Filozófia fogalmak

Abszolút: latin szó=teljes, tökéletes. Bevégzett, föltétlen, semmitől sem függő, korlátlan, a
relatív ellentéte. Filozófiailag legfontosabb a metafizikai abszolútum fogalma, amelyet
egyebek közt úgy értelmeznek, mint abszolút szellemet, vagyis mint a legfőbb világészt.
Absztrakció: latin szó=elvonatkoztatott. Elkülönített, az érzéki észlelhetőség jegyeitől
megfosztott, mint önállóan elgondolt.
Analízis: görög szó=felbontás. Valamely egység sokasággá, valamely egész részekké való
felbontása, egy fogalomnak jegyeire való tagolása. Ellentéte a szintézis.
Antitézis: görög szó=szembeállás. Egy, a tézissel szembeállított tétel, ellentét, az ellenkezőjét
állító tétel, ellentétes állítás. Ellentéte a tézis.
Antropomorf: görög szó=ember alak. Emberien megalkotott, megformált, emberi módon.
Aporia: görög szó=út+ a fosztóképző. Úttalanság, kiúttalanság, valamely probléma
feloldásához való eljutás lehetetlensége, mivel a gondolatmenetben ellentmondások lépnek
fel, amelyek vagy a dologban magában, vagy a használt fogalmakban vannak.
A posteriori: latin=a későbbtől fogva. Az a posteriori és az a priori a skolasztika által
bevezetett fogalmak, melyek az Arisztotelész – féle hüszteron (a későbbi) és proteron
(korábbi) szavak fordításából erednek, az a posteriori megismerés az, amely az észlelésből, a
tapasztalatokból származik. Kant e fogalmakkal magyarázta a megismerés eredetének és
lehetőségének a kérdését a transzcendentális logikában.
A priori: latin= a korábbitól fogva, eleve. Olyan belátás, melynek helyességét a tapasztalat
sem nem bizonyítja, sem nem cáfolja. Kant az olyan fogalmakat nevezi a priori-aknak,
amelyek egyedül az értelemből, az észből származnak. Kant szerint, tisztán a priori-ak a
kategóriák, valamint a nem fogalmi (szemléleti) formák.
Arkhé: görög=kezdet. Ősok, kezdet, őselv, ősforma, rejtett őserő. Az arkhé a preszókratikus
gondolkodás egy ismert fogalma.
Ataraxia: görög=rendíthetetlenség. Lelki nyugalom, a sorscsapások iránti közöny, a
szenvedélyektől való mentesség. A görög filozófiában, különösen a sztoikusoknál az emberi
magatartás ideálja.
Apáthia: görög=érzéketlenség. A görög filozófiában, különösen a sztoikusoknál a pátosztól, a
szenvedélyektől, az indulatoktól való mentesség. Az erkölcsi törekvés és önnevelés célja,
általában az érzelemmentesség, az öröm és bánat iránti egykedvűség.
Ateizmus: görög=Isten nélkül. Istentagadás, Isten megtagadása.
Attribútum: latin=tulajdonít, hozzárendel. A skolasztikában valamely dolognak, de
különösen Istennek a tulajdonsága, jegye. Már Arisztotelész megkülönböztette az attribútomot
az akcidenciától.
Axióma: görög=követelmény. A logikában és a matematikában Arisztotelész és Eukleidész
óta olyan alapelv, sarktétel, melynek igazsága közvetlenül belátható, s ezért nincs szükség
bizonyító érvre ,s amely maga képez bizonyítékot további tételekre vonatkozólag.
Ciklikus: görög, latin. Időszakos, visszatérő, körforgásos, ciklussal kapcsolatos, ciklusban
történő.
Dedukció: latin=levezetés. A különös és az egyes levezetése az általánosból, egy konkrét
esetnek egy általános törvény által való megismerése. Ellentéte az indukció.
Definíció: latin=megjelölés, meghatározás. Egy fogalom rendszeres és teljes bevezetése. A
nominális definíció valamely fogalmat egy másikra vezet vissza, egy fogalomrendszert tehát
mint már meglévőt feltételez.
Demagógia: görög=népvezetés. Népcsalás, népámítás, hazug ígérgetés, az érzelmek felszítása
a tömegek megnyerésére.
Determináció: latin=elhatárolás. Meghatározás, leszögezés, határolás, meghatározottság. A
logikában az absztrakcióval ellentétben a szélesebbtől a legközelebbi alárendelt, szűkebb
fogalmakhoz tartó folyamat, a nemfogalmaktól a fajfogalomhoz. A filozófiában oksági
meghatározottság, kauzális viszony.
Determinizmus: francia szó. Arról szóló tan, hogy a világ összes folyamatai egyetemes
kauzális összefüggést követnek.
Dialektika: latin=a vitatkozás művészete. Eredeti értelmében a bizonyítás művészete, a
logika tudománya, filozófiai törekvés a gondolkodásban és létben rejlő ellentmondások
felmutatására és leküzdésére.
Dialógus: görög=beszélgetés. Párbeszéd. A dialógus Szókratész és Platón óta egy filozófiai
gondolat kibontása kérdés – felelet formájában, mely irodalmi forma mindmáig fennmaradt.
A filozófiában G. Brunóra és Schellingre jellemző. Ellentéte a monológ.
Dilemma: görög=kétrészes feltevés. Nehéz helyzet, kellemetlen választás két kizáró lehetőség
között, kutyaszorító. (vagy-vagy formula szerinti tétel)
Dogma: görög=tantétel. A későbbi görög filozófiától kezdve olyan tantétel, amely egy
filozófus vagy egy filozófiai iskola megdönthetetlennek tartott alapelvét képviselte, s amely
az illető rendszer struktúrája nézve lényeges vagy jellemző volt.
Dogmatikus: a dogmákon alapuló, ellenőrizetlen, kritikátlan, a dogmákhoz makacsul
ragaszkodó.
Dualizmus: két, egymástól abszolút különböző és kölcsönösen független elvről szóló tan.
Egzakt: latin=bevégzett, pontos. Szabatos, pontos. A tudományos ismeretek, elméletek
felállításának logikai bizonyításokon alapuló, ellenőrzött módja, aminélfogva ezek objektív
érvényességre tartanak igényt.
Empíria: görög. A világról az érzékszervek útján nyert észlelet. Az egyszerű megfigyeléssel
szerzett tapasztalat.
Evidens: nyilvánvaló, szemmel látható, belátható, magától értetődő.
Evolúció: latin=kibontakozás. Fejlődés, a természet és társadalom fokozatos, ugrás nélküli
mennyiségi változása. Az élővilágban a magasabb rendű lények alacsonyabbakból való
kifejlődése, leszármazása. (darwinizmus)
Fikció: latin. Elképzelés, alakítás, a valósággal meg nem egyező kitaláció, költött világ. A
fikció a tudományoknak az a metodikai segédfogalma, amellyel a közismerten
ellentmondásos, hamis feltevéseket jelölik, azokat, amelyekről tudni lehet, hogy nem
vezetnek valóságos eredményre, és a praktikus célokhoz képest megoldhatatlan feladatokat
jelölnek.
Geocentrikus: görög, latin. Földközpontú, földközpontúság. A geocentrikus világkép az a 16.
században keletkezett elképzelés, amely szerint az égitestek egy középpont körül (Föld),
helyezkednek el.
Heliocentrikus: görög. Az a világkép, melyben a Nap a világmindenség középpontja.
Hipotézis: görög. Tudományos-fogalmi feltevés, amely a hiányos empirikus ismeretet egy
meghatározott helyen kiegészíti vagy különböző empirikus ismereteket egésszé kapcsol össze,
ill. egy tény vagy ténycsoport előzetes magyarázatát van hivatva ábrázolni.
Idea:görög=mintakép. Az a minta- vagy őskép, amely az individuális valóság alapját képezi.
Platónnál az igazi létező, a maradandó, az értékes, az általános, a dolgok lényege, a dolgok
csak részesülnek az örök ideában. Annyi idea van, amennyi dologfajta.
Idealizmus: latin. Az objektív valósággal, a léttel szemben a tudat elsődlegességét tételező
filozófiai álláspont. Klasszikus formája Platón idealizmusa, mely szerint az ideák képezik az
igazi valóságot, amelyekről érzékeink csak árnyképet észlelhetnek.
Illúzió: latin=gúny, hiú képzet, csalódás. Öncsalás, képzelgés. Látszat, benyomás, alaptalan
remény, önámítás.
Immanens: benne rejlő, benne foglalt, belsőleg hozzá tartozó, belső mivoltából,
természetéből adódó.
Individuum: latin, görög=oszthatatlan. Egyedi lény, az individuum fogalma eredetileg
egybeesett az atom fogalmával.
Indukció: latin=bevezetés. Cicero által bevezetett, görögből fordított kifejezés, mint a
dedukció ellentéte azt a tudományos módszert jelöli, amellyel különös egyedi esetekből az
általános esetre, egy törvényszerűségre lehet következtetni.
Irracionális: latin=ésszerűtlen. A rációval nem vagy nem maradéktalanul megragadható, a
logikai-fogalmi gondolkodás számára nem hozzáférhető, természetfeletti kinyilatkoztatás által
adott.
Kategória: görög=vád, állítás. Eredetileg Arisztotelész által bevezetett kifejezés különböző
fajta kijelentésekre, amelyek valamely tárgyról tehetők. Arisztotelész 10 kategóriát
különböztet meg: a) egy tárgy lényege vagyis szubsztanciája; b) nagysága, vagyis kvantitása;
c)felépítése, vagyis kvalitása; d)viszonya más tárgyakhoz, vagyis a relációja; e)hely, ahol a
dolog előfordul; f)az idő, amelyben a dolog létezik; g)helyzet; h)birtoklás; i)cselekvés;
j)elszenvedés. Tanítása szerint valamennyi olyan kifejezés, amely egy kijelentésben
állítmányként szerepelhet, e tíz kategória valamelyikébe tartozik.
Kauzális: (lat.) Oki, oksági, az oksági törvénynek megfelelő.
Kauzalitás: az ok és okozat közti összefüggés, valamely történés függése egy másiktól, mely
az előbbit feltételezi, meghatározza, ill. egyértelműen determinálja.
Konklúzió: latin=következtetés. A következtetés, a zárótétel a szillogizmusba(=tan).
Mágia: görög=a mágus művészete. A görögök eredetileg a mágusok művészetét nevezték
mágiának, a mágia a természetfeletti, a természet és az ember dolgaiba beavatkozó, ezeket
átalakító hatalom. Kedvező és hátrányos hatásai szerint megkülönböztetünk fehér és fekete
mágiát.
Materializmus: latin=anyag. Az a világnézet, amely szerint nincs más valóság, mint az
anyagi, következtetésképp a lelket, szellemet és a gondolkodást mint az anyagi erőit és
mozgásait fogja fel. Megkülönböztetnek elméleti és gyakorlati materalizmust.
Metafizika: görög=a természetfilozófiai művek után következő. A hagyomány szerint
Arisztotelész műveinek antik szerkesztője ezekkel a szavakkal jelölte meg kiadásában annak a
tizennégy könyvből álló munkának a helyét, amelyben Arisztotelész az „első filozófiával”
foglalkozik, és később ez a helymegjelölés vált a mű címévé.
Mítosz: görög=rege istenekről. A mítosz vallási színezetű ábrázolásokat tartalmaz a természet
és a világ életének s a világkeletkezésnek folyamatairól és eseményeiről emberi alakok
képében vagy egy emberi módon ábrázolt tevékenység vagy szenvedés képében, ahol a
lényeg, a világ természeti és szellemi erői istenekként és hősökként jelennek meg.
Nihilizmus: latin=semmi. A fennálló nézetek, hittételek vagy viszonyok feltétlen tagadásának
álláspontja vagy tanítása. Augustinusnál nihilistáknak nevezik azokat, akik semmiben sem
hisznek. A skolasztikában az a nézet számít nihilizmusnak, amely szerint Krisztus nem
individuum, tehát semmi, mivel emberi természetének nincs önállósága.
Objektív: az objektumara vonatkozó, tárgyi, dologi, tényleges, valóságos, nem csupán
elgondolt, függetlenül és eltekintve a szubjektumról, a szubjektív vélekedéstől, a szubjektum
természetétől és érdekétől, minden megismerő lény számára érvényes, általános érvényű.
Objektum: latin =szemben áll. Tárgy, dolog. A 18. sz. vége s különösen Kant óta annak a
jelölésére használják, ami a szubjektummal (tudat, belső világ) mint valóságos, mint a
külvilági része szemben áll.
Panteizmus: görög=mindenség+isten. A világistenséget, a természetistenséget tételező
tanítás, amely szerint Isten minden dologban benne él, sőt ő a világegyetem élete, úgy hogy
Isten és az eleven, alkotó természet egybeesik.
Pejoratív: latin=rosszabb. Rosszalló, lebecsülő, lekicsinylő, a szó jelentését lerontó
értelmezés.
Posztulátum: latin=a megkövetelt. Először az ókori görög matematikában jelent meg mint
bizonyos gondolati konstrukciók követelménye és kifejtése, amelyekkel fogalom alkotható.
Ráció: latin=ész, ok. Újabban az értelem által végzett gondolkodás jelölésére használt
kifejezés, amelyben minden emocionális és intuitív elem kirekesztődik.
Radikális: (lat. Francia) a gyökerekig hatoló, gyökeres, kompromisszummentes, alapos,
végleges megoldásra törekvő, szélsőséges, a radikalizmus (=gyökér) követője, vele
kapcsolatos,
Reális: tárgyi, tárgyias, dologi, valóságos, objektív.
Realista: a realizmus filozófia követője, olyan ember, aki a dolgokat és az embertársakat
olyannak tudja elfogadni, amilyenek azok a valóságban, és nem táplál róluk illúziókat.
Reflexió: latin=visszahajlás. Filozófiában (logika): a gondolkodás, a megfontolás, a reflexió
ebben az értelemben a diszkurzív értelem egy tevékenysége, amely lényegileg a
viszonyulásban merül ki. Platón ezt dianoiaként ismeri. Hegelnél az a tevékenység, hogy az
ellentéteket megállapítsuk, és az egyiktől, a másikhoz átmenjünk, anélkül, hogy kapcsolatukat
és átható egységüket létrehoznánk.
Relatív: latin=kapcsolódó, vonatkozó. Vonatkozó, viszonylagos, máshoz viszonyított, csak
meghatározott viszonyok között érvényes, feltételezett, több tényezőtől függő. Ellentéte az
abszolút.
Spekulatív: (lat.) elvont, elméleti gondolkodásra hajlamos, a tapasztalattól, gyakorlattól
elszakadt gondolkodásmód. Történetileg a spekulatív gondolkodás olyan megismerés, amely
túlmenve a tapasztalaton, az érzékfelettire vagy az istenire irányul.
Spirituális: latin=szellem. Szellemi, lelki, testetlen, anyagtalan.
Stádium: (görög, latin) Az evolucionista gondolkodás fogalma, amely fejlődés egy szakaszát
jelöli, amely egy korábbi állapothoz képest magasabb fokot, előrehaladást képvisel.
Szintézis: görög=összeállítás. Több elemnek egységgé való összekapcsolása. Az
ismeretelméletben és a logikában az analízissel ellentétben az észlelések, képzetek és
fogalmak összekapcsolása egymással.
Szkepszis: görög=megvizsgál. Kétely, kétkedés, kételkedő szemlélet, hitetlenség, a negatív
szkepszis: a kritika minden kifejeződése.
Szocializáció: az egyén társadalmi beilleszkedésének folyamata, a beilleszkedéshez szükséges
szabályok és normák elsajátítása.
Szubjektív: a szubjektumra vonatkozó, a szubjektumra nézve érvényes, a szubjektumban
megalapozott, tőle függő, ezért hangsúlyozottan érzelmi, szűk egocentrikusan meghatározott
nézőpontból interszubjektív.
Szubjektum: Arisztotelésznél a szubsztancia értelmében volt használatos, ami még a
középkort is túlélte, s így egészen a 18. sz-ig a megismeréstől és elképzeléstől független
tárgyra alkalmazták, vagyis arra, aminek ma objektum a neve.
Szubsztancia: Arisztotelész által bevezetett filozófiai kifejezés az önálló létező megjelölése.
Teoretikus: görög=szemlél. Fogalmi gondolkodással a megismerésre irányuló, először
Arisztotelész használta a praktikus ellentéteként.
Terminológia: latin=határjel, végpont. Szakszókincs, szaknyelv, egy tudományban vagy
művészetben használt szak- vagy műkifejezések összessége, ill. ezekről szóló tan.
Tézis: görög=tételezés, tétel. Tétel, állítás, tantétel, amely bizonyítandó. Azt az állítást jelenti,
amellyel egy neki ellentmondó állítás szemben áll.
Transzcendens: latin=átlépő. Transzcendesnek nevezték a késői skolasztikában a dolgok
legáltalánosabb tulajdonságait, amelyek a neoplatinikus tanítás szerint metafizikai
lényegekként még túl vannak az egyes kategóriákon.
Univerzáliák: általános fogalmak, amelyek a skolasztikában lezajlott univerzáliavita alapját
képezték.
Univerzális: latin=egyetemes. Az egészre, az összességre vonatkozó, általános, egyeteme,
mindent átfogó.
Verifikáció: latin=észlelni. Valamely állítás vagy következtetés bizonyítása észlelési
felülvizsgálattal vagy axiómákból és definíciókból való igazolással, amelyeknél fogva
igaznak bizonyul.