Kosztolányi Dezső (1885 – 1936) a Nyugat első nemzedékéhez tartozott.

Mindennél fontosabbnak
tartja a művek szépségét, elveti a politikát, egyetlen erkölcsi és irányító elvet fogad el, a
művészeteknek, a művészi szépség tiszteletét, mindennél fontosabbnak tartja a formai
tökéletességet, örömét találja a rímek játékában, a virtuóz formában. Költészetére jellemző a nyelvi
játékosság. Az egyetemen Babits és Juhász Gyula (aki évfolyamtársa volt) együtt jártak az
úgynevezett Négyessy féle stílusgyakorlatokra. Újságíróként dolgozott élete végéig, jelentős költő,
műfordító, kitűnő prózaíró, írt regényeket, elbeszéléseket, nyelvészeti tanulmányokat, igen jelentős a
nyelvművelő tevékenysége. Első verses kötete 1907-ben jelent meg. Kezdettől vezető munkatársa a
Nyugatnak. A ’20-as években költőként jelentkezett először, költészetét az impresszionista
törekvések jellemezték. A ’20-as években bontakozott ki prózaírói munkássága, ekkor jelentek meg
regényei, Néró a véres költő, Pacsirta, Aranysárkány, Édes Anna. A regények mellett születtek
elbeszélései, Tengerszem című elbeszélés kötete és az Esti Kornél ciklus. Jelentős volt a publicisztikai
tevékenysége is, nyelvművelő cikkeit, nyelvművelő tanulmányait folyóiratokban jelentette meg, de
kiadták Erős várunk a nyelv címmel is.

Kosztolányi Dezső az epikának is kitűnő művésze volt. A Fürdés a Tengerszem című kötet (1936) egyik
novellája. Az alkotás hangulatos címe ellentétben áll a tragikus végkifejlettel. Tudatosan
megszerkesztett, tökéletes alkotás: csak annyi nyelvi eszközt használ fel, amennyire szüksége van,
egyetlen felesleges szó sem fordul elő benne.

A novella a szépirodalomhoz tartozó kisepikai műfaj. A novellára jellemzően ezen alkotás is egy
szálon fut. Kevés szereplő jeleni meg, összesen három főszereplő van: Suhajda, a felesége és a fiuk
Jancsi, akik balatoni nyaralásukat töltik. A csattanó megjelenik a mű végén egy tragikus végkifejlettel.

A cselekmény a Balaton mellett játszódik, egy üdülőnél. A helyszín ellentétben áll a végkifejlettel,
hiszen a nyaralásról az önfeledt fürdőzés jut eszünkbe. A novella idősíkja meghatározott. A
cselekmény fél háromkor kezdődik, a mű pedig úgy zárul: „Még három se volt.”. Ez azt is szemlélteti,
milyen rövid idő alatt is tönkremehet három ember élete.

Suhajda egy szegény hivatalnok, aki a nyári melegben a Balatonon tölti szabadságát a feleségével és a
fiával, Jancsival. Az apa nem akarja engedni fürdeni a fiát, mivel megbukott latinból és nem tanul. Ez
az alapkonfliktus. Végül a szülők csatájából az anya kerül ki győztesen, és Jancsi lemehet fürdeni, de
az apa még mindig dühös. A feszültség csak fokozódik ahogy az apa magába zárkózik, kizárja a fiút,
mintha ott sem lenne. Jancsi inkább visszafordult volna érezve a felgyülemlett feszültséget, de már
nem merte megváltoztatni a döntést, amit úgy harcolt neki ki az anyja, ezért maradt. A cselekmény
tetőpontja, amikor a fiú az apja második dobása után nem bukik a felszínre, s az apa először dühösen,
majd ijedten, végül pánikba esve próbálja megtalálni fiát. A mű megoldása, amikor az anya meglátja
halott fiát, akit negyedórai keresés után találtak meg.

Az elbeszélő nem részese a műnek, kívülálló személyként mutatja be a történetet. A cselekményt

tényszerűen és lényegre törően mutatja be. Nem használ felesleges nyelvi eszközöket. Az elbeszélő
lineárisan meséli el a történetet, egyetlen előre utalás sincs a műben.

Suhajda, egy szegény hivatalnok, aki habár fiának nem tud megbocsátani, ismerőseivel nyájas hangon
beszél, ezzel is bemutatva kétszínűségét. Felesége Suhajdáné nagyon szereti gyermekét, és ezt ki is
mutatja felé. Jancsi, a fiuk kiszolgáltatott, félénk és bátortalan apjával szemben. Az apa számára
valószínűleg fontosabb az, hogy mit gondolnak mások, mint az, hogy törődjön a fiával. Ez abból derül
ki, ahogy az ismerőseivel, és ahogy ezzel szemben a fiával beszél. Azonban legbelül szereti fiát, hiszen
fia elvesztésének gondolatára kétségbe esett, majd sírva is fakadt.
Szókincse szegényes, kevés nyelvi eszközt használ. Meglepő hasonlatokat használ. A mű tetőpontján,
amikor a fiú másodszor is vízbe esik, amikor az olvasó lélegzetvisszafojtva várja az esemény
következményét, Kosztolányi egy nyugodt, eszményi hasonlatot használ a vízre.

„A tó tündöklött, mintha millió és millió pillangó verdesné tükrét gyémántszárnnyal.”

A párbeszédek rövidsége is a feszültséget fokozza. A párbeszéd összesen két alkalommal jelenik meg
a műben, de amikor megjelenik, a beszélő felek gyors váltakozása és a rövid, egyszavas válaszok
jellemzőek rá.

A novella számomra tökéletesen példázza az élet mulandóságát és a felelőtlen harag vezette

cselekedetek végzetességét. A szókincs és a nyelvi eszközök is mutatják, hogy egy teljesen átlagosnak
induló délután, egy család életében, akár egy fél óra alatt is teljesen átmehet tragédiába. Az apa
valószínűleg megbánta, ahogyan fiával bánt, de már nem tehet semmit, hiszen a halál-Kosztolányi
szavaival élve-„oly örökkévaló, oly szilárdul megformált és meredt, mint a földgolyó legnagyobb
hegyláncolatai.”

Forrás: http://sztg0600.blog.hu/2010/04/27/a_novellaelemzes_szempontjai

Magyar Elektronikus Könyvtár : Kosztolányi Dezső-Fürdés

Mohácsi Károly: Színes irodalom 11. (Kosztolányi Dezső életrajz)