Lélektelen

A ROMERAC-HÁZ

DONNA GRANT

Fordította: Alysia
 01

A várbörtönbe száműzöttek sikolyaiba és jajgatásába kínzóik

nevetése vegyült. Mind-mind arra emlékeztette Canaant, hogy sosem
szabadul a természetfeletti börtönből, nem állhat bosszút azokon,
akik elárulták.
Nem tudta, mennyi ideje van már a várbörtönben, ahogy azt sem,
pontosan miért tévesztették meg a fivérei.
– Gyengülsz, Canaan. Látom.
Elrejtette fintorát, pillantása a cellasorokról és azok lakóiról a
börtönőrre siklott – egy nőre, aki oly csúf, szörnyű ábrázatára csak
kevesen mertek nézni.
Canaan elég sokáig nézte, így láthatta denevérszerű szárnyát a
hátára hajtogatva, hosszú farka mozdulatlan, karmai az oldala mellett
lógtak. Még csak nem is vérvörös bőrétől öklendeztek az emberek.
Hanem a bőrén csúszkáló kígyóktól, a kén bűzétől. Arról nem is
beszélve, hogy szeméből vakító fehér fény áradt, amitől nehéz volt
egyenesen ránézni.
Murielnek igaza van. Gyengül, de bármelyik inkubusszal ez
lenne, mikor elzárják a szexuális gyönyörtől. Nem mintha Muriel
nem kínált volna fel neki szép választékban gyönyörű nőket. Más
gátolta meg a táplálkozásban.
– Jól vagyok – jelentette ki határozottan.
Muriel nevetése mély, szinte csábító volt, ha nem veszi az ember
figyelembe villás nyelvét.
– Nem tudsz megtéveszteni, inkubusz. Hány alkalommal
sodortalak már a halál szélére, csakhogy aztán emberi rabszolgák
szexuális energiájával feltámasszalak? Nem is tudom számon tartani.
Te is tudod. Szerintem még mindig kiutat keresel. Nincs.

3
 Nem értette, honnan ismerheti Muriel a várbörtönbe száműzöttek
gondolatait, de egyszer sem tévedett. Tény, hogy szökésen törte a
fejét.
Első lépése, hogy lelkét a nőnek adta. Meglepően
fájdalommentesen zajlott. Vagy csupán olyan sokáig szenvedett, már
fel sem ismerte a fájdalmat.
Azzal, hogy feladta a lelkét kínzottból kínzóvá vált.
Szexdémonként célja a gyönyör, nem a fájdalom. Különös módon,
nem kellett megfontolnia.
– Sosem hagyod el ezt a helyet – ismételte Muriel.
Canaan átpillantott a válla felett a polcokkal szegélyezett falra.
Rajtuk átlátszó üvegcsékben ott pihentek a börtönőr által gyűjtött
lelkek. Mindegyiknek más-más színe van attól függően, milyen lény
vagy démon az illető.
Pontosan tudta, az övé milyen – vörös. Több mint egy tucat vörös
üvegcse volt a polcon. Bár tudná, melyik az övé.
– Tudom – mondta. – Örökre itt maradok.
Muriel keresztülsántikált a szobán, patás lába hangos zajt vert a
kövön.
– A házad mestere voltál. A Romerac egy erős inkubusz család.
Bizonyára örömmel veszed tudomásul, hogy Teman vezetésével is
azok maradtak.
Canaan forrt a dühtől, de ügyelt rá, nehogy érzelmei látszódjanak.
Még mindig alig hitte el, hogy Teman és Levi ellene fordult. Apjuk
halála után hárman maradtak egymásnak.
Együtt erősek voltak. Mi szakította szét őket?
– Jó tudni. – Canaan elfordult Murieltől és a kínzóeszközökre
nézett az asztalon. Egy Alp démont kellett megbüntetnie, aki
rémálmokat hozott az emberekre.
– Minél hamarabb engeded el a régi életed, annál hamarabb
érezheted magad otthon – szólalt meg a háta mögül Muriel.

4
 Lassan, hangosan mozgott. Mégis sikerült közel osonnia hozzá
anélkül, hogy észrevette volna. Nyilván több van Murielben, mint
ami látszik.
Elfordította a fejét, így láthatta a szeme sarkából.
– Nem adtam volna át a lelkem, ha nem lennék kész otthon érezni
magam.
– Pontosan ezt akartam hallani. – Eltávolodott, aztán megtorpant.
– Ó, és ne felejtsd el meglátogatni az embereket.
– Nem szeretek egynél többször lefeküdni ugyanazzal a nővel.
– Természetesen – dünnyögte Muriel. – Elfelejtettem. De azt
hittem, hogy ti, inkubik, csak akkor ódzkodtok ugyanazzal a nővel
kefélni, ha nefilim.
Canaan egy hosszú, ívelt pengét, meg egy erős szorítót választott
fegyverének, majd Murielhez fordult. – Az inkubik nem kefélnek
ugyanazzal a nővel – akár nefilim, akár ember – puszta óvatosságból.
Ha egy nefilim halhatatlanná válhat a folytonos szeretkezéstől, akkor
miből tudhatjuk, hogy az emberek nem hajlamosak erre?
– A nefilimekben csordogáló angyalvér – jelentette ki
közömbösen Muriel.
Mióta először bekerült a várbörtönbe, Muriel azóta igyekezett
információkat gyűjteni tőle az inkubikról. Eleinte nem volt hajlandó,
aztán elkezdte gyanítani, hogy Muriel sokkal többet tud, mint
mutatja.
– Miért érdekelnek ennyire az inkubik?
Legyintett egyet karmos kezével.
– Minden lény érdekel, akikre felügyelek.
Canaan nem volt bolond. Nem csak kíváncsi a fajtáját, a
nefilimeket és az embereket illetően. Még rá kellett jönnie a miértre.
És rá is fog.
Egy örökkévalóság áll előtte.
Fegyvereivel a kezében végigment a végtelenül hosszú folyosón,
melynek végén a célpontja várta. Odabent egy démon várta,

5
halántékából vastag szarvak törtek elő, lenszőke haja és sötétszürke
bőre volt. Amint Canaan a cella közelébe ért átlátszóvá váltak a
fémrácsok, beengedték.
– Itt az idő – mondta a démonnak.
A férfi megrángatta a csuklójára erősített láncokat, melyek
kinyújtott karral a kőfalhoz szögezték.
– Tudom, ki vagy.
Canaan megtorpant. Ez új taktika. Általában áldozatai
könyörögnek, zokognak, esdekelnek a kegyelemért vagy az
enyhítésért.
Most először kínoz Alp démont, akik híresek csalárdságukról és
alattomosságukról. Ám volt valami a szemében, amitől megtorpant.
– Ki vagyok? – kérdezte Canaan.
– Canaan Romerac, a Romerac-ház feje, egy inkubusz, akinek
hihetetlen ereje van és képes megrázni a világot.
Csak meredt a démonra, nem tudta, ez most vajon trükk-e.
– Sosem találkoztam veled, és az Alp démonoknak semmi köze az
inkubikhoz. Honnan ismersz?
– Elmagyarázok mindent, miután megszöktünk innen.
Canaannak tudnia kellett volna.
– Nem lehet megszökni a várbörtönből. Minden lény tudja.
– Ó, de igen – makacskodott a démon halkan. Megrángatta a
láncokat, ajkát összeszorította. – Nézd csak, a börtön folyton
mozgásban van, nem igaz?
– Igaz – bólintott Canaan unott hangon.
– De csak kevesen tudják, hogy mikor a börtön és a kinti világ
falai elég vékonyak, át lehet rajta sétálni. Vagyis megszökni.
Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. A hírhedt természetfeletti
börtönről hallott mesékben egyetlen rab sem szökött még meg. Soha.
– Hazudsz.
A démon vadul rázta a fejét.

6
 – Nem. Hinned kell nekem, mert nem tart sokáig. Csak pár perc.
– Miért kellene hinnem neked?
– Mert tudom, ki árult el.
Canaan egyik vállával a falnak támaszkodott, résnyire szűkült
szemekkel méregette a démont.
– Ahogy én is.
– Csak egy részét ismered a történteknek. Én mindent tudok,
Canaan.
Lassan felegyenesedett, erősebben markolta a fegyvereket, készen
állt a démon megkínzására.
– Áruld el!
– Csak miután megszöktünk.
Canaan tett egy lépést felé, felemelte a pengét.
– Most fogod elárulni nekem.
– Ha most elmondom, nem viszel magaddal.
– Ha viszont nem – mondta, és a démon elé lépett -, akkor
megtapasztalhatod, milyen meggyőző tudok lenni.
A démon jól láthatóan nyelt egyet, tekintetét a fegyverre szegezte.
– Nem a fivéreid zárattak be ide. Sokkal magasabbról érkezett az
utasítás.
– A Tanács? – kérdezte zavartan. – Miért akarna a többi inkubi-
ház eltávolítani engem? A Romerac-ház még mindig erős.
A démon már Canaan mondatának felénél vad fejrázásba kezdett.
– Magasabbról, Canaan.
Az egyetlen ennél is magasabb hely az obszidián trón. Akié a
trón, azé a Föld legnagyobb hatalma. Mivel az uralkodó irányította
Menny és Pokol kapuit.
– Igen – felelte a démon. – Most már érted.
Canaan talán értette, ki árulta el, de azt elképzelni sem tudta,
miért.
– Honnan tudod mindezt?

7
 – Én is része voltam – ismerte el kis habozást követően.
Sötét és sűrű harag járta át Canaant. A kardgomb összetört a
markában, a talaj megremegett.
– Ha most megölsz, akkor sosem tudod meg a többit – tette hozzá
sietve a démon.
Canaan minden önuralmára szükség volt hozzá, hogy haragját
megfékezze. A falak remegése alábbhagyott.
A démon hosszan felsóhajtott.
– Azért zártak be ide, mert túl sokat tudtam. Senki nem tudta,
hogy már nem kínoznak, hanem te kínzol. Az uralkodó sosem
küldött volna ide, ha tudta volna, hogy talán beszélünk.
– Miért tett célponttá?
– Már mondtam. Erős vagy, Canaan. Egyetlen gondolattal
földrengést okozol, kitörésre ösztönözhetsz egy vulkánt a világban.
Az uralkodó ideje kezd leáldozni, és a neved a helyére lépők
listájának élén szerepelt.
Canaan épp úgy meglepődött, mikor az éjszaka közepén
kirángatták az ágyából és a várbörtönbe dobták. Az világ minden
inkubi családja erős.
És minden ház a trónt akarta.
– A fivéreim épp olyan erősek, mint én – mondta a démonnak. –
Az uralkodó semmit nem nyert azzal, hogy ide zárt.
A démon kerülte a tekintetét. Hosszúra nyúlt köztük a csend, mire
végül felsóhajtott és azt mondta.
– Teman beleegyezett, hogy Romerac-ról Marakelre változtassák
a ház nevét.
Canaan úgy érezte, mintha gyomorszájon vágták volna. Rosszabb,
mint az ellene elkövetett árulás. Az egész Romerac-házat elárulták.
– Az uralkodónak se családja, se utódja. A ház vele együtt kihal,
de Teman egyezségével az én házam hal ki, a Marakel pedig fenn
marad.
– Most már érted.

8
 – Van még.
A démon félénken elmosolyodott.
– Mint mindig, nem igaz?
– Áruld el!
– Amint kijuttatsz bennünket.
Canaan lassan végigment a cellán, közben lopva körbenézett.
Figyelte, ahogy néhány fehérbőrű lény húzódott össze a sarokban
nekik háttal, magukban beszéltek. Minden oldalon megláncolt
démonok, akik már elvesztették az eszüket.
Canaan nem lehetett biztos benne, hallottak-e valamit. A válasz-és
hátsó falaknak köszönhetően volt ugyan némi magánszférája a
raboknak, de a börtönben kiválóan terjedt a hang.
Canaan azt kívánta, bár az alsó börtönbe tették volna a démont,
ahol ő is volt. Ott néhány kiválasztott rabot elzártak mindenkitől a
kínzójukat leszámítva.
– Canaan? – sürgette a démon suttogva. – Mit mondasz?
Kitörjünk és bosszút álljunk?
A démon felé kapta a fejét.
– Te is része voltál annak a tervnek, amivel engem ide zártak.
Miféle bosszút állhatnál?
– Segíthetnék közel kerülni az uralkodóhoz.
Canaan nem helyezte minden reményét abba a démonba, aki
elárulta. Egyedül fogja megtenni, aztán visszaszerzi helyét a
Romerac-ház élén.
– Hol a legvékonyabb a fal?
– Megmutathatom – mondta a démon.
Canaan nem pazarolt egyetlen percet sem tovább. A démonhoz
ment, megragadta a láncokat. Akár a cella bejárata, a láncok is
felismerték, elengedték a démont.
Amikor a karjai lehulltak, Canaan megragadta a tarkóját,
megrúgta a térdét, ezzel négykézlábra kényszerítve a démont. Egy
pillanattal később a háta mögé szorította a kezét és összeláncolta.

9
 – Szóval most elárulsz?
Canaan talpra állította, kitaszította a cellából.
– Semmit nem ígértem.
– Közel ötszáz éve már, hogy a várbörtönbe hajítottak. Sok
minden változott a világban.
Canaan remélte is, mert mindent és mindenkit fel akart használni
küldetése sikerének érdekében.
– Hol a legvékonyabb a fal? – ismételte meg a kérdést.
– Balkéz felől legfelül.
Az Muriel irodája, de még ez sem állíthatta meg Canaant. Talált
egy kiutat. Így vagy úgy, de meg fog szökni.
Mire elérték a börtön legfelső szintjét, Canaan azt kívánta, bár
táplálkozott volna egy emberből. Gyengült, szüksége volt az erejére.
Amint visszakerül a Földre, kedvére válogathat a nőkből.
Az Alp démonnak be sem állt a szája, mióta elhagyták a cellát.
Canaan azt kívánta, bár betömhetné valamivel a száját. Belefáradt,
mennyiféleképpen válhat még hasznára a démon.
A rövid út alatt Canaan azonban sokat megtudott a
mobiltelefonokról, autókról, repülőkről és vonatokról. Nem úgy sétál
be a világba, hogy semmit nem tud a változásokról.
– Canaan – szólalt meg Muriel, mikor belépett az irodába.
Esetlenül felkászálódott a székéből, a férfiról az előtte taszigált
démonra nézett. – Mi folyik itt?
– Ott – mondta a démon és a Canaantól balra lévő falra mutatott.
Minél tovább nézte Canaan annál jobban látszott, hogy valami
nem stimmel a kövekkel, mintha valaki ráfestett volna egy másik
színnel, ami nem illett a sötét alaphoz.
– Mit jelentsen ez, Canaan? – kérdezte
Muriel. Canaan felé pillantott.
– Távozom.
– Távozol? – Még groteszk vonásairól is le tudta olvasni, hogy
összezavarodott. Lecsapta a farkát. – Mégis hogy akarod megtenni?

10
 – Átsétálok a falon.
Csak három lépést tett, a démon a fal felé húzta. Canaan nem
tudta elhinni, hogy hamarosan megszabadulhat. Hirtelen az Alp
démon meglepetten felkiáltott, arccal előre zuhant, hátából egy tőr
állt ki.
Canaan megpördült, az egyik kobold őr állt mögöttük tőrrel a
kezében. Kihúzta a démon hátából a fegyvert, ugyanakkor öklével a
földre csapott.
A falak remegni kezdtek, mire a kobold elvesztette az
egyensúlyát. Mikor Canaan már épp futni készült a fal felé, valami
kemény csapódott az oldalának, a földre zuhant.
Dermedten arrébb gurult, újra a földre ütött. Hatalmas kövek
potyogtak a mennyezetről. Az egyik közte és Muriel között csapódott
be, épp, mikor a nő újra támadni készült.
– Ostobább vagy, mint hittem, ha szerinted kijuthatsz erről a
helyről – harsogta túl Muriel a várbörtön morajlását. – Visszajössz.
Canaan tudta, hogy talán végeznie kellene vele, de nem akarta az
időt és a szökés esélyét elvesztegetni. Helyette a fal felé rohant,
átugrott rajta.

11
 02

Szinte fülsiketítő volt a csend. Elhallgattak a sikolyok, a nyögések,

amikhez már annyira hozzászokott a várbörtönben.
A sarkán ült, lába behajlítva alatta, ujjaival a földbe túrt, fejét
lehajtotta. Sötétség vette körbe, ám egyáltalán nem nyomasztotta
vagy sújtotta le. Ez a sötétség… kellemes. Békés.
Megnyugtató.
Megmozdította az ujjait, füvet tapintott, ettől megdermedt. Fű.
Nem is emlékezett rá, mikor érintette meg utoljára. Mikor szagolta.
Mély levegőt vett, belélegezte a sűrű, párás levegőt. Kicsit rideg volt
az éjszaka jelezve, hogy hamarosan itt az ősz.
Canaan lassan felegyenesedett, felemelte a fejét és körbenézett.
Egy erdő mélyén van, a fáj néma őrszemekként tornyosultak
körülötte. Képtelen volt megállni, hogy maga mögé nézzen. Látta,
hogy két fa között vibrál a levegő. Megpillantotta egy másodpercre
Murielt az irodájában, dühös szeme résnyire szűkült.
Kicsit meglepte, hogy nem követte vagy küldte utána azonnal a
seregét. Hamarosan úgyis vadászni fognak rá.
Nem mintha számítana. Neki is van egy kis vadásznivalója.
Canaan beleszagolt a levegőbe, nők eltéveszthetetlen illatát érezte.
Teste azonnal életre kelt, a vágy dübörögve áradt szét benne.
Táplálkoznia kell, gyönyört érezni és magába szívni az erejét, mielőtt
bosszút állhatna.
Nem sokkal az erdőből való kilépése után egy úton találta magát,
ám sosem látott ehhez hasonlót. Sötét és kemény, felszínére sárga
csíkokat festettek.

12
 Mikor épp rátette volna lábát a különös útra, valami olyan gyorsan
száguldott el mellette, hogy visszatántorodott. Tekintete követte a
pirosan világító tárgyat.
Ekkor vette észre Canaan a domb túloldalán a fényeket.
Valamiféle város. Tökéletes hely, ahol… feltöltheti magát.

~~~

Rayna Averall épp az üveg vodkáért nyúlt, mikor hőség borította be.
Érzéki, erotikus. Mintha apró elektromos ütések érnék a testét,
libabőrös lett a… várakozástól.
Nem kellett az előtte lévő tükörbe néznie, hogy tudja, egy
inkubusz sétált a bárba. Nem lehetett eltéveszteni a szexdémon által
feltámasztott érzéseket.
Rayna nagyot nyelt, tudta, hogy minden más nő is érzékeli.
Csakhogy Rayna pontosan tudta, mi okozza. Ahogy azt is, hogy
legkevésbé sem akar egy ilyen lény közelében lenni.
Kezét remegve a vodkás üveg köré zárta. Az elméjében látta
magát meztelenül, felkiáltott lélegzetelállító gyönyörében, teste
elérte a csúcsot.
Majdnem elejtette az üveget, mikor a kis elektromos csapások
fokozódtak, puncija lüktetni kezdett. Rayna fejjel lefelé fordította a
vodkásüveget, hogy megtöltsön három poharat, igyekezett ügyet sem
vetni a bőrét borító izzadtságra.
– Rayna, minden rendben? – kérdezte Leo.
Kényszeredetten elmosolyodott, belenézett Leo Anderson, a
jóképű kollégájának és egyben a bár tulajának, barna szemébe. –
Csak levegőre van szükségem.
Aggodalmas pillantást vetett rá. Nem egyszer jelezte már, hogy
nem csupán a lány barátja kíván lenni, de Rayna nem akarta
megtenni a következő lépést. Különösen, mert végül el kellene

13
magaráznia, mi is ő. Nem túl könnyű elmondani valakinek, hogy
nefilim – félig ember, félig angyal.
– Hát persze – mondta Leo. – Csak nyugodtan.
Meg kellett támaszkodnia a pultban, hogy el ne essen, mert térde
elgyöngült a felé áradó hullámoktól. Az inkubusz észrevette.
Farkasszemet nézett vele, mintegy néma kihívásként.
De nem fog kiállni elé.
– Köszönöm – dünnyögte, aztán elnyomakodott Leo mellett.
Sietve belépett a bár raktárjába. Bár becsukódott mögötte az ajtó,
még mindig érezte az inkubusz perzselő tekintetét, a gyönyör
ígéretét, melyről Rayna csak álmodhat.
Zihálva elhaladt a halmokban álló dobozok mellett, majd a hátul
lévő sikátorba vezető ajtót is kivágta.
Amint megcsapta az esti levegő, a falnak tántorodott. Előre hajolt,
kezével megtámaszkodott a térdén, nagy kortyokban itta a levegőt.
Összerezzent, mikor becsapódott az ajtó. Vajon meddig marad az
inkubusz a bárba, mielőtt talál egy nőt és távoznak? Mennyi ideig
kell a sikátorban rejtőznie előle?
Borzongás futott végig csupasz karján. Felegyenesedett, közben a
karját dörzsölgette. Rayna a légzésre koncentrált, mélyen beszívta a
levegőt, aztán lassan kifújta. Végül érezte, hogy megnyugszik.
Megrázta a fejét, alig akarta elhinni. Mégis mennyi az esélye
annak, hogy felbukkan egy inkubusz a kisvárosi bárban több órányira
New York városától és erős nefilim családjától.
Amióta megszületett azt szajkózták neki, egy inkubusszal hálni
nem csak születési joga, a végzete is. Ezt a leckét hallgatták
állandóan az ikertestvérével, Anyával.
Csakhogy Anya lett a Hármak választottja.
Kiválasztott. Abban sem volt biztos, hogyan találták ki a nefilim
papnők azok nevét, akik a hárembe mehetnek és legalább egy
gyermeket szülhetnek egy inkubusztól.

14
 Miután Rayna végignézte nővére távozását megfogadta, hogy
sosem fog lefeküdni egy inkubusszal. Segített, hogy elköltözött a
városból és a családjától. A külvárosokban nagyon kevés inkubusz
járt csak. Inkább a városokra koncentrálódtak, különösen, ha egy
erős inkubi-ház irányította azt.
Pontosan ez a helyzet New Yorkkal is. Az ősi és erős Romerac-
ház irányította nem csak New Yorkot, hanem az egész Egyesült
Államokat. Vagy legalábbis, régen így volt, Raynának ezt mondták.
Behunyta a szemét, fejét a falra hajtotta. Nyolc éve nem látott
inkubuszt. És őszintén szólva, szívesen leélné az életét úgy, hogy
nem találkozik eggyel sem.
Az érzéki forróság és egy világrengető szex képe figyelmeztette
egy pillanattal a lélegzetelállító hang előtt, azonnal éberré vált.
– Félsz tőlem, nefilim?
Ne nézz oda! Ne nézz oda! Ne nézz oda!
De ó, mennyire akarta látni az inkubuszt. Vajon szőke és kék
szemű? Vagy sötét, mint csábító hangja?
Megremegett a teste. Nem azért, mert tudta, hogy mit jelent
lefeküdni egy inkubusszal, hanem mert abban a pillanatban készen
állt térdre rogyni és könyörögni, hogy lelje kedvét benne.
Anya.
Raynának emlékeznie kellett a testvérére, akit elvettek a
családjától. A háremben van Marokkóban, ami semleges területnek
számított. Mennyi gyereket kellett testvérének megszülni és feladni?
És még egykor azt kívánta, bár ő hálhatna egy inkubusszal! Míg
legalábbis meg nem tudta, mit jelent kiválasztottnak lenni és
elveszteni a családod.
– Beteg vagy?
Rayna elfojtott egy zihálást. Ott állt előtte, talán elég közel ahhoz,
hogy megérintse. Hangtalanul mozgott. Minél közelebb ért, annál
jobban remegett Rayna teste is.

15
 Nem fair, hogy az inkubuszok ilyen hatással lehetnek rá. Ha a
puszta közelségével és szexi hangjával ezt váltja ki belőle, milyen
lenne ránézni?
Rayna nem akarta kideríteni.
– Igen – felelte, még mindig nem nyitotta ki a szemét. – Beteg
vagyok. El kéne menned, mielőtt te is elkapod.
Hallgatás.
– A bőröd kipirult, de nem betegségtől.
Öntelt fasz. Hát persze, hogy egy szexdémon tudja, mikor van
felizgulva.
– Tudom, hogy nem fogsz kényszeríteni, és engem nem érdekelsz.
Menj el!
A válaszára várt, felkészült az elbűvölő, csábító hangra. Csakhogy
semmi. Rayna elszámolt ötvenig, majd kinyitotta a szemét.
Lélegzete azonnal elakadt, mikor belenézett a kékes-zöld
tengerszínű, feneketlen szemekbe.
Próbált elfordulni, de csak formás álláig jutott, enyhe borostájától
csak még szexisebbnek tűnt. Már, ha ez lehetséges.
Szénfekete, hullámos haj omlott a férfi vállára, szinte könyörgött,
hogy érintse meg. Egy tincs a homlokába hullott, egészen a szeme
sarkáig leért.
Ismét megragadta a pillantása. Egy nő képes lenne megfulladni
benne. Fényes szeme, hosszú, fekete szempillája, éjfélszínű haja és
olajbarna bőre nem csupán jóképűvé tették. Döbbenetessé,
lélegzetelállítóvá.
Lenyűgözővé.
– Nem érdekellek? – Halvány mosoly ült ki széles, telt ajkára.
Bizonyára épp olyan mennyeien csókolt, mint ahogy kinézett.
Rayna kétszer futott neki, mire bírt nyelni. Hangja még akkor sem
akart működni, ezért megrázta a fejét.
A férfi előrehajolt, mutatóujjával finoman végigsimította az arcát,
haját hátrasöpörte a válla mögé.

16
 – Mondd újra.
Megőrült? Hát nem veszi észre, hogy alig bírja összetartani
magát? Talán ez a lényeg. Pontosan tudja, milyen vékony hajszálon
függ.
Nem mintha nem tapasztalt volna gyönyört. Voltak szeretői, de
még egyikük sem lobbantotta úgy lángra a bőrét, mint ez az inkubi.
Pedig még csak meg sem csókolta.
Az inkubusz szeme győzelemittasan felcsillant, az erre feltámadó
harag elégnek bizonyult arra, hogy Rayna visszaidézze, miért is nem
kívánja őt. Nem akart gyalog lenni a nefilimek és inkubik
sakkjátszmájában.
– Nem akarlak – mondta. Bár csak rekedtes suttogásra tellett, de
kimondta.
Hogy még világosabbá tegye a szavait, megpróbálta megkerülni.
De hiba volt megérinteni a mellkasát. Olyan forróság, olyan ősi vágy
dobolt válaszként az ereiben, amitől megtorpant.
Az inkubusz mögé lépett, meleg lehelete a nyakát csiklandozta.
Képtelen volt megálljt parancsolni magának, behunyta a szemét, feje
oldalra billent. Puha ajkak értek a vállához. Alig fogta fel, a férfi
meleg, nedves nyelve végigsimított a bőrén.
– Igazad van, nefilim. Nem foglak kényszeríteni – súgta a fülébe.
– A fajtád általában lelkesen kíván párosodni velünk. Te miért vagy
olyan más?
Rayna szembe fordult fele, azon gondolkodott, vajon mazochista
lett-e. Mi másért nézne rá önként erre a szépségre?
– Magam mögött hagytam azt a világot. Nem akarom, hogy
közöm legyen hozzá.
Mielőtt még egyet szólhatott volna, a férfi lecsapott az ajkára.
Semmi romantikus, vagy gyengéd nem volt a mozdulatban. Csak
forróság, vágy, szenvedély és szükség.
Kéj és sóvárgás.
Világa vad pörgésbe kezdett. Testét perzselte a csók heve.

17
 Amilyen gyorsan kezdődött, olyan gyorsan ért is véget. Rayna
csak pislogott a férfira, nem tudta, miért hagyta abba. Megnyalta az
ajkát, túlságosan tetszett neki az íze.
– Viszlát – mondta a férfi, majd eltűnt az éjszakában, mielőtt még
egyetlen szót is kinyöghetett volna.

18
 03

Egy egész napba telt, mire Canaan rájött, sokkal jobban hozzá kell
szoknia az új világhoz, mint hitte. Nagyon nehezére esett maga
mögött hagyni a gyönyörű Raynát, de megtette.
Szexdémon, de a nem az nem. Egy háztömbbel arrébb megtalálta
a neki való nőt, táplálkozhatott és erőt gyűjthetett belőle.
Az emberek most is lelkesen osztottak meg használhatatlan
információkat, de sikerült néhány tényt is megtudakolnia. Mint, hogy
a város neve Trader’s Hollow – és New York csak öt óra autóval.
Canaan számított rá, hogy az emberek nagy előrelépést tettek
technikai téren, de ilyen nagy ugrásokra nem gondolt, mint
számítógép, mobiltelefon és fegyverek. Bár, az emberek igen
tehetségesen tudták gyilkolni egymást.
Ahogy a nap éjszakába fordult Canaan tudta, nem hagyhatja még
el Trader’s Hollowt, bár legszívesebben máris hozzáfogott volna
bosszúja kivitelezéséhez.
Ha az emberi világ ilyen sokat változott, vajon mi történt az
inkubi és nefilim világban? Minden részletet tudnia kell, mielőtt a
városba indul. Nem fog hibát elkövetni, sem elsiklani dolgok felett.
Nem lesz botlás.
Nem sokan látják majd közeledését.
Még kevesebben tudják majd, hogy mi vetett véget az életüknek.
De a végén helyrehozza az ellene elkövetett bűnöket.
Canaan lenézett fekete csizmájára. Jól esett megfürödni és ruhát
váltani. Sokkal inkább önmagának tűnt, bár a lelke tagadhatatlanul
hiányzott.

19
 Az uralkodó annyira tartott tőle, hogy a várbörtönbe hajította.
Canaan majd okot ad neki a félelemre. Még azelőtt, hogy letépi az
uralkodó fejét a helyéről.
Canaan érezte, hogy dühe csak fokozódik, ezért gyorsan
lecsillapította magát, mikor elérte a Fehér Vitorlás nevű bárt. Hála
istennek, mivel a város ilyen kicsi sok mindent megtudhatott
Raynáról.
Benyomta az ajtót és belépett. Tekintetével azonnal megtalálta a
lányt. Megint a pult mögött állt, csakhogy ezúttal háttal neki.
Egy vendéggel beszélgetett, de Canaan látta, hogy összerezzen,
teste nem túl leplezetten megfeszült. Sötétbarna haját felkötötte, így
hosszú, karcsú nyaka láthatóvá vált.
Tekintetével szinte falta a látványt. Néhány évszázadnyi inkubusz
élete során nem emlékezett még olyan nőre – legyen az ember vagy
nefilim -, aki a találkozásuk után a gondolataiban maradt.
Ovális arca hibátlan, bőre sima, akár a krém. Magas arccsontja,
makacs álla volt és ajka még egy inkubuszt is térdre kényszeríthetett
volna.
Megízlelte a buja ajkakat, még többre vágyott.
Canaan ökölbe szorította a kezét, felidézte, milyen érzés volt,
ahogy karcsú teste az övéhez simul, hogyan szorította tenyerét a
mellkasára, mielőtt átkarolta a nyakát. Azt állította, hogy nem akarja
őt, de a csókjuk ennek ellenkezőjéről tanúskodott.
Milyen kár, hogy aznap este azzal a céllal érkezett, hogy
információkat szedjen ki a lányból nem pedig azért, hogy elcsábítsa
Raynát.
Mikor mogyorószínű szemét végre ráemelte, Canaan helyet
foglalt az egyik asztalnál. Rayna meg sem próbálta leplezni a sóhaját,
mikor a pultot megkerülve hozzá lépett.
– Azt hittem, már leléptél – csattan fel élesen.
Canaan csak elmosolyodott. Sértődött, de vajon azért, mert még
mindig itt van, vagy, mert akarta őt? Bár lenne ideje kideríteni!

20
 – Reméltem, hogy megosztasz velem néhány információt.
– Miről?
Felvonta a szemöldökét, várta, hogy a lány felfogja a kérdést.
– Á! – Bólintott mindentudón a lány. – Azt hittem, a fajtád
mindent tud az én fajtámról.
– Én… elég sokat… voltam távol. Be akarom hozni a
lemaradásom, mielőtt elmegyek. – Canaan remélte, hogy elegendő
magyarázattal szolgált.
Minél kevesebb ember tudja, ki ő, annál jobb. Rayna
megnyalta az ajkát. – Milyen italt hozhatok?
– Mindegy. – Nem érdekelte más, csak az előtte álló nő.
– Akkor, hogy hívnak?
– Canaan.
Csak meredtek egymásra, egyre nőtt köztük a forróság, míg már
igazi elektromos hullámként lebegett köztük várva, hogy
lecsaphasson. Vágy nyaldosta a bőrét, sürgette, húzza magához egy
újabb csókra.
Tudta, csak egy ici-pici lökés kellene neki és készséggel
elfogadná őt. Canaan mégis elutasította ezt a lehetőséget,
bármennyire szeretett is volna becsusszanni a testébe. A lány nem
kívánta őt, akadtak helyette más készséges nők.
Mégis… Mennyire vágyott magán érezni a bőrét, hallani a
sóhajait, látni, ahogy elélvez a karjában.
– Hozok neked egy italt. Húsz perc múlva szünetem lesz. Addig
várnod kell – mondta Rayna sietve, aztán sarkon fordult és szinte
rohanvást ment vissza a pulthoz.
Canaana hátradőlt a székében, körbenézett. Egy csapat fiatalabb
ember csoportosult a biliárdasztalok és dartsok körül. Néhányan az
asztaloknál üldögéltek, nevettek és élték az életüket, mintha a
világon semmi gondjuk nem lenne.
Egykor ő is hozzájuk hasonló volt. Rövid időszak volt, de míg
tartott már szinte a Paradicsomban érezte magát.

21
 Aztán meghalt az apja, ő pedig néhány évszázaddal korábban
vette át a Romerac-ház vezetését, mint hitte volna. Nem csak a ház
mestere lett, hanem apafigurává is vált két öccse számára.
Temannak ez nehezére esett, hiszen alig napok választották csak
el őket, Levi azonban egy teljes évszázaddal fiatalabb volt. Canaan a
tőle telhető legjobban igyekezett apját játszani a fiúnak.
A móka és játék napjai egy töredék pillanat alatt véget értek.
Canaan eleinte dühöngött a rá nehezedő felelősség miatt, de jog
szerint őt illette.
Vissza is fogja szerezni.
Rayna egy korsónyi borostyánszínű italt helyezett elé, aztán
elsietett, mielőtt reagálhatott volna. Canaan kortyolt egyet, rájött,
hogy sört kapott. Miközben sörözgetett érezte, hogy gondolatai
visszatérnek ahhoz az éjszakához, mikor kirángatták valami ember
ágyából.
Canaan küzdött ellenük, de nem tudta megakadályozni, hogy
végezzenek az embernővel. Nem egy ezüst golyót lőttek bele, ezzel
legyengítették annyira, hogy a csapat kiiktathatta. Legközelebb,
mikor magához tért, már a várbörtönben volt.
Ekkor kezdődött az igazi rémálom.
Letette a korsóját, mikor meghallotta, hogy nyílik a bár ajtaja. A
bejáratban három férfi állt fekete bőrkabátban. Mind inkubi.
Canaan azonnal éber lett. Nem lepődött meg, mikor kiszúrták őt.
Ahelyett, hogy megközelítették volna, leültek a bárpulthoz.
Rayna távolságot tartott tőlük hagyta, hogy a másik pultos, egy
férfi szolgálja ki őket. Nyugtalanság söpört végig a bárban
tartózkodókon, ahogy a többiek is felfedezték a három inkubit.
A beszélgetések félbemaradtak, a nevetés elhalt, már csak a
termet betöltő zenét lehetett hallani. Canaan nem hitte, hogy puszta
véletlenségből masíroztak be éppen ebbe a bárba.

22
 Rayna mesélt valakinek róla? Csak ez lehet a magyarázat.
Amennyire ő tudta csak kevés inkubi él ezen a környéken, a
városban egy sem.
Ha harcolni akarnak, akkor örömmel áll rendelkezésükre.
Felemelkedett, hátracsúszó széke akkora zajt csapott, mindenki felé
kapta a fejét.
Helyes. Azt akarta a férfiak lássák, hogy távozik, így nem kell
sokáig várnia rájuk. Mikor az ajtó felé indult pillantása végigsiklott a
kasszánál álló Raynán.
Vajon azért vonja össze a szemöldökét, mert mesélt másoknak
róla? Vagy aggódott, hogy megsérülnek az emberek?
Canaan úgy gondolta, az utóbbiról lehet szó. Őt nem igazán
érdekelte, ki sérül meg, de a legjobb számára, ha minél kevesebb
szemtanúja lesz a most következőknek. Nála az előny. A
bosszúszomj már csak ezt teszi. Ráadásul, Canaannak nincs
vesztenivalója.
Odakinn nekidőlt a sikátor falának, egyik lábát behajlította,
megtámasztotta maga mögött. Ahogy várta, a három férfi nem sokkal
később követte.
– Feltételezem, értem jöttetek – mondta. – Adok egy esélyt, hogy
távozzatok. Élve. Felejtsétek el, hogy valaha itt jártatok.
Az egyik, kiszőkített hajú inkubi felnevetett.
– Tudod, kik vagyunk?
Nem, de volt pár tippje. Elárulása előtt pletykák terjengtek egy
banda jellegű inkubi csoportról. Canaan első kézből szerzett
bizonyosságot felőlük.
– Miért vagytok itt? – kérdezte.
A vezetőjük egy fogpiszkálót forgatott a szájában.
– Pletykáltak egy inkubuszról Trader’s Hollowban. Azért jöttünk,
hogy elvigyünk.

23
 Érdekes. Miért akarnának az inkubik más inkubikat távol tartani a
várostól? A válasz úgy érte, mintha gyomorszájon vágták volna –
Rayna.
– Hamarosan távozom.
– Most távozol – mondta a vezető.
Canaan ridegen elmosolyodott, ellökte magát a faltól.
– A saját döntéseim hozom meg.
– Ki vagy te? – kérdezte a csapat harmadik tagja, aki mintha
felismerte volna Canaant. – Picsába. Te Canaan Romerac vagy.
Nem várta meg a többiek reakcióját. Támadott, vállával
nekirohant a vezető gyomrának, a földre taszította, aztán megragadta
Szöszi fejét és eltörte a nyakát.
Ledobta a testet és épp megfordult, mikor egy golyó érte a
mellkasát, az ezüst futótűzként terjedt szét a testében. Canaan
felüvöltött, a vezető felé lendült, akinek sikerült még két lövést
leadnia, mielőtt Canaan elérte volna.
Minden egyes golyó fokozta Canaan haragját. Arra koncentrált,
hogy végezzen a két inkubival, így könnyen el tudta terelni figyelmét
az ezüst okozta fájdalomról.

~~~

Rayna a rá váró veszély ellenére is kirohant a sikátorba. Amint a

három inkubi kisétált a bárból rájött, hogy Canaan miatt vannak itt.
Felnézett az égbolton gyülekező viharfelhőkre, melyek úgy
gyülekeztek, mintha valaki szólította volna őket. Mennydörgés rázta
meg az eget, a következő pillanatban pedig lecsapott egy illám.
Tántorogva megtorpant, tátott szájjal figyelte a Canaan mögött
maradt pusztítást. Hihetetlen ereje volt, gyorsasága felfoghatatlan,
ám leginkább vakító dühe miatt gyökerezett földbe a lány lába.

24
 Vér borította a földet, a falakat. Két élettelen testet látott szinte
teljesen szétmarcangolva, a barbár tettől felfordult a gyomra.
A pisztolydördülésre ugrott egyet, aztán Canaanra nézett. Az
utolsó inkubusz felett állt, aki az imént leadta a lövést. A férfi
kicsavarta kezéből a fegyvert, pont akkor, amikor egy újabb villám
csapott le. Canaan hátrahúzta a kezét, gyilkos csapást mért az inkubi
állára.
Újra és újra lecsapott rá. Minden egyes ütéssel hevesebbé vált a
villámlás is, a mennydörgés már-már fülsiketítőt. Rayna azon
morfondírozott, mit tegyen. Már látta azelőtt, hogy férfiak
belefeledkeznek a haragjukba, de látta, hogy Canaan más. Vad,
kegyetlen, könyörtelen harcos.
Megkerülte az egyik holttestet, ekkor pillantotta meg, hogy
Canaan mellkasán véres a póló és… az ezüst?
Ott térdelt a halott inkubuszon, ütéseitől a férfi arca
felismerhetetlenné vált. Valakinek muszáj közbelépni és mivel csak
ő van odakinn, ez a feladat rá hárul.
Rayna a férfi nevét kiáltotta, de hangját elvitte az egyre erősebbé
váló szél. Közelebb óvakodott.
– Canaan? Vége. Halottak. Hallasz engem, Canaan?
Mikor odaért, óvatosan a férfi vállára tette a kezét, felkészült rá,
hogy az felé fordul és megtámadja. Ehelyett a férfi hátrahúzott,
lecsapni kész keze lehullott a teste mellé.
A lány felé fordult, Rayna látta, hogy a harag lassan eltűnik
kékes-zöld szeméből. Vér borította, kézfeje úgy festett, mintha testek
helyett téglát püfölt volna.
A szél kezdett alábbhagyni. Rayna az égre pillantott, a felhők is
oszlani kezdtek. Többé már nem volt sem mennydörgés, sem
villámlás.
– Vége, Canaan – ismételte.
A férfi megrázta a fejét, aztán talpra állt.
– Ez csak a kezdet.

25
 – Csak lassan – mondta Rayna, mikor a férfi megtántorodott,
átvetette karját a vállán, hogy segítsen megtámasztani. – Megsérültél.
– Csak… pihennem kell – mosódtak össze a szavai.
Rayna a három halott férfira pillantott, közben a kocsijához
kísérte Canaant. Amint beültette, ő is helyet foglalt a kormány
mögött, aztán beindította az autót. Meg sem fordult a fejében, hogy
ott hagyja Canaant.
Miközben kihajtott az útra tárcsázta Leo számát, hogy tudassa
vele, rosszul van, ezért elindult haza. Nem olyan nagy hazugság.
Biztosan elment az esze. Mi másért segítene egy inkubusznak?

26
 04

Canaant megint kínozták. Egy gyönyörű nő volt vele, érzéki hangja

felkavarta, érintése csábította, ahogy egy hideg ronggyal az arcát és a
mellkasát törölgette.
Semmi ereje nem maradt. Ha most támadnának rá inkubik,
védtelen lenne, akár egy csecsemő. Vagy megölik azonnal, vagy
visszakerül a várbörtönbe.
Lángolt, teste hol izzott, hol olyan hideggé vált már-már attól
tartott, hogy darabokra hullik. Canaan nem tudta, mennyi ideig
szenvedhetett, mielőtt az álom végre magával ragadta. Próbált futni,
próbálta megérinteni maga mellett a szirént.
– Nyugalom – suttogta a nő. – Pihenned kell, Canaan.
A neve hallatán ismerte csak fel Raynát. Miért segít neki?
Ez a kérdés motoszkált a fejében, mikor felébredt. Mozdulatlanul
hallgatózott. Mikor csak a csend felelt elfordította a fejét, körbenézett a
szobában. Valamiféle tetőtérben lehetett, a falak dőléséből ítélve.
A sötétítők el voltak húzva az ablakokon, de még mindig fény
szűrődött be rajtuk, ezért láthatta a fénysugarakban kavargó port. A
ház régi, de jó állapotú. Ugyanezt magáról már nem mondhatta el.
Canaan összeszorította a fogát, felült, lábát átvetette az ágy
oldalán. Felvonta a szemöldökét, mikor felfedezte, hogy néhány
ruháját levették. Talán a bájos Rayna vetkőztette le?
A teste a puszta gondolattól is életre kelt. Milyen kár, hogy nem
volt magánál. Szerette volna látni az arcát, mikor lecsupaszítja a
testét.

27
 – Nem lenne szabad felülnöd – mondta a belépő Rayna, kezében
egy tálcát tartott. Fáradtnak, kimerültnek tűnt.
Egy része szerette volna megvigasztalni, mivel tudta, hogy Rayna
egész éjszaka fenn maradt vele. Ott ült az ágy szélén, míg ő aludt?
Canaan lenézett a mellkasára. A sebei ugyan már nem véreztek, de
míg nem táplálkozik, az ezüst benne marad, vagyis egyre gyengíti.
– Jobban vagyok.
– Lehet, hogy jobban, de biztosan nem jól. – Letette a tálcát, a
füle mögé tűrte a haját.
Canaannak tetszett, mikor leengedte a haját. Hosszabb, mint
emlékezett. Ugyanakkor nem a hajára koncentrált, mikor
megcsókolta.
– Bámulsz.
És nem is szándékozott abbahagyni.
– Szóltál valakinek az ittlétemről?
Rayna eltátotta a száját, arcvonásai megkeményedtek a sértéstől.
– Nem. És mielőtt megkérded, tisztázzunk valamit. Nyolc évvel
ezelőtt magam mögött hagytam azt a világot. Nincs kapcsolatom a
családommal, sem más nefilimmel vagy inkubival.
– Ez nem teljesen igaz már, nemde bár? Velem van kapcsolatod.
Rayna összefonta karját a mellkasa előtt, fagyos pillantást vetett
rá.
– Senkinek nem árultam el, hogy inkubusz vagy. Nincs senki,
akinek elmondhatnám.
Canaan nem hitt neki teljesen, de ebben a pillanatban nincs sok
választása. Majd szemmel tartja. Kemény lecke árán tanulta meg,
hogy soha senkiben nem bízhat.
– Miért segítettél nekem?
Rayna elfordult, megvonta a vállát.
– Azóta kérdezem magamtól ugyanezt, hogy beültettelek a
kocsimba.

28
 – Hálás vagyok érte.
– Szóval – törte meg a lány a csendet. – Ezüst, mi?
Canaan a homlokát ráncolta. Ezt a titkot az inkubuszok őrizték
különösen a nefilimek elől, nehogy valaha ellenük fordíthassák.
Rayna tágra nyílt szemekkel a levegőbe dobta a kezét.
– Hé! Nem is figyeltél rám az előbb? Nincs többé kapcsolatom
azzal a világgal.
– Valaki tudta, hogy a városban vagyok. – Egy pillanatra
eltöprengett a rátámadó inkubikkal folytatott beszélgetésen. –
Igazából, először fogalmuk sem volt, ki vagyok. Azt hitték, csak egy
alacsonyrendű inkubusz vagyok.
– Nem vagy?
Fenébe. Muszáj lesz befognia a száját, ha a lány a közelében van.
Végigsimított az arcán, két kezével megtámaszkodott a matracon.
– Jobb, ha nem tudod, ki vagyok. Hamarosan úgyis távozom.
– Ennyire magamtól is rájöttem. Múlt éjjel beszélgetni akartál.
Fogalmam sincs, mit mondhatnék, amit már ne tudnál.
Canaan felmordult.
– Hát én pedig igen.
– Mennyi ideig voltál távol? – A lány rá koncentrált, mintha
mérlegelné a válaszát.
Mennyit merjen elmondani neki? Információra van szüksége, ami
a lánynak van. Ahhoz, hogy megszerezze, talán meg kell osztania
magáról pár dolgot. Azzal semmi gond nincs. Sosem fogja pontosan
megtudni kicsoda.
– Ötszáz évig.
Rayna pislogott, elhátrált.
– Ötszáz évig voltál távol? – Elfordította a tekintetét, megvakarta
az állát. Egy pillanattal később megint a férfira nézett. – Hol voltál?
– Fogva tartottak akaratom ellenére.

29
 – Csak ennyit fogsz mondani? – A szemét forgatta, keze lehullott
a teste mellé. – Tudhattam volna.
– Ennyit kell tudnod. A végén ez még megmentheti az életed. –
Canaan a szék felé intett. – Ülj le, Rayna, és egyél abból az ételből,
amit felhoztál.
– Neked hoztam – dünnyögte, de kihúzott egy széket és helyet
foglalt. – Mit akarsz tudni?
– Mindent. Kinek van most hatalma a nefilim világban?
– Az erős családok, nos, még mindig hatalommal bírnak. A
nefilimeket még mindig a Hármak választják ki a hárembe.
Az utolsó résznél csak úgy áradt belőle a düh. Canaan magához
fogta a takarót, úgy dőlt hátra a fém kerethez.
– Úgy vélem, ismersz valakit, akit kiválasztottak. Ez nagy
megtiszteltetés, Rayna. Halhatatlanok, míg a szent földön
tartózkodnak.
– És nincs más választásuk – szállt vitába vele. – Igen, ismerek
valakit. Az ikertestvéremet elvitték.
Á. Most már sok minden világossá vált. Érti, miért hagyta maga
mögött a lány a világát.
– Feltételezem, nem akart menni?
– Nem. Anya menni akart. Olyan boldog volt.
– Akkor örülnöd kellene neki.
– Legyek boldog, amiért isten tudja meddig ott kell lennie és
gyermeket szülnie minden jött-ment inkubusznak, aki kiválasztja?
Legyek boldog, hogy le kell mondani a gyermekeiről a népünk és a
te néped javára? – Megrázta a fejét. – Nem megy.
– Csak egyetlen gyermeket kell szülnie. Azután távozhat. Az ő
döntésük, ha maradnak és még több gyermeket hoznak a világra.
Rayna hosszú percegik némán meredt a padlóra.
– Nem ez volt az első hely, ahova a családom hátrahagyása után
jöttem. Két évet éltem Long Islanden. Én ostoba azt hittem, a
közelükben maradhatok, ha távolságot tudok teremteni köztünk.

30
Megtaláltak. Anyám levelet küldött és bejelentette, hogy Anya
kislánynak adott életet, akit hamarosan elküldenek hozzánk. Anyám
azt akarta, hogy fogadjam be a kislányt és sajátomként neveljem fel.
– Mindig így volt ez, Rayna. A női utódok a nefilim családhoz
kerülnek, míg a fiúk az inkubival maradnak. Így segítettek
mindkettőnk faját fenntartani.
– A Hármaknak a következő öt évben le kellene mondani, mivel
véget ért háromszáz éves hatalmuk. Az egész nefilim világ őrjöng,
mivel még mindig nem jelölték ki az utódaikat.
Canaan nem tette szóvá a témaváltást, tudta, mire akar utalni a
lány.
– A következő papnőket már ki kellett volna választani, hogy
megkezdhessék a kiképzésüket.
– Igen. Amennyire én tudom, erre még nem volt példa. Senki nem
tudja mi lesz, ha a Hármak nem találnak új papnőket.
– Van egy templom, ahová a nefilimek mennek és ott tanítják,
papnőnek tekintik őket – tette hozzá Canaan, aggodalma feltámadt.
Rayna a szemébe nézett, megrázta a fejét.
– Valóban létezik a hely? Azt hittem, ezt is csak kitalálták.
Canaan kezdte gyanítani, sokkal rosszabb dolgok történnek a
nefilimek és inkubik világában, mint először hitte.
– Mi a helyzet az inkubikkal? Mit tudsz rólunk?
– Tudom, hogy az obszidián trónon lévő uralkodó még mindig a
Marakel-ház tagja. Azt is tudom, hogy nincs számításba vehető
utódja, ha majd le kell mondania.
– A másik kilenc ház?
– Az Akana-ház nem létezik többé. Azt hiszem, nem tudott
gyermeket nemzeni.
Az lehetetlen. Az inkubiknak sosem okozott gondot az
utódnemzés.
– Mi van a többi házzal?
– Mind jól van, már amennyire legutóbb hallottam.

31
 – Az uralkodó? Azt mondtad, nincs számításba jöhető örököse.
Rayna vállat vont, felkelt és átnyújtott neki egy bögre kávét.
– Nem tett semmit. Mielőtt elhagytam a családom emlékszem,
hogy mindenki arra számított meglátogatja a háremet, ám úgy
döntött, mégsem teszi.
– Vittek neki nőket?
– Talán – vont vállat a lány.
A Canaan kezében tartott bögre megrepedt, olyan dühvel
szorította meg. Ha még ereje teljében lenne, bizonyára el is törte
volna. Ez is csak arra emlékeztette, hogy most nem haladhat előre a
tervével.
Letette a bögrét az ágy mellett álló asztalra, aztán letette a lábát a
földre. Felállt, hagyta, hogy lehulljon róla a takaró.
– Hol vannak a ruháim?
– Hordhatatlanok. De találtam neked néhányat – Rayna nem
nézett rá. – Mégis mit képzelsz, mit csinálsz?
– Vissza kell nyernem az erőmet. Ezt csak úgy tehetem, ha
kefélek. Felajánlkozol?
Hosszú csend állt be köztük, legnagyobb örömére Rayna kétszer
rápillantott, mielőtt lehunyta a szemét.
– Nem.
Ahogy gondolta.
– Kár. Tetszett az ízed.
Rayna nagyot nyelt, gyorsan talpra állt és az ajtó felé fordult. Az
egész éjszaka és most reggel is ott állt mellette, csodálta a testét.
Tökéletes az alkata, izmai kemények, bőre meleg.
– Akkor megyek a ruháidért.
Nem volt benne biztos, hogy eléggé jól van a kiruccanáshoz. elég
jól mozog, de a tegnap este látott erőnek nyoma sincs. A benne
lobogó tűz azonban fényesebb, mint valaha. Úgy tűnt, el akar
kezdeni valamit.

32
 – Vagy befejezni – motyogta maga elé lefelé úton. A lépcső
aljánál megragadott pár ruhadarabot, majd visszament.
Mikor visszaért látta, hogy a férfi az ablakkereten támaszkodik,
állát a mellkasára hajtotta. Olyan magányosnak tűnt, a lány átérezte a
fájdalmát.
Ha nem tudná, hogy fel tudja forgatni az életét a csókja, milyen
kemény a teste, talán el tudott volna fordulni, ügyet sem vetett volna
az előtte álló pompás, csodálatos látványra.
Canaan minden értelemben tökéletes. Széles vállától egyre
szűkülő mellkasán át egészen le karcsú derekáig és csípőjéig. Vastag
izmok borították minden porcikáját nyakától a bokájáig.
A férfi kissé megmozdult, ezzel a lány tekintetét a fenekére
vonzotta. Fogalma sem volt, hogy egy fenék nézhet ki ilyen jól, vagy
lehet ennyire feszes. Sötét kinézete olajbarna bőrével kombinálva és
a nők legvadabb álmaiként megformázva mámorító elegyet alkot.
Bár lenne elég bátor, és megadná magát neki! Élete hátralévő
részében sosem feledné az ajka, milyen volt a csókja, milyen
szakértelemmel tette magáévá, bepillantást engedett neki a karjaiban
lelhető gyönyörbe.
– Csak gyönyört adsz a nőknek? – Nem tudta, honnan jött a
kérdés, vagy miért akar neki továbbra is segíteni.
Canaan felé kapta a fejét, kékes-zöld szeme mintha a lelkébe látott
volna.
– Csak gyönyört. Hát nem tudod? Nefilimként bizonyára volt már
legalább egy inkubi szeretőd.
– Minden ikubit elutasítottam, aki próbálkozott. Nem mintha
sokan lettek volna. Az évek során csak egy maroknyi. Először a
hárem miatt tartogattam magam, erre tanítottak. Azután pedig nem
akartam, hogy bármi közöm legyen ahhoz a világhoz.
– Csak gyönyört nyújtok, Rayna. A szex által ébresztett
energiából táplálkozunk. Ha nem tesszük, elgyengülünk. Ha szex
nélkül élünk, meghalunk.

33
 Rayna felé nyújtotta a ruhákat, képtelen volt tovább járni-kelni a
meztelen férfi mellett, mikor nem érintheti.
– Akkor hozok neked egy nőt.

34
 05

Canaan meg sem próbálta elrejteni meglepettségét. Mi keltette fel

Raynában az érdeklődését – és ragadta meg? Megérintette, mikor
féktelenül dühöngött, a támadóival küzdött. Pedig csak a kezét tette a
vállára, haragja mégis elapadt.
Eddig senki nem tudta megtenni ezt. De őszintén szólva, nagyon
kevesen közelítették meg ilyen állapotban. Rayna nem csak hogy
megtette, még vele is maradt.
Gyűlölte teste gyengeségét. Ha ereje teljében lenne, a lánynak
nem kellett volna egész este gondoskodnia róla. A büszkesége
vezetett idáig. Azért nem táplálkozott a várbörtönben az emberekből,
mert már minddel lefeküdt egyszer.
Ez a döntés pedig legyengítette. Azonban az ezüst szívta el a
maradék erejét. Alig bírt állva maradni. Mégsem akarta tudatni
Raynával, mennyire sebezhető.
– Megint vérzel – állapította meg Rayna, letette a ruhákat és
odalépett hozzá.
Canaan elharapott egy szisszenést, mikor megérezte kezét a
mellkasán.
A közelsége túl sok. Sóvárgott a kettejük közt létrejöhető
gyönyörre, hallani akarta, hogy sikoltva elélvez, látni elégedettségtől
kivirult testét.
Lenézett Ryna kezére, mellyel hasztalan próbálta elállítani a
vérzést. Fogalma sincs arról, hogy lángra lobbantja a vérét.
Mennyire vágyott a falhoz szorítani, addig falni az ajkát, míg a
nyakába nem csimpaszkodik!

35
 Nem csoda, hogy a farka megkeményedett, ott ágaskodott
kettejük között. Rayna igyekezett ügyet sem vetni izgalmára. Csak
remegő keze és vadul zakatoló szíve árulta el.
– Túl sok vért veszítettél – lehelte rekedten.
Canaan nem tudta elfojtani a nyögést. Hangjától teste túlpörgött,
vére forrni kezdett a vágytól. Szexdémon, mégis a nefilim eddig
sosem tapasztalt módon stimulálta.
Az idő megállt, mikor Rayna ráemelte barna szemét. Szeme
elkerekedett, pupillája kitágult, ajka elnyílt, zihált. Nem tudja,
milyen hatással van rá, hogy képes térdre kényszeríteni, könyörögni
egyetlen kóstolóért.
De ez jó. Egy inkubusz, aki nem tud uralkodni magán egy nő
miatt? Nem jó jel.
Visszautasította, mégis tüzesen csókolta, mikor megízlelte. Ha
erőlteti, a lány elhúzódna. Nem is jellemző rá. Rayna magától fog
odajönni hozzá.
Mikor azt hitte, el fog fordulni, Rayna lábujjhegyre állt és
megcsókolta. Canaan átkarolta, megfordította és a falhoz nyomta.
Nem tudott elég közel kerülni, nem tudta elég mélyen csókolni.
Úgy hatott szétzúzott életére, akár a balzsam, megnyugtatta az
örvényt, amiben létezett.
Feltüzelte a vérét, mint még soha senki.
Rayna végigsimított vállán a hátáig, a lassú mozdulat annyira nem
volt összhangban mohó, tüzes csókjukkal. Canaan beletúrt a sűrű,
sötét fürtökbe, tetszett neki milyen hűvösek.
Sajgó farkát a lányhoz dörgölte, a válaszként kapott nyögéstől
elégedettség járta át. Minden egyes porcikája a folytatásra sarkallta,
engedje szabadjára az erejét visszaállító gyönyört, de nem tehette.
Addig nem, míg Rayna ki nem mondja, hogy akarja őt.
Canaan véget vetett a csóknak, lenézett duzzadt ajkára, üveges
szemére. A nyakába kapaszkodott, arcára kiült a zavarodottság.
– Mi az?

36
 – Nem foglak kényszeríteni.
Rayna megrázta a fejét, újra meg akarta csókolni.
– Nem kényszerítesz.
– Hallanom kell, hogy kimondod – húzta hátra Canaan a fejét. –
Hallanom kell, hogy akarod.
Rayna néhány pillanatig csak meredt rá, aztán finoman ellökte
magától és elhátrált pár lépést. Ezután felé fordult, oldalra billentette
a fejét.
– Azt akarod, hogy kimondjam annak ellenére is, hogy az imént
szinte rád vetettem magam?
Bár inkubusz, azért neki is vannak elvei.
– Igen.
Ha Canaan azt hitte a teste lángol, akkor egészen addig semmit
nem tudott, míg a lány lassan, csábítóan el nem kezdte kigombolni az
ingét.
Kiszáradt a szája, ahogy centiről centire előbukkantak bájos
mellei. Mikor az ing a földre hullott és bézsszínű melltartójában ott
állt előtte, Rayna szája sarka felfelé görbült.
– Feslett nőszemély. – Pontosan tudta, hogy keble halmának
látványa és lapos hasa mit tesz vele.
Rayna nem vágott vissza, kigombolta a farmerját, aztán letolta a
lábán. Miután az is eltűnt, csak a melltartó volt rajta és egy neonzöld
bugyi, aminek az elején a „Szexi” felirat virított.
Canaan alaposan megnézte hosszú, karcsú lábát és finoman ívelt
csípőjét. A vetkőzés ellenére csipetnyi bizonytalanságot látott a
szemében.
Félt együtt lenni egy inkubusszal, megadni magát az egész
életében ismert végzetének. Canaannak nem volt ereje elsétálni.
– Akarlak – súgta a lány, csak állt előtte és várt.
– Canaan – tett felé egy lépést a férfi.
Ajka mosolyra húzódott, kikapcsolta a melltartóját, hagyta, hogy
az is a földre hulljon.

37
 – Akarlak, Canaan.
Csak ennyit akart hallani. Canaan megfeledkezett a sebeiről, sajgó
testéről. Csak az számított, hogy a karjában tarthatja Raynát,
hallhatja a sóhajait, gyönyörteljes kiáltásait.
Egyetlen másodperc alatt az ágyra fektetve maga alá temette. Már
egyikük sem tudta visszafogni magát. Csókjaik szenvedélyes
tűzvészt indítottak el.
Canaan kezébe fogta az egyik mellét, hüvelykujjával a bimbót
cirógatta. Rayna felnyögött, hozzádörgölőzött a csípőjével.
Canaan megtörte a csókot, a feszes kis mellbimbót a szájába vette,
keze közben végigsiklott a lány hasán át a lába közé.
Egyetlen rántással letépte róla a bugyit, lemeztelenítette.
Felemelte a fejét, hogy lenézhessen a puncija körül gondosan nyírt
barna szőrre.
Nem emlékezett rá, hogy valaha ilyen kétségbeesetten vágyott a
szexre, de ha egyetlen alkalommap kaphatja csupán meg Raynát,
lassan fogja ízlelgetni.
– Kérlek – könyörgött a csuklóját szorongatva Rayna.
Canaan becsúsztatta ujjait a göndör szőrbe, érezte, milyen nedves.
Rayna felnyögött, behunyta a szemét, széttárta a lábát. A férfi ujjai
becsusszantak barlangjába, közben ismét a szájába vette a
mellbimbóját.
Lassan mozgatta ujjait ki-be, aztán egyre gyorsított a tempón.
Mikor a lány körmei a karjába vájtak, hüvelykjével megdörgölte a
csiklóját.
Kiáltás tört fel Raynából, ívbe feszítette a hátát. Kész látomás, egy
csábító, aki szétszakítja Canaant. Teste remegett a vágytól, ki akarta
tölteni, magáévá tenni.
Birtokba venni.
– Canaan – súgta Rayna.
Felemelte a fejét, látta a vágyat a tekintetében. Már nagyon közel
van, ugyanúgy eluralkodott mindkettejük felett az ösztön. Canaan

38
elvette a kezét a puncijától, átfogta a térdét, majd a megfelelő helyre
illeszkedett.
Tekintetük egymásba fúródott, miközben belé hatolt. A gyönyör
abszolút, tiszta. Tűz és energia, éhség és sóvárgás emésztő lángja.
Canaan sosem tapasztalt még ehhez hasonlót, megtántorodott.
Elhessegette inkább a gondolatot, mozogni kezdett.
A lány fala szűk és nedves. Lábaival átkarolta a derekát, egyre
mélyebbre hatolt. Hamarosan oly ősi, érzéki és fizikai táncba
kezdtek, akár az idő maga.
Canaan még beljebb nyomult, keményebben, mindkettejüket
átjárta a gyönyör. Minden egyes pillanattal érezte, hogy egyre nő az
ereje, meggyógyulnak a sebei. De semmi nem számított, csak a
karjában tartott nő.
Rayna nyögése halk kiáltásba fulladtak, közeledett az orgazmus
felé. Izzadtság borította őket, testük sikamlóssá vált.
Canaan döfött, mindkettejüket egyre magasabbra repítette. A
gyönyör már várakozott, de nem akarta elérni. Csak azután adta meg
magát, hogy Rayna elélvezett, sikolyai visszhangoztak a szobában.
Az orgazmus mindent elsöprő erővel érte, az eufória vakító, a
gyönyör mámorító volt.
Kinyitotta a szemét és látta, hogy Rayna őt bámulja. Általában
ennél a résznél keres kifogásokat, majd távozik, most mégis
elégedettség járta át. Olyan erősen, hogy nem akarta maga mögött
hagyni a lányt. Az első pillanattól fogva tudta, Rayna különleges.
Csak arra nem számított, mennyire.
A lány megérintette a mellkasát ott, ahol korábban a sérülései
voltak.
– Szinte teljesen begyógyultak.
– Te tetted – hajolt le egy csókra.
Meglepetésére a csók gyengéd, érzéki és túlontúl szexi volt.
Mégsem tudott véget vetni neki, bár kellett volna.

39
 Rayna végigsimított Canaan meleg bőrén, csodálatos testének
izmain. Még mindig szédült a világát megrengető orgazmustól – szó
szerint.
Többre vágyott a férfiból. Még mindig össze voltak forrva. Nem
bírta megállni, megemelte a csípőjét.
Canaan felszisszent, mire elmosolyodott. Ő tette ezt vele, ő
nyújtott neki gyönyört. Mámorító elégedettség töltötte el.
Finoman megtaszította a férfi vállát, a hátára gördítette, és lovagló
ülésben elhelyezkedett rajta. Még egyszer ringatni kezdte a csípőjét,
aztán még egyszer.
– A tűzzel játszol, vadmacska – figyelmeztette Canaan feszült
hangon, megragadta a csípőjét, vezette.
– Csak még egyszer.
Készen állt a könyörögni, ha ez kell.
Tenyerével megtámaszkodott Canaan mellkasán, egyre
gyorsabban ringatta a csípőjét. A férfi vággyal teli kékeszöld szemét
rá szegezte.
A tekintetébe beleremegett. Tudta, ha megadja neki az az egész
világát megrázza majd. Arra azonban nem számított, hogy közben le
is taglózza az érzés.
Bőre bizsergett, vére dübörgött – mind Canaan miatt. Életet lehelt
szürke életébe, attól félt, sosem fog már ugyanúgy nézni a világra.
Milyen könnyen az orgazmus határára juttatta, de ezúttal
elnyújtotta a kínt, a gyönyör közelében tartotta, egyre magasabbra
repítette.
A világ darabokra hullott, csak ők ketten maradtak a tagadhatatlan
szenvedéllyel. Rayna még sosem volt ilyen fesztelek, féktelen.
Canaan váltotta ki belőle, olyan bujaságot ébresztett benne, nem
kaphatott eleget.
– Most, Rayna – sürgette.

40
 Az orgazmus a lelkébe hasított, mindent elsöprő volt. Kába
maradt utána, keresett valami fogózkodót. Megragadta Canaant, aki
csatlakozott hozzá a gyönyör hullámain.
A nevét sikoltotta, a férfi ujjai a csípőjébe vájtak, de ez sem
érdekelte. Egy inkubusz karjában van, egy férfi ölelésében, aki
megmutatta neki a Paradicsomot.
Teste kielégülése után csalogatni kezdte az álom. Legnagyobb
meglepetésére Canaan az oldalára gördítette, majd hozzá bújt.
Olyan sok mindent akart mondani neki, de az álom nem várhatott.
Megnyugodott, mikor átkarolta őt, talán mégis itt marad.
Azonnal felébredt, ahogy Canaan ujja végigsimított a mellén.
Nem számít, hogy csak nagyon rövid ideig aludt. Felé fordult, teste
megnyílt előtte, ő pedig újra belé hatolt. Újra és újra rátaláltak
egymásra. Néha ő nyúlt a férfi után, néha pedig ő kereste fel.
A gyönyör körbezárta őket, a buborékon nem hatolhatott át a
külvilág.

41
 06

Canaan mosolyogva ébredt. Nagyon régóta nem érezte magát ilyen

egészségesnek, frissnek. Mosolya még szélesebb lett, mikor Raynára
gondolt. Nem készült fel rá, milyen jó érzés lesz a karjában tartani.
Felkelt az ágyból. A sötétítő résein át napfény szökött a szobába.
Egy újabb napot és egy egész éjszakát veszített el, de megérte.
Hallotta, hogy egy szinttel lejjebb folyik a víz. Kíváncsian az
ajtóhoz ment, aztán le a szűk lépcsőn, míg meg nem találta a hang
forrását.
Canaan egyik vállával az ajtókeretnek támaszkodva figyelte
Rayna alakját az üvegajtón át.
A zuhany – és az egész fürdőszoba – egy olyan találmány, amit
nagyon is örömmel fogadott.
Mindenről megfeledkezett, mikor teste reagált Rayna látványára.
Úgy lobbantotta lángra a vérét, ahogy még senki más. Canaan ellökte
magát az ajtótól, belépett a helyiségbe. Épp akkor nyitotta ki a
zuhanyzó ajtaját, mikor a lány elzárta a vizet.
– Canaan – kerekedett el Rayna szeme, meglepettségében ugrott
egyet.
– Nyisd meg újra a vizet. Csatlakozni akarok hozzád.
Ahelyett, hogy így tett volna, a lány a mellkasára tette a kezét, és
megállította.
– Szerintem, ez nem túl jó ötlet.
A férfi a bőrét borító vízcseppeket nézte, ám az egyik
mellbimbóról lelógó csepp miatt akarta lenyalogatni róla mindet.

42
 – Tudom, hogyan érhetem el, hogy sikíts a gyönyörtől – súgta,
aztán magához húzta a lány meztelen testét.
– Tudom. Ezért is nem hiszem, hogy ez jó ötlet – sötétedett el
Rayna szeme.
Canaan felidézte az estét.
– Csak hatszor szeretkeztünk.
– Hétszer – javította ki a lány. – Elfelejted a széket.
– Á. Igen, a szék – mosolyodott el lassan Canaan. – Hogyan is
felejthettem el?
– Te csak mosolyogsz azon, hogy már hétszer szeretkeztünk? –
kérdezte Rayna hitetlenkedve.
Minden inkubi ügyelt rá, hogy ne feküdjön le ugyanazzal a nővel
egynél többször, különösen, ha az illető nefilim. A nők függőjévé
válnak az inkubiknak, aztán a nefilimek halhatatlanná válnak, mert
egymáshoz lesznek kötve.
De mind az inkubusz mind a nefilim meg lesz kötve a
kapcsolatba, ami miatt a férfi folyton csak arra a nőre vágyik, és csak
rá van szüksége a túléléshez.
Csak kevés nefilimnek sikerült halhatatlanná válni, aztán az
inkubik rájöttek, mit csinálnak. Azután fontos lett, hogy csak egyszer
párosodjanak.
Canaan pedig hétszer feküdt le Raynával. És még egy menetet
akart. Tudta, el kellene mennie, de nem tudta megtenni. Épp úgy
vágyott a lányra, mint a bosszúra.
– Miért emlékeztetsz? – kérdezte a lánytól. – Nem akar minden
nefilim halhatatlanná válni?
Rayna lekapott egy törölközőt, maga elé tartotta, elfordította a
pillantását.
– Nem tűnt helyesnek, ha nem szólok.
– Szóval halhatatlan kívánsz lenni. – Tudhatta volna. Bár el kellett
ismernie, azért kicsit csalódott benne.

43
 – Félek-e a haláltól? Igen – suttogta a lány. Megnyalta az ajkát,
aztán sietve megszárítkozott. – De nem vagyok az a fajta, aki így
kihasznál mást.
Canaan oldalra lépett, hogy ki tudjon szállni a zuhanyzóból.
Rayna mindig várakozásán felül válaszolt. Minden egyes alkalommal
meglepi, folyton résen kell lennie.
– Ma nem dolgozom. Oda vihetlek, ahova csak menni akarsz.
Canaan a homlokát ráncolta. Hogyan felejthette el ilyen
könnyedén, miért van itt? Arról nem is beszélve, hogy valaki
riasztotta a többieket a városban tartózkodó inkubuszról. Még többen
jönnek a keresésére. Ideje menni.
Azonban Raynát is maga mögött kellene hagynia. Nem tetszett
neki a gondolat, de a másik lehetőség, hogy a közelében tartja csak
karnyújtásnyira hozza a csábítást.
Nem bölcs, mikor háborúba megy és az igazság kiderítésére kell
koncentrálnia.
– New York City-be – felelte, aztán megpördült és felöltözött.

~~~

Egy órával később Rayna Camarójában ültek, lassan maguk mögött

hagyták Traders Hollow városkáját. Azt Rayna nem mondta meg a
férfinak, hogy előbb rágná le a saját kezét, minthogy New York City
közelébe kerüljön, de azt mondta, bárhová elviszi.
A könnyed kis szóváltásuk azonnal megszűnt, mikor emlékeztette
a férfit, milyen közel kerültek a rettegett nyolcashoz. Nyolc.
Maga a szám nagyon keveset jelentett. Leszámítva, hogy
közelebb hozza a halhatatlanságot.
Rayna szinte hallotta magában anyja rikoltó hangját, hogyan
hagyhatta elúszni a lehetőséget.

44
 Azt hitte, Canaan is számon tartja az együttléteiket. Nem volt
könnyű, éjszaka még vagy ötször átszámolta, csak hogy biztos
legyen. Nem igazán vonzotta a halhatatlanság gondolata, talán azért,
mert anyja ellenben mindennél jobban vágyott rá.
Igazából ezért szólt Canaannak. Nem tudta megválasztani a
családját, sem a vérköteléket, de a tetteiről és döntéseiről még ő
határozhat.
Nem számít, mibe kerül, nem válik olyanná, mint az anyja.
Lassan, ólmosan teltek a percek, csak a hangszóróból áradó zene
törte meg a csendet, miközben Canaan átböngészte a CD-ket és az
MP3 zenéket.
Tekintete folyton kutatott. Úgy szívta magába a dolgokat, akár
egy szivacs, a zenétől a mellettük elsuhanó táblákon át még a
rádióban szóló reklámokat is. Mintha nem kaphatna eleget.
Ahogy a lány sem belőle. Gyűlölte magát, amiért reggel elküldte a
férfit, mikor mást sem akart csak berántani őt a zuhanyzóba, és
megint kedvét lelni benne. De a férfi azt gondolhatja, belerángatta a
kötésbe.
Igazak lehetnek a régen hallott elsuttogott pletykák? Minél többet
szeretkezik egy nefilim egy inkubusszal, annál jobban vágyik rá?
Hát ez a gond vele? A vágya talán… szükséggé változott? Ó,
egek, remélte, hogy nem. Akkor bajban lenne.
Canaan sosem szeretkezne vele többet, de ilyen közel lenni hozzá
is meglehetős kínzás.
Ha eddig nem letet volna elég feszült, a horizonton feltűntek New
York felhőkarcolói – az otthon, ahonnan elmenekült.
– Nem kell bevinned a városba – szólalt meg Canaan, miután
elhallgattatta a zenét.
– Elhoztalak idáig. Mit számít még néhány mérföld? – Próbált
közömbösen felelni, de mindent érzett csak azt nem.
– A családod miatt, például.
– Sosem tudják meg, hogy egyáltalán itt jártam.

45
 Canaan hátradőlt, kezeit a térdére fektetve figyelte hunyorogva a
várost.
– Nagyobb lett.
– New York a közepe… nos, szinte mindennek. Biztosan sokat
változott ötszáz év alatt.
– Jobban, mint azt hinnéd – felelte összeszorított ajkakkal a férfi.
Rayna megborzongott. Akárki is vonta magára Canaan haragját,
hamarosan nagyon megszenved érte. Sajnálnia kellene őket, de a
Canaannal töltött idő alatt megtanulta, hogy a férfi tisztességes.
Akárkire is vadászott az tudta, hogy jön.
– Hova menjek? – kérdezte.
– Romerac Consolidates.
– Megőrültél? – kapta felé a fejét Rayna. – Nem sétálhatsz be csak
úgy.
– De igen – fordult lassan a lányhoz. – Különösen, mert az enyém.
Rayna lehúzódott az út szélére, leparkolta, aztán a kormányra
hajtotta a fejét.
– Te jó ég! Te Canaan Romerac vagy.
– A szolgálatodra.
Az egyik legerősebb inkubi-ház mesterével bújt ágyba. Ennyit
arról, hogy mindenki halottnak hitte. Nagyon is él.
Tudnia kellett volna.
Rayna felegyenesedett, újra végigmérte. Kékes-zöld szeme
érzelmek nélkül meredt rá, mintha eltávolodna tőle.
– Minden értelmet nyert, amit tettél. A családod nem tud az
érkezésedről, ugye?
– Nem – hangzott a jéghideg felelet.
– Elárultak.
Canaan bólintott.

46
 – Ismerem az érzést. – A városra pillantott azon töprengve, lesz-e
valaha bátorsága szembenézni a családjával úgy, mint a férfinak. –
Hol tegyelek ki?
– Van egy titkos bejárat, amiről csak mi tudunk a testvéreimmel.
Rayna beindította az autót, visszakanyarodott az útra, ami
Manhattanbe viszi majd őket. Hazatér, csak hogy másnak segítsen
bosszút állni. Milyen kár, hogy ő nem képes erre. Ugyanakkor, az ő
családját jobb elfelejteni, vagy belegabalyodik a pókhálóba.
– Mit fogsz csinálni, ha elmész? – kérdezte Canaan, mikor
megálltak az egyik lámpánál a felhőkarcolók, sárga taxik és
fülsiketítő hangok gyűrűjében.
– Visszatérek Traders Hollowba. Most már az az otthonom.
– Légy óvatos, Rayna. Kétlem, hogy a családod olyan könnyedén
engedett volna, mint hiszed.
– Hogy érted? – ráncolta a homlokát. – Hogy megpróbálnak
hazahozni?
– Sokkal inkább figyelnek, mindenről tudnak, amit csinálsz.
– Ez nagyon anyámra vallana – szűrte összeszorított fogakkal. –
Valóban azt mondta, sosem enged el.
Ami azt jelenti, tudják, hogy New Yorkban van. Felfordult a
gyomra a gondolattól.
Canaan hirtelen a kezére tette a kezét.
– Tudom. Azt jelenti, hogy láttak velem. Ami fontosabb, tudják,
hogy a városban vagy.
– Nem lehet – mondta a lány, próbált egyenletesen lélegezni. –
Nem mehetek vissza. Most, hogy tudja, kapcsolatban állok a
Romerac családdal megpróbálja majd beléd mélyeszteni a karmát.
Canaan felvonta a szemöldökét.
– Megpróbálhatja. Felajánlanám, hogy gyere velem, de a
legkevésbé sem akarsz ott lenni, Rayna. Távol kellene maradnod
ettől a háborútól, főleg, mert nem tudom, mi lesz a következménye
és milyen mélyre nyúlik az egész.

47
 – Tudom. – De Rayna akkor is csalódott volt. Egy ember lenne
képes távol tartani az anyját, és az Canaan. Rayna biztonságban
érezte magát vele.
Canaan elhúzta a kezét, arcára önelégült vigyor ült ki.
– Ha ismerem a fivérem, Temannak rengeteg autója lesz. És
tudom, hol tarthatja őket. Itt hagyhatod a Camarót, elviszed az ő
egyik autóját helyette. Így a családod elveszíti az illatod,
megszökhetsz.
– Hogy újra rám találjanak Traders Hollowban?
– Bárhová elmehetsz, ahová akarsz.
Rayna belenézett a szemébe, mielőtt dudálni kezdett a mögöttük
lévő autó. Megköszörülte a torkát, áthajtott a kereszteződésen.
Canaan gondolkodnivalót adott neki.
Ennyi éven át úgy hitte, megszabadult a családjától. Hamis
biztonságérzet volt csupán. Canaan azonban valódit ajánlott neki.
Nem fogja passzolni a lehetőséget, nem számít, mennyire szereti
Traders Hollowt. Találhat új munkát, új otthont.
Egy új életet.
Régi életéből mindent hátrahagyhat. Nos, mindent, csak a
Canannal közös emlékeiket nem. Azokat örökre megtartja majd.
– Itt fordulj balra.
Rayna a homlokát ráncolta, de úgy tett, ahogy mondta.
– Biztos? Sok évszázad telt el azóta, hogy itt jártál, a dolgok
megváltozhattak.
– Nem annyira, mint hiszed. A harmadiknál jobbra. Azután lesz
egy sikátor az épületek között.
Rayna követte az utasításait, míg meg nem látta a sikátort.
– A kocsi sosem férne be oda. Azon semmi nem fér át.
Canaan csak mosolygott.
– Bízz bennem.

48
 Rayna vállat vont, befordult a sikátorba, a csikorgó fém hangjára
számított. A következő pillanatban egy megvilágított alagútban
találták magukat.
Csendes élete a feje tetejére állt, ám alig várta, mi lehet a
következő sarkon. Különösen Canaan oldalán.

49
 07

Izgatottnak kellene lennie, hogy hazatérhet. Ehelyett Canaan csak

ridegséget érzett, egészen beszivárgott a csontjaiig. Olyanok árulták
el, akiknek fedeznie kellett volna őt – a családja.
– Nem kell ezt tenned. Csak lépj túl rajta és éld úgy az életed,
ahogy akarod.
Rayna hangja áttörte egyre növekvő haragjának ködét. Vagy
Rayna maga érte el úgy, ahogy még soha senki?
Előre szegezte a tekintetét, miközben lassan haladtak a kanyargós
alagútban.
– Meg kell tennem. Legidősebbként az én kötelességem vezetni a
családot. Ennél is fontosabb, hogy kijár nekem a bosszú.
Canaan tudta, milyen szívtelenül hangoznak a szavai, de nem
érdekelte. Elvégre ötszáz éven volt túl, a lelkéről is lemondott, csak a
fivérei iránti bosszúvágya tartotta össze.
Rayna halkan felkiáltott, mikor kiértek egy autókkal teli, hatalmas
garázsba: a sok SUV, a teherautók és a motorbiciklik láttán Canaan
majdnem elmosolyodott.
– Vidd, amit csak akarsz – mondta, mikor a lány leparkolt a fehér
Camaróval egy piros Porsche mellett. – Benne lesz a kulcs. Senki
nem állít meg.
Kinyitotta az ajtót, kiszállt, gondolatai máris a támadás körül
jártak.
– Sok szerencsét, Canaan Romerac.

50
 Rayna a kocsi és az övé nyitott ajtaja között állt, sötétbarna haja a
vállára hullott, mogyorószínű szemét rá szegezte. Testét azonnal
elöntötte a vágy.
Egy szívdobbanásnyi ideig kísértést érzett rá, hogy
megfeledkezve bosszújáról újra a karjába kapja. Tudta, sosem lesz
közös jövőjük, mert az inkubuszok nem tesznek ilyet.
De elgondolkodott rajta.
Nagyon.
Hétszer is. Csak még egy, és a lányhoz kötné magát – a lányt
pedig őhozzá. A gondolat annyira vonzotta, már majdnem odalépett
hozzá, de végül visszanyerte önuralmát a hiba előtt.
Elkezdte átszámolni, hányszor is voltak együtt előző éjszaka.
– Ha valaha szükséged van bármire, csak szólj nekem – mondta.
– Biztos vagy benne, hogy győzni fogsz. – Mosolya halovány
volt.
– Igen. Muszáj. Az egyetlen lehetőségem ezenkívül, ha
visszavisznek a várbörtönbe. Inkább meghalok.
– A fivéreid talán megadják neked ezt.
– Már az első alkalommal megtették volna, mikor lehetőségük
volt rá – rázta meg a fejét Canaan.
– Mintha sérthetetlen lennél – horkantotta Rayna.
Canaan végigsimította az arcát.
– Nem sérthetetlen, csak okosabb a fivéreimnél. Vigyázz magadra
– mondta, aztán elfordult.
Minden egyes lépéssel, mintha valaki a szívét szorongatta volna.
Bármelyik pillanatban összetörhet. Nem hiszi el, hogy hagyja
elmenni, mikor minden porcikája sikítozva maga mellett akarta
tudni.
Canaan a szíve fájdalmára koncentrált, hagyta feléledni haragját.
Nem jelzi a jöttét, nem kegyelmez azoknak, akik elárulták.

51
 ~~~

Rayna figyelte, ahogy Canaan tett öt lépést, aztán kinyitott egy, a

Romerac-ház jelképével – egy bikával – ellátott vasajtót. Nem hitte
el, hogy valóban elment. Mintha nem csak pár napot töltött volna az
életében, hanem a kezdetektől vele volna.
Hogy hagyhat rajta ilyen mély nyomot valaki ennyire rövid idő
alatt? Nem fair. De hát az élete sem volt az. Nem tud majd soha
együtt lenni eztán egy emberrel, Canaan ölelése után biztosan. Nem
is fog másik inkubuszhoz fordulni.
– Pompás. Cölibátusban töltöm életem hátralévő részét. Hát nem
mókás? – kérdezte magától szemforgatva.
Becsukta az autó ajtaját, aztán megpaskolta a Camaro tetejét.
– Itt az idő, hogy elváljunk, Mabel. Új autót kell szereznem
magamnak, de azt hiszem, Canaan gondodat fogja viselni.
Megfordult, a hihetetlen mennyiségű autót pásztázta. Rayna
végigment a hosszú soron. Elhaladt szuperautók és motorbiciklik
mellett, míg nem talált egy fekete Mercédesz E350-ös kupét.
Bepillantott az ablakon, a kulcsok ott csücsültek az egyik
pohártartóban, ahogy Canaan mondta. Lehet, hogy se ruhája, se
pénze, de az autót a családja nem tudja majd lenyomozni.
Rayna egy zajra lett figyelmez, ezért lebukott a kocsi mellé.
Átlesett a motorháztető felett és látta, hogy két nő halad az ajtó felé,
amin át Canaan eltűnt.
– Picsába – morogta, mikor felismerte őket. Távoli
unokatestvérei, a háremhez méltónak akartak tűnni.
Ha bizonyítanék Rayna és egy Romerac kapcsolatát, pontosan ezt
érnék el.
Olyan könnyű lenne elsétálni és hagyni, hogy Canaan és a
Romerac-ház birkózzon meg a dologgal, ám ez nem vallana rá.

52
 Rayna megvárta, míg mindketten átléptek az ajtót, ezután lerúgta
a bakancsát, és utánuk eredt. Szíve a torkában kalapált, mikor
megragadta a kilincset, aztán lassan kinyitotta az ajtót. Mikor semmi
nem támadt rá gyorsan besurrant, csak pislogott a sötétben.
A garázs fényei miatt nem látott semmit. Mivel más dolga nem
akadt a falhoz lapult, remélte, hogy szeme gyorsan alkalmazkodik.
A gyorsan távozó léptek zaja lendítette végül mozgásba. Nem
fogja a családja Canaan nyakába varrni mindennek a közepén, csak
hogy anyja tovább dicsőíthesse a család nevét.
Rayna szellem módjára suhant át a folyosókon a zseblámpa fénye
felé. Mikor elérte unokatestvéreit, egyiket térdhajlaton rúgva a földre
terítette, miközben a zseblámpa elgurult.
Mikor a másik felé fordult, Rayna a mellkasába bokszolt, majd
arcon rúgta. Ahogy földet ért, az első talpra ugrott.
Az apró zseblámpa fényénél szállt szembe ellenfeleivel.
– Tudtam – lelkendezett Sally. – Mindig is azt hitted, hogy jobb
vagy nálunk. De ezúttal nem, Rayna.
Nem méltatta válaszra őket. Ehelyett lebukott egy az állára célzott
ütés elől, de aztán egy másik horog miatt majdnem eszméletét
vesztette.
Hátratántorodott a falba, hála neki talpon maradt. Kivédett egy
újabb ütést, ellépett, mikor Sally gyomron akarta térdelni.
Rayna Sally köré fonta a lábait, megpördült, és a falhoz szorította
a lány. Számtalan ütés betalált a gyomrába. Várt, míg Sally azt nem
hitte, hogy nála az előny, akkor kirántotta alóla a lábát.
Összerezzent, mikor hallotta, hogy Sally feje nagyot koppan a
padlón. De legalább nem mozdult többet.
Fájdalom robbant az oldalában, amikor Judith megütötte. Meg
akart fordulni, de Judith a falhoz szorította az arcát, alkarja Rayna
torkánál.
– Ideje hazatérned, Rayna.
– Csókold meg a seggem, Judith.

53
 Unokatestvére kuncogott, közelebb hajolva súgta.
– Mindig okostojás voltál.
Rayna belekönyökölt a lányba. Amint unokatetvére elengedte,
Rayna egyszer, aztán kétszer is arcba vágta. A harmadikkal kiütötte.
– Nos, erre nem számítottam.
Rayna felkapta a fejét, látta, hogy Canaan alig pár lépésre áll tőle.
– Mit keresel itt?
– Ezt én is kérdezhetném tőled – vágott vissza a férfi.
– Egyikőtök se mozduljon – hallatszott a hátuk mögül egy férfi
hangja.
A folyosót hirtelen fény árasztotta el. Rayna pislogott, aztán
Canaanra nézett. A férfi arca megkeményedett, mintha harcra
készülne.
Szomorú, hogy pont így is van. A lány is ezt tette alig pár perccel
ezelőtt.
A hatalmas férfi oldalra lépett, hogy láthassa Raynát. Fekete
öltönyt viselt, de nyakkendője hiányzott, ingjét kigombolta a
nyakánál. Sötétszőke haját rövidre nyírták, a göndör fürtöknek
azonban így sem szabhattak határt. Világoskék szeme fájdalmat
ígért.
– Hogy jutottatok be ide?
– Én építtettem az átkozott helyet – morogta Canaan.
Rayna figyelte, hogy ráncolja az inkubusz a homlokát.
– Az lehetetlen.
– Az, Asher.
– Canaan?
– Én vagyok – fordult szembe vele.
– Átkozott legyek – mosolyodott el Asher. – Hol voltál? Teman
azt mondta nekünk, meghaltál. Ha tudtam volna, hogy még odakinn
vagy, kerestelek volna.

54
 Raynának megszakadt a szíve, mikor kétséget látott Canaan
kékes-zöld szemében. Nem tudta, kiben bízhat, nem is okolta miatta.
Amikor a családod egy része elárul könnyű arra gondolni, hogy a
többiek is megtették.
Mikor Canaan nem felelt, Asher elhaló mosollyal a lányra nézett.
– Canaan. Mi folyik itt?
– Mondd el neki – sürgette Rayna. – Nem hiszem, hogy ő is része
volt.
Canaan még csak nem is nézett rá.
– Tévedhetsz.
– Lehet. De ha igen, akkor tudja hol voltál, miért ne mondaná
azonnal? – kérdezte?
Asher elkomorodott.
– Én vagyok a Romerac-ház őrzőinek vezetője. Az én védelmem
alatt tűntél el, Canaan. Áruld el, mi történt.
– Teman és Levi az uralkodóval karöltve elárult engem. Ötszáz
évre a várbörtönbe hajítottak.
A levegő haraggal telt meg, ahogy a két férfi egymásra nézett.
Egy izom rángott Canaan állán, mikor Asher kék tekintete fagyossá
vált.
– Azt hiszed, én is benne voltam.
– Mint mondtad, te vagy a Romerac-ház őrzőinek kapitánya –
vonta fel Canaan a szemöldökét. – Te és az embereid vagytok a
védelem. Hogy juthattak másként hozzám a fivéreim?
– Teman elküldött, hogy hozzak neked egy üveggel abból a
különleges borból, amit úgy szeretsz, így várjunk haza. Azt mondta,
ajándék, így nem haboztam. Amikor visszatértem az egész ház
őrjöngött, mert sehol nem találtak. – Asher ökölbe szorította a kezét.
– Fel akartalak kutatni, de Teman nem engedte. Azt mondta
védelmezni kell őt, mivel távollétedben ő a ház mestere.
Mielőtt Canaan felelhetett volna, Rayna átlépett unokatestvérei
felett.

55
 – Most akadnak nagyobb gondjaink is. Követett bennünket a
családom. Azok ketten távoli unokatestvéreim, szemtanúi akartak
lenni az ittlétemnek.
– Így egymáshoz kényszerítve bennünket – vicsorogta Canaan. –
Nem hittem, hogy ide is merészelnek követni bennünket.
Asher felsóhajtott.
– Sok minden változott, míg nem voltál. Teman elhanyagolta a
biztonságot, többé nem érdekli, ki jön és megy. Most, hogy az
uralkodó ideje lassan lejár, a Romerac-háznak ereje teljében kellene
lennie, nem elgyengülnie.
– Oka van annak, hogy a fivéreim alkut kötöttek az uralkodóval –
mondta Canaan, karját nyújtotta Rayna felé.
A lány lelkesen elfogadta.
– Nem küldesz el?
– Szembeszálltál a családod két tagjával, hogy megvédd magad.
– Magunkat – javította ki Rayna.
– Mindegy, biztonságosabb lesz neked velem – vont vállat a férfi.
Asher beütött néhány számot a telefonján.
– Kivitetem innen a nefilimeket, aztán megtisztítom a területet.
Rayna alig tett pár lépést, Canaan kemény teste a falhoz szögezte.
Belenézett a férfi szemébe, de mielőtt megkérdezhette volna, mi a
gond, Canaan megcsókolta.
Rayna teste életre kelt, mintha csak a férfi irányítaná. Keze az ing
széléhez vándorolt, le akarta tépni. Mély nyögés tört fel Canaan
mellkasából, mikor megérintette a csupasz bőrt a hasán.
Megtörte a csókot, homlokát a lányéra hajtotta. Nem volt szükség
szavakra. Mindketten tudták, mi következik, felkészültek rá.
Egy pillanattal később Canaan felegyenesedett, Rayna kezét
azonban nem engedte el. A lány nem tudott uralkodni az egyszerű
gesztus felett érzett örömén.

56
 – Asher – kiáltotta Canaan, beletúrt fekete hajába. – Utasítsd az
embereidet. Neked velünk kell jönnöd.
A csatába, gondolta Rayna.
Hogy helyrehozzanak egy szörnyű tettet.

57
 08

Canaan el akarta hinni, hogy Asher nem vett részt az árulásban. Ha

így van, akkor biztonságban tartja majd Raynát, fedezi őt.
Ha pedig mégsem… akkor Canaan szeretné minden ellenségét
egy helyen tudni.
Elrejtette meglepetését, mikor meglátta a Pazar épületet, ahol a
családi üzlet székelt. Fényes, fekete padló, enyhébb szürke árnyalatú
falak, festmények és más művészeti munkák mindenfelé. Mindig
arról álmodott, hogy valami magas és lenyűgöző viselje a család
nevét. Mégsem építhette meg. A testvérei tették.
Legalább a családot nem törölték ki, nem temették a föld alá.
– Ezt nem látja a nyilvánosság, ugye? – kérdezte Rayna Asher
háta mögött.
Asher rájuk nézett a válla felett.
– Nem. Csak a Romerac-család és vendégeik számára van.
Canaan megállt, mikor az egyik falnál kinyíltak az ajtók. Asher
belépett, Rayna sietve követte, ő azonban habozott.
– Ez egy lift – magyarázta Rayna. – A felső szintre visz minket.
Jobb, mint a lépcsőzés.
Canaannak még sok mindent kell tanulnia erről a modern világról.
Egy lift, ami felfelé viszi őket. Mi mást talál még? Azt hitte a legjobb
a számítógép és az internet. Mekkorát tévedett.
Belépett Rayna mellé, aztán figyelte, mikor Asher megnyomta az
ötvenötös gombot. Egy kis rántást érzett, aztán a lift haladni kezdett.
– Nem hiszem, hogy Levi is részt vett az árulásban – törte meg a
csendet Asher.

58
 – Miből gondolod?
– Teman. Az elmúlt évszázadokban egyre jobban és jobban
kiszorította Levit.
Canaan a falnak támaszkodott.
– Lehetséges. De az is megeshet, hogy Teman megízlelte a
vezetést és már nem akar osztozkodni.
– Aztán – folytatta Asher, mintha Canaan meg sem szólalt volna.
– Ott a tény, hogy Levi meg akart találni. Ő maga indult a
keresésedre. Miért tenné, ha ő is a része volt?
– Nagyon jó kérdés – pillantott a férfira Rayna.
Canaan viszont nem nézett rá. Ha megteszi, képes a magáévá
tenni ott helyben, Asher szeme láttára. Hiba volt megcsókolni, még
nagyobb abbahagyni.
Keze remegett, meg akarta érinteni, a karjába akarta húzni.
Végigsimítani selymes, csupasz bőrén. Különösen, mert
megszámolta, pontosan hány alkalommal szeretkeztek előző éjszaka.
Nem hétszer.
– Canaan – szólította meg Asher. Pislogott,
a palakő padlóra összpontosított.
– Lehet, hogy igazad van, Asher. El sem tudtam volna képzelni,
hogy bármelyik fivérem elárul.
– Az uralkodó is benne volt – tette hozzá Rayna. – Túl sok
minden történt az elmúlt időszakban, A Hármak nem találnak
papnőket, most meg az uralkodó.
Asher egyetértően bólintott.
– Ahelyett, hogy felkészülne a lemondásra folyton késlelteti a
tanács összeülését, nehogy kitalálhassák, melyik ház lépjen a
helyébe.
– Nem lesz újabb Marakel. A vérvonala vele fog kihalni. Nem
számít, mi mindenre vette rá Temant – vette át a szót Canaan. Asher
megköszörülte a torkát, mire felé kapta a pillantását. – Mi az?
– Tényleg a várbörtönben voltál?

59
 – Igen.
Canaan meglepetésére Rayna megérintette a karját.
– Sosem árultad el, hogyan szöktél meg.
– Az őrnek adtam a lelkem, így nem kínzott tovább. Az egyik rab
elmondta, hogy az uralkodó záratta be, mert segített az
összeesküvésben ellenem. Elmondta, hogy a várbörtön folyamatosan
mozog, ám gyakorta egy vonalba kerül ezzel a világgal, a falak
elvékonyodnak. Megölték, mielőtt elszökhetett volna velem.
– A lelked? – ismételte meg Rayna. – Feladtad a lelked?
– A kínzások elviselése helyett én kínoztam másokat. Ha téged
kínoznának ötszáz éven át, te nem adnád fel a lelkedet is?
Halk csilingelés hallatszott, aztán kinyílt a lift ajtaja. Asher elállta
az utat.
– Néhány emelettel lejjebb állítottam meg magunk. Teman már
nem igen hagyja el a szobáját. Extra embereket vett fel, hogy
őrizzék.
– Extra? – ismételte meg Canaan. – Azt mondod, nem az
embereid használja? Azokat, akik generációk óta védelmezik a
családunk?
Asher vállat vont.
– Mit kellett volna tennem? Kilépni? Ő a Romerac-ház mestere. Ő
dönt.
– Már nem sokáig – súgta Canaan, aztán kilépett a liftből a
félhomályos helyiségbe.
Rayna is csatlakozott hozzá.
– Mi az a hely? – nézett körbe.
– Öt emelettel vagyunk Teman alatt. Itt gyűlt össze a család a
tárgyalásokra, különleges eseményekre, de Teman úgy száz éve
véget vetett ennek.
– Úgy tűnik, sok mindent nem tett – jegyezte meg Rayna.
Eljött az ideje, hogy Canaan szembenézzen a
fivéreivel. – Hol a lépcső?

60
 A szavak alig hagyták el a száját, mikor kinyílt a szúba túlsó
felében egy ajtó és Levi lépett be rajta. Canaant megdöbbentette,
milyen elgyötörtnek tűnik legfiatalabb testvére.
Sötét haját rövidre nyíratta, mindenfelé furcsa szögben meredezett
felfelé, mintha újra meg újra beletúrt volna. Vörös kockás ingét
begombolta, de csak félig tűrte be, bal lábán hatalmas folt
éktelenkedett a világos farmeren.
Levi hirtelen megtorpant és felnézett, mintha csak akkor eszmélt
volna rá, hogy nincs egyedül. Mindegyikükön végignézett, aztán újra
Canaanra szegezte a tekintetét.
– Tényleg te vagy az? Hazajöttél végre, testvér?
Canaannak esélye sem volt válaszolni, mert Levi megindult felé,
sápadt szeme hirtelen felragyogott, hatalmas mosoly ült ki az arcára.
– Mindig is kalandvágyó voltál, de a keresésedre indultam. Nem
is egyszer. Temannak nem mondtam el, mert örül, hogy a ház
mestere lehet. Azonban jog szerint téged illet a pozíció, Canaan. –
Megtorpant, mikor elérte a fivérét, a mosoly lelohadt az arcáról,
homloka ráncba szaladt. – Miért mentél el? Nem rád vall, hogy
félrehajítod a kötelességed, főleg nem ilyen sokáig.
Asher összevonta a karját a mellkasa előtt.
– Megmondtam, hogy Levi nem volt benne.
– Miben? – kérdezte egyik férfiról a másikra pillantva.
Canaan nem akart beszélni. Meg akart ütközni Temannal, öklével
adni át neki mindazt a gyötrelmet és nyomorúságot, amit ötszáz éven
át el kellett viselnie.
Biztos kiült tekintetére a harag, mert Levi tett egy lépést hátra.
Rayna hirtelen mellette termett, kezét a karjára tette. Mint azelőtt is,
megzabolázta a haragját, képes volt tisztán gondolkodni.
– A várbörtönben volt – magyarázta a lány. – Csak most szökött
meg.

61
 – És idejött, hogy bosszút álljon – fejezte be Levi. Canaanra
nézett. – Biztosan nem hiszed el, de nem voltam benne a
bebörtönzésedben. Bármit megteszek, hogy ezt bizonyíthassam.
Legfiatalabbként Levi volt a legszabadabb lelkületű köztük, aki
mindig bevégezte a feladatát, csakhogy aztán visszatérhessen a
gyönyörhöz. Már-már gyengéje az őszintesége, akár csak
gyerekként, Canaan most is meg tudta állapítani, mikor hazudik. Az
igazság ragyogott a szemében.
– Már bizonyítottad – felelte, aztán megölelte a
fivérét. Levi megpaskolta a hátát, mosolya visszatért.
– Olyan jó, hogy visszatértél, Canaan.
– Mi jön most? – kérdezte Rayna. – Szembeszállunk
Temannal? Canaan megragadta, maga felé fordította.
– Te szépen maradsz, távol a veszélytől.
– Tudnod kell még valamit – vágott közbe Levi, mielőtt Rayna
megszólalhatott volna.
Canaan hálás volt, mert nem akart vitatkozni a lánnyal.
– Mit?
– Teman lemond a Romerac névről.
Canaan mélyet sóhajtott.
– Tudom. Tájékoztattak róla a várbörtönben. Majd én
gondoskodom róla, hogy ne tehesse meg.
– Jó ég – súgta Rayna, kezét a szája elé kapta.
Canaan hallotta, hogy Asher cifrát káromkodik. Minden kezdett
értelmet nyerni. Teman azért árulta el, mert az uralkodó telebeszélte
a fejét azzal a képzettel, hogy Teman léphet az obszidián trónra.
– Bizonyára az alku része volt az is, hogy megváltoztatja a család
nevét – mondta Levi.
– Így az uralkodói ház nem halna ki – fejezte be Rayna.
Asher levette a zakóját, feltűrte az ingujját, felfedve bonyolult
tetoválásait.

62
 – Nem hagyom, hogy megtörténjen.
Canaan hármójukra nézett. Azzal a hittel tért vissza a világba,
hogy nem bízhat senkiben, mégis talált három olyan személyt is, akik
mellé álltak a háborúban.
– Ó, nem, kizárt – szólalt meg Rayna, mikor Canaan ránézett. –
Azt hiszed, hogy itt fogsz hagyni? Emlékeztetnem kell rá, hogy
tudok magamra vigyázni?
Canaan nagyon is tisztában volt vele.
– Még mindig van esélyed az annyira áhított életet élni, távol a
családodtól. Fogadd el Rayna, és ne nézz vissza. Mert ha maradsz,
nem ígérhetem, hogy biztonságban leszel.
– Nem megyek sehova – állt lábujjhegyre, aztán keményen,
gyorsan megcsókolta. – Tudom, milyen érzés, ha elárulnak. Segíteni
akarok.
Asher felmordult.
– Egy inkubikkal teli helyen? Nem hiszem, hogy ez bölcs dolog
volna.
– Nem hinném, hogy ez gondot okozna – jegyezte meg Levi. Canaan
résnyire szűkült szemmel nézett az öccsére. – Hogy érted?
– Egész idő alatt itt volt mellettem és Asher mellett, mégsem
tudott rajtad kívül másra nézni. Áruld el nekem, hányszor is voltatok
együtt? – kérdezte.
Asher nevetni kezdett, mikor sem ő, sem Rayna nem válaszolt.
Végül ő törte meg a csendet.
– Ez még hasznunkra lehet. Azt hiszem, tudom a tökéletes tervet.
– Nagyon ajánlom, hogy ne kelljen benne veszélybe sodorni
Raynát – közölte Canaan.
A lány a szemét forgatta.
– Ha ezzel Canaan visszanyerheti a jogos helyét, akkor bármit
megteszek.
– Ne jelentsd ezt ki olyan gyorsan, nefilim – vágta rá rejtélyesen
Levi.

63
 Canaan szorosan lehunyta a szemét. Raynának már rég messze
kellene lennie innen, távol a veszélytől. A családja által
rákényszerített kötelességektől szabadon kellene élnie, egy
inkubuszhoz kötött nefilim életétől mentesen.
– Várjunk – mondta Rayna. – Canaan visszatért, nem veheti csak
úgy vissza az uralmat? Senki nem tagadhatja, hogy őt illeti.
Canaan kinyitotta a szemét, aztán egy tincset a lány füle mögé
tűrt, csak most tűnt fel neki, hogy mezítláb van.
– Működhet, de ki tudja, Teman és az uralkodó nem próbálkozna-
e újra.
– Igaza van – mondta Levi. – Canaannak erőszakkal kell
visszafoglalnia a helyét.
Asher összedörzsölte a két tenyerét.
– Az embereim hűségesek a családhoz, hozzád – ahogy hozzám
is. Senkinek sem tetszett, hogy Teman idegenekkel biztosította be
magát. Megteszik, amit kérek tőlük.
Canaan mély lélegzetet vett. Hamarosan kihívja a fivérét, a csata
talán egyikük halálával végződik majd. Apjuk undorodna, de végül is
a család megóvása a tét.
Teman nem ezt tette. A saját céljait kívánta beteljesíteni, apjuk
tanításait elnyomta benne a hatalom iránti mohó vágy. Canaannak
valóban nincs más választása. Legyőzi Temant, aztán az uralkodó
következik.
Itt az ideje, hogy a gazember lemondjon a trónról egyszer s
mindenkorra.

64
 09

Rayna sosem képzelte volna, hogy egy inkubusznak segédkezik

majd, vagy összeesküvést sző az uralkodó megbuktatására. Mégis itt
van egy szál ingben, amitől olyan… csupasznak érezte magát.
Imádkozott, hogy működjön a tervük. Muszáj.
Működni fog.
– Nem kell ezt tenned – mondta Asher, miközben a lift a
hatvanadik emelet felé tartott.
A jóképű őrzőre mosolygott.
– De igen.
– Veszélynek teszed ki magad egy inkubusz miatt, akit sosem
fogsz többet látni.
Rayna nagyot nyelt, a torkába gombóc szorult. Nem akart a jövőre
gondolni, különösen, mikor tudta, hogy Canaan nem lesz része.
– Éveken át menekültem a családom elől. Canaan megmutatta,
hogy van más lehetőségem is, ha hajlandó vagyok élni vele.
– Pontosan hányszor is voltatok együtt?
Tekintete túl ravasz, túl okos. Az ajtó csilingelt, aztán lassan
feltárult.
– Honnan tudtad?
– Ahogy Canaan rád néz. Ahogyan te nézel rá – súgta, majd karon
ragadva kivezette őt a liftből. Biccentett Teman két őrének, majd
balra fordultak. – Tudom, hogy törődsz vele, máskülönben nem
lennél itt. Miért nem vitted ágyba annyiszor, hogy halhatatlanná
válhass, aztán örökre össze lennétek kötve?

65
 Rayna Asher ingének alját gyűrögette, ami a combja közepéig is
alig ért le, a két őr mohó vággyal mérte végig.
– Törődöm Canaannal. Nagyon. Már így is elegen árulták el.
Asher csendben maradt, miközben végighaladtak a keleti
szőnyeggel borított folyosón, mely mintha a végtelenbe futott volna.
Mikor megálltak egy magas dupla faajtó előtt, Asher felé fordult.
– Ha találkoznék egy hozzád hasonló nővel, én komolyan
fontolóra venném a csak egyszer szabályt. Tökéletes lennél Canaan
mellé.
Életében nem kapott még ilyen szép bókot.
– Óvd őt, de különösen ezek után. Nehéz lesz neki újra megbíznia
az emberekben.
– A szavamat adom rá. Készen állsz?
Nem. Az ellenkező irányba akart rohanni, soha meg nem állni, de
esélye van helyrehozni valami rosszat. Arról nem is beszélve, hogy
az uralkodó sosem mondana le a trónról a következő inkubusznak,
ahogy azt kellene, ki tudja, hogyan hatnak majd ki a döntései a
nefilim világra. Lehetősége van mindent megállítani még az előtt,
hogy elkezdődne.
Elszorult a torka az idegességtől. Bólintott, mire Asher
féloldalasan rámosolygott. Biztos volt benne, hogy ettől a mosolytól
a legtöbb nő a lába elé veti magát.
– Emlékezz rá, hízelegned kell neki – súgta halkan a férfi, aztán
kinyitotta az ajtót.
Rayna tekintetét azonnal magára vonta a Manhattanre néző
hatalmas üvegfal, a felhőkarcolók fénye megvilágította az éjszakát.
– Találtam valamit a számodra, Teman – szólalt meg Asher.
Rayna gyorsan körbenézett, miközben Asher jobbra vonszolta. A
szobát gyéren rendezték be, modern, fehér bútorok álltak szétszórtan
a sötét padlón. Az egész helyiség ridegnek, érzéketlennek tűnt
miatta.

66
 Asher megszorította a karját. Rayna levette szemét a szobáról és
Temanra nézett, aki az egyik tálalónál épp bort töltött magának.
Egy pillantást sem vetett rájuk, körbelögybölte poharában a vörös
italt, aztán az orrához emelve mélyen belélegezte az illatát. Csak ez
után kortyolt bele.
– Mit keres egy nefilim a Romerac Consolidated épületében? –
kérdezte Ashertől.
– Az embereim úgy gondolhatták, megfelelő ajándék lesz
számodra.
– Nekem? – Teman feléjük fordult.
Raynát letaglózta, mennyire hasonlít Canaanra. Ugyanazok a sötét
vonások, ugyanaz a telt ajak, ugyanaz a szögletes áll. De különböztek is.
Bár egyforma árnyalatú volt a hajuk, Teman rövidebbre vágta.
A szeme ugyanolyan kékes-zöld, de semmi melegség… semmi
élet nem volt benne.
Semmi szenvedély.
– Sosem volt még inkubusszal – magyarázta Asher.
Teman kuncogott, odalépett hozzájuk. Drága cipője egyetlen
hangot sem vert a fehér szőnyegen. Öltözéke hasonlított Asher
öltönyére, csakhogy az övé galambszürke volt, inge burgundivörös.
– Egy nefilim, aki még nem hált inkubusszal – mérte végig
Teman. – Hogyan lehet ez?
Asher durván odavonszolta a férfihoz.
– Az Averell család tagja.
Teman tekintete elsötétült a vágytól.
– Valóban? Érdekes. Talán világra hozza majd az első fiam.
Rayna meg akarta ütni. Ehelyett meglágyította a tekintetét,
elmosolyodott. Kezével végigsimított a mellén, mire inge
megemelkedett.
– Távozhatsz, Asher – közölte Teman. – Gondoskodj róla, hogy
senki ne zavarjon meg minket.

67
 Asher egy pillanatra habozott, majd bólintott és sarkon fordulva
elsétált. Magára hagyta Raynát egy férfival, akit kívánnia kellene.
– Az Averell család meglehetősen termékeny – mondta Teman,
megkerülte a lányt, ujjaival végigsimított a csípőjén, a fenekén, majd
a csípője másik oldalán és megállt előtte. – Veled és a következő heti
látogatásommal a háremben néhány hónap múlva két fiam is lehet.
Rayna csípőre tette a kezét.
– Igen. Bármit. Csak kérlek, fogadj el. Fogalmam sem volt róla,
hogy egy inkubusz közelében ilyen… vágy… támad bennem. Te
tudsz rajtam segíteni?
– Nem a semmiért vagyok szexdémon, édesem. – Letette a pohár
bort, magához húzta. – Nemsokára sikoltozni fogsz a gyönyörtől.

~~~

– Nyugalom – mondta Levi.

Canaan nem örült, hogy valaki más kezét Raynán látja, különösen
Temanét.
– Rossz ötlet volt.
– Jó ötlet. Teman észre sem veszi majd, hogy jössz.
Canaan ki akart rohanni rejtekhelyéről a hatalmas virágcserép
mögül, aztán a földre teperni Temant, mikor az elkezdte kigombolni
Rayna ingét.
– Asher is itt van, emlékszel? – kérdezte Levi. – Raynának semmi
baja nem eshet.
Úgy legyen. Canaan sosem bocsátaná meg magának, ha történne
vele valami. Addig kellene várniuk, míg Teman teljesen rá
összpontosít, de Canaan nem bírta nézni egy perccel sem tovább,
hogy a lányhoz ér.

68
 Egyetlen szó nélkül felállt, majd megkerülte a növényt. Rayna
vette észre először, kinyitotta a szemét, egyenesen rá nézett. Csak a
szájára kiülő halovány mosoly miatt nem tépte le róla Temant.
– Mi a bajod? – kérdezte Teman, mikor Rayna leengedte a kezét.
Rayna elhúzódott tőle, megkerülte, aztán Canaanhoz lépett. A
bosszú első lépése volt, mikor elégedetten látta, hogy Teman szeme
elkerekedik a látványtól.
– Ca… Canaan – dadogta. – Hol voltál? Kerestünk
téged. A férfi Raynára pillantott.
– Nem mindenhol. Azon az egy helyen nem kerestél, ahová te
juttattál – a várbörtönben.
– Nem tudom, miről beszélsz – keresett kibúvót Teman.
– Tudok az uralkodóval kötött egyezségedről. Tudom, hogy vele
együtt terveltétek ki az árulást. Tudom, úgy kíván a trónon maradni,
hogy téged nevez meg utódnak, ha lemondasz a Romerac névről.
Teman álarca lehullott, mély levegőt véve tapsolt.
– Brávó. Sosem hittem, hogy újra látlak majd. Áruld el, fivérem,
hogy sikerült megszöknöd a börtönből?
– Nehezen. Sokkal könnyebb lesz téged odaküldeni.
Teman felnevetett, hangja visszhangzott a falakról.
– Az sosem fog megtörténni. Erős barátaim vannak, akik
gondoskodnak róla, hogy sose érhess hozzám.
– Ha olyan hatalmasak, most miért nincsenek itt? Miért nem
mentenek meg? – kérdezte Canaan közelebb lépve a testvéréhez.
– Meg tudom menteni magam.
Canaan elmosolyodott, mikor meglátta Teman szemében a
haragot. Pont, mint amikor gyerekek voltak, nem tud uralkodni a
dühén. Mély morgással Canaanra vetette magát. A férfi átkarolta,
felmordult, mikor Teman válla neki ütközött.
Temannak sikerült két ütést mérnie Canaan veséjére, mielőtt ő az
arcába térdelt. Teman hátratántorodott, lerántotta magáról a zakót. A

69
gombok szanaszét repültek, mikor a gallérnál fogva leszakította
magáról az inget is.
Canaan a gyerekkori küzdelmeikből tudta, milyen könnyű annyira
feldühíteni, hogy minden józan eszét elveszítve megfeledkezik a harc
alapvető szabályairól.
Úgy tűnt, semmi nem változott. Canaan kinyújtotta a karját, várta,
hogy Teman lecsapjon. Az egyszerű mozdulattól Teman dühödten
felüvöltött, majd nekirontott.
Canaan könnyedén oldalra lépett elkerülve a támadást,
ugyanakkor kinyújtotta a lábát, így Teman megbotlott. Elterült a
földön. Csak morgását lehetett hallani, aztán talpra ugrott,
megragadta a legközelebbi széket és az ablak felé hajította.
Üvegcsörömpölés kíséretében a szék kirepült az éjszakába.
Süvített a szél, betöltötte a helyiséget a város zaja. Aztán Teman
nevetni kezdett.
– Sosem leszel többé a ház mestere – üvöltötte túl a hangzavart
Teman.
Canaannak esélye sem volt válaszolni, mikor Teman újra
lecsapott. Ezúttal Canaan fejére célzott, mikor a férfi megpróbált
elhajolni előle állon vágta.
Nem állt itt meg a támadás. Teman egyik ütést vitte be a másik
után. Vér öntötte el Canaan bal szemét, ajka felrepedt. Hagyta, hogy
Teman kiélje magát, aztán elege lett. Felemelt karral kivédte a
következő támadást.
– Elég! – Canaan dühös pillantást vetett legfiatalabb öccsére,
aztán ellökte. – Elárultál engem, az apánk, a családot. Ezúton
száműzlek téged a házunkból. Többé nem használhatod a Romerac
nevet. Menj, keresd fel az uralkodót és vedd fel a nevét, ahogy
szándékoztad.
Kitárult az ajtó, belépett rajta Teman őrsége. Egy szívdobbanásnyi
idővel később körbevették őket Asher emberei, akik pont erre vártak.
Canaan egy pillanatra sem fordította el tekintetét a fivéréről.

70
 – Mit követtem el, ami miatt elárultál?
– Te születtél elsőnek. Két átkozott nappal! – vicsorogta Teman. –
Az enyém kellene, hogy legyen ez itt mind.
– De nem az.
Teman hátravetett fejjel kacagni kezdett.
– Á, hamarosan megérted, hogy más dolgok is jönnek még,
bátyám.
Canaannak sikerült kordában tartani a harc során a dühét. Mindig
ezzel sikerült felülkerekednie a Temannak vívott harcban, akár
ököllel vívták, akár szavakkal.
– Vigyétek a várbörtönbe – mondta Canaan, majd Rayna felé
indult. Muszáj a karjában tartania, tudnia, hogy minden rendben lesz.
Levi mosolyogva sétált a fivéréhez.
– Tudtam, hogy működni fog a terv.
Asher egyik emberével megragadta Temant. Canaan a szeme
sarkából látta, hogy Teman kicsavarja magát, megfordul, majd
felemelt kézzel Levire célzott a pisztolyával.
– Nem! – üvöltötte Canaan, mikor Teman elsütötte a pisztolyt.
Canaan tehetetlenül nézte végig, ahogy a golyó Levi mellkasába
fúródik. Levi lenézett, aztán zavartan Canaanra emelte a tekintetét.
Canaanból kirobbant a harag. Ellökte magától Raynát, és Temanra
vetette magát. Mindketten a földre zuhantak.
Canaan azonnal ütni kezdte. Egy dolog, hogy őt elárulja. De Levi
a legjobb közülük, aki boldog akart lenni és megtapasztalni mindent.
Nem számít, mennyire próbált küzdeni ellene Teman. Canaant
már nem lehetett megállítani. Azt akarta, hogy érjen véget a
fájdalom, valami jóval akarta feltölteni a benne tátongó lyukat az
árulás, mohóság, eltérő vélemények helyett.
Tompán hallotta, hogy valaki a nevét kiáltja, de nem állt le. Meg
kell védenie a családját, meg kell védenie Raynát. Ez azt jelenti,
végeznie kell Temannal.
– Canaan.

71
 Ökle megállt a levegőben, mikor meghallotta Rayna hangját.
Ezután a lány megérintette. Szorosan behunyta a szemét, oldalra dőlt,
kezével eltakarta a szemét.
Meglepetésére Rayna hátulról átkarolta, fejét a vállára hajtotta.
– Már vége.
Canaan ekkor vette csak észre, hogy remeg az épület. Mikor
elöntötte a düh sosem tudhatta, hogyan hat majd az a körülötte lévő
világra. Néha szándékosan okozott földrengést, ám mikor elvesztette
önuralmát mindig rossz dolgok történtek. Hála az égnek, hogy Rayna
megállította.
– Leviről már gondoskodtak. Asher szerint rendben lesz –
mondta, tovább simogatta őt.
Canaan nem tudott Temanra nézni. Tudta, hogy mit idézhet elő a
haragja. Nem kellett újra látnia.
– Megöltem a fivérem.
– Nem volt más választásod – súgta Rayna, belecsókolt a
nyakába. – Teman nem hagyott más választást. Ismét te vagy a
Romerac-ház mestere, Canaan. ott vagy, ahol mindig is lenned
kellett.
Valóban? Már nem volt ebben olyan biztos. Csak a poros padlásra
tudott gondolni és a gyönyörteljes éjszakára, tartott tőle, hogy többé
már nem élheti át újra.

72
 10

Canaan végignézett a földön, mely felett családja uralkodott

évezredeken át. A szukkubik ideje lejárt, bárt senki nem tudta, mitől
haltak ki a női szexdémonok.
Az inkubik azonban nem haltak ki. Beléptek a képbe a nefilimek,
akiknek hála az inkubik szaporodhattak. Olyan nagy volt a
felfordulás, mikor az utolsó Szukkubusz meghalt, évszázadokba telt
az inkubiknak rendbe tenni a dolgokat. Mégis megtették.
Most egy újabb felfordulás küszöbén állnak. Canaan tudta, hogy
az uralkodó nem áll le Teman halálával. Nem akarta feladni a trónt,
bármit megtesz ennek érdekében.
A nagy csata még csak most kezdődik. Canaan talán újra
uralkodhat a családja felett, de csak kis csatát nyert az elközelgő
háborúban.
Asher közelgő léptei törték meg a csendet. Canaan elfordult az
immár üres szoba üvegfalától. Teman minden nyomát eltörölték, a
bútoroktól kezdve a vérig.
– Rayna készen áll a távozásra –
közölte. Canaan mély lélegzetet vett.
– Teljesen odáig vagyok érte.
– Hétszer lefeküdtetek. Várható volt.
– Kilencszer.
Asher pislogott, teste teljesen mozdulatlanná dermedt.
– Kilencszer?

73
 – Kilencszer – ismételte Canaan. – Megállhattam volna hétnél.
Meg is kellett volna, de túlságosan erősen hatalmába kerített a
birtoklási vágy.
– Anélkül tetted, hogy beszéltél volna vele? Hogy a pokolba nem
tudja?
Canaan vállat vont, képtelen volt leírni azon a hosszú, gyönyörteli
éjszakán tapasztalt érzelmeit.
– Meg kell győznöm, hogy maradjon.
– Miután többször is azt mondtad, távozzon? Úgy tűnik, nem csak
a lelked veszítetted el a várbörtönben, hanem az eszed is.
A lelke. Arról teljesen meg is feledkezett. Kis ár a hazatérésért,
aztán rátalált Raynára.
– Hol van most?
– Egy emelettel lejjebb.
Olyan sokféleképp elképzelte, hogyan mondja el Raynának, hogy
szüksége van rá, hogy… törődik vele. Nem akart belegondolni,
milyen mélyek az érzései, most nem. Nem teheti, hiszen a lány talán
örökre kisétál az életéből.
Canaan tudta, ha elengedi éhezni fog, mivel össze vannak kötve.
Mégsem kényszerítheti maradásra.
De lemondani sem fog róla.

~~~

Rayna összehajtogatta Asher ingét, az asztalra tette. Visszavette saját

ruháit, de már nem érezte úgy, hogy önmaga lenne. Semmi oka a
Romerac Consolidated épületében maradnia, nem számít, mennyire
akar.
Anyja imádná, hogy Rayna olyan sok éven át menekült a
kapcsolattól egy inkubival, csakhogy aztán beleszeressen –
keményen – az egyikbe.

74
 Megfordult, szemtől szembe találta magát Canaannal. Hogy
válhat egy férfi egyre jóképűbbé? Canaannal ez a helyzet. nem
kaphat eleget belőle.
Ajka bizsergett, ahogy a csókjukra gondolt.
Teste felforrósodott, mikor elképzelte, hogy végigsimít a testén.
Lelke felkavarodott a közös jövőről szőtt álomtól.
Rayna nagyot nyelt, próbált elfordulni kékes-zöld tekintetétől, de
nem tudott. Csapdába esett, megbűvölte.
– Mondj valamit – könyörgött.
– Ne menj.
A lányt még az sem lepte volna meg jobban, ha azt mondja,
visszatér a várbörtönbe.
– M… Micsoda?
Canaan tett egy lépést felé, aztán megtorpant.
– Nézd, tudom, hogy messzire akarsz kerülni a családodtól. Itt
védelmet kínálhatok neked.
– Védelmet? – Azta. Csalódás járta át. Egy pillanatig azt hitte, a
férfi azért akarja maradásra bírni, mert akarja őt.
A fogát csikorgatta, szíve megrepedt. Okosabbnak kellett volna
lennie, nem beleszeretni egy inkubuszba. Egy éjszakánál nem
maradnak tovább. Ritkán kötik magukat egyetlen nőhöz.
Milyen ostoba volt, amiért azt hitte, jelent bármit is a férfinak.
– Igen, védelmet – mondta Canaan. – A családod itt nem érhet
hozzád. Azt csinálhatsz, amit akarsz.
Miközben minden nap láthatja őt? Képtelen lesz megérinteni,
közben pedig végig emlékezik arra a csodálatos éjszakára? Önként
vállalt kínzás volna. Nem, köszöni szépen. Megelégszik az
emlékekkel.
– Kösz az ajánlatot – kezdte, aztán nagyot nyelt, miközben szíve
darabokra hullott. – De azt hiszem ideje távoznom.

75
 Elindult, ám a férfi útját állta. Rayna szorosan lehunyta a szemét,
csak azután nézett fel rá. Canaan homloka ráncba szaladt, a tekintetét
kutatta valami után.
– Azt hittem, sosem leszek képes megbízni senkiben – túrt a
hajába a férfi. – Megmutattad, hogy igenis képes leszek.
Bár mélyebben megérintette volna. Nem bánta az együtt töltött
időt. Csak azt kívánta, bár jobban oltalmazta volna a szívét. Nem lett
volna könnyű egy hozzá hasonló férfivel szemben, de legalább
megpróbálta volna.
Kényszeredetten elmosolyodott.
– Örülök. Sok szerencsét mindenhez.
Rayna megint megkerülte, ezúttal a férfi nem állította meg.
Gyűlölte, hogy a szeme könnybe lábadt, de nem sír mindaddig, míg
mérföldekre nem lesz Canaantól. Nem akarta, hogy tudja, milyen
mélyen érez iránta.
– Hazudtam neked – szólalt meg a férfi, mikor Rayna megfogta a
kilincset.
A beismeréstől megdermedt. Leejtette a kezét, felé fordult.
– Miről?
– Nem hétszer voltunk együtt.
Rayna szíve kalapálni kezdett – izgalmában és idegességében.
– Akkor hányszor? Azt hittem, mindet számoltam.
– Hosszú, szenvedéllyel teli éjszaka volt.
– Valóban. – Valamint élete legszebb éjszakája. Nem hitte el,
hogy magában a nyolc alkalomban reménykedik. Azt jelentené, hogy
örökre össze vannak kötve. Alig ismeri, de a teste és a szíve jól
ismeri a férfit. – Hányszor, Canaan?
– Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy már csak egy alkalom
kellene, és véglegesen össze lennénk kötve?
Reményt látott a szemében megvillanni?

76
 – Azt akarod mondani, hogy… össze akarod kötni magad velem?
Azt jelentené, hogy csak velem lehetsz együtt. Csak én tarthatnálak
életben.
– Semmi olyasmit nem tudsz mondani, amivel ne lennék már
tisztában – felelte halkan. – Azt kérdezem, szeretkeznél-e velem még
egyszer. Halhatatlan lehetnél.
– Nem érdekel a halhatatlanság – rázta meg Rayna a fejét. – A
következményei messzire nyúlnak. Nem gondolhatod komolyan,
hogy össze akarod kötni magad velem. Inkubusz vagy.
– Pontosan tudom, mi vagyok.
Rayna megdörgölte a homlokát, megzavarodott ködös elméje.
– Szinte minden éjjel más nővel fekszel le, csak hogy életben
maradj. Miért adnál fel mindezt egyetlen nőért?
– Mert törődöm veled.
Beletelt egy pillanatba, míg Rayna felfogta, hogy valóban
kimondta a szavakat, nem csupán az elméje játszik vele.
– Elég – hátrált el. – Kegyetlenség ilyesmit mondani, mikor nem
gondolod komolyan.
– Honnan tudhatod? – kérdezte Canaan, odalépett hozz. Már
nyoma sem volt a korábbi vegyes érzelmeknek. Harag ült ki az
arcára. – Miért hiszed, hogy hazudok? Mert egy inkubusz vagyok és
képtelenek vagyunk az igazat mondani?
– Nem, persze, hogy nem. – Megbántotta. Nem állt szándékában,
de muszáj megvédenie magát.
– Olyan rossz lennék? Amiatt, amit ma este tettem?
– Nem. Nem! – felelte hangosabban, kihangsúlyozva, mennyire
téved. – Megpróbáltad életben hagyni a fivéred. Teman maga hozta
meg a döntést. Csak megvédted a családod.
Rayna az ajtónak támaszkodott, felsóhajtott, csak meredtek
egymásra. El sem tudta képzelni milyen lehet ötszáz évnyi kínzás
után hazatérni. Canaan vezetőnek született, olyan férfi, aki mindig
másokat helyez maga elé.

77
 Mindig elválasztotta magát az inkubiktól, de nem azért, mert nem
szerette a szexet. Kezdte azt hinni, csak arra várt, hogy Canaan
rátaláljon.
Túl sok évig menekült a családja, önmaga, igazi érzései elől. Ideje
megállni, szembenézni mindennel nem számít, mi lesz a vége.
Ideje minden lapot kiteregetni.
– Igen – törte meg a csendet.
Canaan összevonta a szemöldökét.
– Igen, mi?
– Igen, lefeküdnék veled újra. Akár a nyolcadik alkalom lenne,
akár a nyolcszázadik. Mindig tárt karokkal fogadnám az ölelésed. Az
első éjszaka is amiatt tettem, amilyen érzést keltettél bennem. Nem
érdekel a halhatatlanság. Csak… - Megállt, megnyalta az ajkát,
összeszedte a bátorságát. – Te. Tudom, ostobaság beleszeretni egy
inkubuszba, de nem állíthatod meg a szívet.
Canaan előtte termett, testével az ajtóhoz szegezte.
– Azt mondtad, szeretsz?
– Igen – ismerte be, lenyűgözte, milyen felszabadultnak érezte
magát tőle. Nem számít, mi következik, az igazat mondta.
– Mondd újra.
Rayna elmosolyodott, tenyerébe fogta az arcát.
– Szeretlek, Canaan Romerac.
Gyönyörű mosolyra húzódott a férfi szája.
– Én is szeretlek téged, Rayna Averell. Nem érdekel, hogy
inkubusz vagyok, te meg egy nefilim. Csak a szerelmünk számít.
Maradj. Értem. Értünk.
– Örömmel – felelte, aztán a nyakába ugrott.
Az emelet minden ablaka kitört, az égők nem sokkal később
követték példájukat. Különös ragyogás töltötte be a helyiséget,
Rayna csak figyelte, hogyan kúszik egyre közelebb hozzájuk.
Canaan maga mögé húzta, szembenézett vele. A ragyogás
pontosan Canaant célozta meg, keresztül ment rajta. Rayna

78
felsikoltott, mikor Canaan megremegett, karját kitárva magába szívta
a gömböt.
Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan szerte is foszlott. Canaan
négykézlábra zuhant, lehajtotta a fejét. Rayna letérdelt mellé,
végigsimított rajta, sérüléseket keresett.
– Canaan? Canaan, minden rendben? – kérdezte
aggodalmasan. A férfi felemelte a fejét, rámosolygott.
– Úgy tűnik, visszakaptam a lelkem.
– Micsoda? – Sosem ér véget a különös események sorozata? –
Nem értem.
– Én sem, de nem kérdőjelezem meg. – Magához húzta, szorosan
átölelte.
Rayna viszonozta az ölelést. Ki tudta, hogy egy halálosan jóképű
inkubusz az egész életét megváltoztatja?
– Még több ablakot kell majd helyreállítanod.
– Minden átkozott ablakot megjavíttatnék, ha ezzel megkaphatlak
– felelte, aztán elhúzódott kissé, és lenézett rá.
– Addig vagyok a tiéd, míg akarsz – mondta Rayna.
– Akkor örökké.
– Csak akkor, ha még egyszer szeretkezünk. – Canaan elfordult,
mire Rayna a homlokát ráncolta. – Mit nem mondasz el?
A férfi kisimította a haját az arcából.
– Édes Rayna, már az első éjszakánk óta össze vagyunk kötve.
Rayna kacagni kezdett, mert nem lepődött meg. Nem csoda, hogy
ilyen gyorsan beleszeretett. Ezért keresett mindenféle kifogást, hogy
maradásra bírja.
Még akkor is nevetett, mikor Asher berohant a szobába.
Megtorpant, mikor meglátta őket.
– Akarom tudni, hogy mi történt? – kérdezte tőlük.
Canaan talpra állt, kinyújtotta a karját a lány felé.
– Rayna itt marad. Szeret engem – felelte széles vigyorral.

79
 – És Canaan visszakapta a lelkét – tette hozzá Rayna, miközben a
férfi felsegítette. – Ez robbantotta ki az üveget.
Asher felkuncogott, belerúgott a padlót borító szilánkokba.
– Örülök nektek.
– Meg akarom ünnepelni a visszatérésem és Raynát.
– Az előtt vagy után, hogy szembenéztél az uralkodóval? – fonta
össze ujjait a férfiéval Rayna.
– Előtte – felelte Canaan.
Asher tartotta nekik az ajtót.
– Azonnal elrendelem, hogy kezdjék meg az ünneplést. Mit
szólnátok a holnap estéhez?
– Csodálatos – felelte Canaan és Rayna egyszerre.
Asher becsukta az ajtót, aztán követte őket.
– Azt hiszem, meg kellene fontolnod, hogy egyesítsd valakivel az
erőid, Canaan. Ketten szép kis műsort adhatnátok az uralkodónak.
– Kivel? – kérdezte.
– A Gravori „Ördöggel”. Még mindig ő a Gravori-ház mestere, jó
szövetséges volna.
Canaan bólintott. Terveket kell majd szőniük, és ő is része lesz.
Szó sem lehet arról, hogy elveszítse Canaant, mikor csak most talált
rá. Akkor sem, ha ehhez neki magának kell megölni az uralkodót.
Asher, a közelgő háború és a világ azonban háttérbe szorult,
mikor Canaan behúzta őt egy szobába, megcsókolta, közben rájuk
csukta.

80