150 a maximális pontszám

100 az írásbeli és 50 a szóbeli

1 37,5
2 38- 59
3 60- 89
4 90-119
5 120-150

Szóbeli 20 tétele

1. Nagy földrajzi felfedezések

2. Károly Róbert gazdaságpolitika
3. Trianon
4. Klasszikus ipari forradalom első szakasza
5. Magyarország népessége és nemzetiségei 18. sz.
6. Jézus élete és kereszténység élete és elterjedése
7. Három részre szakadt Magyarország élete
8. Széchenyi István és reformkor
9. 1956-os forradalom
10. Ókori athéni és USA demokrácia összehasonlítása
11. Osztrák magyar monarchia működése
12. Francia forradalom ideológiája és emberi és polgári jog nyilatkozata
13. Német fasizmus, nácizmus
14. Kommunizmus, Sztálin Szovjetunióban
15. Magyar államalapítás, Szent István
16. Rákóczi szabadságharc
17. Második világháború
18. Tatárjárás
19. Hunyadi János harcai a török ellen
20. 1848-49 szabadságharc

3 óra, 100 pont írásbelin

50 50
teszt 2 db esszé
33 pont magyar történelem 1 oldal
17 pont egyetemes történelem 0,5 oldal

Buktatók az esszénél:

van egy választási lehetőség 1 egyetemes és 1 magyar, de meg van adva melyikhez miről kell írni. Amit be
x-elünk arról kell írni. Amelyik magyart jobban tudom azt kell választani, mert több az elérhető pont, mint
az egyetemesnél. Minden esszéhez van egy kis segítség.
Pont jár:
feladat megértés (arról írok, amiről kell),
tér és időbe helyezés.
forrás használat
szakkifejezések használata
 1. Nagy földrajzi felfedezések
A XV. századtól a keletről nyugatra irányuló távolsági kereskedelmet a Török Birodalom vámolta meg. A
kereskedők személy- és vagyonvédelmét a török szultán magára vállalta, s az útvonalak biztonságossá váltak. A
kereskedelem hasznán a szultán kizárólag Velencével osztozott, amely kedvező fűszerkereskedelmet kötött a
törökökkel.

Velence ellen először az atlanti parti Portugáliában tettek lépéseket. Előnyösebb utakat kerestek Kelet
értékei felé. A XV. századra a portugálok kifejezetten a magas oldalfalú, többárbocos, hátsó kormánylapátos tengeri
járműveket, a karavellát, a kor legtökéletesebb hajóját használták és az araboktól átvett iránytűt. A portugál
tengerészek kockázatosnak tartották a bizonytalan nyugati útvonalat, s az afrikai partok mentén próbáltak eljutni
Indiába.

– 1487-ben Bartolomeo Diaz elérte az Afrika déli csücskét jelentő Jóreménység-fokot, majd később,

– 1498-ban Vasco da Gama ugyanezen az úton eljutott India nyugati partjaihoz. A portugálok nem törekedtek a
felfedezett területek leigázására. Megelégedtek védett kereskedőtelepek létesítésével. Lisszabon Európa egyik
legforgalmasabb kikötőjévé vált.

 Azt a tervet, hogy az Atlanti-óceánon nyugat felé hajózva el lehet jutni Indiába, egy itálilai tengerész, Kolombusz
Kristóf látta megvalósíthatónak. A portugál királynál jelentkező Kolombuszt a kockáztatásra hivatkozva elutasították.
A spanyol királynő három hajó kiállításával támogatta, s 1492 augusztusában indult el Palosból. 150 fős legénységgel,
1492. október 12-én érkezett a mai Bahama szigetekhez tartozó egyik sziget partjához, San Salvadorhoz. Felfedezte
Kubát, és Haitit. Kolombusz élete végéig úgy hitte, hogy India területére jutott el. Az új világrész későbbi első leírója,
Amerigo Vespucci neve után kapta az Amerika elnevezést.
Kolombusz már a bennszülöttekkel való találkozás második napján az arany- és drágakőlelőhelyek iránt
érdeklődött. A nyomába érkezett spanyolokat is az aranyláz kerítette hatalmába. Megkezdődött az őslakók alávetése,
sokak rabszolgasorsba süllyesztése és földjük teljes kifosztása, azaz a spanyol gyarmatbirodalom megszervezése. A
bányászatot föllendítette, hogy felfedezték az ezüst kinyerésének egyszerűbb és olcsóbb módját, az amalgámozást. A
munkaerő-veszteséget a hódítók, afrikaiak behozatalával pótolták. Az 1500-as években, több mint 250 ezer fekete
került így Amerikába.

Idővel a bányák termékeinél is fontosabbá váltak azok a növények, amelyeket ültetvényeken termeltek
(cukornád, illetve a rum, gyapot, dohány). Csak később vált fontossá a burgonya, a kukorica, a paradicsom és a
paprika is.

Egy spanyol szolgálatban álló portugál hajós, Fernando Magellán öt hajóval világ körüli útra vállalkozott.
1519-től 1522-ig tartó útja tisztázta azoknak a kérdéseknek egy részét, amelyek a korábbi évek fölfedezései kapcsán
felmerültek (pl. a Föld alakja, az amerikai kontinens földrajzi helyzete stb.) Spanyolországból nyugat felé hajózva
megtalálta az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán közötti átjárót. Megkerülte Dél-Amerikát, és elérte Kelet-Ázsia
szigeteit. Magellán a bennszülöttekkel való csatározásban életét vesztette. Már csak tengerészei vihették haza –
egyetlen megmaradt hajóval – a nagy hírt: a Föld valóban gömbölyű.

A felfedezések után kialakult a négy kontinensre kiterjedő világkereskedelem. A kereskedelmi úthálózat

lassan átrendeződött. Az Atlanti- és Indiai-óceán útvonalain és az északi tengereken már jóval nagyobb árutömeg
hajózott, s ez a kereskedelem gazdaságilag is lényegesen fontosabbá vált. A gazdasági kapcsolatokat Európa uralta,
az élén Spanyolországgal és Portugáliával.

Európa a behozatal révén nemesfém-bőséget élvezett. Ennek az lett a következménye, hogy visszaesett az
arany és az ezüst, valamint a nemesfémből vert pénzek értéke. Az árukért így több pénzt kellett kifizetni. Az árak
ekkor bekövetkező gyors emelkedését a kutatók árforradalomnak is nevezik. A 16. században robbanásszerűen
megnövekedett Európa népessége, s vele együtt az élelmiszerhiány. A nyugat peremvidékeinek kedvezett a
világgazdasági helyzet. Az itteni országok nagy része, beleértve Magyarországot is, hagyományosan élő állattal,
borral, gabonával kereskedett a külpiacon.

Spanyolország és Portugália nem látták szükségét az iparfejlesztésnek. Gazdaságukat megelőzték azok a

nyugat-európai országok, amelyek az iparfejlesztéssel próbáltak talpon maradni. Az itteni iparosok és vállalkozók
hamar belátták, hogy a felfedezett területek és a Nyugat peremvidékei hatalmas felvevőpiacát képezhetik a nyugat-
európai iparcikkeknek. Ám olcsó áron a céhes ipar a megnövekedett igényeket már nem tudta kielégíteni. Az újonnan
alapított manufaktúrák korszerűsége valójában a munka megszervezésében rejlett. Azt a munkafolyamatot, amely a
céhekben egy emberre hárult, a nyersanyag feldolgozásától, a késztermék elkészítéséig, most részfolyamatokra
osztották. A haszon reményében befektetett értékeket, tőkének nevezzük, az ilyen tevékenységet pedig tőkés
vállalkozásnak. Az új típusú iparűzésből és a távolsági kereskedelemből meggazdagodott társadalmi réteg tagjai a
tőkések, akik egyre nagyobb gazdasági hatalom birtokosai lettek.

Az akkori világ meghatározó gazdasági tényezője: fejlődtek a manufaktúrák, a technika, erősödtek a tőkés
vállalkozások és felgyorsult a városiasodás (pl. Észak-Itália, Franciaország, Németalföld).
2. Károly Róbert gazdaságpolitika
3. Trianon
 4. Klasszikus ipari forradalom első szakasza
5. Magyarország népessége és nemzetiségei 18. sz.
1. Népességpusztulás
A XVII-XVIII. század háborús évtizedeiben a Magyarországot ért csapások közül a legsúlyosabb
következményekkel járó és hosszútávon a legnagyobb kihatású az emberveszteség, a népességpusztulás volt.
Ennek okai: a háborúk, különösen a tizenötéves háború, a felszabadító harcok, a Rákóczi-szabadságharc
küzdelmei 1703-1711 között.
Mindegyik falvak pusztulásával, emberek legyilkolásával vagy rabságba hurcolásával, éhínségekkel,
járványokkal járt.
Magyarország demográfiai arculata jelentősen megváltozott; hatásai legerősebben az egykori Török
Hódoltságban és Erdélyben jelentkeztek, de érezhetőek voltak a Királyi Magyarország területén is.
A pusztulás területi vonatkozásai
Egész területek váltak lakatlanná a seregek nyomán, a Délvidéken a Maros vonalától délre, a Dél-
Dunántúlon és a Duna mentén egészen Pest térségéig teljes volt a népességvesztés. Az Alföldön 1 fő/km²
átlagos népsűrűség volt jellemző, Erdélyben ugyanez a mutató 25-30 fő/km² volt. Ezek a területek többnyire
alacsony domborzattal, viszonylag jó megközelíthetőséggel rendelkeztek, vagy – mint például a Duna mente
– hadi utak mentén helyezkedtek el. A jelentős pusztulástól csak a magasabban fekvő, nehezen
megközelíthető vidékek (mocsarak, lápok) menekültek meg, melyek kiestek a hadak vonulási útjából.
Az 1711-es népesedési adatok a mélyponton voltak, kb. 4 millió fő a lakosság száma.

2. Népességmozgás
A nagyarányú népességpusztulás hatására komoly változások, mozgások indultak el Magyarország
demográfiájában, melyeknek három formája alakult ki:
a.) népesség belső mozgása (belső migráció),
b.) a népesség kintről történő bevándorlása (önkéntes betelepülés) és
c.) a tudatos, szervezett betelepítés.

a.) A népesség belső mozgása (migráció)

A belső migráció a sűrűbben lakott területekről a ritkábban lakott vagy teljesen lakatlanná vált területekre
történő vándorlást jelenti.
Elsősorban az ország belső területeire irányult (Alföld, Duna-Tisza köze, Dél-Dunántúl).
Mivel a pusztítások nem egyenletesen érintették az ország területét, a jórészt sértetlenül maradt hegyvidékek
népsűrűsége magasabb volt, s így ezen országrészek lakossága a völgyek, dombságok és sík földterületek
felé indult meg.
Ezt a hatalmas népességmozgást indokolta:
- a hegyvidékek kevés és rossz minőségű termőföldjének korlátozott eltartó képessége indokolta,
- a gyéren lakott területeken fellépő munkaerőhiány,
- az ottani földbirtokosok által biztosított kedvezmények (pl. átmeneti adómentesség).

b.) bevándorlás
A bevándorlás öntevékeny betelepülés volt, azaz az ország határai mentén élő idegen ajkú népcsoportok a
szabad földterületeket, a munkaerőhiánnyal küzdő magyar nemesek átmeneti engedményeit szem előtt tartva
önként települtek be Magyarországra.
Kezdetben csupán délről indult meg a bevándorlás szerbek, bosnyákok, szlavónok, és románok részéről,
majd északról csehek, lengyelek és ruszinok érkeztek.
A szerbek (korabeli nevükön rácok) a Bácskában telepedtek le.
A románok (korabeli nevükön oláhok) Havasalföldről és Moldvából nagyszámban vándoroltak be erdélyi
területekre.
A csehek, lengyelek és ruszinok a Felvidék északi részein telepedtek le, s később beolvadtak a szlovák
nyelvű népességbe.

c.) betelepítés
A tudatos, szervezett betelepítés kisebb részben a magyar földbirtokosok, nagyobb részben a bécsi udvar
irányításával folyt. A bécsi udvar által szervezett telepítéseknél az adóalap növelése, a gazdaság talpra
állítása vezette, illetve felekezeti szempontokat is figyelembe vettek. Ezt tükrözi, hogy elsősorban katolikus
németeket költöztettek Magyarországra. A Habsburgok mindig is katolikus dinasztia volt, míg
Magyarországon már jelentős teret hódított a reformáció. A Habsburg udvar másik célja a német
betelepítéssel a népesség keveredésének elősegítése volt: „a lázadó és nyugtalan magyar vért” akarták a
német betelepítéssel csillapítani.
A betelepülő katolikus németséget már a XVIII. században sváboknak nevezték el.
A német telepeseket az udvar komoly engedményekkel ösztönözte (pl. adómentesség hat évre), sőt, egyes
helyeken (pl. Bánát) előre felépített és berendezett falvak várták az idegeneket.
Ugyanilyen szervezett telepítés volt az is, hogy I. Lipót a török kiűzése után mintegy 100 000
menedéket kérő szerbet telepített le a későbbi Határőrvidék területén, s egyházi autonómiájukért cserébe a
török határ védelmét bízta rájuk.

3. A népességmozgások következményei
a.) A szervezett és az öntevékeny betelepülésekkel a magyarság számaránya a XVIII. században jelentősen
csökkent. A XV. századi 80%-ról 40-42%-ra esett vissza.
b.) Magyarország soknemzetiségű állammá vált.
c.) A népességmozgásoknak kedvező hatása is volt: az ország újra benépesült, a munkaerőhiány megszűnt,
így biztosítva volt a gazdasági fejlődés alapja.
Az első magyarországi népszámlálás II. József uralkodása alatt, 1787-ben zárult le, s eredménye azt mutatja,
hogy az ország népessége kevesebb, mint egy évszázad folyamán megkétszereződött. Az 1711-es 4 millió
körüli népességhez képest 1787-ben a lakosság száma megközelítette a 10 millió főt. A békés évtizedek, a
gazdaság helyreállása, az éhínségek megszűnése, a nélkülözések és járványok csökkenése jól látható módon
meghozta gyümölcsét.
6. Jézus élete és kereszténység élete és elterjedése
 7. Három részre szakadt Magyarország élete
8. Széchenyi István és reformkor
9. 1956-os forradalom
ELŐZMÉNYEK:
Rákosi háttérbe szorította Nagy Imrét, s az új miniszterelnök, Hegedűs András az ő embere volt A külpolitikai helyzet
és a Szovjetunióban folyó hatalmi harc azonban számára egyre kedvezőtlenebbül alakult. Az SZKP XX.
kongresszusán (1956. február) Hruscsov élesen szembefordult a sztálinizmussal, és a hibák kijavítását tűzte ki
célul.
Így az 1953-tól kibontakozó pártellenzéket Magyarországon sem lehetett elhallgattatni, sőt a fiatal értelmiséget
magába foglaló Petőfi-kör egyre élesebben bírálta a pártvezetést. Moszkva a belpolitikai viszonyok hatására Rákosi
Mátyást lemondatta. Helyére Gerő Ernőt ültették, ami semmiképpen sem nyugtatta meg az elégedetlenkedőket. A
párton belüli reformerek Nagy Imre köré csoportosultak.
A forradalmat megelőző szellemi pezsgést az Irodalmi Újság jelenítette meg a legszemléletesebben. Már tömegeket
mozgósított Rajk László és három kivégzett társának újratemetése
(1956. október 6.).
1956 októberének második felében az egyetemi ifjúság szervezetei sorra kiváltak a kommunista ifjúsági szervezetből
(Demokratikus Ifjúsági Szövetség – DISZ), és független mozgalmat alapítottak (MEFESZ). A fővárosban és vidéki
egyetemi központokban létrejövő szervezetek követeléseiket pontokba foglalták.

A FORRADALOM KITÖRÉSE:
1956. október 23-án a követeléseket megfogalmazó egyetemi ifjúság a Petőfi-kör támogatásával tüntetést hirdetett
meg a lengyel megmozdulásokkal való szolidaritás jegyében a budapesti Bem térre. A szerveződő tüntetést a
pártvezetés először betiltotta, majd később engedélyezte. A Bem téren összegyűlt közel ötvenezer ember szabadságot,
a demokratikus viszonyok helyreállítását, a magyar önállóság megteremtését és Nagy Imre miniszterelnöki
kinevezését követelte. Az egyetemisták megmozdulásához késő délután a budapesti munkásság is nagy számban
csatlakozott.
A Parlament előtt összegyűlt százezres tömeg egy része később a Sztálin-szoborhoz vonult, hogy ledöntse a gyűlölt
diktatúra tíz méter magas talapzaton álló, nyolcméteres bronzszobrát. A tüntetők másik része a Magyar Rádió
épületéhez ment, hogy követeléseit nyilvánosságra hozza. Kitört a fegyveres felkelés, a forradalom.
A megmozdulásokat a hajnal folyamán megérkező szovjet páncélosok sem tudták leverni, sőt megjelenésük olaj volt
a tűzre, s a harcok kiszélesedtek.

A FORRADALOM BUDAPESTEN ÉS VIDÉKEN:

A következő napokban számos vidéki városban tömegtüntetésekre került sor, a forradalom országossá vált. A
megrémült pártvezetés utasítására az Elnöki Tanács október 24-én Nagy Imrét nevezte ki miniszterelnökké azzal a
céllal, hogy lecsendesítse az általánossá váló elégedetlenséget.
Október 25-én a Parlamentnél békésen tüntető tömegbe lőttek szovjet páncélosokból és a Mezőgazdasági
Minisztérium épületéből. Közel 200 halott maradt holtan a Kossuth téren. A fővárosi felkelőközpontok (Széna tér,
Baross tér, Corvin köz, Mester utca, Tűzoltó utca) támogatására általánossá vált a sztrájk.

A HATALOM MEGHÁTRÁLÁSA:
Gerőt leváltották, s helyére Kádár Jánost állították. Most már ők is forradalomnak nevezték az eseményeket,
feloszlatták a Magyar Dolgozók Párját (MDP), és Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) néven új
kommunista pártot alapítottak (november 1.).
A párt vezetésében bekövetkező változások eredményeképpen Nagy Imre meghirdette a felkelőkkel való
megegyezést, és hitet tett a forradalmi követelések végrehajtása mellett. Kihirdette a mindenki által gyűlölt ÁVH
feloszlatását, ígéretet tett a többpártrendszer visszaállítására és a szovjet csapatok Magyarországról történő
kivonására.
A felkelők és a hatalom tűzszünetet kötött, és megkezdődött az új hatalmi-politikai rendszer legfontosabb elemeinek
kiépítése, valamint a szovjet csapatok Budapestről történő kivonása is. A politikai változások betetőzéseként
november 1-jétől új, koalíciós alapon szerveződő kormány vette át az ország irányítását.
A FORRADALOM LEVERÉSE:
A szovjet vezetők október utolsó napjaiban fontolóra vették, hogy elfogadják a megváltozott Magyarországi
viszonyokat, és a magyar kormány felé is ezt az álláspontot közvetítették. Az október végi szuezi válság és az
amerikaiak nyilatkozata a be nem avatkozásról azonban megkönnyítették számukra a döntést az erőszakos
fellépés mellett. 1956. november 1-jén, miközben a koalíciós alapon szerveződő Nagy Imre-kormány megkezdte
munkáját, megindult a magyarországi szovjet csapatok megerősítése. A magyar kormány kényszerhelyzetbe került:
Nagy Imre bejelentette Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből.
Az országban lecsillapodni látszódtak a politikai indulatok és megteremtődtek a békés építőmunka feltételei. A
szovjetek azonban már kidolgozták a „Forgószél” fedőnevű hadműveletet a forradalom leverésére.
A nyílt szovjet támadás november 4-én hajnalban indult meg döntő túlerővel. A magyar honvédség csak
szórványosan védekezett, jelentősebb ellenállást a budapesti fegyveres csoportok fejtettek ki. A kézifegyverekkel
felszerelt felkelők komoly veszteségeket okoztak a szovjet csapatoknak, azonban az egyenlőtlen küzdelemben csak
néhány napig tudtak kitartani. November 11-re sikerült a szovjeteknek felszámolni a legfontosabb ellenállási
központokat.

10. Ókori athéni és USA demokrácia összehasonlítása

11. Osztrák magyar monarchia működése
12. Francia forradalom ideológiája és emberi és polgári jog nyilatkozata
13. Német fasizmus, nácizmus
14. Kommunizmus, Sztálin Szovjetunióban
15. Magyar államalapítás, Szent István
1. Előzmények
895-ben megkezdődött a magyarok letelepedése a Kárpát-medencébe. 903-ra birtokukba vették a Kárpát-
medencét, és 899 és 970 között a források szerint 43 hadjáratot indítottak Nyugat-Európa államai és a
Bizánci Birodalom ellen. A magyar nép fennmaradása azonban attól függött, mennyiben tudnak
alkalmazkodni ahhoz a feudális rendszerhez és keresztény kultúrához, amely már Európában működött a 10.
században.
2. A fejedelmi törzs megerősödése
A honfoglalás és a letelepedés törzsenként történt, de Árpád fejedelem ettől függetlenül is nagyhatalommal
bírt a Kárpát-medencében. A 10. században a fejedelmi család fokozatosan erősítette pozícióját. Árpád
utódai nem vettek részt a hadjáratokban, eleve az ország középső részeire tették szállásterületüket, sőt
fokozatosan más törzsekét is elfoglalták, ugyanis a csatákban legyengült törzsek nem tudtak jelentős
ellenállást kifejteni. A fejedelmi hatalom térhódításával szemben egyes törzsfők is igyekeztek befolyásukat
növelni, így a 10. század második felére Erdélyben a gyula, Dunántúlon pedig a horka vált független
hatalommá.
Az államalapításhoz vezető úton fontos lépés volt a fejedelmi hatalom öröklődésének rendezése. A szokásjog
alapján a nemzetség legidősebb tagját jelölték utódnak (senioratus), akinek jogában állt elődjének özvegyét
feleségül venni (levirátus). A senioratussal szemben a nyugati keresztény államokban már a primogenitura elve
érvényesült, vagyis az elsőszülött fiú lett az örökös. Ezt alkalmazta Géza fejedelem, Árpád dédunokája, amikor fiát,
Istvánt jelölte ki utódjául.
3. Géza fejedelem politikája (972-997)
Géza fejedelem felismerte, hogy korának Európája átalakult. Feladata pedig az, hogy az Európába való
beilleszkedés feltételeit megteremtse. Ezért 973-ban Quedlinburgban békét kötött I. Ottó német-római
császárral és hittérítő papokat kért tőle. Törekedett, hogy a szomszédos országokkal jó viszonyt alakítson
ki, s ezt házasságpolitikával érte el: ő maga legnagyobb vetélytársa, az erdélyi gyula lányát, Saroltot vette
feleségül, fiának Vajknak a bajor hercegnőt, Gizellát választotta feleségül, leányait egy magyar úrhoz, Aba
Sámuelhez, és a velencei dózséhoz, Orseolo Ottóhoz adta.
A kereszténység terjesztését komoly feladatnak tartotta, ő maga is megkeresztelkedett, bár régi hitéhez is
ragaszkodott. Fiát, Vajkot azonban keresztény módon neveltette, aki a keresztségben az István nevet kapta.
Géza 996-ban Szent-Márton-hegyén bencés szerzetesek segítségével megalapította az első magyar
apátságot, amely által Pannonhalma alapjait rakta le.
4. István, a fejedelem (997-1000)
A keleti öröklési rend szerint (seniorátus) a család legidősebb tagja, Koppány lett volna Géza utódja, így
amikor István lett a fejedelem, Koppány 998-ban megtámadta a Sarolt által birtokolt Veszprém várát.
István német vezérek segítségével legyőzte Koppányt, Somogy urát. Testét felnégyelték és figyelmeztetésül
a győri, a veszprémi, az esztergomi és a gyulafehérvári vár kapujára tűzték ki testrészeit.
5. István, a király (1000-1038)
A keresztény állam megteremtésének első feltétel az volt, hogy István királlyá koronáztassa magát. II.
Szilveszter pápától kért és kapott koronát István, melyet Asztrik apát hozott el neki Rómából. 1000
karácsonyán került sor a koronázásra. István apostoli hatalmat kapott a magyar püspökök kinevezésére és
az egyházszervezés dolgában. Elérte, hogy ne kerüljön függésbe se a pápától, sem pedig a német-római
császártól.
Ezt követően megerősítette hatalmát az egész országban: 1003-ban legyőzte az erdélyi Gyulát, majd
1008-ban a Maros-vidék urát, Ajtonyt. István tehát Magyarország teljes hatalmú ura és királya lett.
6. A keresztény egyház megszervezése
István király 12 püspöki székhely felállítását tervezte, melyek közül 10-et létre is hozott. Esztergom és
Kalocsa már kezdettől fogva érsekség volt. A nyolc püspökség pedig a következő: Veszprém, Vác, Győr,
Pécs, Eger, Bihar, Gyulafehérvár, és Csanád. (Térkép!)
Apátságokat alapított, Pannonhalma alapító oklevelét 1002-ben adta ki. A pécsváradi, a bakonybéli, a
marosvári és a zalavári apátságokat a pannonhalmihoz hasonlóan bencések alapították.
7. A vármegyék kialakítása
István király a közigazgatás alapjául 45 vármegyét hozott létre. A megye szó határt, határral körülvett
területet jelent. A vármegyét a megyésispán irányította. A vármegyétől független vár élén a várispán állt. A
várhoz elszórtan tartozó birtokrészeket várbirtoknak nevezzük. A várispánnak a várjobbágyok voltak
alárendelve, akik katonai vezetők. A szolgálónépek békeidőben földműveléssel, iparos tevékenységgel
foglalkoztak, háborúban pedig belőlük verbuválódott a hadsereg. Az ispán feladatai közé tartozott a
bíráskodás, a katonai vezetés, a munkák megszervezése, a vámok és adók beszedése, és a vásárok
felügyelete.
A 11. század elején a fejedelmi tanácsot felváltotta a királyi tanács, melynek tagjait István nevezte ki.

A feudális királyság megteremtéséhez tartozott az egységes törvényhozás is. István királynak két
törvénykönyvéről tudunk. Az elsőt 1001 körül a másodikat 1030 és 1038 között adták ki.
Törvényei szigorúan védik a királyi és magántulajdont, de a kereszténység megerősödését is
szorgalmazzák. Elrendelte, hogy 10 falu építsen egy templomot, és papjairól a nép köteles gondoskodni.
Bevezette az egyházi adó, a tized, vagy másképpen a dézsma fizetését. A régi táltoshit gyakorlásának
visszaszorítására rendelkezett a böjt betartásáról, a gyónásról, és a vasárnapi istentiszteleten való
részvételről. A vasárnapi munkát szigorúan büntette.
István fiát, Imre herceget akarta örökösének, de egy vadászaton meghalt. Ekkor a király pogány
unokatestvére, Vazul az ősi jogot követelve fellázadt István ellen. Vazult megvakították, fiai pedig külföldre
menekültek.
István a keresztény neveltetésű, de nem magyar unokaöcsét Orseolo Pétert nevezte meg örökösének. Államalapító
királyunk 1038-ban halt meg, örökségül pedig egy fiatal, de keresztény
 16. Rákóczi szabadságharc
I. Lipót abszolutisztikus politikája és a török kiűzésének terhei, pusztítása miatt a magyar társadalom
jelentős része szembekerült a Habsburgokkal. 1697-ben Tokajhegyalján parasztlázadás tört ki. Ezt a
felkelést a császári haderő leverte, de a rendi sérelmek a nemességet is az udvar ellen hangolták.
Bercsényi Miklós felvidéki főnemes szervezkedést indított, amihez megnyerte II. Rákóczi Ferencet, az
erdélyi fejedelmek örökösét, az ország egyik legnagyobb birtokosát. Rákóczi látta, hogy külső segítségre
van szükség, Magyarország önállóan nem képes felvenni a küzdelmet a Habsburgokkal szemben.
Rákóczi kapcsolatot keresett a XIV. Lajossal, de levelezését leleplezték, őt magát bebörtönözték.
Megszökött, és Lengyelországba menekült.

1. A szabadságharc kitörése
1701-ben kitört a franciák és a Habsburgok között a spanyol örökösödési háború, aminek
következtében a császári hadsereget szinte teljesen kivonták Magyarországról. A háborúk miatt
bekövetkező adóemelés tovább fokozta az elégedetlenséget.
1703 áprilisában a Felső-Tisza-vidéki lázadó nép követei (Esze Tamás) felkeresték Rákóczit, aki
elfogadta ajánlatukat, és a mozgalom élére állt.
1703 májusában kiadott kiáltványában fogalmazta meg az országot ért sérelmeket:
 a szabad királyválasztás eltörlését,
 a rendek szabadságjogainak megsértését, a nemeseket kizárták minden döntésből
 az ellenállás jogának eltörlését,
 magas adók bevezetését,
 A török elleni harcok idején a magyar katonákat mellőzték,
 az újszerzeményi jog bevezetése következtében a nemesek egy része nem kapta vissza régi
birtokait, másoknak pedig fegyverváltságot kellett fizetni érte.
A kiáltvány ugyan a nemes és „nemtelen” országlakosokhoz szól, a nemesség azonban parasztlázadást
látott a mozgalomban, fegyvert is fogott ellenük több helyen. Rákóczi megpróbálta a nemességet és a
parasztságot egy táborban tartani.
1703. augusztus a vetési pátensben a hadba lépőknek mentességet ígért az állami és földesúri
szolgáltatások alól.
A gyulai pátensben viszont megtiltotta a nemesek, kastélyok elleni paraszti fellépést.
A rendelkezések következtében a nemesség egy része csatlakozott a felkeléshez, de kevés volt közöttük
a főrendű.
(A kuruc a Habsburg-ellenes felkelésekben résztvevő katonák, illetve a velük rokonszenvezők
összefoglaló neve, labancnak nevezték a Habsburg-család támogatóit és az olyan magyarokat, akik
Habsburg-pártiak voltak)

2. A fontosabb események
A kuruc sereg képzetlen volt, a gyors, hirtelen támadás módszerét alkalmazta, a nyílt ütközeteket
kerülték, de nem tudták megtartani területeiket.
A Rákóczi szabadságharc sorsa azonban alapvetően nem a magyarországi hadszíntéren dőlt el. 1704-ben
a franciák (és bajorok) vereséget szenvedtek Höchstädtnél, és a felkelők is vereséget szenvedtek
Nagyszombatnál. Ekkortól kezdődően a rendi jogok biztosítása volt a magyarok célja.
1705-ben a szécsényi országgyűlésen a rendek szövetséget kötöttek és vezérlő fejedelmükké
választották Rákóczit. Bottyán János elfoglalta a Dunántúlt.
1706-ban elfoglalták Erdélyt, amit 1707-ig sikerült megtartani.
1707. évi ónodi országgyűlésen kimondták a közteherviselést és a Habsburg-ház (I. József)
trónfosztását.
1708-ban a sárospataki országgyűlésen minden jobbágynak szabadságot ígért (=
jobbágyfelszabadítás).
1708 trencsényi csatavesztés. A vereség döntő fordulatot eredményezett, hiszen az új, ill. nagy
harcértékű magyar csapatok megsemmisültek, a kurucok nagy része többé nem tért vissza harcolni, ill.
ezredek álltak át a labancokhoz. Rohamosan fogyott a kuruc haderő és ezzel együtt az általuk felügyelt
terület is.
1709-ben a nemzetközi helyzet is még kedvezőtlenebb lett, a franciák veresége egyértelmű lett, XIV.
Lajos beszüntette a magyar mozgalom támogatását.
Rákóczi még 1707-ben Varsóban szerződést kötött I. Péter orosz cárral, de az oroszok nem kívántak a
Habsburgokkal mélyebb konfliktusba keveredni, így tényleges támogatást nem adtak.
A szabadságharcot lezáró béke megkötésére 1711-ben – Rákóczi távollétében – került sor Szatmáron.
A majtényi síkon tették le a fegyvert a csapatok.

Szatmári béke tartalma:

Minden felkelő közkegyelmet kapott,
A Rákóczi adta kiváltságokat megőrizhették,
Az udvar garantálta a vallásszabadságot,
Magyarország és Erdély alkotmánya,
Rákóczi minden birtokát visszakapja (kivéve a várakat), ha hűségesküt tesz.

A szatmári béke kompromisszumos béke volt, de Magyarország szempontjából előnyöket jelentett. Nem
volt hiábavaló a szabadságharc, mert ezeket az eredményeket e nélkül nem lehetett volna elérni.
Magyarországot nem olvasztották be a birodalomba. Ez a béke az 1711-ben trónra kerülő III. Károlynak
köszönhető.

II. Rákóczi Ferenc nem tett esküt, így semmit sem kapott vissza. Haláláig száműzetésben élt
Lengyelországban, majd Franciaországban és végül Rodostóban. 1735-ben halt meg, a testét Kassán
temették el, a szívét pedig Franciaországban. Utolsó éveit a vele maradt Mikes Kelemen írta meg.

17. Második világháború

18. Tatárjárás
19. Hunyadi János harcai a török ellen
20. 1848-49 szabadságharc
1847-ben összeült Pozsonyban az utolsó rendi országgyűlés, de csak mérsékelt reformokat fogadnak el (pl. ősiség
eltörlése).
1848 tavaszán egész Európában forradalmi hullám söpör végig ("a népek tavasza"). Februárban Párizsban kitör a
forradalom, elűzik Lajos Fülöpöt és kikiáltják a köztársaságot. A forradalom eléri a német és olasz területeket is,
azután a Habsburg Birodalmat.
március 3.: Kossuth javaslatára az országgyűlés feliratot küld a királynak, amelyben kötelező örökváltságot,
közteherviselést, felelős kormányt és alkotmányt követel a Habsburgoktól, nem csak Magyarországnak, hanem az
örökös tartományoknak is
március 13.: Bécsben kitör a forradalom - V. Ferdinánd meneszti Metternich kancellárt, és megígéri, hogy alkotmányt
ad ki.
március 15.: Pozsonyból országgyűlési küldöttség indul Bécsbe, hogy személyesen adja át a feliratot, közben Pesten a
„márciusi ifjak” (Petőfi Sándor, Irinyi József, Vasvári Pál, Jókai Mór) tüntetést szerveznek.
 a Pilvaxból indulnak, azegyetemisták csatlakoznak, és néhány óra alatt többezres tömeg követi őket
 Landerer nyomdában kinyomtatják a 12 pontot és a Nemzeti Dalt
 elviszik a pesti városházához, majd a Várba, a Helytartótanácshoz, ami elfogadja azokat
 kiengedik Táncsics Mihályt a budai várbörtönből
 este a korábban betiltott Bánk bánt játsszák a Nemzeti Színházban
március 17.: István nádor javaslatára a király elfogadja a feliratot; István nádor kinevezi Batthyány Lajost
Magyarország miniszterelnökének.
április 7.: Megalakul az első felelős magyar kormány. Tagjai: Batthyány Lajos (miniszterelnök), Kossuth Lajos
(pénzügy), Széchenyi István (közlekedés és közmunkaügy), Deák Ferenc (igazságügy), Eötvös József (vallás és
közoktatás), Szemere Bertalan (belügy), Mészáros Lázár (hadügy), Klauzál Gábor (földművelés és ipar), herceg
Esterházy Pál (király személye körüli m.)
A magyar forradalom sajátossága, hogy 1848 márciusában egyszerre zajlik egy "törvényes forradalom” (az
országgyűlés szabályos felirati javaslatban fordul az uralkodóhoz) és egy "népi forradalom" (Petőfiék); a kettő erősíti
egymást, de szerencsére az irányítás sosem kerül a tömeg kezébe, Kossuth a helyzet ura marad.
Közben gőzerővel dolgozik az országgyűlés, néhány hét alatt annyi fontos törvényt hoz, amellyel lerakja egy új
Magyarország alapjait.
április 11.: a király szentesíti az "áprilisi törvényeket", ezzel Magyarország törvényes úton átalakul modern
alkotmányos monarchiává.
AZ ÁPRILISI TÖRVÉNYEK
III. tc.: független, felelős kormány alakul - a királyi rendeletek csak valamelyik magyar miniszter beleegyezésével
(ellenjegyzésével) érvényesek; a kormány minden tettéért felelős az országgyűlésnek
IV. tc.: országgyűlés évenként, Pesten ülésezik - a király feloszlathatja, de ekkor 3 hónapon belül újat kell összehívnia
V. tc.: választójoga van mindenkinek, akinek eddig is volt, valamint mindazon magyar állampolgárságú, 20. évüket
betöltött férfiaknak, akik teljesítik a köv. feltételek valamelyikét:
 saját ingatlan (300 forint értékű városi ház vagy föld, ill. 1/4 jobbágytelek) - földbirtokosok, parasztok;
 saját műhely vagy gyár - iparosok, vállalkozók;
 évi 100 forint biztos jövedelem - kereskedők;
 értelmiség;
 városi polgárok.
VII. tc.: Magyarország és Erdély uniója (az Erdélyi Fejedelemség a XVI. század végén különvált Magyarországtól, a
Habsburgok fenntartották az önállóságát, bár a magyarok követelték, hogy csatolják vissza, ez most megvalósult)
VIII. tc.: közteherviselés
IX. tc.: jobbágy terhek (robot, tized stb.) megszűnnek; a földesurakat az állam majd kárpótolni fogja
XVIII. tc.: sajtószabadság: eltörlik a cenzúrát, de a lap kiadójának biztosítékot kell letenni, nehogy visszaélve a
sajtószabadsággal, rágalmazásokat, hamis híreket stb. terjesszen
XXII. tc.: nemzetőrség alakul - honvédelmi kötelezettség, a bizonyos vagyonnal rendelkező férfiakat 20 és 50 éves
koruk között besorozzák a honvédségbe
Az áprilisi törvényeknek két súlyos hiányossága volt:
 nem kerültek bele a nemzetiségi jogok: a magyar vezetők bíztak benne, hogy a nemzetiségek megelégszenek
a jobbágyfelszabadítással, ill. a választójoggal
 nem tisztázták Ausztria és Magyarország kapcsolatát: a király joga maradt a hadügyek, a pénzügyek, a
külügyek kezelése (pl. nem volt önálló magyar külügyminisztérium), de nem volt világos, hogy itt mekkora
beleszólása van a magyar kormánynak - pl. a magyar honvédség önálló-e (a magyar hadügymin. alatt), vagy
része a birodalmi hadseregnek (a király alatt)?

Mindezzel együtt az áprilisi törvények voltak Magyarország első alkotmánya.