A MŰTÉT ELŐTTI PSZICHÉS FELKÉSZÍTÉS ÉS A NARKÓZIS

ALATTI POZITÍV SZUGGESZTIÓK HATÉKONYSÁGA A

PERIOPERATÍV IDŐSZAKBAN

dr. Jakubovits Edit, dr. Janecskó Mária, dr. Varga Katalin, dr. Diószeghy Csaba,
dr. Pénzes István

SE Eü. Főiskolai Kar (1), ELTE Kísérleti Pszichológiai Tanszék (3), SE

Anaesthesiológiai és Intenzív Terápiás Klinika (2,4,5) Budapest

ÖSSZEFOGLALÁS: A betegek fokozottan érzékenyek minden szuggesztív hatásra mind a műtét előtti
szorongó, beszűkült tudatállapotukban, mind narkózis közben. Az irodalmi adatok és az előző tanulmányunk is
alátámasztják, hogy még jól végzett altatás során is fennáll az auditív ingerfelvétel lehetősége. A tudatosan
használt hipnotikus nyelvezet segíti a betegek megnyugtatását, stresszoldó, aktivizáló hatású. A most elvégezett
vizsgálatunk során arra voltunk kíváncsiak, hogy a nem standard pozitív szuggesztiók is csökkentik-e a
fájdalomcsillapító igényt és javítják-e a műtét utáni közérzetet?
46 beteget osztottunk randomizáltan három csoportba: I. Kontroll csoport: 17 beteg a kórházi rutin szerint
készült a műtétre, II. Zenés csoport: 15 beteg a műtét alatt zenét hallgatott, III. Szuggesztiós csoport: 14
beteggel műtét előtt hipnoterapeuta pszichológus beszélgetett, és a narkózis alatt az altatóorvosuktól
személyreszabott pozitív szuggesztiókat kaptak. Eredményeink szerint a kontrollhoz képest a szuggerált betegek
szignifikánsan kevesebbet panaszkodtak fájdalomról a műtét napján (p=0,04) és kevesebb fájdalomcsillapítót
kaptak (p=0,05) a kórházi tartózkodásuk alatt összesen. A szuggesztiós csoport a kontrollhoz képest: gyorsabban
javult= a problémákból képzett összetett változókban a megfigyelés 4. és 5. napján szignifikánsan kevesebb
probléma jelentkezett (4. napon:p=0,01, 5. napon:p=0,03); étvágyuk hamarabb visszatért (1. napon: p=0,0195),
székletük gyorsabban rendeződött (4. napon p=0,0152). A műtét alatt a nyugodt szívverésre vonatkozó
szuggesztiók adása közben szignifikánsan többször fordult elő szívfrekvenciacsökkenés (p=0,003) a szuggesztiós
csoportban a kontrollhoz képest.
A perioperatív szakaszban használt pozitív szuggesztiók kedvezőek a műtét szubjektív megélésére és cost
effectív hatásúak lehetnek.

Kulcsszavak: műtéti felkészítés, szuggesztió, hipnózis, narkózis

Bevezetés

A betegség, a fájdalom, az érzelmileg megterhelő helyzetek (pl. sérülés, nagy ijedtség)

olyan pszichés állapottal járnak, amelyben minden embernél erősebben hatnak a szuggesztív
hatások.(3,6,30,32,38,39,40,41) A klinikumban ez a spontán módosult tudatállapot a betegség
felfedezésétől a gyógyulásig tart (2,3), és a műtét körüli időszakban kifejezettebbé válik. A
műtét előtt a betegek gondolatvilága egyre inkább a betegségükre és az előttük álló
megpróbáltatásokra koncentrálódik. A félelem a fájdalomtól; az ismeretlen környezet; a
vonatkoztatási keretek időleges elbizonytalanodása; a kiszolgáltatott testhelyzetek, az ijesztő
gépek és az alany számára átláthatatlan tevékenységek az elme működését gyermeki, ú.n.
 2

regresszív állapotba hozzák, és a kórházi személyzetet, különösen az orvosokat, mágikus

hatalommal ruházzák fel.(10,11,38,39,40,41)

Ehhez társul a gyógyszeresen létrehozott tudati változás: a narkózis. Kimutatott tény, hogy
adekvát narkózisok közben is létezhet auditív információfelvétel. (6,7,8,9,18,19,20,21,24,29,
38) Amikor a sebésznek a test határain kell áthatolnia, egyidejűleg a szuggesztív hatások a
tudat határát lépik át. A műtét után pedig a fájdalommal és a tehetetlenséggel való küzdelemre
szűkül be a psziché.

Ez az egész helyzet kétféle szempontból is fontos: 1. kedvező szuggesztiós hatások

segíthetik a betegek gyógyulását, (2,4,5,6,12,13,15, 16,17,19,23,26,28, 30,33,34,35,36,39,40)
2. a kedvezőtlenek ronthatják a betegek esélyeit.

Feltevésünk szerint a betegeket műtét előtt lelkileg megfelelően felkészítve és a műtét alatt
pozitív szuggesztiókkal kísérve csökken a fájdalomcsillapító igény, és javul a betegek
közérzete(12,13,14,15,17,22,23,25,27,30,31). Randomizált, kettős vak vizsgálatunk folytatása
egy hasonló felépítésű kutatásnak(28), ahol csak a műtét alatt, fejhallgatós magnón keresztül
adott standard szöveg is már javította a betegek műtét utáni hangulatát és csökkentette a
gyógyszerszükségletet. Kíváncsiak voltunk, hogy a műtét előtti felkészítés és a műtét alatti
személyre és helyzetre szabott szuggesztiók is hatnak-e úgy, mint a műtét alatti folyamatos
kazetta-hallgatás?

Betegek és módszer

A vizsgálatot a kórházi és a pszichológiai etikai bizottságok beleegyezésével végeztük a SE

Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikáján 46 betegnél. Az átlagéletkor 50 év (22-73)
volt. 44 nő és 2 férfi vett részt a vizsgálatban. A műtétek megoszlása: 37 nőgyógyászati, 9
sebészeti beavatkozás: 32 abdominalis totalis uterus exstirpatio; 6 adnexectomia; 8
hernioplastica; 1 cholecystectomia. A műtétek átlagidőtartama: 76 perc (25-190)volt. A
betegeket randomizáltan osztottuk három csoportba: I. kontroll csoport (17 beteg): a kórházi
rutin szerint készültek a műtétre; II. zenés csoport (15 beteg): az esetleges negatív hatások
kiszűrése céljából a műtét alatt zenét kaptak fülhallgatós magnón keresztül. III. szuggesztiós
csoport (14 beteg): az operáció előtt pszichológus beszélgetett a betegekkel, majd műtét alatt
az altatóorvosuktól helyzetre és személyreszabott pozitív szuggesztiókat is kaptak.

A műtét előtti napon történt a vizsgálatba való beleegyezés, majd a randomizálás. A

szorongást mindenkinél a Spielberger féle szorongásmérő skálával (STAI) mértük (37).
Ezután a szuggesztiós csoportba tartozókkal a hipnoterapeuta beszélgetett.
 3

Az anaesthesia módjában a lehetőségekhez képest egységességre törekedtünk, elsődleges

szempontként a beteg érdekeit tartva szem előtt. Kizáró okok voltak: akut műtét, ASA III-IV.
állapot, süketség, súlyos pszichiátriai megbetegedés.

Anesztézia módja: Premedikáció: A műtét előtti este és a műtét napján 7,5 mg midazolam p.os. Bevezetés:
átlag 0,142 mg/tskg i.v (0,03-0,24 mg/tskg) midazolam után átlag 2,7 mg/tskg (2,0-4,4 mg/tskg) propofolum;
intubálás 1-1,5 mg/tskg Midarinnal történt. A narkózis fenntartása: 2:1 arányú nitrogénoxidul:oxigén keverék
mellett fentanylum 0,0028 mg/tskg (0,15-1,1 mg/tskg) és inhalatiós anaestheticum (Isofluran: átlag MAC-
koncentráció: 0,66% (0,2-1,1%). Relaxanst minden esetben használtunk: Norcuron (0,09 mg/tskg (0,05-0,12
mg/tskg)).
A zenés csoportban a narkózis bevezetése után került a betegekre az oda-visszajátszós
magnetofon, Mozart zenéjével.

A szuggesztiós csoportban az altatóorvos a szuggesztióképzés szabályait követve

kommunikált a betegekkel a narkózis közben is. A műtéti felkészítés és a műtői kommunikáció
fő irányai a következők voltak: 1. Az ismeretlentől való félelem oldása megfelelően adott
információval; 2. A szorongás csökkentése lazítással (pl.„kedvenc-hely indukció”); 3. A
betegek kontroll-élményének a megadása a választás lehetőségével (pl. a pulsoxymeter
elhelyezése); 4. Aktivitásnövelés a gyógyulás érdekében. (pl. a beteg, mint a gyógyítóteam
tagja, mit tehet a saját érdekében?)

A következő táblázatban szereplő változókat a a műtőbe érkezéskor, narkózis alatt,

ébredéskor közvetlenül, majd 6 órán át óránként, a műtét után 6 napig, és a hazamenetelkor
figyeltük, és kérdőívek segítségével regisztráltuk.

Objektív vérnyomás, pulzus, testhőmérséklet, gyógyszerek (fájdalom-, láz-, hányáscsillapítók);

hányás, széklet, vizelet, szövődmény (van/nincs); kórházi tartózkodás időtartama
Szubjektív -fájdalom, hányinger: van-/nincs- spontán jelzés;
-arcskála: „Hogy érzi magát?” (1-9)
a beteg saját megítélése: -tér-idő tájékozottság, -alvás, -álom, -mozgás (pontok:1-3);
-étvágy: 1:hányinger+étvágytalanság, 2: étvágytalanság, 3: jó étvágy
-széklet: 1:nincs/nehéz 2: megszokott
a beteg -gyógyulása saját maga és a sebész szerint: az elvárásához képest: 1=rosszabb,
2=hasonló, 3=jobb
Viselkedéses műtőbe érkezéskor (nyugodt/szorong),a beteg mozgása a nővér szerint (pontok:1-3);
(megfigyelt)
Összetett problémák: vizelet+széklet+láz+étvágy
panaszok: hányinger+hányás+fejfájás+műtéti fájdalom+rossz közérzet

A fájdalomra és az egyéb panaszokra nyitottan kérdeztünk: pl. „Hogy van?” Kerültük a

rejtett szuggesztiókat tartalmazó kérdéseket: pl. „Fáj-e?” vagy „Volt-e hányingere?”. A
problémát a konkrét panasz felmerülése esetén részleteztük. Az adatgyűjtést a betegek
besorolását nem ismerő pszichológushallgatók végezték.
 4

Eredmények

A változókat BMDP7D-1-és-2 utas varianciaanalízisnek vetettük alá, és Bonferroni

szignifikanciaszintet néztünk.

A szuggesztiós csoport tagjai kevesebbet panaszkodtak fájdalomról a műtét napján.

Fájdalom a műtét napján

0: nincs spontán jelzés, 1: van spontán jelzés 53
60
panaszkodók
aránya %

40
47
20
17
0 órák
1. 2. 3. 4. 5. 6.

kontroll zene szuggesztió

Habár a csoportok közötti VA az 5. órában szignifikáns eltérést nem mutatott. (F=2.13 p>
0.13), mégis a páronkénti összehasonlításban a kontroll és a szuggesztiós csoportok közötti
eltérés szignifikáns volt. (t= 2,16 p<0,04)
Az arcskála használatával is találtunk szignifikáns eltéréseket. A műtét napján a 4. órában
a VA eltérése: p<0,05, F=3,47, ami a szuggesztiós és a kontroll csoport közötti szignifikáns
eltérésből származott. (p<0,02 t=2,58)
érték Arcskála

6
kontroll
5
zene
4 szuggesztió

3
1. 2. 3. 4. 5. 6.

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

Ugyanígy az arcskála indoklásánál is a kontroll csoport jelzett jelentősen több fájdalmat, míg
a szuggesztiós betegek kellemes érzésekről is számoltak be.

Arcskála indoklása:„Kérem, indokolja meg választását!”

1:fájdalom, rossz közérzet2: pozitív megnyilatkozások3:közömbös 4:nincs válasz
 5

Fájdalom kategória a műtét napján (arcskála-indoklás)

előfordulási arány (%)

40 K:35
Z:29
30 kontroll
20 zene
10 szuggesztió
Sz:8
0
1 2 3 4 5 6 óra

"Jó"kategória a műtét napján (arskála-indoklás)

előfordulási arány
40 (%)
kontroll
30
20 zene
10 szuggesztió
0
-10 1 2 3 4 5 6
óra

Amikor a műtét napján egy, a panaszokból összevont változót vizsgáltunk, az 5. órában

szignifikánsan jobb általános állapotot találtunk a szuggesztiós csoportban a kontrollhoz
képest. (F=3.66 p<0.04) (p=0,015*, t=2,6)
A „Panaszok”összevont változó értéke: a műtét napján óránként: nincs panasz=0; van panasz
(műtéti fájdalom +fejfájás+ hányinger+ hányás+rossz közérzet)=annyi pont (maximum 5 pont).

Panaszok-összevont változó
átlagérték Z:0,8
1 K:0,6
0,5
0 Sz:0,2
1 2 3 órák 4 5 6

A műtét utáni napokban kérdezett panaszokból is képeztünk egy összetett változót:

„Problémák” címen. A lázat, a hányingert valamint a vizelet- és székletproblémákat vontuk
össze. A 4. napon a csoportok közötti VA szignifikáns eltérést mutatott (F=3,64, p<0,04). A
páronkénti összehasonlításban ez a kontroll és a szuggesztiós csoportok közötti szignifikáns
eltérésből fakadt (t=2,53 p<0,02*). Az 5. napon is (F:2.50 p<0.09) hozott szignifikáns eltérést
(t=2,22 p<0,04) a a kontroll és a szuggesztiós csoportok közötti páronkénti összehasonlítás a
szuggesztiósok javára.
 6

átlagérték
Problémák összetett változó
1,4
1,2
1
K:0,29 K:0,23
0,8
0,6 Z:0,07 Z:0,07 Érték:
0,4 Sz:0 Sz:0 nincs panasz=0
0,2 Ahány féle panasz :
vizelet+széklet+láz+étvágy, annyi
0 napok pont=maximum 4 pont
1. 2. 3 4. 5.

Az étvágyat figyelve (1:étvágytalanság+ hányinger , 2:étvágytalanság, 3: jó étvágy) a 2. (F=3.59; p<0.04),

és az 5. (F=3.3; p=0.05) műtét utáni napon mutatott a VA jelentős eltérést, ami a szuggesztiós
csoport és a kontroll csoport (2. nap: p=0,0195*, t=2,43), illetve a szuggesztiós és a zenés
csoport közötti (2.nap:p=0,013*, t=2,27; 5.nap:p<0,02*, t=2,57) szignifikáns különbségekből
adódott. A széklet vonatkozásában is azt tapasztaltuk, hogy a 4. és 5. napon a többi csoporttal
szemben a szuggesztiósoknál mindenkinek volt spontán széklete. Ez a különbség a kontroll
csoporthoz képest, ahol a 4. napon még 29,4%-ban jeleztek problémát, szignifikánsnak
bizonyult. (p<0,02*, t=2,53, F=3,64)

Jó étvágy
K/Sz:p<0,02*
Z/Sz:p<0,02*

100 100 Z/Sz:p<0,02*

85
megjelenés %

75
kontroll
44 63
50 zene
szugg
25
40
0
napok
1 2 3 4 5

Széklet-probléma

100
probléma van %

75
kontroll
50 zene
szugg
25

0
napok
1 2 3 4 5
 7

A szuggesztiós csoport tagjai kevesebb fájdalomcsillapítószert kaptak. Habár a kórházban

adott összes gyógyszer mennyiségében a csoportok közötti VA eltérése nem szignifikáns
(F=1,78, p<0,18), a páronkénti összehasonlításban ez a kontroll és a szuggesztiós csoportok
között tendenciát mutat (t=1,99 p=0,05). Azonban a műtét napján túli analgetikum-
fogyasztásnál azt találtuk, hogy a szuggesztiós csoport szignifikánsan kevesebb gyógyszert
kapott, mint a zenés csoport (t=2,71, p<0,013*, F=2,41). A fájdalomcsillapítószerek mennyiségét úgy
mértük, hogy súlyozott értéket használtunk: 1 Egység= 2,5 gr noraminophenazonum natrium mesilycum;
(1 amp. Algopyrin) vagy 5 mg Nalbuphinum hydrochloricum; 1/2 Egység=500 mg noraminophenazonum
natrium mesilycum (1 tabletta Algopyrin); 250 mg acidum niflunicum (1 kapszula Donalgin) 1 tabletta
paracetamol (Panadol tabl.) 1 tabletta diclofenac natrium (Kataflam)

Összes fájdalom csillapítószer Fájdalomcsillapítószer 1-6. nap

2,77
7,7 3
8 7
5,3 1,79
(Egység)
gyógyszer

6 2
kontroll
4
1,18
zene
1
2 szuggesztió
0 0
kontroll szuggesztió kontroll szuggesztió
csoportok

A szuggesztiós csoport tagjainál a „szíve egyre nyugodtabban ver” szuggesztió adása

közben a műtét alatt 93%-ban következett be spontán és gyorsan rendeződő bradikardia. Az
altatás előtti értékhez képest 30%-ot meghaladó pulzuscsökkenés tekintetében a csoportok
közötti VA szignifikáns eltérést mutatott (F=6,56, p<0,004). A páronkénti összehasonlításban
ez a kontroll és a szuggesztiós csoportok közötti szignifikáns eltérésből fakadt (t= 3,17
p<0,005*).

Műtét alatti pulzusváltozás

előfordulási gyakoriság

100%
80%
27 30% fölött
47
60% 93 15-30%
40% 35 73
20% 15% alatt
18 7
0% 0 0
kontroll zene szuggesztió
csoportok
 8

A páciensek megítélése a saját gyógyulásukról: A hazamenetel napján kérdezett

élményekből kiderült, hogy a szuggesztiós csoportban senki nem ítélte a gyógyulását
rosszabbnak az elvártnál, de szignifikánsan többen ítélték jobbnak (54%), mint a
kontroll(13%) csoport tagjai (p=0,0162*, t=2,61, F=2,73).

Milyennek ítéli a gyógyulását a várakozásához képest?

1=rosszabb; 2=hasonló; 3=jobb

55
Jobb 54
13 szuggesztió
45 zene
Elvárt 31
74 kontroll
0
Rossz 15
13

0 10 20 30 40 50 60 70 80
előfordulási arány (%)

A kontroll csoportba tartozó egyik páciens a hazamenetele napján így fogalmazott: „Rossz
volt, hogy senki nem szólt hozzám, csak a vénámat próbálgatták, semmit nem láttam. Azt
éreztem, hogy csak egy test vagyok.” A szuggesztiós csoportba tartozó másik beteg otthonról
írt levelével támasztotta alá a statisztikai adatokkal mért különbségeket: „…Sem a műtét
napján, sem utána nem éreztem fájdalmat. Szinte rögtön volt étvágyam. Úgy éreztem, az
előzetes beszélgetés nagyon sokat jelentett a lelki felkészülésben. Amikor bekerültem a
kórházba, sokkal jobban féltem a a műtéttől, mint amennyire kellett volna..”

Megbeszélés

A szuggesztiós csoportunk tagjai az előző kutatás eredményéhez(28) hasonlóan a kontroll

csoporthoz képest kevesebb fájdalommal gyógyultak és mind az óránkénti, mind a napi
lebontásban is gyorsabb javulást mutattak, amit a személyes élmények és vélemények is
megerősítettek. A műtét alatt kapott szuggesztiók közül a pulzusra és a jó étvágyra
vonatkozók erőteljesebben mutatkoztak meg. Az irodalmi adatoknak megfelelően (Standen
PJ, Hain WR, Hosker KJ. Auditory retention in children InBonke B, Fitch W, Millar K.
Memory and awareness in anesthesia. ed1990. Amsterdam: Swets and Zeitlinger) a narkózis
alatti közvetlen hatások néhány napos eltolódással jelentek meg, majd lecsengtek, de az
összhatás újra jobb helyzetet eredményezett az 5.napra. A fájdalom-csillapítószerek adagjának
értékelésekor figyelembe kell venni azt a szokást, hogy a betegek akkor is kapnak
fájdalomcsillapítót a műtét napján, ha nem kérnek. „Nem baj, ha most nem fáj, majd később
 9

fog”. Mivel ezeket a hatásokat kiszűrni csak korrekt „paciens vezérelt” gyógyszer-adagolással
lehetne, a hatást mind a három csoportban egyformán előfordulónak vettük. Ilyen
„ellenhatások” mentén a gyógyszermennyiségben kapott szignifikáns különbség még
értékesebb. A zenés csoport nem sokban maradt el a szuggesztiós csoporttól, bár a kontrollhoz
képest az eltéréseik többnyire nem voltak elég jelentősek. Ezek az adatok megfelelnek
Nilsson és mtsai munkájában találtakkal (2003 március). Feltételezésünk szerint a zene adása
önmagában védheti a betegeket az auditív károsító hatásoktól, de az emberi odafordulás itt is
fontos.

Tehát kérdésünkre a válasz az, hogy az élő kommunikáció is hat úgy, mint a standard gépi
szöveg. A Montgomery és társai által 2002. júniusában publikált metaanalízis (33) is arra az
eredményre jutott: nincs különbség a kazetta és az eleven szó használata között, és
kifejezetten javasolják használatát a sebészetben. Mi azonban úgy véljük, hogy a magnó
használata segítő eszköz lehet, de nem helyettesítheti a helyzethez igazodó, adekvát és
személyes kommunikációt. Mind a két kutatásunkban(28) megmutatkozott a
fájdalomcsillapítószer igényének csökkenése, és a betegek jobb közérzete a műtét után.
Ezek a hatások hatnak a cost effectivitás irányába, a gyógyszermennyiség csökkenése és a
betegek kórházválasztási kedve által. (12, 17)

Összefoglalás

Kutatásunk eredménye alátámasztja Bejenke és Szentágothai megfigyelését (2,3,4,5): „A

felkínált megküzdési stratégiák által a betegek kimozdíthatóak “áldozatszerepükből” és a
terápia aktív részeseivé válhatnak. Csökken a stressz, könnyebben normalizálódnak a
fiziológiai folyamatok. A betegekkel való tudatosabb kommunikáció, a mindennapi beszéd
részeként elmondott pozitív szuggesztiók csökkentik a kiszolgáltatottság érzését, lehetővé
teszik az önmeghatározás, a méltóság és a kontroll helyreállítását.”

Ez, a mindenki által tanulható, szuggesztív nyelvezet, a mindennapi orvoslásban, mint

„orvos gyógyszer” potencírozza a technika nyújtotta hatásokat és növeli a biztonságot. (14,
25,31,35,39,40) Bálint Mihály szerint: „... az általános orvosi gyakorlatban a leggyakrabban
alkalmazott „gyógyszer” az orvos maga: azaz nem csupán az orvosság vagy a különféle
pilulák számítanak, hanem az a mód is, ahogyan az orvos a betegnek adja.”(1)
Magyarországon Völgyesi Ferenc már az ötvenes években használta a hipnózist műtéti
előkészítésre sőt hipnoanesztéziára is: „Pszichés előkészítésre és „lelki hozzásegítésekre” (kis
pszichoterápiára) a sebészek és általában minden orvos gyakorlatában szükség van…Az orvos
 10

szava, mint felvilágosító, irányító, s adott esetben hipno-szuggesztív tényező, a gyógyítás

művészetének szuverén emberi „műszere”. (41.)

Tudományos vizsgálataink eredményének tartjuk azt is, hogy a kutatás elvi bázisán
létrejöhetett egy akkreditált képzés, amely segít ennek a sajátos kommunikációnak az
megtanulásában(40.). Továbbá az aneszteziológiai tankönyvbe is bekerülhetett egy fejezet a
betegekkel való kommunikációról. (10.)

A dolgozat elkészüléséért külön köszönetet szeretnék mondani a betegeknek, az altatóorvosoknak,

asszisztenseknek, külön kiemelve dr. Pásztor Mária főorvosnőt, és Némethné, Anikó vezető asszisztenst. A
K/SZ:
pszichológushallgatókból álló megfigyelő stáb lelkes tagjainak: Bakos Krisztina, Békeffy Mónika, Bognár
=0,05
Zsuzsa, Fehér Andrea, Holics András, Jelinek Zsófia, Szűcs Emese, Zöldi Viktória, Fülöp Emő, Józsa Emese,
Radványi Éva, és az ELTE Kísérleti Pszichológiai Tanszék számítástechnikusainak

IRODALOM:

1. Bálint Mihály (1990) Az orvos, a betege és a betegség Animula Kiadó 3. oldal

2. Bejenke, C.J. (1993) Experience with hypnosis in surgical oncological patients In: Bölcs
E.. (ed. 1993) Hypnosis connecting disciplines 186-189 Medizinisch-Pharmazeutische
Verlagsgesellschaft m.b.H. Vienna.

3. Bejenke, C.J. (1996/a) Painful medical procedures. In: Barber, J. (eds. 1996) Hypnosis
and suggestion in the treatment of pain.209-265. W.W. Norton and Company, NY.
London

4. Bloch-Szentágothai, K. (1991) Hypnose und Regionalanasthesie beim Kind. Hypnose

Bulletin, 16.

5. Bloch-Szentágothai, K. (1995) Hypnose in der Anasthesie. Arzt-Gazette Médicale, 16.

6. Cheek, D.B. (1960) Use of preoperative hypnosis to protect patients from careless
conversation (during anesthesia). American Journal of Clinical Hypnosis, 3:101-102.

7. Cheek, D.B. (1962/c) The anesthetized patient can hear and remember. (Paper offered by
invitation of the editor, Doctor Alfred Cantor). American Journal of Proctology 13:287-
290.

8. Cheek, D.B. (1966) The meaning of continued hearing sense under general anesthesia.
American Journal of Clinical Hypnosis 8:275-280.

9. Cogliolo, P., Romano, V., Villani, R., Duval, M., Tafuto, A., Cuocolo, R. (1990/b)
Anaesthesia, awareness and memory: a study of objective methods. In: Bonke, B, Fitch,
W., Millar, K. (eds. 1990) Memory and awareness in anesthesia, Swets and Zeitlinger,
Amsterdam., pp. 144-149.

10. Diószeghy Cs., Pénzes I.: Kommunikáció az intenzív osztályon: a kritikus állapotú beteg
psychés vezetése In: Pénzes I., Lencz L.: Az aneszteziológia és intenzív terápia tankönyve
(2000) Semmelweis Kiadó Budapest, 2000, 466-473.o.
 11

11. Diószeghy Cs., Varga K., Fejes K., Pénzes I. (2000) Pozitív szuggesztiók alkalmazása az
orvosi gyakorlatban: tapasztalatok az intenzív osztályon In: Orvosi Hetilap 2000, 141(19),
1009-1013. o.

12. Enqvist, B., Fischer, H. (1996) Preoperative hypnosis reduces consumption of analgesics
after surgical removal of third mandibular molars. Accepted for publication in The
International Journal of Clinical and Experimental Hypnosis

13. Enqvist, B., von Konow, L., Bystedt, H. (1995) Sterss reduction, preoperative hypnosis
and perioprative suggestion in maxillo-facial surgery. In: Stress Medicine 1995, vol. 11,
nr. 4, pp. 229-233.

14. Erickson, J.C. (1994) The use of hypnosis in anesthesia: A master class commentary. The
International Journal of Clinical and Experimental Hypnosis, 62:8-12.

15. Evans, C., Richardson, P.H. (1988) Improved recovery and reduced postoperative stay
after therapeutic suggestions during general anaesthesia. The Lancet, 491-493.

16. Evans, C., Richardson, P.H. (1988) Therapeutic suggestions during general anaesthesia In:
The Lancet, p. 955.

17. Evans, C., Richardson, P.H. (1990) A double-blind randomized placebo-controlled study
of therapeutic suggestions during general anaesthesia. In: Bonke, B, Fitch, W., Millar, K.
(eds. 1990) Memory and awareness in anesthesia, Swets and Zeitlinger, Amsterdam., pp.
120-130

18. Evans, J.M. (1987/a) Clinical signs and autonomic responses. In: Rosen & Lunn (eds.
1987), Consciousness, awareness and pain in general anaesthesia, Butterworths, London.
pp.18-33.

19. Evans, J.M. (1987/b) Patients’ experiences of awareness during general anaesthesia. In:
Rosen & Lunn (eds. 1987), Consciousness, awareness and pain in general anaesthesia,
Butterworths, London. pp. 184-192.

20. Evans, J.M., White, D.C. (1987) Oesophageal activity and anaesthesia. In: Rosen & Lunn
(eds. 1987), Consciousness, awareness and pain in general anaesthesia, Butterworths,
London pp. 112-128.

21. Ewin, D. M. (1990) Hypnotic technique for recall of sounds heard under general
anaesthesia. In: Bonke, B. Fitch, W., Millar, K. (eds. 1990) Memory and awareness in
anesthesia, Swets and Zeitlinger, Amsterdam pp. 226-232.

22. Fredericks, L.E., (1990) Preparation for surgery. In: Hammond, D.C. (1990/a) Hypnotic
suggestions and metaphors. Norton & Company, New York, London p. 90.

23. Furlong, M. (1990) Positive suggestions presented during anaesthesia. In: Bonke (et al.
eds. 1990/a), 170-175.

24. Goldmann, L. (1987) Further evidence for cognitive processing under general anaesthesia.
In: Rosen & Lunn (eds. 1987), Consciousness, awareness and pain in general
anaesthesia, Butterworths, London. pp., 140-144.

25. Hammond, D.C. (1990/b) Hypnoanesthesia and preparation for surgery. In: Hammond,
D.C. (1990/a) Hypnotic suggestions and metaphors. Norton & Company, New York,
London, pp. 85-89.
 12

26. Hammond, D.C. (1990/c) Temperature suggestion following chest/abdominal surgery. In:
Hammond, D.C. (1990/a) Hypnotic suggestions and metaphors. Norton & Company, New
York, London p. 101.

27. Houge, D. R. (1996) A model for the application of hypnotic techniques in surgery In: 7 th
European Congress of Hypnosys, Book of Abstracts, pp. 70

28. Jakubovits, E., Janecskó, M., Varga, K., (1998) Műtét előtti-alatti szuggesztiók hatása a
betegek posztoperatív állapotára. In: Anaesztézia és Intenzív Therápia 1998/1. pp. 3-9.

29. Jelicic, M. (1990) The possibility of memory for events occurring under general
anaesthesia: a theoretical viewpoint. In: Bonke, B. Fitch, W., Millar, K. (eds. 1990)
Memory and awareness in anesthesia, Swets and Zeitlinger, Amsterdam, pp. 64-69.

30. Kessler, R., Dane, J. (1996) Psychological and hypnotic preparation for anaesthesia and
surgery: An individual differences perspective. In: International Journal of Clinical
Hypnosis (44)3 pp. 189-207.

31. Kroger, W.S. (1990) Techniques for surgery. In: Hammond, D.C. (1990/a) Hypnotic
suggestions and metaphors. Norton & Company, New York, London, pp. 107-108.

32. Kunsay Gy. (1993) A tudatállapot módosulása a terhesség ég a szülés alatt. Általánis lélektani
műhelymunka, ELTE BTK, Kézirat.

33. Montgomery GH, David D, Winkel G, Silverstein JH, Bovbjerg DH.: The effectiveness of adjunctive
hypnosis with surgical patients: a meta-analysis. : Anesth Analg 2002 Jun;94(6):1639-45

34. Rausch, V (1980) Cholecystectomy with selfhypnosis In: AJCH 33(3):124-129.

35. Rodger, B.P., (1990/a) Suggestions for anesthesia and surgery. In: Hammond, D.C.
(1990/a) Hypnotic suggestions and metaphors. Norton & Company, New York, London,
pp. 91-92.

36. Rossi, E.L., Cheek, D.B., (1990/a) Summary steps for preoperative hypnosis to facilitate
healing. In: Hammond, D.C. (1990/a) Hypnotic suggestions and metaphors. Norton &
Company, New York, London, p94.

37. Sipos K., Sipos M., Spielberger, C.D. (1975): A State-Trait-Anxiety (STAI) magyar
változata In: Mérei-Szakács (szerk): (1988) Pszichodiagnosztikai vademecum. I.2. rész.
Tankönyvkiadó, Budapest.

38. Varga, K., Jakubovics, E., Janecskó, M., (1995) A tudatállapot általános anesztézia alatt,
Magyar Pszichológiai Szemle, 1995, LI, (35), 1-2. 58-82.

39. Varga, K., (1998) Szuggesztív hatások az orvosi gyakorlatban, különös trekintettel a
perioperatív időszakra, In: Psychiat Hung 13(5): pp. 529-540.

40. Varga, K:, Diószeghy, Cs.(2001): Hűtésbefizetés c. könyv Pólya Kiadó Budapest, 2001

41. Völgyesi, F. (1963) Az orvosi hipnózis Medicina Könyvkiadó Budapest 121-123.

42. Hermes D., Trübger D., Hakim SG., Sieg P. Perioperative use of medical hypnosis.
Therapy options for anesthesiology and surgeons. Aneshtesist. 2004; 53(4):326-33.
 13

43. Nilsson U., Rawal N., Enquist B., Unosson M. Analgesia following music and therapeutic
suggestions in the PACU in ambulatory surgery; a randomized controlled trial. Acta
Anaesthesiol Scand. 2003; 47(3): 278-83.

44. Münte S., Münte TF., Grotkamp J., Haesler G., Raymondos K., Pie G. Implicit memory
varies as a function of hypnotic electroencephalogram in surgical patients. Anesth Analg.
2003 97(1) :132-8.

45. Standen PJ, Hain WR, Hosker KJ. Auditory retention in children InBonke B, Fitch W,
Millar K. Memory and awareness in anesthesia. ed1990. Amsterdam: Swets and Zeitlinger