Személyiséglélektan

I. A személyiségpszichológia alapvetései
Pszichológia és individualitás
1/ Mi a személyiséglélektan fő dilemmája?
Személyiség (terminus) = az egyedi és az általában vett pszichikumot egyaránt jelöli.
Az individualitás az ember legalapvetőbb jellemzője, egyedisége, de nem a normától
eltérő jellegzetesség. Egy adott ember a természet erőinek egyedi alkotása. Az
individuum testi és mentális folyamatok egyedi, belsőleg összehangolt szervezettsége.
A természettudomány csak az átfogó, sőt lehetőleg egyetemes törvényekkel
foglalkozik, tehát nomotetikus tudomány. A természettudomány nem képes az
egyediséget vizsgálni, erre csakis a történelem, a művészet vagy a biográfia hivatott.
Az individuum strukturált egyediség. A természettudomány nem szereti az egyedit,
csak az általánost. A személyiség maga is általános jelenség. A „belső rendszer” az,
amivel az univerzáliákban gondolkodó klasszikus természettudomány nem tud mit
kezdeni. Az individualitás személyes struktúrái egyediek. Minden individuum
viselkedése önmagában is törvényszerű. A tudománynak az a feladat, hogy az
mutassa be, ami van, s ne csak azt, ami kényelmes vagy megszokott. A scientia
egyszerűen az jelentette: tudás.

2/ Mi a normák három típusa?

Az általánossal a természettudomány foglalkozik, az egyedivel pedig a humán
tudományok és a művészet. Fejlődés = a környezeti hatásoktól viszonylag független.
A normák három típusa – bizonyos értelemben minden ember
 Olyan, mint bármely más ember (általános normák),
 Olyan, mint néhány másik ember (csoportnormák),
 Olyan, mint senki más (egyedi normák).
Általános normák: általános pszichológia, pszichofizika, pszichofiziológia,
pszichobiológia (pl. magas, gyors, energikus vagy vidám) – valaha ismert (vagy
vizsgált) emberek összességével hasonlítjuk össze.
Csoportnormák: szociokulturális tudományok (pl. amikor valakiről megállapítjuk,
hogy „tipikus”) – az adott személy bizonyos tulajdonságait tekintve nem különbözik
számottevően azon csoport tagjainak többségétől. De akár olyan az illető, mint a
csoport többi tagja, akár nem, mindenképpen csoportnormák segítségével határozzuk
meg a természetét.
Egyedi normák: idiodinamika – az egyén sajátos vonásait, személyes
érdekstruktúráját, személyiségének szerveződését vesszük figyelembe. Ha valamely
cselekedete összhangban áll várokozásunkkal, akkor azt mondjuk „jellemző rá”. Az
ilyen személyes struktúra (pattern=mintázat) kutatását Rozenzweig idiodinamikának
nevezte el.

Tudjuk, hogy az általános normákat és a csoportnormákat a nomotetikus tudomány

vizsgálhatja. Az egyedi normák viszont ismét felvetik az idiografikus tudomány
szükségességét. A személyiségpszichológia nem kizárólag nomotetikus, nem is
pusztán idiografikus, inkább egyensúlyra törekszik a két véglet között

TÍPUSOK
Osztályozásra törekszik az emberi természetet illetően. Természetesen a tipológiák
sokszor széles körű érvényességre törekszenek. Gyakran mondjuk valakiről, hogy
liberális vagy narcisztikus (önimádó), lehet cerebrotóniás vagy autokratikus
(önkényuralmi törekvésekkel elemezhető) személyiség vagy huligán. Tartozhat az
anális (visszatartó), az orális (bekebelező), a genitális (érett) vagy uretrális
(szétszóró). A tipológiák csábítóak és kényelmesek, de olyat, amely a teljes egyénnel
számolni tudna, még senki sem alkotott. Az ideáltípusok pusztán „az érthetőség
sémái”, ez nem a valóságos személyekre vonatkozik.

A klinikai pszichológiának valódi célja az, hogy ne nagyszámú, hanem egyetlen adott
ember legközelebbi cselekedeteiről tudjon előrejelzést készíteni.

TEMPERAMENTUMOK

A temperamentum fogalma pszichológiailag elsősorban az affektivitáshoz

kapcsolódik. ~-nek nevezzük az egyedi személyiségre általánosat jellemző affektív
tónust, mely két fő tényezőre bontható: az ingerelhetőségre és a késztetésre. A
pszichesztétikus, mely az „érzékeny” és „tompa” végpontok között helyezkedik el, és a
diatetikus, melynek szélsőségeit a „derű” illetve „szomorúság” jelzik. Összefüggés van
testalkat és temperamentum, azaz a személyiség testi és lelki sajátosságai között. A
szervezet egészének összeszövődő affektív, vegetatív, humorális és morfológiai
adottságait foglalja össze a „temperamentum” szó. Igen lényegesek a testi és lelki
tényezők kapcsolata, elsősorban a személyiségfejlődés menetének hosszmetszeti
megítélésénél. Három normális testalkati típusra korlátozzuk: a leptomoszomra
(melynek szélsőséges formáját „aszténiásnak” nevezzük), az atletikusra és a
piknikusra. A leptoszomok túlnyomórészt skizotimek, az atletikusok dominálóan
viszkózusok és piknikusoknál a ciklotim vérmérséklet az uralkodó.

A három legfontosabb testalkati típus általános képe a következő:

1. Piknikusok: a középkorú piknikusok zömökek, végtagjaik rövidek, kerekded,
jóltáplált külsejűek. Izomzat lágy, zsírpárnák az arcon, nyakon, törzsön
bőségesek. A törzsük mintegy hordóformára emlékeztet. Korán kopaszodnak.
2. Atletikus: végtagjai hosszúak. A széles, izmos vállöv és az erősen keskenyedő
alsó testfél, trapéz alakú törzskörvonalat formál. A rugalmas, zsírszegény bőr
alatt plasztikusan kidomborodó izomzat feszül.
3. leptoszom: másként aszténiásnak nevezzük, henger törzzsel, hosszú, keskeny
mellkassal és keskeny vállakkal jellemezhető. Csontjaik, izomzatuk és bőrük
gyenge, finom és vékony. Bőrszíne fakó.

A kedélyállapot hajlama: a ciklotimeknél döntően a „vidám” és a „szomorú” a

skizotimknél az „érzékeny” és a „hűvös” végpontok között mozog. Azt az arányt,
ahogyan az egyes ciklotim egyéneknél a vidám, illetve szomorú kedély elegyedik,
diatetikus aránynak nevezzük, míg a skizotimek érzékenységének és hűvösségének
viszonyáról mint pszichesztétikus arányról beszélünk.

Az ingerelhetőség tünetei alapján hat fő vérmérsékleti csoportot ismerhetünk fel:

Ciklotim - 1. hipomániás - (derűs-mozgékony)
2. szinton (középtípus) – (gyakorlatias, realista kényelmes, kedélyeskedő
3. melankolikus
Skizotim - 4. túlérzékeny – ideges, ingerlékeny kifinomult, befelé forduló, idealista,

2
 5. skizotim középréteg – hűvösen energikus, módszeres-következetes,
nyugodt arisztokratikus
6. érzéketlen – hideg, hűvös, ideges, hóbortos, különc, közönyös, indula-
tilag gátolt, eltompult, gyökértelen.

A ciklotimek pszichomotilitását a mimika és testmozgás hol gyors, hol lassú, de (a

súlyosan kóros esetektől eltekintve) mindig kerek, természetes, ingerhez szabott
formája jellemzi.
A ~ alkatúak egész beállítottságát az élettel szemben és a környezetre adott
reakciójukat leginkább az jellemzi, hogy szívesen beolvadnak környezetükbe és a
jelenben élnek. Köznapi, gyakorlati típust jóindulatú, megértő közvetítők, könnyed,
nagyvonalú szervezők, vagy éppen nyers és erőszakos rámenősök alkotják.
A skizotimeknél viszont igen gyakoriak a pszichomotoros furcsaságok, elsősorban
abban az értelemben, hogy hiányzik a pszichikus inger és a motoros reakció megfelelő
közvetlensége. Mozgásuk arisztokratikusan tartózkodó, erősen visszafogott, sőt, néha
indulatilag kifejezetten bénult, máskor mereven zárt, vagy félénk.
A ~ vérmérsékletűek élet-beállítottsága ezzel szemben hajlik az autizmusra, a befelé
fordulásra, egy zárt, individuális tér, belső, valóságidegen eszme-, elve- és álomvilág
kialakítására.

A testalkat és a vérmérséklet összefüggései örökletesek és a hosszmetszeti fejlődésben

is kimutathatóak. Természetesen tiszta típus viszonylag kevesebb van, az emberek
többsége ún. diszplasztikus (kevert) típusba sorolható. Az alkat csak a pszichés tempó
fő jellegzetességeit alakítja, a finomabb személyiségjegyek részben a környezeti,
részben az önnevelés folyamataiban szerveződik, alakul.

Humorális = testnedven (hormonok)

Affektivitás = érzelmi, indulati élet
Temperamentum = a szervezet egészének összetevő affektív, vegetatív, humorális
és morfológiai adottságai (Kretschmer). A személyiségre általában jellemző affektív
tónus, mely két tényezőre bontható: - ingerelhetőség; - késztetés.
Pszichés tempó = értelmi felfogóképesség (intellektuális teljesítmény);
pszichomotilitás (mozgásmód pl. lassú, gyors)
Vagoton = paraszimpatikus túlsúly
Ciklotim(piknikus) = ún. hangulatember
Szkizotim(leptoszom) = ún. elméleti ember
Atletikus = ún. izomember
Retardáció = elmaradottság
Sztenikus = kitartás, nagy lelkierő jellemzi (néha erőszakos is)

SZEMÉLYISÉG ÉS AZ EYSENCK-DÉMON

A személyiség meghatározása (a viselkedés és a típus) - e fogalom az egyén alkatának

tartós diszpozíciójára utal, amin alapvető realitásként fontos egyéni viselkedésbeli
különbségek nyugszanak. Bizonyos idegrendszeri struktúrák működését kapcsolatba
hozhatjuk meghatározott típusú viselkedési mintákkal.
A viselkedést leírhatjuk tulajdonságok, típusok, attitűdök, szokások és hasonló
kifejezések segítségével.

3
A kategorikus rendszer alapján minden személyt a négy negyed valamelyikébe
besorolhatunk, s kolerikusnak, melankolikusnak, flegmatikusnak, vagy
szangvinikusnak nevezhetünk.
Kiegyensúlyozatlan emocionálisan
Bizonytalan
Melankolikus kolerikus
Introvertált-------------------------------------------------------------------------extravertált
Flegmatikus szangvinikus
Szilárd
Kiegyensúlyozott emocionálisan

A kolerikus temperamentumról:
Forrófejűeknek tartják. Könnyen lelkesednek, de könnyen le is higgadnak, ha
ellenfelük feladja. Aktivitásuk hirtelen, de nem tartós. Szorgalmasak, de nem szeretik
a munkát, mivel nem kitartóak. Élvezik a nyilvános kitüntetéseket. Fukarok,
udvariasak. Szenvednek, ha igényeik visszautasítással találkoznak.

A flegmatikus temperamentumról:
A flegma az emóciók hiányát jelenti, nem pedig lustaságot. Kitartóak, cselekvésében
elvek irányítják, nem pedig ösztönök. Nem óvatosan ravasz, hanem bölcs. Megértően
foglalkozik más emberekkel.

Ma széles körben elfogadják, hogy az eredmények alapján két igen erős, nagyon
hatékony faktor, tengely, illetve dimenzió emelhető ki, melyek lényegében
megegyeznek avval, amit Wundt írt le. Az egyik tengelyt introverzió/extraverziónak
nevezhetjük.

A másik dimenzió számos különböző névvel illethető: neuroticizmus, emocionalitás,

bizonytalanság, szemben a normalitással, illetve a szilárdsággal. Az empirikus adatok
szerint a legtöbb ember a középső sávba sorolható. A helyzet nagyon hasonló ahhoz,
amivel az intelligencia területén találkoztunk.

Tipikus extrovertált szociábilis, szereti az összejöveteleket, számos barátja van,

igényli, hogy legyen valaki, akivel beszélgethet, nem szeret magányosan olvasni vagy
tanulni. A pillanat hatása alatt cselekszik, s általában impulzív személy. Általában
kedveli a változásokat, optimista. Szereti a mozgást a tevékenységet, gyorsan elveszíti
önuralmát. Érzéseit nem szorítja szűk korlátok közé, s nem mindenben megbízható
személy.

Tipikus introvertált viszonyt halk, visszahúzódó ember, introspektív, a könyveket

előnyben részesíti az emberekkel szemben. Előre tervez, nem bízik a pillanatnyi
ötletekben. Ritkán viselkedik agresszív módon. Megbízható, valamelyest pesszimista.

Az emberi viselkedés és magatartás leírásában e két dimenzió a legfontosabb. Az illető

valóságos természetét akkor közelítenénk meg legjobban, ha a három érték az
intelligencia, az extraverzió és a neuroticizmus mutatója lenne.

Az öröklődés valóban nagy szerepet játszik a személyiség kialakításában, azonban

nem olyan döntő mértékű, hogy teljességgel kizárhassuk a környezeti tényezők
szerepét. Maga a viselkedés öröklött, ami örökletes, az a vegetatív idegrendszer,

4
illetve bizonyos központi idegrendszeri struktúrák. Ezek pedig kölcsönhatásban a
környezettel-fontos szerepet játszanak a magatartás meghatározásában. Tehát a
gonetípus öröklött, amit a pszichológus figyel meg, az a fenotípus. Az egyén genetikai
felépítését genotipusnak, míg tényleges megjelenését fenotípusnak nevezzük.

Idegrendszer és a típus
Maga a vegetatív idegrendszer két részre tagolódik, az ún. szimpatikus és
paraszimpatikus idegrendszerre. Az előző a vész-idegrendszer, a szervezetet harcra
vagy menekülésre készteti, megállítja az emésztést, gyorsítja a szívverést, növeli a
légzések gyakoriságát, és még számos egyéb módon is felkészíti a szervezetet a
válaszadásra veszélyes helyzetekben. A paraszimpatikus rendszer a szimpatikus
antagonistája, s pontosan az ellenkező hatásokat váltja ki. Lényegében a nyugodt,
boldog, békés élet idegrendszere, mely a szervezetet vegetálásra teszi alkalmassá.

Az Eysenck-démon: az izgalom és a gátlás

A démon részben olyan tevékenységet végez, mint az erősítő rádiócső, részben viszont
csillapító tevékenységet. A démon munkája a bejövő és kimenő üzenetek
rendszerének mindkét esetben jelentős mértékű rugalmasságot kölcsönöz. Az izgalom
a központi idegrendszerben felkeltett perceptuális, motoros, tanulási és gondolkodási
reakciók összegeződése. A gátlás mindezek ellentétét jelenti, azaz a központi motoros,
tanulási és gondolkodási folyamatok elnyomását.

Neuroticitás = emocionalitás (bizonytalanság-szilárdság tengely)

Genotípus = az egyén genetikai térképe
Fenotípus = az öröklött és a környezeti kölcsönhatás következtében megjelenő
„felépítmény”
Izgalom = serkentés
Gátlás = elnyomás
Vigilancia = éberség
Formáció retikuláris = kéreg alatti, az afferens pályák aktiváló rendszere
Retikuláris rendszer = gátló pályák

Az ősvalami és az én (S.Freud)

A tudat és ami tudattalan

A lélekelemzésnek alapvető feltétele, hogy abban, ami lelki, tudatost és tudattalant
különböztessen meg. A képzet tudattalan volt. Az effajta tudattalan voltaképp azonos
azzal, amit lappangva tudatképesnek nevezünk. Azt az állapotot, amelyben a képzetek
a tudatosítás előtt voltak, elfojtásnak (elfojtottságnak) nevezzük, az erőről pedig,
amely az elfojtást eredményezte és fenntartotta, megállapíthattuk, hogy az a
lélekelemző munka közben ellenállásként érezhető.
A tudattalan fogalmát tehát az elfojtás tanából szereztük. Kétféle tudattalanunk van: a
lappangó, de tudatképes és az elfojtott tudattalan, mely utóbbi csak úgy magára
hagyva nem tudatképes. A lappangó tudattalant, amely csak a leíró szemlélet szerint
és nem dinamikailag tudattalan, tudatelőttesnek nevezzük, három megjelölésünk van:
tudatos (Bewusst), tudatelőttes (Vorbewusst) és tudattalan (Unbewusst). A
tudatelőttes a tudatoshoz sokkal közelebb áll, mint a tudattalan, és ha a tudattalant
valami lelkinek veszem, a lappangó tudatelőttest annál inkább kell annak tekintenem.

5
Az én
Az én szorosan összefügg a tudattal, ez az én uralkodik a motilitáson, azaz az
ingerületeket a külvilág felé levezető kijáratokon; ez az a lelki hatóság, amely
önmagának minden folyamatát ellenőrzi (pl. beesteledik aludni tér, de akkor is még
az álomcenzúra munkáját végzi). Ebből az énből indulnak ki az elfojtások is,
amelynek célja, hogy bizonyos lelki törekvések ne csak a tudatból, hanem az
érvényesülés és a megnyilatkozás egyéb fajtáiból is kizárassanak.

Az én és az ösztön-én
A tudat lelki struktúra felszíne, azaz a tudatot oly rendszer működésének tekintettem,
amely rendszer a külvilág felé egészen elől áll. Már eleve tudatosak mindazok az
észlelések, amelyek kívülről (érzékszervek útján) és belülről jönnek, amely utóbbiakat
érzeteknek és érzéseknek nevezzük.
A tudattalan és a tudatelőttes képzet (vagy gondolat) között az a tulajdonképpeni
különbség, hogy a tudatelőtteshez szóképzetek kapcsolódnak.
Tudatosság csak az lehet, ami egyszer már tudatos észlelés volt; ami pedig belülről
akar tudatássá válni annak meg kell kísérelnie, hogy külső észleléssé alakuljon át. Ez
az emléknyomok révén válik lehetségessé.
A vizuális gondolkodással legtöbbször a gondolatnak csak kézzelfogható anyaga lesz
tudatos, de a gondolatra különösen jellemző viszonylatok vizuális kifejezést nem
kaphatnak. A képekben való gondolkodás tehát igen tökéletlen tudatossá válás.

A kín-elv és az öröm-elv
Ezek változásra, lezajlásra törnek, és ezért értelmezzük a kínt az energia-töltés
fokozódásának, a kedvet pedig energia-csökkenésnek. Az érzetek és érzések is úgy
válhatnak tudatosokká, ha azok az érzékelő rendszerhez eljutnak: ha az odavezető út
el van zárva, akkor érzetekként nem jöhetnek létre, jóllehet az érzeteknek megfelelő
másvalami az izgalom lezajlásában tulajdonképpen ugyanaz, ilyenkor tudattalan
érzetekről beszélünk.
A tudat és tudatelőttes megkülönböztetésének az érzetekre nézve nincs értelme, a
tudatelőttes itt elesik, az érzetek vagy tudatosak, vagy tudattalanok. A szóképzetek
közvetítésükkel a belső gondolatfolyamatok észlelésekké válnak, minden tudás külső
érzékelésből származik.

Az én
Az egyén a mi számunkra az a fel nem ismert és tudattalan lelki ösztön-én, amelynek
felületén helyezkedik el az érzékelő-rendszerből mint magból kifejlett én. Az én az
ösztön-éntől nem válik el élesen, hanem lefelé összefolyik vele.

Az én funkciói
Az én iparkodik is, hogy a külvilág befolyását az ösztön-énre és annak szándékaira
érvényesítse és arra törekszik, hogy a valóság princípiumait ültesse a kedv-kín-elv
helyébe. Az én azt képviseli, amit észnek és meggondoltságnak nevezhetünk,
ellentétben az ösztön-énnel, amelyben szenvedélyek élnek.
Az énnek működésbeli fontossága abban áll, hogy rendes körülmények között reá
hárul a feladat, hogy a mozgásokhoz vezető utak fölött őrködjék.

Elfojtás (énvédő mechanizmus) = a tudatból kiszorult képzetek

Tudatelőttes = lappangó tudattalan
Tudattalan = elfojtott

6
Eltolás (énvédő mechanizmus) = érzelmi, hangulati üzenetben azonos, de tartalmilag
más
Kín-elv = az energia-töltés fokozódása
Öröm-elv = energia-csökkenés
Én = a „realitás-elv” képviselője
Es = ösztönén v. ősvalami

A személyiségpszichológia alapvetései

Köznapi jelentése: szokás, vonás, sajátosság, jellemző tulajdonság, összefoglalva

laikus személyiségelmélet vagy felfogás.

Tudományos ~: elvont, didaktikus, vizsgálható, alaptételei – az állandóság,

folyamatosság, belülről fakadóság-tételezés, egyediség – ezek az implicit jelentései a
személyiségnek.

Definíció: A személyiség a személyen belüli pszichofizikai rendszerek olyan dinamikai

szerveződése, amely az egyén jellegzetes viselkedés-, gondolat- és érzésmintáit hozza
létre.

Megnyilvánulása: sokféleségben – viselkedésben, gondolatban, érzésben. A

személyiség egyedi, nincs két egyforma ember.

Elméletek alapkérdései: egyedi különbségek feltárása vagy személyen belüli

működések (dinamika, folyamat) azonosítása, vagyis egyediség vs. folyamathangsúly.
Cél az elméletek segítségével, hogy előrejelzést lehessen tenni a személyiség
működésére, fejlődési dinamikájára.

Az elmélet (teóriák – olyan összefoglaló magyarázó elvek) az emberi természet

leírására és értelmezésére tett elméleti kísérletetek, az elmélet magyarázatot ad;
predikciót tesz lehetővé; értelmezi az egészséges és a patológiás személyiséget is.
Nézőpont (metateoria – felvetések rendszere, melynek keretében az elméletek
megszülettek (közös alapok, fogalmak).

Elméletek, perspektívák fő típusai:

1. diszpozícionális = stabil hajlam (tipustan, vonáselméletek)
2. biológiai = genetikai, biológiai, hormonális (öröklődés, idegrendszer, evolúció)
3. pszichoanalitikus = intrapszichés erős küzdelmét tételezi (belső erők
dinamikája FREUD)
4. neoanalitikus = az Ego szerepe hangsúlyos, társas kapcsolat-hangsúly
5. tanuláselméleti = változás, formálhatóság, a viselkedés és a személyiség nem
konzisztens, nincs be ne belső rendező elv (kondicionálás-jutalmazás-
büntetés)
6. fenomenológiai = szubjektív élményvilág fontos, egyedi megélés és önfejlődés
hite
7. kognitív (információrendszer és feldolgozás) = szubjektív megismerés a fontos,
a világról és önmagunkról konstrukciókat, sémákat alkotunk.

7
A személyiségkutatás módszertana:
1. introspekció: a tudatunknak sajátos viszonya van saját emlékeinkkel és
jelenlegi cselekedeteinkkel
2. megfigyelés: belebújni, megérteni a másokat (határok)
3. esettanulmány: (egyedi élettörténetek) – retrospekció – pl. részletes interjú
4. változók közötti szisztematikus összefüggések feltárása:
 a változók közti korreláció – iránya (lehet+és-), erőssége (lehet:
erős, közepes, gyenge)
 oki tényezők kimutatása kísérletes megközelítéssel alapelemei:
i. független változó (aktuális siker v. kudarc)
ii. kísérleti kontroll (egyformán bánunk mindenkivel)
iii. függő változó (az önbecsülés értéke, így kiderül, hogy a siker és
kudarc okozza-e az önbecsülésbeli eltéréseket) – csak az adott
pillanatra igaz
iv. interakció (több változó együttes hatása) pl. önbecsülés magas
vagy alacsony szintje+teljesítmény+siker vagy kudarc élmény

5. A személyiség mérése („lehetőleg” objektív legyen)

mérési eljárások: interjú
önjellemzés
személyiségleltár (egymást ellenőrző skálák)
kérdőívskála

DISZPOZICIONÁLIS ELMÉLETEK
(hajlam, hajlandóság – lehetőség, feltétel)

A személyiség fogalma inkább stabilitást, állandóságot sugall (következetes,

konzisztens, folytonosság-elvű, koherens, előre várható) – sajátos hajlamosságok
összegsége.

Két ága:
 Stabil diszpozíciók
 Tartós motivációk, szükségletek

Típusok, vonások a típus és a vonás alapvetően mennyiségi különbség-elvű

fogalom.
 Vonás – folytonos változók, dimenziók (vonáselmélet - fővonások,
mennyiségi különbség) állandó jellemzők különböző helyzetekben és időben
nyilvánulnak meg
 Típus – nem folytonos változók (kategória – nincs átjárás pl. nemek –nő –
férfi)

Típustan:
Hippokrates, Galenos – temperamentum alapján)
 Kolerikus (ingerlékeny)
 Melankolikus (lehangolt)
 Szangvinikus (derülátó)

8
  Flegmatikus (nyugodt)

C. Jung
 Introvertált (magányt kedvelő)
 Extravertált (kifelé forduló) a külvilág fontosabb, mint maga
Ambivertált- van fokozata és mind a két típus, vonatkozik rá.

R. Cattel – 16 vonás
16 pár fő dimenzió (irodalmi, nyelvi tulajdonságok sora, önjellemzés és társjellemzés)
az ABC berűi 12-ig Q1 Q2 Q3 stb. személynek önmagához való viszonyát.
Ez a kérdőív – személyiség vizsgáló (mérő) módszer
Eysenck (2 szupervonás)
 Extraverzió (fő)
 Introverzió
 Neuroticitás (érzelmi stabilitás, labilitás)
 Pszichoticizmus
Eysenck hierarchikus személyiségképe: típus
Vonás (tulajdonságok)
Válasz-szint – szokáscselekvések
Specifikus válaszszint – aktuális cselekvés

Wiggins – interperszonális kör

Két főtengely a DOMINANCIA – SZERETET
Domináns (magabiztos)
Arrogáns társaságkedvelő (extravertált)
Hideg (szívű) meleg (szívű, barátságos)
Közömbös (introvertált) igénytelen (leleményes)
Bizonytalan (önalávető)

Goldberg – a nagy ötök

A személyiség öt magasabb rendű faktorból áll:
1) Energia (extraverzió, dominancia, önbizalom)
2) Szeretet ( kellemesség, barátságosság, szolgálatkészség)
3) Munka (lelkiismeretesség, akarat, felelősség)
4) Érzelem (neuroticizmus, szorongásélmény)
5) Intellektus (kultúra, nyitottság, képzeletgazdagság, logikusság)
Felvetésük szerint az öt vonás érvényes mindenkire.

Vonások, helyzetek és interakcionalizmus elve:

A vonásfogalom állandóságot feltételez. A személyiségvonás és a helyzetek
kölcsönhatása befolyásolja és alakítja a viselkedést = interakcionizmus.

Szükségletek és motívumok – alapvető fogalmai a kell, a szükségem van,

az igényem lenne, a szeretném: (eltérő szükségletek – eltérő viselkedéseket
eredményez
Alapvetések:
1) A gondolatok és cselekvések mögött szükségleteket és motívumokat
feltételeznek
2) A motívumok (típusa, ötvözete, ereje) határozzák meg a személyiséget.

9
Definíció: a szükséglet olyan belső állapotot jelent, ami nem teljesen kielégítő,
valaminek a hiányát jelzi, ami a kielégítő állapothoz szükséges lenne. Cselekvésre
sarkall, hogy elérjük a kielégítő állapotot.

Murray metaelmélete: (motivációs személyiség elmélete)

 Vannak elsődleges szükségletek (biológiai, zsigeri)
 És másodlagos szükségletek (pszichogén) – pl. hatalom, teljesítmény

Motívumok definíciója: érzelmi felhangokkal rendelkező ismeretrészletek, mely

élményminőségek iránti preferencia vagy készenlét köré szerveződnek. Gondolatban,
célképzetekben jelenik meg, érzelmileg színezettek (nem feltétlenül biológia alapúak)
A motívum akkor jön létre, amikor a szükségletek késztetnek (nyílt, rejtett
szükségletek). A szükségletek konfliktusba is kerülhetnek egymással, ez a
„motívumok harca”.

Pszichológiai szükségletek osztályozása (Murray): szükséglet, környezeti ráhatás, motívum.

TÉMA SZÜKSÉGLET JELLEMZŐ VISELKED
ambíció teljesítmény Akadály leküzdése
Élettelen tárgyhoz kötődés birtoklás Javak szerzése
A státus védelme sérthetetlenség Jó hírnév megőrzése
hatalom dominancia Mások irányítása
Embertársi érzelmek Affiliáció (társas) Társas időtöltés
gondozás Gondoskodás
információcsere megismerés kérdezgetés
oktatás Információ nyújtása

A motívumok mérése (TAT) – teszt, rejtett késztetések feltárására használta fel –

Murray - valamely belső kép vagy fantázia kivetülése egy más tárgyra. (emberi
helyzeteket ábrázoló)

TAT-tal mért néhány alapszükséglet:

 Teljesítményszükséglet
Atkinson – sikerkeresés:
- kudarckeresés (siker véletlen!)
A teljesítményszükséglet lehet: alacsony, közepes, magas.
A feladat súlya és a választás lehet:
- könnyű
- közepes
- nehéz
 hatalomszükséglet (dominancia szükséglet)
Iránya: presztízs, pozíció, befolyás, gazdasági előny
 Affiliációs szükséglet (társas szükséglet) – cél és nem eszköz
- alacsony (magányt kedvelő)
- magas (küzd az elismerésért, enged a csoportnyomásnak, elfogadó)
 intimitásszükséglet – bensőséges – cél és nem eszköz
 gátolt hatalommotívum (ideális vezető ilyen)
határozott, nem zavarja, hogy szeretik vagy sem, az önkontroll magas foka,
hatalmi eszközeit nem használja túlzottan, nem él vissza vele.

10
BIOLÓGIAI PERSPEKTÍVA
(testi sajátosságok révén) testalkat és személyiség: alkati adottságok, melyek sajátos
személyiségtulajdonságokkal járnak együtt.

Hipokrates és Galenos – testnedv dominancia

 kolerikus
 szangvinikus
 melankolikus
 flegmatikus
Kretschmer – testi sztereotípia
 atletikus (izmos, erős, csontos)
 piknikus (testalkata – kövér)
 leptosom – aszténiás (sovány) tüdőbajos betegek voltak ilyen alkatúak.

Sheldon testi sztereotípia

Szomatotípus: tiszta
kevert
Típus:
temperamentum testalkat Kretschmer féle szerint
Viszcerotonia (meleg, puha) Endomorfia Piknikus
(zsigerszövet)
Szomatotonia (kaland, erő, Mezomorfia Aszténiás-leptoszom
versengés) (izomszövet)
Cerebrotonia (elmélkedő, Ektomorfia (agyiszövet) atletikus
aggodalmaskodó)

Az öröklődés hatása: viselkedésgenetika, magatartásgenetika, ikerkutatás ill.

adoptáció-kutatás.

Temperamentum
Az határozza meg, hogy valamit miként tesz és nem azt, hogy mit tesz, de változhat a
tapasztalat révén.
A 3 legfőbb temperamentum – aktivitás, szociabilitás és emócionalitás
(temperamentumnak tekinthető)
1. aktivitás – van erőteljessége és tempója
2. szociabilitás – a társas együttlét maga a jutalom
3. emócionalitás – fiziológiai izgalom érzelmileg felkavaró helyzetben – 3
alapérzelem: distress, düh, félelem

Szociobiológia és evolúciós pszichológia – társas viselkedés biológiai

alapjai – etológia:
 imprinting – territoriális viselkedés – állat-ember
 populáció túlélés – altuizmus, kooperáció
 genetikai hasonlóság és vonzalom – házastársak vagy barátok
 férfi és női viselkedés
 fiatal hím szindróma – agresszió ha nincs lehetősége az utódnemzésre.

11
PSZICHOANALITIKUS PERSPEKTÍVA
Freud metapszichológiájának (analógia, metafora) – pszichoanalízis, elmélet és
módszer is egyben – a személyiségről, a személyiség-fejlődésről vallott alaptételei:
 dinamikus
 a személyiség az erők harca, alakulása
 zárt rendszer elv
 tudattalan-hangsúly
 nemiség, agresszió, halál, szex
 hárítás-énvédelem

A személyiség szerkezete és működése

Topográfikus modell:
 tudatos
 tudatelőttes
 tudattalan

Strukturális modell: a három személyiségrész egyensúlya vagy valamely résznek a

dominanciája a személyiségtipológia és az egészséges, vagyis patológiás személyiség
értelmezési kerete
- ösztönén – ID (energia élet, és halálösztön-thanatos=élet ellen, testi épség
ellen, kifelé is fordulhat pl. gyilkosság, másokkal szembeni agresszió) –
tudattalan, örömelv, elsődleges folyamatok, vágyteljesítés, energia befektetése
a cselekvésbe
- Én – EGO (realitáselv) – én-erő, másodlagos folyamatok, problémamegoldás,
végrehajtás, pragmatikus, realitás-elv,
- Felettes-én – SUPEREGO (én-ideál, lelkiismeret, morális elvű, tökéletesít)
azonosulás – erős megszállás a szülők felé (nemiség)

Energiaeloszlás eszközei:
1. megszállás (katexis) – drive + vágy (a 3 énrész verseng az energiáért,
amikor energiát fordítunk egy cselekvésbe, vagy képzetbe megszállás
történik). ÖSZTÖNÉN
2. ellenmegszállás (antikatexis) – ösztön-én ellen az én teszi ÉN-EGO
3. indentifikáció (felettes én) – energia-kontroll-hatalom. FELETTES ÉN

Katarzis: felhalmazódott energia felszabadul

A pszichoszexuális fejlődés:
- orális – 18 hónapig, leválasztás, felnőtt korban bulímia, alkohol (szájhoz kötődő
libidó, szopás rágás)
- analitás 1,5-3 év (ellenszegülés, agresszió – jutalmazás, büntetés – szobatisztaság
(végbélnyiláshoz)
- fallikus 3-6 év (kasztráció, azonosulás, péniszirigység) nemi szervhez kötődik
- latencia – 6- serdülő kor intellektus, környezet – iskola tölti ki
- genitális – serdülő – felnőtt másik és orgazmus szexpartnerhez kötődő libidó, szex
kapcsolatra való érés, kölcsönös örömszerzésre
Fixáció –(felnőttkori szokás, szenvedély) ha adott késztetés vagy vágy túl jól elégül
ki, illetve ha nem elégül ki az adott szakaszban!!

Szorongás: veszély van és védi is egyen az ösztönén és a felettes én impulzusaitól.

12
Veszélyjelzés:
- reális szorongás – külső környezetben van a veszélyforrás
- neurotikus szorongás – büntetés jár érte
- morális szorongás – lelkiismeret-furdalás – erős, de belső szorongás

Elhárító mechanizmusok – tudattalanok, torzítják a valóságot:

- elfojtás – lehet tudatos, vagy tudattalan
- tagadás – állapot, esemény bekövetkezte, fennállása, pl. drog, alkohol
- projekció – ösztönén impulzusai kiélése más tárgyon
- racionalizálás – savanyú a szőlő – mentség, magyarázat
- reakcióképzés – ellenkezője hangsúlyozott a tényleges késztetésnek -
túlkompenzálás
- intellektualizálás – hideg, tárgyilagos, tudományos gondolkodással távolít,
érzelemtől leválasztja
- regresszió – gyerek is, felnőtt is, egy más meghaladott szintre esik vissza, pl.
szomatizálás
- eltolás, szublimáció – érett, preventív, megelőzi a nemkívánatos id-impulzus
megjelenését.

Az álmok – tudattalan felszínre törése, az ösztönén vágyteljesítése

Szintjei: - manifeszt
- látens – amiből a manifeszt kialakul – szenzoros ingerlés alvás alatt

Az álommunka a látens álomtartalmak ellen, szimbolizáció, hogy elfogadható legyen

az énnek és a felettes énnek: - szimbolizáció – álom
- szublimáció – éber (hárítás – szorongást
okozó tevékenység)

Freud-i teória kritikája:

- metaforikusú
- flexibilis
- kis elemszámból egyetemes törvényt alkot
- az együtt járást ok-okozati összefüggésnek fog fel
- lemond a következtetések érvényességének ellenőrzéséről

patológia oka: fixáció, elfojtás, trauma – gyógyítása – terápia – FŐFOGALMAI

katarzis és ellenállás, illetve indulatáttétel – feldolgozása – újraélés, belátás.

Neoanalitikus perspektíva

Az énpszichológia: két iránya a/ az én szerepe a személyiségalakulásban vagy ego

Sokkal jobban hangsúlyozza
Az én születésből fogva adott, ösztön-éntől függetlenül létezik, saját
energia forrással, saját fejlődése és működése, részt vesz az
alkalmazkodás folyamatában, (az egyre jobb beilleszkedés)
b./ az én és a másik – a társas interakciók hatása
Pszichoszociális elméletek- társas

13
Az énpszichológia alapelvei:
Szerint az én részben az alkalmazkodás folyamatában, fontosabb szerepet játszanak a
személyiségen, mint a tudattalan és ösztönös viselkedésben. Az ÉN az ID-től
születésből elkülönülten létezik és saját energiaforrással rendelkezik.

H. Hartman énpszichológiája
Az én kettős funkciója: intrapszichés konfliktus csökkentés) és interperszonális (én
részt vesz az alkalmazkodásban)

Teóriája:
- elsődleges énautonómia (születéstől létezik) az ID-től függetlenül működik, a
cél elérése után fennmarad a viselkedés önmaga
- másodlagos énautonómia (az önálló viselkedésformák funkcionáis
autonómiája – céljává válik)

R. White
Hatáskeltés (hatás a környezetre) kompetencia motívum (hatékonyan bánni a
környezettel való interakcióban) – kontroll-külső kontroll, sikerkeresés-
kudarckerülés, facilitáló-debilizáló szorongás

Block
- egokontroll (alulkontrollálók (én gyenge) és túlkontrollálók (túlzott merev) –
az ösztönkésztetések korlátozása
- egorugalmasság (jól alkalmazkodó) megtanul várni, képes kivárni, -
késleltetés, kitartás képessége: alacsony, nagy (magas)

Adler
- kisebbrendűségi érzés (ez a probléma az EGO-ban van)
fajtái: - szervi, testi
- pszichés
- szociális
- kompenzáció (való késztetés)
- fölényre törekvés
- életstílus – az a mód ahogyan a személy a fölény megszerzésére törekszik ( ha
ez egészséges akkor magunkat fejlesztjük, ha nem jó, hibás akkor agresszívvá
válás történik)
- komplexus – elhatalmasodó kisebbrendűségi érzés

Loevinger a korai énfejlődés modell

KORAI
1. preszociális az én és a nem én közötti elkülönülés megjelenése
2. szimbiotikus – az anyától való elkülönülés megértése (nyelv)
3. impulzív – az én érvényesítése az ösztönkésztetéseken , vágykielégítő
FEJLETLEN
4. önvédő – a szabályelsajátítás kezdetei személyes érdek miatt (kizsákmányolás,
utalom keresés, büntetés kerülés)
5. Konformista szabályok átvétele a csoporttól, csoport előtt (a szabály az
szabály)
Lelkiismeretes – szabályok alóli kivételek megértése, introspekció

14
 Konformista – jelentés és szempont árnyalás
6. 16-26 év
7. lelkiismeretes (bűntudat) felülvizsgált szabályok a csoportnorma helyett -
társas események
FEJLETT
8. individualista (egyre fejlettebb) egyéni életstílus, egyéniség, egyéni
különbségek tolerálása
9. autonóm - kölcsönös függőség felismerése,
10. integrált – konfliktusok megoldása, mások nézőpontja
Az ÉN maga is fejlettebb szinten dolgozik az életkor előrehaladtával, a fejlődés
mozgatórugója a környezeti kihívás.
Személyiségmérő eljárások:
1. befejezetlen mondat
2. életút-elemzés (életstílus) – minden ember kialakítja (adler)

A viselkedészavar oka: alkalmazkodási probléma (pl. kisebbrendűségi vagy

felsőbbrendűségi komplexus – eredendő ok – elhanyagolás vagy túlkényeztetés ill.
túlkompenzálás).

Pszichoszociális elméletek
Alapgondolat: az ÉN lényegét tekintve társas jelenség (abban létezik, abban és abból
él).

J.Klein
Az én és másik közötti kapcsolat mintázata a gyermekkori interakcióban gyökerezik,
az alapmintázat ismétlődik (ismétlési kényszer).

M.Mahler
1. az újszülött a legfontosabb tárggyal (anyával) szinte összeolvad (fúzió,
szimbiózis)
2. a személyiségfejlődés = fúzió bontás, önálló lény = individualizációs folyamat
(szeparáció)
3. szeparációs szorongás
4. kötődés és individualizáció örök konfliktusa – függőség és függetlenség

K. Horney – alapszorongás
A gyermekkori bizonytalanság (gyámolatlanság) = alapszorongás. Stratégiákat
alakítunk ki – stratégia lehet a bosszú, megalázkodás és a mások feletti uralom.

J.Bowlby – kötődéselmélet és a személyiség

A kötődés alapja és legfőbb funkciója a biztonság, fázisai=”ölelj át szorosan” és „hagyj
békén”, ennek az alapkapcsolatnak a mintázatát visszük át továbbiakra és belő
munkamodelleket építünk ki a másokkal való kapcsolatra és működésre.
Kötődési típusok: - alaptípus – a biztos kötődés (anya)
Ambivalens, ellenálló
Elkerülő – tartózkodás és távolságtartás
Megzavart – (a gyermek irányítja a szülőt)
Ugyanaz felnőttkorban:
1. partnerkapcsolatra
2. biztonságosan kötődő (tartós, valós életérzés)

15
 3. ambivalens (gyors és nem tartós kötődés)
4. elkerülő (cinikus, nem szerelmes
5. megzavart
6. vágyakra
7. munkára
8. biztonságos, segítséget kér (szorongási szint ennek hiányában nő)
9. elkerülő (általában biztonságos társat keres)

Párválasztás: előnyös, ha két biztonságos illetve, ha egy ambivalens és egy elkerülő

kerül össze.
Nem előnyös: ha két ambivalens, illetve két elkerülő kerül össze (nem is tartós).
Erikson
A személyiség a halálig fejlődőképes = életciklus szemlélet. (testi, hormonális
változások)
Énidentitás= társas valósággal megélt életesemények nyomán kialakuló én-élmény.
Az ~ a személyiség támasza. Integrált én-érzés, melyben a megelőző életesemények
(horizontális) és az aktuális én-élmény nyalábok (vertikális) egységben vannak.

8. időskor BÖLCSESSÉG Énintegritás vs.kétségbeesés

7. felnőttkor (60)
6. fiatal felnőttkor (25)
5. serdülőkor(12-20)
4. iskoláskor (6-11)
3. óvodáskor (3-5)
2. kisgyermekkor (2-3)
1. csecsemőkor (0-1)
GONDOSKODÁS Generativitás vs. Stagnálás
SZERETET Intimitás vs. Izoláció
HŰSÉG Indentitás vs. Szerepkonfúzió
KOMPETENCIA Teljes vs. kisebbrendűség
SZÁNDÉK Kezdeményezés vs. Bűntudat
EXPLORÁCIÓ Autonómia vs. Kétségbeesés
REMÉLY Bizalom vs. bizalmatlanság

Marica –identitás mérés, elköteleződés (munkaszerep, szexualitás dimenzió) vagyis

a krízis állapotban levés megállapítása. Véleménye szerint az egészséges
személyiségnek mindkét állapotot át kel élnie.

Négy identitás állapot: identitás elérése,

Korai zárás
Moratórium
Identitásdiffúzió

Epigenesis = primitív formában minden krízis már születéskor jelen van, az adott
életszakaszban a legerősebb, de újra és újra kell dolgozni. Az előző életszakaszok
adaptív, sikeres megoldása növeli a következő sikeres megküzdés esélyét, illetve a
maladaptív megoldások rontják azt.

Tanuláselméleti perspektíva
A személyiség a korábbi tapasztalatok nyomán tanult viselkedéstendenciák
összessége (emocionális, viselkedés és kognitív egyszerre).
Két fő irány:
1. állat és ember tanulási folyamatai hasonlósága (kondicionálás)
2. a tanulás kognitív és önirányított folyamat (utánzás)

16
klasszikus kondicionálás – Pavlov
reflex= ingerre megbízhatóan és automatikusan megjelenő válasz közötti kapcsolat
klasszikus=feltétlen ingerre feltétlen válasz
Kondicionálás:
- feltételes inger (hang)
- feltétlen válasz (nyálelválasztás)
- több társítás után a feltételes inger önmagában választ vált ki-feltételes válasz.
A feltételes inger felkészíti a szervezetet a később érkező feltétlen ingerre adott
válaszra (étel, stressz, fájdalom).

Modern értelmezés:
A kondicionálás a külvilág eseményei között fennálló viszonyokra vonatkozik, így az
élőlények a valóság szerkezetét képezik le.

A kondicionálás alapváltozói:
Diszkrimináció=események egymástól való megkülönböztetése
Generalizáció=hasonlóság alapján áttevődés más tárgyakra, eseményekre
Kioltás=felejtés

Érzelmi kondicionálás – érzelmi feltételes válaszok kialakítása.

Pozitív érzelmek közelítő reakciót eredményeznek: a remény, az öröm, az izgalom
Negatív érzelmek távolító reakciót eredményeznek: a félelem, a harag, a fájdalom.

Instrumentális kondicionálás – Skinner

Lényegében bármely cselekvés vagy következménye és a jövőbeli cselekvés
összehangolása, aktív cselekvéses folyamat révén.

Effektus törvény – Thorndice

Jutalom (primer,secunder) = növeli a megelőző cselekvés megjelenési tendenciáját.
Büntetés = csökkenti az adott viselkedés megjelenési gyakoriságát.

Az instrumentális kondicionálás alapfogalmai:

Diszkrimináció – megkülönböztető inger vagy jelzőinger szerepe
Generalizáció – amilyen helyzetekre az adott viselkedés még kiterjed.

Megerősítési tervek (perzisztencia):

Folyamatos megerősítés – minden alkalom,
Részleges megerősítés - változó arányú (pl. szerencsejáték)
 rögzített arányú (pl. darabbér)
 rögzített időkörű (pl. diák és vizsga)
 változó időkörű (de legyen konzisztens)
A szorgalmasság olyan megerősítési mintázat, hogy az erőfeszítés érzékelése a kitartás
kongurensé válik.

Irracionális viselkedések elsajátítása:

A viselkedéstől független okból bekövetkező megerősítések is alakítják és formálják a
viselkedést (pl. a babonás viselkedés alapja).

17
Személyiségmérő eljárások:
Mérési módszere: fiziológiai reakció (vérnyomás, szívfrekvencia, bőrellenállás,)
Viselkedésreakció = megfigyelés a kívánt szituációban (arcszín, remegés,)

Viselkedészavarok értelmezése és terápia – alapgondolata:

Zavarok (elsősorban fóbiák)
Terápia: ellenkondicionálás (kognitív)
- deszenzitizáció
- szisztémás deszenzitizáció (relaxatio)
- - averzió (alkolhol)
- interoceptív kondicionálás (pl. enuresis)
- instrumentális kondicionálás (zsetongazdaság pl. szociális szabályok tanulása)
- instrumentális kondicionálás (biofeedback tréning)
SZOCIÁLIS – KONGITÍV TANULÁSELMÉLETEK
A tanuláselmélet (II. generációja) alapfogalom: a szociális megerősítés (mosoly,
elfogadás, ölelés, dicséret, egyetértés, érdeklődés, mások figyelme) alapvető emberi
szükséglet.

Bandura, Rotter, Holl

A viselkedés megerősítése nem azonos a fiziológiai szükségletek kielégítésével,
alapvető emberi szükséglet a szociális megerősítés és az önmegerősítés
(önjutalmazás, önelégedettség).
A behelyettesítő (vikariáló) érzelmi arousal (empátia).
Empátia = mi magunk is ténylegesen átéljük az érzelmet, az ~ teremti meg az érzelmi
tanulás lehetőséget, az ~ tanulható, tanítható, fejleszthető.
Az ~ és a vikariáló megerősítés révén képes az ember különféle viselkedésformák
elsajátítására valamely modell-személytől – UTÁNZÁS – a társas tanulás
alapformája.
Szabálytanulás – a nyelvelsajátítás lényegében szabály elsajátítása.
Következményekre vonatkozó elvárások (expektancia) = implicit ítélet.

Rotter – kontrollhely elvárások – ugyanazon tanulási feltételek mellett mást-mást

tanul meg.
Oka a kontroll lókusza: - külső kontroll attitűd (szerencse, véletlen)
- - belső kontroll attitűd (ügyesség, képesség v. szorgalom)

White – hatékonysági elvárások

Nem elég tudni, hogy mit kell tenni, végre is kell tudni hajtani = én hatékonyság.

Meltzoff – megfigyeléses tanulás – kell hozzá figyelem, megőrzés képessége

(emlékezet), produkciós készség, teljesítmény és következménye.

Bandura – agresszió és gyermekkísérlet – spontán teljesítményre hat.

Szociális-kognitív tanulással elsajátított viselkedésformák:

Nemi-szerepek elsajátítása- Sears
- sztereotípiák (férfias v. nőis)
- azonos neművel jobban azonosul
- késleltetés képessége

18
Agresszív modellek követése: agresszió a médiában, mint lehetséges
viselkedésforma fokozódásában a médiának jelentős szerepe van. A behelyettesítő
megerősítés ebben az esetben az agresszió, mint siker és deszenzitizálódik a másik
bajára (antiempátiás viselkedés)

Személyiségmérő eljárások: önjellemző módszerek, személyes észlelés a fontos.

Nem a viselkedést, hanem azt kell vizsgálni, hogy hogyan érzi magát jól –
emócionalitás (szorongás); - aggodalom (lelkiismereti funkciók); - önértékelés (tanult
tehetetlenség)
Öninstrukciók és a kognitív viselkedésmódosítás: a kognitív viselkedésmódosítás
(stressz elleni beoltás)
- azonosítani kell a negatív zavaró gondolatokat
- annak a tudomásulvétele, hogy vannak problematikus érzelmek
- felkészülés a stresszingerre
Tervkészítés - szembenézés a stresszorral
- a helyzet után elemzés (nem véletlen!).

Fenomenológiai perspektíva
A kifejezés fenomenológia = az egyén szubjektív tapasztalatának hangsúlyozása,
benne az egyediség és a szubjektív vonatkoztatási keret tényének előtérbe
helyezése.

C. Rogers – humanisztikus pszichológia legpregnánsabb alakja, személyiség

felfogásának főfogalma az önmegvalósítás:
- a pozitív egészséges növekedés lehetősége természetes módon fejlődik ki
minden embernél, ha nem gátolják erős ellentétes hatások,
- organizmikus értékelő folyamat (nevelés, az elvárások, az értékek miatt
torzul)
- humán potenciál kibontakoztatása a cél terápiás alapú az elmélet.

Önmegvalósítás, aktualizáció:
- önmegvalósítás
- egészlegesség (kongruencia)
- teljességgel működő

Önelfogadás – önelutasítás = reális feltételekhez és elvárásokhoz kötött legyen.

Két formája a feltétel nélküli pozitív értékelés (elfogadás) és a feltételhez kötött
(értékfeltétel).

Önmeghatározás (öndetermináció) – lehet kontrollált és önmeghatározott

(érdeklődés, szilárdság, képességek alapján) – autonómia;
Az identifikáció valódibb azonosulás és tisztább önmeghatározást eredményez.

Az énkép és a védekezési folyamatok

Rogers én és self fogalma:
1. az énfogalom: - aktuális én
- ideális én
2. a létezés szubjektív tudatossága

19
Inkongruencia, dezorganizáció és elhárítás: a teljes kongruencia ritkán valósul meg
(boldogság) a dezorganizációt még az észlelés szintjén elhárítjuk, mert szorongás-teli.
Az elhárítás: fenyegető tapasztalatok tudatosulás ellen hat (pl. megcsalás) és az énkép
belső összhangjára ügyel (integritás, kongruens):
- módja – elkerüljük a helyzeteket,
- célja az önbecsülés fenntartása.

Az önbecsülés fenntartása és növelése:

1. az elhárítás védi az önbecsülést
2. a kudarc lereagálása – mentegetőzéssel, pl. házasság felbomlása
3. észlelési torzítások (pl. leértékelések)

Önsorsrontás:
1. a túl magas mérce fenyegető az önbecsülésre
2. a körülmény alulértékelése

Önmegvalósítás és motívumhierarchia
- az emberi szükségletek hierarchikusan szerveződnek,
- az alacsonyabb rendűnek ki kell elégülnie, hogy a magasabb rendű
aktiválódjon
- leginkább továbblépés ellenes hatású és jellegű alapszükséglet a „biztonság”
- az önmegvalósító szintre csupán az emberiség 1 %-a jut el.

Az egzisztencialista pszichológia:
Az ember mindössze a létezését birtokolja. Az élet központi kérdése az lekerülhetetlen
halál (szorongás) és ettől való menekülés. Az egzisztenciális bűntudat alapja az az
érzés, hogy nem leszünk képesek megvalósítani az életünkben rejlő összes
lehetőséget.

Személyiségmérő eljárások: módszer

- interjú (egyediség, szubjektivizmus)
- tartalomelemzés
- állításválasztások
- POI (személyes Orientáció leltár és továbbfejlesztett változatai
Terápiás és személyiségfejlesztő módszerek – személyiségprobléma oka a
kongruencia-hiány a személyiségen belül, hatása neurotikus tünetképzés, súlyosabb
esetben pszichózis.
Csoportmódszerek:
- Encounter csoport
- Sensitivity csoport
- T-csoport

Személyes konstrukciók és a személyiség

Lazarus – a személyiségfejlődés lényege a személyes megtapasztalás a világról és
önmagunkról.

G.Kelly – a személyiség azoknak a mentális struktúráknak a szerveződése,

amelyeken keresztül a világot látja.

20
A konstrukció – pl. barátságos – barátságtalan; erős-gyenge; aktív-passzív;
- Bipoláris (kiemelkedő pólus – amit használ; hallgatólagos pólus – ami az
ellentéte)
- Dichotóm (igen, vagy nem elv
- Visszatérő eseményeket reprezentálnak
- Van érvényességi tartománya – amire kiterjedt
- Van érvényességi fókusza – ahol a leginkább előrejelző
- Átjárhatóság jellemzi
- Az élet során fejlődik, változik, differenciálódik
- Kiterjeszthető (új eseményekre)
- Hierarchikusan szervezett és koherens – ebben van az egyediség, hiszen lehet a
konstrukció azonos, de a szervezettsége különböző)
A mások az önmagunk megismerés lényegében a konstrukciók összevetésével azonos

Személyiségmérés: REP-teszt – életünkben kitüntetett szerepben lévők

megnevesítése.

Viselkedészavar oka: hibás előrejelzés és értelmezés eredménye szorongás,

fenyegetettség-érzés, az önmenedzselés-zavara érzése.

Terápiás eljárás: rögzített szerep-terápia – nyílt viselkedés vagy szerepben

A szimbolikus interakcionizmus: nem a személyek, hanem a szociális interakciók

alakítják az Ént, általános másik perspektívája fontos a megéléseinkben.

21