2. A. Ismertesse az orbita CT-vizsgálat menetét!

- a vizsgálat indikációi: - trauma, idegentest, térfoglalás

- beteg előkészítés: - kontrasztanyag adása esetén: evésre
vonatkozó előírások, diabeteses beteg előkészítése, vénabiztosítás;
a vizsgált régió megfelelő előkészítése (ruházat, ékszerek)
- betegfektetés, centrálás: - head-first, supinalt helyzet
- vizsgálat kivitelezése: - topogram, FOV beállítás, szükség esetén
kontrasztanyag adása
- az orbita CT-vizsgálat paraméterei: - helicalis, szeletvastagság,
intervallum, másod rekonstrukció szeletvastagsága, beadott
kontrasztanyag mennyisége és sebessége, másodlagos
rekonstrukciók
Orbita-CT-vizsgálat:
Elsődleges képalkotó módszere az MR vizsgálat, viszont térfoglalás
esetén csontdestrukció kimutatására, trauma és idegentest
keresésére CT-vizsgálat elvégzése javasolt. A CT-t inkább csak a
legtöbbször közlekedési balesetekben, az arckoponya különböző
szintjein bekövetkező, összetett, ún. LeFort-töréseinek a
vizsgálatára, 3D CT-t pedig helyreállító műtétek megtervezéséhez
vesszük igénybe.
A CT-t főleg az extraoculáris, extraorbitális elváltozások megítélésére
alkalmazzuk, valamint orbita sérüléskor és intraoculáris
idegentestek vizsgálatára is. A CT-vizsgálat jelentőségét a környező
csontos anatómiai képletek pontos leképzése jelenti. Trauma esetén
elégséges a natív vizsgálat. Gyulladásos szövődmény, daganat
esetén kontrasztanyagot is alkalmazunk.
Beteg előkészítés:
CT-vizsgálat elvégzése előtt elengedhetetlen a beteg személyi
adatainak ellenőrzése, valamint a beleegyező nyilatkozat kitöltése és
annak aláíratása (natív vizsgálatok esetén is!). Speciális esetekben
(például gyerek, eszméletlen beteg, akut vizsgálat) a kezelőorvos
vagy a törvényes képviselő is aláírhatja a nyilatkozatot.
A beleegyező nyilatkozat aláírása nélkül a vizsgálatot nem
végezhetjük el. Amennyiben a tájékoztatás után a páciens úgy dönt,
hogy nem egyezik bele a vizsgálatba vagy az esetleges
kontrasztanyag beadásába, a nyilatkozaton ezt is jeleznie kell és
aláírásával igazolnia, hogy az elmaradásából adódó
következményeket vállalja.
Ha kontrasztanyagot kap a páciens a legfontosabb kérdések:
– Volt-e már korábban CT-vizsgálata? Ha igen: mikor, hol és milyen
régió? Az előző dokumentáció (leletek, képanyag, zárójelentések)
bekérése, szükség szerinti archiválása.
– Kapott-e már jódtartalmú iv. kontrasztanyagot? Ha igen:
tapasztalt-e mellékhatást? Ha bármilyen panaszt, szövődményt
észlelt, azt feltétlenül jeleznie kell vizsgálat előtt. A felületi
jódérzékenység nem jelent abszolút kontraindikációt, mivel a jód
más kötésben szerepel a molekulában.
A beadott kontrasztanyag a vesén keresztül választódik ki, ezért a
vese károsodásának megelőzése érdekében nagyon fontos a
vizsgálat előtti és utáni időszakban (1-2 nap) a fokozott
folyadékbevitel. Javasolt a vizsgálat előtt a vesefunkció ellenőrzése.
(Az Európai Urológus Társaság ajánlása alapján az ún. eGFR értéknek
legalább 45 ml/min. kell lennie.)
– Tud-e gyógyszer érzékenységről?
– Fennáll-e magas vérnyomás, asthma, szívbetegség, vérzékenység?
– Terhesség, Szoptatás? (Szoptatás alatt alkalmazott jódos
kontrasztanyag nem befolyásolja a csecsemő további táplálását, de
mivel nincs egyértelmű adat, ezért lehetőleg kerülni kell az adását
vagy a szoptatás 24 órás szüneteltetése javasolt.)
– Milyen gyógyszereket szed?
Kontraindikációk kiszűrése:
Nagyon fontos, hogy a CT-vizsgálat előtt kiszűrjük az intravénás
kontrasztanyag adás kontraindikációit.
Megfontolandó, vagy tilos a vizsgálat elvégzése:
Ha a beteg nem éhgyomorral (legalább 5 órás) érkezik a vizsgálatra
(ez csak abban az esetben jelent gondot, ha a vizsgálat során
intravénás kontrasztanyagot fog kapni, mert a kontrasztanyag
hányingert okozhat).
Tájékozódni kell arról, hogy a beteg szenved-e cukorbetegségben,
ha igen milyen hatóanyag-tartalmú antidiabetikumot szed.
Amennyiben merkformin (pl. Adebit, Janumet, Meformin, Meforal)
tartalmú gyógyszert szed, annak szedését a vizsgálat előtt két nappal
fel kell függeszteni, és még további 2 napig a vizsgálat után sem
szedhető.
Ha pajzsmirigy betegsége van, erről szóló dokumentációt is kell
hoznia, mivel jódtartalmú kontrasztanyag bizonyos pajzsmirigy
betegségekben a pajzsmirigyműködés átmeneti egyensúlyvesztését
okozhatja.
Kikérdezés után tájékoztatjuk a beteget a vizsgálat menetéről, a kért
együttműködés megbeszélése kooperáció képességétől függően,
tájékozódunk arról, hogy a beteg a vizsgálathoz szükséges pozíciót
tudja-e tartani, megkérdezzük a súlyát. Fontos a vizsgálandó régióba
eső ékszerek, kivehető fogsor, hajcsatok és minden egyéb zavaró
fém tárgy eltávolítása.
Az asszisztens a beteget pszichésen is fel kell készítenie a vizsgálatra.
Ha szükséges meg kell nyugtatni a beteget.
Iv. kontrasztanyag beadásához vénabiztosításra van szükség.
Tájékoztatni kell a beteget, hogy ez tűszúrás kellemetlenségével jár.
A beadást követően néhány percig forróság, émelygés, fémes szájíz
is érezhető, mely hamar megszűnik.
Branül bevezetése:
Szükséges eszközök papírvatta, branül, strangulátor, ragtapasz,
sóoldat és a bőr fertőtlenítőszer.
1. A vénától centrálisan lévő részt leszorítjuk, fertőtlenítjük a bőrt,
2. Mutató és középső ujjunkkal az injekciós portot ragadjuk meg, a
hüvelykujj a tolólapot tartja,
3. A bőrfelszínnel 30-45 fokos szögben toljuk a branült a véna felé,
4. A bevezetés egyetlen, megszakítás nélküli mozdulattal történik,
5. Miután elértük a lument, a fémtűt kissé visszahúzzuk, a branült
pedig előretoljuk,
6. Miután a branül a kívánt helyzetbe került, a fémtűt eltávolítjuk,
7. ragasztócsíkkal lerögzítjük.
Eszközök előkészítése: ·
Tiszta lepedő, koponyatartó, ha szükséges rögzítő pántok használata
nyugtalan, nem kooperáló páciens esetén.
Az injektor feltöltése és légtelenítése után a beteget
rácsatlakoztatjuk és végül a vizsgálandó területnek megfelelően
pozícionáljuk.
Betegfektetés:
A beteg fejjel a gantry felé (head-first) hanyatt (supine) fekszik az
asztalon, feje a koponyatartóban rögzítve, kezeit maga mellett
tartja. Igyekezzünk a beteg fejét úgy beállítani, hogy az orbita
tengelye párhuzamos legyen a sugáriránnyal. Centrálás a gantryn
lévő lézerek segítségével történik.
Vizsgálat menete:
A CT-vizsgálat során először tájékozódó (topogram) felvételt
készítünk, oldal irányban. A topogramon a teljes arckoponyának és
craniumnak szerepelnie kell. Ezen történik a konkrét vizsgálati régió
(FOV) beállítása, mely az orbita aljától a tetejéig tart, döntés nélkül.
Az axiális szeletek legyenek párhuzamosak az orbita tengelyével, a
nervus opticusszal. A FOV pontos beállítása után elkészítjük a natív
és artériás sorozatokat. Szükség esetén (pl. halmozó térfoglaló
folyamatnál) vénás sorozatok is készüljenek.
Kemény kernellel (H70), csont ablakkal (W/C=2000/400) készítünk
képeket. Ha szükséges, lágyabb kernellel (H41), lágyrész ablakkal
(W/C=400/40) is készítünk felvételeket. Traumás esetben,
idegentest keresésekor csupán natív sorozatokat készítünk,
csontablakkal, több irányú MPR és 3D rekonstrukciókkal. Lágyrész-
rekonstrukcióknál a sagittális szeletek tervezése a nervus opticusok
lefutásával párhuzamosan történik. MDCT-vel többsíkú
szeletrekonstrukciót készítünk és 3 mm-es szeletvastagságot
alkalmazunk.
CT-vizsgálat paraméterei:
Scan mód: - spirál (helical)
Szeletvastagság: - 1,25 mm
Intervallum: - 1,25 mm
kV: - 130
mAs - 200
Pitch - 0,9
Kontrasztanyag mennyiség: - 50 ml (350 cc.)
Kontrasztanyag beadási sebesség: - 2,5 flow (ml/sec)
Kontrasztanyag beadás késleltetése: - beadás után
Orbita CT műveleti leírása:
1. mérés: natív - Axiális síkú, az orbita-basissal párhuzamos
Collimatio: 0.625-1.25mm,
Rekonstrukció: 2.5 mm, range a sinus maxillaris alsó harmadától az
orbitatető fölött kb. 1 cm.
2. mérés: gyulladásos/tumoros indikáció esetén kontrasztanyagos:
60 ml i.v., 3 ml/sec, 20 sec késleltetés, mérés, mint a natív
vizsgálatnál.
Megjelenítés:
Lágyrész + csontablakkal

Kiegészítő rekonstrukciók:
Sz. e. coronalis, a n.opticus síkjában rekonstruált ferde sagittális,
trauma esetén SSD vagy VR 3D.
 2. B. Ismertesse az MR vizsgálat közben használatos
kontrasztanyagokat!
- a kontrasztanyag adásának indikációi és kontraindikációi: -
indikációk: gyulladásos, tumoros folyamatok, dinamikus vizsgálat,
differenciál diagnózis, kontraindikációk: súlyos allergia, asthma, akut
és krónikus vesebetegség (vesefunkció ellenőrzése),
májtransplantált vagy -várományos
- T1 és T2 típusú, valamint szerv specifikus típusú intravénás
kontrasztanyagok, per os kontrasztanyagok: - javítsák a szövetek
"felbontóképességét", kelátok, rövidítik a relaxációs időt, relaxivitás,
szövetek megváltozott jelintenzitása, paramágneses
kontrasztanyagok
- a kontrasztanyag beadásának lehetséges módjai: - intravénás
alkalmazás
- a kontrasztanyagok mellékhatásai és ellátása: -verejtékezés,
urticaria, könnyezés, szájszárazság, viszketés, vérnyomásesés,
remegés; antihisztamin, oxigén adása, epinephrin, infúzió bekötése
A francia eredetű „kontraszt” szó jelentése: ellentét, ellentétesség, a
dolgok közötti különbség. A radiológiában kontraszton a kép
legsötétebb és legvilágosabb pontja közötti különbséget értjük.
A kontraszt a kép minőségének, és így diagnosztikai értékének egyik
legfontosabb paramétere. A képalkotás során gyakran fokozni kell a
kontrasztot annak érdekében, hogy egy szerven, szöveten belül a
kóros elkülönüljön. Ekkor a kontraszt fokozása érdekében
kontrasztanyagokat használunk.

Vizsgálat előkészítése:
Minden MR vizsgálat elvégzése előtt elengedhetetlen a beteg
személyi adatainak ellenőrzése, valamint a beleegyező nyilatkozat
kitöltése és annak aláíratása (natív vizsgálatok esetén is!). Speciális
esetekben (gyermek, eszméletlen beteg, akut vizsgálat) a kezelőorvos
vagy a törvényes képviselő is aláírhatja a nyilatkozatot.
A beleegyező nyilatkozat aláírása nélkül a vizsgálatot nem
végezhetjük el. Fontos, hogy a vizsgálat megkezdése előtt a beteg
írásban nyilatkozzon az MR kontraindikációkkal kapcsolatosan is.
Amennyiben a tájékoztatás után a páciens úgy dönt, hogy nem
egyezik bele a vizsgálatba, vagy az esetleges kontrasztanyag
beadásába nyilatkozaton ezt is jeleznie kell és aláírásával igazolnia,
hogy elmaradásából adódó következményeket vállalja.
Beteg kikérdezés:
– Volt-e már korábban MR vizsgálata? Ha igen: mikor, hol és milyen
régió? Az előző dokumentáció (leletek, képanyag, zárójelentések)
bekérése, szükség szerinti archiválása.
– Kapott-e már kontrasztanyagot? Ha igen: tapasztalt-e mellékhatást?
– Tud-e gyógyszer érzékenységről?
– Fennáll-e magas vérnyomás, asthma, szívbetegség, vérzékenység,
- Terhesség, Szoptatás? A Gadovistet a terhesség ideje alatt nem
szabad alkalmazni. A gadolínium-tartalmú kontrasztanyagok igen kis
mennyiségben választódnak ki az anyatejbe. A szoptatás
folytatásáról, vagy a beadás után 24 órára történő felfüggesztéséről
az orvosnak és a szoptató anyának kell dönteni.

Kontrasztanyagos MR vizsgálat kontraindikációinak kiszűrése:

Ha kontrasztanyag adása alapvetően fontos a vizsgálat
szempontjából, akkor a beteg jól hidratáltan kell, hogy érkezzen a
vizsgálatra. A beadott kontrasztanyag a vesén keresztül választódik ki,
ezért a vese károsodásának megelőzése érdekében nagyon fontos a
vizsgálat előtti és utáni időszakban (1-2 nap) a fokozott
folyadékbevitel.
Az asszisztens feladata a korábbi kontrasztanyaggal összefüggő
allergiás reakciók, valamint az ismert allergiás reakciót elősegítő
tényezők kiszűrése és ellenőrzése a vizsgálat előtt. Ilyen lehetséges
tényezők a súlyos allergiás betegek, asthmások. Az ESUR (European
Society of Urogenital Radiology) irányelveit figyelembe véve a magas
rizikójú betegek vizsgálatánál kontraindikált az intravénás gadolínium
kontrasztanyag beadása (krónikus 4. és 5. stádiumú vesebetegek
[eGFR <30 ml/min - szérum kreatinin szint alapján számított
GFR/kreatinin-clearance szint], dialízált betegek, csökkent
vesefunkciójúak, máj transzplantáltak vagy várományosok, akut
veseelégtelenségben szenvedők). Közepes rizikójú betegek, valamint
kérdéses eseteknél ellenőrizni kell a beteg vesefunkciós értékeit.
Rutin MR vizsgálatok (pl. koponya, gerinc, ízület) speciális
előkészületet nem igényelnek, nem kívánnak különös diétát, az előírt
gyógyszerek felfüggesztése a kontrasztos vizsgálat előtt és azt
követően szintén nem szükséges.
Többnyire csak hasi és kismedencei MR vizsgálatok esetén kell, hogy
a beteg 6-8 órával a vizsgálat előtt ne étkezzen. Bizonyos hasi,
kismedencei MR vizsgálatoknál (pl. MR enterographia) intravénásan
Buscopan adására is sor kerülhet, a bélmozgás csökkentése céljából.

Iv. kontrasztanyag beadásához vénabiztosításra van szükség.

Tájékoztatjuk a beteget, hogy ez tűszúrás kellemetlenségével jár.
Branül bevezetése:
Szükséges eszközök papírvatta, branül, strangulátor, ragtapasz,
sóoldat és a bőr fertőtlenítőszer.
1. A vénától centrálisan lévő részt leszorítjuk, fertőtlenítjük a bőrt,
2. Mutató és középső ujjunkkal az injekciós portot ragadjuk meg, a
hüvelykujj a tolólapot tartja,
3. A bőrfelszínnel 30-45 fokos szögben toljuk a branült a véna felé,
4. A bevezetés egyetlen, megszakítás nélküli mozdulattal történik,
5. Miután elértük a lument, a fémtűt kissé visszahúzzuk, a branült
pedig előretoljuk,
6. Miután a branül a kívánt helyzetbe került, a fémtűt eltávolítjuk,
7. lerögzítjük ragasztócsíkkal.
Kontrasztanyagok használata: 
Az MR felvételek jeltartalma különféle kontrasztanyag használatával
befolyásolható. A kontrasztanyag feladata, hogy a kóros folyamatok
kimutathatóságát növelje. Ehhez az szükséges, hogy megváltoztassa
valamelyik MR paramétert, ezért a kontrasztanyagok általában
mágneses tulajdonságúak. Lényeges szempont, hogy a
kontrasztanyagot valamely szövet vagy folyamat halmozza, alacsony
legyen a toxicitása, legyen stabil vegyület, és teljesen ürüljön ki a
szervezetből. 
A kontrasztanyagot intravénásan vagy szájon át alkalmazhatjuk.
Az MR paraméterek közül a legegyszerűbb a protondenzítást növelni,
erre a célra legalkalmasabb a víz, amit pl. a belek feltöltésére szoktak
alkalmazni.
MR kontrasztanyagok:

Az MR kontrasztanyagok arra szolgálnak, hogy javítsák a belső, testi

struktúrák láthatóságát az MR folyamán. Az ép és a kóros szövetek
közti differenciálásban segítenek. A szövetek közti különbséget úgy
növelhetjük, hogy az egyes szövetek közti kontrasztkülönbséget
fokozzuk: vagy az egyik szövetben fokozzuk a jel nagyságát, vagy a
másikban csökkentjük a jelet.

Az MR-ben használatos kontrasztanyagok intravascularisan adandó,

injekció formátumú készítmények, nem tartalmaznak H atommagot.
Az injekciós /infúziós üveg felbontása után 20-25°C-on tárolva 24
óráig marad stabil, ezt követően el kell dobni.

Az MR kontrasztanyagok – egy adott készítményen belül – egyfajta

koncentrációban jönnek forgalomba. Dózisukat mmol/literben,
adagjukat mmol/testsúlykg-ban szokták megadni.
Annak érdekében, hogy a felhasznált, gadolínium-tartalmú
kontrasztanyag pontosan beazonosítható legyen, az injekciós
üvegeken/fecskendőkön lévő, lehúzható betegkövető címkét be kell
ragasztani a beteg dokumentációjába. A felhasznált adagot szintén
dokumentálni kell. A leletben is jelezni kell előforduláskor, hogy
milyen kontrasztanyagra volt érzékeny a beteg.
Mágneses tulajdonság alapján a kontrasztanyag lehet paramágneses
(T1 relaxációs időt rövidítik- pozitív kontrasztanyagok),
szuperparamágneses (T2 relaxációs időt rövidítik – negatív
kontrasztanyagok).

Paramagnetikus kontrasztanyagok (T1 – pozitív):

Az intravénásan alkalmazott paramágneses kontrasztanyag a
halmozódás helyén jelentősen rövidíti a T1 relaxációs időt, ezért
kontrasztanyag adása után T1-súlyozott felvételeket készítünk, ahol a
halmozás helyén a kép világosabb lesz, megnövelve az adott szövet
kontrasztját a környezetéhez képest. 
A paramagnetikus anyagok nem mágneses tulajdonságúak, de egy
külső mágneses tér hatását erősíteni képesek. Ebbe a csoportba
tartoznak a mangán és a gadolínium tartalmú kontrasztanyagok.
Gadolínium (Gd):
Történetileg az első (1983), és azóta is a legelterjedtebben használt
MR kontrasztanyag-csoport. Az ilyen MR kontraszt ágensek lerövidítik
az atomok visszatérését nyugalmi állapotukba, miután szájon át vagy
intravénásan bejuttatták őket.
A gadolínium (Gd) egy ritkaföldfém, amely elemi/ionos állapotában
az élő szervezetre erősen mérgező, ezért csak kelátkötésben,
hordozó molekulába „burkolva” használható. A különböző
készítmények a hordozó molekulában különböznek egymástól, ezek
alapján megkülönböztetünk ionos/nem ionos, illetve ciklikus/lineáris
kelátképző molekulát tartalmazó anyagokat.
Az egyszerű szervetlen gadolínium vegyületeknek van egy nagy
hátrányuk: rendkívül mérgezőek, ezért különleges "csomagolás"
nélkül nem használhatók élő szervezetekben. A fémionok
mérgezőségét úgy lehet jelentősen csökkenteni, ha komplex
vegyületekbe csomagolják. Ezekben az úgynevezett kelátokban a
kémiai kötések rákollószerűen stabilan rögzítik a fémionokat, hosszú
ideig - optimális esetben addig, amíg pl. a vesén át ki nem ürülnek a
szervezetből - nem engedik kiszabadulni azokat a komplexekből. Az
alkalmasan kialakított komplexeknél fontos, hogy érvényesüljön a
gadolínium ion paramágneses voltából származó úgynevezett
relaxációs hatás. A relaxációs hatás akkor marad meg, ha a
komplexben van olyan vízmolekula, amely képes gyorsan
(másodpercenként 105-106-szor) kicserélődni a környezet
vízmolekuláival. 
I.v. beadás után egyenletesen eloszlik a vérben, a szervekbe jutva az
extracellularis térbe kerül, kiválasztása a vesén át történik. A kóros
szövetekben (pl. gyulladás, tumor) halmozódik, erős T1 jelet okozva.
Az ép vér-agy gáton nem jut át, mivel hidrofil.
Gadolínium kontrasztanyagok lehetnek:
 Extracelluláris folyadék ágensek (intravénás kontrasztanyagok):
Pl. Gadavist, Magnevist
 Vérmennyiség ágensek (intravaszkuláris kontrasztanyagok):
Pl. 1. Albumin-kötő gadolínium komplexek pl. Ablavar,
2. Polimerikus gadolínium komplexek pl. Gadomelitol,
 Szerv-specifikus ágensek (hepatobiliáris kontrasztanyagok): 50 %-
ban a vese, 50 %-ban a máj választja ki, Pl. Primovist™
Mangán tartalmú kontrasztanyagok:
A mangán alapú kontrasztanyagok szövet specifikusak. Az érpályába
jutva a hordozó molekula elereszti az – egyébként a szervezet
számára ismerős, nem toxikus – mangánt, ami ezután
plazmafehérjéhez köt, feldúsul az ép májszövetben (kisebb
mértékben a hasnyálmirigyben), így ezekben a szövetekben
jelintenzitás-fokozódás várható. Ez behatárolja indikációs körüket is:
a máj metasztatikus daganatos betegségeinek, illetve saját
daganatának (hepatocelluláris carcinoma – HCC) gyanúja esetén, ezek
elkülönítésére, valamint a hasnyálmirigy fokális laesioinak
vizsgálatára használatosak. A T1 súlyozott képeken a működő
májszövetet tartalmazó (differenciált) hepatocelluláris carcinoma
fokozott jelintenzitással, míg az áttétes daganat, valamint a nem
differenciált HCC csökkent jelintenzitással jelenik meg a
májszövetben.
Szuperparamágneses kontrasztanyagok (T2 – negatív):
A szuperparamágneses kontrasztanyag, ultra-kis méretű vasoxid
szemcsék (nanopartikulák) vizes keveréke, ami általában
phagocytosis útján halmozódik. A kontrasztanyag partikuláris
szerkezete miatt nagy mágneses inhomogenitást okoz a halmozás
helyén, ami elsősorban a T2 súlyozott felvételeken nagy
jelveszteséget okoz. A kontrasztanyag nagyon alkalmas a
nyirokcsomók, a máj és a lép vizsgálatára.
Szuperparamágneses kontrasztanyagok lehetnek:
Vasoxid:
Kétféle vasoxid kontrasztanyag létezik, a szuperparamágneses
vasoxid (SPIO) és az ultra-kis szuperparamágneses vasoxid (USPIO).
Ezek a kontrasztanyagok vasoxid nanor részecskék oldott kolloidjaiból
állnak, és az őket felvevő szövetek T2 jelét csökkentik.
Vas-Platina:
A vas-platina részecskék (SIPP) jobb T2 relaxivitást mutatnak. A SIPP
részecskéket foszfolipidekbe burkolják, hogy multifunkcionális
immuno-micellákat képezzenek, amik kifejezetten a prosztatarákos
sejteket célozzák meg. Ez ugyanakkor kísérleti anyag, amit még nem
próbáltak ki humán használatban.
Kontrasztanyagok szájon át való bejuttatását:
Elsősorban a has-kismedence vizsgálatára használjuk, a belek
elkülönítését segítik a többi képlettől.
Egyaránt lehetnek gadolínium és mangán kelátok vagy vas-sók a T1-
es jel erősítésére. Az SPIO bárium szulfát, levegő és agyag a T1 jel
csökkentésére alkalmazható. A magas mangántartalmú természetes
alapanyagok, mint a fekete áfonya leve, zöldtea és ananászlé vagy a
vas-mangán vegyületek, negatív kontrasztanyagok, ezek
alkalmazhatók a T1 erősítésére. Pozitív kontrasztanyag lehet a víz
vagy a Mannisol.
MR kontrasztanyagok mellékhatásai, ellátása:
Az MR kontrasztanyag allergiás reakciót ritkán okoz. A beadáskor
kellemetlen érzetek (hányinger, ízérzés-zavar, zsibbadás,
melegségérzés) előfordulhatnak.
De készenlétben kell tartani a érzékenységi reakciók kezelésére
szolgáló gyógyszereket, és fel kell készülni szükség esetén sürgősségi
beavatkozásra.
 Szövődménynek tekintjük beadáskor a kontrasztanyag
extravasatióját, mely kis mennyiség esetén enyhe panaszokat,
nagyobb mennyiség esetén viszont akár nekrózist, kompartent-
szindrómát okozhat, és sebészi beavatkozást tesz szükségessé. Ez
természetesen elkerülhető, ha a kontrasztanyag adását megelőzően
fiziológiás sóoldatot adunk a véna tesztelése céljából.

A beadás után jelentkező mellékhatásokat, szövődményeket

jelentkezésük ideje, illetve súlyosságuk alapján csoportosíthatjuk.

Enyhe reakciók: Ezen reakciók a beteg számára a kisebb

kellemetlenségekkel járnak. A gastrointestinalis rendszer reakciói
közül a hányingertől egészen az enyhe hányásig terjedő tünetek,
bőrtüneteket sorolhatók ide (bőrpírtől az enyhe urticariaig). Szédülés,
remegés, hypotensio vagy bradycardia jelentkezhet, melyek maguktól
rendeződnek.
Közepesen súlyos reakciók: Ezen reakciók már komoly odafigyelést,
gyors és hatásos terápiát igényelnek. A gastrointestinális rendszer
fokozott izgalma súlyos hányással járhat, melynél már antiemetikus
szerek adása mérlegelendő. Az allergiás tünetek közül gyakran jelenik
meg a torokkaparás valamint a látványos nagy urticaria. Ilyenkor már
megjelenhet bronchospazmus, jelentkezhet hypotonia.
Súlyos reakciók: A súlyos reakciók esetén a beteg közvetlen akut
életveszélyben van, ilyen esetekben azonnal értesíteni kell a
resuscitatios team-et. A súlyos allergiás tünetek közé sorolhatóak az
ajak és gégeödéma megjelenése, illetve a generalizált anaphylaxiás
schock. Cardiovasculáris reakciók a súlyos ritmuszavartól vagy
fibrillációtól, egészen a szív, keringés és légzés leállásig
megjelenhetnek. A neurológiai szövődmények ijesztőek lehetnek,
kialakulhatnak súlyos epileptiform görcsrohamok is.
 MR kontrasztanyag késői szövődménye lehet a NSF (Nefrogén
szisztémás fibrózis) és a NFD (Nefrogén fibrotizáló dermopathia).

Hónapokkal a kontrasztanyagok bejuttatása után is jelentkezhet. A
gyengébb vesefunkciókkal rendelkező pácienseknél nagyobb az NSF
kockázata, a dialízises páciensek pedig náluk is veszélyeztetettebbek.
Ezért:
 GFR <30ml/perc/1,73m2: Gadolinium kerülendő
 GFR <60ml/perc/1,73m2: Gadolinium megfontolandó
Megelőzései:
Hidráltság biztosítása,
Veseelégtelenségben, dializált betegeknél, nagy műtét, infekció,
thrombo-embolia után ne adjunk Gadolinium tartalmú
kontrasztanyagot.
Allergiás reakció kezelése:
A./Azonnali tennivalók:
Azonnal szólni a radiológusnak, majd az intenzív osztályt értesíteni.
A beteget nem szabad egyedül hagyni.
B./ Általános tennivalók:
1. Helyezzük a beteget hanyattfekvő helyzetbe és emeljük fel a lábát.
2. Légutak, légzés, keringés, tudatállapot felmérése
3. Oxigén 6-8 L/perc
3. Vérnyomás mérés
4. Folyadékpótlás gyors infúzióval.
5. Antihisztamin orálisan, intramuscularisan vagy intravénásan
(Suprastin injekció i.v.10 ml fiziológiás sóval hígítva, lassan adható).
Methylprednisolon (i.m. vagy lassú i.v)
6. Bronchospasmus esetén salbutamol inhalatio (2-4 puff adagoló
aerosolból)
7. Adrenalin (Tonogén) 0,3-0,5 mg i.m. felnőttnek, 0,1-0,3 ml
gyermeknek a felkarba, vagy a combba. Szükség esetén 10-15 perc
múlva ismételhető. Kerüljük a toxicitást!
8. Ha a beteg az i.m. adrenalinra és a folyadékpótlásra nem reagál,
percek múlva i.v is adható: 0,1-0,3 mg adrenalin fiziológiás sóval 10
ml-re hígítva. Folyamatos hemodinamikai monitorozás szükséges!