Arisztotelész: Nikomakhoszi etika (részletek)

I. Arisztotelész: Nikomakhoszi etika I. könyv

Rövid tartalom: Arisztotelész első gondolata, hogy minden megismerés, ahogy minden
cselekedet is valami jóra irányul. Minden tudománynak van egy célja, és amely célra minden
visszavezethető, az maga a legfőbb jó. Ami pedig a legfőbb jót illeti, azzal a legfőbb
tudománynak kell foglalkoznia, ami az államtudomány. Hiszen az állapítja meg, hogy milyen
tudományokra van szükség az államban és kinek mennyit kell tanulnia, tehát minden
tudomány az államtudománynak van alárendelve. A filozófus azt is kifejti, hogy az igazságra
csak általánosságban lehetséges rámutatni, mivel olyan kérdésekről és oly feltevések alapján
fejti ki nézeteit, amelyek csak általánosságban érvényesek. Végül a bevezető caputot azzal
zárja, hogy az államtudomány megismerésére a fiatalok alkalmatlanok, egyrészt mivel
nincsen meg hozzá a kellő tapasztalatuk, másrészt mert a fiatal vagy fiatalos ember az
érzelmeitől vezettetik az észszerűség helyett. Ezt követően Arisztotelész azt fejtegeti, hogy a
„jó” vagy „boldog élet” fogalma önmagában vitás kérdés és ki így, ki úgy határozza meg.
Arra jut, hogy mindenki az életformája szerint ítéli meg a kérdést: a durva lelkületű emberek a
gyönyört tekintik a jónak és a boldogságnak, éppen ezért az élvezethajhász életet kedvelik,
míg a másik két életforma, a közügyekkel foglalkozó és az elmélkedő szintén más
véleménnyel bír a kérdésről, igaz Arisztotelész hozzáteszi, hogy a hatalmon lévők közül is
sokan a gyönyörökkel teli életformát tekintik követendőnek. A közügyekkel foglalkozó
életnek az egyik legfőbb célja a kitüntetések elnyerése vagy az erény, de egyik sem tekinthető
igazi végcélnak.
Ezt követően Arisztotelész a legfőbb jó fogalmának tárgyalását tekinti céljának és lényegében
szembeszáll a platóni ideatannal az igazság védelmének nevében. Első kritikája a platóni
elképzeléssel kapcsolatban az, hogy a „jóról egyaránt beszélhetünk a lényeg, a minőség s a
viszony kategóriájában, holott az önmagában levő valóság, azaz a lényeg, a dolog
természeténél fogva mindig előbbi, mint a viszony, mert hisz ez utóbbi csak mintegy
mellékhajtása és velejárója a létezőnek; e javaknak tehát aligha lehet közös ideájuk.” Tehát a
dolgok közös ideájának nincs meg az az alapja, hogy közös lehessen minden dolgok számára.
A jóról is többféle kategóriában lehet szólni, lehet jónak tartani egy istent vagy egy helyet,
viszont a jó pont emiatt nem lehet egyetemleges idea, elvégre ha egyetemleges idea lenne,
akkor nem lehetne róla többféle kategóriában beszélni, csak egyben – legalábbis Arisztotelész
szerint. Azt is megkérdőjelezi Arisztotelész, hogy miért is lenne valakinek jó, ha az
önmagában való Jót szemlélné – ahogy, mint olvastuk korábban Platón állította – elvégre
minden dologban – például a mesterségekben – más és más a jó.

II. Arisztotelész: Nikomakhoszi etika II. könyv

III. Arisztotelész: Nikomakhoszi etika III. könyv

IV. Arisztotelész: Nikomakhoszi etika VI. könyv