József Attila létösszegző versei 1935-37

József Attila:

 1905. április 11-én született Budapesten, Ferencvárosban

 egyszerű család: édesapja (József Áron) szappanfőző munkás, édesanyja (Pőcze
Borbála) mosónő
 édesapja 3 éves korában elhagyta a családot
 nehéz körülmények között él a család (József Attila testvérével nevelőszülőkhöz is
kerül Öcsödre)
 édesanyja 1919 végén rákban halt meg –> még nehezebb megélés
 édesanyja halála után a szeretethiány, az árvaság és a nincstelenség érzése
végig jelen volt életében
 1922: első verseskötete, A szépség koldusa megjelenése
 1925: Nem én kiáltok, 1929: Nincsen apám, se anyám
 1931: betegségének kezdete
 pszichoanalízissel kezelték skizofrénia ellen – nem használt, ártott (Szabad
ötletek jegyzéke)
 Költészetére hatással volt: Nyugat, avantgárd (Kassák, expresszionizmus), filozófia,
természettudományok, Bergson és Marx(i dialektika)
 a fasizmus németországi hatalomra jutása után életében a történelmi és egyéni
sors is negatívra fordul
 az emberiség és saját sorsát is egyaránt veszélyeztetettnek érezte
 költészete középpontjában mégis a reménykedő ember állt
 megjelenik az elidegenedés filozófiai fogalma is
 alapja az, hogy az ember idegenül mozog a számára adott, de a nem
számára berendezett világban, azt érzi, hogy mozgástere eleve
korlátozott, determinált
 a 30-as évek végétől a fokozatos elmagányosodás a sorsa: nemcsak
magánemberként, hanem költőként sem talál igazi közösségre – e társadalmi és
személyes válságra a jelenében próbál önmaga valami megoldást keresni, elkezdi
keresni az okokat, amelyek ide juttatták
Számvető versei:
 számvető költészet: olyan verstípus, amelyben a költő áttekinti életét,
meghatározza léthelyzetét, két típus:
 30-as életév elején (krisztusi kor; van jövőkép; megfogalmazódik, hogy mit
értünk el, és mit akarunk még; pl.: Kosztolányi Dezső: Boldog szomorú dal)
 élet végén (jelenre, múltra helyeződik a hangsúly, jövő nincs; pl.: Arany
János: Epilógus)
 József Attilának egybeesik a kettő
 kései verseinek legfontosabb témaköre a tragikus önsors felismerése, elfogadása
 a költő saját tragikus sorsának elemeit, boldogtalanságát elemzi, számvetést
készít, keresi magyarázatát, miért lett szerencsétlen, elhibázott az élete
 egyéni számvetést készít, de egyúttal általános emberi gondokat is megfogalmaz
 jelenlegi állapota értelmezhető büntetésként (mit rontott el?)
 új versalkotási módszerekre tért át, megváltozott a kifejezésmódja: tömörítő
fogalmazási mód jellemzi, egy-egy szókép vagy metafora hordozza a szimbolikus
mondanivalót, gyakoriak a helyzetrögzítő megállapítások
 versszerkezet: összefoglaló megállapítás képzi a vers magját, majd ez verssé tágul
 fegyelmezett, zárt, klasszicizálódott formák
 önmegszólító, létösszegző versek
 fő motívumok: bűn, bűnhődés, bűntudat
 gyermek és anya motívum
 gyötrő kérdéseire gyermekkori emlékeiben keresi a választ, ez a
magyarázata annak, hogy az anya alakja önálló versekben vagy
versmotívumokban igen gyakori
  kötődnek betegségéhez és kezeléséhez

 a számvető versek előzménye a Tudod, hogy nincs bocsánat c. vers

 címe is jelzi, hogy ez egy önmegszólító vers
 a költő önmagát, a válságban lévő személyiségét szólítja meg abban az
élethelyzetben, amelyben nemcsak a korábbi szerep tarthatatlansága, hanem
a következő új szerep is világossá válik
 valamennyi szerepet elutasít, egyetlen szerepet vállal, a halált – vagyis az
önmegszólítás egyúttal létösszegzés is
 alapmondat: „Légy, ami lennél: férfi.”
 következő sor: „A fű kinő utánad” – előrevetíti, hogy ez mit is
jelenthet
 egyértelművé a 8. versszakban válik: „Most hát a töltött fegyvert/
szorítsd üres szívedhez” – vagyis vond le a végső következtetést
abból, hogy az életben nincsen számodra vállalható szerep
 egy alternatívát vet föl: a Flóra-szerelemre és a lehetséges pozitív szerepekre
utal
 ezen remény előtt kemény etikai kijelentés áll: „vagy vess el minden
elvet” – ezt nem vállalhatja az etikus lény
 az eddigiek után a remény már csak önálltatás lenne: a személyiség
már minden reménytartalékát mozgósította
 a vers bűn-fogalma is fontos
 talán itt válik legegyértelműbbé, hogy mi is ez a bűn, ami nincs is,
meg van is
 a bűn az öntörvényű személyiség megalkotásának
elmaradása, az igazi szerep betöltésére való képtelenség
 három legutolsó verse: triptichon
 az első sorral a címüket az utókor adta, ezért van zárójelben
 tudomásunk szerint 1937 novemberében Balatonszárszón születtek

 Karóval jöttél…
 élethelyzet: Balatonszárszóra viszik; gyermekállapotba tér vissza
(gondoskodni kell róla)
 önmegszólító, létösszegző vers: a gyökerekig (gyermekkorig, ifjúságig) nyúl
vissza
 vizsgálat tárgyává teszi életét: hogyan nem tudott élni lehetőségeivel, hogyan
futott zátonyra élete
  gyermekkor: szerepek felvállalásának kora <-> felnőttkori sorsa: állandó
csalódás, kiábrándulás a szerepekből
 ezt az állapotot nehéz elviselni, különösen az elemi létfeltételek hiányában
(nem állnak jól anyagilag, „se késed nincs, se kenyered”, „örülj, ha jut
tüzelőfára”)
 ebben a helyzetben az egyetlen megoldás (önmaga és környezete számára
is): a halál
 felnőtt szólítja meg a gyermeket (a remény nélküli a reménykedőt)
 „aranyat ígértél nagy zsákkal/anyádnak” – gyermekkor nagyravágyó,
ábrándos ígérgetése <-> jelenkor nincstelensége
 a balatonszárszói lét a gyermeki létre emlékezteti:
 ismét együtt van a három testvér
 Hét Torony (Egri csillagokra utal) – magány, bezártság szimbóluma
 korlátozott helyzet: régen, mert gyerek volt; most, mert beteg
 a vers szókincsét, képeit a gyermekkor, a gyermeknyelv határozza
meg („csücsülsz”, „bolondgomba”)
 kérdő mondatok – önvallatás
 értelmetlen dolgokra kérdez rá („Tejfoggal kőbe miért haraptál?”) –
úgy érzi, minden cselekedte értelmetlen volt
 a bűn következménye az, hogy betegségének korlátai közé van zárva
 beletörődéssel, a nagy álmokról való lemondással zárul („Hajtsd le szépen a
fejedet.”) – halálra való utalás

 Talán eltűnök hirtelen…

 létösszegző, időszembesítő
 múlt, jelen, jövő van jelen
 jelen a legmeghatározóbb; a múlt következménye és meghatározza a
jövőt
 jövő idejű képpel indul: teljes pusztulás, nyomtalanul eltűnés („Talán eltűnök
hirtelen, akár erdőben a vadnyom”)
 számára nincs ennél negatívabb jövő (költő, azon dolgozik, hogy
maradandót alkosson)
 gyónás – megmagyarázza, hogy miért kilátástalan a jövő
 a jelen állandóan ütköztetve van a múlttal
 a jelen képe mindig magában foglalja a jövő befejezettségét, az élet
folytathatatlanságát
 a múlt sok negatív viselkedésformát tartalmaz, amit már megbánt; már
gyermekkorában is jelen volt a bűn
 a jelen negatív marad, most bánja múltbeli tetteit, vezekel
 a jövő is tragikus, mivel a múlt és a jelen is az
 önmagát vádolja: elrontotta, elhibázta életét
 bűnös, mert nem tudta kiteljesíteni személyiségét (nem jó semminek: apa,
szerető, költő)
 legfőbb hiba: másmilyennek hitte a létet, mint amilyen az valójában, fiatalként
nem gondolt a jövőre, az életet öröknek gondolta, az ember szabad
tevékenységi terepének
 a természet és az emberi életkorok jelennek meg: a zöld vadon télivé, a zöld
ágak most már zörgő száraz ágak
 már a 3-4. sorban summázza a számvetés lényegét
  hasonló a tékozló fiú vallomásához (bánat, önbírálat)
 különbség: tékozló fiú teljes bocsánatot nyer az atyjától, a vers
vallomástevője viszont teljesen magára marad, nincs hova és miért
visszatérnie

 Íme, hát megleltem hazámat…

 létösszegző
 legutolsó verse
 a haza több versében is megjelenik (Tiszta szívvel, Elégia, Hazám)
 a haza leszűkített értelemben szerepel – a végső haza: a sírföld
 nem a költő, hanem a számára adott lehetőség végzi ezt a leszűkítést
 a közösség is beletartozik a haza fogalmába – hiányzik neki, kiveti magából –
közösség nélkül nincs egyéni létezés -> csak a sír lehet megoldás
 a társadalmi körülmények is megjelennek: saját felelőssége mellett a
társadalom felelőssége is
 eljut odáig, hogy ő sem volt rosszabb, mint a többi ember, nekik is vannak
hiányosságaik
 sorsa már el van rendezve – úgy érzi, nincs rá szükség (vashatos, vasgyűrű
<-> aranykarika)
 utolsó gesztussal a közösség felé fordul: ha ő el is vész, a többi ember, az
emberiség nem pusztulhat el; léttragédiája nem kell, hogy általános legyen; a
nagy egészre nem várhat ugyanaz a kietlen sors, mint rá
Befejezés:

 mai napig vitatott kérdés, hogy 1937. december 3-án öngyilkos lett-e, vagy egy
vonatbaleset áldozata
 akkor halt meg, amikor egyre nagyobb költői hírnévre kezdett szert tenni
 1938 után viharos népszerűséggel terjedtek versei, ekkorra érett meg a társadalom
költészetének befogadására
 verseit megismerték az 1940-es évek pályakezdői: Pilinszky János, Nagy László,
Juhász Ferenc
 műveinek kiadása is megindult, többen megírták életrajzát is (Németh Andor, József
Jolán)
 2012-ben megszületett egy musical életének nagy eseményeivel Én, József Attila
címmel
 születésének napján, április 11-én a költészet napját ünnepeljük