Közléseink direkt tartalmát mindig kíséri egy indirekt, nem akaratlagos kommunikáció, ami

voltaképpen kommunikáció a kommunikációról elnevezéssel illethető. A közlési folyamat alatt

minősíti a direkt kommunikációt. A jelenséget metakommunikációnak nevezzük. A
metakommunikáció jelzésfolyamata főleg a nem verbális csatornákat veszi igénybe, tartalma
elég gyakran kiderül a verbális kommunikáció szituációjából, kontextusából. A tudatos és nem
tudatos kommunikációk közötti megfelelést nevezik kongruenciának. A metakommunikáció
nem szándékolt, nem tudatos jelzések, amelyek közleményeinket kísérik. A kommunikáció
felett (a kommunikáción túl) álló (a) közlésminősítő kommunikációt a magasabb elvontsági
szintje miatt nevezik metakommunikációnak.

A nem verbális kifejezés mindazon kommunikációs aktusok jellemzésére szolgál, amelyek

az írott szó vagy beszéd határain túl vannak. Ugyanakkor a nem verbális közléseket mindig a
verbális szimbólumokon keresztül értelmezik. A nem verbális kommunikáció történhet
tudatosan vagy nem tudatosan.  Ez  utóbbi a nem szándékolt, nem tudatos forma, amely
minden direkt, szóbeli  közlésünket kíséri a metakommunikáció. A fogalom elnevezése a
görög "meta" előtag (túl/kívül/felül) jelentéséből származtatható. A közvetlen szavakkal való
kommunikáció (direkt) közléseinket kísérő és nonverbális közléseinket azaz a testbeszédre és
hangnemre  egyaránt vonatkozik. Tehát a nem verbális jelek (mimika, vokális kommunikáció,
tekintet, mozgásos kommunikáció, testtartás, térközszabályozás) használata csak akkor
tekinthető metakommunikációnak, ha az a közléseink nem tudatos(ult) és nem szándékos 
változata.

Metakommunikációs csatornák

Vizuális: testbeszéd, térköz, tárgyi elemek: ruházat, bútorzat

Akusztikus: hangszín, magasság, elcsuklás

Írott: külalak, forma. Bár a metakommunikáció írásban történő elnevezése nem szokásos,,
vannak olyan formai elemek, amelyek nem szándékoltan is, de üzennek.

Lelki folyamatok: elszólások

A metakommunikáció jelentéstartalma elsődlegesen a közlőnek a befogadóhoz való viszonyát

minősíti. Eltávolítási vagy közelítési szándékot egyaránt célozhat.

 (A metakommunikáció hatása tompítható az arcba fésült hajjal, a szem elé húzott kalappal
vagy fátyollal, a túl bő női köntössel, maszkkal, álarccal stb.) A metakommunikáció a
személyiség állapotának hű tükre, hazug, hamis metakommunikáció nem képzelhető el.
Viszont lehet tanulni. A testbeszéd még nem metakommunikáció. A metakommunikáció a
személyiség alábbi érzelmi viszonyulásainak, jelzéseinek közvetítésében tölt be fontos
szerepet:

 a közlési tartalom valóságáról (igazmondás-hazugság, azonosulás-behódolás)

 a közlési tartalom szubjektív, a személyt érintő fontosságáról (várt jutalom,
nyereség),
 a közlési szituáció társadalmi szerepviszonylatáról (alá-fölé vagy mellérendeltség)
 a közvetlen helyzetről (zavaró személyek jelenlétéről)
 a közlés jellegéről (téthelyzet vagy csak játékról van szó)

A metaelemek a mindennapi élet velejárói. Előfordulhatnak társalgások során csakúgy, mint a

hirdetésekben. Pl. ingatlanhirdetést olvasva számtalan olyan közlés van a sorok között, ami
árulkodik az eladni szándékolt ingatlan gyengeségéről (pl. rusztikus ház = elhanyagolt tanya,
újszerű = több évtizedes), vagy üdülési tájékoztatókban (partközeli apartman = több száz
méterre a parttól stb.). A metakommunikáció szabályozó funkciója tehát alapvetően visszahat
a direkt kommunikációban résztvevő személyiségekre, a kommunikáció társadalmi és
személyes viszonyrendszerére, azaz a kommunikáció kontextusára, szituációjára és
tartalmára is. A metakommunikatív hatások is - bizonyos határokon belül - szabályozhatóak.
Magasabb társadalmi rétegek tradicionálisnak tekinthető viselkedési normája, a nonverbális
kommunikáció visszafogott. A metaelemek kiszűrésére nagy gondot fordítottak az arisztokrata
gyermekek nevelésében. Polgári származású (nemesi ranggal nem rendelkező) gyermekeket
neveltetési hiányosságaik miatt 'sine nobiltate' jelzővel titulálták az arisztokrata fiatalok.
Napjainkban a hangos beszéd, az érzelmek kifejezésének szélsőséges formája, a testtartásra
és a távolságtartásra vonatkozó szabályok áthágása szankciókat von(hat) maga után. A
jelenség természetesen kultúra-, kor- és társadalomfüggő, de a durva, önmagáról
megfeledkező megnyilatkozások, megnyilvánulások minden bizonnyal megütközést keltenek
minden korban.