Radnóti Miklós utolsó versei

Költészetének jelentősége:
 Az egyik legtragikusabb sorsú magyar költőnk.
 „ Költészetének sajátos sorsát az adja, hogy miközben sorsa
egyre inkább a zsidósághoz kapcsolta, költőként mind jobban
azonosította magát a nyelvi és kulturális közösségként felfogott
magyarsággal.”—írta róla Szegedi-Maszák Mihály.
 Zsidó származása ellenére ő elsősorban magyar költőnek
tartotta magát.
 A Nyugat harmadik nemzedékéhez számítjuk. Babits nevezte el
így az új magyar líra című antológia költőit, köztük Radnótit is.
A bori notesz:
 Tajtékos ég című kötete (1946): anyagát a költő állította össze,
de csak halála után jelent meg.
 Bori notesz: utolsó verseit tartalmazza. 1946-ban az Abda
melletti tömegsír feltárásakor találták meg a néhai költő
kabátzsebében a kis kockás füzetet. Első lapján öt nyelven
olvasható: „Ez a jegyzőkönyvecske Radnóti Miklós magyar költő
verseit tartalmazza. Kéri a megtalálót, hogy juttassa el
Magyarországra Ortutay Gyula dr. egyetemi magántanár
címére.”
 1948: gyűjteményes kötetének megjelenése: benne a bori
notesz verseivel.
 A bori noteszben a hazatérés reményét fejezi ki, és a megrázóan
hiteles munkatáborokban uralkodó körülményekről ír benne.
Az ecloga:
 Az ecloga antik lírai műfaj.
  Theokritosz görög költő (i.e. 3. század): bukolikák: párbeszédes
pásztori költemények. Jellemző rájuk az idill.
 A római költészetben Vergilius honosította meg. Tíz válogatott
költeményt adott ki Ecloga (szemelvények, válogatások) címmel
 Vergilius óta használják a műfaj megnevezésére.
 Jellemzői:
 párbeszédes forma (Radnóti nem mindig használja)
 idill
 hexaméter a versforma
Radnóti kapcsolata az eclogákkal:
 1938: felkérték Vergilius 9. eclogájának fordítására a kétnyelvű
(bilingvis) Pásztori Magyar Vergilius című kötet számára.
 1931: újmódi Pásztorok éneke című kötete: mutatta vonzalmát
a bukolikus költészethez.
 Mire a tervezett kötet elkészül, megírja első eclogáját.
 Nyolc eclogát írt.
 Az I,II, IV, VIIIpárbeszédes formájú
 A többiben monologikus vagy képzett dialógus található benne
pl.: VII.
A hetedik ecloga:
 A Bori notesz első verse a legelső, amit a Lagerben írt.
 Témája szerint: levél, de formája szerint párbeszédszerű
monológ.
 Egy elképzelt, meghitt beszélgetés, a szeretett feleséggel, akinek
mintha mindenről beszámolna.
 Tárgyas részletességgel ír a körülményekről.
 Ötször szólítja meg (látod-e, mondd, lásd), mintha távoli-közeli
kedvesének mutatná be életét.
  A vers szerkesztési elve: az ellentét: a különbözővalóságsíkok
váltakozása: a rideg valóságálom, a tábor az otthon, a
jelen a múlt.
 Hangneme: elégikus
Szerkezet:
 Minden versszak külön egység: elindít, kibont és lezár egy-egy
képet, de a zárás egyben a következő kép nyitását is előkészíti.
 A versszakok egymással ellentétesek.
 1. versszak: este a táborban, csak a költő virraszt, a rabtársak
alszanak.
 2. versszak: álmukban hazatérnek, az otthoni táj bemutatása
aggódó kérdésekkel.
 3. versszak: a versírás folyamata: a lírai én kerül a középpontba.
 4. versszak: mindenki egyforma a táborban, közös sors, mégis
reménykednek.
 5. versszak: a lírai én helyzetét ismerteti, aki szétnéz az éjszakai
táborban.
 6. versszak: újra a kedvest szólítja meg: utolsó négy sor
vallomás a nem múló szerelemről: a kétségbeesés, a számvetés,
a vágyakozás, együttes megfogalmazása.
 A költői kötelességteljesítés erkölcsi parancsát a tábor
embertelen világa sem függeszthette fel.
 A vers születésének körülményeit már-már naturalisztikus
hitelességgel közvetíti. Fogolytársai már alszanak, de benne a
versírás tartja a lelket, nem csak a szeretett nő, és az otthon
gondolata, mint a többiekben.
 A rendszer embertelenségét mutatja a vers: noha a
körülmények embertelenek voltak, Radnóti és mások is képesek
voltak emberek maradni.
Költő képek:
 Ellentétek
 Ismétlések: „Látod-e drága…”,”Alszik a tábor…”
 Figura etymologica (az ismétlés egyik típusa, szótőismétlés):
„életet él.”
Erőltettet menet:
 Keletkezés: a foglyokat 1944.08.29-én elindították a központi
táborba, majd onnan Németország felé. A vers az odavezető út
egyik állomásán keletkezett, az eseményeket rögzítette.
 Formailag: sorközépi metszet kettészakítja a sorokat, megtöri a
ritmust. Mintha az úton vonuló foglyok sorát látnánk a kettétört
verssorokban, ahogy fáradtan és kimerülten vonszolják
magukat a végtelen országúton.
Razglednicák:
 Jelentése (szerb szó):”képeslap”: utalás a versek rövidségére is.
 A Razglednicák a költő Golgotájának egyes állomásait
örökítették meg. Ezek a művek már szenvtelen szembenézések
az elkerülhetetlen halállal.
 Az első Razglednica:
 1944.augusztus 30-án született útban a bori központi tábor felé
 A páros rímű, nyolcsoros vers első fele a front közeledéséből
fakadó riadalmat, a fejvesztett menekülés zűrzavarát festi le. A
már-már kozmikus méretűvé nőtt általános pánikot egy
szürrealista kép fejezi ki a leghatásosabban.
 Az utolsó négy sor a mozgó zűrzavarral a hitvesi szerelem
fénylő szépségét, mozdulatlan örökkévalóságát állítja szembe.
 A hasonlatban az angyal (őrangyal) valószínűleg a veszélyektől
óvó természetfeletti erő és az emberi jóság megtestesítője, a
temetkező bogár pedig a dermedt tehetetlenség képe lehet.
Razglednicák 2:
 Keletkezés: 1944. október 6
 A háború fenyegető közelségét villantja fel.
 „pórok”(parasztok) riadtságát itt a még érintetlen béke
bukolikus képe ellensúlyozza.
 A félrímek pontosak, hibátlanok, mint az előző vers sorvégi
összecsengései. Az első két Razglednica szimmetrikusan
szerkesztett alkotás.
Razglednica 3:
 A legművészibb és egyben a legmegrendítőbb (1944. október 24
 A létezés már vegetálásnak is alig nevezhető: ember és állat
egyaránt szenved, agonizál, az emberek már csak a biológiai lét
elemei, az állatok alá süllyednek.
 Mindenki lehetetlen sorsával szemben, ami csak a halál lehet. A
munkaszolgálatos század sem emberek csoportja.
Razglednica 4:
 Az utolsó a negyedik (1944.október 31) arról a halálnemről, a
tarkólövésről szól, amely nemsokára a költővel is végzett.
 A közvetlen élmény is szerepet játszott a vers megszületésében:
barátja, Lorsi Miklós hegedűművész halála, akit október 6.-án
ölt meg egy német katona.
 A hegedű elpattant húrja a második, a végzetes golyóra utal. A
véget, a teljes reménytelenséget suggalják a kemény, rövid
mondatok és a kegyetlenség német szavai. A versben
megszólaló lírai én (Költő) barátja helyzetébe éli bele magát.
 A harmadik sor pontos, önáltatás nélküli megállapításaiból
következik, hogy nincs értelme már az árok széléről való
fölkelésnek. A közismert közmondás: „a türelem rózsát
terem”—keserű, ironikus megváltoztatása, visszájára fordítása
 mindenfajta logika, ősi igazság tagadását, reménytelenségét
rejti magában.
 Az utolsó sor kijelentése már a halál végtelen csöndjére
vonatkozik. A borzalmak miatt a vers szerkezete fellazul,
szaggatottá, tömörré válik, öt sorra hét gondolatjel jut. A
gondolatjelekbe tömörül az elmondhatatlan fájdalom.