Könyvviteli ismeretek munkafüzet –

kiegészítő elméleti tananyag

2021
1. Bevezetés a számvitel rendszerébe
1.1 A hazai és a nemzetközi számviteli szabályozás elvi kérdései
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban Szt.) alapján a piacgazdaság működéséhez
nélkülözhetetlen, hogy a piac szereplői számára hozzáférhetően, döntéseik megalapozása érdekében mind
a vállalkozók, mind a nem nyereség-orientált szervezetek, valamint az egyéb gazdálkodást folytató
szervezetek vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok alakulásáról objektív információk álljanak
rendelkezésre.
A számvitel az a tevékenység, amely alkalmas arra, hogy a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi
helyzetéről információkat szolgáltasson. A számviteli munka olyan gyakorlati tevékenység, amely a
gazdálkodás folyamatait előre meghatározott rendszerben folyamatosan megfigyeli, feljegyzi,
rendszerezi és feldolgozza.
A számviteli szabályozás középpontjában a beszámoló áll. A gazdálkodó működéséről, vagyoni,
pénzügyi és jövedelmi helyzetéről az üzleti év könyveinek zárását követően beszámolót köteles
készíteni.
A beszámolónak megbízható és valós összképet kell adnia a gazdálkodó vagyonáról, annak
összetételéről, pénzügyi helyzetéről és tevékenysége eredményéről.
A beszámolórendszer a számvitelnek az a területe, amelynek középpontjában a piaci külső szereplők
részére történő információ szolgáltatás áll.
A számvitel a gazdasági tevékenység mérését segítő eszközként jött létre. Fejlődése a különböző
országokban eltérő gyakorlat és szabályozás kialakításához vezetett. Ahogyan a gazdasági rendszerek
és feltételek országról országra eltérőek, úgy változnak az elfogadott számviteli modellek és módszerek
is. Ezen modelleket és módszereket több tényező is befolyásolhatja, amely lehet például az adott
gazdaság fejlettségi foka, a gazdasági növekedés módja és üteme, de befolyásolhatja még az országok
eltérő jogrendszere is.
Jelenleg világszerte három fő számviteli rendszer hatása érvényesül a számviteli szabályozásokban,
melyek egymástól többé-kevésbé eltérő szemléletben közelítik meg a beszámolási kötelezettséget. Az
Amerikai Egyesült Államok számviteli szabályozása (US GAAP), az Európai Unió jogrendjébe illesztett
számviteli szabályozások és a nemzetközi számviteli standardok és azok értelmezései (IAS-ok, IFRS-ek,
illetve SIC-ek), valamint a nemzeti számviteli szabályok1.
A különböző országokban jelenlévő vállalkozásoknak az adott országban alkalmazott számviteli szabályoknak
meg kell felelniük. Számos világméretű cégnek azonban gondot okoz, hogy az adott ország számviteli előírásai
alapján összeállított beszámolók csak jelentős munkával és az eltérő szabályozások pontos ismeretében
hasonlíthatók össze.
Míg a különböző nemzetek hagyományai és tapasztalatai más és más pénzügyi beszámolási modellek
fejlődéséhez vezetett, nyilvánvalóvá vált, hogy a folyamatosan változó gazdaság részéről egyre erősebb
az igény a harmonizációra.
A Nemzetközi Számviteli Standardok2 (IAS, illetve IFRS) rendszere – amelyet a Nemzetközi Számviteli
Standard Bizottság (IASB)3 alkotott meg – eltér a hazai szabályozástól, a magyar számviteli törvény és a

1 Magyarországon a 2000. évi C. törvény a számvitelről (Szt.)

2 A nemzetközi számviteli standardok olyan egységes számviteli előírások, amelyeket az összehasonlítható és valós összképet
biztosító beszámolók elkészítése, a tőkepiaci szereplők megalapozott gazdasági döntései meghozatala céljából, független
nemzetközi szakmai testület (standard alkotó testület) jelentet meg.
3 International Accounting Standards Board – a számviteli standardok globális alkalmazásáért létrejött független testület –
2001. áprilisában kezdte meg működését mely elődjétől, az 1973-ban alapított IASC-től (International Accounting Standards

2
számviteli irányelvek szerkezetétől. A Nemzetközi Számviteli Standard Bizottság a megalakulása után
megjelentetett szabványokat International Financial Reporting Standards-ként (IFRS) nevezi meg. A
standardokkal kapcsolatban azonban fontos megjegyezni, hogy az IASC által elfogadott és kiadott IAS-ek
és SIC-értelmezések4 hatályosak maradnak mindaddig, amíg azokat az IASB nem módosítja, illetve nem
vonja vissza.
A magyar számviteli törvény a beszámoló egészére, az egyes IAS-ek és IFRS-ek csak meghatározott
témakörökre adnak szabályozást, jellemzően a nemzetközi pénz- és tőkepiacokon aktív nagyvállalatok
számára.
1.2 A beszámoló, mint a tájékoztatás eszköze

A számviteli törvény meghatározza a hatálya alá tartozók:

 beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét,
 a beszámoló összeállítása, a könyvek vezetése során érvényesítendő elveket, az azokra
épített szabályokat, valamint
 a nyilvánosságra hozatalra, a közzétételre és a könyvvizsgálatra vonatkozó
követelményeket.
A számvitel a törvény hatálya alá tartozók (a gazdálkodók) tevékenységét bemutató információs
rendszer, mely sajátos módszerekkel megfigyeli, méri és rögzíti a gazdálkodók működése során
bekövetkezett gazdasági eseményeket5.
Számvitelként értelmezzük
 azt a gyakorlati tevékenységet, amelynek eredményeként a gazdasági szervezet
folyamatairól, állapotáról valósághű képet nyerünk.
 azoknak az okmányoknak, dokumentumoknak, adatoknak és információknak az
összességét, amelyek a gyakorlati tevékenység eredményeként létrejönnek.
 azt a módszertant, amellyel a megfigyelés, mérés, a feljegyzés, az összesítés, valamint
az információképzés és szolgáltatás történik.
A számviteli tevékenység akkor hatékony, ha a gazdálkodó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről
szóló hitelt érdemlő adatok a beszámolón keresztül időben eljutnak az érdekeltekhez. Az információ
igénylőket alapvetően nem a napi rutinmunka (a könyvvezetés) érdekli, hanem, hogy mennyi a gazdálkodó
vagyona az adott időpontban, ez az előző időszak(ok)hoz képest hogyan változott – nőtt, vagy csökkent –,
mennyi jövedelmet termelt az elmúlt időszakban, ez hogyan viszonyul az előző időszak(ok)hoz, illetve
milyen a pénzügyi helyzet, volt-e változás, javult, avagy romlott a helyzet? Ezekre, illetve a hasonló
kérdésekre keresik a választ. Honnan juthatnak ilyen információkhoz? Az információforrás a beszámoló,
amely bárki számára hozzáférhető és amely rendszeresen – üzleti évenként – mutatja be a gazdálkodó
vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét.

A hozzáférést a nyilvánosságra hozatalra, a közzétételre vonatkozó előírások biztosítják.6 A beszámolót

üzleti évenként meghatározott időpontig elektronikusan kell benyújtani és azok rövid időn belül bárki által
megtekinthetővé válnak az Igazságügyi Minisztérium honlapján (http://e-beszamolo.im.gov.hu ). Az
összehasonlíthatóságot (mind térben, mind pedig időben) a számviteli alapelvek alkalmazása biztosítja. A

Committee) vette át a standardalkotás feladatát. Első teendőinek egyike az IAS meglévő állományának a korábbi IASC által
közétett formában történő elfogadása volt.
4 A SIC-értelmezések a Standard Interpretations Committee (az IASB Állandó Értelmező Bizottsága) által kiadott,
sorszámozott értelmezések, amelyek a standardok használatát segítik.
5 Olyan eseményekre kell itt gondolni, amelyek változást okoznak a gazdálkodók vagyoni vagy a vagyoni és jövedelmi
helyzetében, de a gazdasági eseményekkel egy későbbi fejezetben foglalkozunk.

6 A nyilvánosságra hozatalra és a közzétételre vonatkozó részletes előírásokkal később foglalkozunk.

3
számviteli törvény
14 számviteli alapelvet jelöl meg, ezen kívül 4 nem nevesített alapelv ad keretet a számviteli
szabályozásnak.7
A kötelező szabályok mellett a számviteli törvény lehetőséget biztosít arra, hogy az adott gazdálkodó szervezet a
törvény adta lehetőségeken belül saját maga válasszon az alternatívaként felkínált módszerek, eljárások közül.
Ezeket a kérdéseket a gazdálkodó köteles az un. számviteli politikában rögzíteni. A számviteli törvényben
rögzített alapelvek, értékelési előírások alapján a gazdálkodónak el kell készítenie a számviteli politikáját, amely
az adottságait, körülményeit a legmegfelelőbben fejezi ki. A számviteli politikában rögzített döntések
(választások), szabályozások az adott gazdálkodóra nézve kötelező érvényűek, azoktól eltérni, csak a szabályzat
módosítása, illetve a módosítások elfogadását követően lehet. A számviteli politika kertén belül a következő
szabályzatokat kell elkészíteni kötelező jelleggel:
eszközök, források értékelési szabályzata,
eszközök, források leltárkészítési és leltározási szabályzata,
az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzat8,
a pénzkezelési szabályzat.

1.2.1 Beszámolási kötelezettség

A gazdálkodó működéséről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről az üzleti év könyveinek zárását
követően beszámolót köteles készíteni. A beszámolónak megbízható és valós összképet kell adnia a
gazdálkodó vagyonáról, annak összetételéről (eszközeiről és forrásairól), pénzügyi helyzetéről és
tevékenysége eredményéről.
Kit nevezünk gazdálkodónak?
A gazdaságban az újratermelési folyamat egyes szakaszaiban különböző szervezetek vesznek részt.
Ezeket a szervezeteket összefoglalóan gazdálkodóknak nevezzük.
A gazdálkodó olyan természetes és jogi személy, aki/amely gazdasági tevékenységet folytat, azaz
gazdálkodik.
A gazdálkodók közé tartozik:
 a vállalkozó,
 az államháztartás szervezetei,
 az egyéb szervezetek,
 a Magyar Nemzeti Bank, valamint
 az általuk, illetve természetes személy által alapított egészségügyi, szociális és oktatási
intézmény.
Vállalkozónak tekintünk minden olyan gazdálkodót, amely a saját nevében és kockázatára nyereség- és
vagyonszerzés céljából üzletszerűen, ellenérték fejében termelő vagy szolgáltató tevékenységet, azaz
vállalkozási tevékenységet végez.
A vállalkozók közé tartozik:
 a hitelintézet,
 a pénzügyi vállalkozás,
 a befektetési vállalkozás
 a biztosító,

7 A számviteli alapelvek a tananyag későbbi fejezeteiben kerülnek részletesen kifejtésre.

8 Az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzat elkészítésének kötelezettsége alól MENTESÜL
az egyszerűsített beszámolót készítő gazdálkodó,
az egyszerűsített éves beszámolót készítő gazdálkodó, továbbá
az a gazdálkodó, amelynél az értékesítésnek az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével
csökkentett nettó árbevétele valamely üzleti évben az egymilliárd forintot vagy a költségnemek szerinti költségek együttes
összege az ötszázmillió forintot nem haladja meg.

4
továbbá
 a nonprofit gazdasági társaság,
 az egyesülés,
 a szociális szövetkezet,
 az iskolaszövetkezet,
 a közérdekű nyugdíjas szövetkezet,
 az európai gazdasági egyesülés,
 az európai részvénytársaság,
 az európai szövetkezet,
 a vízitársulat,
 az erdőbirtokossági társulat,
 a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe és
 a kezelt vagyon, amennyiben nem tartozik az államháztartás szervezetei és az egyéb
szervezetek közé.
Az államháztartás szervezetei az államháztartásról szóló törvény alapján az államháztartás központi
és önkormányzati alrendszerébe tartozó szervek.
Egyéb szervezetek közé tartozik:
 az egyesület, az alapítvány,
 a köztestület, a közalapítvány,
 a lakásszövetkezet, a társasház,
 az ügyvédi iroda, a szabadalmi ügyvivő iroda, a végrehajtói iroda, a közjegyzői iroda,
 a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap,
 a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezete,
 a közös jogkezelő szervezet,
 a Munkavállalói Résztulajdonosi Program keretében létrejött szervezet,
 a víziközmű társulat,
 az egyházi jogi személy,
 a befektetési alap, az egyéb alapok,
 a tőzsde, a központi értéktári, a központi szerződő fél tevékenységet végző szervezet,
 a magánnyugdíjpénztár,
 az önkéntes nyugdíjpénztár,
 az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztár,
 a közraktár, valamint
 a külön jogszabályban meghatározott, jogi személynek minősülő egyéb szervezet.
A számviteli törvény hatálya nem terjed ki az egyéni vállalkozóra, a polgári jogi társaságra, az
építőközösségre, továbbá a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi kereskedelmi képviseletére,
valamint arra a közkereseti társaságra, betéti társaságra, egyéni cégre és ügyvédi irodára, amely az üzleti
évben (az adóévben) nyilvántartásait a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról
szóló törvény előírásai szerint vezeti.
Az államháztartás szervezetei, a Magyar Nemzeti Bank, a hitelintézet, a pénzügyi vállalkozás, a befektetési
vállalkozás, a biztosító , az egyéb szervezet, valamint a gazdálkodó, illetve a természetes személy által
alapított egészségügyi, szociális és oktatási intézmény beszámolókészítésének és könyvvezetésének
sajátosságait a vonatkozó külön jogszabályok és a számviteli törvény alapján kormányrendeletek is
szabályozzák.
A különböző méretű vállalkozásoknak nem kell azonos részletezettségű, mélységű beszámolót
készíteni.
A „nagyobbaknak” részletesebb éves beszámolót kell, a „kisebbeknek” kevésbé részletes egyszerűsített éves
beszámolót, vagy mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót lehet készíteni. Bizonyos feltételek
fennállása esetén viszont a jogilag független vállalkozások egészéről, mint vállalatcsoportról kell egy összevont

5
éves beszámolót készíteni. A beszámoló formáját tehát a vállalkozás nagysága és a teljesítménye határozza
meg. A vállalkozás nagyságát a mérleg főösszeg9 és a foglalkoztatottak létszáma reprezentálja, míg a
teljesítményt az éves nettó árbevétel10.
A Szt. értelmében a következő beszámolók készülhetnek:
éves beszámoló,
egyszerűsített éves beszámoló,
mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló,
összevont (konszolidált) éves beszámoló,
egyszerűsített beszámoló.

A beszámolót a gazdálkodónak – az egyszerűsített beszámoló kivételével – kettős könyvvitellel kell

alátámasztania.
Kettős könyvvitel: az eszközökben és a forrásokban 11 bekövetkezett változásokat a valóságnak
megfelelően, folyamatosan, zárt rendszerben, áttekinthetően mutatja.
Egyszeres könyvvitel: a pénzeszközökről és azok forrásairól, továbbá az azokban bekövetkezett
változásokról vezetett zárt rendszerű nyilvántartás, amit pénzforgalmi könyvvitelnek is neveznek.
A kettős könyvvitelt vezető vállalkozó éves beszámolót és üzleti jelentést köteles készíteni.
Kivéve: ha két egymást követő évben a következő három mutatóból kettő a határérték alatt marad,
akkor egyszerűsített éves beszámolót KÉSZÍTHET a vállalkozó:
mérlegfőösszeg 1200 millió Ft,
értékesítés (éves) nettó árbevétele 2400 millió Ft,
tárgyévi átlagos foglalkoztatotti létszám 50 fő
A mutatók alakulásától függetlenül NEM készíthet egyszerűsített éves beszámolót
a nyilvánosan működő részvénytársaság,
az anyavállalat,
a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó,
az anyavállalatnak nem minősülő konszolidálásba bevont vállalkozás abban az esetben
készíthet egyszerűsített éves beszámolót, ha nyilvántartásai alapján biztosítani tudja az
összevont (konszolidált) éves beszámoló összeállításához szükséges információkat az
anyavállalat részére,
az olyan vállalkozó, amelynek kibocsátott értékpapírjai tőzsdei kereskedelme engedélyezett,
vagy az engedélyezést már kérelmezték.
Az éves beszámoló részei:
mérleg,
eredménykimutatás,
kiegészítő melléklet.
Nem része az éves beszámolónak, de azzal egyidejűleg kötelező elkészíteni az üzleti jelentést.
Az egyszerűsített éves beszámoló részei:
egyszerűsített éves beszámoló mérlege,
egyszerűsített éves beszámoló eredménykimutatása,
egyszerűsített éves beszámoló kiegészítő melléklete.

9 A mérlegfőösszeg a mérlegről szóló fejezetben tárgyalásra kerül.

10 Az értékesítés nettó árbevétele tartalmi bemutatására az eredménykimutatásról szóló fejezetben kerül sor.
11 Eszköz: a vállalkozó vagyonának fajta, összetétel szerinti megjelenése. Forrás: a vállalkozó vagyonának eredet, származás

szerinti megjelenése. A vállalkozás eszközeivel és forrásaival a mérlegről szóló fejezetben részletesen foglalkozunk.

6
Az egyszerűsített éves beszámoló mérlege az eszközöket és a forrásokat, eredménykimutatása a
bevételeket és ráfordításokat összevontabban, kevésbé részletezetten tartalmazza, mint az éves
beszámoló mérlege és eredménykimutatása, valamint szűkebb információtartalommal kell
összeállítani a kiegészítő mellékletet is, illetve üzleti jelentést egyáltalán nem kell készíteni.
A beszámoló egyes formái közötti áttérés szabályai:
saját elhatározásból magasabb beszámolási formára (éves beszámolóra) bármelyik év január
1-ével áttérhet a vállalkozás,
az alacsonyabb beszámolási formára (egyszerűsített éves beszámolóra) való visszatérés nem
kötelező.

Egyszerűsített éves beszámolóról éves beszámolóra való áttérés:

kötelező áttérni azt az évet követő második év január 1-ével, amikor a feltételeknek két
egymást követő évben már nem felel meg,
saját elhatározásból bármely év január 1-ével áttérhet.
Éves beszámolóról egyszerűsített éves beszámolóra való áttérés:
nem kötelező, de a vállalkozás saját elhatározásból áttérhet azt az évet követő második év
január 1-jével, amikor az egyszerűsített éves beszámoló készítésének feltételei két
egymást követő évben már fenn állnak.
Éves beszámolóját az IFRS-ek szerint állíthatja össze
az a vállalkozó, amelynek közvetlen vagy közvetett anyavállalata az összevont (konszolidált)
éves beszámolóját az IFRS-ek szerint készíti el,
a biztosító,
a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletével kapcsolatos feladatkörében eljáró Magyar Nemzeti
Bank felügyelete alá tartozó pénzügyi vállalkozás, pénzforgalmi intézmény,
elektronikuspénz-kibocsátó intézmény, befektetési vállalkozás, a központi értéktár, a
központi szerződő fél, a tőzsde, a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató, az IFRS-ek szerint
készített konszolidált pénzügyi kimutatásokba anyavállalati döntés alapján bevont pénzpiaci
közvetítő és biztosításközvetítő, valamint a kollektív befektetési formákról és kezelőikről,
valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvény hatálya alá tartozó
alap és alapkezelő,
az Szt. alapján könyvvizsgálatra kötelezett gazdasági társaság,
a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe.
Éves beszámolóját az IFRS-ek szerint állítja össze
az a vállalkozó, amelynek értékpapírjait az Európai Gazdasági Térség bármely államának
szabályozott piacán forgalmazzák,
a hitelintézet, továbbá a hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő
pénzügyi vállalkozás.
Éves beszámolóját az IFRS-ek szerint NEM állíthatja össze
az állami vagy önkormányzati vagyonkezelést végző vállalkozó,
a nonprofit gazdasági társaság,
a biztosítási tevékenységről szóló törvény szerinti kölcsönös biztosító egyesület,
a nyugdíjpénztár, az egészségpénztár és az önsegélyező pénztár.
A gazdálkodó az IFRS-ekben nem szabályozott kérdések tekintetében – az IFRS-ekkel összhangban
– e törvény előírásait köteles alkalmazni.
Egyszerűsített éves beszámolóját – saját választása alapján – a kormányrendeletben
foglaltaknak megfelelően (mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló) is elkészítheti a
könyvvizsgálatra nem kötelezett vállalkozó, ha két egymást követő üzleti évben a mérleg

7
fordulónapján a következő, a nagyságot jelző három mutatóérték közül bármelyik kettő nem haladja
meg az alábbi határértéket:
a mérlegfőösszeg a 100 millió forintot,
az éves nettó árbevétel a 200 millió forintot,
az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma a 10 főt.
Nem készíthet mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót
a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikk 14. pontja szerinti befektetési
vállalkozás,
a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikk 15. pontja szerinti pénzügyi
holdingvállalkozás.

Jogelőd nélkül alapított vállalkozónál, amennyiben mikrogazdálkodói egyszerűsített éves

beszámolót kíván készíteni, és az üzleti évet megelőző két üzleti év egyikének vagy mindkettőnek
az adatai hiányoznak vagy csak részben állnak rendelkezésre, akkor a tárgyévi várható adatokat és
– ha van – a megelőző (első) üzleti év éves (éves szintre átszámított) adatait kell figyelembe venni.
Abban az esetben, ha a mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozó a
fentebb leírt feltételeknek két egymást követő üzleti évben nem felel meg, akkor a második üzleti
évet követő évtől éves beszámolót vagy egyszerűsített éves beszámolót köteles készíteni.
A mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló választása esetén a vállalkozó választásától
leghamarabb három, mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolóval lezárt üzleti év után térhet
el, kivéve, ha azt a mutatói szükségessé teszik.
A mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló
Lényege: egyszerűbb, a teljes könyvviteli és beszámolókészítési folyamatot szabályozó, kettős
könyvvitelen alapuló szabályrendszert jelent. [398/2012. (XII.20.) Korm. rendelet]
Filozófiája: a számviteli törvény szerinti megbízható és valós bemutatást előíró
szabályrendszere helyett a szabályoknak megfelelést előíró szabályrendszert tartalmaz.
Kettős könyvvitelre épül, a könyvvezetés magyar nyelven történik.
Számviteli politikát nem kell készíteni, mert az előírt szabályok kötelező jellegűek.
Mikrogazdálkodói beszámoló részei:
Mérleg
Eredménykimutatás (összköltség eljárással)
Megjegyzés:
Kiegészítő mellékletet, üzleti jelentést nem kell készíteni.
A mérleg és az eredménykimutatás esetén a szerkezettől, sorrendtől, előírt tagolástól eltérni nem lehet.
Összevont (konszolidált) éves beszámolót12 és összevont (konszolidált) üzleti jelentést is köteles
készíteni az a vállalkozó, amely egy vagy több vállalkozóhoz fűződő viszonyában anyavállalatnak minősül.
Az összevont (konszolidált) éves beszámoló a vállalatcsoport egészének vagyoni, pénzügyi és
jövedelmi helyzetét mutatja. A vállalatcsoportba tartozó tagvállalatok mindegyikének éves
beszámolót kell készíteni, plusz még az anyavállalat elkészíti a vállalatcsoport egészéről az összevont
(konszolidált) éves beszámolót.
A nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló, 2002. július 19-i 1606/2002/EK európai
parlamenti és tanácsi rendelet 4. cikke hatálya alá tartozó vállalkozó az összevont (konszolidált)
éves beszámoló és összevont (konszolidált) üzleti jelentés készítési kötelezettségének azzal tesz
eleget, hogy az IFRS-ek szerint állítja össze az összevont (konszolidált) éves beszámolóját. Ezen

12 Az összevont (konszolidált) beszámoló készítésével a követelménymodulhoz kapcsolódó tananyag utolsó részeiben

foglalkozunk.

8
rendelet hatálya alá nem tartozó vállalkozó a kötelezettségének azzal is eleget tehet, ha az IFRS -ek
szerint állítja össze az összevont (konszolidált) éves beszámolóját.
A beszámolót az üzleti évről kell készíteni. Az üzleti év az az időtartam, amelyről a beszámolót kell
készíteni. Ez rendszerint 12 hónap, amely alapértelmezésben megegyezik a naptári év időtartamával,
de a törvényben meghatározott esetekben el is térhet attól. A fordulónap az üzleti év utolsó napja.
Az üzleti év a naptári évtől eltérhet:
a hitelintézetnek, pénzügyi vállalkozásnak vagy biztosítónak nem minősülő vállalkozónál,
a Magyarország területén engedéllyel működő külföldi felsőoktatási intézménynél,
amennyiben azt a működés jellemzői (különösen az üzletmenet ciklikussága, illetve
konszolidálásba bevont vállalkozás esetén az anyavállalat információs igénye)
indokolttá teszik.

Az üzleti év nem térhet el a naptári évtől

annál a vállalkozónál, amely mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót készí t,
valamint
annál az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó vállalkozónál,
amely nyilvántartásait a számviteli törvény szerint vezeti.
Az üzleti év mérlegforduló-napjának megváltoztatására három, beszámolóval lezárt üzleti év
után, vagy a konszolidálásba történő bevonáskor, vagy az anyavállalat személyében
bekövetkezett változás esetén van lehetőség, a létesítő okirat ennek megfelelő módosítása
mellett. Ez esetben a megváltoztatott mérlegfordulónappal készített éves beszámoló k iegészítő
mellékletében be kell mutatni a mérleg és az eredménykimutatás adatai mellett az azokkal
összehasonlítható (egy üzleti évvel korábbi) bázisadatokat tartalmazó mérleget és
eredménykimutatást is.
Amennyiben az adott gazdálkodó szervezet megfelel a törvényben megfogalmazott
kritériumoknak és a társaság legfőbb szerve úgy dönt, hogy a beszámoló készítés fordulónapja
eltér az általánostól – december 31-től –, úgy ezt a döntését a létesítő okirat módosításával kell
megtennie, a cégbíróság felé be kell jelentenie.
Az üzleti év időtartama 12 hónaptól eltérő lehet:
az előtársasági időszak alatt,
az előtársasági időszakot követő első üzleti évben,
az üzleti évről új üzleti évre történő áttéréskor,
az átalakuló társaság(ok) esetében az átalakulás évében,
a beszámoló pénznemének megváltoztatása esetén,
a felszámolási, végelszámolási, illetve kényszertörlési eljárások kezdetét megelőző üzleti évben,
végelszámolás befejezését megelőző üzleti évben és
a felszámolás időszaka alatt.
A mérlegkészítés időpontja a mérleg egyes tételeihez kapcsolódóan meghatározott azon – az
üzleti év mérlegfordulónapját követő – időpont, amely időpontig a megbízható és valós vagyoni
helyzet bemutatásához szükséges értékelési feladatokat el lehet és el kell végezni.
A mérlegkészítés időpontját a számviteli törvény nem írja elő, azt a vállalkozónak kell – a
vállalkozás sajátosságait és a teljesség elvét 13 figyelembe véve – számviteli politikájában
meghatároznia. A letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének a gazdálkodónak a Szt.-ben
meghatározott időtartamon belül (fordulónaptól számított meghatározott időtartam) eleget kell tennie,
így a mérlegkészítés időpontját természetesen a letétbe helyezési –, illetve közzétételi kötelezettség
teljesítését megelőzően kell meghatározni. A fordulónap és a mérlegkészítés napja közötti időtartam

13 A teljesség elvére a tananyag későbbi részében kerül kifejtésre.

9
szolgál azon számviteli feladatok végrehajtására, amelyek még szükségesek a beszámoló
elkészítéséhez.
Az éves beszámolót a számviteli törvényben meghatározott szerkezetben és legalább az előírt
tagolásban, bizonylatokkal alátámasztott, szabályszerűen vezetett kettős könyvvitel adatai
alapján, világos és áttekinthető formában, magyar nyelven kell elkészíteni. Az adatokat ezer
forintra kerekítve kell megadni. Amennyiben a vállalkozó éves beszámolója mérlegének
mérlegfőösszege meghaladja a százmilliárd forintot, akkor az adatokat millió forintra kerekítve
kell megadni. Természetesen hazánkban készülhetnek beszámolók euróban vagy egyéb más
pénznemben is, de az ilyen beszámolókkal csak a követelménymodul későbbi fejezeteiben
foglalkozunk.

1.2.2 Cégalapítás
A számviteli törvény alanyi hatálya a Magyarországon tevékenységet végző gazdálkodókra terjed ki.
A gazdálkodók körén belül elsődlegesen a vállalkozókra fókuszálunk, akik saját nevükben, nyereség-
és vagyonszerzés céljából ellenérték fejében termelő, vagy szolgáltató tevékenységet végeznek.
A számviteli törvény hatálya alá tartozó vállalkozó gazdasági társaságként, egyéni cégként, szövetkezetként
végezheti tevékenységét. A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (továbbiakban Ptk.)
szabályozza a Magyarország területén székhellyel rendelkező gazdasági társaságok alapítását, szervezetét
és működését, a társaságok alapítóinak, illetve tagjainak (részvényeseinek) jogait, kötelezettségeit, továbbá
felelősségét, valamint a gazdasági társaságok formaváltását, egyesülését, szétválását és jogutód nélküli
megszűnését.

A gazdasági társaság alapítását számos döntés kell, hogy megelőzze; az alapításhoz legalább két fő
alapítóra van szükség (lehet természetes és jogi személy is), kivéve az egyszemélyes kft.-t és rt.-t.
A gazdasági társaság alapításához társasági szerződés (bt., kft.) megkötése, részvénytársaság esetében
alapszabály, egyszemélyes gazdasági társaságnál alapító okirat elfogadása szükséges. A létesítő okiratot
közjegyző által készített közokiratba, vagy ügyvéd, illetve az alapító jogtanácsosa által ellenjegyzett
magánokiratba kell foglalni.
Gazdasági társaság bármely gazdasági tevékenységet folytathat, amit törvény nem tilt vagy nem
korlátoz. Képesítéshez kötött tevékenységet gazdasági társaság csak akkor folytathat, ha e
tevékenységben személyesen közreműködő tagjai, munkavállalói, illetve a társasággal kötött tartós
polgári jogi szerződés alapján a társaság javára tevékenykedők között legalább egy olyan személy van,
aki a jogszabályokban foglalt képesítési követelményeknek igazolt módon megfelel.
A gazdasági társaság alapításához valamennyi tag (részvényes) vagyoni hozzájárulása szükséges. A
tagok (részvényesek) vagyoni hozzájárulása pénzbeli hozzájárulásból, illetve a tagok (részvényesek)
által a társaság javára szolgáltatott nem pénzbeli hozzájárulásból (apport) áll. Az apport bármilyen
vagyoni értékkel rendelkező dolog, szellemi alkotáshoz fűződő vagy egyéb vagyoni értékű jog – ideértve
az adós által elismert vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelést is – lehet. A hitelezői
érdekvédelem miatt a kft.-nél és az rt.-nél a Ptk. meghatározza a jegyzett tőke minimális összegét, más
társasági formánál a minimális jegyzett tőke nagyságát a törvény nem határozza meg, annak nagysága
a gazdálkodás feltételeitől függ, összegét az alapítók határozzák meg.
A pénzbeli hozzájárulás teljes összegét nem kell a bejegyzési kérelem benyújtásáig megfizetni,
annak teljesítésére a bejegyzést követő időszakban is van lehetőség a Ptk. tv. előírásait is
figyelembe véve.

10
 kkt. bt. kft. rt.

Zrt: 5 millió Ft
Vagyoni hozzájárulás minimuma – – 3000 eFt
Nyrt: 20 millió Ft

Beltag: korlátlan és
Korlátlan és Korlátolt, a bevitt Korlátolt, a bevitt
Tagok felelőssége egyetemleges
egyetemleges vagyon mértékéig vagyon mértékéig
Kültag: korlátolt

Beltag: kötelező
Tagok személyes közreműködése Kötelező Lehetséges –
Kültag: lehetséges

Előtársasági időszak
A gazdasági társaság a társasági szerződés ellenjegyzésének vagy közokiratba foglalásának napjától
létrehozni kívánt gazdasági társaság előtársaságaként működhet, a cégbírósági bejegyzésig, vagy a
bejegyzési kérelem jogerős elutasításáig.
A jogelőd nélkül alapított gazdasági társaság az előtársasági időszakról könyvvezetéssel alátámasztott
beszámolót köteles készíteni. Üzleti év a jogelőd nélkül alapított vállalkozónál alapítása időpontjától
(létesítő okirata ellenjegyzésének, illetve közokiratba foglalásának napjától) létrejöttének (a
cégjegyzékbe való bejegyzésének), illetve a cégbejegyzés iránti kérelem jogerős elutasításának, vagy a
cégbejegyzési eljárás megszüntetésének napjáig – mint mérlegfordulónapig – terjedő időszak,
függetlenül annak időtartamától (előtársasági időszak).
Nem kell az előtársasági időszakról, mint önálló üzleti évről külön beszámolót készíteni, ha ezen
időszak alatt a vállalkozó vállalkozási tevékenységét nem kezdte, és a bejegyzésre az üzleti év
naptári évnek megfelelő, illetve a számviteli politikában választott mérlegfordulónapjáig sor
került. Ez esetben az első üzleti év a létesítő okirat ellenjegyzésének, illetve közokiratba foglalásának
napjától a bejegyzett társaság üzleti évének fordulónapjáig tart.

11
2. Kiegészítő melléklet

2.1 A kiegészítő melléklet összeállításának célja

Az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló a mérlegen és az eredmény kimutatáson túl, az
azokat kiegészítő, értékelő és magyarázó kiegészítő mellékletet is kötelezően kell, hogy tartalmazza.
A kiegészítő mellékletbe azokat a számszerű adatokat és szöveges magyarázatokat kell felvenni,
amelyeket a számviteli törvény előír, továbbá mindazokat, amelyek a vállalkozó vagyoni, pénzügyi
helyzetének, működése eredményének megbízható és valós bemutatásához a tulajdonosok, a
befektetők, a hitelezők számára – a mérlegben, az eredmény kimutatásban szereplőkön túlmenően –
szükségesek. A kiegészítő mellékletben be kell mutatni a sajátos tevékenységgel kapcsolatos – más
jogszabályban előírt – információkat is. A kiegészítő melléklet összeállítása során biztosítani kell,
hogy az – a mérleg és az eredménykimutatás adatain túlmenően – olyan számszerű és szöveges
ismereteket, információkat nyújtson, amelyek a beszámoló egészét a tulajdonosok, a befektetők, a
hitelezők és a beszámoló adatai tartalmában érdekeltek számára egyértelművé és használhatóvá tegye.
A vállalkozásoknak a nyilvántartásaikat úgy kell kialakítaniuk, hogy abból a kiegészítő melléklet is
összeállítható legyen. A gazdálkodónak a könyvvezetésre, a bizonylatolásra vonatkozó részletes belső
szabályait úgy kell kialakítania, hogy az a mérleg és az eredménykimutatás alátámasztásán túlmenően
a kiegészítő melléklet adatainak közvetlen alátámasztására is alkalmas legyen.
Megjegyzés: Jelen fejezet a kiegészítő melléklet tételes tartalmi előírásaival, valamint az összevont
(konszolidált) éves beszámoló kiegészítő mellékletével nem foglalkozik.

2.2 Általános követelmények a kiegészítő melléklettel szemben

A kiegészítő melléklettel szembeni általános követelmények a következők:
 Magyar nyelven kell elkészíteni.
 A mérleg és az eredménykimutatás pénznemében kell elkészíteni.
 A számviteli alapelvek figyelembe vételével kell összeállítani.
 A beszámoló részeként letétbe kell helyezni és közzé kell tenni.
 Könyvvizsgálati kötelezettség esetén a könyvvizsgálónak felül kell vizsgálnia és
ellenőriznie kell.
 Ha a vállalkozó közzétett éves beszámolóját, illetve egyszerűsített éves
beszámolóját könyvvizsgáló nem ellenőrizte, vagy kötelező könyvvizsgálat esetén a
könyvvizsgáló a záradék megadását elutasította, akkor a vállalkozó az általa elkészített
éves beszámoló, illetve egyszerűsített éves beszámoló kiegészítő mellékletén köteles
feltüntetni a következő szöveget: “A közzétett adatok könyvvizsgálattal nincsenek
alátámasztva.”
 A törvényben előírtakon túlmenő, további információkat kell a kiegészítő
mellékletben megadni, amennyiben e törvény előírásainak alkalmazása, a számviteli
alapelvek érvényesítése nem elegendő a megbízható és valós összképnek a mérlegben,
az eredménykimutatásban történő bemutatásához.
 Minden a törvény előírásaitól való – a könyvvizsgáló egyetértése és ilyen tartalmú
nyilatkozatával alátámasztott – eltérést közölni kell a kiegészítő mellékletben,
bemutatva annak indokait, valamint az eszközökre-forrásokra, a pénzügyi helyzetre és
az eredményre gyakorolt hatását is.
 A kiegészítő mellékletnek tartalmaznia kell azokat az adatokat, szöveges
indokolásokat, amelyek a vállalkozó valós vagyoni, pénzügyi helyzetének,
működése eredményének bemutatásához szükségesek.

12
 A kiegészítő mellékletben nyilvánosságra hozott információk hasznosíthatósága
(hasznossága) álljon arányban az információk előállításának költségeivel (a költség-
haszon összevetésének elve).
 Az éves beszámoló részét képező kiegészítő mellékletet a hely és a kelet
feltüntetésével a vállalkozó képviseletére jogosult személy köteles aláírni.
 A kiegészítő mellékletben értékelni kell a vállalkozó valós vagyoni, pénzügyi és
jövedelmi helyzetét, az eszközök és a források összetételét, a saját tőke és a
kötelezettségek tételeinek alakulását, a likviditás és a fizetőképesség, valamint a
jövedelmezőség alakulását.
 A számviteli politika meghatározó elemeit és azok változását, a változás eredményre
gyakorolt hatását a kiegészítő mellékletben külön be kell mutatni.
 A kiegészítő mellékletben ismertetni kell a beszámoló összeállításánál alkalmazott
szabályrendszert, annak főbb jellemzőit, az alkalmazott értékelési eljárásokat és
az értékcsökkenés elszámolásának számviteli politikában meghatározott
módszerét, elszámolásának gyakoriságát, az egyes mérlegtételeknél alkalmazott – az
előző üzleti évtől eltérő – eljárásokból eredő, az eredményt befolyásoló eltérések
indokolását, valamint a vagyoni, pénzügyi helyzetre, az eredményre gyakorolt
hatásukat.
 A kiegészítő mellékletben be kell mutatni az ellenőrzés során feltárt jelentős összegű
hibák eredményre, az eszközök és a források állományára gyakorolt – a mérlegben, az
eredménykimutatásban a megfelelő tételeknél összevontan szereplő – hatását, évenkénti
megbontásban.
 Az éves beszámoló kiegészítő mellékletének tartalmaznia kell legalább a Sztv. 7. számú
melléklet szerinti tartalmú cash flow-kimutatást is.
 A kiegészítő mellékletben be kell mutatni az adózott eredmény felhasználására (az
osztalék jóváhagyására) vonatkozó javaslatot, amennyiben az nem egyezik meg a
jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott határozattal.
 Ha a számviteli törvény, illetve más jogszabály előírása szerint a vállalkozónál a
könyvvizsgálat kötelező, akkor erre a kötelezettségre a beszámoló kiegészítő
mellékletében kiemelten és egyértelműen utalni kell, továbbá
 a kiegészítő mellékletben be kell mutatni a tárgyévi üzleti évre vonatkozó beszámoló
könyvvizsgálatáért a könyvvizsgáló által felszámított díjat, valamint a könyvvizsgáló
által a tárgyévi üzleti évben az egyéb bizonyosságot nyújtó szolgáltatásokért, az
adótanácsadói szolgáltatásokért és az egyéb, nem könyvvizsgálói szolgáltatásokért
felszámított díjakat külön-külön összesítve.
 A kiegészítő mellékletben fel kell tüntetni a könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó
feladatok irányításáért, vezetéséért felelős személy nyilvános adatait.
 A mérlegben és az eredménykimutatásban minden tételnél fel kell tüntetni az előző
üzleti év megfelelő adatát. Ha az adatok nem hasonlíthatók össze, akkor ezt a
kiegészítő mellékletben be kell mutatni és indokolni kell.
 Ha egy eszköz vagy kötelezettség a mérleg több tételében is elhelyezhető, illetve ha
egy adott eszköz vagy kötelezettség minősítése az egyik üzleti évről a másikra
megváltozik, akkor az alkalmazott megoldást a kiegészítő mellékletben
számszerűsítve, az összetartozás, az összehasonlíthatóság tételhivatkozásaival meg kell
adni.
 A megváltoztatott mérlegfordulónappal készített éves beszámoló, egyszerűsített éves
beszámoló kiegészítő mellékletében be kell mutatni a mérleg és az
eredménykimutatás adatai mellett az azokkal összehasonlítható (egy üzleti évvel
korábbi) bázisadatokat tartalmazó mérleget és eredménykimutatást is.

13
A számviteli politikával kapcsolatosan a kiegészítő mellékletben rögzíteni célszerű:
 a beszámoló formáját,
 a mérleg és az eredménykimutatás választott formáját,
 a mérleg fordulónapját és a mérlegkészítés időpontját,
 a számviteli politika értékelésre vonatkozó összefoglaló előírásait,
 a céltartalékképzés alkalmazott területeit, módszereit és eljárásait,
 azokat a szempontokat, amelyek alapján a gazdálkodó meghatározta
o a jelentős, illetve
o nem jelentős tételeket,
o a jelentős összegű hiba értékét.
Az alkalmazott értékelési eljárások bemutatása a kiegészítő mellékletben hozzájárul az egyes
mérlegtételek tartalmának és az eredménykimutatás egyes soraiban szereplő összegek alakulásának
megértéséhez. Ezzel összefüggésben célszerű bemutatni:
 az egyes eszköz- és forráscsoportok értékelésére alkalmazott eljárásokat,
 a bekerülési érték tartalmának meghatározását,
 az egyedi értékelés elvének sajátos érvényesülési eseteit (pl. a kisösszegű követelések
kapcsán),
 az értékvesztések elszámolásának eseteit, kritériumait és eljárásait,
 az esetleges visszaírások feltételeit, alkalmazott szempontjait.
Külön indokolt röviden ismertetni a gazdálkodó által kialakított amortizációs politikát.

3. Üzleti jelentés és vállalatirányítási nyilatkozat

Az üzleti jelentés célja, hogy az éves beszámoló adatainak értékelésével úgy mutassa be a vállalkozó
vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetét, az üzletmenetet, a vállalkozó tevékenysége során felmerülő
főbb kockázatokkal és bizonytalanságokkal együtt, hogy ezekről – a múltbeli tény- és a várható
jövőbeni adatok alapján – a tényleges körülményeknek megfelelő, megbízható és valós képet adjon.
Az éves beszámolót készítő vállalkozás a beszámoló mellett, azzal egyidejűleg el kell hogy készítse az
üzleti jelentést is. Az üzleti jelentés tehát nem része a beszámolónak, de azzal egyidejűleg el kell
készíteni az éves beszámolót készítő vállalkozásnak. Ugyanez vonatkozik az összevont (konszolidált)
éves beszámoló készítésére is. Az egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozónak nem kell üzleti
jelentést készítenie.
Az üzleti jelentést magyarul kell elkészíteni, és azt a hely és a kelet feltüntetésével a vállalkozó
képviseletére jogosult személy köteles aláírni.
Az üzleti jelentést nem kell letétbe helyezni, de megtekintését a vállalkozó, illetve az anyavállalat
székhelyén minden érdekelt részére biztosítani kell, továbbá lehetővé kell tenni azt, hogy arról
minden érdekelt teljes vagy részleges másolatot készíthessen.
A könyvvizsgálat során ellenőrizni kell az éves beszámoló és a kapcsolódó üzleti jelentés adatainak
összhangját. A könyvvizsgálói záradékban ki kell térni az üzleti jelentés és az éves beszámoló
adatainak összhangjára, kapcsolatára is.
Az üzleti jelentésnek a vállalkozó üzletmenetének fejlődéséről, teljesítményéről, illetve
helyzetéről átfogó, a vállalkozó méretével és összetettségével összhangban álló elemzést kell
tartalmaznia.
Az elemzésnek tartalmaznia kell minden olyan pénzügyi és ahol szükséges, minden olyan
kulcsfontosságú, nem pénzügyi jellegű teljesítménymutatót, amely lényeges az adott üzleti
vállalkozás szempontjából.

14
Annak a vállalkozónak, amelynek átruházható értékpapírjait az Európai Gazdasági Térség
valamely államának szabályozott piacán kereskedésre befogadták, az üzleti jelentésében
vállalatirányítási nyilatkozatot kell közzé tennie.
Megjegyzés: Jelen fejezet az üzleti jelentés tételes tartalmi előírásaival nem foglalkozik.

4. Számviteli szolgáltatás
A számviteli munkával szemben alapvető követelmény az, hogy az előállított információk pontosak,
megbízhatók legyenek. Ennek egyik alapvető feltétele, hogy a tevékenységet – azaz a számviteli
szolgáltatást – csak megfelelő képzettséggel rendelkező szakember végezze. Követelmény az is, hogy az
előállított információk ellenőrzésre kerüljenek. Fontos, hogy a nyilvánosságra hozott beszámoló valóban
megbízható és valós összképet adjon a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről.
Számviteli szolgáltatás a Szt.-ben, továbbá a kapcsolódó kormányrendeletekben előírt
 könyvvezetési, beszámolókészítési kötelezettség teljesítése érdekében elvégzendő
feladatok összessége (könyvviteli szolgáltatás), valamint
 a könyvvizsgálói tevékenység.
A könyvviteli szolgáltatás körébe tartozik különösen:
 a számviteli politika, a könyvviteli elszámolás, a beszámolókészítés rendszerének,
módszerének kialakításával (ideértve a belső információs rendszer kialakítását is), a
számlarend, a könyvvezetéshez, a beszámolókészítéshez szükséges szabályzatok
elkészítésével, rendszeres karbantartásával kapcsolatos feladatok ellátása, beleértve a
főkönyvi nyilvántartások vezetését, az összesítő feladások készítését, a beszámoló
összeállítását, a beszámolóban, a könyvviteli nyilvántartásokban szereplő adatok
elemzését, a gazdasági döntéseket megalapozó következtetések levonását is;
 az elszámolások, a beszámolóban szereplő adatok jogszerűségének, szabályszerűségének,
megbízhatóságának, bizonylatokkal való alátámasztottságának, a számviteli alapelvek
követelményei megtartásának biztosításával a valóságnak megfelelő belső és külső
információk előállítása, szolgáltatása.
A vállalkozó a könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó feladatok irányításával, vezetésével, az éves
beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló, az összevont (konszolidált) éves beszámoló elkészítésével
olyan természetes személyt köteles megbízni, illetve ezen feladatok végzésére alkalmazni, aki okleveles
könyvvizsgálói szakképesítéssel vagy mérlegképes könyvelői szakképesítéssel, illetve az engedélyezés
szempontjából mérlegképes könyvelői szakképesítéssel egyenértékű szakképesítéssel és a tevékenység
ellátására jogosító engedéllyel rendelkezik, vagy aki bejelentést tett [vagy olyan számviteli szolgáltatást
nyújtó társaságot, amelynek a feladat irányításával, vezetésével, a beszámoló elkészítésével megbízott tagja,
alkalmazottja megfelel ezen követelményeknek].

5. Könyvvizsgálat
A könyvvizsgálat célja annak megállapítása, hogy a vállalkozó által az üzleti évről készített éves
beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló, továbbá az összevont (konszolidált) éves beszámoló e törvény
előírásai szerint készült, és ennek megfelelően megbízható és valós képet ad a vállalkozó (a
konszolidálásba bevont vállalkozások együttes) vagyoni és pénzügyi helyzetéről, a működés
eredményéről. A könyvvizsgálat során ellenőrizni kell az éves beszámoló, az összevont (konszolidált) éves
beszámoló és a kapcsolódó üzleti jelentés adatainak összhangját, kapcsolatát is.
Kötelező a könyvvizsgálat minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozónál, kivéve ha az alábbi két feltétel
együttesen teljesül:

15
  az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában a vállalkozó éves (éves szintre átszámított)
nettó árbevétele nem haladta meg a 300 millió forintot, és
 az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában a vállalkozó által átlagosan foglalkoztatottak
száma nem haladta meg az 50 főt.
Nem mentesül a könyvvizsgálati kötelezettség alól:
 az a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó, ahol a könyvvizsgálatot jogszabály írja elő,
 a takarékszövetkezet,
 a konszolidálásba bevont vállalkozás,
 a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe,
 az a vállalkozó, amelyik – a megbízható és valós kép érdekében – kivételes esetben eltér a
törvény előírásaitól,
 a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó.
Nem mentesülhet a könyvvizsgálati kötelezettség alól a tárgyévi üzleti évet követő üzleti évben a
vállalkozó, ha a tárgyévi üzleti év mérlegfordulónapján 10 millió forintot meghaladó, 60 napnál régebben
lejárt – az adózás rendjéről szóló törvény szerinti – köztartozása van.
Könyvvizsgálatra a Magyar Könyvvizsgálói Kamara természetes személy tagja vagy a Magyar
Könyvvizsgálói Kamaránál nyilvántartásba bejegyzett könyvvizsgáló cég választható.
Semmis a vállalkozóra vonatkozó olyan szerződéses rendelkezés vagy egyéb jognyilatkozat, amely a
könyvvizsgálati kötelezettség körébe eső tevékenységre történő kijelölés tekintetében a legfőbb szervet
meghatározott könyvvizsgáló, könyvvizsgáló cég vagy könyvvizsgáló cégcsoport választására kötelezi.
A vállalkozótól független könyvvizsgáló feladata az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló
valódiságának és szabályszerűségének (a mérleg, az eredménykimutatás, a kiegészítő melléklet) felülvizsgálata,
a Szt. és a létesítő okirat előírásai betartásának ellenőrzése, és ennek alapján az éves beszámolóról, az
egyszerűsített éves beszámolóról a könyvvizsgáló állásfoglalását tükröző vélemény kialakítása, a független
könyvvizsgálói jelentés elkészítése.
A könyvvizsgálat hatóköre nem terjedhet ki a vállalkozó jövőbeli életképességére és a legfőbb irányító
(vezető) szerv, ügyvezető szerv tevékenységének hatékonyságára és eredményességére vonatkozó
bizonyosság nyújtására.
A számviteli törvény a könyvvizsgálói záradék három típusát különbözteti meg:
 hitelesítő záradék
 korlátozott záradék
 elutasító záradék
A könyvvizsgáló dönthet a záradék megadásának elutasítása mellett is, de döntését indokolnia kell.
Ha a könyvvizsgáló a felülvizsgálat során megállapítja, hogy az éves beszámoló (az egyszerűsített éves
beszámoló) a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről megbízható és valós képet ad, a
felülvizsgálat során sem törvénysértést, sem szabálytalanságot nem tapasztalt és ezért az éves
beszámolóban, az egyszerűsített éves beszámolóban foglaltakkal egyetért, a beszámolóhoz kapcsolódóan
hitelesítő záradékot ad.
Ha a könyvvizsgáló azt állapítja meg, hogy az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló, az
összevont (konszolidált) éves beszámoló egészében vagy részben nem felel meg e törvény előírásainak és
a valóságnak, akkor a hitelesítő záradék helyett korlátozott vagy elutasító záradékot ad a záradék
korlátozása vagy elutasítása okainak részletes feltüntetésével.
Ha a könyvvizsgáló nem tud záradékot adni, mert ahhoz nem tudott elegendő és megfelelő könyvvizsgálói
bizonyítékot szerezni, akkor a záradék megadásának elutasítását (az elutasítás okainak részletes
feltüntetésével) tartalmazó független könyvvizsgálói jelentést kell letétbe helyezni, illetve közzétenni.

16
6. Nyilvánosságra hozatal és közzététel
A számvitel fő funkciója az információszolgáltatás, e funkció teljesül az üzleti év során folytatott
tevékenységről készülő beszámoló közzétételével. A Szt. előírása szerint minden kettős könyvvitelt vezető
vállalkozó köteles beszámolóját független könyvvizsgálói jelentéssel együtt közzétenni.
A vállalkozó köteles továbbá biztosítani, hogy munkavállalói, alkalmazottai, tagjai az beszámolóját és
független könyvvizsgálói jelentést a vállalkozó (az anyavállalat) székhelyén megtekinthessék és azokról
teljes vagy részleges másolatot készíthessenek.
Könyvvizsgálat hiányában a beszámoló minden elemén, annak minden példányán fel kell tüntetni, hogy
„a közzétett adatok könyvvizsgálattal nincsenek alátámasztva.”

Közzétételi kötelezettségének azzal tesz eleget a vállalkozó, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi
fióktelepe, ha az éves beszámolót, az egyszerűsített éves beszámolót, az anyavállalat az összevont
(konszolidált) éves beszámolót, kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék
megadásának elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentéssel együtt a cégnyilvánosságról, a
bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvényben meghatározott módon a céginformációs
szolgálatnak megküldi a mérlegfordulónapot követő ötödik hónap utolsó napjáig. Az anyavállalat az
összevont (konszolidált) éves beszámolót a fordulónapot követő hatodik hónap utolsó napjáig köteles letétbe
helyezni és közzétenni.
A vállalkozó a beszámolónak a céginformációs szolgálat részére a kormányzati portál útján történő
elektronikus megküldésével egyidejűleg teljesíti mind a letétbe helyezési, mind a közzétételi
kötelezettségét.
A kettős könyvvitelt vezető, cégjegyzékbe bejegyzett vállalkozó köteles a jóváhagyásra jogosult testület
által elfogadott éves beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót, kötelező könyvvizsgálat esetén a
könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói
jelentéssel együtt, valamint az adózott eredmény felhasználására (az osztalék jóváhagyására) vonatkozó
határozatot az adott üzleti év mérlegfordulónapját követő ötödik hónap utolsó napjáig letétbe
helyezni ugyanolyan formában és tartalommal (szövegezésben), mint amelynek alapján a könyvvizsgáló
az éves beszámolót vagy az egyszerűsített éves beszámolót felülvizsgálta. Az anyavállalat az összevont
(konszolidált) éves beszámolót a fordulónapot követő hatodik hónap utolsó napjáig köteles letétbe
helyezni és közzétenni.
Közzétételi kötelezettségének azzal tesz eleget a vállalkozó, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi
fióktelepe, ha az éves beszámolót, az egyszerűsített éves beszámolót, az anyavállalat az összevont
(konszolidált) éves beszámolót, kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék
megadásának elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentéssel együtt a cégnyilvánosságról, a
bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvényben meghatározott módon a céginformációs
szolgálatnak elektronikusan megküldi.
A vállalkozó az éves beszámolónak, az egyszerűsített éves beszámolónak, az összevont (konszolidált)
éves beszámolónak a céginformációs szolgálat részére történő megküldésével egyidejűleg teljesíti
mind a letétbe helyezési, mind a közzétételi kötelezettségét.

17
7. A leltár és a leltározási kötelezettség
A vagyonelemek részletes felmérésére szolgál a leltározás, a részletes felmérés alapján állítható össze
a mérleg, mely a vagyonelemeket összevontan tartalmazza.
A leltározás az a tevékenység, amelynek során megállapítjuk a vállalkozó kezelésében és/vagy
birtokában lévő vagyonelemeket. A leltározás tehát maga a folyamat, melynek eredményeként
összeállíthatjuk a leltárt.
A leltár olyan tételes – jegyzékszerű – kimutatás, amely a vállalkozó vagyonelemeit összetétel (azaz
eszköz) és eredet (azaz forrás) szerint egy adott időpontra (a fordulónapra) vonatkozóan
mennyiségben és/vagy értékben részletesen mutatja. Másképpen fogalmazva a leltár olyan kimutatás,
amely az eszközök mennyiségét, az eszközök és a források értékét – meghatározott napra
vonatkoztatva – tételesen és ellenőrizhető módon tartalmazza főkönyvi számlánként, illetve
mérlegtételenkénti csoportosításban.
Egyezőségek a mérleg és a leltár között:
 a mérleg és a leltár is adott időpontra (a fordulónapra) vonatkozik, vagyis mindkettő
statikus szemléletű,
 a mérleg és a leltár is a vállalkozó eszközeinek és forrásainak állományát mutatja.
Eltérések a mérleg és a leltár között:
 a leltár részletes (tételes), a mérleg pedig összevont kimutatás,
 a leltár (részletesen) mennyiség, minőség, érték szerint mutatja a vállalkozó
vagyonelemeit, a mérleg (összevontan) mindig csak értékben mutatja azt.
Leltárkészítési kötelezettség
A könyvek üzleti év végi zárásához, a beszámoló elkészítéséhez, a mérleg tételeinek alátámasztásához
olyan leltárt kell összeállítani és megőrizni, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza a
vállalkozónak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait mennyiségben és értékben.
Ha a vállalkozó a számviteli alapelveknek megfelelő folyamatos mennyiségű nyilvántartást vezet, a
leltárba bekerülő adatok valódiságáról – a leltár összeállítását megelőzően – leltározással köteles
meggyőződni, és azt az eszközök és a források leltárkészítési és leltározási szabályzatban meghatározott
időszakonként, de legalább háromévente mennyiségi felvétellel, illetve minden üzleti év
mérlegfordulónapjára vonatkozóan a csak értékben kimutatott eszközöknél és kötelezettségeknél, valamint
az idegen helyen tárolt – letétbehelyezett, portfólió-kezelésben, vagyonkezelésben lévő értékpapíroknál és
egyéb, a pénzeszközök közé nem tartozó – eszközöknél, továbbá a dematerializált értékpapíroknál
egyeztetéssel kell elvégeznie.
Ha a vállalkozó a számviteli alapelveknek megfelelő mennyiségi nyilvántartást nem vezet, vagy e
nyilvántartást nem folyamatosan vezeti, akkor a leltárba bekerülő adatok valódiságáról – a leltár
összeállítását megelőzően – leltározással köteles meggyőződni, és az üzleti év mérlegfordulónapjára
vonatkozó leltározást
 mennyiségi felvétellel, illetve
 a csak értékben kimutatott eszközöknél és kötelezettségeknél, valamint az idegen helyen
tárolt – letétbehelyezett, portfoliókezelésben, vagyonkezelésben lévő értékpapírok és egyéb
pénzeszközök közé nem tartozó – eszközöknél, továbbá a dematerizált értékpapíroknál
egyeztetéssel kell elvégezni.
Az árukészleteit az üzleti évben értékben nyilvántartó vállalkozó az üzleti év mérlegfordulónapját
megelőző negyedévben, vagy az azt követő negyedévben is ellenőrizheti mennyiségi felvétellel
értékbeni nyilvántartásának a mérlegfordulónapjára vonatkozó adatai helyességét.
A mérleget alátámasztó leltárral szembeni követelmények:
 teljesség,

18
  valódiság,
 világosság,
 tételesség és
 ellenőrizhetőség.
A teljesség azt jelenti, hogy a leltár tartalmazza a vállalkozó minden eszközét és az eszközök forrásait.
A valódiság elve szerint a leltárba felvett eszközök és azok forrásai a valóságban is megtalálhatók,
kívülállók által is megállapíthatók legyenek, értékelésük feleljen meg a számviteli szabályokban, illetve
az értékelési szabályzatban foglaltaknak. A világosság azt a követelményt fogalmazza meg, hogy a leltár
legyen áttekinthető, az eszközöket, azok forrásait főkönyvi számlánkénti, mérlegtételkénti (ezen belül
leltározási helyenkénti) megbontásban tartalmazza fajta, típus, méret, minőség, bekerülés szerinti
részletezéssel.
A tételesség azt jelenti, hogy a leltárnak tételenként kell tartalmaznia a mérlegben szereplő minden eszközt és
forrást.
A vállalkozás tulajdonában, használatában vannak olyan eszközök
 amelyek mennyisége tételes mérés, számlálás alapján közvetlenül megállapítható, ezeket
mennyiségben és értékben, illetve
 amelyek csak közvetve, a nyilvántartások, dokumentumok alapján mérhetők fel, ezeket
értékben tételesen kell a leltárba beállítani.
A tételesség érvényesítése kapcsolódik az egyedi értékelés elvének alkalmazásához.
Az ellenőrizhetőség követelménye szerint a leltárnak tartalmaznia kell
 azt az évet, hónapot, napot, amely napra vonatkozóan készítették,
 a leltári tételek pontos megnevezését és az azonosításhoz szükséges minden egyéb
megjelölést,
 a mérleg fordulónapján meglévő eszköz- és forrásállományt, legalább mérlegtételek szerinti
bontásban,
 a mennyiségben és értékben leltározható készletféleségeknél az értékelés alapjául
szolgáló egységárakat.

8. Számviteli alapelvek
A számviteli törvény olyan számviteli szabályokat rögzít, amelyek alapján megbízható és valós
összképet biztosító tájékoztatás nyújtható a törvény hatálya alá tartozók jövedelem termelő
képességéről, vagyonának alakulásáról, pénzügyi helyzetéről és jövőbeni terveiről.
A számviteli törvény a beszámolási kötelezettség teljesítésére helyezi a hangsúlyt. A törvény elvi,
keretjellegű szabályainak alkalmazásakor, a beszámoló elkészítésekor és az azt alátámasztó
könyvvezetés során a számviteli törvényben meghatározott alapelveket kell érvényesíteni.
A megbízható, valós összkép kialakításához a magyar számviteli törvény a következő alapelveket
nevesíti:

1. vállalkozás folytatásának elve

2. teljesség elve
3. valódiság elve
4. óvatosság elve TARTALMI ALAPELVEK
5. összemérés elve
6. tartalom elsődlegessége a

19
 formával szemben elv

7. egyedi értékelés elve

8. bruttó elszámolás elve
9. időbeli elhatárolás elve KIEGÉSZÍTŐ ALAPELVEK
10. lényegesség elve
11. költség-haszon összevetésének elve

12. világosság elve

13. folytonosság elve FORMAI ALAPELVEK
14. következetesség elve

Az éves beszámolóban a megbízható, valós kép bemutatásához – az előzőeken túlmenően –

érvényesíteni kell még a következő követelményeket is (nem nevesített alapelvek):
hasznosíthatóság elve
helytállóság elve
semlegesség elve (tárgyilagosság)
időszerűség elve
A vállalkozás folytatásának elve
A számviteli törvény szerint a beszámoló elkészítésekor és a könyvvezetés során abból kell kiindulni,
hogy a gazdálkodó a belátható jövőben is fenn tudja tartani működését, folytatni tudja tevékenységét,
nem várható a működés beszüntetése vagy bármilyen okból történő jelentős csökkenése.
Ha a vállalkozás folytatásának elve nem alkalmazható, a vagyon nagyságának pontos meghatározása
válik elsőrendűvé. Ilyen esetekben – pl. csődeljárás, felszámolás, átalakulás, végelszámolás stb. – a
múltbeli költségen való értékelés helyett a piaci értéken történő értékelés kerül alkalmazásra.
A vállalkozás folytatásának elve lényegében a többi alapelv érvényesülésének feltételét jelenti, nem is
tekinthető számviteli alapelvnek. Ha a vállalkozás folytatásának elve nem érvényesül, úgy a számviteli
alapelvek többsége sem alkalmazható.
A teljesség elve
A számviteli törvény szerint a gazdálkodónak könyvelnie kell mindazon gazdasági eseményeket,
amelyek az eszközökre és a forrásokra, illetve a tárgyévi eredményre gyakorolt hatását a beszámolóban
ki kell mutatni, ideértve azokat a gazdasági eseményeket is, amelyek
az adott üzleti évre vonatkoznak,
a mérleg fordulónapját követően, de még a mérleg elkészítését megelőzően váltak ismertté,
a mérleg fordulónapjával lezárt év gazdasági eseményeiből erednek, a mérleg fordulónapja előtt
még nem következtek be, de a mérleg elkészítését megelőzően ismertté váltak.

A mérlegkészítés napját – a mérlegkészítés időpontját – a számviteli törvény nem írja elő, azt a
vállalkozónak kell – a vállalkozás sajátosságait is figyelembe véve – számviteli politikájában
meghatároznia.
A fordulónap és a mérlegkészítés napja közötti időtartam szolgál azon számviteli feladatok
végrehajtására, amelyek szükségesek a beszámoló elkészítéséhez.
A teljesség elvének érvényesítése nem jelenti a beszámolási időszak meghosszabbítását, azaz az
maximum egy év lehet.
A valódiság elve

20
A valódiság elve azt a követelményt fogalmazza meg, hogy a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban
szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is
megállapíthatóknak kell lenniük. Értékelésüknek meg kell felelnie a számviteli törvényben előírt
értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak.
Azaz a valódiság elve a beszámoló tételeinek leltárral való alátámasztását jelenti, mivel a könyvek év
végi zárásához, a beszámoló elkészítéséhez olyan leltárt kell összeállítani, amely tételesen, ellenőrizhető
módon tartalmazza a vállalkozónak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait mennyiségben
és értékben.
Az óvatosság elve
Az óvatosság elve szerint nem lehet eredményt kimutatni akkor, ha az árbevétel, a bevétel pénzügyi
realizálása bizonytalan. A tárgyévi eredmény meghatározása során az értékvesztés elszámolásával, a
céltartalék képzésével kell figyelembe venni az előrelátható kockázatot és feltételezhető veszteséget akkor
is, ha az üzleti év mérlegének fordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között vált ismertté. Az
értékcsökkenéseket és a céltartalékot el kell számolni, függetlenül attól, hogy az üzleti év eredménye
nyereség vagy veszteség.
Az óvatosság elvéből következően a nem realizált eredmény nem szolgálhat az adózás, illetve az
osztalékfizetés alapjául, ebből következően a beszámolóban sem lehet azt kimutatni. Természetesen
nemcsak a tulajdonosok, a befektetők megbízható és valós tájékoztatása szükséges, hanem a hitelezőket is
a valós jövedelemtermelő képesség érdekli. Ugyanis, ha a valóságosnál nagyobb eredményt mutat ki a
vállalkozó, de az valójában nem realizálódik, úgy előbb-utóbb tőkevesztés jelentkezik és pénzügyi
gondokkal kell szembenézni.
Az összemérés elve
A számviteli törvény szerint az éves beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót készítőknél az adott
időszak eredményének meghatározásakor a tevékenységek adott időszaki teljesítéseinek elismert bevételeit
és a bevételeknek megfelelő költségeit (ráfordításait) kell számításba venni, függetlenül a pénzügyi
teljesítéstől. A bevételeknek és a költségeknek ahhoz az időszakhoz kell kapcsolódniuk, amikor azok
gazdaságilag felmerültek.
Az összemérés elve azt jelenti a kettős könyvvitelt vezető vállalkozóknál, hogy az árbevételt akkor kell
elszámolni, amikor az áru szállítása, a szolgáltatás elvégzése ténylegesen a szerződés szerint megtörtént.
Az árbevétellel szembe kell állítani azokat a költségeket, amelyek az áru (termék) értékesítése, a
szolgáltatás teljesítése érdekében felmerültek.
A tartalom elsődlegessége a formával szemben elv
Ez az alapelv azt jelenti, hogy a beszámolóban és az azt alátámasztó könyvvezetés során a gazdasági
eseményeket, ügyleteket a gazdasági tartalmuknak megfelelően kell szerepeltetni.
Egyedi értékelés elve
Az egyedi értékelés elve szerint az eszközöket és a kötelezettségeket a könyvvezetés és a beszámoló
elkészítése során egyedileg kell rögzíteni és értékelni.

Az eszközök és kötelezettségek egyedenkénti rögzítése teremti meg a lehetőséget az egyedi

értékeléshez. Az egyedi értékelés elvét támasztja alá a tételes leltár, ugyanis az eszközök meglétét csak
egyedileg lehet megállapítani. Fontos szabály a gyakorlati munka szempontjából, hogy egyedi
értékelésnek minősül a különböző időpontokban beszerzett, általában csoportosan nyilvántartott, azonos

21
paraméterekkel rendelkező eszközöknél az átlagos beszerzési áron, továbbá a FIFO (first in first out)
módszerrel történő értékelés is.14
Néhány esetben sajátosan érvényesül az egyedi értékelés elve. Így
vevőnként, az adósonként kisösszegű követeléseknél – a vevők, az adósok együttes minősítése alapján – az
értékvesztés összege ezen követelések nyilvántartásba vételi értékének százalékában is meghatározható,
a készletek körében az értékvesztés összege a – fajlagosan kis értékű – készleteknél a vállalkozó
által kialakított készletcsoportok könyv szerinti értékének arányában is meghatározható.
A bruttó elszámolás elve
A bruttó elszámolás elve azt jelenti, hogy a bevételek és a költségek (ráfordítások), illetve a követelések és a
kötelezettségek egymással szemben nem számolhatók el. Kivétel csak azokban az esetekben lehetséges,
amelynél erre a Szt. kifejezetten megengedő (kötelező) szabályt ír elő. Így a pénzügyi műveletek eredménye
elszámolásánál.
A bruttó elszámolás elvének megsértése a beszámoló informatív jellegét szűkítené. A bevételek és a
költségek, illetve a követelések és a kötelezettségek egymással szembeni elszámolása – azaz nettó
módon való elszámolása – sértené a megbízható, valós kép bemutatását.
Különösen fontos a bruttó elszámolás elvének érvényesítése az eredménykimutatás összeállítása során,
ugyanis csak ezen elv maradéktalan figyelembe vétele teszi lehetővé az eredmény alakulására ható
tényezők, valamint az eredménykategóriák bemutatását.
Az időbeli elhatárolás elve15
Az időbeli elhatárolás elve azt jelenti, hogy az éves beszámolót (egyszerűsített éves beszámolót)
készítőknél az olyan gazdasági események kihatásait, amelyek két vagy több üzleti évet is érintenek, az
adott időszak bevételei és költségei között olyan arányban kell elszámolni, ahogyan az az alapul szolgáló
időszak és az elszámolási időszak között megoszlik. A kettős könyvvitelt vezető vállalkozók esetében
előfordulhat, hogy egy gazdasági esemény két vagy több elszámolási időszakot érint. Az időbeli
elhatárolás elvét érvényesítendő a bevételeket, illetve költségeket ebből következően meg kell osztani.
Az időbeli elhatárolás elve az összemérés elvéhez kapcsolódó kiegészítő elv, de szoros kapcsolatban
van a teljesség és a valódiság elvével is.
Az éves beszámoló mérlegében éppen az időbeli elhatárolás elvének maradéktalan érvényesítése
érdekében részletesen be kell mutatni az aktív és passzív időbeli elhatárolást jelentő tételeket.
A lényegesség elve
Lényegesnek minősül a beszámoló szempontjából minden olyan információ, amelynek elhagyása vagy téves
bemutatása – az észszerűség határain belül – befolyásolja a beszámoló adatait felhasználók döntéseit (a
lényegesség elve). Egy-egy tétel lényegessé minősítését más hasonló tételekkel összefüggésben kell
megítélni. A megfogalmazásból érzékelhető, hogy a lényegesség elve szubjektív elemeket is tartalmazhat. A
vállalkozó az adott körülmények ismeretében ítélheti meg az információ lényeges vagy nem lényeges voltát,
azaz, hogy elhagyható-e vagy feltétlenül szükséges. A lényegesség kritériumait a vállalkozónak a számviteli
politikában kell rögzítenie.
Ki kell emelni, hogy a lényegesség elve alapvetően a beszámoló összeállítása során kerül érvényesítésre.
Ezt azért is hangsúlyozzuk, mert minden gazdasági esemény hatását – a bizonylat alapján – a
könyvekben rögzíteni kell. Nem dönthet úgy a vállalkozó, hogy valamely gazdasági esemény
(bizonylat) hatását nem rögzíti könyveiben, mert az nem lényeges!

14 Eszközök értékelésével részletesen külön fejezetben foglalkozunk.

15 Az időbeli elhatárolásokkal a „1.18. Bevezetés az időbeli elhatárolásokba” fejezetben és a „Pénzügyi számvitel I. (egyes
mérlegtételek számvitele) fejezetben foglalkozunk.

22
A költség-haszon összevetésének elve
Ezen alapelv szerint a beszámolóban (a mérlegben, az eredménykimutatásban, a kiegészítő
mellékletben) nyilvánosságra hozott információk hasznosíthatósága (hasznossága) álljon arányban az
információk előállításának költségeivel. Másképpen fogalmazva az éves beszámolóban szereplő
információból nyerhető haszon haladja meg az információ előállításának költségeit.
Tehát a költség-haszon összevetésének elve gazdaságossági követelményt fogalmaz meg. (Emiatt
használatos a gazdaságosság elve megnevezés is.)
A számviteli törvény a könyvvezetésre, illetve a beszámolókészítésre vonatkozóan több költségkímélő
megoldást tesz lehetővé. A vállalkozásnak kell kiválasztani a legkedvezőbb megoldást. A
gazdaságosság elvét célszerű minden olyan esetben alkalmazni, amikor egy gazdasági esemény
számviteli, vagy más költségei indokolatlanul meghaladják az abból származó bevételeket (hasznot).
Vizsgálni kell, hogy a többletinformáció haszna arányban áll-e a ráfordított költséggel.
A világosság elve
A világosság elve azt a követelményt fogalmazza meg, hogy a könyvvezetést és a beszámolót
áttekinthető, érthető, a számviteli törvénynek megfelelően rendezett formában kell elkészíteni.
A világosság elve a számviteli rendszer egészére vonatkozó alapelv. Az érthetőség, az áttekinthetőség azt
jelenti, hogy a beszámoló a számvitelhez értő szakemberek számára informatív tartalmú kell legyen.
Az áttekinthetőséget segíti a mérleg és az eredménykimutatás szerkezeti felépítése és részletezése. A
törvény csak az előírt tagolást tartalmazza, de természetesen a megadott tételek további tagolása
megengedett. A tételek összevonásánál azonban figyelembe kell venni, hogy az nem veszélyeztetheti
a megbízható és valós összkép bemutatását és nem korlátozza a világosság elvének érvényesítését.
Ebből következően az összevonások, illetve a további tagolások célszerű megoldásait a számviteli
politikában rögzíteni kell. Új tételek is felvehetők, ha azok jogszabály szerinti tartalmát az előírt séma
szerinti tételek egyikének számviteli törvény szerinti elnevezése, tartalma sem fedi le. Az új tételek
tartalmát és az elkülönítés indokait a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.
A folytonosság elve
A folytonosság elve azt jelenti, hogy az üzleti év nyitó adatainak meg kell egyezniük az előző üzleti év
záró adataival. Az egymást követő években az eszközök és források értékelése, az eredmény
számbavétele csak a számviteli törvényben meghatározott szabályok szerint változhat.
A különböző időszakok beszámolóját úgy kell összeállítani, hogy biztosított legyen az
összehasonlíthatóság. Ez az által is biztosított, hogy a mérlegben és az eredménykimutatásban minden
tételnél fel kell tüntetni az előző üzleti év megfelelő adatát is. Így elérhető, hogy a beszámoló adatait
elemezni lehet, vagyis a változások mértéke és nagysága vizsgálható.
A következetesség elve
A következetesség azt jelenti, hogy a beszámoló tartalma és formája, valamint az azt alátámasztó
könyvvezetés tekintetében az állandóságot és az összehasonlíthatóságot biztosítani kell.
Ez a számviteli alapelv elsősorban a vállalkozás számviteli politikájának az egymást követő
időszakokban való következetes alkalmazását jelenti. Nyilvánvalóan a választott értékelési eljárások
csak akkor változtathatók meg, ha a számviteli törvény azt előírja, illetve a körülmények azt szükségessé
teszik.
A nem nevesített alapelvek
A megbízható és valós összkép biztosításához az éves beszámolóban szereplő információknak meg kell
felelniük néhány olyan alapvető követelménynek is, amelyet a Szt. számviteli alapelvként jelenleg nem
nevesít.

23
a) A hasznosíthatóság elve
Ezen alapelv azt a követelményt fogalmazza meg, hogy a beszámoló olyan adattartalommal és olyan
formában (csoportosításban) álljon az érdekeltek rendelkezésére, hogy az segítsen az üzleti események
értékelésében, a korábbi értékelés megvalósításakor vagy azok módosításakor.
A hasznosíthatóság elvéhez hozzá tartozik a múltbéli események olyan módon történő bemutatása, hogy
az információ előrejelző és megerősítő funkciói összekapcsolódhassanak.
b) A semlegesség elve
A semlegesség (tárgyilagosság) elve azt a követelményt fogalmazza meg, hogy az éves beszámoló
információinak előítélettől és elfogultságtól mentesnek kell lennie. A beszámoló akkor minősíthető
semlegesnek, ha annak törvényben meghatározott tartalma, az információ kiválasztása és bemutatása
révén az információ felhasználóit és a döntéshozókat nem egy előre meghatározott döntésre orientálja.
c) Az időszerűség elve
Az időszerűség elve azt jelenti, hogy a beszámoló információi indokolatlanul ne túl későn álljanak
rendelkezésre. Nyilvánvalóan az indokolatlanul késedelmesen rendelkezésre bocsátott információ elveszítheti
hasznosíthatóságát.
A vállalkozásoknak – a számviteli törvényben rögzített időkorlátot figyelembe véve – a számviteli
politikában kell szabályozniuk a beszámoló készítésének napját. Természetesen azt kell alapelvnek
tekinteni, hogy az időszerűség és a megbízhatóság érvényesülésével optimális időben elégítse ki a
vállalkozó a beszámolót felhasználók információs igényét.
d) A helytállóság elve
A helyállóság elvének érvényesítése biztosítja, hogy a beszámolóban szereplő információk mentesek a
tévedéstől, az előítélettől. Ebből következően az információk döntésekhez felhasználhatók és nem kell
tartani attól, hogy azok félrevezetőek.

9. Számviteli politika
A számviteli törvényben rögzített alapelvek, értékelési előírások alapján ki kell alakítani és írásba kell
foglalni a vállalkozó adottságainak, körülményeinek leginkább megfelelő – a törvény végrehajtásának
módszereit, eszközeit meghatározó – számviteli politikát.
A számviteli politika keretében rögzíteni kell azokat a gazdálkodóra jellemző szabályokat, előírásokat
és módszereket, amelyekkel meghatározza a vállalkozó, hogy mit tekint a számviteli elszámolás, az
értékelés szempontjából lényegesnek, jelentősnek, nem lényegesnek, nem jelentősnek, a számviteli
törvényben biztosított választási, minősítési lehetőségek közül melyeket, milyen feltételek fennállása
esetén alkalmazza, illetve az alkalmazott gyakorlatot milyen okok miatt kell megváltoztatnia.
A számviteli politika a vállalkozó adottságaihoz, sajátos körülményeihez igazított, a számviteli
alapelvek, a számviteli jogszabályok alapján kialakított, a számviteli elszámolások, az eszközök-
források értékelése, a számviteli beszámoló készítése során alkalmazott számvitel-politikai döntések,
végrehajtási módszerek, eszközök, sajátos szabályok összessége.
A számviteli politika keretében hozott döntések, szabályozások az adott vállalkozóra kötelező
érvényűek, azoktól eltérni csak a számviteli politika módosítása, változtatása után, a módosított, a
megváltozott szabályzatok elfogadása után, az azokban foglaltaknak megfelelő módon lehet. Az
újonnan alakuló vállalkozás köteles a megalakulás (átalakulás) időpontjától számított 90 napon belül
számviteli politikáját elkészíteni. Amennyiben törvényi előírásokban változás következik be, úgy a

24
törvénymódosítás hatálybalépését követő 90 napon belül a vállalkozónak is módosítania kell saját
számviteli politikáját.
A számviteli politika elkészítéséért, módosításáért, változtatásáért a vállalkozó képviseletére jogosult
személy a felelős. Az elfogadott számviteli politikát, annak részeit a vállalkozó képviseletére jogosult
személy köteles a1áírni. A számvitel-politikai döntések megváltoztatása esetén a változtatások
számszerűsített hatását indokolt a kiegészítő mellékletben bemutatni.
A hatályos számviteli szabályozás szerint a számviteli politika keretében el kell készíteni:
 az eszközök és a források értékelési szabályzatát,
 az eszközök és a források leltárkészítési és leltározási szabályzatát,
 az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot;
 a pénzkezelési szabályzatot.
Ezen kívül a számviteli politika részei:
 a számlarend,
 a bizonylati szabályzat.
A számviteli jogszabályokban előírt követelmények teljesülése érdekében a vállalkozó a számviteli
politika keretében más belső szabályzatokat is készíthet, a felsoroltakat – a velük szemben támasztott
követelmények megtartása mellen – összevonhatja, illetve továbbtagolhatja.

Az általános jellegű számvitel-politikai döntések

A beszámoló választott formája, az alkalmazott könyvvezetés módja
A vállalkozó a számviteli törvényben meghatározott feltételek mellett dönthet a beszámoló
formájáról és az alkalmazott könyvvezetés módjáról. Ezen döntését a számviteli politikában
rögzítenie kell. A vállalkozó a meghatározott feltételek teljesítése esetén dönthet a beszámoló
pénzneméről is.
A beszámoló mérlegének formája
A számviteli törvény 1. számú melléklete kétféle mérlegsémát tartalmaz. Az “A” változatú mérleg
mérlegszerű, a “B” változatú mérleg pedig lépcsőzetes felépítésű. A vállalkozó szabadon választhat
a mérlegsémák közül, és természetesen joga van megváltoztatni a korábban választott mérlegsémát.
A beszámoló eredménykimutatásának formája
A számviteli törvény szerint az eredménykimutatás összeállítható összköltség és forgalmi költség
eljárással, amelyek közül a vállalkozónak választania kell.
A naptári évtől eltérő üzleti év
A törvény előírásait figyelembe véve a vállalkozónak dönteni kell a naptári évtől eltérő üzleti évre
való áttérésről, illetve a naptári évtől eltérő üzleti évről a naptári évre való visszatérésről.
A mérlegkészítés időpontjának megállapítása
A mérlegkészítés időpontját a fordulónap és a letétbehelyezés időpontja között úgy kell kijelölni,
hogy ezen időpontig a megbízható és valós vagyoni helyzet bemutatásához szükséges értékelési
feladatokat el lehessen végezni.
A könyvviteli zárlat gyakoriságának és időpontjának meghatározása
A számviteli törvény nem írja elő a könyvviteli zárlat időpontját, azt a vállalkozónak kell megállapítania.
A számviteli törvényben csak az év végi zárlatra van utalás, illetve az olyan esetekre, amikor a
vállalkozónak a számviteli adatokon alapuló adatszolgáltatási kötelezettsége van. Természetesen a

25
 vállalkozó döntése alapján lehet havi és negyedévi zárlat is. Ezek tartalmát és időpontját ugyancsak a
számviteli politikában kell rögzíteni.

Az eszközök és források értékelési szabályzata

Az értékelési szabályzat célja, hogy a számviteli törvény előírásainak és a számviteli alapelveknek
megfelelően – figyelembe véve a vállalkozás sajátosságait is – a választási lehetőségek közül a
legmegfelelőbb kiválasztásával segítse a beszámoló valós információ tartalmának biztosítását.
Az eszközök bekerülési (beszerzési és előállítási) értékének megállapítása
A számviteli törvény meghatározza az eszközök bekerülési értéke megállapításának módját.
Alapvetően egységesen kezeli a törvény az eszköz értékét vásárlás és saját előállítás esetén. A
szabályozás során arra kell kitérni, hogy milyen ráfordításokat kell, illetve lehet figyelembe venni a
bekerülési érték megállapítása során. Ha a törvény lehetőséget biztosít alternatív megoldásra, úgy a
vállalkozónak dönteni kell a választott megoldást illetően.
A külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek bekerülési értékének meghatározása
A vállalkozónak dönteni kell, hogy a külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek
bekerülési forintértékének (devizában történő könyvvezetés esetén a forint pénzértékre szó1ó
eszközök és kötelezettségek bekerülési devizaértékének) meghatározásakor a számviteli törvényben
megadottak közül melyik megoldást választja.
Az értékcsökkenés elszámolása, a vállalkozás amortizációs politikája
Szabályozni szükséges a maradványérték meghatározásának módját, a hasznos élettartam
meghatározására vonatkozó összefüggéseket, a leírás módjának megválasztását befolyásoló
szempontokat.
Azokban az esetekben, amikor a számviteli törvény időbeli korlátot határoz meg az értékcsökkenés
elszámolásánál (alapítás-átszervezés aktivált értéke, kísérleti fejlesztés aktivált értéke, üzleti vagy
cégérték), a vállalkozónak kell eldönteni a választott leírási idő hosszát.
A számviteli törvény lehetővé teszi a kisértékű – 200 000 Ft egyedi bekerülési érték alatti – vagyoni
értékű jogok, szellemi termékek és tárgyi eszközök egyösszegben történő leírását. A vállalkozónak
dönteni kell abban, hogy mely eszközökre alkalmazza ezt a lehetőséget. Dönteni kell az egy
összegben leírt eszközök nyilvántartásának módjáról is (csak analitikus, vagy analitikus és főkönyvi
nyilvántartás).
Ha az évenként elszámolásra kerülő értékcsökkenés megállapításakor (megtervezésekor) figyelembe
vett körülményekben (az adott eszköz használatának időtartamában, az adott eszköz értekében és a
várható maradványértékben) lényeges változás következett be akkor a terv szerint elszámolásra kerülő
értékcsökkenés megváltoztatható, de a változás eredményre gyakorolt számszerűsített hatását a
kiegészítő mellékletben be kell mutatni. A számviteli politikában rögzíteni kell, hogy mi tekinthető
lényeges változásnak.
A terven felüli értékcsökkenés elszámolásának, illetve a visszaírás elszámolásának szabályait szintén
tartalmaznia kell a számviteli politikának. (A piaci ár milyen módon kerül meghatározásra, mit tekint
jelentős eltérésnek a vállalkozó?)
A készletértékelési eljárások
A számviteli politika kialakítása során abból kell kiindulni, hogy a vállalkozó a számviteli törvény
szerint a készleteket több módszer szerint is értékelheti. Az évközi folyamatos elszámolás esetén a
készletváltozások elszámolhatók egyedileg tételesen hozzárendelhető beszerzési áron/előállítási költségen, a
beszerzési értékek alapján számított átlagos (súlyozott) beszerzési áron/előállítási költségen, FIFO módszer
alapján.

26
A valuta/deviza készletek elszámolásának módja
A számviteli törvény előírásai szerint a valuta és devizakészleteknél az évközi könyvviteli elszámolásnál
különböző lehetőségek közül választhat a vállalkozó. A választott módszert a számviteli politikában kell
rögzíteni.

A leltárkészítési és leltározási szabályzat

A leltárkészítési és leltározási szabályzatnak a következő kérdéskörökkel kell foglalkoznia:
 a leltározás előkészítése során elvégzendő feladatok meghatározása,
 a leltározási egységek (körzetek) kijelölése,
 a leltározás bizonylati rendjének szabályozása,
 a leltározás módja, az értékelés szabályai,
 a leltár technikai feltételeinek, eszközeinek biztosítása,
 a leltárfelvételek anyagának (dokumentumainak) a feldolgozási és megőrzési módja,
 a leltározás és a könyvvitel adatai egyeztetésének módja,
 a leltározás és az értékelés ellenőrzésének módja,
 a leltárkülönbözetek megállapításának és rendezésének módja.
A szabályzathoz kapcsolódóan évente célszerű leltározási ütemtervet készíteni.

Önköltségszámítási szabályzat
Az önköltségszámítási szabályzat összeállításának célja a saját termelésű készletek közvetlen
önköltségének, a saját előállítású eszközök aktivált értékének meghatározása. Az önköltségszámítás
célja a termék, a szolgáltatás önköltségének meghatározása.
A szabályzatot úgy kell összeállítani, hogy érvényesüljenek az önköltségszámítással szembeni
követelmények. Ezek a következők:
 minden termékre (szolgáltatásra) csak annyi költséget szabad elszámolni, amennyi az
előállításával kapcsolatban ténylegesen felmerült,
 előtérbe kell helyezni a közvetlen költségként való elszámolást,
 az azonos jellegű költségeket minden időszakban azonos módon kell elszámolni,
 minden költséget egyszer maradéktalanul el kell számolni,
 lökésszerűen jelentkező ráfordításokat időbelileg el kell határolni stb.
A vállalkozónak a számviteli politika keretében el kell készítenie az önköltségszámítás rendjére
vonatkozó belső szabályzatot, amelyben legalább a következőket kell rögzíteni:
 a kalkulációs egységet, azaz az önköltségszámítás tárgyát, a kalkulációs egységek
kijelölését,
 a kalkulációs sémát, a költségtényezők tartalmát,
 a termékre megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolható költségek
felosztásának módját, az önköltségszámítás módszereit,
 a költségek utalványozásának, elszámolásának és felosztásának dokumentálását, bizonylati
rendjét,
 az önköltségszámítás készítésének időpontjait, a kalkulációs időszakot,
 az önköltségszámítás és a könyvvitel adatai egyeztetési módját,
 az önköltségszámításhoz szükséges adatok szolgáltatásáért és ellenőrzéséért felelős személy
munkakörét.
Az önköltségszámítási szabályzat készítési kötelezettség alól mentesül
 az egyszerűsített beszámolót és az egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozó,
továbbá
 az a vállalkozó, ahol az értékesítésnek az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített
szolgáltatások értékével csökkentett nettó árbevétele valamely üzleti évben az egy

27
 milliárd forintot vagy a költségnemek szerinti költségek együttes összege az ötszáz
millió forintot nem haladja meg.
A mentesített körben is előfordulhat az előállítási költség meghatározásának igénye, emiatt ennek
szabályozása feltétlenül szükséges. Ebből következően ez esetben is meg kell határozni az előállítási
költség
(a közvetlen önköltség) kiszámításának módját. A szabályokat ez esetben az értékelési szabályzatban
kell rögzíteni. Mindenképpen dönteni kell arról, hogy a közvetlen önköltséget milyen módszerrel
határozzák meg: a közvetlen költségek gyűjtésével, norma alapján, utókalkulációval, vagy év végén az
eladási árból történő visszaszámítással, a befejezetlen termelést teljesítési fok alapján arányosítással.

Pénzkezelési szabályzat
A vállalkozásoknak a számviteli törvény szerint kötelező összeállítaniuk a pénz és értékkezelési
szabályzatukat. A szabályzatot a pénz- és értékkezelésre vonatkozó jogszabályok alapján kell
kidolgozni.
A legfontosabb szabályozandó kérdések a következők:
 a pénztár szervezete (a pénztárossal szemben támasztott követelmények, a pénztáros
felelőssége, a pénztáros feladatai, a pénztárellenőr feladata)
 a pénztár létesítése, kialakítása, működtetése (a házipénztár létesítésének, kialakításának
feltételei),
 a pénzmozgások bizonylati rendje, követelményei, a pénztári nyilvántartások,
 az értékpapírok megőrzése, kezelése, nyilvántartása,
 az értékek, letétek kezelése, nyilvántartása.
A szabályzat keretében rögzíteni kell a pénzforgalom szabályait a bankszámlákon és a
készpénzforgalomban. Rögzíteni kell, hogy ki rendelkezik a bankszámla felett, meddig terjed a
felelőssége, ki végzi a készpénz-kezelést, ki vezet a készpénzforgalomról naprakész-
nyilvántartást, hogyan történik a készpénzforgalom bizonylatolása, melyek a készpénz-szállítással
kapcsolatos alapvető biztonsági követelmények.

Számlarend
A vállalkozás által összeállított számlatükör tartalmazza minden alkalmazásra kijelölt számla számjelét
és megnevezését. A számlarendnek az előzőeken kívül még tartalmaznia kell
 a számla tartalmát, ha az a számla megnevezéséből egyértelműen nem következik,
 a számla értéke növekedésének, csökkenésének jogcímeit,
 a számlát érintő gazdasági eseményeket, azok más számlákkal való kapcsolatát,
 a főkönyvi számla és az analitikus nyilvántartás kapcsolatát, valamint a számlarendben
foglaltakat alátámasztó bizonylati rendet.
A számviteli törvény kötelezően előírja a költségek költségnemenkénti elszámolását. E mellett
lehetséges a költségeket költséghelyek, általános költségek és tevékenységek költségei (költségviselők)
szerint is megfigyelni. A vállalkozások számviteli politikájában kell rögzíteni, hogy kizárólag az 5.
Költségnemek számlaosztály számláin könyveli a költségeket, vagy emellett használja a 6.
Költséghelyek, általános költségek és a 7. Tevékenységek költségei számlaosztály számláit is.

Bizonylati szabályzat
A bizonylati szabályzat tartalmazza a bizonylatokkal kapcsolatos, az adott vállalkozóra vonatkozó
szabályokat, előírások írásba fogla1ását, bemutatva az adott vállalkozó által használt külső és belső
számviteli bizonylatokat.

28