2.

Kameralisztika és rendészettudomány

Kameralisztika
A kameralisztika kifejezés a latin „camera” szóból ered, mely az uralkodói vagyon őrzőhelyét jelöli (kincstár).
Nemcsak a modern közigazgatás-tudományok előfutára, hanem a mai pénzügytudományoké is. Kiindulópontja a
merkantilista gazdaságpolitika volt,de nemcsak gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozott.

Művelőinek alapcélja az uralkodói bevételek növelése volt, de ezzel kapcsolatos közigazgatással összefüggő
kérdésekre is keresték a választ. Felfedezték a nemzetgazdaságban lévő belső összefüggéseket,
törvényszerűségeket, keresték a gazdasági fejlődés elősegítésének módszereit, az általános jólét előmozdítását.
A politikai és a közigazgatási kérdések szoros kapcsolatban álltak a gazdasági problémákkal. Fontosabb
képviselői: von Seckendorff; Dithmar; von Sonnenfels

Rendészet és rendészettudomány:
A rendészet kifejezés a „ius politea” rend jogát fejezi ki.
A középkorban a rendészet fogalmával jelölték az állam összes belső igazgatási tevékenységét. A rendészetnek,
a rendészeti szerveknek az volt a feladata, hogy biztosítsák az alattvalók megfelelő életminőségét, az általános
jólét biztonságát.
A polgári államok kialakulásáig a közigazgatás azonos volt a rendészettel.

Abszolút monarchiák időszaka: - korlátlan uralkodói rendszer

- közrend és közbiztonság fenntartása a cél, azaz a fennálló rendet fenyegető
veszélyek elhárítása →rendészeti tevékenység→rendészetre van szükség
- posta: magánlevelezés korlátozása←rendészeti tevékenység: összeesküvések
megakadályozása
- tébolyda: rendészeti jellegű (bezárják a közrendre és közbiztonságra veszélyes
embereket

A rendészet korlátlan fellépési lehetőség: mindent megtehetnek a rend fenntartása érdekében. Az alattvaló
kiszolgáltatott helyzetben van az állammal szemben. A rendészet működését jogszabályok helyett parancsok
határozzák meg.
Az abszolút államban a rendészet volt az uralkodó alattvalók feletti korlátlan hatalmának jogi megfelelője. A
rendészeti szervek állnak az államszervezet középpontjában, ezért rendőrállamnak is nevezik.
A rendőrállamban önállóan nem érvényesül :
- a közigazgatás törvényhez kötöttségének elve
- a hatalommegosztás elve
- az alkotmányosság
- a polgári szabadságjogok

Változás: XIX. században A korábbi rendőrállam megváltozik →Jönnek a polgári forradalmak.

Megjelenik a közigazgatás jog, ami korlátot jelent a közigazgatásnak. Szabályozza a feladatokat, a működés
rendjét, a szervezetet.

Landrecht 1794-ben meghatározta a rendőrség feladatait és normatív módon kijelölte a rendészeti tevékenység
határait is. A jogszabály szerint a rendőrségnek
- fenn kell tartania köznyugalmat, közbiztonságot, közrendet
- el kell hárítani a közösséget vagy annak tagjait közvetlenül fenyegető veszélyeket

Humboldt viszont úgy vélte, hogy a felvilágosult abszolutizmusban a rendészet feladata a polgárok jólétéről
gondoskodni, de tovább nem hatolhat a polgárok magánszférájába, mert ellenkező esetben már a szabadságot
korlátozná.

A XIX. századra a rendészet általános feladata a közjót szolgálni.

Az eljáró szervek diszkrecionális jogkörébe tartozott hogy a köznyugalmat fenyegető veszélyt milyen
eszközökkel hárítja el. A rendészeti tevékenység tehát a rendőrség által realizálódott, és lényegéhez három
fogalmi elem sorolható:
- a közösség meghatározott állapota
- intézkedések és szabályok kibocsátása
- meghatározott eszközök igénybevétele adott eljárás keretei között
Lorenz von Stein szerint a rendészet funkcionális értelemben kizárólag a közveszélyek elhárítását jelenti.
Materális értelemben a rendészet része a közigazgatásnak, amelynek cselekedetei az alattvalók ellen irányulnak
és állami kényszert tartalmaznak. A rendészetet két fő ágra osztotta:
- biztonsági rendészet: feladata a közveszély elhárítás
- igazgatásrendészet: egyes meghatározott veszélyek ellen véd

Robert von Mohl szerint a rendészet azoknak az állami intézményeknek, cselekményeknek az

összessége,amelynek célja, hogy állami kényszer alkalmazásával eltávolítsák azokat a megnyilvánuló
akadályokat melyek az emberi erő fejlődését gátolják, és amelyeket az egyén eltávolítani nem tud.
A XX. században az alkotmányos jogállamban a rendészet tisztán jogi természetű kategória, mely meghatározza
a rendőri, rendészeti hatalom tartalmát.

Mayer szerint a rendészeti hatalom megfelel az alattvalók kötelességeinek; nem tartozik az egyének
szabadságához hogy a közrendet megzavarják, sőt társadalmi kötelességük mindenféle zavaró tevékenységtől
tartózkodni.

A rendészet meghatározása magyar szakirodalomban:

Kmetty Károly szerint a rendészet a közigazgatásnak rendőri természetű, preventív jellegű működése,mely jogi
és minden közérdekű rendet biztosít, véd és megóv, bárhonnan is érkeznek. Arra a következtetésre jutott, hogy
nincs olyan közigazgatással kapcsolatos életviszony, ahol rendészetre ne lenne szükség.

Magyary Zoltán szerint a rendészeti hatalom az a része a közhatalomnak, amely a közigazgatásban azért
érvényesül, hogy a közrend egyesek által való megzavarásával szemben védekezzen. A jogszabály csak keretet
adhat, az atipikus esetekben célszerűség szerint kell eljárni és a megfelelő rendszabályt alkalmazni.
A rendészet fogalmát tevékenységén, illetve tevékenységi területén keresztül ragadják meg. A következő
azonosságokat fedezhetjük fel:
- a rendészet nem azonos a rendőrséggel, a rendőrség ellát egyéb feladatokat is
- rendészeti tevékenységet nemcsak a rendőrség végez, hanem más közigazgatási szervek is (tűzoltóság,
katasztrófa védelem)
- a rendészet fogalom központi eleme a közbiztonság, a közrend vagy mindkettő
- a rendészet jogi kategória, a klasszikus értelemben vett diszkrecionális jogkör a rendészeti szervek
tevékenységében kizárt.

Szamel Lajos szerint a rendészet fogalmából ki kell iktatni minden olyan elemet, amely a jog eszközével nem
kezelhető, ezért a jogilag definiált közrendet kell a rendészeti tevékenység központi elemének tekinteni amely
azonos a jogi renddel, de nem egyezik meg a teljes jogrenddel.
A rendészeti tevékenység a közhatalom gyakorlásának egyik fajtája. Ebből következően két vonulata van:
- jogalkotás
- jogalkalmazás

Funkcionális értelemben vett rendészet:

- a rendészet állami, közigazgatási tevékenység
- a rendészeti tevékenység jogilag szabályozott, minden rendészeti aktus visszavezethető vagy anyagi, vagy
eljárásjogi normára
- a rendészet célja a jogi rendet fenyegető veszélyek elhárítása, a veszélyek megelőzése, a rend helyreállítása,
azaz a jogi rend védelme
- a rendészeti tevékenység esetleges velejárója az arányos, célszerű, és szükségszerű állami kényszer

Szervezeti, institúcionális értelemben a rendészet:

Az államszervezet alrendszere, tipikus szerve a rendőrség, de számos közigazgatási szerv is ellát rendészeti
feladatokat. Ugyanakkor a rendőrség nemcsak rendészeti funkciókat teljesít.

Magyarországon a rendőrség funkciói korszakonként változtak:

- a XIX. század végétől az elsőszámú feladat a személy- és vagyonbiztonság megóvása
- a szocializmusban a rendőrség a Belügyminisztérium fegyveres testületeként működött, fő feladata a bűnözés
elleni harc volt
- a hatályos rendőrségi törvény szerint a magyar rendőrség feladata a közbiztonság és a belső rend védelme