Professional Documents
Culture Documents
A tevékenység tartalma:
A szürke ló című népmese (óvodapedagógusi és gyermeki bábozással)
A tevékenység célja:
Mesehallgatóvá és meseszeretővé nevelés
A tevékenység feladatai
1. Az Alapprogram szerinti nevelési feladatok
1.1. Az egészséges életmód alakítása
mezőgazdasági munkálatok megjelenése: kukorica-és búzaőrlés
A tevékenység előzményei
képnézegetés különböző színű lovakról (fehér, szürke, barna, fekete)
színező az erdőről, erdei állatokkal (róka, farkas)
videó megtekintése a búza-és kukoricaőrlés folyamatáról
A tevékenység eszközei
Bábok: (szereplők): szegény ember, 2 ló, rókák, farkas
Díszletek a bábszínházhoz: gyerek motívumok (a szegény ember sok gyermeke), erdőhöz fák, rókalyuk, színező a motivációhoz
A tevékenység szervezeti formája: kötetlen
A tervezett módszerek: előadás, bemutatás, magyarázat, megbeszélés
A tevékenység várható menete:
Motivációs lehetőségek
mesepárna bekészítése
a bábok elrejtése a teremben a gyerekek segítenek megkeresni
színezők bekészítése már a szabadjáték alatt az asztalokra
Örömmel mondom.
„Bőrüket jó pénzen eladta, s vett belőle még
egy szürke lovat.”
Ha én választom ki a
III. Befejező szakasz (gyermekek szereplőket, akkor első
bábjátéka) körben a bátrabb,
szereplésben ügyesebb
Szervezési feladatok: gyermekeket választom
Az óvodapedagógus lesz a Gondolkodás és
mesélő a gyermekekkel ki. Ha több kört
Szerepek kiosztása: memória fejlesztése a játszunk, akkor a
Eldöntjük közösen, ki melyik szereplő lesz a közösen. mese eseményei, folytatásban különböző
mesében. Ha nem sikerül megegyezni sorrendje kapcsán. képességű gyermekek
kiszámoljuk, vagy kiválasztom. is sorra jutnak,
Fantázia fejlesztése
felbátorodva az előzőek
láttán.
Felelősség fejlesztése Mérlegelem ki az, akire
Visszavezetés a szabadjátékba: játék (Játszhatnak a rábízhatom a
lehetősége a bábokkal, színezés már a mese bábokkal, amennyiben bábeszközöket.
élményhatása után vigyáznak rá.)
Melléklet
A szürke ló (magyar népmese)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegényember. Annak a szegény embernek annyi gyermeke volt, mint rostán a lyuk, égen a csillag.Még
eggyel több. Volt egy szürke lovacskája, s azzal dolgozgatott. Volt egy nagy köve, s arra a kőre reákötötte a lovat, s őrölte a kukoricát, a búzát
mindennap. Csak őrölte s őrölte. Egyszer megkeseredett a ló, azt mondja a gazdájának:
- Kedves gazdám, mi ennek az oka, hogy más ember két lóval őröl, te csak örökké egyedül velem?
- Jaj, édes lovam - feleli a szegényember -, őrölnék én kettővel is, ha volna. Vennék én hozzád egy párt, ha volna pénzem. De mivel tudjak
venni, mikor olyan szegény vagyok, mint a templom egere., Csak az a sok gyermek van, egyéb nincsen.
Vigasztalni kezdi a szürke ló:
- Ne búsulj, édes gazdám, hozok én magamnak egy párt, egy lovat. Lesz neked két lovad.
Úgy is lett. Este, mikor végzett a szegényember, bekötötte a lovat az istállóba, s elment lefeküdni. De a ló mit gondolt, mit nem, elszakította a
láncot, s elment ki az erdőbe. Egy erdőben lakott egy nagy róka egy likban, három fiával, s a rókalikhoz lefeküdt a szürke ló. Egyszer
reggel lett. Azt mondja az öreg róka a legöregebbik fiának:
- Menj ki, fiam, nézd meg, milyen idő van!
Kimegy a legöregebb rókafiú, s jön be:
- Jaj - azt mondja -, csupa fehér mindenütt, hó esett!
- Menj el, te! - hitetlenkedik az öreg róka. - Hát hogy volna hó, mikor nyár közepe van.
Mondja a másik fiának:
- Menj csak ki, édes fiam, nézd meg te, milyen az idő! Kimegy a középső róka, de ő is csak azzal jön vissza:
- Egy nagy-nagy hóhegy van a rókalik előtt.
Megy ki a legkisebbik, de az is úgy járt. Megharagszik az öreg róka, megy ki, s nézi, hát csakugyan mekkora nagy hó van ott, mekkora nagy
hóhegy. Tapossa azt a hóhegyet, s fölkiált:
- Hát ez nem hó! Ez egy szürke ló. Jaj, hát hogy tudjam én innen a rókalik szájától elvinni? Jó lesz, ha valahogy kibújok innen, s szólok a
farkasnak, majd a farkassal együtt elhúzzuk.
De a szürke ló csak erőst tette magát, hogy ő megdöglött.
Elfutott a róka a farkashoz, s hívja:
- Gyere, farkas koma, mert egy akkora nagy döglött lovat hoztam. Elhúztam egészen az én rókalikamig. De tovább már nem bírom húzni, s
nem lehet ki-be járni. Gyere, húzzuk ide a te farkasházadig, s akkor ide járunk rá mindennap enni.
Gondolta magában a farkas:
"Ide ugyan nem jössz te enni, csak valahogy idehúzzuk. Lesz ott nekem mit egyek."
Megy is a farkas nagy serényen. Odamennek, gondolkoznak, egyezkednek, hogy tudják azt a nagy döglött lovat elhúzni a farkasnak a
tanyájáig.
Úgy tettek, hogy a róka reákötötte a farkasnak a farkát a ló farkához, s utána a farkas kötötte a róka farkát a ló farkához, s nekirugaszkodtak,
hogy eIhúzzák. De a szürke lónak se kellett egyéb. Felugrott, s uzsgyi, vesd el magad! - meg se állott a szegényember házáig. Mikor
odaért, aztmondja a szegény embernek:
- Na, kedves gazdám, hoztam lónakvalót. Ezeket üsd agyon ebben a szent helyben, nyúzd le a bőrüket, add el, s az árával veszel még egy lovat,
hogy ne legyek egyedül.
Úgy is lett. A szegényember fejbe kólintotta a rókát s a farkast, lenyúzta a bőrüket, jó pénzen eladta, s vett belőle még egy szürke lovat, hogy
legyen az ő lovának párja. Azután két lóval őrölte az őrölnivalót, s még ma is él, ha meg nem halt.