A barokk irodalom kezdetei (17.

század első fele)

A barokk magyar földön már a 17. század elején megjelent, de kiteljesedése és tömeges
elterjedése csak a 18. században ment végbe.
A 17. században (az 1600-as években) születnek az első barokk alkotások az építészetben, az
irodalomban pedig a legnagyobbak, legjelentősebbek (Pázmány Péter, Zrínyi Miklós).

A 17. Ez a század (az 1600-as évek) azonban nem nagyon kedvezett a művészeti és irodalmi
alkotómunkának. A magyarság még élet-halálharcát vívta a törökökkel, az Oszmán
Birodalommal. Ugyanakkor a kiépülő Habsburg abszolutizmussal (egyeduralommal) szemben
védelmeznie kellett viszonylagos önállóságát és hagyományos rendi alkotmányát.

A magyar barokk irodalom kezdetei az egyházi prózával kapcsolódott egybe. A katolikus

visszatérítési törekvések, az ellenreformáció szolgálatában állt az irodalom is. Nagy erőket
vetettek be a vallási jellegű irodalmi harcban. Ennek a törekvésnek legfőbb képviselője
Pázmány Péter. (Mellett a magyar jezsuiták első nemzedékének többi tagja, valamint az ő
szellemükben dolgozó nem egy világi pap is buzgó írói tevékenységet folytatott. Céljuk
mindig gyakorlati volt: a katolikus hittételek védelme és terjesztése. Műveiket az egyház
mindennapi életének, küzdelmeinek szolgálatában állították. Ennek érdekében főként a prózai
műfajokat (vitairat, prédikáció, ájtatossági könyv) művelték, s ezeknek többféle változatát,
típusát alakították ki, fejlesztették művészi színvonalra.

Pázmány Péter (1570-1637)

A magyarországi ellenreformáció vezető alakja, író, esztergomi érsek, bíboros.
Protestáns családból származott
1583-ban mostohaanyja befolyására kolozsvári diák korában katolizált.
1587-ben belépett a jezsuita rendbe. Kolozsvárott, Krakkóban, Bécsben, végül Rómában
tanult, majd Grazban működött.
1601-ben visszatért Magyarországra hittérítőnek
1603-tól a grazi jezsuita egyetemen tanított.
1607-ben Forgách Ferenc esztergomi érsek udvarába került.
1616-ban, miután a pápa már korábban felmentette szerzetesi fogadalma alól, előbb turóci
préposttá, majd esztergomi érsekké nevezték ki. (Az esztergomi érsek – aki ekkor a törökök
megszállta Esztergom helyett Nagyszombaton székelt – a magyarországi katolikus egyház
feje.)
1629-ben bíboros (azaz pápaválasztó) lett.
1619-ben Nagyszombatban nevelőintézetet és papneveldét, 1623-ban Bécsben magasabb
papnevelő intézetet (a későbbi Pazmaneum), végül 1635-ben Nagyszombatban egyetemet
alapított teológiai és bölcsészeti karral (a jelenlegi Eötvös Loránd Tudományegyetem elődje).
Pozsonyban jezsuita kollégiumot és iskolát, Érsekújváron és Körmöcbányán ferences
kolostort létesített.
Pázmány Péter Magyarországon – mind politikai, mind egyházi tekintetben – az
ellenreformáció vezéralakja volt. Működése elsősorban a Habsburg-udvart szolgálta, noha
látta a Habsburg hegemónia veszélyeit a magyar rendi érdekekre. Ugyanakkor képviselte az
egész magyar nagybirtokos osztálynak a „feudalizmus második kiadása”, a második
jobbágyság rendszerének megszilárdítására irányuló törekvését. Ehhez szükséges volt mind az
udvar politikai támogatása, mind az ellenreformációs küzdelmekben újjászerveződött és
korszerűsödött katolikus egyház ideológiai (eszmei, gondolati) fegyverzete.
Pázmánynak egyházpolitikai munkásságával s még inkább hitvitázó írásaival döntő része
volt a magyarországi rekatolizációban (visszatérítésben). Számos főúri családot (Forgách
Miklós és Zsigmond, Thurzó Kristóf, Esterházy Miklós, Zrínyi György stb.) ő térített vissza a
katolikus hitre.
Nézetei hatással voltak Zrínyi Miklós nézeteinek alakulására.
Református prédikátorok (Magyari István, Alvinczy Péter) ellen írt vitairatai, prédikációi,
imádságai, amelyeket népies magyar nyelven írt, kimagasló szerepet játszottak a magyar
irodalmi nyelv megteremtésében, erőteljes stílusukkal maradandó értékei a magyar
irodalomnak. (Ugyanakkor feltétlen Habsburg párti politikai nézetei erősen vitathatók.)

Legfontosabb művei:
Felelet az Magyari István sárvári prédikátornak az ország romlása okairul írt könyvére
(Nagyszombat, 1603)
Alvinci Péter uramhoz írt öt szép levél (Pozsony, 1609)
Isteni igazságra vezérlő kalauz (Pozsony, 1613, 1623, 1637)
Vasárnapokra és egynéhány ünnepekre rendelt evangéliumokról prédikációk (Pozsony, 1636)