nagyon képviselik. Erre vannak K. P.: - Azt hiszem, az előbbi pél­ K. P.
bbi pél­ K. P.: - Bevallom, én nem látom
konkrét példáim is: az egyik város­
ban például úgy Írattak alá egy
programot a középiskolásokkal,
hogy azok nem is ismerték azt. Egy
másik városban a KISZ-titkár ösz-
szefogott a diákmozgalmat segítő
pedagógussal, s azt mondták a kö­
zépiskolásoknak, hogy ha nem lép­
nek be a városi szerveződésbe, ak­
kor ez majd meglátszik a jegyü­
kön.
N. I.: - Ezt nem tudom cáfolni.
Ugyanakkor hiszem, hogy az az át­
rendeződés, ami a KISZ-ben most
megindult, nem fejeződik be a
kongresszuson. Ma még csak ígé­
retekre, szándékokra írtak alá a
fiatalok. Még a legbecsületesebb,
legtisztább esetekben is. Néha pe­
dig nyomásra, retorzióra. Később
ez a tettek alapján történik majd.
Vagyis: aszerint, melyek azok a
szervezetek, csatlakozási pontok,
amelyek valóban tartalmas prog­
ramot, illetve érdekképviseletet
tudnak biztosítani, illetve megte­
remteni.
K. P.: - Te mint első titkár, hogy
látod: mennyire általánosak azok
a példák, amelyeket felsorakoztat­
tam? Mennyire igaz az, hogy min­
ket csak tömegként használnak fel,
anélkül, hogy különösebben fog­
lalkoznának velünk?
N. I.: - Nem tudom megítélni,
hogy mennyire általános jelenség­
ről van szó, de azt tudom, hogy
sajnos gyakori. Én azonban érzek
lényeges fordulatot, ami ha még
nem is teljesen, de már kitapintha­
tó. Az elmúlt évtizedekben a KISZ
apparátusa, testületéi kitűnően
„elműködhettek” a tagság nélkül.
Ma már küzdelem folyik értük,
igaz, még nem mindig a legtisztább
eszközökkel. Ez szerintem minden­
képpen fordulatot fog jelenteni, de
nem egyik pillanatról a másikra.
MENET:_ _ _ _ _ _ _
Aki téved,
beismeri...?!
megyék már a városok szövetségei.
dák is azt mutatják, hogy a közép-
iskolásoknak speciális helyzetet
kellene teremteni a KISZ-ben. Hi­
szen - például - a mi jogi felké­
szültségünk már csak életkorunk­
ból adódóan is gyenge, ezenfelül
nincs önálló keresetünk, tehát szá­
mos dologban hátrányt szenve­
dünk más rétegekhez képest.
N. I.: - Nem vagyok biztos ben­
ne, hogy speciális helyzetet kell
biztosítani a részetekre, hiszen az
megint egy kívülről jövő paterna­
lista megoldás lenne. Megint -
úgymond felülről - valaki jobb
helyzetbe hozná a középiskoláso­
kat. Ehelyett egyenlő esélyt kell
nektek biztosítani. Ma hátrányban
vagytok. Én most azt tartom lénye­
gesnek, s ezt értem alulról való
építkezésen, hogy különböző cso­
portok a saját szervezetüket alakít­
hassák ki, s ezek az önálló szerve­
zetek közös politikai súllyal jelen­
jenek meg az érdekcsatározások­
ban. Ezért kell hát összefogni. Ön­
kéntesen. Ha ez megvalósul, nem
kell majd külön előjogokat, pozíci­
ókat adni a középiskolásoknak.
Persze arról sincs szó, hogy a kö­
zépiskolások más rétegekhez ké­
pest túlsúlyba kerüljenek. Ma per­
sze - és erről is szót kell ejteni -
nemcsak a középiskolások érzik
hátrányban magukat. Ez az érzet a
dolgozóknál, az egyetemistáknál
is. Sajnos, majd minden réteg igy
érzi. Nyilván azért is, mert eddig a
KISZ eszközeinek körülbelül egy-
harmadát önmaga intézményei­
nek, apparátusának fenntartására
fordította, s nem a tagságra. Itt te­
hát ezt az iszonyatos rezsit kell leé­
píteni.
K. P.: - Imre, nem nagyon va­
gyok arról meggyőződve, hogy ha
az apparátust, a rezsit csökkentjük,
akkor azok a korosztályok, ame­
lyeknek jobb a felkészültségük,
ügyesebbek, furfangosabbak, azok
nem a mi rovásunkra fogják érvé­
nyesíteni a saját érdekeiket. Hi­
szen úgy vélem, könnyen „meg­
etethetnek” velünk bármit. Talán
valamilyen speciális garanciák kel­
lenének!
N. 1.: - Szerintem a legtermésze­
tesebb garanciák kellenek. Például
demokratikus választás. Ugyanis
abban a pillanatban kiderül, hogy
a nem annyira felkészült, de azért
egy természetes racionalitással
rendelkező réteg érvényesíteni tud­
ja az akaratát. Tudja, mert sokan
vagytok.
ezeket a garanciákat. Azért, mert a
jelenlegi együttműködési szabály­
zat tervezete szerint a KISZ pénze­
it a tagszervezetek között osztanák
fel, azok pedig úgy osztják majd
tovább, ahogy akarják. Nem va­
gyok biztos abban, hogy azok,
akik eddig nem nagyon adtak
pénzt, eszközt a középiskolások­
nak, azok most adni fognak.
N. I.: - Mi a nagyobb garancia:
az, ha valaki hivatali szóval, köz­
ponti akarattal ad garanciát a kö­
zépiskolásoknak, s az erővi­
szonyok ezt megváltoztathatják?
Vagy, ha egy olyan érdekeltségi
rendszert teremtünk, amelyben ha
a tagszervezetek a belső elosztás
során hátrányba hozzák a középis­
kolásokat, akkor azok át fognak
lépni más tagszervezetbe? Vagy
létrehoznak egy vagy több önálló,
középiskolás tagszervezetet... ? És
ha jobban járnak az utóbbiak ré­
vén, akkor meg is fogják csinálni.
Szerintem ez egyébként be fog kö­
vetkezni.
K. P.: - Fogadjunk...! Ha ez
bekövetkezik, akkor, mondjuk, én
fizetek egy fagyit neked, ha nem,
akkor te nekem.
N. I.: - Mondjuk, egy év után
érdemes ezt megnézni. És aki téve­
dett, az nyilvánosan elismeri!
(Megnézzük! - A szerkesztő.)
MENET:
Kiskirályságok
szövetsége?
K. P.: - Jó néhányan mondogatják
nekem, hogy a KISZ jelenlegi újjá­
szervezése az eddigi megyei kiski­
rályságok - azaz: a megyei KISZ-
bizottságok - „átmentését” szol­
gálja, anélkül, hogy azok jelentő­
sen változtatnának a működésü­
kön. Erről mi a véleményed?
N. I.: - Az, hogy a megyék gya­
korlatilag megszűntek.
K. P.: - Mindegyik bejelentke­
zett, mint tagszervezet.
N. I.: - Igen, csak ezek a
S a megyék azért tudtak fennma­
radni, mert teljesen alárendelték
magukat a városoknak. Hogy a he­
lyi kiskirályságok tovább élnek-e,
az számomra is dilemma...
K. P.: - És a városi „kiskirálysá-
gokkal" mi a helyzet? Lehet-e elle­
nük tenni valamit?
N. I.: - Lehet. De nem felülről.
Tudniillik bármilyen kiskirálysá-
got csak alulról lehet megdönteni,
ellenőrzés alá vonni. A központ
persze tud ehhez impulzust adni,
de többet nem vállalhat.
K. P.: - Széltében-hosszában
hallom, hogy a KISZ-ben presz­
tízsharcok folynak, azaz X. Y.
azért csinál valamit, hogy megerő­
sítse a székét, jó helyre kerüljön, s
azt mondják, ebben te is részt ve­
szel.
N. I.: - Hm. Vannak ilyen han­
gok, és ezt természetesnek tartom.
Miért ne küzdenének emberek a
pozíciójukért? Ami a saját ügye­
met illeti: amiben itt az elmúlt egy­
két évben szerepet vállaltam - gon­
dolok itt az apparátusi csökken­
tésre, egyáltalán arra, hogy a szer­
vezetbe más működési logikát épít­
sünk be -, ezeket valóban nem tar­
tom olyan elképzeléseknek, ame­
lyekkel mesterségesen népszerű­
ségre lehet szert tenni. Sőt, inkább
az ellenkezőjét érzem. De ezt ak­
kor is, mindenképpen végig kell
csinálni, ez a meggyőződésem.
K. P.: - Te jelen pillanatban
benne vagy az ország „politikacsi­
náló” közegében... Vagy „valaki”.
Ennek apró jelzéseként most itt a
Kútvölgyiben külön szobában fek­
szel ... Hogyan éled meg azt a le­
hetőséget, hogy tegyük fel: a kong­
resszuson nem választanak újjá?
Hogy nem lesznek ilyen kedvez­
ményeid? Mit fogsz utána csinál­
ni? Maradsz-e a KISZ-ben - erre
sokan azt mondják, hogy ez nevet­
séges, ilyet nem csinál egy volt el­
ső titkár -, vagy innen a pártba,
vagy az állami életbe „menekülsz”,
mert ezt így szokás?
N.I.: - Nem gondolkodom ilye­
neken. Nem tartom kizártnak,
hogy ez bekövetkezik. De ha ez be­
következik, akkor kell majd rajta
gondolkodni. De ez, őszintén szól­
va, most nem is nagyon érdekel. A
feladat érdekel. Természetesen
szeretném, ha megválasztanának,
de nem mindenáron, s ha nem, tu­
domásul fogom venni a dem okra­
tikus döntést.