VÉGREHAJTÓ FUNKCIÓK – JEGYZŐKÖNYV

Bevezetés
A végrehajtó működést gyűjtőfogalomként értelmezzük, mely jelöli valamennyi komplex
kognitív folyamatnak azt a területáltalános összetevőjét, amely az újszerű, nehezebb és
célorientált feladatok megoldásában, a környezeti változásokhoz történő flexibilis
alkalmazkodásban kulcsszerepet tölt be. A végrehajtó folyamatok funkciója tulajdonképpen a
mentális működés differenciált koordinálása, a pszichés folyamatok öszszehangolása a percepció,
emóció, kogníció, és kivitelezés területein. Ezáltal lehetővé teszi a viselkedés szabályozását,
beleértve az önszabályozást is. A végrehajtó funkciók sokrétű, heterogén részfolyamatokat
takarnak, melyek közül a legfontosabbak a gátlás, a munkamemória és a figyelmi kontroll. A
neuropszichológiai valamint képalkotó eljárások megjelenésével mára már evidencia, hogy a
végrehajtó működésben a frontális cortex, pontosabban a prefrontális cortex közvetít.
A Simon feladat (Simon & Wolf, 1963) a 3 komponens közül a gátlást méri. Ez egy olyan
választásos reakcióidőt mérő feladat, amely során a kísérleti személyeknek például a bal, vagy a
jobb oldali gombot kell megnyomniuk attól függően, hogy a monitoron megjelenő nyíl merre
mutat. A feladat kongruens és inkongruens próbákra épül. A kongruens próbák során, egy jobbra
mutató nyíl mindig a monitor jobb oldalán, illetve egy balra mutató nyíl mindig a monitor bal
oldalán jelenik meg. Az inkongruens próbák során azonban a nyíl iránya és megjelenési helye
mindig ellentétes. A hipotézis szerint a kísérleti személyek reakcióideje lelassul, amikor az inger
és a válasz téri pozíciója inkongruens egymással; aminek a hátterében az áll, hogy az inger téri
dimenziója automatikusan elindít egyfajta válaszszervezést, amit így gátolni kell a helyes
válaszhoz. A Simon feladatban mutatott teljesítmény pedig elsősorban az ún. interferencia gátlást
(zavaró ingertényezők kizárása) jellemzi. A feladat során elsősorban a bal féltekében növekszik
az aktiváció. A Simon feladat által mért kognitív képességben kimutatható a különbség a
serdülőkorú gyerekek és a felnőttek között: a felnőtteknél a gyerekekhez képest fokozottabb
idegrendszeri aktivitás jelent meg a putamenben (a bazális ganglionok régió része, funkciója a
mozgásszabályozás) a Simon feladat végrehajtásakor (Rubia, Woolley & Nosarti, 2006). Ez igen
jól szemlélteti, hogy a végrehajtó funkciók érése hosszantartó folyamat, és csak a serdülőkor után
éri el a végleges szintjét.

Módszer
RÉSZTVEVŐK
20 résztvevő adataival dolgoztam a jegyzőkönyvben, életkorukat és a nemüket nem ismerve (csak
a felhasználónevük volt megadva).
ELJÁRÁS
Ebben a verzióban a “left” és a “right” szavakra kell gombot nyomni. A “left” szó
megjelenésénél az “a” gombot kell megnyomni a kísérleti személynek, a “right” szónál pedig az
“l” gombot; függetlenül attól, hogy melyik oldalon tűnnek fel. A kísérleti eljárás 30 próbából áll,
amelyeknek az 50 %-a volt kongruens. A következő változók voltak mérhetőek: az összes helyes
válasz átlagos reakcióideje; kongruens, illetve inkongruens feltételben produkált helyes válaszok
átlagos reakcióideje. A fókuszált figyelmi teljesítményt mérő ún. „Simon-hatás” az inkongruens
és a kongruens ingerek reakcióidejének különbsége. A hatás akkor következik be, mert a
válaszok gyorsabbak és pontosabbak, amikor az ingerhelyzet (azaz egy irreleváns inger-
dimenzió) és a válaszhelyzet (azaz a megfelelő válaszméret) megfelel (pl. A megfelelő inger-jobb
válasz), mint amikor nem (pl. jobb inger-bal válasz).

Eredmények
EREDMÉNYEK LEÍRÁSA
A vizsgálati eredményeket első lépésként „megtisztítottam”: kizártam a helytelen, illetve idő
túllépéses próbákat (1 inkongruens próba kizárása). Ezután kiszámoltam az átlagos reakcióidőt és
a szórást a kongruens és nem-kongruens próbákban és ellenőriztem, hogy van-e olyan próba, ahol
a reakcióidő nagyobb vagy kisebb, mint az átlag +- a szórás kétszerese (nem volt kizárandó
próba). Ezt követte a kongruens és inkongruens próbák átlagának kiszámítása. A pontos adatokat
az alábbi oszlopdiagram szemlélteti.

Reakcióidő (ms)
1000
912.5
900
800
681.3
700
600
500
400
298.94
300
192.3
200
100
0
Átlag Szórás

Kongruens Inkongruens

Eredmények értelmezése
Összegezve az eredményeket; azt találtam, hogy a reakcióidő megnő, amikor az inger és a válasz
téri megjelenési helyének iránya ellentétes; így a hipotézis beigazolódott. Ahogy korábban
említettem a „Simon hatás” az inkongruens és a kongruens ingerek reakcióidejének különbsége.
Az elemzésem 231,2 ms-t adott ki; így magabiztosan kijelenthetjük, hogy érvényesült a hatás.

Források
● Csépe, V., Győri, M., Ragó, A. (2007). Általános pszichológia I. Osiris, Budapest.
● Simon, J.R. and Wolf, J.D. (1963). Choice reaction times as a function of angular
stimulus-response correspondence and age. Ergonomics, 6, 99-105.
● Rubia, K., Smith, A. B., Woolley, J., Nosarti, C., Heyman, I., Taylor, E., Brammer, M.
(2006). Progressive increase of frontostriatal brain activation from childhood to adulthood
during event-related tasks of cognitive control. Human Brain Mapping, 27:12, 973-993.

Bek-Balla Lili