William Shakespeare

Rómeó és Júlia
2. felvonás/6.szín

Hely: Lőrinc barát cellája

Szereplők: Lőrinc barát, Júlia, Rómeó

Lőrinc barát és Rómeó bejön

Lőrinc: Úgy nevessen, hogy majd ne korholja késői bánat.

Rómeó: Ámen, ámen, de jöjjön már a bánat. Nem éri fel a drága örömöt.
Mit kurta perc ád, hogyha láthatom őt.

Lőrinc: Ne siessen kend. Lassan szeressen, s szeretni fogja. Elkésik az, ki sürgeti bokáit.
Itt jő a hölgyed. Ökörnyálon is járhat a szerelmes, mely buja nyári szélben lengedez, és nem bukik le,
mert ábrándja könnyű.

Júlia bejön és köszön

Júlia: Jó estét, szent gyóntató atyám.

Lőrinc: Kettőnk nevében Rómeó köszön majd.

Júlia: Én köszönöm, hogy ő nekem köszön.

Rómeó: Ó, Júlia, ha boldogságod oly nagy,

Mint az enyém, s ezt nálam ügyesebb vagy
Hirdetni, édesítsd leheleteddel
A szomszéd léget, nyelved muzsikája
Beszélje, mily roppant öröm szakadt rám, hogy ez áldott találkán összejöttünk.

Júlia: Nem a szóban, hanem a tartalomban van az érzés,

Magára büszke az, s nem a díszére, ékére,
Ki tudja, mekkora az ő kincse,
Igaz szerelmed óriásira nőtt,
S én már felét sem bírnám latba vetni.

Lőrinc: Jertek velem egykettő végzünk. Majd részesültök az egyházi kegybe, én adlak mindjárt
kettőtöket egybe.

Elmennek