Autisták gyógypedagógiája:

Az autisták nev.-éhez intenzív, strukturált, célzottan alkalmazott tanításcentrikus

beavatkozásra van szükség. A módszertan a viselkedés- és kognitív terápiás módszerekre és
az ált. fejlődési elmaradás pótlásában a fejlődéspszich.-i tapasztalatokra támaszkodik.
Alkalmazkodnia kell az autisztikus kognitív és emocionális nehézségekhez, tanulási
akadályozottsághoz, a készségstruktúrához és a készségek szintjéhez. A halmozottan
fogyatékos ~ban az autisztikus fogyatékossága meghatározó jellegű. Ennek oka az, hogy az
autizmus alapvetően meghatározza a tanuláshoz, a tudáshoz, a tanítóhoz való viszonyt, ill. a
motiválhatóság nehézségét okozza. Az ~: 1. Speciális célok kitűzését jelenti a hiányzó
kommunikációs, szociális és kognitív készségek (pl. célképzethez igazodás a cselekvésben,
elvont gondolkodás, ált.-ítás) és a fejlődési elmaradás pótlására. 2. A fogyatékossághoz
igazítja a szociokulturális meghatározottságú tananyagot. 3. Speciális módszereket alkalmaz,
amelyek az autista gyermek számára felfoghatók és hasznosíthatók. 4. Speciális
„eszközökkel” az alkalmazkodni nem képes (a világot, környezetét, az oki, időbeli és szociális
viszonyokat, kapcsolatokat alig értő) autista személyhez adaptálja a környezetet. Ezzel a
környezeti stresszekből következő viselkedésproblémákat is csökkenti. Konkrét eszközök és
módszerek: A környezetben: 1. struktúra térben és időben, 2. vizuális információk túlsúlya, 3.
felesleges ingerek kiiktatása. A dührohamok, pánikreakciók leggyakoribb kiváltó okai: az
információcsere zavara és a szenzoros túlterhelés, főleg a zaj. Kommunikáció a gyermek felé:
1. számára érthető kevés, egyszerű, a gyermek funkcionálisan használt vagy értett (és nem
sztereotip!) szókincséhez igazodó beszéd; 2. a beszédben kerülni kell: a gyermek számára
érthetetlen vagy szükségtelen beszélgetést, a kétértelmű, ironikus, humoros, elvont
kifejezéseket, metaforákat, a verbális magyarázatokat (pl. az elvárással kapcsolatban,
különösen a szociális, érzelmi vagy jövőre vonatkozó, feltételes összefüggéseket
tartalmazókat, mint: „a mama szomorú lesz, ha ezt elmesélem”; „ha estig nem kiabálsz, csokit
kapsz”); 3. előnyben részesítendő az autisták számára jobban felfogható vizuális közlés, jól
beszélő gyermeknél is megerősítésként: realisztikus, felesleges információktól mentes vizuális
nyelv (tárgy, egyszerű kép, folyamatábra, írás, rajz, fotó). Kommunikáció a gyermek felől: a
kommunikáció nonverbális és verbális eszközeit tanítani kell. Elsődleges tanítási célként a
preverbális kommunikációt: a szemkontaktus és a mutatás használata. A nem beszélő/nem
értő gyermeknek képességszintjén alternatív vizuális rendszert kell bevezetni és annak
használatát folyamatosan elvárni. (Túl nehezek a süketek jelnyelve, komplex, vagy rövid
ideig szemlélhető, esetleg absztrakt jelek.) Szociális készségeket tanítani kell a tanításhoz
szükséges kapcsolat kialakításához is. A korai szociális fejlesztés eszköze lehet a
kontaktusjátékkal kombinált zene ( zeneterápia), amely az autista gyermekek egyik
viszonylag ép funkciójára támaszkodik, gyakori örömforrás és jutalmazási lehetőség. A
szociális készségek folyamatos tanítása minden helyzetre és minden életkorban az egyik fő
célkitűzés. A csoportos helyzetben való viselkedést és tevékenységet is tanítani kell. Az
Autizmus Kutatócsoport ban erre a célra kialakított speciális, játékos fejlesztési-tanítási
szituáció az ún. „babzsák”-foglalkozás. Fejlesztési cél az önálló munka, a feladatok önálló
megkezdésének és befejezésének tanítása egészen korai életkortól, merev rutinok
kialakításával. A kognitív fejlesztésben és tanításban folyamatosan számolni kell az elvont,
szociális tartalmú, vagy komplex információk fogyatékos megértésével, esetleg a lényegesen
jobb olvasási készség, jó mechanikus tanulás, memória vagy matematikai készség ellenére.
(Pl. tört.-ben, irodalomban nem az események sora, dátuma, hanem értelme, indítéka,
jelentősége okoz problémát.) A tananyag adaptálása, szűkítése a gyermek speciális
képességeihez minden szinten elengedhetetlen. Növelendő a mindennapi készségek
folyamatos oktatására fordított idő, pl. az elsajátított öltözködési rutin önálló alkalmazása az
időjárásnak megfelelően. Nem szabad felületes megértésre v. megértés nélküli mechanikus
megjegyzésre támaszkodva újabb és újabb használhatatlan ismeretanyaggal „gazdagítani” a
gyermeket. Az ált.-ítás hiánya miatt az új ismereteket sok analóg példán, a gyakorlatban, több
helyszínen kell tanítani, mert különben nem várható az ismeret alkalmazása. Folyamatos
gyakorlás és külső elvárás nélkül az autisták a megszerzett készségeket elveszthetik. A
folyamatos elvárásra ezért felnőtt korban is szükség van. A fejlesztés és tanítás teljes
folyamatában egyéni és speciális motivációs rendszert (kedvelt tárgyi jutalmat vagy aktivitást)
kell használni, mert a gyermekek belső indítékára és a szociális jutalom (dicséret, simogatás)
megértésére ritkán számíthatunk. Egyes autista gyermekeknek nagyon nehéz örömet okozni.
autizmus, autisták, autisták nevelési folyamata – Ir. Howlin, P. et al.: Treatment of autistic
children. London, 1987.

Balázs Anna