Arany János: Ágnes asszony (műballada)

A ballada műfaji sajátosságai

A ballada műfaji sajátosságainak hatása a műbeli történetre

A szereplők jellemzésének technikái a műballadában

Műnemek keveredése a balladában

A műballada Európában a romantika korában lett népszerű, amikor megnőtt az

érdeklődés a népi költészet iránt.

A romantikus ballada epikus műfaj, de a három műnem határán helyezkedik el. A ballada
verses kisepikai, nép- és műköltészeti műfaj. Az eseményeket, előzményeket, okokat
nagyrészt drámai párbeszédekből és lírai monológokból ismerjük meg. Cselekménye
sűrített, a lényeget emeli ki, gyakran egyetlen jelenetre összpontosít, másrészt mindent elhagy,
ami a lényeg szempontjából nem nélkülözhetetlen. Így előadásmódja szaggatott, az időbeli
kihagyások, a térbeli váltások, az elhallgatás egyaránt jellemzi. A műfaj lényeges vonása, hogy
az embereket kiélezett lelkiállapotokban, lélektani szituációkban ábrázolja, gyakran a megzavart
emberi lélek magatartását mutatja be. Legjellemzőbb témái a hűség és hűtlenség, féltékenység,
házasságtörés, társadalmi kérdések, gazdagság, szegénység és általában a szerelem
problémái.

A drámai építkezés leggyakrabban tragikus jellegű, nem kivételes azonban a komikus

sem.

A nagykőrösi években Arany történelmi és népi tárgyú balladákat ír, melyeknek közös
vonása lélektani lélektani megindokoltság, a bűn-bűnhődés motívuma. Arany rendkívül
szigorú erkölcsi értékrendszerében a bűnt elkövetőnek bűnhődnie kell, a bűnhődés pedig
legtöbbször lelki síkon megy végbe: a hős megőrül, elveszíti önazonosságtudatát.

Arany balladáiban egyedi-egyéni jellemeket, sorsokat ábrázol. Ilyen lélektani ballada az

Ágnes asszony (1853). Arany balladái szerkezeti megoldásukat tekintve változatosságot
mutatnak, így beszélhetünk, egyszólamú, többszólamú és egyszólamú, de körkörös
szerkezetű balladáról. Az egyszólamú balladatípust jellemzi az egyenesen előrehaladó
cselekményvezetés (pl. A walesi bárdok). A többszólamú balladára pedig jellemző a
szaggatottság,a térben és időben párhuzamos történések (pl. V. László). A többszólamú, de
körkörös szerkezetű balladák befejezésében a kezdő képsor visszatér (pl. Ágnes asszony)
 A népi ihletésű lélektani ballada témája a bűn-bűnhődés sorsmotívumára épül, és
három, egymástól jól elkülöníthető részre tagolódik. Az első szerkezeti egység (1-4 versszak) a
balladai hős tettének kitudódását tárgyalja. A „balladai homálynak” megfelelően még csak
sejthető az elkövetett bűn, s csupán szórványos utalások történnek erre.

A második szerkezeti egység két történéstömbből áll. Az első felében Ágnes asszony
börtönben eltöltött, meghatározatlan, ám több napig tartó idejét beszéli el a narrátor (5-9
versszak), míg a második felében a bírósági tárgyalást jelenetezi (10-19. versszak), amelynek
néhány óra lehet, s melynek középpontjában az asszony megőrülésének a betetőződése áll.

A harmadik szerkezeti egység az első versszak megismétlésével kezdődik és zárul,

mintegy keretbe fogja a történéseket, melynek színtere az emberi lélek.

Ágnes szenvedéstörténete a gyilkosság elkövetése után kezdődik. Eleinte megpróbál

hazudni, félrevezetni a kíváncsiskodó gyerekeket, szomszédokat, majd a zavart, ügyetlen
viselkedése jelzi a környezet megítélésétől való félelmét. Bűntudata a börtönben, a bezártság
konkrét színhelyén csak felerősödik, s ez pedig a tébolyhoz vezet.

A börtön metaforikus színhely, jelöli a bezártságon túl a lélek belső színterét, alkalmat az
önmagával való szembenézésre. A sötétség is jelképes jelentéssel bír, jelenti az elborult
tudatállapotot, a félelem és a bűntudat állandósulását.

A narrátor belehelyezkedik Ágnes belső nézőpontjába, s szavait értelmezhetjük a

balladahős belső hangjaként: „ ha ez a kis fény nem volna,/Úgy gondolja : megőrülne”.

A tárgyalás – jelenetben válik egyértelművé, hogy Ágnes külvilággal való kapcsolata

teljesen megszakad: nem érti, amit férje haláláról mondanak neki a bírák, neki haza kell mennie,
hogy a leplét kimossa.

A bírák döntése egyben az elbeszélő állásfoglalása: hazabocsájtják az asszonyt, mert a

törvény által kibocsátható büntetésnél súlyosabbnak ítélik az asszony sorsszerű bűnhődését.
Arany János: V. László (műballada)
A ballada műfaji sajátosságai ( Ágnes asszony)

- Történelmi ballada
- Többszólamú ballada, amelynek előadásmódjára jellemző a szaggatottság, a térben
és időben párhuzamos történések

Arany történelmi balladái politikai célzatosságot rejtenek magukban. Az 1850-es években

föl kellett rázni a nemzetet fásultságából, s Arany magára vállalta ezt a feladatot.

Az V. László az 50-es évek terméke (1853), nagykőrösi ballada, történelmi tárgyú műballada.

Két szálon futó ballada, amelyben a két cselekményszál találkozik, majd ismét szétválik.
A ballada történelmi alapja az, hogy V. László büntetlenséget ígért, de elfogta Hunyadi Mátyást,
és kivégezte Hunyadi Lászlót.

A cselekményt természeti képek szakítják meg, ami feszültséget teremt. A kezdeti

természeti kép is homályos, megadja az alaphangulatot. Utal a szabadságharcra és az azt követő
történelmi időkre. A rabok megszöknek, és ezzel párhuzamosan megváltozik a természeti kép is.

Arany fokozza király állapotának zaklatottságát. Fél, üldözési mániája van, hallucinál.
Megkettőzi az őrséget, de Kanizsa és Rozgonyi megszöktek.

László az elbukott szabadságharcnak, a nemzeti remények halálának a jelképe, míg a

gyermek Mátyás az elfojtott reményé, az elnyomásé.

Kanizsa és Rozgonyi fogsága kortörténeti utalás a költők, írók, politikusok nagy részének
a politikai helyzetére, akik börtönben ültek, vagy akiknek rejtőzködniük kellett.

A mű szereplői: az elbeszélő, V. László és szolgája. A párhuzamos szerkesztés

tökéletesen fellelhető a műben: minden páratlan szakaszban az elbeszélő szólal meg, minden
páros szakaszban pedig a király és szolgája dialógusát halljuk. A ballada írásmódja töredékes
mondatszerkesztésű: „ A felhő megszakad, / Nyílása tűz, patak”. Ezt a tördeltséget fokozza ,
hogy egy állítmányhoz különböző alanyokat kapcsol: „Buda falán a rab / Egy-egy
felhődarab / Ereszkedik alá.”

A király menekülése kettős: a térbeli menekvés mellett ott van a lelkiismeret előli
menekvés. Arany János nem feledkezik meg a balladai homályról: a versből nem derül ki mit
fog tenni a szökött rab a király halála után.

A ballada befejezése: meghalt a király, majd jön Mátyás a jobb jövővel. Biztatást, reményt kíván
nyújtani a fásultságba süllyedt, megfélemlített nemzetnek.