nyolcfokú yoga-rendszer folyamata az elme és az érzékek szabályozását segíti elõ.
Egy átlagember számára azonban ennek végzése nagyon nehéz, különösen a Kali-
korszakban. Noha ez a fejezet a nyolcfokú yoga-rendszert javasolja, az Úr
kihangsúlyozza, hogy a karma-yoga folyamata, vagyis a K¥¢£a-tudatban végzett
cselekvés jobb. Ebben a világban mindenki azért dolgozik, hogy eltartsa családját, s
fenntartsa mindazt, ami hozzá tartozik, de senki sem cselekszik önzetlenül, senki
sem mond le saját elégedettségének elérésérõl, történjen az közvetlenül vagy mások
elégedettségén keresztül. A tökéletesség feltétele a K¥¢£a-tudatban végzett cselekvés,
amelynek célja nem a tettek gyümölcseinek élvezése. Minden élõlénynek kötelessége,
hogy K¥¢£a-tudatban cselekedjen, hiszen eredetileg mindannyian a Legfelsõbb
szerves részei vagyunk. A testrészek az egész test elégedettsége érdekében
cselekszenek. Nem saját élvezetük a céljuk — mindent azért tesznek, hogy kedvében
járjanak a teljes egésznek. Az az élõlény a tökéletes sanny§s¦, a tökéletes yog¦, aki nem
személyes érdekbõl cselekszik, hanem a legfelsõbb egész kielégítésén fáradozik.
A sanny§s¦k néha — helytelenül — azt hiszik, hogy megszabadultak
minden anyagi kötelességtõl, ezért nem végzik tovább az agnihotra yajñákat
(tûzáldozatokat). Szándékuk azonban valójában önzõ, mert céljuk az, hogy eggyé
váljanak a személytelen Brahmannal. Ez a vágy jobb, mint bármelyik anyagi óhaj, de
nem mentes az önzéstõl. Ehhez hasonlóan az anyagi tettekrõl lemondott misztikus
yog¦, aki félig lehunyt szemmel gyakorolja a yoga-folyamatot, szintén valamiféle
személyes elégedettség elérésére vágyik. Ám a K¥¢£a-tudatban cselekvõ ember az
egész kielégítéséért dolgozik, önérdek nélkül. Nem vágyik saját örömére. Az õ
sikerének titka K¥¢£a elégedettségében rejlik, s így õ a tökéletes sanny§s¦, a tökéletes
yog¦. Az Úr Caitanya, a lemondás legtökéletesebb példaképe így imádkozik:
na dhana° na jana° na sundar¦°
kavit§° v§ jagad-¦ªa k§maye
mama janmani janman¦ªvare
bhavat§d bhaktir ahaituk¦ tvayi
„Óh, Mindenható Úr! Nem vágyom gazdagságra és szép nõkre, és azt sem
akarom, hogy követõim legyenek. Csupán azt kívánom, hogy indokolatlan
kegyedbõl életrõl életre odaadással szolgálhassalak!”
 6.2
ya° sanny§sam iti pr§hur yoga° ta° viddhi p§£¨ava
na hy asannyasta-sa¯kalpo yog¦ bhavati kaªcana
yam—amit; sanny§sam—lemondást; iti—így; pr§hu¤—mondják; yogam—
összekapcsolódás a Legfelsõbbel; tam—azt; viddhi—tudnod kell; p§£¨ava—óh, P§£¨u
fia; na—sohasem; hi—bizonyára; asannyasta—anélkül hogy feladná; sa¯kalpa¤—a
személyes elégedettségre irányuló vágy; yog¦—a misztikus transzcendentalista;
bhavati—lesz; kaªcana—bárki.
Óh, P§£¨u fia! Tudnod kell, hogy amit lemondásnak nevezünk, az nem más,
mint yoga, azaz összekapcsolódás a Legfelsõbbel, mert senki sem lehet yog¦ addig,
míg le nem mond az érzékek kielégítésének vágyáról.
MAGYARÁZAT: Az igazi sanny§sa-yoga vagy bhakti azt jelenti, hogy az
embernek ismernie kell eredeti helyzetét mint élõlény, s eszerint kell cselekednie. Az
élõlénynek nincsen különálló, független azonossága; õ a Legfelsõbb
határenergiájához tartozik. Amikor az anyagi energia csapdába ejti, feltételekhez
kötötté válik, amikor azonban K¥¢£a-tudatú, vagyis tud a lelki energiáról, akkor
valódi és természetes létállapotában van. A teljes tudással rendelkezõ éppen ezért
felhagy minden anyagi érzékkielégítéssel, vagyis lemond minden érzékkielégítõ
cselekedetrõl. Ezt azok a yog¦k gyakorolják, akik távoltartják érzékeiket az anyaggal
való kapcsolattól. Annak azonban, aki K¥¢£a-tudatú, nincs alkalma érzékeit semmi
olyasmivel lefoglalni, aminek nem K¥¢£a kielégítése a célja, ezért õ egyidejûleg
sanny§s¦ és yog¦ is. A K¥¢£a-tudattal minden külön törekvés nélkül elérhetõ a tudás,
valamint a jñ§na és yoga-folyamatok által elõírt érzékszabályozás célja is. Ha valaki
képtelen feladni az önzõ természetû tetteket, akkor sem a jñ§na, sem a yoga nem
használ. Az élõlény igazi célja nem más, mint hogy megváljon minden olyan tettõl,
melynek alapja az öncélú elégedettség megszerzése, valamint hogy készen álljon a
Legfelsõbb vágyainak teljesítésére. A K¥¢£a-tudatú ember nem vágyik semmiféle
önzõ élvezetre, hanem mindig a Legfelsõbb öröméért cselekszik. Mivel senki sem
lehet tétlen, az, aki nem tud a Legfelsõbbrõl, csakis saját maga boldogságára
törekedhet. A K¥¢£a-tudat gyakorlásával azonban minden cél elérhetõ.
6.3
§ruruk¢or muner yoga° karma k§ra£am ucyate
yog§r¡¨hasya tasyaiva ªama¤ k§ra£am ucyate
§ruruk¢o¤—aki éppen elkezdte a yogát; mune¤—a bölcsnek; yogam—a
nyolcfokú yoga-rendszer; karma—tett; k§ra£am—az eszköz; ucyate—úgy mondják;
yoga—a nyolcfokú yoga; §r¡¨hasya—annak, aki elérte; tasya—övé; eva—bizonyára;
ªama¤—minden anyagi tett beszüntetése; k§ra£am—az eszköz; ucyate—úgy mondják.
Aki kezdõ a nyolcfokú yoga gyakorlásában, annak a munkát ajánlják, annak
pedig, aki már fejlett a yogában, az összes anyagi tettrõl való lemondást.
MAGYARÁZAT: Yogának azt a folyamatot nevezzük, amely
összekapcsolja az embert a Legfelsõbbel. Hasonló ez egy létrához, amely a lelki
megvalósítás legfelsõbb szintjére vezet. A létra az élõlény anyagi világbeli létének
legalacsonyabb rendû állapotánál kezdõdik, s a tiszta lelki életben bekövetkezõ
tökéletes önmegvalósításig visz. Különféle szinteket jelölõ fokait különbözõ nevekkel
illetik. Magát a teljes létrát yogának hívják, amely három részre, jñ§na-yogára, dhy§na-
yogára és bhakti-yogára osztható. A létra legalsó fokát yog§r¡ruk¢unak, a legfelsõt pedig
yog§r¡¨hának nevezik.
A nyolcfokú yoga-rendszer elsõ gyakorlatai, az élet szabályozó elveinek
betartásával végzett meditáció, valamint a különféle ülõhelyzetek gyakorlása
(melyek többé-kevésbé tornagyakorlatoknak számítanak) gyümölcsözõ anyagi
tetteknek tekinthetõk. Ezek tökéletes elmebeli egyensúlyhoz vezetnek, s ezáltal az
ember képes lesz uralkodni érzékei fölött. Amikor az ember tökéletességet ért el a
meditáció gyakorlásában, az elme minden zavaró tevékenysége megszûnik.
Ezzel szemben a K¥¢£a-tudatú személy kezdettõl fogva a meditáció síkján
van, mert mindig K¥¢£ára gondol. Szakadatlanul K¥¢£a szolgálatában cselekszik,
ezért úgy kell tekintenünk, hogy már feladott minden anyagi tettet.
6.4
yad§ hi nendriy§rthe¢u na karmasv anu¢ajjate
sarva-sa¯kalpa-sanny§s¦ yog§r¡¨has tadocyate
yad§—amikor; hi—bizonyára; na—nem; indriya-arthe¢u—
érzékkielégítésben; na—sohasem; karmasu—gyümölcsözõ tettekben; anu¢ajjate—
szükséges végeznie; sarva-sa¯kalpa—minden anyagi vágynak; sanny§s¦—lemondott;
yoga-§r¡¨ha¤—fejlett a yogában; tad§—akkor; ucyate—úgy mondják.
Akkor számít valaki fejlettnek a yogában, amikor anyagi vágyait feladva nem
törekszik érzékei kielégítésére, s nem végez gyümölcsözõ tetteket sem.
MAGYARÁZAT: Amikor az ember teljesen elmerül az Úr
transzcendentális szeretõ szolgálatában, belsõ elégedettség tölti el, és így nem végez
többé érzékkielégítõ vagy gyümölcsözõ tetteket. Ellenkezõ esetben azonban
elkerülhetetlenül az érzékei kielégítésével foglalkozik, hiszen nem maradhat tétlen. A
K¥¢£a-tudat nélkül az ember mindig egocentrikus vagy másokra kiterjesztett önzõ
cselekedetekre kényszerül. Ám aki K¥¢£a-tudatú, az mindent képes K¥¢£a örömére
tenni, így teljesen eltávolodik az érzékkielégítéstõl. Aki nem tett szert erre a
megvalósításra, az mechanikus módszerrel törekszik arra, hogy megszabaduljon az
anyagi vágyaktól, még mielõtt a yoga-létra legfelsõbb fokára fellépne.
6.5
uddhared §tman§tm§na° n§tm§nam avas§dayet
§tmaiva hy §tmano bandhur §tmaiva ripur §tmana¤
uddharet—fel kell szabadítania; §tman§—az elme által; §tm§nam—a
feltételekhez kötött lélek; na—sohasem; §tm§nam—a feltételekhez kötött lélek;
avas§dayet—degradálódik; §tm§—elme; eva—bizonyára; hi—valóban; §tmana¤—a
feltételekhez kötött léleknek; bandhu¤—barát; §tm§—elme; eva—bizonyára; ripu¤—
ellenség; §tmana¤—a feltételekhez kötött léleknek.
Az embernek az elméje segítségével fel kell szabadulnia, s nem szabad
visszaesnie. Az elme a barátja és az ellensége is lehet a feltételekhez kötött
léleknek.
MAGYARÁZAT: Az §tm§ szó testet, elmét és lelket is jelent, a
körülményektõl függõen. A yoga-rendszerben az elme és a feltételekhez kötött lélek
különösen fontos. Mivel az elme áll a yoga-gyakorlat középpontjában, az §tm§ itt az
elmére utal. A yoga-rendszer célja az elme szabályozása, valamint visszatartása az
érzéktárgyaktól. Ez a vers kihangsúlyozza: az elmét úgy kell irányítani, hogy az
kiszabadíthassa a feltételekhez kötött lelket a tudatlanság mocsarából. Az anyagi
létben az embert az elme és az érzékek befolyásolják. A tiszta lélek valójában annak
köszönheti anyagi világbeli fogságát, hogy az elme kapcsolatban áll a hamis egóval,
ami uralkodni akar az anyagi természet felett. Az elmét ezért oly módon kell
szabályozni, hogy ne vonzza az anyagi természet csillogása. Így lehet megmenteni a
feltételekhez kötött lelket. Az embernek nem szabad az érzéktárgyakhoz vonzódva
visszaesnie. Minél jobban ragaszkodik az érzéktárgyakhoz, annál inkább
belebonyolódik az anyagi létezés kötelékébe. A szabadulás legjobb módszere az, ha
elménket állandóan K¥¢£a-tudatban foglaljuk le. A hi szócska használata
nyomatékosítja ezt a gondolatot: így kell tenni. Az Am¥ta-bindu Upani¢ad (2) így ír:
mana eva manu¢y§£§° k§ra£a° bandha-mok¢ayo¤
bandh§ya vi¢ay§sa¯go muktyai nirvi¢aya° mana¤
„Az ember fogságának és felszabadulásának az elme az oka. Ha elmerül az
érzéktárgyakban, az lekötözi az embert, ha pedig távol tartja magát azoktól, az
felszabaduláshoz vezet.” Az állandóan a K¥¢£a-tudatban elmélyülõ elme ezért a
legfelsõbb felszabadulást eredményezi.
6.6
bandhur §tm§tmanas tasya yen§tmaiv§tman§ jita¤
an§tmanas tu ªatrutve vartet§tmaiva ªatru-vat
bandhu¤—barát; §tm§—az elme; §tmana¤—az élõlénynek; tasya—övé;
yena—aki által; §tm§—az elme; eva—bizonyára; §tman§—az élõlény által; jita¤—
legyõzött; an§tmana¤—annak, aki nem járt sikerrel elméje szabályozásában; tu—de;
ªatrutve—ellenségeskedés miatt; varteta—megmarad; §tm§ eva—ugyanaz az elme;
ªatru-vat—ellenségként.
Az elme a legjobb barátja lesz annak, aki legyõzi õt, ám annak, aki nem képes
felülkerekedni rajta, a legnagyobb ellenségévé válik.
MAGYARÁZAT: A nyolcfokú yoga gyakorlásának célja az elme legyõzése,
hogy az az ember barátjává válhasson, s így segíteni tudja õt emberi küldetése
teljesítésében. Aki megzabolázatlan elmével, csupán a látszat kedvéért végzi a yogát,
az csak az idejét vesztegeti. Aki nem képes uralkodni az elméje fölött, az legnagyobb
ellenségével él együtt, s ez tönkreteszi az egész életét, küldetése pedig nem jár
sikerrel. Az élõlény örök természetéhez tartozik, hogy feljebbvalója parancsait
végrehajtsa. Amíg az elméjét nem gyõzi le, s az az ellensége marad, addig a kéj, a
düh, a mohóság, az illúzió stb. parancsait kénytelen teljesíteni. Amikor azonban
legyõzi, akkor saját akaratából az Istenség Személyisége, a mindenki szívében jelen
lévõ Param§tm§ utasításainak engedelmeskedik. Az igazi yoga végzéséhez
hozzátartozik, hogy az ember felfedezi Param§tm§t a szívében, s aztán követi
útmutatását. Ha valaki közvetlenül a K¥¢£a-tudat gyakorlásához lát, abból
természetesen következik, hogy tökéletesen meghódol az Úr utasításainak.
 6.7
jit§tmana¤ praª§ntasya param§tm§ sam§hita¤
ª¦to¢£a-sukha-du¤khe¢u tath§ m§n§pam§nayo¤
jita-§tmana¤—annak, aki legyõzte elméjét; praª§ntasya—aki az elméje
szabályozásával békét ért el; parama-§tm§—a Felsõlélek; sam§hita¤—teljesen elért;
ª¦ta—hidegben; u¢£a—meleg; sukha—boldogság; du¤khe¢u—és boldogtalanság;
tath§—is; m§na—tisztelet; apam§nayo¤—és szégyen.
Aki legyõzte elméjét, az elérte már a Felsõlelket, mert nyugalom árasztja le. Az
ilyen ember számára boldogság vagy szenvedés, meleg vagy hideg, tisztelet vagy
gyalázat nem különbözik egymástól.
MAGYARÁZAT: Valójában minden élõlénynek az a kötelessége, hogy
engedelmeskedjen az Istenség Legfelsõbb Személyisége utasításainak, aki
Param§tm§ként mindenki szívében jelen van. Az anyagi tettekbe akkor bonyolódik
bele az élõlény, amikor a külsõ, illuzórikus energia félrevezeti az elméjét. Éppen ezért
arra, aki valamelyik yoga-folyamat segítségével megzabolázta az elméjét, úgy kell
tekintenünk, mint aki már célba ért. Az embernek követnie kell a felsõbb
utasításokat. Amikor elméje megingathatatlanul a felsõbb természetre összpontosít,
akkor egyedül a Legfelsõbb útmutatását képes követni. Elméjének el kell fogadnia és
követnie kell valamilyen felsõbb irányítást. Az elme szabályozásának eredménye az,
hogy az ember természetes módon engedelmeskedik Param§tm§, a Felsõlélek
parancsainak. Az, aki K¥¢£a-tudatú, azonnal eljut erre a transzcendentális síkra, ezért
az Úr bhaktájára nem hatnak az anyagi lét kettõsségei, például a boldogság és a
boldogtalanság, a hideg és a meleg stb. Ez az állapot a tényleges sam§dhi, az
elmélyülés a Legfelsõbben.
6.8
jñ§na-vijñ§na-t¥pt§tm§ k¡±a-stho vijitendriya¤
yukta ity ucyate yog¦ sama-lo¢±r§ªma-k§ñcana¤
jñ§na—a megszerzett tudás által; vijñ§na—és a megvalósított tudás által;
t¥pta—elégedett; §tm§—élõlény; k¡±a-stha¤—a lelki síkon; vijita-indriya¤—szabályozott
érzékkel; yukta¤—alkalmas az önmegvalósításra; iti—így; ucyate—mondják; yog¦—
egy misztikus; sama—egyenlõ; lo¢±ra—kavicsok; aªma—kõ; k§ñcana¤—arany.
Csak akkor szilárd valaki az önmegvalósításban, és csak akkor hívják yog¦nak
[vagy misztikusnak], ha teljesen elégedetté vált megszerzett tudása és annak
megvalósítása által. Az ilyen ember transzcendentális szinten áll, s
önfegyelmezett. Mindent egyenlõnek lát, legyen az kavics, kõ vagy arany.
MAGYARÁZAT: A csupán elméleti, a Legfelsõbb Igazság megvalósítását
nélkülözõ tudásnak nincs haszna. A Bhakti-ras§m¥ta-sindhu (1.2.234) így ír ezzel
kapcsolatban:
ata¤ ªr¦-k¥¢£a-n§m§di na bhaved gr§hyam indriyai¤
sevonmukhe hi jihv§dau svayam eva sphuraty ada¤
„Szennyezett anyagi érzékeivel senki sem értheti meg ¼r¦ K¥¢£a nevének,
formájának, jellemének és kedvteléseinek transzcendentális természetét. Ez csakis
akkor tárul fel az ember elõtt, amikor az Úrnak végzett transzcendentális szolgálat
lelkileg áthatja.”
 Ez a Bhagavad-g¦t§ a K¥¢£a-tudat tudománya. A világi bölcsesség
egymagában senkit sem változtathat K¥¢£a-tudatúvá; az embernek olyan
szerencsésnek kell lennie, hogy találkozzon egy tiszta tudatú személlyel. A K¥¢£a-
tudatú ember K¥¢£a kegyébõl megvalósított, tudással rendelkezik, mert elégedett a
tiszta odaadó szolgálattal, a megvalósított tudás által pedig az ember tökéletessé
válik. A transzcendentális tudás birtokában szilárd maradhat meggyõzõdésében, de
a kizárólagos akadémiai tudással rendelkezõt könnyen megzavarhatják a látszólagos
ellentmondások. Egyedül a megvalósítást elért lélek valóban ura önmagának, mert
meghódolt K¥¢£a elõtt. Transzcendentális õ, mert semmi köze a világi tudáshoz.
Számára a világi tudás és elmebeli spekuláció — amit mások úgy becsülnek, mint az
aranyat — nem ér többet a kavicsnál vagy a kõnél.
6.9
suh¥n-mitr§ry-ud§s¦na- madhyastha-dve¢ya-bandhu¢u
s§dhu¢v api ca p§pe¢u sama-buddhir viªi¢yate
su-h¥t—a természeténél fogva jóakarónak; mitra—szeretetteljes jótevõ; ari—
ellenség; ud§s¦na—semlegesek a hadviselõk között; madhya-stha—közvetítõk a
hadviselõk között; dve¢ya—az irigyek; bandhu¢u—és a rokonok vagy jóakarók;
s§dhu¢u—a jámboroknak; api—valamint; ca—és; p§pe¢u—a bûnösöknek; sama-
buddhi¤—ugyanolyan értelemmel; viªi¢yate—sokkal fejlettebb.
Aki a becsületes jóakaróval, a gyengéd jótevõvel, a pártatlannal, a közvetítõvel,
az iriggyel, a baráttal, az ellenséggel, a jámborral és a bûnössel is egyenlõen bánik,
az még fejlettebb.
6.10
yog¦ yuñj¦ta satatam §tm§na° rahasi sthita¤
ek§k¦ yata-citt§tm§ nir§ª¦r aparigraha¤
yog¦—egy transzcendentalista; yuñj¦ta—K¥¢£a-tudatban kell koncentrálnia;
satatam—állandóan; §tm§nam—maga (a test, az elme és az önvaló által); rahasi—egy
elhagyatott helyen; sthita¤—ebben a helyzetben; ek§k¦—egyedül; yata-citta-§tm§—
mindig figyelmesen szabályozva az elmét; nir§ª¦¤—anélkül hogy bármi más vonzaná;
aparigraha¤—mentes a birtoklás érzésétõl.
A transzcendentalistának testét, elméjét és lelkét a Legfelsõbbel kapcsolatban
kell használnia. Egyedül, magányos helyen kell élnie, mindig figyelmesen
szabályozva elméjét. Meg kell szabadulnia minden vágytól és birtoklásérzettõl.
MAGYARÁZAT: K¥¢£át különbözõ fokokban, Brahmanként,
Param§tm§ként és az Istenség Legfelsõbb Személyiségeként lehet megvalósítani. A
K¥¢£a-tudat lényegében azt jelenti, hogy az ember szüntelenül az Úr
transzcendentális szeretõ szolgálatát végzi. Akik azonban a személytelen
Brahmanhoz vagy a helyhez kötött Felsõlélekhez vonzódnak, részben szintén K¥¢£a-
tudatúak, mert a személytelen Brahman K¥¢£a lelki sugárzása, a Felsõlélek pedig az
Õ mindent átható, részleges kiterjedése. Így az imperszonalista és a meditáló yog¦
közvetve szintén K¥¢£a-tudatú. A közvetlenül K¥¢£a-tudatú bhakta a legkiválóbb
transzcendentalista, mert jól tudja, mi a Brahman és a Param§tm§. Tudása az
Abszolút Igazságról tökéletes, ellenben az imperszonalisták és a meditáló yog¦k
K¥¢£a-tudata tökéletlen.
 Ez a vers mindamellett mindnyájukat arra utasítja, hogy töretlenül
folytassák saját útjukat, hogy elõbb vagy utóbb elérjék a legfelsõbb tökéletességet. A
transzcendentalista elsõ kötelessége, hogy elméjét mindig K¥¢£ára irányítsa. Örökké
gondoljon K¥¢£ára, s ne felejtse el Õt egy pillanatra sem. Az elme összpontosítását a
Legfelsõbbön sam§dhinak, transznak nevezik. Az elme sikeres koncentrálása
érdekében az embernek a világtól elvonultan kell élnie, s kerülnie kell a külsõ
tényezõk zavaró hatásait. Nagyon kell vigyáznia arra is, hogy elfogadja mindazt, ami
kedvezõen hat az önmegvalósításra, és hogy elutasítson mindent, ami káros. Teljes
eltökéltségre szert téve ne vágyódjon fölösleges anyagi dolgokra, melyek a birtoklás
érzését keltve megkötik õt.
Amikor az ember közvetlenül K¥¢£a-tudatú, akkor szert tesz e
képességekre, és betart minden tiltást, mert a közvetlen K¥¢£a-tudat
önmegtartóztatást jelent, ami nem nyújt sok lehetõséget az anyagi birtoklásérzet
kialakulására. ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ így jellemzi a K¥¢£a-tudatot:
an§saktasya vi¢ay§n yath§rham upayuñjata¤
nirbandha¤ k¥¢£a-sambandhe yukta° vair§gyam ucyate
pr§pañcikatay§ buddhy§ hari-sambandhi-vastuna¤
mumuk¢ubhi¤ parity§go vair§gya° phalgu kathyate
„Amikor az ember nem kötõdik semmihez, ám ugyanakkor mindent
elfogad, ami K¥¢£ával kapcsolatban áll, akkor felülemelkedett a birtoklásérzeten.
Ellenben nem ilyen teljes annak a lemondása, aki mindent elutasít, anélkül hogy
tudna azok K¥¢£ához fûzõdõ kapcsolatáról.” (Bhakti-ras§m¥ta-sindhu 2.255-256)
A K¥¢£a-tudatú ember nagyon jól tudja, hogy minden K¥¢£ához tartozik,
ezért sohasem érzi azt, hogy õ a tulajdonosa valaminek, s nem vágyakozik semmire a
saját maga számára. Tudja, hogyan kell elfogadni a K¥¢£a-tudat számára kedvezõ
dolgokat, s elutasítani a kedvezõtleneket. Mivel mindig transzcendentális, az anyagi
dolgok felett áll, s mert nincs kapcsolata olyan emberekkel, akik nem K¥¢£a-
tudatúak, mindig egyedül van. A K¥¢£a-tudatú személy a tökéletes yog¦.
6.11—12
ªucau deªe prati¢±h§pya sthiram §sanam §tmana¤
n§ty-ucchrita° n§ti-n¦ca° cail§jina-kuªottaram
tatraik§gra° mana¤ k¥tv§ yata-cittendriya-kriya¤
upaviªy§sane yuñjy§d yogam §tma-viªuddhaye
ªucau—megszentelt; deªe—földön; prati¢±h§pya—elhelyezve; sthiram—
szilárd; §sanam—ülõhely; §tmana¤—sajátja; na—nem; ati—túlságosan; ucchritam—
magas; na—sem; ati—túlságosan; n¦cam—alacsony; caila-ajina—puha ruha és õzbõr;
kuªa—és kuªa fû; uttaram—befedve; tatra—azután; eka-agram—összpontosított
figyelemmel; mana¤—elme; k¥tv§—így téve; yata-citta—az elmét szabályozva;
indriya—érzékek; kriya¤—és cselekedetek; upaviªya—ülve; §sane—az ülõhelyen;
yuñjy§t—végeznie kell; yogam—a yoga gyakorlatait; §tma—a szív; viªuddhaye—
tisztítása érdekében.
A yoga gyakorlásához az embernek egy magányos helyre kell vonulnia.
Terítsen kuªa szénát a földre, azt pedig takarja le õzbõrrel és egy puha
ruhadarabbal. Az ülés ne legyen se túl magas, se túl alacsony, és szent helyen
álljon. Ezután a yog¦ vegyen fel rajta egy szilárd ülõhelyzetet, s gyakorolja a yogát,
hogy elméje, érzékei és cselekedetei szabályozásával, valamint az elme egy pontra
rögzítésével megtisztítsa a szívét.
MAGYARÁZAT: A „szent hely” a zarándokhelyekre utal. Indiában a
yog¦k, a transzcendentalisták — a bhakták — mind elhagyják otthonukat, és olyan
szent helyeken telepednek le, mint Pray§ga, Mathur§, V¥nd§vana, H¥¢¦keªa és
Hardwar, és szent folyók, például a Yamun§ és a Gangesz mellett, magányban
gyakorolják a yogát. Gyakran azonban ez nem lehetséges, fõleg a nyugati emberek
számára. A nagyvárosok úgynevezett yoga-közösségei sikert biztosíthatnak az anyagi
javak megszerzését illetõen, ám az igazi yoga gyakorlására egyáltalán nem
alkalmasak. Aki nem fegyelmezi önmagát, s akinek elméje zavarodott, az nem képes
meditálni. A B¥han-n§rad¦ya Pur§£ában ezért az áll, hogy a Kali-yugában (a jelen
yugában, korszakban), amikor az emberek általában rövid életûek, a lelki
megvalósításban lassúak, és mindig számtalan aggodalom gyötri õket, az Úr szent
nevének éneklése a legjobb módszer a lelki önmegvalósításra.
harer n§ma harer n§ma harer n§maiva kevalam
kalau n§sty eva n§sty eva n§sty eva gatir anyath§
„A nézeteltérések és a képmutatás e korszakában az Úr szent nevének
éneklése az egyetlen lehetõség a felszabadulásra. Nincs más út, nincs más út, nincs
más út.”
6.13—14
sama° k§ya-ªiro-gr¦va° dh§rayann acala° sthira¤
samprek¢ya n§sik§gra° sva° diªaª c§navalokayan
praª§nt§tm§ vigata-bh¦r brahmac§ri-vrate sthita¤
mana¤ sa°yamya mac-citto yukta §s¦ta mat-para¤
samam—egyenesen; k§ya—test; ªira¤—fej; gr¦vam—és nyak; dh§rayan—
tartva; acalam—mozdulatlan; sthira¤—nyugodt; samprek¢ya—nézve; n§sik§—az
orrnak; agram—a hegyét; svam—saját; diªa¤—minden oldalon; ca—is; anavalokayan—
nem nézve; praª§nta—háborítatlan; §tm§—elme; vigata-bh¦¤—félelemtõl mentes;
brahmac§ri-vrate—a cölibátus fogadalmában; sthita¤—van; mana¤—elme; sa°yamya—
teljesen legyõzve; mat—Rajtam (K¥¢£án); citta¤—az elmét összpontosítva; yukta¤—a
valódi yog¦; §s¦ta—üljön; mat—Engem; para¤—a végsõ cél.
Testét, nyakát és fejét tartsa egyenes vonalban, és szemét rendületlenül
szögezze az orrhegyére. Így — nyugodt és legyõzött elmével, a félelemtõl
megszabadulva, a nemi élvezetrõl teljesen lemondva — szívében Rajtam
meditáljon, s Engem tegyen élete végsõ céljának.
MAGYARÁZAT: Az élet célja K¥¢£a megismerése, aki Param§tm§ként,
vagyis a négykarú Vi¢£u formájaként mindenki szívében jelen van. A yoga
gyakorlásának egyedüli célja Vi¢£u e helyhez kötött formájának felfedezése és
megpillantása. Az élõlények szívében lakozó, helyhez kötött vi¢£u-m¡rti K¥¢£a teljes
képviselõje. Akinek nem áll szándékában megvalósítani ezt a vi¢£u-m¡rtit, az teljesen
hiábavalóan csak nevetséges módon utánozza a yogát, s az idejét vesztegeti. K¥¢£a az
élet végsõ célja, s a yoga gyakorlása a szívben élõ vi¢£u-m¡rtira irányul.
Megvalósításához arra van szükség, hogy az ember teljesen felhagyjon a nemi élettel.
Éppen ezért el kell hagynia otthonát, s magányos helyen, egyedül kell élnie, az
említett módon mozdulatlanul ülve. Az ember nem válhat yog¦vá azzal, hogy
úgynevezett yoga-tanfolyamokra jár, miközben otthon vagy máshol nap nap után a
nemi élet élvezetébe merül. Gyakorolnia kell az elme szabályozását, s el kell kerülnie
mindenféle érzékkielégítést, melyek közül a szexuális élvezet a legerõsebb.
Y§jñavalkya, a nagy bölcs így ír a cölibátus törvényérõl:
karma£§ manas§ v§c§ sarv§vasth§su sarvad§
sarvatra maithuna-ty§go brahmacarya° pracak¢ate
„A brahmacarya fogadalma arra való, hogy segítsen az embernek teljesen
megválnia a nemi élvezettõl tetteiben, beszédében és gondolataiban egyaránt —
minden idõben, mindenhol, minden körülmények között.” Senki sem végezheti
helyesen a yoga-gyakorlatokat, ha közben a nemi élvezet rabja. A brahmacaryát ezért
gyermekkortól kezdve oktatják, amikor az ember még nem tud a nemi életrõl. A
gyermekeket ötéves korukban a guru-kulába, a lelki tanítómesterhez küldik, aki
szigorú elvekkel neveli a fiatal fiúkat a brahmac§r¦ életre. E szigorú gyakorlás nélkül
senki sem fejlõdhet a yoga egyetlen formájában sem, legyen az dhy§na-, jñ§na- vagy
bhakti-yoga. Azt, aki követi a házasélet elveit és szabályait, és csak feleségével van
nemi kapcsolata (az is csak bizonyos elõírások szerint), szintén brahmac§r¦nak hívják.
Az ilyen önmegtartóztató, nõs brahmac§r¦t a bhakti iskola elfogadja, ám a jñ§na és
dhy§na irányzatok nem ismerik el õket. Teljes önmegtartóztatást követelnek meg,
mindenféle engedmény nélkül. A bhakti iskolában a családos brahmac§r¦ számára
engedélyezett a szabályozott nemi élet, mert a bhakti-yoga folyamatának hatása olyan
erõs, hogy az ember amiatt, hogy az Úr felsõbbrendû szolgálatát végzi,
automatikusan elveszíti vonzódását a nemi élet iránt. A Bhagavad-g¦t§ban (2.59) ez áll:
vi¢ay§ vinivartante nir§h§rasya dehina¤
rasa-varja° raso 'py asya para° d¥¢±v§ nivartate
Míg másoknak erõvel kell visszatartaniuk magukat az érzékkielégítéstõl,
az Úr bhaktája minden külön erõfeszítés nélkül mond le róla, mert felsõbbrendû ízt
érez. Ezt a felsõbb ízt a bhaktán kívül senki sem ismeri.
Vigata-bh¦¤. Mindaddig nem lehet félelem nélküli az ember, amíg nem
teljesen K¥¢£a-tudatú. A feltételekhez kötött lélek félelmét eltorzult emlékezete
okozza, az, hogy megfeledkezett a K¥¢£ával fennálló örökkévaló kapcsolatáról. A
Bh§gavatam (11.2.37) azt mondja: bhayam dvit¦y§bhiniveªata¤ sy§d ¦ª§d apetasya viparyayo
'sm¥ti¤. A félelem nélküli állapot alapja egyedül a K¥¢£a-tudat. Csakis az ilyen
tudattal rendelkezõ ember számára válik lehetõvé a tökéletes gyakorlat. A yoga végsõ
célja a szívben lakozó Úr megpillantása, így valamennyi yog¦ közül a K¥¢£a-tudatú a
legjobb. Az említett yoga-rendszer elvei különböznek a manapság népszerû,
úgynevezett „yogát” gyakorló társaságok elveitõl.
6.15
yuñjann eva° sad§tm§na° yog¦ niyata-m§nasa¤
ª§nti° nirv§£a-param§° mat-sa°sth§m adhigacchati
yuñjan—így gyakorolván; evam—az elõzõekben említettek szerint; sad§—
állandóan; §tm§nam—test, elme és lélek; yog¦—a misztikus transzcendentalista;
niyata-m§nasa¤—szabályozott elmével; ª§ntim—békét; nirv§£a-param§m—az anyagi lét
megszûnését; mat-sa°sth§m—a lelki világ (Isten birodalma); adhigacchati—elér.
A test, az elme és a tettek állandó irányítását gyakorló misztikus
transzcendentalista szabályozott elméjével, az anyagi létezést megszüntetve eljut
Isten birodalmába [K¥¢£a hajlékára].
MAGYARÁZAT: Ez a vers érthetõen elmagyarázza a yoga gyakorlásának
végsõ célját. A yoga nem arra való, hogy általa az ember anyagi kényelemhez jusson,
hanem hogy elõsegítse az anyagi lét teljes megszüntetését. A Bhagavad-g¦t§ szerint aki
a yogától azt várja, hogy javuljon az egészsége, vagy hogy valamiféle anyagi
képességre tegyen szert, az nem yog¦. Az anyagi lét megszüntetése sem a „semmi”-be
olvadást jelenti — az csak képzelgés. Az Úr teremtésén belül nincs üresség. Az
anyagi lét felszámolása azt teszi lehetõvé az ember számára, hogy eljusson a lelki
világba, az Úr hajlékára. A Bhagavad-g¦t§ részletes leírást közöl az Úr hajlékáról, s
elmondja, hogy ott nincs szükség sem napra, sem holdra, sem elektromosságra. A
lelki világban minden bolygó önragyogó, az anyagi világ napjához hasonlóan.
Valójában minden Isten birodalma, de a lelki világot és azok bolygóit para°
dh§mának, felsõbb hajléknak nevezik.
Maga az Úr K¥¢£a világosan kijelenti itt (mat-citta¤, mat-para¤, mat-
sa°sth§m), hogy csak a tökéletes yog¦, aki Õt teljesen megérti, képes igazi békét elérni,
s eljutni végül az Õ legfelsõbb hajlékára, K¥¢£alokára, amit Goloka V¥nd§vanaként is
ismernek. A Brahma-sa°hit§ (5.37) egyértelmûen kijelenti: goloka eva nivasaty
akhil§tma-bh¡ta¤ — noha az Úr mindig Golokaként ismert lakhelyén tartózkodik,
legfelsõbb lelki energiái révén Õ a mindent átható Brahman és a helyhez kötött
Param§tm§ is. A lelki világba (Vaiku£±hára) vagy az Úr örök hajlékára (Goloka
V¥£d§vanába) senki sem juthat el, ha nem rendelkezik megfelelõ tudással K¥¢£áról
és az Õ teljes Vi¢£u kiterjedésérõl. A K¥¢£a-tudatban tevékenykedõ ember tökéletes
yog¦, mert elméje mindig K¥¢£a tetteiben merül el (sa vai mana¤ k¥¢£a-pad§ravindayo¤).
A Védákból (¼vet§ªvatara Upani¢ad 3.8) szintén megtudhatjuk, hogy — tam eva
viditv§ti m¥tyum eti — „Az ember csak az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a
megértésével gyõzheti le az ismétlõdõ születés és halál körforgását.” Más szóval
tehát a yoga-folyamat tökéletessége az, ha az ember megszabadul az anyagi léttõl, s
nem az, hogy holmi mágikus bûvészkedéssel vagy akrobatikus mutatványokkal
becsapja az ártatlanokat.
6.16
n§ty-aªnatas tu yogo 'sti na caik§ntam anaªnata¤
na c§ti-svapna-ª¦lasya j§grato naiva c§rjuna
na—sohasem; ati—túl sokat; aªnata¤—annak, aki eszik; tu—de; yoga¤—
összekapcsolódva a Legfelsõbbel; asti—van; na—sem; ca—is; ek§ntam—túlságosan;
anaªnata¤—tartózkodva az evéstõl; na—sem; ca—is; ati—túl sok; svapna-ª¦lasya—
annak, aki alszik; j§grata¤—vagy aki éjszaka túl sokat virraszt; na—sem; eva—valaha;
ca—és; arjuna—óh, Arjuna.
Óh, Arjuna, nem lehet yog¦ az, aki túl sokat vagy túl keveset eszik vagy alszik.
MAGYARÁZAT: Ez a vers a yog¦knak szabályozott evést és alvást ajánl.
Túl sokat az eszik, aki a test és lélek együtt tartásához szükséges ételnél többet vesz
magához. Semmi szükség arra, hogy az ember húst egyen, hiszen van elég
gabonaféle, zöldség, gyümölcs és tej a számára. A Bhagavad-g¦t§ szerint ezek az
egyszerû táplálékok tartoznak a jóság minõségébe. Húst csak a tudatlanság
kötõerejében élõ emberek fogyasztanak. Akik dohányoznak, alkoholt isznak, húst és
olyan ételeket esznek, melyeket elõtte nem ajánlottak fel K¥¢£ának, szenvedni fognak
bûnös tetteik visszahatásától, mert csak tisztátlan dolgokat esznek. Bhuñjate te tv
agha° p§p§ ye pacanty §tma-k§ra£§t. Aki érzékei elégedettsége érdekében eszik, vagy
magának fõz, s az ételét nem ajánlja fel K¥¢£ának, az csak bûnt vesz magához. Aki
bûnt eszik, s többet eszik annál, mint ami számára elrendeltetett, az nem végezheti
tökéletesen a yogát. A legjobb, ha valaki csupán a K¥¢£ának felajánlott étel
maradékait fogyasztja. Egy K¥¢£a-tudatú ember nem fogyaszt olyan táplálékot, amit
nem ajánlottak fel elõtte K¥¢£ának. A yoga gyakorlásában tehát kizárólag az érhet el
tökéletességet, aki K¥¢£a-tudatú. Az sem gyakorolhatja a yogát, aki a saját maga
kitalálta böjtöt követve természetellenesen lemond az evésrõl. A K¥¢£a-tudatú ember
az írások tanácsainak megfelelõen böjtöl. Nem koplal és nem eszik többet a
kelleténél, így alkalmas a yoga-gyakorlatok végzésére. Aki a szükségesnél többet
eszik, az nagyon sokat álmodik, ennek következtében pedig a szükségesnél többet
alszik. Az ember ne aludjon napi hat óránál többet. Aki a huszonnégy órából hatnál
többet tölt alvással, az kétségtelenül a tudatlanság kötõerejének hatása alatt áll. A
tudatlanság kötõerejének rabja lusta, és hajlamos arra, hogy sokat aludjon. Az ilyen
ember nem alkalmas a yoga végzésére.
6.17
yukt§h§ra-vih§rasya yukta-ce¢±asya karmasu
yukta-svapn§vabodhasya yogo bhavati du¤kha-h§
yukta—szabályozott; §h§ra—evés; vih§rasya—pihenés; yukta—szabályozott;
ce¢±asya—annak, aki a létfenntartásáért dolgozik; karmasu—a kötelességek
végrehajtása közben; yukta—szabályozott; svapna-avabodhasya—alvás és ébrenlét;
yoga¤—a yoga gyakorlása; bhavati—lesz; du¤kha-h§—enyhítve a fájdalmat.
Akinek evése, alvása, pihenése és munkája szabályozott, az a yoga
gyakorlásával minden anyagi fájdalmat képes megszüntetni.
MAGYARÁZAT: A szertelenség az evésben, az alvásban, a védekezésben
és a nemi életben — melyek a test követelései — gátolhatja a yoga gyakorlásában tett
fejlõdést. Ami az evést illeti, azt csak akkor lehet szabályozni, ha az ember
hozzászokott, hogy csakis pras§damot, megszentelt ételt fogyasszon. A Bhagavad-g¦t§
szerint (9.26) az Úr K¥¢£ának zöldségeket, virágokat, gyümölcsöket, gabonaféléket,
tejet stb. ajánlanak fel, s a K¥¢£a-tudatú ember így megtanulja, hogy ne fogyasszon
olyan ételt, ami nem emberi táplálék, s ami nem tartozik a jóság kategóriájába. Ami
az alvását illeti, K¥¢£a-tudatos kötelességei végrehajtása közben mindig éber, ezért
nagy veszteségnek tekint minden percet, amelyet alvással tölt. Avyartha-k§latvam: egy
K¥¢£a-tudatú személy képtelen elviselni, hogy életébõl akár egy percet is az Úr
szolgálata nélkül töltsön, s ezért a lehetõ legkevesebbre csökkenti alvását. Példaképe
ebben ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦, aki mindig K¥¢£a szolgálatába merült, s nem aludt többet
napi két óránál, sõt néha még annyit sem. Harid§sa çh§kura még pras§d§t sem
fogyasztott, s egy pillanatot sem aludt addig, amíg el nem végezte napi japa
gyakorlatát, amelynek során háromszázezerszer énekelte az Úr szent nevét. Ami
pedig tetteit illeti: aki K¥¢£a-tudatú, nem tesz semmi olyat, ami nem áll kapcsolatban
K¥¢£a érdekével, így munkája mindig szabályozott, s mentes az érzékkielégítéstõl.
Mivel az õ esetében nincs szó érzékkielégítésrõl, anyagi értelemben véve pihenésérõl
sem beszélhetünk. És mivel munkájában, beszédében, alvásában, ébrenlétében és
testének minden mûködésében egyaránt szabályozottan él, számára nem létezik
anyagi nyomorúság.
6.18
yad§ viniyata° cittam §tmany ev§vati¢±hate
nisp¥ha¤ sarva-k§mebhyo yukta ity ucyate tad§
yad§—amikor; viniyatam—különösen fegyelmezett; cittam—az elme és
tevékenysége; §tmani—a transzcendensben; eva—bizonyára; avati¢±hate—
megállapodik; nisp¥ha¤—mentesen a vágytól; sarva—mindenféle; k§mebhya¤—anyagi
érzékkielégítés; yukta¤—szilárd a yogában; iti—így; ucyate—mondják; tad§—akkor.
Ha a yog¦ a yoga gyakorlása által képes fegyelmezni az elméjét, és minden
anyagi vágy nélkül a transzcendensben állapodik meg, akkor azt mondják róla,
megingathatatlan a yogában.
MAGYARÁZAT: A yog¦ tetteit az különbözteti meg a közönséges ember
tetteitõl, hogy mentes minden anyagi vágytól, melyek közül a nemi élvezet vágya a
legerõsebb. A tökéletes yog¦ olyan jól tudja fegyelmezni elméje mûködését, hogy
semmilyen anyagi vágy nem zavarja meg többé. A ¼r¦mad-Bh§gavatam (9.4.18-20)
szerint ezt a tökéletes síkot a K¥¢£a-tudatú emberek minden külön erõfeszítés nélkül
elérik:
sa vai mana¤ k¥¢£a-pad§ravindayor
vac§°si vaiku£±ha-gu£§nuvar£ane
karau harer mandira-m§rjan§di¢u
ªruti° cak§r§cyuta-sat-kathodaye
mukunda-li¯g§laya-darªane d¥ªau
tad-bh¥tya-g§tra-sparªe '¯ga-sa¯gamam
ghr§£a° ca tat-p§da-saroja-saurabhe
ªr¦mat-tulasy§ rasan§° tad-arpite
p§dau hare¤ k¢etra-pad§nusarpa£e
ªiro h¥¢¦keªa-pad§bhivandane
k§ma° ca d§sye na tu k§ma-k§myay§
yathottama-ªloka-jan§ªray§ rati¤
„Ambar¦¢a király elõször elméjét az Úr K¥¢£a lótuszlábára rögzítette.
Szavaival az Õ transzcendentális tulajdonságait írta le, kezével a templomát
tisztította, fülével cselekedeteinek történeteit hallgatta, szemével transzcendentális
formáit nézte, testével a bhakták testét érintette, orrával az Úrnak felajánlott
lótuszvirág illatát szagolta, nyelvével az Õ lótuszlábának ajánlott tulas¦ levelet ízlelte,
lábával a templomba és a zarándokhelyekre látogatott, fejével az Úrnak ajánlotta
hódolatát, vágyaival pedig az Úr missziójának teljesülését szolgálta. E
transzcendentális tettek jellemzik a tiszta bhaktát.”
Az imperszonalista út követõi számára ez a transzcendentális sík talán
szubjektív és kifejezhetetlen, ám nagyon könnyû és célravezetõ a K¥¢£a-tudatúak
számára, ahogyan ez Ambar¦¢a Mah§r§ja említett tetteibõl is kitûnik. E
transzcendentális cselekedetek nem eredményesek mindaddig, amíg elménket az
állandó emlékezés segítségével nem rögzítjük az Úr lótuszlábára. Az Úr odaadó
szolgálatában ezeket az elõírt tetteket arcanának hívják, ami azt jelenti, hogy minden
érzéket az Úr szolgálatába állítunk. Az elmének és az érzékeknek elfoglaltságra van
szükségük; a cselekedetek puszta tagadása nem járható út. Az átlagemberek, s
közülük is leginkább azok számára, akik nem a lemondott életrendben élnek, a
transzcendentális sík eléréséhez vezetõ tökéletes folyamat nem más, mint hogy az
érzékeket és az elmét az említett transzcendentális szolgálattal foglalják le, melyet a
Bhagavad-g¦t§ yuktának nevez.
6.19
yath§ d¦po niv§ta-stho ne¯gate sopam§ sm¥t§
yogino yata-cittasya yuñjato yogam §tmana¤
yath§—mint; d¦pa¤—egy mécses; niv§ta-stha¤—szélcsendes helyen; na—
nem; i¯gate—lobog; s§—ez; upam§—ahhoz hasonlítva; sm¥t§—tekintik; yogina¤—a
yog¦nak; yata-cittasya—kinek elméje fegyelmezett; yuñjata¤—állandóan végzi; yogam—
meditációban; §tmana¤—a transzcendensen.
Ahogy a szélcsendes helyen nem lobog a mécses lángja, úgy az elméjét
szabályozó transzcendentalista is mindig rendületlen marad, miközben a
transzcendentális önvalón meditál.
MAGYARÁZAT: A valóban K¥¢£a-tudatú embert, aki mindig a
transzcendensbe merül, s állandóan, rendíthetetlenül meditál imádandó Urán,
éppúgy nem zavarja meg semmi, mint ahogyan szélcsendes helyen a mécses lángja
sem rezdül.
6.20—23
yatroparamate citta° niruddha° yoga-sevay§
yatra caiv§tman§tm§na° paªyann §tmani tu¢yati
sukham §tyantika° yat tad buddhi-gr§hyam at¦ndriyam
vetti yatra na caiv§ya° sthitaª calati tattvata¤
ya° labdhv§ c§para° l§bha° manyate n§dhika° tata¤
yasmin sthito na du¤khena guru£§pi vic§lyate
ta° vidy§d du¤kha-sa°yoga- viyoga° yoga-sa°jñitam
yatra—abban a helyzetben, ahol; uparamate—abbahagyja (mert
transzcendentális boldogságot érez); cittam—az elme mûködése; niruddham—
visszatartva az anyagtól; yoga-sevay§—a yoga végzése által; yatra—amiben; ca—is;
eva—bizonyára; §tman§—a tiszta elme által; §tm§nam—az önvaló; paªyan—megértve
helyzetét; §tmani—az önvalóban; tu¢yati—elégedetté válik; sukham—boldogság;
§tyantikam—legfelsõbb; yat—ami; tat—azt; buddhi—értelem által; gr§hyam—elérhetõ;
at¦ndriyam—transzcendentális; vetti—tudja; yatra—amiben; na—sohasem; ca—is;
eva—bizonyára; ayam—õ; sthita¤—elhelyezkedik; calati—mozdul; tattvata¤—az
igazságtól; yam—amit; labdhv§—elérve; ca—is; aparam—bármi más; l§bham—
nyereség; manyate—gondolja; na—sohasem; adhikam—több; tata¤—attól; yasmin—
amiben; sthita¤—helyzetben; na—sohasem; du¤khena—szenvedések által; guru£§
api—habár nagyon nehéz; vic§lyate—megrendül; tam—azt; vidy§t—tudnod kell;
du¤kha-sa°yoga—az anyaggal való kapcsolat okozta szenvedések; viyogam—kiirtása;
yoga-sa°jñitam—úgy nevezik: transz a yogában.
A tökéletesség szintjén, melyet transznak, vagyis sam§dhinak neveznek, az
ember elméje a yoga gyakorlása révén megszabadul minden anyagi
tevékenységtõl. E tökéletesség jellemzõje, hogy a yog¦ ebben az állapotban tiszta
elméje segítségével megláthatja önvalóját, s örömet, élvezetet tud meríteni abból.
Ebben az örömteli állapotban határtalan lelki boldogságban van része, melyet
transzcendentális érzékszerveivel tapasztal. E szilárd helyzetben sohasem tér el az
igazságtól, s ide eljutva úgy gondolja, ennél nagyobb kincsre soha nem tehet szert.
Ezt az állapotot elérve még a legnagyobb nehézségek sem rendítik meg. Ily módon
valóban mentes az anyagi kapcsolatok okozta minden szenvedéstõl.
MAGYARÁZAT: A yoga legfõbb jellemzõje, hogy gyakorlása által az
ember fokozatosan eltávolodik az anyagi felfogástól. Ezután, amikor a yog¦
transzcendentális elméje és értelme segítségével megvalósítja a Felsõlelket, úgy, hogy
az önvalót nem azonosítja tévesen a Felsõ Önvalóval, eléri a transz, a sam§dhi
állapotát. A yoga gyakorlatai többé-kevésbé Patañjali rendszerének elveire épülnek.
Néhány nem hiteles magyarázó megpróbálja azonosítani az egyéni lelket a
Felsõlélekkel, s a monisták ezt vélik felszabadulásnak, ám õk nem értették meg a
Patañjali-féle yoga-rendszer igazi célját. Patañjali rendszere ugyanis elfogadja a
transzcendentális öröm létét, míg az imperszonalisták nem, mert attól tartanak, hogy
ez veszélyeztetné egység-elméletüket. Nem fogadják el a tudás és a tudó
különállóságát, ez a vers azonban elismeri a transzcendentális érzékeken át
megvalósított lelki gyönyört. Ezt Patañjali Muni, a yoga-rendszer híres magyarázója
is megerõsíti. A nagy bölcs így ír Yoga-s¡tráiban (3.34): puru¢§rtha-ª¡ny§n§° gu£§n§°
pratiprasava¤ kaivalya° svar¡pa-prati¢±h§ v§ citi-ªaktir iti.
Ez a citi-ªakti, vagyis belsõ energia transzcendentális. Puru¢§rtha
materialista vallásosságra, anyagi gyarapodásra, érzékkielégítésre és végül a
Legfelsõbbel való eggyéválás kísérletére utal. A monisták „a Legfelsõbbel való
eggyéválás”-t kaivalyamnak hívják, Patañjali szerint azonban ez a kaivalyam nem más,
mint egy belsõ, transzcendentális erõ, melynek segítségével az élõlény képes
tudatosítani magában eredeti természetét és helyzetét. Az Úr Caitanya ezt ceto-
darpa£a-m§rjanamnak, vagyis az elme poros tükre tisztításának nevezi. Ez a „tisztítás”
valójában felszabadulás, vagyis bhava-mah§-d§v§gni-nirv§pa£am. A nirv§£a elmélete —
ami szintén csak a kezdetet jelenti — megegyezik ezzel az elvvel. A Bh§gavatam
(2.10.6) ezt svar¡pe£a vyavasthiti¤nek hívja. Ebben a versben a Bhagavad-g¦t§ is
megerõsíti ezt.
A nirv§£a, vagyis az anyagi lét megszüntetése után a lelki tettek, azaz az Úr
odaadó szolgálata nyilvánul meg, amit K¥¢£a-tudatnak neveznek. Ahogyan a
Bh§gavatam mondja: svar¡pe£a vyavasthiti¤, ez „az élõlény igazi élete”. M§y§nak vagy
illúziónak azt az állapotot nevezzük, amikor a lelki életet az anyag szennyezi be. Ha
azonban az élõlény megszabadul ettõl, az nem azt jelenti, hogy eredeti, örök helyzete
megszûnik. Ezzel Patañjali is egyetért: kaivalya° svar¡pa-prati¢±h§ v§ citi-ªaktir iti. Ez a
citi-ªakti, transzcendentális gyönyör az igazi élet. A Ved§nta-s¡tra (1.1.12) is
alátámasztja ezt: §nanda-mayo 'bhy§s§t. Ez a természetes transzcendentális boldogság
a yoga végsõ célja, melyet könnyen el lehet érni az odaadó szolgálat, vagyis a bhakti-
yoga végzésével. A bhakti-yogáról a Bhagavad-g¦t§ hetedik fejezete ír majd részletesen.
Az ebben a fejezetben leírt yoga-rendszerben kétféle sam§dhi van:
samprajñ§ta-sam§dhi és asamprajñ§ta-sam§dhi. Ha a transzcendentális síkra különféle
filozófiai kutatásokkal jut el valaki, helyzetét samprajñ§ta-sam§dhinak hívják. Az
asamprajñ§ta-sam§dhiban többé már semmilyen kapcsolat sincs a világi gyönyörrel,
mert az ember akkorra már transzcendentálisan felülemelkedik minden olyan
boldogságon, amelyhez az érzékeken keresztül jut. Ha a yog¦ egyszer megállapodik
ebben a transzcendentális helyzetben, soha többé nem tér már el ettõl. Amíg azonban
nem éri el ezt a szintet, sikertelennek számít. Napjaink úgynevezett yoga-gyakorlatai,
amelyekhez a különféle érzéki örömök is hozzátartoznak, ellentmondanak ezzel. A
nemi életet, alkoholt és kábítószereket élvezõ yog¦ csak nevetséges bohóc. Még azok
sem tökéletesek, akik a yoga-folyamatban a siddhikhez (misztikus képességekhez)
vonzódnak. Ahogyan azt ez a vers is kijelenti, ha a yog¦kat a yoga melléktermékei
vonzzák, nem érhetik el a tökéletesség szintjét. A látványos tornagyakorlatokkal és
siddhikkel törõdõ embereknek tudniuk kell, hogy ily módon elvész számukra a yoga
igazi célja.
Ebben a korszakban a yoga gyakorlásának legjobb formája a K¥¢£a-tudat,
amely sohasem vezet tévútra. A K¥¢£a-tudatú embert olyan boldoggá teszi munkája,
hogy semmilyen más gyönyörre nem vágyik. A ha±ha-yoga, dhy§na-yoga és jñ§na-yoga
gyakorlását — különösen a képmutatás e korszakában — sok minden gátolja, ám a
karma-yoga vagy bhakti-yoga végzése során nyoma sincs ezeknek az akadályoknak.
Amíg az anyagi test létezik, addig az embernek szembe kell nézni a test
követeléseivel: az evéssel, az alvással, a védekezéssel és a párzással. Ám annak, aki
tiszta bhakti-yogában, K¥¢£a-tudatban él, a test követelései nem zavarják meg az
érzékeit. Hogy a legjobban használja ki testét, csakis azt fogadja el, amire
létfenntartásához szüksége van, s így transzcendentális boldogságot élvez a K¥¢£a-
tudatban. Közömbösen fogadja a váratlan eseményeket — balesetet, betegséget,
éhínséget, sõt még legkedvesebb rokonának halálát is —, de arra mindig nagyon
figyel, hogy kötelességeit a K¥¢£a-tudatban, a bhakti-yogában végrehajtsa. A nem várt
események sohasem térítik el feladata végrehajtásától. Ahogyan azt a Bhagavad-g¦t§
(2.14) elmondja: §gam§p§yino 'nity§s t§°s titik¢asva bh§rata. A bhakta türelemmel visel
minden váratlan eseményt, mert tudja, hogy azok örökké jönnek és elmúlnak, s nem
befolyásolják kötelessége végzésében. Ily módon eléri a yoga legtökéletesebb szintjét.
6.24
sa niªcayena yoktavyo yogo 'nirvi££a-cetas§
sa¯kalpa-prabhav§n k§m§°s tyaktv§ sarv§n aªe¢ata¤
manasaivendriya-gr§ma° viniyamya samantata¤
sa¤—az; niªcayena—szilárd elhatározással; yoktavya¤—kell gyakorolni;
yoga¤—yoga-rendszer; anirvi££a-cetas§—eltérés nélkül; sa¯kalpa—elmebeli
spekulációk; prabhav§n—született; k§m§n—anyagi vágyak; tyaktv§—feladva; sarv§n—
mindent; aªe¢ata¤—teljesen; manas§—az elme által; eva—bizonyára; indriya-gr§mam—
valamennyi érzéket; viniyamya—szabályozva; samantata¤—minden oldalról.
Az embernek elszántsággal és hittel kell gyakorolnia a yogát, s nem szabad
letérnie az útról. Meg kell válnia az elmebeli spekulációból eredõ valamennyi
anyagi vágytól, s elméje segítségével minden oldalról, egytõl egyig szabályoznia
kell érzékeit.
MAGYARÁZAT: A yogát gyakorlónak eltökéltnek kell lennie, s
rendületlenül, türelmesen kell végeznie a gyakorlatokat. Bíznia kell a végsõ sikerben,
nagy kitartással követnie kell a kijelölt utat, s nem szabad elkeserednie, ha a siker
elérése várat magára. A yoga elveit szigorúan betartó ember számára az eredmény
biztos. A bhakti-yogával kapcsolatban R¡pa Gosv§m¦ így ír:
uts§h§n niªcay§d dhairy§t tat-tat-karma-pravartan§t
sa¯ga-ty§g§t sato v¥tte¤ ¢a¨bhir bhakti¤ prasidhyati
„A bhakti-yoga folyamatát csak szívbõl jövõ lelkesedéssel, kitartással,
eltökéltséggel, az elõírt kötelességek végrehajtásával, a bhakták társaságában, teljesen
a jóság kötõerejében cselekedve lehet sikeresen végezni.” (Upadeª§m¥ta 3)
Ami az elszántságot illeti, álljon elõttünk a veréb példája, aki az óceán
partjára rakta tojásait, ám a hatalmas hullámok mindet elsodorták. A veréb
bánatában kérlelni kezdte az óceánt, hogy adja vissza tojásait, az azonban ügyet sem
vetett könyörgésére. A kismadár erre elhatározta, hogy kiszárítja az óceánt, s parányi
csõrével merni kezdte a vizet. Mindenki csak nevetett eltökéltségén, hogy e lehetetlen
feladatra vállalkozott. Tettének híre messzire eljutott, s végül Garu¨a, az Úr Vi¢£u
hatalmas madár-szállítója is meghallotta. Megszánta csöppnyi madárhúgát, s elment,
hogy találkozzon vele. A kis veréb elszántsága nagy örömet okozott neki, s
megígérte, hogy segít rajta. Azonnal ráparancsolt az óceánra, hogy adja vissza a
tojásokat, különben õ maga folytatja, amit a veréb elkezdett. Az óceán ijedtében
nyomban engedelmeskedett szavainak. Garu¨a kegyébõl a kis veréb boldogan
élhetett tovább.
A yoga, különösen a bhakti-yoga gyakorlása a K¥¢£a-tudatban éppen így
nagyon nehéznek tûnhet. De bárki követi is nagy eltökéltséggel a yoga elveit, az Úr
minden bizonnyal segíteni fogja: segíts magadon, Isten is megsegít.
6.25
ªanai¤ ªanair uparamed buddhy§ dh¥ti-g¥h¦tay§
§tma-sa°stha° mana¤ k¥tv§ na kiñcid api cintayet
ªanai¤—fokozatosan; ªanai¤—lépésrõl lépésre; uparamet—vissza kell
tartania; buddhy§—értelem által; dh¥ti-g¥h¦tay§—meggyõzõdéssel; §tma-sa°stham—
megállapodva a transzcendensben; mana¤—elme; k¥tv§—téve; na—nem; kiñcit—
bármi más; api—még; cintayet—rágondol.
Az ember teljes meggyõzõdéssel, értelme segítségével fokozatosan, lépésrõl
lépésre szilárduljon meg a transzban, s így elméjét rögzítse egyedül az önvalóra.
Semmi másra ne gondoljon.
MAGYARÁZAT: Helyes meggyõzõdése és értelme segítségével az
embernek fokozatosan el kell érnie a praty§h§rának nevezett szintet, ahol minden
érzéktevékenység megszûnik. Az elmének, melyet az ember a meggyõzõdés, a
meditáció és az érzéktevékenységek beszüntetése segítségével megzabolázott, meg
kell állapodnia a transzban, azaz a sam§dhiban. Ezen a szinten nem kell már többé
tartani attól, hogy újra visszatér az anyagi életfelfogás kötelékeibe. Más szóval tehát
annak ellenére, hogy az ember mindaddig, míg anyagi teste van, kapcsolatban áll az
anyaggal, nem szabad érzékkielégítésre gondolnia. A Legfelsõbb Én örömén kívül
semmilyen boldogságra se gondoljon. A K¥¢£a-tudat közvetlen gyakorlásával bárki
könnyen eljuthat erre a szintre.
 6.26
yato yato niªcalati manaª cañcalam asthiram
tatas tato niyamyaitad §tmany eva vaªa° nayet
yata¤ yata¤—bárhol; niªcalati—nagyon izgatott lesz; mana¤—az elme;
cañcalam—csapongó; asthiram—ingatag; tata¤ tata¤—onnan; niyamya—szabályozva;
etat—ezt; §tmani—az önvalóban; eva—bizonyára; vaªam—irányítás; nayet—alá kell
hozni.
Bárhová is vándoroljon csapongó és ingatag természete miatt az elme, az
embernek határozottan vissza kell térítenie az önvaló felügyelete alá.
MAGYARÁZAT: Az elme természetére az jellemzõ, hogy csapongó és
ingatag. Az önmegvalósított yog¦nak azonban uralkodnia kell rajta, s nem szabad,
hogy az irányítsa õt. Aki elméjét (s így egyben az érzékeit is) szabályozza, azt
gosv§m¦nak vagy sv§m¦nak hívják, akit azonban az elméje irányít, azt go-d§sának, az
érzékek szolgájának nevezik. A gosv§m¦ ismeri az érzéki boldogság behatároltságát.
A transzcendentális érzéki boldogságban az érzékek H¥¢¦keªa, az érzékek legfelsõbb
tulajdonosa (K¥¢£a) szolgálatát végzik. Megtisztított érzékekkel szolgálni K¥¢£át —
ez a K¥¢£a-tudat. Így lehet teljes mértékben uralmunk alá hajtani az érzékeket, s
ezen fölül ez a yoga gyakorlásának legmagasabb rendû tökéletessége is.
6.27
praª§nta-manasa° hy ena° yogina° sukham uttamam
upaiti ª§nta-rajasa° brahma-bh¡tam akalma¢am
praª§nta—békés, mert K¥¢£a lótuszlábára szögezi elméjét; manasam—
akinek elméje; hi—minden bizonnyal; enam—ezt; yoginam—yog¦; sukham—
boldogságot; uttamam—a legfelsõbbet; upaiti—eléri; ª§nta-rajasam—szenvedélye
lecsendesül; brahma-bh¡tam—az Abszolúttal azonosulva felszabadul; akalma¢am—
megszabadulva minden múltbeli bûnös visszahatástól.
Az a yog¦, akinek elméje Rajtam nyugszik, minden kétséget kizárva eléri a
transzcendentális boldogság legmagasabb rendû tökéletességét. A szenvedély
kötõereje fölött áll, valamint megvalósítja, hogy természetét tekintve azonos a
Legfelsõbbel, így a múltban elkövetett tetteinek minden visszahatásától
megszabadul.
MAGYARÁZAT: A brahma-bh¡ta az a szint, amelyen az ember már
minden anyagi szennyezõdéstõl megszabadult, és az Úr transzcendentális
szolgálatában él. Mad-bhakti° labhate par§m (Bg. 18.54). Az ember nem maradhat a
Brahman, vagyis az Abszolút minõségében, ha elméjét nem rögzíti K¥¢£a
lótuszlábára. Sa vai mana¤ k¥¢£a-pad§ravindayo¤. Ha mindig az Úr transzcendentális
szeretõ szolgálatában él, vagyis ha megállapodik a K¥¢£a-tudatban, az azt jelenti,
hogy valóban megszabadult a szenvedély kötõerejétõl és minden anyagi
szennyezõdéstõl.
6.28
yuñjann eva° sad§tm§na° yog¦ vigata-kalma¢a¤
sukhena brahma-sa°sparªam atyanta° sukham aªnute
 yuñjan—a yoga-gyakorlatokat végezve; evam—így; sad§—mindig;
§tm§nam—az önvalót; yog¦—akinek kapcsolata van a Legfelsõbb Önvalóval; vigata—
mentes; kalma¢a¤—minden anyagi szennyezõdéstõl; sukhena—transzcendentális
boldogságban; brahma-sa°sparªam—mert állandóan kapcsolatban van a Legfelsõbbel;
atyantam—a legmagasabb rendû; sukham—boldogságot; aªnute—eléri.
Az önfegyelmezett yog¦, aki állandóan a yogába merül, megszabadul minden
anyagi szennyezõdéstõl, s az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatában a
tökéletes boldogság legmagasabb szintjét éri el.
MAGYARÁZAT: Az önmegvalósítás azt jelenti, hogy az ember ismeri
örök helyzetét a Legfelsõbbel kapcsolatban állva. Az egyéni lélek a Legfelsõbb
szerves része, ezért feladata az Úr transzcendentális szolgálata. Ezt a
transzcendentális kapcsolatot a Legfelsõbbel brahma-sa°sparªának hívják.
6.29
sarva-bh¡ta-stham §tm§na° sarva-bh¡t§ni c§tmani
¦k¢ate yoga-yukt§tm§ sarvatra sama-darªana¤
sarva-bh¡ta-stham—minden lényben jelen van; §tm§nam—a Felsõlelket;
sarva—minden; bh¡t§ni—lény; ca—is; §tmani—az önvalóban; ¦k¢ate—látja; yoga-yukta-
§tm§—aki a K¥¢£a-tudatban összekapcsolódik; sarvatra—mindenhol; sama-darªana¤—
egyenlõnek lát.
Az igaz yog¦ minden élõlényben Engem, s minden lényt Bennem lát. Valóban,
az igazi énjét megvalósított ember Engem, ugyanazt a Legfelsõbb Urat látja
mindenhol.
MAGYARÁZAT: A K¥¢£a-tudatú yog¦ tökéletesen lát, mert látja K¥¢£át, a
Legfelsõbbet Felsõlélekként (Param§tm§ként) mindenki szívében. ¾ªvara¤ sarva-
bh¡t§n§° h¥d-deªe 'rjuna ti¢±hati. Az Úr Param§tm§ aspektusában a kutya és a
br§hma£a szívében egyaránt jelen van. A tökéletes yog¦ tudja, hogy az Úr örökké
transzcendentális, s az anyag nincs rá hatással, bárhol legyen is, akár a kutyában,
akár a br§hma£ában. Ez az Úr legfelsõbb semlegessége. Az egyéni lélek szintén az
egyén szívében helyezkedik el, de nincs jelen mindenkiében. Ez a különbség az
egyéni lélek és a Felsõlélek között. Aki nem végzi helyesen a yogát, az nem láthat
ilyen tisztán. A K¥¢£a-tudatú ember képes K¥¢£át a hitetlen és a hívõ szívében is
meglátni. A sm¥ti ezt a következõképpen erõsíti meg: §tatatv§c ca m§t¥tv§c ca §tm§ hi
paramo hari¤. Az Úr minden lény eredete, így olyan Õ, mint az anya és az eltartó. Az
anya egyformán bánik minden gyermekével, s így tesz a legfelsõbb atya (vagy anya)
is. Következésképpen a Felsõlélek mindig és minden élõlényben jelen van.
Az élõlények testüket tekintve is az Úr energiájában vannak. Ahogyan a
hetedik fejezet majd megmagyarázza, az Úrnak két alapvetõ energiája van: a lelki (a
felsõrendû) és az anyagi (az alsórendû) energia. Noha az élõlény a felsõbbrendû
energia része, mégis alá van vetve az alsóbbrendûnek. Ennek ellenére azonban
mindig az Úr energiájában van. Valamilyen formában tehát minden élõlény Benne
van.
A yog¦ egyenlõnek lát mindent, mert látja, hogy az élõlények annak
ellenére, hogy gyümölcsözõ tetteik eredményeképpen más és más helyzetben
vannak, minden körülmények között az Úr szolgái maradnak. Az anyagi energiában
az élõlény az anyagi érzékeket szolgálja, míg a lelki energiában közvetlenül a
Legfelsõbb Urat. Bármelyik eset álljon fenn, Isten szolgája marad. A K¥¢£a-tudatú
emberben ez az egyenlõ szemlélet tökéletes.
6.30
yo m§° paªyati sarvatra sarva° ca mayi paªyati
tasy§ha° na pra£aªy§mi sa ca me na pra£aªyati
ya¤—bárki; m§m—Engem; paªyati—lát; sarvatra—mindenhol; sarvam—
mindent; ca—és; mayi—Bennem; paªyati—lát; tasya—számára; aham—Én; na—nem;
pra£aªy§mi—veszek el; sa¤—õ; ca—is; me—Számomra; na—sem; pra£aªyati—vész el.
Aki mindenhol Engem és mindent Bennem lát, számára Én sohasem veszek el,
s õ sem vész el Számomra soha.
MAGYARÁZAT: Aki K¥¢£a-tudatú, az valóban mindenhol az Úr K¥¢£át
látja, s mindent Benne lát. Úgy tûnhet, hogy az anyagi természet valamennyi
különálló megnyilvánulását látja, ám mindegyik esetben tudatában van K¥¢£a
jelenlétének, mert tudja, hogy minden az Õ energiájának megnyilvánulása. K¥¢£a
nélkül semmi sem létezhet, s Õ az Ura mindennek — ez a K¥¢£a-tudat alapelve. A
K¥¢£a-tudat célja a K¥¢£a iránti szeretet kifejlesztése, vagyis annak a szintnek az
elérése, amely transzcendentálisan az anyagi felszabadulás fölött áll. Ezen a K¥¢£a-
tudatos síkon, amely túl van az önmegvalósításon, a bhakta eggyé válik K¥¢£ával
abban az értelemben, hogy számára Õ lesz minden, s az Iránta érzett szeretetben eléri
a beteljesülést. A bensõséges kapcsolat K¥¢£a és a bhakta között ezen a szinten létezik.
Az élõlény többé nem semmisülhet meg, s többé nem veszíti szem elõl az Istenség
Személyiségét. K¥¢£ába olvadni lelki megsemmisülést jelent, s egy bhakta sohasem
vállal ilyen veszélyt. A Brahma-sa°hit§ (5.38) írja:
prem§ñjana-cchurita-bhakti-vilocanena
santa¤ sadaiva h¥daye¢u vilokayanti
ya° ªy§masundaram acintya-gu£a-svar¡pa°
govindam §di-puru¢a° tam aha° bhaj§mi
„Govindát, az eredeti Urat imádom, akit a szeretet írjával bekent szemû
bhakták örök ¼y§masundara formájában szünet nélkül a szívükben látnak.”
Ezen a szinten az Úr K¥¢£a sohasem tûnik el a bhakta látókörébõl, s a bhakta
sem veszíti el Õt többé szem elõl. Ugyanez érvényes a yog¦ra is, aki szívében
Param§tm§ként látja K¥¢£át. Belõle tiszta bhakta lesz, aki egy pillanatig sem képes
elviselni, hogy ne lássa szívében az Urat.
6.31
sarva-bh¡ta-sthita° yo m§° bhajaty ekatvam §sthita¤
sarvath§ vartam§no 'pi sa yog¦ mayi vartate
sarva-bh¡ta-sthitam—a mindenki szívében jelen lévõ; ya¤—aki; m§m—
Engem; bhajati—odaadóan szolgál; ekatvam—egységben; §sthita¤—ilyen helyzetben;
sarvath§—minden tekintetben; varta-m§na¤—ebben az állapotban; api—ellenére; sa¤—
õ; yog¦—a transzcendentalista; mayi—Bennem; vartate—marad.
Az a yog¦, aki imádattal szolgálja a Felsõlelket, mert tudja, hogy Én és a
Felsõlélek egyek vagyunk, az mindig, minden körülmények között Bennem
marad.
 MAGYARÁZAT: A yog¦, aki a Felsõlelken meditál, látja magában K¥¢£a
teljes részét, a négykarú Vi¢£ut, aki kezeiben kagylókürtöt, korongot, buzogányt és
lótuszvirágot tart. A yog¦nak tudnia kell, hogy Vi¢£u nem különbözik K¥¢£ától. E
Felsõlélek formájában K¥¢£a jelen van mindenki szívében. A megszámlálhatatlan
élõlény szívében jelen lévõ megszámlálhatatlan Felsõlélek mind azonos egymással.
Az a K¥¢£a-tudatú ember, aki mindig transzcendentális szeretettel szolgálja K¥¢£át,
szintén nem különbözik a Felsõlelken meditáló tökéletes yog¦tól. Noha a K¥¢£a-
tudatú yog¦ anyagi léte alatt sokféle tettet végez, mindig K¥¢£ában marad. Ezt erõsíti
meg ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ Bhakti-ras§m¥ta-sindhuja (1.2.187): nikhil§¢v apy avasth§su
j¦van-mukta¤ sa ucyate. Az Úr bhaktája, aki mindig K¥¢£a-tudatban cselekszik, minden
külön törekvés nélkül felszabadul. A N§rada-pañcar§tra ezt a következõkkel támasztja
alá:
dik-k§l§dy-anavacchinne k¥¢£e ceto vidh§ya ca
tan-mayo bhavati k¢ipra° j¦vo brahma£i yojayet
„Ha az ember nagy figyelemmel K¥¢£a transzcendentális formájára
összpontosít — aki mindent átható, s aki fölötte áll az idõnek és a térnek —, akkor
teljesen elmerül K¥¢£áról szóló gondolataiban, s eléri azt a transzcendentális
boldogságot, melyet az Õ társasága jelent.”
A yoga gyakorlásában a transz legmagasabb fokát a K¥¢£a-tudat jelenti.
Pusztán annak a ténynek a megértése, hogy K¥¢£a Param§tm§ként mindenki
szívében jelen van, hibátlanná teszi a yog¦t. A Védák (Gop§la-t§pan¦ Upani¢ad 1.21) a
következõképpen erõsítik meg az Úr e felfoghatatlan képességét: eko 'pi san bahudh§
yo 'vabh§ti. „Noha az Úr egy, a számtalan szívben sokként van jelen.” A sm¥ti-
ª§strában hasonlót olvashatunk:
eka eva paro vi¢£u¤ sarva-vy§p¦ na sa°ªaya¤
aiªvary§d r¡pam eka° ca s¡rya-vat bahudheyate
„Vi¢£u egyetlen, ám mégis mindent áthat. Annak ellenére, hogy formája
egy, felfoghatatlan energiája révén jelen van mindenhol, ahogyan a nap is
ugyanabban az idõben számtalan helyen megjelenik.”
6.32
§tmaupamyena sarvatra sama° paªyati yo 'rjuna
sukha° v§ yadi v§ du¤kha° sa yog¦ paramo mata¤
§tma—az önvalójával; aupamyena—összehasonlítással; sarvatra—
mindenhol; samam—egyenlõséget; paªyati—lát; ya¤—aki; arjuna—óh, Arjuna;
sukham—boldogság; v§—vagy; yadi—ha; v§—vagy; du¤kham—boldogtalanság; sa¤—
ilyen; yog¦—egy transzcendentalista; parama¤—tökéletesnek; mata¤—tekinthetõ.
Óh, Arjuna! A tökéletes yog¦ az, aki saját magához hasonlítva minden
élõlényt — legyenek azok akár boldogok, akár boldogtalanok — valóban
egyenlõnek lát.
MAGYARÁZAT: A tökéletes yog¦ az, aki K¥¢£a-tudatú. Saját
tapasztalatának köszönhetõen tudatában van mindenki boldogságának és
boldogtalanságának. Mindenki azért szenved, mert megfeledkezett Istennel való
kapcsolatáról, míg boldogságot az okoz, ha valaki tudja, hogy K¥¢£a az emberi lény
tetteinek legfelsõbb élvezõje, minden föld, minden bolygó tulajdonosa és minden
élõlény legõszintébb barátja. A tökéletes yog¦ tudja, hogy az anyagi természet
kötõerõi által feltételekhez kötött élõlények amiatt, hogy megfeledkeztek K¥¢£ához
fûzõdõ kapcsolatukról, arra kényszerülnek, hogy szenvedjenek a háromféle anyagi
gyötrelemtõl. A K¥¢£a-tudatú bhakta azonban boldog, ezért arra törekszik, hogy
mindenhol elterjessze a K¥¢£áról szóló tudást. A tökéletes yog¦ azon fáradozik, hogy
mindenhol elmondja, milyen fontos K¥¢£a-tudatúvá válni, ezért õ a világ legjobb
filantrópusa, s az Úr legkedvesebb szolgája. Na ca tasm§n manu¢ye¢u kaªcin me priya-
k¥ttama¤. (Bg. 18.69). Más szóval az Úr bhaktája egyedül az élõlények boldogulásával
törõdik, így valóban mindenki jó barátja. Õ a legnagyszerûbb yog¦, mert nem csupán
a saját érdekében vágyik a yoga tökéletes szintjének elérésére, hanem másokon is
segíteni akar ezáltal. Az ilyen ember sohasem irigy élõlénytársaira. Láthatjuk tehát a
határozott különbséget az Úr tiszta bhaktája és az olyan yog¦ között, akit csak saját
fejlõdése érdekel. A yog¦, aki a tökéletes meditáció érdekében egy elhagyatott helyre
vonul, nem lehet olyan tökéletes, mint a bhakta, aki mindent elkövet, hogy mindenkit
K¥¢£a-tudatúvá tegyen.
6.33
arjuna uv§ca
yo 'ya° yogas tvay§ prokta¤ s§myena madhus¡dana
etasy§ha° na paªy§mi cañcalatv§t sthiti° sthir§m
arjuna¤ uv§ca—Arjuna mondta; ya¤ ayam—ez a rendszer; yoga¤—
miszticizmus; tvay§—Általad; prokta¤—leírt; s§myena—általánosságban; madhu-
s¡dana—óh, Madhu démon elpusztítója; etasya—ebbõl; aham—én; na—nem;
paªy§mi—látom; cañcalatv§t—mivel nyugtalan; sthitim—helyzetet; sthir§m—biztosat.
Arjuna így szólt: Óh, Madhus¡dana! Az Általad ismertetett yoga
megvalósíthatatlannak, sõt elviselhetetlennek tûnik számomra, hiszen az elme
csapongó és nyugtalan.
MAGYARÁZAT: Azt a yoga-rendszert, melyet az Úr K¥¢£a — a ªucau deªe
verssel kezdõdõen és a yog¦ parama¤-val bezárólag — ismertetett, Arjuna ebben a
versben elutasítja, mert úgy érzi, képtelen annak végzésére. Ebben a Kali-korszakban
a közönséges ember számára lehetetlen, hogy elhagyja otthonát és a yoga gyakorlása
érdekében egy elhagyatott helyre, a hegyek közé vagy az õserdõ mélyére vonuljon.
Erre a korszakra a rövid életért folytatott elkeseredett küzdelem jellemzõ. Az
emberek még az egyszerû és célravezetõ önmegvalósítási folyamatokat sem veszik
komolyan, mit sem szólva errõl a nehéz yoga-rendszerrõl, amely megköveteli az
életmód szabályozását, az ülõhelyzetek gyakorlását, egy alkalmas hely felkutatását
és az elme elkülönítését az anyagi tevékenységtõl. Noha Arjuna sokoldalú és
gyakorlatias volt, mégis úgy látta, hogy ezt a yoga-folyamatot lehetetlen követni.
Királyi családból származott, és számos kiváló tulajdonsággal rendelkezett: nagy
harcos volt, hosszú életet élt, s ami a legfontosabb, az Úr K¥¢£a, az Istenség
Legfelsõbb Személyisége legbensõségesebb barátja volt. Ötezer évvel ezelõtt Arjuna
lehetõségei sokkal jobbak voltak, mint a mieink, mégis elutasította a yogának ezt a
formáját. A történelmi feljegyzéseket tanulmányozva láthatjuk, hogy Arjuna sohasem
gyakorolta ezt a folyamatot. Be kell látnunk, hogy ebben a Kali-korszakban néhány
ritka kivételtõl eltekintve az emberek képtelenek követni ezt a módszert. Ha ez volt a
helyzet ötezer évvel ezelõtt, akkor mit mondhatnánk a mai idõkrõl? Akik az
úgynevezett tanfolyamokon és klubokban utánozzák ezt a yoga-rendszert, csupán
idejüket vesztegetik, még akkor is, ha õk maguk elégedettek. Az ilyen emberek
semmit sem tudnak az igazi célról.
6.34
cañcala° hi mana¤ k¥¢£a pram§thi balavad d¥¨ham
tasy§ha° nigraha° manye v§yor iva su-du¢karam
cañcalam—csapongó; hi—bizonyára; mana¤—elme; k¥¢£a—óh, K¥¢£a;
pram§thi—izgatva; bala-vat—erõs; d¥¨ham—csökönyös; tasya—azé; aham—én;
nigraham—legyõzés; manye—gondolom; v§yo¤—a szélnek; iva—olyan; su-du¢karam—
nehéz.
Óh, K¥¢£a, én úgy látom, hogy könnyebb megállítani a szelet, mint szabályozni
az elmét, amely nyugtalan, fegyelmezetlen, csökönyös és hihetetlenül erõs.
MAGYARÁZAT: Az elme olyannyira erõs és csökönyös, hogy néha
legyõzi az értelmet, noha valójában az alárendeltje. Kétségtelen, hogy annak az
embernek, akinek a mindennapi életben oly sok támadással kell szembenéznie,
nagyon nehéz uralkodnia az elméjén. Látszólag viselkedhet az ember egyformán a
baráttal és az ellenséggel, erre azonban hosszú távon egyetlen világi ember sem
alkalmas, mert ez nehezebb, mint megfékezni a száguldó szelet. A védikus irodalom
(Ka±ha Upani¢ad 1.3.3-4) így ír ezzel kapcsolatban:
§tm§na° rathina° viddhi ªar¦ra° ratham eva ca
buddhi° tu s§rathi° viddhi mana¤ pragraham eva ca
indriy§£i hay§n §hur vi¢ay§°s te¢u go-car§n
§tmendriya-mano-yukta° bhoktety §hur man¦¢i£a¤
„Az egyéni lélek az anyagi test szekerének utasa, az értelem pedig a hajtó.
Az elme a gyeplõ, az érzékek pedig a lovak. Ily módon örvend vagy szenved a lélek
az elme és az érzékek társaságában — ez a nagy gondolkodók megértése.” Valójában
az értelemnek kellene irányítania az elmét, ám az elme olyannyira erõs és csökönyös,
hogy gyakran felülkerekedik az ember értelmén, éppen úgy, mint ahogyan egy
heveny fertõzés is erõsebb lehet az orvosság hatásánál. Az ilyen erõs elmét a yoga
gyakorlásával kellene megfékezni, ám egy Arjunához hasonló világi ember számára
az efféle folyamat nem megvalósítható. Mit mondhatnánk akkor a modern ember
esetében? A versben említett hasonlat nagyon helyénvaló: az ember nem képes
feltartóztatni a süvöltõ szelet, s a féktelen elme megállítása még ennél is nehezebb.
Az Úr Caitanya javaslata szerint erre a legkönnyebb módszer a „Hare K¥¢£a”, a nagy
felszabadító mantra éneklése végtelen alázatossággal. Az elõírt folyamat a sa vai
mana¤ k¥¢£a-pad§ravindayo¤: az elmét teljesen K¥¢£ával kell lefoglalnunk. Csakis így
válik lehetõvé, hogy semmilyen más tevékenység ne zavarja meg.
6.35
ªr¦-bhagav§n uv§ca
asa°ªaya° mah§-b§ho mano durnigraha° calam
abhy§sena tu kaunteya vair§gye£a ca g¥hyate
ªr¦-bhagav§n uv§ca—az Istenség Személyisége mondta; asa°ªayam—
kétségtelenül; mah§-b§ho—óh, erõs karú; mana¤—az elme; durnigraham—nehéz
legyõzni; calam—ingadozó; abhy§sena—gyakorlással; tu—de; kaunteya—óh, Kunt¦ fia;
vair§gye£a—elkülönüléssel; ca—is; g¥hyate—így szabályozható.
 Az Úr ¼r¦ K¥¢£a így szólt: Óh, Kunt¦ erõs karú fia! A nyugtalan elmét legyõzni
kétségtelenül nagyon nehéz, de a megfelelõ gyakorlás és az elkülönülés célhoz
vezet.
MAGYARÁZAT: Az Istenség Személyisége elfogadja Arjuna véleményét,
miszerint a csökönyös elme szabályozása rendkívül nehéz, de ugyanakkor azt is
mondja, hogy a gyakorlás és az elkülönülés segítségével az ember sikerrel járhat. Mit
is jelent ez a gyakorlás? Ebben a korszakban senki sem képes szigorúan betartani a
szabályokat és elõírásokat, például hogy magányos és szent helyen éljen, hogy
elméjét rögzítse a Felsõlélekre, szabályozza az érzékeket és az elmét, éljen
cölibátusban és egyedül, stb. A K¥¢£a-tudat gyakorlása közben azonban az ember
kilenc formában szolgálhatja odaadóan az Urat. Az elsõ és legfontosabb odaadó
elfoglaltság K¥¢£áról hallani. Ez nagyon hatásos transzcendentális folyamat, amely
megtisztítja az elmét minden kételkedéstõl. Minél többet hall az ember K¥¢£áról,
annál inkább megvilágosodik, s eltávolodik mindentõl, ami eltérítheti Tõle. A
vair§gyát könnyen elsajátíthatjuk azáltal, hogy elménket elkülönítjük az olyan
tettektõl, amelyek nem állnak kapcsolatban az Úr odaadó szolgálatával. Vair§gya
annyit jelent, mint megválni az anyagtól és lelki elfoglaltságot adni az elmének. Az
elkülönüléshez vezetõ imperszonalista folyamat sokkal nehezebb, mint az elmét
K¥¢£a tetteire rögzíteni. Az utóbbi rendkívül célszerû, mert K¥¢£áról hallva az ember
természetes módon ragaszkodni fog a Legfelsõbb Lélekhez. Ezt a ragaszkodást
hívják pareª§nubhavának, azaz lelki elégedettségnek. Olyan ez, mint amikor az éhes
ember minden lenyelt falat után elégedettséget érez: minél többet eszik, annál
elégedettebbnek és erõsebbnek érzi magát. Ehhez hasonlóan az odaadó szolgálat
végzése következtében transzcendentális elégedettséget érzünk, amikor az elme
eltávolodik az anyagi tárgyaktól. Ahhoz hasonlíthatjuk ezt, mint amikor szakszerû
kezeléssel és megfelelõ étrenddel meggyógyítunk egy betegséget. Az õrült elme
számára ezért a legjobb kezelés az Úr K¥¢£a transzcendentális tetteinek hallása, a
szenvedõ beteg megfelelõ diétája pedig a K¥¢£ának felajánlott étel. Ez a kezelés nem
más, mint a K¥¢£a-tudat folyamata.
6.36
asa°yat§tman§ yogo du¢pr§pa iti me mati¤
vaªy§tman§ tu yatat§ ªakyo 'v§ptum up§yata¤
asa°yata—zabolátlan; §tman§—az elme által; yoga¤—önmegvalósítás;
du¢pr§pa¤—nehezen elérhetõ; iti—így; me—Enyém; mati¤—vélemény; vaªya—
szabályozott; §tman§—az elme által; tu—de; yatat§—miközben törekszik; ªakya¤—
célravezetõ; av§ptum—elérni; up§yata¤—a megfelelõ eszközökkel.
Az önmegvalósítás nehéz feladat annak, kinek elméje zabolátlan. Ám a
szabályozott elméjû, helyes módszerrel törekvõ ember számára biztos a siker. Ez
az Én véleményem.
MAGYARÁZAT: Az Istenség Legfelsõbb Személyisége kijelenti, hogy aki
nem fogadja el a megfelelõ kezelést, amely eltávolítja az elmét az anyagi
elfoglaltságtól, az aligha érhet el sikert az önmegvalósításban. Aki a yogát akarja
gyakorolni, miközben az elméjét az anyagi élvezet köti le, az éppen olyan, mintha
valaki tüzet akarna gyújtani, miközben vizet önt rá. A yoga gyakorlása az elme
szabályozása nélkül csak az idõ eltékozlása. Az efféle yoga-színjáték anyagi
szempontból nézve csábító lehet, ám a lelki megvalósítást illetõen semmi haszna. Az
elmét tehát K¥¢£a transzcendentális szeretõ szolgálatával lefoglalva mindig
uralmunk alatt kell tartanunk. Amíg valaki nem a K¥¢£a-tudatban tevékenykedik,
nem képes az elméjét szilárdan irányítani. A K¥¢£a-tudatú ember könnyen, minden
külön erõfeszítés nélkül eléri a yoga célját, ellenben a yoga-gyakorlatokat végzõ nem
lehet sikeres addig, amíg K¥¢£a-tudatúvá nem válik.
6.37
arjuna uv§ca
ayati¤ ªraddhayopeto yog§c calita-m§nasa¤
apr§pya yoga-sa°siddhi° k§° gati° k¥¢£a gacchati
arjuna¤ uv§ca—Arjuna mondta; ayati¤—a sikertelen transzcendentalista;
ªraddhay§—hittel; upeta¤—végez; yog§t—a misztikus kapcsolattól; calita—eltért;
m§nasa¤—akinek ilyen elméje van; apr§pya—nem sikerült elérnie; yoga-sa°siddhim—a
miszticizmus legmagasabb rendû tökéletességét; k§m—mi; gatim—célt; k¥¢£a—óh,
K¥¢£a; gacchati—elér.
Arjuna így szólt: Óh, K¥¢£a! Milyen sors vár arra a transzcendentalistára, aki
nagy hittel kezdi el az önmegvalósítás folyamatát, ám világias elméje miatt késõbb
letér az útról, s így nem éri el a misztika tökéletességét?
MAGYARÁZAT: Az önmegvalósítás, azaz a misztika útjáról a Bhagavad-
g¦t§ban találhatunk leírást. Az önmegvalósítás alapelve az az ismeret, hogy az élõlény
nem azonos az anyagi testtel, hanem különbözik tõle, és boldogságát az örökkévaló,
gyönyörrel és tudással teli életben találja meg. Mindez transzcendentális, túl van a
testen és elmén. Az önmegvalósítást a tudás, a nyolcfokú yoga-rendszer, valamint a
bhakti-yoga útján kell keresnünk. Mindegyik folyamatban meg kell ismernünk az
élõlény valódi természetét, Istenhez fûzõdõ kapcsolatát és azokat a cselekedeteket,
amelyek által visszaállíthatja ezt az elveszett kapcsolatot, s elérheti a K¥¢£a-tudat
legtökéletesebb szintjét. Ha az ember követi e három folyamat valamelyikét, elõbb-
utóbb kétségtelenül eléri a legfelsõbb célt. Ezt Maga az Úr jelentette ki a második
fejezetben: ezen a transzcendentális úton a legkisebb erõfeszítés is megadja a
reményt a felszabadulásra. E három módszer közül ebben a korszakban különösen a
bhakti-yoga gyakorlása vezet célra, mert ez Isten megvalósításának legközvetlenebb
formája. Hogy másodszor is megbizonyosodjon, Arjuna arra kéri ¼r¦ K¥¢£át, hogy
erõsítse meg korábbi kijelentését. Lehet, hogy valaki õszintén belekezd az
önmegvalósítás folyamatába, ám manapság a tudás mûvelésének és a nyolcfokú
yoga-rendszer gyakorlásának útja rendkívül nehéz. Így aztán az ember folytonos
igyekezete ellenére is számtalan okból kudarcot vallhat. Elõször is elõfordulhat, hogy
nem végzi kellõképpen komolyan a folyamatot. A transzcendentális út követése
olyan, mintha hadat üzennénk az illuzórikus energiának, így aztán az illuzórikus
energia számtalan csábításával mindent megtesz annak érdekében, hogy legyõzze a
karmai közül kiszabadulni próbálót. A feltételekhez kötött lelket már különben is
rabul ejtették az anyagi energia kötõerõi, ezért minden esélye megvan arra, hogy újra
elcsábítsák, még akkor is, ha a transzcendentális folyamatot végzi. Ezt nevezik úgy,
hogy yog§c calita-m§nasa¤, azaz letérés a transzcendentális útról. Arjuna arról kérdez,
hogy mi történik azzal, aki letér az önmegvalósítás útjáról.
 6.38
kaccin nobhaya-vibhra¢±aª chinn§bhram iva naªyati
aprati¢±ho mah§-b§ho vim¡¨ho brahma£a¤ pathi
kaccit—vajon; na—nem; ubhaya—mindkettõ; vibhra¢±a¤—eltért; chinna—
szétszaggatott; abhram—felhõ; iva—mint; naªyati—elvész; aprati¢±ha¤—biztos helyzet
nélkül; mah§-b§ho—óh, erõs karú K¥¢£a; vim¡¨ha¤—megtévesztett; brahma£a¤—a
transzcendensnek; pathi—az útján.
Óh, erõs karú K¥¢£a! Vajon nem fog-e a transzcendens útjáról letért ember
elesni mind a lelki, mind az anyagi sikertõl, s a szertefoszló felhõhöz hasonlóan
elveszni, anélkül hogy bárhol megállapodhatna?
MAGYARÁZAT: Kétféle elõrehaladás van. A materialistákat nem érdekli
a transzcendens, ezért sokkal inkább az anyagi gyarapodással elérhetõ anyagi
fejlõdéssel törõdnek, s azzal, hogy a megfelelõ tettekkel a felsõbb bolygókra
emelkedjenek. Amikor valaki a transzcendens útjára lép, fel kell hagynia minden
anyagi tettel, és fel kell áldoznia minden úgynevezett anyagi boldogságot. Ha a
törekvõ transzcendentalista nem jár sikerrel, akkor láthatóan mindkét folyamat
vesztese, vagyis sem az anyagi boldogságot, sem pedig a lelki sikert nem élvezheti.
Helyzete bizonytalan; olyan, akár egy szertefoszlott felhõ. Néha az égen egy kis
felhõbõl egy darab leválik, s egy nagyobbhoz csatlakozik. Ha azonban nem sikerül
elérnie a nagyobb felhõt, a szél szétoszlatja, és semmivé válik a hatalmas égen. A
brahma£a¤ pathi a transzcendentális megvalósítás útja, amit az ember azon keresztül
ér el, hogy tudja: természete lelki, s õ maga a Brahmanként, Param§tm§ként és
Bhagav§nként megnyilvánuló Legfelsõbb Úr szerves része. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a a
Legfelsõbb Abszolút Igazság legteljesebb megnyilvánulása, s ezért a sikeres
transzcendentalista az, aki meghódol Elõtte. Ezt, az élet célját a Brahman- és
Param§tm§-megvalósítással csak sok-sok születés után lehet elérni (bah¡n§°
janman§m ante). Ezért hát a transzcendentális megvalósítás legkiválóbb útja a bhakti-
yoga, vagyis a K¥¢£a-tudat, a közvetlen folyamat.
6.39
etan me sa°ªaya° k¥¢£a chettum arhasy aªe¢ata¤
tvad-anya¤ sa°ªayasy§sya chett§ na hy upapadyate
etat—ez; me—enyém; sa°ªayam—kétség; k¥¢£a—óh, K¥¢£a; chettum—
elûzni; arhasi—megkérlek; aªe¢ata¤—teljesen; tvat—mint Te; anya¤—más;
sa°ªayasya—kétségnek; asya—ebbõl; chett§—eltávolító; na—sohasem; hi—bizonyára;
upapadyate—található.
Óh, K¥¢£a, ez az én kétségem! Kérlek, oszlasd el teljesen — Rajtad kívül senki
sem pusztíthatja el!
MAGYARÁZAT: K¥¢£a a múlt, a jelen és a jövõ tökéletes ismerõje. A
Bhagavad-g¦t§ elején az Úr kijelentette, hogy minden élõlény egyénként létezett a
múltban, így létezik a jelenben is, és egyéni létüket a jövõben is folytatni fogják, még
az anyagi fogságból való felszabadulás után is. Így tehát már tisztázta a kérdést az
egyéni élõlény jövõjét illetõen. Most Arjuna a sikertelen transzcendentalista jövõjérõl
szeretne tudni. Senki sem egyenlõ K¥¢£ával vagy nagyobb Nála. Még a magukat
nagy bölcseknek és filozófusoknak nevezõ emberek, akik az anyagi természet
befolyása alatt állnak, sem lehetnek egyenrangúak Vele. Õt nem ismeri senki, Õ
azonban tökéletesen ismeri a múltat, a jelent és a jövõt, ezért az Õ véleménye a végsõ
és teljes válasz minden kétségre. Egyedül K¥¢£a és a K¥¢£a-tudatú bhakták tudhatnak
mindent.
6.40
ªr¦-bhagav§n uv§ca
p§rtha naiveha n§mutra vin§ªas tasya vidyate
na hi kaly§£a-k¥t kaªcid durgati° t§ta gacchati
ªr¦-bhagav§n uv§ca—az Istenség Legfelsõbb Személyisége mondta; p§rtha—
óh, P¥th§ fia; na eva—soha nincs így; iha—ebben az anyagi világban; na—sohasem;
amutra—a következõ életben; vin§ªa¤—megsemmisülés; tasya—övé; vidyate—létezik;
na—sohasem; hi—bizonyára; kaly§£a-k¥t—aki kedvezõ tetteket végez; kaªcit—bárki;
durgatim—degradálódáshoz; t§ta—barátom; gacchati—megy.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így válaszolt: Óh, P¥th§ fia! A kedvezõ
tetteket végzõ transzcendentalistát nem éri elmúlás sem ebben, sem a lelki
világban. A jótevõt, barátom, sohasem gyõzi le a gonosz.
MAGYARÁZAT: A ¼r¦mad-Bh§gavatamban (1.5.17) ¼r¦ N§rada Muni a
következõképpen oktatja Vy§sadevát:
tyaktv§ sva-dharma° cara£§mbuja° harer
bhajann apakvo 'tha patet tato yadi
yatra kva v§bhadram abh¡d amu¢ya ki°
ko v§rtha §pto 'bhajat§° sva-dharmata¤
„Ha valaki felad minden anyagi reményt, és teljes menedéket keres az
Istenség Legfelsõbb Személyiségénél, számára nincs veszteség vagy elbukás,
semmilyen értelemben. Ellenben aki nem bhakta, az még akkor sem nyer semmit, ha
tökéletesen hajtja végre a kötelességeit.” Az anyagi remények teljesüléséhez
számtalan, az írások javasolta vagy hagyományos tett vezet. Egy
transzcendentalistának a K¥¢£a-tudat, a lelki élet fejlõdése kedvéért meg kell válnia
minden anyagi tettõl. Felmerülhet itt az az ellenérv, hogy noha az utat végigjárva az
ember a K¥¢£a-tudat segítségével elérheti a tökéletesség csúcsát, ha azonban nem éri
el ezt a tökéletes szintet, akkor anyagi és lelki szempontból egyaránt kudarcot vall.
Az írások kijelentik, hogy aki elõírt kötelességét nem teljesíti, annak szenvednie kell
ennek visszahatásaitól; így aztán ha az ember nem végzi megfelelõen
transzcendentális tevékenységét, akkor kénytelen elszenvedni a visszahatásokat. A
Bh§gavatam megnyugtatja a sikertelen transzcendentalistát, hogy nincs oka
aggodalomra. Talán el kell viselnie azokat a visszahatásokat, melyek elõírt
kötelességei elhanyagolásából származnak, ám még így sem tekinthetõ vesztesnek,
mert a kedvezõ K¥¢£a-tudatú tettek sohasem merülnek feledésbe, s egy idõ után
visszatér ezekhez, még akkor is, ha következõ életében esetleg alacsonyrangú
családban születik meg. Ezzel szemben aki szigorúan eleget tesz elõírt
kötelességeinek, ám nem K¥¢£a-tudatú, nem érhet el semmi jó eredményt.
Ennek magyarázata a következõ: Az emberek két csoportra oszthatók.
Vannak, akik követik a szabályokat, és vannak, akik nem. Akiket csupán az állatias
érzékkielégítés érdekel, s mit sem tudnak a következõ életrõl vagy a lelki
felszabadulásról, azok a szabályokat nem követõk csoportjába tartoznak. A
szabályokat követõkhöz azok tartoznak, akik betartják a szentírások elveit az elõírt
kötelességekkel kapcsolatban. A szabályokat nem követõ embereket — legyenek
civilizáltak vagy civilizálatlanok, mûveltek vagy mûveletlenek, erõsek vagy
gyöngék — állatias hajlamok jellemzik. Tetteik sohasem kedvezõek, mert miközben
az evés, alvás, védekezés és párzás állatias hajlamainak tesznek eleget, örökre az
anyagi létben maradnak, ami mindig szenvedéssel teli. Akik azonban követik az
írások utasításait, s így fokozatosan felemelkednek a K¥¢£a-tudat szintjére, azok
kétségtelenül fejlõdnek az életben.
A kedvezõ úton járó embereket három csoportba sorolhatjuk: (1) akik azért
követik a szentírások szabályait és parancsolatait, hogy az anyagi jólétet élvezhessék,
(2) akik arra törekszenek, hogy végleg kiszabaduljanak az anyagi létezésbõl,
valamint (3) a K¥¢£a-tudatú bhakták. Az írások szabályait és utasításait az anyagi
boldogság reményében követõk két további csoportra oszthatók: a munka
gyümölcsére vágyók, valamint akik munkájuk eredményét nem arra akarják
felhasználni, hogy érzékeiknek elégedettséget okozzanak. Akik az érzékkielégítés
reményében tetteik gyümölcséért dolgoznak, fejlettebb életszínvonalra
emelkedhetnek, sõt a felsõbb bolygókra is eljuthatnak, ám nem az igazán kedvezõ
utat járják, mert nem szabadultak meg az anyagi léttõl. Egyedül a felszabaduláshoz
vezetõ tettek nevezhetõk kedvezõeknek, míg azok, melyeknek célja nem a végsõ
önmegvalósítás vagy az anyagi, testi életfelfogástól való felszabadulás, egyáltalán
nem kedvezõek. A K¥¢£a-tudatban végzett cselekedet az egyetlen kedvezõ tett, s
azokat, akik a K¥¢£a-tudatbeli fejlõdés kedvéért önként vállalják a testi
kényelmetlenségeket, szigorú lemondásokat végzõ, tökéletes
transzcendentalistáknak nevezhetjük. A nyolcfokú yoga-rendszer célja a K¥¢£a-tudat
végsõ megvalósítása, így ez a folyamat is kedvezõ. Aki minden tõle telhetõt megtesz,
hogy haladjon ezen az úton, annak nem kell félnie a visszaeséstõl.
6.41
pr§pya pu£ya-k¥t§° lok§n u¢itv§ ª§ªvat¦¤ sam§¤
ªuc¦n§° ªr¦mat§° gehe yoga-bhra¢±o 'bhij§yate
pr§pya—miután elérte; pu£ya-k¥t§m—azoknak, akik jámbor tetteket
hajtottak végre; lok§n—bolygókat; u¢itv§—azután, hogy ott tartózkodtak; ª§ªvat¦¤—
sok; sam§¤—évek; ªuc¦n§m—a jámboroknak; ªr¦-mat§m—a jómódúaknak; gehe—
házában; yoga-bhra¢±a¤—aki letért az önmegvalósítás útjáról; abhij§yate—megszületik.
A sikertelen yog¦ sok-sok évig fogja a jámbor élõlények bolygóin élvezni az
életet, majd becsületes emberek családjában vagy gazdag, elõkelõ családban fog
újra megszületni.
MAGYARÁZAT: Kétféle sikertelen yog¦ van: aki kis elõrehaladás után és
aki a yoga hosszú idõn át tartó gyakorlása után esett vissza. Az elsõ a felsõbb
bolygókra jut, ahová csak jámbor élõlények kerülhetnek. Hosszú-hosszú ideig élhet
ott, majd ismét visszakerül erre a bolygóra, ahol jámbor br§hma£a vai¢£avák vagy
elõkelõ származású kereskedõk családjában fog megszületni.
A yoga gyakorlásának igazi célja a K¥¢£a-tudat legmagasabb rendû
tökéletességének elérése, ahogyan azt a fejezet utolsó verse magyarázza. Akik
azonban nem eléggé kitartóak, s az anyagi csábításnak engedve visszaesnek, azok az
Úr kegyébõl teljesen átadhatják magukat anyagi hajlamaiknak. Ezután jámbor vagy
elõkelõ családokban megszületve lehetõséget kapnak a jómódú életre. Ebben a
helyzetben módjukban áll kihasználni az elõnyös születés nyújtotta lehetõségeket,
hogy teljesen K¥¢£a-tudatúvá váljanak.
6.42
atha v§ yogin§m eva kule bhavati dh¦mat§m
etad dhi durlabhatara° loke janma yad ¦d¥ªam
atha v§—vagy; yogin§m—a mûvelt transzcendentalistáknak; eva—
bizonyára; kule—a családjában; bhavati—megszületik; dh¦-mat§m—azoknak, akik
nagyon bölcsek; etat—ezt; hi—bizonyára; durlabha-taram—nagyon ritka; loke—ebben a
világban; janma—születés; yat—ami; ¦d¥ªam—mint ez.
Az is lehet [ha azután válik sikertelenné, hogy hosszú ideig gyakorolta a
yogát], hogy nagy tudású transzcendentalisták családjában születik meg, ami
ebben a világban bizony ritka dolog.
MAGYARÁZAT: Ez a vers dicsõségesnek tartja, ha valaki yog¦k vagy bölcs
transzcendentalisták családjában születik meg, mert az ilyen gyermek már élete
kezdetén lelki indíttatást kap. Ez különösen igaz abban az esetben, ha valaki §c§ryák
vagy gosv§m¦k családjában születik meg. Ezek a családok a hagyományaiknak
köszönhetõen s mert erre nevelték õket, nagyon mûvelt, Istenben hívõ emberek, s
ezért lelki tanítómesterek lesznek. Indiában számtalan §c§rya család él, de közülük jó
néhány sajnos a megfelelõ mûveltség és képzés hiányában visszaesett. K¥¢£a
kegyének köszönhetõen azonban még mindig vannak olyanok, akiknek fiaiból
nemzedékrõl nemzedékre transzcendentalisták válnak. Megszületni egy ilyen
családban kétségtelenül nagy szerencse. Az Úr kegyébõl lelki tanítómesterünk, O°
Vi¢£up§da ¼r¦ ¼r¦mad Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ Gosv§m¦ Mah§r§ja és jómagam is
lehetõséget kaptunk arra, hogy ilyen családokba szülessünk. Mindkettõnket az Úr
odaadó szolgálatára tanítottak, kora gyermekkorunktól kezdve, s késõbb a
transzcendens elrendezése folytán találkoztunk.
6.43
tatra ta° buddhi-sa°yoga° labhate paurva-dehikam
yatate ca tato bh¡ya¤ sa°siddhau kuru-nandana
tatra—ezután; tam—azt; buddhi-sa°yogam—a tudat felújítása; labhate—
visszanyeri; paurva-dehikam—az elõzõ testébõl; yatate—törekszik; ca—is; tata¤—
ezután; bh¡ya¤—ismét; sa°siddhau—a tökéletességért; kuru-nandana—óh, Kuru fia.
Óh, Kuru fia! Születése után ismét felébred benne elõzõ életének isteni tudata,
s a teljes siker érdekében újra fejlõdni próbál.
MAGYARÁZAT: Bharata király, aki harmadszorra egy kiváló br§hma£a
családban született meg, jó példa arra, hogyan ébred fel újra az emberben az elõzõ
élet transzcendentális tudata. Az egész világ uralkodója volt, s a Földet, amelyet
azelõtt Il§v¥ta-var¢ának hívtak, az õ uralkodását követõen nevezték el a félistenek
Bh§rata-var¢ának. Az uralkodó fiatal korában visszavonult, hogy lelki tökéletességet
érjen el, de nem járt sikerrel. Következõ életében egy kiváló br§hma£a családjában
született meg, s mivel mindig a magányt kereste, és senkihez nem beszélt, Ja¨a
Bharataként ismerték. Késõbb aztán Rah¡ga£a király felismerte, hogy a legnagyobb
transzcendentalisták közé tartozik. Életébõl megtanulhatjuk, hogy a
transzcendentális törekvés, a yoga gyakorlása sohasem hiábavaló. A
transzcendentalista az Úr kegyébõl újra és újra lehetõséget kap, hogy elérhesse a
K¥¢£a-tudat teljes tökéletességét.
6.44
p¡rv§bhy§sena tenaiva hriyate hy avaªo 'pi sa¤
jijñ§sur api yogasya ªabda-brahm§tivartate
p¡rva—elõzõ; abhy§sena—gyakorlat által; tena—azáltal; eva—bizonyára;
hriyate—vonzódik; hi—biztosan; avaªa¤—természetes módon; api—is; sa¤—õ;
jijñ§su¤—kíváncsi; api—még; yogasya—a yogáról; ªabda-brahma—a szentírások rituális
elvei; ativartate—túljut.
Elõzõ élete isteni tudata folytán természetes módon vonzódni kezd a yoga
elveihez, anélkül hogy kutatna utánuk. Az ilyen tudásra vágyó transzcendentalista
mindig felette áll a szentírások rituális elveinek.
MAGYARÁZAT: Az elõrehaladott yog¦k nem sokat törõdnek az írások
rituációival, ám a yoga elveit, melyek a tökéletes K¥¢£a-tudathoz, a yoga
legtökéletesebb szintjének eléréséhez segíthetik õket, természetes módon vonzónak
találják. A ¼r¦mad-Bh§gavatam (3.33.7) így ír azzal kapcsolatban, hogy a fejlett
transzcendentalisták figyelmen kívül hagyják a védikus rituációkat:
aho bata ªva-paco 'to gar¦y§n
yaj-jihv§gre vartate n§ma tubhyam
tepus tapas te juhuvu¤ sasnur §ry§
brahm§n¡cur n§ma g¥£anti ye te
„Óh, Uram! Akik szent nevedet éneklik, rendkívül magas szinten állnak a
lelki életben, még akkor is, ha kutyaevõk családjában születtek. Nem férhet hozzá
kétség, hogy elvégeztek már minden vezeklést és áldozatot, megfürödtek
valamennyi szent helyen, s áttanulmányozták az összes szentírást.”
Híres példa erre Harid§sa çh§kura esete, akit az Úr Caitanya egyik
legfontosabb tanítványaként fogadott el. Harid§sa çh§kurát annak ellenére, hogy
muzulmán családban született, az Úr Caitanya a n§m§c§rya helyzetébe emelte, amiatt,
hogy szigorúan betartotta fogadalmát, s minden nap háromszázezerszer mondta ki
az Úr szent nevét: Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare/ Hare R§ma,
Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare. Örökké az Úr szent nevét énekelte, s ez
bizonyítja, hogy elõzõ életében már elvégezte a Védák által elõírt összes rituációt,
amit ªabda-brahmának hívnak. Amíg tehát az ember nem tisztul meg, addig nem képes
sem a K¥¢£a-tudat elveit követni, sem pedig az Úr szent nevét, a Hare K¥¢£a mantrát
énekelni.
6.45
prayatn§d yatam§nas tu yog¦ sa°ªuddha-kilbi¢a¤
aneka-janma-sa°siddhas tato y§ti par§° gatim
prayatn§t—szigorú gyakorlással; yatam§na¤—törekedve; tu—és; yog¦—az
ilyen transzcendentalista; sa°ªuddha—megtisztult; kilbi¢a¤—akinek minden bûne;
aneka—sok-sok; janma—születés után; sa°siddha¤—elérte a tökéletességet; tata¤—
ezután; y§ti—elér; par§m—a legfelsõbb; gatim—célt.
 Amikor a yog¦ minden szennyezõdéstõl megtisztulva õszintén törekszik a
további fejlõdésre, a sok-sok életen át tartó gyakorlás után tökéletessé válik, s
végül eléri a legfelsõbb célt.
MAGYARÁZAT: A jámbor, arisztokrata vagy szent családban születõ
ember felismeri, hogy helyzete kedvezõen segíti a yoga gyakorlásában, ezért nagy
elszántsággal lát hozzá befejezetlen feladatához, s így teljesen megtisztul minden
anyagi szennyezõdéstõl. Amikor végül megszabadul minden szennyezõdéstõl, szert
tesz a legmagasabb rendû tökéletességre, a K¥¢£a-tudatra. A K¥¢£a-tudat a
megtisztulás tökéletes szintje. Ezt a Bhagavad-g¦t§ (7.28) a következõképpen erõsíti
meg:
ye¢§° tv anta-gata° p§pa° jan§n§° pu£ya-karma£§m
te dvandva-moha-nirmukt§ bhajante m§° d¥¨ha-vrat§¤
„Aki hosszú életeken keresztül jámboran cselekedett, aki teljesen
megszabadult minden szennyezõdéstõl és az illúzió kettõsségeitõl, az az Úr
transzcendentális szeretõ szolgálatához lát.”
6.46
tapasvibhyo 'dhiko yog¦ jñ§nibhyo 'pi mato 'dhika¤
karmibhyaª c§dhiko yog¦ tasm§d yog¦ bhav§rjuna
tapasvibhya¤—az aszkétáknál; adhika¤—kiválóbb; yog¦—a yog¦; jñ§nibhya¤—
a bölcsnél; api—szintén; mata¤—tekintik; adhika¤—kiválóbb; karmibhya¤—a munka
gyümölcseiért dolgozónál; ca—is; adhika¤—kiválóbb; yog¦—a yog¦; tasm§t—ezért;
yog¦—egy transzcendentalista; bhava—legyél; arjuna—óh, Arjuna.
A yog¦ jobb az aszkétánál, az empirikus filozófusnál és a tettei gyümölcseire
törekvõnél is. Óh, Arjuna, légy hát yog¦ minden körülmények között!
MAGYARÁZAT: Yoga alatt azt értjük, amikor tudatunk összekapcsolódik
a Legfelsõbb Abszolút Igazsággal. Az ennek elérését szolgáló folyamatokat azok
gyakorlói sajátságos módszerüknek megfelelõen különféle nevekkel illetik. Ha az
összekapcsoló folyamatot legfõképpen a gyümölcsözõ cselekedetek jellemzik, akkor
karma-yogának, ha inkább az empirikus tudásra épül, akkor jñ§na-yogának, s ha
leginkább a Legfelsõbb Úrral való odaadó kapcsolat jellemzi, akkor bhakti-yogának
nevezik. Ahogyan azt a következõ vers elmagyarázza, valamennyi yoga végsõ
tökéletessége a K¥¢£a-tudat, a bhakti-yoga. Ebben a versben az Úr megerõsítette a yoga
felsõbbrendûségét, ám arra nem utal, hogy ez jobb lenne a bhakti-yogánál. A bhakti-
yoga a teljes lelki tudás, ezért semmi sem múlhatja felül. Az önvaló ismerete nélkül az
aszketizmus tökéletlen, és nem lehet tökéletes az empirikus tudás sem, ha mellõzi a
Legfelsõbb Úr elõtti meghódolást. A gyümölcsözõ munka szintén csak
idõvesztegetés, ha K¥¢£a-tudat nélkül végezzük. Ezért minden yoga-folyamat közül a
bhakti-yoga a legdicsõségesebb, amelyrõl ez a vers beszél. Ezt a következõ vers még
világosabban megmagyarázza.
6.47
yogin§m api sarve¢§° mad-gaten§ntar-§tman§
ªraddh§v§n bhajate yo m§° sa me yuktatamo mata¤
yogin§m—a yog¦k közül; api—is; sarve¢§m—valamennyi közül; mat-gatena—
Bennem lakozva, mindig Rám gondolva; anta¤-§tman§—magában; ªraddh§-v§n—teljes
hittel; bhajate—transzcendentális szeretõ szolgálatot végez; ya¤—aki; m§m—Nekem (a
Legfelsõbb Úrnak); sa¤—õ; me—Általam; yukta-tama¤—a legnagyobb yog¦; mata¤—
tekintik.
Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, magában Énrám gondol, s
transzcendentális szeretõ szolgálatot végez Nekem, az a legmeghittebben egyesül
Velem a yogában, s minden yog¦ közül õ a legkiválóbb. Ez az Én véleményem.
MAGYARÁZAT: Ebben a versben a bhajate szónak nagy jelentõsége van.
Töve a bhaj ige, amit a szolgálattal kapcsolatban használnak. A magyar „imádat” szó
nem egészen ugyanazt jelenti, mint a bhaj. Imádat alatt csodálatot, tiszteletet és
megbecsülést értünk egy arra méltó személy iránt. A szeretettel és hûséggel végzett
szolgálat azonban legfõképpen az Istenség Legfelsõbb Személyiségét illeti meg. Ha
valaki elmulasztja egy tiszteletreméltó ember vagy egy félisten imádatát, legfeljebb
udvariatlannak nevezhetõ, ám a Legfelsõbb Úr szolgálatát senki sem kerülheti el
anélkül, hogy ez súlyos ítéletet ne vonna maga után. Minden élõlény az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének szerves része, ezért eredeti természetébõl adódóan az a
feladata, hogy a Legfelsõbb Urat szolgálja. Aki nem tesz ennek eleget, az elbukik. Ezt
a Bh§gavatam (11.5.3) az alábbi versben erõsíti meg:
ya e¢§° puru¢a° s§k¢§d §tma-prabhavam ¦ªvaram
na bhajanty avaj§nanti sth§n§d bhra¢±§¤ patanty adha¤
„Aki nem szolgálja az elsõdleges Urat, minden élõlény eredetét, s
elhanyagolja kötelességét Vele szemben, az minden bizonnyal visszaesik eredeti
helyzetébõl.”
Ez a vers szintén a bhajanti szót használja. Ez a szó tehát egyedül a
Legfelsõbb Személyre vonatkozhat, míg az „imádat” szó a félistenekkel vagy
bármilyen közönséges élõlénnyel kapcsolatban használatos. A ¼r¦mad-Bh§gavatam e
versében említett avaj§nanti szó a Bhagavad-g¦t§ban is elõfordul: Avaj§nanti m§°
m¡¨h§¤: „Csupán az ostobák és a gazemberek gúnyolják ki az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét, az Úr K¥¢£át.” Ezek az ostobák arra vetemednek, hogy
magyarázatokat írjanak a Bhagavad-g¦t§hoz, ám semmi hajlandóságot nem mutatnak
az Úr odaadó szolgálatára. Így természetesen nem tudnak megfelelõ módon
különbséget tenni a bhajanti és az „imádat” szó között.
Valamennyi yoga a bhakti-yogában tetõzik, s ezen kívül minden más yoga
csupán eszköz arra, hogy az ember elérje a bhaktit a bhakti-yogában. A yoga valójában
bhakti-yogát jelent, mert minden yoga fokozatosan az igazi cél, a bhakti-yoga felé vezeti
az embert. A karma-yoga elejétõl a bhakti-yoga végéig hosszú út vezet az
önmegvalósításig. Ennek az útnak az eleje a tettek gyümölcsérõl lemondó cselekvés,
vagyis a karma-yoga. Ha ehhez késõbb tudás és lemondás járul, akkor jñ§na-yogának
hívják. Amikor az ember a jñ§na-yogában a különbözõ testi gyakorlatokkal a
Felsõlelken meditál, s elméjét Rá szögezi, azt a¢±§¯ga-yogának hívják. A csúcsot a
bhakti-yoga jelenti, amikor a yog¦ — az a¢±§¯ga-yogán túlhaladva — eléri az Istenség
Legfelsõbb Személyiségét, K¥¢£át. Valójában a bhakti-yoga a legvégsõ cél, de ahhoz,
hogy a bhakti-yogát valaki részletesen elemezni tudja, meg kell értenie a többi yoga-
folyamatot. A fejlõdõ yog¦ ezért az örök szerencséhez vezetõ igazi utat járja. Aki
megáll egy bizonyos ponton, s nem halad tovább, annak neve ennek alapján karma-
yog¦, jñ§na-yog¦, dhy§na-yog¦, r§ja-yog¦, ha±ha-yog¦ stb. Ám ha valaki olyan szerencsés,
hogy eljut a bhakti-yogáig, tudhatjuk, hogy, hogy minden más yoga-folyamaton
túlhaladt már. K¥¢£a-tudatúvá válni ezért a yoga legmagasabb fokának elérését
jelenti, éppen úgy, mint amikor a Himalájáról szólva a világ legmagasabb hegységére
utalunk, melynek a Mount Everest a csúcsa.
Aki a bhakti-yoga útját járva elérkezik a K¥¢£a-tudathoz, s a Védák
útmutatását követve jó helyzetbe kerül, az nagyon szerencsésnek mondható. Az
ideális yog¦ figyelmét K¥¢£ára összpontosítja, akit ¼y§masundarának hívnak, és
akinek színe épp oly gyönyörû, mint a felhõé. Lótuszvirághoz hasonlatos arca
ragyog, mint a nap, s öltözékét csillogó ékkövek, testét virágfüzérek díszítik. Minden
oldalról fenséges lelki fény, a brahmajyoti veszi körül. Különbözõ formákban száll alá
e világba, mint például R§ma, N¥si°ha, Var§ha és K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb
Személyisége. Emberhez hasonló formájában Yaªod§ mama gyermekeként jelenik
meg, és K¥¢£a, Govinda és V§sudeva néven ismerik. Õ a tökéletes gyermek, férj,
barát és mester, és minden fenséggel és transzcendentális tulajdonsággal teli. Aki
örökké tudatában van az Úr e tulajdonságainak, azt a legkiválóbb yog¦nak nevezik.
Valamennyi védikus írás megerõsíti, hogy a yoga e legtökéletesebb szintjét
csakis a bhakti-yogával lehet elérni:
yasya deve par§ bhaktir yath§ deve tath§ gurau
tasyaite kathit§ hy arth§¤ prak§ªante mah§tmana¤
„A védikus tudás igazi jelentése csak azon nagy lelkek elõtt tárul fel
magától, akiknek rendíthetetlen hitük van mind az Úrban, mind a lelki
tanítómesterben.” (¼vet§ªvatara Upani¢ad 6.23)
Bhaktir asya bhajana° tad ih§mutrop§dhi-nair§syen§mu¢min mana¤-kalpanam,
etad eva nai¢karmyam. „A bhakti azt az Úrnak végzett odaadó szolgálatot jelenti, amely
mentes az anyagi haszonvágytól mind ebben, mind a következõ életben. Az ember e
hajlamoktól megszabadulva merítse elméjét teljesen a Legfelsõbbe. Ez a nai¢karmya
célja.” (Gop§la-t§pan¦ Upani¢ad 1.15)
Ez tehát néhány olyan folyamat, ami a bhakti, vagyis a K¥¢£a-tudat
végzését segíti, amely a yoga-rendszer legtökéletesebb szintje.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a ¼r¦mad Bhagavad-g¦t§ hatodik
fejezetéhez, melynek címe: „Dhy§na-yoga”.
 HETEDIK FEJEZET - Az Abszolútról szóló tudás
7.1
ªr¦-bhagav§n uv§ca
mayy §sakta-man§¤ p§rtha yoga° yuñjan mad-§ªraya¤
asa°ªaya° samagra° m§° yath§ jñ§syasi tac ch¥£u
ªr¦-bhagav§n uv§ca—a Legfelsõbb Úr mondta; mayi—Hozzám; §sakta-
man§¤—ragaszkodó elme; p§rtha—óh, P¥th§ fia; yogam—önmegvalósítást; yuñjan—
gyakorolván; mat-§ªraya¤—tudatodat Rám irányítva (K¥¢£a-tudatban); asa°ªayam—
kétség nélkül; samagram—teljesen; m§m—Engem; yath§—amennyire; jñ§syasi—
ismerheted; tat—azt; ª¥£u—próbáld hallani.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így szólt: Halld most, óh, P¥th§ fia,
hogyan ismerhetsz meg Engem teljesen, kétségektõl mentesen, ha tudatodat
Bennem elmerítve, elmédet Rám szögezve gyakorlod a yogát!
MAGYARÁZAT: A Bhagavad-g¦t§ e hetedik fejezete teljes leírást ad a
K¥¢£a-tudat természetérõl. K¥¢£a minden fenséges jellemmel azok teljességében
rendelkezik, s hogy ezeket hogyan nyilvánítja ki, arról ebben a fejezetben
olvashatunk. Ezenkívül leírást találhatunk a négyféle szerencsés emberrõl, akik
kapcsolatba kerülnek K¥¢£ával, illetve a négyféle szerencsétlen emberrõl, akik
sohasem fordulnak Hozzá.
A Bhagavad-g¦t§ elsõ hat fejezete az anyaggal ellentétes lelki lénynek írta le
az élõlényt, aki a különféle yoga-folyamatok révén az önmegvalósítás síkjára
emelkedhet. A hatodik fejezet vége egyértelmûen kijelenti, hogy az elme
rendíthetetlen összpontosítása K¥¢£án — vagyis a K¥¢£a-tudat — a yoga valamennyi
formája közül a legmagasabb rendû. Az ember csakis akkor ismerheti meg az
Abszolút Igazságot teljesen, ha elméjét K¥¢£ára függeszti. A személytelen brahmajyoti
vagy a helyhez kötött Param§tm§ megvalósítása részlegessége miatt nem nevezhetõ
az Abszolút Igazság tökéletes ismeretének. K¥¢£a ismerete jelenti a teljes és
megvalósított tudást, s a K¥¢£a-tudatú személy elõtt minden feltárul. Aki teljesen
K¥¢£a-tudatú, az belátja, hogy minden kétséget kizárva K¥¢£a a végsõ tudás. A
különféle yoga-folyamatok csupán lépcsõfokok a K¥¢£a-tudat útján. Aki közvetlenül
a K¥¢£a-tudathoz fordul, az minden külön erõfeszítés nélkül teljes ismeretet szerez a
brahmajyotiról és Param§tm§ról is. A K¥¢£a-tudat yogájának gyakorlásával az ember
mindent teljességében megismerhet: az Abszolút Igazságot, az élõlényeket, az anyagi
természetet és megnyilvánulásaikat, minden hozzá tartozó dologgal együtt.
Ezért az embernek a hatodik fejezet utolsó versének utasítása értelmében el
kell kezdenie a yoga gyakorlását. Az elme összpontosítása K¥¢£án, a Legfelsõbbön az
elõírt odaadó szolgálat kilenc formáját végezve válik lehetségessé. Ezek közül a
ªrava£am az elsõ és legfontosabb. Ezért mondja az Úr Arjunának: tac ch¥£u, azaz
„Halld Tõlem!”. Senki sem lehet hitelesebb szaktekintély, mint K¥¢£a, ezért Õt
hallgatva kapja meg az ember a legjobb lehetõséget arra, hogy tökéletesen K¥¢£a-
tudatossá váljon. Vagy közvetlenül K¥¢£ától, vagy K¥¢£a tiszta bhaktájától kell
tanulnunk tehát, nem pedig holmi csaló abhaktától, aki oly büszke akadémiai
mûveltségére.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam Elsõ Énekének második fejezete leírja K¥¢£a, az
Istenség Legfelsõbb Személyisége, az Abszolút Igazság megismerésének folyamatát:
 ª¥£vat§° sva-kath§¤ k¥¢£a¤ pu£ya-ªrava£a-k¦rtana¤
h¥dy anta¤-stho hy abhadr§£i vidhunoti suh¥t sat§m
na¢±a-pr§ye¢v abhadre¢u nitya° bh§gavata-sevay§
bhagavaty uttama-ªloke bhaktir bhavati nai¢±hik¦
tad§ rajas-tamo-bh§v§¤ k§ma-lobh§dayaª ca ye
ceta etair an§viddha° sthita° sattve pras¦dati
eva° prasanna-manaso bhagavad-bhakti-yogata¤
bhagavat-tattva-vijñ§na° mukta-sa¯gasya j§yate
bhidyate h¥daya-granthiª chidyante sarva-sa°ªay§¤
k¢¦yante c§sya karm§£i d¥¢±a ev§tman¦ªvare
„Ha valaki a védikus irodalomból hall K¥¢£áról, vagy ha közvetlenül a
Bhagavad-g¦t§ból hallja az Õ szavait, az már magában is jámbor tettnek számít. Az Úr
K¥¢£a mindenki szívében ott lakozik, s jóakaró barátként segíti, valamint megtisztítja
azt a bhaktát, aki állandóan Róla hall. A bhakta szunnyadó transzcendentális tudása
így természetes módon felébred. Ahogy egyre többet hall K¥¢£áról a Bh§gavatamból és
a bhaktáktól, egyre szilárdabb lesz az Úr odaadó szolgálatában. Az odaadó szolgálat
kifejlesztésével megszabadul a szenvedély és a tudatlanság kötõerõitõl, s így
megtisztul az anyagi kéjtõl és mohóságtól. E tisztátalanságok lemosása után
szilárdan megállapodik a tiszta jóságban, majd az odaadó szolgálatot végezve
újjáéled, és tökéletesen megérti az Istenrõl szóló tudományt. A bhakti-yoga tehát
kettévágja az anyagi ragaszkodás erõs csomóját, és egyszerre az asa°ªayam samagram,
vagyis a Legfelsõbb Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége megértésének síkjára
emeli az embert.” (Bh§g. 1.2.17-21)
A K¥¢£áról szóló tudományt tehát csakis akkor értheti meg az ember, ha
K¥¢£ától vagy K¥¢£a-tudatos bhaktájától hallja.
7.2
jñ§na° te 'ha° sa-vijñ§nam ida° vak¢y§my aªe¢ata¤
yaj jñ§tv§ neha bh¡yo 'nyaj jñ§tavyam avaªi¢yate
jñ§nam—fenomenális tudást; te—neked; aham—Én; sa—azzal; vijñ§nam—
lelki tudást; idam—ezt; vak¢y§mi—meg fogom magyarázni; aªe¢ata¤—teljességében;
yat—amit; jñ§tv§—megismerve; na—nem; iha—ebben a világban; bh¡ya¤—tovább;
anyat—bármi mást; jñ§tavyam—tudnivaló; avaªi¢yate—marad.
Most teljességében átadom neked a fenomenális és a lelki tudományt,
melyeket megértve nem lesz már semmi, amit tudnod kellene.
MAGYARÁZAT: A teljes tudás a fenomenális világnak, a mögötte álló
léleknek, valamint mindkettõ forrásának az ismeretét jelenti. Ez a transzcendentális
tudás. Az Úr azért akarja elmagyarázni az említett tudásrendszert Arjunának, mert
az a bhaktája és barátja. Ezt az Úr elmondta már a negyedik fejezet elején is, és most
újra megerõsíti: teljes tudáshoz csakis az Õ bhaktája, a közvetlenül Tõle eredõ
tanítványi lánc tagja juthat. Az embernek éppen ezért kellõképpen okosnak kell
lennie ahhoz, hogy felismerje minden tudás eredetét, minden ok okát, s valamennyi
yoga-folyamat meditációjának egyetlen középpontját. Ha valaki megismeri minden
ok okát, azzal mindent megtud, és számára semmi sem marad ismeretlen. A Védák
(Mu£¨aka Upani¢ad 1.3) kijelentik: kasmin bhagavo vijñ§te sarvam ida° vijñ§ta° bhavati.
 7.3
manu¢y§£§° sahasre¢u kaªcid yatati siddhaye
yatat§m api siddh§n§° kaªcin m§° vetti tattvata¤
manu¢y§£§m—az embereknek; sahasre¢u—sok ezer közül; kaªcit—valaki;
yatati—törekszik; siddhaye—tökéletességre; yatat§m—a törekvõk közül; api—valóban;
siddh§n§m—a tökéletességet elértek közül; kaªcit—valaki; m§m—Engem; vetti—ismer;
tattvata¤—igazán.
Sok ezer ember közül talán egy törekszik a tökéletességre, s a tökéletességet
elértek közül igazán alig ismer Engem egy is.
MAGYARÁZAT: Az embereknek számos típusa létezik, és sok ezer ember
közül talán egy található, akit érdekel annyira a transzcendentális önmegvalósítás
ahhoz, hogy megpróbálja megérteni, mi az én, mi a test, és mi az Abszolút Igazság.
Az emberek általában csak állatias hajlamaik kielégítésével törõdnek, az evéssel, az
alvással, a védekezéssel és a nemi élettel, s nagyon ritka az, akit a transzcendentális
tudás érdekel. A G¦t§ elsõ hat fejezete azoknak szól, akiket érdekel a
transzcendentális tudás, az önvaló és a Felsõlélek megismerése, az önmegvalósítás
folyamata a jñ§na-yogán, a dhy§na-yogán, valamint az önvaló és az anyag
különbözõségének meghatározásán keresztül. K¥¢£át azonban csak azok ismerhetik
meg, akik K¥¢£a-tudatúak. A többi transzcendentalista csak a személytelen Brahman
megvalósításáig juthat el, mert ez könnyebb, mint K¥¢£a megértése. K¥¢£a a
Legfelsõbb Személy, de ugyanakkor túl van a Brahmanról és a Param§tm§ról szóló
tudáson. A yog¦k és a jñ§n¦k zavarban vannak, amikor megpróbálják megérteni
K¥¢£át. Noha ¼r¦p§da ¼a¯kar§c§rya, a legkiválóbb imperszonalista a G¦t§hoz fûzött
magyarázatában elfogadta, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, követõi
nem ismerik el ugyanezt K¥¢£áról, hiszen Õt még akkor is nagyon nehéz megérteni,
ha valaki eljutott a személytelen Brahman transzcendentális megvalósításáig.
K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, minden ok oka, az eredeti Úr
Govinda. ¾ªvara¤ parama¤ k¥¢£a¤ sac-cid-§nanda-vigraha¤/ an§dir §dir govinda¤ sarva-
k§ra£a-k§ra£am. Az abhakták számára nagyon nehéz feladat megismerni Õt. Az ilyen
emberek kijelentik, hogy a bhakti, vagyis az odaadó szolgálat útja nagyon könnyû,
mégsem képesek követni. Ha a bhakti útja olyan könnyû, mint ahogyan azt az
abhakták állítják, akkor õk miért választják a nehezebb utat? Valójában a bhakti útja
nem könnyû. Lehet, hogy az az út, melyet az igazi bhaktiról mit sem tudó, semmilyen
hiteles felhatalmazással nem rendelkezõ emberek járnak s bhaktinak neveznek,
könnyû, ám az ilyen spekuláló tudósok és filozófusok kudarcot vallanak, ha a
szabályok és elõírások szerint kell haladniuk az igazi bhakti ösvényén. ¼r¦la R¡pa
Gosv§m¦ Bhakti-ras§m¥ta-sindhujában (1.2.101) így ír:
ªruti-sm¥ti-pur§£§di- pañcar§tra-vidhi° vin§
aik§ntik¦ harer bhaktir utp§t§yaiva kalpate
„Az Úr olyan odaadó szolgálata, mely nem veszi figyelembe a védikus
írásokat, például az Upani¢adokat, a Pur§£ákat és a N§rada-pañcar§trát, csupán
fölösleges zavart okoz a társadalomban.”
A Brahmant megvalósított imperszonalista vagy a Param§tm§t
megvalósított yog¦ képtelen megérteni K¥¢£át, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét
Yaªod§ mama gyermekeként vagy Arjuna kocsihajtójaként. Néha még a nagy
félistenek is zavarban vannak K¥¢£át illetõen (muhyanti yat s¡raya¤). M§° tu veda na
kaªcana: „Senki sem ismer Engem igazán” — mondja az Úr. S ha valaki ismeri Õt: sa
mah§tm§ su-durlabha¤ — „Az ilyen nagy lélek nagyon ritka.” Mindaddig, amíg az
ember nem végez odaadó szolgálatot az Úrnak, legyen akármilyen nagy tudós vagy
filozófus, nem ismerheti meg Õt úgy, ahogy van (tattvata¤). Egyedül a tiszta bhakták
tudhatnak valamennyit K¥¢£a, minden ok oka felfoghatatlan, transzcendentális
természetérõl, mindenhatóságáról és fenségérõl, bõségérõl, hírérõl, erejérõl,
tudásáról és lemondásáról, mert K¥¢£a nagy jóakarattal fordul feléjük. Õ a Brahman
megvalósítás utolsó lépcsõfoka, akit csakis bhaktái érthetnek meg teljes valójában. A
Bhakti-ras§m¥ta-sindhuban (1.2.234) éppen ezért ez áll:
ata¤ ªr¦-k¥¢£a-n§m§di na bhaved gr§hyam indriyai¤
sevonmukhe hi jihv§dau svayam eva sphuraty ada¤
„Tompa anyagi érzékeivel senki sem érheti meg K¥¢£át, Õ azonban felfedi
Magát bhaktái elõtt, mert nagyon elégedett transzcendentális szeretõ szolgálatukkal.”
7.4
bh¡mir §po 'nalo v§yu¤ kha° mano buddhir eva ca
aha¯k§ra it¦ya° me bhinn§ prak¥tir a¢±adh§
bh¡mi¤—föld; §pa¤—víz; anala¤—tûz; v§yu¤—levegõ; kham—éter; mana¤—
elme; buddhi¤—értelem; eva—bizonyára; ca—és; aha¯k§ra¤—hamis ego; iti—így;
iyam—mindezek; me—Enyém; bhinn§—különálló; prak¥ti¤—energiák; a¢±adh§—nyolc
részbõl álló.
Föld, víz, tûz, levegõ, éter, elme, értelem és hamis ego — e nyolc együtt képezi
az Én különálló anyagi energiáimat.
MAGYARÁZAT: Az Istenrõl szóló tudomány Isten örök természetét és
különféle energiáit tanulmányozza. Az anyagi természetet prak¥tinek hívják, ami nem
más, mint az Úr különféle puru¢a inkarnációinak (kiterjedéseinek) energiája, ahogy
azt a S§tvata-tantra leírja:
vi¢£os tu tr¦£i r¡p§£i puru¢§khy§ny atho vidu¤
eka° tu mahata¤ sra¢±¥ dvit¦ya° tv a£¨a-sa°sthitam
t¥t¦ya° sarva-bh¡ta-stha° t§ni jñ§tv§ vimucyate
„Az anyagi teremtés érdekében az Úr K¥¢£a teljes értékû kiterjedése három
Vi¢£u-formában nyilvánul meg. Az elsõ Mah§-Vi¢£u, aki a mahat-tattvaként ismert
totális anyagi energiát teremti meg. A második Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u, aki behatol
minden kozmoszba, hogy sokféleséget teremtsen valamennyiben, a harmadik pedig
K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£u, aki mindent átható Felsõlélekként szétterjed a
világmindenségben. Õt Param§tm§ként ismerik, s még az atomokban is jelen van.
Aki ismeri e három Vi¢£ut, az megszabadulhat az anyagi kötelékektõl.”
Ez az anyagi világ a Legfelsõbb Személy egyik energiájának ideiglenes
megnyilvánulása, s az anyagi világ teljes mûködését az Úr K¥¢£a e három Vi¢£u
kiterjedése irányítja. Ezeket a puru¢ákat inkarnációknak hívják. Akik nem ismerik az
Istenrõl (K¥¢£áról) szóló tudományt, azok általában úgy vélik, hogy ez az anyagi
világ az élõlények élvezetét szolgálja, s hogy az élõlények a puru¢ák, az anyagi
energia okai, irányítói és élvezõi. A Bhagavad-g¦t§ véleménye szerint ez az ateista
következtetés hamis. Ez a vers rámutat: K¥¢£a az anyagi megnyilvánulás eredeti oka.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam szintén megerõsíti ezt. Az anyagi megnyilvánulás alkotóelemei
az Úr különálló energiái. Még az imperszonalisták végsõ célja, a brahmajyoti is egy
lelki energia, amely a lelki világban nyilvánul meg. A brahmajyotiban a
Vaiku£±halokákkal ellentétben nincsen lelki változatosság, s az imperszonalisták ezt
a brahmajyotit fogadják el végsõ, örök célként. A Param§tm§-megnyilvánulás szintén
K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£u ideiglenes, mindent átható aspektusa, melynek a lelki világban
nincsen örök léte. A valódi Abszolút Igazság ezért az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, K¥¢£a. Õ a teljes energiát szolgáltató személy, aki számtalanféle
különálló és belsõ energiával rendelkezik.
Ahogyan a vers említette, az anyagi energia nyolc fõ megnyilvánulásból
áll. Ezek közül az elsõ ötöt, azaz a földet, a vizet, a tüzet, a levegõt és az étert az öt
durva fizikai elemnek nevezik. Hozzájuk tartozik az öt érzéktárgy is. Ezek a fizikai
hang, a tapintás, a forma, az íz és az illat megnyilvánulásai. Az anyagi tudomány
csupán ezzel a tíz dologgal foglalkozik, semmi mással. A másik hármat, az elmét, az
értelmet és a hamis egót a materialisták figyelmen kívül hagyják. Az elme
mûködésével foglalkozó filozófusok ismerete sem teljes, mert nem ismerik a végsõ
forrást, K¥¢£át. Az anyagi lét alapelvét képezõ hamis ego — „én vagyok” és „az
enyém” — magában foglalja az anyagi tettekhez szükséges tíz érzékszervet. Az
intelligencia a totális anyagi teremtésnek, a mahat-tattvának felel meg. Az Úr nyolc
különálló energiájából nyilvánul meg tehát az anyagi világ huszonnégy eleme,
amelyekkel az ateista s§¯khya filozófia foglalkozik. Ezek eredetileg K¥¢£a energiáinak
termékei, melyek elkülönültek Tõle, ám az ateista s§¯khya filozófusok csekély
tudásuk következtében nem tudják, hogy K¥¢£a minden ok oka. A s§¯khya filozófia
csupán K¥¢£a külsõ energiájának megnyilvánulásait tárgyalja, ahogyan azt a
Bhagavad-g¦t§ leírja.
7.5
apareyam itas tv any§° prak¥ti° viddhi me par§m
j¦va-bh¡t§° mah§-b§ho yayeda° dh§ryate jagat
apar§—alsóbbrendû; iyam—ez; ita¤—emögött; tu—de; any§m—egy másik;
prak¥tim—energia; viddhi—próbáld megérteni; me—Enyém; par§m—felsõbbrendû;
j¦va-bh¡t§m—az élõlényeket tartalmazza; mah§-b§ho—óh, erõs karú; yay§—aki által;
idam—ez; dh§ryate—használt vagy kihasznált; jagat—az anyagi világ.
Óh, erõs karú Arjuna, ezeken kívül van egy másik, felsõbbrendû energiám is,
az élõlények, akik kihasználják az anyagi, alsóbbrendû természet forrásait.
MAGYARÁZAT: Ebbõl a versbõl egyértelmûen kiderül, hogy az élõlény a
Legfelsõbb Úr felsõbb természetéhez (energiájához) tartozik. Az alsóbbrendû energia
az anyag, ami a különféle elemekben, név szerint a földben, a vízben, a tûzben, a
levegõben, az éterben, az elmében, az értelemben és a hamis egóban nyilvánul meg.
Az anyagi természet mindkét formája — a durva fizikai, amihez többek között a föld
tartozik, valamint a finom fizikai, amihez például az elme tartozik — az alsóbbrendû
energia terméke. Az élõlények, akik különféle célokból ezeket az alacsonyabb rendû
energiákat használják, a Legfelsõbb Úr felsõbbrendû energiáját képezik. Az egész
anyagi világ mûködése ennek az energiának köszönhetõ. A kozmikus
megnyilvánulás mindaddig nem képes mûködni, amíg a felsõbbrendû energia,
vagyis az élõlény erre nem készteti. Az energiákat mindig az energiaforrás tartja a
kezében. Az élõlényeket is az Úr irányítja, s így nincs független létük. Hatalmuk
sohasem lehet egyenlõ az Õ hatalmával — ezt csak az ostobák gondolják. A ¼r¦mad-
Bh§gavatam (10.87.30) a következõképpen ír az Úr és az élõlények közötti
különbségrõl:
aparimit§ dhruv§s tanu-bh¥to yadi sarva-gat§s
tarhi na ª§syateti niyamo dhruva netarath§
ajani ca yan-maya° tad avimucya niyant¥ bhavet
samam anuj§nat§° yad amata° mata-du¢±atay§
„Óh, Legfelsõbb Örökkévaló! Ha a testet öltött élõlények Hozzád
hasonlóan örökkévalóak és mindent áthatóak lennének, akkor nem állnának a Te
irányításod alatt. De ha elfogadjuk, hogy az élõlények a Te parányi energiáid, azt is
azonnal el kell fogadnunk, hogy legfelsõbb irányításodnak kényszerülnek
engedelmességgel. Az igazi felszabadulás ezért azt jelenti, hogy az élõlények
meghódolnak irányításod elõtt, s ez boldoggá teszi majd õket. Csak ebben az örök
helyzetükben lehetnek irányítók. Akik tehát korlátolt tudásuk következtében a
monizmusnak azt az elméletét hirdetik, hogy Isten és az élõlények minden
tekintetben egyenlõek, azokat valójában egy hibás és szennyezett nézet vezérli.”
A Legfelsõbb Úr, K¥¢£a az egyedüli irányító, és minden élõlény az Õ
irányítása alatt áll. Ezek az élõlények alkotják az Õ felsõbbrendû energiáját, mert
létük minõsége megegyezik a Legfelsõbbével. A hatalom mértékében azonban
sohasem egyenlõek Vele. A durva és a finom fizikai alsóbbrendû energia (az anyag)
kihasználása közben a felsõbbrendû energia (az élõlény) megfeledkezik valódi lelki
elméjérõl és értelmérõl. Ez a feledékenység annak az eredménye, hogy az anyag
hatással van az élõlényekre. Amikor az élõlény megszabadul az illuzórikus anyagi
energia befolyásától, akkor eléri a mukti, vagyis a felszabadulás síkját. Az anyagi
illúzió hatása alatt az élõlény hamis egója ekképpen gondolkodik: „Anyag vagyok,
az anyagi javak pedig az én tulajdonomban vannak.” Valódi helyzetét akkor
ismerheti föl, amikor megszabadul minden materialista gondolattól, beleértve azt a
felfogást is, hogy Istennel minden tekintetben eggyé válhat. Levonhatjuk tehát azt a
végkövetkeztetést, hogy a G¦t§ megerõsíti: az élõlény csupán K¥¢£a számtalan
energiáinak egyike, s amikor ez az energia megtisztul az anyagi szennyezõdéstõl,
teljesen K¥¢£a-tudatúvá válik, azaz felszabadul.
7.6
etad-yon¦ni bh¡t§ni sarv§£¦ty upadh§raya
aha° k¥tsnasya jagata¤ prabhava¤ pralayas tath§
etat—ez a két természet; yon¦ni—akinek születése forrása; bh¡t§ni—minden
teremtett; sarv§£i—minden; iti—így; upadh§raya—tudd meg; aham—Én; k¥tsnasya—
mindent magában foglaló; jagata¤—a világnak; prabhava¤—a megnyilvánulás forrása;
pralaya¤—megsemmisülés; tath§—úgyszintén.
Minden teremtett lénynek ez a két természet a forrása. Tudd meg, hogy Én
vagyok az eredete és a feloszlása minden anyaginak és lelkinek ebben a világban.
MAGYARÁZAT: Minden ami létezik, az anyag és a lélek terméke. A lélek
a teremtés alapja és az anyag teremtõje, tehát nem az anyag fejlõdésének egy
bizonyos szintjén keletkezett. Ellenkezõleg, ez az anyagi világ egyedül a lelki energia
révén nyilvánult meg. Az anyagi test fejlõdése a benne lévõ léleknek tudható be, s a
gyermek fokozatosan serdülõvé, majd felnõtt emberré válik, mert a felsõbbrendû
energia, a szellemi lélek jelen van benne. Éppen így a gigantikus univerzum teljes
kozmikus megnyilvánulása is a Felsõlélek, Vi¢£u jelenlétének köszönhetõen alakult
ki. A lélek és az anyag, melynek kombinációja révén a hatalmas univerzális forma
megnyilvánul, eredetileg az Úr két energiája, s ebbõl következõen Õ az eredeti oka
mindennek. Az Úr parányi szerves része, az élõlény oka lehet egy hatalmas
felhõkarcolónak, egy nagy gyárnak vagy egy nagyvárosnak, ám egy univerzumnak
nem. A hatalmas univerzum oka a hatalmas lélek, a Felsõlélek, és K¥¢£a, a
Legfelsõbb az oka a nagy és a kis léleknek egyaránt. Õ tehát minden ok eredeti oka.
Ezt a Ka±ha Upani¢ad (2.2.13) is megerõsíti: nityo nity§n§° cetanaª cetan§n§m.
7.7matta¤ paratara° n§nyat kiñcid asti dhanañjaya
mayi sarvam ida° prota° s¡tre ma£i-ga£§ iva
matta¤—Rajtam kívül; para-taram—felsõbb; na—nem; anyat kiñcit—bármi
más; asti—van; dhanañjaya—óh, gazdagság meghódítója; mayi—Bennem; sarvam—
minden létezõ; idam—amit láthatunk; protam—felfûzve; s¡tre—fonálra; ma£i-ga£§¤—
gyöngyök; iva—mint.
Óh, gazdagság meghódítója, nincs igazság, ami magasabb rendû lenne Nálam!
Minden Rajtam nyugszik, mint gyöngysor a fonálon.
MAGYARÁZAT: Azzal kapcsolatban, hogy a Legfelsõbb Abszolút Igazság
személy-e vagy személytelen, ellentmondó vélemények vannak. A Bhagavad-g¦t§
álláspontja az, hogy az Abszolút Igazság az Istenség Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a, s ezt
erõsíti meg minden lépésnél. Ez a vers különösen hangsúlyozza, hogy az Abszolút
Igazság egy személy. A Brahma-sa°hit§ szintén alátámasztja, hogy a Legfelsõbb
Abszolút Igazság az Istenség Legfelsõbb Személyisége: ¦ªvara¤ parama¤ k¥¢£a¤ sac-cid-
§nanda-vigraha¤ — a Legfelsõbb Abszolút Igazság az Istenség Személyisége, az Úr
K¥¢£a, aki az eredeti Úr, minden gyönyör forrása, Govinda, a teljes boldogság és
tudás örökkévaló formája. Ezek a hiteles források minden kétséget kizáróan állítják,
hogy az Abszolút Igazság a Legfelsõbb Személy, minden ok oka. Az
imperszonalisták azonban a Védákra hivatkozva a ¼vet§ªvatara Upani¢ad (3.10)
versével érvelnek: tato yad uttaratara° tad ar¡pam an§mayam/ ya etad vidur am¥t§s te
bhavanti athetare du¤kham ev§piyanti. „Az anyagi világban Brahm§, az univerzum elsõ
élõlénye a leghatalmasabb valamennyi félisten, emberi lény és alacsonyabb rendû
állat közül. De Brahm§n túl ott van a Transzcendens, akinek nincsen anyagi formája,
s aki minden anyagi szennyezõdéstõl mentes. Akik képesek megismerni Õt, azok
szintén transzcendentálissá válnak, míg akik nem ismerik, szenvednek az anyagi
világ gyötrelmeitõl.”
Az imperszonalisták nagyobb hangsúlyt fektetnek az ar¡pam szóra. Ez az
ar¡pam azonban nem személytelen. Csupán arra az örökkévaló, gyönyörrel és
tudással teli transzcendentális formára utal, melyet a fentiekben idézett Brahma-
sa°hit§ ír le. A ¼vet§ªvatara Upani¢ad más versei (3.8-9) szintén alátámasztják ezt:
ved§ham eta° puru¢a° mah§ntam
§ditya-var£a° tamasa¤ parast§t
tam eva viditv§ti m¥tyum eti
n§nya¤ panth§ vidyate 'yan§ya
yasm§t para° n§param asti kiñcid
yasm§n n§£¦yo no jy§yo 'sti kiñcit
v¥k¢a iva stabdho divi ti¢±haty ekas
teneda° p¡r£a° puru¢e£a sarvam
 „Ismerem azt az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, aki
transzcendentálisan a sötétség minden anyagi felfogása fölött áll. Egyedül az
szabadulhat ki a születés és halál kötelékeibõl, aki ismeri Õt. E Legfelsõbb
Személyrõl szóló tudáson kívül nem vezet más út a felszabaduláshoz.”
„Nincsen magasabb rendû igazság, mint Õ, mert Õ a legfelsõbb. Kisebb Õ
a legkisebbnél és nagyobb a legnagyobbnál. Olyan Õ, mint egy csendes fa, s
beragyogja a transzcendentális világot, s miként a fa terjeszti szét gyökereit, az Õ
mindenhová eljutó energiái is szétáradnak.”
Ezekbõl a versekbõl az ember levonhatja azt a következtetést, hogy a
Legfelsõbb Abszolút Igazság az Istenség Legfelsõbb Személyisége, aki számtalan
anyagi és lelki energiája révén mindent áthat.
7.8
raso 'ham apsu kaunteya prabh§smi ªaªi-s¡ryayo¤
pra£ava¤ sarva-vede¢u ªabda¤ khe pauru¢a° n¥¢u
rasa¤—íz; aham—Én; apsu—a vízben; kaunteya—óh, Kunt¦ fia; prabh§—fény;
asmi—vagyok; ªaªi-s¡ryayo¤—a napnak és a holdnak; pra£ava¤—a három hang: a-u-
m; sarva—mindben; vede¢u—a Védákban; ªabda¤—hangvibráció; khe—az éterben;
pauru¢am—képesség; n¥¢u—az emberben.
Óh, Kunt¦ fia! Én vagyok a víz íze, a nap és a hold fénye, az o° szótag a
védikus mantrákban, a hang az éterben és az emberi képesség.
MAGYARÁZAT: Ez a vers megmagyarázza, hogyan hat át mindent az Úr
különféle anyagi és lelki energiái révén. A Legfelsõbb Urat kezdetben különféle
energiáin keresztül lehet érzékelni — ez személytelen megvalósításának módja.
Ahogyan a Napon élõ félisten személy, és mindent átható energiája, a napfény által
lehet felfogni õt, az Urat is hasonlóan lehet érzékelni mindent átható, mindent átfogó
energiái révén, noha Õ Maga örökké saját hajlékán tartózkodik. A víz
megkülönböztetõ sajátsága az íze. Senki sem szereti a tengervizet, mert a víz tiszta
íze sóval keveredik. Minél tisztább ízû a víz, annál jobban szeretjük, s ez a tiszta íz az
Úr energiáinak egyike. Az imperszonalisták az ízérõl ismerik fel az Úr jelenlétét a
vízben, s a személyes filozófia hívei szintén dicsõítik az Urat, amiért a szomjas
embert kedvesen finom vízzel látja el. Így ismerhetjük fel a Legfelsõbbet. Valójában a
személyes és személytelen felfogás között nincs ellentét. Aki ismeri Istent, az tudja,
hogy a személytelen és a személyes aspektus egyidejûleg mindenben jelen van, s
ebben nincsen ellentmondás. Az Úr Caitanya ezért alapozta meg nagyszerû tanítását,
az acintya bheda-abheda-tattva (egyidejû azonosság és különbözõség) elméletét.
Eredetileg a Nap és a Hold fénye is a brahmajyotiból, az Úr személytelen
ragyogásából árad. A pra£ava, vagyis a transzcendentális o°k§ra hang, amellyel
minden védikus himnusz kezdõdik, a Legfelsõbb Úr megszólítására szolgál. Az
imperszonalisták nagyon félnek attól, hogy a Legfelsõbb Urat, K¥¢£át számtalan
nevének egyikén szólítsák, ezért inkább a transzcendentális hang, az o°k§ra
vibrálását választják. Azt azonban nem ismerik fel, hogy az o°k§ra Isten
hangképviselõje. A K¥¢£a-tudat hatása mindenhová eljut. Aki ismeri a K¥¢£a-tudatot,
az áldott, míg a K¥¢£át nem ismerõk illúzióban vannak. A K¥¢£áról szóló tudás tehát
felszabadulást, a tudatlanság pedig rabságot jelent.
 7.9
pu£yo gandha¤ p¥thivy§° ca tejaª c§smi vibh§vasau
j¦vana° sarva-bh¡te¢u tapaª c§smi tapasvi¢u
pu£ya¤—eredeti; gandha¤—illat; p¥thivy§m—a földben; ca—szintén; teja¤—
hõ; ca—is; asmi—vagyok; vibh§vasau—a tûzben; j¦vanam—élet; sarva—minden;
bh¡te¢u—élõlényben; tapa¤—vezeklés; ca—is; asmi—vagyok; tapasvi¢u—a
vezeklõkben.
Én vagyok a föld eredeti illata, a tûz heve, minden élõ élete, valamint minden
aszkéta vezeklése.
MAGYARÁZAT: A pu£ya szó arra utal, ami nem oszlik fel, ami eredeti. Az
anyagi világban mindennek van bizonyos íze és illata: a virágnak, a földnek, a
víznek, a tûznek, a levegõnek stb. A szennyezetlen, eredeti, mindent átható illat
K¥¢£a. Mindennek van egy sajátságos, eredeti íze is, amely kémiai anyagok
hozzáadásával megváltoztatható. Eredetileg tehát mindennek van illata, szaga és íze.
Vibh§vasu tüzet jelent. Tûz nélkül nem mûködnek a gyárak, nem tudunk fõzni, stb.,
és ez a tûz K¥¢£a. A tûz heve szintén K¥¢£a. A védikus orvostudomány szerint az
emésztési zavarokat a gyomor alacsony hõmérséklete okozza. Tûzre tehát még az
emésztéshez is szükség van. A K¥¢£a-tudatban az ember tudatossá válik arról, hogy
K¥¢£a az eredete a földnek, a víznek, a tûznek, a levegõnek, minden aktív elvnek,
minden kémiai anyagnak és minden anyagi elemnek. Az emberi élet hossza is K¥¢£a
kegyétõl függ, így aztán K¥¢£a kegyébõl az ember meghosszabbíthatja vagy
lerövidítheti az életét. A K¥¢£a-tudat az élet minden területén érvényes.
7.10
b¦ja° m§° sarva-bh¡t§n§° viddhi p§rtha san§tanam
buddhir buddhimat§m asmi tejas tejasvin§m aham
b¦jam—a mag; m§m—Engem; sarva-bh¡t§n§m—minden élõlénynek; viddhi—
próbáld megérteni; p§rtha—óh, P¥th§ fia; san§tanam—eredeti, örökkévaló; buddhi¤—
értelme; buddhi-mat§m—az értelmesnek; asmi—vagyok; teja¤—hatalma; tejasvin§m—a
hatalmasnak; aham—vagyok.
Óh, P¥th§ fia, tudd meg hát, hogy Én vagyok minden lét eredeti magja, az
értelmesek értelme s a hatalmasok bátorsága!
MAGYARÁZAT: B¦jam magot jelent — K¥¢£a a magja mindennek. Sokféle
élõlény van, mozgó és mozdulatlan egyaránt. Az állatok és az ember sok más
teremtménnyel együtt mozgó élõlények, míg a fák és a többi növény mozdulatlanok;
egy helyben állnak, s nem tudják helyüket változtatni. Minden élõlény a nyolcmillió-
négyszázezer faj egyikébe tartozik. Némelyikük képes mozogni, mások nem, ám
mindannyiuk életének K¥¢£a a magja. A védikus irodalom szerint Brahman, a
Legfelsõbb Abszolút Igazság az, amibõl minden árad. K¥¢£a a Parabrahman, a
Legfelsõbb Lélek. A Brahman személytelen, míg a Parabrahman személyes. A
Bhagavad-g¦t§ leírja, hogy a személytelen Brahman a személyes arculatban van benne.
K¥¢£a tehát az eredeti forrása mindennek. Õ a gyökér, s mint minden dolog eredeti
gyökere, Õ tart fenn mindent ebben az anyagi megnyilvánulásban, éppen úgy,
ahogyan a gyökér táplálja az egész fát. Ezt a védikus irodalom is megerõsíti (Ka±ha
Upani¢ad 2.2.13):
 nityo nity§n§° cetanaª cetan§n§m
eko bah¡n§° yo vidadh§ti k§m§n
Az örökéletûek közül Õ az elsõdleges örökkévaló. Minden élõlény közül a
Legfelsõbb, s egyedül Õ tart fenn minden életet. Értelem nélkül semmit sem
tehetünk, és K¥¢£a azt is mondja, hogy Õ minden értelem gyökere. Aki nem
intelligens, nem értheti meg az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, K¥¢£át.
7.11
bala° balavat§° c§ha° k§ma-r§ga-vivarjitam
dharm§viruddho bh¡te¢u k§mo 'smi bharatar¢abha
balam—erõ; bala-vat§m—az erõsé; ca—és; aham—Én vagyok; k§ma—
szenvedély; r§ga—és ragaszkodás; vivarjitam—mentes; dharma-aviruddha¤—nem
ellenkezik a vallásos elvekkel; bh¡te¢u—minden élõlényben; k§ma¤—nemi élet; asmi—
Én vagyok; bharata-¥¢abha—óh, Bh§raták ura.
Óh, Bh§raták ura [Arjuna]! Én vagyok a szenvedély és vágy nélküli erõ az
erõsekben, és Én vagyok az a nemi élet, amely nem ellenkezik a vallásos elvekkel.
MAGYARÁZAT: Az erõs embernek a gyengék megvédésében kell
használnia az erejét, s nem a saját érdekeit szolgáló agresszióban. A vallásos elvek
(dharma) szerinti nemi élet célja kizárólag a gyermeknemzés, s azután a szülõkre
hárul az a feladat, hogy gyermeküket K¥¢£a-tudatúvá neveljék.
7.12
ye caiva s§ttvik§ bh§v§ r§jas§s t§mas§ª ca ye
matta eveti t§n viddhi na tv aha° te¢u te mayi
ye—mindazok; ca—és; eva—bizonyára; s§ttvik§¤—a jóságban; bh§v§¤—
állapotok; r§jas§¤—a szenvedély kötõerejében; t§mas§¤—a tudatlanság kötõerejében;
ca—szintén; ye—mindazok; matta¤—Tõlem; eva—bizonyára; iti—így; t§n—azok;
viddhi—próbáld megérteni; na—nem; tu—de; aham—Én; te¢u—azokban; te—õk;
mayi—Bennem.
Tudd meg, hogy mindegyik létállapot az Én energiám által nyilvánul meg,
legyen az a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötõerejében. Bizonyos
értelemben Én vagyok minden, mégis független vagyok. Rám nem hatnak az
anyagi természet kötõerõi, mivel azok épp ellenkezõleg Bennem vannak.
MAGYARÁZAT: A világban minden anyagi tettet az anyagi természet
három kötõereje irányít. Habár a természet anyagi kötõerõi a Legfelsõbb Úrból,
K¥¢£ából áradnak, Õ nem az alárendeltjük. Az embereket például meg lehet büntetni
az állam törvényei alapján, ám a király, a törvényhozó nem tartozik
engedelmességgel a törvénynek. Ehhez hasonlóan az anyagi természet valamennyi
kötõereje — a jóság, a szenvedély és a tudatlanság — a Legfelsõbb Úrból, K¥¢£ából
árad, Rá azonban nincs hatással az anyagi természet. Õ nirgu£a, ami azt jelenti, hogy
ezek a gu£ák, vagyis kötõerõk annak ellenére, hogy Tõle származnak, nem
befolyásolják. Ez Bhagav§nnak, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének egyik
sajátságos jellemvonása.
 7.13
tribhir gu£a-mayair bh§vair ebhi¤ sarvam ida° jagat
mohita° n§bhij§n§ti m§m ebhya¤ param avyayam
tribhi¤—három; gu£a-mayai¤—a gu£ákból álló; bh§vai¤—létállapotok által;
ebhi¤—mindezek; sarvam—egész; idam—ez; jagat—univerzum; mohitam—
megtévesztett; na abhij§n§ti—nem ismer; m§m—Engem; ebhya¤—ezek fölött; param—a
Legfelsõbb; avyayam—kimeríthetetlen.
A három kötõerõtõl [a jóságtól, a szenvedélytõl és a tudatlanságtól]
megtévesztett világ nem ismer Engem, aki a kötõerõk felett állok és
kimeríthetetlen vagyok.
MAGYARÁZAT: Az egész világot az anyagi természet három kötõereje
tartja bûvöletében. Akiket megtévesztett a három kötõerõ, nem érthetik meg, hogy a
Legfelsõbb Úr, K¥¢£a transzcendentálisan az anyagi természet fölött áll.
Az anyagi természet hatása alatt álló élõlények mindegyikét sajátságos test
és ennek megfelelõen sajátságos pszichikai és biológiai mûködés jellemzi. Az anyagi
természet három kötõereje szerint az embereknek négy csoportja létezik. Akik tisztán
a jóság minõségében élnek, azokat br§hma£áknak hívják. A k¢atriyák azok, akik tisztán
a szenvedély kötõereje alatt állnak. A vaiªyákat a szenvedély és a tudatlanság köti
meg, akik pedig teljes tudatlanságban vannak, azokat ª¡dráknak hívják. Akik ennél is
alacsonyabb szinten állnak, azok az állatok vagy azok, akiknek élete állatias. Ezek a
megjelölések azonban nem állandóak. Lehetek br§hma£a, k¢atriya, vaiªya vagy bármi
más, ez az élet minden esetben csupán egy ideig tart. Annak ellenére azonban, hogy
az élet ideiglenes, és nem tudjuk, mik leszünk következõ életünkben, az illuzórikus
energia varázsa alatt a testi felfogás szerint tekintünk magunkra, s így azt hisszük,
hogy amerikaiak, indiaiak, oroszok vagy br§hma£ák, hinduk, muzulmánok stb.
vagyunk. Ha pedig az anyagi természet kötõerõinek rabjaivá válunk,
megfeledkezünk az Istenség Legfelsõbb Személyiségérõl, aki e kötõerõk mögött áll.
Az Úr K¥¢£a ezért azt mondja, hogy az anyagi természet e három kötõerejétõl
megtévesztett élõlények nem tudják, hogy az anyagi háttér mögött az Istenség
Legfelsõbb Személyisége áll.
Sokféle élõlény létezik: emberek, félistenek, állatok stb. Mindegyikük az
anyagi természet hatása alatt áll, s mindannyian elfelejtették a transzcendentális
Istenség Személyiségét. Akikre a szenvedély és a tudatlanság kötõereje hat — sõt
még azok is, akik a jóság kötõerejében vannak — nem juthatnak túl az Abszolút
Igazság személytelen Brahman-felfogásán. A Legfelsõbb Úr személyes aspektusa,
amely minden szépséggel, gazdagsággal, tudással, erõvel, hírnévvel és lemondással
teli, megtéveszti õket. Ha még a jóság minõségében lévõk sem érhetik meg Õt, akkor
mit remélhetnek a szenvedély és a tudatlanság kötõerejében élõk? A K¥¢£a-tudat
transzcendentális az anyagi természet e három kötõerejéhez képest, ezért akik igazán
K¥¢£a-tudatúak, azok valóban felszabadultak.
7.14
daiv¦ hy e¢§ gu£a-may¦ mama m§y§ duratyay§
m§m eva ye prapadyante m§y§m et§° taranti te
 daiv¦—transzcendentális; hi—minden bizonnyal; e¢§—ez; gu£a-may¦—az
anyagi természet három kötõerejébõl álló; mama—Enyém; m§y§—energia;
duratyay§—nagyon nehéz legyõzni; m§m—Nekem; eva—minden bizonnyal; ye—akik;
prapadyante—meghódolnak; m§y§m et§m—ez az illuzórikus energia; taranti—
túljutnak; te—õk.
Az anyagi természet három kötõerejébõl álló isteni energiámat nagyon nehéz
legyõzni. De akik átadták magukat Nekem, azok könnyen túllépnek rajta.
MAGYARÁZAT: Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
megszámlálhatatlanul sok energiája van, amelyek mind isteni energiák. Noha az
élõlények szintén részei energiáinak, s ezért isteniek, az anyagi energiával
kapcsolatba kerülve eredeti, felsõbbrendû természetüket az anyagi energia befedi.
Ilyen állapotban az ember nem képes megszabadulni ennek hatásától. Ahogyan
korábban olvastuk, mind az anyagi, mind a lelki természet örökkévaló, mert az
Istenség Legfelsõbb Személyiségébõl árad. Az élõlények az Úr örökkévaló
felsõbbrendû természetéhez tartoznak, ám az alsóbbrendû természettel — az
anyaggal — beszennyezve illúziójuk szintén örökké tart. A feltételekhez kötött lelket
éppen ezért nitya-baddhának, örökké feltételekhez kötöttnek nevezik. Senki sem járhat
utána az anyag világ történelmében, hogy mikor vált feltételekhez kötötté.
Következésképpen az anyagi természet karmai közül — annak ellenére, hogy az az
alsóbbrendû energiához tartozik — nagyon nehezen szabadulhat ki, mert az anyagi
energiát végeredményben a Legfelsõbb akarata irányítja, amit az élõlény nem képes
legyõzni. Az alsóbbrendû anyagi természetet ez a vers isteni természetként említi,
mert Isten irányítja, s az Õ akarata mûködteti. Noha alsórendû, annak köszönhetõen,
hogy isteni akarat irányítja, csodálatra méltóan mûködik, felépítve és lerombolva a
kozmikus megnyilvánulást. A Védák így erõsítik meg ezt: m§y§° tu prak¥ti° vidy§n
m§yina° tu maheªvaram. „Habár m§y§ [az illúzió] hamis és ideiglenes, mögötte mégis
az Istenség Személyisége, a legfelsõbb mágus áll, akit Maheªvaraként, a legfelsõbb
irányítóként ismernek.” (¼vet§ªvatara Upani¢ad. 4.10)
A gu£a másik jelentése kötél. Köztudott, hogy az anyagi világba került
lelket az illúzió kötelei szorosan lekötözik. Az az ember, akinek keze-lába meg van
kötve, nem tudja kiszabadítani magát. Csak olyantól remélhet segítséget, aki nincs
megkötve. Egy lekötözött ember nem segíthet a hozzá hasonlónak, ezért a megmentõ
nem lehet más, csak egy szabad ember. Az anyagi világ feltételekhez kötött lelkeit
csakis az Úr K¥¢£a vagy hiteles képviselõje, a lelki tanítómester szabadíthatja fel.
Ilyen felsõbb segítség nélkül senki sem kerülhet ki az anyagi természet rabságából.
Az odaadó szolgálat vagy K¥¢£a-tudat segíthet e felszabadulásban. Mivel K¥¢£a az
illuzórikus energia Ura, utasíthatja ezt a legyõzhetetlen energiát a megkötött lelkek
szabadon bocsátására. Mindezt a meghódolt lélek iránt érzett indokolatlan kegyébõl
teszi, valamint annak az atyai vonzalomnak köszönhetõen, mely az élõlényhez fûzi,
aki eredetileg az Õ szeretett fia. A kérlelhetetlen anyagi természet kötelékeibõl ezért
csakis akkor kerülhet ki az ember, ha meghódol az Úr lótuszlába elõtt.
A m§m eva szavaknak szintén jelentõségük van. A m§m szó azt jelenti, hogy
nem Brahm§ vagy ¼iva, hanem kizárólag K¥¢£a (Vi¢£u) elõtt kell meghódolnunk.
Igaz, hogy Brahm§ és ¼iva nagyon emelkedett személyiségek, akik majdnem egy
szinten állnak Vi¢£uval, ám a rajo-gu£a (szenvedély) és a tamo-gu£a (tudatlanság)
ezen inkarnációi mégsem képesek megszabadítani a feltételekhez kötött lelket m§y§
kötelékeitõl. Más szóval tehát Brahm§ és ¼iva is m§y§ befolyása alatt áll. M§y§
mestere egyedül Vi¢£u, ezért egyedül Õ szabadíthatja fel a feltételekhez kötött
lelkeket. A Védák (¼vet§ªvatara Upani¢ad 3.8) megerõsítik ezt: tam eva viditv§ — „A
felszabadulást csakis K¥¢£a megértésével lehet elérni.” Még az Úr ¼iva is elismeri,
hogy a felszabadulást egyedül Vi¢£u kegye teszi lehetõvé. Mukti-prad§t§ sarve¢§°
vi¢£ur eva na sa°ªaya¤ — mondja. „Minden kétséget kizáróan mindenkinek Vi¢£u
adományozza a felszabadulást.”
7.15
na m§° du¢k¥tino m¡¨h§¤ prapadyante nar§dham§¤
m§yay§pah¥ta-jñ§n§ §sura° bh§vam §ªrit§¤
na—nem; m§m—Nekem; du¢k¥tina¤—a gonosztevõk; m¡¨h§¤—az ostobák;
prapadyante—meghódolnak; nara-adham§¤—az emberiség legalja; m§yay§—az
illuzórikus energia által; apah¥ta—megfosztott; jñ§n§¤—akinek tudása; §suram—
démonikus; bh§vam—természetet; §ªrit§¤—elfogadva.
Az alábbi bûnös emberek nem hódolnak meg Elõttem: a felettébb ostobák, az
emberiség alja, akiket az illúzió megfosztott tudásuktól, s akik a démonok ateista
természetével rendelkeznek.
MAGYARÁZAT: A Bhagavad-g¦t§ elmondja, hogy az ember legyõzheti az
anyagi természet szigorú törvényeit csupán azáltal, hogy meghódol az Istenség
Személyisége, K¥¢£a lótuszlába elõtt. Itt felmerülhet a kérdés, hogyan lehetséges az,
hogy a mûvelt filozófusok, tudósok, üzletemberek, a vezetõ tisztségeket betöltõk és
az emberek vezetõi nem hódolnak meg ¼r¦ K¥¢£a, a mindenható Istenség
Személyisége lótuszlába elõtt. Az emberiség vezetõi számtalan formában akarják
elérni a muktit — azaz felül szeretnének kerekedni az anyagi természet törvényein —
, és ennek érdekében hosszú-hosszú éveken és életeken át kitartóan szövögetik
terveiket. De ha a felszabadulás elérhetõ csupán azáltal, hogy az ember meghódol az
Istenség Legfelsõbb Személyisége lótuszlába elõtt, akkor miért nem fogadják el ezt az
egyszerû módszert ezek az értelmes és szorgalmasan dolgozó vezetõk?
A G¦t§ nagyon egyenesen válaszol erre a kérdésre. A társadalom valóban
mûvelt vezetõi, például Brahm§, ¼iva, Kapila, a Kum§rák, Manu, Vy§sa, Devala,
Asita, Janaka, Prahl§da, Bali, majd késõbb Madhv§c§rya, R§m§nuj§c§rya, ¼r¦
Caitanya és sokan mások, akik hívõ filozófusok, politikusok, tanítók, tudósok stb.
voltak, mind meghódoltak a mindenható tekintély, a Legfelsõbb Személy lótuszlába
elõtt. Akik nem igazi filozófusok, tudósok, tanítók, vezetõk stb., hanem csupán az
anyagi haszon reményében tetszelegnek ebben a szerepben, azok nem fogadják el a
Legfelsõbb Úr tervét vagy útját. Istenrõl mit sem tudnak, csupán saját világi terveiket
szövögetik, hogy megoldják az anyagi lét problémáit, ám hiábavaló kísérleteikkel
csak szaporítják azokat. Mivel az anyagi energia (az anyagi természet) rendkívül
hatalmas, ellenáll az ateisták önkényes terveinek, és megzavarja az úgynevezett
„tervezõbizottságok” tudását.
Ez a vers az ateista vezetõket a du¢k¥tina¤ szóval jellemzi, aminek jelentése
„gonosztevõk”. K¥t¦ olyan emberre utal, aki mögött dicséretreméltó tettek
sorakoznak. Az ateista tervezgetõk néha nagyon okosak, sõt jó szándékúak is, mert
minden nagy terv — legyen az jó vagy rossz — végrehajtásához intelligenciára van
szükség. Mivel azonban helytelenül, a Legfelsõbb Úr tervével ellenkezõ célra
használják értelmüket, du¢k¥t¦knek nevezik õket, ami arra utal, hogy értelmük és
törekvéseik rossz irányba haladnak.
A G¦t§ból egyértelmûen megtudhatjuk, hogy az anyagi energia teljesen a
Legfelsõbb Úr irányítása alatt mûködik, s nem rendelkezik független hatalommal.
Úgy cselekszik, akár az árnyék, amely a tárgy mozgását követi. Az anyagi energia
azonban mégis nagyon hatalmas. Az ateisták — istentagadó természetüknek
köszönhetõen — nem tudják, hogyan mûködik, s a Legfelsõbb Úr tervét sem ismerik.
Az illúzió, valamint a szenvedély és tudatlanság kötõerejének hatása alatt minden
tervük meghiúsul. Ez történt Hira£yakaªipu és R§va£a esetében is, akiknek tervei
egytõl egyig füstbe mentek, noha anyagi szempontból nézve mindkettõ mûvelt
tudós, filozófus, vezetõ és tanító volt. Négyféle du¢k¥tina vagy gonosztevõ van. Ezek
a következõk:
(1) A m¡¨hák rendkívül ostoba emberek, olyanok, mint az igavonó állatok.
Munkájuk gyümölcseit maguk akarják élvezni, s nem akarják megosztani a
Legfelsõbbel. Az igavonó állatokra a legjellemzõbb példa a szamár. Ezt az alázatos
állatot gazdája nagyon kemény munkára fogja. A szamár tulajdonképpen nem is
tudja, kinek dolgozik éjjel-nappal, erejét megfeszítve. Megelégszik azzal, hogy
bendõjét megtömheti egy marék fûvel, hogy aludhat egy kicsit, miközben mestere
ütlegeitõl kell rettegnie, és hogy kielégítheti nemi vágyát, azt kockáztatva, hogy a
nõstény szamár újra és újra megrúgja. Néha filozófiáról és költészetrõl énekel, ám
mások fülének ez csupán zavaró iázást jelent. Ilyen helyzetben van az ostoba,
munkája gyümölcséért dolgozó ember is, akinek fogalma sincs arról, hogy kinek kell
dolgoznia, és azt sem tudja, hogy a karmának (tettnek) a yajña (áldozat) célját kell
szolgálnia.
Akik éjt nappallá téve dolgoznak, hogy a saját maguk teremtette
kötelességek súlyán könnyítsenek, azok általában azt mondják, hogy nincs idejük az
élõlények halhatatlanságáról hallani. Az ilyen m¡¨hák számára a pusztulásra ítélt
anyagi nyereség jelent mindent, noha munkájuk gyümölcsének csupán egy parányi
töredékét élvezhetik. A haszon kedvéért néha napokon át dolgoznak alvás nélkül, s
bár lehet, hogy fekélytõl vagy emésztési zavaroktól szenvednek, a legszerényebb
élelemmel is beérik, s éjjel-nappal a hamis uraik javát szolgáló kíméletlen robotba
merülnek. Ezek az ostobák nem tudnak igazi Urukról, így értékes idejüket a
mammon szolgálatában vesztegetik. Szerencsétlenségükre sohasem hódolnak meg az
urak legfelsõbb Ura elõtt, s arra sem szánnak idõt, hogy halljanak Róla a megfelelõ
forrásokból. Az ürülékevõ disznó ügyet sem vet a cukorból és gíbõl (tisztított vajból)
készült édességre. Ehhez hasonlóan ezek az ostoba munkások sem fáradnak bele,
hogy az állandóan változó anyagi világ híreit hallgassák, melyek oly élvezetesek az
érzékek számára, arra azonban nincs idejük, hogy az anyagi világot mozgató örök
élõ erõrõl halljanak.
(2) A du¢k¥t¦k, gazemberek másik rétegét nar§dhamának, az emberiség
aljának nevezik. Nara embert jelent, adhama pedig legalacsonyabbat. A nyolcmillió-
négyszázezer különbözõ faj közül négyszázezer az emberi fajok száma. Ezek között
számos alacsonyabb rendû, többnyire civilizálatlan emberfajta van. A civilizált
emberek közé azok tartoznak, akiknek társadalmi, politikai és vallásos életét a
szabályozó elvek követése jellemzi. A társadalom és a politika terén fejlett, ám a
vallás elveit mellõzõ embereket nar§dhamáknak kell tekinteni. A vallás nem vallás
Isten nélkül, mert a vallásos elvek követésének célja a Legfelsõbb Igazság és Hozzá
fûzõdõ kapcsolatunk megismerése. A G¦t§ban az Istenség Személyisége érthetõen
kijelenti, hogy nincs Nála felsõbbrendû tekintély, s hogy Õ a Legfelsõbb Igazság. A
civilizált emberi életforma arra szolgál, hogy visszanyerjük elvesztett tudásunkat a
Legfelsõbb Igazsághoz, az Istenség Személyiségéhez, a mindenható ¼r¦ K¥¢£ához
fûzõdõ kapcsolatunkról. Aki elmulasztja ezt a lehetõséget, az a nar§dhamákhoz
tartozik. A kinyilatkoztatott szentírások arról tájékoztatnak bennünket, hogy az
anyaméhben lévõ magzat (aki rendkívül kényelmetlen helyzetben van) Istenhez
imádkozik, hogy szabadítsa ki õt, s megfogadja, hogy ha egyszer kijut onnan, csak Õt
fogja imádni. Az élõlény kapcsolata Istennel örökkévaló, így a nehéz helyzetekben
ösztönösen Istenhez imádkozik. A születés után azonban a gyermek m§y§, vagyis az
illuzórikus energia befolyása alá kerül, s nemcsak a születés kínjairól, de
szabadítójáról is megfeledkezik.
Azoknak, akik gyermekeket nevelnek, kötelességük felébreszteni
védenceikben a bennük szunnyadó isteni tudatot. A Manu-sm¥ti, a vallásos elveket
lefektetõ könyv tíz megújító ceremóniáról ír, melyek célja, hogy a var£§ªrama
rendszerén belül ismét életre keltsék az Isten-tudatot. Manapság azonban a világ
egyetlen részén sem követik szigorúan ezt a folyamatot, ezért az emberek 99,9
százaléka nar§dhama.
Ha az emberiség nar§dhamává válik, akkor természetes, hogy a fizikai
természet teljhatalmú energiája semmissé teszi minden úgynevezett mûveltségüket.
A G¦t§ szerint a mûvelt ember az, aki egyenlõnek látja a tanult br§hma£át, a kutyát, a
tehenet, az elefántot és a kutyaevõt. Ilyen az igazi bhakta látásmódja. ¼r¦ Nity§nanda
Prabhu, aki isteni mesterként Isten inkarnációja volt, felszabadította a nar§dhamák két
jellegzetes képviselõjét, Jag§it és M§dh§it, a két testvért, s megmutatta, hogyan
részesíti kegyében egy tiszta bhakta még azokat is, akik az emberiség legalját képezik.
Az Istenség Személyisége által elítélt nar§dhamák tehát csakis egy bhakta kegyébõl
nyerhetik vissza lelki tudatukat.
Amikor ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu a bh§gavata-dharmáról — a bhakták
tevékenységérõl — prédikált, azt ajánlotta, hogy az emberek alázatosan hallgassák az
Istenség Személyiségének üzenetét. Ennek az üzenetnek a lényege a Bhagavad-g¦t§.
Az emberiség alja csakis az alázatos hallás folyamatával szabadulhat fel, sajnos
azonban még ezt is megtagadják, arról nem is beszélve, hogy meghódolnának a
Legfelsõbb Úr akaratának. A nar§dhamák, az emberiség söpredéke teljesen
elhanyagolja az emberi lények elsõdleges kötelességét.
(3) A du¢k¥t¦k következõ csoportját m§yay§pah¥ta-jñ§n§¤nak hívják. Ez olyan
embereket jelöl, akiknek magas fokú képzettségét az illuzórikus anyagi energia
megsemmisítette. Többnyire nagyon mûveltek: híres filozófusok, költõk, írók,
tudósok stb., ám az illuzórikus energia félrevezeti õket, ezért nem engedelmeskednek
a Legfelsõbb Úrnak.
Napjainkban nagyon sok m§yay§pah¥ta-jñ§n§¤ ember van, még a Bhagavad-
g¦t§ tudósai között is. A G¦t§ban egyszerûen és érthetõen az áll, hogy ¼r¦ K¥¢£a az
Istenség Legfelsõbb Személyisége, és senki sem lehet Vele egyenlõ vagy Nála
nagyobb. Õ Brahm§nak, az emberek eredeti atyjának atyja. Valójában ¼r¦ K¥¢£a
nemcsak Brahm§, hanem minden faj eredeti atyja. Õ a személytelen Brahman és
Param§tm§ gyökere, s a minden élõlényben jelen lévõ Param§tm§ az Õ teljes része. Õ
a kútfeje mindennek, ezért ajánlatos mindenkinek meghódolni az Õ lótuszlába elõtt.
A m§yay§pah¥ta-jñ§n§¤ emberek azonban e nyilvánvaló kijelentések ellenére
kigúnyolják a Legfelsõbb Úr személyiségét, és csupán közönséges embernek tekintik.
Nem tudják, hogy az áldott emberi test a Legfelsõbb Úr örökkévaló és
transzcendentális formája szerint lett teremtve.
A m§yay§pah¥ta-jñ§n§¤ emberek G¦t§hoz fûzött, minden hitelességet
nélkülözõ magyarázatai, melyek nem egyeznek meg a parampar§ rendszer nézetével,
akadályokat jelentenek a lelki megértés útján. A tévhitben élõ magyarázók nem
hódolnak meg ¼r¦ K¥¢£a lótuszlába elõtt, és másokat sem tanítanak ennek az elvnek a
követésére.
(4) A du¢k¥t¦k utolsó csoportját az §sura° bh§vam §ªrit§¤nak nevezett
emberek alkotják, akik a démonikus elveket követik. Ez a csoport nyíltan ateista.
Némelyikük azzal érvel, hogy a Legfelsõbb Úr sohasem szállhat alá ebbe az anyagi
világba, de hogy miért nem, azt már nem tudják kézzel fogható bizonyítékokkal
alátámasztani. Mások azt mondják Róla, hogy alacsonyabb rendû, mint a
személytelen aspektus, noha a G¦t§ ennek éppen az ellenkezõjét tanítja. Az Istenség
Legfelsõbb Személyiségére irigykedõ ateisták saját maguk kitalálta, hamis
inkarnációk hosszú sorával hozakodnak elõ. Az ilyen emberek, akiknek az Istenség
Személyisége becsmérlése jelenti életük alapvetõ elvét, képtelenek meghódolni ¼r¦
K¥¢£a lótuszlába elõtt.
A dél-indiai ¼r¦ Y§mun§c§rya Albandaru ekképp fohászkodott: „Óh,
Uram! Az ateista elveket követõ emberek nem ismerhetnek meg Téged, annak
ellenére, hogy rendkívüli tulajdonságokkal, vonásokkal és tettekkel rendelkezel,
hogy a jóság minõségében lévõ valamennyi kinyilatkoztatott szentírás megerõsíti
személyiségedet, s hogy a transzcendentális tudomány alapos ismeretérõl híres,
isteni jellemmel rendelkezõ hiteles szaktekintélyek mind elismernek Téged.”
Ahogyan tehát említettük, (1) a felettébb ostoba emberek, (2) az emberiség
alja, (3) a tévúton járó spekulálók és (4) a megrögzött ateisták valamennyi szentírás és
hiteles tekintély tanácsának ellenére sohasem hódolnak meg az Istenség
Személyiségének lótuszlába elõtt.
7.16
catur-vidh§ bhajante m§° jan§¤ suk¥tino 'rjuna
§rto jijñ§sur arth§rth¦ jñ§n¦ ca bharatar¢abha
catu¤-vidh§¤—négyféle; bhajante—szolgálatot végeznek; m§m—Nekem;
jan§¤—személyek; su-k¥tina¤—akik jámborok; arjuna—óh, Arjuna; §rta¤—a
szenvedõk; jijñ§su¤—a kíváncsiak; artha-arth¦—aki anyagi nyereségre vágyik; jñ§n¦—
aki a valóságnak megfelelõen ismeri a dolgokat; ca—is; bharata-¥¢abha—óh, Bharata
sarjainak legkiválóbbja.
Óh, Bh§raták legjobbja! Négyféle jámbor ember kezd hozzá odaadó
szolgálatomhoz: a szenvedõ, a gazdagságra vágyó, a kíváncsi, és aki az Abszolútról
szóló tudás után kutat.
MAGYARÁZAT: A hitetlenekkel ellentétben ezek az emberek követik az
írások szabályozó elveit, s emiatt, valamint mert engedelmeskednek az erkölcsi és
társadalmi törvényeknek, s többé-kevésbé odaadással fordulnak a Legfelsõbb Úr felé,
nevük suk¥tina¤. Négy csoportjuk van: akik boldogtalanok, akik szûkében vannak a
pénznek, akik kíváncsiak, és akik az Abszolút Igazságról szóló tudás után kutatnak.
Ezek az emberek tehát különféle körülmények hatására fordulnak a Legfelsõbb
Úrhoz, hogy odaadó szolgálatát végezzék. Nem tiszta bhakták, mert az odaadó
szolgálatért cserében vágyaik teljesülését akarják. A tiszta odaadó szolgálat mentes a
törekvéstõl és az anyagi haszonvágytól. A Bhakti-ras§m¥ta-sindhu (1.1.11) az alábbi
módon határozza meg a tiszta odaadást:
any§bhil§¢it§-ª¡nya° jñ§na-karm§dy-an§v¥tam
§nuk¡lyena k¥¢£§nu- ª¦lana° bhaktir uttam§
„Az embernek kedvezõen, a gyümölcsözõ cselekedeteken és a filozófiai
spekuláción át megnyilvánuló anyagi nyereségvágy nélkül kell a Legfelsõbb Úr,
K¥¢£a transzcendentális szeretõ szolgálatát végeznie. Ezt nevezik tiszta odaadó
szolgálatnak.”
Amikor a négy csoport egyikéhez tartozó ember a Legfelsõbb Úr odaadó
szolgálatához lát, s egy tiszta bhakta társaságában teljesen megtisztul, akkor õ is tiszta
bhaktává válik. Ami pedig a bûnösöket illeti, számukra az odaadó szolgálat rendkívül
nehéz, mert életük önzõ, szabályozatlan és lelki célok nélküli. Ha azonban a véletlen
folytán egy tiszta bhaktával kapcsolatba kerülnek, õk is tiszta bhaktákká válnak.
Az örökké gyümölcsözõ tettekbe merülõ emberek anyagi szenvedésük
miatt fordulnak az Úrhoz, majd a tiszta bhakták társaságában szenvedéseik közepette
õk is az Úr bhaktáivá válnak. A kiábrándult, csalódott emberek is a tiszta bhakták
társaságába kerülhetnek, s felébredhet bennük a kíváncsiság, hogy Istent
megismerjék. Az unalmas filozófia mûvelõi szintén hallani akarnak Istenrõl, miután
a tudás minden területén kudarcot vallottak, s a Legfelsõbb Úrhoz fordulnak, hogy
odaadó szolgálatot végezzenek Neki. Így túljutnak a személytelen Brahmanról és a
helyhez kötött Param§tm§ról szóló tudáson, és a Legfelsõbb Úrnak vagy tiszta
bhaktájának a kegyébõl eljutnak a személyes Isten-felfogásig. Amikor tehát a
szenvedõ, a kíváncsi, a tudást keresõ és a pénzre vágyó emberek megszabadulnak
minden anyagi vágytól, s teljesen megértik, hogy a lelki fejlõdésnek semmi köze
nincs az anyagi ellenszolgáltatáshoz, akkor tiszta bhaktákká válnak. Amíg az Urat
transzcendentálisan szolgáló bhakta nem éri el ezt a szintet, addig a gyümölcsözõ
cselekedetek, a világi tudás kutatása stb. fertõzik meg. Annak, aki el akar jutni a
tiszta odaadó szolgálat szintjére, felül kell emelkednie ezeken.
7.17
te¢§° jñ§n¦ nitya-yukta eka-bhaktir viªi¢yate
priyo hi jñ§nino 'tyartham aha° sa ca mama priya¤
te¢§m—közülük; jñ§n¦—a teljes tudással rendelkezõ; nitya-yukta¤—mindig
végzi; eka—csak; bhakti¤—odaadó szolgálatban; viªi¢yate—különösen; priya¤—nagyon
kedves; hi—bizonyára; jñ§nina¤—a tudással rendelkezõnek; atyartham—nagyon;
aham—Én vagyok; sa¤—õ; ca—is; mama—Nekem; priya¤—kedves.
Ezek közül a teljes tudással rendelkezõ a legjobb, aki mindig a tiszta odaadó
szolgálatba merül, mert nagyon kedves vagyok neki, és õ is kedves Számomra.
MAGYARÁZAT: Az anyagi vágyak minden szennyezõdésétõl
megszabadulva a boldogtalanok, a kíváncsiak, a nincstelenek és a legfelsõbb tudás
után kutatók mind tiszta bhaktákká válhatnak. Közülük azonban az válik igazán az Úr
tiszta bhaktájává, aki teljes tudással rendelkezik az Abszolút Igazságról, s mentes
minden anyagi vágytól. Az Úr azt mondja, hogy a négy csoport közül a teljes
tudással rendelkezõ bhakta a legjobb, aki ugyanakkor odaadóan szolgálja Õt. Tudás
után kutatva az ember felismeri, hogy éne különbözik az anyagi testtõl, majd még
tovább fejlõdve eljut a személytelen Brahmanról és a Param§tm§ról szóló tudáshoz.
A teljes megtisztulás után megvalósítja, hogy eredeti természetének megfelelõen
Isten örök szolgája. A tiszta bhaktákkal kapcsolatba kerülve tehát a kíváncsiak, a
boldogtalanok, az anyagi jólétre vágyakozók és a tudással rendelkezõk is
valamennyien megtisztulnak. Az Úrnak azonban az a legkedvesebb, aki a kezdeti
szinten teljes tudással rendelkezik a Legfelsõbb Úrról, s ugyanakkor odaadó
szolgálatot végez Neki. Aki tiszta tudással rendelkezik az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének transzcendentális természetérõl, az odaadó szolgálata során
védelmet élvez, így az anyag nem fertõzheti meg.
7.18
ud§r§¤ sarva evaite jñ§n¦ tv §tmaiva me matam
§sthita¤ sa hi yukt§tm§ m§m ev§nuttam§° gatim
ud§r§¤—nemes; sarve—mind; eva—bizonyára; ete—ezek; jñ§n¦—a tudással
rendelkezõ; tu—de; §tm§ eva—mint Én Magam; me—Enyém; matam—vélemény;
§sthita¤—ilyen helyzetben van; sa¤—õ; hi—bizonyára; yukta-§tm§—aki odaadó
szolgálatot végez; m§m—Bennem; eva—bizonyára; anuttam§m—a legfelsõbb; gatim—
cél.
Ezek a bhakták kétségtelenül mind nemes lelkek, de aki a Rólam szóló
tudással rendelkezik, arra úgy tekintek, mint saját Magamra. Transzcendentális
szolgálata által biztosan elér Engem, a legfelsõbb, legtökéletesebb célt.
MAGYARÁZAT: Nem arról van szó, hogy a tudásban kevésbé jeles
bhakták nem kedvesek az Úrnak. Az Úr azt mondja: mindegyikük nemes lélek, mert
bárki, bármilyen célból jön Hozzá, azt mah§tm§nak, nagy léleknek hívják. Azokat a
bhaktákat is elfogadja, akik az odaadó szolgálat ellenében valamilyen nyereségre
vágynak, mert szeretetteljes viszony áll fenn közöttük. Szeretetbõl anyagi javakat
kérnek az Úrtól, s amikor megkapják, elégedettség tölti el õket, s õk is fejlõdnek az
odaadó szolgálatban. Az Úr számára mindamellett a teljes tudással rendelkezõ bhakta
a legkedvesebb, mert az õ célja csupán az, hogy szeretettel és odaadóan szolgálja a
Legfelsõbb Urat. Az ilyen bhakta egyetlen másodpercig sem képes tovább élni, ha
nincs kapcsolata az Úrral, vagy nem szolgálhatja Õt. A Legfelsõbb Úr szintén nagyon
ragaszkodik a bhaktájához, s nem lehet elválasztani Tõle.
A ¼r¦mad-Bh§gavatamban (9.4.68) az Úr így szól:
s§dhavo h¥daya° mahya° s§dh¡n§° h¥daya° tv aham
mad-anyat te na j§nanti n§ha° tebhyo man§g api
„A bhaktákat örökre a szívembe zárom, s Én is mindig a bhakták szívében
élek. A bhakta Rajtam kívül nem ismer semmit, s Én sem tudom õt elfelejteni. Nagyon
bensõséges viszony van közöttünk. A teljes tudással rendelkezõ tiszta bhakták mindig
kapcsolatban állnak Velem, és nagyon kedvesek Számomra.”
7.19
bah¡n§° janman§m ante jñ§nav§n m§° prapadyate
v§sudeva¤ sarvam iti sa mah§tm§ su-durlabha¤
bah¡n§m—sok; janman§m—ismétlõdõ születés és halál; ante—után; jñ§na-
v§n—a teljes tudással rendelkezõ; m§m—Nekem; prapadyate—meghódol; v§sudeva¤—
az Istenség Személyisége, K¥¢£a; sarvam—minden; iti—így; sa¤—az; mah§-§tm§—
nagy lélek; su-durlabha¤—nagyon ritka.
Sok-sok születés és halál után az igazi tudást elsajátító ember átadja magát
Nekem, mert tudja, hogy Én vagyok minden ok oka, és Rajtam kívül nem létezik
semmi. Az ilyen nagy lélek bizony ritka.
MAGYARÁZAT: Sok-sok életen keresztül odaadó szolgálatot vagy
transzcendentális cselekedeteket végezve az élõlény végül elsajátíthatja azt a
transzcendentális, tiszta tudást, mely szerint az Istenség Legfelsõbb Személyisége a
lelki megvalósítás végsõ célja. A lelki megvalósítás kezdetén, amikor az ember próbál
megválni a materializmushoz fûzõdõ ragaszkodásától, hajlik valamennyire az
imperszonalizmus felé, ám ha tovább fejlõdik, megértheti, hogy a lelki életet
tevékenység jellemzi, s ez a tevékenység nem más, mint az odaadó szolgálat. Ezt
felismerve vonzódni kezd az Istenség Legfelsõbb Személyiségéhez, s meghódol
Elõtte. Ekkor megértheti, hogy az Úr ¼r¦ K¥¢£a kegye minden, Õ minden ok oka, s ez
az anyagi megnyilvánulás nem független Tõle. Megvalósítja, hogy az anyagi világ a
lelki változatosság eltorzult tükörképe, és mindennek kapcsolata van a Legfelsõbb
Úrral, K¥¢£ával. Így aztán mindent V§sudevával, ¼r¦ K¥¢£ával kapcsolatban lát. Ez az
univerzális nézet V§sudeváról egyre közelebb viszi ahhoz, hogy teljesen
meghódoljon a Legfelsõbb Úr, ¼r¦ K¥¢£a elõtt, akit a legfelsõbb célként fogad el. Az
ilyen meghódolt, nagy lélek nagyon ritka.
A ¼vet§ªvatara Upani¢ad harmadik fejezete (14. és 15) nagyon szépen
megmagyarázza ezt a verset:
sahasra-ª¦r¢§ puru¢a¤ sahasr§k¢a¤ sahasra-p§t
sa bh¡mi° viªvato v¥tv§- ty§ti¢±had daª§¯gulam
puru¢a eveda° sarva° yad bh¡ta° yac ca bhavyam
ut§m¥tatvasyeª§no yad annen§tirohati
A Ch§ndogya Upani¢adban (5.1.15) ez áll: na vai v§co na cak¢¡°¢i na ªrotr§£i na
man§°s¦ty §cak¢ate pr§£a iti ev§cak¢ate pr§£o hy evait§ni sarv§£i bhavanti. „Az élõlény
testében az elsõdleges tényezõ nem a beszéd képessége, nem a látás képessége, nem
a hallás képessége és nem is a gondolkodás képessége. Az élet az, amely minden
tevékenység középpontja.” Ehhez hasonlóan mindenben az Úr V§sudeva, az Istenség
Személyisége, az Úr ¼r¦ K¥¢£a az elsõdleges lény. A testünk rendelkezik beszélõ, látó,
halló, gondolkodó és egyéb képességekkel, ezeknek azonban semmi jelentõségük, ha
nem állnak kapcsolatban a Legfelsõbb Úrral. És mivel V§sudeva mindent átható, s
mivel minden V§sudeva, a bhakta teljes tudással meghódol Elõtte (vö. Bhagavad-g¦t§
7.17 és 11.40).
7.20
k§mais tais tair h¥ta-jñ§n§¤ prapadyante 'nya-devat§¤
ta° ta° niyamam §sth§ya prak¥ty§ niyat§¤ svay§
k§mai¤—vágyakkal; tai¤ tai¤—különféle; h¥ta—megfosztva; jñ§n§¤—
tudástól; prapadyante—meghódolnak; anya—másnak; devat§¤—félistenek; tam tam—
megfelelõ; niyamam—szabályokat; §sth§ya—követve; prak¥ty§—a természet által;
niyat§¤—szabályozott; svay§—sajátjuk által.
Akiket az anyagi vágyak megfosztottak értelmüktõl, meghódolnak a félistenek
elõtt, és követik a saját természetük szerint kiszabott imádatszabályokat.
 MAGYARÁZAT: Akik mentesek minden anyagi szennyezõdéstõl, azok
meghódolnak a Legfelsõbb Úr elõtt, és odaadóan szolgálják Õt. Addig, amíg nem
tisztulnak meg teljesen az anyagi fertõzéstõl, az emberek természetüknél fogva
abhakták. De még ha anyagi vágyai is vannak valakinek, ha a Legfelsõbb Úrhoz
fordul, már nem vonzódik többé túlságosan a külsõ természethez. Mivel a helyes cél
felé halad, hamarosan teljesen megtisztul az anyagi kéjtõl. A ¼r¦mad-Bh§gavatam azt
ajánlja, hogy akár tiszta bhakta valaki, s mentes minden anyagi vágytól, akár tele van
ilyen vágyakkal, akár az anyagi szennyezõdésektõl akar megszabadulni, minden
esetben hódoljon meg V§sudeva elõtt, s imádja Õt. A Bh§gavatam (2.3.10) kijelenti:
ak§ma¤ sarva-k§mo v§ mok¢a-k§ma ud§ra-dh¦¤
t¦vre£a bhakti-yogena yajeta puru¢a° param
A lelki ítélõképességüket elvesztett, nem túlzottan intelligens emberek
anyagi vágyaik azonnali teljesülésének reményében a félisteneknél keresnek
menedéket. Ezek az emberek általában nem fordulnak az Istenség Legfelsõbb
Személyiségéhez, mert az alacsonyabb rendû kötõerõk (a tudatlanság és a
szenvedély) tartják fogva õket, így a különféle félisteneket imádják, s az imádat
elõírásszerû követése elégedetté teszi õket. A félistenek imádóit kicsinyes vágyak
hajtják, és nem tudnak arról, hogyan érhetnék el a legfelsõbb célt. A Legfelsõbb Úr
bhaktája azonban a helyes úton jár. Mivel a védikus irodalom a különféle célok
érdekében különféle félistenek imádatát ajánlja (egy beteg embernek például azt
tanácsolja, imádja a Napot), ezért az abhakták úgy vélik, hogy a félistenek bizonyos
szempontból jobbak a Legfelsõbb Úrnál. A tiszta bhakta azonban tudja, hogy a
Legfelsõbb Úr, K¥¢£a mindennek a mestere. A Caitanya-carit§m¥ta (Ýdi 5.142) azt
mondja: ekale ¦ªvara k¥¢£a, §ra saba bh¥tya — egyedül az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, K¥¢£a az Úr, mindenki más szolga. Éppen ezért a tiszta bhakta sohasem
fordul a félistenekhez anyagi szükségletei kielégítéséért. A Legfelsõbb Úrra bízza
magát, s elégedett mindennel, amit az Úr ad neki.
7.21
yo yo y§° y§° tanu° bhakta¤ ªraddhay§rcitum icchati
tasya tasy§cal§° ªraddh§° t§m eva vidadh§my aham
ya¤ ya¤—bárki; y§m y§m—bármi; tanum—egy félisten formája; bhakta¤—
hívõ; ªraddhay§—hittel; arcitum—imádni; icchati—kíván; tasya tasya—neki; acal§m—
szilárd; ªraddh§m—hit; t§m—az; eva—biztosan; vidadh§mi—adok; aham—Én.
Felsõlélekként mindenki szívében ott lakozom. Amint valaki egy félistent
kíván imádni, Én megszilárdítom hitét, hogy átadhassa magát annak az
istenségnek.
MAGYARÁZAT: Isten függetlenséget adott mindenkinek, ezért ha valaki
az anyagi élvezetre vágyik, és õszintén az anyagi világ félisteneihez fordul, hogy
teljesítsék óhaját, akkor a Legfelsõbb Úr, aki Felsõlélekként mindenki szívében jelen
van, megérti vágyát, s biztosítja számára a lehetõséget az anyagi élvezetre. Õ minden
élõlény legfelsõbb atyja, ezért nem korlátozza függetlenségüket, hanem minden
lehetõséget megad nekik, hogy anyagi vágyaik teljesülhessenek. Felmerülhet a
kérdés, miért ad meg a mindenható Isten minden lehetõséget az élõlényeknek az
anyagi világ élvezetére, ha ezzel az illuzórikus energia csapdájába engedi esni õket.
A válasz az, hogy ha a Legfelsõbb Úr mint Felsõlélek nem adna esélyt minderre, nem
beszélhetnénk függetlenségrõl. Így aztán mindenkinek teljes függetlenséget
biztosít — mindenki azt tesz, amit akar —, ám végsõ utasítását megtaláljuk a
Bhagavad-g¦t§ban: adjunk fel minden más elfoglaltságot, és teljesen hódoljunk meg
Neki. Ez az, ami boldoggá teszi majd az embert.
A félistenek és az élõlények egyaránt az Istenség Legfelsõbb Személyisége
akaratától függenek. Az élõlény akarata önmagában nem elegendõ a félisten
imádatához, s a Legfelsõbb beleegyezése nélkül egyetlen félisten sem adhat áldást.
Ahogyan a mondás tartja, még egy fûszál sem mozdulhat az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének akarata nélkül. Az anyagi világban szenvedõk a védikus irodalom
tanácsát megfogadva általában a félistenekhez fordulnak. A valamilyen anyagi
dologra vágyakozó ember imádhatja azt a bizonyos félistent, aki teljesíteni tudja
vágyait. A beteg embernek például a napisten imádatát javasolják. A mûveltségre
vágyó a tudás istennõjét, Sarasvat¦t imádhatja, annak pedig, aki szép feleségre
vágyik, Um§ istennõt, az Úr ¼iva hitvesét kell imádnia. A ª§strák (a védikus írások)
tehát a különféle félistenek imádásának különbözõ folyamatait ajánlják. S ha egy
élõlény egy sajátságos anyagi lehetõséget akar élvezni, az Úr erõs vágyat ad neki,
hogy félistenétõl megkaphassa, amit akar, s így valóban elnyeri az áldást. Az az
odaadó hozzáállás, mellyel az élõlény a kiválasztott félisten felé fordul, szintén a
Legfelsõbb Úrnak köszönhetõ. A félistenek képtelenek ilyen vonzódást kelteni az
élõlényekben, de mivel K¥¢£a a Legfelsõbb Úr, a minden élõlény szívében jelen lévõ
Felsõlélek, Õ ösztönzi az embert egy bizonyos félisten imádatára. A félistenek
tulajdonképpen a Legfelsõbb Úr univerzális testének részeit képezik, ezért nincsen
függetlenségük. A védikus irodalomban ez áll: „Az Istenség Legfelsõbb Személyisége
Felsõlélekként az adott félisten szívében is jelen van, ezért a félistenen keresztül Õ
gondoskodik az élõlény vágyainak teljesítésérõl. Ám a félistenek és az élõlények
egyaránt a Legfelsõbb akaratának engedelmeskednek, s nem függetlenek.”
7.22
sa tay§ ªraddhay§ yuktas tasy§r§dhanam ¦hate
labhate ca tata¤ k§m§n mayaiva vihit§n hi t§n
sa¤—õ; tay§—azzal; ªraddhay§—lelkesedés; yukta¤—felruházott; tasya—
annak a félistennek; §r§dhanam—az imádatért; ¦hate—vágyik; labhate—elér; ca—és;
tata¤—attól; k§m§n—vágyai; may§—Általam; eva—egyedül; vihit§n—elrendezett; hi—
bizonyára; t§n—azok.
Ilyen hittel megáldva egy bizonyos félisten imádatára törekszik, s vágyai
teljesülnek. Valójában azonban egyedül Én vagyok az, aki ezeket az áldásokat
adja.
MAGYARÁZAT: A Legfelsõbb Úr engedélye nélkül a félistenek nem
tudják megjutalmazni imádójukat. Az élõlény elfelejtheti, hogy minden a Legfelsõbb
Úr tulajdona, ám a félistenek sohasem. A félistenek imádata és a kívánt eredmények
elérése tehát nem a félistenektõl, hanem az Istenség Legfelsõbb Személyisége
elrendezésétõl függ. A kevésbé értelmes élõlények nem tudnak errõl, ezért valamiféle
nyereség reményében ostoba módon a félistenekhez fordulnak. A tiszta bhakta
azonban csakis a Legfelsõbb Úrhoz imádkozik, ha szüksége van valamire, de
valójában nem is jellemzõ rá, hogy anyagi javakat kérjen az Úrtól. Az élõlények
általában azért fordulnak a félistenekhez, mert õrült módjára vágynak kéjük
kielégülésére. Ez történik, amikor az élõlény valami jogtalan dolgot kíván, amit az Úr
nem teljesít. A Caitanya-carit§m¥ta írja, hogy ha az ember a Legfelsõbb Urat imádja,
ám ezzel egyidejûleg anyagi élvezetre vágyik, akkor vágyai ellentmondanak
egymásnak. A Legfelsõbb Úr odaadó szolgálata és a félistenek imádata nem állhat
ugyanazon a szinten, mert egy félisten imádata anyagi, míg a Legfelsõbb Úr odaadó
szolgálata teljesen lelki természetû.
Az Istenhez visszatérni kívánó élõlény számára az anyagi vágyak
akadályokat jelentenek. Az Úr tiszta bhaktája éppen ezért nem kapja meg azt az
anyagi áldást, amelyet azok a csekély értelmû élõlények kívánnak, akik a Legfelsõbb
Úr odaadó szolgálata helyett az anyagi világ félisteneinek imádatát választják.
7.23
antavat tu phala° te¢§° tad bhavaty alpa-medhas§m
dev§n deva-yajo y§nti mad-bhakt§ y§nti m§m api
anta-vat—mulandó; tu—de; phalam—gyümölcs; te¢§m—övék; tat—az;
bhavati—válik; alpa-medhas§m—a kevésbé értelmeseké; dev§n—a félisteneknek; deva-
yaja¤—a félistenek imádói; y§nti—mennek; mat—Enyém; bhakt§¤—bhakták; y§nti—
mennek; m§m—Hozzám; api—szintén.
A csekély értelmû emberek a félisteneket imádják, ám ennek gyümölcsei
korlátoltak és mulandók. A félistenek imádói a félistenek bolygóira kerülnek,
bhaktáim azonban végül az Én legfelsõbb bolygómra jutnak.
MAGYARÁZAT: A Bhagavad-g¦t§ néhány magyarázója azt állítja, hogy a
félisteneket imádó ember is elérheti a Legfelsõbb Urat, ám ez a vers félreérthetetlenül
kijelenti, hogy a félistenek imádói abba a bolygórendszerbe kerülnek, ahol a
különféle félistenek lakoznak. A Nap imádója a Napra, a Holdé pedig a Holdra jut.
Ha valaki egy félistent akar imádni, például Indrát, akkor az adott félisten bolygójára
kerül. Nem igaz, hogy bármelyik félistent imádva az Istenség Legfelsõbb
Személyiségéhez jut el az ember. Ez a vers tagadja ezt az elméletet, egyértelmûen
kijelentve, hogy a félistenek imádóira az anyagi világ különféle bolygói várnak, míg a
Legfelsõbb Úr bhaktái közvetlenül az Istenség Személyiségének legfelsõbb bolygójára
kerülnek.
Felmerülhetne most az az érv, hogy ha a félistenek a Legfelsõbb Úr
testének különféle részei, akkor imádatukkal ugyanazt az eredményt kellene elérni.
A félistenek imádói azonban nem rendelkeznek túlságosan sok értelemmel, mert
még azt sem tudják, hogy a test melyik részébe kell juttatni a táplálékot. Némelyikük
annyira ostoba, hogy azt állítja: a testnek sok tagja van, és számtalan módon lehet
táplálni. Ez azonban nem logikus. Hogyan lehetne a testet a szemen vagy a fülön
keresztül táplálni? Ezek az emberek nem tudják, hogy a félistenek a Legfelsõbb Úr
univerzális testének különféle részei, és tudatlanságukban azt hiszik, hogy minden
egyes félisten egy külön Isten, a Legfelsõbb Úr vetélytársa.
Nemcsak a félistenek, hanem a közönséges élõlények is a Legfelsõbb Úr
részei. A ¼r¦mad-Bh§gavatam elmondja, hogy a br§hma£ák a Legfelsõbb Úr fejét, a
k¢atriyák a karját, a vaiªyák a derekát, a ª¡drák pedig a lábát alkotják, s
mindegyiküknek más a feladata. Ha valaki tudja, hogy a helyzettõl függetlenül õ
maga és a félistenek egyaránt a Legfelsõbb Úr szerves részei, akkor tudása tökéletes.
Ha azonban nem érti ezt meg, akkor a félistenek lakta különféle bolygókra jut, ám ez
nem az a hely, ahová a bhakták kerülnek.
A félistenek imádatával elért eredmények mulandóak, mert ebben az
anyagi világban a bolygók, a félistenek és imádóik is mind ideiglenesek. Ezért mutat
rá világosan ez a vers arra, hogy a félistenek imádatából nyert áldás mulandó, s ezért
csakis a kevésbé értelmes élõlények végzik ezt a fajta imádatot. Mivel a K¥¢£a-
tudatban élõ, a Legfelsõbb Urat odaadóan szolgáló tiszta bhakta örökkévaló, boldog
és tudással teljes létet nyer, áldása különbözik attól, mint amiben a közönséges
félistenimádóknak van részük. A Legfelsõbb Úr határtalan, s határtalan a jóindulata
és a kegye is. Így tehát az a kegy, melyet a Legfelsõbb Úr tiszta bhaktái iránt tanúsít,
szintén végtelen.
7.24
avyakta° vyaktim §panna° manyante m§m abuddhaya¤
para° bh§vam aj§nanto mam§vyayam anuttamam
avyaktam—meg nem nyilvánult; vyaktim—személyiség; §pannam—elértem;
manyante—gondolják; m§m—Engem; abuddhaya¤—a kevésbé értelmesek; param—
legfelsõbb; bh§vam—lét; aj§nanta¤—nem tudva; mama—Enyém; avyayam—
elpusztíthatatlan; anuttamam—a legfinomabb.
Az ostobák, akik nem ismernek Engem tökéletesen, azt hiszik, hogy Én, az
Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a korábban személytelen voltam, és csak
most öltöttem fel ezt a személyiséget. Csekély tudásuk miatt nem ismerik felsõbb
természetemet, mely elpusztíthatatlan s a legfelsõbb.
MAGYARÁZAT: A félistenek imádóit csekély értelmûekként jellemeztük,
s most ez a vers ugyanezt mondja az imperszonalistákról. Az Úr K¥¢£a személyes
formájában beszél Arjunához, de tudatlanságuk következtében az imperszonalisták
azt hangoztatják, hogy a Legfelsõbb Úrnak végsõ soron nincsen formája.
Y§mun§c§rya, az Úr nagy bhaktája, aki R§m§nuj§c§rya tanítványi láncolatának tagja
volt, egy nagyon ideillõ verset írt ezzel kapcsolatban:
tv§° ª¦la-r¡pa-caritai¤ parama-prak¥¢±ai¤
sattvena s§ttvikatay§ prabalaiª ca ª§strai¤
prakhy§ta-daiva-param§rtha-vid§° mataiª ca
naiv§sura-prak¥taya¤ prabhavanti boddhum
„Drága Uram! A bhakták — köztük Vy§sadeva és N§rada — tudják, hogy
Te vagy az Istenség Személyisége. A különféle védikus írások tanulmányozásával az
ember megismerheti tulajdonságaidat, formádat és tetteidet, s így megértheti, hogy
Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége. A szenvedély és tudatlanság
kötõerõinek rabjai, a démonok és az abhakták azonban nem érthetnek meg Téged,
képtelenek rá. Bármennyire jártasak is a Ved§nta, az Upani¢adok és a többi védikus
írás megvitatásában, nem érthetik meg az Istenség Személyiségét.” (Stotra-ratna 12)
A Brahma-sa°hit§ban az áll, hogy csupán a Ved§nta irodalom
tanulmányozásával nem lehet megérteni az Istenség Személyiségét — ez csakis a
Legfelsõbb Úr kegyébõl lehetséges. Ez a vers éppen ezért egyértelmûen kijelenti:
nemcsak a félistenek imádói, hanem a Ved§ntát tanulmányozó és a védikus írásokon
spekuláló abhakták — akiknek parányi valódi K¥¢£a-tudatuk sincs — sem
rendelkeznek túl sok intelligenciával. Számukra lehetetlen, hogy megértsék Isten
személyes természetét. Azokat, akik azt gondolják, hogy az Abszolút Igazság
személytelen, abuddhaya¤nak hívják, ami az Abszolút Igazság végsõ arculatát nem
ismerõ emberekre utal. A ¼r¦mad-Bh§gavatam szerint a legfelsõbb megvalósítás a
személytelen Brahmannal kezdõdik, majd a helyhez kötött Felsõlélekkel folytatódik,
ám az Abszolút Igazság végsõ megvalósítása az Istenség Személyisége. Napjainkban
az imperszonalisták még kevésbé értelmesek, mert még nagy elõdüket,
¼a¯kar§c§ryát sem követik, aki nyomatékosan kijelentette, hogy K¥¢£a az Istenség
Legfelsõbb Személyisége. Mivel nem ismerik a Legfelsõbb Igazságot, az
imperszonalisták K¥¢£át csupán Devak¦ és Vasudeva fiának, egy hercegnek, esetleg
egy rendkívüli élõlénynek tekintik. A Bhagavad-g¦t§ (9.11) ezt is elítéli. Avaj§nanti m§°
m¡¨h§ m§nu¢¦° tanum §ªritam: „Csupán az ostobák hisznek Engem közönséges
halandónak.”
Tény, hogy senki sem képes megérteni K¥¢£át, ha nem végez odaadó
szolgálatot és nem válik K¥¢£a-tudatúvá. Ezt a Bh§gavatam (10.14.29) is megerõsíti:
ath§pi te deva pad§mbuja-dvaya-
pras§da-leª§nug¥h¦ta eva hi
j§n§ti tattva° bhagavan mahimno
na c§nya eko 'pi cira° vicinvan
„Uram! Ha valaki lótuszlábad legparányibb kegyében is részesül, képes
megérteni személyiséged nagyságát. Akik azonban csak spekulálnak, hogy
megértsék az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, képtelenek megismerni Téged,
annak ellenére, hogy sok éven át tanulmányozzák a Védákat.” Elmebeli
spekulációval vagy a védikus irodalom elemzése segítségével az ember nem értheti
meg sem az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, K¥¢£át, sem formáját, természetét
vagy nevét. Õt az odaadó szolgálaton keresztül kell megérteni. Ez csak akkor válik
lehetõvé, ha a mah§-mantrát énekelve — Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare
Hare/ Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare — az ember teljesen elmerül
a K¥¢£a-tudatban. Az imperszonalista abhakták azt hiszik, hogy K¥¢£a teste az anyagi
természet terméke, s tettei, formája, mindene m§y§. Ezeket az imperszonalistákat
m§y§v§d¦knak hívják. Õk semmit sem tudnak a végsõ igazságról.
A huszadik vers egyértelmûen azt mondja (k§mais tais tair h¥ta-jñ§n§¤
prapadyante 'nya-devat§¤): „Akiket elvakítanak az anyagi vágyak, azok meghódolnak
a különféle félistenek elõtt.” Elfogadott tény, hogy az Istenség Legfelsõbb
Személyiségén kívül a félistenek is léteznek, akik az Úrhoz hasonlóan szintén saját
bolygóval rendelkeznek. Ahogyan azt a huszonharmadik versbõl megtudhatjuk
(dev§n deva-yajo y§nti mad-bhakt§ y§nti m§m api), a félistenek imádói azok különféle
bolygóira, míg az Úr K¥¢£a bhaktái a K¥¢£aloka bolygóra jutnak. E nyilvánvaló
kijelentés ellenére az ostoba imperszonalisták továbbra is azt állítják, hogy az Úrnak
nincs formája, s hogy formáit kényszerbõl ölti fel. De hol tanítja azt a G¦t§, hogy a
félistenek és hajlékaik személytelenek? Egyértelmû, hogy sem a félistenek, sem
K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége nem személytelenek. Valamennyien
személyek. Az Úr K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, aki saját bolygóval
rendelkezik, akárcsak a félistenek.
Láthatjuk tehát, mennyire nem bizonyul helytállónak a monisztikus állítás,
miszerint a végsõ igazság forma nélküli, s formáját kényszerbõl fogadja el. Ez a vers
világosan leírja: K¥¢£át nem kényszeríti semmi, hogy formát öltsön. A Bhagavad-
g¦t§ból félreérthetetlenül kitûnik, hogy a félistenek formái és a Legfelsõbb Úr teste
egyidejûleg léteznek, s hogy az Úr K¥¢£a sac-cid-§nanda, vagyis örökkévaló,
gyönyörteljes tudás. A Védák szintén megerõsítik, hogy a Legfelsõbb Abszolút
Igazság §nanda-mayo 'bhy§s§t, azaz természeténél fogva gyönyörrel teli, s hogy Õ
megszámlálhatatlan kedvezõ tulajdonság tárháza. A G¦t§ban az Úr kijelenti, hogy
noha Õ aja (megszületetlen), mégis megjelenik. Ezeket a tényeket a Bhagavad-g¦t§ból
kell megértenünk. Mi nem tudjuk felfogni, hogyan lehet az Istenség Legfelsõbb
Személyisége személytelen. A G¦t§ szerint a személytelen monisták elmélete, mely
szerint a Legfelsõbb Úr kényszerbõl formát ölt, hamis. Ez a vers egyértelmûen
kijelenti: a legfelsõbb Abszolút Igazság, az Úr K¥¢£a formával és személyiséggel
egyaránt rendelkezik.
7.25
n§ha° prak§ªa¤ sarvasya yoga-m§y§-sam§v¥ta¤
m¡¨ho 'ya° n§bhij§n§ti loko m§m ajam avyayam
na—sem; aham—Én; prak§ªa¤—megnyilvánul; sarvasya—mindenkinek;
yoga-m§y§—belsõ energia; sam§v¥ta¤—befedett; m¡¨ha¤—ostoba; ayam—ezek; na—
nem; abhij§n§ti—megérthetnek; loka¤—emberek; m§m—Engem; ajam—
megszületetlent; avyayam—kimeríthetetlent.
Én sohasem nyilvánulok meg a balgák és az értelem nélküliek elõtt. Számukra
rejtve maradok belsõ energiám által, így nem tudják, hogy megszületetlen és
tévedhetetlen vagyok.
MAGYARÁZAT: Felmerülhet az a kérdés, hogy ha K¥¢£át mindenki
láthatta, amikor jelen volt a Földön, akkor most miért nem nyilvánul meg mindenki
elõtt. Igazság szerint nem volt mindenki számára látható. Mialatt itt járt, csupán
néhányan értették meg, hogy Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége. A Kuruk
tanácsában például — amikor ¼iªup§la ellenezte, hogy K¥¢£át a tanácskozás
vezetõjének válasszák — Bh¦¢ma K¥¢£át támogatta, és kijelentette: Õ a Legfelsõbb
Isten. A P§£¨avák és még néhányan tisztában voltak vele, hogy Õ a Legfelsõbb, de
ezt nem tudta mindenki. K¥¢£a nem fedte fel Magát az abhakták és a közönséges
emberek elõtt. Ezért mondja a Bhagavad-g¦t§ban, hogy Õt tiszta bhaktáin kívül
mindenki más saját magához hasonlónak véli. Kizárólag bhaktái elõtt tárta fel Magát
mint minden öröm forrását. Mások, az ostoba abhakták számára azonban belsõ, lelki
energiája révén rejtve maradt.
A ¼r¦mad-Bh§gavatamban (1.8.19), Kunt¦ imáiban azt olvashatjuk, hogy az
Urat yoga-m§y§ leple fedi be, s így a közönséges emberek nem érthetik Õt meg. Yoga-
m§y§ leplét az ¾ªopani¢ad (15. mantra) is megerõsíti, ahol a bhakta így imádkozik:
hira£mayena p§tre£a satyasy§pihita° mukham
tat tva° p¡¢ann ap§v¥£u satya-dharm§ya d¥¢±aye
„Óh, Uram! Te vagy a világmindenség fenntartója, s a Neked végzett
odaadó szolgálat a legfelsõbb vallásos elv. Kérlek hát, gondoskodj rólam is!
Transzcendentális formádat a yoga-m§y§ fedi, a belsõ energia, ami a brahmajyotival
burkol be. Kérlek, légy kedves, és távolítsd el ezt a vakító ragyogást, amely
megakadályozza, hogy lássam sac-cid-§nanda-vigrahád, örök, tudással és boldogsággal
teli formád!” Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének gyönyörbõl és tudásból álló
transzcendentális formáját a brahmajyoti, a belsõ energia takarja el, ezért a csekély
értelmû imperszonalisták nem láthatják Õt, a Legfelsõbbet.
 A ¼r¦mad-Bh§gavatamban (10.14.7) egy másik imát is találunk, amit Brahm§
mond el: „Óh, Istenség Legfelsõbb Személyisége, óh, Felsõlélek, óh, minden
misztérium mestere! Ki tudná felfogni energiáidat és kedvteléseidet ebben a
világban? Belsõ energiád állandóan terjed, ezért senki sem képes megérteni Téged. A
mûvelt tudósok és a nagy tudású bölcsek tanulmányozhatják az anyagi világ sõt a
bolygók atomi felépítését, energiádat és hatalmadat azonban képtelenek felbecsülni,
noha jelen vagy elõttük.” Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, az Úr K¥¢£a nemcsak
megszületetlen, de avyaya, vagyis kimeríthetetlen is. Örökkévaló formája gyönyör és
tudás áll, energiái pedig mind kimeríthetetlenek.
7.26
ved§ha° samat¦t§ni vartam§n§ni c§rjuna
bhavi¢y§£i ca bh¡t§ni m§° tu veda na kaªcana
veda—ismerem; aham—Én; samat¦t§ni—régmúlt; vartam§n§ni—jelen; ca—és;
arjuna—óh, Arjuna; bhavi¢y§£i—jövõ; ca—is; bh¡t§ni—minden élõlény; m§m—Engem;
tu—de; veda—ismer; na—nem; kaªcana—bárki.
Óh, Arjuna! Az Istenség Legfelsõbb Személyiségeként Én tudok mindenrõl,
ami a múltban történt, ami most történik, s mindenrõl, ami a jövõben történni fog.
Az összes élõlényt is ismerem, Engem azonban nem ismer senki.
MAGYARÁZAT: Ez a vers egyértelmûen választ ad a „személyes vagy
személytelen?” kérdésére. Ha K¥¢£ának, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
formája m§y§, vagyis anyagi lenne — mint ahogyan az imperszonalisták hiszik —
, akkor a többi élõlényhez hasonlóan Õ is cserélné a testét, s elfelejtené elõzõ életét.
Aki anyagi testtel rendelkezik, az nem képes elõzõ életére emlékezni, s következõ
életérõl vagy jelen életének jövõjérõl sem tud semmit, így tehát nem tudhatja, mi
történt a múltban, mi folyik jelenleg, és milyen lesz a jövõ. Senki sem ismerheti a
múltat, a jelent és a jövõt, amíg meg nem tisztult az anyagi szennyezõdéstõl.
Az Úr K¥¢£a világosan kijelenti, hogy Õ — a közönséges emberektõl
eltérõen — tökéletesen ismeri a múltat, a jelent és a jövõt. A negyedik fejezetben
láthattuk, hogy az Úr K¥¢£a emlékezik arra, ahogy millió és millió évvel ezelõtt
Vivasv§nt, a napistent oktatta. K¥¢£a Felsõlélekként minden élõlény szívében jelen
van, ezért ismer minden élõlényt. Ám annak ellenére, hogy Felsõlélekként jelen van
minden élõlényben, és jelen van az Istenség Legfelsõbb Személyiségeként is, a
csekély értelmûek még ha a személytelen Brahmant megértik is, azt képtelenek
megérteni, hogy ¼r¦ K¥¢£a a Legfelsõbb Személy. ¼r¦ K¥¢£a transzcendentális teste
egyértelmûen nem mulandó. Olyan Õ, mint a nap, m§y§ pedig a felhõhöz hasonló.
Az anyagi világban láthatjuk a napot, láthatunk felhõket, különféle csillagokat és
bolygókat. Lehet, hogy a felhõk egy idõre eltakarják ezeket az égitesteket, ez azonban
csupán a mi korlátolt látásunknak tudható be. A nap, a hold és a csillagok valójában
nincsenek elfedve. Éppen így m§y§ sem fedheti el a Legfelsõbb Urat, aki belsõ
energiája segítségével megnyilvánulatlan marad a kevésbé értelmes emberek elõtt. E
fejezet harmadik verse szerint sok-sok millió ember közül csupán néhány törekszik
arra, hogy elérje az emberi élet tökéletességét, és sok ezer tökéletessé vált ember
közül alig akad egy, aki megérti, ki az Úr K¥¢£a. Még ha valaki a személytelen
Brahman vagy a helyhez kötött Param§tm§ megvalósítása által el is érte a
tökéletességet, ha nem K¥¢£a-tudatú, akkor nincs esélye arra, hogy megértse az
Istenség Legfelsõbb Személyiségét, ¼r¦ K¥¢£át.
7.27
icch§-dve¢a-samutthena dvandva-mohena bh§rata
sarva-bh¡t§ni sammoha° sarge y§nti parantapa
icch§—vágy; dve¢a—és gyûlölet; samutthena—belõle született; dvandva—
kettõsségbõl; mohena—az illúzió által; bh§rata—óh, Bharata leszármazottja; sarva—
minden; bh¡t§ni—élõlények; sammoham—illúzióba; sarge—születés közben; y§nti—
mennek; parantapa—óh, ellenség legyõzõje.
Óh, Bharata leszármazottja, óh, ellenség legyõzõje! Minden élõlény illúzióba
születik, megzavarodva a vágyból és a gyûlöletbõl eredõ kettõsségektõl.
MAGYARÁZAT: Az élõlény valódi, eredeti természete az, hogy
alárendeltje a Legfelsõbb Úrnak, aki Maga a tiszta tudás. Ha tévhite következtében
eltávolodik ettõl a tiszta tudástól, akkor az illuzórikus energia irányítása alá kerül, s
nem értheti meg az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Az illuzórikus energia a vágy
és a gyûlölet kettõsségében nyilvánul meg. A tudatlan ember a vágy és a gyûlölet
következtében eggyé akar válni a Legfelsõbb Úrral, K¥¢£ával, s irigy Rá, amiért Õ az
Istenség Legfelsõbb Személyisége. A tiszta bhakták, akiket nem vezetett félre vagy
szennyezett be a vágy és a gyûlölet, megérthetik, hogy az Úr ¼r¦ K¥¢£a saját belsõ
energiái által jelenik meg. A kettõsségtõl és tudatlanságtól megtévesztett élõlények
azonban azt hiszik, hogy az anyagi energiák teremtik az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét. Ez az õ balszerencséjük. E félrevezetett emberek jellemzõ módon a
kettõsségek — szégyen és tisztelet, szenvedés és boldogság, nõ és férfi, jó és rossz,
boldogság és szenvedés stb. — rabjai, és azt gondolják: „Õ az én feleségem; ez az én
házam; én vagyok e ház ura; én vagyok e nõ férje.” Ezek az illúzió ellentétpárjai. A
kettõsségektõl ily módon félrevezetett emberek teljesen ostobák, így nem érhetik meg
az Istenség Legfelsõbb Személyiségét.
7.28
ye¢§° tv anta-gata° p§pa° jan§n§° pu£ya-karma£§m
te dvandva-moha-nirmukt§ bhajante m§° d¥¨ha-vrat§¤
ye¢§m—akiknek; tu—de; anta-gatam—teljesen megsemmisített; p§pam—
bûn; jan§n§m—azoknak a személyeknek; pu£ya—jámbor; karma£§m—kiknek elõzõ
tettei; te—õk; dvandva—kettõsségtõl; moha—illúzió; nirmukt§¤—megszabadulva;
bhajante—odaadó szolgálatot végeznek; m§m—Nekem; d¥¨ha-vrat§¤—eltökélten.
Akik jámboran cselekedtek ebben és elõzõ életeikben, s akiknek bûnös tettei
teljesen kipusztultak, azok megszabadulnak az illúzió ellentétpárjaitól, és nagy
elszántsággal szolgálnak Engem.
MAGYARÁZAT: Ez a vers azokról beszél, akik alkalmasak a
transzcendentális sík elérésére. A bûnös, ateista, ostoba és álnok embereknek nagyon
nehéz túllépni a vágy és a gyûlölet kettõsségén. Egyedül azok képesek az odaadó
szolgálatot elfogadni s ezáltal fokozatosan felemelkedni az Istenség Legfelsõbb
Személyiségérõl szóló tiszta tudás szintjére, akik elõzõ életeikben követték a vallás
szabályozó elveit, jámboran cselekedtek, s legyõzték a bûnös cselekedetek
visszahatásait. Ezután lassanként eljutnak oda, hogy transzba merülve meditálni
tudnak az Istenség Legfelsõbb Személyiségén. Ez a folyamat vezet el a lelki síkhoz.
Ez a felemelkedés a K¥¢£a-tudatban, a tiszta bhakták társaságában lehetséges, mert a
nagy bhaktákkal társulva az ember megszabadulhat az illúziótól.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam (5.5.2) azt írja, hogy ha valaki valóban fel akar
szabadulni, akkor szolgálnia kell a bhaktákat (mahat-sev§° dv§ram §hur vimukte¤). Aki
viszont a materialista emberek társaságát keresi, az a lét legsötétebb régióiba vezetõ
úton halad (tamo-dv§ra° yo¢it§° sa¯gi-sa¯gam). Az Úr bhaktái a világ minden táját
bejárják, hogy a feltételekhez kötött lelkeket kiszabadítsák az illúzióból. Az
imperszonalisták mit sem tudnak arról, hogy ha megfeledkeznek eredeti
természetükrõl, miszerint mindannyian a Legfelsõbb Úr alárendeltjei, azzal a
legnagyobb kihágást követik el Isten törvényeivel szemben. Az ember mindaddig
nem értheti meg a Legfelsõbb Személyiséget, s nem merülhet teljesen, eltökélten és
transzcendentális szeretettel a szolgálatába, amíg vissza nem nyeri eredeti
természetét.
7.29
jar§-mara£a-mok¢§ya m§m §ªritya yatanti ye
te brahma tad vidu¤ k¥tsnam adhy§tma° karma c§khilam
jar§—öregségtõl; mara£a—és haláltól; mok¢§ya—a felszabadulás kedvéért;
m§m—Engem; §ªritya—menedéket keresve; yatanti—törekszenek; ye—mindazok; te—
az ilyen személyek; brahma—Brahman; tat—valójában azt; vidu¤—tudják; k¥tsnam—
mindent; adhy§tmam—transzcendentális; karma—cselekedetek; ca—is; akhilam—
teljesen.
Az okos emberek, aki igyekeznek megszabadulni az öregségtõl és a haláltól,
Nálam keresnek menedéket odaadó szolgálatukban. Õk valójában Brahman, mert
mindent tudnak a transzcendentális tettekrõl.
MAGYARÁZAT: A születés, halál, öregség és betegség csupán az anyagi
testre hat, a lelkire nem. A lelki test számára nem létezik sem születés, sem halál, sem
öregkor, sem betegség. Arról tehát, aki kifejlesztette lelki testét, az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének társává vált, és örök odaadó szolgálatot végez Neki,
elmondhatjuk, hogy valóban felszabadult. Aham brahm§smi: lélek vagyok. Az
embernek meg kell értenie, hogy õ Brahman, szellemi lélek. Ez a Brahman-
életfelfogás jellemzi az odaadó szolgálatot is, ahogy arról ez a vers írt. A tiszta bhakták
transzcendentálisan a Brahman síkján vannak, s így mindent tudnak a
transzcendentális tettekrõl.
Az a négyféle bhakta, aki még nem tisztult meg, de transzcendentális
szolgálatot végez az Úrnak, eléri saját céljait, majd amikor teljesen K¥¢£a-tudatúvá
vált, a Legfelsõbb Úr kegyébõl valóban élvezheti az Õ lelki társaságát. A félistenek
imádói azonban sohasem érhetik el a Legfelsõbb Urat legfelsõbb bolygóján. Még a
kevésbé értelmes, a Brahman-megvalósításra szert tett emberek sem juthatnak el
K¥¢£a Goloka V¥nd§vanaként ismert legfelsõbb bolygójára. Brahmannak csak azt
lehet hívni, aki K¥¢£a-tudatú tetteket végez (m§m §ªritya), mert õ valóban arra
törekszik, hogy eljusson K¥¢£a bolygójára. Az ilyen embereknek nincsenek kétségeik
K¥¢£át illetõen, ezért õk valóban Brahman.
 Akik az Úr arc§ formáját imádják, vagy épp arra vágyva, hogy
kiszabaduljanak az anyagi rabságból, Rajta meditálnak, azok az Úr kegyébõl
megismerhetik a Brahman jelentését (adhibh¡ta stb.), melyet az Úr a következõ
fejezetben magyaráz el.
7.30
s§dhibh¡t§dhidaiva° m§° s§dhiyajña° ca ye vidu¤
pray§£a-k§le 'pi ca m§° te vidur yukta-cetasa¤
sa-adhibh¡ta—és az anyagi megnyilvánulás irányító elve; adhidaivam—az
összes félistent irányítva; m§m—Engem; sa-adhiyajñam—és minden áldozatot
irányítva; ca—is; ye—akik; vidu¤—ismerik; pray§£a—a halálnak; k§le—idején; api—
még; ca—és; m§m—Engem; te—õk; vidu¤—ismernek; yukta-cetasa¤—Bennem
elmerülõ elmével.
Akiknek tudata teljesen elmerül Bennem, akik úgy ismernek Engem, a
Legfelsõbb Urat, mint az anyagi megnyilvánulás, a félistenek és valamennyi
áldozati folyamat irányító elvét, azok képesek megérteni és ismerni Engem, az
Istenség Legfelsõbb Személyiségét még a halál pillanatában is.
MAGYARÁZAT: A K¥¢£a-tudatban cselekvõk sohasem térnek le az
Istenség Legfelsõbb Személyisége teljes megértésének útjáról. A K¥¢£a-tudat
transzcendentális társulásának köszönhetõen az ember megértheti, hogy a
Legfelsõbb Úr az alapvetõ irányítója az anyagi megnyilvánulásnak, sõt a
félisteneknek is. E transzcendentális társulás révén fokozatosan teljes hite alakul ki az
Istenség Legfelsõbb Személyiségében, s ilyen K¥¢£a-tudatban a halál pillanatában
sem felejti el K¥¢£át. Ennek következtében természetesen a Legfelsõbb Úr bolygójára,
Goloka V¥nd§vanára kerül.
Ez a hetedik fejezet fõként azt magyarázza meg, miképpen válhat az ember
teljesen K¥¢£a-tudatúvá. A K¥¢£a-tudat azzal kezdõdik, hogy azok társaságát
keressük, akik K¥¢£a-tudatúak. Ez a társulás lelki természetû. Általa közvetlenül
kapcsolatba kerülünk a Legfelsõbb Úrral, majd az Õ kegyébõl megérthetjük, hogy
K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Ezzel egy idõben az ember valóban
megértheti az élõlény eredeti helyzetét is, valamint azt, hogyan felejti el az élõlény
K¥¢£át, s hogyan válik az anyagi tettek rabjává. A megfelelõ társaságban fokozatosan
fejlõdünk a K¥¢£a-tudatban, s ezáltal megérthetjük, hogy az anyagi természet
törvényeinek azért kényszerülünk engedelmeskedni, mert megfeledkeztünk
K¥¢£áról. Azt is felismerhetjük, hogy a K¥¢£a-tudat visszanyerésére ez az emberi
létforma ad esélyt, ezért emberi életünket teljes mértékben arra kell használnunk,
hogy elnyerjük a Legfelsõbb Úr indokolatlan kegyét.
Ez a fejezet számtalan témát tárgyalt. Beszélt a szenvedõ, a kíváncsi és az
anyagi javakra vágyó emberrõl; a Brahmanról és a Param§tm§ról szóló tudásról;
arról, hogyan szabadulhat meg valaki a születéstõl, a haláltól és a betegségtõl;
valamint a Legfelsõbb Úr imádatáról. Az igazán fejlett K¥¢£a-tudatú embert azonban
nem érdeklik a különféle folyamatok. Közvetlenül a K¥¢£a-tudat tetteit végzi, s így
valóban visszatér eredeti helyzetébe mint az Úr K¥¢£a örök szolgája. Ezen a síkon
nagy örömét leli a Legfelsõbb Úr tiszta odaadó szolgálatában, Róla hallva, s Õt
dicsõítve, s meggyõzõdése, hogy ha így cselekszik, minden vágya teljesülni fog. Ezt
az eltökélt hitet nevezik d¥¨ha-vratának, s ez a bhakti-yoga, vagyis a transzcendentális
szeretõ szolgálat kezdete. Ez valamennyi szentírás véleménye. A Bhagavad-g¦t§ e
hetedik fejezete ennek a meggyõzõdésnek a lényegét tárja fel.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a ¼r¦mad Bhagavad-g¦t§ hetedik
fejezetéhez, melynek címe: „Az Abszolútról szóló tudás”.
 NYOLCADIK FEJEZET – A Legfelsõbb elérése
8.1
arjuna uv§ca
ki° tad brahma kim adhy§tma° ki° karma puru¢ottama
adhibh¡ta° ca ki° proktam adhidaiva° kim ucyate
arjuna¤ uv§ca—Arjuna mondta; kim—mi; tat—az; brahma—Brahman; kim—
mi; adhy§tmam—az önvaló; kim—mi; karma—a gyümölcsözõ cselekedetek; puru¢a-
uttama—óh, Legfelsõbb Személy; adhibh¡tam—az anyagi megnyilvánulás; ca—és;
kim—mi; proktam—hívják; adhidaivam—a félisteneket; kim—mi; ucyate—hívják.
Arjuna így kérdezett: Óh, Uram, óh, Legfelsõbb Személy, mi a Brahman? Mit
értsek az önvaló és a gyümölcsözõ cselekedetek alatt? Mi ez az anyagi
megnyilvánulás, és kik a félistenek? Kérlek, magyarázd meg nekem!
MAGYARÁZAT: Ebben a fejezetben az Úr K¥¢£a választ ad Arjuna
különbözõ kérdéseire, melyek közül az elsõ: „Mi a Brahman?” Az Úr
megmagyarázza a karmát (a gyümölcsözõ cselekedeteket), az odaadó szolgálatot, a
yoga elveit, valamint a tiszta odaadó szolgálatot. A ¼r¦mad-Bh§gavatam kifejti, hogy a
Legfelsõbb Abszolút Igazságot Brahmanként, Param§tm§ként és Bhagav§nként
ismerik. Az élõlényt, az egyéni lelket szintén Brahmannak hívják. Arjuna a testre,
elmére és a lélekre utaló §tm§ról is kérdez. A védikus értelmezõ szótár szerint az §tm§
jelenthet elmét, lelket, testet, sõt érzékeket is.
Arjuna Puru¢ottamának, vagyis Legfelsõbb Személynek szólítja K¥¢£át,
ami azt jelenti, hogy kérdéseit nemcsak barátjához, hanem a Legfelsõbb Személyhez
is intézte, jól tudván, hogy Õ a leghitelesebb forrás, aki határozott választ tud adni.
8.2
adhiyajña¤ katha° ko 'tra dehe 'smin madhus¡dana
pray§£a-k§le ca katha° jñeyo 'si niyat§tmabhi¤
adhiyajña¤—az áldozat Ura; katham—hogyan; ka¤—ki; atra—itt; dehe—a
testben; asmin—ez; madhus¡dana—óh, Madhus¡dana; pray§£a-k§le—a halál idejekor;
ca—és; katham—hogyan; jñeya¤ asi—ismerhetnek Téged; niyata-§tmabhi¤—az
önfegyelmezettek.
Óh, Madhus¡dana, ki az áldozat Ura, és hogyan él a testben? Miként tudhatnak
Rólad a halál pillanatában azok, akik odaadó szolgálatot végeztek?
MAGYARÁZAT: Az „áldozat Ura” Indrára és Vi¢£ura is vonatkozhat.
Vi¢£u a fõ félistenek (köztük Brahm§ és ¼iva) vezére, Indra pedig az irányító
félisteneké. A yajña végrehajtásával Indrát és Vi¢£ut egyaránt imádják. Arjuna ebben
a versben azonban azt kérdezi: ki a yajña (áldozat) valódi Ura, s miképpen lakozik az
Úr az élõlény testében?
Arjuna Madhus¡danának szólítja az Urat, mert K¥¢£a egyszer megölt egy
Madhu nevezetû démont. Arjuna K¥¢£a-tudatú bhakta, ezért az ilyen, kételkedésrõl
árulkodó kérdéseknek nem lett volna szabad felmerülniük az elméjében. Ezeket a
kétségeket ezért démonokhoz lehet hasonlítani. K¥¢£a nagyon ügyes a démonok
elpusztításában, ezért Arjuna itt Madhus¡danának nevezi Õt, azt remélve, hogy
K¥¢£a az elméjében felébredt démonikus kétségekkel is végez.
 A versben a pray§£a-k§le szavak nagyon jelentõségteljesek, mert ebben az
életben végzett tetteink a halál pillanatában mérettetnek meg. Arjuna azokról akar
hallani, akik állandóan elmerülnek a K¥¢£a-tudatban. Milyen helyzetben kell lenniük
a végsõ pillanatban? Amikor a halál bekövetkezik, a test mûködése leáll, s az elme
állapota többé nem kielégítõ. A test állapota megzavarhatja az embert, s így
lehetséges, hogy nem tud a Legfelsõbb Úrra emlékezni. Kulaªekhara Mah§r§ja, az Úr
nagy bhaktája így imádkozik: „Kedves Uram! Most még egészséges vagyok, jobb hát,
ha azonnal meghalok, addig, amíg elmém hattyúja még képes lótuszlábad szárába
hatolni.” Ezt a metaforát Kulaªekhara Mah§r§ja azért használja, mert a hattyú, a
vizek lakója abban leli örömét, hogy fejével a lótuszvirágba hatol — ez játékos
kedvtelése. Kulaªekhara Mah§r§ja így szól az Úrhoz: „Elmémet most semmi nem
zavarja meg, s egészséges vagyok. Ha most halok meg, lótuszlábadra emlékezve,
akkor biztos, hogy odaadó szolgálatom eléri a tökéletességet. De ha addig kell
várnom, míg a halál magától el nem ragad, nem tudom, mi lesz, mert akkor a test
mûködése leáll, torkom elszorul, s nem tudom, képes leszek-e arra, hogy nevedet
énekeljem. Hadd haljak hát meg most azonnal!” Arjuna azt szeretné tehát megtudni,
hogyan rögzítheti elméjét az ember rendületlenül K¥¢£a lótuszlábára a halál
pillanatában.
8.3
ªr¦-bhagav§n uv§ca
ak¢ara° brahma parama° svabh§vo 'dhy§tmam ucyate
bh¡ta-bh§vodbhava-karo visarga¤ karma-sa°jñita¤
ªr¦-bhagav§n uv§ca—az Istenség Legfelsõbb Személyisége mondta;
ak¢aram—elpusztíthatatlan; brahma—Brahman; paramam—transzcendentális;
svabh§va¤—örök természet; adhy§tmam—az önvaló; ucyate—hívják; bh¡ta-bh§va-
udbhava-kara¤—az élõlények anyagi testét létrehozva; visarga¤—teremtés; karma—
gyümölcsözõ cselekedetek; sa°jñita¤—hívják.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így szólt: Az elpusztíthatatlan,
transzcendentális élõlényt Brahmannak, örök természetét pedig adhy§tm§nak,
önvalónak hívják. Az élõlények anyagi testének fejlõdését szolgáló tetteket
karmának, gyümölcsözõ cselekedeteknek nevezik.
MAGYARÁZAT: A Brahman elpusztíthatatlan, örökké létezõ, és
természete sohasem változik. A Brahmanon túl azonban ott van a Parabrahman.
Brahman az élõlényekre utal, Parabrahman pedig az Istenség Legfelsõbb
Személyiségére. Az élõlény eredeti természete különbözik az anyagi világban felvett
természetétõl. Anyagi tudatára az jellemzõ, hogy az anyag ura akar lenni, lelki vagy
K¥¢£a-tudatában pedig a Legfelsõbb szolgálatára vágyik. Amikor az élõlény tudata
anyagi, különféle testeket kell felöltenie az anyagi világban. Ezt karmának nevezik, az
anyagi tudat erejének hatására létrejött változatos teremtésnek.
A védikus irodalom az élõlényt j¦v§tm§nak és Brahmannak hívja, de
sohasem Parabrahmannak. Az élõlény (j¦v§tm§) helyzete változó: néha a sötét anyagi
természetbe merül, s az anyaggal azonosítja magát, míg máskor a felsõbbrendû lelki
természettel azonosul. Éppen ezért a Legfelsõbb Úr határenergiájának nevezik. Attól
függõen, hogy az anyagi vagy a lelki természettel azonosítja magát, anyagi vagy lelki
testet kaphat. Az anyagi világban a létezõ nyolcmillió-négyszázezer életforma közül
bármelyikben testet ölthet, de a lelki világban csak egy lelki teste van. Karmája szerint
az anyagi természetben néha emberként, félistenként, állatként, ragadozóként,
madárként stb. születik meg. Az anyagi mennyei bolygók elérésének és az ottani
lehetõségek élvezetének reményében néha áldozatokat (yajñákat) hajt végre, de
jutalmának felhasználása után ismét visszatér a földre emberi formában. Ezt a
folyamatot nevezik karmának.
A Ch§ndogya Upani¢ad leírást ad a védikus áldozat folyamatáról. Az
áldozati oltáron ötféle tûzbe ötféle felajánlást tesznek. Az ötféle tûznek a mennyei
bolygókat, a felhõket, a földet, a férfit és a nõt tekintik, az ötféle áldozati felajánlás
pedig a hit, az élvezõ a holdon, az esõ, a gabona és a spermium.
Az áldozat során az élõlény különféle áldozatokat hajt végre, hogy
bizonyos mennyei bolygókra eljuthasson, s így el is éri azokat. Amikor az áldozatok
végzésébõl nyert jutalom véget ér, az élõlény esõ alakjában ismét a földre száll, majd
gabona formájában jelenik meg. A gabonát az ember megeszi és spermává alakítja át,
majd egy nõ megtermékenyítésekor az élõlény újra emberi formát ölt, hogy áldozatot
hajthasson végre, azaz elölrõl kezdi ugyanazt a körfolyamatot. Ily módon jön és
megy az élõlény szünet nélkül az anyagi lét ösvényén. Aki azonban K¥¢£a-tudatú, az
elkerüli ezeket az áldozatokat. Közvetlenül a K¥¢£a-tudatba fog, s így felkészül, hogy
visszatérjen Istenhez.
A Bhagavad-g¦t§ imperszonalista magyarázói minden ok nélkül azt állítják,
hogy a Brahman j¦va formát ölt az anyagi világban. Hogy ezt az alátámasszák, a G¦ta
tizenötödik fejezetének hetedik versére hivatkoznak. Ebben a versben azonban az Úr
szintén „örökkévaló, töredék részecskéjeként” említi meg az élõlényt. Isten töredék
része, az élõlény alábukhat az anyagi világba, de ez sohasem történik meg a
Legfelsõbb Úrral, Acyutával. Így hát ez az elmélet, miszerint a Legfelsõbb Brahman a
j¦va formáját ölti Magára, elfogadhatatlan. Emlékezzünk mindig arra, hogy a védikus
irodalom különbséget tesz Brahman (az élõlény) és Parabrahman (a Legfelsõbb Úr)
között.
8.4
adhibh¡ta° k¢aro bh§va¤ puru¢aª c§dhidaivatam
adhiyajño 'ham ev§tra dehe deha-bh¥t§° vara
adhibh¡tam—fizikai megnyilvánulás; k¢ara¤—állandóan változó; bh§va¤—
természet; puru¢a¤—az univerzális forma, beleértve valamennyi félistent, pl. a napot
és a holdat is; ca—és; adhidaivatam—adhidaivának nevezett; adhiyajña¤—a Felsõlélek;
aham—Én (K¥¢£a); eva—bizonyára; atra—ebben; dehe—a testben; deha-bh¥t§m—a
megtestesültnek; vara—óh, legkiválóbb.
Óh, legkiválóbb a megtestesült lények között! Az állandóan változó fizikai
természetet adhibh¡tának [anyagi megnyilvánulásnak] hívják. Az Úr univerzális
formáját, amely magában foglalja a félistenek mindegyikét, köztük a nap és a hold
istenét is, adhidaivának nevezik. Engem, a Legfelsõbb Urat, akit a Felsõlélek
képvisel minden megtestesült lény szívében, adhiyajñának [az áldozat Urának]
hívnak.
MAGYARÁZAT: A fizikai természet mindig változik. Az anyagi testek
általában hat állapoton mennek keresztül: születés, növekedés, rövid ideig tartó
állandósulás, utódok létrehozása, sorvadás és végül pusztulás. Ezt a fizikai
természetet adhibh¡tának hívják. Egy adott idõben megteremtõdik, s egy adott
idõpontban meg is semmisül. A Legfelsõbb Úr univerzális formáját, amely magában
foglalja az összes félistent és azok különféle bolygóit is, adhidaivatának hívják. Az
egyéni lélekkel együtt a testben jelen van a Felsõlélek is, az Úr K¥¢£a teljes értékû
képviselõje. A Felsõlelket Param§tm§nak vagy adhiyajñának nevezik, s a szívben
lakozik. Az eva szó különösen fontos ebben a versben, mert az Úr ezzel
hangsúlyozza, hogy a Param§tm§ nem különbözik Tõle. A Felsõlélek, az Istenség
Legfelsõbb Személyisége, aki az egyéni lélek mellett foglal helyet, tanúja a lélek
tetteinek, s Õ a forrása különféle tudatállapotainak is. A Felsõlélek lehetõséget ad az
egyéni léleknek, hogy függetlenül cselekedjen, és csupán tanúja tetteinek. Az Úr
transzcendentális szeretõ szolgálatában élõ, tiszta K¥¢£a-tudatú bhakta akaratlanul is
megérti a Legfelsõbb Úr különféle megnyilvánulásainak szerepét. Az Úr gigantikus
univerzális formáján, az adhidaivatán a kezdõk meditálnak, akik képtelenek a
Legfelsõbb Úr Felsõlélek megnyilvánulásához közeledni. Egy kezdõ számára tehát
ajánlatos, hogy az univerzális formán, a vir§±-puru¢án elmélkedjen. A vir§±-puru¢a
lábának az alsóbb bolygókat tekintik, szemének a Holdat és a Napot, fejének pedig a
felsõbb bolygórendszert.
8.5
anta-k§le ca m§m eva smaran muktv§ kalevaram
ya¤ pray§ti sa mad-bh§va° y§ti n§sty atra sa°ªaya¤
anta-k§le—az élet végén; ca—is; m§m—Rám; eva—bizonyára; smaran—
emlékezve; muktv§—elhagyva; kalevaram—a testet; ya¤—aki; pray§ti—megy; sa¤—õ;
mat-bh§vam—az Én természetem; y§ti—eléri; na—nem; asti—van; atra—itt;
sa°ªaya¤—kétely.
Bárki legyen is az, ha élete végén egyedül Rám emlékezve hagyja el testét,
minden kétséget kizárva azonnal eléri az Én természetemet.
MAGYARÁZAT: Ez a vers a K¥¢£a-tudat fontosságát hangsúlyozza. Aki
K¥¢£a-tudatban hagyja el testét, az azonnal a Legfelsõbb Úr transzcendentális
hajlékára kerül. A Legfelsõbb Úr a tiszták legtisztábbja, ezért akik mindig K¥¢£a-
tudatosak, azok szintén a legtisztábbak a tiszták között. A smaran („emlékezés”)
szónak nagy jelentõsége van. A tisztátalan lélek, aki élete során nem gyakorolta a
K¥¢£a-tudatot, azaz nem végzett odaadó szolgálatot, nem tud K¥¢£ára emlékezni. A
K¥¢£a-tudat gyakorlását kora gyermekkorunkban kell elkezdenünk. Ha valaki élete
végén sikert akar elérni, elengedhetetlen, hogy gyakorolja a K¥¢£ára való emlékezés
folyamatát. Állandóan, szünet nélkül a mah§-mantrát kell énekelnie: Hare K¥¢£a,
Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare/ Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare
Hare. Az Úr Caitanya azt tanácsolta, legyünk olyan béketûrõek, mint egy fa (taror iva
sahi¢£un§). Számtalan akadály állhat annak az útjába, aki a Hare K¥¢£át énekli, ám e
nehézségeket eltûrve az embernek folytatnia kell a Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a
K¥¢£a, Hare Hare/ Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare éneklését, hogy
élete végén a K¥¢£a-tudat teljes áldásában része lehessen.
8.6
ya° ya° v§pi smaran bh§va° tyajaty ante kalevaram
ta° tam evaiti kaunteya sad§ tad-bh§va-bh§vita¤
 yam yam—bármit; v§ api—egyáltalán; smaran—emlékezve; bh§vam—
természet; tyajati—felad; ante—a végén; kalevaram—ez a test; tam tam—hasonló; eva—
bizonyára; eti—kap; kaunteya—óh, Kunt¦ fia; sad§—mindig; tat—azt; bh§va—
létállapot; bh§vita¤—emlékezve.
Óh, Kunt¦ fia! Amilyen létállapotra emlékezik az ember teste elhagyásakor, azt
éri majd el kétségtelenül.
MAGYARÁZAT: Ez a vers megmagyarázza, hogyan történik a testcsere a
halál válságos pillanatában. Aki élete végén K¥¢£ára gondolva hagyja el a testét, eléri
a Legfelsõbb Úr transzcendentális természetét. Az azonban nem igaz, hogy aki nem
K¥¢£ára gondol, szintén eljut e transzcendentális szintre. Ezt nagyon jól meg kell
jegyeznünk. Hogyan hagyhatja el a testét az ember a megfelelõ elmeállapotban?
Bharata Mah§r§ja nagyszerû személyiség volt, halála pillanatában mégis egy õzre
gondolt, s így következõ életében egy õztestbe került. Noha õzként is vissza tudott
emlékezni elõzõ élete tetteire, el kellett fogadnia ezt az állati testet. Az ember
elmeállapotát a halál pillanatában természetesen azok a gondolatok határozzák meg,
melyek élete során foglalkoztatták. A következõ életet tehát a jelenlegi lét teremti
meg. Ha valaki életében a jóság kötõerejének hatása alatt áll, s mindig K¥¢£ára
gondol, akkor élete végén is emlékezni tud majd K¥¢£ára. Ez segíti majd abban, hogy
elérje K¥¢£a transzcendentális természetét. Ha valaki transzcendentálisan elmerül
K¥¢£a szolgálatában, következõ teste transzcendentális (lelki) test lesz, nem pedig
anyagi. A Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare/ Hare R§ma, Hare
R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare éneklése a legjobb módszer, amelynek segítségével az
ember élete végén sikeresen változtathatja meg létállapotát.
8.7
tasm§t sarve¢u k§le¢u m§m anusmara yudhya ca
mayy arpita-mano-buddhir m§m evai¢yasy asa°ªaya¤
tasm§t—ezért; sarve¢u—minden; k§le¢u—idõben; m§m—Rám; anusmara—
állandóan emlékezz; yudhya—harcolj; ca—is; mayi—Nekem; arpita—meghódolva;
mana¤—elme; buddhi¤—értelem; m§m—Nekem; eva—biztosan; e¢yasi—el fogod érni;
asa°ªaya¤—kétségtelenül.
Ezért, Arjuna, gondolj mindig Rám K¥¢£a formámban, s ezzel egy idõben
hajtsd végre elõírt kötelességed, s harcolj! Tetteid Nekem ajánlva, elméd és
értelmed Rám függesztve kétségtelenül elérsz majd Engem.
MAGYARÁZAT: Amit K¥¢£a tanácsol ebben a versben Arjunának, az
nagyon fontos minden olyan ember számára, aki anyagi tetteket végez. Az Úr nem
mondja, hogy az ember hagyjon fel elõírt kötelessége vagy munkája végzésével.
Folytathatja õket, ugyanakkor a Hare K¥¢£a mantra éneklésével K¥¢£ára gondolhat.
Ez megtisztítja majd az anyagi szennyezõdéstõl, s elméjét és értelmét K¥¢£ával
foglalja le. K¥¢£a neveit énekelve minden kétséget kizáróan eljut a legfelsõbb
bolygóra, K¥¢£alokára.
8.8
abhy§sa-yoga-yuktena cetas§ n§nya-g§min§
parama° puru¢a° divya° y§ti p§rth§nucintayan
 abhy§sa-yoga—gyakorlással; yuktena—meditálva; cetas§—az elme és az
értelem segítségével; na anya-g§min§—anélkül hogy eltérnének; paramam—a
Legfelsõbb; puru¢am—az Istenség Személyisége; divyam—transzcendentális; y§ti—
eléri; p§rtha—óh, P¥th§ fia; anucintayan—állandóan Rá gondolva.
Óh, P§rtha! Aki Rajtam mint az Istenség Legfelsõbb Személyiségén meditál,
elméjében mindig Rám emlékezik, s nem tér le az útról, az biztosan elér Engem.
MAGYARÁZAT: Ebben a versben az Úr K¥¢£a azt hangsúlyozza, milyen
fontos, hogy emlékezzünk Rá. Ezt az emlékezést a mah§-mantra, a Hare K¥¢£a
éneklésével nyerhetjük vissza. A Legfelsõbb Úr nevét énekelve és hallgatva fülünk,
nyelvünk és elménk egyaránt tevékeny. Ez a misztikus meditáció nagyon könnyû, és
segíti az embert a Legfelsõbb Úr elérésében. Puru¢am élvezõt jelent. Noha az
élõlények a Legfelsõbb Úr határenergiájához tartoznak, az anyag megfertõzte õket.
Azt hiszik magukról, hogy õk az élvezõk, ám nem õk a legfelsõbb élvezõk. Ez a vers
érthetõen kijelenti, hogy a legfelsõbb élvezõ az Istenség Legfelsõbb Személyisége,
különbözõ megnyilvánulásaiban és teljes értékû kiterjedéseiben, például
N§r§ya£aként, V§sudevaként stb.
A bhakta képes a Hare K¥¢£a éneklésével örökké az imádata
középpontjában álló Legfelsõbb Úrra vagy valamelyik formájára (N§r§ya£ára,
K¥¢£ára, R§mára stb.) gondolni. Ez megtisztítja majd, és annak köszönhetõen, hogy
szüntelenül az Úr neveit énekli, élete végén eljut Isten birodalmába. A yoga nem más,
mint meditálás a szívben lakozó Felsõlelken, s az ember éppen így a Hare K¥¢£a
éneklésével is mindig a Legfelsõbb Úrra irányíthatja elméjét. Az elme csapongó, ezért
erõszakkal kell rávenni, hogy K¥¢£ára gondoljon. Ezzel kapcsolatban gyakran említik
a hernyó példáját, ami egyre csak azon meditál, hogy pillangó lesz, ezért kívánsága
még abban az életében teljesül. Ha állandóan K¥¢£ára gondolunk, éppen így biztosra
vehetjük, hogy jelenlegi életünk után K¥¢£áéhoz hasonló testet kapunk.
8.9
kavi° pur§£am anuª§sit§ram
a£or a£¦y§°sam anusmared ya¤
sarvasya dh§t§ram acintya-r¡pam
§ditya-var£a° tamasa¤ parast§t
kavim—aki mindent tud; pur§£am—a legidõsebb; anuª§sit§ram—az irányító;
a£o¤—az atomnál; a£¦y§°sam—kisebb; anusmaret—mindig emlékezve; ya¤—aki;
sarvasya—mindennek; dh§t§ram—fenntartója; acintya—felfoghatatlan; r¡pam—akinek
formája; §ditya-var£am—ragyogó, mint a nap; tamasa¤—a sötétséghez; parast§t—
transzcendentális.
Az ember úgy meditáljon a Legfelsõbb Személyen, mint olyanon, aki
mindentudó, a legõsibb, az irányító, kisebb a legkisebbnél, a fenntartója
mindennek, minden anyagi érzékelés fölött áll, felfoghatatlan, s mindig személy.
Ragyogó Õ, mint a nap, és transzcendentális — túl van ezen az anyagi természeten.
MAGYARÁZAT: Ez a vers arról ír, hogyan gondoljunk a Legfelsõbbre. A
legfontosabb, hogy Õ nem személyiség nélküli, s nem üresség. Senki sem meditálhat
valami személytelenen vagy a semmin — az efféle meditáció rendkívül nehéz.
K¥¢£ára gondolni azonban nagyon könnyû, s ez a vers is ezt ajánlja. Az Úr
mindenekelõtt puru¢a, személy — gondolhatunk R§ma és K¥¢£a személyére. S akár
R§mára, akár K¥¢£ára gondol valaki, a Bhagavad-g¦t§nak ez a verse leírja, milyen Õ.
Az Úr kavi, ami azt jelenti, hogy ismeri a múltat, a jelent és a jövõt, azaz mindentudó.
Mint mindennek az eredete, Õ a legõsibb személy; minden Belõle születik. Az
univerzum legfelsõbb irányítója, valamint az emberiség fenntartója és tanítója is Õ, s
kisebb a legkisebbnél. Az élõlény a haj keresztmetszete átmérõjének tízezred része,
ám az Úr felfoghatatlanul olyan parányi, hogy még e kicsiny részecske szívébe is
behatol. Ezért mondják Rá, hogy kisebb a legkisebbnél. Legfelsõbbként be tud hatolni
az atomba és a legkisebb lény szívébe is, és mint Felsõlélek, irányítani képes õket.
Parányi léte ellenére mégis mindent átható, és Õ tart fenn mindent, valamennyi
bolygórendszerrel együtt. Gyakran elcsodálkozunk, hogyan lebegnek a hatalmas
égitestek az ûrben. Ez a vers elmondja, hogy a Legfelsõbb Úr felfoghatatlan energiája
révén fenntartja a hatalmas bolygókat és galaxisokat. Ezzel kapcsolatban az acintya
(„felfoghatatlan”) szó nagyon fontos. Isten energiáját azért nevezik felfoghatatlannak
(acintya), mert fölötte áll felfogó- és gondolkodóképességünknek. Ki tudná ezt
cáfolni? Az Úr áthatja az egész anyagi világot, és mégis túl van azon. Hogyan
foghatnánk fel a lelki világot, ha még az ahhoz képest elenyészõen parányi anyagi
világ nagyságát sem tudjuk elképzelni? Acintya arra utal, ami az anyagi világon túl
van, s amit érveléssel, logikával és filozófiai spekulációval nem érhetünk el, ami
felfoghatatlan. Az okos embernek tehát el kell kerülnie a hiábavaló vitát és
spekulációt, s ehelyett el kell fogadnia az olyan szentírásokat, mint a Védák, a
Bhagavad-g¦t§ és a ¼r¦mad-Bh§gavatam, s követnie kell a bennük lefektetett elveket. Ez
vezeti el majd a megértéshez.
8.10
pray§£a-k§le manas§calena
bhakty§ yukto yoga-balena caiva
bhruvor madhye pr§£am §veªya samyak
sa ta° para° puru¢am upaiti divyam
pray§£a-k§le—a halál pillanatában; manas§—az elmével; acalena—eltérés
nélkül; bhakty§—teljes odaadással; yukta¤—lefoglal; yoga-balena—a misztikus yoga
erejével; ca—szintén; eva—bizonyára; bhruvo¤—a két szemöldök; madhye—között;
pr§£am—az életlevegõt; §veªya—rögzítve; samyak—teljesen; sa¤—õ; tam—azt; param—
transzcendentális; puru¢am—az Istenség Személyisége; upaiti—elér; divyam—a lelki
világban.
Aki a halál beálltakor életlevegõjét a két szemöldöke közé rögzíti, és a yoga
erejével teljes odaadással, megingathatatlan elmével a Legfelsõbb Úrra emlékezik,
az minden kétséget kizárva eljut az Istenség Legfelsõbb Személyiségéhez.
MAGYARÁZAT: Ez a vers egyértelmûen kimondja, hogy a halál
pillanatában az elmét odaadással az Istenség Legfelsõbb Személyiségére kell
irányítani. A yogát gyakorlók számára azt ajánlják, hogy emeljék az életerõt a két
szemöldökük közé (az §jñ§-cakrához). Ez a vers a ¢a±-cakra-yogát javasolja, amely a hat
cakrán való meditációt foglalja magában. Egy tiszta bhakta nem gyakorolja ezt, de
mivel mindig elmerül a K¥¢£a-tudatban, a halál pillanatában az Õ kegyébõl képes az
Istenség Legfelsõbb Személyiségére emlékezni. Ezt a tizennegyedik vers magyarázza
el.
 Annak, hogy a vers a yoga-balena szót használja, jelentõsége van, mert a
yoga — akár a ¢a±-cakra-yoga, akár a bhakti-yoga — gyakorlása nélkül a halál
pillanatában az ember nem érheti el ezt a transzcendentális állapotot. A halál
eljövetelekor az ember nem képes arra, hogy hirtelen a Legfelsõbb Úrra emlékezzen;
valamelyik yogát, különösen a bhakti-yogát kell ehhez gyakorolnia élete során. Mivel a
halál pillanatában az elme rendkívül zavart, még életünkben kell a lelki életet
gyakorolnunk a yogán keresztül.
8.11
yad ak¢ara° veda-vido vadanti
viªanti yad yatayo v¦ta-r§g§¤
yad icchanto brahmacarya° caranti
tat te pada° sa¯grahe£a pravak¢ye
yat—ami; ak¢aram—az o° szótag; veda-vida¤—akik ismerik a Védákat;
vadanti—mondják; viªanti—behatolnak; yat—amiben; yataya¤—a nagy bölcsek; v¦ta-
r§g§¤—a lemondott életrendben; yat—amit; icchanta¤—kívánva; brahmacaryam—
cölibátust; caranti—gyakorolnak; tat—azt; te—neked; padam—helyzetet; sa¯grahe£a—
összefoglalva; pravak¢ye—meg fogom magyarázni.
A Védákat jól ismerõ bölcsek, akik az o°k§rát vibrálják, valamint a lemondás
rendjének nagy szentjei a Brahmanba hatolnak. Az ilyen tökéletességre
vágyakozók cölibátusban élnek. Most röviden elmagyarázom neked azt a
folyamatot, amely által felszabadulhat az ember.
MAGYARÁZAT: Az Úr ¼r¦ K¥¢£a azt javasolja Arjunának, hogy
gyakorolja a ¢a±-cakra-yogát, amelynek során az ember az életlevegõjét a két
szemöldöke közé rögzíti. Arra gondolva, hogy Arjuna esetleg nem ismeri ezt a yogát,
az Úr a következõ versekben elmagyarázza a folyamatot. Elmondja, hogy bár a
Brahman egyetlen, mégis különféle megnyilvánulásai és aspektusai vannak. Az
ak¢ara vagy o°k§ra, az o° szótag különösen az imperszonalisták számára azonos
Brahmannal. K¥¢£a itt arról a személytelen Brahmanról beszél, amelybe a lemondott
életrend bölcsei hatolnak.
A védikus oktatási rendszerben a cölibátust fogadott tanítványokat, akik a
lelki tanítómesterrel élnek, kezdettõl fogva az o° vibrálására és a végsõ, személytelen
Brahman ismeretére tanítják, s így Brahman két aspektusát valósítják meg. Ez a
gyakorlat nagyon lényeges a lelki életben fejlõdni kívánó tanítványok számára, ám
korunkban ez a brahmac§r¦ élet (a cölibátus) egyáltalán nem lehetséges. Napjaink
társadalma olyannyira megváltozott, hogy az embernek nincs lehetõsége arra, hogy
kora éveitõl kezdve cölibátusban éljen. A tudás különféle területeinek világszerte
számtalan intézménye létezik, ám olyan elismert intézmény nincsen, ahol a
tanítványok elsajátíthatnák a brahmac§r¦ elveket. Mindaddig, amíg az ember nem
fogad cölibátust, nagyon nehezen érhet el fejlõdést a lelki életben. Az Úr Caitanya
ezért az írások Kali-korszakra vonatkozó parancsolatai alapján azt hirdette, hogy
ebben a korban nincs más módszer a Legfelsõbb megvalósítására, mint az Úr K¥¢£a
szent nevének éneklése: Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare/ Hare
R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare.
 8.12
sarva-dv§r§£i sa°yamya mano h¥di nirudhya ca
m¡rdhny §dh§y§tmana¤ pr§£am §sthito yoga-dh§ra£§m
sarva-dv§r§£i—a test minden kapuját; sa°yamya—szabályozva; mana¤—az
elme; h¥di—szívben; nirudhya—bezárva; ca—is; m¡rdhni—a fejen; §dh§ya—rögzítve;
§tmana¤—a léleknek; pr§£am—életlevegõ; §sthita¤—helyezkedik; yoga-dh§ra£§m—a
yoga állapota.
A yoga állapota eltávolodást jelent minden érzéki tevékenységõl. Érzékeinek
összes ajtaját bezárva, elméjét a szívre összpontosítva, életlevegõjét a koponya
felsõ részében tartva az ember megszilárdulhat a yogában.
MAGYARÁZAT: A yoga gyakorlásához — ahogyan ez a vers ajánlja — az
embernek elõször el kell zárnia az érzékkielégítés minden ajtaját. Ezt praty§h§rának
nevezik, ami azt jelenti, hogy visszavonja az érzékeket az érzéktárgyaktól. Az
tudásszerzõ érzékszerveket — a szemet, a fület, az orrot, a nyelvet, a tapintást —
teljes uralma alatt kell tartania, és nem szabad érzékkielégítésre használnia azokat.
Ily módon elméjét a szívben lévõ Felsõlélekre összpontosítja, az életerõt pedig a fej
felsõ részébe emeli. Ezt a folyamatot a hatodik fejezet részletesen leírja. Ahogyan
azonban korábban is említettük, ebben a korszakban ez a folyamat a gyakorlatban
nem célszerû. A legjobb módszer a K¥¢£a-tudat. Ha valaki képes az elméjét az
odaadó szolgálatban állandóan K¥¢£ára rögzíteni, annak nagyon könnyû zavartalan
transzcendentális transzban, azaz sam§dhiban maradnia.
8.13
o° ity ek§k¢ara° brahma vy§haran m§m anusmaran
ya¤ pray§ti tyajan deha° sa y§ti param§° gatim
o°—az o° hangkombináció (o°k§ra); iti—így; eka-ak¢aram—az egyetlen
szótag; brahma—abszolút; vy§haran—zengve; m§m—Rám (K¥¢£ára); anusmaran—
emlékezve; ya¤—bárki; pray§ti—eltávozik; tyajan—elhagyva; deham—ezt a testet;
sa¤—õ; y§ti—eléri; param§m—a legfelsõbbet; gatim—célt.
Ha a yoga e gyakorlatát elsajátító és a hangok tökéletes kombinációját, a szent
o° szótagot zengõ személy teste elhagyásakor az Istenség Legfelsõbb
Személyiségére gondol, minden bizonnyal a lelki bolygókra kerül.
MAGYARÁZAT: Ez a vers világosan kijelenti: az o°, Brahman és az Úr
K¥¢£a nem különböznek egymástól. Az o° K¥¢£a személytelen hangvibrációja, de a
Hare K¥¢£a hang tartalmazza az o°-ot. Az írások erre a korszakra félreérthetetlenül a
Hare K¥¢£a mantra éneklését ajánlják. Ha valaki a Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a
K¥¢£a, Hare Hare/ Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare éneklése közben
hagyja el testét, akkor minden kétséget kizárva az egyik lelki bolygóra jut, attól
függõen, milyen folyamatot végzett. K¥¢£a bhaktái az Õ bolygójára, vagyis Goloka
V¥nd§vanára kerülnek. A személyes filozófia hívei a lelki világ megszámlálhatatlan
sokaságú bolygóinak egyikére, valamelyik Vaiku£±ha bolygóra kerülnek, míg az
imperszonalisták a brahmajyotiban maradnak.
 8.14
ananya-cet§¤ satata° yo m§° smarati nityaªa¤
tasy§ha° sulabha¤ p§rtha nitya-yuktasya yogina¤
ananya-cet§¤—az elme eltérése nélkül; satatam—mindig; ya¤—bárki; m§m—
Rám (K¥¢£ára); smarati—emlékezik; nityaªa¤—rendszeresen; tasya—számára; aham—
Én vagyok; su-labha¤—nagyon könnyen elérhetõ; p§rtha—óh, P¥th§ fia; nitya—
rendszeresen; yuktasya—elfoglalt; yogina¤—a bhakta számára.
Óh, P¥th§ fia, aki eltérés nélkül szüntelenül Rám gondol, az szakadatlan
odaadó szolgálata miatt könnyen elérhet Engem.
MAGYARÁZAT: Ez a vers azt írja le, hová kerülnek az Istenség
Legfelsõbb Személyiségét a bhakti-yogában szolgáló tiszta bhakták. A korábbi versek
négyféle bhaktáról tettek említést: a szenvedõrõl, a kíváncsiról, az anyagi javakra
vágyóról és a spekuláló filozófusról. A felszabaduláshoz vezetõ különféle
folyamatokról is olvashattunk, a karma-, jñ§na- és ha±ha-yogáról. E yoga-rendszerek
elveihez bhakti is járul, ám ez a vers a tiszta bhakti-yogáról beszél, ami nem keveredik
sem jñ§nával, sem karmával, sem ha±hával. Ahogyan arra az ananya-cet§¤ szó utal, a
tiszta bhakti-yogát gyakorló bhaktának K¥¢£án kívül nincs más kívánsága. A tiszta
bhakta nem akar eljutni az anyagi világ felsõbb bolygóira, nem akar eggyé válni a
brahmajyotival, sõt arra sem vágyik, hogy kiszabaduljon az anyagi kötelékek közül —
egyszóval vágyak nélküli. A Caitanya-carit§m¥ta ni¢k§mának nevezi õt, ami azt jelenti,
hogy nincs önzõ érdeke. Csak õ érhet el tökéletes békét, s nem az, aki személyes
nyereségre törekszik. Míg a jñ§na-yog¦, a karma-yog¦ és a ha±ha-yog¦ saját céljainak
elérésére vágyik, a tökéletes bhakta egyetlen kívánsága az, hogy az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének örömet szerezzen. Az Úr ezért azt mondja, hogy akik
rendíthetetlen odaadással szolgálják Õt, azok könnyen elérhetik.
Egy tiszta bhakta örökké odaadóan szolgálja K¥¢£át valamelyik személyes
formájában. K¥¢£ának számtalan teljes kiterjedése és inkarnációja van — például
R§ma és N¥si°ha —, s a bhakta választhat, hogy elméjét szeretõ szolgálatában a
Legfelsõbb Úr melyik transzcendentális formájára rögzíti. Neki nem kell
szembenéznie azokkal a nehézségekkel, melyekkel a többi yoga-folyamat
gyakorlóinak kell megküzdeniük. A bhakti-yoga nagyon egyszerû, tiszta és könnyen
végezhetõ. Bárki elkezdheti egyszerûen a Hare K¥¢£a éneklésével. Az Úr kegyes
mindenkihez, de ahogyan azt már elmondtuk, különösen azokat kedveli, akik
örökké, megingathatatlanul Õt szolgálják. Az Úr sokféleképpen segíti az ilyen
bhaktákat. Ahogyan a Védák (Ka±ha Upani¢ad 1.2.23) mondják, yam evai¢a v¥£ute tena
labhyas/ tasyai¢a §tm§ viv¥£ute tanu° sv§m: aki teljesen meghódolt a Legfelsõbb Úrnak,
s az Õ odaadó szolgálatát végzi, az megértheti a Legfelsõbb Urat úgy, ahogyan van.
És ahogy az a Bhagavad-g¦t§ban (10.10) áll, dad§mi buddhi-yoga° tam: az Úr megadja a
kellõ értelmet bhaktájának, hogy az végül eljuthasson Hozzá a lelki világba.
A tiszta bhakta különleges jellemzõje, hogy az idõtõl és a helytõl
függetlenül eltérés nélkül örökké K¥¢£ára gondol, s ebben semmi sem akadályozhatja
meg. Feladatát mindig, mindenhol kész végrehajtani. Vannak, akik azt mondják,
hogy egy bhaktának a szent helyek valamelyikén kell élnie, például V¥nd§vanában
vagy egy olyan szent városban, ahol azelõtt az Úr is élt, a tiszta bhakta azonban
bárhol élhet, mert odaadó szolgálata révén mindenhol képes V¥nd§vana atmoszférát
teremteni. ¼r¦ Advaita azt mondta az Úr Caitanyának: „Óh, Uram! Bárhol vagy, ott
van V¥nd§vana.”
A satatam és nityaªa¤ szavak — melyek jelentése „mindig”, „rendszeresen”
vagy „minden nap” — arra utalnak, hogy egy tiszta bhakta örökké K¥¢£ára gondol és
Rajta meditál. Ezek egy tiszta bhakta tulajdonságai, akinek számára az Úr nagyon
könnyen elérhetõ. A G¦t§ minden más folyamatnál jobban ajánlja a bhakti-yogát. A
bhakti-yog¦k ötféle viszonyban végezhetnek odaadó szolgálatot: (1) a ª§nta-bhakta
semleges kapcsolatban végez odaadó szolgálatot, (2) a d§sya-bhakta szolgaként, (3) a
s§khya-bhakta mint barát, (4) a v§tsalya-bhakta szülõként, (5) a m§dhurya-bhakta pedig
bensõséges szerelmeseként szolgálja a Legfelsõbb Urat. A tiszta bhakta az öt kapcsolat
valamelyikében végez transzcendentális szeretõ szolgálatot a Legfelsõbb Úrnak.
Sohasem feledkezik meg Róla, így számára az Úr könnyen elérhetõ. Egy tiszta bhakta
egy pillanatra sem tudja elfelejteni a Legfelsõbb Urat, s ugyanígy a Legfelsõbb Úr
sem feledkezik meg tiszta bhaktájáról soha. Ezt a nagy áldást adja a mah§-mantra —
Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare/ Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma
R§ma, Hare Hare — éneklésének K¥¢£a-tudatos folyamata.
8.15
m§m upetya punar janma du¤kh§layam aª§ªvatam
n§pnuvanti mah§tm§na¤ sa°siddhi° param§° gat§¤
m§m—Engem; upetya—elérve; puna¤—ismét; janma—születés; du¤kha-
§layam—a szenvedések helye; aª§ªvatam—ideiglenes; na—sohasem; §pnuvanti—
eljutnak; mah§-§tm§na¤—a nagy lelkek; sa°siddhim—tökéletességet; param§m—a
végsõt; gat§¤—elérték.
Miután elértek Engem, a nagy lelkek, az odaadó yog¦k soha többé nem térnek
vissza ebbe az átmeneti, szenvedésekkel teli világba, mert már elérték a legfõbb
tökéletességet.
MAGYARÁZAT: Ez az ideiglenes anyagi világ a születés, az öregség, a
betegség és a halál okozta szenvedések birodalma, így hát érthetõ, hogy aki egyszer
elérte a legfõbb tökéletességet, s eljutott a legfelsõbb bolygóra, a K¥¢£alokára, Goloka
V¥nd§vanára, az nem akar többé visszatérni ide. A legfelsõbb lelki bolygóról azt írják
a Védák, hogy avyakta, ak¢ara és param§ gati, ami azt jelenti, hogy meghaladja anyagi
látásunkat, s felfoghatatlan, ám mégis a legfelsõbb cél, ahová a mah§tm§k (nagy
lelkek) igyekeznek. A mah§tm§k a megvalósítást elért bhaktáktól kapják meg a
transzcendentális üzenetet, s így fokozatosan a K¥¢£a-tudatú odaadó szolgálathoz
látnak, s annyira elmélyednek e transzcendentális szolgálatban, hogy nemcsak az
anyagi, de a lelki bolygókra sem akarnak többé eljutni. Egyedül K¥¢£át akarják, s
egyedül K¥¢£a társaságára vágynak. Ez az élet legmagasabb rendû tökéletessége. A
vers a Legfelsõbb Úr, K¥¢£a híveirõl beszél, akik személyként fogadják el Õt. Ezek a
K¥¢£a-tudatos bhakták az élet legfõbb tökéletességét érik el, ezért õk a legmagasabb
szinten álló lelkek.
8.16
§-brahma-bhuvan§l lok§¤ punar §vartino 'rjuna
m§m upetya tu kaunteya punar janma na vidyate
 §-brahma-bhuvan§t—a Brahmaloka bolygóig; lok§¤—a bolygórendszerek;
puna¤—ismét; §vartina¤—visszatérve; arjuna—óh, Arjuna; m§m—Hozzám; upetya—
elérve; tu—de; kaunteya—óh, Kunt¦ fia; puna¤ janma—újraszületés; na—sohasem;
vidyate—történik.
Az anyagi világ a legfelsõbb bolygótól a legalsóbbig a szenvedés birodalma,
ahol az ismétlõdõ születés és halál az úr. Aki azonban, óh, Kunt¦ fia, eljut az Én
hajlékomra, az sohasem születik meg újra!
MAGYARÁZAT: Mielõtt eljutna K¥¢£a transzcendentális hajlékára,
ahonnan sohasem kell visszatérnie, minden yog¦nak (legyen karma-, jñ§na- vagy ha±ha-
yog¦ stb.) el kell érnie az odaadás tökéletességét a bhakti-yogában, azaz a K¥¢£a-
tudatban. Akik a legfelsõbb anyagi bolygókra, a félistenek bolygóira kerülnek,
azoknak újra vissza kell térniük a születés és halál ismétlõdõ körfolyamatába.
Ahogyan a Földön élõ emberek a felsõbb bolygókra jutnak, úgy az ott élõk,
Brahmaloka, Candraloka és Indraloka lakói visszakerülnek a Földre. A Ch§ndogya
Upani¢ad ajánlotta pañc§gni-vidy§ áldozatot végzõ ember elérheti a Brahmalokát, ám
ha ott nem gyakorolja a K¥¢£a-tudatot, vissza kell térnie a Földre. Akik azonban a
felsõbb bolygókon tovább fejlõdnek a K¥¢£a-tudatban, azok egyre fejlettebb
égitestekre kerülnek, majd az univerzum megsemmisülésekor az örökkévaló lelki
világba jutnak. ¼r¦dhara Sv§m¦ a Bhagavad-g¦t§hoz írt magyarázatában idézi a
következõ verset:
brahma£§ saha te sarve sampr§pte pratisañcare
parasy§nte k¥t§tm§na¤ praviªanti para° padam
„Az anyagi univerzum megsemmisülésekor Brahm§ és hívei, akik a K¥¢£a-
tudatba merülnek, valamennyien a lelki világba kerülnek, a vágyaiknak megfelelõ
lelki bolygóra.”
8.17
sahasra-yuga-paryantam ahar yad brahma£o vidu¤
r§tri° yuga-sahasr§nt§° te 'ho-r§tra-vido jan§¤
sahasra—ezer; yuga—korszak; paryantam—beletartozva; aha¤—nappal;
yat—azt; brahma£a¤—Brahm§nak; vidu¤—tudják; r§trim—éjszaka; yuga—korszakok;
sahasra-ant§m—hasonlóan, az ezer végeztével; te—õk; aha¤-r§tra—nap és éjszaka;
vida¤—akik megértik; jan§¤—emberek.
Ezer földi korszak Brahm§ egy napja, másik ezer egy éjszakája.
MAGYARÁZAT: Az anyagi univerzum létének ideje véges, és kalpák
köreibõl áll. Egy kalpa Brahm§ egy napja, ami ezerszer a négy yugából, vagyis
korszakból áll (Satya-, Tret§-, Dv§para- és Kali-yuga). A Satya-yugát erkölcsi
tisztaság, bölcsesség és vallásosság jellemzi, mivel a tudatlanságnak és a bûnnek
szinte nyoma sincs. Ez a korszak egymillió-hétszázhuszonnyolcezer évig tart. A bûn
a Tret§-yugában kezdõdik, ami egymillió-kétszázkilencvenhatezer évig tart. A
Dv§para-yugában még nagyobb méreteket ölt, s ezzel párhuzamosan hanyatlik az
erkölcsösség és a vallásosság. Ez a korszak nyolcszázhatvannégyezer évig tart. A
negyedik a Kali-yuga, amely ötezer éve kezdõdött el, s négyszázharminckétezer évig
tart. Tengernyi küzdelem, tudatlanság, vallástalanság és bûn jellemzi, valamint az
igazi erény szinte teljes hiánya. Ebben a korszakban a bûn olyan hatalmas méreteket
ölt, hogy a yuga végén Maga a Legfelsõbb Úr jelenik meg mint Kalki avat§ra,
elpusztítja a démonokat, megmenti bhaktáit, s elkezdi a következõ Satya-yugát. Így
folytatódik tovább a yugák körforgása. A négy yuga ezer köre alkotja tehát Brahm§
egy napját, s ugyanennyibõl áll egy éjszakája is. Brahm§ száz ilyen „évig” él, azután
õ is meghal. Ez a „száz év” a mi éveinkkel számolva háromszáztizenegybillió-
negyvenmilliárd évet tesz ki. E számítás alapján Brahm§ élete csodálatosnak és véget
nem érõnek tûnik, ám az örökkévalóság szemszögébõl nézve csupán egy villanás az
egész. Az Okozati-óceánban megszámlálhatatlanul sok Brahm§ kel életre s tûnik el
ismét, mint a buborékok az Atlanti-óceánban. Brahm§ és a teremtése egyaránt az
anyagi univerzum része, ezért örökké változnak.
Az anyagi univerzumban még Brahm§ sem kerülheti el a születést, az
öregkort, a betegséget és a halált. Ugyanakkor azonban a kozmosz igazgatásával
közvetlenül szolgálja a Legfelsõbb Urat, ezért azonnal felszabadul. A kiemelkedõ
sanny§s¦k az anyagi univerzum legmagasabb rendû bolygójára, Brahm§ lakhelyére, a
Brahmalokára kerülnek, ami mindegyik felsõbb bolygórendszerbe tartozó mennyei
égitestnél hosszabb ideig létezik. Az anyagi természet törvényei alapján azonban
idõvel Brahm§nak és bolygója minden lakójának is meg kell halnia.
8.18
avyakt§d vyaktaya¤ sarv§¤ prabhavanty ahar-§game
r§try-§game pral¦yante tatraiv§vyakta-sa°jñake
avyakt§t—a megnyilvánulatlanból; vyaktaya¤—élõlények; sarv§¤—mind;
prabhavanti—megnyilvánulnak; aha¤-§game—a nap kezdetén; r§tri-§game—
alkonyatkor; pral¦yante—megsemmisülnek; tatra—abba; eva—bizonyára; avyakta—a
megnyilvánulatlan; sa°jñake—amit úgy hívnak.
Brahm§ napjának hajnalán minden élõlény megnyilvánul a megnyilvánulatlan
állapotból, alkonyán pedig ismét a megnyilvánulatlanba merül.
8.19
bh¡ta-gr§ma¤ sa ev§ya° bh¡tv§ bh¡tv§ pral¦yate
r§try-§game 'vaªa¤ p§rtha prabhavaty ahar-§game
bh¡ta-gr§ma¤—az élõlények összessége; sa¤—õk; eva—bizonyára; ayam—
ezt; bh¡tv§ bh¡tv§—újra meg újra megszületve; pral¦yate—megsemmisülve; r§tri—
éjszakának; §game—kezdetével; avaªa¤—automatikusan; p§rtha—óh, P¥th§ fia;
prabhavati—megnyilvánul; aha¤—a napnak; §game—kezdetével.
Brahm§ nappalával újra és újra létrejönnek az élõlények, amikor pedig
éjszakája beköszönt, eltûnnek mind, tehetetlenül.
MAGYARÁZAT: A csekély értelemmel megáldott emberek, akik itt
akarnak maradni az anyagi világban, eljuthatnak a felsõbb bolygókra, ám onnan újra
csak vissza kell térniük a Földre. Brahm§ nappalának idején az anyagi világ
magasabb vagy alacsonyabb rendû bolygóin tevékenykednek, ám az éjszaka
eljöttével valamennyiükre a megsemmisülés vár. Nappal anyagi tetteik
végrehajtásához különféle testeket kapnak, de az éjszaka eljöttével testük elpusztul, s
megnyilvánulatlan formában Vi¢£u testében maradnak, hogy aztán Brahm§
napjának hajnalán ismét megnyilvánuljanak. Bh¡tv§ bh¡tv§ pral¦yate: nappal
megnyilvánulnak, éjjel pedig újra megsemmisülnek. Brahm§ életének végén
mindannyian megsemmisülnek, és sok millió évig megnyilvánulatlan állapotban
maradnak. Amikor Brahm§ egy új korszakban újra megszületik, ismét
megnyilvánulnak. Ily módon tartja fogságban õket az anyagi világ. Ám az okos
emberek, akik a K¥¢£a-tudathoz fordulnak, emberi életüket a Hare K¥¢£a, Hare
K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare/ Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare
mantrát énekelve teljesen az Úr odaadó szolgálatának szentelik. Még ebben az
életükben K¥¢£a lelki bolygójára juthatnak ezzel, ahol örökkévaló boldogság vár
rájuk, s nem kényszerülnek arra, hogy újra és újra megszülessenek.
8.20
paras tasm§t tu bh§vo 'nyo 'vyakto 'vyakt§t san§tana¤
ya¤ sa sarve¢u bh¡te¢u naªyatsu na vinaªyati
para¤—transzcendentális; tasm§t—ahhoz; tu—de; bh§va¤—természet;
anya¤—másik; avyakta¤—megnyilvánulatlan; avyakt§t—a megnyilvánulatlanhoz;
san§tana¤—örökkévaló; ya¤ sa¤—ami; sarve¢u—minden; bh¡te¢u—megnyilvánulás;
naªyatsu—megsemmisülve; na—sohasem; vinaªyati—elpusztul.
Ám létezik egy másik, megnyilvánulatlan természet is, amely ehhez a
megnyilvánult és megnyilvánulatlan anyaghoz képest örök és transzcendentális.
Ez a legfelsõbb világ, ami sohasem semmisül meg, s még akkor is megõrzi eredeti
létét, amikor ebben a világban már minden megsemmisült.
MAGYARÁZAT: K¥¢£a felsõbbrendû, lelki energiája transzcendentális és
örökkévaló; nem hatnak rá a Brahm§ nappalán és éjjelén hol megnyilvánuló, hol
megnyilvánulatlan anyagi természet változásai. K¥¢£a felsõbbrendû energiája
minõség szempontjából teljes ellentéte az anyagi természetnek. A felsõbb- és
alsóbbrendû természetet a hetedik fejezet magyarázza el.
8.21
avyakto 'k¢ara ity uktas tam §hu¤ param§° gatim
ya° pr§pya na nivartante tad dh§ma parama° mama
avyakta¤—megnyilvánulatlan; ak¢ara¤—csalhatatlan; iti—így; ukta¤—
mondják; tam—ami; §hu¤—ismert; param§m—a végsõt; gatim—célt; yam—amit;
pr§pya—elérve; na—sohasem; nivartante—visszajön; tat—az; dh§ma—hajlék;
paramam—legfelsõbb; mama—Enyém.
Amirõl a ved§ntisták azt mondják, megnyilvánulatlan és csalhatatlan, amit
legfelsõbb célként ismernek, s ahonnan soha többé nem tér vissza az, aki egyszer
eljutott oda — az az Én legfelsõbb hajlékom.
MAGYARÁZAT: Az Istenség Személyisége, K¥¢£a hajlékát a Brahma-
samhit§ cint§ma£i-dh§maként, olyan helyként írja le, ahol minden kívánság teljesül. Az
Úr K¥¢£a legfelsõbb lakhelyén, amit Goloka V¥nd§vanának neveznek, érintõkõbõl
épült paloták sorakoznak. A fák „kívánságfák”, melyek olyan étellel látják el az
embert, amire csak vágyik, a tehenek pedig surabhi tehenek, s korlátlan mennyiségû
tejet adnak. Sok százezer szerencseistennõ (Lak¢m¦) szolgálja itt az Urat, akit
Govindának hívnak, aki az eredeti Úr, minden ok oka, s aki fuvoláján játszik (ve£u°
kva£antam). Transzcendentális formájánál nincs vonzóbb az anyagi és a lelki
világban. Szeme olyan, mint a lótuszvirág szirma, testének színe a felhõéhez hasonló.
Olyan vonzó, hogy szépsége túltesz sok ezer Cupido együttes szépségén is.
Sáfrányszínû ruhát visel, nyakát virágfüzér öleli körül, hajában pedig pávatollat
hord. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr K¥¢£a nem mond sokat személyes hajlékáról, Goloka
V¥nd§vanáról, a lelki birodalom legfelsõbb bolygójáról. Részletes leírást a Brahma-
sa°hit§ban találhatunk. A védikus irodalom (Ka±ha Upani¢ad 1.3.11) kijelenti: semmi
sem magasabb rendû a Legfelsõbb Istenség hajlékánál, ami egyben a legvégsõ cél is
(puru¢§n na para° kiñcit s§ k§¢±h§ param§ gati¤). Ha valaki eljut oda, sohasem fog
többet visszatérni az anyagi világba. K¥¢£a legfelsõbb hajléka és Maga K¥¢£a között
nincs különbség, mert mindkettõ azonos természetû. Földünkön, Delhitõl kilencven
mérföldnyire délkeletre szintén van egy V¥nd§vana, a lelki világ legfelsõbb Goloka
V¥nd§vanájának mása. Amikor K¥¢£a alászállt a Földre, e V¥nd§vanaként ismert
helyen (amely körülbelül nyolcvannégy négyzetmérföldnyi területen fekszik
Mathur§ körzetében, Indiában) nyilvánította ki kedvteléseit.
8.22
puru¢a¤ sa para¤ p§rtha bhakty§ labhyas tv ananyay§
yasy§nta¤-sth§ni bh¡t§ni yena sarvam ida° tatam
puru¢a¤—a Legfelsõbb Személyiség; sa¤—Õ; para¤—a Legfelsõbb, akinél
senki sem hatalmasabb; p§rtha—óh, P¥th§ fia; bhakty§—az odaadó szolgálat által;
labhya¤—elérhetõ; tu—de; ananyay§—vegyítetlen, nem tér el; yasya—akinek; anta¤-
sth§ni—belül; bh¡t§ni—ez az egész anyagi megnyilvánulás; yena—aki által; sarvam—
minden; idam—amit láthatunk; tatam—áthatott.
A mindenkinél hatalmasabb Istenség Legfelsõbb Személyiségét tiszta
odaadással lehet elérni. Noha lelki hajlékán tartózkodik, áthat mindent, és
Õbenne van minden.
MAGYARÁZAT: Ez a vers félreérthetetlenül kijelenti, hogy a legvégsõ cél
K¥¢£a, a Legfelsõbb Személy hajléka, ahonnan nem kell többé visszatérnünk. A
Brahma-sa°hit§ e legfelsõ hajlékot §nanda-cinmaya-rasának írja le, olyan helynek, ahol
minden lelki gyönyörrel teljes. Minden változatosságot a lelki boldogság jellemez ott,
és semmi sem anyagi. Az a változatosság a Legfelsõbb Istenség lelki kiterjedése, mert
minden megnyilvánulás a lelki energiából áll, ahogy azt a hetedik fejezet
megmagyarázta. Ami ezt az anyagi világot illeti, annak ellenére, hogy az Úr mindig
legfelsõbb hajlékán marad, anyagi energiája által mindent áthat. Lelki és anyagi
energiái révén tehát mindenhol, az anyagi és a lelki univerzumokban is jelen van.
Yasy§nta¤-sth§ni azt jelenti, hogy lelki vagy anyagi energiájával Õ tart fenn mindent.
Az Úr e két energiája révén mindent áthat.
Ez a vers a bhakty§ szóval egyértelmûen arra utal, hogy csakis a bhakti, az
odaadó szolgálat által juthat el az ember K¥¢£a legfelsõbb hajlékára vagy a
megszámlálhatatlan sokaságú Vaiku£±ha bolygók egyikére. Egyetlen más folyamat
sem segíthet a legfelsõbb hajlék elérésében. A Védák (Gop§la-t§pan¦ Upani¢ad 3.2)
szintén írnak a legfelsõbb hajlékról és az Istenség Legfelsõbb Személyiségérõl. Eko
vaª¦ sarva-ga¤ k¥¢£a¤. Azon a helyen egyetlen Istenség Legfelsõbb Személyisége van,
akit K¥¢£ának hívnak. Õ a legfelsõbb, kegyes Istenség, s noha egyként van ott jelen,
millió és millió teljes értékû formába terjeszti ki Magát. A Védák az Urat egy fához
hasonlítják, ami egy helyben áll, mégis számtalan gyümölcs, virág és levél terem
rajta. A Vaiku£±ha bolygókon uralkodó teljes értékû kiterjedései négykarúak, s
mindegyiket másképpen nevezik: Puru¢ottama, Trivikrama, Keªava, M§dhava,
Aniruddha, H¥¢¦keªa, Sa¯kar¢a£a, Pradyumna, ¼r¦dhara, V§sudeva, D§modara,
Jan§rdana, N§r§ya£a, V§mana, Padman§bha és így tovább.
A Brahma-sa°hit§ (5.37) szintén megerõsíti, hogy bár az Úr mindig
legfelsõbb lakhelyén, Goloka V¥nd§vanán tartózkodik, mégis mindent áthat, hogy
minden rendben mûködjön (goloka eva nivasaty akhil§tma-bh¡ta¤). Ahogy a Védák
(¼vet§ªvatara Upani¢ad 6.8) kijelentik, par§sya ªaktir vividhaiva ªr¡yate/ sv§bh§vik¦ jñ§na-
bala-kriy§ ca: energiái olyannyira kiterjedtek, hogy hibátlanul, a legnagyobb rendben
irányítanak mindent a kozmikus megnyilvánulásban, noha a Legfelsõbb Úr
végtelenül távol van.
8.23
yatra k§le tv an§v¥ttim §v¥tti° caiva yogina¤
pray§t§ y§nti ta° k§la° vak¢y§mi bharatar¢abha
yatra—abban; k§le—az idõben; tu—és; an§v¥ttim—nincs visszatérés;
§v¥ttim—visszatérés; ca—is; eva—bizonyára; yogina¤—a különféle misztikusok;
pray§t§¤—eltávoztak; y§nti—elérik; tam—azt; k§lam—idõt; vak¢y§mi—le fogom írni;
bharata-¥¢abha—óh, Bh§raták legjobbja.
Óh, Bh§raták legkiválóbbja, most elmagyarázom neked, melyek azok az
idõpontok, amikor a yog¦ úgy hagyhatja el ezt a világot, hogy nem kell többé
visszatérnie, s melyek azok, amikor úgy hagyja el, hogy vissza kell jönnie.
MAGYARÁZAT: A Legfelsõbb Úr tiszta bhaktái, a teljesen meghódolt
lelkek nem törõdnek azzal, hogy mikor, milyen módszerrel hagyják el testüket.
Mindent K¥¢£ára bíznak, s így könnyen és boldogan visszatérnek Istenhez. A nem
tiszta bhaktáknak azonban, akik ehelyett olyan lelki megvalósítási folyamatoktól
függenek, mint például a karma-yoga, a jñ§na-yoga és a ha±ha-yoga, a megfelelõ idõben
kell elhagyniuk testüket, máskülönben vissza kell térniük a születés és halál világába.
A tökéletes yog¦ képes kiválasztani a megfelelõ idõt és helyzetet az anyagi
világ elhagyásához. Ha azonban nem túlságosan jártas ebben, sikere a véletlenen
múlik, azon, hogy egy megfelelõ pillanatban távozik-e. A következõ versben az Úr
leírja a test elhagyására legmegfelelõbb idõpontokat, amikor az ember nem
kényszerül majd visszatérni többé. Ýc§rya Baladeva Vidy§bh¡¢a£a szerint az itt
használt k§la szanszkrit szó az idõ uralkodó istenségére utal.
8.24
agnir jyotir aha¤ ªukl¤ ¢a£-m§s§ uttar§ya£am
tatra pray§t§ gacchanti brahma brahma-vido jan§¤
agni¤—tûz; jyoti¤—fény; aha¤—nappal; ªukla¤—a világos két hét; ¢a±-
m§s§¤—a hat hónap; uttara-ayanam—amikor a Nap az északi oldalon jár; tatra—ott;
pray§t§¤—akik eltávoznak; gacchanti—elmennek; brahma—az Abszolúthoz; brahma-
vida¤—akik ismerik az Abszolútat; jan§¤—személyek.
A Legfelsõbb Brahmant ismerõk úgy érik el e Legfelsõbbet, hogy vagy nappal
egy kedvezõ pillanatban, vagy a tûzisten befolyásának idején, vagy a fényben,
vagy a telõ hold két hete, vagy a Nap északi pályájának hat hónapja alatt távoznak
el a világból.
 MAGYARÁZAT: Amikor a tûzrõl, a fényrõl, a nappalról és a hold két
hetérõl olvasunk, tudnunk kell, hogy mindegyik fölött egy félisten uralkodik, s õk
engednek szabad utat a léleknek. A halál pillanatában az elme visz el bennünket új
életünkhöz. Ha valaki az említett idõpontokban hagyja el testét, akár véletlenül, akár
szándékosan, az eljuthat a személytelen brahmajyotiba. A yogában fejlett misztikusok
képesek kiválasztani a megfelelõ idõt és helyet testük elhagyására. Mások erre nem
képesek — ha véletlenül egy kedvezõ pillanatban távoznak el, akkor nem térnek
vissza a születés és halál körfolyamatába, másképp azonban minden esélyük megvan
erre. Ám a tiszta K¥¢£a-tudatú bhaktának akár kedvezõ, akár kedvezõtlen idõben,
akár saját akaratából, akár véletlenül hagyja el testét, nem kell félnie attól, hogy
visszatér.
8.25
dh¡mo r§tris tath§ k¥¢£a¤ ¢a£-m§s§ dak¢i£§yanam
tatra c§ndramasa° jyotir yog¦ pr§pya nivartate
dh¡ma¤—füst; r§tri¤—éjszaka; tath§—is; k¥¢£a¤—a fogyó hold két hete; ¢a±-
m§s§¤—a hat hónap; dak¢i£a-ayanam—amikor a Nap a déli oldalon jár; tatra—ott;
c§ndra-masam—a Hold bolygó; jyoti¤—a fény; yog¦—a misztikus; pr§pya—elérve;
nivartate—visszatér.
Az a misztikus, aki a füst, az éjszaka, a fogyó hold két hete vagy a Nap déli
pályájának hat hónapja alatt hagyja el ezt a világot, eljut a Holdra, de újra vissza
kell térnie.
MAGYARÁZAT: A ¼r¦mad-Bh§gavatam Harmadik Énekében Kapila Muni
megemlíti, hogy a gyümölcsözõ cselekedetekben és a különféle áldozatok
végrehajtásában jártas emberek haláluk után a Holdra kerülnek. Ezek az emelkedett
lelkek a félistenek idõszámításával mérve körülbelül tízezer évig élnek a Holdon, és a
soma-rasa italt fogyasztva élvezik az életet. Végül azonban visszatérnek a Földre.
Mindez arra utal, hogy a Holdon fejlettebb civilizációjú élõlények laknak, ám durva
érzékekkel nem lehet észlelni õket.
8.26
ªukla-k¥¢£e gat¦ hy ete jagata¤ ª§ªvate mate
ekay§ y§ty an§v¥ttim anyay§vartate puna¤
ªukla—fény; k¥¢£e—és sötétség; gat¦—az eltávozás módjai; hi—bizonyára;
ete—ez a kettõ; jagata¤—az anyagi világnak; ª§ªvate—a Védáknak; mate—véleményük
szerint; ekay§—az egyik által; y§ti—megy; an§v¥ttim—nem tér vissza; anyay§—a másik
által; §vartate—visszatér; puna¤—ismét.
A Védák szerint két úton lehet elhagyni ezt a világot: az egyik világosságban, a
másik pedig sötétségben történik. A világosságban távozó nem jön vissza, míg a
sötétségben elmenõnek vissza kell térnie.
MAGYARÁZAT: Ýc§rya Baladeva Vidy§bh¡¢a£a a Ch§ndogya Upani¢adból
(5.10.3-5) egy hasonló leírást idéz az eltávozásról és a visszatérésrõl. A munkájuk
gyümölcséért dolgozók és a spekuláló filozófusok idõtlen idõk óta jönnek és mennek
szüntelenül. A végsõ felszabadulásig sohasem jutnak le, mert nem hódolnak meg
K¥¢£a elõtt.
 8.27
naite s¥t¦ p§rtha j§nan yog¦ muhyati kaªcana
tasm§t sarve¢u k§le¢u yoga-yukto bhav§rjuna
na—sohasem; ete—ez a kettõ; s¥t¦—különféle utak; p§rtha—óh, P¥th§ fia;
j§nan—még ha tudja is; yog¦—az Úr bhaktája; muhyati—megtévesztett; kaªcana—bárki;
tasm§t—ezért; sarve¢u k§le¢u—mindig; yoga-yukta¤—K¥¢£a-tudatban cselekszik;
bhava—legyél; arjuna—óh, Arjuna.
Bár a bhakták ismerik e két utat, óh, Arjuna, ezek nem tévesztik meg õket.
Légy hát rendíthetetlen az odaadásban!
MAGYARÁZAT: K¥¢£a azt tanácsolja Arjunának, hogy ne tévesszék meg
azok a különféle utak, amelyeken a lélek elhagyhatja az anyagi világot. A Legfelsõbb
Úr bhaktájának nem szabad aggódnia amiatt, hogy felkészülve vagy véletlenül hagyja-
e majd el a testét. Rendíthetetlenül el kell mélyülnie a K¥¢£a-tudatban, s énekelnie
kell a Hare K¥¢£át. Tudnia kell, hogy ha e két út miatt nyugtalankodik, az számtalan
aggodalommal jár. A legjobb módszer ahhoz, hogy elmerüljünk a K¥¢£a-tudatban, ha
mindig szolgáljuk K¥¢£át. Ez teszi majd a lelki világba vezetõ utunkat biztonságossá
és egyenessé. Ebben a versben a yoga-yukta szónak különösen nagy jelentõsége van.
Aki szilárd a yogában, az mindig, minden tettében K¥¢£a-tudatú. ¼r¦ R¡pa Gosv§m¦
azt tanácsolja: an§saktasya vi¢ay§n yath§rham upayuñjata¤, az embernek el kell
határolnia magát az anyagi világtól, és mindent K¥¢£a-tudatban kell végeznie. Ezzel
a módszerrel, melyet yukta-vair§gyának neveznek, elérheti a tökéletességet. A bhaktát
ezért nem zavarják meg e leírások, mert tudja, hogy az odaadó szolgálat biztosítja
eljutását a legfelsõbb hajlékra.
8.28
vede¢u yajñe¢u tapa¤su caiva
d§ne¢u yat pu£ya-phala° pradi¢±am
atyeti tat sarvam ida° viditv§
yog¦ para° sth§nam upaiti c§dyam
vede¢u—a Védák tanulmányozásában; yajñe¢u—a yajñák, áldozatok
végrehajtásában; tapa¤su—a különféle vezeklések végzésében; ca—is; eva—bizonyára;
d§ne¢u—adományozásban; yat—ami; pu£ya-phalam—a jámbor munka gyümölcse;
pradi¢±am—ajánlott; atyeti—túljut; tat sarvam—mindazok; idam—ezt; viditv§—tudván;
yog¦—a bhakta; param—legfelsõbb; sth§nam—hajlék; upaiti—eléri; ca—is; §dyam—
eredeti.
Aki az odaadó szolgálat útját járja, nincs megfosztva azoktól az áldásoktól,
melyek a Védák tanulmányozásából, a vezeklõ áldozatok végzésébõl, az
adományozásból vagy a filozófiai és gyümölcsözõ cselekedetekbõl származnak.
Pusztán az odaadó szolgálat végzésével megkapja mindezt, s végül eljut a
legfelsõbb, örök lakhelyre.
MAGYARÁZAT: Ez a vers a hetedik és nyolcadik fejezetet foglalja össze,
amelyek legfõképpen a K¥¢£a-tudatról és az odaadó szolgálatról szólnak. A Védákat
az embernek egy hiteles lelki tanítómester vezetése alatt kell tanulmányoznia, és az õ
irányításával számos önfegyelmezõ gyakorlatot és vezeklést kell végeznie. Egy
brahmac§r¦nak a lelki tanítómester házában kell élnie, mint egy szolga, s házról házra
járva koldulnia kell, az adományokat átadva lelki tanítómesterének. Csak mestere
felszólítására ehet, s ha a mester netán egész nap nem hívná enni, a tanítványnak
böjtölnie kell. Ez csupán néhány azokból a Védikus utasításokból, melyeket egy
brahmac§r¦nak be kell tartania.
Miután valaki öt éves korától egészen húsz éves koráig lelki
tanítómesterétõl a Védákat tanulta, jelleme tökéletessé válik. A Védákat nem puszta
szórakozásból kell tanulmányozni, ahogyan azt holmi kávéházi filozófusok teszik. A
Védák tanulmányozásának célja a jellemformálás. A brahmac§r¦ tanulóévei után
megházasodhat. Házasemberként számtalan áldozatot kell végrehajtania, hogy
további megvilágosodásra tegyen szert. Adományoznia is kell, figyelembe véve az
adott helyet, az idõpontot és a megajándékozandó személyt, s különbséget kell
tennie a jóságban, a szenvedélyben és a tudatlanságban végrehajtott adományozás
között, ahogyan azt a Bhagavad-g¦t§ leírja. Amikor visszavonul a családi élettõl, a
v§naprastha rendbe lép, amely szigorú lemondásokkal jár: az erdõben kell élnie,
faháncs ruhát kell viselnie, nem szabad borotválkoznia és így tovább. A brahmacarya,
a családos, a v§naprastha és végül a sanny§sa rendeket végigjárva az ember az élet
tökéletes síkjára emelkedik. Ezután néhányan a felsõbb bolygók valamelyikére
kerülnek, s ha tovább fejlõdnek, felszabadulnak, s eljutnak a lelki világba, vagy a
személytelen brahmajyotiba, vagy a Vaiku£±ha bolygókra, esetleg K¥¢£alokára. Ez a
védikus írások által kijelölt út.
A K¥¢£a-tudatban ezzel szemben az a csodálatos, hogy az ember az odaadó
szolgálat végzésével egy csapásra túllép a különféle életrendek számára elõírt
minden rituáción.
Az ida° viditv§ szavak arra utalnak, hogy meg kell értenünk ¼r¦ K¥¢£a
utasításait, melyeket a Bhagavad-g¦t§ hetedik és nyolcadik fejezetében mond el. Ezeket
a fejezeteket nem a tudományosság és az elme spekulációja segítségével, hanem a
bhaktákat hallgatva kell megpróbálnunk megérteni. A Bhagavad-g¦t§ lényegét a
hetedik fejezettel kezdõdõ és a tizenkettedik fejezettel záródó rész alkotja. Az elsõ hat
és az utolsó hat fejezet közrefogja a középsõ hatot, melyet az Úr különösen óv. Ha
valaki elég szerencsés ahhoz, hogy a bhakták társaságában megértse a Bhagavad-
g¦t§t — különösen e középsõ hat fejezetet —, élete azon nyomban dicsõvé válik, túl a
lemondás, az áldozat, az adományozás, a spekuláció stb. által elérhetõ dicsõségen,
hiszen pusztán a K¥¢£a-tudattal valamennyi eredményére szert tesz.
Akinek egy parányi hite van a Bhagavad-g¦t§ban, az hallgassa azt a
bhaktáktól, mert a negyedik fejezet elején egyértelmûen azt olvashatjuk, hogy a
Bhagavad-g¦t§t csakis a bhakták érthetik meg. Senki más nem értheti meg tökéletesen a
Bhagavad-g¦t§ célját. K¥¢£a bhaktájától kell tehát megtanulnunk, nem pedig az
elméjükben spekulálóktól. Ez a hit jele. Ha valaki találkozni akar egy bhaktával, s
végül sikerrel jár, akkor valóban elkezdheti tanulmányozni és megérteni a Bhagavad-
g¦t§t. A bhakták társaságában fejlõdve az ember elkezdi odaadó szolgálatát, ennek
következtében pedig minden kétsége szertefoszlik K¥¢£át — Istent — és tetteit,
formáját, kedvteléseit, nevét és más jellemzõit illetõen. Amikor minden kételyétõl
megszabadult, állhatatosan folytatja tovább a tanulást. Megízleli a Bhagavad-g¦t§
tanulmányozásának nektárját, és eljut arra a szintre, amikor mindig K¥¢£a-
tudatosnak érzi magát. A fejlett síkot elérve a bhakta teljesen szerelmes lesz K¥¢£ába,
s az élet e legtökéletesebb állapota képessé teszi arra, hogy eljusson K¥¢£a lelki
világbeli hajlékára, Goloka V¥nd§vanába, ahol örökkévaló boldogságban lesz része.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a ¼r¦mad Bhagavad-g¦t§ nyolcadik
fejezetéhez, melynek címe: „A Legfelsõbb elérése”.
 KILENCEDIK FEJEZET – A legbizalmasabb tudás
9.1
ªr¦-bhagav§n uv§ca
ida° tu te guhyatama° pravak¢y§my anas¡yave
jñ§na° vijñ§na-sahita° yaj jñ§tv§ mok¢yase 'ªubh§t
ªr¦-bhagav§n uv§ca—az Istenség Legfelsõbb Személyisége mondta; idam—
ezt; tu—de; te—neked; guhya-tamam—legbizalmasabb; pravak¢y§mi—elmondom;
anas¡yave—a nem irigynek; jñ§nam—tudás; vijñ§na—megvalósított tudás; sahitam—
vele; yat—ami; jñ§tv§—megismerve; mok¢yase—meg fogsz szabadulni; aªubh§t—e
gyötrelmes anyagi léttõl.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így szólt: Kedves Arjunám, mivel te
sohasem irigykedsz Rám, átadom neked ezt a legtitkosabb bölcseletet és
megvalósítást, melyet megismerve megszabadulsz az anyagi lét gyötrelmeitõl.
MAGYARÁZAT: Minél többet hall a bhakta a Legfelsõbb Úrról, annál
inkább megvilágosodik. A hallásnak ezt a folyamatát ajánlja a ¼r¦mad-Bh§gavatam:
„Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének üzenetei teli vannak energiával, melyeket
akkor lehet megvalósítani, ha a bhakták maguk között a Legfelsõbb Istenségrõl
beszélgetnek. Ez megvalósított tudás, ezért az elméjükben spekulálók és az
akadémikus tudósok között lehetetlen elsajátítani.”
A bhakták örökké a Legfelsõbb Urat szolgálják. Az Úr megérti a K¥¢£a-
tudatot gyakorló élõlény gondolkodását és õszinteségét, és megadja neki azt az
értelmet, mellyel a bhakták társaságában megértheti a Róla szóló tudományt. Ha
K¥¢£áról beszélgetünk, annak rendkívüli hatása van. Ha egy szerencsés embernek
módjában áll társulni a bhaktákkal, és megpróbálja befogadni ezt a tudást,
kétségtelenül haladhat a lelki megvalósítás felé. Az Úr K¥¢£a lelkesíteni akarja
Arjunát, hogy egyre magasabbra és magasabbra emelkedjen a Neki végzett igazi
szolgálatban, ezért a kilencedik fejezetben feltárja elõtte azt a tudást, ami még az
eddigieknél is titkosabb.
A Bhagavad-g¦t§ eleje, az elsõ fejezet többé-kevésbé bevezetése a könyvnek,
a második és harmadik fejezetben leírt lelki tudást pedig bizalmas tudásnak nevezik.
A hetedik és nyolcadik fejezet témája fõként az odaadó szolgálatra vonatkozik, s
mivel a K¥¢£a-tudatról világosítja fel az embert, még bizalmasabbnak nevezhetõ. A
kilencedik fejezet témája azonban a vegyítetlen, tiszta odaadás, ezért ezt a fejezetet a
legbizalmasabbnak nevezik. Aki rendelkezik ezzel a K¥¢£áról szóló legbizalmasabb
tudással, annak helyzete transzcendentális, ezért — noha az anyagi világban van —
nincsenek anyagi fájdalmai. A Bhakti-ras§m¥ta-sindhu írja, hogy bár a Legfelsõbb Úr
szeretõ szolgálatára õszintén vágyó bhakta az anyagi lét feltételekhez kötött
állapotában van, mégis felszabadultnak kell tekinteni. A Bhagavad-g¦t§ tizedik fejezete
szintén kijelenti, hogy aki ebben a helyzetben van, az már elérte a felszabadulást.
Ennek az elsõ versnek különösen nagy jelentõsége van. Az ida° jñ§nam
(„ez a tudás”) szavak a tiszta odaadó szolgálatra utalnak, ami kilenc különbözõ
tevékenységbõl áll: hallás, ismétlés, emlékezés, szolgálat, imádat, imádkozás,
engedelmeskedés, barátkozás és a meghódolás minden tulajdonunkkal. Az odaadó
szolgálat e kilenc formájának gyakorlásával az ember felemelkedik a lelki tudat, a
K¥¢£a-tudat síkjára. Ezt a K¥¢£áról szóló tudományt akkor lehet megérteni, amikor
az ember szíve megtisztult minden anyagi szennyezõdéstõl. Nem elegendõ csupán
annak megértése, hogy az élõlény nem anyagi — ez mindössze a lelki megvalósítás
kezdete lehet. Fel kell ismernünk a különbséget a testi cselekedetek és az olyan
ember lelki cselekedetei között, aki megértette, hogy nem ez a test.
A hetedik fejezetben már szó volt az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
fenséges hatalmáról, különféle energiáiról, az alsóbb- és felsõbbrendû természetrõl,
valamint errõl az egész anyagi megnyilvánulásról. A kilencedik fejezet az Úr
dicsõségérõl fog szólni.
A versben a szanszkrit anas¡yave szó szintén nagyon fontos. A Bhagavad-
g¦t§ magyarázói — sokszor rendkívüli mûveltségük ellenére is — általában mind
irigyek K¥¢£ára, az Istenség Legfelsõbb Személyiségére. Még a nagy tudású
értelmiségiek is rendkívül pontatlanul írnak a Bhagavad-g¦t§ról. Mivel irigyek
K¥¢£ára, magyarázataik hasznavehetetlenek, míg az Úr bhaktái által írt magyarázatok
hitelesek. Senki sem képes megmagyarázni a Bhagavad-g¦t§t, és senki sem képes
tökéletesen átadni másoknak a K¥¢£áról szóló tudást, ha irigy K¥¢£ára. Aki nem tud
róla semmit, mégis becsmérli K¥¢£a természetét, az ostoba. Az ilyen emberek
magyarázatait messze el kell kerülnünk. Ezek a fejezetek nagy hasznára válnak
azoknak, akik megértik, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, a tiszta és
transzcendentális Személyiség.
9.2
r§ja-vidy§ r§ja-guhya° pavitram idam uttamam
pratyak¢§vagama° dharmya° su-sukha° kartum avyayam
r§ja-vidy§—a tudás királya; r§ja-guhyam—a bizalmas tudomány királya;
pavitram—a legtisztább; idam—ez; uttamam—transzcendentális; pratyak¢a—közvetlen
tapasztalat által; avagamam—megértett; dharmyam—a vallás elve; su-sukham—nagyon
boldog; kartum—végezni; avyayam—örökkévaló.
Ez a tudás a bölcsesség királya, a legnagyobb titok az összes titok közül. Ez a
legtisztább tudás, és mivel megvalósítása által közvetlen tapasztalatot nyújt az
önvalóról, ez a vallás tökéletessége; örökkévaló és örömmel végezhetõ.
MAGYARÁZAT: A Bhagavad-g¦t§nak ezt a fejezetét minden tudás
királyának nevezik, mert ez a lényege minden elõzõleg ismertetett tannak és
filozófiának. India fõ filozófusai Gautama, Ka£§da, Kapila, Y§jñavalkya, ¼§£¨ilya,
Vaiªv§nara és végül Vy§sadeva, a Ved§nta-s¡tra szerzõje. A filozófia vagy
transzcendentális tudás terén tehát bõvelkedünk az ismeretekben. Az Úr most
kijelenti: ez a kilencedik fejezet minden bölcsesség királya, s minden olyan tudomány
lényege, melyet a Védák és a különféle filozófiák tanulmányozásával lehet
elsajátítani. Ez a legtitkosabb tudás, mert a bizalmas vagy transzcendentális tudás
magában foglalja a test és a lélek közötti különbség megértését. E legtitkosabb
tudomány az odaadó szolgálatban tetõzik.
Az embereket általában nem tanítják e bizalmas tudományra, így csupán
felszínes tudásra tehetnek szert. Az általános oktatás során a tudomány számtalan
ágát tanulmányozzák: politika, szociológia, fizika, kémia, matematika, asztronómia,
technika stb. Szerte a világon számtalan tudományágnak vannak fakultásai a nagy
nevû egyetemeken, ám szerencsétlen módon egyetlen egyetem vagy oktatási
intézmény sincs, ahol a lélek tudományát tanítanák, pedig a lélek a test legfontosabb
része, s jelenléte nélkül a test semmit sem ér. Az emberek azonban mégis a testi
létszükségletek fontosságát hangsúlyozzák, mit sem törõdve az életfontosságú
lélekkel.
A Bhagavad-g¦t§ a lélekre helyezi a hangsúlyt, különösen a második
fejezettõl kezdve. Az Úr rögtön az elején kijelenti, hogy a test mulandó, míg a lélek
elpusztíthatatlan (antavanta ime deh§ nityasyokt§¤ ªar¦ri£a¤). Ez a tudás egyik bizalmas
része: csupán megérteni azt, hogy a lélek különbözik a testtõl, s hogy természeténél
fogva változhatatlan, elpusztíthatatlan és örökkévaló. Ez a leírás azonban még nem
ad pozitív információt a lélekrõl. Néha az emberek abban a tévhitben élnek, hogy a
lélek különbözik ugyan a testtõl, ám amikor elhagyja a testet, azaz a test meghal, a
semmibe merül, és elveszti személyiségét. Ez azonban nem igaz. Hogyan válhatna
tétlenné a lélek a test elhagyása után, amikor a testben olyannyira tevékeny volt? A
lélek mindig aktív. Ha léte örökkévaló, akkor aktivitása is az, s a lelki világban
végzett tettei képezik a transzcendentális tudás legmeghittebb részét. Ahogyan ez a
vers is utal rá, a lélek tettei alkotják minden tudás királyát, a legbizalmasabb tudást.
A védikus irodalom szerint ez a tudás minden tett legtisztább formája. A
Padma Pur§£a az ember bûnös tetteit elemzi, és megmagyarázza, hogy azok a korábbi
sorozatos bûnök következményei. A gyümölcsözõ tetteket végzõket a bûnös
visszahatások különféle formái és fokozatai kötözik meg. Egy fa elvetett magja
például nem azonnal hajt ki, hanem egy bizonyos idõ után. Elõször megjelenik egy
piciny, csírázó hajtás, majd kifejlõdik belõle a fa, s csak akkor virágzik és hoz
gyümölcsöt. Amikor teljesen kifejlõdött, a mag elültetõje élvezheti gyümölcseit és
virágait. A bûnös tett ehhez hasonlóan szintén nem azonnal hozza meg gyümölcsét.
Folyamatában különbözõ szintek figyelhetõk meg. Valaki talán már nem is követ el
többé bûnt, korábbi bûneinek eredményeit vagy gyümölcseit azonban még
megkapja. Vannak bûnök, melyek visszahatásai magként várnak a kihajtásra, míg
mások már meghozták boldogtalanság és fájdalom formájában fogyasztható
terméseiket.
Ahogy azt a hetedik fejezet huszonnyolcadik verse megmagyarázta, aki
bûnös tetteinek minden visszahatását elszenvedte már, valamint csak jámbor tetteket
végez, s mentes az anyagi világ kettõsségeitõl, az az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, K¥¢£a odaadó szolgálatához lát. Más szóval akik valóban a Legfelsõbb
Úr odaadó szolgálatában élnek, azok már megszabadultak minden visszahatástól.
Ezt erõsíti meg a Padma Pur§£a:
apr§rabdha-phala° p§pa° k¡±a° b¦ja° phalonmukham
krame£aiva pral¦yeta vi¢£u-bhakti-rat§tman§m
Akik az Istenség Legfelsõbb Személyisége odaadó szolgálatát végzik,
azoknak minden bûnös visszahatás — mag, éretlen vagy érett gyümölcs formájában
egyaránt — fokozatosan megszûnik. Az odaadó szolgálat tisztító ereje tehát nagyon
hatásos, ezért ezt pavitram uttamamnak, a legtisztábbnak nevezik. Az uttama szó
jelentése: transzcendentális. Tamas az anyagi világra vagy a sötétségre utal, az uttama
pedig azt jelenti, ami transzcendentális az anyagi tettekhez képest. Néha úgy tûnik,
mintha a bhakták közönséges emberekhez hasonlóan cselekednének, ám az odaadó
tetteket sohasem szabad anyagiaknak tekinteni. Aki tisztán lát, s jól ismeri az odaadó
szolgálatot, az tudja, hogy a bhakták tettei nem anyagi tettek: lelkiek, melyeket nagy
odaadással hajtanak végre, s mentesek az anyagi természet kötõerõinek
szennyezõdésétõl.
 Azt mondják, az odaadó szolgálat végrehajtása olyannyira tökéletes, hogy
az ember közvetlenül tapasztalhatja az eredményét. Ez az azonnali hatás valóban
érzékelhetõ. A mindennapi életben számtalanszor láttuk, hogy a K¥¢£a szent neveit
(a Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare/ Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma
R§ma, Hare Hare mantrát) sértések elkövetése nélkül éneklõ ember transzcendentális
örömöt érez, s nagyon hamar megtisztul minden anyagi szennyezõdéstõl. Ezt
valóban láthatjuk is. Ezenkívül ha valaki nemcsak hallja, de megpróbálja terjeszteni
is az odaadó szolgálat üzenetét, azaz segíti a K¥¢£a-tudat missziós tevékenységét,
akkor érezni fogja, hogy egyre jobban fejlõdik a lelki életben. A lelki életben elért
fejlõdés nem függ semmiféle elõzetes iskolázottságtól vagy képességtõl. Maga a
folyamat olyannyira tiszta, hogy csupán a végzésével megtisztul az ember.
A Ved§nta-s¡tra (3.2.26) ezt az alábbi szavakkal írja le: prak§ªaª ca karma£y
abhy§s§t. „Az odaadó szolgálat annyira hatásos, hogy általa az ember kétségtelenül
megvilágosodik.” Jó példa erre N§rada elõzõ élete. Egy cseléd fiaként született. Nem
taníttatták, s nem származott elõkelõ családból. Amikor azonban anyja a nagy
bhaktákat szolgálta, N§rada segített neki, s anyja távollétében õ szolgálhatta õket.
Maga N§rada így beszél errõl:
ucchi¢±a-lep§n anumodito dvijai¤
sak¥t sma bhuñje tad-ap§sta-kilbi¢a¤
eva° prav¥ttasya viªuddha-cetasas
tad-dharma ev§tma-ruci¤ praj§yate
N§rada a ¼r¦mad-Bh§gavatamnak ebben a versében (1.5.25) elõzõ életérõl
beszél Vy§sadevának. Elmondja, hogy gyerekkorában egyszer négy hónapon
keresztül szolgálta a tiszta bhaktákat, s nagyon bensõséges kapcsolatba került velük.
A szentek néha maradékot hagytak a tányérukon, amit a tálakat mosó fiú nagyon
szeretett volna megkóstolni. Megkérdezte a nagy bhaktákat, ehet-e belõle, s õk
beleegyeztek. N§rada megette hát ételmaradékukat, s megtisztult minden bûnös
visszahatástól. Ezentúl mindig megette, amit a szentek a tányérukon hagytak, s
lassanként az õ szíve is olyan tiszta lett, mint az övék. E nagy bhakták az Úr
szakadatlan odaadó szolgálatának ízét élvezték a hallgatás és az éneklés folyamata
révén, s lassan N§rada is megérezte ugyanazt az ízt. Késõbb így beszélt:
tatr§nvaha° k¥¢£a-kath§¤ prag§yat§m
anugrahe£§ª¥£ava° manohar§¤
t§¤ ªraddhay§ me 'nupada° viª¥£vata¤
priyaªravasy a¯ga mam§bhavad ruci¤
A nagy szentek társaságában megérezte az Úr dicsõsége hallásának és
éneklésének ízét, s heves vágy ébredt fel benne az odaadó szolgálatra. Ezért —
ahogyan az a Ved§nta-s¡trában áll — prak§ªaª ca karma£y abhy§s§t: ha valaki
egyszerûen csak az odaadó szolgálat tetteibe merül, minden magától feltárul elõtte, s
mindent meg fog érteni. Ezt nevezik pratyak¢ának, azonnali érzékelésnek.
A dharmyam szó jelentése: „a vallás útja”. N§radának egy cseléd fiaként
sohasem volt lehetõsége iskolába járni. Anyjának segített, aki szerencsés módon a
bhaktákat szolgálta. Így a gyermek N§rada is lehetõséget kapott a szolgálatra, és
pusztán e kapcsolat eredményeképpen elérte minden vallás legfelsõbb célját. A
¼r¦mad-Bh§gavatam elmondja: minden vallás legmagasabb rendû célja az odaadó
szolgálat (sa vai pu°s§° paro dharmo yato bhaktir adhok¢aje). A vallásos emberek
általában nem tudják ezt. Ahogyan azt a nyolcadik fejezet utolsó versével
kapcsolatban már elmondtuk (vede¢u yajñe¢u tapa¤su caiva), az önmegvalósításhoz
általában szükség van a védikus tudásra. Most azonban azt látjuk, hogy N§rada úgy
érte el a Védák tanulmányozásának legfõbb eredményét, hogy nem járt egy lelki
tanítómester iskolájába, ahol a védikus elvekre tanították volna. Ennek a folyamatnak
olyan ereje van, hogy az ember a vallásos folyamat rendszeres végzése nélkül is
elérheti a legfelsõbb tökéletességet. Hogyan lehetséges ez? A védikus írások
megerõsítik: §c§ryav§n puru¢o veda. Még ha valaki nem részesült kellõ oktatásban, és
soha nem tanulmányozta a Védákat, szert tehet mindarra a tudásra, ami a
megvalósításhoz szükséges, ha a nagy §c§ryák társaságát keresi.
Az odaadó szolgálat folyamata nagyon örömteli (su-sukham). Hogy miért?
Az odaadó szolgálat ªrava£a° k¦rtana° vi¢£o¤, azaz fõképpen abból áll, hogy az Úr
dicsõségérõl hallunk és arról énekelünk, s meghallgatjuk a hiteles §c§ryák filozófiai
elõadásait a transzcendentális tudásról. Csupán azzal, hogy ott ül az ember, tanulhat,
aztán pedig fogyaszthatja az Istennek felajánlott étel maradékait, a finomabbnál
finomabb fogásokat. Az odaadó szolgálat minden pillanatban örömteli, s még a
legszegényebb ember is végezheti. Az Úr azt mondja: patra° pu¢pa° phala° toyam, Õ
bármit elfogad a bhaktától. Egy levelet, egy virágot, néhány gyümölcsöt vagy egy
kevés vizet, ami mindenhol a világon megtalálható, bárki fel tud ajánlani Neki,
társadalmi helyzetétõl függetlenül, s az Úr elfogadja tõle, ha szeretettel adja. A
történelemben számtalan példa van erre. Nagy bölcsek — köztük Sanatkum§ra —
váltak bhaktákká az Úr lótuszlábának felajánlott tulas¦ levél megízlelése után. Az
odaadó szolgálat folyamata nagyon csodálatos, s boldogan végezhetõ. Isten csak a
szeretetet fogadja el, amivel felajánlunk Neki valamit.
Ez a vers megemlíti, hogy az odaadó szolgálat örök. Ez nem egyezik meg a
m§y§v§d¦ filozófusok elképzelésével. Õk néha elkezdenek egyfajta állítólagos odaadó
szolgálatot, s úgy gondolják, addig folytatják, amíg fel nem szabadulnak, amikor
azonban végül felszabadulnak, akkor „eggyé válnak Istennel”. Az efféle ideiglenes,
köpönyegforgató szolgálatot nem lehet tiszta odaadó szolgálatnak tekinteni. Az igazi
odaadó szolgálat még a felszabadulás után is folytatódik. A bhakta akkor is szolgálja a
Legfelsõbb Urat, miután eljutott Isten birodalmának lelki bolygójára, s nem próbál
eggyé válni Vele.
Ahogyan látni fogjuk, a Bhagavad-g¦t§ azt írja: a valódi odaadó szolgálat a
felszabadulás után kezdõdik. Miután valaki felszabadult, s megállapodik a Brahman
szintjén (brahma-bh¡ta), megkezdi odaadó szolgálatát (sama¤ sarve¢u bh¡te¢u mad-
bhakti° labhate par§m). Senki sem értheti meg függetlenül az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét a karma-yoga, a jñ§na-yoga, az a¢±§¯ga-yoga vagy bármilyen más yoga
gyakorlásával. Az efféle yoga-folyamatokkal az ember tehet néhány lépést a bhakti-
yoga felé, ám ha nem éri el az odaadó szolgálat szintjét, nem értheti meg az Istenség
Személyiségét. A ¼r¦mad-Bh§gavatam is megerõsíti, hogy az ember csak akkor képes
megérteni a K¥¢£áról, Istenrõl szóló tudományt, ha az odaadó szolgálat folyamatát
végezve, különösen pedig a ¼r¦mad-Bh§gavatamot és a Bhagavad-g¦t§t a megvalósított
lelkek ajkairól hallgatva megtisztul. Eva° prasanna-manaso bhagavad-bhakti-yogata¤.
Ha az ember szíve megtisztul minden ostobaságtól, megértheti, hogy ki Isten.
Láthatjuk tehát, hogy az odaadó szolgálat folyamata, vagyis a K¥¢£a-tudat minden
mûveltség és minden titkos tudás királya. Ez a vallás legtisztább formája, amit
minden nehézség nélkül, boldogan lehet végezni. Mindenkinek el kellene fogadnia
ezt a folyamatot.
 9.3
aªraddadh§n§¤ puru¢§ dharmasy§sya parantapa
apr§pya m§° nivartante m¥tyu-sa°s§ra-vartmani
aªraddadh§n§¤—a hit nélküliek; puru¢§¤—az ilyen emberek; dharmasya—a
vallás folyamata iránt; asya—ez; parantapa—óh, ellenség elpusztítója; apr§pya—nem
érve el; m§m—Engem; nivartante—visszatérnek; m¥tyu—a halálnak; sa°s§ra—az
anyagi létbe; vartmani—útján.
Óh, ellenség legyõzõje! Akiknek nincs hitük az odaadó szolgálatban, azok nem
érhetnek el Engem, hanem visszatérnek az anyagi világbeli születés és halál
ösvényére.
MAGYARÁZAT: Aki nem rendelkezik hittel, nem képes végigjárni az
odaadó szolgálat útját — ez a mondanivalója ennek a versnek. A hit a bhakták
társaságában születik. A szerencsétlen emberek még azután sem hisznek Istenben,
hogy a legkiválóbb személyiségektõl hallották a védikus irodalom bizonyítékait.
Határozatlanok, s nem tudnak szilárdan megállapodni az Úr odaadó szolgálatában.
A hit tehát a legfontosabb tényezõ, ami szükséges ahhoz, hogy fejlõdhessünk a
K¥¢£a-tudatban. A Caitanya-carit§m¥ta szerint a hit az a teljes meggyõzõdés, hogy
csupán a Legfelsõbb Úr, ¼r¦ K¥¢£a szolgálatával teljes tökéletességet lehet elérni. Ezt
hívják igazi hitnek. A ¼r¦mad-Bh§gavatam (4.31.14) így ír:
yath§ taror m¡la-ni¢ecanena
t¥pyanti tat-skandha-bhujopaª§kh§¤
pr§£opah§r§c ca yathendriy§£§°
tathaiva sarv§rha£am acyutejy§
„A fa gyökerét öntözve az ágak, gallyak és levelek is elégedetté válnak, s
ha az étel a gyomorba jut, kielégül a test minden érzéke. Éppen így a Legfelsõbb Úr
transzcendentális szolgálatával minden félistent és élõlényt is elégedetté teszünk.” A
Bhagavad-g¦t§ olvasása után azonnal megérthetjük annak végkövetkeztetését: fel kell
hagynunk minden más tevékenységgel, s el kell kezdenünk a Legfelsõbb Úr, K¥¢£a,
az Istenség Személyisége szolgálatát. Ha valakinek meggyõzõdésévé vált ez az
életfilozófia, annak igazi hite van.
A K¥¢£a-tudat e hit kifejlesztésének folyamata. A K¥¢£a-tudatú emberek
három csoportba sorolhatók. A harmadik csoportba azok tartoznak, akiknek nincs
hitük. Ha felszínesen gyakorolják is az odaadó szolgálatot, nem tudnak a
legtökéletesebb szintre eljutni. Egy bizonyos idõ után minden valószínûség szerint
elbuknak. Hozzákezdenek az odaadó szolgálathoz, de mivel nincsen teljes
meggyõzõdésük és hitük, nagyon nehezen tudják folytatni a K¥¢£a-tudat gyakorlatát.
Missziós tevékenységünk során sokszor tapasztaltuk, hogy vannak, akik valamilyen
rejtett szándékkal csatlakoznak a K¥¢£a-tudathoz, s gyakorlásába kezdenek, amint
azonban anyagi helyzetük javul, abbahagyják, s visszatérnek régi szokásaikhoz. A
K¥¢£a-tudatban csakis a hit által lehet fejlõdni. Ami a hit kialakulását illeti, aki jól
ismeri az odaadó szolgálatról szóló írásokat, és szilárd hitre tett szert, azt a
legkiválóbb K¥¢£a-tudatú embernek hívják. A második osztályba azok tartoznak,
akik nem nagyon értik még az odaadás szentírásait, de természetes, rendületlen
hitük van abban, hogy a k¥¢£a-bhakti, azaz K¥¢£a szolgálata a legjobb folyamat, ezért
nagy hittel végzik. Magasabb szinten állnak, mint a harmadik csoportbeliek, akik
nem ismerik tökéletesen az írások tudományát, s nincs erõs hitük, ám akik a bhakták
társaságában, egyszerûségük révén mégis követni próbálják a folyamatot. A K¥¢£a-
tudatúak harmadik csoportjába tartozók elbukhatnak, ám aki elérte a második
szintet, az nem esik vissza, az elsõrangú bhakta számára pedig a bukás egyszerûen
nem létezik. Õ minden kétséget kizáróan fejlõdni fog, és végül eléri a kívánt
eredményt. A harmadik csoportba tartozó bhakták még ha meggyõzõdésük is, hogy
K¥¢£a odaadó szolgálata jó, az írások — például a ¼r¦mad-Bh§gavatam és a Bhagavad-
g¦t§ — tanulmányozásával nem tettek szert elegendõ tudásra K¥¢£áról. Olykor a
karma-yoga és a jñ§na-yoga felé tekintgetnek, néha pedig teljesen zavarban vannak, de
amint kigyógyulnak a karma-yoga és a jñ§na-yoga fertõzésébõl, õk is másod- vagy elsõ
rangú bhaktákká válnak a K¥¢£a-tudatban. A K¥¢£ába vetett hit — melyrõl a ¼r¦mad-
Bh§gavatam ír — három kategóriába sorolható. A ¼r¦mad-Bh§gavatam Tizenegyedik
Énekében a K¥¢£ához fûzõdõ elsõ, másod- és harmadosztályú vonzódásról is ír.
Akiknek még azután sincs hitük, hogy K¥¢£áról és az odaadó szolgálat
nagyszerûségérõl hallottak, s akik az egészet csupán túlzott dicshimnusznak tekintik,
azok annak ellenére, hogy láthatóan odaadó szolgálatot végeznek, nagyon nehéznek
találják ezt az utat. Számukra nagyon kevés remény van arra, hogy elérik a
tökéletességet. A hit tehát nagyon fontos az odaadó szolgálat végzéséhez.
9.4
may§ tatam ida° sarva° jagad avyakta-m¡rtin§
mat-sth§ni sarva-bh¡t§ni na c§ha° te¢v avasthita¤
may§—Általam; tatam—áthatott; idam—ez; sarvam—az egész; jagat—a
kozmikus megnyilvánulás; avyakta-m¡rtin§—a megnyilvánulatlan forma által; mat-
sth§ni—Bennem; sarva-bh¡t§ni—minden élõlény; na—nem; ca—is; aham—Én; te¢u—
bennük; avasthita¤—lakozom.
Megnyilvánulatlan formámban ezt az egész univerzumot áthatom. Minden
lény Bennem van, de Én nem vagyok bennük.
MAGYARÁZAT: Az Istenség Legfelsõbb Személyiségét nem lehet durva
anyagi érzékekkel felfogni. Az írások kijelentik:
ata¤ ªr¦-k¥¢£a-n§m§di na bhaved gr§hyam indriyai¤
sevonmukhe hi jihv§dau svayam eva sphuraty ada¤
(Bhakti-ras§m¥ta-sindhu 1.2.234)
Az Úr ¼r¦ K¥¢£a nevét, dicsõségét, kedvteléseit stb. anyagi érzékekkel
lehetetlen felfogni. Õ csak azok elõtt tárja fel Magát, akik megfelelõ vezetés alatt
tiszta odaadó szolgálatot végeznek Neki. A Brahma-sa°hit§ (5.38) azt írja: prem§ñjana-
cchurita-bhakti-vilocanena santa¤ sadaiva h¥daye¢u vilokayanti: csak az láthatja mindig,
testén belül és testén kívül is az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, Govindát, akiben
transzcendentális szeretet ébredt Iránta. Az átlagemberek tehát nem láthatják Õt. E
vers szerint az Úr mindent átható, tehát jelen van mindenhol, anyagi érzékekkel
mégsem érzékelhetõ. Erre utal ebben a versben az avyakta-m¡rtin§ szó. Ám annak
ellenére, hogy nem látjuk Õt, valójában minden Benne nyugszik. A hetedik
fejezetben már szó esett arról, hogy az egész anyagi kozmikus megnyilvánulás
csupán az Õ két energiájának, a felsõbbrendû, lelki és az alsóbbrendû, anyagi
energiának a kombinációja. A napfényhez hasonlóan az Úr energiája is szétterjed az
egész teremtésben, és minden ebben az energiában nyugszik.
 Nem szabad ugyanakkor arra a következtetésre jutnunk, hogy azzal, hogy
áthatja az egész megnyilvánulást, elveszti személyes létét. Az Úr az ilyen értelmezést
akarja megcáfolni, amikor így szól: „Én mindenhol jelen vagyok, és minden Bennem
van, mégis különállóan létezem.” A király például kormányozza az államot, amely
nem más, mint energiájának megnyilvánulása. Az államirányítás különféle részlegei
különbözõ energiáit képviselik, ám mindegyikük teljes mértékben a király
hatalmának van alárendelve. Senki sem várja azonban, hogy a király személyesen
legyen jelen az államvezetés különféle osztályain. Ez egy nyers példa, ám ehhez
hasonlóan minden, amit az anyagi és a lelki világban látunk és létezik, az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének energiáján nyugszik. A teremtés az Õ különféle
energiáinak szétáradásával történik, és ahogyan a Bhagavad-g¦t§ is megmagyarázza,
vi¢±abhy§ham ida° k¥tsnam: Õ mindenhová kiterjed, mindenütt jelen van személyes
képviselõi, különféle energiái kiterjedése révén.
9.5
na ca mat-sth§ni bh¡t§ni paªya me yogam aiªvaram
bh¡ta-bh¥n na ca bh¡ta-stho mam§tm§ bh¡ta-bh§vana¤
na—sohasem; ca—is; mat-sth§ni—Bennem van; bh¡t§ni—az egész teremtés;
paªya—lásd hát; me—Enyém; yogam aiªvaram—felfoghatatlan misztikus hatalmam;
bh¡ta-bh¥t—minden élõlény fenntartója; na—sohasem; ca—is; bh¡ta-stha¤—a
kozmikus megnyilvánulásban; mama—Enyém; §tm§—Személyem; bh¡ta-bh§vana¤—
minden megnyilvánulás forrása.
És mégsem nyugszik Bennem minden teremtett. Íme misztikus hatalmam!
Habár Én vagyok az összes élõlény fenntartója, s jelen vagyok mindenhol, Én
Magam mégsem vagyok része e kozmikus megnyilvánulásnak, mert Én vagyok a
teremtés eredeti forrása.
MAGYARÁZAT: Nem szabad félreértenünk, amikor az Úr kijelenti, hogy
minden Rajta nyugszik (mat-sth§ni sarva-bh¡t§ni). Õ nem közvetlenül gondoskodik az
anyagi megnyilvánulás fenntartásáról és ellátásáról. Gyakran láthatjuk az Atlaszt
ábrázoló képeken, hogy szinte összeroskad a vállain nyugvó hatalmas földgolyó
súlyától. Amikor K¥¢£a azt mondja, hogy Õ a teremtett univerzum fenntartója, nem
szabad ezt Atlasz mintájára elképzelnünk. K¥¢£a azt mondja, bár minden Rajta
nyugszik, Õ mégis különálló. A különféle bolygórendszerek az ûrben lebegnek, s az
ûr a Legfelsõbb Úr energiája, ám Õ nem azonos azzal, azon kívül áll. „Bár minden az
Én elképzelhetetlen energiámon nyugszik — mondja ezért az Úr —, az Istenség
Legfelsõbb Személyiségeként mégis különállóként létezem.” Ez az Úr felfoghatatlan
fensége.
A Nirukti védikus értelmezõszótár azt mondja: yujyate 'nena durgha±e¢u
k§rye¢u. „A Legfelsõbb Úr energiáját megnyilvánítva elképzelhetetlenül csodálatos
kedvteléseket hajt végre.” Az Õ személyisége különféle potenciális energiákkal teli,
akarata pedig magában megvalósult tény. Ily módon kell megérteni az Istenség
Személyiségét. Ha mi szeretnénk csinálni valamit, sok akadályba ütközünk, és néha
lehetetlen végrehajtanunk a terveinket. K¥¢£a azonban pusztán az akaratával olyan
tökéletesen képes megtenni bármit, amit kíván, hogy mi nem tudjuk felfogni,
miképpen történt. Ezt az Úr Maga így magyarázza meg: noha Õ az egész anyagi
megnyilvánulás fenntartója és ellátója, mégsem áll közvetlen kapcsolatban vele.
Mindent pusztán legfelsõbb akarata teremt, tart fenn és semmisít meg. Mivel Õ
abszolút lélek, nincsen különbség elméje és saját Maga között (míg a mi jelenlegi
anyagi elménk különbözik tõlünk). Az Úr egyszerre jelen van mindenben, a
közönséges ember azonban képtelen megérteni, hogyan van jelen személyesen is.
Nem azonos ezzel az anyagi megnyilvánulással, mégis minden Rajta nyugszik. Ez a
vers yogam aiªvaramként, az Istenség Legfelsõbb Személyisége misztikus hatalmaként
beszél errõl.
9.6
yath§k§ªa-sthito nitya° v§yu¤ sarvatra-go mah§n
tath§ sarv§£i bh¡t§ni mat-sth§n¦ty upadh§raya
yath§—ahogyan; §k§ªa-sthita¤—az égben nyugodva; nityam—mindig;
v§yu¤—szél; sarvatra-ga¤—mindenhol fújó; mah§n—nagy; tath§—hasonlóan; sarv§£i
bh¡t§ni—minden teremtett lény; mat-sth§ni—Bennem van; iti—ily módon;
upadh§raya—próbáld megérteni.
Tudd meg, hogy minden teremtett lény úgy nyugszik Bennem, miként a
mindenhol fújó erõs szél nyugszik állandóan az ûrben.
MAGYARÁZAT: A közönséges ember számára szinte elképzelhetetlen,
hogyan nyugszik az Úrban a hatalmas anyagi teremtés. Õ azonban egy példával segít
nekünk ezt megérteni. Az ûr számunkra a felfoghatóság határain belül a legnagyobb
megnyilvánulás, s ebben az ûrben a szél vagy a levegõ a kozmikus világ legnagyobb
megnyilvánulása. A levegõ mozgása befolyásolja minden más mozgását. A szél
azonban annak ellenére, hogy hatalmas, az ûrben van, s nem azon túl. Ehhez
hasonlóan a csodálatos kozmikus megnyilvánulások is mind Isten legfelsõbb akarata
által léteznek, s annak alárendeltjei. Ahogyan mondják: egy fûszál sem mozdulhat az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének akarata nélkül. Minden az Õ akarata szerint
mozog. Az Õ akarata teremt, tart fenn és semmisít meg mindent, Õ mégis kívül áll
mindenen, mint ahogyan az égre sincs hatással a szélfúvás.
Az Upani¢adok kijelentik: yad-bh¦¢§ v§ta¤ pavate. „A szél a Legfelsõbb Úrtól
rettegve fúj.” (Taittir¦ya Upani¢ad 2.8.1) A B¥had-§ra£yaka Upani¢adban (3.8.9) az áll:
etasya v§ ak¢arasya praª§sane g§rgi s¡rya-candramasau vidh¥tau ti¢±hata etasya v§ ak¢arasya
praª§sane g§rgi dy§v-§p¥thivyau vidh¥tau ti¢±hata¤. „A Hold, a Nap és a többi hatalmas
bolygó az Istenség Legfelsõbb Személyiségének felügyelete alatt, az Õ legfelsõbb
parancsára kering.” Ezt a Brahma-sa°hit§ (5.52) is megerõsíti.
yac-cak¢ur e¢a savit§ sakala-grah§£§°
r§j§ samasta-sura-m¡rtir aªe¢a-tej§¤
yasy§jñay§ bhramati sambh¥ta-k§la-cakro
govindam §di-puru¢a° tam aha° bhaj§mi
Ez a vers a Nap mozgását írja le. A Napot a Legfelsõbb Úr egyik szemének
tekintik, s hevét és fényét óriási energiával árasztja szét, mégis Govinda utasítására,
az Õ legfelsõbb akaratából kering pályáján. A védikus írásokban tehát bizonyítékot
találunk arra, hogy ez a számunkra rendkívül csodálatosnak és hatalmasnak tûnõ
anyagi megnyilvánulás teljesen az Istenség Legfelsõbb Személyiségének irányítása
alatt áll. Ezt a fejezet késõbbi versei még részletesebben megmagyarázzák majd.
 9.7
sarva-bh¡t§ni kaunteya prak¥ti° y§nti m§mik§m
kalpa-k¢aye punas t§ni kalp§dau vis¥j§my aham
sarva-bh¡t§ni—minden teremtett élõlény; kaunteya—óh, Kunt¦ fia;
prak¥tim—természet; y§nti—behatolnak; m§mik§m—Enyém; kalpa-k¢aye—a korszak
végén; puna¤—újra; t§ni—mindazok; kalpa-§dau—a korszak kezdetén; vis¥j§mi—
teremtek; aham—Én.
Óh, Kunt¦ fia, a korszak végével minden anyagi megnyilvánulás visszatér az
Én természetembe, de a következõ korszak hajnalán újra megteremtem õket
energiám által.
MAGYARÁZAT: Az anyagi kozmikus megnyilvánulás teremtése,
fenntartása és megsemmisülése teljesen az Istenség Személyiségének legfelsõbb
akaratától függ. A „korszak végén” kifejezés az jelenti: Brahm§ halálakor. Brahm§
száz évig él. Egy napja a mi idõszámításunk szerint négymilliárd-háromszázmillió
évbõl áll, s éjszakája is ugyanilyen hosszú. Számára harminc ilyen nap és éjszaka
jelent egy hónapot, tizenkét hónap pedig egy évet. Száz év után Brahm§ meghal, s
ekkor megkezdõdik az univerzum megsemmisülése. Ez azt jelenti, hogy a Legfelsõbb
Úr kinyilvánított energiáját újra visszavonja Magába. Amikor újra szükségessé válik
a kozmikus világ teremtése, az is akarata által történik. Bahu sy§m: „Egy vagyok,
mégis sok leszek.” Ez a Védák aforizmája (Ch§ndogya Upani¢ad 6.2.3). Az Úr kiterjed
az anyagi energiába, és így ismét létrejön az egész kozmikus megnyilvánulás.
9.8
prak¥ti° sv§m ava¢±abhya vis¥j§mi puna¤ puna¤
bh¡ta-gr§mam ima° k¥tsnam avaªa° prak¥ter vaª§t
prak¥tim—az anyagi természet; sv§m—saját Magamnak; ava¢±abhya—
behatolva; vis¥j§mi—teremtek; puna¤ puna¤—újra meg újra; bh¡ta-gr§mam—minden
kozmikus megnyilvánulás; imam—ezek; k¥tsnam—teljesen; avaªam—automatikusan;
prak¥te¤—a természet ereje által; vaª§t—kényszerítve.
A teljes kozmikus megnyilvánulás Nekem van alárendelve. Akaratom által
újra meg újra megnyilvánul, s végül akaratom által semmisül meg.
MAGYARÁZAT: Ez az anyagi világ az Istenség Legfelsõbb Személyisége
alsóbbrendû energiájának megnyilvánulása. Ezt már korábban is többször
megmagyaráztuk. A teremtés idején az anyagi energia mint mahat-tattva kiárad, s
ebbe a mahat-tattvába hatol be az Úr elsõ puru¢a inkarnációjában, Mah§-Vi¢£uként. Az
Okozati-óceánra hever, és megszámlálhatatlan univerzumot lélegez ki. Aztán
Garbhodakaª§y¦ Vi¢£uként az Úr újra behatol minden egyes univerzumba — így
teremt meg minden univerzumot. Ezek után K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£uként nyilvánul
meg, s behatol mindenbe, még a legkisebb atomba is. Ezt magyarázza meg ez a vers.
Az Úr mindenbe behatol.
Az anyagi természet megtermékenyül, s élõlények népesítik be, akik elõzõ
tetteiknek megfelelõen különbözõ körülmények közé kerülnek. Így veszi kezdetét az
anyagi világ mûködése. A különféle fajokhoz tartozó élõlények tettei a teremtés
pillanatától kezdõdnek, s nem fokozatosan alakulnak ki. Az élõlények különbözõ
fajai az univerzummal egy idõben jönnek létre. Az emberek, a vadállatok, a madarak
stb. egyidejûleg teremtõdnek meg, mert az élõlényeknek az elõzõ megsemmisüléskor
létezõ vágyai újra megnyilvánulnak. Ebben a versben az avaªam szó egyértelmûen
arra utal, hogy az élõlénynek nincs közük ehhez a folyamathoz. Õk csupán azt a
létállapotot nyerik vissza, amely az elõzõ teremtésben jellemezte õket, s minden
egyedül az Úr akarata által történik. Ilyen Isten Legfelsõbb Személyiségének
felfoghatatlan hatalma. A különféle életformák megteremtése után az Úrnak nincsen
tovább kapcsolata azokkal. A teremtés azért következik be, hogy lehetõséget
biztosítson a különféle élõlényeknek hajlamaik kielégítésére, s ebbe az Úr nem
avatkozik bele.
9.9
na ca m§° t§ni karm§£i nibadhnanti dhanañjaya
ud§s¦na-vad §s¦nam asakta° te¢u karmasu
na—sohasem; ca—szintén; m§m—Engem; t§ni—mindazok; karm§£i—tettek;
nibadhnanti—megkötnek; dhanañjaya—óh, gazdagság meghódítója; ud§s¦na-vat—
semlegesként; §s¦nam—létezem; asaktam—vonzódás nélkül; te¢u—azoknak; karmasu—
tettek.
Óh, Dhanañjaya, ezek a tettek nem köthetnek meg Engem. Mindig kívül állok
mindezen anyagi tetteken, mintha semleges lenne helyzetem.
MAGYARÁZAT: Ne gondolja senki e vers alapján, hogy az Istenség
Legfelsõbb Személyisége teljesen tétlen. Lelki világában Õ mindig tevékeny. A
Brahma-sa°hit§ (5.6) elmondja: §tm§r§masya tasy§sti prak¥ty§ na sam§gama¤. „Mindig
örökkévaló, gyönyörrel teli lelki tetteit végzi, ám az anyagi tettekhez nincs köze.” Az
anyagi tetteket különféle energiái végzik. Az Úr a teremtett világ anyagi tetteiben
mindig semleges. Ebben a versben az ud§s¦na-vat szó utal arra, hogy Õ semleges.
Noha Õ irányítja a legparányibb anyagi mûködést is, mégis semleges marad. Ezzel
kapcsolatban a bírói székben ülõ bíró példáját lehet felhozni, akinek parancsára oly
sok minden történik: valakit felakasztanak, másvalakit börtönbe zárnak, megint
másokat pénzzel jutalmaznak. Maga a bíró azonban pártatlan, akár nyereségrõl, akár
veszteségrõl van szó. Hozzá hasonlóan az Úr is mindig semleges, noha keze minden
tettben benne van. A Ved§nta-s¡tra (2.1.34) szerint — vai¢amya-nairgh¥£ye na — Õ nem
az anyagi világ kettõsségeiben él, hanem transzcendentális azokhoz képest. Az
anyagi világ teremtéséhez és megsemmisítéséhez sem ragaszkodik — az élõlények
elõzõ tetteik szerint születnek meg a különbözõ létformákban, s az Úr nem avatkozik
közbe.
9.10
may§dhyak¢e£a prak¥ti¤ s¡yate sa-car§caram
hetun§nena kaunteya jagad viparivartate
may§—Általam; adhyak¢e£a—felügyelet által; prak¥ti¤—az anyagi természet;
s¡yate—megnyilvánul; sa—mindkettõ; cara-acaram—a mozgó és a mozdulatlan;
hetun§—ebbõl a célból; anena—ez; kaunteya—óh, Kunt¦ fia; jagat—a kozmikus
megnyilvánulás; viparivartate—mûködik.
Óh, Kunt¦ fia! Ez az anyagi természet, ami egyike energiáimnak, az Én
irányításom alatt mûködik, létrehozva a mozgó és mozdulatlan lények
mindegyikét. Az anyagi természet törvénye alapján újra és újra teremtõdik és
semmisül meg ez a megnyilvánulás.
MAGYARÁZAT: Ebbõl a versbõl kiderül, hogy noha a Legfelsõbb Úr
távol áll az anyagi világ tetteitõl, mindig Õ marad a legfelsõbb irányító. A Legfelsõbb
Úr a legfelsõbb akarat, s Õ áll az anyagi megnyilvánulás hátterében, de az irányítást
az anyagi természet végzi. K¥¢£a azt is mondja a Bhagavad-g¦t§ban, hogy a különféle
fajokban és formákban megjelenõ élõlényeknek „Én vagyok az atyjuk”. Ahogyan az
apa az anyaméhbe juttatja magját, hogy a gyermek megfoganjon, a Legfelsõbb Úr
csupán pillantása által valamennyi élõlényt az anyagi természet méhébe juttatja,
megtermékenyítve azt. Az élõlények elõzõ vágyaik és tetteik alapján a különféle fajok
különféle formáit öltik magukra. A Legfelsõbb Úr pillantásának hatására születnek,
testet mégis elõzõ vágyaik és tetteik szerint kapnak. Az Úr tehát nem áll közvetlen
kapcsolatban az anyagi teremtéssel. Csupán rápillant az anyagi természetre, ezzel
mûködésre készteti, ezáltal pedig egyszerre létrejön minden. A Legfelsõbb Úr
kétségtelenül cselekszik, mivel rápillant az anyagi természetre, de nincs közvetlen
kapcsolata az anyagi világ megnyilvánulásával. A sm¥ti ezzel kapcsolatban az alábbi
példát említi: egy illatos virághoz hajolva az illat eléri az ember szaglóérzékét, noha a
szaglásnak és a virágnak nincs kapcsolata egymással. Ehhez hasonló viszony létezik
az anyagi világ és az Istenség Legfelsõbb Személyisége között. Valójában semmi
kapcsolata nincs az anyagi világgal, mégis — pillantása és akarata által — Õ teremti
meg azt. Egyszóval tehát az anyagi természet semmire sem képes az Istenség
Legfelsõbb Személyisége felügyelete nélkül, Õ azonban távol áll minden anyagi
tettõl.
9.11
avaj§nanti m§° m¡¨h§ m§nu¢¦° tanum §ªritam
para° bh§vam aj§nanto mama bh¡ta-maheªvaram
avaj§nanti—kigúnyolnak; m§m—Engem; m¡¨h§¤—ostobák; m§nu¢¦m—
emberi formában; tanum—egy test; §ªritam—felöltve; param—transzcendentális;
bh§vam—természetet; aj§nanta¤—nem ismerve; mama—Enyém; bh¡ta—minden
létezõnek; maha-¦ªvaram—legfelsõbb birtokos.
Az ostobák kigúnyolnak, mikor alászállok emberi alakomban. Nem ismerik
transzcendentális természetem, nem tudják, hogy mindenek Legfelsõbb Ura
vagyok.
MAGYARÁZAT: A fejezet elõzõ verseinek magyarázataiból kitûnik, hogy
az Istenség Legfelsõbb Személyisége nem egy közönséges ember, noha emberi
formában jelenik meg. A teljes kozmikus megnyilvánulás teremtését, fenntartását és
megsemmisítését irányító Istenség Személyisége nem lehet emberi lény. Ennek
ellenére számtalan olyan ostoba van, aki K¥¢£át csupán egy nagyhatalmú embernek
hiszi. A valóságban K¥¢£a Maga az eredeti Legfelsõbb Személyiség. Ezt a Brahma-
sa°hit§ is megerõsíti (¦ªvara¤ parama¤ k¥¢£a¤): Õ a Legfelsõbb Úr.
Sok ¦ªvara vagy irányító van, s van köztük hatalmasabb és kevésbé
hatalmas. Az anyagi világban a társadalom mindennapi irányításában is
tapasztalhatjuk, hogy egy tisztviselõ vagy vezetõ fölött a titkár, afölött a miniszter, a
miniszter fölött pedig az államelnök áll. Mindegyikük irányító, de az egyik a másik
irányítása alatt áll. A Brahma-sa°hit§ szerint K¥¢£a a legfelsõbb irányító.
Kétségtelenül számtalan vezetõ létezik az anyagi és lelki világban, mégis K¥¢£a a
legfelsõbb irányító (¦ªvara¤ parama¤ k¥¢£a¤), akinek teste sac-cid-§nanda, vagyis nem
anyagi.
Azokat a csodálatos tetteket, melyekrõl az elõzõ versek írtak, lehetetlen
anyagi testtel végrehajtani. K¥¢£a teste örökkévaló, gyönyörrel és tudással teli. Nem
egy közönséges ember, az ostobák mégis kigúnyolják, s embernek hiszik Õt. Testét ez
a vers m§nu¢¦mnak írja le, mert emberi szerepben, Arjuna barátjaként és politikusként
vett részt a kuruk¢etrai csatában. Sok esetben úgy cselekszik, mintha közönséges
ember lenne, ám ez csak a látszat, mert az Õ teste valójában sac-cid-§nanda-vigraha
(abszolút, örökkévaló, gyönyörrel és teljes tudással teli). Ezt több védikus írás is
megerõsíti. Sac-cid-§nanda r¡p§ya k¥¢£§ya: „Hódolatomat ajánlom az Istenség
Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a elõtt, aki a tudás örökkévaló, gyönyörteli formája.”
(Gop§la-t§pan¦ Upani¢ad 1.1). Tam eka° govindam: „Te vagy Govinda, az érzékek és
tehenek boldogságának forrása.” Sac-cid-§nanda-vigraham: „A Te tested
transzcendentális, tudással, gyönyörrel és örökkévalósággal teljes.” (Gop§la-t§pan¦
Upani¢ad 1.35).
Annak ellenére, hogy az Úr K¥¢£a testét transzcendentális tulajdonságok
jellemzik, valamint gyönyörrel és tudással teli, számtalan olyan botcsinálta tudós és
Bhagavad-g¦t§ magyarázó akad, aki közönséges embernek gondolja K¥¢£át, s
kigúnyolja Õt. Lehet, hogy ezek a tanult emberek elõzõ életük jámbor cselekedetei
következtében nem közönséges emberek, ám ez a felfogásuk ¼r¦ K¥¢£áról szegényes
tudásuknak tudható be. M¡¨háknak nevezik õket, hiszen csakis az ostobák tekintik
K¥¢£át közönséges emberi lénynek, amiatt, hogy nem ismerik a Legfelsõbb Úr
bensõséges cselekedeteit és különféle energiáit. Nem tudják, hogy K¥¢£a teste a teljes
tudás és boldogság szimbóluma, hogy Õ minden létezõ tulajdonosa, s hogy képes
bárkit felszabadítani. Mivel nem tudnak K¥¢£a számtalan transzcendentális
tulajdonságáról, kigúnyolják Õt.
Azt sem tudják, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségének megjelenése
ebben az anyagi világban belsõ energiájának megnyilvánulása. Õ az Ura az anyagi
energiának. K¥¢£a több helyen megmagyarázza (mama m§y§ duratyay§), hogy bár az
anyagi energia rendkívül hatalmas, mégis az irányítása alatt áll, s bárki, aki
meghódol Elõtte, kiszabadulhat börtönébõl. Ha a feltételekhez kötött lelkek Neki
meghódolva megszabadulhatnak az anyagi energia befolyásától, akkor hogyan lenne
a Legfelsõbb Úrnak, az egész kozmikus természet teremtõ, fenntartó és
megsemmisítõ irányítójának hozzánk hasonlóan anyagi teste? A K¥¢£áról alkotott
efféle elképzelés teljes mértékben ostobaság. Az ostobák nem tudják felfogni, hogyan
lehet a látszólag közönséges emberként megjelenõ K¥¢£a, az Istenség Személyisége
minden atom és az univerzális forma gigantikus megnyilvánulásának irányítója. A
legnagyobb és a legkisebb fogalma meghaladja elképzelésüket, ezért nem képesek
felfogni, hogyan tudja egyszerre hatalmában tartani egy emberhez hasonló test a
végtelenül nagyot és a végtelenül parányit. Annak ellenére, hogy Õ a végsõ
irányítója a parányinak és a végtelennek, valójában távol marad az egész
megnyilvánulástól. Korábban már kiderült, hogy elképzelhetetlen transzcendentális
energiája, a yogam aiªvaram képes egyidejûleg irányítani a végtelent és a parányit is,
de Õ mégis távol tud maradni mindkettõtõl. Bár az ostobák nem tudják elképzelni,
hogy K¥¢£a, aki emberi lényként jelenik meg, hogyan tudja irányítani a végtelent és a
végest, a tiszta bhakták elfogadják és megértik azt, mert tudják, hogy K¥¢£a az
Istenség Legfelsõbb Személyisége. Ezért a bhakták teljesen meghódolnak Elõtte, és
odaadóan szolgálják Õt a K¥¢£a-tudatban.
 A személytelen és a személyes filozófia hívei között sok vitára adott
alkalmat az Úr emberi formában való megjelenése. Azonban a K¥¢£áról szóló
tudomány hiteles forrásait, a Bhagavad-g¦t§t és a ¼r¦mad-Bh§gavatamot tanulmányozva
megérthetjük, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Õ nem közönséges
ember, annak ellenére, hogy a Földön közönséges emberként jelent meg. A ¼r¦mad-
Bh§gavatam Elsõ Énekének elsõ fejezetében a ¼aunaka vezette bölcsek K¥¢£a tetteirõl
kérdeztek:
k¥tav§n kila karm§£i saha r§me£a keªava¤
ati-marty§ni bhagav§n g¡¨ha¤ kapa±a-m§£u¢a¤
„Az Úr ¼r¦ K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége Balar§mával együtt
emberi lény szerepében jelent meg, s e szerepet felöltve számtalan emberfölötti tettet
hajtott végre.” (Bh§g. 1.1.20) Az Úr emberhez hasonló megjelenése megtéveszti az
ostobákat. Egyetlen ember sem képes olyan csodálatos tettekre, mint amilyeneket
K¥¢£a hajtott végre földi jelenléte idején. Apja és anyja, Vasudeva és Devak¦ elõtt
négykarú formában jelent meg, de imáik után közönséges gyermekké változott.
Ahogy a Bh§gavatam (10.3.46) elmondja, babh¡va pr§k¥ta¤ ªiªu¤: közönséges
gyermekké, közönséges emberi lénnyé változott. Ez a vers szintén arra utal, hogy az
Úr közönséges emberi lényként való megjelenése transzcendentális testének egyik
jellegzetessége. A Bhagavad-g¦t§ tizenegyedik fejezetében az áll, hogy Arjuna azért
imádkozott, hogy láthassa K¥¢£a négykarú formáját (tenaiva r¡pe£a catur-bhujena).
Miután K¥¢£a Arjuna kérésére megmutatta ezt a formát, újra felvette eredeti,
emberhez hasonló formáját (m§nu¢a° r¡pam). A Legfelsõbb Úrnak ezek a
tulajdonságai a közönséges emberi lényre egyáltalán nem jellemzõek.
A K¥¢£át kigúnyolók közül egyesek, akiket megfertõzött a m§y§v§d¦
filozófia, a ¼r¦mad-Bh§gavatam egyik versére (3.29.21) hivatkoznak, hogy
bebizonyítsák: K¥¢£a is csupán ember. Aha° sarve¢u bh¡te¢u bh¡t§tm§vasthita¤ sad§:
„A Legfelsõbb jelen van minden élõlényben.” Ezt a verset azonban nem a minden
szakértelmet nélkülözõ, K¥¢£át kigúnyoló emberek félremagyarázása alapján, hanem
a hiteles vai¢£ava §c§ryák, például J¦va Gosv§m¦ és Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura
segítségével kell megérteni. E vershez fûzött magyarázatában J¦va Gosv§m¦ azt
mondja, hogy K¥¢£a teljes értékû kiterjedéseként, Param§tm§ként, azaz a
Felsõlélekként jelen van a mozgó és mozdulatlan élõlényekben. Annak a kezdõ
bhaktának tehát, aki nem tiszteli a többi élõlényt, hanem figyelmét egyedül a
Legfelsõbb Úr templomban jelen lévõ arc§-m¡rti formájára rögzíti, igyekezete
hiábavaló. Az Úr bhaktáinak három csoportja van, melyek közül a kezdõk a legalsó
szinten állnak. Õk többet törõdnek a templomi m¡rtival, mint a bhaktákkal, ezért
Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura figyelmeztet bennünket, hogy az ilyen szemléleten
változtatni kell. Egy bhaktának látnia kell, hogy mivel K¥¢£a Param§tm§ként
mindenki szívében jelen van, minden test a Legfelsõbb Úr templomának vagy
megtestesülésének számít. Éppúgy kell tehát tisztelnünk minden egyes testet,
melyben Param§tm§ lakozik, mint ahogyan az Úr templomát tiszteljük.
Mindenkinek meg kell adnunk a kellõ tiszteletet, és senkit sem szabad semmibe
vennünk.
Számtalan sok olyan imperszonalista van, aki gúnyt ûz a templomi
imádatból. Az ilyen emberek szerint Isten mindenhol megtalálható; miért kellene az
embernek csak a templomban imádnia Õt? Ha azonban Isten mindenhol jelen van,
akkor miért ne lenne jelen templomában vagy a m¡rtiban is? A személyes és a
személytelen filozófia hívei között szüntelenül dúló vita ellenére a K¥¢£a-tudatú,
tökéletes bhakta tudja, hogy bár K¥¢£a a Legfelsõbb Személyiség, mégis mindent
áthat. Ezt a Brahma-sa°hit§ is megerõsíti. Habár K¥¢£a mindig személyes hajlékán,
Goloka V¥nd§vanán tartózkodik, különféle energiáinak megnyilvánulásai és teljes
értékû kiterjedése révén mégis jelen van mindenhol az anyagi és a lelki teremtésben.
9.12
mogh§ª§ mogha-karm§£o mogha-jñ§n§ vicetasa¤
r§k¢as¦m §sur¦° caiva prak¥ti° mohin¦° ªrit§¤
mogha-§ª§¤—reményeik meghiúsultak; mogha-karm§£a¤—gyümölcsözõ
cselekedeteik meghiúsultak; mogha-jñ§n§¤—kudarcot vallottak a tudás terén;
vicetasa¤—megzavarodott; r§k¢as¦m—démonikus; §sur¦m—ateista; ca—és; eva—
bizonyára; prak¥tim—természet; mohin¦m—megtévesztõ; ªrit§¤—menedékét keresve.
Ezek a megtévesztett emberek a démonikus és ateista nézetekhez vonzódnak.
Ebben az illuzórikus állapotban a felszabaduláshoz, a gyümölcsözõ tettekhez és a
tudomány mûveléséhez fûzött összes reményük meghiúsul.
MAGYARÁZAT: Sok hívõ van, aki csupán színleli, hogy K¥¢£a-tudatú és
odaadó szolgálatot végez, ám a valóságban nem hiszi tiszta szívbõl, hogy az
Abszolút Igazság az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a. Az ilyen emberek
sohasem fogják az odaadó szolgálat gyümölcsét megízlelni, és sohasem térhetnek
haza Istenhez. A gyümölcsözõ jámbor cselekedeteket végzõk — akik végsõ soron
arra vágynak, hogy megszabaduljanak az anyagi kötelékektõl — sem lesznek soha
sikeresek, mert gúnyt ûznek az Istenség Legfelsõbb Személyiségébõl, K¥¢£ából. A
K¥¢£át kigúnyolókról tehát tudnunk kell, hogy démonikusak és ateisták. A Bhagavad-
g¦t§ hetedik fejezete szerint az ilyen démonikus bûnösök sohasem hódolnak meg
K¥¢£ának. Elmebeli spekulációjukkal akarják elérni az Abszolút Igazságot, ezért arra
a téves következtetésre jutnak, hogy a közönséges élõlény és K¥¢£a egy és ugyanaz. E
téves meggyõzõdésre alapozva úgy vélik, hogy bár az emberek testét pillanatnyilag
befedi az anyagi természet, a felszabadulás után azonnal megszûnik minden
különbség Isten és közöttük. Kísérletük, hogy eggyé váljanak K¥¢£ával, illuzórikus,
ezért kudarccal fog végzõdni. Mint ahogy ez a vers is rámutat, a lelki tudásra ateista
és démonikus módszerekkel törekvõk erõfeszítése mindig meddõ marad. Ezek az
emberek mindig kudarcot vallanak, ha megpróbálják elsajátítani a védikus irodalom,
például a Ved§nta-s¡tra és az Upani¢adok tudományát.
K¥¢£át, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét közönséges embernek
tekinteni tehát nagy sértés. Akik így tesznek, azok minden bizonnyal az illúzió rabjai,
mert képtelenek megérteni K¥¢£a örökkévaló formáját. A B¥had-vi¢£u-sm¥ti
félreérthetetlenül kijelenti:
yo vetti bhautika° deha° k¥¢£asya param§tmana¤
sa sarvasm§d bahi¢-k§rya¤ ªrauta-sm§rta-vidh§nata¤
mukha° tasy§valoky§pi sa-cela° sn§nam §caret
„Annak az embernek, aki K¥¢£a testét anyaginak tekinti, tilos a ªrutiban és
a sm¥tiben leírt rituációkat és szertartásokat végeznie. Ha pedig valaki véletlenül
megpillantja egy ilyen ember arcát, annak azonnal fürdõt kell vennie a Gangeszben,
hogy megtisztuljon a fertõzéstõl.” Az emberek azért ûznek gúnyt K¥¢£ából, az
Istenség Legfelsõbb Személyiségébõl, mert irigyek Rá. Rájuk kétségtelenül az vár,
hogy ateista és démoni fajok között kell újra és újra megszületniük. Igazi tudásukat
örökre illúzió takarja be, s így lassanként a teremtés legsötétebb régióiba süllyednek.
9.13
mah§tm§nas tu m§° p§rtha daiv¦° prak¥tim §ªrit§¤
bhajanty ananya-manaso jñ§tv§ bh¡t§dim avyayam
mah§-§tm§na¤—a nagy lelkek; tu—de; m§m—Nekem; p§rtha—óh, P¥th§ fia;
daiv¦m—isteni; prak¥tim—természet; §ªrit§¤—védelmet keresve; bhajanti—szolgálatot
végeznek; ananya-manasa¤—rendületlen elmével; jñ§tv§—ismerve; bh¡ta—
teremtésnek; §dim—az eredetét; avyayam—kimeríthetetlen.
Óh, P¥th§ fia, a nagy lelkek, akik nincsenek illúzióban, az Isteni természet
védelme alatt állnak. Teljesen elmerülnek az odaadó szolgálatban, mert az
Istenség Legfelsõbb Személyiségeként, eredetinek és kimeríthetetlennek
ismernek Engem.
MAGYARÁZAT: Ez a vers egyértelmûen meghatározza, ki a mah§tm§. A
mah§tm§ elsõ ismertetõjele, hogy már elérte az isteni természetet, s nem áll az anyagi
természet irányítása alatt. Hogy ez miképpen lehetséges, azt a hetedik fejezet már
megmagyarázta: aki meghódol az Istenség Legfelsõbb Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a elõtt,
az azon nyomban felszabadul az anyagi természet irányítása alól. Ez az a
tulajdonság, ami szükséges hozzá. Amint az ember átadja lelkét az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének, azonnal kiszabadul az anyagi természet rabságából. Ez
az elõkészítõ lépés. Az élõlény az Úr határenergiáját képezi, ezért ha megszabadul az
anyagi természet befolyásától, rögtön a lelki természet irányítása alá kerül. A lelki
természet irányítását daiv¦ prak¥tinek, isteni természetnek nevezik. Amikor tehát az
ember azáltal, hogy meghódol az Istenség Legfelsõbb Személyisége elõtt,
magasabbra emelkedik, eléri a nagy lélek, a mah§tm§ szintjét.
A mah§tm§ figyelmét semmi nem tudja elterelni K¥¢£áról, mert jól tudja,
hogy Õ az eredeti Legfelsõbb Személy, minden ok oka, s efelõl semmi kétsége nincs.
Ilyen mah§tm§vá, nagy lélekké más mah§tm§k vagy tiszta bhakták társaságában válhat
valaki. A tiszta bhaktákat még K¥¢£a más formái — köztük a négykarú Mah§-Vi¢£u —
sem érdeklik. Egyedül K¥¢£a kétkarú formájához vonzódnak, nem pedig K¥¢£a más
formáihoz, s nem törõdnek semmilyen félisten vagy ember imádatával sem.
Kizárólag K¥¢£án meditálnak, K¥¢£a-tudatban, és szakadatlanul az Úr rendíthetetlen
szolgálatát végzik.
9.14
satata° k¦rtayanto m§° yatantaª ca d¥¨ha-vrat§¤
namasyantaª ca m§° bhakty§ nitya-yukt§ up§sate
satatam—mindig; k¦rtayanta¤—énekelve; m§m—Rólam; yatanta¤—teljes
igyekezettel; ca—is; d¥¨ha-vrat§¤—elszántsággal; namasyanta¤—hódolatot ajánlva;
ca—és; m§m—Nekem; bhakty§—odaadással; nitya-yukt§¤—örökké végzik; up§sate—
imádat.
Ezek a nagy lelkek állandóan az Én dicsõségem zengik, nagy elszántsággal
igyekeznek, s leborulva Elõttem szüntelenül odaadóan imádnak Engem.
 MAGYARÁZAT: A mah§tm§ címmel nem lehet egy közönséges embert
felruházni. Ez a vers leírja a nagy lélek jellemzõit: egy mah§tm§ mindig a Legfelsõbb
Úr, K¥¢£a, az Istenség Személyisége dicsõségét zengi. Semmi mást nem tesz, mint
állandóan az Urat dicsõíti, tehát nem imperszonalista. Ha dicsõítésrõl van szó, a
Legfelsõbb Urat kell dicsõítenünk, valamint szent nevét, örökkévaló formáját,
transzcendentális tulajdonságait és rendkívüli kedvteléseit. Ezeket kell dicsõíteni, s a
mah§tm§ ezért ragaszkodik az Istenség Legfelsõbb Személyiségéhez.
A Bhagavad-g¦t§ nem nevezi mah§tm§nak a Legfelsõbb Úr személytelen
arculatához, a brahmajyotihoz vonzódó embert. Róla egészen mást ír a következõ vers.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam szerint egy mah§tm§ mindig az odaadó szolgálat különféle
tevékenységeibe merül, s nem egy félistenrõl vagy emberrõl, hanem Vi¢£uról hall és
énekel. Ezt jelenti az odaadás: ªrava£a° k¦rtana° vi¢£o¤ és smara£am, emlékezni Õrá.
Az ilyen mah§tm§ rendíthetetlen elhatározásában, hogy végül elnyerje a Legfelsõbb
Úr társaságát az öt transzcendentális rasa valamelyikében. Ennek érdekében tetteit,
gondolatait, testét és szavait, azaz mindenét a Legfelsõbb Úr, ¼r¦ K¥¢£a szolgálatába
állítja. Ezt hívják tökéletes K¥¢£a-tudatnak.
Az odaadó szolgálatban vannak bizonyos tettek, melyeket feltétlenül végre
kell hajtani. Ide sorolható a böjtölés bizonyos napokon, például a telõ és a fogyó hold
tizenegyedik napján, Ek§das¦n vagy az Úr megjelenési napján. Ezeket a szabályokat
és elõírásokat a nagy §c§ryák ajánlják azok számára, akik valóban szeretnék elnyerni
az Istenség Legfelsõbb Személyisége társaságát a transzcendentális világban. A
mah§tm§k, a nagy lelkek szigorúan betartják e szabályokat és elõírásokat, s ezért
kétségtelenül elérik a kívánt eredményt.
Mint ahogyan e fejezet második verse írta, az odaadó szolgálat nemcsak
könnyû, de örömteli is. Az embernek nem szükséges szigorú vezeklést és
önmegtartóztatást vállalnia. A hozzáértõ lelki tanítómester vezetése alatt az odaadó
szolgálatot ebben az életében bármilyen helyzetben gyakorolhatja: házasemberként,
sanny§s¦ként vagy brahmac§r¦ként egyaránt. Életkörülményeitõl függetlenül bárhol, a
világ bármelyik részén odaadással szolgálhatja az Istenség Legfelsõbb Személyiségét,
s ezáltal igazi mah§tm§vá, nagy lélekké válhat.
9.15
jñ§na-yajñena c§py anye yajanto m§m up§sate
ekatvena p¥thaktvena bahudh§ viªvato-mukham
jñ§na-yajñena—a tudás mûvelésével; ca—is; api—bizonyára; anye—mások;
yajanta¤—feláldozva; m§m—Engem; up§sate—imádnak; ekatvena—egységben;
p¥thaktvena—kettõsségben; bahudh§—sokféleségben; viªvata¤-mukham—és az
univerzális formában.
Mások, akik a tudás mûvelésével hajtanak végre áldozatot, a Legfelsõbb Urat
mint az egyetlent, a sokban jelenlévõt és az univerzális formát imádják.
MAGYARÁZAT: Ez a vers a korábbi versek összefoglalása. Az Úr azt
mondja Arjunának, hogy aki tisztán K¥¢£a-tudatú, s akit nem érdekel más, mint
K¥¢£a, azt mah§tm§nak hívják. Vannak azonban mások, akik nem érték el teljesen a
mah§tm§ szintet, és szintén K¥¢£át imádják, de más úton. Ezek közül a
boldogtalanról, a szegényrõl, a kíváncsiról és a tudásra vágyóról már volt szó.
Vannak azonban olyanok, akik még náluk is alacsonyabb szinten állnak. Három
csoportra oszthatók: (1) az önimádó, aki magát a Legfelsõbb Úrral azonosítja, (2) aki
saját elképzelése szerint kitalál egy formát a Legfelsõbb Úrról, és azt imádja, valamint
(3) aki az Istenség Legfelsõbb Személyisége viªva-r¡páját, univerzális formáját fogadja
el és imádja. A három közül a legalacsonyabb szinten az áll — s egyben az a
leggyakoribb is —, aki monistának vallja magát, s abban a hiszemben, hogy õ a
Legfelsõbb Úr, saját magát imádja. Az ilyen emberek azt gondolják, azonosak a
Legfelsõbb Úrral, s ezzel a mentalitással saját magukat imádják. Ez is egyfajta Isten-
imádat, mert megértették, hogy nem az anyagi test, hanem a szellemi lélek az
énük — legalább eddig a felfogásig eljutottak. Az imperszonalisták általában ily
módon imádják a Legfelsõbb Urat. A második csoportot a félistenek imádói alkotják,
akik bármilyen elképzelt formát a Legfelsõbb Úr formájának vélnek. A harmadik
csoportba azok tartoznak, akik a megnyilvánult anyagi univerzumon túl semmit sem
képesek felfogni. Magát az univerzumot hiszik a legfelsõbb létezõnek, s azt imádják.
Az univerzum szintén az Úr egyik formája.
9.16
aha° kratur aha° yajña¤ svadh§ham aham au¢adham
mantro 'ham aham ev§jyam aham agnir aha° hutam
aham—Én; kratu¤—védikus rituáció; aham—Én; yajña¤—sm¥ti áldozat;
svadh§—felajánlás; aham—Én; aham—Én; au¢adham—gyógynövény; mantra¤—
transzcendentális hangvibráció; aham—Én; aham—Én; eva—bizonyára; §jyam—
olvasztott vaj; aham—Én; agni¤—tûz; aham—Én; hutam—felajánlás.
Ám Én vagyok a szertartás, az áldozat, az õsatyáknak szóló felajánlás, a
gyógyító fû és a transzcendentális mantra. Én vagyok a vaj, a tûz és a felajánlás is.
MAGYARÁZAT: A jyoti¢±omaként ismert védikus áldozat és a sm¥tiben
említett mah§-yajña szintén K¥¢£a. A Pit¥lokának tett felajánlások, azaz a Pit¥loka
elégedettsége érdekében felajánlott áldozat — ami a tisztított vaj formájában egyfajta
gyógyszernek tekinthetõ — szintén K¥¢£a. Az ez alkalommal énekelt valamennyi
mantra is K¥¢£a. A sokféle étel, amit felajánlás céljából tejtermékekbõl készítenek,
szintén K¥¢£a. A tûz is K¥¢£a, mert egyike az öt anyagi elemnek, s ezért az Õ
különálló energiáját képezi. A Védák karma-k§£¨a fejezetében ajánlott áldozatok tehát
mind K¥¢£a. Akik odaadó szolgálatukkal imádják K¥¢£át, azok már elõzõ életeikben
végrehajtották a Védák ajánlotta valamennyi áldozatot.
9.17
pit§ham asya jagato m§t§ dh§t§ pit§maha¤
vedya° pavitram o°k§ra ¥k s§ma yajur eva ca
pit§—atya; aham—Én; asya—ennek; jagata¤—az univerzumnak; m§t§—
anya; dh§t§—fenntartó; pit§maha¤—nagyatya; vedyam—amit ismerni kell; pavitram—
ami megtisztít; o°-k§ra—az o° szótag; ¥k—a ¹g Veda; s§ma—a S§ma Veda; yaju¤—a
Yajur Veda; eva—bizonyára; ca—és.
Én vagyok az univerzum atyja, az anya, a fenntartó és az õsatya. Én vagyok a
tudás tárgya, a tisztító és az o° szótag. A ¹g, S§ma és Yajur Veda szintén Én
vagyok.
 MAGYARÁZAT: Az egész kozmikus megnyilvánulás, mozdulatlan és
mozgó lényeivel együtt K¥¢£a energiájának különféle tevékenységei által nyilvánul
meg. Az anyagi létben különbözõ kapcsolatokat teremtünk a különféle élõlényekkel,
akik nem mások, mint K¥¢£a határenergiái. A prak¥ti befolyása alatt apánknak,
anyánknak, nagyatyánknak, teremtõnknek stb. hisszük õket, valójában azonban
csupán K¥¢£a szerves részei. Ily módon ezek az élõlények, akik apánknak,
anyánknak stb. tûnnek, nem mások, mint K¥¢£a. Ebben a versben a dh§t§ szó
„teremtõt” jelent. Nemcsak anyánk és apánk szerves része K¥¢£ának, de a teremtõ, a
nagyanya, a nagyapa stb. is K¥¢£a. Tulajdonképpen minden élõlény K¥¢£a, mert
mindenki az Õ szerves része. Éppen ezért valamennyi Véda egyedül K¥¢£át tartja
végsõ céljának. A bennük ismertetett különféle tudományágak mind K¥¢£a
megértéséhez segítik az embert. Különösen az a téma tekinthetõ K¥¢£ának, ami segít
bennünket feléleszteni eredeti természetünket. A védikus elvek megértésére törekvõ
élõlény hasonlóan K¥¢£a szerves része, tehát szintén K¥¢£a. A valamennyi védikus
mantrában elõforduló o° szó, a pra£ava transzcendentális hangvibráció, és szintén
K¥¢£a. A négy Véda (S§ma, Yajur, ¹g és Atharva) himnuszaiban nagyon gyakori a
pra£ava vagy o°k§ra, ezért ezek is K¥¢£ának tekinthetõk.
9.18
gatir bhart§ prabhu¤ s§k¢¦ niv§sa¤ ªara£a° suh¥t
prabhava¤ pralaya¤ sth§na° nidh§na° b¦jam avyayam
gati¤—cél; bhart§—ellátó; prabhu¤—Úr; s§k¢¦—tanú; niv§sa¤—hajlék;
ªara£am—menedék; su-h¥t—legbensõségesebb barát; prabhava¤—teremtés; pralaya¤—
megsemmisülés; sth§nam—alap; nidh§nam—nyugvóhely; b¦jam—mag; avyayam—
elpusztíthatatlan.
Én vagyok a cél, az ellátó, az Úr, a tanú, a hajlék, a menedék és a legkedvesebb
barát. Én vagyok a teremtés és a megsemmisülés, mindennek az alapja, a
nyugvóhely és az örök mag.
MAGYARÁZAT: Gati arra a célállomásra utal, ahová el szeretnénk jutni. A
végsõ cél azonban K¥¢£a, noha az emberek nem tudnak errõl. Aki nem ismeri K¥¢£át,
az tévúton jár, és látszólagos haladása vagy nagyon jelentéktelen, vagy csupán
képzelõdés. Sokan a különféle félisteneket tekintik céljuknak, s a megfelelõ folyamat
szigorú betartásával el is jutnak a félistenek bolygóira, például Candralokára,
S¡ryalokára, Indralokára, Maharlokára és így tovább. Ezek a lokák, vagyis bolygók
azonban mind K¥¢£a teremtései, ezért egyidejûleg tekinthetõk K¥¢£ának is, meg nem
is. Mint K¥¢£a energiájának megnyilvánulásai, ezek a bolygók is egy bizonyos
értelemben K¥¢£a, de valójában elérésük csupán egy lépést jelent a K¥¢£a
megvalósításához vezetõ úton. K¥¢£a különféle energiáinak megközelítése K¥¢£a
közvetett megközelítése. Hozzá azonban közvetlenül kell mennünk, mert ezzel idõt
és energiát takarítunk meg. Miért választanánk például a lépcsõt, hogy feljussunk
egy épület legfelsõ emeletére, amikor van lift is? Minden K¥¢£a energiáján nyugszik,
ezért az Õ oltalma nélkül semmi sem létezhet. K¥¢£a a legfelsõbb uralkodó, mert
minden az Õ tulajdonát képezi, s minden az Õ energiáján nyugszik. Õ a végsõ tanú
is, mert mindenki szívében jelen van. Otthonaink, hazánk, bolygónk, melyen élünk,
szintén K¥¢£a. Õ a végsõ, oltalmat nyújtó cél, ezért az embernek Nála kell menedéket
keresnie, hogy védelmét élvezhesse, s megszabadulhasson a szenvedéstõl. Bármikor
van szükségünk védelemre, tudnunk kell, hogy azt csakis egy élõ erõ nyújthatja.
K¥¢£a a legfelsõbb élõlény. Õ létünk forrása, legfelsõbb atyánk, ezért Nála senki sem
lehet jobb barát vagy jóakaró. K¥¢£a a teremtés eredeti forrása, és a megsemmisülés
után minden létezõ végsõ nyugvóhelye. Õ tehát minden ok örökkévaló oka.
9.19
tap§my aham aha° var¢a° nig¥h£§my uts¥j§mi ca
am¥ta° caiva m¥tyuª ca sad asac c§ham arjuna
tap§mi—hõt adok; aham—Én; aham—Én; var¢am—esõt; nig¥h£§mi—
visszatartom; uts¥j§mi—küldöm; ca—és; am¥tam—halhatatlanság; ca—és; eva—
bizonyára; m¥tyu¤—halál; ca—és; sat—lélek; asat—anyag; ca—és; aham—Én; arjuna—
óh, Arjuna.
Óh, Arjuna! Én adom a hõt, s Én tartom vissza vagy küldöm az esõt. Én vagyok
a halhatatlanság és a halál megszemélyesítõje is. Lélek és anyag egyaránt Bennem
van.
MAGYARÁZAT: K¥¢£a különféle energiái révén, az elektromosságon és a
napon keresztül hõt és fényt áraszt. Õ az, aki nyáron meggátolja a csapadék hullását,
majd az esõs évszak ideje alatt szakadatlan esõvel árasztja el a földet. Az az energia,
ami az életünket meghosszabbítva fenntartja létünket, szintén K¥¢£a, s életünk
végén, a halál formájában szintén Vele találkozunk. K¥¢£a e különféle energiáit
tanulmányozva az ember rájöhet arra, hogy az Õ számára nincs különbség anyag és
lélek között, vagyis Õ az anyag és a lélek is. Aki tehát fejlett a K¥¢£a-tudatban, az
nem lát ilyen különbséget. Mindenben csupán K¥¢£át látja.
Mivel K¥¢£a az eredete a léleknek és az anyagnak is, az egész anyagi
megnyilvánulást alkotó hatalmas univerzális forma szintén K¥¢£a. V¥nd§vanai
kedvtelései, melyeknek a kétkarú, fuvoláján játszó ¼y§masundaraként hódolt, az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének kedvtelései.
9.20
trai-vidy§ m§° soma-p§¤ p¡ta-p§p§
yajñair i¢±v§ svar-gati° pr§rthayante
te pu£yam §s§dya surendra-lokam
aªnanti divy§n divi deva-bhog§n
trai-vidy§¤—a három Véda ismerõi; m§m—Engem; soma-p§¤—a soma ital
fogyasztói; p¡ta—megtisztulva; p§p§¤—bûnöktõl; yajñai¤—áldozatok által; i¢±v§—
imádva; sva¤-gatim—út a mennyei bolygókhoz; pr§rthayante—imádkoznak; te—õk;
pu£yam—jámbor; §s§dya—elérve; sura-indra—Indrának; lokam—a világ; aªnanti—
élvezik; divy§n—mennyei; divi—a mennyekben; deva-bhog§n—az istenek örömeit.
Akik a mennyei bolygókra vágyva a Védákat tanulmányozzák, és a soma italt
fogyasztják, azok közvetve imádnak Engem. Õk a bûnös visszahatásoktól
megtisztulva Indra jámbor, mennyei bolygóján fognak megszületni, hogy isteni
élvezetekben legyen részük.
MAGYARÁZAT: A trai-vidy§¤ szó a három Védára, a S§ma, a Yajur és a ¹g
Védára utal. Azt a br§hma£át, aki már áttanulmányozta e három Védát, tri-ved¦nek
nevezik. A társadalomban nagy megbecsülésnek örvend az, aki nagyon ragaszkodik
a három Védából származó tudáshoz. Sajnálatos módon azonban sok olyan, a
Védákat tanulmányozó tudós is akad, aki nem tudja, mi ennek a végsõ célja. Ezért
aztán K¥¢£a ebben a versben kijelenti, hogy Õ maga a tri-ved¦k végsõ célja. Az igazi
tri-ved¦k K¥¢£a lótuszlábánál keresnek menedéket, és tiszta odaadó szolgálatukkal
járnak a kedvében. Az odaadó szolgálat a Hare K¥¢£a mantra éneklésével kezdõdik,
de ezzel egy idõben arra is törekednünk kell, hogy valóban megértsük K¥¢£át. Sajnos
azonban a Védákat kizárólag hivatalból tanulmányozókat jobban érdeklik a
különféle félisteneknek — például Indrának és Candrának — bemutatott áldozatok.
A különbözõ félistenek imádói törekvéseiknek köszönhetõen megtisztulnak a
természet alacsonyabb rendû kötõerõi okozta szennyezõdésektõl, s így a felsõbb
bolygórendszerekbe, azaz a mennyei bolygókra kerülnek (Maharlokára, Janolokára,
Tapolokára stb.). Ott az embernek százezerszer jobb lehetõsége van az érzékei
kielégítésére, mint ezen a bolygón.
9.21
te ta° bhuktv§ svarga-loka° viª§la°
k¢¦£e pu£ye martya-loka° viªanti
eva° tray¦-dharmam anuprapann§
gat§gata° k§ma-k§m§ labhante
te—õk; tam—azt; bhuktv§—élvezve; svarga-lokam—a mennyei bolygók;
viª§lam—nagy; k¢¦£e—elfogyván; pu£ye—jámbor tetteik eredménye; martya-lokam—a
halandók földjére; viªanti—visszaesnek; evam—ily módon; tray¦—a három Védának;
dharmam—elveket; anuprapann§¤—követve; gata-§gatam—születés és halál; k§ma-
k§m§¤—érzékkielégítésre vágyva; labhante—elérik.
A mennyei érzéki örömök korlátlan élvezete után, amikor jámbor tetteik
eredményei elfogynak, ismét visszatérnek a halandók bolygójára. Így akik a
védikus elveket követve keresik az érzékkielégítést, azokra csak az ismétlõdõ
születés és halál vár.
MAGYARÁZAT: A felsõbb bolygókra eljutó ember hosszabb életet élvez, s
ott a körülmények is sokkal kedvezõbbek az érzékkielégítésre. Mindezek ellenére az
ember nem maradhat ott örökre. Korábbi jámbor tettei gyümölcseinek elfogyasztása
után ismét visszakerül a Földre. Aki nem tesz szert tökéletes tudásra, melyre a
Ved§nta-s¡tra utal (janm§dy asya yata¤), azaz nem érti meg K¥¢£át, minden ok okát, az
sikertelenül törekszik az élet végsõ céljának elérésére, s így abba a körfolyamatba
kényszerül, amely óriáskerékként hol felsõbb, hol ismét az alsóbb bolygókra juttatja
el. Ennek az a magyarázata, hogy az ember ahelyett, hogy a lelki világba jutna,
ahonnan a visszatérés veszélye nem fenyegeti többé, a születés és halál
körforgásában vándorol az alsóbb és felsõbb bolygókon. Jobban tesszük, ha a lelki
világot választjuk, ahol örökkévaló, tudással és boldogsággal teljes létet élvezhetünk,
s ahonnan soha nem kell már visszatérnünk ebbe a szenvedésekkel teli anyagi létbe.
9.22
anany§ª cintayanto m§° ye jan§¤ paryup§sate
te¢§° nity§bhiyukt§n§° yoga-k¢ema° vah§my aham
anany§¤—minden más tárgy nélkül; cintayanta¤—összpontosítva; m§m—
Rám; ye—akik; jan§¤—emberek; paryup§sate—helyesen imádnak; te¢§m—az övék;
nitya—mindig; abhiyukt§n§m—rendületlen az odaadásban; yoga—amire szükség van;
k¢emam—védelem; vah§mi—elviszem; aham—Én.
De akik kizárólagos odaadással mindig Engem imádnak, transzcendentális
formámon meditálva, azoknak elhozom, amire szükségük van, s megõrzöm,
amijük van.
MAGYARÁZAT: Aki egy pillanatig sem képes K¥¢£a-tudat nélkül élni, az
napi huszonnégy órán át csak K¥¢£ára tud gondolni, hiszen odaadó szolgálatot
végez: hall Róla, dicsõíti Õt, emlékezik Rá, imákat zeng Neki, imádja Õt, lótuszlábát
szolgálja s egyéb szolgálatot is végez, barátságot köt Vele, s mindenét átadja Neki.
Ezek a tettek mind nagyon kedvezõek, mind lelki erõvel vannak teli, s ezek teszik
olyan tökéletessé a bhaktát az önmegvalósításban, hogy egyetlen kívánsága az lesz,
hogy elnyerje az Istenség Legfelsõbb Személyiségének társaságát. Az ilyen bhakta
kétségtelenül minden nehézség nélkül eljut az Úrhoz. Ezt nevezik yogának. Az Úr
kegyébõl az ilyen bhakta sohasem tér vissza többé az anyagi életfeltételek közé. A
k¢ema szó K¥¢£a kegyes védelmére utal. Az Úr segíti a bhaktát, hogy a yoga
segítségével K¥¢£a-tudatúvá válhasson, s amikor a bhakta teljesen K¥¢£a-tudatúvá
vált, az Úr megvédi õt attól, hogy visszaessen a szenvedésekkel teli, feltételekhez
kötött életbe.
9.23
ye 'py anya-devat§-bhakt§ yajante ªraddhay§nvit§¤
te 'pi m§m eva kaunteya yajanty avidhi-p¡rvakam
ye—akik; api—is; anya—másoknak; devat§—istenek; bhakt§¤—bhakták;
yajante—imádnak; ªraddhay§ anvit§¤—hittel; te—õk; api—is; m§m—Engem; eva—csak;
kaunteya—óh, Kunt¦ fia; yajanti—imádnak; avidhi-p¡rvakam—rosszul.
Óh, Kunt¦ fia! Akik más istenek hívei, s õket imádják nagy hittel, azok
valójában egyedül Engem imádnak, ám a rossz úton járnak.
MAGYARÁZAT: „A félistenek imádói csekély értelmûek, noha imádatuk
közvetve Nekem szól” — mondja K¥¢£a. Ha egy ember a fa leveleit és ágait öntözi, s
nem a gyökerét, azt vagy azért teszi, mert nem rendelkezik kellõ tudással, vagy azért,
mert nem követi az elõírásokat. A test különféle tagjait is úgy kell szolgálnunk, hogy
az ételt a gyomorba juttatjuk. A félistenek — mondhatjuk így — különféle vezetõ
tisztségeket töltenek be a Legfelsõbb Úr államrendszerében. Az embernek végsõ
soron az állam, nem pedig a különféle tisztviselõk és igazgatók törvényeinek kell
engedelmeskednie. Éppen így mindenkinek egyedül a Legfelsõbb Urat kell imádnia,
s ezzel egy idõben az Úr különféle tisztségviselõinek és vezetõinek is a kedvében jár.
Ezek a tisztségviselõk és vezetõk az állam képviselõi, s megvesztegetésüket tiltják a
törvények. Ez az avidhi-p¡rvakam jelentése ebben a versben. K¥¢£a tehát nem helyesli
a félistenek felesleges imádatát.
9.24
aha° hi sarva-yajñ§n§° bhokt§ ca prabhur eva ca
na tu m§m abhij§nanti tattven§taª cyavanti te
 aham—Én; hi—biztosan; sarva—mindnek; yajñ§n§m—áldozatok; bhokt§—az
élvezõ; ca—és; prabhu¤—az Úr; eva—is; ca—és; na—nem; tu—de; m§m—Engem;
abhij§nanti—ismernek; tattvena—igazán; ata¤—ezért; cyavanti—visszaesnek; te—õk.
Én vagyok minden áldozat egyetlen élvezõje és Ura. Akik nem ismerik fel
igazi, transzcendentális természetemet, elbuknak.
MAGYARÁZAT: A vers érthetõen kimondja, hogy bár a védikus irodalom
sokféle yajña végrehajtását ajánlja, valójában mindegyiknek a Legfelsõbb Úr
elégedettsége a célja. Yajña Vi¢£ut jelenti. A Bhagavad-g¦t§ harmadik fejezetében
egyértelmûen az áll, hogy az embernek csakis Yajña, azaz Vi¢£u öröméért kell
dolgoznia. A var£§ªrama-dharmaként ismert tökéletes emberi társadalom célja Vi¢£u
kielégítése. Ezért mondja K¥¢£a ebben a versben: „Mivel Én vagyok a legfelsõbb Úr,
Én vagyok minden áldozat élvezõje.” A csekély értelmûek azonban nem tudják ezt, s
az ideiglenes nyereség reményében a félisteneket imádják. Éppen ezért nem érik el az
élet hõn óhajtott célját, hanem az anyagi létbe süllyednek. Ha azonban valakinek
anyagi vágyai vannak, akkor jobb, ha a Legfelsõbb Úrhoz imádkozik (annak ellenére,
hogy ez nem tiszta odaadás), mert így elérheti a kívánt eredményt.
9.25
y§nti deva-vrat§ dev§n pit²n y§nti pit¥-vrat§¤
bh¡t§ni y§nti bh¡tejy§ y§nti mad-y§jino 'pi m§m
y§nti—mennek; deva-vrat§¤—a félistenek imádói; dev§n—a félistenekhez;
pit²n—az õsatyákhoz; y§nti—mennek; pit¥-vrat§¤—az õsatyák imádói; bh¡t§ni—a
szellemekhez és kísértetekhez; y§nti—mennek; bh¡ta-ijy§¤—a szellemek és kísértetek
imádói; y§nti—mennek; mat—Enyém; y§jina¤—bhakták; api—de; m§m—Hozzám.
A félisteneket imádók a félistenek között fognak újraszületni, az õsatyák
imádói az õsatyákhoz jutnak; akik a szellemeket és kísérteteket imádják, azok
közéjük születnek, s akik Engem imádnak, azok Velem fognak élni.
MAGYARÁZAT: Ha valaki a Holdra, a Napra vagy bármelyik másik
bolygóra akar eljutni, elérheti célját, ha az erre vonatkozó védikus elõírásokat, pl. a
szakkifejezéssel darªa-paur£am§s¦nak nevezett folyamatot követi. Ezekrõl a Védák
gyümölcsözõ cselekedetekkel foglalkozó részében találhatunk leírást, amely a
különféle felsõbb bolygókon lakozó félistenek sajátságos imádatát ajánlja. Hasonló
módon lehet elérni a pit§ bolygókat is, az ehhez ajánlott yajña végzésével. Az ember a
számtalan szellembolygó valamelyikére is eljuthat, hogy ott yak¢a, rak¢a vagy piª§ca
legyen. A piª§ca-imádatot nevezik boszorkányságnak vagy fekete mágiának. Nagyon
sok ember ûz fekete mágiát, s azt hiszik, hogy ez a lelki élet, ám ezek a cselekedetek
teljes mértékben anyagiak. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségét imádó tiszta bhakta
biztosan a Vaiku£±ha bolygókra vagy K¥¢£alokára jut. Ebbõl a fontos versbõl nagyon
könnyen megérthetjük, hogy ha a félistenek imádói elérhetik a felsõbb, mennyei
bolygókat, vagy ha a pit§k imádója a Pit§ bolygókra kerül, a fekete mágiát végzõk
pedig a szellembolygókra, akkor a tiszta bhakta ugyanígy eljuthat K¥¢£a vagy Vi¢£u
bolygójára. Sajnos azonban a legtöbb ember nem tud K¥¢£a és Vi¢£u csodálatos
bolygóiról, és mivel nem tudnak róluk, vissza kell jönniük. Még az imperszonalisták
is visszatérnek a brahmajyotiból. A K¥¢£a-tudat mozgalma ezért az egész emberi
társadalmat megtanítja arra a csodálatos dologra, hogy csupán a Hare K¥¢£a mantra
éneklésével bárki tökéletessé teheti életét, s hazatérhet, vissza Istenhez.
9.26
patra° pu¢pa° phala° toya° yo me bhakty§ prayacchati
tad aha° bhakty-upah¥tam aªn§mi prayat§tmana¤
patram—egy levelet; pu¢pam—egy virágot; phalam—egy gyümölcsöt;
toyam—vizet; ya¤—bárki; me—Nekem; bhakty§—odaadással; prayacchati—felajánl;
tat—azt; aham—Én; bhakti-upah¥tam—odaadással ajánlott; aªn§mi—elfogadom;
prayata-§tmana¤—attól, aki tiszta tudatú.
Ha valaki szeretettel és odaadással áldoz Nekem egy levelet, egy virágot, egy
gyümölcsöt vagy egy kevés vizet, Én elfogadom azt.
MAGYARÁZAT: Egy intelligens ember számára elengedhetetlen, hogy
K¥¢£a-tudatú legyen, s az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatát végezze, hogy
eljusson egy örök, gyönyörteli lakhelyre, ahol örök boldogság vár rá. E csodálatos
eredményt bárki nagyon könnyen elérheti, s még a legszegényebb, legképzetlenebb
ember is törekedhet rá. Az egyetlen dolog, ami szükséges, hogy az ember az Úr tiszta
bhaktája legyen — nem számít, hogy kicsoda, s hogy milyen helyzetben van. Ez a
folyamat annyira könnyû, hogy akár egy levelet vagy egy kis vizet, vagy egy
gyümölcsöt is felajánlhatunk a Legfelsõbb Úrnak igaz szeretettel, s az Úr örömmel
elfogadja azt. Senki sincs tehát kizárva a K¥¢£a-tudatból — ez egy rendkívül
egyszerû és egyetemes folyamat. Ki lenne hát olyan ostoba, hogy ne akarna K¥¢£a-
tudatossá válni a követésével, s ne szeretne egy örökkévaló, boldogsággal és tudással
teli, legtökéletesebb életet élni? K¥¢£a csak szeretõ szolgálatot akar tõlünk, semmi
mást. Még egy apró virágot is elfogad tiszta bhaktájától. Egy abhaktától azonban nem
akar semmi — nincs szüksége arra, hogy bárki bármit adjon Neki. Õ teljes
Önmagában, szeretetteljes kapcsolatukban azonban bhaktájának felajánlását mégis
elfogadja. A K¥¢£a-tudat kifejlesztésével az élet legmagasabb rendû tökéletességét
érjük el. Ez a vers kétszer is megemlíti a bhakti szót, hogy kihangsúlyozza: K¥¢£át
kizárólag a bhaktin, vagyis az odaadó szolgálaton keresztül lehet megközelíteni.
Semmi más nem veheti rá K¥¢£át, hogy elfogadja, amit felajánlanak Neki — legyen
bár valaki br§hma£a, mûvelt tudós, gazdag ember vagy nagy filozófus. A bhakti
alapelve nélkül semmi sem tudja az Urat arra késztetni, hogy bárkitõl bármit is
elfogadjon. A bhakti mindig indokolatlan, s ez a folyamat örök. Ez az abszolút egész
közvetlen szolgálata.
Az Úr K¥¢£a ebben a versben — miután kijelentette, hogy Õ az egyedüli
élvezõ, az elsõdleges Úr és minden áldozati felajánlás igazi célja — felfedi, milyen
áldozatokat kíván. Ha valaki odaadóan akarja szolgálni a Legfelsõbbet, hogy
megtisztuljon, s elérje az élet végsõ célját — az Úr transzcendentális szeretõ
szolgálatát —, akkor meg kell tudnia, mit kíván tõle az Úr. Aki szereti K¥¢£át, az azt
adja Neki, amit Õ akar, s nem ajánl fel olyat, amit K¥¢£a nem akar. Így tehát húst,
halat és tojást nem szabad felajánlanunk. Ha ezt akarta volna, megmondta volna.
Ehelyett azonban egyértelmûen azt kéri, hogy leveleket, gyümölcsöt, virágot és vizet
adjunk Neki, s ha valaki ezeket ajánlja fel Neki, azt mondja, hogy „Én örömmel
elfogadom azt”. Ebbõl meg kell értenünk, hogy a húst, a halat és a tojást elutasítja. A
zöldségeket, a gabona- és gyümölcsféléket, a tejtermékeket, valamint a vizet írja elõ
az emberek számára megfelelõ táplálékként. Ezen kívül semmi mást nem
ajánlhatunk fel Neki, mert nem fogadja el. Ha tehát más ételt ajánlunk fel, nem
állunk a szeretetteljes odaadás szintjén.
A harmadik fejezet tizenharmadik versében ¼r¦ K¥¢£a megmagyarázza,
hogy akik fejlõdni akarnak a lelki életben, s meg szeretnének szabadulni az anyagi
kötelékektõl, azok számára kizárólag az áldozat megtisztított maradékai jelentik a
helyénvaló táplálékot. Ugyanebben a versben azt is hozzáteszi, hogy akik nem
ajánlják fel ételüket, azok csak bûnt esznek — más szóval minden egyes falattal egyre
jobban az anyagi természet útvesztõjébe bonyolódnak. Ha azonban valaki egyszerû,
finom vegetáriánus ételeket fõz, amit leborulva felajánl az Úr K¥¢£a képe vagy
m¡rtija elõtt, kérve Õt, hogy fogadja el szerény ajánlatát, az segíti majd, hogy biztos
fejlõdést érjen el a lelki életben, a test megtisztításában, és a finom agyszövetek
teremtésében, melyek tiszta gondolkodást eredményeznek. A legfontosabb az, hogy
a felajánlást szeretet hassa át. K¥¢£a a tulajdonosa mindennek, ezért Neki nincs
szüksége ételre. Ám attól, aki így akar a kedvében járni, mégis elfogadja a felajánlást.
Az étel készítésében, tálalásában és felajánlásában tehát a K¥¢£a iránti szeretet a
legfontosabb tényezõ.
Az imperszonalista filozófusok, akik azt állítják, hogy az Abszolút Igazság
érzékszervek nélküli, nem tudják felfogni a Bhagavad-g¦t§ e versét. Számukra ez
metaforának tûnik, vagy úgy gondolják, K¥¢£ának, a Bhagavad-g¦t§ elbeszélõjének
világi természetét bizonyítja. Az igazság azonban az, hogy K¥¢£ának, a Legfelsõbb
Istenségnek vannak érzékszervei, melyek felcserélhetõk, azaz mindegyik képes a
többi feladatát is elvégezni. Ezt jelenti az, hogy K¥¢£a abszolút. Õt nem lehetne
minden fenséggel teljesnek tekinteni, ha nem rendelkezne érzékszervekkel. K¥¢£a a
hetedik fejezetben megmagyarázta: Õ termékenyíti meg élõlényekkel az anyagi
természetet. Ez úgy történik, hogy rápillant az anyagi természetre. A felajánlás
esetében K¥¢£a hallja, amint a bhakta szeretetteljes szavakkal kínálja Neki az ételt, s ez
a hallás teljesen ugyanaz, mintha enne, s megkóstolná az ételt. Ezt a gondolatot
nagyon fontos kihangsúlyoznunk: Õ abszolút, ezért hallása teljesen azonos evésével
és ízlelésével. Egyedül az a bhakta, aki K¥¢£át minden félreértelmezés nélkül
olyannak fogadja el, amilyennek Õ leírja Magát, értheti meg, hogy a Legfelsõbb
Abszolút Igazság képes arra, hogy egyen és az étel élvezetet nyújtson Neki.
9.27
yat karo¢i yad aªn§si yaj juho¢i dad§si yat
yat tapasyasi kaunteya tat kuru¢va mad-arpa£am
yat—bármit; karo¢i—teszel; yat—bármit; aªn§si—eszel; yat—bármit; juho¢i—
felajánlasz; dad§si—elajándékozol; yat—bármit; yat—bármit; tapasyasi—vezekelsz;
kaunteya—óh, Kunt¦ fia; tat—azt; kuru¢va—tedd; mat—Nekem; arpa£am—
felajánlásként.
Óh, Kunt¦ fia, ajánld fel Nekem mindazt, amit cselekszel, eszel, felajánlasz
vagy elajándékozol, valamennyi vezekléseddel együtt!
MAGYARÁZAT: Láthatjuk, hogy mindenkinek úgy kell alakítania az
életét, hogy K¥¢£át soha, semmilyen körülmények között ne felejtse el. A test és lélek
együtt tartása érdekében mindenkinek dolgoznia kell, de K¥¢£a ebben a versben azt
ajánlja, hogy Õérte dolgozzunk. Aki élni akar, annak ennie kell, ezért fogyasszuk
csupán a K¥¢£ának ajánlott étel maradékait. Minden civilizált embernek végeznie
kell valamiféle vallásos szertartást, ezért K¥¢£a azt ajánlja: „Végezd azt Nekem!” Ezt
arcanának hívják. Mindenkiben van hajlam az adományozásra, ezért K¥¢£a azt
mondja: „Add azt Nekem!” Ez azt jelenti, hogy minden fölösleges pénzünket a
K¥¢£a-tudat mozgalmának terjesztésére kell fordítanunk. Manapság az emberek
egyre jobban érdeklõdnek a különféle meditációs folyamatok iránt, ám ezek végzése
ebben a korszakban egyáltalán nem célravezetõ. Ha azonban valaki napi huszonnégy
órán át meditál K¥¢£án a japa, a Hare K¥¢£a mantra imafüzéren történõ éneklése
segítségével, az minden kétséget kizáróan a legkiválóbb meditáló és a legkiválóbb
yog¦, ahogyan azt a Bhagavad-g¦t§ hatodik fejezete írja.
9.28
ªubh§ªubha-phalair eva° mok¢yase karma-bandhanai¤
sanny§sa-yoga-yukt§tm§ vimukto m§m upai¢yasi
ªubha—a kedvezõtõl; aªubha—és kedvezõtlentõl; phalai¤—eredmények;
evam—így; mok¢yase—megszabadulsz; karma—tett; bandhanai¤—kötelékektõl;
sanny§sa—lemondás; yoga—a yoga; yukta-§tm§—rögzített elmével; vimukta¤—
felszabadult; m§m—Hozzám; upai¢yasi—el fogsz jutni.
Ily módon megszabadulsz a tettekhez fûzõ kötelékektõl, s annak kedvezõ és
kedvezõtlen eredményeitõl. A lemondás ezen elvével elmédet Rám szögezve
felszabadulsz, s eljutsz Hozzám.
MAGYARÁZAT: Aki felsõbb vezetés alatt a K¥¢£a-tudatban cselekszik,
azt yuktának nevezik. A szakkifejezés erre a yukta-vair§gya. Ezt R¡pa Gosv§m¦
részletesebben is megmagyarázza:
an§saktasya vi¢ay§n yath§rham upayuñjata¤
nirbandha¤ k¥¢£a-sambandhe yukta° vair§gyam ucyate
(Bhakti-ras§m¥ta-sindhu 2.255)
R¡pa Gosv§m¦ azt mondja, hogy amíg az anyagi világban vagyunk, addig
cselekednünk kell; nem hagyhatunk fel a tettekkel. Ha cselekszünk, s munkánk
gyümölcseit K¥¢£ának adjuk, akkor azt yukta-vair§gyának nevezik. Valódi
lemondásban élve az ilyen tettek megtisztítják az elme tükrét, s amint a cselekvõ
fokozatosan fejlõdik a lelki megvalósításban, lassanként teljesen meghódol az
Istenség Legfelsõbb Személyisége elõtt. Végül felszabadul, s felszabadulása nagyon
sajátságos. Nem a brahmajyotival válik eggyé, hanem a Legfelsõbb Úr lelki bolygójára
kerül. Ez a vers nagyon érthetõen fejezi ki ezt: m§m upai¢yasi, „Hozzám jön”, haza,
vissza Istenhez. A felszabadulásnak öt szintje van. A vers szerint az, aki egész
életében a Legfelsõbb Úr irányítását követve élt, az eljut oda, hogy teste elhagyása
után visszatérhet Istenhez, s közvetlen társaságában szolgálhatja Õt, a Legfelsõbb
Urat.
Igazi sanny§s¦nak azt nevezik, aki nem akar mást, mint életét az Úr
szolgálatának szentelni. Mindig örök szolgának tekinti magát, aki teljesen meghódolt
az Úr legfelsõbb akaratának. Ezért hát bármit is tesz, azt az Úrért teszi, s minden
tettét az Úr szolgálatában végzi. Nem törõdik sokat a Védákban említett
gyümölcsözõ cselekedetekkel vagy az ott leírt kötelességek végrehajtásával. A
közönséges ember számára elengedhetetlen, hogy eleget tegyen a Védákban elõírt
kötelességeknek, s ezeket a teljesen az Úr szolgálatába merülõ tiszta bhakta elvégzi,
noha néha úgy tûnik, hogy épp ellenkezõleg cselekszik.
A hiteles vai¢£ava szaktekintélyek ezért azt tanítják, hogy még a legokosabb
ember sem értheti meg egy tiszta bhakta terveit és tetteit: t§¯ra v§kya, kriy§, mudr§
vijñeha n§ bujhaya (Caitanya-carit§m¥ta, Madhya 23.39). Aki mindig az Úr szolgálatába
merül, aki állandóan azon gondolkozik és azt tervezgeti, hogyan szolgálja Õt, arra
úgy kell tekinteni, hogy elérte a teljes felszabadulást, s a jövõben minden kétséget
kizárva hazatér, vissza Istenhez. K¥¢£ához hasonlóan róla sem lehet semmi rosszat
mondani.
9.29
samo 'ha° sarva-bh¡te¢u na me dve¢yo 'sti na priya¤
ye bhajanti tu m§° bhakty§ mayi te te¢u c§py aham
sama¤—egyenlõ; aham—Én; sarva-bh¡te¢u—minden élõlénnyel szemben;
na—senki; me—Nekem; dve¢ya¤—gyûlöletes; asti—van; na—sem; priya¤—kedves;
ye—akik; bhajanti—transzcendentális szolgálatot végeznek; tu—de; m§m—Nekem;
bhakty§—odaadással; mayi—Bennem; te—az ilyen személyek; te¢u—bennük; ca—is;
api—bizonyára; aham—Én.
Én senkire sem irigykedem, és olyan sincs, akivel szemben elfogult lennék —
mindenkivel egyenlõen bánok. De aki odaadással szolgál Engem, az a barátom,
Bennem van, s Én is a barátja vagyok.
MAGYARÁZAT: Felmerülhet az a kérdés, hogy ha K¥¢£a egyformán
bánik mindenkivel, és senkit sem tekint a barátjának, akkor miért mutat
megkülönböztetett érdeklõdést azok iránt a bhakták iránt, akik mindig az Õ
transzcendentális szolgálatában élnek? Ez azonban nem részrehajlás, hanem
természetes jelenség. Az anyagi világban is láthatjuk, hogy még a mindenkivel
jószándékú ember is többet törõdik a saját gyermekeivel. Az Úr minden élõlényt —
legyenek bármilyen testben — saját fiának tekint, ezért mindenkit bõségesen ellát
mindazzal, amire életében szüksége van. Olyan Õ, mint a felhõ, ami
megkülönböztetés nélkül mindent megöntöz esõvel, a sziklákat, a szárazföldet és a
tengereket egyaránt. Bhaktáiról azonban mégis külön gondoskodik. Ezekrõl a
bhaktákról tesz említést ez a vers: mindig K¥¢£a-tudatosak, s ezért transzcendentálisan
valamennyien K¥¢£ában vannak. Maga a „K¥¢£a-tudat” kifejezés is arra utal, hogy
akiknek ilyen a tudatuk, azok igazi transzcendentalisták, akik Õbenne vannak. Az Úr
itt félreérthetetlenül azt mondja, mayi te: „Bennem vannak”. Így hát természetes,
hogy az Úr is bennük van — ez kölcsönös. Ez megmagyarázza a következõ szavakat
is: ye yath§ m§° prapadyante t§°s tathaiva bhaj§my aham. „Mindenkinek úgy viselem
gondját, amilyen mértékben átadja magát Nekem.” Ez a transzcendentális, kölcsönös
viszony azért létezik, mert az Úr és a bhaktája egyaránt tudatosak. Amikor egy
gyémántot aranygyûrûbe foglalnak, nagyon szépen mutat — a gyémánt és az arany
egyformán tündöklik. Az Úr és az élõlény örökké ragyogóak. Amikor az élõlény a
Legfelsõbb Úr szolgálatába kezd, akkor az aranyhoz hasonlítható, az Úr pedig olyan,
mint a gyémánt, így kettõjük kombinációja nagyon szép. Bhaktáknak azokat az
élõlényeket hívjuk, akik elérték a tiszta szintet. A Legfelsõbb Úr bhaktái bhaktájává
válik. Személyes filozófia csakis az Úr és bhaktái közötti kölcsönös viszony esetén
létezik. Az imperszonalista filozófia tagadja a Legfelsõbb és az élõlény közötti
kölcsönös kapcsolatot, de a perszonalista filozófia nem.
Az Urat gyakran hasonlítják kívánságteljesítõ fához, amitõl az ember
bármit kérhet és megkaphat. Ez a vers azonban még többet mond errõl, amikor azt
írja, hogy az Úr elfogult a bhaktáival szemben. Így nyilvánítja ki bhaktái iránt
különleges kegyét. Ezt azonban nem szabad a karma törvénye következményének
tekintenünk. Ez ahhoz a transzcendentális természethez tartozik, ami az Urat és
bhaktáit jellemzi. A Neki végzett odaadó szolgálat nem az anyagi, hanem a lelki világ
része, ahol örökkévalóság, boldogság és tudás uralkodik.
9.30
api cet su-dur§c§ro bhajate m§m ananya-bh§k
s§dhur eva sa mantavya¤ samyag vyavasito hi sa¤
api—még; cet—ha; su-dur§c§ra¤—a legszörnyûbb tetteket végrehajtó;
bhajate—odaadó szolgálatot végez; m§m—Nekem; ananya-bh§k—eltérés nélkül;
s§dhu¤—szent; eva—bizonyára; sa¤—õ; mantavya¤—tekintendõ; samyak—teljesen;
vyavasita¤—eltökélt; hi—bizonyára; sa¤—õ.
Még ha valaki a legszörnyûbb tettet követi is el, ha odaadó szolgálatot végez,
szentnek kell tekinteni, mert eltökéltsége a helyes irányba vezeti.
MAGYARÁZAT: Ebben a versben a su-dur§c§ra¤ szónak nagy jelentõsége
van, s helyesen kell megértenünk. Feltételekhez kötött helyzetében az élõlény kétféle
tettet hajt végre: az egyiket a körülmények hatására, a másikat pedig örök természete
szerint. A test védelme vagy a társadalom és az állam törvényeinek betartása
érdekében még a bhaktáknak is kétségtelenül számtalan tettet kell végrehajtaniuk
feltételekhez kötött életüknek köszönhetõen, s ezeket feltételes cselekedeteknek
nevezik. Ezenkívül az élõlény, aki tudatában van lelki természetének, s a K¥¢£a-
tudatban, az Úr odaadó szolgálatában él, transzcendentálisnak nevezett tetteket is
végez. Ezeket — melyeket szaknyelven odaadó szolgálatnak neveznek — örök
helyzetének megfelelõen végzi. A feltételekhez kötött létállapotban az odaadó és a
testtel kapcsolatos feltételes szolgálat néha párhuzamosan történik, ugyanakkor
azonban néha teljes ellentétben állhat egymással. Egy bhakta ügyel rá, hogy
amennyire csak lehet, ne tegyen semmi olyat, ami felborítaná ezt az egyensúlyt.
Tudja: tetteinek tökéletessége azon múlik, mennyire fejlõdik a K¥¢£a-tudat
megvalósításában. Néha azonban azt tapasztaljuk, hogy egy K¥¢£a-tudatú ember
olyan tettet hajt végre, amit a társadalom vagy a politika elítél. Az ilyen ideiglenes
visszaesés azonban nem jelenti azt, hogy nem bhakta többé. A ¼r¦mad-Bh§gavatam
szerint ha valaki visszaesik, de szívvel-lélekkel részt vállal a Legfelsõbb Úr
transzcendentális szolgálatában, azt a szívében jelen lévõ Úr megtisztítja, s
megbocsátja szörnyû tettét. Az anyagi szennyezõdés annyira erõs, hogy néha még az
Úr szolgálatában teljesen elmerülõ yog¦ is megtéved, ám a K¥¢£a-tudat olyannyira
hatásos, hogy általa az ilyen ideiglenes visszaesést azonnal jóvá lehet tenni. Az
odaadó szolgálat folyamata ezért mindig sikeres. Az ideális útról véletlenül lelépõ
bhaktát ezért senkinek sem szabad kigúnyolnia, mert ahogyan a következõ vers
megmagyarázza, az ilyen alkalmi visszaesések egy idõ után megszûnnek, amint a
bhakta teljesen K¥¢£a-tudatúvá válik.
 Ezért a K¥¢£a-tudatban élõ ember helyzetét, aki nagy eltökéltséggel énekli
a Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare/ Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma
R§ma, Hare Hare mantrát, transzcendentálisnak kell tekintenünk még akkor is, ha
véletlenül vagy akaratlanul letért az útról. A vers kihangsúlyozza: s§dhur eva, „az
ilyen ember szent”. Ez arra figyelmezteti az abhaktákat, hogy nem szabad
kigúnyolniuk a véletlen folytán visszaesett bhaktát; továbbra is szentnek kell
tekinteniük õt, véletlen bukása ellenére is. A mantavya¤ szó pedig még
nyomatékosabb: ha valaki nem tartja be ezt a szabályt, és ideiglenes visszaesése miatt
kigúnyolja a bhaktát, az a Legfelsõbb Úr parancsát szegi meg. Az egyetlen
tulajdonság, ami szükséges ahhoz, hogy valaki bhakta legyen, hogy rendíthetetlenül
és kizárólagosan végezze az odaadó szolgálatot.
A N¥si°ha Pur§£ában a következõ kijelentéssel találkozhatunk:
bhagavati ca har§v ananya-cet§
bh¥ªa-malino 'pi vir§jate manu¢ya¤
na hi ªaªa-kalu¢a-cchabi¤ kad§cit
timira-par§bhavat§m upaiti candra¤
Ez azt jelenti, hogy ha valaki teljesen elmerül az Úr odaadó szolgálatában,
de néha mégis elítélendõ tetteket követ el, ezeket úgy kell tekinteni, mint a hold
foltjait, amelyek egy nyúlra emlékeztetnek. A holdon látható folt nem akadályozza a
holdfény áradását, s éppen így a szent jellemtõl véletlenül eltért bhaktát sem teszi
vétke förtelmessé.
Nem szabad ugyanakkor azt hinnünk, hogy a transzcendentális odaadó
szolgálatot végzõ bhakta bármilyen bûnt elkövethet. Ez a vers csak a véletlen esetekre
utal, melyek az anyagi kötelékek erõs befolyásának köszönhetõen következnek be.
Az odaadó szolgálat többé-kevésbé hadüzenet az illuzórikus energia ellen.
Mindaddig, amíg az ember nem eléggé erõs az illuzórikus energiával vívott harcban,
fennáll a veszélye, hogy véletlenül visszaesik. Ha azonban kellõképpen megerõsödik,
akkor többé nem kell visszaesnie, ahogyan azt már korábban megmagyaráztuk.
Senkinek sem szabad ezt a verset arra használnia, hogy mindenféle ostobaságot
elkövessen, s ugyanakkor bhaktának higgye magát. Ha az odaadó szolgálat által nem
javít jellemén, akkor megérthetjük, hogy nem túlságosan fejlett bhakta.
9.31
k¢ipra° bhavati dharm§tm§ ªaªvac-ch§nti° nigacchati
kaunteya pratij§n¦hi na me bhakta¤ pra£aªyati
k¢ipram—hamarosan; bhavati—válik; dharma-§tm§—erényes; ªaªvat-ª§ntim—
maradandó békét; nigacchati—elér; kaunteya—óh, Kunt¦ fia; pratij§n¦hi—hirdesd; na—
sohasem; me—Enyém; bhakta¤—bhakta; pra£aªyati—megsemmisül.
Hamarosan tisztességessé válik és maradandó békét ér el. Óh, Kunt¦ fia,
hirdesd bátran: az Én hívem nem vész el soha!
MAGYARÁZAT: Ezt a verset szintén nem szabad félreértenünk. A hetedik
fejezetben azt mondja az Úr K¥¢£a, hogy aki bûnös tetteket követ el, az nem lehet az
Úr bhaktája, aki pedig nem bhakta, annak nincsenek jó tulajdonságai. Felmerülhet a
kérdés, hogy a véletlenül vagy akarattal bûnt elkövetõ ember hogyan lehet tiszta
bhakta? A kérdés jogos. A hetedik fejezet és a ¼r¦mad-Bh§gavatam kijelentik: a bûnös
tettek elkövetõi, akik sohasem kezdik el az Úr odaadó szolgálatát, nem rendelkeznek
jó tulajdonságokkal. Az odaadó szolgálat kilenc tevékenységével a bhakta általában
minden anyagi szennyezõdéstõl megtisztítja a szívét. Szívébe zárja az Istenség
Legfelsõbb Személyiségét, s így természetesen minden bûnös szennyezõdéstõl
megszabadul, s örökké a Legfelsõbb Úrra gondolva természete is megtisztul. A
Védák bizonyos szabályokat, adott rituációk végrehajtását írják elõ a fejlett síkról
visszaesõ ember számára, hogy megtisztulhasson. A bhaktának azonban nincs
szüksége arra, hogy e tisztító folyamatokat elvégezze, mert mivel állandóan az
Istenség Legfelsõbb Személyiségére gondol, a tisztító folyamatokat a szívében végzi.
Ezért kell a Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare/ Hare R§ma, Hare
R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare mantrát szünet nélkül énekelni. Ez meg fogja védeni a
bhaktát minden alkalmi visszaeséstõl, s így végleg ellenáll minden anyagi
fertõzésnek.
9.32
m§° hi p§rtha vyap§ªritya ye 'pi syu¤ p§pa-yonaya¤
striyo vaiªy§s tath§ ª¡dr§s te 'pi y§nti par§° gatim
m§m—Nálam; hi—bizonyára; p§rtha—óh, P¥th§ fia; vyap§ªritya—védelmet
keresve; ye—azok, akik; api—szintén; syu¤—vannak; p§pa-yonaya¤—alacsony rangú
család szülöttjei; striya¤—nõk; vaiªy§¤—kereskedõk; tath§—is; ª¡dr§¤—alacsony sorú
emberek; te api—még õk is; y§nti—mennek; par§m—a legfelsõbbhöz; gatim—cél.
Óh, P¥th§ fia! Aki Nálam keres menedéket, az még ha alacsony sorban született
is — nõ, vaiªya [kereskedõ] vagy ª¡dra [munkás] —, elérheti a legfelsõbb célt.
MAGYARÁZAT: A Legfelsõbb Úr egyértelmûen kimondja ebben a
versben, hogy az odaadó szolgálatban nincsen különbség a magasabb és alacsonyabb
osztályba tartozó emberek között. Materialista életfelfogással szemlélve vannak ilyen
csoportok, ám aki az Úr transzcendentális odaadó szolgálatában él, az nem tesz ilyen
különbséget. Mindenki alkalmas a végsõ cél elérésére. A ¼r¦mad-Bh§gavatam (2.4.18)
szerint még a ca£¨§lákként (kutyaevõkként) ismert legalacsonyabb rendû emberek is
megtisztulhatnak a tiszta bhakták társaságában. Az odaadó szolgálatnak és a tiszta
bhakták vezetésének tehát olyan nagy ereje van, hogy eltöröl minden különbséget az
emberek magasabb és alacsonyabb rendû csoportjai között, s bárki hozzákezdhet a
végzéséhez. A tiszta bhaktánál menedéket keresve, a megfelelõ vezetés alatt még a
legegyszerûbb ember is megtisztulhat. Az emberek az anyagi természet különféle
kötõerõi szerint négy csoportra oszthatók: akikre a jóság kötõereje hat (br§hma£ák),
akikre a szenvedély (k¢atriyák, vagyis vezetõk), akik a szenvedély és a tudatlanság
kötõerejének hatása alatt állnak (vaiªyák, vagyis kereskedõk), és akik a tudatlanság
kötõerejében élnek (ª¡drák, vagyis kétkezi munkások). Az ennél alacsonyabb szinten
álló embereket, akik bûnös családokban születtek, ca£¨§láknak nevezik. A rangosabb
osztályok általában kerülik az ilyen bûnös családok szülötteinek társaságát. Az
odaadó szolgálat folyamata azonban olyannyira hatásos, hogy a Legfelsõbb Úr tiszta
bhaktája még az alacsonyabb rendû osztályok tagjait is képessé teheti arra, hogy
elérjék az élet legfõbb tökéletességét. Ez csak akkor lehetséges, ha az ember K¥¢£ánál
keres menedéket. Ahogyan azt a vyap§ªritya szó jelzi, teljes mértékben K¥¢£ánál kell
menedéket keresnünk, s így az ember még a nagy jñ§n¦knál és yog¦knál is sokkal
fejlettebbé válhat.
 9.33
ki° punar br§hma£§¤ pu£y§ bhakt§ r§jar¢ayas tath§
anityam asukha° lokam ima° pr§pya bhajasva m§m
kim—mennyi; puna¤—megint; br§hma£§¤—br§hma£ák; pu£y§¤—jámborak;
bhakt§¤—bhakták; r§ja-¥¢aya¤—szent királyok; tath§—is; anityam—ideiglenes;
asukham—gyötrelemmel teli; lokam—bolygó; imam—ezt; pr§pya—elnyerve; bhajasva—
szeretõ szolgálatot végezve; m§m—Nekem.
S mennyivel inkább igaz ez a jámbor br§hma£ák, a bhakták és a szent királyok
esetében! Ezért hát ebbe az ideiglenes és nyomorúságos világba kerülve szolgálj
Engem szeretettel!
MAGYARÁZAT: Ebben az anyagi világban sokféle ember él, ám senki
sem találja meg itt a boldogságot. Ezt mondja ki félreérthetetlenül ez a vers: anityam
asukha° lokam, ez a világ ideiglenes és szenvedésekkel teli, ezért egyetlen józan
úriember sem találja lakhatónak. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége kijelentette,
hogy ez a világ átmeneti és gyötrelemmel teli. Néhány filozófus, különösen a
m§y§v§d¦k azt mondják, hogy ez a világ hamis, a Bhagavad-g¦t§ból azonban
megtudhatjuk, hogy a világ nem hamis, hanem ideiglenes. Az ideiglenes és a hamis
nem ugyanazt jelenti. Ez a világ átmeneti, de létezik egy másik világ, amely
örökkévaló. Ez a szenvedések helye, míg a másik örökkévaló és gyönyörteljes.
Arjuna egy szent királyi családban született. Az Úr õt is felszólítja: „Kezdd
el odaadó szolgálatodat, s minél elõbb térj haza, vissza Istenhez!” Senkinek sem
szabad ebben az ideiglenes, szenvedésekkel teli világban maradnia. Mindenkinek az
Istenség Legfelsõbb Személyiségénél kell menedéket keresnie, hogy elérje az örök
boldogságot. A Legfelsõbb Úr odaadó szolgálata az egyetlen folyamat, amely által az
emberek különbözõ csoportjainak minden problémája megoldódhat. Mindenkinek
K¥¢£a-tudatúvá kell tehát válnia, hogy életét tökéletessé tehesse.
9.34
man-man§ bhava mad-bhakto mad-y§j¦ m§° namaskuru
m§m evai¢yasi yuktvaivam §tm§na° mat-par§ya£a¤
mat-man§¤—gondolj mindig Rám; bhava—legyél; mat—Enyém; bhakta¤—
bhakta; mat—Enyém; y§j¦—imádó; m§m—Nekem; namaskuru—ajánld hódolatodat;
m§m—Nekem; eva—teljesen; e¢yasi—el fogsz jönni; yuktv§—elmélyülve; evam—így;
§tm§nam—lelked; mat-par§ya£a¤—Nekem átadva.
Gondolj mindig Rám, légy bhaktám, ajánld hódolatodat Nekem, és imádj
Engem! Ha teljesen elmélyülsz Bennem, biztosan eljutsz Hozzám.
MAGYARÁZAT: Ez a vers világosan utal arra, hogy egyedül a K¥¢£a-
tudat által lehet kiszabadulni a fertõzött anyagi világ csapdájából. A felelõtlen
magyarázók néha eltorzítják e vers egyértelmû mondanivalóját, miszerint minden
odaadó szolgálatot az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, K¥¢£ának kell
felajánlani. Sajnálatos módon valami másra terelik az olvasó figyelmét, arra, ami
egyáltalán nem megvalósítható. Nem tudják, hogy nincsen különbség K¥¢£a elméje
és Maga K¥¢£a között. K¥¢£a nem egy közönséges ember, hanem az Abszolút
Igazság. Teste, elméje és Õ Maga mind egy és abszolút. Az Anubh§¢ya címû mûvében
Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ Gosv§m¦ a Caitanya-carit§m¥tát (Ýdi-l¦l§ 5.41-48)
magyarázva a K¡rma Pur§£ából idéz: deha-dehi-vibhedo 'ya° neªvare vidyate kvacit. Ez
azt jelenti, hogy K¥¢£a, a Legfelsõbb Úr teste és Õ Maga között nincs különbség. A
magyarázók azonban nem ismerik ezt a K¥¢£áról szóló tudományt, így elrejtik
K¥¢£át, és személyét elhatárolják a testétõl és az elméjétõl. Ez pusztán azt mutatja
meg, hogy teljesen járatlanok K¥¢£a tudományában, néhányan közülük mégis
pénzhez jutnak az emberek félrevezetésével.
Vannak olyan emberek is, akik démonikusak. Õk is K¥¢£ára gondolnak, de
irigyek Rá. Ilyen volt például Ka°sa király, K¥¢£a nagybátyja, aki szintén örökké
K¥¢£ára gondolt, de ellenségének tekintette. Állandóan attól rettegett, mikor jön
K¥¢£a, hogy megölje õt. Az ilyen meditáció nem segít rajtunk. Az embernek odaadó
szeretettel kell gondolnia K¥¢£ára — ez a bhakti —, és szakadatlanul tanulmányoznia
kell a K¥¢£áról szóló tudományt. Mi is ez a kedvezõ folyamat, melyet követnünk
kell? Egy hiteles lelki tanítómestertõl kell tanulnunk. K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, és ahogyan jónéhányszor elmondtuk már, az Õ teste nem anyagi,
hanem örökkévaló, tudással és boldogsággal teli. Így kell tehát K¥¢£áról beszélnünk,
s ez segít majd abban, hogy bhaktákká váljunk. Ha másképp akarjuk megérteni Õt, a
rossz forrásra hallgatva, törekvésünk nem járhat sikerrel.
Elménket irányítsuk K¥¢£a örökkévaló, elsõdleges formája, s azzal a
szívbõl jövõ meggyõzõdéssel, hogy K¥¢£a a Legfelsõbb, imádjuk Õt. Indiában ezer és
ezer templomban imádják K¥¢£át, s végeznek Neki odaadó szolgálatot. E gyakorlat
során hódolatunkat kell ajánlanunk K¥¢£ának. Meg kell hajtanunk a fejünket a m¡rti
elõtt, s elménkkel, testünkkel, tetteinkkel, azaz mindenünkkel Õt kell szolgálnunk.
Ez segít majd abban, hogy teljesen, megingathatatlanul K¥¢£ába merüljünk, s
eljussunk K¥¢£alokára. Nem szabad hagynunk, hogy a lelkiismeretlen magyarázók
tévútra vezessenek bennünket. Végeznünk kell az odaadó szolgálat kilenc
folyamatát, amely azzal kezdõdik, hogy hallunk K¥¢£áról és beszélünk Róla. A tiszta
odaadó szolgálat a legtökéletesebb szint az emberi társadalomban.
A Bhagavad-g¦t§ hetedik és nyolcadik fejezete az Úr tiszta odaadó
szolgálatáról beszélt, ami mentes a spekulatív tudástól, a misztikus yogától és a
gyümölcsözõ cselekedetektõl. Akik még nem tisztultak meg teljesen, azok
vonzódhatnak az Úr különféle aspektusaihoz, például a személytelen brahmajyotihoz
és a helyhez kötött Param§tm§hoz, ám a tiszta bhakták közvetlenül a Legfelsõbb Úr
szolgálatába fognak.
Egy K¥¢£át leíró gyönyörû vers egyértelmûen kimondja, hogy aki a
félisteneket imádja, az végtelenül ostoba, és sohasem kaphatja meg K¥¢£ától a
legnagyobb jutalmat. Kezdetben, fejlõdése elején a bhakta néha visszaesik, s nem
tudja tartani a kívánt szintet, de még akkor is magasabb rendûnek kell tekinteni õt a
többi filozófusnál és yog¦nál. Arról, aki mindig K¥¢£a-tudatban cselekszik, tudnunk
kell, hogy tökéletes szent. Megválik azoktól a világi tettektõl, melyeket véletlenül
elkövet, s kétségtelenül hamarosan teljes tökéletességre tesz szert. Valójában a tiszta
bhaktákkal nem fordulhat elõ, hogy visszaesnek, mert a Legfelsõbb Istenség
személyesen gondoskodik róluk. Az okos embernek ezért azonnal el kell kezdenie a
K¥¢£a-tudat folyamatát, hogy boldogan élhessen ebben az anyagi világban, s így
végül megkapja majd K¥¢£ától a legnagyobb jutalmat.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a ¼r¦mad Bhagavad-g¦t§
kilencedik fejezetéhez, melynek címe: „A legbizalmasabb tudás”.
 TIZEDIK FEJEZET - Az Abszolút fensége
10.1
ªr¦-bhagav§n uv§ca
bh¡ya eva mah§-b§ho ª¥£u me parama° vaca¤
yat te 'ha° pr¦yam§£§ya vak¢y§mi hita-k§myay§
ªr¦-bhagav§n uv§ca—az Istenség Legfelsõbb Személyisége mondta; bh¡ya¤—
ismét; eva—bizonyára; mah§-b§ho—óh, erõs karú; ª¥£u—halld hát; me—Enyém;
paramam—legfelsõbb; vaca¤—utasítás; yat—amit; te—neked; aham—Én;
pr¦yam§£§ya—úgy gondolok rád, mint aki kedves Nekem; vak¢y§mi—mondok; hita-
k§myay§—a te érdekedben.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így szólt: Óh, erõs karú Arjuna, figyelj
ismét szavaimra! Mivel kedves barátom vagy, a te érdekedben most tovább
tanítalak, s átadom neked azt a tudást, ami magasabb rendû mindannál, amit
eddig elmondtam.
MAGYARÁZAT: Par§ªara Muni a bhagav§n szóhoz a következõ
magyarázatot fûzte: Bhagav§nnak, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének azt lehet
nevezni, aki teljességében rendelkezik a hat fenséges tulajdonsággal, azaz minden
erõvel, hírnévvel, gazdagsággal, tudással, szépséggel és lemondással teljes. Földi
jelenléte idején K¥¢£a kinyilvánította mind a hat dicsõ jellemvonást, ezért Par§ªara
Muni és a hozzá hasonló nagy bölcsek mind elfogadták K¥¢£át az Istenség
Legfelsõbb Személyiségeként. K¥¢£a most egy még bizalmasabb tudást ad át
Arjunának fenségével és tetteivel kapcsolatban. A hetedik fejezettel kezdõdõen az Úr
különféle energiáiról s azok mûködésérõl adott érthetõ leírást. Ebben a fejezetben
sajátos fenségérõl beszél Arjunának. Az elõzõ fejezetben különféle energiáit
magyarázta el rendkívül tisztán, hogy megalapozza a szilárd meggyõzõdés
jellemezte odaadást. Ebben a fejezetben tehát megnyilvánulásairól és különféle
fenségeirõl beszél Arjunának.
Minél többet hall valaki a Legfelsõbb Istenrõl, annál szilárdabb lesz a
helyzete az odaadó szolgálatban. Az Úrról mindig a bhakták társaságában kell
hallanunk, mert ennek eredményeképpen több odaadó szolgálatot végzünk majd. A
bhakták közötti beszélgetésekben és elõadásaikon azonban csak azok tudnak részt
venni, akik valóban vágynak arra, hogy K¥¢£a-tudatúak legyenek. Az Úr érthetõen
kijelenti Arjunának, hogy csupán az õ áldására beszél errõl a témáról, mivel Arjuna
nagyon kedves Neki.
10.2
na me vidu¤ sura-ga£§¤ prabhava° na mahar¢aya¤
aham §dir hi dev§n§° mahar¢¦£§° ca sarvaªa¤
na—sohasem; me—Enyém; vidu¤—ismer; sura-ga£§¤—a félistenek;
prabhavam—eredet, fenség; na—sohasem; mah§-¥¢aya¤—nagy bölcsek; aham—Én
vagyok; §di¤—az eredet; hi—bizonyára; dev§n§m—a félisteneknek; mah§-¥¢¦£§m—a
nagy bölcseknek; ca—is; sarvaªa¤—minden tekintetben.
Sem a félistenek serege, sem a kiváló szentek nem ismerik származásomat és
fenségemet, mert Én vagyok mindnyájuk eredete minden tekintetben.
 MAGYARÁZAT: A Brahma-sa°hit§ kijelenti, hogy az Úr K¥¢£a a
Legfelsõbb Úr. Senki sem nagyobb Nála, s Õ minden ok oka. Ebben a versben Maga
az Úr mondja, hogy Õ az eredete az összes félistennek és bölcsnek. Ha még a
félistenek és a nagy bölcsek sem képesek megérteni K¥¢£át, nevét és személyiségét,
mit mondhatnánk parányi bolygónk úgynevezett tudósairól? Senki sem foghatja fel,
miért jelenik meg a Földön a Legfelsõbb Isten közönséges emberként, s miért hajt
végre csodálatos és szokatlan tetteket. Tudnunk kell tehát, hogy a K¥¢£a
megértéséhez szükséges tulajdonság nem az anyagi mûveltség. Elmebeli
spekulációval még a félisteneknek és a nagy bölcseknek sem sikerült megérteniük Õt.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam is világosan kijelenti, hogy még a hatalmas félistenek sem
képesek megérteni az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Spekulálással csak annyit
tudhatnak meg, amennyit tökéletlen érzékeik megengednek, de így egy teljesen
ellentétes, imperszonalista következtetésre jutnak, miszerint Isten valamiféle
személytelen dolog, ami nem az anyagi természet három kötõerejének
megnyilvánulása. Az is lehet, hogy elméjükben elképzelnek valamit, ám K¥¢£át
lehetetlen megérteni ilyen ostoba spekulálással.
Azoknak, akik meg akarják ismerni az Abszolút Igazságot, az Úr burkoltan
azt mondja e versben: „Jelen vagyok mint az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s Én
vagyok a Legfelsõbb.” Ezt mindannyiunknak tudnunk kell. Annak ellenére, hogy
valaki nem tudja megérteni a személyesen jelen lévõ, felfoghatatlan Urat, Õ létezik.
Az örökkévaló, tudással és boldogsággal teljes K¥¢£át akkor érthetjük meg igazán, ha
tanulmányozzuk szavait a Bhagavad-g¦t§ban és a ¼r¦mad-Bh§gavatamban. Istent
uralkodó hatalomként vagy a személytelen Brahmanként azok is megérthetik, akik
alsóbbrendû energiájában vannak, ám az Istenség Személyiségét csak a
transzcendentális síkra jutott ember foghatja fel.
K¥¢£a indokolatlan kegyébõl alászáll, hogy segítsen a sok spekuláló
emberen, akik képtelenek megérteni az Õ valódi helyzetét. A Legfelsõbb Úr
rendkívüli tettei ellenére azonban az anyagi energiával megfertõzött spekulálók
továbbra is azt hiszik, hogy a személytelen Brahman a Legfelsõbb. Egyedül a
Legfelsõbb Úr elõtt teljesen meghódolt bhakták érthetik meg a Legfelsõbb Személyiség
kegyébõl, hogy Õ K¥¢£a. A bhakták nem törõdnek Isten személytelen Brahman
arculatával. Hitük és odaadásuk következtében azonnal a Legfelsõbb Úr elõtt
hódolnak meg, s így K¥¢£a indokolatlan kegyébõl képesek megérteni Õt. Senki más
nem értheti Õt meg. A nagy bölcsek véleménye is ez: Mi az §tm§, mi a Legfelsõbb? Õ,
akit imádnunk kell.
10.3
yo m§m ajam an§di° ca vetti loka-maheªvaram
asamm¡¨ha¤ sa martye¢u sarva-p§pai¤ pramucyate
ya¤—bárki; m§m—Engem; ajam—megszületetlen; an§dim—kezdet nélküli;
ca—is; vetti—ismer; loka—bolygóknak; mah§-¦ªvaram—a legfelsõbb irányító;
asamm¡¨ha¤—nincs illúzióban; sa¤—õ; martye¢u—a halandók között; sarva-p§pai¤—
minden bûnös visszahatástól; pramucyate—megszabadul.
Õ, aki nincs illúzióban, aki Engem megszületetlennek, kezdet nélkülinek és az
összes világ Legfelsõbb Urának ismer — egyedül õ mentes minden bûntõl.
 MAGYARÁZAT: Ahogyan a hetedik fejezet (7.3) írja, manu¢y§£§°
sahasre¢u kaªcid yatati siddhaye: akik megpróbálják elérni a lelki megvalósítás síkját,
nem közönséges emberek. Õk jobbak annál a sok millió közönséges embernél, akik
mit sem tudnak a lelki megvalósításról. A lelki azonosságukat valóban megérteni
próbálkozók közül azonban azok a legsikeresebb, lelki megvalósítást elért emberek,
akik megértették, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, mindennek a
tulajdonosa, a megszületetlen. Csakis ezen a szinten, K¥¢£a legfelsõbb helyzetét
tökéletesen megértve tisztulhatunk meg valamennyi bûnös visszahatástól.
Ebben a versben az aja — megszületetlen — szó az Úrra utal, aki azonban
különbözik az élõlényektõl, akiket a második fejezet szintén ajának nevez. Az Úr
különbözik az élõlényektõl, akik anyagi ragaszkodásaik miatt születnek és halnak
meg. A feltételekhez kötött lelkek állandóan cserélik testüket, de az Övé nem
változik. Még ha alászáll ebbe az anyagi világba, akkor is mint ugyanaz a
megszületetlen jön el. Ezért mondja a negyedik fejezet, hogy az Úr belsõ energiája
révén nem áll az alsóbbrendû, anyagi energia irányítása alatt, hanem mindig a
felsõbbrendûben marad.
E versben a vetti loka-maheªvaram szavak arra utalnak, hogy az Úr K¥¢£áról
tudnunk kell: Õ az univerzum bolygórendszereinek legfelsõbb birtokosa. Õ létezett a
teremtés elõtt is, és különbözik a teremtett világtól. A félistenek mindegyike az
anyagi világban teremtõdött, de K¥¢£át az írások szerint senki sem teremtette. K¥¢£a
tehát még a nagy félistenektõl, például Brahm§tól és ¼ivától is különbözik. S mivel Õ
Brahm§, ¼iva és a többi félisten létrehozója, Õ a Legfelsõbb Személy minden bolygón.
¼r¦ K¥¢£a tehát különbözik minden teremtett dologtól. Aki ilyennek ismeri
Õt, az azonnal megszabadul minden bûnös visszahatástól. Az embernek meg kell
tisztulnia minden bûnös tettétõl, ha szert akar tenni a Legfelsõbb Úrról szóló tudásra.
A Bhagavad-g¦t§ tanítása szerint Õt kizárólag az odaadó szolgálat által lehet
megismerni, más módon nem.
Nem szabad K¥¢£áról olyan felfogást kialakítanunk, hogy Õ emberi lény.
Korábban olvashattuk, hogy csak az ostobák gondolkoznak így. Ugyanezt mondja ki
ez a vers is más szavakkal. Aki nem ostoba, azaz aki kellõképpen értelmes ahhoz,
hogy megértse Isten örök helyzetét, az mindig mentes minden bûnös visszahatástól.
Hogyan lehet K¥¢£a megszületetlen, ha Devak¦ fiaként ismerik? A ¼r¦mad-
Bh§gavatam erre is választ ad: Amikor az Úr megjelent Devak¦ és Vasudeva elõtt, nem
közönséges gyermek módjára született. Elõször eredeti formájában jelent meg, s csak
azután változott át közönséges gyermekké.
Bármi is történjék K¥¢£a irányítása alatt, az transzcendentális, és nem
fertõzhetik be az anyagi visszahatások, melyek lehetnek kedvezõek és kedvezõtlenek
egyaránt. Az a felfogás, hogy az anyagi világban vannak kedvezõ és kedvezõtlen
dolgok, többé-kevésbé elmebeli spekuláció, mert az anyagi világban semmi sem
kedvezõ. Itt minden kedvezõtlen, mert maga az anyagi természet is kedvezõtlen —
csak képzeljük, hogy kedvezõ. Igazi áldás csakis a teljes odaadással végzett K¥¢£a-
tudatú tettekbõl és szolgálatból származik. Ezért ha azt akarjuk, hogy tetteink
valóban áldásosak legyenek, akkor a Legfelsõbb Úr utasításai szerint kell
cselekednünk. Ezekrõl az utasításokról a ¼r¦mad-Bh§gavatamból, a Bhagavad-g¦t§ból
vagy egy hiteles lelki tanítómestertõl hallhatunk. A lelki tanítómester a Legfelsõbb
Urat képviseli, ezért utasításai nem különböznek az Õ utasításaitól. A lelki
tanítómester, a szentek és az írások tanítása között nincs különbség; e három forrás
nem mond ellent egymásnak. Ha irányításuk szerint cselekszünk, akkor tetteink
mentesek az anyagi világ jámbor és bûnös tetteinek visszahatásaitól. Tetteit a bhakta a
transzcendentális lemondás szellemében hajtja végre, amit sanny§sának neveznek. A
Bhagavad-g¦t§ hatodik fejezetének elsõ verse szerint valódi lemondásban az él, aki
kötelességbõl cselekszik, mert a Legfelsõbb Úr úgy rendelte el, s nem tetteinek
gyümölcsénél keres menedéket (an§ªrita¤ karma-phalam). A valódi yog¦ és sanny§s¦ az,
aki a Legfelsõbb Úr utasítását követve cselekszik, s nem az ál-yog¦ vagy az, aki
csupán sanny§s¦nak öltözik.
10.4—5
buddhir jñ§nam asammoha¤ k¢am§ satya° dama¤ ªama¤
sukha° du¤kha° bhavo 'bh§vo bhaya° c§bhayam eva ca
ahi°s§ samat§ tu¢±is tapo d§na° yaªo 'yaªa¤
bhavanti bh§v§ bh¡t§n§° matta eva p¥thag-vidh§¤
buddhi¤—értelem; jñ§nam—tudás; asammoha¤—kételyektõl mentes; k¢am§—
megbocsátás; satyam—igazmondás; dama¤—az érzékek szabályozása; ªama¤—az elme
szabályozása; sukham—boldogság; du¤kham—boldogtalanság; bhava¤—születés;
abh§va¤—halál; bhayam—félelem; ca—is; abhayam—félelemnélküliség; eva—is; ca—és;
ahi°s§—erõszaknélküliség; samat§—egyensúly; tu¢±i¤—elégedettség; tapa¤—vezeklés;
d§nam—adományozás; yaªa¤—hírnév; ayaªa¤—szégyen; bhavanti—lesznek; bh§v§¤—
természetek; bh¡t§n§m—élõlényeknek; matta¤—Tõlem; eva—bizonyára; p¥thak-
vidh§¤—különféleképpen elrendezett.
Értelem, tudás, mentesség a kétségtõl és a tévhittõl, megbocsátás, igazmondás,
az érzékek szabályozása, az elme szabályozása, boldogság és szenvedés, születés,
halál, félelem, félelemnélküliség, erõszakmentesség, kiegyensúlyozottság,
elégedettség, vezeklés, adományozás, hírnév és szégyen — egyedül Tõlem
származnak az élõlények e tulajdonságai.
MAGYARÁZAT: Az élõlények különféle tulajdonságait, a jókat és a
rosszakat egyaránt K¥¢£a teremtette. Errõl ír ez a vers.
Az értelem az a képesség, melynek segítségével a dolgokat helyes
nézõpontból elemezzük, a tudás pedig azt jelenti, hogy megértjük, mi a lélek, s mi az
anyag. Az egyetemeken oktatott közönséges tudás csupán az anyagot érinti, s ezért
itt nem tekintjük tudásnak. Tudás annyit jelent, mint ismerni a különbséget a lélek és
az anyag között. A modern oktatás kizárólag az anyagi elemekrõl és a testi
szükségletekrõl tanít, s mellõzi a lélekrõl szóló tudományt. Az akadémikus tudás
ezért nem teljes.
Az asammohát, a félelemtõl és illúziótól való mentességet akkor lehet elérni,
ha az ember nem határozatlan, s megértette a transzcendentális filozófiát. Ily módon
lassan, de biztosan megszabadul a zavarodottságtól. Semmit sem szabad vakon
elfogadnunk; elõször mindent nagy figyelemmel és elõvigyázatossággal
mérlegelnünk kell. A k¢am§, a türelem és a megbocsátás tulajdonságát el kell
sajátítanunk, s eszerint kell élnünk: az embernek türelmesnek kell lennie, és meg kell
tudnia bocsátani mások apró bûneit. A satyam, az igazmondás azt jelenti, hogy a
tényeket mások érdekében változatlanul kell közölnünk, s nem szabad eltorzítanunk.
A társadalomban elfogadott szokások alapján az embernek csak akkor kell
megmondania az igazságot, ha azzal örömet okoz másoknak. Ez azonban nem
igazmondás. Az igazat mindig nyíltan meg kell mondani, hogy mások a valósághoz
hûen ismerhessék meg a tényeket. Ha egy emberrõl tudjuk, hogy tolvaj, s ezt
elmondjuk másoknak is, akkor igazat mondunk. Az igazság néha fáj, ám ez ne
tántorítson el senkit sem a kimondásától. Az igazmondás megköveteli, hogy
változatlanul közöljük a tényeket embertársainkkal, az õ érdekükben. Ez az
igazmondás definíciója.
Az érzékek szabályozása azt jelenti, hogy nem szabad azokat
szükségtelenül saját élvezetünkre használni. Az érzékeket a szükséges mértékben
elégedetté kell tennünk, ez nem tilos, de a fölösleges érzéki élvezet hátráltatja a lelki
fejlõdést. Az érzékeket vissza kell tartanunk a felesleges tevékenységtõl. Ehhez
hasonlóan az elmét is korlátoznunk kell, hogy ne merüljön el fölösleges
gondolatokban. Ezt nevezik ªamának. Senkinek sem szabad arra vesztegetnie az
idejét, hogy a pénzszerzésen törje a fejét; ha így tesz, rossz célra használja
gondolkodóképességét. Az elménket arra kell összpontosítanunk, hogy megértsük
azt, amire az emberiségnek a leginkább szüksége van, s ezt aztán hitelesen,
változatlanul át kell adnunk másoknak is. A gondolkodóképességet a szentírások
szakértõi, a szentek, a lelki tanítómesterek és a fejlett gondolkodású személyek
társaságában kell kifejlesztenünk.
Sukham: A gyönyört vagy boldogságot mindig olyan dolgokban kell
megtalálnunk, melyek kedvezõen hatnak a K¥¢£a-tudat lelki tudományának
mûvelésére, a boldogtalanság vagy fájdalom pedig az, ami nem kedvez a K¥¢£a-
tudatbeli fejlõdésnek. Mindazt, ami elõnyösen segíti elõrehaladásunkat a K¥¢£a-
tudatban, el kell fogadnunk, s mindazt, ami akadályozza, el kell utasítanunk.
A bhava — születés — a testre utal. Még a Bhagavad-g¦t§ elején
megtárgyaltuk, hogy a lélek számára nem létezik sem születés, sem halál. Ezek
csupán az anyagi világbeli testekre jellemzõek. A félelem annak tudható be, hogy
aggódunk a jövõ miatt. A K¥¢£a-tudatú ember azonban nem fél, mert tudja: tettei
révén biztosan visszatér a transzcendentális világba, haza Istenhez. Rá tehát fényes
jövõ vár. Mások azonban nem tudják, mit tartogat számukra a jövõ, s a következõ
életükrõl is tudatlanok, így aztán örök aggodalomban élnek. Ha valaki meg akar
szabadulni az aggodalomtól, a legjobb, ha megérti K¥¢£át, s állandóan elmerül a
K¥¢£a-tudatban. Így szabadulhatunk meg minden félelemtõl. A ¼r¦mad-Bh§gavatam
(11.2.37) elmondja: bhaya° dvit¦y§bhiniveªata¤ sy§t, a félelmet az okozza, hogy az
illuzórikus energiába merülünk. Ám akik megszabadultak az illuzórikus energiától,
akik meggyõzõdtek arról, hogy nem azonosak az anyagi testtel, hanem az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének lelki részei õk, s akik ezért transzcendentális szolgálatot
végeznek a Legfelsõbb Istenségnek, azoknak nincs mitõl rettegniük. Az õ jövõjük
ragyogó. A félelem azokra jellemzõ, akik nem K¥¢£a-tudatúak. Az abhayam, a
félelemnélküliség csak a K¥¢£a-tudatúak számára elérhetõ.
Ahi°s§ — erõszakmentesség — azt jelenti, hogy nem szabad semmi olyat
tennünk, ami másoknak fájdalmat okoz, vagy amivel megzavarunk másokat. A
politikusok, szociológusok, filantrópusok stb. által ígért anyagi tettek nem
eredményeznek semmi jót, mert a politikusok és filantrópusok nem rendelkeznek
transzcendentális szemlélettel, s nem tudják, mi az, ami valóban az emberi
társadalom javát szolgálja. Az ahi°s§ azt jelenti, hogy az embereket úgy kell
tanítanunk, hogy képesek legyenek teljes mértékben kihasználni az emberi test adta
lehetõségeket. Az emberi test a lelki megvalósításra való, így minden ezt hátráltató
tett vagy utasítás az emberi test elleni erõszakként fogható fel. Erõszaknélküliségnek
tehát azt nevezzük, ami az emberek eljövendõ lelki boldogságát segíti elõ.
 Samat§ — kiegyensúlyozottság — azt jelenti, hogy az ember mentes a
vonzódástól és a gyûlölettõl. Nem szabad semmihez sem túlzottan ragaszkodnunk,
de a túlzott ellenszenv sem jó. Az anyagi világot ragaszkodás és gyûlölet nélkül kell
elfogadnunk. Ami elõnyös a K¥¢£a-tudat végzéséhez, azt el kell fogadnunk, ami
pedig kedvezõtlen, azt el kell utasítanunk. Ezt nevezik samat§nak,
kiegyensúlyozottságnak. Aki K¥¢£a-tudatban él, semmit sem utasít vissza és semmit
nem fogad el anélkül, hogy elõbb ne mérlegelné: hasznos-e ez a K¥¢£a-tudat végzése
során vagy sem?
Tu¢±i — elégedettség — arra utal, hogy az embernek nem szabad arra
törekednie, hogy felesleges tettekkel egyre több anyagi dolgot halmozzon fel. Érjük
be azzal, amit a Legfelsõbb Úr kegyébõl megkapunk. Ezt nevezik elégedettségnek.
Tapas lemondást vagy vezeklést jelent. Ezzel kapcsolatban a Védákban számtalan
szabályt és elõírást találunk: hajnalban kell felkelnünk, fürdõt kell vennünk stb. Néha
nagyon nehéz korán felkelni, de bármilyen nehézséget vállal az ember magára
önszántából, azt vezeklésnek hívják. Ehhez hasonlóan vannak elõírások a hó
bizonyos napjain betartandó böjtre is. Lehetséges, hogy valakinek nincs ínyére a böjt,
de ha eltökélt abban, hogy fejlõdni akar a K¥¢£a-tudat tudományában, akkor el kell
fogadnia azokat a testi kényelmetlenségeket, melyeket a Védák ajánlanak. Nem
szabad azonban szükségtelenül vagy a védikus elõírásoknak ellentmondva böjtölni.
A politikai célokat szolgáló böjt szintén tilos. Errõl a Bhagavad-g¦t§ mint a tudatlanság
kötõerejébe tartozó koplalásról ír, a tudatlanság vagy szenvedély kötõerejében
végzett tettek pedig sohasem vezetnek lelki fejlõdéshez. Bármit teszünk azonban a
jóság minõségében, az segíti majd fejlõdésünket, s a védikus utasítások értelmében
betartott böjt gyarapítja az ember lelki tudását.
Ami az adományozást illeti, az embernek keresete ötven százalékát jó
célokra kell áldoznia. S hogy mi a jó cél? Ami megegyezik a K¥¢£a-tudat céljával — s
ez nemcsak jó, de a legjobb is. Mivel K¥¢£a jó, ezért az Õ ügye is az. Adományt tehát
annak kell adnunk, aki a K¥¢£a-tudatban tevékenykedik. A védikus irodalom szerint
az adomány a br§hma£ákat illeti. Ezt a szokást mind a mai napig betartják, noha nem
egészen a védikus utasításokkal megegyezõen. A parancs mégis úgy szól, hogy az
adomány a br§hma£ákat illeti meg. Miért? Mert õk a magasabb rendû lelki tudással
foglalkoznak. Egy br§hma£ának egész életét Brahman megértésére kell szentelnie.
Brahma j§n§t¦ti br§hma£a¤: br§hma£ának azt nevezik, aki ismeri a Brahmant. Azért kell
tehát adakoznunk nekik, mert a felsõbbrendû lelki szolgálatba merülnek, s nincs
idejük arra, hogy megkeressék a kenyerüket. A védikus irodalom szerint a
sanny§s¦nak, vagyis a lemondott rendben élõnek is illik adakozni. A sanny§s¦k házról
házra járva kéregetnek, nem azért, hogy vagyont gyûjtsenek, hanem hogy
missziójukat végezzék. Az a szokás, hogy minden házba bekopognak, s felrázzák a
tudatlanság álmában szendergõ családosokat. A családosokat a családi ügyek kötik
le, s megfeledkeznek az élet igazi céljáról (K¥¢£a-tudatuk felébresztésérõl), ezért a
sanny§s¦k dolga, hogy koldusként keressék fel a családosokat, s biztassák õket a
K¥¢£a-tudat gyakorlására. A Védák azt írják: ébredjünk fel, és érjük el azt, ami jár
nekünk ebben az emberi életformában. A sanny§s¦k az ehhez szükséges tudást és
folyamatot ismertetik. Nem szabad tehát szeszélyesen és meggondolatlanul
adományoznunk. Az adományok csak a lemondott életrend tagjait, a br§hma£ákat és
a hasonló jó ügyek képviselõit illetik.
Yaªas, hírnév: Az Úr Caitanya Mah§prabhu szerint akkor leszünk igazán
híresek, ha nagy bhaktává válunk. Ez az igazi hírnév. Akit úgy ismernek, mint a
K¥¢£a-tudat kiváló egyéniségét, az valóban híres. Akinek nincs ilyen hírneve, az
rossz hírû.
Ezek a tulajdonságok szerte az univerzumban, az emberek és a félistenek
társadalmában egyaránt jellemzõek. A többi bolygón számtalanféle emberi
társadalom létezik, ám ezek a tulajdonságok mindenhol megtalálhatók. Azok
számára, akik fejlõdni szeretnének a K¥¢£a-tudatban, K¥¢£a teremti meg e
jellemzõket, de kifejleszteni nekünk magunknak kell belülrõl. A Legfelsõbb Úr
elrendezése szerint a Neki odaadó szolgálatot végzõ emberben valamennyi jó
tulajdonság kialakul.
K¥¢£a az eredete mindennek, jónak és rossznak egyaránt. Ebben az anyagi
világban semmi olyan nem nyilvánulhat meg, ami nincs jelen K¥¢£ában. Ezt jelenti a
tudás: tudjuk, hogy a dolgok különböznek egymástól, mégis meg kell értenünk, hogy
minden K¥¢£ából árad.
10.6
mahar¢aya¤ sapta p¡rve catv§ro manavas tath§
mad-bh§v§ m§nas§ j§t§ ye¢§° loka im§¤ praj§¤
mah§-¥¢aya¤—a nagy bölcsek; sapta—hét; p¡rve—elõzõleg; catv§ra¤—négy;
manava¤—Manuk; tath§—is; mat-bh§v§¤—Tõlem születtek; m§nas§¤—az elmébõl;
j§t§¤—születtek; ye¢§m—az övék; loke—a világon; im§¤—mindezek; praj§¤—népesség.
A hét nagy bölcs, elõzõleg pedig másik négy tudós, valamint a Manuk [az
emberiség õsnemzõi] Belõlem, az Én elmémbõl születtek, s a különféle bolygókat
benépesítõ élõlények mind tõlük származnak.
MAGYARÁZAT: Az Úr az univerzum népességének származásáról tesz
összegezve említést. Brahm§ az eredeti teremtmény, aki a Hira£yagarbhaként ismert
Legfelsõbb Úr energiájából született. Brahm§ból nyilvánult meg a négy bölcs,
Sanaka, Sananda, San§tana és Sanat-kum§ra, majd hét másik nagy bölcs és a Manuk.
Ezt a huszonöt nagy bölcset az univerzum élõlényeinek õsatyáiként ismerik.
Megszámlálhatatlanul sok univerzum van, és mindegyikben végtelen számú bolygó
lebeg. Mindegyik égitestet különféle élõlények sokasága lepi el, akik e huszonöt
õsatyától származnak. Brahm§ elõbb ezer félisteni évig vezekelt, mielõtt K¥¢£a
kegyébõl megvalósította a teremtés tudományát. Aztán Brahm§tól létrejött Sanaka,
Sananda, San§tana és Sanat-kum§ra, majd Rudra és a hét bölcs, és ily módon minden
br§hma£a és k¢atriya az Istenség Legfelsõbb Személyiségének energiájából született.
Brahm§t Pit§mahaként, nagyatyaként ismerik, K¥¢£át pedig Prapit§mahának, a
nagyatya atyjának nevezik. Errõl a Bhagavad-g¦t§ tizenegyedik fejezetében
olvashatunk (11.39).
10.7
et§° vibh¡ti° yoga° ca mama yo vetti tattvata¤
so 'vikalpena yogena yujyate n§tra sa°ªaya¤
et§m—mindez; vibh¡tim—fenség; yogam—misztikus hatalom; ca—is;
mama—az Enyém; ya¤—bárki; vetti—tudja; tattvata¤—igazán; sa¤—õ; avikalpena—
töretlen; yogena—az odaadó szolgálatban; yujyate—tevékenykedik; na—sohasem;
atra—itt; sa°ªaya¤—kétség.
Aki igazán ismeri e fenségemet és misztikus hatalmamat, az tiszta odaadó
szolgálatba fog — ehhez semmi kétség sem fér.
MAGYARÁZAT: A lelki tökéletesség csúcsát az Istenség Legfelsõbb
Személyiségérõl szóló tudás jelenti. Senki sem kezdheti el az odaadó szolgálatot
addig, amíg szilárd meggyõzõdéssel el nem fogadja a Legfelsõbb Úr különféle
fenséges tulajdonságait. Az emberek általában tudják, hogy Isten hatalmas, de nem
tudják pontosan, mennyire hatalmas. Itt errõl is hallhatunk. Aki valóban tisztában
van Isten nagyságával, az automatikusan meghódol, s az Úr odaadó szolgálatához
lát. A Legfelsõbb fenségét igazán megismerve nincsen más választása, mint
meghódolni Elõtte. Ehhez a tényleges tudáshoz a ¼r¦mad-Bh§gavatam, a Bhagavad-g¦t§
és a hasonló írások leírásaiból juthatunk.
Szerte a különféle bolygórendszerekben számtalan félisten él, akiknek
feladata az univerzum irányítása. Közülük a legfõbbek Brahm§, az Úr ¼iva, a négy
Kum§ra és a többi õsatya. Az univerzumban sok õsatya él, akik mind a Legfelsõbb
Úrtól, K¥¢£ától születtek. Minden õsatyának az Istenség Legfelsõbb Személyisége,
K¥¢£a az eredeti õsatyja.
Ez csupán néhány a Legfelsõbb Úr fenséges tulajdonságai közül. Ha valaki
szilárd meggyõzõdéssel elfogadja ezeket, akkor rendületlen hittel, minden kétség
nélkül elfogadja K¥¢£át, és hozzákezd az odaadó szolgálathoz. E sajátságos tudásra
szükség van ahhoz, hogy az embernek fokozódjon az érdeklõdése K¥¢£a szeretõ,
odaadó szolgálata iránt. Nem szabad elhanyagolnunk K¥¢£a nagyságának teljes
megértését, mert csakis ennek ismeretében leszünk képesek megszilárdulni az
õszinte odaadó szolgálatban.
10.8
aha° sarvasya prabhavo matta¤ sarva° pravartate
iti matv§ bhajante m§° budh§ bh§va-samanvit§¤
aham—Én; sarvasya—mindennek; prabhava¤—származásának forrása;
matta¤—Tõlem; sarvam—minden; pravartate—árad; iti—így; matv§—tudván;
bhajante—odaadóvá válnak; m§m—Irántam; budh§¤—a mûveltek; bh§va-samanvit§¤—
nagy figyelemmel.
Én vagyok az eredete a lelki és az anyagi világnak, minden Belõlem árad. A
bölcsek, akik tudva tudják ezt, odaadóan szolgálnak és teljes szívbõl imádnak
Engem.
MAGYARÁZAT: A mûvelt bölcs, aki behatóan tanulmányozta a Védákat,
s olyan hiteles forrástól tett szert tudására, mint az Úr Caitanya, valamint tudja,
hogyan alkalmazza ezeket az ismereteket, megérti, hogy K¥¢£a az eredete
mindennek, a lelki és az anyagi világokban egyaránt, s így rendíthetetlenné válik a
Legfelsõbb Úr odaadó szolgálatában. Egyetlen ostoba ember és semmilyen képtelen
magyarázat nem térítheti le útjáról. Valamennyi védikus írás egyetért abban, hogy
K¥¢£a az eredete Brahm§nak, ¼ivának és az összes többi félistennek. Az Atharva
Vedában (Gop§la-t§pan¦ Upani¢ad 1.24) ez áll: yo brahm§£a° vidadh§ti p¡rva° yo vai
ved§°ª ca g§payati sma k¥¢£a¤. „K¥¢£a volt az, aki kezdetben Brahm§t a védikus
tudományra tanította, s aki a múltban elterjesztette a védikus tudást.” A N§r§ya£a
Upani¢ad (1) pedig így ír: atha puru¢o ha vai n§r§ya£o 'k§mayata praj§¤ s¥jeyeti. „Aztán
az Istenség Személyisége, N§r§ya£a élõlényeket kívánt teremteni.” N§r§ya£§d brahm§
j§yate, n§r§ya£§d praj§pati¤ praj§yate, n§r§ya£§d indro j§yate, n§r§ya£§d a¢±au vasavo
j§yante, n§r§ya£§d ek§daªa rudr§ j§yante, n§r§ya£§d dv§daª§dity§¤ — folytatja az
Upani¢ad. „N§r§ya£ától született Brahm§, N§r§ya£ától születtek meg az õsatyák,
N§r§ya£ától született Indra, N§r§ya£ától született a nyolc vasu, N§r§ya£ától
született a tizenegy rudra, és N§r§ya£ától jött világra a tizenkét §ditya.” Ez a
N§r§ya£a K¥¢£a egyik kiterjedése.
A Védák azt is kijelentik: brahma£yo devak¦-putra¤. „Devak¦ fia, K¥¢£a a
Legfelsõbb Személyiség.” (N§r§ya£a Upani¢ad 4) Aztán pedig azt olvashatjuk: eko vai
n§r§ya£a §s¦n na brahm§ na ¦ª§no n§po n§gni-samau neme dy§v-§p¥thiv¦ na nak¢atr§£i na
s¡rya¤. „A teremtés kezdetén csak a Legfelsõbb Személyiség, N§r§ya£a létezett. Nem
létezett sem Brahm§, sem ¼iva, nem volt tûz, sem hold, sem csillagok az égen, sem
nap.” (Mah§ Upani¢ad 1) A Mah§ Upani¢adból azt is megtudhatjuk, hogy az Úr ¼iva a
Legfelsõbb Úr homlokából született. Ezért a Védák azt mondják, hogy a Legfelsõbb
Urat, Brahm§ és ¼iva teremtõjét kell imádni.
A Mok¢a-dharmában K¥¢£a szintén így szól:
praj§pati° ca rudra° c§py aham eva s¥j§mi vai
tau hi m§° na vij§n¦to mama m§y§-vimohitau
„Az õsatyákat, ¼ivát és a többieket mind Én teremtettem, bár õk ezt nem
tudják, mert illuzórikus energiám megtéveszti õket.” A Var§ha Pur§£ában is ez áll:
n§r§ya£a¤ paro devas tasm§j j§taª caturmukha¤
tasm§d rudro 'bhavad deva¤ sa ca sarva-jñat§° gata¤
„Az Istenség Legfelsõbb Személyisége N§r§ya£a. Tõle született Brahm§,
akitõl világra jött ¼iva.”
Az Úr K¥¢£a minden teremtmény forrása, akit minden dolog
leghatásosabb okának neveznek. Õ mondja: „Mivel minden Tõlem származik, Én
vagyok az eredeti forrása mindennek. Minden az Én irányításom alatt áll, de senki
sincs Felettem.” K¥¢£án kívül nincs másik legfelsõbb irányító. Aki így érti meg
K¥¢£át egy hiteles lelki tanítómester segítségével, a védikus írások alapján, az
minden energiáját a K¥¢£a-tudat végzésére fordítja, és valóban mûveltté válik. Hozzá
képest mindenki más, aki nem ismeri K¥¢£át úgy, ahogy van, ostoba. Csak egy
ostoba vélheti K¥¢£át közönséges lénynek. A K¥¢£a-tudatú embernek nem szabad
hagynia, hogy az ostobák megzavarják. El kell kerülnie a Bhagavad-g¦t§ hamis
magyarázatait és értelmezéseit, s elszántan, rendületlenül kell haladnia a K¥¢£a-tudat
útján.
10.9
mac-citt§ mad-gata-pr§£§ bodhayanta¤ parasparam
kathayantaª ca m§° nitya° tu¢yanti ca ramanti ca
mat-citt§¤—akik elméjüket teljesen Rám irányították; mat-gata-pr§£§¤—
életüket Nekem szentelve; bodhayanta¤—prédikálva; parasparam—maguk között;
kathayanta¤—beszélgetve; ca—is; m§m—Rólam; nityam—mindig; tu¢yanti—elégedetté
válnak; ca—is; ramanti—transzcendentális örömöt élveznek; ca—is.
Tiszta híveim gondolatai Bennem lakoznak, életüket teljesen az Én
szolgálatomnak szentelték. Nagy örömet és elégedettséget éreznek õk, amikor
felvilágosítják egymást, és Rólam beszélgetnek.
MAGYARÁZAT: A tiszta bhakták, akiknek jellemzõirõl ez a vers ír, teljesen
elmerülnek az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatában. Gondolataikat sohasem
lehet eltéríteni K¥¢£a lótuszlábáról, és csakis transzcendentális témákról
beszélgetnek. Ez a vers kifejezetten a tiszta bhakták ismertetõjeleirõl beszél. A
Legfelsõbb Úr bhaktái a nap huszonnégy óráján keresztül örökké a Legfelsõbb Úr
tulajdonságait és tetteit magasztalják. Szívük és lelkük állandóan K¥¢£ába merül, és
örömüket abban lelik, hogy a többi bhaktával Róla beszélgetnek.
Az odaadó szolgálat kezdõ fokán a bhakták magából a szolgálatból
merítenek transzcendentális örömet, fejlettebb szinten pedig az Isten iránti
szeretetben állapodnak meg. Ezt a transzcendentális állapotot elérve tapasztalhatják
azt a legmagasabb rendû tökéletességet, amit az Úr saját hajlékán nyilvánít ki. Az Úr
Caitanya a transzcendentális odaadó szolgálatot egy maghoz hasonlítja, melyet az
élõlény szívében ültetnek el. A megszámlálhatatlanul sok élõlény bolygóról bolygóra
vándorol az univerzumban, de közülük csak néhány szerencsés találkozik egy tiszta
bhaktával, lehetõséget kapva az odaadó szolgálat megértésére. Ez az odaadó szolgálat
olyan, mint egy mag. Ha elültetjük a szívünkben, és hallgatjuk, énekeljük a Hare
K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare/ Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma,
Hare Hare mantrát, akkor a mag késõbb gyümölcsöt hoz, ahogyan egy fa magjából is
gyümölcs lesz, ha rendszeresen öntözzük. Az odaadó szolgálat lelki palántája egyre
növekszik, majd áttöri az anyagi univerzum burkát, és behatol a brahmajyoti
ragyogásába, a lelki égbe. Ott tovább nõ, míg el nem éri a legfelsõbb lelki bolygót,
Goloka V¥nd§vanát, K¥¢£a legfelsõbb bolygóját. Végül az Úr K¥¢£a lótuszlábánál
keres menedéket, s ott megállapodik. Ahogyan egy növény gyümölcsöt és virágot
hoz, úgy az odaadó szolgálat növénye is gyümölcsöket terem, s öntözése a hallás és
éneklés formájában folytatódik. A Caitanya-carit§m¥ta (Madhya-l¦l§, tizenkilencedik
fejezet) részletes leírást közöl az odaadó szolgálat növényérõl. Elmagyarázza, hogy
amikor az egész növény védelmet keres a Legfelsõbb Úr lótuszlábánál, az embert
teljesen eltölti az Isten iránti szeretet, s egy pillanatig sem tud tovább élni anélkül,
hogy kapcsolatban legyen a Legfelsõbb Úrral, ahogyan a hal sem képes víz nélkül
élni. Ebben az állapotban a bhakta a Legfelsõbb Úrral való kapcsolat hatására szert
tesz minden transzcendentális tulajdonságra.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam szintén olyan elbeszélésekkel van teli, melyek a
Legfelsõbb Úr és bhaktái közötti kapcsolatról szólnak, éppen ezért nagy kincs a
bhakták számára, ahogyan azt Maga a Bh§gavatam is leírja (12.13.18). ¼r¦mad-
bh§gavata° pur§£am amala° yad vai¢£av§n§° priyam. Ez a mû egyáltalán nem beszél a
materialista tettekrõl, az anyagi gyarapodásról, az érzékkielégítésrõl vagy a
felszabadulásról. A ¼r¦mad-Bh§gavatam az egyetlen olyan szentírás, amely teljes
leírást ad a Legfelsõbb Úr és bhaktái transzcendentális természetérõl. A lelki
megvalósítást elért, K¥¢£a-tudatú emberek tehát mindig örömüket lelik az ilyen
transzcendentális irodalom tanulmányozásában, ahogyan egy fiatal fiúnak és
lánynak okoz örömet a másik társasága.
10.10
te¢§° satata-yukt§n§° bhajat§° pr¦ti-p¡rvakam
dad§mi buddhi-yoga° ta° yena m§m upay§nti te
te¢§m—nekik; satata-yukt§n§m—akik mindig teljesen elmerülnek;
bhajat§m—az odaadó szolgálat végzésében; pr¦ti-p¡rvakam—szeretõ eksztázisban;
dad§mi—adok; buddhi-yogam—igazi értelmet; tam—azt; yena—ami által; m§m—
Hozzám; upay§nti—jönnek; te—õk.
 Akik szüntelen odaadással és szeretettel szolgálnak Engem, azoknak megadom
azt az értelmet, amellyel eljuthatnak Hozzám.
MAGYARÁZAT: Ebben a versben a buddhi-yogam szó nagyon fontos.
Talán emlékszünk még arra, hogy a második fejezetben az Úr Arjunát oktatva
megemlíti: sok dologról beszélt, és a buddhi-yoga útjáról is szólni fog. Erre most kerül
sor. A buddhi-yoga nem más, mint a K¥¢£a-tudatbeli cselekvés, s ez jelenti a
legfejlettebb intelligenciát. Buddhi értelmet, yoga pedig misztikus tetteket vagy
misztikus felemelkedést jelent. Ha valaki megpróbál hazatérni, vissza Istenhez, és
szívvel-lélekkel a K¥¢£a-tudatbeli odaadó szolgálathoz kezd, akkor cselekvését
buddhi-yogának hívják. Más szóval ez az a folyamat, amely által az ember
kiszabadulhat az anyagi világ börtönébõl. A fejlõdés végsõ célja K¥¢£a, ám az
emberek nem tudnak errõl. Ezért rendkívül fontos, hogy egy hiteles lelki
tanítómester és a bhakták társaságát keressük. Tudnunk kell, hogy K¥¢£a a cél. Ha
látjuk a célt, akkor lassan, de biztosan haladni kezdünk felé az úton, s végül el is
érjük.
Karma-yogában az cselekszik, aki ismeri az élet célját, de ragaszkodik tettei
gyümölcséhez. Aki pedig tudja, hogy a cél K¥¢£a, ám elmebeli spekulálással akarja
Õt megérteni, s ebbõl merít örömet, az a jñ§na-yogában cselekszik. A bhakti- vagy
buddhi-yoga azt jelenti, hogy az ember ismeri a célt, és K¥¢£át egyedül az odaadó
szolgálattal, a K¥¢£a-tudat folyamatával kívánja elérni. Ez a teljes yoga, s ez jelenti az
élet legtökéletesebb szintjét.
Ha valakinek van egy hiteles lelki tanítómestere, és tagja egy lelki
mozgalomnak, ám mégsem eléggé okos ahhoz, hogy fejlõdjön, akkor K¥¢£a belülrõl
látja el utasításokkal, hogy végül könnyen elérhesse Õt. Az ehhez szükséges
tulajdonság az, hogy az ember mindig a K¥¢£a-tudatban cselekedjen, és szeretettel,
odaadással végezze a számtalanféle szolgálatot. Dolgozzon K¥¢£ának, és tegye ezt
szeretettel. Ha a bhakta nem elég értelmes ahhoz, hogy fejlõdjön az önmegvalósítás
útján, ám õszinte, s odaadóan végzi szolgálatát, akkor az Úr megadja neki az esélyt a
fejlõdésre, s arra, hogy végül elérje Õt.
10.11
te¢§m ev§nukamp§rtham aham ajñ§na-ja° tama¤
n§ªay§my §tma-bh§va-stho jñ§na-d¦pena bh§svat§
te¢§m—nekik; eva—bizonyára; anukamp§-artham—hogy különleges kegyét
mutassa; aham—Én; ajñ§na-jam—tudatlanság miatt; tama¤—sötétség; n§ªay§mi—
szétoszlatom; §tma-bh§va—szívükben; stha¤—elhelyezkedõ; jñ§na—tudásnak;
d¦pena—lámpással; bh§svat§—ragyogó.
Különleges kegyembõl Én, aki szívükben lakozom, a tudás fénylõ lámpásával
szétoszlatom a tudatlanságból származó sötétséget.
MAGYARÁZAT: Amikor az Úr Caitanya Benáreszben volt, hogy a Hare
K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare/ Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma,
Hare Hare éneklését tanítsa, ezer és ezer ember követte Õt. Prak§ª§nanda Sarasvat¦,
korának nagyon befolyásos és mûvelt tudósa, aki szintén Benáreszben élt,
szentimentálisnak tartotta és kigúnyolta az Úr Caitanyát. A filozófusok néha
megbírálják a bhaktákat, rendkívül tudatlanoknak és a filozófiában naiv
szentimentalistáknak nevezve õket. Tévednek. Számtalan mûvelt, tudós bhakta
létezik, akik az odaadás filozófiáját vallják. De még ha van is olyan bhakta, aki nem
képes tanulni a mûveikbõl vagy a lelki tanítómesterétõl, ha õszintén, odaadással
szolgálja K¥¢£át, K¥¢£a megsegíti õt a szívén keresztül. A K¥¢£a-tudatban
tevékenykedõ, õszinte bhakta tehát nem lehet tudatlan. Az egyetlen szükséges feltétel,
hogy teljes K¥¢£a-tudatban odaadó szolgálatot végezzen.
A modern filozófusok véleménye szerint megkülönböztetõ képesség
nélkül az ember nem juthat tiszta tudáshoz. Nekik válaszolja a Legfelsõbb Úr ebben a
versben azt, hogy segít a tiszta odaadó szolgálatot végzõkön, még akkor is, ha azok
nem rendelkeznek kellõ mûveltséggel, és nincs elegendõ tudásuk a védikus elvekrõl
sem.
Az Úr azt mondja Arjunának, hogy csupán spekulálással nincs remény a
Legfelsõbb Igazság, az Abszolút Igazság, az Istenség Legfelsõbb Személyisége
megismerésére, mert a Legfelsõbb Igazság olyan hatalmas, hogy kizárólag elmebeli
erõfeszítéssel senki sem értheti meg. Ha az ember nem híve a Legfelsõbb Igazságnak,
s nem szereti Õt, akkor sohasem fogja megérteni K¥¢£át, a Legfelsõbb Igazságot, még
ha millió és millió éven át folytatja a spekulálást, akkor sem. A Legfelsõbb Igazságot,
K¥¢£át csakis az odaadó szolgálat teszi elégedetté, és így Õ — felfoghatatlan
energiája révén — feltárja Magát a tiszta bhakta szívében. A tiszta bhaktának K¥¢£a
mindig a szívében van, s K¥¢£a — aki olyan, mint a nap — jelenlétével azonnal
szétoszlatja a tudatlanság sötétségét. Ez az a különleges kegy, melyben K¥¢£a tiszta
bhaktáját részesíti.
Annak következtében, hogy sok-sok millió születés óta áll kapcsolatban az
anyaggal, az ember szívét belepi a materializmus pora, ám ha hozzákezd az odaadó
szolgálathoz, s örökké a Hare K¥¢£át énekli, hamarosan megtisztul, s eljut a tiszta
tudás síkjára. Vi¢£ut, a legvégsõ célt egyedül ezzel az énekléssel és az odaadó
szolgálat által lehet elérni, nem pedig elmebeli spekulációval vagy vitával. A tiszta
bhaktának nem kell aggódnia az anyagi életszükségletek miatt, mert ha a szívében
szétoszlott a sötétség, akkor a Legfelsõbb Úr — aki nagyon örül a bhakta szeretõ,
odaadó szolgálatának — ellátja mindennel. Ez a Bhagavad-g¦t§ tanításának lényege. A
Bhagavad-g¦t§t tanulmányozva az ember képessé válik arra, hogy teljesen
meghódoljon a Legfelsõbb Úr elõtt, és tiszta odaadó szolgálatot végezzen Neki. Az
Úr visel rá gondot, s így megszabadul minden materialista törekvéstõl.
10.12—13
arjuna uv§ca
para° brahma para° dh§ma pavitra° parama° bhav§n
puru¢a° ª§ªvata° divyam §di-devam aja° vibhum
§hus tv§m ¥¢aya¤ sarve devar¢ir n§radas tath§
asito devalo vy§sa¤ svaya° caiva brav¦¢i me
arjuna¤ uv§ca—Arjuna mondta; param—legfelsõbb; brahma—igazság;
param—legfelsõbb; dh§ma—hajlék; pavitram—tiszta; paramam—a legfelsõbb; bhav§n—
Te; puru¢am—személyiség; ª§ªvatam—eredeti; divyam—transzcendentális; §di-devam—
az eredeti Úr; ajam—megszületetlen; vibhum—a legnagyobb; §hu¤—mondják; tv§m—
Rólad; ¥¢aya¤—bölcsek; sarve—mindegyik; deva-¥¢i¤—a félistenek bölcsei; n§rada¤—
N§rada; tath§—is; asita¤—Asita; devala¤—Devala; vy§sa¤—Vy§sa; svayam—
személyesen; ca—szintén; eva—bizonyára; brav¦¢¦—elmagyarázod; me—nekem.
 Arjuna így szólt: Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége, a legvégsõ
hajlék, a legtisztább, az Abszolút Igazság. Te vagy az örök, transzcendentális és
eredeti személy, a megszületetlen, a leghatalmasabb. N§rada, Asita, Devala és
Vy§sa, valamint minden más nagy bölcs megerõsíti ezt az igazságot Rólad, és most
Te Magad is ezt mondod nekem.
MAGYARÁZAT: Ebben a két versben a Legfelsõbb Úr esélyt ad a modern
filozófusoknak, mert e két versbõl félreérthetetlenül kiderül, hogy a Legfelsõbb
különbözik az egyéni lélektõl. Miután Arjuna hallotta e fejezetben a Bhagavad-g¦t§
négy leglényegesebb versét, teljesen megszabadult minden kételytõl, és elfogadta
K¥¢£át az Istenség Legfelsõbb Személyiségeként. Azon nyomban lelkesen
kijelentette: „Te vagy para° brahma, az Istenség Legfelsõbb Személyisége.” Korábban
K¥¢£a azt mondta, Õ az eredete mindennek és mindenkinek. Minden félisten és
minden emberi lény Tõle függ, ám tudatlanságuk következtében az emberek és a
félistenek magukat abszolútnak és az Istenség Legfelsõbb Személyiségétõl
függetlennek gondolják. Az odaadó szolgálat végzése tökéletesen eltávolítja ezt a
tudatlanságot. Ezt az Úr már az elõzõ versben megmagyarázta, s kegyébõl most
Arjuna — a védikus tanításokkal egyetértve — elfogadja Õt a Legfelsõbb
Igazságként. Nem szabad azt hinnünk, hogy mivel Arjuna K¥¢£a meghitt barátja,
csupán hízelgésképpen szólítja Õt az Istenség Legfelsõbb Személyiségének és az
Abszolút Igazságnak. A védikus írások alátámasztják mindazt, amit Arjuna e két
versben elmond. Megerõsítik, hogy egyedül az értheti meg a Legfelsõbb Urat, aki
odaadó szolgálatot végez Neki, és senki más. A Védák megerõsítik Arjuna minden
egyes szavát ebben a versben.
A Kena Upani¢ad szerint a Legfelsõbb Brahman az alapja mindennek, s az
elõzõekben K¥¢£a már megmagyarázta, hogy minden Õrajta nyugszik. A Mu£daka
Upani¢ad megerõsíti, hogy a Legfelsõbb Urat, akin minden nyugszik, csak azok
valósíthatják meg, akik állandóan Rá gondolnak. Azt, amikor valaki állandóan
K¥¢£ára gondol, smara£amnak nevezik, s ez egyike az odaadó szolgálat kilenc
folyamatának. Az ember egyedül a K¥¢£a iránti odaadó szolgálattal értheti meg
helyzetét, és ily módon szabadulhat meg az anyagi testétõl.
A Védák a Legfelsõbb Urat a tiszták közül is a legtisztábbnak fogadják el.
Aki megérti, hogy K¥¢£a a legtisztább, az megtisztulhat minden bûnös tettõl. Az
ember azonban mindaddig nem tud megszabadulni a bûnös tettektõl, amíg meg nem
hódol a Legfelsõbb Úr elõtt. Arjuna a legtisztábbként fogadja el K¥¢£át, és ez
megegyezik a védikus írások tanításával. Ezt a nagy személyiségek is megerõsítik,
akik közül N§rada a legfõbb.
K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s az embernek mindig Rajta
kell meditálnia, élveznie transzcendentális kapcsolatát Vele. Õ a legfelsõbb létezés.
Testének nincs szüksége semmire, nem születik és nem hal meg. Ezt nemcsak Arjuna
mondja, hanem a teljes védikus irodalom, a Pur§£ák és a történelmi elbeszélések is.
Minden védikus írás így jellemzi K¥¢£át, s Õ Maga is azt mondja a negyedik
fejezetben: „Habár megszületetlen vagyok, mégis megjelenek ezen a Földön, hogy
megalapozzam a vallás elveit.” Õ a legfelsõbb eredet; Neki nincs oka, mert Õ minden
ok oka, s minden Belõle árad. Erre a tökéletes tudásra a Legfelsõbb Úr kegyébõl lehet
szert tenni.
Arjuna csakis K¥¢£a kegyébõl képes kifejezni magát. Ha meg akarjuk érteni
a Bhagavad-g¦t§t, akkor el kell fogadnunk e két vers kijelentéseit. Ezt nevezik a
parampar§ rendszernek, a tanítványi lánc elfogadásának. Senki sem értheti meg a
Bhagavad-g¦t§t mindaddig, amíg nem tagja a tanítványi láncnak — az úgynevezett
akadémikus mûveltség nem segít. A védikus írásokban található számtalan
bizonyíték ellenére az akadémikus képzettségükre büszke emberek sajnálatos módon
kitartanak önfejû meggyõzõdésük mellett, miszerint K¥¢£a egy közönséges ember.
10.14
sarvam etad ¥ta° manye yan m§° vadasi keªava
na hi te bhagavan vyakti° vidur dev§ na d§nav§¤
sarvam—mindet; etat—ezt; ¥tam—igazságot; manye—elfogadom; yat—
amiket; m§m—nekem; vadasi—mondasz; keªava—óh, K¥¢£a; na—sohasem; hi—
bizonyára; te—Tiéd; bhagavan—óh, Istenség Személyisége; vyaktim—
kinyilatkoztatást; vidu¤—tudhatják; dev§¤—a félistenek; na—sem; d§nav§¤—a
démonok.
Óh, K¥¢£a, teljes igazságként fogadom el mindazt, amit elmondtál! Sem a
félistenek, sem a démonok nem érthetik meg személyiségedet, óh, Uram!
MAGYARÁZAT: Arjuna itt megerõsíti, hogy a hitetlen és démonikus
természetû emberek nem érthetik meg K¥¢£át. Õt még a félistenek sem ismerik; mit
mondhatnánk akkor napjaink állítólagos tudósairól? Arjuna a Legfelsõbb Úr
kegyébõl megértette, hogy a Legfelsõbb Igazság K¥¢£a, és Õ az egyetlen, aki
tökéletes. Kövessük hát Arjuna nyomdokait, aki a Bhagavad-g¦t§ szakértõjévé vált! A
negyedik fejezet leírása szerint a Bhagavad-g¦t§ tanítása tanítványi láncolatának
parampar§ rendszere megszakadt, ezért K¥¢£a új tanítványi láncot indított el
Arjunával, s azért épp vele, mert Arjunát meghitt barátjának és kiváló bhaktájának
tekintette. Ezért ahogy azt a G¦topani¢ad bevezetésében elmondtuk, a Bhagavad-g¦t§t a
parampar§ rendszerén keresztül kell megérteni. Amikor a parampar§ láncolat
megszakadt, Arjunára esett a választás, hogy állítsa azt helyre. Követnünk kell
Arjuna példáját, aki elfogadott mindent, amit K¥¢£a mondott, s ily módon mi is
képesek leszünk majd megérteni a Bhagavad-g¦t§ lényegét. Csak ezután érthetjük
meg, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége.
10.15
svayam ev§tman§tm§na° vettha tva° puru¢ottama
bh¡ta-bh§vana bh¡teªa deva-deva jagat-pate
svayam—személyesen; eva—bizonyára; §tman§—Magad által; §tm§nam—
Magadat; vettha—ismered; tvam—Te; puru¢a-uttama—óh, leghatalmasabb
személyiség; bh¡ta-bh§vana—óh, mindenek eredete; bh¡ta-¦ªa—óh, mindenek Ura;
deva-deva—óh, minden félisten Ura; jagat-pate—óh, egész univerzum Ura.
Bizony egyedül csak Te ismered Magad belsõ energiád által, óh, Legfelsõbb
Személy, mindenek eredete, minden lény Ura, istenek Istene, világegyetem Ura!
MAGYARÁZAT: A Legfelsõbb Urat, K¥¢£át csak azok ismerhetik meg,
akik az odaadó szolgálaton keresztül kapcsolatban állnak Vele, ahogyan Arjuna és
követõi. A démonikus vagy ateista mentalitású emberek nem érthetik meg Õt. Az
elmebeli spekuláció, amely eltéríti az embert a Legfelsõbb Úrtól, komoly bûn, ezért
aki nem ismeri K¥¢£át, annak tilos a Bhagavad-g¦t§ magyarázásával próbálkoznia. A
Bhagavad-g¦t§ K¥¢£a kinyilatkoztatása, s mivel a K¥¢£áról szóló tudományt
tartalmazza, az Õ segítségével kell megértenünk, ahogyan azt Arjuna is tette, s nem
szabad az ateistákat meghallgatnunk.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam (1.2.11) kijelenti:
vadanti tat tattva-vidas tattva° yaj jñ§nam advayam
brahmeti param§tmeti bhagav§n iti ªabdyate
A Legfelsõbb Igazságot három aspektusban valósítják meg: személytelen
Brahmanként, helyhez kötött Param§tm§ként, s végül az Istenség Legfelsõbb
Személyiségeként. Az Abszolút Igazság végsõ arculatának megértésekor tehát az
ember eljut az Istenség Legfelsõbb Személyiségéhez. Egy közönséges ember vagy egy
felszabadult személy, aki megvalósította a személytelen Brahmant vagy a helyhez
kötött Param§tm§t, talán nem érti meg Isten személyiségét. Ezek az emberek
megpróbálhatják megérteni a Legfelsõbb Személyt a Bhagavad-g¦t§ verseibõl, melyek
e személy, K¥¢£a szavai. Néha az imperszonalisták elfogadják K¥¢£át Bhagav§nként,
vagy elismerik mint legfelsõ tekintélyt. Azonban sokan vannak, akik felszabadultak
ugyan, ám nem képesek megérteni, hogy K¥¢£a Puru¢ottama, a Legfelsõbb
Személy — s Arjuna ezért Puru¢ottamának szólítja Õt. Lehet, hogy valaki nem érti
meg azt sem, hogy K¥¢£a minden élõlény atyja, így Arjuna Bh¡ta-bh§vanának nevezi
K¥¢£át. És ha valaki tudja Róla, hogy Õ minden élõlény atyja, lehet, hogy azt nem
tudja, hogy Õ a legfelsõbb irányító, ezért ez a vers Õt Bh¡teªának, mindenki
legfelsõbb irányítójának nevezi. És még ha valaki tudja is K¥¢£áról, hogy Õ minden
élõlény legfelsõbb irányítója, lehetséges, hogy azt nem tudja, hogy Õ valamennyi
félisten eredete. Ez a vers ezért Devadevának, vagyis az összes félisten imádott
Istenének nevezi Õt. S ha valaki tudja, hogy Õ minden félisten imádott Istene, talán
nem tudja azt, hogy Õ minden dolog legfelsõbb birtokosa is — ezért Arjuna
Jagatpatinak szólítja Õt. Ebben a versben tehát Arjuna megvalósítása megalapozza a
K¥¢£áról szóló igazságot, ezért ha teljes valóságában akarjuk Õt megérteni, Arjuna
nyomdokait kell követnünk.
10.16
vaktum arhasy aªe¢e£a divy§ hy §tma-vibh¡taya¤
y§bhir vibh¡tibhir lok§n im§°s tva° vy§pya ti¢±hasi
vaktum—mondani; arhasi—érdemes; aªe¢e£a—részletekben; divy§¤—isteni;
hi—bizonyára; §tma—sajátod; vibh¡taya¤—fenségek; y§bhi¤—melyek által;
vibh¡tibhi¤—fenségek; lok§n—minden bolygó; im§n—ezek; tvam—Tiéd; vy§pya—
átható; ti¢±hasi—marad.
Kérlek, beszélj nekem részletesen isteni fenségedrõl, amely által áthatod e
világok mindegyikét!
MAGYARÁZAT: Ebbõl a versbõl kiderül, hogy Arjuna már elégedett
azzal, amit az Istenség Legfelsõbb Személyiségérõl, K¥¢£áról megértett. K¥¢£a
kegyébõl Arjuna személyes tapasztalattal, értelemmel és tudással rendelkezik,
valamint minden mással, amelyre ezek segítségével egy ember szert tehet, s
megértette, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Nem kételkedik, mégis
megkéri K¥¢£át, beszéljen mindent átható természetérõl. Az emberek nagy része,
különösen pedig az imperszonalisták leginkább a Legfelsõbb mindent átható
természetével foglalkoznak. Arjuna tehát arról kérdezi K¥¢£át, hogyan létezik Õ
mindent átható aspektusában különféle energiái révén. Tudnunk kell azonban, hogy
Arjuna csupán a közönséges emberek érdekében kérdezi ezt.
10.17
katha° vidy§m aha° yogi°s tv§° sad§ paricintayan
ke¢u ke¢u ca bh§ve¢u cintyo 'si bhagavan may§
katham—hogyan; vidy§m aham—tudjam; yogin—óh, legfelsõbb misztikus;
tv§m—Te; sad§—mindig; paricintayan—gondolva; ke¢u—melyikben; ke¢u—melyikben;
ca—is; bh§ve¢u—természetek; cintya¤ asi—emlékezni kell Rád; bhagavan—óh,
Legfelsõbb; may§—általam.
Óh, K¥¢£a, óh, Legfelsõbb Misztikus, hogyan gondolhatok állandóan Rád, és
hogyan ismerhetlek meg Téged? Óh, Istenség Legfelsõbb Személyisége, milyen
formákban emlékezzek Rád?
MAGYARÁZAT: Ahogyan azt az elõzõ fejezet elmondta, az Istenség
Legfelsõbb Személyiségét a yoga-m§y§ függönye takarja el. Csak a meghódolt lelkek
és a bhakták láthatják Õt. Arjuna meggyõzõdött arról, hogy barátja, K¥¢£a a
Legfelsõbb Isten, de tudni szeretné az általános folyamatot is, melynek segítségével a
közönséges emberek megérthetik a mindent átható Urat. Az átlagemberek —
beleértve a démonokat és az ateistákat is — nem ismerhetik K¥¢£át, mert Õt yoga-
m§y§ energiája védelmezi. Arjuna most ismét az õ érdekükben kérdez. A fejlett
bhaktát nemcsak a saját elõrehaladása érdekli, hanem másoké is. Arjuna vai¢£ava,
vagyis bhakta, ezért kegyesen lehetõséget ad az egyszerû embereknek a Legfelsõbb
Úr mindent átható természetének megértésére. K¥¢£át azért szólítja yoginnak, mert Õ
a yoga-m§y§ energia mestere, amely hol eltakarja Õt az egyszerû emberek elõl, hol
láthatóvá teszi számukra. A közönséges ember, akiben nincs szeretet Isten iránt,
képtelen állandóan K¥¢£ára emlékezni, s így elméje mindig anyagi gondolatokkal
teli. Arjuna számol azzal, hogyan gondolkoznak a világ materialista emberei. A ke¢u
ke¢u ca bh§ve¢u szavak az anyagi természetre utalnak (a bh§va szó jelentése: „fizikai
dolgok”). A materialisták nem tudják megérteni K¥¢£a lelki természetét, ezért
számukra a legjobb, ha gondolataikat fizikai dolgokra összpontosítják, s
megpróbálják felismerni, hogyan jelenik meg K¥¢£a anyagi képviselõiben.
10.18
vistare£§tmano yoga° vibh¡ti° ca jan§rdana
bh¡ya¤ kathaya t¥ptir hi ª¥£vato n§sti me 'm¥tam
vistare£a—részletesen; §tmana¤—Tiéd; yogam—misztikus hatalom;
vibh¡tim—fenségek; ca—is; jana-ardana—óh, ateisták elpusztítója; bh¡ya¤—ismét;
kathaya—írd le; t¥pti¤—elégedettség; hi—bizonyára; ª¥£vata¤—hallván; na asti—nincs;
me—enyém; am¥tam—nektár.
Óh, Jan§rdana, kérlek, beszélj még egyszer részletesen fenséged misztikus
hatalmáról! Sohasem fáradok bele, ha Rólad hallhatok, mert minél többet hallom
nektári szavaid, annál jobban vágyom megízlelni õket.
MAGYARÁZAT: Naimi¢§ranya erdejében a ¼aunaka által vezetett ¥¢ik
hasonlóan szóltak S¡ta Gosv§m¦hoz:
vaya° tu na vit¥py§ma uttama-ªloka-vikrame
 yac ch¥£vat§° rasa-jñ§n§° sv§du sv§du pade pade
„Még ha szüntelenül hallja valaki a legkiválóbb imákkal magasztalt K¥¢£a
transzcendentális kedvteléseit, akkor sem fárad bele soha. Akik transzcendentális
kapcsolatba kerülnek az Úrral, azok minden pillanatban nagy élvezettel ízlelik meg
kedvteléseinek leírását.” (¼r¦mad-Bh§gavatam 1.1.19). Arjuna hallani akar K¥¢£áról, s
leginkább arról, hogyan hat át mindent a Legfelsõbb Úrként.
Ami az am¥tam — nektár — szót illeti, minden K¥¢£ával kapcsolatos
kijelentés vagy elbeszélés olyan, mint a nektár, melyet csakis a valós tapasztalat által
lehet megízlelni. A modern regények, elbeszélések, novellák és a tudományos-
fantasztikus regényirodalom mind abban különböznek az Úr transzcendentális
kedvteléseitõl, hogy a világi irodalom olvasását megunja az ember, ám ha K¥¢£áról
hall, abba sohasem fárad bele. Az univerzum történelmének leírása éppen emiatt teli
van Isten inkarnációi kedvteléseinek elbeszéléseivel. A Pur§£ák például az elõzõ
korszakok történelmérõl írnak, s beszélnek az Úr különféle inkarnációinak
kedvteléseirõl. Ezek az olvasmányok örökké érdekesek maradnak, még akkor is, ha
többször olvassuk õket.
10.19
ªr¦-bhagav§n uv§ca
hanta te kathayi¢y§mi divy§ hy §tma-vibh¡taya¤
pr§dh§nyata¤ kuru-ªre¢±ha n§sty anto vistarasya me
ªr¦-bhagav§n uv§ca—az Istenség Legfelsõbb Személyisége mondta; hanta—
igen; te—neked; kathayi¢y§mi—el fogom beszélni; divy§¤—isteniek; hi—bizonyára;
§tma-vibh¡taya¤—saját fenségem; pr§dh§nyata¤—a lényegesek; kuru-ªre¢±ha—óh,
legkiválóbb a Kuruk között; na asti—nincs; anta¤—határ; vistarasya—terjedelmének;
me—Enyém.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így szólt: Jól van, beszélek neked, óh,
Arjuna, csodálatos megnyilvánulásaimról, de csak a legfontosabbakról, mert
fenségemnek nincsen határa.
MAGYARÁZAT: K¥¢£a nagyságát és fenségét lehetetlen felfogni. Az
egyéni lélek érzékei korlátoltak, és nem teszik lehetõvé számára, hogy teljességében
megértse mindazt, ami K¥¢£ával kapcsolatos. A bhakták mégis megpróbálják
megismerni K¥¢£át, de nem azzal a gondolattal, hogy valamikor vagy életükben egy
bizonyos szintre eljutva majd képesek lesznek egészen megérteni Õt. Azért teszik,
mert maguk a K¥¢£áról szóló elbeszélések annyira élvezetesek, hogy a bhakták
számára nektárnak tûnnek, s nagy örömet merítenek belõlük. A tiszta bhakták
transzcendentális boldogságot éreznek, amikor K¥¢£a fenségérõl vagy számtalanféle
energiájáról beszélgetnek. Éppen ezért csakis ilyen témákról akarnak hallani és
beszélni. K¥¢£a tudta, hogy az élõlények képtelenek teljességében felfogni fenségét,
ezért úgy döntött, hogy különféle energiáinak csupán legfontosabb
megnyilvánulásairól beszél. A pr§dh§nyata¤ („legfõbb”) szó nagyon fontos, mert a
Legfelsõbb Úr legfõbb sajátságai közül csak néhányat érthetünk meg, hiszen vonásai
korlátlanok, s lehetetlen mindet megérteni. A versben használt vibh¡ti szó K¥¢£a
fenségére utal, amely által az egész megnyilvánulást irányítja. Az Amara-koªa
értelmezõszótár szerint a vibh¡ti kivételes fenséget jelent.
 Az imperszonalisták vagy panteisták sem a Legfelsõbb Úr kivételes
fenségét, sem pedig isteni energiáinak megnyilvánulásait nem képesek megérteni.
Az Úr energiái a lelki és az anyagi világban egyaránt minden megnyilvánulásban
szétoszlanak. K¥¢£a most azt írja le, amit a közönséges ember közvetlenül is
felfoghat, s ezzel változatos energiáinak egy részérõl beszél.
10.20
aham §tm§ gu¨§keªa sarva-bh¡t§ªaya-sthita¤
aham §diª ca madhya° ca bh¡t§n§m anta eva ca
aham—Én; §tm§—a lélek; gu¨§keªa—óh, Arjuna; sarva-bh¡ta—minden
élõlénynek; §ªaya-sthita¤—a szívben elhelyezkedve; aham—Én vagyok; §di¤—az
eredet; ca—is; madhyam—közép; ca—is; bh¡t§n§m—minden élõlénynek; anta¤—vége;
eva—bizonyára; ca—és.
Óh, Arjuna! Én vagyok a Felsõlélek, aki ott lakozik minden élõlény szívében.
Én vagyok minden lény kezdete, közepe és vége.
MAGYARÁZAT: K¥¢£a ebben a versben Gu¨§keªának szólítja Arjunát,
aminek jelentése: „aki legyõzte az álom sötétségét”. Akik a tudatlanság sötétségében
alszanak, képtelenek megérteni, hogyan nyilvánul meg oly sokféleképpen az
Istenség Legfelsõbb Személyisége a lelki és az anyagi világban. Ezért annak, hogy
K¥¢£a így szólítja Arjunát, nagy jelentõsége van. Az Istenség Személyisége azért
egyezett bele különféle fenségeinek leírásába, mert Arjuna fölötte állt e sötétségnek.
K¥¢£a elõször azt mondja el Arjunának, hogy elsõdleges kiterjedése által Õ
az egész kozmikus megnyilvánulás lelke. Az anyagi teremtés elõtt a Legfelsõbb Úr
teljes értékû kiterjedésében a puru¢a inkarnációkban jelenik meg, és Tõle származik
minden. Õ ezért §tm§, a mahat-tattvának, az univerzum elemeinek lelke. A teremtést
nem a totális anyagi energia idézi elõ: Mah§-Vi¢£u az, aki behatol a mahat-tattvába, a
teljes anyagi energiába. Õ a lélek. Amikor behatol a megnyilvánult univerzumokba,
újra megnyilvánul minden élõlényben mint Felsõlélek. Mindannyian tapasztalhatjuk,
hogy az élõlények teste azért él, mert jelen van benne a lélekszikra. A lélekszikra
nélkül a test nem alakulhat ki. Éppen így az anyagi megnyilvánulás sem fejlõdhet ki
addig, amíg a Legfelsõbb Lélek, K¥¢£a bele nem hatol. Ahogyan a Subala Upani¢ad
elmondja, prak¥ty-§di-sarva-bh¡t§ntar-y§mi sarva-ªe¢¦ ca n§r§ya£a¤: „Az Istenség
Legfelsõbb Személyisége Felsõlélekként minden megnyilvánult univerzumban jelen
van.”
A három puru¢a-avat§ráról a ¼r¦mad-Bh§gavatam ír, és a S§tvata-tantrában is
találunk róluk leírást. Vi¢£os tu tr¦£i r¡p§£i puru¢§khy§ny atho vidu¤: az Istenség
Legfelsõbb Személyisége az anyagi megnyilvánulásban három arculatban —
K§ra£odakaª§y¦ Vi¢£uként, Garbhodakaª§y¦ Vi¢£uként és K¢¦rodakaª§y¦
Vi¢£uként — nyilvánul meg. Mah§-Vi¢£uról, vagyis K§ra£odakaª§y¦ Vi¢£uról a
Brahma-sa°hit§ (5.47) így ír: ya¤ k§ra£§r£ava-jale bhajati sma yoga-nidr§m — a
Legfelsõbb Úr, K¥¢£a, minden ok oka Mah§-Vi¢£uként fekszik a kozmikus óceánon.
Ezért az Istenség Legfelsõbb Személyisége az univerzum kezdete,
megnyilvánulásainak fenntartója, valamint minden energia vége.
 10.21
§dity§n§m aha° vi¢£ur jyoti¢§° ravir a°ªum§n
mar¦cir marut§m asmi nak¢atr§£§m aha° ªaª¦
§dity§n§m—az §dityák közül; aham—Én vagyok; vi¢£u¤—a Legfelsõbb Úr;
jyoti¢§m—a világító égitestek közül; ravi¤—a Nap; a°ªu-m§n—ragyogó; mar¦ci¤—
Mar¦ci; marut§m—a marutok közül; asmi—Én vagyok; nak¢atr§£§m—a csillagok közül;
aham—Én; ªaª¦—a Hold.
Az §dityák közül Vi¢£u, a fények közül a ragyogó Nap, a marutok közül
Mar¦ci, a csillagok közül pedig a Hold vagyok.
MAGYARÁZAT: Tizenkét §ditya van, akik közül K¥¢£a a legfõbb. Az égen
ragyogó valamennyi égitest közül a Nap a legfontosabb, amit a Brahma-sa°hit§ a
Legfelsõbb Úr ragyogó szemének tekint. Az ûrben ötvenféle szél fúj, s e szelek közül
az uralkodó istenség, Mar¦ci képviseli K¥¢£át.
A csillagok közül éjszaka a Hold látható a legjobban, és így a Hold
képviseli K¥¢£át. Ebbõl a versbõl megtudhatjuk, hogy a Hold egy csillag; az égen
ragyogó csillagok szintén a Nap fényét verik vissza. A védikus írások nem fogadják
el azt az elméletet, miszerint sok Nap van az univerzumban. Egy Nap van, s ahogyan
a Hold a Nap fényét visszatükrözve ragyog, úgy világítanak a csillagok is. A
Bhagavad-g¦t§ arra utal, hogy a Hold a csillagok egyike, ezért a ragyogó csillagok nem
napok, hanem a Holdhoz hasonló égitestek.
10.22
ved§n§° s§ma-vedo 'smi dev§n§m asmi v§sava¤
indriy§£§° manaª c§smi bh¡t§n§m asmi cetan§
ved§n§m—minden Véda közül; s§ma-veda¤—a S§ma Veda; asmi—Én vagyok;
dev§n§m—valamennyi félisten közül; asmi—Én vagyok; v§sava¤—a mennyek királya;
indriy§£§m—az érzékszervek közül; mana¤—az elme; ca—szintén; asmi—vagyok;
bh¡t§n§m—az élõlényeknek; asmi—Én vagyok; cetan§—az életerõ.
A Védák közül a S§ma Veda, a félistenek közül Indra, a mennyek királya, az
érzékek közül pedig az elme vagyok, s Én vagyok az életerõ [a tudat] minden
élõlényben.
MAGYARÁZAT: Az anyag és a lélek között az a különbség, hogy az
anyagnak az élõlénnyel ellentétben nincsen tudata. A tudat tehát felsõbbrendû és
örökkévaló, s az anyagi elemek kombinációja nem hozhatja létre.
10.23
rudr§£§° ªa¯karaª c§smi vitteªo yak¢a-rak¢as§m
vas¡n§° p§vakaª c§smi meru¤ ªikhari£§m aham
rudr§£§m—minden rudra közül; ªa¯kara¤—az Úr ¼iva; ca—is; asmi—Én
vagyok; vitta-¦ªa¤—a félistenek kincstárának ura; yak¢a-rak¢as§m—a yak¢ák és r§k¢asák
közül; vas¡n§m—a vasuk közül; p§vaka¤—a tûz; ca—is; asmi—Én vagyok; meru¤—
Meru; ªikhari£§m—a hegyek közül; aham—Én vagyok.
A rudrák közül az Úr ¼iva, a yak¢ák és r§k¢asák közül a vagyon ura [Kuvera], a
vasuk közül a tûz [Agni], a hegyek közül pedig Meru vagyok.
 MAGYARÁZAT: Tizenegy rudra van, akik közül ¼a¯kara, az Úr ¼iva a
legfontosabb. Õ a Legfelsõbb Úr inkarnációja, aki az univerzumban a tudatlanság
kötõerejéért felel. A yak¢ák és r§k¢asák vezére Kuvera, a félistenek kincstárosa, s õ
Legfelsõbb Úr képviselõje. A Meru-hegy gazdag természeti kincseirõl híres.
10.24
purodhas§° ca mukhya° m§° viddhi p§rtha b¥haspatim
sen§n¦n§m aha° skanda¤ saras§m asmi s§gara¤
purodhas§m—a papok közül; ca—is; mukhyam—a legfõbb; m§m—Engem;
viddhi—értsd meg; p§rtha—óh, P¥th§ fia; b¥haspatim—B¥haspati; sen§n¦n§m—a
hadvezérek közül; aham—Én vagyok; skanda¤—K§rtikeya; saras§m—a vízgyûjtõk
közül; asmi—Én vagyok; s§gara¤—az óceán.
Óh, Arjuna, tudd meg, hogy a papok közül én vagyok a legfõbb, B¥haspati. A
hadvezérek közül K§rtikeya, a vízgyûjtõk közül pedig az óceán vagyok.
MAGYARÁZAT: Indra a felsõbb bolygók legfõbb félistene, aki a félistenek
királyaként ismert. Bolygóját, melyen uralkodik, Indralokának nevezik. B¥haspati
Indra papja, s mivel Indra a legfõbb király, így B¥haspati a legfõbb pap. És ahogy
Indra a királyok közül a legfõbb, hasonló módon Skanda, vagyis K§rtikeya, P§rvat¦
és az Úr ¼iva fia a legkiválóbb minden hadvezér közül. A vizek közül az óceán a
legnagyobb. K¥¢£a felsorolt képviselõi csupán utalnak nagyságára.
10.25
mahar¢¦£§° bh¥gur aha° gir§m asmy ekam ak¢aram
yajñ§n§° japa-yajño 'smi sth§var§£§° him§laya¤
mah§-¥¢¦£§m—a nagy bölcsek közül; bh¥gu¤—Bh¥gu; aham—Én vagyok;
gir§m—a vibrációk közül; asmi—Én vagyok; ekam ak¢aram—a pra£ava; yajñ§n§m—az
áldozatok közül; japa-yajña¤—a japa; asmi—Én vagyok; sth§var§£§m—a
mozdíthatatlan dolgok közül; him§laya¤—a Himalája-hegység.
A nagy bölcsek közül Bh¥gu, a hangvibrációk közül a transzcendentális o°
vagyok. Az áldozatok között a szent nevek éneklése [japa], a mozdíthatatlan
dolgok közül pedig a Himalája vagyok.
MAGYARÁZAT: Brahm§, az univerzum elsõ teremtménye a különféle
fajok elterjesztése érdekében több fiat nemzett. Közülük Bh¥gu a leghatalmasabb
bölcs. A transzcendentális hangvibrációk közül az o° (o°k§ra) képviseli K¥¢£át. Az
áldozatok közül a Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare/ Hare R§ma,
Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare mantra K¥¢£a legtisztább képviselõje. A Védák
néha állatáldozatot is ajánlanak, de a Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a áldozatban nincsen
erõszak. Ez a legegyszerûbb és legtisztább folyamat. Ebben a világban minden
nagyszerû dolog K¥¢£át képviseli, így a világ legnagyobb hegysége, a Himalája is.
Egy korábbi vers a Meru-hegyrõl tett említést, ám az néha mozog, míg a Himalája
sohasem. Így hát a Himalája felülmúlja a Meru-hegyet.
10.26
aªvattha¤ sarva-v¥k¢§£§° devar¢¦£§° ca n§rada¤
gandharv§£§° citraratha¤ siddh§n§° kapilo muni¤
 aªvattha¤—a banyanfa; sarva-v¥k¢§£§m—minden fa közül; deva-¥¢¦£§m—a
félistenek minden bölcse közül; ca—és; n§rada¤—N§rada; gandharv§£§m—a
Gandharva bolygó lakosai közül; citraratha¤—Citraratha; siddh§n§m—a tökéletességet
elértek közül; kapila¤ muni¤—Kapila Muni.
Valamennyi fa közül a banyan, a félistenek bölcsei közül N§rada, a
gandharvák közül Citraratha, a tökéletes lények közül pedig a bölcs Kapila
vagyok.
MAGYARÁZAT: A banyanfa (aªvattha) egyike a legmagasabb és legszebb
fáknak. Indiában az emberek gyakran imádják ezt a fát reggeli rituációik során. A
félistenek között N§radát is imádják, akit az univerzum legkiválóbb bhaktájának
tekintenek, s így õ K¥¢£a képviselõje mint bhakta. A Gandharva bolygón olyan
élõlények laknak, akik gyönyörûen énekelnek, s közülük Citraratha a legjobb énekes.
A tökéletes lények közül Kapila, Devah¡ti fia képviseli K¥¢£át. Õt K¥¢£a
inkarnációjának tekintik, és filozófiájáról a ¼r¦mad-Bh§gavatam ír. A késõbbiek
folyamán egy másik Kapila is híressé vált, de az õ filozófiája ateista filozófia volt, így
kettõjük között nagy különbség van.
10.27
uccai¤ªravasam aªv§n§° viddhi m§m am¥todbhavam
air§vata° gajendr§£§° nar§£§° ca nar§dhipam
uccai¤ªravasam—Uccai¤ªrav§; aªv§n§m—a lovak közül; viddhi—tudd meg;
m§m—Engem; am¥ta-udbhavam—az óceán köpülésébõl keletkezett; air§vatam—
Air§vata; gaja-indr§£§m—a királyi elefántok közül; nar§£§m—az emberek közül; ca—
és; nara-adhipam—a király.
Tudd meg, hogy a lovak közül a nektáróceán köpülésébõl született Uccai¤ªrav§
vagyok. A királyi elefántok közül Air§vata, az emberek közül pedig a király
vagyok.
MAGYARÁZAT: A bhakta-félistenek és a démonok (asurák) egyszer
mindannyian a tengert köpülték. Nektár és méreg keletkezett belõle. A mérget az Úr
¼iva megitta, a nektárból pedig számtalan lény született, köztük az Uccai¤ªrav§ nevû
ló, valamint Air§vata, az elefánt. E két állat a nektárból született, ezért nagyon fontos
élõlények, akik K¥¢£át képviselik.
Az emberek közül a király képviseli K¥¢£át, mert ahogyan K¥¢£a az
univerzum fenntartója, úgy a király — akit isteni tulajdonságai alapján ültettek a
trónra — a birodalomé. Az olyan uralkodók, mint például Yudhi¢±hira Mah§r§ja,
Par¦k¢it Mah§r§ja és az Úr R§ma mind nagyon igazságos királyok voltak, s mindig
alattvalóik jólétét tartották a legfontosabbnak. A védikus irodalom tehát a királyt
Isten képviselõjének tekinti. Korszakunkban azonban a vallás elveinek hanyatlásával
a monarchiák is felbomlottak, napjainkra pedig már végleg el is tûntek. Tudnunk kell
azonban, hogy a múltban az emberek az igazságos királyok uralkodása alatt sokkal
boldogabbak voltak.
10.28
§yudh§n§m aha° vajra° dhen¡n§m asmi k§madhuk
prajanaª c§smi kandarpa¤ sarp§£§m asmi v§suki¤
 §yudh§n§m—a fegyverek közül; aham—Én vagyok; vajram—a villám;
dhen¡n§m—a tehenek közül; asmi—Én vagyok k§ma-dhuk—a surabhi tehén; prajana¤—
a gyermekek nemzésének elõidézõje; ca—és; asmi—Én vagyok; kandarpa¤—Cupido;
sarp§£§m—a kígyók közül; asmi—Én vagyok; v§suki¤—V§suki.
A fegyverek közül a villám, a tehenek közül a surabhi, a nemzést okozók közül
Kandarpa, a szerelem istene, a kígyók közül pedig V§suki vagyok.
MAGYARÁZAT: A villám hatalmas erejû fegyver, s K¥¢£a hatalmát
képviseli. A lelki világban, K¥¢£alokán olyan tehenek vannak, amiket bármikor meg
lehet fejni, és annyi tejet adnak, amennyit csak kíván az ember. Ilyen tehén
természetesen az anyagi világban nem létezik, de a Védák megemlítik, hogy
K¥¢£alokán igen. Az Úr tengernyi ilyen surabhi tehenet tart, s az írásokban azt
olvashatjuk, hogy Õ a surabhi tehenek pásztora. Kandarpa a jó fiak nemzéséhez
szükséges nemi vágy, azért õ is K¥¢£át képviseli. A nemi élet néha csak az
érzékkielégítést szolgálja, s az ilyen szexualitás nem képviseli K¥¢£át. A jó
gyermekek nemzése érdekében történõ nemi kapcsolatot nevezik Kandarpának, s
csak ez képviseli K¥¢£át.
10.29
anantaª c§smi n§g§n§° varu£o y§das§m aham
pit²£§m aryam§ c§smi yama¤ sa°yamat§m aham
ananta¤—Ananta; ca—szintén; asmi—Én vagyok; n§g§n§m—a sok-csuklyás
kígyók közül; varu£a¤—a vizek fölött uralkodó félisten; y§das§m—a vízi élõlények
közül; aham—Én vagyok; pit²£§m—az õsatyák közül; aryam§—Aryam§; ca—is; asmi—
Én vagyok; yama¤—a halál irányítója; sa°yamat§m—minden szabályozó közül;
aham—Én vagyok.
A sok-csuklyás N§gák közül Ananta, a vízi lények közül Varu£a félisten, az
eltávozott õsök közül Aryam§, s a törvényt végrehajtók közül Yama, a halál ura
vagyok.
MAGYARÁZAT: A sok-csuklyás N§ga kígyók közül Ananta a
leghatalmasabb, a vízi lények közül pedig a félisten Varu£a. Mindketten K¥¢£át
képviselik. Létezik egy olyan bolygó is, ahol a pit§k, az õsatyák élnek, és ahol
Aryam§, K¥¢£a képviselõje uralkodik. Számtalan élõlény van, akinek feladata a
gonosztevõk megbüntetése, s közülük Yama a legfõbb. Yama egy Földünkhöz közeli
bolygón él. A különösen bûnös élõlények haláluk után az õ bolygójára kerülnek, ahol
különféle büntetéseket ró ki rájuk.
10.30
prahl§daª c§smi daity§n§° k§la¤ kalayat§m aham
m¥g§£§° ca m¥gendro 'ha° vainateyaª ca pak¢i£§m
prahl§da¤—Prahl§da; ca—is; asmi—Én vagyok; daity§n§m—a démonok
közül; k§la¤—idõ; kalayat§m—a hódítók közül; aham—Én vagyok; m¥g§£§m—az
állatok közül; ca—és; m¥ga-indra¤—az oroszlán; aham—Én vagyok; vainateya¤—
Garu¨a; ca—is; pak¢i£§m—a madarak közül.
A daitya démonok közül az odaadó Prahl§da, a hódítók közül az idõ, a
vadállatok közül az oroszlán, a madarak közül pedig Garu¨a vagyok.
 MAGYARÁZAT: Diti és Aditi nõvérek. Aditi gyermekeit §dityáknak, Ditiét
pedig daityáknak hívják. Az §dityák mind az Úr bhaktái, a daityák pedig mind ateisták.
Noha Prahl§da a daityák családjában született, gyermekkorától kezdve nagyszerû
bhakta volt. Odaadó szolgálata és isteni természete miatt K¥¢£a képviselõjének
tekintik.
Sok olyan tényezõ van, ami felülkerekedhet más dolgokon, ám egyedül az
idõ az, ami mindent felemészt ebben az anyagi univerzumban, s ezért K¥¢£át
képviseli. Az állatok közül az oroszlán a leghatalmasabb és a legveszedelmesebb, a
sok millió madárfaj közül pedig az Úr Vi¢£u szállítója, Garu¨a a legkiválóbb.
10.31
pavana¤ pavat§m asmi r§ma¤ ªastra-bh¥t§m aham
jha¢§£§° makaraª c§smi srotas§m asmi j§hnav¦
pavana¤—a szél; pavat§m—a tisztítók közül; asmi—Én vagyok; r§ma¤—
R§ma; ªastra-bh¥t§m—a fegyvert viselõk közül; aham—Én vagyok; jha¢§£§m—a halak
közül; makara¤—a cápa; ca—is; asmi—Én vagyok; srotas§m—a folyóvizek közül;
asmi—Én vagyok; j§hnav¦—a Gangesz folyó.
A tisztító dolgok közül a szél, a fegyverforgatók közül R§ma, a halak közül a
cápa, a folyóvizek közül pedig a Gangesz vagyok.
MAGYARÁZAT: A vízi élõlények közül a cápa az egyik legnagyobb, s az
emberre nézve minden bizonnyal a legveszélyesebb is. Így aztán a cápa is K¥¢£át
képviseli.
10.32
sarg§£§m §dir antaª ca madhya° caiv§ham arjuna
adhy§tma-vidy§ vidy§n§° v§da¤ pravadat§m aham
sarg§£§m—minden teremtmény közül; §di¤—a kezdet; anta¤—a vég; ca—és;
madhyam—a közép; ca—is; eva—bizonyára; aham—Én vagyok; arjuna—óh, Arjuna;
adhy§tma-vidy§—lelki tudás; vidy§n§m—minden tudás közül; v§da¤—a természetes
végkövetkeztetés; pravadat§m—az érvek közül; aham—Én vagyok.
Óh, Arjuna, valamennyi teremtésben Én vagyok a kezdet, a vég és a közép is! A
tudományok közül az önvalóról szóló lelki tudomány, a logika mûvelõi közül
pedig a végsõ igazság vagyok.
MAGYARÁZAT: A teremtett megnyilvánulások közül elõször az anyagi
elemek összessége jön létre. Ahogyan azt korábban már említettük, a kozmikus
megnyilvánulást Mah§-Vi¢£u, Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u és K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£u
teremti és irányítja, majd az Úr ¼iva semmisíti meg. Brahm§ másodlagos teremtõ. Õk,
a teremtés, fenntartás és megsemmisítés ügynökei a Legfelsõbb Úr anyagi
kötõerõinek különféle inkarnációi, ezért Õ minden teremtés kezdete, közepe és vége.
A tudás fejlõdését számtalan könyv segíti, például a négy Véda, annak hat
kiegészítõje, a Ved§nta-s¡tra, a logika könyvei, a vallás könyvei és a Pur§£ák. A
tudomány könyveinek tehát összesen tizennégy csoportja van. Ezek közül K¥¢£át az
a könyv képviseli, amely az adhy§tma-vidy§ról, a lelki tudásról szól — s ez a Ved§nta-
s¡tra.
 A logika mûvelõi az érvelés különféle módszereit alkalmazzák. Ha érvüket
olyan bizonyítékkal támasztják alá, amely az ellenérvet is támogatja, azt jalpának
nevezik. Vita£¨§nak azt hívják, amikor valaki csak megpróbálja legyõzni a szemben
álló felet. A valódi végkövetkeztetést azonban v§dának nevezik, s ez a végsõ igazság
K¥¢£át képviseli.
10.33
ak¢ar§£§m a-k§ro 'smi dvandva¤ s§m§sikasya ca
aham ev§k¢aya¤ k§lo dh§t§ha° viªvato-mukha¤
ak¢ar§£§m—a betûk közül; a-k§ra¤—az elsõ betû; asmi—Én vagyok;
dvandva¤—a kettõs; s§m§sikasya—összetételek közül; ca—és; aham—Én vagyok; eva—
bizonyára; ak¢aya¤—örökkévaló; k§la¤—idõ; dh§t§—a teremtõ; aham—Én vagyok;
viªvata¤-mukha¤—Brahm§.
A betûk közül az „a”, az összetett szavakban pedig a kettõs szó vagyok. Én
vagyok a kimeríthetetlen idõ is, s a teremtõk közül Brahm§ vagyok.
MAGYARÁZAT: A védikus irodalom az a-k§rával, a szanszkrit ábécé elsõ
betûjével kezdõdik. Az a-k§ra nélkül semmit sem lehet kiejteni, ezért ez a hang
kezdete. A szanszkrit nyelvben sok összetett szó van, melyek közül a kettõs szót —
pl. r§ma-k¥¢£a — dvandvának nevezik. Ebben az összetett szóban a r§ma és a k¥¢£a
szavak formája megegyezik, s ezért nevezik kettõsnek.
A különféle pusztító erõk közül az idõ a leghatalmasabb, mert mindent
megöl. K¥¢£át képviseli, mivel az idõ múlásával egyszer nagy tûz keletkezik, amely
mindent megsemmisít majd.
A teremtõ élõlények közül a négyfejû Brahm§ a legfõbb, s ezért a
Legfelsõbb Urat, K¥¢£át képviseli õ is.
10.34
m¥tyu¤ sarva-haraª c§ham udbhavaª ca bhavi¢yat§m
k¦rti¤ ªr¦r v§k ca n§r¦£§° sm¥tir medh§ dh¥ti¤ k¢am§
m¥tyu¤—halál; sarva-hara¤—mindent elpusztító; ca—is; aham—Én vagyok;
udbhava¤—nemzedék; ca—is; bhavi¢yat§m—az eljövendõ megnyilvánulások közül;
k¦rti¤—hírnév; ªr¦¤—fenség és szépség; v§k—kellemes beszéd; ca—is; n§r¦£§m—a nõk
közül; sm¥ti¤—emlékezet; medh§—értelem; dh¥ti¤—határozottság; k¢am§—türelem.
Én vagyok a mindent elpusztító halál, és a jövõben keletkezõ
megnyilvánulások létrehozó elve. A nõk közül hírnév, szerencse, finom beszéd,
memória, értelem, állhatatosság és türelem vagyok.
MAGYARÁZAT: Az ember születésétõl kezdve minden pillanattal
közelebb kerül a halálhoz. A halál tehát minden másodpercben pusztítja az
élõlényeket, de csupán a végsõ kegyelemdöfést hívják halálnak. Ez a halál K¥¢£a.
Fejlõdése során minden élõlény hat alapvetõ változáson megy keresztül:
megszületik, növekedik, egy ideig változatlan, sokasodik, sorvad és végül elpusztul.
Ezek közül az elsõ a születés az anyaméhbõl, s ez K¥¢£a. Az elsõ születés a kezdete
minden jövõbeli tettnek.
A hét felsorolt fenséges tulajdonságot — hírnév, szerencse, finom beszéd,
emlékezet, értelem, állhatatosság és türelem — nõnemûnek tekintik. Aki rendelkezik
e tulajdonságok mindegyikével vagy néhánnyal közülük, az dicsõvé válik. Ha egy
ember becsületességérõl híres, az dicsõségessé teszi. A szanszkrit tökéletes nyelv, és
ezért nagyon magasztos. Ha egy témát tanulmányozva valaki képes emlékezni arra,
akkor jó emlékezõképességgel, vagyis sm¥tivel rendelkezik. Azt a képességet,
amellyel az ember nemcsak el tud olvasni számtalan különféle témájú könyvet, de
meg is érti azokat, s tudását alkalmazni is tudja, amikor szüksége van rá, azt
értelemnek (medh§nak) nevezik, ami szintén egy nagyszerû tulajdonság. Azt a
képességet, amellyel valaki legyõzi a bizonytalanságot, határozottságnak vagy
állhatatosságnak (dh¥tinek) nevezik. Ha pedig valakiben teljes mértékben
megtalálható minden jó tulajdonság, mégis alázatos és szelíd, s kiegyensúlyozott
még akkor is, ha szomorúság éri vagy az öröm eksztázisa árasztja el, arról
elmondhatjuk, hogy rendelkezik a türelem (k¢am§) jó tulajdonságával.
10.35
b¥hat-s§ma tath§ s§mn§° g§yatr¦ chandas§m aham
m§s§n§° m§rga-ª¦r¢o 'ham ¥t¡n§° kusum§kara¤
b¥hat-s§ma—a B¥hat-s§ma; tath§—is; s§mn§m—a S§ma Veda himnuszai közül;
g§yatr¦—a G§yatr¦ himnuszok; chandas§m—a költemények közül; aham—Én vagyok;
m§s§n§m—a hónapok közül; m§rga-ª¦r¢a¤—a november-december hónap; aham—Én
vagyok; ¥t¡n§m—az évszakok közül; kusuma-§kara¤—a tavasz.
A S§ma Veda himnuszai közül a B¥hat-s§ma vagyok, a versek közül pedig a
G§yatr¦. A hónapok közül M§rgaª¦r¢a [november-december], az évszakok közül
pedig a virágot fakasztó tavasz vagyok.
MAGYARÁZAT: Az Úr már megmagyarázta, hogy a Védák közül Õ a
S§ma Veda. Ez a Véda gyönyörû énekekkel van teli, melyeket különféle félistenek
adnak elõ. Egyik ezek közül a rendkívül csodálatos dallamú B¥hat-s§ma, melyet
éjfélkor énekelnek.
A szanszkrit nyelvben a költészetre szigorú elõírások vonatkoznak.
Szigorú szabályok határozzák meg a ritmust és a versmértéket, nem úgy, mint a
modern lírában. Az ilyen versek közül a képzett br§hma£ák által énekelt G§yatr¦
mantra a legfontosabb. A G§yatr¦ mantrát a ¼r¦mad-Bh§gavatam említi meg. Ez a
mantra fõleg Isten megvalósítását szolgálja, ezért a Legfelsõbb Urat képviseli. A
lelkileg fejlett embereknek való, s ha valaki megtanulta sikeresen énekelni, szert tehet
az Úr transzcendentális természetére. Ahhoz azonban, hogy a G§yatr¦ mantrát
énekelhesse, elõször el kell sajátítania a tökéletes ember tulajdonságait, azaz a jóság
kötõerejének tulajdonságait. A védikus civilizációban ennek a mantrának nagy
jelentõsége van, s a Brahman hanginkarnációjának tekintik. Brahm§ az elsõ, aki
kiejtette ezt a mantrát, és aztán a tanítványi láncon keresztül tõle szállt alá az emberek
közé.
A hónapok közül a november-december hónapot tartják a legjobbnak, mert
Indiában ez az aratás ideje, s ilyenkor az emberek nagyon boldogok. A tavaszt
természetesen mindenhol szeretik, mert ez az évszak nem túl meleg és nem túl
hideg, s a növények — fák, bokrok — gyönyörû virágköntösben pompáznak.
Tavasszal sok-sok ünneppel emlékeznek az emberek K¥¢£a kedvteléseire, ezért ezt az
évszakot tartják a legvidámabbnak, s ez is a Legfelsõbb Úr, K¥¢£a képviselõje.
 10.36
dy¡ta° chalayat§m asmi tejas tejasvin§m aham
jayo 'smi vyavas§yo 'smi sattva° sattvavat§m aham
dy¡tam—szerencsejáték; chalayat§m—az összes csaló közül; asmi—Én
vagyok; teja¤—ragyogás; tejasvin§m—minden ragyogóé; aham—Én vagyok; jaya¤—
gyõzelem; asmi—Én vagyok; vyavas§ya¤—vállalkozás vagy kaland; asmi—Én vagyok;
sattvam—az erõ; sattva-vat§m—az összes erõsé; aham—Én vagyok.
A csalások közül a szerencsejáték, a ragyogók között a legragyogóbb vagyok,
de Én vagyok a gyõzelem, a kaland és az erõsek ereje is.
MAGYARÁZAT: Szerte a világon sokféle csaló létezik. A csalások közül a
szerencsejáték a legnépszerûbb, s ezért K¥¢£át képviseli az is. K¥¢£a a Legfelsõbb,
ezért Õ csalárdságban is képes minden emberen túltenni. Ha K¥¢£a rá akar szedni
valakit, akkor senki sem vetekedhet Vele a ravaszságban. Az Õ nagysága nem egy-,
hanem sokoldalú.
A gyõzedelmeskedõk közül Õ a gyõzelem, a ragyogó dolgok közül a
legragyogóbb. A nagy vállalkozók és törekvõk közül Õ a legvállalkozóbb és
legtörekvõbb. Õ a kalandra vágyó emberek közül a legnagyobb kalandor, s az erõsek
közül a legerõsebb. Amikor K¥¢£a jelen volt a Földön, senki sem tudta felülmúlni
erejét: kicsi gyermek volt még, amikor felemelte a Govardhana-hegyet. K¥¢£án senki
sem tehet túl sem csalásban, sem nagyszerûségben, sem gyõzelemben, sem
merészségben, sem erõben.
10.37
v¥¢£¦n§° v§sudevo 'smi p§£¨av§n§° dhanañjaya¤
mun¦n§m apy aha° vy§sa¤ kav¦n§m uªan§ kavi¤
v¥¢£¦n§m—V¥¢£i leszármazottjai közül; v§sudeva¤—a dv§rak§i K¥¢£a;
asmi—Én vagyok; p§£¨av§n§m—a P§£¨avák közül; dhanañjaya¤—Arjuna; mun¦n§m—
a bölcsek közül; api—is; aham—Én vagyok; vy§sa¤—Vy§sa, a teljes védikus irodalom
szerkesztõje; kav¦n§m—a nagy gondolkodók közül; uªan§—Uªan§; kavi¤—a
gondolkodó.
V¥¢£i leszármazottjai közül V§sudeva, a P§£¨avák közül Arjuna, a bölcsek
közül Vy§sa, a nagy gondolkodók közül pedig Uªan§ vagyok.
MAGYARÁZAT: K¥¢£a az eredeti Istenség Legfelsõbb Személyisége,
Baladeva pedig az Õ közvetlen kiterjedése. Mindketten Vasudeva fiaként jelentek
meg, tehát mindkettõjüket lehet V§sudevának nevezni. Egy másik szemszögbõl
nézve mivel K¥¢£a sohasem hagyja el V¥nd§vanát, máshol megjelenõ formái mind a
kiterjedései. V§sudeva K¥¢£a közvetlen kiterjedése, tehát nem különbözik K¥¢£ától.
Tudnunk kell, hogy az a V§sudeva, akire a Bhagavad-g¦t§nak ez a verse utal, Baladeva,
vagyis Balar§ma, mert Õ minden inkarnáció eredeti forrása, és így Õ V§sudeva
egyetlen forrása is. Az Úr közvetlen kiterjedéseit sv§°ªának (személyes
kiterjedéseknek) nevezik. Rajtuk kívül léteznek vibhinn§°ªának nevezett különálló
kiterjedések is.
P§£¨u fiai közül Arjuna Dhanañjayaként híres. Valójában õ a legjobb az
emberek között, ezért K¥¢£át képviseli. A munik, vagyis a védikus tudásban jártas
bölcsek közül Vy§sa a legkiválóbb, mert annak érdekében, hogy e Kali-korszak
egyszerû tömegei is megérthessék, számtalan formában elmagyarázta a védikus
tudást. Vy§sát K¥¢£a inkarnációjaként is ismerik, ezért õ is K¥¢£a képviselõje.
Kaviknak azokat hívják, akik képesek alaposan átgondolni bármilyen témát. Közülük
Uªan§, ¼ukr§c§rya, a rendkívül eszes, elõrelátó politikus a démonok lelki
tanítómestere volt. ¼ukr§c§rya tehát szintén K¥¢£a fenségét képviseli.
10.38
da£¨o damayat§m asmi n¦tir asmi jig¦¢at§m
mauna° caiv§smi guhy§n§° jñ§na° jñ§navat§m aham
da£¨a¤—büntetés; damayat§m—az elnyomás eszközei közül; asmi—Én
vagyok; n¦ti¤—erkölcsösség; asmi—Én vagyok; jig¦¢at§m—a gyõzelmet keresõk közül;
maunam—a csend; ca—és; eva—is; asmi—Én vagyok; guhy§n§m—a titkok közül;
jñ§nam—a tudás; jñ§na-vat§m—a bölcsek közül; aham—Én vagyok.
A törvénytelenséget elfojtó eszközök közül a büntetés, a gyõzelemre vágyók
között az erkölcs, a titkok közül a csend, a bölcsek között pedig a bölcsesség
vagyok.
MAGYARÁZAT: A büntetésnek számtalan formája van, melyek közül
azok a legfontosabbak, amelyek a gonosztevõkre sújtanak le. Az õket megbüntetõ
fenyítés eszköze K¥¢£át képviseli. Akik sikert akarnak elérni valamilyen területen,
azoknak a gyõzelemhez az erényre van a legnagyobb szükségük. A bizalmas hallás,
gondolkodás és meditálás folyamatában a csend a legfontosabb, mert ezáltal az
ember rendkívül gyorsan fejlõdhet. Bölcsnek azt nevezzük, aki képes különbséget
tenni az anyag és a szellem, azaz Isten felsõbbrendû és alsóbbrendû természete
között. Az ilyen tudás Maga K¥¢£a.
10.39
yac c§pi sarva-bh¡t§n§° b¦ja° tad aham arjuna
na tad asti vin§ yat sy§n may§ bh¡ta° car§caram
yat—bármi; ca—is; api—lehet; sarva-bh¡t§n§m—minden teremtményé;
b¦jam—mag; tat—az; aham—Én vagyok; arjuna—óh, Arjuna; na—nem; tat—az; asti—
van; vin§—nélkül; yat—ami; sy§t—létezik; may§—Nekem; bh¡tam—teremtett lény;
cara-acaram—mozgó és mozdulatlan.
Óh, Arjuna, minden lét teremtõ magja is Én vagyok! Nincsen olyan mozgó
vagy mozdulatlan lény, ami létezhetne Nélkülem.
MAGYARÁZAT: Minden megnyilvánulásnak van oka, s ez az ok vagy
mag K¥¢£a. K¥¢£a energiája nélkül semmi sem létezhet, ezért hívják Õt
Mindenhatónak. Az Õ energiája nélkül sem mozgó, sem mozdulatlan nem létezhet.
Minden olyan létezést, aminek alapja nem K¥¢£a energiája, may§nak neveznek („ami
nem az”).
10.40
n§nto 'sti mama divy§n§° vibh¡t¦n§° parantapa
e¢a t¡ddeªata¤ prokto vibh¡ter vistaro may§
na—sem; anta¤—határ; asti—van; mama—Enyém; divy§n§m—isteni;
vibh¡t¦n§m—fenség; parantapa—óh, ellenség legyõzõje; e¢a¤—mindez; tu—de;
uddeªata¤—példákként; prokta¤—elmondottak; vibh¡te¤—fenség; vistara¤—kiterjedés;
may§—Általam.
Óh, ellenség hatalmas legyõzõje, isteni megnyilvánulásaim végtelenek! Amit
elmondtam neked, az csupán jelzi végtelen fenségemet.
MAGYARÁZAT: A védikus írások szerint a Legfelsõbb fenségét és
energiáit sokféleképpen lehet felfogni, mégis végtelenek, ezért nem lehet
valamennyit megmagyarázni. ¼r¦ K¥¢£a csupán néhány példát említ Arjunának,
hogy kielégítse kíváncsiságát.
10.41
yad yad vibh¡timat sattva° ªr¦mad ¡rjitam eva v§
tat tad ev§vagaccha tva° mama tejo-'°ªa-sambhavam
yat yat—bármi; vibh¡ti—fenség; mat—rendelkezve; sattvam—lét; ªr¦-mat—
gyönyörû; ¡rjitam—dicsõ; eva—bizonyára; v§—vagy; tat tat—mindazok; eva—
bizonyára; avagaccha—tudnod kell; tvam—neked; mama—Enyém; teja¤—
pompámnak; a°ªa—egy része; sambhavam—származik.
Tudd meg, hogy minden fenséges, gyönyörû és dicsõséges teremtmény
pompám szikrájából születik csupán!
MAGYARÁZAT: Tudnunk kell, hogy minden dicsõ vagy gyönyörû
dolog — legyen akár az anyagi, akár a lelki világban — K¥¢£a fenségének csupán
töredék megnyilvánulása. Mindent, ami különlegesen fenséges, K¥¢£a fensége
képviselõjének kell tekintenünk.
10.42
atha v§ bahunaitena ki° jñ§tena tav§rjuna
vi¢±abhy§ham ida° k¥tsnam ek§°ªena sthito jagat
atha v§—vagy; bahun§—sok; etena—ilyennel; kim—mi; jñ§tena—ismerve;
tava—tiéd; arjuna—óh, Arjuna; vi¢±abhya—áthatva; aham—Én; idam—ezt; k¥tsnam—
egészet; eka—egy; a°ªena—rész; sthita¤—vagyok; jagat—univerzum.
De mire való ez a részletes tudomány, Arjuna? Énem parányi töredékével
áthatom és fenntartom ezt az egész univerzumot.
MAGYARÁZAT: A Legfelsõbb Úr szerte az anyagi univerzumokban jelen
van azáltal, hogy mindenbe behatol mint Felsõlélek. Az Úr itt azt mondja Arjunának,
hogy semmi haszna megértenie, hogyan léteznek a dolgok különálló fenségükben és
pompájukban. Tudnia kell, hogy minden azért létezik, mert K¥¢£a Felsõlélekként
mindenbe behatol. Brahm§tól, a leghatalmasabb élõlénytõl kezdve a legparányibb
hangyáig mindenki csak annak köszönhetõen létezik, hogy az Úr bennük van és
fenntartja õket.
Van egy missziós csoport, amely rendszeresen azt hirdeti, hogy bármelyik
félisten imádata az Istenség Legfelsõbb Személyiségéhez, a legfelsõbb célhoz vezeti el
az embert. Ám ez a vers egyáltalán nem biztat a félistenek imádatára, hiszen még a
legnagyobb félistenek, köztük Brahm§ és ¼iva is csupán töredék részét képviselik a
Legfelsõbb Úr fenségének. Õ az eredete minden megszületettnek, és Nála senki sem
nagyobb. Asamaurdhvának is nevezik, ami azt jelenti, hogy senki sem hatalmasabb
Nála, és senki sem egyenlõ Vele. A Padma Pur§£a azt írja, hogy aki a Legfelsõbb Urat,
K¥¢£át a félistenek kategóriájába sorolja (még ha Brahm§val vagy ¼ivával véli is
egyenlõnek), az rögtön ateistává válik. Ha azonban valaki behatóan tanulmányozza a
K¥¢£a energiájának fenségérõl és kiterjedésérõl szóló különféle leírásokat, akkor
minden kétség nélkül megértheti az Úr ¼r¦ K¥¢£a helyzetét, és elméjét képes lesz
eltérés nélkül K¥¢£a imádatára rögzíteni. Az Úr részleges képviselõje, a Felsõlélek
által (aki minden létezõbe behatol) mindent átható. A tiszta bhakták ezért elméjüket
K¥¢£a-tudatosan a teljes odaadó szolgálatra rögzítik, és ezért mindig
transzcendentális helyzetben maradnak. Ez a fejezet a 8tõl a 11ig határozottan az
odaadó szolgálatra és K¥¢£a imádatára utal. Ez a tiszta odaadó szolgálat útja. Ez a
fejezet tehát részletesen megmagyarázta, hogyan érheti el az ember az odaadás
legtökéletesebb szintjét, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének társaságát. ¼r¦
Baladeva Vidy§bh¡¢a£a, a K¥¢£ától alászálló tanítványi láncolat nagy §c§ryája a
fejezethez fûzött magyarázatát a következõkkel zárja:
yac-chakti-leª§t sury§dy§ bhavanty aty-ugra-tejasa¤
yad-a°ªena dh¥ta° viªva° sa k¥¢£o daªame 'rcyate
Még a hatalmas Nap is az Úr K¥¢£a rendkívüli energiájából nyeri hatalmát,
s az egész világot K¥¢£a részleges kiterjedése tartja fenn. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a ezért méltó
az imádatra.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a ¼r¦mad Bhagavad-g¦t§ tizedik
fejezetéhez, melynek címe: „Az Abszolút fensége”.
 TIZENEGYEDIK FEJEZET - Az univerzális forma
11.1
arjuna uv§ca
mad-anugrah§ya parama° guhyam adhy§tma-sa°jñitam
yat tvayokta° vacas tena moho 'ya° vigato mama
arjuna¤ uv§ca—Arjuna mondta; mat-anugrah§ya—irántam való
kedvességbõl; paramam—legfelsõbb; guhyam—bizalmas téma; adhy§tma—lelki;
sa°jñitam—ezzel kapcsolatban; yat—amit; tvay§—Általad; uktam—mondott; vaca¤—
szavak; tena—ami által; moha¤—illúzió; ayam—ez; vigata¤—eltûnt; mama—enyém.
Arjuna így szólt: Hallottam a legtitkosabb lelki témákról szóló tanításod,
melyet kedvesen átadtál nekem, s illúzióm mostanra szertefoszlott.
MAGYARÁZAT: Ez a fejezet felfedi, hogy K¥¢£a minden ok oka. Õ az
eredete még Mah§-Vi¢£unak is, akibõl az anyagi univerzumok áradnak. K¥¢£a nem
inkarnáció, hanem minden inkarnáció forrása. Ezt az elõzõ fejezet alaposan
megmagyarázta.
Arjuna kijelenti, hogy illúziója szertefoszlott. Ez azt jelenti, hogy már nem
hiszi K¥¢£át emberi lénynek amiatt, hogy a barátja, hanem minden létezõ forrásának
tekinti. Arjuna megvilágosodott, s boldog, hogy olyan nagyszerû barátja van, mint
K¥¢£a. Ugyanakkor azonban arra is gondol, hogy õ ugyan elfogadta K¥¢£át a
mindenség forrásaként, de mások talán nem. Ezért ebben a fejezetben arra kéri
K¥¢£át, mutassa meg univerzális formáját, hogy mindenki elõtt megalapozza isteni
természetét. K¥¢£a univerzális alakját megpillantva az ember éppúgy megijedne,
mint Arjuna, ám K¥¢£a olyannyira kedves, hogy utána azonnal felveszi eredeti
formáját. Arjuna egyetért azzal, amit K¥¢£a már többször elmondott: hogy csakis
Arjuna érdekében beszél. Arjuna tehát elismeri, hogy mindez egyedül K¥¢£a
kegyébõl történik vele. Ily módon meggyõzõdésévé vált, hogy K¥¢£a minden ok oka,
és Felsõlélekként jelen van mindenki szívében.
11.2
bhav§pyayau hi bh¡t§n§° ªrutau vistaraªo may§
tvatta¤ kamala-patr§k¢a m§h§tmyam api c§vyayam
bhava—megjelenés; apyayau—eltávozás; hi—bizonyára; bh¡t§n§m—minden
élõlénynek; ªrutau—hallott; vistaraªa¤—részletesen; may§—általam; tvatta¤—Tõled;
kamala-patra-ak¢a—óh, lótuszszemû; m§h§tmyam—dicsõség; api—is; ca—és; avyayam—
kimeríthetetlen.
Óh, lótuszszemû! Részletesen hallottam Tõled minden élõlény megjelenésérõl
és eltûnésérõl, és megértettem kimeríthetetlen dicsõséged.
MAGYARÁZAT: Arjuna az Úr K¥¢£át örömében lótuszszemûnek szólítja
(K¥¢£a szeme épp olyan, mint a lótuszvirág szirmai), mert egy korábbi fejezetben
K¥¢£a meggyõzte arról, hogy aha° k¥tsnasya jagata¤ prabhava¤ pralayas tath§: „Én
vagyok a forrása az egész anyagi megnyilvánulás megjelenésének és eltûnésének.”
Hallotta az Úrtól ennek részletes magyarázatát, s azt is megtanulta, hogy bár K¥¢£a a
forrása minden teremtésnek és megsemmisülésnek, mégis fölöttük áll. Ahogyan azt
az Úr a kilencedik fejezetben elmondta, Õ mindent átható, de személyesen még sincs
jelen mindenhol. Ez K¥¢£a felfoghatatlan fensége, amit most Arjuna saját bevallása
szerint alaposan megértett.
11.3
evam etad yath§ttha tvam §tm§na° parameªvara
dra¢±um icch§mi te r¡pam aiªvara° puru¢ottama
evam—így; etat—ezt; yath§—ahogyan van; §ttha—elmondtad; tvam—Te;
§tm§nam—Magad; parama-¦ªvara—óh, Legfelsõbb Úr; dra¢±um—látni; icch§mi—
kívánom; te—Tiéd; r¡pam—formát; aiªvaram—isteni; puru¢a-uttama—óh, legkiválóbb
személyiség.
Óh, legkiválóbb személyiség, óh, legfelsõbb forma! Bár valódi helyzetedben
látlak magam elõtt, úgy, ahogyan beszéltél Magadról, mégis szeretném látni,
miképpen hatoltál ebbe a kozmikus megnyilvánulásba. Látni szeretném azt a
formád!
MAGYARÁZAT: Az Úr elmondta, hogy a kozmikus megnyilvánulás úgy
jöhetett létre, s csak azért mûködik, mert Õ személyes képviselõje által behatolt az
anyagi univerzumba. Arjunát fellelkesítette K¥¢£a kijelentése, de hogy másokat is
meggyõzzön, akik a jövõben talán közönséges embernek hinnék K¥¢£át, látni akarja
Õt univerzális formájában. Látni akarja, hogyan cselekszik az univerzumon belül,
holott Õ Maga különáll tõle. Annak, hogy Arjuna puru¢ottamának szólítja az Urat,
szintén nagy jelentõsége van. Az Úr az Istenség Legfelsõbb Személyisége, ezért
Felsõlélekként az õ szívében is jelen van, s így tud vágyáról. Tudja, hogy Arjuna nem
vágyik különösképpen univerzális formájának megpillantására, mert teljesen
elégedett eredeti, személyes formájának látványával, és csupán mások meggyõzése
érdekében kéri ezt, hiszen neki nem volt szüksége semmiféle bizonyítékra. K¥¢£a azt
is megértette, hogy Arjuna azért is vágyik arra, hogy láthassa az univerzális formát,
hogy feltételt szabjon a jövõ szélhámosai számára, akik Isten inkarnációjának tüntetik
fel magukat. Az ember tehát legyen elõvigyázatos: aki K¥¢£ának adja ki magát, az
bizonyításul legyen kész az univerzális forma megmutatására is.
11.4
manyase yadi tac chakya° may§ dra¢±um iti prabho
yogeªvara tato me tva° darªay§tm§nam avyayam
manyase—gondolod; yadi—ha; tat—azt; ªakyam—képes; may§—általam;
dra¢±um—látni; iti—így; prabho—óh, Uram; yoga-¦ªvara—óh, minden misztikus
képesség Ura; tata¤—akkor; me—nekem; tvam—Te; darªaya—mutasd meg; §tm§nam—
Magad; avyayam—örökkévaló.
Óh, Uram, óh, minden misztikus hatalom mestere! Ha úgy gondolod, hogy
képes vagyok meglátni kozmikus formádat, akkor kérlek, mutasd meg nekem azt
a végtelen univerzális Éned!
MAGYARÁZAT: A Védák szerint anyagi érzékekkel senki sem láthatja,
hallhatja, értheti meg vagy foghatja fel a Legfelsõbb Urat, K¥¢£át. Ám az elõtt, aki
kezdettõl fogva teljesen átadja magát az Úr szeretõ, transzcendentális szolgálatának,
az Úr feltárja Magát. Minden élõlény lelki szikra csupán, ezért nem láthatja, nem
értheti meg a Legfelsõbb Urat. Arjuna bhakta, ezért nem bízza magát a spekulálás
folyamatára, hanem elismeri, hogy mint élõlény, képességei korlátozottak, s felismeri
K¥¢£a felbecsülhetetlen helyzetét. Megértette, hogy az élõlény nem foghatja fel a
határtalan végtelenséget. A végtelen természetét csakis akkor lehet megérteni, ha az
kegyesen felfedi Magát. A yogeªvara szó is nagyon jelentõségteljes, mert az Úr
felfoghatatlan hatalmára utal. Ha Õ úgy gondolja, akkor kegyesen felfedi Magát,
végtelensége ellenére is. Arjuna K¥¢£a felfoghatatlan kegyéért könyörög. Nem ad
utasításokat K¥¢£ának. Az Úr nem köteles megmutatni Magát az ember elõtt, amíg
az teljes K¥¢£a-tudatban meg nem hódol és el nem kezdi az odaadó szolgálatot. Azok
tehát, akik az elméjük spekuláló képességére bízzák magukat, nem láthatják K¥¢£át.
11.5
ªr¦-bhagav§n uv§ca
paªya me p§rtha r¡p§£i ªataªo 'tha sahasraªa¤
n§n§-vidh§ni divy§ni n§n§-var£§k¥t¦ni ca
ªr¦-bhagav§n uv§ca—az Istenség Legfelsõbb Személyisége mondta; paªya—
láss; me—Enyém; p§rtha—óh, P¥th§ fia; r¡p§£i—formák; ªataªa¤—sok száz; atha—is;
sahasraªa¤—sok ezer; n§n§-vidh§ni—változatos; divy§ni—isteni; n§n§—változatos;
var£a—színek; §k¥t¦ni—formák; ca—is.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így szólt: Kedves Arjunám, óh, P¥th§ fia,
lásd hát fenségem, a sok százezernyi változó, isteni és sokszínû formát!
MAGYARÁZAT: Arjuna K¥¢£a univerzális formáját kívánta látni, ami
transzcendentális forma bár, mégis csupán a kozmikus világban nyilvánul meg, s
ezért alárendeltje az anyagi természetben uralkodó múló idõnek. Az anyagi
természethez hasonlóan K¥¢£a univerzális formája szintén hol megnyilvánul, hol
megnyilvánulatlan állapotban van. Nincsen állandó léte a lelki világban, mint K¥¢£a
többi formájának. A bhaktákat nem nagyon érdekli az univerzális forma
megpillantása, de mivel Arjuna így akarja látni Õt, K¥¢£a felfedi elõtte ezt a formáját.
Ezt egyetlen közönséges ember sem pillanthatja meg. Csak akkor láthatja bárki, ha
K¥¢£a megadja hozzá a kellõ képességet.
11.6
paªy§dity§n vas¡n rudr§n aªvinau marutas tath§
bah¡ny ad¥¢±a-p¡rv§£i paªy§ªcary§£i bh§rata
paªya—lásd; §dity§n—Aditi tizenkét fia; vas¡n—a nyolc vasu; rudr§n—a
tizenegy rudra; aªvinau—a két Aªvin¦; maruta¤—a negyvenkilenc marut (a szél
félistenei); tath§—szintén; bah¡ni—sok; ad¥¢±a—amit nem láttál; p¡rv§£i—ezelõtt;
paªya—lásd; §ªcary§£i—minden csoda; bh§rata—óh, Bh§raták legjobbja.
Óh, Bh§raták ékessége! Lásd hát az §dityák, vasuk, rudrák, az Aªvin¦-kum§rák
és a többi félisten különféle megnyilvánulásait! Lásd a számtalan csodát, amit még
senki sem látott ezelõtt, és soha nem hallott róluk!
MAGYARÁZAT: Noha Arjuna K¥¢£a személyes barátja és a legmûveltebb
ember volt, mégsem tudhatott mindent Róla. E vers szerint az emberek nem hallottak
és nem is tudtak ezekrõl a csodálatos formákról és megnyilvánulásokról. K¥¢£a most
megmutatja ezeket.
 11.7
ihaika-stha° jagat k¥tsna° paªy§dya sa-car§caram
mama dehe gu¨§keªa yac c§nyad dra¢±um icchasi
iha—ebben; eka-stham—egy helyen; jagat—az univerzum; k¥tsnam—teljesen;
paªya—lásd; adya—azonnal; sa—együtt; cara—a mozgó; acaram—és a mozdulatlan;
mama—Enyém; dehe—ebben a testben; gu¨§keªa—óh, Arjuna; yat—ami; ca—is;
anyat—másik; dra¢±um—látni; icchasi—kívánod.
Óh, Arjuna, bármit is kívánj látni, azon nyomban megpillanthatod e
testemben! Ez az univerzális forma képes megmutatni neked mindazt, amit most, s
mindazt, amit majd a jövõben akarsz látni. Minden mozgó és mozdulatlan
teljességében, egy helyen jelen van Benne.
MAGYARÁZAT: A hatalmas univerzumot senki sem képes meglátni egy
helyben ülve. Még a legképzettebb tudósok sem láthatják, mi történik az univerzum
távoli részeiben. Egy olyan bhakta azonban, mint Arjuna, láthat mindent, legyen az a
világegyetem bármely részén. K¥¢£a megadja neki azt a képességet, hogy
megpillanthasson bármit, amit akar: múltat, jelent és jövõt egyaránt. Így tehát Arjuna
K¥¢£a kegyébõl képes meglátni mindent.
11.8
na tu m§° ªakyase dra¢±um anenaiva sva-cak¢u¢§
divya° dad§mi te cak¢u¤ paªya me yogam aiªvaram
na—sohasem; tu—de; m§m—Engem; ªakyase—képes; dra¢±um—meglátni;
anena—ezekkel; eva—bizonyára; sva-cak¢u¢§—saját szemeddel; divyam—isteni;
dad§mi—adok; te—neked; cak¢u¤—szemek; paªya—lásd; me—Enyém; yogam
aiªvaram—felfoghatatlan misztikus hatalmat.
Mostani szemeddel azonban nem láthatsz meg Engem — isteni szemet adok
hát neked. Csak lásd misztikus fenségem!
MAGYARÁZAT: A tiszta bhakta K¥¢£át csak a kétkarú formájában szereti
látni. Az univerzális formát csak K¥¢£a kegyébõl láthatja meg, s nem az elmével,
hanem lelki szemekkel. Arjunának sem az elméjén, hanem a látásmódján kellett
változtatnia ahhoz, hogy K¥¢£a univerzális alakját megpillanthassa. A következõ
versekbõl érthetõvé válik, hogy K¥¢£ának ez a formája nem túlságosan fontos. Az Úr
azonban mégis megadja a szükséges látóképességet Arjunának, mert Arjuna látni
akarja az univerzális formát.
Azok a bhakták, akik a megfelelõ transzcendentális kapcsolatban állnak
K¥¢£ával, az Õ szeretetre méltó tulajdonságaihoz vonzódnak, nem pedig fenségének
nem isteni megnyilvánulásához. K¥¢£a játszótársai, barátai és szülei sohasem akarják
fenségét látni. Annyira eltölti õket a tiszta szeretet, hogy még azt sem tudják, hogy
K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Szeretetteljes kapcsolatuk közben
megfeledkeznek arról, hogy K¥¢£a a Legfelsõbb Úr. A ¼r¦mad-Bh§gavatam szerint a
K¥¢£ával játszó fiúk mind nagyon jámbor lelkek, akik sok-sok születés után
érdemelték ki ezt a lehetõséget. Nem tudják, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, és a barátjukként bánnak Vele. Ezért mondja ¼ukadeva Gosv§m¦ a
következõ verset:
ittha° sat§° brahma-sukh§nubh¡ty§
 d§sya° gat§n§° para-daivatena
m§y§ªrit§n§° nara-d§rake£a
s§ka° vijahru¤ k¥ta-pu£ya-puñj§¤
„Íme a Legfelsõbb Személy, akit a bölcsek a személytelen Brahmannak, a
bhakták az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, a közönséges emberek pedig az
anyagi természet szülöttének tekintenek. Ezek a fiúk, akik sok-sok jámbor tettet
végrehajtottak elõzõ életeik során, most ezzel az Istenség Legfelsõbb Személyiségével
játszanak.” (¼r¦mad-Bh§gavatam 10.12.11)
Valójában a bhaktát nem érdekli a viªva-r¡pa, vagyis az univerzális forma
megpillantása. Arjuna mégis látni szerette volna, hogy ezzel támassza alá K¥¢£a
kijelentéseit, s hogy a jövõ emberei is megérthessék: K¥¢£a nemcsak elméletileg és
filozófiailag, hanem a valóságban is bemutatta Arjunának, hogy Õ a Legfelsõbb.
Arjunának bizonyítania kell ezt, mert õ a parampar§ láncolat elsõ tagja. Akiket
valóban érdekel az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a megértése, s akik Arjuna
nyomdokaiban haladnak, azoknak meg kell érteniük, hogy K¥¢£a nemcsak
tanításaiban, hanem a valóságban is a Legfelsõbbként tárta fel Magát.
Az Úr megadta Arjunának az univerzális forma megpillantásához
szükséges képességet, mert — ahogyan korábban már elmondtuk — tudta, hogy
Arjuna nem vágyott túlságosan arra, hogy meglássa azt.
11.9
sañjaya uv§ca
evam uktv§ tato r§jan mah§-yogeªvaro hari¤
darªay§m §sa p§rth§ya parama° r¡pam aiªvaram
sañjaya¤ uv§ca—Sañjaya mondta; evam—így; uktv§—mondván; tata¤—
ezután; r§jan—óh, király; mah§-yoga-¦ªvara¤—a leghatalmasabb misztikus; hari¤—az
Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a; darªay§m §sa—megmutatta; p§rth§ya—
Arjunának; paramam—az isteni; r¡pam aiªvaram—univerzális formát.
Sañjaya mondta: Óh, király! Így szólt minden misztikus erõ Legfelsõbb Ura, az
Istenség Személyisége, majd feltárta Arjuna elõtt univerzális formáját.
11.10—11
aneka-vaktra-nayanam anek§dbhuta-darªanam
aneka-divy§bhara£a° divy§nekodyat§yudham
divya-m§ly§mbara-dhara° divya-gandh§nulepanam
sarv§ªcarya-maya° devam ananta° viªvato-mukham
aneka—különféle; vaktra—szájak; nayanam—szemek; aneka—különféle;
adbhuta—csodálatos; darªanam—látvány; aneka—sok; divya—isteni; §bhara£am—
ékességek; divya—isteni; aneka—különféle; udyata—felemelt; §yudham—fegyverek;
divya—isteni; m§lya—virágfüzérek; ambara—öltözékekkel; dharam—viselve; divya—
isteni; gandha—illatok; anulepanam—bekenve; sarva—minden; §ªcarya-mayam—
csodálatos; devam—fénylõ; anantam—végtelen; viªvata¤-mukham—mindent átható.
Arjuna az univerzális formában végtelen sok szájat, végtelen sok szemet és
végtelen sok csodálatos látomást pillantott meg. A formát számtalan mennyei
ékesség díszítette, s isteni fegyvereit a magasba tartotta. Isteni virágfüzéreket és
ruhákat viselt, teste balzsamoktól illatozott. Az egész csodálatos, ragyogó, végtelen
és mindenhová kiterjedõ volt.
MAGYARÁZAT: E két versben a sok szó gyakori használata arra utal,
hogy Arjuna végtelen sok kezet, szájat, lábat és más megnyilvánulást látott. Az egész
univerzumba kiterjedtek, ám Arjuna az Úr kegyébõl egy helyrõl láthatta mindezt. Ezt
egyedül K¥¢£a felfoghatatlan hatalmának köszönhette.
11.12
divi s¡rya-sahasrasya bhaved yugapad utthit§
yadi bh§¤ sad¥ª¦ s§ sy§d bh§sas tasya mah§tmana¤
divi—az égen; s¡rya—napoknak; sahasrasya—sok ezernek; bhavet—voltak;
yugapat—egyidejûleg; utthit§—jelen; yadi—ha; bh§¤—fény; sad¥ª¦—ahhoz hasonló;
s§—az; sy§t—lehetett; bh§sa¤—ragyogás; tasya—az Övé; mah§-§tmana¤—a hatalmas
Úr.
Ha ezer és ezer nap egyszerre lángolna fel az égen, az közelítené csak meg a
Legfelsõbb Személy univerzális formájának ragyogását.
MAGYARÁZAT: Az Arjuna elé táruló látvány leírhatatlan volt, Sañjaya
azonban mégis megpróbál képet alkotni Dh¥tar§¢±ra elméjében e hatalmas
megnyilvánulásról. Sem Sañjaya, sem Dh¥tar§¢±ra nem volt jelen, de Sañjaya Vy§sa
kegyébõl képes volt látni mindazt, ami történt. Hogy valamennyire megérthessük, a
jelenséget egy elképzelhetõ tüneményhez (sok ezer naphoz) hasonlítja.
11.13
tatraika-stha° jagat k¥tsna° pravibhaktam anekadh§
apaªyad deva-devasya ªar¦re p§£¨avas tad§
tatra—ott; eka-stham—egy helyben; jagat—az univerzum; k¥tsnam—teljes;
pravibhaktam—felosztott; anekadh§—sokfelé; apaªyat—láthatta; deva-devasya—az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének; ªar¦re—az univerzális formában; p§£¨ava¤—
Arjuna; tad§—akkor.
Ekkor Arjuna az Úr univerzális formájában megláthatta a világegyetem sok
ezer részre osztott, mégis egy helyen megjelenõ, végtelen kiterjedéseit.
MAGYARÁZAT: A tatra („ott”) szó nagyon fontos. Arra utal, hogy Arjuna
és K¥¢£a a harci szekéren ültek, amikor Arjuna megpillantotta az univerzális formát.
K¥¢£a csak Arjunának adta meg a kellõ látóképességet, ezért a csatatéren senki más
nem láthatott semmit. Arjuna K¥¢£a testében ezer és ezer bolygót látott. A védikus
írásokból megtudhatjuk, hogy számtalan univerzum és számtalan bolygó létezik.
Némelyik földbõl, némelyik aranyból vagy drágakõbõl van, vannak közöttük
nagyobbak és kisebbek stb. Arjuna a harci szekerén ülve látta mindezt. Ám hogy mi
játszódik le Arjuna és K¥¢£a között, azt senki sem tudta.
11.14
tata¤ sa vismay§vi¢±o h¥¢±a-rom§ dhanañjaya¤
pra£amya ªiras§ deva° k¥t§ñjalir abh§¢ata
 tata¤—ezután; sa¤—õ; vismaya-§vi¢±a¤—a csodálattól lenyûgözve; h¥¢±a-
rom§—a nagy eksztázis következtében egész testében borzongva; dhanañjaya¤—
Arjuna; pra£amya—hódolatát ajánlva; ªiras§—fejével; devam—az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének; k¥ta-añjali¤—összetett kézzel; abh§¢ata—mondani kezdte.
Arjuna zavarodottan, döbbenettel hajtotta meg fejét, hogy hódolatát ajánlja, s
testét borzongás járta át. Aztán összetett kezekkel imádkozni kezdett a Legfelsõbb
Úrhoz.
MAGYARÁZAT: Amikor az isteni látvány feltárult Arjuna elõtt, K¥¢£a és
Arjuna viszonya azonnal megváltozott. Kapcsolatuk korábban a barátságon alapult,
de most, a kinyilatkoztatás után Arjuna nagy tisztelettel ajánlja hódolatát, s az
univerzális formát magasztalva összetett kézzel imádkozik K¥¢£ához. Arjuna
barátsága tehát csodáló imádattá alakult át. A nagy bhakták K¥¢£át a különféle
kapcsolatok tárházaként látják. Az írások tizenkét fõ kapcsolatról tesznek említést,
melyek mindegyike jelen van K¥¢£ában. Úgy is nevezik Õt, mint minden olyan
kapcsolat óceánja, amely két élõlény között, az istenek között vagy a Legfelsõbb Úr
és a bhaktái között fennállhat.
Arjunát megihlette ez a csodálattal teli kapcsolat, és noha nagyon józan,
nyugodt és csendes természetû volt, hirtelen eksztázis töltötte el, testét borzongás
járta át, s összetett kézzel tiszteletét ajánlotta a Legfelsõbb Úrnak. Természetesen
azonban mindezt nem félelembõl tette, hanem a Legfelsõbb Úr iránti csodálatból. A
látvány ámulattal töltötte el, s ez felülkerekedett a természetes, szeretetteljes baráti
viszonyon.
11.15
arjuna uv§ca
paªy§mi dev§°s tava deva dehe
sarv§°s tath§ bh¡ta-viªe¢a-sa¯gh§n
brahm§£am ¦ªa° kamal§sana-stham
¥¢¦°ª ca sarv§n urag§°ª ca divy§n
arjuna¤ uv§ca—Arjuna mondta; paªy§mi—látom; dev§n—az összes félistent;
tava—Tiéd; deva—óh, Uram; dehe—a testben; sarv§n—mind; tath§—szintén; bh¡ta—
élõlények; viªe¢a-sa¯gh§n—összegyûltek; brahm§£am—az Úr Brahm§; ¦ªam—az Úr
¼iva; kamala-§sana-stham—a lótuszvirágon ülve; ¥¢¦n—nagy bölcsek; ca—is; sarv§n—
mind; urag§n—kígyók; ca—is; divy§n—isteniek.
Arjuna szólt: Kedves Uram, óh, K¥¢£a! Testedben látom egybegyûlve mind a
félisteneket és a különféle élõlényeket. Látom Brahm§t, amint a lótuszvirágon ül,
és látom az Úr ¼ivát, valamennyi bölccsel és isteni kígyóval együtt.
MAGYARÁZAT: Arjuna mindent lát az univerzumban, s így látja
Brahm§t is, az univerzum elsõ teremtményét, valamint az isteni kígyót, melyen
Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u pihen az univerzum alsó régióiban. Ezt a kígyóágyat
V§sukinak hívják. Vannak más kígyók is, melyeknek szintén V§suki a nevük. Arjuna
egyszerre látja Garbhodakaª§y¦ Vi¢£ut és az univerzum legtetejét, a lótuszvirág
bolygót, ahol Brahm§, az univerzum elsõ teremtménye él. Ez azt jelenti, hogy Arjuna
harci szekerén egy helyben ülve egyszerre pillanthatott meg mindent, a kezdettõl a
végéig. Ez a Legfelsõbb Úr, K¥¢£a kegyébõl vált lehetségessé.
 11.16
aneka-b§h¡dara-vaktra-netra°
paªy§mi tv§° sarvato 'nanta-r¡pam
n§nta° na madhya° na punas tav§di°
paªy§mi viªveªvara viªva-r¡pa
aneka—sok; b§hu—kart; udara—hasat; vaktra—szájat; netram—szemet;
paªy§mi—látok; tv§m—Te; sarvata¤—minden oldalról; ananta-r¡pam—végtelen
formát; na antam—nincs vége; na madhyam—nincs közepe; na puna¤—újra nem;
tava—Tiéd; §dim—kezdet; paªy§mi—látok; viªva-¦ªvara—óh, univerzum Ura; viªva-
r¡pa—az univerzum formájában.
Óh, univerzum Ura, óh, univerzális forma, testedben tengernyi kart, hasat,
szájat és szemet látok, melyek mindenhová kiterjednek, határtalanul! Sem véget,
sem közepet, sem kezdetet nem látok Benned.
MAGYARÁZAT: K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Végtelen Õ,
ezért Rajta keresztül minden látható.
11.17
kir¦±ina° gadina° cakri£a° ca
tejo-r§ªi° sarvato d¦ptimantam
paªy§mi tv§° durnir¦k¢ya° samant§d
d¦pt§nal§rka-dyutim aprameyam
kir¦±inam—sisakokkal; gadinam—buzogányokkal; cakri£am—cakrákkal; ca—
és; teja¤-r§ªim—ragyogást; sarvata¤—minden oldalról; d¦pti-mantam—izzó; paªy§mi—
látok; tv§m—Téged; durnir¦k¢yam—nehéz látni; samant§t—mindenhol; d¦pta-anala—
lobogó tûz; arka—a napnak; dyutim—a napfény; aprameyam—felmérhetetlen.
Nehéz formádra pillantani, melynek vakító ragyogása minden irányba kiterjed,
s olyan, mint a lángoló tûz vagy a nap mérhetetlen sugárzása. Mégis mindenhol e
ragyogó formádat látom, melyet különféle koronák, buzogányok és cakrák
ékesítenek.
11.18
tvam ak¢ara° parama° veditavya°
tvam asya viªvasya para° nidh§nam
tvam avyaya¤ ª§ªvata-dharma-gopt§
san§tanas tva° puru¢o mato me
tvam—Te; ak¢aram—a csalhatatlan; paramam—legfelsõbb; veditavyam—
megértendõ; tvam—Te; asya—ennek; viªvasya—univerzumnak; param—legfelsõbb;
nidh§nam—alap; tvam—Te; avyaya¤—kimeríthetetlen; ª§ªvata-dharma-gopt§—az örök
vallás fenntartója; san§tana¤—örökkévaló; tvam—Te; puru¢a¤—a Legfelsõbb
Személyiség; mata¤ me—ez az én véleményem.
Te vagy a legfelsõ, legfõbb cél, s az egész univerzum végsõ nyugvóhelye.
Kimeríthetetlen vagy, a legõsibb, s Te vagy az örök vallás fenntartója, az Istenség
Személyisége. Ez az én véleményem.
 11.19
an§di-madhy§ntam ananta-v¦ryam
ananta-b§hu° ªaªi-s¡rya-netram
paªy§mi tv§° d¦pta-hut§ªa-vaktra°
sva-tejas§ viªvam ida° tapantam
an§di—kezdet nélküli; madhya—közép; antam—vagy vég; ananta—végtelen;
v¦ryam—dicsõség; ananta—végtelen; b§hum—karok; ªaªi—a Hold; s¡rya—és a Nap;
netram—szem; paªy§mi—látlak; tv§m—Téged; d¦pta—lobogó; hut§ªa-vaktram—a
szádból elõtörõ tûz; sva-tejas§—saját ragyogásod által; viªvam—az univerzumot;
idam—ezt; tapantam—melegítve.
Kezdet, közép és vég nélküli vagy, s dicsõséged határtalan. Számtalan karod
van, s a Nap és a Hold a szemeid. Látom, amint szádból izzó láng tör elõ, és
sugaraid az egész univerzumot perzselik.
MAGYARÁZAT: Az Istenség Legfelsõbb Személyisége hat fenséges
jellemvonásának nincsen határa. Ebben az írásban itt is és sok más helyen ismétléssel
találkozunk, ám a szentírások szerint nem tekinthetõ stílusbeli hibának, ha K¥¢£a
dicsõségét ismételjük újra és újra. Azt mondják, ha valaki zavarban van, vagy
döbbenet tölti el, vagy nagyfokú eksztázis keríti hatalmában, újra és újra elismétli
kijelentéseit. Ez tehát nem hiba.
11.20
dy§v §-p¥thivyor idam antara° hi
vy§pta° tvayaikena diªaª ca sarv§¤
d¥¢±v§dbhuta° r¡pam ugra° taveda°
loka-traya° pravyathita° mah§tman
dyau—az ûrbõl; §-p¥thivyo¤—a Földre; idam—ez; antaram—közben; hi—
bizonyára; vy§ptam—áthatott; tvay§—Általad; ekena—egyedül; diªa¤—irányok; ca—és;
sarv§¤—minden; d¥¢±v§—látván; adbhutam—csodálatos; r¡pam—formát; ugram—
szörnyû; tava—Tiéd; idam—ez; loka—a bolygórendszerek; trayam—három;
pravyathitam—zavart; mah§-§tman—óh, hatalmas.
Noha egyetlen vagy, szétáradsz az égben, a bolygókon és a köztük lévõ ûrben.
Óh, hatalmas! Csodálatos és félelmetes formád látványa minden
bolygórendszerben nyugtalanságot okoz.
MAGYARÁZAT: A dy§v §-p¥thivyo¤ („a mennyek és a Föld közötti ûr”) és
a loka-trayam („a három világ”) szavak nagyon fontosak ebben a versben, mert
ezekbõl kitûnik, hogy nemcsak Arjuna látta az Úr univerzális formáját, hanem más
bolygórendszerek lakói is. Arjuna nem álmodott, amikor a csatatéren megpillantotta
az univerzális formát. Mindenki láthatta, akinek az Úr isteni látóképességet adott.
11.21
am¦ hi tv§° sura-sa¯gh§ viªanti
kecid bh¦t§¤ pr§ñjalayo g¥£anti
svast¦ty uktv§ mahar¢i-siddha-sa¯gh§¤
stuvanti tv§° stutibhi¤ pu¢kal§bhi¤
 am¦—mindazok; hi—bizonyára; tv§m—Te; sura-sa¯gh§¤—a félistenek
csoportjai; viªanti—behatolnak; kecit—némelyikük; bh¦t§¤—félelmükben;
pr§ñjalaya¤—összetett kézzel; g¥£anti—imádkoznak; svasti—békesség; iti—így;
uktv§—szólva; mah§-¥¢i—nagy bölcsek; siddha-sa¯gh§¤—tökéletes lények; stuvanti—
himnuszokat énekelnek; tv§m—Neked; stutibhi¤—imákkal; pu¢kal§bhi¤—védikus
himnuszok.
A félistenek seregei meghódolnak Elõtted, s testedbe áramlanak. Néhányan
szörnyû félelmükben összetett kézzel imáikat ajánlják Neked. „Békesség!” —
kiáltanak a nagy bölcsek és a tökéletes lények seregei, s a Védák himnuszait
zengve imádkoznak Hozzád.
MAGYARÁZAT: A különféle bolygórendszerek félisteneit megrémítette
az univerzális forma rettentõ megnyilvánulása és izzó ragyogása, így oltalomért
könyörögtek.
11.22
rudr§dity§ vasavo ye ca s§dhy§
viªve 'ªvinau marutaª co¢map§ª ca
gandharva-yak¢§sura-siddha-sa¯gh§
v¦k¢ante tv§° vismit§ª caiva sarve
rudra—az Úr ¼iva megnyilvánulásai; §dity§¤—az §dityák; vasava¤—a vasuk;
ye—mindazok; ca—és; s§dhy§¤—a s§dhyák; viªve—a viªvedevák; aªvinau—az Aªvin¦-
kum§rák; maruta¤—a marutok; ca—és; u¢ma-p§¤—az õsatyák; ca—és; gandharva—a
gandharvák; yak¢a—a yak¢ák; asura—a démonok; siddha—és a tökéletessé vált
félistenek; sa¯gh§¤—gyülekezetek; v¦k¢ante—látnak; tv§m—Téged; vismit§¤—
csodálattal; ca—is; eva—bizonyára; sarve—mind.
Csodálattal látnak Téged az Úr ¼iva különféle megnyilvánulásai, az §dityák, a
vasuk, a s§dhyák, a viªvedevák, a két Aªv¦, a marutok, az õsatyák, a gandharvák, a
yak¢ák, az asurák és a tökéletessé vált félistenek.
11.23
r¡pa° mahat te bahu-vaktra-netra°
mah§-b§ho bahu-b§h¡ru-p§dam
bah¡dara° bahu-da°¢±r§-kar§la°
d¥¢±v§ lok§¤ pravyathit§s tath§ham
r¡pam—a forma; mahat—nagyon nagy; te—Tiéd; bahu—sok; vaktra—arc;
netram—és szem; mah§-b§ho—óh, erõs karú; bahu—sok; b§hu—kar; ¡ru—comb;
p§dam—és láb; bahu-udaram—sok has; bahu-da°¢±r§—sok fog; kar§lam—szörnyû;
d¥¢±v§—látván; lok§¤—az összes bolygó; pravyathit§¤—zaklatott; tath§—hasonlóan;
aham—én.
Óh, erõs karú! A bolygók félistenei zaklatottan szemlélik hatalmas formád,
számtalan arcod, szemed, karod, combod, lábad, hasad és rettenetes fogaid. Én is
megdöbbentem, akárcsak õk.
 11.24
nabha¤-sp¥ªa° d¦ptam aneka-var£a°
vy§tt§nana° d¦pta-viª§la-netram
d¥¢±v§ hi tv§° pravyathit§ntar-§tm§
dh¥ti° na vind§mi ªama° ca vi¢£o
nabha¤-sp¥ªam—az eget érintõ; d¦ptam—az izzót; aneka—sok; var£am—szín;
vy§tta—nyitott; §nanam—szájak; d¦pta—izzó; viª§la—nagyon nagy; netram—szemek;
d¥¢±v§—láttán; hi—bizonyára; tv§m—Téged; pravyathita—zavart; anta¤—belül; §tm§—
lélek; dh¥tim—határozottság; na—nem; vind§mi—nekem van; ªamam—az elme
egyensúlya; ca—is; vi¢£o—óh, Uram, Vi¢£u.
Óh, mindent átható Vi¢£u! Az eget betöltõ ragyogó színeid, tátott szájaid,
valamint hatalmas, izzó szemeid láttán elmémet félelem tölti el. Nem vagyok
képes tovább megõrizni rendíthetetlenségemet és elmém egyensúlyát.
11.25
da°¢±r§-kar§l§ni ca te mukh§ni
d¥¢±vaiva k§l§nala-sannibh§ni
diªo na j§ne na labhe ca ªarma
pras¦da deveªa jagan-niv§sa
da°¢±r§—fogak; kar§l§ni—szörnyûek; ca—is; te—Tiéd; mukh§ni—arcok;
d¥¢±v§—látván; eva—ily módon; k§la-anala—a halál tüze; sannibh§ni—mintha; diªa¤—
az irányok; na—nem; j§ne—tudom; na—nem; labhe—elérem; ca—és; ªarma—kegy;
pras¦da—légy elégedett; deva-¦ªa—óh, urak Ura; jagat-niv§sa—óh, világok menedéke.
Óh, urak Ura, óh, világok menedéke, kérlek, légy kegyes hozzám! Lángoló
halotti arcaid és félelmetes fogaid látványa elûzte lelki békémet. Bármerre nézek,
zavarodottság lesz úrrá rajtam.
11.26—27
am¦ ca tv§° dh¥tar§¢±rasya putr§¤
sarve sahaiv§vani-p§la-sa¯ghai¤
bh¦¢mo dro£a¤ s¡ta-putras tath§sau
sah§smad¦yair api yodha-mukhyai¤
vaktr§£i te tvaram§£§ viªanti
da°¢±r§-kar§l§ni bhay§nak§ni
kecid vilagn§ daªan§ntare¢u
sand¥ªyante c¡r£itair uttam§¯gai¤
am¦—ezek; ca—szintén; tv§m—Téged; dh¥tar§¢±rasya—Dh¥tar§¢±rának;
putr§¤—fiak; sarve—mind; saha—velük; eva—valóban; avani-p§la—a harcos
királyoknak; sa¯ghai¤—a seregei; bh¦¢ma¤—Bh¦¢madeva; dro£a¤—Dro£§c§rya; s¡ta-
putra¤—Kar£a; tath§—is; asau—azt; saha—velük; asmad¦yai¤—miénk; api—szintén;
yodha-mukhyai¤—a harcosok vezérei; vaktr§£i—szájak; te—Tiéd; tvaram§£§¤—sietnek;
viªanti—behatolnak; da°¢±r§—fogak; kar§l§ni—szörnyû; bhay§nak§ni—nagyon
félelmetesek; kecit—némelyikük; vilagn§¤—hozzátapadnak; daªana-antare¢u—a fogak
között; sand¥ªyante—látható; c¡r£itai¤—szétmorzsolva; uttama-a¯gai¤—fejek.
 Dh¥tar§¢±ra minden fia, a velük szövetséges királyok, valamint Bh¦¢ma, Dro£a,
Kar£a és a mi kiváló harcosaink egytõl egyig félelmetes szájadba özönlenek.
Látom, amint némelyikük koponyája szétmorzsolódik fogaid között.
MAGYARÁZAT: Egy korábbi versben az Úr azt az ígéretet tette, hogy
olyan dolgokat mutat majd Arjunának, amiket nagyon érdekesnek fog találni. Arjuna
most láthatja, amint az ellenség vezérei (Bh¦¢ma, Dro£a, Kar£a, és Dh¥tar§¢±ra összes
fia) saját harcosaikkal együtt mind megsemmisülnek. Ez arra utal, hogy a
Kuruk¢etránál összegyûltek szinte mind elesnek, s Arjuna gyõztesen fog kikerülni a
csatából. Ez a vers azt is megemlíti, hogy a legyõzhetetlennek tartott Bh¦¢ma is el fog
esni, Kar£ával együtt. Nemcsak az ellenfél nagy harcosai, például Bh¦¢ma, hanem az
Arjuna oldalán küzdõ, kiváló vitézek közül is jó néhányan meg fognak halni.
11.28
yath§ nad¦n§° bahavo 'mbu-veg§¤
samudram ev§bhimukh§ dravanti
tath§ tav§m¦ nara-loka-v¦r§
viªanti vaktr§£y abhivijvalanti
yath§—miképpen; nad¦n§m—a folyóknak; bahava¤—sok; ambu-veg§¤—a víz
hullámai; samudram—az óceán; eva—bizonyára; abhimukh§¤—felé; dravanti—csúszik;
tath§—hasonlóan; tava—Tiéd; am¦—mindezek; nara-loka-v¦r§¤—az emberi társadalom
királyai; viªanti—belépnek; vaktr§£i—a szájakba; abhivijvalanti—és elégnek.
Mint a folyók hullámai az óceánba, úgy ömlenek e nagy harcosok lángolva
szájaidba.
11.29
yath§ prad¦pta° jvalana° pata¯g§
viªanti n§ª§ya sam¥ddha-veg§¤
tathaiva n§ª§ya viªanti lok§s
tav§pi vaktr§£i sam¥ddha-veg§¤
yath§—ahogy; prad¦ptam—lobogó; jvalanam—tûz; pata¯g§¤—éjjeli lepkék;
viªanti—belerepülnek; n§ª§ya—hogy elpusztuljanak; sam¥ddha—teljes; veg§¤—
sebességgel; tath§ eva—hasonlóan; n§ª§ya—hogy megsemmisüljenek; viªanti—
behatolnak; lok§¤—minden ember; tava—Tiéd; api—is; vaktr§£i—szájakba; sam¥ddha-
veg§¤—teljes sebességgel.
Látom az embereket teljes sebességgel szájaidba rohanni, miként az éjjeli
lepkék szállnak vesztükbe, a lángoló tûzbe.
11.30
lelihyase grasam§na¤ samant§l
lok§n samagr§n vadanair jvaladbhi¤
tejobhir §p¡rya jagat samagra°
bh§sas tavogr§¤ pratapanti vi¢£o
lelihyase—nyaldosod; grasam§na¤—elnyelve; samant§t—minden oldalról;
lok§n—emberek; samagr§n—mind; vadanai¤—szájjal; jvaladbhi¤—lángolva; tejobhi¤—
ragyogással; §p¡rya—beborítva; jagat—az univerzum; samagram—minden; bh§sa¤—
sugarak; tava—Tiéd; ugr§¤—szörnyû; pratapanti—perzselnek; vi¢£o—óh, mindent
átható Úr.
Óh, Vi¢£u, látom, amint lángoló szájaiddal minden irányban elnyelsz
mindenkit. Fényed beragyogja az egész univerzumot, s rettenetes, perzselõ
sugarakkal jelensz meg!
11.31
§khy§hi me ko bhav§n ugra-r¡po
namo 'stu te deva-vara pras¦da
vijñ§tum icch§mi bhavantam §dya°
na hi praj§n§mi tava prav¥ttim
§khy§hi—kérlek, magyarázd meg; me—nekem; ka¤—ki; bhav§n—Te; ugra-
r¡pa¤—félelmetes forma; nama¤ astu—hódolatom; te—Neked; deva-vara—óh,
félistenek leghatalmasabbja; pras¦da—légy kegyes; vijñ§tum—megtudni; icch§mi—
kívánom; bhavantam—Te; §dyam—az eredeti; na—nem; hi—bizonyára; praj§n§mi—
ismerem; tava—Tiéd; prav¥ttim—küldetés.
Óh, urak Ura, félelmetes forma, kérlek, áruld el nekem, ki vagy! Hódolatom
ajánlom Neked, s könyörgöm, légy kegyes hozzám! Te vagy az eredeti Úr, s én
hallani szeretnék Rólad, mert nem ismerem küldetésed!
11.32
ªr¦-bhagav§n uv§ca
k§lo 'smi loka-k¢aya-k¥t prav¥ddho
lok§n sam§hartum iha prav¥tta¤
¥te 'pi tv§° na bhavi¢yanti sarve
ye 'vasthit§¤ pratyan¦ke¢u yodh§¤
ªr¦-bhagav§n uv§ca—az Istenség Személyisége mondta; k§la¤—idõ; asmi—
vagyok; loka—a világoknak; k¢aya-k¥t—a megsemmisítõje; prav¥ddha¤—hatalmas;
lok§n—minden ember; sam§hartum—a rombolásban; iha—ebben a világban;
prav¥tta¤—végez; ¥te—nélkül, kivéve; api—még; tv§m—te; na—sohasem; bhavi¢yanti—
lesz; sarve—mindenki; ye—aki; avasthit§¤—van; prati-an¦ke¢u—az ellenkezõ oldalon;
yodh§¤—a harcosok.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így szólt: Idõ vagyok, világok hatalmas
pusztítója. Azért jöttem, hogy megsemmisítsek minden embert. Rajtatok [a
P§£¨avákon] kívül valamennyi harcos el fog esni, mindkét oldalon.
MAGYARÁZAT: Arjuna tudta ugyan, hogy K¥¢£a a barátja, s hogy Õ az
Istenség Legfelsõbb Személyisége, mégis zavarba hozták a különféle formák,
melyeket K¥¢£a megnyilvánított. Éppen ezért tovább kérdez e pusztító erõ valódi
szándékáról. A Védák azt írják, hogy a Legfelsõbb Igazság mindent megsemmisít,
még a br§hma£ákat is. A Ka±ha Upani¢ad (1.2.25) kijelenti:
yasya brahma ca k¢atra° ca ubhe bhavata odana¤
m¥tyur yasyopasecana° ka itth§ veda yatra sa¤
A Legfelsõbb végül mindenkit, a br§hma£ákat és a k¢atriyákat is felfalja, mint
egy ételt. A Legfelsõbb Úrnak ez a formája egy mindent elnyelõ óriás, s most K¥¢£a a
mindent felemésztõ idõ e formájában mutatja meg Magát. Néhány P§£¨avát kivéve
mindenkit meg fog semmisíteni a csatatéren.
Arjuna nem örült a harcnak. Azt gondolta, jobb lenne, ha elkerülnék a
csatát, s akkor senkit nem érne csalódás. Válaszként azonban az Úr közli vele, hogy a
harcosok mindenképpen el fognak pusztulni, mert ez az Õ terve. Ha Arjuna
visszautasítja a harcot, akkor is meg fognak halni. Halálukat nem tudja
megakadályozni még akkor sem, ha nem harcol, mert valójában már valamennyien
halottak. Az idõ maga a pusztulás, és a Legfelsõbb Úr akaratából minden
megnyilvánulás pusztulásra ítéltetett — ez a természet törvénye.
11.33
tasm§t tvam utti¢±ha yaªo labhasva
jitv§ ªatr¡n bhu¯k¢va r§jya° sam¥ddham
mayaivaite nihat§¤ p¡rvam eva
nimitta-m§tra° bhava savya-s§cin
tasm§t—ezért; tvam—Te; utti¢±ha—kelj fel; yaªa¤—hírnév; labhasva—
nyereség; jitv§—legyõzvén; ªatr¡n—az ellenséget; bhu¯k¢va—élvezed; r§jyam—
királyságot; sam¥ddham—virágzót; may§—Általam; eva—bizonyára; ete—mindezek;
nihat§¤—már meghaltak; p¡rvam eva—egy korábbi elrendezés által; nimitta-m§tram—
csak az ok; bhava—legyél; savya-s§cin—óh, Savyas§c¦.
Kelj fel hát! Készülj a harcra, és szerezz dicsõséget! Gyõzd le ellenségeid, s
élvezd a virágzó királyságot! Óh, Savyas§c¦, Én már halálra ítéltem õket, te csupán
eszköz lehetsz a harcban.
MAGYARÁZAT: A savya-s§cin olyan emberre utal, aki a csatatéren
nagyon kiválóan bánik az íjjal. Az Úr ezzel kiváló harcosnak nevezi Arjunát, aki
nyilaival képes elpusztítani ellenségeit. Nimitta-m§tram: „Válj csupán eszközzé!” Ez a
szó szintén nagyon jelentõs. Az egész világ az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
terve szerint mûködik. Az ostobák, akik nem rendelkeznek elegendõ intelligenciával,
azt hiszik, hogy az anyagi természet mûködése mögött nem áll semmilyen terv, s
hogy minden megnyilvánulása csupán a véletlennek köszönhetõ. „Talán így volt”,
„Lehet, hogy úgy történt”, mondják az állítólagos tudósok, de „talán”-oknak és
„lehet”-eknek itt nincs helye. Az anyagi világ egy meghatározott terv szerint
mûködik. S hogy mi ez a terv? A kozmikus megnyilvánulás lehetõséget nyújt a
feltételekhez kötött lelkek számára, hogy hazatérjenek, vissza Istenhez. Feltételekhez
kötött állapotuk addig tart, amíg meg nem válnak attól a hatalmaskodó
mentalitástól, mely az anyagi természet fölötti uralkodásra ösztönzi õket. Az okos
ember azonban képes megérteni a Legfelsõbb Úr tervét, s a K¥¢£a-tudat folyamatába
kezd. A kozmikus megnyilvánulás megteremtése és megsemmisítése Isten
felsõbbrendû irányításával történik, s így a kuruk¢etrai csatát is az Õ terveinek
megfelelõen vívták meg. Arjuna elõször nem akart harcolni, de a Legfelsõbb Úr arra
utasította, hogy küzdjön az Õ kedvéért, s akkor boldog lesz. Az ember akkor válik
tökéletessé, ha teljesen K¥¢£a-tudatú, s életét az Úr transzcendentális szolgálatának
szenteli.
 11.34
dro£a° ca bh¦¢ma° ca jayadratha° ca
kar£a° tath§ny§n api yodha-v¦r§n
may§ hat§°s tva° jahi m§ vyathi¢±h§
yudhyasva jet§si ra£e sapatn§n
dro£am ca—Dro£a is; bh¦¢mam ca—Bh¦¢ma is; jayadratham ca—Jayadratha is;
kar£am—Kar£a; tath§—szintén; any§n—mások; api—bizonyára; yodha-v¦r§n—nagy
harcosok; may§—Általam; hat§n—már halottak; tvam—te; jahi—pusztít; m§—
sohasem; vyathi¢±h§¤—zavart; yudhyasva—csak harcolj; jet§ asi—gyõzedelmeskedni
fogsz; ra£e—a csatában; sapatn§n—ellenségek.
Dro£át, Bh¦¢mát, Jayadrathát, Kar£át és a többi hatalmas vitézt már
megsemmisítettem. Pusztítsd el hát õket, s ne aggódj miattuk! Csak harcolj, s a
csatában gyõzedelmeskedni fogsz ellenségeid felett!
MAGYARÁZAT: Az Istenség Legfelsõbb Személyisége készít minden
tervet, de olyannyira kedves és kegyes bhaktáihoz, akik kívánsága szerint végrehajtják
azokat, hogy azt akarja, övék legyen minden érdem. Életünket ezért úgy kell
alakítanunk, hogy K¥¢£a-tudatban cselekedhessünk, s a lelki tanítómesteren
keresztül megérthessük az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Az Istenség
Legfelsõbb Személyisége terveit az Õ kegyébõl lehet megérteni, s a bhakták tervei
ugyanolyan jók, mint K¥¢£áé. E tervek szerint kell tennünk mindent, hogy gyõztesen
kerülhessünk ki a létért folytatott küzdelembõl.
11.35
sañjaya uv§ca
etac chrutv§ vacana° keªavasya
k¥t§ñjalir vepam§na¤ kir¦t¦
namask¥tv§ bh¡ya ev§ha k¥¢£a°
sa-gadgada° bh¦ta-bh¦ta¤ pra£amya
sañjaya¤ uv§ca—Sañjaya mondta; etat—így; ªrutv§—hallván; vacanam—
beszédet; keªavasya—K¥¢£áét; k¥ta-añjali¤—összetett kezekkel; vepam§na¤—reszketve;
kir¦t¦—Arjuna; namask¥tv§—hódolatát ajánlva; bh¡ya¤—ismét; eva—is; §ha—mondta;
k¥¢£am—K¥¢£ának; sa-gadgadam—elcsukló hangon; bh¦ta-bh¦ta¤—nagy félelemmel;
pra£amya—tiszteletét ajánlva.
Így szólt Sañjaya Dh¥tar§¢±rához: Óh, király! Miután Arjuna hallotta e szavakat
az Istenség Legfelsõbb Személyiségétõl, remegve, összetett kezekkel újra és újra
hódolatát ajánlotta. Félelemmel telve, elcsukló hangon ekképpen szólt az Úr
K¥¢£ához:
MAGYARÁZAT: Korábban már beszéltünk arról, hogy Arjunát az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének univerzális formája láttán csodálat és
zavarodottság töltötte el. Újra és újra tiszteletteljes hódolatát ajánlotta hát K¥¢£ának,
s elcsukló hangon, ezúttal nem barátként, hanem az Urat csodáló bhaktaként
imádkozni kezdett Hozzá.
 11.36
arjuna uv§ca
sth§ne h¥¢¦keªa tava prak¦rty§
jagat prah¥¢yaty anurajyate ca
rak¢§°si bh¦t§ni diªo dravanti
sarve namasyanti ca siddha-sa¯gh§¤
arjuna¤ uv§ca—Arjuna mondta; sth§ne—helyesen; h¥¢¦ka-¦ªa—óh,
érzékszervek Ura; tava—Tiéd; prak¦rty§—a dicsõség által; jagat—az egész világ;
prah¥¢yati—örül; anurajyate—vonzódni kezd; ca—és; rak¢§°si—a démonok; bh¦t§ni—
félelembõl; diªa¤—minden irányba; dravanti—menekülnek; sarve—mind;
namasyanti—tiszteletüket ajánlják; ca—is; siddha-sa¯gh§¤—a tökéletes emberi lények.
Arjuna így szólt: Óh, érzékek Ura! Neved hallatán öröm tölti el a világot, s
mindenki vonzódni kezd Hozzád. A tökéletessé vált lények tiszteletteljes
hódolatukat ajánlják, ám a démonok félelmükben minden irányba menekülnek.
Mindez így van rendjén.
MAGYARÁZAT: Miután K¥¢£ától a kuruk¢etrai csata kimenetelérõl
hallott, Arjuna megvilágosodott, s az Istenség Legfelsõbb Személyisége nagy
bhaktájaként és barátjaként kijelenti, hogy minden, amit K¥¢£a tesz, tökéletes.
Megerõsíti, hogy K¥¢£a a bhakták fenntartója, Õ áll imádatuk középpontjában, s Õ
minden nemkívánatos dolog megsemmisítõje, akinek tettei mindenki számára
egyformán áldásosak. Arjuna most megértette, hogy a kuruk¢etrai csata végének
közeledtével számtalan félisten (siddha) lesz jelen, s a felsõbb bolygók értelmiségei is
mindnyájan a harcot nézik majd, mert K¥¢£a is ott van. Amikor Arjuna látta az Úr
univerzális formáját, a félisteneket is öröm töltötte el, de a démonok és ateisták nem
tudták elviselni az Úr dicsõítését. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének pusztító
formájától érthetõ módon nagyon féltek, s így valamennyien elmenekültek. Arjuna
azt magasztalja, hogyan bánik K¥¢£a a bhaktákkal és az ateistákkal. Történjen bármi,
egy bhakta örökké magasztalja az Urat, mert tudja, hogy amit Õ tesz, az mindenkinek
jó.
11.37
kasm§c ca te na nameran mah§tman
gar¦yase brahma£o 'py §di-kartre
ananta deveªa jagan-niv§sa
tvam ak¢ara° sad-asat tat para° yat
kasm§t—miért; ca—is; te—Neked; na—nem; nameran—megfelelõ
tiszteletüket kell ajánlaniuk; mah§-§tman—óh, hatalmas; gar¦yase—aki jobb;
brahma£a¤—Brahm§nál; api—habár; §di-kartre—a legfelsõbb teremtõnek; ananta—óh,
végtelen; deva-¦ªa—óh, istenek Istene; jagat-niv§sa—óh, univerzum oltalma; tvam—Te
vagy; ak¢aram—elpusztíthatatlan; sat-asat—ok és okozat; tat param—
transzcendentális; yat—mert.
Óh, leghatalmasabb, ki még Brahm§nál is hatalmasabb vagy, Te vagy az
eredeti teremtõ! Miért ne ajánlják hát tiszteletteljes hódolatukat Neked? Óh,
határtalan, istenek Istene, univerzum menedéke! Te vagy a legyõzhetetlen forrás,
minden ok oka, aki transzcendentális ehhez az anyagi megnyilvánuláshoz képest.
 MAGYARÁZAT: Tiszteletteljes hódolatát ajánlva Arjuna arra utal, hogy
K¥¢£a mindenki számára imádandó. Õ mindent átható, s Õ minden lélek Lelke.
Arjuna itt mah§tm§nak szólítja K¥¢£át, ami azt jelenti, hogy a legnagylelkûbb, s
határtalan. Az ananta szó arra utal, hogy nincs semmi, amire a Legfelsõbb Úr
energiája ne hatna, a deveªa szó pedig azt jelenti, hogy Õ minden félisten irányítója, s
Õ áll valamennyiük fölött. Õ az egész univerzum menedéke is. Arjuna úgy gondolta,
hogy a tökéletes élõlények és hatalmas félistenek jogosan ajánlják tiszteletteljes
hódolatukat K¥¢£a elõtt, mert Nála senki sem nagyobb. Külön megemlíti, hogy K¥¢£a
még Brahm§nál is hatalmasabb, hiszen Õ teremtette Brahm§t. Brahm§ annak a
lótusznak a szárából született, amely Garbhodakaª§y¦ Vi¢£unak, K¥¢£a teljes értékû
kiterjedésének köldökébõl hajtott ki. Éppen ezért Brahm§nak, az Úr ¼ivának (aki
Brahm§tól született) s a többi félistennek tiszteletteljes hódolatukat kell ajánlaniuk
K¥¢£a elõtt. A ¼r¦mad-Bh§gavatamban az áll, hogy az Úr ¼iva, Brahm§ és a hozzájuk
hasonló félistenek mindannyian tisztelik az Urat. Az ak¢aram szónak nagy jelentõsége
van, mert arra utal, hogy bár ez az anyagi teremtés pusztulásra ítéltetett, az Úr túl
van az anyagi teremtésen. Õ minden ok oka, s így az anyagi természetben
feltételekhez kötött lelkek és az anyagi kozmikus megnyilvánulás fölött áll. Õ tehát a
leghatalmasabb Legfelsõbb Úr.
11.38
tvam §di-deva¤ puru¢a¤ pur§£as
tvam asya viªvasya para° nidh§nam
vett§si vedya° ca para° ca dh§ma
tvay§ tata° viªvam ananta-r¡pa
tvam—Te; §di-deva¤—az eredeti Legfelsõbb Isten; puru¢a¤—személyiség;
pur§£a¤—õsi; tvam—Te; asya—ennek; viªvasya—univerzum; param—
transzcendentális; nidh§nam—menedék; vett§—a tudó; asi—Te vagy; vedyam—amit
meg kell ismerni; ca—és; param—transzcendentális; ca—és; dh§ma—menedék; tvay§—
Általad; tatam—áthatott; viªvam—az univerzum; ananta-r¡pa—óh, végtelen forma.
Te vagy az eredeti Istenség Személyisége, a legõsibb, a megnyilvánult
kozmikus világ végsõ szentélye. Tudsz mindent, s Te vagy mindaz, amit meg kell
ismerni. Te vagy a legfelsõbb menedék, s felette állsz az anyagi kötõerõknek. Óh,
határtalan forma, Te hatod át ezt az egész kozmikus megnyilvánulást!
MAGYARÁZAT: Minden az Istenség Legfelsõbb Személyiségén nyugszik,
ezért Õ a végsõ menedék. Nidh§nam azt jelenti, hogy minden, még a Brahman-
ragyogás is az Istenség Legfelsõbb Személyiségén, K¥¢£án nyugszik. Õ az, aki
mindenrõl tud, ami ebben a világban történik, s ha a tudásnak van vége, akkor Õ a
vége minden tudásnak is; Õ tehát mindaz, amit eddig megismertünk és minden, ami
egyáltalán megismerhetõ. Õ a tudás tárgya, mert mindent átható. Õ a lelki világ
eredete, transzcendentális, és Õ a transzcendentális világ legfelsõbb személyisége is.
11.39
v§yur yamo 'gnir varu£a¤ ªaª§¯ka¤
praj§patis tva° prapit§mahaª ca
namo namas te 'stu sahasra-k¥tva¤
punaª ca bh¡yo 'pi namo namas te
 v§yu¤—levegõ; yama¤—az irányító; agni¤—tûz; varu£a¤—víz; ªaªa-a¯ka¤—a
Hold; praj§pati¤—Brahm§; tvam—Te; prapit§maha¤—a dédatya; ca—is; nama¤—
hódolatom; nama¤—újra hódolatom; te—Neked; astu—legyen; sahasra-k¥tva¤—
ezerszer; puna¤ ca—és ismét; bh¡ya¤—újra; api—szintén; nama¤—hódolatom ajánlom;
nama¤ te—tiszteletem ajánlom Neked.
Te vagy a levegõ, és Te vagy a legfelsõbb irányító! Te vagy a tûz, a víz, és Te
vagy a hold! Te vagy Brahm§, az elsõ teremtett lény, és Te vagy a dédatya.
Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom hát Neked újra meg újra — ezerszeresen!
MAGYARÁZAT: Az Urat itt Arjuna azért szólítja levegõnek, mert
mindent átható természete révén a levegõ a félistenek legfontosabb képviselõje.
Dédatyának azért nevezi, mert Õ az atyja Brahm§nak, az univerzum elsõ
élõlényének.
11.40
nama¤ purast§d atha p¥¢±hatas te
namo 'stu te sarvata eva sarva
ananta-v¦ry§mita-vikramas tva°
sarva° sam§pno¢i tato 'si sarva¤
nama¤—hódolat ajánlása; purast§t—elölrõl; atha—is; p¥¢±hata¤—hátulról;
te—Neked; nama¤ astu—tiszteletemet ajánlom; te—Neked; sarvata¤—minden oldalról;
eva—valóban; sarva—mert Te vagy minden; ananta-v¦rya—végtelen hatalom; amita-
vikrama¤—és végtelen erõ; tvam—Te; sarvam—mindent; sam§pno¢i—beborítasz;
tata¤—ezért; asi—Te vagy; sarva¤—minden.
Hódolatom ajánlom Neked elölrõl, hátulról és minden oldalról! Óh, kötetlen
erõ, Te vagy a korlátlan hatalom mestere! Mindent áthatóként Te vagy minden!
MAGYARÁZAT: Arjuna szeretõ eksztázisában minden oldalról hódolatát
ajánlja barátjának, K¥¢£ának. Elfogadja, hogy Õ a mestere minden erõnek, minden
hatalomnak, s hogy a csatatéren összesereglett nagy harcosok mindegyike fölött áll.
A Vi¢£u Pur§£a (1.9.69) így ír:
yo 'ya° tav§gato deva sam¦pa° devat§-ga£a¤
sa tvam eva jagat-sra¢±§ yata¤ sarva-gato bhav§n
„Óh, Istenség Legfelsõbb Személyisége, bárki járuljon Eléd, a Te
teremtményed õ, még ha félisten is!”
11.41—42
sakheti matv§ prasabha° yad ukta°
he k¥¢£a he y§dava he sakheti
aj§nat§ mahim§na° taveda°
may§ pram§d§t pra£ayena v§pi
yac c§vah§s§rtham asat-k¥to 'si
vih§ra-ªayy§sana-bhojane¢u
eko 'tha v§py acyuta tat-samak¢a°
tat k¢§maye tv§m aham aprameyam
sakh§—barát; iti—így; matv§—gondolván; prasabham—öntelten; yat—
bármit; uktam—mondtam; he k¥¢£a—óh, K¥¢£a; he y§dava—óh, Y§dava; he sakhe—óh,
kedves barátom; iti—ily módon; aj§nat§—anélkül hogy ismertem volna;
mahim§nam—dicsõséged; tava—Tiéd; idam—ezt; may§—általam; pram§d§t—
ostobaságból; pra£ayena—szeretetbõl; v§ api—vagy; yat—bármit; ca—is; avah§sa-
artham—tréfálkozva; asat-k¥ta¤—tiszteletlen; asi—voltál; vih§ra—pihenés közben;
ªayy§—lefeküdve; §sana—ülve; bhojane¢u—vagy amikor együtt ettünk; eka¤—
egyedül; atha v§—vagy; api—is; acyuta—óh, csalhatatlan; tat-samak¢am—társak között;
tat—mindazok; k¢§maye—bocsánatot kérek; tv§m—Tõled; aham—én; aprameyam—
mérhetetlen.
Nem tudtam dicsõségedrõl, s mivel barátomnak tekintettelek, így szólítottalak:
„Óh, K¥¢£a!”, „Óh, Y§dava!”, „Óh, barátom!” Kérlek, nézd el, bármit is tettem
õrültségemben vagy szeretetemben! Tréfálkozván sokszor voltam tiszteletlen
Veled szemben, miközben együtt pihentünk, egy ágyon hevertünk, együtt ültünk
vagy együtt ettünk, néha kettesben, néha pedig a többi barátunk elõtt. Óh,
csalhatatlan, kérlek, bocsásd meg minden vétkem!
MAGYARÁZAT: Noha K¥¢£a megmutatta Arjunának az univerzális
formáját, Arjuna mégis baráti kapcsolatukra gondol, s ezért arra kéri, bocsássa meg
neki barátságból elkövetett tiszteletlenségeit. Elismeri, azelõtt nem hitte, hogy K¥¢£a
képes felölteni egy ilyen univerzális formát, pedig K¥¢£a bizalmas barátként
korábban már elmondta neki. Arjuna nem tudja, hányszor volt tiszteletlen Vele
szemben, amikor fenségét figyelmen kívül hagyva szólította meg az Urat: „Óh,
barátom; óh, K¥¢£a; óh, Y§dava!” stb. K¥¢£a azonban olyan kedves és kegyes, hogy
minden fensége ellenére barátként bánt Arjunával. Ilyen az Úr és a bhaktája közötti
kölcsönös transzcendentális szeretet. Az élõlény és K¥¢£a közötti kapcsolat
örökkévaló, s Arjuna viselkedésébõl kiderül, hogy nem lehet elfelejteni. Arjuna az
univerzális forma pompájának megpillantása után sem feledkezett meg K¥¢£ához
fûzõdõ baráti viszonyáról.
11.43
pit§si lokasya car§carasya
tvam asya p¡jyaª ca gurur gar¦y§n
na tvat-samo 'sty abhyadhika¤ kuto 'nyo
loka-traye 'py apratima-prabh§va
pit§—az atya; asi—Te vagy; lokasya—az egész világnak; cara—mozgó;
acarasya—és mozdulatlan; tvam—Te vagy; asya—ennek; p¡jya¤—imádandó; ca—is;
guru¤—mester; gar¦y§n—dicsõ; na—sohasem; tvat-sama¤—Veled egyenlõ; asti—van;
abhyadhika¤—nagyobb; kuta¤—hogyan lehetséges; anya¤—más; loka-traye—a három
bolygórendszerben; api—is; apratima-prabh§va—óh, mérhetetlen hatalom.
Te vagy az atyja a teljes kozmikus megnyilvánulásnak, minden mozgónak és
mozdulatlannak. Te vagy a legfõbb imádandó, a legfelsõbb lelki tanítómester.
Senki sem egyenrangú Veled, és senki sem válhat eggyé Veled. Óh, felmérhetetlen
hatalom Ura, hogyan lehetne bárki is hatalmasabb Nálad a három világon belül?
MAGYARÁZAT: Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a éppen úgy
imádandó, ahogyan az atya imádandó a fiú számára. Õ a lelki tanítómester, mert Õ
az, aki hajdanán átadta a Védák tanítását Brahm§nak, s aki most a Bhagavad-g¦t§t
tanítja Arjunának. Õ tehát az eredeti lelki tanítómester, s minden jelenkori hiteles
lelki tanítómester a Tõle eredõ tanítványi láncolat tagja. Senki sem lehet a
transzcendentális tudomány tanítója vagy lelki tanítómestere, ha nem K¥¢£a
képviselõje.
Az élõlények számtalan formában ajánlják hódolatukat az Úrnak, akinek
nagysága határtalan. Senki sem lehet hatalmasabb az Istenség Legfelsõbb
Személyiségénél, K¥¢£ánál, mert az anyagi és lelki megnyilvánulásban senki sem
egyenlõ Vele vagy nagyobb Nála. Mindenki az Õ irányítása alatt áll, Rajta senki sem
tehet túl. Ezt a ¼vet§ªvatara Upani¢ad (6.8) is leírja:
na tasya k§rya° kara£a° ca vidyate
na tat-samaª c§bhyadhikaª ca d¥ªyate
A Legfelsõbb Úrnak, K¥¢£ának a közönséges emberhez hasonlóan van
teste és vannak érzékszervei, ám az Õ esetében nincsen különbség érzékszervei, teste,
elméje és Önmaga között. Azok az ostobák, akik nem ismerik Õt tökéletesen, azt
mondják, K¥¢£a különbözik a lelkétõl, az elméjétõl, a szívétõl és minden mástól.
K¥¢£a abszolút, ezért hatalma és tettei a legfelsõbb rendûek. A Védák azt is
megemlítik, hogy bár az Õ érzékszervei nem olyanok, mint a mieink, mégis képes
minden érzékmûködésre; ezért érzékszervei se nem tökéletlenek, se nem
korlátozottak. Senki sem lehet tehát nagyobb Nála vagy egyenlõ Vele, s mindenki az
Õ alárendeltje.
A Legfelsõbb Személyiség tudása, ereje és cselekedetei mind
transzcendentálisak. A Bhagavad-g¦t§ (4.9) azt mondja:
janma karma ca me divyam eva° yo vetti tattvata¤
tyaktv§ deha° punar janma naiti m§m eti so 'rjuna
Aki ismeri K¥¢£a transzcendentális testét, tetteit és tökéletességét, az teste
elhagyása után visszatér Hozzá, és többé soha nem kell visszajönnie e
szenvedésekkel teli világba. Tudnunk kell tehát, hogy K¥¢£a tettei nem hasonlíthatók
össze mások tetteivel. A legjobb, ha követjük K¥¢£a utasításait, mert ezáltal
tökéletessé válhatunk. Azt is sok írás kijelenti, hogy senki sem lehet K¥¢£a ura,
mindenki az Õ szolgája. A Caitanya-carit§m¥ta (Ýdi 5.142) megerõsíti: ekale ¦ªvara
k¥¢£a, §ra saba bh¥tya, egyedül K¥¢£a az Isten, mindenki más az Õ szolgája.
Valamennyiünknek engedelmeskednünk kell parancsainak; senki sem tagadhatja
meg utasítását. Mindenki az Õ irányítását követve cselekszik, az Õ felügyelete alatt
áll. Ahogyan a Brahma-sa°hit§ írja, Õ minden ok oka.
11.44
tasm§t pra£amya pra£idh§ya k§ya°
pras§daye tv§m aham ¦ªam ¦¨yam
piteva putrasya sakheva sakhyu¤
priya¤ priy§y§rhasi deva so¨hum
tasm§t—ezért; pra£amya—hódolatot ajánlva; pra£idh§ya—leborulva;
k§yam—a test; pras§daye—kegyért könyörögni; tv§m—Neked; aham—én; ¦ªam—a
Legfelsõbb Úrnak; ¦¨yam—imádandó; pit§ iva—mint egy apa; putrasya—egy fiúval;
sakh§ iva—mint a barát; sakhyu¤—egy baráttal; priya¤—szeretõ; priy§y§¤—a
legkedvesebbel; arhasi—legyél; deva—Uram; so¨hum—türelmes.
Te vagy a Legfelsõbb Úr, aki minden élõlény számára imádandó. Leborulok
hát, hogy tiszteletteljes hódolatomat ajánljam Neked, s hogy kegyedért
esedezzem. Kérlek, nézd el, bármilyen hibát is követtem el Veled szemben, s légy
türelmes hozzám, mint ahogy az apa tûri el fia szemtelenségét, barát a pajtásáét,
feleség a kedveséét!
MAGYARÁZAT: A bhakták különbözõ kapcsolatokban állhatnak az Úrral.
Van, aki fiaként, a másik férjeként, barátjaként vagy uraként bánik Vele. K¥¢£a és
Arjuna között baráti kapcsolat volt. K¥¢£a épp olyan elnézõ, mint egy apa, férj vagy
mester.
11.45
ad¥¢±a-p¡rva° h¥¢ito 'smi d¥¢±v§
bhayena ca pravyathita° mano me
tad eva me darªaya deva r¡pa°
pras¦da deveªa jagan-niv§sa
ad¥¢±a-p¡rvam—azelõtt sohasem látott; h¥¢ita¤—boldog; asmi—vagyok;
d¥¢±v§—látván; bhayena—félelembõl; ca—is; pravyathitam—zavart; mana¤—elme; me—
enyém; tat—az; eva—bizonyára; me—nekem; darªaya—mutasd; deva—óh, Uram;
r¡pam—a formát; pras¦da—légy kegyes; deva-¦ªa—óh, urak Ura; jagat-niv§sa—
univerzum oltalma.
Boldog vagyok, hogy megpillanthattam ezt az univerzális formát, melyet
sohasem láttam ezelõtt, de ugyanakkor félelem gyötri elmémet. Kérlek hát,
részesíts kegyedben, s fedd fel ismét formádat, mint az Istenség Személyisége, óh,
urak Ura, univerzum hajléka!
MAGYARÁZAT: Arjuna jó barátja K¥¢£ának, ezért kapcsolatuk nagyon
bensõséges. Ahogyan egy kedves barát fenséges jellemvonásainak látványa örömmel
tölti el az embert, Arjuna is nagyon boldog volt, amikor látta, hogy barátja, K¥¢£a
nem más, mint az Istenség Legfelsõbb Személyisége, aki képes megmutatni egy ilyen
csodálatos univerzális formát. Ugyanakkor azonban e forma láttán megijedt, hogy
tiszta barátságuk következtében biztosan számtalanszor megsértette K¥¢£át. Elméjét
így félelem gyötri, noha nincs oka rá. Éppen ezért most arra kéri K¥¢£át, mutassa
meg neki N§r§ya£a formáját, hiszen bármilyen alakot felölthet, ahogyan csak
kívánja. Az univerzális forma anyagi és ideiglenes, akárcsak az anyagi világ, ám a
Vaiku£±ha bolygókon az Úr a transzcendentális, négykarú N§r§ya£a formájában van
jelen. A lelki világban megszámlálhatatlanul sok bolygó van, s K¥¢£a mindegyiken
jelen van teljes kiterjedései által, melyeket mind másképpen neveznek. Arjuna a
Vaiku£±ha bolygókon uralkodó formák egyikét szerette volna látni. A Vaiku£±ha
bolygókon N§r§ya£a négykarú, s mindegyik kezében más és más jelet tart:
kagylókürtöt, buzogányt, lótuszvirágot és cakrát. A N§r§ya£a-formák aszerint kapják
a nevüket, hogy milyen sorrendben tartják kezükben ezeket a jelképeket. Mindegyik
forma azonos K¥¢£ával, ezért kéri Õt Arjuna a négykarú forma megmutatására.
11.46
kir¦±ina° gadina° cakra-hastam
icch§mi tv§° dra¢±um aha° tathaiva
tenaiva r¡pe£a catur-bhujena
sahasra-b§ho bhava viªva-m¡rte
kir¦±inam—sisakkal; gadinam—buzogánnyal; cakra-hastam—cakrával a
kézben; icch§mi—kívánom; tv§m—Téged; dra¢±um—látni; aham—én; tath§ eva—abban
a helyzetben; tena eva—abban; r¡pe£a—formában; catu¤-bhujena—négykarú; sahasra-
b§ho—óh, ezer karú; bhava—légy; viªva-m¡rte—óh, univerzális forma.
Óh, univerzális forma, óh, ezer karú Úr, látni szeretnélek négykarú formádban,
sisakkal fejeden, kezeidben buzogányt, cakrát, kagylókürtöt és lótuszvirágot
tartva! Nagyon vágyom rá, hogy ebben a formádban megpillanthassalak!
MAGYARÁZAT: A Brahma-sa°hit§ (5.39) szerint r§m§di-m¡rti¢u
kal§niyamena ti¢±han: az Úrnak száz és százezer örökké létezõ formája van, melyek
közül R§ma, N¥si°ha, N§r§ya£a stb. a legkiemelkedõbbek. Megszámlálhatatlanul
sok alakban létezik, ám Arjuna tudta, hogy K¥¢£a az eredeti Istenség Személyisége,
aki felöltötte ideiglenes, univerzális formáját. Most arra kéri, mutassa meg a lelki,
N§r§ya£a formáját is. Ez a vers kétségtelenül alátámasztja a ¼r¦mad-Bh§gavatam
állítását, miszerint K¥¢£a az eredeti Istenség Személyisége, s Tõle származik minden
más forma. Õ nem különbözik teljes értékû kiterjedéseitõl; számtalan formájának
mindegyikében Õ Isten, s üde, mint egy ifjú. Ez az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének örök jellemzõje. Aki ismeri K¥¢£át, az nyomban megszabadul az
anyagi világ minden szennyezõdésétõl.
11.47
ªr¦-bhagav§n uv§ca
may§ prasannena tav§rjuneda°
r¡pa° para° darªitam §tma-yog§t
tejo-maya° viªvam anantam §dya°
yan me tvad anyena na d¥¢±a-p¡rvam
ªr¦-bhagav§n uv§ca—az Istenség Legfelsõbb Személyisége mondta; may§—
Általam; prasannena—boldogan; tava—neked; arjuna—óh, Arjuna; idam—ezt; r¡pam—
formát; param—transzcendentális; darªitam—megmutatva; §tma-yog§t—belsõ
energiám által; teja¤-mayam—ragyogó; viªvam—az egész univerzum; anantam—
végtelen; §dyam—eredeti; yat—ami; me—Enyém; tvat anyena—rajtad kívül; na d¥¢±a-
p¡rvam—mindeddig senki sem látta.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így szólt: Kedves Arjunám! Boldogan
mutattam meg neked belsõ energiámon keresztül ezt az anyagi világban létezõ
legfelsõbb univerzális formát. Elõtted még senki sem látta ezt a végtelen, vakítóan
ragyogó, eredeti formát.
MAGYARÁZAT: Arjuna vágya az volt, hogy megpillanthassa a
Legfelsõbb Úr univerzális formáját, ezért bhaktája iránti kegyébõl az Úr K¥¢£a feltárta
elõtte vakítóan sugárzó és fenséges univerzális alakját. E forma úgy ragyogott, mint a
nap, és számtalan arca állandóan változott. K¥¢£a csak azért mutatta meg ezt a
formát — amelyet az emberi ész számára felfoghatatlan belsõ energiája révén
nyilvánított ki —, hogy teljesítse barátja, Arjuna kívánságát. Arjuna elõtt senki sem
látta az Úrnak ezt az univerzális formáját, de vele egyidõben a mennyei bolygókon és
a kozmosz más bolygóin élõ bhakták szintén láthatták. Azelõtt nem volt lehetõségük
erre, de most Arjuna segítségével õk is megpillanthatták. Mindez azt jelenti, hogy az
Úr bhaktái, akik a tanítványi láncolat tagjai, valamennyien láthatták az univerzális
formát, amit K¥¢£a kegyesen megmutatott Arjunának. Egy magyarázó szerint K¥¢£a
Duryodhana elõtt is felfedte ezt a formát, amikor a békekötés szándékával
meglátogatta õt. Duryodhana sajnálatos módon nem fogadta el a békejavaslatot,
K¥¢£a azonban kinyilvánította neki néhány univerzális formáját. Azok a formák
azonban különböznek attól, amit Arjuna látott. A vers félreérthetetlenül azt mondja,
hogy ezt senki sem látta azelõtt.
11.48
na veda-yajñ§dhyayanair na d§nair
na ca kriy§bhir na tapobhir ugrai¤
eva°-r¡pa¤ ªakya aha° n¥-loke
dra¢±u° tvad anyena kuru-prav¦ra
na—sohasem; veda-yajña—áldozat által; adhyayanai¤—vagy a Védák
tanulmányozása; na—sohasem; d§nai¤—adományozás által; na—soha; ca—is;
kriy§bhi¤—jámbor tettek által; na—soha; tapobhi¤—szigorú vezeklések által; ugrai¤—
szigorú; evam-r¡pa¤—ebben a formában; ªakya¤—képes; aham—Én; n¥-loke—ebben az
anyagi világban; dra¢±um—látható; tvat—mint te; anyena—más által; kuru-prav¦ra—óh,
legkiválóbb Kuru harcos.
Óh, Kuru harcosok legjobbja! Elõtted senki sem láthatta ezt az univerzális
formámat, mert sem a Védák tanulmányozásával, sem áldozatok végrehajtásával,
sem adományozással, sem jámbor cselekedetekkel, sem szigorú lemondásokkal
nem lehet meglátni Engem ebben a formában az anyagi világban.
MAGYARÁZAT: Jól meg kell értenünk ezzel kapcsolatban, hogy mit jelent
az isteni látóképesség, s ki rendelkezhet azzal. Az „isteni” szó jelentése: „Istenhez
hasonló”. Csak az rendelkezhet tehát vele, akinek isteni tulajdonságai vannak, mint
egy félistennek. S hogy kik a félistenek? A védikus irodalom szerint az Úr Vi¢£u
bhaktái (vi¢£u-bhakt§¤ sm¥t§ dev§¤). Az ateisták, akik nem hisznek Vi¢£uban, vagy
K¥¢£a személytelen aspektusát tartják a Legfelsõbbnek, nem rendelkezhetnek isteni
látással. Ha valaki K¥¢£át becsmérli, nem lehet isteni látóképessége. Az ember csak
akkor tehet erre szert, ha elõbb isteni tulajdonságokat sajátított el. Csakis az isteni
látással rendelkezõk láthatnak tehát úgy, mint Arjuna.
A Bhagavad-g¦t§ leírást ad az univerzális formáról. Mielõtt Arjuna
megpillanthatta a viªva-r¡pát, senki nem ismerte azt, most azonban lehet róla
valamilyen elképzelésünk. Csak az láthatja az Úr univerzális formáját, aki valóban
isteni természettel rendelkezik, ez azonban csak K¥¢£a tiszta bhaktája számára
lehetséges. Ám az isteni természetû és isteni látóképességgel rendelkezõ bhakták nem
vágynak különösebben arra, hogy meglássák az Úrnak ezt a formáját. Egy korábbi
vers leírása szerint Arjunát félelem töltötte el, amikor megpillantotta, s inkább
négykarú Vi¢£u formájában szerette volna látni az Úr K¥¢£át.
Ebben a versben jó néhány jelentõségteljes szóval találkozunk. Az egyik a
veda-yajñ§dhyayanai¤, ami a védikus irodalom tanulmányozására és az áldozati
szabályokra utal. Védák alatt az egész védikus irodalmat értjük, név szerint a négy
Védát (¹g, Yajur, S§ma és Atharva), a tizennyolc Pur§£át, az Upani¢adokat és a Ved§nta-
s¡trát. Ezeket az ember bárhol — otthon vagy máshol is — tanulmányozhatja.
Ezenkívül vannak olyan s¡trák, például a Kalpa-s¡trák és a M¦m§°s§-s¡trák,
melyekbõl az áldozat folyamatát lehet elsajátítani. D§nai¤ olyan adományt jelent,
melyet arra méltó embereknek adnak, például azoknak, akik transzcendentális
szeretõ szolgálattal imádják az Urat (a br§hma£ák és a vai¢£avák). Jámbor cselekedetek
alatt az agni-hotrát és a különféle kasztok elõírt kötelességeit értjük. A testi fájdalmak
önkéntes vállalását tapasyának nevezik. Magára vállalhat az ember testi vezeklést,
adományozhat, tanulmányozhatja a Védákat és így tovább, de mindaddig nem
láthatja meg az univerzális formát, amíg — Arjunához hasonlóan — bhaktává nem
válik. Az imperszonalisták azt hiszik, hogy látják az Úr univerzális formáját, a
Bhagavad-g¦t§ból azonban megérthetjük, hogy az imperszonalisták nem bhakták, s így
nem pillanthatják azt meg.
Sok olyan ember van, aki inkarnációkat talál ki. Közönséges emberekrõl
állítják, hogy Isten inkarnációi, ez azonban nagy ostobaság. A Bhagavad-g¦t§ elveit
kell követnünk, másképp nem tehetünk szert tökéletes lelki tudásra. A Bhagavad-g¦t§t
az Istenrõl szóló tudomány bevezetõ tanulmányának tekintik, mégis olyan tökéletes,
hogy segítségével az ember különbséget tehet a dolgok között. Hiába állítják egy
hamis inkarnáció hívei, hogy õk is látták Isten transzcendentális inkarnációját, az
univerzális formát, kijelentésük nem fogadható el, hiszen egyértelmûen azt
olvashatjuk itt, hogy senki sem láthatja azt mindaddig, míg K¥¢£a bhaktája nem lesz.
Elõször is tehát K¥¢£a tiszta bhaktájává kell válnia, s akkor mondhatja, hogy képes
megmutatni másoknak azt az univerzális formát, amit látott. K¥¢£a bhaktája nem
fogadja el a hamis inkarnációkat és azok követõit.
11.49
m§ te vyath§ m§ ca vim¡¨ha-bh§vo
d¥¢±v§ r¡pa° ghoram ¦d¥¯ mamedam
vyapeta-bh¦¤ pr¦ta-man§¤ punas tva°
tad eva me r¡pam ida° prapaªya
m§—ne legyen; te—neked; vyath§—aggodalom; m§—ne legyen; ca—is;
vim¡¨ha-bh§va¤—zavarodottság; d¥¢±v§—látván; r¡pam—formát; ghoram—szörnyût;
¦d¥k—ahogy van; mama—Enyém; idam—ezt; vyapeta-bh¦¤—mentes minden félelemtõl;
pr¦ta-man§¤—nyugodt elmével; puna¤—ismét; tvam—te; tat—az; eva—így; me—
Enyém; r¡pam—forma; idam—ezt; prapaªya—lásd hát.
E szörnyû alakom látványa felzaklatott s megzavart téged. Legyen ennek vége!
Kedves bhaktám, szabadulj meg ismét minden aggodalomtól! Megbékélt elmével
most azt a formát láthatod, amelyikre vágysz.
MAGYARÁZAT: A Bhagavad-g¦t§ elején Arjuna amiatt aggódott, hogy
meg kell ölnie Bh¦¢mát és Dro£át, imádott nagyatyját és tanítóját. K¥¢£a azonban
kijelentette, hogy nem kell félnie nagyatyja elpusztításától. Amikor Dh¥tar§¢±ra fiai
megpróbálták levetkõztetni Draupad¦t a Kuruk tanácskozásán, Bh¦¢ma és Dro£a
hallgattak, így hát kötelességük elhanyagolásáért halált érdemeltek. K¥¢£a azért
mutatta meg univerzális formáját Arjunának, hogy az megláthassa: ezek az emberek
már mind halálra vannak ítélve bûnös tetteik miatt. A bhakták mindig békések, s nem
képesek ilyen szörnyû cselekedetekre, ezért K¥¢£a Arjuna szeme elé tárta a látványt.
Arjuna megtudta hát, mi a célja K¥¢£ának az univerzális forma feltárásával, s most a
négykarú formát kívánta látni. K¥¢£a azt is megmutatta neki. A bhaktát azért nem
érdekli különösebben az univerzális forma, mert az nem teszi lehetõvé a
szeretetteljes kapcsolatot. A bhakta tiszteletteljes, imádattal átitatott érzéseit akarja
kimutatni, vagy K¥¢£a kétkarú formáját kívánja látni, hogy így szeretõ szolgálata
révén kapcsolatban állhasson az Istenség Legfelsõbb Személyiségével.
 11.50
sañjaya uv§ca
ity arjuna° v§sudevas tathoktv§
svaka° r¡pa° darªay§m §sa bh¡ya¤
§ªv§say§m §sa ca bh¦tam ena°
bh¡tv§ puna¤ saumya-vapur mah§tm§
sañjaya¤ uv§ca—Sañjaya mondta; iti—így; arjunam—Arjunának;
v§sudeva¤—K¥¢£a; tath§—úgy; uktv§—mondván; svakam—saját; r¡pam—formát;
darªay§m §sa—megmutatta; bh¡ya¤—ismét; §ªv§say§m §sa—bátorította; ca—szintén;
bh¦tam—rettegõ; enam—õt; bh¡tv§—lett; puna¤—ismét; saumya-vapu¤—gyönyörû
forma; mah§-§tm§—a hatalmas.
Sañjaya e szavakkal fordult Dh¥tar§¢±rához: Így beszélt K¥¢£a, az Istenség
Legfelsõbb Személyisége Arjunához, majd felfedte elõbb a négykarú, végül a
kétkarú formáját, ily módon öntve bátorságot a megrettent Arjunába.
MAGYARÁZAT: Szülei, Vasudeva és Devak¦ elõtt K¥¢£a elõször négykarú
N§r§ya£a formájában jelent meg, majd kérésükre egy látszólag közönséges
gyermekké változott. Éppen így azt is tudta, hogy Arjunát nem érdekelte
különösebben a négykarú alakja, kérésére azonban azt is megmutatta neki, azután
ismét átváltozott a kétkarú formájába. A saumya-vapu¤ szó nagyon fontos. A saumya-
vapu¤ egy rendkívül gyönyörû forma, a leggyönyörûbbnek tartják. Amikor K¥¢£a
jelen volt, mindenkit elbûvölt külsejével, és mivel Õ az univerzum irányítója,
eloszlatta bhaktája, Arjuna félelmét, s újból megmutatta neki gyönyörûséges K¥¢£a-
formáját. A Brahma-sa°hit§ (5.38) kijelenti: prem§ñjana-cchurita-bhakti-vilocanena, ¼r¦
K¥¢£a szépséges alakját csak azok láthatják, akiknek szemét az Isten iránti szeretet
írja borítja.
11.51
arjuna uv§ca
d¥¢±veda° m§nu¢a° r¡pa° tava saumya° jan§rdana
id§n¦m asmi sa°v¥tta¤ sa-cet§¤ prak¥ti° gata¤
arjuna¤ uv§ca—Arjuna mondta; d¥¢±v§—látván; idam—ezt; m§nu¢am—
emberi; r¡pam—forma; tava—Tiéd; saumyam—nagyon gyönyörû; jan§rdana—óh,
ellenség fenyítõje; id§n¦m—most; asmi—vagyok; sa°v¥tta¤—helyreállt; sa-cet§¤—
tudatomban; prak¥tim—saját természetemhez; gata¤—visszatért.
Amikor Arjuna megpillantotta K¥¢£át eredeti formájában, így szólt: Óh,
Jan§rdana! Emberhez hasonló, gyönyörû formád láttán elmém megnyugodott, s
lelkiállapotom újra a régi.
MAGYARÁZAT: Ebben a versben a m§nu¢a° r¡pam szavak egyértelmûen
azt jelzik, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége eredetileg kétkarú. Akik K¥¢£át
közönséges embernek tartják és kigúnyolják, azok nincsenek tisztában isteni
természetével. Ha K¥¢£a egy közönséges emberi lény lenne, hogyan lenne képes
megmutatni az univerzális formát, majd újra megjelenni négykarú N§r§ya£a
formájában? A Bhagavad-g¦t§ nagyon világosan kijelenti, hogy aki közönséges
embernek véli K¥¢£át, s félrevezeti az olvasót, mondván, hogy nem K¥¢£a, hanem a
Benne lévõ személytelen Brahman beszél, az a legnagyobb igazságtalanságot követi
el. K¥¢£a valóban megmutatta univerzális formáját és a négykarú Vi¢£u formát.
Hogyan lehetne hát közönséges ember? A tiszta bhaktát nem tévesztik meg a
Bhagavad-g¦t§hoz írt félrevezetõ magyarázatok, mert mindent tud. A Bhagavad-g¦t§
eredeti versei olyan világosak, mint a nap, ezért az ostoba magyarázók lámpafényére
nincs szükség.
11.52
ªr¦-bhagav§n uv§ca
su-durdarªam ida° r¡pa° d¥¢±av§n asi yan mama
dev§ apy asya r¡pasya nitya° darªana-k§¯k¢i£a¤
ªr¦-bhagav§n uv§ca—az Istenség Legfelsõbb Személyisége mondta; su-
durdarªam—nagyon nehéz meglátni; idam—ezt; r¡pam—formát; d¥¢±av§n asi—
ahogyan te láttad; yat—amit; mama—Enyém; dev§¤—a félistenek; api—is; asya—ez;
r¡pasya—forma; nityam—örökké; darªana-k§¯k¢i£a¤—látni akarják.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így szólt: Kedves Arjunám! Azt az
alakomat, melyet most látsz, nagyon nehéz megpillantani. Még a félistenek is
állandóan az alkalmat keresik, hogy megláthassák ezt az oly kedves formát.
MAGYARÁZAT: E fejezet negyvennyolcadik versében az Úr K¥¢£a
röviden beszélt univerzális formájának kinyilvánításáról, s tudatta Arjunával, hogy
nem lehet csupán jámbor tettek, áldozatok stb. végzésével meglátni azt. Ez a vers a
su-durdarªam szó használatával arra utal, hogy K¥¢£a kétkarú formája még
bizalmasabb jellegû. Az univerzális formát megláthatja az ember, ha a különféle
tettekhez, például a vezekléshez, a védikus irodalom tanulmányozásához, a filozófiai
spekulációhoz stb. hozzáad egy kis odaadó szolgálatot. Ez tehát lehetséges, ám a
bhakti hozzáadása nélkül az ember semmit nem láthat. Ezt már elõzõleg K¥¢£a is
megmagyarázta. K¥¢£a eredeti, kétkarú formáját azonban még az univerzális
alakjánál is nehezebb megpillantani, még az olyan félistenek számára is, mint
Brahm§ és az Úr ¼iva. Õk is látni szeretnék az Urat, és ezt a ¼r¦mad-Bh§gavatam is
tanúsítja: amikor K¥¢£a „anyja”, Devak¦ méhében volt, a felsõbb bolygók összes
félistene alászállt, hogy megcsodálhassa Õt, és szép imákat ajánlottak fel Neki, noha
akkor még nem is láthatták. Csak arra vártak, hogy megpillanthassák az Urat. Az
ostobák közönséges embernek vélvén kigúnyolhatják Õt, s megtehetik, hogy
tiszteletüket nem Neki, hanem a személytelen „valaminek” ajánlják Benne, ez
azonban ostobaság. K¥¢£át kétkarú formájában még az olyan félistenek is szeretnék
látni, mint Brahm§ és ¼iva.
A Bhagavad-g¦t§ (9.11) szintén megerõsíti: avaj§nanti m§° m¡¨h§ m§nu¢¦°
tanum §ªrita¤, a gúnyolódó, ostoba emberek számára Õ nem látható. K¥¢£a Maga
mondja a Bhagavad-g¦t§ban — s a Brahma-sa°hit§ is megerõsíti —, hogy teste teljesen
lelki, gyönyörrel teli és örökkévaló, és sohasem hasonlítható egy anyagi testhez.
Azok számára azonban, akik úgy tanulmányozzák Õt, hogy olvassák a Bhagavad-g¦t§t
és más hasonló védikus írásokat, K¥¢£a nehezen érthetõ. Akik Istent anyagi folyamat
által kísérlik megérteni, azok K¥¢£át csak egy nagy történelmi személyiségnek,
mûvelt filozófusnak, mégis közönséges embernek tekintik, akinek hatalma ellenére
anyagi testet kellett felöltenie. Az ilyen emberek végsõ soron úgy vélik, hogy az
Abszolút Igazság személytelen, s ezért azt gondolják, hogy a személytelen arculat
öltött fel egy személyes formát, amely kapcsolatban áll az anyagi természettel. Ez a
materialisták felfogása a Legfelsõbb Úrról. Van egy másik, spekuláló feltevés is. A
tudomány mûvelõi szintén K¥¢£án elmélkednek, de kevésbé tartják fontosnak, mint a
Legfelsõbb univerzális formáját. Vannak tehát, akik azt gondolják, hogy az
univerzális forma, melyet K¥¢£a Arjunának kinyilvánított, fontosabb K¥¢£a
személyes formájánál. Szerintük a Legfelsõbb személyes formáját csupán a képzelet
hozta létre, mert az Abszolút Igazság végsõ soron nem személy. A transzcendentális
folyamatról azonban a Bhagavad-g¦t§ negyedik fejezete ír: K¥¢£áról a hiteles
forrásoktól kell hallani. Ez az igazi védikus folyamat. Akik valóban a védikus utat
követik, azok az autentikus forrásoktól hallanak K¥¢£áról, s ha újra és újra hallanak
Róla, nagyon kedvessé válik számukra. Ahogyan már többször elmondtuk, K¥¢£át
yoga-m§y§ energiája fedi el, s nem látható mindenki számára, nem tárja fel Magát
mindenki elõtt. Egyedül az pillanthatja meg, akinek Õ megengedi. Ezt a védikus
irodalom is alátámasztja: a meghódolt lélek valóban megértheti az Abszolút
Igazságot. A transzcendentalisták amiatt, hogy szüntelenül elmerülnek a K¥¢£a-
tudatban, s amiatt, hogy odaadó szolgálatot végeznek, ki tudják nyitni lelki
szemüket, és megláthatják a feltárulkozó K¥¢£át. Ez még a félistenek számára sem
adatott meg, így aztán még nekik is nagyon nehéz megérteniük Õt. Még a lelkileg
fejlettebb félistenek is állandóan abban reménykednek, hogy egyszer
megpillanthatják K¥¢£át kétkarú formájában. A végkövetkeztetés tehát az, hogy
K¥¢£a univerzális formáját rendkívül nehéz megpillantani, s nem lehetséges bárki
számára, ám személyes ¼y§masundara formáját még ennél is nehezebb megérteni.
11.53
n§ha° vedair na tapas§ na d§nena na cejyay§
ªakya eva°-vidho dra¢±u° d¥¢±av§n asi m§° yath§
na—sohasem; aham—Én; vedai¤—a Védák tanulmányozásával; na—
sohasem; tapas§—szigorú vezeklések által; na—sohasem; d§nena—adományozással;
na—sohasem; ca—is; ijyay§—imádat által; ªakya¤—lehetséges; evam-vidha¤—mint ez;
dra¢±um—látni; d¥¢±av§n—látván; asi—te vagy; m§m—Engem; yath§—amint.
Amit most transzcendentális szemeddel látsz, azt nem lehet megérteni sem a
Védák tanulmányozásával, sem komoly vezeklések révén, sem adományozással,
sem imádattal. Az efféle folyamatok segítségével nem lehet Engem igaz valómban
megpillantani.
MAGYARÁZAT: K¥¢£a elõször négykarú Vi¢£u-formájában jelent meg
szülei, Devak¦ és Vasudeva elõtt, majd kétkarú formájává változott. Az ateisták vagy
az odaadó szolgálatot megtagadó emberek nagyon nehezen értik meg ezt a
misztériumot. K¥¢£át lehetetlen megérteniük azoknak a tudósoknak, akik csupán
nyelvészeti tudásukra vagy akadémiai ismereteikre támaszkodva tanulmányozzák a
védikus irodalmat. Azok sem érhetik meg Õt, akik csupán a szokás kedvéért
látogatják a templomot és végeznek imádatot. Templomba járnak, ám ennek ellenére
képtelenek K¥¢£át a Maga valóságában megismerni. Az csak az odaadó szolgálat
folyamata révén lehetséges, ahogyan ezt Maga K¥¢£a is elmagyarázza a következõ
versben.
 11.54
bhakty§ tv ananyay§ ªakya aham eva°-vidho 'rjuna
jñ§tu° dra¢±u° ca tattvena prave¢±u° ca parantapa
bhakty§—odaadó szolgálat által; tu—de; ananyay§—anélkül, hogy
gyümölcsözõ cselekedetekkel vagy spekulálás útján szerzett tudással keveredne;
ªakya¤—lehetséges; aham—Én; evam-vidha¤—ilyen; arjuna—óh, Arjuna; jñ§tum—
megismerni; dra¢±um—látni; ca—és; tattvena—a valóságnak megfelelõen; prave¢±um—
behatolni; ca—is; parantapa—óh, ellenség legyõzõje.
Kedves Arjunám, Engem csakis az osztatlan odaadó szolgálat révén lehet
igazán megérteni úgy, ahogyan elõtted állok, s így lehet közvetlenül meglátni
Engem. Csak ily módon tudsz behatolni a Rólam szóló tudás misztériumába.
MAGYARÁZAT: K¥¢£át csakis az osztatlan odaadó szolgálat segítségével
lehet megérteni. Ez a vers határozottan ki is jelenti ezt, hogy a Bhagavad-g¦t§t a
spekulálás módszerével felfogni próbáló önkényes magyarázók beláthassák: csupán
idejüket vesztegetik. Senki sem értheti meg K¥¢£át és azt, hogyan jelent meg szülei
elõtt elõbb négykarú formájában, hogy azután egyszerre átváltozzon kétkarú
formájává. Ezeket a dolgokat nagyon nehéz megérteni a Védák tanulmányozása
vagy filozófiai spekuláció segítségével, ezért e vers világosan kijelenti: Õt senki sem
láthatja, és ezeket a dolgokat senki sem értheti meg. Ám azok, akik elmélyülten
tanulmányozzák a védikus irodalmat, sokféleképpen szerezhetnek ismereteket Róla.
Számtalan szabály és elõírás van, s ha az ember valóban meg akarja érteni K¥¢£át,
követnie kell a hiteles szentírásokban lefektetett irányadó elveket. Vezeklést szintén
ezeknek az elveknek megfelelõen kell végezni. Ha szigorú lemondást akarunk
végezni, böjtölhetünk Janm§¢±am¦n, K¥¢£a megjelenésének napján, valamint a két
Ek§daª¦ napon (minden újhold és telihold utáni tizenegyedik napon). Ami pedig az
adományozást illeti, az magától értetõdõen mindig K¥¢£a bhaktáit illeti, akik az Õ
odaadó szolgálatát végzik, hogy a K¥¢£áról szóló filozófiát, vagyis a K¥¢£a-tudatot
világszerte elterjesszék. A K¥¢£a-tudat áldás az emberiség számára. R¡pa Gosv§m¦
úgy dicsõítette az Úr Caitanyát, mint a legönzetlenebb adakozót, mert ingyen
osztotta azt, amit oly nehéz elérni: a K¥¢£a iránti szeretetet. Ha valaki tehát pénzének
egy részét azoknak adja, akik a K¥¢£a-tudat terjesztésével foglalkoznak, ez a K¥¢£a-
tudat terjesztésére szánt adomány a legnagyobb adomány a világon. És ha valaki a
templomi elõírások szerint végez imádatot (az indiai templomokban mindig áll egy
szobor, általában Vi¢£u vagy K¥¢£a), az fejlõdést érhet el azzal, hogy imádja és
tiszteli az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Azok számára, akik még kezdõk az Úr
odaadó szolgálatában, nagyon fontos a templomi imádat. Ezt a védikus irodalom
(¼vet§ªvatara Upani¢ad 6.23) is megerõsíti:
yasya deve par§ bhaktir yath§ deve tath§ gurau
tasyaite kathit§ hy arth§¤ prak§ªante mah§tmana¤
Akinek megingathatatlan hite van a Legfelsõbb Úrban, s követi a lelki
tanítómester útmutatását, akiben szintén rendíthetetlenül hisz, az elõtt az Istenség
Legfelsõbb Személyisége felfedi Magát. Elmebeli spekuláció útján nem lehet
megérteni K¥¢£át. Aki nem részesül személyesen egy hiteles lelki tanítómester
oktatásában, az semmit nem érthet meg K¥¢£ából. A tu szó használatával ez a vers
kifejezetten arra utal, hogy K¥¢£a megértéséhez ezen kívül nem vezet más út, és
semmi más folyamat nem ajánlott.
 K¥¢£a személyes, kétkarú és négykarú formái teljes mértékben
különböznek az ideiglenes univerzális formától, melyet Arjuna látott. A négykarú
N§r§ya£a és a kétkarú K¥¢£a forma örökkévaló és transzcendentális, míg az
Arjunának megmutatott univerzális forma ideiglenes. A su-durdarªam („nagyon
nehéz meglátni”) szó arra utal, hogy azelõtt senki sem látta azt, s hogy nem is volt
szükséges megmutatni a bhaktáknak. K¥¢£a azért engedte Arjunának, hogy meglássa
ezt a formát, hogy ha valaki Isten inkarnációjának adja ki magát a jövõben, az
emberek bizonyítékképpen kérhessék tõle az univerzális forma megmutatását.
Az elõzõ versben többször használt na szó arra utal, hogy senkinek sem
szabad túlságosan büszkének lennie diplomáira, melyek például akadémikus
mûveltségét bizonyítják a védikus irodalom területén. El kell fogadnia K¥¢£a odaadó
szolgálatát — csak ezután próbálkozhat azzal, hogy magyarázatot fûzzön a Bhagavad-
g¦t§hoz.
Az univerzális forma feltárása után K¥¢£a elõször átváltozik négykarú
N§r§ya£ává, majd újra visszatér saját, természetes, kétkarú alakjába. Ez azt jelenti,
hogy mind a négykarú, mind a védikus irodalom által említett többi forma az
eredeti, kétkarú K¥¢£ából árad — Õ valamennyi kiáradás eredete. Õ Maga azonban
még ezektõl a formáktól is különállóan létezik, a személytelen aspektusról nem is
beszélve. Ami a négykarú K¥¢£a formákat illeti, a Védák egyértelmûen kijelentik,
hogy még a K¥¢£ával leginkább azonos négykarú forma is (Mah§-Vi¢£ué, aki a
kozmikus óceánon fekszik, s akinek lélegzésével számtalan univerzum árad ki és
vissza), a Legfelsõbb Úr egyik kiterjedése. Ahogyan a Brahma-sa°hit§ (5.48) mondja:
yasyaika-niªvasita-k§lam ath§valambya
j¦vanti loma-vila-j§ jagad-a£¨a-n§th§¤
vi¢£ur mah§n sa iha yasya kal§-viªe¢o
govindam §di-puru¢a° tam aha° bhaj§mi
„Mah§-Vi¢£u, akibe a számtalan univerzum visszaárad, s akibõl aztán újra
kiáradnak azok pusztán légzése által, K¥¢£a teljes kiterjedése. Ezért Govindát, K¥¢£át
imádom, aki minden ok oka.” Kizárólag K¥¢£a személyes formáját kell hát imádnunk
az Istenség Legfelsõbb Személyiségeként, akit örökkévaló gyönyör és tudás jellemez.
A Bhagavad-g¦t§ megerõsíti, hogy Õ valamennyi Vi¢£u-forma és inkarnáció forrása, és
Õ az eredeti Legfelsõbb Személyiség.
A védikus irodalomban (Gop§la-t§pan¦ Upani¢ad 1.1) a következõ
kijelentéssel találkozunk:
sac-cid-§nanda-r¡p§ya k¥¢£§y§kli¢±a-k§ri£e
namo ved§nta-vedy§ya gurave buddhi-s§k¢i£e
„Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom K¥¢£ának, akinek transzcendentális
formája gyönyörrel, örökkévalósággal és tudással teli. Tiszteletemet ajánlom Neki,
mert ha megértjük Õt, megértjük a Védákat, s ezért Õ a legfelsõbb lelki
tanítómester.” Aztán pedig azt olvashatjuk: k¥¢£o vai parama° daivatam. „K¥¢£a az
Istenség Legfelsõbb Személyisége.” (Gop§la-t§pan¦ 1.3) Eko vaª¦ sarva-ga¤ k¥¢£a ¦¨ya¤:
„Ez az egyetlen K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, aki imádatra méltó.” Eko
'pi san bahudh§ yo 'vabh§ti: „K¥¢£a egy, de számtalan formában és kiterjedt
inkarnációban nyilvánul meg.” (Gop§la-t§pan¦ 1.21)
A Brahma-sa°hit§ban (5.1) ez áll:
¦ªvara¤ parama¤ k¥¢£a¤ sac-cid-§nanda-vigraha¤
an§dir §dir govinda¤ sarva-k§ra£a-k§ra£am
 „Az Istenség Legfelsõbb Személyisége K¥¢£a, akinek teste örökkévalóság,
tudás és gyönyör. Nincs kezdete, mert Õ Maga a kezdete mindennek. Õ minden ok
oka.”
Máshol azt olvashatjuk: yatr§vat¦r£a° k¥¢£§khya° para° brahma nar§k¥ti. „A
Legfelsõbb Abszolút Igazság egy személy. Neve K¥¢£a, s néha alászáll a Földre.” A
¼r¦mad-Bh§gavatamban szintén található leírás az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének sokféle inkarnációjáról, és a felsorolásban K¥¢£a neve is szerepel.
Ám azt is olvashatjuk, hogy K¥¢£a nem Isten egyik inkarnációja, hanem Õ Maga az
eredeti Istenség Legfelsõbb Személyisége (ete c§°ªa-kal§¤ pu°sa¤ k¥¢£as tu bhagav§n
svayam).
Hasonlóképpen szól az Úr is a Bhagavad-g¦t§ban: matta¤ paratara° n§nyat.
„Semmi sem magasabb rendû formámnál, az Istenség Személyiségénél, K¥¢£ánál.”
Egy másik helyen a Bhagavad-g¦t§ban azt mondja, aham §dir hi dev§n§m: „Én vagyok
minden félisten eredete.” A Bhagavad-g¦t§ tanításának megértése után Arjuna is
megerõsítette ezt a következõ szavakkal: param brahma para° dh§ma pavitra° parama°
bhav§n. „Most teljesen megértem, hogy Te vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége,
az Abszolút Igazság, s hogy Te vagy mindenek menedéke.” Az univerzális forma
tehát, melyet K¥¢£a Arjunának tárt fel, nem az eredeti formája Istennek. Az eredeti
forma K¥¢£a. A sok ezer fejû és karú univerzális forma kinyilvánítására azért van
szükség, hogy felhívja Magára azok figyelmét, akikben nincsen szeretet Isten iránt.
Ez nem Isten eredeti formája.
Azok a tiszta bhakták, akiket különbözõ szeretetteljes, transzcendentális
kapcsolat fûz az Úrhoz, nem vonzódnak az univerzális formához. A Legfelsõbb
Istenség eredeti K¥¢£a alakjában folytat szeretetteljes transzcendentális kapcsolatot
bhaktáival. A K¥¢£ával meghitt baráti viszonyban lévõ Arjuna számára ezért az
univerzális megnyilvánulás formája egyáltalán nem okozott örömet, inkább
félelemmel töltötte el. Arjuna K¥¢£a állandó társa volt, ezért kétségtelenül
transzcendentális látóképességgel rendelkezett. Nem egy közönséges ember volt,
ezért az univerzális forma nem ragadta meg. A gyümölcsözõ tettek révén
felemelkedni próbáló emberek talán csodálatosnak látnák e megnyilvánulást, de az
odaadó szolgálatban élõk számára K¥¢£a kétkarú formája a legkedvesebb.
11.55
mat-karma-k¥n mat-paramo mad-bhakta¤ sa¯ga-varjita¤
nirvaira¤ sarva-bh¡te¢u ya¤ sa m§m eti p§£¨ava
mat-karma-k¥t—Nekem dolgozva; mat-parama¤—Engem a Legfelsõbbnek
tekintve; mat-bhakta¤—az Én odaadó szolgálatomat végezve; sa¯ga-varjita¤—mentes a
gyümölcsözõ tettek és az elmebeli spekuláció szennyezõdésétõl; nirvaira¤—nincs
ellensége; sarva-bh¡te¢u—az élõlények között; ya¤—aki; sa¤—õ; m§m—Hozzám; eti—
jön; p§£¨ava—óh, P§£¨u fia.
Kedves Arjunám, aki tiszta odaadó szolgálatomat végzi, s mentes a
gyümölcsözõ tettek és az elmebeli spekuláció szennyétõl, aki Értem dolgozik, és
Engem tesz élete végsõ céljává, valamint barátja minden élõlénynek — az biztosan
eljut Hozzám.
MAGYARÁZAT: Aki el akar jutni a lelki világba, K¥¢£alokára, hogy ott
meghitt kapcsolatban éljen K¥¢£ával, az Istenség Személyiségeinek legfelsõbbjével,
annak követnie kell ezt a folyamatot, melyet Maga a Legfelsõbb ajánl. Ezt a verset
emiatt a Bhagavad-g¦t§ lényegének tekintik. Ez a könyv feltételekhez kötött lelkekhez
szól, akik azzal a céllal élnek az anyagi világban, hogy urai legyenek a természetnek,
és mit sem tudnak az igazi, lelki életrõl. A Bhagavad-g¦t§ szándéka megmutatni,
hogyan értheti meg az ember lelki létét és a legfelsõbb lelki személyiséghez fûzõdõ
örökkévaló kapcsolatát, valamint megtanítani, hogyan térjen haza, vissza Istenhez.
Ez az a vers, amely félreérthetetlenül megmagyarázza, hogy a lelki életben egyedül
az odaadó szolgálat folyamatával lehet sikert elérni.
Ami a munkát illeti, minden energiánkkal K¥¢£a-tudatú tetteket kell
végeznünk. A Bhakti-ras§m¥ta-sindhu (2.255) így ír:
an§saktasya vi¢ay§n yath§rham upayuñjata¤
nirbandha¤ k¥¢£a-sambandhe yukta° vair§gyam ucyate
Senki ne végezzen olyan munkát, ami nem áll kapcsolatban K¥¢£ával. Ezt
nevezik k¥¢£a-karmának. Az ember számtalanféle tettet végrehajthat, de nem szabad
vonzódnia munkája eredményéhez; az kizárólag K¥¢£át illeti. Vegyünk például egy
üzletembert: hogy a tetteit K¥¢£a-tudatúvá tegye, az Õ javára kell vállalkozásait
lebonyolítania. Ha K¥¢£a a tulajdonos, akkor Neki kell élveznie a vállalkozásból
származó hasznot is. Ha az üzletembernek sok ezer dollárja van, s ezt mind
K¥¢£ának akarja adni, megteheti. Ez jelenti a K¥¢£ának végzett munkát. Ahelyett
hogy az érzékei kielégítése végett egy felhõkarcolót emelne, az ember építhet egy
szép templomot K¥¢£ának, ahol felállíthatja az Õ m¡rtiját, s az odaadó szolgálatról
szóló hiteles könyvek leírása alapján gondoskodhat szolgálatáról. Ez mind k¥¢£a-
karma. Az embernek nem szabad ragaszkodnia munkája eredményéhez, hanem
K¥¢£ának kell felajánlania azt, s a K¥¢£ának tett felajánlás maradékait kell elfogadnia
mint pras§damot. Ha valaki egy hatalmas épületet épít K¥¢£ának, s felállítja ott K¥¢£a
m¡rtiját, akkor nem tilos ott élnie, de tudnia kell, hogy az épület tulajdonosa K¥¢£a.
Ezt hívják K¥¢£a-tudatnak. Ám ha valakinek nem áll módjában templomot emelnie
K¥¢£ának, akkor úgy is végezhet k¥¢£a-karmát, hogy a templomát tisztítja. Az ember
kertészkedhet is. Akiknek van egy kis földjük — és Indiában még a
legszegényebbeknek is van —, arra használhatják birtokukat, hogy virágot
ültessenek rajta, amit aztán felajánlhatnak K¥¢£ának. A Bhagavad-g¦t§ban K¥¢£a a
tulas¦ növény ültetését ajánlja, mert a tulas¦ levelei nagyon fontosak. Patra° pu¢pa°
phala° toyam. K¥¢£a azt akarja, hogy ajánljunk fel Neki egy levelet, egy virágot, egy
gyümölcsöt vagy egy kevés vizet, s Õ elégedett lesz. A levél fõleg a tulas¦ levelére
utal. Ültethetünk tehát tulas¦t, s öntözhetjük — így még a legszegényebb ember is
szolgálhatja K¥¢£át. Ez csupán néhány példa arra, hogyan dolgozhat az ember
K¥¢£ának.
A mat-parama¤ szó arra utal, aki azt tekinti az élet legfõbb tökéletességének,
ha K¥¢£a társaságában lehet az Õ legfelsõ hajlékán. Az ilyen ember nem akar a
felsõbb anyagi bolygókra eljutni, például a Holdra, a Napra vagy a mennyei
bolygókra, de még az univerzum legfelsõbb bolygójára, a Brahmalokára sem. Nem
vágyik egyikre sem. Õt egyedül az érdekli, hogy eljusson a lelki világba, s ott sem a
sugárzó brahmajyoti ragyogásába kíván beleolvadni, hanem a legfelsõbb lelki
bolygóra, K¥¢£alokára, Goloka V¥nd§vanára akar menni. Tökéletesen ismeri azt a
helyet, ezért semmi más nem érdekli. A mad-bhakta¤ szó arra utal, hogy teljesen
elmerül az odaadó szolgálatban, annak kilenc folyamatát végezve: hall, énekel az
Úrról, emlékezik Rá, imádja Õt, lótuszlábát szolgálja, imákat ajánl fel Neki,
végrehajtja a parancsait, barátkozik Vele, s végül mindenét átadva Neki meghódol.
Az ember végezheti e kilenc folyamat mindegyikét, végezhet csak nyolcat közülük
vagy hetet, de végezzen legalább egyet — s kétségtelenül tökéletessé válik.
A sa¯ga-varjita¤ kifejezés nagyon fontos. Az embernek nem szabad olyan
emberekkel barátkoznia, akik K¥¢£a ellen vannak. Ezalatt nemcsak azokat értjük,
akik ateisták, hanem azokat is, akik vonzódnak a gyümölcsözõ cselekedetekhez és az
elmebeli spekulációhoz. A tiszta odaadó szolgálatot a Bhakti-ras§m¥ta-sindhu (1.1.11) a
következõképpen határozza meg:
any§bhil§¢it§-ª¡nya° jñ§na-karm§dy-an§v¥tam
§nuk¡lyena k¥¢£§nu- ª¦lana° bhaktir uttam§
E versben ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ egyértelmûen kijelenti, hogy aki vegyítetlen
odaadó szolgálatot akar végezni, annak mentesnek kell lennie minden anyagi
szennyezõdéstõl, valamint kerülnie kell az olyan emberek társaságát, akik a
gyümölcsözõ tettek és az elmebeli spekuláció rabjai. Tiszta odaadó szolgálatról tehát
akkor beszélhetünk, amikor az ember megszabadult az ilyen nemkívánatos
társaságtól és az anyagi vágyak szennyezõdésétõl, továbbá kedvezõ hozzáállással
tanulmányozza a K¥¢£áról szóló tudományt. Ýnuk¡lyasya sa¯kalpa¤ pr§tik¡lyasya
varjanam (Hari-bhakti-vil§sa 11.676) Az embernek nem kedvezõtlenül, hanem
kedvezõen kell K¥¢£ára gondolnia, s úgy kell Érte cselekednie. Ka°sa K¥¢£a
ellensége volt, s attól a pillanattól kezdve, hogy K¥¢£a megszületett, folyton azt
tervezgette, hogyan ölje meg Õt, s mivel szándékában mindig kudarcot vallott,
örökké K¥¢£ára gondolt. Így aztán minden tekintetben, örökké K¥¢£a-tudatos volt:
bármit csinált, ha evett vagy ha aludt, mindig Rá gondolt — ám mindezt nem
szeretettel tette. Ezért Ka°sa — annak ellenére, hogy elméjében a nap huszonnégy
órájában örökké K¥¢£a járt — démonnak számított, így az Úr végül is megölte.
Természetesen akit K¥¢£a megöl, az azon nyomban felszabadul, de a tiszta bhaktának
nem ez a célja. Õ még a felszabadulásra vagy a legfelsõbb lelki bolygó, Goloka
V¥nd§vana elérésére sem vágyik. Bárhol legyen, K¥¢£a szolgálata az egyetlen célja.
K¥¢£a hívei mindenkivel barátságosak, s ezért mondja ez a vers, hogy egy
bhaktának nincsen ellensége (nirvaira¤). Hogyan lehetséges ez? A K¥¢£a-tudatban élõ
bhakta tudja, hogy csupán a K¥¢£ának végzett odaadó szolgálat szabadíthatja meg az
embert az élet minden problémájától. Személyesen tapasztalta ezt, ezért azon
fáradozik, hogy megismertesse a K¥¢£a-tudatot az emberi társadalommal. A
történelem számtalan példával szolgál az Úr olyan híveirõl, akik az életük
kockáztatása árán is hirdették az Isten-tudatot. A legjobb példa erre az Úr Jézus
Krisztus élete. A hitetlenek keresztre feszítették, de életét az Isten-tudat
terjesztésének szentelte. Természetesen csak a felületesen gondolkodó vélheti úgy,
hogy elpusztították õt. Indiában is sok hasonló eset történt, például çh§kura
Harid§sával és Prahl§da Mah§r§jával. Miért vállaltak ilyen veszélyt? Mert az Isten-
tudatot akarták terjeszteni — s ez rendkívül nehéz. Aki K¥¢£a-tudatú, az tisztában
van azzal, hogy az ember szenvedése annak köszönhetõ, hogy megfeledkezett
K¥¢£ához fûzõdõ örök kapcsolatáról. Éppen ezért azzal teheti a legnagyobb
szolgálatot a társadalomnak, ha megszabadítja embertársait az anyagi létezés minden
gondjától. Így szolgálja egy tiszta bhakta az Urat. Képzeljük csak el, mennyire kegyes
K¥¢£a ahhoz, aki az Õ szolgálatában él, s az Õ kedvéért minden veszélyt vállal! Az
ilyen ember teste elhagyása után kétségtelenül a legfelsõbb bolygóra kerül.
Összefoglalásként elmondhatjuk: K¥¢£a az, aki megmutatta univerzális
formáját (amely egy ideiglenes megnyilvánulás), aki kinyilvánította a mindent
elpusztító idõ formáját, sõt a négykarú Vi¢£u alakot is. K¥¢£a tehát az eredete e
megnyilvánulások mindegyikének. Helytelen az az elmélet, mely szerint K¥¢£a az
eredeti viªva-r¡pa, vagyis Vi¢£u megnyilvánulása. Õ minden forma eredete. Ezer és
ezer Vi¢£u létezik, de egy bhakta számára K¥¢£a eredeti, kétkarú ¼y§masundara
formájánál egyetlen forma sem fontosabb. A Brahma-sa°hit§ kijelenti, hogy aki
szeretettel és odaadással K¥¢£a ¼y§masundara formájához ragaszkodik, az mindig
láthatja Õt a szívében, s Rajta kívül nem is lát mást. Meg kell értenünk tehát, hogy e
tizenegyedik fejezet legfõbb mondanivalója az, hogy K¥¢£a formája a legfelsõbb és a
legfontosabb.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a ¼r¦mad Bhagavad-g¦t§
tizenegyedik fejezetéhez, melynek címe: „Az univerzális forma”.
 TIZENKETTEDIK FEJEZET - Az odaadó szolgálat
12.1
arjuna uv§ca
eva° satata-yukt§ ye bhakt§s tv§° paryup§sate
ye c§py ak¢aram avyakta° te¢§° ke yoga-vittam§¤
arjuna¤ uv§ca—Arjuna mondta; evam—ily módon; satata—mindig; yukt§¤—
foglalkozva; ye—azok; bhakt§¤—bhakták; tv§m—Téged; paryup§sate—megfelelõen
imádnak; ye—azok; ca—is; api—ismét; ak¢aram—az érzékszerveken túli; avyaktam—a
megnyilvánulatlan; te¢§m—közülük; ke—ki; yoga-vit-tam§¤—a legtökéletesebb a
yogáról szóló tudásban.
Arjuna így kérdezett: Kik tekinthetõk tökéletesebbnek: akik mindig
megfelelõen imádnak Téged az odaadó szolgálatban, vagy akik a személytelen
Brahmant, a megnyilvánulatlant imádják?
MAGYARÁZAT: K¥¢£a az eddigiekben beszélt a személyes, a
személytelen, valamint az univerzális aspektusról, s leírást adott a különféle
bhaktákról és yog¦król is. A transzcendentalistákat általában két csoportra lehet osztani:
a személytelen és a személyes filozófia híveire. A személyes filozófiát valló bhakta
minden energiájával a Legfelsõbb Urat szolgálja, az imperszonalista ezzel szemben
nem közvetlenül K¥¢£át szolgálja, hanem a személytelen Brahmanon, a
megnyilvánulatlanon meditál.
Ebbõl a fejezetbõl megtudhatjuk, hogy az Abszolút Igazság
megvalósításának különféle folyamatai közül a bhakti-yoga, az odaadó szolgálat a
legjobb. Ha az ember az Istenség Legfelsõbb Személyiségének társaságára vágyik, el
kell kezdenie az odaadó szolgálatot.
Azokat, akik a Legfelsõbb Urat az odaadó szolgálat által közvetlenül
imádják, perszonalistáknak hívjuk, imperszonalisták alatt pedig azokat értjük, akik a
személytelen Brahmanon meditálnak. Arjuna most azt kérdezi: a kettõ közül melyik
a jobb? Az Abszolút Igazság megvalósításához számtalan út vezet, de K¥¢£a ebben a
fejezetben elmondja, hogy valamennyi közül a bhakti-yoga, az Úrnak végzett odaadó
szolgálat a legmagasabb rendû. Ez a legközvetlenebb s egyben a legkönnyebb
módszer, hogy Isten társaságába kerülhessünk.
A Bhagavad-g¦t§ második fejezetében a Legfelsõbb Úr megmagyarázta,
hogy az élõlény nem az anyagi test, hanem lelki szikra, az Abszolút Igazság pedig a
lelki egész. A hetedik fejezetben azt mondja az élõlényrõl, hogy az a legfelsõbb egész
szerves része, s azt ajánlja, hogy az ember irányítsa minden figyelmét az egészre. A
nyolcadik fejezet arról szól, hogy bárki, aki a halála pillanatában K¥¢£ára gondol,
azonnal az Õ hajlékára, a lelki világba jut. A hatodik fejezet végén az Úr
egyértelmûen kijelenti: valamennyi yog¦ közül azt tartja a legtökéletesebbnek, aki
mindig K¥¢£ára gondol. Láthatjuk tehát, hogy valójában minden fejezetnek az a
végkövetkeztetése, hogy K¥¢£a személyes formájához kell ragaszkodnunk, mert ez a
lelki megvalósítás legmagasabb szintje.
Ennek ellenére vannak olyan emberek, akik nem vonzódnak K¥¢£a
személyes formájához. Olyannyira ellene vannak, hogy amikor magyarázatot fûznek
a Bhagavad-g¦t§hoz, mindenki mást is el akarnak távolítani K¥¢£ától, s mindenki
odaadását a személytelen brahmajyotira próbálják irányítani. Az Abszolút Igazság
személytelen formáján szeretnek meditálni, amely megnyilvánulatlan és az érzékek
által elérhetetlen.
Így tehát a transzcendentalistáknak két csoportja van. Arjuna most azt
próbálja megérteni, melyik folyamat a könnyebb, és melyik csoport a tökéletesebb.
Más szóval saját helyzetét kívánja tisztázni, hiszen õ csak K¥¢£a személyes
formájához vonzódik, a személytelen Brahmanhoz nem. Tudni szeretné tehát,
biztonságos-e a helyzete. A személytelen aspektuson az anyagi világban és a
Legfelsõbb Úr lelki világában egyaránt nagyon nehéz meditálni. Valójában az ember
képtelen tökéletesen felfogni az Abszolút Igazság személytelen arculatát. Arjuna
éppen ezért azt akarja kérdezni: „Mi értelme az efféle idõpazarlásnak?” A
tizenegyedik fejezetben Arjuna azt tapasztalta, hogy az a legjobb, ha K¥¢£a személyes
formájához ragaszkodik, mert így az összes többit is megértheti, s emellett K¥¢£a
iránti szeretete is háborítatlan marad. Ez a fontos kérdés, melyet Arjuna K¥¢£ának
feltett, tisztázni fogja az Abszolút Igazság személytelen és személyes felfogása
közötti különbséget.
12.2
ªr¦-bhagav§n uv§ca
mayy §veªya mano ye m§° nitya-yukt§ up§sate
ªraddhay§ parayopet§s te me yuktatam§ mat§¤
ªr¦-bhagav§n uv§ca—az Istenség Legfelsõbb Személyisége mondta; mayi—
Rajtam; §veªya—rögzítve; mana¤—az elme; ye—akik; m§m—Engem; nitya—mindig;
yukt§¤—végzik; up§sate—imádat; ªraddhay§—hittel; paray§—transzcendentális;
upet§¤—kapnak; te—õk; me—Általam; yukta-tam§¤—legtökéletesebbek a yogában;
mat§¤—tekinthetõk.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége szólt: Akik elméjüket személyes
formámra rögzítik, s mindig nagy, transzcendentális hittel imádnak Engem, azokat
a legtökéletesebbnek tekintem Én.
MAGYARÁZAT: Arjuna kérdésére K¥¢£a világos választ ad: az tekinthetõ
a yogában a legtökéletesebbnek, aki az Õ személyes formájára összpontosítja
figyelmét, valamint hittel és odaadással imádja Õt. Aki ily módon a K¥¢£a-tudatba
merül, annak tettei nem anyagiak, mert mindent K¥¢£áért tesz. A tiszta bhakta
állandóan tevékeny, s bármit csinál — néha K¥¢£a neveit énekli, Róla hall, Róla szóló
könyvet olvas, esetleg pras§damot fõz, vagy épp elmegy a piacra, hogy vásároljon
valamit K¥¢£ának, néha a templomot takarítja, vagy az edényeket mosogatja —
, egyetlen percet sem képes eltölteni K¥¢£a-tudatú tettek nélkül. Az ilyen tettek teljes
sam§dhiban történnek.
12.3—4
ye tv ak¢aram anirdeªyam avyakta° paryup§sate
sarvatra-gam acintya° ca k¡±a-stham acala° dhruvam
sanniyamyendriya-gr§ma° sarvatra sama-buddhaya¤
te pr§pnuvanti m§m eva sarva-bh¡ta-hite rat§¤
ye—akik; tu—de; ak¢aram—ami meghaladja az érzékszervek
felfogóképességét; anirdeªyam—határozatlan; avyaktam—megnyilvánulatlan;
paryup§sate—teljesen elmerülve az imádatban; sarvatra-gam—mindent átható;
acintyam—felfoghatatlan; ca—is; k¡±a-stham—változatlan; acalam—mozdíthatatlan;
dhruvam—szilárd; sanniyamya—szabályozva; indriya-gr§mam—minden érzéket;
sarvatra—mindenhol; sama-buddhaya¤—egyenlõ szemléletû; te—õk; pr§pnuvanti—
elérnek; m§m—Engem; eva—bizonyára; sarva-bh¡ta-hite—minden élõlény érdekében;
rat§¤—tevékeny.
De akik az érzékek szabályozásával s azáltal, hogy egyenlõek mindenkivel
szemben, teljes szívükbõl az Abszolút Igazság személytelen aspektusát, a
megnyilvánulatlant imádják, amely túl van az érzékek felfogásán, s amely
mindent átható, felfoghatatlan, változatlan, szilárd és mozdulatlan — az ilyen
emberek, akik mindenki jólétéért fáradoznak, végül is elérnek Engem.
MAGYARÁZAT: Akik nem közvetlenül a Legfelsõbb Istenséget, ¼r¦
K¥¢£át imádják, hanem egy közvetett folyamaton keresztül próbálják Õt elérni, végül
szintén elérik ezt a célt. „Sok-sok születés után a bölcs ember védelmet keres Nálam,
mert tudja, hogy V§sudeva minden.” Amikor az ember sok-sok élete alatt teljes
tudásra tesz szert, meghódol az Úr K¥¢£a elõtt. Ha valaki a versben említett úton
akarja megközelíteni Istent, fegyelmeznie kell az érzékszerveit, mindenkit szolgálnia
kell, s minden lény boldogságáért kell fáradoznia. Ebbõl az következik, hogy minden
esetben az Úr K¥¢£ához kell fordulnunk, másképpen nem lehet szó tökéletes
megvalósításról. Gyakran rendkívül sok vezeklésre van szükség ahhoz, hogy az
ember végül teljesen meghódoljon Õelõtte.
Annak érdekében, hogy valaki érzékelni tudja a Felsõlélek jelenlétét az
egyéni lélekben, fel kell hagynia az érzékek tetteivel (a látással, hallással, ízleléssel,
cselekvéssel stb.). Ezután megértheti, hogy a Legfelsõbb Lélek mindenhol jelen van, s
ezt megvalósítva nem fog többé gyûlölni egyetlen élõlényt sem, s nem tesz
különbséget az ember és az állat között, mert csak a lelket látja, nem pedig a külsõ
burkot. A közönséges ember számára azonban ez az imperszonalista megvalósítási
folyamat nagyon nehéz.
12.5
kleªo 'dhikataras te¢§m avyakt§sakta-cetas§m
avyakt§ hi gatir du¤kha° dehavadbhir av§pyate
kleªa¤—nehézség; adhika-tara¤—nagyon; te¢§m—közülük; avyakta—a
megnyilvánulatlanhoz; §sakta—vonzódva; cetas§m—akiknek elméje; avyakt§—a
megnyilvánulatlan felé; hi—bizonyára; gati¤—fejlõdés; du¤kham—nehéz; deha-
vadbhi¤—a megtestesültek által; av§pyate—elérni.
Rendkívül nehéz elõrehaladniuk azoknak, akiknek elméje a Legfelsõbb
megnyilvánulatlan, személytelen aspektusához vonzódik. Ezen az úton mindig
nagyon fáradságos az elõrejutás a megtestesült lények számára.
MAGYARÁZAT: Azokat a transzcendentalistákat, akik a Legfelsõbb Úr
felfoghatatlan, megnyilvánulatlan és személytelen arculatához vonzódnak, jñ§na-
yog¦knak nevezzük, míg a bhakti-yog¦k azok, akik teljesen K¥¢£a-tudatúak, és az Úr
odaadó szolgálatának élnek. Ez a vers határozottan különbséget tesz a két yoga
között. A jñ§na-yoga folyamata — noha végül ugyanahhoz a célhoz vezet —
rendkívül nehéz, míg a bhakti-yoga, vagyis az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
közvetlen szolgálata sokkal könnyebb, és természetes is a megtestesült lélek számára.
Az egyéni lélek idõtlen idõk óta különféle testeket ölt magára. Csupán elméletben
nagyon nehéz megértenie, hogy nem azonos a testével. A bhakti-yog¦ ezért K¥¢£a
m¡rtiját imádja, mert így az elméjében rögzült testi felfogást helyesen alkalmazhatja.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége formájának templomi imádata természetesen
nem bálványimádás. A védikus irodalom tanúsága szerint az imádat kétféle lehet:
sagu£a, amikor a Legfelsõbbet mint személyes tulajdonságokkal rendelkezõt
imádjuk, valamint nirgu£a, amikor az imádat a Legfelsõbb személytelen,
tulajdonságok nélküli aspektusára irányul. A templomi m¡rti-imádat sagu£a, mert az
Urat ott anyagi tulajdonságok képviselik. Az Úr formája ennek ellenére nem anyagi,
noha olyan anyagi tulajdonságok képviselik, mint például a kõ, a fa vagy az
olajfesték. Ez a Legfelsõbb Úr abszolút természete.
Ezt a következõ nyers példával illusztrálhatnánk: ha leveleinket az utcákon
található postaládába dobjuk, akkor minden különösebb akadály nélkül célba érnek.
Azzal viszont semmire sem megyünk, ha a küldeményeket egy régi dobozba, egy
utánzat ládába vagy a postahivatal által nem hitelesített ládába helyezzük. Ehhez
hasonlóan Istennek is van egy hiteles képviselõje a m¡rti formájában, s ez az arc§-
vigraha, a Legfelsõbb Úr inkarnációja. Isten ezen keresztül elfogadja az ember
szolgálatát. Az Úr mindenható, ezért az arc§-vigraha inkarnációján keresztül képes
elfogadni a bhakta szolgálatát, hogy ezzel is megkönnyítse az emberek dolgát,
akiknek léte feltételekhez kötött.
Egy bhaktának tehát nem okoz nehézséget, hogy a Legfelsõbbet azonnal és
közvetlenül megközelítse, ám a személytelen lelki megvalósítás útját járók rendkívül
sok akadályba ütköznek. A védikus írásokon, például az Upani¢adokon keresztül kell
megérteniük a Legfelsõbb megnyilvánulatlan képviselõjét, valamint jól el kell
sajátítaniuk a nyelvet, meg kell érteniük az érzékelhetetlen érzéseket, s mindezt meg
is kell valósítaniuk. Ez egyáltalán nem könnyû a közönséges ember számára. Az
odaadó szolgálatot végzõ, K¥¢£a-tudatú ember azonban nagyon egyszerûen
megvalósíthatja az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, csupán azáltal, hogy a hiteles
lelki tanítómester irányítását követve él, rendszeresen hódolatát ajánlja a m¡rti elõtt,
az Úr dicsõségérõl hall, s a Neki felajánlott étel maradékait fogyasztja. Nem férhet
hozzá kétség, hogy az imperszonalisták egy olyan szükségtelenül nehéz utat
követnek, amely azzal a kockázattal jár, hogy végül mégsem jutnak el az Abszolút
Igazság megvalósításáig. A perszonalisták ezzel szemben minden veszély, akadály és
nehézség nélkül, közvetlenül elérik a Legfelsõbb Személyiséget. A ¼r¦mad-
Bh§gavatamban hasonló gondolattal találkozunk: ha az embernek végsõ soron meg
kell hódolnia az Istenség Legfelsõbb Személyisége elõtt (ezt a folyamatot nevezik
bhaktinak), ám ehelyett egész életében azon töri magát, hogy megértse, mi a Brahman
és mi nem, akkor számtalan nehézségbe fog ütközni. Ezért ez a vers azt ajánlja, hogy
ne lépjünk az önmegvalósítás e nehéz folyamatának útjára, mert az nem biztos, hogy
elvezet a végsõ célig.
Az élõlény örökkévalóan egyéni lélek, ezért ha a lelki egészbe akar
beleolvadni, akkor eljuthat eredeti természetének örökkévaló és tudással teli
aspektusainak megvalósításához, ám a boldogságot nem fogja elérni. Az ilyen
transzcendentalista azonban, aki nagyon jártas a jñ§na-yoga folyamatának
végzésében, egy bhakta kegyébõl szintén eljuthat a bhakti-yogához, az odaadó
szolgálathoz. Ekkor az imperszonalista filozófia, melyet oly hosszú ideig
tanulmányozott, még mindig akadályt jelenthet számára, mert nehéz
megszabadulnia ettõl a felfogástól. A megtestesült léleknek ezért a
megnyilvánulatlan mindig gondot okoz — a gyakorlás és a megvalósítás során
egyaránt. Minden élõlény részleges függetlenséggel rendelkezik, s biztosak lehetünk
abban, hogy a megnyilvánulatlan megvalósítása nem tartozik transzcendentális
gyönyörrel teljes természetéhez. Nem szabad tehát ezt a módszert követnünk.
Minden egyéni élõlény számára a K¥¢£a-tudat folyamata a legjobb út, amelybe az
odaadó szolgálat teljes elfoglaltsága beletartozik. Ha valaki nem akar tudomást venni
az odaadó szolgálat folyamatáról, azzal azt kockáztatja, hogy késõbb az ateizmus felé
fordul. E vers szerint az embernek sohasem szabad — fõleg ebben a mai
korszakban — arra biztatnia másokat, hogy ahhoz a folyamathoz forduljanak, ahol a
megnyilvánulatlanra, felfoghatatlanra és az érzékszerveken túlira kell
összpontosítaniuk. Az Úr K¥¢£a nem ajánlja ezt a folyamatot.
12.6—7
ye tu sarv§£i karm§£i mayi sannyasya mat-par§¤
ananyenaiva yogena m§° dhy§yanta up§sate
te¢§m aha° samuddhart§ m¥tyu-sa°s§ra-s§gar§t
bhav§mi na cir§t p§rtha mayy §veªita-cetas§m
ye—akik; tu—de; sarv§£i—minden; karm§£i—tettek; mayi—Nekem;
sannyasya—feladván; mat-par§¤—Hozzám vonzódván; ananyena—eltérés nélkül;
eva—bizonyára; yogena—az ilyen bhakti-yoga gyakorlása által; m§m—Rajtam;
dhy§yanta¤—meditálva; up§sate—imádnak; te¢§m—nekik; aham—Én; samuddhart§—a
felszabadító; m¥tyu—a halálnak; sa°s§ra—az anyagi létben; s§gar§t—az óceánból;
bhav§mi—leszek; na—nem; cir§t—hosszú idõ után; p§rtha—óh, P¥th§ fia; mayi—Rám;
§veªita—szögezett; cetas§m—akiknek az elméje.
Óh, P¥th§ fia! Gyorsan kimentem a születés és halál óceánjából azt, aki minden
tettét Nekem felajánlva Engem imád, eltérés nélkül átadja magát Nekem, odaadó
szolgálatban él, és elméjét Rám szögezve mindig Rajtam meditál.
MAGYARÁZAT: Ez a vers egyértelmûen kijelenti, hogy a bhakták nagyon
szerencsések, mert az Úr rövid idõn belül felszabadítja õket az anyagi létbõl. A tiszta
odaadó szolgálattal az ember megvalósítja, hogy Isten hatalmas, az egyéni lélek
pedig az alárendeltje, s hogy éppen ezért a kötelessége, hogy szolgálja az Urat. Ha
nem ezt teszi, akkor m§y§t fogja szolgálni.
Ahogyan korábban olvashattuk, a Legfelsõbb Urat csakis az odaadó
szolgálaton keresztül lehet igazán felismerni, ezért hát teljes odaadással kell Felé
fordulnunk. Az embernek tökéletesen K¥¢£ára kell rögzítenie az elméjét, ha el akarja
érni Õt. Minden munkánkat egyedül érte kell végeznünk. Nem számít, hogy mit
dolgozik valaki, a fontos az, hogy csak K¥¢£ának tegye. Ez az odaadó szolgálat
feltétele. A bhakta csakis az Istenség Legfelsõbb Személyiségének akar a kedvében
járni, és nem vágyik semmi másra. Életének küldetése, hogy örömet okozzon
K¥¢£ának, s ennek érdekében kész minden áldozatra, épp úgy, ahogyan Arjuna is
feláldozott mindent a kuruk¢etrai csatamezõn. A folyamat nagyon egyszerû: az
ember végezze a munkáját, ugyanakkor énekelje a Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a
K¥¢£a, Hare Hare/ Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare mantrát. E
transzcendentális hangvibráció hatására a bhakta vonzódni fog az Istenség
Személyiségéhez.
 Ebben a versben a Legfelsõbb Úr megígéri, hogy késedelem nélkül kimenti
az ily módon cselekvõ tiszta bhaktát az anyagi lét óceánjából. A fejlett yog¦k a yoga
folyamata segítségével, kívánságuk szerint bármelyik bolygóra eljuttathatják
lelküket, mások pedig másféle módszereket alkalmaznak ennek érdekében, de ami a
bhaktákat illeti, ez a vers világosan kijelenti, hogy róluk Maga az Úr gondoskodik, s
nem kell arra várniuk, hogy az efféle gyakorlatokban kiválóvá válva maguktól
jussanak el a lelki világba.
A Var§ha Pur§£ában a következõ verssel találkozunk:
nay§mi parama° sth§nam arcir-§di-gati° vin§
garu¨a-skandham §ropya yatheccham aniv§rita¤
E vers mondanivalója az, hogy a bhaktának nem szükséges az a¢±§¯ga-yogát
gyakorolnia ahhoz, hogy lelke elérhesse a lelki bolygókat. Errõl Maga a Legfelsõbb
Úr kezeskedik. Egyértelmûen kijelenti: Õ Maga lesz a felszabadító. Ahogyan a szülõk
minden tekintetben gondját viselik gyermeküknek, aki így biztonságban van, a
bhaktának sem kell arra törekednie, hogy a yoga folyamatával eljusson más bolygókra.
A Legfelsõbb Úr jön el érte kegyesen Garu¨a, madártestû hordozója vállán, s
nyomban kimenti bhaktáját az anyagi létbõl. Az óceán vizében fuldokló embernek
nincsen esélye az életben maradásra, még akkor sem, ha kiváló úszó és nagyon
elszántan küzd. Ha azonban jön valaki, és kimenti a vízbõl, megmenekült. Az Úr
hasonló módon szabadítja ki bhaktáját az anyagi létbõl. Csupán arra van szükség,
hogy az ember végezze a K¥¢£a-tudat könnyû folyamatát, és merüljön el az odaadó
szolgálatban. Az intelligens embernek ezt a folyamatot kell elõnyben részesítenie
minden más úttal szemben. A N§r§ya£¦ya az alábbi verssel erõsíti meg ezt:
y§ vai s§dhana-sampatti¤ puru¢§rtha-catu¢±aye
tay§ vin§ tad §pnoti naro n§r§ya£§ªraya¤
E vers szerint az embernek nem szabad a gyümölcsözõ cselekedetek
különbözõ útjait járnia vagy az elmebeli spekuláció segítségével a tudás mûvelésével
foglalkoznia. Aki átadta magát a Legfelsõbb Személyiségnek, az képes elérni mindazt
az áldást, amit más yoga-folyamatok, a spekuláció, a rituációk, az áldozatok, az
adományozások stb. eredményeznek. Ez az odaadó szolgálat különleges áldása.
Az Úr bhaktája K¥¢£a szent neveinek éneklésével — Hare K¥¢£a, Hare
K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare/ Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare —
könnyedén és boldogan eljuthat a legvégsõ célig, amelyet egyetlen más vallásos
folyamat követésével sem lehet elérni.
A Bhagavad-g¦t§ végkövetkeztetését a tizennyolcadik fejezet tárja fel:
sarva-dharm§n parityajya m§m eka° ªara£a° vraja
aha° tv§° sarva-p§pebhyo mok¢ayi¢y§mi m§ ªuca¤
Az embernek tehát fel kell hagynia minden más önmegvalósítási
folyamattal, s kizárólag K¥¢£a-tudatos odaadó szolgálatot kell végeznie. Ez képessé
teszi majd arra, hogy szert tegyen az élet legmagasabb rendû tökéletességére. Nem
kell elõzõ életei bûnös tettei miatt aggódnia, mert teljes mértékben a Legfelsõbb Úr
gondoskodik róla. Senki se próbálkozzon tehát hiábavalóan azzal, hogy a lelki
megvalósítás folyamata segítségével felszabadítsa magát, inkább keressen menedéket
a legfelsõbb, mindenható Istenségnél, K¥¢£ánál. Ez az élet legfõbb tökéletessége.
12.8
mayy eva mana §dhatsva mayi buddhi° niveªaya
nivasi¢yasi mayy eva ata ¡rdhva° na sa°ªaya¤
 mayi—Rám; eva—bizonyára; mana¤—elme; §dhatsva—rögzítsd; mayi—Rám;
buddhim—értelmet; niveªaya—alkalmazd; nivasi¢yasi—élni fogsz; mayi—Bennem;
eva—bizonyára; ata¤ ¡rdhvam—ezután; na—sohasem; sa°ªaya¤—kétség.
Elmédet szögezd Rám, az Istenség Legfelsõbb Személyiségére, és értelmedet
teljes mértékben merítsd el Bennem, így kétségtelen, hogy mindig Bennem fogsz
élni.
MAGYARÁZAT: Aki odaadóan szolgálja az Úr K¥¢£át, az közvetlen
kapcsolatban él a Legfelsõbb Úrral, s így semmi kétség afelõl, hogy helyzete már
kezdettõl fogva transzcendentális. A bhakta nem az anyagi síkon, hanem K¥¢£ában él.
Az Úr szent neve nem különbözik Magától az Úrtól, ezért amikor a bhakta a Hare
K¥¢£a mantrát énekli, K¥¢£a és az Õ belsõ energiája a nyelvén táncolnak. Amikor ételt
ajánl fel K¥¢£ának, Õ közvetlenül elfogadja azt, s a maradékot késõbb elfogyasztva a
bhakta teljesen átitatódik K¥¢£ával. Aki nem végez ilyen szolgálatot, az nem értheti
meg, hogyan lehetséges mindez, noha ez egy olyan folyamat, melyet a Bhagavad-g¦t§
és a többi védikus írás ajánl.
12.9
atha citta° sam§dh§tu° na ªakno¢i mayi sthiram
abhy§sa-yogena tato m§m icch§ptu° dhanañjaya
atha—ha ezért; cittam—elme; sam§dh§tum—rögzíteni; na—nem; ªakno¢i—
vagy képes; mayi—Rám; sthiram—szilárdan; abhy§sa-yogena—az odaadó szolgálat
gyakorlása által; tata¤—akkor; m§m—Engem; icch§—vágy; §ptum—megkapni;
dhanam-jaya—óh, gazdagság meghódítója, Arjuna.
Kedves Arjunám, gazdagság meghódítója, ha képtelen vagy elmédet eltérés
nélkül Rám függeszteni, akkor kövesd a bhakti-yoga szabályozó elveit. Ily módon
ébreszd fel magadban a vágyat, hogy elérj Engem!
MAGYARÁZAT: Ez a vers a bhakti-yoga két különbözõ folyamatát említi.
Az elsõ azok számára van, akik transzcendentális szeretetükben valóban
ragaszkodnak K¥¢£ához, az Istenség Legfelsõbb Személyiségéhez, a második pedig
azoknak való, akikben még nem fejlõdött ki transzcendentális szeretetet a Legfelsõbb
Személy iránt. Az utóbbiak számára különféle elõírások és szabályok vannak,
melyeket követve végül felemelkedhetnek a K¥¢£a iránti vonzódás síkjára.
A bhakti-yoga az érzékek megtisztítását jelenti. Jelen pillanatban, az anyagi
létben érzékeink fertõzöttek, mert érzéki élvezetekre használjuk õket. A bhakti-yoga
gyakorlásával azonban megtisztíthatók, megtisztult állapotukban pedig közvetlen
kapcsolatban állhatnak a Legfelsõbb Úrral. Ha az anyagi lét során egy mestert
szolgálunk, a szolgálat nem szeretetteljes, csupán a pénz kedvéért történik. A mester
sem szereti szolgáját, csak elvárja és megfizeti a szolgálatait. Szeretetrõl tehát szó
sincs. A lelki élethez azonban elengedhetetlen, hogy felemelkedjünk a tiszta szeretet
síkjára. Ezt a szintet a jelenlegi érzékszerveinkkel végzett odaadó szolgálat révén
lehet elérni.
Az Isten iránti szeretet mindenki szívében ott szunnyad, és számtalan
módon megnyilvánul, de az anyagi társulás szennyezõdése megfertõzte. A folyamat
abból áll, hogy meg kell tisztítanunk a szívet az anyag okozta szennytõl, s fel kell
ébresztenünk magunkban e K¥¢£a iránti természetes, szunnyadó szeretetet.
 A bhakti-yoga szabályozó elveinek betartása érdekében az embernek egy
kiváló lelki tanítómester utasításaira hallgatva követnie kell bizonyos szabályokat:
kelljen korán, fürödjön meg, menjen el a templomba, s ott ajánlja fel imáit, énekelje a
Hare K¥¢£át, szedjen virágot a m¡rtinak, fõzzön a m¡rti számára, egyen pras§damot —
és még sorolhatnánk. Sokféle szabály és elõírás van, amit be kell tartania, s ezenkívül
állandóan hallgatnia kell a tiszta bhakták ajkairól a Bhagavad-g¦t§t és a ¼r¦mad-
Bh§gavatamot. Ez a folyamat bárkit felemelhet az Isten iránti szeretet szintjére,
ahonnan azután kétségtelenül Isten lelki birodalmába kerülhet. A lelki tanítómester
vezetése alatt a szabályok és elõírások betartásával gyakorolt bhakti-yoga tehát
biztosan eljuttatja az embert az Isten iránti szeretet síkjára.
12.10
abhy§se 'py asamartho 'si mat-karma-paramo bhava
mad-artham api karm§£i kurvan siddhim av§psyasi
abhy§se—a gyakorlásban; api—még ha; asamartha¤—képtelen; asi—vagy;
mat-karma—Nekem végzett tett; parama¤—ajánlva; bhava—leszel; mat-artham—az Én
kedvemért; api—még; karm§£i—tett; kurvan—végrehajtva; siddhim—tökéletességet;
av§psyasi—el fogod érni.
Ha nem tudod követni a bhakti-yoga szabályait, akkor próbálj meg csak
Nekem dolgozni! Ha Értem cselekszel, eléred majd a tökéletes szintet.
MAGYARÁZAT: Aki képtelen egy lelki tanítómester vezetése alatt a
bhakti-yoga szabályozó elveit követni, az még mindig elérheti a tökéletes szintet, ha a
Legfelsõbb Úrnak dolgozik. Hogy miképpen kell ezt tennie, azt a tizenegyedik fejezet
ötvenötödik verse már megmagyarázta. Az embernek támogatnia kell a K¥¢£a-tudat
terjesztésének ügyét. Sok bhakta fáradozik azon, hogy a K¥¢£a-tudatot elterjessze, és
segítségre van szükségük. Ha valaki nem képes közvetlenül a bhakti-yoga szabályait
követni, akkor segíthet ebben a munkában. Minden törekvés igényel valamennyi
földet, tõkét, szervezést és fáradságot. Egy üzleti vállalkozáshoz hasonlóan K¥¢£a
szolgálatában is szükség van lakóhelyre, pénzre, munkára és szervezésre — az
egyetlen különbség az, hogy az üzletelõ materialistát érzékei kielégítésének vágya
hajtja, ugyanez a munka azonban lelkivé válik, ha K¥¢£a öröméért végzi az ember.
Ha van elegendõ pénze, akkor a K¥¢£a-tudat terjedése érdekében segíthet egy
irodaépület vagy egy templom felépítésében, vagy a K¥¢£a-tudatú irodalom
nyomtatásában. Számos területen segíthet az ember, csak akarnia kell. Ha valaki
képtelen munkájának eredményét felajánlani, akkor legalább keresetének egy
bizonyos százalékát szentelje a K¥¢£a-tudat terjesztésére. A K¥¢£a-tudat ügyének
önkéntes szolgálata segíteni fog az Isten iránti szeretet síkjának elérésében, ahol az
ember tökéletessé válik.
12.11
athaitad apy aªakto 'si kartu° mad-yogam §ªrita¤
sarva-karma-phala-ty§ga° tata¤ kuru yat§tmav§n
atha—még ha; etat—ezt; api—is; aªakta¤—képtelen; asi—vagy; kartum—
végezni; mat—Nekem; yogam—odaadó szolgálatban; §ªrita¤—menedéket keresve;
sarva-karma—minden tettnek; phala—az eredményrõl; ty§gam—lemondás; tata¤—
akkor; kuru—tedd; yata-§tma-v§n—az önvalóban gyökerezve.
 Ha azonban képtelen vagy tudatodat Rám irányítva dolgozni, akkor próbálj
lemondani tetteid minden gyümölcsérõl, s horgonyozz az önvalóban!
MAGYARÁZAT: Elõfordulhat, hogy társadalmi, családi, vallási vagy más
akadályok miatt az ember képtelen még arra is, hogy támogassa a K¥¢£a-tudat
mozgalmát. Ha közvetlenül venne részt a K¥¢£a-tudatú tettekben, kivívná családja
tiltakozását, vagy más akadályok merülnének fel. Az ilyen embernek azt ajánlják,
hogy áldozza fel tettei felhalmozódott eredményét valami jó célra. A védikus
irodalom leírja ennek a folyamatát. Számos leírást találhatunk az áldozatokról és a
pu£ya különleges szerepérõl, arról, amikor az ember elõzõ tetteinek gyümölcsét
használja fel. Az ily módon cselekvõ fokozatosan elérheti a tudás szintjét. Az is
gyakran elõfordul, hogy valaki, akit a K¥¢£a-tudatú tettek egyáltalán nem
érdekelnek, adakozik egy kórház vagy más társadalmi intézmény javára, lemondva
munkája gyümölcsérõl, melyért oly sokat dolgozott. Ez a vers is ajánlja ezt, mert a
munka gyümölcsének feladásával az ember lassan, de biztosan megtisztítja elméjét, s
ezen a szinten már képes lesz megérteni a K¥¢£a-tudatot. Természetesen a K¥¢£a-
tudat nem függ semmilyen más tevékenységtõl, mert maga a K¥¢£a-tudat képes
megtisztítani az elmét. De ha valaki nem tudja elfogadni a K¥¢£a-tudatot, mert
akadályok állnak az útjában, akkor próbáljon legalább megválni munkája
gyümölcsétõl. Ebbõl a szempontból nézve elfogadható a társadalomnak, egy
közösségnek, a nemzetnek végzett szolgálat, a hazáért hozott áldozat stb., mert
ezáltal az ember egy napon eljuthat a Legfelsõbb Úr tiszta odaadó szolgálatának
szintjére. A Bhagavad-g¦t§ (18.46) ezzel kapcsolatban azt írja: yata¤ prav¥ttir bh¡t§n§m,
ha valaki elhatározta, hogy áldozatot hoz a legfelsõbb cél érdekében, akkor még ha
nem is tudja, hogy a legfelsõbb cél K¥¢£a, az áldozat folyamata által fokozatosan
megérti majd.
12.12
ªreyo hi jñ§nam abhy§s§j jñ§n§d dhy§na° viªi¢yate
dhy§n§t karma-phala-ty§gas ty§g§c ch§ntir anantaram
ªreya¤—jobb; hi—bizonyára; jñ§nam—tudás; abhy§s§t—mint a gyakorlás;
jñ§n§t—mint a tudás; dhy§nam—meditáció; viªi¢yate—jobbnak számít; dhy§n§t—a
meditációnál; karma-phala-ty§ga¤—lemondás a gyümölcsözõ munka eredményeirõl;
ty§g§t—az ilyen lemondás által; ª§nti¤—béke; anantaram—azután.
Ha ezt sem tudod megtenni, akkor fogj a tudás mûvelésébe! A meditáció
azonban jobb a tudásnál, a meditációnál pedig a munka gyümölcseirõl való
lemondás, mert az ilyen lemondás hatására az ember elméjét béke árasztja el.
MAGYARÁZAT: Ahogyan az elõzõ versekben olvashattuk, kétféle
odaadó szolgálat létezik: a szabályozó elvek betartása, valamint a teljes vonzódás és
szeretet az Istenség Legfelsõbb Személyisége iránt. Akik valóban képtelenek követni
a K¥¢£a-tudat elveit, azok számára jobb a tudás mûvelése, mert ennek segítségével az
ember megértheti igazi helyzetét. A tudás fokozatosan elvezet a meditálásig, mely
által lassanként megértheti az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Vannak olyan
folyamatok, amelyeket végezve az ember arra a következtetésre jut, hogy õ a
Legfelsõbb. Ezeket azok részesítik elõnyben, akik nem tudnak odaadó szolgálatot
végezni. Ha valaki még így sem tud meditálni, akkor végezze a védikus írásokban a
br§hma£ák, k¢atriyák, vaiªyák vagy ª¡drák számára elõírt kötelességeket, melyekrõl a
Bhagavad-g¦t§ utolsó fejezetében olvashatunk. Minden esetben le kell azonban
mondania munkája gyümölcseirõl, azaz karmája eredményét valami jó célra kell
áldoznia.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége —
a legfelsõbb cél — eléréséhez két út vezet: a fokozatos fejlõdés és a közvetlen
folyamat. A K¥¢£a-tudatú odaadó szolgálat a közvetlen út, míg a tettek gyümölcsérõl
való lemondás fokozatos fejlõdést jelent. Ezután juthat el az ember a tudás, majd a
meditáció, aztán a Felsõlélek megértésének szintjére, végül pedig felemelkedhet az
Istenség Legfelsõbb Személyisége síkjára. Az ember tehát a közvetlen vagy a
fokozatos folyamatot egyaránt választhatja, s az utóbbi szintén jó, hiszen a közvetlen
módszer gyakorlása nem mindenki számára lehetséges. Meg kell azonban értenünk,
hogy Arjunának azért nem javasolja K¥¢£a a közvetett folyamatot, mert õ már a
Legfelsõbb Úr szeretetteljes odaadó szolgálatának szintjén áll. Ez azoknak való, akik
még nem jutottak el eddig: nekik a lemondás, a tudás, a meditáció, a Brahman és a
Felsõlélek megvalósításának lépésrõl lépésre történõ folyamata ajánlott. A Bhagavad-
g¦t§ azonban a közvetlen folyamatot hangsúlyozza, s mindenkinek azt tanácsolja,
hogy lásson hozzá, és hódoljon meg K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége
elõtt.
12.13—14
adve¢±§ sarva-bh¡t§n§° maitra¤ karu£a eva ca
nirmamo niraha¯k§ra¤ sama-du¤kha-sukha¤ k¢am¦
santu¢±a¤ satata° yog¦ yat§tm§ d¥¨ha-niªcaya¤
mayy arpita-mano-buddhir yo mad-bhakta¤ sa me priya¤
adve¢±§—nem irigy; sarva-bh¡t§n§m—minden élõlénnyel szemben;
maitra¤—barátságos; karu£a¤—kedves; eva—bizonyára; ca—szintén; nirmama¤—
birtoklásérzet nélkül; niraha¯k§ra¤—hamis ego nélkül; sama—egyenlõ; du¤kha—
boldogtalanságban; sukha¤—és boldogságban; k¢am¦—megbocsátó; santu¢±a¤—
elégedett; satatam—mindig; yog¦—odaadó szolgálatban él; yata-§tm§—
önfegyelmezett; d¥¨ha-niªcaya¤—elszántsággal; mayi—Rám; arpita—lefoglalva;
mana¤—elme; buddhi¤—és értelem; ya¤—aki; mat-bhakta¤—az Én bhaktám; sa¤—õ;
me—Nekem; priya¤—kedves.
Aki nem irigy, hanem minden élõlény kedves barátja, nem képzeli
tulajdonosnak magát és mentes a hamis egótól, boldogságban és
boldogtalanságban egyaránt kiegyensúlyozott, türelmes, mindig elégedett,
önfegyelmezett, nagy elszántsággal végzi az odaadó szolgálatot, valamint elméjét
és értelmét Rám szögezi, s az Én bhaktám — az nagyon kedves Nekem.
MAGYARÁZAT: Az Úr ismét a tiszta odaadó szolgálatról beszél, és ebben
a két versben leírja a tiszta bhakta transzcendentális tulajdonságait. A tiszta bhaktát a
körülmények sohasem zavarják meg, és nem irigy senkire. Nem válik ellensége
ellenségévé sem, mert úgy gondolja: „Ez az ember hajdani bûnös tetteim
visszahatásaként bánik most velem az ellenségeként. Jobb hát eltûrni, mintsem
szembeszállni vele.” A ¼r¦mad-Bh§gavatam (10.14.8) írja: tat te 'nukamp§°
susam¦k¢am§£o bhuñj§na ev§tma-k¥ta° vip§kam. Ha a bhaktának szenvednie kell, vagy
megpróbáltatások érik, azt az Úr kegyének tekinti. Így gondolkodik: „Múltbeli
bûneim visszahatásaként sokkal többet kellene szenvednem. Nem más ez, mint a
Legfelsõbb Úr kegye, hogy nem kapok meg minden büntetést, amit megérdemelnék.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége kegyébõl csak egy keveset kapok belõle.” A
bhakta éppen ezért a sok szenvedés ellenére is örökké nyugodt, csendes és türelmes.
Mindig kedves mindenkihez, még ellenségeihez is. Nirmama arra utal, hogy a bhakta
nem tulajdonít nagy fontosságot a testtel kapcsolatos kényelmetlenségeknek és
problémáknak, mert jól tudja, hogy õ nem az anyagi test. Nem azonosítja magát a
testével, így mentes a hamis egótól, valamint a boldogságban és a boldogtalanságban
egyaránt kiegyensúlyozott. Béketûrõ, s megelégszik annyival, amit a Legfelsõbb Úr
kegyébõl kap. Nem törekszik a nehezen elérhetõ dolgok megszerzésére, ezért mindig
örömteli. Õ a teljesen tökéletes misztikus, mert rendíthetetlenül követi a lelki
tanítómesterétõl kapott utasításokat, s mivel uralkodik érzékszervei fölött, rendkívül
eltökélt. A hamis ellenérvek nem ingatják meg; semmi sem tudja eltéríteni szilárd
elhatározásától az odaadó szolgálatban. Teljesen tudatában van annak, hogy K¥¢£a
az örökkévaló Úr, ezért senki sem képes megzavarni õt. Mindezek a tulajdonságok
lehetõvé teszik számára, hogy teljes egészében a Legfelsõbb Úrra rögzítse az elméjét
és intelligenciáját. Az odaadó szolgálat e síkját minden bizonnyal nagyon kevesen
érik el, de az odaadó szolgálat szabályozó elveit követõ bhakta biztos sikerre
számíthat. Az Úr továbbá kijelenti, hogy az ilyen bhakta nagyon kedves Számára,
mert mindig örömet okoz Neki tetteivel, melyeket teljes K¥¢£a-tudatban hajt végre.
12.15
yasm§n nodvijate loko lok§n nodvijate ca ya¤
har¢§mar¢a-bhayodvegair mukto ya¤ sa ca me priya¤
yasm§t—akitõl; na—sohasem; udvijate—zaklat; loka¤—emberek; lok§t—
emberektõl; na—sohasem; udvijate—zavart; ca—szintén; ya¤—bárki; har¢a—örömtõl;
amar¢a—szomorúságtól; bhaya—félelem; udvegai¤—és aggodalom; mukta¤—mentes;
ya¤—aki; sa¤—bárki; ca—is; me—Nekem; priya¤—nagyon kedves.
Aki nem okoz gondot senkinek sem, akit senki nem zavar, s aki boldogságban
és boldogtalanságban, félelemben és aggodalomban egyaránt rendíthetetlen — az
nagyon kedves Nekem.
MAGYARÁZAT: Ez a vers folytatja a bhakta tulajdonságainak leírását. A
bhakta senkinek sem okoz nehézséget, aggodalmat, félelmet vagy elégedetlenséget.
Mivel kedves mindenkihez, sohasem cselekszik úgy, hogy az másoknak aggodalmat
okozzon, és soha nem zaklatja fel, ha mások akarnak neki bajt okozni. Az Úr
kegyébõl hozzászokott, hogy semmilyen külsõ kellemetlenség ne zavarja meg. A
bhakta állandóan elmélyed a K¥¢£a-tudatban és az odaadó szolgálatban, éppen ezért
az anyagi körülmények nem befolyásolhatják. A materialista általában nagyon
boldog, ha hozzájut valamihez, amivel elégedetté teheti az érzékeit és a testét, de
azonnal féltékeny és irigy lesz, ha látja, hogy mások olyan érzéki élvezetben
részesülnek, amiben õ nem. Ellenségei bosszújától tartva félelemben él, ha pedig
képtelen sikerrel végrehajtani valamit, akkor teljesen elcsügged. A bhakta, aki
transzcendentálisan fölötte áll minden ilyen zavaró körülménynek, nagyon kedves
az Úr K¥¢£ának.
 12.16
anapek¢a¤ ªucir dak¢a ud§s¦no gata-vyatha¤
sarv§rambha-parity§g¦ yo mad-bhakta¤ sa me priya¤
anapek¢a¤—semleges; ªuci¤—tiszta; dak¢a¤—ügyes; ud§s¦na¤—gondok
nélküli; gata-vyatha¤—minden szenvedéstõl mentes; sarva-§rambha—minden
erõfeszítésrõl; parity§g¦—lemondó; ya¤—aki; mat-bhakta¤—az Én bhaktám; sa¤—õ;
me—Nekem; priya¤—nagyon kedves.
Az a bhaktám, aki nem függ a tettek szokásos folyásától, tiszta, ügyes, gondok
nélküli, nem éri semmi fájdalom, s nem törekszik eredményre, az nagyon kedves
Nekem.
MAGYARÁZAT: A bhakta elfogadhatja, ha pénzt adnak neki, de nem
szabad külön erõfeszítést tennie, hogy pénzhez jusson. Még az sem befolyásolja, ha a
Legfelsõbb kegyébõl pénzhez jut, anélkül hogy õ maga bármit tett volna érte.
Természetesnek tartja hogy naponta legalább kétszer megfürödjön, és korán kel,
hogy odaadó szolgálatot végezhessen. Ily módon kívül és belül egyaránt tiszta.
Mindenhez ért, mert nagyon jól ismeri az élet valamennyi tettének értelmét, s teljes
hite van a hiteles szentírásokban. Sohasem csatlakozik egyetlen csoportosuláshoz
sem, ezért gondok nélküli. A fájdalmak sohasem érintik, mert nem a hamis
megjelölések alapján szemléli a dolgokat. Tudja, hogy a test csupán egy burok, így a
testi fájdalmak nem hatnak rá. A tiszta bhakta nem küzd semmiért, ami ellenkezik az
odaadó szolgálat elveivel. Egy nagy épület felépítéséhez például rendkívüli
erõfeszítés szükséges, de ha ezáltal nem fejlõdik az odaadó szolgálatban, akkor a
bhakta sohasem végez ilyen munkát. Az Úr számára építhet templomot, és ennek
érdekében vállalhat mindenféle aggodalmat, ám sohasem építene egy nagy házat a
saját rokonainak.
12.17
yo na h¥¢yati na dve¢±i na ªocati na k§¯k¢ati
ªubh§ªubha-parity§g¦ bhaktim§n ya¤ sa me priya¤
ya¤—aki; na—sohasem; h¥¢yati—merít örömet; na—sohasem; dve¢±i—búsul;
na—sohasem; ªocati—sajnálkozik; na—sohasem; k§¯k¢ati—vágyakozik; ªubha—a
kedvezõrõl; aªubha—és a kedvezõtlenrõl; parity§g¦—lemondó; bhakti-m§n—bhakta;
ya¤—aki; sa¤—õ; me—Nekem; priya¤—kedves.
Az olyan bhakta, aki nem ujjong és nem is búsul, nem sajnálkozik és nem
vágyakozik, s lemond úgy a kedvezõ, mint a kedvezõtlen dolgokról, az nagyon
kedves Nekem.
MAGYARÁZAT: A tiszta bhakta nem örül és nem bánkódik az anyagi
nyereség vagy veszteség esetén. Nem vágyódik különösképpen arra, hogy
fiúgyermeke vagy tanítványa legyen, s nem aggasztja, ha nem lesz neki. Ha elveszít
valami olyasmit, ami nagyon kedves számára, nem sajnálkozik miatta, s ha nem
kapja meg azt, amit kívánt, nem boldogtalan. Transzcendentális minden kedvezõ,
kedvezõtlen és bûnös tettel szemben, s hogy a Legfelsõbb Úrnak a kedvében járjon,
minden veszélyt vállal. Számára az odaadó szolgálat végzésében semmi sem jelent
akadályt. Az ilyen bhakta nagyon kedves K¥¢£ának.
 12.18—19
sama¤ ªatrau ca mitre ca tath§ m§n§pam§nayo¤
ª¦to¢£a-sukha-du¤khe¢u sama¤ sa¯ga-vivarjita¤
tulya-nind§-stutir maun¦ santu¢±o yena kenacit
aniketa¤ sthira-matir bhaktim§n me priyo nara¤
sama¤—egyenlõ; ªatrau—az ellenséggel szemben; ca—is; mitre—baráttal;
ca—is; tath§—így; m§na—tiszteletben; apam§nayo¤—és szégyenben; ª¦ta—hidegben;
u¢£a—és melegben; sukha—boldogság; du¤khe¢u—és boldogtalanság; sama¤—
kiegyensúlyozott; sa¯ga-vivarjita¤—kerüli a rossz társaságot; tulya—egyenlõ; nind§—
szégyenben; stuti¤—és jóhírben; maun¦—csendes; santu¢±a¤—elégedett; yena kenacit—
bármivel; aniketa¤—hajlék nélkül; sthira—rendületlen; mati¤—eltökéltség; bhakti-
m§n—odaadó szolgálatot végzõ; me—Nekem; priya¤—kedves; nara¤—ember.
Aki egyformán bánik barátaival és ellenségeivel, aki tiszteletben és
gyalázatban, hidegben és melegben, boldogságban és boldogtalanságban,
hírnévben és szégyenben egyformán kiegyensúlyozott, kerüli a rossz társaságot,
mindig csendes, mindennel elégedett, nem törõdik semmilyen hajlékkal, szilárd a
tudásban, s odaadó szolgálatba merül, az nagyon kedves Nekem.
MAGYARÁZAT: A bhakta távol tartja magát minden rossz társaságtól. Az
emberi társadalomra az jellemzõ, hogy az embert egyszer dicséret, másszor
rágalmazás éri, ám a bhakta mindig fölötte áll a felszínes hírnévnek, szégyennek,
boldogságnak vagy boldogtalanságnak. Nagyon türelmes, és mivel kizárólag
K¥¢£ával kapcsolatos témákról beszél, csöndesnek nevezik. Az, hogy valaki csöndes,
nem teljes némaságot jelent, hanem azt, hogy nem beszél ostobaságot. Az embernek
csak arról kell beszélnie, ami lényeges, s a bhakta számára az a legfontosabb, ha a
Legfelsõbb Úrról beszélhet. Minden körülmények között boldog: néha finom ételeket
kap, máskor nem, de ennek ellenére mindig elégedett. Azzal sem törõdik, hol kell
laknia. Néha egy fa alatt üt tanyát, máskor palotában él, de egyikhez sem
ragaszkodik. Rendíthetetlennek azért hívják, mert szilárdan kitart elhatározása
mellett, s megingathatatlan a tudásban. A bhakta tulajdonságainak felsorolása közben
néha ismétléssel találkozunk. Ez azért van, hogy még nagyobb nyomatékot kapjon:
egy bhaktának el kell sajátítania e jellemvonásokat. Jó tulajdonságok nélkül senki sem
válhat tiszta bhaktává. Har§v abhaktasya kuto mahad-gu£§¤: aki nem bhakta, annak
nincsenek jó tulajdonságai. Ezért aki azt akarja, hogy bhaktának fogadják el, annak ki
kell fejlesztenie e vonásokat. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy erre külön
erõfeszítést kell tennie. A K¥¢£a-tudat és az odaadó szolgálat gyakorlása révén e jó
tulajdonságokra minden külön igyekezet nélkül szert tesz.
12.20
ye tu dharm§m¥tam ida° yathokta° paryup§sate
ªraddadh§n§ mat-param§ bhakt§s te 't¦va me priy§¤
ye—akik; tu—de; dharma—vallásnak; am¥tam—nektár; idam—ezt; yath§—
ahogyan; uktam—mondtam; paryup§sate—teljesen elmerül benne; ªraddadh§n§¤—
hittel; mat-param§¤—Engem, a Legfelsõbb Urat tekintve mindennek; bhakt§¤—bhakták;
te—õk; at¦va—nagyon-nagyon; me—Nekem; priy§¤—kedvesek.
 Azok, akik az odaadó szolgálat e maradandó útját járják, s Engem tekintve
legfelsõbb céljuknak nagy hittel teljesen elmerülnek ebben, azok nagyon-nagyon
kedvesek Nekem.
MAGYARÁZAT: Ebben a fejezetben a második verstõl (mayy §veªya mano
ye m§m, „elméjét Rám szögezve”) az utolsóig (ye tu dharm§m¥tam idam, „az örök
hivatás vallása”) a Legfelsõbb Úr a transzcendentális szolgálat folyamatait
magyarázta el, melyek által elérhetjük Õt. Ezek a folyamatok nagyon kedvesek az
Úrnak, s elfogadja azt, aki valamelyiket követi. Arjuna azt kérdezte: „Ki a jobb? Aki a
személytelen Brahman útját járja, vagy aki személyesen szolgálja az Istenség
Legfelsõbb Személyiségét?” Az Úr válaszából egyértelmûen megtudhatjuk, hogy a
lelki megvalósítás valamennyi folyamata közül kétségtelenül az Istenség
Személyiségének végzett odaadó szolgálat a legjobb. Ez a fejezet tehát elmondja,
hogy a megfelelõ társaság hatására az emberben vonzalom ébred a tiszta odaadó
szolgálat iránt, aminek eredményeképpen elfogad egy hiteles lelki tanítómestert. Az
õ irányításával gyakorolni kezdi a hallás és az éneklés folyamatát, majd hittel,
ragaszkodással és lelkesedéssel követni kezdi az odaadó szolgálat szabályozó elveit,
s ily módon az Úr transzcendentális szolgálatához lát. Ezt az utat ajánlja ez a fejezet.
Kétségtelen tehát, hogy az odaadó szolgálat az egyetlen abszolút út, amely az
önmegvalósításhoz és az Istenség Legfelsõbb Személyisége eléréséhez vezet. A
Legfelsõbb Abszolút Igazság személytelen felfogása, amelyrõl e fejezetben
olvashattunk, csupán addig ajánlott, amíg az ember át nem adja magát az
önmegvalósításnak. A személytelen felfogás tehát csak addig hasznos, amíg az
embernek nincs lehetõsége arra, hogy egy tiszta bhakta társaságát élvezze. Az
Abszolút Igazságot személytelennek vélõ ember nem cselekszik tettei gyümölcséért,
meditál, s a lélek és az anyag megértése érdekében a tudás elsajátítására törekszik. Ez
addig szükséges, amíg nincs lehetõség egy tiszta bhakta társaságára. Szerencsére ha
valaki arra vágyik, hogy közvetlen, tiszta odaadó szolgálatot végezzen a K¥¢£a-
tudatban, akkor nincs arra szüksége, hogy a lelki megvalósítás elõzõ lépcsõit fokról
fokra végigjárja. Az odaadó szolgálat — amit a Bhagavad-g¦t§ középsõ hat fejezete ír
le — sokkal célravezetõbb. Az embernek nem kell aggódnia amiatt, hogy testét-lelkét
fenntartsa, mert az Úr kegyébõl minden természetesen történik.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a ¼r¦mad Bhagavad-g¦t§
tizenkettedik fejezetéhez, melynek címe: „Az odaadó szolgálat”.
 TIZENHARMADIK FEJEZET - A természet, az élvezõ és a tudat
13.1—2
arjuna uv§ca
prak¥ti° puru¢a° caiva k¢etra° k¢etra-jñam eva ca
etad veditum icch§mi jñ§na° jñeya° ca keªava
ªr¦-bhagav§n uv§ca
ida° ªar¦ra° kaunteya k¢etram ity abhidh¦yate
etad yo vetti ta° pr§hu¤ k¢etra-jña iti tad-vida¤
arjuna¤ uv§ca—Arjuna mondta; prak¥tim—természet; puru¢am—az élvezõ;
ca—is; eva—bizonyára; k¢etram—a mezõ; k¢etra-jñam—a mezõ ismerõje; eva—
bizonyára; ca—is; etat—mindezt; veditum—megérteni; icch§mi—kívánom; jñ§nam—
tudást; jñeyam—a tudás tárgyát; ca—is; keªava—óh, K¥¢£a; ªr¦-bhagav§n uv§ca—az
Istenség Személyisége mondta; idam—ez; ªar¦ram—test; kaunteya—óh, Kunt¦ fia;
k¢etram—a mezõ; iti—így; abhidh¦yate—hívják; etat—ezt; ya¤—aki; vetti—tudja; tam—
õt; pr§hu¤—nevezik; k¢etra-jña¤—a mezõ ismerõjének; iti—így; tat-vida¤—azok, akik
tudják.
Arjuna szólt: Óh, kedves K¥¢£ám, szeretném megérteni a prak¥tit [a
természetet], a puru¢át [az élvezõt], a mezõt, a mezõ ismerõjét, a tudást, valamint a
tudás tárgyát.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így válaszolt: Óh, Kunt¦ fia, ezt a testet
hívják mezõnek, s aki a testet ismeri, azt a mezõ ismerõjének nevezik.
MAGYARÁZAT: Arjuna kíváncsi volt a prak¥tire (a természetre), a
puru¢ára (az élvezõre), a k¢etrára (a mezõre), a k¢etra-jñára (annak ismerõjére), a
tudásra és a tudás tárgyára. Amikor ezekrõl kérdezett, K¥¢£a azt válaszolta, hogy a
testet hívják mezõnek, ismerõjét pedig a mezõ ismerõjének. A feltételekhez kötött
lélek számára ez a test a cselekvés mezeje. Az anyagi lét rabjaként megpróbál ura
lenni az anyagi természetnek, s így tettei mezejéhez ily módon, uralkodási vágyának
mértékétõl függõen jut. A cselekvés mezeje a test. Mi is a test? A test érzékszervekbõl
áll. A feltételekhez kötött lélek érzékei kielégítésére vágyik, és az élvezetre való
hajlama szerint kap egy testet, egy cselekvési mezõt. A testet ezért k¢etrának, vagyis a
feltételekhez kötött lélek cselekedetei mezejének hívják. Azt a személyt, akinek nem
szabad a testével azonosítania magát, k¢etra-jñának, azaz a mezõ ismerõjének nevezik.
A mezõ és ismerõje, azaz a test és a test ismerõje közötti különbséget nem nehéz
megérteni. Mindenki megértheti, hogy teste a gyermekkortól az öregkorig sok
változáson megy keresztül, ám õ mégis ugyanaz a személy marad. Láthatjuk tehát,
hogy különbség van a tettek mezejének ismerõje és maga a tettek mezeje között. A
feltételekhez kötött lélek ily módon megértheti, hogy nem azonos a testével. A könyv
elején — dehino 'smin — arról olvashattunk, hogy az élõlény az anyagi testen belül
foglal helyet, amely állandóan cserélõdik: a gyermektestbõl elõbb serdülõ, majd
kifejlett és végül öreg test lesz. A test birtokosa tudja, hogy a teste változik. Õt éppen
ezért a megkülönböztetés érdekében k¢etra-jñának hívják. Néha azt gondoljuk, hogy
„boldog vagyok”, „férfi vagyok”, „nõ vagyok”, „egy kutya vagyok”, „macska
vagyok”. Ezek a mezõ ismerõjének testi megjelölései, ám õ maga különbözik a
testtõl. Számtalan dolgot használunk (a ruháinkat stb.), mégis tudjuk, hogy nem
vagyunk azonosak velük. Ennek példájára azt is megérthetjük, ha egy kicsit
elgondolkozunk, hogy az anyagi testünktõl is különbözünk. Én vagy te, vagy bárki
más, aki testtel rendelkezik, k¢etra-jñák, a cselekedet mezejének ismerõi vagyunk, a
test pedig k¢etra, maga a tettek mezeje.
A Bhagavad-g¦t§ elsõ hat fejezete a test ismerõjérõl (az élõlényrõl) ír, s arról,
hogyan érthetjük meg a Legfelsõbb Urat. A középsõ hat fejezetben az Istenség
Legfelsõbb Személyiségérõl találhatunk leírást, valamint a kapcsolatról, amely az
egyéni lelket az odaadó szolgálaton keresztül a Felsõlélekhez fûzi. Ezek a fejezetek
félreérthetetlenül meghatározzák az Istenség Legfelsõbb Személyisége felsõbbrendû,
valamint az egyéni lélek alárendelt helyzetét. Az élõlények szerepe minden
körülmények között alárendelt, s amikor megfeledkeznek errõl, szenvednek. Amikor
az élõlények a jámbor cselekedetek következtében felvilágosulnak, különféle okokból
fordulnak a Legfelsõbb Úrhoz: vannak, akik azért, mert szenvednek, vannak, akiket
szegénység sújt, vannak, akik kíváncsiak, s vannak, akik tudásra vágynak. Errõl
szintén olvashatunk. E tizenharmadik fejezettel kezdõdõen arról lesz szó, hogyan
kerül az élõlény kapcsolatba az anyagi természettel, s hogyan szabadítja fel õt a
Legfelsõbb Úr a különféle folyamatok — a gyümölcsözõ cselekvés, a tudás mûvelése
és az odaadó szolgálat — által. Arról is szó lesz, hogy az élõlény, noha teljesen
különbözik az anyagi testtõl, valamiképpen mégis kapcsolatba kerül vele.
13.3
k¢etra-jña° c§pi m§° viddhi sarva-k¢etre¢u bh§rata
k¢etra-k¢etrajñayor jñ§na° yat taj jñ§na° mata° mama
k¢etra-jñam—a mezõ ismerõje; ca—is; api—bizonyára; m§m—Engem;
viddhi—tudj; sarva—minden; k¢etre¢u—a testi mezõkben; bh§rata—óh, Bharata
leszármazottja; k¢etra—a tettek mezeje (a test); k¢etra-jñayo¤—és a mezõ ismerõje;
jñ§nam—tudása; yat—amit; tat—azt; jñ§nam—tudás; matam—vélemény; mama—
Enyém.
Óh, Bharata sarja, értsd meg, hogy Én is jelen vagyok minden testben a mezõ
ismerõjeként, s a tudás nem más, mint megérteni ezt a testet és annak ismerõjét. Ez
az Én véleményem.
MAGYARÁZAT: A testrõl és ismerõjérõl, valamint a lélekrõl és a
Felsõlélekrõl tárgyalva három különbözõ témát találunk, amelyet
tanulmányozhatunk: az Úr, az élõlény és az anyag. Minden cselekvésmezõben,
minden testben két lélek van: az egyéni lélek és a Felsõlélek. Mivel az utóbbi
K¥¢£ának, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének teljes értékû kiterjedése, K¥¢£a azt
mondja: „Én is ismerõ vagyok, de nem a test egyéni ismerõje, hanem a legfelsõbb
ismerõ vagyok. Param§tm§ként, azaz Felsõlélekként jelen vagyok minden testben.”
Aki a Bhagavad-g¦t§ alapján nagyon alaposan tanulmányozza a tett mezejét
és a mezõ ismerõjét, az tudásra tehet szert.
Az Úr kijelenti: „Én minden egyes egyéni testben a tettek mezejének
ismerõje vagyok.” Az élõlény ismerheti a saját testét, de másokét nem. A
Felsõlélekként minden testben jelen lévõ Istenség Személyisége azonban tökéletesen
ismeri mindegyik testet, minden fajban. Egy közönséges ember tudhat mindent a
saját kis földjérõl, de a király nemcsak a saját palotájáról, hanem minden egyes
alattvalója minden tulajdonáról is tud. Éppen így az élõlény csak a saját testének
egyéni birtokosa, ám a Legfelsõbb Úr minden testé. A király az ország eredeti
tulajdonosa, a polgárok pedig csupán másodlagos tulajdonosok. Éppen így a
Legfelsõbb Úr valamennyi test legfelsõbb birtokosa.
A test érzékszervekbõl áll. A Legfelsõbb Úr H¥¢¦keªa, ami azt jelenti, hogy
Õ „az érzékek irányítója”. Õ az érzékek eredeti irányítója, pontosan úgy, mint
ahogyan az állam tetteinek is a király a legfõbb irányítója, míg a polgárok csak
másodlagos irányítók. Amikor az Úr azt mondja: „Én is ismerõ vagyok”, az annyit
jelent, hogy Õ a felsõbbrendû tudó, míg az egyéni lélek csak a saját testét ismeri. A
védikus irodalomban a következõt olvashatjuk:
k¢etr§£i hi ªar¦r§£i b¦ja° c§pi ªubh§ªubhe
t§ni vetti sa yog§tm§ tata¤ k¢etra-jña ucyate
Ezt a testet k¢etrának hívják, s ezen belül lakozik a test tulajdonosa,
valamint a Legfelsõbb Úr, aki ismeri a testet és annak tulajdonosát is. Éppen ezért Õt
minden mezõ ismerõjének nevezik. A tettek mezeje, a tettek ismerõje és a tettek
legfelsõbb ismerõje közötti különbségrõl a következõket mondhatjuk el: A test, az
egyéni lélek és a Felsõlélek természetérõl szóló tökéletes tudást a védikus irodalom
jñ§nának nevezi. Ez K¥¢£a véleménye. A tudás annak a megértését jelenti, hogy a
lélek és a Felsõlélek egy, mégis különbözõ. Aki nem érti meg a tettek mezejét és a
tettek ismerõjét, az nem rendelkezik tökéletes tudással. Meg kell értenünk a prak¥ti (a
természet), a puru¢a (a természet élvezõje) és az ¦ªvara (a természetet és az egyéni
lelket irányító ismerõ) helyzetét. Ezt a hármat nem szabad összetévesztenünk
egymással, ahogyan nem szabad összetévesztenünk a festõt, a festményt és a
festõállványt sem. A természeten ezt az anyagi világot értjük, ami a tettek mezeje, a
természet élvezõje pedig az élõlény. Mindkettõ felett a legfelsõbb irányító áll, az
Istenség Személyisége. Ezzel kapcsolatban így írnak a Védák (¼vet§ªvatara Upani¢ad
1.12): bhokt§ bhogya° prerit§ra° ca matv§/ sarva° prokta° tri-vidha° brahmam etat.
Három Brahman-felfogás van: Brahman a prak¥ti, a tettek mezeje; Brahman a j¦va (az
egyéni lélek), aki megpróbál uralkodni az anyagi természeten, és Brahman
mindkettõjük irányítója, de Õ a valódi irányító.
Ez a fejezet azt is megmagyarázza, hogy a két ismerõ közül az egyik
tévedhetetlen, míg a másik esendõ, az egyik felsõbbrendû, míg a másik alárendelt.
Aki a mezõ két ismerõjérõl azt gondolja, hogy egy és ugyanaz, az ellentmond az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének, aki itt egyértelmûen kijelenti: „Én is ismerem a
cselekvés mezejét.” Aki a kötelet kígyónak véli, az nem rendelkezik tudással.
Különféle testek vannak, s a testeknek különféle tulajdonosai. Mivel az egyéni lelkek
mind más és más mértékben kívánnak uralkodni az anyagi természet felett, ennek
érdekében más és más testet kapnak. A Legfelsõbb azonban irányítóként minden
testben jelen van. A ca szó fontos, mert valamennyi test totális számára utal. Ez ¼r¦la
Baladeva Vidy§bh¡¢a£a véleménye. K¥¢£a a Felsõlélek, aki az egyéni lélektõl
függetlenül jelen van minden egyes testben. E versben K¥¢£a egyértelmûen kijelenti,
hogy a Felsõlélek irányítja a tettek mezejét, valamint a parányi élvezõt is.
13.4
tat k¢etra° yac ca y§d¥k ca yad-vik§ri yataª ca yat
sa ca yo yat-prabh§vaª ca tat sam§sena me ª¥£u
tat—azt; k¢etram—a cselekvés mezejét; yat—mi; ca—is; y§d¥k—ahogy van;
ca—is; yat—ami; vik§ri—változások; yata¤—amibõl; ca—szintén; yat—ami; sa¤—õ;
ca—is; ya¤—aki; yat—ami; prabh§va¤—hatás; ca—is; tat—azt; sam§sena—
összefoglalva; me—Tõlem; ª¥£u—érteni.
Kérlek, halld most rövid leírásom a tett mezejérõl, annak felépítésérõl,
változásairól, keletkezésérõl, ismerõjérõl és annak hatásairól!
MAGYARÁZAT: Az Úr most a cselekvés mezeje és annak ismerõje örök
helyzetérõl fog beszélni. Ismernünk kell a test felépítését, alkotóelemeit, hogy kinek
az irányítása alatt mûködik, hogyan és miért változik, mik az indítékok és mik az
okok, mi az egyéni lélek végsõ célja és valódi formája. Arról is tudnunk kell, mi a
különbség az egyéni élõ lélek és a Felsõlélek között, ismernünk kell eltérõ hatásukat
és képességeiket stb. Csupán meg kell értenünk a Bhagavad-g¦t§t közvetlenül az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének szavain keresztül, s valamennyi kérdésre
választ kapunk. Vigyáznunk kell azonban, nehogy a minden testben jelen lévõ
Istenség Legfelsõbb Személyiségét azonosnak tekintsük az egyéni lélekkel, a j¦vával.
Az olyan lenne, mintha a hatásost egyenlõnek tartanánk a hatástalannal.
13.5
¥¢ibhir bahudh§ g¦ta° chandobhir vividhai¤ p¥thak
brahma-s¡tra-padaiª caiva hetumadbhir viniªcitai¤
¥¢ibhi¤—a bölcs szentek által; bahudh§—sokféleképpen; g¦tam—leírt;
chandobhi¤—védikus himnuszok által; vividhai¤—különfélék; p¥thak—különbözõen;
brahma-s¡tra—a Ved§ntának; padai¤—az aforizmái által; ca—is; eva—bizonyára; hetu-
madbhi¤—okkal és okozattal; viniªcitai¤—megállapított.
A különféle bölcsek a különféle védikus könyvekben leírják a tettek mezejérõl
és a tettek ismerõjérõl szóló tudást. Különösképpen a Ved§nta-s¡tra ír errõl, ami
nagyon logikusan ok és okozatként mutatja be õket.
MAGYARÁZAT: Ennek a tudásnak a megmagyarázásában K¥¢£a, az
Istenség Legfelsõbb Személyisége a legfõbb szaktekintély. A mûvelt tudósok és az
élenjáró tekintélyek a szokások szerint még mindig a korábbi hiteles forrásokra
hivatkozva bizonyítják állításaikat. K¥¢£a ezt a legellentmondásosabb pontot — a
lélek és a Felsõlélek kettõsségét illetve egységét — a szentírásra, név szerint a hiteles
forrásként elfogadott Ved§ntára hivatkozva magyarázza meg. Elõször is azt mondja:
„Ez a bölcsek véleménye.” A bölcsek alatt saját Magán kívül elsõsorban Vy§sadevát,
a Ved§nta-s¡tra szerzõjét érti. A Ved§nta-s¡tra tökéletesen rávilágít a kettõsségre.
Par§ªara, Vy§sadeva apja egy másik nagy bölcs, aki vallásos témájú könyvében így
ír: aham tva° ca tath§nye... „Mi — én, te és a számtalan különféle élõlény —
mindannyian transzcendentálisak vagyunk, noha anyagi testet öltöttünk.
Cselekvésünket most különbözõ karmánk szerint az anyagi természet három
kötõereje határozza meg. Ezért van az, hogy néhányan magasabb, mások
alacsonyabb szinten állnak. A magasabb és alacsonyabb szintek létezése a
tudatlanságnak köszönhetõ, és végtelen számú élõlényben nyilvánul meg. A
csalhatatlan, transzcendentális Felsõlelket azonban nem szennyezi be a természet
három kötõereje.” Az eredeti Védák — leginkább a Ka±ha Upani¢ad — szintén
különbséget tesznek a lélek, a Felsõlélek és a test között. Sok nagy bölcs magyarázta
el ezt, s közülük Par§ªarát tekintik a legfõbbnek.
 A chandobhi¤ szó a különféle védikus írásokra utal. A Taittir¦ya Upani¢ad
például, ami a Yajur Veda egyik ága, leírást ad a természetrõl, az élõlényrõl és az
Istenség Legfelsõbb Személyiségérõl.
Ahogyan arról korábban olvashattuk, k¢etra a tettek mezejét jelenti, s
kétféle k¢etra-jña van: az egyéni élõlény és a legfelsõbb élõlény. Ahogyan az a
Taittir¦ya Upani¢adban (2.9) áll: brahma puccha° prati¢±h§. A Legfelsõbb Úr
energiájának van egy anna-mayaként ismert megnyilvánulása, ami nem más, mint az
ételtõl való függés a lét fenntartása érdekében. Ez egy materialista megvalósítás a
Legfelsõbbrõl. Az azt követõ pr§£a-maya szinten, miután az ember megvalósította a
Legfelsõbb Abszolút Igazságot az ételben, megvalósítja a léttünetekben vagy
létformákban is. A jñ§na-maya szintjén megvalósítását kiterjeszti az
életszimptómákon túl a gondolkodás, az érzés és az akarat pontjáig. A következõ a
Brahman-megvalósítás, amit vijñ§na-mayának hívnak. Ezen a szinten az ember
különválasztja az elmét és a léttüneteket magától az élõlénytõl. A következõ és
legfelsõbb szint az §nanda-maya, a gyönyörrel teljes természet megvalósítása. A
Brahman megvalósítása ily módon öt fokozatból áll, melyet brahma pucchamnak
neveznek. Ezek közül az elsõ három — anna-maya, pr§£a-maya és jñ§na-maya — az
élõlények cselekvésmezejével kapcsolatos. A Legfelsõbb Úr, akit §nanda-mayának is
hívnak, transzcendentális a cselekvések mezeivel szemben. A Ved§nta-s¡tra szintén
jellemzi a Legfelsõbbet: §nanda-mayo 'bhy§s§t. Az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének természete örömmel teli, s hogy ezt a transzcendentális örömet
élvezhesse, kiterjed mint vijñ§na-maya, pr§£a-maya, jñ§na-maya és anna-maya. A
cselekvés mezején az élõlényt tekintik az élvezõnek, s az §nanda-maya különbözik
tõle. Ez azt jelenti, hogy az élõlény akkor válik tökéletessé, ha elhatározza, hogy az
§nanda-mayával összekapcsolódva akar élvezethez jutni. Ez a valódi kép a Legfelsõbb
Úrról, a cselekvés mezejének legfõbb ismerõjérõl; az élõlényrõl, az alárendelt
ismerõrõl; valamint a cselekvés mezejének természetérõl. Ez után az igazság után a
Ved§nta-s¡trában, azaz a Brahma-s¡trában kell kutatni.
E vers szerint a Brahma-s¡tra kódjai nagyon szépen megmagyarázzák az
okot és az okozatot. Közülük néhány s¡tra vagy aforizma: na viyad aªrute¤ (2.3.2),
n§tm§ ªrute¤ (2.3.18), par§t tu tac-chrute¤ (2.3.40). Az elsõ aforizma a tettek mezejére, a
második az élõlényre, a harmadik pedig a Legfelsõbb Úrra utal, aki a különféle
élõlények teljes megnyilvánulása közül a summum bonum.
13.6—7
mah§-bh¡t§ny aha¯k§ro buddhir avyaktam eva ca
indriy§£i daªaika° ca pañca cendriya-gocar§¤
icch§ dve¢a¤ sukha° du¤kha° sa¯gh§taª cetan§ dh¥ti¤
etat k¢etra° sam§sena sa-vik§ram ud§h¥tam
mah§-bh¡t§ni—a durva elemek; aha¯k§ra¤—hamis ego; buddhi¤—értelem;
avyaktam—a megnyilvánulatlan; eva—bizonyára; ca—is; indriy§£i—az érzékek; daªa-
ekam—tizenegy; ca—is; pañca—öt; ca—is; indriya-go-car§¤—az érzékek tárgyai; icch§—
vágy; dve¢a¤—gyûlölet; sukham—boldogság; du¤kham—boldogtalanság; sa¯gh§ta¤—
az aggregátum; cetan§—léttünetek; dh¥ti¤—meggyõzõdés; etat—mindez; k¢etram—a
cselekvés mezeje; sam§sena—összefoglalva; sa-vik§ram—kölcsönhatásokkal;
ud§h¥tam—szemléltetett.
 Az öt durva fizikai elem, a hamis ego, az értelem, a megnyilvánulatlan, a tíz
érzék és az elme, az öt érzéktárgy, a vágy, a gyûlölet, a boldogság, a
boldogtalanság, az aggregátum, a léttünetek és a meggyõzõdések — ezeket
együttesen a tettek mezejének és kölcsönhatásainak nevezik.
MAGYARÁZAT: A kiváló bölcsek hiteles állításai, a védikus himnuszok
és a Ved§nta-s¡tra aforizmái szerint e világ összetevõit a következõképpen lehet
megérteni: Elõször is van a föld, a víz, a tûz, a levegõ és az éter. Ez az öt durva elem
(mah§-bh¡ta). Aztán van a hamis ego, az értelem és a természet három kötõerejének
megnyilvánulatlan állapota. Ezenkívül van még öt tudásszerzõ érzékszerv (a szem, a
fül, az orr, a nyelv és a bõr), öt cselekvõ érzékszerv (a hangadás szerve, a láb, a kéz, a
végbél és a nemi szerv). Az érzékek felett az elme áll, amit belsõ érzéknek is
nevezhetünk, mert a testen belül van. Az elmével együtt tehát tizenegy érzékszerv
van. Aztán van az érzékszervek öt tárgya: az illat, az íz, a forma, az érintés és a hang.
E huszonnégy elem együttesébõl áll a cselekvés mezeje, melyet a huszonnégy elem
analitikus tanulmányozásával az ember alaposan megérthet. A vágy, a gyûlölet, a
gyönyör és a szenvedés kölcsönhatások, a durva fizikai test öt fõ elemének
képviselõi. A lét tünetei, melyeket a tudat képvisel, valamint a meggyõzõdések a
finom fizikai test — az elme, az ego és az értelem — megnyilvánulásai. Ezek a finom
fizikai elemek is a cselekvés mezejéhez tartoznak.
Az öt fõ elem a hamis ego durva megnyilvánulása. Ez a durva
megnyilvánulás a hamis ego eredeti állapotát képviseli, melyet szakkifejezéssel
materialista felfogásnak, vagyis t§masa-buddhinak, tudatlanságban lévõ
intelligenciának neveznek. Ez képviseli továbbá az anyagi természet három
kötõerejének megnyilvánulatlan állapotát. Az anyagi természet megnyilvánulatlan
kötõerõit pradh§nának hívják.
Aki részletesen meg akarja ismerni a huszonnégy elemet, valamint azok
kölcsönhatásait, annak részletesebben kell tanulmányoznia a filozófiát. A Bhagavad-
g¦t§ csak egy összegzést ad errõl.
E tényezõket a test képviseli, amely hatféle változásnak van kitéve:
születés, növekedés, állandósulás, utódok létrehozása, hanyatlás és végül elmúlás. A
mezõ tehát egy ideiglenes anyagi tényezõ, a k¢etra-jña, a mezõ ismerõje és
tulajdonosa azonban különbözik tõle.
13.8-12
am§nitvam adambhitvam ahi°s§ k¢§ntir §rjavam
§c§ryop§sana° ªauca° sthairyam §tma-vinigraha¤
indriy§rthe¢u vair§gyam anaha¯k§ra eva ca
janma-m¥tyu-jar§-vy§dhi- du¤kha-do¢§nudarªanam
asaktir anabhi¢va¯ga¤ putra-d§ra-g¥h§di¢u
nitya° ca sama-cittatvam i¢±§ni¢±opapatti¢u
mayi c§nanya-yogena bhaktir avyabhic§ri£¦
vivikta-deªa-sevitvam aratir jana-sa°sadi
adhy§tma-jñ§na-nityatva° tattva-jñ§n§rtha-darªanam
etaj jñ§nam iti proktam ajñ§na° yad ato 'nyath§
 am§nitvam—alázatosság; adambhitvam—büszkeségnélküliség; ahi°s§—
erõszaknélküliség; k¢§nti¤—béketûrés; §rjavam—egyszerûség; §c§rya-up§sanam—egy
hiteles lelki tanítómester felkutatása; ªaucam—tisztaság; sthairyam—rendületlenség;
§tma-vinigraha¤—önfegyelem; indriya-arthe¢u—az érzékekkel kapcsolatban;
vair§gyam—lemondás; anaha¯k§ra¤—hamis ego nélkül; eva—bizonyára; ca—is;
janma—születésnek; m¥tyu—halálnak; jar§—öregségnek; vy§dhi—és betegségnek;
du¤kha—a boldogtalanságnak; do¢a—a hiba; anudarªanam—meglátván; asakti¤—
ragaszkodás nélküli; anabhi¢va¯ga¤—nem társulva; putra—fiúgyermekért; d§ra—
feleség; g¥ha-§di¢u—otthon stb.; nityam—állandó; ca—is; sama-cittatvam—
kiegyensúlyozottság; i¢±a—a kívánatos; ani¢±a—és nemkívánatos; upapatti¢u—elérvén;
mayi—Nekem; ca—is; ananya-yogena—tiszta odaadó szolgálattal; bhakti¤—odaadás;
avyabhic§ri£¦—töretlenül; vivikta—magányos; deªa—helyek; sevitvam—törekvés;
arati¤—ragaszkodás nélkül; jana-sa°sadi—az átlagemberek tömegéhez; adhy§tma—az
önvalóra vonatkozó; jñ§na—tudásban; nityatvam—állandóság; tattva-jñ§na—az
igazságról szóló tudásnak; artha—a célért; darªanam—filozófia; etat—mindez;
jñ§nam—tudás; iti—így; proktam—kijelentett; ajñ§nam—tudatlanság; yat—ami; ata¤—
ettõl; anyath§—különbözõ.
Alázatosság; büszkeségnélküliség; erõszakmentesség; béketûrés; egyszerûség;
egy hiteles lelki tanítómester elfogadása; tisztaság; kitartás; önfegyelem; lemondás
az érzékkielégítés tárgyairól; a hamis ego hiánya; a születés, halál, öregség és
betegség okozta gyötrelem felismerése; lemondás; nem kötõdés a gyermekekhez, a
feleséghez, az otthonhoz és a többi hasonló dologhoz; kiegyensúlyozottság
kellemes és kellemetlen körülmények között egyaránt; az Irántam érzett állandó
és tiszta odaadás; magányos életre törekvés; elkülönülés az emberek általános
tömegétõl; az önmegvalósítás fontosságának felismerése; az Abszolút Igazság
utáni filozófiai kutatás — mindezeket tudásnak nyilvánítom, s ezen kívül minden
tudatlanság.
MAGYARÁZAT: A kevésbé értelmes emberek néha félreértik a tudásnak
ezt a folyamatát, és úgy vélik, hogy ez a cselekvés mezejének kölcsönhatása. Tény
azonban, hogy ez a tudás igazi folyamata. Ha valaki elfogadja ezt, akkor lehetõsége
nyílik az Abszolút Igazság elérésére. Ez tehát — ahogyan korábban már
olvashattuk — nem a huszonnégy elem kölcsönhatásának az eredménye, hanem az
elemektõl való megszabadulás eszköze. A megtestesült lélek a test börtönében ül,
ami egy huszonnégy elembõl álló burkolat. Kiszabadulni belõle a tudás itt leírt
folyamatával lehet. A tudás folyamatának leírásában a legfontosabb tényezõ az,
amirõl a tizenegyedik vers elsõ sora ír. Mayi c§nanya-yogena bhaktir avyabhic§ri£¦: a
tudás folyamatának végén az Úr tiszta odaadó szolgálata áll. Tehát ha valaki nem jut
el, illetve nem képes eljutni az Úr transzcendentális szolgálatához, akkor a többi
tizenkilenc tényezõnek gyakorlatilag semmi értéke. Ellenben ha valaki az odaadó
szolgálatba fog, és teljesen K¥¢£a-tudatúvá válik, akkor a többi tizenkilenc
tulajdonságra is automatikusan szert tesz. Ahogyan a ¼r¦mad-Bh§gavatam (5.18.12)
kijelenti: yasy§sti bhaktir bhagavaty akiñcan§ sarvair gu£ais tatra sam§sate sur§¤. A
tudásra jellemzõ valamennyi jó tulajdonság kifejlõdik abban az emberben, aki eljutott
az odaadó szolgálat szintjére. A lelki tanítómester elfogadása — ahogyan a nyolcadik
vers említi — nagyon lényeges. Még az odaadó szolgálatot végzõ számára is a
legfontosabb dolog. A transzcendentális élet a hiteles lelki tanítómester elfogadásával
kezdõdik. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a itt érthetõen kijelenti, hogy
a tudás ezen folyamata az igazi út, és minden más kitaláció ostobaság.
A fenti versek által meghatározott tudás tényezõit a következõképpen
elemezhetjük: Az alázatosság azt jelenti, hogy az embernek nem szabad vágynia a
mások tiszteletébõl származó elégedettségre. Az anyagi életfelfogás hatására
mindannyian nagyon szeretnénk elnyerni mások megbecsülését. De a tökéletes
tudással rendelkezõ ember szemében, aki tudja, hogy nem azonos a testével, mindaz,
ami a testre vonatkozik — tisztelet, szégyen stb. —, teljesen lényegtelen. Senki ne
vágyódjék ilyen megtévesztõ anyagi dolgokra. Vannak emberek, akik azt szeretnék,
hogy vallásosságukról legyenek híresek, s ezért néha a vallás elveinek ismerete
nélkül egy olyan csoportnak lesznek a tagjai, amely valójában nem is tartja be a
vallásos elveket, s így vallási vezetõknek adják ki magukat. Hogy valaki milyen
fejlett szinten áll a lelki tudomány terén, azt az ezekben a versekben felsorolt
tulajdonságok alapján lehet megállapítani.
Erõszaknélküliség alatt az emberek általában a test elpusztítása vagy
megölése elleni tilalmat értik, holott az igazi jelentése az, hogy ne okozzunk senkinek
se aggodalmat. Általában az emberek anyagi életfelfogásuk miatt a tudatlanság
csapdájának rabjai, s állandóan anyagi szenvedésnek vannak kitéve. Ezért az ember
mindaddig erõszakot követ el, amíg arra nem törekszik, hogy embertársait a lelki
tudás síkjára emelje. Próbáljunk megtenni minden tõlünk telhetõt az igazi tudás
terjesztésére, hogy az embereknek így lehetõségük nyíljon a megvilágosodásra, és
képesek legyenek kiszabadulni az anyagi fogságból. Ezt jelenti az erõszaknélküliség.
Béketûrés azt jelenti, hogy az ember megtanulja elviselni másoktól a sértést
és a gyalázatot. Aki a lelki tudásban akar fejlõdést elérni, azt sok sértés és gyalázat
fogja érni. Erre számítani kell, mert ez az anyagi világ természete. A lelki tudás után
kutatva még Prahl§da (aki mindössze öt éves volt) is veszélybe kerül, amikor
odaadása láttán az apja ellene fordult. Prahl§da békésen tûrte, amikor apja a
legkülönfélébb módszerekkel próbálta õt megölni. Sok akadály állhat tehát
utunkban, ha a lelki tudásban akarunk elõrelépni, de béketûrõnek kell lennünk, s
elszántan kell haladnunk tovább.
Az egyszerûség nem más, mint hogy az embernek színlelés nélkül nyíltnak
és õszintének kell lennie, olyannak, aki még az ellenségének is megmondja az
igazságot. A lelki tanítómester elfogadása elengedhetetlen, mert egy hiteles lelki
tanítómester utasításai nélkül senki sem fejlõdhet a lelki tudományban. A lelki
tanítómestert az embernek teljes alázatossággal kell megközelítenie, s fel kell
ajánlania neki teljes szolgálatát, mert így szívesen részesíti majd áldásában
tanítványát. A hiteles lelki tanítómester K¥¢£a képviselõje, ezért bárhogyan áldja is
meg tanítványát, az nyomban fejlõdni fog a lelki életben, még akkor is, ha esetleg
nem követi a szabályozó elveket. Másrészt pedig annak számára, aki fenntartás
nélkül szolgálja a lelki tanítómestert, a szabályozó elvek betartása is könnyebb lesz.
A tisztaság alapvetõen fontos a lelki fejlõdéshez. Kétféle tisztaság van:
külsõ és belsõ. Az elõbbi azt jelenti, hogy az ember rendszeresen fürdik, az utóbbi
pedig azt, hogy mindig K¥¢£ára gondol, és a Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a,
Hare Hare/ Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare mantrát énekli. Ez a
folyamat kitisztítja az elmébõl a múlt karmájának összegyûlt porát.
A rendíthetetlenség azt jelenti, hogy az embernek nagyon eltökéltnek kell
lennie, ha fejlõdni akar a lelki életben. Az ilyen eltökéltség hiányában nem lehet
igazán eredményes. Az önfegyelmezés azt jelenti, hogy nem szabad elfogadnunk
semmit, ami hátráltatja a lelki fejlõdést. Meg kell szoknunk, hogy elutasítsunk
mindent, ami gátolja elõrehaladásunkat a lelki fejlõdésben. Ez a valódi lemondás. Az
érzékszervek nagyon erõsek, s mindig élvezet után sóvárognak. Ezek a vágyak mind
fölöslegesek, ezért nem szabad eleget tenni nekik. Az érzékszerveknek csak annyi
élvezetet kell biztosítani, amennyi szükséges ahhoz, hogy a test egészséges maradjon,
és alkalmas legyen a lelki fejlõdést szolgáló kötelességek végrehajtására. A
legfontosabb és egyben a legnehezebben megfékezhetõ érzékszerv a nyelv. Ha valaki
képes uralkodni a nyelve fölött, annak minden esélye megvan a többi érzék
szabályozására is. A nyelv feladata az ízlelés és a beszéd, ezért szabályozása során
mindig a K¥¢£ának felajánlott étel maradékának ízlelésével és a Hare K¥¢£a
éneklésével kell elfoglalni. Ami a szemet illeti, nem szabad engednünk, hogy K¥¢£a
gyönyörûséges formáján kívül mást is lásson. Így lehet fegyelmezni a szemet.
Hasonlóan a fülünket is csak arra kell használnunk, hogy K¥¢£áról halljunk, az orrot
pedig arra, hogy a Neki felajánlott virágokat szagoljuk. Ez az odaadó szolgálat
folyamata. Láthatjuk, hogy a Bhagavad-g¦t§ egyedül az odaadó szolgálat tudományát
tárgyalja részletesen. Az odaadó szolgálat az egyetlen és a legfontosabb cél. A
Bhagavad-g¦t§ ostoba magyarázói megpróbálják az olvasók figyelmét más témákra
terelni, ám az odaadó szolgálaton kívül nincs másról szó ebben a mûben.
A hamis ego nem más, mint amikor valaki a testét önmagának tekinti. A
valódi ego ezzel szemben az, ha megértjük, hogy nem ez a test, hanem szellemi lélek
vagyunk. Az ego létezik, ezért csupán a hamis ego a rossz, s nem az igazi. A védikus
irodalom (B¥had-§ra£yaka Upani¢ad 1.4.10) így ír: aha° brahm§smi, Brahman, vagyis
lélek vagyok. Ez a „vagyok”, más szóval énérzet még az önmegvalósítás felszabadult
síkján is létezik. Ezt hívják egónak, amikor azonban az anyagi testre vonatkoztatják,
hamis ego lesz belõle. Ha tehát az énérzet az igazi énünkkel kapcsolatos, igazi
egónak nevezik. Némely filozófus azt hangoztatja, hogy meg kell válnunk az
egónktól. Ez azonban nem lehetséges, hiszen az ego a kilétünket jelenti. Amirõl
azonban természetesen le kell mondanunk, az a testtel való hamis azonosulás.
Az embernek törekednie kell arra, hogy megértse, milyen gyötrelemmel jár
a születés, a halál, az öregség és a betegség. A védikus irodalom számos könyve ír a
születésrõl. A ¼r¦mad-Bh§gavatam például nagyon szemléletesen ecseteli a még meg
nem született embrió világát, helyzetét az anyaméhben, szenvedését stb. Alaposan
meg kell értenünk, hogy megszületni rendkívül fájdalmas dolog. Amiatt, hogy
elfelejtjük, mennyit szenvedtünk az anyaméhben, egyáltalán nem próbálunk
megoldást keresni az ismétlõdõ születés és halál problémájára. A halál ehhez
hasonlóan szintén sok fájdalommal jár, s a hiteles szentírások errõl is szólnak.
Ezekrõl a témákról beszélni kell. A betegségrõl és öregségrõl mindenki tapasztalatot
szerezhet az életben. Senki sem kíván megbetegedni vagy megöregedni, ám ezt senki
sem kerülheti el. Amíg a születés, a halál, az öregség és a betegség okozta szenvedés
felismerésével nem teszünk szert pesszimista felfogásra az anyagi léttel
kapcsolatban, addig nincs, ami elõrelendítene bennünket a lelki élet fejlõdésének
útján.
Az, hogy ne kötõdjünk a gyermekekhez, a feleséghez és az otthonhoz, nem
azt jelenti, hogy érzéketlennek kell lennünk velük szemben. Az efféle érzések irántuk
természetesek. Amikor azonban nem segítik elõ a lelki fejlõdésünket, nem szabad
ragaszkodnunk hozzájuk. A K¥¢£a-tudat teheti leginkább kellemessé az otthonunkat.
Ha valaki teljesen K¥¢£a-tudatú, nagyon boldog otthont teremthet, mert a K¥¢£a-
tudat folyamatát nagyon könnyû követni. Az embernek csupán arra kell ügyelnie,
hogy énekeljék a Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare/ Hare R§ma,
Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare mantrát, fogyasszák a ¼r¦ K¥¢£ának felajánlott
étel maradékait, tanulmányozzák az írásokat, például a Bhagavad-g¦t§t és a ¼r¦mad-
Bh§gavatamot, valamint imádják a m¡rtikat. E négy cselekedet bárkit boldoggá tehet.
Az embernek így kell nevelnie családját. Reggelenként és esténként leülhetnek, hogy
együtt énekeljék: Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare/ Hare R§ma,
Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare. Ha az ember képes családi életét ennek
megfelelõen alakítani, és e négy folyamatot követve kifejleszteni a K¥¢£a-tudatot,
akkor nem szükséges áttérnie a családi életrõl a lemondott életrendre. Ha azonban a
családi helyzete nem megfelelõ, s nem kedvez a fejlõdésnek a lelki életben, akkor le
kell mondania a családról. K¥¢£a megvalósítása vagy szolgálata érdekében mindent
fel kell áldozni, ahogy Arjuna is tette. Arjuna nem akarta elpusztítani hozzátartozóit,
de miután megértette, hogy akadályozzák õt K¥¢£a megvalósításában, elfogadta
K¥¢£a utasítását, harcolt, s végül megölte õket. Az embernek sohasem szabad
kötõdnie a családi élet örömeihez és gondjaihoz, hiszen ebben a világban senki sem
lehet soha csak boldog vagy csak boldogtalan.
A boldogság és a szenvedés az anyagi lét velejárói, s a Bhagavad-g¦t§ azt
tanácsolja, tanuljuk meg eltûrni õket. Az öröm és a szenvedés jön és megy — nem
állíthatjuk meg, ezért a legjobb, ha lemondunk a materialista életmódról, s így
képesek leszünk megõrizni a lelki egyensúlyunkat mindkettõ során. Az emberek
általában akkor boldogok, ha valami kellemes éri õket, míg ellenkezõ esetben
boldogtalanok. Ha azonban elérjük az igazi lelki szintet, akkor az ilyen dolgok nem
okoznak többé aggodalmat nekünk. Ennek a síknak az elérése érdekében töretlenül
kell végeznünk az odaadó szolgálatot. K¥¢£a megingathatatlan odaadó szolgálata azt
jelenti, hogy az odaadó szolgálat kilenc folyamatát végezzük — éneklés, hallás,
imádat, hódolatunk felajánlása stb. —, ahogyan a kilencedik fejezet utolsó verse is
írja. Ez az az út, melyet követnünk kell.
Aki a lelki élethez már hozzászokott, az természetesen nem vágyik
materialista emberek társaságára, hiszen ez ellenkezne a természetével. Az ember
úgy tehet próbát saját magán, hogy megnézi, mennyire hajlik arra, hogy a
nemkívánatos emberek társaságát elhagyva egy magányos helyen éljen. A bhaktának
nincs kedve a felesleges sporthoz, nincs kedve moziba vagy társasági
rendezvényekre járni, mert megértette, hogy ezzel csupán az idejét vesztegeti.
Számtalan kutató és filozófus tanulmányozza például a nemi életet vagy más ehhez
hasonló témát, de a Bhagavad-g¦t§ szerint az efféle kutatómunka és filozófiai
spekuláció haszontalan, s többé-kevésbé ostobaság. A Bhagavad-g¦t§ a lélek
természetének filozófiai tanulmányozását ajánlja. Az embernek azért kell kutatást
végeznie, hogy megérthesse az önvalót, mondja ez a vers.
A versbõl egyértelmûen kitûnik, hogy a bhakti-yoga az önmegvalósításhoz
vezetõ legcélszerûbb folyamat. Ha odaadásról beszélünk, akkor a Felsõlélek és az
egyéni lélek viszonyára kell gondolnunk. A Felsõlélek és az egyéni lélek nem lehet
egy és ugyanaz, legalábbis nem a bhakti, vagyis az odaadás felfogása szerint. Az is
világossá válik, hogy az egyéni lélek örökké (nityam) szolgálja a Legfelsõbb Lelket.
Az odaadó szolgálat, a bhakti tehát örökkévaló. Az embernek szert kell tennie erre a
filozófiai meggyõzõdésre.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam (1.2.11) elmagyarázza ezt. Vadanti tat tattva-vidas
tattva° yaj jñ§nam advayam: „Az Abszolút Igazság valódi ismerõi tudják, hogy Õt
három fokozatban, Brahmanként, Param§tm§ként és Bhagav§nként lehet
megvalósítani.” Bhagav§n az Abszolút Igazság megvalósításának végsõ célja, ezért
az Istenség Legfelsõbb Személyisége megértésének síkjára kell eljutnunk, s így az Úr
odaadó szolgálatát kell végeznünk. Ez a tudás tökéletessége.
Ez a folyamat, ami az alázatosság gyakorlásával kezdõdik, és a Legfelsõbb
Igazságnak, az Istenség Abszolút Személyiségének megvalósításáig tart, hasonlatos
egy lépcsõhöz, amely a földszintrõl a legfelsõ emeletre vezet. Ezen a lépcsõn sok
ember jutott már fel az elsõ, a második, a harmadik vagy valamelyik felsõbb
emeletre, de amíg nem érik el a legfelsõ emeletet, ami K¥¢£a megértése, addig
mindannyian a tudás alacsonyabb szintjén vannak. Ha valaki gyarapítani akarja lelki
tudását, közben azonban verseng Istennel, kudarc vár rá. Ez a vers világosan utal rá,
hogy alázatosság nélkül valójában lehetetlen a megértés. A magát Istennek képzelõ
ember mindenki között a legfelfuvalkodottabb. Habár az anyagi természet szigorú
törvényei szüntelenül megleckéztetik az élõlényt, tudatlansága következtében
továbbra is azt gondolja: „Én vagyok Isten.” A tudás tehát az am§nitvával, az
alázatossággal kezdõdik. Az ember legyen alázatos, és értse meg, hogy a Legfelsõbb
Úr alárendeltje. Az élõlény azért kerül az anyagi természet hatása alá, mert fellázad a
Legfelsõbb Úr ellen. Errõl az igazságról teljes meggyõzõdésre kell szert tennünk.
13.13
jñeya° yat tat pravak¢y§mi yaj jñ§tv§m¥tam aªnute
an§di mat-para° brahma na sat tan n§sad ucyate
jñeyam—a megismerhetõ; yat—amit; tat—azt; pravak¢y§mi—most el fogom
magyarázni; yat—amit; jñ§tv§—ismervén; am¥tam—nektárt; aªnute—megízlel; an§di—
kezdet nélküli; mat-param—Nálam alacsonyabb rendû; brahma—lélek; na—sem; sat—
ok; tat—azt; na—sem; asat—okozat; ucyate—hívják.
Most megmagyarázom a megismerhetõt, melynek ismeretével megízlelheted az
örökkévalóságot. A Brahman, a kezdet nélküli és Nekem alárendelt lélek túl van
az anyagi világ ok és okozat törvényén.
MAGYARÁZAT: Az Úr korábban már megmagyarázta a cselekvés
mezejét és a mezõ ismerõjét, valamint azt a folyamatot, ami által tudást szerezhetünk
a tett mezejének ismerõjérõl. Most a tudás tárgyáról, azaz elõször a lélekrõl, majd a
Felsõlélekrõl fog szólni. Az ismerõrõl, a lélekrõl és a Felsõlélekrõl szóló tudás révén
az ember megízlelheti az élet nektárját. Ahogyan a második fejezet elmondta, az
élõlény örökkévaló. Ezt erõsíti meg ez a vers is. Nincs olyan idõpont, amelyrõl azt
mondhatnánk: ekkor született a j¦va. Azt sem képes senki kideríteni, mikor
nyilvánult meg a j¦v§tm§ a Legfelsõbb Úrból. Ezért õ kezdet nélküli. A védikus
irodalom alátámasztja ezt: na j§yate mriyate v§ vipaªcit (Ka±ha Upani¢ad 1.2.18) A test
ismerõjére az jellemzõ, hogy sohasem született meg, sohasem fog meghalni, és teljes
tudással rendelkezik.
A védikus irodalom (¼vet§ªvatara Upani¢ad 6.16) szerint a Legfelsõbb Úr
mint Felsõlélek szintén pradh§na-k¢etrajña-patir gu£eªa¤, a test legfõbb ismerõje és az
anyagi természet három kötõerejének mestere. A sm¥ti így ír: d§sa-bh¡to harer eva
n§nyasvaiva kad§cana. Az élõlények örökké a Legfelsõbb Úr szolgálatában állnak.
Tanításában ezt az Úr Caitanya is megerõsítette. Láthatjuk tehát, hogy az ebben a
versben említett Brahman szó az egyéni lélekre vonatkozik, és ilyen esetben nem
szabad elfelejtenünk, hogy õ vijñ§na-brahma, nem pedig §nanda-brahma. Ýnanda-
brahma az Istenség Legfelsõbb Brahman Személyisége.
13.14
sarvata¤ p§£i-p§da° tat sarvato 'k¢i-ªiro-mukham
sarvata¤ ªrutimal loke sarvam §v¥tya ti¢±hati
sarvata¤—mindenhol; p§£i—kezek; p§dam—lábak; tat—azt; sarvata¤—
mindenhol; ak¢i—szemek; ªira¤—fejek; mukham—arcok; sarvata¤—mindenhol; ªruti-
mat—füle van; loke—ebben a világban; sarvam—mindent; §v¥tya—befedve; ti¢±hati—
létezik.
Kezei és lábai, szemei, fejei és arcai mindenhová elérnek, s fülei mindenhol
jelen vannak. Áthatva mindent, így létezik a Felsõlélek.
MAGYARÁZAT: Ahogyan a nap létezik végtelen sugarait árasztva, úgy
létezik a Felsõlélek, az Istenség Legfelsõbb Személyisége is. Mindent átható
formájában létezik, az egyéni élõlények pedig Brahm§tól, az elsõ nagy tanítótól
kezdve egészen a parányi hangyákig mind Benne élnek. Megszámlálhatatlanul sok
fej, láb, kéz és szem, és végtelen számú élõlény létezik. Valamennyi a Felsõlélekben
és a Felsõlelken léteznek, éppen ezért a Felsõlélek mindent átható. Az egyéni lélek
azonban nem mondhatja azt magáról, hogy mindenhol van keze, lába és szeme. Az õ
esetében ez nem lehetséges. Ha mégis azt hiszi, hogy csak a tudatlanságnak
köszönhetõen nincs tudatában annak, hogy kezei és lábai mindenhová elérnek, ám az
igazi tudásra szert téve majd eljut erre a szintre, akkor ezzel ellentmond önmagának,
hiszen ez azt jelenti, hogy az egyéni lélek nem lehet a legfelsõbb, mert az anyagi
természet alárendeltjévé vált. A Legfelsõbb különbözik az egyéni lélektõl. A
Legfelsõbb Úr képes a karját bármilyen hosszúra kinyújtani, az egyéni lélek viszont
nem. A Bhagavad-g¦t§ban azt mondja az Úr, hogy elfogadja a Neki felajánlott virágot,
gyümölcsöt vagy egy kevés vizet. Ha Õ olyan távol van, hogyan képes bármit is
elfogadni? Ez az Úr mindenható természete: bár messze a Földtõl, saját hajlékán él,
mégis kinyújthatja kezét, hogy elfogadja az ember felajánlását. Ilyen az Úr hatalma.
A Brahma-sa°hit§ (5.37) így ír: goloka eva nivasaty akhil§tma-bh¡ta¤ — K¥¢£a örökké
kedvteléseinek hódol transzcendentális hajlékán, ugyanakkor mindent átható is. Az
egyéni lélek nem állíthatja ezt magáról. Ezért ez a vers a Legfelsõbb Lélekrõl, az
Istenség Személyiségérõl, s nem az egyéni lélekrõl beszél.
13.15
sarvendriya-gu£§bh§sa° sarvendriya-vivarjitam
asakta° sarva-bh¥c caiva nirgu£a° gu£a-bhokt¥ ca
sarva—mindnek; indriya—érzékek; gu£a—tulajdonságoknak; §bh§sam—az
eredeti forrása; sarva—minden; indriya—érzékek; vivarjitam—nélküli; asaktam—
ragaszkodás nélküli; sarva-bh¥t—mindenki fenntartója; ca—is; eva—bizonyára;
nirgu£am—anyagi tulajdonságok nélkül; gu£a-bhokt¥—a gu£ák mestere; ca—is.
A Felsõlélek az eredeti forrása minden érzéknek, ám Õ mégis érzékek nélküli.
Õ nem kötõdik semmihez, noha Õ minden lény fenntartója. A természet kötõerõi
fölött áll, s az anyagi természet valamennyi kötõerejének mestere.
 MAGYARÁZAT: A Legfelsõbb Úr a forrása az élõlények minden
érzékének, ám velük ellentétben Neki nincsenek anyagi érzékei. Valójában az egyéni
lélek érzékei szintén lelkiek, a feltételekhez kötött lét során azonban az anyagi
elemek fedik be õket, így mûködésük az anyagon keresztül nyilvánul meg. A
Legfelsõbb Úr érzékei ezzel szemben nincsenek befedve, hanem transzcendentálisak,
ezért nirgu£ának nevezik õket. Gu£a anyagi kötõerõt jelent, ám az Õ érzékeit nem fedi
be az anyag. Meg kell értenünk, hogy az Õ érzékei nem olyanok, mint a mieink. Õ
minden érzéktevékenységünk forrása, de az Õ érzékei transzcendentálisak, s
mentesek minden szennyezõdéstõl. Ezt a ¼vet§ªvatara Upani¢ad (3.19) az ap§£i-p§do
javano grah¦t§ versében nagyon szépen megmagyarázza. Az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének nincs olyan keze, melyet az anyag beszennyez, de olyan van,
amellyel elfogadja a Számára felajánlott áldozatot. Ez a különbség a feltételekhez
kötött lélek és a Felsõlélek között. A Felsõléleknek nincs anyagi szeme, mégis van
szeme, máskülönben hogyan látna? Mindent lát — múltat, jelent és jövõt egyaránt.
Az élõlények szívében él, és ismeri nemcsak a jelenlegi, de a múltban elkövetett
tetteinket is, valamint azt is, ami a jövõben vár ránk. A Bhagavad-g¦t§ ezt is
megerõsíti: Õ mindenrõl tud, ám Õt senki sem ismeri. Úgy mondják, a Legfelsõbb
Úrnak nincsen lába, mint nekünk, mégis képes járni az ûrben, mert lelki lába van.
Más szóval az Úr nem személytelen — van szeme, lába, keze stb., s mivel mi a
Legfelsõbb Úr szerves részei vagyunk, mi is rendelkezünk ezekkel a testrészekkel.
Az Õ kezét, lábát, szemét és érzékeit azonban nem fertõzi be az anyagi természet.
A Bhagavad-g¦t§ azt is megerõsíti, hogy az Úr belsõ energiája által jelenik
meg az anyagi univerzumban. Õ az anyagi energia ura, ezért az nem fertõzheti meg.
A védikus írások kijelentik, hogy K¥¢£a teste teljes egészében lelki. Formája örök,
melyet sac-cid-§nanda-vigrahának neveznek, s minden fenséggel azok teljességében
rendelkezik. Õ minden gazdagság birtokosa, minden energia forrása, a legokosabb,
aki teljes tudással rendelkezik. Ez csupán néhány jellemzõje az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének. Õ gondoskodik valamennyi élõlényrõl, és tanúja minden tettnek. A
védikus irodalomból megtudhatjuk, hogy a Legfelsõbb Úr mindig transzcendentális.
Nem látjuk ugyan, mégis van feje, arca, keze, lába, s ha majd a transzcendentális
síkra emelkedünk, láthatjuk formáját. Jelenleg azonban nem vagyunk erre képesek,
mert érzékeinket anyagi szennyezõdés borítja.Az imperszonalisták, akik az anyag
hatása alatt állnak, nem érthetik meg az Istenség Személyiségét.
13.16
bahir antaª ca bh¡t§n§m acara° caram eva ca
s¡k¢matv§t tad avijñeya° d¡ra-stha° c§ntike ca tat
bahi¤—kívül; anta¤—belül; ca—is; bh¡t§n§m—minden élõlényben; acaram—
mozdulatlan; caram—mozgó; eva—is; ca—és; s¡k¢matv§t—mert megfoghatatlan; tat—
az; avijñeyam—megismerhetetlen; d¡ra-stham—nagyon távol; ca—is; antike—közel;
ca—és; tat—az.
A Legfelsõbb Igazság kívül és belül is létezik minden élõlényben, mozgóban
és mozdulatlanban egyaránt. Õ megfoghatatlan, ezért az anyagi érzékek számára
láthatatlan és megismerhetetlen. Bár nagyon-nagyon távol van, mégis közel van
mindenkihez.
 MAGYARÁZAT: A védikus írásokból megérthetjük, hogy a Legfelsõbb
Személy, N§r§ya£a minden élõlényen kívül és belül is létezik, és egyidejûleg jelen
van az anyagi és a lelki világban is. Végtelenül messze van, ám ugyanakkor egészen
közel is van hozzánk. Ezt mondja a védikus irodalom. Ýs¦no d¡ra° vrajati ªay§no y§ti
sarvata¤ (Ka±ha Upani¢ad 1.2.21). A Legfelsõbb Személy transzcendentális gyönyörbe
merül, ezért képtelenek vagyunk megérteni, hogyan élvezi teljes fenségét. Anyagi
érzékeinkkel nem láthatunk semmit, nem érthetünk meg semmit. A Védák éppen
ezért azt mondják, hogy anyagi elmével és anyagi érzékszervekkel nem lehet
megismerni Istent. Aki azonban a K¥¢£a-tudatban, az odaadó szolgálaton keresztül
megtisztította elméjét és érzékeit, az mindig láthatja Õt. A Brahma-sa°hit§ megerõsíti,
hogy az a bhakta, akiben szeretet ébredt a Legfelsõbb Isten iránt, örökké, szüntelenül
láthatja K¥¢£át. A Bhagavad-g¦t§ (11.54) alátámasztja: Õt csakis az odaadó szolgálat
révén lehet meglátni és megérteni. Bhakty§ tv ananyay§ ªakya¤.
13.17
avibhakta° ca bh¡te¢u vibhaktam iva ca sthitam
bh¡ta-bhart¥ ca taj jñeya° grasi¢£u prabhavi¢£u ca
avibhaktam—osztatlan; ca—is; bh¡te¢u—minden élõlényben; vibhaktam—
felosztott; iva—mintha; ca—szintén; sthitam—van; bh¡ta-bhart¥—minden élõlény
fenntartója; ca—is; tat—azt; jñeyam—meg kell érteni; grasi¢£u—elnyelve;
prabhavi¢£u—létrehoz; ca—is.
Noha a Felsõlélek látszólag megoszlik az élõlények között, valójában sohasem
felosztott. Õ mindig egy. Õ a fenntartója valamennyi élõlénynek, mégis tudni kell
Róla, hogy Õ az, aki elpusztítja és megteremti mindegyiküket.
MAGYARÁZAT: Felsõlélekként az Úr mindenkinek a szívében jelen van.
Azt jelentené ez, hogy Õ részekre oszlik? Nem, Õ valójában egyetlen. Ezzel
kapcsolatban a nap példáját említhetjük meg. A nap délben egy adott helyen van, ám
ha ötezer mérfölddel távolabbra megyünk bármely irányban, s ott megkérdezzük,
hogy hol van a nap, mindenki azt fogja mondani, hogy a feje fölött. Ezt a példát azért
adják a Védák, hogy illusztrálják: habár az Úr felosztottnak tûnik, mégis osztatlan. A
Védák azt is leírják, hogy Vi¢£u amiatt, hogy mindenható, jelen van mindenhol,
ahogy a nap is egyszerre sok helyen, sok ember számára látható. Habár a Legfelsõbb
Úr minden élõlény fenntartója, a megsemmisüléskor mégis elnyel mindent. Ezt az Úr
a tizenegyedik fejezetben erõsíti meg, amikor azt mondja, azért jött, hogy megölje a
Kuruk¢etrán összesereglett harcosokat. Azt is megemlíti, hogy az idõ formájában
szintén felemészt mindent. Õ tehát a pusztító, mindenki végzete. A teremtéskor
létrehoz mindenkit eredeti állapotából, a megsemmisüléskor pedig elnyeli õket. A
védikus himnuszok megerõsítik azt a tényt, hogy Õ minden élõlény forrása és
egyben nyugvóhelye is. A teremtés után minden az Õ mindenható energiájában
nyugszik, a megsemmisülés után pedig ismét Hozzá tér vissza minden, hogy Benne
maradjon. Így mondják a védikus himnuszok. Yato v§ im§ni bh¡t§ni j§yante yena j§t§ni
j¦vanti yat prayanty abhisa°viªanti tad brahma tad vijijñ§sasva (Taittir¦ya Upani¢ad 3.1).
13.18
jyoti¢§m api taj jyotis tamasa¤ param ucyate
jñ§na° jñeya° jñ§na-gamya° h¥di sarvasya vi¢±hitam
 jyoti¢§m—minden fénylõ testben; api—is; tat—az; jyoti¤—a fény forrása;
tamasa¤—a sötétség; param—túl; ucyate—mondják; jñ§nam—tudás; jñeyam—a tudás
tárgya; jñ§na-gamyam—a tudás által kell megközelíteni; h¥di—a szívben; sarvasya—
mindenkiében; vi¢±hitam—lakozik.
Õ a fény forrása minden fénylõ testben. Túl van az anyag sötétségén, s
megnyilvánulatlan. Õ a tudás, a tudás tárgya és a tudás célja. Mindenki szívében
jelen van.
MAGYARÁZAT: Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, a Felsõlélek a
forrása minden ragyogó test fényének, például a napénak, a holdénak és a
csillagokénak. A védikus irodalom leírása szerint a lelki világban a Legfelsõbb Úr
ragyogása világít, így nincs szükség napra vagy holdra. Az anyagi világban a
brahmajyotit, az Úr lelki ragyogását a mahat-tattva, az anyagi elemek összessége
borítja be, ezért szükség van a nap, a hold, az elektromos áram stb. fényére. A lelki
világban azonban erre nincs szükség. A Védák egyértelmûen leírják, hogy az Úr
fényes ragyogása mindent bevilágít. Ebbõl nyilvánvaló, hogy Õ nem az anyagi
világban, hanem messze-messze, a lelki égben lévõ lelki világban lakozik. A Védák
ezt is megerõsítik. Ýditya-var£a° tamasa¤ parast§t (¼vet§ªvatara Upani¢ad 3.8). Õ
örökkön ragyogó, mint a nap, de messze túl van a sötét anyagi világon.
Az Úr tudása transzcendentális. A Védák megerõsítik, hogy a Brahman
sûrített transzcendentális tudás. Aki igazán szeretne eljutni a lelki világba, azt a
mindenki szívében jelen lévõ Legfelsõbb Úr tudásban részesíti. Egy védikus mantra
(¼vet§ªvatara Upani¢ad 6.18) így szól: ta° ha devam §tma-buddhi-prak§ªa° mumuk¢ur vai
ªara£am aha° prapadye. Ha valaki felszabadulásra vágyik, meg kell hódolnia az
Istenség Legfelsõbb Személyisége elõtt. A tudás végsõ céljáról pedig így szólnak a
Védák: tam eva viditv§ti m¥tyum eti. „Egyedül a Róla szóló ismerettel emelkedhet felül
az ember a születésen és a halálon.” (¼vet§ªvatara Upani¢ad 3.8.)
Az Úr legfelsõbb irányítóként mindenki szívében jelen van. A Legfelsõbb
lába és keze mindenhol ott van, ám az egyéni lélekre ez nem jellemzõ. Ezért be kell
látnunk, hogy a cselekvés mezejének két ismerõje van: az egyéni lélek és a Felsõlélek.
Az egyéni lélek keze és lába helyhez kötött, míg K¥¢£áé mindenhová elér. Ezt a
¼vet§ªvatara Upani¢ad (3.17) is megerõsíti: sarvasya prabhum ¦ª§na° sarvasya ªara£a°
b¥hat. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, a Felsõlélek a prabhu, vagyis minden
élõlény mestere, ezért Õ a végsõ menedéke mindenkinek. Nem lehet tehát
megcáfolni azt a tényt, hogy a Legfelsõbb Felsõlélek és az egyéni lélek mindig
különbözik egymástól.
13.19
iti k¢etra° tath§ jñ§na° jñeya° cokta° sam§sata¤
mad-bhakta etad vijñ§ya mad-bh§v§yopapadyate
iti—ily módon; k¢etram—a cselekvés mezeje (a test); tath§—is; jñ§nam—
tudás; jñeyam—a tudás tárgya; ca—is; uktam—leírtam; sam§sata¤—összefoglalóan;
mat-bhakta¤—az Én bhaktám; etat—mindezt; vijñ§ya—azután, hogy megértette; mat-
bh§v§ya—az Én természetemhez; upapadyate—eljut.
Röviden beszéltem hát a tettek mezejérõl [a testrõl], a tudásról, valamint a
tudás tárgyáról. Teljességében csak bhaktáim érthetik meg ezt, s így elérhetik az
Én természetem.
 MAGYARÁZAT: Az Úr összefoglalva leírást adott a testrõl, a tudásról és a
tudás tárgyáról. A tudás három tényezõbõl áll: a tudóból, a tudás tárgyából és a
tudás folyamatából. Együttesen ezeket vijñ§nának, vagyis a tudás tudományának
nevezik. A tökéletes tudáshoz az Úr tiszta bhaktája közvetlenül jut, míg mások
képtelenek ilyen megértésre szert tenni. A monisták szerint végsõ fokon ez a három
tényezõ eggyé válik, ám a bhakták nem fogadják ezt el. A tudás és a tudás fejlõdése
azt jelenti, hogy az ember eljut önmaga K¥¢£a-tudatú felismeréséig. Mindenki az
anyagi tudat irányítása alatt áll, ám amint K¥¢£a tetteire irányítjuk tudatunkat, s
megértjük, hogy Õ minden, igazi tudáshoz jutunk. Más szóval a tudás nem más,
mint az odaadó szolgálat tökéletes megértésének elõzetes szintje. A tizenötödik
fejezet ezt világosan el fogja magyarázni.
Összegzésképpen láthatjuk, hogy a 6. és 7 (mah§-bh¡t§ni; cetan§-dh¥ti¤) az
anyagi elemeket és az életszimptómák bizonyos megnyilvánulásait analizálja. Ezek
együttesen alkotják a testet, vagyis a cselekvés mezejét. A 8tõl a 12-ig (am§nitvam;
tattva-jñ§n§rtha-darªanam) a tudás folyamatáról olvashatunk, mely által megérthetjük
a cselekvés mezejének mindkét ismerõjét, a lelket és a Felsõlelket is. A 13tõl a 18-ig
(an§di mat-param; h¥di sarvasya vi¢±hitam) a lélekrõl és a Legfelsõbb Úrról, azaz a
Felsõlélekrõl olvashatunk.
Három dologról esett tehát szó: a cselekvés mezejérõl (a testrõl), a megértés
folyamatáról, valamint a lélekrõl és a Felsõlélekrõl. Ez a vers kijelenti, hogy kizárólag
az Úr tiszta bhaktái érthetik meg ezt a három dolgot világosan. Az ilyen bhakták
számára a Bhagavad-g¦t§ tehát rendkívül hasznos; õk azok, akik el tudják érni a
legfelsõbb célt, a Legfelsõbb Úr, K¥¢£a világát. A bhaktákon kívül senki sem képes
megérteni a Bhagavad-g¦t§t s elérni a kívánt eredményt.
13.20
prak¥ti° puru¢a° caiva viddhy an§d¦ ubh§v api
vik§r§°ª ca gu£§°ª caiva viddhi prak¥ti-sambhav§n
prak¥tim—az anyagi természet; puru¢am—az élõlények; ca—is; eva—
bizonyára; viddhi—tudnod kell; an§d¦—kezdet nélküli; ubhau—mindkettõ; api—
szintén; vik§r§n—átalakulás; ca—is; gu£§n—a természet három kötõerejét; ca—is;
eva—bizonyára; viddhi—tudd meg; prak¥ti—az anyagi természet; sambhav§n—
terméke.
Tudni kell, hogy az anyagi természet és az élõlények kezdet nélküliek.
Változásaikat és az anyagi kötõerõket az anyagi természet hozza létre.
MAGYARÁZAT: Az ebben a fejezetben leírt tudás által az ember
megismerheti a testet (a cselekvés mezejét) és annak ismerõit (az egyéni lelket és a
Felsõlelket). A test a cselekvés mezeje, és az anyagi természet hozza létre. Az egyéni
lélek, aki testet öltött és a test tetteit élvezi, a puru¢a, vagyis az élõlény. Õ az egyik
ismerõ, a másik pedig a Felsõlélek. Természetesen azt is meg kell értenünk, hogy a
Felsõlélek és az egyéni élõlény az Istenség Legfelsõbb Személyiségének két
különbözõ megnyilvánulása. Az élõlény az energiája, a Felsõlélek pedig személyes
kiterjedése.
Az anyagi természet és az élõlény egyaránt örökkévaló, vagyis létezett a
teremtés elõtt is. Az anyagi megnyilvánulás a Legfelsõbb Úr energiájából jön létre, s
éppen így az élõlények is, õk azonban a felsõbbrendû energiához tartoznak. Az
anyagi természet és az élõlények a kozmosz megnyilvánulása elõtt is léteztek. A
megnyilvánulatlan anyagi természet Mah§-Vi¢£u, az Istenség Legfelsõbb
Személyisége testébe merült, majd a mahat-tattva révén a kellõ idõben megnyilvánult.
Hasonló módon vannak Benne az élõlények is. Feltételekhez kötött állapotuk
következtében ellene vannak a Legfelsõbb Úr szolgálatának, ezért nem léphetnek be
a lelki világba. Az anyagi természet megnyilvánulásával azonban ismét esélyt
kapnak, hogy az anyagi világban cselekedve felkészülhessenek, s így eljuthassanak a
lelki világba. Ez az anyagi teremtés titka. Eredetileg az élõlény a Legfelsõbb Úr
szerves lelki része, de lázongó természete miatt az anyagi természet uralkodik
fölötte. Hogy ezek az élõlények, vagyis a Legfelsõbb Úr felsõbbrendû lényei
miképpen kerültek kapcsolatba az anyagi természettel, az valójában nem számít. Az
Istenség Legfelsõbb Személyisége azonban tudja, hogy valójában hogyan és miért
történt mindez. Az írásokban az Úr azt mondja, hogy akiket elbûvöl az anyagi
természet, azoknak küzdelmes harcot kell vívniuk a létért. Az elõzõ néhány vers
alapján azonban tudnunk kell, hogy az anyagi természet minden változása és hatása,
amely a három kötõerõn keresztül nyilvánul meg, szintén az anyagi természet
terméke. Az élõlénnyel kapcsolatos minden változás és minden változatosság a
testnek tulajdonítható. Az élõlények lelki természetüket tekintve valamennyien
egyformák.
13.21
k§rya-k§ra£a-kart¥tve hetu¤ prak¥tir ucyate
puru¢a¤ sukha-du¤kh§n§° bhokt¥tve hetur ucyate
k§rya—okozatnak; k§ra£a—és oknak; kart¥tve—a teremtéssel kapcsolatos;
hetu¤—az eszköz; prak¥ti¤—az anyagi természet; ucyate—mondják; puru¢a¤—az
élõlény; sukha—boldogságnak; du¤kh§n§m—és a boldogtalanságnak; bhokt¥tve—
élvezetben; hetu¤—az eszköz; ucyate—mondják.
Úgy mondják, a természet az oka minden anyagi oknak és hatásnak, míg az
élõlény a különféle szenvedések és élvezetek okozója a világban.
MAGYARÁZAT: Az élõlények testeinek és érzékeinek különféle
megnyilvánulásait az anyagi természet idézi elõ. Összesen nyolcmillió-négyszázezer
faj van, s valamennyit az anyagi természet teremti meg. E létformák az élõlény
sajátos érzéki vágyai alapján jönnek létre, aki ilyen vagy olyan testben kíván élni.
Különféle testeket felöltve más és más jellegû boldogság illetve szenvedés vár rá.
Anyagi boldogsága illetve boldogtalansága a testnek köszönhetõ, s nem neki
magának. Kétségtelen, hogy az élõlénynek eredeti helyzetében élvezetben van része,
így az élvezet eredeti természetéhez tartozik. Anyagi léte annak tudható be, hogy ura
akar lenni az anyagi természetnek. A lelki világra ez nem jellemzõ. A lelki világ
tiszta, míg az anyagi világban erejét megfeszítve mindenki azért küzd, hogy testének
számtalan úton élvezetet szerezzen. Hogy még érthetõbbé váljon, azt mondhatjuk,
hogy a test az érzékek hatására jön létre. Az érzékek eszköz gyanánt szolgálnak,
melyek által az ember kielégítheti vágyait. A teljes egészet — a testet és az
érzékszerveket, az eszközöket — az anyagi természet adja, s ahogyan azt a következõ
versbõl megérthetjük, az élõlény múltbeli vágyainak és cselekedeteinek megfelelõen
kerül jó vagy rossz körülmények közé. Az anyagi természet az embert vágyai és
tettei szerint különféle hajlékokba helyezi. Hogy milyen lakhelyet érdemel ki, s
milyen örömben és szenvedésben lesz ott része, annak maga az élõlény az oka. Az
élõlény egy adott testbe jutva a természet befolyása alá kerül, mert az anyagból álló
test a természet törvényei szerint mûködik. Ebben a helyzetben az élõlénynek nincs
módjában változtatni ezen a törvényen. Tételezzük fel, hogy a lélek egy kutya testét
ölti fel. Amint belekerül a kutyatestbe, azonnal kutya módjára kényszerül cselekedni,
s máshogy nem is képes. Ha pedig valaki disznótestbe kerül, akkor kénytelen
ürüléket enni és úgy viselkedni, mint egy disznó. Éppen így a félisteni testben
megszületõ élõlény is testének megfelelõen tud csak cselekedni — ez a természet
törvénye. A Felsõlélek azonban minden körülmények között ott van az egyéni lélek
mellett. A Védák (Mu£¨aka Upani¢ad 3.1.1) ezt a következõképpen magyarázzák: dv§
supar£§ sayuj§ sakh§ya¤. A Legfelsõbb Úr annyira kedves az élõlényhez, hogy
állandóan vele van mint Felsõlélek, azaz Param§tm§.
13.22
puru¢a¤ prak¥ti-stho hi bhu¯kte prak¥ti-j§n gu£§n
k§ra£a° gu£a-sa¯go 'sya sad-asad-yoni-janmasu
puru¢a¤—az élõlény; prak¥ti-stha¤—az anyagi energiában elhelyezkedve;
hi—bizonyára; bhu¯kte—élvez; prak¥ti-j§n—az anyagi természet által létrehozott;
gu£§n—a természet kötõerõi; k§ra£am—az ok; gu£a-sa¯ga¤—a természet kötõerõivel
való kapcsolat; asya—az élõlénynek; sat-asat—jóban és rosszban; yoni—fajok;
janmasu—születésekben.
Így él az élõlény az anyagi természetben, a természet három kötõerejét élvezve,
s mindez az anyagi természettel való kapcsolatának köszönhetõ. Ily módon hol jó,
hol pedig rossz éri õt a különféle fajokban.
MAGYARÁZAT: Ez a vers nagyon fontos szerepet játszik annak
megértésében, hogyan vándorol az élõlény egyik testbõl a másikba. A második
fejezet magyarázata szerint az élõlény úgy váltja a testét, mint ahogyan ruháinkat
cseréljük. Ez a ruhacsere az anyagi léthez való ragaszkodás következménye. Amíg az
élõlény vonzódik ehhez a hamis megnyilvánuláshoz, addig egyik testbõl a másikba
kell vándorolnia, s e nemkívánatos körülmények közé azért kényszerül, mert az
anyagi természet ura akart lenni. Anyagi vágyai következtében néha félistenként,
néha emberként, esetleg vadállatként, madárként, féregként, halként, szent
emberként, néha pedig bogárként születik meg. Így történik; s az élõlény mindegyik
esetben a helyzet urának hiszi magát, holott az anyagi természet befolyása alatt áll.
Ez a vers azt magyarázza meg, hogyan kerül a különféle testekbe. Ez a
természet különféle kötõerõivel való kapcsolatának eredménye. Az embernek ezért
felül kell emelkednie a három anyagi kötõerõn, s meg kell állapodnia a
transzcendentális szinten. Ezt nevezik K¥¢£a-tudatnak. Amíg valaki nem K¥¢£a-
tudatú, addig anyagi tudata arra fogja kényszeríteni, hogy az egyik testbõl a másikba
vándoroljon, mert idõtlen idõk óta anyagi vágyai vannak. Ettõl a felfogástól azonban
meg kell szabadulnia, s ez csak úgy lehetséges, hogy a hiteles forrásokra hallgat. A
legjobb példát Arjuna esete szolgáltatja, aki K¥¢£ától hallott Isten tudományáról. Ha
az élõlény átadja magát a hallás folyamatának, akkor megszabadulhat régi vágyától,
hogy uralkodhasson az anyagi természeten, s ahogyan vágya csökken, úgy tapasztal
majd egyre nagyobb lelki boldogságot. A Védák egyik mantrája szerint olyan fokban
vagyunk képesek élvezni az örökkévaló, örömteli életet, amilyen mértékben
megvilágosodunk az Istenség Legfelsõbb Személyisége társaságában.
13.23
upadra¢±§numant§ ca bhart§ bhokt§ maheªvara¤
param§tmeti c§py ukto dehe 'smin puru¢a¤ para¤
upadra¢±§—felülvigyázó; anumant§—engedélyezõ; ca—is; bhart§—mester;
bhokt§—legfelsõbb élvezõ; mah§-¦ªvara¤—a Legfelsõbb Úr; parama-§tm§—a Felsõlélek;
iti—szintén; ca—és; api—valóban; ukta¤—mondják; dehe—ebben a testben; asmin—ez;
puru¢a¤—élvezõ; para¤—transzcendentális.
Ebben a testben van egy másik, egy transzcendentális élvezõ is — az Úr, a
legfelsõbb birtokos, aki felülvigyázóként és engedélyezõként létezik, s akit
Felsõlélekként ismernek.
MAGYARÁZAT: Ez a vers kijelenti, hogy a Felsõlélek, aki mindig az
egyéni lélekkel van, nem közönséges élõlény, hanem a Legfelsõbb Úr képviselõje. A
monista filozófusok felfogása szerint csupán egy ismerõje van a testnek, ezért nem
tesznek különbséget a Felsõlélek és az egyéni lélek között. E téves nézet eloszlatása
érdekében mondja itt az Úr, hogy minden testben Param§tm§ képviseli Õt. Õ
különbözik az egyéni lélektõl, és para, azaz transzcendentális. Az egyéni lélek egy
sajátos mezõ cselekedeteinek élvezõje, de a Felsõlélek nem mint parányi élvezõ van
jelen, s a test cselekedeteiben sem vesz részt: Õ tanú, felülvigyázó, engedélyezõ és a
legfelsõbb élvezõ a testben. Param§tm§nak, s nem §tm§nak nevezik, és
transzcendentális. Ebbõl a versbõl világosan kitûnik, hogy az §tm§ és a Param§tm§
különbözik egymástól. A Felsõlélek, Param§tm§ karja és lába például mindenhová
elér, de az egyéni léleké nem. Mivel Param§tm§ a Legfelsõbb Úr, mindig jelen van az
élõlényben, hogy szentesítse az egyéni lélek anyagi élvezetre törõ vágyait. A
Legfelsõbb Lélek beleegyezése nélkül az élõlény semmire sem képes. Õ bhukta, az
eltartott, a Param§tm§ pedig bhokt§, az eltartó. Megszámlálhatatlanul sok élõlény
létezik, s az Úr mint barát jelen van mindegyikükben.
Tény, hogy minden egyéni élõlény örökké a Legfelsõbb Úr szerves része, és
nagyon bensõséges baráti viszonyban áll Vele. Ám az élõlény hajlamos arra, hogy
elutasítsa a Legfelsõbb Úr jóváhagyását, s azután a természet fölötti uralkodás
reményében önállóan cselekedjék. E hajlama miatt nevezik a Legfelsõbb Úr
határenergiájának. Más szóval tehát lehet akár a lelki, akár az anyagi energiában.
Amíg az anyagi energia hatása alatt áll, addig a Legfelsõbb Úr a barátjaként mint
Felsõlélek mindig vele marad, hogy visszatérítse a lelki energiába. Az Úr ezt
szeretné, ám az élõlény parányi függetlenségével visszaélve mindig elutasítja a
lehetõséget, hogy a lelki fénnyel társuljon. Amiatt, hogy visszaél a függetlenségével,
az anyagi természetben kell küzdenie. Az Úr ezért belülrõl és kívülrõl is mindig
ellátja tanácsokkal. Kívülrõl a Bhagavad-g¦t§n keresztül ad utasításokat, belülrõl pedig
megpróbálja meggyõzni az élõlényt arról, hogy az anyagi síkon végzett tettek nem
vezetnek az igazi boldogsághoz. „Add fel õket, higgy Bennem, s boldog leszel!” —
mondja az Úr. Az okos ember tehát, akinek teljes hite van Param§tm§ban, az
Istenség Legfelsõbb Személyiségében, elindul az örökkévaló, tudással és gyönyörrel
teli élet felé vezetõ úton.
 13.24
ya eva° vetti puru¢a° prak¥ti° ca gu£ai¤ saha
sarvath§ vartam§no 'pi na sa bh¡yo 'bhij§yate
ya¤—bárki; evam—ily módon; vetti—megérti; puru¢am—az élõlényt;
prak¥tim—az anyagi természetet; ca—és; gu£ai¤—az anyagi természet kötõerõit;
saha—vele; sarvath§—mindenféleképpen; vartam§na¤—helyzetben; api—ellenére; na—
soha; sa¤—õ; bh¡ya¤—ismét; abhij§yate—megszületik.
Aki megérti ezt az anyagi természetrõl, az élõlényrõl és a természet
kötõerõinek kölcsönhatásairól szóló filozófiát, az biztosan felszabadul, s
bármilyen helyzetben is van jelenleg, nem kell újra megszületnie e világban.
MAGYARÁZAT: Az anyagi természet, a Felsõlélek, az egyéni lélek és a
közöttük lévõ kapcsolat világos megértése lehetõvé teszi az ember számára, hogy
felszabaduljon, és visszatérhessen a lelki világba, s többé ne kényszerüljön arra, hogy
újra az anyagi természetben kerüljön. Ez a tudás eredménye, célja pedig az, hogy
világosan megértsük: az élõlény véletlenül került az anyagi létbe. A felette álló
hiteles tekintélyek, a szent életû emberek és a lelki tanítómester társaságában arra
kell törekednie, hogy megértse helyzetét, majd az Istenség Személyisége által
elmondott Bhagavad-g¦t§t megértve lelki, azaz K¥¢£a-tudatúvá kell válnia. Ezek után
biztos, hogy sohasem kell többé visszatérnie az anyagi létbe, hanem eljut a lelki
világba, ahol örök, tudással és boldogsággal teli élet vár rá.
13.25
dhy§nen§tmani paªyanti kecid §tm§nam §tman§
anye s§¯khyena yogena karma-yogena c§pare
dhy§nena—meditáció által; §tmani—önmagukban; paªyanti—látják; kecit—
néhányan; §tm§nam—a Felsõlelket; §tman§—az elmével; anye—mások; s§¯khyena—
filozófiai érvelésekkel; yogena—a yoga-rendszer segítségével; karma-yogena—a munka
gyümölcseire nem vágyva végzett tettekkel; ca—is; apare—mások.
A Felsõlelket néhányan meditációban, egyesek a tudás mûvelésével, mások
pedig a munka gyümölcseire nem vágyva végzett tettek segítségével látják meg
magukban.
MAGYARÁZAT: Az Úr elmondja Arjunának, hogy a feltételekhez kötött
lelkek annak alapján, hogy hogyan törekszenek az önmegvalósításra, két csoportra
oszthatók. Az ateistáknak, az agnosztikusoknak és a szkeptikusoknak semmiféle lelki
megértésük nincs, ám rajtuk kívül vannak olyanok, akik hûségesen kitartanak lelki
meggyõzõdésük mellett. Õket befelé tekintõ bhaktáknak, filozófusoknak, a munkájuk
gyümölcsérõl lemondó cselekvõknek nevezik. Akik állandóan a monista tanítások
megszilárdításán fáradoznak, azokat szintén az ateisták és agnosztikusok közé lehet
sorolni. Ezek szerint tehát egyedül az Istenség Legfelsõbb Személyiségének bhaktái
tehetnek szert a lelki tudásra, mert megértik, hogy az anyagi természeten túl létezik a
lelki világ és az Istenség Legfelsõbb Személyisége, aki Param§tm§ként,
Felsõlélekként kiterjedve jelen van mindenkiben, s Õ a mindent átható Istenség.
Vannak olyanok, akik a Legfelsõbb Abszolút Igazságot a tudás mûvelésével
próbálják megérteni, s õket természetesen az Úr híveihez kell sorolnunk. A s§¯khya
filozófusok elemzése szerint az anyagi világ huszonnégy elembõl áll, magát az
egyéni lelket pedig a huszonötödik elemnek tekintik. Amikor eljutnak annak a
megértéséig, hogy az egyéni lélek természete transzcendentális az anyagi elemekhez
képest, akkor azt is megértik, hogy az egyéni lelken túl ott az Istenség Legfelsõbb
Személyisége is, a huszonhatodik elem. Így aztán fokozatosan õk is eljutnak a K¥¢£a-
tudatú odaadó szolgálat síkjára. Annak is tökéletes a hozzáállása, aki a munka
gyümölcsére nem vágyva cselekszik. Õ szintén esélyt kap a K¥¢£a-tudatos odaadó
szolgálat síkjának elérésére. E vers elmondja, hogy vannak olyan tiszta tudatú
emberek, akik a meditáció útján próbálják a szívükben felfedezni a Felsõlelket, s ha
ez sikerül, helyzetük transzcendentálissá válik. Mások a tudás mûvelésével próbálják
megérteni a Legfelsõbb Lelket, míg megint mások a ha±ha-yogát végezve gyerekes
tornagyakorlataikkal akarnak örömet okozni az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének.
13.26
anye tv evam aj§nanta¤ ªrutv§nyebhya up§sate
te 'pi c§titaranty eva m¥tyu° ªruti-par§ya£§¤
anye—mások; tu—de; evam—így; aj§nanta¤—lelki tudás nélkül; ªrutv§—
hallván; anyebhya¤—másoktól; up§sate—imádni kezdik; te—õk; api—is; ca—és;
atitaranti—túllépik; eva—bizonyára; m¥tyum—a halál útja; ªruti-par§ya£§¤—
vonzódnak a hallás folyamatához.
Azután vannak olyanok is, akik másoktól hallottak a Legfelsõbb Személyrõl, s
bár nem jártasak a lelki tudásban, imádni kezdik Õt. Mivel hajlanak arra, hogy a
hiteles forrásokra hallgassanak, õk is túljutnak a születés és halál birodalmán.
MAGYARÁZAT: Különösen a modern társadalomra vonatkozik ez a vers,
ugyanis napjainkban a lelki témákról gyakorlatilag sehol sem folyik hivatalosan
oktatás. Vannak, akik ateistáknak, agnosztikusoknak vagy filozofikus
beállítottságúaknak látszanak, valójában azonban nincs filozófiai tudásuk. Ami a
közönséges embert illeti, ha jó lélek, akkor van esélye a fejlõdésre a hallás folyamata
által. A hallás nagyon fontos folyamat. Az Úr Caitanya, aki az újabb korban hirdette
a K¥¢£a-tudatot, nagy hangsúlyt fektetett erre, mert ha az egyszerû ember csupán
meghallgatja a hiteles forrásokat, fejlõdést érhet el, különösen akkor — mondja az Úr
Caitanya —, ha a Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare/ Hare R§ma,
Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare transzcendentális vibrációját hallja. Éppen ezért
ajánlatos, hogy mindenki éljen azzal a lehetõséggel, melyet a megvalósított lelkek
hallgatása jelent, hogy így fokozatosan mindent megérthessen. Ezek után már
kétségtelenül eljut a Legfelsõbb Úr imádatának szintjére. Az Úr Caitanya szerint
ebben a korszakban az embernek nem szükséges a társadalmi helyzetén változtatnia,
ám nem szabad spekuláló fejtegetésekkel törekednie az Abszolút Igazság
megértésére. Meg kell tanulnia azoknak a szolgájává válni, akik ismerik a Legfelsõbb
Úrról szóló tudományt. Ha valaki olyan szerencsés, hogy egy tiszta bhaktánál keres
menedéket, hall tõle az önmegvalósításról, és követi nyomdokait, akkor fokozatosan
maga is tiszta bhaktává válik. Ez a vers fõleg a hallás folyamatát hangsúlyozza, s ez
nagyon helyénvaló. A közönséges ember általában nem rendelkezik olyan
képességekkel, mint az úgynevezett filozófusok, ám ha egy hiteles szaktekintélyre
hallgat, az segíteni fogja abban, hogy felülkerekedhessen az anyagi léten, és
hazatérhessen, vissza Istenhez.
 13.27
y§vat sañj§yate kiñcit sattva° sth§vara-ja¯gamam
k¢etra-k¢etrajña-sa°yog§t tad viddhi bharatar¢abha
y§vat—bármi; sañj§yate—keletkezik; kiñcit—akármi; sattvam—lét; sth§vara—
mozdulatlan; ja¯gamam—mozgó; k¢etra—a testnek; k¢etra-jña—és a test ismerõjének;
sa°yog§t—a kettõ közötti egység; tat viddhi—tudnod kell; bharata-¥¢abha—óh,
Bh§raták vezére.
Óh, Bh§raták vezére, tudd meg, hogy minden, ami létezik, legyen az mozgó
vagy mozdulatlan, csupán a tettek mezejének és a mezõ ismerõjének
kombinációja.
MAGYARÁZAT: Ez a vers az anyagi természetrõl és az élõlényrõl beszél.
Mindkettõ létezett már a kozmosz megteremtése elõtt is. A teremtésben kivétel
nélkül minden az élõlény és az anyagi természet kombinációja. Vannak mozdulatlan
megnyilvánulások, mint pl. a fák, a hegyek és a dombok, és számtalan mozgó lény is
létezik. Mindegyik az anyagi természet és a felsõbbrendû természet, az élõlény
kombinációja. Anélkül hogy kapcsolatba kerülne a felsõbbrendû természettel, vagyis
az élõlénnyel, semmi sem képes növekedni. Az anyagi természet és a lelki természet
kapcsolata örök idõktõl fogva fennáll, s kombinációjukat a Legfelsõbb Úr
befolyásolja; Õ irányítja tehát a felsõbb- és az alsóbbrendû természetet is. Õ teremti
az anyagi természetet, majd belehelyezi a felsõbbrendû természetet. Így jön létre
minden tett és megnyilvánulás.
13.28
sama° sarve¢u bh¡te¢u ti¢±hanta° parameªvaram
vinaªyatsv avinaªyanta° ya¤ paªyati sa paªyati
samam—egyenlõen; sarve¢u—minden; bh¡te¢u—élõlényben; ti¢±han-tam—
lakozva; parama-¦ªvaram—a Felsõlélek; vinaªyatsu—az elpusztíthatóban;
avinaªyantam—nem pusztul el; ya¤—bárki; paªyati—látja; sa¤—õ; paªyati—valóban lát.
Aki minden testben látja az egyéni lélek mellett a Felsõlelket, és aki megérti,
hogy sem az egyéni lélek, sem pedig a Felsõlélek, aki a halandó testben lakozik,
nem semmisül meg soha, az valóban lát.
MAGYARÁZAT: Igazi tudással az rendelkezik, aki a megfelelõ
társulásnak köszönhetõen három dolgot lát együtt: a testet, a test birtokosát, vagyis
az egyéni lelket és az õ barátját. Aki nem társul a lelki témák valódi ismerõjével, az
nem láthatja e három dolgot. E társulás nélkül az ember tudatlan marad, mert csak a
testet látja, s úgy véli, hogy a test halálával mindennek vége. Ez azonban a
valóságban nem így van. A test halála után a lélek és a Felsõlélek továbbra is létezik,
s együtt vándorolnak tovább a különféle mozgó és mozdulatlan testeken keresztül. A
szanszkrit parameªvara szót néha „egyéni lélek”-nek fordítják, mert õ a test mestere,
aki a test halálával egy újabb testbe kerül, s így annak mestere lesz. Vannak azonban,
akik Felsõlélekként fordítják ugyanezt a szót. Bármelyiket is fogadjuk el, a Felsõlélek
és az egyéni lélek egyaránt folytatja létét, egyikük sem pusztul el. Aki ily módon lát,
az valóban látja, mi történik.
 13.29
sama° paªyan hi sarvatra samavasthitam ¦ªvaram
na hinasty §tman§tm§na° tato y§ti par§° gatim
samam—egyenlõen; paªyan—látva; hi—bizonyára; sarvatra—mindenhol;
samavasthitam—ugyanolyan helyzetû; ¦ªvaram—a Felsõlélek; na—nem; hinasti—
lesüllyed; §tman§—az elme által; §tm§nam—a lélek; tata¤—azután; y§ti—eléri; par§m—
a transzcendentális; gatim—célt.
Aki a Felsõlelket mindenhol, minden élõlényben egyformán látja, azt elméje
nem húzza a mélybe, s így elérkezik a transzcendentális célhoz.
MAGYARÁZAT: Az élõlény az anyagi lét elfogadásával másmilyen
helyzetbe került, mint amilyenben lelki létében volt. Ha azonban megérti, hogy a
Legfelsõbb Param§tm§ aspektusában mindenhol jelen van, azaz ha minden
élõlényben látja az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, akkor pusztító mentalitása
nem húzza a mélybe, hanem fokozatosan halad a lelki világ felé. Az elme általában
ragaszkodik az érzékkielégítéshez, de ha a Felsõlélekre irányítjuk, akkor fejlõdhetünk
a lelki megértés terén.
13.30
prak¥tyaiva ca karm§£i kriyam§£§ni sarvaªa¤
ya¤ paªyati tath§tm§nam akart§ra° sa paªyati
prak¥ty§—az anyagi természet által; eva—bizonyára; ca—szintén; karm§£i—
tettek; kriyam§£§ni—végezve; sarvaªa¤—minden tekintetben; ya¤—bárki; paªyati—
látja; tath§—szintén; §tm§nam—magát; akart§ram—a nem cselekvõt; sa¤—õ; paªyati—
tökéletesen lát.
Aki látja, hogy minden tettet az anyagi természet létrehozta test hajt végre, s az
önvaló nem tesz semmit, az valóban lát.
MAGYARÁZAT: Ezt a testet a Felsõlélek irányításával az anyagi
természet hozza létre, s a testtel kapcsolatos tetteket nem az egyéni lélek végzi.
Bármit is tegyen az ember boldogsága vagy boldogtalansága érdekében, arra a test
természete miatt kényszerül csupán. Az önvaló azonban független minden testi
cselekedettõl. Az élõlény múltbeli vágyainak megfelelõen kap testet. Hogy e vágyai
teljesülhessenek, egy bizonyos testbe kerül, mellyel adott módon cselekedhet. A test
egy géphez hasonlítható, amit a Legfelsõbb Úr tervezett, hogy az élõlénynek ily
módon teljesülhessenek vágyai. A vágy az oka tehát annak, hogy az élõlény
különféle körülmények közé kerül, hogy szenvedjen illetve boldog legyen. Ha
kifejleszti a transzcendentális látóképességet, akkor távol marad a testi
cselekedetektõl. Az lát igazán, aki ily módon lát.
13.31
yad§ bh¡ta-p¥thag-bh§vam eka-stham anupaªyati
tata eva ca vist§ra° brahma sampadyate tad§
yad§—amikor; bh¡ta—az élõlényeknek; p¥thak-bh§vam—különálló
azonosságok; eka-stham—azonos; anupaªyati—a hiteles forrásokon keresztül próbál
látni; tata¤ eva—azután; ca—szintén; vist§ram—a kiterjedés; brahma—az Abszolút;
sampadyate—eléri; tad§—akkor.
Amikor a bölcs ember többé nem különféle élõlényeket lát különféle anyagi
testeik alapján, hanem látja, hogy az élõlények mindenhová kiterjednek, akkor
elérkezik a Brahman felfogáshoz.
MAGYARÁZAT: Akkor lát igazán az ember, ha látja, hogy az élõlények
különféle testeit az egyéni lélek különféle vágyai szülik, s a testek valójában nem
tartoznak a lélekhez. Az anyagi életfelfogásban valakit félistennek, valaki mást
embernek, kutyának vagy macskának látunk. Ez azonban nem igazi, hanem anyagi
látásmód. Ez az anyagi megkülönböztetés egy anyagi életfelfogásnak tulajdonítható.
A lélek az anyagi test pusztulása után is ugyanaz marad, a különféle testeket pedig
az anyagi természettel való kapcsolat eredményeként kapja. Ha valaki képes ezt
megérteni, az lelki szemléletre tesz szert. Nem tesz többé olyan különbséget az
élõlények között, hogy az egyik ember, a másik állat, magasabb vagy alacsonyabb
rendû stb., így tudata megtisztul, és lelki azonosságát visszanyerve képes lesz a
K¥¢£a-tudat kifejlesztésére. Hogy miképpen lát ezek után, arról a következõ vers
szól.
13.32
an§ditv§n nirgu£atv§t param§tm§yam avyaya¤
ªar¦ra-stho 'pi kaunteya na karoti na lipyate
an§ditv§t—az örökkévalóság miatt; nirgu£atv§t—amiatt, hogy
transzcendentális; parama—túl van az anyagi természeten; §tm§—lélek; ayam—ez;
avyaya¤—kimeríthetetlen; ªar¦ra-stha¤—a testben lakozó; api—habár; kaunteya—óh,
Kunt¦ fia; na karoti—sohasem cselekszik; na lipyate—nem merül bele.
Az örökkévalóságot látók tudják, hogy az elpusztíthatatlan lélek
transzcendentális, örökké létezõ, s túl van a természet kötõerõin. Óh, Arjuna, a
lélek nem cselekszik soha, így nem is köthetik meg az ilyen tettek, noha
kapcsolatban áll az anyagi testtel.
MAGYARÁZAT: Az élõlény láthatóan az anyagi test születésével egy
idõben születik meg, valójában azonban örökkévaló: sohasem született, s annak
ellenére, hogy anyagi testben van, transzcendentális és örök. Így tehát nem lehet
elpusztítani. Természetéhez ezenkívül az is hozzátartozik, hogy boldogsággal teli. A
lélek nem végez semmilyen anyagi tettet, ezért a különféle anyagi testekkel való
kapcsolatából származó cselekedetek sohasem kötik õt le.
13.33
yath§ sarva-gata° sauk¢my§d §k§ªa° nopalipyate
sarvatr§vasthito dehe tath§tm§ nopalipyate
yath§—ahogyan; sarva-gatam—mindent átható; sauk¢my§t—finom
természeténél fogva; §k§ªam—a levegõ; na—sohasem; upalipyate—keveredik;
sarvatra—mindenhol; avasthita¤—van; dehe—a testben; tath§—úgy; §tm§—az önvaló;
na—sohasem; upalipyate—keveredik.
Finom természeténél fogva a levegõ nem keveredik semmivel, bár mindent
áthat. Éppígy a Brahman szemlélettel rendelkezõ lélek sem vegyül a testtel, noha
abban foglal helyet.
MAGYARÁZAT: A levegõ behatol a vízbe, a sárba, az ürülékbe és minden
másba, mégsem vegyül semmivel. Az élõlény ehhez hasonlóan magasabb rendû
természete miatt bármilyen testben él, külön áll attól. Anyagi szemmel éppen ezért
lehetetlen meglátni, hogyan áll kapcsolatban a testtel, s annak halálakor hogyan
távozik belõle. Ezt egyetlen tudós sem képes kideríteni.
13.34
yath§ prak§ªayaty eka¤ k¥tsna° lokam ima° ravi¤
k¢etra° k¢etr¦ tath§ k¥tsna° prak§ªayati bh§rata
yath§—ahogyan; prak§ªayati—beragyogja; eka¤—egy; k¥tsnam—az egész;
lokam—univerzumot; imam—ez; ravi¤—a nap; k¢etram—ez a test; k¢etr¦—a lélek;
tath§—hasonlóan; k¥tsnam—az egészet; prak§ªayati—beragyogja; bh§rata—óh, Bharata
fia.
Óh, Bharata fia, ahogy a nap egymagában beragyogja ezt az egész univerzumot,
úgy világítja be tudatával a testben lakozó élõlény az egész testet.
MAGYARÁZAT: A tudatról többféle elmélet létezik. A Bhagavad-g¦t§ a nap
és a napfény példáját említi. Ahogyan a nap szilárdan egy helyen állva bevilágítja az
egész univerzumot, úgy ragyogja be tudatával az egész testet a szívben élõ parányi
lélek. Így tehát a lélek létét a tudat bizonyítja, mint ahogy a nap létét a napsugár,
illetve a fény. Ha a lélek jelen van a testben, a tudat áthatja az egész testet, ám amint
távozik, a tudat is megszûnik. Ezt minden értelmes ember megértheti. A tudat tehát
nem az anyagi elemek kombinációjának terméke, hanem az élõlény léttünete. Bár az
élõlény tudata természetét tekintve megegyezik a legfelsõbb tudattal, mégsem a
legfelsõbb, mert nem terjed ki egyetlen más testre sem. Ezzel ellentétben a Felsõlélek,
aki az egyéni lélek barátjaként jelen van minden testben, minden testrõl tud mindent.
Ez a különbség a legfelsõbb tudat és az egyéni tudat között.
13.35
k¢etra-k¢etrajñayor evam antara° jñ§na-cak¢u¢§
bh¡ta-prak¥ti-mok¢a° ca ye vidur y§nti te param
k¢etra—a testnek; k¢etra-jñayo¤—a test tulajdonosának; evam—így;
antaram—a különbség; jñ§na-cak¢u¢§—a tudás szemével; bh¡ta—az élõlénynek;
prak¥ti—az anyagi természetbõl; mok¢am—a felszabadulás; ca—szintén; ye—akik;
vidu¤—ismerik; y§nti—elérik; te—õk; param—a Legfelsõbbet.
Aki a tudás szemével látja a különbséget a test és a test ismerõje között, s képes
megérteni a folyamatot, amelynek segítségével kiszabadulhat az anyagi természet
kötelékei alól, az eléri a legfelsõbb célt.
MAGYARÁZAT: E tizenharmadik fejezet lényege nem más, mint hogy
ismernünk kell a test, annak birtokosa és a Felsõlélek közötti különbséget. Fel kell
ismernünk a folyamatot, ami a felszabaduláshoz vezet, ahogyan arról a 8-12ben
olvashatunk. Ezek után az ember folytathatja útját a végsõ cél felé.
A hittel rendelkezõ embernek elõször is fel kell kutatnia azokat, akiknek
társaságában hallhat Istenrõl, s így fokozatosan felvilágosulhat. Ha valaki elfogad
egy lelki tanítómestert, megtanulhatja, hogyan tegyen különbséget a lélek és az
anyag között. Ez egy újabb lépést jelent a lelki megvalósítás útján. A lelki
tanítómester különféle utasításaival oktatja tanítványát, hogy az megszabadulhasson
az anyagi életfelfogástól. A Bhagavad-g¦t§ban például K¥¢£a arra tanítja Arjunát, hogy
adja fel anyagi szemléletét.
Megérthetjük, hogy ez a test anyagból van, s tovább vizsgálva azt is
megláthatjuk, hogy huszonnégy elembõl áll. A test a durva megnyilvánulás, az elme
és a pszichológiai hatások a finom fizikai megnyilvánulást alkotják, az élettünetek
pedig ezek kölcsönhatásaiból származnak. Mindezeken túl azonban ott van a lélek és
a Felsõlélek. A kettõ nem azonos egymással. Az anyagi világ a lélek és a huszonnégy
anyagi elem kombinációjának eredményeképpen mûködik. Aki képes megérteni,
hogy az egész anyagi megnyilvánulás a lélek és az anyagi elemek kombinációja, és
ezenkívül ismeri a Legfelsõbb Lélek helyzetét, az méltó arra, hogy eljusson a lelki
világba. Mindezt alaposan végig kell gondolnunk, meg kell valósítanunk, s egy lelki
tanítómester segítségével teljes mértékben meg kell értenünk ezt a fejezetet.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a ¼r¦mad Bhagavad-g¦t§
tizenharmadik fejezetéhez, melynek címe: „A természet, az élvezõ és a tudat”.
 TIZENNEGYEDIK FEJEZET - Az anyagi természet három kötõereje
14.1
ªr¦-bhagav§n uv§ca
para° bh¡ya¤ pravak¢y§mi jñ§n§n§° jñ§nam uttamam
yaj jñ§tv§ munaya¤ sarve par§° siddhim ito gat§¤
ªr¦-bhagav§n uv§ca—az Istenség Legfelsõbb Személyisége mondta; param—
transzcendentális; bh¡ya¤—ismét; pravak¢y§mi—el fogom mondani; jñ§n§n§m—
minden tudásnak; jñ§nam—tudást; uttamam—a legfelsõbb; yat—amelyet; jñ§tv§—
megismervén; munaya¤—a bölcsek; sarve—minden; par§m—transzcendentális;
siddhim—tökéletességet; ita¤—ebbõl a világból; gat§¤—elérték.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így szólt: Ismét kinyilvánítom neked ezt
a legfelsõbb bölcsességet, a legmagasztosabb tudományt, melyet megismerve a
bölcsek mind elérték a legmagasabb rendû tökéletességet.
MAGYARÁZAT: A hetediktõl a tizenkettedik fejezet végéig ¼r¦ K¥¢£a
részletesen feltárja az Abszolút Igazságot, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, s
most tovább tanítja Arjunát. Aki a filozófiai elmélkedés folyamatával megérti ezt a
fejezetet, az megérti majd az odaadó szolgálatot. A tizenharmadik fejezet világosan
megmagyarázta, hogy a tudás alázatos mûvelése által az ember megszabadulhat az
anyag börtönétõl, s azt is elmondta, hogy az élõlények a természet kötõerõivel
kapcsolatba kerülve bonyolódnak bele az anyagi világ kötelékeibe. A Legfelsõbb
Személyiség ebben a fejezetben elmondja, hogy mik a természet kötõerõi, hogyan
mûködnek, hogyan kötik le és engedik szabadon az élõlényt. Az elõzõ fejezetben
tanítottakhoz képest az itt ismertetett tudást a Legfelsõbb Úr magasabb rendûnek
nyilvánítja. Ezt megismerve már sok nagy bölcs vált tökéletessé, s jutott el a lelki
világba. Az Úr most még érthetõbben fogja megmagyarázni ugyanezt a tudományt.
Ez a tudás magasan fölötte áll azoknak a folyamatoknak, amelyekrõl mindeddig szó
volt, s ezt megismerve sokan elérték már a tökéletességet. Aki tehát megérti ezt a
tizennegyedik fejezetet, tökéletessé válhat.
14.2
ida° jñ§nam up§ªritya mama s§dharmyam §gat§¤
sarge 'pi nopaj§yante pralaye na vyathanti ca
idam—ezt; jñ§nam—tudást; up§ªritya—menedéket keresve; mama—Enyém;
s§dharmyam—ugyanaz a természet; §gat§¤—elérve; sarge api—még a teremtésben;
na—sohasem; upaj§yante—születnek; pralaye—a megsemmisülésben; na—sem;
vyathanti—háborítja õket; ca—szintén.
E tudás biztos ismeretében az ember transzcendentális természetre tehet szert,
ami az Én természetemhez hasonló. Így nem születik meg az újabb teremtéskor, s
az anyagi világ megsemmisülése sem fogja megzavarni.
MAGYARÁZAT: A tökéletes transzcendentális tudás elsajátítása után az
ember olyan természetre tesz szert, mint amilyennel az Istenség Legfelsõbb
Személyisége rendelkezik, s megszabadul az ismétlõdõ születéstõl és haláltól. Az
egyéni lélek azonban még ezek után sem veszíti el azonosságát. A védikus írások
szerint a lelki világ transzcendentális bolygóit elérõ felszabadult lelkek örökké a
Legfelsõbb Úr lótuszlábát nézik, amint transzcendentális szeretettel szolgálják Õt.
Láthatjuk tehát, hogy a bhakták még a felszabadulásuk után sem veszítik el egyéni
azonosságukat.
Bármilyen ismeretre teszünk szert az anyagi világban, azt általában az
anyagi természet három kötõereje szennyezi be. Transzcendentálisnak azt a tudást
nevezik, ami mentes az efféle szennyezõdéstõl. Ha valaki elsajátítja ezt a
transzcendentális tudást, azonnal ugyanarra a szintre kerül, amelyen a Legfelsõbb
Személy áll. Akik semmit sem tudnak a lelki világról, azok azt mondják, hogy
miután az ember megszabadul az anyagi test anyagi tetteitõl, a lelki lény minden
formát és változatosságot nélkülözni fog. A lelki világot azonban az anyagihoz
hasonlóan változatosság jellemzi. Akik errõl nem tudnak, azok azt hiszik, hogy a
lelki lét tökéletes ellentéte az anyagi változatosságnak. A valóságban azonban az
élõlénynek a transzcendentális világban lelki teste van, amivel lelki tetteket hajt
végre. Ezt a lelki helyzetet odaadó életnek nevezik. Arról a világról azt mondják,
hogy mentes az anyagi szennyezõdéstõl, s hogy az élõlény ott természetét tekintve
egyenlõ a Legfelsõbb Úrral. Ahhoz, hogy erre a tudásra valaki szert tegyen,
valamennyi lelki tulajdonságot ki kell fejlesztenie. E tulajdonságok birtokában az
élõlényt többé nem befolyásolja az anyagi világ teremtése vagy megsemmisülése.
14.3
mama yonir mahad brahma tasmin garbha° dadh§my aham
sambhava¤ sarva-bh¡t§n§° tato bhavati bh§rata
mama—Enyém; yoni¤—a születés forrása; mahat—a totális anyagi lét;
brahma—legfelsõbb; tasmin—abban; garbham—terhesség; dadh§mi—teremtek; aham—
Én; sambhava¤—a lehetõség; sarva-bh¡t§n§m—minden élõlénynek; tata¤—ezek után;
bhavati—lesz; bh§rata—óh, Bharata fia.
Óh, Bharata fia, a Brahmanként ismert teljes anyagállomány a születés forrása.
Ezt a Brahmant termékenyítem Én meg, így adván lehetõséget minden élõlénynek
a születésre.
MAGYARÁZAT: Ez a vers a világot írja le: mindazt, ami történik benne, a
k¢etra és a k¢etra-jña, a test és a lélek kombinációja idézi elõ. Az anyagi természet és az
élõlény egyesülését csakis Maga a Legfelsõbb Isten teheti lehetõvé. A mahat-tattva a
teljes kozmikus megnyilvánulás totális oka. Az anyagi ok totális állományát, ami
tartalmazza a természet három kötõerejét, néha Brahmannak is nevezik. A
Legfelsõbb Személy megtermékenyíti ezt a teljes állományt, s így jön létre a
számtalan univerzum. A védikus irodalom (Mu£¨aka Upani¢ad 1.1.9) tehát
Brahmannak nevezi a totális anyagállományt, a mahat-tattvát: tasm§d etad brahma
n§ma-r¡pam anna° ca j§yate. Ezt a Brahmant termékenyíti meg a Legfelsõbb Személy,
az élõlények magjait juttatva bele. A huszonnégy elem (a földtõl, víztõl, tûztõl és
levegõtõl kezdõdõen) az anyagi energiához tartozik, s ezek alkotják a mahad brahmát,
vagyis a hatalmas Brahmant, az anyagi természetet. A hetedik fejezet már
megmagyarázta, hogy ezen a természeten kívül létezik egy másik, egy felsõbbrendû
természet is: az élõlény. A felsõbbrendû természet az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének akaratából vegyül az anyagi természetbe, s ezután ez az anyagi
természet szüli meg az élõlényeket.
 A skorpió a rizsszemek közé rakja tojásait, s ezért néha azt mondják, hogy
a skorpió a rizsbõl születik. A rizs azonban nem az oka a skorpió születésének; a
tojások valójában az anyától származnak. Ehhez hasonlóan az élõlényeket sem az
anyagi természet szüli. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége adja a magot, s az egyes
élõlények csak látszólag az anyagi természet szülöttei. Korábbi tettei alapján minden
élõlény másféle testtel rendelkezik, melyet ez az anyagi természet hoz létre, hogy
múltbeli tettei alapján örömben illetve szenvedésben legyen része. Az Úr az oka tehát
az élõlények minden megnyilvánulásának ebben az anyagi világban.
14.4
sarva-yoni¢u kaunteya m¡rtaya¤ sambhavanti y§¤
t§s§° brahma mahad yonir aha° b¦ja-prada¤ pit§
sarva-yoni¢u—minden fajban; kaunteya—óh, Kunt¦ fia; m¡rtaya¤—formák;
sambhavanti—megjelennek; y§¤—amelyek; t§s§m—mindegyiküknek; brahma—a
legfelsõbb; mahat yoni¤—az anyagi állományban a születés forrása; aham—Én; b¦ja-
prada¤—a magot adó; pit§—atya.
Óh, Kunt¦ fia! Tudnod kell, hogy az anyagi természetben minden faj születés
által jöhet létre, s Én vagyok a magot adó Atya.
MAGYARÁZAT: Ez a vers világosan értésünkre adja, hogy K¥¢£a, az
Istenség Legfelsõbb Személyisége az eredeti atyja minden élõlénynek. Az élõlények a
lelki és az anyagi természet kombinációi, s nemcsak a mi bolygónkon, hanem
minden más bolygón, még a legfelsõbbön, Brahm§ lakóhelyén is jelen vannak.
Élõlények mindenhol vannak: a földben, a vízben, sõt még a tûzben is. Megjelenésük
az anyának, az anyatermészetnek köszönhetõ, s annak, hogy K¥¢£a megtermékenyíti
azt. Az anyagi világot tehát az Úr élõlényekkel termékenyíti meg, akik a teremtéskor
korábbi tetteiknek megfelelõen különféle formákban jelennek meg.
14.5
sattva° rajas tama iti gu£§¤ prak¥ti-sambhav§¤
nibadhnanti mah§-b§ho dehe dehinam avyayam
sattvam—a jóság kötõereje; raja¤—a szenvedély kötõereje; tama¤—a
tudatlanság kötõereje; iti—így; gu£§¤—tulajdonságok; prak¥ti—az anyagi természet;
sambhav§¤—terméke; nibadhnanti—megkötnek; mah§-b§ho—óh, erõs karú; dehe—
ebben a testben; dehinam—az élõlény; avyayam—örökkévaló.
Az anyagi természet három kötõerõbõl áll: a jóság, a szenvedély és a
tudatlanság kötõerejébõl. Óh, erõs karú Arjuna! Amint az élõlény kapcsolatba
kerül az anyagi természettel, e kötõerõk felülkerekednek rajta.
MAGYARÁZAT: Az élõlény transzcendentális, ezért nincs kapcsolata az
anyagi természettel. Mivel azonban az anyagi természet foglyul ejtette, három
kötõerejének bûvöletében cselekszik. A természet különféle aspektusai szerint
különféle testeket ölt fel, s ezért arra kényszerül, hogy annak a természetnek
megfelelõen cselekedjen. Ez az oka az anyagi boldogtalanság és boldogság számtalan
változatának.
 14.6
tatra sattva° nirmalatv§t prak§ªakam an§mayam
sukha-sa¯gena badhn§ti jñ§na-sa¯gena c§nagha
tatra—ott; sattvam—a jóság kötõereje; nirmalatv§t—mivel a legtisztább az
anyagi világban; prak§ªakam—ragyogó; an§mayam—bûnös visszahatások nélküli;
sukha—boldogsággal; sa¯gena—társulással; badhn§ti—megköt; jñ§na—tudással;
sa¯gena—társulással; ca—szintén; anagha—óh, bûntelen.
Óh, bûntelen! Mivel tisztább a többinél, a jóság kötõereje ragyogó, és
megszabadítja az embert minden bûnös tett visszahatásától. A jóságban élõket a
boldogság érzése és a tudás köti meg.
MAGYARÁZAT: Az anyagi természet által feltételekhez kötött
élõlényeknek különféle típusai vannak: az egyik boldog, a másik rendkívül tevékeny,
a harmadik tehetetlen. E pszichológiai megnyilvánulások okozzák, hogy az élõlények
lekötötté válnak ebben a világban. Hogy miképpen vannak feltételekhez kötve, arról
a Bhagavad-g¦t§nak ez a része szól. Elõször a jóság minõségérõl olvashatunk. Ennek
kifejlesztése az anyagi világban azt eredményezi, hogy az ember bölcsebb lesz, mint
azok, akiket a többi kötõerõ köt feltételekhez. A jóság minõségében élõre nem hatnak
annyira az anyagi szenvedések, s akar és képes fejlõdni az anyagi tudásban. Ezt a
réteget a br§hma£ák képviselik, akiknek a jóság minõségében kell lenniük. A
boldogság érzése abból adódik, hogy az ember megérti, hogy a jóság minõségében
többnyire mentes a bûnös visszahatásoktól. Valójában a védikus irodalom azt írja,
hogy ezt a kötõerõt a szokottnál nagyobb tudás és boldogságérzés jellemzi.
Bajt csak az okoz, hogy a jóság minõségében megállapodott élõlény
tisztában van fejlett szintû tudásával, s különbnek hiszi magát másoknál. Ez ez a
felfogás, ami megköti. Jó példa erre a tudós és a filozófus esete. Mindkettõ nagyon
büszke a tudására, s mivel életkörülményeik általában egyre javulnak, egyfajta
anyagi boldogságot is éreznek. Éppen e miatt a fejlettebb boldogságérzet miatt, amit
a feltételekhez kötött létben éreznek, köti le õket az anyagi természet jóság kötõereje.
Ennek eredményeként ragaszkodni fognak a jóság minõségében végzett munkához.
Mindaddig, amíg fennáll ez a vonzódás, testet kell ölteniük, amely a természet
kötõerõinek hatása alatt áll. Felszabadulásról vagy arról, hogy eljusson a lelki
világba, ilyen esetben szó sem lehet. Újra meg újra megszülethetnek filozófusként,
tudósként vagy költõként, és ismét a születés és halál gyötrelmeitõl kell szenvedniük.
Az anyagi energia illúziója miatt azonban az ilyenfajta életet is kellemesnek vélik.
14.7
rajo r§g§tmaka° viddhi t¥¢£§-sa¯ga-samudbhavam
tan nibadhn§ti kaunteya karma-sa¯gena dehinam
raja¤—a szenvedély kötõereje; r§ga-§tmakam—a vágy vagy a kéj szülötte;
viddhi—tudd; t¥¢£§—sóvárogva; sa¯ga—társulás; samudbhavam—eredménye; tat—azt;
nibadhn§ti—megköt; kaunteya—óh, Kunt¦ fia; karma-sa¯gena—a gyümölcsözõ
cselekedetekhez ragaszkodva; dehinam—a megtestesült.
Óh, Kunt¦ fia! Tudd meg, hogy a szenvedély minõsége a vég nélküli vágyból és
sóvárgásból születik, ezért az anyagi, gyümölcsözõ tettekhez köti a megtestesült
élõlényt.
 MAGYARÁZAT: A szenvedély kötõerejét legjobban a férfi és a nõ közötti
vonzalom jellemzi. A nõ vonzódik a férfihez, a férfi pedig vonzódik a nõhöz. Ezt
nevezik a szenvedély kötõerejének, s fokozódásával az emberben sóvárgás ébred az
anyagi élvezet iránt, s az érzékkielégítés élvezetére kezd vágyakozni. A szenvedély
kötõerejében lévõ ember az érzékkielégítés érdekében tiszteletet akar kivívni a
társadalomban vagy az országában, s boldog családi életet, szép gyermeket, feleséget
és házat szeretne. Ezek a szenvedély kötõerejének termékei, s amíg ezekre vágyik,
nagyon sokat kell dolgoznia. Ezért jelenti ki ez a vers nagyon egyértelmûen, hogy az
ilyen ember ragaszkodni kezd munkája gyümölcséhez, s az efféle tettek megkötik õt.
A feleség, a gyermekek és a társadalom kedvéért, valamint a presztízs érdekében az
embernek dolgoznia kell. Többé-kevésbé tehát az egész anyagi világ a szenvedély
kötõerejének hatása alatt áll. A modern civilizáció csak a szenvedélyt tekintve
mondható fejlettnek. Hajdanán a fejlettséget a jóság minõsége határozta meg. Ha a
jóságban élõk sem szabadulnak fel, akkor mit mondhatnánk azokról, akik a
szenvedély kötõerejének rabjai?
14.8
tamas tv ajñ§na-ja° viddhi mohana° sarva-dehin§m
pram§d§lasya-nidr§bhis tan nibadhn§ti bh§rata
tama¤—a tudatlanság kötõereje; tu—de; ajñ§na-jam—a tudatlanság
terméke; viddhi—tudd meg; mohanam—az illúzió; sarva-dehin§m—minden
megtestesült élõlénynek; pram§da—õrülettel; §lasya—tunyaság; nidr§bhi¤—és alvás;
tat—az; nibadhn§ti—megköt; bh§rata—óh, Bharata fia.
Óh, Bharata fia, tudd meg hát, hogy a sötétség tudatlanságból született
kötõereje okozza valamennyi megtestesült élõlény illúzióját. E kötõerõ hatásának
következménye az õrültség, a tunyaság és az alvás, ami megköti a feltételekhez
kötött lelkeket.
MAGYARÁZAT: Ebben a versben a tu szó használatának nagy jelentõsége
van. Azt jelenti, hogy a tudatlanság kötõereje a testet öltött lélek sajátságos
jellemzõje. Ez a kötõerõ éppen ellenkezõje a jóságnak. A jóság kötõerejében az ember
tudásra tesz szert, s megérti a dolgokat, míg a tudatlanság kötõereje ennek épp az
ellentéte. Bûvöletében mindenki õrültté válik, s egy õrült nem ismeri a valóságot; így
aztán fejlõdés helyett csak mélyre süllyed. A védikus irodalom leírja a tudatlanság
kötõerejének meghatározását. Vastu-y§th§tmya-jñ§n§varaka° viparyaya-jñ§na-janaka°
tama¤: a tudatlanság varázsa alatt az ember semmit sem lát úgy, ahogyan az a
valóságban van. Mindenki láthatja például, hogy a nagyapja meghalt, s tudhatja,
hogy õ is meg fog halni — az ember halandó, s a gyermekekre, akiket nemz, szintén
ez a sors vár. A halál tehát biztos. Ám ennek ellenére az emberek nem törõdnek az
örökkévaló lélekkel, hanem éjt nappallá téve dolgoznak, s õrült módjára egyre csak
pénzüket gyûjtögetik. Ez õrültség, s õrültségükben semmi hajlandóság nincs bennük
a lelki tudomány elsajátítására. Az ilyen emberek nagyon lusták. Amikor olyan
társaságba hívják õket, ahol alkalmuk nyílhat a lelki tudás megismerésére, nem élnek
a lehetõséggel. Még csak nem is tevékenyek, mint a szenvedély kötõerejében lévõk,
így egy másik tulajdonság is jellemzi õket, a tudatlanság rabjait: a szükségesnél
többet alszanak. Hat órai alvás mindenkinek elegendõ, ám õk legalább 10-12 órát
alszanak naponta. Az ilyen ember mindig kedvetlen, s az alkohol, a kábítószerek,
valamint az álom rabja. Ezek jellemzik a tudatlanság kötõerejének hatása alatt álló
embert.
14.9
sattva° sukhe sañjayati raja¤ karma£i bh§rata
jñ§nam §v¥tya tu tama¤ pram§de sañjayaty uta
sattvam—a jóság minõsége; sukhe—boldogságban; sañjayati—köt; raja¤—a
szenvedély kötõereje; karma£i—a gyümölcsözõ tettekben; bh§rata—óh, Bharata fia;
jñ§nam—tudás; §v¥tya—befedve; tu—de; tama¤—a tudatlanság kötõereje; pram§de—
õrültségben; sañjayati—köt; uta—mondják.
Óh, Bharata fia! A jóság kötõereje a boldogsághoz, a szenvedély a gyümölcsözõ
tettekhez, a tudatlanság pedig az ember tudását befedve az õrültséghez láncol.
MAGYARÁZAT: A jóság minõségében lévõ embert kielégíti munkája
vagy szellemi tevékenysége. A filozófus, tudós vagy tanár például, aki a tudás
valamelyik területével foglalkozik, elégedett lehet ezzel. A szenvedély kötõerejében
élõ ember gyümölcsözõ tettekbe merül. Annyit pénzt keres, amennyit csak tud, s jó
célra költi. Néha kórházat épít, jótékonysági intézményeknek adományoz, és így
tovább. Ezek a jellemzõi az olyan emberek, aki a szenvedély kötõerejének hatása alatt
él. A tudatlanság kötõereje elfedi a tudást, s a tudatlanságban cselekvõ ember bármit
is tesz, az sem neki, sem másoknak nem jó.
14.10
rajas tamaª c§bhibh¡ya sattva° bhavati bh§rata
raja¤ sattva° tamaª caiva tama¤ sattva° rajas tath§
raja¤—a szenvedély kötõereje; tama¤—a tudatlanság kötõereje; ca—szintén;
abhibh¡ya—felülmúlva; sattvam—a jóság minõségét; bhavati—kiemelkedõ lesz;
bh§rata—óh, Bharata fia; raja¤—a szenvedély kötõereje; sattvam—a jóság kötõereje;
tama¤—a tudatlanság kötõereje; ca—szintén; eva—mint az; tama¤—a tudatlanság
kötõereje; sattvam—a jóság kötõereje; raja¤—a szenvedély kötõereje; tath§—így.
Óh, Bharata fia, néha a jóság kötõereje kerül túlsúlyba, elnyomván a
szenvedély és a tudatlanság minõségét, néha a szenvedély gyõzi le a jóságot és a
tudatlanságot, máskor pedig a tudatlanság uralkodik a jóság és a szenvedély felett.
Ily módon örök küzdelem folyik közöttük az elsõbbségért.
MAGYARÁZAT: Ha a szenvedély kötõereje kerekedik felül, elnyomja a
jóság és a tudatlanság kötõerõit. A jóság uralkodásával a szenvedély és a tudatlanság
kötõerõi szorulnak háttérbe, amikor pedig a tudatlanság dominál, legyõzi a
szenvedélyt és a jóságot. Ez a versengés sohasem hagy alább. Éppen ezért annak, aki
komolyan fejlõdni akar a K¥¢£a-tudatban, felül kell emelkednie e három kötõerõn.
Hogy a természet melyik kötõereje uralkodik leginkább az emberen, az
viselkedésében, tetteiben, étkezésében stb. mutatkozik meg. Ezeket a késõbbi
fejezetek magyarázzák majd meg. Ha azonban valaki úgy akarja, akkor gyakorlással
kifejlesztheti magában a jóság minõségét, s így legyõzheti a szenvedély és a
tudatlanság kötõerejét, s ugyanígy a szenvedély kötõerejét is kialakíthatja, s
felülkerekedhet a jóságon és a tudatlanságon. A tudatlanságot szintén ki lehet
alakítani, s ekkor a jóság és a szenvedély szorulnak a háttérbe. Az anyagi természet e
három kötõerejének létezése ellenére az, aki elszánt, részesülhet a jóság kötõerejének
áldásában, hogy azután túllépve azon elérje a tiszta jóságot, amit vasudeva szintnek
hívnak. Azon a síkon értheti meg az ember az Istenrõl szóló tudományt. Egy
emberrõl sajátos tettei alapján állapíthatjuk meg, hogy melyik kötõerõ hatása alatt áll.
14.11
sarva-dv§re¢u dehe 'smin prak§ªa upaj§yate
jñ§na° yad§ tad§ vidy§d viv¥ddha° sattvam ity uta
sarva-dv§re¢u—minden kapuban; dehe asmin—ebben a testben; prak§ªa¤—a
ragyogás minõsége; upaj§yate—fejlõdik; jñ§nam—tudás; yad§—amikor; tad§—akkor;
vidy§t—tudni; viv¥ddham—megnövekedett; sattvam—a jóság minõsége; iti uta—így
mondják.
A jóság kötõerejének megnyilvánulásait akkor tapasztalhatjuk, amikor a test
minden kapuját tudás ragyogja be.
MAGYARÁZAT: A testnek kilenc kapuja van: két szem, két fül, két
orrlyuk, a száj, a nemi szerv és a végbél. Amikor valamennyi kaput a jóság jelei
ragyogják be, akkor tudjuk, hogy az emberben kifejlõdött a jóság minõsége. Ebben az
állapotban a maguk valójában látja a dolgokat, helyesen hall, valamint ízlelni is a
valóságnak megfelelõen tud. Így aztán kívül és belül egyaránt megtisztul. Teste
minden kapuján a boldogság jelei mutatkoznak meg — ez jellemzi a jóság kötõerejét.
14.12
lobha¤ prav¥ttir §rambha¤ karma£§m aªama¤ sp¥h§
rajasy et§ni j§yante viv¥ddhe bharatar¢abha
lobha¤—mohóság; prav¥tti¤—cselekvés; §rambha¤—törekvés; karma£§m—a
tettekben; aªama¤—fékezhetetlen; sp¥h§—vágy; rajasi—a szenvedély kötõerejének;
et§ni—mindezek; j§yante—kifejlõdnek; viv¥ddhe—amikor túlsúlyban van; bharata-
¥¢abha—óh, Bharata leszármazottjainak vezére.
Óh, Bh§raták vezére, ha a szenvedély minõsége van növekvõben, akkor erõs
ragaszkodás, gyümölcsözõ cselekedetek, fáradhatatlan törekvés, valamint
fékezhetetlen vágy és sóvárgás alakul ki.
MAGYARÁZAT: A szenvedély kötõerejében lévõ ember sohasem
elégedett azzal a helyzettel, amit elért, hanem mindig többre vágyik. Ha házat akar
építeni, megtesz minden tõle telhetõt, hogy az olyan legyen, mint egy palota, mintha
örökké abban lakhatna. Ezenkívül heves sóvárgás ébred benne az érzékkielégítés
után, s ez a vágya sohasem ér véget. Mindig a házában szeretne maradni a
családjával, hogy vég nélkül folytathassa érzékei kielégítését. E jelekrõl tudnunk kell,
hogy a szenvedély kötõerejére utalnak.
14.13
aprak§ªo 'prav¥ttiª ca pram§do moha eva ca
tamasy et§ni j§yante viv¥ddhe kuru-nandana
aprak§ªa¤—sötétség; aprav¥tti¤—tétlenség; ca—és; pram§da¤—õrület;
moha¤—illúzió; eva—bizonyára; ca—is; tamasi—a tudatlanság kötõereje; et§ni—ezek;
j§yante—megnyilvánulnak; viv¥ddhe—amikor kifejlõdnek; kuru-nandana—óh, Kuru
fia.
Óh, Kuru fia! A tudatlanság kötõerejének erõsödésével sötétség, tétlenség,
õrület és illúzió nyilvánul meg.
MAGYARÁZAT: A ragyogás hiányakor a tudás nincs jelen. Akire a
tudatlanság kötõereje hat, az nem a szabályozó elvek alapján, hanem szeszélyesen és
céltalanul cselekszik. Habár képes rá, mégsem törekszik, hogy tegyen valamit. Ezt
nevezik illúziónak. Bár tudatos, élete mégis tétlen. Ezek a tudatlanság kötõerejében
élõ ember jellemzõi.
14.14
yad§ sattve prav¥ddhe tu pralaya° y§ti deha-bh¥t
tadottama-vid§° lok§n amal§n pratipadyate
yad§—amikor; sattve—a jóság minõsége; prav¥ddhe—kifejlõdött; tu—de;
pralayam—feloszlás; y§ti—megy; deha-bh¥t—a megtestesült; tad§—akkor; uttama-
vid§m—a nagy bölcseknek; lok§n—a bolygók; amal§n—tiszta; pratipadyate—eléri.
Ha valaki a jóság minõségében hal meg, a nagy bölcsek tiszta, felsõbb
bolygóira jut.
MAGYARÁZAT: Aki a jóság kötõerejének hatása alatt áll, az a felsõbb
bolygókra kerül, például a Brahmalokára vagy Janalokára, s ott mennyei
boldogságban lehet része. Az amal§n szó nagyon fontos ebben a versben. Jelentése:
„mentes a szenvedély és a tudatlanság kötõerejétõl”. Az anyagi világot
szennyezõdések jellemzik, ám a jóság minõsége jelenti a lét legtisztább formáját. A
különféle élõlények számára különféle bolygók vannak. Akik a jóság kötõerejében
halnak meg, azok a nagy bölcsek és nagy bhakták bolygóira emelkednek.
14.15
rajasi pralaya° gatv§ karma-sa¯gi¢u j§yate
tath§ pral¦nas tamasi m¡¨ha-yoni¢u j§yate
rajasi—a szenvedélyben; pralayam—feloszlás; gatv§—elérvén; karma-
sa¯gi¢u—a gyümölcsözõ tetteket végzõk között; j§yate—születik; tath§—hasonlóan;
pral¦na¤—feloldódva; tamasi—tudatlanságban; m¡¨ha-yoni¢u—állati fajokban; j§yate—
születik.
Aki a szenvedély minõségében hal meg, az a tetteik gyümölcséért cselekvõk
között fog megszületni, aki pedig a tudatlanság kötõerejében hagyja el testét, az
állatvilágban születik meg újra.
MAGYARÁZAT: Vannak, akik abban a tévhitben élnek, hogy ha a lélek
egyszer eléri az emberi létformát, többé nem születik meg alacsonyabb rendû fajban.
Ez azonban nem így van. E vers alapján az, akiben a tudatlanság kötõereje alakul ki,
halála után állati létbe süllyed, s onnan késõbb az evolúció folyamata során
fokozatosan fejlõdve érheti el ismét az emberi létet. Éppen ezért akik komolyan
veszik az emberi életet, azoknak a jóság minõségét kell kifejleszteniük, majd a
megfelelõ emberek társaságában felül kell emelkedniük a kötõerõkön, s el kell érniük
a K¥¢£a-tudat síkját. Ez az emberi élet célja. Ha az ember nem így tesz, nincs
biztosíték arra, hogy újra emberként születik majd meg.
14.16
karma£a¤ suk¥tasy§hu¤ s§ttvika° nirmala° phalam
rajasas tu phala° du¤kham ajñ§na° tamasa¤ phalam
karma£a¤—munkának; su-k¥tasya—jámbor; §hu¤—mondják; s§ttvikam—a
jóság minõségében; nirmalam—megtisztult; phalam—az eredmény; rajasa¤—a
szenvedély kötõerejének; tu—de; phalam—az eredmény; du¤kham—szenvedés;
ajñ§nam—ostobaság; tamasa¤—a tudatlanság kötõerejének; phalam—az eredmény.
A jámbor tettek eredménye tiszta, és a jóság kötõerejébe tartozik. A szenvedély
minõségében végzett munka azonban szenvedést, a tudatlanságban végrehajtott
tett pedig ostobaságot eredményez.
MAGYARÁZAT: A jóság minõségében végzett jámbor tettek eredménye
tiszta. Ez az oka annak, hogy az illúziótól teljesen mentes bölcsek boldogok. A
szenvedély kötõerejében végzett cselekedetek azonban csupán szenvedést
eredményeznek. Az anyagi boldogság reményében végzett tettek mind kudarcra
vannak ítélve. Ha valaki például egy felhõkarcolóra vágyik, annak a felépítése
tengernyi emberi szenvedéssel jár: a vállalkozónak a sok-sok pénz megszerzése okoz
rendkívül komoly gondokat, az építõmunkásoknak pedig nehéz fizikai munkát
jelent. A szenvedés tehát mindig jelen van. Ezért mondja azt a Bhagavad-g¦t§, hogy a
szenvedély kötõerejének bûvöletében végrehajtott tettek mindig nagy szenvedést
okoznak. Lehet, hogy az ember érez egy parányi boldogságot az elme síkján — „ez a
ház az enyém; ez a pénz az enyém” —, de ez nem valódi boldogság.
A tudatlanság kötõerejében cselekvõnek nincs tudása, ezért minden tette
szenvedést eredményez ebben az életben, s a következõben pedig állati létformához
vezet. Az állati élet mindig nyomorúságos, annak ellenére, hogy m§y§, az illuzórikus
energia varázsa alatt az állatok ezt nem értik meg. Az ártatlan állatok mészárlása
szintén a tudatlanság kötõerejének eredménye. Aki állatot öl, nem tudja, hogy a leölt
állat a jövõben olyan testet kap, amely alkalmas lesz arra, hogy megölje gyilkosát. Ez
a természet törvénye. Az emberi társadalomban például azt, aki embert öl,
felakasztják — ez az állam törvénye. Tudatlanságuk következtében az emberek nem
látják, hogy egy teljes állam létezik a Legfelsõbb Úr irányítása alatt. Minden élõlény a
Legfelsõbb Úr fia, ezért Õ nem tûri el még egy hangya elpusztítását sem —
mindenkinek meg kell fizetnie az ilyen tettért. Állatokat ölni pusztán a nyelv
kielégítése érdekében a tudatlanság legdurvább formája. Az embernek nincs
szüksége arra, hogy állatokat öljön, hiszen Isten számtalan finom eledellel ellátja. Ha
valaki ennek ellenére húst eszik, akkor tudnunk kell, hogy a tudatlanság
kötõerejének hatása alatt cselekszik, s rendkívül sötét jövõ vár rá. Valamennyi állat
közül a tehén elpusztítása a legnagyobb bûn, mert a tehén azzal, hogy tejet ad, nagy
szolgálatot tesz az embereknek. A tehenek mészárlása ezért a legsötétebb tudatlanság
megnyilvánulása. A Védákban (¹g Veda 9.4.64) a gobhi¤ pr¦£ita-matsaram szavak arra
utalnak, hogy aki megtölti a bendõjét tejjel, s utána meg akarja ölni a tehenet, az a
legmélyebb tudatlanságban van. A Védák egyik imája így hangzik:
namo brahma£ya-dev§ya go-br§hma£a-hit§ya ca
jagad-dhit§ya k¥¢£§ya govind§ya namo nama¤
 „Uram, Te vagy a tehenek, a br§hma£ák, az egész emberi társadalom és az
egész világ jóakarója!” (Vi¢£u Pur§£a 1.19.65) Ez az ima különösen kihangsúlyozza a
tehenek és a br§hma£ák védelmezését. A br§hma£ák a lelki tanítás szimbólumai, a
tehenek pedig a legértékesebb élelemé. Ennek a két teremtménynek, a br§hma£ának és
a tehénnek minden védelmet biztosítani kell — ez jelenti a valóban fejlett civilizációt.
A modern emberi társadalomban nem törõdnek a lelki tudással, és támogatják a
tehenek lemészárlását. Ebbõl megérthetjük, hogy az emberi társadalom rossz irányba
fejlõdik, és csak a saját pusztulása felé halad. Az a társadalom, amely úgy vezeti az
ott élõket, hogy azok a következõ életükben állatok legyenek, nem nevezhetõ emberi
társadalomnak. A jelen kor emberi társadalmát természetesen a szenvedély és a
tudatlanság kötõereje rendkívüli módon félrevezeti. Ez egy nagyon veszélyes
korszak, ezért minden országnak el kellene fogadnia a legkönnyebb folyamatot, a
K¥¢£a-tudatot, hogy megmentse az emberiséget a legnagyobb veszedelemtõl.
14.17
sattv§t sañj§yate jñ§na° rajaso lobha eva ca
pram§da-mohau tamaso bhavato 'jñ§nam eva ca
sattv§t—a jóság kötõerejébõl; sañj§yate—fejlõdik; jñ§nam—tudás; rajasa¤—a
szenvedély kötõerejébõl; lobha¤—mohóság; eva—bizonyára; ca—is; pram§da—õrület;
mohau—és illúzió; tamasa¤—a tudatlanság kötõerejébõl; bhavata¤—fejlõdnek;
ajñ§nam—ostobaság; eva—bizonyára; ca—is.
A jóság kötõerejébõl igazi tudás származik, a szenvedélybõl mohóság, a
tudatlanságból pedig ostobaság, õrültség és illúzió.
MAGYARÁZAT: Az élõlények számára a jelenlegi civilizáció nem
túlságosan kedvezõ, ezért mindannyiuknak ajánlatos a K¥¢£a-tudatot gyakorolni. A
K¥¢£a-tudat révén a társadalom a jóság szintjére emelkedhet. Az emberek csak
azután fognak mindent a valóságnak megfelelõen látni, ha a jóság kötõerejének
hatása alá kerülnek. A tudatlanság kötõerejében az emberek olyanok, mint az állatok,
s nem látnak tisztán. Azt sem látják többek között, hogy egy állat lemészárlásával
annak a veszélynek teszik ki magukat, hogy következõ életükben ugyanaz az állat
fogja megölni õket. Az emberek amiatt válnak ennyire felelõtlenekké, hogy nem
tesznek szert valódi tudásra. E felelõtlenség megállítása érdekében arra van szükség,
hogy az embereket olyan oktatásban részesítsék, amely a jóság minõségének
kifejlõdését eredményezi. Ha valóban a jóságra tanítják õket, józanná válnak, és teljes
tudással rendelkeznek majd mindenrõl. Csakis ekkor élhetnek boldogan és jólétben.
Még ha az emberek legtöbbje nem is boldog, és nem élnek túlságosan jól, ha a
népesség egy bizonyos százaléka K¥¢£a-tudatúvá válik, s eléri a jóság szintjét, akkor
az egész világnak lehetõsége nyílik a békére és a jólétre. Máskülönben, ha a világot a
szenvedély és a tudatlanság kötõerõi irányítják, nem lehet szó sem békérõl, sem
gazdagságról. A szenvedély minõségében az ember mohó lesz, s az érzéki élvezet
utáni vágyódása nem ismer határokat. Láthatjuk, hogy lehet valakinek sok pénze és
jó lehetõsége az érzékkielégítésre, mégsem boldog, s elméje sem békés. Ez lehetetlen
a szenvedély kötõerejében élõ ember számára. Ha valaki igazán boldogságra vágyik,
a pénz nem segít. A K¥¢£a-tudat gyakorlásával a jóság szintjére kell emelkednie. A
szenvedély kötõerejében lévõ ember nemcsak az elméjében boldogtalan, hanem
hivatása és foglalkozása is sok gondot okoz számára. Rengeteget kell tervezgetnie,
hogy elegendõ pénzt keressen, aminek segítségével megmaradhat az elért
színvonalon, s ez mind szenvedéssel jár. A tudatlanság kötõerejében az emberek
megõrülnek. Körülményeik hatására az alkoholnál és a kábítószereknél keresnek
menedéket. Egyre mélyebbre süllyednek a tudatlanságban, s rendkívül sötét jövõ vár
rájuk.
14.18
¡rdhva° gacchanti sattva-sth§ madhye ti¢±hanti r§jas§¤
jaghanya-gu£a-v¥tti-sth§ adho gacchanti t§mas§¤
¡rdhvam—felfelé; gacchanti—mennek; sattva-sth§¤—akik a jóság
minõségében vannak; madhye—középen; ti¢±hanti—lakoznak; r§jas§¤—a szenvedély
kötõerejében élõk; jaghanya—a szörnyûnek; gu£a—minõség; v¥tti-sth§¤—akinek a
foglalkozása; adha¤—lefelé; gacchanti—mennek; t§mas§¤—akik a tudatlanság
kötõerejében vannak.
A jóság minõségében élõk fokozatosan felfelé, a felsõbb bolygók irányába
haladnak. Akiket a szenvedély kötõereje jellemez, azok a földi bolygókon élnek, a
szörnyû tudatlanság rabjai pedig a pokoli világokba zuhannak.
MAGYARÁZAT: Ez a vers még pontosabban megmagyarázza a természet
három kötõerejében végzett tettek eredményeit. Van egy felsõbb bolygórendszer,
amelyet a mennyei bolygók alkotnak, s ahol mindenki rendkívül magas szinten áll.
Az élõlény attól függõen, hogy milyen mértékben alakult ki benne a jóság minõsége,
e bolygórendszer különféle bolygóira kerülhet. A legfejlettebb bolygó a Satyaloka,
azaz a Brahmaloka, ahol az univerzum elsõ teremtménye, az Úr Brahm§ él.
Korábban már láthattuk, hogy aligha tudnánk felmérni a Brahmalokán élvezhetõ élet
csodálatos lehetõségeit, a legfejlettebb létállapot, a jóság minõsége azonban
eljuttathat bennünket oda.
A szenvedély kötõereje kevert, a jóság és a tudatlanság között van. Az
emberre sohasem egyetlen kötõerõ hat csupán, de még akkor is a Földön kell
újraszületnie, királyként vagy egy gazdag családban, ha tisztán a szenvedély
kötõerejében van. A kötõerõk keveredése miatt azonban elõfordulhat az is, hogy
mélyebbre süllyed. Az emberekre ezen a bolygón a szenvedély és a tudatlanság
kötõereje jellemzõ, így pusztán mechanikus eszközökkel, erõnek erejével nem
juthatnak el a felsõbb bolygókra. A szenvedély kötõerejében élõvel az is
megtörténhet, hogy valaki a következõ életében õrült lesz.
Ez a vers szörnyûnek írja le a tudatlanság minõségét, amely a
legalantasabb kötõerõ, s a hatása alá kerülni rendkívül veszélyes. Ez az anyagi
természet legalacsonyabb rendû kötõereje. Az emberi létszint alatt nyolcmillió
létforma van: madarak, vadállatok, csúszómászók, fák stb. A tudatlanság kötõereje
megnyilvánulásának mértékétõl függõen az emberek ilyen szörnyû körülmények
közé süllyedhetnek. Nagyon fontos itt a t§mas§¤ szó. Azokra utal, akik mindig a
tudatlanság kötõerejében maradnak, és sohasem emelkednek egy magasabb szintû
kötõerõbe. Az õ jövõjük rendkívül kilátástalan.
A tudatlanság és a szenvedély kötõerõiben élõknek megvan az esélyük
arra, hogy eljussanak a jóságig. Azt a folyamatot, amely ezt lehetõvé teszi számukra,
K¥¢£a-tudatnak hívják. Aki azonban nem használja ki ezt a lehetõséget, az egészen
biztosan az alacsonyabb rendû kötõerõkben folytatja életét.
 14.19
n§nya° gu£ebhya¤ kart§ra° yad§ dra¢±§nupaªyati
gu£ebhyaª ca para° vetti mad-bh§va° so 'dhigacchati
na—nem; anyam—más; gu£ebhya¤—mint a kötõerõk; kart§ram—a
végrehajtó; yad§—amikor; dra¢±§—egy látó; anupaªyati—helyesen lát; gu£ebhya¤—a
természet kötõerõihez képest; ca—és; param—transzcendentális; vetti—ismeri; mat-
bh§vam—az Én lelki természetemet; sa¤—õ; adhigacchati—felemelkedik.
Lelki természetemet az éri el, aki minden tett végrehajtójának helyesen az
anyagi természet kötõerõit látja, s aki ismeri a Legfelsõbb Urat, aki e kötõerõk
felett áll.
MAGYARÁZAT: Az ember felülemelkedhet az anyagi természet
kötõerõinek minden tevékenységén csupán azzal, hogy a megfelelõ lelkeket
hallgatva helyesen megérti õket. A valódi lelki tanítómester K¥¢£a, s Õ adja át ezt a
lelki tudást Arjunának. A természet kötõerõi szerint végzett tettekrõl szóló
tudományt éppen így olyanoktól kell megtanulnunk, akik teljesen K¥¢£a-tudatúak,
másképp az ember élete rossz irányba halad. A hiteles lelki tanítómester útmutatása
segítségével az élõlény megismerheti valódi lelki helyzetét, anyagi testét, érzékeit,
azt, hogy miért van csapdában, s hogy miképpen befolyásolják a természet anyagi
kötõerõi. E kötõerõk markában tehetetlen, de ha megismeri valódi helyzetét, elérheti
a transzcendentális szintet, ahol lehetõséget kap a lelki életre. Valójában nem az
élõlény hajtja végre a különféle tetteket. Mivel egy bizonyos fajta test rabja, az anyagi
természet egy bizonyos kötõereje kényszeríti cselekvésre. Egy hiteles lelki vezetõ
segítsége nélkül nem értheti meg valódi helyzetét. Egy igaz lelki tanítómesterrel
kapcsolatba kerülve azonban felismerheti azt, s e megértés következtében szilárd és
teljes K¥¢£a-tudatra tehet szert. A K¥¢£a-tudatú embert nem befolyásolja az anyagi
természet kötõerõinek varázsa. Ahogyan a hetedik fejezet kijelentette, aki meghódol
K¥¢£a elõtt, az megmenekül az anyagi természet hatásától. Ezért annak számára, aki
mindent a valóságnak megfelelõen lát, az anyagi természet befolyása fokozatosan
megszûnik.
14.20
gu£§n et§n at¦tya tr¦n deh¦ deha-samudbhav§n
janma-m¥tyu-jar§-du¤khair vimukto 'm¥tam aªnute
gu£§n—kötõerõket; et§n—mindezeket; at¦tya—túllépvén; tr¦n—hármat;
deh¦—a testet öltött; deha—a test; samudbhav§n—terméke; janma—születésnek;
m¥tyu—halál; jar§—és öregség; du¤khai¤—szenvedések; vimukta¤—megszabadulván;
am¥tam—nektárt; aªnute—élvez.
Ha a megtestesült lény képes túllépni az anyagi testtel kapcsolatban álló három
kötõerõn, akkor megszabadulhat a születéstõl, a haláltól, az öregségtõl és a velük
járó fájdalmaktól, s még ebben az életében nektári élvezetben lehet része.
MAGYARÁZAT: Ez a vers magyarázatot ad arra, hogyan maradhat az
ember a transzcendentális síkon, teljes K¥¢£a-tudatban, még testi léte ideje alatt is. A
deh¦ szanszkrit szó jelentése: „testet öltött”. Noha az élõlény az anyagi testen belül
van, a lelki tudás kifejlesztésével megszabadulhat az anyagi természet kötõerõinek
befolyásától. Még ebben a testben képes lesz élvezni a lelki élet boldogságát, mert a
test elhagyása után biztosan visszatér a lelki világba. Már jelen testében lelki
boldogságban lehet része. A K¥¢£a-tudatú odaadó szolgálat annak a jele, hogy az
ember megszabadult az anyagi kötelékektõl. Ezt a tizennyolcadik fejezet magyarázza
majd el. Amikor valaki megszabadul az anyagi természet kötõerõinek befolyásától,
elkezdi odaadó szolgálatát.
14.21
arjuna uv§ca
kair li¯gais tr¦n gu£§n et§n at¦to bhavati prabho
kim §c§ra¤ katha° cait§°s tr¦n gu£§n ativartate
arjuna¤ uv§ca—Arjuna mondta; kai¤—mi által; li¯gai¤—jelek; tr¦n—hármat;
gu£§n—kötõerõket; et§n—ezeket; at¦ta¤—túlhaladva; bhavati—van; prabho—óh, Uram;
kim—mi; §c§ra¤—viselkedés; katham—hogyan; ca—is; et§n—ezeket; tr¦n—hármat;
gu£§n—kötõerõket; ativartate—túllépi.
Arjuna így kérdezett: Óh, kedves Uram! Milyen jelekrõl ismerhetem fel azt, aki
a három kötõerõ felett áll? Hogyan viselkedik, s hogyan emelkedik a természet
kötõerõi fölé?
MAGYARÁZAT: Arjuna kérdései ebben a versben nagyon helyénvalóak.
Tudni szeretné, milyen ismertetõjelei vannak annak, aki már túljutott az anyagi
kötõerõkön, s elõször is azt szeretné megtudni, mi jellemzi az ilyen transzcendentális
személyt. Mibõl érthetjük meg, hogy az anyagi természet kötõerõi nem hatnak rá?
Arjuna aztán az ilyen ember életérõl és tetteirõl kérdez. Szabályokat követve
cselekszik-e vagy sem? Ezután tudakozódik a módszerekrõl is, amelyek segítségével
valaki elérheti a transzcendentális természetet. Ez nagyon fontos. Amíg az ember
nem ismeri a közvetlen módszert, ami által mindig a lelki síkon maradhat, addig
nem lehetséges, hogy e jelek megmutatkozzanak rajta. Arjuna kérdései tehát nagyon
fontosak, s az Úr megválaszolja õket.
14.22—25
ªr¦-bhagav§n uv§ca
prak§ªa° ca prav¥tti° ca moham eva ca p§£¨ava
na dve¢±i samprav¥tt§ni na niv¥tt§ni k§¯k¢ati
ud§s¦na-vad §s¦no gu£air yo na vic§lyate
gu£§ vartanta ity eva° yo 'vati¢±hati ne¯gate
sama-du¤kha-sukha¤ sva-stha¤ sama-lo¢±§ªma-k§ñcana¤
tulya-priy§priyo dh¦ras tulya-nind§tma-sa°stuti¤
m§n§pam§nayos tulyas tulyo mitr§ri-pak¢ayo¤
sarv§rambha-parity§g¦ gu£§t¦ta¤ sa ucyate
ªr¦-bhagav§n uv§ca—az Istenség Legfelsõbb Személyisége mondta;
prak§ªam—ragyogás; ca—és; prav¥ttim—vonzódás; ca—és; moham—illúzió; eva ca—is;
p§£¨ava—óh, P§£¨u fia; na dve¢±i—nem gyûlöl; samprav¥tt§ni—habár fejlett; na
niv¥tt§ni—nem áll meg a fejlõdésben; k§¯k¢ati—vágyakozik; ud§s¦na-vat—mintha
semleges lenne; §s¦na¤—helyzetû; gu£ai¤—a kötõerõk által; ya¤—aki; na—sohasem;
vic§lyate—zaklatott lesz; gu£§¤—a kötõerõk; vartante—hatnak; iti evam—így tudva;
ya¤—aki; avati¢±hati—marad; na—sohasem; i¯gate—meginog; sama—egyenlõen;
du¤kha—a boldogtalanságban; sukha¤—és a boldogságban; sva-stha¤—az önvalóba
merülve; sama—ugyanúgy; lo¢±a—földrög; aªma—kõ; k§ñcana¤—arany; tulya—
egyenlõen bánik velük; priya—a kedvesekkel; apriya¤—és a nemkívánatosakkal;
dh¦ra¤—szilárd; tulya—egyenlõ; nind§—szégyenben; §tma-sa°stuti¤—és ha dicsérik;
m§na—tiszteletben; apam§nayo¤—és becsmérlésben; tulya¤—egyenlõ; tulya¤—
egyenlõ; mitra—barátoknak; ari—és ellenségeknek; pak¢ayo¤—a csoportjaihoz; sarva—
minden; §rambha—törekvésrõl; parity§g¦—lemond; gu£a-at¦ta¤—transzcendentális az
anyagi természet kötõerõihez képest; sa¤—õ; ucyate—mondják.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így válaszolt: Óh, P§£¨u fia! Aki nem
gyûlöli a ragyogást, a ragaszkodást s az illúziót, de nem is vágyik rájuk, ha
nincsenek jelen; akit nem ingatnak meg és nem zaklatnak fel az anyagi kötõerõk
efféle visszahatásai, valamint semleges és transzcendentális marad, mert tudja,
hogy csupán a kötõerõk mûködnek; aki az önvalóba merül, s örömre és fájdalomra
egyformán tekint; aki egyenlõnek látja a földgöröngyöt, a kõdarabot és az
aranyrögöt; aki egyformán fogad kedvezõt és kedvezõtlent; akit dicséret és
becsmérlés, tisztelet és megvetés nem rendíthet meg; aki a baráttal és az
ellenséggel egyformán bánik, valamint felhagyott minden anyagi tettel, arról azt
mondják, felülemelkedett a természet kötõerõin.
MAGYARÁZAT: Arjuna három kérdést tett fel, s az Úr sorra válaszol
rájuk. Ezekben a versekben K¥¢£a elõször arra utal, hogy a transzcendentális síkot
elért ember nem irigy, s nem sóvárog semmire. Meg kell értenünk, hogy amikor az
élõlény anyagi testet öltve az anyagi világban van, az anyagi természet három
kötõerejének egyike irányítja. A természet anyagi kötõerõinek markából valójában
akkor szabadul ki, amikor elhagyja a testet. Addig azonban, míg el nem hagyja a
testét, legyen semleges. Merüljön el úgy az Úr odaadó szolgálatában, hogy
automatikusan megfeledkezzen arról, hogy magát az anyagi testtel azonosította.
Amikor az ember abban a tudatban él, hogy õ az anyagi test, akkor egyedül az
érzékkielégítés érdekében cselekszik, ha azonban tudatát K¥¢£ára irányítja, akkor az
érzékkielégítés önmagától megszûnik. Az élõlénynek nincs szüksége az anyagi
testre, sem arra, hogy teljesítse a test parancsait. Az anyagi kötõerõk a testben tovább
mûködnek, de az önvaló mint szellemi lélek távol marad az ilyen tettektõl. Hogyan
lehetséges ez? Úgy, hogy nem akarja élvezni a testet, de arra sem vágyik, hogy
kikerüljön belõle. Ilyen transzcendentális helyzetben a bhakta automatikusan
felszabadul. Nem szükséges külön erõfeszítést tennie, hogy megszabadulhasson az
anyagi természet kötõerõinek befolyásától.
A következõ kérdés a transzcendentális helyzetet elért személy
viselkedésével kapcsolatos. A materialista embert rendkívül befolyásolja a tisztelet és
a becsmérlés, amely a testre vonatkozik, de azt, aki transzcendentális síkra
emelkedett, nem érdekli az efféle hamis megbecsülés és gyalázat. Végzi K¥¢£a-tudatú
kötelességét, és nem törõdik azzal, hogy tisztelik-e vagy sem. Elfogadja mindazt, ami
segíti K¥¢£a-tudatos kötelessége végrehajtásában, másképp azonban nincs szüksége
semmi anyagira, legyen az akár kõ, akár arany. Mindenkit, aki segíti a K¥¢£a-
tudatban, kedves barátjának tekint, állítólagos ellenségeit pedig nem gyûlöli.
Egyenlõen bánik mindenkivel, s mindent azonos szinten állónak lát, mert tökéletesen
tudja, hogy az anyagi lét nem a valódi léte. A társadalom és a politika ügyei nem
befolyásolják, mert tudja, hogy a felfordulások és zavarok ideiglenesek. Nem
törekszik semmi olyanra, ami saját érdekeit szolgálja. K¥¢£a kedvéért bármire képes,
de személyes érdekbõl nem akar elérni semmit sem. Ilyen viselkedéssel az ember
valóban a transzcendentális síkra emelkedhet.
14.26
m§° ca yo 'vyabhic§re£a bhakti-yogena sevate
sa gu£§n samat¦tyait§n brahma-bh¡y§ya kalpate
m§m—Nekem; ca—is; ya¤—aki; avyabhic§re£a—visszaesés nélkül; bhakti-
yogena—az odaadó szolgálat által; sevate—szolgál; sa¤—õ; gu£§n—az anyagi
természet kötõerõi; samat¦tya—felülemelkedve; et§n—mindezek; brahma-bh¡y§ya—a
Brahman szintre emelkedett; kalpate—válik.
Aki a teljes odaadó szolgálatba merül, s nem esik vissza semmilyen
körülmények között, az egyszeriben túllép az anyagi természet kötõerõin, s így a
Brahman síkjára emelkedik.
MAGYARÁZAT: Ez a vers válasz Arjuna harmadik kérdésére: Hogyan
lehet elérni a transzcendentális síkot? Ahogyan arról korábban már szó volt, az
anyagi világ az anyagi természet kötõerõinek varázsa alatt mûködik. Az embernek
nem szabad hagynia, hogy a természet kötõerõinek tettei megzavarják. Az anyagi
tettek helyett a K¥¢£a-tudatú tettekre kell irányítania a tudatát. A K¥¢£a-tudatú
cselekvést bhakti-yogának nevezik, s ez nem más, mint hogy mindig K¥¢£a érdekében
cselekszünk. Ez nem csak Magára K¥¢£ára vonatkozik, hanem különféle teljes értékû
kiterjedéseire is, például R§mára és N§r§ya£ára. K¥¢£ának megszámlálhatatlanul sok
kiterjedése van. Aki valamelyik formáját vagy számtalan teljes értékû kiterjedésének
egyikét szolgálja, arra úgy kell tekintenünk, mint aki már elérte a transzcendentális
síkot. Nem szabad elfelejtenünk, hogy K¥¢£a valamennyi formája teljesen
transzcendentális, gyönyörrel és tudással teli, valamint örökkévaló. Az Istenség ezen
személyiségei mindenhatóak és mindentudóak, és minden transzcendentális
tulajdonság a birtokukban van. Ha tehát valaki rendíthetetlen elszántsággal végzi
K¥¢£a vagy teljes értékû kiterjedése szolgálatát, könnyedén felülkerekedhet az anyagi
természet kötõerõin, melyeket másképpen nagyon nehéz legyõzni. A hetedik fejezet
már megmagyarázta ezt. Aki meghódol K¥¢£a elõtt, az egy csapásra legyõzheti az
anyagi természet kötõerõinek befolyását. K¥¢£a-tudatúnak lenni, vagyis az odaadó
szolgálatban élni azt jelenti, hogy az ember egyenlõvé válik K¥¢£ával. Az Úr azt
mondja, hogy az Õ természetét örökkévalóság, teljes gyönyör és tudás jellemzi, s az
élõlények a Legfelsõbb szerves részei, ahogyan az aranyrögök is részei az
aranybányának. Ezért az élõlény lelki helyzetében természetét tekintve éppen olyan,
mint az arany, mint K¥¢£a. Az egyéniségük közötti különbség továbbra is fennáll,
különben nem lehetne szó bhakti-yogáról. A bhakti-yoga magában foglalja az Úr, a
bhakta, valamint a kettõjük közötti szeretetteljes, aktív kapcsolat létét. Ezért az
Istenség Legfelsõbb Személyisége és az egyéni személy is megõrzi egyéniségét,
másképp a bhakti-yoga értelmét veszítené. Ha valaki nem érte el azt a
transzcendentális helyzetet, amely az Úrra jellemzõ, nem szolgálhatja a Legfelsõbb
Urat. Ha valaki a király személyes szolgája akar lenni, el kell sajátítania a szükséges
tulajdonságokat. A szükséges tulajdonság a Brahmanná válás, vagyis megszabadulás
az anyagi szennyezõdéstõl. A védikus irodalom kijelenti: brahmaiva san brahm§py eti.
A Legfelsõbb Brahmant úgy érheti el az ember, hogy Brahmanná válik. Ez azt jelenti,
hogy az embernek természetét tekintve azonossá kell válnia Brahmannal. A Brahman
elérése nem azt jelenti, hogy az élõlény elveszíti örökkévaló Brahman-azonosságát
mint egyéni lélek.
14.27
brahma£o hi prati¢±h§ham am¥tasy§vyayasya ca
ª§ªvatasya ca dharmasya sukhasyaik§ntikasya ca
brahma£a¤—a személytelen brahmajyotinak; hi—bizonyára; prati¢±h§—
nyugvóhelye; aham—Én vagyok; am¥tasya—a halhatatlannak; avyayasya—az
elpusztíthatatlannak; ca—is; ª§ªvatasya—az örökkévalónak; ca—és; dharmasya—az
eredeti helyzetnek; sukhasya—a boldogságnak; aik§ntikasya—a végsõ; ca—szintén.
Én vagyok az alapja a személytelen Brahmannak, amely halhatatlan,
elpusztíthatatlan és örök, s a végsõ boldogság eredeti helyzete.
MAGYARÁZAT: A Brahman halhatatlanság, elpusztíthatatlanság,
örökkévalóság és boldogság. Brahman a transzcendentális megvalósítás kezdete. A
Param§tm§, vagyis a Felsõlélek megvalósítása a második fok, az Abszolút Igazság
megvalósításának végsõ szakasza pedig az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
megvalósítása. A Legfelsõbb Személy ezért Magában foglalja Param§tm§t és a
személytelen Brahmant is. A hetedik fejezet már megmagyarázta, hogy az anyagi
természet a Legfelsõbb Úr alsóbbrendû energiájának megnyilvánulása. Az Úr a
felsõbbrendû természet részecskéivel termékenyíti meg az alsóbbrendû, anyagi
természetet, így van kapcsolat a lélek és az anyagi természet között. Amikor az
anyagi természet által feltételekhez kötött élõlény a lelki tudás tanulmányozásához
kezd, az anyagi lét síkjáról fokozatosan a Legfelsõbb Brahman felfogásának szintjére
emelkedik. Ez a Brahman létfelfogás jelenti az önmegvalósítás elsõ lépcsõjét. Ezen a
síkon az ember az anyagi létéhez viszonyítva transzcendentális helyzetben van, de
még nem érte el a Brahman-megvalósítás tökéletességét. Ha akarja, a Brahman síkon
maradhat, majd onnan fokozatosan eljuthat a Param§tm§ és végül az Istenség
Legfelsõbb Személyisége megvalósításának szintjére. A védikus irodalomban sok
példát találunk erre. A négy Kum§ra elõször az igazság személytelen Brahman-
felfogását fogadta el, késõbb azonban fokozatosan az odaadó szolgálat síkjára
emelkedtek. Aki nem képes túljutni a személytelen Brahman felfogásán, annak
számára fennáll a veszély, hogy visszaesik. A ¼r¦mad-Bh§gavatam elmondja, hogy ha
el is érte valaki a személytelen Brahman síkját, ha nem lép tovább, s nem tud a
Legfelsõbb Személyrõl, akkor értelme nem tökéletesen tiszta. Ezért annak ellenére,
hogy elérte a Brahman síkot, könnyen visszaeshet, ha nem végzi az Úr odaadó
szolgálatát. A Védák ezenkívül így írnak: raso vai sa¤, rasa° hy ev§ya° labdhv§nand¦
bhavati. „Az ember akkor éri el az igazi, transzcendentális boldogságot, ha megértette
az Istenség Személyiségét, a gyönyör forrását, K¥¢£át.” (Taittir¦ya Upani¢ad 2.7.1) A
Legfelsõbb Úr hat fenséggel teljes, s a bhaktának is része lehet e fenségben, ha
kapcsolatba kerül Vele. A király szolgája szinte ugyanolyan élvezetben részesül, mint
a király. Ehhez hasonlóan az odaadó szolgálatot végzõ bhaktára is örök,
elpusztíthatatlan boldogság és örök élet vár. Az odaadó szolgálat magában foglalja a
Brahman, az örökkévalóság, a megsemmisíthetetlen megvalósítását is. Aki tehát
odaadó szolgálatot végez, az már mindezeknek a birtokában van.
Az élõlény természettõl fogva Brahman, mégis mivel uralkodni akar az
anyagi világ felett, elbukik. Eredeti helyzetében az anyagi természet három kötõereje
fölött áll, ám az anyagi természettel kapcsolatba kerülve annak különféle kötõerõi —
a jóság, a szenvedély és a tudatlanság — megkötik õt. A három kötõerõvel való
kapcsolata miatt vágyik arra, hogy uralkodjon az anyagi világ felett. A teljes K¥¢£a-
tudatban végzett odaadó szolgálattal azonban rögtön a transzcendentális síkra
emelkedik, s vágya, hogy jogtalanul az anyagi természet felett uralkodjon,
megszûnik. Mindenkinek követnie kell tehát a bhakták társaságában az odaadó
szolgálat folyamatát, amely a hallással, az énekléssel és az emlékezéssel — az odaadó
szolgálat megvalósítása érdekében elõírt kilenc folyamattal — kezdõdik. E társulás
révén és a lelki tanítómester hatására az uralkodás anyagi vágya eltûnik, s az ember
szilárdan megállapodik az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatában. Ezt a
folyamatot magyarázza meg ez a fejezet a huszonkettedik verstõl az utolsóig. Az Úr
odaadó szolgálata nagyon egyszerû: állandóan szolgálnunk kell Õt, a m¡rtinak
felajánlott étel maradékát kell fogyasztanunk, az Úr lótuszlábának felajánlott
virágokat kell szagolnunk, el kell látogatnunk az Úr transzcendentális kedvteléseivel
kapcsolatos helyekre, olvasnunk kell különféle tetteirõl és szeretetteljes viszonyáról
bhaktáival, mindig énekelnünk kell a transzcendentális Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a,
K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare/ Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare mantrát,
valamint be kell tartanunk az Úr és bhaktái megjelenésével és eltávozásával
kapcsolatos böjtnapokat. E folyamat követésével az ember teljesen megválik minden
anyagi tettõl. Aki ily módon képes elérni a brahmajyotit vagy a Brahman-felfogás
különféle fajtáinak egyikét, az természetét tekintve egyenlõvé válik az Istenség
Legfelsõbb Személyiségével.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a ¼r¦mad Bhagavad-g¦t§
tizennegyedik fejezetéhez, melynek címe: „Az anyagi természet három kötõereje”.
 TIZENÖTÖDIK FEJEZET – A Legfelsõbb Személy elérésének yogája
15.1
ªr¦-bhagav§n uv§ca
¡rdhva-m¡lam adha¤-ª§kham aªvattha° pr§hur avyayam
chand§°si yasya par£§ni yas ta° veda sa veda-vit
ªr¦-bhagav§n uv§ca—az Istenség Legfelsõbb Személyisége mondta; ¡rdhva-
m¡lam—gyökerekkel felfelé; adha¤—lefelé; ª§kham—ágak; aªvattham—egy banyanfa;
pr§hu¤—mondják; avyayam—örökkévaló; chand§°si—a védikus himnuszok; yasya—
melyeknek; par£§ni—a levelek; ya¤—bárki; tam—azt; veda—ismeri; sa¤—õ; veda-vit—a
Védák ismerõje.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így szólt: Van egy elpusztíthatatlan
banyanfa, melynek gyökerei felfelé, ágai pedig lefelé nõnek, s melynek a védikus
himnuszok a levelei. Aki ismeri ezt a fát, az ismeri a Védákat.
MAGYARÁZAT: A bhakti-yoga fontosságának megvitatása után az ember
megkérdezheti: „És mit mondhatunk a Védákról?” Ez a fejezet elmondja majd, hogy
a Védák tanulmányozásának célja K¥¢£a megértése. Éppen ezért aki K¥¢£a-tudatú, s
odaadó szolgálatot végez, az már ismeri a Védákat.
Az anyagi világ útvesztõjét ez a vers egy banyanfához hasonlítja. A
gyümölcsözõ cselekedeteket végzõ számára ez a fa végtelen — egyik ágáról a
másikra vándorol az idõk végezetéig. Az anyagi világ fája határtalan, s aki
ragaszkodik hozzá, annak nincs reménye a felszabadulásra. Az ember felemelését
szolgáló védikus himnuszok e fa levelei. A fa gyökerei felfelé nõnek, mert az
univerzum legfelsõ bolygójától, Brahm§ hajlékától indulnak ki. Ha valaki képes
megérteni az illúziónak ezt az elpusztíthatatlan fáját, az kiszabadulhat útvesztõjébõl.
Meg kell értenünk, milyen úton szabadulhatunk ki. Az elõzõ fejezetek már
megmagyarázták, hogy több folyamat létezik, amelyet követve megmenekülhetünk
az anyagi fogságból, s egészen a tizenharmadik fejezetig azt láthattuk, hogy erre a
Legfelsõbb Úrnak végzett odaadó szolgálat a legjobb módszer. Az odaadó szolgálat
alapelve nem más, mint hogy meg kell válnunk az anyagi tettektõl, s az Úr
transzcendentális szolgálatába kell állnunk. Az anyagi világhoz fûzõdõ ragaszkodás
elvágásának folyamatáról e fejezet elején lesz szó. Az anyagi létezés gyökere felfelé
nõ. Ez azt jelenti, hogy a teljes anyagi szubsztanciától, az univerzum legmagasabb
bolygójától indul ki. Innen kezdõdve terjed ki az egész univerzum megannyi ággal,
melyek a különféle bolygórendszereket képviselik. A gyümölcsök képviselik az
élõlények tetteinek eredményeit, azaz a vallást, az anyagi gyarapodást, az
érzékkielégítést és a felszabadulást.
Ebben a világban nem tudunk olyan fáról, melynek ágai lefelé, gyökerei
pedig fölfelé nõnének. Ám mégis létezik ilyen, s a tóparton magunk is láthatjuk. A
parton álló fa tükrözõdik a vízen, s a tükörképen az ágai lefelé, gyökerei pedig felfelé
nõnek. Más szóval az anyagi világ fája csupán tükörképe a lelki világ igazi fájának. A
lelki világ tükrözõdésének alapját a vágyak jelentik, mint ahogyan a fa
tükrözõdésének alapja a víz. A vágy okozza tehát, hogy a dolgok e tükrözött anyagi
fényben léteznek. Aki szeretne kikerülni ebbõl az anyagi létbõl, annak az analitikus
tanulmányozás segítségével alaposan meg kell ismernie ezt a fát. Csakis akkor
vághatja majd el a kötelékeket, melyek hozzá kötözik.
 Ez a fa pontos mása az igazi fának, mivel annak tükörképe. A lelki
világban minden megtalálható. Az imperszonalisták úgy vélik, hogy a Brahman a
gyökere az anyagi világ fájának, és a s§¯khya filozófia szerint ebbõl a gyökérbõl hajt
ki a prak¥ti, a puru¢a, majd a három gu£a, az öt durva fizikai elem (pañca-mah§-bh¡ta),
a tíz érzékszerv (daªendriya), az elme stb. Ilyen módon osztják fel az egész anyagi
világot huszonnégy elemre. Ha a Brahman minden megnyilvánulás középpontja,
akkor ez az anyagi világ olyan megnyilvánulás, ami a középponttól 180 fokot képez,
a másik 180 fokot pedig a lelki világ alkotja. Az anyagi világ torz tükörkép, ami azt
jelenti, hogy a lelki világ is rendelkezik ugyanazzal a változatossággal, de a
valóságban. A prak¥ti a Legfelsõbb Úr külsõ energiája, a puru¢a pedig Maga a
Legfelsõbb Úr. Ezt magyarázza meg a Bhagavad-g¦t§. Ez a megnyilvánulás anyagi,
éppen ezért ideiglenes. A tükrözõdés ideiglenes, hiszen néha látható, néha pedig
nem; az eredet azonban, ahonnan a tükrözõdés származik, örökkévaló. Az igazi fa
anyagi tükörképét ki kell vágnunk. A Védákat az ismeri igazán, aki tudja, hogyan
kell elvágni az anyagi világhoz fûzõ ragaszkodást. Aki ismeri ezt a folyamatot, az
valóban ismeri a Védákat. A Védák rituális formaságaihoz vonzódó ember a fa
gyönyörû zöld leveleihez vonzódik, s nem ismeri igazán a Védák célját. Az Istenség
Személyisége Maga fedi fel, hogy a Védák célja a tükörkép-fa kivágása, s a lelki világ
igazi fájának elérése.
15.2
adhaª cordhva° pras¥t§s tasya ª§kh§
gu£a-prav¥ddh§ vi¢aya-prav§l§¤
adhaª ca m¡l§ny anusantat§ni
karm§nubandh¦ni manu¢ya-loke
adha¤—lefelé; ca—és; ¡rdhvam—felfelé; pras¥t§¤—szétterjed; tasya—annak;
ª§kh§¤—ágai; gu£a—az anyagi természet kötõerõi által; prav¥ddh§¤—kifejlõdtek;
vi¢aya—az érzéktárgyak; prav§l§¤—gallyak; adha¤—lefelé; ca—és; m¡l§ni—gyökerek;
anusantat§ni—kiterjedtek; karma—cselekedni; anubandh¦ni—kötöttek; manu¢ya-loke—
az emberi társadalom világában.
E fa ágai le és fel egyaránt nõnek, s az anyagi természet három kötõereje
táplálja õket. A gallyak rajtuk az érzékek tárgyai. Vannak olyan gyökerei is,
melyek lefelé nõnek, s ezek az emberi társadalom gyümölcsözõ cselekedeteihez
kötõdnek.
MAGYARÁZAT: Ez a vers folytatja a banyanfa leírását. Ágai minden
irányban kiterjednek, s az alsóbb ágakon különféle élõlények sokaságát találhatjuk:
embereket, lovakat, teheneket, kutyákat, macskákat stb., a felsõbb ágakon pedig az
élõlények magasabbrendû fajtáival találkozhatunk: félistenekkel, gandharvákkal és sok
más magasabb rendû fajjal. Ahogyan a fát a víz élteti, ezt a fát az anyagi természet
három kötõereje táplálja. Néha azt tapasztalhatjuk, hogy egy földterület meddõ a
szárazság miatt, míg egy másik szép zöld. Az élet különféle fajai hasonló módon
aszerint nyilvánulnak meg, hogy hol érvényesülnek arányosan nagyobb mértékben
az anyagi természet bizonyos kötõerõi.
E fa gallyai képezik az érzékek tárgyait. A természet különféle kötõerõinek
kifejlesztésével különféle érzékeket kapunk, amelyekkel az érzéktárgyak számtalan
eltérõ változatát élvezzük. Az ágak csúcsai az érzékszervek (fül, orr, szem stb.),
melyek ragaszkodnak az érzéktárgyak élvezetéhez. A gallyak alkotják az érzékek
tárgyait, vagyis a hangot, a formát, az érintést stb. A mellékgyökerek a vonzalomnak
és a gyûlöletnek felelnek meg, melyek a szenvedés és érzékkielégítés különféle
változatainak a melléktermékei. A hajlam a jámbor illetve bûnös jellemre ezekbõl a
másodlagos gyökerekbõl fejlõdik ki, amelyek minden irányban elágaznak. A fõ
gyökér Brahmalokán ered, a többi pedig az emberek lakta bolygórendszerekbõl.
Miután jámbor tetteinek eredményét élvezhette a felsõbb bolygókon, az ember
visszakerül a Földre, hogy felújítsa a karmáját, azaz gyümölcsözõ cselekedeteket
végezzen, hogy ismét felemelkedjen. A tettek mezejének ezt az emberi bolygót
tekintik.
15.3—4
na r¡pam asyeha tathopalabhyate
n§nto na c§dir na ca samprati¢±h§
aªvattham ena° su-vir¡¨ha-m¡lam
asa¯ga-ªastre£a d¥¨hena chittv§
tata¤ pada° tat parim§rgitavya°
yasmin gat§ na nivartanti bh¡ya¤
tam eva c§dya° puru¢a° prapadye
yata¤ prav¥tti¤ pras¥t§ pur§£¦
na—nem; r¡pam—a forma; asya—ennek e fának; iha—ebben a világban;
tath§—szintén; upalabhyate—érzékelhetõ; na—soha; anta¤—vége; na—soha; ca—is;
§di¤—eleje; na—soha; ca—is; samprati¢±h§—az alapja; aªvattham—banyanfa; enam—
ezt; su-vir¡¨ha—erõsen; m¡lam—gyökerezõ; asa¯ga-ªastre£a—az elkülönülés
fegyverével; d¥¨hena—erõs; chittv§—kivágva; tata¤—ezután; padam—helyzetet; tat—
azt; parim§rgitavyam—fel kell kutatni; yasmin—ahová; gat§¤—eljutván; na—soha;
nivartanti—visszatérnek; bh¡ya¤—ismét; tam—Hozzá; eva—bizonyára; ca—is;
§dyam—eredeti; puru¢am—az Istenség Személyisége; prapadye—meghódol; yata¤—
akitõl; prav¥tti¤—a kezdet; pras¥t§—kiterjedés; pur§£i—nagyon õsi.
Ebben a világban lehetetlen meglátni e fa igazi formáját. Senki sem érheti meg,
hogy hol kezdõdik és hol végzõdik, vagy hol van az alapja. Gyökerei erõsek, de
nagy elszántsággal, az elkülönülés fegyverével az embernek ki kell vágnia ezt a
fát. Azután fel kell kutatni azt a helyet, ahová egyszer eljutván soha többé nem
kell visszatérnie, s ott meg kell hódolnia az Istenség Legfelsõbb Személyisége
elõtt, aki mindennek a kezdete, s akibõl idõtlen idõk óta minden kiárad.
MAGYARÁZAT: Ez a vers egyértelmûen kimondja, hogy e banyanfa igazi
formáját ebben az anyagi világban lehetetlen megérteni. Mivel gyökerei felfelé
állnak, az igazi fa a másik végén van. Aki a fa anyagi kiterjedésének útvesztõjébe
bonyolódott, az nem láthatja, milyen messzire nyúlik, s így a kezdetét sem ismeri.
Ám mégis meg kell találnunk az eredetét. „Én az apám fia vagyok, az apám pedig
ennek és ennek az embernek a fia stb.” Ha így tekintünk vissza, akkor eljutunk
Brahm§hoz, akit Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u teremtett. Így végül elérkezünk az Istenség
Legfelsõbb Személyiségéhez, s ez kutatásunk végét jelenti. Fel kell tehát kutatnunk a
fa eredetét, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, olyan emberek segítségével, akik
ismerik Õt. Ilyen tudás birtokában az ember fokozatosan eltávolodik a valóság e
hamis tükrözõdésétõl, s a tudás fegyverével elvághatja a kötelékeket, hogy végül
elérje az igazi fát.
Ezzel kapcsolatban az asa¯ga szó nagyon fontos, mert az érzéki élvezet és
az anyagi természet feletti uralkodás iránti ragaszkodás nagyon erõs. A hiteles
szentírásokon alapuló lelki tudományról beszélgetve, valamint meghallgatva azokat,
akik valódi tudással rendelkeznek, meg kell tanulnunk, hogyan szabaduljunk meg
ettõl a ragaszkodástól. Az efféle beszélgetések a bhakták társaságában azt
eredményezik, hogy az ember eljut az Istenség Legfelsõbb Személyiségéhez. Ekkor
az elsõ, amit tennünk kell, hogy meghódolunk Neki. Ez a vers megemlíti azt a helyet,
ahová ha egyszer eljutunk, nem térünk vissza többé a hamis, visszatükrözõdõ fához.
Az eredeti gyökér K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s Belõle árad minden.
Az Istenség Személyisége kegyének elnyeréséhez csupán az szükséges, hogy
meghódoljunk Elõtte, s ezt az odaadó szolgálat végzésével — hallással, énekléssel
stb. — érhetjük el. Õ tehát az anyagi világ kiáradásának oka. Amint ezt már Maga az
Úr korábban kijelentette: aha° sarvasya prabhava¤. „Én vagyok minden dolog
eredete.” Ahhoz tehát, hogy kijussunk az anyagi élet erõs banyanfájának sûrû ágai
közül, át kell adnunk magunkat K¥¢£ának. Amint ez megtörténik, automatikusan
eltávolodunk ettõl az anyagi világtól.
15.5
nirm§na-moh§ jita-sa¯ga-do¢§
adhy§tma-nity§ viniv¥tta-k§m§¤
dvandvair vimukt§¤ sukha-du¤kha-sa°jñair
gacchanty am¡¨h§¤ padam avyaya° tat
ni¤—nélkül; m§na—hamis tisztelet; moh§¤—és illúzió; jita—legyõzve;
sa¯ga—a társulásnak; do¢§¤—a hibák; adhy§tma—lelki tudásban; nity§¤—
örökkévalóságban; viniv¥tta—elszakadva; k§m§¤—a kéjtõl; dvandvai¤—a
kettõsségektõl; vimukt§¤—megszabadult; sukha-du¤kha—boldogság és
boldogtalanság; sa°jñai¤—nevezett; gacchanti—elérnek; am¡¨h§¤—nem
megtévesztett; padam—helyzetet; avyayam—örökkévalót; tat—azt.
Aki nem követel magának hamis tiszteletet, aki nincs illúzióban, s
megszabadult a nemkívánatosak társaságától, aki megértette az örökkévalót,
felhagyott az anyagi kéjjel, a boldogság és boldogtalanság kettõssége nem zavarja,
józan, s tudja, hogyan kell meghódolnia a Legfelsõbb Személy elõtt — az eléri azt
az örök birodalmat.
MAGYARÁZAT: Ez a vers nagyon szépen leírja a meghódolás folyamatát.
Az elsõ szükséges tulajdonság az, hogy az embert ne tévessze meg a büszkeség. A
feltételekhez kötött lélek rendkívül felfuvalkodott, s magát hiszi az anyagi természet
urának, ezért nagyon nehéz meghódolnia az Istenség Legfelsõbb Személyisége elõtt.
Az igazi tudás tanulmányozásával fel kell ismernünk, hogy nem mi vagyunk az
anyagi természet urai; az Istenség Legfelsõbb Személyisége az Úr. A meghódolás
folyamatát akkor kezdheti el az ember, ha megszabadult a büszkeségbõl fakadó
illúziótól. Aki az anyagi világban mindig tiszteletre vágyik, az nem képes
meghódolni a Legfelsõbb Személy elõtt. Büszkeségét az illúzió okozza, mert ostobán
azt hiszi, hogy õ a világ ura, pedig csupán egy rövid ideig marad itt: jön, aztán
hamarosan távozik, közben pedig mindent bonyolulttá tesz, s állandóan bajban van.
Az egész világot ez a felfogás tartja mozgásban. Az emberek úgy vélik, hogy ez a
Föld bolygó az emberi társadalom tulajdona, s e hamis felfogás eredményeképpen
felosztották területeit. Meg kell szabadulnunk attól a téves elgondolástól, hogy a
világ az emberi társadalomé, és csak ezután válhatunk meg azoktól az illuzórikus
kapcsolatoktól, melyeket a családi, a társadalmi és a nemzeti érzések hoznak létre.
Ezek a hamis kapcsolatok kötöznek bennünket az anyagi világhoz. A következõ
lépés a lelki tudás elsajátítása. Meg kell tanulnunk, mi az, ami valóban a miénk, és mi
az, ami nem. Ha az ember mindent a valóságnak megfelelõen ért meg, megszabadul
a boldogság és boldogtalanság, élvezet és fájdalom stb. ellentétpárjaitól. Teljes tudás
lesz a birtokában, és így képes lesz meghódolni az Istenség Legfelsõbb Személyisége
elõtt.
15.6
na tad bh§sayate s¡ryo na ªaª§¯ko na p§vaka¤
yad gatv§ na nivartante tad dh§ma parama° mama
na—nem; tat—azt; bh§sayate—beragyogja; s¡rya¤—nap; na—sem;
ªaª§¯ka¤—hold; na—sem; p§vaka¤—a tûz, az elektromosság; yat—ahová; gatv§—
menvén; na—sohasem; nivartante—visszatérnek; tat dh§ma—az a hajlék; paramam—
legfelsõbb; mama—Enyém.
Az Én legfelsõbb hajlékomat nem nap vagy hold, tûz vagy elektromosság
ragyogja be. Aki egyszer eljut oda, többé már nem tér vissza az anyagi világba.
MAGYARÁZAT: Ez a vers a lelki világról, K¥¢£ának, az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének a hajlékáról beszél, amit K¥¢£alokának vagy Goloka
V¥nd§vanának neveznek. A lelki világban nincs szükség napfényre, holdfényre,
tûzre vagy elektromosságra, mert ott a bolygók mind önragyogóak. A mi
univerzumunkban csak a nap önragyogó, a lelki világban azonban minden bolygó
ilyen. Az ottani bolygók (a Vaiku£±hák) sugárzása alkotja a brahmajyotiként ismert
ragyogó eget. Valójában ez a ragyogás K¥¢£a bolygójából, Goloka V¥nd§vanából
árad, s egy részét a mahat-tattva, az anyagi világ fedi be. A tündöklõ lelki ég többi,
nagyobbik részét a Vaiku£±halokákként ismert lelki bolygók töltik be, melyek közül
Goloka V¥nd§vana a legfõbb.
Amíg e sötét anyagi világban van, az élõlény élete feltételektõl függ, ám
amint elvágja a kötelékeket, melyek az anyagi világ hamis, eltorzult fájához kötik, és
eljut a lelki világba, azonnal felszabadul. Onnan sohasem fog már visszatérni.
Feltételekhez kötött életében az élõlény önmagát hiszi az anyagi világ urának, de a
felszabadulás után a lelki birodalomba kerül, s a Legfelsõbb Úr társaságában élvezi
örökkévaló, gyönyörrel és tudással teljes életét.
Minden embernek vonzódnia kellene ehhez a leíráshoz, s vágynia kellene
arra, hogy megváljon a valóság e hamis tükrözõdésétõl, és az örökkévaló világba
jusson. Az anyagi világhoz túlságosan vonzódó ember nagyon nehezen vágja el a
ragaszkodást, de ha elkezdi a K¥¢£a-tudat folyamatát, akkor lehetõsége nyílik a
fokozatos eltávolodásra. A K¥¢£a-tudatú bhakták társaságát kell keresnie. Fel kell
kutatnia egy olyan közösséget, amelynek tagjai K¥¢£ának szentelték életüket, s meg
kell tanulnia tõlük az odaadó szolgálat végzését. Ily módon lehet elvágni a
ragaszkodást, amely az anyagi világhoz fûz bennünket. Pusztán azzal, hogy
sáfrányszínû ruhát öltünk, nem szabadulhatunk meg az anyagi világ vonzerejétõl.
Az Úr odaadó szolgálatához kell kötõdnünk. Nagyon komolyan kell tehát vennünk a
tizenkettedik fejezet szavait, miszerint az odaadó szolgálat az egyetlen út, melyet
követve kiszabadulhatunk az igazi fa hamis tükrözõdésébõl. A tizennegyedik fejezet
arról ír, hogy az anyagi természet minden folyamatot beszennyez, s egyedül az
odaadó szolgálatról mondja, hogy tisztán transzcendentális.
A parama° mama szavak nagyon fontosak ebben a versben.
Tulajdonképpen az egész világ a Legfelsõbb Úr tulajdona, ám a lelki világ paramam,
teljes a hat fenségben. A Ka±ha Upani¢ad (2.2.15) is megerõsíti, hogy a lelki világban
nincs szükség napfényre, holdfényre vagy csillagokra (na tatra s¡ryo bh§ti na candra-
t§rakam), mert ott mindent a Legfelsõbb Úr belsõ energiája ragyog be. E legfelsõbb
hajlékra csakis a meghódolás vezet — ez az egyetlen út.
15.7
mamaiv§°ªo j¦va-loke j¦va-bh¡ta¤ san§tana¤
mana¤-¢a¢±h§n¦ndriy§£i prak¥ti-sth§ni kar¢ati
mama—Enyém; eva—bizonyára; a°ªa¤—parányi részecskék; j¦va-loke—a
feltételekhez kötött lét világa; j¦va-bh¡ta¤—a feltételekhez kötött élõlény; san§tana¤—
örökkévaló; mana¤—az elmével; ¢a¢±h§ni—hat; indriy§£i—érzékek; prak¥ti—anyagi
természetben; sth§ni—elhelyezkedik; kar¢ati—keményen küzd.
Az élõlények ebben a feltételekhez kötött világban az Én örökkévaló, parányi
részeim. Feltételekhez kötött létük miatt küzdelmes harcot vívnak a hat
érzékszervvel, melyhez az elme is hozzátartozik.
MAGYARÁZAT: Ez a vers az élõlény kilétét határozza meg nagyon
érthetõen. Az élõlény örökké a Legfelsõbb Úr parányi töredék szerves része. Az a
feltevés, miszerint csupán a feltételekhez kötött létben van egyénisége, s felszabadult
állapotában eggyé válik a Legfelsõbb Úrral, nem helytálló. Az élõlény örökké töredék
rész. Ez a vers félreérthetetlenül kijelenti: san§tana¤. A Védák tanítása szerint a
Legfelsõbb Úr kiterjedéseinek és megnyilvánulásainak száma végtelen. Az elsõdleges
kiterjedéseket vi¢£u-tattvának, a másodlagosakat pedig élõlényeknek hívják. Más
szóval a vi¢£u-tattva személyes, az élõlények pedig elkülönült kiterjedések.
Személyes kiterjedése által az Úr különféle formákban nyilvánul meg, mint például
az Úr R§ma, N¥si°hadeva, Vi¢£um¡rti és a Vaiku£±ha bolygókon uralkodó
Istenségek. Az elkülönült kiterjedések, vagyis az élõlények örökké az Õ szolgái. Az
Istenség Legfelsõbb Személyisége személyes kiterjedései, vagyis az Istenség egyéni
személyiségei mindig léteznek. Hasonló módon a különálló kiterjedések, vagyis az
élõlények is rendelkeznek egyéni léttel. Az élõlények tehát a Legfelsõbb Úr parányi,
szerves részei, ezért részben rendelkeznek a tulajdonságaival is, melyek közül az
egyik a függetlenség. Mint egyéni léleknek, minden élõlénynek saját egyénisége és
parányi függetlensége van. Ha visszaél a függetlenségével, feltételekhez kötött létbe
jut, ha helyesen alkalmazza, örökre felszabadul. Ám természetét tekintve mindkét
esetben örökkévaló, hasonlóan a Legfelsõbb Úrhoz. Ha felszabadult, akkor mentes az
anyagi feltételektõl, és az Úr transzcendentális szolgálatának él. Ha azonban
feltételekhez kötött, akkor a természet anyagi kötõerõinek irányítása alatt áll, s
megfeledkezik az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatáról, aminek az a
következménye, hogy teljes erejébõl kell küzdenie létéért az anyagi világban.
 Valamennyi élõlény a Legfelsõbb Úr szerves része — nemcsak az emberek,
a macskák és a kutyák, de még az anyagi világ nagyhatalmú irányítói is, például
Brahm§, az Úr ¼iva, sõt még Vi¢£u is. Mindegyikük örökkévaló, s nem ideiglenes
megnyilvánulás. A kar¢ati („küzd”, „viaskodik”) szó nagyon jelentõségteljes. A lélek
az anyagi létben rabságban van, mintha bilincsbe lenne verve. A hamis ego az, ami
megkötözi, az elme pedig a legfõbb ügynök, ami az élõlényt az anyagi létben
irányítja. Ha az elme a jóság kötõerejében van, az élõlény jó tetteket hajt végre, ha a
szenvedély kötõerejében van, akkor szenvednie kell cselekedetei miatt, ha pedig a
tudatlanság kötõerejében, akkor alacsonyabb rendû létformákba kerül. Ebbõl a
versbõl azonban kiderül, hogy a feltételekhez kötött lelket az anyagi test, s ezzel
együtt az elme és az érzékek burkolják be, ám amint felszabadul, ez az anyagi
burkolat megsemmisül, és az egyéni képességeknek megfelelõen megnyilvánul a
lelki test. A M§dhyandin§yana-ªruti a következõket tudatja velünk: sa v§ e¢a brahma-
ni¢±ha ida° ªar¦ra° martyam atis¥jya brahm§bhisampadya brahma£§ paªyati brahma£§
ª¥£oti brahma£aiveda° sarvam anubhavati. E vers szerint amikor az élõlény megválik az
anyagi testtõl, s a lelki világba jut, visszanyeri lelki testét, amelyben szemtõl szemben
megláthatja az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Személyesen beszélhet Vele és
hallhatja Õt, sõt képes lesz igazán megérteni Õt. A sm¥tik szerint vasanti yatra puru¢§¤
sarve vaiku£±ha-m¡rtaya¤: a lelki bolygókon mindenki teste az Istenség Legfelsõbb
Személyisége testéhez hasonlít. A test felépítésében tehát nincs különbség a szerves
rész élõlények és a vi¢£u-m¡rti kiterjedések között. Más szóval az Istenség Legfelsõbb
Személyisége kegyébõl az élõlény lelki testet kap, ha felszabadul.
A mamaiv§°ªa¤ szavak („a Legfelsõbb Úr parányi szerves részei”) szintén
nagyon jelentõsek. A Legfelsõbb Úr parányi szerves részei nem olyanok, mint egy
anyagból álló dolog töredék darabkái. A második fejezet már megtárgyalta, hogy a
lelket nem lehet feldarabolni, éppen ezért e töredék szerves részt nem anyagi
felfogással kell megértenünk. Nem olyan, mint az anyag, amit fel lehet darabolni és
aztán újra össze lehet illeszteni. Az élõlénnyel kapcsolatban ezt a felfogást nem lehet
alkalmazni, mert a vers szanszkrit san§tana („örök”) kifejezést használja. A töredék
rész örökkévaló. A második fejezet elején azt is olvashattuk, hogy a Legfelsõbb Úr
töredék részecskéje minden egyes egyéni testben jelen van (dehino 'smin yath§ dehe).
Ha kiszabadul a test rabságából, visszanyeri eredeti lelki testét a lelki világ egyik
lelki bolygóján, s a Legfelsõbb Úr társaságát élvezi. Azt is meg kell azonban
értenünk, hogy mint a Legfelsõbb Úr parányi szerves része, az élõlény minõség
tekintetében azonos Vele, mint ahogyan az aranydarabkák szintén aranyból vannak.
15.8
ªar¦ra° yad av§pnoti yac c§py utkr§mat¦ªvara¤
g¥h¦tvait§ni sa°y§ti v§yur gandh§n iv§ªay§t
ªar¦ram—a test; yat—mint; av§pnoti—kapja; yat—mint; ca api—is;
utkr§mati—feladja; ¦ªvara¤—a test ura; g¥h¦tv§—felvéve; et§ni—mindezt; sa°y§ti—
elmegy; v§yu¤—a levegõ; gandh§n—az illat; iva—mint; §ªay§t—a forrásuktól.
Az anyagi világban az élõlény különbözõ életfelfogásait úgy viszi egyik testbõl
a másikba, mint ahogyan a szél szállítja az illatot. Felvesz egy testet, majd kilép
belõle, hogy egy újat fogadjon el.
 MAGYARÁZAT: Ez a vers ¦ªvarának, vagyis saját teste irányítójának írja le
az élõlényt, aki kívánsága szerint kerülhet magasabb illetve alacsonyabb rendû
testbe. Az élõlény parányi függetlenséggel rendelkezik. Testének cseréje rajta múlik,
s halálakor a saját maga teremtette tudata határozza meg a következõ testét. Ha a
macska vagy kutya tudatához hasonlóra alakította tudatát, akkor elkerülhetetlenül
macska- vagy kutyatestet kap. Ha azonban tudatát az isteni tulajdonságokra
rögzítette, akkor félistenként fog megszületni, s ha K¥¢£a-tudatú, akkor a lelki
világba, K¥¢£alokára jut, ahol K¥¢£a társaságában lehet. Az a felfogás, hogy a test
megsemmisülése után mindennek vége, helytelen. Az egyéni lélek egyik testbõl a
másikba vándorol, s jelenlegi teste és tettei alapozzák meg a következõ testét. Az
ember a karma szerint kapja a különféle testeket, melyeket egy idõ után el kell
hagynia. E vers szerint a következõ testet a finom fizikai test fejleszti ki, amely a
következõ test felfogását hordozza magában. Az egyik testbõl a másikba vándorlást
és a testi létben folytatott küzdelmet kar¢atinak, létért vívott harcnak nevezik.
15.9
ªrotra° cak¢u¤ sparªana° ca rasana° ghr§£am eva ca
adhi¢±h§ya manaª c§ya° vi¢ay§n upasevate
ªrotram—fülek; cak¢u¤—szemek; sparªanam—érintés; ca—is; rasanam—
nyelv; ghr§£am—a szaglás képessége; eva—is; ca—és; adhi¢±h§ya—benne van; mana¤—
elme; ca—is; ayam—õ; vi¢ay§n—érzéktárgyakat; upasevate—élvezi.
Az élõlény egy újabb durva fizikai testet kap, bizonyos fajta füllel, szemmel,
nyelvvel, orral és érintésérzékkel, melyeket az elme fog össze, s így élvezheti az
érzékek tárgyainak egy adott csoportját.
MAGYARÁZAT: Ha tehát az élõlény tudata a kutyák és macskák szintjére
süllyed, akkor a következõ életében kutya vagy macska testet kap, s azt élvezi. A
tudat eredetileg tiszta, mint a víz. Ha azonban a vízbe színes festéket keverünk,
elszínezõdik. Éppen így a tudat is tiszta, mivel a lélek tiszta, az anyagi kötõerõkkel
kapcsolatba kerülve azonban megváltozik. Az igazi tudat a K¥¢£a-tudat, ezért az él
valóban tiszta életet, aki K¥¢£a-tudatú. Ha azonban tudatát az anyagi mentalitás
valamilyen formája beszennyezi, következõ életében annak megfelelõen kap anyagi
testet. S ez nem feltétlenül jelent emberi testet. Nyolcmillió-négyszázezer faj létezik, s
az élõlény megjelenhet macskák, kutyák, sertések, félistenek között vagy bármely
más fajban.
15.10
utkr§manta° sthita° v§pi bhuñj§na° v§ gu£§nvitam
vim¡¨h§ n§nupaªyanti paªyanti jñ§na-cak¢u¢a¤
utkr§mantam—a testet elhagyva; sthitam—benne a testben; v§ api—sem;
bhuñj§nam—élvezve; v§—vagy; gu£a-anvitam—az anyagi természet kötõerõinek
varázsa alatt; vim¡¨h§¤—az ostobák; na—sohasem; anupaªyanti—láthatják; paªyanti—
láthatják; jñ§na-cak¢u¢a¤—akik a tudás szemével látnak.
Az ostobák nem értik meg, hogyan képes az élõlény elhagyni testét, s azt sem,
miféle testbõl merít örömet az anyagi természet kötõerõinek varázsa alatt. De aki a
tudás szemével néz, az látja mindezt.
 MAGYARÁZAT: A jñ§na-cak¢u¢a¤ szó nagyon fontos. Tudás nélkül az
ember képtelen megérteni, hogyan hagyja el az élõlény a testét, milyen formát kap
majd a következõ életében, és miért rendelkezik egy bizonyos fajta testtel. Hogy ezt
megérthessük, nagy tudásra van szükségünk, melyre a Bhagavad-g¦t§ból és más
hasonló irodalomból, egy hiteles lelki tanítómester közvetítésével tehetünk szert.
Nagyon szerencsés az az ember, akit úgy tanítottak, hogy megértse ezeket a
dolgokat. Minden élõlény bizonyos körülmények között hagyja el testét, bizonyos
körülmények között él, s bizonyos körülmények között élvez az anyagi természet
varázsa alatt. Ennek eredményeként az érzékkielégítés illúziójában a
legváltozatosabb anyagi boldogságban és szenvedésben van része. Akiket örökké
megtéveszt a vágy és a kéj, azok elveszítik minden képességüket, hogy megértsék,
hogyan lakoznak a testben, s hogyan cserélik azt. Egyszerûen csak nem tudják
felfogni. Akik azonban lelki tudásra tettek szert, azok képesek meglátni, hogy a lélek
különbözik a testtõl, s a testeket cserélve mindig másféle élvezet vár rá. Az ilyen
ismeret birtokában az ember megértheti, hogyan szenved a feltételekhez kötött
élõlény ebben az anyagi létben. Ezért a K¥¢£a-tudatban magas szinten álló bhakták
mindent megtesznek, hogy átadják ezt a tudományt az embereknek, akik oly sokat
szenvednek a feltételekhez kötött lét során. El kell hagyniuk ezt a fajta létet, K¥¢£a-
tudatossá kell válniuk, s fel kell szabadulniuk, hogy a lelki világba juthassanak.
15.11
yatanto yoginaª caina° paªyanty §tmany avasthitam
yatanto 'py ak¥t§tm§no naina° paªyanty acetasa¤
yatanta¤—törekedve; yogina¤—a transzcendentalisták; ca—is; enam—ezt;
paªyanti—láthatják; §tmani—az önvalóban; avasthitam—van; yatanta¤—törekedve;
api—habár; ak¥ta-§tm§na¤—akik nem jutottak el az önmegvalósításig; na—nem;
enam—ezt; paªyanti—láthatják; acetasa¤—fejletlen elmével.
A törekvõ transzcendentalisták, akik az önmegvalósításnak élnek, tisztán
látják mindezt. De akiknek elméje nem fejlett, s nem jutottak el az
önmegvalósításig, azok még ha próbálkoznak vele, akkor sem képesek látni, mi
történik.
MAGYARÁZAT: A lelki önmegvalósítás útját sok transzcendentalista
járja, de akik még nem valósították meg igazi énjüket, azok képtelenek megérteni,
hogyan változik minden az élõlény testében. Ezzel kapcsolatban a yogina¤ szó
nagyon fontos. Manapság számtalan úgynevezett yog¦ és yoga-társaság van, ám az
önmegvalósítás témájában valamennyien vakok. Bizonyos tornagyakorlatokhoz
ragaszkodnak csupán, és megelégszenek annyival, hogy testük erõs és egészséges
lesz. Ennyibõl áll a tudományuk. Õket nevezik yatanto 'py ak¥t§tm§na¤nak. Noha
szorgalmasan végzik állítólagos yoga-gyakorlataikat, nem jutnak el az
önmegvalósításig. Az ilyen emberek képtelenek megérteni a lélekvándorlás
folyamatát. Egyedül azok tudják felfogni, hogyan történik minden, akik az igazi
yogát végzik, akik megvalósították énjüket, a világot és a Legfelsõbb Urat — azaz a
tiszta odaadó szolgálatot végzõ, K¥¢£a-tudatú bhakti-yog¦k.
 15.12
yad §ditya-gata° tejo jagad bh§sayate 'khilam
yac candramasi yac c§gnau tat tejo viddhi m§makam
yat—ami; §ditya-gatam—a napfényben; teja¤—ragyogás; jagat—az egész
világ; bh§sayate—beragyogja; akhilam—teljesen; yat—amit; candramasi—a holdon;
yat—ami; ca—is; agnau—a tûzben; tat—azt; teja¤—ragyogás; viddhi—értsd meg;
m§makam—Tõlem.
Az egész világ sötétségét szétoszlató nap ragyogása, a hold sugárzása és a tûz
fényessége is mind Belõlem árad.
MAGYARÁZAT: Aki nem kellõképpen intelligens, az nem láthatja, mi
hogyan megy végbe. Tudásunkat azonban megalapozhatjuk azzal, ha megértjük,
amit az Úr ebben a versben mond. Mindenki láthatja a napot, a holdat, a tüzet és az
elektromosságot. Csupán annyit próbáljunk megérteni, hogy a nap, a hold, az
elektromosság és a tûz fénye mind az Istenség Legfelsõbb Személyiségébõl árad. Ez a
felfogás, ami a K¥¢£a-tudat kezdetét jelenti, nagy lépés az anyagi világban
feltételekhez kötött lélek lelki fejlõdésének útján. A élõlények lényegüket tekintve a
Legfelsõbb Úr szerves részei, és K¥¢£a a versben arra céloz, hogyan térhetnek haza,
vissza Istenhez.
Ebbõl a versbõl azt is megtudhatjuk, hogy a nap beragyogja az egész
naprendszert. Különféle univerzumok és naprendszerek vannak, napokkal,
holdakkal és bolygókkal, de minden univerzumban csak egy nap van. Ahogyan azt a
Bhagavad-g¦t§ (10.21) elmondja, a hold szintén csillag (nak¢atr§£§m aha° ªaª¦). A
napfény a Legfelsõbb Úr lelki világa lelki ragyogásának köszönhetõ. Az emberek
általában akkor kezdenek el tevékenykedni, ha felkel a nap. A fõzéshez tûz kell, s
tûzre van szükség a gyárak mûködtetéséhez is, és még sorolhatnánk, mi mindenhez.
A tûz tehát nagyon sok dologhoz szükséges. Láthatjuk, hogy a napfény, a holdfény
és a tûz nagyon kedves az élõlények számára. Nélkülük senki sem élhetne. Ha tehát
megértjük, hogy a nap, a hold, a tûz fénye és ragyogása mind K¥¢£ából, az Istenség
Legfelsõbb Személyiségébõl, K¥¢£ából árad, akkor a K¥¢£a-tudatunk fejlõdni kezd. A
hold fénye táplálja a zöldségeket. A holdfény olyannyira kellemes, hogy az emberek
könnyen megérthetik ebbõl, hogy K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége
kegyébõl élnek. Az Õ kegye nélkül nem lenne nap, hold és tûz, s ezek nélkül senki
sem élhetne. E néhány gondolat célja az, hogy felébressze a K¥¢£a-tudatot a
feltételekhez kötött lelkekben.
15.13
g§m §viªya ca bh¡t§ni dh§ray§my aham ojas§
pu¢£§mi cau¢adh¦¤ sarv§¤ somo bh¡tv§ ras§tmaka¤
g§m—a bolygók; §viªya—behatolva; ca—szintén; bh¡t§ni—az élõlényeket;
dh§ray§mi—fenntartom; aham—Én; ojas§—energiám által; pu¢£§mi—táplálom; ca—és;
au¢adh¦¤—a zöldségeket; sarv§¤—minden; soma¤—a hold; bh¡tv§—válva; rasa-
§tmaka¤—ízt adva.
Behatolok minden bolygóba, s az Én energiám tartja õket pályájukon. Holddá
válva Én látom el a zöldségeket az élet ízes levével.
 MAGYARÁZAT: Megérthetjük, hogy a bolygók csakis az Úr energiájának
köszönhetõen keringenek az ûrben. Az Úr belép minden atomba, minden bolygóba
és minden élõlénybe. Errõl a Brahma-sa°hit§ ír, ahol azt olvashatjuk, hogy az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének teljes értékû kiterjedése, Param§tm§ behatol a
bolygókba, az univerzumba, az élõlényekbe, sõt még az atomokba is. Az Õ
jelenlétének köszönhetõ, hogy minden a megfelelõ formában nyilvánul meg. Az élõ
ember lebeghet a vízen, mert a lélek jelen van a testben, de annak távoztával a test
halottá válik, s lesüllyed. Természetesen a bomló test is úszhat úgy a habok tetején,
mint például egy szalmaszál, de ha valakit a vízben ér a halál, teste azonnal elmerül.
Az ûrben a bolygók szintén azért lebegnek, mert az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének legfelsõbb energiája hatolt beléjük. Energiája úgy tartja fenn a
bolygók mindegyikét, ahogyan az ember a homokot tartja a kezében. Ha valaki
homokot tart a kezében, a homok nem hullik le, ám ha a levegõbe szórja, a
homokszemek alászállnak. Az ûrben lebegõ bolygókat hasonlóképpen tartja
markában a Legfelsõbb Úr univerzális formája. Az Õ ereje és energiája révén marad
minden mozgó és mozdulatlan a helyén. A védikus himnuszok azt írják, hogy az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének köszönhetõen süt a nap és kering minden
égitest rendíthetetlenül. Ha Õ nem lenne, a bolygók szétszóródnának, akárcsak a
porszemek a levegõben, s valamennyi elpusztulna. Az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének köszönhetõ az is, hogy a hold táplálja a zöldségeket. A zöldségek a
hold hatására válnak ízletessé. A hold fénye nélkül a zöldségfélék nem nõnének, s
nem lennének ízletesek sem. Az emberi társadalom tagjai azért élhetnek
kényelmesen, azért dolgozhatnak és élvezhetik a különféle ételeket, mert a legfelsõbb
Úr megadja nekik mindezt. Ezek nélkül az emberiség nem lenne képes fenntartani
létét. A ras§tmaka¤ szó nagyon lényeges: mindent a Legfelsõbb Úr tesz ízletessé a
hold hatásán keresztül.
15.14
aha° vaiªv§naro bh¡tv§ pr§£in§° deham §ªrita¤
pr§£§p§na-sam§yukta¤ pac§my anna° catur-vidham
aham—Én; vaiªv§nara¤—az Én teljes részem mint az emésztés tüze;
bh¡tv§—válva; pr§£in§m—minden élõlénynek; deham—a testekben; §ªrita¤—
elhelyezkedve; pr§£a—a kiáramló levegõ; ap§na—a lefelé áramló levegõ;
sam§yukta¤—egyensúlyban tartva; pac§mi—emésztek; annam—ételt; catu¤-vidham—
négyfélét.
Én vagyok az emésztés tüze minden élõlény testében, s a ki- és bemenõ
életlevegõhöz csatlakozva Én emésztem meg a négyféle ételt.
MAGYARÁZAT: Az Ýyur-veda ª§strából megtudhatjuk, hogy a gyomorban
tûz emészti meg az ételt. Ha ez a tûz nem lángol, nem vagyunk éhesek, de ha
megfelelõen mûködik, akkor megéhezünk. Elõfordul, hogy nem ég jól — ilyen
esetben kezelésre van szükség. Ez a tûz szintén az Istenség Legfelsõbb Személyiségét
képviseli. A védikus mantrák (B¥had-§ra£yaka Upani¢ad 5.9.1) megerõsítik, hogy a
Legfelsõbb Úr vagy Brahman a tûz formájában van jelen a gyomorban, s így emészti
meg a különféle ételeket (ayam agnir vaiªv§naro yo 'yam anta¤ puru¢e yenedam anna°
pacyate). Mivel segít az emésztésben, az élõlény még táplálkozásában sem független.
Ha a Legfelsõbb Úr nem segítené az emésztését, nem is ehetne. Az Úr az tehát, aki
megtermeli és megemészti az ételeket, s az Õ kegyébõl élvezzük az életet. A Ved§nta-
s¡tra (1.2.27) szintén megerõsíti ezt. ¼abd§dibhyo 'nta¤ prati¢±h§n§c ca: az Úr jelen van a
hangban és a testben, a levegõben, sõt emésztõ erõként még a gyomorban is.
Négyféle étel van: nyelhetõ, rágható, nyalható és szopogatható. Mindegyik
emésztését az Úr segíti elõ.
15.15
sarvasya c§ha° h¥di sannivi¢±o
matta¤ sm¥tir jñ§nam apohana° ca
vedaiª ca sarvair aham eva vedyo
ved§nta-k¥d veda-vid eva c§ham
sarvasya—mindenkiében; ca—és; aham—Én; h¥di—szívben; sannivi¢±a¤—
helyezkedvén; matta¤—Tõlem; sm¥ti¤—emlékezés; jñ§nam—tudás; apohanam—
feledékenység; ca—és; vedai¤—a Védák által; ca—szintén; sarvai¤—mindegyik;
aham—Én vagyok; eva—bizonyára; vedya¤—a megismerendõ; ved§nta-k¥t—a Ved§nta
szerkesztõje; veda-vit—a Védák ismerõje; eva—bizonyára; ca—és; aham—Én.
Én mindenki szívében ott lakozom, s Tõlem jön az emlékezet, a tudás és a
feledékenység. Én vagyok az, akit a Védákból meg kell ismerni, s Én vagyok a
Ved§nta szerkesztõje és a Védák ismerõje.
MAGYARÁZAT: A Legfelsõbb Úr Param§tm§ként mindenki szívében
jelen van, s Õ indít el minden tettet. Az élõlény ugyan elfelejti elõzõ életét, ám a
Legfelsõbb Úr irányítása alapján kell cselekednie, aki tanúja minden tettének, s ezért
múltbeli cselekedeteinek megfelelõen lát tetteihez. Elegendõ tudást és emlékezetet
kap, s elõzõ életét elfelejti. Az Úr tehát nemcsak mindent átható, hanem minden
egyéni szívben helyhez kötött is. Õ az, aki munkája különféle gyümölcseivel
jutalmazza meg az embert. Õt nemcsak a személytelen Brahmanként, az Istenség
Legfelsõbb Személyiségeként és helyhez kötött Param§tm§ként imádják, hanem a
Védák inkarnációjának formájában is. A Védák adják meg a helyes útmutatást ahhoz,
hogy az emberek megfelelõen vezethessék életüket, s hazatérhessenek, vissza
Istenhez. A Védák az Istenség Legfelsõbb Személyiségérõl, K¥¢£áról szóló tudást
adják át, akinek egyik inkarnációja, Vy§sadeva a Ved§nta-s¡tra szerkesztõje. Ennek a
mûnek a valódi magyarázatát adja meg a ¼r¦mad-Bh§gavatam, amelyet szintén
Vy§sadeva állított össze. A Legfelsõbb Úr olyannyira teljes, hogy felszabadulásuk
érdekében a feltételekhez kötött lelkeket élelemmel látja el, amit még megemészteni
is segít, valamint tanúja a cselekedeteiknek, a Védák formájában tudásban részesíti
õket, sõt ¼r¦ K¥¢£aként, az Istenség Legfelsõbb Személyiségeként a Bhagavad-g¦t§t
tanítja számukra. Õ valóban méltó a feltételekhez kötött lelkek imádatára. Isten
tökéletesen jó és végtelenül kegyes.
Anta¤-pravi¢±a¤ ª§st§ jan§n§m. Az élõlény mindent elfelejt, amikor elhagyja
testét, de aztán a Legfelsõbb Úr ösztönzésére ismét cselekedni kezd. Feledékenysége
ellenére az Úr megadja neki a kellõ értelmet, hogy tevékenységeit ott folytassa, ahol
elõzõ életében abbahagyta. Az élõlény tehát nemcsak örül és szenved ebben az
anyagi világban a szívében lakozó Legfelsõbb Úr irányítása szerint, hanem Tõle
kapja meg a lehetõséget a Védák megértésére is. Ha valaki komolyan elhatározza,
hogy megérti a védikus tudást, K¥¢£a megadja neki az ehhez szükséges értelmet. S
hogy miért tárja fel a védikus bölcsességet? Mert minden egyes élõlénynek szüksége
van K¥¢£a megértésére. Ezt a védikus irodalom így erõsíti meg: yo 'sau sarvair vedair
g¦yate. A négy Védától kezdõdõen az egész védikus irodalom, a Ved§nta-s¡tra, az
Upani¢adok és a Pur§£ák mind a Legfelsõbb Úr dicsõségét hirdetik. Õt a védikus
rituációk végzésével, a védikus filozófia tanulmányozásával és az odaadó
szolgálatban végzett imádattal lehet elérni. A Védák célja tehát az, hogy megértsük
K¥¢£át. Úgy irányítanak bennünket, hogy megérthessük K¥¢£át és az Õ
megvalósításának folyamatát. A végsõ cél az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Ezt a
Ved§nta-s¡tra (1.1.4) a következõ szavakkal erõsíti meg: tat tu samanvay§t. A
tökéletességet három szinten lehet elérni. A védikus írások megértésével az ember
megértheti kapcsolatát az Istenség Legfelsõbb Személyiségével, a különféle
folyamatok gyakorlásával megközelítheti Õt, s végül elérheti a végsõ célt, aki nem
más, mint az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Ez a vers tehát a Védák szándékáról,
megértésérõl és céljáról beszél nagyon érthetõen.
15.16
dv§v imau puru¢au loke k¢araª c§k¢ara eva ca
k¢ara¤ sarv§£i bh¡t§ni k¡±a-stho 'k¢ara ucyate
dvau—kettõ; imau—ezek; puru¢au—élõlények; loke—a világban; k¢ara¤—
esendõ; ca—és; ak¢ara¤—tévedhetetlen; eva—bizonyára; ca—és; k¢ara¤—esendõ;
sarv§£i—minden; bh¡t§ni—élõlények; k¡±a-stha¤—egységben; ak¢ara¤—tévedhetetlen;
ucyate—mondják.
Kétféle lény létezik: az esendõ és a tévedhetetlen. Az anyagi világban minden
lény esendõ, a lelki világban pedig mindenki tévedhetetlen.
MAGYARÁZAT: Korábban már szó volt arról, hogy a Ved§nta-s¡trát az Úr
egyik inkarnációja, Vy§sadeva szerkesztette. Ebben a versben az Úr a Ved§nta-s¡tra
tartalmát foglalja össze, s azt mondja: a megszámlálhatatlan élõlényeket két csoportra
lehet osztani — esendõkre és tévedhetetlenekre. Az élõlények örökké az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének különálló szerves részei. Ha az anyagi világgal állnak
kapcsolatban, j¦va-bh¡tának hívják õket, s az ebben a versben használt k¢ara¤ sarv§£i
bh¡t§ni szanszkrit szavak azt jelentik, hogy esendõek. Akik az Istenség Legfelsõbb
Személyiségével egységben élnek, azokat tévedhetetleneknek hívják. Ez az egység
nem az egyéni lét megszûnését jelenti, hanem arra utal, hogy harmóniában élnek
egymással. Mindannyian összhangban vannak a teremtés szándékával. A lelki
világban természetesen nincs teremtés, de mivel — ahogy azt a Ved§nta-s¡tra
kijelenti — az Istenség Legfelsõbb Személyisége a forrása minden kiáradásnak, ezért
ezt a fogalmat magyarázzuk most meg.
Az Úr K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége kijelentése szerint az
embereknek két csoportja van. Ezt a Védák is alátámasztják, így hát nem férhet hozzá
kétség. Az anyagi világban az elméjükkel és az öt érzékkel küzdõ élõlények anyagi
testtel rendelkeznek, amely mindig változik. Amíg feltételekhez kötött állapotban
vannak, testük az anyaggal való kapcsolatuk következtében változik. Az anyag
változik, ezért úgy tûnik, hogy így tesz az élõlény is. A lelki világban azonban a test
nem anyagból van, ezért nem változik. Az anyagi világban a test hat változáson
megy keresztül: születés, növekedés, állandósulás, szaporodás, sorvadás és végül
pusztulás. Ezek az anyagi test változásai. Ezzel ellentétben a lelki világban a test nem
változik; ott nincsen sem öregkor, sem születés, sem halál. Ott minden egységben
van. K¢ara¤ sarv§£i bh¡t§ni: az anyaggal kapcsolatba került élõlény cseréli a testét,
tehát esendõ, kezdve az elsõ teremtett lénytõl, Brahm§tól egészen a parányi
hangyáig. Ezzel szemben a lelki világban az élõlények mindig szabadok az
egységben.
15.17
uttama¤ puru¢as tv anya¤ param§tmety ud§h¥ta¤
yo loka-trayam §viªya bibharty avyaya ¦ªvara¤
uttama¤—a legjobb; puru¢a¤—személyiség; tu—de; anya¤—egy másik;
parama—a legfelsõbb; §tm§—lélek; iti—így; ud§h¥ta¤—mondják; ya¤—aki; loka—az
univerzumnak; trayam—három része; §viªya—behatolva; bibharti—fenntartja;
avyaya¤—a kimeríthetetlen; ¦ªvara¤—az Úr.
E kettõn kívül létezik a leghatalmasabb élõ személyiség, a Legfelsõbb Lélek,
Maga az elpusztíthatatlan Úr, aki behatolt a három világba, s fenntartja azokat.
MAGYARÁZAT: A Ka±ha Upani¢ad (2.2.13) és a ¼vet§ªvatara Upani¢ad (6.13)
nagyon szépen ír ugyanerrõl a témáról. Egyértelmûen kijelentik, hogy
megszámlálhatatlanul sok élõlény létezik, egy részük feltételekhez kötött
létállapotban, a többi felszabadultan, de rajtuk kívül van egy Legfelsõbb Személyiség
is, Param§tm§. Az Upani¢adok egyik verse így szól: nityo nity§n§° cetanaª cetan§n§m.
Ez azt jelenti, hogy a feltételekhez kötött és felszabadult élõlények között létezik egy
legfelsõbb élõ személyiség, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, aki fenntartja õket,
és tetteik alapján lehetõséget ad számukra az élvezetre. Ez az Istenség Legfelsõbb
Személyisége Param§tm§ként jelen van mindenki szívében. Egyedül az a bölcs képes
elérni a tökéletes békét, aki megértette Õt.
15.18
yasm§t k¢aram at¦to 'ham ak¢ar§d api cottama¤
ato 'smi loke vede ca prathita¤ puru¢ottama¤
yasm§t—mivel; k¢aram—az esendõnek; at¦ta¤—transzcendentális; aham—Én
vagyok; ak¢ar§t—túl a tévedhetetlenen; api—is; ca—és; uttama¤—a legjobb; ata¤—
ezért; asmi—vagyok; loke—a világban; vede—a védikus irodalomban; ca—és;
prathita¤—ünnepelt; puru¢a-uttama¤—a Legfelsõbb Személyiségként.
Transzcendentális vagyok, túl az esendõn és a tévedhetetlenen, s Én vagyok a
leghatalmasabb, ezért a Legfelsõbb Személyként ünnepel Engem a világ és
magasztalnak a Védák.
MAGYARÁZAT: Az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, K¥¢£át senki sem
múlhatja felül, sem a feltételekhez kötött, sem a felszabadult lelkek, így tehát Õ
minden személyiség közül a legnagyobb. Ebbõl a versbõl kiderül, hogy az élõlények
és az Istenség Legfelsõbb Személyisége egyaránt egyének. Kettõjük között az a
különbség, hogy az élõlény sem feltételekhez kötött, sem felszabadult állapotában
nem tudja mennyiség tekintetében felülmúlni az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének felfoghatatlan képességeit. Aki azt gondolja, hogy a Legfelsõbb Úr
és az élõlények egy szinten állnak, vagy hogy minden tekintetben egyenlõek, az
téved. Kettõjük esetében mindig felsõbbrendûségrõl illetve alárendeltségrõl kell
beszélni. Az uttama szó nagyon jelentõségteljes. Az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét senki sem szárnyalhatja túl.
A loke szó jelentése: „a pauru¢a §gamában (a sm¥ti írásokban)”. A Nirukti
értelmezõ szótár megerõsíti: lokyate ved§rtho 'nena. „A Védák célját a sm¥ti írások
magyarázzák meg.”
A Védák a Legfelsõbb Úrról helyhez kötött aspektusában, Param§tm§ként
is írnak. Az alábbi vers szintén a Védákból származik (Ch§ndogya Upani¢ad 8.12.3):
t§vad e¢a sampras§do 'sm§c char¦r§t samutth§ya para° jyoti-r¡pa° sampadya svena
r¡pe£§bhini¢padyate sa uttama¤ puru¢a¤. „A testet elhagyó Felsõlélek a személytelen
brahmajyotiba hatol, majd saját formájában megtartja lelki azonosságát. Ezt a
Legfelsõbbet hívják a Legfelsõbb Személyiségnek.” Ez azt jelenti, hogy a Legfelsõbb
Személy megnyilvánítja és szétosztja lelki sugárzását, amely a végsõ ragyogás. A
Legfelsõbb Személy helyhez kötött aspektusát hívják Param§tm§nak. Õ száll alá
Satyavat¦ és Par§ªara fiaként, Vy§sadevaként, hogy megmagyarázza a védikus
tudományt.
15.19
yo m§m evam asamm¡¨ho j§n§ti puru¢ottamam
sa sarva-vid bhajati m§° sarva-bh§vena bh§rata
ya¤—bárki; m§m—Engem; evam—így; asamm¡¨ha¤—kétség nélkül; j§n§ti—
ismer; puru¢a-uttamam—az Istenség Legfelsõbb Személyisége; sa¤—õ; sarva-vit—a
mindentudó; bhajati—odaadó szolgálatot végez; m§m—Nekem; sarva-bh§vena—
minden tekintetben; bh§rata—óh, Bharata fia.
Óh, Bharata fia! Legyen az bárki, mindentudóként kell ismerni, ha kétség
nélkül tudja Rólam, hogy Én vagyok az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s ezért
teljesen átadja magát odaadó szolgálatomnak.
MAGYARÁZAT: Az élõlények és a Legfelsõbb Abszolút Igazság örök
helyzetét illetõen számtalan spekuláció létezik. Ebben a versben az Istenség
Legfelsõbb Személyisége világosan kijelenti: az az ember, aki Õt, az Úr K¥¢£át az
Istenség Legfelsõbb Személyiségeként ismeri, mindent tud. A tökéletlen ismeretekkel
rendelkezõ ember tovább találgat az Abszolút Igazságról, de aki a tökéletes tudás
birtokában van, nem vesztegeti értékes idejét, hanem közvetlenül a K¥¢£a-tudathoz,
a Legfelsõbb Úr odaadó szolgálatához lát. Ennek fontosságát hangsúlyozza a
Bhagavad-g¦t§ minden oldala. Ennek ellenére vannak makacs magyarázók, akik
egynek tekintik az élõlényt és a Legfelsõbb Abszolút Igazságot.
A védikus bölcseletet ªrutinak, hallás útján megszerzett tudásnak hívják. A
Védák üzenetét olyan hiteles forrásoktól kell megkapnunk, mint K¥¢£a és az Õ
képviselõi. K¥¢£a itt nagyon érthetõen különbséget tesz a dolgok között, ezért ebbõl a
forrásból kell hallani. Ha úgy hallgatunk, mint a disznók, az nem vezet célhoz.
Képesnek kell lennünk arra, hogy a hiteles forrásokon keresztül mindent
megértsünk. Nem az akadémikus spekulálásra van szükség: alázatosan hallgatnunk
kell a Bhagavad-g¦t§ tanítását, miszerint az élõlények mindig alárendeltjei az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének. ¼r¦ K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége szerint
egyedül az ismeri a Védák tanításának lényegét, aki ezt képes megérteni.
A bhajati szó nagyon fontos ebben a versben. Ezt a szót sokszor használják
a Legfelsõbb Úr szolgálatával kapcsolatban. Ha valaki tökéletes K¥¢£a-tudatban,
odaadóan szolgálja az Urat, arról tudnunk kell, hogy birtokában van a teljes védikus
tudásnak. A vai¢£ava parampar§ tanítása szerint a ¼r¦ K¥¢£át odaadóan szolgáló
embernek nincs szüksége más lelki folyamat végzésére a Legfelsõbb Abszolút
Igazság megértéséhez. Már eljutott erre a szintre, hiszen az Úr odaadó szolgálatába
merül, s már maga mögött tudja a tudásszerzés minden elõzetes folyamatát. Ha
azonban valaki még ezer és ezer életen keresztül folytatott spekuláció után sem jut el
annak a megértéséig, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, s hogy meg
kell hódolnia Elõtte, az a hosszú éveket és életeket hiábavalóan töltötte
elmélkedéssel.
15.20
iti guhyatama° ª§stram idam ukta° may§nagha
etad buddhv§ buddhim§n sy§t k¥ta-k¥tyaª ca bh§rata
iti—így; guhya-tamam—a legtitkosabb; ª§stram—kinyilatkoztatott írás;
idam—ez; uktam—feltárva; may§—Általam; anagha—óh, bûntelen; etat—ezt;
buddhv§—megértve; buddhi-m§n—értelmessé; sy§t—válik; k¥ta-k¥tya¤—a
törekvéseiben legtökéletesebb; ca—és; bh§rata—óh, Bharata fia.
Óh, bûntelen! Amit most feltártam elõtted, az a védikus írások legmeghittebb
része. Bárki, aki megérti ezt, bölccsé válik, s törekvéseit tökéletesség fogja
koronázni.
MAGYARÁZAT: Az Úr félreérthetetlenül kijelenti, hogy ez valamennyi
kinyilatkoztatott írás lényege. Úgy kell megértenünk, ahogyan az Istenség
Legfelsõbb Személyisége elmondta, s így intelligenssé válhatunk, valamint tökéletes
transzcendentális tudásra tehetünk szert. Úgy is mondhatnánk, hogy ezt az Istenség
Legfelsõbb Személyiségérõl szóló filozófiát megértve és az Õ transzcendentális
szolgálatát végezve valamennyien megtisztulhatunk az anyagi természet
kötõerõinek minden szennyezõdésétõl. Az odaadó szolgálat folyamata a lelki
megértéshez vezet, s bárhol végzik, ott nem lehet anyagi szennyezõdés. Az Úr és a
Neki végzett odaadó szolgálat egy és ugyanaz, hiszen mindkettõ lelki: az odaadó
szolgálat a Legfelsõbb Úr belsõ energiájában történik. Az Urat a naphoz hasonlítják, a
tudatlanságot pedig a sötétséghez. Ha feltûnik a nap, nem lehet szó sötétségrõl, s a
tudatlanság léte is ki van zárva ott, ahol egy hiteles lelki tanítómester megfelelõ
irányításával valaki odaadó szolgálatot végez.
Mindenkinek el kell fogadnia ezt a K¥¢£a-tudatot, és mindenkinek odaadó
szolgálatot kell végeznie ahhoz, hogy intelligenssé válhasson és megtisztulhasson.
Ha valaki nem jut el K¥¢£a megértéséig, s nem gyakorolja az odaadó szolgálatot,
akkor bármilyen okosnak tekintsék a közönséges emberek, értelme nem tökéletes.
Az anagha szó, amellyel K¥¢£a megszólítja Arjunát, nagyon jelentõségteljes.
Ez a szó — aminek jelentése: „óh, bûntelen” — arra utal, hogy mindaddig nagyon
nehéz megérteni K¥¢£át, amíg valaki meg nem szabadul minden bûnös
visszahatástól. Az embernek meg kell tisztulnia minden szennyezõdéstõl, minden
bûnös tettõl, s aztán megértheti K¥¢£át. Az odaadó szolgálat azonban olyannyira
tiszta és hatásos, hogy az azt végzõ minden külön törekvés nélkül eljut a bûntelenség
síkjára.
A teljesen K¥¢£a-tudatú, tiszta bhakták társaságában odaadó szolgálatot
végezve bizonyos dolgoktól teljesen meg kell szabadulnunk. A legfontosabb, hogy
legyõzzük a szív gyengeségét. Az élõlény elsõ bukását az anyagi természet feletti
uralkodás vágya okozza — ez az, aminek hatására elhagyja a Legfelsõbb Úr
transzcendentális szeretõ szolgálatát. A szív második gyengesége az, hogy az anyagi
természet feletti uralkodás hajlamának erõsödésével az élõlény ragaszkodni kezd az
anyaghoz és az anyagi birtoklás érzéséhez. Az anyagi lét problémái a szív e
gyengeségeinek köszönhetõek. Ez a fejezet az elsõ öt versben azt a folyamatot írja le,
amelyet követve megszabadulhatunk a szív gyengeségeitõl, a hatodik verstõl kezdve
pedig a puru¢ottama-yogáról beszél.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a ¼r¦mad Bhagavad-g¦t§
tizenötödik fejezetéhez, melynek címe „A Legfelsõbb Személy elérésének yogája”, azaz
Puru¢ottama-yoga.
 TIZENHATODIK FEJEZET - Az isteni és a démoni természet
16.1—3
ªr¦-bhagav§n uv§ca
abhaya° sattva-sa°ªuddhir jñ§na-yoga-vyavasthiti¤
d§na° damaª ca yajñaª ca sv§dhy§yas tapa §rjavam
ahi°s§ satyam akrodhas ty§ga¤ ª§ntir apaiªunam
day§ bh¡te¢v aloluptva° m§rdava° hr¦r ac§palam
teja¤ k¢am§ dh¥ti¤ ªaucam adroho n§ti-m§nit§
bhavanti sampada° daiv¦m abhij§tasya bh§rata
ªr¦-bhagav§n uv§ca—az Istenség Legfelsõbb Személyisége mondta;
abhayam—félelemnélküliség; sattva-sa°ªuddhi¤—a lét megtisztítása; jñ§na—tudásban;
yoga—az összekapcsolódásnak; vyavasthiti¤—a helyzet; d§nam—adományozás;
dama¤—az elme fegyelmezése; ca—és; yajña¤—áldozat bemutatása; ca—és;
sv§dhy§ya¤—a védikus irodalom tanulmányozása; tapa¤—vezeklés; §rjavam—
egyszerûség; ahi°s§—erõszaknélküliség; satyam—igazmondás; akrodha¤—mentesség
a dühtõl; ty§ga¤—lemondás; ª§nti¤—nyugalom; apaiªunam—tartózkodás a
hibakereséstõl; day§—könyörület; bh¡te¢u—minden élõlény iránt; aloluptvam—
mentesség a mohóságtól; m§rdavam—kedvesség; hr¦¤—szerénység; ac§palam—
elszántság; teja¤—életerõ; k¢am§—megbocsátás; dh¥ti¤—kitartás; ªaucam—tisztaság;
adroha¤—mentesség az irigységtõl; na—nem; ati-m§nit§—becsvágy; bhavanti—
vannak; sampadam—tulajdonságok; daiv¦m—a transzcendentális természet;
abhij§tasya—annak, aki belõle született; bh§rata—óh, Bharata fia.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így szólt: Félelemnélküliség, a lét
megtisztítása, a lelki tudás mûvelése, adományozás, önfegyelmezés, áldozatok
végrehajtása, a Védák tanulmányozása, vezeklés, egyszerûség, erõszaknélküliség,
igazmondás, mentesség a haragtól, lemondás, békesség, idegenkedés a
hibakereséstõl, könyörületesség minden élõlény iránt, mentesség a mohóságtól,
kedvesség, szerénység, rendíthetetlen elszántság, életerõ, megbocsátás, kitartás,
tisztaság, valamint mentesség az irigységtõl és a becsvágytól — óh, Bharata fia,
ezek a transzcendentális tulajdonságok az isteni természettel megáldott ember
jellemzõi.
MAGYARÁZAT: A tizenötödik fejezet eleje az anyagi világ banyanfájáról
beszélt, s mellékgyökereit az élõlények tetteihez hasonlította, amelyek lehetnek
kedvezõek vagy kedvezõtlenek. A kilencedik fejezet is a devákról, az isteni jellemû
emberekrõl és az asurákról, az istentagadó, démonikus személyekrõl szólt. A védikus
elõírások szerint a jóság minõségében végzett tettek elõsegítik a haladást a
felszabadulás felé vezetõ úton, és daiv¦ prak¥tinek, transzcendentális természetûnek
nevezik õket. Aki elérte a transzcendentális természetet, az elõreléphet a
felszabadulás útján, ellenben a szenvedély és a tudatlanság kötõerejében
cselekvõknek nincsen reményük a felszabadulásra. Vagy emberként maradnak az
anyagi világban, vagy pedig állati, esetleg még alacsonyabb fajokba süllyednek
vissza. Ebben a tizenhatodik fejezetben az Úr megmagyarázza a transzcendentális
természetet és a vele járó tulajdonságokat, a démoni természetet és jellemzõit. A két
természet elõnyeit illetve hátrányait is ismerteti.
 A versben nagyon fontos az abhij§tasya szó, ami a transzcendentális
jellemmel, vagyis az isteni hajlammal született emberre utal. A védikus irodalom
Garbh§dh§na-sa°sk§rának hívja azt a folyamatot, ami az isteni tulajdonságokkal
rendelkezõ gyermek nemzését szolgálja. Ha a szülõk azt akarják, hogy
gyermeküknek isteni tulajdonságai legyenek, követniük kell az emberi társadalom
életének tíz elõírt elvét. A Bhagavad-g¦t§ korábban említette már, hogy a jó gyermek
nemzését elõsegítõ nemi élet Maga K¥¢£a. A nemi élet tehát nem elítélendõ, ha a
K¥¢£a-tudat céljait szolgálja. Akik K¥¢£a-tudatúak, ne nemzzenek úgy gyereket, mint
ahogyan a kutyák és a macskák, hanem úgy, hogy azok születésük után K¥¢£a-
tudatúvá válhassanak. Ebben az áldásban részesülnek a K¥¢£a-tudatban elmélyült
apától és anyától született gyermekek.
A var£§ªrama-dharma társadalmi intézménye négy társadalmi rendre és
négy tevékenység szerinti csoportra vagy kasztra osztja az embereket, de ennek nem
szabad a születés szerint történnie. A felosztás a képzettség alapján jön létre, s célja a
társadalom békéjének és anyagi jólétének fenntartása. Ez a vers transzcendentálisnak
említi a felsorolt jellemeket, melyeknek az a szerepük, hogy elõsegítsék az ember
fejlõdését a lelki megértésben, s így kiszabadulhasson az anyagi világból.
A var£§ªrama intézményben a sanny§s¦t, vagyis a lemondott élet rendjében
élõt tekintik az összes többi társadalmi csoport és rend vezetõjének, lelki
tanítómesterének. A br§hma£a a másik három osztály, név szerint a k¢atriyák, a vaiªyák
és a ª¡drák lelki tanítómestere, de ebben a rendszerben a legmagasabb szinten a
sanny§s¦ áll, aki még a br§hma£áknak is lelki tanítómestere. A sanny§s¦ legfõbb
tulajdonsága a félelemnélküliség. Egyedül kell élnie, minden segítség vagy annak
reménye nélkül, ezért csupán az Istenség Legfelsõbb Személyiségének könyörületére
kell bíznia magát. Ha felmerül benne a gondolat, hogy „Ki fog megvédeni, ha
minden kapcsolatot megszakítok?”, akkor nem szabad, hogy a lemondott életrendbe
lépjen. Teljes meggyõzõdéssel hinnie kell, hogy K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb
Személyisége helyhez kötött aspektusában, Param§tm§ként állandóan jelen van
mindenki szívében, mindent lát, és ismeri az élõlények szándékait. Erõs hite legyen
benne, hogy K¥¢£a Param§tm§ként mindig gondoskodik a meghódolt lélekrõl.
„Sohasem maradok egyedül, mert K¥¢£a, mindig velem tart, és megoltalmaz, még ha
a legsûrûbb erdõ mélyén élek is.” Így kell gondolkoznia. Ezt a meggyõzõdést hívják
abhayamnak, vagyis félelemnélküliségnek, és elengedhetetlenül szükséges a
lemondott életrendben élõ számára.
A sanny§s¦nak ezután meg kell tisztítania létét. A lemondott életrendben
sok szabályt és elõírást kell betartania. Ezek közül a legfontosabb az, hogy szigorúan
tilos közvetlen kapcsolatot tartania a nõkkel. Még az sem engedélyezett számára,
hogy négyszemközt beszélgessen velük. Az Úr Caitanya példamutató sanny§s¦ volt.
Amikor Pur¦ban lakott, még azt sem engedte meg, hogy nõi hívei közelrõl ajánlják fel
tiszteletüket. Távolabbról kellett leborulniuk. Ez nem a nõgyûlölet jele, hanem a
sanny§s¦ élet velejárója, hogy annak, aki a lemondott életrendbe lépett, ne legyen a
nõkkel közeli kapcsolata. A léttisztítás megkívánja, hogy az ember kövesse a
helyzetének megfelelõ szabályokat és elõírásokat. A sanny§s¦nak szigorúan tilos
közeli kapcsolatban lennie nõkkel és érzékkielégítést szolgáló dolgokat birtokolnia.
Az ideális sanny§s¦ Maga az Úr Caitanya volt. Életét tanulmányozva láthatjuk, hogy
milyen szigorú volt a nõket illetõen. Õt az Istenség legnagylelkûbb inkarnációjának
tartják, mert a legelesettebb lelkeket is megszánja, ám ennek ellenére szigorúan
betartotta a sanny§sa élet szabályait a nõkkel való kapcsolatra vonatkozólag. Cho±a
Harid§sa az Úr Caitanya bensõséges, személyes társainak egyike volt, de valahogyan
egyszer vágyakozva pillantott egy fiatal nõre, s az Úr Caitanya annyira szigorú volt,
hogy azonnal kizárta személyes társai körébõl. Kijelentette: „Ha egy sanny§s¦ — vagy
bárki más, aki igyekszik kiszabadulni az anyagi természet karmaiból, hogy a lelki
természetet elérve hazatérjen, vissza Istenhez — az érzékkielégítés reményében néz
az anyagi javakra vagy a nõkre, még ha nem is élvezi azokat, csak ilyen hajlammal
pillant rájuk, az olyannyira elítélendõ, hogy jobb, ha az illetõ öngyilkos lesz, még
mielõtt valóra váltaná bûnös vágyait.” Mindezek tehát a megtisztulás folyamatát
segítik elõ.
A következõ jellemzõ a jñ§na-yoga-vyavasthiti¤, a tudás mûvelése. A
sanny§s¦ életének küldetése az, hogy tanítsa a családosokat és mindazokat, akik
megfeledkeztek igazi életükrõl, melynek célja a lelki fejlõdés. A sanny§s¦nak házról
házra járva, koldulva kell élnie, ám ez nem jelenti azt, hogy õ koldus. Az alázatosság
szintén a transzcendentális síkot elért ember egyik tulajdonsága, ezért a sanny§s¦ nem
a kéregetés miatt, hanem pusztán alázatosságból kopogtat be minden ajtón, hogy
K¥¢£a-tudatukra ébressze a családosokat. Ez a sanny§s¦ feladata. Ha valakit erre
utasított a lelki tanítómestere, és valóban fejlett szinten áll, akkor értelmével és
logikájával terjesztheti a K¥¢£a-tudatot, ha azonban nem elég fejlett, nem szabad
belépnie a lemondott élet rendjébe. Ha hiányos tudása ellenére ez mégis megtörténik,
akkor a tudás mûvelése érdekében a hiteles lelki tanítómestert kell hallgatnia minden
idejében. A sanny§s¦, a lemondott rendbe lépett ember tehát eléri a félelemnélküliség,
a sattva-sa°ªuddhi (tisztaság) és a jñ§na-yoga (a tudás) állapotát.
A következõ dolog az adományozás. Az adományozás a családosok
kötelessége. Kenyerüket tisztességes úton kell megkeresniük, s jövedelmük ötven
százalékát a K¥¢£a-tudat világméretû terjesztésére kell áldozniuk. Olyan
intézményeket vagy szervezeteket kell támogatniuk, amelyeknek a K¥¢£a-tudat
elterjesztése a céljuk. Ügyelniük kell, hogy az adomány megfelelõ kezekbe kerüljön.
A Bhagavad-g¦t§ a késõbbiekben megmagyarázza, hogy a jóság, a szenvedély és a
tudatlanság kötõerejének megfelelõen az adományozásnak is különbözõ formái
vannak. Az írások a jóság kötõerejében végrehajtott adományozást ajánlják, míg a
szenvedély és tudatlanság hatása alatt állót nem, mert ez utóbbi csupán kidobott
pénznek számít. Adományt adni csak a K¥¢£a-tudat világméretû terjesztése céljára
szabad. Ez a jóság minõségébe tartozó adományozás.
A dama, vagyis önszabályozás a családosokra is különösen vonatkozik,
nemcsak a lelki élet másik három rendjére. A családos ember természetesen a
feleségével él, de ez nem jelenti azt, hogy érzékeit szükségtelenül a nemi életben
használhatja. Még a családosok nemi életét is szabályok kötik meg: egyedüli célja a
gyermeknemzés legyen. Ha nem akar gyermeket, akkor a családos embernek sem
szabad szexuális életet élnie a feleségével. Napjaink társadalmában az emberek a
fogamzásgátlással vagy még ennél is szörnyûbb módszerekkel élvezik a nemi életet,
hogy elhárítsák a gyermeknevelés felelõsségét. Ez nem transzcendentális, hanem
démonikus jellemvonás. Ha valaki fejlõdni szeretne a lelki életben, akkor még ha
családos, akkor is uralkodnia kell nemi vágyán, és csak akkor szabad gyermeket
nemzenie, ha célja K¥¢£a szolgálata. Ha képes olyan gyermekeket nemzeni, akik
késõbb K¥¢£a-tudatúvá válnak, akkor akár több száz gyereke is lehet, de ha nem,
akkor kerülnie kell a puszta érzéki élvezetet.
Az áldozatok végzése szintén a családfenntartók dolga, mert sok pénzre
van hozzá szükség. A többi életrend — a brahmacarya, a v§naprastha és a sanny§sa
rend — tagjainak nincsen pénzük, kéregetésbõl élnek. A különféle áldozati
folyamatok végzése éppen ezért a családosok feladata. A védikus irodalom elõírásai
szerint az agni-hotra áldozatokat kell bemutatniuk, ám ezek manapság rendkívül
költségesek lennének, és egyetlen családfenntartó sem lenne képes elvégezni õket.
Korunk emberei számára leginkább a sa¯k¦rtana-yajña, a Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a,
K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare/ Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare mantra
éneklése ajánlatos. Ez az legjobb és egyben a legkevésbé költséges áldozat, melyet
bárki elvégezhet, és részesülhet az áldásából. E három dolog tehát, az adományozás,
az érzékek szabályozása és az áldozatok bemutatása a családosok kötelessége.
A sv§dhy§ya (a Védák tanulmányozása) a brahmacaryában élõk, azaz a
tanulók feladata. A brahmac§r¦knak nem szabad kapcsolatot tartaniuk nõkkel, hanem
nõtlenségi fogadalmat téve elméjüket a védikus irodalom tanulmányozására kell
irányítaniuk a lelki tudás mûvelése érdekében. Ezt nevezik sv§dhy§yának.
A tapas vagy vezeklés fõleg a visszavonult életrendbe tartozóknak való. Az
embernek nem szabad egész életében a családjával maradnia. Emlékeznie kell arra,
hogy az életnek négy fokozata van: brahmacarya, g¥hastha, v§naprastha és sanny§sa. A
g¥hastha élet után vissza kell vonulnia a családi élettõl. Ha az emberi életet száz évnek
vesszük, akkor ebbõl huszonöt évet tanulóként, huszonötöt családfenntartóként,
huszonötöt visszavonulva, huszonötöt pedig a lemondott életrendben kell eltölteni.
Ezek a védikus vallásos élet elõírásai. A családi élettõl visszavonult embernek a test,
az elme és a nyelv lemondásait kell gyakorolnia. Ez a tapasya, s az egész var£§ªrama-
dharma társadalomnak ez a célja. Tapasya vagy vezeklés nélkül egyetlen emberi lény
sem szabadulhat fel. Sem a védikus irodalom, sem a Bhagavad-g¦t§ nem támasztja alá
azt az elméletet, miszerint az életben nincs szükség vezeklésre, s az ember
nyugodtan spekulálhat tovább, s majd minden jóra fordul. Az efféle elméleteket a
botcsinálta transzcendentalisták terjesztik, hogy minél több követõt nyerjenek meg
maguknak. Az emberek nem vonzódnak a tiltásokhoz, elõírásokhoz és szabályokhoz.
Éppen ezért akik a vallás köntösében követõkhöz, s így hírnévhez akarnak jutni,
azok nem kötik szabályokhoz sem tanítványaik életét, sem a sajátjukat. Ezt az utat
azonban a Védák nem helyeslik.
Ami a br§hma£ák tulajdonságát, az egyszerûséget illeti, ezt az elvet
nemcsak ennek a bizonyos rendnek kell követnie, hanem mindenkinek, függetlenül
attól, hogy a brahmac§r¦, a g¥hastha, a v§naprastha vagy a sanny§sa §ªramába tartozik.
Mindenkinek nagyon egyszerûnek és egyenesnek kell lennie.
Az ahi°s§ azt jelenti, hogy egyetlen élõlény fejlõdését sem szabad
meggátolnunk. Ne higgyük azt, hogy mivel a lélek még a test halála után sem
pusztul el soha, az állatok puszta érzékkielégítésbõl történõ megölése nem bûn.
Annak ellenére, hogy elegendõ mennyiségû gabonaféle, gyümölcs és tejtermék áll a
rendelkezésükre, az emberek manapság ragaszkodnak a húsevéshez. Semmi szükség
az állatok legyilkolására — s ez a tilalom mindenkire vonatkozik. Ha nincs más
választása, az ember ölhet állatot, de áldozatként azt is fel kell ajánlania. Ha
elengendõ mennyiségû élelem áll az emberek rendelkezésére, akkor a lelki
megvalósításban fejlõdni kívánóknak nem szabad erõszakot alkalmazniuk az
állatokkal szemben. Az igazi ahi°s§ tehát azt jelenti, hogy senkit nem akadályozunk
élete fejlõdésében. Az állatok szintén fejlõdnek, mert az evolúció folyamatában õk is
egyre magasabb állati létbe emelkednek. Ha valaki megöl egy állatot, akkor a
fejlõdésében gátolja meg, ugyanis amikor egy állat egy bizonyos idõt eltölt egy
testben, s aztán erõszakkal megölik, akkor vissza kell térnie ugyanabba a fajba, hogy
mielõtt egy magasabb létformába emelkedne, leélje hátralévõ életét. Ezt a fejlõdési
folyamatot tehát nem szabad megzavarni csupán azért, hogy az ember kielégítse az
ízlelõszervét. Ezt hívják ahi°s§nak.
Satyam. Ez a szó azt jelenti, hogy senkinek sem szabad személyes érdekbõl
eltorzítania az igazságot. A védikus irodalom egyes részeit nagyon nehéz megérteni,
de annak jelentését vagy célját egy hiteles lelki tanítómestertõl kell megtanulnunk. Ez
a Védák megértésének folyamata. A ªruti szó arra utal, hogy az embernek a hiteles
forrásra kell hallgatnia. Senkinek sem szabad önzõ érdekbõl félremagyaráznia az
igazságot. A Bhagavad-g¦t§nak számtalan értelmezõje van, akik elferdítik az eredeti
szöveget. A valódi, szó szerinti jelentést kell feltárnunk, s ezt egy hiteles lelki
tanítómestertõl kell megtanulnunk.
Az akrodha szó a düh megfékezésére utal. Béketûrõnek kell lennünk még
akkor is, ha fel akarnak bosszantani bennünket, mert ha méregbe gurulunk, a düh
beszennyezi az egész testet. A düh a szenvedély kötõerejének és a kéjnek a terméke,
ezért óvakodnia kell tõle annak, aki eljutott a transzcendentális szintre. Apaiªunam
azt jelenti, hogy az ember ne legyen hibakeresõ, s ne javítson ki szükségtelenül
másokat. Természetesen ha egy tolvajra tolvajt kiáltunk, az nem hibakeresés, de egy
becsületes embert tolvajnak szólítani, aki a lelki élet útján halad, nagy bûn. Hr¦¤ azt
jelenti, hogy ember legyen nagyon szerény, és tartózkodjék az elítélendõ tettek
minden formájától. Az ac§palam szó azt jelenti, hogy az ember legyen elszánt, és ne
hagyja, hogy törekvéseiben bármi is megzavarja vagy a kedvét szegje.
Próbálkozásaink néha sikertelenül végzõdhetnek, de emiatt nem szabad
bánkódnunk: türelemmel és kitartással tovább kell lépnünk.
A teja¤ szó itt a k¢atriyákra vonatkozik. A k¢atriyáknak nagyon erõsnek kell
lenniük, hogy megvédhessék a gyengéket. Nekik nem szabad az erõszaktól
tartózkodó ember szerepét játszaniuk, mert szükség esetén igenis erõszakhoz kell
folyamodniuk. Aki azonban képes legyõzni ellenségét, az bizonyos körülmények
között megbocsájthat, s elnézheti a kisebb bûnöket.
¼aucam tisztaságot jelent, ami nemcsak a testre és az elmére vonatkozik,
hanem a cselekedetekre is. Ez leginkább a kereskedõknek szól, hogy a feketepiac
elkerülésével üzleteljenek. A n§ti-m§nit§, a becsvágytól való mentesség a ª¡drákra,
azaz a kétkezi munkásokra vonatkozik, akik a védikus tanítások szerint a négy
osztály közül a legalacsonyabb rendûbe tartoznak. Vigyázniuk kell, nehogy a
szükségtelen tekintély- és becsvágy felfuvalkodottá tegye õket, és nem szabad
helyzetükön változtatniuk. Kötelességükhöz tartozik, hogy a társadalom rendje
érdekében tiszteletben tartsák a felsõbb osztályokat.
A felsorolt huszonhat tulajdonság mindegyike transzcendentális.
Mindenkinek annak megfelelõen kell elsajátítania ezeket a jellemvonásokat, hogy
melyik társadalmi illetve tevékenység szerinti rend tagja. Ennek az a magyarázata,
hogy noha az anyagi létfeltételek sok szenvedést okoznak, ha az emberek minden
csoportja a folytonos gyakorlás révén szert tesz e tulajdonságokra, akkor fokozatosan
mindenki a transzcendentális megvalósítás legmagasabb szintjére emelkedhet.
16.4
dambho darpo 'bhim§naª ca krodha¤ p§ru¢yam eva ca
ajñ§na° c§bhij§tasya p§rtha sampadam §sur¦m
 dambha¤—büszkeség; darpa¤—dölyf; abhim§na¤—önteltség; ca—és;
krodha¤—düh; p§ru¢yam—durvaság; eva—bizonyára; ca—és; ajñ§nam—tudatlanság;
ca—és; abhij§tasya—aki ebbõl született; p§rtha—óh, P¥th§ fia; sampadam—a
tulajdonságok; §sur¦m—a démoni természeté.
Óh, P¥th§ fia! Büszkeség, dölyf, önteltség, düh, durvaság és tudatlanság — ezek
a tulajdonságok tartoznak a démoni természethez.
MAGYARÁZAT: Ez a vers a pokolba vezetõ leggyorsabb utat írja le. A
démonikus emberek a vallásos és a lelki tudományban jártas ember szerepében
tetszelegnek, noha nem követik a szabályozó elveket. Mindig dölyfösek, és rendkívül
büszkék iskolázottságukra vagy vagyonukra. Arra vágynak, hogy mások imádják
õket, s megkövetelik a tiszteletet, noha egyáltalán nem méltóak rá. Ha nézeteltérésük
támad valakivel, dühbe gurulnak, és durván beszélnek, minden kedvesség nélkül.
Nem tudják, hogy mit kell és mit nem szabad tenniük. Mindent önkényesen, a
maguk akarata szerint tesznek, s nem ismernek el semmilyen felsõbb tekintélyt.
Ezekre a démonikus tulajdonságokra már az anyjuk méhében, a test fejlõdésének
korai szakaszában szert tesznek, s ahogy növekednek, egyre inkább
megmutatkoznak bennük e kedvezõtlen tulajdonságok.
16.5
daiv¦ sampad vimok¢§ya nibandh§y§sur¦ mat§
m§ ªuca¤ sampada° daiv¦m abhij§to 'si p§£¨ava
daiv¦—transzcendentális; sampat—tulajdonságok; vimok¢§ya—a
felszabadulást szolgálja; nibandh§ya—kötöttséghez vezet; §sur¦—a démonikus
tulajdonságok; mat§—tekintik; m§—ne; ªuca¤—aggódj; sampadam—tulajdonságok;
daiv¦m—transzcendentális; abhij§ta¤—születésû; asi—vagy; p§£¨ava—óh, P§£¨u fia.
A transzcendentális tulajdonságok a felszabaduláshoz vezetnek, míg a
démonikusak kötöttséget eredményeznek. Ne aggódj, óh, P§£¨u fia, mert te isteni
jellemmel születtél!
MAGYARÁZAT: Az Úr K¥¢£a megnyugtatja Arjunát, hogy nem
démonikus jellemmel született. Hogy részt vesz a csatában, az nem tekinthetõ
démonikusnak, hiszen minden érvet és ellenérvet figyelembe véve döntött így. Jól
átgondolta, vajon megölheti-e az olyan tiszteletreméltó személyiségeket, mint
Bh¦¢ma és Dro£a, így hát nem a düh, a tekintélyvágy vagy a durvaság befolyásolta
tetteit. Mindez arra utal, hogy Arjuna egyáltalán nem volt démonikus jellemû. Ha
egy k¢atriya, egy harcos lenyilazza ellenségeit, az transzcendentális tett, míg ha
meghátrál e kötelessége végrehajtása elõl, az démonikus. Arjunának tehát nem volt
oka a sajnálkozásra. Aki betartja a különféle életrendekre vonatkozó szabályozó
elveket, annak a helyzete transzcendentálisnak tekinthetõ.
16.6
dvau bh¡ta-sargau loke 'smin daiva §sura eva ca
daivo vistaraªa¤ prokta §sura° p§rtha me ª¥£u
dvau—kettõ; bh¡ta-sargau—teremtett élõlény; loke—a világban; asmin—ez;
daiva¤—isteni; §sura¤—démonikus; eva—bizonyára; ca—és; daiva¤—isteni;
vistaraªa¤—hosszan; prokta¤—elmondtam; §suram—a démonikusat; p§rtha—óh, P¥th§
fia; me—Tõlem; ª¥£u—halld hát.
Óh, P¥th§ fia, kétféle teremtett lény van ebben a világban: az egyiket isteninek,
a másikat démoninak hívják. Az isteni jellemrõl már bõvebben szóltam. Hallj
most Tõlem a démoniról is!
MAGYARÁZAT: Az Úr K¥¢£a elõször megnyugtatta Arjunát, hogy isteni
jellemmel született, most pedig a démonikus természetrõl fog beszélni. A
feltételekhez kötött élõlények két csoportra oszthatók ebben a világban. Aki isteni
jellemmel született, az egy szabályozott életutat követ, azaz engedelmeskedik
szentírások és a hiteles tekintélyek parancsainak. Az embernek a hiteles szentírás
alapján kell végeznie kötelességét. Ezt nevezik isteni mentalitásnak. Azt, aki nem
követi az írásokban lefektetett szabályozó elveiket, hanem saját szeszélyei szerint
cselekszik, démonikus jellemûnek vagy asurának hívják. Az egyetlen meghatározó
tényezõ az írások szabályozó elveinek betartása. A védikus irodalom szerint a
félistenek és a démonok egyaránt Praj§patitól születtek, a különbség közöttük csupán
annyi, hogy a félistenek engedelmeskednek a védikus parancsoknak, míg a démonok
nem.
16.7
prav¥tti° ca niv¥tti° ca jan§ na vidur §sur§¤
na ªauca° n§pi c§c§ro na satya° te¢u vidyate
prav¥ttim—helyesen cselekedni; ca—is; niv¥ttim—nem cselekedni
helytelenül; ca—és; jan§¤—személyek; na—sohasem; vidu¤—tudják; §sur§¤—a
démonikus jellemûek; na—sohasem; ªaucam—tisztaság; na—sem; api—szintén; ca—
és; §c§ra¤—viselkedés; na—sohasem; satyam—igazság; te¢u—bennük; vidyate—
létezik.
A démonikus emberek nem tudják, mit kell tenni és mit nem szabad tenni.
Sem tisztaság, sem helyes viselkedés, sem pedig becsületesség nem jellemzi õket.
MAGYARÁZAT: Az emberek minden civilizált társadalomban valamilyen
szentírás szabályai és elõírásai szerint élnek, és ezeket õsidõk óta követik. Leginkább
az §ryanokra vonatkozik ez, akik a védikus civilizáció szerint éltek, és a
legkulturáltabb emberekként voltak ismertek. Démonnak azt nevezik, aki nem tartja
be az írások parancsait. Ezért mondja ez a vers, hogy a démonok nem ismerik az
írások szabályait, és nem is hajlanak arra, hogy betartsák õket. Legtöbbjük nem is
ismeri e szabályokat, míg mások tudnak ugyan róluk, de nem hajlandóak követni
õket. A démonoknak nincsen hitük, és nem is akarnak a védikus utasítások szerint
cselekedni. Sem kívül, sem belül nem tiszták. Az embernek mindig nagy gondot kell
fordítania teste tisztán tartására: rendszeresen fürödjön, mosson fogat,
borotválkozzon, öltsön tiszta ruhát és így tovább. A belsõ tisztaságot úgy lehet elérni,
ha mindig Isten szent neveire emlékezünk, s azokat énekeljük: Hare K¥¢£a, Hare
K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare/ Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare. A
démonok nem szeretik és nem is követik e külsõ és belsõ tisztaságra vonatkozó
szabályokat.
Sok szabály és elõírás határozza meg az ember helyes viselkedését is,
többek között a Manu-sa°hit§, az emberi faj törvénykönyve. A hinduk mind a mai
napig a Manu-sa°hit§ szerint élnek. Ebbõl a könyvbõl származnak az öröklésre és a
többi jogi intézkedésre vonatkozó törvények. A Manu-sa°hit§ egyértelmûen kijelenti:
a nõk nem lehetnek függetlenek. Ez nem azt jelenti, hogy rabszolgaként kell tartani
õket. Olyanok õk, mint a gyerekek. A gyerekek sem szabadok, mégsem tekinthetõk
rabszolgának. A démonok nem törõdnek ezekkel a parancsolatokkal, s azt gondolják,
a nõ ugyanolyan független lehet, mint a férfi. Ez a felfogás nem segített a világ
társadalmi helyzetén. Egy nõrõl élete minden szakaszában gondoskodni kell, s ez
fiatal korában az apja, késõbb a férje, öregkorában pedig felnõtt fiainak a feladata. A
Manu-sa°hit§ szerint ez a helyes viselkedés a társadalomban. Napjainkban azonban a
közoktatás egy természetellenes, felfuvalkodott képet alakított ki a nõkrõl, s ennek
következtében a mai társadalomban a házasság valójában nem több képzelõdésnél.
Manapság a nõk erkölcsi helyzete sem túlságosan jó. A démonok nem akarják
elfogadni a tanácsokat, amelyek a társadalom jólétét szolgálják, és mivel nem követik
a tapasztalt, nagy szentek példáját és az általuk hátrahagyott szabályokat és
elõírásokat, szociális helyzetük rendkívül szánalmas.
16.8
asatyam aprati¢±ha° te jagad §hur an¦ªvaram
aparaspara-sambh¡ta° kim anyat k§ma-haitukam
asatyam—valótlan; aprati¢±ham—alap nélküli; te—õk; jagat—a kozmikus
megnyilvánulás; §hu¤—mondják; an¦ªvaram—irányító nélküli; aparaspara—ok nélkül;
sambh¡tam—létrejött; kim anyat—nincs más oka; k§ma-haitukam—egyedül a kéj
terméke.
Azt mondják, hogy ez a világ valótlan, nincsen alapja, és nincs irányító Istene.
Szerintük a nemi vágy hozta létre, s a kéjen kívül nincs más oka.
MAGYARÁZAT: A démonikus emberek szerint ez a világ csak egy álom.
Nincsen oka, hatása, irányítója, sem célja — minden valótlan. Azt mondják, hogy a
kozmikus megnyilvánulás a véletlenszerû anyagi hatások és ellenhatások révén
keletkezett. Nem látják be, hogy az anyagi világot Isten teremtette, meghatározott
céllal. Megvan a saját elméletük: a világ véletlen elrendezésbõl keletkezett, és az
embernek nincs semmi oka abban hinnie, hogy Isten áll mögötte. Számukra nincsen
különbség a lélek és az anyag között, és nem fogadják el a Legfelsõbb Lelket.
Szerintük minden anyag, s az egész kozmosz egy tudattalan anyaghalmaz. Semmi
nem létezik, minden megnyilvánulás tudatlan felfogásunk eredménye csupán.
Biztosra veszik, hogy a változatosság minden megnyilvánulása a tudatlanság
terméke, ahogyan az álom hatása alatt is oly sok, a valóságban nem létezõ dolgot
kitalál az ember, és csak amikor felébred, akkor jön rá, hogy mindez csak álom volt.
A démonok azt hangoztatják, hogy az élet álom, valójában azonban nagyon jól
értenek az álom élvezéséhez. Így aztán ahelyett hogy tudásra tennének szert, egyre
inkább belemerülnek álomviláguk szövevényeibe. Következtetésük szerint éppen
úgy, ahogyan a gyermek is kizárólag a férfi és a nõ nemi kapcsolatának
eredményeképp jön létre, ez világ is a lélek nélkül született. Szerintük csupán az
anyag kombinációja hozta létre az élõlényt, s a lélek létezésének kérdését fel sem
vetik. Az élõ világmindenség is így keletkezett a kozmikus megnyilvánulás anyagi
kombinációiból, mint ahogyan minden ok nélkül, az izzadságból és a halott testbõl is
élõlények jönnek létre. A megnyilvánulás oka tehát az anyagi természet, s más ok
nincs, mondják. Nem hisznek K¥¢£a szavaiban, aki azt mondja a Bhagavad-g¦t§ban:
may§dhyak¢e£a prak¥ti¤ s¡yate sa-car§caram. „Az egész anyagi világ az Én irányításom
alatt mûködik.” Egyszóval a démonok nem rendelkeznek tökéletes tudással a világ
teremtésérõl, s ezzel kapcsolatban mindegyikük saját elmélettel áll elõ. Nem hisznek
az írások tanításainak egységes értelmezésében, ezért véleményük szerint nincs
különbség az írásokhoz fûzött különféle magyarázatok között.
16.9
et§° d¥¢±im ava¢±abhya na¢±§tm§no 'lpa-buddhaya¤
prabhavanty ugra-karm§£a¤ k¢ay§ya jagato 'hit§¤
et§m—ez; d¥¢±im—látást; ava¢±abhya—elfogadva; na¢±a—elvesztve;
§tm§na¤—magukat; alpa-buddhaya¤—a kevésbé értelmesek; prabhavanti—virágoznak;
ugra-karm§£a¤—szörnyû tetteket hajtanak végre; k¢ay§ya—rombolására; jagata¤—a
világnak; ahit§¤—áldatlan.
Az efféle végkövetkeztetéseket követve az énüket vesztett, csekély értelemmel
megáldott, démonikus emberek kedvezõtlen, szörnyû tettekbe fognak, hogy
elpusztítsák a világot.
MAGYARÁZAT: A démonok tetteikkel pusztulásba fogják dönteni a
világot. Az Úr itt kijelenti róluk, hogy kevés az intelligenciájuk. Az Istenrõl mit sem
tudó materialisták úgy vélik, hogy fejlõdnek, holott a Bhagavad-g¦t§ szerint ostobák, s
teljesen elvesztették a józan eszüket. Arra törekszenek, hogy a lehetõ legnagyobb
élvezethez jussanak ebben az anyagi világban, s ezért mindig újabb és újabb
módszereket találnak ki az érzékkielégítésre. Ezekre a materialista találmányokra
úgy tekintenek, mint az emberi civilizáció fejlõdésének vívmányaira, holott valójában
csak azt eredményezik, hogy az emberek egyre erõszakosabbak, egyre
kegyetlenebbek lesznek az állatokhoz és egymáshoz is. Nem tudják, hogyan kell
viselkedni embertársaikkal. A démonikus emberek egyik fõ jellemzõje, hogy
lemészárolják az állatokat. A világ ellenségei õk, mert végül fel fognak találni
valamit, ami mindenkit elpusztít. Ez a vers burkoltan utal az atomfegyverekre is,
amikre oly büszke a mai világ. Bármelyik pillanatban kitörhet a háború, és akkor
ezek az atomfegyverek szörnyû pusztítást okozhatnak. Mint ahogy ez a vers is jelzi,
az efféle találmányok csupán a világ rombadöntését szolgálják. Megjelenésük az
emberi társadalomban az istentelenségnek köszönhetõ, s nem hoznak békét és
boldogságot a világra.
16.10
k§mam §ªritya du¢p¡ra° dambha-m§na-mad§nvit§¤
moh§d g¥h¦tv§sad-gr§h§n pravartante 'ªuci-vrat§¤
k§mam—kéj; §ªritya—menedéket keresve; du¢p¡ram—kielégíthetetlen;
dambha—a büszkeségnek; m§na—és hamis tekintélyérzet; mada-anvit§¤—önteltségbe
merülve; moh§t—illúzió által; g¥h¦tv§—tekintve; asat—az ideiglenes; gr§h§n—
dolgokat; pravartante—virágoznak; aªuci—a tisztátalanra; vrat§¤—fogadalmak.
A démonikus emberek a kielégíthetetlen kéjben keresnek menedéket, s a gõg
és a hamis tekintély önteltségébe merülnek. Illúziójukban a mulandó vonzza õket,
s így mindig tisztátalan tettekre tesznek fogadalmat.
 MAGYARÁZAT: Ez a vers a démonikus mentalitást írja le. A démonok
kéje kielégíthetetlen; s így vágyaik az érzéki élvezetre szünet nélkül gyarapszanak.
Az illúzió hatása alatt folytatják az ilyen tetteket, annak ellenére, hogy az ideiglenes
dolgok elfogadása állandó aggodalmat okoz számukra. Tudásuk nincsen, s így nem
láthatják, hogy rossz úton járnak. Az ideiglenes dolgokat elfogadván megteremtik a
maguk istenét, imáit, és ezeket éneklik. Ennek eredményeként egyre nagyobb
vonzódás ébred bennük két dolog, a nemi élvezet és a vagyon iránt. Ezzel
kapcsolatban az aªuci-vrat§¤ — „tisztátalan fogadalmak” — kifejezésnek nagy
jelentõsége van. Az ilyen démonikus emberek ugyanis kizárólag a borhoz, a nõkhöz,
a szerencsejátékhoz és a húsevéshez vonzódnak — ezek az õ tisztátalan szokásaik
(aªuci). A dölyftõl és a hamis tekintélyérzettõl vezérelve vallásos elveket teremtenek,
amelyek ellenkeznek a védikus tanítással. Noha ezek a démonok a világ
legvisszataszítóbb emberei, mégis elérik, hogy a világ körbevegye õket hamis
tiszteletével. Nagyon fejletteknek tekintik magukat, pedig útjuk lefelé, a pokoli létbe
vezet.
16.11—12
cint§m aparimey§° ca pralay§nt§m up§ªrit§¤
k§mopabhoga-param§ et§vad iti niªcit§¤
§ª§-p§ªa-ªatair baddh§¤ k§ma-krodha-par§ya£§¤
¦hante k§ma-bhog§rtham any§yen§rtha-sañcay§n
cint§m—félelem és aggodalom; aparimey§m—mérhetetlen; ca—és; pralaya-
ant§m—a halál pillanatáig; up§ªrit§¤—védelmüket élvezve; k§ma-upabhoga—
érzékkielégítés; param§¤—az élet legvégsõ célja; et§vat—így; iti—ily módon; niªcit§¤—
megállapított; §ª§-p§ªa—a remény hálójába bonyolódott; ªatai¤—sok százzal;
baddh§¤—megkötvén; k§ma—kéjnek; krodha—és dühnek; par§ya£§¤—mindig ilyen
mentalitással; ¦hante—kívánnak; k§ma—kéj; bhoga—érzékkielégítés; artham—e célból;
any§yena—törvénytelenül; artha—vagyont; sañcay§n—felhalmozni.
Abban hisznek, hogy az érzékkielégítés az emberi civilizáció elsõdleges
szüksége, ezért életük végéig tart határtalan aggodalmuk. Ezer és ezer vágy
láncolja le õket, s a kéjben és dühben elmerülve törvénytelen úton keresnek pénzt
érzékeik kielégítéséhez.
MAGYARÁZAT: A démonikus emberek úgy vélik, hogy az érzékek
élvezete jelenti az élet végsõ célját, s e felfogás szerint élnek egészen a halálukig.
Nem hisznek a halálon túli életben, sem abban, hogy az ember e világi karmája, azaz
tettei szerint különféle testeket kap. Terveiket sohasem tudják véghezvinni, ám
sohasem hagynak fel a tervezgetéssel. Ilyen démonikus mentalitást tapasztalhattunk
egyszer magunk is egy haldokló esetében, aki még a halál pillanatában is azért
könyörgött az orvosának, hogy hosszabbítsa meg négy évvel az életét, mert terveit
még nem sikerült véghezvinnie. Ezek az ostoba emberek képtelenek megérteni, hogy
az orvosok egyetlen pillanattal sem tudják meghosszabbítani az életüket. Ha eljön az
idõ, az ember vágya nem számít. A természet törvényei nem engedik, hogy az ember
akár csak egy pillanattal is tovább éljen és élvezze az életet, mint amennyit a sors
elõír számára.
A démonikus ember, aki nem hisz Istenben vagy a benne lakozó
Felsõlélekben, pusztán érzékei kielégítése céljából számtalan bûnös tettet elkövet.
Nem tudja, hogy egy szemtanú él a szívében. A Felsõlélek figyeli az egyéni lélek
tetteit. Az Upani¢adok ezt úgy írják le, hogy két madár ül egy fán. Az elsõ madár a fa
gyümölcseit élvezi vagy szenved azoktól, míg a másik csupán tanúja mindennek. A
démonok azonban nem ismerik a védikus irodalmat, és teljesen hitetlenek. Ezért
gondolják azt, hogy az érzékkielégítés érdekében bármit szabadon megtehetnek, a
következményekre való tekintet nélkül.
16.13—15
idam adya may§ labdham ima° pr§psye manoratham
idam ast¦dam api me bhavi¢yati punar dhanam
asau may§ hata¤ ªatrur hani¢ye c§par§n api
¦ªvaro 'ham aha° bhog¦ siddho 'ha° balav§n sukh¦
§¨hyo 'bhijanav§n asmi ko 'nyo 'sti sad¥ªo may§
yak¢ye d§sy§mi modi¢ya ity ajñ§na-vimohit§¤
idam—ezt; adya—ma; may§—általam; labdham—nyert; imam—ezt; pr§psye—
nyerni fogok; mana¤-ratham—vágyaim szerint; idam—ez; asti—van; idam—ez; api—
szintén; me—enyém; bhavi¢yati—a jövõben gyarapodni fog; puna¤—ismét; dhanam—
vagyon; asau—azt; may§—általam; hata¤—megölt; ªatru¤—ellenség; hani¢ye—meg
fogom ölni; ca—szintén; apar§n—másokat; api—bizonyára; ¦ªvara¤—az úr; aham—én
vagyok; aham—én vagyok; bhog¦—az élvezõ; siddha¤—tökéletes; aham—vagyok; bala-
v§n—hatalmas; sukh¦—boldog; §¨hya¤—gazdag; abhijana-v§n—elõkelõ rokonok
vesznek körül; asmi—én vagyok; ka¤—kik; anya¤—mások; asti—vannak; sad¥ªa¤—
hasonlóak; may§—hozzám; yak¢ye—áldozni fogok; d§sy§mi—adományozni fogok;
modi¢ye—örülni fogok; iti—ily módon; ajñ§na—tudatlanság által; vimohit§¤—
megtévesztve.
A démonikus ember így gondolkodik: „Most ennyi vagyonom van, s a terveim
szerint ez gyarapodni fog. Oly sok minden az enyém, s a jövõben még több és
több kincsem lesz. Volt egy ellenségem, de már megöltem, s elõbb vagy utóbb a
többivel is elbánok majd. Én vagyok mindennek az ura, mindennek az élvezõje,
tökéletes, hatalmas és boldog. Én vagyok a leggazdagabb, és elõkelõ rokonok
vesznek körül. Senki sem olyan hatalmas és boldog, mint én. Áldozatokat hajtok
majd végre, valamennyit adományozni is fogok, s így élvezem majd az életet.” Ily
módon téveszti meg õt a tudatlanság.
16.16
aneka-citta-vibhr§nt§ moha-j§la-sam§v¥t§¤
prasakt§¤ k§ma-bhoge¢u patanti narake 'ªucau
aneka—számos; citta—aggodalmaktól; vibhr§nt§¤—megzavarodott; moha—
az illúziónak; j§la—hálójával; sam§v¥t§¤—körülvett; prasakt§¤—ragaszkodnak; k§ma-
bhoge¢u—az érzékkielégítéshez; patanti—lecsúsznak; narake—a pokolba; aªucau—
tisztátlan.
A számtalan aggodalomtól megzavarodva, az illúzió szövevényébe keveredve
erõs kötelék fûzi õket az érzéki örömökhöz, s a pokolba csúsznak.
MAGYARÁZAT: A démonikus ember pénzéhsége nem ismer határokat —
az ilyen ember vég nélkül pénzre vágyik. Csak az jár a fejében, mennyi vagyona van
most, és tervezgeti, hogyan gyarapíthatná egyre jobban. Ennek érdekében nem riad
vissza semmilyen bûnös tettõl, s törvénytelen vágyainak kielégítése érdekében a
feketepiacon köti az üzleteit. Mindaz, ami már a tulajdonában van — földje, családja,
háza és pénze — teljesen elbûvöli, és állandóan újabb és újabb terveket szõ
gyarapításukra. Bízik saját erejében, s nem tudja, hogy mindazt, amire szert tesz,
elõzõ élete jó cselekedeteinek köszönheti. Megkapta a lehetõséget, hogy gazdag
legyen, de nem tud arról, hogy ennek az oka a múltban rejlik. Azt hiszi ezért, hogy
hatalmas vagyona egyedül jelenlegi erõfeszítéseinek köszönhetõ. Saját erejében bízik,
s nem hisz a karma törvényében. A karma törvénye szerint ha valaki gazdag, elõkelõ
családban született, vagyonra és rendkívüli mûveltségre tesz szert, valamint nagyon
szép, az annak tudható be, hogy elõzõ életében jó tetteket hajtott végre. A démonikus
ember ennek ellenére mindezt véletlennek tekinti, illetve saját erejének és személyes
képességeinek tulajdonítja. Nem lát semmilyen törvényszerû elrendezést az
emberek, valamint szépségük és mûveltségük változatossága mögött. Ellenségének
tekint mindenkit, akiben vetélytársat lát. Számtalan démonikus ember van, s
mindannyian egymás ellenségei. Ez a gyûlölködés egyre inkább elfajul, elõbb az
egyének, aztán a családok, majd a közösségek és végül a nemzetek között is. Ezért
van örökös viszály, háború és ellenségeskedés szerte a világon.
Minden démonikus ember úgy gondolja, hogy élhet mások élete árán is.
Általában a Legfelsõbb Istennek képzeli magát, és ha prédikál, így szól követõihez:
„Miért keresitek Istent máshol? Ti vagytok Isten! Mindent megtehettek, amit csak
akartok. Ne higgyetek Istenben! Vessétek el Istent! Isten halott!” Ez a démonok
tanítása.
A démon még akkor is azt hiszi, hogy nála nincs gazdagabb vagy
befolyásosabb ember, ha látja, hogy mások ugyanolyan gazdagok és befolyásosak,
sõt rajta is túltesznek. Ami a felsõbb bolygórendszerekbe emelkedést illeti, nem hisz
a yajñák, az áldozatok végzésében. A saját maga által kitalált áldozati folyamatban
bízik csak, és különféle gépezeteket hoz létre, hogy eljusson a felsõbb bolygókra. Erre
a démoni gondolkodásra R§va£a a legjobb példa. Azzal hitegette az embereket, hogy
hatalmas lépcsõt épít majd, aminek segítségével bárki elérheti a felsõbb bolygókat,
anélkül hogy végrehajtaná a Védák ajánlotta áldozatokat. Napjaink démonikus
emberei szintén mechanikus úton akarnak eljutni a felsõbb bolygórendszerbe. Ez
mind zavarodottságukat mutatja, s az eredmény az lesz, hogy tudományukat maguk
mögött hagyva a pokolba süllyednek. A versben a szanszkrit moha-j§la szó nagyon
fontos. J§la azt jelenti: „háló”. A hálóba került halhoz hasonlóan nekik sincs semmi
reményük a szabadulásra.
16.17
§tma-sambh§vit§¤ stabdh§ dhana-m§na-mad§nvit§¤
yajante n§ma-yajñais te dambhen§vidhi-p¡rvakam
§tma-sambh§vit§¤—önteltek; stabdh§¤—szemtelenek; dhana-m§na—a
vagyonnak és az áltekintélynek; mada—az illúziójában; anvit§¤—elmerülnek;
yajante—áldozatokat hajtanak végre; n§ma—csak névleg; yajñai¤—áldozatokkal; te—
õk; dambhena—büszkeségbõl; avidhi-p¡rvakam—minden szabály és elõírás
mellõzésével.
Önteltek, örökké szemtelenek, s a vagyon és az áltekintély káprázatában néha
büszkén, minden elõírást és szabályt mellõzve áldozatokat hajtanak végre, melyek
csak nevükben áldozatok.
MAGYARÁZAT: A démonok teljesen el vannak telve önmagukkal, s így
nem követnek semmilyen hiteles forrást vagy szentírást, amikor néha úgynevezett
„vallásos” vagy „áldozati” rituációikat végrehajtják. Nem hallgatnak egyetlen
felsõbb tekintélyre sem, ezért rendkívül arcátlanok. Mindez abból az illúzióból
származik, ami összegyûjtött vagyonuk és áltekintélyük eredménye. Néha a
prédikátor szerepét öltik magukra, félrevezetik az embereket, és vallásalapítóként
vagy Isten inkarnációjaként hírnévre tesznek szert. Ha áldozatot mutatnak be, az
puszta színjáték, de az is lehet, hogy a félisteneket imádják, vagy éppen egy saját
Istennel állnak elõ. Az egyszerû emberek azt hirdetik az ilyen démonról, hogy Isten,
s imádják õt, az ostobák pedig azt hiszik róla, hogy rendkívül emelkedett szinten áll
a vallás elveinek követésében vagy a lelki tudás mûvelésében. Az ilyen démonok úgy
öltöznek, mint a lemondott rend tagjai, s így folytatják szélhámos tetteiket. Annak,
aki lemondott errõl a világról, számtalan elõírást kell követnie. A démonok azonban
nem törõdnek ezzel. Szerintük bármilyen utat kitalálhat az ember, az az õ útja, s
nincsen egy alapvetõ, egységes út, melyet mindenkinek követnie kell. A vers ezért
hangsúlyozza ki az avidhi-p¡rvakam szót, melynek jelentése: a szabályokat és
elõírásokat figyelmen kívül hagyva. Ez mindig a tudatlanság és az illúzió hatására
történik.
16.18
aha¯k§ra° bala° darpa° k§ma° krodha° ca sa°ªrit§¤
m§m §tma-para-dehe¢u pradvi¢anto 'bhyas¡yak§¤
aha¯k§ram—hamis ego; balam—erõ; darpam—büszkeség; k§mam—kéj;
krodham—düh; ca—is; sa°ªrit§¤—náluk menedéket keresve; m§m—Engem; §tma—
sajátjukban; para—és máséban; dehe¢u—testek; pradvi¢anta¤—gyalázva;
abhyas¡yak§¤—irigyek.
A démonok a hamis egótól, az erõtõl, a büszkeségtõl, a kéjtõl és a dühtõl
megtévesztve irigyek lesznek az Istenség Legfelsõbb Személyiségére, aki az õ
testükben és mások testében egyaránt jelen van, és gyalázzák az igazi vallást.
MAGYARÁZAT: A démonikus ember mindig ellenzi Isten felsõbbségét,
így aztán nem akar hinni az írásokban. Irigy nemcsak a szentírásokra, de az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének létére is. Ez áltekintélyének, összeharácsolt vagyonának
és erejének a következménye. Nem tudja, hogy élete elõkészület a következõre, így
saját maga és mások rosszakarójává válik. Erõszakkal bánik mások testével és a
sajátjával is. Nem rendelkezik igazi tudással, ezért figyelmen kívül hagyja, hogy az
Istenség Legfelsõbb Személyisége a legfelsõbb irányító. Irigy az írásokra és az
Istenség Legfelsõbb Személyiségére, ezért hamis érvekkel Isten léte ellen szól, s
megtagadja a szentírások felsõbbségét. Minden tettében függetlennek és hatalmasnak
képzeli magát. Úgy véli, mindent megtehet, senki sem állhat az útjába, hiszen senki
sem vetekedhet vele erõben, hatalomban és vagyonban. Ha pedig feltûnik egy
ellenség, aki esetleg akadályozhatja õt az egyre nagyobb érzéki élvezetben, akkor
azonnal azt tervezi, hogyan távolíthatná el az útból saját hatalmával.
 16.19
t§n aha° dvi¢ata¤ kr¡r§n sa°s§re¢u nar§dham§n
k¢ip§my ajasram aªubh§n §sur¦¢v eva yoni¢u
t§n—õket; aham—Én; dvi¢ata¤—irigyek; kr¡r§n—a gonoszokat; sa°s§re¢u—
az anyagi lét óceánjába; nara-adham§n—az emberiség söpredéke; k¢ip§mi—küldöm;
ajasram—örökre; aªubh§n—kedvezõtlen; §sur¦¢u—démonikus; eva—bizonyára;
yoni¢u—anyaméhbe.
Örökre az anyagi lét óceánjába, a különféle démonikus fajokba dobom az
irigyeket és a gonoszokat, az emberiség alját.
MAGYARÁZAT: Ez a vers egyértelmûen utal arra, hogy az egyéni lélek a
legfelsõbb akaratból kerül egy bizonyos testbe. Egy démon lehet, hogy nem fogadja
el az Úr felsõbbségét, sõt azt is megteheti, hogy saját szeszélyei szerint cselekszik, de
hogy legközelebb milyen testben születik meg, az mégsem tõle, hanem az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének döntésétõl függ. A ¼r¦mad-Bh§gavatam Harmadik Éneke
leírja, hogyan kerül halála után az egyéni lélek egy felsõbb hatalom elrendezésébõl
egy anyaméhbe, ahol újabb, sajátságos testet kap. Ezért találunk az anyagi létben oly
sok fajt — állatokat, rovarokat, embereket stb. Nem véletlenül jöttek létre, hanem egy
felsõbb hatalom irányításával. A démonok jövõjét világosan jelzi ez a vers: újra meg
újra démonok méhébe kerülnek, s továbbra is gyûlölködõként, az emberiség
söpredékeként fognak létezni. Az ilyen démonikus fajokra az örökös kéj, erõszak,
gyûlölet és tisztátalanság jellemzõ. A dzsungelben élõ vadászok a démonikus fajokba
tartoznak.
16.20
§sur¦° yonim §pann§ m¡¨h§ janmani janmani
m§m apr§pyaiva kaunteya tato y§nty adham§° gatim
§sur¦m—démoni; yonim—fajt; §pann§¤—elérve; m¡¨h§¤—az ostobák;
janmani janmani—születésrõl születésre; m§m—Engem; apr§pya—nem érvén el; eva—
bizonyára; kaunteya—óh, Kunt¦ fia; tata¤—azután; y§nti—mennek; adham§m—
kárhozottak; gatim—célt.
Óh, Kunt¦ fia! Az ilyen emberek újra és újra démoni fajokban fognak
megszületni, így sohasem érhetnek el Engem. Fokozatosan a lét legszörnyûbb
formájába süllyednek.
MAGYARÁZAT: Köztudott, hogy Isten végtelenül könyörületes, ám most
mégis azt olvassuk, hogy a démonokkal szemben sohasem az. E versbõl világossá
válik, hogy a démonikus embereket életrõl életre hasonló démonok méhébe küldi. A
Legfelsõbb Úr kegyét nem kapják meg, s egyre lejjebb és lejjebb csúsznak, míg végül
macskák, kutyák és disznók testében születnek újra. Egyértelmûen kiderül tehát,
hogy gyakorlatilag eljövendõ életükben semmikor nem lesz esélyük, hogy Isten
kegyében részesüljenek. A Védák szintén megerõsítik, hogy az ilyen lények egyre
lejjebb süllyednek, hogy aztán kutya és disznó legyen belõlük. Ezzel kapcsolatban
valaki azt mondhatná: ha Isten nem könyörületes a démonokkal szemben, akkor nem
szabadna azt hirdetni Róla, hogy végtelenül könyörületes. Erre a Ved§nta-s¡tra adja
meg a választ, amikor azt írja, hogy a Legfelsõbb Úr nem gyûlöl senkit. Hogy az
asurákat alacsonyabb fajokba dobja, az csak kegyének egy másik megnyilvánulása. A
Legfelsõbb Úr néha megöli az asurákat, ez azonban nagyon jó nekik, mert a védikus
irodalom leírja, hogy akiket a Legfelsõbb Úr elpusztít, azok mind felszabadulnak. A
történelem sok példával szolgál arra, hogyan jelent meg az Úr különbözõ
inkarnációiban, csak azért, hogy elpusztítson olyan démonokat, mint R§va£a,
Ka°sa, Hira£yakaªipu és mások. Ha tehát az asurák eléggé szerencsések, akkor
számukra is megnyilvánul Isten kegye azáltal, hogy végez velük.
16.21
tri-vidha° narakasyeda° dv§ra° n§ªanam §tmana¤
k§ma¤ krodhas tath§ lobhas tasm§d etat traya° tyajet
tri-vidham—háromféle; narakasya—a pokolnak; idam—ez; dv§ram—kapu;
n§ªanam—pusztító; §tmana¤—az önvalónak; k§ma¤—kéj; krodha¤—düh; tath§—
valamint; lobha¤—mohóság; tasm§t—ezért; etat—ezeket; trayam—a hármat; tyajet—fel
kell adni.
Három kapu nyílik e pokolba: a kéj, a düh és a mohóság. Minden józan
embernek meg kell válnia tõlük, mert a lélek lealacsonyodásához vezetnek.
MAGYARÁZAT: Ez a vers a démoni élet kezdetét írja le. Az ember elõször
megpróbálja kielégíteni a kéjét, de amikor ez nem sikerül neki, dühös lesz, és egyre
mohóbbá válik. A józan embernek, aki nem akar a démoni létformákba süllyedni,
törekednie kell arra, hogy megszabaduljon e három ellenségtõl, amelyek olyannyira
pusztítóan hatnak az önvalóra, hogy lehetetlenné teszik, hogy felszabaduljon az
anyagi kötelékek alól.
16.22
etair vimukta¤ kaunteya tamo-dv§rais tribhir nara¤
§caraty §tmana¤ ªreyas tato y§ti par§° gatim
etai¤—ezektõl; vimukta¤—megszabadulva; kaunteya—óh, Kunt¦ fia; tama¤-
dv§rai¤—a tudatlanság kapuitól; tribhi¤—a háromfélétõl; nara¤—az ember; §carati—
végez; §tmana¤—az önvalónak; ªreya¤—hasznos; tata¤—ezután; y§ti—eléri; par§m—a
legfelsõbb; gatim—célt.
Óh, Kunt¦ fia! Aki kikerülte a pokol e három kapuját, az olyan tettekbe fog,
melyek elõsegítik az önmegvalósítást. Ily módon fokozatosan eléri a legfelsõbb
célt.
MAGYARÁZAT: Nagyon kell óvakodnunk az emberi élet e három
ellenségétõl, a kéjtõl, a dühtõl és a mohóságtól. Minél jobban megszabadul valaki
ezektõl, léte annál inkább megtisztul, s így képes lesz a védikus írások szabályainak
és elõírásainak betartására. Az emberi élet szabályozó elveinek követésével az ember
fokozatosan eljuthat a lelki megvalósítás szintjére. Ha annyira szerencsés, hogy
ezeket követve eléri a K¥¢£a-tudat síkját, biztos siker vár rá. A védikus irodalom
leírja a tettek és visszahatások útját, hogy segítsen az embernek eljutnia a
léttisztításig. Az egész folyamat alapját a kéj, a mohóság és a düh feladása jelenti. Az
errõl a folyamatról szóló tudást tanulmányozva az ember elérheti az önmegvalósítás
legmagasabb fokát, amely az odaadó szolgálatban tetõzik, az odaadó szolgálat révén
pedig a feltételekhez kötött lélek kétségtelenül felszabadul. A védikus rendszerben
emiatt egy négy osztályból (a kasztokból) és négy életformából (a négy lelki rendbõl)
álló intézményt találunk. A különféle kasztokra illetve rendekre sajátságos elõírások
és szabályok vonatkoznak, s ha valaki képes ezeket betartani, automatikusan a lelki
megvalósítás legmagasabb szintjére emelkedhet, s azon túl felszabadulásához már
semmi kétség nem férhet.
16.23
ya¤ ª§stra-vidhim uts¥jya vartate k§ma-k§rata¤
na sa siddhim av§pnoti na sukha° na par§° gatim
ya¤—akárki; ª§stra-vidhim—az írások szabályozó elveit; uts¥jya—feladván;
vartate—marad; k§ma-k§rata¤—a kéj hatására önkényesen cselekedve; na—sohasem;
sa¤—õ; siddhim—a tökéletességet; av§pnoti—eléri; na—sohasem; sukham—
boldogságot; na—sohasem; par§m—a legfelsõbb; gatim—tökéletes szintet.
De aki félredobja az írások parancsolatait, és saját kénye-kedvére cselekszik, az
sem a tökéletességet, sem a boldogságot, sem a legvégsõ célt nem éri el.
MAGYARÁZAT: Az elõzõekben már említettük, hogy a ª§stra-vidhi,
vagyis a ª§stra útmutatása az emberi társadalom kasztjaira és rendjeire vonatkozik.
Mindenkinek követnie kell ezeket a szabályokat és elõírásokat. Ha valaki mégsem
tesz így, hanem a kéjtõl, mohóságtól és vágytól hajtva önkényesen cselekszik, élete
sohasem lesz tökéletes. Úgy is mondhatnánk, hogy ha valaki tudja mindezt
elméletben, de nem eszerint él, akkor az emberiség legaljához tartozik. Az emberi
életformában az élõlénynek kötelessége, hogy józanul cselekedjék, és kövesse a
szabályokat, amelyek azt segítik elõ, hogy az élet legmagasabb szintjét elérje. Ha nem
követi ezeket, a mélybe süllyed. De még ha a szabályokat és az elõírásokat az erkölcs
elveivel együtt be is tartja, ha végül nem jut el a Legfelsõbb Úr megértésének
szintjére, akkor minden tudása hiábavaló volt. Még Isten létét is elfogadhatja, ám ha
nem végez szolgálatot az Úrnak, akkor minden törekvésében kudarcot vall. Az
embernek éppen ezért fokozatosan a K¥¢£a-tudat és az odaadó szolgálat síkjára kell
emelkednie. Egyedül ott és akkor fogja elérni a legtökéletesebb szintet.
A k§ma-k§rata¤ szó nagyon fontos. Aki tudatosan megszegi a szabályokat,
az a kéj ösztönzésére cselekszik. Tudja, hogy ez tilos, ám mégis megteszi. Ezt értjük
önkényes cselekvés alatt. Tudja, hogy ezt kellene tennie vagy azt, mégsem teszi; ezért
hát önkényesnek hívják. Az ilyen ember sorsa az, hogy a Legfelsõbb Úr elítéli. Õk
nem érhetik el azt a tökéletességet, amit az emberi élet nyújtani tud. Az emberi élet a
léttisztításra való, de aki nem követi a szabályokat, az nem tisztulhat meg, s nem
érheti el az igazi boldogságot sem.
16.24
tasm§c ch§stra° pram§£a° te k§ry§k§rya-vyavasthitau
jñ§tv§ ª§stra-vidh§nokta° karma kartum ih§rhasi
tasm§t—ezért; ª§stram—az írások; pram§£am—bizonyítékot; te—tiéd;
k§rya—kötelesség; ak§rya—és tiltott cselekedetek; vyavasthitau—a meghatározásban;
jñ§tv§—tudván; ª§stra—az írásoknak; vidh§na—az elõírások; uktam—ahogyan
mondják; karma—munka; kartum—végezni; iha—ebben a világban; arhasi—meg kell
tenned.
Az írások útmutatásából kell megérteni, mi a kötelesség és mi nem. Miután az
ember megismerte e szabályokat, cselekedjék úgy, hogy fokozatosan
felemelkedhessen általuk.
MAGYARÁZAT: Mint ahogy a tizenötödik fejezet kijelentette, a Védák
minden szabályának és elõírásának célja ¼r¦ K¥¢£a megértése. Az ember akkor érte el
a védikus irodalomból elsajátítható tudás legtökéletesebb szintjét, ha megértette
K¥¢£át a Bhagavad-g¦t§ból, s így K¥¢£a-tudatossá válva odaadó szolgálatot végez. Az
Úr Caitanya Mah§prabhu megkönnyítette számunkra ezt a folyamatot. Csupán arra
kérte az embereket, hogy énekeljék a Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare
Hare/ Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare mantrát, szolgálják odaadóan
az Urat, és fogyasszák a m¡rtiknak felajánlott étel maradékait. Aki egyenesen az ilyen
odaadó tettekhez lát, arról tudnunk kell, hogy már tanulmányozta a teljes védikus
irodalmat, és tökéletesen megértette a végkövetkeztetést. Természetesen a
közönséges, nem K¥¢£a-tudatú embernek, vagy azoknak, akik nem végeznek odaadó
szolgálatot, a Védák utasításaiból kell megtudniuk, hogy mit kell, és mit nem szabad
tenniük, s az elõírásokat vita nélkül végre kell hajtaniuk. Ezt hívják a ª§stra, vagyis a
szentírás által elõírt elvek követésének. A ª§strák mentesek attól a négy alapvetõ
hibától, amely a feltételekhez kötött lélekre jellemzõ: a feltételekhez kötött léleknek
tökéletlenek az érzékei, hajlamos a csalásra, biztos, hogy hibázik és biztos, hogy
illúzióban van. Ez a négy legfõbb hiányosság alkalmatlanná teszi az embert arra,
hogy szabályokat és elõírásokat teremtsen. Ezért a négy hibán felül álló ª§strák
elõírásait és kijelentéseit valamennyi nagy szent, §c§rya és nagy lélek módosítás
nélkül követi.
Indiában a lelki tudomány mûvelõinek számtalan csoportja van, melyek
általában két irányzathoz, a személytelen és a személyes filozófiai irányzathoz
tartoznak. A Védák elveit követõ életforma mindkettõre jellemzõ. Az írások elveinek
betartása nélkül ugyanis senki sem érheti el a tökéletesség szintjét. Ezért tekinthetõ
szerencsésnek az, aki valóban megértette a ª§strák szándékát.
Az emberi társadalom degradálódását az okozza, hogy elfordultunk az
Istenség Legfelsõbb Személyisége megértését szolgáló elvektõl. Ez az emberi életben
a legnagyobb bûn, ezért m§y§, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének anyagi
energiája a háromféle szenvedés formájában folytonosan aggodalmat okoz nekünk.
Ez az anyagi energia az anyagi természet három kötõerejébõl áll. Az embernek
legalább a jóság szintjére fel kell emelkednie ahhoz, hogy a Legfelsõbb Úrról szóló
tudás útjára léphessen. Ha nem jut el a jóság szintjéig, akkor a tudatlanságban és a
szenvedélyben kell maradnia, melyek démoni létet idéznek elõ. A szenvedély és
tudatlanság kötõerejének rabjai gúnyt ûznek az írásokból, a szent emberekbõl és az
Istenség Legfelsõbb Személyisége helyes megértésébõl. Nem engedelmeskednek a
lelki tanítómester utasításainak, és nem törõdnek az írások által elõírt szabályokkal
sem. Annak ellenére, hogy hallottak az odaadó szolgálat dicsõségérõl, nem
vonzódnak hozzá, ehelyett saját utakat találnak ki a fejlõdésük érdekében. Ez csupán
néhány az emberi társadalom azon hibái közül, amelyek a démoni léthez vezetnek.
Ha azonban valaki képes követni egy megfelelõ, hiteles lelki tanítómester utasításait,
aki a felemelkedés útjára, egy magasabb szintre tudja vezetni, élete sikeressé válik.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a ¼r¦mad Bhagavad-g¦t§
tizenhatodik fejezetéhez, melynek címe: „Az isteni és a démoni természet”.
 TIZENHETEDIK FEJEZET – A hit fajtái
17.1
arjuna uv§ca
ye ª§stra-vidhim uts¥jya yajante ªraddhay§nvit§¤
te¢§° ni¢±h§ tu k§ k¥¢£a sattvam §ho rajas tama¤
arjuna¤ uv§ca—Arjuna mondta; ye—akik; ª§stra-vidhim—az írások
szabályait; uts¥jya—feladva; yajante—imádnak; ªraddhay§—teljes hittel; anvit§¤—
rendelkezve; te¢§m—az övék; ni¢±h§—a hit; tu—de; k§—mi az; k¥¢£a—óh, K¥¢£a;
sattvam—jóságban; §ho—vagy más; raja¤—szenvedélyben; tama¤—tudatlanságban.
Arjuna így kérdezett: Óh, K¥¢£a, milyen helyzetben vannak azok, akik nem
követik az írások elveit, hanem a saját elképzeléseik szerinti imádatba merülnek?
Jóság, szenvedély vagy tudatlanság uralkodik-e az ilyen embereken?
MAGYARÁZAT: A negyedik fejezet harminckilencedik versében az áll,
hogy aki hûségesen kitart egy bizonyos fajta imádat mellett, az fokozatosan
felemelkedik a tudás szintjére, és eléri a béke és jólét legtökéletesebb állapotát. A
tizenhatodik fejezetben azt a végkövetkeztetést találjuk, hogy azt, aki nem követi az
írásokban lefektetett elveket, asuráknak, azaz démonoknak nevezik, míg a devák vagy
félistenek azok, akik hûségesen betartják az elõírásokat. De mi a helyzet azokkal,
akik olyan elõírásokat követnek nagy hittel, melyekrõl a szentírások nem tesznek
említést? K¥¢£ának el kell oszlatnia Arjunának ezt a kétségét. A jóság, a szenvedély
vagy a tudatlanság kötõerejében végzik-e imádatukat azok, akik egy emberi lényt
választanak meg valamiféle istenné, és benne hisznek? Elérhetik-e az ilyen emberek
az élet tökéletes szintjét? Szert tehetnek-e a valódi tudásra, és felemelkedhetnek-e a
legtökéletesebb síkra? Siker vár-e azokra, akik ugyan nem követik az írások
szabályait és elõírásait, de hisznek valamiben, s isteneket, félisteneket vagy
embereket imádnak? Arjuna ezeket a kérdéseket teszi fel K¥¢£ának.
17.2
ªr¦-bhagav§n uv§ca
tri-vidh§ bhavati ªraddh§ dehin§° s§ svabh§va-j§
s§ttvik¦ r§jas¦ caiva t§mas¦ ceti t§° ª¥£u
ªr¦-bhagav§n uv§ca—az Istenség Legfelsõbb Személyisége mondta; tri-
vidh§—háromféle; bhavati—lesz; ªraddh§—a hit; dehin§m—a megtestesültnek; s§—az;
sva-bh§va-j§—az anyagi természet õt befolyásoló kötõereje szerint; s§ttvik¦—a jóság
kötõerejében; r§jas¦—a szenvedély kötõerejében; ca—szintén; eva—bizonyára;
t§mas¦—a tudatlanság kötõerejében; ca—és; iti—így; t§m—azt; ª¥£u—halld Tõlem.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így szólt: A hit háromféle lehet: jó,
szenvedélyes és tudatlan, attól függõen, hogy a megtestesült lélekre a természet
melyik kötõereje jellemzõ. Hallj hát most ezekrõl!
MAGYARÁZAT: Ha valaki lustasága és tétlensége miatt felhagy az írások
szabályainak és elõírásainak követésével — noha ismeri azokat —, akkor az anyagi
természet kötõerõinek irányítása alá kerül. Az ember a jóság, a szenvedély vagy a
tudatlanság minõségében korábban végrehajtott tettei szerint sajátságos jellemre tesz
szert. Az élõlény folytonos kapcsolatban áll a természet különféle kötõerõivel. Az
anyagi természettel kapcsolatban állva bizonyos mentalitást fejleszt ki annak az
anyagi kötõerõnek megfelelõen, amellyel társul. Ha azonban egy hiteles lelki
tanítómesterhez fordul, s az írások utasításaival együtt az õ utasításait is betartja,
akkor megváltoztathatja természetét, s a tudatlanságból vagy szenvedélybõl
fokozatosan a jóságba emelkedhet. Mindebbõl levonhatjuk a következtetést, hogy a
vak hit a természet egy adott kötõerejében nem segíthet a tökéletesség elérésében.
Mindent gondosan, okosan kell megfontolni egy hiteles lelki tanítómester
társaságában, így az ember változtathat helyzetén, s egy magasabb rendû kötõerõbe
juthat.
17.3
sattv§nur¡p§ sarvasya ªraddh§ bhavati bh§rata
ªraddh§-mayo 'ya° puru¢o yo yac-chraddha¤ sa eva sa¤
sattva-anur¡p§—a lét szerint; sarvasya—mindenkinek; ªraddh§—hit;
bhavati—lesz; bh§rata—óh, Bharata fia; ªraddh§—hit; maya¤—teljes; ayam—ez;
puru¢a¤—az élõlény; ya¤—aki; yat—amivel rendelkezve; ªraddha¤—hit; sa¤—így;
eva—bizonyára; sa¤—õ.
Óh, Bharata fia! Az ember egy bizonyos fajta hitet fejleszt ki aszerint, hogy
létét a természet mely kötõerõi befolyásolják. Úgy mondják, az élõlény hitét a rá
jellemzõ kötõerõ határozza meg.
MAGYARÁZAT: Minden ember rendelkezik sajátságos hittel, kilététõl
függetlenül, hite azonban természetének megfelelõen lehet jó, szenvedélyes vagy
tudatlan. Így aztán sajátságos hite szerint érintkezik más emberekkel. A tizenötödik
fejezet is megerõsíti azt a tényt, hogy az élõlény eredetileg a Legfelsõbb Úr töredék
szerves része. Eredetileg ezért transzcendentális, és az anyagi természet kötõerõi
fölött áll, de az Istenség Legfelsõbb Személyiségéhez fûzõdõ viszonyáról
megfeledkezve kapcsolatba kerül az anyagi természettel, élete feltételekhez kötötté
válik, s az anyagi természet különféle kötõerõivel kapcsolatot tartva kifejleszti
sajátságos helyzetét. Az ebbõl származó nem természetes hit és lét azonban csak
anyagi. Az élõlény eredetileg nirgu£a, vagyis transzcendentális, annak ellenére, hogy
jelenleg anyagi befolyás, valamilyen anyagi életfelfogás hatása alatt áll. Ezért hogy
újra életre keltse kapcsolatát a Legfelsõbb Úrral, meg kell tisztulnia az anyagi
szennyezõdésektõl. Ez tehát az egyetlen haza vezetõ út, amely mentes a félelemtõl: a
K¥¢£a-tudat. Ha valaki K¥¢£a-tudatú, akkor minden kétséget kizárva felemelkedhet a
tökéletesség szintjére. Ha azonban nem kezdi el az önmegvalósítás e folyamatát,
akkor biztosan a természet kötõerõinek a hatása alatt marad.
Ebben a versben a ªraddh§ — „hit” — szó különösen fontos. A ªraddh§, azaz
a hit eredetileg a jóság kötõerejébõl származik. Az ember hihet egy félistenben,
esetleg egy kitalált istenben vagy valamiféle elmebeli spekulációban. Az erõs hit azt
eredményezi, hogy az ember az anyagi jóságban cselekszik. Az anyagi, feltételekhez
kötött létben egyetlen tett sem tiszta, mindegyik kevert. Nincsenek a tiszta jóságban.
A tiszta jóság transzcendentális, és csakis ezen a szinten lehet megérteni az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének valódi természetét. Ha az ember hitét nem teljesen a
megtisztult jóság jellemzi, akkor azt az anyagi természet bármelyik kötõereje
beszennyezheti, s e szennyezõdés a szívre is kiterjedhet. A hit tehát aszerint szilárdul
meg, hogy az ember szíve az anyagi természet mely kötõerejével áll kapcsolatban. Ha
a szív a jóság minõségében van, akkor a hitet is ez a kötõerõ jellemzi, ha pedig a
szenvedély vagy esetleg a sötétség, az illúzió a jellemzõ rá, akkor a hit is azoknak a
hatása alatt fog állni. Ezért van a világon annyiféle hit, s emiatt van annyiféle
változata a vallásnak. A vallásos hit igazi elve a tiszta jóság szintjén található, de
mivel a szív szennyezett, különféle vallásos elvek léteznek. A hit különféle változatai
szerint az imádatnak is különféle fajtái vannak.
17.4
yajante s§ttvik§ dev§n yak¢a-rak¢§°si r§jas§¤
pret§n bh¡ta-ga£§°ª c§nye yajante t§mas§ jan§¤
yajante—imádnak; s§ttvik§¤—a jóság kötõerejében lévõk; dev§n—
félisteneket; yak¢a-rak¢§°si—démonok; r§jas§¤—a szenvedély kötõerejében lévõk;
pret§n—a halottak szellemeit; bh¡ta-ga£§n—a kísérteteket; ca—és; anye—másokat;
yajante—imádnak; t§mas§¤—a tudatlanságban lévõ; jan§¤—emberek.
A jóság kötõerejében élõk a félisteneket, a szenvedélyben lévõk a démonokat,
a tudatlanság kötelékének rabjai pedig a szellemeket és a kísérteteket imádják.
MAGYARÁZAT: Ebben a versben az Istenség Legfelsõbb Személyisége az
imádók fajtáiról beszél, külsõdleges tevékenységeik alapján. Az írások parancsai
szerint egyedül az Istenség Legfelsõbb Személyisége méltó az imádatra, ám akik nem
ismerik eléggé az írások tanítását, vagy nem hûségesek ahhoz, azok az anyagi
természet kötõerõiben való sajátos helyzetük szerint választják ki imádatuk tárgyát.
Akik a jóság kötõerejében vannak, általában a félisteneket imádják. A félistenek közé
tartozik Brahm§, ¼iva és sokan mások, például Indra, Candra és a napisten. Sokféle
félisten van. A jóság kötõerejében élõk egy bizonyos cél érdekében egy bizonyos
félistent imádnak. A szenvedély kötõerejében lévõk szintén egy adott cél érdekében
imádják a démonokat. Még emlékszünk arra, hogy a második világháború alatt egy
kalkuttai ember Hitlert imádta, mert a háborúnak köszönhette hatalmas vagyonát,
amit a feketepiacon üzletelve összegyûjtött. A szenvedély és a tudatlanság
kötelékének rabjai általában szintén egy nagy hatalmú embert választanak ki
istenüknek. Azt gondolják, hogy bárkit lehet istenként imádni, az eredmény minden
esetben ugyanaz.
E versbõl kiderül, hogy a szenvedély kötõerejében lévõk ilyen isteneket
teremtenek és imádnak, s hogy a tudatlanságban, sötétségben élõk a kísérteteket
imádják. Vannak, akik egy halott sírjánál végeznek imádatot. A szexuális élvezettel
egybekötött imádat szintén a sötétség kötõerejében van. India egyes eldugott
falvaiban mind a mai napig élnek szellemimádók. Ezek a primitív emberek néha
elmennek az erdõbe, és ha tudomást szereznek róla, hogy egy fában szellem lakozik,
akkor imádni kezdik azt a fát, és áldozatokat mutatnak be neki. Az efféle imádatok
nem nevezhetõk Isten-imádatnak. Isten imádata a transzcendentális, tiszta jóságban
lévõ emberek számára való. Ezzel kapcsolatban a ¼r¦mad-Bh§gavatam (4.3.23) így ír:
sattva° viªuddha° v§sudeva-ªabditam. „Aki elérte a tiszta jóságot, V§sudevát imádja.”
Az anyagi természet kötõerõitõl teljesen megtisztult, transzcendentális szintre jutott
emberek tehát az Istenség Legfelsõbb Személyiségét imádják.
Az imperszonalisták, akikrõl azt tartják, hogy a jóság kötõerejében vannak,
öt félistent és Vi¢£unak az anyagi világban létezõ személytelen arculatát imádják,
melyet filozófiai Vi¢£uként ismernek. Vi¢£u az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
kiterjedése, de az imperszonalisták — akik végsõ soron nem hisznek az Istenség
Legfelsõbb Személyiségében — a Vi¢£u formát csupán a személytelen Brahman
egyik aspektusának vélik. Hasonlóképpen az Úr Brahm§ról azt tartják, hogy a
személytelen forma a szenvedély anyagi kötõerejében. Ily módon öt imádandó
félistenrõl beszélnek, de mivel a végsõ igazságnak a személytelen Brahmant tartják,
végül feladnak minden imádandó formát. Végkövetkeztetésként elmondhatjuk, hogy
a természet anyagi kötõerõinek különféle tulajdonságaitól a transzcendentális
személyek társaságában lehet megtisztulni.
17.5—6
aª§stra-vihita° ghora° tapyante ye tapo jan§¤
dambh§ha¯k§ra-sa°yukt§¤ k§ma-r§ga-bal§nvit§¤
kar¢ayanta¤ ªar¦ra-stha° bh¡ta-gr§mam acetasa¤
m§° caiv§nta¤ ªar¦ra-stha° t§n viddhy §sura-niªcay§n
aª§stra—az írásokban nem említett; vihitam—irányított; ghoram—másokra
ártalmas; tapyante—vállalnak; ye—azok; tapa¤—vezeklések; jan§¤—emberek;
dambha—büszkeséggel; aha¯k§ra—és egoizmussal; sa°yukt§¤—lefoglaltak; k§ma—a
kéjnek; r§ga—és a ragaszkodásnak; bala—az ereje által; anvit§¤—hajtva; kar¢ayanta¤—
kínozva; ªar¦ra-stham—a testben lakozót; bh¡ta-gr§mam—az anyagi elemek
kombinációja; acetasa¤—téves gondolkodással; m§m—Engem; ca—is; eva—bizonyára;
anta¤—belül; ªar¦ra-stham—a testben lakozót; t§n—õket; viddhi—értsd meg; §sura-
niªcay§n—a démonok.
Akik büszkeségbõl és önzésbõl olyan szigorú vezeklést és önsanyargatást
végeznek, melyet az írások nem ajánlanak, akiket a kéj és a ragaszkodás ösztönöz,
akik ostobák, és sanyargatják testük anyagi elemeit, valamint a testen belül lakozó
Felsõlelket, azokat démonokként ismerik.
MAGYARÁZAT: Vannak emberek, akik olyan módszereket találnak ki a
vezeklésre és az önfegyelmezésre, melyekrõl az írások nem tesznek említést. A
valamilyen alantas szándékkal, például pusztán politikai célból végrehajtott böjtöt az
írások nem tanácsolják. Csakis a lelki fejlõdés érdekében javasolják, s nem valamiféle
politikai vagy társadalmi cél elérése érdekében. Akik ilyen indítóokoktól hajtva
vállalnak vezeklést, azok a Bhagavad-g¦t§ szerint minden bizonnyal démonikusak.
Tetteik szemben állnak az írások parancsolataival, és nem hoznak áldást az
emberekre. Valójában a büszkeség, a hamis ego, a kéj és az anyagi élvezetekhez való
ragaszkodás ösztönzi õket e tettekre. Ezek a cselekedetek nemcsak a testet felépítõ
anyagi elemek rendjét borítják fel, de megzavarják a testben lakozó Istenség
Legfelsõbb Személyiségét is. A politikai célból végrehajtott, nem szentesített böjt
vagy vezeklés minden bizonnyal nagyon zavaró mások számára is. A védikus
irodalom tehát nem ajánlja ezt. A démonikus ember azt gondolja, hogy ily módon
képes lesz az ellenséget vagy egy másik csoportot arra kényszeríteni, hogy teljesítse
kérését. Az ilyen esetek azonban nem egyszer a böjtölõ halálával végzõdnek. Az
Istenség Legfelsõbb Személyisége nem helyesli az ilyen önsanyargatást, és aki így
tesz, azt démonnak nyilvánítja. Ezek a mutatványok azért sértik az Istenség
Legfelsõbb Személyiségét, mert ellenkeznek a védikus írások parancsaival. Ezzel
kapcsolatban az acetasa¤ szó nagyon jelentõs: egy józan gondolkodású ember
engedelmeskedik az írások utasításainak. Mások nem törõdnek a szentírásokkal, nem
követik utasításaikat, és saját maguk találnak ki módszereket a vezeklés és
önsanyargatás végzésére. Ne felejtsük el soha, milyen sors vár a démonikus
emberekre. Az elõzõ fejezet elmondta: az Úr arra kényszeríti õket, hogy démonikus
emberek méhében szülessenek meg újra, s így életrõl életre a démonikus elvek
szerint fognak élni, anélkül hogy ismernék kapcsolatukat az Istenség Legfelsõbb
Személyiségével. Ha azonban olyan szerencsések, hogy elfogadják egy lelki
tanítómester vezetését, aki képes a védikus bölcsesség útjára terelni õket, akkor
kiszabadulhatnak ebbõl a kötelékbõl, és végül elérhetik a legfelsõ célt.
17.7
§h§ras tv api sarvasya tri-vidho bhavati priya¤
yajñas tapas tath§ d§na° te¢§° bhedam ima° ª¥£u
§h§ra¤—evés; tu—bizonyára; api—is; sarvasya—mindenkinek; tri-vidha¤—
háromféle; bhavati—van; priya¤—kedves; yajña¤—áldozat; tapa¤—vezeklés; tath§—
szintén; d§nam—adományozás; te¢§m—az övék; bhedam—a különbségek; imam—ezt;
ª¥£u—halld.
Még az étel is háromféle lehet, amit az egyes emberek kedvelnek, az anyagi
természet három kötõerejének megfelelõen. Így igaz ez áldozatok, a vezeklés és az
adományozásra esetében is. Halld most, amit a közöttük lévõ különbségrõl
elmondok!
MAGYARÁZAT: Az evés, az áldozat, a vezeklés és az adományozás
módjában az anyagi természet kötõerõi által meghatározott különféle helyzetek
alapján különbségek vannak, s nem áll mindegyik ugyanazon a szinten. Az az igazán
bölcs, aki ezeket elemezve képes megérteni, hogy az egyes tetteket az anyagi
természet melyik kötõerejében végzik. Aki azonban egyenlõn szinten állóknak tekinti
a különféle áldozatokat, ételeket és adományokat, az nem tud különbséget tenni, s
így ostoba. Vannak olyan misszionáriusok, akik azt hirdetik, hogy az ember azt tehet,
amit akar, mindenféleképpen eléri a tökéletességet. Az ilyen ostoba vezetõk nem az
írások útmutatása alapján cselekszenek. Saját módszereket találnak ki, s így
félrevezetik az embereket.
17.8
§yu¤-sattva-bal§rogya- sukha-pr¦ti-vivardhan§¤
rasy§¤ snigdh§¤ sthir§ h¥dy§ §h§r§¤ s§ttvika-priy§¤
§yu¤—az élet hossza; sattva—lét; bala—erõ; §rogya—egészség; sukha—
boldogság; pr¦ti—és elégedettség; vivardhan§¤—növelõ; rasy§¤—lédús; snigdh§¤—
zsíros; sthir§¤—tartós; h¥dy§¤—örömmel töltik el a szívet; §h§r§¤—ételek; s§ttvika—
annak, aki a jóságban van; priy§¤—ízletes.
A jóság minõségében élõk olyan ételeket kedvelnek, amelyek
meghosszabbítják az életet, megtisztítják az ember létét, erõt, egészséget,
boldogságot és elégedettséget adnak. Az ilyen ételek lédúsak, zsírosak, táplálóak,
és örömmel töltik el a szívet.
17.9
ka±v-amla-lava£§ty-u¢£a- t¦k¢£a-r¡k¢a-vid§hina¤
§h§r§ r§jasasye¢±§ du¤kha-ªok§maya-prad§¤
 ka±u—keserû; amla—savanyú; lava£a—sós; ati-u¢£a—erõs; t¦k¢£a—csípõs;
r¡k¢a—száraz; vid§hina¤—égetõ; §h§r§¤—ételek; r§jasasya—annak, aki a szenvedély
kötõerejében van; i¢±§¤—kellemesek; du¤kha—szenvedés; ªoka—nyomorúság;
§maya—betegség; prad§¤—okozó.
A túlságosan keserû, túl savanyú, sós, erõs, csípõs, száraz és égetõ ételt a
szenvedély kötõerejében élõk kedvelik. Az ilyen ételek boldogtalanságot,
szenvedést és betegséget okoznak.
17.10
y§ta-y§ma° gata-rasa° p¡ti paryu¢ita° ca yat
ucchi¢±am api c§medhya° bhojana° t§masa-priyam
y§ta-y§mam—az elfogyasztás elõtt három órával fõzött; gata-rasam—ízetlen;
p¡ti—rossz szagú; paryu¢itam—romlott; ca—szintén; yat—ami; ucchi¢±am—mások
ételmaradéka; api—szintén; ca—és; amedhyam—érinthetetlen; bhojanam—evés;
t§masa—a sötétség kötõerejében lévõnek; priyam—kedves.
A sötétség kötõerejében lévõk az olyan ételeket szeretik, amit a fogyasztás elõtt
több mint három órával fõztek, ami ízetlen, romlott és rothadó, valamint
maradékokból és tisztátalan alapanyagokból készült.
MAGYARÁZAT: Az étel feladata az élet meghosszabbítása, az elme
tisztítása és a fizikai erõ növelése. Ez az étel egyetlen szerepe. A kiváló
szaktekintélyek a múltban kiválasztották azokat az ételeket, amelyek a legjobban
elõsegítik az egészség megõrzését és a hosszú életet. Ide sorolhatók a tejtermékek, a
cukor, a rizs, a gabona, a gyümölcsök és a zöldségfélék. A jóság kötõerejében élõk
nagyon kedvelik az ilyen táplálékot. Egyes ételek, például a sült kukorica és a melasz
önmagukban nem ízletesek, mégis finomak lehetnek, ha tejjel vagy más étellel együtt
fogyasztjuk õket. Ekkor a jóság minõségébe tartoznak. Ezek az élelmiszerek tiszta
természetûek; egészen mások, mint az olyan szennyezett dolgok, mint a hús és az
alkohol. A nyolcadik versben említett zsíros ételnek semmi köze sincs az állatok
mészárlásából származó zsiradékhoz. Az állati zsiradékot megkaphatjuk a
legcsodálatosabb étel, a tej formájában is. A tej, a vaj, a sajt és a többi tejtermék úgy
ad állati zsírt, hogy nem szükséges hozzá ártatlan teremtményeket elpusztítani.
Csakis a barbár mentalitás vezethet efféle mészárláshoz. A szükséges állati zsiradék
beszerzésének civilizált formája a tej fogyasztása. Az állatok mészárlása a emberi
szint alatt álló fajokra jellemzõ. A felesborsó, a d§l, a barnaliszt és a hasonló
élelmiszerek a szükséges fehérjemennyiségrõl is gondoskodnak.
A szenvedély kötõerejében lévõ keserû, túl sós, túlságosan fûszeres vagy
túl sok erõs paprikát tartalmazó ételek a gyomorban lévõ nyálkát csökkentve
fájdalmat okoznak, s betegségekhez vezetnek. A tudatlanság vagy sötétség
kötõerejébe tartozó ételekre fõként az jellemzõ, hogy nem frissek. Minden olyan étel,
amit az elfogyasztás elõtt három óránál régebben fõztek (kivéve a pras§damot, vagyis
az Úrnak felajánlott ételt) a sötétség kötõerejéhez tartozik. Az ilyen étel rothadó, ezért
rossz szagot is áraszt, ami a tudatlanságban lévõket gyakran vonzza, ám a jóságban
élõ emberekben undort kelt.
Csak olyan étel maradékait szabad fogyasztani, amit elõzõleg felajánlottak
a Legfelsõbb Úrnak, vagy amit szent életû emberek — legfõképpen a lelki
tanítómester — hagytak meg. Mások ételmaradéka a sötétség minõségében van, és
fertõzést vagy betegséget okoz. A sötétség kötõerejéhez tartozók nagyon kedvelik az
efféle ételeket, ám a jóság minõségében élõ emberek nem szeretik, sõt még csak meg
sem érintik azokat. A legjobb eledel az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
felajánlott étel maradéka. A Legfelsõbb Úr azt mondja a Bhagavad-g¦t§ban, hogy
elfogadja az odaadással felajánlott, zöldségekbõl, lisztbõl és tejbõl készült ételeket.
Patra° pu¢pa° phala° toyam. Természetesen az odaadás és a szeretet az, amit az
Istenség Legfelsõbb Személyisége leginkább elfogad. Ám a pras§damot az elõírt
módon kell elkészíteni. Az írások parancsai szerint elkészített és az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének felajánlott étel tehát még akkor is fogyasztható, ha az
elkészítése óta már sok idõ eltelt, mert az ilyen étel transzcendentális. Ha az ételt
tisztává, mindenki számára ehetõvé és ízletessé szeretnénk tenni, akkor fel kell
ajánlanunk az Istenség Legfelsõbb Személyiségének.
17.11
aphal§k§¯k¢ibhir yajño vidhi-di¢±o ya ijyate
ya¢±avyam eveti mana¤ sam§dh§ya sa s§ttvika¤
aphala-§k§¯k¢ibhi¤—azok által, akik nem vágynak tetteik eredményére;
yajña¤—áldozat; vidhi-di¢±a¤—az írások irányítása szerint; ya¤—amelyik; ijyate—
végzett; ya¢±avyam—végre kell hajtani; eva—bizonyára; iti—így; mana¤—elme;
sam§dh§ya—rögzítve; sa¤—az; s§ttvika¤—a jóság minõségében.
Az áldozatok közül az tartozik a jóság kötõerejébe, amelyet az írások szabályai
szerint, kötelességbõl hajtanak végre, anélkül hogy ennek fejében jutalomra
vágynának.
MAGYARÁZAT: Az emberek általában hajlamosak arra, hogy valamilyen
szándékkal áldozzanak, ám ebben a versben az áll, hogy az áldozatot az eredményre
való vágy nélkül, kötelességbõl kell végrehajtani. Vegyük például a templomokban
végzett szertartásokat. Általában az anyagi haszon reményében mutatják be ezeket,
így nem a jóság minõsége jellemzõ rájuk. Az embernek kötelességbõl kell a
templomba járnia, hogy a tiszteletével együtt virágot és ételt ajánljon fel az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének. Az emberek azt hiszik, hogy semmi haszna csupán
azért a templomba járni, hogy ott Istent imádják. Az írások azonban nem ajánlják az
anyagi áldás reményében végzett imádatot. A jóság szintjére az segít bennünket
felemelkedni, ha kizárólag azért járunk templomba, hogy tiszteletünket ajánljuk a
m¡rtiknak. Minden civilizált embernek kötelessége, hogy engedelmeskedjék a
szentírások parancsainak, és hódolatát ajánlja az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének.
17.12
abhisandh§ya tu phala° dambh§rtham api caiva yat
ijyate bharata-ªre¢±ha ta° yajña° viddhi r§jasam
abhisandh§ya—vágyakozva; tu—de; phalam—az eredmény; dambha—
büszkeség; artham—kedvéért; api—is; ca—és; eva—bizonyára; yat—ami; ijyate—
végzett; bharata-ªre¢±ha—óh, Bh§raták vezére; tam—az; yajñam—áldozat; viddhi—
tudd; r§jasam—a szenvedély minõségében.
Óh, Bh§raták vezére! Arra az áldozatra, amelyet valamilyen anyagi célból vagy
büszkeségbõl hajtanak végre, a szenvedély kötõereje jellemzõ.
 MAGYARÁZAT: Néha az emberek azért mutatnak be áldozatokat, hogy a
felsõbb bolygókra kerüljenek, vagy hogy valamilyen más anyagi áldásra tegyenek
szert ebben a világban. Az ilyen áldozatok vagy rituációk a szenvedély kötõerejébe
tartoznak.
17.13
vidhi-h¦nam as¥¢±§nna° mantra-h¦nam adak¢i£am
ªraddh§-virahita° yajña° t§masa° paricak¢ate
vidhi-h¦nam—az írások útmutatása nélkül; as¥¢±a-annam—a pras§dam
szétosztása nélkül; mantra-h¦nam—a védikus himnuszok éneklése nélkül; adak¢i£am—
a papok megjutalmazása nélkül; ªraddh§—hit; virahitam—nélkül; yajñam—áldozat;
t§masam—a tudatlanság minõségében; paricak¢ate—így kell tekinteni.
A tudatlanság kötõerejében lévõnek kell tekinteni az írások parancsait
figyelmen kívül hagyó áldozatot, amelynek során nem osztanak pras§damot [lelki
ételt], nem zengenek védikus himnuszokat, nem jutalmazzák meg a papokat, és
amelyet hit nélkül hajtanak végre.
MAGYARÁZAT: A tudatlanság vagy sötétség kötõerejében lévõ hit
valójában hitetlenség. Az emberek csupán a pénz reményében imádják a félisteneket,
hogy azt azután az írások parancsait mellõzve szórakozásra költsék. Az efféle
színjáték-szertartások nem tekinthetõk hitelesnek. A sötétség kötõerejében vannak,
démonikus mentalitáshoz vezetnek, és semmi áldást nem hoznak az emberi
társadalomra.
17.14
deva-dvija-guru-pr§jña- p¡jana° ªaucam §rjavam
brahmacaryam ahi°s§ ca ª§r¦ra° tapa ucyate
deva—a Legfelsõbb Úrnak; dvija—a br§hma£ák; guru—a lelki tanítómester;
pr§jña—és imádatra méltó személyek; p¡janam—imádata; ªaucam—tisztaság;
§rjavam—egyszerûség; brahmacaryam—nõtlen élet; ahi°s§—erõszaknélküliség; ca—is;
ª§r¦ram—a testre vonatkozó; tapa¤—vezeklés; ucyate—mondják.
A test fegyelmezése a Legfelsõbb Úr, a br§hma£ák, a lelki tanítómester,
valamint az olyan feljebbvalók, mint az apa és az anya imádatából áll. A tisztaság,
az egyszerûség, a cölibátus és az erõszaknélküliség szintén hozzá tartozik.
MAGYARÁZAT: A Legfelsõbb Istenség most a vezeklés és
önmegtartóztatás különféle fajtáiról szól. A leírást a testre vonatkozó vezeklésekkel
és önmegtartóztatásokkal kezdi. Az embernek fel kell ajánlania, illetve meg kell
tanulnia felajánlani tiszteletét Istennek, a félisteneknek, a tökéletes, képzett
br§hma£áknak, a lelki tanítómesternek és a feljebbvalóknak, például az apának, az
anyának és mindenkinek, aki jártas a védikus tudásban. Mindnyájuknak meg kell
adnunk a megfelelõ tiszteletet. Törekednünk kell arra, hogy kívül-belül
megtisztuljunk, s hogy egyszerûen viselkedjünk. Az embernek semmi olyat nem
szabad tennie, amit az írások utasításai nem hagynak jóvá. Nem szabad nemi életet
élnie a házasságon kívül, mert az írások a nemi életet kizárólag a házasság kötelékein
belül engedélyezik. Ezt nevezik cölibátusnak. Ezek jelentik tehát a test számára a
vezeklést és az önmegtartóztatást.
 17.15
anudvega-kara° v§kya° satya° priya-hita° ca yat
sv§dhy§y§bhyasana° caiva v§¯-maya° tapa ucyate
anudvega-karam—nem zaklat fel; v§kyam—szavakat; satyam—igaz; priya—
kedves; hitam—jóakaró; ca—is; yat—ami; sv§dhy§ya—a Védák tanulmányozása;
abhyasanam—gyakorlás; ca—is; eva—bizonyára; v§k-mayam—a beszédé; tapa¤—
fegyelmezés; ucyate—mondják.
A beszéd fegyelmezése abból áll, hogy az ember igazmondó, kedvesen,
jóakaróan szól, másokat nem zaklat fel, és rendszeresen idézi a védikus irodalmat.
MAGYARÁZAT: Nem szabad semmi olyat mondanunk, ami felkavarhatja
mások elméjét. A tanítványait oktató tanár természetesen kimondhatja az igazságot a
tanítás érdekében, másokhoz azonban nem szabad így beszélnie, mert ezzel
megzavarná az elméjüket. Ez a beszéd fegyelmezése. Ehhez az is hozzátartozik, hogy
nem szabad ostobaságot mondanunk. Ha valaki olyanok társaságában beszél, akik a
lelki életet gyakorolják, állításait alá kell támasztania az írásokból vett idézetekkel.
Szavai igazának bizonyításául mindig készen kell állnia, hogy azonnal idézze az
írásos tekintélyt. Az ilyen beszéd ugyanakkor a fülnek is legyen nagyon kellemes. Ha
valaki így beszél, az a legnagyobb áldásban részesíti az embert, és az emberi
társadalom felemelkedését is elõsegíti. A védikus irodalom végeláthatatlan, s nekünk
tanulmányoznunk kell ezeket az írásokat. Ezt nevezik a beszéd fegyelmezésének.
17.16
mana¤-pras§da¤ saumyatva° maunam §tma-vinigraha¤
bh§va-sa°ªuddhir ity etat tapo m§nasam ucyate
mana¤-pras§da¤—az elme elégedettsége; saumyatvam—kétszínûség nélkül
viszonyulni másokhoz; maunam—komolyság; §tma—az önvalónak; vinigraha¤—
szabályozás; bh§va—az ember természetének; sa°ªuddhi¤—megtisztítása; iti—így;
etat—ez; tapa¤—lemondása; m§nasam—az elmének; ucyate—mondják.
Az elme vezeklését az elégedettség, az egyszerûség, a komolyság, az
önfegyelem és a lét tisztítása jelenti.
MAGYARÁZAT: Az elme vezeklése abból áll, hogy távoltartjuk az
érzékkielégítéstõl. Az elmét úgy kell szabályoznunk, hogy mindig arra gondoljon,
hogyan tehetne jót másokkal. A legjobban a komoly gondolkodás neveli erre az
elmét. Nem szabad eltérnünk a K¥¢£a-tudattól, s mindig távol kell magunkat
tartanunk az érzékkielégítéstõl. Természetünk megtisztítása azt jelenti, hogy K¥¢£a-
tudatúvá válunk. Az elme csak akkor válik elégedetté, ha nem engedjük, hogy az
érzékkielégítéssel foglalkozzon, mert minél inkább vágyódik az érzékkielégítésre,
annál elégedetlenebb lesz. Korunkban az emberek számtalan módon használják
elméjüket feleslegesen az érzékkielégítésre, s így nincs esély rá, hogy az elégedetté
váljon. A legjobb, ha elménket a védikus irodalomra, például a Pur§£ákra és a
Mah§bh§ratára irányítjuk, amelyek olyan történetekkel vannak teli, melyek valóban
elégedettséggel töltik el az embert. Mindenki élhet azzal a lehetõséggel, melyet e
tudás nyújt, s így megtisztulhat. Az elmének mentesnek kell lennie a kétszínûségtõl,
s mindenki jólétén kell fáradoznia. A némaság azt jelenti, hogy az ember csak az
önmegvalósításra gondol. Ebben az értelemben az, aki K¥¢£a-tudatú, teljesen néma.
Az elme irányítása azt jelenti, hogy nem engedjük meg számára az érzékkielégítést.
Õszintének kell lennünk minden tettünkben, s ezáltal meg kell tisztítanunk létünket.
Ezek jellemzik az elme tevékenységének fegyelmezését.
17.17
ªraddhay§ paray§ tapta° tapas tat tri-vidha° narai¤
aphal§k§¯k¢ibhir yuktai¤ s§ttvika° paricak¢ate
ªraddhay§—hittel; paray§—transzcendentális; taptam—végzett; tapa¤—
vezeklés; tat—az; tri-vidham—háromféle; narai¤—emberek által; aphala-§k§¯k¢ibhi¤—
akik nem vágynak a gyümölcsökre; yuktai¤—végzett; s§ttvikam—a jóság
minõségében; paricak¢ate—hívják.
Ez a háromféle vezeklés, melyet transzcendentális hittel hajtanak végre, a jóság
természetéhez tartozik, s az olyan emberek végzik, akik nem az anyagi haszon,
hanem a Legfelsõbb elégedettsége érdekében cselekszenek.
17.18
satk§ra-m§na-p¡j§rtha° tapo dambhena caiva yat
kriyate tad iha prokta° r§jasa° calam adhruvam
sat-k§ra—tisztelet; m§na—megbecsülés; p¡j§—és imádat; artham—kedvéért;
tapa¤—vezeklés; dambhena—büszkeséggel; ca—is; eva—bizonyára; yat—ami; kriyate—
végzett; tat—az; iha—ebben a világban; proktam—mondják; r§jasam—a szenvedély
minõségében; calam—csapongó; adhruvam—ideiglenes.
A büszkeségbõl, a tisztelet, megbecsülés és imádat érdekében végzett vezeklés
a szenvedély kötõerejéhez tartozik, és se nem szilárd, se nem állandó.
MAGYARÁZAT: Vannak emberek, akik azért vállalják a vezeklést és az
önmegtartóztatást, hogy felhívják magukra mások figyelmét, s így megbecsülésben,
tiszteletben és imádatban legyen részük. A szenvedély kötõerejének hatása alatt álló
ember arra törekszik, hogy alattvalói imádják õt, megmossák a lábát, és felajánlják
neki a vagyonukat. Ezt a hamis elismerést, amit valaki a vezeklése által vív ki, a
szenvedély kötõerejébe tartozónak tekintik, s eredménye ideiglenes: eltarthat egy
ideig, de nem örökkévaló.
17.19
m¡¨ha-gr§he£§tmano yat p¦¨ay§ kriyate tapa¤
parasyots§dan§rtha° v§ tat t§masam ud§h¥tam
m¡¨ha—ostoba; gr§he£a—igyekezettel; §tmana¤—önmagának; yat—ami;
p¦¨ay§—kínzással; kriyate—végzett; tapa¤—vezeklés; parasya—másoké; uts§dana-
artham—hogy pusztítson; v§—vagy; tat—az; t§masam—a sötétség kötõerejében;
ud§h¥tam—mondják.
Az olyan vezeklésrõl, melyet ostobán, önkínzással végeznek, amely mások
bántalmazásával vagy elpusztításával jár, azt mondják, hogy a tudatlanság
kötõerejében van.
MAGYARÁZAT: A démonok néha ostoba önsanyargatást vállalnak
magukra, ahogyan Hira£yakaªipu is tette, aki szigorú vezekléseket végzett, hogy
halhatatlanná váljon, és elpusztíthassa a félisteneket. Brahm§hoz könyörgött, hogy
megkapja ezt az áldást, ám végül az Istenség Legfelsõbb Személyisége megölte. Az a
vezeklés, amelyet elérhetetlen dolgok megszerzése reményében végeznek,
kétségtelenül a tudatlanság kötõerejében van.
17.20
d§tavyam iti yad d§na° d¦yate 'nupak§ri£e
deªe k§le ca p§tre ca tad d§na° s§ttvika° sm¥tam
d§tavyam—az arra méltónak adni; iti—így; yat—ami; d§nam—adomány;
d¦yate—adott; anupak§ri£e—a viszonzás reménye nélkül; deªe—a megfelelõ helyen;
k§le—megfelelõ idõben; ca—is; p§tre—megfelelõ személynek; ca—és; tat—az; d§nam—
adomány; s§ttvikam—a jóság minõségében; sm¥tam—tekintik.
Ha valaki kötelességbõl, a helyes idõben és a megfelelõ helyen, az arra méltó
személynek adományoz, s nem vágyik ellenszolgáltatásra, azt a jóság
minõségében végzett adományozásnak kell tekinteni.
MAGYARÁZAT: A védikus irodalom azt ajánlja, olyan embereknek
adományozzunk, akik lelki tettekkel foglalkoznak. Nem szabad úgy
adományoznunk, hogy nem nézzük meg, kinek adunk. A lelki fejlettséget kell
mindig figyelembe vennünk, ezért a legjobb, ha egy zarándokhelyen, a
templomokban, a hold- és napfogyatkozás alkalmával, a hónap végén, egy igaz
br§hma£ának vagy vai¢£avának (bhaktának) adunk ajándékot. Mindezt úgy kell
tennünk, hogy ne várjunk viszonzást érte. Néha az emberek szánalomból a
szegényeknek adományoznak, de ha azok érdemtelenek erre, akkor ez a tett nem
segíti a lelki fejlõdést. A védikus írások tehát nem ajánlják, hogy körültekintés nélkül
adományozzunk.
17.21
yat tu pratyupak§r§rtha° phalam uddiªya v§ puna¤
d¦yate ca parikli¢±a° tad d§na° r§jasa° sm¥tam
yat—ami; tu—de; prati-upak§ra-artham—a viszonzás reményében; phalam—
eredmény; uddiªya—kívánva; v§—vagy; puna¤—ismét; d¦yate—adományozott; ca—is;
parikli¢±am—kelletlenül; tat—az; d§nam—adomány; r§jasam—a szenvedély
minõségében; sm¥tam—tekinthetõ.
Ám ha valaki a viszonzás reményében, gyümölcsözõ eredményekre vágyva
vagy kelletlenül ad, tette a szenvedély kötõerejébe tartozik.
MAGYARÁZAT: Az emberek néha azzal a szándékkal adományoznak,
hogy a mennyek birodalmába emelkedhessenek, ám ez gyakran rendkívül sok
gondot okoz, s a vége csak a sajnálkozás: „Miért is költöttem oly sok pénzt erre?”
Elõfordul, hogy valaki lekötelezettségbõl, egy feljebbvaló kérésére adományoz. Az
ilyen tettekrõl azt mondják, valamennyi a szenvedély kötõerejébe tartozik.
Sok jótékony célú alapítvány van, amely olyan intézményeket támogat,
melyeknek célja az érzékkielégítés. Az ilyen adományozást a védikus írások nem
javasolják. Egyedül a jóság minõségében történõ adományozást ajánlják.
 17.22
adeªa-k§le yad d§nam ap§trebhyaª ca d¦yate
asat-k¥tam avajñ§ta° tat t§masam ud§h¥tam
adeªa—tisztátlan helyen; k§le—és tisztátlan idõben; yat—ami; d§nam—
adomány; up§trebhya¤—arra méltatlan embereknek; ca—is; d¦yate—adott; asat-k¥tam—
tisztelet nélkül; avajñ§tam—megfelelõ figyelem nélkül; tat—az; t§masam—a sötétség
kötõerejében; ud§h¥tam—mondják.
A tisztátlan helyen és nem megfelelõ idõben, kellõ figyelem és tisztelet nélkül
és arra méltatlan embereknek történõ adományozás a tudatlanság kötõerejében
van.
MAGYARÁZAT: Ez a vers nem helyesli az olyan adományozást, ami az
alkohol és kábítószer élvezetét és a szerencsejátékot támogatja. Az ilyen
adományozás a tudatlanság kötõerejében van, és semmi haszna, sõt csak a bûnös
embereket bátorítja. A sötétség kötõereje jellemzõ arra is, ha valaki ugyan
olyasvalakit ajándékoz meg, aki megérdemli, ám ezt tiszteletlenül és figyelmetlenül
teszi.
17.23
o° tat sad iti nirdeªo brahma£as tri-vidha¤ sm¥ta¤
br§hma£§s tena ved§ª ca yajñ§ª ca vihit§¤ pur§
o°—utalás a Legfelsõbbre; tat—az; sat—örökkévaló; iti—így; nirdeªa¤—
utalás; brahma£a¤—a Legfelsõbbre; tri-vidha¤—háromszoros; sm¥ta¤—tekintik;
br§hma£§¤—a br§hma£ák; tena—azzal; ved§¤—a védikus irodalom; ca—szintén;
yajñ§¤—áldozatok; ca—is; vihit§¤—használtak; pur§—elõzõleg.
O° tat sat: e három szó a teremtés kezdete óta a Legfelsõbb Abszolút Igazságra
utal. E három szót, amely jelképesen az Abszolút Igazságot képviseli, a
br§hma£ák a Védák himnuszait zengve és a Legfelsõbb elégedettsége érdekében
végzett áldozatok során ejtik ki.
MAGYARÁZAT: Elmondtuk, hogy a vezeklés, az adományozás és az étel
a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötõerejének megfelelõen háromféle lehet. Ám
tartozzanak akár az elsõ, akár a második, akár a harmadik csoportba, feltételekhez
vannak kötve, s a természet anyagi kötõerõi fertõzik be õket. Ha azonban céljuk a
Legfelsõbb — o° tat sat, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, az örökkévaló —
, akkor a lelki fejlõdést segítik elõ. Az írások parancsai ezt ajánlják. Ez a három szó,
o° tat sat, kifejezetten az Abszolút Igazságra, az Istenség Legfelsõbb Személyiségére
utal. A védikus himnuszokban mindig ott találjuk az o° szót.
Aki a szentírások szabályait figyelmen kívül hagyva cselekszik, az nem
juthat el az Abszolút Igazságig. Csupán átmeneti eredményekben lehet része, az élet
végsõ célját azonban nem éri el. A végkövetkeztetés tehát az, hogy az adományozást,
az áldozatokat és a vezeklést a jóság kötõerejében kell végrehajtani. Ha a szenvedély
és a tudatlanság minõsége jellemzõ rájuk, e tettek minden bizonnyal alacsonyabb
rendûek. A három szót, o° tat sat, a Legfelsõbb Úr szent nevéhez kapcsolva ejtik ki,
pl. o° tad vi¢£o¤. Ha valaki a védikus himnuszokat vagy a Legfelsõbb Úr szent nevét
énekli, mindig hozzáteszi az o° szót. Ezt írják elõ a Védák. E három szó a védikus
himnuszokból származik. Az o° ity etad brahma£o nedi¢±ha° n§ma (¹g Veda) az elsõ
célra, a tat tvam asi (Ch§ndogya Upani¢ad 6.8.7) a másodikra, a sad eva saumya
(Ch§ndogya Upani¢ad 6.2.1) pedig a harmadikra utal. Ezek egyesítésébõl származik az
o° tat sat. Amikor Brahm§, az elsõ teremtett élõlény áldozatokat mutatott be, ezzel a
három szóval utalt az Istenség Legfelsõbb Személyiségére. A tanítványi láncolat
éppen ezért ugyanezt az elvet követi. Ez a himnusz tehát nagyon fontos. A Bhagavad-
g¦t§ azt ajánlja, hogy minden tettet az o° tat sat, az Istenség Legfelsõbb Személyisége
érdekében kell végrehajtanunk. Ha valaki e három szó kiejtésével vezekel,
adományoz és mutat be áldozatot, az K¥¢£a-tudatban cselekszik. A K¥¢£a-tudat
olyan transzcendentális cselekedetek tudományos végrehajtása, melyek képessé
teszik az embert arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez. Ha ily módon,
transzcendentálisan cselekszünk, energiánk nem vész kárba.
17.24
tasm§d o° ity ud§h¥tya yajña-d§na-tapa¤-kriy§¤
pravartante vidh§nokt§¤ satata° brahma-v§din§m
tasm§t—ezért; o°—az o°mal kezdve; iti—így; ud§h¥tya—jelezve; yajña—
áldozat; d§na—adomány; tapa¤—és vezeklés; kriy§¤—cselekedetek; pravartante—
kezdõdnek; vidh§na-ukt§¤—az írások szabályai szerint; satatam—mindig; brahma-
v§din§m—a transzcendentalistáknak.
Ezért a transzcendentalisták, akik az írások szabályai szerint mutatnak be
áldozatokat, adományoznak és vezekelnek, a Legfelsõbb elérése érdekében
elõször mindig az o° szót ejtik ki.
MAGYARÁZAT: O° tad vi¢£o¤ parama° padam (¹g Veda 1.22.20). Az
odaadás legfelsõ szintjét Vi¢£u lótuszlába jelenti. Ha az ember az Istenség Legfelsõbb
Személyiségéért végez mindent, akkor kétségtelen, hogy minden tettében
tökéletességet ér el.
17.25
tad ity anabhisandh§ya phala° yajña-tapa¤-kriy§¤
d§na-kriy§ª ca vividh§¤ kriyante mok¢a-k§¯k¢ibhi¤
tat—azt; iti—így; anabhisandh§ya—nem vágyakozva; phalam—a
gyümölcsözõ eredményére; yajña—az áldozatnak; tapa¤—és a vezeklésnek; kriy§¤—
cselekedetek; d§na—az adományozásnak; kriy§¤—cselekedetek; ca—is; vividh§¤—
különféle; kriyante—végeznek; mok¢a-k§¯k¢ibhi¤—akik valóban fel akarnak
szabadulni.
A különféle áldozatokat, vezeklést és adományozást a gyümölcsözõ
eredményre való vágy nélkül, a „tat” szóval kell végrehajtani. E transzcendentális
tettek célja az, hogy az ember megszabadulhasson az anyagi kötelékektõl.
MAGYARÁZAT: Aki fel akar emelkedni a lelki síkra, annak nem szabad
az anyagi nyereség reményében cselekednie. Minden tettünknek a végsõ célt kell
szolgálnia: hogy eljussunk a lelki világba, haza, vissza Istenhez.
17.26—27
sad-bh§ve s§dhu-bh§ve ca sad ity etat prayujyate
praªaste karma£i tath§ sac-chabda¤ p§rtha yujyate
 yajñe tapasi d§ne ca sthiti¤ sad iti cocyate
karma caiva tad-arth¦ya° sad ity ev§bhidh¦yate
sat-bh§ve—a Legfelsõbb természete szerint; s§dhu-bh§ve—a bhakta
természete szerint; ca—is; sat—a sat szó; iti—ily módon; etat—ezt; prayujyate—
használják; praªaste—hiteles; karma£i—tettekben; tath§—szintén; sat-ªabda¤—a sat
hang; p§rtha—óh, P¥th§ fia; yujyate—használják; yajñe—áldozatban; tapasi—
vezekléskor; d§ne—adományozáskor; ca—is; sthiti¤—a helyzet; sat—a Legfelsõbb;
iti—ily módon; ca—és; ucyate—kiejtve; karma—tett; ca—szintén; eva—bizonyára; tat—
azért; arth¦yam—a célért; sat—a Legfelsõbb; iti—így; eva—bizonyára; abhidh¦yate—rá
utalnak.
Az odaadó áldozat célja az Abszolút Igazság, amelyet a „sat” szó jelöl. Óh,
P¥th§ fia, az ilyen áldozat bemutatóját és a Legfelsõbb Személy örömére végzett,
az abszolút természetnek megfelelõ áldozatot, vezeklést és adományozást szintén
„sat”-nak nevezik.
MAGYARÁZAT: A praªaste karma£i szavak — melyeknek jelentése: „elõírt
kötelességek” — arra utalnak, hogy a védikus irodalom számtalan tisztító folyamatot
ír elõ, a fogantatástól kezdve egészen életünk végéig. Ezek a tisztító folyamatok az
élõlény végsõ felszabadulását segítik elõ. Az írások azt javasolják, hogy minden ilyen
cselekedet közben zengjük az o° tat satot. A sad-bh§ve és s§dhu-bhave szavak a
transzcendentális helyzetet jelölik. A K¥¢£a-tudatú cselekvést sattvának hívják, aki
pedig teljesen tudatosan végzi a K¥¢£a-tudatú tetteket, azt s§dhunak nevezik. A
¼r¦mad-Bh§gavatam (3.25.25) elmondja, hogy a transzcendentális témák a bhakták
társaságában válnak érthetõvé, s erre a sat§° prasa¯g§t szavakat használja. Megfelelõ
társaság hiányában az ember nem tehet szert transzcendentális tudásra. Ha valaki
avatásban részesít egy tanítványt, vagy a szentelt zsinórt adományozza neki, szintén
az o° tat sat szavakat ejti ki. Ehhez hasonlóan minden yajña bemutatásának célja a
Legfelsõbb, az o° tat sat. A tad-arth¦yam szó másik jelentése: szolgálni mindazt, ami a
Legfelsõbbet képviseli, s ebbe beletartozik az is, hogy fõzünk az Úr templomában,
segítünk, amiben kell, valamint minden más olyan cselekedet, ami az Úr
dicsõségének terjesztését szolgálja. E legfelsõbb rendû o° tat sat szavakat számtalan
módon használják, hogy minden tettet tökéletessé és mindent teljessé tegyenek.
17.28
aªraddhay§ huta° datta° tapas tapta° k¥ta° ca yat
asad ity ucyate p§rtha na ca tat pretya no iha
aªraddhay§—hit nélkül; hutam—áldozatban felajánlott; dattam—adott;
tapa¤—vezeklés; taptam—végrehajtott; k¥tam—végzett; ca—is; yat—ami; asat—hamis;
iti—így; ucyate—mondják; p§rtha—óh, P¥th§ fia; na—sohasem; ca—szintén; tat—az;
pretya—a halál után; na u—sem; iha—ebben az életben.
Óh, P¥th§ fia! Mindaz, amit áldozatként, adományozásként és vezeklésként a
Legfelsõbben való hit nélkül hajtanak végre, ideiglenes. Az ilyen tettet „asat”-nak
nevezik, és semmi áldással nem jár sem ebben, sem a következõ életben.
MAGYARÁZAT: Amit a transzcendentális célt figyelmen kívül hagyva
hajtunk végre — legyen az áldozat, adományozás vagy vezeklés —, az semmit sem
ér. Éppen ezért ez a vers kijelenti, hogy az efféle cselekedetek elítélendõek. Mindent
K¥¢£a-tudatban, a Legfelsõbbért kell tennünk. Ilyen hit és megfelelõ irányítás nélkül
a tettek sohasem hozzák meg gyümölcseiket. Valamennyi védikus írás azt ajánlja,
hogy a Legfelsõbben higgyünk. Minden védikus tanításnak K¥¢£a megértése a végsõ
célja. Aki nem követi ezt az elvet, nem járhat sikerrel. A legjobb tehát, ha kezdettõl
fogva K¥¢£a-tudatban, egy hiteles lelki tanítómester vezetésével cselekszünk. Ez az
út vezet a sikerhez.
A feltételekhez kötött létállapotban az emberek vonzódnak a félistenek,
szellemek és yak¢ák — például Kuvera — imádatához. A jóság kötõereje jobb a
szenvedélynél és a tudatlanságnál, de ha valaki közvetlenül a K¥¢£a-tudat
gyakorlásába kezd, az felülemelkedik az anyagi természet mindhárom kötõerején.
Létezik egy fokozatos fejlõdési folyamat is, ám a legjobb mégis az, ha a tiszta bhakták
társaságának segítségével közvetlenül a K¥¢£a-tudathoz látunk. Ezt ajánlja ez a
fejezet. Hogy ily módon sikert érhessünk el, elõször meg kell találnunk a megfelelõ
lelki tanítómestert, aki nevelhet bennünket. Csak ezután ébredhet fel bennünk a hit a
Legfelsõbben. Idõvel a hit megérlelõdik, s ekkor Isten iránti szeretetté válik. Ez a
szeretet az élõlények végsõ célja. Éppen ezért mindannyiunknak azonnal a K¥¢£a-
tudat gyakorlásába kell kezdenünk. Ez a tizenhetedik fejezet üzenete.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a ¼r¦mad Bhagavad-g¦t§
tizenhetedik fejezetéhez, melynek címe: „A hit fajtái”.
TIZENNYOLCADIK FEJEZET - Végkövetkeztetés — a tökéletes lemondás
18.1
arjuna uv§ca
sanny§sasya mah§-b§ho tattvam icch§mi veditum
ty§gasya ca h¥¢¦keªa p¥thak keªi-ni¢¡dana
arjuna¤ uv§ca—Arjuna mondta; sanny§sasya—a lemondásnak; mah§-b§ho—
óh, erõs karú; tattvam—az igazságot; icch§mi—kívánom; veditum—megérteni;
ty§gasya—a lemondásnak; ca—szintén; h¥¢¦keªa—óh, érzékek Ura; p¥thak—
különbözõen; keªi-ni¢¡dana—óh, Keª¦ démon elpusztítója.
Arjuna így szólt: Óh, erõs karú, óh, Keª¦ démon legyõzõje, érzékek Ura,
szeretném megérteni a lemondás [ty§ga] és a lemondott életrend [sanny§sa] célját!
MAGYARÁZAT: A Bhagavad-g¦t§ valójában tizenhét fejezetbõl áll, s a
tizennyolcadik a korábbi fejezetek kiegészítõ összegzése. Az Úr K¥¢£a a Bhagavad-g¦t§
mindegyik fejezetében kihangsúlyozza, hogy az élet végsõ célja az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének odaadó szolgálata. Ugyanezt foglalja össze a
tizennyolcadik fejezet is, a tudás legbizalmasabb útjának nevezve ezt. Az elsõ hat
fejezet az odaadó szolgálat jelentõségét hangsúlyozta: yogin§m api sarve¢§m...
„Minden yog¦ és transzcendentalista közül az a legkiválóbb, aki magában mindig
Rám gondol.” A következõ hat fejezet a tiszta odaadó szolgálatot, annak természetét
és tetteit tárgyalta. Az utolsó hat fejezet a tudásról, a lemondásról, az anyagi és a
transzcendentális természet mûködésérõl, valamint az odaadó szolgálatról szólt.
Eljutottunk arra a végkövetkeztetésre, hogy minden tettet a Legfelsõbb Úrral
kapcsolatban kell végrehajtani, akit az o° tat sat szavak képviselnek, amelyek Vi¢£ut,
a Legfelsõbb Személyt jelölik. A Bhagavad-g¦t§ harmadik része megmutatta, hogy
egyedül az odaadó szolgálat az élet végsõ célja. Ezt a korábbi §c§ryákat és a Brahma-
s¡trát, a Ved§nta-s¡trát idézve támasztotta alá. Egyes imperszonalisták úgy
tekintenek magukra, mint a Ved§nta-s¡tra bölcseletének kizárólagos ismerõire, ám a
Ved§nta-s¡tra valójában az odaadó szolgálat megértését segíti elõ, mivel Maga az Úr a
Ved§nta-s¡tra szerkesztõje és ismerõje, ahogyan azt a tizenötödik fejezet elmondta.
Minden szentírásnak, minden Védának az odaadó szolgálat a célja. Errõl beszél a
Bhagavad-g¦t§.
Ahogyan a második fejezet áttekintette az egész témát, hasonlóképpen a
tizennyolcadik fejezet is az elhangzottakat összegzi. Az élet céljaként a lemondást és
a természet három anyagi kötõerején túli transzcendentális állapot elérését jelöli meg.
Arjuna tisztán szeretne látni két dolgot, amellyel a Bhagavad-g¦t§ foglalkozik: a
lemondást (a ty§gát) és az élet lemondott rendjét (a sanny§sát). Ezért kérdezi e két szó
jelentését.
A versben nagyon fontosak a H¥¢¦keªa és Keªi-ni¢¡dana szavak, melyekkel
Arjuna a Legfelsõbb Urat szólítja meg. H¥¢¦keªa Maga K¥¢£a, az érzékek Ura, aki
mindig segít bennünket elménk nyugalmának elérésében. Arjuna arra kéri Õt,
foglaljon össze mindent oly módon, hogy kiegyensúlyozott maradhasson. Még
mindig vannak kétségei, s a kétségeket a démonokhoz hasonlítják. Ez az oka, hogy
K¥¢£át Keªi-ni¢¡danának szólítja. Keª¦ egy rettentõ démon volt, akit az Úr ölt meg.
Arjuna most azt reméli, hogy K¥¢£a a kétely démonával is végezni fog.
 18.2
ªr¦-bhagav§n uv§ca
k§my§n§° karma£§° ny§sa° sanny§sa° kavayo vidu¤
sarva-karma-phala-ty§ga° pr§hus ty§ga° vicak¢a£§¤
ªr¦-bhagav§n uv§ca—az Istenség Legfelsõbb Személyisége mondta;
k§my§n§m—vággyal; karma£§m—a tettekrõl; ny§sam—lemondás; sanny§sam—a
lemondott élet rendje; kavaya¤—a bölcsek; vidu¤—ismerik; sarva—minden; karma—
tettnek; phala—az eredményekrõl; ty§gam—lemondást; pr§hu¤—hívják; ty§gam—
lemondásnak; vicak¢a£§¤—a tapasztaltak.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így szólt: A nagy tudású bölcsek
lemondott életrendnek [sanny§sának] nevezik azt, amikor valaki felhagy az
anyagi vággyal végzett tettekkel, s ha feladja valamennyi tette gyümölcsét, azt
lemondásnak [ty§gának] hívják.
MAGYARÁZAT: A Bhagavad-g¦t§ azt az utasítást adja, hogy nem szabad
tovább az eredményeikért végeznünk tetteinket, ám a fejlett lelki tudáshoz vezetõ
cselekedetekrõl nem szabad lemondanunk. Errõl a következõ versek szólnak
világosabban. A védikus irodalomban számtalan leírást találunk a meghatározott
célért végzett áldozatokról. Vannak áldozatok, melyek bemutatása egy jó
fiúgyermekhez juttatja az embert, vagy épp eljuthat általuk a felsõbb bolygókra, de
az ilyen vágyaktól fûtött áldozatoktól meg kell válnunk. Sohasem szabad azonban
feladni azokat, amelyek a szív tisztítását vagy a lelki tudásbeli fejlõdést szolgálják.
18.3
ty§jya° do¢a-vad ity eke karma pr§hur man¦¢i£a¤
yajña-d§na-tapa¤-karma na ty§jyam iti c§pare
ty§jyam—fel kell adni; do¢a-vat—mint rosszat; iti—ily módon; eke—egy
csoport; karma—munka; pr§hu¤—mondják; man¦¢i£a¤—a nagy gondolkodók; yajña—
áldozatnak; d§na—adománynak; tapa¤—és vezeklésnek; karma—munka; na—
sohasem; ty§jyam—fel kell adni; iti—így; ca—és; apare—mások.
Némely tanult ember úgy véli, hogy mindenfajta gyümölcsözõ tett rossz, ezért
fel kell hagyni velük, míg más bölcsek azt állítják, hogy az áldozat, adományozás
és vezeklés tetteirõl sohasem szabad lemondani.
MAGYARÁZAT: A védikus irodalomban sok olyan dolog akad, ami
vitára adhat okot. Az egyik helyen azt olvashatjuk, hogy áldozat során lehet állatot
ölni, míg egy másik helyen azt, hogy az állat megölése elítélendõ tett. Noha a
védikus irodalom ajánlja az állatáldozatot, ebben az esetben ez nem tekinthetõ
ölésnek, hiszen az áldozat új életet ad az állatnak. Az állat néha egy újabb állati testet
ölt, miután feláldozták, néha pedig rögtön emberi testbe kerül. A bölcsek véleménye
azonban megoszlik errõl. Némelyikük szerint mindig kerülni kell az állatok
elpusztítását, mások pedig azt állítják, hogy bizonyos áldozatok során ez helyes.
Most Maga az Úr tisztázza majd az áldozati tevékenységekre vonatkozó különbözõ
véleményeket.
 18.4
niªcaya° ª¥£u me tatra ty§ge bharata-sattama
ty§go hi puru¢a-vy§ghra tri-vidha¤ samprak¦rtita¤
niªcayam—bizonyosság; ª¥£u—halld; me—Tõlem; tatra—ott; ty§ge—a
lemondással kapcsolatban; bharata-sat-tama—óh, legkiválóbb Bh§rata; ty§ga¤—
lemondás; hi—bizonyára; puru¢a-vy§ghra—óh, tigris az emberek között; tri-vidha¤—
háromféle; samprak¦rtita¤—kijelentették.
Óh, legkiválóbb Bh§rata, halld most az Én véleményem a lemondásról! Óh,
tigris az emberek között, az írások háromféle lemondásról tesznek említést.
MAGYARÁZAT: Habár a lemondásról alkotott vélemények megoszlanak,
¼r¦ K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége elmondja az Õ véleményét, amit
döntõnek kell tekintenünk. A Védákat végsõ soron azok a törvények alkotják, amiket
az Úr hozott. Most az Úr személyesen van jelen, így az Õ szavát kell véglegesnek
tekintenünk. Kijelenti, hogy a lemondás folyamatát aszerint kell megítélnünk, hogy
az anyagi természet melyik kötõereje szerint végzik.
18.5
yajña-d§na-tapa¤-karma na ty§jya° k§ryam eva tat
yajño d§na° tapaª caiva p§van§ni man¦¢i£§m
yajña—áldozat; d§na—adományozás; tapa¤—és vezeklés; karma—tett; na—
sohasem; ty§jyam—fel kell adni; k§ryam—el kell végezni; eva—bizonyára; tat—azt;
yajña¤—áldozat; d§nam—adományozás; tapa¤—vezeklés; ca—is; eva—bizonyára;
p§van§ni—tisztító; man¦¢i£§m—még a nagy lelkek számára is.
Az áldozás, adományozás és vezeklés tetteit nem szabad feladni, mindig végre
kell hajtani azokat. Tény, hogy mindhárom tisztítóan hat még a nagy lelkekre is.
MAGYARÁZAT: A yog¦knak az emberi társadalom fejlõdése érdekében
kell cselekedniük. Számos tisztító folyamat létezik, ami az embert a lelki élet felé
vezeti. Ilyen áldozat például a házassági ceremónia, amit viv§ha-yajñának hívnak. Ám
szabad-e egy sanny§s¦nak, aki a lemondott életrendben él, s már megvált minden
családi kapcsolattól, másokat házasságra biztatnia? Az Úr e versben kimondja, hogy
az emberek jólétét szolgáló áldozatoktól sohasem szabad megválni. A viv§ha-yajña, a
házassági szertartás az elme szabályozását szolgálja, hogy az megnyugodjon, és
képes legyen a lelki fejlõdésre. Ezért még a lemondott életrend tagjainak is a legtöbb
embert bátorítaniuk kell a viv§ha-yajñ§ra. A sanny§s¦nak sohasem szabad nõkkel
kapcsolatot tartania, ám ez nem jelenti azt, hogy egy alacsonyabb szinten álló fiatal
férfi ne nõsüljön meg a házassági ceremónia keretei között. Minden elõírt áldozat
célja a Legfelsõbb Úr elérése, ezért az alacsonyabb szinten nem szabad megválni
ezektõl. Hasonlóan, az adományozás célja a szív megtisztítása. Mint ahogy korábban
már szó volt róla, ha az arra méltóaknak adományoz az ember, az elõsegíti fejlõdését
a lelki életben.
18.6
et§ny api tu karm§£i sa¯ga° tyaktv§ phal§ni ca
kartavy§n¦ti me p§rtha niªcita° matam uttamam
 et§ni—mindezek; api—bizonyára; tu—de; karm§£i—tettek; sa¯gam—
társaság; tyaktv§—feladva; phal§ni—eredmények; ca—is; kartavy§ni—kötelességként
kell végezni; iti—így; me—Enyém; p§rtha—óh, P¥th§ fia; niªcitam—határozott;
matam—vélemény; uttamam—a legjobb.
Óh, P¥th§ fia! Mindezt ragaszkodás nélkül, az eredményre nem vágyakozva,
kötelességbõl kell végrehajtani. Ez az Én végsõ véleményem.
MAGYARÁZAT: Noha minden áldozat tisztító hatású, ezek
végrehajtásától nem szabad semmiféle eredményt várni. Más szóval az anyagi
fejlõdést szolgáló valamennyi áldozattól meg kell válni, míg azokat, melyek a lét
tisztítását és a lelki síkra emelkedést segítik, folytatni kell. Minden tettet végre kell
hajtani, ami a K¥¢£a-tudathoz viszi az embert. A ¼r¦mad-Bh§gavatam szintén azt
mondja, hogy el kell fogadnunk minden cselekedetet, ami az Úr odaadó
szolgálatához vezet. Ez a vallás legfontosabb jellemzõje. Az Úr bhaktájának nem
szabad visszautasítania semmilyen tettet, áldozatot és adományt, ami segíti õt az Úr
odaadó szolgálatának végzésében.
18.7
niyatasya tu sanny§sa¤ karma£o nopapadyate
moh§t tasya parity§gas t§masa¤ parik¦rtita¤
niyatasya—elõírt; tu—de; sanny§sa¤—lemondás; karma£a¤—a tetteket; na—
sohasem; upapadyate—érdemes; moh§t—illúzió által; tasya—övék; parity§ga¤—
lemondás; t§masa¤—a tudatlanság kötõerejében; parik¦rtita¤—kijelentették.
Az elõírt kötelességeket sohasem szabad feladni. Ha valaki az illúziótól
megtévesztve mégis megválik tõlük, lemondását a tudatlanság kötõerejébe
sorolják.
MAGYARÁZAT: Az anyagi elégedettséget szolgáló tettektõl meg kell
válnunk, de sohasem szabad felhagynunk az olyan cselekedetekkel, melyek
elõsegítik a lelki tevékenységet. Ilyen tett például a fõzés a Legfelsõbb Úr számára, az
étel felajánlása, majd elfogyasztása. Azt mondják, a lemondott rendben élõ nem
fõzhet magának. Ez tilos, ám a Legfelsõbb Úrnak fõzhet, az nincs megtiltva. Egy
sanny§s¦ éppen így elvégezheti a házassági ceremóniát is, hogy ezzel segítse
tanítványa fejlõdését a K¥¢£a-tudatban. Ha valaki lemond az ilyen tettekrõl, akkor
tudnunk kell róla, hogy a tudatlanság kötõerejében cselekszik.
18.8
du¤kham ity eva yat karma k§ya-kleªa-bhay§t tyajet
sa k¥tv§ r§jasa° ty§ga° naiva ty§ga-phala° labhet
du¤kham—boldogtalan; iti—így; eva—bizonyára; yat—ami; karma—munka;
k§ya—a testnek; kleªa—szenvedéssel teli; bhay§t—félelembõl; tyajet—feladja; sa¤—õ;
k¥tv§—miután megtette; r§jasam—a szenvedély minõségében; ty§gam—lemondást;
na—nem; eva—bizonyára; ty§ga—a lemondásnak; phalam—eredményt; labhet—nyer.
Aki a testi kényelmetlenségtõl tartva vagy mert fáradságosak, felhagy elõírt
kötelességeivel, annak lemondása a szenvedély kötõerejében van. Az ilyen tett
sohasem vezet fejlõdéshez a lemondás terén.
 MAGYARÁZAT: A K¥¢£a-tudatú ember nem mondhat le a pénzkeresésrõl
attól tartva, hogy gyümölcsözõ cselekedeteket végez. Ha a munkájával szerzett pénzt
fel tudja használni a K¥¢£a-tudatban, vagy ha a kora reggeli felkelés segíti a lelki
életben, akkor nem szabad meghátrálnia csak azért, mert fél, vagy mert az ilyen
tettek sok gondot okoznak. Az ilyen lemondás a szenvedély kötõerejébe tartozik. A
szenvedélyes munka mindig boldogtalanságban végzõdik. Ha valaki ebben a
szellemben hagy fel tetteivel, lemondása sohasem hozza meg gyümölcsét.
18.9
k§ryam ity eva yat karma niyata° kriyate 'rjuna
sa¯ga° tyaktv§ phala° caiva sa ty§ga¤ s§ttviko mata¤
k§ryam—meg kell tenni; iti—így; eva—bizonyára; yat—ami; karma—munka;
niyatam—elõírt; kriyate—végzett; arjuna—óh, Arjuna; sa¯gam—kapcsolatot; tyaktv§—
feladva; phalam—az eredményt; ca—szintén; eva—bizonyára; sa¤—az; ty§ga¤—
lemondás; s§ttvika¤—a jóság minõségében; mata¤—véleményem szerint.
Óh, Arjuna, aki csak azért hajtja végre elõírt kötelességét, mert annak úgy kell
lennie, aki megválik minden anyagi kapcsolattól, s aki nem ragaszkodik többé a
tett gyümölcseihez, annak lemondása a jóság minõségébe tartozik.
MAGYARÁZAT: Az elõírt kötelességeket ezzel a mentalitással kell
végrehajtani. Úgy kell cselekednünk, hogy ne vágyjunk annak eredményére, és meg
kell válnunk a különféle típusú tettekhez való kötõdéstõl is. A gyárban dolgozó
K¥¢£a-tudatos bhakta nem azonosítja magát sem a gyári munkával, , sem pedig az
ottani munkásokkal. Egyedül K¥¢£ának dolgozik, és a cselekedetei
transzcendentálisak, ha munkája gyümölcsét Neki adja.
18.10
na dve¢±y akuªala° karma kuªale n§nu¢ajjate
ty§g¦ sattva-sam§vi¢±o medh§v¦ chinna-sa°ªaya¤
na—sohasem; dve¢±i—gyûlöl; akuªalam—kedvezõtlent; karma—munka;
kuªale—a kedvezõben; na—sem; anu¢ajjate—kötõdik; ty§g¦—a lemondó; sattva—
jóságban; sam§vi¢±a¤—elmélyült; medh§v¦—intelligens; chinna—elvágva; sa°ªaya¤—
minden kételyt.
A jóság kötõerejében élõ, intelligens lemondó nem gyûlöli a kedvezõtlen
cselekedeteket, de a kedvezõhöz sem ragaszkodik, s nincsenek kétségei a tetteket
illetõen.
MAGYARÁZAT: A K¥¢£a-tudatú vagy a jóság kötõerejében élõ ember
nem gyûlöl senkit és semmit, ami szenvedést okoz a testének. A megfelelõ helyen, a
megfelelõ idõben cselekszik, s nem fél tettei kedvezõtlen visszahatásaitól. Arról, aki
ily módon a transzcendentális szinten áll, tudnunk kell, hogy rendkívül intelligens,
és nincsenek kétségei a tetteket illetõen.
18.11
na hi deha-bh¥t§ ªakya° tyaktu° karm§£y aªe¢ata¤
yas tu karma-phala-ty§g¦ sa ty§g¦ty abhidh¦yate
 na—sohasem; hi—bizonyára; deha-bh¥t§—a megtestesült által; ªakyam—
lehetséges; tyaktum—lemondani; karm§£i—tettek; aªe¢ata¤—valamennyi; ya¤—bárki;
tu—de; karma—a munkának; phala—eredménynek; ty§g¦—a lemondó; sa¤—õ; ty§g¦—
a lemondó; iti—így; abhidh¦yate—mondják.
A megtestesült lélek valójában képtelen minden tettõl megválni. Ezért
mondják, hogy az igazi lemondás az, ha valaki a tettei gyümölcsérõl mond le.
MAGYARÁZAT: A Bhagavad-g¦t§ azt írja, hogy az ember sohasem
hagyhatja abba a cselekvést. Az igazán lemondott ezért az, aki nem élvezi tettei
gyümölcsét, hanem K¥¢£ának dolgozik, és mindent Neki ajánl fel. A K¥¢£a-tudat
Nemzetközi Szervezetének számtalan olyan tagja van, akik mind nagyon sokat
dolgoznak irodáikban, a gyárban vagy egyéb munkahelyeken, s minden keresetüket
a közösségnek adják. Az ilyen magas szintet elért lelkek valójában sanny§s¦k, s az élet
lemondott rendjében élnek. Most megtudhatjuk, hogyan és milyen célból kell
lemondanunk tetteink gyümölcsérõl.
18.12
ani¢±am i¢±a° miªra° ca tri-vidha° karma£a¤ phalam
bhavaty aty§gin§° pretya na tu sanny§sin§° kvacit
ani¢±am—pokolba vezetõ; i¢±am—a mennyekbe vezetõ; miªram—kevert;
ca—és; tri-vidham—háromféle; karma£a¤—munkának; phalam—az eredmény;
bhavati—jön; aty§gin§m—azoknak, akik nem lemondottak; pretya—halál után; na—
nem; tu—de; sanny§sin§m—a lemondott rendnek; kvacit—bármikor.
Aki nem él lemondásban, annak tettei háromféle gyümölcsöt teremnek a halála
után: kedvezõt, kedvezõtlent és ezek keverékét. A lemondott rendben élõkre
azonban nem vár olyan eredmény, amelytõl szenvedniük kell, vagy amelyet
élvezhetnek.
MAGYARÁZAT: Aki K¥¢£a-tudatú, és annak megfelelõen cselekszik,
hogy ismeri kapcsolatát K¥¢£ával, örökre felszabadul, így halála után nem kell tettei
eredményeit élveznie vagy szenvednie tõlük.
18.13
pañcait§ni mah§-b§ho k§ra£§ni nibodha me
s§¯khye k¥t§nte prokt§ni siddhaye sarva-karma£§m
pañca—öt; et§ni—mindezek; mah§-b§ho—óh, erõs karú; k§ra£§ni—okok;
nibodha—értsd meg; me—Tõlem; s§¯khye—a Ved§ntában; k¥ta-ante—a
végkövetkeztetésben; prokt§ni—mondták; siddhaye—a tökéletességért; sarva—
mindennek; karma£§m—cselekedetek.
Óh, erõs karú Arjuna, a Ved§nta szerint minden tett végrehajtásában öt
tényezõ játszik szerepet. Hallj most Tõlem ezekrõl!
MAGYARÁZAT: Felmerülhet az a kérdés, hogy ha minden végrehajtott
cselekedetnek van valamilyen visszahatása, hogyan lehetséges az, hogy egy K¥¢£a-
tudatú embernek nem kell elszenvednie vagy élveznie munkája visszahatásait.
Annak a bizonyítására, hogy ez lehetséges, az Úr most a Ved§nta filozófiára
hivatkozik. Azt mondja, hogy minden cselekedetnek öt oka van, s ezeket ismernie
kell az embernek ahhoz, hogy mindenben sikert érhessen el. S§¯khya a tudás törzsét
jelenti, s a végsõ törzs a Ved§nta, melyet minden vezetõ §c§rya elfogad. Még ¼a¯kara
is ekképpen fogadta el a Ved§nta-s¡trát. Éppen ezért mindig az ilyen tekintélyekhez
kell fordulnunk.
A Felsõlélek a végsõ irányító. Sarvasya c§ha° h¥di sannivi¢±a¤, mondja a
Bhagavad-g¦t§. Õ késztet minden élõlényt bizonyos cselekvésre azáltal, hogy múltbeli
tetteire emlékezteti õket. Az Õ belsõ irányítása alatt végrehajtott K¥¢£a-tudatos
cselekedetekbõl nem származik visszahatás sem ebben, sem a halál után következõ
életben.
18.14
adhi¢±h§na° tath§ kart§ kara£a° ca p¥thag-vidham
vividh§ª ca p¥thak ce¢±§ daiva° caiv§tra pañcamam
adhi¢±h§nam—a hely; tath§—is; kart§—a cselekvõ; kara£am—az eszközök;
ca—és; p¥thak-vidham—eltérõek; vividh§¤—különfélék; ca—és; p¥thak—külön; ce¢±§¤—
a törekvések; daivam—a Legfelsõbb; ca—is; eva—bizonyára; atra—itt; pañcamam—az
ötödik.
A cselekvés helyszíne [a test], a végrehajtója, a különbözõ érzékek, a törekvés
különféle fajtái és végül a Felsõlélek — ezek alkotják a tett öt tényezõjét.
MAGYARÁZAT: Az adhi¢±h§nam szó a testre utal. A testben a lélek azért
cselekszik, hogy valamilyen eredményt érjen el vele, s ezért kart§nak, cselekvõnek
nevezik. A ªruti leírja, hogy a lélek az ismerõ és a cselekvõ. E¢a hi dra¢±§ sra¢±§ (Praªna
Upani¢ad 4.9). Ezt a Ved§nta-s¡tra is megerõsíti a jño 'ta eva (2.3.18) és a kart§
ª§str§rthavattv§t (2.3.33) versekben. A tettek eszközei az érzékek, melyek segítségével
a lélek számtalan módon cselekedhet. Minden egyes cselekedetre más törekvés
jellemzõ, ám végsõ soron az ember minden tette a Felsõlélek akaratától függ, aki
barátként a szívben lakozik. A Legfelsõbb Úr a legfõbb ok. Így tehát aki K¥¢£a-
tudatban, a szívében lakozó Felsõlélek útmutatása szerint cselekszik, azt
természetesen semmilyen tett nem köti le. A teljesen K¥¢£a-tudatú ember végsõ
soron nem vonható felelõsségre tetteiért. Minden a legfõbb akarattól, a Felsõlélektõl,
az Istenség Legfelsõbb Személyiségétõl függ.
18.15
ªar¦ra-v§¯-manobhir yat karma pr§rabhate nara¤
ny§yya° v§ vipar¦ta° v§ pañcaite tasya hetava¤
ªar¦ra—a test által; v§k—beszéd; manobhi¤—és elme; yat—ami; karma—
munka; pr§rabhate—kezdõdik; nara¤—egy ember; ny§yyam—helyes; v§—vagy;
vipar¦tam—az ellenkezõje; v§—vagy; pañca—öt; ete—mindez; tasya—annak; hetava¤—
okai.
Ez az öt tényezõ idéz elõ minden helyes vagy helytelen tettet, amit az ember a
testével, elméjével és beszédével végrehajt.
MAGYARÁZAT: A „helyes” és „helytelen” szavak nagyon fontosak ebben
a versben. Helyes tetteken az írások parancsai szerint végrehajtott cselekedeteket
értjük, helytelen tetteken pedig azokat, melyek ellentétben állnak az írások elveivel.
Erre az öt tényezõre azonban minden tett tökéletes végzéséhez szükség van.
 18.16
tatraiva° sati kart§ram §tm§na° kevala° tu ya¤
paªyaty ak¥ta-buddhitv§n na sa paªyati durmati¤
tatra—ott; evam—így; sati—lévén; kart§ram—a cselekvõ; §tm§nam—õ maga;
kevalam—csak; tu—de; ya¤—bárki; paªyati—lát; ak¥ta-buddhitv§t—értelem hiányában;
na—sohasem; sa¤—õ; paªyati—lát; durmati¤—ostoba.
Ezért aki figyelmen kívül hagyja ezt az öt tényezõt, s önmagát hiszi egyedüli
cselekvõnek, az nem kellõképpen intelligens, és nem a valóságnak megfelelõen
lát.
MAGYARÁZAT: Az ostoba ember képtelen megérteni, hogy a Felsõlélek
barátként benne lakozik, és irányítja tetteit. A hely, a cselekvõ, a törekvés és az
érzékek az anyagi okok, ám a végsõ ok a Legfelsõbb, az Istenség Személyisége. Tehát
nemcsak a négy anyagi, hanem a legfelsõbb ható okot is látnunk kell. Aki nem látja a
Legfelsõbbet, az magát hiszi a cselekvõnek.
18.17
yasya n§ha¯k¥to bh§vo buddhir yasya na lipyate
hatv§pi sa im§l lok§n na hanti na nibadhyate
yasya—akié; na—sohasem; aha¯k¥ta¤—a hamis egónak; bh§va¤—természet;
buddhi¤—értelem; yasya—akinek; na—sohasem; lipyate—ragaszkodik; hatv§—
megölve; api—habár; sa¤—õ; im§n—ezt; lok§n—világot; na—sohasem; hanti—öl; na—
sohasem; nibadhyate—kötõdik.
Akit nem a hamis ego ösztönöz, és értelme mentes az anyagi kötelékektõl, az
nem gyilkos, még ha embereket is öl e világban, s tettei nem kötik le.
MAGYARÁZAT: Ebben a versben az Úr elmondja Arjunának, hogy az a
vágya, hogy ne harcoljon, hamis egójából fakad. Arjuna azt hitte, õ a cselekvõ, s nem
gondolt arra, hogy minden tetthez a kívülrõl és belülrõl érkezõ legfelsõbb jóváhagyás
szükséges. Miért is cselekedne valaki, ha nem tud a felsõbb jóváhagyásról? Aki
azonban ismeri a tettek eszközeit, és tudja, hogy õ a cselekvõ, a Legfelsõbb Úr pedig
a végsõ szentesítõ, az mindent tökéletesen hajt végre. Az ilyen ember soha sincs
illúzióban. A saját magunkra vonatkoztatott tevékenység és felelõsség a hamis
egóból és istentagadásból, illetve a K¥¢£a-tudat hiányából származik. Aki K¥¢£a-
tudatban, a Felsõlélek vagy az Istenség Legfelsõbb Személyisége irányítása alatt
cselekszik, az nem öl, még ha úgy is tûnik, s az ölés visszahatásainak sincs kitéve
soha. Azt a katonát, aki feljebbvalója parancsára öl, nem tekintik bûnösnek. Ha
azonban személyes érdekbõl ont vért, akkor tettét a bíróság minden bizonnyal elítéli.
18.18
jñ§na° jñeya° parijñ§t§ tri-vidh§ karma-codan§
kara£a° karma karteti tri-vidha¤ karma-sa¯graha¤
jñ§nam—tudás; jñeyam—a tudás tárgya; parijñ§t§—a tudó; tri-vidh§—
háromféle; karma—tett; codan§—a hajtóerõ; kara£am—az érzékek; karma—a tett;
kart§—a cselekvõ; iti—ily módon; tri-vidha¤—háromféle; karma—tettnek; sa¯graha¤—
végeredmény.
 A tudás, a tudás tárgya és a tudó a tett három ösztönzõ tényezõje; az érzékek, a
cselekedet és a cselekvõ pedig a tett három összetevõje.
MAGYARÁZAT: Az általános tetteket három lendítõerõ segíti elõ: a tudás,
a tudás tárgya és a tudó. A tett összetevõit az eszközök, maga a tett és a cselekvõ
képezik. Ezek a tényezõk jelen vannak minden tettben, amit csak végezhet ember. A
cselekvés elõtt ösztönzõ erõ lép fel, melyet inspirációnak hívnak. A tett eltervezése a
tett finom formája, majd a tett végrehajtása következik. Elõször tehát a
gondolkodásból, érzésbõl és akaratból álló pszichológiai folyamaton kell
keresztülmennie a cselekvõnek, s ezt nevezik hajtóerõnek. A cselekvésre ösztönzõ
inspiráció akár a szentírásokból, akár a lelki tanítómester utasításaiból származik,
ugyanaz. Amikor van az inspiráció, és jelen van a cselekvõ, az érzékek
segítségével — amelyekhez az elme, valamennyi érzék központja is hozzátartozik —
létrejön a tett. A tett összetevõit együttesen a tett betetõzésének nevezik.
18.19
jñ§na° karma ca kart§ ca tridhaiva gu£a-bhedata¤
procyate gu£a-sa¯khy§ne yath§vac ch¥£u t§ny api
jñ§nam—tudás; karma—tett; ca—is; kart§—cselekvõ; ca—is; tridh§—
háromféle; eva—bizonyára; gu£a-bhedata¤—az anyagi természet különféle kötõerõi
szerint; procyate—mondják; gu£a-sa¯khy§ne—a különféle kötõerõk szerint; yath§-vat—
ahogyan vannak; ª¥£u—halld; t§ni—mindezt; api—szintén.
Az anyagi természet három kötõerejének megfelelõen a tudás, a tett és a
cselekvõ háromféle lehet. Hallj hát Tõlem ezekrõl is!
MAGYARÁZAT: A tizennegyedik fejezet részletesen írt az anyagi
természet három kötõerejérõl. Eszerint a jóság ragyogó, a szenvedély
materialisztikus, a tudatlanság pedig lustasághoz és hanyagsághoz vezet. Az anyagi
természet kötõerõi mind lekötnek, egyik sem vezet a felszabaduláshoz. Még aki a
jóság kötõerejében van, az is feltételekhez van kötve. A tizenhetedik fejezet az anyagi
természet különféle kötõerõiben élõ emberek különféle imádatformáiról írt. Ebben a
versben az Úr azt mondja, hogy a tudás, a cselekvõ és a tett különféle típusairól akar
beszélni, melyeket az anyagi kötõerõk határoznak meg.
18.20
sarva-bh¡te¢u yenaika° bh§vam avyayam ¦k¢ate
avibhakta° vibhakte¢u taj jñ§na° viddhi s§ttvikam
sarva-bh¡te¢u—minden élõlényben; yena—ami által; ekam—egy; bh§vam—
helyzet; avyayam—elpusztíthatatlan; ¦k¢ate—lát; avibhaktam—osztatlan; vibhakte¢u—a
számtalan felosztottban; tat—azt; jñ§nam—a tudást; viddhi—tudd; s§ttvikam—a jóság
kötõerejébe.
Tudd, hogy a jóság kötõerejébe az a tudás tartozik, ami által az ember minden
élõlényben az egy, osztatlan lelki természetet látja, annak ellenére, hogy az
élõlények számtalan formára felosztva jelennek meg.
MAGYARÁZAT: Aki ugyanazt a lelket látja mindenkiben, legyen az
félisten, ember, állat, vízi lény vagy növény, az a jóság kötõerejébe tartozó tudással
rendelkezik. A lélek minden egyes élõlényben ugyanolyan, annak ellenére, hogy
elõzõ tetteik szerint más és más testet kaptak. A hetedik fejezet megmagyarázta,
hogy a testekben megnyilvánuló életerõ a Legfelsõbb Úr felsõbb természetének
köszönhetõ. Az ember látásmódja akkor tartozik a jóság minõségébe, amikor minden
testben ezt a felsõbb természetet, ezt az életerõt látja. Habár az anyagi test mulandó,
az életerõ elpusztíthatatlan. Különbségeket csupán a testi síkon tapasztalunk: a
feltételekhez kötött életben sokféle létforma létezik, ezért az életerõ felosztottnak
tûnik. Ez a személytelen ismeret az önmegvalósítás egyik aspektusa.
18.21
p¥thaktvena tu yaj jñ§na° n§n§-bh§v§n p¥thag-vidh§n
vetti sarve¢u bh¡te¢u taj jñ§na° viddhi r§jasam
p¥thaktvena—a felosztottság miatt; tu—de; yat—ami; jñ§nam—tudás; n§n§-
bh§v§n—a sokféle helyzetet; p¥thak-vidh§n—különbözõ; vetti—ismeri; sarve¢u—
minden; bh¡te¢u—élõlényben; tat—azt; jñ§nam—a tudást; viddhi—tudni kell;
r§jasam—a szenvedély szerint.
A szenvedély kötõerejébe az a tudás tartozik, amelynek alapján a különbözõ
testekben az ember különféle élõlényeket lát.
MAGYARÁZAT: Azt az elképzelést, miszerint az élõlény az anyagi testtel
azonos, s a test pusztulásával a tudat is megsemmisül, a szenvedély kötelékébe
tartozó tudásnak hívják. E tudás alapján a testek közötti eltérés az eltérõ tudat
kialakulásának következménye, s nincs különálló lélek, amelybõl a tudat fakad. A
test maga a lélek, s nincsen lélek, ami a test fölött állna. Ez a szemlélet ideiglenesnek
tekinti a tudatot. Egy másik felfogás szerint nincsenek egyéni lelkek, de egy mindent
átható, tudással teli lélek mégis létezik, s ez a test az ideiglenes tudatlanság
megnyilvánulása. Van olyan elképzelés is, hogy a testen túl nem létezik sem egyéni,
sem legfelsõbb lélek. Ezek az elméletek mind a szenvedély kötõerejének termékei.
18.22
yat tu k¥tsna-vad ekasmin k§rye saktam ahaitukam
atattv§rtha-vad alpa° ca tat t§masam ud§h¥tam
yat—ami; tu—de; k¥tsna-vat—mint minden; ekasmin—egyben; k§rye—
munka; saktam—ragaszkodik; ahaitukam—ok nélküli; atattva-artha-vat—a valóságot
nem ismerve; alpam—nagyon csekély; ca—és; tat—azt; t§masam—a sötétség
kötõerejében; ud§h¥tam—mondják róla.
Az igazságról mit sem tudó, csekély ismeretrõl, amelynek birtokában úgy
vonzódik az ember egy bizonyos fajta munkához, mint az egyetlenhez, azt
mondják, hogy a tudatlanság kötõerejébe tartozik.
MAGYARÁZAT: A közönséges ember „tudása” mindig a sötétség vagy
tudatlanság kötõerejében van, mert valamennyi feltételekhez kötött lélek ebben a
kötõerõben születik meg. Aki nem tesz szert tudásra a felsõbb, hiteles tekintélyeken
vagy a kinyilatkoztatott írásokon keresztül, annak ismeretei a testre korlátozódnak.
Nem törõdik azzal, hogy az írások utasításai szerint cselekedjen. Istene a pénz, a
tudás pedig testi vágyainak kielégítését jelenti számára. Az ilyen tudásnak nincsen
kapcsolata az Abszolút Igazsággal. Többé-kevésbé a közönséges állatok szintjén van,
azaz egyedül az evés, az alvás, a nemi élet és a védekezés ismereteit foglalja
magában. Errõl a tudásról azt írja ez a vers, hogy a sötétség kötõerejének terméke.
Más szóval tehát a testen túli lélekrõl szóló tudás a jóság minõségébe, a közönséges
logikára és elmebeli spekulációra épülõ, sokféle elméletet és doktrínát létrehozó
ismeret a szenvedély kötõerejébe, míg az olyan tudás, melynek célja egyedül a test
kényelmének fenntartása, a tudatlanság kötõerejébe tartozik.
18.23
niyata° sa¯ga-rahitam ar§ga-dve¢ata¤ k¥tam
aphala-prepsun§ karma yat tat s§ttvikam ucyate
niyatam—szabályozott; sa¯ga-rahitam—ragaszkodás nélkül; ar§ga-
dve¢ata¤—vonzódás és gyûlölet nélkül; k¥tam—végzett; aphala-prepsun§—azáltal, aki
nem vágyik gyümölcsözõ eredményre; karma—tett; yat—ami; tat—az; s§ttvikam—a
jóság minõségében; ucyate—mondják.
A szabályozott tettet, amit a gyümölcsözõ eredményekre nem vágyó ember
ragaszkodás, vonzódás és gyûlölet nélkül hajt végre, a jóság kötõerejébe sorolják.
MAGYARÁZAT: A jóság minõségébe azok a szabályozott, kötelességbõl
végzett tettek tartoznak, amelyeket az írások írnak elõ a különféle társadalmi rendek
és csoportok számára, s melyeket ragaszkodás vagy birtoklásérzet nélkül, s így
vonzódástól és gyûlölettõl mentesen, K¥¢£a-tudatban, a Legfelsõbb örömére, minden
önzõ érdektõl mentesen hajtanak végre.
18.24
yat tu k§mepsun§ karma s§ha¯k§re£a v§ puna¤
kriyate bahul§y§sa° tad r§jasam ud§h¥tam
yat—ami; tu—de; k§ma-¦psun§—azáltal, aki vágyik a gyümölcsözõ
eredményre; karma—tett; sa-aha¯k§re£a—egóval; v§—vagy; puna¤—ismét; kriyate—
végrehajtott; bahula-§y§sam—nagy erõfeszítéssel; tat—azt; r§jasam—a szenvedély
kötõerejében; ud§h¥tam—tekintik.
Azt a tettet azonban, amelyet nagy erõfeszítéssel végez a vágyait kielégíteni
óhajtó, s ami a hamis egóból származik, a szenvedély kötõerejébe tartozónak
tekintik.
18.25
anubandha° k¢aya° hi°s§m anapek¢ya ca pauru¢am
moh§d §rabhyate karma yat tat t§masam ucyate
anubandham—a jövõbeli köteléknek; k¢ayam—pusztulást; hi°s§m—és
szenvedést másoknak; anapek¢ya—a következményekre való tekintet nélkül; ca—is;
pauru¢am—saját maga által jóváhagyott; moh§t—illúzió által; §rabhyate—elkezdett;
karma—tett; yat—ami; tat—az; t§masam—a tudatlanság kötõerejében; ucyate—
mondják.
Úgy mondják, hogy az olyan tettet, amelyet illúzióban, az írások utasításait
mellõzve, a belõle származó kötöttséget figyelmen kívül hagyva hajtanak végre,
nem törõdve azzal, hogy az mások számára ártalmas és szenvedést okoz, a
tudatlanság kötõereje jellemzi.
 MAGYARÁZAT: Az ember felelõs a tetteiért vagy az állam, vagy a
Legfelsõbb Úr ügynökei, a yamad¡ták elõtt. A felelõtlen cselekvés mindent romba
dönt, mert elpusztítja az írások szabályozó elveit. Gyakran az erõszakon alapszik, és
szenvedést okoz a többi élõlénynek. Az ilyen felelõtlen tettet az ember a saját,
személyes tapasztalatai alapján hajtja végre. Ezt illúziónak nevezik. Minden ilyen
illuzórikus tett a tudatlanság kötõerejének terméke.
18.26
mukta-sa¯go 'naha°-v§d¦ dh¥ty-uts§ha-samanvita¤
siddhy-asiddhyor nirvik§ra¤ kart§ s§ttvika ucyate
mukta-sa¯ga¤—mentes minden anyagi kapcsolattól; anaham-v§d¦—hamis
ego nélkül; dh¥ti—eltökélten; uts§ha—és nagy lelkesedéssel; samanvita¤—alkalmas;
siddhi—tökéletességben; asiddhyo¤—és kudarcban; nirvik§ra¤—változás nélkül;
kart§—cselekvõ; s§ttvika¤—a jóság minõségében; ucyate—mondják.
Aki kötelességeit az anyagi természet kötõerõivel való kapcsolattól és a hamis
egótól megszabadulva, nagy elszántsággal és lelkesedéssel végzi, s nem ingatja
meg sem siker, sem kudarc, arról azt mondják, a jóság kötõerejében cselekszik.
MAGYARÁZAT: A K¥¢£a-tudatú ember mindig az anyagi természet
kötõerõi fölött áll. Nem vágyik a rábízott munka gyümölcseire, mert felülemelkedett
a hamis egón és a büszkeségen, ennek ellenére mégis mindig lelkesen végrehajtja
feladait. Nem aggódik az ezzel járó nehézségek miatt, s mindig nagyon lelkes. A
sikerrel vagy a kudarccal sem törõdik, és sem a boldogság, sem a boldogtalanság
nem ingatja meg. Aki így cselekszik, az a jóság minõségében van.
18.27
r§g¦ karma-phala-prepsur lubdho hi°s§tmako 'ªuci¤
har¢a-ªok§nvita¤ kart§ r§jasa¤ parik¦rtita¤
r§g¦—aki nagyon ragaszkodik; karma-phala—a munka gyümölcseihez;
prepsu¤—vágyakozva; lubdha¤—mohó; hi°s§-§tmaka¤—mindig irigy; aªuci¤—
tisztátalan; har¢a-ªoka-anvita¤—az öröm és bánat befolyásolják; kart§—az ilyen
cselekvõ; r§jasa¤—a szenvedély minõségében; parik¦rtita¤—kijelentik.
Az a cselekvõ, aki ragaszkodik a tetthez és annak gyümölcséhez, élvezni akarja
azt, mohó, mindig irigy, tisztátalan, s az öröm és bánat befolyása alatt áll, a
szenvedély kötõerejében van.
MAGYARÁZAT: Ha valaki nagyon materialista, azaz erõs kötelékek fûzik
otthonához, feleségéhez, gyermekeihez stb., akkor egy bizonyos fajta cselekvéshez
vagy annak eredményéhez is nagyon fog ragaszkodni. Nem akar magasabb rendû
létformába kerülni, csupán az érdekli, hogy ezt a világot anyagi szempontból minél
kényelmesebbé tegye. Általában rendkívül mohó, s azt hiszi, hogy amit egyszer már
megszerzett, az örökké az övé marad, és soha többé nem veszíti el. Az ilyen ember
irigy másokra, s mindenre hajlandó, ha érzékei kielégítésérõl van szó, éppen ezért
tisztátlan, s nem érdekli, hogy a pénzét tisztességes vagy tisztességtelen úton szerzi-
e. Ha sikerre visz valamit, nagyon boldog, ha azonban tette nem jár eredménnyel,
végtelenül elkeseredik. Ilyen az az ember, aki a szenvedély kötõerejében cselekszik.
 18.28
ayukta¤ pr§k¥ta¤ stabdha¤ ªa±ho nai¢k¥tiko 'lasa¤
vi¢§d¦ d¦rgha-s¡tr¦ ca kart§ t§masa ucyate
ayukta¤—a szentírások parancsainak mellõzésével; pr§k¥ta¤—materialista;
stabdha¤—önfejû; ªa±ha¤—csaló; nai¢k¥tika¤—ügyes mások sértegetésében; alasa¤—
lusta; vi¢§d¦—mogorva; d¦rgha-s¡tr¦—halogató; ca—is; kart§—cselekvõ; t§masa¤—a
tudatlanság kötõerejében; ucyate—mondják.
Az pedig, aki mindig olyan munkát végez, ami ellenkezik az írások
parancsaival, materialista, önfejû, csaló, jól ért mások megsértéséhez, lusta,
állandóan mogorva és halogató, a tudatlanság kötõerejébe tartozik.
MAGYARÁZAT: A szentírásokban útmutatást találunk arra, milyen
cselekedeteket ajánlatos végrehajtanunk, s melyektõl kell tartózkodnunk. Akik ezt az
útmutatást figyelmen kívül hagyják, azok a nem ajánlott tettekbe merülnek, s
általában materialisták. Nem az írások utasításait követve, hanem az anyagi
természet kötõerõi szerint cselekszenek. Egyáltalán nem kedvesek, hanem általában
rendkívül alattomosak, s ügyesek mások sértegetésében. Nagyon lusták, s még ha
valami kötelességük van, azt sem hajtják végre idõben, hanem késõbbre hagyják. Az
ilyen emberek éppen ezért mindig mogorvának látszanak. Halogatóak, s amit más
egy óra alatt elvégezne, nekik évekbe telik. Az ilyen cselekvõk a tudatlanság
kötõerejében vannak.
18.29
buddher bheda° dh¥teª caiva gu£atas tri-vidha° ª¥£u
procyam§nam aªe¢e£a p¥thaktvena dhanañjaya
buddhe¤—az értelemnek; bhedam—különbségek; dh¥te¤—a
határozottságnak; ca—is; eva—bizonyára; gu£ata¤—az anyagi természet kötõerõi
által; tri-vidham—háromféle; ª¥£u—halld hát; procyam§nam—amint leírom; aªe¢e£a—
részletesen; p¥thaktvena—külön-külön; dhanañjaya—óh, gazdagság meghódítója.
Óh, gazdagság meghódítója, figyelj, amint részletesen leírom neked az anyagi
természet kötõerõi szerinti háromféle megértést és eltökéltséget!
MAGYARÁZAT: Miután megmagyarázta az anyagi természet három
kötõereje szerinti tudást, a tudás tárgyát és a cselekvõt, az Úr most ugyanígy
részletesen beszélni fog a cselekvõ értelmérõl és eltökéltségérõl.
18.30
prav¥tti° ca niv¥tti° ca k§ry§k§rye bhay§bhaye
bandha° mok¢a° ca y§ vetti buddhi¤ s§ p§rtha s§ttvik¦
prav¥ttim—tenni; ca—is; niv¥ttim—nem tenni; ca—és; k§rya—amit meg kell
tenni; ak§rye—amit nem szabad megtenni; bhaya—félelem; abhaye—és
félelemnélküliség; bandham—kötelék; mok¢am—felszabadulás; ca—és; y§—ami; vetti—
ismeri; buddhi¤—megértés; s§—azé; p§rtha—óh, P¥th§ fia; s§ttvik¦—a jóság
minõségében.
Óh, P¥th§ fia, az a megértés, aminek segítségével az ember tudja, hogy mit kell
tennie, és milyen cselekvéstõl kell tartózkodnia, mitõl kell félnie és mitõl nem, mi
az, ami leköti, és mi az, ami felszabadítja, a jóság kötõerejébe tartozik.
MAGYARÁZAT: Az írások útmutatásai szerint végzett tetteket prav¥ttinek,
azaz végrehajtandó cselekedeteknek nevezik. Azokat a tetteket, amelyekre az írások
nem utasítanak, nem szabad elvégezni. Aki nem ismeri az írások útmutatásait, azt a
tettek okai és azok visszahatásai kötik meg. Az a megértés, amely az értelem
segítségével képes a megkülönböztetésre, a jóság minõségében van.
18.31
yay§ dharmam adharma° ca k§rya° c§k§ryam eva ca
ayath§vat praj§n§ti buddhi¤ s§ p§rtha r§jas¦
yay§—ami által; dharmam—a vallás elvei; adharmam—vallástalanság; ca—és;
k§ryam—amit meg kell tenni; ca—is; ak§ryam—elkerülendõ tettek; eva—bizonyára;
ca—is; ayath§-vat—tökéletlenül; praj§n§ti—ismeri; buddhi¤—értelem; s§—az; p§rtha—
óh, P¥th§ fia; r§jas¦—a szenvedély kötõerejében.
Az a megértés, amely nem tud különbséget tenni a vallás és a vallástalanság,
valamint a végrehajtandó és az elkerülendõ tettek között, a szenvedély
kötõerejében van, óh, P¥th§ fia.
18.32
adharma° dharmam iti y§ manyate tamas§v¥t§
sarv§rth§n vipar¦t§°ª ca buddhi¤ s§ p§rtha t§mas¦
adharmam—vallástalanság; dharmam—vallás; iti—így; y§—ami; manyate—
gondol; tamas§—az illúzió által; §v¥t§—befedett; sarva-arth§n—minden dolgot;
vipar¦t§n—rossz irányban; ca—is; buddhi¤—értelem; s§—az; p§rtha—óh, P¥th§ fia;
t§mas¦—a tudatlanság kötõerejében.
Óh, P§rtha, az illúzió és a sötétség varázsa alatt a vallástalanságot vallásnak, a
vallást vallástalanságnak vélõ, mindig rossz irányba törekvõ értelem a tudatlanság
kötõerejébe tartozik.
MAGYARÁZAT: Az értelem a tudatlanság kötõerejében mindig
ellentétesen mûködik, mint ahogyan kellene. Azt, ami valójában nem vallás,
elfogadja, ám az igazi vallást elutasítja. A tudatlanság kötõerejében élõk a nagy lelket
közönségesnek vélik, s egy közönséges embert nagy léleknek tekintenek. Az
igazságról azt hiszik, valótlan, a valótlant pedig igaznak fogadják el. Minden
tettükben a rossz utat választják, ezért értelmük a tudatlanság kötõerejében van.
18.33
dh¥ty§ yay§ dh§rayate mana¤-pr§£endriya-kriy§¤
yogen§vyabhic§ri£y§ dh¥ti¤ s§ p§rtha s§ttvik¦
dh¥ty§—eltökéltség; yay§—ami által; dh§rayate—fenntartja; mana¤—az
elmének; pr§£a—élet; indriya—és az érzékek; kriy§¤—a tettek; yogena—a yoga
gyakorlása által; avyabhic§ri£y§—töretlenül; dh¥ti¤—eltökéltség; s§—az; p§rtha—óh,
P¥th§ fia; s§ttvik¦—a jóság minõségében.
Óh, P¥th§ fia, az a töretlen határozottság, amelyet azzal a rendíthetetlenséggel
lehet fenntartani, melyre a yoga gyakorlásával tesz szert az ember, s ami így
fegyelmezi az elme, az élet és az érzékek mûködését, a jóság minõségében van.
MAGYARÁZAT: A yoga egy eszköz, amelynek a segítségével
megérthetjük a Legfelsõbb Lelket. Aki szilárd határozottsággal a Legfelsõbb Lélekre
összpontosít, elméjét, életét és érzékei tevékenységét Rá irányítja, az a K¥¢£a-
tudatban él. Ez a fajta eltökéltség a jóság minõségében van. Az avyabhic§ri£y§ szó
nagyon fontos, mert arra utal, hogy a K¥¢£a-tudatot gyakorló embert más tettek
sohasem térítik el.
18.34
yay§ tu dharma-k§m§rth§n dh¥ty§ dh§rayate 'rjuna
prasa¯gena phal§k§¯k¢¦ dh¥ti¤ s§ p§rtha r§jas¦
yay§—ami által; tu—de; dharma—vallásosság; k§ma—érzékkielégítés;
arth§n—anyagi gyarapodás; dh¥ty§—határozottsággal; dh§rayate—fenntartja; arjuna—
óh, Arjuna; prasa¯gena—ragaszkodás miatt; phala-§k§¯k¢¦—gyümölcsözõ
eredményekre vágyva; dh¥ti¤—eltökéltség; s§—az; p§rtha—óh, P¥th§ fia; r§jas¦—a
szenvedély kötõerejében.
Óh, Arjuna, az a határozottság, amely az embert szorosan a vallás, az anyagi
gyarapodás és az érzékkielégítés terén elérhetõ gyümölcsözõ eredményekhez köti,
a szenvedély minõségében van.
MAGYARÁZAT: Aki örökké gyümölcsözõ eredményekre vágyik, a
gazdasági és a vallásos tettekben egyaránt, akinek egyetlen vágya érzékeinek
kielégítése, s így elméje, élete, valamint érzékei egyedül ezzel törõdnek, az a
szenvedély kötõerejének a rabja.
18.35
yay§ svapna° bhaya° ªoka° vi¢§da° madam eva ca
na vimuñcati durmedh§ dh¥ti¤ s§ p§rtha t§mas¦
yay§—ami által; svapnam—álom; bhayam—félelem; ªokam—bánat; vi¢§dam—
mogorvaság; madam—illúzió; eva—bizonyára; ca—is; na—sohasem; vimuñcati—
feladja; durmedh§—ostoba; dh¥ti¤—eltökéltség; s§—az; p§rtha—óh, P¥th§ fia; t§mas¦—a
tudatlanság kötõerejében.
Az az ostoba eltökéltség pedig, óh, P¥th§ fia, amely nem képes túljutni az
álmon, a félelmen, a bánkódáson, a mogorvaságon és az illúzión, a tudatlanság
kötõerejébe tartozik.
MAGYARÁZAT: Ebbõl nem szabad arra következtetnünk, hogy a jóság
kötõerejében nem álmodik az ember. Az ebben a versben említett „álom” a túl sok
alvásra utal. Az álom természetes, és mindig jelen van, a jóság, a szenvedély és a
tudatlanság kötõerejében egyaránt. Aki képtelen elkerülni a felesleges alvást, az
anyagi dolgok élvezetébõl származó büszkeséget, aki mindig az anyagi világ fölötti
uralomról ábrándozik, s akinek egész élete, elméje és érzékei e körül forognak, annak
eltökéltsége a tudatlanság kötõerejébe tartozik.
18.36
sukha° tv id§n¦° tri-vidha° ª¥£u me bharatar¢abha
abhy§s§d ramate yatra du¤kh§nta° ca nigacchati
 sukham—boldogságot; tu—de; id§n¦m—most; tri-vidham—háromfélét;
ª¥£u—halld; me—Tõlem; bharata-¥¢abha—óh, Bh§raták legkiválóbbja; abhy§s§t—
gyakorlással; ramate—élvez; yatra—ahol; du¤kha—boldogtalanságnak; antam—a vége;
ca—is; nigacchati—elnyeri.
Óh, legkiválóbb Bh§rata, kérlek, hallj most Tõlem a háromféle boldogságról,
amit a feltételekhez kötött lélek élvez, és amely néha minden szenvedésének véget
vet!
MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lélek újra meg újra élvezni
próbálja az anyagi boldogságot, s így rágja a már megrágottat. Néha azonban
élvezete során egy nagy lélek társaságában megszabadul az anyagi kötelékektõl. A
feltételekhez kötött lélek mindig valamilyen érzékkielégítéssel foglalkozik, de ha a jó
társaság hatására megérti, hogy ez semmi újat nem hoz számára, és igazi K¥¢£a-
tudatára ébred, akkor megszabadulhat attól az újra és újra ismétlõdõ dologtól, amit
boldogságnak nevez.
18.37
yat tad agre vi¢am iva pari£§me 'm¥topamam
tat sukha° s§ttvika° proktam §tma-buddhi-pras§da-jam
yat—ami; tat—az; agre—az elején; vi¢am iva—méreghez hasonló; pari£§me—
a végén; am¥ta—nektár; upamam—hasonlatos; tat—az; sukham—a boldogság;
s§ttvikam—a jóság minõségében; proktam—mondják; §tma—az önvalóban; buddhi—az
értelemnek; pras§da-jam—elégedettségbõl született.
Az a boldogság, ami a kezdetben méregnek tûnik, de végül nektárrá válik, és
ami ráébreszti az embert az önmegvalósításra, a jóság kötõerejébe tartozik.
MAGYARÁZAT: Annak, aki az önmegvalósításra törekszik, számtalan
szabályt és elõírást be kell tartania, hogy fegyelmezni tudja elméjét és érzékeit, s
hogy elméjét képes legyen az önvalóra rögzíteni. Ezek közül egyik sem könnyû
dolog. E szabályok betartása olyan keserûnek tûnik, mint a méreg, de ha az ember
sikeresen követi õket, és eléri a transzcendentális síkot, akkor végre megízlelheti az
igazi nektárt, és élvezheti az élet valódi örömét.
18.38
vi¢ayendriya-sa°yog§d yat tad agre 'm¥topamam
pari£§me vi¢am iva tat sukha° r§jasa° sm¥tam
vi¢aya—az érzékek tárgyainak; indriya—és az érzékeknek; sa°yog§t—az
egyesülésébõl; yat—ami; tat—az; agre—az elején; am¥ta-upamam—olyan, mint a
nektár; pari£§me—a végén; vi¢am iva—mint a méreg; tat—az; sukham—boldogság;
r§jasam—a szenvedély kötõerejében; sm¥tam—vélik.
Azt a boldogságot, amit az ember az érzékeknek az érzéktárgyakkal való
kapcsolatából merít, s ami az elején nektárnak, ám késõbb méregnek tûnik, a
szenvedély minõségébe sorolják.
MAGYARÁZAT: Amikor egy fiatal férfi találkozik egy fiatal nõvel, az
érzékek arra késztetik, hogy megnézze õt, megérintse, és nemi kapcsolatba lépjen
vele. Eleinte lehet, hogy mindez nagy örömet okoz az érzékeknek, de elõbb vagy
utóbb méreggé válik: ismét külön élnek, vagy elválnak, szomorkodnak, bánkódnak
és így tovább. Az ilyen boldogság mindig a szenvedély kötõerejébe tartozik. Az a
boldogság, amely az érzékek és az érzéktárgyak kapcsolatából származik, mindig
szenvedést okoz, ezért mindenképpen el kell kerülnünk.
18.39
yad agre c§nubandhe ca sukha° mohanam §tmana¤
nidr§lasya-pram§dottha° tat t§masam ud§h¥tam
yat—ami; agre—az elején; ca—is; anubandhe—végül; ca—is; sukham—
boldogság; mohanam—illuzórikus; §tmana¤—az önvalónak; nidr§—alvás; §lasya—
lustaság; pram§da—és illúzió; uttham—terméke; tat—az; t§masam—a tudatlanság
kötõerejében; ud§h¥tam—mondják.
Az a boldogság pedig, ami nem törõdik az önmegvalósítással, ami az elejétõl a
végéig illúzió, s alvásból, tunyaságból és tévhitbõl születik, a tudatlanság
kötõerejében van.
MAGYARÁZAT: Aki a lustálkodásban és az alvásban leli örömét, az
minden bizonnyal a sötétség, a tudatlanság kötõerejében van, mint ahogy az is, aki
nem tudja, mit kell és mit nem szabad tenni. Aki a tudatlanság kötõerejének rabja,
annak számára minden illúzió. Boldogságot sem az elején, sem a végén nem talál. A
szenvedély kötõerejében eleinte még érezhet egyfajta futó örömöt az ember, amit
késõbb szenvedés követ, de a tudatlanságban lévõ ember számára egyedül csak
szenvedés létezik elejétõl a végéig.
18.40
na tad asti p¥thivy§° v§ divi deve¢u v§ puna¤
sattva° prak¥ti-jair mukta° yad ebhi¤ sy§t tribhir gu£ai¤
na—nem; tat—az; asti—van; p¥thivy§m—a Földön; v§—vagy; divi—a
felsõbb bolygórendszerben; deve¢u—a félistenek között; v§—vagy; puna¤—ismét;
sattvam—lét; prak¥ti-jai¤—az anyagi természetbõl született; muktam—felszabadult;
yat—az; ebhi¤—ezek hatására; sy§t—van; tribhi¤—három; gu£ai¤—az anyagi
természet kötõerõi által.
Nincsen olyan lény, sem itt, sem a felsõbb bolygók félistenei között, aki
mentes lenne az anyagi természetbõl születõ három kötõerõtõl.
MAGYARÁZAT: Az Úr most összegzi mindazt, amit elmondott: a három
kötõerõ szerte az univerzumban mindenkire hat.
18.41
br§hma£a-k¢atriya-viª§° ª¡dr§£§° ca parantapa
karm§£i pravibhakt§ni svabh§va-prabhavair gu£ai¤
br§hma£a—a br§hma£áknak; k¢atriya—a k¢atriyáknak; viª§m—és a vaiªyáknak;
ª¡dr§£§m—a ª¡dráknak; ca—és; parantapa—óh, ellenség legyõzõje; karm§£i—a tettek;
pravibhakt§ni—felosztottak; svabh§va—saját természetük; prabhavai¤—születtek;
gu£ai¤—az anyagi természet kötõerõi által.
Óh, ellenség fenyítõje, a br§hma£ákat, k¢atriyákat, vaiªyákat és ª¡drákat az
anyagi kötõerõk szerinti természetükbõl adódó tulajdonságaik alapján
különböztetik meg egymástól.
18.42
ªamo damas tapa¤ ªauca° k¢§ntir §rjavam eva ca
jñ§na° vijñ§nam §stikya° brahma-karma svabh§va-jam
ªama¤—nyugodtság; dama¤—önfegyelem; tapa¤—vezeklés; ªaucam—
tisztaság; k¢§nti¤—béketûrés; §rjavam—becsületesség; eva—bizonyára; ca—és;
jñ§nam—tudás; vijñ§nam—bölcsesség; §stikyam—vallásosság; brahma—egy
br§hma£ának; karma—kötelesség; svabh§va-jam—saját természetébõl származó.
A br§hma£ák munkáját az alábbi, természetükbõl adódó tulajdonságok
jellemzik: nyugodtság, önfegyelmezés, vezeklés, tisztaság, béketûrés,
becsületesség, tudás, bölcsesség és vallásosság.
18.43
ªaurya° tejo dh¥tir d§k¢ya° yuddhe c§py apal§yanam
d§nam ¦ªvara-bh§vaª ca k¢§tra° karma svabh§va-jam
ªauryam—hõsiesség; teja¤—erõ; dh¥ti¤—elszántság; d§k¢yam—
leleményesség; yuddhe—a csatában; ca—és; api—szintén; apal§yanam—nem
meghátrálás; d§nam—bõkezûség; ¦ªvara—vezetõ; bh§va¤—természet; ca—és;
k¢§tram—egy k¢atriyának; karma—kötelessége; svabh§va-jam—saját természetébõl
származó.
Hõsiesség, erõ, elszántság, leleményesség, bátorság a csatában, nagylelkûség és
vezetõképesség — ezek a természetes tulajdonságok jellemzik a k¢atriyák tetteit.
18.44
k¥¢i-go-rak¢ya-v§£ijya° vaiªya-karma svabh§va-jam
paricary§tmaka° karma ª¡drasy§pi svabh§va-jam
k¥¢i—szántás; go—a teheneknek; rak¢ya—a védelmezése; v§£ijyam—
kereskedés; vaiªya—a vaiªyáé; karma—kötelesség; svabh§va-jam—saját természetébõl
eredõ; paricary§—szolgálat; §tmakam—ebbõl áll; karma—kötelessége; ª¡drasya—a
ª¡drának; api—is; svabh§va-jam—saját természetébõl adódó.
A vaiªyák természetének megfelelõ munka a földmûvelés, a tehénvédelem és a
kereskedés, a ª¡dráké pedig a kétkezi munka és mások szolgálata.
18.45
sve sve karma£y abhirata¤ sa°siddhi° labhate nara¤
sva-karma-nirata¤ siddhi° yath§ vindati tac ch¥£u
sve sve—mindegyik a saját; karma£i—tettét; abhirata¤—követvén;
sa°siddhim—tökéletességet; labhate—elér; nara¤—az ember; sva-karma—saját
kötelességében; nirata¤—elfoglalt; siddhim—tökéletességet; yath§—ahogyan; vindati—
elér; tat—azt; ª¥£u—halld.
Mindenki elérheti a tökéletességet, ha a rá jellemzõ tulajdonságoknak
megfelelõ munkát végzi. Halld most Tõlem, hogyan lehetséges ez!
 18.46
yata¤ prav¥ttir bh¡t§n§° yena sarvam ida° tatam
sva-karma£§ tam abhyarcya siddhi° vindati m§nava¤
yata¤—akibõl; prav¥tti¤—a kiáradás; bh¡t§n§m—minden élõlénynek; yena—
aki által; sarvam—minden; idam—ez; tatam—áthatva; sva-karma£§—saját kötelessége
által; tam—Õt; abhyarcya—imádva; siddhim—tökéletességet; vindati—eléri; m§nava¤—
az ember.
Ha a mindent átható Urat, minden élõlény eredetét imádja az ember, akkor a
számára elõírt tetteket végezve elérheti a tökéletességet.
MAGYARÁZAT: A tizenötödik fejezet leírja, hogy minden élõlény a
Legfelsõbb Úr parányi szerves része. Ez azt jelenti, hogy a Legfelsõbb Úr minden
élõlény eredete. Ezt a Ved§nta-s¡tra is megerõsíti: janm§dy asya yata¤. A Legfelsõbb
Úrtól származik minden élõlény. Ahogyan azt a Bhagavad-g¦t§ hetedik fejezete
elmondja, a Legfelsõbb Úr kétféle energiája, a külsõ és a belsõ energia révén mindent
átható. Energiáival együtt kell tehát imádnunk Õt. A vai¢£avák általában belsõ
energiájával együtt imádják a Legfelsõbb Urat. Ennek az energiának az eltorzult
tükrözõdése a külsõ energia, amely háttérben van, de a Legfelsõbb Úr teljes értékû
részének kiterjedésében, Param§tm§ként jelen van mindenhol. Õ a Felsõlélek
valamennyi félistenben, emberben, állatban, mindenben. Tudnunk kell tehát, hogy a
Legfelsõbb Úr szerves részeiként kötelességünk Õt szolgálni. Ez a vers azt ajánlja,
hogy mindenki végezzen teljes K¥¢£a-tudatban odaadó szolgálatot az Úrnak.
Mindenkinek úgy kell gondolkoznia, hogy H¥¢¦keªa, az érzékszervek Ura
foglalkoztatja õt egy bizonyos fajta munkával, s hogy a tetteinek gyümölcsével ¼r¦
K¥¢£át, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét kell imádnia. Ha valaki mindig így,
teljes K¥¢£a-tudatban gondolkozik, az Úr kegyébõl mindenrõl teljes tudásra tehet
szert. Ez az élet tökéletessége. Az Úr a Bhagavad-g¦t§ban (12.7) kijelenti: te¢§m aha°
samuddhart§. A Legfelsõbb Úr Maga gondoskodik az ilyen bhakta felszabadulásáról.
Ez az élet legmagasabb rendû tökéletessége. Bármilyen foglalkozást ûzzön valaki, ha
a Legfelsõbb Urat szolgálja, eléri a legtökéletesebb szintet.
18.47
ªrey§n sva-dharmo vigu£a¤ para-dharm§t sv-anu¢±hit§t
svabh§va-niyata° karma kurvan n§pnoti kilbi¢am
ªrey§n—jobb; sva-dharma¤—az ember saját kötelessége; vigu£a¤—
tökéletlenül végezve; para-dharm§t—mint más kötelessége; su-anu¢±hit§t—tökéletesen
végezve; svabh§va-niyatam—az ember természete szerint elõírt; karma—munka;
kurvan—végezvén; na—sohasem; §pnoti—elér; kilbi¢am—bûnös visszahatás.
Még ha tökéletlenül hajtja is végre saját kötelességét az ember, az jobb, mint
ha a másét végzi el tökéletesen. A természete alapján elõírt kötelességeinek eleget
téve sohasem éri bûnös visszahatás.
MAGYARÁZAT: A Bhagavad-g¦t§ az emberek foglalkozás szerinti
kötelességérõl beszél. A korábbi versekben már szó volt arról, hogy a br§hma£a,
k¢atriya, vaiªya és ª¡dra kötelességeit az anyagi természet rájuk jellemzõ kötõerõi
határozzák meg. Senkinek sem szabad más kötelességét végeznie. Aki a természete
alapján a ª¡drák munkájához vonzódik, ne adja ki magát br§hma£ának még akkor
sem, ha esetleg br§hma£a családban született. Az embernek saját természete szerint
kell cselekednie. A Legfelsõbb Úr szolgálatában nem létezik alantas munka. A
br§hma£a foglalkozás szerinti kötelessége minden bizonnyal a jóság minõségében
van, de ha valaki természeténél fogva nincs ebben a kötõerõben, akkor nem szabad
egy br§hma£a munkáját végeznie. A k¢atriya — vezetõ — feladatához például
számtalan szörnyû dolog hozzátartozik: erõszakot kell alkalmaznia, hogy
elpusztíthassa ellenségeit, néha pedig diplomáciai okokból hazudnia kell. Az ilyen
erõszak és kétszínûség a politika velejárója, s a k¢atriyának nem szabad felhagynia
elõírt kötelességével, hogy ahelyett egy br§hma£a munkáját végezze.
Mindenkinek úgy kell cselekednie, hogy tetteivel örömet okozzon a
Legfelsõbb Úrnak. Arjuna például k¢atriya volt, ám mégis vonakodott harcba szállni
az ellenséggel. Ám ha a harc K¥¢£ának, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének az
ügyét szolgálja, akkor nem kell félni attól, hogy általa mélyre süllyed az ember. Egy
kereskedõnek sokszor hazudnia kell a haszon érdekében, s ha nem tenne így, nem
lenne nyeresége. A kereskedõk sokszor mondják: „Óh, kedves vevõ, magának
odaadom ezt annyiért, amennyiért vettem, nyereség nélkül!” Tudnunk kell azonban,
hogy egy kereskedõ nem él meg haszon nélkül. Ha tehát azt mondja, hogy az áruját
haszon nélkül adja el, akkor tudhatjuk, hogy hazudik. Ennek ellenére mégsem
szabad azt hinnie, hogy mivel a foglalkozása megköveteli a hazugságot, meg kell
válnia tõle, és inkább br§hma£aként kell cselekednie. Ez nem ajánlatos. Ha valaki a
munkájával az Istenség Legfelsõbb Személyiségét szolgálja, akkor nem számít, hogy
az illetõ k¢atriya, vaiªya vagy épp ª¡dra. Néha még az áldozatokat végzõ br§hma£áknak
is kell állatot ölniük, ha olyan áldozatot végeznek, ami megköveteli ezt. Hasonlóan,
ha egy k¢atriya a kötelessége teljesítése közben megöli az ellenségét, akkor ezzel nem
követ el bûnt. Errõl nagyon érthetõen és részletesen számol be a harmadik fejezet:
minden embernek Yajña, vagyis Vi¢£u, az Istenség Legfelsõbb Személyisége
érdekében kell dolgoznia. Amit személyes érzékkielégítésünkre teszünk, az
lekötöttséget okoz. A végkövetkeztetés tehát az, hogy mindenkinek a rá jellemzõ
sajátságos kötõerõnek megfelelõen kell dolgoznia, azzal az egyedüli szándékkal,
hogy a Legfelsõbb Úr legfelsõbb érdekét szolgálja.
18.48
saha-ja° karma kaunteya sa-do¢am api na tyajet
sarv§rambh§ hi do¢e£a dh¡men§gnir iv§v¥t§¤
saha-jam—vele született; karma—tett; kaunteya—óh, Kunt¦ fia; sa-do¢am—
hibával; api—habár; na—sohasem; tyajet—fel kell adni; sarva-§rambh§¤—minden
próbálkozást; hi—bizonyára; do¢e£a—hibával; dh¡mena—füsttel; agni¤—tûz; iva—
ahogyan; §v¥t§¤—befedett.
Mint lángot a füst, úgy takar be minden igyekezetet valamilyen hiba. Ezért, óh,
Kunt¦ fia, az embernek nem szabad feladnia a természetébõl fakadó munkát még
akkor sem, ha az hibákkal teli.
MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött létben az anyagi természet
kötõerõi minden tettet beszennyeznek. Még a br§hma£ának is végeznie kell olyan
áldozatokat, amelyek szükségessé teszik az állatok megölését. Hasonlóan,
bármennyire is jámbor, a k¢atriyának harcolnia kell az ellenséggel, ez alól nem bújhat
ki. Az üzlete fenntartása érdekében még a jámbor kereskedõ is arra kényszerül néha,
hogy titkolja a nyereségét, vagy hogy a feketepiacon üzleteljen. Ezek a dolog
szükségesek, s lehetetlen kikerülni õket. Ehhez hasonlóan a rossz urat szolgáló
ª¡drának is végre kell hajtania gazdája parancsait, még akkor is, ha azokat másképp
nem tenné meg. Mindenkinek folytatnia kell elõírt kötelességei végrehajtását e hibák
ellenére is, mert ezek a saját természetébõl születtek.
A vers nagyon szép példával illusztrálja ezt. Noha a tûz tiszta, mégis
füstöl, ez azonban nem szennyezi be, és füstje ellenére minden elem közül a
legtisztábbnak tekintik. Ha valaki k¢atriya kötelességérõl lemondva egy br§hma£a
foglalkozását akarja ûzni, semmi biztosíték sincs arra, hogy új foglalkozása során
nem kell kellemetlen feladatokkal szembenéznie. Ebbõl azt a következtetést
vonhatjuk el, hogy az anyagi világban senki sem mentes teljesen az anyagi természet
szennyezõdésétõl. A tûz és a füst példájára nagyon szemléletes: télen, amikor követ
veszünk ki a tûzbõl, szemünket és más testrészeinket is bántja a füst, ám a zavaró
körülmények ellenére használnunk kell a tüzet. Éppen így az embernek nem szabad
megválnia természetes foglalkozásától csupán azért, mert szembe kell néznie néhány
zavaró tényezõvel. Inkább legyen határozott abban a szándékában, hogy elõírt
kötelességével a Legfelsõbb Urat szolgálja a K¥¢£a-tudatban. Ez jelenti a
tökéletességet. Ha valaki a munkáját a Legfelsõbb Úr örömére végzi, akkor tetteiben
többé nem lesz hiba. Amikor az odaadó szolgálattal összekapcsolt munka
eredményei megtisztulnak, az ember tökéletesen láthatja önvalóját. Ezt hívják
önmegvalósításnak.
18.49
asakta-buddhi¤ sarvatra jit§tm§ vigata-sp¥ha¤
nai¢karmya-siddhi° param§° sanny§sen§dhigacchati
asakta-buddhi¤—ragaszkodástól mentes értelmû; sarvatra—mindenhol; jita-
§tm§—az elmét szabályozva; vigata-sp¥ha¤—anyagi vágyak nélkül; nai¢karmya-
siddhim—a visszahatások nélküli cselekvés tökéletessége; param§m—legfelsõbb;
sanny§sena—a lemondott életrend által; adhigacchati—eléri.
Aki önfegyelmezett, nem ragaszkodik, és nem törõdik az anyagi élvezettel, az a
lemondás gyakorlásával eléri a visszahatásoktól mentes legtökéletesebb állapotot.
MAGYARÁZAT: Az igazi lemondás azt jelenti, hogy az ember mindig a
Legfelsõbb Úr szerves részének tekinti magát, s így azt gondolja, hogy nincsen joga
élvezni tettei eredményét. Mivel a Legfelsõbb Úr szerves része, tetteinek eredményeit
is a Legfelsõbb Úrnak kell élveznie. Ez az igazi K¥¢£a-tudat. Aki K¥¢£a-tudatban
cselekszik, az valóban sanny§s¦, a lemondott életrend tagja. Ilyen mentalitással az
ember elégedetté válik, mert mindent a Legfelsõbbért tesz. Így aztán nem
ragaszkodik semmi anyagihoz, és megszokja, hogy az Úr szolgálatából származó
transzcendentális boldogságon kívül semmi másból nem merít örömet. Egy
sanny§s¦nak mentesnek kell lennie korábbi cselekedeteinek minden visszahatásától.
Ezt a tökéletességet egy K¥¢£a-tudatú ember minden külön erõfeszítés nélkül eléri,
még akkor is, ha nem lép a lemondott rendbe. Ezt az elmeállapotot yog§r¡¨hának, a
yoga tökéletes szintjének nevezik. A harmadik fejezet megerõsíti: yas tv §tma-ratir eva
sy§t, aki elégedett önmagában, az nem tart tetteinek semmilyen visszahatásától.
 18.50
siddhi° pr§pto yath§ brahma tath§pnoti nibodha me
sam§senaiva kaunteya ni¢±h§ jñ§nasya y§ par§
siddhim—tökéletességet; pr§pta¤—elérve; yath§—ahogyan; brahma—a
Legfelsõbb; tath§—úgy; §pnoti—eléri; nibodha—próbáld megérteni; me—Tõlem;
sam§sena—összefoglalva; eva—bizonyára; kaunteya—óh, Kunt¦ fia; ni¢±h§—szint;
jñ§nasya—a tudásnak; y§—ami; par§—transzcendentális.
Óh, Kunt¦ fia, tudd meg Tõlem, hogyan érheti el valaki, aki erre a
tökéletességre már szert tett, a tökéletesség legfelsõbb szintjét, Brahmant, a
legmagasabb rendû tudás síkját! Elmondom most, hogyan kell cselekednie ehhez.
MAGYARÁZAT: Az Úr elmondja Arjunának, hogyan érheti el valaki a
legtökéletesebb síkot csupán a foglalkozása szerinti kötelességét végezve, az Istenség
Legfelsõbb Személyiségéért cselekedve. A legfelsõbb szintet, Brahmant úgy éri el az
ember, hogy a Legfelsõbb Úr elégedettsége érdekében lemond tette eredményérõl. Ez
a folyamat vezet az önmegvalósításhoz. A tudás valódi tökéletessége a tiszta K¥¢£a-
tudat elérése. Errõl szólnak a következõ versek.
18.51—53
buddhy§ viªuddhay§ yukto dh¥ty§tm§na° niyamya ca
ªabd§d¦n vi¢ay§°s tyaktv§ r§ga-dve¢au vyudasya ca
vivikta-sev¦ laghv-§ª¦ yata-v§k-k§ya-m§nasa¤
dhy§na-yoga-paro nitya° vair§gya° samup§ªrita¤
aha¯k§ra° bala° darpa° k§ma° krodha° parigraham
vimucya nirmama¤ ª§nto brahma-bh¡y§ya kalpate
buddhy§—értelemmel; viªuddhay§—teljesen megtisztult; yukta¤—végez;
dh¥ty§—eltökéltséggel; §tm§nam—az önvalót; niyamya—szabályozva; ca—is; ªabda-
§d¦n—mint a hang; vi¢ay§n—az érzékek tárgyait; tyaktv§—feladva; r§ga—vonzódás;
dve¢au—és gyûlölet; vyudasya—félretéve; ca—is; vivikta-sev¦—magányos helyen élni;
laghu-§ª¦—keveset enni; yata—szabályozva; v§k—beszéd; k§ya—test; m§nasa¤—és az
elme; dhy§na-yoga-para¤—transzba merülve; nityam—napi huszonnégy órán át;
vair§gyam—lemondás; samup§ªrita¤—menedéket keresve; aha¯k§ram—hamis egót;
balam—hamis erõt; darpam—álbüszkeséget; k§mam—kéjt; krodham—dühöt;
parigraham—és az anyagi dolgok elfogadását; vimucya—megszabadulva; nirmama¤—
birtoklásérzet nélkül; ª§nta¤—békés; brahma-bh¡y§ya—az önmegvalósításra; kalpate—
alkalmas.
Aki az értelme által megtisztult, elméjét eltökéltséggel fegyelmezi, eltávolodott
az érzékkielégítés tárgyaitól, megszabadult a ragaszkodástól és a gyûlölettõl,
magányos helyen él, keveset eszik, testét, elméjét és beszédét fegyelmezi, mindig
transzba merül, lemondást gyakorol, mentes a hamis egótól, az alaptalan
büszkeségtõl, és nem vágyik testi erõre, megszabadult a kéjtõl, a dühtõl, nem
fogad el anyagi dolgokat, mentes a hamis birtoklásérzettõl, valamint békés, az
kétségtelenül elérte az önmegvalósítást.
MAGYARÁZAT: Az értelme révén megtisztult ember mindig a jóság
kötõerejében van. Ennek következtében képes uralkodni az elméjén, s mindig
transzba merül. Nem kötõdik az érzékkielégítés tárgyaihoz, s tettei során mentes
minden ragaszkodástól és gyûlölettõl. Az ilyen ember természetébõl eredõen szeret
magányos helyen élni, nem eszik a kelleténél többet, és uralkodik a test, valamint az
elme tevékenységei fölött. Nem hiszi magát a testének, ezért nincsen hamis egója.
Arra sem vágyik, hogy megannyi anyagi dolog elfogadásával a testét naggyá vagy
erõssé tegye. Nem testi életfelfogásban él, ezért az alaptalan büszkeség sem található
meg benne. Elégedett mindazzal, amit Isten kegyébõl kap, és sohasem dühös, ha nem
tudja érzékeit kielégíteni. Az érzékek tárgyainak megszerzésére sem törekszik. Ha
ezáltal teljesen megszabadul a hamis egótól, akkor nem ragaszkodik többé semmi
anyagi dologhoz. Ez a Brahman megvalósításának szintje, melyet brahma-bh¡tának
neveznek. Amikor valaki megszabadul az anyagi életfelfogástól, akkor békéssé válik,
és soha semmi nem zavarhatja meg. Errõl ír a Bhagavad-g¦t§ (2.70):
§p¡ryam§£am acala-prati¢±ha°
samudram §pa¤ praviªanti yadvat
tadvat k§m§ ya° praviªanti sarve
sa ª§ntim §pnoti na k§ma-k§m¦
„A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait beteljesíteni, hanem egyedül
az, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan özöne, amik úgy ömlenek bele, mint
folyók az állandóan töltõdõ, ám mindig mozdulatlan óceánba.”
18.54
brahma-bh¡ta¤ prasann§tm§ na ªocati na k§¯k¢ati
sama¤ sarve¢u bh¡te¢u mad-bhakti° labhate par§m
brahma-bh¡ta¤—az Abszolúttal való egység; prasanna-§tm§—teljesen
örömteli; na—sohasem; ªocati—bánkódik; na—sohasem; k§¯k¢ati—vágyakozik;
sama¤—egyenlõ; sarve¢u—minden; bh¡te¢u—élõlényhez; mat-bhaktim—az Én odaadó
szolgálatomat; labhate—nyeri; par§m—transzcendentális.
Aki ekképpen eljutott a transzcendentális síkra, az egyszerre megvalósítja a
Legfelsõbb Brahmant, és teljes boldogság tölti el. Sohasem bánkódik, nem vágyik
semmire, és egyenlõ minden élõlénnyel szemben. Ebben az állapotban tiszta
odaadó szolgálatot végezhet Nekem.
MAGYARÁZAT: Az imperszonalista számára a brahma-bh¡ta szint
elérésénél, vagyis az Abszolúttal való eggyéválásnál nincs magasabb rendû cél. A
személyes filozófia követõjének, azaz a tiszta bhaktának azonban még tovább kell
lépnie, hogy tiszta odaadó szolgálatot végezhessen. Ez azt jelenti, hogy aki a
Legfelsõbb Úr tiszta odaadó szolgálatába merül, az már a felszabadulás síkján van,
melyet brahma-bh¡tának, az Abszolúttal való egység síkjának hívnak. A Legfelsõbbet,
az Abszolútat az ember nem tudja szolgálni, ha nem vált eggyé Vele. Az abszolút
szinten nincs különbség a szolgált és a szolga között, ugyanakkor azonban egy
magasabb lelki értelemben véve mégis különböznek egymástól.
Az anyagi létfelfogás, amikor az ember az érzékkielégítés érdekében
cselekszik, tengernyi szenvedéssel jár. Az abszolút világban azonban, ahol a lélek
tiszta odaadó szolgálatot végez, nem létezik szenvedés. A K¥¢£a-tudatú bhakta semmi
miatt nem bánkódik, és nem vágyik semmire. Mivel Isten teljes Magában, a
szolgálatában élõ, K¥¢£a-tudatú élõlény szintén teljessé válik. Olyan lesz, mint egy
folyó, ami megtisztult minden szennytõl. A tiszta bhakta egyedül K¥¢£ára gondol,
ezért természetesen mindig boldog. Az Úr odaadó szolgálatában teljessé válva nem
bánkódik semmiféle anyagi veszteség miatt, és nyerni sem akar. Nem vágyik anyagi
élvezetre, mert tudja, hogy minden élõlény a Legfelsõbb Úr töredék szerves része, s
ezért valamennyien az Õ örök szolgái. Az anyagi világban nem tekint senkit sem
alacsonyabb vagy magasabb rendûnek. Az efféle különbségek átmenetiek, s a bhaktát
e mulandó megnyilvánulások nem érdeklik. Számára a kõdarab és az aranyrög
ugyanolyan értékû. Ez tehát a brahma-bh¡ta szint, amelyre a tiszta bhakta nagyon
könnyen eljuthat. Ezen a síkon a Legfelsõbb Brahmannal való eggyéválás és az
egyéni lét megszûnése pokoli gondolatnak tûnik számára, a felsõbb bolygók, a
mennyek elérését sem tekinti többnek ábrándozásnál, érzékei pedig kitört fogú
kígyók csupán. Nem kell tartania érzékeitõl, mert minden erõfeszítés nélkül
uralkodni képes fölöttük, s így ártalmatlanok, mint a kitört fogú kígyók. Az anyag
fertõzésében élõ ember számára ez a világ nyomorúságos, míg egy bhakta szemében
éppen olyan jó, mint Vaiku£±ha, azaz a lelki világ. Számára az anyagi univerzum
legnagyobb személyisége sem jelentõsebb a hangyánál. Erre a szintre az Úr Caitanya
kegyébõl lehet eljutni, aki a tiszta odaadó szolgálatról prédikált ebben a korszakban.
18.55
bhakty§ m§m abhij§n§ti y§v§n yaª c§smi tattvata¤
tato m§° tattvato jñ§tv§ viªate tad-anantaram
bhakty§—tiszta odaadó szolgálat által; m§m—Engem; abhij§n§ti—
megismerhet; y§v§n—amennyire; ya¤ ca asmi—ahogyan vagyok; tattvata¤—a
valóságban; tata¤—azután; m§m—Engem; tattvata¤—a valóságban; jñ§tv§—ismerve;
viªate—belép; tat-anantaram—azután.
Engem, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét egyedül az odaadó szolgálat által
lehet igazán megérteni. Ha valaki az ilyen odaadás révén tudatát teljesen Bennem
merítette el, beléphet Isten birodalmába.
MAGYARÁZAT: K¥¢£át, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét vagy teljes
értékû részeit lehetetlen elmebeli spekuláció útján megérteni, és az abhakták sem
érthetik meg Õt. Ha valaki az Istenség Legfelsõbb Személyiségének megértésére
vágyik, akkor egy tiszta bhakta irányításával el kell kezdenie a tiszta odaadó
szolgálatot, másképp az Istenség Legfelsõbb Személyiségérõl szóló igazság örökre
rejtve marad elõtte. Ahogyan a Bhagavad-g¦t§ (7.25) már elmondta, az Úr nem
nyilvánul meg mindenki elõtt (n§ha° prak§ªa¤ sarvasya). Pusztán akadémikus
mûveltség vagy elmebeli spekuláció által senki sem értheti meg Istent. Csakis az
képes megérteni Õt, aki valóban K¥¢£a-tudatban cselekszik, és odaadó szolgálatot
végez. Az egyetemen szerzett diplomák nem segítenek.
Aki elsajátítja a K¥¢£áról szóló teljes tudományt, az alkalmassá válik arra,
hogy belépjen a lelki birodalomba, K¥¢£a hajlékára. A Brahmanná válás nem azt
jelenti, hogy az ember elveszíti azonosságát. Az odaadó szolgálat tovább létezik, és
ez azt jelenti, hogy Isten, az Õ hívei és az odaadó szolgálat folyamata is létezik. Az
ilyen tudás soha, még a felszabadulás után sem szûnik meg. Felszabadulás alatt azt
értjük, hogy az ember megszabadul az anyagi létfelfogástól. A lelki életben is jelen
van ugyanez a különbözõség, ugyanez az individualitás, de ott tiszta K¥¢£a-
tudatban. Nem szabad azt gondolnunk, hogy a viªate („Belém hatol”) szó azt a
monista elméletet támasztja alá, hogy a lélek és a személytelen Brahman homogén
egységgé válik. Nem, viªate arra utal, hogy beléphetünk a Legfelsõbb Úr hajlékára,
ahol az egyéni lélek az Õ társaságában él, és Õt szolgálja. Ha egy zöld madár leszáll
egy zöld fára, célja nem az, hogy eggyé váljon vele, hanem hogy élvezze a fa
gyümölcseit. Az imperszonalisták általában az óceánba ömlõ és abban eltûnõ folyó
példájával érvelnek. Lehet, hogy ez nekik örömet okoz, de a személyes filozófia
követõi megtartják egyéniségüket, mint a tenger vízi lényei. Az óceán megértéséhez,
melynek mélyén számtalan élõlénnyel találkozhatunk, nem elég, ha csak a felszínt
vizsgáljuk. A víz mélyén élõkrõl is teljes tudással kell rendelkeznünk.
Tiszta odaadó szolgálata révén a bhakta képes igazán megérteni a
Legfelsõbb Úr transzcendentális tulajdonságait és fenségét. A tizenegyedik fejezet is
elmondta már, hogy megértésre csakis az odaadó szolgálat által lehet szert tenni. Ez
a vers ugyanazt erõsíti meg: az odaadó szolgálat révén az ember megértheti az
Istenség Legfelsõbb Személyiségét, és beléphet birodalmába.
Az ember a brahma-bh¡ta szint elérését követõen, vagyis miután
megszabadult az anyagi felfogástól, az Úrról hallva az odaadó szolgálatba kezd. Ha
valaki a Legfelsõbb Úrról hall, automatikusan eléri a brahma-bh¡ta szintet, és
megtisztul az anyagi szennyezõdéstõl, vagyis az érzékkielégítés utáni mohóságtól és
vágyakozástól. Amint a kéj és a vágyak lassan eltûnnek a szívébõl, a bhakta egyre
jobban ragaszkodni kezd az Úr szolgálatához, s ez a ragaszkodás teljesen
megszabadítja minden anyagi szennytõl. Az életnek ezen a szintjén megértheti a
Legfelsõbb Urat. Ezt mondja ki a ¼r¦mad-Bh§gavatam is. A bhakti, a transzcendentális
szolgálat a felszabadulás után is folytatódik. A Ved§nta-s¡tra (4.1.12) megerõsíti: §-
pr§ya£§t tatr§pi hi d¥¢±am. Ez azt jelenti, hogy az odaadó szolgálat a felszabadulás
után sem szûnik meg. A ¼r¦mad-Bh§gavatam meghatározása szerint az igazi
felszabadulás nem más, mint az élõlény saját azonosságának, örök természetének
visszaállítása. Az élõlények örök természetérõl már szó volt: minden lélek a
Legfelsõbb Úr töredék, szerves része, éppen ezért örök feladata az, hogy szolgáljon.
Ez még a felszabadulás után sem szûnik meg. A valódi felszabadulás azt jelenti, hogy
megszabadulunk a téves életfelfogástól.
18.56
sarva-karm§£y api sad§ kurv§£o mad-vyap§ªraya¤
mat-pras§d§d av§pnoti ª§ªvata° padam avyayam
sarva—minden; karm§£i—tett; api—habár; sad§—mindig; kurv§£a¤—
végezve; mat-vyap§ªraya¤—az Én védelmem alatt; mat-pras§d§t—az Én kegyembõl;
av§pnoti—eléri; ª§ªvatam—az örökkévalót; padam—hajlékot; avyayam—az
elpusztíthatatlant.
Noha számtalan tettet végez, az Én védelmemet és kegyemet élvezve tiszta
bhaktám eljut az örökkévaló és elpusztíthatatlan birodalomba.
MAGYARÁZAT: A mad-vyap§ªraya¤ szó jelentése: a Legfelsõbb Úr
védelme alatt. Hogy távol tartsa magát az anyagi szennyezõdéstõl, a tiszta bhakta a
Legfelsõbb Úr vagy az Õ képviselõje, a lelki tanítómester irányítása alatt cselekszik.
A tiszta bhaktát nem köti korlátokhoz az idõ. Mindig, napi huszonnégy órán
keresztül, tökéletesen elmerül tetteiben, melyeket a Legfelsõbb Úr útmutatása szerint
végez. Az Úr végtelenül kedves a K¥¢£a-tudatban ennyire elmélyült bhaktához, aki a
számtalan megpróbáltatás ellenére végül K¥¢£alokára, K¥¢£a transzcendentális
hajlékára kerül. Bejutása biztos, semmi kétség nem férhet hozzá. E legfelsõbb
birodalomban semmi sem változik: minden örökkévaló, elpusztíthatatlan és tudással
teli.
18.57
cetas§ sarva-karm§£i mayi sannyasya mat-para¤
buddhi-yogam up§ªritya mac-citta¤ satata° bhava
cetas§—értelem által; sarva-karm§£i—mindenféle tett; mayi—Nekem;
sannyasya—feladva; mat-para¤—az Én védelmem alatt; buddhi-yogam—odaadó tettek;
up§ªritya—menedéket keresve; mat-citta¤—Bennem elmerülõ tudattal; satatam—napi
huszonnégy órán át; bhava—legyél.
Minden cselekedetedben csak Énrám bízd magad, s dolgozz mindig az Én
védelmem alatt! Ilyen odaadó szolgálatot végezve tudatod merüljön el teljesen
Bennem!
MAGYARÁZAT: Amikor valaki K¥¢£a-tudatban cselekszik, nem úgy
viselkedik, mintha a világ ura lenne. Az embernek szolgaként, teljesen a Legfelsõbb
Úr irányítása alatt kell végeznie tetteit. Egy szolgának nincsen függetlensége, csakis
ura parancsára cselekszik. A Legfelsõbb Úrnak dolgozó szolgát nem befolyásolja a
nyereség és a veszteség, csupán hûségesen eleget tesz kötelességének, az Úr
utasításai szerint. Ezzel kapcsolatban azzal érvelhetne valaki, hogy Arjuna K¥¢£a
személyes irányítását követve cselekedett, de mit tegyen az, aki mellett K¥¢£a nincs
jelen? Ha valaki e könyv alapján, K¥¢£a utasítása szerint, valamint az Õ képviselõje
irányítása alatt cselekszik, az eredmény ugyanaz lesz. Ebben a versben a szanszkrit
mat-para¤ szó nagyon jelentõs. Arra utal, hogy az embernek a K¥¢£a örömére, K¥¢£a-
tudatban végzett tetteken kívül ne legyen más életcélja, s tettei közben egyedül
K¥¢£ára gondoljon: „K¥¢£a bízott meg, hogy végrehajtsam ezt a feladatot.” Ha az
ember ily módon cselekszik, akkor természetes, hogy csakis K¥¢£ára gondol. Ez a
tökéletes K¥¢£a-tudat. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy az önkényesen
végrehajtott tettek eredményét nem szabad felajánlanunk a Legfelsõbb Úrnak. Az
efféle cselekedet nem tekinthetõ K¥¢£a-tudatú odaadó szolgálatnak. Nagyon fontos,
hogy mindent K¥¢£a utasításai alapján kell tennünk. K¥¢£a utasításait a tanítványi
láncolaton keresztül a hiteles lelki tanítómestertõl kapjuk meg, éppen ezért a lelki
tanítómester utasításait életünk legfõbb kötelességének kell tekintenünk. Ha valaki
elfogad egy hiteles lelki tanítómestert, és az õ irányítását követve cselekszik, akkor
K¥¢£a-tudatú élete minden kétséget kizárva tökéletessé válik.
18.58
mac-citta¤ sarva-durg§£i mat-pras§d§t tari¢yasi
atha cet tvam aha¯k§r§n na ªro¢yasi vina¯k¢yasi
mat—Rólam; citta¤—tudatos; sarva—minden; durg§£i—akadályt; mat-
pras§d§t—kegyembõl; tari¢yasi—le fogsz gyõzni; atha—de; cet—ha; tvam—te;
aha¯k§r§t—a hamis ego által; na ªro¢yasi—nem hallasz; vina¯k¢yasi—el fogsz veszni.
Ha tudatod Bennem merül el, kegyembõl legyõzheted majd a feltételekhez
kötött élet minden akadályát. Ha azonban nem ilyen tudatban, hanem a hamis
egón keresztül cselekszel, s nem hallgatsz meg Engem, elvesztél.
 MAGYARÁZAT: A teljesen K¥¢£a-tudatú ember nem törõdik
különösebben a léte fenntartását szolgáló kötelességek végrehajtásával. Az ostobák
képtelenek megérteni ezt a végtelen, minden aggodalomtól mentes szabadságot. Az
Úr K¥¢£a a legbensõségesebb barátjává válik annak, aki K¥¢£a-tudatban cselekszik.
Mindig gondoskodik barátja kényelmérõl, s teljesen átadja Magát annak, aki oly
odaadóan szolgálja Õt napi huszonnégy órán át, hogy örömet okozzon Neki. Éppen
ezért nem szabad, hogy bárkit is elragadjon a testi életfelfogás hamis egója. Ne
gondolja senki tévesen azt, hogy független az anyagi természet törvényeitõl, sem azt,
hogy bármit szabadon megtehet, hiszen engedelmeskednie kell a szigorú anyagi
törvényeknek. Amint azonban valaki K¥¢£a-tudatban cselekszik, nyomban
felszabadul, s megszûnik számára minden anyagi zavarodottság. Jól jegyezzük meg,
hogy aki nem K¥¢£a-tudatban végzi tetteit, azt a születés és halál óceánjának anyagi
örvénye a mélybe rántja. Egyetlen egy feltételekhez kötött lélek sem tudja, mit kell
tennie és mit nem, ám aki K¥¢£a-tudatban él, az szabadon megtehet bármit, mert
belülrõl K¥¢£a ösztönzi õt, kívülrõl pedig a lelki tanítómester erõsíti meg tetteit.
18.59
yad aha¯k§ram §ªritya na yotsya iti manyase
mithyai¢a vyavas§yas te prak¥tis tv§° niyok¢yati
yat—ha; aha¯k§ram—a hamis egónál; §ªritya—menedéket keresve; na
yotsye—nem fogok harcolni; iti—így; manyase—gondolod; mithy§ e¢a¤—az mind
valótlan; vyavas§ya¤—határozottság; te—tiéd; prak¥ti¤—az anyagi természet; tv§m—
téged; niyok¢yati—tettre késztet majd.
Ha nem cselekszel az utasításom szerint, és megtagadod a harcot, tévútra lépsz.
Természeted miatt a jövõben mindenképpen háborúskodnod kell majd.
MAGYARÁZAT: Arjuna katona volt, k¢atriya természettel született, ezért
természetébõl adódóan a harc volt a kötelessége. Hamis egója miatt azonban attól
tartott, hogy bûnéért, ha megöli tanárát, nagyatyját és barátait, el kell szenvednie a
visszahatásokat. Valójában tettei urának gondolta magát, aki irányítani képes, hogy
azok jó vagy rossz eredménnyel járnak-e, s megfeledkezett róla, hogy az Istenség
Legfelsõbb Személyisége ott állt mellette, és utasítása az volt, hogy harcoljon. Ez a
feledékenység jellemzõ a feltételekhez kötött lélekre. Az Istenség Személyisége
megmondja neki, hogy mi a helyes és mi a helytelen, és csupán K¥¢£a-tudatban kell
cselekednie ahhoz, hogy elérje az élet tökéletességét. Senki sem ismeri a sorsát úgy,
mint a Legfelsõbb Úr, ezért a legjobb elfogadni a Legfelsõbb Úr utasítását és aszerint
cselekedni. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségének vagy képviselõjének, a lelki
tanítómesternek az utasítását senki se hagyja figyelmen kívül. Az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének parancsát habozás nélkül végre kell hajtani. Ez az, ami minden
körülmények között védelmet nyújt az embernek.
18.60
svabh§va-jena kaunteya nibaddha¤ svena karma£§
kartu° necchasi yan moh§t kari¢yasy avaªo 'pi tat
svabh§va-jena—természetedbõl adódóan; kaunteya—óh, Kunt¦ fia;
nibaddha¤—feltételekhez kötött; svena—sajátod által; karma£§—tettek; kartum—
cselekedni; na—nem; icchasi—kívánsz; yat—azt; moh§t—illúzió által; kari¢yasi—
cselekedni fogsz; avaªa¤—szándékod ellenére; api—még; tat—azt.
Óh, Kunt¦ fia, az illúzió hatása alatt most megtagadod az utasításomat, de a
saját természetedbõl eredõ tettek arra fognak kényszeríteni, hogy így cselekedj!
MAGYARÁZAT: Ha valaki megtagadja a Legfelsõbb Úr parancsainak
követését, akkor arra kényszerül, hogy a rá ható kötõerõk szerint cselekedjék.
Mindenki a természet kötõerõi adott kombinációjának a hatása alatt áll, és aszerint
cselekszik. De ha valaki önszántából a Legfelsõbb Úr irányítása alatt cselekszik,
dicsõség vár rá.
18.61
¦ªvara¤ sarva-bh¡t§n§° h¥d-deªe 'rjuna ti¢±hati
bhr§mayan sarva-bh¡t§ni yantr§r¡¨h§ni m§yay§
¦ªvara¤—a Legfelsõbb Úr; sarva-bh¡t§n§m—minden élõlénynek; h¥t-deªe—
ahol a szív van; arjuna—óh, Arjuna; ti¢±hati—lakozik; bhr§mayan—vándorlásra
késztet; sarva-bh¡t§ni—minden élõlényt; yantra—jármûre; §r¡¨hani—helyezve;
m§yay§—az anyagi energia varázsa alatt.
Óh, Arjuna, a Legfelsõbb Úr mindenki szívében jelen van. Õ irányítja az
élõlények vándorútját, akik az anyagi energia szekerén ülnek.
MAGYARÁZAT: Arjuna nem volt mindentudó, így döntését, hogy
harcoljon-e vagy sem, korlátokhoz kötött szemlélete befolyásolta. Az Úr K¥¢£a arra
tanít, hogy nemcsak az egyén létezik, hanem Maga K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb
Személyisége is, aki helyhez kötött Felsõlélekként jelen van minden lény szívében. A
testcserét követõen az élõlény elfelejti korábbi tetteit, de a múltat, jelent és jövõt
ismerõ Felsõlélek tanúja minden cselekedetének. Így tehát a Felsõlélek irányítja az
élõlények minden tettét. Az élõlény azt kapja, amit megérdemel, és egy olyan testbe
kerül, melyet az anyagi energia hoz létre a Felsõlélek útmutatása alapján. Amint ez
megtörténik, azonnal a test által meghatározott feltételek szerint kénytelen
cselekedni. Egy robogó versenyautó vezetõje gyorsabban halad annál, aki egy lassú
jármûvön ül, noha a vezetõ mindkét esetben egy élõlény. Hasonlóan, a Legfelsõbb
Lélek utasítására az anyagi természet szabja meg az élõlény sajátságos testét, hogy az
múltbeli vágyai szerint cselekedhessen. Az élõlény nem független. Sohasem szabad
azt hinnünk, hogy függetlenek vagyunk az Istenség Legfelsõbb Személyiségétõl. Az
egyén mindig az Úr irányítása alatt áll, s ezért kötelessége meghódolni. Erre utasít a
következõ vers.
18.62
tam eva ªara£a° gaccha sarva-bh§vena bh§rata
tat-pras§d§t par§° ª§nti° sth§na° pr§psyasi ª§ªvatam
tam—Neki; eva—bizonyára; ªara£am gaccha—meghódolás; sarva-bh§vena—
minden tekintetben; bh§rata—óh, Bharata fia; tat-pras§d§t—az Õ kegyébõl; par§m—
transzcendentális; ª§ntim—békét; sth§nam—hajlékot; pr§psyasi—el fogod érni;
ª§ªvatam—az örökkévalót.
Óh, Bharata leszármazottja, hódolj meg Elõtte teljesen! Az Õ kegyébõl
transzcendentális béke áraszt majd el, és eléred a legfelsõbb, örök lakhelyet.
 MAGYARÁZAT: Az élõlénynek át kell adnia magát a mindenki szívében
jelen lévõ Istenség Legfelsõbb Személyiségének, s ez megszabadítja majd az anyagi
lét minden szenvedésétõl. Ezzel a meghódolással nemcsak a szenvedéseknek vet
véget ebben az életében, de végül eljut a Legfelsõbb Istenhez. A védikus irodalom
(¹g Veda 1.22.20) így ír a transzcendentális világról: tad vi¢£o¤ parama° padam. Az
egész teremtés Isten birodalma, így aztán valójában még az anyag is lelkinek számít,
de a parama° padam fõleg az örök lakhelyre, a lelki világra, a Vaiku£±hára utal.
A Bhagavad-g¦t§ tizenötödik fejezete kijelenti: sarvasya c§ha° h¥di
sannivi¢±a¤, az Úr mindenki szívében jelen van. Ezért az a felszólítás, hogy hódoljunk
meg a bennünk lakozó Felsõléleknek, tulajdonképpen azt jelenti, hogy hódoljunk
meg az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a elõtt. Arjuna a tizedik fejezetben
már elfogadta, hogy K¥¢£a para° brahma para° dh§ma. Elfogadta, hogy Õ az Istenség
Legfelsõbb Személyisége és minden élõlény legfelsõbb hajléka, s ezt nemcsak a saját
tapasztalata alapján, hanem a nagy tekintélyekre, például N§radára, Asitára,
Devalára és Vy§sára hivatkozva tette.
18.63
iti te jñ§nam §khy§ta° guhy§d guhyatara° may§
vim¥ªyaitad aªe¢e£a yathecchasi tath§ kuru
iti—ily módon; te—neked; jñ§nam—tudást; §khy§tam—leírtam; guhy§t—
mint bizalmas; guhya-taram—még bizalmasabb; may§—Általam; vim¥ªya—
gondolkozva; etat—ezen; aªe¢e£a—teljesen; yath§—ahogyan; icchasi—kívánod; tath§—
úgy; kuru—tégy.
Íme, átadtam neked e még bizalmasabb tudást! Fontold meg jól, s aztán tégy
úgy, ahogyan jónak látod!
MAGYARÁZAT: Az Úr már elmagyarázta Arjunának a brahma-bh¡táról
szóló tudást. A brahma-bh¡ta állapotba jutott ember mindig örömteli, sohasem
bánkódik semmi miatt, és nem is kíván semmit. Ezt a birtokában lévõ titkos tudásnak
köszönheti. K¥¢£a azután a Felsõlélekrõl szóló tudást tárja fel. Ez is Brahman tudás,
Brahmanról szóló tudás, de magasabb rendû.
A yathecchasi tath§ kuru szavak — „Tégy, ahogy jónak látod!” — arra
utalnak, hogy Isten nem korlátozza az élõlény parányi függetlenségét. A Bhagavad-
g¦t§ban az Úr részletesen elmagyarázta, hogyan emelkedhet az ember egy magasabb
rendû létbe. Az Arjunának szóló legfontosabb tanácsa az volt, hogy hódoljon meg a
szívében lakozó Felsõlélek elõtt. Az embernek józan ítélõképességére hallgatva úgy
kell döntenie, hogy a Felsõlélek utasításai szerint cselekszik. Ez segíteni fogja abban,
hogy állandóan K¥¢£a-tudatban, az emberi élet legtökéletesebb szintjén maradjon.
Arjunát Maga az Istenség Legfelsõbb Személyisége utasította a harcra. Ha valaki
meghódol az Istenség Legfelsõbb Személyisége elõtt, az nem a Legfelsõbb, hanem az
élõlények javát szolgálja. E meghódolás elõtt az embernek lehetõsége van arra,
hogy — amennyire értelme megengedi — átgondolja a dolgot. Ez a legjobb módja az
Istenség Legfelsõbb Személyisége utasításainak elfogadására. Az utasításokat K¥¢£a
hiteles képviselõjétõl, a lelki tanítómestertõl is megkaphatjuk.
 18.64
sarva-guhyatama° bh¡ya¤ ª¥£u me parama° vaca¤
i¢±o 'si me d¥¨ham iti tato vak¢y§mi te hitam
sarva-guhya-tamam—a legtitkosabbat; bh¡ya¤—ismét; ª¥£u—halld; me—
Tõlem; paramam—a legfõbbet; vaca¤—utasítás; i¢±a¤ asi—kedves vagy; me—Nekem;
d¥¨ham—nagyon; iti—így; tata¤—ezért; vak¢y§mi—beszélek; te—tiéd; hitam—
érdekedben.
Mivel nagyon kedves barátom vagy, elmondom neked legfõbb utasításomat,
minden tudás legbizalmasabb részét. Halld hát Tõlem, mert a javadat szolgálja!
MAGYARÁZAT: Az Úr már megajándékozta Arjunát a titkos (a
Brahmanról szóló) tudással, aztán a még titkosabb tudással (ami a szívben lakozó
Felsõlélekrõl szól), most pedig a tudás legbizalmasabb részérõl, az Istenség
Legfelsõbb Személyisége elõtti teljes meghódolásról fog beszélni. A kilencedik fejezet
végén azt mondta: man-man§¤ — „Gondolj mindig Rám!” Ugyanezt az utasítást
ismétli itt el, kihangsúlyozva a Bhagavad-g¦t§ tanításának lényegét. Ezt a közönséges
ember képtelen felfogni, de aki igazán kedves K¥¢£ának, vagyis K¥¢£a tiszta bhaktája,
az megértheti. Ez az egész védikus irodalom leglényegesebb tanítása. Amit K¥¢£a
ezzel kapcsolatban mond, az a tudás legfontosabb része, s nemcsak Arjunának,
hanem minden élõlénynek ennek alapján kell cselekednie.
18.65
man-man§ bhava mad-bhakto mad-y§j¦ m§° namaskuru
m§m evai¢yasi satya° te pratij§ne priyo 'si me
mat-man§¤—Rám gondolva; bhava—legyél; mat-bhakta¤—az Én bhaktám;
mat-y§j¦—az Én imádóm; m§m—Nekem; namaskuru—ajánld fel hódolatodat; m§m—
Nekem; eva—bizonyára; e¢yasi—jönni fogsz; satyam—igazán; te—neked; pratij§ne—
megígérem; priya¤—kedves; asi—vagy; me—Nekem.
Gondolj mindig Rám, légy az Én hívem! Imádj Engem, és ajánld tiszteletedet
Elõttem, s így kétségtelenül el fogsz jutni Hozzám! Ezt megígérem neked, mert
nagyon kedves barátom vagy.
MAGYARÁZAT: A tudás legbizalmasabb része az, hogy az ember legyen
K¥¢£a tiszta bhaktája, gondoljon mindig Rá, és Õérte tegyen mindent. Nem szabad
csupán látszat-meditálást végeznünk. Életünket úgy kell alakítanunk, hogy mindig
legyen lehetõségünk K¥¢£ára gondolni, és úgy kell cselekednünk, hogy minden
tettünk Vele kapcsolatos legyen. Éljünk úgy, hogy huszonnégy órán keresztül csak
K¥¢£ára tudjunk gondolni. Az Úr megígéri, hogy aki ilyen tiszta K¥¢£a-tudatba
merül, az visszatér az Õ hajlékára, ahol személyesen élvezheti az Õ társaságát. K¥¢£a
azért tárja fel Arjunának a tudás e legbizalmasabb részét, mert Arjuna kedves barátja.
Aki követi Arjuna útját, szintén K¥¢£a kedves barátja lehet, és elérheti ugyanazt a
tökéletességet, amire Arjuna szert tett.
Ezek a szavak azt hangsúlyozzák, hogy az embernek K¥¢£ára kell
összpontosítania gondolatait, a kétkarú, fuvolát tartó, kék színû fiúra, akinek
csodálatos arca van, és pávatollat hord a hajában. K¥¢£áról szóló leírásokat a Brahma-
sa°hit§ban és más szentírásokban találhatunk. Istennek erre az eredeti formájára,
K¥¢£ára kell tehát rögzítenünk az elménket. Nem szabad még azt sem hagynunk,
hogy figyelmünk az Úr más formáira terelõdjön. Az Úrnak számtalan formája van —
Vi¢£u, N§r§ya£a, R§ma, Var§ha és mások —, de a bhaktának arra a formára kell
rögzítenie elméjét, ami jelen volt Arjuna elõtt. A legbizalmasabb tudást az jelenti, ha
Rá irányítjuk az elménket. Ezt tárja fel K¥¢£a Arjunának, mert Arjuna a legkedvesebb
barátja.
18.66
sarva-dharm§n parityajya m§m eka° ªara£a° vraja
aha° tv§° sarva-p§pebhyo mok¢ayi¢y§mi m§ ªuca¤
sarva-dharm§n—a vallás minden változatát; parityajya—feladva; m§m—
Elõttem; ekam—egyedül; ªara£am—meghódolásért; vraja—menj; aham—Én; tv§m—
téged; sarva—minden; p§pebhya¤—bûnös visszahatástól; mok¢ayi¢y§mi—meg foglak
szabadítani; m§—ne; ªuca¤—aggódj.
Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül Énelõttem! Én
megszabadítalak minden bûnös visszahatástól, ne félj!
MAGYARÁZAT: Az Úr beszélt a tudás és a vallásos folyamatok különféle
fajtáiról: a Legfelsõbb Brahmanról, a Felsõlélekrõl, a társadalom különféle
osztályairól és rendjeirõl, a lemondott életrendrõl, az elkülönülésrõl, az érzékek és az
elme szabályozásáról, a meditációról szóló tudásról és megannyi másról. A vallás
számtalan formáját is leírta, ám most a Bhagavad-g¦t§t összefoglalva azt tanácsolja
Arjunának, hogy mondjon le mindazokról a folyamatokról, amelyekrõl eddig beszélt,
és csupán hódoljon meg Neki. Ez a meghódolás megmenti majd minden bûnös
visszahatástól, mert az Úr személyesen ígéri meg, hogy védelmezni fogja.
A hetedik fejezetben elhangzott, hogy egyedül az kezdheti el az Úr K¥¢£a
imádatát, aki már megszabadult minden bûnös visszahatástól. Ennek alapján azt
hihetné valaki, hogy addig, amíg meg nem szabadult e visszahatásoktól, nem léphet
a meghódolás útjára. E kétségek eloszlatása érdekében ¼r¦ K¥¢£a kijelenti, hogy még
ha nem is mentes valaki minden bûnös visszahatástól, természetes módon
megszabadul azoktól, ha meghódol Elõtte. Nincs szükség tehát különösebb
erõfeszítésre, hogy megszabaduljunk tõlük. Ne tétovázzunk, fogadjuk el K¥¢£át az
élõlények egyedüli megmentõjeként, s hódoljunk meg Elõtte hittel és szeretettel.
A K¥¢£a elõtti meghódolás folyamatát a Hari-bhakti-vil§sa (11.676) írja le:
§nuk¡lyasya sa¯kalpa¤ pr§tik¡lyasya varjanam
rak¢i¢yat¦ti viªv§so gopt¥tve varana° tath§
§tma-nik¢epa-k§rpa£ye ¢a¨-vidh§ ªara£§gati¤
Az odaadás folyamata szerint az embernek csak azokat a vallásos elveket
szabad elfogadnia, melyek végül az Úr odaadó szolgálatához vezetnek. Végezheti
valaki a társadalmi helyzete szerinti kötelességét, ha azonban ezzel nem jut el a
K¥¢£a-tudatig, akkor minden tette hiábavaló volt. Mindent el kell kerülnünk, ami
nem segít bennünket a K¥¢£a-tudat tökéletes szintjének elérésében. Az embernek
bíznia kell abban, hogy K¥¢£a minden megpróbáltatástól megóvja. Nem kell
aggódnia teste és lelke együtt tartása miatt, mert K¥¢£a gondoskodni fog róla.
Sohasem szabad azt hinnie, hogy tud magán segíteni, inkább ismerje el, hogy K¥¢£a a
fejlõdése egyetlen alapja. Amint komolyan, teljes K¥¢£a-tudatban az Úr odaadó
szolgálatához lát, azonnal megszabadul az anyagi természet minden
szennyezõdésétõl. Sokféle vallás és tisztító folyamat létezik, mint például a tudás
mûvelése, a meditáció a misztikus yoga-rendszer szerint stb., de aki meghódolt K¥¢£a
elõtt, annak nem kell ezeket végigjárnia. Ha egyszerûen csak meghódol K¥¢£ának,
megmenekül attól, hogy idejét fölöslegesen elvesztegesse. Így egyetlen lépéssel
megteheti mindazt a fejlõdést, amit a többi folyamattal elérhet, és megszabadul
minden bûnös visszahatástól.
Vonzódnunk kell K¥¢£a szépséges látványához. Õt azért hívják K¥¢£ának,
mert mindenkit vonzó. Nagyon szerencsésnek mondható az, akit elbûvölt a
gyönyörûséges, végtelenül hatalmas, mindenható ¼r¦ K¥¢£a látványa. A
transzcendentalistáknak több csoportja van. Némelyek a személytelen Brahman
látványához, mások a Felsõlélek formájához vonzódnak, de aki az Istenség
Legfelsõbb Személyisége személyes arculata, és mindenek felett az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének K¥¢£a-formája iránt érez vonzalmat, az a
legtökéletesebb transzcendentalista. Más szóval K¥¢£a teljesen tudatos, odaadó
szolgálata a tudás legbizalmasabb része. Ez az egész Bhagavad-g¦t§ mondanivalójának
lényege. A karma-yog¦kat, az empirikus filozófusokat, a misztikusokat és a bhaktákat
mind transzcendentalistáknak hívják, de közülük a tiszta bhakta a legkiválóbb. A m§
ªuca¤ („ne félj, ne késlekedj, ne aggódj”) szavak, melyekkel a versben találkozunk,
nagyon jelentõsek. Lehet, hogy valaki elcsodálkozik, hogyan lehet feladni a vallás
valamennyi formáját, hogy azután egyszerûen csak meghódoljon K¥¢£a elõtt, de az
ilyen aggodalomra semmi szükség.
18.67
ida° te n§tapask§ya n§bhakt§ya kad§cana
na c§ªuªr¡¢ave v§cya° na ca m§° yo 'bhyas¡yati
idam—ezt; te—általad; na—sohasem; atapask§ya—annak, aki nem
lemondott; na—sohasem; abhakt§ya—annak, aki nem bhakta; kad§cana—bármikor;
na—sohasem; ca—is; aªuªr¡¢ave—aki nem végez odaadó szolgálatot; v§cyam—
elmondani; na—sohasem; ca—is; m§m—Rám; ya¤—bárki; abhyas¡yati—irigykedik.
Ezt a meghitt tudást soha nem szabad átadni azoknak, akik nem
önfegyelmezettek, nem odaadóak, nem végeznek odaadó szolgálatot, vagy irigyek
Rám.
MAGYARÁZAT: A tudás e legbizalmasabb részét nem szabad elmondani
azoknak, akik nem követik a vallásos folyamatok lemondásait, sohasem akartak
K¥¢£a-tudatú odaadó szolgálatot végezni, vagy nem szolgáltak egy tiszta bhaktát.
Fõként azokat kell elkerülni, akik K¥¢£át történelmi személyiségnek vélik vagy
irigyek hatalmára. Néha az is elõfordul, hogy a K¥¢£ára irigy, démonikus emberek,
akik másképp imádják K¥¢£át, a jó üzlet reményében a Bhagavad-g¦t§ eltérõ
magyarázását választják foglalkozásuknak. Aki azonban szeretné igazán megérteni
K¥¢£át, az kerülje el az efféle magyarázatokat. A Bhagavad-g¦t§ mondanivalóját
valójában sem az érzéki élvezetekkel törõdõ emberek nem képesek felfogni, sem
azok, akik szigorúan követik ugyan a védikus írások szabályait, de nem bhakták, sõt
még azok sem, akik bhaktáknak tüntetik fel magukat, de nem végeznek K¥¢£a-tudatos
tetteket. Sokan irigyek K¥¢£ára, mert a Bhagavad-g¦t§ban elmondta, hogy Õ a
Legfelsõbb, hogy senki sem nagyobb Nála és senki sem egyenlõ Vele. Az ilyen irigy
embereknek nem szabad elmondanunk a Bhagavad-g¦t§t, mert úgysem értik meg. A
hitetlenek nem képesek megérteni sem ezt az írást, sem K¥¢£át. Senkinek sem szabad
azzal próbálkoznia, hogy magyarázatot fûzzön a Bhagavad-g¦t§hoz, amíg egy hiteles,
tiszta bhakta segítségével meg nem értette K¥¢£át.
18.68
ya ida° parama° guhya° mad-bhakte¢v abhidh§syati
bhakti° mayi par§° k¥tv§ m§m evai¢yaty asa°ªaya¤
ya¤—bárki; idam—ezt; paramam—legfõbb; guhyam—bizalmas titkot; mat—
Enyém; bhakte¢u—a bhakták között; abhidh§syati—elmagyarázza; bhaktim—odaadó
szolgálat; mayi—Nekem; par§m—transzcendentális; k¥tv§—végzett; m§m—Hozzám;
eva—bizonyára; e¢yati—jönni fog; asa°ªaya¤—kétségkívül.
Aki ezt a legnagyobb titkot a bhaktáknak elmagyarázza, az kétségtelenül eljut
a tiszta odaadó szolgálatig, s végül visszatér Hozzám.
MAGYARÁZAT: Ajánlatos, hogy a Bhagavad-g¦t§ról csakis bhakták között
beszéljünk, mert az abhakták sem K¥¢£át, sem pedig a Bhagavad-g¦t§t nem fogják
megérteni. Azoknak, akik nem fogadják el K¥¢£át, ahogyan Õ van és a Bhagavad-g¦t§t
úgy, ahogyan az van, nem szabad saját szeszélyeiknek megfelelõen magyarázatot
fûzniük e könyvhöz, mert azzal sértést követnek el. A Bhagavad-g¦t§t csak olyan
embereknek lehet elmagyarázni, akik már elfogadták, hogy K¥¢£a az Istenség
Legfelsõbb Személyisége. Ez a téma egyedül a bhaktáknak szól, nem pedig a filozófiai
spekulálóknak. Bárki próbálja meg azonban komolyan ismertetni a Bhagavad-g¦t§t,
úgy, ahogy az van, fejlõdni fog az odaadó szolgálatban, és eléri a tiszta odaadás
szintjét. Ennek következtében egészen biztosan hazatér, vissza Istenhez.
18.69
na ca tasm§n manu¢ye¢u kaªcin me priya-k¥ttama¤
bhavit§ na ca me tasm§d anya¤ priyataro bhuvi
na—sohasem; ca—és; tasm§t—mint õ; manu¢ye¢u—az emberek között;
kaªcit—bárki; me—Nekem; priya-k¥t-tama¤—kedvesebb; bhavit§—lesz; na—sem; ca—
és; me—Nekem; tasm§t—mint õ; anya¤—más; priya-tara¤—kedvesebb; bhuvi—ezen a
világon.
Nincs és nem is lesz soha nála kedvesebb szolgám ezen a világon.
18.70
adhye¢yate ca ya ima° dharmya° sa°v§dam §vayo¤
jñ§na-yajñena ten§ham i¢±a¤ sy§m iti me mati¤
adhye¢yate—tanulmányozni fogja; ca—szintén; ya¤—aki; imam—ezt;
dharmyam—szent; sa°v§dam—párbeszédet; §vayo¤—miénk; jñ§na—tudásnak;
yajñena—az áldozat által; tena—általa; aham—Én; i¢±a¤—imádott; sy§m—leszek; iti—
így; me—Enyém; mati¤—vélemény.
Kijelentem, hogy aki tanulmányozza ezt a szent párbeszédet, az az értelmével
imád Engem.
18.71
ªraddh§v§n anas¡yaª ca ª¥£uy§d api yo nara¤
so 'pi mukta¤ ªubh§ lok§n pr§pnuy§t pu£ya-karma£§m
 ªraddh§-v§n—hívõ; anas¡ya¤—nem irigy; ca—és; ª¥£uy§t—hall; api—
bizonyára; ya¤—aki; nara¤—ember; sa¤—õ; api—szintén; mukta¤—felszabadult;
ªubh§n—a kedvezõeket; lok§n—bolygókat; pr§pnuy§t—eléri; pu£ya-karma£§m—a
jámborokét.
Aki pedig hittel és irigység nélkül hallgatja, az megszabadul a bûnös
visszahatásoktól, s eljut a jámborok lakta áldott bolygókra.
MAGYARÁZAT: A hatvanhetedik versben az Úr egyértelmûen
megtiltotta, hogy a Bhagavad-g¦t§t elmondjuk azoknak, akik irigyek az Úrra — ez a
tudás egyedül a bhaktákat illeti meg. Néha azonban elõfordul, hogy az Úr bhaktája
nyilvános elõadást tart, ahol a hallgatók között nem csak bhakták vannak. Hogyan
tarthat hát ilyen elõadást? E versbõl kiderül, hogy ha nem is bhakta mindenki, sokan
vannak, akik nem irigyek K¥¢£ára, és hiszik, hogy Õ az Istenség Legfelsõbb
Személyisége. Ha az ilyen emberek egy igaz bhaktától hallanak az Úrról, azonnal
megszabadulnak minden bûnös visszahatástól, aztán pedig eljutnak abba a
bolygórendszerbe, ahol a jámbor lények élnek. A Bhagavad-g¦t§ hallgatásával tehát
még az is szert tehet a jámbor tettek eredményére, aki esetleg nem törekszik arra,
hogy tiszta bhakta legyen. Az Úr tiszta bhaktája így mindenkinek esélyt ad arra, hogy
megszabaduljon minden bûnös visszahatástól, s az Úr bhaktájává váljon.
A bûnös visszahatásoktól mentes, jámbor emberek általában könnyen
elfogadják a K¥¢£a-tudatot. A pu£ya-karma£§m szónak nagy jelentõsége van, mert a
védikus irodalomban említett nagy áldozatok, például az aªvamedha-yajña végzésére
utal. A jámborok, akik odaadó szolgálatot végeznek ugyan, de nem tiszták,
eljuthatnak a Sarkcsillagra, vagyis Dhruvalokára, ahol Dhruva Mah§r§ja él. Dhruva
Mah§r§ja nagy bhakta, akit az Úr egy különleges bolygóval, a Sarkcsillaggal
ajándékozott meg.
18.72
kaccid etac chruta° p§rtha tvayaik§gre£a cetas§
kaccid ajñ§na-sammoha¤ pra£a¢±as te dhanañjaya
kaccit—vajon; etat—ezt; ªrutam—hallottad; p§rtha—óh, P¥th§ fia; tvay§—
általad; eka-agre£a—teljes figyelemmel; cetas§—az elme által; kaccit—vajon; ajñ§na—
tudatlan; sammoha¤—az illúzió; pra£a¢±a¤—szertefoszlott; te—tiéd; dhanañjaya—óh,
gazdagság meghódítója (Arjuna).
Óh, P¥th§ fia, óh, gazdagság meghódítója, teljes figyelemmel hallgattad-e
szavaimat? Eloszlott-e tudatlanságod és illúziód?
MAGYARÁZAT: Az Úr Arjuna lelki tanítómestereként cselekedett, ezért
kötelességéhez tartozott, hogy megkérdezze tanítványát, megértette-e a helyes
szemlélet alapján az egész Bhagavad-g¦t§t. Ha nem, akkor az Úr kész bármely rész, sõt
az egész Bhagavad-g¦t§ megismétlésére is, ha szükség van rá. Valójában ha valaki egy
hiteles lelki tanítómestertõl, K¥¢£ától vagy az Õ képviselõjétõl hallja a Bhagavad-g¦t§t,
látni fogja, hogy minden tudatlansága eloszlik. A Bhagavad-g¦t§t az Istenség
Legfelsõbb Személyisége beszélte el, ezért nem egy közönséges könyv, holmi költõ
vagy regényíró mûve. Legyen az bárki, ha olyan szerencsés, hogy hallhatja ezt a
tanítást K¥¢£ától vagy az Õt képviselõ hiteles lelki tanítómestertõl, az biztosan
felszabadul, és kitalál a tudatlanság sötétségébõl.
 18.73
arjuna uv§ca
na¢±o moha¤ sm¥tir labdh§ tvat-pras§d§n may§cyuta
sthito 'smi gata-sandeha¤ kari¢ye vacana° tava
arjuna¤ uv§ca—Arjuna mondta; na¢±a¤—eloszlott; moha¤—illúzió; sm¥ti¤—
emlékezetet; labdh§—visszanyertem; tvat-pras§d§t—a Te kegyedbõl; may§—általam;
acyuta—óh, tévedhetetlen K¥¢£a; sthita¤—helyzetben; asmi—vagyok; gata—távozott;
sandeha¤—minden kétely; kari¢ye—végre fogom hajtani; vacanam—a parancsot; tava—
Tiéd.
Arjuna szólt: Kedves K¥¢£ám, óh, tévedhetetlen, illúzióm most szertefoszlott!
Kegyedbõl visszanyertem emlékezetem, s most szilárd vagyok, kételyektõl
mentes. Készen állok arra, hogy utasításaid szerint cselekedjem.
MAGYARÁZAT: Az élõlényeknek — akiket most Arjuna képvisel —
eredeti természetük alapján a Legfelsõbb Úr parancsa szerint kell cselekedniük, s így
fegyelmezniük kell önmagukat. ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu kijelentette, hogy az
élõlény örök természetébõl adódóan a Legfelsõbb Úr örök szolgája, ám errõl az
alapvetõ elvrõl megfeledkezve az anyagi természet rabjává válik. Ha azonban ismét a
Legfelsõbb Úr szolgálatába áll, akkor Isten felszabadult szolgája lesz. Eredeti
természetét tekintve szolga: vagy az illuzórikus m§y§t, vagy pedig a Legfelsõbb Urat
kell szolgálnia. Ha az Úr szolgálata mellett dönt, akkor természetes helyzetében van,
ha azonban az illuzórikus, külsõ energia szolgálatát választja, akkor kétségtelenül az
anyagi kötelékekbe bonyolódik. Az élõlény illúziója következtében az anyagi
világban szolgál. Vágyainak és kéjének rabja, mégis a világ urának hiszi magát — ezt
hívják illúziónak. Ha felszabadul, ez az illúzió szertefoszlik, õ pedig önszántából
meghódol a Legfelsõbb elõtt, s az Õ kívánsága szerint cselekszik. M§y§, az illúzió
azzal a kijelentéssel állítja fel utolsó csapdáját, hogy az élõlény Isten. Az élõlény
többé nem feltételekhez kötött léleknek, hanem Istennek hiszi magát. Olyannyira
ostoba, hogy nem ismeri fel: ha Isten lenne, hogyan lehetnének kétségei? Erre
egyáltalán nem gondol. Ez tehát az illúzió utolsó csapdája. Az illuzórikus energiából
úgy lehet megszabadulni, hogy megértjük K¥¢£át, az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét, és beleegyezünk, hogy követjük utasításait.
A moha szó nagyon fontos ebben a versben. Arra utal, ami a tudás ellentéte.
Az igazi tudást az a megértés jelenti, hogy minden élõlény az Úr örök szolgája. Az
élõlény azonban hajlamos azt hinni, hogy õ nem szolga, hanem az anyagi világ ura,
mert az anyagi természetet szeretné irányítani. Ezt hívják illúziónak, melyet az Úr
vagy tiszta bhaktája kegyébõl lehet legyõzni. Ha megszabadul az illúziótól, az élõlény
elkezdi K¥¢£a-tudatos tetteit.
A K¥¢£a-tudat azt jelenti, hogy az ember K¥¢£a utasításai szerint
cselekszik. A feltételekhez kötött lélek, akit a külsõ anyagi energia illúzióban tart,
nem tudja, hogy a mindentudó Legfelsõbb Úr, mindennek a tulajdonosa az igazi Úr.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége azt adhat a bhaktának, amit csak akar.
Mindenkinek a barátja, de leginkább a bhaktáit kedveli. Õ az anyagi természet, az
élõlények és a kimeríthetetlen idõ irányítója, aki minden fenséges jellemmel és
hatalommal azok teljességében rendelkezik. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége
még Magát is oda tudja adni bhaktájának. Aki nem ismeri Õt, az illúzióban van, s nem
bhakta lesz, hanem a m§y§ szolgája. Arjuna azonban, miután végighallgatta a
Bhagavad-g¦t§t az Istenség Legfelsõbb Személyiségétõl, megszabadult minden
illúziótól. Megértette, hogy K¥¢£a nemcsak a barátja, de az Istenség Legfelsõbb
Személyisége is. Arjuna tehát a valóban megértette K¥¢£át. A Bhagavad-g¦t§
tanulmányozásának célja K¥¢£a valódi megértése. Az az ember, aki teljes tudásra tesz
szert, meghódol K¥¢£a elõtt. Amikor Arjuna megértette, hogy K¥¢£a terve a népesség
szükségtelen megnövekedésének megakadályozása volt, beleegyezett, hogy az Õ
vágyát teljesítve harcoljon. Ismét megragadta hát fegyvereit — íját és nyilait —, hogy
az Istenség Legfelsõbb Személyiségének utasítása szerint megküzdjön az ellenséggel.
18.74
sañjaya uv§ca
ity aha° v§sudevasya p§rthasya ca mah§tmana¤
sa°v§dam imam aªrau¢am adbhuta° roma-har¢a£am
sañjaya¤ uv§ca—Sañjaya mondta; iti—így; aham—én; v§sudevasya—
K¥¢£ának; p§rthasya—és Arjunának; ca—is; mah§-§tmana¤—a nagy léleknek;
sa°v§dam—párbeszédet; imam—ezt; aªrau¢am—hallottam; adbhutam—csodálatos;
roma-har¢a£am—testemet borzongás járja át.
Sañjaya szólt: Így hallottam a két nagy lélek, K¥¢£a és Arjuna párbeszédét. Ez
az üzenet annyira csodálatos, hogy egész testemet borzongás járja át.
MAGYARÁZAT: A Bhagavad-g¦t§ elején Dh¥tar§¢±ra a tanácsosától,
Sañjayától érdeklõdött: „Mi történt a kuruk¢etrai csatamezõn?” A tanítás Vy§sa,
Sañjaya lelki tanítómestere kegyébõl nyilvánult meg Sañjaya szívében, s így mesélte
el a csatatéren történteket. A párbeszéd csodálatos volt, hiszen ilyen fontos
beszélgetés két nagy lélek között még soha nem hangzott el, és a jövõben sem fog.
Csodálatos volt, mert az Istenség Legfelsõbb Személyisége Önmagáról és energiáiról
beszélt az élõlénynek, Arjunának, az Úr nagy bhaktájának. Ha követjük Arjuna
példáját, hogy megértsük K¥¢£át, életünk boldog és sikeres lesz. Sañjaya felismerte
mindezt, s amint a hallottakat átadta Dh¥tar§¢±rának, egyre többet megértett belõle.
Most eljutott a végkövetkeztetésig, miszerint K¥¢£a és Arjuna megjelenését
mindenhol gyõzelem kíséri.
18.75
vy§sa-pras§d§c chrutav§n etad guhyam aha° param
yoga° yogeªvar§t k¥¢£§t s§k¢§t kathayata¤ svayam
vy§sa-pras§d§t—Vy§sadeva kegyébõl; ªrutav§n—hallottam; etat—ezt;
guhyam—titkos; aham—én; param—a legfelsõbb; yogam—misztikát; yoga-¦ªvar§t—
minden misztika mesterétõl; k¥¢£§t—K¥¢£ától; s§k¢§t—közvetlenül; kathayata¤—
elmondva; svayam—személyesen.
Vy§sa kegyébõl ezt a legtitkosabb beszélgetést közvetlenül minden misztika
mesterétõl, K¥¢£ától hallottam, amint Õ Maga szólt Arjunához.
MAGYARÁZAT: Vy§sa Sañjaya lelki tanítómestere volt, és Sañjaya
elismeri, hogy az õ kegyének köszönhetõen érthette meg az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét. Ez annyit jelent, hogy az embernek nem közvetlenül, hanem a lelki
tanítómester közvetítésével kell megértenie K¥¢£át. A lelki tanítómester áttetszõ
közvetítõ közeg, de a tapasztalat még rajta keresztül is közvetlen. Ez a tanítványi
lánc rejtélye. Egy igaz lelki tanítómestertõl tanítványa olyan közvetlenül hallhatja a
Bhagavad-g¦t§t, mint ahogy Arjuna hallotta. Sok misztikus és yog¦ él a világon, de
K¥¢£a valamennyi yoga-folyamat mestere. Utasítását a Bhagavad-g¦t§ tárja fel
rendkívül érthetõen: meg kell hódolnunk Elõtte. Aki így tesz, az a legkiválóbb yog¦.
Ezt erõsíti meg a hatodik fejezet utolsó verse is. Yogin§m api sarve¢§m.
N§rada K¥¢£a közvetlen tanítványa és Vy§sa lelki tanítómestere. Ezért
aztán Vy§sa éppen olyan hiteles forrás, mint Arjuna, mivel a tanítványi láncolathoz
tartozik. Sañjaya Vy§sa közvetlen tanítványa, ezért tanítómestere kegyébõl érzékei
megtisztultak, s így közvetlenül láthatta és hallhatta K¥¢£át. Aki közvetlenül
hallhatja Õt, az megértheti ezt a legbensõségesebb tudást. K¥¢£át képtelen
meghallani az, aki nem fordul a tanítványi láncolathoz, s így tudása tökéletlen
marad, legalábbis a Bhagavad-g¦t§ megértését illetõen.
A Bhagavad-g¦t§ valamennyi yoga-rendszerrõl beszél: a karma-yogáról, jñ§na-
yogáról és a bhakti-yogáról. K¥¢£a mindnek a mestere. Ám Arjuna olyan szerencsés
volt, hogy közvetlenül érthette meg K¥¢£át, ahogyan Vy§sa kegyébõl Sañjaya is
közvetlenül hallhatta Õt. Valójában akár Magától K¥¢£ától, akár a hiteles lelki
tanítómesteren keresztül (mint amilyen Vy§sa) halljuk ezt a tanítást, a kettõ között
nincsen különbség. A lelki tanítómester Vy§sadeva képviselõje is. A védikus
szokások szerint a lelki tanítómestert születésnapján tanítványai a Vy§sa-p¡j§
elnevezésû ceremóniával köszöntik.
18.76
r§jan sa°sm¥tya sa°sm¥tya sa°v§dam imam adbhutam
keªav§rjunayo¤ pu£ya° h¥¢y§mi ca muhur muhu¤
r§jan—óh, király; sa°sm¥tya—emlékezve; sa°sm¥tya—emlékezve;
sa°v§dam—az üzenet; imam—ez; adbhutam—csodálatos; keªava—az Úr K¥¢£ának;
arjunayo¤—és Arjunának; pu£yam—jámbor; h¥¢y§mi—örömömet lelem; ca—szintén;
muhu¤ muhu¤—újra meg újra.
Óh, király, amint újra és újra visszaemlékezem K¥¢£a és Arjuna csodálatos és
szent párbeszédére, minden pillanatban az öröm hullámai járnak át!
MAGYARÁZAT: A Bhagavad-g¦t§ megértése olyannyira transzcendentális,
hogy bárki, aki megismeri Arjuna és K¥¢£a párbeszédét, jámbor életet kezd, és nem
tudja elfelejteni e beszélgetést. Ez a lelki élet transzcendentális természete. Más
szóval aki a G¦tát a megfelelõ forrástól, közvetlenül K¥¢£ától hallja, az teljesen K¥¢£a-
tudatúvá válik, ennek következtében pedig egyre jobban felvilágosul, s nemcsak
ideig-óráig, hanem minden pillanatban örömmel élvezi az életet.
18.77
tac ca sa°sm¥tya sa°sm¥tya r¡pam aty-adbhuta° hare¤
vismayo me mah§n r§jan h¥¢y§mi ca puna¤ puna¤
tat—arra; ca—is; sa°sm¥tya—emlékezve; sa°sm¥tya—emlékezve; r¡pam—
formára; ati—nagyon; adbhutam—csodálatos; hare¤—az Úr K¥¢£ának; vismaya¤—a
csodálat; me—enyém; mah§n—nagy; r§jan—óh, király; h¥¢y§mi—élvezem; ca—is;
puna¤ puna¤—újra meg újra.
Óh, király! Az Úr K¥¢£a csodálatos formájára emlékezve egyre nagyobb
csodálat tölt el, újra és újra eláraszt a boldogság.
 MAGYARÁZAT: E versbõl kiderül, hogy Sañjaya Vy§sa kegyébõl szintén
láthatta K¥¢£a univerzális formáját, amit K¥¢£a Arjunának megmutatott. Tudjuk
azonban, hogy K¥¢£a azelõtt sohasem nyilvánította ki ezt az alakját: egyedül Arjuna
és vele egy idõben még néhány nagy bhakta láthatta. Közöttük volt Vy§sa is, az Úr
nagy bhaktája, akit K¥¢£a nagy hatalmú inkarnációjának tartanak. Õ mutatta meg az
univerzális formát tanítványának, Sañjayának, aki most visszaemlékezik K¥¢£a
csodálatos formájára, amely Arjuna elõtt feltárult, s ezért újra meg újra öröm tölti el.
18.78
yatra yogeªvara¤ k¥¢£o yatra p§rtho dhanur-dhara¤
tatra ªr¦r vijayo bh¡tir dhruv§ n¦tir matir mama
yatra—ahol; yoga-¦ªvara¤—a misztikák mestere; k¥¢£a¤—az Úr K¥¢£a;
yatra—ahol; p§rtha¤—P¥th§ fia; dhanu¤-dhara¤—az íj és a nyíl hordozója; tatra—ott;
ªr¦¤—gazdagság; vijaya¤—gyõzelem; bh¡ti¤—kivételes hatalom; dhruv§—bizonyos;
n¦ti¤—erkölcs; mati¤ mama—véleményem szerint.
Bárhol is legyen K¥¢£a, minden misztika mestere és Arjuna, a legkiválóbb
íjász, ott biztos a gazdagság, a gyõzelem, a rendkívüli erõ és az erény. Ez az én
véleményem.
MAGYARÁZAT: A Bhagavad-g¦t§ Dh¥tar§¢±ra kérdésével kezdõdött.
Reménykedett fiai gyõzelmében, akiket olyan nagy harcosok támogattak, mint
Bh¦¢ma, Dro£a és Kar£a. Bizakodott benne, hogy serege gyõzedelmeskedni fog. A
csatamezõ eseményeinek leírása után azonban Sañjaya így szólt a királyhoz:
„Gyõzelemre számítasz, ám az én véleményem az, hogy a jó szerencse ott van, ahol
K¥¢£a és Arjuna jelenik meg.” Nyíltan kimondta, hogy Dh¥tar§¢±ra nem remélhet
gyõzelmet seregétõl: a diadal kétségtelenül Arjunáékra vár, mert K¥¢£a velük van.
K¥¢£a Arjuna kocsihajtójának a szerepét vállalta Magára, s ez fensége egyik
megnyilvánulása volt. K¥¢£a minden fenséggel teljes, s a lemondás egyike e fenséges
tulajdonságainak. Lemondására számtalan példát találunk, hiszen Õ a mestere a
lemondásnak is.
A harc valójában Duryodhana és Yudhi¢±hira között dúlt. Arjuna
Yudhi¢±hira, idõsebb fivére érdekéért küzdött, s mivel K¥¢£a és Arjuna Yudhi¢±hira
oldalán állt, Yudhi¢±hira gyõzelméhez nem férhetett kétség. A csata célja az volt,
hogy eldöntse, ki fog uralkodni a világon, és Sañjaya elõre megjósolta, hogy a
hatalom Yudhi¢±hirára fog szállni. Ez a vers azt is megmondja, hogy a csata
megnyerése után Yudhi¢±hira birodalma egyre jobban virágzásnak indul majd, mert
a király nemcsak igazságos és jámbor, de szigorúan erkölcsös ember is volt. Egész
életében egyetlen hazug szó nem hagyta el az ajkát.
Sok olyan csekély értelemmel megáldott ember van, aki úgy tekint a
Bhagavad-g¦t§ra, mint két közönséges barát beszélgetésére a csatatéren. Egy ilyen
könyv azonban nem lehetne szent írás. Vannak, akik az ellen tiltakoznak, hogy K¥¢£a
nem éppen erkölcsös módon harcra biztatta Arjunát. Ám fény derül az igazságra,
mely szerint a Bhagavad-g¦t§ tanítása az erkölcs legmagasabb szintjét képviseli. Az
erre vonatkozó legfontosabb utasítást a kilencedik fejezet harmincnegyedik verse
fogalmazza meg: man-man§ bhava mad-bhakta¤. K¥¢£a bhaktájává kell válnunk. Minden
vallás lényege, hogy hódoljunk meg K¥¢£a elõtt (sarva-dharm§n parityajya m§m eka°
ªara£a° vraja). A Bhagavad-g¦t§ tanítása a vallás és erkölcs legmagasztosabb
folyamatát alapozza meg. Más lelki folyamatoknak is lehet tisztító hatásuk, s végül
elvezethetnek ehhez az úthoz, ám a G¦t§ végsõ utasítása minden vallás és erkölcs
lényegét fogalmazza meg: meg kell hódolnunk K¥¢£a elõtt. Ezt az üzenetet adja át a
tizennyolcadik fejezet.
A Bhagavad-g¦t§ból megérthetjük, hogy a filozófiai spekuláció és a
meditáció az önmegvalósítás egyik folyamata, de a legmagasabb rendû tökéletesség
az, ha meghódolunk K¥¢£a elõtt. Ez a Bhagavad-g¦t§ tanításának lényege. A
társadalom rendjei és a különbözõ vallásos folyamatok szabályozó elveinek követése
lehet a tudás megszerzésének bensõséges útja, ám annak ellenére, hogy a vallás
szertartásai is bensõségesek, a meditáció és a tudás mûvelése még bensõségesebb, a
legbizalmasabb tanítás pedig az, hogy hódoljunk meg K¥¢£ának, teljes K¥¢£a-
tudatban és odaadó szolgálatban. Ez a tizennyolcadik fejezet mondanivalója.
A Bhagavad-g¦t§ azt is feltárja, hogy a valódi igazság az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, K¥¢£a. Az Abszolút Igazságot három fokon, személytelen
Brahmanként, helyhez kötött Param§tm§ként és végül az Istenség Legfelsõbb
Személyiségeként, K¥¢£aként valósítják meg. Az Abszolút Igazságról szóló tökéletes
tudás tehát K¥¢£a tökéletes ismeretét jelenti. Ha valaki megértette K¥¢£át, akkor
minden más tudás ennek a szerves része csupán. K¥¢£a transzcendentális, mert
mindig örök belsõ energiájában van. Az élõlények az Õ energiájából nyilvánulnak
meg, és két csoportra oszthatók: az örökké feltételekhez kötött és az örökre
felszabadult lelkekre. Ezeknek az élõlényeknek a száma végtelen, s valamennyien
K¥¢£a alapvetõ részei. Az anyagi energia huszonnégy elemre osztható fel. A
teremtést az örök idõ befolyásolja, s a külsõ energia révén jön létre, illetve semmisül
meg. A kozmikus világ megnyilvánulása hol láthatóvá, hol láthatatlanná válik.
A Bhagavad-g¦t§ öt fõ témáról tanít: az Istenség Legfelsõbb Személyiségérõl,
az anyagi természetrõl, az élõlényekrõl, az örök idõrõl és a különféle tettekrõl.
Mindegyik K¥¢£ától, az Istenség Legfelsõbb Személyiségétõl függ. Az Istenség
Legfelsõbb Személyisége megértésének kategóriája magában foglalja az Abszolút
Igazság valamennyi felfogását, a személytelen Brahmant, a helyhez kötött
Param§tm§t és minden más transzcendentális aspektust. Az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, az élõlény, az anyagi természet és az idõ látszólag különböznek
egymástól, de valójában semmi sem különbözik a Legfelsõbbtõl. Ezzel egy idõben
azonban Õ mégis mindig különbözik mindentõl. Ez az a filozófia, melyet az Úr
Caitanya ismertetett: „felfoghatatlanul azonos és különbözõ”. Ez a filozófiai rendszer
képezi az Abszolút Igazságról szóló tökéletes tudást.
Az élõlény eredeti helyzete szerint tiszta lélek, a Legfelsõbb Lélek atomnyi
részecskéje. Az Urat a naphoz hasonlíthatjuk, az élõlényeket pedig a napfényhez.
Mivel az élõlények K¥¢£a határenergiáját alkotják, az anyagi és a lelki energiával való
kapcsolatra egyaránt hajlamosak. Más szóval tehát az Úr két energiája között
helyezkednek el, de mivel az Úr felsõbbrendû energiájához tartoznak, parányi
mértékben függetlenséggel is rendelkeznek. Ha ezt a megfelelõ módon használják,
akkor K¥¢£a közvetlen irányítása alá kerülnek, s így visszatérhetnek természetes
állapotukba, a gyönyörenergiába.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a ¼r¦mad Bhagavad-g¦t§
tizennyolcadik fejezetéhez, melynek címe: „Végkövetkeztetés — a tökéletes lemondás”.
 Tárgymutató
A vastagon szedett számok a Bhagavad-g¦t§ verseinek fordítására utalnak, a
normál szedésûek pedig a magyarázatokra.
A

Abhakták, 1.28, 2.7

Lásd még: Ateistá(k); Démon(ok); Imperszonalistá(k); Materialistá(k); egyes
abhakták
Abhayam. Lásd: Félelemnélküliség
Abhimanyu (Subhadr§ fia), 1.6, 1.16-18, 1.16-18
Abszolút Igazság
az áldozat célja, 17.26-27
§nanda-mayo 'bhy§s§t, 7.24
aritmetikája, 4.35
filozófiai keresése mint tudás, 13.8-12
formái, 12, 4.10, 7.7
három aspektusa, 2.2, 5.17, 5.20, 7.1, 7.15, 7.24, 8.1, 13.12, 14.27, 18.78
ismerete, 5.20
Lásd még: Tudás, lelki, az Abszolút Igazságról
ismerõjének tudata, 3.28
K¥¢£a, 2.2, 6.38, 7.4, 7.7, 9.34, 10.3, 10.12-13, 11.54, 18.78
K¥¢£a-tudatban, 3.3
meghódolással el lehet érni, 2.39
megvalósítása, Lásd: Isten megvalósítása
mindennek a forrása, 7.10
o° tat sat, 17.23-23

összehasonlítva a nappal és annak aspektusaival, 2.2

a Róla való spekuláció, 15.19
személyes, 12, 4.10, 7.7
személytelen felfogása, 4.25, 9.7, 7.13, 11.52
tanulmányozói, ezek típusai, 2.2
Lásd még: K¥¢£a; A Legfelsõbb Úr
teljes egész, 11
tudakozódni Felõle szükségszerû, 6
tulajdonságai, a nap fényével, a nap felszínével és a nap bolygóval
összehasonlítva, 2.2
az Úr, 7.7-7
Ýc§ryá(k), 3, 15, 6.42
meghatározása, 3.21
Lásd még: Tanítványi láncolat; Lelki tanítómester(ek); egyes §c§ryák
Acintya
K¥¢£a, 8.9-9
meghatározása, 8.9
Acintya-bhed§bheda-tattva, 7.8
Adhibh¡ta, 8.4
Lásd még: Anyagi természet
 Adhidaiva, 8.4

Lásd még: Univerzális forma, az Úr formája

Adhiyajña, 8.4
Adhy§tma. Lásd: Lélek
Ýdi-devam meghatározása, 5
Aditi fiai. Lásd: Ýdityák
Ýdityák (Aditi fiai), 10.8, 10.30
Lásd még: Félisten(ek)
Adományozás, 16.1-3
áldozat, 4.28-28
anyagi, 5.6, 17.23
a br§hma£áknak, 10.5, 11.48
célja, 17.25
a családosok számára, 8.28, 16.1-3
az embernek keresete ötven százalékát kell felajánlania, 10.5
eredete K¥¢£a, 10.4-5
az eredményekhez ragaszkodva, 17.21
hit nélkül, 17.28-28
intézmények erre, 4.28, 17.21
a jóság minõségében, 17.20
a jóság, a szenvedély és a tudatlanság minõségében, 16.1-3, 17.7, 17.20-22,
17.23

józan megítéléssel, 8.28, 10.5, 11.48, 11.54, 17.20-20, 18.5

K¥¢£a az eredete, 10.4-5
K¥¢£át nem lehet egyedül ennek a segítségével megismerni, 11.53
K¥¢£a-tudatos, 5.25, 8.28-28, 9.27-27, 11.48, 11.54, 16.1-3, 17.23
lemondása, 18.3, 18.5-7
meghatározása, 10.5, 16.1-3
nem ragaszkodva, 17.20, 17.25
az o° szóval, 17.24
a sanny§s¦knak, 10.5
a sat szóval, 17.26-27, 17.26-27
a szegényeknek, 17.20
a szenvedély minõségében, 14.9, 17.21
a tat szóval, 17.25
tisztító, 12.11, 18.5-5
a tudatlanság minõségében, 17.22-22
Advaita Ýc§rya, 29
idézik az Úr Caitanyával kapcsolatban, 8.14
Agni, 1.14
K¥¢£át képviseli, 10.23
Aha¯k§ra. Lásd: Hamis ego

Ahi°s§, 10.5
Lásd még: Erõszaknélküliség
Air§vata, K¥¢£át képviseli, 10.27-27
Ajam meghatározása, 5
Aj§mila, 2.40
Akarma, 4.20
meghatározása, 4.18
Ak¢obhya, 29
Alázat, 8.28, 10.34, 3.8-12, 13.8-12, 16.1-3
az ember látásmódja ilyen állapotban, 5.18-18
meghatározása, 13.8-12
a sanny§s¦é, 16.1-3
szükségessége, 13.8-12
Lásd még: Szerénység
Áldások, 2.33, 18.73
a Bhagavad-g¦t§ filozófiája prédikálásának, 18.68-69
a Bhagavad-g¦t§ hallásának áldása, 18.71-71
K¥¢£a megjelenése és tettei megértésének, 4.9-10
Áldozat(ok), 16.1-3
adományozás és áldozat, 4.28-28

Agni-hotra, 11.48, 16.1-3

az áldozatként felajánlott ételek, 3.13, 3.14, 9.26, 17.10
evésének szükségessége, 9.26-27
felajánlásának folyamata, 9.26
állatáldozat, 3.12, 4.7, 10.25
kifejtése, 18.3
az általa megszerzett tudás, 4.33
anyagi célokért, 18.2
anyagi, összehasonlítva a lelkivel, 4.33, 4.42, 17.23, 18.2
Aªvamedha-yajña, 18.71
a bhakta a maradékait eszi, 9.26
a bhakták által, 3.13-14, 4.25-26, 4.29
biztosítja az életszükségleteket, 4.31
boldogság ezen keresztül, 3.10-12, 4.31-31
a brahmac§r¦ké, 4.26-26
C§turm§sya, 2.43
célja, 17.25
a transzcendentális tudás, 4.33-33
célja az érzékek szabályozása, 4.30
célja az Úr, 17.26-27, 17.26-27

csak a látszat kedvéért, 16.17

a családosoké, 4.26-26, 8.28, 16.1-3
a démonok és az áldozat, 16.16, 16.17
dravyamaya-yajña, 4.28
Drupadáé, 1.3
az ebbõl származó haszon, 3.10-15
az ehhez szükséges vagyon, 16.1-3
az életlevegõé, 4.27-29
elkülönüléssel, 17.11, 17.25
elõnyei
boldogság, 4.31
felszabadulás, 4.30
gazdagság, 4.30
visszatérés az Istenséghez, 4.30
az erre vonatkozó védikus irodalmak, 11.48
az érzékek szabályozásán keresztül, 4.26-26
esõt hoz, 3.14-14
az evésben, 4.29-29
fajtái, 4.25-29, 4.30, 4.42, 8.3
a hit szerint, 4.33

rangsorolása, 4.32
a felajánlások
K¥¢£a, 9.16-16
öt fajtája, 8.3
a felajánlható dolgok, 9.26-26
a felemelkedés ezen keresztül, 4.30
a félisteneknek, 3.11-12, 4.25
az Úr a fõ haszonélvezõje, 3.11, 3.12
felosztása
kettõs, 4.25, 4.42
négyes, 4.28-28
a felsõbb bolygók elérése érdekében, 18.71
felszabadulást eredményez, 3.10, 3.11, 4.32
gazdagságot eredményez, 3.11-12
a Hare K¥¢£a éneklése. Lásd: Éneklés a K¥¢£a-tudatban
haszonélvezõje
K¥¢£a, 3.11
Vi¢£u, 3.9-12, 3.15
a házassági ceremónia és az áldozatok, 18.5
hit nélkül végezve, 17.28-28

a holdat el lehet érni ezek segítségével, 8.25

a hozzá szükséges tûz
K¥¢£a, 9.16-16
lemondás róla, 6.1-1
öt fajtája, 8.3
az imperszonalistáé, 4.25
a jelen korban a sa¯k¦rtana, 3.10, 3.12-14
jelentése, 4.25
a jóság minõségében, 17.11
a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötõerejében, 3.12, 17.7, 17.11-13, 17.23
Jyoti¢±oma, 9.16
kívánalmai, 17.13
körforgása, 8.3
kötelesség és lemondás, 3.14, 17.11
K¥¢£a, 9.16-16
az élvezõje, 2.66, 9.24, 9.26-27
az irányító elv, 7.30
képviselõje közöttük, 10.25
mestere, 9.24
K¥¢£a szolgálatában, 12.6-7

K¥¢£a a vaj benne, 9.16

a K¥¢£ának végzett áldozat
maradéka a pras§dam, 11.55
a megfelelõ felajánlások, 11.55
szükségessége, 9.26-27
az Õ vágya szerint, 9.26
K¥¢£a-tudat
és az áldozatok, 4.24-24, 4.25-26, 4.28, 4.29, 4.31, 4.33, 4.42, 12.10
ezen keresztül, 3.10
fölöttük áll, 4.28, 8.3
származhat ebbõl, 3.11
a Legfelsõbb Brahmannak, 4.25
legjobb a Hare K¥¢£a éneklése, 10.25, 16.1-3
a légzõgyakorlatokon keresztül, 4.27-27, 4.29
lelki célokért, 18.2
a lelki életben, 4.24-33
lelki, összehasonlítva az anyagival, 4.33, 4.42, 18.2
a lemondás, 4.28-28
lemondás errõl, 18.3
az Úr elutasítja, 18.5-6

mah§-yajña, 9.16
materialisták által végzett áldozatok, 4.25
megtisztít, 3.11, 3.12-13, 3.14, 3.16, 4.30, 12.11
a mennyei bolygók elérése érdekében, 8.16, 17.12
a mennyei bolygók elérése érdekében, 8.3
mindenkire tisztítóan hat, 18.5-6
mindent lelkivé tesz, 4.24-24
a munka eredményének feláldozása
jó cél érdekében, 12.11
K¥¢£a ajánlja, 12.11
a K¥¢£a-tudatért, 12.10
nem hiteles, 17.13
a nemi életben, 4.26
az odaadó szolgálat, 4.23
az áldozat fölött áll, 9.16
ugyanazt az eredményt adja, mint a lemondás, 8.28-28
az odaadó szolgálatban, 3.10, 3.13-13, 9.26-27
az o° tat sat és az áldozatok, 17.23-23
az „o°”-szóval, 17.24
pañc§gni-vidy§, 8.16

pañca-mah§-yajña, 3.12
a P§£¨aváké, 1.15
a Pit¥lokának, 9.16
a róla szóló tudás, 4.30-33
sa¯k¦rtana-yajña, 3.10, 3.12-14
a „sat” szóval, 17.26-27 17.26-27
a szenvedély kötõerejében, 17.12
szeretettel és odaadással, 9.26
szükséges, 3.10-15
a bûnös visszahatás elkerülése érdekében, 3.16
tapomaya-yajña, 4.28
a „tat” szóval, 17.25
a tudás mûvelése, 9.15
tudással végezve, 4.33-33
a tudatlanság minõségében, 17.13
a tulajdon feláldozása, 4.25, 4.28-28, 4.42
az Úr bennük van, 3.15
az Úr elrendeli, 3.10-12
az Úr képes elfogadni, 13.14
az Úr m¡rtijának, 9.26

az Úr vágya szerint, 3.9, 3.11, 3.13, 3.14, 9.26, 17.23

Ura, 8.2
adhiyajña, 8.4
az Úrnak végzett áldozatokra szükség van, 9.26-27
a Védák irányítják, 3.14
a Védák tanácsai ehhez, 3.12
a Védák tanulmányozásán keresztül, 4.28-28
védikus, 2.43
célja, 2.46
K¥¢£a a célja, 3.26-26
a K¥¢£a-tudat felettük áll, 2.52, 3.16, 3.17, 3.19
mindegyik a Legfelsõbb Úr elégedettségét szolgálja, 9.24
végsõ haszonélvezõje az Úr, 3.14
Vi¢£u elégedettségéért, 3.9-10
visszavisz Istenhez, 3.10
viv§ha-yajña, 18.5
a yoga-gyakorlatban, 4.28-28
Lásd még: Lemondás; Yajñá(k)
Állat(ok)
a banyanfa hasonlatban, 15.2

a bhakta látásmódja velük kapcsolatban, 5.18-18

 az emberek és az állatok, 14, 14.17
fajtáinak száma, 14.18
feláldozásuk. Lásd: Áldozat, állatáldozat
hajlamaik, 6.40, 7.3, 18.22
K¥¢£a képviselõi közöttük, 10.27-31
lesüllyedés az állati létformába. Lásd: Állat(ok), születés állati testben
megölésük. Lásd: Állatmészárlás; Húsevés
a porral borított tükörhöz hasonlítják, 3.38
szenvedésük, 14.16
születés állati testben, 3.14, 8.3, 8.6, 13.21, 13.22, 14.15, 14.16, 15.8, 15.9, 16.1-3,
16.19-20
táplálékuk, 3.14
tehenek. Lásd: Tehenek
teremtésük, 9.8
a test irányítja õket, 13.21
tudatuk, 2.20, 3.38, 18.22
az Úr a szívükben, 5.18, 6.29
Állatmészárlás, 4.21
áldozatának sorsa, 2.31, 14.16, 14.17, 16.3, 18.3
áldozatban, 2.31, 3.12, 4.7, 16.3, 18.3

büntetendõ, 2.19, 14.16, 14.17

a k¢atriyák megtehetik, 2.31
a legrosszabb fajtája, 14.16
a mélyre süllyedt emberek teszik, 3.12, 16.9, 16.19, 17.10
a ragaszkodás ehhez, Lásd: Ragaszkodás
tilos az ember számára, 14, 2.19, 14.16
a tudatlanság minõségében, 14.16
az Úr alászáll ennek megállításáért, 4.7
„ürügyei”, 2.27, 4.7, 16.3
Lásd még: Húsevés
Álmodás, 6.16, 18.35-35
Alvás
Arjuna legyõzte, 1.24
az ebbõl származó boldogság, 18.39-39
elkülönülés ettõl, 6.17
a határozottság, ami nem jut túl rajta, 18.35-35
a K¥¢£a-tudatban, 6.17
legyõzése, 1.24
a lelki életben, 6.16-16
lemondás errõl, 6.17

ragaszkodás ehhez, 6.16

a tudatlanság minõsége, 18.35
szabályozása, 6.16-17
a tudatlanság kötõereje és az alvás, 1.24, 14.8, 18.35-35, 18.39-39
túlzott, 6.16, 6.17
Amara-koªa szótár, idézik a vibh¡tival kapcsolatban, 10.19
Ambar¦¢a Mah§r§ja, 2.60, 2.67
Durv§s§ Muni és Ambar¦¢a Mah§r§ja, 2.60-61
Am¥ta-bindu Upani¢ad, idézik az elmével kapcsolatban, 6.5
Analógiák
az állam törvényei és az Úr irányítása, 3.15
az állat és a fukar ember, 2.7
az állattartás és a bhakta, 4.21
az állattartó és K¥¢£a, 4.21
az álom és az anyagi élet, 2.29
az álombeli test és az anyagi test, 2.29
az anya és K¥¢£a, 6.29
az anya és a Védák, 2.25
az anyagi természet és az univerzális forma, 11.5
az anyaméh és a kéj, 3.38

az apa és az Úr, 2.25, 11.43, 11.44

az arany és az Úr, 7
az aranygyûrû és az élõlény, 9.29
az aranyrög és az élõlények, 7
az autó és az anyagi test, 18.61
az autóvezetõ és az élõlény, 18.61
az autóvezetõ és az Úr, 7
a banyan ágai és az érzéktárgyak, 15.2
a banyan ágainak vége és az érzékek, 15.2
a banyan gyökere és az Úr K¥¢£a, 15.3-4
a banyanfa és az anyagi világ, 15.1-4, 16.1-3
a banyan-gyökér és a Brahman, 15.1
a banyanlevelek és a védikus himnuszok, 15.1-1
a barát és a Felsõlélek, 2.22
a beteg ember és a materialista, 2.59
a betegség és az anyagi élet, 4.24
a bolygók lebegnek, az ember lebegnek, 15.13
a borjú és Arjuna, 27-28
a borjú patanyomában összegyûlt víz és az anyagi világ, 2.51
a börtönrácsok és a nemi élet, 3.39

a buborékok az óceánban és a Brahm§k, 8.17

a buborékok az óceánban és a materialisták, 4.10
a bûnözõ és a materialista, 3.39
a csillagok és az élõlények, 2.13
a csónak és az intelligencia, 2.67
a csónak és K¥¢£a lótuszlába, 2.51
a csónak és a K¥¢£a-tudat, 4.36-36
a csónak és a transzcendentális tudás, 4.36-36
a démonok és a kétségek, 8.2
a disznó boldogsága és az érzékkielégítés öröme, 7.15
 a disznó és a gyümölcsözõ munkát végzõk, 7.15
az ég (levegõ) és a lélek, 13.33
az ég és az Úr, 9.6-6
az éjjeli lepkék és az emberek, 11.29
az ellenségek és az érzékek, 2.68
az erdõtûz és az anyagi világ, 4.36
az erdõtûz és az élet viszontagságai, 2.7
az esõ és az Úrtól kapott lehetõség, 4.14
az evés és az odaadó szolgálat, 2.60, 5.7, 9.3, 9.23
az evésbõl és az odaadó szolgálatból származó elégedettség, 2.60, 6.35

az évszakok, a boldogság és a boldogtalanság, 2.14

az évszakok és a természet megnyilvánulásai, 8
a fa és a bûnös visszahatás, 9.2
a fa és a lelki világ, 19
a fa és a test, 2.22, 16.11-12
a fa és az Úr, 7.7, 8.22, 9.3, 9.23
a fa gyökere és az Úr, 11, 7.10
a fa részei és az élõlények, 11, 5.7, 9.3
a fegyver és a tudás, 4.42
a feleség és a természet, 7
a felesleges növények és a Kuruk, 1.1
a felhõ és az anyagi természet, 8
a felhõ és m§y§, 7.26
a felhõ és a transzcendentalista, 6.38
a felhõ és az Úr, 9.29
a felsõbb erõ és az odaadó szolgálat, 2.68
a fény és a tudat, 9, 2.20
a férj és az Úr, 7
a fertõzés és az elme, 6.34
a fertõzésgátló oltóanyag és a pras§dam, 3.14

a festõ, a festmény és a festõállvány, a megtévesztõ természet, az élõlény és az

Úr, 13.3
a fiú és lány, a bhakta és a transzcendentális irodalom, 10.9
a foltok a Holdon és a bhakta hibái, 9.30
a folyó és a bhakta, 18.54
a folyó hullámai és a harcosok, 11.28
a folyók és az anyagi vágyak, 2.70-70, 18.53
a fonálra felfûzött gyöngyök és K¥¢£a, 7.7
a fordított fa és az anyagi világ, 19
a fuldokló ember és az elesett lélek, 2.1
a füst és a kéj, 3.38
a füstös tûz és a hibás munka, 18.48-48
a Gangesz és a Bhagavad-g¦t§, 27
a gép alkatrésze és az élõlény, 10
a gép és az anyagi test, 18.61-61
a gép és az Úr, 10
a gép fenntartása és az odaadó szolgálat, 4.21
a gyémánt és az Úr, 9.29
a gyeplõ és az elme, 6.34
a gyermek és a bhakta, 12.7
a gyermek és a tudatlan ember, 7

a gyermekek és a nõk, 1.40

a gyomor és az Úr, 10-11
a gyomor táplálása és az odaadó szolgálat, 5.7, 9.3, 9.23
a gyökér öntözése és az odaadó szolgálat, 2.41, 5.4, 5.7, 9.3, 9.23
a gyümölcsevés és az érzékkielégítés, 2.22
a gyümölcsök, virágok és levelek: K¥¢£a kiterjedései, 8.22
a hal és a bhakta, 5.26
a hal a hálóban és a démonikus személyek, 16.16
a hattyú és az elme, 8.2
a hegyek és a yoga-folyamatok, 6.47
a hernyó és a feltételekhez kötött lélek, 8.8
a hold és a bhakta, 9.30
a hold és az Úr, 2.13
a joghurt és a kéj, 3.37
a kémiai veszteség és a halál, 2.26
a kéz és az élõlény, 4.21
a kialudt szikra és a feltételekhez kötött lélek, 2.23
a kígyóbûvölõ és a yog¦ vagy bhakta, 2.58
a kígyók és az érzékek, 2.58, 3.42, 18.54
a király és az Úr, 4.14, 7.12, 9.4, 13.3, 14.26

a király tanácsosa és a bhakta, 14.26

a királyság törvényei és a természet kötõerõi, 7.12
a kívánságteljesítõ fa és az Úr, 9.29
a kormány vezetõje és a Legfelsõbb Úr, 3.32
a kötelek és a természet kötõerõi, 7.14
a lámpa és a tudás, 10.11
a lélek és az Úr mint Felsõlélek, 15.13
a lépcsõfokok és az Isten-megvalósítás szintjei, 13.12
a létra és a yoga, 6.3
a lótusz és K¥¢£a, 8.2
a lótuszlevél és a bhakta teste, 5.10
a lótuszvirág és K¥¢£a szeme, 11.2
a lovak és az érzékek, 6.34
a madár a fán és Arjuna, 2.22
madarak: a lélek és a Felsõlélek, 2.22, 16.11-12
a mag és az odaadó szolgálat, 10.9
a mag öntözése és az odaadó szolgálat, 10.9
a magok és a bûnös tettek, 9.2
a magzat és az élõlény, 3.38
a matematika és a vallás, 4.7
a mécses egy szélcsendes helyen és a transzcendentalista, 6.19
a megkötözött ember és a feltételekhez kötött lélek, 7.14
megmenekülés az óceánból és a felszabadulás, 12.7
a megvesztegethetõ kormányhivatalnok és a félistenimádat, 9.23
a méh az üvegen kívül és az abhakta, 2.12
a méreggé váló nektár és a boldogság a szenvedély kötõerejében, 18.38
a mérgezõ kígyók és az érzékek, 2.58
a mérgezõ növények és az érzéktárgyak, 2.43
a mester és az Úr, 11
a mézescsupor és a Bhagavad-g¦t§, 2.12
a munka és az anyagi élet, 12.9
a munkások és a materialisták, 4.14
a nap és aspektusai, az Abszolút Igazság, 2.2
a nap és a Bhagavad-g¦t§ versei, 11.51
a nap és a Bhagav§n-aspektus, 2.2
a nap és az élõlények, 11.43
a nap és a lélek, 2.18, 2.20, 13.34-34
a nap és az odaadó szolgálat, 15.20
a nap és az Úr, 11, 2.2, 2.13, 2.17, 4.6, 6.31, 7.8, 7.26, 9.4, 13.17, 13.18, 18.78
a nap sugarai és Brahman, 11

a napfény és az élõlények, 18.78

a napfény és a lélek energiái, 2.18
a napfény és a lelkek, 2.17
a napfény és a tudás, 5.16-16
a napfény és az Úr energiái, 9.4
a napkelte és K¥¢£a megjelenése, 4.6
a napkelte és az önmegvalósítás, 5.16-16
a napnyugta és K¥¢£a eltávozása, 4.6
a napok és az univerzális forma, 11.12
a nektárrá váló méreg és a boldogság a jóság minõségében, 18.37
a növekedés és a lélekvándorlás, 2.13, 2.14
a növény és az odaadó szolgálat, 10.9
a növényzet és az élõlények tettei, 4.14
az óceán és az anyagi világ, 4.36-36, 12.6-7, 12.6-7
az óceán és a transzcendentalista, 2.70-70, 18.51-53
az óceán és az Úr, 7
az óceánba ömlõ folyó és a felszabadulás az imperszonalistának, 18.55
az óceánban úszó ember és a bhakta, 12.7
az oroszlán és Bh¦¢madeva, 1.12-12
az orvosság és az intelligencia, 6.34

az önvaló és az utas, 6.34

a pénztáros és a K¥¢£a-tudatos személy, 3.30
a pillangó és a felszabadult lélek, 8.8
a polgárok és az élõlények, 13.3
a por és a kéj, 3.38
a posta és az imádat, 12.5
a postaláda és a m¡rti, 12.5
rágni a megrágottat és az anyagi örömök, 18.36
a rizs és az anyagi természet, 14.3
a rizsbõl született skorpió és a természettõl született élõlény, 14.3
a rizsföld és Kuruk¢etra, 1.1
a ruha és a test, 9, 2.1, 2.28
a ruhacsere és a lélekvándorlás, 13.22
a ruhacsere és a testcsere, 9
a ruhák cseréje és a lélekvándorlás, 2.22
a sebészet és a jogos erõszak, 2.21
a sivatag és az anyagi világ, 19
a sötétség és a tudatlanság, 10.11
a szakács és Arjuna, 1.31
a szamár és a gyümölcsözõ tetteket végzõ, 7.15

a szamár és a m¡¨hák, 7.15

a szél és az elme, 6.34-34
a szelek és az élõlények, 9.6-6
a széles út és az érzékkielégítés szabályozó elvei, 3.34
a szeretõ és K¥¢£a, 24
a szeretõt tartó férjes asszony és a bhakta, 24
a szertefoszlott felhõ és az elbukott transzcendentalista, 6.38
a szikrák és a lelkek, 2.23
a szolga és az élõlény, 11
a szülõ és K¥¢£a, 12.7
a tehén és a Bhagavad-g¦t§, 27-28
a tehénpásztorfiú és K¥¢£a, 27-28
a tej és az Istenszeretet, 3.37
a teknõs és a bhakta, 5.26
a teknõs és az önmegvalósított személy, 2.58-58
a test és a fa, 2.20
a test és a testrészek, az Úr és az élõlények, 16
a test és az Úr, 3.14, 4.21, 6.1, 7.23
a test részei és az élõlények, 10-11, 5.7, 7.23
a test végtagjai és az élõlények, 6.1

a test végtagjai és a félistenek, 3.14

a túl sok evés és az érzékkielégítés, 4.24
a tulajdonok és a testek, 13.3
a tulajdonos és az Úr, 4.14
a túró és a lelki tevékenységek, 4.24
a tükör és az élõlény, 3.38
a tükör és az elme, 3.38
a tûz és az élõlény, 3.38
a tûz és a kéj, 3.39
a tûz és a lelki tudás, 4.19, 4.37
a tûz és a munka, 18.48-48
a tûz és az Úr, 2.23, 2.61
a tûz és a yoga, 6.36
a tûz, melyet füst borít és az emberi lény, 3.38
az úszó az óceánban és az élõlény, 4.36-36
az utas és az élõlény, 6.34
az utazás az óriáskeréken és a lélekvándorlás, 9.21
az üzlet és az odaadó szolgálat, 12.10
a vak ember és a feltételekhez kötött lélek, 7.14
a város és a test, 5.13-14

a város kapui és az érzékek, 5.13

a veréb és a bhakta eltökéltsége, 6.24
a vetés és a bûnös tevékenység, 9.2
a villámlás fénye és Brahm§ élettartama, 8.17
a virág és az anyagi világ, 9.10
a virág szaglója és az Úr K¥¢£a, 9.10
a víz és az érzékkielégítés, 6.36
a víz a földnek és a természet kötõerõi, 15.2
a vízi élõlény az óceánban és a perszonalista a felszabadulás után, 18.55
a víztároló és a Védák, 2.46
a zöld madár rászáll a zöld fára és a felszabadulás, 18.55
Ýnanda-maya, 7.24, 13.5
az Úr, 13.5
Ananta, az Úr, 11.37
Ananta-deva, K¥¢£át képviseli, 10.29
Anantavijaya kagylókürt, 1.16-18
Aniruddha, 8.22
Anna-maya, 13.5
Antropológia, 2.26
A£u-§tm§ meghatározása, 2.20

Anubh§¢ya magyarázat, idézik K¥¢£ával kapcsolatban, 9.34

Anyá(k)
a feleségen kívül minden nõt anyának kell tekinteni, 3.34
Anyag
az anyag és lélek K¥¢£a számára egy és ugyanaz, 9.19
a lélekkel összehasonlítva, 2.16-30
mint befedett lélek, 4.24
Lásd még: Energia, alacsonyabbrendû; Energia, anyagi; Anyagi világ
Anyagi élet
az áldozat könnyûvé teszi, 3.10-12
boldogsága. Lásd: Boldogság
bûnös, 3.16
a bûnös visszahatások okozzák, 4.30
a családdal. Lásd: Családi élet
elégedetlenséget okoz, 3.37
az élet meghosszabbítása, 4.29
hasonlítják
a betegséghez, 4.24
a munkához, 12.9
a hozzá való ragaszkodás három szintje, 4.10

illúziója. Lásd: Illúzió

jámborság, 3.16
a kedvéért végzett áldozat, 17.12-13
kezdete, 7.14
kötöttséget okoz, 5.12, 18.73
küzdelem, 15.7-7, 15.8
a létért folytatott harc, az óceánban úszó ember küzdelméhez hasonlítják, 4.36
leesés az anyagi létbe
az odaadó szolgálatból, 9.3-3
a yoga megakadályozza, 6.23, 6.25
lehetõségei
az esõhöz hasonlítják, 4.14
az Úr gondoskodik róla, 4.14
manapság. Lásd: A mai korszak
megjelölései, 3.29
megnyilvánulás és pusztulás, 8.19
a megszabadulás tõle. Lásd: Felszabadulás
a modern társadalom csak errõl tanít, 9.2
nyomorúságai, 7.15, 7.29, 13.8-12
a Brahmalokán szintén tapasztalhatók, 8.17

felsorolásuk, 13.8-12
gyötrelmének felismerése, 13.8-12
a kötõerõkön felülemelkedve megszabadulunk tõlük, 14.20
Lásd még: Szenvedés
nyomorúságos, 2.51
a nyugati országokban. Lásd: Nyugati világ
az odaadó szolgálat anyagi életnek tûnhet, 9.30
ostobasága, 8.19-19
összehasonlítják
a lelki élettel, 2.72, 6.40, 9.1, 9.20-21
a valódi élettel, 2.72
a pesszimizmus ezzel kapcsolatban, 13.8-12
a ragaszkodás ehhez, 3.29-29
a démonoké, 16.11-12
Lásd még: Ragaszkodás
a ragaszkodás az oka, 13.21-22
szennyezõdésétõl az odaadó szolgálat megtisztít, 10.11
szenvedése. Lásd: Anyagi élet, nyomorúságai; Szenvedés
szükségletei
az áldozaton keresztül, 3.10-10, 4.31

az elõírások ezzel kapcsolatban, 3.34

a félistenek gondoskodnak róla, 3.11, 3.12-12, 3.14, 3.16
a félistenek imádatán keresztül, 3.11-12, 3.16
lecsökkentése a lehetõ legkevesebbre, 6.23
a nemi élet mint ezek egyike, 3.34
az Úr gondoskodik róla, 2.70, 3.12, 3.16, 9.29, 12.20, 18.66
az Úr irányítja, 3.28
tudatlansága. Lásd: Tudatlanság
a yoga célja ennek véget vetni, 6.15-16
Lásd még: Gyümölcsözõ tettek; Materializmus
Anyagi energia. Lásd: Energia, határ; Energia, anyagi
Anyagi ragaszkodás. Lásd: Ragaszkodás
Az anyagi természet
adhibh¡ta, 8.4
alkotóelemei, 7.4-5, 13.6-7
Lásd még: Elemek, anyagi
alsóbbrendû, mégis isteni energia, 7.14
átalakulásai és kötõerõi, 13.20-20
átmeneti, 8
a Bhagavad-g¦t§ elmagyarázza, 6, 7, 8

célja, 3.36, 13.20

élõlények
az élõlények és a természet kombinációja, 13.27
a természet irányítja õket, 7.13-14, 13.22-22
az élõlények megkísérlik irányítani, 7
az élõlények nem tõle származnak, 14.3
eredete, 7.6
Lásd még: Teremtés
evolúciója. Lásd: Evolúció
a félistenek irányítják, 3.24
a félistenek vezetik, 4.25
a felszabadulás alóluk. Lásd: Felszabadulás
a G¦t§ témája, 6, 7
három jellemzõje, 7
hasonlítják
egy birodalom törvényeihez, 7.12
a rizshez, 14.3
irányítja a testet, 5.14-14
irányítják, 7
K¥¢£a, 3.27

irányító
az élõlényé, 13.22-22
a test alapján, 13.21-22
kötõerõi. Lásd: A természet kötõerõi
K¥¢£a transzcendentálisan fölötte áll, 4.4
lehetõvé teszi a vágyak teljesülését, 3.37
a lelki természet fölötte áll, 8.20-21
magasabb és alacsonyabb rendû, 7
a magasabb és az alacsonyabb rendû természet kombinációja, 13.27
megkötõ hatása, 3.33
megnyilvánulásai
évszakokhoz hasonlítják õket, 8
felhõhöz hasonlítják õket, 8
a megnyilvánult és a megnyilvánulatlan, 13.20
a lelki természet fölötte áll, 8.20-21
megtermékenyítése
az élõlényekkel, 3.15, 9.10
az Úr által, 2.39, 14.3, 14.27
mentesség a hatása alól, 9.13
mint prak¥ti, 7, 2.39, 7.4, 13.1-2, 13.3

oka
alárendelt, 9.8, 9.10-10
azonnali, 4.14
minden anyagi oknak és hatásnak, 13.21-22
a tettnek, 5.14
örökkévaló, 8, 9
és kezdet nélküli, 13.20-20
összetevõi, 13.6-7
Lásd még: Elemek, anyagi; Energia, anyagi
szenvedést okoz, 2.7, 2.8
Lásd még: Szenvedés
születés az anyagi természetben. Lásd: Születés
teljes, 12
a teremtés és az anyagi természet, 7.14
törvényei
ennek irányítása, 13.21
meghatározzák a halált, 16.11-12
az Úr energiája, 7, 22, 7.14, 9.9-10
az Úr fölötte áll, 9.13
az Úr irányítja, 7.14

az Úr különálló energiája, 8
az Úr rápillant, 3.15
az Úrtól függ, 7
a vele való kapcsolat elbukást eredményez, 3.37
Lásd még: Energia, anyagi világ; A természet kötõerõi
Az anyagi természet istenségei. Lásd: Félisten(ek)
Anyagi test. Lásd: Test, anyagi
Anyagi tettek. Lásd: Gyümölcsözõ tettek; Materializmus
Anyagi vágyak. Lásd: Ragaszkodás; Vágy(ak), anyagi
Az anyagi világ
átmeneti, 4.12, 9.33, 15.1
de nem hamis, 9.33
a bhakta számára éppen olyan jó, mint Vaiku£±ha, 18.54
boldogság
lehetetlen elérni, 2.51
Lásd még: Boldogság
a brahmajyoti itt befedett állapotban van, 13.18
célja: lehetõséget ad visszatérni Istenhez, 11.33
démonikus szemlélete, 16.8-8
elemei, 12

Lásd még: Elem(ek), anyagi

elemzõ tanulmányozása, 5.5-5
Lásd még: S§¯khya; S§¯khya-yoga
elferdült tükrözõdés, 15.1
elhagyása. Lásd: Isten, visszatérés Hozzá; Felszabadulás
az elkülönülés ettõl, 11.55
az élõlények megnyilvánulása ebben, 8.19
elpusztítása
a démonok efelé haladnak, 16.9-9
Lásd még: Megsemmisülés
eredete
K¥¢£a, 10.8, 15.3-4
a lelki világ, 15.1
az érzékkielégítés rossz irányba vezeti, 16.9
forrása az Úr energiáiban, 13.20
hasonlítják
banyanfához, 15.1-1, 16.1-3
a borjú patanyomában összegyûlt vízhez, 2.51
egy fához, amelynek a gyökerei felfelé nõnek, 19, 15.1-1
az erdõben égõ tûzhöz, 4.37

óceánhoz, 4.36-36, 12.6-7, 12.6-7

sivataghoz, 19
tükrözõdéshez, 19
virághoz, 9.10
illúzió benne. Lásd: Illúzió
irányítói, összehasonlítva a legfelsõbb irányítóval, 9.11
az ismétlõdõ születés és halál helye, 9.21
az itt végzett tettek
a K¥¢£a-tudat lelkivé teszi, 4.24-24
a nemi élet a központja, 3.39
az itteni életet álomhoz hasonlítják, 2.28
jellemzõi, 14
„a józan úriemberek nem tekintik lakhatónak”, 9.33
 kettõsségei, 4.22
a bhakta fölöttük áll, 4.22-22
a kiszabadulás innen. Lásd: Felszabadulás
K¥¢£a
ennek irányítója, 16.8
eredete, 10.8
a fenntartója, 9.18-18

mindent átható benne, 8.22-22

terve vele, 11.33
transzcendentálisan fölöte áll, 4.14, 9.11, 11.37-38
K¥¢£a a fenntartója, 9.18-18
K¥¢£a irányítja, 9.8-10
K¥¢£a tervei vele, 11.33
a leesés ide, 9.25, 13.24
Lásd még: Elbukás
a lelki világ
fedett állapotában anyagi, 4.24
fölötte áll, 8.21
összehasonlítva vele, 14, 17, 19, 20, 21, 9.33, 13.18, 13.21, 15.1, 15.6, 15.16
tükrözõdése, 15.1, 15.3-4
a lelki világ tükrözõdése, 15.1, 15.3-4
a létért folytatott küzdelem színtere, 15.16
a mahat-tattva befedése, 9.8, 13.18
maithunya-§g§ra, 3.39
megszabadulás a hozzá fûzõ kötelékektõl. Lásd: Felszabadulás
mérete, 21
nem hamis, hanem átmeneti, 9.33

nyomorúságos, 8.15, 9.33-33, 11.43

Lásd még: Szenvedés
oka
az alárendelt anyagi természet, 9.8, 9.10-10
kutatása, 15.3-4
összehasonlítják a lelki világgal, 14, 17, 19, 21, 9.33, 13.18, 13.21, 15.1, 15.6,
15.16
a pradh§na és az anyagi világ, 5.10
pusztulása. Lásd: Pusztulás
a szenvedések helye. Lásd: Szenvedés
teljes, 1215
teremtése. Lásd: Teremtés
a természet kötõerõei és az anyagi világ, 5.8-10
az Úr tartja fenn, 15.13
az útvesztõjébe bonyolódás, 15.1, 15.3-4
a kéj az oka, 3.37
visszatérés ide. Lásd: A születés és halál körforgása
Lásd még: Az anyagi természet; Bolygók, anyagi; Univerzum
Ap§na, 2.17
Apauru¢eya, 13, 4.1
Arcanam

a K¥¢£a-tudatban. Lásd: m¡rti-imádat

meghatározása, 6.18
Arc§vat§ra. Lásd: A Legfelsõbb Úr m¡rti formái
Arc§-vigraha. Lásd: A Legfelsõbb Úr m¡rti formái
Arjuna, 1.4, 12.6-7
õ és Bh¦¢madeva, 16.5
anyja, 1.25, 2.3
apja, 2.33, 10.37
Arjuna bûnös visszahatásai, 1.36-44, 2.26, 2.38
arra készül, hogy lássa K¥¢£a univerzális formáját, 11.5-8
§ryan, 2.2
bánata, 1.27-45, 2.4-9, 2.22
barátai, 1.26
barátok K¥¢£ával. Lásd: Arjuna, K¥¢£a és Arjuna
a Bhagavad-g¦t§t hallgatta, 3-6
bhakta, 1.45, 1.46, 2.6
Bh§rata, 2.14, 4.42
„Bharata fia”, 14.8-10, 16.1-3, 17.3
„Bharata leszármazottja”, 2.18, 2.30
„Bharata sarja”, 18.62

„a Bh§raták ura”, 7.11

a boldogsága miatt aggódik, 1.31-36, 1.36
bûntelen, 3.3, 15.20-20
családos, 3.8
Dhanañjaya, 1.15, 2.49, 10.37
dicsõsége, 11.33
Dro£§c§rya és Arjuna, 2.30, 11.49, 16.5
elfogadta K¥¢£a felsõbbségét, 11.54
elkülönülése, 2.6
az élõlényeket képviseli, 18.73
emlékezik K¥¢£ára, 11.41-42
erényei, 1.28, 1.36, 1.45, 1.46, 2.6, 3.3, 5.7, 10.17, 15.20-20
„erõs karú”, 6.35, 10.1
fegyverei a yoga és a tudás, 4.42
feledékenysége, 2.20, 4.5, 18.59
félelmei, 2.26, 2.27, 2.30, 11.23-25, 11.35, 11.45-45, 11.48, 18.59
a félistenek és Arjuna, 2.33
felméri a Kuru hadsereget, 1.20-26
felveszi a materialista szerepét, 4.4-4
„gazdagság meghódítója”, 12.9

Gu¨§keªa, 2.10
 nevének magyarázat, 1.24, 10.20
habozik harcolni, 3.1, 11.33, 18.47
harca
beleegyezik, 2.71, 18.73-73
elutasítja, 13, 1.31-44, 2.4-6, 2.9
hírneve, 2.33
jogos, 2.21
kötelessége, 2.33-38
K¥¢£a biztatja, 2.18, 2.47-48, 3.37, 4.42, 11.32, 11.33-34, 18.59-60
K¥¢£a megköveteli, 2.19, 2.21, 2.27, 2.31-38, 2.39, 2.47, 2.48
K¥¢£a utasítja, 3.30
K¥¢£a vágyott rá, 2.71, 3.19
megtagadja, 5.7
nem ragaszkodik az eredményéhez, 2.38
helyesen megértette K¥¢£át, 10.13-16
híres harcos, 2.33-33
hírneve, 2.33-36
hite, 13, 2.6, 4.4
hódolata. Lásd: Arjuna, imája és hódolata

idézik. Lásd: a Bhagavad-g¦t§ idevágó versei

íja, 1.29
„illúzióban” van, 1.30, 2.1-3, 2.7-8, 2.11-11, 2.13
imádja és hódolatát ajánlja, 4, 10.12-18, 11.14, 11.24-25, 11.31, 11.35, 11.36-46,
18.73
az imperszonalizmust ostobaságnak tartja, 12.1
Indra és õ, 2.33
isteni jellemû, 16.5, 16.6
isteni látása, 11.54
jelenléte gyõzelmet jelent, 18.74, 18.78
jó tulajdonságai. Lásd: Arjuna erényei
kapcsolata K¥¢£ával, 3-4, 1.20-22, 1.24-25, 2.3, 2.10, 2.22, 2.34, 4.3, 4.25, 9.11,
10.13-14, 11.1, 11.6, 11.14, 11.36, 11.40, 11.41-42, 11.45, 11.54, 18.64, 18.65-66
Kar£a és õ, 1.8
Kaunteya, 2.14
kegye, 10.17
kérdései
az áldozat Uráról, 8.2
az anyagi megnyilvánulásról, 8.1
az anyagi természet kötõerõi szerinti hitrõl és imádatról, 17.1-1
arról, hogyan hallotta Vivasv§n a Bhagavad-g¦t§t K¥¢£ától, 4.4
arról, hogyan kerekedhet felül a természet kötõerõin, 14.21-21, 14.22-25

a Brahmanról, 8.1-1
a bûn okáról, 3.36-36
célja, 6, 3.2, 4.4, 10.16-17
a félistenekrõl, 8.1
 a gyümölcsözõ tettekrõl, 3.1-2, 8.1
a harc értékérõl, 1.32-36, 3.1-2
a „kétértelmû utasításokról”, 3.2
a kötelességrõl, 2.7
K¥¢£a isteni fenségérõl, 10.16-18
a lemondás és az odaadással végzett munka szembeálításáról, 5.1-1
a lemondásról és a lemondott rendrõl, 18.1-1
mások hasznára, 3.2, 4.4, 10.16-17
az odaadó szolgálat és az imperszonalizmus közötti különbségrõl, 12.1
az önvalóról, 8.1-1
a prak¥tirõl, puru¢áról stb., 13.1
a sikertelen transzcendentalista sorsáról, 6.37-38
a természetrõl, az élvezõrõl és a tudatról, 13.1
a transzcendentalista jellemzõirõl, 2.54
a tudásról, a tudás tárgyáról, 13.1
a ty§gáról és a sanny§sáról, 18.1-1

az Úrról szóló tudásról a halál pillanatában, 8.2-2

kétségei, 8.1-2, 8.2, 18.1, 18.73-73
kimutatta a családhoz való ragaszkodását, 2.4-6, 2.7, 2.9
királysága, 1.31
kocsija, 1.14, 1.20-22, 1.24, 1.46, 11.13
zászlaja, 1.20-20
a kötelesség és Arjuna, 23, 2.7, 2.15, 2.27-27, 2.31-33, 2.39, 2.47-48, 3.8
K¥¢£a azt ajánlja neki, szabaduljon meg a visszahatásoktól, 2.38
K¥¢£a állandó társa, 4.5
K¥¢na azt kéri, hogy hódoljon meg Neki, 18.62
K¥¢£a bocsánatáért könyörög, 11.41-42
K¥¢£a buzdítja, 9.1-1, 16.5, 16.6
K¥¢£a dicsõítve szólítja meg, 2.10, 2.30, 4.31, 4.33, 7.7, 9.3, 11.6, 11.48, 13.27,
14.12, 18.36, 18.41, 18.72
K¥¢£a és õ, 7.2, 9.11
K¥¢£a eszközként akarja õt használni, 11.33-34
K¥¢£a feltárja elõtte formáit, 11.50-54
K¥¢£a iránta mutatott kegye, 11.4, 11.7
K¥¢£a irányítása alatt áll, 1.15
K¥¢£a ismerte az elméjét, 1.25, 11.3
K¥¢£a isteni természete és õ, 10.12-15, 11.1, 11.3, 11.45-46, 11.54

K¥¢£a ítélete fölötte, 2.34

K¥¢£a megszidja, 2.11, 2.32
K¥¢£a melléáll, 1.1, 1.14-15
K¥¢£a a mestere, 3.1
K¥¢£a örök bhaktája, 1.20
K¥¢£a a rokona, 2.3
K¥¢£a a szekérhajtója, 7.3, 18.78
K¥¢£a szolgálta õt, 1.21-22, 1.21-22
K¥¢£a a tanítója, 24-25, 1.1, 1.15, 2.13, 2.22, 4.16
K¥¢£a tanítványa, 3, 10, 13
K¥¢£a türelméért könyörög, 11.44
K¥¢£át képviseli, 10.37-37
K¥¢£át az Úrként fogadja el, 4.3, 11.54, 18.62
K¥¢£ával együtt megtestesül, 4.5
k¢atriya, 24-25, 2.2, 2.26, 2.30, 2.48, 3.8, 18.47, 18.59
„Kunt¦ fia”, 2.14, 2.37, 6.35, 7.8, 9.23, 9.27, 13.1-2, 16.20, 16.22, 18.48, 18.50, 18.60
„Kuru fia”, 6.43
lágyszívû, 1.45-46
legyõzte az alvást, 1.24, 10.20
lelki szemeket kap, 11.8-8

lelki tanítómestere K¥¢£a, 2.7-8, 2.9, 2.39

a lemondást javasolja, 2.5, 2.6-6, 2.9
mah§-b§hu, 2.26
megbocsát a Kuruknak, 1.35-36
megérti, mi a K¥¢£a-tudat, 3.2
meghódolása
K¥¢£a kéri erre, 3.30, 4.15, 18.65-66
K¥¢£ának, 13, 2.7-8, 2.10, 2.22
megkéri K¥¢£át, hogy mutassa meg neki univerzális formáját, 11.1, 11.3-4
megszólaltatja a kagylókürtöt, 1.14-15
megszólítja K¥¢£át, 4, 1.28-45, 10.12-18, 18.73
megtudja a Kuru hadsereg sorsát, 11.26-28, 11.32-34, 11.49
a mennyei bolygók várnak rá, 2.37
mint parantapa, 2.9
nagy harcos, 2.33
nagyapja, 2.26, 2.30, 11.49
nem irigy az Úrra, 9.1
nem közönséges ember, 11.54
nem sértõ, 5.7
nyomdokainak követése, 18.65, 18.74

odaadó szolgálata, 12.12

az ölés és õ. Lásd: Arjuna harca
önmegvalósításra született, 2.9
öröksége, 2.14
örömmel látja az Úr univerzális formáját, 11.35-36, 11.45
összehasonlítva
a borjúval 27-28
egy jóllakott szakáccsal, 1.31
a madárral a fán, 2.22
az Úrral, 2.13
párbeszéde K¥¢£ával
célja, 6, 3.2, 4.4, 10.16-17
csodálatos, 18.74-76
 mindenki hallotta, 2.10
P§rtha, 1.25-25, 2.21, 2.32, 2.55, 3.23, 18.32
példája, 3-6, 1.1, 10.12-13, 10.12-13, 10.15
példákkal békítik meg, 10.40
P¥th§ fia, 2.39
„P¥th§ fia”, 2.3, 2.39, 3.22, 4.11, 4.33, 7.1, 8.14, 9.13, 9.32, 11.5, 16.4, 16.6, 18.30,
18.31, 18.33, 18.35, 18.72
rokonai, 13, 1.8, 1.25, 1.26-28, 1.31-38, 1.44-45, 2.3, 2.4, 2.4-7, 2.9, 2.11, 2.14, 2.22,
2.27, 2.39, 9.33, 13.12

Sañjaya dicsõíti, 18.74-78

Savyas§c¦, nevének eredete, 11.33-33
¼iva és Arjuna, 2.33
számára a yoga, 24
szánakozása, 1.27-28, 1.28, 1.35, 1.45, 2.1-1, 2.2, 2.36
kétségbe vonják, 2.35-36
szent, 1.36
„született bhakta”, 1.35
tanárai, 1.26, 2.4, 2.22, 2.26, 2.30, 2.33, 11.49, 16.5
tanítója K¥¢£a, 3, 10, 13, 2.20, 3.2
a tanítványi láncolatban (parampar§), 10.14, 11.8
tapasztalt harcos, 11.33
testi kínjai, 1.28-30
„tigris az emberek között”, 18.4
„tudatlansága”, 2.32
tuljdonságai, 3-5, 6.33, 11.6
az Úr bírálja, 2.11
az Úr megmutatta neki formáit, 11.50-54, 11.55
az Úr univerzális formája és õ, 11.1, 11.3-32, 11.35-49
Lásd még: Univerzális forma

vagyont szerzett Yudhi¢±hira számára, 1.15

visszautasítja a Kuruk kihívását, 1.37-38
vonakodik a harctól, 2.2-3, 2.32, 2.39, 11.32, 13.12
K¥¢£a véleménye errõl, 2.34, 11.32-34, 11.49
vonzódik K¥¢£a formájához, 12.1
yoga-m§y§ban, 6
a yogát nehéznek találja, 6.33-34
Yudhi¢±hira és Arjuna, 1.15
zavarodottsága, 2.6-8, 3.2-2, 5.1-1
Aryam§, K¥¢£át képviseli, 10.29
Ýryan meghatározása, 2.2
Ýryanok, 2.2, 2.46, 16.7
Asammoha jelentése, 10.4-5
Asamprajñ§ta-sam§dhi, 6.20-23
Asa°ªaya° samagram, 7.1
Asat, az anyagi élet, 5
Asita, 4, 7.15, 18.62
A¢±§¯ga-yoga, 2.59, 5.28-29, 6.1, 6.47, 9.2, 12.7
Asurák, 11.22, 16.20
Lásd még: Démon(ok)

Ýsura° bh§vam §ªrit§¤, 7.15-15

Aªvattha, 10.26
Aªvatth§m§, 1.8, 1.26
Aªvin¦-kum§rák, 11.6, 11.22
Asztrológia, 8.25
Ateistá(k), 4.3, 4.8, 4.12, 7.15-15, 11.48, 11.55, 13.25
Lásd még: Démon(ok)
Ateizmus, 2.28, 7.4, 9.12, 10.15, 10.26, 10.42, 16.8
Atharva Veda, 9.17
idézik K¥¢£ával és a védikus tudással kapcsolatban, 10.8
Atlasz, 9.5
Ýtm§
meghatározása, 6.5, 8.1
Lásd még: Lélek (lelkek)
Ýtma-nivedanam a K¥¢£a-tudatban. Lásd: Meghódolás az Úrnak
Atomfegyverek, 2.23, 16.9
Avat§rák, 4.7-8
Lásd még: K¥¢£a, inkarnációi; A Legfelsõbb Úr, inkarnációi
Avyakta meghatározása, 20
B
B§hl¦kák királya, 1.8-8

Baladeva Vidy§bh¡¢a£a
hivatkoznak rá
a halállal kapcsolatban, 8.26
a k§lával kapcsolatban, 8.23
idézik
az érzékek szabályozásával kapcsolatban, 2.61
az Úrral kapcsolatban, 3.14, 10.42
Balar§ma, az Úr, 10.37-37
Bali Mah§r§ja, 4.16, 7.15
Banyanfa, K¥¢£át képviseli, 10.26
hasonlata, 15.1-4, 16.1-3
Barátság
K¥¢£áé és Arjunáé. Lásd: Arjuna, kapcsolatuk
transzcendentális, összehasonlítva az anyagival, 4
Bátorság a csatában, 18.43
Bátorság, K¥¢£a, 7.10
Becstelenség, K¥¢£a az eredete, 10.4-5
Becsületesség, 4.22, 13.8-12, 16.1-3, 18.42, 18.78
Lásd még: Igazság
Béke
alapelve, 2.71
a bhakták békések, 11.49
boldogsághoz vezet, 2.66-66
brahminikus tulajdonság, 18.42
elérése az odaadó szolgálaton keresztül, 9.31
az elkülönülés révén elérhetõ, 2.70-71, 18.51-53
csakis az elkülönülés és az érzékek szabályozása eredményez békét, 2.70-71
az érzékkielégítés és a béke, 2.70-70
esély a P§£¨avák és a Kuruk közötti békére, 1.22-23
esélye, 14.17
képlete, 5.29-29
K¥¢£a felajánja Duryodhanának, 11.47
a K¥¢£a-tudat
egyetlen biztosítéka, 2.8
szükséges hozzá, 2.66-66
a K¥¢£a-tudaton keresztül, 2.71, 4.38, 5.12, 5.29
a lelki tudáson keresztül, 4.38-39
az önmegvalósítás velejárója, 18.51-53, 18.51-53
a tudáson és az érzékek szabályozásán keresztül, 4.39
az Úr ismeretén keresztül, 15.17

az Úr kegyén keresztül, 18.62

az Úrnak meghódolva, 5.12, 18.62
a vágynélküliségen keresztül elérhetõ, 2.70-71
„Békesség!” 11.21
Benáresz, Caitanya és Prak§ª§nanda Sarasvat¦ beszélgetése, 10.11
Beszéd
az ember tulajdonságait ebbõl lehet megismerni, 2.54
lemondása, 17.15-15
szabályai, 17.15
szabályozása, 18.51-53
a szép beszéd K¥¢£át képviseli, 10.34-34
Betegség, 13.8-12
A betû, K¥¢£át képviseli, 10.33-33
Bhagavad-g¦t§
alkalmatlanság a hallására, 18.67
apauru¢eya, 4.1
Arjuna alkalmas arra, hogy meghallgassa, 3-5
Arjunának beszélték el, 3-6, 14
azt tanítja, hódoljunk meg az Úrnak, 4.7
azt tanítja, hogy meditáljunk K¥¢£án, 24-25

a belõle származó tudás, 2.29, 3.2, 3.41, 4.42, 11.48, 13.2, 15.10
a benne leírt yoga, 2.72, 3.1
a bhaktáknak szól, 3-4, 2.12, 8.28, 13.19, 18.71-71
bizalmas tudást tartalmaz, 18.67
célja, 5, 10, 13, 14, 2.1, 3.30, 4.17, 4.35, 11.55, 13.12, 18.1, 18.67
célja a feltételekhez kötött lelkek felvilágosítása, 11.55
a démonikus emberek nem képesek megérteni, 4.5
egyetemes szentírás, 28, 1.1
elbeszélõje, 2, 3, 9, 27-28, 1.1, 2.1, 2.20, 4.1, 4.42, 10.15
az élõlényeket belõle értjük meg, 2.54
elmagyarázza a legmagasabb rendû lelki tökéletességet, 10.42
eltávolítja a tudatlanságot, 2.50
az emberek vezetõinek meg kellene érteniük, 4.1
eredeti elbeszélése, 4.1-1, 4.5
az erkölcsrõl szóló legfelsõbb tanítás, 18.78
fejezete(i)
elrendezése, 8.28, 9.1
felosztása, 8.28
harmadik, 3.1, 3.43
hetedik, 7.30

hetedik és nyolcadik, 9.34

hetedik, kilencedik és tizedik, 10.1
kilencedik, 9.2
második, 2.1, 2.72, 3.1-3
a másodiktól az ötödikig, 5.1
negyedik, 4.42
nyolcadik, 8.1
ötödik, 5.29
témái, 8.28, 9.1, 14.1, 18.1
tizedik, 10.42
tizenegyedik, 11.55
tizenharmadik, 13.19, 13.35-35
tizenhetedik, 17.28
tizenkettedik, 12.20
tizennyolcadik, 18.1, 18.78
tizenötödik, 15.20
felosztása, azok témái, 13.2, 18.1
Lásd még: Bhagavad-g¦t§, fejezete(i)
felvilágosít, 2.20
a G¦t§-m§h§tmya összefoglalja, 1.1

hallgatása
ajánlott, 12.9
alaposan, 1.1
az alkalmatlanság erre, 18.67, 18.71-71
a bhakták társaságában, 8.28
a bhaktáktól, 8.28
egy hiteles lelki tanítómestertõl, 16.3
az ehhez a szükséges tulajdonságok, 3-5, 12, 18.71-71
elõírások erre vonatkozóan, 3-6
az emelkedett személyek ezt teszik, 4.7
 a felszabadulás ezen keresztül, 26
folyamata, 1.1
jelentõsége és áldása, 25-28, 4.42, 18.76
hallgatása felszabadít, 26
hamis magyarázata, 2.7
hasonlítják
egy tehénhez, 27-28
egy üveg mézhez, 2.12
a Gangesz vizéhez, 27
a naphoz, 11.51

orvossághoz, 2
haszna, 8.28, 11.55
helyes megértése, 4.42
a hit benne, 4.40, 8.28
hit a követésén keresztül, 4.41
hiteles forrás, 4.1-5
Ik¢v§ku Manutól hallja, 4.1-1
a királyoknak kell hallaniuk, 4.2
kizárólag az odaadó szolgálatról szól, 18.1
kora, 4.1
követése, 4.42
követése tisztuláshoz vezet, 14
„következtetése”, 9.3
középpontja, 5.17
a közvetlen megértés, 4.1-5, 4.42, 7.15, 10.13-14, 11.43, 13.4
K¥¢£a beszéli el, 2, 3, 9, 27-28, 1.1, 2.1, 2.20, 4.1, 4.42, 10.15
a K¥¢£a-tudat rajta keresztül, 10.11
Kuruk¢etrán beszélték el, 3
különbözõ kiadásai, 2
„különleges színvonala”, 1.1

a legfõbb hiteles szentírás, 4.40

a Legfelsõbbként mutatja be K¥¢£át, 15.19
lényege, 10.13, 11.55, 18.1, 18.64-66, 18.66, 18.78
„lényege”, 26
magyarázata, 1.1, 2.7, 3.14, 3.31, 4.1-3, 4.2-3, 7.3, 7.15, 8.16, 9.1, 10.8, 10.9, 10.15,
11.51, 11.54, 12.1, 16.3, 18.67, 18.78
hamis magyarázata, 2.7
a Mah§bh§rata része, 23, 2.45
Manu Vivasv§ntól hallja, 4.1-1
a materialisták nem képesek megérteni, 4.5
megértése, 1.1, 2.7, 2.12, 3.2
megfelelõ hallgatósága, 4.2
megmagyarázza a tökéletesség elérésének folyamatát, 24-25
megoldást jelent az ember problémáira, 5
megszabadít a karmától, 8
minden szentírás lényege, 27, 1.1
 mindenkinek szól, 2.10
összefoglalása, 18.78
a második fejezetben és a tizennyolcadik fejezetben, 18.1
párbeszédét Sañjaya dicsõíti, 18.74-76
prédikálása, 18.68, 18.71-71

rövid összefoglalása, 13.2

¼a¯kar§c§rya magyarázata róla, 7.3
a spekuláció róla. Lásd: Bhagavad-g¦t§, magyarázata
szelleme, 2
személytelen megértése, 2.7
tárgya. Lásd: Bhagavad-g¦t§, célja
teljes és tökéletes, 12
témái, 3.2
témái és részei, 6, 7-9, 2.72, 18.78
titka, 25
története, 3-6, 29, 4.1-5
transzcendentális, 2.12, 18.76
tudománya, 2.8, 4.1-1, 4.3, 6.8
„elveszett”, 4.2
az Úr útmutatása a mai korra, 18.57
az Urat ezen keresztül ismerjük meg, 10.2
„utolsó szava”, 4.38
a vallás legfelsõbb szintje, 18.78
a vallás megértése ezen keresztül, 4.7
védikus irodalom, 2.45, 4.1

Vivasv§n hallotta K¥¢£ától, 4.1-1, 4.4, 4.5

yogája, 3
Lásd még: Bhagavad-g¦t§, hivatkoznak rá; Bhagavad-g¦t§, idézik
Bhagavad-g¦t§, hivatkoznak rá
az Abszolút Igazsággal mint teljes egésszel kapcsolatban, 11
a Bhagavad-g¦t§ megértésével kapcsolatban, 2.12
a bhakta egyenlõ látásmódjával kapcsolatban, 7.15
a buddhi-yogával kapcsolatban, 2.39, 10.10
az egyéniséggel kapcsolatban, 5.16
a felszabadulással és a nirv§£ával kapcsolatban, 6.20-23
Isten végsõ elérésével kapcsolatban, 17
a j¦vával kapcsolatban az ¦ªvarával összehasonlítva, 9
a kötõerõktõl való mentességgel kapcsolatban, ami az Úrnak való
meghódolással érhetõ el, 3.33
K¥¢£a lakhelyével kapcsolatban, 20
a K¥¢£áért végzett munkával mint valódi lemondással kapcsolatban, 10.3
a K¥¢£ának felajánlható ételekkel kapcsolatban, 6.17
K¥¢£ával mint dédapával kapcsolatban, 10.6
K¥¢£ával mint az Istenség Legfelsõbb Személyiségével kapcsolatban, 20
 a legfelsõbb megvalósításával mint K¥¢£a személyes formájához való
ragaszkodással kapcsolatban, 12.1
a Legfelsõbb Személynek alárendelt Brahmannal kapcsolatban, 11

a lélekvándorlással kapcsolatban, 2.22

a lelki életben elért sikerrel kapcsolatban, 6.37
a lelki világgal kapcsolatban, 17, 6.15
az örök élõlénnyel kapcsolatban, 15
az öt alapvetõ igazsággal kapcsolatban, 6-9
a s§dhuval kapcsolatban, 4.8
a san§tana-dharmával kapcsolatban, 14
a természet kötõerõivel kapcsolatban, 14
az Úrnak való meghódolással kapcsolatban, 7.15
az Úrral és az élõlényekkel kapcsolatban, 2.46, 8.3
az Úrral kapcsolatban, aki örök, 14
a Védák céljával kapcsolatban, 2.46
a yogával és az odaadó szolgálattal kapcsolatban, 3.3
a yogával kapcsolatban, 5.28
Lásd még: Bhagavad-g¦t§, idézik
Bhagavad-g¦t§, idézik
az áldozattal kapcsolatban, 3.11, 12.11
az anyagi világgal kapcsolatban, 11.43
fa, melynek gyökerei fölfelé nõnek, 19
Arjunával és a yogával kapcsolatban, 24

az átmeneti testtel kapcsolatban, 9.2

azzal az utasítással kapcsolatban, hogy legyünk az Úr bhaktái, 18.78
a Bhagavad-g¦t§val kapcsolatban, 4.1-2
a bhaktával kapcsolatban
kedves K¥¢£ának, 6.32
a legkiválóbb yog¦, 18.75
meghódolt, 9.29
ritka személy, aki K¥¢£át tekinti mindenének, 2.41
a bolygóközi utazással kapcsolatban, 18
az elkülönülésen keresztül elért békével kapcsolatban, 18.53
az elkülönüléssel kapcsolatban, 6.23
a béke elérése ezen keresztül, 18.51-53
a felsõbbrendû ízen keresztül, 6.14
a félistenimádattal kapcsolatban, 17, 18
értelmetlen, 7.24
az odaadó szolgálattal összehasonlítva, 7.24
a felszabadulással kapcsolatban, 11.43
eljutni az Úr lakhelyére, 18
az odaadó szolgálaton keresztül, 2.72
a halálkor felmerülõ gondolatokkal kapcsolatban, 22

a kötelességgel kapcsolatban, melyet K¥¢£ára emlékezve kell végezni, 23

a K¥¢£ának felajánlott tettekkel kapcsolatban, 5.10
a K¥¢£ára való emlékezéssel kapcsolatban, 20
K¥¢£ával kapcsolatban
az áldozat, 3.11
az anyagi világ irányítója, 16.8
bhaktájának felszabadítója, 18.46
a Brahman alapja, 5.17
elérésének folyamat, 23-24, 25-26
energiái által van jelen, 9.4
az eredet, 14, 11.2, 11.54, 15.4
az Istenség Legfelsõbb Személyisége, 11.54
kevesen ismerik, 7.3
kölcsönös kapcsolata a bhaktákkal, 9.29
a legfelsõbb igazság, 5.17
mindenki szívében jelen van, 18.62
mint hold a csillagok között, 15.12
nem nyilvánul meg mindenkinek, 18.55
az ostoba véleménye Róla, 7.24, 11.52
az ostobák kigúnyolják, 11.52

utasítása az, hogy emlékezzünk Rá, 18.64

a Védák célja, 3.26
Vi¢£u formája, 9.11
a legmagasabb szinten álló yog¦val kapcsolatban, 24
a lélekkel kapcsolatban, 2.12, 15.7
a testtel összehasonlítva, 2.28
a lelki tanítómesternek történõ meghódolással kapcsolatban, 2.39
a lelki világgal kapcsolatban, 11.43
az eléréséhez szükséges tulajdonságok, 19
a mah§tm§kkal kapcsolatban, 2.56
a munikkal kapcsolatban, 2.56
az odaadó szolgálattal kapcsolatban, 6.27
a félistenimádattal összehasonlítva, 7.24
a felsõbbrendû ízt ad, 6.14
felszabaduláshoz vezet, 2.72, 4.29
sok születés után, 6.45
az Urat csak ezen keresztül lehet megismerni, 13.16
védelmet nyújt, 3.4
az önmagában elégedett emberrel kapcsolatban, 18.49
a prak¥tivel kapcsolatban, 7

a s§¯khya-yogával és az odaadó szolgálattal kapcsolatban, 2.39

a szenvedés elviselésével kapcsolatban, 6.23
a szívben lakozó Felsõlélekkel kapcsolatban, 18.13
az szívben lakozó Úrral kapcsolatban, 6.29
a transzcendentalisták és a bhakták ritkaságával kapcsolatban, 10.3
a tudással kapcsolatban, 5.16
az Úrnak felajánlható ételekkel kapcsolatban, 17.10
az Úrnak szóló felajánlásokkal kapcsolatban, 9.2, 11.55
 az Úrnak való meghódolással kapcsolatban, 27, 5.16, 12.7, 18.78
az Úrral kapcsolatban, akit az odaadó szolgálaton keresztül lehet megismerni,
8.14
a Védák céljával kapcsolatban, 3.10, 3.26
a védikus tudással kapcsolatban, 9.2
Lásd még: Bhagavad-g¦t§, hivatkoznak rá
A Bhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van, 3
Bhagav§n, 7
K¥¢£a, 2.2, 10.1
meghatározása, 2-3, 10.1
összehasonlítva
Brahmannal és Param§tm§val, 2.2
a Nap bolygóval, 2.2

Lásd még: K¥¢£a; A Legfelsõbb Úr

Bh§gavata Pur§£a, 3
Lásd még: ¼r¦mad-Bh§gavatam
Bh§gavatam. Lásd: ¼r¦mad-Bh§gavatam
Bhajate meghatározása, 6.47
Bhaktá(k), a Legfelsõbb Úr bhaktá(i)
az §dityák, 10.30
az általa mutatott példa, 3.20-20
az általuk felajánlott étel, 3.14
az általuk végzett áldozat, 3.13-14, 4.25-26
anyagi vágyakkal, 7.16, 7.29
Arjuna, 1.45, 1.46
§ryanok, 2.46
a¢±§¯ga-yoga és a bhakták, 12.7
beszéde, 2.54-54, 12.18-19
a Bhagavad-g¦t§ és a bhakták, 13.19, 18.68, 18.71
a bhakták és az anyagi világ, 18.54
boldogságuk, 5.21-24
bolygóik, 14.14
bosszúállásuk, 1.35

brahmac§r¦. Lásd: Brahmac§r¦(k); Brahmacarya

csak õk tudnak K¥¢£áról, 10.2-3, 10.11, 18.67
csak K¥¢£áért cselekszik, 3.25, 12.2, 14.22-25
csak K¥¢£ára vágynak, 9.13, 9.22, 11.55, 12.6-7
családos bhakták. Lásd: Családi élet
a családos élet számára. Lásd: Családi élet
csendes, 12.18-19
d§sya-bhakta osztályuk, 8.14
egyszerûen elégedettek, 4.22-22
elfoglaltságuk, 4.22, 18.8-11
elítélendõ tetteik megértése, 9.30-30
az ellenük elkövetett sértések. Lásd: Sértések
eltávozásának ideje, 8.23-24, 8.27
erényeik, 12.18-19
fegyelmezik az elmét, 5.7
félistenek, 11.48
a félistenek tulajdonságaival rendelkeznek, 1.28
a felsõbb bolygókon keresztül emelkedhet fel, 8.16
felszabadulásuk, 4.9-9, 9.28-28, 18.12
az imperszonalistákéhoz hasonlítva, 21

Lásd még: Felszabadulás

függetlenségük, 18.63-63
a gazdagság és a bhakták, 1.35
gyermekeik, 16.1-3
Lásd még: Családi élet
a halál pillanatában, 8.23-24, 8.27, 12.6-7
hallani tõlük, 1.1, 7.1, 8.28
Lásd még: Bhaktá(k), társaságuk
Hanum§n, az örök bhakta, 1.20
hasonlítják
a férjes asszonyhoz, akinek szeretõje van, 24
a folyóhoz, 18.54
gyermekhez, 12.7
háziállathoz, 4.21
a holdhoz, 9.30
a kígyóbûvölõhöz, 2.58
a király szolgájához, 14.26
kívánságteljesítõ fához, 2
az óceánban úszó emberhez, 12.7
pénztároshoz, 3.30

a teknõshöz, 2.58-58, 5.26

hibáik ellenére szentek, 9.30-30
hibáit a hold foltjaihoz hasonlítják, 9.30
a hírnév és a bhakta, 10.4-5
hit nélkül, 9.12
hite K¥¢£ában, 4.4
az idõt nagy kincsnek tartják, 6.17
igazán lemondott, 18.11
igazi sanny§s¦, 18.49
igazságtalanul bírálják, 10.11
az ima (hódolat) nekik, 2
imádatuk. Lásd: Imádat
imáik
anyagi haszonért, 7.18, 7.22
Lásd még: Imák
indítékaik, 7.16-16
inkarnációik, 4.5
 írásaik, 22-23
az ISKCON-ban, 18.11
jellemzõik. Lásd: Bhakták, tulajdonságai

jó tulajdonságokban bõvelkednek, 1.28

jövõje, 2.40-41, 10.4-5
kedves K¥¢£ának, 12.13-20, 18.68-69
kegyük, 3.29, 7.15, 7.28, 10.17, 11.55, 12.5, 15.10
kerüli a gyümölcsözõ munkát, 5.13-14
a kezdõ szinten, 2.52, 2.59, 3.42, 8.4, 9.11, 11.54
kiegyensúlyozott, 5.18-19, 6.29-29, 7.15
koldulnak, 10.5
könyörületes, 2
kötelességük, 6.23, 9.28, 18.57
„közönséges” tetteik, 10
K¥¢£a
Benne lakoznak, 9.29-29
elégedett velük, 1.35
elérik, 7.23-23, 13.19-19
érdekük, 4.4, 11.8, 11.55
felszabadítja õket, 18.46
fensége nem különösebben vonzó számukra, 11.8
imádandó a számukra, 4.11
az inkarnációkkal tartanak, 4.5

irányítását követniük kell, 18.57-58

ismerik a tulajdonát, 6.10
Isten formája vonzó számukra, 11.54
jóakarójuk, 1.36
kapcsolatuk vele, 1.22, 4.11, 6.30-30, 7.14, 7.18, 8.14, 9.29-29, 10.9, 11.8, 11.14,
11.36, 11.41-42, 11.44, 11.49, 11.54, 18.58
kegyes hozzájuk, 9.22, 18.73
kölcsönös kapcsolatban állnak Vele, 4.11, 9.29-29
mindenhol látják Õt, 6.30-30
nekik adhatja Magát, 18.73
nekik adja az érdemet, 11.34
olyanok, mint Õ Maga, 7.18-18
soha nem vész el számukra, 6.30-30
szeretete irántuk, 1.22
szereti õket, 3.13, 6.30
K¥¢£a alászáll, hogy megvédje õket, 4.8-8
K¥¢£a a barátjuk, 9.29-29
K¥¢£a számára sohasem vesznek elának, 6.30-30
K¥¢£a védelmezi õket, 9.22, 9.34, 18.58
K¥¢£ára bízza jövõjét, 12.6-7
lágyszívû, 1.45
 leesése, 9.30, 15.20
a legjobb közöttük az, aki ismeri K¥¢£át, 7.17-18
a legnagyobb jñ§n¦ és yog¦, 24
a lelki tanítómester
bhaktának kell lennie, 2.8
elfogadja õket, 12.20
a lelki tudást csak õk értik meg, 13.19-19
lemondásuk, 3.28-28, 6.16, 6.17
m§dhurya, 8.14
mah§tm§k, jellemzõik, 9.13-13
a materialistákat nem szabad megzavarniuk, 3.26-26
mat-para, 2.61
meditációjuk, 6.19
megérdemlik az adományt, 11.54, 17.20
meghódoltak, 4.11, 5.12, 9.28, 9.29-29, 18.66-66
megszabadultak a bûnös visszahatásoktól, 7.28
mindenhol K¥¢£át látja, 6.30-31
mindenki barátai, 6.32
mindenkinek kedves, 5.7
mindenkinek örömet szereznek, 5.7

mindennapi teendõik, 12.16

mindent az Úrnak ajánlanak fel elõször, 3.13-14
mindig egyén, 18.55
mindig K¥¢£ára emlékeznek, 1.24
mohósága, 6.23
N§rada Muni a legnagyobb közöttük, 10.26
N§rada szolgálta õket, 9.2
a nekik felajánlott ételek, 17.10
a nekik szóló védikus utasítások, 2.58
nem aggódnak, 12.16-17, 18.58
nem hallgatják meg a nem hiteles forrást, 10.8
nem irigyek, 4.22
nem ragaszkodnak, 2.55-59, 2.61, 2.64, 2.68, 2.70-71, 4.20-23, 5.11, 6.1, 8.14, 10.5,
12.13-19, 14.22-25
annak ellenére, hogy testükkel cselekszenek, 5.8-11, 5.13-14
az anyagi boldogsághoz, 12.13-15
a birtoklásérzethez, 12.13-14
a családi élethez, 6.23, 2.17
ennek ellenére lelkesednek, 18.26
a felsõbb bolygókhoz, 11.55
a felszabaduláshoz, 11.55

a gazdagsághoz, 12.16
a halál idõpontjához, 8.23-24, 8.27
a hamis egóhoz, 12.13-14
a hideghez és meleghez, 12.18-19
a hírnévhez és szégyenhez, 12.18-19, 12.18-19
az idõvesztegetéshez, 13.8-12
a K¥¢£a-tudat természetes eredménye, 4.19-22
a lakhelyhez, 12.18-19, 12.18-19
a munka eredményéhez, 3.17-19, 18.7-11
a munkához és annak eredményeihez, 3.17-19
semmihez, egyedül K¥¢£ához, 9.13, 9.28, 11.55, 12.6-7
a szenvedéshez, 6.23
a testi szükségletekhez, 5.11, 6.23
nem sértenek meg senkit, 5.7-7
nem zavartak, 2.70-70, 3.28, 4.22-22
nincs hamis egója, 5.11
nyomdokaik követése, 4.15-15, 4.16
az odaadó szolgálat tartja fenn, 4.21
az odaadó szolgálat természetes számukra, 5.8-9
az odaadó szolgálat teszi õket bhaktává, 10.10-10

osztályaik a hit szerint, 9.3

osztoznak az Úr gazdagságában, 14.27
óvatosak, 9.30
önzetlenek, 6.32
örömet jelent számukra, ha az Úrról hallanak és énekelnek, 10.9-9, 10.18-18
összehasonlítják
az abhaktákkal, 1.28
démonokkal, 4.3, 4.8
a félistenimádókkal, 7.20, 7.22-23, 7.29
a materialistákkal, 2.72, 3.25, 3.27, 4.3, 4.8, 5.10, 5.12, 7.15, 12.15
a yog¦kkal, 2.61, 8.23-24
öt fajtája, 8.14
öt módon van kapcsolatban az Úrral, 4
pihenésük, 6.17
prédikálásuk, 18.68
ragaszkodástól mentesen cselekszik, 4.18-24, 18.11
ritkasága, 10.3
s§dhu, 4.8, 17.26-27
s§khya, 8.14
sanny§s¦. Lásd: Sanny§sa; Sanny§s¦(k)

ª§nta, 8.14
segítségükkel felül lehet emelkedni a kötõerõkön, 17.28
a ¼r¦mad-Bh§gavatam kedves nekik, 10.9
a személytelen filozófia és a bhakták, 2.12, 4.18, 5.6-6, 7.24-24, 9.11, 9.14-15, 10.2
a szenvedés
megértik, 15.10
minimális a számukra, 2.56
õszinte, 10.10-10
szerelmesek K¥¢£ába, 8.28
 szilárdak, 2.56-56, 4.22-23
szolgálatkészségük, 18.57
szolgálatuk, 7.28, 9.2
Lásd még: Bhaktá(k), társulás velük
szükségleteik, 2.70, 4.22
a tanítványi láncolatban. Lásd: Tanítványi láncolat; Lelki tanítómester(ek)
tanítványi láncolathoz tartozó bhakták és az univerzális forma, 11.47
a tanult bhaktát nem lehet eltéríteni Tõle, 10.8
táplálkozásuk, 6.16, 6.17, 9.26
társaságuk, 2.61, 6.18, 10.4-5
annak érdekében, hogy halljunk az Úrról és emlékezzünk Rá, 8.28, 9.1, 10.1,
10.9-9, 10.19, 15.4

a bhakták társaságában végzett szolgálat, 15.20

ennek elõnye, 2.29, 4.17, 6.8, 7.16, 7.28, 7.30, 8.28, 9.1, 9.32, 13.24, 14.27, 15.3-4,
15.6, 17.26-27, 18.36
a K¥¢£a-tudat ezzel kezdõdik, 7.30
N§rada Muni és a bhakták, 9.2
az odaadó szolgálat és a bhakták társasága, 14.27
az Urat így lehet megérteni, 7.30
a vágy erre, 4.10
Lásd még: Lelki tanítómesterek, hiteles, társaságuk
a társulás fontos számukra, 13.8-12
a tehénpásztorfiúk, 11.8
teljes, 2.70
teljesen lefoglaltak, 18.58
természetük békés, 11.49
tiszta bhakta. Lásd: Tiszta bhaktá(k)
transzcendentális látásmódjuk, 6.28-30
transzcendentálisak, 10, 21, 1.35, 2.64, 4.13, 4.22-23, 5.7-14, 18.26
Lásd még: Bhaktá(k), nem ragaszkodnak
transzcendentalisták, 3, 21
a transzcendentalisták között a legjobbak, 13.25, 18.1
tudásban, 7.17-18, 18.12

tudásuk. Lásd: Tudás

tulajdonságaik, 2.54-61, 2.64-65, 2.68-72, 4.18-22
a K¥¢£a-tudatban automatikusan szert tesznek a jó tulajdonságokra, 2.55
türelmesek, 12.18-19
az univerzális forma és a bhakták, 11.8, 11.48, 11.49, 11.54
az Úr isteni természete védelmezi õket, 9.13-13
az Úr megígéri, hogy megvédi õket, 27, 9.31
az Úr útmutatása számukra, 18.57-58
uralkodnak az érzékeik felett, 2.58-59, 5.8-11, 5.13
utánzóik, 3.24
vágyaik, 3.25, 5.7, 7.18, 7.22
vállalják a veszélyt, 3.29, 11.55
 v§naprastha. Lásd: V§naprastha
vándorlása a felsõbb bolygókon keresztül, 8.16
v§tsalya, 8.14
a Védák és a bhakták, 15.1, 15.19
yog¦, 24, 4.25, 6.15, 6.32, 9.27, 10.3, 18.75
yukta, 9.28
Lásd még: Tiszta bhaktá(k); egyes bhakták
Bhakti-ras§m¥ta-sindhu, idézik

azzal kapcsolatban, hogy K¥¢£át csak a megtisztult lelkek ismerik, 6.8

a felszabadult bhaktával kapcsolatban, 6.31
a K¥¢£áról szóló tudással kapcsolatban, ami az odaadó szolgálaton keresztül
érhetõ el, 7.3, 9.4
a K¥¢£a-tudaton keresztül történõ felszabadulással kapcsolatban, 6.31
a K¥¢£a-tudattal kapcsolatban
felszabadulás, 6.31
a lemondás ezen keresztül, 2.63
szintjei, 4.10
a lemondással kapcsolatban
a K¥¢£ának végzett tettek és a lemondás, 11.55
a K¥¢£a-tudatban, 9.28
a K¥¢£a-tudaton keresztül, 2.63
a legmagasabb rendû, 6.10
a lemondás és az odaadó szolgálat, 11.55
nem teljes, 5.2
az odaadó szolgálattal kapcsolatban, 7.16
felszabadulás, 5.11
K¥¢£át ezen keresztül lehet megismerni, 7.3
a lemondás és az odaadó szolgálat, 11.55
mentes a rossz társaságtól, 11.55

nem hiteles, 7.3

Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura
családja, 6.42
idézik K¥¢£a testével kapcsolatban idézik, 9.34
a tanítványi láncolatban, 29
Bhaktivedanta Swami Prabhup§da, Õ Isteni Kegyelme A.C. Lásd: Prabhup§da
Bhaktivinoda çh§kura, 29
hivatkoznak rá a Bhagavad-g¦t§val kapcsolatban, 2.72
Bhakti-yoga, 5.29, 6.20-23
Lásd még: Odaadó szolgálat
Bharata Mah§r§ja, 1.24, 2.30, 6.43, 8.6
Bh§rata-var¢a, 6.43
Lásd még: India
Bh§va meghatározása, 4.10
Bh¦ma, 1.4, 1.10, 1.15
Bh¦¢madeva, 1.8, 1.25-25, 2.4, 4.16, 18.78
Arjuna és Bh¦¢ma, 2.26, 2.30, 16.5
Bh¦mával összehasonlítva, 1.10
Draupad¦ és Bh¦¢ma, 11.49
Duryodhana és Bh¦¢ma, 1.10-12, 1.10-12, 2.5

kagylókürtje, 1.12, 1.14

K¥¢£a és Bh¦¢ma, 7.25
A Kuruk és Bh¦¢ma, 1.8, 1.10-10
oroszlánhoz hasonlítják, 1.12-12
sorsa, 2.13, 2.30, 11.26-27, 11.34
az univerzális formában, 11.26-27, 11.26-27
Bh¥gu Muni
apja, 10.25
K¥¢£át képviseli, 10.25
Bh¡riªrav§, 1.8, 1.26
apja, 1.8
Bh¡ta-bh§vana, K¥¢£a, 10.15-15
Bh¡teªa, K¥¢£a, 10.15-15
Biblia, idézik az anyagi nyereséggel kapcsolatban, 2.40
Birtoklás, hamis
akadályozza a meghódolást, 15.5
illúzió, 7.27
a megválás ettõl, 3.30, 4.21-23
az önmegvalósítás érdekében, 18.51-53
Birtokvágy. Lásd: Ragaszkodás

Bizalmas tudás. Lásd: Odaadó szolgálat; Tudás, lelki

Boldogság
az áldozatokon keresztül, 3.10-12, 4.31-31
az alváson és lustaságon keresztül, 18.39-39
anyagi, 3.40
Arjuna ezzel törõdik, 1.31-36, 1.36
átmeneti, 1.36, 2.69, 5.22
ellenség, 3.39
az érzékkielégítés, 2.39
a lélekvándorlás lehetõséget ad rá, 2.13
a lelki boldogsággal összehasonlítva, 5.22, 5.24, 6.38
a mennyei bolygókon, 2.42-43, 2.42-43
mindig sikertelen, 14.15
oka, 1.30, 1.32-35, 10.4-5, 13.21-22
„rágni a megrágottat”, 18.36
szenvedés követi, 14.16
meg kell válni tõle, 5.20, 12.13-19, 13.8-12
az anyagi vágyak véget vetnek a boldogságnak, 2.70
az anyagi világban nem létezik, 19, 2.51
Arjuna nyomdokait követve, 18.74
 Arjuna törõdik vele, 13, 2.39
átmeneti, 2.14
béke szükséges hozzá, 2.66-66
belsõ boldogság, 5.21, 5.24
a bhakták számára, 5.21-24
a boldogságot okozó ételek, 17.8
a brahma-bh¡ta szinten, 18.63
a Brahman síkon, 14.27-27
az elérésére irányuló tevékenységek a családi életben, 13.8-12
elõírásokra van szükség hozzá, 16.23-23
az elkülönülésen keresztül, 6.7
az érzékek szabályozásán keresztül, 5.23
érzéki boldogság. Lásd: Érzékkielégítés
az érzékkielégítésbõl származó boldogság, 3.39, 18.38
a felszabadult lélek számára, 5.24
gazdagság és boldogság, 2.8-8
a gyümölcsözõ tevékenységek nem adják meg, 2.51
hasonlítják
az évszakokhoz, 2.14
nektárhoz vagy méreghez, 18.37-38

hiánya. Lásd: Szenvedés

a hitetlenek nem lehetnek boldogok, 4.40
a Holdon, 8.25
illúzióból, 18.39-39
imperszonalizmus és boldogság, 5.6, 6.20-23
az Isten megvalósításával, 18.54-54
a jóság kötõerején keresztül, 14.6-6
a jóság minõségében, 14.17, 18.37
elõször méreg aztán nektár, 18.37
a jóság, szenvedély és tudatlanság minõségében, 18.36-39
a karma eredménye, 8
három kategóriája a természet kötõerõi szerint, 18.36-39
K¥¢£a az eredete, 10.4-5
K¥¢£a kegye, 2.56
K¥¢£áé, 1.22
a K¥¢£áról szóló tudás eredménye, 6.32
a K¥¢£a-tudaton keresztül, 5.21, 6.23, 6.27, 6.32, 8.28, 9.33, 18.76
a k¢atriyák számára, 2.32-32
legfelsõbb élvezõ szolgálatán keresztül, 10-11
a legmagasabb rendû boldogság, 4.31

lelki, 10.4-5
az odaadó szolgálaton keresztül, 6.26, 6.35, 8.28, 9.2, 10.9-9, 10.18, 10.19, 11.36,
13.22
az önmegvalósításon keresztül, 6.20-23, 6.20-23
összehasonlítva az anyagi boldogsággal, 5.22, 5.24, 6.37
 tökéletessége, 6.27
az Úr nevének hallásából, 11.36
a lelki életen keresztül, 2.69
a lelki tudáson keresztül, 9.2
a lemondáson keresztül, 5.13
a megtisztult tetteken keresztül, 9-10
a mennyei bolygókon, 9.20
mércéje, 6.26
nem ragaszkodni hozzá, 2.15, 2.38
a nemi életen keresztül, 18.38
az odaadó szolgálaton keresztül, 7.30, 9.2
az evésbõl származó elégedettséghez hasonlítva, 6.35
Lásd még: Boldogság, lelki
oka, 6.32
az önmegvalósítás folyamatából származó boldogság, elõször méreg, aztán
nektár, 18.37
az önmegvalósításban határtalan, 6.20-23

az önmegvalósításon keresztül, 5.21-24, 6.20-23, 6.20-23

pareª§nubhava, 6.35
a puszta lemondás nem adja meg, 5.6-6
sam§dhiban, 6.20-23, 6.20-23
Sañjayáé, 18.77-77
a szenvedély kötõerejében, 18.38
szükség van hozzá K¥¢£ára, 3.30
a teremtés gondoskodik errõl, 3.10
a természet kötõerõin felülemelkedve, 14.20
a test kapui és a boldogság, 14.11
a tiszta bhaktáé, 18.54-54
a transzcendentalistáké, 5.22
a tudatlanság minõségében, 18.39-39
az Úr kegye, 2.56
az Úrral együttmûködve, 10-11
az Úrtól függetlenül nem lehetséges, 16
a vezeklésen keresztül, 5.22
a yogán keresztül, 6.4, 6.20-23, 6.20-23, 6.27-29
Lásd még: Érzékkielégítés; Szenvedés, a megszabadulás tõle
Bolygó(k), 17-18

ahol a büntetést kapják a bûnösök, 10.29

Lásd még: Pokolbolygók
alsóbb. Lásd: Pokolbolygók
a banyanfa hasonlatban, 15.2
Brahm§é, 18, 14.18
az elérése érdekében végzett áldozat, 8.16
lélekvándorlás oda, 8.17
ott is van szenvedés, 8.17
a csillagok, 10.21
az élet ott, 8.25, 10.4-5
forrása, 10.6-6
mindegyiken van, 2.24, 14.4
eredete, 4.1
a félisteneké
a félistenimádaton keresztül el lehet érni, 7.23-23, 7.24
imádat annak érdekében, hogy az ember ott szülessen meg, 9.25
K¥¢£a energiája, 9.18
leesés innen, 8.16
lélekvándorlás ide, 9.18
példái, 8.16

Lásd még: Mennyei bolygó(k)

felsõ. Lásd: Mennyei bolygók
felsõbb és alsóbb
a lélek vándorlás ezeken át, 8.19
Lásd még: Mennyei bolygók; Pokolbolygók
fenntartása
az Úr az energiája, 15.13
az Úr univerzális formája által, 15.13
fénye, 13.18
Föld. Lásd: Föld bolygó
a gandharváké, 10.26
hold. Lásd: Hold
Indráé, 9.20
irányítói, 7
Lásd még: Félisten(ek)
királyai hallották a Bhagavad-g¦t§t, 4.1-1
a kísérteteké, 9.25
K¥¢£a, 10.8
K¥¢£a az eredetük, 10.8
a lebegõ emberhez hasonlítják, 15.13

a legfelsõbb, 14.18
a legfelsõbb anyagi bolygó, 8.17
a lélek vándorlása oda a természet kötõerejének megfelelõen, 14.18
lelki. Lásd: Lelki világ, bolygói
mennyei bolygók. Lásd: Mennyei bolygók
mindegyiken élnek élõlények, 14.4
a Nap
a bolygók királya, 4.1
Lásd még: Nap
a pit§ké, 9.25, 10.29
pokolbolygók, 16.10, 16.16-16
Lásd még: Pokolbolygók
ragyogása, 13.18
a Sarkcsillag, 18.71
Satyaloka, 14.18
sokasága, 11.13
az õsöké, 10.29
száma, 21
a teremtéskor, 10.8
tulajdonosuk K¥¢£a, 10.3-3

az univerzális forma
látják az univerzális formát, 11.20, 11.23, 11.36, 11.47
megzavarja õket, 11.20, 11.23
az Úr
az eredetük, 10.8
fenntartja õket, 8.9
irányítja õket, 9.6
a tulajdonosuk, 10.3-3
az Úr bolygójának elérése, 9.25
az Úr az energiája, 15.13
utazás a különbözõ bolygókra, 17-18
Yamar§jé, 10.29
Lásd még: egyes bolygók
Bombák. Lásd: Fegyverek
Bosszú, 1.35
Böjt, 6.16, 8.28, 17.5-6
az alkalmak erre, 9.14, 11.54
anyagi okokból, 10.4-5, 17.5-6
K¥¢£a-tudatban, 6.16, 10.4-5, 14.27
a különbözõ kötõerõkben, 10.4-5

Bölcs(ek)
bolygóik, 14.14
éjszakájuk és ébrenlétük, 2.69-69
eltérõ véleményeik, 18.3
K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.25, 10.26, 10.37-37
a nagy bölcsek K¥¢£ától származnak, 10.6-6
példái, 4, 13.5
„a szilárd elméjû bölcs”, 2.56
tudásuk, 13.5
az univerzális formában, 11.15, 11.21
az Úrtól kapott tudás révén tökéletességre tettek szert, 14.1-1
Lásd még: Bhaktá(k); S§dhu(k); Szent személy(ek)
Bölcs ember(ek)
bölcsessége, K¥¢£a képviselõje, 10.38
Lásd még: Bhaktá(k); Bölcs(ek); egyes bölcsek
Bölcsesség
brahminikus tulajdonság, 18.42
K¥¢£át képviseli, 10.38
meghatározása, 10.38
Brahma meghatározása, 4.24

Brahma puccham, 13.5

Brahm§, az Úr, 2.2, 4.16, 8.2, 10.7, 10.42, 11.52, 14.4, 15.16, 17.4
apja, 7.15, 10.8, 11.39
bolygója, 18, 8.16, 14.14, 15.1-2
Brahm§ és Hira£yakaªipu, 17.19
Brahm§ és az o° tat sat, 17.23
családfája, 10.6, 10.25
életének hossza, 8.17, 9.7
az elsõ élõlény, 10.6, 10.8
felszabadulása, 8.17
fiai, 10.25
a G§yatr¦ mantra eredete, 10.35
halála, 8.17, 8.19, 9.7
idézik. Lásd: Brahma-sa°hit§, idézik
idõszámítása, 8.17-17, 9.7
imái, 4.1, 4.5
Lásd még: Brahma-sa°hit§
imperszonalista imádata, 17.4
K¥¢£a az eredete, 7.15, 10.3, 10.8, 11.37
K¥¢£a mint Brahm§, 11.39

K¥¢£a nagyobb mint õ, 10.42

K¥¢£át imádja, 4.12
K¥¢£át képviseli, 10.33-33
a legfelsõbb az élõlények között, 7.7
meghódol a Legfelsõbb Úrnak, 7.15
nappala és éjszakája, 8.17-18, 9.7
N§r§ya£a az eredete, 10.8
nem ad felszabadulást, 7.14
az óceánban úszó buborékhoz hasonlítják, 8.17
Pit§maha, 10.6
szenvedés is éri, 8.17
születése, 11.37
a tanítványi láncolatban, 13, 29, 2.29, 11.43
teremtése, 10.6, 10.32, 10.33
teste, 10.33
az univerzális formában, 11.5-5
az Úr az eredete, 13, 7.15, 10.3, 10.8, 11.37
az Úr része, 15.7
a védikus tudás és Brahm§, 13
vezeklése, 10.6

Brahma-bh¡ta megvalósítás, 5.24, 6.27, 9.2, 18.51-55, 18.63

Brahmac§r¦(k), 4.26-26, 6.13-14, 8.28, 16.3
Lásd még: Brahmacarya; Nõtlenség; Var£§ªrama-dharma rendszer
Brahmacarya, 6.13-14, 8.11, 8.28
Lásd még: Brahmac§r¦(k); Nõtlenség; Var£§ªrama-dharma rendszer
Brahma-jijñ§s§, 2.45
Brahmajyoti, 9.14, 15.6
az anyagi világban be van fedve, 13.18
az eljutás oda a felszabadulás után, 21, 4.9, 8.13, 8.24
Lásd még: Felszabadulás, Brahman
eltakarja az Úr formáját, 7.25
a fény forrása, 7.8
forrása, 17
a leesés belõle, 4.9, 9.25
a lelki bolygói, 18
lelki és „anyagi”, 4.24
a teremtés benne, 4.24
az Úr ragyogása, 4.24, 6.47
Lásd még: Brahman
Brahmaloka, 18, 8.16, 14.14, 15.1-2

Brahman, 7.15, 11.38, 18.78

„az anyag ellenkezõje”, 2.72
elérése, 21, 14.26-26, 18.50-50
életfelfogás, 7.29
az élõlények, 4, 8.1, 8.3, 13.13
eredeti tulajdonságai, 14.27-27
a felemelkedés innen, 14.27
hanginkarnációja, 10.35
hasonlítják
a banyanfa gyökeréhez, 15.1
a napsugarakhoz, 11
imádata, az odaadó szolgálattal összehasonlítva, 12.1-7
az imperszonalisták és a brahmajyoti, 4.25-25, 10.2, 12.1, 17.4
K¥¢£a az alapja, 7.10, 14.27-27
K¥¢£a magasabb rendû nála, 11, 2.12, 7.10, 7.15, 13.13, 14.27-27
a leesés innen, 14.27
a lelki és anyagi világok központja, 15.1
mahad brahma, 14.3
a meditáció rajta, 12.1
megtermékenyítése, 14.3

megvalósítása megõrzi az egyéniséget, 14.26

megvalósítása. Lásd: Isten megvalósítás
minden, 4
mint a tiszta bhakták szintje, 7.29
a neki végzett áldozat, 4.25
az o° azonos vele, 8.11, 8.13
örök és kezdet nélküli, 13.13
összehasonlítják
a Legfelsõbb Brahmannal, 4
a Parabrahmannal, 7.10, 8.3
Param§tm§val és Bhagav§nnal, 2.2
a természet megnyilvánul belõle, 5.10
tudás, 13.18
az Úr sugárzása, 4.35
az Úrnak van alárendelve, 11, 7.10, 7.15, 13.13, 14.27-27
vijñ§na-brahma és §nanda-brahma, 13.13
Brahman megvalósítás. Lásd: Isten megvalósítása
Br§hma£á(k)
az adományozás nekik, 10.5, 17.20
alapvetõ kötelességeik, 18.47, 18.48

az általuk végzett állatáldozat, 2.31

a bhakták transzcendentálisak hozzájuk képest, 4.13
Dro£§c§rya, 1.3
eljutnak a mennyei bolygókra, 2.31
az ellenük elkövetett sértések. Lásd: Sértések
eredetük, 10.6
G§yatr¦ mantrájuk, 10.35
jelentõsége, 14.16
a jóság minõségében, 4.13, 7.13, 9.32, 14.6, 18.47
kötelességeik, 3.35, 18.47
K¥¢£a a jóakarójuk, 14.16
k¢atriyaként cselekszik, 3.35
lelki tanítómesterek, 16.1-3
a megfelelõ tulajdonságokkal nem rendelkezõ br§hma£ák, 2.3
nincs idejük a pénzkeresésre, 10.5
o° tat sat és a br§hma£ák, 17.23-23
papok, közöttük K¥¢£a képviselõje, 10.24
tri-ved¦, 9.20
tulajdonságaik és képességeik, 2.7, 4.13, 9.20, 10.5, 18.42
védikus tudósaik, 9.20

Lásd még: Var£§ªrama-dharma rendszer

Brahma-nirv§£a, 2.72, 5.26, 5.29
Brahma£ya T¦rtha, 29
Brahma-sa°hit§, 3, 4.5
Brahma-sa°hit§, idézik
Golokával kapcsolatban, 18
K§ra£odakaª§y¦ Vi¢£uval kapcsolatban, 10.20
K¥¢£ával kapcsolatban, 7.7
akit az odaadó szereteten keresztül lehet megismerni, 9.4
a bhakták szeretete Iránta, 3.13
felsõbbrendûsége, 7.3
formái és inkarnációi, 4.9
formája az örökkévalóság, tudás és gyönyör formája, 11.54
Golokán, 6.15
Govinda, akit a bhakta ¼y§masundarának lát, 6.30
inkarnációi, 4.5
K¥¢£a és Mah§-Vi¢£u, 11.54
K¥¢£a és a nap, 4.1
lakhelye, 8.22
a Legfelsõbb Úr, 11, 2.2, 4.5, 7.3, 7.7, 9.11

minden ok oka, 7.3

mindent átható, mégis helyhez kötött, 13.14
számtalan formája, 11.46
szépsége a szereteten keresztül látható, 11.50
transzcendentális tettei, 9.9
az Úr eredeti formája, 4.5
a Legfelsõbb Úrral és a Védákkal kapcsolatban, 4.5
Lásd még: Brahma-sa°hit§, hivatkoznak rá
Brahma-sa°hit§, utalnak rá
K¥¢£a csalhatatlanságával kapcsolatban, 4.5
K¥¢£a ismeretével kapcsolatban, 7.24
K¥¢£a lakhelyével kapcsolatban, 8.21-22
a K¥¢£áról szóló leírásokkal kapcsolatban, 18.65
Lásd még: Brahma-sa°hit§, idézik
Brahma-sa°sparªa, 6.28
Brahma-s¡tra, 13.5
hivatkoznak rá
az Abszolútról való érdeklõdéssel kapcsolatban, 6
a Brahmannal kapcsolatban, 11
idézik az Úrral, az élõlénnyel és a tevékenységek mezejével kapcsolatban, 13.5

B¥had-§ra£yaka Upani¢ad, idézik

a fösvénnyel és a br§hma£ával kapcsolatban, 2.7
az Úrral kapcsolatban
az emésztés tüze, 15.14
irányító, 9.6
a valódi egóval kapcsolatban, 13.12
a Védák eredetével kapcsolatban, 3.15
a visszahatások legyõzésével kapcsolatban, 4.37
B¥had-vi¢£u-sm¥ti, az Úr megsértõivel kapcsolatban, 9.12
B¥han-n§rad¦ya Pur§£a, idézik a japázással kapcsolatban, 6.12
B¥haspati, 10.24
K¥¢£át képviseli, 10.24
B¥hat-s§ma, K¥¢£át képviseli, 10.35-35
Buddha, az Úr Buddha missziója, 4.7
Buddhi meghatározása, 10.10
Buddhi-yoga, 2.39, 2.49, 3.1, 3.3-4, 5.1, 10.10
Buddhizmus, 2.26, 2.72
Bûnös tettek
akaratlanul, 3.36-36
az áldozat nélküli anyagi élet, 3.16

állatölés, 14, 14.16, 14.17

a bhakta felfogása errõl, 9.30-31
ennek következtében elvész a tudás, 3.6
eredeti helyzetünk elfelejtése, 7.28
erõszak, 1.36
az érte járó büntetés, 1.43-43
Lásd még: Büntetés; Bûnös visszahatások
az evésben, 3.13-13, 9.26
a fogamzásgátlás, 16.1-3
házasságtörés, 1.40
a húsevés, 6.16, 14.16, 16.1-3
kéj és a bûn, 3.41
Lásd még: Kéj
K¥¢£a kigúnyolása, 6.47, 9.11-12
a Kuruké Draupad¦ ellen, 1.11
a lelki élet színlelése, 3.6
a mag elültetéséhez hasonlítják, 9.2
a mámor, 3.24
mentesség ettõl
az odaadó szolgálaton keresztül, 15.20

szükséges K¥¢£a ismeretéhez, 15.20

nem a Felsõlélek az oka, 3.36
oka
Arjuna kérdez errõl, 3.36-37
a kéj, 3.37-41
a rokonok megölése, 1.44
a társadalom elveinek degradálódása, 1.42-43
uralkodó korszakai, 8.17
az Urat közönséges embernek tekinteni, 9.12
a vezeklés ellensúlyozza, 1.43
visszahatásai. Lásd: Büntetés; Bûnös visszahatás(ok)
a yugák közötti különbség ennek a szempontjából, 8.17
Lásd még: az egyes bûnök
Bûnös visszahatás(ok)
akadályok az önmegvalósítás útján, 3.14
áldozat annak érdekében, hogy megtisztuljunk tõlük, 3.16
az áldozat nélküli érzékkielégítésért, 3.16
az állati születés, 14.15, 14.16
az anyagi lét okai, 4.31
az anyagi létezés bûnös visszahatásai folytatódnak, 3.39

Arjuna
félt tõle, 1.36-44, 2.27, 18.59
ígéretet kapott arra, hogy megszabadul tõlük, 2.38
mentes tõle, 2.19, 2.21
nem kell félnie tõle, 2.26-27, 2.38
a bhakta az Úr kegyét látja benne, 12.13-14
bolygója, 10.29
az érzékkielégítés következménye, 2.38
az evésben, 3.13-14, 6.16, 9.26
a fához hasonlítják, 9.2
a foglalkozás szerinti kötelesség és a bûnös visszahatások, 18.47-47
gyümölcsözése, 9.2
a húsevésért, 14.16
a kötelesség elhanyagolásáért, 2.27, 2.33-33, 6.40
a mámorért, 3.24
megszabadulás tõlük
a büntetésen keresztül, 2.21
a csatában elesve, 2.22
a jóság kötõerejében, 14.6-6
K¥¢£a megismerésén keresztül, 10.3-3

K¥¢£ára emlékezve, 2.52

a K¥¢£a-tudaton keresztül, 10.3-3
az odaadó szolgálaton keresztül, 7.28, 9.2
a tettekrõl lemondva nem lehetséges, 3.4
az Úrnak meghódolva, 18.66-66
a vezeklésen keresztül, 1.43
Lásd még: Felszabadulás
az odaadó szolgálat fölöttük áll, 2.21, 2.38
az odaadó szolgálat véget vet nekik, 2.50
a pokol, 1.43
a pras§dam evése eltávolítja õket, 3.13, 3.14
szintjei, 4.37, 9.2
a támadók megbüntetéséért, 1.36-36
az Úr
megvédi a bhaktát ettõl, 27, 12.6-7
nem felelõs ezért, 5.15
az Úr ellen sértést elkövetõk számára, 9.12-12
az Úr felajánlja, hogy megvéd tõlük, 27, 12.6-7
az Úr kigúnyolásáért, 9.12-12
az Úrnak való engedetlenségért, 3.32

a Védák tanulmányozása megszabadít tõlük, 9.20

Yamar§jától, 10.29
Lásd még: Karma; Büntetés; Szenvedés
Bûnösök. Lásd: Démon(ok); Materialist(ák)
Büntetés
a bûnözõké, 1.36
a gyilkosságért, 2.19, 2.21
halálos, 2.21, 14.16
a hatféle támadóé, 1.36
a kormány által, 2.21
K¥¢£át képviseli, 10.38
Manu-sa°hit§, hivatkoznak rá ezzel kapcsolatban, 2.21
az ölésért, 14.16
R§macandra által, 1.36
az Úr és a természet törvényei által. Lásd: Bûnös visszahatások
Lásd még: Pokolbolygók; Bûnös visszahatások
Bûntett, 1.36
Büszkeség, 18.35
akadályozza a meghódolást, 15.5-5
a démonoké, 16.4, 16.10-10, 16.13-15, 16.16, 16.17-18

az ebbõl eredõ lemondások és vezeklések, 17.5-6, 17.5-6

az ebbõl származó áldozat, 17.12
a megválás ettõl, 18.51-53
Büszkeségnélküliség, 13.8-12
C
Caitanya, hivatkoznak Rá
a bhaktával kapcsolatban, 10.5
e korszak Isten-megvalósításával kapcsolatban, 3.26
az élõlény eredeti helyzetével kapcsolatban, 16
a hírnévvel kapcsolatban, 10.5
a hiteles lelki tanítómesterrel kapcsolatban, 2.8
az imperszonalisták magyarázataival kapcsolatban, 2.12
a japázással kapcsolatban, 23-24
Lásd még: Caitanya, idézik
Caitanya, idézik
az elkülönüléssel és az odaadó szolgálatra való vággyal kapcsolatban, 6.1
a hiteles lelki tanítómesterrel kapcsolatban, 2.8
a szív tisztításával kapcsolatban, 6.20-23
a türelemmel kapcsolatban, 8.5
Lásd még: Caitanya, hivatkoznak Rá
Caitanya, az Úr

§c§rya, 3
az Általa ajánlott odaadó szolgálatok, 16.24, 18.54
a bûnösök megmentõje, 4.8
Cho±a Harid§sa és az Úr Caitanya, 16.3
családja, 2.15
eksztázisa, 2.46
filozófiája, 7.8, 18.78
a hallást ajánlja, 13.26
Harid§sa çh§kura és az Úr Caitanya, 6.44
hivatkoznak Rá. Lásd: Caitanya, hivatkoznak Rá
idézik. Lásd: Caitanya, idézik
a Kali-yugában megjelenõ inkarnáció, 4.8
kegye, 11.54, 18.54
lakhelye, 8.14
a legnagylelkûbb, 11.54
lelki tanítómestere, 2.46
lemondása, 2.15
a meghódolás példaképe, 7.15
a nõk és az Úr Caitanya, 16.1-3
odaadó szolgálatért imádkozik, 6.1

Prak§ª§nanda Sarasvat¦ és az Úr Caitanya, 10.11

prédikálása, 7.15
Pur¦ban, 16.3
a sa¯k¦rtana-yajña és az Úr Caitanya, 3.10, 3.12, 4.8
sanny§sája, 2.15, 16.1-3
a szentírások megjósolják eljövetelét, 4.8
tanítványa, 6.44
a tanítványi láncolatban, 29
vezeti a Hare K¥¢£a éneklését, 2.46, 8.11, 10.11, 16.24
Caitanya-carit§m¥ta
hivatkoznak rá
a hiteles lelki tanítómesterrel kapcsolatban, 2.8
a hittel kapcsolatban, 9.3
az odaadó szolgálattal kapcsolatban, 7.22, 10.9
idézik
a feledékeny lelkeknek adott Védákkal kapcsolatban, 22
K¥¢£ával mint Legfelsõbbel kapcsolatban, 7.20, 11.43
a Legfelsõbb Úr inkarnációival kapcsolatban, 4.8
az odaadó szolgálatba vetett hittel kapcsolatban, 2.41
a tiszta bhaktával kapcsolatban, 9.28

magyarázata, 9.34
C§£akya P§£¨it, idézik a nõkkel kapcsolatban, 1.40
Ca£¨§lák, 9.32
Candra, 3.14, 17.4
bolygója, 8.16, 9.18
Cápa, K¥¢£át képviseli, 10.31
C§turm§sya, 2.43, 4.28
Cekit§na, 1.5
Ch§ndogya Upani¢ad, hivatkoznak rá
az áldozattal kapcsolatban, 8.3, 8.16
a halál két módjával kapcsolatban, 8.26
Lásd még: Ch§ndogya Upani¢ad, idézik
Ch§ndogya Upani¢ad, idézik
az élettel mint a képesség és tevékenység központjával kapcsolatban, 7.19
a Legfelsõbb Úrral kapcsolatban
három aspektusa, 15.18
teremtése, 9.7
a sattal kapcsolatban, 17.23
a tattal kapcsolatban, 17.23
Lásd még: Ch§ndogya Upani¢ad, hivatkoznak rá

Cho±a Harid§sa, 16.1-3

Citi-ªakti meghatározása, 6.20-23
Citraratha, K¥¢£át képviseli, 10.26
Civilizáció. Lásd: Társadalom
Cs
Családi élet
adományozás, 8.28, 16.1-3
áldozat és családi élet, 4.26-26, 8.28, 16.1-3
anyagi, 12.11
Arjuna családos élete, 1.27-2.9, 3.8, 13.8-12
bhakti-yogája, 6.14
boldogsága ebben, 1.31, 13.8-12
a családosok, 10.4-5
degradálódása, 1.39-42
a démonoké, 16.13-15
az elkülönülés ettõl, 3.7, 6.23, 12.17, 13.8-12, 13.8-12
az eltávozott õsök. Lásd: Õs(ök)
elvei, 16.1-3
elveszett a vallásos elvekkel, 1.39-42
az érzékkielégítés, 4.31
a feleség, 1.36, 3.34, 7.21, 11.44, 16.7

a felsõbb tekintélyek ebben, 2.4

a férj, 16.7
a fiak, 16.7
a gyermekek. Lásd: Gyermekek
hagyományai, 1.39-42
házasság és családi élet, 4.26, 18.5, 18.7
Lásd még: Házasság
az idõs családtagok, 1.39-42
illúziója, 3.29
Lásd még: Illúzió
jótékonysági tevékenységek, 1.42
kedvezõ, összehasonlítva a kedvezõtlennel, 13.8-12
kereset, 16.1-3
a K¥¢£a-tudatnak adományozva, 16.1-3
kötelességei, az odaadó szolgálattal eleget teszünk ennek, 1.41
K¥¢£áé, 3.23
K¥¢£a-tudatban, 3.7, 7.11, 13.8-12, 16.1-3
a leánygyermek, 16.7
lelki, 4.26, 6.42-43
lemondás és családi élet, 4.26-26, 6.14, 13.8-12, 16.1-3
Lásd még: Elkülönülés; Lemondás
a lemondása, 4.26, 17.14-14
megújító szertartásai, 7.15
m¡rti-imádat, 13.8-12
a nemi élet, 3.34, 6.14, 7.11, 16.1-3
a nõk, 1.40-40, 11.44, 16.7
az odaadó szolgálatban, 6.42-43
az ölés bûnös tett, 1.44
a ragaszkodás hozzá, 2.7, 3.29, 7.27, 14.7, 18.27
a rokonok: K¥¢£a Maga, 9.17-17
segít elérni a tökéletességet, 3.7
szabályozása, 3.7, 3.23, 4.26, 4.31, 6.14
a szülõk, 7.15, 11.43, 16.7
K¥¢£a, 9.17-17
var£§ªrama és családi élet, 7.15
védelmet nyújt, 2.7
Csalás, 18.28
Csalások, közöttük K¥¢£a képviselõje, 10.36
Cselekvõk
gyümölcsözõ tetteket végzõk Lásd: Gyümölcsözõ tetteket végzõk

a jóság minõségében, 18.26

a szenvedély minõségében, 18.27
a tudatlanság minõségében, 18.28
Lásd még: ¼¡drák
Csillagászat, védikus. Lásd: Bolygók, anyagi; Univerzum
Csillagok
fényének forrása, 13.18
K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.21
természete, 10.21
Lásd még: Bolygó(k)
D
Daityák. Lásd: Démon(ok)
Dama. Lásd: Önfegyelmezés
D§modara, 8.22
Darªa-paur£am§s¦, 9.25
Day§nidhi, 29
Démon(ok), 4.3, 16.4-22, 16.24, 17.5-6
az §dityákkal hasonlítják õket össze, 10.30
a bhaktákkal szemben, 4.8
daityák, 10.30
daityák, K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.30

démoni családban való születés, 16.19, 17.6

ellenségeik, 16.13-15, 16.16
a félistenekkel szemben, 17.1
a félreértés démona, 2.1
a hálóba került halhoz hasonlítják, 16.16
imádatuk, 17.4-4
a tudatlanság minõségében, 17.4
K¥¢£a és a démonok, 4.4, 4.8-8, 10.14, 10.15, 11.36-36
közöttük K¥¢£a képviselõje, 10.30
leesés a démonikus fajokba, 16.19-20
lelki tanítómesterük, 10.37
Prahl§da a démonok családjából származik, 10.30
R§va£a, 16.16
sorsuk, 16.10, 16.13-15, 16.13-15, 16.19-20
a szent életû emberekkel szemben, 16.5-6
tevékenységei, 16.7-12, 16.16, 16.17-18, 16.24, 17.5-6, 17.5-6
tisztelésük, 16.10
tulajdonságaik, 16.4-18, 16.19, 16.21-21, 16.23, 16.24
tulajdonságaik, 17.5-6, 17.5-6
az Úr elérhetetlen számukra, 16.20

az Úr irántuk mutatott kegye, 16.20-21

veszélybe sodorják a világot, 16.9-9
Lásd még: Materialistá(k); egyes démonok
A démonikus emberek kegyetlensége, 16.9
Devadatta kagylókürt, 1.14-15
Devadeva, K¥¢£a, 10.15-15
Devah¡ti, az Úr Kapila a fia, 2.39, 10.26
Devak¦, 4.8, 7.24, 10.8
férje, 4.8
fivére, 4.8
Ka°sa üldözte, 4.8
K¥¢£a és Devak¦, 1.15, 4.4, 4.8, 9.11, 10.3, 11.52, 11.53
Devak¦-nandana, K¥¢£a, 1.15
Devala, 5, 7.15, 18.62
Deveªa, K¥¢£a, 11.37
Dhanañjaya, Arjuna, 1.15, 2.49, 7.7, 10.37
Dharma, 14-16
meghatározása, 15
Lásd még: Kötelesség; Elfoglaltság; San§tana-dharma; Varn§ªrama-dharma
Dharma-k¢etra meghatározása, 1.1

Dharma-ª§l§, 4.28
Dh¦ra, tudása, 2.13
Dh¥¢±adyumna, 1.3-3, 1.16-18
tanára, 1.3
Dh¥¢±aketu, 1.5
Dh¥tar§¢±ra, 1.1-2, 1.16-18, 1.23, 1.36, 2.9, 11.12
fiai, 1.1-1, 1.16-20, 2.39, 11.26-26
Lásd még: Duryodhana; Kuruk; egyes fiak
Sañjaya
dicsõíti elõtte K¥¢£át és Arjunát, 18.74-78
elcsüggeszti, 18.78-78
figyelmezteti Dh¥tar§¢±rát, 1.16-18, 18.78-78
kérdezi Dh¥tar§¢±rát, 1.1-1, 18.74
Dhruva Mah§r§ja, 18.71
Dhruvaloka, 18.71
Dhy§na-yoga, 6.14, 6.23, 6.47, 7.3
Diplomácia, 18.47
Lásd még: Politika
Diti
fiai, 10.30

Prahl§da Mah§r§ja és Diti, 10.30

Divyam meghatározása, 5
Drágakõ, vaidurya, 4.5
Draupad¦, 1.11, 11.49
fiai, 1.6, 1.16-18, 1.16-18
D¥¨ha-vrata, 7.30
Dro£§c§rya, 1.3, 1.8, 1.11, 1.25, 1.26, 2.4, 2.5, 2.13, 18.78
Arjuna és Dro£§c§rya, 2.26, 2.30, 16.5
Draupad¦ és Dro£§c§rya, 11.49
Duryodhana megszólítja, 1.2-10
rokonai, 1.8
sorsa a kuruk¢etrai csatában, 2.30, 11.26-28, 11.34
tanítványai, 1.3
az univerzális formában, 11.26-28
meg kell halnia a csata során, 2.30
Drupada, 1.4, 1.16-18, 1.6-18
Durv§s§ Muni, 2.60-61
Duryodhana, 1.2-3, 1.12, 1.26, 2.35
Bh¦ma vele szemben, 1.10
Bh¦¢ma és Duryodhana, 1.10, 1.12, 2.5

Dh¥tar§¢±ra és Duryodhana, 1.23

Dro£§c§ryát tájékoztatja, 1.2-11
elutasítja a békeajánlatot, 1.22, 11.47
„gonosz szívû”, 1.23
idézik Kuru hadseregével kapcsolatban, 1.3-11
kihívása, 1.37-38
K¥¢£a és Duryodhana, 11.47
az oldalán felsorakozott harcosok, 1.8-10
összehasonlítja a hadseregek erejét, 1.10
az univerzális forma és Duryodhana, 11.47
utasítja a hadsereget, 1.11-11
Yudhi¢±hira áll vele szemben, 18.78
Du¢k¥tina¤
meghatározása, 4.8, 7.15
osztályai, 7.15-15
tulajdonságaik, 4.8
Düh
a démonikus emberé, 16.4, 16.18
az ettõl való mentesség, 2.56-56, 16.1-3, 16.1-3, 16.22, 18.51-53
forrásai, 2.62, 3.37-37, 16.3, 16.21

lelkivé változtatása, 3.37

veszélye, 3.37, 16.3, 16.21-22
Dv§para-yuga, 4.1, 4.7, 8.17
E
Egészség
a félistenek imádata ennek érdekében, 7.20-21
a táplálkozás és az egészség, 17.8-9, 17.10
Ego, 13.8-12
hamis. Lásd: Hamis ego
Egyéniség, 2.12-12, 2.23-24, 4.11, 4.35, 5.3, 7.24, 13.23
Egység, Caitanya filozófiája, 18.78
Egyszerûség, 13.8-12, 16.1-3, 16.1-3
az elme lemondása, 17.16-16
meghatározása, 13.8-12
a test lemondása, 17.14-14
Együttérzés, 16.1-3
Arjunáé, 1.27-28, 1.28, 1.35, 2.1, 2.2, 2.36
Éjszaka, minden ember számára, a bölcs ébrenlétéhez hasonlítják, 2.69-69
Ek§daª¦, 9.14, 11.54
Eksztatikus tünetek, 1.29
Elefántok, K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.27-27

Elégedettség
az elme lemondása, 17.16-16
eredete K¥¢£a, 10.4-5
meghatározása, 10.4-5
a tiszta bhaktáké, 12.18-19, 12.18-19
Lásd még: Elkülönülés
Elektromosság, K¥¢£ától származik, 15.12
Elem(ek), anyagi
az alacsonyabbrendû energia, 7.5
az anyagi természetet ez alkotja, 2.28, 13.7
a belõlük készült fegyverek, 2.23
durva, 7.4
az élet ebbõl származik. Lásd: Az élet eredete, anyagi elmélete
élõlények minden elemben élnek, 2.24
eredete, 2.28, 7.4, 10.32
felsorolása, 7.4-5
finom, 7.4, 13.7
forrása, 2.28
a hamis ego és az elemek, 13.7
K¥¢£a anyagi energiái, 7.4-4

megnyilvánult és megnyilvánulatlan, 2.28

a s§¯khya filozófiában, 13.25, 15.1
teremtett elemek, 7.4
a tûz, 2.24, 9.16
Lásd még: Anyagi természet; egyes elemek
Elemzõ tanulmányozás. Lásd: S§¯khya
Élet
eredete, 13, 2.39
az anyagból, 2.30
anyagi filozófiája, 2.26-26
K¥¢£a, 7.9-9, 10.6-6
szintjei, 10.6-6
Lásd még: Teremtés
Lásd még: Emberi élet; Élõlények; Anyagi élet; Társadalom; Lélek; Lelki élet
Az élet célja, 3.7, 3.12, 3.26
Az élet nyomorúságai
mentesség tõlük, 2.56-56, 2.65
név szerint négy, 18
Lásd még: Szenvedés
Életerõ

K¥¢£át képviseli, 10.22

Lásd még: Tudat; Lélek (lelkek)
Életerõ, 16.1-3
a k¢atriyáknak szükséges, 16.1-3
Életlevegõk, 2.17, 4.27-29, 8.10-12, 15.14
megnevezésük, 2.17
Lásd még: Légzésszabályozás
Elkülönülés
adományozás ilyen szellemben, 17.20, 17.24-25
az áldozatok, vezeklések és adományozás eredményeitõl, 17.11, 17.25
az alvástól, 1.24, 6.17
annak segítségével, hogy K¥¢£áról hallunk, 6.36
az anyagi boldogságtól, 2.69
az anyagi testtõl, 4.21, 5.8-11, 5.13-14, 14.22-25
az anyagi vágytól, 18.51-53
Arjunáé, 2.6
K¥¢£a erre biztatja, 2.38
a banyanfa hasonlatban, 15.1, 15.3-4
a bhaktá(k)é. Lásd: Bhaktá(k), elkülönülés
a bhakti-yogán keresztül, 7.1

a boldogságtól, 2.15, 2.38, 13.8-12

a boldogságtól és a boldogtalanságtól, 5.20
a családi élettõl, 3.7, 6.23, 12.17, 13.8-12, 13.8-12
a diplomáciától, 13.8-12
a dühtõl, 18.51-53
elengedhetetlen, 16.1-3
az elkülönüléssel végzett vezeklés vagy lemondás, 17.25
elõnye(i)
a béke, 2.70-71, 18.51-53
a boldogság, 6.7, 13.22
a felszabadulás, 2.15, 4.29, 5.19-20, 5.26-28
az önmegvalósítás, 18.51-53
a tisztulás, 16.22
a tökéletesség, 18.49-49
az emberek általános tömegétõl, 13.8-12
az érzékek fegyelmezésével, 5.27-28, 5.27-28
az érzékektõl, használatuk ellenére, 5.8-11, 5.13
az érzékkielégítés szabályozásán keresztül, 3.34
az érzékkielégítéstõl, 5.21, 5.22, 17.16, 18.51-53
és ragaszkodás K¥¢£ához, 5.5

az evéstõl, 18.51-53
fegyelmezi az elmét, 6.35-35
a felsõbb bolygóktól, 11.55
a felszabadulás és az elkülönülés, 2.15, 4.29-30, 5.19-21, 5.26-29, 16.1-3
a felszabadulástól, 2.70, 8.14-15, 11.55
folyamata, 4.10
a gazdagságtól, 10.5, 12.16
a gyümölcsözõ tettektõl, 2.1, 3.19-19, 4.20-22, 5.12
a halál idõpontjától, 8.23-24, 8.27
a hamis büszkeségtõl, 18.51-53
a hamis egótól, 2.71, 4.21, 5.20, 12.13-14, 13.8-12, 18.51-53
a hamis erõtõl, 18.51-53
a hamis megjelölésektõl, 12.16
a harc eredményeitõl; K¥¢£a erre ösztönzi Arjunát, 2.38
a hírnévtõl és a gyalázattól, 12.18-19, 12.18-19
az idõpazarlástól, 13.8-12
az így végzett munka, 4.18-24
a jóság minõségében, 18.26
a jogtalan birtoklásérzettõl, 18.51-53
a kedvezõ és kedvezõtlen munkától, 18.10

a kéjtõl, a dühtõl és a mohóságtól, 16.22, 18.51-53

a kettõsségektõl, 2.45, 12.17-19, 13.8-12, 14.22-25, 14.22-25, 15.5-5
kiegyensúlyozottág, 6.7-9
a kötelesség eredményeitõl, 2.47-48, 3.30-31
a kötõerõkön való felülemelkedés tünete, 14.22-25, 14.22-25
K¥¢£a erre ösztönzi Arjunát, 2.38
 K¥¢£át kivéve mindentõl, 9.13, 9.28, 11.55, 12.6-7, 18.65
a K¥¢£a-tudat fölötte áll, 2.64
K¥¢£a-tudatban, 2.38, 2.56, 2.64, 4.18, 4.19-23, 5.7-14, 6.13-26
a K¥¢£a-tudatban automatikus, 6.18
a K¥¢£a-tudaton keresztül, 2.56, 2.57-71, 3.17, 4.23, 5.26, 6.1-4, 6.10, 6.35-36, 7.1,
15.6
a lakhelytõl, 12.18-19, 12.18-19
a légzésszabályozáson keresztül, 4.27-28, 5.27-28, 5.27-28
a lemondás ezáltal, 17.17
a magasabb rendû ízen keresztül, 2.59-64, 5.24
mások bírálásától, 13.8-12
a megbecsüléstõl és a szégyentõl, 13.8-12, 14.22-25, 14.22-25, 16.1-3, 16.1-3
meghatározása, 2.56
a meghódolással, 15.3-4
a megtestesült állapot ellenére, 6.25

a melegtõl és a hidegtõl, 12.18-19

mesterséges, 1.31-31
a munié, 2.56-56
a munka elkerülésétõl, 3.18
a munka eredményeitõl, 3.19, 3.30-31, 4.18-24, 5.12, 11.55, 18.7-8, 18.9-11, 18.26
a nemi élettõl, 5.21, 6.14
az odaadó szolgálatban, 2.56, 6.47
az odaadó szolgálaton keresztül, 19-20, 3.28, 4.10, 18.55
önmegvalósítás és elkülönülés, 2.1, 18.51-53, 18.51-54
Patañjali yogáján keresztül, 4.27
a ragaszkodás nélkül végzett tettek a jóság minõségébe tartoznak, 18.23
a ragaszkodással összehasonlítva, 2.56
a rossz társulástól, 13.8-12
a sporttól, a mozitól és a társadalmi összejövetelektõl, 13.8-12
a szabályozott érzékkielégítéstõl, 3.34
szélsõséges, kedvezõtlen, 10.4-5
a személyes felemelkedéstõl, 6.32
személytelen elkülönülés, szemben a K¥¢£ához való ragaszkodással, 6.35
a szenvedéstõl, 6.23
szükséges ahhoz, hogy visszatérjünk Istenhez, 15.3-5

szükséges az önmegvalósításhoz, 2.20

szükségessége, 15.3-4
a társuláson keresztül, 15.3-4
a teljes lekülönülés tünetei, 14.22-25, 14.22-25
tényezõi, 18.51-53
a testi szükségletektõl, 6.23
a tettek gyümölcseitõl, 2.47-49, 3.30, 4.20-23, 5.3, 6.1-1, 6.40
a tevékenységek eredményeitõl, 13.25-25
tudás, 13.8-12
a tudással, 15.1, 15.3-4
a tulajdonjogtól, 2.71, 3.30, 4.21, 4.22, 6.10, 11.55, 12.13-14
tünetei, 2.55-61, 2.64-65, 2.68-72
a türelem és az elkülönülés, 8.5, 10.34, 13.8-12
az uralkodástól, 13.22, 14.27
vair§gya, 6.35
Y§mun§c§ryáé, 2.60, 5.21
a yogában, 6.2, 6.4, 6.13-26, 8.12
a yogán keresztül, 4.27, 5.27-28, 5.27-28, 6.1-4
Lásd még: Lemondás; Tisztulás; Lemondás
Élõlények

álma. Lásd: Álmodás; Álmok

átmeneti létezése, 4.12
Lásd még: Test (anyagi), átmeneti
atyja. Lásd: K¥¢£a, mindenki atyja
azonossága
részletesen, 15.7-7
Lásd még: Élõlények, az Úr részei, eredeti helyzetük
a banyanfa hasonlatban, 15.1, 15.2
barátja
a bhakta, 6.32
K¥¢£a. Lásd: K¥¢£a, a barát
befedettségét a füsthöz, a porhoz vagy az anyaméhhez hasonlítják, 3.38
a bennük szunnyadó Isten iránti szeretet, 12.9
boldogsága. Lásd: Boldogság
Brahman, 4, 8.1, 8.3, 13.13
bûnös tettei. Lásd: Bûnös tettek
bûnös visszahatások számukra. Lásd: Bûnös visszahatások
célja, 10-11, 4.35, 17.28
Lásd még: Élõlény, eredeti helyzete
csalódottsága a lelki keresés kezdete, 3.37

cselekvõ, a cselekedet összetevõje, 18.18

dédapja, 10.6, 11.39-39
démonikus. Lásd: Démon(ok)
dharmájuk, 14-15
egyenlõek, 5.18-18, 6.29, 6.32
egysége az Úrral, 6, 7, 12, 14, 16, 2.20, 2.22, 2.23, 4.7, 13.3, 15.7, 15.16
együttmûködnek, 10-11
az élet a képességeik oka, 7.19
ellensége a kéj, 3.37-37
elpusztítása, 8.18-19
elpusztíthatatlanok, 5
az elsõ élõlény, 13, 2.29, 10.6
az élvezet tárgya, 10, 16
emberek. Lásd: Emberi lény(ek)
emlékezete, összehasonlítva az Úr emlékezetével, 4.6
 érdeke, 1.30
eredete, 4, 7.6, 9.8, 14.3-4
K¥¢£a, 2.16, 3.15, 3.37, 6.29, 7.10, 10.6-6, 10.15-15, 10.42, 11.2-2, 13.17, 18.46
kutatása, 15.3-4
Lásd még: Teremtés

eredeti helyzete, 4, 7, 14-16, 2.49, 2.51, 2.71, 3.30, 3.36, 3.37, 3.41, 3.42, 3.43, 4.19,
4.35, 5.3, 5.5, 5.15, 6.6, 6.20-23, 6.28, 6.29, 6.47, 7.15, 8.3, 13.23, 18.73
Arjuna képviseli, 18.73
elkerülhetetlen, 11.43
a felszabadulás: visszakerülni ebbe a helyzetbe, 18.55
az illúzió befedi, 7.27
ismerete, 4.36-37, 7.30, 18.73
jelentõsége, 7.28
megfeledkezik errõl, 18.73
meghódolás ennek ismeretében, 6.46
az erre jellemzõ cselekvés, 5.29, 6.2, 9.30
részletezve, 15.7-7, 18.73
eredeti természete, 3.36, 17.3
Lásd még: Élõlények, eredeti helyzete
eredetileg tiszta, 3.36
erõszakot alkalmaz. Lásd: Erõszak
érvek az ellen, hogy az élõlény Isten, 5.16
érzékei. Lásd: Érzékek
esendõ és csalhatatlan, 15.16-16
az Úr transzcendentális ehhez képest, 15.18-18
evolúciója, 9.8

fajtái
a Bhagavad-g¦t§n keresztül ismerhetõ meg, 2.54
a kötõerõk szerint, 14.5-9
a lélekvándorlás és az élõlények fajai, 8.3, 16.19
száma, 7.10, 7.15, 8.3, 13.21
teremtése, 9.8, 9.10
feledékenysége, 9, 2.20, 4.5, 4.6, 15.15
felelõs saját tetteiért, 4.14
a félistenek lekötelezettje, 3.12-12
a felsõbb bolygókon. Lásd: Bolygó(k)
felsõbbrendû energia, 22, 6.29, 7.5-6, 7.14, 14.27
a Felsõlélek és az élõlények. Lásd: Felsõlélek
felszabadulásuk. Lásd: Felszabadulás
felszabadult. Lásd: Felszabadulás; Lélek (lelkek) felszabadult
fenséges jellemzõi, összehasonlítva az Úréival, 2.2
függnek a naptól, a holdtól és a tûztõl, 15.12, 15.13-14
a G¦t§ témája, 6, 7, 8, 9
hasonlítják
az aranygyûrûhöz, 9.29
az aranyrészecskéhez, 7

az autó vezetõihez, 18.61

csillagokhoz, 2.13
elemekhez, 15-16
a fa részeihez, 11, 5.7, 9.3
a gépalkatrészhez, 10
naphoz, 18.78
az óceánban úszó emberhez, 4.36-36
polgárokhoz, 13.3
a szelekhez, 9.6-6
a szolgához, 11
a test karjához, 4.21
a test részeihez, 10-11, 16, 5.7, 7.23
a test végtagjaihoz, 6.1
testrészekhez, 10-11, 16, 5.7, 7.23
a tûzhöz, a tükörhöz vagy a magzathoz, 3.38
az utashoz, 6.34
a határenergia, 8.3, 9.13, 9.17, 13.23
hatféle átalakulása, 2.20, 10.34
a hitre szükségük van, 4.42
illúzióban. Lásd: Illúzió; Lélek (lelkek), feltételekhez kötött

imádatuk K¥¢£át illeti, 11.44

irányító képességük, 7
az irányító közöttük, összehasonlítva a legfelsõbb irányítóval, 9.11
irányítotják, 6-7
az anyagi természet, 13.22-22
a Felsõlélek, 18.61-62
K¥¢£a, 3.22, 3.27, 11.43
a természet kötõerõi, 18.60
a test, 13.21, 14.5
¦ªvara, 7, 15.8
a legfelsõbb ¦ªvarával összehasonlítva, 7, 9.11
j¦va-bh¡ta, 15.16
j¦v§tm§, 8.3
karmájuk eredménye, 6
Lásd még: Karma; Bûnös visszahatások; Tett, visszahatásai
képessségeik és az Úr, 7.19
két léttünetük, 13.7
az õket megilletõ tisztelet, 9.11
kezdet nélküli és nem született, 2.12-12, 2.20, 13.13, 13.32
Lásd még: Élõlények, örökkévaló

kezelés és étrend a gyógyításához, 6.35

kötelessége. Lásd: Kötelesség
K¥¢£a, 9.17-17
 belülrõl tartja fenn õket, 10.42
az egység Vele, 6, 7, 12, 14, 16, 2.22, 2.23, 5.3, 13.3, 15.7, 15.16
az élete, 7.9
fenntartója, 2.12, 10.42, 13.15-15, 13.17-17, 15.17-17
fiai, 7.14
irányítja õket, 3.27
jóakarójuk, 1.36
kapcsolatuk Vele, 4, 2.51, 4.17, 6.28, 7.14, 9.8, 10.42, 13.1-2, 13.23
képviselõje közöttük, 10.21-34, 10.37-38
mestere, 9.18
mindegyikkel egyformán bánik, 9.29-29
örök kapcsolatuk, 3.27, 11.41-42, 11.55
összehasonlításuk, 4.6, 5.29, 6.39, 7.5-6, 7.26-26, 8.3, 8.8, 9.5, 10.3, 10.42, 11.37-
37, 11.43-44, 13.3, 13.13-15, 13.18, 13.20, 15.18-18
szerves részei, 7, 10, 2.13, 2.16, 2.18, 2.23, 2.46, 3.28, 3.36, 3.37, 3.41, 4.12, 4.21,
4.35-35, 5.3, 5.5, 5.29, 6.1, 6.28, 6.47, 9.17, 13.20, 13.23, 15.7-7, 15.16, 17.3, 18.46, 18.55,
18.78
szolgái, 16, 2.51, 2.52, 2.71, 4.17, 4.18, 6.28, 6.29, 7.20, 7.30, 11.43, 13.13, 18.73
testrészei, 7.23
tetteik fölött áll, 6.29, 9.9-11

az Ura, 3.10, 6.30, 10.15-15

a yogában egyesül velük, 6.47-47
K¥¢£a az életük, 7.9, 7.10
K¥¢£a a fenntartójuk, 9.18-18
K¥¢£a kiterjedései, 4.35
K¥¢£a a magjuk, 7.10, 10.39-39
K¥¢£a a rokonuk, 9.17-17
K¥¢£a védelmezi õket, 9.18
K¥¢£ától függenek, 4.11
az evésben, 15.14-14
a létért, 10.39-39
a napért, holdért és tûzért, 15.12, 15.13-13
a k¢atriyák védelmezik, 2.31, 2.32
k¢etra-jña, „a mezõ ismerõje”, 13.1-5, 13.7, 13.18, 13.20, 13.27, 14.3
különbözõ természetük és testeik, 13.3
küzdelme a létezésért, 15.16
lázadó, 13.20, 13.23
leesése. Lásd: Visszaesés
a legbizalmasabb és leglényegesebb útmutatás és tudás a számukra, 18.64-66
A Legfelsõbb Úr és az élõlények. Lásd: Élõlények, K¥¢£a

a legmagasabb rendû jótékonyság számukra, 5.25

lélek, 2.18, 7.1, 7.29, 15.7
K¥¢£a elmagyarázza, 2.13-30
nem a test, 2.19, 2.28, 2.30, 5.2, 5.5, 9.15, 13.20, 15.7
lelki természete, 18.20, 18.78
 Lásd még: Élõlények, eredeti helyzetük
mag formájában, 14.3
másodlagos irányítók, 13.3
m§y§ és az élõlények. Lásd: M§y§
meghódoltak az Úrnak. Lásd: Bhaktá(k); Tiszta bhaktá(k); Meghódolás az Úrnak
megjelenése és eltávozása, 11.2-2
megnyilvánult és megnyilvánulatlan, 2.28-28, 8.18, 13.20
megnyilvánult, a lélek és anyag kombinációja, 14.3-4
megtestesült állapotában természet kötõerõi irányítják, 14.22-25
mérete, 8.9
a „mezõ ismerõje”, 13.1-5, 13.7, 13.18, 13.20, 13.27, 14.3
Lásd még: Tudás
mindegyikük egyéni lélek, 2.17
minden az élõlény és az anyagi természet kombinációja, 13.27
mindenhol, 2.24, 14.4

„mindent átható”, 2.24

mindig szolgák, 16
mindig tevékeny, 3.5-5
múlt és eljövendõ életei. Lásd: Születés; Lélekvándorlás
nagyapja, 10.6
nagysága, összehasonlítva K¥¢£a nagyságával, 11.37-37, 11.43-43
nem egyenlõ K¥¢£ával, 10.42, 11.43-43
nem õ határozza meg a következõ születést, 16.19
nem irányítja a testét, 5.8
nem Istenek, 13.3, 13.4
nem lehet megölni, 2.19, 2.20
nem lehetnek boldogok az Úrtól függetlenül, 15
nem a természetbõl származik, 14.3
nem a test, 15, 2.1, 2.16-22, 2.25-25, 2.39, 2.71, 5.2, 5.11, 5.13, 5.20, 9.1, 10.20,
13.1-2, 13.7, 13.20, 13.31, 15.7, 15.10
logikájának megértésére, 13.1-2
osztályai
esendõ és csalhatatlan, 15.16-16
feltételekhez kötött és felszabadult, 18.78
isteni és démonikus, 16.6
önmegvalósítása. Lásd: K¥¢£a-tudat; Önmegvalósítás

örök, 5, 8, 9, 15, 2.13, 2.39, 6.39, 15.7-7, 15.16, 18.20

és kezdet nélküli, 2.12-12, 13.13, 13.20-20
örök tevékenységei, 14-15
örökké
kapcsolatban áll K¥¢£ával, 11.41-42
az Úr szolgája, 2.52, 2.71, 4.17, 4.18, 6.28, 6.29, 7.30, 13.13, 18.73
örökké egyéniségek, 2.12-12, 2.23, 2.39, 5.16, 6.39, 14.2, 14.26, 15.7, 15.18
örökkévaló természete. Lásd: Élõlények, eredeti helyzete
összehasonlítják a buborékokkal az óceánban, 4.10
 prak¥ti, 7
puru¢a, 13.20
õsatyái, 10.6-6, 10.7, 10.8
semminek sem a tulajdonosa, 3.30
svar¡pájuk, 16
szabad akarata vagy függetlensége, 3.37, 4.14, 5.15, 7.21, 13.23, 15.7, 15.8, 18.63-
63, 18.78
szellemek, 9.25
a személytelen felfogás róluk, 1.15
Lásd még: Imperszonalizmus
a szenvedés és élvezet oka, 13.21-22
szenvedései. Lásd: Szenvedés

szívének gyengeségei, 15.20

tehetetlen, 3.5
„teremtése”, 9.8-8 9.10
az Úr energiái erre, 9.10-10
Lásd még: Teremtés
a teremtéskor, 14.3-4
a természet irányítja õket, 7.13-14, 13.22-22
a természet kötõerõi és az élõlény. Lásd: Az anyagi természet kötõerõi
a természet kötõerõi feltételekhez kötik, 14.6-19
a természet kötõerõi megkötik, 14.5-19
a természetbe kerülnek, 9.10, 14.3, 14.27
a test ismerõje, 13.1-3, 13.1-3
a test, a lélek és a Felsõlélek kapcsolata, 13.1-7
teste. Lásd: Test, lelki
tettei, 3.33, 4.14
a növényzethez hasonlítva, 4.14
Lásd még: Cselekvés
a tetteik mezeje, 13.1-7, 13.18, 13.19-20, 13.27, 14.3
tetteinek visszahatásai. Lásd: Karma; Bûnös visszahatás(ok); Tettek,
visszahatása(i)
tisztulása. Lásd: Tisztulás

tökéletes. Lásd: Tiszta bhaktá(k); Felszabadult lélek (lelkek); Önmegvalósított

lélek (lelkek)
transzcendentális, de feltételekhez kötött, 14.5
a transzcendentalista egyenlõnek látja õket, 12.3-4, 18.54-54
tudása. Lásd: Tudás
a tudatlanság megzavarja õket, 5.15-15
tulajdonai, 4.35-35, 5.10, 5.11
tulajdonságainak forrása, 10.4-5, 10.4-5
az univerzális forma elnyeli õket, 11.32
az univerzális forma és az élõlények. Lásd: Univerzális forma
az Úr alárendeltjei, 1.22, 4.5, 13.12
Lásd még: Élõlények, eredeti helyzete
 az Úr elégedettségét akarják, 6.1, 6.2
az Úr energiája, 2.16, 5.14, 6.2, 6.29, 8.3, 9.13, 9.17, 13.23, 18.78
az Úr fiai, 14, 7.14, 14.16
az Úr irányításától függ, 18.61-61
az Úr megbocsájt nekik, 1.35
az Úr a szívében. Lásd: Felsõlélek
az Úr szolgái, 16, 2.51, 2.52, 2.71, 4.17, 4.18, 6.28, 6.29, 7.20, 7.30, 11.43, 13.13,
18.73
közvetlenül vagy közvetve, 6.29
örökké, 2.53, 2.71, 4.17, 4.18, 6.28, 6.29, 7.30, 13.13, 18.73

Lásd még: Élõlények, eredeti helyzetük

az Úr szolgálata a kötelessége, 2.48-51
az Úr „teremtette”. Lásd: K¥¢£a, teremtõ; A Legfelsõbb Úr, teremtõ
az Úr testének részei, 7.23
az Urat vagy m§y§t szolgálja, 18.73
az Úrban, 9.4-6, 9.8, 9.10-10
vágyai a múlt életben, 15.15
vágyaik
Felsõlélek és az élõlények vágyai, 9, 18.61
hozzájuk tartoznak, 2.71
Lásd még: Vágy(ak), anyagi
vijñ§na-brahma, 13.2
Lásd még: Állat(ok); Feltételekhez kötött lélek (lelkek); Emberi lény(ek)
Az élõlények fajai
állati fajok, 14.18
a lélek vándorlása ezeken keresztül, 16.19
száma, 15.9
Lásd még: az egyes fajok
Elme
az anyagi ragaszkodás megzavarja, 1.28-45

barát vagy ellenség, 6.5-6

elégedett az önvalóban, 2.55
elégedettsége
csak a K¥¢£a-tudaton keresztül lehetséges, 2.66-66
elérésének eszközei, 17.16
az érzékek és az elme, 2.67
az érzékek fölött áll, 3.42-42
az érzékek központja, 3.40
az érzékkielégítés és az elme, 3.40
fegyelmezése, 2.60-60, 6.25-26
a bhakta esetében, 5.7
a brahmac§r¦ számára, 4.26
az elkülönülésen keresztül, 6.35-35
elõnyei, 6.6-7
az elszántság erre, 6.35-36
felszabadulást eredményez, 5.27-28, 5.27-28, 6.5-5
a Hare K¥¢£a éneklésén keresztül, 6.34
a házasság arra való, hogy segítse, 18.5
intelligencia szükséges hozzá, 6.34
jelei, 6.7-8

jelentése, 10.4-5, 17.16

kiegyensúlyozottsághoz vezet, 6.7-9
K¥¢£a az eredete, 10.4-5
lehetõsége, 6.35-36
meghatározása, 10.4-5
mindenkinek örömet okoz, 5.7
módszerei, 6.35-36, 17.16
nehéz, 6.33-35
az odaadó szolgálaton keresztül, 2.67, 6.36
az önmegvalósításra, 18.51-53
szükséges, 6.5-6, 6.26, 6.34, 6.36
a védikus irodalom hallgatásával, 17.16
a yoga erre való, 6.5, 6.6
a yogában, 6.18-27
Lásd még: Elkülönülés
a felemelkedés általa, 13.29
felsõbbrendû elfoglaltsága, 2.59-59, 3.42
folyamatai tettre ösztönöznek, 18.18
gondolatai a halál idején, 8.5-6
hasonlítják

a fertõzéshez, 6.45
a gyeplõhöz, 6.34
a hattyúhoz, 8.2
a szélhez, 6.34-34
a tükörhöz, 3.38
az intelligencia erõsíti, 3.42
az intelligencia fölötte áll, 3.42-42
izgatottsága leeséshez vezet, 3.42
jellemzõi, 6.34-34
a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötõerejében, 15.7
a kéj és az elme, 3.40
kettõssége, 17.16
komoly, 17.16
a „K¥¢£a” hangvibráció hallatán megnyugszik, 25-26
K¥¢£a irányítja, 1.24
K¥¢£a szolgálatában, 2.60, 6.18, 6.27
K¥¢£ában elmélyült, 6.34
K¥¢£áé, 9.34
K¥¢£ára rögzített, 8.5-10
K¥¢£a tanácsolja, 12.8
K¥¢£át képviseli, 10.22
legmegfelelõbb képzése, 17.16
lemondása, 17.16-16
a meghódolás megerõsíti, 3.42
mindig tevékeny, 3.42
nyugtalan, 25-26
az odaadó szolgálatban, 3.42, 6.36
sam§dhiban, 2.44
szilárd az önmegvalósításban, 2.53-53
szilárdsága, 5.19, 5.20, 6.25-26
a K¥¢£a-tudaton keresztül, 3.43-43
szüksége van lelki elfoglaltságra, 2.60
természete, 6.26
tisztátalan, 3.6
tisztulása, 6.20-23
vágyai, 2.55-55
a vele vívott harc, 15.7-7
Lásd még: Test, finom fizikai; Meditáció
Eltávozott õsök, K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.29
Élvezet. Lásd: Boldogság; Érzékkielégítés

Emberi élet
az áldozat elengedhetetlen ebben, 3.16
az állati és a növényi élettel összehasonlítva, 3.38
boldogsága. Lásd: Boldogság
célja, 17, 2.2, 2.7, 3.12, 3.38, 4.26, 7.15, 9.27, 10.4-5, 14.15, 16.23, 18.1
K¥¢£a, 9.18-18, 10.10
a K¥¢£a-tudat, 3.27, 3.28, 4.1, 11.33, 16.23, 18.65-66
a materialistáknak nincs életcéljuk, 3.12
az odaadó szolgálat, 18.1
az önmegvalósítás, 3.16
a szívben lakozó Úr, 6.13-14
a tudatlanság errõl, 7.15-15
var£§ªrama segíti az elérésében, 4.26
a civilizált élet célja, 7.15
elérése, 14.15
Lásd még: Lélekvándorlás
elõnyei és lehetõsége, 2.7, 3.38, 4.31, 7.30, 14.15
elvesztegetése, 2.7, 3.16
emlékezés K¥¢£ára, 18.65
eredete, 10.6-6

erkölcsösség, 1.40
Lásd még: K¥¢£a-tudat; Megtisztulás; Vallás; Erény
érzékkielégítés, 4.26
Lásd még: Érzékkielégítés
a feláldozott állat számára, 2.31
felkészülés az élet utáni idõszakra, 25
felosztásai
a kötõerõk szerint, 4.13-13
var£§ªrama. Lásd: Var£§ªrama-dharma rendszer
gondolatok az élet során, ezek következménye, 8.6
gyõzelme a K¥¢£a-tudaton keresztül, 11.34
hossza, 7.9
jámbor, 3.16
kezdete, 5-6
kezdettõl fogva a K¥¢£a-tudat a célja, 3.41
a kötelesség ennek során. Lásd: Kötelesség
K¥¢£a adja a tudást róla, 6
K¥¢£ára kell emlékezni, 18.65
leesés, 3.42
a lélek emberi testbe kerülése, 2.40-40, 14.15

Lásd még: Lélekvándorlás

a méhben, 7.15
négy funkciója, 6.20-23
odaadó szolgálat az élet végén, 25
az odaadó szolgálat nem függ az életkörülményektõl, 9.2, 9.14, 9.32-32
az önmegvalósítás
az anyagi kötelességek fölött áll, 3.17-18
Lásd még: Önmegvalósítás
puru¢§rtha, 6.20-23
szabályozása, 6.16-17, 16.6, 16.22-23
szakaszai a védikus civilizációban. Lásd: Var£§ªrama-dharma rendszer
szenvedések az élet során. Lásd: Szenvedés
szükség van hozzá a lemondásra, 16.1-3
szükségletei, 3.9, 3.34, 4.21-21, 6.23, 12.20, 18.66
tisztulása, 9.2, 18.5-6
fokozatosan, 3.35
Lásd még: Megtisztulás
tökéletessége, 13-14, 2.15, 8.15
kevesen próbálják elérni, 7.3-3
K¥¢£a-tudat, 11.33

az Úr iránti engedetlenség elpusztítja az esélyt erre, 3.32

a var£§ªrama lelki rendjein keresztül, 8.28
Lásd még: Tökéletesség
úgy kell alakítanunk, hogy K¥¢£ára emlékezhessünk, 18.65
var£§ªrama az emberi életben. Lásd: Var£§ªrama-dharma rendszer
Lásd még: Emberi lény(ek); Társadalom
Emberi lény(ek)
aki méltó arra, hogy adományt kapjon, 17.20
az alacsony sorúak is alkalmasak a legfelsõbb cél elérésére, 26, 9.32-32
 állathoz hasonló, 4.40, 7.3, 14.17
az általuk alkalmazott erõszak. Lásd: Állatmészárlás; Gyilkosság; Erõszak;
Háború
az általuk nyújtott védelem, 7.11
az általuk végzett imádat, 17
Lásd még: Odaadó szolgálat; Imádat
Arjuna a nevükben kérdezi az Urat, 10.16-17
a banyanfa hasonlatban, 15.2
beszédük, jelentõsége, 2.54
a bhakták az érdekükben prédikálnak, 11.55
bizonyos tünetek által felismerhetõ, 2.54
boldogságuk. Lásd: Boldogság

boldogtalanok, 7.16-16
bûnös, 1.11, 1.36-44
Lásd még: Démon(ok); Materialistá(k)
családosok. Lásd: Családi élet
démonikus. Lásd: Démon(ok)
elbukásuk, 16.1-3
az anyagi létbe zuhannak, 9.3-3
az anyagi vágyak miatt, 6.5
démonikus fajokba kerülnek, 16.19-20
K¥¢£a-tudatban, 2.40-40, 2.67, 3.5, 4.29, 9.3-3, 9.30-30, 15.20
a materialistákkal társulva, 7.28
mert elfordulnak a lelki élettõl, 16.24
mert hitetlenek, 4.40
pokoli élet vár rájuk, 14.18-18, 16.21
az Úr megsértése miatt, 9.12-12
életének hossza, 7.9
az elõírások számukra, 3.15-15, 6.40, 16.1-3, 16.1-3, 16.7-7, 16.22, 16.23-24, 17.5-
6, 18.25, 18.78
Lásd még: Szabályozó elvek
elveik. Lásd: Emberi lény(ek), elõírások számukra
emberi születés, 2.40, 14.15

Lásd még: Születés

az érdeklõdõ ember megközelíti az Urat, 7.16-16
eredetük, 9.8
erejük, 7.11
K¥¢£a, 7.11, 10.36
erényeik. Lásd: Erény
az erõszak elkerülhetetlen köztük, 2.27
érzékei. Lásd: Érzékek
fajtái
démonikusak, 16.19-20
száma, 7.15
fejlõdésük. Lásd: Fejlõdés; Lélekvándorlás
felemelkedésük, 4.28-28
a félistenek és az ember együttmûködése, 3.11-11, 3.24
gazdagságra vágynak, 7.16-16
gazdagságuk oka, 16.16
gazdagságuk. Lásd: Gazdagság
a G¦t§ megoldja problémáikat, 5
gonosztevõ, 9.31
Lásd még: Démon(ok); Materialistá(k)

haláluk. Lásd: Halál

hasonlítják
éjjeli lepkékhez, 11.29
füsttel fedett tûzhöz, 3.38
hatalmuknak K¥¢£a a forrása, 7.10
idõs emberek, 2.20
irányítóik, 3.27-27
isteni jellemûek, 16.5-6
Lásd még: Bhaktá(k); Transzcendentalistá(k); Yog¦(k)
istentelenek, akik sohasem hódolnak meg K¥¢£ának, 7.15-15, 9.31
jámbor ember, aki megközelíti K¥¢£át, 7.16, 8.14
jó tulajdonságaik, 10.4-5
Lásd még: Erény
két fajtája, 6.40
a király közöttük K¥¢£át képviseli, 10.27-27
Lásd még: K¢atriyá(k)
Kormányuk. Lásd: Kormány(ok)
kötelességük. Lásd: Kötelesség
K¥¢£a
emberi formája, 11.51

emberi megnyilvánulása ismeretlen számukra, 11.6

emberként jelenik meg, 18
a jóakarójuk, 14.16
képviselõi közöttük, 10.27-27
K¥¢£a a képesség bennük, 7.8-8
a legalacsonyabb rendûek, 7.15-15, 16.19
legfontosabb jellemzõi, 2.54
materialista. Lásd: Ragaszkodás; Materialistá(k)
megkülönböztetõ jellemzõik, 7.15
a nagy személyiségeket követik, 3.21-21
nagyon ostobák, 7.15-15
nem ragaszkodnak. Lásd: Elkülönülés; Lemondás
nem úgy kell élniük, mint az állatoknak, 14
a nemkívánatos népesség, 3.24
nyomorúságos, 2.7
ostobák, 7.15-15
osztályaik, 4.3, 4.15, 7.13, 9.32-33, 16.6
 Lásd még: Var£§ªrama-dharma rendszer
az önvalóról szóló tudás számukra, 5
Lásd még: Önmegvalósítás

összehasonlítják az állatokkal, 14
ragaszkodásai. Lásd: Ragaszkodás
õrült, 14.8, 14.13
saját természetük szerint cselekszenek, 3.33
szabad akarata, 7.21
a szabályokat követõ ember civilizált, 7.15
a szentírások elõírásai számukra. Lásd: Szabályozó elvek
szenvedéseik. Lásd: Szenvedés
szükségletei, 3.9, 3.34, 4.21-21, 6.23, 12.20, 18.66
szükségük van a házasság áldozatára, 18.5
születésük elõtt, 7.15
tanulásuk. Lásd: Tanultság; Tudás
tanult ember, meghatározása, 7.15
társadalmuk, 1.42, 2.4, 2.21, 3.19-21, 14.16
Lásd még: Emberi élet; Társadalom
teremtése, 9.8
a természet kötõerõi és az ember, 18.19-40
Lásd még: A természet kötõerõi
a természet kötõerõiben cselekszenek, 18.26-28
a tiltott és a megfelelõ táplálék számukra, 9.26

Lásd még: Táplálkozás; Étel; Pras§dam

a tisztító folyamatok számukra, 18.5
tökéletességük
ritka, 7.3-3
saját munkájuk révén, 18.46
a var£§ªramán keresztül, 4.26
Lásd még: Tiszta bhaktá(k); Felszabadult lélek (lelkek); Tökéletes lény(ek);
Tökéletesség
a tudás után kutatók megközelítik az Urat, 7.16-17
tudásukról K¥¢£a gondoskodik, 6
Lásd még: Tudás
tulajdonságai és jellemzõi
jelek szerint, 2.54
a természet kötõerõi szerint, 18.19-44
az univerzális forma elnyeli õket, 11.26-30, 11.32
az Úrtól függenek, 15.13
utánozzák az Úr inkarnációit, 11.48
útmutatás és tudás a számukra, 18.59-61, 18.64-66
védelmezésük, 4.1
a védikus irodalom nekik szól, 14
vezetõik
 felelõtlenek, 1.42
Lásd még: Kormány(ok); K¢atriyá(k)
vezetõik. Lásd: Kormány(ok)
Lásd még: Emberi élet; Élõlények; Társadalom
Emberi társadalom, 1.42, 2.4, 2.21, 3.20-21, 14.16
Lásd még: Emberi élet; Társadalom; Var£§ªrama-dharma rendszer
Emberiség. Lásd: Emberi lény(ek); Társadalom
Emberrablás, az érte járó büntetés, 1.36
Emésztés, 7.9, 15.14-14
Emlékezés és felejtés
az Úr és a Felsõlélek a forrása, 15.15-15
Lásd még: Tudás
Emlékezés a K¥¢£a-tudatban, 2.48, 6.3, 6.10, 6.19, 6.31, 7.28, 8.5-10
az állandó emlékezés folyamata, 24-25
állandóan, 8.14-14
Ambar¦¢a Mah§r§ja példája erre, 6.18
a Bhagavad-g¦t§ tanítása, 24-25
az elõírt kötelességek mellett, 8.7
elõnyei, 20-22, 23, 25-26, 1.24, 2.52, 10.12-13
emlékezés és meditáció, 2.61

felszabaduláshoz vezet, 20, 21-22, 5.26, 8.8, 8.10, 8.13, 10.12-13

felszabadulásra vágyva, 7.29
folyamata, 8.5-6, 8.9-9, 18.65
a halál idején, 20, 21, 22, 25, 8.2-2, 8.5-6
a Hare K¥¢£a éneklésén keresztül, 23-24, 8.5-8, 8.11-14, 9.27
jelentõsége, 24-25, 8.5-6, 8.8-9, 18.64-65
K¥¢£a formájára, 20, 18.65
K¥¢£a tanácsolja és tanítja, 24-25, 12.8, 18.65-65
K¥¢£át ezen keresztül lehet elérni, 23, 25-26, 8.5-8
M§dhavendra Pur¦ példája, 2.52
sam§dhiban, 2.53, 6.10
szabályozása, 8.8
szeretettel, 24, 9.34
a szívben lakozó Úrra, 6.13-14
visszatérés Istenhez ennek segítségével, 8.8, 8.10, 8.13
Lásd még: Meditáció
Emlékezet
K¥¢£át képviseli, 10.34-34
meghatározása, 10.34
megtisztult, 3.11

Éneklés a K¥¢£a-tudatban, 4.26, 4.39, 6.34, 6.44, 7.24, 8.5-8, 8.11-14, 9.20, 9.30,
13.8-12, 14.27
áldása, 6.34, 7.24, 8.8, 8.11, 8.14, 8.19, 9.2, 9.31, 10.11, 13.8-12, 16.7
Ambar¦¢a Mah§r§ja példája, 2.61
a brahmac§r¦é, 4.26
Caitanya jóslata errõl, 4.8
Caitanya tanította, 2.46, 3.10, 3.12, 4.8, 10.11, 16.24
elhagyatott helyen, 3.1
az éneklés és a hallás, 8.8, 9.2, 9.14, 10.9-9, 10.19, 12.20, 13.12, 14.27
felülkerekedik az alacsony születésen, 2.46, 6.44
a G§yatr¦ mantra, 10.35
golyókon (japa), 9.27
a halálkor, 8.2, 8.13
Harid§sa çh§kura példája, 6.17
hitet ad, 4.39
a jelen korszak számára, 4.8, 6.12, 8.13, 9.27
könnyû folyamat, 12.7
K¥¢£át képviseli, 10.25
a K¥¢£a-tudat elérhetõ általa, 23-24, 8.5, 8.11, 8.13-14, 12.8
a legjobb áldozat, 10.25
a lelki szintet mutatja, 2.46, 6.44

a mah§-mantra és az éneklés, 4.39, 6.34, 7.24, 8.5-8, 8.11, 8.13-14

a mah§tm§k gyakorolják, 9.14
munka mellett, 12.6-7
„nagy áldása”, 8.14
nagysága, 2.46, 9.27
az odaadó szolgálat magjának öntözése, 10.9
a sa¯k¦rtanában, 3.10, 4.8
szabályozza az elmét, 6.34
tisztító hatása, 9.31, 10.11, 13.8-12
tisztulás elõzi meg, 6.44
a Védák célja, 2.46
a védikus gyakorlatok beteljesedését jelzi, 2.46, 6.44
visszavisz Istenhez, 8.8
Energia
alacsonyabb rendû, 6.29, 9.4, 15.1, 18.46
az anyagi természet, 7.14, 9.8, 14.27
a felsõbbrendû energiával összehasonlítva, 7, 7.5-6, 8.20
Lásd még: Energia, anyagi
anyagi, 9.4, 18.78
az érzékek felsõbbrendûek ehhez képest, 3.42-42

felsorolásuk, 7.4-4
K¥¢£a irányítja, 9.5-10, 9.11
a K¥¢£a-tudaton keresztül lelkivé válik, 4.24
a lélek az oka, 7.4, 7.6
a lelki energiával összehasonlítva, 22-23, 7.4, 7.5-6, 8.20, 10.22
a s§¯khya egyetlen témája, 7.4
Lásd még: Anyagi természet
az anyagi természet mint különálló energia, 8
daiv¦ prak¥ti, 9.13
határenergia, az élõlények, 6.2, 6.29, 8.3, 9.13, 9.17, 13.23, 18.78
illuzórikus, 7.14
Lásd még: Illúzió; M§y§
külsõ energia. Lásd: Energia, anyagi
a léleké, 2.17-17, 2.22
a napfényhez hasonlítva, 2.18
lelki, 9.4
az anyagi energiával összehasonlítva, 8, 22-23, 7.4, 7.5-5, 8.20, 10.22
az anyagi megnyilvánulás oka, 7.6
befedett, 4.24
a bhaktákat megvédi, 9.13-13

az élõlények mint, 22, 6.29, 7.5-6, 7.14, 14.27, 18.78

felsõbbrendû, 9.4
a rajta történõ meditáció, 22-23
a mahat-tattva, 10.20
megõrizve, 2.28
a teremtéshez, 9.10-10, 9.11
a természet, bár alacsonyabbrendû, mégis isteni energia, 7.14
a testé, 2.22
a tudatlanság minõségében, 22
az Úr a bolygók energiája, 15.13
az Úré, 10.39
az anyagi természet, 22, 9.10
az anyagi világ irányításához, 9.9
belsõ energia, 7.25-25, 15.20, 18.46
az élõlények, 5.14, 9.17, 18.78
három kategóriája, 22, 4.13, 7.4
az idõjárás oka, 9.19
a kötõerõk, 7.14
a lelki világ, 8.22-22
mindent fenntart, 8.22, 9.4-10, 15.13

a napsugárzáshoz hasonlítva, 9.4

örökkévaló, 7.14
a teremtéshez, 9.4-10, 13.20
a tûz, 9.16
az Úr elmagyarázza, 10.19-19
az Úr közvetve, 9.4-10, 9.18
az Úrral együtt imádják, 18.46
yoga-m§y§, 10.17
Lásd még: M§y§; Anyagi természet
Erõ
a démonok büszkék rá, 16.18
ételek, melyek erõt adnak, 17.8
K¥¢£át képviseli, 10.36
a megválás tõle, 18.51-53
Érdeklõdés, 5-6
Erény(ek)
az adományozás. Lásd: Adományozás
az alázat. Lásd: Alázat
az áldozat. Lásd: Áldozat(ok)
az állhatatosság, 16.1-3

az állhatatosság, K¥¢£át képviseli, 10.34-34

Arjunáé, 2.6
a becsületesség mint brahminikus tulajdonság, 18.42
a békességé. Lásd: Békesség
a bhakta automatikusan szert tesz rá, 12.18-19
a bölcsesség. Lásd: Bölcsesség
a br§hma£áké, 18.42
a büszkeségnélküliség, 13.8-12
az egyenesség, 13.8-12, 16.1-3
az egyszerûség. Lásd: Egyszerûség
az együttérzés, 16.1-3
az életerõ, 16.1-3, 16.1-3
az elkülönülés. Lásd: Elkülönülés
az elme békéje, 13.8-12
az elme fegyelmezése. Lásd: Elme, fegyelmezése
az elszántság, 16.1-3, 16.1-3
elszántság az odaadó szolgálatban, 12.13-14, 12.13-14
az emlékezet. Lásd: Emlékezet
az erõszaknélküliség. Lásd: Erõszaknélküliség
a félelemnélküliség. Lásd: Félelemnélküliség

a hibakereséstõl való tartózkodás, 16.1-3, 16.1-3

a hit. Lásd: Hit
a hûség, 1.40-41
az igazmondás. Lásd: Igazmondás
az intelligencia. Lásd: Intelligencia
az isteni természettel megáldott embereké, 16.1-3, 16.1-3
a kedvesség. Lásd: Kedvesség
a kiegyensúlyozottság. Lásd: Kiegyensúlyozottság
korok, melyekre jellemzõ, 8.17
K¥¢£a az eredete, 10.4-5
K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.34-34
a K¥¢£a-tudat minden erényt magában foglal, 2.55
a lágyszívûség, 1.45, 1.46
a lelki tudás mûvelése, 16.1-3, 16.1-3
a lemondás. Lásd: Lemondás
a megbízhatóság, 1.40
a megbocsájtás, 10.4-5, 16.1-3, 16.1-3
a megingathatatlanság, 2.15, 13.8-12
mentesség
a dühtõl, 16.1-3

a hamis egótól, 13.8-12

az irigységtõl, 16.1-3
a mohóságtól, 16.1-3
mindegyik var£§ªrama rend számára megkívánt, 16.1-3
a némaság. Lásd: Némaság
nõi erények, 10.34-34
a nyugalom, 16.1-3
az önszabályozás. Lásd: Önszabályozás
a szelídség, 16.1-3
a szép beszéd, K¥¢£át képviseli, 10.34-34
a szerénység, 16.1-3, 16.1-3
a szilárdság, 2.41
a tisztaság, 2.14, 13.8-12, 16.1-3
Lásd még: Tisztaság
a tisztelet, 9.11
a türelem. Lásd: Türelem
az Úr által kinyilatkoztatott tudás folyamatában, 13.8-12, 13.8-12
a vallásosság. Lásd: Vallás
a védikus tanulmányok. Lásd: Védák
a yugák különbségei ebben, 8.17

Erkölcs
a Bhagavad-g¦t§ legfelsõbb utasítása ezzel kapcsolatban, 18.78
fontos a társadalomban, 1.39-42
K¥¢£át képviseli, 10.38
lényege: meghódolás az Úrnak, 18.78
ott van, ahol K¥¢£a és Arjuna jelen vannak, 18.78
Lásd még: K¥¢£a-tudat; Tisztulás; Vallás; Erény
Erõs emberek
K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.36
Lásd még: K¢atriyá(k)
Erõszak
az állatok ellen
tilos, 2.19, 16.1-3
Lásd még: Állatmészárlás
a démonok lemondása erõszak saját maguk és mások ellen, 16.18
az ehhez szükséges erõ valódi célja, 7.11
elkerülhetetlen, 2.27
elkövetésére a lélek örökkévalósága nem mentség, 2.30
az erõszakkal járó lemondás, 17.19
az ezen alapuló tettek a tudatlanság kötõerejében vannak, 18.25

hiteles és nem hiteles, 18.17

jogos, a sebészethez hasonlítva, 2.21
kötelesség, 2.31-33
 a k¢atriyák alkalmazhatják, 16.1-3, 18.47, 18.48
a magunk és mások elleni erõszak démonikus, 16.18
néha szükséges, 2.21, 2.30, 3.20, 16.1-3, 18.47, 18.48
a reinkarnáció és a szükségtelen erõszak, 2.27
tett és erõszak a tudatlanság kötõerejében, 18.25
tiltott és megengedhetõ, 2.19, 2.21
az Úr szentesíti, 2.30
vallásos, 2.31-33
a Védák megtiltják, 2.19
Lásd még: Állatmészárlás; Kuruk¢etrai csata; Ölés; Gyilkosság;
Erõszaknélküliség; Háború
Erõszakmentesség, 16.1-3
az állatmészárlással összehasonlítva, 16.1-3
Buddha és az erõszaknélküliség, 4.7
jelentése, 10.4-5, 13.8-12, 16.1-3
K¥¢£a az eredete, 10.4-5
a k¢atriyák és az erõszakmentesség, 2.31, 2.32, 16.1-3
a test lemondása, 17.14

Lásd még: Erõszak

Érzékek
a bhakta felettük áll, 5.8-11, 5.13
a cselekvés összetevõje, 18.18
a cselekvés tényezõi, 18.14-15
elégedettsége
az Úr érzékeinek kielégítésén keresztül, 1.35
Lásd még: Érzékkielégítés
elégedettségre vágynak, 2.70
az életlevegõ és az érzékek, 4.27
elkülönülés ezektõl
használatuk ellenére, 5.8-11, 5.13
Lásd még: Elkülönülés
az elme és az érzékek, 2.67, 3.42-42
erejüket az élet adja, 7.19
fajtái, 13.7
forrásuk az Úr, 13.15-15
Govinda örömet szerez nekik, 1.15
hasonlítják
a banyan ágainak csúcsaihoz, 15.2

ellenségekhez, 2.68
kapukhoz, 5.13
kígyókhoz, 2.58, 3.42
lovakhoz, 6.34
használatuk az odaadó szolgálatban, 2.58, 2.64, 5.8-11, 6.18, 6.26
példái, 13.8-12
tisztulás ezen keresztül, 12.9
a valódi lemondás, 13.8-12
H¥¢¦keªa birtokolja és irányítja õket, 1.15
az imperszonalisták véleménye róluk, 1.15
irányítása. Lásd: Lemondás; Elkülönülés
a jóság minõségében, 14.11
a kéj és az érzékek, 3.40, 3.42
kielégítésük. Lásd: Érzékkielégítés
központja az elme, 3.40
K¥¢£a
irányítja õket, 1.24
képviselõje közöttük, 10.22
mesterük, 3.27, 11.36, 18.1-1, 18.46
örömet szerez nekik, 1.15

tulajdonosuk és irányítójuk, 1.15, 6.26

az Uruk, 1.22
K¥¢£a érzékeinek részei, 1.15
K¥¢£a irányítja, 1.15
a K¥¢£a-tudat segítségével föléjük lehet emelkedni, 5.13-14
a K¥¢£a-tudatban, 2.67-68
le kell foglalni õket, 2.62
a legfontosabb közülük, 13.8-12
a lélek rendelkezik velük, 13.15
lemondás a belõlük származó örömrõl. Lásd: Lemondás
magasabb rendûek, mint az anyag, 3.42-42
magasabb rendûek, mint a test, 3.42
mesterük az Úr, 18.1-1, 18.46
mindenki csak a saját érzéseit ismeri, 2.17
a nyomorúság forrásai, 5.22
az odaadó szolgálat megtisztítja õket, 12.9
az odaadó szolgálatban a kitört fogú mérgeskígyókhoz hasonlítják, 3.42
összehasonlítják
K¥¢£a érzékeivel, 11.43
a s§¯khya filozófiában, 15.1

tárgyai. Lásd: Érzéktárgyak

a test kapui, 5.13
a tiszta bhakta érzékeit a kígyó kitörött méregfogához hasonlítják, 18.54
tizenegy felsorolása, 13.7
tökéletlenek, 20
az Urat nem lehet megismerni a segítségükkel, 7.3
az Úré
abszolút természete, 9.26
az élõlény érzékeivel összehasonlítva, 13.15
a velük vívott küzdelem, 15.7-7
a yoga-folyamat révén vissza lehet õket vonni, 8.12
Lásd még: Test, anyagi; Érzékszervek
 Érzékkielégítés
állatias, 5.22
az állatok megölése ennek érdekében, 16.1-3
általa elvész az intelligencia, 2.67
az anyagi létezés oka, 4.30
Arjuna harca nem érzékkielégítés, 2.71
átmeneti, 4.12
a banyanfa hasonlatban, 15.1-2

a béke lehetetlen ezen keresztül, 2.70-70

a belõle származó boldogság, 3.39
mint nektár, aztán méreg, 18.38
a bhakták fölötte állnak, 2.55-64, 2.68-71
a családi életben, 4.31
a démonok ragaszkodnak hozzá, 16.11-12
elérése
az áldozaton keresztül, 2.42-43
a gyümölcsözõ tetteken, 2.42-43, 2.42-43
elkerülése
szükséges, 17.16
Lásd még: Érzékszabályozás
elkülönülés ettõl, 5.21
az elmét elégedetté teszi, 17.16
az önmegvalósításért, 18.51-53
Lásd még: Elkülönülés; Érzékszabályozás
ellenség, 3.43
az elme szerepe ebben, 3.40
az emberi élet és az érzékkielégítés, 4.26
az ennek érdekében végrehajtott tettek a szenvedély minõségébe tartoznak,
18.27

az erre alkalmas test, 13.1-2

az érzékek követelik, 2.70
az érzékkielégítés reményében utánozzák a meditációt, 3.7-8
evés és érzékkielégítés, 3.13-13, 6.16-16
a félisteneket ezért imádják, 4.12-12, 17.13
gondolatai, 2.62-62
hasonlítják
a disznó boldogságához, 7.15
a fa gyümölcseinek evéséhez, 2.22
a túl sok evéshez, 4.24
a vízhez, 6.36
határa, 1.35
hátráltatja a lelki fejlõdést, 2.41-44
hátráltatja az önmegvalósítást, 2.29, 3.34, 6.36
a Holdon, 8.25
illúziója. Lásd: Illúzió
illúziót okoz, 3.27
az intelligencia ehhez, 2.69
K¥¢£a feladata nem a mi érzékeink kielégítése, 1.35
a K¥¢£a-tudat megszabadít tõle, 14.22-25

lealacsonyodáshoz vezet, 16.9

leesést okoz, 2.67
a lélekvándorlás lehetõséget ad rá, 2.13
a lemondás errõl, 6.17
a yogában, 6.4
Lásd még: Lemondás
a materialista filozófia errõl, 3.16
a materialisták ennek élnek, 16.9
megköt, 5.2
a mennyei bolygókon, 9.20, 9.21
mindenki erre vágyik, 3.8
a nyelv számára
bûnös fajtái, 6.16
Lásd még: Érzékkielégítés, evés
nyomorúság származik belõle, 5.22
az odaadó szolgálatot hátráltatja, 2.44
oka, 2.62-62
ostobasága, 5.22
ragaszkodás ehhez
a szenvedély minõsége okozza, 14.7

a szenvedély minõségében, 14.12-12, 18.34

Lásd még: Ragaszkodás
rágni a megrágottat, 18.36
szabályozott
elkülönülés ettõl, 3.34
elkülönülés ezen keresztül, 3.34
a jó úton való utazáshoz hasonlítják, 3.34
a kéj megfékezése ezen keresztül, 3.41-41
szenvedés a végeredménye, 18.38
tiltott, 2.59-59
az Úr nem felelõs érte, 4.14
az utolsó vágy erre, 2.39
a vágy erre
lemondás errõl, 6.2-2
Lásd még: Ragaszkodás; Vágy(ak), anyagi; Kéj
a Védák
engedélyezik, 3.15, 3.16
utasításai korlátozzák, 2.58
a Védák karma-k§£¨a részében, 2.43, 2.45
védikus módszer az elérésére, 2.42-43, 2.42-43
visszahatás követi, 2.38
Lásd még: Karma
yoga
az érzékkielégítés hátráltatja, 6.36
korlátozza az érzékkielégítést, 6.23
zavarodottságot okoz, 3.27
Lásd még: Ragaszkodás; Vágy(ak), anyagi; Materializmus
Érzékszabályozás
ahhoz hasonlítják, amikor a teknõs visszahúzza végtagjait, 2.58-58
akadályai, 5.23
áldozat, 4.26-26
az áldozat célja, 4.30
az a¢±§¯ga-yogán keresztül, 2.59
békét eredményez, 2.70-71
a bhaktáké, 2.57-59, 5.8-11, 5.13
boldogsághoz vezet, 5.23
csak a K¥¢£a-tudaton keresztül lehetséges, 2.61, 2.62, 2.63, 2.67-68
az életlevegõ és az érzékek szabályozása, 4.27-27
elõírásai, 3.34
az elkülönülés elérése ezen keresztül, 5.27-28, 5.27-28

elõnyei, 4.39
elszántság szükséges hozzá, 6.24
eredete K¥¢£a, 10.4-5
felszabadulást eredményez, 5.27-28, 5.27-28
fokozatos, 6.25-26
a füleké, 13.8-12
gosv§m¦k és az érzékszabályozás, 5.23, 6.26
imperszonalizmus és érzékszabályozás, 12.3-4
a korlátozásokon keresztül, 2.59-59
K¥¢£a az eredete, 10.4-5
K¥¢£a-tudatos, 2.58-71, 6.2, 13.8-12
példái, 13.8-12
a légzésszabályozáson keresztül, 4.27-27, 4.29
a magasabb rendû íz segítségével, 2.59-64, 2.67-68
meghatározása, 10.4-5
mesterséges, 3.43
mindenkinek örömet okoz, 5.7
a m¡rti-imádaton keresztül, 13.8-12
nehézsége, 2.60-60, 2.62-63, 2.67
a nyelvé, 13.8-12

az odaadó szolgálatban elmerült elmén keresztül, 3.42

az odaadó szolgálaton keresztül, 2.68, 5.26
az önmegvalósítás ezen keresztül, 4.27-27
az önmegvalósításhoz, 18.51-53
praty§h§ra, 6.25
a mai korban nem célszerû, 8.12
módszere, 8.12
sürgõs, 3.41-41
a sv§m¦ vagy gosv§m¦ által, 5.23, 6.26
a szabályozó elveken keresztül, 2.64
a szemeké, 13.8-12
szükséges, 3.34-34, 3.41-41, 4.29, 4.30, 5.23, 6.24, 6.26
szükséges a tudáshoz és a felszabaduláshoz, 2.6
tudást ad, 4.39
Viªv§mitra és az érzékszabályozás, 2.60
a yogán keresztül, 2.48, 4.29, 5.27-28, 5.27-28, 6.11-18, 6.28, 8.12
Lásd még: Lemondás; Elkülönülés
Érzékszervek és a hamis ego, 7.4
Érzéktárgy(ak)
a banyanfa hasonlatban, 15.2

befolyása, 2.62-62
hasonlítják
a banyanfa ágaihoz, 15.2
mérgezõ növényekhez, 2.43
használatuk, 2.63
lemondás ezekrõl. Lásd: Lemondás
öt érzéktárgy megnevezése, 13.7
Esõ az áldozatok révén, 3.14-14
Étel
az áldozaton keresztül, 3.12-12, 3.14
állat. Lásd: Állatmészárlás; Húsevés
az állatok számára, 14
ami betegséget és szenvedést okoz, 17.9, 17.10
bûnös, 9.26
célja, 17.10
egészséges hatásai, 17.8-9, 17.10
az emberi lények számára, 9.26
emésztés, 7.9, 15.14-14
fajtái
négy, 15.14

a tulajdonság és jellem szerint, 17.8-10

fehérjével lát el, 17.10
fõzés, 18.7
a gabona és zöldségek: valódi táplálék, 3.14
a húst ekként használják, 4.26, 6.16, 14.16, 16.1-3
Lásd még: Húsevés
K¥¢£a az áldozati étel, 9.16-16
a K¥¢£ának felajánlott étel. Lásd: Pras§dam
lelki. Lásd: Pras§dam
maradékai, 17.10-10
az Úrtól vagy bhaktáitól. Lásd: Pras§dam
az ölés ezért. Lásd: Állatmészárlás; Húsevés
az õsatyáknak felajánlott étel, 1.41-41
tejtermékek, 17.10
tisztító, 17.8, 17.10
az Úr által elfogadható, 9.26-26
vegetáriánus, 17.10
zöldségek, 15.13
Lásd még: Evés; Pras§dam
Évszakok

K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.35-35

a legjobb közöttük, 10.35-35
F
Fájdalom. Lásd: Szenvedés
Fák, K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.26
Fegyver(ek)
az anyagi elemekbõl, 2.23
K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.28-28
a Kuruké, 1.9
a különbözõ korszakokban, 2.23
a lelket nem sebezhetik meg, 2.23
nukleáris, 2.23
a démonoké, 16.9
p§ªupata-astra, 2.33
Lásd még: Háború
Fegyverforgatók
K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.31
Lásd még: K¢atriyá(k)
Fejlõdés
elmélete, 9.8
a különgféle fajokon keresztül, 14.15, 16.1-3

a léleké. Lásd: Lélekvándorlás

Lásd még: Lélekvándorlás
Fekete mágia, 9.25
Feketepiac, 16.3, 16.16
Feledékenység. Lásd: Illúzió; M§y§
Félelem, 1.29, 2.56, 10.4-5, 10.4-5, 18.35
eredete K¥¢£a, 10.4-5
az Úrnak való meghódolástól, 18.66-66
Félelemnélküliség, 2.56, 6.13-14, 6.13-14, 6.1-3
eredete K¥¢£a, 10.4-5
a meghódoláson keresztül, 1.19
a sanny§s¦é, 16.1-3
Felelõsség. Lásd: Kötelesség
Feleség, 1.36, 3.34, 7.21, 11.44, 16.7
Félisten(ek)
áldásaik, 3.11-12, 7.20-7.23
Arjuna harcolt ellenük, 2.33
a banyanfa hasonlatában, 15.2
befolyásolják a halál utáni sorsot, 8.24
a bhakták mint félistenek, 11.48

a bhakták rendelkeznek jó tulajdonságaikkal, 1.28

bolygóik. Lásd: Bolygó(k), félisten(ek)é
bölcseik között K¥¢£a képviselõje, 10.26
elégedettségük, 3.11-12, 3.14, 9.23
életük hossza a holdon, 8.25
élõlény, nem Isten, 4.12
az emberi lények
együttmûködnek velük, 3.11-11
összehasonlítják velük, 3.24
eredetük, 10.2-2, 10.3, 10.42, 11.37
félnek az univerális formától, 11.21
gondoskodnak az életszükségletekrõl, 3.11-12, 3.14
a hit bennük, 7.21-22
a holdé, 7.23
imádatuk. Lásd: Félistenimádat
irányító, 8.2
¦ªvarák, 3.24
a jóság minõségében imádják õket, 17.4
két fajtájuk, 8.2
K¥¢£a

anyja méhében imádják, 11.52

az eredetük, 10.2-2, 10.3, 10.42
hatalmasabb náluk, 11.37-38, 11.40
imádják, 4.12
ismeretlen számukra, 4, 10.2-6, 10.14-15
képviselõje közöttük, 10.22-23
vágynak arra, hogy lássák a formáját, 11.52
K¥¢£a teremtette õket, 10.2-2, 10.3, 10.42
K¥¢£a ügynökei, 3.11, 3.12-12, 9.23
Kuruk¢etra és a félistenek, 1.1
a kuruk¢etrai csata szemtanúi voltak, 11.36
a legfõbb közöttük, 8.2
Legfelsõbb, 10.7
a lekötelezettség irántuk, 2.38, 3.12-12
lélekvándorlás félisteni testbe, 15.8
M§dhavendra Pur¦ a hódolatát ajánlja nekik, 2.52
a Napé. Lásd: Vivasv§n
a nekik végzett áldozat, 3.11-12, 4.25
Lásd még: Félistenimádat
 nem Isten, 4.12

az odaadó szolgálattal az ember eleget tesz velük szembeni kötelezettségeinek,

1.41
összehasonlítják
a démonokkal, 10.30, 17.1
az emberekkel, 3.24
K¥¢£ával, 2.2, 3.22, 4.12
a szerelemé, 10.28-28
a természet irányítói, 3.11, 3.12, 3.24, 4.12, 4.25
természet kötõerõi hatással vannak rájuk, 18.40
a test végtagjaihoz hasonlítják, 3.14
a tûz félistene, 1.14
az univerzális formában, 11.6, 11.15, 11.22
az Úr részei, 4.12, 7.21, 7.23
az Úr ügynökei, 3.11, 3.12-12, 9.23
utánzásuk, 3.24
vezetõjük, 8.2, 10.7
a vízi élõlények között, 10.29
Lásd még: egyes félistenek
Félistenimádat, 9.15, 9.20, 17.28
áldozattal, 4.25
Darªa-paur£am§s¦, 9.25

az egészségért, 7.20-21
haszna
az anyagi vágyak teljesülése, 17, 4.12-12, 7.20-20, 7.21-22, 7.24, 17.13
Arjuna errõl kérdez, 17.1
átmeneti, 4.12, 9.21, 9.24
egészség, 7.20-21
érzékkielégítés, 4.12-12, 9.20-21
felemelkedés a felsõbb bolygókra, 7.23-23, 7.24, 9.18, 9.20-21, 9.25
gazdagság, 3.11-12, 3.16
hibái
haszna átmeneti, 4.12, 9.21, 9.24
K¥¢£a helyteleníti, 17, 9.21, 9.23-25
ostobaság, 4.12, 7.20-23, 7.24, 9.23-25
szükségtelen, 17, 9.23-25
tudatlanság, 7.20-23, 9.23-24
a húsevésért. Lásd: Áldozat, állatoké
az imperszonalistáké, 17.4
javaslatok ezzel kapcsolatban, 7.20-21, 10.42
a jóság minõségében, 17.4-4
K§l¦nak, 3.12

a kormányhivatalnok megvesztegetéséhez hasonlítják, 9.23

K¥¢£a megerõsíti a hitet benne, 7.21-22
materialista, 17.13
Nanda Mah§r§ja és a félistenimádat, 17
a napistennek, 7.20-21
összehasonlítják az odaadó szolgálattal, 7.20, 7.22-23, 7.29
a ragaszkodás hozzá, 9.20
Sarasvat¦nak, 7.21
a természet kötõerõi szerint, 3.12
Um§nak, 7.21
az univerzális formában, 8.4
az Úr imádatával szemben, 9.23-25
a védikus irodalomban, 3.14, 7.21, 9.25
Vi¢£u imádata kell, hogy kísérje, 3.11
Felsõlélek, 2.20, 2.39, 4.11, 7.4, 9.11, 9.18, 18.78
õ adja a félistenek áldásait, 7.22-22
(anyagi) érzékek nélküli, 13.15-15
adhiyajña, 8.4
anyagi érzékekkel nem látható, 13.16-16
áthatja a teremtést, 10.20

átmeneti megnyilvánulás, 7.4

barát, 13.23, 13.34, 18.14, 18.16
a bhaktákat
irányítja, 18.58
segíti és felvilágosítja, 10.10-11
a Brahmannal és Bhagav§nnal összehasonlítva, 2.2
a cselekvés tényezõje, 18.14-14, 18.16
a démonok irigyek Rá, 16.18
elérése, 6.7
ellenõrzõ és engedélyezõ, 13.23
az élõlény ismerõje, 7.26
az élõlényeket
elkíséri, 13.21, 13.23-23, 13.28
fenntartja, 2.12, 6.29, 10.42, 13.15-15, 13.17-17, 15.17-17
irányítja, 18.61-62
ismeri, 7.26
támogatja, 10.42-42
emlékezés a múltbeli vágyakra Rajta keresztül, 18.61
az engedelmesség Neki, 6.6
észlelésének három módszere, 13.25-25

felemészt és megteremt mindent, 13.17-17

a félistenek és a Felsõlélek, 7.21
hasonlítják
baráthoz, 2.22
egy fán ülõ madárhoz, 2.22
a naphoz, 13.17, 13.18
a tanú-madárhoz, 16.11-12
tûzhöz, 2.61
helyhez kötött, mégis mindent átható, 15.15
imádó szolgálata, 6.31-31
imádói, 21
irányítja a lélekvándorlást, 2.22
irányítja a testet, 18.61
ismeretének fontossága, 13.28-29
jellemzõi, 5.18
kegye, 13.21, 13.23
kívül és belük, közel és messze, 13.16-16
K¥¢£a, 7.21-22, 8.4, 9.11, 10.20-20, 10.42, 13.3, 14.27, 15.15-15, 18.61
azonos Vele, 6.31-31
felsõbbrendû Nála, 7.15

a forrása, 2.20
K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£u, 7.4
a legfelsõbb irányító, 13.18
lélek és Felsõlélek. Lásd: Lélek (lelkek), Felsõlélek
a lélek és a test között Õ a kapcsolat, 13.1-7
meditáció Rajta, 6.13-14, 6.31-31
megértette Arjunát, 1.25
a meghódolás Neki, 18.62, 18.63
megismerése, 11, 10.15
részleges K¥¢£a-tudat, 6.10
megszilárdítja a félistenekbe vetett hitet, 7.21-22
megvalósítása, 6.29-30, 6.31-31, 18.78
kívánalmai, 12.3-4
a lemondáson keresztül, 12.3-4
mérete, 8.9
minden Általa fejlõdik, 13.17-17
minden élõlényé, 13.28-29
minden érzék forrása, 13.15-15
minden fény forrása, 13.18
mindenbe behatol, 9.8

mindenben és mindenkiben jelen van, 15.13

mindenki fenntartója, 2.12, 13.15-15, 13.17-17, 15.13-13, 15.17-17
mindenki szívében jelen van, 2.20, 5.18, 10.20-20, 13.18-18, 15.15-15, 18.61
mindenki szívében látható, 6.29-30
mindenki Ura és menedéke, 13.18
mindenkiben jelen van, 13.29-29, 18.46
mindenkit ismer, 7.26
mindent átható, 13.14
mindent és mindenkit átható, 10.42, 15.13
mint mindenki irányítója, 8.9
nem Õ buzdít bûnös tettekre, 3.36
nem felosztott, 13.17-17
 örökkévaló, 13.28
összehasonlítják a lélekkel, 2.13, 2.20, 5.18, 6.29, 13.5, 13.13-15, 13.18, 13.20,
13.23, 13.28, 13.34, 15.13
összehasonlítva az élõlényekkel, 2.13
Param§tm§, 13.23
ragyogása, 13.14, 13.18, 15.18
részletes leírása, 13.13-18
a sanny§s¦ mélyen hisz jelenlétében, 16.1-3
segít visszatérni Istenhez, 13.18

segíti az élõlényt, 9
a sokká kiterjedt egyetlen, 6.31
a szentesítõ ügynök, 13.23
szerepe, 13.23-23
a szigorú, nem hiteles lemondások és vezeklések megzavarják, 17.5-6, 17.5-6
tanú, 2.22, 8.4, 13.23, 16.11-12, 18.61
teljesíti a vágyakat, 2.22
a teremtés és a Felsõlélek, 7.6
a természet kötõerõinek Ura, 13.15-15
a test ismerõje, 13.3-3, 13.13
a test templom a Számára, 9.11
a tettek oka, 18.14-14, 18.16
Tõle jön az emlékezés, a tudás és a felejtés, 15.15-15, 18.13
transzcendentális élvezõ, 13.23
transzcendentális, magasabb rendû
mint a természet kötõerõi, 13.15-15
mint a test, amiben van, 6.29
tudás, 13.18
a tudás célja, 13.18
túl van az anyag sötétségén, 13.18

útmutatása, 9, 18.63
a Védák magyarázatot adnak Róla, 15.18
a Vele való találkozás yogája, 6.6
vibhu-§tm§, 2.20
Vi¢£u mint Felsõlélek, 6.31
Vi¢£u-formája, 9.8
a yoga célja, 6.13-14, 6.13-14
a yoga-meditáció Rajta, 8.12
Felszabadulás
az áldozatok révén, 3.10, 3.11, 4.30, 4.32
az anyagi vágyak akadályozzák, 16.1-3
Arjuna számára, 2.6, 2.23
a bajokkal teli élet befejezése érdekében ajánlott, 15.10
a banyanfa hasonlatban, 15.1
a bhakták számára, 2.24, 9.28-28, 18.12
összehasonlítva az imperszonalisták felszabadulásával, 4.9-9
a bhakták társaságán keresztül, 7.28
a bhakták vágynak rá, 7.29-29
boldogsága, 5.24, 18.63
Brahm§ számára, 8.17

brahma-bh¡ta szinje, 6.27, 9.2, 18.55

a brahmajyotiba, 4.9, 8.13, 8.24
Brahman, 21, 2.24, 8.11
brahma-nirv§£a, 2.72, 5.29
a buddhista nézõpont ezzel kapcsolatban, 2.72
a buddhi-yogán keresztül, 10.10
bûnös visszahatásoktól, 10.3-3
csak a lelki tanítómesteren vagy az Úron keresztül lehetséges, 7.14
csak az Úr vagy a felszabadult lelkek révén, 7.14
az egyéniség ezután is megmarad, 2.13, 2.23, 2.24, 2.39, 5.16, 14.2, 15.7, 18.55
az ehhez szükséges tulajdonságok, 2.6, 2.14, 2.68, 5.24-29
az élet célja, 3.7
az elkülönülés és a felszabadulás, 2.15, 2.47, 5.19-21, 5.24-29, 16.1-3
az elkülönülés tõle, 2.70, 8.14, 8.15
az elkülönüléssel végzett kötelességen keresztül, 2.47
az elme szerepe, 5.27-28, 5.27-28, 6.5-5
az emberi élet elõsegíti, 3.38
az érzékek szabályozásán keresztül, 4.30, 5.27-28, 5.27-28
a fokozatos tisztulás ennek érdekében, 16.22
folyamata, 8.11-13, 13.8-12, 13.35

a Gangesz vize révén, 27

gyors, az odaadó szolgálaton keresztül, 5.26
hasonlítják
ahhoz, ahogyan a folyó az óceánban merül, 18.55
ahhoz, ahogyan a zöld madár a zöld fára száll, 18.55
az óceánból való megmeneküléshez, 12.7
a vízi élõlényekhez az óceánban, 18.55
hittel szolgálva, 3.31
a hûséges szolgálaton keresztül, 3.31
az imperszonalista számára, 21, 2.24, 6.20-23, 9.2, 9.12
összehasonlítva a bhakták felszabadulásával, 4.9-9
az imperszonalista számára ez a legfelsõbb szint, 3.19
ismerete, 13.35-35
kaivalyam, 6.20-23
a Kali-yugában csak a szent nevek éneklésén keresztül, 6.12
a karmától, 3.31
a kéj, düh és mohóság elpusztítja az esélyét, 16.21
a kettõsségektõl, 5.3
K¥¢£át megismerve, 4.9-10, 4.14, 6.15, 7.4, 7.7, 10.3-3
a K¥¢£a-tudat
 egyedül elegendõ ehhez, 21, 6.15, 9.28-28, 12.6-7, 12.6-7, 18.46
felette áll, 6.30
felszabadulás, 2.72, 4.35, 5.3, 6.27
a K¥¢£a-tudaton keresztül, 2.68, 2.72, 3.31, 4.15-15, 4.18-24, 4.29, 4.35, 5.2-2,
5.17-17, 6.15, 6.27, 6.31, 7.14, 8.8, 8.19, 10.3-3, 13.24, 18.12, 18.58
a lélek jövõje ezután, 2.23, 2.24
a lelki tekintélyek hallgatása révén, 13.26
lelki testet kapunk, 21, 15.7
a lelki tudás révén, 2.14, 2.23, 2.50, 4.14, 4.17, 4.36-39, 13.8-12, 13.8-12, 13.24-24,
13.35, 14.2-2
a lelki világba
a lelki tudáson keresztül, 13.35-35
minõségi egyenlõség az Úrral, 14.2-2
Lásd még: Felszabadulás, az Úr lakhelyére
a lemondáson keresztül, 5.2-2
a megfelelõ idõben történõ halállal, 8.23-26
meghatározása, 10, 7.5
a múlt, jelen és jövõ ismerete, 7.26
nirv§£a, 2.72, 6.20-23
az odaadó szolgálat, 2.72, 3.9, 5.11, 5.12
az odaadó szolgálat még ezután is tart, 9.2, 18.55
az odaadó szolgálaton keresztül, 20, 20-21, 26, 2.39, 2.51-51, 2.72, 4.35, 4.41, 5.2,
5.26-28, 7.14, 7.29-29, 8.6, 8.8, 8.10, 8.13, 8.27, 10.13, 14.26-26, 15.1

K¥¢£a felajánlja, 12.6-7, 12.6-7

az önmegvalósítás és felszabadulás, 5.19
a s§dhaka számára, 2.68
s§r¡pya, 8.8
személytelen, 6.15, 8.11, 8.13
a bhakta véleménye errõl, 18.54
az elkülönülés ettõl, 11.55
nehéz, 4.9
a szent nevek éneklésén keresztül, 6.12
a szentírások utasításainak követésén keresztül, 16.23-24
a szenvedély kötõerejébõl, 6.27
a szerencsétlenségtõl, 4.16
a természet kötõerõibõl, 14.20-26
a test ellenére, 5.24-25
a testi életfelfogástól, 10, 14.22-25
tettek ezen a szinten, 5.24-28
a tiszta bhaktáé, 9.28
a tiszta bhakták számára K¥¢£a megígéri, 12.6-7, 12.6-7
a tiszta odaadó szolgálat, 18.54
a transzcendentális tevékenységeken keresztül, 17.24

a transzcendentális tulajdonságokon keresztül, 16.5

a tudás nem biztosítja, 3.33
 újra az Úr szolgája helyzetébe kerülünk, 18.55
az Úr azt akarja, hogy felszabaduljunk, 13.23
az Úr hajlékára, 17-22, 4.30, 8.13, 8.20, 8.21, 8.28, 9.25, 9.28, 18.62
az alkalmasság erre, 18-22
állandó, 17, 20, 8.15-15
a bhakta számára biztos, 20, 9.28-28
az elkülönülés ettõl, 8.15
a K¥¢£ára való emlékezésen keresztül, 20, 21, 24-25
az odaadó szolgálaton keresztül, 20, 21, 25, 26, 2.39, 2.51-51, 7.23-23, 7.24, 7.29,
8.8, 8.10, 8.13, 8.22-22, 8.28-28, 9.32-32, 519, 11.55-55, 18.55-55
az odaadó yogán keresztül, 6.15-15
Lásd még: Isten, visszatérés Hozzá; Felszabadulás, a lelki világba
az Úr természetébe, 14.2-2
az Úrnak meghódolva, 2.50, 7.14-14, 9.11, 12.6-7, 12.6-7, 13.18
az Úrra emlékezve, 5.26
vágya, 2.70, 7.29-29
a var£§ªrama-dharmán keresztül, 1.42
a Védák útmutatásán keresztül, 3.15
a visszahatásoktól, 4.41

visszatérve Istenhez, 5.24-26

a yoga segítségével, 6.27-28, 8.14
még anyagi testben, 9.1
Lásd még: Isten, visszatérés Hozzá; Önmegvalósítás; Felszabadult lélek (lelkek)
Felszabadult lélek (lelkek), 4.15-15, 18.78
annak ellenére, hogy testük van, 5.19-20
boldogságuk, 5.24
hasonlítják
az óceánba merült folyóhoz, az imperszonalista számára, 18.55
az óceánban élõ vízi élõlényekhez, 18.55
az óceánhoz, 18.51-53
a pillangóhoz, 8.8
a teknõshöz, 2.58-58
a zöld madárhoz a zöld fán, 18.55
jellemzõik, 5.16-28
K¥¢£a társai, 4.5
K¥¢£át megértik és követik, 4.15-15
lelki formáik. Lásd: Lelki test
örökké egyének, 2.12-12
örömük, 5.22

összehasonlítják
a feltételekhez kötött lélekkel, 5.13-14, 5.19
a Legfelsõbb Lélekkel, 5.19
Lásd még: Felszabadulás
Feltételekhez kötött lélek (lelkek), 18.78
ajánlatos számára, hogy érzékeit lefoglalja a szolgálatban, 6.18
anyagi teste, 7.6
anyagi vágyai. Lásd: Vágyak, anyagi
benépesítik az természetet, 2.39
a Bhagavad-g¦t§ nekik szól, 11.55
cselekvésre kényszerül, 3.5-5
az életlevegõk beszennyezik, 2.17
elfelejti saját érdekét, 1.30
elfelejtkezik az Úrról, 4, 18.59
elõírt kötelességei, 3.35-35
fejlõdése, 3.10
feledékenysége, 4
félelemmel teli, 6.14
felemelkedése
a K¥¢£a-tudat által, 4.24

a Védák gondoskodnak róla, 3.15

fellázad az Úr ellen, 13.20
a Felsõlélek elkíséri, 13.23-23
tevékenységeinek tanúja, 8.4
felszabadulása. Lásd: Felszabadulás
a felszabadult lélekkel szemben, 5.13-14, 5.19
függetlensége, visszaél vele, 15.7
hajlamos a leesésre, 6.37
hamis egója, 3.40
hasonlítják
a fuldokló emberhez, 2.1
a kioltott szikrához, 2.23
a madárhoz a fán, 2.22
a megkötözött emberhez, 7.14
az utashoz, 6.34
hibái
kizáró okok, 2.12
négy, 13, 16.24
illúziói. Lásd: Illúzió
irányítják, 6

az illuzórikus energia, 3.5

isteni és démonikus, 16.6
kezelése és étrendje, 6.35
a K¥¢£a-tudat a javára válik, 4.15, 4.24
leesése
az anyagi világba, 13.20
szintjei, 2.62-63
magasabb rendû, mint az intelligencia, 3.42-42
meghódolása. Lásd: Meghódolás az Úrnak
a „mezõ ismerõje”, 13.1-3, 13.5
mindig egyéni, 2.12-12
 mindig tevékeny, 3.5-5
mint nitya-baddha, 7.14
a m¡rti-imádat célja, hogy segítse, 12.5
nem ismeri a boldogság forrását, 1.31
odaadó szolgálata, 12.9-9
összehasonlítják
a Felsõlélekkel, 5.18, 6.29
a felszabadult lélekkel, 5.13-14, 5.13-14, 5.19
ragaszkodik az érzékkielégítéshez, 3.40

rágja a megrágottat, 18.36

szenved a lélekvándorlás miatt, 15.10
Lásd még: Szenvedés
szenvedéssel teli, 2.22
szüksége van a nemi élvezetre, 3.34
tanításainak értéke, 2.12
a teremtés az õ áldására van, 3.10-10
a természet kötõerõi fogva tartják, 3.33
a test élete, 7.6
tisztulása. Lásd: Tisztulás
transzcendentális a testhez képest, 13.32-33
tudata áthatja a testet, 2.17
tudata korlátozott, 2.17
tudatlan
a helyes tevékenységrõl, 18.58
a múltról, a jelenrõl és a jövõrõl, 7.26
tulajdonságai, 10
az Úr elkíséri. Lásd: Felsõlélek
vágyait a Felsõlélek beteljesíti, 2.22
vándorlása. Lásd: Lélekvándorlása

Lásd még: Élõlények

Felvilágosulás. Lásd: Odaadó szolgálat, elõnyei; Isten megvalósítása; K¥¢£a-
tudat; Tisztulás; Önmegvalósítás
Fény(ek)
K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.21
az Úr a forrása, 13.18
Filozófia
acintya-bhed§bheda-tattva, 7.8
anyagi, 2.26-26
ateista, 2.28, 7.4
nincs haszna, 9.12
az ateista Kapiláé, 2.39
a buddhistáké, 2.26
Caitanyáé, 7.8, 18.78
célja, 5.4-5
az egység filozófiája, 18.78
Lásd még: Imperszonalizmus
empirikus, 3.4, 4.9
filozófia és vallás, mindkettõ szükséges, 3.3
két osztálya, 2.28
a K¥¢£a-tudat és a filozófia, 10.11

Lok§yatika, 2.26
m§y§v§d¦. Lásd: Imperszonalizmus
a monimus, 13.23
napjainkban, 2.26
a nihilizmus, 2.26
az odaadásé. Lásd: Odaadó szolgálat; K¥¢£a-tudat
s§¯khya. Lásd: S§¯hkya filozófia
személyes
összehasonlítva a személytelennel, 9.29
Lásd még: Odaadó szolgálat; K¥¢£a-tudat
személytelenséget hirdetõ. Lásd: Imperszonalizmus
transzcendentális, 2.45
a tudósoké. Lásd: Tudomány; Tudós(ok)
az Úr Kapiláé, 2.39
vaibh§¢ika, 2.26
a vallásos embereké, 2.26
ved§nta, 2.45, 2.46
nehéz a jelen korszakban, 2.46
a védikus filozófia, 2.25
Lásd még: egyes filozófiák

Filozófus(ok)
a büszkeség és a ragaszkodás veszélyes számukra, 14.6
odaadó. Lásd: Bhaktá(k)
személytelen filozófiát hirdetõk. Lásd: Imperszonalistá(k)
Lásd még: egyes filozófusok
Finom test. Lásd: Test, anyagi, finom
Fizikai természet. Lásd: Természet, anyagi
Fogamzásgátlás, 16.1-3
Foglalkozás(ok)
az ember sajátja a legjobb, 18.47-48
felosztásai. Lásd: Var£§ªrama-dharma rendszer
a Hare K¥¢£a éneklése és a foglalkozás, 12.6-7
K¥¢£a-tudatban, 18.48-50
K¥¢£a-tudatnak kell kísérnie, 23-26
a k¢atriya számára, 1.31
mindenki megtarthatja, 23
az odaadó szolgálat univerzális elfoglaltság, 28
a tökéletlenül végzett feladat és mások elfoglaltsága, 18.47-48
az Úr szolgálata ezen keresztül, 18.46-48
Lásd még: Dharma; Kötelesség; Var£§ªrama-dharma rendszer; egyes foglalkozások
Folyó(k)
K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.31
Lásd még: egyes folyók
Föld bolygó, 18, 15.2
csata a kormányzásáért, 18.78
királyai, 1.16-18, 4.1, 6.43
nevei, 6.43
a szenvedély kötõerejében érhetõ el, 14.18
a visszatérés ide, 9.21
A föld mint elem. Lásd: Elem(ek)
Földmûves(ek), 18.44
Lásd még: Vaiªyá(k)
Fürdés, 2.52, 13.12
G
Gandharvá(k)
K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.26
az univerzális formában, 11.22
G§£¨¦va íj, 1.29
Gangesz folyó, 27, 6.11-12
a Bhagavad-g¦t§hoz hasonlítják, 27
K¥¢£át képviseli, 10.31

Garbh§dh§na-sa°sk§ra, 16.1-3
Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u, 7.4, 9.8, 11.15, 11.37, 15.3-4
Garu¨a, 6.24, 10.30, 12.7
Gaurakiªora d§sa B§b§j¦, 29
G§yatr¦, K¥¢£át képviseli, 10.35-35
Gazdagság
ahol K¥¢£a és Arjuna jelen vannak, 18.78
K¥¢£áé. Lásd: K¥¢£a, fensége
Lásd még: Vagyon
Gazdasági fejlõdés. Lásd: Foglalkozás(ok); Gazdagság
G¦t§. Lásd: Bhagavad-g¦t§; A Bhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van
G¦t§-m§h§tmya
a Bhagavad-g¦t§ hallgatásával kapcsolatban
hivatkoznak rá, 1.1
idézik, 26, 27, 28
a Bhagavad-g¦t§ összefoglalása, 1.1
G¦topani¢ad, 2
Lásd még: Bhagavad-g¦t§; A Bhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van
Go-d§sa meghatározása, 6.26
Goloka V¥nd§vana. Lásd: V¥nd§vana, Goloka

Gonosztevõk, 9.31
osztályai, 7.15-15
Lásd még: Démon(ok)
 Gop§la-t§pan¦ Upani¢ad, idézik
K¥¢£ával kapcsolatban, 6.31, 8.22, 10.8, 11.54
formája, 9.11
az odaadó szolgálattal kapcsolatban, 6.47
a védikus tudással kapcsolatban, 10.8
Gop¦k, 17
Gosv§m¦(k)
az ehhez szükséges tulajdonságok, 5.23
gosv§m¦-családok, 6.42
a hat gosv§m¦, 1
Lásd még az egyes gosv§m¦k nevénél
meghatározása, 6.26
Lásd még: Sanny§s¦k
Govardhana-hegy, 3.24
Govinda, az Úr, 11, 6.30
K¥¢£a, 1.15, 1.32-35, 1.32-35, 2.2, 4.5, 7.3, 8.21
az Úr, az eredeti személy, 4.5

G¥hamedh¦k. Lásd: Családi élet; Materialisták

G¥hasthák. Lásd: Családi élet; Var£§ªrama-dharma rendszer
Gu¨§keªa, Arjuna, 1.24, 10.20
Gu£ák. Lásd: Az anyagi természet kötõerõi
Guru. Lásd: Lelki tanítómester(ek)
Gurukula, 6.14
Gurv-a¢±aka, idézik azzal kapcsolatban, hogyan lehet az Urat és a lelki
tanítómestert elégedetté tenni, 2.41
Gy
Gyalázkodás, 16.18
Lásd még: Sértések
Gyermekek, 2.20, 3.38, 7.11, 7.15, 16.1-3
a kötelesség velük szemben, 7.11, 7.15
nemkívánatos (var£a-sa¯kara), 1.40-41, 3.24
születés elõtt, 3.38, 7.15
Gyilkosság, 2.19, 2.21
büntetése, 1.36
a lélekvándorlás nem ürügy rá, 2.27
Gyújtogatás, az érte járó büntetés, 1.36
Gyûlölet, 7.27
Gyümölcsözõ tettek
az áldozat, 4.33

Arjuna K¥¢£át kérdezi errõl, 3.1-1

a banyanfa hasonlatban, 15.2
a bhakta elkerüli, 5.13-14
a bhakta transzcendentálisan fölötte áll, 5.7-14
elítélik, 2.42-43, 2.47-49, 2.51, 7.15
eredményei
áldozata, 12.11
a bhakták nem ragaszkodnak hozzá, 12.16-17
boldogtalansághoz vezetnek, 2.70
a felelõsség ezért, 4.14
a lemondás róluk, 2.39, 3.4, 4.42, 6.3-4, 18.3
megválni ezektõl, 9.28, 12.16-17
ragaszkodni ehhez, 5.12, 6.40, 7.15, 18.34
az Úrtól függ, 4.11
az érte járó visszahatások, 3.9, 4.14, 4.37, 9.2
az odaadó szolgálat megszabadít ezektõl, 2.38-39, 3.31, 4.37
a félistenimádat és a gyümölcsözõ tettek, 4.12-12
a határozatlanokat eltéríti, 2.41-41
K¥¢£a transzcendentális, fölötte áll, 4.14-14
a K¥¢£a-tudat transzcendentális ehhez képest, 2.41, 2.53, 3.19

a lemondás róla, 3.4, 6.3-4, 18.3

megköt, 2.39, 2.47, 2.49, 3.9, 4.20, 5.2, 14.7, 15.1
a megválás tõle, 2.1, 3.19-19, 4.20-22, 5.12
Lásd még: Elkülönülés
a mennyei bolygók elérése érdekében, 2.42-43, 2.42-43, 8.25
összehasonlítva
az intelligenciával, 3.1-1
az odaadó szolgálattal, 2.38-40, 2.52-53, 3.28-29, 8.28-28
a ragaszkodás ehhez, 3.26-27, 5.12, 7.15, 14.7, 18.27
a szenvedély kötõerejébõl származik, 14.12-12
szenvedés kíséri, 7.15
a test tevékenysége, 8.3
a tudatlanok ragaszkodnak hozzá, 2.42-43, 2.42-43, 3.25-27
a Védák ajánlják, 2.42-43, 2.42-43, 2.45-46
a yoga kezdeti szakaszában, 6.3
Lásd még: Karma; Karma-k§£¨a; Anyagi élet
Gyümölcsözõ tetteket végzõk
disznókhoz hasonlítják õket, 7.15
Lásd még: Materialistá(k); ¼¡drá(k)
Gyõzelem

K¥¢£a és Arjuna jelenléte biztosítja, 18.74, 18.78

K¥¢£át képviseli, 10.36
Gyõzelemre vágyók, K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.38
Gyõztesek, K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.36
H
Háború, 1.40
a démonok nukleáris háborút okozhatnak, 16.9
elesés benne, 2.22
fegyverek, K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.28-28
jogos, 2.21, 2.27
a kuruk¢etrai csata, 2.27
a k¢atriyák és a háború, 2.31, 2.32
kuruk¢etránál. Lásd: Kuruk¢etrai csata; Kuruk¢etrai csatamezõ
szabályai a k¢atriyák között, 1.45
szükség van az erõszakra ebben, 2.30
szükségtelen, 2.27
az Úr szentesítésével, 2.30
veszélye, manapság, 16.9
Lásd még: Kuruk¢etrai csatamezõ; Kuruk¢etrai csata; Fegyver(ek)
Hadseregek, Kuru és P§£¨ava serege, 1.3-6, 1.7-10, 1.14-20, 1.25-26
Hadvezérek, közöttük K¥¢£a képviselõje, 10.24

Halak, K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.31

Halál
a bhakták számára, 8.23-24, 8.27, 12.6-7
Bharata Mah§r§jáé, 8.6
Bh¦¢madeváé, 2.26, 2.30
bizonyosságának elfelejtése, 14.8
Brahm§é, 9.7
büntetésként, 1.36, 2.21, 14.16
csak a testre van hatással, 2.18-21
a családban, 6.23
a csatában, 2.22
Dro£§c§ryáé, 2.26, 2.30
Duryodhana számára, 1.10
emlékezés az Úrra a halál pillanatában, 25, 7.30, 8.2, 8.5-7, 8.10
eredete K¥¢£a, 10.4-5
felemelkedéshez vezet, 1.31, 2.8, 2.22, 2.31, 2.40, 6.41, 6.42-43, 14.14
a természet kötõerejének hatása alatt, 14.14-15
a felsõbb bolygókon is jelen van, 8.16, 8.17
a halál pillantában születõ gondolatok határozzák meg a jövõ, 22, 8.6-7
az idõ elõtti halál következménye, 16.1-3

ideje
asztrológiai meghatározásai, 8.24-26
Bharata Mah§r§jáé, 8.6
a Hare K¥¢£át kell énekelni, 8.2, 8.13
jelentõsége, 8.23-26, 8.27
késlekedése, 16.11-12
a lélek a halál idején, 2.17, 2.20, 2.39, 13.31
a tudatállapot ekkor, a születést határozza meg, 2.72, 15.8-8
zavart okoz, 8.2
az idõsebb családtagoké, 1.39
ima érte, 8.2
két módja, 8.26
körforgása. Lásd: A születés és halál körforgása; Lélekvándorlás
K¥¢£a, 10.34
K¥¢£a az eredete, 10.4-5
 K¥¢£a személyesül meg benne, 9.19
K¥¢£át ismerni a halál idején, 7.30
a k¢atriyák sorsa Kuruk¢etránál, 1.16-18
a k¢atriyák számára, 2.22
a kuruk¢etrai csatában elõre elrendeltetett, 1.9, 1.16-18, 1.35

lélekvándorlás követi. Lásd: Lélekvándorlás

megszabadulás a haláltól. Lásd: Felszabadulás
az odaadó szolgálat felülkerekedik rajta, 8.27
ragaszkodás a halál idején. Lásd: Ragaszkodás
rendíthetetlennek maradni egy rokon halála esetén, 6.23
szenvedéssel jár, 8.2, 13.8-12
az elkülönülés tõle, 8.27
uralkodni lehet fölötte, 8.23-24
szükségtelen bánkódni miatta, 2.25-30
születés követi, 2.20, 2.27-27
a születéstõl a halálig, 10.34
testi átalakulás, 2.20
tisztulást jelent, 2.22
a transzcendentalista gondolatai a halál pillanatában, 21
a végsõ célállomást határozza meg, 22-23
vegyszerek elvesztéséhez hasonlítják, 2.26
a vezeklésnek kell megelõznie, 1.43
a visszahatások utána jönnek, 18.12
visszatérés Istenhez. Lásd: Visszatérés Istenhez
a yoga gyakorlása a halál idején, 8.10

a yog¦k számára, 8.23-25

Lásd még: Állatmészárlás; Ölés; Lélek (lelkek) vándorlása,
Halálbüntetés, 14.16
Halhatatlanság
K¥¢£a halhatatlan, 9.19
Lásd még: Lélek (lelkek), örökkévalóak
Hallás a K¥¢£a-tudatban, 7.1, 18.55
Ambar¦¢a Mah§r§ja, 2.61
Bhagavad-g¦t§, 3-7, 12-13, 26-28, 1.1, 2.20, 2.22, 2.29, 4.1-1, 4.42, 8.28, 12.9, 18.67,
18.71-71, 18.76
a bhakták társaságában, 9.1, 10.1
a bhaktáktól, 8.15, 9.2, 12.9
a brahmac§r¦é, 4.26
Caitanya ajánlja, 7.15, 13.26
az ebbõl származó öröm, 10.9, 10.18-18
elõnyei, 23, 25-26, 2.22, 6.35, 9.1-1, 13.22, 13.26, 18.76
emlékezés és az Úrral való társulás követi, 25
ereje, 9.1
a Gangeszben vett fürdõhöz hasonlítják, 28
a gyümölcsözõ tetteket végzõk elkerülik, 7.15
hallás és éneklés, 8.8, 9.2, 9.14, 10.9-9, 10.19, 12.20, 13.8-12, 14.27

a Hare K¥¢£a mantra hallása, 13.26

hatásos kezelés az õrült elme számára, 6.35
a hiteles forrástól, 1.43, 13.26, 15.19
ismételten, 2.25
íz, 4.10
jelentõsége, 7.1, 7.15, 10.1, 13.26
K¥¢£át ezen keresztül lehet megérteni, 9.2, 10.2, 11.52
K¥¢£ától, 2.20, 2.29, 4.4
a lelket ezen keresztül lehet megérteni, 2.25
a lelki tanítómestertõl, 16.1-3
a materialisták elutasítják, 7.15
megvilágosodáshoz vezet, 2.20, 9.1-1
motiváció nélkül, 1.1
az odaadó szolgálat legkönnyebb folyamata, 25
az önmegvalósításhoz vezet, 9.1-1
összehasonlítják az anyagi hallással, 10.18
a ¼r¦mad-Bh§gavatam hallgatása, 12.9
tisztító hatása, 7.1, 13.22, 18.55, 18.71-71
az Úr imádatára ösztönöz, 13.26
Halogatás, 18.28

Hamis ego, 6.5, 18.17

az anyagi ragaszkodás és a hamis ego, 3.40
cselekvés a hamis egótól mentesen, 18.26
cselekvés hamis egóval, 18.24, 18.58
a démonoké, 16.18
ebbõl fakadó lemondások és vezeklések, 17.5-6
elemei, 13.7
elsõ szintje, 13.7
az érzékszervek és a hamis ego, 7.4
hiánya, 2.71, 5.11, 5.20, 12.13-14, 13.8-12, 18.26, 18.51-53
meghatározása, 10, 13.8-12
megjelölései, 19-20
oka, 3.40
a politikai célból való koplalás ennek köszönhetõ, 17.5-6
a valódi egóval összehasonlítva, 13.8-12
Lásd még: Ragaszkodás; Anyagi életfelfogás; Test, finom fizikai
Hanum§n, 3.37
Arjuna zászlaján, 1.20-20
Harag. Lásd: Düh
Harcos(ok). Lásd: Seregek; K¢atriyák; egyes harcosok

Harcosok. Lásd: Hadseregek; K¢atriyák; egyes harcosok

Hardwar, 6.11-12
Hare K¥¢£a mantra, idézik, 2, 28, 6.44, 7.24
Lásd még: Éneklés a K¥¢£a-tudatban
Hare K¥¢£a mozgalom. Lásd: ISKCON; K¥¢£a-tudatos mozgalom
Hari-bhakti-vil§sa, idézik
A K¥¢£ának történõ meghódolással kapcsolatban, 18.66
a tiszta odaadó szolgálattal kapcsolatban, 11.55
Harid§sa, Cho±a, 16.1-3
Harid§sa çh§kura, 2.62, 6.17, 6.44, 11.55
Háromféle nyomorúság. Lásd: Szenvedés
Hatalom
k¢atriya tulajdonság, 18.43
rendkívüli ott, ahol K¥¢£a és Arjuna jelen van, 18.78
Határenergia. Lásd: Energia, határ
Határozottság, 16.1-3, 18.33-35, 18.43
jelentése, 16.1-3
Ha±ha-yoga, 4.29, 6.23, 6.47, 8.14, 8.23, 13.25
célja, 2.17
Házasság

elhanyagolása, 16.7
elõnyei, 18.5
a sanny§s¦ szerepe ebben, 18.5, 18.7
szükséges az emberi társadalomban, 18.5
Lásd még: Családi élet
Házasságtörés, 1.40
Lásd még: Szexuális élet, tiltott
Hegy(ek)
K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.23-23
mozdítható és mozdíthatatlan, 10.25
Hiány, 3.14
Hibakeresés, 16.1-3, 16.1-3
Lásd még: Sértések
Hi¨imba, 1.15
Him§laya, 6.47
K¥¢£át képviseli, 10.25
a Meru-heggyel összehasonlítva, 10.25
Himnuszok a S§ma Védában, K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.35-35
Hira£yakaªipu, 4.8, 7.15, 16.20, 17.19
Hírnév

Arjunáé, 2.3-3, 2.33-36

Bh¦¢madeváé, 1.11
elvesztése, 2.3, 2.33-36
eredete K¥¢£a, 10.4-5
a halál jobb, mint ennek elvesztése, 2.34
jelentése, 10.4-5
K¥¢£áé, 2, 4-5, 1.15, 2.2
K¥¢£át képviseli, 10.34-34
a k¢atriya számára, 2.2
legfelsõbb, 2.2
szégyen és hírnév, 2.34
Hit
anyagi hit, 17.3
az ennek megfelelõen végzett áldozat, 4.33
a Bhagavad-g¦t§ban, 4.40
a Bhagavad-g¦t§n keresztül, 4.41
fejlõdése, 17.2, 17.3
a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötõerejére jellemzõ hit, 17.1-4
K¥¢£a ígéretében, 21
K¥¢£ában, a Legfelsõbb Úrban, 18.68

a lelki tanítómesterben, 6.47, 11.54

a lelki tekintélyek meghallgatásában, 13.26
meghatározása, 2.41, 4.39
a nem a megfelelõ személybe vetett hit, 17.1
az odaadó szolgálatban, ennek jelentõsége, 9.3-3
a san§tana-dharmával összehasonlítva, 15
transzcendentális, 17.17
a tudás ezen keresztül, 4.40
a tudatlanság minõségében nincs hit, 17.13
az Úr örök utasításaiban, 3.31
vallás. Lásd: Vallás
a yoga-gyakorlatban, 6.24
Lásd még: Hit az Úrban; Vallás
Hit az Úrban, 5, 21, 8.23, 17.17
Arjunáé, 21, 24-25, 2.6, 4.4
a Bhagavad-g¦t§ hallgatásában, 18.68, 18.71-71
a bhakták osztályait ez határozza meg, 9.3
a bhakták társaságában, 9.3
a bhaktáké, 4.4, 9.3, 9.12, 18.66
d¥¨ha-vrata, 7.30

elõfeltételei, 2.29
fejlõdése, ennek folyamata, 9.3
felemelkedést eredményez, 13.23
felszabaduláshoz vezet, 3.31
fokozatosan lehet elérni, 7.30
a Hare K¥¢£a éneklésén keresztül, 4.39
három fajtája, 9.3
határozott, 7.30
hiánya, 9.3-3
a Bhagavad-g¦t§ magyarázóiban, 3.31, 18.67
a bhaktákban, 9.12
a démonokban, 4.3, 4.4, 16.11-12, 16.18
eredményei, 4.40, 17.28-28
 hit a tudatlanság minõségében, 17.13
hit az Úrban és inkarnációiban, 4.9
Isten iránti szeretetté érik, 17.28
jelentése, 9.3
a K¥¢£a-tudaton keresztül, 4.41, 7.30
a lelki tanítómester és a hit, 11.54, 17.28
lelki tudást eredményez, 6.47

az odaadó szolgálat az Úrba vetett hittel, 12.2

az odaadó szolgálaton keresztül, 7.30, 8.28
a P§£¨aváké, 1.19
a sanny§s¦é, 16.1-3
szükségszerûsége, 4.39-40, 10.14-14, 17.28-28
a tiszta bhaktáké, 9.11
a tiszta odaadó az szolgálat eredménye, 10.7-7
tökéletességhez vezet, 4.9
Hiteles tekintélyek. Lásd: Kormány; Emberi lény(ek), vezetõik; Lelki
tanítómester(ek)
Hitler, 17.4
Hódítók, K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.30
Hódolat
Arjuna ajánlja az univerzális formának, 11.31, 11.35-37, 11.39-40, 11.44
K¥¢£ának
Arjunáé, 11.39-40, 11.44
a Gop§la-t§pan¦ Upani¢adban, 11.54
a szerzõé, 1-2
Lásd még: Imák
Hold, 17
csillag, 10.21, 15.12

élet ott, 8.25

az élõlény függ tõle, 15.12, 15.13-14
félistene, 7.23
fénye, 7.8-8, 13.18
jelentõsége, 15.12
K¥¢£a, 11.39
K¥¢£át képviseli, 10.21
lélekvándorlás oda, 18, 2.8, 8.25
ragyogása és fénye K¥¢£ától származik, 15.12-12
az univerzális formában, 8.4, 11.19
az Úr, 15.13
a zöldségeket táplálja, 15.13-13
Hónapok
K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.35-35
a legjobb, 10.35-35
Hõ
az emésztésé, 7.9
K¥¢£a, 7.9
Lásd még: Tûz
Hõsiesség, 18.43

H¥¢¦keªa (hely), 6.11-12

H¥¢¦keªa, K¥¢£a, 1.15, 1.22, 1.25, 3.27, 6.26, 13.3, 18.1-1, 18.46
Húsevés
általános emberi hajlam, 4.26
bûnös és tiltott tett, 6.16, 14.16
a ragaszkodás ehhez, 14, 3.12, 16.1-3
tiltott és szükségtelen, 6.16, 16.1-3
Lásd még: Állatmészárlás
I
Idõ, 7-8, 18.78
az adományozásra alkalmas idõ, 17.20
az adományozásra nem alkalmas idõpont, 17.22
a bhakta számára értékes, 6.17
Brahm§ számára, 9.7
értéke a bhakta számára, 6.17
évszakok, közülük K¥¢£a a legjobb, 10.35-35
a G¦t§ témája, 6, 8, 9
hatalma, 10.30
idõ és hely, Lásd: Idõ és hely
karma és idõ, 7-8
korszakai, 9.7

K¥¢£a, 10.33-33, 11.32, 11.55

K¥¢£a látja a múltat, a jelent és a jövõt, 2.20
K¥¢£át képviseli, 10.30, 10.33-33
a lélek fölötte áll, 2.20
mindent elpusztít, 11.32, 11.55
a tiszta bhaktát nem korlátozza, 18.56
univerzális, 9.7
az univerzum különbözõ korszakainak hossza, 8.17-18
Idõ és hely
adományozás ezt figyelembe véve, 17.20-22
az ennek alapján végzett tett, 18.10
Idõjárás, K¥¢£a az irányítója, 9.19
Idõs kor, 13.8-12
Idõsek. Lásd: Családi élet, az idõs családtagok
Igazság, 16.1-3
Abszolút. Lásd: Abszolút Igazság; K¥¢£a; A Legfelsõbb Úr
a beszédben, 17.15
errõl beszélni a beszéd lemondását jelenti, 17.15
felfogása a tudatlanság minõségében, 18.32
hiánya, 16.7
irányelve, 13.8-12
kereskedõ és az igazság, 18.47, 18.48
K¥¢£a
az eredete, 10.4-5
képviseli, 10.32-32
a k¢atriyák és az igazság, 18.47
meghatározása, 10.4-5, 16.1-3
Yudhi¢±hiráé, 18.78
Ik¢v§ku, 3, 4.1-1, 4.16
Il§v¥ta-var¢a, 6.43
Illat, az eredeti, 7.9
Illúzió
akadályozza a meghódolást, 15.5-5
az akadémikus tudás által, 6.8
az anyagi fejlõdésé, 9.18
az anyagi kesergés, 2.1
az anyagi megjelöléseké, 3.29
az anyagi világ vagy az anyagi energia okozza, 2.2, 2.29, 8.19
az anyagi világ valóságáé, 19, 15.1
az anyagi világban tapasztalt boldogság, 1.31, 2.14, 2.51, 5.22

anyaginak látni a lelki tevékenységet, 8

Arjunáé, 13, 11.1-1, 18.73-73
az ateistáké, 9.12-12
az átmeneti megjelöléseké, 7.13
azonosulni a családdal, 3.29
a belõle származó boldogságé, 18.39-39
a bhakták társasága eltávolítja, 7.28
a démonoké, 9.12-12, 16.10-18
a dühbõl keletkezik, 2.63, 3.37
ebbõl származik a K¥¢£áról való tudatlanság, 7.8, 7.27, 10.8
az élet eredetérõl, 2.30
az élet kettõsségeié, 5.12, 7.27
az élõlény az illúziót szolgálja, ha nem K¥¢£át szolgálja, 18.73
az élõlény az oka saját illúziójának, 5.15-15
az élõlényé
mint anyagi, 10, 7.5
mint cselekvõ, 3.27-27, 18.16, 18.17
mint Isten, 2.17, 2.39, 5.16, 9.12-12, 9.15, 13.12, 13.14, 16.16, 18.73
mint a legfelsõbb, 8-9
mint teremtõ és élvezõ, 10

mint tulajdonos, 5.14, 5.29, 7.27

mint úr, 5.14, 13.22, 18.73
az érzékkielégítésé, amelyet valódi boldogságnak látnak, 3.40
az érzékkielégítésen keresztül, 2.44, 3.27, 15.10
fejlõdésének szintjei, 2.63
 a feledékenységé, 9
arról, hogy K¥¢£a a tulajdonosa mindennek, 5.29
a kilétünkrõl és végsõ célunkról, 4.35-35, 7.5
K¥¢£a felsõbbségérõl, 5.25
K¥¢£áról, 2.22, 3.27, 4.35-35, 6.32, 7.15
a lelki életrõl, 2.69
a múltról, 7.26
a szenvedésrõl, 7.15
az Úrral való kapcsolatról, 23, 4.35-35
az a felfogás, hogy a tudat anyagból származik, 9
a félisteneket egyenlõnek tekinteni Istennel, K¥¢£ával, 4.12, 10.42
a halál illúziójáról megfeledkezünk, 14.8
a hamis birtoklásérzeté, 15.5
a hamis egóé. Lásd: Hamis ego
az igazságot valótlannak elfogadni, 18.32

az illúziótól mentes intelligencia, 2.52

az imperszonalizmus, 2.63, 7.24-24, 7.27
az Istenrõl alkotott ateista vélemények, 7.15
kizáró ok ahhoz, hogy valaki lelki tanítómester legyen, 2.13
K¥¢£a eloszlatja ezt Arjuna számára, 6.41-42
K¥¢£a formájáról, 7.24-24
K¥¢£a helyzetérõl, 4.4, 9.11-11, 10.8, 10.42
K¥¢£ától különálló, 4.35-35
a K¥¢£a-tudat eltávolítja, 4.24
a K¥¢£a-tudatot illetõen, 3.1
a Legfelsõbb Brahmant j¦vának tekinteni, 8.3
a lélek számára a K¥¢£a-tudaton kívül, 3.5
a lélekrõl, 2.29
a lelki élet tettetéséé, 3.6
a mámortól, 4.10
a megszabadulás tõle. Lásd: Felszabadulás
minden élõlény illúzióba születik, 7.27
okai, 1.30, 3.40, 7.5
a rá jellemzõ cselekvés, 18.25
a szabadságé, 6

a szamárhoz hasonló m¡¨háé, 7.15

a „tanult” embereké, 7.15
a természet hamisságáé, 8
a természet kötõerõi által, 7.13
a testi életfelfogásé. Lásd: Testi életfelfogás
a testi megjelöléseké, 13, 19-20, 2.1, 2.12, 2.26-26, 2.30, 2.71, 3.29, 3.40, 5.2, 5.13,
5.19, 5.20, 7.5, 8.3, 13.2, 13.8-12, 13.31-32, 16.8, 18.21
a tudás eltávolítja, 4.35-36, 5.16-17
a tudatlanság minõségében, 14.8, 18.32-32, 18.35-35, 18.39
a tudatlanság minõségébõl származik, 14.8, 14.13
úgy cselekedni, mintha nem lenne halál, 14.8
az Úr engedélyezi és irányítja, 7.14, 7.21
az Úrral szembeni engedetlenség, 3.32
a védikus tudás mentes tõle, 13
végsõ, 18.73
Lásd még: Ateistá(k); Hamis ego; Imperszonalizmus; M§y§
Imá(k)
anyagi haszonért, 7.18, 7.22
Arjunáé K¥¢£ához, 11.14-31, 11.35-46
hogy megmutassa N§r§ya£a-formáját, 11.45-46
kegyéért és bocsánatáért, 11.41-42, 11.44

az univerzális formában, 11.15-31, 11.36-46

azért, hogy K¥¢£ára emlékezzünk a halál pillanatában, 8.2
a bhaktáké az anyagi haszonért, 7.18, 7.22
Brahm§é Govindához, 4.5
Caitanyáé az odaadó szolgálatért, 6.1
a félisteneké az univerzális formától félve, 11.21
a Gop§la-t§pan¦ Upani¢adban, 9.11
Gurv-a¢±aka, 2.41
a gyermeké az anyaméhben, 7.15
a Hare K¥¢£a mantra, 28
a K¥¢£ának ajánlott hódolat, 9.11
Kulaªekhara Mah§r§jáé, 8.2
a lelki tanítómesterhez, 2.41
M§dhavendra Pur¦é, 2.52
ösztönzés erre, 7.15
a tehenek és br§hma£ák védelméért, 14.16
az univerzális formához
Arjunáé, 11.36-46
a félisteneké, 11.21
az Úr kegyéért, a Bh§gavatamból, 3.10

az Úrhoz, hogy teljesítse az anyagi vágyakat, 9.24

Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kuráé, 2.41
Vivasv§né, 4.1
Imádat
az alárendeltek által, 17.18
anyagi haszonért, 17.11
az arc§-vigraha imádata. Lásd: M¡rti-imádat
Arjuna imádata. Lásd: Arjuna
azok, akiket imádni kell, 17.14-14
a banyanfáé, 10.26
a Bhagavad-g¦t§ hallgatása: imádat az intelligenciával, 18.70
a br§hma£áké, 17.13
a démonoké, 16.10, 17.4-4
fajtái, 6.47
 különbözõ eredményei, 9.25
a félistenek imádják K¥¢£át anyja méhében, 11.52
a félisteneké. Lásd: A félistenek imádata
a felsõbbrendû személyeké, 17.14
feltételekhez kötött állapotban, 17.28
a hiteles tekintélyek javaslata alapján, 13.26

hivatalos, 11.53
az imádat elvárása, 17.18-18
az imperszonalisták által, 9.15
a félisteneké, 17.4
Indiában, 10.26
Istené. Lásd: Imádat, K¥¢£áé
jelentése, 6.47
a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötõerejében, 17.1-1
kötelesség, 17.11
a közönséges emberé, 17.4
K¥¢£a érdemes rá, 11.43
K¥¢£a nagysága megérdemli, 10.42
K¥¢£a a tárgya, 9.34-34, 11.44, 11.54
K¥¢£áé
az anyaméhben a félistenek által, 11.52
az energiáival együtt, 18.46
eredeti formában, 18.65
jelentõsége, 10.42
kötelesség, 18.46
közvetett, 9.20

legalacsonyabb fajtái, 9.15-15

a legmagasabb szintû, 12.2
minden körülmények között, 4.11
mindenkinek imádnia kell Õt, 11.44
a munkán keresztül, 18.46-46
szemben a személytelen Brahman imádatával, 12.1-7
a test lemondása, 17.14
a tiszta jóságban, 17.4
az Úr utasítása, 18.65-66
a Védák inkarnációjaként, 15.15
különbözõ fajtáinak eredményei, 9.25
a lelki tanítómesteré, 17.14
lemondás (vagy vezeklés) annak érdekében, hogy az ember imádatban
részesüljön, 17.18-18
meghatározása, 6.47
a m¡rti imádata. Lásd: M¡rti-imádat
a napistené, 7.20, 7.21
N§rada Munié, 10.26
nem elegendõ K¥¢£a megismeréséhez, 11.53
 az odaadó szolgálatban, 9.34-34
ajánlott, 7.20

anyagi vággyal, 7.20

Arjuna példája, 11.35-44
fajtái, 9.15-16
a félistenimádattal vagy más imádattal összehasonlítva, 7.23-24, 7.24, 9.23-25
a hiteles tekintélyek javaslata szerint, 13.26
kizárólagos odaadással, 17, 9.22
kötelesség, 17.11
a legmagasabb szintû imádat, 9.23-25
a mah§tm§k által, 9.14
nem gyümölcsözõ, 17.11
szükséges, 6.47
transzcendentális, 17.4
az univerzális formáé, 11.35-44
az Úrról való hallás ösztönzi, 13.26
valódi tárgya, 6.47-47
visszatérés Istenhez ezen keresztül, 7.23-24, 9.25
önimádat, 9.15
a postához hasonlítják, 12.5
sagu£a és nirgu£a, 12.5
Sarasvat¦é, 7.21

az õsök imádatának eredménye, 9.25

a szellemeké és kísérteteké, 9.25, 17.4-4, 17.28
a személytelen Brahman imádata, összehasonlítva az odaadó szolgálattal,
12.1-7
személytelen imádat, K¥¢£át végül elérik ezen keresztül, 12.3-4
színlelt, 17.18
tárgya az Úr, különbözõ vonásaiban, 15.15
templomi imádat, 12.5
szükséges, 11.54
Lásd még: M¡rti-imádat
transzcendentális, 17.4
Um§é, 7.21
az Úr kitalált formáié, 9.15
az Úr univerzális formájáé, 9.15-15
Arjuna példája. Lásd: Univerzális forma, Arjuna
az Urat illeti, 6.47-47
a Yak¢áké, 17.28
Imperszonalistá(k)
az Abszolút Igazságot személytelennek gondolják, 11.52
áldozatuk, 4.25-25
Arjuna a nevükben kérdezi K¥¢£át, 10.16

a Bhagavad-g¦t§t magyarázzák, 2.7, 2.12

a Bh§gavatamot tanulmányozzák, 5.6
a bhaktáknak tilos meghallgatniuk õket, 2.12
boldogságuk, 6.20-23
a Brahman és az imperszonalisták, 17.4
elérik K¥¢£át, 12.3-4
érveik, 7.7, 9.11
az evés és az imperszonalisták, 2.63
a félistenimádat és az imperszonalisták, 17.4
félreértik a Ved§nta-s¡trát, 18.1
a felszabadulás számukra, 3.19, 4.9, 6.20-23, 9.2, 9.12, 18.54
filozófiájuk, 1.15, 2.7, 2.12, 3.19, 6.20-23, 9.11, 9.33, 11.52
imádatuk, 9.15
Isten-megvalósításuk, 4.11, 4.13, 18.54
Istent nem láthatják, 11.48
közvetve K¥¢£a-tudatosak, 6.10
K¥¢£át kigúnyolják, 11.51, 11.52
leesésük, 4.11, 5.6, 9.25
a Legfelsõbb a felszabadulást jelenti számukra, 3.19
a legnagyobb közöttük, 7.3

magyarázataik, 5.6, 12.1

m§y§v§d¦k, 7.24
meditációjuk, 12.1
meghallgatni õket veszélyes, 2.12
a monisták, 13.25
nem intelligensek, 7.24
az o°k§ra és az imperszonalisták, 8.11
összehasonlítják õket
a bhaktákkal, 4.18, 5.6-6, 7.24, 9.11, 9.14-15
a perszonalistákkal, 4.18
a sanny§s¦kkal, 5.2, 5.6
¼a¯kar§c§rya, 4.12
szentírásaik, 5.6
transzcendentalisták, 3, 21
tudatlanságuk, 4.10, 7.3, 7.24-25, 9.26, 10.19, 13.23
vezetõjük, 4.12, 7.24
Lásd még: Imperszonalizmus
Imperszonalizmus, 3.4
a buddhizmusban, 2.72
bûnös, 7.28

elutasítják, 2.12-12, 2.13, 2.61, 2.72, 4.35, 5.3, 7.24

érvek ez ellen, 2.12-12, 2.13, 5.3, 5.16, 7.24-24, 7.26, 9.11
az érzékek szabályozása és az imperszonalizmus, 12.3-4
felszabadulás és imperszonalizmus, 6.15
filozófiája, 2.12, 2.13, 2.23, 2.24, 15.1
hátrányai, 4.10, 4.11, 12.1, 12.5-5, 12.20
illúziója, 7.27
Isten megvalósítása és az imperszonalizmus, 7.1
kiegyensúlyozottságot ad, 12.3-4
követõi. Lásd: Imperszonalistá(k)
K¥¢£a elérése ezen keresztül, 12.3-4
K¥¢£át és Brahmant felfogják ebben, 11.51
a lelki élet kezdõ szintjein, 7.19
lelki öngyilkosság, 4.11
lemondás és imperszonalizmus, 5.2
összehasonlítják
az odaadó szolgálattal, 12.1-7, 12.20
a személyes filozófiával, 2.12, 7.3, 7.24-27, 9.11, 9.29
az Urat nem lehet megismerni ezen keresztül, 7.28
az Úrról szóló részleges tudás, 11-12

India, 3.20
adományozás Indiában, 4.28
a Föld, 11.55
a jelenlegi India, 6.42, 8.21
lelki útjai, 16.24
a Manu-sa°hit§, 16.7
templomai, 9.34, 11.54
a transzcendentalisták családjai, 6.42
védikus szaktekintélyei, 3
V¥nd§vana, 8.21
zarándoklatok, 6.11-12
Indra, 17, 3.14, 7.23, 8.2, 17.4
Arjuna és Indra, 2.33
bolygója, 8.16, 9.18, 9.20
B¥haspati és Indra, 10.24
eredete, 10.8
K¥¢£át képviseli, 10.22
Inkarnációk. Lásd: K¥¢£a, inkarnáció(i); egyes inkarnációk
Intelligencia, 10.4-5
az anyagi és lelki intelligencia összehasonlítása, 2.69

a démonoknak hiányzik, 6.9-9

az elme irányításához, 6.34
az elmét erõsíti, 3.42
eltérül, 2.67
az elvesztéséhez vezetõ folyamat, 2.62-63
eredete, 10.4-5
finom elem, 7.4
hasonlítják
csónakhoz, 2.67
az orvossághoz, 6.34
a határozatlanoké, 2.41-41
 illúziótól mentes, 2.52
jelentése, 10.4-5, 10.34
a jóság kötõerejében, 18.30
a kéj és az intelligencia, 3.40
K¥¢£a, 7.10
az eredete, 10.4-5
K¥¢£át képviseli, 10.34-34
K¥¢£a imádata általa, 18.70
a K¥¢£a-tudatban, 3.43-43, 8.7

a K¥¢£a-tudaton keresztül, 2.65, 2.68

a lélek magasabb rendû nála, 3.42-42
lelki, 2.69, 3.42, 3.43-43
magasabb rendû, mint az elme, 3.42-42
a materialisták nem rendelkeznek vele, 16.9-9
összehasonlítják a gyümölcsözõ tettekkel, 3.1-1
sokfelé ágazó, 2.41-41
a szellemi lélek szomszédja, 3.40
a szenvedély minõségében, 18.31
szilárd, 2.68
a természet kötõerõiben, 13.6-7, 18.29-32
a tisztulás általa, 18.53
a tudatlanság köterejében, 13.6-7, 18.32-32
Lásd még: Test (anyagi), finom fizikai; Tudás; Megértés
Irigység, a démonoké, 16.18-19
Irigység K¥¢£ára, 18.67
Lásd még: Ateizmus; Imperszonalizmus
Irodalom
lelki, összehasonlítva az anyagival, 22
Lásd még: egyes irodalmak

ISKCON
a benne végzett lemondás, 18.11
Lásd még: K¥¢£a-tudatos mozgalom
Az ismerõ mint a cselekvés tényezõje, 18.18
Ismétlés
helyénvaló, 11.19
a szentírásban elõforduló ismétlések értéke, 2.25
¾ªopani¢ad
hivatkoznak rá a Legfelsõbb Brahmannal mint tulajdonossal kapcsolatban,
5.10
idézik
K¥¢£a yoga-m§y§val fedett formájával kapcsolatban, 7.25
K¥¢£ával mint tulajdonossal kapcsolatban, 2.71
az odaadó szolgálattal kapcsolatban, 7.25
Isten
univerzális, K¥¢£a, 28
 Lásd még: Abszolút Igazság; K¥¢£a; A Legfelsõbb Úr, Visszatérés Istenhez
Isten megvalósítása
alázat szükséges hozzá, 13.12
§nanda-maya, 13.5
anna-maya, 13.5

Bhagav§n szintje, 2.2, 13.12

brahma-bh¡ta szint, 18.63
a Brahman megvalósítás, 11, 2.2, 5.20, 6.10, 7.3, 7.26, 10.15, 13.5, 13.31-31, 14.27,
18.53, 18.54-54, 18.78
Lásd még: Isten megvalósítása, személytelen formája
az ebbõl származó boldogság, 18.54-54
elõfeltételei, 2.29
az éneklésen keresztül, 8.11, 10.35
az erre irányuló erõfeszítések fajtái, 13.25-25
fajtái. Lásd: Isten megvalósítása, szintjei
a Felsõlélek megvalósítása, 6.31-31, 12.3-4, 13.28-29
folyamata. Lásd: Odaadó szolgálat; Yoga
gyakorlatainak szintjei, 12.12
jñ§na-maya, 13.5
a kiegyensúlyozottság benne, 18.54-54
közvetlen, összehasonlítva a közvetettel, 12.12
K¥¢£a áll a középpontjában, 4.11
K¥¢£a megvalósítása, 15.15
a K¥¢£a-tudat, 2.52
a legfelsõbb, 7.24, 7.26, 13.12, 14.27, 18.78
Lásd még: Isten megvalósítása, Bhagav§n szintje; K¥¢£a-tudat

a lehetõség rá, 12
a lemondáson keresztül, 12.3-4
mindenki számára lehetséges, 26, 10.17
az odaadó szolgálaton keresztül, 12.5, 14.26-26
Param§tm§ megvalósítása, 11-12, 2.2, 7.26, 10.15, 14.27
pr§£a-maya, 13.5
részleges, 4.11, 7.1
sac-cid-§nanda-vigraha, 11-12
sokféle. Lásd: Isten megvalósítása, szintjei
személyes, összehasonlítva a személytelennel, 7.3, 7.8, 9.11, 10.2
személytelen formája, 11-12, 4.11, 4.13, 7.1, 7.3, 7.8, 7.13-13, 10.2, 12.5-5, 18.54
Lásd még: Imperszonalizmus
szintjei, 11-12, 4.11, 4.13, 5.17, 6.10, 6.15, 7.1, 7.17, 7.19, 7.24, 7.26, 10.15, 13.5,
13.12, 14.27, 15.15, 18.78
lépcsõfokokhoz hasonlítják, 3.12
teljes, összehasonlítva a részlegessel, 4.11
az Úr aspektusainak megvalósítása. Lásd: Isten megvalósítása, szintjei
az Úr Caitanya javasolja, 13.26
az Úrra emlékezve, 10.13
a Ved§nta filozófián keresztül, 2.45, 15.15
vijñ§na-maya, 13.5

Lásd még: K¥¢£a-tudat

Isten országa. Lásd: Lelki világ
Istenek. Lásd: Félisten(ek)
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Lásd: K¥¢£a; A Legfelsõbb Úr
Az istentagadó emberek négy fajtája, 7.15-15
Isten-tudat. Lásd: Isten megvalósítása; K¥¢£a-tudat
¾ªvara
az élõlény, 15.8
a G¦t§ témája, 6, 7, 9
meghatározása, 6
¾ªvara Pur¦, 29
J
Ja¨a Bharata, 6.43
Jag§i és M§dh§i, 7.15
Jagann§tha d§sa B§b§j¦, 29
Jagatpati, K¥¢£a, 10.15-15
Jaipur királyai, 2.31
A jámbor emberek négy fajtája, 7.16-16, 8.14
Jámbor tettek
eredménye átmeneti, 2.8
a jóság minõségében, 14.16-16

Jámborság, 3.16, 15.2

Janaka király, 3.20-20, 4.16, 7.15
Janaloka, 9.20, 14.14
Jan§rdana, K¥¢£a, 1.37-38, 8.22
Janm§¢±am¦, 11.54
Japa, 9.27
K¥¢£át képviseli, 10.25
Jaya T¦rtha, 29
Jayadharma, 29
Jayadratha, 1.9, 11.34
Jelen korszak. Lásd: Kali-yuga
Jézus Krisztus, 11.55
J¦va
meghatározása, 6, 7
mint a G¦t§ témája, 6, 7, 9
Lásd még: Élõlények; Lélek (lelkek)
J¦va Gosv§m¦, 29
hivatkoznak rá K¥¢£ával mint Felsõlélekkel kapcsolatban, 9.11
J¦va-bh¡t§m, meghatározása, 7
J¦v§tm§, 8.3

Lásd még: Lélek (lelkek)

Jñ§na
meghatározása, 3.41, 5.2, 13.3
Lásd még: Tudás; Yoga, jñ§na
Jñ§na-k§£¨a meghatározása, 4.33
Jñ§na-maya, 13.5
Jñ§nasindhu, 29
Jñ§n¦(k), 3, 24
A jó mindig gyõzelmeskedik, 6.40
A jóság kötõereje, 7-8
az anyagi visszahatások és ez a kötõerõ, 2.38
a br§hma£ák ebben a kötõerõben, 14.6, 18.47
elkülönülés a tettek eredményeitõl, 18.10
elõnyei, 9, 14.6-6, 14.14, 14.17-18, 16.24
a felemelkedés ebbe a kötõerõbe, 3.37
feltételekhez köt, 14.6-6, 14.9
hatásai és megnyilvánulásai az élõlényen, 14.6-6, 14.9-11, 14.14
a G§yatr¦ mantra és a jóság, 10.35
mûveltség szükséges hozzá, 14.17
a rá jellemzõ

adományozás, 16.1-3, 17.23

áldozat, 17.23
boldogság, 18.37
elme, 15.7
érzékek, 14.11
ételek, 6.16, 6.17, 17.23
evés, 6.16, 6.17, 17.8, 17.10 14.16-16, 14.17-18
halál, ennek következménye, 14.14
határozottság, 18.33
hit, 17.2-4
imádat, 3.12
intelligencia (megértés), 18.30
jámbor tevékenység, 14.16-16
koplalás, 10.4-5
kötelesség, 18.9-10
lemondás, 18.10-11
megértés, 18.30
munka, 2.47, 18.26
test, 14.11
tettek, 14.16-16, 16.1-3, 18.23

tudás, 18.20-20, 18.22, 18.30

vezeklés, 17.23
a ragaszkodás ehhez, 3.19, 14.6-6
szemben a tudatlanság vagy a szenvedély minõségével, 14.8, 14.10
tiszta, 14.10, 17.3-4
a var£§ªrama felosztása ebben a kötõerõben, 9.32
Lásd még: A természet minõségei
Jótékonyság
a család és a jótékony tettek, 1.42
K¥¢£a-tudat legfelsõbb, 5.25
Lásd még: Adományozás
K
K§la
a G¦t§ témája, 6, 8, 9
meghatározása, 8
Lásd még: Idõ
Kaland, K¥¢£át képviseli, 10.36
Kalandorok, közöttük K¥¢£a képviselõje, 10.36
K§l¦ imádata, 3.12
Kali-yuga, 8.17
adományozás, 4.28

áldozata, a sa¯k¦rtana, 3.10, 3.12-14, 16.1-3

a Bhagavad-g¦t§ változatai a Kali-yugában, 4.2
Bhagavad-g¦t§ra szükség van, 27, 28
bhakták
az Úr útmutatása számukra, 18.57
Lásd még: Bhaktá(k)
a brahmacarya követése nehéz ebben a korszakban, 8.11
ebben a korban az emberek a vallás egységére vágynak, 28
ebben a korszakban szükség van a K¥¢£a-tudatra, 14.16-17
elterjedt filozófiája, 2.26
az emberek jellemzõi ebben a korban, 2.46, 7.15
emberi „civilizáció” ebben a korban, 14.16
érzékkielégítés a Kali-yugában, 17.16
esély a békére a Kali-yugában, 14.17
a háború veszélye a Kali-yugában, 16.9
haditechnikája, 2.23
hamis yog¦k a Kali-yugában, 15.11
házasság, 16.7
helye az univerzális idõben, 8.17
hossza, 4.1, 8.17

India, 6.42
irodalom, 10.18
Isten megvalósítás az éneklésen keresztül, 8.11
a jaipuri királyok, 2.31
jellemzõi, 4.1, 6.33, 8.17
a Kali-yugában szükség van A Bhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van-ra, 2-3
költészete, 10.35
a k¢atriyák e korban, 2.31
a lelki élet a minimálisra csökken, 25
lelki mûvelõdés a Kali-yugában, 13.26, 14.16
 lelki tudatlanság a Kali-yugában, 7.15, 9.2, 14.16
Lásd még: Tudatlanság; A tudatlanság kötõereje
A Manu-sa°hit§ követése, 16.7
más yugák, 4.1
meditáció, 9.27
megkísérlik az ûrutazást, 16.16
monarchia, 10.27
a napisten ebben a korban
Vivasv§n, 4.1
Lásd még: Vivasv§n

a nõket nem védelmezik, 16.7

oktatás a Kali-yugában, 10.4-5
a lélekkel nem törõdik, 9.2
materialista, 9.2
nem lelki, 13.26
R§ma uralmára még most is vágynak, 1.36
sa¯k¦rtana a Kali-yugában, 2.46, 3.10, 3.14, 4.8, 6.12, 16.1-3
a sa¯k¦rtana megjövendölése erre a korra, 4.8
a szent nevek éneklését ajánlják erre a korra, 2.46, 6.12, 8.13, 9.27
a szenvedély minõsége ebben a yugában, 14.7
tehénölés, 14.16
a történelmi helyzet, 4.1
tudomány a Kali-yugában
bebizonyította a tehéntrágya tisztaságát, 12
korlátai, 7.4
tudósok a Kali-yugában, 11.33
lélek és tudósok, 2.17, 2.22
az Úr inkarnációja ebben a korban, 4.8
a vallás egysége a Kali-yugában, 28
vallás a Kali-yugában, 7.15

a Védák hallgatása nehéz ebben a korszakban, 27

a védikus szertartások elvégzése és a Védák tanulmányozása nehéz a Kali-
yugában, 2.46
V¥nd§vana és a Kali-yuga, 8.21
a yoga érzékszabályozása és ez a kor, 8.12
a yoga a Kali-yugában, 6.11-12, 6.23, 6.33
a yoga utánzói a Kali-yugában, 15.11
Kalki, az Úr, 8.17
Kalpa meghatározása, 8.17
Kalpa-s¡trák, 11.48
K§ma. Lásd: Ragaszkodás; Vágy, anyagi
Ka°sa király, 4.8, 9.34, 11.55, 16.20
Kandarpa (Cupido), K¥¢£át képviseli, 10.28-28
Kapila (az ateista), 2.39, 10.26
Kapila, az Úr, 4.16, 7.15
Kapila és anyja, 2.39, 10.26
 K¥¢£át képviseli, 10.26
a lélekvándorlással kapcsolatban hivatkoznak Rá, 8.25
összehasonlítják az ateista Kapilával, 2.39, 10.26
s§¯khya filozófiája, 2.39
K§ra£odakaª§y¦ Vi¢£u, 10.20

Karma
akarma és karma, 4.18, 4.20
a bhakták az Úr kegyét látják benne, 12.13-14
a boldogság és a szenvedés ennek köszönhetõ, 8
elõnyei, 16.16
a G¦t§ témája, 6, 9
a gyümölcsözõ munkáé, 2.47
idõ és karma, 8
a jámbor tevékenységekbõl, 2.8
meghatározása, 6-9, 8.3
megköt, 2.50
mentesség tõle, 26, 2.50-51, 3.31, 4.14
nem örökkévaló, 9
az ölésért, 14.16
a születés ennek alapján történik, 2.18, 2.27, 8.3, 13.5, 14.3, 15.8
a test fejlõdése érdekében végzett tett, 8.3
törvényei, 21
a tudás megváltoztatja, 8
vikarma és karma, 4.17, 4.20
visszahatásai gyümölcsöt hoznak, 9.2

a visszahatások ennek köszönhetõen, 9

Lásd még: Bûnös visszahatás(ok)
Lásd még: Cselekedet; A születés és halál körforgása; Gyümölcsözõ tettek;
Anyagi élet; Bûnös visszahatás(ok)
Karma-k§£¨a, 2.43, 2.46
meghatározása, 4.33
Lásd még: Gyümölcsözõ tettek
Karma-yoga. Lásd: Yoga, karma
Karm¦(k). Lásd: Materialistá(k)
Kar£a, 1.8, 2.35, 11.26-27, 11.26-27, 11.34, 18.78
rokonai, 1.8
K§rtikeya, az Úr, 2.62
K¥¢£át képviseli, 10.24
szülei, 10.24
K§ª¦ királya (K§ªir§ja), 1.5, 1.16-18, 1.16-18
Kasztrendszer, védikus. Lásd: Var£§ªrama-dharma rendszer
Ka±ha Upani¢ad, hivatkoznak rá
a lélekkel, az elmével, az érzékekkel és az érzéktárgyakkal kapcsolatban, 3.42
az Úrral mint személlyel kapcsolatban, 12
Ka±ha Upani¢ad, idézik
 az elmével kapcsolatban, 6.34

a Felsõlélekkel és a test fájával kapcsolatban, 2.20

K¥¢£ával kapcsolatban
Õ minden ok oka, 7.6
közel van hozzánk, mégis távoli, 13.16
lakhelye, 8.21
a legfelsõbb örökkévaló, 7.10, 15.17
a meghódoláson keresztül meg lehet ismerni, 8.14
mindenki fenntartója, 2.12
mindent elnyel, 11.32
a lélekkel kapcsolatban, 2.20, 2.29, 13.13
a lelki világgal kapcsolatban, 15.6
az odaadó szolgálattal kapcsolatban, 8.14
az Úrnak való meghódolással kapcsolatban, 8.14
Katonák. Lásd: Hadseregek; K¢atriyá(k); egyes katonák nevei
Kau¢¦tak¦ Upani¢adot idézik azzal kapcsolatban, hogy az Úr beteljesíti a
vágyakat, 5.15
Kavik
K¥¢£a, 8.9
a legjobb közöttük, 10.37
Kedvesség
Arjunáé, 1.46

a tiszta bhaktáké, 12.13-15

Kegy
K¥¢£áé. Lásd: K¥¢£a, kegye
a tiszta bhaktáké, 18.71
Vy§sadeváé, 18.75-75
Kéj, 2.62, 3.37-41, 3.43, 16.8-12, 16.18, 16.21-21
düh, mohóság és kéj, 16.21-22
eltorzult Isten iránti szeretet, 3.41
az érzékek és a kéj, 3.40, 3.42
az érzékek szabályozása ennek irányításához, 3.41-41
hasonlítják
a füsthöz, a porhoz és az anyaméhhez, 3.38
a joghurthoz, 3.37
a tûzhöz, 3.39
a K¥¢£a iránti szeretet átalakulása, 3.37
K¥¢£a szolgálatában, 3.37
a K¥¢£a-tudattal le lehet gyõzni, 3.43-43
az odaadó szolgálat megtisztítja, 3.41
tartózkodási helyei, 3.40
veszélye, 3.40-41

Lásd még: Ragaszkodás; Vágy(ak), anyagi; Érzékkielégítés

Kérdések, Arjunáé. Lásd: Arjuna, kérdései
Kereskedõ(k)
foglalkozás szerinti kötelességük, 18.47, 18.48
Lásd még: Vaiªyá(k)
Keªava, 8.22
Keª¦ démon és K¥¢£a, 18.1-1
Keª¦-ni¢¡dana, K¥¢£a nevének magyarázata, 18.1-1
Kétség(ek)
Arjunáé, 8.2
és illúzió, a mentesség ettõl, 10.4-5
Lásd még: Arjuna, kérdez
Kétszínûség, 17.16
A kettõs szó, K¥¢£át képviseli, 10.33-33
Kettõsségek, 7.27
Arjunát K¥¢£a arra ösztönzi, hogy emelkedjen felül rajtuk, 2.45
a bhakta transzcendentálisan fölöttük áll, 12.18-19, 12.18-19
az elkülönülés tõlük, 12.17-19
a K¥¢£a-tudat transzcendentálisan fölötte áll, 2.41
megszabadulni ettõl, 2.57, 15.5-5

Kha±v§¯ga Mah§r§ja, 2.72

Kiegyensúlyozottság, 10.4-5, 10.4-5, 12.18-19, 12.18-19
erény, 12.18-19, 12.18-19
az imperszonalistáké, 12.3-4
jelentése, 10.4-5
a természet kötõerõin felülemelkedve, 14.22-25, 14.22-25
Kígyó(k)
isteni kígyók az univerzális formában, 11.15
K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.28-29
Király, K¥¢£át képviseli, 10.27-27
Király(ok). Lásd: Kormány(ok); K¢atriyá(k); egyes királyok
Királyság, védikus, 10.27
K¦rtana a K¥¢£a-tudatban. Lásd: Éneklés a K¥¢£a-tudatban
Kísértet- és szellemimádat, 9.25, 17.4-4
Kitartás, K¥¢£át képviseli, 10.34-34, 16.1-3
A kitartás meghatározása, 13.8-12
Kívánságteljesítõ fák, 2, 8.21
Koldulás, 10.5, 16.1-3
Komolyság, az elme lemondása, 17.16-16
Kor, a jelenlegi. Lásd: Kali-yuga

Kormány
bolygóközi, 4.1-1
büntetéssel sújt. Lásd: Büntetés
bünteti az ölést, 14.16
erõszakot alkalmazhat, 2.27
Lásd még: Háború
igazságos királyok uralkodása alatt, 10.27
 királyok, 10.27
koplalás a befolyásolása érdekében, 17.5-6
K¥¢£áé, a félistenek benne, 9.23
a Raghu-dinasztia, 4.1
R§macandráé, 1.36
szolgálata, 16
a törvény és a kormány, 2.21, 2.27, 16.7, 18.17
vallásos, 2.32
védelmet nyújt, 2.31-32
vezetõ(k), 1.36, 1.42
imádatuk, 4.12
kötelessége, 3.21-21, 4.1
meghódolásuk, 7.15

nem rendelkeznek lelki látásmóddal, 10.4-5

a világ uralkodója, 355
Lásd még: Var£§ªrama-dharma rendszer
Korszakok, az univerzum korszakai. Lásd: Dv§para-yuga; Kali-yuga; Satya-
yuga; Tret§-yuga; Yugá(k)
Költészet
K¥¢£a képviselõje ebben, 10.35-35
szabályai, 10.35
Kötelesség, 2.31
adományozás kötelességbõl, 17.20
anyagi és lelki, 3.35
Arjuna számára, 23-24, 2.2, 2.7, 2.27-27, 2.31-38, 2.47-48, 3.8
belõle születik a yajña, 3.14
a bhakták és kötelességük, 1.41, 6.23, 9.28
a brahmac§r¦é, 8.28
a br§hma£áé, 18.47-48
célja, 3.7
egyénileg kitalált, 7.15
elfogadása, 18.9-10
elfogadásának példája, 3.20-26
elhanyagolása, 2.47-47, 18.7-8

Bh¦¢madeva és Dro£§c§rya, 11.49

bûn, 2.27
az ezért járó visszahatás, 2.33-33, 6.40, 6.47
K¥¢£a kedvéért, 2.38
tilos, 18.7-8, 18.47-48
elõírt kötelességek, 3.35-35, 8.7, 17.26-27, 18.6-9
elkülönülés az eredményétõl, 2.47-49
elkülönüléssel, 3.30-30
az ember saját kötelessége, összehasonlítva másokéval, 3.35-35
az emelkedés ezáltal, 2.31
a felszabadult és a feltételekhez kötött lelkeké, 2.31
feltételekhez kötött léleknek szüksége van rá, 3.35-35
foglalkozás szerinti, 18.47-47
ha a vezetõk elhanyagolják, 1.42
három fajtája, 2.47
hiteles, 2.32
Janaka Mah§r§ja kötelessége, 3.20-20
a kereskedõé, 18.47
a kormány vezetõié, 4.1
a kötelességek és a jóság minõsége, 18.9-10

a kötelességként végzett áldozat, 17.11

a kötõerõk szabják meg, 2.47
K¥¢£a feltárja az önmegvalósított lélek számára, 3.17
K¥¢£a példát mutat e tekintetben, 3.22-24
K¥¢£áért végrehajtva, 3.22-22
a K¥¢£a-tudat, 6.1
a K¥¢£a-tudat által felül lehet emelkedni rajtuk 2.38, 2.41, 2.52, 3.17-18, 3.43
a K¥¢£a-tudat fölötte áll, 2.38, 2.41, 2.52, 3.17-18, 3.43
a K¥¢£a-tudat mellett, 8.7
a K¥¢£a-tudatban, 3.30-31, 4.20, 5.29
a K¥¢£a-tudattal összehasonlítva, 2.40, 3.5, 3.33
a k¢atriyáké, 2.14, 2.15, 2.27, 2.31-31, 3.22, 18.47-48
lehet erõszak, 2.31-33
lelki és anyagi, 2.2, 2.31, 2.38, 3.35
a lelki kötelességrõl nem szabad lemondani, 18.2, 18.3-9
a lelki tanítómester és a kötelességek, 2.41, 3.35, 18.57
lemondás róluk K¥¢£a kedvéért, 2.40, 3.33, 3.43
a nehézségek ellenére, 2.14
nem akadályozza a K¥¢£a-meditációt, 23-24
az odaadó szolgálat és, 1.41, 3.4, 6.23, 6.47, 8.28-28, 10.3

az önmegvalósított léleké, 3.17-18

példái, 8.28-28
példamutatás szükséges hozzá, 3.20-26
prédikálás, 16.1-3
ragaszkodás az alacsonyabb rendû kötelességekhez, 3.29-29
a ragaszkodás nélkül végzett munka, 3.19-19
részlegesen elvégezve is teljes, 2.40
a róla alkotott materialista elképzelés, 7.15
a saját természete szerint, 3.35-35, 18.47-47
a sanny§s¦é, 16.1-3
a szentírások határozzák meg, 16.6, 16.23-23
szükségszerû, 2.14, 3.8-9, 3.20-25, 3.33, 3.35-35, 6.1-1, 18.47-53
a test fenntartása és a kötelességek, 3.9
tisztelni másokat, 9.11
a tisztulás érdekében, 3.4
transzcendentális, a jóság minõségében, 18.26
 úgy alakítani az életünket, hogy soha ne felejtsük el K¥¢£át, 9.27
az Úr imádata, 17.11, 18.46
az Úr örömére végezve, 3.9
az Úré, 3.22-24

az Úrnak meghódolva megszabadulunk tõle, 2.38

a vaiªyáé, 18.47
a vallásos elvek határozzák meg, 2.31
a var£§ªramában, 2.31, 3.35-35, 8.28, 18.23, 18.47-48, 18.66
a Védák elõírta kötelességek és a bhakták, 9.28
Lásd még: Dharma; Fglalkozás; San§tana-dharma
Kötelezettség. Lásd: Kötelesség
K¥p§c§rya, 1.8, 1.26
K¥pa£a meghatározása, 2.7
K¥¢£a, idézik. Lásd: A Bhagavad-g¦t§, idézik
K¥¢£a a transzcendentális hangvibráció, 9.16
K¥¢£a, az Úr
Õ az oka
az élõlények képességeinek, 7.19
minden oknak, 4.35, 7.2, 7.3, 7.6, 7.19-19, 9.18, 10.2-2, 10.8-8, 10.13, 10.20, 10.39-
39, 10.1, 11.37-37, 11.54
minden tettünknek, 4.21
mindennek, 11, 7.6-12, 7.19-19, 9.4-5
Õ teremtette a társadalom csoportjait, 4.13-13
abszolút, 4.5, 4.35, 12.5
az Abszolút Igazság, 2.2, 6.38, 7.4, 7.7-7, 10.3, 10.12-13, 11.54, 18.78

acintya, 8.9-9
Acyuta, 8.3
adhiyajña, 8.4
advaita, 4.5
áldozat, 9.16-16
az áldozat élvezõje, 9.24, 9.26-27
az áldozat tüze, 9.16-16
az áldozati felájánlás, 9.16-16
az alkalmasság arra, hogy megpillantsuk Õt, 11.52-54
az Általa megszólaltatott kagylókürt, 1.14-15
az Általa mutatott példa, 3.23-24
ananta, 11.37
az anyag és a lélek ugyanaz Számára, 9.19
anyagi érzékekkel nem lehet felfogni, 9.4
az anyagi megnyilvánulás élete és lelke, 10.20
az anyagi természet Ura, 13.15
anyja, 4.4, 4.8, 6.47, 7.3, 10.8, 11.52
apja, 1.25, 2.3
Arjuna és K¥¢£a. Lásd: Arjuna
Arjuna lelki tanítómestere, 2.7-9
Arjuna szolgája, 1.21-22, 1.21-22
Arjunának jelzi a Kuru hadsereg sorsát, 11.26-28, 11.32-34, 11.49
Arjunát kérdezi, 18.72
az arra nem méltóak nem látják Õt, 11.48-48
asamaurdhva, 10.42
az aszkéták vezeklése, 7.9
a banyanfa hasonlatban, 15.4
barát, 2.22, 2.66, 6.47, 7.1, 9.18-18, 9.29-29, 11.8, 18.58, 18.73
barátai és játszótársai, 17, 11.8
barátja Arjuna. Lásd: Arjuna, K¥¢£a, a kapcsolat közöttük
békét ajánl, 11.47
belsõ energiája, 7.25-25
A Bhagavad-g¦t§
elbeszélõje, 2, 3, 9, 27, 1.1, 2.1, 2.20, 4.1, 4.42, 10.14, 10.15
az Õ tanítása, 2.29
Bhagav§n, 2, 10.1
nevének meghatározása, 2.2
bhaktája felszabadítója, 12.6-7, 12.6-7, 18.46
a bhakták és K¥¢£a. Lásd: Bhakták
Bh¦¢madeva és K¥¢£a, 7.25

Bh¡ta-bh§vana, 10.15-15
Bh¡teªa, 10.15-15
bolygó(i), 6.15
elérése, 7.23, 7.24, 7.29
Lásd még: Visszatérés Istenhez; Lelki bolygók
a bolygók energiája, 15.13
Brahm§, 11.39
a brahmajyoti elfedi formáját, 7.25
a Brahman és K¥¢£a, 11, 7.10, 13.13, 14.27-27
a Brahmannál magasabb rendû, 2.12
a cél, 3.26, 7.18, 9.18-18, 10.10, 11.18, 17.28
a tudásé, 9.17-17, 13.12
a Védáké, 2.46, 9.17-17, 9.20, 15.1, 17.28
a védikus szertartásoké és áldozatoké, 3.26
a családi életben, 3.23
családja szereti Õt, 11.8
családos, 3.23
csalhatatlan, 1.21-22, 1.21-22, 4.5, 7.25
a dédatya, 11.39-39
a démonok nem érhetik el, 16.20

a démonokat elpusztítja, 1.15, 4.8-8, 8.17, 16.20

Devadeva, 10.15-15
Devak¦ és K¥¢£a, 4.8
Devak¦-nandana, 1.15
 dicsõségét Arjuna magasztalja, 11.36-40
egyéni, 2.39, 9.4-5
egyenlõség Vele
minõségi egyenlõség az odaadó szolgálaton keresztül, 14.26
senki sem lehet mennyiség tekintetében egyenlõ Vele, 11.43-43
elégedettsége, 2.64, 2.71
csak az odaadó szolgálaton keresztül lehet elérni, 10.11
mindenkit elégedetté tesz, 2.41
a var£§ªrama-dharma célja, 2.48
elérése
a bhakták elérik, 13.19-19
K¥¢£a ígérete erre, 12.8, 18.65-66
K¥¢£ára emlékezve, 8.5-8
az odaadó szolgálaton keresztül, 7.18-18, 8.5-8, 8.14-15, 8.22-22, 9.26, 9.34-34,
12.8-9, 18.65-66
a személytelen folyamaton keresztül, ennek feltételei, 12.3-4
Lásd még: Visszatérés Istenhez; Felszabadulás

az élet eredete. Lásd: K¥¢£a, az eredet

elfogadja a felajánlásokat, 9.26-27
az élõlények és K¥¢£a. Lásd: Élõlények
az élõlények mint K¥¢£a, 9.17
elmagyarázza a lelki életet, 3.2
elméje nem különbözik Tõle, 9.34
eltávozását a napnyugtához hasonlítják, 4.6
emberfeletti, 4.4
az emberi képesség, 7.8
az emberi lények
függnek Tõle, 15.13
az Õ másai, 7.15
emberi megjelenését félreértik, 9.11-11
az emlékezés, a tudás és a felejtés Tõle származik, 15.15-15
emlékezete, 4.5-5
emlékezni Rá. Lásd: Emlékezés a K¥¢£a-tudatban
energiái. Lásd: Energia, az Úré
az eredet, 6.30, 7.6-11, 9.4-10, 10.2-2, 10.8-8, 15.3-4
az anyagi és lelki világoké, 10.8-8
az életé, 7.9-10

az életé minden bolygón, 10.6-6

az élõlények minden tulajdonságáé, 10.4-5, 10.4-5
az élõlényeké, 10.6-6, 10.42, 11.2-2, 13.17, 18.46
az emlékezésé, tudásé és felejtésé, 15.15-15
a félisteneké és bölcseké, 10.2-2, 10.8, 10.42
a hõé és esõé, 9.19
az inkarnációké, 4.8, 11.1
az Istenség formáié, 11.54, 11.55
 a kiterjedéseké, 11.46
a Manuké, 10.6-6
minden érzéké, 13.15-15
minden jó és rossz tulajdonságé, 10.4-5, 10.4-5
minden tudásé, 7.1-2
mindené, 2.2, 6.29-30, 10.15-15, 10.20, 10.42, 13.17, 15.3-4
a négy Kum§ráé, 10.6-6
az örömé, 1.32-35
a teremtésé, 11.2
a természet kötõerõié, 7.12-12
az univerzumé, 10.20
a Védáké, 15.15-15

a védikus tudásé, 10.8

eredete ismeretlen, 10.2-2
az eredeti
a föld illata, 7.9
Isten formája, 11.54, 18.65
az Istenség Személyisége, 11.38, 11.46, 11.54
lelki tanítómester, 11.43
a létezés magja, 7.10
személy, 4.5, 10.12-13, 10.12-13
teremtõ, 11.37-37
„erõs karú”, 18.1
az erõsek ereje, 7.11, 10.36
érzékei, 1.15
abszolútak, 9.26, 11.43, 13.15
az Õ érzékeit kielégítve a mi érzékeink is elégedetté válnak, 1.35
a mi érzékeinkkel összehasonlítva, 11.43, 13.15
az érzékek tulajdonosa, 6.26
evése, 9.26
felajánlás az õsatyáknak, 9.16
felelõs a meghódolt lelkekért, 27

felfoghatatlanságának okai, 8.9-9

a félistenek fölött áll, 7.22-22, 10.2-2, 10.42
felsõbbrendû energia, 6.29
felsõbbsége, 2.2, 4.5-6, 6.29-30, 6.32, 6.38, 7.1-3, 7.6-13, 7.15, 7.19-19, 7.20, 7.24-
25, 7.30, 8.8, 8.22-22, 9.1, 9.4-19, 9.23-23, 10.1, 10.2-8, 10.12-16, 10.38-42, 11.5-44, 13.13-
16, 13.18-18, 13.20, 15.18-19, 18.4, 18.14, 18.16, 18.46, 18.49, 18.55, 18.57, 18.59-59,
18.66-67, 18.73-73, 18.75-75, 18.78-78
a Bhagavad-g¦t§ tanítja, 15.19
a Brahma-sa°hit§ra hivatkoznak ezzel kapcsolatban, 2.2
elfelejtése, 5.25
az emlékezetben, 4.5-5
hiteles utalások erre, 10.7-8
ismeretének szükségessége, 5.29
 K¥¢£a energiája korlátozza az errõl szóló tudást, 7.25-26
részletesen, 11.37-38, 11.43-43
a szentírások utalásai alátámasztják, 10.7-8
az univerzális forma kinyilvánítja, 11.3, 11.5-47
Felsõlélek, 6.29-30, 6.31-31, 7.21-21, 7.26, 8.4, 9.11, 10.10, 10.11, 10.20-20, 10.42,
13.1-3, 13.15-16, 14.27, 15.15-15, 18.61
bár mindenki szívében jelen van, 15.15
bár saját lakhelyén tartózkodik, 8.22-22, 9.11
bár távol van, 11.3
Lásd még: Felsõlélek
Felsõlélekként kiterjed. Lásd: Felsõlélek

fenntartó, 8.9-9, 9.4-10, 13.15, 15.13, 15.17-17

az örök vallásé, 11.18
fensége, 10.7-7, 10.40, 13.15
bhaktájával megosztja, 14.27
a bhaktákat nem vonzza különösebben, 11.8
csak a bhakták ismerik, 7.3
az errõl szóló tudás, 10.7-7
felsorolásuk, 7.3, 7.13
határtalan, 10.19
határtalan és felfoghatatlan, 10.19-19
K¥¢£a kimutatja, 10.1
a lemondás, 18.78
másokéval összehasonlítva, 2.2
misztikus fensége, 9.5-5
részletesen, 10.2-8, 10.12-42
születésekor, 4.6
a tudás, 4.5-5
az univerzális formában, 11.5-43
filozófus, 2.34
formája (formái)

abszolút természete, 2.2, 4.5, 4.6-6, 4.9, 7.24, 7.25, 9.5, 9.11, 9.12, 604, 11.54,
13.14-15
az anyagi testtel összehasonlítva, 9.11-12, 11.43, 13.18
Arjunának megmutatta, 9.11, 11.50, 11.55
a bhakta erre koncentrál, 9.13, 11.8, 18.65
emberhez hasonló, 4.5-6, 9.11, 11.51
emlékezés Rá, 9.22-22, 18.65
energiái, 9.11, 13.14
az eredeti, 4.6-6, 4.7, 11.1, 11.50-51, 11.54, 11.55, 18.65
érzékei, 13.15
a félistenek vágynak arra, hogy lássák, 11.52
feltételek a megpillantásához, 11.52-54
fiatal, 4.5-6, 11.46
az idõ, 11.32, 11.55
az imperszonalisták véleménye errõl, 7.24, 7.26, 9.11
kétkarú, 11.50, 11.54, 11.55
leírása, 6.47, 8.21, 18.65
lótuszhoz hasonló szeme, 11.2
meditáció ezen, 9.22, 18.65
mint Caitanya, 3.10
N§r§ya£a, 11.45-45, 11.50, 11.54

négykarú, 9.11, 11.46, 11.50, 11.53-55

növekedése, 4.6
odaadó, 3.10
az örökkévalóság, boldogság és tudás formája (sac-cid-§nanda), 2.2, 9.11, 11.54
sac-cid-§nanda, 4.5, 9.11, 11.54
Sañjaya visszaemlékezik rá, 18.77-77
saumya-vapu¤, 11.50
¼y§masundara, 11.55
személyes, 4.10, 7.24
szépsége, 8.21, 11.50, 11.51, 18.65, 18.66
„születésekor”, 11.53
az univerzális formával összehasonlítva, 11.54
yoga-m§y§ befedi, 7.25
Lásd még: K¥¢£a, inkarnációja (inkarnációi)
forrás. Lásd: K¥¢£a, az eredet
a föld eredeti illata, 7.9
földi kedvtelései. Lásd: K¥¢£a, kedvtelései
fuvolán játszik, 4.6
független, 4.7, 7.12
gondoskodik az életszükségletekrõl, 9.29

a Govardhana-hegy és K¥¢£a, 3.24

Govinda, 2.2, 7.3, 8.21
az ok, amiért így nevezik, 1.15, 1.32-35, 3.13
a gyógyító fû, 9.16
a gyõzelem, 10.36
a hõ a tûzben, 7.9
hajléka(i), 17, 9.11, 15.6-6, 18.56
§nanda-cinmaya-rasa, 8.22
a Brahma-sa°hit§ leírja, 8.21
elérése a felszabadulás után, 8.13, 8.16-16, 8.19, 8.21, 8.28
hasonmása, 8.21
K¥¢£a energiájának megnyilvánulása, 8.22-22
K¥¢£a ott a legfelsõbb, 8.22
a legfelsõbb lakhely és a végsõ cél, 8.21
leírása, 8.21
nem kell visszatérni innen, 4.9-9, 8.21, 11.43, 15.6-6
az odaadó szolgálat oda vezet, 8.22-22
az Úr itt és mindenhol máshol is jelen van, 9.11
a végsõ lakhely, 9.18-18, 10.12-13, 10.12-13, 11.45
Lásd még: Lelki világ; V¥nd§vana; V¥nd§vana, Goloka

a halál, 9.19, 10.34

a halhatatlanság, 9.19
a hang az éterben, 7.8
hasonlítják
anyához, 6.29
apához, 11.43, 11.44
a banyan gyökeréhez, 15.4
az egész testhez, 7.23
az éghez, 9.6-6
a fa gyökeréhez, 7.10
a fához, 8.22, 9.3, 9.23
a felhõhöz, 9.29
gyémánthoz, 9.29
a gyöngyök fonalához, 7.7
királyhoz, 7.12, 9.4, 13.3, 14.26
kívánságteljesítõ fához, 9.29
lótuszvirághoz, 8.2
a naphoz, 4.6, 7.8, 7.26, 18.78
orvoshoz, 2
szeretõhöz, 24

szülõhöz, 12.6-7
a tehénpásztorfiúhoz, 27-28
a virág szaglójához, 9.10
a hatalmasak hatalma, 7.10
határtalan, 11.37, 11.38
határtalan, 7.23, 10.19-19, 11.37, 11.38
a hit Benne, 5, 21, 4.39, 4.42, 9.3
Lásd még: Hit, Istenben
hivatkozik a szentírásokra, 13.5, 18.4, 18.13
a hold, 11.39, 15.13
a hold fénye, 7.8-8
a hold fénye és ragyogása Tõle származik, 15.12-12
H¥¢¦keªa, 1.22, 1.24, 2.10, 18.46
az ok, amiért így nevezik, 1.15, 3.27, 6.26, 13.3, 18.1-1
idõ, 10.33-33, 11.32, 11.55
idézik. Lásd: Bhagavad-g¦t§, idézik
igazságszolgáltatása és az erõszak, 2.21
illuzórikus energiája. Lásd: Energia; M§y§
az imádat Õt illeti, 6.47-47, 10.42, 11.44
imádata

legalacsonyabb szintjei, 9.15-15

Lásd még: Imádat, az Úré
imák Hozzá. Lásd: Imák
inkarnációi
az állatok védelmezéséért, 4.7
a bhakták inkarnációi elkísérik, 4.5
a bhakták kedvéért jelenik meg, 4.8-8
bizonyságuk, 4.7, 11.3, 11.54
Brahm§ magasztalja, 4.5
a Brahma-sa°hit§ felsorolja, 4.5
Buddha, 4.7
Caitanya, 4.8, 16.1-3
célja, 6, 14-15, 4.7-8
felébreszti a K¥¢£a-tudatot, 4.7
fiú, 4.7
forrásuk K¥¢£a, 2.2, 4.5, 4.7-7, 11.1, 11.54
gyakorisága, 4.8-8
hamis inkarnációk, 3.24
isteni mester, 7.15
a Kali-yugában, 8.17

Kalki, 8.17
kiterjedései, 4.35
a közönséges emberek utánozzák Õket, 11.48
K¥¢£a, 4.8, 10.36
missziója, 4.8, 16.20
példái, 6.47
puru¢a, 7.4, 9.8, 10.20
a Róluk alkotott ateista vélemények, 7.15
a ¼r¦mad-Bh§gavatam felsorolja Õket, 11.54
a szentírások beszámolnak kedvteléseirõl, 10.18
szolgálatuk, 8.14
a teremtés érdekében, 7.4, 9.8, 10.20
a természet kötõerõi a Számára, 7.14
típusainak felsorolása, 4.8
ugyanazokat az elveket tanítják, 4.7
az Úr Kapila, 10.26
a Ved§nta-s¡trát összeállította, 15.15
Vy§sadeva, 10.37, 15.15, 15.16, 15.18, 18.77
Lásd még: K¥¢£a, formája (formái); egyes inkarnációk
az intelligencia, 7.10

az Iránta érzett szeretet. Lásd: Szeretet, az Úr iránt

irányító
az alárendelt irányítókkal összehasonlítva, 9.11
az anyagi világé és természeté, 6, 3.27, 9.5-10, 9.11, 13.27
a bolygóké, 4.1, 9.6
az élõlények érzékeié, 1.15, 1.24, 13.3
az élõlényeké, 13.3, 16.19-20, 18.61-61
 az elméé, 1.24
energiáin keresztül, 9.5-10, 9.11
a lélekvándorlásé, 16.19-20
m§y§é, 7.14
mindené, 7.5, 7.21, 8.9-9, 9.5-11, 11.33, 11.43, 13.3, 13.27
mint Felsõlélek, 8.9
irányító elv, 7.30
irigyek Rá, 9.1, 18.67, 18.71-71
az istenek Istene, 11.37-37
isteni mivolta. Lásd: K¥¢£a, a Legfelsõbb Úr
az Istenség Legfelsõbb Személyisége, 2, 3, 11, 9.13, 9.14, 10.12-17, 11.8, 11.18,
11.38-38, 11.43, 11.46, 11.54, 18.78
Par§ªara Muni elfogadja, 10.1
a szaktekintélyek megerõsítik, 10.12-13, 10.12-13

Jagatpati, 10.15-15
Jan§rdana, 1.37-38, 3.1, 10.18
jelen van Benne minden kapcsolat, 11.14
jelenléte gyõzelmet hoz, 18.74, 18.78
a kaland, 10.36
Ka°sa és K¥¢£a, 9.34, 11.55
kapcsolat K¥¢£a, a lélek és a test között, 13.1-7
a kapcsolatok Vele, 4, 2.10, 4.11
fajtái, 11.14
K¥¢£át ezek alapján nevezik el, 1.15
példái, 6.47
kavi, 8.9
kedvtelései, 18, 7.25, 9.11
gyermekként, 9.11
hallani róluk nektári, 10.18-18
mindenki számára áldásosak, 11.36
nagyságát mutatják meg, 9.11, 10.36
kegye, 4.16, 15.15
Arjuna iránt, 11.1, 11.4, 11.7, 11.44
Arjunával élvezett baráti kedvtelései során, 11.41-42

az asurák (démonok) megölésében, 16.20

a bhakták iránt, 8.14-14, 9.22, 9.29-29, 10.10-11, 11.34, 11.55, 12.7, 12.13-14, 18.73
a démonok iránt, 16.20
eltávolítja az illúziót, 18.73-73
Felsõlélekként elkíséri a lelket, 13.21
gondoskodik napfényrõl, holdfényrõl és tûzrõl, 15.12-12
határtalan, 7.23
indokolatlan, 7.14
az instrukciókban, 13.23, 15.15
kegyébõl lehet visszatérni Istenhez, 18.56
kétségbe vonják, 16.20
megad minden szükségeset az élõlényeknek, 15.15
a meghódolt lélek iránt, 7.14
megszabadítja a feltételekhez kötött lelket, 7.14
a sanny§s¦ az Õ kegyére bízza magát, 16.1-3
a szenvedést az Õ kegyének tekintik, 12.13-14
a tiszta bhakták iránt, 10.11, 18.56
a Tõle származó lelki tudás, 10.10-11
a tudásban, 10.10-11, 15.15
az univerzális forma megmutatása, 11.4, 11.7, 11.47

az Urat csak az Õ kegye révén lehet megismerni, 7.24, 11.4

a képesség az emberben, 7.8
Keªava, 3.1
Keª¦-ni¢¡dana, 18.1-1
a kettõsség és K¥¢£a, 5.17
kevesen ismerik és értik meg, 4.5, 7.3-3, 7.25-26, 7.26, 10.2-2, 10.14-15, 11.52
kezdet nélküli, 4.5, 4.6-6, 10.3-3, 11.16, 11.19
kigúnyolja Arjunát, 2.26
kigúnyolják, 7.15, 7.24, 9.1, 9.11-11, 11.48, 11.51, 11.52, 16.18
az ostobák, 6.47, 9.11-11, 9.12
Lásd még: Sértések, K¥¢£a ellen
kigúnyolják, amikor emberként jelenik meg, 18
kimeríthetetlen, 7.13, 7.25, 11.18
kisebb a legkisebbnél, 8.9-9
kiterjedése(i)
az élõlények, 4.35, 15.7
az elsõ, 10.37
elsõdleges és másodlagos, 15.7
eredeti azonosságát ennek ellenére megtartja, 4.35
fajtái, 10.37

a Felsõlélek, 6.31-31, 7.4, 7.15, 10.42, 13.3

fiatal, 11.46
formái V¥nd§vanán kívül, 10.37
gyümölcsökhöz, virágokhoz és levelekhez hasonlítják, 8.22
az inkarnációk, 4.35
K¥¢£a az eredetük, 11.46
a lelki égben, 11.45
Mah§-Vi¢£u, 11.54
N§r§ya£a, 10.8, 11.45, 14.26
a Nekik végzett odaadó szolgálat, 8.14, 14.26
példái, 4.13, 8.8, 14.26, 15.7, 18.65
puru¢a, 7.4
a teremtés érdekében, 7.4, 9.8, 10.20
transzcendentális és minden fenséggel teljes, 14.26
az Úr Balar§ma, 10.37
a Vaiku£±ha bolygókon, 8.22, 15.7
 a világot fenntartja, 10.42
a Vi¢£u formákban, 10.20, 11.46-46
vi¢£u-tattva, 15.7
Lásd még: K¥¢£a, formája (formái); K¥¢£a, inkarnáció(i); Felsõlélek; A
Legfelsõbb Úr, kiterjedése(i)

kocsihajtó, 1.15, 1.21-24, 18.78

kora
fiatal, 4.5-6
Kuruk¢etránál, 4.6
legidõsebb, 8.9-9
korábban nem ismert megnyilvánulása, 11.6
kormányának félistenei, 9.23
kötelessége, 3.22-24
K¥¢£a és Duryodhana, 11.47
K¥¢£a és a Felsõlélek azonosak, 6.31-31
k¢atriya szerepben, 3.22
a kuruk¢etrai csatában, 2.38, 3.20, 4.6, 9.11, 11.33-34
legfelsõbb
apa, 3.24, 6.29
barát, 2.66
Brahman, 4
csaló, 10.36
egyén, 2.12-12
elsõdleges cél, 11.18
élvezõ, 2.63, 8.8, 9.24

élvezõ, tulajdonos és barát, 2.66

eredet, 6.29, 10.20
fenntartó, 15.17-17
forrás, 6.30, 7.6-12, 10.8-8
hajlék, 18.62
imádandó személy, 10.42
irányító, 7.5, 7.21, 7.30, 8.9-9, 9.4, 9.5-10, 11.33, 13.3, 13.27, 16.8
lelki tanítómester, 11.43, 11.54
menedék, 11.37, 11.38-38
mester, 1.22, 7.20
misztikus, 10.17-18, 11.4, 11.8, 11.9
ok, 2.2, 4.35, 7.2-3, 7.6-11, 7.19-19, 9.4-10, 10.8-8, 10.20, 11.54
örökkévaló, 7.10
pusztító, 11.32
õsatya, 10.6-6
tanár, 2.32
tekintély, 3.22, 4.4, 7.1, 8.1
teremtõ, 9.7-8
tulajdonos, 2.66, 2.71, 5.2, 5.10, 5.29-29, 10.3-3, 11.55
a Legfelsõbb Abszolút Igazság, 18.78
 a legfelsõbb csaló, 10.36
a legfelsõbb igazság, 5.17
a legfelsõbb imádandó, 11.43
a legfelsõbb megmentõ, 18.66
a legfelsõbb misztikus, 10.17-18, 11.4, 11.8, 11.9
a Legfelsõbb Úr, 4.3, 4.35-35, 5.17, 6.30, 6.47, 7.15, 7.24-24, 7.30-30, 9.11-11, 9.15,
10.2, 10.3-3, 11.8, 11.18, 11.31, 11.43, 11.44, 15.18-19
Arjuna elfogadja, 4.3, 10.12-15, 11.54
Arjuna meg kívánja erõsíteni, 11.1, 11.3
a Bhagavad-g¦t§ elmagyarázza, 4.42
bizonyíték arra, hogy gyermekként is az, 9.11
bizonyítéka, 2.2
elfogadása, 2.29
a Felsõlélek, 10.11-11, 10.20-20, 10.42, 13.3, 14.27, 18.61
irigylik, 18.67
ismerete, 4.9-10
minden bhakta elfogadja, 4.4
Lásd még: A Legfelsõbb Úr
a leghatalmasabb, 11.40, 18.73
a legidõsebb személy, 8.9-9, 11.18, 11.38
Lásd még: K¥¢£a, az eredeti személy

a legjobb, 11.36-36, 15.15

a legkegyesebb, 15.15
a legtisztább, 10.12-13, 10.12-13
lelki tanítómester, 2.7-7, 11.43
a lelki tanítómester Õt képviseli, 13.8-12
a lelki világban van, noha mindent átható, 8.22-22
a lemondás az egyik fenséges tulajdonsága, 18.78
lótuszlába, 2.51
lótuszszemû, 11.2
M§dhava, 1.36
M§dhavendra Pur¦ emlékezik Rá, 2.52
Madhu démon megölõje (Madhus¡dana), 2.4, 8.2
az ok, amiért így ismerik, 1.15, 2.1-1, 8.2
Magáról beszél, 4.4
mah§tm§, 11.37
Mah§-Vi¢£u, 10.20
a materialisták nem képesek megérteni, 4.5
a meditáció Rajta. Lásd: Emlékezés K¥¢£ára
megbocsájtó, 1.35
megerõsíti a félistenekbe vetett hitet, 7.21-21

a megfelelõ felajánlások Számára, 11.55

meghatározza a tökéletességet, 3.19
a meghódolás Neki. Lásd: Meghódolás K¥¢£ának
megjelenése(i), 4.4
célja, 17, 3.23, 4.7-7, 10.13
Devak¦ gyermekeként, 4.4, 10.3
emberi formájáét félreértik, 9.11-11
ezzel kapcsolatos kedvtelései, 11.50
formái és kedvtelései, 18
gyakorisága, 4.6, 4.7-7
helye, 8.21
hogy megváltoztassa a társadalmat, 3.24
ismerete felszabadít, 4.9-10
K¥¢£a elmagyarázza, 4.5-9
Kuruk¢etránál, 1.1
lelki vagy transzcendentális, 4.4, 4.7, 9.11-11, 10.3, 13.15
megjelenési napján böjtölni kell, 9.14
a napkeltéhez hasonlítva, 4.6
saját formájában, 4.6-8
megjósolja a kuruk¢etrai csata kimenetelét, 11.32-34

megtermékenyíti a természetet, 14.27

megvalósítása, 15.15, 18.78
szintjei, 15.15
Lásd még: Isten megvalósítása
a méhben, 11.52
menedéke felszabadulást ad, 2.51
a mester
az áldozat mestere, 9.24
az érzékek mestere, 3.27, 11.36, 18.1-1, 18.46
minden misztika mestere, 11.4-4, 18.75-75
minden misztikus mestere, 18.78
minden yoga mestere, 18.75
mindenki mestere, 7.20, 11.40
minden áldozat fõ haszonélvezõje, 3.11
minden áldozat Neki szól, 9.24
minden Benne van, 8.22-22
minden és független, 7.12-12
minden kapcsolatban áll Vele, 7.19-19
minden lény kezdete, közepe és vége, 10.20-20
minden probléma megoldása, 2.7-8

minden õsatya õsatyja, 10.6-7

mindenek fölött álló, 2.2
mindenek ismerõje, 4.15, 6.39, 8.9, 11.38-38
mindenható, 10.39, 13.14
mindenhol jelen van, 6.29, 6.30
Lásd még: K¥¢£a, mindent átható
mindenki, 9.17-17
mindenki élete, 7.9, 18.20
 mindenki és minden fenntartója, 9.4-10, 9.18-18
mindenki jóakarója, 1.36
mindenki szívében jelen van, 1.15, 6.29-29, 15.15-15
Lásd még: Felsõlélek
mindenki Ura, 3.10, 6.30, 10.15-15
mindenki vezetõje, 4.11
mindenkihez jó, 15.15
mindenkit vonzó, 11.50, 18.66
mindenkivel egyenlõen bánik, 9.29-29
mindennek az alapja, 9.4-8, 9.18-18
Lásd még: K¥¢£a, az ok
mindennek az élvezõje, 2.63, 2.66, 8.8, 9.24

mindennek a lényege, 15.12-14

mindennek a magja, 7.10, 9.17, 10.39-39
mindennek a menedéke, 11.37, 11.38-38
mindennek a tulajdonosa. Lásd: K¥¢£a, tulajdonos
mindennel azonos, mégis mindentõl különbözik, 18.78
mindent átható, 6.29, 6.30, 9.4-6, 9.11, 11.2, 11.38-38, 11.40, 18.46
mindent átható fensége, 10.16-17
mindent elnyel, 13.17
mindent elpusztít, 11.32
mindentudó, 4.15, 6.39, 8.9, 11.38-38
mint anya, 9.17
mint atya
mindenkié, 14, 3.24, 6.29, 7.15, 9.10, 10.6-6, 11.39-39, 11.43, 14.3-4
az univerzumé, 9.17
mint levegõ, 11.39
mint o° (o°k§ra), 7.8-8, 8.13, 9.17-17
misztikus fensége, 9.5-5
misztikus hatalmának megismerése, 10.7-7
Mukunda, 1.41
az ok, amiért így ismerik, 2.51, 3.13

m¡rti formája, 11.55

Lásd még: A Legfelsõbb Úr, m¡rti formá(i)
nagybátyja, 9.34
nagynénje, 1.25
nagysága, 10.12-13, 10.12-13, 10.19-19, 10.40-42, 11.37-37, 588-89, 15.12-15,
15.18-18
Lásd még: K¥¢£a, fensége; K¥¢£a, a legfelsõbb
a nap engedelmeskedik Neki, 4.1
a nap és a hold fénye, 7.8-8, 15.12-12
a nap fénye, 7.8-8, 15.12-12
a nap Tõle függ, 10.42
N§r§ya£a, 4.6, 11.54
a születésekor, 11.50
a Neki ajánlott hódolat, 9.34-34
Arjuna példája, 11.39-40
a Neki felajánlott ételek, 6.17, 9.2, 9.26-26, 13.14, 17.10
Lásd még: Pras§dam
a Neki való engedelmesség, 2.48
szükségessége, 3.32
az utánzásával összehasonlítva, 3.24
a Neki végzett odaadó szolgálat. Lásd: Odaadó szolgálat

„nem cselekvõ”, 4.13

nem nyilvánul meg mindenki számára, 18.55
nem vész el bhaktái számára, 6.30-31
neve(i)
abszolút természete, 12.8
éneklése. Lásd: Éneklés a K¥¢£a-tudatban
hallásuk örömet okoz, 11.36
az imperszonalisták elkerülik, 7.8
meghatározása, 17
példái, 6.47
Lásd még: K¥¢£a egyes nevei
nevének magyarázata, 3.13
nirgu£a, 7.12
odaadó formája, 3.10
Lásd még: A Legfelsõbb Úr m¡rti formája (formái)
az odaadó szolgálatot Neki kell végezni, 9.34-34
öl, 11.55
démonokat, 2.4, 4.8-8, 8.2-2, 8.17, 16.20
az univerzális forma, 11.26-30, 11.32
önellátó, 3.22

öregedése, megjelenése, 4.6

örökké boldog, 17
örökké fiatal, 4.5-6
örökkévaló, 4.4, 7.25-25, 10.12-13, 11.19
a legfelsõbb, 15.17
transzcendentális és eredeti személy, 10.12-13, 10.12-13
az öröm forrása, 17
örömteli formája, 13.5
összehasonlítják a félistenekkel, 2.2
a P§£¨avák és K¥¢£a, 1.14-15, 1.20, 7.25
Parabrahman vagy para° brahma, 4, 7.10, 10.13, 18.62
para° dh§ma, 18.62
P§rtha-s§rathi, az ok, amiért így ismerik, 1.15
pillantásával teremt, 9.10
prak¥tije, 4.6
Prapit§maha, nevének magyarázata, 10.6
puru¢a, 15.1
Puru¢ottama, 8.1-1, 10.15-15, 11.3
pusztítása, 7.6
a ragaszkodás Hozzá, 5.5, 6.35

Lásd még: Szeretet, az Úr iránt

ragyogása, 4.35, 6.47, 15.18
Lásd még: Brahman
ragyogó, mint a nap, 8.9
R§macandra, 1.20
r§sa táncának utánzása, 3.24
a Róla szóló elbeszélések jellemzõi, 10.18-18
a Róla szóló irodalom sohasem lesz unalmas, 10.18
ruhája, 6.47, 8.21
sac-cid-§nanda, 11-12, 4.4, 7.24
Sañjaya magasztalja, 18.74-78
¼a¯kar§c§rya elfogadja, 7.3
segít beteljesíteni az élõlények vágyát, 5.15
semleges, 6.29, 9.9-10
¼iªup§la és K¥¢£a, 7.25
¼y§masundara, 6.30, 9.19, 11.52, 11.55
leírása, 6.47
szaktekintély az odaadó szolgálattal kapcsolatban, 7.1
Számára a munka, 3.22-24
szekere, 1.14, 1.20, 1.24

zászlaja, 1.20-20
szemeit lótuszvirághoz hasonlítják, 11.2
személy, 4.5, 7.24-24, 8.9, 10.12-13, 10.12-13, 11.54
a személytelen megértéssel összehasonlítva, 7.26-27
személyes formáját nehéz megismerni, 7.24-25
szemtõl szemben látni Õt, 15.7
szépsége, 2.59, 6.47, 8.21, 11.50, 11.51, 18.65, 18.66
a szerencse istennõje és K¥¢£a, 1.14, 1.36-36
szeret minden élõlényt, 7.14
szeretettel látni, 11.55
szereti bhaktáit, 1.22, 7.14, 7.18
a szertartás, 9.16-16
szolgálata. Lásd: Odaadó szolgálat
szülei, 1.15, 9.11, 11.53
a születés, 10.34
születési kedvtelései, 4.6, 11.50, 11.52, 11.53, 11.54
Lásd még: K¥¢£a, megjelenése(i)
születetlen, 4.6-6, 7.25-25, 10.3-3, 10.12-13, 10.12-13
Õt senki sem teremtette, 10.3-3
tanításainak értéke és követésének szükségessége, 3.31-32

tanító
Arjunáé, 2.20
Brahm§é, 2.29
tanítványa Vivasv§n, 4.15
a tanítványi láncolat és K¥¢£a. Lásd: Tanítványi láncolat; Lelki tanítómester(ek)
tanú, 2.22
Lásd még: Felsõlélek
a társulás vele, 15.7
az ebbõl származó boldogság, 17
ennek elérése, 10.42, 12.8-8
távol áll a teremtéstõl, 9.4-4
tehenei, 10.28
a tehenek, a br§hma£ák stb. jóakarója, 14.16
tehénpásztor, 10.28
tehénpásztorfiú barátai, 11.8
tekintély, a legfelsõbb, 4.4, 8.1
temploma(i)
Ambar¦¢a Mah§r§ja és K¥¢£a templomai, 2.61
a test, 9.11
teremtõ, 4.13, 9.7-8

az eredeti, 11.37
a var£§ªramáé, 4.13-13
Lásd még: K¥¢£a, az oka
a teremtés és K¥¢£a, 10.3
a teremtés és pusztulás, 9.18-18
természete. Lásd: K¥¢£a egyes tulajdonságai
terve az anyagi világgal, 11.33
a test ismerõje is, 13.3-3
teste. Lásd: K¥¢£a, formá(i)
tettei. Lásd: K¥¢£a, kedvtelései
tisztító, 9.17-17
a Tõle származó tudás. Lásd: Tudás, forrása(i), K¥¢£a mint
a Tõle származó útmutatások, 10.3
Arjuna elfogadja, 18.73-73
elhanyagolása, 18.59-60
elmélkedni kell rajtuk, 18.63-63
követésének szükségessége, 18.59-60
a legbizalmasabb, 18.78
a lelki tanítómesteren keresztül, 10.3, 18.63
Lásd még: egyes utasítások

transzcendentális, 4.4, 4.12, 8.9-9, 18.78

az anyagi természethez és univerzumhoz képest, 4.4, 9.13, 11.37-38
az elõírásokhoz és kötelességekhez képest, 3.22
az élõlényekhez képest, 18
a gyümölcsözõ tevékenységhez képest, 4.14-14
a munka visszahatásaihoz képest, 4.14-14
a teremtéséhez képest, 7.12-13, 9.4-10, 9.10-11, 11.2
a természet minõségeihez képest, 7.12-13, 11.38, 13.15
a var£§ªramához képest, 4.13-13
transzcendentális vibráció, 9.16
a tudás célja, 9.17-17
a tudás Róla. Lásd: Tudás, K¥¢£áról
tudása, 6.39, 7.26-26
a tudat Róla. Lásd: K¥¢£a-tudat
túl van a természet kötõerõin, 4.4
tulajdonos, 2.66, 2.71, 5.2, 5.10, 5.29-29, 10.3-3, 11.55
ismerete, 5.10-12
temploma, 11.55
tulajdonságai, 4.5
Lásd még: K¥¢£a, fensége

a tulas¦ és K¥¢£a, 9.2, 11.55

a tûz fénye és ragyogása Tõle származik, 15.12-12
a tûz heve, 7.9
az univerzális forma, 9.19, 11.31-32, 11.54, 18.77-77
Lásd még: Univerzális forma
az univerzális Isten, 28
az univerzum lelke, 10.20-20
az univerzum Ura, 10.15-15
az univerzumok és K¥¢£a. Lásd: Univerzum(ok)
utánzása, összehasonlítva a Neki való engedelmességgel, 3.24
utasításai. Lásd: K¥¢£a, útmutatás(ok) Tõle
ügynökei a félistenek, 9.23
vágya az, hogy a Kuruk bûnhõdjenek, 1.35
a vaj az áldozathoz, 9.16
vállalkozó szellemû és törekvõ, 10.36
változatlan, 4.13
a var£§ªramát Õ teremtette, 4.13-13
V§sudeva, 2.56
nevének magyarázata, 1.15, 10.37
a Védák, 9.17-17

a Védák célja, 2.46, 2.52, 3.26, 9.17-17, 9.20

a Védák szerzõje és ismerõje, 2.46, 4.7
a Ved§nta-s¡tra szerzõje, 18.1
védelmet nyújt, 9.18, 18.66
bhaktái számára, 9.22, 9.31, 9.34, 18.58, 18.66-66
védelmezi a vallást, 4.7-8
a végsõ menedék, 9.18, 11.37, 11.38-38
a végsõ nyugvóhely, 9.4-6, 9.18-18, 10.12-13, 10.12-13, 11.18, 11.38-38, 13.17
végsõ utasítása, 7.21
az Vele való egység, 5.3
a tiszta bhaktáké, 18.54
véleményt mond a lemondásról, 18.4
Vi¢£u, 6.31-31, 10.20, 11.24
Lásd még: Vi¢£u, az Úr
Vivasv§n és K¥¢£a, 4.4, 4.5, 4.15, 7.26
a víz, 11.39
a víz íze, 7.8-8
vonásai
emlékezés rájuk, 8.9-9
három apsektusa, 6.15

V¥¢£i leszármazottja, 3.36

Vy§sadevaként elmagyarázza a Védákat, 15.16, 15.18
Y§dava, 11.41-42, 11.41-42
yajña-pati, 3.11
Yaªod§-nandana, nevének magyarázata, 1.15
yoga-m§y§ fedi be, 11.52
yoga-m§y§ja, 10.17, 11.52
a yogát ajánlja, 6.46-47
yogeªvara, 11.4
Lásd még: K¥¢£a-tudat; A Legfelsõbb Úr
K¥¢£ad§sa Kavir§ja, 29
K¥¢£aloka, 18, 6.15, 10.28, 11.55
Lásd még: Lelki világ
K¥¢£a-tudat
abszolút, 2.41
az Abszolút Igazságot ezen keresztül lehet megtalálni, 3.3
alapelve, 6.30
az áldozat és a K¥¢£a-tudat, 4.24-33, 4.42
az áldozaton keresztül, 3.10-11
állandó, 9.22

alvás és K¥¢£a-tudat, 6.17

az anyagot lelkivé változtatja, 4.24
Arjuna kifogása, 3.1
Arjuna problémái, 3.2
a¢±§¯ga-yoga és K¥¢£a-tudat, 5.28, 5.29
bármikor elkezdhetõ, 3.41
a béke elérésének útja, 5.12, 5.29
a benne végzett lemondás, 8.27, 9.28
nem lehet veszíteni vele, 6.40
példái, 18.7-11
a beszédben megnyilvánul, 2.54
a Bhagavad-g¦t§ és a K¥¢£a-tudat, 1.1, 10.11
a Bhagavad-g¦t§t hallgatva, 18.76
a bhakta véletlen visszaesését jóváteszi, 9.30, 9.31-31
buddhi-yoga, 3.1, 3.3
a cél, 3.5, 16.23, 18.66
az áldozatoké, 4.33
a tudásé, 4.33, 16.23-24
családi élet a K¥¢£a-tudatban. Lásd: Családi élet
a családi életben. Lásd: Családi élet

düh és a K¥¢£a-tudat, 2.56-56

az eksztázis jelei, 1.29
elérése
az ehhez szükséges idõ, 2.72
Kha±v§¯ga Mah§r§ja példája, 2.72
követelményei, 2.72
sok születés után, 6.45-45
az élet kezdetétõl fogva, 3.41, 8.5
az élet tökéletessége, 11.33
elhanyagolása, 18.58
elõírt kötelességek, 8.7
az elme szerepe, 3.42, 6.5-6, 6.27
elõnye(i)
minden célt szolgál, 6.2
mindenkinek egyformán a javára válik, 4.15
elõsegíti, ha felismerjük az Urat a természetben, 15.12
eltávolodás
automatikus, 6.18
a nemi élvezettõl, 5.21
a tettek eredményeitõl, 3.30-31

az emberi élet célja, 3.28, 7.30, 10.4-5, 11.33

az érdekében végzett lemondások, 12.9
az eredeti tudat, 15.9
ereje, 8.8
az erkölcsi törvények és a K¥¢£a-tudat, 3.16
az érzékek felé emel, 5.13-13
az érzékek szabályozása természetesen bekövetkezik, 6.2
az érzékeket használjuk a gyakorlása során, 2.67-68, 6.26
evés a K¥¢£a-tudatban, 6.16
fejlõdése, 3.19
kívánalmai, 3.31
fejlõdése, ennek próbája, 13.8-12
a fejlõdését szolgáló tettek, 3.26-26
fejlõdését az Úr inkarnációi segítik, 4.7
félelemnélküliséghez vezet, 10.4-5
a felsõbb bolygókon, 8.16
a Felsõlélek útmutatásával végzik, 18.63
felszabadulás, 2.72, 4.35, 5.3, 6.27
felszabaduláshoz vezet
K¥¢£a felajánlja, 12.6-7, 12.6-7
K¥¢£a megígéri, 9.28-28
felülemelkedik az érzékkielégítésen, 2.55-61, 2.68-71
filozófia és K¥¢£a-tudat, 10.11
a foglalkozás szerinti munka és a K¥¢£a-tudat, 3.33, 18.8
fokozatos fejlõdése, 3.26-26, 3.31, 3.43, 4.15, 4.24, 5.29, 7.30
a halál idején szükség van rá, 8.10
a halálkor teljesedik ki, 2.72
a Hare K¥¢£a mantra éneklésén keresztül, 8.5
hasonlítják
csónakhoz, 4.36-36
az evéshez, 2.60
hit és K¥¢£a-tudat, 3.31, 4.39
hiteles szaktekintélyei, 4.15-17
felsorolásuk, 4.16
K¥¢£a a legfõbb közöttük, 7.1
a hozzá szükséges intelligencia, 3.43-43
jelei, 2.54-61, 2.64-65, 2.68-72, 4.19-23, 5.16-28
a jelen korszaknak szüksége van rá, 14.16-17
jelentése, 18.73
jelentõsége, 11.33

ma, 14.16
kedvezõ és kedvezõtlen összehasonlítása, 11.55
a kéj átalakul K¥¢£a-tudattá, 3.37
kevesen érdeklõdnek iránta, 4.12-12
kezdõ szintje: méltányolni az Urat a természetben, 15.12-12
a kezdõk, 4.15
kizárólag az Úr örömét szolgálja, 2.39, 2.40
koplalás, 6.16
koránkelés, 18.8
a kormányvezetõk kötelessége, 4.1
kötelesség, 6.1, 9.27
kötelesség és K¥¢£a-tudat, 3.31, 4.20, 5.29
közösségek, 15.6, 16.1-3
közvetlen módszer, 3.3
közvetlenül elfogadják, 17.28
K¥¢£a javasolja, 12.8-9
K¥¢£a kielégítése, 2.64, 2.71
K¥¢£a szolgálata megtisztult érzékekkel, 6.26
K¥¢£áért végzett tetteket kíván meg, 10.10
K¥¢£át ezen keresztül lehet elérni, 8.5-8, 12.8

K¥¢£át a szilárd K¥¢£a-tudattal el lehet érni, 8.8-8

a K¥¢£a-tudat és a kötelességek összehasonlítása, 3.5
a K¥¢£a-tudattal felül lehet emelkedni a kötelességeken, 3.17-18
leesés a K¥¢£a-tudatban, 2.40-40, 2.67-67, 4.29
az áldása megmarad ennek ellenére, 3.5
a legfelsõbb rendû megvalósítás, 7.26, 14.27
a legfelsõbb yoga, 6.47-47, 7.1
a legmagasabb rendû jótékonyság, 5.25
a legmagasabb rendû út, 6.40
legyõzi a kéjt, 3.43-43
lélekvándorlás, 15.8
lelki tanítómesterre van szükség hozzá, 2.68
a lelki világban, 2.72
magasabb rendû íz, 2.58-59, 5.21
megtisztít, 17.28
szintjei, 3.38
megtisztítja az érzékeket, 12.9
mentes a hibáktól, 3.3
minden vallás felett áll, 18.66-66
mindenki számára hasznos, 4.15

munka a K¥¢£a-tudatban, 4.15-24, 5.1-14, 6.1-4, 6.17, 6.20-23

az ember saját természete szerint, 18.46-49
K¥¢£a ajánlja, 12.10
a munkáról való lemondáshoz hasonlítva, 6.1-1
valódi lemondás, 18.49
Lásd még: Odaadó szolgálat
nehéz gyakorolni, 12.11
nem köt meg, 18.14, 18.17
nem tökéletes, eredménye, 2.40-40
az odaadó szolgálat, 18.57-58
az odaadó szolgálaton keresztül, 8.27, 12.10
o° tat sat, 17.23
önmegvalósítás és K¥¢£a-tudat, 6.27
örök igazság, 3.31
összehasonlítják
az anyagi tudattal, 5.8-9
az anyagi vágyakkal, 3.37
a filozófiai spekulációval, 3.3-3
a gyümölcsözõ tettekkel, 2.41
a jótékonysági munkával, 5.25

a yogával, 6.1
a pénzt erre kell fordítani, 18.8
pihenés és K¥¢£a-tudat, 6.17
prédikálása. Lásd: A K¥¢£a-tudat prédikálása
a rá jellemzõ határozottság, 2.41-41, 2.56
a jóság minõségében, 18.33
a materializmus hátráltatja, 2.41-41, 2.44
a ragaszkodás, a félelem és a düh akadályozza, 4.10-10
a ragaszkodás hozzá, 3.34, 5.5
rendíthetetlen, 2.56-56, 6.19, 7.1
 ritka, 7.26
sam§dhi, 2.57
s§¯khya-yoga és K¥¢£a-tudat, 3.3
segíti a meghódolást, 6.7
segítségével felül lehet emelkedni a testen, 5.13-13
általa felül lehet emelkedni a halál idõpontján, 8.23-24, 8.27
általa felül lehet emelkedni a karmán, 4.14
általa K¥¢£át el lehet érni, 23, 24-26, 8.5-8, 12.8
az anyagot lelkivé teszi, 4.24
béke, 2.8, 2.66-66, 2.71, 4.38, 5.12, 5.29

a boldogság, 2.55, 2.66-66, 2.70, 4.9, 6.27, 6.32, 8.28, 9.33, 18.54-54, 18.76
elégedettség, 2.55-55, 2.60, 2.65
elkülönülés, 2.48, 2.52-53, 2.55-56, 2.57-61, 3.17, 3.34, 3.43-43, 4.18, 4.20-23, 5.21,
5.26, 6.1-4, 6.10, 6.18, 6.35-36, 7.1, 14.22-25, 15.6
az elme elégedettsége, 2.66-66
az elme megszilárdulása, 3.43-43
eltávolítja a kétségeket, 5.17-17
az érzékek szabályozása, 2.58-61, 2.64, 2.70, 3.3, 3.43, 4.29, 6.2
felemelkedés, 3.33, 7.28, 14.17
felemelkedés K¥¢£ához, 8.5-8
a felszabadulás, 2.68, 2.72, 3.31, 4.9-10, 4.16-16, 4.29, 4.35, 5.2-2, 5.17-17, 6.15,
6.27, 6.31, 7.14, 8.8, 8.19, 13.24, 18.12
függetlenség, 3.18
a halál idõpontját meg lehet a segítségével határozni, 8.27-27
a hit, 7.30
intelligencia, 2.65
az Isten iránti szeretet, 3.41
a jó tulajdonságok, 2.55
a jóság minõségének elérése, 14.17
a kapcsolat K¥¢£ával, 2.53
a kötelezettségeket teljesíti, 3.17-18
a K¥¢£a-tudat a halál után is folytatódik, 2.40-40

lelki boldogság, 2.60-61, 5.21

lemondás, 6.2-2
magasabb rendû íz, 2.59-59, 2.60, 2.62-63
megoldás minden problémára, 4.31
megszabadít az aggodalomtól, 2.45
megszabadít az anyagi életfelfogástól, 2.41
megszabadít az anyagi kötelességektõl, 3.17-18
megszabadít a bûnös visszahatásoktól, 2.38, 3.3, 3.31, 4.15, 10.3-3, 18.66-66
megszabadít az érzékkielégítéstõl, 14.22-25
megszabadít a félelemtõl, 10.4-5
megszabadít az illúziótól, 4.24
megszabadít a kötõerõktõl, 5.13, 7.1
megszabadít a nyomorúságoktól, 2.65
 megszabadít a szenvedéstõl, 5.26, 5.29, 6.7-7
megszabadít a tartozásoktól és kötelezettségektõl, 2.38
megszabadít a természet kettõsségeitõl, 6.7-8
megszabadít a testi életfelfogástól, 14.22-25
megszabadít az újraszületéstõl, 13.22
megszabadít a vágyaktól, 2.70
megszabadít a zavarodottságtól, 2.72

megszabadulás a szenvedéstõl, 2.8, 5.29, 18.54

az önmegvalósítás, 6.37, 18.50
örök áldás, 3.4-5
a rendíthetetlen elme, 3.43-43
rendíthetetlenség, 2.70-70
sam§dhi, 8.12
a teljes Isten-megvalósítás, 2.53
a természet kötõerõi fölött áll, 3.33
a test és az érzékek fölött áll, 5.13-14
tisztulás, 3.3, 3.17, 3.38, 3.41, 4.10-10, 5.2, 5.17-17, 8.5, 8.7, 8.8, 12.9, 17.3, 17.28
tökéletesség, 2.41, 18.49-50
tudás, 5.16, 5.17-17, 7.1-1, 7.24, 15.11
tudás K¥¢£áról, 5.28, 7.3
az Úr hajlékának elérése, 21-22, 25
az Úr kegye mint, 2.64
visszatérés Istenhez, 2.72, 4.10, 4.24, 4.29, 5.26, 6.15, 8.13, 8.28, 9.25-26, 9.28-28,
10.4-5, 11.55-55, 15.8, 17.23, 18.65
sürgõs, 3.41
szent napok, 14.27
szintjei, 4.10, 5.11, 18.55
hasonlatok errõl, 3.38

szükség van hozzá a bhakták társaságára, 6.8

Lásd még: Bhakták, társaságuk
szükségessége, 14.16-17
Lásd még: K¥¢£a-tudat, elõnyei
a tanítványi láncolat és a K¥¢£a-tudat, 4.16
a társulással kezdõdik, 7.30
teljes, 4.23-24
tétlenség és K¥¢£a-tudat, 3.1
tettei, 6.20-23
felelõssége, 18.14, 18.17
nem követi visszahatás õket, 18.13-14
szükségesek, 4.15-15
Lásd még: Odaadó szolgálat
a tettek legjobb síkja, 17.28
tevékenységei, 4.15-24, 4.41, 5.1-12
a buddhi-yoga, 10.10
tiszta, 2.45, 4.10
alternatívája, 12.9-9
jellemzõi, 6.7-32
visszavisz Istenhez, 18.65

tisztasága, 6.45
a „titka”, 4.34, 5.12
tökéletes szintje, 2.71
tökéletessége, 2.41, 5.11
transzcendentális, 4.23-24
az áldozatokhoz képest, 8.3
a feladatokhoz és kötelességekhez képest, 2.41, 2.52, 3.35
a felszabaduláshoz és önmegvalósításhoz képest, 6.30
a gyümölcsözõ munkához képest, 2.53
a halál pillanatához képest, 8.23-24, 8.27
minden más lelki folyamathoz képest, 18.66
a munka visszahatásaihoz képest, 3.19
a ragaszkodáshoz és gyûlölethez képest, 2.64
a természet kötõerõihez képest, 3.33, 7.13
a var£§ªrama kötelességekhez képest, 3.35
a Védákhoz és az Upani¢adokhoz képest, 2.52
a védikus áldozatokhoz és vezeklésekhez képest, 2.52, 3.15, 3.16-17, 4.28
a védikus rítusokhoz és szertartásokhoz képest, 2.52
a yogákhoz képest, 4.28
tudás és K¥¢£a-tudat, 6.2, 6.8

Lásd még: Tudás, forrásai

a tudás tökéletessége, 16.23
univerzális, 9.26
az Úr kiterjedéseit általa lehet megismerni, 4.13
valódi lemondás, 5.3, 6.2-3, 18.49
a védikus áldozaton keresztül, 3.16
yoga és K¥¢£a-tudat, 2.48, 5.28-29, 6.3, 6.20-23, 6.40, 7.1, 8.8, 8.12, 9.22
Lásd még: Odaadó szolgálat; Szeretet, Isten iránt; Lelki élet
A K¥¢£a-tudat mozgalma, 1, 9.27
Lásd még: ISKCON
A K¥¢£a-tudat Nemzetközi Szervezete. Lásd: ISKCON
A K¥¢£a-tudat prédikálása, 3.13, 6.32, 9.2, 11.55, 15.10
az adománynak ezt kell segítenie, 11.54
a Bhagavad-g¦t§ és a prédikálás, 18.68-71, 18.71
a bhakta vágyik rá, 11.55
Caitanyáé, 7.15, 18.54
elõnyei, 18.68
erõszaknélküliség, 13.8-12
a hiteles források, amelyekre hivatkozni lehet ezzel kapcsolatban, 17.15
a kockázatok vállalásával, 11.55

kötelesség, 13.8-12, 16.1-3

K¥¢£át elégedetté teszi, 11.55
nyíltan, 18.71
a pénzünket ennek támogatására kell használni, 12.10
a sanny§s¦ké, 10.4-5, 16.1-3
segítése, 12.10
a szenvedõ élõlények hasznára, 11.55
szükséglete, 12.10
A K¥¢£a-tudat prédikátorai. Lásd: Bhaktá(k)
K¥tavarm§, 1.9, 1.26
K¢am§ meghatározása, 10.4-5
K¢atriyá(k)
aki nem rendelkezik a kellõ tulajdonságokkal, 2.3
állatokat ölnek, 2.31
Arjuna, 24, 2.2, 2.26, 3.8, 18.47, 18.59
atyja, 4.1
br§hma£ákként cselekszenek, 3.35
eljutnak a mennyei bolygókra, 2.31-32, 2.37
elveik, 1.31, 2.3, 2.26
el kell fogadniuk minden kihívást, 1.37-38

a fegyvertelen vagy vonakodó ellenfelet nem bántják, 1.45

eredetük, 10.6
erõszakuk, 16.1-3, 18.47-48
feladatuk, 1.31, 18.47-48
a halál számukra, 1.31, 2.22
a harc lehetõsége számukra, 2.32-33
harci kötelessége, 2.14, 2.31-33, 16.5
harcolnak a tigrisekkel, 2.31
kegyük, 16.1-3
kötelességük, 1.36, 2.27, 2.31-33, 3.8, 3.22, 16.5, 18.47-48
a kötelességük a büntetés, 1.36
következõ életük, 1.31, 2.37
K¥¢£a ebben a szerepben, 3.22
a Kuru hadseregé, 1.8-10, 1.25-25
meghatározása, 2.31
néha diplomatikusnak kell lenniük, 18.47
nem lépnek a sanny§sa rendbe, 2.31
ölnek, 18.47
erre tanítják õket, 2.31
a P§£¨ava hadseregben, 1.3-6, 1.10, 1.14-18

a s¡rya-va°ªa, 4.1
a szenvedély minõségében, 4.13, 7.13, 9.32
szerencsejátékot játszanak, 1.37-38
szükségük van az erõre, 16.1-3
a tetteikre jellemzõ tulajdonságok, 18.43
tulajdonságaik, 2.31
védelmezõk, 2.31-32
Visvasv§n az apjuk, 4.1
Lásd még: Politikus (ok); Var£§ªrama-dharma rendszer; egyes k¢atriyá(k)
K¢etra
az anyagi test, 13.1-2
Lásd még: Test, anyagi
K¢etra-jña
az élõlény, 13.1-2, 13.1-2, 13.5-7
az Úr, 13.3-5
K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£u, 7.4, 9.8
Kulaªekhara Mah§r§ja, imája, 8.2
Kum§rák, a négy Kum§ra, 4.16, 7.15, 10.6-6, 10.7, 14.27
Kumbhaka-yoga, 4.29
Kunt¦, 1.8, 1.27

fiai. Lásd: Kar£a; P§£¨avák

Kuntibhoja, 1.5
K¡rma Pur§£a, idézik K¥¢£a testével kapcsolatban, 9.34
Kuruk
az általuk megfújt kagylókürtök, 1.12-13, 1.19
Arjuna
elutasítja, hogy szembeszálljon velük, 1.45
könyörületes hozzájuk, 1.35, 1.36-36
büntetésüket az Úr akarja, 1.35
Dh¥tar§¢±ra és a Kuruk, 1.1
Draupad¦t bántják, 11.49
elcsüggednek a csata miatt, 1.1-2, 1.19
elfordul tõlük a szerencse, 1.15
gyülekezete, 7.25
hadserege
Arjuna értékeli, 1.20-26
Arjuna szomorkodik elpusztításuk miatt, 1.27-45
Duryodhana irányítja, 1.11-11
Duryodhanát idézik, 1.3-11
erejük a P§£¨avákéval összehasonlítva, 1.10, 1.20

leírása, 1.7-10, 1.25-26

sorsa, Sañjaya megjósolja, 18.78-78
sorsáról K¥¢£a beszél Arjunának, 11.26-28, 11.32-34, 11.36, 11.49
sorsuk az, hogy megöljék õket, 1.35
sorsuk miatt Dh¥tar§¢±ra aggódik, 1.1-2
harcra készülnek a P§£¨avák ellen, 1.1-28
kihívásuk, 1.37-38
a Kuru-dinasztia „nagyatyja”, 1.12-12
magabiztosságuk szertefoszlik, 1.19-19
összehasonlítják
a P§£¨avákkal, 1.1-45
a szükségtelen növényekkel, 1.1
politikai ügyeik, 1.1-3, 1.11, 1.16-18, 1.23, 1.36-38
sorsuk az, hogy elveszítsék a csatát, 1.16-18
Lásd még: Kuruk, hadserege
az univerzális formában, 11.26-28
Kuruk¢etra, itt hangzott el a G¦t§, 3
A kuruk¢etrai csata, 5, 12.6-7
Arjuna
beleegyezik, hogy részt vegyen benne, 13, 18.73-73

elutasítja a részvételt, 1.45-46

érzései ezzel kapcsolatban, 13, 1.27-2.9, 11.32
K¥¢£ával, 1.15, 9.11
nem kerülheti el, 1.25
rokonai, 1.28-28
zászlója, 1.20-20
Dh¥tar§¢±ra
félt a kimenetelétõl, 1.1
kérdez errõl, 18.74
Duryodhana Yudhi¢±hira ellen, 18.78
elkerülhetetlen, 2.27
éppen elkezdõdik, 1.20
a félistenek tanúi voltak, 11.36
a felsorakozott hadseregek
Arjuna megnézi, 1.21-27
Arjuna rokonainak megnevezése, 1.26
Arjuna róluk kérdez, 1.26-45
a folyók hullámaihoz hasonlítva, 11.28
hasznukra válnak K¥¢£a és Arjuna beszélgetései, 2.10
örökké egyének, 2.12-12

tábornokai, 2.35
a gyõzelem a P§£¨avák számára vegyes áldás, 2.5-6
a halál a lelket nem befolyásolja, 5.7
háttere, 18.78
helye. Lásd: kuruk¢etrai csatamezõ
a helyszín befolyásolja, 1.1-2
íjászai, 1.4
jelentõsége, 18.78
jogos háború, 2.22, 2.27
kihívás, hogy részt vegyenek benne, 1.37-38
kimenetele, 1.9
Dh¥tar§¢±ra félt tõle, 1.1-2
Sañjaya megjósolja, 18.78-78
az univerzális formában elõre megmutatja, 11.26-28, 11.49
az Úr megjósolja, 11.32-34, 11.36
kísérletek az elkerülésére, 3.20
K¥¢£a
akarata, 2.27, 2.38, 11.33-34
helyzete, 1.12, 3.22
kora és megjelenése, 4.6

szekérhajtó, 1.15, 1.21-22, 1.21-22, 18.78

a Kuruk elszántak a harca, 3.20
a külsõ ûrbõl figyelték, 11.36
már nem lehetséges a béke, 1.22-23
megszólalnak a kagylókürtök, 1.12-18, 1.19
oka, 1.16-18, 1.22-23
példája, 3.20
politikai háttere, 1.1-3, 1.11, 1.16-18, 1.23, 1.36-38
Sañjayát kérdezik errõl, 18.74
szekérhajtói, 1.15, 1.21-22, 1.21-22, 18.78
tábornokaik összehasonlítása, 1.10
A kuruk¢etrai csatamezõ, 6, 1.15
befolyása a csatára, 1.1
hadi készülõdések, 1.1-28
hadseregei
az idõ elnyeli, 11.32
sorsukat megjósolják, 11.26-28, 11.32-34, 18.78-78
az univerzális forma elnyeli, 11.26-28, 11.32
a harc. Lásd: A kuruk¢etrai csata
megszólalnak a kagylókürtõk, 1.12-18

rizsföldhöz hasonlítják, 1.1

szent hely, 1.1-1
az univeráliz formát itt látták, 11.13-13, 11.20
Lásd még: Univerzális forma
A Kuruk¢etránál megszólaltatott kagylókürtök, 1.12-18
Kuru-k¢etre, a szó jelentõsége, 1.1
K¡±a-stha, a lélek, 2.20
Kuvera, 10.23-23, 17.28
L
Lakhely
elkülönülés tõle, 12.18-19, 12.18-19
ragaszkodás hozzá, 14.12
Lak¢m¦pati, 29
Látás; az igazi látás meghatározása, 13.28-30
A Legfelsõbb Brahman, 4
A legfelsõbb cél
alkalmasság, hogy ide eljusson valaki, 9.32-32
Lásd még: Visszatérés Istenhez, lelki világ; Lelki világ
A Legfelsõbb Lény. Lásd: K¥¢£a; A Legfelsõbb Úr
A Legfelsõbb Úr
abszolút, 3.22
az Abszolút Igazság, 7.7-7
acyuta, 4.5
advaita, 4.5
akarata és az élõlény szabad akarata, 5.15
alkalmasság arra, hogy megpillantsuk, 11.48-48
az Általa küldött §c§ryák, 15
az Általa mutatott példa, 3.23-24
§nanda-maya, 7.24, 13.5
anyagi érzékekkel nem látható, 13.16-16
Arjuna és a Legfelsõbb Úr. Lásd: Arjuna, K¥¢£a
Benne van a teremtés, Õ azonban távol van tõle, 9.4-10
beteljesíti a vágyakat, 5.15
a Bhagavad-g¦t§ elbeszélõje, 27
a Bhagavad-g¦t§t elmondta, 4.1
bhaktái. Lásd: Bhaktá(k)
a boldogság az Õ kegye, 2.56
a boldogság Rajta keresztül érhetõ el, 3.30
bolygói, 6.15
Lásd még: Lelki világ
a brahmajyoti elfedi formáját, 7.25

Brahman-aspektusa, 7.8
Lásd még: Brahman
Caitanya. Lásd: Caitanya
csak az odaadó szolgálaton keresztül látható, 13.16
csak a tiszta bhakták látják, 11.48
a démonok véleménye Róla, 16.16
az „egység” Vele, 6.20-23
elégedettségével a félistenek elégedetté válnak, 3.14
az életerõ Neki köszönhetõ, 18.20
elfogulatlan, 5.15
az Ellene elkövetett sértések. Lásd: Sértés(ek), K¥¢£a ellen
az élõlények és a Legfelsõbb Úr. Lásd: Élõlények, K¥¢£a
élvezõ, 10
energiaforrás, 2.16
energiái. Lásd: Energia
az engedelmesség Neki
ennek szükségessége, 3.32
feltétel nélkül, 3.30
eredeti formája, 11.51
érzékei

abszolút természetûek, 3.15, 3.22

a bhakták elégedetté teszik õket, 1.35
a félistenek
imádják Õt, 4.12
a részei, 4.12
Vele összehasonlítva, 3.22, 4.12
a félistenek és õsatyák forrása, 10.8
a felsõbbrendû energia, 6.29
felsõbbrendûsége, 2-3, 4
a Felsõlélek. Lásd: Felsõlélek
fensége
az élõlényével összehasonlítva, 2.2
felsorolása, 5.15
K¥¢£a kimutatja, 10.1
a tudás, 5.15
fia, 4.7
fiai az élõlények, 14, 7.14, 14.16
formája (formái)
Õ saját Maga, 4.5
abszolút természetû, 3.15, 3.22

az anyagi testtel összehasonlítva, 20

az Arjunának megmutatott eredeti, kétkarú forma, 11.50-54
a halál pillanatában Rá kell emlékezni, 20
N§r§ya£a, 11.54
négykarú, 11.45, 11.50, 11.54
sac-cid-§nanda, 20, 4.5
az univerzális forma. Lásd: Univerzális forma
az Úr nyilvánítja meg, 17
változatlan, 4.5
Lásd még: K¥¢£a, formája (formái)
a Gangesz a lábánál ered, 27
Garu¨a és a Legfelsõbb Úr, 12.6-7
gondoskodik az élet szükségleteirõl, 3.12
hajléka(i), 13.18
Lásd még: K¥¢£a, hajléka(i); Lelki világ
három aspektusa, 3.28, 5.17, 6.15
hasonlítják
az államfõhöz, 3.32
az apához, 2.25
az aranyhoz, 7

az éghez, 17
egy állat gazdájához, 4.21
a fa gyökeréhez, 11
a fához, 7.7
a férjhez, 7
a gép egészéhez, 10
a gyomorhoz, 10-11
a holdhoz, 2.13
a királyhoz, 4.14, 7.12
a mesterhez, 11
 a naphoz, 11, 2.2, 2.13, 2.17, 6.31, 7.8, 13.18
az óceánhoz, 7
a testhez, 16, 3.14, 4.21, 6.1, 7.23
a tulajdonoshoz, 4.14
a tûzhöz, 2.23, 2.61
a vezetõhöz, 7
a hit Benne. Lásd: Hit az Úrban
hiteles tekintély a vallás kérdésében, 4.7
illuzórikus energiája. Lásd: Energia; M§y§
imádata. Lásd: Imádat, az Úr imádata

az imperszonalisták számára, 3.19

inkarnációja (inkarnációi)
K¥¢£a minden inkarnáció eredete, 2.2, 4.5, 4.7-8, 11.1, 11.54
K¥¢£a nem egy inkarnáció, 11.54
Lásd még: K¥¢£a, inkarnációja (inkarnációi)
az Iránta érzett szeretet. Lásd: Szeretet, az Úr iránt
irányító
az élet szükségleteié, 3.28
m§y§é, 7.14
mindenkié, 3.22, 5.13, 7.5
a természeté, 7, 7.14
ismerete. Lásd: Tudás, lelki, K¥¢£áról
kapcsolat(ok) Vele, 3-4
kegye, 2.64
a Bhagavad-g¦t§ elbeszélésében, 6
a bhakta megérti, 3.28
a boldogságot a kegyének tekintik, 2.56
különösen az emberi lények iránt, 6
mindenki függ tõle, 4.11
mindenki iránt, 6

a szenvedésre így tekintenek, 2.56

kiterjedése(i)
célja, 3.37
az élõlények, 3.37
a Felsõlélek, 7.4
K¥¢£ából, 2.2, 14.26
puru¢a, 7.4
teljes, 21
a teremtés érdekében, 7.4
a Vaiku£±hán, 21
Lásd még: K¥¢£a, formája (formái); K¥¢£a, inkarnációja (inkarnációi); A
Legfelsõbb Úr, formája (formái)
könyörületessége. Lásd: A Legfelsõbb Úr, kegye
kötelesség a Számára, 3.22-24
a követésébõl származó hit, 4.41
 K¥¢£a, 2, 12, 2.29, 4.3, 4.9, 4.35-36, 5.17, 6.30, 6.47, 7.15, 7.30-30, 9.11-11, 9.13-14,
9.15-20, 10.1, 10.2, 10.3-3, 10.12-17, 11.1-4, 11.8, 11.18, 11.31, 11.32, 11.37, 11.43-46,
15.18-19
Arjuna arra vágyik, hogy bizonyítsa, 11.1, 11.3
a Bhagavad-g¦t§ elmagyarázza, 4.42
bizonyítéka, 2.1-2
Lásd még: K¥¢£a
a K¥¢£a-tudat segítségével elégedetté lehet tenni, 6.1

a K¥¢£a-tudaton keresztül lehet megismerni, 5.28

a legfelsõbb, 3.22, 5.16, 15.17-18
atya, 3.15
Brahman, 4
bûvész, 7.14
élvezõ, 5, 16
irányító, 6, 9, 3.22, 7.5, 7.14, 18.73
mindennek menedéke vagy hajléka, 4
ok, 3.22, 4.14
tulajdonos, 3.30
vezetõ, 3.22
a legnagyobb és a legkisebb, 7.7
a legnagyobb személyiség, 15.17-18
lélegzése, a Védák ebbõl származnak, 3.15
a lelkek és a Legfelsõbb Úr. Lásd: Lélek (lelkek)
a lelki tanítómestert elégedetté téve Õ is elégedetté válik, 2.41
a magot adó atya, 14.3-4
meghódolás Neki. Lásd: Meghódolás
megjelenése(i)
célja, 6

K¥¢£a elmagyarázza, 4.5-9

megölte Hira£yakaªiput, 17.19
megtermékenyíti a természetet, 2.39
megvalósítása. Lásd: Isten megvalósítása; Tudás, az Úrról
minden ok oka, 3.22, 4.14
minden tulajdonosa, 13, 3.30
mindenható, 3.15, 5.15
mindenhol jelenlévõ, 6.31
mindenki atyja, 3.15
mindenki barátja, 5.18
mindenki eredete, 2.16, 3.15, 3.37, 18.46
mindenki szívében jelen van, 9, 2.12
Lásd még: Felsõlélek
mindenki Ura, 3.22
mindenkit fenntart, 2.12, 6.29, 10.42, 13.15-15, 13.17-17, 15.17-17
mindent átható, 6.31
mindent elpusztít, 11.32
mindentudó, 2.20, 5.15
mint a Bhagavad-g¦t§ témája, 6-9
a m¡rti-formában száll alá, 12.5

Lásd még: A Legfelsõbb Úr m¡rti-formája (formái)

nagysága, 3.22
N§r§ya£a, 11.54, 14.26
kívül és belül, 13.16-16
közeli és távoli, 13.16-16
a lelki bolygókon, 8.22, 11.45
Lásd még: N§r§ya£a
a Neki szóló imák. Lásd: Imá(k)
a Neki végzett szolgálat. Lásd: Odaadó szolgálat
neve(i)
nem különböznek Tõle, 23-24
tettei alapján, 1.15
változatosak, 6-7
Lásd még: az Úr egyes nevei
N¥si°hadeva, 15.7
odaadó szolgálata. Lásd: Odaadó szolgálat
o° tat sat, 17.23-23, 18.1
örökkévaló, 8, 9, 14
örökkévaló, boldog és tudással teli, 14.26
örömmel teli, 13.5

örömteli formája, 13.5

összehasonlítják
Arjunával, 2.13
az emberi lényekkel, 3.24
a felszabadult lelkekkel, 5.19
a lélekkel, 2.25
Param§tm§. Lásd: Felsõlélek
pit§maha, 13
prapit§maha, 13
p¡r£am, 13
puru¢a, 2.39
ragyogása, 13.18
a lelkek Benne maradhatnak, 2.24
a nap és a hold fénye Tõle származik, 7.8
Lásd még: Brahmajyoti; Brahman
R§ma, nevének magyarázata, 5.22
R§macandra, 14.26, 15.7, 18.65
részrehajlósága, 5.15
segítõi a félistenek, 3.11, 3.12
sohasem forma nélküli, 11-12

szeme a Nap, 4.1, 9.6

személy, 4.10, 7.7-7
személyes, összehasonlítva a személytelennel, 4.35, 7.15, 9.11
személyiségét nehéz megérteni, 5
személytelen aspektusa, 7.8
a személytelen filozófia Vele kapcsolatban. Lásd: Imperszonalizmus
születetlen, 4
tanú. Lásd: Felsõlélek
a teljes egész, 12
teremtõ, 10
eredeti, 13
Mah§-Vi¢£u, 9.8
mindenkié, 11.40
teremteni vágyott, 10.8
a természet az Övé, 8
teste. Lásd: A Legfelsõbb Úr, formája (formái)
tettei „automatikusan és természetesen” következnek be, 3.22
a tetteik gyümölcsérõl lemondva érik el, 3.19
tévedhetetlen, 4.5
tiszta, 5

a tiszta bhakták az Õ társaságát élvezik, 4.11

Lásd még: A Legfelsõbb Úr, kapcsolatok Vele
a Tõle alászálló tanítványi láncolat. Lásd: Tanítványi láncolat
tökéletes, 13, 5.19
transzcendentális, 4.12
az anyagi természethez képest, 9, 13, 4.14
az elõírásokhoz és kötelességekhez képest, 3.22
az élõlények tetteihez képest, 4.14, 6.29, 9.9-11
az élõlényeket ért visszahatásokhoz képest, 5.15-15
tudata
az élõlényével összehasonlítva, 9, 2.20
a legfelsõbb, 8-9
minden élõlényt elér, 9
transzcendentális, 9
tudatossága a legmagasabb szintû,
univerzális formája. Lásd: Univerzális forma
utánzói, 11.48
útmutatása, az állam törvényeihez hasonlítják, 3.15
ügynökei a félistenek, 3.11, 3.12-12
a vallásos elveket Õ állapítja meg, 4.16, 5.3

Var§ha, 18.65
a var£§ªrama az Õ elégedettségét szolgálja, 9.24
a Védák célja, összeállítója és ismerõje, 15.15-15
a Védák eredete, 3.15-15
végtelen, 2.25
vibhu, 5.15
Vi¢£u, 15.7, 18.65
az élet célja, 1.42
a Felsõlélek. Lásd: Legfelsõbb Úr, mint Felsõlélek
formája, összehasonlítva az élõlény lelki testével, 15.7
K¥¢£a része, 15.7
személytelen imádata, 17.4
yajña-puru¢a, 3.14
a yoga-m§y§ befedi, 7.25
Lásd még: K¥¢£a; Felsõlélek; az Úr bizonyos inkarnációi
Légzésszabályozás, 4.27-27, 4.29, 5.27-28, 5.27-28
Lásd még: Életlevegõk
Lélek
anyag és lélek K¥¢£a számára nem különbözik egymástól, 9.19
befedett állapotában anyag, 4.24

Lélek (lelkek)
az állaté, 2.20
a£u-§tm§, 2.20
atomnyi, 2.17, 2.20, 2.24, 2.29
be nem nedvesíthetõ, 2.23, 2.24
belõle származik a tudat, 2.17, 2.25
bizonyítéka, 2.17, 2.20, 13.34
a cselekvés tényezõje, 18.14
csodálatos, 2.29
éghetetlen, 2.23, 2.24
egyénisége, 15.7
K¥¢£a megerõsíti, 2.12-12
örökkévaló, 1, 2.12-12, 2.24, 2.39
egysége az Úrral, 2.20, 2.23, 2.24
az élõlény, 2.11, 2.28, 2.30, 13.20, 15.7
elpusztíthatatlan, 2.17-25
energiáit a vér hordozza, 2.17
eredete K¥¢£a, 7.6
eredeti helyzete, 3.41
ismerete szükséges, 3.42

érzékei, 13.15
esendõ, 2.23
fegyver nem pusztíthatja el, 2.23
felfoghatatlan, 2.25
feloszthatatlan, 2.13, 2.23, 2.24, 15.7
a Felsõlélek elkíséri, 13.28-29
felszáríthatatlan, 2.23, 2.24
feltételekhez kötött. Lásd: Feltételekhez kötött lélek (lelkek)
függetlensége, 15.7
halhatatlan. Lásd: Lélek, örök
hasonlítják
az élvezõ madárhoz, 16.11-12
a levegõhöz, 13.33
a napfény molekuláihoz, 2.17
a naphoz, 2.18, 2.20, 13.34-34
a szikrákhoz, 2.23
helye a testben, 2.20
hit és hitetlenség ezzel kapcsolatban, 2.26-27, 2.28-28
a hiteles tekintélyt meghallgatva lehet megismerni, 2.25
imperszonalista elmélet róla, 2.23, 2.24

az intelligencia szomszédja, 3.40

irányítja a testet, 3.5
ismerete. Lásd: Tudás, lelki, a lélekrõl
jele a tudás, 2.20
jele a tudat, 2.20, 13.34
jelentõsége, 9.2
két fajtájának leírása, 2.20
kezdet nélküli, 2.12-12, 2.20
kortalan, 2.20
K¥¢£a a forrása, 7.6
K¥¢£a magyarázata róla: a s§¯khya, 2.39
a K¥¢£a-tudaton keresztül összekapcsolódik az Úrral, 3.42
k¡±a-stha, 2.20
kutatása, 13.8-12
láthatatlan, 2.18, 2.25
leesése
a hajlam erre, 2.23
Lásd még: Visszaesés
a legfelsõbb, 3.42-42
a Legfelsõbb Lélek része, 2.13

a lélek, a Felsõlélek és a test, 13.1-7

a lélek tudata, összehasonlítva az Úréval, 2.20
lelki természete, 13.32-33
léte tagadhatatlan, 2.17
„létezõ”, 2.16
mah§n, 3.42
m§y§ illúzióba ejtheti, 2.23
megmérhetetlen, 2.17, 2.18
megölhetetlen, 2.17-21, 2.23-24, 2.39
mérete, 2.17, 2.18, 2.19, 2.20, 2.25, 2.29, 8.9
mindenhol jelen van, 4.24
mindig a Legfelsõbb Lélek alárendeltje, 2.25
mindig tevékeny, 3.5, 9.2
nagysága, 2.29
nem azonos az Úrral, 13.8-12
nem lehet elválasztani az Úrtól, 2.23
 nem született, 2.20, 2.21
nem vi¢£u-tattva, 2.17
odaadó szolgálata, 3.42
örökkévalósága, 2.16-30, 10.4-5, 13.28, 13.32

az idõsebbek érzik, 2.20

K¥¢£a megerõsíti, 2.12
a múltban és a jövõben is, 2.12-12, 2.20
nem mentség az erõszakra, 2.30, 16.1-3
összehasonlítják
a Felsõlélekkel, 2.20, 6.29, 13.5, 13.13-15, 13.18, 13.20, 13.23, 13.34
a testtel, 2.11, 2.16-20, 2.30-30, 9.2
az Úrral, 2.25
pratyag-§tm§ és par§g-§tm§, 4.27
puru¢a, 13.20
ragyogása, 13.34-34
a róla született elméletek, 18.21
a s§¯khya filozófiában, 13.25
sarva-gata, 2.24
õsi, 2.20
számára nincs halál, 2.11-12, 2.13, 2.16-30
szilárd, 2.20
a szívben, 2.17, 2.20
tapasztalható, 2.17
nem anyagilag, 2.25

a természetbe kerülnek, 2.39

természete, 4, 2.12-13, 2.16-30, 13.32
a test élete, 2.17-18, 2.20, 10.20
a test energiája ebbõl származik, 2.22
a test ismerõje, 13.13
a testi átalakulások okozója, 2.20
tiszta, 15.9
törhetetlen, 2.24
transzcendentális, magasabb rendû
az érzékeknél, az elménél és az intelligenciánál, 3.43
a természet kötõerõinél, 13.32
a testnél, 2.16-30, 13.32-34
a tudatlanság róla, 2.19, 2.20, 2.23, 2.26-26, 2.29-29, 3.32, 4.35-35, 5.2, 9.2, 13.23,
13.33, 18.21
tudattal hatja át a testet, 2.17-17
tulajdonságai, 5.18
tünete a tudat, 2.20, 13.34
az Úr elkíséri. Lásd: Felsõlek
az Úr elmagyarázza, 2.11-30
az Úr része, 2.20, 2.23, 2.24
vághatatlan, 2.23, 15.7
változhatatlan, 2.13, 2.16, 2.20, 2.21, 2.24, 2.25, 2.30
vándorlása. Lásd: Lélekvándorlás
végtelen sok van belõle, 2.17
Lásd még: Élõlények
Lélek és anyag összehasonlítása, 2.16-30
Lélekvándorlás, 2.13
állati testbe, 13.21, 13.22, 15.8, 15.9, 16.1-3
az állatoké, 16.1-3
az anyaggal való kapcsolat szerint, 15.16
a bhakta nem törõdik vele, 12.6-7
Bharata Mah§r§jáé, 6.43, 8.6
Brahmalokára, 8.17
br§hma£a családba, 6.41, 6.43
a démonoké az alacsonyabb rendû fajokba, 16.19-20
a Dhruvalokára, 18.71
az élõlény függetlensége befolyásolja, 15.8
az élõlény függetlensége szerint, 15.8
az eltávozás idõpontja szerint, 8.23-26
emberi életformába, 2.40, 14.15
értéke, 2.13

az érzékkielégítés miatt folytatódik, 5.2

fejlõdõ folyamata, 14.15
felejtést okoz, 7.26, 15.15, 18.61
félisteni formába, 15.8, 15.9
a félistenek bolygóira, 9.18
a felsõbb bolygókra, 6.41
a démonok megkísérlik, 16.16
a félistenek imádatával, 9.25
a G¦t§ megfelelõ hallgatásán keresztül, 18.71-71
a felsõbb bolygókról, 8.16, 9.21
felsõbb és alsóbb bolygókra, 2.8, 6.41, 8.16, 8.19
felsõbb hatalom irányítja, 21
a Felsõlélek és a lélekvándorlás, 2.22, 18.61-62
a Felsõlélek szerint, 18.61-61
a finom fizikai test és a lélekvándorlás, 15.8
folyamata, 15.8-8, 16.19
a gyilkosból áldozat lesz, 14.16
a halálkor fellépõ gondolatok határozzák meg, 8.6-6, 8.7
hasonlítják
az ágról-ágra vándorláshoz, 15.1

a fejlõdéshez, 2.22
a növekedéshez, 2.13, 2.22
a ruhacseréhez, 9, 2.22, 13.22
utazáshoz az óriáskeréken, 9.21
a Hold bolygóra, 8.25
a jelen testben, 2.13, 13.2
jó családba, 6.41-43, 6.45
a jóság minõségébõl, 14.6
a karma szerint, 15.8
a kísértetek bolygóira, 9.25
a különbözõ fajokba, 8.3
lefelé, 8.3, 14.15
a lelki fejlõdés folytatódik ennek ellenére is, 6.40, 6.43-45
a lelki világba, 15.8
a materialisták számára folytatódik, 8.24-26
a megfelelõ fajokba, 16.19
meghosszabbítja a szenvedést, 2.8
a megölt állaté, 14.16, 14.17
a mennyei bolygókról a Föld bolygóra, 9.21
az odaadó szolgálat megszabadít tõle, 5.2, 13.22

oka(i)
megfeledkezés az Úrról, 2.22
Lásd még: Lélekvándorlás
az önmegvalósítás mentesít tõle, 5.19
Lásd még: Visszatérés Istenhez; Felszabadulás
az önmegvalósított embert nem zavarja meg, 2.13
részletesen, 2.13-27
a sikertelen transzcendentalistáé, 6.41-43
a sikertelen yog¦é, 6.41-43
szenvedés, 15.10
a születés és halál körforgása, 9.21
Lásd még: A születés és halál körforgása
a természet befolyása szerint, 13.22-22
a természet kötõerõi szerint, 14.14-15, 14.18-18
a természet kötõerõivel való kapcsolat szerint, 13.22-22
a transzcendentalista családjába, 6.42-43
tudás és tudatlanság ezzel kapcsolatban, 15.10-11
a tudat szerint, 15.8-8
a tudatlanság miatt folytatódik, 2.51
az Úr

elmagyarázza, 2.13-27
irányítja, 18.61-61
mentes ettõl, 4.5, 4.6
az Úr hajlékára visszatérve véget ér, 8.15-16
Lásd még: Visszatérés Istenhez; Felszabadulás
az Úr irányítása szerint, 16.19-19
a vágy szerint, 8.6-7, 13.22
a vágyak befolyásolják, 8.6-6, 13.22
a yoga folytatása ezalatt, 6.41-45
a yog¦ irányítja, 12.6-7
Lásd még: A születés és halál körforgása
Lélekvándorlás. Lásd: A születés és halál körforgása; Lélekvándorlás
Lelki bolygók. Lásd: Lelki világ, bolygói
Lelki ég. Lásd: Lelki világ
Lelki élet
akadályai, 4.10-10
leküzdése, 13.8-12
az áldozat és a lelki élet, 4.24-33
Lásd még: Áldozat(ok)
annak oka, hogy valaki errõl kérdez, 3.37

az anyagi élettel összehasonlítva, 1.35, 2.72, 6.40, 9.1, 9.20-21

az anyagi ragaszkodás ebben, 6.40
bírálata, 13.8-12
célja K¥¢£a, 4.11
a család felelõs érte, 1.39
a cselekvés hozzá tartozik, 7.19
életrõl életre folytatódik, 6.41-45
elõírásai
a démonok nem törõdnek vele, 16.17
Lásd még: Szabályozó elvek
elkülönülés ebben. Lásd: Elkülönülés
elõnyei
felszabadulás, 2.72
jó születés, 1.31
megszabadít a zavarodottságtól, 2.72
transzcendentális öröm, 2.69
a végsõ siker, 6.40-45
visszatérés Istenhez, 2.72
az ennek során végzett imádat fajtái, 7.23-23, 7.24
az érdektelenség ezzel kapcsolatban, 14.8

az érzékkielégítés hátráltatja, 2.41-44

az érzékszabályozás ebben. Lásd: Érzékszabályozás
az evés ebben, 6.16-16
a fejlõdés benne
a kötelességen keresztül, 2.2
próbája, 13.8-12
a fejlõdés ebben
a kötelességen keresztül, 2.2
próbája, 13.8-12
felszabaduláshoz vezet, 8.28
folyamatai
a képesség szerinti szintjei, 12.8-12
közvetlen és közvetett, 12.12
a K¥¢£a-tudat segítségével felülemelkedhetünk rajtuk, 18.66
a halál pillanatában mérettetik meg, 2.72
hamis, 3.6-8, 16.1-3
hármas felosztása, 6.40
hiteles szaktekintélyei alátámasztják K¥¢£a isteni mivoltát, 10.12-13, 10.12-13
Indiában, 16.24
kapcsolatok ebben, 4.11

kettõs felosztása, 4.42

kockázata, 13.8-12
kötelesség és lelki élet, 2.2
közvetlen és közvetett folyamatai, 12.12
K¥¢£a elmagyarázza, 3.2
a K¥¢£a-tudat a legmagasabb rendû formája, 6.40, 7.30
legmagasabb rendû formája, 18.78
lelki tanítómester szerepe ebben. Lásd: Lelki tanítómester(ek)
a lemondás ebben. Lásd: Lemondás
lemondás szükséges hozzá, 13.8-12
a lemondáson keresztül, 2.15
a lemondásra szükség van hozzá, 16.1-3
lemondással kezdõdik, 3.42
a materialistákat nem érdekli, 3.29, 4.10-10
a megtestesült állapotban, 5.29
nem valódi, 3.33
a nõtlenség ebben, 8.11
az önfegyelemzés ebben. Lásd: Önfegyelmezés
a szenvedés erre ösztönöz, 13.8-12
szilárdság a lelki életben, 13.8-12

tetteirõl nem szabad lemondani, 18.2, 18.3-10

tisztító folyamatai, 18.5-6
tökéletessége
a K¥¢£a-tudat, 18.49-50
a lemondáson keresztül érhetõ el, 18.49-49
Lásd még: Odaadó szolgálat; K¥¢£a-tudat; Vallás; Yoga
Lelki tanítómester(ek), 10.11, 12.10, 13.24
ajánlott, 2.68
az alkalmatlan lelki tanítómestert el kell utasítani, 2.5
az alkalmatlanság erre, 2.7, 2.8, 2.12, 2.13
általa lehet megérteni az Urat, 11.34
átlátszó közvetítõ közeg, 18.75
avatást ad, 4.10
ilyenkor az o° tat sat szavakat zengik, 17.26-27
a brahmac§r¦k és a lelki tanítómester, 6.14
a br§hma£a, 16.1-3
a Caitanya-carit§m¥ta meghatározza, 2.8
Caitanyáé, 2.46
családjaik, 6.42
a démonok nem engedelmeskednek neki, 16.24

elfogadása
elengedhetetlen, 13.8-12
komolyan, 2.7
elõnyei, 13.35
az engedelmesség neki, 2.41, 2.53
az eredeti, 2.7, 4.34
K¥¢£a, 11.43
felemelkedés a társasága és az engedelmeskedés révén, 17.2
felszabadít, 7.14
felszabadult, 7.14
felszabadultnak kell lennie, 7.14
fontos, hogy elégedetté tegyük, 4.34-34
fontossága, 13.8-12
hit az Úrban az õ útmutatásán keresztül, 17.28
hiteles, 10.10
a Bhagavad-g¦t§t tõle kell hallani, 16.1-3
elfogadása és meghallgatása, 12.20
a kielégítésébõl származó áldás, 13.8-12
a neki való meghódolásból származó áldás, 13.8-12
a hozzá szóló Gurv-a¢±aka imák, 2.41

imádata, 17.14
inkarnációja Nity§nanda, 7.15
irányítása, 4.10, 9.14, 17.6
irányítja a bhaktát, 18.58
a kasztok és rendek fölött áll, 2.8
kegye, 13.8-12
képviseli az Urat, 10.3
komoly, 2.10
K¥¢£a képviselõje, 2.20
K¥¢£a küldi, 4.7
K¥¢£a a legfelsõbb lelkei tanítómester, 11.43
K¥¢£a mint lelki tanítómester, 2.7, 11.43, 11.54
K¥¢£a rajta keresztül irányít, 10.3
a K¥¢£áról szóló tudomány mestere, 2.8
a lelki tanítómesteren keresztül közvetlenül halljuk K¥¢£át, 18.75
meghallgatása, 4.34-34, 4.35-36, 16.1-3
a meghódolás neki. Lásd: Meghódolás, a lelki tanítómesternek
N§rada Munié, 18.75
a neki ajánlott hódolatok, 2.41
nem feltételekhez kötött lélek, 2.12

nem mond ellent a szenteknek és a szentírásoknak, 10.3

nyomdokainak követése, 4.40
önmegvalósított lélek, 4.34-34
próbája, 4.34
 Sañjayáé, 18.75
a sanny§s¦ és a lelki tanítómester, 16.1-3
szabályai, 8.28
a számára felajánlott étel maradékai, 17.10
száz százalékosan K¥¢£a-tudatos, 2.8
szükség van arra, hogy higgyünk benne, 6.47
szükség van rá, 25, 2.7-8, 2.41, 4.10, 4.34-34, 4.35-36, 9.34, 10.3, 11.54, 13.8-12,
16.24, 17.28
az Úrról szóló tudás elsajátításához, 18.75
szükséges, 2.20
születésnapja, 18.75
õt kell szolgálnunk, 4.34-34
tanítvány és lelki tanítómester
kapcsolatuk, 2.7, 2.10, 4.34-34
komoly kapcsolat, 2.7, 2.10
tanítványi láncolata. Lásd: Tanítványi láncolat(ok)
a tanítványi láncolatban, 11.43, 18.75

társasága, 10.4-5
tervei éppen olyan jók, mint az Úr tervei, 11.34
a tiszta bhakta és a lelki tanítómester, 12.13-14, 18.56
a tõle származó tudás, 2.7, 4.34-35, 5.16, 10.8, 13.35, 15.20, 16.1-3, 18.75
tulajdonságai és természete, 2.8, 2.41, 4.34-35, 4.42, 5.16, 18.75
az Úr akkor elégedett, ha a lelki tanítómester elégedett, 2.41
az Úr küldi, 13
az Úr mint lelki tanítómester, 13
utasításai, 16.1-3
lelki kötelességek, 3.35
útmutatása, 3.35, 18.63
elsõdleges kötelesség, 18.57
az engedelmesség, 18.59
szükség van rá, 3.35, 10.3, 11.54, 12.5, 17.28
útmutatása tökéletességhez vezet, 18.57
a Védák tanítója, 8.28
a vele folytatott beszélgetés mindig komoly, 2.7
Vy§sadevát képviseli, 18.75
Lásd még: egyes lelki tanítómesterek
Lelki test. Lásd: Test, lelki

Lelki tudás. Lásd: Tudás, lelki

Lelki tudomány
K¥¢£át képviseli, 10.32-32
Lásd még: Odaadó szolgálat; K¥¢£a-tudat; Yoga;
Lelki világ
(minõségi) egyenlõség az Úrral itt, 14.2-2
alkalmasság arra, hogy valaki beszéljen róluk, 9
az anyagi világ a tükrözõdése, 15.1, 15.3-4
az anyagi világ a tükrözõdése, 15.1, 15.3-4
az anyagi világból nem látható, 15.3-4
avyakta, 20
a banyanfa hasonlatban, 15.3-4
befedett része az „anyagi” világ, 4.24
bolygói, 17-21, 8.13
alkalmasság az elérésükre, 2.51
a brahmajyotiban, 17
az élõlények lelki teste itt, 15.7
fõ m¡rtijai, 15.7
felszabadulás és eljutás ide, 9.25
Goloka V¥nd§vana, 17, 18, 8.15

határtalanok, 11.45
az itt végzett odaadó szolgálat, 14.2
jellemzõi, 6.15
K¥¢£aloka, 8.15
a legfõbb közöttük, 17, 18
a N§r§ya£a-forma itt, 11.45
önragyogóak, 6.15
sugárzása, 13.18, 15.6-6
számuk, 21
természetük, 2.51
az Úr megnyilvánulásai itt, 11.45
uralkodó istenségei, 8.22
a Vaiku£±ha bolygók, 2.51, 8.13, 11.45, 15.6
a brahmajyoti innen származik, 15.6
az egyéniség itt is megmarad, 14.2
elérése
a bhakta K¥¢£ára bízza, 12.6-7
Lásd még: Visszatérés Istenhez
elõnyei, 15.6
eredete K¥¢£a, 10.8

fensége, 15.6
a forma itt, 14.2
Goloka V¥nd§vana itt, 8.28
innen nincs visszatérés, 8.15-16
az itt fennálló kapcsolatok K¥¢£ával, 4.11
jellemzõi, 14.2
K¥¢£a az eredete, 10.8
K¥¢£a lakhelye itt. Lásd: K¥¢£a, lakhelye(i)
leírása, 17-19
a lélek vándorlása ide, 15.8
a lelki élet és a lelki tevékenység ott, 14.2
megnyilvánulatlan, 20
a megsemmisülés nincs rá hatással, 8.20
mérete, 21
mint para° padam, 2.51
az odaadó szolgálat és a lelki világ, 2.72
önragyogó, 2.16
örökkévaló, 14-15
összehasonlítják
az anyagi világgal, 18-19, 20, 21, 9.33, 13.18, 13.21, 15.6, 15.16

az egyenesen álló fához, 19

a felsõbb bolygókkal, 9.21
Param§tm§ és a lelki világ, 7.4
ragyogása, 17
teljesen lelki, 8.22
természete, 2.51, 15.6-6
az Úr és az élõlények egysége itt, 15.16
az Úr lakhelye, 18.62
az Úr a lelki világban
bár mindenhol jelen van, 9.11
bár mindent átható, 9.11
az Úr megnyilvánulása, 8.22-22
a Vaiku£±ha a része, 2.51, 8.13, 11.45, 15.6
változatossága, 10.19, 14.2
a Védák célja, 15.1
Lásd még: K¥¢£aloka; V¥nd§vana, Goloka; Vaiku£±ha
Lemondás, 11.48, 16.1-3
az Abszolút Igazság ismerõié, 3.28-28
áldozat, 2.29, 4.28-28
az áldozatról, az adományozásról és a vezeklésrõl, 18.3

az Úr elutasítja, 18.5-6
alternatíva annak, aki a szabályozott odaadó szolgálatot nem követi, 12.11
az anyagi életfelfogásról, 2.41
az anyagi nyereség érdekében, 3.7-8
az anyagi vágyakról, 6.2-3
Arjuna vágyik rá, 1.31, 2.5-6
a beszéd lemondásának tényezõi, 17.15-15
a bhaktáké, 3.28-28, 5.12, 6.16, 6.17
az imperszonalistákéval összehasonlítva, 2.63
a boldogság elérése érdekében, 5.13
a boldogsághoz ennél többre van szükség, 5.6-6
a böjt, 9.14, 10.5
a brahmac§r¦é, 4.26-26, 8.28
a br§hma£áké, 10.4-5
a brahminikus tevékenység jellemzõje, 18.42
brahminikus tulajdonság, 18.42
Caitanyáé, 2.15
candr§ya£a, 4.28
 a C§turm§syára, 4.28
csak annyit fogadjunk el, ami nekünk jár, 13

a családi életben, 4.26

tényezõi, 17.14-14
a családi életben a nemi életrõl, 6.14
a családi életrõl, 2.15, 13.8-12
a cselekvésrõl, 3.43
helytelen, 3.4-33
mesterségesen, 3.6-6
összehasonlítva az odaadó szolgálattal, 5.1-13, 6.1-23
elengedhetetlen a bizalmas tudáshoz, 18.67
az elméé, 17.16-16
elõnyei, 1.31, 5.13
elnyomás és lemondás, 3.33
az ennek szentelt életrendek. Lásd: Brahmacarya; Sanny§sa; V§naprastha
eredménye: születés a Nap bolygón, 1.31
az érzéki élvezetrõl, 4.26-27
az érzékkielégítésre való vágyról, 6.2-2
az érzékkielégítésrõl, 6.17
az evésben, 2.63, 4.28, 4.29-29, 6.16-16
Lásd még: Böjt
ezen keresztül el lehet kerülni a visszahatásokat, 18.12

az ezt követõ leesés eredménye, 2.40

fajtáinak ismertetése, 17.14-19
felajánlás K¥¢£ának, 9.27-27
a Felsõlelket ennek segítségével lehet megvalósítani, 12.3-4
felszabaduláshoz vezet, 5.2-2
a fürdésben, 2.14, 2.52, 10.5, 12.16, 13.12
a fõzésben, 2.14
a gyümölcsözõ tevékenységekrõl, 3.4
nem elegendõ a tisztuláshoz, 5.2
vélemények errõl, 18.3
a gyümölcsözõ vágyakról, 13.25-25
a hallásban, 4.26
hamis, 3.6
Harid§sa çh§kuráé, 6.17
az imperszonalistáé, összehasonlítva a bhaktáéval, 2.63
Isten megvalósítás ennek segítségével, 12.3-4
Isten megvalósítása érdekében, 2.29
jelentése, 10.5, 13.8-12, 18.2
a jóság minõségében, 17.17, 18.9-11
a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötrõerejében, 17.7, 17.17-19, 17.23, 18.4,
18.7-10

a kora reggeli alvásról, 18.8

a korai felkelés, 2.52, 10.5, 12.16, 18.8
a kötelességekrõl, 3.43
K¥¢£a kedvéért, 2.38, 2.40
nem szükséges, 8.7
tilos, 18.7-9, 18.47-48
a kötõerõkön való felülemelkedés jele, 14.22-25, 14.22-25
K¥¢£a ajánlja, 12.11
K¥¢£a egyik fenséges jellemvonása, 18.78
K¥¢£a az eredete, 10.4-5
K¥¢£a kedvéért, 6.40
K¥¢£áért, 17.17
a K¥¢£a-tudat és a lemondás, 2.52, 6.40, 9.27-28, 12.9
K¥¢£a-tudatban, 2.40, 6.2-3, 6.40, 8.27, 9.28, 18.49
a Brahmant ezzel el lehet érni, 18.50-50
K¥¢£a kedvéért végzett tettek, 18.49
példái, 18.7-11
a K¥¢£a-tudaton keresztül, 2.55-56, 6.2-3
a k¢atriyák és a lemondás, 2.31
a lelki életben kezdõ ember számára, 3.42

a lelki élethez szükség van rá, 13.8-12

a lelki kötelességekrõl tilos lemondani, 18.2, 18.6-10
a lelki tevékenységet nem szabad feladni, 18.2
lemondás és sanny§sa, 2.15, 18.2, 18.7
Lásd még: Sanny§sa
meghatározása, 10.5
megtisztulás és lemondás, 3.8, 12.11
mesterséges, 2.59-59, 2.71, 3.4-6, 3.7-8, 3.33
el kell kerülni, 3.33
nem ajánlatos, 4.15
a valódi lemondással összehasonlítva, 6.1-1
a munka eredményeirõl, 2.39, 4.41, 18.11
nem elegendõ a megtisztuláshoz, 5.2
nem hiteles, ha túl szigorú, 17.5-6, 17.5-6
nem teljes, összehasonlítva a teljessel, 6.10
a nemi életrõl, 4.26
a brahmac§r¦ számára, 6.13-14
a családos életben, 6.13-14, 16.1-3
a yogához szükséges, 6.13-14, 6.13-14
a yog¦ által, 6.18

a nõkrõl, 2.15
odaadó szolgálat és lemondás, 5.6-6, 18.11
az odaadó szolgálat és a lemondás, 8.28-28
a rossz társaságról, 11.55
R¡pa Gosv§m¦ tanácsolja, 8.27
R¡pa Gosv§m¦é, 6.17
a szenvedély kötõerejében, 17.18-18, 18.8
szükséges a lelki életben, 16.3
szükségszerûsége, 16.3
tapasya és lemondás, 16.1-3
teljes, összehasonlítva a nem teljessel, 5.2, 6.10
a természet kötõerõi szerint, 18.4
a test lemondásának tényezõi, 17.14-14
a tettek gyümölcseirõl, 2.39, 4.41, 18.11
a bhaktáké, 5.12
K¥¢£a szolgálata érdekében, 12.10
tökéletesség és lemondás, 3.4-9, 18.49-50
tudás, 13.8-12
a tudás mûvelése annak, aki nem képes a lemondásra, 12.12
tudással, 5.1, 5.3, 6.10

azzal a tudással, hogy K¥¢£a mindennek a tulajdonosa, 5.2

a tudatlanság minõségében, 10.5
a tudatlanság minõségében, 18.7
tudatlanságban, 17.19
az Úr ítéli meg, 18.4
az Úr tulajdona és a lemondás, 5.2
utánzása, 16.17
valódi, 2.58-60, 2.61-63, 2.64, 2.67-68, 2.70-71, 6.1-2
K¥¢£a-tudatban végzett tettek, 18.49
lemondás a munka gyümölcseirõl, 18.7-11, 18.11
az odaadó szolgálat, 10.3
összehasonlítva a mesterséges lemondással, 6.1-1
a v§naprastháké, 8.28
a var£§ªrama lemondott osztályai, 16.1-3
a var£§ªrama rendszerben, 16.1-3
a var£§ªrama-beli kötelességrõl nem szabad lemondani, 18.47-48
a vélemények megoszlanak ezzel kapcsolatban, 18.3-5
„veszélye”, 6.38, 6.40
a vezeklésé, 2.29, 10.6, 11.53, 11.54, 17.25-28
a visszavonult életben, 16.3

a yogában, 6.3-4
a yog¦ lemond a nemi életrõl, 6.18
yukta-vair§gya, 8.27, 9.28
Lásd még: Brahmacarya; Nõtlenség; Lemondás
Lásd még: Lemondás; Elkülönülés; Áldozat; Meghódolás
Lemondott(ak)
a következõ életük, 1.31
Lásd még : Sanny§s¦(k)
Lemondott életrend. Lásd: Brahmacarya; Sanny§sa; V§naprastha
Lények. Lásd: Élõlények; Lélek;
Létezés, K¥¢£a az oka, 10.39-39, 10.42
 Levegõ
elem. Lásd: Elemek
az életé. Lásd: Életlevegõk
K¥¢£a, 11.39
A logika mûvelõi
érveik, 10.32
K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.32-32
Logikus érvelés, 10.32
Lok§yatika filozófusok és filozófia, 109-10

Lopás, 1.36
Lovak, K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.27-27
A lustaság és a tudatlanság kötõereje, 14.8, 14.13, 18.28, 18.39-39
M
Madarak, K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.30
M§dhava, az Úr, 1.36, 8.22
M§dhavendra Pur¦
azzal kapcsolatban idézik, hogyan emelkedhetünk felül a rítusokon és
szertartásokon az odaadó szolgálat révén, 2.52
K¥¢£ára emlékezik, 2.52
a tanítványi láncolatban, 29
Madhu démon, 1.15, 8.2
Madhus¡dana, az Úr K¥¢£a, 24, 8.2
az ok, amiért így nevezik, 1.15, 2.1-1, 8.2
Madhv§c§rya, 3, 29, 7.15
M§dhyandin§yana-ªruti, idézik a lelki világban élõ felszabadult lelkekkel
kapcsolatban, 15.7
Mag; minden létezés eredeti magja K¥¢£a, 7.10
Magány az önmegvalósításhoz, 18.51-53
Mah§ Upani¢ad, idézik a teremtéssel kapcsolatban, 10.8
Mah§-b§hu, Arjuna, 2.26
Mah§bh§rata, 23, 1.1, 4.8
a Bhagavad-g¦t§ történetével kapcsolatban idézik, 4.1

a munikkal kapcsolatban idézik, 2.56

Mahad brahma, 14.3
Mah§janák (védikus szaktekintélyek), 10.12-13
név szerint, 4.16
Mah§-mantra
segít az Úrra emlékezni, 8.5
Lásd még: Éneklés a K¥¢£a-tudatban
Mah§r§ják. Lásd: K¢atriyá(k); egyes királyok
Maharloka, 9.18, 9.20
Mah§tm§(k), 8.15
jeleik és tulajdonságaik, 9.13-13
jelentése, 11.37
jellemzõi, 9.15
 meghatározása, 8.15
tiszta bhakták, 9.13
tulajdonságaik, 9.13
Lásd még: Bhaktá(k); Tiszta bhaktá(k); Bölcs(ek)
Mahat-tattva, 7.4, 9.8
az alatta lévõ anyagi világ, 15.6
a brahmajyotit befedi, 13.18

lelke az Úr, 10.20

a teremtés és a mahat-tattva, 13.20, 14.3
Mah§-Vi¢£u, 7.4, 11.1, 13.20
a kozmikus óceánban, 10.20
K¥¢£a kiterjedése, 11.54
a mahat-tattva és Mah§-Vi¢£u, 10.20
a teremtés és Mah§-Vi¢£u, 9.8, 11.54
univerzumok belõle áradnak ki, 11.54
Mammonizmus. Lásd: Materializmus; Érzékkielégítés
Mámor, 3.24, 4.10, 4.26, 14.8, 14.17, 17.22
M§£¨¡kya Upani¢ad, idézik az anyagi világgal mint Brahman
megnyilvánulásával kapcsolatban, 5.10
Ma£ipu¢paka kagylókürt, 1.16-18
Manu(k)
a Bhagavad-g¦t§t neki beszélték el, 4.1-1
eredetük, 10.6-6
kora, 4.1
korszaka, amikor K¥¢£a megjelenik, 4.7
K¥¢£a az eredete, 10.6-6
K¥¢£a-tudatos tekintélyek, 4.16
meghódolnak az Úrnak, 7.15

a tanítványi láncolatban, 3, 4.16

Manu-sa°hit§
az ebbõl származó törvények, 16.7
elõírásai az emberi viselkedést illetõen, 16.7
hivatkoznak rá
a gyilkosságért járó büntetéssel kapcsolatban, 2.21
a kéjjel kapcsolatban, 3.39
a nõkkel kapcsolatos utasítások, 16.7
tisztító szertartásai, 7.15
utasítások az emberi társadalom számára, 3.21
M§rgaª¦r¢a, K¥¢£át képviseli, 10.35-35
Mar¦ci, K¥¢£át képviseli, 10.21
Marihuana, 3.24
Marutok
K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.21
az univerzális forma és a marutok, 11.22
Materialistá(k)
áldozat nélkül élvezik az életet, 3.12-12
áldozataik, 3.12, 4.25
állatiasak, 6.40

állatokat ölnek. Lásd: Állatmészárlás

anyagi ragaszkodásaik vannak, 1.28
Arjuna az õ érdekükben kérdezi K¥¢£át, 4.4
ateisták, 9.12-12
Lásd még: Ateizmus; Ateistá(k); Démon(ok)
Bhagavad-g¦t§
a hozzá fûzött magyarázataik, 4.2, 18.67
nem értékelik, 4.2
bhaktá(k)
materialistának tûnhetnek, 10
nem szabad zavarniuk a materialistákat, 3.26-26, 3.29-29
összehasonlítják õket, 1.28, 2.72, 3.25, 3.27, 4.3, 4.8, 5.10, 5.12, 7.15, 12.15
a bölcs nem zavarja meg õket, 3.29-29
csalódott, 4.10
a csaló vallásokhoz fordulnak, 4.10
cselekedeteik jellemzõi, 18.24
démonikusak, 4.3, 7.15
Ka°sa példája, 9.34
kigúnyolják az Urat, 9.12-12
Lásd még: Ateistá(k); Démon(ok)

ébrenlétük, összehasonlítva a lelki élettel foglalkozók éjszakájával, 2.69-69

éjszakájuk, összehasonlítva a lelki élettel foglalkozók ébrenlétével, 2.69-69
elítélik õket, 2.44
nem követik a szabályokat, 6.40
a félisteneket imádják, 17, 4.12-12
a félisteneket imádják a haszon kedvéért, 4.12-12
fellázadnak az Úr ellen, 13.20
filozófiája, 3.16
folytatják a lélekvándorlást, 8.24-26
a fontos embereket imádják, 4.12
fösvény, 2.7
haladásuk, 3.6
a hamis ego hatása alatt
cselekvõnek gondolják magukat, 3.27-27
Lásd még: Hamis ego
hasonlítják õket
a beteghez, 2.59
a bûnözõkhöz, 3.39
a disznóhoz, 7.15
a munkásokhoz, 4.14

a szamárhoz, 7.15
illúziója. Lásd: Illúzió
irigyek K¥¢£ára, 18.67
irodalmuk, összehasonlítva a lelki irodalommal, 22
jó tettei, 3.29
a jóság kötõerejében. Lásd: A jóság kötõereje
K¥¢£a
elfelejtették, 3.27
formái, melyekre emlékezhetnek, 10.17-17
imádandó a számukra, 4.11
kigúnyolják, 6.47, 9.11-11, 9.11-12
módszereit elutasítják, 7.15
nem értik meg, 4.10, 7.4
leesésük, 14.18-18
a lelki élet nem érdekli õket, 3.29, 4.10-10
a lelki életet színlelõk, 3.6
megfeledkeznek arról, hogy a természetet K¥¢£a irányítja, 3.27-27
nem akarnak meghódolni, 7.15-15
nem engedelmeskednek az Úrnak, 3.39
ennek visszahatásai, 3.32

a tökéletességet így soha nem érik el, 3.32

nem végeznek odaadó szolgálatot, 2.41-41
nincs elég intelligenciájuk, 16.9-9
nincs életcélja, 3.12
nincs lelki megértésük, 13.25
ostoba, 3.40
önzésük, 1.30
összehasonlítják õket
a bölccsel, 2.69-69
a lelki élettel foglalkozóval, 2.69-69, 6.40
a transzcendentalistával, 6.38
a perszonalizmus megrémíti õket, 4.10
a szenvedély minõségében. Lásd: A szenvedély kötõereje
szüksége van kötelességre, 3.7-9
társaságuk, 11.55
a természet kötõerõi és. Lásd: A természet kötõerõi; egyes kötõerõk
tetteik jellemzõi, 18.27-28
tolvajok, 3.12, 3.13
tudásuk jellemzõi, 18.21-22
tudatlan

a felszabadulásról, 2.2
a lélekrõl és a lélekvándorlásról, 15.11-11
az Úrról, 4.10
a valódi tettrõl és imádatról, 4.12
tudatlanságban, 3.29-29
Lásd még: Tudatlanság
 tulajdonságaik
a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötõerejében, 18.7-8, 18.21-22, 18.24-25,
18.27-28, 18.31-32, 18.34-35, 18.38-39
Lásd még: A természet kötõerõi
az univerzális formát a legfelsõbbnek tekintik, 4.10
vágyaik, 3.25
vallásuk. Lásd: Vallás, anyagi
a világi tudósok, 4.9
Lásd még: Démon(ok); Gyümölcsözõ tetteket végzõk
Materializmus
asat, 5
a belõle származó aggodalom, 5
a család elpusztításának következménye, 1.39-39
az érzékek keresik, 2.62
illúzió ezen keresztül, 2.2

illúziója. Lásd: Illúzió

irodalma, 22
a lelki élettel összehasonlítva, 1.35
mint a nem létezés elmélete, 5
zavarai, 2.7
Lásd még: Ragaszkodás; Gyümöcsözõ cselekedet; Érzékkielégítés
Mathur§, 6.11-12
M§y§
befedi az élõlények látását, 7.26
az élõlények szolgálják, 18.73
feledékenységet eredményez, 7.15
felhõhöz hasonlítják, 7.26
irányítja a feltételekhez kötött lelkeket, 3.5
meghatározása, 4.6, 4.35, 6.20-23, 10.39
Istennek gondolni magunkat, 18.73
K¥¢£a formája nem m§y§, 7.24, 7.26
a lelkek vágynak arra, hogy befedje õket, 2.23
megkísérti a transzcendentalistát, 6.37
a megszabadulás tõle, 3.33, 7.5
eszközei, 2.14

Lásd még: Felszabadulás

nyomorúságot okoz, 16.24
az Úr irányítja, 7.14
utolsó csapdája, 2.39, 18.73
Lásd még: Tudatlanság; Illúzió; Az anyagi természet; Yoga-m§y§
M§y§-dev¦ és Harid§sa çh§kura, 2.62
M§y§v§da filozófia. Lásd: Imperszonalizmus
M§y§v§d¦(k). Lásd: Imperszonalistá(k)
M§yay§pah¥ta-jñ§n§¤, 7.15-15
Meditáció, 6.19, 6.25-26
a Brahmanon, 12.1
a Felsõlelken, 6.31-31, 8.12
felszabadulásra vágyva, 7.29
hamis, 3.6
a Hare K¥¢£a éneklésén keresztül, 8.8
Lásd még: Éneklés a K¥¢£a-tudatban
a hat cakrán, 8.10
ideiglenes folyamat, 12.12
Isten (a Felsõlélek) megvalósítás ezen keresztül, 13.25-25
a jelen korszakban, 9.27

középpontja, 7.2
K¥¢£án, 23, 25, 6.10-10, 7.28
irigy mentalitással, 9.34
K¥¢£a javasolja, 18.65-65
K¥¢£át ezen keresztül érik el, 8.8
a lelki energián, 22-23
a személytelen meditáció nehéz, 12.1
szilárd, 6.19
színlelése, 3.6
a szívben lakozó Úron, 6.13-14
az Úr fenségén, 10.17
az Úr formáján, 9.22, 18.65
a védikus írásokon, 23
Vi¢£u áll a középpontjában, 2.61
yoga-folyamat, 5.28
Megbízhatóság, 1.40
Megbocsátás, 1.35-36, 16.1-3, 16.1-3
eredete K¥¢£a, 10.4-5
Lásd még: Együttérzés; Kegy; Sértések
Megértés

a jóság minõségében, 18.30

a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötõerõiben, 18.29-32
a szenvedély kötõerejében, 18.31
a tudatlanság minõségében, 18.32-32
Lásd még: Tudás
A meggyõzõdés mint élettünet, 13.7
Meghódolás (az Úrnak), 2.53, 6.8
akadályai, 15.5-5
általa felül lehet emelkedni a kötõerõkön, 14.26
Arjuna meghódolása, 2.22
az Úr kéri tõle, 3.30, 18.62
az ateisták elkerülik, 7.15-15
azonnal is lehetséges, 2.72
a béke elérésének útja, 5.12
a Bhagavad-g¦t§ tanítása, 2.50, 4.7, 18.78
boldogsághoz vezet, 3.30
a démonok és az ateisták elkerülik, 9.12
elkülönülés és meghódolás, visszatérés Istenhez ezáltal, 15.3-5
elkülönülést eredményez, 15.3-4
az élõlény eredeti helyzete, 7.5, 18.73

elõnye(i), 5.12
félelemnélküliség, 1.19
mentesség az adósságoktól és kötelezettségektõl, 2.38
mentesség az aggodalomtól, 2.45
mentesség a visszahatásoktól, 3.31
eltávolítja a bûnös visszahatásokat, 18.66-66
az ennek megfelelõ jutalom, 4.11
az erre jellemzõ mentalitás, 3.30
erõsíti az elmét, 3.42
a félistenek meghódolnak az univerzális formának, 11.21
a Felsõléleknek, 6, 18.62-63
felszabaduláshoz vezet, 7.15, 9.11, 13.18
csak a meghódoláson keresztül, 7.14-14
könnyen elérhetõ, 7.14-14
folyamata, 15.5-5, 18.66
formája, 9.28
a gonosztevõk négy fajtája elkerüli, 7.15-15
a gyermek megígéri, 7.15
a halál idején, 2.72
a halálkor, 2.72

jelei, 10.9
a kedvezõ dolgok elfogadásán keresztül, 10.4-5
Kha±v§¯ga Mah§r§ja példája, 2.72
kívánalmai, 15.5-5
közvetlen folyamata, 12.12
K¥¢£a
csak így lehet Õt megismerni, 10.2, 11.4
elrendeli, 2.49, 15.3-4, 18.66
ezt kéri Arjunától, 18.62
határozottan erre utasít, 26
kegye meghódolásra buzdít, 8.14-14
a meghódolásnak megfelelõen irányít, 1.15
megkívánja, 3.30
tanácsolja, 18.63, 18.65-66
védelmet ígér érte, 18.66-66
viszonozza, 4.11, 9.29-29
K¥¢£a eszközévé válni, 11.33
a „K¥¢£ában lévõ megszületetlennek”, 2.7
a K¥¢£a-tudaton keresztül, 6.6
a legmagasabb rendû tudás, 18.64-66, 18.78
 a lelki tanítómesteren keresztül, 2.39, 2.41, 4.34-34, 13.8-12
a lelki tudáson keresztül, 15.5
meghódolás az Úr tervének, 11.33
a meghódolva végzett odaadó szolgálat, 5.10-10
megszabadít a szenvedéstõl, 18.62
megszabadít a természet irányításától, 9.13-13
mindenünkkel meg kell hódolnunk K¥¢£a elégedettsége érdekében, 2.48, 2.49-
53
a mûvelt és intelligens emberek és vezetõk által, 7.15
nem veszítünk vele semmit, 6.40
nincs szükség arra, hogy féljünk ettõl, 18.66-66
nincsenek akadályai, 18.66-66
ritkasága, 7.19
sok születés után, 2.39, 12.3-4
szükséges, 15.3-4, 15.6
tökéletes tudáshoz vezet, 5.16-17
a tudáson keresztül, 5.16-17, 7.19-19, 10.7-7, 18.73
úgy kell alakítanunk az életünket, hogy K¥¢£ára emlékezhessünk, 18.65
az univerzális formának, 11.21
az Úrra emlékezve, 18.65-66
vagy a természet szerinti cselekvés, 18.59-61

a vallás fölött áll, 18.66-66

a valódi yoga, 2.48
visszatérés Istenhez ezen keresztül, 9.28, 11.55-55
Lásd még: Odaadó szolgálat, tiszta
A meghódolás eredeti állapota, 7.5
Lásd még: Meghódolás az Úrnak
Meghódolás a tiszta bhaktáknak, 13.26
Megjelölések, testi, 19-20
Megvalósítás. Lásd: Isten megvalósítása; K¥¢£a-tudat; Önmegvalósítás
Menak§, kalandja Viªv§mitrával, 2.60
Mennyei bolygó(k)
átmeneti tartózkodás rajtuk, 8.16, 8.19
a Bhagavad-g¦t§ hallásán keresztül, 18.71-71
a bhakták ezeken keresztül emelkednek fel, 8.16
a br§hma£ák eljutnak oda, 2.31
démonikus kísérlet az elérésükre, 16.16
Dhruvaloka, 18.71
az elérése érdekében végzett áldozat, 8.3, 18.71
eljutni ide, 2.8, 2.31, 14.14, 14.18
az adományozás ennek érdekében, 17.21

Arjuna számára, 2.37

az ennek érdekében végzett áldozat, 8.16
a k¢atriyák számára, 2.31, 2.32-32, 2.37
az érzékkielégítés ott, 2.43, 9.20, 9.21
a felemelkedés innen, 8.16
királya, 10.24
a K¥¢£a-tudat ott, 8.16
a lélekvándorlás során ide juthat az ember, 8.17, 9.20
a lelki világgal összehasonlítva, 9.21
Nandana-k§nana kertjei, 2.43
nem ragaszkodni hozzájuk, 11.55
az odaadó szolgálat ott, 8.16
ott is van halál, 8.17
ott is van szenvedés, 8.16, 8.17
példái, 9.20
soma-rasa ital, 2.43
az univerzális formában, 11.15-15
a Védák tanulmányozása az elérésük érdekében, 9.20-21
a visszatérés onnan, 8.16, 8.19, 9.21
Mérgezés, a mások megmérgezéséért járó büntetés, 1.36

Meru-hegy
a Himalájával összehasonlítva, 10.25
jelentõsége, 10.23
K¥¢£át képviseli, 10.23-23
A mezõ ismerõje
az élõlény, 13.1-3, 13.5
és a tevékenységek mezeje, 13.27, 14.3
Lásd még: Lélek (lelkek); Felsõlélek
M¦m§°s§-s¡trák, 11.48
Misszionárius munka. Lásd: A K¥¢£a-tudat prédikálása
Misztikus hatalom, K¥¢£a az irányítója, 11.4, 11.9
Misztikus yoga. Lásd: Yoga
Mithil§, 3.20
Mohóság, 14.17
Lásd még: Ragaszkodás; Vágy, anyagi
A mohóságtól való mentesség, 16.1-3
Mok¢a. Lásd: Felszabadulás
Mok¢a-dharma, idézik
a félistenekkel, K¥¢£ával mint teremtõjükkel kapcsolatban, 10.8
a teremtéssel kapcsolatban, 10.8

Monizmus. Lásd: Imperszonalizmus

Mount Everest, 6.47
Mozdíthatatlan dolgok, K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.25
Mozi, 13.8-12
M¡¨hák, 7.15-15
a szamarakhoz hasonlítják õket, 7.15
Mukti
meghatározása, 10
Lásd még: Felszabadulás
Mukunda, az Úr K¥¢£a, 1.41, 2.51
Mu£¨aka Upani¢ad
hivatkoznak rá a lélekkel kapcsolatban, 2.17
idézik
az anyagi világgal mint Brahman megnyilvánulásával kapcsolatban, 5.10
a Felsõlélekkel kapcsolatban, 13.21
a lélekkel és a Felsõlélekkel kapcsolatban, mint madarakkal a fán, 2.22
a lélekkel kapcsolatban, 2.17
a teremtéssel kapcsolatban, 14.3
az Úrtól származó tudással kapcsolatban, 7.2
Muni(k)

fajtái, 2.56
meghatározása, 2.56-56
Vy§sadeva a legjobb, 10.37
Munka
a br§hma£ák, k¢atriyák, vaiªyák és ª¡drák munkájának tulajdonságai, 18.42-44
bûnös, 3.15
Lásd még: Bûnös tevékenység
a cselekvés összetevõje, 18.18
az elmével és intelligenciával, 25
az ember természete szerint
K¥¢£a kedvéért végezve, 18.46-48
lemondani róla nem kedvezõ, 18.47-48
eredményei
elkülönülés tõle, 4.20-23, 5.12, 11.55, 17.25, 18.7-11
K¥¢£a kedvéért, 3.26-26, 18.46
a K¥¢£a-tudat mentesít tõle, 9.28-28
lemondás errõl. Lásd: Lemondás
ragaszkodás hozzá a szenvedély minõségében, 18.27
az eredményekhez ragaszkodva, 18.27
az eredményrõl lemondva, 4.18-24

az Urat így lehet elérni, 3.19

eszköz a yoga folyamatában kezdõ számára, 6.3-3
ezen keresztül kell emlékezni K¥¢£ára, 18.64
fajtáinak megfelelõ áldozatok, 4.32
fáradságos munka a szenvedély kötõerejében, 14.7, 14.12-12
felajánlás K¥¢£ának, 9.27-28
felelõtlen és pusztító, a tudatlanság minõségében, 18.25-25
finom formája, 18.18
foglalkozás szerinti munka
a Hare K¥¢£a éneklése és a foglalkozás szerinti munka, 12.6-7
K¥¢£a kedvéért, 18.8-11
K¥¢£a-tudat és a foglalkozás szerinti munka, 18.8
a megélhetést nem ez biztosítja, 16.16
a szenvedély minõségében, 14.17
az Úr szolgálata ezen keresztül, 18.46-46
gyümölcsei
a bhakta lemond róluk, 5.12
az elkülönülés ezektõl, 3.30, 5.3, 6.40
felajánlása az Úrnak, 5.10-10
K¥¢£a-tudatban, 3.25

a ragaszkodás ezekhez, 5.12, 6.40, 7.15

gyümölcsözõ. Lásd: Gyümölcsözõ tettek
helyes és helytelen, 18.15-15
hibákkal teli
a füsttel fedett tûzhöz hasonlítják, 18.48-48
nem szabad elvetni, 18.48-48
jámbor, 3.16
jótékonysági. Lásd: Jótékonyság
kedvezõ és kedvezõtlen
elkülönülés ettõl, 18.10-11
az odaadó szolgálat fölötte áll, 10.3
kötelesség, 3.19-20
a kötõerõk és a munka, 3.5-5, 4.13-13, 14.7, 14.16-16, 18.22, 18.25-25
K¥¢£a útmutatásával, 3.9
a K¥¢£áért végzett munka, 3.22-24, 11.55, 12.6-7
jelentõsége, 18.57-58
K¥¢£a ajánlja, 12.10
Lásd még: Odaadó szolgálat
K¥¢£át nem köti meg, 9.9-9
K¥¢£a-tudatban, 4.15-42, 5.1-29, 6.1-4, 6.17, 6.20-23, 9.27-28, 12.2

a munkáról való lemondással összehasonlítva, 6.1-1

szükséges, 4.15-16
Lásd még: Odaadó szolgálat
lelki, összehasonlítva az anyagival, 25
a lemondás róla, 3.43
helytelen, 3.4-33
összehasonlítva az odaadó szolgálattal, 5.1-13
materialista filozófiája, 3.16
megköt, 18.30
megszabadulás a visszahatásaitól
a K¥¢£a-tudaton keresztül, 4.18-24
Lásd még: Felszabadulás
„mûvészete”, 3.9
az odaadó szolgálat egyetemes, 28
az odaadó szolgálat megtisztítja, 5.11
az odaadó szolgálatban, 3.26-26, 4.19-23, 5.1
Lásd még: Odaadó szolgálat
az odaadó szolgálaton keresztül megtisztul, 5.11
az önmegvalósított ember számára, 3.17-19
összetevõi, 18.18

ösztönzõ ereje, 18.18

a ragaszkodás ehhez a tudatlanság kötõerejében van, 18.22
a sanny§s¦k számára, 5.6
szabályozott, 6.17
a szenvedély minõségében, 14.7, 18.27
szeszélyes, 14.13
szükséges, 3.5-9
a testet ez tartja fenn, 3.8-8, 3.9
tisztátalan, a szenvedély kötõerejében, 18.27
tökéletessége, 3.19
tökéletességhez vezet, 18.46
tudásban, 5.1
K¥¢£áról, 4.14-15
a tudatlanság kötõerejében, 18.22, 18.25-25
a tûzhöz hasonlítják, 18.48-48
az Úr imádatával, 18.46-46
valamennyi tényezõje, 18.18
a Védák irányítják, 3.15-15
Vi¢£u elégedettségéért, 3.9-10
visszahatásai

a bhakta transzcendentálisan fölöttük áll, 5.7-14

mentesség tõlük, 4.14, 4.18-24
a tudás tüze felelégeti, 4.19
az Úr transzcendentálisan fölöttük áll, 4.14-14
Lásd még: Karma
Lásd még: Odaadó szolgálat; Gyümölcsözõ tettek; Karma
Munka a ª¡drák számára, 18.44
M¡rti formá(k), a Legfelsõbb Úr formái, 11.54
a mögötte álló filozófia és logika, 9.11, 12.5
a postaládához hasonlítják, 12.5
M¡rti-imádat, 12.5, 12.9, 13.8-12, 14.27
elõnyei, 6.18, 11.54, 12.5, 13.8-12
ételfelajánlással, 9.26
felszabadulásra vágyva, 7.29
a hódolat felajánlása ennek során, 9.34
az imperszonalisták kigúnyolják, 9.11
a kezdõ bhaktáé, 9.11
nem gyümölcsözõ, 17.11
a vagyont erre kell fordítani, 11.55
N
N§ga kígyók, K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.29

Nagy gondolkodók
K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.37-37
Lásd még: Bölcs(ek)
Nagy vizek, K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.24
Nagylelkûség, 18.43
Naimi¢§ra£ya bölcsei, 10.18
Nai¢karmya, 6.47
Nakula kagylókürtje, 1.16-18
Nanda Mah§r§ja és Indra imádata, 17
Nandana-k§nana kertek, 2.43
Nap (bolygó), 17, 15.6
félistenének imádata, 7.20, 7.21
fénye, 7.8-8, 13.18, 15.12-12
istene, 4.1
Lásd még: Vivasv§n
jelentõsége, 15.12
K¥¢£át képviseli, 10.21
K¥¢£ától függ, 10.42
mozgása, 9.6
az ott élõ lények, 2.24

ragyogása K¥¢£ától származik, 15.12-12

száma az univerzumban, 10.21, 15.12
a születés rajta, 18, 1.31
a többi bolygó forrása, 4.1
az univerzális formában, 8.4, 11.19
az Úr irányítja, 4.1
az Úr szeme, 4.1, 9.6
Napisten. Lásd: Vivasv§n
N§rada Muni, 4, 7.24
anyja, 9.2
elõzõ élete, 9.2
idézik
elõzõ életével kapcsolatban, amelyet odaadó szolgálatban töltött, 9.2
a K¥¢£a-tudattal kapcsolatban, amelyben nincs veszteség, 6.40
K¥¢£át képviseli, 10.26
K¥¢£a-tudatos szaktekintély, 4.16
K¥¢£ával kapcsolatban hiteles tekintély, 18.62
lelki tanítómestere, 18.75
a pras§dam és N§rada Muni, 9.2
szolgálja a bhaktákat, 9.2

a tanítványi láncolatban, 29
N§rada-pañcar§tra, 7.3
idézik azzal kapcsolatban, hogy a K¥¢£a-tudat felszabaduláshoz vezet, 6.31
Nar§dhamák, 7.15-15
meghatározása, 7.15
N§r§ya£a Upani¢ad, idézik
az élõlényekkel kapcsolatban, akiket N§r§ya£a teremtett, 10.8
a félistenekkel kapcsolatban, akiket N§r§ya£a teremtett, 10.8
K¥¢£ával kapcsolatban
az eredeti személy, 10.8
felsõbbsége, 10.8
a teremtéssel kapcsolatban, 10.8
N§r§ya£a, az Úr, 2.2, 14.26, 18.65
Brahm§ eredete, 10.8
a félistenek és az õsatyák forrása, 10.8
formái
Arjuna látni akarja, 11.45-46
leírása, 11.45
a lelki bolygókon, 11.45
jelképei, 11.45

K¥¢£a az eredete, 10.8

K¥¢£a megjelenése N§r§ya£aként, 4.6
az Úr ¼iva teremtõje, 10.8
Lásd még: A Legfelsõbb Úr, N§r§ya£a
N§r§ya£¦ya, idézik az odaadó szolgálattal kapcsolatban, 12.7
Narottama (§c§rya), 29
Némaság
értéke, 10.38
K¥¢£át képviseli, 10.38
meghatározása, 12.18-19, 17.16
a tiszta bhakták és a némaság, 12.18-19, 12.18-19
Nemi élet
áldozat ebben, 4.26
a belõle származó boldogság elõször nektár, aztán méreg, 18.38-38
bilincsei, 3.39
a börtönrácsokhoz hasonlítják, 3.39
célja, 7.11, 16.1-3
a családi életben, 3.34
szabályozása, 16.1-3
elkülönülés ettõl, 5.21

Lásd még: Elkülönülés

az erre vonatkozó tilalmak, 3.34
a fogamzásgátlás és a nemi élet, 16.1-3
a házasságban, 3.34
jó gyermekek nemzése érdekében, 16.1-3
korlátozása
a családi életben szükség van rá, 16.1-3
K¥¢£a-tudatos gyermekek nemzése érdekében, 16.1-3
kutatása, 13.8-12
lemondás errõl. Lásd: Lemondás, a nemi életrõl
maithunya-§g§ra, 3.39
a megfelelõ nemi élet Maga K¥¢£a, 10.28, 16.1-3
az önmegvalósítás és a nemi élet, 5.21
ragaszkodás hozzá
elkerülése, 3.34
Lásd még: Ragaszkodás
szükséges, 3.34
a tettek középpontja, 3.39
tiltott, 3.34
házasságtörés és tiltott nemi élet, 1.40

védelem ettõl, 1.40

undor a gondolatára, 2.60
vallásos, 10.28
K¥¢£a, 7.11
K¥¢£át képviseli, 10.28
visszaesés ebbe, 2.60
Y§mun§c§rya véleménye róla, 5.21
A nemzés okai, K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.28-28
Nihilizmus, 2.26
Nimb§rka Sv§m¦, 3
Nirgu£a és sagu£a imádat összehasonlítása, 12.5
Nirukti szótár, idézik
a sam§dhival kapcsolatban, 2.44
a s§¯khyával kapcsolatban, 2.39
az Úr kedvteléseivel és energiájával kapcsolatban, 9.5
a Védák céljával kapcsolatban, 15.18
Nirv§£a, 6.20-23
meghatározása, 2.72
Nitya-baddha lelkek, 7.14
Lásd még: Feltételekhez kötött lélek (lelkek)

Nity§nanda, az Úr
kegye Jag§i és M§dh§i iránt, 7.15
a tanítványi láncolatban, 29
Nõk
alkalmasak a legfelsõbb cél elérésére, 9.32-32
anya, 3.34
Caitanya és a nõk, 16.1-3
elkülönülés tõlük. Lásd: Elkülönülés
erényeik, 10.34-34
férjes asszonyok, 11.44
gyerekekhez hasonlítják õket, 1.40, 16.7
intelligenciájuk, 1.40
K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.34-34
K¥¢£át elérhetik, 26
a lemondott rendben élõk kapcsolata velük, 16.1-3
megbízhatóságuk, 1.40
a ragaszkodás hozzájuk, 2.60, 3.34, 14.7, 16.10
szabályozott, 3.34
a szenvedély minõségére jellemzõ, 14.7
a sanny§s¦ és a nõk, 16.1-3

szabadságuk, 16.7
védelmük, 16.7
Lásd még: Családi élet
Növényi élet, 3.38
N¥hari, 29
N¥si°ha Pur§£a, idézik a bhaktákkal kapcsolatban, 9.30
N¥si°hadeva, az Úr, 6.47, 8.14, 11.46, 15.7
K¥¢£a inkarnációja, 4.5
Nõtlenség, 8.11, 17.14-14
a brahmac§r¦nak, 6.13-14
nehézsége, 8.11
szabályai, 6.13-14
a test lemondása, 17.14-14
a tökéletesség érdekében, 8.11
Lásd még: Brahmacarya; Lemondás; Sanny§sa
Nukleáris fegyverek, 16.9
Ny
Nyugalom, 16.1-3
Lásd még: Brahman
Nyugati világ
a Bhagavad-g¦t§ változatai, 2

Lásd még: Kali-yuga

O
Óceán
köpülése, 10.27-27
K¥¢£át képviseli, 10.24
Odaadó szolgálat, a Legfelsõbb Úr szolgálata
az Abszolút Igazságot csak ezen keresztül lehet megismerni, 11.52
abszolút természete, 2.72, 4.24-24
akadályai, 8.5, 8.14
„alapelve”, 15.1
áldozat, 4.23
áldozat ebben, 3.10, 3.13-14, 9.26-27, 12.6-7
állandó, 8.14-14, 9.22, 10.9-9, 12.2, 13.8-12
az általa elért tudás, 15.11
Ambar¦¢a Mah§r§ja példája, 2.61, 6.18
anyagi vággyal végezve, 7.16-16, 7.20-20, 7.22, 7.29, 9.2-3
az anyagi világban, 9.30-30
az anyaginak látszhat, 10
az anyagot lelkivé teszi, 4.24-24
az arcanam, 6.18, 9.27
Lásd még: M¡rti-imádat

Arjunáé, 24-25
§tma-nivedanam. Lásd: Meghódolás a Legfelsõbb Úrnak
bármely életkörülmények, 9.2, 9.14, 9.26, 9.32-33, 11.55
bátorság, 2.56
a belõle származó boldogság, 16, 7.30
a Bhagavad-g¦t§ témája, 13.8-12, 18.1
a bhakták szolgálata, 7.28, 9.2
a bhakták társaságában, 14.27
Lásd még: Bhakták, társaságuk
a bhaktát ez jellemzi, 10.10-10
a bizalmas tudás feltétele, 18.67
boldog folyamat, 9.14, 12.7
buddhi-yoga, 2.39, 2.49, 2.51, 10.10
Caitanya odaadó szolgálatért imádkozik, 6.1
a családos életben, 6.14, 13.8-12
Lásd még: Családi élet
csúcspontja, 6.47, 8.16
egész életen át, 8.10
egy életre, 8.10
az egyéniség és az odaadó szolgálat, 14.26

az egyetlen út K¥¢£ához, 9.26

az egység ebben, 5.11, 15.20
egyszerû gyakorlata, 12.5-7, 14.27
az élet kezdetétõl fogva, 6.42
az élet végén, 25
az életkörülményektõl független, 9.2
elõírásai, 9.14, 12.9-9, 13.8-12
aki képtelen követni ezeket, 12.10
elkülönülés ennek segítségével, 7.1
elkülönülés és odaadó szolgálat, 2.47-51, 3.28, 4.10, 6.14, 6.47, 14.27
Lásd még: Elkülönülés
az elkülönülésben végzett tett, 18.7-11
az elmével, 25, 3.42, 6.18, 6.34, 6.36
elõnye(i)
állandó emlékezés K¥¢£ára, 1.24
az anyagi betegség gyógyulása, 4.24, 6.35
béke, 2.71, 9.31
bensõséges viszony az Úrral, 1.22
a boldogság, 16, 2.39, 2.70, 4.18, 6.26, 6.35, 8.28, 9.2, 9.14, 12.7, 18.54-54
a Brahman elérése, 14.26-26

az elkülönülés, 2.70-70, 3.28, 4.10, 6.14, 6.35-36, 14.27, 18.55

az érzékek szabályozása, 2.68, 5.26, 8.8
a félelemnélküliség, 6.13-14, 6.13-14
 a félistenek kielégítése, 9.23
a felszabadulás, 20, 21, 26, 2.51-51, 2.72, 4.35, 5.2, 5.26, 7.14, 7.29-29, 8.6, 8.8,
8.10, 8.13, 8.27, 10.13, 14.26-26, 15.1
a felvilágosodás, 9.1-2
a hibák ellenére, 7.20, 9.30, 9.31-31
a hit, 4.39, 8.28
az Isten iránti szeretet, 4.10, 10.9, 12.9
a jó tulajdonságok elérése, 10.4-5, 3.8-12
a kötõerõk legyõzése, 14.26-26
K¥¢£a elérése, 20, 21, 23, 25, 26, 8.5-8, 8.14-15, 8.22-22, 9.26, 9.34-34, 12.8-8,
18.65-65
K¥¢£a ismerete, 7.3, 7.24-25, 9.2, 9.4, 10.2-3, 11.52-53, 11.54-54, 13.16, 15.19-19,
18.55-55, 18.67
K¥¢£a kielégítése, 7.17-18, 11.55
a K¥¢£a-tudat, 23-24, 25, 8.5-8, 8.11-13, 8.14, 8.27, 8.28, 9.1, 12.8
a lelki test elérése, 25
lelki tudás, 2.39, 4.38, 6.8-8, 7.1, 7.3, 9.2, 10.10-11, 15.11, 15.20
a magasabb rendû íz, 6.14
más folyamatok hasznával szemben, 12.7
megtisztulás, 2.50, 3.9, 3.41, 4.24-24, 5.11, 7.1, 7.16, 7.20, 9.2, 9.28-28, 9.30, 9.31,
10.11, 12.9, 13.8-12, 13.22, 14.27, 15.20, 18.55, 18.66, 18.71-71

mentesség az adóktól és kötelezettségektõl, 1.41, 2.38, 9.28

mentesség a kötõerõktõl, 2.49
mentesség a lélekvándorlástól, 5.2
mentesség a szenvedésektõl, 5.26, 9.33
mentesség a testi életfelfogástól, 14.22-25
mentesség a visszahatásoktól, 2.21, 2.38, 2.50, 4.14, 4.18, 4.19-22, 4.24, 5.7-14,
9.2
mentesség a zavarodottságtól, 2.70-70
minden cél és minden jó elérése, 2.41, 8.28-28, 9.3
minden elérése, 8.28-28
mindenki elégedettsége, 2.41, 9.3
minõségi egyenlõság az Úrral, 14.26
az önmegvalósítás, 3.3-3, 9.1-2, 13.8-12, 16.22
örökkévaló, 2.40, 3.4-5
öröm, 16, 7.30
a rendíthetetlenség, 2.70-70
az õsatyák számára, 1.41
soha nem vész el, 2.40-40, 9.30
szabadulás a bûnöktõl, 15.20
az Úr hajlékának elérése, 20, 21, 25, 26, 2.39, 2.51-51, 7.23-23, 7.24, 7.29, 8.8,
8.10, 8.13, 8.22-22, 8.28-28, 9.32-32, 10.9, 11.55-55, 18.55-55
az Úrhoz fûzõdõ eredeti kapcsolat felélesztése, 4

védelem, 2.40-27, 3.4, 7.17

visszatérés Istenhez, 20, 21, 25, 26, 2.39, 2.51-51, 8.8, 8.28-28, 10.9, 11.55-55
elvei a különbözõ életrendekben, 8.28
az emlékezés. Lásd: Emlékezés a K¥¢£a-tudatban
az éneklés. Lásd: Éneklés a K¥¢£a-tudatban
eredménye: (minõségi) egység az Úrral, 14.26
eredményei azonnal tapasztalhatóak, 9.2
az erõszak ennek során, 2.21
az érzékeket lefoglalja, 25, 2.58, 2.64, 5.8-11, 6.18, 6.26, 8.8, 12.9, 13.8-12
ételfelajánlás az Úrnak, 9.2, 9.26-27, 12.9, 17.10, 18.7
fajtái, 3.13, 8.14, 12.2
öt, 8.14
a fegyelem a végzése során, 3.30
fejlett szintjei, 8.28
Lásd még: Tiszta odaadó szolgálat
a felemelkedés ezen keresztül, 9.1
a felsõbb bolygókon, 8.16
felsõbbrendû íz, 3.42, 6.4, 6.14
a Felsõléleknek, 6.31
a felszabadulás után, 9.2, 18.55

felszabaduláshoz vezet. Lásd: Felszabadulás

a felszabadulásra vágyva, 7.29-29
felszabadult tevékenység, 2.72, 3.9, 5.11-12
a foglalkozás szerint, 18.46-49
fokozatos emelkedéshez vezet a felsõbb bolygókon át, 8.16
fokozatos folyamata, 4.10, 4.15, 4.24, 5.29, 10.10
folyamatai, 7.1, 11.55, 12.5, 12.8, 12.12, 12.20, 18.55
Ambar¦¢a Mah§r§ja végzi, 2.61, 6.18
kilenc formája, 2.61, 9.1, 9.22, 11.55
K¥¢£a elmagyarázza, 12.2-19
a K¥¢£ához való ragaszkodás szerint kétféle, 12.9
Lásd még az egyes folyamatoknál
fontos, 7.1
formái, 12.2
fölötte áll
az áldozatoknak, 9.16
a bûnös visszahatásoknak, 2.38
az elõírt kötelességeknek, 3.4
a gyümölcsözõ tevékenységeknek, 2.52-53
a kedvezõ és kedvezõtlen tetteknek, 10.3

a születési helyzetnek, 9.32-32

a védikus szertartásoknak, 2.52
a védikus tudásnak, 9.2
háború az illuzórikus energia ellen, 9.30
a hallásé. Lásd: Hallás a K¥¢£a-tudatban
hasonlítják
az evéshez, 2.60, 6.35
 felsõbb erõhöz, 2.68
a gép fenntartásához, 4.21
a gyomor táplálásához, 5.7, 9.3, 9.23
a gyökér öntözéséhez, 2.41, 5.4, 5.7, 9.23
maghoz, 10.9
a naphoz, 15.20
növényhez, 10.9
a túróhoz, 4.24
az üzleti törekvéshez, 12.10
hatalma, 3.41
határozottság a végzése során, 2.41-41, 2.44, 6.24-25, 6.45-45, 7.30, 9.14, 9.30-30
határozottsággal, 6.24
hit benne, 3.31, 9.3-3

a hit ezáltal alakul ki, 4.39, 7.30, 8.28

a hódolat felajánlása az Úrnak, 9.34-34
imádat. Lásd: Imádat
az intelligencia szerepe benne, 25, 8.7
Isten királysága, 2.72
a jámbor és szent embereké, 7.28
jámbor tevékenységek elõzik meg, 6.45, 7.28
a jelen helyzetbõl, 3.33
jelentése, 14.26
a jñ§na-yogával szemben, 12.5
a Kali-yugában, 9.27
kapcsolatok az Úrral az odaadó szolgálatban. Lásd: K¥¢£a, kapcsolat(ok) Vele
karma-yoga, 2.51
katonás fegyelemmel, 3.30
kedvezõ tett, 10.3
kezdete, 9.20, 9.34, 18.55
k¦rtana. Lásd: Éneklés a K¥¢£a-tudatban
kockázat a végzése során, 13.8-12
komolyságot igényel, 15.6
könnyû, 9.2, 9.14, 9.26, 12.5, 12.7

a kötelesség és az odaadó szolgálat, 1.41, 6.23, 6.47, 8.28-28, 10.3, 18.46, 18.57
közvetlen és közvetett összehasonlítása, 12.20
K¥¢£a csak ezáltal ismerhetõ meg, 7.3, 7.24-25, 9.2, 10.2-3, 11.52-53, 11.54-54,
13.16, 18.55-55, 18.67
K¥¢£a formájának végzik, 12.1, 12.2
K¥¢£a kéri tõlünk, 9.33-34
K¥¢£a örömére, 2.64
K¥¢£a a tárgya, 9.34-34
K¥¢£a társasága, 12.8-8
K¥¢£ában élni, 12.8-8
a K¥¢£áról szóló tudás eredménye, 10.7-8, 10.42, 15.19-19
K¥¢£ától függve, 18.57
K¥¢£a-tudatban, 18.57-58
K¥¢£a-tudatos munka, 25
a legfelsõbb célállomás az odaadó szolgálatban, 9.32-32
a legmagasabb rendû
lelki folyamat, 7.30, 15.19, 18.78
megvalósítás, 12.1, 14.27
tevékenység, 6.47-47, 8.16
yoga, 6.46, 9.2, 10.10, 12.5
a legmagasabb rendû yoga, 24

legmagasabb szintû indítékai, 7.17-18

a lélek odaadó szolgálata lefoglalja a testet, 3.42
a lelki tanítómester és az odadó szolgálat. Lásd: Lelki tanítómester(ek)
lelki tevékenység, 9.29
a lelki világban, 2.72, 14.2
lemondás és odaadó szolgálat, 5.1-13, 10.3, 13.8-12, 18.7-11
lemondások ebben, példái, 12.16
Lásd még: Lemondás
lendítõereje, 7.16-18
magasabb rendû, mint a lemondás, 5.2-2
a materialisták vonakodnak tõle, 13.20
a materialistákat erre biztatják, 3.29
meditáció. Lásd: Meditáció; Emlékezés a K¥¢£a-tudatban
a meghódolás ennek során. Lásd: Meghódolás
meghódolt hozzáállással, 5.10-10, 9.28
megszabadít a bûnöktõl, 15.20
a megtestesült lelkek számára, 5.29
megtisztítja az érzékeket, 12.9
megtisztítja a tetteket, 5.11
megtisztult tevékenységek, 10

a mellette felmerülõ hibák, 9.30, 9.31-31

minden felhasználható benne, 2.63
mindenki számára, 9.14, 11.55
mindenkit elégedetté tesz, 2.41, 9.3
a m¡rti elfogadja, 12.5
a m¡rti formája. Lásd: A Legfelsõbb Úr m¡rti formái
a m¡rti-imádat. Lásd: M¡rti-imádat
mûveltség és odaadó szolgálat, 9.2
N§rada Muni példája, 9.2
négyféle jámbor ember végzi, 7.16-16
nehéz, 7.3, 9.3
nem anyagi, 9.2
nem hiteles, 7.3
nem kockázatos folyamat, 12.5
nem teljes, 2.40-41, 3.4
a nemi élet hátráltatja, 5.21
az odaadó szolgálatban végzett meditáció, 7.28
önmegvalósításhoz vezet, 13.8-12
örök szolgai kapcsolat, 13.8-12
örökkévaló, 9.2, 13.8-12

összehasonlítják
a gyümölcsözõ munkával, 2.38-40, 3.28-28
az imperszonalizmussal, 12.1-7, 12.20
a jñ§na-yogával, 12.5
más yogákkal, 6.47-47, 8.16, 9.2, 10.10, 12.5-5
ösztönös, 8.28
p§da-sevanam. Lásd: Odaadó szolgálat, imádat; A Legfelsõbb Úr, lótuszlába
példái, 12.9, 14.27
a pras§dam evés, 9.2
Lásd még: Pras§dam
a prédikálás. Lásd: A K¥¢£a-tudat prédikálása
ragaszkodás hozzá, ennek szükségessége, 19-20
rasái, 8.14
rendíthetetlenség ebben, 6.23, 7.1, 7.30, 18.33
részlegesen is teljes, 2.40-40
sakhyam. Lásd: K¥¢£a, kapcsolat(ok) Vele
s§¯khya és odaadó szolgálat, 2.39, 5.5
a s§¯khya-yoga, 2.39
segítése, 12.10, 12.11
semmiféle képesítés nem szükséges a végzéséhez, 9.2

sikere, 6.24
smara£am. Lásd: Meditáció; Emlékezés a K¥¢£a-tudatban
ªrava£am. Lásd: Hallás a K¥¢£a-tudatban
sürgõssége, 3.41
szabályokhoz kötött, 12.9-9, 12.12
személyes, 4.11
a szentírások útmutatást adnak hozzá, 10.3
szeretettel, 9.2, 9.26-26, 10.10-10, 11.49
szeszélyes, 18.57
õszinte, 3.31
szintjei, 4.10, 10.9, 18.55
szükséges hozzá a szolgáló és a szolgált, 14.26
szükségszerû, 3.29, 5.2, 15.20-20
Lásd még: Odaadó szolgálat, elõnyei
a tanítványi láncolat és a bhakták, 4.16
a társadalmi rang nem számít a végzése során, 9.32-33
teljessége, 9.13-13, 14.26-26, 18.58
Lásd még: Tiszta odaadó szolgálat
a templomban, 11.55, 17.26-27
a templomok építése, 12.16
 természetes folyamat, 16, 5.8-9, 12.5
a testtel, az elmével és az intelligenciával, 25
a testtel és az érzékekkel a feltételekhez kötött állapotban, 12.9
tettei, 5.1, 12.6-7
a tettek célja, 11.55
a tettek összekapcsolása az odaadó szolgálattal, 3.28, 4.21, 5.11, 8.27
tevékenységei
név szerint, 4.24-28, 9.1
Lásd még: Odaadó szolgálat, folyamata
tiszta és transzcendentális, 15.20
tiszta szeretetben, 10.9, 11.8
tiszta. Lásd: Tiszta odaadó szolgálat
tudásban, 7.17-19
univerzális tevékenység, 28
az Úr, a bhakta és a szeretet viszonzásának jelenléte, 14.26
az Úr dicsõítése. Lásd: Odaadó szolgálat, éneklés
az Úr segít benne, 6.24
az útmutatás erre, ennek forrásai, 10.3
Lásd még: Bhaktá(k); Szentírás(ok); Lelki tanítómester(ek); Védák; Védikus
irodalom
az üzlet és az odaadó szolgálat, 11.55

vágyni rá, ennek okai, 7.16-16

a vagyon felhasználása, 11.55, 12.10
a vallás célja, 9.2
vandanam. Lásd: Imák
a var£§ªrama szertartások fölött áll, 8.28-28
a Védák végkövetkeztetése, 16.24
vegyítetlen. Lásd: Tiszta odaadó szolgálat
a vele kapcsolatos tudás. Lásd: Tudás
a visszaesés, 9.3-3, 9.22, 9.30-30, 15.20
visszahatásaiért az Úr vállalja a felelõsséget, 18.14, 18.17
a yoga csúcspontja, 8.16
Lásd még: K¥¢£a-tudat; Isten iránti szeretet
Okok, öt közvetlen és távoli ok, 5.8-9
Okozati-óceán (kozmikus óceán), 10.20, 11.54
O°(k§ra), 8.11
áldozat, adományozás és vezeklés ezzel, 17.24
Brahman, 8.11, 8.13
K¥¢£a, 7.8-8, 8.13, 9.17-17
K¥¢£át képviseli, 10.25
a védikus himnuszokban, 17.23

Lásd még: O° tat sat

O° tat sat, 17.23-27
a br§hma£ák vibrálják, 17.23-23
jelentése, 17.23
 a K¥¢£a-tudatban, 17.23
az Úr, 17.23-23, 18.1
a Védákban, 17.23-23
Lásd még: O°(k§ra)
Oroszlán, K¥¢£át képviseli, 10.30
Orvos, K¥¢£át hozzá hasonlítják, 2
Orvosság, 9.16
Ostobaság, 14.16, 14.17
Ö
Ölés
állatoké. Lásd: Állatmészárlás
Arjuna esetében, 2.19, 2.21
az embereké. Lásd: Gyilkosság; Háború
az érte járó büntetés. Lásd: Büntetés; Bûnös visszahatások
az érte járó visszahatás, 14.16
háborúban, 1.45
hiteles, 18.17

az idõs embereket tilos megölni, 1.39

a k¢atriya esetében, 2.31, 18.47
a lélek örökkévalósága nem mentség rá, 16.1-3
a lelket nem lehet megölni, 2.17-21, 2.23-24
néha szükséges, 2.21
az Úr megöli a démonokat, 16.20
Önfegyelem, 16.1-3
brahminikus tulajdonság, 18.42
a családos ember számára, 16.1-3
az elme lemondása, 17.16-16
jelentése, 13.8-12
szükségszerûsége, 16.1-3
a tiszta bhaktában, 12.13-15
tökéletességet eredményez, 18.49-49
tudás, 13.8-12
Önmegvalósítás, 2.28
akadályai, 3.14, 3.34, 3.41
áldásai, 6.20-23, 6.20-23
az alkalmasság erre, 1.46
alternatívái, 12.8-12

békéhez vezet, 18.51-53

a bhakti-yogán keresztül a legjobb, 13.8-12
boldogságot okoz, 5.21-24, 6.20-23, 6.20-23, 18.37
brahma-bh¡ta szintje, 5.24, 18.51-54
a Brahman-megvalósítás és az önmegvalósítás. Lásd: Isten megvalósítása,
Brahman megvalósítás
az ego és az önmegvalósítás, 13.8-12
az ehhez vezetõ tettek, 4.42
elhanyagolása, 2.7
az elõírásai követésébõl származó boldogság, 18.37
elkülönülés és önmegvalósítás, 2.1, 16.22, 18.51-53, 18.51-53
az elkülönülés szükséges hozzá, 2.1, 16.22
elõnyei, 18.51-53
elsõ szintje a Brahman szint, 14.27
az emberi élet erre való, 10.4-5
az erre jellemzõ tudat, 3.17
az erre rögzített elme, 2.53-53
az erre való törekvés fajtái, 13.25
az érzékkielégítés akadályozza, 2.29, 3.34, 6.36
az érzékszabályozáson keresztül, 4.27-27
ezáltal felül lehet emelkedni a kötelességeken, 3.17-18

félelmek ezzel kapcsolatban, 4.10-10

a Felsõlélek megpillantása, 6.29-29
felszabadulás, 5.19
fokozatos és közvetlen folyamatának összehasonlítása, 12.20
folyamatai, 3.16, 6.37, 12.20
függetlenség ebben, 3.18
három módszere, 3.16, 6.37
a hozzá szükséges intelligencia, 2.69
jelei, 2.54-54, 2.64-65, 2.68-72, 5.16-28, 6.8-9, 6.20-32, 18.54-54
jelentõsége, 2.29
jelentõségének elfogadása, 13.8-12
a kéj elpusztítja, 3.41
két fajtája, 3.3-3
kiegyensúlyozottság jellemzi, 5.18-19
közvetlen és közvetett, 3.3-3, 12.20
K¥¢£a-tudat és önmegvalósítás, 6.27, 6.30, 6.37
a K¥¢£a-tudatban történõ lemondáson keresztül, 18.50
kutatás utána, 15.3-4
legjobb folyamata. Lásd: Odaadó szolgálat
a legmagasabb rendû, 2.53

a K¥¢£a-tudat, 6.10
a lelki tudáson keresztül, 9.2-2
meghatározása, 2.46, 2.71, 6.28
megszabadít a szenvedéstõl, 6.20-23, 6.20-23
a napkeltéhez hasonlítják, 5.16-16
a nemi élvezet és az önmegvalósítás, 5.21
az odaadó szolgálat és az önmegvalósítás, 3.3-3, 13.8-12, 16.22
az önmegvalósításra törekvõ ember jellemzõi, 18.54-54
próbája, 5.21
a sam§dhi ebben, 2.44
a szabályozott elmén keresztül, 6.36
a személytelen filozófiai tudás ehhez, 18.20
szilárdság ebben, 6.18-23
szintjei, 13.1-2
a haladás ezeken keresztül, 7.19, 14.27
szükség van hozzá az elme szabályozására, 6.36
a tiltott nemi élet akadályozza, 3.34-34
tökéletessége a K¥¢£ának való meghódolás, 18.78
transza, 2.53-53
a tudás ebben, 5.16-17, 6.8-9

tudás és önmegvalósítás, 6.7-9

a tudáson keresztül érhetõ el, 2.1, 6.37, 7.17
tudást eredményez, 15.11-11
az Úr nevének éneklése a legmagasabb rendû, 2.46
az Urat hallgatva, 9.1-2
a vágy erre, 4.10
a Védák célja, 2.46
véget vet a születés körforgásának, 5.19
visszaesés errõl a szintrõl
Arjuna errõl kérdez, 6.37-38
következményei, 6.38-45
megszünteti a boldogságot, 6.38
okai, 6.37
visszavisz Istenhez, 5.19
a yogán keresztül, 3.16
Lásd még: K¥¢£a tudat; Felszabadulás
Önmegvalósított lélek (lelkek). Lásd: Bhaktá(k); Felszabadult lélek (lelkek)
Önvaló
meghatározása, 8.1-1, 8.3
a valódi, összehasonlítva a hamissal, 13.8-12

Lásd még: Lélek (lelkek)

Önvédelem, Arjuna elutasítja, 1.45
Öröm
K¥¢£a a legmagasabb rendû öröm, 17
a mennyei bolygókon, 2.42-43, 2.42-43
a védikus út az anyagi boldogság eléréséhez, 2.42-43, 2.42-43
Lásd még: Boldogság; Érzékkielégítés
Õs(ök)
K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.29
a nekik végzett felajánlások Maga K¥¢£a, 9.16
az univerzális formában, 11.22
Összetett szavak, közöttük K¥¢£a képviselõje, 10.33-33
P
P§da-sevanam a K¥¢£a-tudatban. Lásd: Imádat, az Úr imádata
Padma Pur§£a, idézik
a bhaktákkal és a bûnös visszahatásokkal kapcsolatban, 9.2
a K¥¢£a-tudat adta örömmel kapcsolatban, 5.22
 a lelki tanítómesterrel kapcsolatban, aki bármilyen kasztból származhat, ha
vai¢£ava, 2.8
Padman§bha, 29, 8.22
P§ñcajanya kagylókürt, 1.15
P§ñcar§trik¦, 5.6

Pañca-tattva
dicsõítése, 2
mah§-mantra, 2
P§£¨avák
Dh¥tar§¢±ra és a P§£¨avák kapcsolata, 1.1
gyõzelem vár rájuk, 1.14
hadseregük
ereje, 1.10, 1.20
gyõzelmének jelei, 1.20-20
leírása, 1.3-6, 1.10, 1.14-19
sorsa a kuruk¢etrai csatában, 11.26-28
hitük, 1.19
katonáik
sorsuk Kuruk¢etránál, 11.26-28
az univerzális formában, 11.26-28
királyságuk, 1.16-18, 1.31-35
K¥¢£a
irányította õket, 1.20
képviselõje közöttük, 10.37-37
az oldalukra állt, 1.14

az Úrként tekintenek Rá, 7.25

a Kurukkal együtt harcra készülnek, 1.1-28
a Kurukkal szemben, 1.1-46
politikai ügyeik, 1.1-3, 1.11, 1.16-18, 1.23, 1.36, 1.37-38
a Kuruknak kedvét szegik, 1.19-20
megszólaltatják kagylókürtjeiket, 1.14-18
a szerencse kedvez nekik, 1.14
tanítója, 1.3
vallásosak, 1.1
Lásd még: az egyes P§£¨avák nevénél
A P§£¨avák királysága, 1.16-18, 1.31-35
P§£¨u király, 1.1, 1.8
Arjuna és P§£¨u király, 6.2, 10.37
Dh¥tar§¢±ra és P§£¨u kapcsolata, 1.1
fiai. Lásd: P§£¨avák; az egyes P§£¨avák
Pap(ok)
K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.24
Lásd még: Bölcsek; egyes papok
Parabrahman
a Brahmannal összehasonlítva, 8.3
K¥¢£a, 4
meghatározása, 4
Lásd még: Brahman, A Legfelsõbb
Para° dh§ma meghatározása, 4
Param§tm§. Lásd: Felsõlélek
Parameªvara jelentései, 13.28
Parampar§
meghatározása, 3
Lásd még: Tanítványi láncolat(ok)
Par§ªara Muni, 2.32
a bhagav§n szóval kapcsolatban hivatkoznak rá, 2.2
idézik
K¥¢£át az Úrként fogadja el, 10.1
a k¢atriya kötelességével kapcsolatban, 2.32
Vy§sadeva apja, 2.2, 13.5
Par§ªara-sm¥ti, idézik. Lásd: Par§ªara Muni, idézik
Paraªur§ma, az Úr, 3.35
Par¦k¢it Mah§r§ja, 10.27
P§rtha. Lásd: Arjuna
P§rtha-s§rathi, K¥¢£a, 1.15

P§rvat¦
fia, 10.24
¼iva, K§rtikeya és P§rvat¦, 2.62
P§¢a£¨¦, 4.12
P§ªupata-astra, 2.33
Patañjali Muni, 6.20-23
hivatkoznak rá a lélekkel és az érzéki élvezettel kapcsolatban, 4.27
idézik
a felszabadulásssal és a lelki boldogsággal kapcsolatban, 6.20-23
az önmegvalósítással kapcsolatban, 6.20-23
yoga-rendszere, 4.27, 6.20-23
Pau£¨ra kagylókürt, 1.15
Pavitram meghatározása, 5
Pénz. Lásd: Vagyon
Piª§cák, 9.25
Pit§(k)
bolygója (Pit¥loka), 10.29
a nekik bemutatott áldozat, 9.16
irányítójuk, 10.29
Pit§maha, Brahm§, 10.6

Pokolbolygók, 1.43-43, 16.10, 16.16-16, 16.21-22

a démonok nem szabadulhatnak innen, 16.16
a lealacsonyodás, 1.43
a leesés ide, 14.18
a védelem ettõl, 1.43
Politika, 2.31
a P§£¨ava-Kuru viszály, 1.1-3, 1.11, 1.16-18, 1.23, 1.36, 1.37-38
Lásd még: Diplomácia
Politikus(ok)
alkalmassága, 1.2
leesése, 2.8
Lásd még: K¢atriyá(k)
Prabhup§da, ¼r¦la
családja, 6.42
hódolatát ajánlja, 1-2
a tanítványi láncolatban, 29
Pradh§na, 13.7
Pradyumna, 8.22
Prahl§da Mah§r§ja, 4.8
daitya családból, 10.30

K¥¢£át képviseli, 10.30

K¥¢£a-tudatos hiteles tekintély, 4.16
meghódol a Legfelsõbb Úrnak, 7.15
minden veszélyt vállal K¥¢£a kedvéért, 11.55
türelmes az apjával, 13.8-12
Praj§pati, 16.6
Prak§ª§nanda Sarasvat¦ és Caitanya, 2.46, 10.11
Prak¥ti, 2.39, 7.4, 15.1
átmeneti, 8
az élõlények, 7
a feleséghez hasonlítják, 7
felsõbbrendû és alsóbbrendû, 7
a G¦t§ témája, 7, 8, 9
K¥¢£áé, 4.6
meghatározása, 7, 8, 4.6
nõi, 7
örökkévaló, de átmeneti, 8
a természet, 13.1-2, 13.3
az Úr irányítja, 7
Pr§£a. Lásd: Életlevegõk

Pr§£a-maya, 13.5
Pr§£§y§ma-yoga, 4.29
Prapit§maha, K¥¢£a, 10.6
Pras§dam, 4.29, 6.17, 13.8-12, 17.10
az áldozat és a pras§dam, 17.13
az áldozatok során kiosztják, 17.13
elfogadása, 18.7
elõnyei, 17.10
enyhíti a szenvedést, 1.41
 az evés mint odaadó szolgálat, 16.24
a felajánlás maradéka, 11.55
felajánlható ételek, 6.17, 9.2, 9.26-26, 13.14, 17.10
fertõzésgátló oltóanyaghoz hasonlítják, 3.14
haszna, 6.17, 9.2, 9.26-27, 12.8, 17.10
jelentõsége, 3.13-13
a lemondás és a pras§dam, 2.63
„megfelelõ étrend a szenvedõ beteg számára”, 6.35
meghatározása, 4.29
megszabadít a bûnös visszahatásoktól, 3.13, 3.14
N§rada Muni és a pras§dam, 9.2

az õsök számára, 1.41-41

szükségessége, 6.16
tisztulást eredményez, 3.11, 3.14, 12.8
tulas¦, 2.61, 9.2
az Úr Caitanya javasolja, 16.24
az Úr vagy bhaktái maradéka, 17.10
a virágok, 2.61
Praªna Upani¢ad, idézik a lélekkel mint ismerõvel és cselekvõvel kapcsolatban,
18.14
Pratyag-§tm§ és par§g-§tm§, 4.27
Praty§h§ra, 5.28, 6.25
Prav¥tti, 18.30
Pray§ga, 6.11-12
Pr§yaªcitta (vezeklés), 1.43
Lásd még: Tisztulás
Prema. Lásd: Szeretet, Isten iránt
P¥th§ rokonai, 1.25
Pur§£ák, 3, 7.3, 10.18, 11.48
történetek, 22-23
Purujit, 1.5
Puru¢a, 15.1

a lélek, 13.20
meghatározása, 5
Puru¢a-avat§rák, 10.20
Puru¢a-bodhin¦ Upani¢ad, idézik az Úr formáival kapcsolatban, 4.9
Puru¢§rtha meghatározása, 6.20-23
Puru¢ottama, 11, 29, 439
K¥¢£a, 8.1-1, 10.15-15, 11.3
Puru¢ottama-yoga, 15.20
Pusztítók, K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.33
Pusztulás. Lásd: Megsemmisülés
R
R§dh§r§£¦, 2
Ragaszkodás
az abhaktákat befolyásolja, 1.28
adományozás ragaszkodással, 17.21
akadályozza a meghódolást, 15.5-5
akadályozza az odaadó szolgálatot, 2.44
az állati hajlamokhoz, 6.40
az alváshoz, 1.24, 6.16, 14.8, 18.35
az anyagi
megjelölésekhez, 19-20, 3.29, 7.13

tárgyakhoz, 2.29
testhez, 3.29
tettekhez, 3.29-29, 16.11-12
az anyagi tudáshoz, 6.8
az átmenetihez, 4.12, 7.13
a családi élethez. Lásd: Családi élet, a ragaszkodás hozzá
a démonokhoz, 16.11-16
az ebbõl származó zavarodottság, 1.30
az elmét megzavarja, 1.30
az érzékkielégítéshez, 2.29, 3.8, 3.12, 3.34, 14.7, 14.12-12, 16.16-16, 18.32
a félistenek imádatához, 9.20
a gazdagsághoz, 1.35, 14.8, 16.10, 16.13-15, 16.13-15, 18.34
gyûlölet és ragaszkodás, 2.47-47, 2.64, 3.34-34, 10.5
a gyümölcsözõ tettekhez, 3.25, 5.12, 7.15, 14.7, 18.27
a hamis ego és a ragaszkodás, 3.40
Harid§sa çh§kura lemondását próbára tették, 2.62
a hatalomhoz, 16.13-15
a húsevéshez, 14, 3.12, 16.3, 16.10
illúziója. Lásd: Illúzió
az imperszonalizmushoz, 9.14, 12.1

a jóság minõségéhez, 14.6-6

a jósághoz, 3.19, 14.6-6
a kéj és a ragaszkodás, 19-20
a kötelesség elkerüléséhez, 2.47-47
a K¥¢£a-tudat és a ragszakodás, 2.56
a K¥¢£a-tudatban felülemelkednek rajta, 2.64
a lakhelyhez, 14.12
lealacsonytja az embert, 6.5-5
leesés, 15.20
a lelki életben, 6.40
lemondások, vezeklések és ragaszkodás, 17.5-6, 17.5-6
a megbecsüléshez, 13.8-12, 15.5
meghatározása, 2.56
a megjelölésekhez, 19-20, 3.29, 7.13
a megszabadulás tõle. Lásd: Felszabadulás
mentesség tõle. Lásd: Elkülönülés; Felszabadulás; Lemondás
minden tettet ez jellemez, 6.1
a m¡¨háé, 7.15
a munkához és eredményeihez, 18.27
a nõ és a férfi között, 14.7

a nemi élethez, 2.60, 3.34, 7.15, 10.28, 16.10

a nõkhöz, 2.60, 3.34, 14.7, 16.10
Lásd még: Ragaszkodás a nemi élethez
ostobaság, 4.12, 7.15
az önimádathoz, 17.18-18
összehasonlítva az elkülönüléssel, 2.56
ragaszkodás K¥¢£ához, összehasonlítva az anyagi ragaszkodással, 5.12, 6.35
a ragaszkodással végzett tett, 18.27
a részegséghez, 3.24, 4.10, 14.8, 16.10
a sanny§s¦ké, 6.1
súlyosbodása, 15.20
a szabályozott érzékkielégítéshez, 3.34
a személyes felemelkedéshez, 6.32
a szenvedély kötõerejébõl származik, 14.12-12
a szerencsejátékhoz, 16.10
szintjei, 2.62-63, 4.10
a testhez, 19, 2.25-30, 3.29
Lásd még: Testi életfelfogás
a tétlenséghez, 2.47-47
a tett gyümölcseihez, 3.9-9, 5.12, 6.40, 7.15, 18.34

a tettek feladásához, 3.4-9

a tiltott nemi élethez, 3.34
a tulajdonhoz, 2.47-48, 2.71, 5.29, 15.5
az uralkodáshoz, 3.8, 13.21-22, 13.22, 16.13-15, 18.35
a yog¦ké, 8.14
Lásd még: Vágy, anyagi; Elkülönülés; Érzékkielégítés
Raghu-dinasztia, 4.1
Ragun§tha d§sa Gosv§m¦, 29
Ragyogás, K¥¢£át képviseli, 10.36
Rah¡ga£a (király) és Ja¨a Bharata, 6.43
R§ja-yoga, 6.47
R§jendra, 29
Rak¢asák, 9.25
Lásd még: Démon(ok)
R§macandra, az Úr, 1.20, 4.13, 6.47, 8.14, 14.26, 15.7, 18.65
apósa, 3.20
dinasztiája, 4.1
Hanum§n és az Úr R§macandra, 3.37
hitvese, 1.20
igazságos király, 10.27

K¥¢£a inkarnációja, 4.5

K¥¢£át képviseli, 10.31
szemben R§va£ával, 1.20, 1.36
az Urat R§maként ismerik, 5.22
Lásd még: A Legfelsõbb Úr
R§m§nuj§c§rya, 3, 2.12, 7.24
meghódolt az Úrnak, 7.15
a san§tana-dharmával kapcsolatban hivatkoznak rá, 15
R§ma-r§jya, 1.36
Rasák
az odaadó szolgálatban, ötféle, 8.14
Lásd még: K¥¢£a, a kapcsolatok Vele; A Legfelsõbb Úr, a kapcsolatok Vele
R§va£a, 4.8, 7.15, 16.20
lépcsõje, 16.16
szemben Hanum§nnal, 3.37
szemben R§mával, 1.20, 1.36
¹g Veda, 9.17-17
idézik
az o° szóval kapcsolatban, 17.23
a tehénöléssel kapcsolatban, 14.16

az Úr lakhelyével kapcsolatban, 18.62

az Úr Vi¢£uval kapcsolatban, 17.24
Rossz társaság, 11.55
Rudrá(k)
K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.23
a legfõbb közöttük, 10.23
az univerzális formában, 11.6
az Úr az eredetük, 10.8
R¡pa Gosv§m¦
Caitanya és R¡pa Gosv§m¦, 11.54
a hozzá szóló ima, 1
idézik
az elkülönüléssel és a K¥¢£a-tudattal kapcsolatban, 8.27
a felszabadult bhaktával kapcsolatban, 6.31
a K¥¢£a-tudatban végzett lemondással kapcsolatban, 9.28
a K¥¢£a-tudattal mint felszabadulással kapcsolatban, 6.31
a tiszat odaadó szolgálattal kapcsolatban, 11.55
lemondott az alvásról, 6.17
prédikáló missziója, 1
a tanítványi láncolatban, 29

Õrültség, a tudatlanság minõségébõl származik, 14.8, 14.9, 14.13, 14.17

S
¼abda-brahma, felülemelkedés a korlátain, 2.52
Sac-cid-§nanda, 20
K¥¢£a, 4.5
K¥¢£a formája, 18, 9.11
S§dhaka, 2.68
S§dhu(k)
a bhakták mint, 4.8, 17.26-27
meghatározása, 4.8
tulajdonságai, 4.8
Lásd még: Bhaktá(k); Bölcs(ek); Szent ember(ek)
S§dhyák, 11.22
Sagu£a imádat, 12.5
Sahadeva, 1.16-18
¼aibya, 1.5
Sakhyam a K¥¢£a-tudatban. Lásd: K¥¢£a, kapcsolatok Vele
¼akuni, 1.26
¼alya, 1.9, 1.26
S§ma Veda, 9.17-17, 10.22, 10.35-35
himnuszai, 10.35-35

K¥¢£át képviseli, 10.22

Sam§dhi, 1.24, 2.57, 6.10, 6.20-23, 6.20-23, 6.25
jelentése, 2.53
két fajtája, 6.20-23
a K¥¢£a-tudaton keresztül, 2.57, 8.12
meghatározása, 2.44
Lásd még: Emlékezés a K¥¢£a-tudatban; Meditáció
Sam§na, 2.17
Samat§ meghatározása, 10.4-5
Samprajñ§ta-sam§dhi, 6.20-23
Sa°s§ra. Lásd: A születés és halál körforgása; Lélekvándorlás
Sa°sk§ra, Garbh§dh§na, 16.1-3
Sanaka-kum§ra, 10.6
Sananda-kum§ra, 10.6
San§tana Gosv§m¦
Caitanya és San§tana Gosv§m¦, 16
a tanítványi láncolatban, 29
San§tana meghatározása, 14
San§tana-dharma, 14-16, 1.42
hasonlítják az elemi természethez, 15

kezdet nélküli, 15
meghatározása, 15
összehasonlítják a vallással, 15-16
részletes leírása, 15-16
Lásd még: Var£§ªrama-dharma rendszer
San§tana-kum§ra, 10.6
Sanat-kum§ra, 10.6
S§nd¦pani Muni, 2.4
Sañjaya
boldogsága, 18.77-77
Dh¥tar§¢±ra
és Sañjaya, 11.12
kérdései, 1.1-1, 18.74
Sañjaya bátorítja, 1.2-2
Sañjaya elcsüggeszti, 18.78
Sañjaya figyelmezteti, 1.16-18
elbeszélése, 1.2-18.78
ereje, 1.1
közvetlenül hallotta K¥¢£át, 18.75-75
K¥¢£át és Arjunát dicsõíti, 18.74-78

látta a kuruk¢etrai csatamezõt, 18.75

Vy§sadeva kegyén keresztül, 18.75
látta az univerzális formát, 18.77
lelki tanítómestere, 1.1, 18.75-75, 18.77
megpróbálja leírni az univerzális formát, 11.12
a tanítványi láncolatban, 18.75
¼a¯kara, az Úr. Lásd: ¼iva
¼a¯kar§c§rya, 3
a Bhagavad-g¦t§ magyarázata, 7.3
elfogadta a Ved§nta-s¡trát, 18.13
K¥¢£át elfogadta, 7.3
K¥¢£ával mint a Legfelsõbb Úrral kapcsolatban hivatkoznak rá, 7.24
a legnagyobb imperszonalista, 7.3
¼§r¦raka-bh§¢yája, 5.6
Sa¯kar¢a£a, 8.22
Sa¯k¦rtana
Caitanya
ajánlotta, 3.10
bevezette, 3.12
meghatározása, 4.8

szükség van a tanítására, 3.13

yajña a jelen korszakra, 3.10, 3.12-14
Lásd még: Éneklés a K¥¢£a-tudatban
Sanny§sa
Arjuna véleménye errõl, 5.1
Caitanyáé, 16.1-3
célja, 3.5
elõzetes tisztulás, 3.4
jelentése, 10.3, 18.2
kívánalmai, 3.4
a k¢atriyák számára, 2.31
lemondása, 18.2
nehézségei, 2.15
az Úr meghatározza, 18.2
Lásd még: Var£§ªrama-dharma rendszer
Sanny§sa-yoga, 6.2
Sanny§s¦(k)
alázatosak, 16.1-3
anyagi dolgokhoz ragaszkodó, 6.1
a bhakták, 18.11, 18.49

bhakták, akik mindent felajánlanak K¥¢£ának, 18.11

bízik a Felsõlélekben, 16.1-3
Caitanya példája, 16.1-3
el kell kerülniük az anyagi vágyakat, 16.1-3
feladatuk a prédikálás, 16.1-3
a fõzés és a sanny§s¦k, 18.7
a házasság és a sanny§s¦k, 18.5, 18.7
hitük, 16.1-3
az imperszonalisták, 5.2, 5.6
összehasonlítva a vai¢£avákkal, 5.6
két osztálya, 5.6
koldulnak, 10.4-5
a lelki tanítómester és a sanny§s¦, 16.1-3
lemondásuk, 18.7
m§y§v§d¦k, 5.2, 5.6
mentesek a félelemtõl, 16.1-3
a nekik felajánlott adomány, 10.4-5
a nõk és a sanny§s¦, 16.1-3, 18.5
prédikálnak a családosoknak, 10.4-5
szabályaik a tisztulás érdekében, 16.1-3

a tevékenység és a sanny§s¦, 5.6

tulajdonságaik, 9.28
az Úrra bízzák magukat, 16.1-3
a vagyon és a sanny§s¦, 16.1-3
vai¢£ava, 5.6
zavart okoznak, ha nem megfelelõen cselekszenek, 3.4
Sarasvat¦ istennõ imádata, 7.21
¼§r¦raka-bh§¢ya, 5.6
Sarkcsillag, 18.71
Sarva-gata, a lélek, 2.24
¼§stra. Lásd: Szentírás(ok)
¼§ªvatam meghatározása, 5
Sat, áldozat, adományozás és vezeklés ezzel, 17.26-27, 17.26-27
Sa±-cakra-yoga, 8.10, 8.11
folyamata, 8.11-13
S§tvata-tantra, idézik
a Vi¢£u kiterjedésekkel kapcsolatban, 10.20
a Vi¢£uk általi teremtéssel kapcsolatban, 7.4
S§tyaki, 1.16-18
Satyam
meghatározása, 10.4-5
Lásd még: Igazmondás
Satya-yuga, 8.17
¼aucam. Lásd: Tisztaság
Saumadatti, 1.8
Saumya-vapu¤, K¥¢£a formája, 11.50
¼aunaka, idézik azzal kapcsolatban, hogy hallanunk kell az Úrról, 10.18
Savyas§c¦, Arjuna, 11.33
Sértés(ek)
Arjunáé, 11.41-42, 11.44, 11.45
a bhakták ellen
K¥¢£a megtiltja, 9.30-30
K¥¢£a nem bocsátja meg, 1.35
a Kuruk által, 1.35
Bh¦¢madeva és Dro£§c§rya sértése Draupad¦ ellen, 11.49
Caitanya ellen, 10.11
a démonoké a valódi vallás ellen, 16.18
Draupad¦ ellen, 11.49
az emberi életben elkövethetõ legnagyobb sértés, 16.24
a Felsõlélek ellen, 17.5-6, 17.5-6

a hibakeresés, 16.1-3
K¥¢£a ellen
Arjuna ennek megbocsátásáért imádkozik, 11.41-42, 11.44
Arjuna fél ettõl, 11.45
az ezért járó visszahatások, 9.12-12
a félisteneket egyenlõnek tekinteni Vele, 10.42
az irigység, 18.67
Lásd még: K¥¢£a, kigúnyolása
K¥¢£a kigúnyolása, 9.11-11
a Kuruk sértése Draupad¦ ellen, 11.49
a lelki elvektõl való idegenkedés, 16.24
a nem hiteles szigorú lemondások és vezeklések, 17.5-6, 17.5-6
a túlzott bizalmaskodás K¥¢£ával
Arjuna ennek megbocsátásáért könyörög, 11.41-42, 11.44
Arjuna fél tõle, 11.45
a valódi vallás ellen, 16.18
Siddhák, a kuruk¢etrai csata tanúi voltak, 11.36
Siddhik, 6.23
¼ikha£¨¦, 1.16-18
¼ik¢§¢±aka, idézik

a szív tisztításával kapcsolatban, 6.20-23

a türelemmel kapcsolatban, 8.5
¼iªup§la, K¥¢£ával, 7.25
S¦t§-dev¦, 1.20
 apja, 3.20
R§ma és S¦t§, 1.36
¼iva, az Úr, 2.2, 8.2, 10.7, 10.42, 11.52, 17.4
Arjuna és ¼iva harca, 2.33
eredete Brahm§, Vi¢£u, és K¥¢£a, 11.37
fia, 10.24
idézik a felszabadulással és Vi¢£uval kapcsolatban, 7.14
K¥¢£a az eredete, 10.3, 10.8
K¥¢£a része, 15.7
K¥¢£át képviseli, 10.23
K¥¢£a-tudatos szaktekintély, 4.16
K¥¢£ával összehasonlítva, 10.42
meghódolt az Úrnak, 7.15
a megsemmisítõ, 10.32
mérgett ivott, 10.27
mint ¼a¯kara, 10.23

N§r§ya£a az eredete, 10.8

nem ad felszabadulást, 7.14
P§rvat¦, K§rtikeya és ¼iva, 2.62
Um§ a felesége, 7.21
az univerzális formában, 11.15, 11.22
utánzói, 3.24
Skanda, az Úr
K¥¢£át képviseli, 10.24
szülei, 10.24
Sm¥ti-ª§stra, idézik Vi¢£uval mint eggyel, mégis mindent áthatóval
kapcsolatban, 6.31
Somadatta, 1.8, 1.26
fia, 1.8
Soma-rasa (soma ital), 2.43, 8.25, 9.20
A sötétség kötõereje. Lásd: A tudatlanság kötõereje
Spekuláció, 3.3, 6.8
ateista, 10.15
a Bhagavad-g¦t§ról, 11.54
csalódottságot eredményez, 4.10
démonikus, 16.8
a félisteneké és bölcseké, 10.2-2

a felülemelkedés ezen, 2.56

filozófiai spekuláció, 3.3, 3.43
a Bhagavad-g¦t§ nem az, 4.1, 4.2
az imperszonalistáké, 4.25
a K¥¢£a-tudattal összehasonlítva, 3.3-3
imperszonalista, 5.6
Isten személytelen megvalósítására alkalmas, 10.2
K¥¢£át nem lehet ezen keresztül megérteni, 11.52
 a K¥¢£a-tudat és a spekuláció, 5.6
a m§yay§pah¥ta-jñ§n§ által, 7.15-15
a munik által, 2.56
az Urat nem lehet ezen keresztül megismerni, 7.24, 8.9, 10.11, 11.4
az Úrról és az élõlényekrõl, 15.19
Spiritualizmus, 9.25
Lásd még: Vallás
Sportok, 13.8-12
¼raddh§, 17.3
Lásd még: Hit az Úrban
¼rava£am. Lásd: Hallás a K¥¢£a-tudatban
¼r¦ ¾ªopani¢ad. Lásd: ¾ªopani¢ad

¼r¦dhara, 8.22
¼r¦dhara Sv§m¦, idézik a bhakták felemelkedésével kapcsolatban az univerzum
pusztulásakor, 8.16
¼r¦mad-Bh§gavatam, 3, 4.8
a Bh§gavatam és a Ved§nta-s¡tra, 15.15
felsorolja az Úr inkarnációit, 11.54
hallgatása ajánlott, 12.9
kedves a bhaktáknak, 10.9
a K¥¢£áról szóló tudomány, 2.8
transzcendentális elbeszélés, 10.9
az Úr Kapila s§¯khya filozófiája és a Bh§gavatam, 2.39
az Urat általa lehet megismerni, 10.2
a Ved§nta-s¡tra magyarázata, 23
Lásd még: ¼r¦mad-Bh§gavatam, hivatkoznak rá; idézik
¼r¦mad-Bh§gavatam, hivatkoznak rá
azzal kapcsolatban, hogy K¥¢£a már születése pillanatában is Isten, 4.6
azzal kapcsolatban, hogy a lélek a Holdra kerül, 8.25
a bhakta tulajdonságaival kapcsolatban, 2.55
a bhakták társulásával kapcsolatban, 17.26-27
a felszabadulással és a nirv§£ával kapcsolatban, 6.20-23
K¥¢£a családi életével kapcsolatban, 3.23

a tattva-vittel kapcsolatban, 3.28

Lásd még: ¼r¦mad-Bh§gavatam, idézik
¼r¦mad-Bh§gavatam, idézik
az Abszolút Igazság három aspektusával kapcsolatban, 2.2
az Abszolút Igazság vonásaival kapcsolatban, 10.15
Ambar¦¢a Mah§r§jával kapcsolatban, 2.61, 6.18
azzal kapcsolatba, hogy K¥¢£a mindenkiben jelen van, 9.11
azzal kapcsolatban, hogy az Urat minden körülmények között lehet imádni,
4.11
azzal kapcsolatban, hogy a védikus szertartásokat felülmúlják a szent nevek
éneklõi, 6.44
azzal kapcsolatban, hogyan fogja fel a bhakta a szenvedést, 12.13-14
 a Bh§gavatammal kapcsolatban, ami oly kedves a bhaktáknak, 10.9
a bhakták és az Úr közötti kapcsolat témájában, 7.18
a bhaktákkal és a velük szemben álló abhaktákkal kapcsolatban, 1.28
az élõlény eredeti helyzetével kapcsolatban, 6.20-23, 7.18
az élõlényekkel és az Úrral kapcsolatban, 7.5
az elmével kapcsolatban
a K¥¢£ában elmerült elme, 6.15
a K¥¢£ával lefoglalt elme, 6.34
az odaadó szolgálat és az elme, 6.27
az énekléssel, mint legmagasabb rendû megvalósítással kapcsolatban, 2.46

az érzékkielégítéssel kapcsolatban, 5.2

a félelem okával kapcsolatban, 10.4-5
a félelemmel kapcsolatban, 1.30
a felszabadulással kapcsolatban, 10
a bhakták szolgálatán keresztül, 7.28
K¥¢£a menedékén keresztül, 2.51
a K¥¢£a-tudat és a felszabadulás, 4.35
a gyümölcsözõ tettekkel kapcsolatban, 5.2
a hallás útján K¥¢£áról szerzett tudással kapcsolatban, 7.1
Isten megvalósítása szintjeivel kapcsolatban, 10.15 13.8-12
a kötelességgel kapcsolatban
a K¥¢£a-tudat és a kötelesség, 3.5
az odaadó szolgálat, 6.47
a kötelezettségektõl való mentességgel kapcsolatban, 2.38
K¥¢£a emberi kedvteléseivel kapcsolatban, 9.11
K¥¢£a tehénpásztor barátaival kapcsolatban, 11.8
a K¥¢£a-tudat által elérhetõ félelemnélküliséggel kapcsolatban, 6.14
a K¥¢£a-tudattal kapcsolatban
a félelemnélküliség elérése ezen keresztül, 6.14
kötelességek és a K¥¢£a-tudat, 3.5

nincs benne veszteség, 6.40

a tevékenységek benne, 6.15
K¥¢£ával kapcsolatban
az eredeti Legfelsõbb Úr, 11.54
felsõbbsége, 7.25
kedvtelései, 9.11
K¥¢£a és a tehénpásztorfiúk, 11.8
a Legfelsõbb Brahmannal mint mindennek az eredetével kapcsolatban, 3.37
a lelki örömökkel kapcsolatban, 5.22
a materialista társulással kapcsolatban, 7.28
N§rada Munival kapcsolatban, 9.2
az odaadó szolgálat kilenc folyamatával kapcsolatban, 25
az odaadó szolgálaton keresztül beteljesített kötelezettségekkel kapcsolatban,
1.41
az odaadó szolgálaton keresztül elért lelki világgal kapcsolatban, 2.51
az odaadó szolgálaton keresztüli elkülönüléssel kapcsolatban, 5.26
 az odaadó szolgálat révén megvalósított érzékszabályozással kapcsolatban,
5.26
az odaadó szolgálattal és vele szemben a gyümölcsözõ tettekkel kapcsolatban,
2.40
az odaadó szolgálattal kapcsolatban
ajánlott, 7.20
Ambar¦¢a Mah§r§ja példája, 6.18

elkülönülés ezen keresztül, 5.26

az elmével végezve, 6.27, 6.34
az éneklés, 6.44
a fa gyökereinek öntözése, 9.3
a gyümölcsözõ tevékenységgel összehasonlítva, 2.40
jó tulajdonságok megszerzése ezen keresztül, 13.8-12
kilenc folyamata, 25, 2.61
K¥¢£áról hallani, 7.1
szükséges, 5.2, 6.47
vallás és odaadó szolgálat, 9.2
az önvalóról és a Legfelsõbbrõl szóló bizalmas tudással kapcsolatban, 3.41
a sa¯k¦rtana-yajñával kapcsolatban, 3.10
a ¼r¦mad-Bh§gavatammal kapcsolatban, 10.9
a testi életfelfogással kapcsolatban, 3.40
a tiszta jóságban imádott V§sudevával kapcsolatban, 17.4
az Úr inkarnációival és forrásaikkal kapcsolatban, 2.2
az Úr meghallgatásával kapcsolatban, 9.1
az Úr utánzásával illetve követésével kapcsolatban, 3.24
az Úrral kapcsolatban
fensége, 3.10

a kegyén keresztül kapott tudás Róla, 7.24

az Úr és az élõlények, 7.5
az Úrról szóló történetek hallgatásával kapcsolatban, 10.18
a vallással kapcsolatban
forrása, 4.7, 4.16, 4.34
az odaadó szolgálat és a vallás, 9.2
a Védák céljával mint az Úr nevének éneklésével kapcsolatban, 2.46
Lásd még: ¼r¦mad-Bh§gavatam, hivatkoznak rá
¼ruti. Lásd: Hallás a K¥¢£a-tudatban; Védikus irodalom
Sthita-dh¦r muni, 2.56
Stotra-ratna, idézik
a munikkal kapcsolatban, 2.56
az Úrról szóló tudással kapcsolatban, 7.24
Subala Upani¢ad, idézik az Úrral, az univerzumok Felsõlelkével kapcsolatban,
10.20
Subhadr§, fia, 1.6, 1.16-18
¼¡drá(k)
alázatot és tiszteletet kívánnak meg tõlük, 16.1-3
elérhetik K¥¢£át, 26
elérhetik a legfelsõbb célt, 9.32-32
a számukra kiszabott elvek, 16.1-3

a természet rájuk ható kötõereje, 7.13

a tudatlanság kötõerejében, 4.13, 9.32
tulajdonságaik, 2.1, 18.44
Lásd még: Var£§ªrama-dharma rendszer; Cselekvõ(k)
Sugho¢a kagylókürt, 1.16-18
¼ukadeva Gosv§m¦, a K¥¢£a-tudat hiteles szaktekintélye, 4.16
Sukham meghatározása, 10.4-5
¼ukr§c§rya, K¥¢£át képviseli, 10.37
Suk¥tina¤, négy fajtája, 7.16-16
Surabhi tehén, 8.21
K¥¢£át képviseli, 10.28-28
S¡ryaloka, 9.18
S¡rya-va°ªa k¢atriyák, 4.1
S¡ta Gosv§m¦, 10.18
Sva-dharma
két fajtája, 2.31
Lásd még: Kötelesség
Sv§m¦(k)
alkalmasságuk, 5.23
meghatározása, 6.26

Lásd még: Gosv§m¦(k); Sanny§s¦(k)

Svargaloka, ID22
Sv§rtha-gati, 3.7
Svar¡pa D§modara a tanítványi láncolatban, 29
Svar¡pa meghatározása, 4, 4.6
Svar¡pa-siddhi meghatározása, 4
¼vet§ªvatara Upani¢ad, idézik
az Abszolút Igazság természetével kapcsolatban, 7.7
az anyagi test túllépésével kapcsolatban, 5.13
a háromféle Brahman-felfogással kapcsolatban, 13.3
a hittel és a tudással kapcsolatban, 6.47
a K¥¢£a-tudat általi felszabadulással kapcsolatban, 6.15, 13.18
K¥¢£ával mint legfelsõbb személlyel kapcsolatban, 11.43
a lélekkel kapcsolatban, 2.17
a lélek és a Felsõlélek: madarak a fán, 2.22
m§y§val, az Úr energiájával kapcsolatban, 7.14
az odaadó szolgálattal kapcsolatban, 6.47
az Úr elõtti meghódolással kapcsolatban, 7.19
az Úrba és a lelki tanítómesterbe vetett hittel kapcsolatban, 11.54
az Úrral kapcsolatban

az anyagi világ sötétségén túl létezik, 13.18

az élõlények, a természet és az Úr, 13.3
 felsõbbsége, 3.22, 5.29
formája és érzékei, 3.22
irányító, 5.13
mindenki ura és menedéke, 13.18
örökké a legfelsõbb, 15.17
a test fõ ismerõje és a természet kötõerõinek legfõbb Ura, 13.13
transzcendentális kezei, 13.15
az Úr és energiái, 8.22
¼y§masundara, az Úr, 6.30, 9.19, 11.55
leírása, 6.47
nehéz megpillantani a formáját, 11.52
Lásd még: K¥¢£a
Sz
Szabad akarat és függetlenség, 3.37, 4.14, 5.15, 7.21, 13.23, 15.7-8, 18.63-63,
18.78
Szabályozó elvek, 18.78
a felelõtlen tettek elpusztítják, 18.25
a „szabadság elvei”, 2.64
szükséges, 16.22, 16.23-24
tisztuláshoz vezetnek, 16.22

Lásd még: Szentírás(ok), elõírásai

Szanszkrit nyelv, 10.33, 10.34
Szél
K¥¢£a irányítja, 9.6
K¥¢£át képviseli, 10.31
Szelídség, 16.1-3
Szellemek. Lásd: Test (anyagi), finom
Szemérmesség, 1.40
Szent ember(ek)
a bhakták, 4.8
a legjobb közöttük, 5.26
kigúnyolásuk, 16.24
K¥¢£a megvédi õket, 4.8-9
látásmódjuk, 5.18-18
megbocsájtók, 1.36
a nagy bölcsek, 10.6-6
az odaadó szolgálatban, 7.28
örömük, 5.22
Lásd még: Bhaktá(k); Bölcs(ek); S§dhu(k)
Szent helyek, 1.1-1, 2.61, 3.40, 6.11-12, 8.14, 17.20

Szent napok, 18.75

Szentírás(ok)
alátámasztják K¥¢£a felsõbbségét, 10.7-8
a Bhagavad-g¦t§ az egyetemes szentírás, 28, 1.1
a Bhagavad-g¦t§ a legjobb közöttük, 4.40
Caitanyát megjósolták, 4.8
elõírásai, 16.23, 16.24-24
az áldozattal, az adományozással és a vezekléssel kapcsolatban, 17.24
a démonok nem követik, 16.7
elhanyagolása, 17.1-3, 17.5-6, 17.5-6
engedelmeskednünk kell nekik, 17.14, 18.30
a felelõtlen tettek elpusztítják, 18.25
figyelmen kívül hagyása a tudatlanság kötõerejébe tartozik, 18.28
a koplalásra, 17.5-6
követõi, 6.40
a nem ezek szerint végzett áldozat, 17.13
a politikai böjt és az írások szabályai, 17.5-6
szükség van a követésére, 16.22, 16.23-24, 17.5-6
a tetteket ennek alapján ítélik meg, 18.15
tudatos megsértése, 16.23

Lásd még: Szabályozó elvek

a félistenek imádatát ajánlják, 7.21
hibátlan, 16.24
hiteles forrás, 13.5
a vezetõk és a tanítók számára, 3.21
hiteles tekintély a kötelességgel kapcsolatban, 16.24-24
a hivatkozás rá, 17.15
az imperszonalistáké, 5.6
irányítják az odaadó szolgálatot, 10.3
K¥¢£át az Úrként fogadják el, 3
megjósolják az inkarnációkat, 4.7
nem feltételekhez kötött lelkek írják, 2.12
példái, 10.32
az Úr hivatkozik rájuk, 18.4, 18.13
az Úr megismerése általuk, 8.9
az Urat belõlük lehet megismerni, 10.7
a vezetõknek és tanítóknak követniük kell, 3.21
Lásd még: Bhagavad-g¦t§; ¼r¦mad-Bh§gavatam; Védák; Védikus irodalom
A szentírások utasításai. Lásd: Szabályozó elvek
A szenvedély kötõereje, 7-8

Brahm§ és a szenvedély kötõereje, 7.14

a démonokra jellemzõ, 16.24
az ebben a kötõerõben végzett tettek visszahatásai, 2.38
az ebbõl származó anyagi vágyak, 14.7
az ebbõl származó heves törekvés, 14.12-12
a felemelkedés ebbõl, 3.37
a férfi és nõ közötti vonzalom képviselõje, 14.7
gyümölcsözõ tettek és a szenvedély, 14.7, 14.9, 14.12-12, 18.34
hatásai és megnyilvánulásai az élõlényekben, 14.5, 14.7, 14.9, 14.12, 14.15-18
a K¥¢£a-tudat megszabadít tõle, 6.27
megköt, 14.7
megnyilvánulásai az élõlényeken, 14.12-12
nyomorúságot okoz, 14.16-16
a rá jellemzõ
adományozás, 14.9, 16.1-3, 17.23
áldozat, 17.23
boldogság, 18.38
cselekvés, 14.16-16, 18.24
elme, 15.7
elszántság, 18.34

érzékkielégítés, 18.34
étel, 17.23
feltételekhez kötöttség, 14.5, 14.7, 14.9
halál, ennek eredménye, 14.15
hit, 17.2-4
intelligencia (megértés), 18.31
leesés, 14.18-18
lemondás, 18.8
lemondás és vezeklés, 17.23
lemondás a kötelesség végzésérõl, 18.8
megértés, 18.31
ragaszkodás és vágy, 14.12-12
szenvedés, 14.16-16, 14.17
születés, 14.18
táplálkozás, 17.7, 17.9, 17.10
tudás, 18.21-21
tudat, 18.21
vágy és elégedetlenség, 14.17
var£§ªrama osztály, 9.32
a szenvedély kötõerejében élõ ember tulajdonságai, 18.27

uralkodása, 14.10
a jelenlegi korszakban, 14.7
Lásd még: A természet kötõerõi
Szenvedés
az aggodalom
Arjunáé Kuruk¢etránál, 1.28-2.2
a démonoké, 16.11-12, 16.16-16
mindenki tapasztalja, 5
az állatoké, 14.16
Lásd még: Állatmészárlás
az anyagi boldogságot követi, 14.16
az anyagi világ szenvedéssel teli, 2.51, 8.15, 9.33-33, 11.43
az anyaméhben, 7.15
átmeneti, 2.14, 2.69
betegségtõl, 1.40, 13.8-12
Bhagavad-g¦t§
elmagyarázza, hogyan lehet a szenvedéstõl megszabadulni, 8
enyhíti a szenvedést, 26
a bhakták
K¥¢£a kegyének tekintik, 12.13-14

nem szenvednek, 5.26

meg akarnak szabadítani tõle másokat, 11.55
a bhakták számára a lehetõ legkisebbre csökken, 2.56
bolygója, 10.29
Brahm§ bolygóján is tapasztalható, 8.17
a bûnös visszahatások. Lásd: Bûnös visszahatás(ok)
büntetés, 10.29
a céltalanságtól, 2.66
a csalódottság, 1.30, 3.37, 4.10
elkerülhetetlen az anyagi világban, 19
az elkülönülés tõle, 6.23
Lásd még: Elkülönülés
az élõlény okozza, 13.21-22
elviselése, 2.14, 2.15, 2.45
érdeklõdés errõl, 5-6
az érzékkielégítés következtében, 5.22, 18.38
az évszakokhoz hasonlítják, 2.14
félelem és szenvedés, 1.29, 2.56, 10.4-5, 10.4-5
a felsõbb és alsóbb bolygókon egyaránt, 8.16, 8.17
a feltételekhez kötött lélek örökké szenved, 2.22

a felülemelkedés rajta, 144-45

a gyermeké anyja méhében, 7.15
a gyümölcsözõ tetteket végzõké, 7.15
a halálbüntetés és a szenvedés,
1
a halálkor, 13.8-12
a háromféle nyomorúság, 16.24
kesergés és szenvedés, 2.11-11
K¥¢£a az eredete, 10.4-5
K¥¢£a-tudat és szenvedés, 2.66, 10.4-5
a K¥¢£a-tudat megszabadít tõle, 2.65
a lélekvándorláson keresztül, 2.8, 2.13, 15.10
a létért vívott küzdelem, 2.45
a megsemmisülés, 8.19
megszabadulás tõle
a Bhagavad-g¦t§ elmagyarázza, 8
a Bhagavad-g¦t§t hallgatva, 2.22
a bhakta azért prédikál, hogy másokat megszabadítson a szenvedéstõl, 11.55
az emberek az Úrhoz fordulnak ennek érdekében, 7.16-16
felülemelkedve a kötõerõkön, 14.20
a jó társulás hatására, 18.36

a K¥¢£a-tudaton keresztül, 2.8, 5.29, 15.10, 18.54

a lelki tudáson keresztül, 9.1-1
a meghódoláson keresztül, 18.62
az odaadó szolgálaton keresztül, 1.41, 9.33, 11.55
az önmegvalósításon keresztül, 6.20-23, 6.20-23
az õsatyák esetében, 1.41
a szabályokat követõ élet következtében, 6.17
az Úrról szóló történetek hallgatása révén, 9.1
a nyomor, 18, 2.51
oka(i), 6.32
az anyagi vágyak, 1.30, 2.70-70
a bhakta megérti, 15.10
az élõlény, 13.21-22
az érzékkielégítés, 5.22, 18.38
az ételek, 17.9, 17.10
a háború, 1.40
az, hogy az Úrtól függetlenül akarunk boldogok lenni, 10-11
a karma okozta visszahatások, 9
K¥¢£a, 10.4-5
az öregkor, 13.8-12

a szenvedély, 14.16-16, 14.17

a természet, 2.7, 2.8
a test, 20, 13.21
a tudatlanság, 13.8-12, 18.39
az Úr elfelejtése, 5.25, 6.32, 11.55
a valódi érdekünk elfelejtése, 1.30
az önmegvalósítás elõször szenvedésnek tûnik, 18.37
ösztönöz a lelki életre, 13.8-12
az õsatyáké, 1.41
szellemtestben, 1.41
a szenvedély kötõerejében, 14.16-16, 14.17
a szenvedélyes törekvést mindig szenvedés követi, 14.16
a szenvedés miatti ima, 7.15
a születés, a halál, az öregkor és a betegség, 13.8-12
születéskor, 13.8-12
a test az oka, 20, 13.21
a testi felfogás okozza, 5.14
a tettek visszahatásai, 8-9
a tudatlanság kötõereje, 18.39
az Úr kegye, 2.56, 3.28

a védelem ettõl, 1.19

Szépség, K¥¢£át képviseli, 10.41
A szerelem istene, 10.28-28
A szerencse istennõje, 1.14-15, 1.20, 1.36-36, 8.21
Szerencse, K¥¢£át képviseli, 10.34-34
Szerencsejáték, 1.11, 1.37-38
K¥¢£át képviseli, 10.36
Szerénység, 16.1-3, 16.1-3
Lásd még: Alázat
Szeretet, az Úr iránt, 4.20, 8.28z
bármikor elkezdõdhet, 3.41
a bhaktáké, 3.13, 8.28
felébresztése szunnyadó állapotából, 12.9
az Istenbe vetett hit az Úr iránti szeretetté érik, 17.28
kéj
átalakulása, 3.37
torz visszatükrözõdése, 3.41
K¥¢£a barátaié, játszótársaié és szüleié, 11.8
K¥¢£át ezen keresztül lehet látni, 11.55
az odaadó szolgálat és az Úr iránti szeretet, 9.2, 10.9, 10.10-10, 11.49, 12.9-9

szükséges ahhoz, hogy emlékezzünk Rá, 24

a tehénpásztorfiúké, 11.8
tejhez hasonlítják, 3.37
természetes állapot, 3.41
az Úr formája szeretõ bhaktáival való kapcsolatának megfelelõen, 11.54
az Úr a mélységének megfelelõen viszonozza, 4.11
a vegyítetlen odaadást az Úr tudásnak nyilvánítja, 13.8-12
Lásd még: Bhakti; Bhakti-yoga; Odaadó szolgálat; K¥¢£a-tudat
A szerzõ. Lásd: Prabhup§da
Szív
az Úr benne lakozik. Lásd: Felsõlélek
Lásd még: Test (anyagi), szíve
Szolgálat, másoké, a ª¡dra feladata, 18.44
Szolgálat, az Úr szolgálata. Lásd: Odaadó szolgálat
Szomorúság. Lásd: Szenvedés
Születés
alacsonyabb létformákba, 1.43, 9.12, 9.32-32, 14.15, 16.4, 16.19-20
állatként, 3.14, 8.3, 8.6, 13.21, 13.22, 14.15, 14.16, 15.8, 15.9, 16.1-3, 16.19-20
a bolygó kiválasztása, 12.6-7
csak a test számára létezik, 2.20, 13.32

eldöntése, 21
emberi lényként, 2.40, 14.15
eredete K¥¢£a, 10.4-5, 10.34, 14.3-4
felülemelkedni rajta, 2.46, 4.28-29, 9.32-32
a Garbh§dh§na-sa°sk§ra által, 16.1-3
gyümölcsözõ tetteket végzõ emberként, 14.15
a halál ekkor kezdõdik, 10.34
halál követi, 2.20, 2.27-27
Ja¨a Bharataként, 6.43
jelentése, 10.5
jó családban, 6.41-43, 6.45
a jó népességé, 1.40
körforgása. Lásd: A születés és halál körforgása; Lélekvándorlás
leesés elõzi meg, 8.3
magasabb rendû, 1.31, 2.8, 2.22, 2.31, 2.40, 6.41, 6.42-43, 14.14
meghatározó tényezõ(i)
egy felsõbb hatalom, 21
az elmúlt életek karmája, 2.27
a félistenimádat, 18
a gondolatok a halálkor, 20-22, 8.6-6

K¥¢£a, 10.4-5, 10.33, 14.3-4

a természet kötõerõi, 14.14-15, 14.18-18
a vágy, 9.10, 13.22
a megszabadulás tõle. Lásd: Felszabadulás
a Nap bolygón, 1.31
a sikertelen transzcendentalista számára, 6.41-43
a szenvedés, amivel jár, 13.12
születés a természetben: az Úr az oka, 14.3-4
a természet nem az oka, 14.3
Lásd még: Lélekvándorlás
A születés és halál körforgása
az egyéniség nem vész el ennek során, 2.39
gyümölcsözõ tettek meghosszabbítják, 2.49
kapcsolata az áldozatokkal, 8.3
nem ürügy az igazságtalan erõszakra, 2.27
törvényei, 2.27-27
Lásd még: Születés; Lélekvándorlás
T
Taittir¦ya Upani¢ad, idézik
a Brahman-megvalósítással kapcsolatban, 13.5
a K¥¢£a megértése okozta boldogsággal kapcsolatban, 14.27

K¥¢£ával kapcsolatban
irányító, 9.6
minden forrása, 13.17
az öröm forrása, 14.27
Taittir¦ya Upani¢ad, tartalma, 13.5
Találékonyság, a k¢atriyák tulajdonsága, 18.43
Támadás, az érte járó büntetés, 1.36
Támadók, hatféle, 1.36
Tanító(k)
akik alkalmatlanok, 2.5
Lásd még: Lelki tanítómester(ek); egyes tanítók
Tanítvány(ok), 2.41, 4.34-34, 18.75
Lásd még: Tanítványi láncolat(ok); Lelki tanítómester(ek); bizonyos tanítványok
Tanítványi láncolat(ok), 3, 4, 13, 4.2, 4.16, 7.2, 18.75
Arjuna helye ebben, 10.14, 11.8
Bhagavad-g¦t§ és a tanítványi lánc, 1.1, 4.1-5, 4.42, 7.15, 10.13, 10.14, 11.43
Brahm§tól ered, 13, 11.43
a hódolat felájánlása a tanítványi láncnak, 1
Ik¢v§ku a tagja, 3, 4.16
K¥¢£a helyreállította, 3, 4.2, 4.7-7

K¥¢£a rajta van, 29

Manu, 3, 4.16
R§m§nuj§c§ryától eredõen, 7.24
„rejtélye”, 18.75
Sañjaya helye, 18.75
szükségszerûsége, 4.16, 4.34, 11.43, 18.75
tagjainak felsorolása, 29
Vivasv§n (a napisten) helye, 3, 4.15-16, 7.26
Vy§sadeva helye, 18.75
Lásd még: Lelki tanítómester(ek); a láncolat egyes tagjai
Tanultság
anyagi, 10.4-5
K¥¢£át nem lehet megismerni ezen keresztül, 11.53, 11.54, 18.55
a brahmac§r¦é, 6.14, 8.11, 8.28, 16.1-3
az erre valló beszéd, 17.15
az ezt szolgáló irodalom, 10.32
a guru-kulában, 6.14
az imádat ennek érdekében, 7.21
a jelen korban, 9.2, 13.26
a jóság minõségében, 14.17

K¥¢£ától vagy képviselõjétõl, 2.20

lelki
a lelki tanító tulajdonságai, 11.43
manapság nincs, 13.26
szükségszerûsége, 14.17
a lelki tanítómestertõl, 2.20, 6.14, 8.28
N§rada Munié, 9.2
az odaadó szolgálat nem függ ettõl, 9.2, 10.11
valódi, 7.15
a Védákban, 8.28, 10.32
Lásd még: Tudás
Tapasya
meghatározása, 10.4-5, 11.48
Lásd még: Lemondás
Táplálkozás
az áldozat ebben, 4.29-29
állatevés. Lásd: Állatmészárlás; Húsevés
az álmodás és a táplálkozás kapcsolata, 6.16
a bhaktáé, 2.63, 6.17
Bh¦máé, 1.15

böjtölés, 6.16, 8.28, 9.14, 10.4-5, 11.54, 14.27, 17.5-6

a brahmac§r¦ életben, 8.28
bûnös, 3.13-13, 6.16, 9.26
a c§turm§sya alatt, 4.28
az elkülönülés ettõl, 18.51-53
engedélyezett és tiltott ételek, 9.26
az ételek feláldozása ennek érdekében, 3.11, 3.13, 3.14
a gyümölcsözõ tetteket végzõké, 7.15
hús. Lásd: Húsevés
az imperszonalistáé, 2.63
a jóság minõségében, 6.16, 17.8, 17.10
a jóság, a szenvedély és a tudatlanság minõségében, 17.8-10
K¥¢£áé, 2.63, 9.26-26
a K¥¢£a-tudatban, 2.63, 6.16
kutyaevõk, 9.32
a lelki életben, 6.16-16
lelki, szemben az anyagival, 2.63
a lemondás ebben, 2.63, 4.29-29, 6.16-16
lemondása, 4.28
megtisztítása, 3.11

N§rada Munié, 9.2

olyan ételekkel, melyeket nem ajánlottak fel, 3.13-14
ölés ennek érdekében, 14.16
pras§dam. Lásd: Pras§dam
szabályozása, 6.16-17
a szenvedély minõségében, 17.9-9
a tudatlanság minõségében, 17.10-10
túlzott, 6.16-16
az Úrnak felajánlott ételek fogyasztása, 9.26
az Úrtól függ, 15.14-14
a vegetáriánus étrend, 6.16
yoga és táplálkozás, 6.16-16
Lásd még: Étel; Pras§dam
Tapoloka, 9.20
Társadalmi élet, 13.8-12
Társadalom
a család ebben. Lásd: Családi élet
emberi. Lásd: Emberi lények; Emberi élet
felosztásai. Lásd: Var£§ªrama-dharma rendszer
kormánya. Lásd: Kormány

K¥¢£a bhaktáié. Lásd: ISKCON; K¥¢£a-tudatos mozgalom

manapság. Lásd: Kali-yuga
a nõk helye ebben. Lásd: Családi élet; Nõk
nyugati. Lásd: Nyugati világ
védikus. Lásd: Var£§ªrama-dharma rendszer; Védikus civilizáció
Tat, 17.23, 17.25
Tat tvam asi, alkalmazása, 4.9
Tattva-vit, 3.28
Tavasz, K¥¢£át képviseli, 10.35-35
Tehenek
fontossága, 14.16
közöttük K¥¢£a képviselõje, 10.28-28
K¥¢£a és a tehenek, 1.15, 4.16
K¥¢£alokán, 10.28
megölése tiltott és büntetendõ, 14.16
Lásd még: Állatmészárlás
surabhi, 8.21
tiszta, 12
védelme, 14.16, 18.44
Tehénpásztorfiúk, 17, 11.8

Templom(ok)
adományozás a templomokban, 17.20
építése K¥¢£áért, 12.16
imádat itt, 11.54, 17.11
Lásd még: M¡rti-imádat
Indiában, 9.34
K¥¢£a a tulajdonosa, 11.55
odaadó szolgálat a templomban, 17.26-27
pénzünket a támogatásukra kell fordítanunk, 11.55
segítség az építésükben, 12.10
szolgálatuk, 11.55
Teremtõ(k)
közöttük K¥¢£a képviselõje, 10.33-33
Lásd még: Brahm§; K¥¢£a
Teremtõ elv, K¥¢£át képviseli, 10.34-34
Teremtés (folyamata)
alkotórészei, 7.4
az anyagi energiák végzik, 7.4
Brahm§ teremtése, 8.17, 10.6, 10.32
célja, 3.10-10, 3.37, 9.8

a démonok találgatnak róla, 16.8

egyidejû, 9.8
az elemek megnyilvánulásának ideje, 2.28, 10.32
az élet teremtésének oka K¥¢£a, 7.9-10
az élõlények fajaié, 9.8, 9.10
az élõlények számára hasznos, 3.10
az élõlényeké, 3.15, 9.8-8, 9.10, 13.20, 14.3-4
az Úr vágyik rá, 10.8
az elsõ élõlényeké, 10.6-6
eredete, 7.6-12, 9.4-10, 9.18-18, 10.3, 11.2
és pusztítás, 9.7-8
a fejlõdés és teremtés, 9.8
a félisteneké, 11.37
a Felsõlélek és a teremtés, 7.6, 10.20
folyamata, 7.4, 10.20
gyakorisága, 9.7
ismétlõdése, 8, 13.20, 18.78
kezdete, 10.8
körforgása, 8.17-19, 9.7-8
K¥¢£a, 9.18-18

K¥¢£a és a teremtés, 7.6-12, 9.4-10, 10.3, 11.2

K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£u és a teremtés, 9.8
a lótuszvirág és a teremtés, 11.37
a mahat-tattva és a teremtés, 7.4, 9.8, 10.20, 13.20, 14.3
a naprendszeré, 4.1
oka, 7.6-12
összetevõi, 7.4-5
a puru¢a, a prak¥ti és a teremtés, 2.39
szakaszai, 10.32-32
a természet szerepe benne, 7.14, 9.10
az Úr akaratán keresztül, 9.5
az Úr energiái és a teremtés, 9.4-10, 13.20
az Úr energiáiban, 9.4-10
az Úr fölötte áll, 9.4-11, 9.11, 11.2
az Úr pillantásán keresztül, 2.39, 9.10
valójában lelki, 18.62
a Vi¢£uk feladata, 7.4, 10.20, 10.32
Lásd még: Pusztulás; Fejlõdés
Teremtés (a teremtett világ) Lásd: Anyagi világ; Univerzum, anyagi
Teremtések, közöttük K¥¢£a képviselõje, 10.32-32

Természet
anyagi. Lásd: Anyagi természet
K¥¢£a irányítja, 7
A természet kötõerõ(i), 14
anyagi ok, 7.12
az anyagi természetbõl származnak, 13.20-20
az anyagi világ és kötõerõi, 5.10
Arjunát K¥¢£a sürgeti, hogy emelkedjen felül rajtuk, 2.45
a banyanfa hasonlatban, 15.2
az egyes kötõerõkre jellemzõ
adományozás, 8.28, 16.1-3, 17.7, 17.20-22, 17.23
áldozat, 3.12, 17.7, 17.11-13, 17.23
boldogság, 18.36-39
cselekvõ, 18.26-28
elme, 15.7
elszántság, 18.29, 18.33-35
ételek, 17.7-10, 17.23
evés, 17.7-10
félistenimádat, 3.12
feltételekhez kötöttség, 14.5-10

hit, 17.1-4
imádat, 17.1-1
intelligencia, 18.29-32
kötelesség, 3.35
lélekvándorlás, 13.22-22, 14.14-15
lemondás, 17.7, 17.17-19, 17.23
megértés, 18.29-32
osztályok, 7.13
szív, 17.3
test, 7.13, 13.5
tudás, 18.20-22
tulajdonságok és jellemzõk, 18.19-41
vezeklés, 18.4, 18.7-7
az élõlények irányítói, 14.22-25, 18.60
eredetük K¥¢£a, 7.12-12
eredményei, 18.19
felemelkedés ezeken keresztül, 17.2
felülemelkedés ezeken
Arjuna errõl kérdez, 14.21-21, 14.22-25
boldogságot eredményez, 14.20

eszközök erre, 14.26-26

az ezt követõ viselkedés, 14.21-21, 14.22-25, 14.22-25
jelei, 14.21-21, 14.22-25, 14.22-25
a K¥¢£a-tudaton keresztül, 3.33, 5.13-14, 14.19-20
megszabadít az élet nyomorúságaitól, 14.20
az odaadó szolgálaton keresztül, 14.26-26
az Úrnak meghódolva, 14.26
még anyagi testben, 14.20
forrása, 7.12-12
hasonlítják
kötelekhez, 7.14
törvényekhez, 7.12
hatásuk az egész univerzumban érvényesül, 18.40
illúziót okoznak, 7.13-14
irányítják az élõlényt, 18.59-61
irányítják a testet, 5.14-14
irányítják a tevékenységeket, 3.5-5, 3.27-27
a kapcsolat velük meghatározza a lélekvándorlást, 3.22-22
kettõsségeket okoznak, 2.45
a kötõerõktõl függetlenül végrehajtott tettek, 18.26

K¥¢£a felettük áll, 4.4, 7.12-13

a K¥¢£a-tudat felettük áll, 7.13
a lélek fölöttük áll, 13.32
meghatározzák a cselekvést, 14.16-16, 15.7, 18.23-25
megnyilvánulatlan állapota, 13.7
mentesség tõlük
csak az Úron vagy egy felszabadult lelken keresztül érhetõ el, 7.14
az odaadó szolgálaton keresztül, 7.1
Lásd még: Felszabadulás
mindenkit illúzióba ejtenek, 7.13-14
mindenkit irányítanak, 3.33
pradh§na, 13.7
a rájuk jellemzõ tettek eredménye, 17.2
szennyezõdést okoznak, 17.3
tettek
a kötõerõk szerint, 4.13-13
a természet kötõerõi irányítják, és mindenkire rákényszerítik, 3.5-5
a tettek végrehajtására a hajlamot a természet kötõerõi határozzák meg, 4.13
a tettek végrehajtója a kötõerõk szerint, 18.26-28
az Úr energiái, 7.14

az Úr inkarnációi, 7.14
var£§ªrama
a benne elfoglalt helyzet a kötõerõk szerint, 2.31
és a természet kötõerõi, 3.35
felosztásai a kötõerõk szerint, 7.13, 9.32, 18.47
a Védák témája, 2.45
versengenek a felsõbbségért, 14.10
Lásd még: Az anyagi természet; az egyes kötõerõk
Test
áldozata, 2.22
az állaté, 13.21
a tükröt fedõ porhoz hasonlítják, 3.38
Lásd még: Állatok; Születés, állatként
átalakulásai, 2.20, 10.34
átmeneti, 15, 2.11, 2.16-30, 13.28, 18.20
bánkódni miatta ostobaság, 2.11-11
betegségei. Lásd: Betegség(ek)
a bhakta elkülönült tõle, 5.8-11, 5.13-14
a bhaktáé, a lótuszlevélhez hasonlítják, 5.10
Brahm§ éjszakája alatt elvész, 8.18-19
 büszkeségbõl és ragaszkodásból kínozzák, 17.5-6, 17.5-6
durva és finom test, szintjei, 3.42-42
az élõ, összehasonlítva a halottal, 2.17-19
az élet testbõl való származtatásának elmélete, 2.26
élete
a lélek adja, 7.6, 10.20
az Úrtól, 18.20
életkorai, 2.20, 2.22
életlevegõi. Lásd: Életlevegõk
elkülönülés a test hatásai ellenére, 6.25
az elkülönülés tõle, 4.21, 14.22-25
Lásd még: Elkülönülés
az élõlény
különbözik tõle, 15, 2.16-22, 2.25-30, 2.71, 5.11, 5.13, 5.20, 9.1, 10.20, 13.2, 13.7,
13.20, 15.7, 15.10
a mellette szóló logikus érvek, 13.2
a test irányítása alatt áll, 13.21
az élõlény irányítja, 15.8
emberi
célja, 10.5
Lásd még: Emberi lény(ek); Emberi élet

az emésztés és a test, 15.14-14

eredeti, 15.7
az erõszak ellene. Lásd: Erõszak
érzékei. Lásd: Érzékek
az érzékek magasabb rendûek nála, 3.42-42
az érzékkielégítéshez, 13.1-2
fajainak száma, 8.3, 13.21, 15.9
fajtái, oka, 13.3
fejlõdésének folyamata, 2.31
felülemelkedni rajta a K¥¢£a-tudaton keresztül, 5.13-14
fenntartása, 3.9, 4.21-21, 6.23, 12.20, 18.66
a fenntartásáért végzett munka, 3.8-9
finom fizikai
elemei, 13.7
az élõlény életfelfogását átviszi a következõ testbe, 15.8-8
finom és durva szintjei, 3.42-42
a szellemek, 1.41
halála. Lásd: Halál
halott, 3.5
a halott test összehasonlítása az élõvel, 2.17-19

hasonlítják
álomtesthez, 2.28
autóhoz, 18.61
fához, 2.20, 2.22, 16.11-12
géphez, 18.61-61
a tulajdonhoz, 13.3
városhoz, 5.13-14
hatféle változása, 13.7, 15.16
a hold lakóié, 8.25
hozzájutás. Lásd: Születés; Lélek (lelkek) vándorlása
irányítja az élõlényt, 13.21
ismerete, 2.1, 18.22-22
ismerõi, 13.1-5, 13.13, 13.18-19
Lásd még: Lélek (lelkek), feltételekhez kötött; A Legfelsõbb Úr, Felsõlélek
a jelen élet készíti elõ, 21
jelentõsége, 2.18
a jóság minõségében, 14.11
kapui, 5.13, 14.11
Lásd még: Érzékek
a kéj tartózkodási helyei benne, 3.40

követelései, 2.70
K¥¢£a szolgálatában, 13.8-12
K¥¢£a tulajdona, 5.10-11
k¢etra, 13.2
a lélek és a test, 2.16-30, 3.5, 7.6, 10.20, 13.32-33, 15.8
Lásd még: Lélek; Lélek (lelkek), feltételekhez kötött
a lélekkel hasonlítják össze, 2.11, 2.16-30, 2.30, 9.2
lelki test
az anyagi testtel összehasonlítva, 8.3, 15.16
elõnyei, 7.29
a felszabadulás után, 15.7
az odaadó szolgálaton keresztül, 8.6
a lelki testtel hasonlítják össze, 8.3, 15.16
lelki vagy anyagi tünetei, 1.29
a lelki világban nem változik, 15.16
lemondása, 17.14-14
meghatározó tényezõ(i)
a múltbeli tettek karmája, 8.3, 13.5, 13.21
a természet kötõerõi, 7.13, 13.5
a tudat, 15.8-8

az Úr irányítása, 16.19
a vágy, 9.10, 13.21, 13.30
megjelölései, az ezekhez való ragaszkodás, 3.29
megölése. Lásd: Állatmészárlás; Gyilkosság; Háború
a megszabadulás tõle. Lásd: Felszabadulás
melléktermékei, 2.20
a Nap bolygón való élethez, 2.24
„nem létezõ”, 2.16, 2.28
nem szükséges, 14.22-25
a nõi test nem jelent alkalmatlanságot, 9.32-32
növekedése, 2.20, 7.6
növényeké, 3.38
a nyomorúságok oka, 20
okai. Lásd: Test, meghatározó tényezõi
öreg. Lásd: Emberi élet, öregkor
összehasonlítják
K¥¢£a testével, 20, 9.11, 10.3, 11.43, 13.18
a lélekkel, 2.11, 2.16-30, 2.30, 9.2
összetevõi, 13.6-7
ragaszkodás hozzá. Lásd: Ragaszkodás; Hamis ego

szakaszai, 14, 8.4

a szenvedés és az élvezet ezen keresztül, 13.21
a szenvedés és élvezet oka, 13.21
szíve
energiája ebbõl származik, 2.22
a lélek benne van, 2.17, 2.20
szükségletei, 3.9, 4.21-21, 6.23
születése, 2.20
Lásd még: Születés
tápláléka. Lásd: Evés; Étel; Pras§dam
a természet irányítja, 5.14-15
a természet kötõerõi irányítják, 2.45, 5.14-15
a test és a Felsõlélek, 5.18, 13.1-5, 18.61
a tett tényezõje, 18.14-14
a tettek oka, 5.14, 14.5
a tevékenység mezeje, részletesen, 13.1-7
tevékenységei az önvaló irányításán túl, 13.30-31
tevékenységek irányítója, 13.30-31
tisztelete, 9.11
tökéletlenségei, 20

tudata az élõlénytõl (a lélektõl) származik, 2.17, 13.34-35

Lásd még: Tudat; Lélek (lelkek)
az Úr Felsõlélekként benne van. Lásd: Felsõlélek
az Úr irányítja, 3.27
az Úr temploma, 9.11
a vágyakat beteljesíti, 13.31
változása, 2.16, 2.22, 13.2, 15.16
a var£§ªrama és a test, 2.31
a vele kapcsolatos kötelességek. Lásd: Kötelesség
a vére, a lélek energiáit szállítja, 2.17
vi¢£u-m¡rti és a test, 15.7
Lásd még: Lélek (lelkek); Test, anyagi
Testi életfelfogás, 1.29, 2.1, 2.26-27, 3.40, 13.1-2, 13.8-12
ahhoz hasonlítják, ahogy a madár élvezi a fa gyümölcseit, 2.22
 az általa okozott szenvedés, 5.14
illúziója, 19-20, 7.13
a kéj okozza, 3.40
K¥¢£a elítéli, 2.12
a lélekvándorlás e szerint történik, 13.21-22
a mentesség ettõl, 10, 13.31-32, 14.22-25

ostobaság, 3.40
visszahatásai, 5.15
Tett(ek) (tevékenység)
az anyagi tett mint karma, 8.3
Lásd még: Karma
a bhakta fölöttük áll, 5.13
célja az Úr, 17.28, 18.65
engedélyezett és tiltott, ennek ismerete, 18.30
eredményei, 18.12
felelõtlen, 18.25
a Felsõlélek jóváhagyása szükséges hozzá, 13.23
a Felsõlélek a végsõ tényezõje, 18.14-14
gyümölcsözõ. Lásd: Gyümölcsözõ tettek
a hamis ego tettei, 18.24
a három késztetõ tényezõ, 18.18
három összetevõje, 18.18
illúzióban és a szentírásokat, az önvalót vagy másokat semmibe véve, 18.25-25
jámbor tettek, jelentése, 11.48
a jóság kötõerejében, 18.23
a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötõerejében, 14.16-16, 16.1-3, 17.2,
18.23-25

kedvezõ és kedvezõtlen, az odaadó szolgálat tettei, 10.3

K¥¢£a a valódi oka, 4.20
K¥¢£a-tudatban, 4.14-41, 5.1-29
buddhi-yoga, 10.10
K¥¢£a-tudatos, 12.2
nincs visszahatása, 18.13-14
lemondás az eredményeirõl, 18.2
Lásd még: Lemondás
mezeje, 13.1-7, 13.18, 13.19-20, 13.37, 14.3
ismerõi. Lásd: Lélek (lelkek), feltételekhez kötött; A Legfelsõbb Úr, Felsõlélek
múltbeli tettek, a testet ennek megfelelõen kapjuk, 13.21
odaadó tettek. Lásd: Odaadó szolgálat
öt oka, 5.8-9, 18.13-16
öt tényezõje
felsorolásuk, 18.14, 18.16
a tudatlanság róluk, 18.16
prav¥tti, 18.30
rajta keresztül kell K¥¢£ára emlékezni, 18.65
szabályozott és ragaszkodástól mentes, 18.23
számot adva róluk a yamad¡táknak, 18.25

a szenvedély kötõerejében, 18.24

a test irányítja, 13.21, 13.30-30
a test, a természet és a tettek, 14.5
a tétlenségben, 4.18
tett és tétlenség, 4.16-41
a tudatlanság kötõerejében, 18.25
az Úr a célja, 17.28
az Úr a felelõs értük, 18.14, 18.17
az Úr kedvéért végezve, 17.23-25, 18.1, 18.7-11
végrehajtói. Lásd: Cselekvés végzõi
Lásd még: Gyümölcsözõ tettek; Karma; Anyagi élet; Lelki élet; egyes cselekedetek
A tevékenységek mezeje, 13.1-7
és a mezõ ismerõje, 13.19-19, 13.27, 14.3
ismerõi. Lásd: Lélek (lelkek); Felsõlélek
Lásd még: Test, anyagi
çh§kura Harid§sa, 2.62, 6.17, 6.44, 11.55
A tigrisek elhamvasztása, 2.31
Tiltott nemi élet. Lásd: Nemi élet, tiltott
Tiszta bhaktá(k)
adhy§tma-cetasák, 3.30

alkalmasak arra, hogy visszatérjenek Istenhez, 9.26

álmukban K¥¢£ára emlékeznek, 1.24
boldogságban és boldogtalanságban egyaránt kiegyensúlyozottak, 12.13-16
boldogságuk, 18.54-54
a Brahman szinten, 7.29
csak õk értik meg a lelki tudást, 13.19
csak õk valósítják meg K¥¢£át, 4.11
egységük az Úrral, 18.54
elégedettek, 12.13-14, 12.13-14
elkülönülésük, 7.22, 8.14, 8.15, 8.23-24, 8.27, 12.16-17
elszántak az odaadó szolgálatban, 12.13-14, 12.13-14
felajánlásaikat K¥¢£a elfogadja, 9.26
felszabadultak, 9.28
felülemelkednek
az anyagi kötelességeken, 3.17-18, 3.35
az élet kettõsségein, 12.17-17
a félelmen és aggodalmon, 12.15-15
a megjelöléseken, 12.16
a ragaszkodáson és ellenszenven, 2.64
fontosak K¥¢£a megismeréséhez, 2.29

függetlenségük, 12.16-17
hallgatni õket, 7.1, 8.15
irányításuk, 9.32, 18.55, 18.56
jó tulajdonságaik, 1.28
jó tulajdonságokra kell szert tenniük, 12.18-19
jövõjük, 9.28
kedvesek, 12.13-15
kegyük, 2.29, 18.71, 18.73
kerülik a rossz társaságot, 12.18-19, 12.18-19
kiegyensúlyozottságuk, 12.18-19, 12.18-19, 18.54-54
kiismerhetetlenek, 9.28
kockázatot vállalnak, 12.17
a kötelesség és a tiszta bhakták, 3.17-18, 9.28
K¥¢£a
azt akarja, hogy tiszta bhakták legyünk, 18.65
csak õk látják, 11.48
egyedül Õ vonzza õket, 2.64, 9.13
elégedett velük, 1.22
elhozza, amire szükségük van, és megõrzi, amijük van, 9.22
emlékeznek Rá, 8.14-14, 10.9-9

felvilágosítja õket, 10.11

ígéretei számukra, 12.6-7, 12.6-7, 18.65-66
irányítja õket, 1.15
ismerik, 4.5, 7.3
kegyes hozzájuk, 7.23, 11.7, 18.56
megvédi õket, 9.34
társasága számukra, 4.9, 4.11
K¥¢£a formája vonzó számukra, 11.8
lágyszívûek, 1.28
látásmódjuk, 11.7
a legmagasabb szinten álló transzcendentalisták, 18.66
a lelki tanítómester és a tiszta bhakták, 12.13-14
mah§tm§k, 9.13
meditációjuk, 6.19
megértik a Bhagavad-g¦t§t, 18.64
a meghódolás nekik, 13.26
meghódoltak az Úrnak, 10.9
mindenki barátai, 12.13-14
mindig az Urat szolgálják, 8.14-14, 18.56
nem aggódnak, 10.11, 12.16-17

nem érzik a szenvedést, 12.16

nem esnek vissza, 9.22
nem irigyek, 12.13-14
nem különösebben vonzza õket az univerzális forma, 11.54
nem lehet megismerni õket, 9.28
nem zavarja meg õket semmi, 12.15-16
nincsenek akadályok számukra, 8.14, 9.22, 12.17
 ni¢k§ma, 8.14
odaadó szolgálatuk, 6.18, 12.2, 12.14-15
önfegyelmezettek, 12.13-14, 12.13-14
örömmel hallanak és énekelnek K¥¢£áról, 10.19
örömük a hallás és az éneklés, 10.9-9
összehasonlítva
az érdekbõl cselekvõ bhaktákkal, 7.16
a yog¦kkal, 8.14, 8.16
összekapcsolódnak az Úrral, 9
prédikálnak, 11.55
ragaszkodnak az Úrhoz, 10.9-9
ritka, 12.13-14
társaságuk, 6.8, 7.16, 7.17, 7.28, 9.32, 12.20, 15.20

ritka, 10.9
társaságukban bárki felemelkedhet, 9.32
teljes mértékben K¥¢£a útmutatása szerint cselekszenek, 18.56
teljes tudással rendelkeznek K¥¢£áról, 7.17-19
a tiszta bhakta és lelki tanítómestere, 18.56
tulajdonságaik és képességeik, 6.7-32, 7.17-18, 7.20, 7.22, 8.14-14, 9.11, 9.13,
9.22, 9.28, 10.9-9, 10.42, 12.2, 12.13-20, 18.54-54, 18.56
türelmesek, 12.13-14, 12.13-14
ügyesek, 12.16
visszatérésük Istenhez, 18.55, 18.56
Tiszta jóság, 14.10, 17.3, 17.4
Tiszta odaadó szolgálat, 2.39, 4.10, 9.20
az anyagilag motivált szolgálattal összehasonlítva, 7.16, 9.2
a Bhagavad-g¦t§ prédikálásán keresztül, 18.68
a Bhagavad-g¦t§ban, 18.1
boldogsághoz vezet, 18.54-54
a Brahmant ezen keresztül lehet elérni, 14.26-26
elérésének szintjei, 18.51-56
felszabadulás, 9.13-13, 14.26-26, 18.54, 18.58
a hit eredménye, 10.7-7
jellemzõi és tulajdonságai, 6.7-32, 8.14-14, 10.9-9, 11.55-55

kilenc formája, 9.1

a kockázatok vállalása, 12.17
a könnyebb utak, 12.8-12
a K¥¢£áról szóló tudás erre ösztönöz, 10.7-8
a meggyõzõdés hozza meg, 10.7-7
meghatározása, 7.16
szemben a szabályozottal, 12.12
a tudás célja, 13.8-12
tudást eredményez, 15.11
visszavisz Istenhez, 11.55-55
Tisztaság
brahminikus tulajdonság, 18.42
a sanny§s¦ számára, 16.1-3
szükséges ahhoz, hogy valaki transzcendentális témákról beszéljen, 9
tevékenysége, a bhakti, 9-10
a tudat tisztaságának meghatározása, 9-10
Tisztaság, 16.1-3, 16.1-3
az ember kapcsolataiban, 16.1-3
fajtái, 16.1-3, 16.7
fürdéssel, 2.14

hiánya, 16.7, 16.10-10

meghatározása, 13.8-12, 16.1-3, 16.7
a test lemondása, 17.14-14
Tisztelet, 14.22-25, 14.22-25, 16.1-3, 16.1-3, 17.18-18
Tisztítók, K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.31
Tisztulás, 16.1-3
az adományozáson keresztül, 12.11
mindenkinek áldásos, 18.5-6
az áldozaton keresztül, 3.11, 3.12-13, 3.14, 4.30, 18.2
mindenkit áldásában részesít, 18.5-6
azáltal, hogy mindenhol a Felsõlelket látjuk, 13.29
a Bhagavad-g¦t§ hallgatásán keresztül, 18.71-71
a bhakták társaságában, 14.27
a böjt, 17.5-6
a családi hagyományok, 1.39-39
a csatában elesve, 2.22
elérése érdekében követni kell a szentírás utasításait, 16.23-23
az elme lemondása, 17.16-16
az elvégzett kötelességeken keresztül, 3.7-8, 17.26-27, 18.6-11
az ennek érdekében végzett vezeklés, 1.43

a Felsõlélek által, 2.61

fokozatos, 3.35, 16.22
a közvetlen folyamattal összehasonlítva, 17.28
folyamatainak végzése mindenkinek ajánlott, 18.5-6
a Hare K¥¢£a éneklésén keresztül, 9.31
a ha±ha-yogán keresztül, 2.17
az intelligencián keresztül, 18.51-53
a kéj megtisztulva szeretetté válik, 3.37
a kéjrõl, a dührõl és a mohóságról lemondva, 16.22
a K¥¢£a-tudaton keresztül, 3.38, 3.41, 17.3
közvetlen folyamat, 17.28
a lélektõl az érzékek felé, 3.42
lemondás és tisztulás, 14, 3.8
megtisztulás az anyagi levegõktõl, 2.17
megtisztulás az uralkodási vágytól, 13.22
 az odaadó szolgálaton keresztül, 14, 2.51, 2.61, 3.9, 9.28-28, 10.11, 14.27, 15.20,
18.66
a pras§damon keresztül, 3.11, 3.14
a sanny§sához szükséges, 3.4
az õsök számára, 1.41-41
a szabályok és elõírások követésével, 3.6

szabályok a sanny§s¦ számára ennek érdekében, 16.1-3

szintjei, 16.22
a tisztító ételek, 17.8, 17.10
a transzcendentalisták társaságában, 17.4
az Úr szavait hallva, 13.22
az Úrról hallva, 18.55
a var£§ªrama célja a társadalom megtisztítása, 1.39-42
a var£§ªramán keresztül, 16.22
a védikus szertartásokon keresztül, 3.26
a vezeklésen keresztül, 18.5-7
Lásd még: Lemondás; Odaadó szolgálat; Felemelkedés; Önmegvalósítás
Titkok, K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.38
Tökéletessé vált lény(ek)
K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.26
univerzális formát látják, 11.22, 11.36
Lásd még: Tiszta bhaktá(k)
Tökéletesség
a K¥¢£ához való hûségen és az érzékszabályozáson keresztül, 4.39
az odaadó szolgálatról szóló tudáson keresztül, 15.20-20
Történelem, 23

Történelmi írások. Lásd: Bhagavad-g¦t§; Pur§£á(k); ¼r¦mad-Bh§gavatam

Törvény. Lásd: Kormány(ok); Védák, elõírásai
Törvényhozók, K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.29
A törvénytelenség elnyomói, K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.38
Transz. Lásd: Sam§dhi
Transzcendens. Lásd: K¥¢£a-tudat; Felszabadulás
Transzcendentális tudás. Lásd: Tudás, lelki
Transzcendentalistá(k)
a bhakták, 9.29
a bhakták a legjobbak, 18.1
áldozata, adományozása és vezeklése, 17.24
áltranszcendentalisták, 3.6-6, 15.11
éjszakája és ébrenléte, 2.69-69
elbukásuk. Lásd: Leesés
elsõ kívánalom ehhez, 10
észlelik a lelket és a Felsõlelket, 13.28-33
fajtái, 18.66
három összehasonlítása, 21
hasonlítják
 felhõhöz, 6.38

az óceánhoz, 2.70-70
szélcsendes helyen égõ mécseshez, 6.19
jelei és viselkedése, 14.22-25, 14.22-25
kiegyensúlyozottságuk, 12.3-4, 14.22-25, 14.22-25
kívánalmak a számára, 6.10-18
látnokok, 1.1, 2.16
a legmagasabb rendû, 18.66
lelki látásmódjuk, 15.10-11
m§y§ megkísérti, 6.37
mentes a kötõerõk irányításától, 14.22-25
osztályai, 3, 3.3-3, 12.1
összehasonlítják a materialistákkal, 6.38
ritka, 10.3
a siker biztos a számukra, 6.40-45
a sikertelen transzcendentalista
jövõje, 6.38-45
sorsa, 6.37-45
a szétoszlott felhõhöz hasonlítják, 6.38
születése, 6.41-43
véget ér a boldogságuk, 6.38

Lásd még: Leesés

születés a családjukban, 6.42-43
társaságuk, 17.4
a tiszta transzcendentalista tulajdonságai, 6.7-32
tulajdonságai, 16.1-3, 16.1-3, 18.51-54
a yoga vonzó számára, 6.44-44
Lásd még: Bhaktá(k); Imperszonalistá(k); Tiszta bhaktá(k); Bölcs(ek); Szent
ember(ek); Yog¦(k)
Transzcendentalisták
három csoportjuk, 6.40
Lásd még: Bhaktá(k); Bölcs(ek); Szent emberek; S§dhu(k)
Transzcendentalizmus. Lásd: Odaadó szolgálat; Isten megvalósítása;
Imperszonalizmus; K¥¢£a-tudat; Önmegvalósítás; Yoga
Tret§-yuga, 4.1, 8.17
Tri-k§la-jñ§na, K¥¢£a, 7.26-26
Tri-ved¦k, 9.20
Trivikrama, 8.22
Tudás
az állaté, 18.22
anyagi, 10.4-5
összehasonlítva a lelkivel, 9.2, 10.4-5
anyagi és lelki, 7.2

az anyagi világról és annak eredetérõl, 15.3-4

célja az Úr, 9.17-17, 13.18
csak a testre vonatkozó tudás, 18.22-22
a cselekvés tényezõje, 18.18
az élõlényeké, összehasonlítva az Úréval, 5.15-15, 5.16
az erõszak alkalmazásáról, 2.21
hiánya. Lásd: Tudatlanság; Illúzió
jelentése, 10.4-5, 13.19
a jóság kötõerejében, 14.11, 14.17, 18.20-20
K¥¢£a, 11.38-38
K¥¢£a nélkül hiányos, 2.8
K¥¢£a a teremtõje, 10.4-5
K¥¢£a a vége, 11.38-38
K¥¢£áé, 2.20, 6.39, 7.26-26, 11.38-38
az élõlénnyel összehasonlítva, 5.15-15, 5.16
lelki. Lásd: Tudás, lelki
a múltról, a jelenrõl és a jövõrõl, 6.39, 7.26-26, 8.9, 11.7, 18.61
a szenvedély kötõerejében, 18.21-21
tárgya mint a cselekvés tényezõje, 18.18
tökéletessége, 13.12, 16.23

a tudatlanság kötõerejében, 18.22-22

az univerzumról, 11.7
az Úr tud minden élõlényrõl, 7.26-26
védikus. Lásd: Tudás, védikus
Tudás, lelki
az Abszolút Igazságról, 5-6, 5.20, 11.52
az akadémikus és a megvalósított tudás összehasonlítása, 6.8
az áldozat célja, 4.33-33
áldozat a tudás mûvelésével, 9.15
az áldozatról, 4.30-33
alkalmasság a befogadására, 2.12
annak érdekében, hogy megszabaduljunk
a küzdelemtõl, 2.45
a szenvedéstõl, 9.1-1
az anyagi világról és ennek eredetérõl, 15.3-4
Arjuna tudás az univerzumról, a múltról, a jelenrõl és a jövõrõl, 11.7
arról, hogy mit kell tenni és mit nem szabad tenni, 18.30, 18.31
a Bhagavad-g¦t§é, 2.12
Lásd még: Bhagavad-g¦t§; A Bhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van
a bhakták

egyedül õk képesek megérteni, 13.19-19

megpróbálják átadni másoknak, 15.10
bizalmas, 9.1-2, 9.2
fokozatai, 18.64, 18.78
hallásának akadályai, 18.67
K¥¢£a dicsõíti, 9.1-2
Magától K¥¢£ától, 18.75-75
az önvalóról és a Legfelsõbb Önvalóról, 3.41
a bölcsesség királya, 9.2-2
a Brahman, 13.18
a br§hma£áé, 10.5
a Brahmanról, 10.5, 18.46
brahminikus tulajdonság, 18.42
a bûnös vágyak elpusztítják, 3.6
célja, 4.33
K¥¢£a odaadó szolgálata, 13.8-12
a cselekvésrõl és a tétlenségrõl, 4.16-21, 4.33, 4.41
egyedül a tiszta bhakták értik meg, 13.19
az egyenlõ látásmód a valódi tudás jele, 5.18-18, 7.15
az élet céljáról, 5-6

az élõlény eredeti helyzete, 5.15-15

az élõlényé, összehasonlítva az Úr tudásával, 5.15-15, 5.16
az élõlényekrõl, 7.26-26
az élõlények és az Úr, 13.3-3
kapcsolatuk az Úrral, 4.17, 4.35-35
különbözik az Úrtól, 13.3-4
szolgáló helyzetükrõl, 18.73
a testrõl és az élõlényekrõl, 13.4
elméleti, 16.23
elõnye(i), 2.51, 8.28, 11.55, 15.10
béke, 4.38-39, 5.29, 15.17
boldogság, 9.2-2, 10.18-18
az elkülönülés, 15.1, 15.4
az elme elégedettsége, 17.16
eltávolítja az illúziót, 2.13, 4.35-35, 5.16-17
feléget minden visszahatást, 4.19
a felszabadulás, 4.9-9, 4.14, 4.17, 4.36-39, 6.15, 7.4, 7.7, 13.24-24, 13.35-35, 14.2-2
a felvilágosodás, 2.20
Isten megvalósítása, 7.17, 13.25-25
a legfelsõbb cél elérése, 13.35-35

a legfelsõbb örök béke, 4.39

megszabadít a bûnös visszahatásoktól, 4.19, 4.37, 10.3-3
megszabadít a szenvedéstõl, 2.45, 4.36-36, 9.1-1
megszabadulás a bûnös visszahatásoktól, 4.19, 10.3-3
megszabadít a bánkódástól, 2.11
megtisztulás, 4.10
megváltoztatja a karmát, 8
önmegvalósítás, 2.1, 6.37, 7.17, 9.2-2
részletesen, 9.1-2
tökéletesség, 14.1-1, 15.20-20
a transzcendencia, 2.52-54
 az Úrral való kapcsolat visszaállítása, 2.16
visszatérés Istenhez, 4.9-9, 11.43, 13.35-35, 15.15
az erre alkalmas emberek, 13.25-25
az erõszak hasznáról, 2.21
az erõszakról, 2.21
az érzékkielégítésrõl, 18.36
az ezáltal történõ meghódolás, 15.5, 18.73
fajtái, 18.66
a Felsõlélek által a múltról, a jelenrõl és a jövõrõl, 18.61

a Felsõlélekrõl, 5.18, 13.28-29, 15.18

a felszabadulásról, 2.2
folyamatáról, 13.35-35
fenséges és tiszta, 4.38
folyamata
alázatossággal kezdõdik, 13.8-12, 13.8-12
húsz eleme, 13.8-12, 13.8-12
tetõzése, 13.8-12
transzcendentális, 13.8-12
túl van az anyagi elemeken, 13.8-12
forrása(i), 7.1-1
az áldozat, 4.33
Bhagavad-g¦t§, 2.20, 2.29, 2.50, 3.2, 3.41, 4.42, 8.28, 10.2, 10.3, 11.48, 11.55, 13.1-2,
15.10, 18.67, 18.71, 18.73
a bhakták, 4.34-34, 15.10, 18.55
csak az odaadó szolgálat, 7.3, 7.24-25, 9.2, 9.4, 11.52-53, 11.54-54, 15.11, 18.55-
55, 18.67
az elemzõ tanulmányozás, 2.16
az elkülönülés, 7.30, 9.1, 13.24, 13.28, 15.4, 17.26-27
az érzékszabályozás, 4.39
a Felsõlélek, 10.10-10, 13.18, 15.15-15
a hallás, 4.4, 7.1, 9.1, 10.2, 1.52, 15.4, 18.74-76

három, egymásnak nem ellentmondó forrás, 10.3

a hit, 4.40, 6.47
a hiteles szaktekintély, 3, 1.43, 2.7, 2.8, 2.12, 2.13, 2.25, 4.16-17, 7.15, 9.34, 10.3,
13.5, 18.62
az intelligencia, 7.10
az ismétlés, 12.18-19
jóság minõsége, 14.6-6, 14.17
K¥¢£a, 13, 2.20, 2.39, 2.45, 3.2, 3.41, 4.4, 7.26, 9.1-1, 10.2, 10.4-5, 10.4-5, 10.8, 11.4,
11.7, 11.52, 15.15-15, 18.63-64, 18.74-76
a K¥¢£a iránti szeretet, 9.4
K¥¢£a kegye, 7.24, 11.4, 11.52
a K¥¢£a-tudat, 7.1-1, 7.3, 7.24, 15.11
a kutatás, 13
 a lelki tanítómester, 2.7, 4.34-34, 4.35, 5.16, 10.3, 10.8, 11.34, 11.54, 13.24, 13.35,
16.1-3, 18.75
a megvalósítás, 6.8-8
az odaadó szolgálat mint, 2.39, 4.38, 6.8, 7.1, 8.14, 9.2, 9.4, 10.1-2, 10.10-10,
10.15, 10.17, 15.11, 15.20, 18.67
az önmegvalósítás, 15.11-11
az önmegvalósított lelkek, 4.34-35
a ragaszkodástól, félelemtõl és dühtõl való mentesség, 4.10-10
a s§¯khya, 13.25
a sanny§s¦k, 16.1-3
a ¼r¦mad-Bh§gavatam, 10.2, 10.3, 10.9

a szentírások, 2.45, 7.15, 8.9, 10.3, 10.7, 10.32, 13.5, 15.15-15, 15.18-18
a tanítványi láncolat, 13, 4.16, 7.2, 18.75
az Úrnak való meghódolás, 5.16-17, 10.2, 11.4, 11.52
a vallás, 2.14
Vy§sadeva, 10.37
a G¦t§ kilencedik fejezete a királya, 9.2
hasonlítják
csónakhoz, 4.36-36
fegyverhez, 4.42
lámpához, 10.11
a napfényhez, 5.16-16
tûzhöz, 4.19, 4.37
határozottság a K¥¢£a-tudatban és a lelki tudás, 2.41
a helyes és helytelen cselekvésrõl, 18.30, 18.31
hiánya. Lásd: Tudatlanság; Illúzió
hit nélkül, 4.40
hiteles szaktekintély
a szükséges tulajdonságok, 2.7, 2.8, 2.12, 2.13, 13.5
Lásd még: Lelki tanítómester
az idõtõl és körülményektõl függõ, 4.7

az illúzió elpusztítja, 7.15-15

Isten nagyságáról, 10.7
Istenrõl, 5.20
Lásd még: K¥¢£a-tudat
jelentése, 10.4-5, 13.19, 14.2
jelentõsége, 2.11, 2.13
jñ§na és lelki tudás, 3.41
a jóság minõségében, 18.20-20, 14.11, 14.17, 18.22
a jóság minõségében végzett felszabadító és megkötõ tevékenységrõl, 18.30
a jóság minõségén keresztül, 14.11, 14.17
a jóság, szenvedély és tudatlanság minõségében, 18.20-22
a jövõrõl, 6.39
a karma törvényérõl, 4.14
a kéj elpusztítja, 3.41
kétféle, 4.42
K¥¢£a
fenségérõl és misztikus hatalmáról, 10.7-7
formájáról és tevékenységeirõl, 11.43
isteni mivoltáról, 15.19-19
megjelenésérõl és cselekedeteirõl, 4.9-9, 11.43

nagyságáról, 10.19
tulajdonjogáról, 5.2, 5.10-11, 5.29-29, 6.10
K¥¢£a Maga minden tudás, 11.38-38
K¥¢£a megadja a jövõ civilizációja számára, 6
K¥¢£a teljes mértékben rendelkezik vele, 11.38-38
K¥¢£áé, 2.20, 6.39, 7.26-26
az élõlények tudásával összehasonlítva, 7.16, 7.17
minden élõlényrõl, 7.26-26
K¥¢£áról, 5.29-29
Õ mindennek a tulajdonosa, 6.10
az abhakták nem adhatják meg, 4.4
alázat szükséges hozzá, 13.8-12
alkalmasság a megszerzésére, 5, 10.2-3, 18.67
anyagi módszerekkel nem lehet elsajátítani, 11.53
anyagi úton nem lehet elérni, 11.4
arra ösztönöz, hogy hódoljunk meg az Úrnak, 10.7-7, 12.3-4
az asa°ªaya° samagram szintje, 7.1
békéhez vezet, 15.17
a benne végzett tettek, 4.14-15
csak Maga az Úr rendelkezik vele valójában, 10.15-15

csak az odaadó szolgálaton keresztül, 9.2

az élõlények korlátokhoz kötöttek ennek megértésében, 10.19-19
elsajátításához követni kell a szabályozó elveket, 11.54
felfoghatatlan, 8.9-9
a félistenek és a bölcsek kevéssel rendelkeznek, 10.2-2
felsõbbrendû, 4.9-9, 5.25, 5.29-29, 10.7-8, 10.42
felszabaduláshoz vezet, 4.9-9, 6.15, 7.7
a felszabadult lelkek által, 4.15-15
fensége és misztikus hatalma, 10.7-7
fokozatai, 7.1
a halálkor, 7.30
az imperszonalisták nem rendelkezhetnek vele, 7.3, 10.19
Istenhez visszatérve, 15.7
jelentõsége, 10.7-7
kapcsolata a tiszta odaadó szolgálattal, 7.17-19
a Ka±ha Upani¢adból, 8.14
kiterjedése, 4.13
K¥¢£a energiája korlátozza, 7.25-25
K¥¢£a többet ajánl Arjunának, 10.1-1
a legfelsõbb tudás, 4.13, 7.16

Magának az Úrnak kell kinyilvánítania, 11.4

megszabadít a bûnös visszahatásoktól, 10.3-3
megtisztulást eredményez, 4.10
minden, 18.78
mindennek a forrása, 10.8
mindenrõl szóló tudás, 15.19-19
nagysága, 10.7-7
nehéz szert tenni rá, 5
nektár, 10.18-18
nem mindenkinek nyilvánul meg, 18.55
az ostobák nem kaphatják meg, 7.24-26
önmagából származik, 4.4
ösztönzi az odaadó szolgálatot, 10.7-7, 10.8, 10.42, 15.19-19
ritka, 7.3-3, 7.25-26, 7.26, 10.2-2, 10.14-15, 11.52
a s§¯khya filozófián keresztül, 13.25
senki sem rendelkezik vele, 7.26
sok születés után, 7.19, 12.3-4
a spekuláció nem vezet el hozzá, 8.9, 10.11, 11.4
a spekulatív módszer nem elegendõ, 7.24
a szentírásokból, 10.7

szintjei, 10.15
tisztaságot kíván, 6.8-8
tökéletességhez vezet, 15.20-20
az Úrtól mint Felsõlélektõl, 13.18
a Védák célja, 2.46, 17.28
a Védák ismerete, 11.54
a védikus irodalom nem elegendõ az elsajátításához, 7.24
visszavisz Istenhez, 4.9-9
vonásainak megvalósításában, 10.15
yoga-m§y§ befedi, 7.25, 10.17
K¥¢£át ezért közelítik meg, 7.16-16
K¥¢£a-tudat és lelki tudás, 6.2
a K¥¢£a-tudat ismeretében végzett tettek, 4.16-21, 4.33, 4.37, 4.41
a K¥¢£a-tudaton keresztül, 5.16-18, 7.1-1
a leesés okáról, 13.20
a legbizalmasabb, 15.20-20, 18.64-66, 18.66
az élõlények eredeti helyzetérõl, 18.73
az ember saját önvalójáról, 2.51
a legjobbat K¥¢£a felajánlja Arjunának, 14.1-1
legmagasabb rendû, 7.17, 18.64-66

a legtisztább tudás, 9.2-2

a lélekrõl, 2.25, 2.29
a Bhagavad-g¦t§n keresztül, 2.1
K¥¢£ától származik, 2.1
különbözik a testtõl, 9.1-2
lélek és Felsõlélek, 2.29
lélek és lélekvándorlás, 15.10-11
a lélek és a test, 3.41, 9.15
a lélek és a tudat, 13.34-34
szükségessége, 3.42, 9.1-2
tevékenységei, 9.2
tünetei, 2.20
a lélekvándorlásról, 15.10-10
a lelki tanítómesteré, hiteles, 5.16
a lelki tanítómesteren keresztül közvetlen tapasztalat, 18.75
a lelki természetrõl és a jóság minõségérõl, 18.20-20
a lelki tökéletességrõl összefoglalva, 18.50-66
manapság elhanyagolják, 14.16
a materialisták nem rendelkeznek vele, 2.2
megértés a testrõl és ennek ismerõjérõl, 13.3

meghatározása, 2.11
meghatározza Isten megvalósításának formáját, 7.17
a meghódolásban tetõzik, 18.66
a megszerzéséhez szükséges hozzáállás, 4.34-34
megvalósított tudás, összehasonlítva az akadémikus tudással, 6.8-8
mindenki elfogadhatja, 26
mûvelése, 12.12-12, 16.1-3, 16.1-3
nem biztosítja a felszabadulást, 3.33
az odaadó szolgálatról, 10.10-11
önmegvalósított, 5.16-17
az önvalóé
kevesen vágynak rá, 5-6
a lélekrõl és a lélekvándorlásról, 15.11-11
örökkévaló, 9.2-2
örömteli, 9.2-2
összehasonlítják az anyagi tudással, 9.2, 10.4-5
az öt alapvetõ igazságról, melyet a G¦t§ bemutat, 6
a prak¥tirõl, a puru¢áról és az ¦ªvaráról, 13.3
pratyak¢a, 9.2
prédikálása. Lásd: K¥¢£a-tudat prédikálása

ritkasága, 2.29-29
s§¯khya és tudás, 2.39
a személytelen lelki természetrõl és a jóság minõségérõl, 18.20-20
a szenvedésrõl, 15.10
szükség van hozzá az elkülönülésre, 2.20
szükséges hozzá az érzékek szabályozása, 2.6
szükségessége, 2.29
tapasztalati, 3.3
a teljes és tökéletes tudás forrása K¥¢£a, 7.1-2
a teljes tudás jellemzõje, 4.19-23
a teljes tudás meghatározása, 7.2
terjesztése. Lásd: Odaadó szolgálat, prédikálás
a természetrõl, a lélekrõl és a Felsõlélekrõl, 13.24-24
K¥¢£a rendelkezik vele, 8.9
a test kapui és a tudás, 14.11
a testrõl, a lélekrõl, a Felsõlélekrõl és a felszabadulásról, 13.35-35
a testrõl, az Úrról és az élõlényekrõl összefoglalóan, 13.19-19
a tettek mezejérõl és a tettek ismerõjérõl, 13.5-5, 13.19-19, 13.27, 14.3
a tettek okairól, 18.17
a tiszta bhaktákról, 9.28

titok, 9.2-2
tökéletes, 5.16-18
az élõlények K¥¢£ával fennálló kapcsolatáról, 4.35-35
jelei, 4.19-23
a transzcendentalistáé, 2.57
tökéletessége
a K¥¢£a-tudat, 16.23
az Úrról szóló tudás és az Úr szolgálata, 13.8-12
transzcendentális, 4.23, 14.2
értéke, 4.36-39
transzcendentlistáké, 15.11-11
a tudással rendelkezõkön keresztül, 1.43
a tudással történõ meghódolás, 7.19-19
a tudással végzett áldozat, 4.33-33
a tudással végzett lemondás, 5.1, 5.2, 5.3, 6.10
felszabaduláshoz vezet, 5.3
tudással végzett odaadó szolgálat, 7.17-19, 15.20-20
a tudással végzett tett, 5.1
„tüze” felégeti a visszahatásokat, 4.19
az univerzum irányítójáról, 6-7

az univerzumról, 11.7
az Úr, 13.18
az Úr felsõbbrendû hatalmáról, 7.19-19
az Úr kegye bhaktái iránt, 10.10-11
az Úr összefoglalja Arjunának, 18.2-66
az Úrról. Lásd: Tudás, lelki, K¥¢£áról
a vallás tökéletessége, 9.2-2
a vallásos elvekrõl, 4.16
a Védákról, 8.11
Lásd még: Tudás, védikus
vijñ§na, 13.19
a Vi¢£ukról, 7.4
 Lásd még: Mûvelõdés; Isten megvalósítás; Tudatlanság; Tudás, védikus;
S§¯khya; Védák
Tudás, védikus, 2, 12-14, 2.45, 15.1
a Bhagavad-g¦t§ a lényege, 12-14
elégedetté teszi az elmét, 17.16
eredete és öröklõdése, 13
K¥¢£a a forrása, 10.8
K¥¢£a ismerete, 11.54
K¥¢£a kegyesen átadja, 15.15

az odaadó szolgálat transzcendentális ehhez képest, 9.2

az odaadó szolgálatban tetõzik, 15.19
tudósai, 9.20
Vy§sadeva elmagyarázta, 10.37
Tudat
az Abszolút Igazság imerõjének tudata, 3.28-29
az állaté, 2.20, 3.38, 15.8
anyagi, kettõs felosztása, 10
az egyéni és a legfelsõbb tudat összehasonlítása, 13.34
elégedett, 2.65
élettünet, 13.7
eredeti természete, 15.9
észlelése fokozatok szerint, 3.38
a fényhez hasonlítják, 9, 2.20
isteni, 15.8
korlátai, 2.17
K¥¢£át képviseli, 10.22
a lélektõl származik, 2.20, 2.25, 13.34
lelki és örökkévaló, 10.22
lelki. Lásd: K¥¢£a-tudat

megértése a szenvedély kötõerejében, 18.21-21

meghatározása, 10
meghatározza a születést, 15.8-10
a meghódolt léleké, 3.30
nirmama, 3.30
a növényeké, 3.38
szennyezõdése, 3.38-40, 15.9
szennyezõdésének fokozatai, 2.62-63
szilárd, 2.59
a testben a lélektõl származik, 2.17, 13.34-34
tiszta
befedi a kéj, 3.39
transzcendentális, 2.55-61, 2.64-65, 2.68-72, 3.17
Lásd még: Tiszta bhakták; K¥¢£a-tudat
az Úré, összehasonlítva az élõlényével, 8-10, 2.20, 13.34
Lásd még: K¥¢£a-tudat; Lélek
Tudatlanság
az abhaktáké az Úrról, 7.24-26
az állatölésrõl, 14.16
az alvás, 1.24

az anyagi természetrõl, 11.33

az anyagi világ nyomorúságáról és veszélyeirõl, 2.51
Arjuna felette áll, 6, 1.24
az ateistáké, 7.15
a beszédben megmutatkozik, 2.54
a Bhagavad-g¦t§ szembeszáll vele, 2.1, 2.50
a démonoké, 16.4, 16.7-9, 16.11-12, 16.18
az élet céljáról, 5-6, 7.15-15
az élõlények azonosságáról és céljáról, 4.35-35, 5.2
Lásd még: Tudatlanság, a lélekrõl vagy az önvalóról
az eredeti helyzetünkrõl, 2.50
ez az oka, hogy K¥¢£át kigúnyolják, 9.11-11
a félistenimádat ennek az eredménye, 7.20-23, 9.23-24
a felszabadulásról, 9.12
a gyümölcsözõ tettek ebbõl fakadnak, 2.42-43, 2.42-43, 3.25-27
ha a hiteles forrásokra hallgatunk, az elpusztítja, 13.26
hasonlítják
az éjszakához, 5.16
sötétséghez, 10.11-11
a helyes és helytelen tettekrõl, 16.7-7

a helyes tevékenységrõl, 18.58

a hitetleneké, 4.40
az imperszonalistáké, 2.23, 7.4, 7.24-24, 9.26, 13.23
a jelen korszakban, 9.2, 14.16
a karma törvényérõl, 4.14
a karma-yogáról és a s§¯khyáról, 5.4
kéj és tudatlanság, 3.39
a kötelességrõl, 2.32
K¥¢£a idézi elõ Arjuna tudatlanságát, 6
K¥¢£áról, 4.3-4, 4.10, 4.14, 7.8, 7.13-13, 7.24-26, 9.18, 10.8, 10.14-15
az abhaktáké, 7.24-24, 18.67
arról, hogy személyes formával rendelkezik, 12, 4.10, 7.24-24, 9.11, 11.43
az ateistáké, 7.4, 7.15
az élõlényé, 2.22, 2.51, 9.12
eredménye, 9.21
az ezen alapuló magyarázatok, 9.1
felfoghatatlan tulajdonságairól, 8.9
a felhõhöz hasonlítják, 7.26
igazi természetérõl, 7.24-26
illúzióból származik, 7.27
 az imperszonalistáké, 13.23
K¥¢£a energiája tartja fenn, 7.25-25
a materialistáké és az imperszonalistáké, 4.10, 7.4, 7.24-24, 9.26, 10.14-14, 18.67
m§y§ az oka, 7.26
megnyilvánulásairól, 11.6
mint abszolútról, 9.34
mint teremtõrõl, 10.8
mint az Úrról, 4.9, 4.35, 7.3, 7.26-26, 9.11-12, 9.34, 10.3, 10.8, 11.51, 11.52-54
a K¥¢£a-tudatról, 2.63, 10.10-10
legyõzése, 1.24
a lélek vándorlásáról, 15.10-10
a lélekrõl, 2.19, 2.20, 2.23, 2.26-26, 2.29-29, 3.32, 4.35-35, 5.2, 9.2, 13.23, 13.33,
18.21
a lelki és az anyagi világokról, 20
a lelki létezésrõl, 4.10
lelki téren, 9.2
az emberek erre ítélt osztályai, 13.25
a materialistáké, 3.29-29, 4.12
és az áltranszcendentalistáké, 15.11-11
K¥¢£áról, 7.4, 7.24, 9.26, 10.14-14, 18.67
meghatározása, 13.8-12, 13.8-12

mentesség a tudatlanságtól, 15.20

minõsége. Lásd: A tudatlanság kötõereje
a múltról, a jelenrõl és a jövõrõl, 7.26
az odaadó szolgálat eloszlatja, 15.20
az odaadó szolgálatról, 5.4
önmagunkról. Lásd: Tudatlanság, a lélekrõl vagy az önvalóról
reinkarnáció és tudatlanság, 2.22, 2.51
a s§¯khya filozófusoké, 7.4
a s§¯khya-yogáról, 2.39
az õsi haditechnikáról, 2.23
a szentírások elõírásairól, 16.7
a szenvedés ennek köszönhetõ, 5.14, 13.8-12
a tanítványi láncolat nélkül, 18.75
a „tanult” embereké, 7.15
a testi azonosítás ennek köszönhetõ, 3.29
a tett tényezõirõl, 18.16
a tudatlanságot és a kétségeket a tudás eloszlatja, 4.42-42
a tudósoké, 2.23, 11.33, 13.33
tünetei, 2.1
az Úr imádatáról, 9.15

az Úr iránti engedetlenség, 3.32

az Úr tudást ad annak, aki tudatlan a lelki fejlõdést illetõen, 10.10-11
az Úrról. Lásd: Tudatlanság K¥¢£áról
a vagyon felhasználásáról, 2.49
 a vallásról, 4.16
a yoga céljáról, 2.61
zavarodottsághoz vezet, 5.15-15
Lásd még: A tudatlanság kötõereje; Illúzió
A tudatlanság kötõereje, 7-8
a démonok ebben a kötõerõben, 16.24
ebben születni, 14.15, 14.16, 14.18-18
az emiatt feladott kötelesség, 18.7
a feltételekhez kötöttség oka, 14.5, 14.8-9
hatásai és megnyilvánulásai az élõlényen, 6.16, 14.5, 14.8-10, 14.13, 14.16-16,
14.17-18, 18.28, 18.39
irányítója, 10.23
K¥¢£áról, 4.9
összehasonlítják
a jóság minõségével, 14.8
a szenvedély minõségével, 14.8
a rá jellemzõ

adományozás, 16.1-3, 17.23

áldozat, 17.23
álom, 18.35-35
alvás, 6.16, 10.20, 14.8
boldogság, 18.39-39
cselekvõ, 18.28
cselekvés, 14.16-16, 18.25-25
düh, 3.37
elme, 15.7
energiák, 22
étel, 17.10
evés, 6.16, 17.7, 17.10-10
határozottság, 18.35-35
hibák, 14.8, 14.13, 14.18-18
hit, 17.2-4
illúzió, 18.32-32, 18.35-35, 18.39
intelligencia, 13.7, 18.32-32
koplalás, 10.4-5
lemondás, 18.7
lustaság, 14.8, 14.13

mámor, 14.17
megértés, 18.32-32
tudás, 18.22-22
var£§ªrama felosztás, 9.32
vezeklés, 17.23
a szenvedély minõségével szemben, 14.10
az Úr ¼iva és a tudatlanság, 7.14
uralkodása, 14.10
Lásd még: Tudatlanság; A természet kötõerõi
Tudomány(ok)
antropológia, 2.26
az ebben elterjedt filozófia, 2.26
a fegyverek és a tudomány, 2.23
felismeri a szív szerepét, 2.17
korlátaik, 7.4
K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.32-32
megerõsíti a test változását, 2.16
Tudós(ok)
a büszkeség és a ragaszkodás veszélyes számukra, 14.6
filozófiája, 2.26

a lélek láthatatlan számukra, 2.25

a nemi életet kutatják, 13.8-12
tudása
az anyagi természetrõl, 11.33
a lélekrõl, 2.17, 2.22
az univerzumról, 11.7
Tulas¦, 2.61, 6.18
nevelése és felajánlása, 11.55
pras§dam, áldása, 9.2
Tu¢±i meghatározása, 10.4-5
A tükrözõdés elmélete, 2.13
Türelem, 2.14-15, 8.5, 10.4-5, 11.45, 13.8-12, 13.8-12, 16.1-3
Türelem, 12.18-19
Arjuna kéri K¥¢£áét, 11.44
brahminikus tulajdonság, 18.42
a felsõbbrendû személyeké, 11.44
K¥¢£át képviseli, 10.34-34
meghatározása, 10.34, 13.8-12
a tiszta bhaktákban, 12.13-15
Tûz

áldozat a családosok számára, 6.1-1, 8.3, 16.1-3

az emésztésé, 7.9, 15.14-14
K¥¢£át képviseli, 10.23
pusztítása, 2.24
ragyogása és fénye K¥¢£ától származik, 15.12-12
az univerzális formában, 11.19, 11.24, 11.28-29
Lásd még: Elem(ek)
Ty
Ty§ga
meghatározása, 18.2
Lásd még: Lemondás
U
Uccai¤ªrav§, K¥¢£át képviseli, 10.27-27
Ud§na, 2.17
Ugrasena, 2.4
Um§, imádata, 7.21
Univerzális forma, az Úr formája, 9.11
adhidaiva, 8.4
anyagi és átmeneti, 11.45
az anyagi természethez hasonlítják, 11.5
Arjuna
egyedül õ láthatta, 11.13

fél tõle, 11.48

hódolatát ajánlja Neki, 11.35-44
imádkozik Hozzá, 11.36-46
kegyét kéri, 11.25, 11.31
kéri, hogy láthassa, 11.1, 11.3-4
K¥¢£a megmutatta neki, 11.1, 11.3, 11.5-32, 11.45-49
a látvány megzavarja, 11.14, 11.24-25, 11.35, 11.45-45, 11.49
megláthatta benne a Kuru hadsereg sorsát, 11.26-28, 11.49
nem fél tõle, 11.14
nem tudja elfelejteni K¥¢£át ennek ellenére sem, 11.41-42
az ok, amiért látni kívánta, 11.1-3, 11.8
örömmel látja, 11.35-36, 11.45
Arjuna a hódolatát ajánlja Neki, 11.35-44
Arjuna imái Hozzá, 11.36-46
átmeneti, 11.5, 11.46, 11.54, 11.55
a bhakta érdeklõdése iránta, 11.8, 11.48, 11.49, 11.54
a cél, amiért K¥¢£a megmutatta, 11.49, 11.54
csak K¥¢£a mutathatja meg, 11.4, 11.8-8
a démonok félnek tõle, 11.36
Duryodhana és az univerzális forma, 11.47

félelmetes, 11.21-31, 11.36, 11.54

a félistenek félnek tõle, 11.21
fenntartja a bolygókat, 15.13
határtalan, 11.4-13, 11.16-25, 11.28-30
imádata, 9.15
az isteni természet bizonyítéka, 11.3
a kezdõ számára, 8.4
kezdet nélküli, 11.16, 11.19
kinyilvánítja K¥¢£a felsõbbrendûségét, 11.5-47
K¥¢£a, 9.19
felkészíti Arjunát hogy lássa, 11.5-7
megmutatja Arjunának, 11.1, 11.5-32, 11.45-49
K¥¢£a eredeti formája helyett, 11.1, 11.50-51
K¥¢£a eredeti formájával hasonlítják össze, 11.54
K¥¢£a isteni természetének bizonyítéka, 11.1-3, 11.8, 11.54
K¥¢£a megadhatja a szemet, amellyel meg lehet pillantani, 11.8-8
 a Kuru hadsereg sorsa látható benne, 11.26-28
küldetése, 11.31-32
látható
a bhakták számára, 11.47

csak K¥¢£a kinyilatkoztatása révén, 11.5, 11.8-9

csak odaadással, 11.52
csak a tiszta bhakták számára, 11.48
az egész egy helyen, 11.7, 11.11, 11.15
korábban abban a formában, amelyet Arjuna látott, senki sem láthatta, 11.47-
48
a külsõ ûrben, 11.47
más bolygókon, 11.20, 11.23, 11.36, 11.47
Vy§sadeva és Sañjaya számára, 18.77
a materialisták a legfelsõbbnek tekintik, 4.10
megmutatja a kuruk¢etrai csata kimenetelét, 11.26-28
megzavarja a bolygókat, 11.20, 11.23
mindenkit elnyel, 11.26-28, 11.32
nehéz meglátni, 11.17, 11.45, 11.48
pusztítása, 11.26-28, 11.32
ragyogása, 11.11-12, 11.17-19, 11.21, 11.30, 11.47
Sañjaya
megkísérelte leírni, 11.12
visszaemlékezik rá, 18.77-78
szájai, 11.16, 11.19, 11.24-30
a tiszta bhakták és az univerzális forma, 11.54

a tökéletessé vált lények imádják, 11.36

transzcendentális, 11.5
tüzes, 11.17, 11.19, 11.24-25, 11.28-30
az univerzális forma részei, 8.4
vonásai, 11.5-7, 11.11-13, 11.15-32
Univerzális idõ, korszakai, 4.1
Lásd még: Yugák
Az univerzum(ok) elpusztítása, 12, 7.6, 8.16, 8.20, 9.7-8, 9.18, 10.32, 10.33, 11.32
K¥¢£a, 9.18
Univerzum(ok)
a banyanfa hasonlatban, 15.1
bolygói. Lásd: Bolygók
csillagai, 15.12
a Hold, 10.21, 15.12
elrendezése, 15.12, 15.13
eredete
K¥¢£a, 10.20
Mah§-Vi¢£u, 11.54
fenntartása
az erre kijelölt félistenek, 4.25
K¥¢£a által, 7.10
idõszakai, 8.17-19, 9.7
Lásd még: Idõ
idõtartama, 8.17
kezdete az Úr, 10.20-20
kiterjedései, 11.13-13
korszakai
részletes leírása, 8.17-17
Lásd még: Yugák
K¥¢£a
áthatja, 11.38-39
az atyja, 9.17
az élete, 10.20
az eredete, 10.20
fenntartja, 7.10
mindenhol jelen van benne, 9.11
transzcendentálisan fölötte áll, 11.37-38
K¥¢£a áthatja, 11.38-38
K¥¢£a az atyja, 9.17
K¥¢£a a hajléka, 11.45

K¥¢£a a lelke, 10.20-20

K¥¢£a a nyugvóhelye, 11.18, 11.38
K¥¢£a univerzális formája az egészet magában foglalja, 11.7
Mah§-Vi¢£uból, 11.54
megsemmisülése. Lásd: megsemmisülés
menedéke, 11.37
a Nap benne, 10.21, 15.12
õsatyái, 10.6, 10.7
eredete N§r§ya£a, 10.8
õsatyáinak származása, 10.6-6
Sarkcsillaga, 18.71
sokasága, Arjuna láthatta, 11.13-13
száma, 21
teremtése. Lásd: Teremtés
története, 4.1
az Úr kedvteléseinek elbeszélése, 10.18
az Úr formája, 11.3, 11.7-32
Lásd még: Univerzális forma
az Úr irányítja, 7
az „üresség” benne, 6.15

Lásd még: Anyagi világ; Bolygók

Upadeª§m¥ta, idézik az odaadó szolgálattal kapcsolatban, 6.24
Upani¢ad(ok), 4.8, 4.28, 7.3, 7.24, 11.48
elmagyarázzák a lelki életet, 2.45
 G¦topani¢ad, 2
Lásd még: Bhagavad-g¦t§; A Bhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van
idézik
a Legfelsõbb Úrral kapcsolatban, 3.22
a Védák eredetével kapcsolatban, 3.15
lényege, 27
túllépése, 2.52
Lásd még: egyes Upani¢adok
Az Úr kiterjedései. Lásd: K¥¢£a, kiterjedései; A Legfelsõbb Úr, kiterjedései; A
Legfelsõbb Úr, inkarnációi
Az Úr, Legfelsõbb. Lásd: K¥¢£a; A Legfelsõbb Úr
Uªan§, K¥¢£át képviseli, 10.37-37
Uttama meghatározása, 9.2
Uttamauj§, 1.6
Ü
Ürességet hirdetõ filozófia. Lásd: Imperszonalizmus
Ûrutazás, 17-18
Az üzlet és a vaiªyák, 18.44
V

Vadállatok, K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.30

Vadászat, 16.19
Lásd még: Állatmészárlás
Vágy(ak)
anyagi. Lásd: Vágy(ak), anyagi
a bhaktáé, 5.7
a bûn elkerülésére, 3.36-37
K¥¢£a teljesíti õket, 2.22, 5.15
a lelki és az anyagi vágy összehasonlítása, 2.71, 3.25
a lelki világba, 20
az odaadó szolgálatban automatikusan kielégül, 1.35
Vágy(ak), anyagi
átalakulva megtisztulnak, 3.37
Lásd még: Tisztulás
bhakták legyõzik, 2.55-64, 2.68-71
csak az Úr képes teljesíteni õket, 7.21-22
démonoké. Lásd: Démon(ok), tulajdonságai
az ebbõl származó lemondások és vezeklések, 17.5-6, 17.5-6
ellenség, 3.43
az elme kitalációjából jönnek létre, 2.55-55

fejlõdésének szintjei, 2.62

a félistenek és az anyagi vágyak, 17, 7.20-20, 7.21-22, 7.24
Lásd még: Félistenimádat
a feltételekhez kötöttség finom formája, 5.15
folyókhoz hasonlítják õket, 2.70-70, 18.51-53
a gyûlölet és az anyagi vágyak, 7.27
 ima a teljesülésükért, 9.24
irigység az Úrra és az anyagi vágyak, 10-11, 7.27
a kéj. Lásd: Kéj
következményei, 17, 19-20, 2.67, 2.70, 3.6, 3.37-41, 3.43, 5.23, 7.27, 8.6-6, 9.10,
13.21-22, 13.30, 15.5, 15.10, 15.20, 16.1-3, 16.21-21
K¥¢£a imádata mellettük, 4.11
a K¥¢£a-tudat és az anyagi vágyak, 3.37
a lelki világ tükrözõdik benne, 15.1
lemondás az anyagi vágyakról. Lásd: Elkülönülés; Lemondás
más bolygókra eljutni, 9.25
meghatározása, 2.71
meghatározzák a születést és testet, 8.6-6, 9.10, 13.21-22, 13.31
mindenkit befolyásolnak, 2.70, 3.8
mohóság, 16.1-3
a mohóság és az anyagi vágyak, 1.37-38, 14.17, 16.21-22, 18.27

nem ragaszkodni hozzájuk. Lásd: Elkülönülés;

az odaadó szolgálat és az anyagi vágyak, 7.20, 7.29
összehasonlítják a lelki vággyal, 2.71, 3.25
a sanny§s¦ és az anyagi vágyak, 16.1-3
szabályozásuk
szükségszerûsége, 5.23
Lásd még: Elkülönülés; Elme, fegyelmezése; Lemondás; Érzékszabályozás
a szenvedély minõsége és az anyagi vágyak, 14.7, 14.12-12, 18.24
a társuláson keresztül, 3.34
a teremtés lehetõséget ad nekik a beteljesülésre, 9.8
természet elõsegíti a kialakulásukat, 3.37
a tõlük való mentesség, 2.70-70
Lásd még: Elkülönülés; Lemondás; Érzékszabályozás
tudatlanság, 2.42-43
az Úrral való eggyéválás vágya, 2.39, 7.5, 7.27, 9.12
vágy az érzékkielégítésre, 2.39, 2.42-43, 2.42-43
Lásd még: Érzékkielégítés
vágy a mennyei boldogságra, 2.42-43, 2.42-43 9.20
a vágy az uralkodásra, 13.21, 14.27, 15.20
vagyonra, 7.16-16

Lásd még: Ragaszkodás; Kéj; Érzékkielégítés

Vágynélküliség, 2.70-71
meghatározása, 2.71
Lásd még: Elkülönülés
Vagyon
adományozás és a vagyon, 10.4-5, 16.1-3
az áldozatokhoz szükség van rá, 16.1-3
átmeneti, 2.8
a bevétel, 10.4-5, 16.1-3
a bhakták sokkal vagy kevéssel egyaránt elégedettek, 1.35
elkülönülés ettõl, 4.21-21
a bhakta által, 12.16
Lásd még: Elkülönülés
ellopása, 1.36
feláldozása, 4.25, 4.28-28, 4.42
használata, 2.49
illúzióhoz vezet, 16.17
imádat a megszerzéséért, 17.11
K¥¢£a szolgálatában, 9.27-27, 11.54, 11.55, 12.10
a K¥¢£a-tudat prédikálásában, 12.10

a K¥¢£a-tudatban, 12.10, 18.8

Kuvera az ura, 10.23-23
megválni az errõl szóló gondolatoktól, 10.4-5
a múltbeli jótettek eredményein keresztül, 16.16
nem biztosítja a boldogságot, 2.8-8
oka a karma, 16.16
a ragaszkodás ehhez, 1.35, 14.8
a démonoké, 16.16
a szenvedély minõségében, 18.34
a sanny§s¦ és a vagyon, 16.1-3
törvénytelenül nyert, 16.16
Vaibh§¢ika filozófusok és filozófia, 2.26
Vaid¡rya kõ, 4.5
Vaiku£±há(k), 15.6
eljutás oda, 21
Ura, 21
Lásd még: Lelki világ
Vair§gya
meghatározása, 6.35
Lásd még: Lemondás

Vai¢£ava filozófia. Lásd: Odaadó szolgálat; K¥¢£a-tudat

Vai¢£ava-apar§dha. Lásd: Sértések
Vai¢£avák. Lásd: Bhaktá(k)
Vaiªyá(k)
elérhetik K¥¢£át, 26
elérhetik a legfelsõbb célt, 9.32-32
foglalkozás szerinti kötelességük, 18.47
fontos, hogy tiszták legyenek, 16.1-3
a szenvedély és tudatlanság kevert kötõerejében, 4.13
a szenvedély és a tudatlanság kötõerejében, 9.32
a természet kötõerõi és a vaiªyák, 7.13
tetteik jellemzõje, 18.44
Lásd még: Var£§ªrama-dharma rendszer
Vallás
anyagi, 2.26, 13.8-12
összehasonlítva a lelkivel, 17.11
a szenvedély minõségében, 18.34
atyja, 1.1
a banyanfa hasonlatban, 15.1
a Bhagavad-g¦t§

elmagyarázza, 4.7
a vallás legmagasabb rendû formája, 18.78
brahminikus tulajdonság, 18.42
célja, 7.15
célja az odaadó szolgálat, 9.2
a démonoké, 16.4
elve(i)
ajánlott, 2.18
az állatáldozatról, 2.31
a családi életben, 1.39-42
elhanyagolása, 7.15
az erõszak és a vallás elvei, 2.21, 2.31-33
az ezeket követõ kormány, 2.32
az ezeket követõ nemi élet, 7.11
felajánlások az õsöknek, 1.41-41
a felemelkedésért, 2.14
forrása, 4.16
a harc ezek alapján, 2.31-33
az idõsebbek felelõsek érte, 1.39
követésének kötelezettsége, 1.37-38

K¥¢£a megjelenik, hogy újra megalapozza, 3.23, 10.12-13

K¥¢£a nélkül nem teljes, 2.8
a k¢atriyák számára, 1.31, 2.14
a Manu-sm¥tiben, 7.15
a megbocsájtás, 1.36
meghatározzák a kötelességet, 2.31
az ölés ezek alapján, 2.19, 2.21
a Par§ªara-sm¥tiben, 2.32
szükségessége, 7.15
a tisztaságért, 2.14
a tudás ezeken keresztül, 2.14
a var£§ªrama alátámasztja, 1.39
a var£§ªramával kezdõdnek, 4.7
viszonylagos jelentõsége, 2.11
Lásd még: Szabályozó elvek; Erény
elvesztése a családi életben, 1.39-42
erkölcsi törvényei, 3.16
feladása K¥¢£a kedvéért, 18.66-66
hamis, 7.15, 16.1-3
a démonoké, 16.10, 16.17
ismeretének fokozatai, 4.7
a jelen korszakban, 7.15
kiemelkedõ korszakai, 8.17
könyvei, 10.32
a K¥¢£a elõtti meghódolás fölötte áll, 18.66-66
K¥¢£a leszáll, hogy megvédje, 4.7-8
K¥¢£a példája ezzel kapcsolatban, 3.22-24
különbségek a yugák vallásos elveiben, 8.17
legmagasabb rendû elve, 4.7
lelki, összehasonlítva az anyagival, 17.11
a matematikához hasonlítják, 4.7
a materialista tanítások errõl, 17.7
mindenki vallása
a szolgálat, 16
Lásd még: San§tana-dharma
örökkévaló, 15
K¥¢£a a fenntartója, 11.18
összehasonlítják a san§tana-dharmával, 15-16
szektariánus, 15
szemben a vallástalansággal, 18.32-32

a természet kötõerõi szerint, 17.4

tökéletessége a lelki tudás, 9.2-2
törvényeit Par§ªara Muni fogalmazta meg, 2.32
a tudatlanság kötõerejében vallástalanságnak látják, 18.32-32
az Úr tekintélye ezzel kapcsolatban, 4.7
vallás és filozófia, mindkettõ szükséges, 3.3
változtatható, 16
a Védák mint hiteles forrás ezzel kapcsolatban, 4.7
védelem a nõk számára, 1.40
Lásd még: Odaadó szolgálat; K¥¢£a-tudat; San§tana-dharma
V§mana, az Úr, 8.22
V§naprastha. Lásd: Var£§ªrama-dharma rendszer
Vandanam a K¥¢£a-tudatban. Lásd: Imák
Var§ha Pur§£a
hivatkoznak rá az élõlényekkel mint az Úr részeivel kapcsolatban, 2.23
idézik
a bhaktával kapcsolatban a halál idején, 12.6-7
a félistenekkel kapcsolatban, 10.8
N§r§ya£ával mint a félistenek eredetével kapcsolatban, 10.8
a teremtéssel kapcsolatban, 10.8

Var§ha, az Úr, 4.13, 6.47, 18.65

Var£a-sa¯kara (nem várt utódok), 1.40-41, 1.42, 3.24
Var£§ªrama-dharma rendszer, 9.32-33
a bhakták fölötte állnak, 4.13
a br§hma£a mint lelki tanítómester, 16.1-3
célja, 1.40, 1.42, 2.48, 3.7, 3.9, 4.13, 4.26
a K¥¢£a-tudat, 18.66
a családi élet ebben, 1.40-43
az élet célját ezen keresztül lehet elérni, 4.26
elõnyei, 1.42
az ember helyét a kötõerõk határozzák meg benne, 4.13-13
az emberi civilizáció megkívánja, 2.31
felébreszti a K¥¢£a-tudatot, 4.42
felosztása, 23, 4.26, 7.13
átmeneti megjelölések, 7.13
elkülönüléssel és K¥¢£a-tudatban, 18.23
az ennél alacsonyabb rendû emberek, 9.32
idõtartama, 16.1-3
kötelességek, 23, 2.31
K¥¢£a kedvéért, 18.47-48

K¥¢£a-tudatban kell kiteljesednie, 18.66

nem szabad elvetni, 18.47-48
a szükséges tulajdonságok, 16.1-3
a természet kötõerõi alapján megkülönböztetve, 18.41
a természet kötõerõi szerint, 7.13, 9.32
a tiszta K¥¢£a-tudattal felül lehet emelkedni rajta, 3.35
a tulajdonságok szerint, 16.1-3
irányító rendje. Lásd: K¢atriyák
K¥¢£a felette áll, 4.13-14
K¥¢£a a teremtõje, 4.13-13
a K¥¢£a-tudat fölötte áll, 3.35
K¥¢£a-tudatnak kell kísérnie a var£§ªramában végzett munkát, 23-27
lelki rendjei
a fejlõdés ezeken keresztül, 8.28
kötelességei, 8.28
a lelki tanítómester fölötte áll, 2.8
Manu-sm¥ti és a var£§ªrama, 7.15
megtisztít, 1.40, 1.42, 16.22
a nõk és a var£§ªrama, 1.40
az odaadó szolgálat magasabb rendû a szertartásainál, 8.28-28

az öröklés szerepe ebben, 2.3

a sanny§s¦ a lelki tanítómester, 16.1-3
sva-dharma, 2.31
a születés nem fontos benne, 16.1-3
a természet kötõerõi és a var£§ªrama, 3.35, 7.13, 9.32
a tiszta K¥¢£a-tudat transzcendentálisan fölötte áll, 3.35
tisztító szertartások benne, 7.15
a tulajdonságok és a test által meghatározott kötelesség, 2.31
a vallás ezzel kezdõdik, 4.7
a vezetõk elhanyagolják, 1.42
Vi¢£u elégedettségéért, 9.24
Lásd még: egyes kötelességek és §ªramák
Varu£a, az Úr, 3.14
eredetük az Úr, 10.8
K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.23
K¥¢£át képviseli, 10.29
N§r§ya£a az eredetük, 10.8
az univerzális formában, 11.6, 11.22
Vasu(k)
Vasudeva, 7.24

Ka°sa üldözte, 4.8

K¥¢£a és Vasudeva, 9.11
K¥¢£a a fia, 1.15, 2.3
K¥¢£a megjelent elõtte, 10.3, 11.53
Vasudeva szint, 14.10
Lásd még: Tiszta jóság
V§sudeva, az Úr, 8.22
Balar§ma, 10.37
cél, 12.3-4
K¥¢£a, 1.15, 2.56
K¥¢£a és Balar§ma, 10.37
K¥¢£át képviseli, 10.37-37
mindennek az oka, 7.19-19
rokonai, 1.25
Lásd még: K¥¢£a; A Legfelsõbb Úr
V§suki
K¥¢£át képviseli, 10.28
az univerzális formában, 11.15
Védá(k), 10.32
az állatáldozat bennük, 4.7

az általuk elõírt áldozatok, 2.43, 3.12, 3.14, 4.30-32

a K¥¢£a-tudat elérhetõ ezen keresztül, 3.16
a K¥¢£a-tudat fölöttük áll, 3.15
Lásd még: Áldozat(ok)
a belõle származó tudás, 2.25
a boldogságért, 4.31
az Úrról, 15.15-15
célja, 2.46-46, 2.52, 3.10, 4.7, 15.15-15
K¥¢£a, 2.46, 3.26, 9.17-17, 9.20, 15.1
K¥¢£a megismerése, 17.28
a lelki világ, 15.1
az odaadó szolgálat, 16.24, 18.1
az önmegvalósítás, 2.46
részletesen, 15.15-15
a sm¥ti elmagyarázza, 15.18
csillagászata, Lásd: Csillagászat, védikus
elõírásai a vezekléssel és a lemondással kapcsolatban, 10.4-5
az élõlényeknek szüksége van az ebbõl származó tudásra, 15.15
elvei: a valódi vallás, 4.7
eredete, 3.15-15, 4.7

az Úr lélegzése, 3.15
az érzékkielégítés és a Védák, 3.15
félistenimádat ebben, 3.14, 9.25
a felsõbb bolygókra elérése érdekében tanulmányozzák, 9.20-21
felülemelkedés ezen, 2.52
a gyümölcsözõ tetteket ajánlja, 2.42-43, 2.42-43, 2.45-46
hallgatása a lelki tanítómestertõl, 16.1-3
hasonlítják
az anyához, 2.25
a vítárolóhoz, 2.46
hiteles szaktekintélyei, 3, 4.1
hivatkoznak rá
a áldozattal kapcsolatban, 3.9
a lélekkel kapcsolatban, 2.25
az Úr számtalan formáival kapcsolatban, 4.5
idézik
az áldozattal és a megtisztulással kapcsolatban, 3.11
a C§turm§syával kapcsolatban, 2.43
Istennel mint egyetlennel kapcsolatban, 4.12
a Legfelsõbb Úr formáival kapcsolatban, amelyek nem különböznek Tõle, 4.9

az öléssel kapcsolatban, 2.19

az Úrral és az élõlénnyel mint a test ismerõivel kapcsolatban, 13.3
az Úrral kapcsolatban, 3.10
az Úrral mint minden ok okával kapcsolatban, 4.14
ismerete, 8.11
ugyanaz, mint K¥¢£át ismerni, 11.5
karma-k§£¨a része, 2.43, 2.45, 2.46
áldozatai, 9.16
követése felszabadulást eredményez, 3.15
közvetlen és fokozatos visszatérés Istenhez, 3.15
K¥¢£a, 9.17-17
célja, szándéka és ismerõje, 15.15-15
dicsõíti, 15.18-18
ebbõl megismerhetõ, 15.18-18
K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.22
a lelki tanítómester
hitelesen adja át, 16.1-3
tanítja, 8.28
a lelki tanítómester tanítja, 8.28
a Mah§bh§rata az ötödik Véda, 2.45

megértése, 15.15-15
a négy Véda megnevezése, 3.15, 11.48
név szerinti felsorolása
három, 9.17, 9.20
négy, 9.17
az ötödik, 2.45
az o° szó a mantráiban, 7.8-8
az o° tat sat ebben, 17.23-23
önmegvalósítás a célja, 2.46
részei, 2.45
S§ma Veda, 10.22, 10.35-35
szertartásai
a Hare K¥¢£a éneklésével felül lehet rajtuk emelkedni, 6.44
K¥¢£a, 9.16-16
ªabda-brahma, 6.44
a szerzõje, 23, 2.46
tanulmányozása, 16.1-3
áldozata, 4.28-28
a brahmac§r¦k számára, 16.1-3
nem elegendõ K¥¢£a megismeréséhez, 11.53

az odaadó szolgálat ugyanazt az eredményt adja, 8.28-28

az Úr univerzális formáját nem teszi láthatóvá, 11.48
tanulmányozói, 9.20
története, 23
az Upani¢adok a részei, 2.45
az Úr törvényei, 18.4
utasításai. Lásd: Védikus utasítások
útmutatásta ad a munkához, 3.15-15
a vallást rajtuk keresztül lehet megismerni, 4.7
virágos szavai, 2.42-43, 2.53-53
Lásd még: Szentírás(ok)
Ved§nta, 18.13
Ved§nta-s¡tra, 4.28, 10.32, 11.48
K¥¢£a
a szerzõje és ismerõje, 18.1
Õt képviseli, 10.32
magyarázatai, 23
vai¢£ava magyarázatok, összehasonlítva az imperszonalistával, 5.6
összeállítója, 15.15, 15.16
¼a¯kar§c§rya elfogadja, 18.13

szerzõje, 13.5, 15.15, 15.16

a Ved§nta-s¡tra és a ¼r¦mad-Bh§gavatam, 15.15
a védikus írások és a Ved§nta-s¡tra kapcsolata, 23
Vy§sadeva az összeállítója, 13.5, 15.15, 15.16
Lásd még: Ved§nta-s¡tra, hivatkoznak rá; idézik
Ved§nta-s¡tra, hivatkoznak rá
K¥¢£a, 13.5
a mezõ ismeretével és a mezõ ismerõjével kapcsolatban, 13.5-5
Ved§nta-s¡tra, idézik
az Abszolút Igazsággal kapcsolatban, 9.21
a boldogságot keresõ élõlényekkel kapcsolatban, 17
a felszabadulással kapcsolatban, 18.55
a Legfelsõbbrõl való érdeklõdéssel kapcsolatban, 3.37
a lélekkel mint ismerõvel és cselekvõvel kapcsolatban, 18.14
az odaadó szolgálattal kapcsolatban
folytatódik a felszabadulás után, 18.55
megvilágosodást eredményez, 9.2
tudáshoz vezet, 9.2
a transzcendentális örömmel kapcsolatban, 6.20-23
az Úr elfogulatlanságával kapcsolatban, 4.14

az Úr elfogultságával kapcsolatban, 5.15

az Úrral kapcsolatban
Õ a cél, 15.15
Õ az emésztés tüze, 15.14
az eredet, 18.46
jelen van a hangban, a testben, a levegõben és a gyomorban, 15.14
örömteli, 13.5
Védikus áldozat. Lásd: Áldozat(ok)
Védikus civilizáció
a lemondás ebben. Lásd: Lemondás
a munka felosztásai ebben. Lásd: Var£§ªrama-dharma rendszer
az Úr R§macandra idejében, 1.36
Lásd még: Ýryanok; Var£§ªrama-dharma rendszer
Védikus elõírások, 3.15-15
az adományozásról, 10.4-5
az állatáldozatról, 4.7
a bhaktának követnie kell, 2.58
a fürdéshez, 12, 2.14
követésére szükség van, 16.22, 16.23-24, 17.5-6
megtisztít, 16.22

szükséges a fokozatos felemelkedéshez, 16.23, 16.24-24

tudatos megszegése, 16.23
A védikus himnuszokat a banyanfa leveleihez hasonítják, 15.1-1
Védikus irodalom
az áldozat és a védikus irodalom, 11.48
a Bhagavad-g¦t§, 4.1
lényege, 27
önmagában is elegendõ, 27
elõírja, hogy egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, 2.7
elmondása és tanulmányozása, 17.15-15
az embereknek szól, 14
a félistenimádat ebben, 7.20, 7.21
Lásd még: Félistenimádat
K¥¢£a hivatkozik rá a tettek mezejével kapcsolatban, 13.5
K¥¢£át általa lehet megismerni, 15.15
K¥¢£át az Úrnak fogadja el, 3
lelki tudást ad, 13.5-5
a magas szintû mûveltséghez, 10.32
meditáció rajta, 23
nem elegendõ az Úr megismeréséhez, 7.24

példái, 10.32, 11.48

tanulmányozása manapság nehéz, 2.46
tökéletes, 4.1
története, 23
utasításai. Lásd: Szentírások, elõírásai; Védikus elõírások
véleménykülönbségek ezzel kapcsolatban, 18.3
Lásd még: Bhagavad-g¦t§; ¼r¦mad-Bh§gavatam; Védák; egyes szentírások
Védikus szentírások. Lásd: Védikus irodalom
Védikus szertartások
célja, 2.46, 15.20-20
a kezdõ bhakták számára, 2.52
K¥¢£a a célja, 3.26
a K¥¢£a-tudat transzcendentálisan fölöttük áll, 2.52, 3.15, 3.19
legbizalmasabb része, 15.20-20
manapság nehéz végrehajtani, 2.46
a mennyei bolygók elérése érdekében, 2.43
az odaadó szolgálat révén felül lehet emelkedni rajtuk, 2.52-53
tisztulást eredményez, 3.26
Védikus tudás. Lásd: Tudás, védikus; Védák
Védikus utasítások. Lásd: Védikus elõírások

Vegetariánizmus, 6.16-17
Vezeklés
anyagi, szemben a lelkivel, 17.23
elkülönüléssel, 17.25
Hira£yakaªipué, 17.19
hit nélkül végezve átmeneti és hiábavaló, 17.28-28
jelentése, 10.4-5
K¥¢£a, 7.9
K¥¢£a az élvezõje, 2.66
a lemondás róla, 18.3, 18.5-6
mindenkit megtisztít, 18.5-5
a szenvedély minõségében, 17.23
szigorú, nem hiteles, 17.5-6, 17.5-6
a testé, 17.14-14
a tisztuláshoz ajánlatos, 5.22
a tudatlanság kötõerejében, 17.19
az Úr kedvéért végezve, 17.23
a v§naprastháé, 8.28
Lásd még: Bûnhõdés; Lemondás
Vezeklés, 1.43, 9.31

Lásd még: Tisztulás

Vezetés a k¢atriyák számára, 18.43
Vezetõk(k), 3.20-21, 3.22
Lásd még: Kormány(ok); K¢atriyá(k); Lelki tanítómester(ek); egyes vezetõk nevei
Vibhu meghatározása, 5
Vibhu-§tm§ meghatározása, 2.20
Vibh¡ti meghatározása, 10.19
Vibrációk, K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.25
Vidy§nidhi, 29
Vijñ§na-maya, 13.5
Vikarma, 4.20
meghatározása, 3.15, 4.17
Vikar£a, 1.8
Világ, anyagi. Lásd: Anyagi világ
Világ, lelki. Lásd: Lelki világ
Villám, K¥¢£át képviseli, 10.28-28
Vir§±a, 1.4
megfújja kagylókürtjét, 1.16-18
Vi¢£u Pur§£a
idézik

K¥¢£ával mint mindenki teremtõjével kapcsolatban, 11.40

K¥¢£ával mint a tehenek, br§hma£ák stb. jóakarójával kapcsolatban, 14.16
a lelki létezéssel kapcsolatban, 2.16
az Úr energiáival kapcsolatban, 22
a var£§ªramával kapcsolatban, 3.9
a var£§ªrama-dharmával kapcsolatban hivatkoznak rá, 2.48
Vi¢£u, az Úr, 11.55, 15.7, 18.65
az áldozat fõ haszonélvezõje, 3.9-12, 3.15
az áldozat Ura, 8.2
az anyagi világ lelke és gyökere, 5.4
formái
összehasonlítva az élõlények lelki testével, 15.7
a teremtéshez, 7.4, 10.20, 10.32
Garbhodakaª§y¦, 7.4, 9.8, 15.3-4
ágya, 11.15
Brahm§ és Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u, 11.37
az univerzális formában, 11.15
hajléka. Lásd: Lelki világ
 hordozója, 6.24
Garu¨a, 10.30

K¥¢£a, 4.23, 6.31-31, 10.20, 11.24

Õt képviseli, 10.21
K¥¢£a része, 15.7
K¢¦rodakaª§y¦, 7.4, 9.8
Mah§-V¢£u, 7.4, 11.1, 13.20
a teremtés és Mah§-Vi¢£u, 9.8, 11.54
m§y§ egyedüli mestere, 7.14
meditáció Rajta, 2.61
megtisztít, 2.61
mindenki szívében, 6.31
a Naphoz hasonlítják, 6.31
önragyogó, 2.16
praj§-pati, 3.10
személytelen imádata, 17.4
szimbólumai, 6.31
a teremtést irányítja, 10.32, 11.54, 13.20
a var£§ªrama célja, 3.9
a yajña, 3.9, 9.24
yajña-puru¢a, 3.15
a yoga célja, 5.4

Lásd még: A Legfelsõbb Úr

Vi¢£um¡rti, 15.7
Vi¢£u-tattva, 2.17
Visszaesés, 9.25, 13.24
Arjuna kérdez errõl, 6.37-38
a bhaktáé, 9.3-3, 9.22, 9.30-30, 15.20
a családé, 1.39-43
a lefoglalatlan érzékek miatt, 2.64
a lelki világból, 18, 15.6-6
a nõké, 1.40-40
oka, 15.20
okai, 13.20
szintjei, 2.62-63
története, 7.14
Visszatérés Istenhez, 17-22, 25-26, 2.24
az áldozaton keresztül, 3.10, 4.30
az anyagi vágyak akadályozzák, 16.1-3
az anyagi világ lehetõséget ad erre, 11.33
azáltal, hogy hallunk az Úrról, 13.26
azzal, hogy a halál pillanatában az ember K¥¢£ára emlékezik, 7.30, 8.8, 8.10,
8.13

a Bhagavad-g¦t§ prédikálásán keresztül, 18.68

 a Bhagavad-g¦t§ utasításain keresztül, 14-15
a bhakták számára, 8.23, 18.56
a buddhi-yogán keresztül, 10.10
az egyéniséget megtartják ezután, 18.55
az élet célja, 3.7
az elkülönülésen és meghódoláson keresztül, 15.3-4, 15.3-4, 15.6
az ennek érdekében végzett tettek, 17.25
ezután nincs visszatérés ebbe a világba, 8.15, 8.16, 11.43, 15.6-6
a Felsõlélektõl származik az ezzel kapcsolatos tudás, 13.18
a felszabadult szintû tevékenységen keresztül, 5.24-26
feltételei, 15.5-5
felújítja az eredeti lelki testet, 15.7
folyamata, 15.5-5
a halálkor az Úrra emlékezve, 7.30, 8.8, 8.10, 8.13
a Hare K¥¢£a éneklésével, 8.13, 8.19
K¥¢£a imádatán keresztül, 7.23-23, 9.25
K¥¢£a megállapítja a folyamatát, 11.55-55
K¥¢£a megígéri bhaktája számára, 18.65
K¥¢£a megismerésén keresztül, 4.9-10, 11.43

a K¥¢£a-tudaton keresztül, 2.72, 4.10, 4.24, 4.29, 5.26, 6.15, 8.13, 8.28, 9.25, 9.26,
9.28-28, 10.4-5, 11.55-55, 15.8, 17.23
a K¥¢£a-tudatú yog¦ számára, 6.15-15
lelki testtel, 15.7
az odaadó szolgálat által, 2.51-51, 7.23-23, 7.24, 7.29, 8.22-22, 10.9, 11.55-55,
18.55-55
kizárólag, 8.22, 8.28-28
K¥¢£a erre biztat, 9.33-34
az önmegvalósításon keresztül, 5.19
örökkévaló, 17
a teremtés adta lehetõségeken keresztül, 3.10
a tiszta bhakta alkalmas rá, 9.26
a tiszta odaadó szolgálaton keresztül, 2.39, 11.55-55
az univerzum pusztulásakor, 8.16
az Úr kegyébõl, 18.62-62
az Urat látni és visszatérni Hozzá, 15.7
az Úrnak meghódolva, 9.28, 11.55-55, 15.3-5, 15.6, 18.62-62
a vágy erre, 15.6
a Védák útmutatása ezzel kapcsolatban, 3.15
a Védákból származó tudás segítségével, 15.15
Visszavonulás. Lásd: Lemondás; Sanny§sa; V§naprastha
Viªva-koªa szótár, hivatkoznak rá m§y§val kapcsolatban, 4.6

Viªv§mitra
k¢atriya és br§hma£a, 3.35
Menak§ és Viªv§mitra, 2.60
Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura, 29
K¥¢£ával mint Felsõlélekkel kapcsolatban hivatkoznak rá, 9.11
a lelki tanítómesterrel kapcsolatban idézik, 2.41
Viªva-r¡pa. Lásd: Univerzális forma
Viªvedevák, 11.22
Vita, fajtái, 10.32
Vivasv§n
befolyásolja a halál utáni sorsot, 8.24
a Bhagavad-g¦t§t K¥¢£a elmondta neki, 4.1-1, 4.4, 4.5
bolygójának elérése, 7.23
ima róla, 4.1
imádata, 7.20, 7.21
K¥¢£a tanítványa, 4.15
a k¢atriyák tõle származnak, 4.1
a tanítványi láncolatban, 3, 4.15, 4.16, 7.26
az Úr emlékezik rá, 7.26
Víz

elem. Lásd: Elemek

K¥¢£a, 11.39
tiszta íze az Urat képviseli, 7.8-8
Víziállatok, K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.29
V¥kodara, Bh¦ma, 1.15
Lásd még: Bh¦ma
V¥nd§vana, 6.11-12, 8.21, 9.19
Goloka, 17, 18, 19, 21, 6.15, 8.28, 9.11, 11.55, 15.6
földi mása, 8.21
leírása, 17, 8.21
az odaadó szolgálattal elérhetõ, 10.9
Lásd még: Isten, visszatérés Hozzá; Lelki világ
kedvtelései, 17
K¥¢£a soha nem hagyja el, 10.37
lakói, 17
V¥nd§vana, India, 8.21
V¥¢£i leszármazottai, K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.37-37
Vy§na, 2.17
Vy§sa T¦rtha, 29
Vy§sadeva, 4, 2.32, 7.24

Õ adta a Védákat és a védikus irodalmat, 23

Õ is látta az univerzális formát, 18.77
apja, 13.5
elmagyarázta a Védákat, 10.37, 15.18
hiteles szaktekintély K¥¢£ával kapcsolatban, 18.62
K¥¢£át képviseli, 10.37-37
a legkiválóbb a munik között, 10.37
a lelki tanítómester képviseli, 18.75
meghódolt az Úrnak, 7.15
 mint a Ved§nta-s¡tra összeállítója, 15.16
Sañjaya és Vy§sadeva, 1.1, 11.12, 18.75-75, 18.77
Sañjaya az Õ kegyébõl hallhatta a Bhagavad-g¦t§t, 18.75-75
szülei, 15.18
a tanítványi láncolatban, 29, 18.75
az Úr inkarnációja, 10.37, 15.15, 15.16, 15.18, 18.77
a Ved§nta-s¡tra szerzõje, 13.5, 15.15, 15.16
Vy§sa-p¡j§, 18.75
Vyavas§y§tmik§ intelligencia, 2.41
Y
Y§dava, K¥¢£a, 11.41-42, 11.41-42
Yajña

dravyamaya-, 4.28
K¥¢£a elrendeli, 3.10
pañca-mah§-yajña, 3.12
sa¯k¦rtana-, 3.12
tapomaya-, 4.28
az Úr Vi¢£u, 3.9
Lásd még: Áldozatok
Yajña, Vi¢£u, 9.24
Yajña-pati, K¥¢£a, 3.11
Yajña-puru¢a, az Úr, 3.14, 3.15
Y§jñavalkya, idézik a brahmacaryával kapcsolatban, 6.13-14
Yajur Veda, 9.17-17, 13.5
Yak¢á(k), 9.25, 17.28
K¥¢£a képviselõje közöttük, 10.23-23
az univerzális forma és a yak¢ák, 11.22
Yama, niyama, §sana stb., 2.59
Yamad¡ták, 18.25
Yamar§ja
K¥¢£át képviseli, 10.29-29
a K¥¢£a-tudat hiteles szaktekintélye, 4.16

Yamun§ folyó, 6.11-12

Y§mun§c§rya
idézik
K¥¢£a szolgálatán keresztül elért elkülönüléssel kapcsolatban, 2.60
a nemi örömtõl való eltávolodással kapcsolatban, 5.21
az Úrról szóló tudással kapcsolatban, 7.15, 7.24
a K¥¢£a-tudaton keresztül elért elkülönüléssel kapcsolatban hivatkoznak rá,
2.62
Yaªa meghatározása, 10.4-5
Yaªod§, 6.47
K¥¢£a a fia, 1.15
Yaªod§-nandana, K¥¢£a, 1.15
Yoga
áldozat, 4.28-28
alvás és yoga, 6.16-16
anyagi ragaszkodás ebben, 8.14
Arjuna fegyvere, 4.42
Arjuna számára, 24
Arjunának nehéz követnie, 6.33-34
a¢±§¯ga-yoga, 6.47, 9.2
a bhakta szükségtelennek találja, 12.6-7

érzékszabályozás ennek segítségével, 2.59

felosztásai, 5.28
K¥¢£a-tudat és az a¢t§¯ga-yoga, 6.1
automatikus vonzódás ehhez, 6.44-44
a Bhagavad-g¦t§ a yoga tudománya, 4.1-1
a Bhagavad-g¦t§ban, 2.72, 3.2
a Bhagavad-g¦t§é, 3
bhakti-yoga, 2.39, 3.16, 5.29, 6.20-23, 8.10, 8.14
Lásd még: Odaadó szolgálat
boldogságot okoz, 6.4, 6.20-23, 6.20-23, 6.27-28
brahma-yoga, 5.21
buddhi-yoga, 2.39, 2.49, 2.51, 3.1, 3.3, 3.4, 5.1
meghatározása, 10.10
az odaadó szolgálat, 10.10
visszatérés Istenhez ezen keresztül, 10.10
cakrák és a yoga, 8.10
célja, 2.61, 3.3
elérése, 6.45-45
a Felsõlélek megvalósítása, 6.13-14, 6.13-14
visszatérés Istenhez, 6.15-15

dhy§na-yoga, 6.14, 6.23, 6.47, 7.3

az egész élet szükséges hozzá, 8.10
az életlevegõket ezen keresztül lehet szabályozni, 8.10-12
az életlevegõket ezen keresztül lehet szabályozni, 4.27-27, 4.29
életrõl életre folytatódik, 6.41-45
elõírásai, 6.11-26, 6.33, 6.35
elkülönülés ebben, 6.13-26, 8.12
elkülönülést eredményez, 4.27
folyamata, 5.27-28, 5.27-28
K¥¢£a-tudat és lekülönülés, 6.1-4
az elme fegyelmezése, 6.18-27, 6.36
az elme fegyelmezése szükséges hozzá, 6.26
elõnyei, 6.27-28
az emberi élet erre van, 4.26
az érzékkielégítés és a yoga, 6.23, 6.36
az érzékszabályozás és a yoga, 2.48, 4.29, 5.27-28, 6.11-18, 8.12
evés és yoga, 6.16-17
fajtái
hegyekhez hasonlítják õket, 6.47
összehasonlításuk, 6.47

fajtái, 2.39
az önmegvalósításhoz, 3.16
Lásd még: egyes yogák
fejlett szintjei, 6.3-4
a felemelkedés ezen keresztül, 4.28-28
felszabaduláshoz vezet, 6.27-28, 8.14
folyamata, 6.11-18
folyamatai, bhakti hozzáadásával, 8.14
gyakorlatai, 3.43, 5.2, 6.3, 6.11-17
gyakorlói. Lásd: Yog¦(k)
a halál idején, 8.10
három része, 6.3
hasonlítják
a létrához, 6.3
a tûzhöz, 6.36
határozottság ebben, 6.24-26, 18.33
ha±ha-yoga, 4.29, 6.23, 6.47, 8.14, 8.23, 13.25
helyszíne, 6.11-12, 6.11-12
a hit és a yoga, 6.24
a hiteles, összehasonlítva a hamissal, 6.13-14, 6.15

jñ§na-yoga, 3.16, 5.29, 6.14, 6.46, 6.47, 7.3, 8.14, 8.23, 9.2, 9.3
nehéz, 12.5
összehasonlítva a bhakti-yogával, 10.10, 12.5
a Kali-yugában, 6.11-12, 6.23, 6.33, 6.35, 6.37, 15.11
nehézsége, 6.33
karma-yoga, 2.39, 2.51, 3.1-43, 5.29, 6.1, 6.23, 6.46, 6.47, 8.14, 8.23, 9.2, 9.3
bhakti-yoga és karma-yoga, 10.10
célja, 5.4
s§¯khya-yoga és karma-yoga, 5.4
követelményei, 6.11-17
K¥¢£a ajánlja, 6.46-47
K¥¢£a helyesli, 2.50
K¥¢£a minden yoga mestere, 18.75
K¥¢£a-tudat, 2.48
K¥¢£a-tudat és yoga, 5.28, 5.29, 6.4, 6.36, 6.40, 7.1, 9.22
a legjobb, 6.20-23
összehasonlításuk, 6.1
a yoga felett áll, 4.28
kumbhaka-yoga, 4.29
leesés ebbõl, 6.37

legmagasabb rendû, 6.3, 6.6

a bhakti-yoga, 6.47-47, 10.10
a K¥¢£a-tudat, 6.47-47, 7.1
a legmagasabb szintû gyakorlat, 6.46-47
légzésszabályozás ezen keresztül, 4.27-27, 4.29
lemondás és yoga, 6.3-4, 6.13-14, 6.13-14
manapság, 6.11-12
manapság nem célszerû, 6.33-33
meditációs folyamata, 5.28
meghatározása, 2.48, 6.3, 10.10
megvéd a leeséstõl, 6.23, 6.26
nehéz
a jelen korszakban, 6.37
még Arjunának is, 6.33-34
nyolcas felosztása, 5.28
nyolcfokú folyamata, 5.28, 5.29, 6.37, 6.40, 6.47
a K¥¢£a-tudat és a nyolcfokú yoga, 6.1
odaadó, 5.5
fajtái, 2.39
Lásd még: Odaadó szolgálat

oka és célja, 6.5, 6.20-23

az önmegvalósítás ezen keresztül, 3.16
összehasonlítják a K¥¢£a-tudattal, 8.8
Patañjali és a yoga, 4.27, 6.20-23
Patañjali mint hiteles szaktekintély, 6.20-23
pr§£§y§ma-yoga, 4.29
a praty§h§ra folyamata, 5.28
puru¢ottama-yoga, 15.20
r§ja-yoga, 6.47
san§tana-yoga, 4.42
s§¯khya-yoga, 12, 2.1, 2.39, 2.66, 3.3, 4.28, 7.4
analitikus tanulmányozása, 2.39
az anyagi világ e szerint, 15.1
az anyagi világ elemei és a s§¯khya-yoga, 15.1
az ateista Kapiláé, 2.39
az ateista s§£khyával összehasonlítva, 2.39
bhakti-yoga, 2.39
buddhi-yoga és s§¯khya-yoga, 3.3
célja, 5.4-5
a gyökér megtalálásához hasonlítják, 5.4

karma-yoga és s§¯khya-yoga, 5.4

K¥¢£a használja, 2.39-39
K¥¢£áé, 2.39
meghatározása, 2.39, 18.13
az odaadó szolgálat és a s§¯khya-yoga, 5.5
az Úr Kapiláé, 2.39
az Urat ezen keresztül lehet megismerni, 13.25
sanny§sa-yoga, 6.2
¢a±-cakra-yoga, 8.10, 8.11
folyamata, 8.11-13
a siddhik, 6.20-23
színlelt, 6.11-12, 6.23, 6.33, 6.36
a Kali-yugában, 15.11
szükséges, 8.10
a testtartás a gyakorlása során, 4.29
a tettek mûvészete, 2.50
tökéletessége, 6.25, 18.49
transza, 6.20-23, 6.20-23, 6.25-25
az Úr és az élõlény egyesülése, 6.47-47
útjai, 2.72, 3.2

az ülõhelyzetek ebben, 6.3

a valódi, 6.6
visszatérés Istenhez a yogán keresztül, 6.15-15
a yog§r¡¨ha szintje, 6.3, 18.49
a yog§ruruk¢u szintje, 6.3
Lásd még: Yog¦k
Yoga-m§y§
Arjuna és Yoga-m§y§, 6
elfedi az Úrról szóló tudást, 10.17
K¥¢£át befedi, 7.25, 10.17, 11.52
Yoga-s¡trák
hivatkoznak rájuk
a lélekkel és az érzéki élvezettel kapcsolatban, 4.27
a megfelelõ meditációval kapcsolatban, 2.61
idézik az önmegvalósítással kapcsolatban idézve, 6.20-23
Yogeªvara, K¥¢£a, 11.4
Yog¦(k)
áldozatuk, 4.25
alkalmassága, 6.8
a bhakta, 4.25, 6.15, 9.27, 10.3

a legjobb, 6.32, 18.1, 18.75

összehasonlításuk, 2.61, 6.32, 8.23-24
bhakti-yog¦k
öt fajtája, 8.14
Lásd még: Bhaktá(k)
a boldogtalan, 2.70
csalók, 3.6, 3.33, 6.15, 6.20-23
egyenlõ látásmódja, 6.29-29
az elkülönülés szükséges számára, 6.2
az elme fegyelmezése számára, 6.18-27
fajtái, 6.47
felszabadulása, 6.27-28
halálának idõponja, 8.23-26
hasonlítják
felhõhöz, 6.38
a kígyóbûvölõhöz, 2.58
a teknõshöz, 2.58-58
ha±ha-yog¦, 6.47
irányítják a lélekvándorlást, 12.6-7
kiválasztják a halál idõpontját, 8.23-24

a követelmény a számukra, 6.11-18

látják a Felsõlelket, 6.29-30
a legmagasabb szintû
a bhakta, 24
K¥¢£a meghatározza, 24
lemondásuk, 6.18
mai utánzói, 15.11
a misztikus hatalmak és a yog¦k, 2.70
nem ragaszkodik, és csak a tisztulásért cselekszik, 5.11
nem valódi yog¦k, 2.61
öröme, 5.22
összehasonlítva a tiszta bhaktával, 8.14
a sikertelen
jövõje, 6.38-45
osztályai, 6.41-42
sorsa, 6.37-45
születése, 6.41-43
sikerük, 6.45-45
tiszta, összehasonlítva a motiválttal, 8.14
a tökéletes, 6.32

transzcendentális látásmódja, 6.29-30

transzcendentalista, 3
az Úrtól függ, 4.11
Viªv§mitra, 2.60
Lásd még: Yoga; egyes yog¦k
Yudh§manyu, 1.6
Yudhi¢±hira Mah§r§ja, 1.1
Arjunát segítette, 1.15
igazságos király, 10.27
kagylókürtje, 1.16-18
K¥¢£a és Arjuna támogatta, 18.78
szemben Duryodhanával, 18.78
tulajdonságai, 18.78
Yugá(k)
Dv§para-yuga, 4.1
az egyes yogák természete, 8.17-17
hossza, 4.1, 8.17-17
a jelenlegi, 4.1
Kali-yuga, 4.1
Lásd még: Kali-yuga

körforgása, 8.17
Tret§-yuga, 4.1
Yukta-vair§gya, 9.28
Yuyudh§na, 1.4
Z
Zarándokhely(ek), 8.14
adományozás ott, 17.20
Ambar¦¢a Mah§r§ja meglátogatta, 2.61
helytelen megértése, 3.40
Kuruk¢etra, 1.1-1
a yoga-gyakorlathoz, 6.11-12
Lásd még: egyes zarándokhelyek
Zarándoklat, 4.28, 6.18